Színek, lepedõk, félelem

M. CSEPÉCZ SZILVIA

Színek, lepedõk, félelem Se kezdet, se vég, csak fehér rácsok. Akarsz-e lenni baromfi? Akarsz-e lenni puska, lópatkó, zászló, féreglyukakban bujdokló átok? Se kezdet, se vég, csak rágott massza. Akarsz-e valóban lenni, mondd? (ahogy a költõ kérdez) Vagy elhiszed még, hogy határtalanul borulhatunk az új tavaszba? (Igaz, egyre megy. Te is érzed?) Mint a vastökû agyagszobor, falu-forrásnál hogyha elázik, s nem marad belõle csupán az asszonyi vágy a megváltó önlazulásig, valahogy úgy perzsel vörösre bõrt a törött pohár az üres széken, csak hogy elrejtse a feketét, a madárijesztõvel teljes édent, csak hogy átszûrje az ujjongó hõt, hidegleléssé szorongassa – vörösre bõrt, vörösre mosolyt! – Egy szikkadt lepedõ mind eltakarja. Híved vagyok a birkanyájban, mondják, és talán el is hiszik az öreg deszkapult elõtt, ahonnan a néhai csapos, hogy szakálla tovább nõjön, ki-kiköpött, s míg a nép szomjas öklét az asztalra tette, fekete fogával eltört egy gyufaszálat, átitatva barna, nikotinos nyállal, és dúdolt és sírt, mert döngött körötte a némaságba csomagolt szennyes, mint egy mosoda hónaljszagú nájlonzsákja. A színe is, meg a fonákja. Szép kék éjjelt, henteskampót ígértem neked, s most azon vagyok, hogy hasonlítsalak, vadabbul üssek, mint máskor, lepedõnk megeredt cseppjei szemhéjig érnek feltámadáskor. Boldog is lehetnél, hogy elvágták a fonalat. Boldog lehetnél selyembõl, gyapotból, szegény. Üvegszínû a holt remény. Már csak a gyerekeké, akik még tudnak aludni, álmodni, mindenütt életet látni. Finom ujjaid mernek majd kanóccal mórikálni?! Nedves zsebkendõ a szemünkre. A fehér újra megtalált. Tapogatjuk a világot, Istent, bezárva tartjuk a halált. A gyerek még macskával alszik, az asszony már szoborral. Mindahányan szûk alagútban, arcukon kõmosollyal. Lehetne persze élni is, lehetne jegyet váltani, de a piktogram nem terjed odáig, hogy még megérje játszani. A holttal, mert hisz’ az árnyékok rávetõdnek álomra, díszmenetre. Látod te is, hogyan forrnak nemzetek egyetlen versbe?

1

Fejszével, fûrésszel mûvelik villámló, teljes idõnket, nyaralással, átteleléssel zizzen a naptár, részeg rigófüttyöt, alkalmi ölelést kaptál, az utcai gõzök ágyadban keringõznek. A seb kitágul, különös nedû csordogál gondozatlan, s hajadba temetve elázott színek tipródnak, másnapos krumpliszagban. Tikkasztó napok jutnak eszembe, piszkos nyakú felröhögések, együgyû gyöngédség, kókadt szemérem. Ez az én korom. Az én nemzedékem. Ébren nehezebb, az álmok rózsaszínû füstje az agy zugában szaggat. Gonosz foltok az önszerepkönyvben, mámor helyett szögekkel csörgõ hajnal. Hanyatt fekve a kalapácsütések egyszer használatos jegyek. Tojáshéj-kibúvók és hasonlatok. Kiegyenesedni, mondd, hogyan lehet? A vámhivatalok faládáin szélroham söpör végig. Olvasztott kéj, tizedosztályú, de fölserkenünk majd az emberi létig?! Vajon kinek az órája siet, és vajon melyikünké késik? Miért a holnap embere a téma? A miénk miért kényszer? Lemaradtunk egy-két dologról, mindenki lemaradt egyszer-kétszer. Tüzünk hamuvá-füstté hullott szét, s muzikálisan bár makulátlan, a fele mégis pernyeként száll a moccanatlan haladásban. Félek embernek lenni. S félek, hogy meghallották, akik az új emberformát teremtik mostanság. Kigombolt ingem feketedik, már majdnem súlytalan és hibátlan. A testi törvény még tartja magát az imbolygó zuhanásban, s a döbbenet megrészegít, hogy így, halálos görcsben is kellek. Errõl szólnak a Styx partjain sétáló filmek, ezt gajdolja az ember-zuhatag. A szorongó nyüszítést meg se hallják, az évezredes mocskot sokallják. Vagy keveslik és rúgnak, s harcos õseinket idézik tanúnak, hogy feledtessék, magányos lények vagyunk. Hogy szelek csapásában az otthonunk, messzi sík a tompa végtelenben. Én látlak téged. Mondd, te érzel engem?

M. Csepécz Szilvia (1965) Érsekújvár/Párkány. Író, költõ, szerkesztõriporter. Mûvei: Történések küszöbén. Versek. Madách, Pozsony, 1989. Az ajtón túl. Gyermekversek. Lilium Aurum, Dunaszer-

2

dahely 1994. Kicsi, kisebb, legkisebb. Meseregény. AB-ART, Pozsony 1999. Magház. Versek. Madách-díj; Uo. 2000. Hess-hegy titka és a fapapucsok. Meseregény. Uo. 2002. Egyszerû viselet. Regény. Uo. 2004.

3

Z. NÉMETH ISTVÁN

Jégbefõtt (F)agyhalál Beáll eléd ez a laza-felirat, furcsa izgató pózban még meg is centrifugáz, vétlen -szomjan holmi vértolulást vezérel, labanc izgalom a kusza ideggóc ormán, lelassul a kék-puha pulzus, s pattanásig feszülne, ami latymatagon szép igazán. A szem kinézi magából az erét, döng az ördöngös fülzúgás, barokk kantátát rop a mosolygó hasfal rése, de buja bál ez, pihebíbor zacskót csörget a mozitól felizgult kéz, és zászlaját ma magára csavarrja a szesz veszedelme-tüzelt üres elme.

4

Szûrlete sosem volt idõknek, fényképpel telezsúf’tortalap, nézed a felizg’ kék ruhához a b’tegek rõt lázat hordanak. Csup’ hamisított vérselejt, fényesre felhíg’ gond-savak, meredek hegyold’: mégse lejt, csak benned forty’ egy korty salak. Lovagol lelkeden egy köbgyök, felpróbál néhány kinõtt ruhád, eltömik lefolyód a gyöngyök, recsegve ropja már kapufád, szétmorzs’ néhány könny-göröngyöt, miközben szégyent pír’ pofád.

5

Ûrdöngölõ Keringek néhány verssel, mint Uránusszal Herschel, szép kis ûr-Bahamákon, jég-friss szûrt hab a mákon, mézes mars-szonda álom, körgyûrûk a bokámon, angyalhaj trikolórom, csillagpor a trikómon,

„Á”-ruházi „B”-keterv kaphatók ‘dám kiflik morc husok aki búj szaddámok aki nem dzsordzsbusok füvek fûszerek führerek pulóver fölé kitûrt erek kaddisok koldusok akció sharon szanaszétszórt fahrenheitek akciós áron hát ker(g)ess meg minket az inter-náthán: K. O. pont kosz és O. K. pont káosz velünk ne @-oskodj rendelj egészet, részlet, szart amíg az ész meg a „kész lett” tart 6

messze túl ex-Mexikón múlna már depresszióm, dob perg’, reggeli kóma, ór’ csörg, ‘gin’ kelni kõ’ ma, messze megy vele Láosz, csessze meg Meneláosz.

7

Angyalok

ZALABA ZSUZSA

Rejtekhely

Kantár Csaba emlékére

Ott áll a metszõfogak árnyékában ahonnét nincs visszaút Elrejti kincsét a sötétség gyomrában nem lázad többé Szárnyait messzire hajítja számûzi az angyalt Torkából galambok röppennek fel Lehunyt szemmel lépeget

Átváltozás A kaméleon legszebb ruhájában lámpásként lépett az utcára Mélyen meghajolt minden jólöltözött járókelõ elõtt kik a sarkon túl megigazították álarcukat

A csend szilánkjai Szíve helyén ûr tátong Hulló könny helyett verset ír A kéz, mely simogatta lassan széttépte álmait A férfi aki vigasztalta Zsákutcába érkezett Napot-Holdat zsákba gyûjtött De jaj a csillagoknak Mert felgyújtotta az eget Néha majd álmodik az érintésrõl S ilyenkor sebzett vadként felriad Belenyüszít az éjszakába S a csend szilánkjai hangtalanul hullanak

Álltam a fenyõ elõtt Temérdek ajándék között Kezemben csillagszóró S halkan énekeltem ... ... most ugyanezen a helyen gyerekek játszanak ... ... máig sem tudom az ajtón keresztül vagy a nyitott ablakon át távozott ? ... álmomban angyalnak öltözve táncolok a versben jégvirágok hajladoznak ... ... köztünk a hajnal mert te az álom s én az ébrenlét

Egy istenverte ember áll a világban Ha lehunyja szemét Egy kislány betakarja majd 8

9

Szárnyalás Arcul köpte az aggastyánt. A szörnyeteg lelkébõl denevérek szálltak a vállamra. Csipegették a szívemet. Átkeltem a folyón. Otthagytam halálom. Megmártóztam a tûzben. Madaram hajnaltájt az égig emelt. Arcom a múlté. Már csak a vers és a vers. Gyermekeim papírmadarai. Sorok közt szerelem. Az érintés lángoló Jégtakaró.

Madárasszony miközben szárnyak suhogása a ruhák a tengerbe hullanak ég és föld között mezítelenül madárasszony kering a magasban csõrében ének testében tánc csak a tollak aztán a tollak sem már csak a perzselõ tûz felszökik a tenger hullám és szárny szárny és hullám a mindenség szemvillanásnyira megmutatkozik a test sóízû továbbrepül haja lángoló pipacsmezõ bõre tündöklõ harmat a tenger visszahúzódik selymes és fodros lepel madár illatú

Szívembõl szárnyak Ahogy hallgatom Fának dõlve Ölbe hullt kezekkel Suttogó suhogás Most megnyitja mellkasom Szívembõl szárnyak Madaram repítik Feléd 10

A vers Átgázolsz a versen, akár a folyón. Eltaposod, bemocskolod. A verset – akár az egyik ember a másikat – semmibe veszed. A versen átkelhetsz. Túléli. Lángok közé vetheted. Túléli. Darabokra tépheted. Túléli. Szemétre vetheted. Túléli. Magaddal viheted. Túléli. Eltemetheted. Túléli. Amit a verssel teszel, velem teszed. Mert én a vers vagyok.

Tõrténések Ajtók mögül leselkedõ hófehér takarók Az angyal nyakán szakadt póráz A kulcslyuk a legnagyobb kísértés 11

A tenger alatt Temérdek súly a vállamon. Beékelõdtem sziklák és korallok közé. Hajamban kagylók. Szememben véget nem érõ utazás emléke. Ha volt is másképp, összetört. Markomban gyûrû, halak játéka. A mindenség lassan körém nõ. A víz terhét viselem. A világ nem jut el ide, én meg lemondtam róla. Szívemben az utolsó vers. Ars poetica. A parton egy gyermek álldogál. Könnyeivel a tengert mossa.

12

Egy anya vallomása Zalaba Zsuzsa (1970) Költõ, performer. Mûvei: Érintések. Versek, Start könyvek 4., AB-ART, Pozsony 1997; Átkelés. Versek. Ister, Budapest 2001; Hét lakat alatt. Interaktív mesekönyv. InPress Kiadó, Budapest 2003. Mûfordítások: Számûzetés. Miriam Neiger-Fleischmann versei. Ister, Budapest 2002.

Eszternek és Dávidnak Nem néztek vissza többé. Pedig a ház ablakában fény gyúlt, s a kapu ajtaját is olyan otthonosan mozgatta a szél. Arccal a mindenség felé. Gyerekcipõben indultak el. Sárban, mézédes virágzásban, lehullott levelek és hótakaró között. Kövekkel kitömött zsebek. A kötényben szeder, vadalma. Nyársra tûzött hús. Kéz a kézben. Év évet követve. Szemükben a tenger. Ki-kiloccsan. Mögöttük városok és sietõs léptek zaja. A fák mögött barátok. Az idõ porában egyre nagyobb és nagyobb lábnyomok. Lassan cipõt cserélnek. A férfin megfeszül az ing. A nõ gyengéd oltalom. Szembenjövõk mindig akadnak. Követõk is. Szépen, sorjában. Az enyéim szárnyalnak. Ég és föld között. Nevüket porba írják, arcukat beragyogja a nap. Nem tudni, merre járnak. A vállukon meg-megpihennek a madarak. Meghozzák majd a hírt. A föld nem olyan nagy, mint õk. Nincs mitõl félniük. Félek helyettük én, aztán már én sem. A megtett út ráncokban mérhetõ. Az életük, az énekük bearanyozza az elmúlás barázdáit. Amíg élnek, álmokat szõnek. Amíg álmokat szõnek, élnek. És én az árnyékuk maradok. Örökké.

13

KOLLÁR ÁRPÁD

köz-helyek olykor vasárnap délután a húgyszagú utcavégen megérzem a kirakat illatát: üveg, fal, falatka levegõ, mélyhûtött lebegés – a pupilla tompított pulzusa: vízhatlan rétegen is átütõ légszomj. marokra váró kopasz plasztik mellek, hiányt döfködõ hímnõs altagok, szemérmes androgün tekintetek: az üveg frigid csillogása mögött azt hiszem néha megérzem a kirakat illatát; de könnyû az illat a továbbmenõnek, a hit, hogy maradhatok egy percre vagy akár egy szellentésnyi idõre is itt, maradni a maradásért, bambán meredni, mûanyagba forrva, az olcsó anyag öröklétszerû... – nem tudom ez hogy jön ide;

dogma az ördög fekete nem mélyanilin, neonrózsa sem emlõszagú pasztell a sétálóutcán nyomomba szegõdött rózsaszín balettcipellõkben fekete volt fekete mint a fekete csõdör segge tussal megrajzolva ha szétfolyt idejétmúlt fekete szõrzet sztereotip fekete lélek semmi full extra semmi forradalmi hiába dekonstruáltam háziszappannal mostam meg hipóval a legbióbb szuperaktívval – meg kefével a körme alatt is kipiszkáltam hiába: tegnap a WC-n rám nyitott sötét vigyorával: „az ördög akkor is fekete, bocsánat.” – s csak ürülékem foszforeszkált a sötétben

szóval csak állni szeretnék, akár szerelmes kosztümös trilógiák végén a nõ, az örök nõstény, terméketlenül, hiábavalóan, a pasi után billegtetni ragadós festéktõl nehezült pilláim, a változatlanság illúziójában, hogy ez már mindig is így megy tovább, hogy a ló mindig meghal és a madarak majd folyton-folyvást kirepülnek... 14

15

az egyetemre menet jól kitaláltam a címét de aztán elfelejtettem – ajánlom ezért minden jól kitalált de elfelejtett cím emlékére meg lehet szokni. talán a reggeli tökvakaráson túl valami értelme is van az egésznek. talán rendet rakok. bambán hevernek, szanaszét körülöttem, szilánkok, foltjai a mindennapi, szükséges értelemnek. könyv, billentyûzet, multi-kulti vitamin, papír, papír mindenütt. hogy az ágyból fel, és mielõtt le fogmosás, zuhany, tiszta seggel ugyanis jobb aludni mint. elnézem a tisza felõl libbenõ hajnali párát; odakinn rondán köhögnek a köszvényes utcák és az erkélyrõl látni a fákat, ahogy hajukat mossák a zavaros vízben. valahol itt ömlik be a város szennye a folyóba, benne rutinizálódott végtermékeim: izzadság, ondó, vér, köpet stb. ilyen is van. az emberrel néha ez is megesik. ám orrot is lehet fújni, és szoba-konyha a hûség jutalma. és a WC! istenem, de jó olvasgatni az új faülõkén! lélegzik szinte, akár anyaméh is lehetne. mindenesetre verset se írnék – vers (?) (de itt most ne álljunk meg: hajrá fogyjon az út, társak, siessünk!) szóval azt se, példának okáért. nem mondom, jó a lágy tojás zöldhagymával, akad hozzá sör a hûtõben, néha egy jobb filmet is leadnak. a BL döntõ pedig eljön minden évben akár az sós izzadságban tocsogó nyár. talán meg lehet szokni, talán el is felejtem néha, végtére is semmi sincs másként mióta fülembe súgtad azzal az izgató, (mentaszagú [?]) lehelettel: felfal a testem, és még egy jóízût se böföghetek soha többé. 16

post k. d., avagy a kisebbségi irodalom bejövetele kisradonovácra szögeket ver a plafonba, fényesre csiszolt acélszögeket, az utca lomha bazaltkockái közé, a padló repedéseibe tuszkolja az isten árnyékát, azt célozza minden ütésével, a hortyogó isten minden rezdülését követi könyvszagú, szigorú tenyerének íve. kezének sebhelyeitõl nyugtalan ez az elkurvult város. izgága repedések, pergõ idõvakolat, ikonná meredt dögszagú emlékhuzat; kalasnyikov dance-re ropjuk már a kulti béke táncot, koponyánkon ütemre koccannak a szétfröccsent betûk. betûzd, tûzd be, tûzd ki a málló házfalakra: hic fuit deže kostolanji, és tömd szádba a kozmás szólepényt. – jöttek azután afféle versturisták, bronzképû kultúrlovagok. naftalingolyó szemükkel mérték, kutatták sosemvolt emlékeinket: „kezének sebhelyeitõl nyugtalan ez az elkurvult város” – mondták, és bekukkantottak a szégyenlõs üregekbe, be a padló kámfor repedéseibe, bele a buta bazaltkockák közé, bele a város tátongó végbelébe, még oda is bedugták izgága, kíváncsi naftalinszemük, s mi illemtudó bennszülöttek büszkén mutogattuk a titkot, amirõl bárki többet tudhatott nálunk. csak néha, különösen lusta és különösen poros délutánokon, mikor álmosan legel a butaság a flaszter kátyúi között, ha árnyék suhan át a délutáni szunyóka felett, mertük elhinni: talán mégis itt járt közöttünk.

Kollár Árpád (1980) Szabadka. A Szegedi Tudományegyetem szociológiából végzõs, magyarból harmadéves hallgatója. Szerkesztõje a Gyõr-Szeged-Szabadka „tengelyen” mûködõ DRÓT irodalmi, képzõmûvészeti és mûvészetelméleti periodikának. Versei a Szõrös Kõben, a szegedi Fosszília folyóiratban és a Drótban; novella- és versfordításai a Fosszíliában jelentek meg.

17

NYILAS ATILLA

A Balaton mágiája

Koncertek: Omega, LGT, Beatrice, Korál, késõbb R-Go, s éjszaka meztelenül fürödni hárman, a csillagokat nézve, és a Tinédzser dalt énekelve a Dinamittól, ez a Balaton.

Hajnalban kelek vagy le se fekszem, a lakótelep fölött vonathangokat hoz a szél, kávé, cigi és újság a pályaudvaron, álmatag várakozás, aztán Aligánál a tó összecserélhetetlen illata, ez a Balaton.

Szerelmek vulkáni tanúhegyei, borok, nyelvemlék és szép öngyilkosoké, vihar, vihederes éjszaka, aranyhíd, északi és déli part misztikus egysége, ez mind-mind, ez a Balaton.

Kimegyek busszal a budaörsi benzinkúthoz, vagy a 70-es út aljáról indulok pénz nélkül, tarisznyával a vállamon, köszönés, útirány, félszavak, majd a boldogan hátracsapó szél, ez a Balaton.

Nagyapám legénykorában vadont talált, én betonöblöket, de boldog vagyok, hogy pusztulóban láthattam legalább, és ma is ott zihál kertek mélyén, idõutazásban, Cseh Tamás dalában a régi Balaton.

A part, a sín és az országút hármas nyomvonala, a közelség, a szabadstrand, a móló, a rév, megmaradt nádas, régi villák, bódék, kertmozi, üdülõterület, ez a Balaton.

Barátom megjön az úttörõtáborból, furcsa sapkában, furcsa dalokkal, de egyszerre két lányhoz simult az éjjel, mellük érintése ott van tenyerében, mikor kezet fogunk: ez a Balaton.

Karcsapások, birkózás, fejelés a vízben, fogvacogás, szárítkozás, átöltözés, leselkedés a nõi öltözõnél, közös ábrándozás, forró beton, ez mind-mind, ez a Balaton. Fõtt kukorica, lángos, sült kolbász, hurka, cseresznyepaprika, kovászos uborka, lacikonyha, lágy kenyér, málnaszörp, vattacukor, fagylalt, ízes, fahéjas és fõleg kakaós palacsinta, sörök végeláthatatlan sora, ez a Balaton. Kidobós, röplabda, foci, pingpongcsaták, tollas, tenisz, csónakázás, szörffel két vízi kapu közt el, vitorláshajó, esõs napokon sakk- és kártyapartik, biciklizés, tábortûz, gitár, ez a Balaton. 18

19

Dosztojevszkijt olvasok a parton és a matekkönyvem vízbe hajítom, majd én esem be ruhástul, kvarcórástul a stégrõl, konyhai munka, szûz lányok jó szaga és Gabi szappané, ez a Balaton.

Focipályán aludtam két lány között, egy hálózsák alattunk, eggyel takaróztunk, és reggel elsõ pillantásom a harmadikra esett, hogy még aznap szemének bódító füvén naphaja sátrába fogadjon, ez a Balaton.

Éjféltájt megérkezni stoppal Akaliba, s a mámoros hangzavarra fülelve megtalálni volt osztálytársaim szesztestvéri közösségét, ez mind-mind, ez a Balaton.

Csók a csónakban, szerelmeskedés szúnyograjban, szexuális forradalom, s jó fél üveg hûvös bor, amit egy bokor alján hajnalban találunk egy másik ricséssel, s megisszuk vagy két tucat hangyával: ez a Balaton.

Zsoltikát, barátom unokatestvérét, mikor Svédországból idelátogatott, Siófokon leitatjuk rummal és sörrel, s ennek mellékhatásaként ráesem egy kocsira, barátom taxival visz át Zamárdiba: ez a Balaton.

A Balaton az ifjúság, a büntetlenség, a barátság, a szabadság, a szerelem, sokaknak ez, vagy legalább nekem, ahol csak járok, viszem magamban, Balaton a magasban.

Felneszelni egy sátorban, itt a reggel, elköszönni egyéjszakás játszótársnõmtõl, kikecmeregni az útra, hamar fölvesznek, s jó húsz perc múlva kiderül, hogy ellenkezõ irányba tartunk: ez a Balaton. Egy dzsintonik és ötnapnyi ébrenlét után – miközben stoppal megkerültem a tavat – fölállni a presszó teraszán, hallani ahogy nyomomban borulnak a székek, belezavarodni a miatyánkba, ez a Balaton. A Balaton miatt is szakítottam egyszer, csakhogy az idõsb hölgy, aki majd fölvesz, a Ladában Piramis fog szólni, gondoltam, ágyba vihessen azon a napon, ez mind-mind, ez a Balaton. A lány, aki mint megtérõt fogadott, bár több évig nem láttuk egymást, és azelõtt is csak egyszer feküdt le velem, ölébe veszi és simogatja fejem, mint anyám, ez a Balaton. 20

Nyilas Atilla (1965) Budapest. Verseskötetei: Részesülés (Argumentum, Budapest 1997), Holtjáték (ABART, Pozsony 2001), De én (Parnasszus, Budapest 2003).

21

KARÁCSONYI ZSOLT

Lali és a Bálna Most Laliról fûzõdjön a szál itt, elszántról, aki szállna a Mennybe, hogyha a kocsmák és feleség nem kötné jól ide, földi lakókhoz. Bölcs fiu õ, vajdás bajuszát bár rettegi szellem, földi halandó. Rosszcsont kölykét kis Babit ismét hozza közénk: fejlõdjön a lurkó. Persze a Pubban ül vele estig, mert a Lagúna nem javasolt még

Bálna kövér, ám karcsu a lelke, míg Lali: éles lángsugarú kard fényét hordván homloka ráncán (nem magas õ, mégis) kimagaslik súlyai közt az idõnek, a vén hím sója benne egész fiatal zubogással olvad fel, s nem bádog az arca, nem mozdítja erõ: csak a lélek... Itt az idõ, hogy szellemi részét most eleresszük: jöjjön a lényeg.

– bátor, erõs, ám méter a gyermek –, nyílt szeme fényét meg ne zavarja bicska, ha villan. Jó roma-Villon taxiba rakja, s indul a mélybe velünk. Tudja a szentek erényét, époszi emlék nagy bokacsontját ismeri úgy, mint hajdan a néne, istenfélõ férfiu õ, ki zöld üvegekbõl irtja az ellent hosszú lépcsõn míg jön a Bálna!

