SZENTGÁLOSKÉR Községtörténeti tanulmányok

Puskás Béla

SZENTGÁLOSKÉR Községtörténeti tanulmányok

Szerkesztette Puskás Béla

1. számú példány Szentgáloskér Önkormányzat tulajdona

Kaposvár, 2006 3

A könyv kiadója és szerkesztõje köszönetet mond mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy Szentgáloskér község története ebben a formában megjelenjen: Dr. Bálint Ildikó, Csima Ferencné, Egerszegi Ferenc, Horváth Jánosné, Szecsõdi Árpádné, Vargáné Esküdt Aranka, Varga Imréné, Varga Károly, özv. Vonyó Józsefné

A könyv kiadását támogatta: Agrária Zrt., Pásztohy András

Fotó: Puskás Béla, Szabó Péter Archiv képek: lakossági gyûjtésbõl

A korrektúrát Nagy Zoltán végezte

Felelõs kiadó: Egerszegi Ferenc

ISBN:

Készült: Pethõ Nyomda, Kaposvár 4

Tisztelt olvasók, Kedves Szentgáloskériek! Több évtizedes álom teljesül akkor, amikor kezünkbe vehetjük a szeretett községünk, Szentgáloskér történetét tartalmazó monográfiát. Elõdöm, dr. Hild József egykori polgármester idõt és energiát nem kímélve gyûjtötte községünk múltjának emlékeit. Terve, elképzelése sajnos nem valósulhatott meg. Most jelentõs helyi összefogással, az önkormányzat anyagi támogatásával készülhetett el ez a könyv. Meggyõzõdéssel vallom, hogy valamennyiünknek szükségünk van egy olyan kiadványra, amely erõsíti bennünk a községünkhöz, szülõfalunkhoz való kötõdést, ragaszkodást. Jelenleg a legnagyobb gondot a munkanélküliség jelenti Szentgáloskéren, amely az itt élõ családok jelentõs részét érinti. Ma a legtöbb munkavállalót az Agrária Rt. foglalkoztatja. Az önkormányzat rendszeresen támogatja a rászoruló családokat, ahol a jövedelem ezt indokolttá teszi, s a község fejlesztése során a település lakosságmegtartó szerepét próbálja erõsíteni. Mûvelõdési házat és könyvtárt mûködtet. A község gyerekei a szomszédos Mernye községbe járnak iskolába. Hogy kulturális intézményeink megfelelõen tudjanak mûködni, és feladatukat el tudják látni, azoknak jó állapotban kell lenniük, és megfelelõ felszereléssel kell rendelkezniük. A sportolást kedvelõk a helyi futballcsapatban sportolhatnak, és a szurkolótábor lelkes biztatással segíti az elõrejutást. Lapapusztán közel nyolcvan ember él. Egy külföldi vállalkozó lovascentrumot épített, ahol az érdeklõdõk a westernlovaglásnak hódolhatnak, és megcsodálhatják a díjnyertes lovakat. Az immár több éve hagyományos falunapon az egész lakosságot megmozgató programokat, vetélkedõket szervezünk; a közös fõzés és mulatság jó alkalom a lakosságnak a kikapcsolódásra. Az õszi szüreti felvonulás alkalmával is mulatságra hívjuk az itt élõket. Ünnepélyes alkalmakkor szintén rendezvényeket szervezünk, mûsort állítunk össze. Az elmúlt években sikerült olyan beruházásokat, fejlesztéseket megvalósítani, melyekkel az itt élõk számára komfortosabbá és szebbé tettük a községet. Természetesen a jövõben még vannak céljaink, és azon munkálkodunk, hogy minél több fejlesztést hajthassunk végre a község rendezettebbé tétele érdekében. További terveink között szerepel, hogy az elvándorlás megszüntetése érdekében munkahelyteremtõ pályázatok felhasználásával a fiatalok számára is vonzóvá tegyük községünket. Már ma is letelepedésre szeretnénk ösztönözni fiataljainkat kedvezményes telkek biztosításával. Az internethálózat bõvítése, további építkezés, a szennyvízhálózat kiépítése szerepel a terveinkben. Lélekemelõ pillant, amikor kézbe véve, lapozgatva ezt a könyvet megismerhetjük mindazt, amit elõdeink tettek, ahogy éltek, alkottak. Köszönöm Puskás Béla helytörténet-kutatónak, hogy idõt, fáradságot nem kímélve, lelkes és lelkiismeretes munka eredményeként megajándékozta községünket ezzel a könyvvel. Köszönöm a munkáját minden helyi segítõnek, és Vargáné Esküdt Arankának is a gyûjtõmunkában való aktív, lelkes részvételt. Szentgáloskér, 2006. augusztus 19. Egerszegi Ferenc polgármester 5

Bevezetés 2004-ben keresett meg Durczi Ferenc azzal a kéréssel, hogy dr. Hild József kutatási anyagának felhasználásával írjam meg szülõfaluja, Szentgáloskér történetét. A felkérés és a feladat csábító volt. Az Egerszegi Ferenc polgármester úrral való beszélgetés során derült ki, hogy a korábbi kutatási anyagoknak csak töredéke áll rendelkezésre. Mindent újra kellett kutatni, tudva azt, hogy sok elveszett anyag nem pótolható. Azzal a feltétellel vállaltam, ha lesznek helyi segítõim a kutatómunkához. A munka során bontakozott ki elõttem is Szentgáloskér története. A község 26 km-re északra fekszik Kaposvártól, változatos, jellegzetesen somogyi lankákon, a Mernye–Ráksi összekötõ út mentén. Fõútvonalra csatlakozása Ráksinál, illetve Mernyénél lehetséges. Legközelebbi vasútvonala Mernyén és Somodorban van, amely a Kaposvár–Siófok vonalon helyezkedik el. Autóbuszjáratai nem a legkedvezõbbek: a legközelebbi város, Kaposvár csak átszállással közelíthetõ meg Mernye felõl. Írásos emlékek a faluról már 1321-bõl fennmaradtak, 1421-ben a települést a Kéri család birtokolta. Szentgáloskér a 14. században elpusztult, majd a török uralom után, 1727-ben újjáépült. 1773-ban már 230 lakost tartottak nyilván, ebben az idõben alapította meg a népiskolát a katolikus egyház. Ekkor már Szentgáloskérhez tartozott Lapapuszta, amely a középkorban önálló faluként szerepelt, és a század elejétõl 1962-ig népiskolát és általános iskolát is mûködtetett. A 20. század elején a falu lakossága több ezer hektár földet mûvelt. A földek több mint egyharmada az Esterházy hercegi hitbizományi birtokhoz tartozott. A háború után, 1950-51-ben Szentgáloskéri Állami Gazdaságként, majd 1960-ig a Kaposvári Cukorgyár Célgazdaságaként mûködött, ezt követõen a termelõszövetkezet vette mûvelésbe a területet. A település 1990-ben nyerte vissza 1970-ben elvesztett önállóságát. Jelenleg Somodorral alkot körjegyzõséget. A községben 235 lakóház áll, amelyek 667 embernek adnak otthont. Az ingatlanok 90%-a vezetékes ivóvízzel van ellátva, a gázvezeték a lakások 65%-ában biztosítja a fûtéshez és fõzéshez szükséges energiát. A telefonhálózat kiépítésével a lakosság 70%-a veheti igénybe ezt a szolgáltatást. A községben a belterületi utak 80%-a szilárd burkolattal van ellátva, az önkormányzat a folyamatos karbantartás mellett a még hiányzó utcákban is fontosnak tartja a szilárd burkolattal történõ útépítést. A község lélekszáma az elmúlt három és fél évtizedben jelentõsen csökkent: az 1960-ban még 1073 lelket számláló falu lakóinak száma napjainkra 596 fõre apadt. A községben tett gyakori látogatásaim eredményeként nemcsak ismereteket, hanem barátokat is szereztem. Köszönöm mindazoknak a munkáját, aki hozzájárultak a könyv megírásához, elkészítéséhez. Puskás Béla 6

Szentgáloskér története a török korig Szentgáloskér mai határában több, a középkorban még önálló faluként létezõ település volt (Lapa, Örs, Szentgyörgy, Tátom), melyek korábbi létezésére az okleveles források mellett korunkban jó esetben a határ- és dûlõnevekbõl tudunk következtetni. A középkorra jellemzõ sûrû településhálózat a török pusztítás után már nem alakult újjá, a fennmaradó és újjátelepülõ községek pedig integrálták szerencsétlenebb sorsú társaikat. A település területe azonban már a korábbi korszakokban is lakott vidéknek számított. 1885 tavaszán a községtõl keletre, az ún. Külsõ-Várdombi-dûlõben, Harsányi Pál telkén szántás közben bronzkincsleletet fedeztek fel. (E lelet további darabjait 1927-ben találták meg.)1 Somogy megye egyik legnagyobb, közel száz darabból álló leletegyüttesét egy urnába rejtve ásták el a késõ bronzkorban, az idõsebb urnamezõs kultúra idõszakában.2 A Kr. e. 1200-1100 környékére keltezhetõ kultúra népe Közép-Európából származott, és a Duna– Dráva vidékét szállta meg, ahol településeket, temetõket létesítettek. Az õslakókkal való csatározások emlékét õrzik az ún. kurdi kincslelet köréhez tartozó sarlók, tokos balták, lándzsák, kardtöredékek és bronzedények. E tárgyak legtöbbjén látszik a használat, sokuk már sérült, összehajtogatott, láthatóan beolvasztásra, újraöntésre gyûjtötték egybe a leleteket. Az urnamezõs kultúra népeinek idején már kiteljesedett bronziparral és érckereskedelemmel kell számolnunk, fõleg az olyan érchiányos területen, mint Somogy megye. Az importérc felhasználásával a tárgyak helyben készültek, amire a telepeken elõkerült öntõformák, öntõkanalak is utalnak (lásd: Nagyberki-Szalacska). Ezek az öntõformák agyagból készültek, amelybe a megolvasztott nyersanyagot az öntõnyíláson át juttatták be, mielõtt a fém dermedésnek indult volna. Az urnamezõs kultúra nevét égetéses rítusú temetkezésérõl kapta. Népei az utolsó nagy bronzkori földmûvelõ kultúra képviselõi voltak, akik négyszögletes, favázas, a föld felszínére épített, nyeregtetõs házakban laktak, míg gazdasági épületeiket a földbe mélyítették. Törzsi központjaik 5–10 méter magas földsánccal övezett, több kilométer hosszú, dombtetõkre épített földvárakban voltak (például Velem-Szentvid), melyek a körülötte elterülõ vidéket uralták. Bizonyosnak látszik egy katonai réteg jelenléte a bronzkardok, hosszú pengéjû bronzlándzsák, sisakok, lábvértek, mellvértek és pajzsok által képviselt leletanyag alapján. A Várdombon egyébként a hagyomány szerint török vár állt, mivel szántáskor az eke sok téglát fordított ki egy bizonyos „horvát fazék” kíséretében.3 A leletek alapján elképzelhetõ, hogy a várnak bronzkori elõzményei is voltak, amire számtalan példát találunk a megyében. Somogy megye a Koppány elleni küzdelmek után, 1000 táján alakult meg, és a pannonhalmi bencés apátság alapítólevelében már területi integritásként említik, amikor az újonnan alapított apátság a megye tizedeit kapja adományként. A megye eredetileg jóval nagyobb kiterjedésû volt, déli területei egészen a Száva folyóig nyúltak. A megye központja a kezdetektõl Somogyvár lett, és az egyházi fennhatóságot a tizedadomány ellenére a veszprémi püspökség gyakorolta felette somogyi és segesdi fõesperessége révén. A tatárjá7

rás – eltekintve a Balaton-parti fõút (hadiút) mentén található településektõl – nem okozott nagyobb kárt, fennakadást a falvak fejlõdésében. A 14–15. század élõállat-exportjának fellendülése és a mezõgazdasági konjunktúra következtében Somogy megye az ország egyik legsûrûbben lakott régiójává vált. A fellendülés jeleit leginkább a Balaton déli partján, Somogyvár környékén, a Kapos völgyében és kisebb mértékben a Rinya mentén lehet nyomon követni, ahol erre az idõre sûrû településhálózat alakult ki. Szentgáloskér Kelet-Külsõ-Somogy területén fekszik, a Koppány-völggyel párhuzamosan húzódó aszimmetrikus dombhát déli, hosszan elnyúló, lankás lejtõin, mely lösszel fedett, jó termõképességû terület. A településen keresztülfolyik a Kapos felé tartó Lapaiárok. Szentgáloskér középkori és újkori története a honfoglalás korába nyúlik vissza. Már elnevezése is arra utal, hogy a település a honfoglalás korában is létezett. Somogy megye északkeleti részét a honfoglalás után a Bulcsú törzshöz tartozó népek szállták meg, ettõl délebbre pedig a Bõ nemzetségbeliek birtokoltak nagyobb területeket. A megye döntõen mégis a fejedelmi törzs szállásterületének számított. A szállásterület népessége azonban korántsem volt egységes, kisebb csoportokban más törzsbeliek is betelepültek, illetve tudatosan is telepítették õket, nemegyszer katonai szolgálatra. E helyneveket a környék lakossága megkülönböztetõ szándékkal adta; egy törzsi töredék jelenlétét bizonyítják a döntõen más törzsbéliek között.4 Szentgáloskér is hasonló módon jöhetett létre, amit nyugati szomszédja, Örs (Rácörs) neve is alátámaszt. Bár az „Örs” nem törzsnévi eredetû, hasonló használata úgyszintén egy katonai segédnép jelenlétére utal. A mai Somogy megye területén egyébként több hasonnevû település létezett a középkorban, elég csak a ma is létezõ Varjaskérre vagy Vörsre/Örsre utalnunk. A település nevének utótagja (Kér) tehát törzsnévi eredetû, puszta névadással keletkezett, legkorábban a Dunántúl elfoglalásakor, 900 után. Valószínûbb azonban, hogy a Géza által Koppány ellen kialakított katonai településláncolat részét alkotta, mivel Alsóörs és Úrhida között egymástól 5 km-re találunk törzsnévi eredetû falvakat. A Koppány-ellenes Somogy megye és környéke a Koppány-lázadás elõtt és után 8

küzdelmek során tudatosan egy katonai gyûrût alakítottak ki Somogyvár körül, mintegy bekerítve Koppány székhelyét. A település 10–11. századi történetét a szentgáloskér-lapapusztai út építése során elõkerült, emberi csontokkal, lókoponyákkal, harci eszközökkel fémjelzett, feltehetõen honfoglalás kori temetõ is alátámasztani látszik.5 A településnév elõtagjaként szereplõ, a falu plébániatemplomának védõszentjére – Szent Gálra – utaló elnevezés ugyancsak a falu korai keletkezését támasztja alá. A Magyarországon csak ritkán említett ír származású szent a 6–7. század fordulóján élt, és Szent Kolumbán tanítványa volt. Misszionáriusként a Boden-tó partján mûködött, és legendája szerint a késõbbi Sankt Gallen-i kolostor helyén egy medve segítségével kis kápolnát emelt.6 A Sankt Gallen-i kolostor a középkor folyamán a legfontosabb bencés apátságok egyikévé nõtte ki magát. A kolostor történetét a középkorban elterjedt annaleseken (évkönyveken) túl a 9. században Ratpertus, majd a 11. században Ekkehard apát írta meg; az utóbbi a kolostor 891–971 közötti idõszakát dolgozta fel. Mûvében a magyarok 926. évi támadásáról is hírt adott, mikor az apátságban csak egy félkegyelmû barát, Heribald maradt, és a többiek egy sebtében felépített erõdítménybe menekültek. „A kolostor udvarát tisztek (ti. magyarok) veszik birtokba, és bõségesen lakomáznak. Heribald velük együtt úgy belakott, hogy mint utóbb maga mondotta: soha jobban. S minthogy azok, szokásuk szerint, székek nélkül a zöld fûre ültek étkezéshez, Heribald magának és egy foglyul esett klerikusnak székeket hozott. Azok pedig, miután az áldozati barmok lapockáit és a többi részeit félig nyersen, kések nélkül, csupán fogaikkal marcangolva lerágták, a lerágott csontokat tréfából egymáshoz hajigálták. Bort, amelyet tele csöbrökben a középre helyeztek, annyit ivott mindenki, különbség nélkül, amennyi jólesett. Miután pedig a bortól nekihevültek, mindnyájan elkezdtek rettenetesen kiáltozni isteneikhez, a klerikust pedig és a bolondjukat arra kényszerítették, hogy ugyanezt tegyék.”7 A magyarok és az apátság kapcsolata szelídebb formában ugyan, de késõbb is fennállt. 972-ben a quedlinburgi gyûlésen Géza fejedelem követei térítõpapokért folyamodtak Nagy Ottó császárhoz, aki a mainzi érsekkel Brúnó/Prunwald Sankt Gallen-i szerzetest szenteltette fel a magyarok püspökévé. A korabeli források alapján Brúnó Géza fejedelmet is megkeresztelte. Piligrim passaui püspök leveleibõl kitûnik, hogy ekkor a nemesebb magyarok közül ötezret kereszteltek meg, a fogolyként Magyarországra hurcolt keresztények pedig tömegesen vitték gyermekeiket keresztvíz alá. Megkezdõdtek az elsõ kápolnaépítések is. Mivel a térítés a fejedelmi család udvarhelyein indult meg, e korai kápolnák is ott épülhettek fel. Ezt látszik alátámasztani a Szent Gál helynevek elõfordulása is (Kalocsa, Szekszárd, Veszprém közelében), míg Nyugat-Baranyában a két Szentgál a Siklós melletti Koppány közelében fordul elõ. A somogyi Orci és a nógrádi Veselény melletti Szentgál települések az Orci és Vecellin sváb lovagoknak juttatott udvari szálláshelyeknél álltak. A Szent Gál patrocínium azt is feltételezi, hogy ezen templomokban – a középkori szokásokhoz híven – a szent ereklyéjének egy-egy darabkáját õrizték, melyet feltehetõen a Sankt Gallen-i apátságból hozhattak Magyarországra. Koraisága mellett szól az az érv is, hogy a középkor késõbbi idõszakában az apátság és Magyarország kapcsolata nem mutatható ki. Brúnó térítésének egyébként már korán, 974-ben vége szakadt, a bajor herceg és a császár közti viszályban a magyar nagyfejedelem által tanúsított magatartás és a passaui püspök törekvései miatt. A fenti adatok alapján talán meglepõ, hogy a falu neve elsõ ízben a 14. század elején fordul csak elõ Kér alakban; ekkor a Bogár és a Máréi Gunyafi család birtokolta, akikrõl a késõbbiekben Gunyakér/Gunyafikér néven is említést tettek.8 Bár a Máréi család nem 9

rendelkezett somogyi gyökerekkel, hiszen birtokközpontjuk, Máré vára is Baranya megyében található, mégis jelentõs szerepet játszottak Szentgáloskér történetében. A Zsidó nembõl származó nemesi család a nagypolitika színterére a 14. század eleji pártharcok, trónviszályok idején lépett. A kezdetekben somogyi fõispánokként is ismert Kõszegiek familiárisaként induló Bogár István 1305-ben az óbudai várnagyi,9 majd 1310– 1313 között a dombói várnagyi tisztséget töltötte be, amellett hogy a nagybirtokos család tárnokmestere is volt.10 A politikai csatározások során átállt I. Károly (Károly Róbert) oldalára, és ez szembefordította az oligarchákat támogató széles réteggel. Kõszegi János döbröközi várnagyával rajtaüttetett Bogár István birtokain, aki ennek hatására behódolt a nagyúr akaratának, és annak öccsét, Kõszegi Miklóst kérte fel közbenjárásra. Ennek hatására egy 1313. augusztus 14-én kelt oklevél tanúsága szerint visszaszerezte a javait.11 Kicsikart hûsége azonban nem tartott soká. Mikor I. Károly sereget gyûjtött a Henrikfiak ellen, már ismét a király oldalán találjuk. Míg a Dráván túli területeken harcolt a király mellett, somogyi birtokait – Nak, Merse, Kér, Tátom, Ravazd – ismét felégették és feldúlták a Kõszegiek hívei.12 Az uralkodó Bogár Istvánt bõségesen kárpótolta veszteségeiért, hiszen 1316–1319 között a frissen visszaszerzett Tolna megye fõispánjává tette,13 Máré várát pedig 1313-ban és 1316-ban is örökbe kapta I. Károlytól. (Érdekes, hogy 1317–1320 között mégis csak máréi várnagyként említik.)14 Csupán 1320 körül tért vissza somogyi birtokaira. Az országbíró, valamint a nádor elé idéztette azokat, akik birtokai pusztításában közremûködtek, többek között Uzdi István fiait, Jánost és Herbordot, akik Kér és Merse felégetésében vettek részt, valamint Unári Martonos fiát, Domonkost, aki Tátom falu lerombolásáért volt felelõs. „Az Uzdi testvérek, János és Herbord valószínûleg nem másért, hanem mert Bogár István és (annak fivére) Gunya a királyiakhoz pártolnak, ezek birtokait: Nakot, Mersét és Kért elpusztították, mely alkalommal öt embert megöltek. E hatalmaskodás miatt panaszra mentek a kárvallottak az országbíróhoz, ki az alpereseket 1319. november 8-ára törvénybe idézte, és mert meg nem jelenének, se senkit, aki helyettök a törvény elõtt megfelelt volna, nem küldének, idézéseit másfél éven át még ötször ismételte, a makacs távolmaradókat mindannyiszor a törvényes bírságban, 3-3 márkában elmarasztaltatván. A hatodik eredménytelen megidézés után végre elküldötte az országbíró Gyolodi Vörös Miklóst, mint a király emberét, hogy a pécsváradi konvent bizonysága mellett a felpereseket Uzdba beiktassák, tizenöt napig ott maradjanak, az esedékessé vált bírságokat beszedjék és az alpereseket újra megidézzék, hogy a per fõ tárgyára nézve feleljenek. Azonban az Uzdi testvérek igen barátságtalanul fogadták a kiküldötteket. A királyi embert és a konvent bizonyságát elfogták, gyalázatos szavakkal illették, rövid fogság után mégis szabadon bocsátották. Ellenben Bogárék megbízottját, ki a beiktatásra odajött, levetkeztették és halálra verték. Természetesen sem a bírságot meg nem fizették, sem az újonnan kitûzött határidõre meg nem jelentek. E lázadók ellen, hogy velök végezzen, meghagyta immár az országbíró: minthogy hozzájok férkõzni veszedelemmel jár, három azon vidéki sokadalmon hirdessék ki a megidézést, hogy a nevezett Uzdiak két hét alatt a rájok kirótt bírságokat megfizessék, és fölszaporodott hatalmaskodásaikért a királyi fölség törvényszéke elõtt megjelenjenek, mert gonoszságaiknak tovább büntetlenül nem örvendenek.”15 A pécsváradi konvent teljesítette az országbíró parancsát, és tovább az ügyrõl nem hallunk semmit. Az uralkodó által nyújtott védelem, amelyben elrendelte, hogy Somogy vármegye alispánja és bírái ne merészeljenek Bogár István és fivére, Gunya (akitõl a Gunyafi név ered) felett ítélkezni, a család hasznára vált. 1320-ból már egy másik perrõl értesülünk Lápai Mátyás fia, Loránd mester és Gunya mester között, minek eredményeképpen Loránd köteles volt Ecsenyben 16 db marhát visszaszolgáltatni a Máréiaknak. 10

A hatalmaskodásokból az egyháziak is kivették a részüket: 1322-ben a dömösi prépost emberei Bogár István ravazdi lakhelyére törtek, ahonnan ingóságait elvitték. A hatalmaskodások ebben az idõszakban mindennaposaknak számítottak. Maga a Máréi család sem volt mentes a korszellem befolyása alól, hiszen 1312-ben a nyúl-szigeti (Margit-szigeti) apácák kazsoki birtokára törtek, ahonnan a lábasjószágot elhajtották. 1327 májusában I. Károly halálhírét keltették, és ekkor sokan elérkezettnek látták az idõt a család kiváltságos helyzete fölött érzett elégedetlenség kifejezésére. A somodori és atádi falvak hospesei (vendégei) a Máréi család kéri birtokát megrohamozták, a lábasjószágot elhajtották, és két bérest megsebesítettek.16 Úgy tûnik, hogy a település egy része már nem épült újjá a pusztítás után, mivel 15. századi forrásainkban Kér és Pusztakér néven említik a falut. Hasonlóan feldúlták a család Tolna megyében fekvõ Csanádfalva nevû birtokát is. Bogár István birtokainak többsége élete végére már pusztává vált, sõt a királyi javak visszafoglalása alkalmából Ómersét, a család örökös birtokát is összeírták a visszaszolgáltatandó javak között, ami ekkorra már nem ért többet 28 márkánál. Bogár István birtokát csak úgy tudta megmenteni, hogy régi szokás szerint meztelen lábbal kiállt a vitás földdarabra, és rögöt tartván feje fölött, esküt tett arra, hogy Ómerse örökös birtoka. A 15. századra a Máréi család birtoklása háttérbe szorult, sõt a máréi vár birtoklásán is osztozniuk kellett a Becsei Töttös és Vesszõs családokkal; az utóbbiak 1393-ban csere révén a Kér feletti birtokjogot is megszerezték.17 A település osztott volta már a 14. században több tulajdonosra utal – a templommal rendelkezõ falurész kapta késõbb a Szentgál elõnevet. A környéken ekkor került elõtérbe egy kisnemesi család, az atádi Kériek birtoklása. Kéri György fia, Sebestyén már a 14. század végén feltûnik az írott forrásokban, akit a nyúlszigeti apácákkal folytatott per során bírságoltak meg. Az alperes Kériek hét évvel a per kezdete elõtt az apácák igali és borholdi erdeit kéri jobbágyaikkal felégették, négy éve pedig kilenc igali jobbágysessiót (telket) gyújtottak fel.18 Az apácákkal az ellenségeskedés azonban nem ért véget, mivel egy 1421 februárjában keltezett oklevél bizonyítja, hogy az apácák ügyvédje Kéri Sebestyén fiának, Istvánnak megfizette a somogyi konvent által megítélt 3 márkát.19 A per a Bakónak nevezett György atádi jobbágy megölése és a Bodának mondott Bereck fogva tartása, valamint 40 forintjának elvétele miatt keletkezett, melyben az apácák igali, ráksi és pozsonyi jobbágyai vettek részt.20 1462-ben a Kériek mellett a Kéri Kandal család is birtokolt Pusztakéren. 1469-ben a nyúl-szigeti apácák Kér Szenyesi Tamásnál zálogban lévõ részét zálogul magukhoz váltották. 1481-ben Kéri Mátyás testvéreivel szemben igényt tartott a birtok egy részére. 1486ban még mindig a nyúl-szigeti apácák zálogbirtoka volt atádi Kéri Gergely itteni birtokrésze. 1487-ben már a Berei családnak is vannak birtokrészei a településen.21 1502 májusában Várdai Pál és Zsófia asszony, valamint testvéreik kérésére Két Kér és Atád birtokaik határbejárására került sor, aminek során a határjelek megújításáról is döntöttek; ekkor tehát már a Várdaiak is birtokosai a falunak. A birtokkal szomszédos települések ebben az idõben Lápa, Igal, Ráksi, Belcs, Patalom, Somodor és Örs falvak voltak.22 Egy 1509 áprilisában kelt panasz alapján az atádi Gergely nemes Pusztakéren és Oszlárban minden birtokrészét (amelyek prédiumok, puszták voltak) elzálogosította a nyúlszigeti apácáknak, akik azonban néhai Kéri Sebestyén fia, István birtokrészét is elfoglalták familiárisaikkal, és azóta is használatuk alá vonva tartották.23 1525 januárjában néhai Kéri Dénes lánya, Margit úrnõ és Várdai Tamás felperesként lépett fel a nyúl-szigeti apácák ellenében Oszlárpuszta és Pusztakér ügyében (az utóbbi birtokba iktatása meg is történt). A per kapcsán meghallgatott szomszédosok között örsi és dióslápai jobbágyokat is említenek.24 Az 1536. évi adólajstromban Kery aliter Pwzthakeer alakban fordul elõ a falu, 1582– 11

83-ban az adóösszeírás pedig már csak egy adózó portáról számol be, melyet a lövöldi karthauziak birtokoltak. Szentgáloskér a 16. század végére pusztult el.25 Talán elsõ látásra meglepõnek tûnik a települést érintõ viszálykodások nagy száma, azonban ez az elõkerült forrásainkból következik, hiszen javarészt periratok, tulajdonlással kapcsolatos oklevelek maradtak fenn (lásd: a somogyi konvent anyaga), így a köztes, békésebb periódusokról nem vagy csak ritkán értesülünk. A hatalmaskodások és pusztítások közötti idõszakban azonban a falu élte a jobbágyfalvak mindennapi életét. A jobbágytelkekre osztott település lakói leginkább mezõgazdasággal foglalkoztak, bár a középkor vége felé már egy vékony iparosréteg (kovács, szabó stb.) kialakulásával faluhelyen is számolhatunk. Az adóalapot a telek jelentette, amely belsõségbõl és szántóból állt. A belsõ telekrészen épült fel a jobbágyporta a gazdasági épületekkel, csûrrel, ólakkal, a telek folytatásában pedig a kerttel, s a 12–13. századra kialakult az utcaszerkezet. Az erdõk, legelõk és tavak közös használatban maradtak. A telekhasználatért a jobbágyok járadékfizetési kötelezettséggel tartoztak. Az Árpád-korra a félig földbe mélyített házak voltak jellemzõek, melyek felmenõ falait cölöpökkel erõsített patics (égetett agyag) alkotta. Az erdõvel borított vidékeken már ekkor a földfelszínen álló cölöp/gerendaházakat építettek. A tetõt ágasfával alátámasztott szelemen tartotta, általában szalma vagy nád fedte. A gyakran osztatlan helyiség egyik sarkában a ház falából kilógatott kemence állt, amely a sütés mellett a meleget is biztosította. Emellett nagy számban találunk Árpád-kori településeinken külsõ kemencéket, melyeket kenyérsütésre használtak. A középkor késõbbi szakaszában megjelentek a mai értelemben vett, szobákra/kamrákra osztott házak, ahol a szabad kéménnyel rendelkezõ füstöskonyha már különvált a lakószobától. Ekkor a fûtést már szenes kályhákkal oldották meg. A falu templomáról – sok más somogyi faluhoz hasonlóan – az 1332–37 közötti pápai tizedjegyzék nyújtja az elsõ információt. A keresztes hadjárat céljaira szolgáló pápai tizedet Magyarországon 1275 után kezdték gyûjteni. 1317–30 között az üresedésben lévõ egyházi stallumok jövedelmét szedték, majd 1331-ben rendeletet hoztak a hat éven keresztül történõ gyûjtésre, ami számos zökkenõvel, több-kevesebb sikerrel zajlott, az egyháztörténészek számára azonban megkerülhetetlen forrásanyagot biztosít.26 Az 1332–37 közötti jegyzék mindazonáltal hiányos, mivel a 6 ezüst márka éves jövedelemmel nem rendelkezõ plébániáktól nem szedtek tizedet. A somogyi fõesperesség alá tartozó tizedfizetõ plébániák sorában találjuk Szentgáloskért is – 1335-ben papja, Pál 30 kis dénár tizedet fizetett, amivel megyei viszonylatban inkább a szegényebb plébániák közé tartozott.27 1426-ban Kér plébánosát Péternek hívták.28 1724–43 között épült, Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt temploma Mernye filiája volt, de ekkor még látszottak középkori templomának maradványai, feltehetõen a régi temetõ területén.29 A mai határba beleolvadt falvak közül Lápa/Dióslapa a középkorban Szentgáloskértõl északra helyezkedett el. A település neve földrajzi gyökerû, lápos, mocsaras területre utal. Az 1055. évi Tihanyi alapítólevélben már találkozunk egy hasonnevû településsel, amelybõl több is létezett a megyében, ám a felsorolásban szereplõ falvak (Bár, Töttös, Igal) alapján valószínûsíthetõ az azonosítás.30 A 13. században a Rátót nemzetség ún. nádori ágának birtokában találjuk, amelyet Lápai család néven is ismerünk. Az 1283-as osztás során Loránd nádor fiai, Mátyás és Rátót nyerték el,31 1337-ben pedig Olivér mester birtokolta.32 1358-ban a zselicszentjakabi bencés apátság, majd 1412–1437 között a rátóti prépostság tulajdonában volt, amikor Dióslápa alakban is elõfordult.33 Bár templomáról a középkor folyamán nem esik említés, középkori egyházának maradványait a Vilonyai-legelõn (disznó12

legelõ) fedezték fel. Lapapusztáról 1900–1901-ben Újvári Imre 7 db érmet adott át a múzeumnak, amelyek feltehetõen a középkori faluból kerültek elõ.34 A Szentgáloskértõl 3 km-re északkeletre fekvõ Lapapuszta területén 1950-ben Sági Károly helyszínelés során azonosította a lelõhelyet. A sertéslegelõn, egy nagyobb völgy északi részén, a gémeskút környékén a sertések gödröket ástak ki, melyekben emberi csontok és téglák hevertek. A gödrökben ekkor még a templom nyugati falának nyomait is észlelni lehetett. A helybeliek elmondása alapján szántás során a völgy egész terjedelmében téglatörmeléket, vakolatdarabokat lehet találni.35 A nép a területet Tatártemetõként tartja számon.36 Középkori település volt Örs falu is – jelenlegi alakjában Rácörspuszta, amely a mai Szentgáloskér keleti határában feküdt. Már korábban említettük az Örs településnév kapcsolatát a katonai segédnépekkel, így gyanítható, hogy e település történetének kezdetei is visszanyúlnak a honfoglalás koráig. Szentgáloskérhez hasonlóan Örs is templommal bírt; a pápai tizedjegyzék szerint a somogyi fõesperesség alá tartozó egyházának papja, Péter 1333– 34-ben 40-40, 1335-ben 30 kis dénár tizedet fizetett.37 1487-ben plébánosát Simonnak hívták.38 A falut az oklevelek 1502-ben Somodor, Két Kér és Atád határában említik.39 1524 májusában, Somodor birtok szomszédosainak összehívásakor Örsi Moor Mihály, Benedek és Keresztúri Benedek örsi jobbágyokkal találkozunk. Az összehívás Somodor birtok zálogba vétele miatt történt, ám Ellyevölgyi János iktatásának Szerdahelyi Imreffy Mihály ellentmondott.40 1535-ben Enyingi Török Bálint Somogy megye tizedeit bérli, ekkor a felsorolásban már Rácörs formában szerepel a település. 1724-ben ugyancsak Mernye filiája volt, s a Belsõörs nevû területen a falu korábbi templomának romjai még látszottak, melyet talán a kéri határhoz tartozó Örspusztán azonosíthatunk.41 Szentgyörgy településrõl csak kevés okleveles adatot ismerünk – valahol Mernye és Somodor vidékén, feltehetõen a mai szentgáloskéri határban feküdt –; elnevezése miatt ugyancsak templomos település lehetett. A falu nevét a templom védõszentjének nevébõl képezték. Egyházát egyetlen ízben, 1433. július 7-én, egy búcsúengedély-kérelem kapcsán említették. Ekkor Zimánnyal és Szentmiklóssal együtt a falu patrónusai különféle jogokért – hordozható oltár, relikviák vitele, vizitációs jog, bûnbocsánat halál esetére – folyamodtak.42 A település neve 1487-ben is elõfordul a forrásokban.43 Táton falu ugyancsak Szentgáloskér határában feküdt. Bár elsõ okleveles említése már 1275-bõl való – ekkor a zselicszentjakabi apátság népei lakták (populi abbatis monasterii S. Jacobi de Selyz de villa Thathum) –, mégis úgy tûnik, hogy nem rendelkezett külön templommal a középkor folyamán. 1395-ben Dada és Táton határának elválasztását írták le.44 1388ban, 1405-ben és 1417-ben a Zichy család birtokolta, bár ez utóbbi esetben a határain belül fekvõ Csákányfölde birtokot a nyúl-szigeti apácák tulajdonában találjuk (poss. Chakanfeulde intra metas possessionis Thathon). 45 1426-tól ismét a szentjakabi apátságé volt. A fentiek alapján igazolódni látszik, hogy Szentgáloskér középkori története, sok somogyi sorstársáéval egyetemben, nem volt problémamentes. A falu – a korábban határában lévõ többi településsel együtt – sokszor esett hatalmaskodások áldozatául, pusztult el és települt újjá. Mivel közvetlen környezetében több fontosabb, központi funkciót betöltõ települést találunk – Igal, Mernye, Somodor mezõvárosok, Igal és Dada ferences és johannita kolostorral rendelkezõ települések –, a falu korai alapítása ellenére sem tudott kellõ befolyásra szert tenni, sõt a piaci, kereskedelmi központok lakosságot elvonó hatása miatt gyakorta a pusztásodás réme fenyegette. A nyúl-szigeti apácák birtoktestének közelsége, nemkülönben az Uzdi család területszerzõ politikája szintén kedvezõtlenül befolyásolta a falu mindennapi életét, és sok viszály forrásává vált. 13

JEGYZETEK 1

RRM A. 579, IV/66/1. Mozsolics 1985. 194–195, 349–353. 3 SMFN 120/136. 370. 4 Várkonyi 27., 50. 5 RRM A. IV/66/5. 6 Seibert 1986. 225. 7 Györffy 1975. 238. 8 Csánki II. 619., Somogy vm. 156. 9 AOM I. 763. 10 AOM II. 893. 11 ZO. I. 146. 12 ZO. I. 194–195. 13 AOM IV. 665. 14 ZO. I. 146., 160., 174. 15 ZO. I. 170., 203. 16 AOT XI. 261. 17 ZSO. I. 2807. 18 ZSO I. 4708. 19 ZSO VIII. 155. 20 ZSO VIII. 239. 21 Somogy vm. 156. 22 SMM-K. 79. 55. 23 SMM-K. 84. 72. 24 SMM-K. 72. 52–53. 25 Somogy vm. 156. 26 Fejérpataky 1887. 27 Mon. Rom. II. 81. 28 Békefi 1907. 99. 29 ELJK IV. 91, SMFN 120/111. 368. 30 PRT X. 11. 31 ÁÚO XII. 382. 32 AOM III. 361. 33 Somogy vm. 156., Csánki II. 624. 34 RRM A. 579. 35 RRM A. IV/66/3., 4. 36 SMFN 120/34. 368. 37 Mon. Rom. II. 69., 81., Mon. Vat. I/1. 392. 38 Békefi 1907. 106. 39 SMM-K. 79. 55. 40 SMM-K. 70. 50. 41 Pesty 2001. 301. A falu említései 1347-bõl, 1398-ból, 1400-ból és 1486-ból is ismeretesek. (ZSO II. 285., V. 180., 182.) 42 Luk. II. 77. 43 Csánki II. 644. 44 ZSO I. 4119. 45 SMM-B. 83. 31. 2

14

IRODALOMJEGYZÉK AOM = Nagy Imre – Tasnádi Nagy Gyula (szerk.): Codex Diplomaticus Hunagricus Andegavensis (Anjou-kori Okmánytár). I–VII. 1878–1920. Budapest AOT = Anjou-kori Oklevéltár. Documenta Res Hungaricas tempore regum Andegavensium Illustrancia. I–XXIV. 1990–2001. Szeged ÁÚO = Wenzel Gusztáv: Codex Diplomaticus Arpadianus continuatus (Árpád-kori Új Okmánytár). I–XII. 1860–1873. Pest–Budapest Békefi 1907 = Békefi Remig: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. In: Lóczy Lajos (szerk.): A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. 1904–1920. 3. 1907. Budapest Csánki = Csánki Dezsõ: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. I–III., V. 1890–1913. (IV. Fekete Nagy Antal, 1941.) II. Somogy megye. 1890. Budapest ELJK IV.= Dóka Klára (szerk.): Egyházlátogatási jegyzõkönyvek katalógusa. 4. Veszprémi egyházmegye. 1997. Budapest Fejérpataky 1887 = Fejérpataky László: A pápai adószedõk Magyarországon a 13–14. sz.ban. In: Századok. 21. 1887. I. 493–517., II. 589–609. Györffy 1975 = Györffy György szerk.: A magyarok elõdeirõl és a honfoglalásról. Budapest 1975. Luk = Lukcsics Pál: XV. századi pápák oklevelei. I–II. 1931, 1938. Budapest Mon.Rom. = Fraknói Vilmos – Lukcsics József (szerk.): Monumenta Romana Episcopatus Vespremiensis. I–IV. 1896–1907 Mon.Vat. = Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae illustrancia. Series I. Tom. 1–5. 1887–1889. Budapest Mozsolics 1985 = Mozsolics Amália: Bronzefunde aus Ungarn. Budapest 1985. PRT = Erdélyi László – Sörös Pongrác (szerk.): A pannonhalmi Szent Benedek-rend története. 1–12/B. kötet. 1902–16. Budapest RRM A = Rippl-Rónai Múzeum Adattára Seibert 1986 = Jutta Seibert szerk.: A keresztény mûvészet lexikona. 1986. Budapest SMFN = Végh József (szerk.): Somogy megye földrajzi nevei. 1974. Budapest SMM–B. 83 = Borsa Iván: A Somogy Megyei Levéltár Mohács elõtti oklevelei. In: SMM. 14. 1983. Kaposvár. 3–82. SMM–K. 70, 72 = Komjáthy Miklós: A somogyi konvent II. Lajos-kori oklevelei. In: SMM. 1, 3. 1970, 1972. Kaposvár. 31–54., 47–56. SMM–K. 79, 84 = Komjáthy Miklós: A somogyi konvent II. Ulászló-kori oklevelei az Országos Levéltárban. In: SMM. 10, 15. 1979, 1984. Kaposvár. 1979. 51–58.; 1984. 71–76. Somogy vm. = Borovszky Samu – Csánki Dezsõ: Magyarország vármegyéi és városai. Somogy vármegye. [1914]. Budapest Várkonyi 1984 = Várkonyi Imre: Somogy megye helységneveinek rendszere. 1984. Kaposvár ZO = Zichy Okmánytár. Nagy Imre – Nagy Iván – Véghely Dezsõ (szerk.): A Zichi és Vászonkeõi Gróf Zichy család idõsb ágának okmánytára. (Magyar Történelmi Társulat.) I– XII. 1871–1931. Pest–Budapest ZSO = Mályusz Elemér – Borsa Iván (szerk.): Zsigmond-kori oklevéltár. I–V. 1951–1997. Budapest

15

A török hódoltság kora Nincs még egy olyan korszaka történelmünknek, amelyrõl olyan élénk és ugyanakkor olyan ellentmondásos kép élne a lakosságban, mint a hódoltság kora. Felégetett, elüszkösödött falvak, elvadult, bozótos, mocsaras területek, rabszolgaságba hurcolt férfiak és nõk komor képei keverednek az illatos, virágba borult kertekrõl, mezõkrõl, a török–magyar bajvívásról, szerelemrõl és barátságról szóló színes történetekkel. Ezek a képek azonban a valóság egy-egy szeletét mutatják csak be. A oszmán-törökök a 14. században kezdték meg elõrenyomulásukat Európa felé. A Balkán fokozatosan a török félhold uralma alá került. A középkori magyar állam a 15. században sikeresen vette fel a harcot a kor legerõsebb katonai hatalmával, de Hunyadi János, majd Mátyás király katonai sikerei csak ideiglenesen tudták megakadályozni elõrenyomulásukat. Mátyás király halála után a belsõ hatalmi harcokban meggyengült ország már nem volt képes elhárítani a török támadást. 1521. augusztus 29-én török kézre került Magyarország kulcsfontosságú erõssége, Nándorfehérvár. Mohácsnál 1526. augusztus 29-én tragikus vereséget szenvedett a II. Lajos király által vezetett magyar sereg. A 25 ezer fõnyi magyar sereg veresége Magyarország összeomlását eredményezte. A csatában elesett hét fõpap, köztük Tomori Pál kalocsai érsek, a fõvezér, számos fõúr és országvezetõ, kb. tízezer gyalogos, köztük sok olasz, cseh, lengyel és német zsoldos, valamint több ezer lovas. A király, II. Lajos (1516–1526) az alig két óra hosszat tartó csata végén menekülés közben a megáradt Csele-patakban lelte halálát. A csatavesztés után nem volt katonai erõ, amely meg tudta volna állítani a török terjeszkedést. A Buda felé elõrenyomuló török csapatok a megfélemlítés szándékával végigdúlták az útjukba esõ falvakat. Az ország három részre szakadt: a királyi Magyarországra, a töröknek adózó önálló Erdélyre és a töröknek behódolt területekre. A mohácsi csatát követõ kettõs királyválasztás fokozta az országos zûrzavart, és megakadályozta, hogy a török hadak kivonulása után újra megerõsödjön az ország. A fõurak egy része Szapolyai János vajdát (1526–40) emelte trónra, aki török segítséget kért hatalma biztosítására. A fõurak másik része pedig a Habsburg Birodalom erejében bízva I. Ferdinándot választotta királynak (1526–1564). Szulejmán szultán hat hadjáratot vezetett Magyarországra. A török hadak fõ vonulási útja Buda felé a Duna jobb partján vezetett, másik felvonulási útjuk a Dráva mentén Baranyán, Somogyon haladt keresztül. A török sereg nagyrészt helyben igyekezett beszerezni harcosai és állatai élelmét, melyet rablásokkal, fosztogatásokkal, rabok szedésével biztosított magának. A velük szövetséges tatár hadak a török sereg vonulását biztosították azzal, hogy az útvonal távoli környékét égették, pusztították, megfélemlítették. Az 1532-ben a Dél-Dunántúlon végigvonuló, Bécs elleni török támadás Kõszegnél Jurisics Miklós és vitézeinek hõs ellenállása következtében elakadt. 1541-ben Szulejmán megverte a Budát ostromló Ferdinánd seregeit, bevonult Budára, és Szapolyai János fiát, a még gyermek János Zsigmondot anyjával együtt „ideiglenesen”, „a saját érdekében” Erdélybe küldte. A török végleg betelepedett Budára, az ország közepére. A hadi utak biztosítására egyre nagyobb területeket foglalt el. 16

A török portyázások fenyegették a földesurak jobbágyaiktól beszedhetõ jövedelmeit. Az adók behajtásával gyakran a várak kapitányait bízták meg. A jobbágyok nyomorításában a török és a földesurak mellett jelentõs szerepet játszott az uradalmi tisztek harácsolása, a császári zsoldosok és a várbeli hajdúk fosztogatása. A magyar katonák rablásainak, fosztogatásainak egyik oka az volt, hogy a király nem tudta fizetni a végvári katonákat, akik a pénzszerzésnek azt a módját választották, hogy a vár környéki falvak – sõt távolabbi falvak – lakosságát sanyargatták. A török támadások hatására az ország védelme összeomlott. A Dunántúl déli részén is egyre jobban terjeszkedõ török ellen sietve építették ki a védelmi vonalakat. Minden falu igyekezett valamilyen védelmet építeni a portyázók ellen. Templomokat, kolostorokat, udvarházakat erõsítettek meg, ahová a település lakossága bemenekült, vagy a környezõ erdõkben, mocsarakban rejtõzködtek el. Állataikat vagy magukkal vitték, vagy szabadon engedték. Ezek a kis erõsségek nagyobb csapatnak nem tudtak ellenállni. Támadáskor a házak, a csûrök és egyéb épületek a tûz martalékává váltak. A török hódítás hatalmas ékként hatolt az ország testébe, aminek következtében három részre szakította azt. Létrejött a királyi Magyarország, amely keskeny sávként húzódott a török hódoltság határán. A nem független ország uralkodói a Habsburg királyok voltak. Erdély elszakadt az országtól, és nemzeti fejedelmek irányításával – török fennhatóság alatt – élte életét. 1544-ben Somogy északkeleti része már török kézre került. A sebtében felállított végvári vonal – Szigetvár–Babócsa–Kaposújvár–Korotna–Andocs–Somogyvár–Lak–Fonyód – országos jelentõséget kapott. Ezekben az években hivatalosan béke volt, de ez egyik felet sem akadályozta abban, hogy kisebb-nagyobb összecsapásokban részt vegyen. Gyakoriak voltak a bajvívások, a fogolyszerzés, amelynek célja a váltságdíj megszerzése volt. Tujgon budai basa a fegyverszünettel mit sem törõdve 1555-ben Székesfehérváron és Koppányon keresztül vonult Kaposújvár felé azért, hogy annak õrségét a portyázásai miatt megbüntesse. A török közeledésének hírére a lakosság a várba menekült, vagy behúzódott az erdõbe. Ez természetesen nem akadályozta meg a törököt abban, hogy a házakat felgyújtsa, az élelmiszert elvigye, az állatokat elhajtsa, és az elrejtõzni nem tudó lakosságot fogságba hurcolja. Kaposújvár 1555. szeptember 17-én, más források szerint szeptember 20-án vagy 21-én került a törökök kezére. A következõ napokban Babócsa és Korotna is török birtokába jutott. Ennek következtében egész Somogy megye török hódoltságú terület lett, kivéve a Balaton partján lévõ néhány erõsséget. A töröknek való kiszolgáltatottságot az alábbiak szerint írja le az 1510 körül született Batizi András prédikátor: „Árvákul eladád népedet, Városról városra viszik õket, Ifjakat, szüzeket, gyerekeket, Összekötözve hajtják el õket.”1 Ebben az idõben a lakosság még bámulatosan gyorsan regenerálódott. A közvetlen veszély elmúltával újból visszatelepültek, újraépítették házaikat, mûvelték a földet. Ennek közvetlen oka az volt, hogy ekkor még a termelési eszközök pusztulása nem volt olyan mérvû, hogy az élet folytatását lehetetlenné tette volna. 17

A török császár Dervis bégnek adta Kaposvárt és környékét. A bég felszólította Somogy népét, hogy Kanizsától innen a Balatonig hódoljon meg neki. Ez valószínûleg meg is történt, mert a királyi adószedõk jelentésükben azt írták, hogy egy falu kivételével egész Somogy török megszállás alatt van. 1556-ban Ferdinánd király a török támadások hatására végre rászánta magát egy nagyobb sereg kiállítására. A 15 ezer fõs királyi sereg Nádasdy Tamás fõkapitány vezetésével sorra vette vissza a török által elõzõleg elfoglalt várakat. Ez a hadjárat rengeteg kárt okozott a megyének. Mindkét fél pusztította a lakosságot, hogy a másik ne jusson élelemhez. A taktika lényege az volt, hogy felülmúlni pusztításban, erõszakban a másik felet, hogy a parasztság lehetõleg ne adózzon az ellenfélnek, és ezáltal annak életlehetõsége, ellenállása csökkenjen. Ezek az évek hozták Somogy falvaira a legnagyobb pusztítást. Az anarchikus állapotokat kihasználva a nemesek és kapitányok, a belföldi és idegen zsoldosok a büntetlenség tudatában rettenetes bûnöket követtek el a lakosság ellen. A rablások, fosztogatások, kínzások, gyújtogatások, gyilkosságok napirenden voltak. Virágzó, országos viszonylatban jelentõs települések váltak teljesen pusztává, vagy jobb esetben jelentéktelen településsé degradálódtak, hogy soha ne nyerjék vissza korábbi szerepüket környezetük gazdasági életében. Feltételezésünk szerint Szentgáloskér pusztulása, fokozatos elnéptelenedése ebben az idõben kezdõdött el.

Török közigazgatási hálózat Magyarországon a 17. század második felében A királyi csapatok sikere azonban nem volt tartós. 1557-ben a török nagyobb ellenállás nélkül újra elfoglalta Somogyot. Az „uradalmas Somogy” kialakulása is összefügg a török hódoltsággal. A kis- és középbirtokos nemesek elmenekültek a megyébõl a török elõl, így elvesztették kapcsolataikat – gyakran irataikat is – somogyi birtokaikkal. A meghódított területek a török állam tulajdonába kerültek, és a közigazgatás, vala18

mint a hadsereg ellátását szolgálták. A jövedelem egy része a kincstáré lett, a másik részét pedig szétosztották haszonélvezetre. A törökök Somogyban, mint minden általuk elfoglalt területen, közigazgatásilag és pénzügyileg is berendezkedtek saját szokásaiknak és hazai intézményeiknek megfelelõen. Legnagyobb kormányzati egységük a vilajet volt, amely a bégek által irányított szandzsákokra oszlott. A szandzsákok kisebb közigazgatási egységekre, nahiékre (járás nagyságú területekre) oszlottak. A török öt önálló szandzsákot szervezett Somogyban, melyeknek központja Törökkoppány volt. Öt nahie tartozott hozzá: 1. koppányi, 2. dombói, 3. karádi, 4. kõrösi (kõröshegyi), 5. marcali. A megye azon része, amely a pécsi vilajethez, illetve a mohácsi szandzsákhoz tartozott, az 1565–66. évi fejadó szerint négy nahiéra oszlott: kaposvári, görösgali, komári, berzencei. A kaposvári nahie helységei a Kapostól délre Hedrehelyig, nyugatra pedig Segesdig terjedtek. Ehhez tartozott Szentgáloskér is.

Magyar sors (1543, fametszet) 1566-ban Szigetvár – Zrínyi Miklós és katonáinak hõsi harca után – török kézre került. Szokolli Mohamed nagyvezér a várat rendbe hozatta, majd Babócsára vetette magát, melynek õrsége a túlerõ elõl elmenekülve feladta a várat. Ugyanekkor veszett el Csurgó, Csákány, Bélavár, Vízvár, Berzence, Zákány, Segesd, Marcali és Marót erõssége is. Szeptember 29-én csak Kéthely és Komár volt magyar kézen Kanizsáig. A császári seregek Bécs védelmére vigyázva Gyõrben és a Muraközben állomásoztak. A szultáni sereg sikereinek ellensúlyozására Miksa császár engedélyével Thury György és Salm Miklós generális visszafoglalta Tatát és Veszprémet. Ezekben az években a megyei közigazgatás gyakorlatilag megszûnt, ezért Somogyot 1582-ben Zala megyéhez csatolták. Kanizsa elfoglalását (1600) követõen a törökök átalakították a dunántúli közigazgatást. Kaposvár a pécsi szandzsákkal együtt átkerült a budaiból a kanizsai tartományba. Szulejmán halála után a viszonylagos béke idõszaka köszöntött Magyarországra. Az 19

új szultán, II. Szelim jóval békésebb természetû volt, mint elõdje. A törökök egy-egy terület elfoglalását követõen részletes összeírást készítettek a lakókról, azok vagyoni helyzetérõl, állapotáról. Összeírták az adófizetõ családfõket, a mezõgazdasági javak és termékek tizedét, az illetékeket. Ezeket az összeírásokat tízévente megismételték. A török összeírások – tahrir defterek – a magyar összeírásoknál sokkal részletesebbek voltak. Ezek az összeírások valószínûleg a lakosság nyolcvan százalékára kiterjedtek. A török összeírások is azért készültek, hogy az adott vidék jövedelmét feltérképezzék. Az így összeírt településeket javadalombirtokként a katonák és a hivatalnokok között osztották szét szolgálatuk elismeréseként. Voltak területek, amelyek szultáni felügyelet alatt álltak, jövedelmüket ezek közvetlenül a török kincstárba fizették be. A többi területrõl a török kincstárat csak a fejadó illette meg, amelyet a 300 akcse ingósággal bíró keresztényekre vetettek ki. A többi jövedelem a török javadalombirtokost illette meg. Az adók beszedésérõl a szandzsák törvénykönyve rendelkezett. A törökkel a faluközösség vezetõje állt kapcsolatban. Õ volt a felelõs azért, hogy a falu adóját a török maradéktalanul megkapja. A falu bírája nem fizetett adót. A bírói tisztségben évente váltogatták egymást a családfõk azért, hogy ebben mindenki részesüljön. Ugyanakkor ez a tisztség rendkívül veszélyes volt. Ha nem volt meg az adó összege, neki kellett a felelõsséget vállalni. Elõfordult, hogy a bíró élete is közvetlen veszélyben forgott. A török uralom jelentõs változásokat eredményezett az emberek mindennapi életében is. A törökök a meghódolt lakosságot eltiltották a fegyverviseléstõl. Magyar ember csak fokost és korbácsot használhatott. Hozzáértõ kezekben azonban ezek az eszközök is fegyverré váltak. A somogyi parasztság életének egyik legválságosabb korszaka a törökök somogyi uralmának kiépítésére esik. A parasztok ki voltak téve a kettõs adózás terhének is. A királynak és az egyháznak járó adót gyakran katonai kísérettel szedték be a megszállt területeken is az adószedõk. Szigetvár eleste után a portális adózás többnyire megszûnt, ekkor már az adószedõk katonai kísérettel sem merészkedtek a török által megszállt területre. A töröknek járó adó mennyiségben és rendszerességben is felülmúlta a királyi, egyházi és földesúri adózást. Az adó behajtása a török közigazgatási egységek szerint történt. Minden településen szedtek kapuadót, amelyet két részletben, Szent Demeter és Szent György napján kellett megfizetni. Ennek összege 1 forint (50 akcse) volt. „Az a rája, aki harácsadó fizetésére képes, vagyis házán, szõlõjén és földjén kívül marháit, házán belül lelhetõ holmiját és hordókban lévõ borát számítva 300 akcsét érõ ingósággal rendelkezik, földesurának kapuadó címén Szent György-napkor 25 akcsét fizessen”2 Fontos adózási forma volt a tized, amelyet pénzben vagy terményben kellett fizetni. A török gyakorlatilag minden után tizedet szedett. Így volt búza- és kevert (az árpa, köles, rozs, zab gyûjtõneve) tized. További adó volt a kender-, hagyma-, széna-, méhkastized. Gyakoriak voltak a rendkívüli adók: menyasszonyadó, elbitangolt állat utáni adó, malom- és makkoltatási illeték, sertésadó, mustadó. A rendkívüli adók többnyire a török hadsereg ellátását szolgálták. Az iszlám törvény azt is kimondta, hogy aki harács- és kapuadót fizet, az szénával és tûzifával is tartozik földesurának, sõt egyéb pénzbüntetéssel is sújtható. A büntetésként kiszabott adóval is elõszeretettel éltek a törökök. Ennek megfelelõen a verekedésért, testi sértésért, gyilkosságért is fizetni kellett, s a megölt török személy halálát is meg lehetett pénzben váltani. A 60–90 forintot kitevõ adót az a község fizette, amelynek a területén a holttestet megtalálták, függetlenül a halál okától. Annak érdekében, hogy a falu elkerülje a súlyos pénzbüntetést, a holttestet átvitték a másik falu területére. Ezek az esetek gyakran okoztak határvitákat a szomszédos falvak között.3 20

A török uralom megszilárdulása megerõsítette a jobbágyok röghöz kötését. Az állandó hadiállapot, a közrend felbomlása a jobbágyokat arra késztette, hogy békésebb területre költözzenek. A törökök minden eszközt igénybe vettek, hogy a jobbágyokat a lakóhelyükön tartsák. A török adózás a falvakban összeírt népességhez igazodott, a török az adót az összeírt népesség alapján hajtotta be. A falu érdeke is az volt, hogy senki ne távozzon a településrõl, mert akkor az egy-egy családra esõ adó több lesz. Szentgáloskér a török megszállást követõen fokozatosan elnéptelenedett. Az emberek elmenekültek vagy az erdõbe húzódtak be. 1570-ben sem a királyi, sem a török összeírók nem találtak lakost az egykori faluban.

Török terjeszkedés Magyarországon 1591-tõl a török–magyar végvári vonal menti kisebb csatározások fokozatosan egy újabb nagy összeütközésbe, a tizenöt éves háborúba torkolltak. A szemben álló felek erõviszonyai ebben az idõben nagyjából kiegyenlítettek voltak. A hosszú háború, majd 1605-ben a Bocskai-felkelés idején a harcok érintették Somogy hódoltsági területeit is. Sajnos ismét sok somogyi község pusztult el az összecsapások során. A Zsitva-toroki békét követõen Somogyban továbbra is a török maradt az úr.4 A 17. század elejétõl, a béke évtizedeiben Somogy falvaiban nõtt a mezõgazdasági termelés, fejlõdött az állattartás. A lakosság a súlyos adóterhek ellenére is érdekeltté volt téve abban, hogy egyre többet termeljen. Az emberek lehetõséget kaptak rá, hogy terményeiket eladják. Ebben az idõben Hetes Somogy megye török által megszállt területeinek legnagyobb vásározó helye lett. A koppányi szandzsák 1631-es hûbéri defterében szerepel Puszta-Kér neve. A Dombóhoz (Dombóvárhoz) tartozó puszta évi 2700 akcse fizetésére volt kötelezve. A listában szereplõ települések-puszták között ez az egyik legalacsonyabb adó. Ez arra utal, hogy 21

a békésebb idõszakban a korábbi lakosság egy része visszajött, vagy a lakatlan területre új lakosok telepedtek le.5 A békés évtizedeket 1644-ben egy szörnyû pestisjárvány szakította meg. Kaposváron és környékén sokan haltak meg a fertõzéstõl. A törökök a békés évtizedekben is rendszeresen járták az általuk meghódított falvakat. Ennek oka az ellenõrzés mellett a lakosság félelemben tartása volt. A török elleni felszabadító háború 1686-ban Buda visszavételével kezdõdött meg. Lotharingiai Károly fõvezér 65 ezer kitûnõen felszerelt és kiképzett katonája közt tízezer magyar harcolt. Rajtuk kívül olaszok, spanyolok, franciák, sõt kis számban angolok is voltak a sereg zömét kitevõ szász, bajor és osztrák csapatok segítségére. A birodalmi sereg fokozatosan foglalta vissza a török által megszállva tartott várakat. A kaposvári bég november 12-én, háromnapos ostrom után kapitulált. A várban annyi élelmiszer és hadianyag volt felhalmozva, hogy akár hónapokig is tarthatták volna magukat a törökök. A közel másfél évszázados török uralom véget ért, amely megtizedelte, kiszipolyozta a lakosságot, pusztította anyagi javait. A török uralom következtében a magyarság lelkületében, szellemében és fizikai állapotában is megrendült. Az állandó harci készenlét, a katonai kudarcok, a végvári élet keservei, a nyomasztó adóterhek, a „két pogány” közti vergõdés nem erõsítette a lakosság jövõbe vetett hitét. A török uralom alatt a falvak népének nem volt más lehetõsége, mint alkalmazkodni a korrupt török életmódhoz, amely mind szellemében, mind erkölcsében idegen volt a számára. A török uralmat felszámoló háborúk ismét megritkították a lakosságot Somogy megye falvaiban. A harcok következtében több tucat somogyi település elpusztult, elnéptelenedett, lakóinak egy része az ország biztonságosabb vidékeire menekült. A törökök kiûzése során a zsoldos hadsereg minden eszközt felhasznált, a hadászati érdeknek mindent alárendeltek. A felszabadult megye kifosztva, kivérezve, lakossága megtizedelve került ki a gyõztes háborúból. A lakosság terhei gyakorlatilag nem csökkentek. Az adókat most a török helyett a Habsburgok szedték be. A török kiûzését követõ évtizedekben a rend csak lassan állt helyre. A török megszállást a földbirtokos családok is megszenvedték; több õsi somogyi nemes család fiúágon kihalt, birtokaikat – gyakran hosszas pereskedések után – más családok szerezték meg. A törököktõl visszafoglalt területeket a bécsi udvar meghódított területnek tekintette, és ennek megfelelõen kezelte. A háborúban kivérzett országra ismét roppant adóteher hárult. A császári hadsereg túlkapásai, a rendi alkotmány sutba dobása, a roppant adóteher mind hozzájárult ahhoz, hogy az ország ismét forrongott.

