szeptembernovember septembrienoiembrie

2013-2014 szeptembernovember septembrienoiembrie

Tisztelt Színházszerető Barátaim! Tompa Gábor

rendező, vezérigazgató

fontos fejezete a színházaink között két éve kialakult, remélhetőleg tartós, előadás- és művészcserén alapuló kapcsolatnak. A Hrabal-produkció ugyanakkor része egy nagyobb, Európai Színházi Uniós projektnek is, amely a közel 100 éve kirobbant Első Világháború Közép-Kelet Európát érintő, hosszú távú, még ma is érezhető geopolitikai következményeivel foglalkozik. A második Roger Vitrac, 20. századi francia avangárd szerző műve, a Viktor, avagy a gyermekuralom, amit első ízben a szinte minden jelentős rendezőre hatást gyakorló Mester, a nagy vizionárius Antonin Artaud állított színpadra, s amit Kolozsváron a román színjátszás nagy vizionáriusa, Silviu Purcărete változatában láthatunk. Az ő visszatérése társulatunkhoz a Pantagruel Sógórnője és a Gianni Schicchi után a színház életében kiemelt esemény. A bemutatót november végére tervezzük. Októberben a Stúdióban kolozsvári magyar szerző, a városunkban aktív és kedvelt Demény Péter Bolero című darabjának ősbemutatóját láthatják, a Babeș-Bolyai Egyetem Színháztudományi Karán végzett fiatal rendezőnek, Albu Istvánnak a színpadra állításában. Ezzel folytatni szeretnénk azt a remélhetőleg hagyományteremtő sorozatunkat, amit tavaly Csipke című előadásunkkal kezdtünk el, s mely minden évadban helyet kíván biztosítani a fiatal hazai magyar alkotók munkáinak. Az évad első felében sor kerül még egy rendkívüli eseményre – legkeresettebb előadásunknak, az Andrei Șerban által rendezett és 100 teltházat eddig már megért Ványa bácsinak a felújítására, új szereposztásban. A 70. életévét szintén az idén betöltött rendező-mestert pedig külön beszélgetés keretében kérdezhetjük rendkívüli, világszínpadokon át vezető életútjáról! Az őszt további járulékos programok, találkozók, gyerekműsorok, meghívott előadások, beszélgetések, koncertek tarkítják. És a folytatásban is sok meglepetéssel szolgálunk majd az új évadban, de erről majd egy másik számban...

Sűrű színházi hetek, hónapok állnak előttünk a 2013-14-es évad őszi rajtját követően és remélem, mindenki talál majd benne kedvére való előadást, ha eljön. Mindenekelőtt a szeptemberben már látható stúdióelőadást, Johannes Von Tepl középkori moralitás-játékának korszerű adaptációját, A Földműves és a halál-t ajánlanám, amit az a Mihai Măniuțiu állított színpadra, aki pár éve sikeresen vezeti a Kolozsvári Román Nemzeti Színházat, s aki ezzel hetedik előadását jegyzi nálunk, a magyar társulatnál. Munkatársa Vava Ștefănescu, aki szintén több sikeres előadásunkban működött közre koreográfusként. Egyiket ezek közül, az Avignonban is sikerrel bemutatott Visszaszületést október elején láthatják, két év kihagyás után ismét, új szereposztásban. Az alkalmat a felújításra az október elején sorra kerülő és a Nemzeti Színházzal partnerséget vállalva szervezett III. Kolozsvári Nemzetközi Színházi Találkozások adják, mely idén a George Banu Napok alcímet kapta, hiszen e világszerte elismert színházkritikus és esszéíró 70. születésnapja szolgáltatja az idén e találkozások apropóját, s a műsor összeállításában figyelembe vettük azokat a témákat, előadásokat, melyeket az ünnepelt szívesen látna, akár újra is, ez alatt a pár nap alatt színpadjainkon. Október-november folyamán két nagyszínpadi bemutatóval rukkolunk elő – mindkettőt világhírű rendező elképzelésében. Az első Bohumil Hrabal Őfelsége pincére voltam című közismert regényének színpadi változata, melynek rendezője Michal Dočekal, a prágai Nemzeti Színház igazgatója, akinek eddig már két előadását is láthatta a kolozsvári közönség a prágai társulat vendégszereplésében. Első kolozsvári rendezése Tartsanak velünk!

Dragi prieteni iubitori de teatru! Tompa Gábor

regizor, director general

După lansarea autumnală a stagiunii 2013-2014 avem în faţă săptămâni şi luni pline de teatru, în care, sper, fiecare vizitator îşi va găsi un spectacol pe placul lui. Înainte de toate, v-aş recomanda o reprezentaţie în Sala Studio, în program din luna septembrie, o adaptare modernă a jocului de moralitate medieval scris de Johannes von Tepl, Plugarul şi moartea – în regia lui Mihai Măniuţiu care conduce cu succes, de câţiva ani Teatrul Naţional Cluj-Napoca şi care semnează cu această ocazie cel de-al şaptelea spectacol cu trupa Teatrului Maghiar. Regizorul a fost secondat de coregrafa Vava Ştefănescu, o altă colaboratoare a noastră la mai multe spectacole de succes. Unul dintre aceste spectacole, Născut pentru niciodată, care a fost prezentat şi la Avignon, va fi reluat în cursul lunii octombrie, după doi ani, într-o nouă distribuţie. Reluarea piesei are loc cu prilejul Întâlnirilor Internaţionale de la Cluj, ediția a III-a, organizat de Teatrul Naţional Cluj-Napoca în parteneriat cu teatrul nostru. Acest eveniment programat la începutul lunii octombrie, este intitulat Întâlnirile George Banu, deoarece se organizează cu ocazia celei de-a 70-a aniversări a criticului de teatru şi autor de eseuri cunoscut şi apreciat în toată lumea. În elaborarea programului am avut în vedere temele şi spectacolele pe care sărbătoritul le-ar vedea (sau chiar revedea) cu plăcere pe scenele clujene, în aceste zile festive. În lunile octombrie şi noiembrie vom avea două premiere pe scena mare a teatrului – ambele având semnătura unor regizori de renume mondial. Prima piesă este adaptarea scenică a binecunoscutului roman al lui Bohumil Hrabal, L-am servit pe regele Angliei, în regia lui Michal Dočekal, directorul Teatrului Naţional din Praga, prezent până acum cu două spectacole în faţa publicului clujean, amândouă jucate de trupa cehă. Prima sa punere în scenă la Cluj constituie un capitol important în cadrul relaţiilor noastre de schimburi de spectacole şi artişti, care a început cu doi ani în urmă şi sperăm că vor continua și pe viitor. Producţia Hrabal face parte totodată dintr-un proiect major al Uniunii

Teatrelor din Europa, dedicat Primului Război Mondial izbucnit cu aproape 100 ani în urmă şi a consecinţelor geopolitice asupra Europei Centrale şi de Est, care se fac simţite și azi. A doua piesă va fi o creaţie din secolul XX al autorului de avangardă francez, Roger Vitrac: Victor sau copiii la putere, pusă în scenă pentru prima oară de un regizor care i-a influenţat pe aproape toţi regizorii de marcă: vizionarul Antonin Artaud – iar versiunea de la Cluj va fi regizată de un vizionar al scenei româneşti, Silviu Purcărete. Revenirea lui la Teatrul Maghiar după Cumnata lui Pantagruel şi Gianni Schicchi înseamnă un eveniment de excepţie în viaţa instituţiei. Premiera este prevăzută pentru finalul lunii noiembrie. În octombrie, în Sala Studio va avea loc premiera absolută a unei piese semnate de Péter Demény, autor maghiar, foarte activ şi apreciat de publicul din Cluj. Piesa intitulată Bolero va fi pusă în scenă de István Albu, tânăr regizor absolvent al Facultăţii de Teatru a Universităţii Babeş-Bolyai. Reprezentaţia se înscrie într-o serie care ne dorim să devină tradiţie, şi anume prezentarea în fiecare stagiune a unor lucrări semnate de tineri autori maghiari autohtoni, o serie începută anul trecut cu piesa intitulată Dantelă. În prima jumătate a stagiunii va avea loc încă un eveniment excepţional: reluarea într-o distribuţie nouă a celui mai apreciat spectacol al nostru, Unchiul Vania în regia lui Andrei Şerban, care se poate mândri deja cu 100 de săli pline. Maestrul, care a împlinit şi el anul acesta 70 de ani, va putea fi întâlnit cu ocazia unui dialog dedicat carierei sale excepţionale pe marile scene ale lumii. Va fi o toamnă îmbogăţită de numeroase programe conexe, întâlniri, programe pentru copii, spectacole invitate, dialoguri şi concerte. Iar în lunile ce vor urma, veţi avea parte de surprize, despre care vă vom vorbi într-un număr viitor... Vă invităm să ne fiţi alături!

Stagiunea 2013-2014-es évad Bemutatóink | Premiere Johannes von Tepl

A földműves és a halál Plugarul și moartea r: Mihai MĂNIUŢIU Bohumil Hrabal

Őfelsége pincére voltam L-am servit pe regele Angliei r: Michal DOČEKAL Demény Péter

Bolero

r: ALBU István Roger Vitrac

Viktor, avagy a gyermekuralom Victor sau copiii la putere r: Silviu PURCĂRETE Miroslav Krleža

Léda Leda

r: Robert RAPONJA A.I. Vvegyenszkij

Ivanovék karácsonya Brad de Crăciun la familia Ivanov r: URBÁN András

Stephen Sondheim

Sweeney Todd

r: Dragoș GALGOŢIU

Caravaggio

r: Robert WOODRUFF Stephanie Robinson & Theodore Shank

Serena in X-tremis r: ALBU István

Járulékos programok Evenimente conexe csütörtök, október 17 / joi, 17 octombrie 20.00 – Stúdióterem Beszélgetés Vörös Istvánnal, az Őfelsége pincére voltam színpadi adaptációjának fordítójával. Vörös Istvánnal beszélget Karácsonyi Zsolt 20.00 – Sala Studio Dialog cu Vörös István, traducătorul adaptării scenice a romanului L-am servit pe regele Angliei. Moderator: Zsolt Karácsonyi hétfő, november 11 / luni, 11 noiembrie 19.00 – Stúdióterem Szabédi László: Férj karrier – felolvasószínház, ősbemutató György Péter: Állatkert Kolozsváron – Képzelt Erdély könyvbemutató a szerző jelenlétében 19.00 – Sala Studio László Szabédi: Cariera unui soţ – teatru lectură Péter György: Zoo la Cluj – Ardealul închipuit lansare de carte în prezenţa autorului kedd, november 26 / marți, 26 noiembrie 20.00 – Stúdióterem Esterházy Péter: Én vagyok a Te felolvasószínház a szerző jelenlétében 20.00 – Sala Studio Péter Esterházy: Eu sunt Tu – teatru lectură în prezenţa autorului csütörtök, november 28 / joi, 28 noiembrie 20.00 – Stúdióterem Vlad Mugur díjasok I. – beszélgetés Silviu Purcărete rendezővel és Vasile Șirli zeneszerzővel 20.00 – Sala Studio Premiații Vlad Mugur I. – dialog cu regizorul Silviu Purcărete și compozitorul Vasile Șirli

A FÖLDMŰVES ÉS A HALÁL PLUGARUL ŞI MOARTEA

A híres tévésztár és producer, a mindig rejtélyes K., számos tévécsatorna tulajdonosa – K PLUS, K MINUS, K DISCOVERY, K MUSIC, K SPORT és K NEWS – elhatározta, hogy Johannes von Tepl szövege alapján készít műsort A földműves és a halál címmel. Szeretve szeretett felesége hirtelen halála miatt jutott arra az elhatározásra, hogy szokatlan módon egy XV. századi szerző írására építse a műsorát. A show után a nagy sztár K. eldönti, hogy öngyilkosságot követ el vagy sem. Faimosul star și producător TV – enigmaticul K –, deținător al canalelor de televiziune K PLUS, K MINUS, K DISCOVERY, K MUSIC, K SPORT și K NEWS, a decis să facă un spectacol după textul unui autor din secolul XV, Johannes von Tepl, intitulat Plugarul și Moartea. Pierderea pe care a suferit-o, moartea iubitei lui soții, l-a determinat să producă acest spectacol. La capătul lui, el va lua decizia dacă o să-și urmeze sau nu în moarte preaiubita soție. Színpadra alkalmazta / Adaptarea scenică: Mihai Măniuţiu Fordította / Traducerea în limba maghiară: Visky András Dalszövegek / Versuri: Jónás Tamás,Visky András A tévéshow-előadásban fellépnek: Spectacolul-show este realizat cu actorii: K showman / Marele K: DIMÉNY ÁRON A Halál ceremóniamestere / Maestrul de ceremonii al Morţii: VÁTA LORÁND Lerongyolódott Halál, a Halál high style alakmása / Moartea Jerpelită, Figură high style a Morții: GYÖRGYJAKAB ENIKŐ A Halál high style alakmása / Figură high style a Morţii: KATÓ EMŐKE A Halál high style alakmása / Figură high style a Morţii: VINDIS ANDREA A beszélő néma Halál / Moartea mută care vorbeşte: KÉZDI IMOLA Feslett,Vaksi Halál, Halál Árnyéka / Moartea deşucheată, Chioară, Umbra Morţii: ALBERT CSILLA Bizánci, Korzikai Halál, Szabadságos Halál / Moartea în vacanță, Bizantină, Corsicană: FARKAS LORÁND Elegáns, Bizánci Halál / Moartea elegantă, Bizantină: SINKÓ FERENC Lelkes, Kielégült Halál / Moartea entuziastă, Satisfăcută: VARGA CSILLA Mord, Bizánci, Korzikai Halál / Moartea posacă, Bizantină, Corsicană: ORBÁN ATTILA Akrobata Halál / Moartea acrobată: CSUTAK RÉKA Tréfás Halál / Moartea glumeaţă: VIOLA GÁBOR Beképzelt Halál / Moartea ţâfnoasă: LACZÓ JÚLIA Félénk Halál / Moartea timidă: KÁNTOR MELINDA Mozgékony Halál, Halál árnyéka / Moartea agilă, Umbra Morţii: SIGMOND RITA Elbűvölő, Bizánci, Korzikai Halál / Moartea plină de farmec, Bizantină, Corsicană: MAROSÁN CSABA Angyalarcú Halál, Halál árnyéka / Moartea cu chip de înger, Umbra Morţii: IMRE ÉVA Kameraman, Beatboxer / Cameraman, Beatboxer: BALLA SZABOLCS

Rendező / Regia: MIHAI MĂNIUŢIU Díszlet- és jelmeztervező / Scenografia: ADRIAN DAMIAN Koreográfus / Coregrafia: VAVA ŞTEFĂNESCU Zeneszerző / Muzica: ŞERBAN URSACHI Dramaturg / Dramaturgia: VISKY ANDRÁS Ügyelő / Regia tehnică: NAGY YVONNE

BEMUTATÓ IDŐPONTJA: 2013. október 4. DATA PREMIEREI: 4 octombrie 2013

MIRELA SANDU ÎN DIALOG CU CREATORII SPECTACOLULUI PLUGARUL ȘI MOARTEA

„Un cor alcătuit din solişti este un cor adevărat” Mihai Măniuțiu

Mirela Sandu: Aţi pus în scenă la Teatrul Maghiar şapte spectacole. Ce credeţi că au actorii săi special în modul de lucru cu regizorul? Mihai Măniuţiu.: Pe lângă că sunt foarte talentaţi, calitatea lor numărul unu este că au capacitatea de a fi solişti şi când sunt în cor. Pentru că numai un cor alcătuit din solişti este un cor adevărat. Când spun că ei sunt solişti, spun că au conştiinţa şi valoarea solistului şi, în acelaşi timp, capacitatea de a fi doar membri ai corului, dar cu talentul şi energia solistului. Asta este cea mai mare calitate a lor. În Cântarea cântărilor după Carl Gustav Jung exista un rol principal şi toţi ceilalţi erau în cor. Iar în cor aveam toate vedetele teatrului, actori de rol principal. Nu ştiu în câte teatre, cu excepţia Teatrului Naţional din Cluj, e posibil aşa ceva. Apoi au această abilitate de a fi ridicători la plasă, nu numai marcatori. E ca în volei, unii ridică la plasă, alţii marchează. Ei ştiu să ridice la plasă şi să marcheze doar atunci când sunt siguri de lovitură. Sunt foarte atenţi unii la alţii, ştiu cum să-şi servească partenerul astfel încât el să ajungă să marcheze. Paradoxal, ce vezi de multe ori, este cât de bun este ridicătorul la plasă. Asta înseamnă că rolul de ridicător la plasă nu e deloc lipsit de satisfacţii. A ridica la plasă, dacă o faci sincer și profesionist, îți poate da strălucirea vedetei. Majoritatea actorilor Teatrului Maghiar de Stat Cluj au acest tip de antrenament şi de generozitate profesională. În acelaşi timp, îmi dau impresia de trupă foarte solidară. Chiar dacă se disting uneori prin solitudine, au capacitatea de a fi solidari, iar asta face ca ei să se constituie ca una dintre cele mai importante trupe din țară.