Ez már grandé, nagy tüzelés van, és Lali “cum tr㔠döngeti máris pincehomály mélyében az asztalt. Régi golán csapatok figyelik, meg városszéli bãjatok, akik most épp mûbõr ‘zsekiken veszekedtek (mely piacon jobb mostan az ára) õt nézik, de a székek ezúttal mégse repülnek. Táncol a Gábor, tömbszeretõjét pörgeti gyorsan;

Bálna – Lalinknak szeretõje – bírja e gábor száz rohamát is, egy tucat órát vágtat a mén és – munkaidõ közeledte okán csak (!) – nyugszik a nõ és megszelidíti bokros bajszu urának a vágyát. Dúr Lali hogyha reáveti fényét indi szemének: reszket e némber; tömzsi alakját rázza a kéj-félsz – látni se bírja ilyennek az ép ész.

táncol, hogy pof mégse zizegjen Bálnán, túlsúlyos rinya-arcán, tûri barátunk ostoba száját, mert micsináljon. Tudja: e száj még sokszor kaphat az õsi nedûbõl, visszaül és dialógusok újráznak már sörvonalon, sõt: minden idõbõl. Épp egy ilyet fogtam ki a szeszbõl, rám nevetett túl furcsa szövése színes, jól megvarrt szövegeknek,

22

hallottam, hogy kelme susog már, kellemes ének, pont ugyanaz, mint mitõl oly rég lobbana vágya szép Emesének, sõt amitõl csak tisztább Trisztánt zeng meg az ének: oly szerelem volt benn az üvegben, mit csak az õsibb fényszeretõk ha érthetnek, de most sietõs már, szóljon nyelv, mit rejt ma a könyvtár:

míglen a torkom rosszizü vodkán épp dresszíroztam. És Lali szintúgy, mert ama rozzant asztali bor már köddé bomlott benn a fejekben, Bálna csak ült, arcizma se rezzent.

„Érdes nyelvvel lép az idõbe mind, aki hûtlen, mert akinek csak olcsó, részeg tánc az idõtlen, száraz deszkát koptat a bõre bíz annak –, míg a titoknak szárnyai gyorsak, messze suhannak Eldalolom hát, még mielõtt te újra felednéd: szép tavaszokban vétlen szállnak véled a fecskék, véres nyárban víg kikelet lesz lenge reményed, téli hidegben csillognak már szent nyeremények.” Ám csak a zöld hamutálca darabkák fényétõl csillant meg az allé: asztalaink közt. Csakhogy a székláb nem Lali hátát gyúrta erõsen, kókadozó fejemet se, hiszen most városszéli bajátok az abroszt egymással beszinezni siettek. Gyorsan a vér, s sörök összeborultak, bomlott, életerõs kanok arcán. Törzsvendég csapatok befelé már rég tartó kacaját meg se figyelték, kékruha-boltból nagyszerü vendég jött meg és vele egyszinû párja két pipotyát raktak be azonnal fenn a dubának mélyibe gyorsan,

Karácsonyi Zsolt

23

SZÛCS ENIKÕ

Nem mondja ki a nevét (Részletek a megjelenés elõtt álló kötetbõl) 37. levél Hát leírom, hogy mi van. Nagy szar van. Hétköznap van, még most is, vasárnap délután. Ki akartam menni külföldre, kétszer is, nem sikerült. Miért van az, hogy nekem itt kell megrohadnom. Valami nem enged el. Külsõ okok, belsõ okok, nem jön össze semmi. Borul. Itt ülök a balkonon. Levelet írok, neked. Magunknak. Elnézegetem lábujjam festett körmeit, ezüst bokaláncomat, és úgy döntök, hogy szép vagyok. Identifikálom magam. A református templom szép fehér tetõt kapott, pedig már évek óta nem jár oda senki. Megöntöztem a virágaimat. Az anthuriumom gyönyörû piros virágot hoz. A fejek hatalmasak, még a közepén levõ kuki is piros. Sokáig bírja. Nem kell nagyon öntözni. A tillandziám ki fog dögleni. Vettem egy hûtõt. Olívabogyókat tartok benne. Szoláriumba járok és meghíztam. Öregszem. Próbálom bemagyarázni magamnak, hogy milyen jó is nekem. Jöhetne egy kis esõ. Mentám és citromfüvem szomjazza az esõt, Rebeka van eltemetve alattuk. A kiskutyám. Kutya kéne, vagy egy gyerek. Eper már van a kertben, jövõ héten már borsó is lesz. Már a fõzés sem érdekel. Júniusban harmincéves leszek, és nem akarom. Az szombat lesz, valószínûleg leiszom magam. Felhívtalak egy kocsma vécéjébõl, mert beszélnem kellett veled. A társaságból már csak te hiányoztál, mert elég mélyen benne voltunk a témában. Hajnalig buliztunk. Már dörög az ég. Már nem bulizok olyan gyakran, mint régen. Valami olyan ötlet kezd kialakulni bennem, hogy szeretném visszakapni az emlékeimet. Állati, hogy ennek a mondatnak milyen hulla-

24

szaga van. Mert egyre jobban felejtek. És az emlékeim nagy részét terád bíztam. Már fázom itt kint, és lassan esni fog. Sajnálom a kutyát. Béke poraikra. Szia. P. S. Bocs, hogy Temetõ utcát írtam, amikor a képeslapot küldtem. De megkaptad, nem? 38. levél Elképesztõ, hogy NZ mennyire unalmas város. Ez az NZ még stoppos idõszakomból maradt meg. A rendszámtáblákon mindig a járásszékhelyek rövidítései vannak, és ezeket könnyû megjegyezni. Pont fél hatot ütött az óra, a fõtéri templom harangja egyet kondul. Az emberek összevissza futkosnak a fõtéren, ahol Bocskait valószínûleg le sem fejezték. Micsoda figyelmetlenség. Már az utcai lámpák is égnek. Már nem sötétedik olyan hamar. Soha nem tudtam megérteni, hogy ez a város miért olyan beletörõdötten unalmas. Fásult. Merev. A férfit várom. És melankolikus állapotomban rájövök, hogy ez is milyen unalmas. Néha még szoktam stoppolni. Múltkor majdnem megerõszakolt egy bikanyakú állat. Kidumáltam magam. Vagy inkább a 70 km/óra sebesség melletti nyitott ajtó hatott rá. Csak egy cipõt akartam venni. Mennyire szánalmas. Kísért a múlt, tesó? A könyvesboltokban mindig ugyanaz van, már fejbõl tudom, mi hol. Most találtam egy új polcot, eddig nem vettem észre. A város unalma fertõzõ. Ugye, mindenféle fertõzés van? Az unalom is az, és terjed. És mindenki unottan elnéz fölötte. Mi jöhet az után, hogy még az alkohol is unalmas. A

könyvesbolti új polc is tele volt szeméttel. Egyedül a szakácskönyvek izgattak fel. Melyek lapozgatása közben egy nõre gondoltam. Csak olyan halványan. A szoláriumos csaj csinálta a körmeit, ott láttam elõször. Nagyon furcsa nõ volt. Hatalmas vörös (mû)hajzuhataggal. Ócska kötött ruhában. Sötétkék volt, és úgy állt rajta, mint macskán a gatya. Megjegyzem, a kutyákon sem állt túl jól a gyerekruha, amit gyermekkoromban szoktam rájuk erõltetni, igen szenvedõ pofát tudtak mellékelni hozzá. A nõn viszont az arca borított ki. Annyira semmitmondó volt, de mégis kirázott tõle a hideg. Rám nézett a vizenyõs szemeivel, mintha mondani akart volna valamit, mintha attól félne, hogy nem sikerül neki még szótárral se. Egyfajta önteltség viharzott át rajta, ahogy végignézett a körmein a mû befejezte után. A tükörbe is belenézett, megigazítván a sörényét. Milyen színpadias. Kriptát képzeltem köré, és szinte hallottam az összeverõdõ csontkezek tapsát. És az állkapcsok széles mosolyra húzódnak, már ahogy a csontvázak vigyorognak. Indulok kifelé a könyvesboltból. Hát nem ott áll? Szerintem csak betévedt. Mert megállt, és nézett azokkal a hullagyalázó szemeivel. Aztán már nem várhattam meg a további mûsort, mert túl egyértelmûen kifelé indultam. Még egyszer láttam õt a városban. Egy taxi felé csámpázott. A harisnya a cipõjére hanyatlott. Csak azt nem értem, hogy miért taxizott a városban, holott csak vásárolt. És innen nem messzire dolgozik egy kuplerájban. Lehet, hogy a kuncsaftjai szeretik a kriptaszexet? Ja, és ugyanaz a sötétkék ruha volt rajta. Most olyan a fõtér, mintha be lenne havazva, bár csak a világítás teszi. Illúzióromboló vagyok, de behavazva se volt jobb. Ez egy ilyen város. Feléd mizujs? LEVELEK A JÖVÕBÕL Álmodd, hogy valóság. Álmodj gyönyört. Álmodj meg engem.

A lelkem kín, élvezd. A testem mulandó, teremtsd meg. Most is benned vagyok. Szerelmem vak és neked áldozik. Csókolj, te minden. AZ VAGYOK, AKIT MINDIG IS AKARTÁL. Már az autódban ülök, édesem. Röpke csók, a húzzunk a francba gyorsan határozottsága megejtõen természetes. Még csak fizikailag vagyok jelen. Egymásra kapcsolódó gondolatok, fölötte a hétköznapok fényízû párhuzamos monológjai. Most te mondd, igen, figyelek rád. Csak rád figyelek. Igen, ez egy stoptábla volt, észre sem vettük. Sötétben nem látni az út menti keresztet. Mindig van ott virág. Nyáron ez a legszebb út, 60-nál a gombákat is észre szoktam venni, de az illata a bõröm alá bújik. És most azt képzelem, hogy egyedül vagyok. És nézek ki az ablakon. De te is bõröm alá bújsz a hangokkal. Ezt az utat álmok szegélyezik, hányszor mentünk rajta végig, te is mással, én is másnak. A te tüdõddel lélegzem, ha engeded. Pillanatnyi identitászavar környékez meg: ez most a te tested vagy az enyém? Mint a tenyeredbe toluló vér. Kibomlani látszunk. Ahogy a kádban terjed szét a vér. Fodrokat vet. Akkor még nem láttam a csuklódat. Igen, ez egy élõ test, egy lélegzõ állat. Rám kapcsolódnak a gondolataid. Megint egy ellopott éjszaka az örökkévalóságtól. A megérkezés rítusa. A rágyújtás melegsége. Ölelésed illata. Mibõl táplálkozik? A hús és a vér mulandó eledel neki. Elõjött a sötétbõl és enni akar. Vagy eltakar és elevenen felfal. Adjuk meg neki, itt, a lét küszöbén és a nemlét ajtaja elõtt. Most meglazítom, és árad. Oda és vissza. Szavaktól válik testté, ami kimondhatatlan, hozzád érve történik meg a valóság. Bennem mozdul, feléd indul, ahogy csak te tudod. Vagy nem is tudod. Csak beszélj, az igazmondó sarkából veti ki a kaput. Ruhában is meztelenek vagyunk egymás elõtt. „Szeretkezésem vad...”1 – írta egyszer valaki. És vane jogom ezt fokozni? Ez történik meg. Szavaktól vált valósággá. A teremtésre emlékeztet.

25

Kivártad, hogy megérintselek. Onnantól kezdve mindketten azt tettük, amit a másik akart. A teremtõ és a megteremtett közti tökéletes összhang. Pedig nem tudhatom, mit akarsz, testvérem. Ha baszni jöttem volna, már rég lezárt akta lennél, elfelejtettelek volna, mint egy múló ösztönt, amitõl tejszínhabos narancsot kívánok savanyú uborkával és sós krumplival. Ahogyan a lelkedet is kívánom, felfalnám, vagy darabokra szaggatnám. A csókoknak is semmitmondóaknak kéne lenniük, vagy olyan dugáselõtti gyorsanlegyünkmártúlrajta nyálcsere. Felajz és korbácsol, belülrõl nyit meg. Hogy még közelebb legyél hozzám. Kibontod a mellem és rátapadsz, mert a szádat kívánja, akarja. A nyakamba csókolsz, teljesen elveszítem magam, mert a véremet adnám, hogy szívd ki az utolsó csöppig. Most már minden sejtem azért sikít, hogy tegyél a magadévá. Az elsõ halál az elsõ behatolás, aztán folyamatosan merülök el, nem élek, nem létezem, csak te vagy, aki betölt, igenis betöltesz avval a naggyal. Ezt akarja bennem az állat. Mert kell, mert belehalok és az eszméletvesztés határán állok. Csak az állat üvölt bennem és élvezek, a legjobb vagy. De mondani sem bírom, mert elér a „fekete fény”2. Belereszketünk, és legszívesebben itt állítanánk meg az idõt. Azt a kurvát. Hogy tudod ezt megtenni velem? Ahogy csak egy lelkes állat teszi meg. A lény vagy, az ismeretlen. Te nem létezel, csak kitaláltalak. Otthon vagyok és maszturbálok. Egy fénylény pattan ki a fejembõl, aki ölel és meghág, szerelmes semmiségeket suttog a fülembe. A mindent akarod, a semmit. Én sem létezem. Nincs ember, aki ennyire el tud menni, a szakadék szélére és lihegve viszsza izzadtan. Elolvadva ott mélyen, az már a méhem. És újra. És egész éjjel. Mondd azt, hogy nem igaz. Mondd azt, hogy soha többé. Mondd azt, hogy szeretsz. Hazudj édes virágszirmokat. Nárcizmusom kinövi a bõrömet, én meg szoktam nyalni az ujjam utána. Elképzelem, hogy újra élvezel, bennem, amitõl megint kimegy az agyam, ahogy remegve dõlsz rám és összeszorítom a farkad, ahogy egy

26

kígyó csavarodik rá belülrõl, sikamlós és engedelmes. Áramütéseket mérek rád, ahogy bennem elernyedsz. És a folytatás már fizikai képtelenség. De farkad selyme a végtelenségig felizgat, ahogy a számmal kényeztetem. Ahogy a torkomig nõ és önkívületbe ringat. Ha nem élvezném, soha nem csinálnám. De élvezem minden pillanatát, ahogy kicsókolom az utolsó csöppig. Eltakarsz paplan, eltakarsz álom. Testem forró és hozzád feszül. Elpihen az éjjel, testvérem. Akit nagyon szeretünk, visszatér, még a halálból is. Szemeid megtaláltak, egy állat néz ki félve és csodálkozva rajtuk. Beszélõ szemek, a torkod nem ad ki hangot most. Csak kér. Te tudod, mi kell nekem. Én csak próbálkozom. Nézted és követted a szemeiddel a számítógép kurzorát. Az ölembe ültél és csak néztél könyörögve. Én sírtam, te hozzám bújtál. Megnyaltál. (Rebeka, ne najjá!) Kicsi fekete kutácska. R. I. P. A szemeid megtaláltak. Velem vannak. És úgy látnak, olyannak, mint senki más, ahogy tükrök furcsa éjszakákon mutatnak túl egy lény elképzelhetetlen arcán. A képeket te hoztad. A kapukat te nyitottad meg. Láttalak, ahogy felém jössz. Akit nagyon szeretünk, visszatér. Nem kérdez, csak ad. Nem követel, csak egyszerûen megkapja, amit érdemel. Én egy neked való állat vagyok. Hisz egy vérbõl valók vagyunk, te meg én. Tudtad te ezt az elsõ pillanattól. Szemeidben egy halott állat lelke. (...) A történetet akarod? Melyiket? Melyik énemet hazudjam gyöngéden a füledbe suttogva? Figyelmed belterjes és szakadozó. A mellemig terjed, vagy ha széttett lábbal ülök elõtted? Vagy a szavak csak arra jók, hogy közben a tenyered lassan, elõre kiszámíthatóan végigsimít a combomon, és félreérthetetlen mozdulatot teszel? Az egyik lehetséges jövõ arról szól, hogy kielégülsz. Egy másik arról, hogy végig kell hallgatnod engem. De azt is mondhatom, amit hallani akarsz. Megvan rá a képességem.

A következõ lehetséges jövõben mindezek szívmelengetõ összhangja történik meg. Mi történjen, drága testvérem? Mindent adjak föl érted? Már akkor megtettem, mikor kitaláltalak magamnak. A saját belsõ valóságomat. Valóra váltottad, mikor élni próbáltál. Mikor még nem is ismertük egymást. Mikor még nem tudtam, hogy szavaktól mûködik. És megteremtettelek. Talán nem is akarom, hogy hús és vér legyél. Hétköznapi csoda. Ünnepi hívatlan vendég. Te is megteremtettél engem, de lehetek-e egy elképzelt valóság lélegzõ organizmusa. Vagy kikövetelt színházadat játsszam? Nõ legyek, férfi legyek, egy androgün állat? (...) Az a két út Széki lassút táncoló terhes nõ, régi poros házban kendõk és rózsafüzér, kavicsos folyóparton kis faház összedöntve, majd újra felépítve. Vért és vardarabokat szültem, színházban voltam, szülési fájdalmak, hirtelen növõ has. Homokos vízparton napozok, a vízben sok a giliszta, utálkozom rajtuk. Mellettem sziklákon ismeretlen fiúk, hirtelen elúsznak. Egyik lassan tûnik el a koszos vízben, megfullad. A másikat egy nõ kötéllel fojt bele a vízbe, körülötte habzik a véres víz. Még utoljára felemelkedik a vízbõl, az elengedett kötelet megigazítja a nyakán, majd meghal. A hulla apja utána korholja a fiát, hogy még úszni se tud. Tõlem kicsit odébb K. É. napozik, és azt mondja nekem, hogy mindig külön megyek tõlük. Színházban az volt a szerepem, hogy palacsintát süssek. Sok koszos zsíros edény volt ott. Hogy ne lássanak, egy fekete bársony függönyt húztam be. Egyre közeledik a háború. Katonák messzirõl lövik egymást, majd teljesen közel állnak egymással szemben, mereven. Parancsra elkezdik a közelharcot. Hosszú piros lepedõ a földön, rajta sok csecsemõ, meztelen és halott.

Vonaton utaztam. Aztán egy nagy szobába kerültem, ahol egy fekete férfival szeretkeztem. Sikoltoztam, egy vörös hajú kislánynak voltam a bátyja, és valamit játszottunk és befogtam a száját. Hirtelen ki kellett üríteni a szobát. Kivinni a szekrényeket. Zuhanyoztam, aztán fürdõlepedõben futkostam. Ian pszichopata volt, és a városban összevagdosta a karjaimat zsilettel. Aztán elvitt a lakására, ahol két tévéje volt. Néztem õket, és tudtam, hogy ha kimegy a fürdõszobába, akkor észreveszi a zsilettpengét, és megint fel akarja vagdosni a kezem. Ezért amíg elment zuhanyozni, kimentem a folyosóra. De nem tudtam hazamenekülni. Láttam az ajtón két kilincset, és nehezen tudtam becsukni. Láttam, hogy õ is kiment. De már jött is föl egy lánnyal. Szaladtam az emeletre, és egyre feljebb. Mindig megnéztem a karom, amely csupa nagy kemény seb volt, mintha beletörték volna a zsilettet. Az tesómat sorozták, kapott egy angol szótárt és egy katonakönyvet. Ott nyírattam meg M. M.-t, hogy normálisan nézzen ki. Másodszor is sorozták a tesóm és megint vele voltam. Híreket hallottunk, hogy Kanadában, Darthmouthban szar a helyzet. Hógolyóztam a tesómmal meg a volt nõjével, a csaj anyja is ott volt. V. I. nálam volt és rakodott, mindenki utálta. A tükörben láttam magam, és hogy pirosra van festve a szám. Egy ember nagy halat tartott a kezében sebes folyóban állva. Egy pultnál álltunk, ahol rendelni kellett, de ment felettünk a zuhany, és vízben kellett rendelnünk. Valaki hozott enni tojást és pirított kenyeret. A két egymástól lévõ nagyszüleim háza össze volt építve. Abban a szobában akartam lakni, ahol fel voltak ravatalozva. Késõbb új szõ-

27

nyegeket hoztak, és azt rendezgettük. Férfi színész voltam. A lakásomban ott volt a szeretõm és egy másik nõ, akivel a fürdõszobában kezdtem szeretkezni, fölétérdeltem, de akkor be akart jönni a szeretõm, és én nagy nehezen kulcsra zártam az ajtót. Míg kint voltam, addig mérget tett a vízbe, úgyhogy a másik nõ meghalt, de így is szeretkeztem vele, de akkor már én voltam az a halott nõ. Amint meghaltam, Indiába kerültem egy kis piacra, ahol rúzst akartam venni, pirosat és lilát egy kislánytól, akin nagy szári volt. Anyámtól kérdeztem, hogy hány dollár egy rúpia, mondta, hogy õ átírta a pénzt, és nem tudja. Aztán megvettem a rúzsokat két rúpiáért. Koszos, lassú vonaton utaztam. Öreg emberek voltak rajta. Testvérem született, jött egy férfi, hogy õ az apa, és elküldtük. Gyerekként táncoltunk közönségnek, aztán sapkával pénzért jártunk körbe. Kaptam: pénzt, aranyérmét láncra piros kõvel, mûanyagból is.

kutyája utána vetette magát, megjelent a várúr puskával. Buliztunk egy teremben. Valaki meghalt ott. Nagyon unatkoztunk. Havas táj volt mindenütt. Sokan elindultunk és ablakokból ugráltunk ki. Egy magas ablakból nem mertem kiugrani. Beteg voltam és minden erõs szagtól rohamot kaptam. Nagyon rosszul voltam. B. A. azt mondta, hogy esni fog, mert fáj a sebe. Igaz is volt. Esett, sõt zuhogott. De ezt is álmodtam.

Jegyzetek 1 2

Ezt valakinek a versében olvastam, hosszas nyomozás után sem tudom, ki használta ezt a két szót együtt. Ha valaki felismeri, kérem jelentkezzen. Mészáros Ottó: Fekete fény, 1991 a Poemateria kötetben

Kertek alatt síeltem, és voltak, akik nem engedtek át a sajátjukon. Otthon a szél kivágta az ablakot a folyosón és nagyon hideg volt. Egy cigánylányt követett az anyja. Én akartam megszöktetni, de sohasem sikerült. Vonattal utaztunk Pesten keresztül. A határon várni kellett. A helyet elkezdték vízzel locsolni. Egy város piacán mászkáltam, és egy kapualjban régi könyvet találtam az 1400-as évekbõl, álmoskönyv volt, háromszög alakú és kék. Próbáltam olvasni, a „por”-t sikerült kivenni. Szerettem volna megvenni, de 14 005 koronáért árulták, és mondtam, hogy csak 1000-et tudok adni, és más sem fogja megvenni annyiért. Egy várba két rácsos kapun kellett bemenni. A várúr becsukta mögöttünk, és indultunk be, egyszer csak egy nyúl szaladt át, a várúr

28

Szûcs Enikõ (1971) Udvard. Költõ, performer, pedagógus. Mûvei: Angyal. Verseskötet. Posonium elsõkötetes szerzõi díj; AB-ART, Pozsony 2000.

29

STARTV V O N A LSTARTV V O N A LSTARTV V O N A LSTARTV V O N A LSTARTV V O N A LSTART

SÓS DÓRA

Slicc és lámpabura A fiúk együttes rémülettel látták, hogy a lámpabura (amely persze teljesen véletlenül állta el egy szépen ívelõ focilabda pályáját az osztályteremben) elõször csak meginog, az elsõ fele elválik a plafontól, lehullik egy kis vakolat… …és egy fél pillanat múlva a másik része is erõtlenül enged a gyenge csavaroknak, s a lámpabura elalélva hull alá, csörömpöléssel landol, szétlapítva egy megbontott, de még nem elfogyasztott kakaós mûanyag poharat. Mindenki odakapta a fejét, ahol a tragédia történt. Az egész osztály megdermedt, csak Margóból szakadt ki az elsõ felháborodott visítás, akinek a padjára, kakaójára és táskájára szenvedett ki a lámpabura: – Ti hülye, infantilis barmok! Azt hiszitek, jó poént csináltatok?? Mérgében észre sem vette, hogy bizony az iménti látogatása a Pilvaxban (elsõ emeleti klotyó) nem múlt el nyomtalanul, ugyanis a slicce lent maradt, és a világoszöld feszülõs fölsõjén ráadásnak lecsurgó kakaóval együtt valóban mûvészi hatást keltett. Fújtatott, mint egy bika, és toporzékolt, elfeledkezve arról a tényszerû tényrõl, miszerint õ ízig-vérig nagyvilági dáma. Csakhogy éppen ezt senki nem veszi tekintetbe jelenleg. Ugyanis mindenki röhög a drága Margón, valaki már be is esett a pad alá, összegömbölyödve vonaglik a visszafojtott hahotázástól. Mert igazából nem jó ujjat húzni Margóval. De azért most mindenki jót vidul a jeleneten. Ki gondolta volna, hogy egy lecsúszott sliccû, kakaóban tocsogó, felbõszült világi dáma ekkora élményt nyújt? Csupán egy valaki van egy kissé megrettenve. A nagy lakli, alias Halász. Most aztán jól melléfogott. A teremfocimeccs elején

30

még eszébe villant, hogy akár rossz vége is lehet a dolognak (eddig is õ rúgta le a lámpaburákat), de hogy ennyire beletalál a dolgok közepébe, azt még õ sem gondolta volna. Ezt bizton állítom (mármint, hogy Halász sem gondolta volna, hogy így elszúrja azt a rúgást, egyenesen a hárpia padjához), mert tudni való, hogy Margó egy idõzített bomba. Vele mindenkinek úgy kell bánnia, mint a hímes tojással, mert ha megreped, fuccs mindennek. Margó egy elkényeztetett tyúk, gazdag papával, nulla testvérrel. És szörnyû természettel. Õ csapatvezér, mert más szerepet sohasem viselt, nem is tûrne el. A legprofibb bandavezér sajnos szintén õ, a suliban a nyáját mindenki csak a Kopogós Mûkörmöknek ismeri. A bosszúálláshoz kétségtelenül Margó ért a legjobban, a megalázásban, pletykagyártásban és hisztiben valóban õ az elismert elsõ helyezett. A fél suli ismeri, nem csak a botrányokról, amiket kavar, hanem azért is, mert mindenhol jelen van, hurcolva a hatfõs Kopogós Mûkörmöket magával. És most Halásznak abban a hihetetlen nagy megtiszteltetésben lesz része, hogy ma reggel õ kapja az elsõ igazi lehordást Margónktól, a fekete hajú démontól (mert be kell ismernünk, Margó gyönyörû lány): – Hahaha! Ezt jól megcsináltad! Kifizeted, öregem, az utolsó fillérig! Ez igazi selyemblúz, épp tegnap hozatta apám Svájcból, erre jössz te a hülye fejeddel – Halász értetlenül kap a fejéhez, és egyre jobban hátrál az acsarkodó liba elõl –, és taccsra vágod! Tudod, mindig sejtettem, hogy egy pancser vagy, apukám, de hogy ekkora?!