Az egyházak helyzete a török idõkben A török által megszállt területeken nagy zûrzavar és bizonytalanság támadt. A lakosság kiszabadult a fõúri és királyi rendelkezések súlyos kötelékei alól, alkalom nyílt a sérelmek önkényes „orvoslására”, a bosszúállásra, az ügyeskedésekre. Nem csupán a korábbi magyar földesurak, hanem az egymás elleni torzsalkodás is szabad utat nyert. „Rossz szomszédság – török átok!” – máig is fennmaradt közmondásunk élénken céloz erre. A török a tartósan megszállt területeken fokozatosan vezette be a török közigazgatást és igazságszolgáltatást, melyet a magyar lakosság a maga módján igyekezett kijátszani vagy felhasználni. A papok és szerzetesek elmenekültek a megszállt területekrõl. Az 1600-as években alig maradt 4-5 mûködõ plébánia egész Somogyban. A templomok, ha nem alakították át mecsetté azokat, romhalmazzá váltak, a kolostorok üresek lettek. Az otthagyott értékeket és 22

javakat (ha idejében nem mentették meg) vagy a török, vagy a lakosság hordta szét, pusztította el. A harcok áldozatává vált templomok felgyújtását az motiválta, hogy erõs falaikkal alkalmanként védelmet nyújthattak az ellenségnek vagy az oda menekült lakosságnak.6 Tehát katonai szempontok és nem a lakosság – a keresztények – elleni gyûlöletbõl rombolták a török csapatok – sõt a császári katonák is – a templomokat, akár katolikus, akár más felekezethez tartozóak voltak is. A részben vagy egészben megmaradt templomaink tekintélyes hányada a török parancsnokok korruptságának köszönhette megmenekülését. A felgyújtott templomok pótlására a lakosság a régi helyén vagy az erdõk-szigetek rejtekén fatemplomokat épített. Békésebb idõszakokban a lakosság gyakorolhatta hitét. Idõnként toleránsak voltak a törökök a protestáns hit terjesztõivel és gyakorlóival szemben. Ennek magyarázata a protestánsok császárellenességében kereshetõ. A török által megszállt területeken vallási meggyõzõdésük miatt nem üldözték a lakosságot.7 Ebben az idõszakban a vallás fékezõ ereje csaknem teljesen megszûnt. A falvaknál valamivel jobb volt a helyzet a városokban, ahol gyorsabban alakult ki az „új rend”. A lakosság – annak ellenére, hogy nem szerette földesurait és a hatalmaskodó fõpapokat – alapjában véve vallásos volt. Csak kevesen lettek törökké. Ezek is többségükben nõk voltak, akiket a törökök feleségükké tettek. Az erkölcsi és hitbéli egyházi irányítást a török erõsen akadályozta. A „hitetlenek” papjait, különösen a katolikusokat az iszlám és a török birodalom ellenségeinek tartotta, elsõsorban Habsburg-párti beállítottságuk miatt. Verés, üldözés, rabság várt rájuk, ha kézre kerültek. Csak kevesen merték a lakosság közt bujkálva a hit és vallás hirdetését és szertartásait – keresztelés, gyóntatás, házasságkötés, temetés – vállalni. A török hódoltság alkalmat teremtett a reformáció elterjedésére; az ellenreformáció a török területen nem érvényesült. Szigetvár elestéig Kálmáncsehi mezõváros volt a reformáció központja. A török megszállóknak az anyagi haszon, a magyarságnak a megmaradás okán volt szüksége a hitéhez, népéhez hû prédikátorokra. A lelkészek az isztambuli Csonka torony rabjainak imádságával könyöröghettek a megtartó Istenhez, hogy vigye el róluk a kegyetlen pogányok fegyverét. Ne engedje pusztulni a falvak és városok jó törvényeit, tisztességes rendtartásait, s ne hagyja, hogy azok „…undok pogányoknak istállóivá és tolvajló barlangivá” legyenek.8 Õk tolmácsolták „…a vasba verettek fohászkodásait”, kérték Istenüket, hogy oldozza meg kötelékeiket, adja vissza szabadságukat, hogy a pogány népek is megismerhessék a keresztények szabadító Istenét.9 A prédikátorok ajkán a legnagyobb nyomorúság idején sem némult el az ének: „Bízzál, Izrael, az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bõséges nála a szabadítás”.10 A hódoltsági területen az egyházi élet ugyan tovább mûködött, de azt számtalanszor bénította meg a hadak vonulása vagy a területet irányító bégek türelmetlensége, szeszélye. A hódoltsági területen dolgozó lelkészek és plébánosok gyakran elszakadtak az anyaegyházak szoros közösségébõl, és élték a lehetõségek szerinti helyi életét. „Istennek csodálatos kegyelme nyilatkozik meg abban, hogy a másfél százados török uralmat – ha nagyon megfogyatkozva is – átélhették, s akik átélték: megmaradtak reformátusnak, mégpedig úgy, hogy zökkenõ nélkül tudtak visszahelyezkedni a közös munkába. Az ellenreformáció nem ritkította meg soraikat, de pusztította az ellenség olyan mértékben, hogy sokszor egész egyházmegyék is eltûntek, vagy a megmaradó gyülekezet lélekszáma apadt le nagymértékben, esetleg fogyott el teljesen…”11 23

JEGYZETEK 1

Régi magyar költõk tára. II. Szerk. Szilády Áron. Budapest, 1980. 72. Káldy-Nagy Gyula: Harácsszedõk és ráják. 75. 3 Mérey Klára, T.: A XVIII. századi határperek néprajzi és történeti forrásértéke. Budapest, 1967. 534. 4 Magyarország hadtörténete. I. Szerk. Borus József. Budapest, 1984. 210–217. 5 Források Somogy megye hódoltságkori történetének tanításához. II. rész. Összeáll. Tóth Péter. Kaposvár. (Iskola és levéltár, 28.) 6 Thury József: Török történetírók. II. Budapest, 1896. 151. 7 Takács Sándor: Rajzok a török világból. I–II. Budapest, 1915–1917. II. 233. 8 Közli Tóth Ferenc: A helvetzia vallástételt tartó túl a dunai… superintendentiában élt superintendensek vagy református püspökök élete. Gyõr, 1808. 29–32. 9 Vincze Gábor: A magyar református imádság. Budapest, 1931. 186. 10 Földváry Antal: A református egyház és a török uralom. Budapest, 1940. 35. 11 A magyar református egyház története. Budapest, 1949. 105. 2

Magyar végváriak török rabokat hajtanak 24

Az egyház története A magyar katolikus egyházszervezet jogi alapkõletétele, a magyar egyházszervezet felállítása a Szilveszter pápa által aláírt alapító oklevél kiállításával 1001 áprilisában, húsvét ünnepén Ravennában történt. Miután István 1003-ban leverte az erdélyi Gyula, 1008-ban pedig Ajtony lázadását, elhárult minden akadály az országos egyházszervezet kialakítása elõtt. A magyar püspökségek újjászervezésére és kialakítására 1009-ben került sor, amelynek során megállapították az egyházmegyék határait is. Ezzel egy idõben nagy ütemben folyt a monostorok és apátságok létrehozása és a templomépítés is. A katolikus egyházban a vallási élet meghatározó színtere az egyházközség, amely a plébános vezetése alatt áll. A híveknek nincs beleszólásuk ennek az egyház-igazgatási alapegységnek az ügyeibe. Központjában a plébániatemplom áll, amely mellett a gyakran több falut magában foglaló parókiának lehetnek ún. „filia”1 templomai is. Plébánia alapításához a területileg illetékes püspöknek van joga. A szilárd plébánia- és templomhálózat kiépülését követõen a vallási élet központja a szentmise lett. A meghallgatásról szigorú törvények gondoskodtak, a mulasztókat és a vasárnapi munkaszünet megszegõit szigorúan büntették. A falusi emberek élete a templom körül csoportosult: ott volt a keresztkút, a temetõ, a kápolna, az iskola, a községháza. A magasba emelkedõ torony folyamatosan jelezte, hogy a vallás fölötte áll minden földi érdeknek.2 Az egyházi törvénykönyv 216. kánona a plébánia fogalmát a következõképpen határozza meg: „Minden egyes egyházmegye osztassék fel egymástól elkülönített területi részekre; minden résznek saját temploma legyen meghatározott néppel, s élére a lelkek gondozására, mint saját pásztorát, külön vezetõt kell állítani.”3 A korai középkorban hasonló folyamatok játszódtak le Szentgáloskér elõdtelepülésén is. Szentgáloskér neve Keér alakban már szerepel az 1332— 37-es tizedjegyzékben is. Középkori templomának romjai a 18. században még láthatóak voltak a jelenlegi falu határától nyugatra. A község területét újra betelepítõ lakosok 1738–39-ben építették a ma is álló barokk templomot.4 Az egyházi történetírásnak igen A római katolikus templom 25

fontos forrása a plébánia évkönyve, a Historia domus. Az egyházközség plébánosa ebbe a könyvbe írja be mindazokat az eseményeket, adatokat, amelyek a hívekkel és az egyházközösséggel történtek. Az írás meghatározó szempontja az õszinteség és az adatszerû hûség. Egy 1789-ben készült összeírásból tudjuk, hogy a plébános Vígfalvay Gergely volt. Szentgáloskér a mernyei plébánia filiája, lakói kizárólag magyar anyanyelvûek. Az utókor – és tegyük hozzá: a kutató – számára igen becsesek a plébános egyéni megjegyzései, észrevételei a világi és az országos eseményekkel, valamint a hívek lelkületével kapcsolatban. Sajnos ez a fontos dokumentum Szentgáloskér esetében nem került elõ, ezért a kutató elsõsorban a visszaemlékezésekre kényszerül hagyatkozni. A kutatómunka során elõkerült a mernyei plébánia 1815. évi kánoni látogatásának jegyzõkönyve. Most ebbõl közlünk részleteket. „...A mernyei plébániaegyháznak egyházi látogatása 1815. évben május 15-én elvégeztetett ugyanazon Kurbély õrnagy stb. által, Lenkovits János fõesperes stb. mint fentebb jelenlétében, törvényes bizonyosság gyanánt Somogyi Ferenc, a jeles Somogy vármegye helyettes szolgabírájának, Mernye anyaegyház kegyurasága részérõl Bolla Antal teljhatalmú jószágkormányzónak és Kacskovics Mihály ügyésznek, Somodor fiókegyház részérõl Neubaer János urodalmi tiszttartójának, geszti fiókegyház részérõl Tevely Antal és József közbirtokosoknak, Mernye község részérõl Dants István bírónak, Kováts József, Tsendes Mihály, Sütõ József, Gábor Ferenc, Szekeres János, Raniss Pál és egyéb elöljáróknak, geszti fiókegyház részérõl Rajner Ádám bírónak, Osztopán János, Hosszú Ferenc, Kiss Márton és egyéb elöljáróknak, Polány fiókegyház részérõl Takáts János, Mártony Imre, Péter István, Visnyei Mátyás, Szentgáloskérbõl Farkas János bírónak, Takács István, Erdélyi János, Beke József és a helység egyéb elöljáróinak jelenlétében... A mernyei anyaegyházban egész évben az istentiszteletre az elsõ harangszó 9-kor adatik, a második 1/2 10 kor, harmadik 10-kor, utána negyedóráig a nép összesereglése váratik, mindez régi szokás szerint történik a messze fekvõ fiókközségek és az anyahelységhez való nehéz juthatásuk miatt, 1/4 11-kor kezdõdik a szentbeszéd, utána énekes mise, ez a rend van vasár- és ünnepnapokon. Délután elsõ harangszó van 1/2 2-kor 2 beharangozás és a katekizmus oktatása, mely folytatólagosan van egész évben, azon megjegyzéssel, hogy a katekizmus sora adventban és nagyböjtben megszakíttatik, ezen idõszakban évenként a bûnbánat szentségérõl és az oltári szentségrõl van oktatás. A katekézis után litánia van, a plébános által. Az istentiszteletek ezen rendje soha nem zavartatik meg. A húsvéti gyónáson és áldozáson kívül ezen plébánia hívei a gyónáshoz és áldozáshoz járulnak. Karácsony ünnepén, szeplõtelen fogantatástól Jézus neve ünnepéig s naponként vannak, akik kiengesztelõdnek, továbbá pünkösdi ünnepeken, a Boldog Szûz ünnepein, az anyaegyház vagy a fiókegyház védszentjének ünnepén és végül az oltáriszentség imádásakor. A gyónásokat a plébános a templomban hallgatja, birétummal, karingben és stólával. A legméltóságosabb oltáriszentség mindennap a hívek imádására ki van téve ciboriumban Szentháromság litániáin, a mise után, mely alatt az angyali olvasót imádkozzák, a monstranciában pedig minden újhold vasárnapján az ünnepélyes szentmise alatt, a szentségimádás alkalmával, nagypénteken, nagyszombaton a szentsírnál, úrnapkor és nyolcada alatt naponta a szentmise alatt. Az oltáriszentség megújíttatik minden hónapban, nedves télen kéthetente. Az istentisztelet összes szertartásai a római és az egyházmegyei rituálé elõírása szerint tartatnak. Az oltáriszentség imádása ezen anyaegyházban április 30-án reggel 6 órától május 2-án 6 óráig, õsszel október 20-án reggel 6 órától október 21. reggel 6 óráig tartatik. A következõ módon tartatik: Az oltáriszentség kitétetik reggel 6 órakor szentmi26

sével. Az ünnepélyes szentmise 10 órakor van, délután vecsernye, 6 órakor litánia végeztetik az oltáriszentségrõl, mely után eltétetik, a következõ reggel, mikor más plébánián kezdõdik szentségimádás, újból kitétetik az oltáriszentség, csak a szentmise alatt, ha csak a szentségimádás vasárnapra nem esik, szentbeszéd nem tartatik. Hétköznapokon 2 szentmise van, az egyik kora reggel, vagyis nyáron 6 órakor, télen 7 óra után, ezalatt az angyali olvasót imádkozzák, a másik az elsõ után mondatik. Minden szombaton és nyilvános ünnepen, vigilián litániák vannak, melyek fél négykor tartatnak a kántortanító és iskolás gyermekek által, akik ez alkalommal gyakoroltatnak az énekben…

A fiókegyházak A mernyei plébániához tartoznak a következõ fiókegyházak: Aszaló az anyahelységtõl 1 óra távolságra, megközelíteni a hegyek közt nehéz, Alsóbogát 1 óra távolságra, a járás a hegyeken át nehéz, Felsõbogát 1 óra távolságra, átjárás a hegyek miatt nehéz, Dezseda 5 negyedórányi távolságra, átjárás a hegyek miatt nehéz, Magyaregres 1 óra távolság, átjárás a hegyeken át nehéz, Felsõ Ecseny 5 negyedóra távolságra, átjárás a hegyek miatt nehéz, Közép Ecseny az anyahelységtõl 1 félóra távolságra, innen az anyaegyházhoz a hegyeken át nehéz az átjárás. Alsó Ecseny az anyaegyháztól 3/4 óra távolságra van, hozzá való jutás a hegyeken át nehéz….

Kápolnák és imaházak Szentgáloskér fiókközségben a Svastics-féle háznak az udvarán van egy nyilvános kápolna Nepomuki Szt. János tiszteletére szilárd anyagokból Soth földesúrtól építve 1758. évben, vagyona nincs, de fenntartatik, és minden szükségessel elláttatik özvegy Svastics Antalné által, amiben segítségül van azon csekély jövedelem, mellyel a két haranggal való harangozás után, melyek közül az egyik 30 font, a másik 20 font, egy-egy temetésért 12 krajcárt vesz. A kápolnában van egy oltár Nepomuki Szt. János tiszteletére szentelve, kit a régi festmény is már alig láthatóan ábrázol. Az oltár fel van szerelve 3 terítõvel, hordozható oltárkõvel és minden szükséglettel. Ezen kápolna szent felszerelése az A betû alatt soroltatik fel. A plébános tiszteletre csak a kápolna védõszentjének ünnepén mégy át misézni, de gyakrabban is, mikor betegek gyóntatására vagy halottak temetésére átmegy, olykor a hétköznapokon is misézik… …Szentgáloskér községben szent Vendel szobra van a Svastics-féle ház környékén, melyet özvegy Svasticsné állíttatott fel, kõböl van, új, jó állapotban, alapítványi tõkéje nincs, fenntartása a nevezett özvegyet és utódait terheli. Ezen özvegy több keresztet is állíttatott fel, melyek közül az egyik az atádi és somodori utak mellett, az üdvözítõ és a Fájdalmas Szûz képével, ezeket fenntartja maga az özvegy, és fenntartásukra kötelezve lesznek az utódok is, a negyediket a keresztre feszített Üdvözítõ képével ugyanazon állította fel az út mentén, az örsi malom mellett, ez még nincs megáldva. A temetõn lévõ keresztet a kéri község állította fel, és fenn is tartja, jó karban van. A temetõ a községen kívül fekszik, helyet számára az uradalom engedett át, meg van áldva, körül van sáncolva. Használják a katolikusok és a nem katolikusok, a keresztség nélkül elhalt kisdedek az árokban temettetnek el…. …Lapa fiókhelységben kereszt nincs, a temetõ távol van a házaktól, bekerítve nincs, azon helyen, hol egykor, mint mondják, állott a templom, s ezért feltehetõ, hogy meg is van áldva, oda temetkeznek a katolikusok és a nem katolikusok… 27

A plébánia népe …Szentgáloskér községben összesen van 460, kik közül gyónó 328, nem gyónó 132, házaspár 162, vegyes vallású házasság nincs, nem katolikus 7, zsidó 8… …Lápában összesen van 61, kik közül gyónó 41, nem gyónó 20, házaspár 14, vegyes vallású házasság nincs…. …Összesen ezen plébániában vannak 3162-en katolikusok, akik közül gyónó 2308, nem gyónó 854, házaspár 756, vegyes vallású házasság 7, nem katolikus 2080, zsidó 122. Jegyzet: Mocsoládon van 1 vegyes vallású házasság. Ezen plébániának azon fiókhelységeiben, hol a katolikusok a nem katolikusokkal vegyesen vannak, ezek lelkészei a királyi rendeleteket és a katolikusokat érintõ vallásügyben hozott nyilvános törvényeket megtartják, ugyan a katolikusok ünnepeit, amennyiben a hazai törvények korlátozzák õket, nem sértik meg, mivel azonban a katolikusok a nem katolikus egyéneknél és a községieknél mint cselédek és pásztorok szolgálnak, nemritkán történik, hogy a katolikusok ünnepeik és böjtjeik miatt zaklatva a plébánoshoz fordulnak, ki elsõsorban azt tanácsolja nekik, hogy katolikus helyre és házhoz menjenek a szolgálati év letelte után, továbbá más módon is iparkodik panaszaikat orvosolni, ugyanis az olyanokat, kik a katolikus cselédjeikkel ily sértõleg bánnak, saját pásztoraik által meginteti, azon fenyegetéssel, hogy a hazai törvények sérelmének orvoslását illetékes helyen fogja kérelmezni. A temetõnek használata több fiókhelységben a katolikusok és a nem katolikusok között közös. A katolikus harangok használatát a nem katolikusoknak soha nem engedi meg a plébános. Aszaló, Mocsolád és Magyaregres fiókhelységekben a katolikusok harangjai, amint ezen plébánia utolsó egyházlátogatása felsorolja, maguknak az imaházaknak tornyaiban vannak, tudniillik Aszalóban egy 150 font, Mocsoládon egy 20 font, Magyaregresen egy 72 font, ezek ahogy meghúzatnak a nem katolikusok részére, úgy azoké a katolikusok részére, mindkét esetben egyenlõ díj vétetik, mely az illetõ imaházak javára fordíttatik; mikor és hogyan jutottak ezen harangok a nem katolikusok birtokába, a plébános nem tudja…

A plébániai nép erkölcsi állapota …A nép jámbor, és a templomba, leszámítva az évnek azon részeit, amikor a mezei munkák távol tartják, eljár, és hétköznapokon az angyali rózsafüzérnek imádkozásával, a legszentebb Szentháromságról szóló szent énekekkel foglalkozik szívesen az istentisztelet alatt, vasár- és ünnepnapokon pedig magánimádságokkal és ismeretes énekekkel, a hit elemeiben oktatva van, saját lelkipásztorai iránt engedelmes és általában tisztelettudó, minthogy azonban lehetetlen, hogy a jók közé rosszak ne keveredjenek, ezen plébánia jó hívei között is vannak néhányan, kik a káromkodás régi szokásának hódolnak, különösen a pásztorok a pusztákon, a fiatalok a községekben, az elõbbieket megjavítani nehezebb, és nincs más alkalom, mint a gyóntatószék, ezeket a vétkes bírái által és a község elöljárói útján fékezi meg a plébános, kikérvén az uradalom vagy a vármegye hivatalnokainak segédletét is, mely karhatalmat fogja kikérni az ágyasságban élõk szétûzésében és elválasztásában, a botrány megszüntetésében, és ha ez nem használna, az egyházi hatóságnak tesz jelentést. Évenként több házastárs akad, ki a házasság kötelékét önkényûleg felbontja, ezek kibékéltetését a plébános sikerrel végzi, vannak azonban, kiknek házastársairól nem tudható, hogy hol tartózkodnak, kik már több év óta szétválva, önkényûleg külön élnek, ezek minthogy ártatlanoknak látszanak, a hívek között megtûretnek, ha az elszökött házastársak megtaláltatnak, vagy pedig az önkényleg elvált s a házassági köteléktõl vonakodó házasfe28

leket kibékíteni nem tudná, a Szentszékhez utasítva, ha pedig az utasítás folytán oda nem akarnak fordulni, hivatalos jelentést tegyen az egyházmegyei hatóságnak, mely szentszéki ügyésze által magához hívassa. A húsvéti szentáldozás parancsának mindnyájan eleget tesznek, sõt az év más idejében is, tudniillik karácsony, pünkösd, a Boldogságos Szûz, az anya- vagy a fiókegyház ünnepén, a 40 órás szentségimádás alkalmával azoknak a gyónásban kiengesztelõdni. A katolikus böjttel elpártolni készülõ egy sincs, sõt a mostani plébános alatt hozzá néhányan áttértek…

A földesurak …Mernye községben földesúr a kegyes tanítórend, mint a fejérvári õrjavadalom birtokosa. Geszti községben birtokosok: Botka Mihály, özv. Szelestei Jánosné, Horváth Imre, Kiss János özvegye, a Teveli család, mind katolikusok. Polányban Niczky János katolikus, Szentgáloskéren özvegy Svasticsné katolikus, Aszalóban és Magyaregresen herceg Esterházy katolikus. Mocsoládon a következõ közbirtokosok: Kacskovics Mihály katolikus, a Bárány család, a Boka, Vázsonyi család nem katolikusok. Ecsenyben a geszti birtokosok, továbbá Tallián Boldizsár és Bene Károly mind katolikusok. Somodorban gróf Batthyány József Antal katolikus, Felsõbogáton Lengyel Krisztina utódai katolikusok. Alsóbogáton gróf Festetics Imre katolikus. Lapán herceg Esterházy katolikus, Kisalberten a geszti közbirtokosok. Örsön és Belsõörsön özvegy Svasticsné. Libbentõben a geszti közbirtokosok.

A plébános …A plébános most Szûts István, született Szil községben, mely a jeles Somogy megyében van kebelezve, 1778. november 3-án, nem nemes szülõktõl. Filozófiai tanulmányait Pécsett és Pozsonyban végezte, a teológiát Pozsonyban és Nagyszombaton végezte. A papság közé felvétetett 1799. évben, pappá szentelték 1803. évben, beszél magyar nyelven, és ezen szolgál az anya- és a fiókegyházakban, szükség esetén a gyónókat németül gyóntatja, mely nyelvet a közepesen alul beszéli, a csökölyi kerületben az alesperesi hivatalt viselte 2 évig mint szentbenedeki plébános, hol 3 és fél évig mint plébános mûködött, Mernyén a hatodik éve mûködik, kánonilag be van iktatva, de installálva nincs, most 37. évében van, jó testi erõben, a plébánosi hivatalon kívül semmi megtisztelõ hivatalt nem visel… …A plébános minden vasár- és ünnepnapon misézik, valamint hétköznapokon is, ha csak betegség folytán vagy a fiókegyházakban való hivatalos kiszállás által nincs akadályozva. A szentmisét vasár- és ünnepnap a plébánia híveiért mutatja be, az olvasott szentmisék után 30 kr, az énekes misék után 1 Ft a misedíj, a kántortanítónak az orgonálásáért 15 kr fizettetik általában. Újabban nagyon ritkán fizetnek misét. Az istentisztelet rendjét pontosan betartja, minden vasár- és ünnepnap prédikál, az ifjúságot ugyanazon nap délután oktatja, és a néppel együtt litániát tart. A szokásos könyörgéseket, körmeneteket, a római szentegyház összes szertartásait az egyházmegyei rituálé elõírása szerint mindenben megtartja. Az oltáriszentséget a betegekhez karinget és stólát öltve viszi az anyaegyházban, a fiókegyházban pedig kocsin viszik, azokba nem öltözködve viszi, a haldokló betegeket az oltáriszentséggel, az utolsó kenettel és az idõ szerint vett imádságokkal megerõsíteni és megvigasztalni szokja, az õ hanyagsága folytán senki nem halt meg keresztség, bûnbánat vagy utolsó kenet nélkül. A megholtakat a szent szertartás betartásával temeti el az anyahelység29

ben és a fiókközségekben hasonlóan, ha alkalmatosság küldetik érte, amire kötelesek a fiókközségbeliek, egyébként temetésüket írásban a kántortanítóra bízza, a parancsolt ünnepeket és böjtöket a népnek kihirdeti, az esküvõ elõtt a hármas kihirdetést is kellõen betartja, a jegyeseket a keresztény hitbõl kikérdezi, és benne oktatja. Az iskolában az ifjúságnak a keresztény hittanban és tudományokban és erkölcsökben való oktatását elõmozdítja, és elõmozdításukról gondoskodik, e célból hetenként rendesen kétszer, vagyis szerdán és szombaton a délutáni órákban az iskolába elmegy, az elemi iskolák nem szabályozottak, ezért a plébános félévi jelentéseket nem ad. A hívek összeírása minden évrõl megvan, alapítványi misék nincsenek, s ezért a sekrestyében alapítványi tábla nincs. A plébános el van látva a keresztelteknek, házasultaknak, megholtaknak a szabályok szerint csinosan írt anyakönyvével, van külön jegyzéke a vegyes vallású házasságok és a belõle származott gyermekek feljegyzésére, az egyházmegyei hivatalnak minden évben jelentést tesz a vegyes vallású házasságokból származott gyermekek nevelésérõl. Van házi iktatója, melyben a püspöki vagy püspökhelyettesi határozatokat, rendeleteket, továbbá a nyilvános egyházi királyi határozmányokat, a plébánián kívüliek házasságairól, a katonai személyek, a kiskorúak házasságairól és egyéb tárgyakról hiba nélkül és tisztán bejegyzi, az anyakönyveket biztos helyen, zár lakat õrzi. Anyakönyvi kivonatokat részint oly alakban, mint az anyakönyvben találja, rovatokba foglalva, részint szövegbe írva, hol rovatok nincsenek, bárkinek keresztelésrõl, esküvõrõl, halálról szívesen kiad, értük katonai személyektõl és szegényektõl semmi díjat, a fizetésre képesektõl 1 Ft-ot vesz. A plébános állandóan a plébánián lakik…

A plébános jövedelmei …A fiókközségekben földje, rétje vagy szõlõje a plébánosnak nincs, azonban Szentgáloskérrõl 2 kocsi, Gesztibõl 3 kocsi szénát kap készen évenként. Készpénzben segedelem címén az urodalomtól évenként kap 54 Ft 25 kr-t… …Szentgáloskéren gyermekszülõ bevezetése után 24 kr, új házas avatása után 7 kr, gyónó temetése után 30 kr, nem gyónó után 24 kr, esketésért 1 Ft, a cselédektõl és az idegenbõl valók után a stóla kétszeresét. Geszti községben a gyermekszülõ bevezetése után 24 kr, új házas avatása után 7 kr, gyónó temetése után 30 kr, nem gyónó temetése után 24 kr, esketésért 1 Ft, szabad stóla címén az urak cselédeitõl és az idegenektõl a rendesnek a kétszeresét. Polány fiókközségben ugyanannyit minden tevékenységért, mint Gesztiben, a cselédektõl és idegenektõl a rendesnek kétszeresét. Ezen fiókközségekben pedig: Aszaló, Dezseda, Magyaregres, Ecseny, Mocsolád, Kisalbert, Alsó-, Felsõbogát, Lapa, Somodor és Libbentõ, az anyahelységben meghatározott rendes stóla kétszeresét…

A szentgáloskéri kántortanító tulajdonai E községben a kántortanító most Kozári Imre, jó erkölcsû, csak az elemi iskolát látogatta, azonban hivatalának megfelelõ tudománya van, orgonán játszani nem tud, hitvallást letette, egyúttal jegyzõ is, e községben a kántortanítót a plébános és a falu elöljárói a földesúrnõvel egyetértve fogadják, a mostanit is így fogadták. Ugyanazon kántortanító jövedelmei: Van õszi vetés gyanánt 1 hold földje, mely 2 pozsonyi mérõt ad, melyet a község 30

munkál, tavaszi vetésre ugyanannyija van, legtöbbször terméketlen földek jutnak neki, és ezért az õszi termésbõl 6 pozsonyi mérõt, a tavasziból, mely alá szintén a község munkálja meg a szántóföldet, 6 pozsonyi mérõt kap, azonkívül, ha az uradalomnak szolgáltatási kötelezettsége mellett kap a mester 1 holdat, az õszi 1 holdat a tavaszi vetés számára, ezeknek megszántását nem nehezményezi a község, sõt az õszi vetésbõl származó termést lekaszálni és beszállítani, a tavaszit pedig hazavinni készek. Kenderföld gyanánt 1 földdarabot kap, 3/4 pozsonyi mérõt, hasonlóképpen káposztásföldül az uradalomtól, ezt is a község szántja meg. Rétje 4 kaszányi van, melyet a kériek kaszálnak, a kántortanítótól összegyûjtött szénát behordják, amely az Igalba vezetõ út mellett van, keletrõl és nyugatról határolják a jobbágyok szántóföldjei, északról Kováts József szántóföldje, terem 4 kocsi szénát, a terület, melyen fekszik, Kikiri tónak neveztetik. Párbér címén minden egyes házaspártól 1/2 pozs. mérõt, készpénzben 10 Ft-ot kap, stólából a temetés után 7 kr-t, cselédektõl, idegenektõl 30 kr-t, még nem gyónóktól 24 kr-t, az énekes mise alatt éneklésért 13 kr-t, ezen jövedelmeket kapja mint mester és jegyzõ. Mindezek felsorolva láthatók a szentgáloskéri kántortanító jövödelmeinek 10. szám alatt csatolt összeírásában, melybõl kitûnik, hogy jövedelme 29 Ft 18 kr. Segédtanító nincs. A szentgáloskéri iskolalátogató gyermekek: ezen községben az iskolalátogató gyermekek 7 évtõl 12-ig vannak 45-en, kik közül nyáron egy sem, télen 4-5 látogatja az iskolát, leginkább az iskolaépület hiánya miatt…. …Halottvivõ csak 1 van, Vass József, kötelessége a sírokat elõkészíteni, a halottak testeit odavinni, amit az uradalmi cselédeknek, ha felnõttek, 1 Ft-ért, ha kicsinyek, 30 kr-ért tesz meg, a jobbágyoknak pedig ingyen, meg 2 Ft-ot adnak neki az adóból, és szabad az összes közszolgáltatásoktól. Ezen egyházban a bába Németh Anna, katolikus, keresztelni tud, esküt tett, erkölcsi viselkedése jó. A többi fiókközségekben templomszolgák nincsenek, még azokban sem, hol templom vagy kápolna van, hanem Szentgáloskéren a kántortanító, Somodorban egy az urasági hajdúk közül. Felsõbogáton az uradalmi cselédek egyike végzi a templomszolga dolgát. Kér és Polány fiókegyházban harangozó hivatalból a kántortanító, jutalmazásukat a harangozásért a kántortanítói jövedelmük tartalmazza. A többi fiókegyházakban biztos harangozó nincs, bár az ecsenyi katolikusoknak 40 fontnyi harangjuk van. Mocsoládon, Aszalón, Magyaregresen a harangok a nem katolikusok imaházaiban vannak. Biztos halottvivõk a többi egyházakban nincsenek, hanem a jó barátok és szomszédok nyújtanak halál esetén egymásnak segítséget. Télen a községek pásztorait fogadják meg a sírok ásására. Bábák nincsenek bizonyosak, tanultak és megeskettek a többi fiókközségekben, legalábbis katolikusok nincsenek, csak Polányban van újabban felfogadva Vinkler Éva, esküt tett és tanult, szükség esetén keresztelni tud, a gyermekágyas szülõk a nem katolikus bábákhoz fordulnak, akik (a pusztában pedig több idõsebb asszony, azok szükség esetén szívesen bábáskodnak), ha szükség nem forog fenn, akkor a szomszéd faluból hívnak katolikus bábát...”5 Szentgáloskér 1945-ig a mernyei plébánia filiája volt. 1944-ben a harcok elõl menekült Szentgáloskérre Somogyfajszról Elek Béla édesanyjával együtt. 1944. szeptember 5én szentelte pappá Mindszenty József püspök. A lakosság ösztönzésére a falu vezetõi kérvényezték a veszprémi püspöknél, hogy Elek Bélát nevezzék ki plébánosnak Szentgáloskérre. Elek Béla lelkészi tevékenységével sokat tett a falu hitéletének erõsítése érdekében. 1944–1946 között a pedagógushiány miatt 31

a hittanon kívül tanított más tantárgyat is. A körjegyzõ 1948-as felmérése szerint a lakosság 97%-a római katolikus vallású volt. Lapán pár evangélikus család is élt, akiknek Szimon János lelkész nyújtott lelki vigasztalást. 1949ben lelkészlakást építettek. 1950-ben az egyházi vagyont Szentgáloskéren is kisajátították. 1951. április 24-én Szentgáloskéren elõször volt bérmálás. Ünnepelt az egész falu, ekkor szentelték fel az új plébániát is, amelyet a falu társadalmi összefogással épített fel. A püspök részére Elek Béla plébános a hívek díszkaput készítettek a templomkert bejáratánál, ahol a község egyházi és világi vezetõi fogadták. A díszkaputól a templomig virágszõnyeg borította az utat, amerre a püspök és közel húszfõs papi kísérete elvonult. A lélekemelõ ünnepségen csaknem száz fõ bérmálására került sor. Nagy öröm és vidámság töltötte el a falu népét. A hajnalig tartó mulatozás maradandó emlékeket hagyott a szentgáloskériek lelkében. Elek Bélát 1959 õszén elhelyezték a községbõl. Utódjának Komáromi Andrást nevezték ki Szentgáloskérre plébánosnak, aki 1972-ig látta el az egyházi teendõket. A község

Komáromi Antal plébános elsõáldozók között 1964-ben 32

ebben az évben ismét filia lett, s elõbb Magyaratádhoz, majd Mernyéhez tartozott. Elek Béla Szentgáloskéren tartotta az aranymiséjét 1994. szeptember 5-én. A hívek szép, ünnepélyes fogadtatást szerveztek a tiszteletére. A zsúfolásig megtelt templomban Vonyó Józsefné köszöntötte Elek Béla plébánost, s a hívek nevében egy gyönyörû Zsolnay-vázát és egy Mária-szobrot adott át neki. Ma Szentgáloskéren a lelkészi teendõket Buczkó József mernyei plébános látja el. 2000 nyarán Balázs Béla püspök saját kérésére helyezte Mernyére. A plébániához hat település tartozik; Mernye az anyaegyház, a filiák pedig Somogygeszti, Antalmajor, Somodor, Szentgáloskér és Lapapuszta. Az istentiszteletek idejét is elosztják. Az elsõ és a harmadik vasárnap Mernyén és Somogygesztiben, a második és a negyedik vasárnap Szentgáloskéren és Somodorban van szentmise. Lapapusztán csak búcsúkor tartanak misét. A harmadik szombaton Somodorban, a negyedik szombaton pedig Antalmajorban van vasárnapi szentmise. Ha keresztelõ, esküvõ vagy temetés van, akkor a szertartás természetesen a helyszínen folyik. Hittanórát megfelelõ gyereklétszám esetén szintén a helyszínen tartanak. Plébánosok: 1945-tõl 1959-tõl 1972-tõl 1990-tõl 1994-tõl 1997-tõl 2000-tõl

Elek Béla (Szentgáloskér) Komáromi András (Szentgáloskér) Stheller László (Magyaratád) Török Gyula (Mernye) Ifi Géza (Mernye) Vaslabán Csaba Antal (Mernye) Buczkó József (Mernye)

Templomszolgák: Máté István Petrovics József B. Takács János Horváth István

1947-ig 1947-tõl 1953-ig 1953-tól 1969-ig 1969-tõl

Templomtakarító: Kálmán Mihályné (Magdi néni) Templomatya: Szücs László Testületi tagok: 1945–1962 Sovák István Vonyó István Suszter István Id. Varga Imre Petrovics József

1972-tõl haláláig 1962–1972 Bödõ Ferenc P. Bödõ József Harsányi Emil B. Takács István Budai József Takács Ernõné

1972-tõl Bunevácz István Ifj. Vonyó József Radics Lajos Kurják József Id. Bor József Varga László Szabó István Németh Ferenc Pleh József Szentgyörgyi János Varga Imre 33

JEGYZETEK 1

Eredeti értelme: leány. Az egyházközségen (parochia, plébánia) belüli kisebb egységek, amelyeknek nincs plébánosuk, hanem a plébánossal rendelkezõ anyaegyháztól függenek. 2 Szántó Konrád: Egyháztörténelem. II. Katolikus teológiai fõiskolai jegyzetek. p. 27., 98. 3 Vonyó Tihamér: A plébánia történetírás módszertana. Pannonhalma, 1941. p. 8. 4 A veszprémi egyházmegye papságának névtára. Veszprém, 1975. p. 232. 5 A veszprémi püspöki levéltárban õrzött mernyei egyház-látogatási jegyzõkönyvrõl vett hiteles fordítás. Veszprém, 1913. augusztus 8. E hivatalos fordítást szó szerint lemásolta a geszti plébános 1967 telén. Egy példány Mernyén, egy a geszti plébánián található. (A forrást a helyesírás és a központozás szükség szerinti javításával közöltük. A szerk.)

Szentségimádás a körmenet elõtt

Körmenet 34

Közigazgatás és közélet Az államalapítást követõen fokozatosan épült ki a feudális magyar államigazgatási szervezet, amelynek legfontosabb igazgatási egységei a királyi vármegyék voltak. A közigazgatás központja a királyi székhely és legfõbb központi irányítója a király, aki egyben a legfõbb törvényhozó és jogszolgáltató hatalom is volt. A vármegyék megszervezésére István király uralkodása alatt került sor. Az így létrehozott vármegyék fõtisztviselõje az ispán, illetve a fõispán volt.1 II. András uralkodása idején a nagybirtokos osztály létrejötte új helyzetet teremtett. A királyi vármegyerendszer fokozatosan felbomlott, s helyét a nemesi vármegye foglalta el. A nemesi vármegyék élén a fõispánok álltak, akiket a király nevezett ki. A nemesi vármegye kialakulása rendiségen alapuló önkormányzati igazgatást eredményezett. A nemesség önigazgatása az önkormányzatiságnak és a szabadságnak jelentõs központja volt. Késõbb azonban a vármegye egyre inkább a jobbágyság feletti nemesi hatalomgyakorlás eszközévé vált. A nemesi vármegyéket a 19. században a polgári vármegye váltotta fel. Ebben a rendszerben már törvények szabályozták a központi kormányzat és a vármegye viszonyát. Meghatározó szerepe volt az alispánnak, aki az ügyvezetés és a végrehajtás terén is irányította a vármegyét. A falvaknak közösségi életük kialakulása óta szükségük volt helyi vezetõre, aki egyrészt a rendre vigyázott, és a felmerülõ kisebb ügyekben bíráskodott, másrészt közvetítette a lakosságnak a felsõbbség akaratát. Az államalapítást követõ két évszázadban a falvak élén a falunagyok álltak; nevük a 13. században változott bíróra. A feudális közigazgatás legfontosabb helyi végrehajtója a falusi bíró volt. A bíró vigyázott a falu rendjére, kezébe került a közös javak kezelése, a földközösség adminisztrációja. Feladatai közé tartozott az újraelosztás, a határhasználat szabályozása, vigyázott a faluhatár épségére, adót szedett be, és utasításokat továbbított a lakosságnak. A felmerülõ kisebb ügyekben bíráskodott, ezt gyakran segítõivel, a 16. századtól az esküdtekkel gyakorolta.2 A községi bíró az adóbeszedõk számára felvilágosítást adott, segített az adószedésben. Felelõs volt a közmunkáért, a katonai fuvarok teljesítéséért, híreket adott az elöljáróság számára a gonosztevõkrõl, a betyárokról, az ellenség mozgásáról. A munkájáért járó anyagi elõny nem volt nagy. A nehéz tisztségért rendszerint mentességet kapott az adók, a dézsma fizetése és a katonai beszállásolás alól. A 13–14. században a bírákat – a földbirtokos javaslatára – a faluközösség választotta meg. A 16. századtól a bírák mellé esküdteket is választottak, akik a falu tekintélyes emberei közül kerültek ki. Az esküdtek feladata a bíró munkájának segítése volt. A falu önkormányzata a földesúr irányítása alatt állott, de a falu elöljárósága az államhatalom végrehajtó szerve is volt. A falu elöljárósága igazgatási feladatokat is ellátott. A falu lakói közül bárki lehetett bíró, akivel a földesúr egyetértett, és a falu lakói megválasztották. A választás többnyire egy évre szólt. Hatalmának jelvénye a bírói pálca és a kaloda volt. Az írásbeliség igényének növekedésével a falusi önkormányzat szerveként a 18. században terjedt el a falvakban a jegyzõi hivatal. (Korábban ezt a munkát a falú írástudója, többnyire a tanító végezte.) Már ebben az idõben is gyakori volt, hogy több falu közösen alkalmazott jegyzõt. 35

Mária Terézia 1767ben kiadott országos urbáriuma alapján a községek a jegyzõt földesúri beavatkozás nélkül, szabadon választhatták és elbocsáthatták. Ez fontos lépés volt a falu korlátozott önkormányzatának megteremtése felé. A jegyzõt és az esküdteket a falu lakói mindenfajta bemutatkozás nélkül, szabadon választották meg. A bíró a képviselõk segítségével, falugyûlések tartásával intézte a közösség belsõ ügyeit. Harsányi Pál 1848– 49-es bíró számadásában a község valamennyi adózó polgára fel van sorolva. (1. számú melléklet.) A 19. század közepén, a császári közigazgatás kiépítése után sürgetõ feladatként jelentkezett a községek helyzetének rendezése, a Somogy megye településhálózata a 19. század elején jegyzõségek felállítása, a tanítói és jegyzõi munka szétválasztása. A felkészült közigazgatási szakemberek hiánya, valamint a lakosság ellenállása miatt ez az átalakulás nagyon lassan haladt. A jegyzõségek kialakításánál ügyeltek arra, hogy a közigazgatási területükhöz tartozó községek létszáma mintegy 4000 fõt tegyen ki. 1858-ban Szentgáloskér, Magyaratád, Patalom és Somodor közös jegyzõséget alkotott. Viza János 1871-ig látta el a községek jegyzõi feladatait. Szentgáloskér lakosai már korábban jelezték, hogy elégedetlenek a jegyzõ tevékenységével. A magyaratádi körjegyzõi állásra meghirdetett pályázatra három pályázó közül a községek képviselõi nagy többséggel Varga Ferenc toponári segédjegyzõt választották meg. Szentgáloskér község részérõl a választáson jelen voltak: Harsányi Ferenc bíró, Somogyi Ferenc, Somogyi József, Takács József, Pozsár Vendel elöljárók, Svastics István birtokos. A község képviselõi csak részben szavaztak az új jegyzõre, mert már korábban kezdeményezték az alispánnál, hogy Szentgáloskér községet csatolják az igali körjegyzõséghez. A községet a kérésnek megfelelõen 1871. november 15-én az igali körjegyzõséghez csatolták, amely ellen a magyaratádi körjegyzõség községeinek bírái tiltakoztak. A szentgáloskéri képviselõk egy részének szavazata a jegyzõválasztáson késõbb súlyos jogi problémát vetett fel, amelyet a Patalomban székelõ alispánnak kellett megoldani.3 Az 1870. évi törvényhatósági törvény osztrák mintára vezette be hazánkban is a virilizmus intézményét. Ez azt jelentette, hogy képviselõ-testület egyik felét a falu lakói választották, a másik fele pedig a legtöbb adót fizetõk (a virilisták) közül került ki. Tehát a 36

legvagyonosabbak mindenfajta választás nélkül jutottak be a falu önkormányzati testületébe. Az elnök továbbra is a bíró volt, a községi elöljáróság tagja a helyettes bíró, a körjegyzõ, két esküdt, valamint a közgyám.4 A törvény hatályba lépését követõen, 1872-ben szervezték meg a körjegyzõségeket. Ekkor Szentgáloskér az igali körjegyzõséghez tartozott. Ezekben az években a községi bírók rendszeresen számot adtak a gazdálkodás helyzetérõl. Az 1875-ös számadásból tudjuk, hogy a község bevétele 700 forint volt, a kiadás 690 forint, a maradvány 10 forint. 1900-ban a bevétel 3559 korona, a kiadás 3493 korona, a maradvány 66 korona.5 A közigazgatási rendszer átszervezése során, 1897. március 15-tõl Szentgáloskért a mernyei anyakönyvi kerülethez csatolták. 1907. január 1-jén, a körjegyzõségek átszervezésével egy idõben Szentgáloskér az igali anyakönyvi kerülethez került. Ez a közigazgatási rendszer 1950-ig maradt fent. Somogy vármegye közigazgatási beosztása szerint Szentgáloskér az igali járáshoz tartozott 33 másik községgel együtt. Az országgyûlési képviselõ-választás szempontjából a község a szili választókerület része volt.6 Az elsõ világháborút, majd a forradalmakat követõen újjászervezték a megye közigazgatását. Ebben meghatározó szerepet vállalt Svastics Nándor szentgáloskéri földbirtokos, aki megyei kormánybiztosként kemény kézzel kezdett hozzá a rendcsináláshoz. Mint az Új-Somogy 1928. március 30-i számában olvasható: „a megye agrártársadalmának és törzsökös, régi jó táblabírócsaládjának jeles és nagy értékû leszármazottja, akinek kiváló érzéke volt a rendcsinálás és jogfolytonosság terén a történelmi tradíciók érvényesítéséhez”.7 Az 1925-ös közigazgatási felmérés Szentgáloskér közoktatási helyzetét a következõképpen írta le: a községben római katolikus elemi népiskola mûködött, két tanteremmel és két tanítóval, más jellegû oktatási intézmény nem volt (óvoda, középiskola, szakiskola), az iskola ügyeivel az iskolaszék foglalkozott. 1930-ban az évi adóalap 12 575 P 13 f. Az 1931. évre a közönség hozzájárulása címén fizetendõ összeget a képviselõ-testület 3719 pengõben állapította meg. Éveken keresztül húzódó gondot jelentett egy új községháza megépítése. Községháza céljára egy kocsmaépületet alakítottak át, amely azt megelõzõen bikaistálló volt. Az épület állaga oly mértékben leromlott, hogy az már alig volt alkalmas a községházi feladatok ellátására. 1940-ben arról döntött a képviselõ-testület, hogy a következõ évi költségvetésbõl 7780 pengõt községház építésére fordít. Az 1941. május 29-én megtartott testületi ülésen a községház építése ügyében a következõ határozatot hozták: „A mai idõben nagyon veszélyes építkezéshez kezdeni, mert az építkezéshez szükséges anyagok nagy részét nem lehet megkapni. A rendelkezésre álló pénz sem lenne elég, ezért kölcsönt kellene felvenni, így az építkezést a testület megfelelõ idõkre halasztja, a meglévõ pénzt pedig a jelenleg kapható építõanyagok megvásárlására fordítja.” A testület megállapította, hogy a volt óvodaépület sürgõsen felújításra szorul. Az épületet ezentúl községház céljára fogják használni. A munkák elvégzésével Orbán Mihály magyaratádi kõmûvest bízták meg.8 A második világháborús események átrendezték a képviselõ-testület feladatait és összetételét. A megtárgyalt napirendekbõl az elsõ idõben még nem érzõdött a háborús helyzet, a közvetlen érintettség. A községi közigazgatás a hadviselést támogatta, hatósági úton végrehajtotta azokat az intézkedéseket, amelyek a háborús érdekeket szolgálták. A Farkas József bíró által vezetett képviselõ-testület (vitéz Szomjas József, Gelencsér Ferenc, Suszter József, Kovács János, Somogyi Ferenc, Dergecz Ferenc) Halmai József körjegyzõ elõterjesztése alapján évi 300 koronára emeli a bíró tiszteletdíját. Az indoklás szerint „a rendkívüli idõkre való tekintettel oly nagy mértékben igénybe van véve közigazgatási teendõkkel, 37

hogy az eddigi csekély fizetése azzal arányban soha nem állott”. 1944. augusztus 25-én a bíró fizetését 600 pengõben állapították meg, ami már nemcsak a megnövekedett munka miatt történt, hanem a háborús terhek miatt bekövetkezõ infláció miatt is.9 1944-ben már élelmiszersegélyeket kellett osztani a lakosságnak. 1944. április 5-én a kormány a hadmûveleti területekre vonatkozó különleges közigazgatási szabályokat adott ki. Ez a rendelet a katonai közigazgatás bevezetésének feltételeit is meghatározta. Erre akkor került sor, ha a polgári közigazgatás a településen megszûnt. Szentgáloskéren a polgári közigazgatás folyamatosan a helyén maradt. A község vezetése a háború utolsó hónapjaiban rendkívül nehéz helyzetbe került. A német csapatok átvonulását követõen bizonytalanság, félelem uralkodott. 1944. december 2-án érkeztek meg a szovjet csapatok elõõrsei. A harcoló alakulatokat követõ ellátó és kiszolgáló csapatok tartósan rendezkedtek be a faluban. Két kormányrendeletet adtak ki a régi közigazgatás újjászervezésérõl. Ezzel egy idõben eltörölték azokat a korlátozó intézkedéseket, amelyek a háborús években az önkormányzatokat érintették. Az elsõ hetek bizonytalansága, reménykedõ várakozása után megpezsdült a község közélete. Sorra alakultak a különbözõ pártok és egyéb szervezõdések. Koalíciós alapon alakultak meg a nemzeti bizottságok a községekben, valamint a járási és a megyeszékhelyeken. Mivel az önkormányzati testületek nem mûködtek, ezek a bizottságok államigazgatási feladatokat is elláttak. A közigazgatási feladatok ideiglenes ellátása érdekében adta ki a kormány a 14/1945 (I. 14.) ME-rendeletet annak érdekében, hogy a közigazgatási szervek meg tudják kezdeni mûködésüket. A nemzeti bizottságoknak közvetlen beleszólásuk volt az önkormányzati szervek összetételébe, a kinevezésekbe, a mûködési feltételek megteremtésébe. Szentgáloskéren a Nemzeti Bizottság 1945. április 10-én alakult meg. Az alábbi személyek voltak a tagjai: Harsányi József, Magyar József, Czentgráf K. Adolf, Derger Ferenc. Póttagok: Suszter József, Takács Pál, Apáti Ferenc, Zsalakó István. A bizottság 1949-ig folytatta tevékenységét. A pártszervezések kiélezték a községben a politikai és esetenként a személyes ellentéteket. A földosztás, a házhelyek kiparcellázása tovább mélyítette az ellentéteket a magángazdák és az egykori cselédek között. Az elsõ szabad választás megmozgatta a település politikai életét. A kisközségben is megalakult a Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt, a Kommunista Párt és a Parasztpárt. A Szociáldemokrata Párt a szavazatok 20,5%-át kapta.10 Ebben az idõszakban a közigazgatás szerepe, feladata is jelentõsen megváltozott, átalakult. A közigazgatás mellett helyi önkormányzati szervként mûködött a nemzeti bizottság, amelyben minden helyi párt képviseltette magát. A nemzeti bizottságok megszûnése után a Défosz kapott jelentõs szerepet; ebbe már csak a kommunista párt képviselõi kerülhettek be. Az új képviselõ-testület alakuló ülésére 1945. június 21-én került sor. A képviselõ-testület tagjait az 1020/1945. BM-rendelet alapján a pártok választották meg. Tagjai voltak: Farkas József, Dergencz Ferenc, Koletár János, v. Szomjas József, Horváth István, Dezsõ József, Czentgráf Adolf, Petrovics József, Takács Pál, Plel Mihály, Tóth Ferenc, Horváth József, Herman József, Szávai Péter, Rosemberg János, Kovács János, Somogyi Ferenc. A választásról szóló tájékoztatást és a határozatokat Csonka Károly segédjegyzõ ismertette. A testület a korábban lemondott Farkas Józsefet megerõsítette bírói tisztében.11 1945. szeptember 26-án ismét átalakult a képviselõ-testület, mert az országgyûlési választásokat követõen a községekben is a pártok arányszámának megfelelõen kellett a képviselõk számát megállapítani. Ennek alapján a Független Kisgazdapárt 6 rendes és 2 38

pót- (rendes tagok: Takács János, Durczi József, Durczi Vendel, Petrovics József, Horváth József, Takács Pál, póttagok: Czentgráf Adolf, Horváth József), a Szociáldemokrata Párt 4 rendes és 2 pót- (rendes tagok: Gaál József, Tóth Imre, Horváth János, Ivusza László, póttagok: Kercsi Lajos, Talabér Mihály), a Nemzeti Parasztpárt (Kovács Pál) és a Magyar Kommunista Párt (Kelemen József) 1-1 rendes tagot delegált.12 1946-ban a tisztérõl lemondott Farkas József helyett a község ismét Suszter Ferencet választotta meg bírónak. A község utolsó bírájaként a tanácsválasztásig töltötte be ezt a tisztséget. Az igali körjegyzõség felmérése szerint ekkor a községben 1 tejszövetkezet, 1 darálómalom (Koletár János), 4 kovács, 1 bognár, 1 asztalos, 4 vegyeskereskedõ, 1 kocsmáros, 1 terménykereskedõ (Gaál József), 1 állatkereskedõ (Ivusza László), 2 cipész, 1 szíjgyártó és 2 borbély élt.13 Az 1947-es választáson az erõviszonyok megváltoztak. Vezetõ szerepét a Kisgazdapárt továbbra is megõrizte, de a Parasztpárt, a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt jelentõsen növelte a támogatottságát. Ebben az évben az egész országban 48-as ifjúsági bizottságok alakultak az 1848-as forradalom századik évfordulójának méltó megünneplésére. Szentgáloskéren 1947. május 25-én került sor az alakuló ülésre. Az ülésen részt vevõk díszelnöknek Elek Béla plébánost, elnöknek Gaál Sándort, alelnöknek Csima Ferencet, titkárnak Kovács Jánost, jegyzõnek Radics Lajost, pénztárosnak Ivusza Ernõt, ellenõröknek Barát Jánost és Suszter Ferencet választották meg. A bizottság az 1848-as forradalom méltó megünneplése mellett vállalta, hogy szabadságzászlót állít, kezdeményezi egy ifjúsági otthon építését, segítséget nyújt a templom felépítéséhez, arra alkalmas helyen fásítást kezd, segít megmunkálni a hadiözvegyek és hadirokkantak földjeit, s népi ének- és színjátszó csoportot szervez. Vállalták a sporttér rendbe hozatalát is. (A lelkesítõ felajánlásoknak csak egy része valósult meg.) A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülésével 1948 nyarán létrejött MDP vezetése fokozatosan alakította át a kormányt és ragadta magához a hatalmat. Az új kormányzat arra törekedett, hogy erõsítse az állami befolyást a községekre, s rendeletek százaival árasztotta el a községi önkormányzatokat. Ugyanakkor az MDP vezetése az önkormányzat régi struktúráját már alkalmatlannak tartotta az állami feladatok megoldására. A községi önkormányzatok felszámolása valójában a falu társadalmi szerkezetének megváltoztatását célozta. A gazdag parasztság – a kulákság – elleni akciók arra irányultak, hogy a vagyonos réteget kiiktassák a termelésbõl. Ebben az idõszakban félelem és bizonytalanság uralkodott a faluban, amelyet nem tudott leplezni a lelkesítõ propaganda, az új élet ígérete sem. Ezekben az években döntõ változások következtek be a közigazgatásban, az egypártrendszer kiegészült a tanácsrendszerrel. Megszûnt az 1872-ben létrehozott képviselõ-testületi rendszer. A helyi önkormányzat szerepét a tanácsrendszer vette át. Elõször a megyei és járási tanácsok alakultak meg, majd sor került a helyi tanácsok megválasztására is. Az országgyûlési választásokat követõen az új parlament az 1949. évi XX. Tv. – a Magyar Népköztársaság alkotmánya – alapján hozta meg a helyi tanácsok létrehozásáról szóló törvényt, amely egyben szabályozta az ország új államigazgatási rendszerét is. A törvény szerint tanácsot kell alakítani minden olyan községben, amelynek lakossága eléri az 500 fõt. A tanácsválasztásokra Somogy megyében is kiadták a jelölés szempontjait. Ezek szerint jól dolgozó parasztokat, lehetõség szerint tsz-tagokat kellett a tanácsba beválasztani. Kulák nem lehetett tanácstag, az elnöknek MDP-tagnak kellett lennie. A választásokat követõen meghatározó módon alakult át a község közigazgatási rendszere, valamint politikai környezete. A községi tanács az államigazgatás helyi szerveként átfogta a 39

falu mindennapi tevékenységének egészét. Fõ feladata az állam akaratának, céljainak helyi végrehajtása volt. Az elsõ tanácsválasztásra 1950. október 26-án került sor. Az általános gyakorlat szerint a Hazafias Népfront elnöke tett javaslatot a Végrehajtó Bizottság (V. B.) tagjaira, akiket egyhangúlag elfogadtak. Hiányos felkészültséggel, korlátozott anyagi lehetõségekkel kezdte meg a munkát az új hatalom. Tevékenységében meghatározó szerepet kapott a kormányzat által szorgalmazott – megkövetelt – terménybegyûjtés. Ennek lényege az volt, hogy községenként meghatározták a különbözõ termények leadási mennyiségét; a beadott termények után a meghatározott hatósági árat fizették. A helyi hatalom képviselõinek a községre kiszabott mennyiséget kellett gazdánként elosztaniuk. A tervet mindenáron teljesíteni kellett. Rendszeresen kellett a begyûjtés helyzetérõl jelentéseket készteni, a tanács üléseinek állandó napirendje volt a begyûjtési terv teljesítése. Aki nem teljesített határidõre, azt felszólították, szankciókat alkalmaztak vele szemben. A terményfelesleget csak akkor lehetett piacra vinni, ha a termelõ eleget tett a beadási kötelezettségének; errõl a községi tanácstól igazolást kaptak. A rendeletek betartását szigorúan ellenõrizték, a terményrejtegetõket, a tiltott vágást végrehajtókat szigorúan megbüntették. A feketézõket, a spekulánsokat feljelentették, kuláklistára tették, majd börtönbe zárták vagy internálták. A bizottságok – felsõbb kezdeményezésre – begyûjtési versenyeket szerveztek. A verseny állásáról folyamatosan tájékoztatták a járás és a megye községeit. Ezen a versenyen minden községnek kötelezõ volt részt venni. A mezõgazdasági termelést és az állattartást ez a begyûjtési rendszer jelentõsen visszavetette. A módosabb gazdák kuláklistára kerültek. Az „aki nincs velünk, az ellenünk van” jelmondat a párt és a kormányzat politikájának súlyos torzulását jelentette. 1951. október 6-án a vb munkatervet fogadott el, amelyben a begyûjtési feladatok mellett szerepelt „a tanács megtisztítása az ellenséges elemektõl (új tagok beállítása, nevelése)”. Ezekben az években a V. B.- és tanácsülések meghatározott séma szerint folytak le. Állandó napirendként szerepelt a nemzetközi helyzet áttekintése, a begyûjtés helyzete, fokozása, az adófizetési kötelezettség teljesítése, az aktuális mezõgazdasági munkák helyzete, gyorsítása. A község életét meghatározó fontos döntések a végrehajtó bizottság ülésein születtek. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 10. számú törvényerejû rendelete alapján össze kellett állítani a kuláklistát. Tovább nehezítette a lakosság helyzetét a békekölcsön jegyzésének kötelezettsége. Ennek lényege az volt, hogy egy ígérvény – majdani állami fizetési kötelezettség – fejében meghatározott összegért kellett kötvényt vásárolni. További gondot jelentett a háború után bevezetett jegyrendszer fenntartása. A legfontosabb élelmiszereket csak jegyre lehetett kapni a községi boltokban. Bevezették a közellátási kijelentkezés rendszerét is. Az a személy, aki tartósan elhagyta a lakóhelyét, köteles volt egy nyomtatványon bejelenteni távollétének idõtartamát és helyét. Csak kijelentkezés esetén volt jogosult az új lakóhelyén jegyek felvételére. 1952. január 5-én bejelentették a jegyrendszer megszüntetését. (1952. december 1jén, a Rákosi-beszéd után szüntették meg.) A bejelentés közvetlen következménye a mezõgazdasági termények szabad forgalmazásának engedélyezése volt. 1952. május 21-én Petrovics József elnökhelyettest leváltották, és helyette Istvándi Sándort választották meg. (Az indoklás szerint nem megfelelõen látta el a feladatát.) A lakosság körében egyre sürgetõbb igényként fogalmazódott meg egy közösségi ház meg40