M.S.: Acum aţi montat Plugarul şi moartea de Johannes von Tepl. Un spectacol dificil... M.M.: Bazându-mă pe calităţile acestea, am ştiut ce să le cer şi că ei vor fi dispuşi să mă urmeze. Am avut audiţii muzicale, le-am spus despre ce este vorba, toţi au vrut să facă parte din distribuţie. Ştiam cât de buni improvizatori sunt şi cât de bine evoluează pe muzică. A fost o bucurie, o plăcere, să lucrez cu ei. De obicei, în cazul unui muzical, compozitorul vine cu partiturile, cu negativul cântecelor, apoi se exersează și se învaţă cântecele. Aici a fost invers: compozitorul a creat muzica în funcție de improvizațiile muzicale ale actorilor. Asta a fost posibil pentru că trupa Teatrului Maghiar e una superdotată pentru muzică. M.S.: De ce ar veni un spectator la Plugarul şi moartea? M.M.: Când vorbim de ce ar veni un spectator, trebuie să ştim, aşa cum au scris teoreticienii, că nu există public, ci publicuri. Şi în publicuri, câţi spectatori, cam atâtea unghiuri. Din unghiul meu de vedere, ar veni pentru că Plugarul și moartea este un spectacol pe o temă foarte gravă, spectacol care nu se fereşte să trateze tema terifiantă a morţii cu mijloacele divertismentului. Fac parte dintre regizorii care nu evită filonul divertismental al teatrului, şi cred că acesta este un suport pentru creaţie şi un lucru pe care îl datorăm publicului.

„Cabaret macabru” Adrian Damian

Mirela Sandu: Cum ai gândit tu, ca scenograf, spectacolul? Adrian Damian: Deși Johannes von Tepl a scris acest text la începutul secolului XV, dialogul dintre „Plugar” şi Moarte, construit ca o succesiune de monologuri, ne impresionează și astăzi prin tragismul lamentaţiei şi poezia discursului. Conceptul lui Mihai Măniuţiu, pe care am încercat să-l materializez, are la bază ideea unu show de televiziune. În urma pierderii soţiei, faimosul star de televiziune, Marele K, organizează acest show TV la sfârşitul căruia va lua decizia dacă se va sinucide sau nu. Tot spectacolul este construit prin prisma subiectivă a acestui personaj ce regizează răspunsurile morţii (prin actorii care interpretează moartea). Iar aceste răspunsuri devin atât groteşti cât şi comice, tragice sau de o sinceritate dezarmantă. Ca scenograf, am încercat să caut platoul ideal pentru susţinerea acestui concept. M.S.: De ce personajul central nu îşi spune numele adevărat şi se autointitulează Marele K? A.D.: Kafka îşi semna lucrările K. Lucru pe care l-au preluat ulterior mai mulţi autori. Am considerat mai potrivită absenţa dezvăluirii numelui personajului principal. Ar putea fi numele oricui, căci toată lumea se confruntă mai devreme sau mai târziu cu problema prin care trece el. M.S.: Cum ai ajuns la această idee de decor? A.D.: Ideea de la care am plecat a fost că studioul se construieşte special pentru această emisiune, care se întâmplă o singură dată. De aici opţiunile cromatice. Evident că am încercat să aduc totul în zona televiziunii şi am folosit acel negru foarte glossy. Apoi, verdele, acea nuanţă de verde conţine stranietatea macabră pe care o

doream. Are ceva ce mă atrage mult. Femeile în verde, ca personaj, tot de acolo pleacă, ele fiind reprezentări ale morţii. M.S.: Apropo de femei şi de costumele lor. Cum ai ajuns de la zona glossy la grotesc? A.D.: Toate rochiile sunt din pene. Miza a fost să găsim o îmbinare între glamour şi grotesc. Şi aceasta a fost soluţia pe care am găsit-o. Ele sunt un soi de dive macabre. M.S.: Partea muzicală a fost de la început? A.D.: Da. În momentul în care domnul Măniuţiu a elaborat acest concept de spectacol, ştia că vrea să facă un musical atipic. Componenta muzicală reprezintă optzeci la sută din text. Şerban Ursachi a compus o serie de teme muzicale pe care le-a dezvoltat împreună cu actorii, oferindu-le o mare libertate de creaţie. M.S.: Adică ei au improvizat? A.D.: În mare parte, liniile melodice pe care le cântă sunt propuse de ei pe temele muzicale compuse de Ian (Șerban Ursachi n.r.). Au lucrat foarte bine împreună. M.S.: Care este sensul proiecţiilor din timpul spectacolului? A.D.: Ele vin să sublinieze diferenţele care apar între percepţia subiectivă şi cea reală a acţiunii. Pe wallscreenul din decor sunt proiectate imagini live captate de trei camere. Am lucrat foarte atent pe decupaje şi încadrare pentru a evidenţia diferenţele dintre ceea ce se întâmplă de fapt şi ceea ce e destinat „telespectatorilor”. În anumite situaţii, ele vin să camufleze prin pauză publicitară ceea ce nu ar trebui difuzat. De fapt, modul în care cele două limbaje se combină are o puternică forţă expresivă. În timp ce pe platou personajul principal trece printr-o criză, putem vedea pe ecrane reclame la o destinaţie turistică – Fayum, locul unde s-au păstrat cele mai frumoase portrete de mumii.

M.S.: De ce ar interesa astăzi un spectator de 20 de ani acest gen de spectacol? A.D.: Tema pe care ne-o propune este la fel de importantă şi pentru spectatorii de 20 de ani şi pentru cei de 80 de ani. Moartea e universală şi nu se demodează. Iar forma în care am exploatat dialogul şi temele din text, acest musical atipic, acest cabaret macabru conturează un spectacol dinamic în care metafizica dansează cu entertainmentul.

M.S.: Ce crezi că au special actorii de la Teatrul Maghiar faţă de alţii? A.D.: Cred că un tip de disciplină şi de profesionism foarte special. Iar asta cumulat cu talentul şi tehnica fiecăruia creează o trupă extraordinară. E impresionant felul în care lucrează împreună şi generozitatea cu care se ajută reciproc, mai ales că fiecare dintre ei e o personalitate puternică, distinctă şi foarte interesantă.

M.S.: Dar au apărut acele discuţii tipice pe care actorii le poartă cu scenograful că nu le place peruca, costumul? M.S.: Cum ţi s-a părut publicul de la primele reprezentaţii? A.D.: Nu au fost „acele discuţii”. Bineînţeles că au avut păreri şi A.D.: Cred că le-a plăcut. I-am simţit tot timpul foarte prezenţi şi sugestii dar acestea au fost întemeiate şi inspirante. M-am simţit atenţi. Spectacolul are un tip special de densitate ce se creează prin foarte bine lucrând atât cu ei cât şi cu tot personalul tehnic ce a dat combinarea mijloacelor contrastante de exprimare a formei şi dovadă de mult profesionalism. sensului. Şi asta cred că e foarte atractiv pentru public.

„E o plăcere să lucrez cu actori atât de buni.” Vava Ștefănescu

Mirela Sandu: Eşti la a şasea colaborare cu Teatrul Maghiar. Ai lucrat cu regizori precum Mihai Măniuţiu, Gábor Tompa, Robert Raponja, David Zinder. Ce te-a făcut să revii de fiecare dată? Vava Ştefănescu: Ideal este ca, pe parcursul carierei profesionale, să nu faci numai un singur lucru. Eu fac coregrafie de teatru, spectacole de dans, instalaţii. Îmi place să combin discursurile artistice. La Teatrul Maghiar am venit cu Mihai Măniuţiu pentru Faust de Christopher Marlowe. Atunci am început să îi cunosc pe actori şi să descopăr trupa. La a doua colaborare m-am convins că sunt cei mai buni din ţară. Sigur că iubesc şi trupa de la Teatrul Naţional din Cluj, dar aici m-a impresionat nivelul de profesionalism şi disciplina în profesie. Apreciez faptul că actorii nu sunt leneşi, din contră, le place să fie provocaţi şi să se lucreze. Îmi aduc aminte de Zsolt Bogdán care la Woyzeck de Georg Büchner nu ne-a lăsat până nu ne-a arătat cât mai multe variante de rezolvare a unei scene. Sunt cu toţii devotaţi meseriei, ceea ce e mare lucru. E o plăcere să lucrezi cu actori atât de buni. Te provoacă şi te obligă să nu laşi ştacheta. În ciuda diferenţei de limbă, există un dialog continuu. Sunt foarte creativi şi stăpânesc foarte bine anumite resorturi creative. Am fost îndrăgostită pe rând de Miklós Bács, Zsolt Bogdán, András Hatházi, Imola Kézdi, Ferenc Sinkó şi de toţi ceilalţi.

M.S.: Cum lucrezi cu actorii? În afara repetiţiilor aveţi şi antrenamente speciale? V.Ş.: Depinde de spectacol. La Născut pentru niciodată de András  Visky, Tompa era plecat şi mi-a zis câteva lucruri pe care le urmăreşte în spectacol, după care am făcut un workshop timp de o săptămână, unde am făcut diverse fragmente, bucăţi-cheie din spectacol. În final, el a luat cam nouăzeci la sută din ceea ce am făcut. La începutul repetiţiilor făceam cu ei o încălzire specială. Era foarte important să facem asta pentru că în spectacol e o mişcare unitară şi atunci antrenamentul trebuie să fie comun. În cazul Plugarului, această mişcare este diferită de la actor la actor, sunt numai două fragmente coregrafice pentru ansamblu. Asta nu cred că necesită un antrenament special înainte de repetiţie. Eu lucrez foarte mult pe improvizaţie, un fel de căutarea a stării corpului. Mă interesează mult mai mult ce nu ştiu actorii respectivi decât ce pot eu să le spun să facă. În teatru nu ţintim să formăm dansatori, ci actori care să se mişte foarte bine. Îmi doresc să fac să iasă la iveală ideile, să atac rezervele la care nu ne raportăm de obicei, să le conştientizăm şi să le plasăm în context.

M.S.: Ce are special, din punctul tău de vedere, spectacolul Plugarul şi moartea de Johannes von Tepl? V.Ş.: Mi-a fost întotdeauna frică de teatrul de revistă, eram inhibată de asta. Întâmplarea a făcut ca Mihai Măniuţiu să-mi propună să fac cu el alte două musicaluri. Aşa mi-a antrenat mintea. Nu cred că pot să fac show de televiziune, pentru că are nişte reguli speciale, construcţia e diferită. Aici se pune problema nu numai a mişcării ansamblului, ci este şi filmat live. Trebuie să joci pentru camere, trebuie să ştii ce vede fiecare cameră. M-a ajutat faptul că am lucrat doi ani în televiziune şi am fost regizor de emisiune. A fost ca o săritură de pe trambulină. Din fericire, am avut siguranţa scenariului şi a regizorului. Apoi, e mult mai uşor atunci când actorii îţi vin în întâmpinare. M.S.: Spuneai că s-a lucrat foarte mult pe improvizaţie. Ce teme le-aţi propus actorilor? V.Ş.: Improvizaţia a fost în primul rând legată de muzică. În cazul musicalului, coregrafia este subordonată muzicii şi regiei. A trebuit să aştept întâi să-şi asume foarte bine cântecele şi apoi să construiesc în funcţie de o anumită idee. De multe ori, s-a întâmplat ca ei cântând să se şi mişte şi astfel s-a construit un moment. Cu Enikő Györgyjakab am lucrat de mai multe ori. Are un corp extraordinar, iar pe lângă faptul că e o bună actriţă e şi un dansator foarte bun. Personajul pe care îl interpretează ea în Plugarul a pornit de la o imagine a lui Mihai Măniuţiu cu mine. El ar fi vrut să dansez eu în acest spectacol, dar nu am acceptat pentru că mi-ar fi fost foarte greu să vin să joc la Cluj. Atunci am creat personajul ei după felul în care sunt eu, transmisia a fost mai subtilă şi mai intimă. Aşa ne-am apropiat mai mult. Foarte bine am lucrat şi cu Csilla Albert. Apoi, foarte interesant a fost şi lucrul cu cele trei personaje, doamnele în verde (Emőke Kató, Andrea Vindis, Enikő Györgyjakab), care au mai multe apariţii vocale. Mişcările au fost dictate de genul şi mesajul cântecului respectiv, de costum şi de raportul lor cu personajul principal. Una dintre scenele lor vreau s-o filmez şi să mă uit la ea din când în când. Coregrafia este foarte simplă, dar costumele, apariţia lor, muzica, modul în care se mişcă fac ca momentul să fie foarte emoţionant. Sper să placă şi publicului. Transcriere: Bíró Árpád Levente