De Halászt sem ejtették a fejére, nem hiába õ a fiúknál a góré az osztályban. – Akkor te meg, anyukám, jobb, ha elsunnyogsz vissza a macskakarmaiddal, mert ilyen nyitott sliccel én nem koptatnám a számat túl sokáig! Margó szívrohammal küszködve veszi észre Halász igazát, és nyüszítve kirohan az osztályból. Mindenkibõl egyszerre tör ki a fejvesztett jókedv, és csupán hat lány tipeg csendben kifele az ajtón, egyik-másik kuncogva, valaki felháborodva, hogy megkeressék Margót. Azért azt mindenki elismeri, hogy Halásznak piszok mázlija volt, mert ilyen szerencse nem sok áldozatot ér ebben az életben. Ha kitör a Margó-vulkán, általában senki nem ússza meg ilyen könnyen, és a fekete démon puskája sem szokott visszafele elsülni. És odafenn a Pilvaxban Margó fel-alá rohangál és dünnyög magában (azaz csak õ hiszi, hogy más nincs ott rajta kívül): – Ezek a kis gengszterek! Addig hülyülnek a focilabdáikkal, amíg egyszer tényleg el nem szúrják valaki napját. De miért pont az enyémet kellett? Na, majd úgyis megkapják! Ez a Halász már úgyis böki a csõrömet az utóbbi pár hónapban, a szülei is csak nyamvadt prolik, a fiuk sem más… Odabenn valaki a WC-fülkében felhördül, aztán a szájára tapasztja a kezét. Maja az, aki immáron négy hónapja boldog és kiegyensúlyozott kapcsolatban él Halásszal. Csodálatos párost alkotnak, mindketten hevesek és okosak. Maja éltanuló, emiatt a lányok nem mind kedvelik, fõleg a butuska Kopogó Mûkörmök. Margó és õ fújnak egymásra, mióta csak tíz évvel ezelõtt összeismertették õket a szülõk egy idióta szülinapi zsúron. Most odabenn csendesen nekidõl a falnak és fülel, miközben az adrenalinszintje egyre nõ, a szívverése gyorsul, az agya mindjárt durran a dühtõl… Megérkeznek a Mûkörmök. Lizi, aki mindig dadog, Enikõ, aki alatt csak úgy döng a padló, amikor szalad, Szurcsók, a tömpe orrú, lassú felfogású, de egész jóindulatú lány,

Kendler Zsóka, az ütközõpont (ha Margó valami folytán elbukna, titkos terve a hatalomátvétel), Timcsi, az apró, aki küldöncnek és rajongónak a legjobb, és Fürtös, a leggonoszabb mind közül, Margó örök segítõje és alázatos szolgája. Most is õ siet elõször barátnõjéhez, és színpadiasan kifakad: – A pimasz mitugrász! Ne félj, megmutatod te majd neki, hogy nem vagy te olyan, aki csak úgy egyszerûen hagy elsikkadni egy ilyen döntõ fontosságú ügyet! – Tudom! Nem is félek, Fürtös, én csak szánni tudom ezt a Halászt! Akkora lakli, de az agya üres, mint egy mogyoróhéj… – és közben Margó úgy tesz, mintha tényleg szánakozna, holott odabenn épp most omlott benne össze a büszkesége, és egyre csak bevillan a jelenet, amikor azt mondta az a lúzer neki, hogy sunynyogjon el, mert… – Különben igazából õ égett be! Nem te, mert hát nem olyan nagy gáz, hogy lenn felejtetted a slicced! Ha észrevették volna, hogy a sminked is el van kenõdve, biztos jobban kikezdenek, és a cipõfûzõdért is szólhattak volna… – felelte igazán vigasztalásnak szánt szavakkal, segítõkészen Timcsi. – Te lüke! – kólintja fejbe Szurcsók Timcsit, és haragosan odalöki a falnak. Kendler Zsóka közbelép, õ az egyedüli higgadt személy itt a Pilvaxban ebben a percben. – Na most állsz le, Szurcsók! Ideje lenne elõbb beszélned, aztán ütnöd! Most nem a bokszosképû bátyáiddal vagy, ez a Mûkörmösök bandája, ne hozz ilyen viselkedéssel szégyent ránk! Tudod, alapszabály, hogy nincs közönségesség. – Jóvanna! Csak segíteni akartam... – dörmögte sértõdötten Szurcsók. Margó már túllépett a dolgon, bár õ is Timcsinek ugrott volna az elõbbi beszólásért. Egyszer még el kell beszélgetnie ezzel a Kendlerrel is, nagyon szeret dirigálni, pedig ahhoz csak neki van joga. De visszatér az alapügyhöz, mégpedig, hogy csúfos csorba esett a hírnevén. – Na most, lányok, kupaktanács! Kigondoltam valamit. Halásznak is tetszem, úgy tudom.

31

Azaz ebben biztos vagyok. Engem mindenki szépnek tart, és igazuk is van. – Igen, i-igen! Te va-a-agy a legszebb! – helyesel Lizi. – Kösz, Lizi. Jó fej vagy… És úgy vélem, ha elcsavarom a fejét, és aztán jól kirúgom, akkor legalább elválasztom Majától is, mert az tuti az elsõ jelre kidobja Halászt, és akkor mindkettejük jól megérti, kivel húztak ujjat. Halász belém esik, én meg majd húzom az agyát, ugráltatom kicsit, és ha meguntam, akkor majd szépen elküldöm áldásosabb éghajlatra. Vajon melyik nadrágban mutat jobban a fenekem? Ez már a fülkében lapuló Majának is sok volt. Mint terminátor tépte fel az ajtót, és odatrappolt egészen Margó orráig, mélyen belefúrta a tekintetét Margó meglepett szemébe, és sziszegte, gyilkos indulatokat sejtetve: – Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam! Õ az enyém! Szurcsók indult, hogy eltépje onnan Maját, de Margó felnevetett és megállította: – Nem eszik a burgert olyan forrón! Te csak cövekelj, Szurcsók, én elintézem ezt a Miss Strébert… Apád-anyád bárány, te is az vagy, Maja, ezt mindenki tudja, a pasid pedig éppolyan bárgyú, mint te. Nem tudom, hogy mit képzeltél… Paff! A teljes erõbõl végigcsapódó tenyér Majáé volt, a csattanó arcbõr pedig Margóé. A feltörõ ordítás megint Majáé: – Te vagy az, aki egy utolsó nyeszlett, romlott görcs! Te anorexiás repedtsarok! Sose gondoltam volna, hogy ennyire mélyre is süllyedhet valaki! Egy ilyen apróságból máris háborút indítasz, egy viccért sárba akarsz tiporni két embert, és még csak meg sem undorodsz magadtól közben… Tudod, kit kell itt szánni igazán? És hirtelen elhallgatva sarkon fordult, komótosan kisétált, a Pilvax ajtaját lendületesen becsapva maga mögött. Feljajdult a csengõ, csend telepedett a Pilvaxra, Margó elbizonytalanodva, pofontól égõ arccal, sértett büszkeséggel, és még mindig meglepve rogyott le a kõre. A lányok rá-

32

tették a kezüket a vállára, biztosítva õt támogatásukról, és kisétáltak. Margó csak magának motyogott, szemét a kakaófoltra szögezve: – Vajon kijön ez a blúzomból?

Tégy úgy, mintha nem látnád… Sokan sereglettek oda az elsõ emelet leghátsó osztályterméhez. Már több tucat kisebbnagyobb gyerek tolongott az ajtóban, és izgatott sóhajtozás, türelmetlen beszélgetés zaja morajlott azon a részen. Mozgolódtak és toporogtak, bizonytalanok voltak, hogy vajon szabad-e nekik itt lenniük, de láthatóan mindegyik tanár el volt foglalva. Így hát egymás sarkát taposták, hogy jobban láthassák, mi zajlik az osztályteremben. Odabenn dermedt csend volt, amit csak a védõnõ sóhajtozása és Janka elhaló nyöszörgése tört meg. A csend körbefonta a padokat, és a bent álldogáló, kezüket tördelõ kisdiákokat, tanárokat. Három alak remegett összehúzódva, kétségbeesetten egymásra pillantva, mögöttük pedig két tanár nézte tehetetlenül, könnyektõl nedves szemmel a földön vergõdõ kislányt. A mentõket várták diákok és tanárok egyaránt, míg a védõnõ igyekezett, hogy eszméletén tartsa Jankát és elállítsa a vérzést. A pici gyermektest görcsösen összehengeredett, foga összezárulva harapta a kínt. Szemeibõl patakzottak a fájdalom gyöngyei, és az alatta gyûlõ vértócsa egyre rémisztõbbé vált osztálytársai számára, akik még csak nyolcadik életévüket taposták. A mentõk ideges szirénája egyre közelebbrõl vijjogott, és aztán éles fékezéssel megállt az autó. Hordággyal együtt pattantak ki a vörösfehér egyenruhás alakok, kis dobozt cipelve. A gyerekek, amint meglátták a folyosón feltûnni a hatalmasnak látszó férfiakat, egyre hangosodó zajjal álltak elbizonytalanodva az ajtóban. De aztán a mentõsök elterelgették õket onnan. – El az útból! Nem kellene ide csõdülnie az egész iskolának! Mindenki menjen a termébe! – Gyerünk, gyerekek! Engedjetek, na… Sietünk. És a zsibongó tömeg engedelmesen szétvált. A mentõsök odabenn odaugrottak a kislányhoz, aki az ájulás szélén volt, és a belépõ

alakokat már csak egy fátyolon keresztül látta, hangjukat csak távolról jövõ összefolyó maszszának érezte, és a hozzáérõ kezeket tompa lökdösésnek. – Mi történt? – kérdezte gondterhelten a bajuszos mentõs. – Valahogy rázuhant a szekrény, és ahogy próbált kiszabadulni szegényke, az üvegajtó szilánkjai megvágták. A szekrényt leemeltük róla pár percen belül. Nem tudjuk, hogyan eshetett meg, szünet volt – felelt készségesen az osztályfõnök. – Itt nem csak ez történhetett. Itt ütések nyomai is vannak. Verekedés lehetett, mert a kislányt bizony rendesen elpüfölték. És már mind a négy mentõs körbefogta az apró testet, a legsürgetõbb kötözések, injekciók után feldobták a hordágyra, és sietve távoztak vele, könnyedén, mintha csak egy súlytalan zsákot cipeltek volna. Janka már nem volt magánál, eszméletlenül feküdt szakadt és véres ruhában a hordágyon, szõkés haja kócosan és csomókban lógott holdvilágsápadt arcára. Gyenge szervezete volt, hát még ilyen történések után… Aztán ajtó csapódott, felberregett a motor, és a sziréna ismét üvölteni kezdett, de hangját már elnyomta a gyerekek zsivaja. Most már a tanárok is felocsúdtak, és gyûlölettel néztek a három rémült kisgyerekre. Persze ennél többet nem mutattak érzéseikbõl, nem szokás a gyerekek orrára kötni, hogy mit is gondolnak, mert nekik, ha lehet, meg kell maradniuk kívülállónak. Két fiú, egy lány, mindhárom ugyanazon arckifejezéssel, ugyanazzal a rettegõ szívvel és ugyanazzal a súlyos bûnnel terhelve. – Mégis, mit jelentsen ez? – kérdezte az osztályfõnök. A három jómadár egymásra pillantott, és az egyetlen lány, aki meglehetõsen testes volt, dadogva megszólalt: – Tetszik tudni, mi csak… játszottunk. Nem akartuk bántani, meg semmi ilyesmi!

33

Odakintrõl egy vékonyka hang szólalt meg, tulajdonosa nem látszott ki a nagyobb gyerekek gyûrûjébõl. – De verekedtek! Én láttam! – Igazán? No, akkor fáradj be, Jocó, mondd csak el, mi történt! – felelte a másik tanár. S tízóraitól foltos arccal, a reggeli focizástól sáros nadrágban belépkedett Jocó, Janka legkedvesebb osztálytársa. Õ szaladt a tanárokért is, amikor a szekrény eldõlt. – Na mondd csak el, mi történt? De ajánlom, hogy mindent elmondj, ne hallgass el semmit. Az a szegény kislány, úgy tudom, már nem elõször keveredett bele verekedésbe. – Hát nem is! – felelte bátran Jocó, és igyekezett olyan helyesen kiejteni a szavakat, amennyire az hiányzó tejfogakkal csak lehetséges volt az amúgy is pösze kisfiúnak. – Sokszor verik meg Jankát, mert õ szegény és gyenge, meg stréber. Néha a dolgait is dobálják, a haját tépik, fõleg a lányok, de a fiúk is szokták piszkálni, rondákat mondanak neki. Janka néha sír és kéri õket, hogy hagyják abba, de a lányok nem szeretik õt. – Aha. Így van ez, Klára? – tette fel a kérdést nagyon szigorúan a zord hangú osztályfõnök. Tudta, ez az ügy nem véletlen baleset, legalábbis nem csak az. – Nem, kérem, ez így nem igaz! Janka kezdte, õ provokált minket! És hazudozott is mindenfélét! – Igen! Mi nem bántottuk volna! Õ kezdte az egészet! Õ a hibás! – próbálkozott a további ködösítéssel Marci, a három bûnös közül az egyik. – Nos, rendben… nincs itt az ideje, hogy eldöntsük és kivizsgáljuk, ki mond igazat. Maradjatok itt, pár perc múlva visszajövünk. Várjatok! Azzal a két tanár meg a csendes védõnõ kisétált a terembõl, hátuk mögött becsapódott az ajtó, és a gyerekzaj egyre távolabbról hallatszott. A bûnösök és az áruló így hát egyedül maradtak a tett színhelyén. Egybõl rátámadtak a tehetetlen Jocóra. – Te kis pisis! Mégis miért kellett beköpnöd minket? Azt hiszed, megúszod? Ne is reméld! – De neked meg miért kellett nekilökni õt

34

a szekrénynek, Klári? Ha te meg Marci nem kezditek el lökdösni, nem lennénk most ekkora zûrben! – támadt rá a harmadik apróság, a fülbevalós, lófarkas Endre két bûntársára. – Aha! Megszólalt az erény lovagja… nahát! Mégis, ki rugdosta õt Jenciék padjánál? És ki húzott be Jankának elõször? Azt hiszem, nem mi, te kis nyálas! És az indulatokat majdnem tettek követték, a vita egyre jobban elharapódzott. Jocó igyekezett minél hátrébb húzódni, nehogy õ kapja az elsõ fülest, amikor a kongó folyosón felhangzottak az elsõ súlyos léptek. Aztán mögöttük könnyedebb, de mégis vészjósló cipõtalpak ütõdése hallatszott. Elnémultak mindannyian, és egyszerre hûlt meg bennük a vér, amikor meglátták osztályfõnökük mögött az igazgató dühös arcát, ökölbe szorított kezét és vészjósló pillantását. – Nagy bajban vagytok mindannyian! – s már el is foglalta az alacsony és mégis félelmetes igazgató a tanári széket, az osztályfõnök, Somorjai pedig mellette álldogált, láthatóan kelletlenül és sértetten, hiszen az igazgató mégiscsak az õ székét foglalta el. – Hallani akarom a történteket. Szóról szóra. Mondd csak, Pusztai Endre, hogy is volt? A kisgyerek sóhajtott, és legszívesebben elrohant volna, messze, messze az iskolától, vissza sem nézve, csakhogy ezt a szigorú pillantást ne lássa. De nem tehette. Mondania kellett valamit, ám nem volt elég bátorsága vallani, igaz, tagadni sem. De tudta, nem mondhatja el az igazat. Amíg lehet, titkolni kell az egész veszekedést. – Nem emlékszem igazán rá. Azt hiszem, úgy történt, hogy a Janka mindenfélét összehazudott a családjáról, az anyukájáról, meg minden. Azt mondta, hogy neki igenis van anyukája, csak sokat dolgozik, és nincs rá ideje, hogy õt nevelje. Pedig mi tudjuk, hogy nincs is neki. És mikor mi nem hittük el neki, elkezdett lökdösõdni. Mi meg csak védekeztünk. – És a szekrény hogy esett rá? Akár az inkvizíció, olyan ez az egész, gondolta magában keserûen Somorjai. Tudta, hogy a gyerekek sokszor igazságtalanok és

lobbanékonyak, de hogy ennyi agresszió és indokolatlan kegyetlenkedés legyen bennük, azt álmában sem hitte volna. – Az pedig úgy zuhant a Jankára, hogy amikor a Marcit huzigálta a Janka, akkor a Marci rántott egyet a karján, hogy elengedje õt a lány, és ettõl õ megtántorodott és nekizuhant a szekrénynek. – Értem… – Az igazgató tétovázott. Tudta, hogy Janka árvaházban lakik, mert az anyja születése után hamar otthagyta, de azt is tudta, hogy néha meglátogatja õt az az átkozott nõszemély. Sötét alakokkal lófrál, soha nem bír fizetni, és ha baj van, köd elõtte, köd utána, hónapokra felszívódik. És hallotta az osztályban a Janka ellen irányuló kis balhékat is, de nem sejtette, hogy a kislányt, aki sokkal visszahúzódóbb és szótlanabb, mint társai, ilyen keményen bántalmazzák. Az is felmerült benne, mi van, ha Janka tényleg szokott veszekedéseket kezdeményezni? Hiszen az árváknál nem ritka, hogy ingerlékenyek. Ki tudja, milyen indulatok vannak ebben vékony, alulfejlett kislányban, aki a nagy iskolatáskát éppen csak vonszolja, és görnyedve cipeli az árvaházig? Azt hiszem, semmilyenek, vonta le a következtetést az igazgató. – Hát te, Kalmár Józsika? Te mit tudsz? Hogy láttad? Jocó, aki eddig lábait lógázva, körmeit rágicsálva hallgatta a kikérdezést, nevét hallva összerezzent, két számmal nagyobb cipõje le is esett lábáról. Gyorsan felkapta, és darálta is teljes õszinteséggel, amit látott. – Hát az úgy volt, hogy Janka éppen a tízóraiját csomagolta egy szalvétába, mert ugye sohasem lehet tudni, hogy kap e majd vacsorát az árvaházban. És akkor a Klári odasettenkedett, és felkapta Janka tolltartóját, és azt mondta: „Jé, de egy piszkos, szakadt, ócska tolltartód van! Talán nem vesz neked az árvaház újat? A kukából kotortad ezt is, fogadok!”, mire nagy nevetés támadt, és Janka azt mondta, hogy ezt az anyukája vette neki két évvel ezelõtt, de persze senki nem hitt neki. Kérte õket, hogy adják vissza, és erre megdobták a tolltartóval. Endre mondta, hogy: „Úgy kell neked, te tetves!” Janka erre rá-

lépett a lábára, és Endre pedig ellökte, rugdosni kezdte. Nagyon fájhatott neki, mert sírt. Nem mertem neki segíteni, mert akkor engem is megvernek. Klári beleütött az arcába, és vérezni kezdett a Janka orra, aztán tovább ütötték, õk hárman, amikor egyszer csak egy rúgástól Janka elesett, neki a szekrénynek, ami rádõlt. A többi már egyértelmû. Csak egyet nem tudok… Meggyógyul? – tette hozzá reménykedve, elfáradva a sok beszédben. A tanár és az igazgató sokkolva meredtek a három gaztevõre, a kegyetlen mészárosokra. Alig bírták elhinni, hogy mindezt a szörnyûséget három másodikos követte el, ráadásul egy ilyen kiszolgáltatott, szerencsétlen kislánnyal. Vérzett a szívük, ha visszagondoltak a kislányra, annak fájdalmas arckifejezésére, és elképzelték, micsoda igazságtalanságokat, provokációt kellett neki kiállnia nap mint nap ezektõl a szadista osztálytársaktól. – Igen, azt hiszem, meggyógyul, de nem tudjuk, hogy milyen következményekkel jár majd ez az egész. Talán maradandó sérüléseket szenved, talán még rosszabb. Nagy volt az a szekrény, és a többi… a többi… arról hallani sem akarok – felelte az igazgató nagyon halkan, nagyon kifejezõen. – Tudjátok meg, hogy még ma este felkeressük a szüleiteket, és eldöntjük, mi legyen veletek. Ne számítsatok túl sok kegyelemre. Ti sem adtatok a Jankának. – Undorával küszködve felállt, egy köszönömöt vetett hátra Jocónak, és fensõbbséges járással távozott. Somorjai nem szólt. Talán annyi mondanivalója lett volna, hogy elképzelhetetlenül nagyot csalódott, és a beléjük vetett hite most már csak megvetés. De nem mondta ki, nem tudta, hogy ért-e volna valamit. Így hát kézen fogta Jocót, és õ is távozott, hátrahagyva az állott levegõjû tanteremben a dermedt, elképedt, lesújtott gyerekeket.

Sós Dóra (1989) Szekszárd. A Garay János Gimnázium 9. D osztályos diákja.

35

Készülõdõ

JAKUBECZ LÁSZLÓ

Vontatottan vonatos fütty az éj csendjébe horkant bele szégyenkezve ablakra csöppenõ tekintetnyi könnycseppje s van akin tápész-újság betû-pupillái pihennek s kire néz régen nem gyermek s régen nevetett sárgás-sajtos boldogságot habzsolva s eltûntek orráról a habfelhõk és egyre múlnak a másodpercek... ijesztõ ez a ketyegés ahogy figyeled hogyan lankad egyre inkább figyelmed...

36

Cicás kecsességbe sárgult a lanyha tél védi hidegét: a fagy így is épp elég... mutogat megsárgult fényképeket keserûn édes-kósza hóra várnak szánkókon ülõ gyermekek! Akkor az ösvényen egy vén apó széttárja karját hallom a rozsdás pléh vinnyogását a pincébõl – ahová lehurcoltunk apámmal két zsák krumplit télre – emlékszik még valaki ránk?

Üvöltés lemállani a vakolattal pottyanni együtt a poros útra aztán rohanni végre meg sem állni és a busszal amire várnak megjönni leváltani királyokat, politikust mozdonyvezetõt felfújni szemétládányi luftballont s késsel szúrni át hadd folyjon a vérem a tengerig míg el nem ér ott meginni mindent horizontot napot csillagot magamba szívni mindent és már csak csapdosni írógépemet a földhöz vagdosni s csak toporzékolni csak to-por-zé-kol-ni

Kérdeném... kedves vagy, hogy bólogatni akarsz habár tehetetlenül sziszeg gyáva mérged míg bévülrõl fogaskerék-férgek nyálzanak végtelenül véges bevégezhetetlen lassúsággal. Fakó képzelet-kocsonyás fagylángok az ablakon betonház-sálamba bújok – vacogó olajos paprikát kóstolgatok – szürke és pöttyös a mindenség... bágyadt emlékekben néhai gyermekek hógolyóznak. A fa, a szellõ, felhõ s az ég és a játék eltemet vedd kérlek! fel átlátszó selyemlepledet ringó hó-melled támaszd a sziszegõ-koszhoz másszunk fel a csúszós jéghegyen s puha szalvétával nyugtassuk meg a bömbölõ eget...

Jakubecz László (1981) Galánta. A pozsonyi Színmûvészeti Fõiskola végzõs növendéke. Szerepelt az ArtFALatok antológiában (Plectrum, Losonc 2001).

37

SCHIAU ANDREA

Gyûlünk Ha elmúlik karácsony, rózsák nyílnak a küszöbön. Léggömbök égnek a légben. Libbensz a megmaradt fehéren. Add a kezed a mának! Menjünk! Rúgjuk a port! Velünkbe szívjuk a bort! A csíkot húzzuk meg bátran. Hányan vagyunk? Egyre többen. Max hárman. Tegyük a vágyat! Vessük az ágyat! Nyessük az igent! S áldjuk, ki bent maradt magában. Lesz ez még ígyse korábban.