építése. 1953. január 17-én a tanács egyhangú szavazással úgy döntött, hogy kultúrház építését kezdeményezi. Az építéshez szükséges anyagi és pénzügyi eszközök egy részét a járási tanácstól szerették volna megkapni; a támogatás elmaradása megakadályozta a kultúrház építését is. 1953. november 19-én Mezõ Sándor helyett Krasztics Istvánt választották meg vb-elnöknek. 1954. április 11-én a korábban Szentgáloskérhez tartozó Örspusztát Somodorhoz csatolták. A második tanácsválasztást követõ 1954. december 6-i alakuló ülésen részt vett a járási tanács képviselõje is. A korelnök, Vonyó István nyitotta meg az ülést. A mandátumvizsgáló bizottság jelentése alapján megállapította, hogy a választás érvényes volt, és tanácstagnak 25 fõt választottak meg. Egyhangúlag választották meg a vb tagjait is Rózsa János, Nagy József, Vilhelm Elek, Varga István, Csalos József, Trimmel Lajos és Barát János személyében. A vb elnöke (a tanácselnök) ismét Csalos József lett. Tanácselnökhelyettesnek Varga Istvánt, titkárnak Vilhelm Eleket választották meg. Csalos József köszöntõjében hangsúlyozta: „10 éve annak, hogy a szovjet hadsereg felszabadította hazánkat a kapitalista járom alól, és adta a nép kezébe a hatalmat… Azon leszünk mi is, a Szentgáloskéri Tanács dolgozói, hogy ebben a harcban mi is a néppel karöltve, ügyes-bajos problémák elintézésével a község és a nemzet ügyéért az új szakasz politikánkat végrehajthassuk.” Végül négy állandó bizottságot javasoltak a hatékonyabb munkavégzés érdekében. Pénzügyi bizottság: Ivusza Ernõ, Czentgráf Adolf, Kovács János. Mezõgazdasági bizottság: Petrovics József, B. Bödõ József, Vonyó István. Begyûjtési bizottság: Somogyvári Kálmán, Gyenis István, Horváth József. Szociálpolitikai bizottság: Kovács János, Molnár Dezsõné, Vince István, ifj. Kurják József, Simon István. A tanács a bizottságokat is egyhangúlag elfogadta. 1956-ból sajnos nem maradtak fenn jegyzõkönyvek. A tanács 1957. január 11-i ülésén egyetlen napirendet tárgyaltak: „Tájékoztató megbeszélés az 1956. októberi eseményekkel kapcsolatban”. A jegyzõkönyv szerint Csalos József elnök tájékoztatta a jelenlévõket az „októberi eseményeket” kiváltó okokról, valamint az „eseményekrõl”. „Hozzászólásokban a Vörös Hadsereg itten tartózkodásának kérdését vetették fel, melyre az elnök válaszában arra világít rá, hogy közös szerzõdés alapján történt, és Magyarországon továbbra is népi demokrácia van, a proletariátus diktatúrája, melynek megvédése a kapitalista országoknak nem érdeke. Rákosi sorsával kapcsolatban a vb-elnök azt válaszolta, hogy Rákosi kérdése a Farkas-perben egész biztos fel fog vetõdni, és amennyiben bebizonyosodik, hogy tudatosan vétett a dolgozó nép és a szocializmus érdekei ellen, úgy bíróságunk pártatlanul fog eljárni ellene.” Sajnos a jegyzõkönyvben csak ennyit rögzítettek. A Járási Tanács V. B. egyetértésével 1957. augusztus 5-én Szalai Istvánt választották meg a vb (a tanács) elnökének. 1960. március 21-i ülésén a tanács úgy döntött, hogy a községfejlesztési alap terhére televíziót vásárolnak a község úttörõinek. Az ülésen több hozzászóló kifogásolta a járdák rossz állapotát, és kérte kijavításukat. A vb 1962. október 3-i ülésén a tömegszervezeti munka mellett értékelte az igazgatási munka helyzetét is. Vonyó Gyula a vb vezetõit tartotta felelõsnek azért, „hogy az egyes feladatok nem nyertek minden esetben kellõ idõben elintézést”. Ezekben az években kiemelt hangsúlyt helyeztek a különbözõ központi ünnepségek helyi megtartására is. Minden ilyen ünnepség állandó programja volt a lelkesítõ beszéd és a helyi iskola tanulóinak mûsora. A november 7-i ünnepségek elõkészítése során a vb 1962. november 5-i ülésén nagyobb mérvû szervezést látott szükségesnek Lapapusztán, „mert az 41

eddigi tapasztalatok alapján a lapaiak nemigen szoktak részt venni az ünnepélyeken”. Az ülésen pozitív értékelés hangzott el a község pénzügyi helyzetérõl és a gazdálkodásról. Az ülésen a vb-elnök nem vett részt. 1962 végén Major János vb-elnök lemondott, ezért a tanács Androkity György vb-titkárt bízta meg az elnöki teendõk ellátásával. A vb-titkári teendõkkel Bunevácz Józsefet, a tsz pénztárosát bízták meg. A 60-as évek középén a községben folyó építkezések és a tsz folyamatos munkaerõigénye miatt a fogat- és munkaerõhiány kérdésével a vb is foglalkozott. Vonyó József tszelnök vállalta, hogy megad minden segítséget a tervezett építkezések sikeres befejezése érdekében. Az 1966. augusztus 26-i ülésen Kiss Lajos Tüzép-vezetõ arról számolt be a vbnek, hogy a lakosság tüzelõanyag-ellátása ebben az évben zökkenõmentes lesz. Arra kéri a lakosságot, hogy a megrendelt tûzifát szállítsa el, hogy a hátralévõ mennyiséget raktározni tudják. Ezekben az években a központi elvárásoknak megfelelõen többször merült fel a közös községi tanácsok létrehozásának lehetõsége és szükségessége. 1967. március 19-én került sor az országos tanácsválasztásokra. A választások elõkészítése és lebonyolítása jelentõs erõfeszítéseket követelt a tanácstól. 1969-ben Szentgáloskér és Somodor közös tanácsot hozott létre. A közös tanács elsõ ülésére 1969. január 10-én került sor a szentgáloskéri pártklubban, amelyen részt vett dr. Balassa Tibor is. Az összevont tanács héttagú végrehajtó bizottságot választott, amelynek elnöke Androkity György, titkára Sipos Károly, elnökhelyettese pedig Átol József lett. A tanács négy állandó bizottságot és két albizottságot választott. Az 1970. április 13-i ülésén a Községi Közös Tanács meghallgatta Horváth Dezsõ körzeti rendõrt a közrend és a közbiztonság helyzetérõl. „Megállapítja, hogy az elmúlt években és az eddigi ez évi idõszakban ellenséges megnyilvánulás nem volt, ez azt bizonyítja, hogy a lakosság a Magyar Népköztársaság törvényeit és rendelkezéseit betartja… Az 1970es év folyamán egy esetben történt lopás, melyet a rendõri szervek lerendeztek. A továbbiakban a közlekedéssel kapcsolatos hiányosságokat említi meg. Ezzel kapcsolatban a gondatlan vezetést és az ittasság következményeit hangsúlyozza…” Vonyó József tsz-elnök kérte a rendõri szerveket, hogy az elõzõ éveknek megfelelõen mindent tegyenek meg a társadalmi tulajdon eredményes védelme érdekében. Bognár Lajos, a helyi kultúrotthon igazgatója elõadásában hangsúlyozta, hogy a község mûvelõdésügyében nem történt elõrelépés. Ennek oka az, hogy a lakosság közömbös, a rendezvényeket nem látogatja. Az érdektelenség miatt nem lehetett beindítani a dolgozók iskoláját. Hangsúlyozta, hogy gondot jelent az iskolában dolgozóknak, hogy nem tudják: a következõ évben Szentgáloskéren tanítanak-e tovább? A községfejlesztési feladatok közül valamennyi településen és pusztán a járdaépítés került napirendre. 1970. március 19-én a közös tanács ismét összevonásokról tárgyalt. A napirend szerint Szentgáloskér, Somodor, Mernye és Somogygeszti községek közös tanácsának létrehozását vitatták meg. Az indoklás szerint „az igazgatási tevékenység a szétszórt községekben nem fejleszthetõ kellõen és nem szakosítható. Az egyéb okok között megemlíti, hogy a gazdasági és kulturális létesítmények megvalósítása a kisközségek rendelkezésére álló anyagiakból nem biztosítható.” A tanács az elõterjesztést elfogadta. A közös tanács Mernye székhellyel 1970. július 1-jén kezdte meg mûködését. 1970-bõl érdekes adat került elõ a falu magánkisiparosairól. Eszerint Szentgáloskéren 2 cipész, 1 kõmûves, 2 fodrász, 1 asztalos, 2 nõi szabó, 2 borbély és 1 kovács volt. A közös tanács elnöke, Horváth Dezsõ súlyos betegség után, 1974. június 17-én meghalt. 42

Rendszerváltás Szentgáloskéren Már a rendszerváltást megelõzõen megfogalmazódott az a gondolat, hogy a társközségek a jövõjüket önállóan képzelik el a továbbiakban. A lakosság széles körében alakult ki az a vélemény, hogy a társközségi szerep jelentõsen járult hozzá a község fejlõdésének lassulásához, az elmaradottsághoz. Az elsõ szabad választások kiírására már úgy került sor, hogy a korábbi társközségek az önállóság mellett döntöttek, magának választottak polgármestert és képviselõket. A választásokon a lakosság bizalmából dr. Hild József, a község orvosa került a polgármesteri székbe. A képviselõ-testület alakuló ülését 1990. október 12-én tartották meg. A korelnöki teendõket Simon János betegsége miatt Radics Lajos képviselõ látta el. Az ülésen az önkormányzati választásról és a képviselõ-testület jogi helyzetérõl dr. Horváth László vb-titkár tartott tájékoztatót. Dr. Hild József eskütétele után jogállását társadalmi megbízatásúnak, tiszteletdíját 7000 forintban állapították meg a képviselõk. A megyei közgyûlés alakuló ülésére Budai Bertalan, Radics Lajos és Simon János képviselõket delegálták. A képviselõtestület a polgármester javaslatára Budai Bertalant (aki korábban polgármester-jelöltként indult a választásokon) választotta meg alpolgármesternek, majd döntöttek a két szakbizottság (gazdasági és pénzügyi, valamint oktatási, kulturális és sport) létrehozásáról. A képviselõ-testület dr. Horváth László javaslatára – a jogfolytonosság biztosítása érdekében, a saját rendelet megalkotásáig – a Mernyei Közös Tanács által korábban elfogadott több rendeletet és határozatot érvényben tartott.14 1991-ben Szentgáloskér és Somodor közös körjegyzõséget hozott létre. A körjegyzõt – Gazdóf Angélát – 1991. január 7-én összevont képviselõ-testületi ülésen választották meg. Az összevont testület vállalta, hogy a körjegyzõnek lakást biztosít, és megteremti a körjegyzõség mûködésének anyagi és technikai feltételeit. Ebben az évben többször tárgyalta a képviselõ-testület Lapapuszta vízellátásának kérdését. Az egészséges ivóvízellátás megoldása érdekében a község belépett a Kaposvölgyi Vízitársulatba. A következõ évben sor került a vezetékes vízhálózat kiépítésére.15 1992 egyik legfontosabb kérdése a gázprogram elindítása volt. Az elõzetes tervek szerint 50 000 Ft lakossági önrész estén 110 bekötéssel számoltak. A beruházás gesztorának Mernye községet kérték fel. Szentgáloskér összesen 3,5 millió forinttal, az Agrária Mg. Szövetkezet 7 millió forinttal járult hozzá a gázprogram végrehajtásához. Ebben az évben a lakosság jelentõs részét foglalkoztató kérdésben: az általános iskola alsó tagozatos oktatásának helyben történõ megteremtése érdekében hoztak döntést a képviselõk. A megvalósításhoz pályázati forrásokat vettek igénybe, a község önrésze 5,298 millió forint volt. Pályázati forrásból 3,532 millió forintot kívántak igénybe venni. A terveknek megfelelõen az oktatás feltételeit 1994. szeptember 1-jére megteremtették, ennek eredményeként három pedagógus kinevezésére került sor. Az oktatást az 1–3. osztályok részére indították be. Az óvónõi állásra a sikertelen pályázat után ismét pályázatot hirdettek.16 1993-ban a testület foglalkozott a hõsi emlékmû vagy emléktábla állításának kérdésével, ennek során merült fel, hogy gondot okoz a háborúban meghalt katonák és polgári személyek névsorának összeállítása. A teljes körû névsor összeállításához szeretnék felhasználni a községben lakó idõs emberek segítségét is. A terv – az elsõ és második világháborús emlékmû – végül 1997-ben valósult meg. Ebben az idõben a testület többször foglalkozott a község temetõjének helyzetével is. Kulturált, a kegyeleti igényeknek megfelelõ temetõ kialakításáról döntöttek. Bõvítették, illetve felújították a ravatalozó épületét, valamint a katolikus egyházzal közösen egy-egy halotthûtõt vásároltak. Ezzel megoldották az elhunytak helyben történõ tárolását. A temetõ területét körbeültették tujával. 43

Az önkormányzat folyamatosan javította az egészségügyi ellátás feltételeit. A helyi rendelõbe jelentõs összegért vásároltak orvosi mûszereket. A vízközmûvagyon az önkormányzat tulajdonába került, amelyet koncesszióba kiadtak a DRV-nek.17 A korábbi társközségek közös vagyonának felosztása sokáig okozott feszültséget Mernyével. A képviselõ-testület álláspontja szerint a közös vagyon felosztásának egyik akadályozója Mernye polgármestere volt. A vagyonmegosztás kérdése végül valamennyi korábbi társközség megelégedésére 1995-ben rendezõdött. Ebben az évben került sor a kultúrház felújítására, amelyhez jelentõs társadalmi munkát vették igénybe. A községben még ebben az évben is megoldatlan a lakossági igényeknek megfelelõ telefonellátás, a Matáv a többszöri ígéret ellenére sem volt képes teljesíteni vállalt feladatát. Az önkormányzat egymilliós hitel felvételére kényszerült, hogy fedezze kiadásait.18 1996-ban az anyagi források szûkössége miatt nagyobb fejlesztésekre, beruházásokra nem került sor. Az önkormányzat szinte csak a kötelezõ feladatait tudja finanszírozni. Az év végén döntés született arról, hogy a körjegyzõséget visszaköltöztetik az eredeti helyére, és az orvos által használt helyiségeket is igénybe veszik. Az orvos ideiglenesen átköltözik a kastély épületébe, amíg az új helyét ki nem alakítják. Tervezik a honvédség által bérelt kastélyépület eladását: az eladásból származó bevétel sokat javítana a község kedvezõtlen anyagi helyzetén. (A kastély eladására végül 1999-ben, 9,5 millió forintért került sor.) A képviselõ-testület 1996-ban elfogadta a községi címer tervét, és Deák Varga József címerkészítõt megbízta a címer elkészítésével.19

A képviselõ-testület 1997-ben 1997-ben az út- és járdaépítésre helyezte a hangsúlyt az önkormányzat. A József Attila utcában befejezõdött az út kövezése és aszfaltozása, a Kossuth Lajos utcában pedig járdát építettek, amihez jelentõs pályázati pénzt is fel tudtak használni. Tervezték, hogy a lapapusztai könyvtárat a felújítás után átköltöztetik a régi tûzoltószertárba.20 1999. november 1-jétõl Völgyi Renáta látja el Szentgáloskéren és Somodorban a gyermekjóléti szolgáltatás feladatait. Ebben az évben folyt a könyvtár és a polgármesteri hivatal felújítása és az orvosi rendelõ építése.21 44

A megyecímer átadása 1999-ben (dr. Hild József, dr. Gyenesei István, dr. Szabó József Andor)

A megyecímer átadása 1999-ben (Egerszegi Ferenc, dr. Hild József, dr. Gyenesei István, Harsányi László, Pásztohy András) 45

2000-ben elhunyt dr. Hild József polgármester. Az áprilisban megtartott idõközi választásokon a lakosság Egerszegi Ferencnek szavazott bizalmat a polgármesteri teendõk ellátására. A képviselõ-testület érvényes pályázat után a somogyjádi Szent Lázár temetkezési vállalkozást bízta meg a temetõ üzemeltetésével. Ebben az évben készült el az orvosi rendelõ, valamint a könyvtár és a mûvelõdési ház felújítása.22 2001-ben került sor a Petõfi Sándor utca teljes felújítására. 2002-ben a hatalmas esõzések jelentõs károkat okoztak a község útjaiban és közmûveiben. A Somogy Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság munkatársai által készített kárfelmérés után az önkormányzat vis maior támogatási kérelmet nyújtott be a Megyei Területfejlesztési Tanácshoz.23 2003-ban az önkormányzat 160 millió forint költségvetésbõl gazdálkodott. Pályázati forrásból építették meg a községet Lapapusztával összekötõ utat. A temetõben WC és hulladéktároló kialakítására került sor.24 Forráshiány miatt a képviselõ-testület 2004-ben úgy döntött, hogy az iskolát bezárják. Az iskolába járó gyerekek száma folyamatosan csökkent, az iskola kihasználtsága 70% alá esett. További gondot jelentett a végkielégítések kifizetése.25 Az elõterjesztés alapján a képviselõ-testület 7 igen szavazattal és 1 tartózkodással hozta meg az alábbi döntést 2005. június 8-án: „A Szentgáloskéri Általános Iskolát 2005. július 31. nappal jogutód nélkül megszünteti, mivel a gyermeklétszám csökkenése miatt a pedagógiai, szakmai feladatok hatékonyan nem láthatóak el. Az általános iskola megszûnésére az Államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. Tv. 90. § (1) bekezdés c.) pontja alapján kerül sor. Az Általános Iskola vagyona felett a Szentgáloskéri Önkormányzat Képviselõtestülete jogosult rendelkezni. Az iskolában foglalkoztatottak jogviszonya a közalkalmazotti törvény 25. § (1) c.) pontja alapján megszûnik.”26 A 4/2005-ös rendelet alapján a helyi iparûzési adó az adóalap 2%-a. Az adó alanya a község közigazgatási területén a rendeletben meghatározott vállalkozási tevékenységet végzõ vállalkozó. Az ideiglenes tevékenységet végzõ vállalkozások napi 1000 Ft adót kötelesek fizetni. 2005. december 1-jén a közmeghallgatáson Egerszegi Ferenc polgármester tájékoztatójában az alábbiakat mondta: „A községnek hitele nincs, és nem is szándékozik hitelt felvenni. Gazdálkodása stabil. A pályázati forrásokból összesen több mint 20 millió forintot kapott a község. Az elõzõ évi közmeghallgatás témája volt a ravatalozó felújítása. Ez ebben az évben megtörtént, de a tervezettel szemben 400 ezer Ft helyett 600 ezer Ft-ot fordított rá az önkormányzat. Az önkormányzat 4,6 millió Ft-ot nyert három utca felújításához. Minden utca aszfaltos útburkolatot kapott, megközelíthetõ mindegyik gépkocsival is. 700 ezer Ft-ot nyert az önkormányzat a kultúrház eszközberuházásaira. Jelenleg a könyvtár eszközfejlesztése van folyamatban. A nyugdíjasok 120 ezer Ft-ot, a fiatalok 120 ezer Ft-ot, a sportegyesület 600 ezer Ft támogatást kapott. Nagy energiákat fektettünk arra, hogy Szentgáloskéren minden út járható legyen, minden utca megközelíthetõ legyen, hogy mindegyiket leaszfaltozzuk. A vízelvezetõ árkokat a következõ év tavaszán kitakarítjuk, az elnyert közmunkapályázat eredményeként 7 fõt tudunk munkába állítani. Ennek eredményeként a sárfelhordások, vízelfolyások is megszûnhetnek.”27 A körjegyzõség feladatainak és tevékenységének az alapját a jogszabályi elõírások és a képviselõ-testületek, bizottságok, polgármesterek által meghatározott feladatok képezték. Az Önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. Tv. 40. § (1) bekezdésének értelmében a körjegyzõ évente köteles a körjegyzõségi munkáról beszámolni a képviselõ-testületeknek. A körjegyzõség köztisztviselõinek száma 7+1 fõ (1 körjegyzõ, 2 pénzügyi-adóügyi ügyintézõ, 1 igazgatásügyi, 2 szociális; ebbõl 1 fõ anyakönyvi ügyintézõ, 1 fõ Somodorban ügyintézõ, 0,5 építésügyi ügyintézõ – heti 1 nap –, 0,5 hivatalsegéd). 46

A körjegyzõség dr. Bálint Ildikó jegyzõ vezetésével a jogi szabályozásoknak megfelelõen, a lakosság megelégedésére végzi mindennapi munkáját. Az alábbi adatok ezt a sokszínû, szerteágazó munkát mutatják be. Szabálysértési ügyekben 2005-ben feljelentés 15 db érkezett az önkormányzathoz, 2004-rõl áthúzódó 4 db volt. A szabálysértési ügyek közül tulajdon elleni 4 db volt, csendháborítás 5 db, köztisztasági szabálysértés 2 db, mezõ-, erdõés vízgazdálkodási 1 db, a közoktatási törvényben meghatározott kötelezettségek megszegése 6 db. Rongálás szabálysértés elkövetése miatt egy eljárás indult. A kiszabott pénzbírság összesen 98 000,- Ft, ebbõl befizettek 38 000,- Ft-ot. Figyelmeztetés kiszabására három esetben került sor. 2006-ban kilenc szabálysértési eljárás indult, ebbõl egy áthúzódó ügy van 2005-rõl. Az elmúlt évben a kaposvári városi ügyészség a szabálysértési ügyintézéssel kapcsolatban vizsgálatot tartott, a jelentés szerint a vizsgált idõszakra vonatkozóan törvénysértés nem történt. A szabálysértési bírság kiszabásánál figyelembe veszik az elkövetõ szociális és anyagi hátterét is. Sajnos vannak, akik rendszeresen követnek el szabálysértést; ebben az esetben a bírságot ki kell szabni, és a fizetés elmaradása esetén a végrehajtási eljárás elkerülhetetlen. Szentgáloskér képviselõ-testülete 18 nyilvános és 5 zárt ülést tartott, 117 határozatot és 19 rendeletet alkotott. 2006-ban 4 ülést tartott, ebbõl egy volt zárt, 33 határozatot hozott, és 9 rendeletet alkotott. Somodor képviselõ-testülete 18 nyilvános és 5 zárt ülést tartott, 113 határozatot és 18 rendeletet alkotott. Közmeghallgatást egy-egy alkalommal tartott mindkét képviselõ-testület. Együttes képviselõ-testületi ülés 4 volt, ebbõl kettõ zárt ülés. 2006-ban Somodor képviselõ-testülete 3 ülést tartott, 36 határozatot és 9 rendeletet alkotott. A képviselõ-testület üléseihez kapcsolódó feladatok: A testületi ülések elõkészítése (irányítás, koordinálás, elõterjesztések, rendelettervezetek elõkészítése). A körjegyzõ minden képviselõ-testületi ülésen részt vett, és ellátta a testületi döntések jogszerûségének betartásával kapcsolatos feladatokat. A képviselõ-testületi ülések jegyzõkönyveit a körjegyzõ elõkészítette, és felterjesztette a Somogy Megyei Közigazgatási Hivatalhoz. Az apparátus minden dolgozója arra törekedett, hogy a két önkormányzat közigazgatási területén élõ állampolgárok ügyeit a lehetõ legnagyobb mértékben és megelégedésre lássa el, és segítséget adjon azoknak a problémáknak a megoldásában, amelyek feladatköréhez tartoznak. 1. számú melléklet28 Felséges Királyi adónak és Nemes megye költségének Szentgáloskér helységnek kivetése és a helységbeliek által befizetésének Confoontationalis Tabellája. Kovács János Kulcsár János Takács György Suszter Pál Harsányi Pál bíró Özv. Takács József

Bödõ János Magyar Ferenc Szilovics Ferenc Somogyi Ferenc Ifj. Takács József

47

Takács István Ivusza Tamás Buni László Soós József Soós István Farkas István Nemes Gábor kisbíró Borsfai Pál Gelencsér József Posár József Harsányi Vendel Harsányi László Madarász János Szabó Péterné Károly József Fenirik Péter

Buni Ferenc Bor József Véber János Stikli Imre Nagy Péter Viasz József Undling József Horváth Pál Leszhnek József Mászon János Herceg Antal Julrog József Tes Dániel Balázs József Bodó József Ripli Antal 2. számú melléklet

Szentgáloskéri bírók: 1831–32: 1833–36: 1837–46: 1847–48: 1848–49: 1850–51: 1851–53: 1853–60: 1860–61: 1861–64: 1865–66: 1867–70: 1871–72: 1873–77: 1878–81: 1882–84: 1885: 1886–87: 1888–91: 1891–93: 1894: 1895–97: 1898–99: 1900: 1900–14: 1914–15: 1915–19: 48

Harsányi József Soós Gábor nincs adat Bödõ János Harsányi Pál Takács György Somogyi Ferenc Bödõ János Buni László Ifj. Takács István Buni László Soós Vendel Harsányi Ferenc Suszter István Takács József Harsányi Pál Somogyi István Kulcsár János Ifj. Takács József Harsányi József Suszter József Somogyi János Harsányi József Somogyi István nincs adat Nagy Ferenc nincs adat

1920–21: 1922–25: 1926–27: 1935: 1940: 1948:

Csima István Suszter József Csima István Suszter József Farkas József Suszter Ferenc 3. számú melléklet

Tisztségviselõk a tanácsi rendszerben Tanácselnökök: 1953: 1954: 1957: 1958: 1962: 1970:

Mezõ Sándor, majd Krasztics István Csalos József Szalai István Major János Androkity György Hegedüs László

A végrehajtó bizottság titkárai: 1951: Tóth József 1954: Vilhelm Elek 1960: Androkity György 1962: Bunevácz József 1969: Sipos Károly Mezõ Sándor Major János A tanács tagjai 1954-ben: Molnár Dezsõné, Trimmel Lajos, Vincze István, Czentgráf Adolf, Varjas Istvánné, Varga István, Kovács János, Horváth József, Simon István, Kovács János, Baráth János, Ivusza Ernõ, Vilhelm Elek, Petrovics József, Vonyó József, Csalos József, B. Bödõ József, Rózsa János, Tormási János, ifj. Kurják József, Gyenis Istvánné, Nagy József, Somogyvári Kálmán, Durczi Géza, Tuba Géza 1974-ben: Paska Ferenc, Szliczky Erzsébet, Kurják József, Varga Károly, Harsányi László, Sovák Tibor, Rózsa János, Egerszegi Ferenc, Simon János, G. Bödõ János, Vonyó Gyula, Kálmán Sándor 4. számú melléklet Tisztségviselõk a rendszerváltás után Jegyzõk: Dr. Gazdóf Angéla Dr. Bálint Ildikó 49

Önkormányzati képviselõk: 1990 Dr. Hild József Budai Bertalan Egerszegi Ferenc Horváth Jánosné Radics Lajos Simon János Ifj. Szûcs László Harsányi László

polgármester alpolgármester képviselõ képviselõ képviselõ képviselõ képviselõ képviselõ

Dr. Hild József Egerszegi Ferenc Simon János Kovács Ferenc Radics Lajos Szücs László Harsányi László Defner Zoltán

polgármester alpolgármester képviselõ képviselõ képviselõ képviselõ képviselõ képviselõ

Dr. Hild József Egerszegi Ferenc Harsányi László Defner Zoltán Kovács Ferenc Simon Lajos Szûcs László Radics Lajos

polgármester alpolgármester képviselõ képviselõ képviselõ képviselõ képviselõ képviselõ

1994

1998

2000. április 30-tól Egerszegi Ferenc Szarka Zoltán Egerszegi Sándorné Defner Zoltán Harsányi László Pataki Ferenc Szûcs László Szabó Péter

50

polgármester alpolgármester képviselõ képviselõ képviselõ képviselõ képviselõ képviselõ

2002 Egerszegi Ferenc Szarka László Zoltán Budai Bertalan Defner Zoltán Egerszegi Sándorné Orbán Mariann Margit Pataki Ferenc Szabó Péter

polgármester alpolgármester képviselõ képviselõ képviselõ képviselõ képviselõ képviselõ

JEGYZETEK 1

Kolber István: A megyének van jövõje. In: Somogyi kalendárium, 1996. Kaposvár, 1996. p. 203. 2 Magyar történelmi fogalomgyûjtemény. I. Eger, 1980. p. 198–203. 3 Somogy Megyei Levéltár (a továbbiakban: SML). Alispáni iratok. Szentgáloskér. 4 Magyar történelmi fogalomgyûjtemény. II. Eger, 1980. p. 1023–1024. 5 SML Községbírói számadások. Szentgáloskér. 6 SML Alispáni iratok. Szentgáloskér. 7 Kanyar József: Adatok Somogy megye agrárgazdaságának és agrártársadalmának történetéhez a két világháború között. In: Fejezetek Somogy megye történetébõl, 1919. augusztus 1. – 1944. december 1. Kaposvár, 1987. p. 12. 8 SML Alispáni iratok. Szentgáloskér. 9 Uo. 10 Uo. 11 Andrássy Antal: Az MKP tevékenysége és az 1945-ös választás Somogyban. In: Somogy megye múltjából. Szerk. Kanyar József. Kaposvár, 1971. p. 292. 12 SML Alispáni iratok. Szentgáloskér. 13 SML Igali körjegyzõség iratai. 14 Szentgáloskér község képviselõ-testülete 1990. október 12-i alakuló ülésének jegyzõkönyve. Önkormányzati iratok. Szentgáloskér. 15 Szentgáloskér község képviselõ-testülete 1991. február 21-i ülésének jegyzõkönyve. Önkormányzati iratok. Szentgáloskér. 16 Szentgáloskér község képviselõ-testülete 1992. augusztus 11-i ülésének jegyzõkönyve. Önkormányzati iratok. Szentgáloskér. 17 Szentgáloskér község, 1993. január 26-i közmeghallgatási jegyzõkönyv. Önkormányzati iratok. Szentgáloskér. 18 Szentgáloskér község, 1995. december 14-i közmeghallgatási jegyzõkönyv. Önkormányzati iratok. Szentgáloskér. 19 Szentgáloskér község, 1996. december 17-i közmeghallgatási jegyzõkönyv. Önkormányzati iratok. Szentgáloskér. 20 Szentgáloskér község, 1997. december 22-i közmeghallgatási jegyzõkönyv. Önkormányzati iratok. Szentgáloskér. 21 Szentgáloskér község, 1999. december 15-i közmeghallgatási jegyzõkönyv. Önkormányzati iratok. Szentgáloskér. 51

22

Szentgáloskér község, 2000. december 21-i közmeghallgatási jegyzõkönyv. Önkormányzati iratok. Szentgáloskér. 23 Szentgáloskér község, 2002. szeptember 12-i közmeghallgatási jegyzõkönyv. Önkormányzati iratok. Szentgáloskér. 24 Szentgáloskér község, 2003. december 11-i közmeghallgatási jegyzõkönyv. Önkormányzati iratok. Szentgáloskér.

A polgármesteri hivatal és körjegyzõség az 1990-es évek elején 52

A lakosság létszámának alakulása A lakosság létszámának alakulása a mindenkori hatalom számára a behajtható adók megállapítása miatt rendkívül fontos volt. Ugyanakkor a lakosság igyekezete arra irányult, hogy valamilyen módon kibújjon a számbavétel alól. Amennyiben idejében hírét vették az emberek az összeírók érkezésének, behúzódtak az erdõbe vagy a mocsaras területre. Ezekrõl az ideiglenes kiköltözésekrõl az összeírók nem vehettek tudomást. Az összeírás gyakran úgy történt, hogy tartózkodási helyükre rendelték be egyszerre több falu bíróját. Az összeírók a bírók eskü alatt tett vallomásai alapján tették meg jelentésüket. Ha a bíró elég ügyes volt, akkor a községre kivetett adót jelentõs mértékben tudta mérsékelni. A középkorban az adókat portánként vetették ki, vagyis a jobbágytelek, illetve annak kapuja alapján kellett fizetni. A Károly Róbert által bevezetett adózásnak a kincstár folyamatos feltöltése volt a célja. A telkenként kivetett adót úgy számolták ki, hogy befér-e a kapuján egy szekér. Portánként egy–három család élt, amely egyben azt is jelentette, hogy a kivetetett adó gyakran nem tükrözte az ott élõ emberek teherbíró képességét.

Portális összeírások (Conscriptiones portarum) Az 1534-es adóösszeírás a legkorábbi, amely Somogyról fennmaradt. Az összeírás során számba vették a lakott településeket, feljegyezték a birtokosokat, összeírták a portákat. Portának egy egész jobbágytelek felelt meg, függetlenül attól, hogy hány család élt rajta. Az számított az állami adózás szempontjából adózónak, aki legalább három forint értékû vagyonnal rendelkezett. Az adó összegét elõször a király, majd az országgyûlés állapította meg. Idõnként összeírták a pauper (szegény) portákat is. Ezek az összeírások a zsellérekre és a cselédekre nem terjedtek ki. A Somogy vármegye címû, 1914-ben kiadott monográfia rendkívül súlyos képet fest a török hódoltság pusztításainak hatásáról, a községek elnéptelenedésérõl. A részletekbe menõ kutatás azonban azt mutatja, hogy ez a kép eltúlzott. A megye és községeinek népessége a korábbi feltételezésekkel szemben ténylegesen nagyobb arányban vészelte át a török hódoltság viszontagságait. A monográfiában közölt adatok Acsády Ignác Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában címû munkájából valók. Acsády forrása az 1715. és 1720. évi adóösszeírás volt, amely általánosságban az ország jobbágynépességére terjedt ki, és csak a családfõk nevét tüntette fel. Acsády könyvében a „háztartás” kifejezésére azért volt szükség, mert felmerült annak a lehetõsége, hogy a közös háztartásban az apával együtt élõ családos fiúk stb. közül csak az egyik nevét tüntették fel az összeíráskor. Az egyes földesúri összeírások, az úgynevezett urbáriumok már közlik a munkabíró családtagok számát is. Ezek alapján a háztartások átlagos lélekszámát Acsády 6 fõben állapította meg. A fenti (1715. és 1720. évi) összeírásban azonban nem szerepelnek azok, akik szegénységük miatt, kiváltságos helyzetük folytán (például nemesek lévén) vagy más okból 53

nem voltak kötelezve adófizetésre. Ezért nézte át Acsády a fennmaradt urbáriumokat, amelyek teljesebb képet adtak a jobbágy családfõk számáról. Ezeket egybevetette az országos összeírásokkal. Ekkor látta, hogy az urbáriumok egyes helyeken 7, máshol azonban 267%kal több családfõt tartalmaznak. Az átlagot leszállítva 50%-nak vette, és ezt hozzáadta az országos összeírás számadataihoz. Az 1720. évi országos összeírás már valamivel több családfõt tüntetett fel, Acsády azonban ehhez is hozzáadta az 50%-os többletet. Így az 1715. évi 2383 jobbágy-zsellér háztartással szemben 1720-ban már 2882 jobbágy-zsellér háztartást tüntet fel, és külön 68 nemesháztartást. (A papok és tanítók feltehetõ számát országos méretben határozta meg.) Ily módon Acsády szerint a megye jobbágyössznépessége 1720-ban 28 386 fõ volt, a nemesekkel együtt pedig 29 366 fõ. Az egész ország népessége (Horvát-Szlavónia nélkül) eszerint 2 1/2 millió fõ. Az Acsády-féle számadatok hiányosságaira azonban már több történetíró is rámutatott. Elképzelhetetlen olyan természetes szaporodás, amely a népességet 60 év alatt a háromszorosára emelje. Ezt még az idegenek beköltözésével sem lehet megmagyarázni.

A népesség alakulása a török hódoltság idején és az azt követõ idõszakban A település a 15. század közepétõl folyamatosan ki volt téve a török csapatok támadásainak, a rablásoknak, fosztogatásoknak. A század végére a település teljesen elnéptelenedett, lakói elpusztultak vagy elmenekültek. Arra vonatkozóan nincsenek pontos adataink, hogy a lakosság fogyásának mi volt a közvetlen oka. Valószínûleg három együttes ok következtében néptelenedett el és vált lakatlanná több mint száz évre Szentgáloskér település: a portyázó török és császári csapatok támadása, a harcokkal, hadmûveletekkel együtt jelentkezõ járványok és a lakosság elmenekülése, elvándorlása. A kaposvári kamarai tiszttartó, Balogh Ferenc hivatalos megbízás alapján 1695-ben pontos felmérést készített az akkor még Zala–Somogy közös megye felszabadított kaposvári kerületében. A felmérés tragikus képet mutat a pusztulás mértékérõl. Az összeírás anyagában 74 somogyi település szerepel, közülük a legdélibb Bõszénfa, míg északi irányban a Balaton a felsõ határ. Ebben az összeírásban Szentgáloskérre vonatkozóan nem találunk adatokat. Somogy megye török uralom utáni népességének megállapításához fel kellett dolgozni az 1690–1720 közötti fennmaradt somogyi urbáriumokat (Országos Levéltár), azután a megyei adók kivetésével kapcsolatos dicalis összeírásokat (Somogy Megyei Levéltár). Míg az országos összeírások célja az volt, hogy az országra kivetett adót az egyes megyék közt a lakosság teherbíró képességének megfelelõen országosan osszák el, addig a megyei dicalis összeírások már a megyékre kivetett adók községenkénti, háztartásonkénti kivetését szolgálták. A megyei összeírások kétszer annyi adózót tüntetnek fel, mint az országosak. Ez azért fordulhatott elõ, mert a megyei nemességnek is érdeke volt, hogy minél kevesebb adót vessenek ki a jobbágyokra. Ha túlzottan megterhelik a jobbágyokat országos adóval, akkor a földesúri szolgáltatások behajtása ütközik nehézségbe. Maguk a megyei tisztviselõk is segíthették a tényleges helyzet eltitkolását. Az urbáriumok még kevesebb jobbágyadózót tüntetnek fel, mint a megyei összeírások. Csak a telkes jobbágyháztartásokat írták össze, mert ezek módosabbak, tehát teherbíróképesebbek voltak. A szegényebb családokra, a nem jobbágytelken élõkre az urbáriumok sem terjedtek ki. 54

A valóságos helyzet megállapításához az egyházi anyakönyvek nyújtják a legnagyobb segítséget. Keresztelni mindenki elvitte a gyermekét, és ennek – minimális százalékától eltekintve – nyoma maradt az anyakönyvekben. Így az egy-egy községben élõ családok számáról a legteljesebb képet az egyházi anyakönyvek bejegyzéseinek név szerinti feldolgozásával lehet nyerni. Ennek ismeretében valószínûleg a település teljes lakosságának létszáma is megállapítható. A családok számának meghatározását könnyíti az is, hogy a község lakóit vallási hovatartozástól függetlenül ebben az idõben be kellett jegyeztetni a katolikus anyakönyvekbe. A török világ elmúltával nyugalmasabb, de megpróbáltatásokkal terhes évek következtek. Akár a földjén maradt, akár visszaköltözõ volt valaki, a mostoha természeti körülményekkel, az elvadult tájjal meg kellett küzdenie. Primitív munkaeszközökkel kellett a földet feltörni, erdõségeket irtani, vizeket lecsapolni. Közben adóztak a földesúrnak, az államnak, az egyháznak. Járványok tizedelték soraikat, katonákat is közülük szedtek. Az 1699., 1703., 1715., 1720. évi országos portális összeírások sem tartalmaznak Szentgáloskérrel kapcsolatos adatokat. Ez azt jelent, hogy ebben az idõszakban a jelenlegi település és környéke lakatlan hely volt.1 Az 1728. évi összeírást hasonlóan hajtották végre, mint az 1720-ast, de attól több, részletesebb adatokat közöl. Az adózó háztartások név szerinti összeírása után helységenként általános megjegyzéseket tartalmaz a helység adózóképességének megállapítására. A felmérésben szerepelt a szántóföldek minõsége, termékenysége, használatának módja. Az összeírás az alábbi adatokat tartalmazza: Térképszám: 69 A betelepedés éve: 1727 Az összeírt háztartások száma: 1720: 0, 1728: ?

Az elsõ magyarországi népszámlálás, 1784–17872 Szentgáloskérre vonatkozóan az alábbi adatokat találjuk: Birtokos neve: Vajda Zsigmond Házak: 64 Családok: 92 Jogi népesség: 470 Tényleges népesség: 453 Férfiak: 103 (házas), 132 (nõtlen); összesen: 235 Nõk: 235 A férfiak közül: Nemes: 6, polgár: 4, paraszt: 28, polgár és paraszt örököse: 22, zsellér: 72, egyéb: 24 1–12 éves: 52, 13–17 éves: 24

Az 1828-as összeírásban az alábbi adatokat találjuk:3 Pep. Ho. Civ. Col. Jug. Sub. Frat. Fili. Fil. Sew. Auc. Opi. Mer. Qu. Nro. Rfl. Xr. 50 – – 12 – 7 4 5 1 1 – 1 – – 12 – – 55

Quan. Polou metret 550 Lakra Pfl. Xr.

Lacr. Rfl xr. 82-30 Boves 20

Cuot Nro 220 Vaccac 1

Quid Rfl. Xr. 181 Vacc 1

Pari civili Falcastra 48 Juveu per 2

Egue 19

Setig 18 36

Az egyházi schematismus adatai 1853-ból:4 Szentgáloskér: Cath. 658, Gr. –, Jud. 5, Schd adol 34, Dictat Fil. a Malre hora ¾ A körjegyzõség 1945-ös felmérése alapján: A lakosság létszáma 1409 fõ volt. 62 lófogat és 11 ökrös fogat volt a községben. Az állatállomány összetétele a következõ volt: ló 159 db, szarvasmarha 362 db, sertés 652 db, juh 157 db. A körjegyzõség 1946-ban készült felmérése alapján: A lakosság lélekszáma 1230 fõ, ebbõl értelmiségi 34, gazda 582, mezõgazdasági magánvállalkozó 68, iparos 24, magánvállalkozó iparos 6, egyházi alkalmazott 5, munkaképtelen 198. A községben ebben az idõben 111 db kettes lófogat, 76 db egyes lófogat, 13 tehénfogat és 4 ökörfogat volt. Az igali körjegyzõség 1948-as felmérésének adatai: A lakosok száma 1197 fõ volt (482 férfi és 488 nõ; a többi gyerek). A lakosságból 290-en foglalkoztak földmûveléssel, iparos volt 17 fõ, állami alkalmazott 1, értelmiségi 4. 1947-ben a községben 19-en születtek és 14-en haltak meg. A felmérés szerint a munkában lévõ személyek száma 663 fõ. A községben ekkor 5 kovács, 3 asztalos, 2 kerékgyártó, 1 faesztergályos, 2 kõmûves, 1 cipész, 1 férfiszabó, 1 malomipari munkás és 1 húsipari munkás élt. Szentgáloskér népességének alakulása az 1870-es évektõl:5 1870 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1941 873 1039 1065 1007 1136 1122 1099 1074

1949 1960 1970 1172 1135 855

1980 1990 717 637

Lakónépesség: 1960 1073

1970 826

1980 694

Népszaporodás (1970–1980)

1970: 1980: 56

Lakónépesség 826 694

Term. fogyás 1 0,1

Élve születés 125

Halálozás 124

Vándorlás 133

Népmozgalmi adatok (1901–1968)6 Élve születések: 1901 1902 1903 1904 1905 1906 1907 1908 1909 1910 1911 1912 1913 1914 1915 1916 55 53 50 39 52 51 50 57 63 46 48 46 40 31 24 17 1917 1918 1919 1920 1921 1922 1923 1924 1925 1926 1927 1928 1929 1930 1931 1932 10 18 32 38 35 33 31 30 26 30 24 35 27 27 23 35 1933 1934 1935 1936 1937 1938 1939 1940 1941 1942 1943 1944 1945 1946 1947 1948 29 29 33 28 21 24 26 20 21 16 20 20 18 23 22 31 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 43 47 34 26 23 27 27 20 19 18 18 17 20 7 9 10 1965 1966 1967 1968 10 8 14 14 Halálozások: 1901 1902 1903 1904 1905 1906 1907 1908 1909 1910 1911 1912 1913 1914 1915 1916 36 41 26 23 33 22 20 25 30 27 26 18 34 22 32 20 1917 1918 1919 1920 1921 1922 1923 1924 1925 1926 1927 1928 1929 1930 1931 1932 12 21 15 27 18 20 13 31 18 20 20 12 20 17 15 16 1933 1934 1935 1936 1937 1938 1939 1940 1941 1942 1943 1944 1945 1946 1947 1948 13 16 13 11 19 15 19 14 19 18 16 12 10 20 15 16 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 15 9 13 7 19 7 15 16 16 13 21 15 11 11 16 9 1965 1966 1967 1968 12 12 15 21 A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1967-ben Szentgáloskéren 223 lakóházban 898-an laktak. Borzáspusztán 2 lakóházban 10 fõ, Kisdióspusztán 1 lakóházban 3 fõ, Lapapusztán 48 lakóházban 194 fõ lakott. A Lapapusztához tartozó erdõõrházban 5 fõ, Nagydióspusztán 2 lakóházban 7 fõ és Világospusztán 1 házban 18 fõ lakott.7 Az 1980-as népszámlálás során az alábbi szempontok alapján dolgoztak:8 A népességadatok 1870–1960-ig a jelen lévõ népességre, 1970-ben és 1980-ban pedig a lakó-, illetve az állandó népességre vonatkoznak. Az adatok 1870–1890 között csak a polgári, 1900–1980-ig az összes népesség számát foglalják magukban. A jelen lévõ népesség a népszámlálás idõpontjában az összeírás helyén tartózkodó népesség. 57

A lakónépesség a bejelentett állandó és a bejelentett ideiglenes lakással rendelkezõ lakosokat jelenti, függetlenül attól, hogy a népszámlálás idõpontjában jelen voltak-e vagy távol. Az állandó népesség a településen állandó lakással rendelkezõ személyek adatait tartalmazza. A belterület a községnek az általában nem mezõgazdasági területeit magában foglaló része, amelynek határát a község általános rendezési terve tartalmazza. Külterület a község államigazgatási határa és a belterületi határ közötti rész. A külterületi lakott hely a község külterületén található – általában kisebb népességszámú – település. A népesség számának alakulása (1870–1980) Terület

Jelen lévõ népesség

Állandó népesség

Állandó népesség Lakónépesség Tényleges szaporodás, ill. fogyás, 1970–1979

Lakónépesség

1870 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1941 1949 1960 1970 1960 1970 1980 1960 1970 1980 Szentgáloskér 873 1039 1065 1007 1136 1122 1099 1074 1172 1135 855 1102 870 717 1073 826 694

szám százalék –153 –17,6

szám százalék –132 –16,0

Népszaporodás (1970–1979) Terület

LakóTermészetes népesség szaporodás 1970 ill. fogyás

Szentgáloskér

826

Élve születés

1

125

Halálozás

124

Vándorlási különbözet

Lakónépesség 1980

–133

694

Természetes Élve Vándorlási szaporodás születés Halálozás különill. fogyás bözet Az 1970. évi lakónépesség százalékában

0,1

15,1

15,0

–16,1

A népesség településrész szerint, külterületi lakott helyek Állandó népesség Összesen BelKülterület

Terület

Szentgáloskér

717

604

Lakónépesség Összesen BelKülterület

113

694

586

Külterületi Állandó Lakó- Lakott hely népesség aránya (százalék)

108

15,8 15,6

2

Terület, népsûrûség településrész szerint Népsûrûség 1 km2-re Állandó népesség Lakónépesség Összesen Belterület Összesen Belterület 26,3 483,2 25,5 468,8

Terület (ha) Terület Szentgáloskér

Összesen Belterület 2725 125

A népesség nemek szerint; a nemek aránya Állandó népesség Összesen Férfi Nõ

Terület

Szentgáloskér

717

347

Összesen

370

694

Lakónépesség Férfi nõ

325

1000 férfira jutó nõ Az állandó A lakónépességben

369

1066

1135

A népesség korcsoport szerint Terület Össz. Szentgáloskér 694

58

0–4

5–9 10–14 15–19 20–24 25–29 30–34 35–39 40–44 45–49 50–54 55–59 60–64 65–69 70–74 75–79 80–84

44

45

40

32

44

54

42

47

42

47

44

59

23

50

32

27

15

85– 7

A 7 éves és idõsebb népesség a legmagasabb iskolai végzettség szerint Terület

Szentgáloskér

Összesen 0

632

10

Általános iskola 1–5 6–7 8 osztály

114 239 166

Befejezetlen középfokú iskola

10

Befejezett

Befejezetlen Befejezett

középfokú középisk. szakmunkásképzõ iskola, szakiskola

felsõfokútanintézet

55

29

2

7

Szentgáloskér lakosságszámának alakulása a létszámadatok tükrében: A létszámadatokban fellelhetõ ellentmondásoknak, eltéréseknek elsõsorban az az oka, hogy a puszták lakosságának létszámát hol hozzáadták, hol kihagyták a szentgáloskéri lakosság létszámából. 1773: 1850: 1870: 1910: 1925: 1930: 1939: 1940: 1947: 1947: 1948: 1948: 1949: 1960: 1967: 1990: 2002: 2003: 2006:

299 fõ 528 fõ 971 fõ 1260 fõ 1239 fõ 1197 fõ 1197 fõ 1166 fõ 1197 fõ 1367 fõ 1166 fõ 1257 fõ 1167 fõ 1073 fõ 1135 fõ 637 fõ 614 fõ 612 fõ 593 fõ

a pusztákkal együtt a pusztákkal együtt a pusztákkal együtt a pusztákkal együtt Lapapuszta nélkül Lapapuszta nélkül Lapapuszta nélkül Lapapuszta nélkül Lapapusztával együtt a közigazgatásilag Szentgáloskérhez tartozó területekkel együtt

JEGYZETEK 1

Kováts Zoltán: Somogy megye népessége a XVII–XVIII. század fordulóján. Kaposvár, 1969. (Somogyi almanach, 12.) 2 Danyi Dezsõ – Dávid Zoltán: Az elsõ magyarországi népszámlálás, 1784–1787. Budapest, 1960. 3 Somogy Megyei Levéltár. Mikrofilm. 4 Schematismus Cleri – Vesprimiensis, 1858. 5 1980. évi népszámlálás Magyarországon. Somogy megye adatai. Budapest : KSH, 1981. 6 A népmozgalom fõbb adatai községenként, 1901–1968. Budapest : KSH, 1969. 7 Magyarország helységnévtára. Budapest : KSH, 1967. p. 597. 8 1980. évi népszámlálás Magyarországon Somogy megye adatai. Budapest : KSH, 1981.

59

A földtulajdonviszonyok A török megszállás, majd a felszabadító harcok szörnyû pusztítást okoztak Somogy megye községeiben. A táj és a környezet arculatán is szomorú nyomokat hagyott a megszállás és az azt követõ idõszak. Az erdõk elvadultak, a termõföldeken bozót és gaz nõtt. A vízparti területek elmocsarasodtak, nád és vízi növényzet nõtt rajtuk. Ezen az elvadult tájon nagyon kevés ember élt.1 A török uralom alól felszabadult megye területén nagyrészt új földesurak osztozkodtak. Somogy megye régi földbirtokosai vagy elpusztultak, vagy nem tudták megfelelõ módon, oklevéllel igazolni tulajdonjogukat. A veszprémi káptalan a birtokviszonyok tisztázása érdekében bizonyítási eljárást rendelt el a töröktõl visszafoglalt területeken. A földbirtokosok különbözõ kedvezmények adásával próbálták letelepedésre ösztönözni a jobbágyokat. Ezeknek a kedvezményeknek a következtében alakultak ki a különbségek a jobbágyok között. Az örökös jobbágyok mellett egyre többen rendelkeztek azzal a joggal, hogy lakóhelyükrõl szabadon elköltözhettek. 1726-ban Somogy vármegye birtokosai a tapsonyi nagygyûlésen vállalták, hogy meghatározott összeget fizetnek a pannonhalmi apátságnak. Lapapuszta ekkor a herceg Esterházy-majorátus pusztája volt, amely után a vállalás szerint 2,50 forint adót fizettek. (Szentgálos)Keér ekkor szintén pusztaként szerepelt, amely után 2,50 koronát fizettek.2 Az 1728. évi összeírás is prédiumként3 említi Szentgáloskért, ahol a lakosság megtelepedése 1727-ben kezdõdött. Ötévi szabadsággal, a következõ évben csak kukoricaföldekkel rendelkeztek.4 A kimutatás szerint az adózó lakosokat nem írták össze, ami arra utal, hogy a településen nem volt olyan lakos, aki rendelkezett volna az adófizetéshez szükséges eszközökkel és jövedelemmel. Az összeíró megjegyzésébõl nem lehet parlagoló földmûvelési rendszerre sem következtetni. Ekkor valószínûleg a termõföldek irtással történõ kialakítása volt folyamatban. A visszatérõ és betelepülõ lakosság óriási erõfeszítések árán tette újra termõvé az elvadult földeket. Valószínûsíthetõ, hogy ebben az idõben ún. kapás növénytermesztéssel foglalkoztak, amely fokozatosan alakult át az állati erõn alapuló mezõgazdasági termeléssé. Jelentõs területeken irtották ki az erdõt, és vonták be a mezõgazdasági termelésbe. A 17. század harmadik évtizedében már nem a földhiány, hanem a jobbágyok igaereje határozta meg a szántóföldi termelés mértékét. A betelepülõk egy része csak saját munkaerejét tudta eladni. Az uradalmi földeken létrehozott puszták lakói a nincstelen zsellérek és a cselédek lettek. A század közepére Szentgáloskéren is általánossá vált a háromnyomásos gazdálkodási rendszer. Ebben jelentõs szerepet játszott a jobbágyok vagyoni gyarapodása, az állati igaerõ számszerû növekedése. A jobbágycsaládoknál egyre nagyobb számban tenyésztettek állatokat. A jobbágyok vagyoni gyarapodásával egy idõben megnõttek a jobbágyterhek is. Szentgáloskér lakossága urbáriumot 1764-ben kapott. Az úrbáriumi tabellákon (kimutatásokon) a jobbágyok nevei mellett feltüntették a robot és az adó mértékét is. A kimutatásban szereplõ összeírások alapján a parasztság két nagy kategóriáját lehet megkülönböztetni: az úrbéres földeken gazdálkodókat és a földesúri 60

majorságokban – pusztákon – szolgálókat. Arra vonatkozóan, hogy ennek a két kategóriának az aránya hogyan alakult Szentgáloskéren, rendkívül nehéz válaszolni. Ennek oka az, hogy a majorságokban dolgozók létszáma folyamatosan változott, idénymunkák idején akár a többszörösére is nõhetett. A kimutatások alapján megállapítható, hogy az úrbéres jobbágyság megközelítõleg 60%-a volt az összlakosságnak. Az úrbéres parasztság nagyobb létszáma természetes volt, mert a majorsági földek jelentõs hányadát õk mûvelték meg robotmunkájukkal. A majorsági jobbágyok az összlakosság 25%-át tették ki. Függésük a földesuraktól nagyobb volt, viszont kevésbé érezték az állami és a megyei adók súlyát. Az úrbéresek helyzete az úrbérrendezés után jelentõsebben javult, mint a majorságiaké. Az úrbéres parasztságnak is két kategóriája létezett: az örökös jobbágyok és a szabad költözésûek. Az örökös jobbágyok a földhöz voltak kötve, ami azt jelentette, hogy a földet, amelyet meghatározott szolgáltatás ellenében mûvelésre megkaptak, a tulajdonos – a földesúr – engedélye nélkül nem hagyhatták el. Ez a megkötöttség kiterjedt az örökös jobbágy földjén dolgozó föld nélküli parasztokra és a zsellérekre is. A szabad költözésû jobbágyok az általuk megmûvelt földeket a szerzõdésben foglalt feltételek teljesítése esetén elhagyhatták, máshová költözhettek. Az úrbéres parasztságon belül a vagyoni helyzet alapján is több réteget lehetett megkülönböztetni. A telkes jobbágynak legalább negyed teleknél nagyobb földje volt. A fertályos jobbágy egynegyed telekkel rendelkezett, a házas zsellér 1-2 hold földdel vagy szõlõvel. A házatlan zsellérnek volt ugyan 1-2 hold földje, de háza nem. A napszámosnak se háza, se földje nem volt, alkalmi, illetve idénymunkát végzett. A cselédek a földesúrnál vagy a telkes gazdánál ellátás, elhelyezés fejében végeztek munkát. A telkes jobbágyok rétege sem volt egységes. A telkek különbözõ nagyságúak voltak, és a föld minõsége sem volt egyforma. A telek három részbõl tevõdött össze: a ház körüli belsõ telekbõl, a szántókból és a rétbõl. A legelõ nem volt telkenként elkülönítve, azt a község lakói együtt használták. Az állatok legeltetését legeltetési társaság szabályozta. 1766-ban Mária Terézia elrendelte a jobbágyság helyzetének felmérését, aminek során megvizsgálták az úrbéri szerzõdéseket is. Az úrbéri szerzõdések bevezetése elégedetlenséget váltott ki a birtokos osztály, valamint a jobbágyság körében is, s a megye különbözõ pontjain jobbágylázadások törtek ki. A jobbágyokkal kötött szerzõdéseknél minden faluban más-más jogokban és kötelezettségekben állapodtak meg. Ennek azonban nem volt nagy jelentõsége, mert a gyakorlatban mégis a szokásjog számított, az éppen használatos értelmezés az uraság kedvétõl és jóindulatától függött. Ezt a jobbágyok jelentõs része nem akarta tovább tûrni. Elõször megpróbálták panaszjogukat érvényesíteni, a bíróságon azonban nem értek el eredményt. Voltak, akik közvetlenül a császárnõhöz fordultak, azonban ez sem járt eredménnyel. A helyzet a jobbágyok és a földesurak között a végletekig kiélezõdött. Megyeszerte megmozdulásokra, lázadásokra került sor, amelyeknek lecsillapítására a hadsereget is igénybe kellett venni. Az Esterházy-uradalom jobbágyai 1766 júniusában nemcsak a robotot és a fizetést tagadták meg, hanem marháikat behajtották az urasági pusztákra, és a kocsmákban a maguk borát árulták. Több községben már a kurucokat várták. Az urbárium egységes bevezetése sem oldotta meg a község lakóinak legnagyobb problémáját, a földhiányt. A lakósság tulajdonában nem volt annyi föld, amely a megélhetéshez elegendõ lett volna. A földbirtokos azokat a földjeit, amelyeket majorsági cselédeivel és a jobbágyok kötelezõ robotjával nem tudott megmûvelni, bérbe adta a zsellérnek és a jobbágyoknak. A napóleoni háborúkat követõen a somogyi erdõkben nagy számban jelentek meg a 61

