Keresztség szentségében részesültek: Bálint Sándor, Hammer Frigyes, Kepler Ede, Kis Levente, Korponyi Gitta Kira, Kovács Ádám, Nyilas Viktória., Orosz Levente, Tóth Gábor Ádám, Vas Barnabás, Házasság otthont:
szentségében
alapítottak
új
Borbándi Kálmán - Lőkös Tünde Aranylakodalmasok: Hever Ferenc - Molnár Mária Fodor Rudolf - Simon Erzsébet Akik megtértek az Úrhoz: Ádám Jánosné Kiss Rozália, Árendáczky Elek, Ballá Béla, Bernáth Zsuzsanna, Bujdosó Jánosné Nagy Rozália, Cserháti Istvánné Molnár Gabriella, Csete Elekné Saskó Mária, Csiba Sándor, Dómé Dezsőné Bari Mária, Domoszlai Gáborné Erdélyi Margit, Fehér Imréné Ilona, Gál János, Haraszti Tibor., Herédi Attila Miklós, Hidasi Lászlóné Gáspár Erzsébet, Ihász János, Kádár András, Király József, Kovács Istvánné Simon Mária, Kovacsóczy Sándorné Beck Aranka, Kovácsszegi László, Kozma Istvánné Bernáth Terézia, Krisztián Tiborné Verebélyi Erika, Ladnai Jenő, Molnár Imréné Oroszi Erzsébet, Nováki Tibor, Prokai Gábor, Szabolcsi Tiborné Majzik Katalin, Szántó László, Szentgyörgyi Lászlóné Csehil Katalin, Tóth Albertné Kaszab Erzsébet, Varga Béláné Deli Katalin, Zombori Béla,
Szentmisék rendje: vasárnap: 7.00; 9.00; 10.30 és 18.00 hétköznap: 7.00 és 18.00 Gyöngyöspüspökiben: vasárnap 9.00 Mátraházán: vasárnap: 10.30
Ájtatosságok minden hétköznap 6.30-kor és 18.30-kor énekes zsolozsma a szerzetesekkel a templomban (kiv. elsőpéntek reggel, és szombatonként este) - Bizánci liturgia: minden hónap második és utolsó szombatján 9.45-től - Minden hónap első vasárnapján a templomban délután fél 4-től 5 óráig elimádkozzuk a teljes rózsafüzért, 5 órától szentségimádás, majd a Rózsafüzér Társulat titokcseréje. - A hónap többi vasárnapján délután 4-től fél 6-ig elimádkozzuk a teljes rózsafüzért, utána litániát tartunk. - Minden első csütörtökön 16.30-kor szentségimádás a Jézus Szíve Család vezetésével. - Minden első pénteken a reggeli szentmise után elimádkozzuk a Jézus Szíve litániát. A nap folyamán fölkeressük a bejelentett betegeket. - Minden hónap első szombatján a reggeli szentmise után papi és szerzetesi hivatásokért imádkozunk. - Minden hónap 13-án Fatimái engesztelő imaóra az esti szentmisével kezdődően. Közösségeink - A Ferences Világi Rend Közössége imaórát tart minden hónap első hétfőjén 17.00 órától a templomban; illetve rendi gyűlést tart a hónap harmadik hétfőjén 15.00 órától. - A Szent Erzsébet Karitász csoport fogadóórája minden hétfőn 16-17 óráig van. Gyűlést tart minden hónap utolsó szombatján 16 órakor. - A Szent Mónika Közösség imaórát tart minden hónap 27-én 16.30-kor a tanácsteremben. - A Szenttélek imacsoport imaórája minden hónap első szombatján 16.30-kor. - Az ifjúsági közösség (18-26 évesek) szombatonként 19 órától tartják az összejöveteleket. Változatos programokkal, testi-, lelki töltődéssel várják a régi és az új tagokat.
Eseménynaptár
3
Április 1. Virágvasárnap Fél 11 helyett 10 órakor barkaszenteléssel és ünnepélyes virágvasárnapi bevonulás kezdődik (ill. záródik a 9 órai) szentmise a templom előtti téren (a keresztnél).
Mátraházán nem lesz mise.
Ápr. 7. Nagyszombat 6.30-tól gyóntatás 8.00 Jeremiás siralmai. Egész nap szentsírlátogatás. Húsvéti vigília Mátraházán: 16.00-kor Püspökiben: 17.00-kor templomunkban: 19.00-kor(tűzszentelés, felnőtt keresztelés, körmenet).
Júniusban minden nap 17.45-kor Jézus Szíve litánia Június 10 Űrnapján a 9 órai szentmise elmarad. Reggel 5 órától „sátrak" felállítása. A körmenet a 10 órai mise után - az Eucharisztia előtt az elsőáldozó gyermekek hintik a virágot Püspökiben 11 órakor mise, utána körmenet.
Ápr. 14. szombat. A Ferences Szegénygondozó Nővérek nyílt lelki napja plébániánkon. Ápr. 15. Isteni Irgalmasság vasárnapja, Jézus Szíve Család területi találkozója. Ápr. 2. Nagyhétfő: Mel Gibson: Passió c. filmje Ápr. 29. hivatások vasárnapja - a 10.30-kor a Gyöngy-Plázában 15.00 és 17.30 kezdettel. kezdődő szentmisén búzaszentelés. (Jegyek a portán kaphatók). Májusban minden nap 17.45-kor Lorettói litánia Ápr. 5. Nagycsütörtökön Máj. 1. kedd 7.30 Szent József litánia reggel nincsen szentmise, de 6.30-tól gyóntatás Máj. 6. vasárnap: Püspöki templom búcsúja 8.00 lamentáció (Jeremiás siralmai) Máj. 13. vasárnap Elsőáldozás 16.30-tól gyóntatás Máj. 14-16. (hétfő, kedd, szerda): keresztjáró 18.00 Mise az utolsó vacsora emlékére (nincs napok a Felsővárosi Plébániával közösen. Hétfőn a Barátok templomában, kedden a Szent gyóntatás) utána Búcsúbeszéd, 21 óráig virrasztás, végén Urbán, szerdán a Szent Erzsébet templomban. A szentmise mindhárom nap reggel 7 órakor Kompletórium Gyöngyöspüspökiben és Mátraházán nincs kezdődik. szentmise. Máj. 27-28. Pünkösdvasárnap, pünkösdhétfő Ápr. 6. Nagypéntek ünnepi miserend, Püspökiben nincs mise reggel nincsenek szentmisék, de -10.30-kor kezdődő mise után szentségkitétel, 6.30-tól gyóntatás Gyöngyösi Úrangyala egész napos 8.00 lamentáció (Jeremiás siralmai) szentségimádás 15.00 Keresztút, gyóntatás -16.00 Felsővárosi hívek imaórája 16.30-tól gyóntatás -17.00 Alsóvárosi hívek imaórája, litánia, Oltáriszentség eltétele. 18.00 Urunk szenvedésének ünneplése, „csonka mise" (nincs gyóntatás) Máj. 2 1 . harangozással emlékezünk meg 16.30utána 21 óráig csöndes virrasztás, végén 16.45-ig a nagy gyöngyösi tűzvész 90. évfordulójáról (1917.évben). Kompletórium.