BOHUMIL HRABAL

ŐFELSÉGE PINCÉRE VOLTAM L-AM SERVIT PE REGELE ANGLIEI

Pincérnő, Jaruška az Édenből, Lebensborn lány, Az SSM tagja / Chelneriţă, Jaruška din Eden, Fată Lebensborn, Membru SSM: VINDIS ANDREA Pincérnő, Prostituált, Gépírónő, Lebensborn lány, Lány az Orion-Maršner csokoládégyárból / Chelneriţă, Prostituată, Dactilografă, Fată Lebensborn, Fată de la fabrica de ciocolată Orion Maršner: IMRE ÉVA Szereplők / Cu: A Nemzeti Bank elnöke, Walden úr, kereskedő / Jan Díte: BOGDÁN ZSOLT Preşedintele Băncii Naţionale, Domnul Walden, negustor: VIOLA GÁBOR Líza Papanek, a felesége / soţia lui: GYÖRGYJAKAB ENIKŐ Abesszínia minisztere, SS orvos, Az LM tagja / Zdeněk, a barátja / prietenul lui: DIMÉNY ÁRON Ministrul Abisiniei, Doctor SS, Membru LM: SINKÓ FERENC Jiřina Štěpničková, színésznő és énekesnő / Titkár, A hadsereg generálisa, Német katona, Az LM tagja / Secretar, General Jiřina Štěpničková, actriţă şi cântăreaţă: KATÓ EMŐKE al armatei, Soldat german, Membru LM: BUZÁSI ANDRÁS Skřivánek úr, főpincér, Gestapo / Pincér, Német katona, Az LM tagja / Chelner, Soldat german, Membru LM: Domnul Skřivánek, chelner, Gestapo:VÁTA LORÁND BODOLAI BALÁZS Abesszínia császára, A Cseh Köztársaság elnöke, A francia irodalom Pincér, SS tiszt / Chelner, Ofiţer SS: BALLA SZABOLCS professzora / Împăratul Abisiniei, Preşedintele Republicii Cehe, Profesor de Segédpincér, Német katona / Garçon, Soldat german: MAROSÁN CSABA literatură franceză: BIRÓ JÓZSEF Brandejs úr, hoteltulajdonos, A népi milícia (LM) tagja / Domnul Brandejs, Rendező / Regia: MICHAL DOČEKAL proprietar de hotel, Membrul miliţiei poporului (LM): ORBÁN ATTILA Külügyminiszter, Šroubek úr, hoteltulajdonos, Acélember / Secretar de stat, Dramaturg / Dramaturgia: VAJNA NOÉMI Domnul Šroubek, proprietar de hotel, Omul de oţel: BÁCS MIKLÓS A rendező munkatársa / Asistent de regie: SZABÓ G. LÁSZLÓ Nagykövet, Tichota úr, kerekesszékes hoteltulajdonos, Gestapo / Díszlettervező / Decorul: MARTIN CHOCHOLOUŠEK Ambasador, Domnul Tichota, proprietar de hotel în scaun cu rotile, Jelmeztervező / Costumele: CARMENCITA BROJBOIU Gestapo: MOLNÁR LEVENTE Zeneszerző / Muzica: IVAN ACHER A császár felesége, Pincérnő, SS ápolónő, A Kommunista Ifjúsági Egyesület Színpadi mozgás / Mişcarea scenică: SINKÓ FERENC (SSM) tagja / Soţia împăratului, Chelneriţă, Asistentă SS, Membră a Uniunii Ügyelő / Regia tehnică: NAGY YVONNE Tineretului Comunist (SSM):VARGA CSILLA Pincérnő, Prostituált, Gépírónő, Lebensborn lány, Az SSM tagja / Chelneriţă, BEMUTATÓ IDŐPONTJA: 2013. október 16. Prostituată, Dactilografă, Fată Lebensborn, Membru SSM: ALBERT CSILLA DATA PREMIEREI: 16 octombrie 2013 Adaptarea scenică de David Jarab színpadi adaptációja Fordította / Traducerea în limba maghiară: Vörös István A dalszövegeket fordította / Traducerea versurilor în limba maghiară: Szabó G. László

Michal Dočekal Előadásunk végén a Professzor Robert Desnos egyik verséből idéz, amelyben a Lány találkozik a Bikával. Aki beszél franciául, és vannak bizonyos ismeretei a görög mitológiából, érti az utalást Európa Zeusz általi elrablására. Csakhogy a francia és a klasszikus görög nyelv már teljesen eltűnt az európai műveltség palettájáról. Erről ír Bohumil Hrabal is. Európa elrablásáról, a múlt századi „régi világ” eltűnéséről. Az életről ír az elmúlás korában. MI VAGYUNK AZ UTOLSÓ RÓMAIAK. Arról a korról ír, amelynek a jelszava az lett: Pusztuljon a régi, romlott világ! Foghíjak című fiktív önéletrajzi regényében van egy rész, amelyben a szerző a Rokytka nevű libeni folyócska partján (az irodalmi életből való száműzetése idején élt ott, Prága peremén) feldarabolt bútorokból rak tüzet. Ezeket a bútorokat a forradalmárok dobálták ki az utcára az „egykori emberek” lakásaiból (találó kifejezés ez az orosz bolsevikokra). Tisztító ereje is van ennek a tűznek, bár a szerző tudja, hogy saját világa romjai, maradványai mellett melegszik, hiszen ő maga is mesteri kezek által létrehozott polgári ágyban született. Sokak sorsa ez: döbbenten nézni az alexandriai könyvtár megsemmisülését, közben melegedni a tüze mellett. Ebből az élményből született Bulgakov híres mondása: A kéziratok nem égnek el! Hrabal Európa elmúlásáról, egy letűnt korról ír, de nem ez vár mindenre és mindenkire, az elmúlás és a halál? Nem a vég árnyékában élt élet lehetőségeiről olvasunk nála? Jan Díte története az én megítélésem szerint nemcsak Európa huszadik századának sajátos metaforája, hanem korunk európai emberének vallomása is egzisztenciális helyzetéről.

La sfârşitul spectacolului, Profesorul citează dintr-un poem al lui Robert Desnos, unde Fata se întâlnește cu Taurul. Cei care vorbesc limba franceză şi au anumite cunoștinţe de mitologie greacă înţeleg aluzia făcută de autor la răpirea Europei de către Zeus. Însă, limba franceză şi limba clasică greacă au dispărut deja de pe paleta culturii europene. Despre același lucru scrie şi Bohumil Hrabal. Despre răpirea Europei și dispariția lumii secolului trecut. Scrie despre viață într-o eră a trecerii. NOI SUNTEM ULTIMII ROMANI. Consemnează despre era a cărei motto a devenit: Să piară lumea veche şi stricată! În romanul său pseudoautobiografic, Proluky (Locuri virane), există un moment în care autorul stă pe marginea râului Rokytka – unde trăia pe vremea exilului său din viaţa literară, la marginea oraşului Praga – şi face focul din mobilele aruncate. Acest foc are un rol purificator, însă autorul este conştient de faptul că se încălzeşte la rămășiţele propriei lumi; şi el s-a născut într-un pat burghez făcut de mâini de meşteşugari. Aceasta este soarta multora: să se uite şocaţi cum se spulberă biblioteca alexandrină în timp ce se încălzesc la flăcările ei. Tot din această experienţă s-a născut faimoasa propoziţie a lui Bulgakov: „Manuscrisele nu se ard!” Hrabal scrie despre dispariţia unei lumi ideale, o Europă a începutului de secol XX a cărei echilibru este sfărâmat de istorie. Dar nu asta ne așteaptă pe toţi, la capăt de drum? Frângere către moarte? Oare Hrabal nu vrea să vorbească, în fapt, despre viaţa trăită la umbra sfârşitului? Dincolo de metafora fluidă şi diafană a sfârşitului unei Europe de secol XX, povestea lui Jan Díte este şi o confesiune existenţialistă a omului contemporan ce priveşte cu zâmbet amar către trecut.

MICHAL DOČEKAL rendező, a prágai Nemzeti Színház művészeti igazgatója Michal Dočekal már középiskolai tanulmányai idején színészként és rendezőként dolgozott a prágai Rubín Színház A Stúdiójában. 1985 és 1991 között rendezést tanult a prágai Színművészeti Akadémián, és időközben fél évet vendéghallgatóként Londonban töltött. 1991 és 1994 között a Kaspar Színházi Társaság rendezője, 1994 és 2002 között a prágai Komédia Színház igazgatója volt, amely az ő vezetése idején, 1996-ban elnyerte az Év Színháza díjat. Egyik legendás rendezése Christopher Marlowe Doctor Faustusa, amelyet 2001-ben egy prágai metróállomáson vitt színre. 2002-től a prágai Nemzeti Színház művészeti igazgatója, ahol rendezőként is dolgozik – jelenleg hat előadása van műsoron, köztük az Egy őrült nap, avagy Figaro házassága, amelyet az Interferenciák 2012 fesztiválon láthatott a kolozsvári közönség, valamint a Godot-ra várva. Több előadást rendezett Szlovákiában, 2010-ben pedig a budapesti Vígszínházban állította színpadra Hadar Galron izraeli drámaíró Mikve című darabját. 2012-ben a szintén Vígszínháznál rendezett Bertolt Brecht Jóembert keresünk című produkcióját a Pécsi Országos Színházi Fesztiválon a Legjobb előadás díjával tűntették ki. Dočekal számos szakmai díj és elismerés mellett elnyerte a Cseh Irodalmi Alapítvány díját, az Ennio Flaiano Díjat, a Josef Balvín Díjat, a Theatre Newspaper Díjat, 2011-ben pedig az Európai Színházi Unió (UTE) igazgatótanácsának tagjává választották. MICHAL DOČEKAL regizor, director artistic al Teatrului Naţional din Praga Încă din timpul liceului, Michal Dočekal a jucat şi regizat la Studioul A al Teatrului Rubín din Praga. Între anii 1985-1991, a studiat regia de teatru la Facultatea de Teatru a Academiei de Artă Teatrală din Praga. În această perioadă, timp de şase luni a studiat şi la Londra. Între anii 1991 şi 1994 a lucrat ca regizor la Kašpar Theatre Society, iar în perioada 1994-2002 a fost director artistic al Divadlo Komedie – Teatrul de Comedie (Teatrul Anului în 1996). O piatră de hotar în cariera sa de regizor a fost montarea, în anul 2001, a spectacolului Tragica istorie a doctorului Faust de Christopher Marlowe, într-o staţie de metrou din Praga. În anul 2002 a fost numit director artistic al Teatrului Naţional din Praga. În prezent, din repertoriul teatrului fac parte spectacolele sale, Aşteptându-l pe Godot de Samuel Beckett şi O zi nebună sau nunta lui Figaro de Beaumarchais care s-a jucat la Cluj în cadrul Festivalului Internaţional de Teatru INTERFERENŢE 2012. A regizat mai multe spectacole în Slovacia şi Ungaria, printre care spectacolul Omul cel bun din Sâciuan de Bertolt Brecht, regizat la Vígszínház din Budapesta a fost distins cu Premiul pentru cel mai bun spectacol la Festivalul Național de Teatru din Pécs, Ungaria. Printre numeroasele premii a fost distins cu Premiul Fondului Literar Ceh, Premiul Ennio Flaiano, Premiul Josef Balvín, premiul Theatre Newspaper, iar în 2011 a fost ales membru al Comitetului Director al Uniunii Teatrelor din Europa (UTE).

MARTIN CHOCHOLOUŠEK díszlettervező

MARTIN CHOCHOLOUŠEK scenograf

Prágai díszlet- és jelmeztervező, építész. Tanulmányait a prágai DAMU Előadóművészeti Akadémián végezte, ahol díszlettervezést tanult. Gyakran dolgozik Svédországban, ahol olyan színházi és operaelődások díszleteit készítette, mint: Puccini: Turandot (Göteborgi Opera), Andrew Lloyd Webber: Sunset Boulevard (Wermlandi Opera), Victor Hugo: A nyomorultak, Claude-Michel Schönberg: Miss Saigon (Malmöi Opera), William Shakespeare: Szentivánéji álom (Jönköping), Tim Rice - Andrew Lloyd Webber: Jesus Christ Superstar (Stockholm). Csehországban több, mint 100 díszlet- és jelmezterv kötődik a nevéhez, melyeket többnyire a Prágai Nemzeti Színház előadásaiban hozott létre. A filmiparban is dolgozik, mint díszlettervező, többek közt a Karamazov testvérek című 2008-as, Oscar-díjra jelölt cseh film díszletét is ő tervezte. Az elmúlt 10 évben a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál építésztervezője. Ezenkívül dolgozott már Lengyelországban, Németországban, Szlovákiában, Franciaországban, Magyarországon és 2005-ben a legjobb cseh díszlettervezőnek járó díjjal tűntették ki.

Scenograf și arhitect, din Praga. A studiat scenografia la Academia de Artele Spectacolului DAMU din Praga. Lucrează des în Suedia, unde a creat scenografia unor spectacole de teatru și de operă, cum ar fi: Turandot de Puccini (Opera din Göteborg), Sunset Boulevard de Andrew Lloyd Webber (Opera din Wermland), Mizerabilii de Victor Hugo, Miss Saigon de Claude-Michel Schönberg (Opera din Malmö), Visul unei nopți de vară de William Shakespeare (Jönköping), Jesus Christ Superstar de Tim Rice - Andrew Lloyd Webber (Stockholm). În Cehia a realizat scenografia a peste 100 de spectacole, majoritatea la Teatrul Național din Praga. Lucrează și în film, el a creat printre altele, scenografia filmului ceh Frații Karamazov, nominalizat la Premiul Oscar în anul 2008. În ultimii zece ani, lucrează în calitate de arhitect pentru Festivalul Internațional de Film Karlovy Vary. A mai lucrat în Polonia, Germania, Slovacia, Franța, Ungaria, iar în 2005 a primit Premiul pentru cel mai bun scenograf din Cehia.

SZABÓ G. LÁSZLÓ a rendező munkatársa

SZABÓ LÁSZLÓ G. asistent de regie

Újságíró, tolmács, műfordító. Pozsony, Budapest, Prága, Varsó és Moszkva színházai után először dolgozott Kolozsváron. Legutóbbi interjúkötete Körhintamenet – Beszédes könyv Törőcsik Marival címmel jelent meg a Kalligram Kiadó gondozásában. Michal Dočekallal korábban a Vígszínháznál dolgozott.

Jurnalist, translator şi traducător. După ce a lucrat cu teatrele din Bratislava, Budapesta, Praga,Varşovia şi Moscova, acum este pentru prima oară la Cluj. Cel mai recent volum de interviuri al său, intitulat Körhintamenet – Beszédes könyv Törőcsik Marival, a fost publicat de Editura Kalligram. Alături de regizorul Michal Dočekal a mai lucrat la Teatrul Vígszínház din Budapesta.

IVAN ACHER (sz. 1973) zenész, zeneszerző, az elektronikus zene világában, ezen belül a rock és a dzsessz műfajában alkot, felhasználva a kortárs és a klasszikus zene elemeit is. A libereci Műszaki Egyetemen textiltervezést tanult, dolgozott mérésadat-rögzítőként, asztalosként, vízvezeték és gázszerelőként, illetve hangmérnökként egy lemezstúdiónál. Szerzője és előadója a VRRM Vladimir Honey & Autopilote Paul Fajta projektnek, folyamatosan koncertezik a NUO dzsessz-zenekarral. 2002-től tagja az Agon zenekarnak is, műveik közül ő szerezte a következőket: St.Vitus Dance (Táncszvit rangidősöknek, 2002), Sur la terre il y a (vonósnégyesre, 2003), a PentAgon (gyermekdalok három samplerre és kis költségvetésű zenekarra, 2004 ), Reed (marionett balett szvit, 2005), DG 2006 (melodráma Agon-nak és Zajicek-nek, 2006), FantasmagOratorium (2008), Magorigami (2009), PornAgon (két samplerre, 2010), Typornamento 2013. Ivan Acher legnagyobb és még kiadatlan zenei alkotása a Johannes Amos Comenius Orbis pictus című könyvének a megzenésítése, amihez 1996 óta 110 zenei darabot írt. Kísérőzenéket is szerez, együttműködik a prágai Komédia Színházzal, ahol olyan elismert előadások zeneszerzője volt, mint a Weissenstein vagy a Sternenhocha herceg szenvedései. Együttműködött továbbá a brnói Nemzeti Színházzal és a libereci Színházzal is. Ivan Acher kreatív tevékenysége túllépi a zene világát, filmforgatókönyveket ír, fotózik, szerzője két verseskötetnek is (Canine milk, 1996, Bo perish arise, 1997).