szökött vagy elbocsátott katonák, a földesúri terhek elõl menekülõ jobbágyok. Arra vonatkozóan nincsenek adataink, hogy szentgáloskéri lakos betyárnak állt volna. A 19. században a megye életében a földmûvelés, a mezõgazdaság volt az uralkodó gazdasági ág, az élet legfõbb forrása. 1848-ban a forradalom nyomására az országgyûlés eltörölte az õsiség jogát és az úrbéri szolgáltatásokat. A jobbágyfelszabadítás nagyon fontos lépés volt a polgári földtulajdon létrehozása érdekében. Az úrbér eltörlésével azonban csak a telkes jobbágyok jutottak földhöz. Nem kapott földet a telek nélküli jobbágy és a ház nélküli zsellér. Továbbra is rendezetlen maradt a majorsági zsellérek helyzete. A tizeddel együtt nem törölték el a szõlõdézsmát. Nem hoztak intézkedést az irtványföldekrõl, valamint a jobbágyok erdõ- és legelõhasználatáról. A hatásukat tekintve gyakran következetlen intézkedések felszínre hozták a falvak lakosságában a nyitva maradt problémák megoldásának vágyát. Az úrbéri rendezés hatálya alá esõ falvak egyharmadában merült fel panasz, kifogás a következetlen intézkedések, rendeletek miatt. Megyénkben még a forradalom alatt is elõfordultak földfoglalások, elégedetlenkedések. A szabadságharc leverését követõen a Habsburg-hatalom a jobbágyság eltörlését tudomásul vette, ugyanakkor intézkedéseket tett a földbirtokos osztály kárpótlására. A rendezetlen helyzet következménye az úrbéri perek tömege lett. Az 1850-ben kiadott úrbéri rendeletek megerõsítették, hogy az úrbéri birtokok a volt jobbágyok tulajdonába mennek át. Somogyban a viszonylag kis létszámú falvak mellett jelentõs számban voltak puszták. Ezek egy része korábban falu volt, de mivel a lakóknak szerzõdésük volt a földesúrral, a területeket úri birtoknak, a falvakat pedig pusztának nyilvánították. Az uradalmak kiszolgáltatott folyamatos munkaerõ-tartalékai voltak.5 A jobbágyfelszabadításnak közvetlen hatása volt az igavonó állatok tartására is. A jobbágyok az igás robotot a földesúri birtokon rendszerint ökrökkel szolgálták le. Az igás robotban a lassú ökrök munkája a jobbágyoknak volt kedvezõ, mert így kevesebbet kellett a földesúri birtokon dolgozniuk. A paraszti ökörtartás az igás robot megszüntetését követõen elvesztette jelentõségét. A paraszt most már a saját telkébõl igyekezett a legtöbbet kihozni. Ennek következménye az lett, hogy a lomha ökrök helyett a gyorsabb és ügyesebb állatot, a lovat állították munkába. A 19. század végére megteremtõdtek a feltételei annak, hogy gazdaközösség szervezettebb keretek között rendezze belsõ ügyeit, és hatékonyabban lépjen fel érdekei védelmében. Az egységes fellépést, az összefogást törvényi szabályozás is lehetõvé tette. 1898-ban hozta meg a parlament a XIX. számú törvényt, amely a közbirtokosok és a volt úrbéresek osztatlan tulajdonában lévõ, közösen használt erdõk és kopár területek gazdasági ügyvitelét szabályozta. A törvény alapján lehetett a községi erdõt hasznosítani. A térképet tervezte: Kanyar József. 1905–1907-ben megyeszerte hirtelen Rajzolta: Z. Soós István 62

lángoltak fel az aratósztrájkok. A cselédek bérharcai földrengésszerû megrázkódtatásokat okoztak a megye gazdasági és politikai életében. A kiváltó okok között szerepeltek a rossz kereset, a kedvezõtlen gazdasági helyzet, a cselédek és az aratómunkások kiszolgáltatott helyzete, a ráadásmunkák erõltetése, az embertelen bánásmód, az egészségtelen lakásviszonyok és a hatalmi szervek véleménye szerint az „agitátorok izgatásai”. A Somogyvármegye címû újság írta 1907. február 8-i számában: „Az aratók követelése és bérharca nagyon sok esetben jogos. A gazdasági cselédek pedig oly egészségtelenül össze vannak zsúfolva, hogy egy szobában egyszerre van keresztelõ, lakodalom és temetés.” A sztrájk – minden hatósági intézkedés ellenére – folyamatosan terjedt. 1905. június 6-án „az igali járás egyik pusztáján, Lapapusztán, a Mezõgazdasági Ipar Rt. bérgazdaságában 48 ecsenyi lakos aratója lépett sztrájkba. A munkások megtagadták a szerzõdésben elõírt 100 hold takarmány betakarítását. Követelték, hogy a szerzõdés ingyenmunkára kötelezõ pontjait töröljék, illetve a munka elvégzéséért napszámbért kértek. Az uradalom ragaszkodott a szerzõdéshez, és a hatóság beavatkozását kérte.” A sztrájk olyan rohamosan terjedt, hogy az aratási szerzõdésbõl eredõ részes kapásnövények mûvelése és a takarmány kaszálása a megye több uradalmában, illetve nagyobb gazdaságában szünetelt. Nem segített a kialakult feszült helyzet megoldásában az sem, hogy Svastics Nándor fõszolgabíró személyesen is megjelent több munkáscsoportnál, s figyelmeztette õket a reájuk nézve veszélyes következményekre. A szolgabíró az 1898-as törvény alapján a sztrájkoló munkásokat 30-30 napi elzárásra ítélte.6 Szentgáloskér úrbéresei 1911-ben bírósághoz fordultak, hogy az általuk használt legelõk telekkönyvi rendezéséhez szükséges eljárást meg tudják indítani. A földmûvelésügyi miniszter 1912. november 19-én levélben értesítette Kacskovics alispánt, hogy „Szentgáloskér község volt úrbéres birtokosságának az 1894. évi XII. tc. 12. §-a alapján engedélyt adok arra, hogy a tulajdonát képezõ s a szentgáloskéri 20. sz. tkvi betétben 497. hrjzi szám a. foglalt és még a hivatkozott törvénycikk életbe lépése elõtt egyénileg felosztott 146 hold 700 n. 61 kiterjedésû legelõterületének ezen régi felosztása bíróilag hitelesíthetõ és telekkönyvileg is keresztülvezethetõ legyen”. Végül 1913. május 21-én került sor a községben a volt úrbéresek közös legelõinek egyénenként történõ felosztására. A kaposvári kikülönített bíróság az 1863-as kiosztási jegyzõkönyv, valamint a Baka János-féle térkép alapján helyben hozta meg az úrbéresek számára fontos döntéseket.7 A község 1914-ben belépett a Magyarországi Kisbirtokos Országos Szövetségbe, a tagdíj évi 10 korona volt. A Tanácsköztársaság bukását követõen, 1919. augusztus 17-én Svastics Nándort kinevezték Somogy megye törvényhatósági kormánybiztosává. Svastics az országos rendeleteket megelõzve szabályozta a gazdasági cselédek bérét és fizetését. A rendelkezés alapjául az 1918. október 31-e elõtti állapotokat fogadta el. A rendeletnek különösen a „jogtalan használat elismerése” címen a térítés nélküli terménybeadásról szóló része váltott ki nagy ellenállást a somogyi cselédség körében. A rendelet még arra is kötelezte a cselédeket, hogy esetleges gabonafeleslegüket – meghatározott áron – adják el a gazdaságoknak. A rendelet eredményeként jelentõsen csökkent a cselédség jövedelme. A kormánybiz- Daruvári Kacskovics Lajos alispán tosi rendeletet csak karhatalommal tudták végrehajtatni. A 63

megye különbözõ részein az aratók és a nincstelen cselédek megtagadták a megállapított terménybeszolgáltatást. A karhatalom igénybevétele minden esetben fokozta a cselédség ellenállását. Szentgáloskéren, Kladnigg Alajos birtokán is megtagadták a „berészelést” és a tengeritörést. Karhatalommal állították elõ az elégedetlenkedõket; a cselédeket elbocsátással, családjukat kilakoltatással fenyegették meg. A folyamatos elégedetlenség letörésére több hétig 20 fõs karhatalom állomásozott a községben.8 1919 õszén Nagyatádi Szabó István kezdeményezésére a megye birtokosai körében folyamatos téma volt egy keretek közé szorított földreform végrehajtása. A megye kormánybiztosai, Gaál Gaszton és Svastics Nándor kezdeményezésére herceg Esterházy Miklós nevében október 13-ára gyûlésre hívták a vármegye nagybirtokosait a kaposvári megyeházára. A gyûlésen Somssich László gróf a következõket mondta: „Most, amikor a földbirtokreform kérdése a kisbirtokosságot állandóan foglalkoztatja, célszerûnek látszik, különösen Somogy megyében, hol Dunántúlon aránylag a legtöbb a nagybirtok – közte igen sok hitbizományi és egyházi birtok van –, hogy a nagybirtokosok e kérdésben állást foglaljanak, és azzal a nyilvánosság elé lépjenek.” A gyûlést követõen a nagybirtokosok az alábbi nyilatkozatot tették: „Somogy megyének a mai napon egybegyûlt nagybirtokosai kijelentik, hogy megértve a kor szellemét, a föld arányosabb elosztását célzó földbirtokreformot szükségesnek tartják, és oly birtokreformnak, amely a magántulajdon tiszteletben tartásával minden közgazdasági szempontot figyelembe vesz, törvényes úton való megalkotását teljes erejükbõl támogatni készek.”9 Ezek után jelent meg az 1920. évi XXIX. tc., amelynek a végrehajtására mindenütt megalakultak a házhelyrendezõ bizottságok, és megkezdõdtek az igényjogosultak összeírásai. A házhelyigénylések és a kiosztások a reform legnépszerûbb és leggyorsabban végrehajtott feladatai közé tartoztak. A házhelyigénylések elbírálását a községi képviselõ-testületek végezték. Mire az egyéb földigénylések tárgyalásai megkezdõdtek, addigra gyakran már fel is épültek a kiosztott házhelyeken a házak.10 A Földbirtokrendezõ Bíróság munkáját azonban a kezdeti bizakodás után kétkedés és bizalmatlanság kísérte megyeszerte. A lelkesedés különösen akkor lohadt le, amikor kiderült, hogy a kiosztásra kijelölt kevésbé értékes földekért fizetni kell. Szentgáloskéren a közjegyzõ már 21 házhelyigénylõ adatait rögzítette a törvény megjelenése elõtt, hogy a Kladnigg Alajos földbirtokos által felajánlott házhelyeket átvegyék. Végül a 21-bõl 13 vette át a házhelyét. Herceg Esterházy hitbizományi birtokából 306 hold földet ajánlott fel kiosztásra. Erre azonban a felvett jegyzõkönyv tanúsága szerint az érdeklõdés szerény volt. Herceg Esterházy birtokából vettek igénybe haszonbérleti földet a következõk: Hadirokkantak: Bödõ József, Durczi Vendel, Károlyi Lajos, Major István, Nagy Sándor, Zóka József (útkaparó). Hadiözvegyek: Harsányi Pálné, Nagy Józsefné, Balogh Józsefné. Hadiárvák: Balogh Kladnigg Alajos József, Balogh Teréz. Földnélküliek: Balogh m. kir. kormányfõtanácsos, György, Balogh Ignác, Balogh József, Bunevácz a MIR Cukorgyár fõigazgatója 64

János, Durczi Sándor, Ellaner Ferenc. Ezen túlmenõen még 32 kis és törpebirtokos igényelt és kapott haszonbérleti földet. Herceg Esterházy birtokából 190 hold 330 négyszögöl földre kötöttek hitbizományi szerzõdést. Utólag még páran jelentettek be igényt házhelyekre. Kladnigg Alajos és felesége, Sedlmayr Johanna birtokából 7 hold 600 négyszögöl földet osztottak ki házhelynek. A lakosság létszámához képest szerény érdeklõdés oka az volt, hogy az igénylõk a viszonylag szerény megváltási árat sem tudták megfizetni. A hitbizományi birtokok és telkek megváltási árának megállapítása több mint tíz évig adott munkát az Országos Földbirtokrendezõ Bíróságnak.11 1921-ben a községi földbirtokok megoszlása a következõ volt: Földadómentes terület: 194 kat. hold Szántóföld: 3851 kat. hold Kert: 66 kat. hold Rét: 127 kat. hold Szõlõ: 25 kat. hold Legelõ: 246 kat. hold Erdõ: 646 kat. hold Az 1935-ös mezõgazdasági statisztikai adatgyûjtés szerint Szentgáloskéren 5151 kat. h. területbõl 1984 kat. h. kisbirtok volt. Az összes területbõl 4079 kat. h. a szántóföld, amelybõl a kisbirtokosok 1693 kat. h. területen gazdálkodtak.12 A Mezõgazdasági Ipari Részvénytársaságot (MIR) néhány somogyi földbirtokos részvételével 1890-ben alapította a Magyar Általános Hitelbank. Az új gazdasági társaság létrehozásával elsõsorban cukoripari érdekeltségeit akarta gyarapítani. Somogy megyében a korábbi években jelentõs cukorrépa-termelés nem folyt, ezért a Hitelbank nagy földterületeket vett bérbe a termelés fellendítésére. A MIR által mûvelt területek gépesítésének fölénye nemcsak a mennyiség, hanem a minõség tekintetében is megmutatkozott. Gépei

A kaposvári cukorgyár a 20. század elején 65

nemcsak korszerûbbek voltak, hanem több lóerõvel is rendelkeztek. A bérgazdaság Szentgáloskéren és Lapapusztán átlagban 150-160 kat. holdon termelt cukorrépát. A MIR az általa bérelt Kaposvár környéki földbirtokokat az olcsóbb és gyorsabb szállítás érdekében kisvasúttal látta el. Ez a vasúti hálózat Szentgáloskér környékén érintette Lapapusztát, Dióspusztát és Somodorpusztát.13 A gazdasági világválság éveiben, 1929–1933 között a cukorgyár termelése jelentõsen visszaesett. A veszteségek csökkentésének egyik lehetõségét a bérelt földek albérletbe adásában látták. A lapapusztai bérelt területet a Bánó családnak és a szentgáloskéri kisbérlõknek adták ki.14 A község 1941-ben a vármegyei faiskola létesítéséhez 70 pengõvel járult hozzá. A háborús események miatt a normális élet a községben csak 1945 tavaszán indult meg. A lakosság életét tovább súlyosbította az orosz csapatok élelemmel történõ folyamatos ellátása. 1945 harmadik negyedévében Szentgáloskér lakosságának az alábbi élelmiszereket kellett leadnia: 6232 kg búza, 1952 kg bab, 150 kg árpa, 76 kg zab, 10 234 kg burgonya, 505 kg tengeri (kukorica), 114 kg széna.15 A háborúban sok termelési eszköz és az állatállomány nagyobb része elpusztult. Ez arra késztette az újgazdákat, hogy összefogva, közös erõvel végezzék el a szántás-vetést és a betakarítást. A nagybirtokrendszer megszüntetésérõl szóló 600/1945-ös rendelet különösen a cselédség körében váltott ki nagy lelkesedést. A Megyei Nemzeti Bizottság 1945. március 30án tartott ülésén határozta el a Megyei Földrendezõ Tanács felállítását. A Földbirtokrendezõ Tanács április 2-án alakult meg. Ezután alakultak meg a községi földigénylõ bizottságok, majd megkezdõdött a földigénylõk összeírása. A községi földigénylõ bizottság feletti közvetlen ellenõrzést a Megyei Földbirtokrendezõ Tanács gyakorolta. Szentgáloskéren áprilisban alakult meg a földigénylõ bizottság. Tagjai voltak: Takács Pál elnök, Czentgráf Adolf, Vajdics György, Horváth József, Rauschunberg János, Horváth István, Ivusza Nemes János, Horváth Ferenc, D. Horváth József. A bizottság elsõ feladata a birtokösszeíró ívek pontos kitöltése volt. Nemcsak a község területén lévõ birtokokat kellett összeírni, hanem a tulajdonosok más községekben lévõ birtokait is. Az ívek pontos és lelkiismeretes elkészítését követõen a bizottságnak össze kellett állítani a föld- és házhelyigénylõk listáit is. A leltár tartalmazta a korábbi birtokosok tulajdonában lévõ épületeket, felszereléseket, valamint az állatállományt és a gépeket is. Az új telektulajdonosok részérõl folyamatos igényként fogalmazódott meg, hogy a bizottság járuljon hozzá az uradalmi épületek, istállók, gyakran a lakóházak, kastélyok lebontásához. Építõanyag hiányában az új telektulajdonosok a lebontott épületekbõl kiszedett anyagokat használták fel az új házak építéséhez. Szentgáloskéren, Lapapusztán, Örspusztán, Somodorpusztán, Dióspusztán, Mukipusztán is hasonló folyamat játszódott le. A Kladnigg-örökösök nevében Stephaich Pál többször fellebbezett az Országos Földhivatalnál a Somogy vármegyei földhivatal által kiadott bontási határozatok ellen, de eredménytelenül. A bizottság irányításával 2649 kat. h. 619 négyszögöl földet sajátítottak ki, és ebbõl 2068 kat. h. 1445 négyszögöl földet osztottak ki. Összesen 288-an kaptak földet. Állami tulajdonba került 388 kat. h. 99 négyszögöl föld, 70 kat. h. legelõ, 30 kat. h. erdõ, 15 kat. h. rét és 11 kat. h. halastó. A tartalékalapba 66 kat. h. 675 négyszögöl földet helyeztek. Házhelynek 29 fõ részére 12 hold 501 négyszögöl földet osztottak ki. Csereingatlant 5 család részére biztosítottak. A házhelynek kiosztott földek tulajdonosai voltak: Esze Gyula, Böjti János, Németh László, Tóth Imre, Kladnigg Alajos, Stephaich Péter, Stephaich Pál és a Magyar Államkincstár. Dióspusztán 27-en kaptak házhelyet és 4-en csereingatlant. Három házhelyet tartalék teleknek tartottak fent. 66

A körjegyzõ jelentése a szentgáloskéri kastélyokról Az igali körjegyzõség 1947-es felmérése szerint 1–5 hold között 12 család 43 holdon gazdálkodott. 5–10 hold közötti kisbirtok 78 család kezében volt, amely 620 hold földterületet jelentett. 10–20 holdas gazdaság 46 család birtokában volt (560 hold), 20–50 hold területen 27 család 490 hold földön gazdálkodott. 50–100 hold birtok 6 család kezében volt 510 hold földterülettel. A földtulajdonviszonyokban jelentõs átrendezõdés látható a következõ évben végrehajtott körjegyzõségi felmérés alapján. Az 1–5 holdas gazdaságok száma 122 db volt 365 kat. holdon, amibõl az újgazdák 110 fõvel részesedtek. Az 5–10 holdas gazdaságok száma 146, amelyek 1144 kat. holdat foglaltak el. Az újgazdák száma itt 146 fõ volt. 10–20 holdon 62 gazda dolgozott összesen 832 kat. holdon, közülük 49 volt újgazda, akik 538 kat. holdon gazdálkodtak. A 20 hold feletti gazdaságok eltûntek. Az 1–5 holdon gazdálkodók nem kaptak sem állatállományt, sem gazdasági felszerelést. Az 5–10 holdon gazdálkodó újgazdák 18 lovat, 2 db ökröt, 2 db anyadisznót, 17 db szekeret, 14 db ekét, 2 db vetõgépet, 11 db boronát, 5 db hengert, 19 db lószerszámot kaptak. A felsorolt állatokat és felszerelést 72 újgazda között osztották ki. Két újgazda kivételével mindenki rendelkezett a gazdálkodáshoz szükséges állatokkal és eszközökkel. A földek bérbeadása az újgazdák között is elõfordult. Finta Károly Torma Jánosnak adott bérbe 12 hold földet, Gálosi István Horváth Józsefnek 9 holdat, Tóth József Horváth Jánosnak 4-et. Mindhárman a gazdálkodáshoz szükséges eszközök és állatok hiánya miatt adták bérbe földjeiket. Az újgazdák közül 31-en vettek igénybe bankkölcsönt 3200, illetve 7500 Ft összegben. A korábbi birtokosok részére a földosztó bizottság biztosította a törvényben elõírt birtokrészeket (Svastics család, ifj. Stephaich Pál, Stephaich Péter, Kladnigg Alajos Ernõ, Bán Iván). 67

1946-ban a község tulajdonában lévõ halastavat a Somogy Vármegyei Termény- és Magkereskedelmi Rt.-nek adták bérbe. Az UFOSZ helyi elnöke 1947. március 9-én az Országos Földbirtokrendezõ Hivatalhoz fordult annak sürgõs intézkedését kérve a Svastics Egon tulajdonában lévõ 100 kat. h. föld kisajátítása érdekében. Mint levelében írta, „Svastics Egon 1945-ben elhagyta az ország területét, még a mai napig sem tért vissza, birtokát az elmenekülése elõtt Teszler János bérlõnek adta bérbe, a községi földosztó bizottság nem vette igénybe dacára annak, hogy több újgazdának kevés föld lett adva...”. A földosztó bizottság tagjaival szemben a Nemzeti Parasztpárt Somogy megyei szervezetének elnöke 1946. június 6-án bizalmatlanságot jelentett be. Az indoklás szerint a bizottság valamennyi tagja több földet kapott, mint amennyi járt neki, amikor vannak olyan családok, akik a törvényben elõírt mennyiséget sem kapják meg földhiány miatt. „…a szentgáloskéri földosztás törvényellenesen, klikk- és rokonszerûen történik. Míg a jogos igénylõk többsége viszonylag aránytalanul kevesebb és rosszabb fekvésû földet kapott, addig egy bizonyos csoport a húsosfazék hatalmi közelségét törvényellenesen kihasználta.” Az elnök kérte a földosztás felfüggesztését, az eddig kiosztott földek felülvizsgálatát, a bizottság tagjainak leváltását, új bizottsági tagok megválasztását. A levélnek a teljes körû vizsgálat ellenére sem volt közvetlen hatása a Szentgáloskéri Földosztó Bizottság tevékenységére. A törvényszéki bíró a korábban meghozott határozatokat csak részben módosította. A kisbirtokaikon gazdálkodók számára szintén súlyos teher volt a folyamatosan növekvõ beszolgáltatás. 1948-ban 18 gazdát köteleztek beszolgáltatásra, közülük 15-en tudták határidõre a kiszabott terménymennyiséget hatósági áron leadni. A korszerû gazdálkodás feltételeinek megteremtése érdekében az egész országban gépállomásokat hoztak létre. Ezek az állomások bérmunkában elvégezték a kisgazdák részére a föld megmûvelését (szántás, boronálás), a vetést és az aratást. Szentgáloskérhez legközelebb Mernyén volt gépállomás. (A mernyei gépállomáshoz tartozó községek: Felsõmocsolád, Polány, Edde, Somogygeszti, Szentgáloskér, Somodor, Somogyaszaló, Magyaregres, Somogyjád, Várda.) Súlyos teher volt a magyar parasztság számára a kulákká nyilvánítás, amelyet a központi irányelvek alapján a helyi hatóság mondott ki. Minden olyan gazdálkodót, aki 25 hold feletti birtokon gazdálkodott, vagy bolttal, malommal rendelkezett, cselédet tartott, kulákká nyilvánítottak. Akiket kulákká nyilvánítottak, azok nem léphettek be a tsz-be, földjeiket elvesztették, munkát többnyire az iparban találtak. Szentgáloskéren 1950-ben többek között kulákká nyilvánították Magyar Józsefet is, aki azért, hogy mentesüljön a súlyos következményekkel járó minõsítéstõl, 8 hold 1400 négyszögöl földet leadott a helybeli tszcs-nek. Indoklásában leírta, hogy tévedésbõl került fel a listára, cselédet soha nem tartott, idõközi munkást azonban igen, mert több ízben be kellett vonulnia katonának. „Minthogy sérelmes ez reám nézve, a múlt nyárig dûlõfelelõs, népnevelõ voltam, a közügyekbõl a felszabadulás után mindig kivettem a részem, és mert a hatóságoknak nem célja az, hogy középparasztból kulákot nyilvánítsanak, sõt ez ellentétben áll a Párt parasztpolitikájával, kérem, szíveskedjenek a kulákok sorából törölni, a dolgozó parasztok nyilvántartásába pedig felvenni szíveskedjenek.” Magyar Józsefet levették a kuláklistáról. 1959-ig gazdálkodott még a szüleitõl örökölt földön, amikor – más lehetõség nem lévén – belépett a helyi termelõszövetkezetbe. A körjegyzõség 1948-as felmérése szerint a község földterülete 5158 kat. hold volt, amelybõl szántó 4072, szõlõ 28, erdõ 431, legelõ 219, kert 73, egyéb 335 kat. hold. Ekkor a 68

községben 2 cséplõgép, 2 traktor és 87 vetõgép volt, az újgazdák száma 347 fõ. A faluban 390 db ló, 298 db szarvasmarha, 681 db sertés és 182 db juh volt. A szentgáloskéri állami gazdaság vezetõje a hatékonyabb gazdálkodás érdekében a község területén tagosítást kezdeményezett. A szentgáloskéri tagosító bizottság 1949. augusztus 30-án alakult meg. Elnök: Beck József dadapusztai lakos. Tagok: Horváth József, a Défosz helyi szervezetének delegáltja, Vig Imre, a szentgáloskéri állami gazdaság küldöttje, Bárdos János igali körjegyzõ, Matula József, a fonói gépállomás küldöttje, Tolna Ferenc, a tagosítással érintett tulajdonosok képviselõje, Horváth Lajos, a szentgáloskéri földmûvesszövetkezet képviselõje. A tszcs a bizottságba még nem delegálhatott tagot, mert szabályszerû mûködését nem kezdte meg. Erre szeptember 4-ét, a megalakulást követõen került sor. A tszcs gyors megalakulását közvetlenül befolyásolta a bizottság tevékenysége. A bizottság folytatólagosan több héten keresztül végezte munkáját, elsõ ülésén a tagosítandó ingatlanokat vette számba. A tszcs megalakulását követõen egyik feladata a bevitt földek, eszközök és állatok számbavétele volt. A tszcs földterülete ekkor 88 kat. h. 1071 négyszögöl, valamint a Borbély Gyula által a tsz részére haszonbérletbe felajánlott 19 kat. h. 1264 négyszögöl terület volt. A tsz területe az új belépõk miatt folyamatosan növekedett. A tagosítás során azok részére, akik nem kívántak belépni a termelõszövetkezetbe, és földjük beékelõdött a tsz vagy az állami gazdaság területébe, csereingatlanokat ajánlottak fel. A tagosítás során érintett volt Magyar Lajos, Takács Pál, Kazi György, ifj. Kazi Péter, Stroth Józsefné, Zsalakó Istvánné, Harsányi József, Bödõ István, Szierer Péter, Kulcsár János és ifj. Sovák József. Az érintettek a felajánlott földterületekbõl szabadon választhattak. A bizottság minden eltérõ érdek ellenére eredményesen elvégezte a munkáját. Beck József bizottsági elnök jelentésében olvasható: „A kulákok befolyása a táblákban lévõ ingatlanok kicserélésénél mutatkozott, meg amikor a dolgozó parasztokat behívtuk a földjük kicserélésére, nem akartak jönni. Háromszor is értesítettük õket, amikor végre megjelent egy, akkor megmagyaráztuk neki, hogy a tagosítás az õ érdekében történik, nem rovására, és a földjét teljes megelégedésére cseréljük ki.”16 A következõ években a magángazdálkodást folytató kis- és törpebirtokosok egyre nehezebb körülmények dolgoztak. Mind többen kényszerültek arra, hogy belépjenek a közösségi termelést folytató termelõszövetkezetbe. Melléklet

A szentgáloskéri úrbéri legelõ 20 telekre felosztva (1863) Teleksor- Birtokos neve szám

1. 2. 3. 4. 5. 6.

Szilovics Ferenc, István, Mátyás Sovák Pál, Magyar György Somogyi József és Ferenc Ifj. Takács István és Imre Bödõ János, Nagy Ferenc Harsányi Fer., Bödõ Ján., Károlyi György és Imre, Varga Antal, Nagy Ferenc

Keleti

Közép Nyugati

Összesen

Keleti

dûlõ Négyszögölek

Közép Nyugati Összesen dûlõ 1200 n-öles holdak

3843 3834 3806 3880 3787

3830 3830 3830 3830 3830

3823 3826 3859 3884 3875

11496 11490 11495 11494 11492

3,20 3,19 3,17 3,15 3,15

3,19 3,19 3,19 3,19 3,19

3,19 3,18 3,21 3,24 3,23

9,58 9,57 9,57 9,58 9,57

3772

3830

3884 11486

3,14

3,19

3,24

9,57

69

Teleksor- Birtokos neve szám

Keleti

7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

3761 3726 3705 3694 3728 3785 3852 3915 3988 3981 3981 3981 3981 3981

Öreg Takács Péter és József Harsányi Pál, Ferenc és József Takács István, József, Péter Kulcsár Antal és István Kovács Józsefné, Bödõ György Suszter Pál és József Buni László Sós Vendel és József Farkas Ferenc Ivusza Tamás, Nemes Gábor Gelencsér József és Borsfai István Pozsár Vendel és Borbála Kovács László, Harsányi Péter Nagy György 10 öles csapás 1 öles szõlõút 2 öles dûlõutak Zsidótemetõ Összesen:

Közép Nyugati

Összesen

Keleti

11491 11492 11508 11498 11492 11485 11498 11489 11495 11497 11489 11481 11496 11847 3312 204 1772 60 235559

3,14 3,10 3,09 3,08 3,11 3,15 3,21 3,26 3,32 3,32 3,32 3,32 3,32 3,32

dûlõ Négyszögölek

3830 3830 3830 3830 3830 3830 3830 3830 3830 3830 3830 3830 3830 3830

3900 3936 3973 3974 3934 3870 3816 3744 3677 3686 3678 3670 3685 4036

Közép Nyugati Összesen dûlõ 1200 n-öles holdak

3,19 3,19 3,19 3,19 3,19 3,19 3,19 3,19 3,19 3,19 3,19 3,19 3,19 3,19

3,25 3,28 3,31 3,31 3,28 3,23 3,18 3,12 3,06 3,07 3,06 3,06 3,07 3,36

9,58 9,57 9,59 9,58 9,58 9,57 9,58 9,57 9,57 9,58 9,57 9,57 9,58 9,87 2,76 0,17 1,48 0,05 196 26/100

Bakay János sk. felavat. mérnök

JEGYZETEK 1

Mérey Klára, T.: A somogyi parasztság útja a feudalizmusból a kapitalizmusba. Budapest: Akadémiai K., 1965. p. 7–8. 2 Csányi Ferenc: Lapok Somogy megye múltjából. Kaposvár, 1889. p. 15. 3 A földesurak házi kezelésében tartott, a cselédséggel megmûvelt gazdasági üzeme, amelynek a központjában telep vagy majorság volt. Gyakran szõlõ és gyümölcsös is tartozott a területhez, ahol a fõ termelési ág a földmûvelés volt, de kiegészítõ tevékenységként állattartással is foglalkoztak. 4 Kováts Zoltán: Somogy megye népessége a XVII–XVIII. század fordulóján. Kaposvár, 1969. (Somogyi almanach, 12.) 5 Mérey Klára, T.: i. m. p. 83–84. 6 Dokumentumok Somogy megye munkásmozgalmának történetébõl, 1870–1918. Kaposvár: MSZMP Somogy M. Biz. Propaganda és Mûvelõdési Oszt., [1971]. p. 158–160. 7 Somogy Megyei Levéltár (a továbbiakban: SML). Alispáni iratok. Szentgáloskér. 8 Fejezetek Somogy megye történetébõl, 1919. augusztus 1. – 1944. december 1. Kaposvár : MSZMP Somogy M. Biz. Okt. Igazg., 1987. p. 17. 9 Uo. p. 34–36. 10 Uo. p. 39. 11 SML Nagyberki, Nagyatádi Szabó-féle földosztás, Szentgáloskér. 70

12

Simonffy Emil: Somogy megye mezõgazdasági földbirtokstruktúrájának néhány kérdése 1935-ben. In: Somogy megye múltjából. Szerk. Kanyar József. Kaposvár, 1973. p. 262. 13 Jenei Károly: A Mezõgazdasági Ipari Rt. Somogy megyei üzemei, 1890–1948. In: Somogy megye múltjából. Szerk. Kanyar József. Kaposvár, 1971. p. 226–227. 14 Szili Ferenc: A MIR béruradalmának gazdálkodása, 1926–1935. In: Somogy megye múltjából. Szerk. Kanyar József. Kaposvár, 1980. 15 SML Alispáni iratok. Szentgáloskér. 16 SML Nagyberki, Igali járásbíróság mint telekkönyvi hatóság. Földrendezés, tagosítás. Szentgáloskér.

A MIR telefonhálózata az 1930-as években

A volt Kladnigg-kastély 71

Mezõgazdasági szövetkezet Szentgáloskéren Somogy megyében is, mint az ország más területein, már 1949-ben megindult a termelõszövetkezetek szervezése. A megye vezetése a tsz-ek szervezését elsõsorban nem gazdasági, hanem politikai kérdésnek tartotta.1 Szentgáloskéren 1951-ben alakult meg a Táncsics Mihály Tsz-csoport, amely élõ és holt gazdasági felszerelések használatba adása iránti kérelemmel fordult a Megyei Tanács Mezõgazdasági Osztályához. A kérelem eredményeként a csoport 1 db tengeri morzsolót és 1 db faházponyvát kapott végleges használatra, de a kiutalt eszközöket nem értékesíthették. A tsz-csoport kérelmére az Igali Járási Bíróság elrendelte a község földterületének részleges tagosítását. Ennek eredményeként 27 kisbirtokos 2–4 kat. h. földjét tagosították a tszcsoport részére. Az 1952. december 17-i zárszámadás során megállapították, hogy a csoportnak jelentõs beadási elmaradása van. A tagok természetbeni részesedése munkaegységenként az alábbiak szerint alakult: búza: 2,27 kg, rozs: 0,16 kg, cukor: 0,24 kg, burgonya: 0,50 kg és 6,21 Ft készpénz. A Járási Tanács V. B. Mezõgazdasági Osztálya kötelezte a csoportot a beadási kötelezettség maradéktalan teljesítésére. 1954-re a csoport termelési eredményei jelentõsen javultak, és ennek megfelelõen nõtt a tagoknak természetben jutatott termények mennyisége. Az 1955. év eredményeirõl a csoport taggyûlésén kritikus hangvételû beszámoló hangzott el. A vezetõség és a tagság munkájának hiányosságait õszintén tárták a gyûlés elé. Tovább növekedett a csoport létszáma: 12 család 18 taggal, 47 kat. h. földdel, 3 lóval és két kocsival. A munkaegységekre kiosztott termények értékét pénzben megadva 30 Ft-tal számolhatunk. Ez ebben az idõben, összehasonlítva más termelõszövetkezetekkel, az átlagnál jobb eredményt jelentett. Volt olyan tag, akinek 450 munkaegységet számoltak, de az átlag 200-300 munkaegység között volt. A termelõszövetkezeti csoport az eredmények ellenére a politikai helyzet változásának következtében 1956 elején beszüntette a tevékenységét. A tagok ismét önálló gazdálkodásba kezdtek.2 Az 1956-os forradalom leverése után ismét egyre több párt- és kormányhatározatban foglalkoztak a kollektivizálás kérdésével. Szentgáloskéren 1959-ben kezdõdött el a tsz szervezése. A termelõszövetkezet szervezésének egyik közvetlen hatása volt, hogy több család elköltözött Lapáról, fõként a városokba. Aki maradt, annak be kellett adnia a szövetkezetbe az állatait, eszközeit és földjét. Szentgáloskér a tsz-szervezés szempontjából nehéz falunak számított, mert egyes embereket sokáig kellett gyõzködni, mire beléptek. Azokat az idõsebb embereket, akik minden erejüket arra áldozták, hogy földet és munkaeszközöket vegyenek, nagyon megviselte a tsz megalakulása. Nehezen viselték, hogy a szépen felépített, eszközökkel felszerelt és rendben tartott istállókból elvitték a lovaikat, teheneiket a kukoricaszárból készített, összetákolt ólakba. Az igazi, jó értelemben vett parasztoknak fontosabb volt az istálló, mint a lakás, elsõ volt a jószág, és csak azt követte saját maga és a családja. A termelõszövetkezet szervezése akkor történt, amikor a földosztást követõen a családok egyre jobban kezdtek gazdálkodni. Ez is oka volt az ellenállásnak. Aki nem akarta aláírni a belépési nyilatkozatot, arra különbözõ eszközökkel gyakoroltak nyomást. Volt, akit három napon keresztül a községházán tartottak, és ott próbálták meggyõzni. Az ellen72

állás és a szervezés nehézségei miatt nem is volt jelentkezõ tsz-elnöknek. Külsõ embert hoztak Szigeti László személyében, aki állami gazdasági múlttal rendelkezett. Vele szemben a pártbizottság olyan követelményeket támasztott, amelyeket egy helyi ember nem tudott volna teljesíteni. Hivatalosan 1959. március 15-én alakult meg a szövetkezet. Az indulást követõen a munkák üteme jól haladt, az emberek szorgalmasan, szervezetten dolgoztak. Kialakultak a brigádok, és a területet felosztották közöttük. Öt brigád volt: Lapa – Rózsa János, Lapaköz – Vincze István, Belsõfalu – Zóka Ferenc, Külsõfalu – Takács Sándor, Diósi – Molnár József. Az õszi vetések ápolása, fejtrágyázása, boronálása folyamatos volt. A brigádvezetõk rátermettségének köszönhetõen minden munkát a megbeszéltek szerint végeztek el. Mindennap esténként került sor a brigádvezetõi megbeszélésekre, ezeken a gyakran éjszakába nyúló megbeszéléseken döntöttek a következõ napi feladatokról. A tsz-elnökség összetétele az alakulást követõen a következõ volt: Elnök: Szigeti László, elnökhelyettes: Vonyó József, vezetõségi tagok: Rózsa János, Kovács Pál, Tormási János, Boda József, Bödõ József, Herman József, Molnár József, Vonyó Gyula. Az ellenõrzõ bizottság elnöke Ivusza János volt.3 A választott vezetõség kezdetben sokat ülésezett, mert rengeteg dologban kellett dönteni: lovak sorsa, állatok behozatala, kifizetése, eszközök megváltása. Ezek rengeteg személyes érzelmet, indulatot gerjesztettek, és nagyon sokszor a szubjektív megítélés gyõzött a tények fölött. Szentgáloskért jómódú emberek lakták, minden gazdának volt lova, amelyet be kellett vinni a tsz-be. A gépesítés még gyermekcipõben járt. Ebben az idõben a gépállomás részérõl 3 db G–35-ös traktor volt kihelyezve a tsz-be. Mivel alkalmas nagyüzemi épületek ekkor még nem voltak, a lovak az elsõ idõben a gazdáknál maradtak. Ez nagyon sok problémát okozott (az eszközök, szerszámok kicserélése, takarmánylopás, fusimunka stb.). A gépállomásról kihelyezett traktorok még nagyon rossz hatásfokkal mûködtek. A mûszaki problémák mellett ennek oka elsõsorban a traktorosok nagyon rossz hozzáállásában keresendõ. 1960 tavaszán a tsz a Nagybereki Állami Gazdaságtól vett 3 db G–35-ös traktort, melyeket a szó szoros értelmében kosárban hoztak el, és Nagy Sándor vezetésével összeraktak. Óriási öröm volt, amikor a traktorok elkezdték a vörös herét kaszálni. Ezek voltak a tsz elsõ gépei akkor, amikor a tsz-eknek elméletileg még nem lehettek saját gépeik. A új Belorusz traktorok beállításával a gépállomáson is javult a géppark. Az új traktorokra a tsznek kellett biztosítani a traktorosokat; ezzel megindult a mûszaki átalakulás, valamint a szakosodás. Lehetõség nyílt arra is, hogy a következõ években saját gépeket vásároljanak. Elõfordult, hogy Magyar József kölcsönt adott a tsz-nek, amelyen 1 db UT traktort vásároltak. A kölcsön feltétele az volt Magyar részérõl, hogy veje, Budai József legyen rajta a traktoros. Ezután Zetor-vásárlás, majd aratógép-vásárlások következtek. A táblásítás kialakításával felmerült a tagosítás gondolata, amely elsõsorban az állami gazdaság részérõl jelentkezett. Az állami gazdaságnak Tátompusztán és Szentgáloskéren volt üzemegysége, s a szentgáloskéri üzem kicsi volt ahhoz, hogy önállóan érdemes legyen fönntartani. A logikus az volt, hogy a tátompusztai tsz-földek az állami gazdaság kezébe kerüljenek, ezért a Kladnigg-féle földterületeket cserében átadták a termelõszövetkezetnek. A tagosítást az 1960-as évek elején hajtották végre. Az emberek nehezen törõdtek bele a cserébe, nehéz volt lemondani az õsi szentgáloskéri földekrõl. Ezt a cserét a falu nem felejtette el Szigeti László elnöknek. Azzal, hogy a tsz a tagosítással épületekhez jutott, megoldódott az állatok elhelyezésének problémája. 1959-ben csak a Koletár-féle istálló és a Szliczky-istálló állt rendelke73

zésre. Szliczkyék istállójába a teheneket, a Koletár-istállóba a sertéseket helyezték el. A Bodzáson kialakított istállóba növendékmarhákat és csikókat tettek. Az állatállomány növekedésekor Lapapusztán favázas épületeket építettek, amelyekre szalmabálákat raktak, így teleltették át az állatokat. Az állattenyésztés vezetésével Takács Istvánt bízták meg, majd Simon János került a brigád élére. 1960 az építkezések és a gépvásárlások éve volt. Ekkor épült a kérkúti sertéstelep mintegy száz anyakoca részére. Megépült a tehénistálló 108 férõhellyel. A nagydiósi major megszerzésével indították el a baromfiprogramot. A meglévõ épületekbõl kialakították a csibenevelõket, és építettek egy favázas tojóházat. Ebben az idõben vásároltak 200 db anyabirkát, a juhászatnak az úgynevezett „repregetõ” szerepet szánták. Központi támogatással 1 db Zetort és egy Utos típusú univerzális traktort, 5 db G–35-ös szántó traktort, pótkocsit, ekéket, fûkaszát, mûtárgyszórót, burgonyaszedõgépet és egy répalazítót vásároltak. A növénytermelés fõ növényei: búza – 30%, takarmánygabona – 10%, kukorica – 25%, ipari növény – 15%, cukorrépa – 5%, szálastakarmány – 15%. Az ipari növények termelése is jelentõs volt a termelõszövetkezetben. Igaz, gyakran veszteséges növényeket is kellett termeszteni, mert azt központilag írták elõ. A cukorrépa nagyon fontos növény volt, mert aránylag jó árat kapott érte a tsz, s a melléktermékeit a szarvasmarha-állomány takarmányozása során fel tudták használni. A répát kisvasúton szállították a kaposvári cukorgyárba. A kisvasút a gyárba vitte a répát, és kifelé hozta a répaszeletet, amellyel az állatállomány téli takarmányozását biztosították. Az idénymunkák (kapálás, aratás) munkaerõgondjai már a tsz megalakulását követõen jelentkeztek. Kísérletképpen 1960-ban országosan egyedülálló módon vegyszeres gyomirtást végeztek a kukorica vetésterületén. Óriási siker volt, mert a kijuttatott vegyszer teljes gyommentességet biztosított. 1961-ben a cukorrépaszedés körül kialakult helyzet, a falu rendõri zárlata Szigeti László elnök bukásához vezetett. (Minden épkézláb embert kirendeltek a határba a cukorrépa szedésére.) A zárszámadó közgyûlésen Szigeti lemondólevele várta a tagokat, akik aztán Vonyó Józsefet egyhangúlag választották meg elnöknek. Rózsa János lett az elnökhelyettes.

Sovák Sándor, a tsz parádéskocsisa 1962-ben 74

A bérezés munkaegység alapon történt. A részesedésre jutó összeg az év végi könyvelési záráskor lett elosztva a felhasznált munkaegységek számával. Az elsõ évben 20 Ft-os értékkel zártak, amely közepes eredménynek számított járási összehasonlításban. A következõ évek fokozatos fejlõdést hoztak, javult a termelési eredmény, a munkamorál, nõtt a szervezettség. A tsz-tagok nagy örömére bevezették a rendszeres elõlegfizetést, bizonyos munkáknál a darabbér lehetõvé tette a teljesítmény mérését. A keresetek így is elmaradtak az iparban alkalmazottakétól. Az elvándorlás csökkentése érdekében igyekeztek folyamatos munkát biztosítani.(kertészet, seprûkötés, hajcsatgyártás).4 1962-ben számolták fel a mernyei gépállomást, aminek során az ott lévõ gépek egy részét a szentgáloskéri tsz kapta meg. Így jelentõsen nõtt az erõgépek száma. Annak érdekében, hogy minél magasabb legyen a szakképesítéssel rendelkezõk aránya, beiskolázásokat, tanfolyamokat szerveztek. Az egyre hatékonyabb termelés eredményeként a tsz vezetésének már arra is volt lehetõsége, hogy a családok helyzetén segítsen. A kastély épületében óvodát alakítottak ki, ahová egyre több gyereket vittek a szülõk. A javuló élet- és munkafeltételek miatt az állami gazdaságban dolgozók közül többen hazajöttek, és a tsz-ben vállaltak munkát. Az állattenyésztés létszámbeli növekedése szükségessé tette egy új szakember, Zsigai Lajos beállítását. 1964-ben a tagok száma 363 fõ volt, a családoké 245. 1965-ben prémium nélkül egy munkaegység 40 forintot ért.5

Birkafürdetés a tsz-ben 1963-ban Az új gazdasági mechanizmus egyik következménye volt a kisközségi termelõszövetkezetek összevonása. Ennek során került sor Szentgáloskér, Somodor, Répáspuszta és Antalmajor egyesítésére. A szentgáloskéri Zöldmezõ Mezõgazdasági Termelõszövetkezet 75

1966. december 31-én egyesült a somodori Kossuth Mezõgazdasági Termelõszövetkezettel és a répási Elsõ Ötéves Terv Mezõgazdasági Termelõszövetkezettel. Az egyesülés után a tsz neve IX. Pártkongresszus Mezõgazdasági Termelõszövetkezet lett. Az új szövetkezet a szentgáloskéri tsz köré szervezõdött. Az egyesülést követõen két üzemegység, a szentgáloskéri és a somodori jött létre. A kedélyek fokozatosan megnyugodtak. A szentgáloskéri üzemegység vezetõje Perger Vilmos lett, aki korábban már gyakornokként dolgozott Szentgáloskéren, s késõbb Toponárról hozták vissza. A somodori üzemegység vezetõje Kõnig József volt, aki korábban mint fõagronómus dolgozott. A fõállattenyésztõ Horváth Tamás, az építésvezetõ Vonyó Gyula volt. Késõbb, mintegy másfél év múlva Perger lett a fõállattenyésztõ. Vonyó József volt az összevont tsz elnöke, az elnökhelyettes Kovács József, majd Rózsa János. Kálmán Sándor volt a fõkönyvelõ és Jovánczai István a fõagronómus. A IX. Pártkongresszus Mezõgazdasági Termelõszövetkezet 1967. évi zárszámadása során az alábbi adatok hangzottak el: A tsz területe 5964 kat. h. Ebbõl termõterület 5828 kat. h., szántóterület 5225 kat. h. A tagok száma 818 fõ, ebbõl nyugdíjas 233 fõ. Az egy dolgozó tagra jutó részesedés 16 960 Ft, az egy családra jutó jövedelem 27 529 Ft. A számosállat évi átlagban 1003 db. 1979. február 12-én a termelõszövetkezet közgyûlése döntött a szövetkezet nevének megváltoztatásáról. A taggyûlés a vezetõség munkáját hatékonynak, a tagságét pedig fegyelmezettnek ítélte. Az 1970. évi beszámoló során elhangzott, hogy az egyesült tsz tagsága fokozatosan öregszik, aminek egyik oka az, hogy a fiatalok egy része városokban tanul, és ott talál munkát magának. Elhangzott, hogy a tagság jövedelme fokozatosan növekszik. A napi tízórás munkaidõ bevezetése során az óradíj 85 forintra emelkedett. A termelõszövetkezet jelentõs összeget költ szociális és kulturális célokra. Az 1971-es tisztújítás során a tagság ismét Vonyó Józsefet választotta meg elnöknek. Az új vezetõség tagjai lettek: Orbán János, Varjas Istvánné, Varga István, B. Bödõ József, Harsányi Imréné, Harsányi László, Molnár Péter, Rózsa János, Kadlicskó Jánosné, Tóth János, Kalangya János, ifj. Kovács István, Fónai Gyula, Visnyei József, Kristóf István és Steiner Ferencné. A küldöttgyûlésen sor került az új szervezeti formához igazodó alapszabály elfogadására is. Eredményes munkájukért a tsz-vezetõség IBUSZ-tanulmányútra küldte az alábbi személyeket: Kõnig József üzemegység-vezetõ, Tóth György csúcstitkár, Visnyei József traktoros, ifj. Szabadi Lajos és Simon János állattenyésztõk, Molnár Péter gépkocsivezetõ, Herbel János és Iberhardt Jenõ szerelõ, Pintér József kõmûves, Horváth Ferenc traktoros, Vonyó József építésvezetõ, Pap József üzemegység-vezetõ. 1972-ben a termelõszövetkezet 6072 kat. h. területtel rendelkezett, amelybõl 5571 kat. h. volt a szántó. A családok száma 416 volt, a taglétszám 733, amelybõl nyugdíjas 375 fõ. A tagság 65%-a 50 év feletti. A tsz agronómusa Paska Ferenc, a fõkönyvelõ Hársházi József, a jogtanácsos dr. Dávid József volt.6 Vonyó József szövetkezeti elnök halálával a szövetkezet elsõ számú vezetõ nélkül maradt, a vezetõség az elnöki feladatok ellátására Rózsa Jánost kérte fel. (Vonyó Józsefet a tsz saját halottjának tekintette.) A jelölõbizottság 1975. február 28-ára hívta össze a tisztújító közgyûlést. A szövetkezeti elnök személyérõl nem született döntés, mert egyik jelölt sem kapta meg a kétharmados többséget. Azonban a vezetõségi tagokat sikerült megválasztani: Harsányi László, Harsányi Imréné, Varga István, Simon János, Sifter Lajosné, Ihász Lászlóné, Orbán János, Steiner Ferencné, Bíró Józsefné, Hegedûs Lajosné, Tóth János, Csikós László, Kristóf István, Tóth Károly. 76

Bödõ József parádéskocsis 1975-ben 1975. március 25-én került sor az újabb elnökválasztó közgyûlésre. A februárban megtartott sikertelen szövetkezetielnök-választás óta nem változott a két elnökjelölt táborának álláspontja, ezért a jelölõbizottság új elnökjelöltre tett javaslatot, akit a tagság többsége elfogadott. A közgyûlésen Rózsa Jánost választották meg szövetkezeti elnöknek. 1976-ban Rózsa János tsz-elnök lemondott. Elhatározását azzal indokolta, hogy erejét meghaladja az elnöki teendõk ellátása, valamint a szakvezetõk közötti személyi ellentétek kezelése. Lemondását elõször az elnökség, majd a tagság is elfogadta. Utódjául a részközgyûléseken (Somodor, Szentgáloskér) Sándor Lajost választotta meg a tagság. Az 1977-es zárszámadáson az új elnök arról is beszámolt, hogy a tsz bruttó jövedelme 12 838 000 millió forint volt, a mérleg szerinti eredmény pedig 1 435 000 millió forint. Az 1978-as beszámoló során az elnök részletesen elemezte a munkavédelem, a munkahelyi balesetek helyzetét. Elhangzott, hogy több balesetben emberi felelõtlenség, figyelmetlenség játszott közre. A baleseti táppénz mellett jelentõsen terheli a tsz kasszáját a betegszabadságon lévõ dolgozók után kifizetett járadék. Többen végeztek a betegszabadság alatt fizikai munkát; az ellenõrzést követõen ezektõl a dolgozóktól megvonták a táppénzt. A termelõszövetkezet névváltoztatási kérelméhez a járási vezetés hozzájárult. 1979. április 1-jétõl Béke Termelõszövetkezetként dolgoztak tovább. 1982-ben a szövetkezeti tagok száma 549 fõ volt, amelybõl nyugdíjas 306 fõ. Ekkor már a nyugdíjas tagok száma meghaladta dolgozókét. A termelõszövetkezet alkalmazásában 77 fõ dolgozott, közülük 9 volt nyugdíjas. 1982-ben súlyos gondok jelentkeztek a termelõszövetkezetben, amely húszéves fennállása alatt elõször zárta veszteséggel az évet. A vezetés szétesett, elvesztette tekintélyét a tagság és az alkalmazottak körében. Több hibás döntés született, amelyeknek súlyos következményei voltak. Romlott a munkafegyelem, csökkent a munkaszervezés színvonala. A 77

romló gazdasági helyzetet a régi vezetés már nem tudta kezelni. A tagság és a járási vezetés sürgetésére került sor 1983. augusztus 1-jén a községi mûvelõdési házban az új vezetõség megválasztására. A közgyûlésen a 227 dolgozó szövetkezeti tagból 161, a 225 nyugdíjas tagból 83 vett részt. Ott volt dr. Csima Ferenc, a Somogy Megyei Tanács V. B. Mezõgazdasági és Élelmezésügyi Osztályának vezetõhelyettese, Kálmán Sándor, az MSZMP Járási Bizottságának titkára és Pásztohy András országgyûlési képviselõ. A jelölõbizottság javaslatának megfelelõen a közgyûlés 212 szavazattal (a 215-bõl) Pásztohy Andrást választotta meg a termelõszövetkezet új elnökének. Pásztohy András bizalmat, türelmet, fegyelmet kért, és kemény munkát ígért. A következõ években az új vezetésnek sikerült a tsz-t a kátyúból kihúzni, s olyan fejlesztés és fejlõdés indult meg, amely nemcsak a dolgozók, hanem a környezõ termelõszövetkezetek elismerését is elnyerte. 1986-ban a bruttó bevétel 19 201 000 millió forint, az eredmény pedig 4 045 000 millió forint volt. Ezekben az években folyamatosan nõtt a tagság munkabére, és bõvült a természetbeni juttatások köre. A termelõszövetkezet helyzete hosszú évekre stabilizálódott

Termelõszövetkezeti lakások A rendszerváltást követõen a lakosság és a tsz vezetésében súlyos kérdések fogalmazódtak meg. Hogyan tovább? A megváltozott körülmények között a Somogy megyei termelõszövetkezetek többsége megszûnt. A rendszerváltást után Szentgáloskéren is sokan visszakérték a földjüket a termelõszövetkezettõl.7 A szövetkezet vezetése más utat választott. A tudatos, tervszerû munka eredményeként megteremtõdtek a feltételek a szövetkezet átalakítására úgy, hogy az a lakosságnak és a szövetkezetnek a legkisebb veszteséggel járt. 1992-ben a törvényi változások eredményeként megnyílt a lehetõség a szövetkezet átalakítására 139 795 000 Ft alapító vagyonnal. Az új szövetkezet neve Agrária Mezõgazdasági Szövetkezet lett. A hatékonyabb mûködés érdekében 2003-ban két kft.-t hoztak létre többségi szövetkezeti tulajdonnal. Az Agrária Bovis 78

szarvasmarha-tenyésztéssel és takarmánytermesztéssel kezdett foglalkozni, az Agrária Nostra pedig növénytermesztéssel és szolgáltatással. A késõbbi eredmények azonban nem igazolták vissza a tulajdonosok elvárásait. A két kft. 1995. december 31-én végelszámolással megszûnt, tevékenységi körüket a szövetkezet visszavette. A szövetkezet saját tõkéje 1999. december 31-én 185 699 000 Ft, a jegyzett tõke 145 530 000 Ft volt, a tagok száma 242, ebbõl aktív dolgozó 64 fõ. Pásztohy András 2005-ig töltötte be az elnök-vezérigazgatói tisztet, a kormányzati felkérés más felelõs munkakör ellátását tette lehetõvé számára. A tagság az Agrária Rt. vezérigazgatójának Tóth Istvánt választotta meg. Az igazgatóság elnöke: Az igazgatóság tagjai:

Virág László Egerszegi Ferenc, Tóth István A felügyelõbizottság elnöke: Bierer János, a Szenna Pack Kft. ügyvezetõje A felügyelõbizottság tagjai: Bereknyei Dezsõ, a Zrt. nyugdíjasa Dr. Sefler József, a Kaposvári Egyetem tanszékvezetõje Vermes András, az Agrograin Zrt. elnök-vezérigazga tója Vonyó Józsefné, a Zrt. nyugdíjasa Készletgazdálkodási ágazatvezetõ: Növénytermesztési ágazatvezetõ: Állattenyésztési ágazatvezetõ: Tejágazat-vezetõ: Agrokémiai szakirányító: Állattenyésztõ: Javítási csoportvezetõ: Raktáros: Anyagbeszerzõ: Üzemanyagkút-kezelõ: Bérelszámoló, tb-ügyintézõ: Anyagkönyvelõ: Pénzügyi elõadó: Központi agronómus: Mezõõr:

Virág László Kövesdi Imre Gyöngyösi Endre Vétek János Zahora György Hegedüs Péter Horváth Tibor Buzsáki Károlyné Cser Géza Egerszegi Ferencné Dömös Istvánné Horváth Tiborné Orbán Zoltánné Vonyó Katalin Illés Zoltán

JEGYZETEK 1

Benke József: Termelõszövetkezeti mozgalom Somogyban. In: Somogyi múzeumok közleményei. Kaposvár, 1973. p. 165–175. 2 Somogy Megyei Levéltár (a továbbiakban: SML), Nagyberki. Tsz-iratok. Szentgáloskér. 3 Szarka Józsefné visszaemlékezése. 4 Uo. 5 SML, Nagyberki. Tsz-iratok. Szentgáloskér. 6 Uo. 7 Uo.