Választék Megvitathatatlan olajfoltok. Köpések az eltaposhatatlan járdákon. Szilánkok, kupakok, vénikék, elnyomott pakkok. Hevernek. Emberek! Temérdek szemét vesz körül. Lehet nézelõdni!

38

Vörös lik

Egy kis megjegyzés

Váram falában két kõkocka koccan. Vöröslik. Pezsg a láng. Forró üvegszálakat nyújt lábam s kezem. Üvegbokrot szõ, mely ha a hõ csökken, már nem folyik, még nem pattan. Cseng. Beférni nem tudnak. A tiszta szikrákon homályt ül a bennrekedt kén. Csak morajt hallanak a sziklákon.

Egy menet Színben táncol a ház. Kínba rángat a láz. Kéne egy létra az égbe. Szeget ütni a légbe. Nézni a népet és itt élni. Szõrszálat lábadról kitépni. Bõrõdbõl enyhén kilépni. S henyélni. Schiau Andrea (1982) Brassó. A kolozsvári Babeº-Bolyai Egyetem MatematikaInformatika Karának másodéves informatika szakos hallgatója. Mûveit a kolozsvári Echinox irodalmi lap közölte.

az éjbõl az idõ kinõ s férfi ki bérli ki kofa ki méri ki szegény ki kérdi ki készít ki uzsonnának s ágra szakadt ki a gyümölcs

Gyertya-hatás Befutja a falat a zöld s faláska parázska szikran az ajtók összeszáradt fák hasadékán át surrannak be az angyalok körbetáncolják a lángot.

Min den nap Föld os az u del kitö tc m

járd a kövé ött bõ a r n S hu , pattog csúsz ebek n n Ezé llnak a ak és ak, n rt já f rok elhõk p yúlnak . min dig orai. eser nyõ vel.

Hinta-palinta A haj, a száj, a háj, a máj s minden táj a testen s minden test a tájban elfekszik resten s zeng és mállik. Egymásba bóklászik. A forgó tengellyel összecseng a végtelen pillanat, mely a mostanba bele-beleleng.

Fogkoptatás Dióbél királyfi, várhatod szüntelen, hogy ki rág ki a héjadból. Shá' kemény fogú patkányok, csótányok sereg s kerregõ gépek garmada. A világnak még egyharmada sem találmány.

39

Végtelen történet

DOBSONY ERZSÉBET

Lustaság Volt egy jó gondolatom, de lusta voltam leírni és elveszett. Lusta vagyok most is. Ezt is más írja helyettem, én csak diktálok. De még ehhez is lusta vagyok. Fekszem ezen a vacak ágyon, és lustulok. Ahhoz sincs elég erõm, hogy kimenjek a vécére. Pedig már nagyon ki kéne menni... De kit érdekel. Gondolom, senkit. Engem sem érdekelnének egy pihent agyú egyetemista mindennapos kis gondjai. Nem is foglalkoznék most ezzel, ha nem rólam lenne szó. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy a fejem is fáj. Lehet, hogy azért mert lusta vagyok? Nem, ez hülyeség. Vagy miért ne? Manapság bármi megtörténhet. Bár ez itt nem New York, hanem Nyitra City, de azért törekvõ és fejlõdõ ez az ország. Hukk, talán most nagy hülyeséget mondtam. Mindegy. A mai napon megengedhetem ezt magamnak. Nem mintha lenne rá különösebb okom, csak úgy. Mert lusta vagyok. Vagy mert egyedül. Egy fenét! Imádom, ha pihenhetek, és nem zavar senki. Saját biológiai órámhoz (és szokásaimhoz) igazodom, és nem kell ügyelnem három másik biológiai órára. Valami hülyeség szól a rádióból. Fene tudja, ki kapcsolta be. Talán úgy húsz perce szólhat. Jólesne egy cigi. Nem mintha dohányoznék, csak talán kifújhatnám magamból a lustaságot. Ma már lement egy kávé is – én magam is meglepõdtem, mikor az utolsó kortynál tartottam. Lehet, hogy ez nem is én vagyok, hanem valaki más bõrébe bújtam, és azt képzelem, hogy õ én. Vagy õ képzeli, hogy én. Vagy tényleg itt jártak az éjjel az ufók. Megnéznék most egy jó filmet. Olyan igazi, hamisítatlan jó filmet. Nem mintha unatkoznék, csak úgy kedvem lenne. Ja, meg még kedvem lenne az idõt is elõrepörgetni. Mondjuk tizennegyedikére. Tizenharmadikán ugyanis nagyon nehéz vizsgám lesz. De kit érdekel? Sajnos, nem látom a jelentkezõ

40

kezeket. Lehet, hogy elvérzem. Vagy nem, de akkor valakinek pofon kéne csapnia egy nagy adag önbizalommal és két adag tudással. Ilyen helyzetben inkább ne üzleteljek? Pedig eléggé beszámíthatónak tûnök. Bár ezektõl a fedõktõl nehezen látok ki magamból. Olyan kicsi már a rés, hogy gyakran csúszik el messzire a toll. Persze ezzel nem árultam el magam, nem én írom a szöveget. Csak együttérzésbõl imitálom az írást. Kezdek az agyamra menni. Vagy kikapcsolom magam, vagy kijön belõlem még néhány veszett gondolat. Ez béna jelzõ volt, nem? Mi, hogy a többi is erõs egy kicsit? Azoknál még nem vettem észre. Baromira örülnék, ha az egész naplóm ilyen érdekesen alakult volna. Csak hát az ember nem mindennap lusta. Vagy nem engedheti meg magának. Ja, azt tudtátok, hogy állítólag a naplót is úgy írjuk, hogy fel vagyunk rá készülve: esetleg mások is olvasni fogják? Ezért nem vagyunk teljesen õszinték: elhallgatunk valamit, nem önmagunkat, hanem elképzelt énünket ábrázoljuk, nem úgy írunk, ahogy gondolkodunk. Érdekes, mi? Én most estem pofára októberben. Eddig biztonságban éreztem a magánkönyvemet. Most már akkor magamtól is félteni fogom.

Dobsony Erzsébet (1983) Párkány. A nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Bölcsészettudományi Karának másodéves hallgatója.

Tíz napja rágódom. Tíz napja azon rágódom, hogy mi van velem. Tíz napja azon rágódom, hogy mi van velem, mert nem találom a helyem. Tíz napja azon rágódom, hogy mi van velem, mert nem találom a helyem és az emberek kerülnek. Tíz napja azon rágódom, hogy mi van velem, mert nem találom a helyem és kerülnek az emberek, talán mert nem sminkelek. Tíz napja azon rágódom, hogy mi van velem, mert nem találom a helyem és kerülnek az emberek, talán mert nem sminkelek, azóta, hogy elhagyott. Tíz napja azon rágódom, hogy mi van velem, mert nem találom a helyem és kerülnek az emberek, talán mert nem sminkelek, azóta, hogy elhagyott az a bizonyos ember. Tíz napja azon rágódom, hogy mi van velem, mert nem találom a helyem és kerülnek az emberek, talán mert nem sminkelek, azóta, hogy elhagyott az a bizonyos ember, akitõl irtózom. Tíz napja azon rágódom, hogy mi van velem, mert nem találom a helyem és kerülnek az emberek, talán mert nem sminkelek, azóta, hogy elhagyott az a bizonyos ember, akitõl irtózom és még a nevét is iszonyattal írnám le. Tíz napja azon rágódom, hogy mi van velem, mert nem találom a helyem és kerülnek az emberek, talán mert nem sminkelek, azóta, hogy elhagyott az a bizonyos ember, akitõl irtózom és még a nevét is iszonyattal írnám le, úgyhogy kihagyom inkább. Tíz napja azon rágódom, hogy mi van velem, mert nem találom a helyem és kerülnek az emberek, talán mert nem sminkelek, azóta, hogy elhagyott az a bizonyos ember, akitõl irtózom és még a nevét is iszonyattal írnám le, úgyhogy kihagyom inkább, és rátérek az elõzményekre. Tíz napja azon rágódom, hogy mi van velem, mert nem találom a helyem és kerülnek az emberek, talán mert nem sminkelek, azóta, hogy elhagyott az a bizonyos ember, akitõl irtózom és még a nevét is iszonyattal írnám le, úgyhogy kihagyom inkább, és rátérek az elõzményekre, melyek kiváltották belõlem eme érzéseket. Tíz napja azon rágódom, hogy mi van velem, mert nem találom a helyem és kerülnek az emberek, talán mert nem sminkelek, azóta, hogy elhagyott az a

bizonyos ember, akitõl irtózom és még a nevét is iszonyattal írnám le, úgyhogy kihagyom inkább, és rátérek az elõzményekre, melyek kiváltották belõlem eme érzéseket olyan intenzív erõvel, hogy muszáj leírnom. Tíz napja azon rágódom, hogy mi van velem, mert nem találom a helyem és kerülnek az emberek, talán mert nem sminkelek, azóta, hogy elhagyott az a bizonyos ember, akitõl irtózom és még a nevét is iszonyattal írnám le, úgyhogy kihagyom inkább, és rátérek az elõzményekre, melyek kiváltották belõlem eme érzéseket olyan intenzív erõvel, hogy muszáj leírnom, különben felrobbanok. Tíz napja azon rágódom, hogy mi van velem, mert nem találom a helyem és kerülnek az emberek, talán mert nem sminkelek, azóta, hogy elhagyott az a bizonyos ember, akitõl irtózom és még a nevét is iszonyattal írnám le, úgyhogy kihagyom inkább, és rátérek az elõzményekre, melyek kiváltották belõlem eme érzéseket olyan intenzív erõvel, hogy muszáj leírnom, különben felrobbanok és még rondább látvány leszek. Tíz napja azon rágódom, hogy mi van velem, mert nem találom a helyem és kerülnek az emberek, talán mert nem sminkelek, azóta, hogy elhagyott az a bizonyos ember, akitõl irtózom és még a nevét is iszonyattal írnám le, úgyhogy kihagyom inkább, és rátérek az elõzményekre, melyek kiváltották belõlem eme érzéseket olyan intenzív erõvel, hogy muszáj leírnom, különben felrobbanok, és még rondább látvány leszek, mint smink nélkül. Tíz napja azon rágódom, hogy mi van velem, mert nem találom a helyem és kerülnek az emberek, talán mert nem sminkelek, azóta, hogy elhagyott az a bizonyos ember, akitõl irtózom és még a nevét is iszonyattal írnám le, úgyhogy kihagyom inkább, és rátérek az elõzményekre, melyek kiváltották belõlem eme érzéseket olyan intenzív erõvel, hogy muszáj leírnom, különben felrobbanok, és még rondább látvány leszek, mint smink nélkül, és mindenhol fognak lógni a testrészeim, véres lesz minden. Tíz napja azon rágódom, hogy mi van velem, mert nem találom a helyem és kerülnek az emberek,

41

talán mert nem sminkelek, azóta, hogy elhagyott az a bizonyos ember, akitõl irtózom és még a nevét is iszonyattal írnám le, úgyhogy kihagyom inkább, és rátérek az elõzményekre, melyek kiváltották belõlem eme érzéseket olyan intenzív erõvel, hogy muszáj leírnom, különben felrobbanok, és még rondább látvány leszek, mint smink nélkül, és mindenhol fognak lógni a testrészeim, véres lesz minden meg gusztustalan. Tíz napja azon rágódom, hogy mi van velem, mert nem találom a helyem és kerülnek az emberek, talán mert nem sminkelek, azóta, hogy elhagyott az a bizonyos ember, akitõl irtózom és még a nevét is iszonyattal írnám le, úgyhogy kihagyom inkább, és rátérek az elõzményekre, melyek kiváltották belõlem eme érzéseket olyan intenzív erõvel, hogy muszáj leírnom, különben felrobbanok, és még rondább látvány leszek, mint smink nélkül, és mindenhol fognak lógni a testrészeim, véres lesz minden meg gusztustalan, és jönnek a dögök, belekezdenek a húsom evésébe. Tíz napja azon rágódom, hogy mi van velem, mert nem találom a helyem és kerülnek az emberek, talán mert nem sminkelek, azóta, hogy elhagyott az a bizonyos ember, akitõl irtózom és még a nevét is iszonyattal írnám le, úgyhogy kihagyom inkább, és rátérek az elõzményekre, melyek kiváltották belõlem eme érzéseket olyan intenzív erõvel, hogy muszáj leírnom, különben felrobbanok, és még rondább látvány leszek, mint smink nélkül, és mindenhol fognak lógni a testrészeim, véres lesz minden meg gusztustalan, és jönnek a dögök, belekezdenek a húsom evésébe, a férgek pedig körbejárják a csontomat. Tíz napja azon rágódom, hogy mi van velem, mert nem találom a helyem és kerülnek az emberek, talán mert nem sminkelek, azóta, hogy elhagyott az a bizonyos ember, akitõl irtózom és még a nevét is iszonyattal írnám le, úgyhogy kihagyom inkább, és rátérek az elõzményekre, melyek kiváltották belõlem eme érzéseket olyan intenzív erõvel, hogy muszáj leírnom, különben felrobbanok, és még rondább látvány leszek, mint smink nélkül, és mindenhol fognak lógni a testrészeim, véres lesz minden meg gusztustalan, és jönnek a dögök, belekezdenek a húsom evésébe, a férgek pedig körbejárják a

42

csontomat, de ezt mindenki tudja, hagyjuk. Nehéz belekezdenem. Nehéz belekezdenem, mert kínos ügy ez. Nehéz belekezdenem, mert kínos ügy ez nekem és mások kinevetnek. Nehéz belekezdenem, mert kínos ügy ez nekem és mások kinevetnek, mert tapasztaltabbak nálam. Nehéz belekezdenem, mert kínos ügy ez nekem és mások kinevetnek, mert tapasztaltabbak nálam, és tudják kezelni az ilyen helyzeteket. Nehéz belekezdenem, mert kínos ügy ez nekem és mások kinevetnek, mert tapasztaltabbak nálam, és tudják kezelni az ilyen helyzeteket és nem esnek kétségbe. Nehéz belekezdenem, mert kínos ügy ez nekem és mások kinevetnek, mert tapasztaltabbak nálam, és tudják kezelni az ilyen helyzeteket és nem esnek kétségbe, mert találékonyak. Nehéz belekezdenem, mert kínos ügy ez nekem és mások kinevetnek, mert tapasztaltabbak nálam, és tudják kezelni az ilyen helyzeteket és nem esnek kétségbe, mert találékonyak, szóval én, én elveszett vagyok. Nehéz belekezdenem, mert kínos ügy ez nekem és mások kinevetnek, mert tapasztaltabbak nálam, és tudják kezelni az ilyen helyzeteket és nem esnek kétségbe, mert találékonyak, szóval én, én elveszett vagyok, azt hiszem, ebbõl ez derül ki. Nehéz belekezdenem, mert kínos ügy ez nekem és mások kinevetnek, mert tapasztaltabbak nálam, és tudják kezelni az ilyen helyzeteket és nem esnek kétségbe, mert találékonyak, szóval én, én elveszett vagyok, azt hiszem, ebbõl ez derül ki és inkább megtartom magamnak. Nehéz belekezdenem, mert kínos ügy ez nekem és mások kinevetnek, mert tapasztaltabbak nálam, és tudják kezelni az ilyen helyzeteket és nem esnek kétségbe, mert találékonyak, szóval én, én elveszett vagyok, azt hiszem, ebbõl ez derül ki és inkább megtartom magamnak, ha már eddig sem mondtam el senkinek. Nehéz belekezdenem, mert kínos ügy ez nekem és mások kinevetnek, mert tapasztaltabbak nálam és tudják kezelni az ilyen helyzeteket és nem esnek kétségbe, mert találékonyak, szóval én, én elveszett vagyok, azt hiszem, ebbõl ez derül ki és inkább megtartom magamnak, ha már eddig sem mondtam el senkinek és várom a kukacokat és várom...

HARIS ÉVA

Túlcsordul a szemmeder sírás szaggatja torkod, melleden forradalom dobban, arcod lövészárok, szádban vadvirágok, majdnem lenyeled és kiköpöd magadat; istenem de savanyú vagyok; ismered a pattogó forgács szagát, amikor az ember szívét faragják – pipaszár vagy gyalupad, olyan; színes köd, folyópart, nedves, vadászles, kiéhezett gyomornak fácánhús, jófajta gyöngytyúkleves; réti margitvirágot és gyertyalángot hozzatok, eláll reggelig az esõ s talán a szél is sarkon fordul a világ meg ami mögötte van; hegedûszó, a keserves.

Pilinszky Ha Pilinszkyt olvasol, elhiszed, hogy megtaláltad Jézust, a Hitet, az ösvények diadalívének õrzõjét, kiben egyesül az ima, fohász, könyörgés, ki kézen fog a hídfõnél s a városba vezet, mert nem akarja látni arcodat, éretlenségedet. Vagy éppen nyers húsod tetszik neki, mert beérhet, mire eljõ a szörnyû-kéjes enyészet; és bár beléd sorvad élettörténeted, lelked könnyû lesz és mérhetetlen a tudásod, és tekintetedben a szálkák vérerek, mert megbocsáttatik elesettséged meg krokodil-könnyeid. A pokol tornácáról a mennyországig repülsz; angyal-szárnyad bárányfelhõk szívébe merül. 43

Látod…

Lét

Most egy pillanat is elég volt, hogy üvöltésre nyissam arcom, pedig csak halott nagyapám kiáltott vissza, mikor a konyhaajtóból ebédre hívtam.

Egy fészekalja magány a tulajdonom. Nem eladó. Agyam térben vibráló hordó, elfér benne a halál.

Gyerekkoromhoz képest a Niagara csupán tétova esõcsepp a szavanna közepén, de látod, itt vagyok, mert õ is akart egy utódot,

Kikötõ

ki szemfényvesztés egy üvegpalackban, és egyszer talán úgy siklik a horizont felett, mint fürdõszobában a nedves szappan… De ameddig szorítja kezem, sebezhetetlenebb vagyok, mint ezelõtt, erõsebb, mint a születendõ csecsemõk.

Haris Éva (1978) Révkomárom. A gödöllõi Szent István Egyetem hallgatója közgazdasági szakon.

Csak birtokolni, azt Csak a látványodat akarom, mindegy, hogyan, csak nézhesselek: kulcslyuk, madártávlat, egyre megy… Ahogy vállad ívén áthajol a vágyad – pillád alá tûzött féktelen, évmilliós ösztön –, csak megmártózni testedben, birtokolni szenvedélyedet, csak azt akarom, ragadjon el a látványod, csak testnedveid, csak boldogságod könnycseppjeit

Sokáig eveztem a fényre várva, egyetlen világítótornyot kerestem, egy kicsiny fényforrást az éjszakában, Dante útvesztõjén a mentõmellényem… Te lettél a meghatározó szélirány, zátonyok kéme, ismerõje az ár-apály szeszélyének… Benned forrt eggyé észak és dél, és a lelked terített asztal a bõség szigetén. Fülemben lüktet sóhajod, térdre esem néhány érintésedért; Aladdin sem lehetne boldogabb; ragyogásod mellett pisla gyertya az északi fény; A földi paradicsom netovábbja vagy, az én szemem gyönyöre, bálványa, vizualitásom tükrében a látvány, a kikötõ, melyben megleltem a lámpám.

Vasárnap

Egy marék széna még nem jelent káoszt, s ha igaz, amiért lenézzük a fecskét, milyen alapon kacsintunk a teremtés urára? A feltámadás se biztos. 44

45

KÕ KÖVÖNK K Õ KÖVÖNKÕ KÖVÖNK K Õ KÖVÖNKÕ KÖVÖNK K Õ KÖVÖNKÕ

NÉMETH ZOLTÁN

Drámai regiszterkeverés (Tasnádi István: Kokainfutár. Osiris-Bárka, Budapest 2000) A Kokainfutár címû drámakötet Bérczes László által írt utószavából többek között azt is megtudhatja az olvasó, hogy Tasnádi „tipikus színházi alak, aki nem az irodalom felõl kirándul a színpadra, hanem éppen fordítva” (314.), „A drámaírást nem csak nyelvi játéknak tekinti, a mindennapos gyakorlat rákényszeríti, illetve a nézõ közvetlen megszólítását igénylõ, a színházi hatást mindenáron érvényesíteni igyekvõ alkata pedig lehetõvé teszi azt, hogy mûvei ne steril íróasztalkísérletek, belterjes összekacsintásokban kielégülõ alkalmi írások, hanem kiváló szereplehetõségeket és valódi színpadi szituációkat kínáló, a rendezõvel közös munkára hívó, a színpadi nyelvet nem öncélúan megújítani próbáló drámaegészek legyenek.” (315.) Nem tanulság nélkül való a fentebb idézett kijelentések rövid elemzése. Ellentétben Bérczes Lászlóval ugyanis úgy vélem, azt a vélekedést nehéz lenne cáfolni, hogy a drámaíró kompetenciája nem terjed tovább szövegén, annak nyelvi teljesítményként, ma haszná-

46

latos szóval nyelvi játékként való felfogásán. Dramatikus szöveg és színpadi elõadása viszonylatában a drámaírói kompetencia csak e két egyenrangú, eltérõ kódjaik miatt összehasonlíthatatlan pár elsõ tagjára vonatkozhat. Ha ez nem így lenne, akkor elképzelhetetlen lenne egy kanonizált drámai szöveg gyenge színpadi elõadása (vajon nincs gyengén rendezett Shakespeare-darab?). A drámaírás mégis inkább: csak nyelvi játék, a szerzõ szövege nem szavatolhatja a rendezõ értelmezését, a színészi teljesítményt stb. Ennek ellenére érteni vélem az elõszóban kifejtett álláspontot: Tasnádi olyan színházi ember, aki színházközeli pozíciójából adódóan hangsúlyosan szólhat bele darabjai színre vitelébe, másrészt pedig tisztában van a magyar közönség elvárásaival. Ez utóbbinak is meglehet azonban az a veszélye, hogy a „színházi hatást mindenáron érvényesíteni igyekvõ alkat” a siker érdekében egyre alább adja a nívót. Tasnádi esetében viszont errõl szó sincs. Drámáinak számom-

ra egyik legizgalmasabb tétje az, hogy a szövegeiben mûködtetett regiszterkeverõ írásmód, amely magas és alacsony irodalom, szociálisan elhasonuló nyelvhasználatok és a hagyomány újraírása (a mozgásba hozott, átírt pretextus és Tasnádi szövegének feszültségei) során jön létre, mennyire képes érvényes drámai üzenet közvetítésére. A Közellenség Kleist elbeszélését írja át „zenés uszítás”-sá. A nézõpontok áthelyezõdése abban érhetõ tetten, hogy Tasnádi történetének narrátorai Kohlhaas Mihály jogtalanul lefoglalt lovai, a Kanca és a Csõdör. A Kleist elbeszélésében esztétikai üzenetté váló lázító hang Tasnádi darabjában azzal egészül ki, hogy az emberi sorssal párhuzamosan az állatok szenvedéstörténete is hangsúlyosan jelenik meg benne. A szöveg feszültségeit a dalbetétek ironikus modusa által mûködtetett kettõs kód fokozza tovább. Az inkább a könnyed mûfajokra jellemzõ dalszerû megszólalás (amelyhez a darab végén a keringõ is társul) a végzetdrámák nar-

ratíváival keveredve ad lehetõséget a regiszterkeverõ írásmód számára: „LOVAK Egyszer mindenki jóllakik, Ha gyilkol, csal és hazudik. Mielõtt felakasztanák, Csaphat egy pazar lakomát.” (69.) Tasnádi drámakötetének minden darabjában fenntart olyan nyelvi kódokat, amelyek a 90-es évek magyar, kelet-közép-európai, rendszerváltozás utáni társadalmi folyamataira utalnak. A Közellenség az etikai dimenziót az egyéni és közösségi immoralitások újonnan megképzõdõ határhelyzeteibe helyezi. Luther felléptetése azért is hangsúlyos, mert a reformáció által kettévágott idõfolyam múltja és jelene nem válik ketté olyan hangsúlyosan, mint a morális és amorális idõtlennek állított párharca. Tasnádi darabja ezzel talán 1989 ellentmondásaira utal: a rendszerváltozás utáni társadalom az immoralitások terepeként más dimenzióban termeli újra azokat az egyéni kudarcokat, amelyektõl megszabadulni vágyott. A megváltás elhalasztódása a lutheri reformációt és a 89-es változásokat úgy állítja párhuzamba, hogy az egyéni sors változataira helyezi a hangsúlyt. Ugyanakkor a darab bizonytalanságban tartja a kérdést, vajon ugyanarról a csõdörrõl és kancáról van-e szó mindvégig, hiszen bár Tronkai Vencel a dráma 20. jelenetében (57.) azt állítja, a lovak bennégtek az istállóban, a két ló egységes narrációban meséli

el történetét. A bizonytalanság ugyanakkor olvasó és nézõ kérdésévé, identitást differenciáló mûveletsorrá változik. A kanca és a színdarab utolsó kérdése így nemcsak a korszakban, hanem az identitásban elfoglalt olvasói/nézõi helyre is rákérdez: „CSÕDÖR Hát így kerültünk Kohlhaasenbrückbõl a tronkenburgi vár és a wilsdurfi csontbánya érintésével ide, a drezdai sintértelepre. KANCA És ti? Néznek minket.” (74.) A Kokainfutár címû „tragikus extravagancia” két, nyelvfelfogása szempontjából elkülönülõ felvonásból áll. Az elsõben a nyelv felé fordított hangsúlyos figyelem válik hangsúlyossá. A szöveg nyelvi feltételezettségének tapasztalatát olyan kijelentések erõsítik meg, amelyek nyelvjátékai nem kifelé mutatnak, hanem a szövegben végbemenõ folyamatok természetére utalnak: „ANYA Nem csinálja meg helyettem más, tudod?! Ha én nem csinálom, nincs megcsinálva. Mindent csinálni kell, semmi nem csinálódik, értesz?! Ha nincs mit csinálni, akkor is van mit, mert valamit mindig van.” (81.) A szövegjáték nem egy esetben egészen addig megy, hogy a szereplõk egyediségét a szöveg önkényes automatizmusai ássák alá, s ez a karakter hagyományos értelemben vett felfogásának halálát vonja maga után. A darab elején Norbi a szerzõi instrukció szerint tor-

kához kap, hörög és elterül, Xantippe pedig megállapítja róla, hogy halott. Párbeszédük minden konvenciót felrúg, s a nyelv primátusa a karakter hagyományos egységének, jelen esetben az „anya” és a „tudós” szerepeinek parodisztikus dekonstrukcióját vonja maga után: „XANTIPPE Elpusztult a tanítványom! Hogy fog így szigorlatozni! ANYA Kedves Rozs úr, nem gyógyítaná meg a fiunkat? Nem vagyunk anyagilag túl bõ lére eresztve, de azért nem lennénk hálátlanok! ROZS Nem az én szakterületem. ANYA Lesz szíves! XANTIPPE A fia meghalt, asszonyom, a tudomány mai állása szerint ilyenkor már nincs mit tenni! ANYA Ha nincs, hát nincs. Nekem úgysem volt túl szimpatikus. ROZS Mennyi az idõ? XANTIPPE Fél hét. NORBI (felpattan) Apu, anyu, kezdõdik a Szerencsekerék!” (83.) A nyelv értelemközvetítõ, kommunikatív funkcióját, pontosabban az ebben való hitet a szöveg tropológiai, metaforikus hatásmechanizmusai ássák alá; a szöveg nem az igazság közvetítésének eszközeként mutatkozik meg, hanem lezárhatatlan értelmezési területként, amelyen egymásnak ellentmondó jelentések burjánoznak: „XANTIPPE (elsírja magát) Bocsássatok meg, bocsássatok meg!