Ápr. 8. Húsvétvasárnap 5.45 Görög katolikusok miséje, majd vasárnapi miserend 9.00 szentmise keretében az elsőáldozásra készülő gyermekek keresztelése. Ápr 9. Húsvéthétfőn ünnepi miserend, templomunkban 9 órakor, ill. Gyöngyöspüspökiben és
Jún. 2. szombat: vidám családi kirándulás a Mátrába. Jún. 3. a 9 órai diákmisén hálaadás (Te Deum) a tanév kegyelmeiért 10 órakor bérmálás a Szent Bertalan templomban. Jún. 9. 10 órakor Ternyák Csaba érseki beiktatása Egerben.
4
Az Úr valóban feltámadt! A mi húsvéti hitünk
„Az Úr valóban feltámadt!" Ez az Egyház húsvéti üzenete, a húsvét alkalmából ezt valljuk meg, ezt ünnepeljük. A ma emberének azonban sok nehézsége van ezzel kapcsolatban. Egy közvélemény-kutatás szerint, amelyet a múlt század kilencvenes éveiben csináltak, a német katolikusoknak csak az 50 %-a hitt Jézus feltámadásában. Ami a legnagyobb nehézséget okozza, az a test feltámadásának elfogadása, amikor az már elporladt. Ezzel kapcsolatban jó arra emlékeznünk, hogy a feltámadt testnek egészen más tulajdonságai vannak, mint a földi testnek. A testi mivolt azonban hozzátartozik az ember lényegéhez. És miért lenne lehetetlen Isten számára, aki az embert teremtette, hogy egy új és megváltozott testi mivolttal állítsa helyre halála után a teljes embert? Aki hisz a teremtő Istenben, annak a halott ember feltámasztását is lehetőnek kell tartania. Azonban ha nem is vonjuk kétségbe Istennél a hatalmat, hogy az embert a halálból új életre támasztja fel, mindig előttünk áll a kérdés: Jézussal ez valóban megtörtént? Az isteni lehetőség nála tényleg valósággá vált, így mi is remélni tudunk a feltámadásunkban? A feltámadás folyamatát senki nem figyelhette meg. Történetileg azt a tényt tudjuk megállapítani, hogy a tanítványok nagypénteki kétségbeesése húsvét vasárnapra egészen megváltozott, győzelmes örömmé vált. Ennek oka nemcsak az üres sír / • _ . ténye volt, nemcsak x ~'t '"" Isten szava, amely ^ megmagyarázta az üres sír titkát: „Mit keresitek az élőt a holtak között? A tizenegy tanítvány abban az isteni ajándékban részesült, hogy a feltámadt Jézus megjelent körükben. Azután Jézus még több helyen megjelent
tanítványainak. Mindezek az események együtt hozták létre a nagy változást az apostolokban. Jézus győzelmes feltámadásának hitét, amely eltörölt minden bizonytalanságot és szomorúságot. Egy másik esemény is nagyon elgondolkodtató: Egy Saul nevű buzgó farizeus, aki üldözte a keresztényeket, hirtelen Krisztus követőjévé vált. Egész életét a továbbiakban azzal töltötte, hogy Krisztus feltámadásának hitét az egész világon hirdesse. A tanítványok feltámadási hitének történelmi ténye a legtermészetesebben azzal magyarázható, hogy történt valami, ami ezt a fordulatot létrehozta. Az a feltételezés, hogy a tanítványok a vágyálmot gondolták el megtörtént valóságnak, tökéletesen kizárható Pál apostolnál. Neki sokféle kívánsága lehetett, de Jézus feltámadását nem kívánhatta. Ő ezt a tévedést ki akarta teljesen küszöbölni népe köréből. Mi indíthatta tehát arra, hogy ezt higgye, ha nem a feltámadott Jézussal való találkozás? Ezek a megfontolások a feltámadásba vetett hitünket kívülről tudják támogatni. Ez azonban elegendő a hit megbízhatóságához? A külső megalapozásokhoz szükség van egy belső alapra is, amely mélyebbre ér és szilárdabb bizonyosságot ad, mint az összes külső bizonyíték. Mi keresztények pontosan szólva nem a feltámadásban hiszünk, hanem a feltámadt Jézusban. A hit mindig személyes kapcsolatot jelent Isten és ember között, a keresztények és Krisztus között. A hit személyes viszony, amelyre a Szentlélek indít minket, amelyhez szeretet, bizalom, bizonyosság kapcsolódik. Ebben az értelemben mondta Pascal az ismert szavakat: „A szívnek megvannak a maga indokai, amelyeket az értelem nem ismer."