79

1. számú melléklet Alapszabály-kivonat (1959) Szentgáloskér székhellyel, Zöldmezõ névvel I. A tagok 1. Tagja lehet 18 évet betöltött magyar állampolgár vagy az ország területén élõ külföldi állampolgár, aki a jelen alapszabályt magára nézve kötelezõen elismeri. 2. Tagok jogai: a. Tanácskozási, szavazati, javaslattételi jog. Részt vesz a tisztségviselõk megválasztásában, ha vele szemben nincs kizáró ok, bármely tisztségre megválasztható. b. Részt vesz a közös munkavégzésben. Tapasztaltságára, képességére hivatkozva kérheti a szakképesítésének megfelelõ beosztást. Terhes nõt a terhesség 6. hónapjától könnyebb munkára kell beosztani. Szülõ nõt a szülés elõtt és a szülés után 6-6 hét munka alóli felmentés illet meg. (IV.f/2.e pontja alapján munkaegység-jóváírásban részesül.) c. A termelõszövetkezet jövedelmébõl minden tag a teljesített munkája szerint részesedik, közös használatba adott földje után földjáradékot kap. d. Háztáji gazdaságot tarthat fenn. e. A szövetkezet az SZTK-val közös megállapodás alapján igényt tarthat a mezõgazdasági szövetkezeti tagnak járó orvosi gyógykezelésre, gyógyszerre, kórházi ápolásra, joga van továbbá anyasági segélyre, baleseti kártalanításra, nyugdíjra. f. Szállítóeszközök, üzem, mûhely térítés mellett engedéllyel igénybe vehetõ. 3. Tagok alapvetõ kötelességei: a. Alapszabály rendelkezéseinek megtartása és végrehajtása, a közgyûlés határozatainak végrehajtása. b. Közös munkában személyesen részt venni és évente legalább 120, illetõleg a nõk 80, a kisgyermekes anyák 60 munkaegységet teljesíteni. c. Kötelesek a szövetkezet munkarendjét megtartani, a munkát kellõ idõben, jól elvégezni. d. Közös vagyon felett õrködni és a vagyongyarapodást elõsegíteni. (Károkozás esetén a kárt megtéríteni.) 4. Munkaviszonyt létesíteni csak ideiglenes jelleggel lehet, a vezetõség engedélyével. 5. A rossz minõségû munkát ki kell javítani. A munka kijavításának idejére munkaegység-jóváírás nem jár. Súlyos esetben a tagot a vezetõség vonja felelõsségre: – szóbeli megfeddés – írásbeli megrovás – alacsonyabb munkakörbe beosztás – vezetõnek tisztségébõl elmozdítása – végsõ esetben kizárhatja a tagok közül 6. Kilépés a belépéstõl számított 3 év eltelte után lehet, esetleges szándékot 6 hónappal a gazdasági év vége elõtt írásban kell közölni. A kilépés elfogadásáról a közgyûlés dönt. 80

II. Föld és egyéb termelõeszközök bevitele 1. A tag köteles saját, valamint a közös háztartásban élõ családtag tulajdonában, haszonélvezetében, haszonbérletében levõ területét a törvényesen visszatartható háztáji föld kivételével szövetkezeti közös használatba adni (legelõt, erdõt és a késõbbiekben megszerzett tulajdont is). 2. Belépéskor köteles térítés ellenében a szövetkezet tulajdonába adni a következõ vagyontárgyakat: a) összes igás- és haszonállatokat a háztáji gazdaságban tartható állatok kivételével b) fõbb gazdasági eszközöket: igáskocsi, lószerszám, vetõgép, borona, fûkaszáló gép, melegágyi felszerelés c) a tag által bevitt földterület vetéséhez szükséges vetõmagot d) a tag által a termelõszövetkezetnek tulajdonba adott állatok ellátásához az új termésig szükséges takarmányt e) a háztáji gazdaság szükségletét meghaladó épületet 3. A bevitelre kötelezett vagyontárgyak 20–35%-a levonásra kerül a fel nem osztható szövetkezeti alap javára Térítés: vetõmag, takarmány, épület az átvételtõl számított 1. hónapon belül. Ló, szarvasmarha, sertés azonnal. Kocsi, vetõgép, borona, egyéb gazdasági felszerelés 4 évi részlet. III. Háztáji gazdaság 1. Minden önálló háztartással rendelkezõ tagot a vele közös háztartásban élõ családtaggal együtt háztáji föld illet meg. 2. Területe 1/2–1 kat. hold. Be kell számítani a ház körül levõ veteményeskertet is. 3. A tag megtarthatja az alábbi vagyontárgyakat: – épület – kéziszerszám – 1 db tehén, 2 db növendék marha – 1-2 db anyakoca a malacaival – 5 db juh vagy kecske – baromfi, nyúl, méhcsalád korlátlan számban IV. Közös vagyon. Fel nem osztható szövetkezeti alap Tagok között kiosztható pénzbeli és természetbeli részesedés 10%-a. Betegségi segély 31. naptól 11 hónap, tbc esetén 18 hónap 0,5 munkaegység/nap Szülési segély 12 hét, 0,75 munkaegység/nap. V. Mûködés: 1. Szentgáloskér egész területén fõ gazdasági tevékenysége a nagyüzemi mezõgazdasági termelés, beszerzés, értékesítés. 81

Emellett a következõ: Kisegítõ gazdasági tevékenység: – kerti magtermesztés, méhészet, baromfi Segéd- és feldolgozóüzem: – darálás, tejgyûjtés és -feldolgozás, seprûkötés, egyéb háziipari feldolgozó üzemeket létesíthet 2. Éves terv szerinti bevétel-kiadási költségvetés. 3. A közös munkavégzést a közgyûlés által meghatározott munkaszervezetben és munkarend szerint végzik. A munkaszervezet alapegysége az állandó jelleggel szervezett brigád, brigádon belül munkacsapatokat kell alakítani. A brigádok tevékenységét az elnök vagy a szakvezetõ mezõgazdász, állattenyésztõ irányítja. A munkarendnek tartalmaznia kell: – a munkák végzésénél követendõ napirendet – az istállók és ólak rendjét – a legfontosabb egészségvédelmi és baleset-elhárítási óvó rendszabályokat, valamint a tûzrendészeti elõírásokat – a legfontosabb állategészségügyi rendszabályokat VI. Jövedelemelosztás 1. A zárszámadásnak tartalmazni kell: – év végi leltárt – a mérlegben fel kell tüntetni a vagyoni helyzetet – a vezetõség beszámolóját 2. Jövedelemelosztás: munkaegység arányában (ebbõl kell biztosítani a vezetõk javadalmazását is). 3. Földjáradék – lehet természetben is. 4. Földjáradék mértéke: 5 kg búza/aranykorona. 5. Jövedelemrészesedési elõleg. VII. Termelõszövetkezet szervei 1. Közgyûlés, vezetõség, ellenõrzõ bizottság 2. Közgyûlést 3 havonta tartanak. 6. Vezetõség – 11 tagból áll – a közgyûlés 4 évre választja meg – heti gyakorisággal tartja üléseit – a vezetõség elnöke a szövetkezet elnöke Az elnök feladatkörei. Mezõgazdász feladatkörei. Könyvelõ feladatkörei 7. Ellenõrzõ bizottság – tagok száma: 7 fõ – a közgyûlés 3 évre választja meg Ezt az alapszabályt a Szentgáloskéri Zöldmezõ Termelõszövetkezet 1959. március 27. napján tartott közgyûlésen megtárgyalta és elfogadta. 82

2. számú melléklet Tsz-vezetõk: Elnökök: Szigeti László Id. Vonyó József Rózsa János Sándor Lajos Pásztohy András Fõagronómusok: Jovánczai István Megyeri Vilmos Paska Ferenc Fülöp Géza Bognár Kálmán Tóth Károly

1959-tõl 1961-ig 1961-tõl 1974-ig 1974-tõl 1976-ig 1976-tól 1983-ig 1983-tól 1985-ig

1959-tõl 1970-ig 1970-tõl 1972-ig 1972-tõl 1979-ig 1979-tõl

Magtárosok, raktárosok: Istvándi Sándor Torma György Id. Fábián János Brigádvezetõk 1959-tõl 1967-ig, az egyesülésig: Növénytermelési Állattenyésztési Rózsa János Simon János Vincze István B. Takács István Takács Sándor Zóka Ferenc Kertész Radics Lajos Csatos Dezsõ

Gépesítési Varga Mihály

Elnökhelyettes: Virágh László Állattenyésztõ: Zsigrai Lajos, Vonyó Katalin Brigádvezetõk az egyesülés után, 1967. január 1-jétõl: Növénytermelõi Gépesítési Rózsa János Kurják József Vincze István Végh István Radics Lajos Átol József Jagados János Tardi József Magtárosok: Sulcz Ferenc, Király Lajos, Torma György

83

Fejezetek a szentgáloskéri iskola történetébõl Az iskola és a benne folyó oktató-nevelõ munka az alapja minden mûvelt társadalom megteremtésének, így korántsem lényegtelen, hogy milyen kereteken belül valósul meg. Magyarország kultúrtörténete folyamán nem voltak mindig ilyen hangsúlyosak az iskolával szemben támasztott követelmények. A 17. század végéig török hódoltság alá esõ területeken – köztük a Dél-Dunántúlon is – kialakult berendezkedés nem kedvezett a magyar társadalmi, gazdasági és kulturális élet fejlõdésének, sõt nagymértékben visszavetette azt. Az oktatás nagyobb részét kezében tartó egyházi intézményhálózat szinte teljes mértékben eltûnt. Térségünkben a lelkipásztorkodással összefüggõ mindenfajta tevékenységet a jezsuiták pécsi és andocsi missziója, valamint az egyházhatósági felhatalmazással rendelkezõ világi kisegítõk, a licenciátusok láttak el. A szerzetesek többször megfordultak Szentgáloskéren is, ápolva és életben tartva a helybeliek szellemi mûveltségét.1 A török kiûzését követõen Somogy megye közállapotai rendkívül lassan stabilizálódtak. A lakosság létszámának nagyarányú megfogyatkozása és a ritka településszerkezet volt az egyik legsúlyosabb probléma. Ebben a helyzetben kellett gyakorlatilag az alapoktól elindítani az egykori hódoltsági területek, azon belül Szentgáloskér életének újjáépítését, a rendszeres intézményes iskoláztatás megindítását. Mivel az oktatás a török megszállás alatt szétzilálódott egyház feladatai közé tartozott, elõször annak szerkezetét kellett helyreállítani. Csak ezután következhetett az iskolahálózat lassú felélesztése. Korszakunkban az alapfokú oktatás szoros egységet képezett a különféle felekezetekkel, azok közvetlen irányítása alatt állt. Szentgáloskér katolikus közössége Somogy megye nagy részével együtt a Veszprémi Egyházmegyéhez tartozott. Intézményes elemi oktatás az 1750-es éveket megelõzõen a község életében nem ismeretes. Ezekben az esztendõkben alapították meg azt a katolikus elemi népiskolát, amely az 1948-as államosításig funkcionált. Az 1740 táján létrejött katolikus elemi népiskola külsõ jegyeit vizsgálva semmi sem utalt arra, hogy benne a felnövekvõ generációk nevelése folyik. Az épület a község többi házához hasonlóan sárral tapasztott sövényház volt szalmából készült tetõzettel, melyben a kor szokásai szerint nem különült el a tanterem és a tanító lakása.2 E szomorú tény mögött a község lakóinak szegénysége állt, amely igen sokszor visszahúzó erõként mûködött az iskolai élet problémáinak hátterében. Nemcsak az épületek állapota volt aggasztó, hanem az eszközök szinte teljes hiánya is. A legtöbb iskolában a tanítás olyan alapvetõ feltételei is hiányoztak, mint például a pad vagy a tábla. A 18. század közepén intézményes tanítóképzés még nem folyt, így a tanítói feladatokat olyan személyek látták el, akiknek megvolt az elemi mûveltségük, vagyis tudtak írni, olvasni, számolni, és ismerték a katolikus egyház alapvetõ tanításait. Ezzel a tudásszinttel korszakunkban általában a tanulmányaikat félbehagyott diákok rendelkeztek. Õk egy-egy községi vagy városi lelkipásztor mellett láttak el különbözõ kisegítõ feladatokat, illetve tanítottak is. Akadtak köztük csupán elemi végzettséggel, a tanulók által elsajátítandó minimális tudásanyaggal rendelkezõ személyek is. A szentgáloskéri tanítók egyúttal kántorok, harangozók és jegyzõk is voltak, akiket a község lakossága a plébános és a falu földbirtokosa beleegyezésével választott meg.3 84

A tanítónak – aki tehát egy személyben a jegyzõ is volt – mint a falu hivatalos ügyeit intézõ személynek számos tevékenységet kellett ellátnia. A tanév a község mezõgazdasággal foglalkozó lakosságának igényeihez igazodott, így voltak idõszakok, amikor az iskola a mezei munkák miatt kénytelen volt bezárni. Õsztõl tavaszig nagyobb volt az iskolalátogatási kedv, bár télen a fûtõanyag hiánya miatt sokszor kényszerszünetet kellett tartani. Ha a gyermekek naponta nem tudtak magukkal vinni az iskolába egy-egy kisebb farönköt, lehetetlenné vált az oktatás. A probléma megoldására a késõbbiekben számos javaslatot terjesztett be a falu vezetése. Sok családot a szegénység, vagyis az évi 1 forint tandíj tartott vissza attól, hogy gyermekeiket iskolába járassák. A tananyag tartalma az 1777-es Ratio Educationis elõtt csupán az ismeretek legelemibb körére terjedt ki. Megtanultak a gyermekek írni, olvasni, megismerkedtek vallásuk alapvetõ tételeivel. A számolás tudományát ekkoriban nem tartották fontosnak, így a falusi népiskolákban nem is helyeztek hangsúlyt az elsajátítására. Az iskolában megszerezhetõ tudásanyag nélkülözhetõ volt a mindennapi paraszti tevékenység során, ezért volt nagyon nehéz a szülõket meggyõzni arról, hogy gyermekeik az otthon elsajátítható gyakorlati ismereteken túl egyéb képzettséggel is rendelkezzenek. A magyar oktatásügy szabályozásának egyik legnagyobb szabású programja volt a Mária Terézia uralkodása idején, 1777-ben kiadott Ratio Educationis. E rendelet által a központi hatalom arra törekedett, hogy felügyelete alá vonja a nevelés-oktatás rendszerét. A felvilágosult abszolutizmus eszmeiségének egyik legkiválóbb bizonyítéka a Ratio: az állam azzal, hogy gondoskodott alattvalói jólétérõl, hasznos állampolgárrá igyekezett nevelni õket.4 Az 1770-es évek más szempontból is fordulatot jelentettek az iskolaügy terén. Az állami szabályozás elõkészítése céljából megindultak az iskolák helyzetét felmérõ összeírások. Somogy vármegyében ebben az idõszakban négy iskolai összeírás készült: 1770-ben, 1773-ban, 1774-ben és 1777-ben. A megyei összeírások a következõképpen jellemezték a település alapfokú oktatási intézményét: az iskola alapítási éve 1750, felekezeti jellegét tekintve római katolikus, a tanítás nyelve magyar, a tanító neve Fejér István, akinek a jövedelme 22–24 forint között változott.5 A szentgáloskéri iskola elsõ részletes leírását egy 1789-ben készült összeírásból ismerhetjük meg:6 – Szentgáloskér a mernyei plébánia filiája.7 Lakói kizárólag magyar anyanyelvûek. – Örs- és Lapapusztáról is Szentgáloskérre kellett volna járniuk a gyerekeknek, de a településeket összekötõ utak rossz minõsége lehetetlenné tette ezt. – Szentgáloskéren az iskola léte szükséges volt, mert máshova nem lehetett beíratni a gyerekeket az alábbi okokból: Mernyétõl távol esett a falu, az utak alkalmatlanok voltak a rendszeres bejáráshoz, a nép szegénysége nem tette lehetõvé a rendszeres utazást. – Uraságok: Vajda Zsigmond, Svastics Antal, a mernyei filialis, Lapapuszta az Esterházy-hercegség hitbizománya. – Az iskola patrónusai a megnevezett uraságok. – A plébános Vígfalvay Gergely. – A tanító Fejér István, 61 éves, németül nem tudott. – Az iskolába járó gyermekek száma 40 fõ volt. Ebbõl római katolikus vallású 37, református 2, zsidó 1 fõ. – 18-an azért nem jártak iskolába, mert szegények voltak, szüleik nem tudták kifizetni a tandíjat. – A tanító jövedelmei: iskolai szolgálatért 25 forint, templomi szolgálatért 5 forint. Ezenkívül a természetbeni juttatások közé tartozott a gabona, a tûzifa és a széna. 85

– A járandóságokat a tanító gyakorta nem kapta meg. – A felmérés szerint az iskola állapota új épület létesítését tenné szükségessé, de ugyanígy asztalok és székek beszerzése is fontos lenne. 1806-ban látott napvilágot a magyar közoktatásügy átfogó rendszerét és tartalmát szabályozó állami rendelet, a II. Ratio Educationis. Kimondta, hogy az olyan egytanítós népiskolákban, mint amilyen a szentgáloskéri is, a hittanon kívül olvasást, írást, valamint a falusi élet igényeihez alkalmazkodó számolást kell tanítani. Az elemi népiskolák helyzetével, azok javításával jóval hangsúlyosabban foglalkozott elõdjénél, az I. Ratiónál. A rendelet alapvetõ tényként említette meg a falusi gyerekek iskoláztatásának fontosságát. A cél érdekében felhívta a plébánosok figyelmét, hogy a szülõket vegyék rá: 6–12 éves korú gyermekeiket egész évben járassák iskolába. Kimondta, hogy az elemi iskolákból már kikerült fiatalokat vasárnaponként össze kell hívni a tanulmányok átismétlése céljából, vagyis a vasárnapi iskola létrehozását rögzítette.8 A tanügyi szabályozásban foglaltak csak nagyon kevés helyen valósultak meg, hiszen Somogy megye kis falusi közösségei nem adtak megfelelõ táptalajt az elvek gyakorlati alkalmazásához. 1815-ben püspöki egyházlátogatás zajlott le Mernyén és filiáiban. A felmérés szerint a szentgáloskéri tanító jövedelme még az ötödét sem érte el a mernyei tanítóénak. Kozári Imre teljes javadalmazása 29 forint 18 kr volt, melybe a jegyzõi és kántori tevékenységért kapott díjazást is bele kellett érteni. A tanköteles korúak száma a látogatás évében 45 fõ volt, de az iskolalátogatási hajlam sokszor a 6%-ot sem érte el!9 Az iskolák problémáival elõbb-utóbb a megye vezetésének is szembe kellett néznie. 1832-ben, mivel elõremutató változások a két Ratio után sem történtek Somogyban, a megyegyûlés foglalkozott az elemi népoktatás helyzetével. „… a falukon lakozó köznépnek is elkerülhetetlenül szükséges a sorsához és állapotjához alkalmazott tanítás, szívét, lelkét képzõ oktatás. Ezen, az õ rendeltetését érdeklõ tudományok között fõ helyen áll ugyan a vallásnak és erkölcsiségnek józan esmérete, de ehhez – hogy belõle a Hazának hasznos tagja váljon – megkívántatik még az olvasás, írás, egy kevés számvetés és a nemzeti nyelvnek, ahol ez nem tudatik, tanulása.”10 Somogy népiskoláival egyetemben Szentgáloskéren is az oktatás legnagyobb problémája a 19. század elsõ felében a hanyag iskoláztatás maradt. A megye vezetése a legnagyobb hiányosságot e téren ott látta, hogy a szülõk továbbra is szívesebben alkalmazták gyermekeiket a mezei munkákban, de a ruházat hiánya is legalább ekkora visszatartó erõvel hatott. Ez utóbbi sokszor nemcsak az iskolától, de még a templom látogatásától is távol tartotta a gyerekeket.11 A falusi tanítók alacsony mértékû anyagi megbecsülése a végrehajtó hatalom figyelmét is felkeltette. 1832-ben azt a határozatot hozták, hogy a községi elöljáróknak kötelességük rendszeresen ellenõrizni a tanítói járandóságok szabályszerû folyósítását, melynek elmaradása törvényes szankciókat vont maga után. Nyomatékosan felhívták a figyelmet arra, hogy a „szükséggel küszködõ” tanító a feladatát nem tudja megfelelõen ellátni.12 1839–40-ben Somogy vármegye közgyûlése felszólította a tanítókat mindenfajta jövedelem összeírására és bevallására. Ezek az úgynevezett táblás jegyzékek sok adatot tartalmaznak a tanulókra és a tanítókra vonatkozóan. Az összeírás idején Szentgáloskéren az iskolamester és a jegyzõ egyaránt Vágner József volt. Az iskolát a római katolikus hitfelekezet tartotta fenn. A tanító jövedelme ingatlanból 2 hold szántó és 0,5 hold rét volt, melyeket a helység lakosai mûveltek meg. A községtõl 15 forintot kapott a jegyzõségért, és 20 pozsonyi mérõ13 gabona is megillette.14 86

1845-ben jött létre a magyar neveléstörténet egyik kimagasló alkotása Magyarország elemi tanodáinak szabályai címmel. A rendelkezés ismételten kimondta a II. Ratióban is megfogalmazott tankötelezettséget a 6–12 éves korosztály körében. Megfogalmazták azt is, hogy amennyiben a gyermek iskoláztatása elmarad, a családot pénzbüntetés terheli. Az oktatás elsõ fokozatának tananyagát a következõképpen részletezte: „Olvasás elemei, azaz betûismertetés, egybefoglalás, szóejtés magyar és anyanyelven, hol amaz nem anyai. A falusi tanodákban egyedül anyanyelven. Írás elemei, vagyis betûképzés és szóba foglalás. A számtan elsõ elemei. A hittan külön órákban kerül oktatásra.” A falusi elemi népiskolákban mindenütt azonos tartalmú tankönyv használatát tartotta kívánatosnak.15 Az 1800-as évek közepére az állam és az egyház is mind több figyelmet fordított az oktatás alapfokú színtereire, az elemi népiskolákra. A Veszprémi Egyházmegyében is számos iskolalátogatási körút vette kezdetét, melyek során felmérték az egyes iskolák állapotát. Zichy Domonkos gróf veszprémi püspök 1845–46-ban több ízben is igyekezett megvizsgálni a hatáskörébe tartozó katolikus népiskolákat. Azok a problémák, melyekre egyház- és iskolalátogatásai során felhívta a figyelmet, nem voltak új keletûek: elhanyagolt és az oktatásnak nem megfelelõ iskolaépületek, a berendezési tárgyak hiánya, a tanítói javadalmak gyakori elmaradása, rendszertelen iskolába járás, képzetlen falusi tanítók.16 Somogy vármegye közgyûlése 1848-ban határozatott hozott, mely szerint a falusi jegyzõk, ha egyben tanítók is, a község elöljáróságának ülésein önálló szavazattal rendelkezhetnek. Indoklásképpen megemlítették, hogy a nép csak olyan személybe helyezi bizalmát, akit mindenféle hatalomtól függetlennek tart akkor is, ha a falusi tanítókat legtöbbször a plébános nevezte ki, aki hivatalból volt az iskola igazgatója.17 Mivel Szentgáloskéren is a tanító töltötte be a jegyzõi állást, a rendelet közvetlenül érintette a község lakosságát. Az iskolalátogatások elmaradása mellett továbbra is „örökzöld” témát adott a megye vezetésének a tanítói bérezés kérdése. 1851-ben némiképp javult a somogyi tanítók javadalmazása azzal, hogy egy félteleknyi szántófölddel bõvítették ki az õket megilletõ juttatásokat. Hangsúlyozták egyben azt is, hogy minden iskolába járó diák után szigorúan szedjék be a tandíj összegét, biztosítva a tanító jövedelmét.18 A késõbbiekben látható, hogy az intézkedések java része továbbra sem ment át a gyakorlatba. Nem a megvalósításhoz szükséges akarat hiányzott, hanem annak társadalmi-gazdasági háttere. 1868 fordulatot jelentett a magyar közoktatásügy történetében: napvilágot látott az Eötvös József kultuszminiszter nevével fémjelzett 1868. évi 38. tc. A népiskolai közoktatás tárgyában címmel. A törvény kimondta, hogy minden településen, ahol legalább harminc iskolaköteles korú gyermek van, a község vagy a felekezet által elemi népiskolát kell mûködtetni. Az elemi népoktatás egy 6 évig tartó mindennapi és egy 3 évig tartó ismétlõiskolai rendszert foglalt magában. A törvény egyik legnagyobb vívmánya, hogy 6–12 éves kor között elõírta a tankötelezettséget. A felekezetek által fenntartott iskoláknak többek között a következõ feltételeket teljesíteniük: Az iskola fenntartása a hívek anyagi hozzájárulásán alapult. A tanítandó tárgyak a hit- és erkölcstan, olvasás, írás, nyelvtan, számolás, természetrajz, gyakorlati oktatás a mezõgazdaság körébõl, állampolgári ismeretek, ének és testgyakorlás voltak. Falvakban a tanévnek legalább nyolc hónapig kellett tartania. A törvény kiterjesztette ellenõrzõ szerepét a felekezeti oktatásra is. Rendelkezett az iskolaszékek felállításáról: ennek a kilenctagú testületnek – melyben helyet kaptak a helybeli lelkész, a tanító és a lakosság képviselõi – legfontosabb feladata az iskola mûködésének felügyelete volt.19 Somogy megye bizottmányi nagygyûlése 1869. február 1-jén vette tudomásul a népoktatási törvény elõírásait, és rendelte el annak végrehajtását. A tanítók anyagi megbecsültsége a 19. század második felében sem volt jobb, mint a 87

korábbi idõszakokban bármikor. A fizetések elmaradása sokszor nem az akaraton múlott, hanem egész egyszerûen a községek gyenge pénzügyi helyzetén. 1894-bõl fennmaradt Sturm György kántortanító javadalmazási jegyzõkönyve, amely részletesen tünteti fel az éves illetmény egyes tételeit:20 – Lakás természetben, melynek béregyenértéke: 40 forint – Készpénzes fizetés az egyházi pénztárból: 26 forint – Készpénzes fizetés a polgári község pénztárából: 40 forint – Tandíj a mindennapi tanulóktól fejenként (az adózóktól 1 forint, a nem adózóktól 2 forint): 150 forint – Ismétlõiskola tartásáért a községi pénztárból: 55 forint – Természetbeni juttatások (12 pozsonyi mérõ búza, 12 pozsonyi mérõ rozs, 2 akó bor, tûzifa), melyek pénzbeli értéke: 96 forint – Földjövedelem 2 hold szántó után: 20 forint 26 krajcár – Rétjövedelem: 3 forint 38 krajcár – Egyéb, földbõl származó bevételek: 5 forint – Szolgálattételek pénzegyenértéke a községgel kötött magánegyezség szerint: 30 forint – Temetési díj: 15 forint – Az együttes javadalom: 504 forint 28 krajcár Láthatjuk a tanítói javadalmazás mérsékelt emelkedését, de az a társadalmi-gazdasági fejlõdés ütemétõl indokolatlanul elmaradt. Mindezt alátámasztja, hogy a tanítók jövedelmének még mindig igen nagy hányadát képezték a természetbeni juttatások a pénzbeliekkel szemben! 1894-ben Somogy vármegye közigazgatási bizottságának bevonásával fegyelmi vizsgálat indult Sturm György ellen többrendbeli mulasztás és hanyag tanítás okán.21 A fennmaradt iratokból nem derül ki, hogy bebizonyosodott-e a tanító felelõssége. Azonban nem csak a tanító munkavégzésével kapcsolatosan merültek fel problémák. 1895-ben az iskolaszék elnöke, Melhárd Gyula mernyei plébános arra tett panaszt, hogy Szentgáloskéren igen gyenge az iskolalátogatási hajlandóság. A mulasztás okát a községi elöljáróság rovására írta Melhárd, mert a távol maradó gyerekek szüleit semmiféle büntetésben nem részesítették.22 Az Eötvös-féle közoktatási törvény óta az elemi népiskolából kikerült gyerekek 12– 15 éves koruk között ismétlõiskolába voltak kötelesek járni. Szentgáloskéren az oktatás ezen intézményét gazdasági ismétlõiskolává alakították át, hiszen így jobban felkészíthették a tanulókat a mezõgazdasági tevékenységekre, melyeket az iskola elvégzése után hasznosítani tudtak mindennapi életükben. A gazdasági ismétlõiskolában nem folyt mindennapos oktatás: télen hetente 5, nyáron 2 óra volt a kötelezõ tanítási idõ. A 19. század második felében a gazdaság fejlõdése jótékony hatást gyakorolt a demográfiai viszonyokra. A folyamat eredményeképpen jelentõs mértékben megnõtt az iskolaköteles korú gyermekek száma, ami indokolttá tette az iskola kibõvítését, valamint a második tanítói állás megszervezését. A téma 1914-ben lekerült a napirendrõl, mert a közigazgatási bizottság 5026/1913. számú határozatában Rácörspusztát az iskola tekintetében Somodorhoz csatolta, illetve Lapapusztán önálló iskola létesült. A tankötelesek száma így Szentgáloskéren átmenetileg csökkent.23 A tanítói lakás felújítása viszont elodázhatatlanná vált, miután 1914 februárjában tûzvész pusztította el egy részét. A felújításhoz szükséges 1353 korona elõteremtését a község vállalta.24 88

A lapapusztai iskola Harka Ferenc tanító 1917-ben fajárandóságának felemelését kérte az elöljáróságtól. A tüzelõ árának emelkedésébõl származó különbözetet a község pénztára hitközségi segély címén fizette ki.25 A tanítói járandóságokkal kapcsolatos panaszos ügyek a 20. század elsõ felében mindvégig napirenden maradtak, megoldásuk mindig a község anyagi helyzetétõl függött. A növekvõ tanulói létszám miatt az iskola bõvítésének kérdése 1922-ben ismét elõtérbe került. A községben a 110 iskolába járó gyermek oktatása egyetlen tanteremben folyt, ahol a két tanító felváltva dolgozott. Mindez a tanítás színvonalára rossz hatással volt. A meghozott határozat szerint – mivel a római katolikus hitközség teljesen vagyontalan – az építés 240 000 koronás költségének elõteremtése részint a községi pénztárból, részben pedig felvett hitelekbõl történt meg. A már meglévõ tantermet toldalék hozzáépítésével kettéosztották.26 Az 1925-ös közigazgatási felmérés Szentgáloskér közoktatási helyzetét a következõképpen írta le: a községben római katolikus elemi népiskola mûködik két tanteremmel és két tanítóval, más jellegû oktatási intézmény nincs (óvoda, középiskola, szakiskola), az iskola ügyeivel az iskolaszék foglalkozik.27 A beiratkozott tanköteles gyermekek száma az 1930-as évek folyamán viszonylag egyenletes képet mutatott. A fennmaradt forrásokból kiderül, hogy a tanulók száma a vizsgált években 78–89 fõ között váltakozott, a római katolikus felekezetû diákok mellett csak elvétve találkozhatunk református és evangélikus vallásúakkal – a község felekezeti összetételére nézve csaknem homogénnek mondható. Anyanyelvi szerkezetére vonatkozóan az iskola 100%-ban magyar ajkú volt. 89

1. táblázat. A tanköteles gyermekek számának alakulása 1933–1939 között28 Tanév 1933/34. 1935/36. 1937/38. 1938/39.

1. o. 15 26 22 14

2. o. 10 15 16 18

Beiratkozott tanulók száma 3. o. 4. o. 5. o. 16 19 12 10 14 15 15 17 12 17 18 10

6. o. 6 8 7 8

Össz. 78 88 89 85

1945-ben döntõ változások következtek be a magyar közoktatás szervezeti felépítésében. 1945. augusztus 18-án elrendelték a nyolcosztályos általános iskolák megszervezését. A változtatás fõ célja az volt, hogy egységes mûveltségi anyag közvetítését tegye lehetõvé a 6–14 éves korosztály számára. Ezen iskolatípus létrehozásának gondolata 1940-ben vetõdött fel elõször (1940. évi 20. tc.), de a háborús viszonyok akkor hátráltatták egy ilyen jellegû közoktatási reform megvalósítását.29 Szentgáloskéren elõször az 1941/42-es tanévben tudunk nyolcosztályos népiskoláról. 2. táblázat. A nyolcosztályos iskolába beiratkozott gyermekek száma 1942–1952 között30 Tanév 1942/43. 1943/44. 1951/52.

1. o. 22 30 10

2. o. 18 11 17

Beiratkozott tanulók száma (fõ) 3. o. 4. o. 5. o. 6. o. 17 14 12 18 18 13 11 9 11 15 16 16

7. o. 8 14 13

8. o. Összesen 9 118 7 113 15 113

A szentgáloskéri római katolikus egyházközség 1946. július 29-én tartott gyûlésén kimondta a harmadik tanítói állás megszervezésének szükségességét, betöltése azonban lakáshiány miatt pár évet még váratott magára.31 Ugyanezen évben az igali elemi népiskolát nevezték ki a szentgáloskéri intézmény anyaiskolájává.32 Az 1946-ban bevezetett rendelettel hivatalosan is elismerték az egyes általános iskolák közötti színvonalkülönbséget. Fiókiskolának minõsítették azokat az iskolákat, amelyekben a felsõ tagozaton nem voltak meg a szakosított, osztott tanítás feltételei. A 20. század derekáig a magyar iskolarendszer egyik legfõbb jellemzõje, hogy az oktatás java része a különféle felekezetek kezében volt. A társadalmi-politikai viszonyok átalakulása azonban egyre sürgetõbben követelte a változást, melyre 1948-ban került sor. Az 1948. évi 33. tc. kimondta az iskolák államosítását hazánkban, vagyis megszûntek az egyházi iskolák.33 A 2005-ig mûködõ szentgáloskéri általános iskola történetének elsõ nagy fejezete az 1750–1948 közötti idõszak. Ekkoriban – a katolikus felekezeti jelleg fennállása idején – a község hitközössége volt hivatott fenntartani az oktatás intézményét. Olyan történelmi korokban, amikor az iskolában megszerezhetõ tudás értéke csekélyebb volt, fenntartása gyakorta csak „kierõszakolt” intézkedések árán vált lehetõvé. A társadalmi hozzáállás kedvezõtlen hatást gyakorolt a gyermekek iskolalátogatási hajlandóságára a sorozatos törvényi szabályozások ellenére is. A háborúkkal és forradalmakkal tagolt idõszak végére az a két rendelet tett pontot (nyolcosztályos általános iskola bevezetetése 1945-ben, iskolák államosítása 1948-ban), amely letette az 1989-ig fennálló magyar közoktatási rendszer alapjait. 90

Az iskolákról államosításuk elõtt számtalan felmérés készült, melyek kiválóan rekonstruálják a korabeli állapotokat. A szentgáloskéri, ekkor már állami általános iskola ingatlanainak mûleírásában a következõk foglaltatnak:34 – 1. számú iskolaépület: alapterülete 90,6 m²; értéke 10 000.- Ft; vízellátás és villamos világítás biztosított; állapota jó – 2. számú iskolaépület: alapterülete 126 m²; értéke 15 000 Ft.; vízellátás és villamos világítás biztosított; állapota jó – tanítói lakás: alapterülete 141 m²; értéke 15 000.- Ft; vízellátás és villamos világítás biztosított; állapota (kisebb hibák feltüntetésével: a padlózat hibás, egy ajtó rossz) jó – gazdasági gyakorlótér: területe 550 m²; értéke 7000.- Ft A megváltozott társadalmi-politikai berendezkedés ellenére számtalan régi problémával kellett szembenéznie az iskolának. A községi tanácsnak tett jelentésekben olyan kérdések vetõdtek fel az iskolával kapcsolatosan, melyek fennállása óta léteztek: a mulasztásokkal szembeni szigorúbb eljárás, a tanítók-tanárok túlterheltségének megszüntetése, a fegyelem erõsítése, a lemorzsolódás elleni küzdelem. Új elvárásként jelentkezett a pedagógusokkal szemben az ideológiai nézetek terjesztésében való aktív közremûködés. Elõírták számukra például azt, hogy tevékenyen vegyenek részt a mezõgazdaság szocialista átszervezésében, helyzetének megerõsítésében, és nyújtsanak segítséget a helyi termelõszövetkezeteknek.

Szentgáloskéri iskola, 1952–1954 1951-ben Kovács János tanító a községi tanács ülésén kérelmezte, hogy sokrétû elfoglaltságainak mérséklése céljából mentesítsék szövetkezeti felügyelõbizottsági, béke- és népjóléti bizottsági elnökségi feladatai alól. Úgy értékelte, hogy a széles körû társadalmi tevékenység az oktató-nevelõ munkát nagymértékben hátráltatja. A község elöljárósága kérvényét elfogadta, és az említett közéleti feladatok végzése alól felmentette.35 91

A tanácsüléseken rendszeresen szó esett a gyermekek iskolán kívüli tevékenységérõl. A problémák súlyát jól jellemzi, hogy kénytelenek voltak határozatot hozni a kiskorúak szeszes italtól és esti rendezvényektõl való eltiltásáról! Bognár Lajos iskolaigazgató az alábbiakban számolt be az intézmény munkájáról a Szentgáloskéri Községi Tanács V. B. ülésén, 1966. augusztus 5-én: Az 1965/66-os tanévet 112 tanulóval kezdték, 110-en a tanulmányi követelményeknek eleget tettek. A kétfõs lemorzsolódás okául a folyamatos hiányzásokat jelölte meg. A pedagógusok az elõírt munkatervek szerint végezték oktató-nevelõ munkájukat. Az elért eredményekhez nagymértékben hozzájárult a szülõk többségének pozitív hozzáállása. A hittanra beiratkozott tanulók létszáma 32 fõ volt, ebbõl a tanév során 11 fõ kimaradt. A pályaválasztók és a tovább tanulók aránya a 8. osztályt végzettek között a következõ volt: 3 fõ gimnáziumban, 2 technikumban, 2 ipari iskolában folytatta középiskolai tanulmányait, 5 fõ pedig a helyi termelõszövetkezetben vállalt munkát. Az ülésen határozat született arról, hogy a következõ tanévben szigorúan felelõsségre vonják azokat a szülõket, akik indokolatlanul távol tartják gyermeküket az iskolalátogatástól.36 Az iskola nevelõ-oktató munkája az 1966/67-es tanévben lényegesen fejlõdött, ezért a nevelõket elismerésben részesítették. Minimálisra csökkent az igazolatlan hiányzások száma, és szorosabbá fûzõdött az iskola és a társadalmi szervezetek közti kapcsolat.37 Az 1970-es évek folyamán az iskola mûködésének anyagi feltételei többnyire biztosítottak voltak. A bukások száma folyamatosan csökkent. A tanulási nehézségek eredményes leküzdése érdekében elmélyült a pedagógusok és a családok közti párbeszéd. Az iskola tanulói különféle tantárgyi és gyakorlati versenyeken sorra értek el elõkelõ eredményeket. A legnagyobb problémát a csökkenõ gyermeklétszám jelentette. 1970-ben megszûnt a felsõ tagozat, ez év szeptemberétõl a tanulók a mernyei általános iskolába jártak át. Az alsó tagozatos oktatás 1982-ben ért véget Szentgáloskéren. Ettõl kezdve minden gyermeknek Mernyére kellett ingáznia. Az iskola államosítását követõ idõszakot a helybeli oktatás megszüntetése zárta le. A közel 230 éve fennálló iskola bezárásához elsõsorban a kedvezõtlen demográfiai folyamatok vezettek, de a központosítási törekvések elõtérbe kerülése is felerõsítette a kis falusi iskolák felszámolását. A mernyei iskola 1980-tól Általános Mûvelõdési Központként a tanács közigazgatási körzetébe tartozó községek közmûvelõdését irányította. 12 éves kényszerszünet után, 1994. szeptember 1-jén nyitotta meg ismételten kapuit a gyermekek elõtt a szentgáloskéri általános iskola. Az elsõ tanévben 24 kisdiák kezdhette, illetve folytathatta helyben tanulmányait. Az 1. osztályban 13, az összevont 2–3. osztályban pedig 11 fõvel indult meg az oktatás. A központi fûtéses, modern, teljesen felújított épületben barátságos, otthonos légkör várta a nebulókat. Pályázati és fenntartói támogatásokból évrõl évre gyarapodtak az intézmény modern oktatási eszközei. Egyedül a tornaterem hiánya volt érzékelhetõ, elsõsorban a téli idõszakban. Az iskola mellett a szülõk és a pedagógusok aktív közremûködésével, társadalmi munkával füves játszó- és sportudvart alakítottak ki. Az iskolában folyó oktató-nevelõ munkát 11 éven keresztül az egyéni képességfejlesztés, a hátrányos helyzetû tanulókkal való kiemelt foglalkozás, a szocializációs hátrányok minél nagyobb mértékû csökkentésére való törekvés jellemezte. Ezt a célt segítették elõ a délutáni napközis foglalkozások és a különbözõ szakköri tevékenységek. A szentgáloskéri iskolába járó gyermekek nem voltak hátrányosabb helyzetben, mint a nagyobb intézményeket látogató társaik, sõt a kis létszámú tanulócsoportok sokkal több lehetõséget nyújtottak az egyéni foglalkozásra, a felzárkóztatásra és a differenciált munkára. 92

A volt általános iskola épülete Az évek során a diákok, szülõk és pedagógusok számtalan közös szabadidõs programban vettek részt. Felejthetetlen élményt jelentettek a színház- és mozilátogatások, a gunarasi és nagyatádi fürdõtúrák, a kirándulások, valamint a visegrádi és a csillebérci táborozások. Az intézmény tanulói mindig aktívan közremûködtek a település kulturális életében, hagyományos rendezvényein. Az iskolai és a községi ünnepélyeken minden kisdiák szerepelt. Az iskola hosszú éveken keresztül részt vett a Kaposvár környéki kisiskolák együttmûködésében. Ennek keretében a diákok közös programokon vettek részt, ahol bizonyíthatták tudásukat és rátermettségüket. A fenntartó önkormányzat egyre szûkebb anyagi lehetõségei és a csökkenõ gyermeklétszám miatt 2004-ben – elsõ lépésként – sor került a délutáni napközis foglalkozások megszüntetésére, a tanulócsoportok átszervezésére (1–3. osztály összevonása), de a nehézségeket csak átmenetileg lehetett orvosolni. 2005-ben a gyermekek, a szülõk és a pedagógusok legnagyobb bánatára elkerülhetetlenné vált az intézmény végleges, jogutód nélküli bezárása. Fennállása óta – mintegy 250 éve – másodszor szûnt meg Szentgáloskéren az iskola, és vele együtt a helyi oktató-nevelõ munka.38

A szentgáloskéri iskola pedagógusai 1994–2005 között: Vargáné Esküdt Aranka iskolaigazgató, tanító (1994–2005) Forrainé Kristóf Éva tanító (1996–2005) Gamos Zsoltné tanító (2004–2005) Garas Jánosné tanító (1995–1996) Krajczárné Szekér Andrea tanító (1994–1995) Nagyné Zimre Márta óraadó tanár (1996–2004) Varga Károly napközis nevelõ (1994–2004) 93

JEGYZETEK 1

Hoss József: A kaposvári plébánia története. Veszprém : Egyházmegyei Nyomda, 1948. p. 10–11. (A Veszprémi Egyházmegye múltjából 12.) 2 Hermann Egyed: Népoktatás a veszprémi egyházmegyében a XIX. század elején. In: Regnum. 1942/43. p. 402. 3 Hoss: i. m. p. 186. 4 Pukánszky Béla – Németh András: Neveléstörténet. Budapest : Nemzeti Tankvk., 1996. p. 258. 5 Kanyar József: Népoktatás a Dél-Dunántúlon a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet idõszakában, 1770–1868. Budapest : Akadémiai K., 1989. p. 48. 6 Somogy Megyei Levéltár (a továbbiakban: SML). Összeírások. Conscriptio scholarum, 1789. 7 Szentgáloskér a mernyei római katolikus plébániának alárendelt hitközség volt. 8 Mészáros István: A magyar nevelés története, 1790–1849. Budapest : Tankvk., 1968. p. 67. 9 Kanyar: i. m. p. 144. 10 SML Közgyûlési jegyzõkönyvek, 1962/1832. 11 Uo. 12 Uo. 13 1 pozsonyi mérõ 46,56 kg-nak felelt meg. 14 Kanyar: i. m. p. 242. 15 Mészáros István: Az elsõ hazai állami népoktatás-reform, 1845. In: Századok. 1980/2. p. 229–259. 16 Meszlényi Antal: Gróf Zichy Domonkos veszprémi püspök (1842–1849) egyházlátogatása 1845–46-ban. Veszprém, 1941. p. 126–139. 17 SML Közgyûlési jegyzõkönyvek, 1719/1848. 18 SML Megyefõnöki iratok, 3197/1851. 19 Magyar Törvénytár. 1836–1868. évi törvényczikkek. Budapest : Franklin Társ., 1896. p. 449–469. 20 SML Somogy Vármegye Tanfelügyelõségének iratai (a továbbiakban: Tanf.). Tanítók helyi javadalmi jegyzõkönyvei. 21 SML Somogy Vármegye Közigazgatási Bizottságának iratai, 533/1894. 22 SML Igali járás fõszolgabírájának iratai, 5617/1895. 23 SML Községi képviselõ-testületi jegyzõkönyvek gyûjteménye, Szentgáloskér, 9/1914. 24 Uo. 12/1914. 25 Uo. 3/1917. 26 Uo. 5/1922., 9/1922. 27 SML Közigazgatási tájékoztató lapok, Szentgáloskér, 1925. 28 SML Tanf. Elemi népiskolák benépesítése. 29 Pukánszky–Németh: i. m. p. 575. 30 SML Tanf. Elemi népiskolák benépesítése. 31 SML Tanf., 2363/1946. 32 SML Tanf., 2570/1946. 33 Pukánszky–Németh: i. m. p. 656. 34 SML Tanf. Iskolák államosítása. 35 SML Szentgáloskéri Községi Tanács V. B. üléseinek jegyzõkönyve (a továbbiakban: KT. jgyk.), 1951. március 5. 36 SML KT. jgyk., 1966. augusztus 5. 37 SML KT. jgyk., 1967. szeptember 15. 38 Vargáné Esküdt Aranka közlése nyomán. 94

Tanítás az iskolában

Az elsõ ballagó 4. osztály 95

A település mindennapi élete A kutatómunka és a könyv írása során több olyan adat került elõ, amelyet egyetlen fejezetbe sem tudtam beilleszteni, ugyan akkor ezek az adatok is fontos részét képezik a község történetének. A teljesség igénye nélkül a meglévõ adatokat ebben a fejezetben gyûjtöttem össze.

Közigazgatás 1934-ben a község tõkepénzének gyümölcsözõ elhelyezésére az igali járási hitelszövetkezetet jelölte ki a testület. 1937-ben a képviselõ-testület rendeletében kimondta, hogy a községben gyalogjárdákat kell építeni. 1947-ben a járási székhelyen létesítendõ szegényalap és szegényház céljára a testület lemondott a kihágási büntetések községet megilletõ részérõl.

Biztonsági kérdések 1932-ben Magyar László tanító lemondott a korábban vállalt tûzoltó-parancsnoki beosztásáról, helyette Vitéz Sütõ Józsefet bízták meg a feladat ellátásával. 1933-ban a község 20 pengõért tûzoltószekrényt vásárolt. Az 1938. augusztus 8-án megtartott testületi ülésen a központi elvárásoknak megfelelõen öt évre szóló légoltalmi tervet és az ehhez szükséges évi 3018 pengõ anyagi fedezetet fogadott el a testület. 1945 elején öt bomba hullott Szentgáloskérre, három Kladnigg uraság földjére, kettõ pedig Durczi Vendel portája mellé. A bombák két fiatal édesanya: a 25 éves Bunevácz Istvánné és a 26 éves Harsányi Józsefné életét oltották ki. Halálukat az egész falu meggyászolta. 1947-ben az alispán rendeletének megfelelõen a községben is gyûjtés megszervezését határozták el a háború által elpusztított 87 somogyi település újjáépítésének támogatására. 1997-ben a körzeti megbízott Stósz Imre. Ebben az évben a község biztonságának javítása érdekében önkéntes közbiztonsági csoport létrehozását tervezték. A csoport feladata: éjszakai járõrözéssel segíteni a rendõrség munkáját. Tûzoltóparancsnokok: 1956: Ifj. Bödõ József 1960: Zóka József 1964: Radics Lajos 1966: Torma György 1977: Torma György

Egészségügy 1918-ban a védõnõ a körjegyzõség székhelyén, Igalban volt, innen járt ki Szentgáloskérre. Béréhez a község hozzájárulást fizetett. 96

1928-ban Szentgáloskér, Ráksi és Igal községek új körorvosi kört létesítettek Igal székhellyel. Az orvos fizetéséhez a községek az alábbi összegeket fizették: Igal 1200 pengõ Ráksi 500 pengõ Szentgáloskér 900 pengõ Az alispán 1937-ben rendeletben tette kötelezõvé a községeknek elsõsegélynyújtó helyek felállítását és berendezését. A szentgáloskéri képviselõ-testület is kötelezettséget vállalt a létesítésére és 1938-as megvalósítására. Az Igalban felállítandó mentõállomás költségeihez Szentgáloskér 60 pengõvel járult hozzá évente. 1938-ban döntött a képviselõ-testület arról is, hogy a szülészeti vándorkelengye és vándorláda vásárlására 135 pengõt biztosít a község. Az 1940-ben elhalálozott Bödõ István helyett Major Józsefet bízták meg a halottkémi teendõk ellátásával. A környezõ pusztákkal együtt 1367 fõt számláló Szentgáloskér 1947ben hozzájárult az Igaltól 2 km-rel közelebb fekvõ Magyaratádon létrehozandó gyógyszertár felállításához. Somogyi Józsefné községi bába 1951. január 29-én, 66 évesen, negyvenévi bábai szolgálat után kérte nyugdíjazását. A községi tanács méltatva eddig munkáját hozzájárult a bába nyugdíjazásához. 1952. április 22-én a tanácsház épületében lévõ orvosi rendelõt áthelyezték a tanítólakás egyik szobájába. 1974-ben dr. Molnár Andrást nevezték ki a településre körzeti orvosnak. Az 1996. szeptember 17-i közmeghallgatáson a polgármester beszámolója során hangzott el, hogy az alapfokú orvosi ellátást a községben a háziorvos vállalkozásban látja el, hasonlóan tervezik megoldani 1997-tõl hét szomszédos községgel együtt a fogorvosi ellátást is. Már az elõzõ évben tervezték egy új orvosi rendelõ kialakítását, amelyet végül 2000ben megvalósítottak. 2003-ban az orvosi rendelõ teraszát beépítették, így a váróhelyiség nagyobb lett. Az orvosi ügyelet 2004. január 1-jétõl Kaposvárra került. Kereskedelem 1921-ben a községben Havasi Mór és Stern Mór rendelkezett korlátlan italkimérési joggal. 1937-ben a képviselõ-testület engedélyezte a Szentgáloskéri Tejszövetkezetnek, hogy a község területén tejgyûjtõ csarnokot építhessen. 1940-ben hídmázsa építését kezdeményezték a községben, de erre a vármegye alispánja nem biztosított támogatást. A község ezt önerõbõl felépíteni nem tudta. 1948-ban a községben tejszövetkezet és földmûves-szövetkezet mûködött. 1958. február 24-én Szentgáloskér kivált a Mernye és Vidéke Földmûves Szövetkezetbõl.

Kultúra A Magyar Királyi Belügyminiszter körrendeletben intézkedett a mozgóképüzemek létesítésérõl. A képviselõ-testület úgy döntött, hogy a községben egyelõre mozgófényképvetítõ üzemet nem létesítenek. 1953. január 17-én kultúrház építését határozták el, amely azonban nem valósult meg. 97

Posta 1922. szeptember 23-án a községi képviselõ-testületet Ley Oszkár fõszolgabíró tájékoztatta a telefonhálózat kiépítésének lehetõségérõl. A posta a költségek felének fedezését – 22 500 koronát – vállalta. A képviselõ-testület a név szerinti szavazás során 10 000 koronát vállalt magára a költségekbõl. 1928. március 2-án a képviselõ-testület – a Magyar Királyi Posta Igazgatóság megkeresése alapján – vállalta, hogy gondoskodik a postamesteri hivatalról és a postamester lakásáról. A postamesteri hivatal részére Szenyéri Mariska házát vásárolták meg; a vásárláshoz 500 korona kölcsönt vett fel a község. (Somogy Megyei Levéltár. Alispáni iratok. Szentgáloskér.) 1930-ban a képviselõ-testület egyhangú határozatot hozott, miszerint Szentgáloskér bekapcsolódik a telefonhálózatba, és a mindenkori bíró lakására bevezettetik a telefont. A Pécsi Postaigazgatóság azonban közölte, hogy a Svastics-féle meglévõ vezetékre nem kapcsolódhatnak, új központot kell kiépíteni. 1937-ben a község a postaigazgatóságtól kedvezõ ajánlatot kapott a telefonhálózat kiépítésére: 45 pengõ egyszeri és 112 pengõ évi elõfizetési díj mellett a község bekapcsolódhat a hálózatba. A telefont a községházára vezették. Ebben az idõben faluban senkinek nem volt telefonvonala.

Vajda László postás A pécsi Magyar Királyi Posta Igazgatóság 1941-ben átiratban kereste meg a község vezetését, hogy nyilvános telefont létesítsenek a szentgáloskéri postán. Az átirat szerint kérik a község vezetését, hogy a telepítést követõen „legalább 5 évig a postamesteri lakás és postahivatal méltányos bér ellenében való használatát szerzõdésileg biztosítsa, és ha netán 5 éven belül a posta költözködni volna kénytelen, úgy a költözködéssel járó összes költségeket a község fizesse meg.” A postaigazgatóság kérte azt is, hogy a község távbeszélõ98

állomásának vonalát a nyilvános állomás is használhassa. A képviselõ-testület a kérést elutasította azzal, hogy az elõnytelen a községre nézve, további költségeket nem kívánnak felvállalni. A községben sürgõs esetben a telefonálás biztosítva van a községi telefonon keresztül, a családoknál lévõ telefonokhoz pedig baráti kapcsolatok révén sokan hozzájutnak. „Különösen ellene szól a nyilvános állomás felállításának az, hogy eddig az igali beszélgetések mind ingyenesek voltak, míg ha nyilvános állomást állítanának fel, úgy ezen beszélgetésekért is fizetnének a felek.”

Közmûvek A képviselõ-testület egyhangú határozattal kimondta, hogy 1926-ban hajlandó a villamos áramot a községbe bevezettetni. A képviselõ-testület 1927. június 17-én tárgyalta a Somogyvármegyei Villamossági Rt. ajánlatát a község villamosítására vonatkozóan. A hálózat kiépítése fejében a községnek ötven évre kizárólagos jogot kellett biztosítani, és vállalni az elsõ öt évben legalább 140, a következõ öt évben legalább 280 db 25 wattos izzó használatát. A képviselõ-testület az ajánlatot egyhangúlag elfogadta. 1941-ben Somogy megye húsz községét villamosítják – köztük Szentgáloskért is. A villamosítás költségeinek fedezésére legfeljebb 6%-os pótadót vethettek ki. Mivel a község lakosságának régi vágya a villamosítás, a képviselõ-testület vállalható kötelezettségnek tekintette a pótadó kivetését. 1942-ben Szentgáloskéren is kiépült a villanyhálózat. A falut érintõ buszjárat 1953-ban indult meg. A vezetékes vízhálózatot 1990-ben építették ki, a gázt 1993-ban vezették be a településre. Az elsõ kövesút 1912-ben épült Szentgáloskéren.

Állattenyésztés-állategészségügy A képviselõ-testület 1922-ben egyhangúlag kimondta, hogy Mernye székhellyel szükségesnek ítéli a körállatorvosi állás betöltését. 1933-ban a község 400 pengõvel járult hozzá a birkaistálló felépítéséhez. A fenti összeget késõbb még 200 pengõvel ki kellett egészíteni. 1934-ben a hatályos húsvizsgálati díjak a következõk voltak: Felnõtt vagy növendék marha: 1,20 P Szopós borjú: 0,50 P Juh, kecske:0,60 P Sertés: 0,50 P 1942-ben az Igalban felépítendõ, a rühösség gyógykezelésére szolgáló gázkamra létesítéséhez Szentgáloskér 107 pengõvel járult hozzá. 1969 telén Lapapusztát száj- és körömfájás miatt szinte hermetikusan lezárták. 1972ben a termelõszövetkezet korszerû szarvasmarhatelepet létesített. A különbözõ járványok megelõzésének fontos elõfeltétele volt, hogy az elhullott állatok maradványait biztonságosan el tudják helyezni. A korábbi évtizedekben ennek egyik legbiztonságosabb módja a lakott területektõl megfelelõ távolságra megépített dögkút volt. 1948-ban a községi dögkút építésével Durczi Vendelt bízták meg, azzal a kikötéssel, hogy 2 méter átmérõjû és legfeljebb 15 méter mély kutat kell ásnia. A kút építésének költsége 80 forint volt. 99

Kábelhálózat kiépítése A tervek szerint 2006-ban a Kapos-Net Kft. kivitelezésében Szentgáloskéren is lehetõség nyílik a kábelhálózat kiépítésére. A kiépítés feltétele az, hogy legalább száz család csatlakozzon. Az anyagi terhek enyhítésére, valamint annak érdekében, hogy a lakosság minél szélesebb körben vehesse igénybe a szolgáltatást, az önkormányzat a 2006. évi költségvetés terhére bekötésenként 5000.- Ft támogatást biztosít.

Emlékmûvek 1921-ben a hazáért az elsõ világháborúban hõsi halált haltak emlékére a templom falában márványtáblát helyeztek el. 1937-ben a testület egyhangúlag úgy határozott, hogy a hõsök tiszteletére emlékmûvet állítanak. Mivel ennek anyagi fedezete nem állt rendelkezésre, a lakosság között gyûjtést szerveztek. A rendszerváltást követõen a település önkormányzata a háborúban elesett szentgáloskéri hõsök emlékére 1990. június 10-én állította fel Varga Károly fafaragó alkotását.

Emlékmûavatás, 1990. június 10. 100

Kopjafaállítás a hazáért életüket vesztett hõsök emlékére 101

Szentgáloskér sporttörténete Mint minden községben, az elsõ sporttal kapcsolatos dokumentumot Szentgáloskéren is a múlt század elején kell keresni. A húszas évek közepén alakult meg a Szentgáloskéri Levente Egyesület. Dergecz Ferenc volt a vezetõje, míg Pintér Gyõzõ tanító volt az oktató. Három korosztályban versenyeztek. A legkisebbek a 12–16 évesek voltak, a 16–18 évesek is egy csoportot alkottak, míg a 18–22 évesek voltak a legidõsebbek. A községen kívül elsõsorban Igalban, Kisbárapátiban és Somogyszilban indultak körzeti, járási versenyeken. 1927. május 26-án a Somogyszilban zuhogó esõben rendezett körzeti leventeversenyen a kötelezõ szabadgyakorlatban Ráksi és Magyaratád mögött a Szentgáloskéri Levente Egyesület végzett a harmadik helyen. Ugyancsak harmadikak lettek a szentgáloskériek a kötelezõ gúlagyakorlatban Patalom és Büssü mögött. 1927. szeptember 3-án Kaposváron volt a vármegyei leventeverseny. Pintér Gyõzõ tanító vezetésével 26 szentgáloskéri ifjú levente vett részt a kétezer induló versenyén. 1928. június 24-én ismét Somogyszil adott helyet a körzeti leventeversenynek. Az ifjú szentgáloskéri leventék ezúttal is sikeresen szerepeltek a tíz község leventéinek találkozóján. A célba lövésben Somogyszil és Ráksi mögött Szentgáloskér 555 egységgel harmadik lett. A szabadon választott gúlagyakorlatban Zimány mögött Szentgáloskér a második helyen végzett. A 18 éven aluliak részére rendezett 60 méteres síkfutást Bunevácz János nyerte, magasugrásban és távolugrásban Schuszter Ferenc két ezüstérmet is szerzett. A 18 éven felüliek között a buzogánydobást Sovák Lajos nyerte. Régen nem szerepeltek olyan sikeresen Szentgáloskér leventéi, mint ebben az évben. 1929. április 29-én ugyancsak Somogyszilban rendezték meg a járási leventeversenyt, amely ezúttal is szép sikereket hozott a községnek. A szabadon választott gúlagyakorlatban Zimány mögött második lett Szentgáloskér. A 18 év alattiak között a 800 méteres síkfutásban ugyancsak második lett Elauer Lajos, a buzogánydobásban ezüstérmet nyert Gyõrfi János. A 18 év felettiek között a buzogánydobást – akárcsak egy évvel korábban – Sovák Lajos nyerte. A Kisbárapátiban rendezett járási versenyen a stafétában harmadik lett a Gelencsér József (1921), Harsányi József (1921), Szarka Géza (1921) és Vonyó Gyula (1924) összeállítású szentgáloskéri csapat. Kiemelkedõ futó volt a harmincas években Gelencsér László (1919) és Gelencsér József (1921). A gránátdobásban ért el sikereket Simon Ferenc (1920) és Szörényi József (1920). Mint minden faluban, Szentgáloskéren is a labdarúgás volt a legkellemesebb idõtöltés. A háború alatt, 1942-ben Németh István (1923) mint fiatal tanító került Szentgáloskérre. Õ szervezte meg a községben az elsõ labdarúgócsapatot. A Kéri-réten lett kijelölve az elsõ ideiglenes pálya. A tanítót 1944-ben bevonultatták katonának, ezzel meg is szûnt a labdarúgás a községben. Ezen idõszakban azonban már bontogatta szárnyait a késõbb bajnokságban is szereplõ gárda. A legügyesebb volt Csima Ferenc, Gelencsér János, Gelencsér József 102

és Harsányi József. Még nem volt a játékosoknak futballcipõjük, többségük tutyiban rúgta a labdát. 1949-ben az ún. „mezítlábas bajnokság” felhívására szervezõdött meg ismét a labdarúgás a községben. A szentgáloskér-lapapusztai Futura vezetõje, Kriszbacher József és a helyi kovács, Veizekker Mihály szervezte a sportot. A Futurából Kriszbacher József úgy bonyolította le a szállítást szombaton és vasárnap Mernyére, hogy a játékosok abból a pénzbõl vették a csukákat, amit a fogatosok kaptak. Ugyancsak érdekesen szereztek a kapukra hálót. Nagy tételben madzagot vásároltak, és az ügyes kezû helyi asszonyok kötöttek belõle hálót. 1949-tõl már a Kiskúti-réten volt a pálya. Az egyesület elsõ elnöke Veizekker Mihály lett, míg az intézõ Vonyó Gyula. A csapat neve Szentgáloskéri Sport Kör lett, a színük pedig piros-fehér. Az elsõ csapat játékosai: Milkovics István (kapus), Varga Mihály, Nagy László, Gelencsér József, Harsányi József, Csima Ferenc, Szücs László, Bunevácz József, Harsányi László. Késõbb játszott Jankó Ferenc, Véger László, Pintér Ferenc, Orsós József, Visnyei Lajos. Az elsõ szervezett bajnokságban 1950-ben vett részt a Szentgáloskéri SK, amely az alszövetségi II. osztály igali csoportjában szerepelt Zimány, Somogyszil, Gölle, Magyaratád, Büssü, Ráksi, Mernye II., Igal II. és Andocs II. társaságában. Az ötvenes évek elején a kaposvári járási bajnokságban kergették a labdát. 1955-ben is a kaposvári járási I. osztály keleti csoportjában szerepeltek, és olyan messze is el kellett menniük, mint Kercseliget, amely több mint 40 kilométerre van Szentgáloskértõl. A mérkõzésekre lovas fogatokkal mentek; általában két hosszú kocsis fogattal, melyeknek Gulyás Ferenc és Györkös György volt a fogatosa. A kocsikat szénával tömték ki, és a játékosokon kívül még szép számmal utaztak szurkolók is.

1955. évi kaposvári járási I. osztály (keleti csoport) 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

Gölle Attala Ráksi Patalom Gázló Igal II. Szentgáloskér Kercseliget Nagyberki

14 14 14 14 14 14 14

11 8 8 7 7 4 1

1 3 2 2 1 1 1

2 3 4 5 6 9 12 törölve törölve

43 : 21 49 : 14 31 : 26 39 : 17 18 : 31 21 : 29 12 : 54

23 19 18 16 15 9 3

1956 után már a Diósi út végén alakítottak ki futballpályát. (Ez ma a Dózsa György utca vége.)

1957. évi Somogy megyei III. osztály (a megyei II. osztályba jutásért), igali csoport 1. 2. 3. 4.

Somogyszil Somodor Somogyaszaló Ráksi

14 14 14 14

11 7 7 7

0 2 1 0

3 5 6 7

35 : 9 20 : 22 27 : 20 17 : 23

22 16 15 14 103

5. 6. 7. 8.

