Sziklamászó alapismertek. GUBACS T1-es tanfolyam, Franciabánya június 15. Összeállította: Koós Sándor

Sziklamászó alapismertek GUBACS T1-es tanfolyam, Franciabánya 2008. június 15. Összeállította: Koós Sándor

Sziklamászó alapismeretek

Sziklamászó alapismeretek T1-es tanfolyam, Franciabánya 2008. június 15. Összeállította: Koós Sándor

1. A biztosítástechnika elmélete 1.1. Alapfogalmak Megnevezés tömeg erő gyorsulás nehézségi gyorsulás

jele

mértékegysége

m F a g

kg N m/s2 9,81 m/s2 (≈ 10 m/s2)

1.2. Az emberi szervezet terhelhetősége. Kutatások alapján, az emberi szervezet gyorsuláskor a gravitáció tizenötszörösét képes maradandó károsodások nélkül elviselni. Ha egy nyolcvan kilogramm tömegű felnőtt embert veszünk alapul (a mászókötelek tesztelésekor is ezzel a tömeggel számolnak: átlagos testtömeg és a rajta lévő minden felszerelés együttvéve), akkor az alanyra ható pillanatnyi legnagyobb erő 12.000 N, azaz 12 kN lehet. F=mg így a 80 kg testtömegű embere ható erő: F = 80 kg * 10 m/s2 * 15 = 12.000 N; vagyis 12 kN Egy kg tömegű test súlya a Föld felszínén körülbelül 9,81 N (de ez változik a tengerszint feletti magasságtól függően). Vagyis 10 N = 1 kg; azaz 10.000 N = 10 kN = 1.000 kg = 1 t. Mindezt, úgy állapították meg, hogy az ejtőernyőzés kezdetén a kupolaernyők nyitásakor (zuhanás közben) sorra haltak meg a tesztelő ejtőernyősök. A belső szerveik leszakadtak a hirtelen rátástól, amit az ernyő nyitásakor fellépő erő a testre gyakorolt.

1.3. A kötélben ébredő erők. Mászáskor a biztosítás lánc elemeinek tekintjük azokat az elemeket, amelyek az esés megtartásában szerepet játszanak, így a kötél, a beülő, a csomók, a köztesek, a karabinerek, a stand elemei, a biztosító eszközök és maga a biztosító ember is. Vagyis minden olyan elem, amely az eséskor keletkező mozgási energiát elnyeli.

1.3.1. Az eséstényező. Szokták mondani, hogy mászás közben az ember nem számolgatja a kötélben ébredő erőket, illetve az eséstényező nagyságát, de ezzel a fogalommal (számértékkel) mindenképpen tisztában kell lennünk. Eséstényező =

esés hossza megfeszülő kötélhossz

Az eséstényező alapján 3 kategóriába soroljuk az eséseket: Esés osztálya

Eséstényező értéke

lágy esés kemény esés extrém esés

0-1 1-1,8 1,8-2 –2–


Például, ha egy előlmászó 5 méterre a stand felett kiesik (egyenes kötélvezetés mellett), és az utolsó köztes az esés pontjától 2,5 méterrel lejjebb van elhelyezve, akkor az esés hossza: 5 méter, a megfeszülő kötél hossza: 5 méter. A számított eséstényező: 1 (lásd az 1. ábra jobb oldali képét). Eséstényező =

5 5

Ugyanakkor, ha ez az előlmászó semmilyen köztest nem rakott volna az út folyamán, akkor az esés hossza már 10 méter lenne, míg a megfeszülő kötél hossza nem változna. Vagyis az eséstényező 2-es lenne (lásd az 1. ábra bal oldali képét – megjegyzendő a képen más értékekkel, de szintén 2-es eséstényezőt szimulál). Eséstényező =

10 5

1. ábra. Eséstényező Mindebből látható, hogy a megfelelő távolságokban elhelyezett köztesek nagyon fontosak a komolyabb sérülés elkerülése miatt. Amennyiben 1, 2, 4, 8, 16 és 32 méteren rakunk köztest, akkor az eséstényezőt mindig egyes értéken tartjuk. Köztes távolsága a standtól [m]

Esés hossza [m]

Megfeszülő kötélhossz [m]

Eséstényező

1 2 4 8 16 32

2 4 8 16 32 36*

2 4 8 16 32 50

1 1 1 1 1 0,72

* Egy 50 méteres kötéllel számolva. A számítás nem vette figyelembe a kötél nyúlását, illetve vélelmezte, hogy a kötél nem szorult meg.

Mindezzel elkerülhetjük, hogy az előlmászó egy hosszú esés következtében nekicsapódjon a falnak, vagy visszaessen a standig, amely például, ha egy párkányon van,

–3–


akkor komoly sérüléseket okozhat. Ebben az esetben, amikor az előlmászó a standig esik vissza, az eséstényező egyes, így itt, mint látjuk nem is a magas eséstényező a veszélyes. Extrém esetben (amennyiben nem volt berakva semmilyen köztes) a stand alá esik az előlmászó (extrém eséstényezőt produkálva ezzel – lásd a fentebbi példát), melynek során igen nagy erők hatnak a biztosítási lánc minden egyes elemére, így a standra és a biztosító személyre is. Ennek nagy veszélye, hogy a stand túlterhelése miatt adott esetben a mászó páros mindkét tagja súlyos sérüléseket szerezhet.

1.3.2. Az elméleti és gyakorlati eséstényező közötti különbségek. Az eséstényező képletéből is kiderül, hogy nem a stand és a mászó közötti kötélhosszal, azaz a kiengedett kötélhosszal számítjuk, hanem a megfeszülő kötélhosszal. Ennek azért van jelentősége, mert a kötél a különböző sziklaalakzatokon (pl. áthajlás, kiugró sziklaperem, kisebb-nagyobb repedés, stb.) és közteseken megtörik, súrlódik, ezért eséskor nem a teljes kiengedett kötélhossz fogja az esés energiáját elnyelni. Ebből az következik, hogy a gyakorlati eséstényező mindig nagyobb, vagy egyenlő, mint az elméleti eséstényező! Gyakorlati eséstényező ≥ Elméleti eséstényező Ezért, mászás során igen nagy figyelmet szenteljünk a megfelelő kötélvezetésre, amely során a kötelet a lehetőségekhez képest egyenesen vezessük, az áthajlások tövénél elhelyezett közteseket hosszabbítsuk ki, stb. Ezzel a módszerrel elérhetjük, hogy a gyakorlati eséstényező, megközelítse az elméleti eséstényező értékét. Egy példa erre: Az előmászó egy 3 méter hosszú plafonáthajlás átmászásán van túl, ami a stand felett 6 méterrel kezdődött, most egy függőleges táblán mászik. Az áthajlás sarkában elhelyezett köztest nem hosszabbította ki. Az áthajlás után az első nitt 2 méterre van, majd minden 4-ik méteren. Az előlmászó aztán esik le, hogy a biztosító ember szólt, miszerint az 50 méteres kötél fele már kifutott. Az esés hossza 4 méter, míg a megfeszülő kötélhossz 16 méter. Az eséstényező ebben az esetben 0,25. Ugyanakkor, ha az áthajlás előtt a köztesét kihosszabbította volna a mászó, a megfeszülő (vagyis ebben az esetben a kiengedett) kötélhossz 25 méter lett volna, vagyis az eséstényező 0,16-ra csökkent volna. Mindezzel közel 40 %-al csökkenthette volna a biztosítási láncban (így a kötélben) fellépő erők nagyságát.

1.3.3. A kötélben ébredő erők előlmászó kiesésekor. Eséskor a kötélben valamint a biztosítási lánc minden egyes elemében keletkező erők nem közvetlenül az esés magasságától, hanem az eséstényezőtől és a mászó tömegétől függ, de mivel a mászó tömegét állandónak vehetjük, így csak az eséstényező határozza meg a keletkező erőt: F = m g + m2 g2 +

2AE mg

h l

Ahol: F: a kötélben fellépő erő; A: a kötél keresztmetszete; E: a kötél rugalmassági modulusza; h: az esés hossza; l: a kiengedett kötélhossz; a h/l nem más, mint az eséstényező; m: a mászó tömege; g: nehézségi gyorsulás.