szívünkkel hisszük Szívünkkel hiszünk, mert ha nem így lenne, egyáltalán nem tudnánk hinni. Egyedül értelmünkkel ugyanis nem lehet hinni. Itt van a legmélyebb alapja annak, hogy a mai embernél gyengült a feltámadásba és az örök életbe vetett hit: Istenben és Jézus Krisztusba vetett hit napjainkban nagyon sok embernél lett elvont, személytelen, élettelen. A feltámadás hitének virága elszárad, ha a föld, amelybe gyökerezik, kiszáradt, elvesztette nedvességét. Ennek a személyes hitnek a támogatására elsősorban arra gondoljunk, hogy az örök élet hite az Ószövetségben nőtt ki a Szövetség Istenének hitéből. Izrael jámbor igazai, akik szeretettel kapcsolódtak Istenükhöz, idővel egyre kevésbé tartották lehetségesnek, hogy ennek a szeretetnek egyszer vége lesz, hogy a halál hatalmasabb lenne Istennél, aki életről szóló szövetséget kötött népével. Már az Ószövetségben Isten így beszélt népéhez: „Örök szeretettel szerettelek téged." (Jer 31,3) Hogyan lehetne ennek a szeretetnek egyszer vége? Isten a szeretet, nem ideig tartó, hanem örök szeretet. Ezek egy Istentől eltöltött szív, Jeremiás próféta gondolatai. A feltámadás és az örök élet hite, amely Istennél van a „túlvilágban", abból az Istennel való közösségből nő ki, amelyet ebben a világban élünk meg: az Isten hűségének megtapasztalásából, az Istennel, az Atyával való barátságból és bensőséges kapcsolatból, Jézus Krisztussal való közösségből a Szentlélekben. Isten bennünk él, az imádságban beszélhetünk vele, mármost megajándékoz minket szeretetének megtapasztalásával. Ha tehát a feltámadt Úrral élünk, akkor nem eshet nehezünkre a feltámadás hite. Akkor valóban szívből hisszük és tanúságot is teszünk róla: az Úr valóban feltámadt.
5
"Aki nem gondolkozott el komolyan a halál felett, az nem is hisz az örökkévalóságban!" (Lev Tolsztoj+1910) Ezt húzza alá egy haldoklóval való találkozás az egyik hospice-intézményben (haldoklókkal foglalkozó, szervezett közösség) "Közel kell hajolnom, hogy értsem beszédét. Tavaly diagnosztizáltak nála tumort, túl van már kemoterápián, besugárzáson, és annak megértésén is, hogy nem lehet meggyógyítani. Szemei mélyen ülnek arcában, fényük tiszta. Lassan beszélgetünk. Megkérdezem, hány éves. - Negyvennyolc - súgja, és jó fél percig hallgat. - De nyolcvannégynek nézek ki, igaz? - Min szokott gondolkozni? - Mindenfélén. Amiket tettem, meg amiket nem. - Fájdalmai? - Nincsenek. Voltak, de már nem fáj semmi. Pedig torkomban van a daganat. Nyelni nem tudok, csak pépeset eszem, azt is keveset. - Nehéz volt felfognia? - Muszáj. Ha nem fogom fel, akkor is igaz. Mindig tudni akartam, hogy mi a helyzet. Hát most tudom. Vagyis nem tudom. De hát szembe kell nézni vele. - Mivel? - Azzal. Mindenki sorra kerül előbb-utóbb. Mindenki elmegy, az biztos. - Hová? - Mit tudom én. Lehet, hogy a nagy semmibe. Beszélnek mindenféle istenről. Mindegyik a magáéról. Én meg azt mondom, vagy egy Isten van, vagy nincs egy sem. Majd kiderül." Ez az érem egyik oldala: a halál önmagában érthetetlen. A halált mindig az élet szemszögéből kell néznünk. Az érem másik oldala: az örökkévalóság, az örökké tartó élet! Melyikünk ne ismerné a nagy szerelmek szavajárását: "szeretlek örökké!" Még a nem vallásos, örök életben, feltámadásban nem hívő embernek is önkéntelenül ilyen szó jön ajkára, amikor szerelmet vall. Ki ne hallotta volna Petőfi Sándornak (+1849) feleségéhez intézett sorait, mintegy a síron túlról, ahol a költő megsebzett szíve, "még akkor is, ott is, örökre szeret."
6
Nagyböjt
Nem költői túlzás ez, hanem az emberi szív szeretik. A szeretett tanítvány ugyanis nem csak Teremtő által belehelyezett legmélyebb vágya- az a tanítvány, aki szereti Jézust, hanem, mintáz nak megnyilvánulása: az öröm örökkévalóságot evangélium is mondja, "a tanítvány, akit Jézus akar. Ilyen gondolatok szeretett." Aki tudja, hogy jutottak eszembe, amikor Jézus a lelke mélyéig már előre olvasgattam a szereti, az tud hinni a feltáhúsvéti szentírási szamadásban. Bízik abban, kaszokat, és próbáltam a hogy a szeretet erősebb, magam számára is megfomint a halál, hogy a szeretet galmazni a kereszténység túléli a halált, és hogy a legnagyobb ünnepének halálon túl is érvényesül. üzenetét. Milyen módon higgyek a feltámadásban? A mai evangélium ( Jn 20, Ismerem-e saját "Péter1 - 9 ) erre adja meg a oldalamat", és megtalálomválaszt. e magamban Jánost? Mikor használom csak az eszemet? Mikor figyelek Amikor Mária Magdolna embertársaimra csak a elmegy az apostolokhoz, szívemmel? és hírül adja nekik: "Elvitték A feltámadásban hinni az Urat a sírból, és nem annyit jelent, mint hinni tudjuk, hová tették" - ezt Krisztusban, aki Isten örök nem a feltámadásba vetett szeretetével szerelmesen hit mondatja vele, hanem szeret engem, és ez a csak a csalódottság, hogy szeretete a halálban sem nem találta meg a törik meg. így a halál nem holttestet. János és Péter elfutnak a sziklasírhoz, megsemmisülés, hanem megújulás lesz száAmikor Péter belép a sírba, egyszerűen tudomá- momra, ahogyan Szent-Gály Kata írja: sul veszi, amit lát. Péter látja a helyzetet, de nem érti. El sem tudja képzelni, miért üres a sír. Meg "az vagy kell állapítania, hogy Mária Magdolna igazat aki voltál szólt. A tények értelmét azonban nem fogja fel. és mégis mennyire más János evangéliumában Péter azokat az embereket példázza, akiket az értelmük és az leszek akaratuk vezet. aki voltam és mégis mennyire más" Aki mindent csak az eszével akar megítélni, az nem foghatja fel a feltámadás titkát. János apostol azonban a szívével lát. És a szerető szív megért és hisz. Az evangélium nem mondja el pontosan, hogy mit hitt János. De a következő mondatból kiderül, hogy a feltámadás titkából érthetett meg valamit: "Még nem értették ugyanis az írást, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból." (Jn 20, 9) A feltámadásban nem lehet csupán ésszel hinni. Ehhez olyan szívre van szükség, mint Jánosé, mely szeret és tudja, hogy
Figyeljem meg alaposan a körülöttem pezsdülő természetet és ismerjem fel benne a feltámadás erejét, és kérdezzem meg magamtól: nekem miben kell megújulnom? Ezekkel a gondolatokkal kívánok a Kedves Testvéreknek testben és lélekben megújult Húsvéti Ünnepeket!