Patalom Büssü Szentgáloskér Igalpuszta

14 14 14 14

7 5 3 3

1 3 3 2

6 6 8 9

28 : 23 18 : 30 20 : 28 12 : 22

13 13 9 7

1962. február 23-án a tanács vb a sportkör helyzetérõl tárgyalt. Veizekker Mihály, a sportkör elnöke beszámolójában csak panaszokról beszélt. A községben 1961-ben hanyatlott a sport, nem volt említésre méltó sportesemény. Nincs a sportkörnek tevékeny vezetése, az idõsebb játékosok a pályafutásukat befejezték, a fiatalok meg nem akarnak sportolni. Egyetlen lehetõség van: hogy a sportkört a termelõszövetkezet vegye át. Áprilisban, ugyancsak vb-ülésen ezúttal Androkity György vb-titkár – aki egyben a sportkör intézõje is volt – sürgette, hogy válasszanak új vezetõséget, és induljon be ismét a labdarúgás a községben. 1966-tól Vonyó Gyula lett a sportkör elnöke. A községi tanács vb 1966. február 25-i ülésén az új elnök csak a nehéz anyagi körülményekre panaszkodott. Õ is a termelõszövetkezettel való fúzióban látta a falu sportjának jövõjét. Tulajdonképpen ebben az évben indult meg a szép Jankó Ferenc sportélet Szentgáloskéren. Az egyesület Szentgáloskéri Tsz SK néven szerepelt a továbbiakban. Vonyó Gyula SK-elnök, aki építésvezetõként dolgozott a tsz-ben, kiharcolta, hogy azok a futballisták, akik a tsz-ben dolgoznak, munkaidõ alatt is elmehetnek edzésre, és azt kifizetik nekik. Ekkor került a csapat mellé a fiatal intézõ, Egerszegi Ferenc. Az edzõ a csapat egyik játékosa, Horváth Lajos lett. Sajnos az utánpót-

Focicsapat a járási I. osztályban az 1960-as években 104

lással sok probléma volt; Szentgáloskér nem is indulhatott el a járási I. osztályban, mert nem volt ifjúsági csapata. Ennek ellenére kezdett kialakulni egy jó csapat a községben. 1969. évi kaposvári járási I. osztály 1. Felsõmocsolád 2. Nagybajom 3. Igal 4. Zselickislak 5. Büssü 6. Szentgáloskér 7. Osztopán 8. Juta 9. Patalom 10. Somogyszil 11. Csoma 12. Bárdudvarnok

22 22 22 22 22 22 22 22 22 22 22 22

17 18 13 10 10 9 10 9 7 8 3 2

2 0 6 4 3 4 2 3 5 1 1 1

3 4 3 8 9 9 10 10 10 13 18 19

53 : 18 61 : 23 47 : 23 38 : 47 39 : 51 32 : 24 44 : 43 35 : 42 30 : 41 24 : 43 10 : 32 15 : 41

36 36 32 24 23 22 22 21 19 17 7 5

1970. tavasz: kaposvári járási I. osztály (Felszabadulási Kupa), A csoport 1. Igal 2. Mernye Szentgáloskér Somogyszil Patalom Büssü

10 10

7 6

2 2

1 2

24 : 9 16 : 12

16 14

1970-ben leigazolták Segesdi Sándort, aki a Kaposvári Kinizsiben és a Nagyatádban futballozott korábban, és villanyszerelõként dolgozott a tsz-ben, míg a felesége óvónõként Somodorban. Õ volt a legnagyobb tudású játékos a csapatban. Szinte összefogott az egész falu a sportért. Jöttek is sikerek; már kezdett kialakulni egy bajnokjelölt csapat. Ez az 1971. évi bajnokságban még csak összekovácsolódott, ám egy év múlva már bajnokként köszöntötték õket. 1970/1971. évi kaposvári járási I. osztály 1. Somogysárd 2. Nagyberki 3. Igal 4. Mernye 5. Szentgáloskér 6. Kaposmérõ 7. Somogyszil 8. Patalom 9. Osztopán 10. Juta 11. Büssü 12. Zselickislak

22 22 22 22 22 22 22 22 22 22 22 22

13 13 13 13 10 9 8 7 6 6 6 3

5 5 5 4 6 4 4 5 3 3 3 3

4 4 6 5 6 9 10 10 13 13 13 16

76 : 30 62 : 33 53 : 24 61 : 25 52 : 46 50 : 42 33 : 40 32 : 43 42 : 59 30 : 51 37 : 76 17 : 77

31 31 31 30 26 22 20 19 15 15 15 9 105

1971-ben Vonyó Gyula elnöksége mellett Harsányi József, Vonyó József, Vonyó József (tsz-elnök) és Kálmán Sándor elnökségi tagokkal megindult a pezsgõ sportélet Szentgáloskéren. 1971/1972. évi kaposvári járási I. osztály 1. Szentgáloskér 2. Zimány 3. Somogyjád 4. Nagyberki 5. Patalom 6. Juta 7. Somogyszil 8. Kaposfõ 9. Mernye 10. Igal 11. Büssü 12. Kaposmérõ 13. Osztopán 14. Szentbalázs

26 26 26 26 26 26 26 26 26 26 26 26 26 26

20 17 16 12 10 11 9 11 9 9 9 8 5 2

1 5 6 8 11 4 7 2 5 5 4 4 5 1

5 4 4 6 5 11 10 13 12 12 13 12 16 23

82 : 31 78 : 31 113 : 37 67 : 39 49 : 41 42 : 42 40 : 54 53 : 72 45 : 40 44 : 64 41 : 61 57 : 61 38 : 88 20 : 89

41 39 38 32 31 26 25 24 23 23 22 19 13 2

A Szentgáloskéri Tsz SK lett 1971/1972-ben a kaposvári járási I. osztály bajnoka. Álló sor: Vonyó Gyula SK-elnök, Véger László, Pali György, Horváth Csaba, Horváth Lajos játékos-edzõ, Gréczi László, Kovács János, Orbán László, Herbel János, Kálmán Sándor gazdasági vezetõ. Guggol: Bogdán István, Jankó Ferenc, Segesdi Sándor, Kurucz János, Dávid József és Bor József. (A képrõl hiányzik Varga Zoltán.) Óriási küzdelemben nyerte meg a járási bajnokságot a Szentgáloskér 1971-ben, így egy osztállyal feljebb lépett. 106

1972-ben a Szentgáloskér nevétõl volt hangos a somogyi sportsajtó. Történt, hogy a Szentgáloskéri Tsz SK sorra aratta sikereit az MNK-ban. Több megyei I. osztályú csapatot, majd az NB III-as Kapolyi Honvédet is elbúcsúztatta. Következett a nagynevû Siófoki Bányász elleni mérkõzés, melyet csak igazi gigászi küzdelemben vesztettek el. Így állt fel akkor a hazai gárda: Pali Gy., Horváth L., Gréczi L., Kovács J., Orbán L., Bogdán I., Jankó F., Segesdi S., Kurucz J., Dávid J., Bor J., játszott még Horváth Cs., Véger L. és Varga Z. Edzõ: Horváth Lajos. A Siófoki Bányász 3 : 2-re gyõzött, a hazai gólokat Segesdi lõtte. Az elsõ megyei II. osztályú mérkõzésre a Balatonlelle ellen (6 : 0 lett a végeredmény) 500 nézõ volt kíváncsi az Ady utcai pályaavatón. A csapat legnagyobb játékosa Segesdi mellett Bogdán István és Jankó Ferenc volt. 1972/1973. évi Somogy megyei II. osztály, északi csoport 1. Kaposvári Vörös Lobogó 2. Tapsony 3. Tab 4. Táska 5. Szentgáloskér 6. Balatonlelle 7. Somogyvár 8. Balatonföldvár 9. Balatonkeresztúr 10. Kéthely 11. Gölle 12. B.szentgyörgy 13. Siófoki Medosz 14. Ordacsehi Siófoki Bányász II.

26 26 26 26 26 26 26 26 26 26 26 26 26 26 28

16 15 14 13 13 12 13 10 8 9 11 8 5 2 23

3 5 6 3 5 4 2 5 9 7 2 6 4 3 2

7 6 6 8 8 10 11 11 9 10 13 12 16 21 3

64 : 35 72 : 47 79 : 48 61 : 44 59 : 45 65 : 51 51 : 54 52 : 42 49 : 62 42 : 62 48 : 62 45 : 58 38 : 59 24 : 79 130 : 41

35 35 34 31 31 28 28 25 25 25 24 22 14 7 48

1973/1974. évi Somogy megyei II. osztály, területi bajnokság, kaposvári csoport 1. Juta 2. Mernye 3. Zimány 4. Szentgáloskér 5. Mesztegnyõ 6. Gölle 7. Toponár 8. Kutas 9. Somogysárd 10. Nagybajom 11. Kadarkút

21 21 21 21 21 21 21 21 21 21 21

16 13 13 9 6 9 7 8 6 7 7

4 6 0 4 9 2 5 3 5 2 2

1 2 8 8 6 10 9 10 10 12 12

70 : 37 56 : 28 73 : 40 47 : 52 37 : 42 53 : 51 37 : 32 35 : 43 40 : 50 34 : 52 41 : 58

36 32 26 22 21 20 19 19 17 16 14 107

12. Pusztakovácsi Kaposvári Rákóczi SC II. 25 Kaposvári Táncsics SE II. 25

törölve 23

1

1

146 : 29

47

23

0

2

161 : 24

46

1974/1975. évi Somogy megyei II. osztály, kaposvári csoport 1. Kaposvári Gazdász SE 2. Kadarkút 3. Zimány 4. Patalom 5. Mesztegnyõ 6. Mernye 7. Nagybajom 8. Gölle 9. Kiskorpád 10. Somogysárd 11. Somogyjád 12. Kaposvári Vörös Lobogó 13. Szentgáloskér

25 25 25 25 25 24 25 24 25 25 25

17 15 13 13 13 12 10 12 9 8 6

3 7 6 5 3 4 6 4 5 5 4

5 3 6 7 9 8 9 8 11 12 15

72 : 31 75 : 36 59 : 42 45 : 21 92 : 48 64 : 45 62 : 65 37 : 40 61 : 65 48 : 61 46 : 84

37 37 32 31 29 28 26 26 23 21 16

25 25

5 4

4 3

16 18

32 : 70 26 : 80

14 11

A mai futballpályát az 1970-es évek közepén négy házhely helyén alakították ki. Vonyó Gyula az építkezés miatt lemondott, és Egerszegi Ferenc lett a sportkör elnöke. Játékosedzõként már Weing László vezette a csapatot. 1975 után a csapatban a szentgáloskériek mellett több somodori játékos is szerepelt. 1975/1976. évi Somogy megyei II. osztály, kaposvári csoport 1. Kadarkút 2. Nagybajom 3. Zimány 4. Mernye 5. Kaposvári Vörös Lobogó 6. Kiskorpád 7. Nagyberki 8. Patalom 9. Mesztegnyõ 10. Somogysárd 11. Gölle 12. Böhönye 13. Somogyjád 14. Szentgáloskér 15. Kálmáncsa 16. Hedrehely 108

30 30 30 30

27 18 18 16

1 6 5 5

2 6 7 9

154 : 28 91 : 48 73 : 42 78 : 57

55 42 41 36

30 30 30 30 30 30 30 30 30 30 30 30

12 13 13 12 11 10 10 11 6 7 7 6

7 5 4 5 6 8 6 4 10 6 5 3

11 12 13 13 13 12 14 15 14 17 18 21

67 : 64 85 : 79 75 : 83 51 : 52 66 : 65 66 : 90 59 : 82 58 : 84 68 : 94 58 : 100 41 : 91 53 : 82

31 30 30 29 28 28 26 26 22 20 19 15

1976/1977. évi Somogy megyei II. osztály, kaposvári csoport 1. Zimány 2. Mernye 3. Somogysárd 4. Kaposvári Gazdász 5. Patalom 6. Hetes 7. Mesztegnyõ 8. Nagybajom 9. Kiskorpád 10. Kaposvári Vörös Lobogó 11. Somogyjád 12. Böhönye 13. Nagyberki 14. Igal 15. Gölle 16. Szentgáloskér

28 28 28

21 21 17

4 2 3

3 5 8

76 : 34 89 : 36 65 : 37

46 44 37

28 28 28 28 28 28

13 14 14 12 14 12

6 4 3 6 1 2

9 10 11 10 13 14

66 : 46 63 : 55 70 : 55 57 : 47 71 : 60 76 : 73

32 32 31 30 29 26

28 28 28 28 28 28

10 9 9 8 7 5

4 4 2 2 1 4

47 : 56 65 : 73 54 : 90 47 : 94 50 : 86 31 : 85

24 22 20 18 14 14

14 15 17 18 20 19 visszalépett

1977/1978. évi kaposvári járási II. osztály 1. Kaposmérõ 2. Somogygeszti 3. Gölle 4. Kaposhomok 5. Fonó 6. Alsóbogát 7. Jákó 8. Bodrog 9. Zselicszentpál 10. Szentgáloskér 11. Csököly

18 18 18 18 18 18 18 18 18 18

11 11 8 8 7 6 6 5 5 3

3 1 5 4 3 4 3 5 5 5

4 6 5 6 8 8 9 8 8 10 törölve

35 : 19 42 : 24 39 : 30 43 : 41 41 : 40 33 : 34 29 : 34 33 : 46 26 : 41 18 : 37

25 23 21 20 17 16 15 15 15 11

7 3 11 6 4 8 3 6 9 8 5 3 5

2 6 4 7 8 7 13 12 12 13 15 16 15

86 : 27 86 : 37 56 : 30 58 : 34 66 : 52 50 : 33 57 : 51 41 : 56 43 : 51 46 : 63 39 : 57 47 : 66 57 : 77

45 41 37 36 36 34 27 27 23 22 21 21 21

1982/1983. évi kaposvári járási I. osztály 1. Taszári Szõnyi SE 28 2. Zimány 28 3. Kaposfõ 28 4. Taszár 28 5. Hetes 28 6. Mernye 28 7. Nagyberki 28 8. Nagybajom 28 9. Igal 28 10. Kaposmérõ 28 11. Patalomi Agrária 28 12. Gölle 28 13. Juta 28

19 19 13 15 16 13 12 10 7 7 8 9 8

109

A szentgáloskéri futballcsapat 1983-ban (Orsós József, Harsányi László, Kovács László, Király László, Gelencsér János, Fekete László, Király József, Viant László, Balogh György, Dávid Elek, Keszler Zsolt, Véger László, Nemes Tibor, Király Lajos) 14. Magyaratád 15. Mike 16. Szentgáloskér

28 28

5 3

8 6

15 19 törölve

38 : 68 31 : 99

18 12

47 : 20 59 : 21 55 : 17 29 : 31 45 : 38 39 : 35 25 : 29 24 : 43 16 : 41 16 : 80

28 27 27 18 16 16 15 13 13 6

1988/1989. évi kaposvári körzeti II/B osztály 1. Somogygeszti 18 12 4 2 2. Szennai Zselic SE 18 12 3 3 3. Várda 18 13 1 4 4. Bodrog 18 6 6 6 5. Mezõcsokonya 18 6 4 8 6. Felsõmocsolád 18 7 2 9 7. Alsóbogát 18 7 1 10 8. Somogyszil 18 5 3 10 9. Szentgáloskér 18 6 2 10 10. Csököly 18 1 4 13 Megjegyzés: Szentgáloskér csapatától egy büntetõpontot levontak.

A csapat nem indult augusztustól a bajnokságban. 1992-ben, háromévi szünet után az egyesület Szentgáloskéri Sport Kör néven újjáalakult. Átalakulását az tette szükségessé, hogy a sportkör szüneteltette tevékenységét. Az elnök ismét Egerszegi Ferenc lett, a csapat színe pedig kék-sárga. 110

1993/1994. évi kaposvári körzeti II. osztály 1. Orci 2. Osztopán 3. Hetes 4. Fonó 5. Várda 6. Taszári Tsz SK 7. Somogyszil 8. Somogyaszaló 9. Alsóbogát 10. Gölle 11. Csököly 12. Somogyfajsz 13. Szentgáloskér 14. Igal 15. Bodrog 16. Jákó 17. Kazsok 18. Mezõcsokonya

34 34 34 34 34 34 34 34 34 34 34 34 34 34 34 34 34 34

23 23 20 19 18 16 17 17 16 16 15 14 11 9 9 9 3 2

8 4 6 5 4 8 6 4 6 5 6 6 8 8 2 1 5 4

3 7 8 10 12 10 11 13 12 13 13 14 15 17 23 24 26 28

93 : 22 100 : 59 96 : 38 70 : 43 61 : 43 59 : 41 59 : 47 76 : 56 51 : 50 79 : 56 79 : 67 71 : 67 57 : 61 39 : 63 43 : 91 54 : 90 43 : 122 35 : 147

54 50 46 43 40 40 40 38 38 37 36 34 30 26 20 19 11 8

Erõsítésként és érdekességként a kilencvenes években négy orosz katona is sportolt, focizott a Szentgáloskéri SK-ban. Ezek a katonák az igali orosz laktanyában szolgáltak. Tulajdonképpen az egyesület második szép évtizede volt az 1990-tõl 2000-ig terjedõ idõszak. Általában az alábbi összeállításban szerepeltek: Kovács Z., Dávid I., Király J., Gelencsér J., Nemes T., Weing L., Orsós J., Véger L., Hézsõ J., Bogdán I., Horváth N. Két évig az edzõ Kaposi Sándor volt Kaposfüredrõl. 1996/1997. évi kaposvári körzeti II. osztály 1. Alsóbogát 2. Somogyfajsz 3. Mezõcsokonya 4. Szentgáloskér 5. Bodrog 6. Somogyaszaló 7. Igal 8. Kaposfüred II. 9. Jákó 10. Somogyjád 12. Somogyszil

22 22 22 22 22 22 22 22 22 22 22

16 13 13 10 10 9 7 6 7 5 5

4 4 2 7 6 3 5 6 3 5 6

2 5 7 5 6 10 10 10 12 12 11

56 : 27 54 : 18 48 : 24 38 : 26 36 : 30 44 : 40 46 : 57 42 : 47 36 : 48 19 : 44 13 : 25

49 43 41 37 36 30 26 24 20 15 12

6 5 5

1 4 4

134 : 33 108 : 20 103 : 25

87 80 80

1997/1998. évi kaposvári körzeti II. osztály 1. Somogyaszaló 2. Igal 3. Somogyjád

34 34 34

27 25 25

111

4. Mezõcsokonya 34 5. Jákó 34 6. Zimány 33 7. Somogyvámos 34 8. Somodor 33 9. Szentgáloskér 33 10. Kaposfüred II. 34 11. Somogyszil 34 12. Bodrog 34 13. Kazsok 34 14. Alsóbogát 34 15. Várda 33 16. Simonfa 34 17. Somogygeszti 34 18. Edde–Somogyjádi SZK

22 20 19 19 15 14 13 11 11 9 8 7 7 4

5 4 4 6 7 3 6 7 4 4 2 1 1 5

7 10 10 9 11 16 15 16 19 21 24 25 26 25

89 : 30 114 : 67 94 : 54 75 : 57 55 : 54 61 : 58 80 : 72 65 : 61 72 : 92 45 : 91 42 : 124 33 : 96 41 : 137 44 : 116 törölve

71 64 61 63 52 45 42 40 37 31 26 22 22 17

3 1 3 3 5 2 2 1 3 3 1

4 6 5 6 5 9 10 11 10 12 18

53 : 25 64 : 31 48 : 25 62 : 34 45 : 27 42 : 47 29 : 37 32 : 55 26 : 46 29 : 55 15 : 64

42 40 39 36 35 29 26 25 24 18 4

65 : 21 56 : 24 47 : 19 53 : 31 57 : 49 54 : 41 50 : 37 49 : 50 41 : 68 31 : 52 28 : 46 29 : 62 29 : 90

59 53 47 42 41 39 33 31 27 21 20 15 10

1998/1999. évi kaposvári körzeti II. osztály 1. Somogyvámos 2. Jákó 3. Zimány 4. Kaposfüred II. 5. Somogyszil 6. Somodor 7. Szentgáloskér 8. Alsóbogát 9. Kazsok 10. Bodrog 11. Várda

20 20 20 20 20 20 20 20 20 20 20

13 13 12 11 10 9 8 8 7 5 1

1999/2000. évi kaposvári körzeti II. osztály 1. Kaposfüred 2. Somodor 3. Kazsok 4. Somogyszil 5. Osztopán 6. Kaposmérõ II. 7. Alsóbogát 8. Szentgáloskér 9. Ráksi 10. Bodrog 11. Zimány 12. Hedrehely 13. Bárdudvarnok 14. Somogygeszti 112

24 24 24 24 24 24 24 24 24 24 24 24 24

18 16 13 13 12 12 9 9 7 6 6 3 2

5 5 8 3 5 3 6 4 6 3 2 6 4

1 3 3 8 7 9 9 11 11 15 16 15 18 visszalépett

2000-tõl 2002-ig az egyesület elnöke Vincz Tibor lett. 2000/2001. évi kaposvári körzet 1. Somogyaszaló 2. Osztopán 3. Somogyfajsz 4. Szentgáloskér 5. Somogyvár 6. Bárdudvarnok 7. Bodrog 8. Zimány 9. Nagyberki DSK

16 16 16 16 16 16 16 16 16

12 10 7 7 6 6 4 5 3

2 2 2 1 2 1 7 1 4

2 4 7 8 8 9 5 10 9

43 : 19 43 : 17 26 : 34 30 : 42 22 : 27 21 : 24 22 : 28 24 : 29 23 : 39

38 32 23 22 20 19 19 16 13

4 5 2 8 6 10 3 1

4 8 11 6 12 9 19 22

104 : 33 64 : 52 97 : 65 55 : 42 36 : 41 62 : 60 26 : 96 27 : 88

64 50 47 42 36 35 21 16

2001/2002. évi kaposvári körzet 1. Somogyvár 2. Osztopán 3. Somogyfajsz 4. Szentgáloskér 5. Zimány 6. Nagyberki DSK 7. Vitya 8. Bodrog

28 28 28 28 28 28 28 28

20 15 15 11 10 9 6 5

2002-ben Kovács Ferenc váltotta az elnöki székben Vincz Tibort. 2002/2003. évi kaposvári körzet 1. Osztopán 2. Zimány 3. Somogyfajsz 4. Nagyberki DSK 5. Somogygeszti 6. Bodrog 7. Bárdudvarnok 8. Fonó 9. Vitya 10. Szentgáloskér

18 18 18 18 18 18 18 18 18 18

12 12 11 9 7 5 6 3 3 1

4 3 4 3 5 7 4 4 3 0

2 3 3 6 6 6 8 11 12 17

66 : 33 37 : 12 56 : 34 45 : 25 33 : 33 24 : 28 23 : 34 23 : 46 23 : 45 22 : 60

40 39 37 30 26 22 22 13 12 3

6 1 7 4 2 1 2 5

1 5 2 4 6 7 8 9

31 : 16 27 : 26 32 : 22 21 : 15 29 : 37 34 : 33 20 : 31 12 : 26

27 25 22 22 20 19 14 5

2003/2004. évi kaposvári körzet 1. Vitya 2. Bodrog 3. Osztopán 4. Szentgáloskér 5. Patalom 6. Somogyfajsz 7. Somogygeszti 8. Bárdudvarnok

14 14 14 14 14 14 14 14

7 8 5 6 6 6 4 0

113

2004/2005. évi kaposvári körzet 1. Kadarkút II. 2. Szabás 3. Somogyfajsz 4. Vitya 5. Somogygeszti 6. Osztopán 7. Várda 8. Szentgáloskér 9. Mike 10. Simonfa 11. Bodrog 12. Porrog

22 22 22 22 22 22 22 22 22 22 22 22

16 13 13 11 10 9 8 6 7 7 6 3

3 5 4 3 6 3 3 6 3 2 3 4

3 4 5 8 6 10 11 10 12 13 13 15

55 : 25 49 : 23 62 : 35 44 : 39 51 : 37 46 : 54 35 : 40 44 : 37 33 : 54 39 : 56 39 : 70 34 : 62

51 44 43 36 36 30 27 24 24 23 21 13

2005/2006 Napjainkban nosztalgiajelleggel az öregfiúk csapata is fellép a falunapokon a „régi, dicsõ múltra” emlékezve. Igazi presztízscsatákat vívnak a szomszéd falvak csapataival... A fiatalok jelenleg a kaposvári körzeti bajnokságban szerepelnek.

1997-es focicsapat (Állnak: Orsós József, Tóth István, Weing László, Balogh György, Kovács László, Dávid József, Viktor, Georg, guggol: Keszler Zsolt, Kovács Zoltán, Nemes Tibor) 114

I. Személynévmutató A neveket a tanulmányokban található névalakok betûrendjében közöljük, több azonos nevû személy esetében – szükség szerint – a nevek után azonosító szó szerepel. A személynévmutató a jegyzetapparátusban szereplõ neveket nem tartalmazza. A Acsády Ignác 51, 52 Atádi Kéri Gergely l. Kéri Gergely Ajtony, magyar vezér 23

András, II., magyar király 33 Androkity György 40, 47, 102 Apáti Ferenc 36 Átol József 40, 81 B

B. Bödõ József l. Bödõ József, B. B. Takács István l. Takács István, B. B. Takács János l. Takács János, B. Baka János 61 Bakay János 68 Balassa Tibor, dr. 40 Balás Béla, püspök 31 Balázs József 46 Bálint Ildikó, dr. 44, 47 Balogh Ferenc 52 Balogh György, hadirokkant 62 Balogh György, futballista 108 Balogh Ignác 62 Balogh József 62 Balogh Józsefné 62 Balogh Teréz 62 Bán Iván 65 Bánó család 64 Bárány család 27 Barát János 37, 39, 47 Bárdos János 67 Batthyány József Antal, gróf 27 Batizi András 15 Beck József 67 Beke József 24 Bene Károly 27 Bereck (Bodának mondott) 9 Berei család 9 Bereknyei Dezsõ 77

Besei Töttös család l. Töttös család, Besei Bierer János 77 Bíró Józsefné 74 Bodó József 46 Boda József 71 Bogár család 7 Bogár Gunya 8 Bogár István 8, 9 Bogdán István 104, 105, 109 Bognár Kálmán 81 Bognár Lajos 40, 90 Boka család 27 Bolla Antal 24 Bor József 46 Bor József, id. 31 Bor József, futballista 104, 105 Borbély Gyula 67 Borsfai István 46 Borsfai Pál 46 Botka Mihály 27 Bõ nemzetség 6 Bödõ Ferenc 31 Bödõ György 68 Bödõ István 67, 95 Bödõ János 45, 46, 67 Bödõ János, G. 47 Bödõ József 62, 75 Bödõ József, ifj. 94 Bödõ József, B. 74 115

Bödõ József, P. 31, 39, 47 Böjti János 64 Brúnó, magyar püspök (Sankt Gallen-i szerzetes) 7 Buczkó József 31 Budai Bertalan 41, 48, 49 Budai József 31, 71 Bulcsú törzs 6

Bunevácz István 31 Bunevácz Istvánné 94 Bunevácz János 62, 63, 100 Bunevácz József 40, 47, 101 Buni Ferenc 46 Buni László 46, 68 Buzsáki Károlyné 77 Cs

Csalos József 39, 47 Csatos Dezsõ 81 Cser Géza 77 Csikós László 74 Csima Ferenc 37, 100, 101

Csima Fernec, dr. 76 Csima István 47 Csonka Károly 36 Czentgráf K. Adolf 36, 37, 39, 47, 64 D

D. Horváth József l. Horváth József, D. Dants István 24 Daruvári Kacskovics Lajos l. Kacskovics Lajos Dávid Elek 108 Dávid I. 108 Dávid József 104, 105 Dávid József, dr. 74 Deák Varga József 42 Defner Zoltán 48, 49

Demeter, Szt. 18 Dergecz Ferenc 35, 36, 100 Dervis bég 16 Dezsõ József 36 Dömös Istvánné 77 Durczi Ferenc 4 Durczi Géza 47 Durczi József 37 Durczi Sándor 63 Durczi Vendel 37, 62, 94, 97 E Ellyevölgyi János 11 Enyingi Török Bálint l. Török Bálint Erdélyi János 24 Esküdt Aranka l. Vargáné Esküdt Aranka Esterházy herceg 27, 58, 62, 63, 83 Esterházy Miklós, herceg 62 Esze Gyula 64

Egerszegi Ferenc 3, 4, 43, 44, 47–49, 77, 102, 106, 108 Egerszegi Ferencné 77 Egerszegi Sándorné 48, 49 Ekkehard apát 7 Elauer Lajos 100 Elek Béla 29–31, 37 Ellaner Ferenc 63 F Fábián János, id. 81 Farkas Ferenc 68 Farkas István 46 Farkas János 24 Farkas József 35–37, 47 Fejér István 83 Fekete László 108

116

Fenirik Péter 46 Ferdinánd, I., magyar és cseh király 14, 16 Festetics Imre, gróf 27 Finta Károly 65 Fónai Gyula 74 Forrainé Kristóf Éva 91 Fülöp Géza 81

G G. Bödõ János l. Bödõ János, G. Gaál Gaszton 62 Gaál József 37 Gaál Sándor 37 Gábor Ferenc 24 Gál, Szt. 7 Gálosi István 65 Gamos Zsoltné 91 Garas Jánosné 91 Gazdóf Angéla, dr. 41, 47

Gelencsér Ferenc 35 Gelencsér János 100, 108, 109 Gelencsér József, földbirtokos 46, 68 Gelencsér József, futballista 100, 101 Gelencsér László 100 Gergely nemes (atádi) 9 Géza, magyar fejedelem 6, 7 Gunyafi (Máréi) család 7, 9 Gréczi László 104, 105 Gulyás Ferenc 101 Gy

Gyenesei István, dr. 43 Gyenis István 39 Gyenis Istvánné 47 Gyolodi Vörös Miklós l. Vörös Miklós (gyolodi) Gyöngyösi Endre 77

György, Szt. 18 György (Bakónak nevezett) 9 Gyõrfi János 100 Györkös György 101 Gyula, erdélyi vezér 23 H

Halmai József 35 Harka Ferenc 87 Harsányi Emil 31 Harsányi Ferenc 34, 46, 67, 68 Harsányi Imréné 74 Harsányi József, bíró 46, 68 Harsányi József (Nemz. Bizottság tagja) 36, 67, 100, 101, 104 Harsányi Józsefné 94 Harsányi László 43, 48, 74, 101, 108 Harsányi László, bíró 46, 47 Harsányi Pál 5, 34, 45, 46, 68 Harsányi Pálné 62 Harsányi Péter 68 Harsányi Vendel 46 Hársházi József 74 Havasi Mór 95 Hegedûs Lajosné 94 Hegedûs László 47 Hegedûs Péter 77 Herbel János 74, 104 Herceg Antal 46 Heribald barát 7

Herman József 36, 71 Hézsõ J. 109 Hild József, dr. 3, 4, 41, 43, 44, 48 Horváth Csaba 104, 105 Horváth Dezsõ 40 Horváth Ferenc 64, 74 Horváth Imre 27 Horváth István, képviselõ-testület tagja 36, 64 Horváth István, templomszolga 31 Horváth János 37 Horváth Jánosné 48 Horváth József 36, 37, 39, 47, 64–67 Horváth Lajos 49, 102, 105 Horváth József, D. 64 Horváth László, dr. 41 Horváth N. 109 Horváth Pál 46 Horváth Tamás 74 Horváth Tibor 77 Horváth Tiborné 77 Hosszú Ferenc 24 Hunyadi János, magyar hadvezér, kormányzó 14

117

I Iberhardt Jenõ 74 Ifi Géza 31 Ihász Lászlóné 74 Illés Zoltán 77 Imreffy Mihály (Szerdahelyi) 11 István, Kéri Sebestyén fia 9 István, I., magyar király 23, 33

Istvándi Sándor 38, 81 Ivusza Ernõ 37, 39, 47 Ivusza János 71 Ivusza László 37 Ivusza Nemes János 64 Ivusza Tamás 46, 48

J Jagados János 81 Jankó Ferenc 101, 102, 104, 105 János, I. (Szapolyai), magyar király 14 János, Nepomuki, Szt. 10, 25

János Zsigmond (Szapolyai) 14 Jovánczai István 74, 81 Julrog József 46 Jurisics Miklós 14 K

Kacskovics Mihály 27 Kacskovics Lajos (daruvári) 61 Kacskovics Mihály 24 Kadlicskó Jánosné 74 Kalangya János 74 Kálmán Mihályné (Magdi néni) 31 Kálmán Sándor 47, 74, 76, 104 Kandal család (Kéri) 9 Kanyar József 60 Kaposi Sándor 109 Károly, I. (Károly Róbert), magyar király 8, 9, 51 Károly József 46 Károlyi György 67 Károlyi Imre 67 Károlyi Lajos 62 Kazi György 67 Kazi Péter, ifj. 67 Kelemen József 37 Kercsi Lajos 37 Keresztúri Benedek 11 Kéri család 4, 9 Kéri Dénes 9 Kéri Gergely (atádi) 9 Kéri György 9 Kéri Kandal család l. Kandal család Kéri Mátyás 9 Kéri Sebestyén 9 Keszler Zsolt 108 Király József 108, 109 118

Király Lajos 81, 108 Király László 108 Kiss Jánosné, özv. 27 Kiss Lajos 40 Kiss Márton 24 Kladnigg Alajos 62–64, 71, 94 Kladnigg Alajos Ernõ 65 Koletár János 36, 37, 71, 72 Komáromi András 30, 31 Koppány, Árpád-házi herceg 5–7 Kovács Ferenc 48 Kovács István, ifj. 74 Kovács János (19. század) 45 Kovács János, tanító 89 Kovács János, képviselõ-testület tagja 35 37, 39, 47 Kovács János, futballista 104, 105 Kovács József 74 Kovács Józsefné 68 Kovács László, földbirtokos (1863) 68 Kovács László, futballista 108 Kovács Pál 37, 71 Kovács Z. 109 Kováts József 29 Kozári Imre 28, 84 Kõnig József 74 Kõszegi család 8 Kõszegi Miklós 8 Kövesdi Imre 77 Krajczárné Szekér Andrea 91

Krasztics István 39, 47 Kristóf Éva l. Forrainé Kristóf Éva Kristóf István 74 Kriszbacher József 101 Kulcsár Antal 68 Kulcsár István 68 Kulcsár János, bíró 45, 46

Kulcsár János (1950) 67 Kolumbán, Szt. 7 Kurbély õrnagy 24 Kurják József 31, 47, 81 Kurják József, ifj. 39, 47 Kurucz János 104, 105 L Leszhnek József 46 Ley Oszkár 96 Loránd mester (Lápai Mátyás fia) 8 Loránd nádor 10 Lotharingiai Károly, herceg 20

Lajos, II., magyar és cseh király 14 Lápai család 10 Lápai Mátyás 8 Lengyel Krisztina 27 Lenkovits János 24 M Madarász János 46 Magyar Ferenc 45 Magyar György 47 Magyar József 36, 66, 71 Magyar Lajos 67 Magyar László 94 Major István 62 Major János 40, 47 Major József 95 Máréi Gunyafi család l. Gunyafi család Margit úrnõ (Kéri Dénes lánya) 9 Mária Terézia, magyar és cseh királynõ 34, 59, 83 Mártony Imre 24 Mászon János 46 Máté István 31

Matula József 67 Mátyás, I., magyar király 14 Mátyás (Loránd nádor fia) 10 Megyeri Vilmos 81 Melhárd Gyula 86 Mezõ Sándor 47 Miksa, német-római császár, magyar király 17 Milkovics István 101 Mindszenty József 29 Molnár András, dr. 95 Molnár Dezsõné 39, 47 Molnár József 71 Molnár Péter 74 Moor Benedek (örsi) 11 Moor Mihály (örsi) 11 N

Nádasdy Tamás 16 Nagy Ferenc, birtokos 67 Nagy Ferenc, bíró 46 Nagy György 68 Nagy József 39, 47 Nagy Józsefné 62 Nagy László 101 Nagy Péter 46 Nagy Sándor 62, 71 Nagyatádi Szabó István 62

Nagyné Zimre Márta 91 Nemes Gábor 46, 68 Nemes Tibor 108, 109 Németh Anna 29 Németh Ferenc 31 Németh István 100 Németh László 64 Neubaer János 24 Niczky János 27

119

O Oliver mester 10 Orbán János 74 Orbán László 104, 105 Orbán Mariann Margit 49 Orbán Mihály 35

Orbán Zoltánné 77 Orci, sváb lovag 7 Orsós József 101, 108, 109 Osztopán János 24 Ottó, I., német-római császár 7 Ö Örsi Moor Mihály l. Moor Mihály

Örsi Moor Benedek l. Moor Benedek P P. Bödõ József l. Bödõ József, P. Pál, pap 10 Pali György 104, 105 Pap József 74 Paska Ferenc 47, 74, 81 Pásztohy András 43, 76, 81 Pataki Ferenc 48, 49 Perger Vilmos 74 Péter, pap (1333) 11 Péter, plébános (1426) 10 Péter István 24

Petrovics József 31, 36–39, 47 Piligrim, passaui püspök 7 Pintér Ferenc 101 Pintér Gyõzõ 100 Pintér József 74 Pleh József 31 Plel Mihály 36 Posár József 46 Pozsár Borbála 68 Pozsár Vendel 34, 68 Puskás Béla 3, 4 R

Radics Lajos, jegyzõ 37 Radics Lajos, tûzoltóparancsnok 94 Radics Lajos, önkorm. képviselõ 41, 48 Radics Lajos, brigádvezetõ 31, 81 Rajner Ádám 24 Rákosi Mátyás 39 Rátót (Loránd nádor fia) 10

Ratpertus, apát 7 Raniss Pál 24 Rátót nemzetség 10 Rauschunberg János 64 Ripli Antal 46 Rosemberg János 36 Rózsa János 39, 47, 71, 72, 74, 75, 81 S

Sági Károly 11 Salm Miklós 17 Sándor Lajos 75, 81 Schuszter Ferenc 100 Sedlmayr Johanna 63 Sefler József, dr. 77 Segesdi Sándor 103–105 Sifter Lajosné 74 Simon, plébános 11 Simon Ferenc 100 Simon István 39, 47 Simon János 41, 47, 48, 72, 74, 81 120

Simon Lajos 48 Sipos Károly 40, 47 Somogyi Ferenc, szolgabíró 24, 34, 45, 46, 67 Somogyi Ferenc, képviselõ-testület tagja (1950) 35, 36 Somogyi István 46 Somogyi János 46 Somogyi József 34, 67 Somogyi Józsefné 95 Somogyvári Kálmán 39, 47 Somssich László 62

Soós Gábor 46 Soós István 46 Soós István, Z. 60 Soós József 46, 68 Soós Vendel 46, 68 Soth, földesúr 25 Sovák István 31 Sovák József, ifj. 67 Sovák Lajos 100 Sovák Pál 67 Sovák Sándor 72 Sovák Tibor 47 Steiner Ferencné 74 Stephaich Pál 64, 65 Stephaich Péter 64, 65 Stern Mór 95 Stheller László 31 Stikli Imre 46 Stósz Imre 94

Stroth Józsefné 67 Sturm György 86 Sulcz Ferenc 81 Suszter Ferenc 37, 47 Suszter István, bíró (1873) 46 Suszter István (1945) 31 Suszter József, képviselõ-testület tagja (1941) 35 Suszter József, bíró 46, 47, 68 Suszter Pál 45, 68 Sütõ József, elöljáró 24 Sütõ József, vitéz 94 Svastics család 25, 65 Svastics Antal 83 Svastics Egon 66 Svastics István 34 Svastics Nándor 35, 61, 62 Svasticsné, özv. 25, 27 Sz

Szabadi Lajos, ifj. 74 Szabó István 31 Szabó József Andor 43 Szabó Péter 48, 49 Szabó Péterné 46 Szalai István 39, 47 Szarka Géza 100 Szarka László Zoltán 49 Szarka Zoltán 48 Szávai Péter 36 Szekér Andrea l. Krajczárné Szekér Andrea Szekeres János 24 Szelestei Jánosné, özv. 27 Szelim, II., szultán 18 Szentgyörgyi János 31 Szenyéri Mariska 96 Szenyesi Tamás 9

Szerdahelyi Imreffy Mihály l. Imreffy Mihály Szierer Péter 67 Szigeti László 71, 72, 81 Szilovics Ferenc 45, 67 Szilovics István 67 Szilovics Mátyás 67 Szilveszter, II., pápa 23 Szimon János 30 Szilczky család 71, 72 Szliczky Erzsébet 47 Szokolli Mohamed, nagyvezér 17 Szomjas József, vitéz 35, 36 Szörényi József 100 Szulejmán, szultán 14, 17 Szücs László, templomatya 31 Szücs László, futballista 101 Szücs László, ifj. 48 Szüts István 27 T

Takács Ernõné 31 Takács György 45, 46 Takács Imre 67 Takács István, bíró 24, 46, 68

Takács István, brigádvezetõ 72 Takács István, ifj. 67 Takács István, B. 81 Takács János 37 121

Takács János, B. 31 Takács József 34, 46, 68 Takács József, ifj. 45, 46 Takács József, özv. 45 Takács Pál 36, 37, 64, 67 Takács Péter 68 Takács Péter, öreg 68 Takács Sándor 71, 81 Takáts János 24 Talabér Mihály 37 Tallián Boldizsár 27 Tardi József 81 Tes Dániel 46 Teszler János 66 Teveli család 27 Teveli Antal 24 Teveli József 24 Thury György 17 Tolna Ferenc 67

Tomori Pál 14 Torma György 81, 94 Torma János 65 Tormási János 47, 71 Tóth Ferenc 36 Tóth György 74 Tóth Imre 37, 64 Tóth István 77 Tóth János 74 Tóth József 47 Tóth Károly 74, 81 Török Bálint (Enyingi) 11 Török Gyula 31 Töttös család (Besei) 9 Trimmel Lajos 39, 47 Tsendes Mihály 24 Tuba Géza 47 Tujgon, budai basa 15 U

Újvári Imre 11 Unári Domonkos 8 Unári Martonos 8 Undling József 46

Uzdi Herbord 8 Uzdi István 8 Uzdi János 8

V Vágner József 84 Vajda László 96 Vajda Zsigmond 53, 83 Vajdics György 64 Várdai család 9 Várdai Pál 9 Várdai Tamás 9 Varga Antal 67 Varga Ferenc 34 Varga Imre 31 Varga Imre, id. 31 Varga István 39, 47, 74 Varga Károly, nevelõ 91 Varga Károly, fafaragó 98 Varga Károly, tanácstag 47 Varga László 31 Varga Mihály, brigádvezetõ 81 Varga Mihály, futballista 101 Varga Zoltán 104, 105 Vargáné Esküdt Aranka 3, 91 122

Varjas Istvánné 47, 74 Vass József 29 Vázsonyi család 27 Véber János 46 Vecellin, sváb lovag 7 Véger László 101, 104, 105, 108, 109 Végh István 81 Veizekker Mihály 101, 102 Vendel, Szt. 25 Vermes András 77 Vesszõs család 9 Vétek János 77 Viant László 108 Viasz József 46 Vig Imre 67 Vígfalvay Gergely 24, 83 Vilhelm Elek 39, 47 Vincze István 39, 47, 71, 81 Vinkler Éva 29 Virág László 77, 81

Visnyei József 74 Visnyei Lajos 101 Visnyei Mátyás 24 Viza János 34 Vonyó Gyula 39, 47, 71, 74, 100–102, 104, 106 Vonyó István 31, 39

Vonyó József 40, 47, 71, 72, 74, 81, 104 Vonyó József, ifj. 31 Vonyó Józsefné 31, 77 Vonyó Katalin 77, 81 Völgyi Renáta 42 Vörös Miklós (gyolodi) 8

W Weing László 106, 109 Z Z. Soós István l. Soós István, Z. Zahora György 77 Zichy család 11 Zichy Domonkos, gróf 85

Zimre Márta l. Nagyné Zimre Márta Zóka Ferenc 71, 81 Zóka József 62, 94 Zrínyi Miklós, szigetvári hõs 17 Zs

Zsalakó István 36 Zsalakó Istvánné 67

Zsigrai Lajos 73, 81 Zsófia asszony (1502) 9

Rózsa János, Vonyó József, Simon József és Vonyó Gyula 123

II. Földrajzi nevek mutatója Szögletes zárójelben a közigazgatási beosztásra utalunk. Kerek zárójelben jelezzük az esetleges névváltozást, ill. névváltozatot. A Antalmajor 31, 73 Aszaló (Somogyaszaló) 25–29 Atád (Nagyatád) 9, 11, 25 Attala 101

Alsóbogát 25, 27, 28, 107–110 Alsó Ecseny 25 l. még Ecseny Alsóörs 6 Andocs 82, 101 B

Bélavár 17 Belcs 9 Belsõörs 6 Berzence 17 Boden-tó 7 Bodrog 107–112 Borhold 9 Borzáspuszta 55 Böhönye 106, 107 Bõszénfa 52 Buda [Budapest] 14, 15, 17, 20 Büssü 100–104

Babócsa 15, 17 Balaton 6, 15, 16, 52 Balaton-part 6 Balatonföldvár 105 Balatonkeresztúr 105 Balatonlelle 105 Balatonszentgyörgy 105 Balkán 14 Bár 10 Baranya megye 8, 14 Bárdudvarnok 103, 110, 111 Bécs 14, 17, 20 Cs Csákány 17 Csákányföld (Chakanfeulde) 11 Csanádfalva 9 Csele-patak 14

Csillebérc 91 Csoma 103 Csököly 27, 107–109 Csurgó 17 D

Dadapuszta 11, 67 Dél-Dunántúl 14, 82 Dezseda 25, 28 Dióslápa (Lápa) 9, 10 Dióspuszta 64 Dombóvár (Dombó) 8, 17, 19

Döbrököz 8 Dömös 9 Dráva 8, 14 Duna 14 Duna–Dráva vidéke 5 Dunántúl 6, 15, 17, 62 E

Ecseny 9, 27–29, 61 l. még Alsó Ecseny, Felsõ Ecseny, Közép Ecseny Edde 66, 110 124

Erdély 14, 15 Európa 14

F Felsõ Ecseny 25 l. még Ecseny Felsõbogát 25–29 Felsõmocsolád 66, 103, 108 l. még Mocsolád

Fonó 67, 107, 109, 111 Fonyód 15

G Görösgal 17 Gunaras 91

Gázlópuszta 101 Geszti (Somogygeszti) 24, 27, 28 Gölle 101, 105–107, 109

Gy Gyõr 17 H Hedrehely 17, 106, 110

Hetes 19, 107, 109 I

Igal 9–11, 29, 34, 35, 37, 54, 61, 67, 70, 94, 95, 97, 100, 101, 103, 104, 107, 109

Igalpuszta 102 Isztambul 21 J

Jákó 107, 109, 110

Juta 103–105, 107 K

Kadarkút 105, 106, 112 Kálmáncsa 106 Kálmáncsehi 21 Kanizsa (Nagykanizsa) 16, 17 Kapoly 105 Kapos folyó 6, 17 Kaposfõ 104, 107 Kaposfüred 109, 110 Kaposhomok 107 Kaposmérõ 103, 104, 107, 110 Kaposújvár 15 l. még Kaposvár Kaposvár 4, 16, 17, 20, 45, 52, 61–64, 72, 77, 91, 95, 100, 101, 103–107, 109–112 Karád 17 Kazsok 9, 109, 110 Kelet-Külsõ-Somogy 6 Keér (Szengáloskér) 23, 58 Kér (Szentgáloskér) 7–11 Kercseliget 101 Kéri-rét (Szentgáloskér) 100

Kérkút (Szentgáloskér) 72 Kery aliter Pwzthakcer (Szentgáloskér) 10 Kéthely 17, 105 Kikiri tó 29 Kisalbert 27, 28 Kisbárapáti 100 Kisdióspuszta 55 Kiskorpád 106, 107 Kiskúti-rét 101 Komár 17 Koppány 15, 19 l. még Törökkoppány Koppány-völgy 6 Korotna 15 Kõröshegy 17 Kõszeg 14 Közép Ecseny 25 l. még Ecseny Közép-Európa 5 Kutas 105 Külsõ-Várdombi-dûlõ 5

125

L Lak 15 Lapa (Lapapuszta) 5, 25–28, 30, 70–72 Lápa l. Dióslápa Lapai-árok 6

Lapapuszta 3–5, 7, 11, 25, 31, 39, 41, 42, 44, 55, 57, 58, 61, 64, 83, 86, 87, 97, 101 l. még Lapa Libbentõ 27, 28 M

Magyaratád 31, 34, 35, 95, 100, 101, 108 Magyaregres 25–29, 66 Magyarország 7, 10, 14, 15, 17, 19, 39, 51, 61, 82, 85 Mainz 7 Marcali 17 Máré vára 8, 9 Margit-sziget 9, 11 Marót 17 Mernye 3, 4, 10, 11, 24, 25, 27, 29, 31, 35, 40–42, 66, 73, 83–86, 90, 95, 97, 101, 103, 107

Merse 8 Mesztegnyõ 105–107 Mezõcsokonya 108–110 Mike 108, 112 Mocsolád 26–29 l. még Felsõmocsolád Mohács 14, 17 Mukipuszta 64 Muraköz 17

N Nagyatád 91, 103 l. még Atád Nagybajom 103, 105–107 Nagyberki 101, 103, 104, 106, 107, 111 Nagyberki-Szalacska 5 Nagydióspuszta 55, 72

Nagykanizsa l. Kanizsa Nagyszombat 27 Nak 8 Nándorfehérvár 14 Ny

Nyugat-Baranya 7 O Ómerse Orci 7, 109 Ordacsehi 105

Oszlár 9 Osztopán 103, 104, 109–112 Ö

Örs (Rácörspuszta) 11, 86

Örspuszta (Rácörspuszta) 39, 83 P

Passau 7 Patalom 9, 34, 100–104, 106, 107, 111 Pécs 17, 27, 82, 96 Pécsvárad 8 Polány 24, 27–29, 66

Porrog 112 Pozsony 9, 27 Pusztakér (Szentgáloskér) 9 Puszta-Kér (Szentgáloskér) 19 Pusztakovácsi 106 Q

Quedlinburg 7 126

R Rácörs (Rácörspuszta) 6, 11 Rácörspuszta 11, 86 l. még Örs, Rácörs, Örspuszta Ráksi 4, 9, 95, 100, 101, 110

Ravazd 8, 9 Ravenna 23 Répáspuszta 73 Rinya folyó 6 S

Segesd 17 Siklós 7 Simonfa 110, 112 Siófok 4, 105 Somodor (Somodorpuszta) 4, 9, 11, 24, 25, 27–29, 31, 34, 39–42, 45, 64, 66, 73–75, 86, 101, 103, 110 Somogy megye (vármegye) 4–8, 7, 8, 10, 11, 14–18, 20, 24, 27, 34, 35, 37, 45, 51, 52, 58,60–63, 66, 70, 76, 82–86, 97, 105–107

Somogyaszaló (Aszaló) 25, 66, 101, 109, 111 Somogyfajsz 29, 109, 111, 112 Somogygeszti (Geszti) 24, 31, 40, 66, 107, 108, 110–112 Somogyjád 44, 66, 104, 106, 107, 109, 110 Somogysárd 103, 105–107 Somogyszil (Szil) 100, 101, 103, 104, 108 110 Somogyvámos 110 Somogyvár 5–7, 105, 111 Sz

Száva folyó 5 Székesfehérvár 15 Szekszárd 7 Szenna 108 Szentbalázs 104 Szentbenedek 27 Szentgál (Szentgáloskér) 9 Szengáloskér (Keér, Kér, Kéri-rét, Kérkút, Kery aliter Pwzthakcer, Pusztakér, Pusz-

ta-Kér, Szentgál) 3–8, 10, 11, 16, 17, 19, 23–31, 34–37, 39–42, 44, 45, 52–59, 61 67, 70, 71, 73–76, 78–80, 82–91, 94, 96 98, 100–112 Szentgyörgy 5, 11 Szentmiklós 11 Szentvid 5 Szigetvár 15, 17, 18, 21 Szil (Somogyszil) 37, 35 T

Tab 105 Tapsony 105 Táska 105 Taszár 107, 109 Tata 17 Tatártemetõ 11

Tátompuszta (Tátom) 5, 8, 11, 71 Tihany 10 Tolna megye 8, 9 Toponár 34, 77, 105 Törökkoppány (Koppány) 17 Töttös 10 U

Úrhida 6

Uzd 8 V

Várda 66, 108–110, 12 Várdomb 5 Varjaskér 6 Velem 5 Veselény 7 Veszprém 6, 17, 85

Világospuszta 55 Vilonyai-legelõ 11 Visegrád 91 Vitya (puszta) 111, 112 Vízvár 17 Vörs 6 127

Z Zákány 17 Zala megye 17, 52

Zimány 11, 100, 101, 104–107, 110–112 Zs

Zselickislak 103 Zselicszentjakab 10

Zselicszentpál 107

Pásztohy András, Vonyó Józsefné, Czentgráf Adolf és dr. Hild József Czentgráf Adolf 100. születésnapján

Pásztohy András Czentgráf Adolfot 101. születésnapján köszönti 1997-ben 128

III. Tárgymutató A adózás 16, 18–20, 51, 58 Agrária Mezõgazdasági Szövetkezet 41, 76 Agrária Rt. 3 Állami Gazdaság, Szentgáloskér 4, 67 aratósztrájk 60, 61 állattenyésztés 97 B bába 29, 95 bíró 33, 34, 37, 46, 47 birtokper 8–10 buszközlekedés 97 D demográfia 51–57, 88 dögkút 97 E egészségügy 42, 94, 95 egyháztörténet 20, 21, 23–31 Esterházy-uradalom 59 Esterházy-hitbizomány 62, 63 F faiskola 64 fiókegyház 25 földbirtokos 24, 27, 58–60, 62, 63 földigénylõ bizottság 64–66 földtulajdonviszonyok 58–68 futballpálya 106

I imaház 25 iskolatörténet 29, 35, 44, 82–91 iskolaépület 82, 86, 87, 89–91 J járdaépítés 42, 44 jegyzõség 34 jobbágy 19, 58 jobbágyfelszabadítás 60 K kábelhálózat kiépítése 98 kántortanító 28, 29, 86 kápolna 25 Kaposvári Cukorgyár 63, 64, 72 Kaposvári Cukorgyár Célgazdasága, Szentgáloskér 4 Kaposvölgyi Vízitársulat 41 kastély 42, 65, 69, 73 képviselõ-testület 34–37, 44, 45 Kérkúti Sertéstelep 72 Kladnigg-kastély 42, 65, 69, 73 körjegyzõség 35, 41, 42, 44, 50, 54, 65, 66 könyvtár 3, 42, 44 középkor 5–11, 23 közigazgatás 16–18, 33–49, 94 községháza 35 kulák 66 kultúrház 39, 42, 95 L

G gázprogram 41, 97 H hadirokkant 62, 63 hadtörténet 14–16, 19, 20 hatalmaskodás 8–11 házhelyrendezõ bizottság 62 helynévadás 6, 7, 10, 11, 23 hõsi emlékmû 41, 98, 99

labdarúgás 100–112 leventeverseny 100 M megyecímer 43 mûvelõdési ház 3, 44 N nemesi vármegye 33 nemzeti bizottság 36 129

O oklevél 10, 11 oktatás 82–91 orvosi rendelõ 42, 44, 95 óvoda 73 Ö önkormányzat 3 önkormányzati képviselõ 48, 49 összeírás 18, 51–55, 83 P pannonhalmi bencés apátság 5, 58 parasztság 18, 59, 61, 66, 70 pártok 36, 37 pedagógus l. tanító pécsváradi konvent 8 pestisjárvány 20 plébános 26–31 polgármester 44, 48, 49 polgármesteri hivatal 42 posta 96 R rátóti prépostság 10 ravatalozó 41 rendszerváltás 41 S Sankt Gallen-i apátság 7 segesdi fõesperesség 5 somogyi konvent 9, 10 Somogyjádi Szent Lázár Temetkezési Vállalkozás 44 sporttörténet 100–112 Sz szabálysértés 45 szandzsák 17, 19 Szent Vendel-szobor 25 szentgáloskéri iskola 82–91 Szentgáloskéri Levente Egyesület 100 Szentgáloskéri Sport Kör 108, 109

130

Szentgáloskéri Tsz SK 102, 104, 105 Szentgáloskéri Zöldmezõ Tsz alapszabálya 78–80 T tagosítás 67, 70, 71 Tanácsköztársaság 61 tanácselnök 47 tanács 37–40, 47 tanácsrendszer 37 tanácsválasztás 38, 39 tanító 82–91 telefonellátás 42, 96, 97 temetkezés 41 temetõ 41 templom 10, 20, 21, 23, 98 templomszolga 31 terménybegyûjtés 38 termelõszövetkezet egyesítése 73, 74 termelõszövetkezet, Szentgáloskér 4, 67, 70–81 termelõszövetkezet szervezése 70 termelõszövetkezeti csoport 67 termelõszövetkezeti lakás 76 termelõszövetkezeti vezetõ 81 török hódoltság kora 14–21 tûzoltóparancsnok 94 U út- és járdaépítés 42, 44 V választás 36–39, 41, 44 védõnõ 95 veszprémi egyházmegye 85 veszprémi káptalan 58 veszprémi püspökség 5, 29 villamosítás 97 vízhálózat kiépítése 41, 97 Zs zselicszentjakabi bencés apátság 10, 11

Községtörténeti adatok Szentgáloskér történetének kutatása során jelentõs mennyiségû adat került elõ, amelynek egy részét a feldolgozás során nem sikerült beépíteni az egyes tanulmányokba. Meggyõzõdésem, hogy a dokumentumok megjelentetése megkönnyíti Szentgáloskér történetének jobb megismerését. Ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a közölt dokumentumokban található adatok gyakran egymásnak is ellentmondanak. A szerzõk akkori ismereteik birtokában állították össze anyagukat, amelyet a következõ években-évtizedekben az újabb ismeretek birtokában kiegészítettek vagy máshogy értékeltek. A sorrendiség meghatározása során nem a tartalmi szempontok voltak számomra irányadóak, hanem a megjelentetés idõpontja. A dokumentumokból, tanulmányokból, könyvekbõl csak a Szentgáloskérre vonatkozó részt közlöm, megjelölve a megjelentetés helyét, idejét és a szerzõ nevét.

Nagy József

SOMOGY VÁRMEGYÉBEN LÉVÕ MINDEN HELYSÉGEKNEK MAGOK KÖRÜL MINTEGY EGY VAGY KÉT MÉRTFÖLDRE FEKVÕ SZOMSZÉD HELYSÉGEKTÕL VALÓ TÁVOLYSÁGÁT ELÕADÓ KÖNYVECSKE Budán, 1811 Nevei a’ Helységeknek Honnét Meddig 6. Andocs 9. Aszaló 11. Atád (Magyar) 48. Büssü 79. Fiad

Mennyi Mértföld

Nyóltzad

Kér

2

–

Kér

1

–

Kér

–

5

Kér

1

1

Kér

1

7

131

Csorba József

SOMOGY VÁRMEGYE ISMERTETÉSE Pest, 1857 Kér, szent Gálos Kér: Mernye, Magyar Atád, Ráksi között völgyben fekszik; hajdan Queer Jerney szerint. Népessége (belsõ, külsõ Eörs-, Dióspusztákkal együtt) 835 kath. Udvari kápolnával együtt, de különben fiók – a mernyei anyaszentegyházhoz. F. u. Svastits család, több udvarházzal; l. e posta Kaposvár 2 óra.

Nagy Iván

MAGYARORSZÁG CSALÁDAI CZIMEREKKEL ÉS NEMZÉKRENDI TÁBLÁKKAL Pest, 1863 Svastics család (Bocsári) Dunántúli, Somogy, Sopron, Vas és Tolna megyében lakó nemes család. Egy írónk szerint Dalmáciából ered, ahol Tinin várát bírta. Közülük többen viseltek megyei hivatalt. Somogy vármegyében Svastics István 1828–1833-ig al-, 1836–1849-ig fõszolgabíró volt. Pál 1828-tól aladószedõ 1836-ig, 1846-tól fõadószedõ. János 1828–1833-ig rendsz. esküdt. Tolna megyében Lajos 1826-ban tiszti alügyész, 1829-ben szolgabíró (Lak-Kétyen). Svastics Péter és György 1810-ben, Arad megyében írattak be nemesi lajstromba.

Csánki Dezsõ

MAGYARORSZÁG TÖRTÉNELMI FÖLDRAJZA A HUNYADIAK KORÁBAN Budapest, 1894 Helységei: Kér (l). a) Jobagiones dni regis de villa Ker. (1341: Anjouk, okmt. IV. 68.) Keer. (1390: Dl. 2870., Kismart, llt. 14. K. 354.,. Pannonh. fõapáts. Házi llt. XXVIII. A.) Az 1536. évi adólajstrom (26. 1.): Kyralkery néven Raknyi után sorolja föl, melynek (jelenleg puszta) szomszédságában találjuk ma a Kéripusztát. – A leveldi karthauzi kolostoré volt. (1390–1636.) – b) Keer – a Bogár és Maréi Gunya-fi családé. (1321: Zichy okmt. I. 196., 1345 : Kismart, llt. 32. B. 89.) Keer. (1347 : Zichy okmt. II. 285., 1400: U. o. V. 180–185.) Ker. (1399: Zichy okmt. V. 130., 1478: Muz. lltár.) Gwnyaker, Gwnyafyaker. (1400: U. o. V. 183.) Poss. Pwzthakeer. (1462: Dl. 15738; 1469: Dl. 16873; 1486: Dl. 24338.) Poss. 132

Keer et pred, Pwzthakeer. (1481: Dl. 18558.) Az 1536. évi adólajstromban: Kery aliter Pwzthakeer. (37. 1.) Ma Sz.-Gálos-Kér, Igal mellett dny. – c) Poss. Keer. (1460 : Jeszenák cs. llt.) Torvaj, Nyim, Megyer sat. helységekkel együtt mint a torvaji Ugrón cs. birtoka tûnik föl. – d) Thekesker. (Nemesi névben és elõnévben. 1482: Dl. 18686; 1493: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 71.) Az 1536. évi adólajstromban együtt: Waryasker, Thekeskeer. (15. 1.) Ma csak Varjas-Kért ismerjük, Marczalitól ék. Láp(p)a. Laapa. (1283: Árpádk. új okmt. XII. 382.) Villa Lapa magistri Oliverii. (1337 : Anjouk, okmt. III. 361.) Lapa. (1358: Dl. 4730.) Poss. Dyoslapa. (1412 : Dl. 9923; 1434: Dl. 12594.) Dyoslappa, Lapa, Lappa. (1437: DL 13042.) Villicus de Laapa, (1413: Dl. 10036) A zselicz-sz.-jakabi apátságé és a rátoldi prépostságé volt. – Ma puszta (Diós és Lápa), Igal mellett ny.

SOMOGYVÁRMEGYE HELYSÉGNÉVTÁRA ÉS KÖZIGAZGATÁSI ÁTNÉZETI KIMUTATÁSA Összeállította: Földes Lajos m. kir. pénzügyi számlaellenõr és Fertõszentmiklósi Szilágyi János vármegyei hivatalnok Kaposvár, 1909 Folyószám

260

A község neve

Szentgáloskér

A községhez tartozó azon puszták, telepek, majorok és egyéb lakotthelyek megnevezése, amelyek jelentõségüknél fogva e néven nyilvántartatnak és az országos községi a helységnévtárba törzskönyvbe felvétettek felvétetnek Lapapuszta

Dióspuszta Ráczörs

Jegyzet

Kk. I. 1120, 5157 kh., jfb. Igal, kjakv. Igal, jbtkvh. Igal, kközj. Tab, jerdg. Igal, 63. é. s. npfjp. ah. Ighal, okpvk. Somogyszil, csõ. jp. Igal csõ. Mernye, k. o. Mernye N. 100 száz. m. V. rk. 96.6, ev. ref. 1.5, ág. ev. 1.3, izr. 0.6 száz., tanint. rk. és Lapapuszta rk. elemi, v. á. Mernye, p. Szentgáloskér., t. Mernye.