IVAN ACHER (n. 1973) este muzician şi compozitr, foarte cunoscut în sfera muzicii electronice, mai ales în cea a muzicii rock şi jazz, cărora le alătură în mod natural compoziții din muzica clasică contemporană. A studiat design textil la Universitatea Tehnică din Liberec, a fost tâmplar, instalator şi inginer de sunet. Este autor şi coautor, respectiv interpret și cointerpret în proiecte precum VRRM Vladimir Honey şi Autopilote Paul Fajta, cântând în mod regulat alături de grupul de jazz NUO. Din 2002 creează piese pentru Agon Orchestra, ca de exemplu: Dansul Sfântului Vit (suită de dansuri pentru seniori, 2002), Sur la terre il y a (pentru cvintet de instrumente cu coardă, 2003), PentAgon (cântece pentru copii pentru trei samplere şi orchestră cu buget redus, 2004), Registru (suită de balet pentru marionete, 2005), DG 2006 (melodramă pentru Agon şi Zajicek, 2006) Fantasmag Oratorium (pentru Agon, Magor şi corp de mixaj, 2008), Magorigami (pentru Agon și Magor, 2009), PornAgon (pentru două samplere, 2010), Typornamento 2013. Cea mai consistentă operă muzicală, încă nepublicată, a ciclului Ivan Acher este compoziţia dedicată cărții lui Johannes Amos Comenius, Orbis pictus, care are peste 110 short track-uri compuse încă din anul 1996. Colaborează cu Teatrul de Comedie din Praga, Teatrul Național din Brno, HaDivadla sau Teatrul din Liberec. Creaţia lui Ivan Acher se extinde şi în alte domenii, îl putem întâlni şi ca autor al unor scenarii de film, fotografii şi a două volume de poezie (Lapte de câine, 1996; Bo perish arise, 1997).

DÍTĚ: Nem vagyok szomorú, nem nosztalgiázom. Néha mindannyian itt vannak velem: a testes Walden és Tichota urak, az utóbbival kapcsolatban sosem értettem, mért ül mindig kerekesszékben, azzal gyanúsítottam, hogy tulajdonképpen semmi baja, csak kitalálta magának, hogy ő lesz a kerekesszékes ember, hogy hang nélkül és gyorsan közlekedhessen a folyosón, egyik szobáról a másikra, itt van a tábornok úr, akinek sikerült egy huszáros túlzabálással förtelmesen elrontania a gyomrát, mindig azt hittem, hogy ilyen emberek nálunk nem is élnek, itt van Šroubek hoteltulajdonos úr, meg Brandejs, aki talán minden pincért a lelke mélyéből utált, de aki minden délben együtt ette a pincérekkel a mákos nudlit, ő, akinek milliói voltak és akinek a legszebb prágai szállodája volt, a személyzettel evett, beleértve a főpincért és a legutolsó takarítónőt, itt van Skřivánek úr, aki mindig úgy viselkedett, mint valami formátum, de én nem nagyon hittem neki, a Professzor úr, aki azt mondta, hogy igazi világpolgár az, aki képes átlépni az anonimitásba, aki képes megszabadulni hamis énjétől, amire itt némileg magam is igyekszem. Itt, ha kijavítok egy útszakaszt és eljutok egész a hágóig, majd két hét múlva visszatérek az elejére, már minden ugyanúgy be van nőve, mint korábban, ez a türelem és a fogékonyság igazi iskolája, itt órákig lehet figyelni a havat, hogyan olvad és csorog el, hogyan sodorja magával a száraz avart és a fenyőtűket, hogyan ragadja el a hervadt virágot, hogyan viszi a női ölek izgalmas illatát, te is meg tudnád különböztetni őket, Zdenda, ezeket a Jaruškákat, Miládákat, Vlastičkákat, Zdeničkákat, Marcellákat, Jiřinákat, sőt még annak az utolsó lánynak az illatát is, akinek csokiszaga volt, még azt az illatot is, mindent magával tud ragadni a titkolózó hó, messze le a völgybe. A forrás a csermelybe, a csermelyek a patakokba, a patakok a tóba, a tavak a folyóba és a folyók a tengerbe. Ezek a szagok mindig valahol másutt végzik. Van egy domb, ahonnan az egyik forrás balra tart, és a vize az Északi-tengerbe ömlik, a másik jobbra, és a Fekete-tengerbe visz. Van ott egy kis német temető. Azokból az emberekből, akik valaha itt éltek, senki se maradt. Ők ott a temetőben tényleg békésen nyugodhatnak, mivel nem élték meg, hogy a gyerekeiknek, a feleségüknek és a húgaiknak, a nagybácsikájuknak és a nagynénikéjüknek, mindenkinek, aki utánuk maradt, el kelljen mennie, hogy helyet csináljanak az Új Világ építése számára, amibe ők nem férnek bele. (...) És még ha itt nincs is senki, talán egyszer majd megtalálnak, legalább egy csontomat vagy a koponyámat, és eltemetik abban a kis temetőben, épp fönt a gerincen, hogyha majd a csontom is széthullik, az egyik fele abba a patakba jusson, amelyik az Északi-tengerbe visz, a másik fele a Fekete-tengerbe. Világpolgár akarok lenni, azt szeretném, ha halálom után egyik részem eljutna a Moldvába, aztán onnan tovább az Elbába, míg a másik részem átszökve a szögesdrótokon a  Dunába kerülne. Szét szeretnék szóródni Európában, ebben a két folyóban, amelyek a mi világunkat egyre távolabb és távolabb úsztatják. Valaki talán majd valamit megtalál belőlem, nem fognak teljesen felzabálni a rókák, varjak meg a férgek. Remélem, legalább egyetlen csontomat meglelik, és el fogják temetni. Bár lehet, hogy túl sokat kívánok.

Nu sunt trist, nu mă chinuie amintirile nostalgice. Câteodată sunt cu toţii aici cu mine: corpolentul domn Walden şi domnul Tichota, întotdeauna m-am întrebat de ce stă în scaunul cu rotile, l-am bănuit adeseori că nu are de fapt nimic şi că s-a hotărât pur şi simplu să fie domnul în cărucior pentru a se putea plimba neauzit şi rapid pe holuri, din cameră în cameră, domnul General care a reuşit cu succes să-şi strice stomacul cu festinurile de husari, mereu am crezut că nu există astfel de oameni la noi în ţară, domnul hotelier Šroubek, domnul Brandejs care probabil îi detesta pe toţi chelnerii, dar care mânca cu noi la prânz găluşte cumac la bucătărie, el care avea milioane şi deţinea cel mai frumos hotel din Praga mânca la bucătărie cu tot personalul, de la şeful de sală până la picoliţă, domnul Skřivánek care tot timpul făcea pe macho, dar eu nu l-am crezut niciodată, domnul Profesor care spunea că un om adevărat şi de lume este cel ce ştie a se retrage în anonimat, ce reuşeşte să se elibereze de falsul eu, ceea ce încerc şi eu pe aici. Nici nu se poate altfel. Aici, dacă repar o bucată de drum şi ajung sub trecătoare, dacă revin peste două săptămâni, totul e plin de buruieni exact ca înainte, aici e adevărata şcoală a răbdării şi a sensului, aici poţi să admiri ore întregi zăpada, cum se topeşte şi curge, cum ia frunzele uscate şi acele de brad, cum ia cu ea florile veştejite şi toate parfumurile de poală de femeie, și tu ai putea, Zdenda, să le recunoști, pe toate Jaruška, Miládka, Vlastička, Zdenička, Marcelka, Jiřinka, chiar şi parfumul ultimei fete ce mirosea a ciocolată, toate astea le ia cu ea zăpada când se topeşte şi le duce undeva în vale. Un firicel într-un şiroi, şiroiul în pârâu, râul în iaz, iazul în râu şi râul în mare. Toate parfumurile ajung undeva. Există un deal undeva, de unde un firicel se scurge jos prin stânga în Marea Nordului şi prin dreapta în Marea Neagră. Este acolo un mic cimitir german. Nimeni din cei care au trăit aici, nu se mai află aici. Cei din cimitir se pot odihni liniştiţi pentru că nu au mai apucat vremurile astea, dar copiii, soţiile şi surorile lor, unchii şi mătuşile, toţi care au supravieţuit au plecat pentru că au fost nevoiţi să elibereze locul pentru construcţia Noii Lumi, a unei lumi în care ei nu aveau loc. (...) Dar chiar dacă nu e nimeni aici, poate mă vor găsi într-o zi, măcar un os sau un craniu şi le vor depune în cimitir, de fapt în coama lui pentru ca atunci când osul se va fi descompus, o bucată din el să se scurgă în firicelul de apă ce îşi are sfârşitul în Marea Nordului şi altă bucată în Marea Neagră. Vreau să devin un cetăţean al lumii, măcar după moarte o parte din mine să sfârşească în Vltava, apoi în Elba şi alta să curgă prin sârma ghimpată şi să ajungă în Dunăre. Aş vrea să mă descompun în Europa, în aceste două râuri care inundă lumea noastră departe, departe. Poate va găsi cineva o părticică din mine şi nu voi fi devorat de tot de vulpi, corbi şi viermi. Poate vor găsi măcar un os şi mă vor îngropa. Dar se poate că cer prea mult.

(részlet az előadás szövegkönyvéből)

(fragment din scenariu, traducerea: Mihaela Mihăilescu)

A cseh sör története A csehekre mindenképpen igaz lehet a mondás, azért kezdtek el gabonát termelni, hogy sört főzhessenek belőle. Már egy 993-ban keletkezett okirat megtiltja a břevnovi kolostorban a bencéseknek a sörfőzést. Azaz már jóval korábban is készülhetett sörital cseh földön. Az első írásos dokumentum a komló termesztésére vonatkozóan pedig 1073-ra datálódik, és az opatovicei kolostorból származik. 1088-as a vyšehradi, azaz a prágai sörkészítés bizonyítéka. A gyártás és árusítás rövid időn belül a szerzetesek egyik legfőbb tevékenysége lett országszerte. Később uralkodói adománylevelekben követhető nyomon a történelem, a sörfőzés ugyanis királyi monopóliumnak számított. A leghíresebb sörkészítő városok – mint Plzeň vagy Budějovice – már az 1200-as évektől rendelkeztek serfőzési joggal, II. Vencel királytól kapták kiváltságaikat. Az éppen alakuló és még gyenge lábakon álló sörfőzdéket volt hivatott védeni a középkori egy mérföldes szabály. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a műhelyek legalább tíz kilométeres körzetében tilos volt idegen eredetű sörök kimérése. A 16. században Csehország is átvette az 1516-ban a bajor uralkodó által hozott Sörtisztasági törvényt. Ennek lényege, hogy csak árpa, víz és komló használható a főzéshez. 1585-ben jelent meg II. Rudolf császár orvosának, a prágai egyetem tanárának kézikönyve, melyet a világ első sörgyártás-technológia ismertető kézikönyvének tartanak. 1794-ben látott napvilágot František Poupe A Sörfőzés Művészete című kiadványa, mely a főzéskor alkalmazott különböző módszereket rendszerezte. Karel Napoleon Balling nevéhez fűződik a Balling-fok-mérő műszer bevezetése. A nedű szárazanyagtartalmát, pontosabban a cefre erjesztés előtti cukortartalmát meghatározó számokat ma is szívesen tüntetik fel az itallapok és a boltban vett butülkák egyaránt. A 10° vagy 12° tehát nem alkoholtartalmat jelöl, furcsa is volna ez egy sör esetében. 1818-at írunk, amikor a sörfőző szakma oktatása önálló lesz a prágai ipariskolákban, és 1873-at, amikor a cseh sörkészítők saját szakmai folyóirattal jelentkeznek. Kronológiai értelemben és a cseh sörtörténet fajsúlyossági sorrendjében is meg kell állni egy pillanatra azonban 1842-nél. Ebben az esztendőben született meg a világhírnévnek örvendő, fentebb már magasztalt Pilzeni Polgári Sörfőzde, illetve annak terméke az első Plzeňský Prazdroj. A Žatec környéki komló, melyre a csehek esküsznek, az Elba völgyében termesztett árpa és a kristálytiszta lágy forrásvíz együtt adják a márka védjegyét. A komló egyébiránt nemcsak a kesernyés ízért felelős, de nyugtató-álmosító hatású is. Ráadásul a sörhab tartóssága a komló gyantatartalmán múlik, és nem feledkezhetünk meg az élesztőről sem. Ez alakítja át az árpamaláta szénhidráttartalmát alkohollá, miközben melléktermékként szén-dioxid keletkezik. Ezen kívül plusz buborék nincs is a korsónkban. Az Európa más részein szokásos szénsavval való csapolás helyett Csehországban sűrített levegőt használnak, így nem lesz mesterségesen szén-dioxiddal felturbózva italunk. A 20. század elején közel 1000 főzde működött országszerte. A Monarchia óriási piacot jelentett a termékeknek. 1940-re már csak 341 gyártóhely maradt, a második világháború után azonban már ezek zömét sem találjuk az ország sörtérképén. A szocialista Prágában például csak négy sörfőzde maradt, közülük az egyetlen kézműves-hely az 1499 óta folyamatosan működő U Fleků volt. Napjainkban körülbelül 200 kisebb-nagyobb üzemet találunk. A rendszerváltás után a gigák külföldi tulajdonba kerültek.

A SABMiller, a Heineken és a Starbev birtokolja a piac felét. Így válik központi kérdéssé, hogy ma Csehországban ki főz valóban echte cseh sört. A nagyok figyelmen kívül hagyják a tradicionális technológiát, azaz a maláta alapos őrlését, a hosszú érlelést, a tartósítás mellőzését, a hazai alapanyagok preferálását, a tölgyfahordós erjesztést stb. Helyette jött a kínai komlókivonat és a saválló acéltartály. Hogyan lehet megvédeni a cseh hagyományt a globalizációtól? A válasz egyszerű. Igyunk minél többet, és keressük a különlegességeket is. A folyamat a 3. évezredre úgy tűnik beindult. Manapság már nyolcvan mikro-sörfőzde és családi vállalkozás űzi az ipart. A választékra sem lehet panasz, a többségük 4-8 féle italt kínál a vásárlóknak, készítenek az alapsörökön túl barnát, félbarnát, vöröset, alkalmit, vagy szűretlent. Induljunk hát és fedezzük fel magunk Csehországot és benne Prágát, mely mágnesként vonz vissza újra meg újra. (forrás: www.praguebeertrip.com)

BOLERO

BOLERO

Demény Demény Péter Péter Szereplők / Cu: Anya / Mama: PANEK KATI Teréz: KÉZDI IMOLA Tibor: FARKAS LORÁND Apa / Tatăl: KERESZTES SAMU

Rendező / Regia: ALBU ISTVÁN Díszlettervező / Decorul: TENKEI TIBOR Jelmeztervező / Costumele: BOCSKAI GYOPÁR Ügyelő / Regia tehnică: GYÖRFFY ZSOLT

BEMUTATÓ IDŐPONTJA: 2013. október 26. DATA PREMIEREI: 26 octombrie 2013

Félszeg vallomás Confesiune timidă Demény Péter

Ha azon töprengek, mi a dráma, egy szó mindig eszembe jut: feszültség. Valaki mond valamit, másvalaki másvalamit. Nem a „lényegről”; esetleg nem is dialógus születik: a szereplők „elbeszélnek egymás mellett”. A jó dráma az, amelyik ezt az egymás melletti elbeszélést úgy tudja működtetni, hogy a nézőnek az legyen az érzése, valamiképpen mégis ugyanarról beszél mindenki, ugyanarról a boldogtalanságról, ugyanarról a teljesíthetetlen vágyról, ugyanarról a lüktető űrről a lelkünkben; a feszültség pedig éppen abból származik, hogy a sok „egymás mellett” olykor összeszikrázik és kisül.  Mint látható, ez egy „mai” dráma leírása, és sokat köszönhet Csehovnak és Pinternek. De egy dráma esetében minden olyan gondolat, amelyik nem egy előadás tükrében születik, eleve törött körmű – nem tudok a Ványa bácsiról Andrei Șerban, a Három nővérről Tompa Gábor előadása nélkül beszélni. Ezért aztán fogalmam sincs, mit gondoljak a saját darabjaimról. A Salat Lehel rendezte két évvel ezelőtti felolvasószínházi bemutató (Kali Andrea, Laczó Júlia és Dimény Áron játszott benne) azért is volt nagyon jó mert arról győzött meg, hogy érdemes küzdenem az „igaziért”. Akárhogy is, a Bolerót úgy írtam, hogy feszült legyen, ha tud, teremtse meg a tehetetlenség gyötrő terét. Ez az első drámám, hát nem biztos, hogy nagyon tud és hogy megteremti. De mélységesen reménykedem Albu István rendezőben és a színészekben: Kézdi Imolában, Panek Katiban, Farkas Lorándban, Keresztes Sándorban. Ők jók, a Bolero pedig kihasználja őket.