Imre testvér
FESZÍTSD MED NAGYPÉNTEK Csak Te érezted, akinek a teste egykor egy volt testével, a szegek feszülését. Te, kinek az öröm minden mélységét kitárta, Te láttad mélyebb mélységekbe zuhanni Őt. A szánalom patakzó záporában a Te fájdalmad tudja csak kietlen sivárságát a végtelen mezőknek, ahol végtelen magányban bolyong. A test a sírban nyugszik. A halottak mélyebb magányában bolyong a lélek. Könnytelen állsz partján a szédületnek, a semmi partjain. Asszony-hited, amely az angyal egyetlen jelére elfogadta és megértette Őt, most a poklok mély útjain kiséri. A szenvedés dermedt sivatagában tudod, hogy feltámad. A megbocsájtás feltámadása Benned él. Imádkozz érettünk, bűnösökért, Mária. Beney Zsuzsa
HARMADNAPON És fölzúgnak a hamuszín egek, hajnalfele a ravensbrücki fák. És megérzik a fényt a gyökerek. És szél támad. És fölzeng a világ. Mert megölhették hitvány zsoldosok, és meszünhetett dobogni szive Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die. Pilinszky János
Idézet a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány történetéből 2007. március 9. - péntek Fr. Hován Ágoston ezen a napon ünnepelte 60. születésnapját. Ebből az alkalomból volt osztályaiból a diákok, a gyöngyösi hívek és sok ismerőse gyűlt össze, hogy életéért hálát adjon a Teremtőnek. A köszöntők között ott volt fr. Magyar Gergely tartományfőnök is - bár nem az osztályában végzett 1981-ben, hanem a párhuzamos osztályban -, de a ferences kispapedzéseken ő is részt vett. A szentmise főcelebránsa maga az ünnepelt volt, a két első celebráns pedig fr. Ocsovai Grácián és fr. Magyar Gergely voltak. Az olvasmányt Rátosi Ferenc (esztergomi diák, 1981-ben érettségizett, volt sümegi polgármester), az evangéliumot pedig Kocsis Tamás (szintén 1981-ben érettségizett, jelenleg Somlóvásárhely plébánosa) olvasta fel. Fr. Grácián a prédikációban először gitáros énekkel köszöntötte Ágostont, majd rövidre fogott beszédében a kapott életpéldát köszönte meg. Az utolsó kis történetének elmondásakor az azonban úgymond „hozta magát". A történet szerint a mennybe jutáshoz 100 pontot kell összeszedni a kapunál. Amikor az egyik „ügyfél" megérkezik, rögtön kezdi: „Minden vasárnap voltam szentmisén". Szent Péter nézi a nyilvántartást, aztán bólint: „Rendben van, egy pont". A fél mondja: „Minden első pénteken gyóntam, áldoztam". Szent Péter megint nézi a nyilvántartást: „Rendben van, egy pont". A fél: „Életemben sok jót tettem". Szent Péter a nyilvántartások alapján mondja: „Rendben van, egy
pont". Erre a fél felkiált: Uram, irgalmazz, így nem lehet összeszedni a pontokat!" Erre Szent Péter a történet szerint így válaszol: „Helyes válasz, száz pont". Sajnos Grácián atya egy kicsit talán diáknak érezte magát, ezért a száz helyett először 73 pontot mondott. Amikor azonban látta, hogy mindenki felkapja a fejét, akkor gyorsan javította magát: 93 pont. Ekkor már mindenki nevetett, így sikerült kiszámítani: 97 pont. A szentmise záró könyörgése után fr. Gergely köszöntötte az ünnepeltet - kicsit hosszabban, mert neki nem szólt az időkorlát, ami fr. Gráciánt kötötte. Megemlékezett arról, hogy milyen fontos volt az a személyes példa, amit kapott Esztergomban, az, hogy csak teljes odaadással és nagy örömmel érdemes ferencesnek lenni. A szentmise után - a Gyöngyösön megszokott módon - a hívekkel együtt imádkoztak a vendégek a vecsernyét. Azt követően a plébánia tavaly, pályázatból csodálatosan felújított közösségi részében köszöntötték fr. Ágostont. Itt egy koccintás után (szervezője Stiegmayer Gábor, aki 1985-ben érettségizett) Lóczi Gyula adta át az osztályok közös ajándékát egy kis kísérő beszéd után. Szent | Ágostontól azt az eseményt idézte, amikor kisgyermekkorában megkérdezték, mit tenne, ha éppen most lenne a világ vége. Azt mondta, tovább játszana, mert az üdvösségben minden ott folytatódik, ahol a földön abbahagyjuk. Azt kívánta fr. Ágostonnak, hogy a mostani életének legyen folytatása majd az örök élete. (Itt sikerült a hallgatóságnak majdnem elrontania a beszédet, mert Szent Ágostont idézte gyermekkorából. Mivel több tengerparti „sztori" is fennmaradt tőle, ezért a hallgatóság minduntalan a szentháromságost akarta hallani, holott itt nem ez szerepelt.) A gyöngyösi plébánia hívei csodálatosan megterítettek az állófogadásra, a rendház szakácsa pedig - bár böjti nap volt - bőséges és finom ételeket készített a kedves gyöngyösi asszonyok által készített sütemények mellé. fr. Szabó József
és őrizzen meg Tégedet! Köszönjük Neked Ágoston testvér. Imádunk és áldunk hálás szívvel Most érte is.