47

ROZS Elveszítette az emberi tartását. XANTIPPE Fiatal voltam, és szerettem. Egy zongorahangoló szép szõke leányát. Heteken át rostokoltam a háza elõtt éhesen, kócosan, Bach-fúgákat énekelve. Egy nap aztán veszekedés hangjai szûrõdtek ki a zsalugáter mögül. Ha nem indulok el az úttest felé, hogy felszedjek egy eltaposott cigarettacsikket, épp rám zuhan a teste. Ott álltam egy rózsacsokrot szorongatva, és a szirmokról az agyvelejét törölgettem le a zsebkendõmmel. ROZS Most bukott le, soha nem hord zsebkendõt! XANTIPPE (nevet) Direkt helyeztem el a hibát a textusban!” (82.) A romantika megszólalásmódjának ironizálása a szöveg önkényes narrációjával együtt leplezi le az olvasói értelemképzõ eljárások szövegtõl függõ, szövegnek kiszolgáltatott természetét. Az I. felvonás 2. színjében aztán megsokszorozódnak a textus automatizmusait felerõsítõ eljárások. A Lány és a Fiú dialógusába íródó eldönthetetlenségek a szemiózis lezárhatatlanságát a szereplõk tapasztalatának megsokszorozódása révén közvetítik. A Lány és Fiú dialógusában folyton felbukkan egy másik fiú, aki a konyhában krumplit hámoz. Amikor azonban, egymás után többször és egymástól függetlenül, kimennek a konyhába, teljesen eltérõ helyzetekrõl számolnak be: a lány kijelentésére, hogy tetszik a konyhában tartózkodó

48

fiúnak, s hogy szakít barátjával, következnek azok a kijelentések, amelyek szerint már nincs is a konyhában, csak a krumpli, majd a krumpli nincs ott, csak a fiú stb. Az egymásnak ellentmondó konyhai hírek utáni szituációt aztán Spangli bá és Sodó bá megjelenése teszi még ellentmondásosabbá. A kisiklatott identitások játékaként megjelenített párbeszédben elhangzó mondatok a másik szereplõ kijelentéseiként leplezõdnek le, elbizonytalanítva a jelenet minden résztvevõjének identitását. Az I. felvonásban a nyelv uralhatatlanságának jelentésességével ûzött játékok azonban a II. felvonásban szinte teljesen hiányoznak. Itt a karakterek olyan, egyértelmû identitások hordozóiként épülnek fel, amelyek között hagyományos drámai konfliktus generálható. A szerelmi háromszögek és a krimiszerû narráció a hagyományosabb nyelvfelfogás és drámai koncepció felé sodorják a darabot, s innét nézve funkciótlanná és kissé érthetetlenné válnak az I. felvonásban tetten ért nyelvi automatizmusok, szövegszerû eljárások. Mindez valószínûleg azzal függhet össze, hogy a II. felvonás végén megjelenõ tragikus és katartikus jelenetet, amely felé a cselekmény akadálytalanul terelõdik, a szerzõi koncepció nem vélte közvetíthetõnek és összeegyeztethetõnek a nyelvi játékok parodisztikus funkcióival. A Világjobbítók címû „élõfilm” a nyelvi regiszterek köz-

ti parodisztikus kapcsolatokat a két fõszereplõ dialógusaiból bontja ki. A hagyományos értelemben vett magas és alacsony kultúra találkozik a darab elsõ felvonásában: Kriston Géza, a munkanélkülivé vált könyvtáros a purista és intellektuális irodalmi köznyelv olyan változatát beszéli, amely Tököli Sándor pesti argójával ütköztetve válik a nyelvi humor forrásává. A két figura mint karakter a darab során nemhogy összetettebbé nem válik, inkább egyszerûsödik. Az intertextuális redukció azáltal megy végbe, hogy a Világjobbítók egyfajta modern, 90-es évekbeli Don Quijote-nak és Sancho Panzának olvassa a darab két fõszereplõjét. E felismerés után aztán a cselekmény képtelennek mutatkozik elõre jutni, egymás mellé kerülõ jelenetek erõsítik meg a nézõt és olvasót abban, hogy „valóban” Cervantes regényének aktualizált átiratát követheti nyomon. Az érdeklõdés fenntartása nem a cselekmény, hanem a szociálisan kötött nyelvhasználatok humoros interakciója és a romantikusszentimentális nyelvhasználat ironizálása mentén történik. Az elõbbire fõleg Tököli „poétikus pesti szlengje” ad lehetõséget, sõt kijelenthetjük, hogy az I. felvonást tulajdonképpen a pesti utcanyelv viszi a hátán. Kriston szerelmi áradozása viszont nyelvileg nem képes olyan sikeresen funkcionálni, mint Tököli replikái. A II. felvonás egyetlen öszszetettségében értékelhetõ je-

lenete a 5. kép, amelyben Szabó Patrik, az EXTRÉM PLUSZ mûsorvezetõje lovagi párviadalban gyõzi le Kristont. Bár a darab a média, a piac és a virtuális valóság, valamint a hagyományos értékek és a magas kultúra harcaként próbálja színre vinni ezt a párbajt, valójában a virtuális valóság az idõbõl kiesett emberrel méri öszsze erejét. A darab utolsó jelenetei inkább lezárják, mintsem felnyitnák a Világjobbítók lehetséges üzenetét, jelentéseit. Az önmagát jelként, lepréselt virág foltjaként elképzelõ Kriton végül az üres lappal, a hiánnyal szembesül. Ezzel a hiánnyal kénytelen szembenézni a Világjobbítók értelmezõje is, hiszen Tasnádi darabja a nagyon is elcsépelt és konvencionális hanyatlástörténet narrációját nem képes új tartalmakkal megjeleníteni. A Titanic vízirevü címet viselõ darab alcíme szerint „vadromantikus katasztrófaszínház nem kevés zenével”. A Kokainfutárral és a Világjobbítókkal együtt ez a darab is a 90-es évek magyar valóságát teszi mérlegre. A Titanic vízirevü hagyományosabb drámai felfogást közvetít, mint az említett két dráma. Míg a Kokainfutár I. felvonásának nyelvi eszközei a posztmodern belátások felõl értelmezhetõk, s a Világjobbítók a szöveg intertextuális feltételezettségére irányítják a figyelmet, addig Tasnádi kötetének utolsó darabja egy mikrotörténetben irányítja rá a figyelmet a magyar társadalomban beálló változásokra. A Titanic

vízirevü karakterei a 90-es évek jellegzetes figurái. A szöveg jelentései azonban nemcsak a referenciális utalások révén lépnek mûködésbe, hanem vendégszövegek, dalbetétek, zeneszámok, sõt József Attila és Petõfi versei, verssorai által is. A darab intonációja kezdettõl fogva ironikus. Az egyéni érdekek és sorsok, a karakterek, a szereplõk álmai annyira kisszerûek és kötöttek, hogy jellegzetes magyar szövegként inszcenírozódnak az egyes jelenetek: a Titanic vízirevü a fiatal magyar próza azon darabjaival is rokonítható, amelyek a vidékiség toposzát emelik szövegeik központi jelentésévé, gondolok itt Grecsó Krisztián és Cserna-Szabó András munkáira. Az irónia azonban nemcsak az egyes karakterek és a felmutatott valóságaspektusok játékát irányítja, hanem a narráció menetébe is beleszól. Hogyan másképp lehetne értelmezni azokat az egyébként teljesen hiteltelennek és megokolhatatlannak tûnõ fordulatokat (személyiségfejlõdés?), mint amikor Babetta a verekedés után hirtelen elszavalja József Attila Tiszta szívvel címû versét, vagy amikor nem sokkal késõbb ez a bártulajdonosként és bûnözõként fellépõ figura bevallja, hogy mindig is költõ akart lenni. Az irónia trópusa itt már hiteltelenít mindenfajta karaktert és bármiféle világra, magyar valóságra vonatkozást: a szöveg buktatóiból a börtönszleng, a kanonikus irodalom, a rock és a kuplé

szövegei által megjelenített kabaré néz kifelé, amelyben úgy tûnik el a körülhatárolható identitás, mint Ritter Dénes a darab végén. Tasnádi István Kokainfutár címû kötetének drámái korántsem „problémátlan” alkotások. Karaktereinek néha hagyományos, máskor szövegszerû felépítése, darabjainak intertextuális és referenciális alapozottsága, a szövegeiben keveredõ nyelvi regiszterek egyszer önreflexív jelentése, más esetben a felidézni vágyott valóságelemekre utalása, magas és alacsony irodalom kódjainak kommunikációja, az ironikus és a katasztrofista hangnem keveredése arra keresik a választ, hogy egy forrásban lévõ drámai nyelv lehetõségei hagyomány és újítás kontextusában milyen irányba tágíthatók érvényesen.

Németh Zoltán (1970) Érsekújvár. Költõ, író, irodalomkritikus, szerkesztõ. Mûvei: A kapus öröme a tizenegyesnél. Tanulmányok. AB-ART, Pozsony 1999; A szem folyékony teste. Versek. Uo. 2000; Olvasáserotika. Tanulmányok. Kalligram, Pozsony 2000; Talamon Alfonz. Monográfia. Uo. 2001; A perverzió méltósága. Versek. Uo. 2002; N. Z. vírusszövegei, idiótameséi és egyéb mutáns történetei. Próza. AB-ART, 2002.

49

A szerzõ megismerhetõségérõl, avagy a lírai én és Monoszlóy Dezsõ mint személy megismerésének azonosságáról... „...aligha lehet kétséges, hogy mind az életmû egészébõl kikerekedõ alkotói én, mind az egyes mûvek mûszubjektuma az alkotó mindennapi egyéniségének talajából nõ fel...”1 „...a verset nem merítik ki tartalmi vagy formai jellemzõi. Marad benne valami, amitõl verssé lesz, s amit – úgy gondolom – pszichikai létünk tartományaiból tép ki magának. A vers sugárzóképességét ismert anyagai nem indokolják.”2 ...és még sorolhatnám azon idézetek tömegét, amelyek részben vagy egészben cáfolják, hogy a stílus csupán „a heterogén elemek funkcionális egyesítése”3 lenne, hogy a megalkotás módja, a szerkezet, „a költészet mechanikája”4 elég volna az irodalom esztétikumának kialakításához. Idézhetném a kommunikáció szakirodalmát, amely a mûvészeti irodalmat is kommunikációként fogja föl, s olyan irodalmon kívülinek tûnõ elemek nélkül, mint a szerzõ (feladó, esetünkben azonos a forrással) és az olvasó (befogadó, esetünkben az interpretáló) mûködésképtelennek tekinti a mûvet. Az olvasó és a szerzõ tehát tudásával, közvetítõ és

50

befogadókészségével, érzelmeivel, szubjektív önmagával járul hozzá a mû megismeréséhez, illetve a mû létéhez. Olvasó és fõleg író nélkül a mû – szövegközpontúság ide vagy oda! – nem létezik! (Ezt a közhelyet még a hermeneuták sem merik teljesen tagadni...) A Gutaütöttek balladája sem létezik Monoszlóy Dezsõ nélkül. A kötet fordítójaként ugyan elsõsorban a szövegre, valamint a befogadói kontextusra összpontosítottam, annál is inkább, mert a szerzõt személyesen gyakorlatilag nem ismertem. Bemutatták már ugyan néhány helyen, fogtunk már kezet Pozsonyban és Pesten is, sõt egy-két pohár bort is legurítottunk egyazon társaságban az utóbbi években, a megismeréshez ez nagyon kevés volt. Eleinte örültem, legalább nem nyomja rá bélyegét a munkámra a személyes viszony, annak mindenféle érzelmi vagy ideológiai hozadéka, háttere stb. Még az addig olvasott Monoszlóy-könyveket sem vettem ismét elõ, ne „avatkozhassanak” közbe az intertextualitás csatornáját kihasználva. Hiszen itt egy speciális, a szerzõt az életbõl ki-

zárni hivatott élethelyzet elevenedik meg. Aztán jöttek a groteszk és abszurd helyzetképek, a filozófiai tételek és kérdések és ellentételek. A betûk és gondolatok közötti káosz, a káoszba rend. A komoly, szürrealista emlékképek, eltorzuló idillek, mesés törpedáridók. A valós történések és az absztrakt képzetek határán kirajzolódott egy világ. A beteg mikrovilága, azon belül az ember személyes világa. Egy félelembõl és boldogságból, vágyból és röhögésbõl, lemondásból és szenvedélybõl, önkritikából és dühbõl felépülõ gondolatkórház, amely a beteg ember és úgy általában az ember kiszolgáltatottságának csempéivel van kirakva, a plafonról a determinizmus lámpái lógnak, a mûtõkben a csökönyös lázadás operál, s a kert fái alatt a múlt tervei és a jövõ emlékei napfürdõznek. A relativizmus céltalansága meglátogatja a kismalacokat, az elveszett titkok homlokát ismeretlen szerelmek törlik le, a bölcsõ koporsóvá, a hinta lüktetéssé, a lüktetés rigmussá, ráolvasássá, késõbb pokollá alakul... Szégyellnivaló a halál és

a jószívûség. A sors és az idõ nem gyógyszere az életnek. A sötétség kapujában a nyugalom és az õszinteség valamiféle letargiával köti el a sebeket. Még az édes porcukor is halálszimbólum, úszunk benne a végtelen ismeretlen felé, én és Monoszlóy, a költõ, a kommunikációs folyamat feladója, az esztétikai többlet megteremtõje, az invariáns jelentés létrehozója, úszunk az életért a rapszodikus verssorok között, elgurult k betûkbe kapaszkodva, én mint a kultúrák közötti tényezõk kezelõje, a kommunikáció expediense, a fordításszerûség csökkentésére törekvõ ekvivalenciavarázsló és Monoszlóy, úszunk ebben a három fölöttébb groteszk kommunikációs folyamatban, a haldoklásban, a feltámadásban és a mûfordításban. Felemel, amikor a célnyelv szórendjének hullámai összecsapnak a fejem fölött, s én átkozom a hangsúlyait, meg a véletlennek tûnõ könnyed rímeit. Õt életének eddigi döntései tartják felszínen, engem talán a szemiotikára építõ átváltási mûveletek közötti választásaim, döntéseim. Monoszlóy döntései így az

én döntéseimmé válnak (hiszen õt közvetítem), az én döntéseim meg az övéi lesznek (hiszen mégiscsak õ a szerzõ, az olvasók többsége meg Monoszlóy-könyvet vásárol, nem pedig Ardamica

fordítását)... Pojáca lettem hát, érzem, s a tizennyolcadik oldalon már õ is érzi, a fölösleges ellenállás az egyén feledhetõségének cellájában bohóccá formálja az embert... Aztán Monoszlóy valami sikerületlen örökmozgókért kér bocsánatot, merthogy az alkatrészek nem illettek össze, de az egészet jól képzelte el. S én legózom a szavakkal és szószerkezetekkel, hátha végre összeillenek, s

az egész koherens szlovák szöveggé alakul. Elvégre egy elrontott fordításért nem lehet csak úgy elnézést kérni! Fõleg nem egy Monoszlóytól, aki már megint nevet valamin... talán rajtam... talán a betegségén. Igen, a betegségén. Bármennyire komoly is az, õ csak kineveti. Nem is beteg ez az ember, a betegség, a kórház képei csak elvétve jelennek meg a versben. Ürügyk é n t . Egészségesen túl o n t ú l õszintének tûntek volna e lazán fûzött versszakok, a betegnek viszont megbocsátja a nyájas olvasó az õszinteséget... Ebben a világban talán nem is érdemes õszintén egészségesnek lenni, de egészségesen õszintének aztán végképp nem! Kiismertelek, Monoszlóy Dezsõ! – kiáltanék fel, de aztán megint mond valamit a halálról és az életrõl, na meg a nirvánáról, amit nem értek, s amikor megértem, elszomorodom. Megvigasztal, elszomorít, megnevettet, megnyomorít, kézen fog és fenéken rúg, sze-

51

membe néz, könny kicsordul, elfordul és dühödten fut, aztán mesél, megint mesél. És én ismerem minden egyes történetét, reakcióját, látom, ahogy a bajusza mozog, amikor beszél, látom, ahogy reszket, ahogy kifújja a füstöt... Érzékelem hangulatait, közérzetét, gondolkodása szimpatikus ellentmondásait. Megéltem az õ emlékeit, leírtam az õ mondatait. Pedig életemben ha láttam ötször... vagy hatszor... A szöveg ereje a szerzõ ereje is. A szerzõ maga egy metainformáció s talán annak tárgya is. Szövege önmagába visszatérõ kör, amely agyában és szívében metszi a szerzõt, aki irodalmi elemeket, jelenségeket teremt, ezeknek öszszetartó erõt és arcot ajándékoz. Önmagából táplálja írását, hiszen a nyelv a kommunikáció eszköze, nem forrása. Önmagát írja bele minden szövegébe. Sõt olykor életrajzi ihletéssel kifejezetten közvetlenül önmagáról ír. Ha igaz, hogy „a fordításban a megnyilatkozó szubjektum kategóriája magába foglalja az eredeti mû szerzõjének és a mû fordítójának stílussajátosságait is”5, akkor a szlovák változatban rólam is ír, és én róla. A lírai én mi vagyunk! Monoszlóy által magamat is jobban ismerem. Ismerlek, Monoszlóy Dezsõ! Ismerlek, mint lírai ént. Mert a szöveg a lírai én megismerésének forrása lehet. S tudom, a valósá-

gos személy nem mindig azonos a lírai szubjektummal, s el kell ismernem, szövegem elején mások idézeteibe kapaszkodva is tisztában voltam ezzel, de öröm volt mások agyában is találni olyan gondolatokat, amelyek legalább részben megerõsítenek tévhitemben. Mert tévhit, sõt szakmai hiba volna azonosítani a lírai ént a valóságos személlyel. Irodalomteoretikusok mérhetetlen haragját vonnám magamra, ha a „szerzõ egy lehetséges olvasatát” azonosítanám a szerzõvel. Dacára annak, hogy lelkük mélyén õk is érzik: a lírai én nem lehet steril, öröklött gének nélkül teremtett létforma... Mielõtt azonban elvesznék a féligazságok balladájában, be kell vallanom: a lírai én és a valós személy közötti teljes azonosság idealizált, s bizonyos esetekben ideális állapot. Az ilyen állapotot elérni a nirvánához hasonlóan nehéz. De reménykedni benne jogom van. S ezt a reményt bennem, az olvasóban táplálhatja a költõ hitelessége. Kedves Monoszlóy Dezsõ, köszönöm, hogy segítettél ismét egy lépéssel közelebb kerülnöm ehhez az idealizált, ideális állapothoz!

1 Szerdahelyi István: Irodalomelmélet mindenkinek. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996. 45. o. 2 Nemes Nagy Ágnes: Szó és szótlanság. Magvetõ Könyvkiadó, Budapest, 1989. 527. o. 3 Anton Popoviè: A mûfordítás elmélete. Madách, Pozsony, 1980. 130. o. 4 A kifejezést Ferencz Gyõzõ azonos címû kötetébõl kölcsönöztem. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1997. 5 Anton Popoviè: A mûfordítás elmélete. Madách, Pozsony, 1980. 159. o.

ARDAMICA ZORÁN

Elhangzott 2004. január 29-én, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében tartott ünnepségen.