1.3.4. A kötélben ébredő erők traverzálásból való kiesés esetén. Traverzálásból kiesve a kötélerő a mászó súlyának háromszorosa, függetlenül az inga hosszától: F=3mg Előlmászó és másodmászó esésekor traverzálásban ugyanakkora erők keletkeznek, melyek a mászó testtömegétől függenek kizárólagosan. Éppen ezért (relatíve kis erők keletkeznek) a traverz forgó pontjában igen vékony kötélgyűrűk („cipőfűzők”) is tarthatnak.

–4–


1.3.5. A kötélben ébredő erők másodmászó kiesésekor. Másodmászó esésekor a kötélerő a mászó súlyának kb. kétszerese: F=2mg Másodmászó esésének megtartása igen kis erőt igényel, így ebből különösebb gond nem szokott lenni. Ilyenkor „nagyobb” gond szokott lenni a kötél megnyúlása, amely akár több méter is lehet.

1.3.6. A kötélerőt befolyásoló egyéb tényezők. Előlmászó esésekor a kötélben keletkező erő kisebb, mint amit a fentebb leírt képlettel kifejezhetnénk. Ennek oka, amit már korábban is említettünk, hogy a biztosítási lánc nem csupán a kötélből áll, hanem sokkminden egyéb másból is (1.3. A kötélben ébredő erők). A csökkentő tényezők közül itt néhányat említünk, melyek nagymértékben befolyásolják a kötélerőt: - az emberi test rugalmassága (pl. ha testről biztosítunk); - a kötél megcsúszása a biztosító eszközben; - az előlmászó falhoz ütődése; - a köztesek nyúlása, a csomók összerándulása-összehúzódása; - a karabinerekkel való súrlódása.

2.1. Az esés megtartása. Amennyibe egy 5 kg tömegű tárgyat egy kötélre kötünk és felhúzzuk 1 méter magasra, akkor a gravitáció lefelé ható erővel húzza a tárgyat, míg mi ugyanakkora, de ellentétes irányú erővel tudjuk azt megtartani. Ugyanakkor, ha ez a tárgy zuhanni kezd (9,81 m/s2 gyorsulással), akkor a hirtelen rántási erő sokkal nagyobb lesz, mint amikor csak a súlyát tartottuk a gravitáció ellenében. A zuhanás következtében a gyorsuló tárgy mozgási energiája folyamatosan nő. Ha az előlmászó leesik, a fellépő esési energiát a biztosítási lánc egyes elemeinek (különböző mértékben), de leginkább a kötélnek kell elnyelnie. Minél több energiát nyel el a kötél, annál kisebb az a „maradék” erő, amely a mászóra közvetlenül hat. Ezt az erőhatást nevezzük megtartási rántásnak, amely a dinamikus (mászó) kötelek egyik legfontosabb paramétere (minél kisebb a megtartási rántás, annál kevesebb erőhatás jut a mászóra az esés megfogása alatt). A megtartási rántás függ az eséstényezőtől, a mászó testsúlyától, valamint a kötél energiaelnyelő képességétől. Érdemes tudnunk, hogy a mászáshoz kifejlesztett köteleket laboratóriumban tesztelik (mondhatni „steril” környezetben: fémsúllyal, fix pontra kikötve, 1,77-es eséstényezővel), olyan extrém körülmények között, melyek a valóságban nem, vagy mindenesetre nagyon ritkán lépnek fel. Ilyen körülmények között a zuhanás minden energiáját a kötél nyeli el teljes egészében, amelyet nem csökkent a köztesekkel való súrlódás, az emberi test, a csomók összehúzódása, a dinamikus biztosítás, stb. energiaelnyelése. A mászókötelek dinamikus tulajdonságai minden egyes megtartott eséssel romlanak, a megtartási rántás értéke ezért nő!

2.2. Az esés hossza. Az erő, ami az eső tárgy (mászó) megtartásához szükséges, attól függ, hogy milyen gyorsan állítjuk meg az esést. Sokkal nagyobb az ellenállás, ha gyorsan állítjuk meg a zuhanó tárgyat, mintha hagyjuk, hogy csússzon a kötél egy kicsit. Ugyanígy a mászó súlyának megtartása kevesebb energiát igényel, mintha a zuhanó előlmászót kellene megfogni.

–5–


3. A biztosítási lánc elemei 3.1. A kötél. A kötél sok helyzetben biztonságot nyújt, mondhatnánk, hogy a gerincét alkotja a biztosítási láncnak, de önmagában nem tud semmitől sem megvédeni. Mint ahogy azt már korábban is említettük a kötél csak egy tagja ennek a rendszernek. A kötél, mint technikai eszköz, arra szolgál, hogy esés esetén a mászó a lehető legkisebb sérülést szenvedje. Legfőbb elvárások a kötéllel szemben, hogy minél több esést bírjon ki, esés esetén ne érje nagyobb erő a mászót, mint amit az emberi szervezet még elvisel (max. 12 kN), a lehető legkisebb nyúlással állítsa meg az eső embert, semmilyen körülmények között ne szakadjon el, könnyen lehessen kezelni, és a lehető legkisebb súllyal rendelkezzen. Természetesen ezek az igények egymással ellentétes megoldásokat kívánnak, emiatt a gyártók egyfajta egyensúlyt próbálnak megvalósítani az elvárások között. De a technika fejlődésével újabb és újabb megoldások születnek ezen igények egy kötélbe való „bezsúfolására”. Itt megemlíthető a Beal Joker kötele, mely például egész-, fél- és ikerkötélként is funkcionálhat, így mind sziklamászásra, mind alpesi utak mászására is alkalmas, de havas vagy vegyes terepen is használható.

3.1.1. A kötél szerkezete. Kezdetben természetes anyagokból, leginkább kenderből készült köteleket használtak, de ezek a kötelek nem voltak képesek egy komolyabb esés megtartására. A második világháború alatt fejlesztették ki az első műanyag alapanyagú köteleket, melyek már műszálból készültek, könnyűek, rugalmasak voltak és több mint két tonna (> 20 kN) megtartására voltak képesek (statikusan). Rugalmasságuknak köszönhetően az esés energiájának nagy részét elnyelik, ezzel csökkentve a mászóra ható erőket (megtartási rántás). A korai műszálas kötelek lapos vagy sodort szerkezetűek voltak, melyek sok apró szálacskából álltak. Ezeket a szálakat 3-4 nagyobb pászmába csoportosítottak, és összecsavarva alakították ki a kötél végleges szerkezetét. Ezeket a sodort köteleket váltotta fel fokozatosan a speciálisan mászásra tervezett kőrszövött kötelek. A mai modern kötél alapvetően két fő részből áll: a magból és az azt körülvevő köpenyből. A köpeny feladata a mag megvédése a külső környezeti hatásoktól (súrlódás, kosz, víz, stb.), a teher viselésének egy része (1/3 - 2/3 eloszlás a köpeny és a mag között), illetve a kötélkezelést segítheti mintázatával, jelöléseivel. A mag szerepe az esés során ébredő erők elnyelése, hogy a mászót és a közteseket minimális erő érje. A kötél felépítése (Koczor, 1997): A mag 7-15 darab magfonalból áll, amely tovább oszthatók ágfonalakká. Az ágfonalak 250- 300 darab filamanesből (végtelen hosszú elemi szál) épülnek fel. A filamensek védősodrattal látják el, illetve így adódik az ágfonal, valamint az ágfonalak is védősodrat segítségével állnak össze magfonallá. A cél, hogy egy olyan szálhalmazt kapjunk, melyben a szálak közel párhuzamosak, de a feldolgozhatóság (a szálak együtt maradása) is biztosított. A kötél alapanyaga poliamid, melyet a viszkó-elasztikus anyagok közé soroljuk. Terhelés hatására a kötélben létrejövő deformáció (nyúlás) egy része maradandó lesz, egy része az idő elteltével szűnik meg (a kötél relaxálódik), egy része pedig a terhelés megszűntével azonnal visszaalakul. A jelenség a molekulaszerkezet sajátosságaival magyarázható. –6–


3.1.2. A kötél típusai. Itt érdemes megjegyezni, hogy minden kötélnek meg kell felelni valamelyik szabványnak, amelyek garantálják, hogy az adott kötél a kötéltípusnak megfelelő paraméterekkel rendelkezik. Jelenleg a kötéllel foglalkozó szabványok és normák: EN 892, UIAA, CE. Alapvetően 3 csoportba soroljuk a köteleket: egész-, iker- és félkötelek.