Úr Jézus Krisztus!
Köszönjük, hogy ide küldted. Jó munkást adtál Gyöngyösi szőlődbe. Isten éltesse Kedves Ágoston atya ! „Magadnak teremtettél minket Uram, és nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik benned!" Szent Ágoston 2007. márc. 9-én a Sarlós Boldogasszony oltárképe előtt eucharisztikus áldozatban adtunk hálát a Mennyei Atyának Ágoston atya 60. születésnapja alkalmából. Volt tanítványai köszöntése után, Várallyay Iván a Képviselőtestület világi elnöke meleg szavakkal méltatta Ágoston atya áldozatos munkáját, amit egyházközségünk megújulásáért tett. Érdemes felidézni Ágoston atyának a Mátrai lapokban, 2000-ben tett nyilatkozatát. „Fel kell ismerni, hogy szeretetre, kapcsolatokra, közösségi létre, istenszeretetre, és örök életre vagyunk teremtve. Ha ennek rendelünk alá mindent, akkor van remény 2 1 . századi létre. Amennyiben viszont akár a magyarság, akár az egyes emberek nem ismerik ezt fel, akkor az a magyarság, illetve az egyén végét fogja jelenteni. A jövő század, illetve a jövő évezred azoknak az ideje lesz, akik végre ráébrednek, hogy mi az ember rendeltetése, életének célja, és ennek megvalósítására törekszenek". „A béke olyan nagy jótétemény, oly nagyszerű ajándék, melynél a teremtett dolgokban kevesebbet nem kívánhatunk és hasznosabbat nem birtokolhatunk." Szt. Ágoston Urunk kegyelméből a Szentlélek segítségével megvalósult az atya álma. Létrejöttek a területi csoportok, közösségek, melyekben nagy
Kérünk, tartsd meg őt sokáig benne. Áldd meg sok boldog évvel és kísér lépteit. Ámen Ágnes nővér
hangsúlyt kapott a megismerni, szeretni egymást, a törődés, egymásra figyelés, valamint gondoskodás. Ezeken kívül a hívekkel együtti közös zsolozsmázás és a Fatimái engesztelő imaórák bevezetését is Ágoston atyának köszönhetjük. Hálát adunk azért is az Úrnak, hogy a szentgyónáshoz is különleges módon bátorít minket. Gyóntató folyosón történt, "Milyen lapot osztogat az atya, gyónás után? - kérdezi a mosolygós arcú Annus nénit a félszeg gyónó. „Tudja kedveském ez égi belépő. Mindig kapok egy szép imát, fohászt, amikor leteszem bűneimet, Tudja az Isten milyen, feledékeny vagyok, aztán otthon teszek-veszek, és ezeket gyakorlom, hogy nagyon szépet tudjak majd mondani Jézusnak, ha magához szólít." Köszönjük Urunk Ágoston atya papi hivatását.
Hálát adunk mindazokért, akik ebben segítették: Drága édesanyjáért, aki a mai napig imáival emeli fiát Jézus szívébe és Szűzanyánk oltalmába. Köszönjük Urunk, hogy Ágoston atyát a ferences szerzetesi életre hívtad, és a mi egyházközségünkbe vezérelted, hogy itt szolgáljon Téged, minket pedig a hozzád vezető úton terelgessen, mint jó pásztor. Nagy Sándorné Ilona
Megölni egy papot To Kill a Priest 1988 francia-amerikai dráma-krimi "Szabadok vagyunk. Csak az Úr előtt kell felelnünk tetteinkért. Nem szabad félnünk tőlük. Leküzdöttük félelmünket, mert hiszünk a Teremtő által állíttatott erkölcsi értékrendben. Hiszünk az Úrban. Leküzdöttük félelmünket. Ezért vagyunk szabadok. Jézus így szólt feltámadásakor: aki bennem hisz, még ha meg is halt, örökké fog élni!" (Idézet a filmből) A március 10.-i filmklubban Imre testvér jóvoltából ismét egy olyan gondolatébresztő filmet volt alkalmunk megnézni, amelynek mondanivalója napjainkban is aktuálisnak mondható, s aktualitását az a tény is növeli, hogy a film főhőse idén lenne éppen hatvan esztendős. A film alapja valós történet, amelyet az 1984-ben kommunisták által brutálisan meggyilkolt Jerzy Popieluszko atya személye inspirált, ezért politikai okokból nem Lengyelországban, hanem Franciaországban forgatta a lengyel rendezőnő. Azokat az időket idézi, amikor is Lengyelországban a nyolcvanas évek elején betiltják a Szolidaritás szakszervezetet, szükségállapotot vezetnek be, a hatalom mindent megtesz annak érdekében, hogy a népet megfélemlítse, kijárási tilalmat rendelnek el, azt sulykolja gyermekbe, felnőttbe, hogy a „rendszer ellenségei" erőszakos cselekedetekre készülnek, palástolva ezzel saját, önkényes agresszióját. Az agóniájában vergődő kommunizmus az utolsókat rúgja. Ebben a közegben emeli fel a szavát a diktatúra ellen a varsói Kosztka Szent Szaniszlótemplom 37 éves segédkáplánja. Templomában "hazafias szentbeszédeket" tartott, a hivatalos lengyel sajtóban gyűlöletszeánszoknak nevezték a miséit, melyek mindig a szeretetről és a