52

Z. NÉMETH ISTVÁN

Jegyzetek

Forgatókönyv könyvforgatóknak, avagy A fogatlan apácák harapása (Fehér Sándor: Cápafogak között) „zavar a fény, ne olvasd, amit írok!” F. S. „Nem biztos, hogy a költõk írják a legjobb verseket...” Bátori Béla 1. harapás: Tejfogak, avagy az „aknamezõk magányos vándora” megszólal, valósággal berobban az irodalomba, szilánkjait még mindig keresik Fehér Sándor Cápafogak között címû könyve a 2003-as év egyik legjobb hazai verseskötete. Könnyen meglehet, hogy a legjobb. Költõnk egy meglehetõsen pezsgõ és izgalmas történelmi-irodalmi korszakban döntött úgy, hogy szélesebb közönség szeme láttára is vállalja a nevét írásai címe elõtt. 1988-at írtunk, 12 évnyire volt tehát a váratlanul bekövetkezõ világvége. Ekkor még két lábon járt az irodalom, de már benne volt a levegõben, hogy egyes képviselõi nemsokára örökre elhallgatnak, míg mások veszettül politizálni fognak, majd gyorsan átvedlenek üzletemberekké. A középiskolás fiatalembert leginkább az avantgardrób nevû rozzant stílusparódiából kihullogató izgalmas szövegek nyûzögették le, maga is próbálkozott hát hasonló ötletek papírra vitelével, és ahogyan az lenni szokott, a lapok (most már hihetetlen, de akkor még jócskán akadtak szlovákiai magyar lapok, amelyek heti rendszerességgel közöltek verseket) megjelentették, lapvásárló ismerõsei elolvasták, véleményeket kentek rá, sokatmondóan hümmögtek. És a fia-

talember látá, hogy ez jó. Gyorsan vásárola is egy óriáskígyót, s elnevezé azt Gyulának. Gyuláról két dolgot kell tudni: az egyik az, hogy késõbb kiderült róla, hogy lány; a másik: bár nem akadályozta, de nem is mozdította elõ költõnk stílusának kristályosodását. Az ötleteket igen hamar vállalható verssorok, majd versek követték, ezen fejleményekrõl a nem túl gyakori közlésekbõl értesülhetett az igen dinsztelt publikum. Költõnk aktívan részt vett a tevékenységének éppen csúcsára jutó NYAS (Nyitra Art Stúdió) munkásságában, amit nyitrai pedagos és mezgazos hallgatók léptettek életre maguknak. Itt kell megemlítenünk, hogy a NYAS körül akkor elburjánzó lírai ködök mára egy igazi élõ legendává nemesedtek, jelentõsége a kényes világirodalmi viszonyok befolyásolásában, valamint a kultúrszomjtól félõrült közönség agyi tevékenységének a maximumra való feltornázásában legalább akkorának mondható, mint Gyõry Attila Tûznézés címû folyóirata. Fehér Sándor elsõ költõi periódusának néhány gyöngyszeme megjelent a 7 évvel a világvég elõtt napvilágra kígyózott Nyugtalan indák nevû versantológiában, amely végül a szlovákiai magyar irodalom (nincs ilyen, de sicc!) utolsó igazi versantológiája lett. A kritikusok általános fitymálásnak vetették alá a kötetet, nem tartották úgy egészében jónak, nyilván azért, mert nem sejthették, milyen szörnyûek lesznek a többi, az idõk méhében akkor még csak békésen magzatvizet kortyolgató versantológiák. Fehér Sándor ekkorra már agrármérnöki ok-

53

levelet szerzett a nyitrai mezfõiskon, s tekintettel lévén a közeledõ apokaliptikus változásokra, gyakorlatilag beszüntette a versírást, helyette inkább bejárta Európát széltében-hosszában, s mindegyre azon töprengett, miként lehetne bolygónk agóniáját minél jobban meghosszabbítani (ezt nevezik a civilizáció fenntarthatóságának). Világjárónk közben számos kötetet jelentetett meg/állított össze, amelyek messzemenõleg távol estek a szépirodalomnak nevezett haszontalan szöveguniverzumtól. Itt jegyezzük meg, hogy közben Gyula is számtalan bõrt levedlett, s lassan-lassan csinos kígyólánynyá cseperedett. Költõnk egy évvel a világvége elõtt befejezte ökológiai tanulmányait. Pont idõben, mondhatnánk, hiszen rá egy évre a borúlátó jóslatoknak megfelelõen az egész földi civilizáció elpusztult. Fölösleges most kitérnünk arra, hogy ezt hányan vették észre az emberiség tagjai közül. Mindenkit érintett, mindenkinek fájt, akárcsak egy érzéstelenítés nélküli foghúzás, de nem mindenki ért rá foglalkozni vele. A történelem gyakorlatilag véget ért, rengeteg kifejezés az értelmét vesztette, gyengült a dollár, ráadásul senki nem tudta, hogy az új évezred pontosan mikor kezdõdik, egyáltalán elkezdõdik-e. Költõnk valamit megsejthetett a világvégébõl, hiszen számos versében találunk erre rejtett utalásokat: „a levegõben megáll egy közelebbrõl meg nem határozott zuhanó kellék a tenger leforrázza, majd újrakristályosítja a tájat a sziklák tövében vízvérû kóklerek kötnek fogadásokat a másnapra” (Szartí) „kificamodott nyakamon megrezzent neandertáli koponyám és láttam hogy cafatokban lógnak a fák az utcák céltalanul kígyóznak

54

a házak megbokrosodtak és lerázzák magukról a havat mégis mindenki úgy tett mintha semmi sem történne” (Kõoroszlán) Az óriáskígyókat már eleve úgy tervezték, hogy könnyebben megemésszenek egy esetleges apokalipszist, mint az emberek. Ezt a tényt a költõ ügyesen elhallgatta elõlünk, majd hirtelen felindulásból ledoktorált tájgazdálkodásból is. Két évvel az ominózus kataklizma után jóérzésû, irodalomszeretõ emberek az elsõ kötete megjelentetését kezdték fontolgatni, így történhetett meg, hogy Fehér Sándor (vigyázva, hogy a 2003-as év rímeljen az 1993-ra) egy kiérlelt, komoly elsõ kötettel toppant vissza az irodalom fenntarthatóságában rendületlenül bízó megfogyatkozott számú hívõ portá(l)jára. Elõfordult már veled, nyájas olvasó, hogy ballagsz hazafelé a késõ õszi alkonyatban, a távolban fehér és piros felhõk habzanak, az avar, a hó, az orgona és az úszómedencék friss klórszagát egyaránt felismerni véled egy orrodba tolakodó fuvallatban, pajkos árnyékok vesznek körül: a földön, az égen, a láthatár vonalán hintázó, önmagukat hajszoló foltok, mögöttük újabb árnyékok, megdõlt árnyékszékek, kopasz cseresznyefák, sötét ablakok sora elõtt lépkedsz, hideg nyirkosság és izzó akupunktúrás szúrások mászkálnak a hátadon; úgy érzed, orvul belemontírozott a sorsod ebbe a pillanatba, zagyva és idegesítõ összetett szavak vették birtokba elméd, s most sehogyan sem bírsz tõlük megszabadulni, már csak a megfelelõ kifejezést kell megtalálnod erre az egész szörnyûségre, hogy a varázs enyhüljön, és ekkor váratlanul beléd villan... Vityebszki este. Ettõl megnyugszol, igen, ez egy vityebszki este, semmi kétség, túl lehet élni, mint egy zavaros álmot, mint egy vaktölténnyel töltött hamburgert, mint egy félresikerült világvégét.

2. harapás: Tépõfogak, avagy csak úgy általában a versszelídítõkrõl és a vákuumcsomagolásról, valamint egy állatövön aluli ütésrõl Cápafogak között – egyszerre vonzó és taszító a cím. Harmincegynéhány vers, köztük a régi (Léptek közti távolság, Foncsorszagú kézfogás, Staceyt egy éjjel elrabolják egy mályvabokor alól, Ma újra, Õszi idill stb.), valamint az újabb remekek, az elmúlt tíz évben itt-ott születettek, tájak, utcarészletek, templomok, oltárképek, vásznuk elõtt órákat ácsorgó festõk sziluettje, akárha egy gyorsvonat ablakából néznénk az idõbe ragadt arcokat, elhalt mûvészek alakja villan fel egy pillanatra, aztán hömpölyög, zakatol minden tovább egy immár világvégével nem fenyegetõ kétes jövõ leszakadó horizontja felé. A szabályok megváltoztak, sugallja a költõ, a dolgok ezentúl úgy történnek meg, hogy nem történnek meg, vagy ha mégis, az üzenet többé lakhelyéül nem a leírt szöveget választja, mert gyûlöli a fehér papíron ugrabugráló gibregubra jeleket. Talán úgy érzi, bármiféle rögítés-rögzültség a fogságba eséssel egyenlõ, s bár a szándék ellen, hogy a képzelt utókor lassan érthetetlenülõ jelentéseit és flegmán pipázgató tanulságait megeméssze, nincsen semmi kifogása, mégis aggályai vannak, hogy megkötözik, netán még félre is értik/értetik a rengeteg idegen kifejezéstõl és önnön nagyságuktól mérhetetlenül felizgult istentagadó ítészek. Bocs, de úgy döntöttem, nem írom le most azt a szót, hogy emberszelídítõ. Mégis kinek fogadnak szót a meg nem írt versek? Nyilván, akit elfogadnak atyjuknak/teremtõjüknek. Miféle tulajdonságokkal kell bírnia annak, aki a külsõ sötétségbõl a belsõ fényre rántja õket? Hiszen a költõ betûbányák koldusa, alattvalói a nehéz parfümillatban és cigifüstben elvetélt, célttévesztett szavak, emlékei üres oldalak egy fényképalbumban, s mivel egyedül ücsörög a hangversenyteremben, a karmester pirosra festi a kezdõakkord orgonabillentyûjét, majd elfújja a mécsest és hazamegy. És most ide azt a szót akartam írni, hogy versszelídítõ, de gyorsan törlöm is, mert idõközben meggondoltam magam; vá-

kuumcsomagolásról, valamint állatövön aluli ütésrõl pedig végképp nem írok már ebben a szakaszban. Igazából második kötet a Cápafogak között, az elsõt benne találjuk meg elrejtve, vagy ha úgy tetszik, az reklámcélból elfelejtett megjelenni. Szerzõje, ez a szûkszavú, hamiskás mosolyú Don Quijote egyszerû trükkel kerülte el a kezdõkre, elsõ kötetesekre jellemzõ betegségtünet-halmazt: az esetleges rossz és sántikáló verseket se ideje, se kedve nem volt megírni. Ehelyett számtalan apró kis jelét fedezhetjük fel annak, hogy költõnk birtokában van a mesterségbeli tudásnak. Az én egyik kedvencemet idézném: „nem úgy kopog a monolit szíve, / mint a nagy farú nõvérkék / cipõje a gangria folyosóján?” A folyosó-gang(ria) kifejezések egybecsengése pillangószárnyként csapkod a fülünkben. A Nyitrai barátaimnak címû vers kedves, suta történetvezetése is az érett költõt mutatja. A döbbenet pöcköl orrba sokakat, amikor a Beleveszünk a szabadságba címû opusz következõ soraihoz érnek: „a bölcsek is belépõt kaptak a világba de csak kilépõnek használják” Amikor egy ennyire erõs három sor kerül a lap aljára, joggal meg vagyunk gyõzõdve róla, hogy vége a versnek. Továbblapozunk, és meglepõdünk: a folytathatatlan folytatódik. Persze a feszültségnek már lõttek, a verset lezáró „már mindenkit bosszantanak a csodák” sor semmilyen tekintetben nem versenyezhet az elõbb idézett hárommal. Lapoznánk tovább, de vége a kötetnek. A Fehér-univerzum további csillagaira még vár-

55

nunk kell, talán újabb tíz évet. A jövõt csak Gyula ismeri. 3. harapás: Szemfogak, avagy vizuális perverziók a megíratlan költemény-tarhonyán Mert a jó könyv nem biztos, hogy szépre sikerül. A borító színe iszonyatos pofon a szemnek (itt bevérzik ez a kis képzavar): régi hetedikes nyelvtankönyveket idéz, esetleg olyan feladatgyûjteményeket, amelyeket maguk a pedagógusok sem szívesen forgatnak. Az pedig, hogy a versek (és az illusztrációk) miért vannak fekete keret börtönébe zárva, teljességgel felfoghatatlan. A lélek finom rezdüléseirõl, az ember õsi szabadságvágyáról szóló költemények dobozolva, zárkaszagban, gúzsba kötve... Kínos. Hasonlóan kínosan nem illenek Cselényi Árpád rajzai Fehér Sándor verseihez. Minden izgalmat nélkülözõ Szabó Ottó-utánérzései semmit nem tesznek hozzá a költeményekhez, pont ellenkezõleg: kisiskolás módon kézfogáshoz kéz, cápafogakhoz fogak stb. rajzolódnak, mint „naplójegyzetek”. Cselényi grafikciói teljességgel nélkülözhetõk lettek volna, nem emelik a kötet színvonalát, csak az oldalak számát növelik. Fehér Sándor versei egyszerûen nem igényelnek illusztrációt. 4. harapás: Õrlõfogak, avagy paravíziós közvetítés a költemények hangulati síkjáról keresztül mindenféle kóbor idõhurkon Rögtön az elején egy kávéházat látunk, ahol éppen könyvbemutató zajlik. Méltatások, méltatlankodások, untatások és öntetések dögönyözik a levegõt. A közönség – jobbára a költõ kiterjedt rokonsága, ismerõse meg néhány istenfélõ hazafi – négy emberre szegezi a tekintetét. A talpig öltönybe csomagolt költõ szerényen kuporog a látómezõ friss füvén, mellette bûntársai nézik a közönség farkasszemét, elõttük negyvenkilenc üres pohár csodálkozik az asztalon. Hirtelen széles karcsapásokkal egy pincér úszik a képbe, tálcáján újabb adag gondolatkiszáradás elleni körtepálinkával, de mily váratlan fordulatoktól lesz versberánthatatlan a

56

sors: egy cápa is beódalog a képbe, pillanatokon belül utoléri szegény felszolgálót, aztán már csak azt látjuk, hogy vörös a képernyõ, s halljuk, amint az elõadó elégedetten csettint: „Hmmm! Kiváló ez a bladiméri!” A rendezõ utasítása: ide reklám kell. A feszültséget több méter kinyomott fogpaszta oldja, amely a szöveg szerint vízvezetéken keresztül történõ felúszás esetére biztosan cápamentessé teszi bármelyik mosdókagylót. A történet nem kevésbé izgalmasan folytatódik, hiszen egy rendõrségi rohamautóból kimosolyg a kérdés: Ön a költõ? Ön írta azt, hogy a „megírt vers csak ócska hamisítványa a meg nem írt versnek”? Én. Akkor velünk jön. A hamisítást a törvény bünteti! Van magánál egy eredeti mintha? Errõl Stacey tudna többet mondani, de mióta egy éjjel elrabolták a mályvabokor alól, különös hallgatásba burkolózik. Ahá! Szóval maga rabolta el! Dehogyis! Az utolsó SMS-t nekem küldte: „mintha lépéseket hallottam volna”. Rendõrség szájvonogatva el. „Mintha egy színpadi mágia részesei lennénk” – gondolja hangosan az éppen látóterünkben idõzõ fogatlan apáca, és kedvetlenül kiharapja a kamerából a filmet. A kissé szürreális snitt végén a költõ szivarra gyújt, belehunyorít a kéken ordító távolságba, majd felteszi a lírikusi kérdést: – Ki tette többértelmûvé a szavakat? A hangja kéretik a mondat vége felé egy kicsit remegni, a kamera hosszan vegye a kékeslila füstöt, szóljon valami Mozart, s egy másodpercre villantsunk be egy röntgenfelvételt is a költõ tüdejérõl. Ezután reklám, Stacey intimbetétet reklámoz, õt magát nem látjuk, csak hosszú, édenfekete haja csüng bele az eperlekvárba, alatta három érett rockzenész kinézetû eperszem dzsemmel. Snitt. A költõ baltával kapargatja az arcára fagyott csöndet – amely lassan holdkráterré dermed –, miközben Sz. Sz. képzõmûvész és népjólétkutató Torinói halotti lepel címû festményét nézegeti. Cigány eközben halkan alszik a sarokban és színes tintákkal álmodik. Rendezõ: „mindenütt a nehéz férfikor illata terjeng”. Váltás, de nem meg-. Tornalja meztelen. Maya szintén. A képernyõ alján sárga karikában a 34-es szám tûnik fel. A városka megkopott kövein a költõ

alakja válik láthatóvá, már messzirõl lerí róla: éppen a 34. születésnapját ünnepli. Hegedûn Daniil Ivanovics Juvacsev szellemalakja kísér(t)i, akinek – mióta egy merkaba Énokhoz hasonlóan az egekbe ragadta – kézfogása meglehetõsen foncsorszagú. Maya felöltözik, Tornalja nem. Psszt! Mintha valaki hangosan aludna. A költõ gondosan körülnéz a környéken. „Szép álmokat, Cigány!” – mondja, szúrós szemmel a kamerába néz, „egy ideig még obulust forgat nyelve alatt”, majd kockás pléddel betakarja az árokparton békésen szendergõ harmincegy éves pedagógust. Pillantása az alvó zsebére téved, amelybõl gyûrött „naplójegyzetek” kandikálnak kifelé. A költõ ámuló pislogással nézegeti a ceruzarajzokat, körülnéz, hallgatkozik, s mert denevér se pisszen, mohón a saját zsebébe gyûri a zsákmányt. „Jó lesz ez még egyszer valamire” – sziszegi alig hallhatóan. Megint reklám, ezúttal neonfelirat: „Ki fél a magányos frátertõl amint áldást osztogat a bukdácsoló kisemmizettek bõre alá?” A költõt látjuk (valahol Franciaországban), amint egy szószékrõl megáldja az arra rászorultakat. Rendezõi utasítás: keressetek valahol egy „õszinte szemû szamarat”, aki majd bólogat. A kalandok folytatódnak, a Tavasz (17 pillanata) beköszönt Európába. Ismeretlen éghajlatüzérek bújnak elõ az utcakövek réseibõl, akik elõzõleg „istent a templomba zárták” (szerencsére csak a kisbetûset, a rendezõ megj.). Tavaszt bárki vehet magának pár száz euróért, suttogják torkuk szakadtából, ám „a reggelt nem hiszi el senki”. A költõ a legkisebb királyfi álruhájában van jelen, „olcsó mozijegyet szorongat”, majd leszáll a vityebszki este, vetítés meg sehol. Épp csalódottság és erõszakhullám zongorázik végig rokonszenves kultúrharcosunk hátán, amikor az égbõl hirtelen földet ér egy filmbeli megszabadító, s Neo bárkáján magával viszi a bolygónk erõtereivel rezignáltan rezonáló enyhén hajritkult lírikusunkat, akinek még van ereje belelehelni a kamerába: „Bameg, a Batman elrabolt!” Felhasznált irodalom: Daniil Ivanovics Juvacsev: Vityebszki esték. Költõi vázlatok dnyeperfalevélen. (Fordította: Nesze Tamás;

Tunguzka Klasszikusok, 78. kötet; Novalljabe Zsemlja Kiadó, Megnyitogorszk; 1917) Bigpussy Stacey: Alex White majd megmondja. A fenntartható fejlõdés fenntarthatatlansága, avagy ki adta magánkézbe a civilizációt? (Internet-naplójegyzetek; fordította és büntetésével együtt letöltötte: Dr. Toldalék Emil; [email protected]) Konstruktor Bea és Sziszeghy Sz. Szabolcs: Az óriáskígyók tartása és békés elengedése (10. fejezet, 34. pikkely: Székrekedés vagy szétrepedés?; Boaing Kiadó, 1989) Dr. Rendfenntartó Ferenc: Elpusztul-e a civillizáció, ha két l-lel írjuk egy füllszövegben (Tanulmányok és agymonológok sorozat, 3. kötet; Coitus Internatus Füzetek, 1990) Gömöri-Szabó Szilárd: Apacsok, huronok, sziúk és kazacsok – ahogy azt a nagy Manitou láttatta velem a felkelõ nap fényében (Válogatott skalpalávalók, 161 színes festmény, 46 tanulmány; Dakota Art Café – Vertigo Balettintézet közös kiadása, 2004) Alsóbodoki Bedekó: Kakaópor és vulkáni hamu (Képzelt riport egy felvidéki borfesztiválról; Nyitra Art Stúdió, 1989. XI. 20. – kézirat) Salátay Pityke Pál: Fenntartható, valamint tovább már egyszerûen tûrhetetlen fejlõdések és hovapottyanatok a 2003-as év nostradamusi elõrejelzései szerint különös tekintettel Fehér Sándor költészetére (Blau és Tsa., 1938) Trinitro Toluol: Szudán Budán (A 2001 éjszaka meséi; fordította: Sivatagi Poroska, Turbán Kiadó, 2001) Lifegõ Gombóc: Erõs kifejezések és zaftos beszólások alternatív gyermekirodalmunkban. Harc a trágár leporellók és a szadista állatmesék ellen. (Plomba Kiadó, 1981) Rádis Mordul: Apácafogak között (versek; Epilátor Kiadó, 1995) Lényegbevághy Jeremiás: Az új magyar irodalmi Nobeldíjas kötetet a Plectrum Kiadó jelentette meg! Exkluzív négydimenziós interjú Dr. Ardamica Zorán fõigazgatóval (Szõrös Kõ, 2013. 12. szám, 97. old.)

Z. Németh István (1969) Komárom/Csicsó. Költõ, író, tanító. Legutóbbi kötete: Tündérvirág. Gyermekversek. AB-ART, Pozsony 2003.

57

Hamis realitások, avagy: Brahms és a macskák A budapesti Káva kulturális mûhely által színre vitt Toepler Zoltán-Garaczi László: Brahms és a macskák c. darabját 2004. január 7-én és 8-án láthattuk a Komáromi Jókai Színházban. A kamara-elõadás rendezõje Tóth Miklós. Az elõadás alapjául szolgáló mû Toepler egy régebbi darabjának átirata, amelynek inspirációja egy sorsfordító jelentõségû, majdnem tragikusan végzõdõ drogos élmény volt. A Brahms és a macskák az eredetihez képest sokat változott, de mondanivalójában és motívumaiban ugyanaz maradt: a realitás(érzék) elvesztése, fikció és valóság kettõsségének kibogozhatatlansága. Bár az iroda-

58

lom- és filozófiatörténetben – az ókortól az újkorig – sokan foglalkoztak ezzel a témakörrel, az mégis elmondható, hogy ez a darab igazi modern, huszadik századi mû. A mai kor emberének félelmeirõl beszél a mai kor nyelvén. A közelmúltban több hasonló mondanivalójú alkotás született, példaként említhetõ a mozi világából az azóta kultikus mítosszá vált Mátrix, vagy

Terry Gilliam kitûnõ filmje, a Félelem és rettegés Las Vegasban. Azért lehet szerencsés a kommersz-félkommersz mozival példálózni, mert a Brahms és a macskák a fent említett érdemei ellenére valószínûleg nem kap majd kitüntetett helyet a drámairodalomban. Köszönhetõ ez a néhol egészen minimalista módon megírt jeleneteinek, és – bár a darab nyelvezete kifejezetten kellemes –

középszerû nyelvi humorának, amely hemzseg a mai szlengtõl. Ez természetesen az idõtállóság rovására megy. Sokkal erõsebbek azok a jelenetek, amelyek az abszurd, már-már morbid humort részesítik elõnyben a szimpla nyelvi-, illetve helyzetkomikumokkal szemben. Zolika, a fõszereplõ – aki feltehetõleg maga Toepler – huszonéves színész. Megvan mindene, amire egy huszonéves színész vágyhat: állás, barátnõ, szeretõ, kispolgár család – és mégsem érzi magát elégedettnek, boldognak. Keresi önmagát, önnön határait. Eközben kerül kapcsolatba fiatal filmesekkel, akik egy bizarr, ijesztõ valóság-show-t készítenek, és fölajánlanak neki

egy szép pénzzel járó szerepet. Feladata mindössze annyi, hogy õrültnek tetteti magát, és egy rejtett kamerával megörökíti környezete reakcióit. Így válnak szereplõvé családtagjai, orvosai és a zárt osztály teljes „valósága”. A színészileg és emberileg is kihívást jelentõ játék azonban hamar tragédiává válik. Fikció és realitás öszszemosódik. Zolika maga sem tudja már õket szétválasztani. Egyedül barátnõje, annak szerelme tudná õt a valóságban tartani, de ez az esély is elveszik, amikor a lány öngyilkos lesz, miután a fõszereplõ realitás-zavarában kiugrik a kórterem ablakán. Ezt a jelenetet érdemes kiemelni a többi közül. A közönséget a játszóktól egy sárga

vaskeret választja el a játéktér teljes hosszában, erre mászik fel a bomlott gondolkodású fõhõs, és – mint egy ablakon – kinéz a darabból a valóságba(?), és megszólítja a közönséget: „Hol vagyunk most?” És – láss csodát – jön a válasz a nézõtérrõl: „Színházban.” Majd újra a fikció és a valóság határáról: „Jöjjenek ide! Lépjenek be a képzelet világába!” Ettõl a dialógustól a nézõ is közelebbinek, kézzelfoghatóbbnak érzi a színház és a darab „képzelet-világát”, és bár ennek a két síknak az ütköztetésével gyakran élnek a szerzõk és a rendezõ, mégis ezen a pontján az elõadásnak létrejön valamiféle élõ kapcsolat nézõ és színész, fikció és realitás között. Túl azon, hogy a nézõ be-

59

vonásával és a színész kiléptetésével már számtalanszor találkozott az, aki színházba jár, mégis kétségkívül ez az elõadás egyik legizgalmasabb pontja. Ennek a pillanatnak a hatása kicsit elhomályosítja és kevésbé jelentõssé teszi a történet további részleteit. Talán az elõadás utolsó pár perce jelent ez alól kivételt. Tóth Miklós rendezése remek interpretációja a témának, még azzal együtt is, hogy a színészi játék néha elég alacsony színvonalon mozog, ami kizökkentheti a nézõt. A játszók közül dicséret illeti Bori Viktort (Zolika), és a szülõket alakító Takács Gábort (Apa) és Sereglei Andrást (Anya). Mindenképp említést érdemel a projektor ügyes használata, akár mint

60

díszlet-kiegészítõ, akár mint a virtuális valóság megjelenítõje. A fent említett gyenge színészi teljesítményt tetten érhettük itt is, amikor a játszók rossz ritmusban reagáltak a videovetítésekre. Mentségükre legyen mondva, hogy nyilván nem egyéni kvalitásukból, hanem a kevés próbából fakadóan történhetett mindez. A Brahms és a macskák esetében nehéz a rendezésre kritikai megjegyzéseket tenni, mivel a témából adódóan sok volt az elõadásban a tudatos rendezõi következetlenség, és éppen ez a látszólagos káosz segítette a darab mondanivalójának kifejtését. A Brahms és a macskák két síkon értelmezhetõ: egy absztrakt (fiktív) és egy valós síkon. Furcsa módon az elvontabb ér-

telmezés az egyértelmûbb, nyilván a rendezésnek köszönhetõen, ez pedig a már említett álom-valóság téma, amit az elõadás kerete is erõsebbé tesz: elképzelhetõ, hogy az egész történet, színpadi mese csak két színész képzelgése, dráma-gyakorlata. Nem is történt semmi, se tragédia, se komédia – az egész csak két színes fantáziájú ember képzeletszüleménye. Már a darab címe is erre utal: Brahms és a macskák története egy kitalált történet a híres zeneszerzõrõl, aki rosszakarói szerint macskákat kínzott, hogy agóniájukat lekottázhassa. Csak fikció. A másik értelmezés viszont sokkal valósabb, sokkal inkább a huszadik-huszonegyedik századot idézi. A média által ge-

61

nerált hamis realitások, például a valóság-show-k valós veszélyeire hívja fel a figyelmet, hisz a történetet egy beteges tévémûsor elkészítése hajtja a végzet felé. A modern világ mû-valósága elõl az egyén hajlamos lehet saját képzelgéseibe, álmaiba menekülni. Ez pedig már nem csak fikció. A Káva kulturális mûhely

elõzõ elõadásai is fontos morális, egzisztenciális kérdésekre keresték a választ, e tekintetben a Brahms és a macskák sem marad el az eddigiek mögött. Nagy valószínûséggel a produkció javára válna, ha az említett, valósabb értelmezés nagyobb hangsúlyt kapna, így ezzel a többlet-tanulsággal gazdagabb lenne a nézõ. Az azon-

ban tény, hogy szükség van az ilyen jellegû – minden öncélúságtól mentes, mély szakmai alázattal dolgozó – színházi mûhelyekre, mint amilyen a Káva. (Fotók: Káva)

ZSELINSKY MIROSLAV (Komárom)

10 kérdés Mona Chirilához, a Kolozsvári Nemzeti (Román) Színház rendezõjéhez 1. Azt mondják Rólad, hogy nemzetközi nagyságrendû és hírnevû rendezõ vagy… Ez igaz?… És ha igen, mi a véleményed errõl?… Mi által válik valaki nemzetközi rangú rendezõvé?… Van ennek valami receptje?… Ez a címke, amelyet rád ragasztanak, tény, avagy inkább egy pozitív pletyka? – Nem vagyok nemzetközi hírû rendezõ. A mûvészi karrierben egyfajta beteljesülést keresek, fölhasználva az összes lehetséges eszközt. Beteljesülést keresek, avagy egyfajta kompenzációt, elégtételt. Elégtétel lehet az is, hogy nemzetközi karriert fuss be. De a karrier ilyetén akarása semmit sem jelent. 2. A színház hatalom?… – A színház nem hatalom, a színház hatalom lehet…

A színház titka az, hogy nincsenek titkai, a titokzatossága pedig abban a tényben áll, hogy úgy tûnik, tele van titokzatossággal. A színháznak természetesen van egy igazságföltáró szerepe, de ez az igazság-föltárás egy „sifrírozott” nyelvezet segítségével történik; a színház leleplez és egyben látszólagosan olyasvalamit rejt el, ami szimbólumok, jelképek révén nyilvánul meg. A színház „Ige”, hol fénylõ és szenvedéllyel telített, élõ nyilvánvalóság, hol pedig a mélyben lakozó, éjszakai jellegû. Két „valóság” esik egybe a színház világában, két sík: az egyik a másikban tükrözõdik, s eme két „valóság” lényegében egymást kölcsönösen demisztifikálja, leleplezi. A színház nyilvánvalóan és kétségtelenül titokzatos.