3.1.2.1. Egészkötél. Egy szál van, amit használunk, így a kötélvezetésre könnyű figyelni, könnyű akasztani, kezelni. Leginkább egyenes vonalvezetésű, sportmászó utakban ajánlott. Előnye, hogy egyszerű, könnyen átlátható és kezelhető, egyértelmű a vonalvezetés nyomon követése, a mászógéppel való felfelé mászás (jumározás) kevésbé roncsolja, átmérőjéből adódódóan strapabíró. Hátránya viszont, hogy ereszkedni csak fél kötélhosszat tudunk egyszerre, a megtartási rántást csak biztosító eszközökkel lehet csökkenteni. Megjegyzés: ha két egészkötéllel mászunk egy 3-as parti miatt, akkor soha ne biztosítsuk az elől mászót mindkét kötéllel – túl nagy lesz a megtartási rántás.

3.1.2.2. Ikerkötél. Kiküszöböli az egészkötél azon hátrányát, miszerint csak fél kötélhossznyit lehet ereszkedni. Több esést bír, redundáns (2 szál), nagyobb biztonság. A két mászó mindkét kötélszál végét beköti a beülőjébe és a két szálat mindig együttesen kell akasztani a köztesbe! Elsősorban alpesi utakhoz javasolt, ahol a kötélvezetés egyértelmű, gyakori esés előfordulhat. Előnye, hogy ereszkedni ugyanannyit lehet, mint mászni, redundáns (2 szál), nagyobb biztonság, mivel két részből áll, a szállítása könnyebb, súlya kisebb, mint a félkötélé (bár az egész kötélhez képest a két szál együttes tömege nehezebb). Hátránya viszont, hogy rosszabb a kezelhetősége, mint az egészkötélnél, nagyobb odafigyelést igényel.

3.1.2.3. Félkötél. Olyan körülményekhez tervezték, ahol a biztosítás sokszor gyenge, vagy nem elégséges. A két szálat, ha külön-külön akasztjuk (felváltva), akkor a megtartási rántás csökkeni fog (1 szálon kisebb), így kisebb erő jut a köztesre, illetve a mászóra. Azonban nem alkalmas hosszú kimászások (sok méteren köztes elrakása nélkül) biztosítására egy szálon. 1-es eséstényezőnél nagyobbat nem ajánlott esni félkötélbe úgy, hogy csak egy szál van akasztva, mert akkor a mászóra a maximális megtartási rántás 70% a jut! Az elvet tekintve rendesen akasztom, mint az ikerkötelet (jó köztesek), kritikus résznél pedig felváltva (itt sűrűbb köztesek vannak). A másik ok, amiért külön akaszthatom a kötélvezetés, főleg olyan helyeken, ahol a traverzálás és a felfele mászás váltakozik. Felvetődik a kérdés, hogy mi van akkor, ha mégis egy szálba esünk extrémet. A válasz, hogy a kötél jó körülmények között kibírja, de nem bír annyit, mint a megadott maximum (maximum egy vagy két extrém esést bír ki). Azonban rossz körülmények között (jég, víz) esetlegesen egy nem új kötél már nem biztos, hogy kibírja, ezért ilyen helyzetben, inkább akasszuk együtt a két szálat. A két szál esetleges megégésétől nem kell tartani, a kötelek fel vannak készítve erre. A félkötél alkalmas két hátul mászó biztosítására is. Előny, hogy változó körülmények között szinte minden tulajdonsága a legjobbat nyújtja, ereszkedés itt is a teljes kötélhosszon történhet. Hátrány, viszont, hogy kötélkezelésre nagyon figyelni kell, nehezebb, mint az egész kötél és ikerkötél, továbbá az ára rendszerint drágább, mint a másik két kötéltípusé. –7–


3.1.3. A kötelek jellemző tulajdonságai 3.1.3.1. A kötél hossza. Értelemszerűen a kötél hossza határozza meg a mászás, illetve az ereszkedés maximális hosszát, illetve a hossztól függ a teljes kötél súlya (melyet cipelni kell a beszállásig, illetve a mászás során „maga után húzza” az előlmászó). A túl rövid kötél több hosszt eredményezhet, ami időveszteséget és plusz energiát igényel (standépítés és átszerelés, extra pszichés terhelés). A túl hosszú kötél pedig extra súlyt, több köztest, kommunikációs és kötélvezetési problémákat okozhat. A tipikus kötélhosszak mászáshoz: 50, 55, 60 és mostanság kezd elterjedni a 70 méter (lehet kapni 100 méteres kötelet is). Gleccserjáráshoz elég a rövidebb kötél is. A kötél hossza használat során változik, attól függően, hogy milyen körülmények között használjuk (por, pára, hőmérséklet, stb.). A kötél hossza akár 5-10 %-al is rövidülhet. Ezért a gyártók sokszor egy 2 –5%-al hosszabb kötelet adnak, mint a jelzett hossz.

3.1.3.2. A kötél súlya (lineáris sűrűség). Gramm/méterben adják meg [g/m]. Ez az érték a kötél típusától függően egészkötél esetén 57-82 g/m között, félkötél esetén 42-55 g/m és ikerkötél esetén 38-45 g/m között van. A kötél teljes súlya függ a hosszától.

3.1.3.3. A megtartási rántás. Elméleti szempontból ez az egyik legfontosabb paramétere a kötélnek, ettől függ, hogy a mászóra, illetve a köztesekre mekkora erőhatás jut. A kötél a többi energiát elnyeli (miközben megnyúlik). Egészkötél esetében 1,77-es eséstényezővel és 80 kg-os súllyal (a 80 kg egy átlagos ember testsúlya felszereléssel együtt) tesztelve az első esés megtartásakor fellépő megtartási rántás nem lehet nagyobb, mint 12 kN. Értéke 7,3-8,4 kN között van általában. Félkötél esetében szálanként 1,77-es eséstényezővel és 55 kg-os súllyal tesztelve az első esés megtartásakor fellépő megtartási rántás nem lehet nagyobb, mint 8 kN. Értéke 4,9 és 6 kN között van általánosságban. Ezt a kötéltípust azért 55 kg-al tesztelik, mert azon kötelek, melyek ekkora súllyal 5 esést megtartanak, a gyakorlatban 80 kg-al két esést tartanak meg, amely viszont elegendő egy olyan kötélnek melyet nem arra terveztek, hogy egymás után többször is ilyen magas eséstényezőjű esést fogjon meg. Itt megjegyzendő, hogy a 8 kN maximális megtartási rántás érték nem pontos, ugyanis a szabvány előírásainak kiszámításakor hiba történt. Ahhoz, hogy egy ikerkötélként használt (mindkét szálat akasztjuk a köztesbe) félkötél két szálában ébredő megtartási rántás ténylegesen 12 kN alatt maradjon, 55 kg-al tesztelve szálanként csak 7 kN-t kellene előírni. Ikerkötél esetében 2 szálon, 1,77-es eséstényezővel és 80 kg-os súllyal tesztelve az első esés megtartásakor fellépő megtartási rántás nem lehet nagyobb, mint 12 kN. Értéke itt is 7,38,4 kN között van általában. Megjegyzendő, hogy a biztosítóeszköz – típusától függően különböző mértékben – dinamikus biztosítást eredményez, azaz a megtartási rántás értéke kisebb, mint egy statikus biztosítás (fix ponthoz kikötött kötél) esetén.

3.1.3.4. Extrém esések száma. Megadja, hogy a gyártó hány 1.77-es eséstényezőjű esést garantál, amit a kötél jó körülmények között kibír (a 3.1.3.3. A megtartási rántás pontban leírt súlyokkal tesztelve). Egészkötél esetében minimum 5-nek kell lennie egy szálon, félkötél esetében egy-egy szálon kell minimum 5-nek lennie. Ikerkötélnél viszont a két szálnak együttesen minimum 12 egymást követő esést kell megtartania. Ezek az értékek erősen függenek a kötél korától, használtságától és a körülményektől. Vizes, jeges körülmények között az értékek akár 1-2-re is lecsökkenhetnek.