méltóságról szóltak, s melyek végén "a pap fölszól ítására azért könyörögtek a hívek, hogy Isten világosítsa meg a bűnös parancsokat vakon teljesítő, nemzetükkel szembeforduló emberek elméjét", ami "a kivezényelt titkosrendőrök számára nyilván sértőbb volt, mintha nyíltan szidalmazták volna őket". (Domány András: A Popietuszko-gyilkosság, Beszélő, 1999. április). A hatóságok tehetetlenek, hiába tartóztatják le, a Vatikán és a Nyugat nyomására - és a fokozódó belső feszültség miatt - ki kell engedniük. De egy túlbuzgó titkosrendőr úgy dönt: a papnak meg kell halnia. Elhagyott helyre vitték, megkötözték, brutálisan megkínozták, majd félholtra verték, száját rongyokkal betömve, hogy ne kiálthasson segítségért. Végül követ kötöztek a lábfejére, és a Visztulába dobták Az atya halálhíre óriási tiltakozás-hullámot indított el, ennek következtében képtelenség volt az ügyet eltussolni. Temetése, melyen többszázezer ember vett részt, tüntetéssé alakult át, vértanúhalála pedig vízválasztó volt a lengyel rendszerváltásban. A gyilkosokat nyilvános tárgyaláson ítélték el. Miközben Popieluszko atya boldoggá avatása folyamatban van, gyilkosait már szabadon engedték. „Grzegorz Piotrowski, az egykori lengyel kommunista rezsim politikai rendőrkapitánya, aki 1984ben meggyilkolta Jerzy Popieluszko atyát, és akit most 15 éves börtönbüntetése letöltése után szabadon engedtek, úgy nyilatkozott, hogy tettét egyáltalán nem bánta meg. Nem érez semmiféle lelkiismeret-furdalást - mondta, hozzátéve: egy antiklerikális hetilap riportereként áll majd munkába. (VR/MK)" Popieluszko atya szavai, ll.János Pál szavai mind a Feltámadott Krisztus szavait idézik: „ Ne féljetek!" Ezek azok a szavak,amelyeknek előttünk , mai gyöngyösi keresztények előtt is nap mint nap fel kell, hogy idéződjenek és irányt kell, hogy mutassanak. Feladatunk nekünk sem kevesebb, mint nyitni, tisztának lenni, igazságosabb és testvériesebb világot építeni. Emlékezni -ahogy Imre Testvér nevezte, a mi Popieluszko
atyánkra - Páter Kiss Szalézra is, akit idén márciusban hatvan esztendeje, hogy halálra ítélt a kommunista rendszer. Emlékezni, és hűnek maradni az igazsághoz, nem pedig asszisztálni a hazugsághoz. „Imádkozzunk mindazokért, akik a és az igazságtalanságot szolgálják, nyissa fel a szemüket, és segítsen az igazságot..." Részlet Jerzy Popieluszko általános
hazugságot hogy Isten felismerniük imájából
„Jóval győzni le a rosszat azt jelenti, hogy hűségesek maradunk az igazsághoz. Az igazság - az emberi értelem nagyon kényes tulajdonsága. Az igazságra való törekvést maga Isten oltotta az emberekbe, ebből fakad az ember természetes törekvése az igazság felé, és a hazugságtól való idegenkedése. Az igazság, az igazságossághoz hasonlóan a szeretethez kapcsolódik, a szeretetnek pedig ára van. Az igazi szeretet áldozatos, így hát az igazságnak is ára van. Az igazság mindig egyesíti és összeköti az embereket. Az igazság nagysága mindig megrettenti és leleplezi a kis, megrémült emberek hazugságát." „Nem harcolhatunk erőszakkal azért, hogy a rosszat jóval győzzük le. A hadiállapot idején a Szentatya így imádkozott a czestochowai Szűz Máriához: "nem tud megfelelően fejlődni az a nép, amelyet megfosztanak az önazonosságát biztosító jogoktól, s az állam nem támaszkodhat semmiféle erőszakra." Aki nem tudott szívvel és ésszel győzni, az megpróbálja erőszakkal. Az erőszak minden megnyilvánulása az erkölcsi alsóbbrendűség bizonyítéka. A legszebb és legmaradandóbb küzdelmek, melyeket az emberiség ismer - az emberi gondolat küzdelmei. A legnyomorúságosabbak és legrövidebbek - az erőszak küzdelmei. Az az eszme, melynek fegyverre van szüksége a fennmaradáshoz - magától elhal. Torz az az eszme, amely csak erőszakkal tud fennmaradni. Az életképes eszme magával ragad, embermilliók követik önként." (Jerzy Popieluszko atya utolsó szentbeszéde Megjelent Ks. Antoni Lewek: Ksiadz Jerzy meczennik (A vértanú Jerzy atya), 1990. Varsó.) Lehotai Katalin
Jertek hívek, a szent keresztútra, Gondoljunk a szenvedő Urunkra. Öleljük át véres keresztfáját, Sirassuk meg keserves halálát.