3. Mi a színház titkos, belsõ, rejtett magja-szövete, amely ismeretlen a beavatatlanok elõtt? A színház mûvészetének létezik legalább egy olyan titka, amelyet meg lehet fogalmazni? – A színháznak nincs egy „rejtett magja”, mivel éppen a színház az a mûfaj, amely föltár, amely a napvilágra hozza a titkokat.

4. Mi szerinted a színház „Achilles-sarka”? – Attól a pillanattól kezdõdõen, hogy a rendezõ mint státus társadalmilag fölszentelõdött, õ, a rendezõ lesz az elõadó-mûvészet legfõbb „felelõse”, s ettõl kezdõdõen a színház – amelynek még önnön kezdetleges eredeti debilitásában különben nincs semmiféle sebezhetõsége

62

– mily tragikus bûn! –, sebezhetõvé lett. Tehát: ki a rendezõ? A rendezõ az a „szereplõ”, aki a színházat sebezhetõvé tette.

õsszel a bukaresti Odeonban mutatod be a velencei vígjátékíró-óriás Campiellóját (A piactér). Ha a commedia dell’arte tárgykörébõl egy maszkot kellene választanod 5. Ki a színmûvész a magadnak, melyik szete rendezõi elképzelésedMONA CHIRILà (szül. 1961. aug. 17, Kudzsír, replõre esne a választáben? Dél-Erdély, Románia) a Kolozsvári Nemzeti sod? – A színész a szín- Színház rendezõje, a kolozsvári Babeº-Bolyai – Természetesen ház élõ magja. Nem Tudományegyetem Bölcsészkarán mûködõ Arlecchinóra, hiszen õ ismerek egyéb titkot Színházi Tanszék adjunktusa. 1987-ben végegyszerre „isten” és és csodát, mint az em- zett a bukaresti I. L. Caragiale Szín- és Film- „követ” és egy gyabert, aki a játék kere- mûvészeti Akadémián. korlati érzékkel megtén belül a világ köLucian Pintilie, Silviu Purcãrete, Tompa áldott, ötletdús emzéppontjába helyezi Gábor, Mihai Mãniuþiu, Alexandru Dabija ber; egyben szolga is önmagát. nemzedékét követõen Mona Chirilã a Buka- és még valami, amit – úgyszintén babonából resti Iskola egyik ígéretesebb alkotója. Eled6. Ki a rendezõ? „Is– nem ejthetek ki… dig több mint harminc elõadást rendezett és ten”, közvetítõ-követ, dramatizált (Arlecchino csillaga, Bukaresti gyakorlati érzékkel ren9. Melyek voltak Þãndãricã Színház, 1987; Mihai Ispirescu, delkezõ, ötletgazdag emEmeleti konflis, Konstancai Drámai Színház, azok a színházi mûfaber, avagy „szolga”? 1989; Mario Santanelli, Az anyakirálynõ, Ko- jok, amelyek meghatáro– A rendezõ mindez lozsvári Nemzeti Színház, 1996; Memo, Kolozs- zóak voltak rendezõi egyszerre és… és még mûved és életpályád vári Nemzeti Színház, 2000; Gogol, Háztûznévalami, de ezt – babo- zõ, Kolozsvári Állami Magyar Színház; García megalkotásában? nából – nem mondha- Lorca, Vérnász, Kolozsvári Állami Magyar Szín– Mindig és mindtom el, hogy még mi- ház, 2001; Az Ezeregy éjszaka meséi, Kolozsvári örökre: a komédia. csoda… (Itt a rendezõÁllami Magyar Színház, 2002; A boszorkány vanõ halkan fölnevetett és rázsporai, Konstancai Elpis Bábszínház, 2002; 10. Peter Brook szejátékosan hozzátette, Ubucureºti, Kolozsvári Nemzeti Színház, 2002; mélyes tanítványa léminthogy az interjú-kévén, mit mondhatsz el Caragiale, Farsang, Kolozsvári Állami Magyar szítõ sem értette meg a célszámunkra a Mester Színház, 2002; Carlo Goldini, A kétgazdás szolzást: …az „Ördög”!…) színházról vallott elga, Kolozsvári Nemzeti Színház, 2003 stb). Rendezései Olaszországban, az Egyesült képzeléseirõl? Miben 7. És a színikritikus? hatott Rád rendezõi fejÁllamokban, Franciaországban, Németország– A színikritikus le- ban és Svédországban vendégszerepeltek. lõdésedben a Peter het egy ostoba fráter Brookkal való bécsi taSzámos színházi díj kitüntetettje. avagy a színházi mû1992-ben részt vesz a Peter Brook és mun- lálkozásod? vészet miértjének az – Nem számíthakatársai (Jean-Claude Carriere, David egyedüli „revizora”. Bennent, Yoshi Oiida, Nick Dear, Marie- tom magam Peter Brook közvetlen taHélene Estienne) által rendezett bécsi work8. A commedia nítványának, mivel shoppon a Wiener Festival keretében. dell’arte kiváló ismerõje ez hosszantartó vagy. Az évek során nem inaséveket jelentett kevés idõt töltöttél Velencében és Olaszországban volna, és azt, hogy kövessem Brook színházi Goldoni-rendezéseidet elõkészítendõ. A Kolozsvári programját. Én Peter Brook egyik workNemzeti Színház mûsorán szereplõ „Két úr szol- shopjának a résztvevõje voltam, az elsõnek, gája” címû Goldoni-rendezésedet követõen ez év amelyet Brook a poszt-kommunista Európa fi-

63

atal rendezõinek tartott. Persze fölteheted a kérdést, hogy ez a rövid találkozás ezzel a nagy rendezõvel miben, mennyiben volt fontos számomra, és hogy mit értettem meg ebbõl ahhoz képest, amit addig tudtam, azt, hogy milyen „alapvetõ” tapasztalatot nyújtott a Brookkal való személyes közvetlen kapcsolat. A Peter Brookkal való találkozás elsõsorban a színházpedagógia szakterületén volt hathatós segítségemre. A kolozsvári Bölcsészkaron mûködõ Színházi Tanszék I. és II. éves színmûvészeti hallgatóit azokkal a gyakorlatokkal ismertetem meg, amelyeket mi is végeztünk Peter Brook bécsi work-shopja alkalmával.

Összpontosítási és energia-ellenõrzési gyakorlatokról van itt elsõsorban szó. Ezenkívül megtudtam Peter Brooktól azt, amit valószínûleg már tudtam: nevezetesen, hogy amit elképzelünk, igaz, és hogy az, amit elképzelsz, meg is fog valósulni. Rendezõként (és mûvészként) a valóságot úgy kell fölfogni, mint egy a valóságon túli valamit, mint valami váratlan és csodás jelenvalóságot. Minthogy létezik a valótlan valósága és a valóság valótlansága is.

FRANÇOIS BRÉDA (Kolozsvár)

PÉNZES TÍMEA

Sziléziai irodalmi ösztöndíj (Naplótöredék) Amikor az Óriáshegység hegy-völgyein keresztül megérkeztem Dél-Sziléziába, dühöngõ szél kavarta a porhót. Január utolsó napja volt, sötétedett. Végiggördültünk az elsõ lengyel városokon, az út zötyögõs, a házak lepattantak, a vakolat mállik. Nyugodtan forgathatnának itt akár ma is második világháborús filmeket, szólalt meg a barátom. Féltem rágondolni, Krzyzowában ilyen kezdet után mi várhat rám. Swidnica után megpróbáltuk felrázni magunkat petyhüdt hangulatunkból, és élesebb szemmel figyeltük az útjelzõ táblákat. „Droga do szkoly” (Drog az iskolába?) és „Drogowa pomoc” (Drogsegély?) feliratok tûntek párszor a szemembe: az ember azt hihetné, Lengyelországban lépten-nyomon drogpropaganda és drogsegély folyik, de nem kellett sokáig törnöm a fejem, míg rájöttem, hogy a drog itt utat jelent. Amikor megérkeztünk Krzyzowába, az alapítvány központjába, amely a német Stiftung Kreisau für Europäische Verständigung, illetve

64

a lengyel Fundacja Krzy¿owa dla Porozumienia Europejskiego nevet viseli, barátom ennyit szólt csupán: Hemingway egy sort sem írt volna itt. Olyan, mint egy Disneyland. Steril. És modern. Beláttam, hogy igaza van, de az én lelkesedésemen ez mit sem csorbított. Kör alakú, zárt tér fogadott, fehér vakolatú, piros tetõs épületekkel, az egyik közülük kastély. Középütt gyep. Rend és tisztaság – német módra. Krzyzowa ugyanis lengyel–német alapítvány, és valószínûleg a németek állják a költségeket. Annemarie Franke, az alapítvány elnöknõje erõs kézszorítással fogadott. Máshol fogsz lakni, mondta, ott fenn a dombtetõn. Nincs messze, nyugtatott meg. Az egyes épületekre mutatott: felül szobák vannak, alul étterem, étkezde, amott szauna és fitneszklub, tornaterem, mozi, óvoda, dolgozószobák, meditációs terem, konferenciatermek, kiállítások stb. A göröngyös útra gondoltam és a málladozó házakra. A felsorolás befejezésekor fogtam fel az európai szó értelmét az alapítvány elnevezésében.

Annemarie az útviszonyokra kérdezett, eltakarították-e már a havat, de hó valóban sok helyen állt az úton, eltakarítása lehetetlen a folytonos szélfúvás miatt. Aztán megálltunk eljövendõ házam, a Berghaus elõtt. A földszinten közösségi termek vannak és a kiállítás, mutatta. Az elsõ emeleten az ifjúsági találkozók fõnöke lakik a családjával, mondta, mellette vannak az irodáink, bármikor használhatod a számítógépet, de a szobádban is lesz internet, ígérte. A padlástérben három szoba várt, közös konyhával, fürdõszobával és toalettel. Választhatsz, mutatott körül. A kilátás legyen a döntõ, szólt a barátom. Kint koromsötét volt. A legtágasabb szobát választottam. Reggel kikukkantottam az ablakon: szemet gyönyörködtetõ látvány fogadott. Öreg falusi házak füstölõ kéményekkel, búskomor fák, jobbra lankás dombok, elöl lovarda. Barátom az íróasztalhoz ült és egyetértõen bólogatott. Igen, itt már Hemingway is írhatott volna. Este felfedeztük a földszinten a videokazettákat: német és lengyel nyelvûek, Hitler és segítõi sorozat, Hitler és Sztálin, Holocaust, Varsó megsemmisítése, minimum száz kazettán. Nekiláttunk hát történelmi ismereteink bõvítésének. Barátom éppen Speer vaskos könyvét olvasta, kíváncsi volt rá felvételeken is. Egyedül õ élte túl a húsz év börtönbüntetést, volt ideje elmélkedni, és papírra vetni gondolatait. És mentegetõzni. Hitler építésze volt, együtt terveztek monumentális épületeket. Megalomániások. De ha másképp nem válthatta volna valóra terveit, csak ha a vezér szolgálatába áll, érveltem. Barátom felháborodva hurrogott le: olyan masinéria csavarja lenni, amely frontra és gázkamrákba küld embereket... Szégyenkezve bólogattam. Eszembe jutott, hogy azért van itt ennyi kazetta ilyen tematikával, mert itt mûködött von Moltke. Valójában ez a ház a XX. század totalitárius diktatúráival szembeni ellenállásnak az emlékhelye. Egész Európában voltak emberek és csoportok, akik személyes rizikónak tették ki magukat, hogy megvédjék az emberi szabadság és méltóság eszményét. Mint von Moltke. Krzyzowát korábban Kreisaunak hívták, és itt

találkozgatott az 1942–43-as években a nemzetiszocializmus elleni oppozíció német csoportja. A birtok Helmuth James von Moltke tulajdonában volt, aki Peter York von Wartenburggal nácirezsim elleni csoportot alapított, hogy a nemzetiszocializmust követõen demokratikus Németország tervezéséhez fogjanak. A Gestapo késõbb a csoportot „Kreisauer Kreis”-nek (Krzyzowai kör) nevezte el, amelyet a harmadik birodalom egyik legfontosabb ellenállási csoportjaként emlegettek. Másnap Rafal, az alap egyik munkatársa körülvezetett a központon; a recepción megismerkedtünk az alapítvány munkatársaival, mind huszon- és harmincéves. Azután sorra betértünk az épületekbe, amelyek valójában von Moltke birtokát képezték. Az istállókat például elegáns konferanciatermekké, étteremmé alakították át. Lakótársnõm, Anja Fehér-Oroszországból jött, vagyis már négy éve Wroc³awban él és folyékonyan beszél lengyelül. Grafikus. Neki külön kulcsa lesz a mûterméhez, amely felett a meditációs terem van, amirõl kiderült, hogy tulajdonképpen templom. A németországi ösztöndíjas még nem érkezett meg, eltörte a lábát. A könyvtárban fõként történelmi és politikai könyveket találtam, lengyelül és németül. Irodalom alig. Rafal lengyelül beszél, a felét sem értem. Rzsrzs. Ha valamire rákérdezek, angolul magyarázza meg. Angolból alapszinten vagyok. A helyszínrõl szerzendõ ismereteimet ma sem gyarapítom túlzottan, sóhajtok fel, csak a fejem fájdul meg. Eldöntjük Anjával, hogy fitneszklubba és szaunába fogunk járni. Mától kezdve van min törnöm a fejem: szexbomba legyek vagy irodalmár? A nethez és a helyi német nyelvû forrásokhoz fordultam segítségért, hogy kiderítsek valamit a helyrõl, ha egyszer három hónapi ittlétet nyertem el a pályázaton. A Krzyzowai Alapítvány valójában nemzetközi mûvelõdési központ a von Moltke család egykori birtokán, olvasom. Lengyelország és Németország közti hosszas párbeszéd eredményeképpen jött létre. Egyrészt a náci megszállás, másrészt a kommu-

65

nista uralom elleni oppozíció emlékhelye. A krzyzowai emlékhelyet a stuttgarti Robert Bosch Alapítvány támogatja. Az alapítványi rész mellett ifjúsági, német–lengyel találkozások szervezését is célul tûzték ki, valamint itt tartják az Európai Akadémia rendezvényeit. Ha látogatók, kirándulók érkeznek, idegenvezetést biztosítanak. Például megnézhetik az állandó kiállítást. Videofelvételeket láthatnak az ellenállásról, a demokráciáról, bemutatják a „Kreisauer Kreis” munkásságát, mesélnek a közép-kelet európai ellenállási mozgalmakról, az 1989-ig kettészelt Európáról és a német–lengyel kapcsolatokról. Rafal a szobámba is bemerészkedett már: megpróbálja rákötni a netre a laptopomat, de nem sikerül neki. Mondtam, hagyja csak, használhatom máshol a netet, ezen csak írni fogok, de hajthatatlan. Kihívás számára csatlakoztatni engem a világhálóhoz. Persze a kihívásnak hosszas próbálkozás után sem sikerül eleget tennie. Ekkor nekilát, hogy befogja a Duna TV-t. Ez irányú fáradozásai sem gyümölcsõzõek. A Berghausban, a házban a dombon, ahol lakom, lakott a von Moltke család 1928-tól és itt zajlottak a „Kreisauer Kreis” ülései. Az alsó szinten néhány rajz és fénykép van, ezt nevezik állandó kiállításnak. Most már tudom, hogy miért itt lakom: a Mercator-Berghaus Stipendienprogramm keretén belül vagyok ezen a történelmi, nemzetközi helyszínen és a dombon levõ házat, azaz Berghaust is belehelyezték az elnevezésükbe. A közhasznú Mercator alapítvány Essenben székel és Gerhard Mercator kartográfus, tudós és vállalkozó példája nyomán olyan fiatalok tervezeteit támogatja, akiket érdekel a különbözõ nemzetiségi, kulturális és szociális háttérrel rendelkezõ más emberekkel folytatott aktív tudás- és tapasztalatcsere. Ezek szerint én megfeleltem a kacifántosan megfogalmazott célnak. Die Stiftung Kreisau für Europäische Verständigung, aminek magyar megfelelõje Krzyzowai Európai Kölcsönös Megértésért Alapítvány nemzetközi német–lengyel szervezet, amely 342 km-re található Berlintõl és 60 km-re

66

Wroc³awtól. És Prágától kb. kétszáz km-re feküdhet. Olvastam én sokat a nácizmusról, német szakosként kötelességem volt a XX. század második felének német irodalmát átböngésznem, de képi anyagot keveset láttam. Nem tudtam például, milyen hanghordozásuk és testfelépítésük volt a náci führereknek, mi a véleménye róluk titkárnõiknek, szeretõiknek, a környezetükben megforduló embereknek. Csak Hitler szónoki képességeit elemeztük. Tudtam például, hogy Mengele doktornak óriási emberanyag állt a rendelkezésére, hogy kísérleteket végezzen, vírusokat fecskendezzen a vérbe vagy csontvelõátültetéseket próbáljon ki, de nem láttam õt munka közben. Ikrek emlékeztek rá, akik túlélték a kezeléseket, hogy egyszer ikreket varrt össze a hátuknál fogva, akik véreztek és genynyeztek és embertelen hangokat adtak ki és nyöszörögtek. Pusztító tudományos megszállottság betege volt. Hitler pedig nem is tudta, hogy létezik, mégis cinkosa lett. Sosem fogták õt el és vallatóra, Dél-Amerikában, Argentínában, Paraguayban bujdosott és öregkorában halt meg. Bíróság elé nem állt, legfeljebb lelkiismerete gyötörhette. Göringet pedig csak a pénz, a luxus, a fényûzés érdekelte, a háború csak anynyira, amennyiben nyereséget tudott belõle kovácsolni: saját jachtot, pompás képtárat, berendezett vonatot. Cirkuszi bohócra vagy pufók marionettfigurára emlékeztet. Morfiumfüggõ volt egész életében. Göbbels pedig gyerekeket küldött a háborúba, de saját gyerekeit imádta, igaz, hogy a halálba küldte õket is: öngyilkos lett a vezér iránti hûségébõl egész családjával. Láttam, ahogy gyerekeivel játszik otthon. Embereket, zsinagógákat, könyveket gyújtatott fel. És testi hibával rendelkezett, sánta volt, koncentrációs táborban nem lett volna munkaképes, hanem rögtön gázkamrába küldték volna. Alacsony, barna, testi hibás emberek hirdették a magas, szõke árja nemzet eszményét, és a tömeg hitt nekik. Rafal továbbra is a kedvünkben akar járni és ajánlja, hogy tartsunk vele, megmutatja a kör-

nyéket. Swidnica közepe, akár Krakkóé, be van építve. De Rafal valóságos épületcsodát mutatott nekünk, béketemplom a neve, barokk stílusú és fehér a vakolata, barna deszkázással és az UNESCO védelme és felújítási munkálatok alatt áll. Mellette öreg temetõ. A környékén van még pár ilyen típusú ház. És Jawórban is, azt is mielõbb látnom kell. Aztán elindultunk dél felé, ahol egy tavat mutatott és a dombon kastélyt. A tavon horgászok ülnek lyukak körül: vagy könnyûek, vagy a jég vastag. Kiszállunk, végigfutunk egy függõhídon, élvezzük, hogy libeg alattunk. Rafal medvéseket lép. És aztán természetvédelmi területek mentén járunk tovább. Késõbb azt mondja, uránt bányásztak itt, körben az erdõk valóban elég lepusztultak, Csehországban sokkal szebbek, IV. Károlynak köszönhetõen. Aztán alagutakra mutat, ahol vagy bányaüregek vannak, vagy Hitler készíttette titokban csodafegyvereit. Az útviszonyok rosszak, pára száll az erdõk felett, homályos ködben, locspocsban utazunk. Mindenütt síelõk, tömve a hegyoldalak. Aztán a távolba mutat, sziléziai takácsok, mondja. Heinrich Heine, gondolom. Szõnek, csak szõnek. Anja folyton beszél, be nem áll a szája. Mindenrõl eszébe jut valami. És folyton wunderfulozik meg beautifulozik. Amikor ebédelni megyünk, az égre, a mezõkre és a fûre mutat: kék, barna, sárga, beautiful. A felhõkre néz: wunderful. Ha kutyát vagy gyereket lát, akkor is áradozik. Vagy ha rózsaszín sorozatot néz, ami happy enddel végzõdik. Vagy operában szereplõ kövér hölgy giccses ruháját dicséri meg. A fejem csóválom. Másnap Annemarie, aki maga is harmincegynéhány lehet, elvisz minket Wroc³awba. Persze Rafal is velünk tart. Fontos mindenütt ott lennie. Megmutatja az egyetemi könyvtárat, de csak öreg könyveik vannak. Aztán rohanunk az Europeumba, ahol az alapítvány egyik része székel. Gyorsan veszek mandarint, vitamin, nyújtom neki, de õ csak a kolbászt szereti. Tud számlát adni az alapnak, mivel magániskolákban tanárkodik és bedolgozik az alapítványnak is, azért foglalkozik annyit velünk. Már értem,

miért ez a nagy igyekezet. Wroc³aw központja valóban szép. Három hatalmas tér fogad, illetve kiszélesített sétálóutca. Végre színes házak, bár olykor felbukkannak a reálszocializmus büszke építményei is. Rafal könyvesboltba visz, hogy megmutassa, nem akárkivel van dolgom. Aztán a városháza órája alatt találkozom Bartekkel, akivel Berlinben voltunk együtt egy szemeszternyit, jogot tanul és nemzetközi kapcsolatokat, konferenciákra jár és saját lakása van. Megmutatja az egyetemet, a jogi kar nagyon modern, a diákok igen pénzesnek tûnnek, mind csupa smink, csupa divat, aztán egy másik egyetemi épületben díszpompás termet mutat, lenyûgözõ. Amikor megéhezünk, beállunk egy hosszú sorba, sajtosgombás toastra várunk. Egy hasas roma férfi elõretolakodik, letelepszik az asztalnál, az aszszonyt a pulthoz küldi. Mi meg már fél órája kint fagyoskodunk. Az Europeumnál vár egy másik Rafal, aki alattunk lakik, mosolygós szemû mackós férfi, a fiatalok találkozásainak szervezõje. És beszáll még hozzánk a mikrobuszba Annemarie barátnõje két gyerekével. Német hölgy, erõsen diétázik. Aztán pénteken a mackós Rafal felajánlja, hogy fõzzünk hagyományos ételeket, Anja beloruszt, én pedig magyart. Gregor, aki német önkéntes, a civil szolgálatát végzi itt, bevisz minket kocsival Swidnicába. Elõtte kézhez kapjuk havi ösztöndíjunkat, szerencsére euróban, csak egy részét váltom be, a kaja és a szállás ingyenes, nem költekezni jöttem. Swidnicában rohanva vásárolunk be, mivel Gregor parkolóórája kezd lejárni és egyre idegesebb. Õ is pályázott, hogy megkaphassa ezt a helyet. Tíz hónap lenne a civil szolgálat, de így tizenöt lesz neki. Lengyel nyelvkurzusra küldték elõtte Krakkóba. Kimért és megfontolt. Este nekilátunk a fõzésnek. Anja spagettit készít szalonnával és tejföllel. Rafal nézi, aztán megkérdi, ez eredeti belorusz spagetti? Nevetünk. Én pörköltet fõzök, de azt mondom neki, hogy gulyásleves. Hatalmas desszertet kapok a szülinapomra, rózsa alakú csokikkal. A desszerthez lengyel

67

szerelmes könyvet mellékeltek, még a boltban. Az elsõ lengyel könyvem. És zsiviót énekelnek lengyelül. Tudni akarják, honnan jöttem, ki vagyok. Kicsit beszélek a magyar kisebbségekrõl. Hogy szlovákul kellett tanulnom. Látod, legalább tudsz velünk beszélgetni. Négymillió szlovák baráthoz jön a tízmillió cseh és negyvenmillió lengyel és a többi szláv nép. Nevetve bólogatok. Spagetti a la Lukasenko, szól a mackós Rafal. Anja a spagettire fél nyers tojást tesz héjával. Meg „tatár nyershúst” tálal fokhagymával. Rafal megkérdezi Anját, nem származott-e kára a családjának abból, hogy õ külföldön él. Rázza a fejét és valamit magyaráz. Annemarie-nek lovai vannak, német származású, de Lengyelország mindig is érdekelte és a Bosch Stiftung jóvoltából került az intézmény élére. És egyik német–lengyel projekt élére megfelelne az egyik munkatársnõjük, de hallani sem akar róla, mert most csak a teherbe esés érdekli. Gregor arról beszél, mennyire különböznek a kivándorlók, hogy a Németországban élõ spanyolok Németben maradnak, de a portugálok, amint összegyûjtenek egy kis pénzt, hazaviszik elkölteni, ott építenek házat. A tanár Rafalnak partizánénekekre szottyan kedve. Lengyel zenét hallgatunk, fennhangon énekelik. Tízen vagyunk, fõként az alapítvány munkatársai. Ez antifasiszta dal, szól a mackós Rafal, ez pedig antikommunista, ez pedig XVI. századi antitörök. Egy csomó antidal meghallgatása után, belorusz spagettis és vodka-dzsúszos hassal átmegyünk a bárba, megint iszunk. Összeveszünk, ki állította meg a törököket Európában, õk vagy mi. Aztán Bem apót emlegetik. Az ebédlõben fiatalok diszkóznak, mi is csatlakozunk. Éjjel kihányom az orosz vodka-dzsúsz kíséretében a hagyományos belorusz spagettit és a nyershúst. A szombati rosszullétet filmnézéssel pihentük ki. Megnéztük pl. a Hitler-Sztálin szerzõdés címû filmet, hogyan írta alá 1939-ben Molotow és Ribbentrop Kaliningrádban a megnemtámadási egyezményt. Az egyik legnagyobb náci vezér kereste fel bolsevik halálos ellenségét.