–8–


3.1.3.5. A köpeny csúszása. Értéke megadja, hogy terhelés hatására, mennyit csúszik el a köpeny a maghoz képest. Maximálisan 20 mm lehet, de a mai köteleknél általában 0 mm.

3.1.3.6. A kötél nyúlása az első esésnél. Mint már korábban említettem, a kötél energiát nyel el, miközben nyúlik. Azonban ha túl sokat nyúlna, annak sok esetben baleset lenne a következménye, és kezelhetetlenné válna. Ez az érték a mai köteleknél maximálisan 40 % lehet. Tipikus érték 28-35 %.

3.1.3.7. A kötél statikus nyúlása. Értéke megadja, hogy statikus terhelés esetén (80 kg) mekkora a kötél nyúlása. Értéke minél kisebb, annál jobban lehet használni felsőbiztosításos (top-rope) mászásokhoz, vagy pruszikoláshoz, esetleg mentéshez (hiszen nem kezd el „rugózni”). Egészkötél esetén maximálisan 10 % lehet, fél kötél esetén maximálisan 12 % lehet.

3.1.3.8. A kötél átmérője. A kötél átmérője mm-ben megadva (10 kg van a kötélre akasztva). Az átmérőtől függ a súly és a súrlódása a kötélnek. Figyelni kell, hogy adott biztosítóeszköz milyen átmérőjű kötelekkel képes „dolgozni” (pl. Reverso: 8-11 mm átmérőjű kötelekhez használható, míg a Reversino 7,5-8,2 mm-es kötelekhez). Egészkötelek átmérője tipikusan 9,4-11 mm között van, a félkötelek átmérője 8-9 mm között mozog, míg az ikerkötelek átmérője 7,5-8,5 mm között van. A nagyobb átmérőjű kötelek jobban gyűrhetőek, tovább bírják az évek viszontagságait, viszont ezzel párhuzamosan nő a súlyuk is. Olyan mászóutaknál, ahol a kis súlynak és a köztesekben (karabinerekben) való csekély súrlódásnak nagy jelentősége van, érdemes kisebb átmérőjű kötelet használni. Azonos átmérő esetében a szövésszálak számának növelése javítja a kötél dinamikus tulajdonságait. Mivel a kötél átmérője nehezen mérhető pontosan, ezért praktikusan ajánlott inkább a súlyadatokat figyelni.

3.1.3.9. Csomózhatóság. A kötél merevségét, így kezelhetőségét hivatott jellemezni. Mérése: kötnek egy hurok csomót a kötélre, meghúzzák 10 kN-nal, majd visszaengedik 1 kNra. Ebben az esetben a belső átmérő nem lehet nagyobb, mint az átmérő 1,1-szerese. A kötél kezelhetőségét azonban alapvetően befolyásolják a körülmények és az életkora. 3.1.3.10. Él-állóság. A sziklán található élek, peremek és egyéb alakzatok képesek a kötelet elvágni. Ha a kötél éles peremen törik meg, a felfekvés helyén a keresztmetszetben nem egyenletesen oszlik meg a kötelet felépítő elemi szálak terhelése (éles peremnek tekinthető minden, aminek a sugara kisebb, mint a kötél sugara). Laborban egy 0,75 mm-es rádiusszal modellezik az élet. Amennyiben extrém esésénél ez az él nem vágja el a kötelet, akkor élállónak nevezzük.

3.1.3.11. Csévék /fonatok száma. A kötél fonatolási eljárással készül, vagyis a mag köré tekerik egymást keresztezve a köpeny szálait, azaz a mag a köpeny „bélelő” fonala. A köpeny szálainak száma 30 és 50 között változik. Azonos átmérő esetén a köpeny szálainak számának növelésével javulnak a kötél dinamikus tulajdonságai, míg kevesebb szálból (relatíve vastagabb köpeny kiképzéssel) szőtt körszövés ellenállóbb lesz a súrlódással szemben. 3.1.3.12. Gyártási év. Gyakorlati szempontból rendkívül sokat számít a gyártási év. Mivel ha nem használjuk, az anyag akkor is öregszik. Számos cég a különböző években gyártott köteleket különböző színű köpennyel látják le (a szövés mintájából lehet megállapítani melyik kötéltípusról van szó). Vagy például a Beal cég a kötél magjában egy szálra adatokat ír fel

–9–


(kötél neve, átmérője, típusa, a szabvány száma és a gyártási éve), valamint a szál színét a gyártási évnek megfelelően kódolja. A következő táblázat azt mutatja, hogy egy mammut kötél körülbelül mennyi ideig használható (mindezen adatok erősen tájékoztató jellegűek): Használat gyakorisága

Várható élettartam

Nem használt Ritkán használt (kétszer egy évben) Alkalmanként használt (egyszer egy hónapban) Rendszeresen (néhányszor egy hónapban) Gyakran használt (minden héten) Naponta használt

10 év 7 év 5 év 3 év 1 év kevesebb, mint 1 év

3.1.3.13. Impregnáltság, vízállóság. Ez a paraméter mutatja, mennyire áll ellen a vizes körülményeknek. Fontos, hogy vizes/jeges körülmények között is a kötél kezelhető maradjon, és a terhelhetőségi paraméterei minimálisan csökkenjenek. A mai modern köteleknél, nem csak a köpenyt, hanem a mag szálait is lekezelik.

3.1.3.14. Köpeny-mag % arány. Bizonyos használatoknál (pl. terem, top-rope) a köpeny nagyobb súrlódásnak van kitéve. Ilyen esetekben célszerűbb olyan kötelet használni, melynek a köpeny-mag aránya eléri a 45 %-ot, a szokásos 35-45 %-kal szemben. 3.1.3.15. Kötéljelölés. A használatot könnyíti. Érdemes a felét megjelölni, illetve a vége előtti 5-10 métert. A jelölés segíthet ereszkedéskor és mászáskor egyaránt. Ha gyárilag nem jelölt kötelet veszünk, akkor érdemes arra alkalmas festékkel (kötélfesték) megjelölni. A gyárak több módszert alkalmaznak, leggyakoribb a köpeny mintájának változtatása.

3.1.4. Általánosságban a kötélről 3.1.4.1. Regenerálódás. A kötél tehát arra való, hogy ne essünk földig, de a kérdés, hogy mennyit eshetünk büntetlenül, mit bír egy kötél. A gyártó garantálja, hogy a közölt paramétereket a kötél teljesíti, és ezeket tesztelik is (egyéni teszt minden kötélnél). Azonban a kötélnek van egy regenerálódási ideje is. Ha többször egymás után ugyanannál a kunsztnál esünk, és a kötelet mindig ott terheljük, anélkül, hogy a szálak rendeződni tudnának, a kötél nem tudja a megadott megtartási rántást garantálni, illetve a korától függően akár el is szakadhat. Tehát egy-egy nagyobb esés után hagyjunk a kötélnek regenerálódási időt, például úgy, hogy kiakasztjuk magunkat a köztesbe (nem terheljük a kötelet) és várunk pár percet.

3.1.4.2. Fagyott kötél, vizes kötél. Vizes és fagyott kötélnek romlanak a paraméterei, de száradás után (nem szárítás!) a kötél visszanyeri eredeti paramétereinek értékét. A vizes/jeges kötél súlya jelentősen megnő, kezelhetősége nehéz lesz. A vizes kötél akár 30%-kal kevesebb terhelést képes elviselni. 3.1.4.3. Kötél szakadása. A kötél esetleges szakadását mindig megelőzik külső jegyek, pl. megszakad a köpeny, kilátszik a mag, vagy kézzel érezzük, hogy a mag sérült. Ilyen esetben a kötelet ne használjuk többet.

– 10 –


3.1.4.4. Csomók. A csomók csökkentik a kötél teherbíró képességét, de ezt a gyártók bekalkulálják. Azonban a csomókat mindig szabályosan kössük meg, hogy a terhelés egyenletesen oszoljon el és ne lépjen fel extra súrlódás.