2007. március 31-én egy csodálatos tavaszi napon, a felsővárosi testvérekkel együtt keresztutat jártunk. Mindannyiunk örömére több hívő gyűlt össze a tavalyinál, főleg a fiatalok és a családosok száma gyarapodott. Délután két órákkor indultunk a Szent Bertalan templomból a városon keresztül, majd a szőlők között és a meredek domboldal után öt órára érkeztünk meg a Sárhegyre, keresztutunk utolsó állomására. Utunk során a stációk között énekeltünk és a Fájdalmas rózsafüzért imádkoztuk, de csendes elmélkedésre is nyílt lehetőség, különösen a kaptátokon amikor a hangunk már elhalt. Az állomásokon hallott elmélkedések és a domboldalon való menetelés segített abban, hogy jobban elmélyedjünk Krisztus szenvedésében. A hétköznapokban mikor bűnt követünk el, csak ritkán de lehet hogy sosem gondolunk Jézus értünk elszenvedett áldozatára. De ne feledjük minden egyes bűnünkkel mind mélyebbre nyomjuk a töviskoszorút és egy-egy újabb ostorcsapást mérünk Krisztus megkínzott testére. Jézus Krisztus, mindeség Királya, Üdvünk lett már szent kereszted fája. Add, hogy mindig a nyomodban járjunk, S egykor mennyben mindörökké áldjunk! Kernács Polett, Lehotai Gusztáv
Amikor fölkértek, hogy írjak cikket a plébániánkon működő Baba-Mama Klubról, az volt az elképzelés, hogy a résztvevő anyukákat is megszólaltatjuk. Azonban a gyerekek sorozatos megbetegedései miatt hetekig nem találkoztunk, legutóbb pedig belefeledkeztünk a beszélgetésbe, játékba, nem hoztam szóba a témát. így nem maradt más, minthogy leírjam, nekem és fiacskámnak mit jelent hetenként más anyukákkal, babákkal találkozni. Amikor „Babuska" megszületett, napokig be sem tudtam vele telni. Csak néztem, hogyan szuszog, grimaszol álmában. Aztán másfél hét után az eufória múlni látszott. Újszülött „főnökünk" reggeltől estig elegendő feladattal látott el bennünket. Úgy tűnt, megállás nélkül tud sírni: este azért, mert fáj a hasa, nappal, meg azért mert melege van, fázik, unatkozik.... Ha éhes, azért, ha jóllakott, azért, és persze evés közben is, nehogy anya elszundikáljon. Bevallom őszintén, sokszor nem tudtam volna megmondani, hányadika van, vagy hogy milyen nap. Arra viszont határozottan emlékeztem, hogy csemetém éjszaka hányszor kelt föl, mikor; mennyit evett a nap folyamán, a súlya hogyan gyarapodott napról-napra - mindezt egy hétre visszamenőleg! Számok kavarogtak a fejemben, s valahogy úgy éreztem magam, mintha centrifugában lennék. Bár elbűvölő apróságom minden nap megörvendeztetett valami új „tudománnyal", mégis néhány hónap elzártság után már ki voltam éhezve a felnőtt társaságra, beszélgetésre. Ahogy Simon Péter betöltötte az első évet, neki is szüksége lett volna más gyerekek társaságára. Mi azonban egy kis kertvárosi lakótelepen élünk, ahol kéthárom hasonló korú baba lakik. Ráadásul a játszóterünket is lebontották pár éve, arra hivatkozva, hogy az nem felel meg az uniós szabályoknak, ezért nem nyílt lehetőség az ismerkedésre. (Zárójelben jegyzem meg, a nemlétező játékszerek valóban nem okoznak balesetet.) A belváros egyik játszóterére jártunk ki, de ott mindig változott a társaság, így igazán egyikünk sem kötődött a helyhez. Ezért örültem, hogy nekünk- kisgyermekes szülőknek- is lesz lehetőségünk igényes helyen találkozni,
ismerkedni. Persze minden kezdet nehéz. Októberben találkoztunk először, s máris jött a tél, a sorozatos megfázások ideje. Ennek ellenére kitartóan eljártunk mi is, mások is keddenként „klubozni". Ősszel kaptunk macikás játszószőnyeget, rengeteg gyermekjátékot, és egy szekrényt, amiben ezeket tárolhatjuk. Kezdetben csak ketten-hárman jöttünk össze, mostanra azonban hét-nyolc anyuka és csemetéje találkozik rendszeresen. A létszám növekedésével és a tavasz közeledtével a hangulat is sokkal emelkedettebb lett. Általában beszélgetünk- természetesen a gyerekekről. Milyen ételeket adunk már csemeténknek, hányadán állunk a szobatisztasággal, milyen esti „rituálékat" alkalmazunk, hogy manócskánk magától elaludjon és más hasonló témákról. Aztán valaki tarsolyából mindig előkerül egy jó kis mondóka, vagy egy aranyos dalocska, amit a többi anyuka is szívesen megtanul, hogy gyarapítsa énektudását. Alkotni is szoktunk: készítettünk temperával rajzlapra kézlenyomatokat, almából, fogpiszkálóból és aszalt fügéből sündisznócskát, rajzoltunk közösen hatalmas csomagoló papírra. Jó látni, hogy néhány alkalom után már megismerik egymást a gyerekek, a nagyobbak várják az újabb találkozást. Bár együtt játszani még nem tudnak, a közös tevékenység, esetleg egymás utánzása örömmel tölti el őket. Az egyke gyerekeknek kiváltképp hasznos, ha néha meg kell küzdeniük egy-egy játékért. Ők ugyanis felnőttek között töltik napjaikat, s a szülők nem kapnak dührohamot, ha babóca is a távirányítót akarja megkaparintani. Nekünk, szülőknek azért hasznosak ezek a találkozások, mert egy kicsit megszakíthatjuk a napi rutint, és kimozdulhatunk a négy fal közül. Oldott, barátságos légkörben tehetünk föl egymásnak kérdéseket, beszélgethetünk problémáinkról. Az anyasággal beindul egy gépezet: csöppségünknek minél több értékeset, hasznosat továbbadni.
Mindnyájunkat boldoggá tesz, ha valamit ebből másokkal is megoszthatunk, legyen az egy vers, játék, vagy jól bevált nevelési gyakorlat. dMindig gazdagodunk új ismeretekkel, s nem utolsó sorban említem meg, hogy itt talán életre szóló barátságok is köttetnek akár a gyerekek, akár az anyukák között. íme néhány érv, miért jó „klubtagnak" lenni: - Ha egy halom vasalnivaló vár, és még a tegnap esti mosatlan is hegyekben áll, hagyd ott nyugodtan. A házimunkát ugyan senki sem végzi el helyetted, de legalább nem látod. - Ha gyermeked hisztis korszakát éli, s te már alig bírsz vele, gyertek el. Látni fogod, hogy más csemetéje sem jobb a tiédnél. - Ha apróságod akaratos, nem tartja tiszteletben mások tulajdonát, te rászólsz, ezért ő dührohamot kap,- nem kell szégyenkezned miatta. Sorstársaidként nem ítélkezünk nevelési próbálkozásaid felett. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani elsősorban Kázmér testvérnek, akinek a fejéből kipattant a klub létrehozásának ötlete. A plébániának, hogy helyet biztosít nekünk. Azon támogatóinknak, akik anyagi hozzájárulásukkal segítettek új játszószőnyeghez, szekrényhez jutni. Köszönjük a sok fölajánlott játékot, könyvet, melyeket örömmel használunk. Legvégül sekrestyésünknek is jár a köszönet, hiszen a téli hónapokban ő felügyelte, hogy mindig meleg terem várjon minket. Mivel adni jó, had osszam meg veletek fiam kedvenc dalocskáját, amit az óvodás korosztály is szívesen megtanul: Gyermekedet ültesd az öledbe, ha szereti utánozni a mozdulataidat, állítsd, ültesd veled szembe! „Erdő szélén házikó"- fejed fölött kezeiddel háztetőt formázz, „ablakában nagyanyó."- két karodat vállszélességben tárd szét, könyöködet hajlítsd be, tenyered az arcod felé nézzen."Lám, egy nyuszi ott topog"- lábaiddal topogjál, „az ajtaján bekopog."- kezeddel kopogtatást imitálj."Kérlek, segíts
énrajtam,"- mindkét kezedet tedd az arcodra „kétségbeesésedet" mutatva, közben törzseddel jobbra-balra hajladozz, „a vadász a nyomomban!"- egyik kezeddel puskát formázz, és „fenyegetőn" rázd. „Gyere, nyuszi, sose félj," kezeiddel hívogass, „megleszünk mi kettecskén."- öleld magadhoz manókádat, és együtt hajladozzatok jobbra-balra. Ha a kotta leolvasásával gondod akad, vagy nem elég világos a leírás, hozd el csemetédet kedden 9 és 11 óra között a plébániai Szt. Antal terembe, és mindent szívesen elmagyarázunk.