68

Alig telt el pár nap, Hitler megtámadta Varsót, a másik irányból pedig bevonultak Lengyelországba az oroszok. Aztán kettéosztották KözépKelet-Európát, és eltávolították a nemeseket, hogy közhasznú építményekké alakítsák a kastélyaikat. Aztán milliárdértékû kõolajjal, kobalttal, gabonával segítette Oroszország a németeket, s hálából azok megtámadták õket. Felháborító. Elõtte még a Nürnbergi pert néztük meg, hogyan vetítették le a háborús bûnösöknek a saját felvételeiket, amelyek saját maguk ellen vallottak. Göring elõtte morfium-elvonókúrán volt, majd öngyilkos lett a cellájában. A többieket kivégezték. Másnap kialvatlanul ébredtünk. A képanyag nyomot hagyott álmainkon is. Anja sír, hogy nem utazhat bárhová. Mailt kapott egyik francia barátjától, hogy Indiába utazik. Anja eddig örült, hogy Lengyelországban lehet, de most messzebbre vágyik. Mondjuk egy világ körüli utazásra. Megesik rajta a szívem. Fáj, hogy sírni látom, és hogy még ma is kénytelenek emberek menekülni a diktatúrák elõl, illetve nem menekülhetnek, és hogy nincs ki határt szabjon az emberi gonoszságnak. Anjának nulláról kellett Lengyelben kezdenie az életét. Távol a családjától, segítség nélkül. Vasárnap, hogy a sok szenvedést kiheverjük, kirándulni megyünk. A környékre. A célunk egyrészt a barokk Krzeszów. Úgy tûnik, itt a helységnevek és a szavak többsége KRZ-re kezdõdõ nyelvtörõ. Este felhívtam a német Gregort, kölcsönadná-e a kocsiját, amit a civil szolgálatos szervezet kölcsönzött neki. Anja akarta, hogy tartson velünk, de Gregor lengyelül tanul, nem ér rá. Figyelmeztet, hogy tankoljunk, és arra, hogy nem lehet átállítani az ülést. Anja a hátam mögé tömi a kabátom, hogy elérjem a pedálokat. Nem tudjuk, mennyi és milyen benzint tankoljunk, az egyik alkalmazott segít mosolyogva. Késõbb derül ki, hogy nemcsak az ülést nem lehet átállítani, a hátsó ablaktörlõ sem mûködik, a kocsinak nincs téli gumija és nincs fûtés. Ekkor már a hóvihar kellõs közepében vagyunk. Az Óriáshegység és a Kamenicei-hegyek közelében jártunk. Az egyik kanyarban jobbra akarok fordulni, elõttem, utá-

nam kocsi, rálépek a havas úton a fékre, az autó pördül egyet balra, és máris a másik sávban vagyok. Félkört írunk le balra. Elõször életemben elvesztettem a kontrollt a kocsi felett. Fél méterre egy ház, szerencsénkre a szembesávban nem jött semmilyen jármû. Ha összetörtem volna a német civil szolgálatosok autóját, sõt, ha nekünk is bajunk esett volna, esetleg másoknak is, nem tudom, mitévõ lettem volna. Kifújjuk magunkat, és az ellenkezõ irányba folytatjuk utunkat, mivel nem merek megfordulni az úton. Még egy csusszanásra nincs szükségem. Hússzal folytatjuk hát utunkat, minden dombon és kanyarban gyomorgörcsöm van, és ugye egyre távolodtunk Krzyzowától, a lakhelyünktõl. Meg kell fordulnunk, gyõzköd Anja. Végül rászánom magam. Csigalassúsággal visszakanyarodom a sztrádán. Havazik, autók elõznek meg folyton, a vészfényünk villog. Idõnk van dögivel, gondolom, inkább leszek beszari, és csak hazakeveredünk lassacskán. Gregor már napközben járt a portán, ideges lett, amint havazni kezdett. Megkönnyebbülten veszi át tõlünk a kocsit. Mi meg fagyosan átmegyünk a szaunába. Anja borral akarja megünnepelni szerencsés túlélésünket, de a gyomoridegeim elég savat produkáltak mára. Gyógyteát iszom. Egyébként a száraz kenyeret sem dobhatom ki elõtte a szemétkosárba. A kirándulásunk egyébként jól sikerült: napközben végül eljutottunk Krzeszówba, megnéztük a barokk templomot, ahol II. János Pál pápa misézett. Útközben rájöttem, hogy ezen az úton jöttünk mi Csehbõl Lengyelországba. Kamenna Góra lepattant szudétanémet város, a fõterén szocreál épület is van, a mellékutcákon beton sincs, a házak udvarai koszosak. Olyan mint Észak-Csehország, csak ott takarosabbak a házak. Négyszög alakú, üres tér. Ami igazán lenyûgözött, az Sokolowsko volt, a tüdõszanatórium. Anja két évet itt élt, ikont újított fel az ortodox templomban. Az egész templom csupaszín volt, egyik szent érte a másikat. Hegy-völgyek és tavak és villák. Meg aranyos, öreg parasztházak. Hogy lehetett így elhanyagolni egy jól menõ fürdõhelyet! Csodás vörös, égetett

téglaházak, amikbe lyukakat vájt az idõ vasfoga. Érzõdik a régi pompa, a fürdõvendégek csevelye és illata, de érzõdik az elmúlás lehellete is. Aztán megállunk egy ház mellett, ami felújítás alatt áll. Itt lakott Anja. Becsenget. Felismerik õt és beinvitálnak. Anja angolra fordít, mérges vagyok, hiszen értem a lényeget. Belül elég lepattant a ház, de kedvesek. Anja ingyen lakhatott itt a munkájáért. Nem tudtam eldönteni, kõmûvesek, restaurátorok vagy festõk-e az urak, mármint festõmûvészek, mert egyrészt a pince betonozását mutatták meg, másrészt a templom kifestését. Ott élnek és dolgoznak, nem sûrûn ellenõrzik õket. Anja szomorú, mert az ott eladott képeslapjaiért egy fillért sem kapott, és jogász hiányában nem tudja elintézni a jogdíjakat. Az ott lakó pravoszláv lengyelek úgy érzik, az ottlakásért Anjának semmi sem jár az eladott képeslapok árából. Anja szegény külföldiként nem tud egyenértékû félként harcolni jogaiért. Vettem képeslapot, Parafia Prawoslawna Sw. Michala W Sokolowsku felirat van rajta. Aztán Bolków várát néztük meg, amely belsejében kiállítás is van makettekkel, fényképekkel, grafikákkal. Két vár keltette fel az érdeklõdésemet: Chojnik és Gryf. Talán oda is eljutok. Bolków a gímesi és a krasznahorkai várra emlékeztetett. 1276-ban említették elsõ alkalommal a helyet, majd a XIV. században I. Bolko herceg alapján Bolkenheinnak nevezték el. Õt 1444-ben elfoglalták, a várat felgyújtották a husziták. Aztán járványok, árvíz és földrengés sújtotta. A városban a famegmunkálás mellett bõr- és tímárüzemek mûködtek, lenszövés folyt. Itt volt valószínûleg a nácik híres borostyánszobája. A negyvenes években itt mûködött titokban a zsidó Haganah képzése. Felmentünk a toronyba, és átfázva gyönyörködtünk a kilátásban. Megint havazott. Jaworba is el akarunk jutni, mivel ott is van béketemplom. A vesztfáliai béke tette lehetõvé a templom építését, amely a harmincéves háborút zárta le. A protestánsok csak szalmából, agyagból és fából emelhettek épületeket. A felújítás folyamán az agyagot téglával helyettesítették. És kiderült, hogy közel van Gross

69

Rosen, a koncentrációs tábor. Már késõ volt, nem indultunk hát útnak – szerencsére, mert hosszabb utat kellett volna a hóviharban megtennünk. (Amúgy a táj ma valóban beautiful volt. Alacsonyan szálló fellegek, fehérbe pólyált vidék.) Este a szaunában mandarint és almát ettem, õ joghurtot. Az arcára is rakott belõle. Meg a mellére. Pakolás. Felém nyújtja. A fejem ingatom. A tükörben nézzük, hogyan párolog a testünk. Az égõ tüzet hideg zuhannyal oltjuk el. Arról mesél, hogy egykori elõdei, dédszülei lettek és észtek voltak, akiket kiûztek a Volgára, de ott nem leltek megélhetésre és az Urálhoz telepedtek át. Onnan Sztálin elõl menekült a család egy része Fehér-Oroszországba, de nem tarthatta a család másik részével a kapcsolatot. Aztán újra egyesült a család. Otthon oroszul beszélnek, mert a nagyija nem beszél fehéroroszul. Azt mondja, a fehérorosz nyelv szókincse a lengyeléhez hasonlatos, a kiejtés azonban oroszos. Este filmet nézünk. Kitalált történelem, mondja Anja. És a sorozataid?, nézek rá a hímzésem fölött, de nem felel. Zsidó fiú állt be náci katonának, Sztálin és Hitler táncolt, és Hitlerrel kuksolt egy szekrényben, Hitler kérlelte õt, be ne árulja. Sosem szabadulok már a Hitlertematikától? Anja Hitlert Gitlernek nevezi. Megint az interneten randizik és megkérdi, mikor lesz Valentin-nap. A lengyel tévében sugárzott filmek nagyon ócskák, tematikailag is és dabing szempontjából is. Unott, egykedvû hangon beszélik rá a hallható angol eredetire a lengyel megfelelõjét, legyen az szex vagy gyilkosság. Kábé annyit fektetnek be a dabingba, mint az úthálózatba. A Hitleres filmben is hallani az angolt, rámondják a lengyelt és feliratozzák is lengyelül a süketnémák számára. Anját bántja, hogy nem ismeri a lengyel történelmet, olvasnia kell, dönti el. Találtam egy füzetet a „Kreisauer Kreis”-rõl. 1989-ben, a berlini fal ledöntése után itt találkozott a német szövetségi kancellár és a lengyel miniszterelnök, itt volt kibékülési mise és békeüdvözlés, amit sugároztak a világ televíziói.

70

Tehát lengyel területen volt a nagy találkozás és az a Hitler-ellenes csoport, Moltke és társai, amely mûködéséhez nem fér kétség, míg a többi csoportosulást késõbb megkérdõjelezték. Ez a kis sziléziai falu a német–lengyel barátság és az összenövõ Európa szimbóluma és nemzetközi találkozási központ lett. Ha Auschwitzot a terror helyszínének nevezzük, akkor Kreisau megérdemli az ellenállás, a szellemi és morális helytállás szimbóluma elnevezést. A „Kreisauer Kreis” vallási-politikai koalíció volt, evangélikusok és katolikusok, konzervatívok, liberálisok és szocialisták fogtak össze, akiket a náci bíróság késõbb elítélt és kivégzett, illetve egyesek börtönben élték túl a háború végét. Megtisztelve érzem magam, hogy a házukban tevékenykedhetem.

Pénzes Tímea (1976) Érsekújvár. Kötetei: Vetkõzés avagy Beismerõ vallomás (versek; Nap Kiadó, Dunaszerdahely 1998); Egy férfi/A férfi (próza; ABART, Pozsony 2000; Madách- és Bródy Sándor nívódíjas); Rezdülések (AB-ART, 2003), Madagaszkári napló (FISZ, Budapest 2003).

ÚJ KÖNYVEKÚ Ú J K Ö N Y V E K ÚJ KÖNYVEKÚ Ú J K Ö N Y V E K ÚJ KÖNYVEKÚ ÚJ ARCKÉPCSARNOK Szlovákiai magyar írók portréi Arcképek. Az ezredforduló Szlovákia területén élõ, vagy innen származó magyar íróinak portréi ábécésorrendben. A képek mellett a születési helyek, dátumok, az antológiabeli szereplések, valamint a mûvek és mûfordítások listája szerepel. Az életmûvek értékelése a kritikusok, irodalomtörténészek dolga. Sem életkor, sem irányzatok, sem más szubjektív szempont szerint nem csoportosítottuk az írókat. Csupán érdekességként említem meg, hogy a legfiatalabb alkotó 21 éves, a legidõsebb 83 éves. Nem irodalomtörténészeknek készült ez az öszszeállítás – bár õk is haszonnal forgathatják, hiszen az életmûvek teljesebb felleltározása ez ideig nem készült el mûhelyeinkben –, hanem mindazoknak, akik szövegeiket olvasva kíváncsiak lesznek a szerzõk arcvonásaira, s azt fürkészve úgy érzik, közelebb kerülnek a mû bonyolultabb összefüggéseinek, a sejtelmeknek és titkoknak a megértéséhez, az értelmezés újabb kiskapuit tárva fel. Az emberek kíván-

csiak, az alkotók mindig a közélet kirakatában feszítettek vagy bújtak meg szégyenlõsen. Egyszóval mindig az érdeklõdés középpontjában álltak – ma is így lenne, ha a médiák nem alakítottak volna ki másfajta értékrendet. Évekkel ezelõtt született meg bennem a könyv ötlete, néhány fotóssal tárgyaltam is ez ügyben, végül Görföl Jenõ vállalta, hogy végigutazza az országot és lefényképezi íróinkat. Nem mûtermi képek ezek, hanem munka közben, alkotó hétköznapokon megörökített arcok. Nem szerepelnek a könyvben az idõközben elhunyt írók és azok, akiket a nyomdába adás pillanatáig nem tudott lencsevégre kapni a fényképész. Néhányan (Bolemant László, Zalaba

Zsuzsa, Fehér Sándor) saját maguk küldtek fotót, Farnbauer Gábor portréját Kovács Szilveszter, L. Gály Olga portréját M. Nagy László készítette, Hogya Györgyöt és Tallósi Bélát pedig Somogyi Tibor fényképezte le. Nem teljes a névsor. A kimaradt írók portréit a késõbb megjelenõ CD-változatba szeretnénk besorolni. Az eredeti felvételek a somorjai Bibliotheca Hungarica archívumába kerülnek. (Balázs F. Attila)

(Fûzve, 17x24 cm, 144 oldal) ÁRA: 200.- Sk

ben, hanem azt is, hogy képesek vagyunk újra elfogadni egy új egyensúly eszméjét, óhaját vagy álmát. A mûvészet mindig segített az emberiségnek a túlélés folyamatában – sajnos az utóbbi évtizedek mûvészeti megnyilatkozásainak a többsége inkább egy kataklizmára készít fel bennünket. (...) Lipcsey György szobrászata egy erõs tehetségû és akaratú mûvész eddigi életútjáról tanúskodik. A szlovákiai magyar képzõmûvészet egyik legérdekesebb és legmarkánsabb egyénisége õ, akitõl további meglepetéseket várunk”

LIPCSEY GYÖRGY JELEK Képzõmûvészeti album A Lipcsey György szobrászmûvész munkásságát bemutató album végigvezet bennünket az alkotói pálya eddigi állomásain, stílusain, bemutatva a legjelentõsebb térplasztikákat, köztéri szobrokat. Majd elérkezünk a jelen jeleihez, a fából készült alkotásokhoz. „A huszadik század végén nyilvánvalóvá vált egy érdekes folyamat: a »posztmodern« nemcsak azt jelenti, hogy csalódtunk a »Tiszta Ész« célkitûzései-

– írja a mûvészrõl Kubièka Kucsera Klára mûvészettörténész.

(Kötve, 30x25 cm, 80 old.) ÁRA: 390.- Sk

A könyvek postai úton is megrendelhetõk az alábbi címen: AB-ART, distribúcia Železnièná 30/310, 930 28 Okoè Iskolák, könyvtárak, egyesületek és a Szõrös Kõ elõfizetõi részére lebélyegzett (aláírt) megrendelõ ellenében 30%-os árrést biztosít a kiadó. 2000.- Sk feletti megrendelés esetén nem számítunk fel postakötséget! 71

SZÓ-KÉPSZÓ-KÉPS SZÓ-KÉPSZÓ-KÉPS SZÓ-KÉPSZÓ-KÉPS SZÓ-KÉP SZÓ-KÉPS

Prágai hangulat – képekbe zárva 2004. február 26-án a Prágai Magyar Intézetben fotókiállítás megnyitóján jártam. Történetesen a sajátomon, ugyanis a természetfotóimból március 29-ig huszonhármat volt alkalmam bemutatni a prágai érdeklõdõknek. A legtöbbjük a fa témáját járja körül, illetve tájképek, és egy lepkérõl készült kép is látható. Aminek külön is örülök, hogy bemutathattam a nád-város-erdõ hármas kompozíciót és a Tüzek I.-II. párost, talán ez utóbbi tetszett a leginkább a megnyitón jelenlévõ 50-60 nézõ-

72

nek. A magyar és cseh nyelven történt bemutató végén a köteteimbõl olvastam fel egy-egy verset, majd ezt követõen kellemes klubhangulatban telt az éjszaka.

BOLEMANT LÁSZLÓ Bolemant László (1968) Ógyalla/Budapest. Kötetei: Üvegszálak (versek; Start Könyvek 2., AB-ART, 1995), Idõszobrok (versek és színes fotók; uo., 2003).

SZÓ-KÉPS SZÓ-KÉPSZÓ-KÉPS SZÓ-KÉPSZÓ-KÉPS SZÓ-KÉPSZÓ-KÉPS SZÓ-KÉP

Új könyvek ........................................................................... 71

Megrendelhetõ a kiadó címén. Elõfizetési díj 1 évre: 180.– Sk Magyarországon megrendelhetõ: AB-ART Hungary, 2040 Budaörs, Köztér 3/3.

IRODALOM, MÛVÉSZET, KRITIKA

Regisztrációs szám: 1582/96 Szerkesztõség: AB-ART (Szõrös Kõ), Komárnická 20, 821 03 Bratislava; Tel./fax: 02/ 43 33 24 10 E-mail: [email protected]; [email protected] Fõszerkesztõ: Haraszti Mária A Gondolatnyi csend rovatszerkesztõje: Kocur László, [email protected] Kiadja az AB-ART Kiadó Felelõs kiadó: Balázs F. Attila, [email protected] Nyomdai elõkészítés: Median Nyomta: Pelikán Kft., Dunaszerdahely

SZÕRÖS KÕ Megjelenik kéthavonta Dvojmesaèník Celoroèné predplatné: 180.– Sk

ISSN 1335-6321 Vydané s finanèným príspevkom Ministerstva kultúry SR

SZÕRÖS

NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA

K

Kép-Szó Bolemant László: Prágai hangulat – képekben ................ 72

LITERATÚRA, UMENIE, KRITIKA

Registraèné èíslo: 1582/96 Redakcia: AB-ART (Szõrös Kõ), Komárnická 20, 821 03 Bratislava; Tel./fax: 02/ 43 33 24 10 E-mail: [email protected] Šéfredaktorka: M. Harasztiová Redaktor kritickej rubriky: L. Kocur Vydáva Vydavate¾stvo AB-ART Zodpovedný vedúci: Attila F. Balázs Tlaèiarenská príprava: Median Tlaè: Pelikán s. r. o., Dunajská Streda

A szerkesztõség nem feltétlenül azonosul a megjelentetett írások tartalmával. A kéziratok megszerkesztésének jogát fenntartjuk! Kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza.

KÕ K MÛVÉSZET K KRITIKA

M. Csepécz Szilvia Z. Németh István Zalaba Zsuzsa Nyilas Atilla Karácsonyi Zsolt Kollár Árpád versei Szûcs Enikõ prózája

Startvonalon: Ára 30.– Sk / 300.– Ft

A lap kiadásához hozzájárul a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma – Nemzeti Kulturális Alapprogram és az Illyés Közalapítvány.

9. ÉVFOLYAM

Kõ kövön Németh Zoltán: Drámai regiszterkeverés (Tasnádi István: Kokainfutár)............................................ 46 Ardamica Zorán: A szerzõ megismerhetõségérõl, avagy a lírai én és Monoszlóy Dezsõ mint személy megismerésének azonosságáról... (köszöntõ) .................. 50 Z. Németh István: Forgatókönyv könyvforgatóknak, avagy A fogatlan apácák harapása (Fehér Sándor: Cápafogak között) ...................................... 53 Zselinszky Miroslav: Brahms és a macskák (színházi jegyzet)................................................................. 58 Bréda, François: 10 kérdés Mona Chirilához, a Kolozsvári (Román) Nemzeti Színház rendezõjéhez ...................... 62 Pénzes Tímea: Sziléziai irodalmi ösztöndíj (naplótöredék) .... 64

K

Startvonal Sós Dóra: Slicc és lámpabura; Tégy úgy, mintha nem látnád (novellák) ....................... 30 Jakubecz László: Vontatottan vonatos fütty, Üvöltés, Készülõdõ (versek) ............................................................ 36 Schiau Andrea versei ............................................................. 38 Dobsony Erzsébet: Lustaság, Végtelen történet (próza)..... 40 Haris Éva versei ..................................................................... 43

A Szõrös Kõ megvásárolható az alábbi könyvesboltokban: Akadémia Könyvesház (Dunaszerdahely) Amicus (Dunaszerdahely) Andrew Book (Galánta) Bestseller (Párkány) Custos-Zöld Könyvesbolt (Budapest) Cseri Ilona könyvesboltja (Ipolyság) Írók Könyvesboltja (Budapest) Konkurent (Komárom) Phoenix (Losonc) RIA (Somorja) Ricsi Press 2 (Párkány) és a Madách-Posonium Kultúra könyvesboltjaiban.

2004 / 1.

M. Csepécz Szilvia: Színek, lepedõk, félelem (vers) ........... 1 Z. Németh István: (F)agyhalál, Jégbefõtt, „Á”-ruházi „B”-keterv, Ûrdöngölõ (versek) ...................... 4 Zalaba Zsuzsa versei ................................................................ 8 Kollár Árpád versei ................................................................ 14 Nyilas Atilla: A Balaton mágiája (vers) ................................ 18 Karácsonyi Zsolt: Lali és a Bálna (vers) .............................. 22 Szûcs Enikõ: Nem mondja ki a nevét (próza) ................... 24

IRODALOM

A lapszámot BOLEMANT LÁSZLÓ Prága-sorozatának fotóival illusztráltuk.

ISSN 1335-6321

Tartalom

Sós Dóra Jakubecz László Schiau Andrea Dobsony Erzsébet Haris Éva Kõ kövön: Németh Zoltán

Drámai regiszterkeverés

Ardamica Zorán

A szerzõ megismerhetõségérõl...

Z. Németh István

...A fogatlan apácák harapása

Zselinszky Miroslav ...Brahms és a macskák

François Bréda

10 kérdés Mona Chirilához

Pénzes Tímea

Sziléziai irodalmi ösztöndíj

Bolemant László fotói 75

76

77

78

79

80