3.2. Kötélgyűrűk és hevederek, valamint azok teherbírása. Egy 5 mm átmérőjű hagyományos kötélgyűrű teherbírása: 4-6 kN; egy 8 mm átmérőjű hagyományos kötélgyűrű teherbírása: 13-16 kN; 5 mm átmérőjű dynema (polietilén) vagy kevlár (nagy szilárdságú poliamid) alapanyagú kötélgyűrű teherbírása: 10-20 kN. Egy hagyományos (pl. poliamid vagy poliészter) kötélgyűrű teherbírásának kiszámítása: Fszakító = d2 200 Ahol: d a kötélgyűrű átmérője [mm]. Például: egy 5 mm átmérőjű kötélgyűrű esetén: Fszakító = 52 * 200 = 5000 N, vagyis 5 kN; egy 8 mm átmérőjű kötélgyűrű esetében már: Fszakító = 82 * 200 = 12.800 N, vagyis 12,8 kN. Egy 19 mm széles poliamid csőheveder teherbírása: 11-15 kN; egy 26 mm széles poliamid csőheveder teherbírása: 15-20 kN. A csomók csökkentik a teherbírást 10-30%-os mértékben. Például egy 22 kN-os varrott heveder esetén, ha a varrás helyett csomó alkalmazunk, akkor a teherbírás 16-18 kN-ra csökken. Mindezen adatok csak tájékoztató jellegűek, így mind a kötélgyűrűk, mind a hevederek esetében nézzük meg a csomagoláson, hogy a gyártó milyen értéket ad meg teherbírásuknak, illetve a varrott hevedereknél sok esetben a varrásnál egy kis fülre rá is írják.

3.3. A köztesek, illetve a biztosítási pontok 3.3.1. A köztesekre ható erők. A közteseket a kötélerő kétszerese terhelheti, ami keményebb kötél és extrém esés esetén kb. 15 kN is lehet. Tapasztalat szerint egy átlagos sportmászó esésékor is csak 10 kN közteserő adódik.

Fköztes = Fstand irányába + Fmászó irányába Például, ha a mászó irányába 8 kN-os terhelés van, akkor a stand irányába is 8 kN, ami a köztes felé egy 16 kN terhelést eredményez. Itt érdemes megjegyezni, hogy a biztosító személyre ható erő kisebb, mint a mászóra ható, mert a csökkenti a karabinerekben fellépő súrlódás. Ha bele szeretnénk terhelni egy köztesbe, – 11 –


akkor erre ne a kötelet használjuk. Célszerűbb a közteshez egy kantárral vagy slinggel kikötni magunkat, főként ha ékekkel mászunk egy utat, mert így csak szimplán a testsúlyunk terheli a köztes, és nem annak kétszerese. Továbbá a megfeszülő kötél kimozdíthatja a többi lejjebb elhelyezett köztest. A hosszabb kötél nagyobb távolságon fogja megállítani a mászót, mint a rövidebb kötél (feltételezve, hogy az eséstényező értéke, a kötél és annak relatív nyúlása, valamint a terhelés mindkét esetben azonos nagyságú, csak az esések hossza különböző). Így a hosszabb kötél megnyújtására fordított munka nagyobb lesz. A hosszabb fékezési út miatt a közteseknek tovább kell ellenállniuk az ugyan akkora erőhatásnak. Ennek a „hosszabb” idejű terhelésnek a rendszer (pl. eszközök, szikla, stb.) lehet, hogy nem fog tudni ellenállni. Azonban nagyobb kiengedett kötélhossz esetén az eszközöknek (pl. kihosszabbított köztesek, stb.) több idejük van a terhelés irányába beállni, amely segítheti annak megtartását. Esés után – extrém esés esetén különösen – hagyjuk a kötelet 2-3 percet regenerálódni, és csak utána folytassuk a mászást, melyet már korábban említettünk.

3.3.2. Fordítópont és az első köztes. Abban az esetben alkalmazhatunk fordító pontot, ha a másodmászót nem standból biztosítjuk. Egy köztesen az adott terhelés kétszerese jelenik meg, mint ahogy azt az előbbiekben láttuk. Ezért, ha a stand egy pontját használjuk fordító pontnak, akkor azon az esés erejének a kétszerese fog ébredni. A standon, másodmászó esésékor a kötélben, a mászó tömegének megfelelő kétszeres erő fog ébredni, amely a fordítóponton annak már négyszeresét jelenti. Ha a 80 kg testtömegű mászót veszünk alapul, akkor a fordítópont köztesét 3,2 kN nagyságú erő fogja terhelni. Előlmászás esetén, abban az esetben használjuk a stand egy pontját fordítópontnak, ha a standpontok teherbírása egyenként megegyeznek a minimum 24 kN értékkel (pl. megfelelően elhelyezett, új, rozsdamentes nittek, stb.). Ezeknek a pontoknak a teherbírása megfelelő ahhoz, hogy a kötélerő kétszeres értékével megegyező terhelésnek is ellenálljanak. Ha ékekből, friendekből és szögekből építetünk standot, akkor ne alkalmazzuk fordítópontként a stand egy pontját, mert azon ébredő kétszeres erőérték meghaladhatja annak teherbírását. Ha kétpontos standot alkalmazunk, akkor a fordító standpont kiszakadása esetén, a maradék egy standpontot nagyobb terhelés érheti, mint amit el képes viselni és ez végzetes balesethez vezethet. Gyakorlatban, részesítsük előnyben azt a módszert, hogy az első köztest a lehető leghamarabb helyezzük el, ami akár azt is jelentheti, hogy már 1 méteren belül berakunk valamilyen biztosítást. Így elkerülhetjük, hogy a standot kettes eséstényezőjű esés érje. Ha a másodmászót testről fordítópont használatával szeretnénk felbiztosítani, akkor is célszerűbb, ha egy a standtól független pontot használunk fordító pontként, amely a következő kötélhosszban, akár az első köztes is lehet.

3.3.3. Természetes biztosítási pontok. Fák (vagy termetesebb bokrok) törzsei vagy gyökerei, valamint különböző sziklaalakzatok adják a természetes biztosítási pontokat, melyekkel egyes esetekben gyorsabban kialakíthatjuk, pl. a standunkat. Ugyanakkor „igénybevételük” előtt mindenképpen figyelmesen ellenőrizzük, hogy alkalmasak-e a biztosításra (pl. homokköveken nagyon vékony homokórákba nem szerencsés kötélgyűrűt rakni, míg mészkő sziklákon alkalmas lehet ugyanazon méretű). A fák törzsénél minél lejjebb (minél közelebb a gyökérzethez) rakjuk a hevedergyűrűt, és mindenképpen mérlegeljük, hogy elég erős-e a növény. A különféle sziklaalakzatok úgy, mint a bütykök, sziklatűk, oszlopok, homokórák, valamint a kisebb-nagyobb kőtömbök is kiválóan alkalmasak biztosítási pontok kialakítására.

– 12 –


Itt is vegyük figyelembe a kőzet minőségét, szilárdságát, mennyire repedezett, vagy töredezett.

3.3.4. Fix biztosítási pontok. Kiépített sportmászó utak szinte mindegyike rendelkezik előre elhelyezett szögekkel és/vagy nitekkel, melyek lehetővé teszik, hogy a karabinert közvetlenül a köztesbe akasszuk. Fix ponttá válhatnak olyan eredetileg eltávolítható köztesek is, melyeket valamiért nem lehetett eltávolítani, vagy direkt hagyták ott, mert ez egyszerűbb volt, mintha nittet fúrtak volna (beszorult ék – Bajót, Szívek-fala; kötélgyűrű – Kis-Csókakő, Bajor-rés). Ezen biztosítási pontokat nagyon figyelmesen ellenőrizzük, hiszen pl. egy bennragadt ék olyan mértékben deformálódhatott egy keményebb esés következtében, hogy egy másodikat már nem biztos, hogy kibírna. A szögek a ’70-es években általánosan használt biztosítási eszközök voltak. Manapság már kevésbé elterjedtek, mert erősen rongálják a sziklát. Ugyanakkor sok szög maradt bent a falakban, válva ezzel fix biztosítási ponttá. Ideális esetben a szög teljesen a szögön lévő lyukig van beverve a repedésbe, a terhelési irányra merőlegesen elhelyezve. Ilyenkor a karabinert közvetlenül a fülébe lehet akasztani. Amennyiben nincs teljesen beverve, úgy a sziklafalhoz minél közelebb kell kötni (egyszerű hurokkal vagy szorítónyolcassal) egy kötélgyűrűt és abba kell akasztani a karabinert.