Várunk szeretettel, gyertek el! Hendrik Andrea
A közelgő Anyák Napja alkalmából a szerkesztőség a következő történettel szeretne minden édesanyát köszönteni. Isten éltessen minden ÉDESANYÁT! A számla Egy este, amikor az anya a vacsorát főzte, a tizenegy éves fia megjetent a konyhaajtóban, kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a gyerek a cédulát az anyjának, aki megtörölte a kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt: „A virágágyás kigyomlálásáért: 500,-Ft. A szobám rendberakásáért: 100,-Ft. Mert elmentem tejért: 100,-Ft. Mert három délutánon át vigyáztam a húgomra: 1500,-Ft. Mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000,Ft. Mert mindennap kiviszem a szemetet: 700,-Ft. Összesen: 4800,-Ft." A mama kedvesen nézett a fia szemébe. Rengeteg emlék tolult fel benne. Fogott egy tollat és a cédula hátuljára ezeket írta: „Mert kilenc hónapig hordtalak a szívem alatt: OFt. Az összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett töltöttem: 0 Ft. A sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0 Ft. A könnycseppeid felszárításáért: 0 Ft. Mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0 Ft. Az életért, amit mindennap neked adok: 0 Ft. Összesen: 0 Ft." Amikor befejezte, a mama mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak. A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből. Összegyűrte a papírost és azt írta a saját számlájára: „fizetve". Aztán az anyja nyakába ugrott és csókokkal halmozta el. Bruno Ferrero
Lelkinap sekrestyéseknek „Mester, jó nekünk itt lenni!" (Lk 9,33) Péter apostol Jézus színeváltozásakor elhangzott mondata - úgy gondolom - minden sekrestyés gondolata és szolgáló életének vezérfonala. Mindnyájan az Úr és az egyházközség iránti „szerelemből" tudunk rőt meríteni a sekrestyési szolgálathoz. Március 17-én alkalmunk nyílt találkozni azokkal a kollégákkal, akik esperesi kerületünk templomaiban teljesítenek szolgálatot. A felsővárosi atyák kezdeményezésére jöttünk össze a fél napos lelki és szakmai tartalmú találkozóra, melynek vezetője Soós Tamás káplán atya volt. Bevezetésképpen Juhász Ferenc plébános köszöntötte a megjelenteket ezzel megnyitva a lelkinapot. Maid Tamás atva tartott nagyböjti elmélkedést, melyben kitért a szent idő jelentőségére, valamint a sekrestyések liturgiában és az egyházközség életében betöltött feladatára. Engem leginkább az a gondolat fogott meg, hogy nem csupán harangozok vagyunk, hanem a plébánia „mindenesei". Gyakran a hívek hozzánk fordulnak ügyes-bajos dolgaikkal, legyen az szervezési kérdés vagy lelki probléma. Nekünk választ kell adni mindenféle ügyben, képviselve így a plébánost, a káplánt. A sekrestyésnek is küldetése van, méghozzá a keresztségéből fakadóan, és funkciójából adódóan kötelessége az egyházközségben anyai szerepet is betölteni. Észrevenni az apró problémákat, a javítást, felújítást igénylő gondokat, szeretettel odafigyelni a hívek lelki szükségeire, közvetíteni pap és világi közt, pásztor és a nyáj közt. Mindezt csendben, észrevétlenül, ahogyan egy anya bánik a gyermekeivel. Az előadást követően a Szent Bertalan templomban elimádkoztuk a Jézus szenvedését elmélyítő fájdalmas litániát, majd az atyák a bűnbánat szentségének kiszolgáltatásával is rendelkezésünkre álltak. A Szent Háromnap liturgiáját is módunkban állt újragondolni Tamás atya vezetésével, aki nem csupán a szertartás menetét ismertette, hanem az egyes mozzanatok és szimbólumok mögötti mély tanítást is. Ezt bőséges ebéd követte, melyben külön ajándék volt, hogy a paptestvérek is velünk ettek,
persze kötetlen beszélgetés és jó hangulat mellett. Ebéd után alkalom nyílt a tapasztalatok megosztására is, leginkább a Húsvéti Szent Háromnap szertartását illetően, hiszen ez minden liturgiák „anyja", ami legalább olyan nagy kihívást jelent papnak ás szolgálattevőnek egyaránt, mint amilyen csodálatos és gyümölcsöző. Én, személy szerint tapasztalatokkal és ötletekkel gazdagon távoztam a felsővárosi plébániáról, és persze hálás szívvel, mert volt egy nap, egy olyan fórum, amelyen módunkban állt találkozni és beszélgetni egymással, lelkiekben kicsit feltöltődni, pár órára „összezárni" magunkat Istennel. Köszönjük mindezt a Gondviselőnek és a szervezőknek! Heaede László