133

SOMOGY VÁRMEGYE KÖZSÉGEI ÉS EGYÉB LAKOTT HELYEI HIVATALOS NEVEINEK JEGYZÉKE Budapest, 1909 A járás és község neve (az 1900. évi Helységnévtár szerint)

Az 1898. évi IV. t.cz. 2. §-a alapján megállapított név

30. Szent-Gáloskér

Szentgáloskér

A községhez tartozó azon puszták, telepek, majorok és egyéb lakotthelyek megnevezése, amelyek jelentékenységüknél fogva e néven az országos községi nyilvántartatnak és a törzskönyvbe felvétettek Helységnévtárba felvétetnek Lapapuszta Dióspuszta Ráczörs

Magyarország vármegyéi és városai

Csánki Dezsõ

SOMOGY VÁRMEGYE Országos Monografia Társaság Budapest, [1914] Szentgáloskér. Az igali járásban fekvõ magyar kisközség. Házainak száma 137, lakosaié 1290, akik róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Mernye. 1321-ben Keer alakban fordul elõ, s ekkor a Bogár és a Máréi Gunyafi családé. Elõfordul az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben is. 1400-ban Gwnyaker, Gwnyafyaker alakban fordul elõ. 1421-ben az Atádi Kéri család volt itt birtokos, és 1462-ben a Kéri és a Kéri Kandal családok, de ekkor már Pusztakér a neve. 1469-ben a nyúl-szigeti apácák azt a részét, amely Szenyesi Tamásnál volt zálogban, zálogul magukhoz váltják. 1481-ben Kéri Mátyás, testvéreivel szemben, igényt tart a birtok egy részéhez. 1486-ban Atádi Kéri Gergely itteni birtokrészeit a nyúl-szigeti apácák bírták zálogban. 1487-ben a Berei családnak voltak itt részei. Az 1536. évi adólajstromban Kery aliter Pusztakér alakban fordul elõ, s az 1582–83. évi adólajstromban is, s ekkor még egy portát írtak benne össze, mely a lövöldi karthauziaké volt. A XVI. század végén elpusztult. 1767-ben a Vranovics család, 1776-ban Vajda Zsigmond és Svastics Antal voltak az urai, a XIX. század elsõ felében pedig a Bogyay, a Bocsári Svastics, a Kacskovics, a Nedeczei Nedeczky, a Matkovics család és a herceg Esterházy-féle hitbizomány. Jelenleg a herceg Esterházy-féle hitbizomány, Svastics Aladár örökösei és Kacskovics Zoltán a legnagyobb birtokosai. A községhez tartozik: Lapapuszta, mely a középkorban falu volt. A Rátót nemzetség úgynevezett nádori ágának õsi birtoka, melyet az 1283. évi osztály alkalmával I. Lóránt nádor fiai, Mátyás és Rátót nyertek. 1337ben a Rátót nembeli Olivér mester faluja. 1358-ban a zselicszentjakabi bencés apátság birtoka. 1412–1437-ben Dióslápa vagy Lápa alakban fordul elõ, s ekkor a rátóti prépostságé volt. 1726 óta puszta, s a herceg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozik. – Rácörspuszta 1229-ben Örs alakban fordul elõ a székesfehérvári káptalan birtokai között. – Dióspuszta 1856-ban Bogyay Sándoré volt. 134

Révai nagy lexikona

AZ ISMERETEK ENCIKLOPÉDIÁJA XIII. kötet Budapest, 1915 Szent Margit: IV. Béla és Laskaris Mária leánya, szül. Klissában 1242. jan. 27. Szülei már 1246. beadták a veszprémi Domonkos-rendi apácákhoz, hol neveltetését a kolostor fejedelemasszonya vezette. Megtanult latinul is, és jól tudta a magyar királyok történetét. A Nyulak szigetén 1254. Umberto Domonkos-rendi fõnök kezeibe nagy ünnepségek közt tette le a fogadalmat. II. Ottokár cseh, Anjou Károly szicíliai király és egy ismeretlen nevû lengyel fõúr megkérte, de mindet visszautasította, s 1261. Marcel Domonkos-rendi tartományfõnök kezébe az ünnepélyes fogadalmat is letevén, valóságos apáca lett. Oly szegényesen élt, hogy elõbb rendesen meg kellett foltoztatni ruháját, hogy atyja vagy rokonai látogatását fogadhassa. Teljesen elsanyargatott teste végképp kimerülvén, M. 12. napi betegség után 1271. jan. 18-án elhunyt. Febr. 17. maga az esztergomi érsek temette el, de 12 napig nyitva hagyatta sírját, mely fölé utóbb vörösmárvány követ állítottak. Öccse, V. István király X. Gergely pápától már 1272. jún. 13. kérte szentté avattatását, s a vizsgálat meg is indult, V. Ince azonban újabb vizsgálatot rendelt el, mely 1276. júl. 26-tól két hónapig tartott, de sikertelenül. A magyar nép mindig mint szentet is tisztelte. Számos templomot emelt nevének, s ma is hat helység viseli nevét. Róla nevezték el a Nyulak szigetét is Margit-szigetnek. Emléknapja jan. 19.

SOMOGYI HÍRLAP 1919. március 6. ...Március 6-án az uradalmak egész sora került a cselédség birtokába. Így gróf Jankovics Bésán Endre 12 500 kat. holdas öreglaki, vityai, kölkedi, csisztai uradalmai. Termelõszövetkezet alakult Törti Gyula kisasszondi bérletén, a Ring-féle kaposszéplaki birtokán, gróf Széchenyi Bertalan felsõsegesdi birtokán, a csomapusztai bérgazdaságban, Inámpusztán és Svastics Nándor szentgáloskéri gazdaságában.

VÁRMEGYEI MINDENTTUDÓ Könyv-kalauz Somogyvármegyérõl Szerkesztette: Fertõszentmiklósi Szilágyi János Kaposvár, 1926 265. Szentgáloskér Lakossága 1239 lélek. Körjegyzõi székhely Igal. Község területe 5158 kat. hold, uradalmi terület 3544 kat. hold. Fõbíró, kir. járásbíró és telekkönyv, kir. közjegyzõ, országgyû135

lési képviselõ-választó kerület: Igal. Országgyûlési képviselõ-választók száma 233. Kir. adóhivatal Igal. M. kir csendõrõrs, körorvos, körállatorvos, vasútállomás, postahivatal, távírdahivatal, telefon: Mernye. (Postaügynökség Szentgáloskér). – Hozzá tartozó puszták: Dióspuszta, Lapapuszta, Örspuszta, Rácörspuszta.

SOMOGY VÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA KAPOSVÁR, 1931. NOVEMBER 12. I. évfolyam, 46. szám Árverési hirdetmény Szentgáloskér község elöljárósága 3 évre haszonbérbe adja a község tulajdonát képezõ korcsmaházat, mely áll két korcsmahelyiségbõl, 1 szatócsüzletbõl, 1 lakószobából s 1 kamrából, a hozzá tartozó 500 négyszögöl kerttel együtt, Szentgáloskér községházánál 1931. évi november 14-én délután fél 2 órakor. Bérleti idõ 3 év, kikiáltási ár 200 P. Egyéb feltételek az igali körjegyzõi hivatalban megtudhatók. Szentgáloskér, 1931. november 2. Községi elöljáróság

SOMOGY VÁRMEGYE ÉS KAPOSVÁR MEGYEI VÁROS ÁLTALÁNOS ISMERTETÕJE ÉS CÍMTÁRA az 1932. évre Fõszerkesztõ: F. Szabó Géza Budapest SZENTGÁLOSKÉR Általános adatok Kisközség. Hozzátartozik: Lapa pta, Kisdiós pta, Vörösakol, Rácörs pta, Borzas pta, Diós pta. Lakosság száma az 1930. évi népszámlálás szerint: 1197. R. kath.: 1170, ref.: 8, ágh. ev.: 18, izr.: 1. Házak száma: 190, Területe: 5158 kh. Szántó: 3778, rét: 200, legelõ: 211, erdõ: 688, szõlõ: 18, kert: 67, terméketlen: 145 kh. Vas.áll.: Mernye (6 km.) Autóbuszjárat Mernye–Igal között. Postaügy: helyben. Táv., Csõ.: Mernye, Körjzõ, Vál. ker., Pü. szak. Igal. Pü. bizt: Tab 136

A világháborúba bevonult katonák száma: 108, a hõsi halottaké: 26, a hadiözvegyeké: 13, hadiárváké: 8. – A földreform folytán 187 kh. mezõg. ingatlant és 4 kh. 800 n.öl házhelyet osztottak ki. Hatóságok, intézmények Községi elöljáróság Körjegyzõ: vitéz Venczely Sándor, Igal Közis. bíró: Suszter István. Helyben született 1896-ban. Gazdálkodással foglalkozik. 1927-ben a Göllén rendezett kiállításon elismerõ oklevéllel tüntették ki. 1930 óta a község bírája. A Tejszövetkezet ig. tagja. József fivére végigküzdötte a háborút. H. bíró: Somogyi József. Közgyám: vitéz Szomjas József. Iskolák R. kath. elemi iskola. Kántortanító: Magyar László. Osztálytanító: Pintér Gyõzõ. Karádon született 1895-ben. A képzõt Bpesten végezte 1919-ben. Mûködését Patalom községben kezdte. 1921 óta helyben tanít. Levente-fõoktató, népmûv. elõadó, Tejszöv. ig. elnöke. 1915-ben bevonult, az összeomlásig teljesített katonai szolgálatot. Lapaptai r. kath. el. iskola. Ig. tanító: Wuits István. Óvoda. Óvónõ: Rószjár Arnoldné sz. Winkler Mária. Kispesti születésû. Az óvónõképzõt Bpesten végezte. Mint tisztviselõnõ mûködött Kispesten. 1926 óta óvónõ helyben. Egyesületek Kötelezett Tûzoltó Testület. Parancsnok: Magyar László. – Levente Egyesület. Elnök: Magyar László. BETÛSOROS CÍMTÁR Asztalos: Centgráf K. Adolf. Ecsenyben született 1896-ban. 4 polgárit végzett, utána szakmáját édesapjánál helyben tanulta, 1915-ben szabadult fel, 1925-ben lett önálló. Üzeme géperõre van berendezve. 1916-ban bevonult, az orosz fronton harcolt, fogságba esett, ahonnan 1918-ban tért haza. Bognár: Vincze István. – Borbély: Bán Vendel. Cipészek: Fehér Ernõ. Kisgyalánban született 1899-ben. Iparát Somogyszilben tanulta, 1916-ban szabadult fel. Mint segéd Kaposváron, Nagyberkiben dolgozott, 1923 óta önálló. Apáthy Ferenc, Máté István, Szabados János. – Cséplõgép-tulajdonosok: Góth Lajos, Keresztfalvy Jenõ, Kladnigg Alajos. – Esztergályos: Kiss János. – Földbirtokosok: hg. Esterházy Pál 1200 kh., Kladnigg Alajos 1200 kh. Somogyi Ferenc. Helyben született 1882-ben. 73 kh. birtokán gazdálkodik. Állat- és terménykiállításon ezüstéremmel és dicsérõ oklevéllel tüntették ki. Mozgósításkor bevonult a haditengerészethez, számos tengeri ütközetben vett részt. 137

Somogyi József. Helyben született 1871-ben, Ferenc öccsével közösen gazdálkodik 73 kh. birtokon. Várm. törv.hat. biz. tag, közs. képv.-test. tagja, Járási Mezõg. Egyesület alelnöke, Kisgazda Takarékptár, Hitelszöv. ig. tagja. Svastics Egon okl. gazda. Kaposváron született 1904-ben. Középiskoláit Bécsben végezte, a gazd. akadémiát Keszthelyen végezte 1925-ben. Négy évig Tápiószelén az OMGE-birtokon és hg. Festetics berzencei uradalmában mûködött, 1930 óta saját birtokán gazdálkodik. Számos társadalmi és kulturális egyesület tagja és támogatója. Svastics Nándor örök. 340 kh., bérli. Keresztfalvy Jenõ, Bánó Iván 300 kh., Lamping József 87, Somogyi József és Ferenc 73 kh. – Fûszer- és vegyeskereskedõk: Magyar Márton, Nagy Lajos, Soós István, Szerecz János. – Hentesek és mészárosok: Lukics József, Magyar Gyula. – Kocsmárosok, vendéglõsök: Lukics József, Magyar Márton, Nagy Lajos, Szerecz János. Kovácsok: Góth Lajos. Kéthelyen született 1904-ben. Iparát atyjánál, Magyaratádon tanulta, 1920-ban szabadult fel. 1926-ban Budapesten autóvezetõi vizsgát tett. 1921-ben lett önálló, 2 évig Magyaratádon, 1930 óta helyben. Pintér Antal, Török János. – Kõmûves: Tancsik Ferenc. – Vitézek: v. Buzássy László ispán, v. Sütõ József fdm., v. Szomjas József fdm.

Sipos György

SOMOGY VÁRMEGYE KIS LEXIKONJA Kaposvár, 1937 Somogy vármegye községei Lakos 1197

Szentgáloskér

Somogy vármegyében lévõ külterületi lakotthelyek A tanya, puszta, telep, major és egyéb lakotthely megnevezése Dióspuszta és Kisdióspuszta Lapapuszta Rácörs

138

Azon község neve, melyhez közigazgatásilag tartozik

Lakosainak száma

Szentgáloskér Szentgáloskér Szentgáloskér

113 164 173

Somogy vármegye járásai, a községeknek járási beosztása, szervezete és Kaposvár m. város Igali járás Igali körjegyzõség Székhelye: Igal Szolgálat kezdeti éve 1925 1916 1926 1936

Halmai József körjegyzõ Garai László segédjegyzõ Koritsánszky Dezsõ irodatiszt Virág Pál díjnok A körjegyzõség községei (puszták, majorok, telepek stb.) 1. Igal (Dadap., Igali p.) 2. Ráksi (Ráksip.) 3. Szentgáloskér (Diósp., Lapap., Rácörsp.)

Lélekszáma 2214

Területe (kat. hold) 6396

Idegen nyelvûek német egyéb 5 4

800

2624

48

1

1197

5158

3

2

Vármegyei egészségügyi szervezet, igazgatás és intézmények A vármegye egészségügyi szervezetének átnézeti táblázata IV. Kaposvári járás 2. Mernyei egészségügyi kör Székhelye: Mernye. Lélekszáma: 5619 Dr. Nyiri István körorvos. Szolg. kezd. 1920 Urlich Gyuláné geszti bába özv. Domján Jánosné mernyei bába Brantner Györgyné polányi bába ……………………. somogyaszalói bába özv. Deák Györgyné szentgáloskéri bába A kör községei: Geszti (1104), Mernye (1505), Polány (953), Somogyaszaló (860), Szentgáloskér (1197) A kör gyógyszertára: Mernyei gyógyszertár. Tulajdonos: Gõbl Nándor gyógyszerész Vármegyei Állat-egészségügyi Szervezet és Igazgatás (XXXI. kör.) Székhelye: Mernye Körállatorvos: Németh Béla. Szolg. kezd. 1923 A körbe tartozó községek: Polány, Geszti, Mernye, Somodor, Somogyaszaló, Szentgáloskér, Felsõmocsolád, Ecseny 139

VI. Vallás- és közoktatásügy Elemi népiskolák és óvodák Szentgáloskér. R. k. Magyar László, Pintér Gyõzõ. – Kült. Lapapuszta. R. k. Vuits István. – R. k. óvoda. Raszjárné Winkler M.

MAGYARORSZÁG HELYSÉGNÉVTÁRA 1937 SZERKESZTI ÉS KIADJA: A MAGYAR KIR. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL BUDAPEST SZENTGÁLOSKÉR (170) kk., kj, Igal, Somogy vm., igali j.; 5.159 k. h., ház 188, £ 1.197, M. – Püig. és tsz. Kaposvár, ah., jb., közj., csõ. és iptest. Igal, korv. és áorv. Mernye. – 1 rk. re. kóvó, 2 rk. el. m, 1 rk. ált. tkép., l rk. gazd. tkép. – V. á. Mernye 6 km, *, Eh. Mernye, Kaposvár - «o» Siófok, Mernye ••••, 483, u. t. Mernye, postaig. P. )-( Borzáspuszta, Dióspuszta, Kisdióspuszta, Lapapuszta, Hukimajor, Rácörs, Vilonyamajor, Vörösakol.

Szeghalmy Gyula

DUNÁNTÚLI VÁRMEGYÉK Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala Budapest, 1939 Szentgáloskér. Kisközség az Igali járásban. Területe 5159 kat. hold. Lakosainak száma 1197, akik magyar anyanyelvûek, és közülük 1124 kat., 41 ref., 27 ág. ev., 4 gör. kat., 1 izr. vallású. Lakóházainak száma 188. Iskolái: 2 r. kat. elemi népiskola, 1 r. kat. ált. továbbképzõ, és 1 r. kat. gazdasági továbbképzõ. Keer 1321-ben és 1332-ben mint egyházas hely említtetik elsõ ízben okleveleinkben. 1440-ben Gwnyaker, Gwnyafykér nemesi nevekben fordul elõ, amikor az Atádi Kériek bírták. A XV-ik század második felében Pusztakér, a Kandal család birtokában. A török hódoltság alatt, 1600 táján elpusztult. A XVII. század elején már ismét megült hely, lakosai r. kat. vallású magyarok voltak. Földesurai ekkor a Vrancsics, Vajda és Svastics, a XIX. század második felében a herceg Esterházy, Bogyay, Kacskovics családok voltak.

140

MAGYARORSZÁG KÖZSÉGHATÁROS ALAPTÉRKÉPE JELKULCSA ÉS KÖZIGAZGATÁSI TÁJÉKOZTATÓ Összeállította: az Országos Rendõri Bejelentõ Hivatal Budapest, 1948

I. rész Községek felsorolása közigazgatási beosztás szerint (vármegye, járás, körjegyzõség) 3. Igali járás Állami anyakönyvi

Az állami anyakönyvi kerület-

Egyházi anyakönyv

kerület száma

hez tartozó községek megnevezése

jelzése

17 302

Szentgáloskér

Megjegyzés

II. rész Községek számsorrendben (lélekszám-megjelöléssel) A község sorszáma 17 330

A község neve Szentgáloskér

Lélekszáma 1166

Schematismus

ALMAE DIOECESIS WESPRIMIENSIS A S. TEPHANO PROTOGREGE CIRCA ANNUM 1000 FUNDATAE PRO ANNO DOMINI 1949 (Katolikus egyház) SZENTGÁLOSKÉR. Curatia, anno 1945 erecta, matriculae adhuc in Mernye. Curatus: Adalbertus Elek. Numerus animarum* Cath. Helv. Aug. Alii Jud. In Matre: .................................... ......... 113 17 18 – – Magyaratád (8 km): +R .... . 658 378 17 – 3 Pusztasomodor (4-5 km): + .. 270 12 – – – 2059 407 35 – 3 141

(Dióspuszta 3 km, Örspuszta 3 km, Lapapuszta 3 km, Tátompuszta 11 km)

i loco, Mernye (5 km) Ráksi (4 km)

Az igali körjegyzõtõl Somogy vármegye alispánjának

KASTÉLYOKRÓL ADATSZOLGÁLTATÁS 1949. június 13-án Az igali körjegyzõtõl Szt. István u. 59. Telefon: 1. 1872/1949. szám Tárgy: Kastélyokról adatszolgáltatás Hiv. sz.: A.29/1-1949. AlispánÚrnak Kaposvár Fenti rendeletére jelentem, hogy az igali körjegyzõséghez tartozó községek területén egyedül Szentgáloskéren vannak kastélyok, ezekre nézve jelentem: A szobák száma: Kladnigg-örökösök kastélyában 16 szoba, 2 hall és 2 iroda, összesen tehát: 20, Förster János lakóházában 4 szoba és 4 egyéb helyiség (utóbbi csak nagyobb lakóháznak tekintendõ, bár a községi elöljáróság mint kastélyt jelentette be). Végül a külföldön távol levõ Svastics Egon tulajdonát képezõ kastélyban 8 szoba. Az épületek állapota: A Kladnigg-féle kastély jó karban és jó állapotban van. Förster János lakóháza jó karban tartott, de mert régi épület, állapota már kifogásolható. Svastics Egon kastélya rossz állapotban van, külsõ és belsõ tatarozásra szorul. Jelenlegi hasznosítási módja: a Kladnigg-féle kastélyt részben a tulajdonostársak, részben bérlõk lakják, ezenkívül a Szentgáloskéren mûködõ állami gazdaság irodája és tiszti lakása van benne elhelyezve, három helyiséget pedig nyári napközi otthon céljára vett igénybe a községi elöljáróság. Használaton kívül lévõ férõhely nincs. Förster János családtagjaival lakja a lakást, Svastics Egon kastélyában nevezett leánya és férje, ezenkívül másik két család mint bérlõk laknak az épületben. Üresen álló helyiség itt sincs. Igal, 1949. június 13-án Körjegyzõ

142

MAGYAR JÓZSEF SZENTGÁLOSKÉRI LAKOS FELLEBBEZÉSI KÉRELME Szentgáloskér, 1951. április 18. Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának Szentgáloskér Alulírott Magyar József földm. szentgáloskéri, Vörös hadsereg u. lakos a közszemlére kitett gazdalajstromban foglalt kulákká nyilvánításom ellen fellebbezéssel élek, és az alábbi indokaim alapján kérem, hogy a kuláknyilvántartásból szíveskedjék törölni, és a dolgozó parasztok nyilvántartásába felvenni szíveskedjék. Indokaim a következõk: 1950. évig 23 és 1/2 kat. holdon gazdálkodtam, amelybõl 8 kat. hold 1400 n.öl területet leadtam a helybeli tszcs-nek, így jelenleg 14 kat. hold és 1000 n.öl területen gazdálkodom. Állandó cselédet sohasem tartottam, idõszaki munkást azonban igen, mivel több ízben bevonultattak katonai szolgálatra, több ízben voltam. Cséplõ vagy más erõgépem nem volt, és nincsen jelenleg sem. Mezõgazdasági fejlesztési járulékot csak 1948. évben fizettem, azonban már 1949. évben nem fizettem, attól kezdve sem fizettem mezõgazdasági fejlesztési járulékot, ilyen kivetésben nem részesültem. 1950. évben tévedésbõl vettek be a kulákok közé, mivel az adatfelvételi lapomon olyan nagyságú kertet szerepeltetett az akkori községi elöljáróság, amely nekem sohasem volt meg, így szorzószámmal lettem kulákká nyilvánítva. Minthogy sérelmes az reám nézve, a múlt nyárig dûlõfelelõs, népnevelõ voltam, a közügyekbõl a felszabadulás után mindig kivettem a részemet, és mert a hatóságoknak sem célja az, hogy középparasztból kulákot nyilvánítsanak, sõt ez ellentétben áll a Párt parasztpolitikájával, kérem, szíveskedjék a birtokviszonyaimat felülvizsgálat tárgyává tenni, ennek eredményeként engem a kulákok sorából törölni, a dolgozó parasztok nyilvántartásába pedig felvenni szíveskedjék. Megjegyezni kívánom, hogy a múltban több ízben kellemetlenségem volt amiatt, mert baloldali érzelmûnek tartottak. 1938-ban emiatt vonták be az akkor 18 éves fegyvertartási engedélyemet, 1947-ben a kisgazdapárti vezetõségbõl tettek ki, mert baloldalinak tartottak. Magyar József szentgáloskéri lakos

143

SOMOGY MEGYE FONTOSABB STATISZTIKAI ADATAI, 1962 Kaposvár, 1963 Állatállomány községenként (db) Község

Szarvasmarha-állomány Sertésállomány Ló Juh Összesen Ebbõl tehén Összesen Ebbõl koca Állomány összesen 1/ 1/ Szentgáloskér 512 180 1907 175 83 353 Mezõgazdasági termelõszövetkezetek közös állatállománya Község, mezõgazdasági termelõszövetkezet Szentgáloskér: Zöld Mezõ

Szarvasmarha

Sertés

Ló

Juh

Számosállat

284

869

82

340

416

Kiskereskedelmi hálózat községenként Község

Boltok

Vendéglátóhelyek száma 2/

Szentgáloskér

2

Foglalkoztatottak 3/ száma /fõ/

Eladási forgalom

Boltokban

Vendéglátóhelyeken

Összesen

Ebbõl bolti

2,0

1,0

2368

1909

1

Épített lakások száma községenként Község

Épített lakások száma

1

9

1

2 és több

Ebbõl Villannyal Vízvezetékkel Fürdõszobával

szobás

Szentgáloskér

ellátott

8

8

–

2

Villamosítási adatok községenként Község

Összes

Ebbõl háztartási

Fogyasztók száma /db/

Szentgáloskér

144

248

220

Közvilágítási Kisfeszültségû lámpahelyek elosztó Közvilágítási száma /db/ hálózat hossza /km/

77

6,4

5,6

Bejelentésre kötelezett fontosabb fertõzõ megbetegedések száma (Somogy megye) Betegség Hastífusz Paratífusz Dizentéria Brucellózis Járványos májgyulladás Járványos gyermekbénulás Savós agyhártyagyulladás Járványos agyhártyagyulladás Járványos agyvelõgyulladás Kanyaró Vörheny Diftéria Szamárköhögés Kiütéses tífusz Malária Trachoma Lépfene Tetanusz

1960 21 1 101 – 581 1 60 12 4 1409 415 1 49 – – 69 – 8

1961 10 – 121 2 604 – 58 7 1 350 392 1 113 – 1 11 – 2

1962 19 – 320 – 692 – 53 13 6 1695 602 – 32 – – 2 – 3

Általános iskolák fontosabb adatai községenként Község

Alsó Felsõ tagozatos tanulók

Tanerõk

Osztálytermek

Egy tanerõre Egy osztályteremre jutó tanulók száma

száma

Szentgáloskér

75

65

4

4

35,0

35,0

Területi könyvtárak fontosabb adatai községenként Község Szentgáloskér

Kötetek /db/ Beírt olvasók /fõ/ Összes Egy olvasóra jutó száma az év végén kölcsönzött kötetek száma (db) 821 218 2195 10,1

145

Központi Statisztikai Hivatal

MAGYARORSZÁG HELYSÉGNÉVTÁRA 1967 Szentgáloskér Város, község, lakóhely neve, államigazgatási beosztása

Népessége Lakóházak Terület (kat. hold)

Vasútállomás

Autóbusz-megállóhely

(pályaudvar, megállóhely)

száma 1960. I. 1.

neve

km táv.

Helybeli postaszerv nyilv. távb. állomás

neve

km táv.

jelzése, ill. az utolsó posta és utolsó távíróhivatal helye

SZENTGÁLOSKÉR ötk. (Somogy m. Kaposvári j.) 4763 Központi belterület 219 Borzáspuszta –

1135 898 10

278 223 2

Mernye vá. „

5,0 3,0

Kisdióspuszta Lapapuszta Lapapuszta, erdõõrház Nagydióspuszta

– – – –

3 194 5 7

1 48 1 2

„ „ „ „

2,0 5,5 7,5 3,5

Világospuszta

–

18

1

„

1,5

Szentgáloskér Borzáspuszta bej. út „ Szentgáloskér „ Borzáspuszta bej. út

0,0 0,5

Ph Szentgáloskér

2,0 2,5 3,5 2,0

„ „ „ „

Mernye v. átj.

1,5

„

Kanyar József

ADATOK SOMOGY MEGYE MÛVELÕDÉSTÖRTÉNETÉHEZ A XVIII. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN (1770–1789) Somogy megye múltjából Levéltári évkönyv 1. Kaposvár, 1970 Az iskolaköteles tanulók száma 1789-ben a statisztikailag hasznosítható 80 összeírt helységben 5135 volt, a ténylegesen iskolába járóké pedig 1244, azaz a tanulóknak csak 22,4%-a járt (még egyharmada sem!) a falvak iskoláiba. Magában Kaposvárott is – az iskolaépítés esztendejében – alig járhatott több 15-20 gyereknél 1715-ben, igaz, a tanító lakása is szegényesnek és szûkre szabottnak volt mondható még e 15-20 gyerek számára is. Az iskolába járás arányai a század második felében sem voltak kedvezõbbek a városban. 1771ben 60, 1772-ben 56 és 1774-ben 50 gyerek járt összesen a város katolikus iskolájába. Rendkívül kedvezõtlen képet mutatnak e számok, különösképpen akkor, ha tudjuk, hogy az iskolaköteles korúakká válás elõtti hat esztendõben: azaz 1766-ban 236, 1767-ben 195, 1770-ben pedig 160 volt az élve születések száma a kaposvári r. k. plébánia keresztelési anyakönyvei szerint. Ha az 1781. évi halálozási és születési arányt (a 10:13,2%o-et) figye146

lembe is vesszük, akkor is 200 iskolakötelessel számolhatnánk az elsõ esztendõben, 180nal a másodikban és 140-nel a harmadik esztendõben. Ha az 1771, 1772 és 1774-ben iskolába járt összes tanulót (60, 56, 50) elsõ osztályosnak vennénk a vizsgált esztendõkben, az elsõ esztendõs tanköteleseknek akkor is csak 30, 34 és 28%-a járt volna az iskolába. Az összeírások észrevétel rovataiban egyértelmûen a szülõi tudatlanság számlájára írták a tanulók távolmaradását az iskolától. Nemcsak a régi szokások szerint – tették szóvá az alsokiak – vonták el a szülõk a gyermekeket az iskolától, „most is a tudatlanság homályos fellege vagyon a szülõi szemeken”. Ezt írták lényegében a berkiek is, akiknek a gyermekei azért nem jártak az iskolába, „mivel az atyák nem adják be” azokat. De megdöbbentõ a balatonberényi állapotokról készült észrevétel is, mely szerint azonnal megváltoznék az iskola funkciója, ha a lakosság nem nevelné gyermekeit az állatok módjára („…si incola filios suos instruci curarent et instar pocerum non educarent”). A balatonújlakiakról is ilyesfajta észrevétel íródott, hogy a tanulók száma azonnal megszaporodnék az iskolában, ha a lakosság nem durvaságra nevelné a gyermekeit, hanem az iskolalátogatásra. A helység neve

Szentgáloskér

A tanító neve

1770 Fejér István

1773 1789 Fejér István Fejér István

Vallása

R. k.

A tanulók száma

1770 –

1773 12

1789 40-bõl 4

A tantárgyak nevei

Hány éve tanít

Mióta van iskola

1773 Írás Olvasás Hittan

1773 Régóta

1770

Észrevételek és javaslatok Nincs approbálva. Nincs iskolaépület, Kellene!

DOKUMENTUMOK SOMOGY MEGYE MUNKÁSMOZGALMÁNAK TÖRTÉNETÉBÕL, 1870–1918 MSZMP Somogy Megyei Bizottsága Propaganda és Mûvelõdési Osztálya Kaposvár, [1971] III. Somogy megye munkás- és parasztmozgalmainak története, 1904–1906 ...A sztrájk – minden hatósági intézkedés ellenére – tovább terjedt. Június 6-án az igali járás egyik pusztáján, Lapapusztán, a Mezõgazdasági Ipar Rt. bérgazdaságában 48 ecsenyi arató lépett sztrájkba. A munkások megtagadták a szerzõdésben elõírt 100 hold takarmány betakarítását. Követelték, hogy a szerzõdés ingyenmunkára kötelezõ pontjait töröljék, illetve a munka elvégzéséért napszámbért kértek. Az uradalom ragaszkodott a szerzõdéshez, és a hatóság beavatkozását kérte. A szolgabíró az 1898-as „rabszolgatörvény” paragrafusai alapján a sztrájkoló munkásokat „alaptalan eljárásukért” 30-30 napi elzárásra ítélte. A szolgabíró jelentése szerint az aratókat a közelben dolgozó vasútépítõ munkások „bujtották fel”, azok beszélték rá õket, hogy „ingyen ne dolgozzanak”. A mezõgazdasági munkások bérharca a hatóságok gyors intézkedése ellenére egyre nagyobb területekre terjedt ki. A Somogyi Hírlap június 8-án arról számolt be, hogy kilenc községben tört ki „általános munkássztrájk”. Június közepén a Lengyeltóti járásban szinte minden pusztán, a Kaposvári, Igali és Tabi járásnak nagy részében, a Marcali járás uradalmaiban és nagyobb gazdaságaiban szünetelt a munka. 147

Július elsõ napjaiban a mezõgazdasági munkások sztrájkmozgalma az egész megyét elborította…. 117. Az igali járás szolgabírójának jelentése a lapapusztai aratósztrájkról, 1905. június 6. Jelentem, hogy a lapapusztai uradalmi bérgazdaság 48 ecsenyi lakos aratója tegnap a szerzõdésileg kötelezett 100 kat. hold mesterséges takarmánynak letakarítását megtagadta, és a helyszínére kiküldött szolgabíró minden rábeszélése és a törvényes következmények komoly figyelmeztetése dacára õket a munkába állítani és annak folytatására kötelezni nem tudta. Ugyanis a szabályszerûen megkötött s aláírásokkal ellátott s kellõen záradékolt aratási szerzõdés 17. pontja határozottan kötelezi az aratómunkásokat, hogy tartoznak említett területi takarmányt akkor, amidõn megkívántatik, díjtalanul lekaszálni, összegyûjteni, boglába rakni és a betakarításhoz megfelelõ munkaerõt adni. De most a streikoló aratómunkások ezen pont kötelezõ erejét hatályon kívül helyeztetni kívánják, és azt követelik, hogy ezen munkálatokért minden egyes munkás napi 2 korona 40 fillér bérben részesüljön. Mely követelésüket nevezett bérgazdaság intézõje és központi igazgatósága határozottan megtagadta, és határozottan ragaszkodik a szerzõdéshez. Az aratómunkások, amint jegyzõkönyvileg is önként beismerték, díjtalanul azért nem tesznek eleget abbeli kötelezettségüknek, mert most a Mocsolád–Kisbár közt építendõ helyiérdekû vasútnál 2 korona 40 fillér napibért kapnak. Ügy értesültem, hogy ezen a vonalon dolgozó ismeretlen nevû vidéki megyebeli munkafelügyelõk bujtogatták fel ezen szerencsétlen embereket, hogy ingyen ne dolgozzanak, mert most törvényen kívüli állapot van, január 1-je elõtt megkötött szerzõdés most már érvénytelen. Sõt a vádlott munkások azt is beismerték, hogy az aratási idõre egyenkint 4 korona napibért kapnak. A streikoló aratómunkások ezen alaptalan eljárásukért és a munka önkényûleg történt beszüntetése miatt eljáró szolgabíró által azonnal megkezdendõ 30 napi elzárásra ítéltettek. Az ítélet nyomban kihirdettetett, azt tudomásul vették anélkül, hogy akkor megfellebbezték volna, csak késõbb, az ügy teljes bevégzése után jöttek oda többen az intézõ magánlakására, és fellebbezésüket szóval jelentették be. Ezen ügyre vonatkozó összes iratokat még egy meg nem jelenõ félnek kihallgatása után fogom a közigazgatási bizottságnak felterjeszteni. Igal, 1905. június hó 7-én Fõszolgabíró helyett: Bogyay szolgabíró KÁL Igali járás fõszolgabírájának iratai, 229 kih./1905. sz. Közli: Kanyar József, Harminc nemzedék vallomása Somogyról. Kaposvár, p. 31. 118. A Somogyi Hírlap tudósítása a lengyeltóti és az igali járásban kitört aratósztrájkról, 1905. június 3–8. Megírtuk tegnap, hogy a sztrájkmozgalom hullámai átcsaptak a Lengyeltóti járásból az Igali járásba, ahol a lapapusztai gazdaságban tagadták meg a beszerzõdött mezei munká148

sok a kötelesség teljesítését. Itt azonban, úgy látszik, az aratóknak megjön az esze, s folytatni fogják a munkát. Ami e sajnálatos mozgalmat illeti, annak csírái a hácstelepi lakosok között hintettek el, az ott megfordult fõvárosi szocialisták által. A mozgalom oly rohamosan terjed tova, hogy az aratási szerzõdésbõl eredõ részes kapásnövények mûvelése és takarmánynemûek kaszálása a Lengyeltóti járás területén 12 uradalomban, illetve nagyobb gazdaságban szünetelnek, dacára annak, hogy Svastits Nándor dr. fõszolgabíró személyesen megjelent a munkáscsoportok között, s figyelmeztette õket a reájuk nézve veszélyes következményekre. Június hó 7-én egy nagyobb csapat munkás vasvillákkal felfegyverkezve Szõlõskislak községbõl átment Boglárra, s ott a békés munkásokat munkájuk abbahagyására fenyegetésekkel kényszerítették. Nem elég tehát, hogy õk maguk nem teljesítették szerzõdésileg kötelezett dolgaikat, hanem arra még azokat is reáerõszakolják, akik a maguk fejével gondolkozna, s nem a szájhõsök izgató beszédei után indulnak. Eddig már mintegy 50 munkás lett letartóztatva a fõbb kolomposok közül, s a kir. járásbíróság nyomban el is ítélte õket. A fõszolgabíró által az alispántól kért karhatalom már tegnap megérkezett Lengyeltótiba, s egy század gyalogság Hácson, egy század pedig Túr községben lett elszállásolva. Egyúttal újabban még egy század katonaság megy Szõlõsgyörökbe és egy század lovasság Lengyeltótiba, továbbá a csendõrõrsök létszáma is megkétszereztetik. Mindez intézkedésekre azért volt szükség, hogy a szerzõdést megszegõ munkások helyett alkalmazott idegen munkások meg ne zavartassanak. Lapunk zártakor értesülünk, hogy Lellén is munkászavargás tört ki. Somogyi Hírlap, 1905. június 11. Lázadó munkások. A mezõgazdasági munkások sztrájkja. Saját tudósítónktól.

Várkonyi Imre – Király Lajos

SOMOGY MEGYEI FÖLDRAJZI NEVEI Akadémiai Kiadó Budapest, 1974 120. SZENTGÁLOSKÉR Kér, -ön, -rü, -re, -i [C. Sz: Gállos-Kér, Sz: Gálloskér P. Szent Gálos Kér K. Hn. Szentgáloskér]. - T: 4743, L: 964. 1. Lapa,-ra : Lapapuszta [P. Lapai pu K. Hn. Lapapuszta] Lh 2. Iskola 3. Hadi-kert. A mostani belterület helyén lévõ szántóföld neve volt. 4. Lapai utca U 5. Pacsirta tér [Szabadság u] U 6. Lapai köz [Petõfi Sándor u] U 7. Pocok utca [Rózsa u] U 8. János utca [Felszabadulás u] U 9. Fõ utca [Kossuth Lajos u] U 10. [József Attila u] U 11. Csárda. Híres csárdaépület állott itt. 12. /Szent Imre templom 13. Nyihogó, -ba. Utcarész. 14. Diósi sor [Dózsa György u] U 15. Uj sor [Ady Endre u] U 16. Atádi sor [Vöröshadsereg uj U 17. Svastics-kastéj. Egykori tulajdonosáról. 149

18. Turószsák [C. ~] S, sz. A C. felvétele idején még erdõ volt. Túrószacskóhoz hasonló formájú terület. 19. Bonnyai-ut U 20. [C. Vágás] 21. Lapai-erdõ Ds, e 22. Kis-ház. Menedékház az erdészek számára. 23. Kis-házi-lénia U 24. Vadászház : Erdészlak [Hn. Lapapusztai erdõõrház] Lh 25. [C. Nagy K. Nagy e] A C. erdõt nevez meg így. 26. Halastó Vö, fûzfás. Régen ezen a területen halastó volt. 27. [C. Méhesi K. Nagy erdõi irtásföld] 28. Vilonyai-dülõ Ds, sz 29. Cserösnyés-csapás Csa 30. Vilonya, -ra S, sz. Itt állt régebben egy juhhodály. 31. Olajkuti-dülõ S, Doo, sz. A MAORT kutatott itt két évtizede olaj után. A fúráskutat leplombázták. 32. Temetõi-tábla [C. Temetõi] Ds, sz 33. Vilonyai-ut Ú 34. Vilonyai-legelõ : Disznólegelõ Mf, 1. A nép szerint itt tatár temetõ volt. Sok emberi csontot találtak erre. 35. Intézõfõd Doo, sz. Földosztáskor (1945-ben) az intézõ kapta meg. 36. [C. Jád] 37. Lapai-temetõ 38. Csutorás-kut Kú 39. Karádi-ut melléke S, lejtõvel, sz 40. Karádiut Ú 41. [C. Majori] 42. Hideg-völgy Vö, sz, r 43. Diófás-csapás Csa 44. Diófai-dülõ Ds, sz 45. Erdei-dülõ : Erdõ mellé Ds, sz. A 2. név csak ebben, a lativusi formában használatos! 46. Sárgafõdes-gödör [Homokgödör] G 47. [C. Mihesi felsõ] 48. Kastéj : Lapai-kastéj 49. Lapai-major M. Jelenleg a tsz egyik üzemegysége. 50. Bánom, -ba [C. ~ K. ~i d] Ds, sz. Jól termõ földje van. 51. [C. Itató] 52. Lapai-ut Ú 53. Téglaház G, bo. Téglavetõ helye. 54. Lapai-árok Pa 55. Erdészlak [K. Jáger ház]. Már régebben lebontották. 56. Tábornoki-ódal Doo, sz. Egykor tábornok volt a tulajdonosa. 57. Hamuházi-dülõ [C. Hamuház K. ~] S, sz 58. [C. Ráksi] 59. Lapai-határ. Egy gyepû húzódik itt É-D, késõbb K-Ny irányban, leválasztva az egykori lapai uradalom területét. 60. Bánomi-kut Kú 61. Csárdai-dülõ [C. Mihesi alsó] Ds, sz 62. Csárdai-rét Mf, r 63. Kis-erdõ [C. K. ~] Do, sz. Régen kis remic volt. 64. Szírër-agácos S, ak 65. Bikási-rét Vö, r 66. Bikás [C. Bikács] Vm, ak, le 67. [C. Rácz temetõ] 68. Ecsönyi-ut Ú 69. [G. Kert alya]. Nem azonos a 120. sorszámú C. névvel. 70. [C. Csárdás]. V. ö. a 71. és a 61. sorszámú névvel. 71. Csárda [K. ~]. Itt állt sokáig egy híres csárdaépület. 72. Lapai-völgy [C. Lapa K. ~] Vö, sz 73. Kis-Diósi-mezõ [K. Diós pu] Ds, sz 74. Kis-Diós [K. Diós pu Hn. ~pu] M 75. Bogyai-agácos Vm, ak 76. Bogyai-kripta. Ide temetkezett a Bogyai földbirtokos család. 77. [C. Halastó] 78. Lapai-tábla [C. Temetõ K. Lapai d] S, sz 79. Bésõ-irtás Ds, sz 80. Középsõ-irtás Ds, sz 81. Irtási-dülõ U 82. Kûsõ-irtás [K. Kis erdõi d ] Ds, sz 83. Diósi-rét Mf, r 84. Bogyai-tábla [K. Cser aljai d] Ds, sz 85. Ecsönyi-uti-dülõ Ds, sz 86. Kis-kuti-dülõ Ds, sz 87. Kis-kuti-árok Pa 88. Zsidó-temetõ 89. Tuba-szõllõ Do, sz. Tulajdonosáról nevezik. 90. Kis-erdei-dülõ Ú 91. Kendörfõdi-dülõ [K. Kenderföld] S, sz 92. Puszta, -ra [C. K. ~] Ds, sz 93. Puszta-föld [K. P. Pusztai-földek] Ds, sz 94. Lamping-tanya. Lakóház volt, a közelmúltban bontották le. 95. Lamping-birtok Ds, sz. Egy híres építészmérnök tulajdona volt. Az árok partján emeletes halházat építtetett. 96. Ecsönyi-árok [Ecsény-Diósi vízfolyás] Pa 97. Bödõ-fõd Ds, sz. Egy gazdag szentgáloskéri parasztnak volt itt 70 000 négyszögöl földje. 98. Nagy-Diós [P. Diosi pu Hn. ~pu] M. P. szerint az itt lévõ nagy diófásról nevezték el. 99. Kápolna-dülõ S, sz 100. Kápolna. Svastics Gábor építtette. A Svastics és a Bogyai család régi temetkezési helye. 101. Kéki-rét [K. Halastói r] Mf, r, 1. Svastics földbirtokos tulajdona volt, aki Kékrõl költözött a községbe. 102. Kis-kuti-agácos Do, ak. A Legeltetési Társulat tulajdona volt, õk fásították be. 103. Zsidó temetõ Ds, sz 104. Temetõ-domb. A község mai temetõje van rajta. 105. Kikiri-tó [C. ~ P. Kikiritó-földek] Ds, sz 106. Ráksi-ut : Köves-ut Ú 107. [K. Cser] 108. Diósi-mezõ [C. K. Diós] S, sz 109. Kladnik-birtok S, sz. Egykori tulajdonosáról. 110. Almás-csapás Csa 111. Régi-temetõ. Századunk elején lezárt temetõ. 112. Kertök föle Ds, sz 113. Malom-utidülõ Ú 114. Malom-uti-dülõ [C. Malomi K. Malomi d P. Malom földek] Ds, sz 115. Körtefai-dülõ Ds, sz116. 368 Kóbi-mezõ S, sz. Kóbi nevezetû tulajdonában volt, õ parcelláztatta és adta el a parasztoknak. 117. Vendë-képi-tábla S, sz 118. Muki-major : Központi-major M. Itt van a tsz központja. 119. Huggyozó-bokor [C. Hugyozó] Ú és melléke 120. Kertök ajja [C. Kertalya 150

K. Kerf allyai d P. Kertallya-földek] Ds, sz 121. Ásó-rét [C. Malomi] Mf, V, r 122. Körtefaidülõ Ú Fingos-kuti-dülõ [C.Fingos Kut K. ~ P. Fingoskut-földek] Ds, sz 124. Ráksi-határ Ú 125. Horhos Vm, bo 126. Horhos Ho, a mernyei út része. 127. Mernyei-ut Ú 128. Vendëkép Szo. Szent Vendelt ábrázolja. 129. [C. K. Somodor határi] 130. Malomárok Pa 131. [C. Rózsa-hegyi K. Rózsa h]. Az adatközlõk szerint ez a helynév Magyaratád szomszédos területére vonatkozik. 132. Ásó-réti-árok Pa 133. Fingos-kut Kú. A vize nem jó ízû, hasfájást okoz. 134. Botka-kut Kú. E körül szokták deleltetni a marhákat. 135. Vári-dülõ [C. Vár K. ~ P. Vári-földek] Ds, sz 136. Várdomb Do, sz. A nép szerint ez a törökök vára volt. Az eke sok téglát vetett ki, adatközlõnk egy „horvát” fazekat szántott ki. 137. Kûsõ-vár, -ba Ds, sz 138. Kanyar, -hó Doo, sz 139. Vájsz-birtok Ds, sz. Egykori tulajdonosáról. 140. Borzási-tanya [Hn. Borzáspuszta] M, Lh volt, egy épület még áll, de már nem lakik itt senki. 141. Kisvasút 142. Szlicki-dülõ Ú 143. [C. Nagy K. Nagy föld] 144. Malmos-rét [C. Malmos] S, r 145. Nedecki-ódal Doo, ak, r 146. [C. Borgyus K. Borgyus r] 147. Bësõ-vár Ds, sz 148. [C. Malomi], Szomszédságában – ma somodori terület – volt egy malom = [C. Õrsi-Malom] 149. [C. Szilvás] 150. Szlicki-mezõ Ds, sz. Egykori tulajdonosáról. 151. Svastics-birtok Doo, sz. Egykori tulajdonosáról. 152. Nándor-részi-major M 153. Halastavak Vm, Vö, e, bo. Régebben halastavak voltak ezen a területen. 154. Kis-malom [K. ~] Vizes malom állt itt. 155. Borzas, -ba S, sz 156. Pusztasomodari-ut U 157. Csöngõs-köröszt Ke. Apró csengettyûk voltak rajta. 158. Csöng ós-kör öszti-tábla [C. Keresztfai K. Petre harasztja] Ds, sz 159. Atádi-ut Ü 160. Halastói-tábla Ds, sz 161. Malom-sürü [C. ~ K. Malomi sûrû] Ds, ak. Az adatközlõk nem ismerték: 20. C. Vágás 25. C. Nagy K. Nagy e 27. C. Méhesi K. Nagy erdõi irtásföld 36. C. Jád 41. C. Majori 47. Mihesi felsõ 51. Itató 55. Jágerház 58. C. Ráksi 61. Mihesialsó 67. C. Rácz temetõ 69. C. Kert alya 77. C. Halastó 78. C. Temetõ 82. K. Kis erdõi d 84. C. K. Cser alya K. Cser aljai d 101. K. Halastói r 107. K. Cser 129. K. Somodor határi 131. C. Rózsahegyi K. Rózsa h 143. C. Nagy K. Nagy föld 146. C. Borgyus K. Borgyus r 148. C. Malomi 149. C. Szilvás 158. C. Keresztfai K. Petre harasztja P. Lapai rétek.– Nem tudtuk lokalizálni a következõ C. neveket, mert az eredeti forrásban ezek nincsenek pontosan helyhez kötve, s adatközlõink sem ismerték õket. Az itt következõ nevek többsége idõközben elcsatolt, szomszédos területet jelölhet: C. Szöllõ alatti; Mihesi; Magyaros Kut, Közép; Atádi határi, Szároz malomi; Pajtai; Éjszakpajtai; Csuhus; Fekete e; Kõkereszti; Jókutimajor; Jókut; Külsõ örs; Eperjes; Belsõ ö; Ráczörs; Mernyehatári; Felsõ; Külsõ örs; Kopaszdomb; Akoli; Réti; Jegenyefa; Aléi; Nagykut; Alsó; Újmajor. – K: 1860. Gyûjtötte: Király Lajos. – Adatközlõk: Androkity György 34, Boda József 72, Bunevácz József 31, Schuszter József 82 és Vonyó József 54 é.

A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE PAPSÁGÁNAK NÉVTÁRA Felelõs kiadó: dr. Baróti János Veszprém, 1975 12. 7465 – SZENTGÁLOSKÉR – Lelkészség (Somogy m., Kaposvári j., Ady Endre u. 2.) Phsz: 1165 Magyaratád látja el. 1321-ben Keer alakban fordul elõ. Szerepel az 1332–37-es tizedjegyzékben is. Kkori tp-ának romjai a XVIII. sz.-ban még láthatók a falun kívül, attól nyugatra. Helyette 1738– 151

39-ben épült a mai barokk tp. Mj. 10×5 m. Mernye leányegyháza volt. 1945-ben önállósult. Szerény lelkészlakás épült 1949-ben. Tit.: Szent Imre. Búcsú: nov. 5. Szi: febr. 6. Rn: máj. 23. Akv: 1951-tõl. Hsz: 820 (855). Filiák: a) Kossuth-telep – 3 km. – Búcsú: aug. 20. Misézõhely 4×7,4 m. Hsz: 26. b) Pusztasomodor – 4,6 km. – Templom román, 13×6,5 m. Tit.: Szent Tivadar. Búcsú: nov. 9. Rn: nov. 23.

Király Lajos

SOMOGY MEGYE FÖLDRAJZI NEVEINEK HELYTÖRTÉNETI TANULSÁGAI Somogy megye múltjából Levéltári évkönyv 8. Somogy Megyei Levéltár Kaposvár, 1977 Ipartörténeti emlékek A névgyûjtemény helytörténeti felhasználásának módszerei Magyarország földrajzi neveinek gyûjtése és közzététele a nyelvtudomány szakembereinek irányításával folyik. Természetes tehát, hogy a megjelentetett névgyûjtemények elsõsorban a nyelvészet, szorosabban véve a névtudomány szempontjait követik, a nyelvészeti tudományok számára adnak közre értékes anyagot. Mivel azonban a helynevek a hely történetének is becses emlékei, a helytörténeti kutatás is egyre gyakrabban fordul adatokért a névgyûjteményekhez. Vannak olyan történeti stúdiumok, amelyek esetében rendkívül jelentõs a helynévanyag vallomása; azt hiszem, elég itt Gyõrffy György nevére és a honfoglalás kor településtörténetének kutatására utalnom. Gyakran nyúlnak a földrajzi nevekhez a néprajz szakemberei, már eddig is több jeles tanulmány született az irtásgazdálkodás, a legeltetõ állattartás vagy a földmûvelés történetének tárgykörébõl. 1974-ben jelent meg Somogy megye földrajzi neveinek igen gazdag gyûjteménye. A kötet helytörténeti tanulságait eddig két tanulmány méltatta: Király Lajos az Árpád-kor legjelentõsebb helynévtípusait mutatta be, Vörös Károly pedig a helynevekben szemlélhetõ újkori történeti emlékekrõl írt. A földrajzi nevek gyûjteményének nagyobb arányú felhasználását az akadályozta, hogy még nem alakultak ki a gyûjtemények helytörténeti feltárásának módszerei, s az a tény, hogy a nyelvészetben járatlan kutató nehezen igazodik el a névtani szempontú, nyelvjárási hangjelölésû adattárban. A járások, megyék közreadott helynévgyûjteményei nem helyettesítik a helytörténeti lexikont, a névmagyarázatokban nem a közzétevõk véleménye fogalmazódik meg, hanem a paraszti adatközlõk vallomása. Ezek értékelésekor a néprajzosok módszerét kell követnünk: a névhez gyakran kapcsolódhatnak hiteles, tárgyi magyarázatok, pl. amikor egy Árpád-kori település helyére, templomára emlékeztetnek, de nagyon gyakran elõfordul, hogy a nép 152

már nem emlékszik a névadás indítékára, és ilyenkor utólagos névmagyarázat, ún. népetimológia születik (pl. Patosfa = pados fa stb.). A földrajzi nevek helytörténeti felhasználásakor világosan el kell határolnunk a valóságos tárgyi közléseket (pl. a hamuzsírfõzésre, szénégetésre utaló névemlékek) a népmondáktól. Csupán helynévanyag alapján nem lehet helytörténeti tanulmányt írni. A földrajzi neveknek figyelemfelhívó szerepük van, ezen adalékok segítségével elindulhat a mélyebb levéltári forráskutató munka. A levéltári forrásokból kihámozott kép kontrollálja a sokszor már erõsen folklorizálódott helynévanyag tanulságait. A kétféle eredetû anyag összevetése, rendszerszerû felhasználása megvéd bennünket a tudományos tévedésektõl. A földrajzinév-gyûjtés helytörténeti felhasználásához a nyelvészek segítsége nélkülözhetetlen. A dûlõk stb. nevei néha archaikus, ma már nem élõ közszók formájában vagy erõsen nyelvjárásias hangalakban idézik a helytörténeti adatokat. Ezek nem maradhatnak ki a feldolgozásokból, nélkülük nem teljes az anyag. Igazolásul néhány példát említek a Somogy megye földrajzi neveibõl: a Papardó helynévben az erdõóvó szó rejtõzik, a Cingetõ, a Szenyegetõ nevek a szénégetés, a móna a malomipar emlékeinek számítanak, a Turfásberek tõzeglelõhelyet jelent stb. Az erdei mellékiparok emlékei Somogy megye az 1960-as évekig mezõgazdasági megyének számított, múltjában alig találhatunk számottevõ ipari emléket. Ennek az országrésznyi területnek jelentõs részét erdõk borították, jogos volt akkoriban a szólásmondás: Nem az erdõ van Somogyban, hanem Somogy van az erdõben. A somogyi mezõgazdaság fejlõdése összekapcsolódik az erdõirtások történetével, de a hatalmas erdõségek teremtik meg az erdei mellékiparokat is, amelyek megyénk legrégibb ipari tevékenységei közé tartoznak. A felszámolt erdõterület fáit nem értékesítették, többször elõfordult, hogy egy-egy erdõterület leégetésével nyertek földet a földmûvelés céljaira. A somogyi erdõk fogyásának ez a szükségszerûen lejátszódó folyamata megfigyelhetõ a földrajzi nevekben is, szinte mindegyik somogyi községben találunk erre utaló névadatot. (Leggyakrabban az Irtás, Tuskós, Tükés, Kerítés, Égetés stb. fordulnak elõ.) A hamuzsírégetés Megyénkben viszonylag korán találunk példát az erdõk fáinak ipari felhasználására. A hatalmas erdõrengetegek szinte ingyen kínálták a fát a hamuzsírégetés, a szénégetés, valamint a szurok- és kalamászkészítés számára. Az erdõk fáját piac hiányában nem tudták értékesíteni, s a rossz utak miatt a szállítás is lehetetlen volt. A hamuzsírfõzést és -kivitelt a bécsi udvar is pártfogolta, mert a hamuzsír a gyáripar keresett nyersanyaga volt. Ezt használták fel többek között az üveghuták is, melyekbõl a XVIII. század végén és a XIX. század elején a Zselic területén több is mûködött. A Somogy megyei hamuzsírégetés történetét T. Mérey Klára mutatja be a somogyi erdõgazdálkodás történetérõl írott tanulmányában. Ebbõl az igen alapos, minden idevonatkozó forrást megszólaltató munkából megtudjuk, hogy már a XVIII. század elejérõl vannak adatok erre az erdei mellékiparágra, de leggyakrabban a XIX. század elejérõl találkozunk híradásokkal. A levéltári iratok legtöbbször a nagyobb uradalmak hamuzsírégetésérõl számolnak be, a kisebb uradalmakból csak szórványosak az adatok. A Somogy megyei földrajzinév-gyûjtés ezen a területen szerencsésen kiegészíti a források nyújtotta képet, hiszen a helynévanyag igen részletesen, pontos lokalizálással emlékeztet a hamuzsírégetés helyszíneire. A levéltári adatok alapján 15 községben foglalkoz153

tak ezzel az iparral, ezzel szemben Somogy megye földrajzi neveinek gyûjteménye 39 község névanyagában tartalmaz ilyen értelmû neveket. A hamuzsírégetés helyét leggyakrabban a Hamuház névvel vagy a névhez kapcsolt köznévi utótaggal, pl. Hamuházi-dûlõ, -mezõ, -tábla, -erdõ stb.) említik. Maga a Hamuház név azt bizonyítja, hogy ezeken a helyeken a hamuzsírt készítõ munkásoknak, az ún. „hamusbetyároknak” állandóbb jellegû tanyájuk volt, és épületek is álltak itt a fõzõüstöknek, kazánoknak. Valamennyi név egykori erdõterületen helyezkedik el, a környezetükben lévõ nevek és a névmagyarázatok ezt szépen bizonyítják. A több száz éve létrejött elnevezések keletkezésének indokát a népi adatközlõk emlékezete, sajnos, csak kevés helyen õrizte meg, ezenkívül kötetünk adattárjellege sem engedte meg a részletesebb magyarázatok közzétételét. Ritka az olyan jellegû, értékesebb közlés, mint Somogyszob 125. sorszámú névadatában: „Hamuház”. Régen itt bükkfából hamuzsírt égettek. Ezt a munkát a betelepült szlovákok (az ún. burgerok) végezték. Sok helyen a Hamuház helynevekre nem is tudnak magyarázatot adni, vagy utólagos okoskodással szénégetõ helyként, esetleg hamuvá égett ház emlékeként magyarázzák. Az ilyen nevek korai eredetét az is bizonyítja, hogy sokszor szerepelnek a XIX. századi térképeken is, pedig egy alkalmi földrajzi helymegjelölés állandósulásához, névvé válásához több évtizedes használatnak kell eltelnie. A Hamuház nevek szerepelnek a Somogy megyei földrajzinév-gyûjtés során feldolgozott 1852-i ún. Croquisban, a kataszteri térképeken, valamint Pesty Frigyes 1864-bõl származó helynévgyûjtésében. Név szerint a következõ községek történeti anyagában találunk erre példát: Zics, Bonnya, Szegerdõ, Somogyfajsz, Szentgáloskér, Zselickisfalud, Tarany, Bábonymegyer, Somogygeszti, Tikos, Mesztegnyõ, Visnye, Iharosberény, Homokszentgyörgy és Kálmáncsa.