3.3.5. Eltávolítható biztosítási pontok. Környezetvédelmi okokból az eltávolítható biztosító pontok sokkal előnyösebbek, mint a fix köztesek. Mint már említettük a szögek nagy mértékben rongálják a sziklafalat, ugyanakkor sokkal idő- és energiaigényesebb az elhelyezésük (be kell őket verni a repedésbe). Általánosságban két fajtájuk van ezeknek a biztosítási pontoknak: mozgó alkatrész nélküli eszközök (passzív ékek) és mozgó részt is tartalmazó biztosítási pontok (aktív ékek).

3.3.5.1. Passzív ékek. Mesterséges ékeket először angol sziklamászók alkalmaztak, akik első körben repedésekbe szorult köveket használtak biztosítási pontnak (egyfajta „természetes ékként”). A későbbiekben kisebb köveket és kavicsokat maguk szorítottak be a repedésekbe és kötötték körbe hevederrel, majd később csavaranyákat láttak el kötélgyűrűvel, és azt használták. A Yosemite-völgy mászói is átvették ezt a technikát, majd ők dolgozták ki az ékek mai formáit. Anyagukat tekintve készülhetnek alumíniumból, bronzból vagy acélból. Működési elvük, hogy terhelés – rántás hatására deformálódnak, elkenődnek a sziklarepedésben (ezzel nyelve el energiát). Az ékek legjobban a függőleges oldalfalú repedésekben tartanak biztosan, így ferde vagy vízszintes repedésekben nagy a veszélye, hogy „kimozogja” magát vagy kirántjuk. Ékek használatánál különösen fontos a megfelelő köztes kihosszabbítás. Az ékek kritikus pontja szinte minden esetben a felfűzésük, mely lehet sodronyos, kötélgyűrűs vagy hevederes. A kisebb ékekbe csak kis kötélgyűrűt (5 mm-nél kisebbet) fűzhetünk, amelynek teherbírás nem elegendő, ezért ezekbe az ékekbe sodronykötelet fűznek. A hexcentrikus ékeknél használhatunk kötélgyűrűt, melynek csomóját az ék profiljába (belülre) lehet elhelyezni. A mai hexeket már varrott hevedergyűrűkkel (általában dyneema) árulják. Ezen ékek elhelyezésénél különösen figyelni kell arra, hogy a köztestre a kötélben ébredő megtartási rántás kétszerese hat (lásd 3.3.1. A köztesre ható erők).

3.3.5.1.1. Trapéz ékek. Általános jellemzőjük a ékszerű alakzat (2. ábra). Magmás kőzeten (gránit, andezit és bazalt) leginkább a „hagyományos” trapézékek váltak be. Mészkőn és dolomiton, melyek sokkal tagoltabbak az oldódás miatt, sokkal hatékonyabbak az enyhén

– 13 –


ívelt, hajlított oldalú ékek (curved ékek), melyek ideális esetben három ponton fekszenek fel a repedésben.

2. ábra. Trapéz, illetve ívelt oldalú ékek

3.3.5.1.2. Hexcentrikus ékek. Méretükben sokkal nagyobbak, mint a trapéz ékek. Az ilyen ékeken minden szemközti oldal különböző távolságra van egymástól, így lényegében négyféleképpen lehet elhelyezni (3. ábra). Az ék a középpontjától elbillentve is elhelyezhető, ami ilyen esetben a forgatónyomaték hatással működik. Normál esetben trapéz ékként kell elhelyezni a repedésben. Ezen biztosító eszközök is magmás kőzeteken a legideálisabbak, de mészkövön és dolomiton a kifelé és lefelé szélesedő vízmosta repedésekben jobban használhatók, mint a trapéz alakúak. Sok helyen ma már friendeket használnak helyette (főleg gránit kőzetű mászó mászóvidékeken).

3. ábra. Hexcentrikus ékek

3.3.5.1.3. Mikroékek. Anyaguk leginkább bronz vagy más rézötvözet. Kopásálló, kissé képlékeny anyagból készülnek. Mivel aprók, így sok esetben a dróthuzal csak bele van ágyazva az ék „fejébe”, ezért igen érzékenyek a sérülésekre. Szinte kizárólagosan csak gránit mászóvidékeken használhatók, ahol rántás hatására nem morzsolódik ki a repedés falából. 3.3.5.1.4. TriCam-ek. Gravitációs elven működő ékféleségek, melyek átmenetet képeznek a passzív és az aktív ékek között (4. ábra). Kétféleképpen is használhatók: vagy sima ékként, vagy elfordítva, a hevedert a fej bevágásába helyezve, amikor is a forgatónyomaték elvén feszíti a repedés falát (ez téli vagy mix mászásokkor nagyon praktikus, mert a fejen lévő „csőr” a jégben is kiválóan tart). Leginkább a bazalt, gránit és andezit sziklákon alkalmazhatók, de fontos eszköze az amerikai homokkőmászásnak is (mindamellett mészkövön és dolomiton is alkalmazható).

– 14 –


4. ábra. Tricam

3.3.5.2. Aktív ékek. A rugós pofájú befeszülő eszközök (SLCD) itthon egyszerűen csak friend-ként terjedt el a köztudatban, melyek a ’70-es években jelentek meg (5. ábra). Ezek a szerkezetek sokkal egyszerűbben elhelyezhetők, így az ékek használata háttérbe szorult, lévén, hogy igen nagy mérettartományban gyártják őket.

5. ábra. Rugós pofájú befeszülő eszközök (SLCD), azaz Friendek Az alapmodell négy pofából áll (FCU – four-cam unit), amelyek egy vagy két tengelyhez kapcsolódva mozgathatók, egy száron elhelyezett, a pofákkal összeköttetésben álló kioldó mechanizmus segítségével. A pofák külön-külön mozognak, így tökéletesen illeszkedhetnek a sziklafalhoz. Ha beleterhelünk, a szárat lefelé húzzuk, így a pofák egyre jobban szétfeszülnek és egyre nagyobb erővel nyomódnak a falhoz. Kéttengelyes friendet csak a Black Diamond gyárt, neve Camelot. Ennek előnye, hogy nagyobb pofa tartományban használható, ugyanakkor nehezebb és igen borsos az áruk. Itt kell megjegyezni, hogy a helyes berakása nagyon kell figyelni. A pofák teljes nyílásszögének középső 1/3-ban működnek tökéletesen. Ha nagyon összehúzzuk a pofákat és úgy rakjuk be, akkor nem tudjuk majd kivenni, viszont ha nagyon tágra nyílt pofákkal rakjuk be akkor, nem fog tartani semmit, nem tud rendesen befeszülni a repedésbe. Vannak speciálisan keskeny repedésekbe használható rugós befeszülő eszközök is, mint az Alien, vagy a hárompofás friendek (TCU). Általában varrott hevederrel látják el ezeket az eszközöket, sok esetben olyan megoldással hogy kihosszabbíthatóak legyenek. Száruk kezdetben merev volt, de a mai modernebb friendek már majd mind hajlékony (bowdens ’U’ szárú és egyszárú friendek) szárral vannak „szerelve”. A merev szárúak nagy hátránya, hogy terhelésnek nem állnak annyira ellent, mind bowdenes társaik, nem flexibilisek, valamint könnyebben „bemozogják” magukat a repedés belseje felé, amit aztán nehezebb kivenni.