Dacă îmi pun întrebarea: ce este drama? – un cuvânt îmi vine întotdeauna în minte: tensiune. Cineva spune ceva, altcineva spune altceva. Nu despre „fond”, poate nici nu se creează un dialog, personajele vorbesc doar „în paralel”. O dramă bună ştie să opereze cu această „vorbire în paralel” în aşa fel încât spectatorul să aibă sentimentul că toată lumea vorbeşte totuşi despre unul şi acelaşi lucru, despre acelaşi necaz, despre aceeaşi dorinţă imposibilă de îndeplinit, despre vidul care pulsează înlăuntrul nostru. Iar tensiunea provine tocmai din faptul că aceste multiple „paralelisme” uneori se întâlnesc şi se descarcă scoţând scântei.  După cum vedeţi, aceasta este descrierea unei drame „contemporane”, care datorează mult lui Cehov şi lui Pinter. Însă în cazul unei drame orice idee care nu se naşte în perspectiva unui spectacol, este de la bun început deficitară – eu nu aş putea să vorbesc despre Unchiul Vania fără spectacolul lui Andrei Șerban, nici despre Trei surori fără regia lui Gábor Tompa. Prin urmare nu am habar ce să gândesc despre propriile mele piese. Premiera în cadrul teatrului de lectură de acum doi ani, în regia lui Lehel Salat (şi în interpretarea actorilor Andrea Kali, Júlia Laczó şi Áron Dimény) a fost foarte plăcută deoarece m-a convins că merită să continui să lupt pentru o reprezentaţie „adevărată”. În orice caz, piesa Bolero a fost scrisă cu intenţia să fie tensionată şi pe cât posibil să creeze un spaţiu chinuitor al neputinţei. Este prima mea dramă, deci nu este sigur că ştie multe şi că poate să creeze ceea ce am vrut. Nutresc totuşi mari speranţe faţă de regizorul István Albu şi faţă de actorii participanţi: Imola Kézdi, Kati Panek, Loránd Farkas, Sándor Keresztes. Ei sunt buni, iar Bolero contează pe calitatea prestaţiei lor.

Projektszínház Teatru de proiect

Social Error Az előadás formailag egy „társadalmi túlélő-show” amely egyszerre használja fel egy valóságshow, társasjáték, egy szociálpszichológiai kísérlet elemeit. Forgatókönyve tulajdonképen akciósorrendeket és játékszabályokat tartalmaz, az előadás ötven százaléka improvizáció kötött játékszabályokkal és meghatározott idővel, a másik ötven százaléka pontosan rögzített, bepróbált kész jelenet. Mindegyik olyan egyszerű játékszabályok alapján játszott játék, adott esetben színészgyakorlat, amely színházi gesztusnyelven rímel egy-egy társadalmi formára, problémára, jelenségre.Vagy nem. Azt a néző dönti el, hogy mit lát bele. A jelenetek, vagyis a játékosok elé állított feladatok között zeneszámok szólalnak meg, amelyek alatt összevágott anyagokat vetítünk a „social error" témájában.

Teatrul Maghiar de Stat Cluj participă ca partener la cel mai recent proiect al companiei Sputnik Shipping Company, scris şi pus în scenă de Viktor Bodó, intitulat Social Error. Acest „show al supravieţuirii sociale” utilizează concomitent elementele unui joc de societate strategic, ale unui experiment socio-psihologic şi ale unui „reality-show”. Întrebarea la care spectacolul caută răspuns: „de ce nu putem crea o formă a societăţii în care marea majoritate a oamenilor pot trăi fericiţi sau mulţumiţi?”

Partnerszínházak: Schauspielhaus Graz, Ausztria (bemutató: 2013. január 19.) Staatstheater Mainz, Németország (bemutató: 2013. május 16.) Nemzeti Színház, Budapest, Magyarország (bemutató: 2013. május 25.) Centraltheater Leipzig, Németország (bemutató: 2013. május 31.) Kolozsvári Állami Magyar Színház, Románia (bemutató: 2013. november 3.) Teatro Due, Parma, Olaszország (bemutató: 2013. ősz) Festival Automnes en Normandie, Franciaország (bemutató: 2013. ősz)

Teatrul Maghiar de Stat Cluj, România (premieră: 3 noiembrie 2013) Teatro Due, Parma, Italia (premieră: toamna 2013) Festival Automnes en Normandie, Franţa (premieră: toamna 2013)

Ideea de bază şi coordonarea proiectului Social Error aparţin companiei Sputnik Shipping Company, spectacolul fiind realizat în coproducţie internaţională, la care participă șapte teatre. Marea parte a repetiţiilor s-a desfăşurat la Budapesta, în toamna anului 2012 şi la începutul lui 2013, a avut loc la Graz în data de 19 A Social Error kitalálója és vezetője a Szputnyik Hajózási Társaság, ianuarie. În cele ce urmează, echipa Social Error pleacă în turneu: rendezője Bodó Viktor. Az előadás nemzetközi koprodukcióban sistemul va fi identic în fiecare locaţie. În fiecare teatru se repetă készül hét ország színházának a részvételével. A próbaidőszak nagy timp de trei-patru zile, perioadă în care se alătură spectacolului része Budapesten zajlott 2012. őszén és 2013. elején, az első actorii teatrului local, adică imigranţii – conform povestirii. bemutatóra január 19-én került sor Grazban. Ezt követően a Social Error stábja utazni kezd: a szisztéma minden helyszínen ugyanaz. Spectacolele de la Cluj vor avea loc pe 3 și 4 noiembrie 2013. Minden partnerszínházban három-négy napot próbálnak, ezalatt állnak be az előadásba a helyi színház színészei, vagyis a történet Creatorii spectacolului: Actori: Gábor Fábián, Károly Hajduk, Gabriella Hámori, szerint a bevándorlók. Péter Jankovics, Pál Kárpáti, Lőte Koblicska, Niké Kurta, András Lajos, Kata Pető, Zoltán Szabó, Ferenc Tóth A kolozsvári előadásokra 2013 november 3-án és 4-én kerül sor. Simon (Sputnik Shipping Company), Csilla Albert, Szabolcs Balla, András Buzási, Loránd Farkas, Rita Sigmond, Gábor Alkotók: Színészek: Fábián Gábor, Hajduk Károly, Hámori Gabriella, Viola (Teatrul Maghiar de Stat Cluj) Jankovics Péter, Kárpáti Pál, Koblicska Lőte, Kurta Niké, Lajos András, Pető Kata, Szabó Zoltán,Tóth Simon Ferenc Text şi regie de Viktor Bodó (Szputnyik Hajózási Társaság), Albert Csilla, Balla Szabolcs, Buzási András, Farkas Loránd, Sigmond Rita, Viola Gábor Colaboratori: Juli Balázs (scenografie), Zsolt Balogh (coordonare tehnică), Tamás Bányai (light-designer), András (Kolozsvári Állami Magyar Színház) Juhász, Gábor Karcis (designeri media), Gábor Keresztes (muzică şi tehnică de sunet), Andrea Pass (asistent de regie), Író-rendező: Bodó Viktor Zsófia Rick (relaţii cu presa), Júlia Róbert (scriitor-dramaturg), Stáb: Balázs Juli (díszlet- és jelmeztervező), Balogh Zsolt Ildikó Ságodi (director de producţie), Péter Tóth (director (technikai egyeztető), Bányai Tamás (világítástervező), Juhász executiv), Ferenc Tóth Simon (fotograf), Tamás Turai András, Karcis Gábor (média-designer), Keresztes Gábor (dramaturg) – Sputnik Shipping Company (hangtechnika, zeneszerző), Pass Andrea (rendezőasszisztens), Teatre partenere: Rick Zsófia (sajtós), Róbert Júlia (író-dramaturg), Ságodi Schauspielhaus Graz, Austria (premieră: 19 ianuarie 2013) Ildikó (produkciós vezető), Tóth Péter (ügyvezető), Tóth Staatstheater Mainz, Germania (premieră: 16 mai 2013) Simon Ferenc (fotós), Turai Tamás (dramaturg) – Szputnyik Nemzeti Színház, Budapest, Ungaria (premieră: 25 mai 2013) Hajózási Társaság Centraltheater Leipzig, Germania (premieră: 31 mai 2013)

Támogatók: Goethe Intézet Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Európai Színházi Unió (UTE) European Cultural Found

Cu sprijinul: Goethe Institut Nemzeti Kulturális Alap (Fondul Naţional pentru Cultură din Ungaria) Uniunea Teatrelor din Europa (UTE) European Cultural Found

foto: Dudás Ernő / 7ora7.hu

UTE projekt | Proiect UTE r: BODÓ Viktor A Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Szputnyik Hajózási Társaság koprodukciója O coproducție a Teatrului Maghiar de Stat Cluj și a Sputnik Shipping Company

Fesztivál Festival

Întâlnirile GEORGE BANU Napok

Október 3-6. között a Kolozsvári Nemzeti Színház szervezésében került megrendezésre a Kolozsvári Nemzetközi Találkozások harmadik kiadása. A rendezvény idén a George Banu Napok címet viselte, mivel a harmadik kiadást a román származású, világszerte elismert színikritikus és esszéíró tevékenységének szentelték, aki idén júniusban ünnepelte hetvenedik születésnapját. A fesztivál programjának összeállításában George Banu is közreműködött, a szervezők figyelembe vették azokat a témákat, előadásokat, melyeket az ünnepelt szívesen látna a két kolozsvári színpadon. Az esemény partenere volt a Kolozsvári Állami Magyar Színház, a Kolozsvári  Szépművészeti Múzeum, valamint a Kolozsvári Francia Intézet is. A Kolozsvári Állami Magyar Színház Johannes von Tepl: A földműves és a halál című előadás bemutatóját időzítette a fesztivál második napjára, melynek előbemutatójára már szeptemberben sor került. A Mihai Măniuțiu rendezte előadás bemutatójá október 4-én volt a színház stúdiótermében. Október 5-én a színház nagyszínpadán felépített stúdiótérben Georg Büchner: Leonce és Léna című előadás volt műsoron, Tompa Gábor rendezésében. Október 6-án a 2009-ben Avignonban bemutatott nagyszínpadi stúdióelőadás,Visky András: Visszaszületés című darabja volt látható, szintén Tompa Gábor rendezésében. Az előadásra két év kihagyás után került sor, megújult szereposztásban. Az alkalmat a felújításra éppen a George Banu Napok szolgáltatatták. A Kolozsvári Nemzeti Színházban a George Banu Napok alatt három előadás bemutatójára is sor került. Silviu Purcărete és Alexandru Dabija rendezései mellett október 5-én Tompa Gábor színrevitelében volt a premierje az Aureliu Manea trilógiának.

În perioada 3-6 octombrie, Teatrul Naţional Cluj-Napoca a organizat cea de-a treia ediţie a Întâlnirilor Internaţionale de la Cluj. Manifestarea de anul acesta purta titlul Întâlnirile George Banu, deoarece această a treia ediţie a fost dedicată activităţii eseistului şi criticului de teatru născut în România şi apreciat în toată lumea, care în iunie şi-a sărbătorit cea de-a şaptezecea aniversare. Programul festivalului a fost întocmit în colaborare cu George Banu, organizatorii au avut în vedere teme şi spectacole pe care sărbătoritul a dorit să le vadă pe cele două scene clujene. Partenerii evenimentului au fost Teatrul Maghiar de Stat Cluj, Muzeul de Artă Cluj Napoca şi Institutul Francez din Cluj. Teatrul Maghiar de Stat Cluj a programat pe a doua zi a festivalului premiera spectacolului Plugarul și moartea de Johannes von Tepl, prezentat în avanpremieră în cursul lunii septembrie. Spectacolul regizat de Mihai Măniuţiu a avut premiera în Sala Studio pe data de 4 octombrie. În 5 octombrie a fost programată piesa lui Georg Büchner, Leonce și Lena în regia lui Gábor Tompa, în spaţiul studio de pe scena mare a teatrului. În 6 octombrie a fost prezentată piesa Născut pentru niciodată de András Visky, în regia lui Gábor Tompa, spectacol, care a avut premiera la ediţia din 2009 a festivalului de la Avignon. Spectacolul a fost reluat după o pauză de doi ani, în distribuţie nouă, o reluare prilejuită tocmai de Întâlnirile George Banu. În cadrul Întâlnirilor George Banu, la Teatrul Naţional au avut loc trei premiere. Pe lângă montările lui Silviu Purcărete și Alexandru Dabija, pe data de 5 octombrie a avut loc premiera spectacolului Trilogia Aureliu Manea în regia lui Gábor Tompa.