– 15 –


3.4. Karabinerek. Nagyon sokoldalúan használható eszközök, hiszen biztosíthatunk, ereszkedhetünk vele, biztosító pontok kialakításának nélkülözhetetlen kelléke (6. ábra). Sokféle méretük és alakjuk létezik: ’O’ alakú karabinerek sokféle célra használhatók szimmetrikus alakjuk miatt; ’D’ alakú karabinerek, melyek teherbírása nagyobb, mert a terhelés nagy része a karabiner gerincére jut. Az aszimmetrikus ’D’ karabinerek ötvözik a hagyományos ’D’ karabinerek nagy teherbírását, a nagy nyelv-nyílással, ami könnyebb kezelhetőséget eredményez. A hajlított nyelő karabinerek a könnyebb kötélakasztást segíti. A drótnyelvű karabinerek nagyon könnyűek, illetve a sziklához csapódva sokkal kevésbé hajlamos a spontán rezgéses kinyílásra (a tapasztalatok szerint).

6. ábra. Sima karabiner; hajlított nyelű karabiner; drótnyelű karabiner; ’O’ alakú csavaros karabiner; HMS karabiner A zárható karabinerek biztosításkor, ereszkedéskor, standpontok építésnél használatosak, amikor mindenféleképpen védenünk kell a karabinereket a véletlen kinyílástól. A legelterjedtebbek a csavaros karabinerek, de vannak már bajonett záras megoldások is, illetve automata és rugós-reteszes változatok. A nagy, körte alakú, úgynevezett HMS karabinerek a nyelv nyíló oldalán sokkal szélesebbek, mint a másik végén. Ennek köszönhetően kiválóan alkalmasak fél szorító nyolcassal történő biztosításra, illetve a kiszélesedő oldalon könnyebben kezelhetők a biztosító eszközök, illetve a csomók.

3.5. Biztosító eszközök. Nagyon sokféle biztosító eszköz létezik. Majdhogynem mindegy melyiket használja az ember, de azt nagyon jól kell ismernie, hogy bármilyen váratlan eseménykor reagálni tudjon. Legegyszerűbb biztosító „eszköz” a HMS karabinerből félszorító nyolcassal való biztosítás, ami kb. 4 kN erőhatásnál megcsúszhat.

3.5.1. Nem önzáró biztosító eszközök. Ezek a biztosító eszközök nagyon egyszerűen működő szerkezetek, melyekben nincs mozgó alkatrész. Legelterjedtebb ilyen eszköz a lapka, melynél a kötél egy hurkát átbujtatjuk a rajtuk lévő lyukon, majd a kötélhurkot és az eszköz lyukát együttesen beakasztjuk a beülőnk összekötő hevederzetébe egy HMS karabinerrel. Amikor beleesik az előlmászó, a kötél erősen megtörik az eszközben, majd blokkolja a kötél csúszását. A súrlódás és a megcsúszás következtében hő formájában energia szabadul fel, ezzel is csökkentve a kötélben ébredő erők nagyságát (dinamikus biztosítás). A fékezőerőt a biztosító személy tudja változatni. Sok nem önzáró eszköznek két működési módja van: egy kisebb és egy nagyobb fékezőerejű. Az ereszkedőnyolcast eredetileg ereszkedéshez találták ki, de vannak olyan speciális alakú nyolcasok, melyek biztosításra is alkalmasak. A „hagyományos” ereszkedő nyolcast az utóbbi

– 16 –


években nem ajánlják biztosításhoz, mert könnyen megcsúszhat – csak és kizárólag ereszkedéshez.

3.5.2. Önzáró biztosító eszközök. Vannak olyan biztosító eszközök, melyeknek van önzáró funkciója is – a nem önzáró mellett. Ilyenek pl. a „Magic plate” vagy a Petzl Reverso – Reversino. Ezt a két eszközt használhatjuk két ember egyidejű biztosítására is. A Petzl Grigri egy különleges biztosító eszköz, amely nem igényel semmilyen fékezőerőt a biztosító személy részéről. Hasonló elven működik, mint az autók biztonsági öv rendszere. Nagyon közkedvelt sportmászói körökben, mert a kevésbé tapasztalt biztosító is tudja kezelni, hiszen ha elengedi az ember a kifutó kötélszálat, magától blokkol az eszköz. Ugyankor nem szabad „felülbecsülni”, mert a kötél hajlamos a megcsúszásra az eszközben, ezért mindenképpen tudnunk kell kezelni. Másik típusú önzáró biztosító eszköz a Camp Yo-yo. 4. Standépítés. A stand helyének kiválasztásnál a következő szempontokat vegyük figyelembe: - legyen lehetőség erős fix pontok kiépítésére; - objektív veszélyektől mentes legyen (pl. kőhullás, stb.); - ne legyen közvetlenül nehéz rész előtt (például: áthajlás, stb.); - amennyiben lehetséges lehessen az előmászóval kommunikálni; - a lehetőségekhez képes legyen kényelmes; - a fix pontokat helyben állva el lehessen érni.

4.1. A standépítés eszközei, módszerei, valamint az alkalmazott csomók. A stand központi részében mindig csavaros karabinert használjunk; a stand többi pontjában is, lehetőség szerint csavaros karabinert használjunk, de minimum az erősebbnek ítélt fix pontban (jól bevert szög vagy nittfül); ha kötélgyűrűt használunk a stand építésére, akkor a kötélgyűrű átmérője legalább 8 mm legyen, illetve 15 kN legyen az alkalmazott eszközök egy szálának teherbírása. A teherelosztási rendszereket (statikus) építhetjük a kötélből, standgyűrűből (min. 8 mm átmérőjű) csokorcsomó használatával, két hevederből, egy hevederből hurok csomóval kettéosztva, a terhelés irányának megfelelően, illetve használhatjuk a falban lévő láncos standpontokat (két nitt összekötve egy erő kötélgyűrűvel vagy újabban lánccal). Régebben a teherelosztó csomót használták standépítéshez, de manapság már nem alkalmazzák veszélyei miatt. Helyette a csokorcsomót használják (7. ábra), melynek előnye, hogy egy vagy több standpont kiszakadásakor, a megmaradt standponto(ka)t nem éri rántás, illetve a rendszer hossza nem változik.

7. ábra. Csokorcsomó kialakítása 3 biztosítási pontból

– 17 –


4.2. A standpontok kialakítása. A standot úgy kell kialakítani, hogy lefelé minimum 2 darab 100%-os pontja (200 %-os biztonság), felfelé pedig 1 darab 100%-os pontja legyen. Egy pontot akkor tekinthetünk 100%-osnak, ha az adott kötél által létrehozott legnagyobb erőnek, azaz a megtartási rántás erejének ellen tud állni. Ez vonatkozik mind a lefelé, mind a felfelé tartó standpontokra. A felrántás elleni pontot beköthetjük a stand összegtő pontjába, vagy a biztosító személy közvetlenül is kikötheti magát a felrántás elleni ponthoz. Ha a felrántás elleni pontot a stand összegző pontjába kötjük, akkor a következő szempontokat kell figyelembe vennünk: - kötél kötélen, vagy hevederen nem súrlódhat; - a karabinert kizárólag a tiszta húzás irányba terheljük, vagyis a legnagyobb teherbírással rendelkező gerincén; - kerüljük, hogy a karabiner keresztbe, vagy több irányba terhelődjön. A stand szárai (kötél, kötélgyűrű vagy heveder) által bezárt szög mindig hegyes szögű legyen, mert ezekben az esetekben ébred a standpontokban – megfelelő teherelosztás mellett – kisebb erő, mint ami a stand összegző pontjára hat (8. ábra).

8. ábra. A stand szárainak egymással bezárt szöge és az egyes szárakra jutó terhelhelés százalékosan kifejezve Három vagy több pontos stand estén figyeljünk arra, hogy a két szélső szár se zárjon be nagyobb szöget, mint hegyesszög. A középső pont(ok) kiszakadásával a két szélső száron keletkező szög meghaladhatja a hegyesszöget és terheléskor a megmaradt standpontokon jóval nagyobb erő ébredhet, mint ami összegző pontra hat. Ezt elkerülhetjük, ha a standpontokat kisebb csoportokra osszuk, majd ezeket valamilyen teherelosztási rendszerrel összekötjük. Az így keletkezett pontokat szintén teherelosztási rendszerrel összegezzük. Valamelyik standpont kiszakadása nem szünteti meg az egyik (pl. egy középső) szárat. Gyakorlatban ezt alkalmazhatjuk akkor is, amikor több pont összegzésével tudunk kialakítani olyan standpontot, amely ellenáll a megtartási rántás erejének, azaz 100%-os. A standba a következőképen javasolt kikötni magunkat: egy szorító nyolcas csomóval a stand központi karabineréhez, illetve egy másik szorító nyolcas csomóval vagy hurok csomóval a stand egyik (erősebb) pontjához.

5. Biztosítás. Alapvetően kétféleképpen tudunk biztosítani: standból, egy fix pontról, valamint testről.

5.1. Standról való biztosítás. Ha lehet a hátulmászót standról biztosítjuk. Amennyiben testről biztosítjuk fordító köztest kell beraknunk (lásd 3.3.2. Fordítópont és az első köztes).

– 18 –


Előnye ennek a standolásnak, hogy a biztosítóembert nem billenti ki és nem rántja el az eső másodmászó. Hátránya, ugyanakkor, hogy mivel a biztosító ember tömege nem eleme a biztosítási láncnak, így a terhelés közvetlenül a standot éri, valamint a biztosító ember mozgástere igen korlátozott.

5.2. Testről való biztosítás. Előlmászót mindig testről biztosítunk. Előnye, hogy a standot kisebb terhelés éri eséskor. Hátránya viszont, hogy terhelés esetén a biztosító embernek kicsi a mozgás tere, továbbá, hogy az extrém esés esetén nehezebb kiszállni a biztosítási láncból.

6. Ereszkedés. Ereszkedő stand megépítésénél a következő két szempontot mindenképpen figyelembe kell venni: lefelé tartson 4 kN-t, valamint a kötél biztonságosan lehúzható legyen. Az ereszkedéshez használhatunk ereszkedő nyolcast (vigyázat a hagyományos nyolcas nagyon megcsavarja a kötelet, amely utána nehezen kezelhető), Reversot, Reversinot, HMSben félszorító nyolcast, lapkaféléket, Dülfer módszer (mely egy mindenfajta eszköz nélküli ereszkedés, a ruhát nagyon erősen rongálja!).

6.1. Az ereszkedés menete. Akár egy kötélhosszt ereszkedünk egy mászóiskolában, vagy több kötélhosszt egy hegyen, az ereszkedéseknél a következő szabályokat mindig tartsuk be: - kötél ledobásakor vegyük figyelembe a szélirányt és a széllökéseket; - kötél ledobása előtt figyelmeztessük a többi falban lévő mászót, hogy a kötelet le fogjuk dobni (mindig az adott nyelvterületnek megfelelően: Kötél! Rope! Zeil! Spat! stb.); - az utolsó ereszkedő kivételével a többiek egy vagy több pontos standból ereszkednek, de ezen felül még egy – nem terhelt – tartalék pont is van a kétszeres biztonság miatt (megjegyzés: az utolsó mászónak is teljes biztonságban kell lennie ereszkedéskor, ezért ne sajnáljunk otthagyni a felszerelést); - csomó a kötél végén, a kötélszálak együtt összekötve, vagy külön-külön a kötélszálakon (nagyon sok baleset ennek az elmulasztása következtében történt!); - az első ereszkedő az alsó standba magánál tartja a kötelet (a stand egyik pontjára, vagy a beülő valamelyik hevederzetére köti); - az utolsó előtti mászó ellenőrzi a kötél lehúzhatóságát; - az utolsó ember kötél elválasztó karabinert használva ereszkedik (megjegyzés: a húzott szár az ereszkedő gyűrűben, ne szorítsa oda a falhoz a kötelet – alsó szál húzása); - a kötelet rögzítsük az alsó standba, hogy átszereléskor ne lógjon el; - lehúzás megkezdésekor a csomókat ki kell kötni a kötélvégekről.

6.2. Az ereszkedő gép és az önbiztosítás helyzete. Ereszkedés esetén az ereszkedő eszköz mindig feljebb legyen, mint az önbiztosításra használt eszköz. Így a mászó súlyát az ereszkedő eszköz tartja, és az önbiztosító eszköz csak fékezi a kötelet. Megjegyzendő, hogy a két eszközt meg is cserélhetjük (az önbiztosító eszköz kerül felülre és az ereszkedő gép pedig az alá). Ennek előnye, hogy egy esetleges beleterhelés után könnyebb fellazítani az önbiztosító eszközt (kifejezetten a pruszik csmókat). Az önbiztosító eszközt, mindig csavaros karabinerrel rögzítsük a beülőhöz. Önbiztosításra használhatók a súrlódó csomók (például: pruszik, francia pruszik, stb.) vagy Petzl Shunt. Az ereszkedő eszközt úgy helyezzük el az önbiztosító eszköz felett, hogy a két eszköz ne érjen össze. A kihosszabbításra használhatunk slinget vagy hevedert, azonban az ereszkedő eszközt olyan távolságra helyezzük el, hogy elérjük azt. Bizonyos eszközöknél (pl. lapkák, stb.) a kis átmérőjű karabinerek használatánál jobban megtörik a kötél, amely megakadályozhatja annak csúszását. Ezért használjunk nagyobb átmérőjű (pl. HMS) vagy egyszerre több karabinert.

– 19 –


Több ereszkedés esetén meggyorsíthatjuk a folyamatot, ha az alábbi módszert használjuk (9. ábra). Kössünk hamis csomóval egy varrott hevedert (pl. 90 cm) a beülőbe. Ezt a heveder 1/3 - 2/3 arányban egy hurok csomóval osszuk ketté.

9. ábra. Az ereszkedő gép és az önbiztosítás praktikus elhelyezése A hurok csomó a beülőhöz legyen közelebb. A hevedert teljes hosszúságában kantárként használhatjuk, mellyel az ereszkedő standhoz kötjük ki magunkat. Az alsó kisebb hurokba, helyezzük el az ereszkedő eszközt egy karabinerrel. Ereszkedés közben a kantár karabinerét ne a beülő egyik fülére akasszuk, mert az könnyen beakadhat és letépheti azt (így a rajta tartott felszerelés leeshet), hanem akasszuk a beülő központi hevederébe.

– 20 –


Felhasznált irodalom. Jelen írás a megnevezett alkalomból lett összeállítva a fellelhető nyomtatott és digitális (internetes) irodalom felhasználásával! Tehát nem tartom saját írásnak, de még szerkesztett műnek sem – csupán a fellelt anyagokat állítottam tematikus sorrendbe, mely anyag segédletként került felhasználásra egy gyakorlati előadáson. A felhasznált irodalomból egyes esetekben egy az egyben átemeltem a magyarázó szövegrészeket, lévén, hogy nem volt célom egy külön anyag megírása, csupán egy a sziklamászás alapvető ismereteit taglaló tematikus anyag összeállítása! 1. Beal kötélkatalógus (magyar). 2007. BEAL, 2, Rue Rabelas 38200 Vienne, France. www.beal-planet.com 2. FARKAS Péter (Szerk.) 2005. Hegymászás (magyar kiadás). Eredeti könyv: Steven M. Cox, Kris FULSAAS (Ed.) 2001. Mountaineering: Freedom of the Hills. 7th Edition. 1001 SW Klickitat Way, Suit 201, Seattle, WA 98134. ISBN: 963 218 070 4 3. GOZONY Gergő. 2005. Biztosítástechnikai elmélet – előadás jegyzet. Magyar Hegymászó Oktatói Kollégium. www.hegymaszooktatas.ini.hu 4. IDEI Csaba. 2005. A kötél – szakelmélet jegyzet. Magyar Hegymászó Oktatói Kollégium. www.hegymaszooktatas.ini.hu 5. MEGYES Árpád (Szerk.) 1996. Hegymászás. Oktatókönyv. I. rész. Magyar Hegymászó Oktatók Egyesülete. 6. Mountex termékkatalógus. 2008. Nyár. www.mountex.hu 7. SOLYMÁRI Dániel. 2004. Az aktív és passzív ékek alkalmazásának, típusainak és elhelyezésének rövid bemutatása. Magyar Hegymászó Oktatói Kollégium. www.hegymaszooktatas.ini.hu 8. www.mamut.com 9. www.petzl.com

– 21 –

Sziklamászó alapismertek. GUBACS T1-es tanfolyam, Franciabánya június 15. Összeállította: Koós Sándor

Recommend Documents