5. Köztes világ A színház, be kell látnunk, azzal hódít vagy riaszt el, hogy maga is világ. Hiszen, mint említettük, „benne minden megvan”. S mivel semmi sem hiányzik belőle, kételyeket ébreszt, s főként több káprázatot, mint bármely más művészet. Ezt van, aki a szemére veti, s van, aki nem tud betelni azzal, hogy megfeledkezhet magáról, hogy helyette élnek, ami kockázatmentes, mondja Freud, sőt megnyugtatóan biztonságos. A „káprázat” révén, amelyre a színház épül, a néző elmerülhet egy másik életben, hozzájuthat ahhoz a hasonmáshoz, amelyet várt és áhított. Megláthatja magát benne, közel kerülhet a művészi „árnyékokhoz”, amelyeket az ellenpárt csalókáknak és félrevezetőknek tart. Ők, mintegy Platón szellemében, elítélik a színpadi tüneményt, bármennyire is vonzó sokak számára. Íme a vita lényege… Brecht riadót fújt, és ítéletével beszállt a vitába: megálljatok, káprázatok! Rendben, de miért kell ekkora dühvel kergetni őket? Azért, mert rá, a majdani expresszionistára is, rendkívül nagy hatással voltak, és félt, hogy megfojtják a színpadon életre kelő mézesmadzagok! A Szentivánéji álomban az előadást próbáló kézművesek szintén attól tartanak, hogy az „asszonyságok” – a férfiak nem, ez fontos! – holtra ijednének a káprázatoktól, és még elájulnának. Az erős hatás Brechtnek is feltűnt, bár szerinte a színházi káprázat a politikai tisztánlátást veszélyezteti. Össze is állít egy bonyolult eszköztárat, amellyel ez elhárítható olyképpen, hogy a nézőt, aki átadja magát az érzékek kábulatának, ne fenyegesse ilyen veszély.Végül csordultig telik velük, beléjük fúl, elsodorják: a színpad magával ragadja. Shakespeare kézművesei már ráéreztek erre, amikor belegondoltak, milyen kockázatos így megfeledkezni a valóságról. Ennek enyhítésére látszólag naiv eszközöket vetnek be az előadás során: ezeket ma brechti előzményeknek látjuk! A színház megijed saját hatásától, és próbál megkímélni tőle, leleplezve a káprázatait. Mint a bűvész, aki vigyáz, hogy ne tévesszen meg egészen. Folytatja a mutatványait, de a közönség előtt leleplezi a fortélyukat. A színház tehát immár nem „tömény” világ, amelyben a látványeszközök elősegítik, hogy a szereplővel, a lineáris történettel azonosuljunk, hanem létmódot vált, olyan köztes világként jelenik meg, amely a megszólítási módok váltakoztatására és a leleplezés szándékára épül.Világ ez is, de nem a szó klasszikus értelmében vett művészet! Ebben a világban állandó a jövés-menés a káprázat, a néző boldog belefeledkezése, valamint a nem elrejtett, hanem felvállalt, hangsúlyozott, míves játék között. Váltóáramú világ, ahol tilos a mozdulatlanság, és csupán az átjárást, az átváltást művelik, tehát mindazt, ami a játékkal, annak leleplezett trükkjeivel ugyanúgy gyönyörködtet, mint a szereplő és az elbeszélés lebilincselő megmentése. A szereplő mögül előbukkan a színész, mi pedig elbűvölten nézzük ezt az együttélést. Shakespeare ráérzett erre, a mesteremberek még Hamletnél is jobban tudták, hogy a színház, ha menteni kívánja magát, kénytelen „köztes világként” megjelenni. Olyannak, amelynek az átmenet a lételve. Akiknek nem tetszik a „tömény világú” színház – mert ott összezavarodik, hogy ők kicsodák is! –, elfogadják azt, ha „köztes világ”! Ha nem ringatja őket abban az illúzióban, hogy megkettőzi a világot, amelytől csupán sajátos sűrítettsége különbözteti meg, hanem átmenetet képez a kitalált és a valóságos között. Olyan

tevékenység, amely a világhoz kötődik ugyan, de nem választja azt el a művészettől. Igazat kell adnunk Brechtnek, és el kell ismernünk, hogy bármilyen bárdolatlan is volt olykor újítási programja megfogalmazásakor, visszatalált ahhoz a shakespeare-i szemlélethez, hogy a színház két ellentét, a tett és a megjátszás társítása. Ennek tudható be Peter Brook előadásainak sikere. „Közvetlen színházában” tilos egy síkban maradni, és az ide-oda váltás állandó követelmény. A közismert mondás szerint a színész nem az, akit játszik! Közhellyé csépelt gondolat. „Esküszöm, mégsem az vagyok, akit játszom” – mondja Viola a Vízkeresztben, tisztázva helyzetét, amelyet kétessé tett beszéde és megjelenése: nem komédiás, de ugyanúgy jár el. Ezért lesz gyanús. A szemfényvesztő színész, aki tökéletes azonosulásával bűvöl el, sohasem fedi fel saját magát. Lehetővé teszi az összetévesztést, és a nézők java része értékeli ezt, ugyanis így a színház saját elképzelésüket valósítja meg a színpadon, míg a másik része éppen ezt a homályos zűrzavart kifogásolja. És ha nem is utálják felbőszülten a színház lényegéhez tartozó megtestesítést, inkább a másik lehetőség fele fordulnak, a köztes világban működő színész felé. Ez a színész az ellentmondással dolgozik, ütemesen váltogatja a csipetnyi utánzást a játékos szabadsággal. Ő az összekötő elem, akinek tehetsége Zuboly szerint abban áll, hogy két síkon játszik. A rövid időre állattá, kivételes potenciájú szamárrá változtatott Zuboly olyan játékért lelkesedik, amely azonosító káprázat és megnyugtató figyelmeztetés is: megjelenítés, de nem megrémítés! Brecht színészét megelőzve a regiszterváltást hirdeti, és a kettő közötti ingázásra késztet. Ezzel válaszol a gyalázkodóknak, akik hamisítót látnak a színészben, és mégsem lesz azok híve, akik szerint a színház velejéig hamis. Shakespeare Zubolya, majd később Brecht utazásra hív az elragadó káprázat és a féltő elidegenítés, a belefeledkezés öröme és a leleplezett játék biztonsága között. A színháznak ebben a köztes világában a színész az, aki a regiszterek közötti átjárást biztosítja. Ügyködésének tere az a rés, amely a színpadi látvány és játék között nyílik, amikor társítani kívánjuk őket. Ő a kettő között közvetítő angyal! Éppen azt szeretjük benne, hogy hol itt van, hol meg ott. Gyönyörködünk az ingatagságában, mert mi is ilyenek vagyunk a világ színpadán. A védelem modern érve az elutasítás egykori szitkaival szemben tehát: a mozgó és „változékony” színész, amely kibújik a szimulákrum olyannyira kifogásolt rendje alól. Egyszóval játszik! (Részlet Georges Banu: Szeretni és nem szeretni a színházat című könyvéből, fordította: Székely Melinda, Koinónia kiadó, 2013)

FEJGÉP SPOT

Visky András A színház árnyéka A világszínház élő lelkiismerete és minden bizonnyal legnagyobb beszélgetője, sokunk mestere Georges Banu, aki ebben az évben töltötte be a 70. életévét, legújabb könyvét a színház szeretete és elutasítása vizsgálatának szánja. A könyv címe – Szeretni és nem szeretni a színházat – azt a kettőséget sugallja, ami csak a színházba járók számára ismeretes: nem szeretni a színházat csak a részleges vagy egyenesen csalódást okozó színházi élmény hatására lehet. Aki nem jár színházba, az nem is szeretheti és el sem utasíthatja, mert nem tette ki magát a jelenidő művészetének, amely magához vonz és megragad, mert szüksége van a néző valóságos jelenlétére. Banu a közönséget a színház árnyékának tekinti és Peter Schlemihl áruba bocsátott árnyékához hasonlítja. Chamisso tüneményes, felnőtteknek szóló meséjében a főhös egy soha ki nem fogyó, aranyakkal telt erszény fejében eladja árnyékát egy különös, szürke úrnak, de csakhamar rá kell jönnie, hogy saját árnyéka híján emberi mivolta válik kétségessé, és nem egyszerűen valamiféle fogyatékossággal kell megküzdenie, hanem embersége válik lényeg szerint kétségessé és megkérdőjelezhetővé.

hanem megmutatott arcok sokfélesége. Az a különös tapasztalat, hogy az előadás, amit látunk, és aminek így vagy úgy részévé válunk, a mi megítélésünk alá esik elsősorban, mert mi magunk nem egyszerűen fogyasztói, hanem beteljesítői vagyunk a színházi aktusnak. Ha a néző visszavonja magát, az előadás nem játszható, megszűnik létezni, el kell fogadnia a maga nem-létét – és ez ellen nincs semmiféle fellebbezési lehetőség. Mert a feljebbviteli bíróságot is a nézők alkotják, senki más.

Közhely persze, sőt talán problematikus is azt állítania egy színházcsinálónak, hogy az emberi közelség és az egymással megosztott jelenidőnk a színházi lényeg maga, ami nélkül valódi színházról beszélni teljességgel értelmetlen. Csakhogy érdemes megfontolni azt, amit kortárs színházi gondolkodók a „test megtestesüléseként” írnak le, azt ti., hogy a médiakorban testi létünk vált a legbizonytalanabbá, mert testünk a fogyasztói kultúra rabszolgájává lett. Megdöbbentő szembesülni azzal a szociálpszichológiai ténnyel, hogy a saját életünkre vonatkozó döntések nagy hányadát nem mi magunk hozzuk, hanem készségesen A színház árnyéka, a közönség, az maga a színház, amikor tehát a elfogadjuk a mások által sugalltakat, sőt kifejezetten jó néven vesszük, ha leveszik rólunk a reánk vonatkozó döntések súlyát, és nézők jelenlétéért küzd, önmaga létét igazolja és teszi teljessé. megmondják, milyeneknek kell lennünk. Amikor ezeket a sorokat írom, ismeretes előttem, hogy a színház és közönség(e) közötti kommunikáció a kétezres év legkeményebb A szellemi kultúra, ezen belül a színház – és persze az irodalom, a kihívásává vált. Főként egy olyan városban, mint Kolozsvár, amely az képzőművészet, a zene – a „Milyeneknek kell lennünk?” kérdését utóbbi években szinte észrevétlenül „globalizálódott”, sokfajta nem oldja meg és nem oldja fel azonnal ható receptekkel. Közös kihívással él a kultúrát szerető – itt lakó, itt tanuló vagy csak ide gondolkodásra hív meg, és arra, hogy személyes létünk látogató – emberek felé. Még a kilencvenes években is a színháznak egyedülvalósága különös értékét komolyan véve, önmagunk egyetlen szervezője volt, ma már egy egész iroda és több alkalmazott megismerését ne csak keveseknek való kihívásnak, hanem feladatnak foglalkozik azzal, hogy meggyőzze a (potenciális) nézőt, hogy egy – tekintse, éppen úgy, ahogyan mondjuk a testmozgást. bármelyik! – színházi előadás tulajdonképpen a vele – nézővel! – létesítendő sajátos találkozás, sőt dialógus reményében jött létre, Amennyibe a közönség a színház árnyéka, a színház akkor a néző kifejezetten nagy alkotói, anyagi, logisztikai „beruházás” (hiányzó) teste: az a hely tehát, ahol az ember úgy ismerhet eredményeként. Az elmúlt egy-két évtizedben a színházbajárási önmagára, mint sehol másutt. A szellemi kultúra egyetlen szegmense szokások gyökeresen megváltoztak, mi magunk is versenyzőkké sem függ ennyire a néző személyes jelenlététől, a színház viszont váltunk a néző megnyeréséért hallgatólagosan kiírt vetélkedőnek. ebben a függőségében ismeri fel a saját létét és a saját szabadáságát. Ezen a megmérettetésen nem az nyer, aki olcsóbb portékát kínál, Viszont nemcsak a színpadra lépő játszó személy színész, hanem a néző is az, a néző azonban a színpad tükrében ismeri, ismerheti fel, hanem bizony az, aki fontosabbat, időtállóbbat, életszerűbbet. milyen darabban is játszik tulajdonképpen, kik adják rá a jelmezt és milyen rendezők irányítják mindennapi döntéseit, amelyekről Van-e esélye a színháznak ebben a küzdelemben? A színház esélye éppen a gyöngeségében rejlik: tünékenysége nem hajlamos azt hinni, szabadságban fogantak. hogy fogyatékossága volna, hanem kifejezetten az ereje. Valami olyasmiben részesít, ami a médiakorban a leginkább hiányzik Gondolkodni jó. Gondolkodni és eljutni a cselekvésig felnőttség mindannyiunk számára: az emberi közelség. A másik ember ott-léte. kérdése. Közösen gondolkodni és felelősen együtt cselekedni, A Te, aki Én vagyok. A Mi, aki belőlünk áll. Nem tömeg, nem sokaság, „testté lenni” a kiteljesedett emberi mivolt maga.

András Visky Umbra teatrului Conştiinţa vie a teatrului mondial şi cu siguranţă unul dintre cei mai mari interlocutori ai acestuia, maestru al multora dintre noi, Georges Banu a împlinit anul acesta 70 de ani. În cartea lui cea mai recentă abordează o analiză a iubirii şi respingerii faţă de teatru. Titlul cărţii – Iubire şi neiubire de teatru – sugerează o duplicitate cunoscută doar de cei care frecventează teatrul: a nu iubi teatrul poate fi rezultatul unei experienţe teatrale parţiale sau de-a dreptul dezamăgitoare. Cel care nu merge la teatru, nu poate nici să-l iubească, nici să-l refuze, deoarece nu s-a expus artei timpului prezent, care ne atrage şi ne captivează, pentru că are nevoie de o prezenţă reală a spectatorului. Banu consideră publicul umbra teatrului şi îl asemuieşte cu umbra pe care Peter Schlemihl şi-a vândut-o. Protagonistul acestei poveşti splendide, scrisă pentru adulţi de Adelbert von Chamisso, îşi vinde umbra pentru o pungă plină cu galbeni, inepuizabilă, oferită de un domn gri, straniu, dar îşi dă seama numaidecât că în lipsa propriei umbre însăşi existenţa sa umană devine incertă, că nu se confruntă doar cu o deficienţă, ci în fond, însăşi condiţia umană îi este pusă la îndoială. Umbra teatrului, publicul, este teatrul însuşi, deci atunci când se zbate pentru prezenţa spectatorilor, îşi justifică şi-şi desăvârşeşte propria existenţă. Scriind aceste rânduri, sunt conştient de faptul că dialogul dintre teatru şi public(ul său) este provocarea cea mai dură a anului 2000. Mai ales un oraş precum Clujul, care în ultimii ani s-a „globalizat” aproape pe neobservate, îl solicită pe iubitorul de cultură – cel care locuieşte, învaţă aici sau doar vizitează oraşul – printr-o sumedenie de provocări. Teatrul nostru a avut până chiar în anii nouăzeci un singur organizator, în locul căruia astăzi funcţionează un întreg birou cu mulţi angajaţi, cu misiunea de a-l convinge pe spectator(ul potenţial) că un – oricare! – spectacol de teatru a fost creat de fapt în speranţa unei întâlniri speciale şi chiar a unui dialog cu el – spectatorul! – şi este rezultatul unei „investiţii” creative, materiale şi logistice cu adevărat importante. În ultimele două decenii obiceiurile de frecventare a teatrului s-au schimbat în mod radical, noi înşine am devenit concurenţi într-o competiţie tacită pentru câştigarea publicului. Învingătorul acestei competiţii nu este cel care oferă marfa cea mai ieftină, ci în mod cert cel care oferă ceva mai important, mai durabil, mai apropiat de viaţa reală. Ce şanse are teatrul în această competiţie? Şansa teatrului o constituie chiar slăbiciunea lui: efemeritatea, departe de a fi un handicap, este tocmai forţa teatrului. Ne împărtăşeşte ceva de care, în epoca mass-media, toată lumea duce cea mai mare lipsă: intimitatea umană. Prezenţa celuilalt. Acel Tu, care sunt Eu. Fiinţa denumită Noi, întrupată de chiar noi înşine. Nu de o

mulţime, ci de multitudinea feţelor umane arătate. Experienţa stranie că spectacolul pe care îl vedem, şi la care participăm într-un fel sau altul, este supus în primul rând judecăţii noastre, pentru că noi nu suntem simpli consumatori, ci înfăptuitorii actului teatral. Dacă publicul se retrage, spectacolul nu poate fi jucat, existenţa-i se năruie, trebuie să accepte propria lui nefiinţă – faţă de care nu este nicio posibilitate de recurs. Pentru că şi curtea de apel se compune exclusiv din spectatori. Desigur este un poncif din partea unui om de teatru, poate chiar o afirmaţie problematică să spună că intimitatea (proximitatea) umană şi timpul prezent pe care ni-l împărtăşim este esenţa însăşi a teatrului, fără de care este complet lipsit de sens să vorbim despre un teatru adevărat. Merită însă să analizăm ceea ce gânditorii teatrului contemporan numesc „întruparea corpului”, adică faptul că, în epoca mass-media, existenţa noastră trupească a devenit cea mai precară, deoarece trupul nostru a devenit sclavul culturii consumeriste. O experienţă teribilă este să ne confruntăm cu faptul socio-psihologic că marea parte a deciziilor referitoare la propria noastră viaţă nu sunt luate de noi înşine, ci acceptăm mai degrabă cele sugerate de alţii, ba chiar luăm în nume de bine dacă suntem despovăraţi de greutatea deciziilor care ne privesc în mod direct şi ni se spune în ce fel trebuie să fim. Cultura spirituală, în mod special teatrul – şi, bineînţeles, literatura, artele plastice, muzica – nu rezolvă şi nu dizolvă problematica „Cum trebuie să fim?” prin administrarea unor reţete cu efect imediat. Ea ne invită la o reflecţie comună, ne incită să luăm în serios valoarea deosebită a unicităţii existenţei noastre personale şi să nu considerăm cunoaşterea de sine doar ca o provocare rezervată celor puţini, ci ca un exerciţiu precum mişcarea fizică. În măsura în care publicul este umbra teatrului, teatrul la rândul său este trupul spectatorului (absent) – adică acel loc în care omul se poate cunoaşte pe sine ca nicăieri altundeva. Niciun segment al culturii spirituale nu depinde atât de mult de prezenţa individuală a spectatorului, teatrul însă recunoaşte în această relaţie de dependenţă propria-i existenţă şi propria-i libertate. Pe de altă parte, actorul nu este numai persoana care joacă pe scenă, ci şi spectatorul – spectatorul însă (poate) recunoaşte în oglinda scenei piesa în care tocmai joacă, cine sunt cei care îl îmbracă în costume şi cine sunt regizorii care îi dirijează hotărârile personale, despre care îi place să creadă că se nasc dintr-o stare de libertate. A gândi este bine. A gândi şi a trece la acţiune este o capacitate a vârstei adulte. A ne gândi împreună şi a acţiona în mod colectiv şi responsabil, „a deveni trup” este condiţia umană însăşi, în deplinătatea ei.

Újra műsoron | Din nou în program: Móricz Zsigmond

Visky András

r: HATHÁZI András

r: TOMPA Gábor

Nem élhetek muzsikaszó nélkül Nu pot trăi fără muzică

Alkoholisták Alcoolicii

Máté Angi Mamó című regénye alapján După romanul Mamó de Angi Máté

Liam Clancy, Mary Reich,Yolande Snaith, Shahrokh Yadegari, Tompa Gábor

r: MEZEI Kinga

r: TOMPA Gábor

Csipke Dantelă

Romok igaz menedék Ruins True Refuge

Thomas Vinterberg – Mogens Rukov – Bo Hr. Hansen

Arthur Miller

r: Robert WOODRUFF

r: Tom DUGDALE

Születésnap Aniversarea

Georg Büchner

Leonce és Léna Leonce şi Lena r: TOMPA Gábor Matei Vişniec

Kenyérzseb Buzunarul cu pâine r: ALBU István

Egy ügynök halála Moartea unui comis voiajor Giacomo Puccini

Gianni Schicchi

r: Silviu PURCĂRETE Visky András

Megöltem az anyámat Am omorât-o pe mama

r: ALBERT Csilla és DIMÉNY Áron Ingmar Bergman

Hedda Gabler

Suttogások és sikolyok Strigăte şi şoapte

Frank L. Baum – Zalán Tibor

August Strindberg

r: PUSKÁS Zoltán

r: Felix ALEXA

Henrik Ibsen

r: Andrei ŞERBAN

Óz, a nagy varázsló Vrăjitorul din Oz

r: Andrei ŞERBAN

Julie kisasszony Domnişoara Julie

Caragiale nyomán szabadesésben Adaptare după Caragiale în cădere liberă

Alfred Jarry

r: TOMPA Gábor

r: Alain TIMAR

Leonida Gem Session

Übü király Ubu rege

Új szereposztásban | Într-o o nouă distribuție: Visky András

A.P. Csehov

Szereplők / Cu: Névtelen férfi / Bărbatul fără nume: DIMÉNY ÁRON Feleség / Soţia: GYÖRGYJAKAB ENIKŐ Idős mester / Maestrul în vârstă: ORBÁN ATTILA Fiú / Băiatul: BODOLAI BALÁZS Lány / Fata: SIGMOND RITA Igazgató, Apa / Directorul, Tatăl: BOGDÁN ZSOLT Titirez: BUZÁSI ANDRÁS Kosárember / Omul ciot: SINKÓ FERENC Nő / Femeia: KATÓ EMŐKE Férfi / Bărbatul: VIOLA GÁBOR Kar / Corul: GYÖRGYJAKAB ENIKŐ, ORBÁN ATTILA, BODOLAI BALÁZS, SIGMOND RITA, BOGDÁN ZSOLT, BUZÁSI ANDRÁS,VIOLA GÁBOR, SINKÓ FERENC, KATÓ EMŐKE

Paul Schmidt angol változatát magyarra fordította: Koros Fekete Zsuzsánna În limba română de Andrei Şerban şi Kinga Kovács

VISSZASZÜLETÉS NĂSCUT PENTRU NICIODATĂ

Rendező / Un spectacol de TOMPA GÁBOR Dramaturg / Dramaturgia: VISKY ANDRÁS Díszlet- és jelmeztervező / Scenografia: CARMENCITA BROJBOIU Koreográfus / Coregrafia: VAVA ŞTEFĂNESCU Zenei összeállítás / Coloana sonoră: TOMPA GÁBOR A dramaturg munkatársa / Asistent de dramaturgie: KOVÁCS KINGA Ügyelő / Regia tehnică: KEREZSY IMOLA, BORSOS LEVENTE Súgó / Sufleur: KEREZSY IMOLA

VÁNYA BÁCSI UNCHIUL VANIA

Szereplők / Cu: Alekszandr Szerebjakov / Alexandr Serebreakov: BIRÓ JÓZSEF Jelena / Elena Andreevna: KÉZDI IMOLA / GYÖRGYJAKAB ENIKŐ Szonya / Sofia Alexandrovna (Sonia): ALBERT CSILLA Vojnyickijné (Marija Vasziljevna - Maman) / Maria Vasilievna (Maman): KATÓ EMŐKE / CSUTAK RÉKA Ivan Petrovics (Ványa) / Ivan Petrovici (Vania): VIOLA GÁBOR Mihail Lvovics Asztrov / Mihail Lvovici Astrov: BOGDÁN ZSOLT Ilja Iljics Tyelegin / Ilia Ilici Teleghin: ORBÁN ATTILA / SINKÓ FERENC Marina: VARGA CSILLA Jefim / Iefim: SINKÓ FERENC / ORBÁN ATTILA

Rendező / Regia: ANDREI ŞERBAN Rendezőasszisztens / Asistent de regie: KERESZTES ATTILA Dramaturg / Dramaturgia: KELEMEN KINGA Díszlet- és jelmeztervező / Scenografia: CARMENCITA BROJBOIU Ügyelő / Regia tehnică: KEREZSY IMOLA, BORSOS LEVENTE Súgó / Sufleur: KEREZSY IMOLA

A Visszaszületés című előadás ősbemutatójára 2009 júliusában került sor az Avignoni Fesztivál keretében. Premiera absolută a spectacolului Născut pentru niciodată a avut loc în luna iulie 2009, în cadrul Festivalului de la Avignon.

Az előadás elnyerte a 2007-es év  Legjobb Előadás, Legjobb Rendező (Andrei Şerban) és Legjobb Férfi Alakítás (Hatházi András) UNITER (Román Színházi Szövetség) díját, valamint a 2007/2008-as évad Legjobb előadásnak járó Színikritikusok díját.

„A Visszaszületés a 2009-es Avignoni Fesztivál OFF programjának legkiemelkedőbb darabja.” „Născut pentru niciodată este cea mai bună piesă a secţiunii OFF a Festivalului din Avignon, ediția 2009.” www.festivalier.net

Spectacolul a câştigat Premiul UNITER pentru cel mai bun spectacol al anului 2007, Premiul pentru cea mai bună regie (Andrei Şerban) Premiul pentru cel mai bun actor în rol principal (András Hatházi) şi Premiul criticilor de teatru din Ungaria pentru cel mai bun spectacol al stagiunii 2007/2008.

TÁRSULAT COMPANIE

A társulat négy legfrissebb tagját köszönti a Kolozsvári Állami Magyar Színház: Imre Éva, Sigmond Rita, Marosán Csaba és Vatány Zsolt a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karának színész szakán végeztek, vezetőtanáruk Biró József volt. Láthattuk őket már korábban is a Kolozsvári Színház olyan előadásaiban, mint Arisztophanész: Lüszisztraté, avagy a nők városa, Moliére: Don Juan ünnepélyes vacsorája és Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül. Az új évadban pedig Mihai Măniuțiuval, Michal Dočekallal és Tompa Gáborral dolgoztak már együtt. Szeretettel köszöntjük őket, és sok sikert kívánunk a továbbiakban!

Teatrul Maghiar de Stat Cluj îi salută pe cei mai noi membri ai companiei: Éva Imre, Rita Sigmond, Csaba Marosán și Zsolt Vatány, absolvenţi ai Universității Babeș-Bolyai, Facultatea de Teatru, secţia actorie, avându-l ca profesor de clasă pe József Biró. I-am putut vedea în stagiunile anterioare în spectacolele Teatrului Maghiar, în Aristofan: Lysistrata, sau oraşul femeilor, Cina festivă a lui Don Juan, Zsigmond Móricz: Nu pot trăi fără muzică. În stagiunea curentă au lucrat deja cu regizori precum Mihai Măniuţiu, Michal Dočekal şi Gábor Tompa. Îi salutăm cu mare drag şi le dorim mult succes în continuare!

20 évvel ezelőtt a londoni újságok Tompa Gábor A kopasz énekesnő című előadásáról cikkeztek: În urmă cu 20 de ani ziarele din Londra scriau despre Cântăreaţa cheală a lui Gábor Tompa:

“Tompa fegyelmezett és technikailag kiváló társulata olyan előadást kínál, mely egyszerre tud vidám és dermesztő lenni.” „Trupa lui Tompa, un ansamblu disciplinat și din punct de vedere tehnic extraordinar, ne oferă o producție care reușește să fie în același timp veselă și înfiorătoare.” Lyric Hammersmith, Time Out, 1993. október 13-20. Lyric Hammersmith, Time Out, 13-20 octombrie 1993

Előadásainkat azóta a következő országok közönsége láthatta: Ausztria (Graz) Bosznia-Hercegovina (Szarajevó) Csehország (Pilsen, Prága) Dél-Korea (Daejon, Szöul) Finnország  (Helsinki, Nurmes) Franciaország (Avignon, Bayonne, Chatillon, Cognac, Dijon, Grenoble, Párizs, Seyne-sur-Mer) Kolumbia (Bogotá) Lengyelország (Gdansk, Katowice, Radom, Torun) Luxemburg Macedónia (Szkopje) Magyarország (Budapest, Debrecen, Gyula, Kisvárda, Nyíregyháza, Pécs, Szolnok) Moldávia (Kisinyov) Nagy-Britannia (Derry, Glasgow, Leeds, London, Oxford) Németország (Giessen) Olaszország (Nápoly, Róma, Torino) Portugália (Porto) Spanyolország (Barcelona, Sitges) Szerbia (Belgrád, Nagybecskerek, Nagykikinda, Újvidék) Szlovákia (Kassa, Komárom, Rimaszombat) Szlovénia (Ljubljana) Törökország (Trabzon)

De atunci spectacolele noastre au fost văzute în: Austria (Graz) Bosnia-Herţegovina (Sarajevo) Cehia (Pilsen, Praga) Columbia (Bogotá) Coreea de Sud (Daejon, Seul) Finlanda  (Helsinki, Nurmes) Franţa (Avignon, Bayonne, Chatillon, Cognac, Dijon, Grenoble, Paris, Seyne-sur-Mer) Germania (Giessen) Italia (Napoli, Roma, Torino) Luxemburg Marea Britanie (Derry, Glasgow, Leeds, Londra, Oxford) Moldova (Chişinău) Polonia (Gdansk, Katowice, Radom, Torun) Portugalia (Porto) Republica Macedonia (Skopje) Serbia (Belgrad, Kikinda, Novi Sad, Zrenjanin) Slovacia (Cașovia, Komarno, Rimavská Sobota) Slovenia (Ljubljana) Spania (Barcelona, Sitges) Turcia (Trabzon) Ungaria (Budapesta, Debrecen, Giula, Kisvárda, Nyíregyháza, Pécs, Szolnok)

TURNÉK / TURNEE Sikert aratott a Leonce és Léna Giessenben Az először megszervezett Büchner International Fesztiválon vendégszerepelt a Leonce és Léna című, Tompa Gábor rendezte előadás a németországi Giessenben, 2013. június 28-án. A fesztivált Georg Büchner halálának 200. évfordulója alkalmával szervezték meg, abban a városban, ahol a drámaíró tanulmányait végezte. Büchner Giessenben írta meg a Hesseni hírmondó című pamfletet, amely miatt hazaárulással vádolták, és el kellett hagynia Németországot. A fesztivál házigazdája és egyben helyszíne a Stadttheater Giessen színház volt, ahol a kolozsvári színház telt házas előadását hosszan tartó taps követte. Az előadás után közönségtalálkozót szerveztek az alkotókkal, ahol az előadás alapgondolatait, terét, díszlet- és jelmezvilágát boncolgatták, kitérve a Kolozsvári Állami Magyar Színház történetére és Erdélyben betöltött kulturális szerepére is.

Spectacolul Leonce și Lena aplaudat la Giessen Spectacolul Leonce şi Lena de Georg Büchner, pus în scenă de Gábor Tompa, a participat pe 28 iunie 2013, la Büchner International Festival din Giessen, organizat cu ocazia aniversării a 200 de ani de la naşterea cunoscutului dramaturg german.  Giessen este orașul în care Büchner şi-a făcut studiile şi unde a scris pamfletul intitulat Der Hessische Landbote, motiv pentru care a fost acuzat de trădare şi a trebuit să plece din Germania. Festivalul a fost organizat de Stadttheater Giessen, în sala căruia a fost prezentat şi spectacolul Teatrului Maghiar de Stat Cluj. La reprezentaţie sala a fost plină, iar la final aplauzele au durat mai mult de zece minute. După spectacol, a avut loc o întâlnire cu publicul unde cei prezenţi şi-au manifestat interesul faţă de temele abordate de regizor, faţă de scenografie și modalitatea de joc a actorilor. În acelaşi timp, au vrut să ştie mai multe şi despre istoricul Teatrului Maghiar de Stat Cluj  și rolul cultural pe care acesta îl are în Transilvania.

Alfred Jarry: Übü király az Avignoni Színházi Fesztiválon A Kolozsvári Állami Magyar Színház az Übü király című, Alain Timar rendezte előadással vett részt az idei, 67. alkalommal megrendezett Avignoni Színházi Fesztiválon. A Théâtre des Halles színház július 6 és 28. között 23 alkalommal tűzte műsorára a produkciót. A francia színházi sajtó szuperlatívuszokban beszélt a kolozsvári Übü királyról: „Eszméletlen előadás (...), mely színvonalával messze maga mögött hagyja az Off program előadásainak többségét. (...) Egyedi, humoros, ötletes, ritkán látni hasonlót. (www.etoffedessonges.com), vagy „Merész vállalkozás Alain Timar részéről, egyben ragyogó siker is (www.lestroiscoups.com). Nem csak a sajtó, de a közönség is örömmel fogadta a produkciót: mintegy 2000-en látták az előadást, a színészek munkáját minden este hosszas tapssal jutalmazták a nézők. Az Übü király plakátját a zsűri az egyik legötletesebb előadásplakát díjával jutalmazta. A sikernek köszönhetően pedig közel ötven franciaországi színház fejezte ki elismerését és látná vendégül az előadást a következő évadban. Részletek a francia sajtódossziéból: „Eredeti, humoros és frappáns előadás, amelyhez foghatót ritkán látni; érdemes megnézni!” L’étoffe des Songes „A magyar színészek előadásában Jarry világa teljes univerzalitásában kel életre a Théâtre des Halles színpadán.“ Luis Armegnol „Egy megdöbbentően leleményes csapat. (...) Egy nagyra törő és

sikeres előadás, kétségkívül a fesztivál egyik legjobb javaslata.” Cathrine Roberts „Egy pozitív, tréfás Übü (…), teljes mértékben lenyűgöző.“ Patrice Martinet „Csodálatos.” Pascal Bély A KOLOZSVÁRI VÁROSHÁZA ÉS A HELYI TANÁCS TÁMOGATÁSÁVAL MEGVALÓSULT PROJEKT. A Kolozsvári Állami Magyar Színház e projekttel támogatja a város jelentkezését a  Kolozsvár-2021 Európa Kulturális Fővárosa címre. A turné továbbá a Bethlen Gábor Alap és a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatásával valósult meg.

Ubu Rege de Alfred Jarry la Festivalul de Teatru de la Avignon

Tompa Gábor a 19. Rövid Dráma Fesztivál legjobb rendezője

Spectacolul Ubu Rege de Alfred Jarry, regia Alain Timar, prezent în cadrul celei de-a 67-a ediții a Festivalului de Teatru de la Avignon, a avut, în presa de specialitate franceză, cronici la superlativ: „Un spectacol delirant (...) de o calitate net superioară majorităţii spectacolelor din Off. (...) Unic, plin de haz şi inventiv cum rar vom mai avea ocazia să vedem.” (www.etoffedessonges.com), sau: „O reuşită splendidă.” (www.lestroiscoups.com).  Spectacolul a fost foarte bine primit şi de către publicul festivalului,

Szeptember 20-29. között került sor Nagyváradon a 19. Nemzetközi Rövid Dráma Fesztiválra. A Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata szeptember 21-én a Tompa Gábor rendezte Leonida Gem Session című előadással szerepelt Nagyváradon. A Florica Ichim, Ioana Moldovan, Doru Mareş színikritkusok, valamint a Mircea Diaconu színművész és Fodor Zeno teatrológus alkotta öttagú zsűri a Leonida Gem Session című előadásért Tompa Gábornak ítélte oda a legjobb rendező díját. A legjobb rendező kategóriában jelölték Mihai Măniuţiut a Swedeborg úr álmodni akar című előadás színreviteléért (Vasile Alecsandri Nemzeti Színház, Iaşi), míg Alexandru Mihăescut Mark Ravenhill A vágás című darabjának megrendezéséért (Ioan Slavici Klasszikus Színház, Arad).

Ubu fiind vizionat în total de aproximativ 2 000 de spectatori. Teatrul gazdă a primit din partea juriului de la Avignon premiul pentru cel mai bun afiş al secţiunii off, iar în urma succesului de presă şi de public, în jur de cincizeci de teatre din Franţa şi-au exprimat intenţia de a invita spectacolul Ubu Rege în viitor. A Kolozsvári Állami Magyar Színház előadását a legjobb előadás és Extrase din dosarul de presă: a legjobb díszlet-jelmez (Carmencita Brojboiu) kategóriákban is „Un spectacol unic, amuzant şi inventiv cum rar putem vedea; de jelölte a zsűri. văzut!” A tavalyi évadban bemutatott Caragiale nyomán szabadesésben: L’étoffe des Songes Leonida Gem Session Tompa Gábor és Visky András színpadi változata. Az előadás ősszel további két fesztiválra kapott „În interpretarea maghiarilor, farsa lui Jarry capătă toată dimensiunea meghívást: október 19-én este 7 órától a bukaresti Nottara Színház sa universală pe scena Théâtre des Halles.” által szervezett Fest(in) pe Bulevard programjában szerepel, majd Luis Armegnol október 29-én 17.00 és 21.00 órától a Bulandra Színház Toma „O trupă de o inventivitate stupefiantă. (…) Un spectacol ambiţios şi Caragiu (Icoanei) termében látható az Országos Színházi Fesztivál foarte reuşit, fără îndoială una dintre cele mai frumoase propuneri (FNT) keretében. ale festivalului.” Catherine Robert „Un Ubu pozitiv, amuzant (…), absolut năucitor.” Patrice Martinet

Regizorul Gábor Tompa premiat la Festivalul de Teatru Scurt de la Oradea

„Superb!” Pascal Bély

În cadrul celei de a XIX-a ediţii a Festivalului de Teatru Scurt de la Oradea, care a avut loc în perioada 20-29 septembrie, Gábor Tompa a primit Premiul pentru cea mai bună regie pentru spectacolul PROIECT REALIZAT CU SPRIJINUL PRIMĂRIEI ȘI CONSILIULUI Leonida Gem Session, adaptare în cădere liberă după Caragiale. LOCAL CLUJ-NAPOCA. La aceeaşi categorie au mai fost nominalizaţi regizorii Mihai Proiectul susţine candidatura oraşului Cluj-Napoca la titlul de Măniuţiu pentru regia spectacolului Domnul Swedenborg vrea să Capitală Culturală Europeană 2021. viseze, scenariul Mihai Măniuţiu (Teatrul Național „Vasile Alecsandri”, Iaşi) şi Alexandru Mihăescu pentru regia spectacolului Tăietura de Mark Ravenhill (Teatrul Clasic „Ioan Slavici”, Arad). De asemenea, producţia Teatrului Maghiar de Stat Cluj a mai fost nominalizat la categoriile Cel mai bun spectacol şi Cea mai bună scenografie (Carmencita Brojboiu). Juriul Secţiunii Concurs a Festivalului de Teatru Scurt de la Oradea a fost format din: Florica Ichim – critic de teatru, redactor şef al Revistei Teatrul AZI, Ioana Moldovan – critic de teatru, asistent universitar UNATC, Mircea Diaconu – actor, Zeno Fodor – teatrolog și Doru Mareș – critic de teatru, scriitor. În luna octombrie, spectacolul Leonida Gem Session va participa la Fest(in) pe Bulevard, organizat de Teatrul Nottara Bucureşti (19 octombrie, ora 19.00) şi la Festivalul Naţional de Teatru, organizat de UNITER (29 octombrie, orele 17.00 și 21.00, la Teatrul Bulandra Bucureşti, Sala Toma Caragiu).

Szeptember | Septembrie

Október | Octombrie

8. vasárnap, 10. kedd és 30. hétfő 20.00 Johannes von Tepl: A FÖLDMŰVES ÉS A HALÁL | PLUGARUL ŞI MOARTEA Stúdióterem | Sala Studio 1 óra 10 perc szünet nélkül 14!

2. szerda és 6. vasárnap 20:00, Stúdióelőadás | Spectacol studio Visky András: VISSZASZÜLETÉS | NĂSCUT PENTRU NICIODATĂ A III. Kolozsvári Nemzetközi Találkozások – George Banu Napok keretében Román és angol nyelvű feliratozással 1 óra 35 perc szünet nélkül 14!

9. hétfő 20.00 ROMOK IGAZ MENEDÉK | RUINS TRUE REFUGE Stúdióterem | Sala Studio 1 óra szünet nélkül 12! 15. vasárnap és 16. hétfő 20.00 Thomas Vinterberg – Mogens Rukov – Bo Hr. Hansen: SZÜLETÉSNAP | ANIVERSAREA Stúdióterem | Sala Studio 1 óra 30 perc szünet nélkül 16! 17. kedd 20.00 Caragiale nyomán szabadesésben Adaptare după Caragiale în cădere liberă: LEONIDA GEM SESSION Stúdióterem | Sala Studio 1 óra szünet nélkül 14! 29. vasárnap 20.00 Matei Vişniec: KENYÉRZSEB | BUZUNARUL CU PÂINE Stúdióterem | Sala Studio 1 óra 20 perc szünet nélkül

4. péntek 20.00, Stúdióterem | Sala Studio BEMUTATÓ | PREMIERĂ Johannes von Tepl: A FÖLDMŰVES ÉS A HALÁL | PLUGARUL ŞI MOARTEA A III. Kolozsvári Nemzetközi Találkozások – George Banu Napok keretében Román és angol nyelvű feliratozással 1 óra 10 perc szünet nélkül 14! 5. szombat 20.00, Stúdióelőadás | Spectacol studio Georg Büchner: LEONCE ÉS LÉNA | LEONCE ȘI LENA A III. Kolozsvári Nemzetközi Találkozások – George Banu Napok keretében Román és angol nyelvű feliratozással 1 óra 40 perc szünet nélkül 12. szombat és 13. vasárnap 20.00, Stúdióterem | Sala Studio Thomas Vinterberg – Mogens Rukov – Bo Hr. Hansen: SZÜLETÉSNAP | ANIVERSAREA 1 óra 30 perc szünet nélkül 16! 16. szerda 20.00 - ORSZÁGOS BEMUTATÓ | PREMIERĂ PE ȚARĂ 18. péntek 20.00 Bohumil Hrabal: ŐFELSÉGE PINCÉRE VOLTAM | L-AM SERVIT PE REGELE ANGLIEI Nagytermi előadás | Sala Mare 2 óra szünet nélkül 12! 17. csütörtök, 20.00 – Stúdióterem | Sala Studio KÖLTŐI EST – Vörös Istvánnal beszélget Karácsonyi Zsolt hétfő 18:00 25. péntek 19.00, Nagyszínpad | Sala Mare Móricz Zsigmond: NEM ÉLHETEK MUZSIKASZÓ NÉLKÜL NU POT TRĂI FĂRĂ MUZICĂ 3 óra egy szünettel 26. szombat 20:00 ŐSBEMUTATÓ | PREMIERĂ ABSOLUTĂ 27. vasárnap 20:00 Demény Péter: BOLERO Stúdióterem | Sala Studio 1 óra 10 perc szünet nélkül

November | Noiembrie

12| 14| 15| 16| 18 – korhatár | limită de vârstă

3. vasárnap 20.00 - BEMUTATÓ | PREMIERĂ 4. hétfő 20.00, Nagyszínpad | Sala Mare SOCIAL ERROR A Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Szputnyik Hajózási Társaság koprodukciója O coproducţie a Teatrului Maghiar de Stat Cluj şi a Sputnik Shipping Company

Minden előadást román nyelven feliratozunk Toate spectacolele beneficează de supratitrare în limba română

5. kedd és 14. csütörtök 20.00, Stúdióterem | Sala Studio Matei Vişniec: KENYÉRZSEB | BUZUNARUL CU PÂINE 1 óra 20 perc szünet nélkül 6. szerda és 17. vasárnap 20.00, Nagyszínpad | Sala Mare Bohumil Hrabal: ŐFELSÉGE PINCÉRE VOLTAM L-AM SERVIT PE REGELE ANGLIEI 2 óra szünet nélkül 7. csütörtök és 12. kedd 20.00, Stúdióterem | Sala Studio Johannes von Tepl: A FÖLDMŰVES ÉS A HALÁL | PLUGARUL ŞI MOARTEA 1 óra 10 perc szünet nélkül 14! 8. péntek 20.00, Nagyszínpad | Sala Mare Móricz Zsigmond: NEM ÉLHETEK MUZSIKASZÓ NÉLKÜL NU POT TRĂI FĂRĂ MUZICĂ 3 óra egy szünettel 9. szombat, 10. vasárnap és 21. csütörtök 20:00 Stúdióterem | Sala Studio Demény Péter: BOLERO 1 óra 10 perc szünet nélkül 11. hétfő 19:00 hétfő 19:00, Stúdióterem | Sala Studio Szabédi László: FÉRJ KARRIER Felvasószínház, ősbemutató György Péter: ÁLLATKERT KOLOZSVÁRON - KÉPZELT ERDÉLY Könyvbemutató a szerző jelenlétében 18. hétfő 20:00, Stúdióelőadás | Spectacol studio Georg Büchner: LEONCE ÉS LÉNA | LEONCE ȘI LENA 1 óra 40 perc szünet nélkül 19. kedd 20.00, Stúdióterem | Sala Studio Thomas Vinterberg – Mogens Rukov – Bo Hr. Hansen: SZÜLETÉSNAP | ANIVERSAREA 1 óra 30 perc szünet nélkül 16! 26. kedd 20:00, Stúdióterem | Sala Studio Esterházy Péter: ÉN VAGYOK A TE Felolvasószínház a szerző jelenlétében Péntek 20:00, Stúdióelőadás | Spectacol studio BEMUTATÓ | PREMIERĂ Roger Vitrac: VIKTOR, AVAGY A GYERMEKURALOM VICTOR SAU COPIII LA PUTERE

A 2013–2014-es évad jegyárai Nagytermi előadások: 15 RON Kedvezményes jegy* 10 RON Csoportjegy (10 főt meghaladó csoportok esetén) 8 RON Stúdióelőadás: 20 RON Kedvezményes jegy* 12 RON Csoportjegy (10 főt meghaladó csoportok esetén) 10 RON *A kedvezményt diákok és nyugdíjasok vehetik igénybe igazolvány felmutatásával. A Ványa bácsi, Születésnap és Hedda Gabler című előadások jegyára: 25 RON Preţul biletelor în stagiunea 2013–2014 Spectacole în Sala Mare: 15 RON Preţ redus: 12 RON Grupuri de min. 10 persoane 8 RON Spectacole studio: 20 RON Preţ redus: 12 RON Grupuri de min. 10 persoane 10 RON Preţul biletelor pentru spectacolele Aniversarea, Unchiul Vania şi Hedda Gabler: 25 RON

Nagyterem | Sala Mare

Stúdióterem | Sala Studio

A Kolozsvári Állami Magyar Színház fenntartója a Román Kulturális Minisztérium Instituție publică subordonată Ministerului Culturii

Partnereink Parteneri:

Médiapartnerek Parteneri media:

Szerkesztőség / Redacția: Visky András (koncepció / concept) Vajna Noémi (felelős szerkesztő / redactor responsabil) Kovács Kinga (szerkesztő / redactor) Csép Zoltán (szerkesztő / redactor) Mirela Sandu (szerkesztő / redactor) Lőrincz Ildikó (szerkesztő / redactor) Design: Simona Giura

Fotók 1 Foto: Biró István Kolozsvári Állami Magyar Színház Teatrul Maghiar de Stat Cluj Igazgató | Director general și artistic TOMPA GÁBOR Str. E. Isac nr. 26–28, 400023 – Cluj, România Tel.: +40-264439204, Fax: +40-264236125 e-mail: [email protected] Jegypénztár | Casa de bilete: +40-264-593468 Nyitvatartás | Program: 10.00–13.00, 16.30–18.30 Online jegyvásárlás | Bilete online: www.biletmaster.ro

www.huntheater.ro A Kolozsvári Állami Magyar Színház az Európai Színházi Unió tagja Teatrul Maghiar de Stat Cluj este membru al Uniunii Teatrelor din Europa