MAGYARORSZÁG FÖLDRAJZINÉV-TÁRA II. Somogy megye Kartográfiai Vállalat Budapest, 1978 209. Szentgáloskér, L18 Bánom Baté–Magyaratádi-vízfolyás Bikás Borzás Csárdai-dülõ Diósi-patak Halastói-tábla Kisdiós Kisdiósi-mezõ Kis-kúti-dûlõ

154

Lapai-erdõ Lapai-völgy Lapapuszta Nagydiós Örsi-rész Szlicki-mezõ Tátomi-rész Vendel-kép Vilonyai-dûlõ

A SOMOGYI KONVENT II. ULÁSZLÓ-KORI OKLEVELEI AZ ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBAN (Hetedik közlemény) Kivonatokban közzéteszi Komjáthy Miklós Somogy megye múltjából Levéltári évkönyv 10. Szerkeszti: Kanyar József Kaposvár, 1979 1502. május, Buda II. Ulászló király a somogyi egyház konventjének meghagyja, hogy Varda-i Pál és Zsófia asszony, néhai Kethnyar-i László özvegye, valamint testvéreik kérésére járja be az általuk békésen birtokolt Somogy megyei két Ker és Athad birtokainak határát, amelyek Lapa, Igal, Roksy, Beulcs, Patalan, Somodor és Eürs falvakkal szomszédosak, s amelyek új határjelek állítására szorulnak. A konvent küldje ki a maga emberét, akinek jelenlétében Füreth-i Chehy János vagy Füreth-i Orbos Albert, vagy Somion-i György, esetleg Kekchei István, vagy Kis Egres-i Morocz Tamás, vagy Titües-i Baran Gergely, vagy Titües-i Geleüs Mihály királyi ember kiszállván a két Keer és Athad birtokokra s összehíván a szomszédokat és határbirtokosokat, járja be a régi határjelek alapján a birtokok határait, s újítsa fel a régi határjeleket, s azok mellett ott, ahol szükség van rá, állítson újakat, s mások birtokaitól különítse el, majd pedig, ha senki sem mond ellent, Varda-i Pált, Zsófia asszonyt, néhai Keknyar-i László özvegyét, valamint testvéreiket örökjogon hagyja meg azok birtokaiban. Az esetleg ellentmondókat idézze a királyi jelenlét bírósága elé, hogy okát adják ellentmondásuknak. A határjárásról az ellentmondók, ill. a perbe hívottak, valamint a határjárásnál megjelent szomszédok nevének felsorolásával tegyenek jelentést. A somogyi konvent 1502. július 11-i oklevelének átírásában. – DI. 101799. – A Batthyány cs. Körmendi lvtr-a. Acta ant. Maiorat. Lad. 36. Nr. 20. 1502. július 11. A Somogyi Szent Egyed-monostor konventje megkapván II. Ulászló király 1502. május 7-én kelt parancslevelét, annak értelmében a király embereivel, Kis Egres-i Mórócz Tamással kiküldte a maga emberét, János szerzetes papot hites tanúbizonyságul. Ezek visszatérvén eskü alatt, egybehangzóan jelentették, hogy Sarlós Boldogasszony legutóbb múlt ünnepén (július 2-án) összehíván a szomszédokat, hozzáfogtak a két Keer és Athad birtokok határának bejárásához s a határjelek megújításához. Ekkor János Rathold-i prépost nevében Lapa-i jobbágya, Zombor Sebestyény Lapa falu felõl, Oldy Miklós nemes és Ruzina 155

Keresztur-i Boczkaj István, valamint néhai Battyhan-i Miklós özvegye: Hedvig asszony familiárisa Patalon birtok felõl, Brülcz-i Ispan Ambrus a Nyulak szigeti apácák nevében Igal, Raksy és Beülcz birtokok felõl a határjárásnak és az új határjelek felállításának ellentmondtak. Amikor a királyi és a konventi ember Somodor határát akarta megjárni, Ethre János nemes, Somodor officiálisa összegyûjtvén az odavaló jobbágyokat, urának, Hedervarai Ferencnek különleges megbízásából fegyveresen rárontott a hivatalos személyekre. A támadók, ha nem állnak el a határjárástól, megölték volna õket. A királyi ember a konvent emberének tanúskodása mellett még az ellentmondás napján az említett Pállal és Zsófival szemben a királyi személyes jelenlét elé idézte János Rathold-i prépostot, Oldy Miklóst, Bochkaj Istvánt, néhai Battyan-i Miklós özvegyét: Hedviget, Pál Viszlo-i plébánost és a Nyulak szigeti apácákat Szent Mihály ünnepének legközelebbi nyolcadára, hogy adjanak számot ellentmondásuk okáról. XVIII. századi, egyszerû másolat. DI. 101799. – A Batthyány cs. körmendi lvtr-a. Acta ant. Matioratus. Lad. 36. Nr. 20. -

Kanyar József

NÉPISKOLA SOMOGYBAN A XIX. SZÁZAD ELSÕ FELÉBEN (1806-1848) Somogy megye múltjából Levéltári évkönyv 11. Kaposvár, 1980 Iskolák és tanítók a mernyei anyaegyházban és fiókközségeiben (1815) Az 1815. május 10-én lezajlott püspöki vizitáció Mernyén, az 1806-ban épült új iskolában is kedvezõ állapotokat talált. Az anyaegyház népiskolájában azonban jóval kedvezõbbek voltak az állapotok, mint a fiókközségekben, ahol is a tanítókat mindenütt a plébánosok, a földesurak és a falu elöljárói választották. ...Nemcsak az iskolaépületek voltak rosszabbak a fiókközségekben, de a tanítók képzettsége és fizetése is alacsonyabb és kevesebb volt, úgyszintén az iskolába járó tanulók száma is. A szentgáloskéri tanító jövedelme még az ötödét sem érte el a mernyei tanítóénak, aki még egy 18 éves segédtanítót is tudott tartani, akit fizetsége fejében orgonálni és énekelni tanított. Igaz, a mernyei tanító fizetése is csupán csak az egyharmada volt a 450 Ft-nyi jövedelemmel rendelkezõ Szüts István ottani plébánosénak. Mindez nemcsak arra utal, hogy a plébánosok jövedelme – összegszerûség tekintetében is – többszöröse volt a tanítókénak, s így azok, életmód és életszínvonal tekintetében, jelentõsen felettük álltak, hanem arra is, hogy a plébánosok a természetbeni jövedelmek beszedésének formáit illetõen is kedvezõbb helyzetben voltak, nem kellett jelen lenniök a naturáliák begyûjtésénél, miután ez a procedúra a templomszolgára volt bízva Mernyén... 156

Az 1839-es táblás iskolajegyzékekben szereplõ községek közül a következõt közöljük: 1. a helység neve: 2. az iskolamester neve: 3. iskolai végzettsége: 4. az iskolát fenntartó felekezet: 5. az iskolába járó tanulók száma: a) télen b) nyáron c) nem járnak 6. az épületek állapota: a) az iskolaházé b) a mesterházé 7. a tanító jövedelme: A) ingatlanból B) a földesúrtól: a) készpénz b) termény C) a helységtõl: a) készpénz b) termény 8. végez-e nótáriusi teendõket? 9. megjegyzések 1. SZENTGÁLOSKÉR 2. Vágner József jegyzõ és tanító 4. R. k. 7. A) 2 hold szántó 1/2 hold rét helység mûveli B) a) – b) – C) a) 15 Ft jegyzõségért b) 20 pm gabona 8. Nótárius

157

Szili Ferenc

A MIR BÉRURADALMÁNAK GAZDÁLKODÁSA, 1926-1935 Somogy megye múltjából Levéltári évkönyv 11. Kaposvár, 1980 Telefonberendezés A telefonhálózatot is kiépítették a kaposvári központtal, illetõleg a kerületek között. A kaposvári központban egy 20 vonalra alkalmas Ericson gyártmányú induktoros, csõlemezes jelzõkészülékkel felszerelt kapcsolószekrényt építettek, amelybõl – a központi állomásokon kívül – öt vonal vezetett a különbözõ kerületekbe, a vonalvezeték hossza 72,55 km volt. Az öt vonal közül négy a központból kiindulva a kisiváni mázsaházig volt kiépítve. Innen két vonal Toponár, Fészerlak, Sántos, illetõleg a toponári jószágigazgató lakásába vezetett. A másik két vonal a 9,2 km távolságban lévõ vasúti elágazásig ért, ahonnan az egyik vonal Kaposfüred, Magyaregres, Maróvölgy, Galambos, Alsó- és Felsõbogát felé ágazott el, a másik pedig Répás, Pödöri, Somodor és Szentgáloskér felé. A központból kiinduló volt Zarany-, Toponár-, Fészerlakpusztáknak. Ez a vonal azonban nem volt összeköttetésben a központtal. A telefonhálózat egyvezetékes rendszerû volt, az egyes vonalakba beépített állomások egymással sorba voltak kapcsolva. A gazdasági kerületekben 27 telefonkészüléket helyeztek el.

1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 14. Somogy megye adatai Központi statisztikai hivatal Budapest, 1981 A népesség számának alakulása (1870–1980) Terület

Jelen lévõ népesség

Állandó népesség

Lakónépesség

1870 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1941 1949 1960 1970 1960 1970 1980 1960 1970 1980 Szentgáloskér 873 1039 1065 1007 1136 1122 1099 1074 1172 1135 855 1102 870 717 1073 826 694

158

Állandó népesség Lakónépesség Tényleges szaporodás, ill. fogyás, 1970–1979

szám százalék –153 –17,6

szám százalék –132 –16,0

Népszaporodás (1970–1979) LakóTermészetes népesség szaporodás, 1970 ill. fogyás

Terület

Szentgáloskér

826

Élve születés

1

125

Halálozás

124

Vándorlási különbözet

Lakónépesség 1980

–133

694

Természetes Élve Vándorlási szaporodás, születés Halálozás különill. fogyás bözet Az 1970. évi lakónépesség százalékában

0,1

15,1

15,0

–16,1

A népesség településrész szerint, külterületi lakotthelyek Állandó népesség Összesen BelKülterület

Terület

Szentgáloskér

717

604

Lakónépesség Összesen BelKülterület

113

694

586

Külterületi Állandó Lakó- Lakotthely népesség aránya (százalék)

108

15,8 15,6

2

Terület, népsûrûség településrész szerint Népsûrûség 1 km2-re Állandó népesség Lakónépesség Összesen Belterület Összesen Belterület 26,3 483,2 25,5 468,8

Terület (ha) Terület Szentgáloskér

Összesen Belterület 2725 125

A népesség nemek szerint; a nemek aránya Állandó népesség Összesen Férfi Nõ

Terület

Szentgáloskér

717

347

Összesen

370

694

Lakónépesség Férfi nõ

325

1000 férfira jutó nõ Az állandó A lakónépességben

369

1066

1135

A népesség korcsoport szerint Terület Össz. Szentgáloskér 694

0–4

5–9 10–14 15–19 20–24 25–29 30–34 35–39 40–44 45–49 50–54 55–59 60–64 65–69 70–74 75–79 80–84

44

45

40

32

44

54

42

47

42

47

44

59

23

50

32

27

85–

15

7

A 7 éves és idõsebb népesség a legmagasabb iskolai végzettség szerint Terület

Szentgáloskér

Összesen 0

632

10

Általános iskola 1–5 6–7 8 osztály

114 239 166

Befejezetlen középfokú iskola

10

Befejezett

Befejezetlen Befejezett

középfokú középisk. szakmunkásképzõ iskola, szakiskola

felsõfokú tanintézet

55

29

2

7

159

Foglalkozás a népesség gazdasági aktivitása és nemek szerint Terület Szentgáloskér Összesen 694 Keresõ Aktív 313 Inaktív 204 Eltartott 177 14–59, ill. 14–54 éves népességbõl Keresõ Aktív 300 Inaktív 41 Eltartott 39 Férfi összesen 325 Keresõ Aktív 189 Inaktív 66 Eltartott 70

14–59 éves népességbõl Keresõ Aktív Inaktív Eltartott Nem tanuló Tanuló Nõ összesen Keresõ Aktív Inaktív Eltartott 14–54 éves népességbõl Keresõ Aktív Inaktív Eltartott Nem tanuló Tanuló

185 11 2 2 369 124 138 107

115 30 27 8

A népesség, az aktív és inaktív keresõk népgazdasági ág szerint Terület Szentgáloskér Népesség összesen 694 Ipar 77 Építõipar 15 Mezõgazdaság és erdõgazdálkodás 510 Szállítás és hírközlés 22 Kereskedelem 24 Vízgazdálkodás 7 Nem anyagi ágak együtt 39 Aktív keresõ összesen 313 Ipar 40

Építõipar Mezõgazdaság és erdõgazdálkodás Szállítás és hírközlés Kereskedelem Vízgazdálkodás Nem anyagi ágak együtt Inaktív keresõ összesen Ipar, építõipar Mezõgazdaság és erdõgazdálkodás Egyéb népgazdasági ágak együtt

Háztartás, család, a háztartások háztartás-összetétel szerint Terület Összesen Család, háztartás összesen Egy családból álló háztartás Együtt Házaspáros családok Együtt Rokon és nem rokon személy nélkül Rokon személlyel 160

Szentgáloskér 260 203 201 181 152 29

9 213 12 16 3 20 204 16 181 7

Nem rokon személlyel Rokon és nem rokon személlyel Egy szülõ-gyermekes családok Együtt Rokon és nem rokon személy nélkül Rokon személlyel Nem rokon személlyel Rokon és nem rokon személlyel Két családból álló háztartás Együtt Rokon családok Egyenesági Oldalági Nem rokon családok Három családból álló háztartás Négy és több családból álló háztartás Nem családháztartás összesen Egyszemélyes háztartás Egyéb összetételû háztartás

– – 20 16 4 – – 2 2 – – – – 57 47 10

Lakás, lakóház, a lakások rendeltetése, nagysága és helyiségei Terület Lakásegység összesen Lakás Együtt Lakott Nem lakott Lakott egyéb lakásegység Lakók Lakásokban Egyéb lakásegységben 100 lakott lakásra jutó lakó Lakószobák szerint 1 2 3–x Egyszobások a lakások százalékában Lakott lakások helyiségei összesen Lakóhelyiség Együtt Szoba Félszoba Kisszoba Konyha Fõzõfülke Fürdõszoba, mosdófülke Egyéb helyiségek

Szentgáloskér 264 264 226 38

694 – 307 27 143 94 10,2 993 747 335 181 8 223 – 66 180 161

Vert földes szoba összesen 100 lakott lakásra jutó szoba szobára jutó lakó lakás közül fürdõ-mosdó helyiséges

29 232 132 29

A lakások tulajdonjelleg és használati jogcím szerint Terület Lakás összesen Személyi tulajdonú Állami és egyéb tulajdonú Személyi tulajdonú lakás a lakások százalékában A lakott lakás használati jogcíme Tulajdonosi Fõbérleti Társbérleti Egyéb Albérletben lakó Ágybérletben lakó

Szentgáloskér 264 249 15 94,3 211 15 – – 5 –

Lakások felszereltség szerint Terület Lakás összesen Villanyvezetékkel Gázzal Vízellátás Vízvezetékbõl Lakásban Lakáson kívül Az épületen belül Az épület telkén (udvarán) Épület telkén kívülrõl Egyéb módon Az épület telkén (udvarán) Épület telkén kívülrõl Vízöblítéses WC-vel Szennyvíz elvezetõ csatornával Szervezett szemételszállítással Villanyvezetékkel Gázzal Vízzel Vízvezetékekbõl Lakásban Lakáson kívül Egyéb módon Vízöblítéses WC-vel Szennyvízelvezetõ csatornával 162

Szentgáloskér 264 259 95

37 – – – 222 5 23 38 – 682 349

140 – 554 87 141

Dobai András

SOMOGY MEGYE AZ ELSÕ KATONAI FELVÉTEL (1782–1785) IDEJÉN Somogy megye múltjából Levéltári évkönyv 14. Kaposvár, 1983 6. Raksy (Ráksi) 1. Igal 3/4, Szt.gáloskér 3/4, Ecseny 2 1/4, Magyaratád 1 1/2 (óra) 3–4. (L. Igal) 6. Itt halad el a Tamási–Igal országút, amely viszonylag jó állapotban van. A többi falusi út csak szép és száraz idõben járható 7. Kér (Szentgáloskér) 1. Ráksi 3/4, Ecseny 1 3/4, Mernye 1 1/2, Somodorpuszta 1 1/4, Magyaratád 1 1/4 (óra) 2. Két urasági épület 3. A falu fölött az erdõben egy kis patak ered 4. Közvetlen a falu fölött nagy erdõség kezdõdik, lent Atád és Kazsok felé a már leírt erdõk találhatók 5. A patak itt a völgyben egy egészen kis mocsarat képez, amely Atád felé halad 6. Az Igalba vezetõ országút is visz keresztül és jó 8. Etsen (Ecseny) 1. Szt.gáloskér 1 3/4, Ráksi 2 1/4, Igal 2 1/4, Mernye 1 1/2, Mocsolád 1 1/2 (óra) 3. Közvetlen a falu felett patak ered, amely már itt kezd elmocsarasodni 4. A helységet teljesen körülveszi a már említett erdõ 5. A patak a völgyben egy egészen kis mocsarat alkot 6. Csak falusi utak találhatók 7. A szomszédos magaslat dominál

163

Várkonyi Imre

SOMOGY MEGYE HELYSÉGNEVEINEK RENDSZERE Somogyi almanach, 41. szám Kaposvár, 1984

3. A törzsi vagy népnevekbõl származó helységnevek A helynevek harmadik nagy csoportját azok a nevek alkotják, melyeket vagy elsõ lakóinak törzsi hovatartozásáról, nemzetiségérõl kapott a település, vagy a magyarság közé elszórtan késõbb betelepültek, betelepítettek népnevérõl. Megyénk területét a honfoglalás utáni években a magyarok szállták meg, de nem egy törzsbeliek. Az északkeleti, a Balatonhoz közelebb esõ területre például a Bulcsú törzshöz tartozó népek települtek, melynek nemzetségneve Lád vagy Vérbulcsú volt, a déli területeket a Botond törzsbeliek, az északkeleti részt pedig a fejedelem törzséhez tartozó népek szállták meg. A törzs szálláshelyén lakó azonos törzsbeliek lakóhelyét nem jelölték meg, mert ennek nem lett volna értelme, hiszen a területen minden faluban azonos törzsbeliek laktak. A történelem folyamán azonban már – lényegében a Koppány-lázadást követõen – szándékos áttelepítések és a jobb megélhetést keresõ önkéntes áttelepülések is történtek. Ezek a különbözõ magyar törzsek között is lehetségesek voltak, de nem magyar települések is létrejöttek. Ezek a más törzsbeliek vagy más néphez tartozók részben az elpusztult eredeti lakosság helyén, részben addig mûveletlen területeken foglaltak szállást a terület urának engedélyével és szolgálatára kötelezetten. Ezeket a területeken idegen népek településeit a XIV. századtól már meg kellett jelölni a könnyebb tájékozódás érdekében. Így pl. a csehek, a tótok, a horvátok, a németek települését keresték, vagy a Bulcsú (Lád) törzs szálláshelyén a megyeriket, mogyeriakat vagy a Fajsz nemzetségbõl települteket. Ezért a törzsnevekbõl alakult helységnevek, csakúgy, mint a történelem folyamán betelepült idegen népek nevébõl származó falunevek, szétszórtan fordulnak elõ. A somogyi helynevek ma is híven õrzik településtörténeti emlékeiket. A törzs- vagy népnevekbõl alakult helynevek keletkezését Kniezsa a XII–XIII. századra teszi. Mások (Makkai László, Mezõ András, Németh Péter stb.) szerint már a X. században keletkeztek ilyen nevek, különösen a törzsnévi eredetûek. Kristó szerint ez a névadási mód nem is zárult le a XIII. századdal, hanem ez a folyamait a XV. század végéig tartott (pl. Csehi falu Somogyban a XIV. században kapta nevét, mert akkor telepítettek ide cseheket). Köztudott, hogy idegen népelemek, nem magyar törzsek (pl. besenyõk, kabarok) már a honfoglaló magyarokkal költöztek be az új hazába. Nekik külön – általában a fejedelem által kijelölt helyen, leginkább harci feladatot megszabva – településhelyük volt, sokszor a település neve is árulkodik errõl. Persze az sem kizárt, különösen a XIII. század után keletkezett nevek esetében, hogy a népnév élõbb személynévvé vált, s ebbõl keletkezett a földrajzi név, mint ahogy Bárczi is megállapítja (Kristó, 60). Az elnevezés történhetett puszta (tehát toldalék nélküli) népnévvel vagy pedig a népnévhez képzõ vagy utótag (pl. -telep) hozzáadásával. 164

Somogyban a következõ típusokat találhatjuk: a) Puszta törzs- vagy népnévbõl keletkezett helységnevek. (Szentgálos)kér (1231: keer). Ugyancsak a Kér törzsbeliek telephelyét jelöli a név utolsó eleme. Az elõtag megkülönböztetõ szerepû, a falu templomának védõszentjére utal.

Hajdó Lászlóné – Takács Éva

A KAPOSVÁRI JÁRÁS KÖZSÉGTÖRTÉNETI LEXIKONA (Módszertani segédanyag) Iskola és levéltár 21. Somogy Megyei Levéltár Kaposvár, 1984 Szentgáloskér 1321-ben Keer alakban fordul elõ, s ekkor a Bogár és a Máréi Gunyafi családé. Elõfordul az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben is. 1400-ban Gsnyaker, Gwnyafyaker alakban fordul elõ. 1421-ben az Atádi Kéri család volt itt birtokos, 1462-ben a Kéri és a Kéri Kandal családok, de akkor már Pusztakér a neve. 1469-ben a Kériek és a nyúl-szigeti apácák azt a részét, amely Szenyesi Tamásnál volt zálogban, zálogul magukhoz váltják. 1481ben Kéri Mátyás testvéreivel szemben igényt tart a birtok egy részére. 1486-ban Atádi Kéri Gergely itteni birtokrészeit a nyúl-szigeti apácák bírták zálogban. 1487-ben a Berei családnak voltak itt birtokai. Az 1536. évi adójegyzékben Kery aliter Pusztakér alakban fordul elõ, s az 1582–83. évi adólajstromban is, ekkor egy portát írtak benne össze, mely a lövöldi karthauziaké volt. A XVI. század végén elpusztult. 1767-tõl a XIX. század elsõ feléig több család birtoka, köztük a herceg Esterházy-féle hitbizományé, Svastics Aladár örököseié és a Kacskovics családé. 1773-ban a falu lakóinak száma 299 fõ. A községhez tartozott Lapapuszta, mely a középkorban falu volt. A Rátót nemzetség úgynevezett nádori ágának õsi birtoka, melyet az 1283. évi osztály alkalmával I. Lóránt Nádor fiai: Mátyás és Rátót nyertek. 1337-ben a Rátót nembeli Olivér mester faluja. 1358-ban a zselicszentjakabi bencés apátság birtoka. 1412–1437 között Dióslápa és Lápa alakban fordult elõ, s ekkor a rátóti prépostságé volt. 1726 óta puszta, és a herceg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozott. Rácörspuszta 1229ben Õrs alakban fordult elõ a székesfehérvári káptalan birtokai között. Dióspuszta 1856ban Bogyay Sándoré volt. 1848 forradalma Szentgáloskéren 16 jobbágycsaládot és 2 zsellérháztartást szabadított fel. A felszabadított jobbágytelkek száma: 20. Az úrbéri birtokrendezés 1863-ban egyezség alapján történt. 1925-ben a község te165

rületének nagysága: 5158 kat. hold, lakóinak száma: 1239. Területének mûvelési ágak szerinti megoszlása: 4059 kat. hold szántó, 127 kat. hold rét, 26 kat. hold szõlõ, 223 kat. hold legelõ, 452 kat. hold erdõ, 73 kat. hold kert, 198 kat. hold terméketlen terület. Ekkor még a fent felsorolt pusztákon kívül Borzáspuszta is tartozékai között szerepelt. 1925-ben a falu nagybirtokosa a hg. Esterházy-féle hitbizomány, 2082 kat. holddal. Népességszámok: 1850 (Belsõ-, Külsõörspusztával, Diós- és Lapapusztákkal együtt): 528, 1870: 971, 1910: 1260, 1940: 1166 fõ. A falut 1944. december 3-án szabadították fel a szovjet csapatok.

A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE NÉVTÁRA 1984 Veszprém, 1985 7. MERNYE – Plébánia – 7453 Kossuth tér 13. Alapítva a XIV. században, újjászervezve 1759. Akv. 1759-tõl. Plébános: Mátrai Brunó h. esperes. Phsz: 1230. Tit: Sarlós Boldogasszony. Búcsú okt. 20. Szi: máj. 20. és nov. 7. Rn: szept. 15. Hsz: 1300 (1372). Filiák: ANTALMAJOR (8 km). Búcsú aug. 15. Hsz: 150. SOMODOR (5 km). Iskolakápolna. Tit: Szent Erzsébet. Búcsú nov. 19. Rn: febr. 8. Hsz. 320. 12. SZENTGÁLOSKÉR – Lelkészség – 7465 Ady E. u. 2. Alapítva 1945. Akv. 1951-tõl, elõtte Mernye. Plébános: a magyaratádi plébánia látja el. Phsz: 688. Tit: Szent Imre. Búcsú nov. 5. Szi: febr. 6. Rn: máj. 23. Hsz: 688 (700).

BUDÁTÓL – BELGRÁDIG Válogatott dokumentumrészletek az 1686–1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez Szerkesztette: SZITA LÁSZLÓ Pécs, 1987 A magyarországi 1686–88-as hadjáratról szóló „IGAZ NAPLÓ” eredeti kéziratának másolata Anno 1686. Június 14-én ismét körülzárták Budát, a török ezt mindenáron meg akarta akadályozni, többször visszaverettettek. Szeptember 28-án õméltósága Badeni Lajos herceget egy hadtesttel Horvátországba irányítják, miközben beveszi Siklóst, Pécset, Kaposvárt, Simontornyát. Ugyanabban az évben Caraffa generális Szentjób várát foglalja el, a bajor választófejedelem csapatai Szegedet veszik be. 166

Kiss Lajos

FÖLDRAJZI NEVEK ETIMOLÓGIAI SZÓTÁRA Akadémiai Kiadó Budapest, 1988 Szentgáloskér ’helység Somogy megyében Igaltól délnyugatra’ [1773: Sz. GalosKér: Lexloc. 203, de 1. 1321: Keer: Csánki 2: 619 is]. A Kér hn. az ómagyar Kér törzsnévbõl keletkezett. Kér törzsbeliek települését jelöli. A megkülönböztetõ szerepû Szentgálos- a falu templomának védõszentjére, Szent Gálra utal. (Csánki 2: 619; Melich: SzIJsz. 1/2: 77, MNy. 10: 199; MVV. Somogy vm. 156; Nagy: Turul 28: 23; Kniezsa: SztIstván-Eml. 2: 459; Kristó–Makk–Szegfû: A HistSzeg. 44: 619.)

Kanyar József

HARMINC NEMZEDÉK VALLOMÁSA SOMOGYRÓL Történelmi olvasókönyv Kaposvár, 1989 Somogyság az õskortól a római birodalom bukásáig (I. e. õskõkortól – i. u. V. század elejéig) 4. Somogyság õskora Régészeink 20 000 esztendõ messzeségébõl tudják nyomon követni azt az embert, aki elsõként telepedett le a Balatontól a Dráváig terjedõ, erdõvel és vízzel borított Somogyság hajdani területére. Elõször az õsi kultúrák emlékeivel és tárgyaival foglalkozó régészek ásatásainak a nyomdokain tapogatózunk vissza e korszakba a néma kútfõk: a régészeti leletek segítségével, a középkortól kezdve pedig az írásos emlékeket és okleveleket forgatjuk át a somogyi történelmi olvasókönyv elsõ lapjain. Megyénk csaknem minden községének a határában van régészeti lelõhely. Múzeumunk 1964. évi adattára 173 községet tart nyilván régészeti lelõhelyként a megyében, amelybõl 155 község leletei és adatai már hitelesítettek, mindössze csak 18 község leletei és adatai várnak még a szaktudomány hiteles döntéseire. A nyilvántartás szerint megyénk területén 66 kõkori, 26 rézkori, 43 bronzkori, 47 vaskori, 55 római kori, 29 népvándorlás kori és 93 középkori lelõhely található. A kiásott archeológiai leletek arról beszélnek, hogy az egymást váltó történelmi korszakok évezredeiben sokfajta ember fordult meg e tájon. Elõször a Kapos völgyébe vándorolt be délrõl a Mecsek felõl jövõ ember, legrégibb településeit is e völgyben hozta létre. A betelepülés másik útja a Koppány mente volt – miután mindkét folyó: a Kapos és a Koppány is jóval nagyobb medrû volt az õskorban, mint ma – az északra fekvõ somogyvári õsteleppel, amelynek határát akkor még a Balaton hullámozta. Innen a Zselic, a Mons Ferreus, a „Vashegy” hátán érték el a Drávát az õslakók. 167

E tájon a kõkorszak emberének – az ingoványos és a mocsaras területeket kivéve – mindenütt megtaláljuk õsi telephelyeit. A középsõ kõkorszak (mezolitikum) egyik településhelye Ságváron került elõ. Az újabb kõkori településrõl pedig – többek közt – a balatonendrédi leletek tanúskodnak. A kaposvári Ólaki-dûlõ leletei is a neolitikum korszakáról nyújtanak számunkra igen jelentõs ismereteket. Majd a bronzkorszak vándoriparosai már az egész megye területét behálózták a faeke megjelenése és használata következtében fellendült földmûvelés fejlõdése nyomán. A korai vaskorszakra utalnak a Rinyaszentkirályon feltárt katonai eszközök, a késõi vaskorban pedig a Nagyberki melletti Szalacska-dombi magaslat volt a kelták dunántúli centruma. A négy évszázados római uralom már FelsõPannóniához csatolta e területeket, jelentõs táborhelyek és utak építéséhez fogván hozzá, ez idõ tájt építve a légiók számára a késõbbi megye területét kelet–nyugati irányban átszelõ hadiutat is. A szõlõmûvelést e tájon meghonosító római uralom egyik virágzó városa a megye területén Ságvár volt. Irodalom: Draveczky Balázs – Sági Károly – Takáts Gyula: A Somogy megyei múzeumok régészeti adattára. Kaposvár, 1964. Kocztur Éva: Somogy megye régészeti leletkatasztere. Régészeti füzetek. Ser. II. 13. Magyar Nemzeti Múzeum, 1964. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. kötet. Bp., 1963. 247. p. A Mons Ferreust a szláv Zselic név (vö. szláv zelezo: „vas”) lehetséges fordításának tartja.

Kanyar József

HARMINC NEMZEDÉK VALLOMÁSA SOMOGYRÓL Történelmi olvasókönyv Kaposvár, 1989 9. IX–XI. század A honfoglalás és az államalapítás korszaka Alsó-Pannóniában a hatalmukat vesztõ és elszlávosodott avarok után a földvárakba és az erdõségekbe húzódó s a keresztségét felvett szlávság a gyarmatosító frank birodalommal vívott párharcában alulmaradt, s véglegesen átadta helyét a magyar államalapítás korában – a fiad-kérpusztai XI. századi feltárt temetõ leletei által is igazolt – a földmûveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó, s a Somogyban tanyát verõ, honfoglaló magyarság Koppány törzsének, amely közvetlenül a Balaton délnyugati részén telepedett le. A fejedelmi nemzetség egyik ágának, Géza fejedelem rokonának: Koppánynak vagy Kupa vezérnek a birtokai Somogyban feküdtek (Szerénd, Szerén, Szõrén, Koppány). Vára és székhelye Somogyvár volt. E tájon élte le életét az a keménykötésû pogány magyar, aki nem akarta az õsi pogány hitet az új vallással, a nyugati világ keresztyénségével felcserélni. Koppány az õsi magyar életforma ellenségének tekintette – harcos nemzetségével együtt – az új vallást terjesztõ papokat és fõként azokat az idegen lovagokat, akik Németor168

szágból, Olaszországból és Csehországból jöttek hazánkba. A fejedelmi nemzetségen belül tehát Koppány volt a régi rend és a hagyományos szokások képviselõjeként István király legerõsebb ellenzéke, aki nemcsak a pogány szokásokhoz és vallásokhoz, hanem a hatalomhoz és a függetlenséghez is büszkén ragaszkodva, a királyi udvarban egyre nagyobb befolyásra szert tevõ idegenekkel szemben a király megöletésével az egész birodalmat hatalma alá akarta vonni. A somogysági erdõk, mocsarak és bozótok jó védelmet nyújtottak csapatai számára. Amikor seregei a Balatont megkerülve a bakonyi és a veszprémi uradalmakban pusztították István hadait, amelynek katonái a pannonhalmi bencés monostor névadójának: Szent Mártonnak a nevével indultak harcba, akkor a hazánkba bejött idegen lovagok közül a lázadó somogysági herceget Wasurburci Vezelin (Vecelin) Veszprémben megölte. Szétnegyedelt holttestét intõ jelként küldte szét István az országba a pogány és csak külszínbõl megkeresztelt renitens lázadók megfélemlítésére, s Somogy vára István kezébe került. Az államalapítás mûve csak a pogánylázadások legyõzésével válhatott teljessé és befejezetté. Így alakult ki a feudális osztályuralmat biztosító apparátus: a feudális magyar állam.

Kanyar József

HARMINC NEMZEDÉK VALLOMÁSA SOMOGYRÓL Történelmi olvasókönyv Kaposvár, 1989 10. 1061 A zselicszentjakabi monostor alapítólevele Már a XI. század közepén jelentõs esemény zajlott le megyénk területén. A Koppány nemzetségi birtokok kisajátítása után a Gyõr nemzetség õse: Atha vagy Ottó somogyi ispán Kaposvártól keletre monostort alapított a Zselicben, amelynek 1068-ban történt felszentelésén – jelentõsége egyre növekedvén – már Salamon király és Géza herceg is megjelent. A somogyi ispán monostor alapítására vonatkozó oklevelét történészeink mindig valósnak és helytállónak ismerték el, ha a felszentelés idõpontjáról vitatkoztak is, hiszen arról a Képes Krónika is megemlékezett: A zselicszentjakabi bencés monostor alapításáról szóló pecsételetlen oklevél jelentõs forrása a korai magyar feudalizmus történetének. Eredeti szövegét Györffy György szabályzata szerint és közremûködésével Kumorovitz L. Bernát adta közre a Tanulmányok Budapest múltjából XVI. (Bp. 1964) kötetében... A jelentõs oklevél Kenéz Gyõzõ fordításában így hangzik: „Én Ottho, Gewr fia, a Gewr nemzetségbõl, Somogy vármegye ispánja, mivelhogy Isten félelme és a mi uralkodónk jóakarata nyomán gazdag vagyok és bõvelkedem mindenféle vagyonban, s minthogy folytonos elmélkedésem lelkem üdvéért erre indított, tanácsot kértem a lelkiatyáktól, hogy mi módon üdvözülhetnék. Megkapván pedig a bölcsek tanácsát, hallják meg az összes keresztények mindazt, amit sok napon át határoztam el lelkemben, azt ti., hogy hogyan kezdettem meg és hogyan valósítottam meg e mûvemet Krisztus dicséretére és dicsõségére, 169

valamint az Isten anyja, Mária, Szent Jakab apostol s Isten minden szentjeinek tiszteletére... Kiris-en /!/ egy ekealja földet és Biharban (adtam Szt. Jakabnak) két szõlõmûvestelket és hat szõlõt s egy malmot malomkõvel együtt. Kosdíj-ban egy ekealja földet, öt míves házat és az udvarház felügyelõjét is Szt. Jakabnak adtam. Keltesel-ben /!/ négy szõlõmûvesházat egy szõlõvel együtt Szt. Jakabra ruháztam át. Odaadtam egy Lappa nevezetû helyet is Szt. Jakabnak, melynek határai szintén körül vannak írva azon levélben...”

Kanyar József

HARMINC NEMZEDÉK VALLOMÁSA SOMOGYRÓL Történelmi olvasókönyv Kaposvár, 1989 47. 1686 A török uralom alól való felszabadítás A török hódoltság idején a királyi csapatok – kétszer is (1599-ben és 1664-ben) – eredménytelenül kísérelték meg Kaposújvár felszabadítását. Mindkét esetben a kegyetlenül hideg tél, az irdatlan erdõségek, az áthatolhatatlan sûrû bozótok, az elvadult nádasok és mocsarak akadályozták a nagy sánccal és bokrokkal megerõsített vár visszafoglalását, amelynek kettõs falában még az ágyúk sem tudtak jelentõsebb kárt okozni. Végül is – Buda visszafoglalása után – 1686. november 12-én Badeni Lajos császári táborszernagy foglalta vissza a várat a Duna menti várakkal együtt. „Az elõrehaladó idõ sürgette a további vállalkozást, a parancsoló célt: ezért az õrgróf az eszéki híd maradványainak a megsemmisítése után nov. 1-jén ismét Pécs felé menetelt. Ahogy a téli szállásra vonult, elfoglalta nov. 12-én, háromnapos ágyúzás után Kaposvár várát. Ezzel a vállalkozással, amelynél egy ellenséges ágyúgolyó teste alatt a lovát megölte, befejezte szerencsésen és dicsõségesen a különleges császári megbízással reáruházott feladatot a Duna és a Dráva között” – írta a hadjárat egy késõbbi történetírója a vár visszafoglalásáról. A várat a Loy vezérõrnagy parancsnoksága alatt álló hadosztály – nagyrészt Batthyány Ádám fõgenerális huszárjai és hajdúi – szállták meg, ahonnan a török õrség – rövid, véres harc után – szabad elvonulással távozott Szigetvárra. A vár új és erõs, magyar és német katonákból álló õrséget kapott (két német lovas- és két német gyalogosszázadot s ugyanannyi magyar katonát), amelynek következtében csakhamar állandó viszálykodás tört ki a magyar és a német várõrség magyar és német ajkú katonái között, melynek végül is az lett a következménye, hogy a várban csak huszárok, magyar és délszláv hajdúk maradtak, míg a német õrséget áthelyezték az idõközben ugyancsak felszabadult Szigetvárra.

170

Kanyar József

HARMINC NEMZEDÉK VALLOMÁSA SOMOGYRÓL Történelmi olvasókönyv Kaposvár, 1989 150. 1848 A Somogy megyei jobbágyfelszabadítás adatainak táblázata 1848 forradalma Somogyban 231 községben 12 853 jobbágy- (10 332) és zsellércsaládot (1789 zsellér és 732 házatlan) szabadított fel. Mentesítette õket 718043,42 napi robottól, 12 101 ezüstforint fizetésétõl és szántóföldi termésük 5-öd részének ingyenes átengedésétõl. A jobbágyfelszabadítás adatainak táblázatát a következõkben közöljük Tóth Tibor fõlevéltáros összeállításában 1982-bõl: A település neve 1848-ban Szentgáloskér

A község, Úrbéres háztartások ahova jobbágy zsellér házatlan most tartozik zsellér 16

–

8

A jobbágytelek A zsellértelek A megszûnt Pénzszolg. Összesen száma robot (ezüst Ft) gyalognapban 24

20

–

2316,0

16

Kanyar József HARMINC NEMZEDÉK VALLOMÁSA SOMOGYRÓL Történelmi olvasókönyv Kaposvár, 1989 177. 1863–1872 Somogy és Kaposvár a sajtó tükrében Tudósítások és tallózások a Somogy c. hetilap I–VL. évfolyamának példányszámaiból: Égnek az uradalmak! (1869) Sárdon, Szentgáloskéren, Karádon, Szóládon, Kõröshegyen és Csicsalpusztán több uradalmi épület égett le. (V. évf. 35. sz.)

171

Kanyar József

HARMINC NEMZEDÉK VALLOMÁSA SOMOGYRÓL Történelmi olvasókönyv Kaposvár, 1989 204. Történetstatisztikai adatok a századfordulón (XIX–XX. sz.) I. A megye népességének alakulása (1784/85–1900–1960) A terület megnevezése

Somogy megye

A népesség száma 1784–85 1900 139 598

A tényleges gyarapodás, ill. fogyás 1784–85–1900 1900–1960 száma % száma % 304 331 343 916 164 733 118,0 39 630 13,0 1960

III. c) Az analfabéták száma a megyében (1900) A következõ táblázatból kitûnik – igen jelentõs volt a megye írástudatlanjainak a száma. Az analfabetizmus 37,7%-os megyei aránya annál megdöbbentõbb volt a századfordulón, miután – a felmérés esztendejében – a cigány lakosság száma mindössze csak 2724 volt a megyében. Az analfabéták részesedési aránya 1. a kaposvári (42,3%), 2. a lengyeltóti (41,1%) és 3. a barcsi járásban (39,9%) volt a legkedvezõtlenebb. E járásokat követték a szigetvári, a nagyatádi, az igali, a csurgói, a marcali és a tabi járások. Még a megyeszékhely lakosságának is írástudatlan volt 29,4%-a. A kaposvári és szigetvári járásokban találtunk 7-7 olyan községet, amelyekben a lakosságnak több mint a fele volt analfabéta (Bárdszerászló, Bodrog, Bõszénfa, Csombárd, Kisberki, Kiskorpád és Visnye, illetve Almamellék, Drávakeresztúr, Pata, Révfalu, Sztára, Szulimán és Zsibót). Ilyen község a barcsi járásban 4 (Aracs, Drávaszentmárton, Pálfalu, Szentborbás), az igaliban és a lengyeltótiban 3-3 (Polány, Somodor, Szentgáloskér, illetve Pamuk, Szõlõskislak és Tótgyugy), a csurgói és a marcali járásokban pedig 2-2 (Antalfalu, Bükkösd, illetve Kelevíz és Pusztakovácsi) volt. Csupán két járásban: a tabi és a nagyatádi egyetlen községében sem találkoztunk az analfabéták ilyen szomorú és lehangoló arányszámával.

172

Kanyar József

HARMINC NEMZEDÉK VALLOMÁSA SOMOGYRÓL Történelmi olvasókönyv Kaposvár, 1989 208. 1901 „...vármegyénk több községében a kisgazdák oly sanyarú viszonyok közé jutottak, miként az elszegényedés s így a pusztulás legvégsõ fokán állanak...” A megye közigazgatási bizottsága Ráksi, Magyaratád és Szentgáloskér községek kisgazda-társadalmának eladósodására vizsgálóbizottságot rendelt ki. A vizsgálat felhívta a fõszolgabírák figyelmét a falusi korcsmárosok rejtett uzsoraakcióira és az italmérési engedélyek kiadásának korlátozására. A kérdés hátterében mutassunk rá a polgárosodni akaró parasztság megfelelõ hitelének a hiányára is, amelynek következtében ahhoz fordult hitelért, akihez tudott. E problémakör képezte egyik gyökerét a Nagyatádi Szabó-féle kisgazdapárti mozgalomnak is. Íme, Somogy Vármegye Közigazgatási Bizottságának Kaposvárott, 1901. máj. 8-án tartott ülésének valamennyi fõszolgabíróhoz megküldött határozata: „1334/kgb. 1901. sz. Valamennyi t. fõszolgabíró úrnak! Tudomásunkra hozatott, hogy vármegyénk több községében a kisgazdák oly sanyarú viszonyok közé jutottak, miként az elszegényedés s így a pusztulás legvégsõ fokán állanak; ebbõl kifolyólag kiküldtünk egy bizottságot, hogy a különösen elszegényedett Ráksi, Magyaratád és Szentgáloskér község viszonyait vizsgálat tárgyává tegye. Ezen bizottság jelentését megtette, s abból sajnálattal kellett tapasztalnunk, hogy azokban a lakosság anyagi tönkrejutásának egyik legfõbb oka a régibb idõben dívott uzsoráskodásban keresendõ. Igaz, hogy ma már az uzsoráskodás büntethetõ alakban nem nyilatkozik meg, azonban félõ, hogy a leplezett formában még ma is ûzetik, ennélfogva felhívjuk a t. fõszolgabíró urakat, hogy járásukbeli községeiknek vagyoni viszonyait mindenkor a legéberebb figyelemmel kísérjék, és ha olyféle üzelmek nyomára jönnek, melyek az úrbéri birtokosok anyagi jólétére veszélyesekké válhatnának, jelentésüket ezen bizottsághoz azonnal megtenni ne késsenek. Különösen pedig igyekezzenek annak kipuhatolására, mely községekben van szokásban a korcsmai hitelnek váltó alakba burkolása. Ugyanis köztudomású, hogy egyes községekben a korcsmárosok a korcsmai hitelrõl szóló 1883. évi 223. számú vármegyei szabályrendeletet olyképp játsszák ki, hogy az abban megengedett és perelhetõ 4 korona követelésüket meghaladó összegrõl váltót vesznek, és így azt el nem veszíthetvén, ily módon viszik a lakosságot könnyelmû költekezésre és végül vagyoni romlásra, és így megy át egyes községekben az úrbéri birtokok bizonyos része, de mindenesetre nagy hányada a korcsmáros birtokába. Habár a korcsmárosok ezen eljárása leplezett voltánál fogva meg nem torolható, nem képezhet törvénybe ütközõ cselekményt, ámde eredménye oly szomorú, miként minden módot meg kell ragadni, mely akadályt gördíthet a köznép vagyoni tönkretétele elé; és miután ezen egyedüli módot abban véljük megtalálni, ha az italmérési engedélyek kevesebb számban adatnak ki, ennélfogva felhívjuk t. fõszolgabíró urakat, hogy ezen engedélyek véleményezése körül igen szigorúan járjanak el, és azon igyekezzenek, hogy a korcsmák száma lehetõleg apasztassék.” 173

A határozatot a fõszolgabírák a községi jegyzõkhöz továbbították tudomásulvétel, alkalmazkodás és jelentéstétel végett. Forrás: Csurgói járás fõszolgabírói iratai, 3275/1901. sz. Kzg. elõadó iratai, 1900. V. 17. (Mérõi Kundler kocsmák) Kzg. elõadó iratai, 16/189. sz. (Somodori „telepítvényesek”)

Kanyar József

HARMINC NEMZEDÉK VALLOMÁSA SOMOGYRÓL Történelmi olvasókönyv Kaposvár, 1989 210. 1904 Aratási szerzõdés a mernyei uradalomban A viszonylag alacsony cselédlétszámmal dolgoztató uradalomban általános gyakorlattá vált – természetszerûleg országosan is – a nagy idénymunkák idején, hogy szerzõdéssel kisegítõ munkásokat alkalmazzanak. A századfordulón a speciális munkafajták (földmunka, téglavetés, erdõirtás stb.) mellett a szerzõdéses aratási rendszer volt a legjelentõsebb. A munkaközvetítõk hasznát is jelentékenyen növelõ szerzõdések, amelyeket a községi jegyzõ segédletével kötöttek az uradalmak a vállalkozókkal, rendszerint a szerzõdésben megjelölt gabonaterületek learatására és betakarítására vonatkoztak elsõrenden, a fizetõ bérek feltüntetésével. Már a korábbi években is, ez idõ tájt azonban még inkább növelték az effajta szerzõdésekben az aratómunkásoknak az aratás melletti egyéb munkakötelezettségeit is, amelyeknek az elvégzése ráadásmunkát, többször ingyenes szolgálatot jelentett részükre vagy éppenséggel minimálisan alacsony bérezését az elvégzett munkának. E tipikusnak mondható szerzõdést érdemes összevetni ugyanezen uradalom harmincas éveinek aratási és sommásszerzõdésével, amely még tovább növelte a munkavállalók terhére a szerzõdéses kötelezettségeket.

Kanyar József

HARMINC NEMZEDÉK VALLOMÁSA SOMOGYRÓL Történelmi olvasókönyv Kaposvár, 1989 290. 1930. március 2. Ecseny és Szentgáloskér törpebirtokosai hiába kérnek Lapapusztán kishaszonbérletet A Mezõgazdasági Ipar Részvénytársaság (MIR) a földmívelésügyi miniszterhez kérvényezõ törpebirtokosoknak nem volt hajlandó kishaszonbérletet adni. Az alábbi dokumen174

tum olvasása arról is meggyõzhet bennünket, hogy a szegény parasztokhoz és a sommásokhoz nem volt irgalmasabb a felvilágosult, a kulturált polgár bankja sem. „Alulírott Ecseny és Szentgáloskér községi lakosok azzal az alázatos kéréssel járulunk Nagyméltóságú Miniszter Úr elé, hogy a két község határán elhúzódó lapapusztai bérletet ezen két község törpebirtokosainak kisbérletbe juttatni kegyeskednék. Alázatos kérésünket az alábbiakkal vagyunk bátrak megindokolni: Lapapuszta Herceg Esterházy tulajdonát képezi, de már igen régi idõ óta a Mezõgazdasági Ipar Részvénytársaság bérletében van, míg ezen két község egyre szaporodó lakossága csak igen nehezen tudja a megélhetés feltételeit is megszerezni. A részes aratás igen súlyos feltételek mellett kapható, napszám pedig egyáltalán nincsen. A községben napról napra szaporodik a törpebirtokosok és földnélküliek száma. Köztudomású, hogy a két község lakossága a földet szereti, azt jól megmunkálja, a bérlet pontos megfizetéséért pedig egyetemlegesen felelõsséget vállal.” Forrás: OL FM. 1930. 29. 35919.

Kanyar József

HARMINC NEMZEDÉK VALLOMÁSA SOMOGYRÓL Történelmi olvasókönyv Kaposvár, 1989 293. 1931 Nyomortanyák a somogyi falvakban Döbbenetes jelentést írt a Nemzetnevelés egyik 1931. évi számában a kaposfüredi tanító (Németh József) faluja elmaradottságáról és szegénységérõl: „Sok helyütt a külvárosok úgynevezett alvilágának nyomortanyáit megszégyenítõ állapotok fogadtak. Kalitkányi szobában összezsúfolva a család, a rokonság, sõt még a háziállatok is. A tenyérnyi ablakok sohasem voltak kinyitva. A kályha vagy tûzhely lapján a disznók krumplija gõzölög, pipával és minden arra alkalmas eszközzel rontják azt a levegõt is, ami ajtónyitáskor beszökik. Ebben a dohos odúban alszik sok helyen 8-10 lélek – sokszor négyen egy ágyban –, a kifejezhetetlen színû és szagú ágynemû között. Ha van is két szoba, a másik extra, használatlanul áll, ahová csak vasárnaponként az ünneplõ ruhájáért megy be a ház asszonya. A sarokban egy összeesett, üveges szemû, zilált hajú árnyék fekszik, egy tuberkulotikus rém. Körötte a ráérõ szomszédasszonyok kuruzsolnak. A szoba földjén nyálban és önpiszkában, egy fõtt krumplit majszolva a család legfrissebb hajtása, a kis csecsemõ mászkál. Az asztalon egy tejüveggé homályosult krigli, a család közös ivóedénye...” Forrás: Nemzetnevelés, 1931. Idézi: Incze Miklós – Petõcz Pál: A dolgozó parasztság helyzete az ellenforradalmi rendszerben. Bp., 1954. p. 78. 175

SOMOGY MEGYE MÛEMLÉKJEGYZÉKE Iskola és levéltár 33. Somogy Megyei Levéltár, Somogy Megyei Pedagógiai Intézet Kaposvár, 1990 SZENTGÁLOSKÉR MJ R. k. templom. Vörös Hadsereg u. 1/A. Barokk, 1749. Hrsz.: 24 Tulajdonos: R. K. Egyház Kezelõ: R. K. Egyház

SOMOGY MEGYE A II. VILÁGHÁBORÚBAN Szerkesztette: Dr. Szili Ferenc Kaposvár, 1993 Szentgáloskér Név Bödõ Mihály Bunevácz Istvánné Bunevácz János Ellauer Lajos Fejõs Gyula Gacs Géza Gál István Harsányi Ferenc Harsányi István Harsányi József Harsányi József Harsányi Józsefné Horváth János Juhász Imre Levanszki János Magyar János Nagy János Német Sándor Németh József Petrovics József Sovák Lajos Szilovics György Vajda István Varga Mihály Verbach Károly Vincze Ferenc Werbach Györgyné

176

Szül. év Születési hely 1909 1920 1920 1913 1908 1918 1920 1920 1920 1905 1907 1918 1913 1919 1914 1915 1915 – 1910 1920 1910 1920 1909 1899 1920 1907 1868

Szentgáloskér – Szentgáloskér Szentgáloskér Szentgáloskér Szentgáloskér Szentgáloskér Szentgáloskér Szentgáloskér – Szentgáloskér – – Szentgáloskér Szentgáloskér Szentgáloskér Szentgáloskér – Szentgáloskér Szentgáloskér Szentgáloskér Szentgáloskér Szentgáloskér – Szentgáloskér Szentgáloskér –

Anyja neve

Alakulat

Rang

Halál ideje

Halál oka

Zsidó

Dékány Erzsébet Kéri Katalin Sülé Erzsébet Péter Erzsébet Kalmár Rozália Lukács Katalin Nagy Rozália Fekete Anna Farkas Julianna Fekete Anna Takács Borbála Kiss Veronika Károlyi Teréz Vincze Julianna – Szabó Julianna Frieder Terézia Szabó Júlia Gergely Anna Róna Julianna Szülcz Julianna Orbán Erzsébet Zanka Erzsébet Varga Rozália Kéhler Erzsébet Szabó Mária –

6.III. – 36.1. III.gk.k. 6.II. 36. gy.e. 20. k.ho. 18.I. 10. k.tü. – 6.I. – – 6.II. – 6.III. 10. k.tü. 6.I. 18.I. 6.I. 6.I. 10. k.tü. 6.I. – 6.1. 6.1. –

õrv. – õrv. honv. honv. honv. õrv. honv. honv. – honv. – – honv. honv. honv. honv. honv. honv. honv. õrv. honv. honv. – honv. honv. –

43.08.15. 45.03.27. 42.08.13. 43.02.12. 43.01.15. 43.04.01. 43.01.27. 43.01.10. 43.01.16. 47.01.15. 43.01.02. 45.03.27. 44.07.15. 43.01.01. 45.04.04. 43.08.15. 43.01.10. 43.01.02. 43.01.10. 42.12.12. 43.01.18. 43.02.05. 43.01.02. 45.02.15. 42.08.13. 43.01.02. 44.02.24.

hõsi akna hõsi eltûnt hõsi hõsi eltûnt eltûnt eltûnt hõsi eltûnt akna hõsi eltûnt hdf. eltûnt eltûnt eltûnt eltûnt hõsi hõsi hõsi eltûnt hõsi hõsi eltûnt hõsi

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Szántó László

AZ 1956-OS FORRADALOM SOMOGYBAN Válogatott dokumentumok Kaposvár, 1995 178. Kaposvári Járási Tanács V. B. elnökének információs jelentése. 4. A lakosságot elsõsorban egyes hiánycikkek elosztásában lévõ problémák foglalkoztatják. Legtöbb helyen sóban, élesztõben, a villannyal nem rendelkezõ községekben petróleumban van hiány. Néhány helyen liszt is hiányzik. Az áruhiányt elsõsorban a felvásárlási láz okozza. További legégetõbb probléma a tagosított községekben a földek szétosztása. A tsz-ek feloszlása és a tömeges kilépés miatt igen nagy nehézséget okoz a földek kiadása. Van, ahol az állami gazdaság részére is volt tagosítás, másutt a közösen vetett területek okoznak problémát. Ez a kérdés is sürgõsen központi intézkedést igényel. Néhány helyen az iskola, hivatal (Felsõmocsolád) nincs elegendõ tüzelõvel ellátva. Hencsei tsz-nek 5 vetõgépre van sürgõsen szüksége. Néhány helyen a volt tulajdonos a tanácsházat kiköltöztette (Mosdós, Szentgáloskér). Ez utóbbi községben a DISZ helyiségébe költöztek, de sem ajtó, sem ablak nincs. Somodorban a tanács elmozdítása idején a V. B. bélyegzõje eltûnt. Szennán a burgonyabegyûjtõ helyre õrséget állítottak, de fegyvert kérnek. Zselickisfaludon a V. B.-elnök és -titkár felmondott, és haza akarnak menni.

SOMOGY MEGYE STATISZTIKAI ÉVKÖNYVE, 1995 Kaposvár, 1996 Település Terület km2 Lakónépesség az év végén Élve születés Halálozás Ebbõl: egy éven aluli meghalt Természetes szaporodás, illetve fogyás (–) Lakásállomány Épített lakás ebbõl 4 és több szobás Közüzemi vízvezetékkel Házi vízvezetékkel Közcsatornával Házi csatornával Épített üdülõ

Szentgáloskér 27,25 665 4 13 – -9 246 – – – – – – – 177

Település Szentgáloskér Villamos energiát fogyasztó háztartás 248 Háztartások részére szolgáltatott villamos energia, MWh 446 Vezetékes gázt fogyasztó háztartás 91 137 Háztartásoknak értékesített vezetékes gáz, 1000 m3 Közüzemi vízvezeték-hálózat km 9,5 Közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakás 231 Csak udvari kifolyóval rendelkezõ lakás – Közterületi kifolyó 2 Lakosságnak szolgáltatott víz, 1000 m3 13 Közcsatorna-hálózat, km – Közcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakás – Idõsek klubjában gondozott a/ – Területi kötelezettséggel bíró háziorvos és házi gyermekorvos – Település Szentgáloskér Óvoda Férõhely 25 Óvodapedagógus 2 Óvodás gyermek 34 Általános iskola Osztályterem 2 Pedagógus 3 Ebbõl: nem pedagógus képzettségû – Tanuló 31 Ebbõl 8. osztályos – Napközis ellátásban részesülõ 20 Moziférõhely a) 50 Az önkormányzati könyvtárak helyben lévõ könyvtári egységei, 1000 3 Kiskereskedelmi bolt b) 6 Ebbõl: élelmiszerüzlet 3 Vendéglátóhely 3 Kereskedelmi szállásférõhely –

A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE NÉVTÁRA Kaposvár, 1998 MERNYE 7453 Kossuth tér 13. Tel.: (82)385-369. Plébános: Vaslabán Csaba F i l i a: SOMODOR SOMOGYGESZTI 7455 Szabadság u. 3. Ellátja a mernyei plébánia 178

SZENTGÁLOSKÉR 7465 Ady Endre u. 1. Ellátja a mernyei plébánia F i l i a: LAPAPUSZTA

MAGYARORSZÁG MEGYEI KÉZIKÖNYVEI, 14. SOMOGY MEGYE KÉZIKÖNYVE SZÜV–CEBA Kiadó, 1998 SZENTGÁLOSKÉR Lakosság száma: 667 fõ Belterülete: 125 ha Külterülete: 2600 ha Az önkormányzat címe: 7465 Szentgáloskér, Kossuth L. u. 1. Tel.: 82/457-002 Polgármester: dr. Hild József Jegyzõ: Gazdóf Angéla Kaposvártól 26 kilométerre északra fekszik, változatos tájú, jellegzetesen somogyi lankákon, a Ráksi–Mernye összekötõ út mentén. Fõútvonalra csatlakozása Ráksiban (Kaposvár–Szántód között), illetve Mernyén (Kaposvár–Balatonlelle között). Legközelebbi vasútállomása Mernyén, illetve Somodoron van, a Kaposvár–Siófok vonalon. Kedvezõ buszjárat köti össze mind a nagyobb községekkel – Mernye, Igal –, mind a megyeszékhellyel. A falu 1321-ben fordult elõ elsõ ízben oklevélben, Keer néven. 1421-ben a Kéri család birtokolta. A 16. században elpusztult, majd a török uralom megszûnése után újjáépült: 1773-ban már 299 lakost tartottak nyilván. Népiskoláját 1770-ben alapította a katolikus egyház. Ebben az idõben a községhez tartozott Lapapuszta, mely a középkorban még faluként szerepelt, és a század elejétõl 1962-ig népiskolát, majd általános iskolát is mûködtetett. Az 1900-as évek elejétõl a Mezõgazdasági Ipari Rt.-nek volt itt bérgazdasága. Megemlítendõ helytörténeti esemény az 1905 júniusában lezajlott aratósztrájk. A 20. század elején használt községi pecséten ekevas, csoroszlya és búzakalász látható. 1925-ben 1239-re duzzadt a település lakossága, amely összesen 5158 hektár területet mûvelt. Ennek több mint egyharmada a herceg Esterházy-féle hitbizományi birtokhoz tartozott. Az 1930-as években Kladnigg Alajosnak, a Kaposvári Cukorgyár igazgatójának volt itt nagyobb birtoka, melyen elsõsorban cukorrépát termesztett. Jelentõsebb földtulajdonnal rendelkezett még a Svastics és a Kacskovics család. A háború után, 1950–51-ben Szentgáloskéri Állami Gazdaságként, majd 1960-ig a Kaposvári Cukorgyár Célgazdasága részeként mûködött a gazdaság. Ekkor a helyi tsz vette mûvelésbe, késõbb tulajdonába is a területet. A település 1990-ben nyerte vissza 1970-ben elvesztett önállóságát. (Addig Igallal, majd Mernyével alkotott közös tanácsot, társközségi szerepkörben.) Kilenc utcát képezõ 235 lakóházából kettõ önkormányzati tulajdonban van. A lakóépületek 90%-a vezetékes ivóvízzel van ellátva, a gázvezetékre a lakások 65%-át kapcsolták rá. A telefonszolgáltatást a családok 27%-a veszi igénybe. A belterületi utaknak 80%-a 179

szilárd burkolatú. Részben osztott alsó tagozattal mûködõ általános iskoláját és óvodáját az önkormányzat tartja fenn, a felsõ tagozatosok Mernyére járnak iskolába. Az egészségügyi szolgálatot a mernyei körzeti háziorvos látja el. Mûemlék jellegû épület az 1749-ben barokk stílusban emelt katolikus templom. Jellegzetes épületek még a Kladnigg- és a Stephaich-kastélyok. Az elsõ és második világháború áldozatainak emlékmûvét 1996. november 8-án avatták fel. Megoldásra vár az önkormányzati hivatal méltó elhelyezése, amely egyelõre, szükségmegoldásként, a termelõszövetkezet tulajdonában lévõ kastélyépületben látja el feladatát, kedvezõtlen körülmények között. A község lélekszáma az elmúlt három és fél évtizedben drasztikus csökkenést mutat: az 1960-ban még 1073 lelket számláló falu lakossága 1990-re 637 fõre apadt. Azóta némi emelkedés tapasztalható, és a lakosság korösszetétele sem jelez már aggodalomra okot adó népességcsökkenést. Ez annak az erõfeszítésnek is köszönhetõ, melyet az önkormányzat fejt ki a község életképességének fenntartásáért. (Jó példa erre – egyebek között – a korábban megszüntetett iskola újraindítása.) A faluban 1949-ben alakult elõször mgtsz-csoport, Táncsics néven. A szövetkezet 1956-ban szûnt meg. A Zöldmezõ 1959–1965, a IX. Pártkongresszus 1966–1978 között gazdálkodott. Ezt követte a Béke, amely napjainkban is mûködik, 1994-tõl Agrária néven. A kárpótlás során 29 tulajdonos összesen 890 ha földhöz jutott, melynek többségét bér-be adták a szövetkezeteknek. A közös gazdaság tisztes eredményeket ért el. A munkanélküliség mindössze 5%-os. Nagyobb vállalkozásba egy gazda fogott a kárpótlás-licitálás folytán tulajdonába jutott és bérelt területen. A mezõgazdaság nyújtotta lehetõségek mellett Kaposvár termelõ- és szolgáltató üzemei adnak még munkaalkalmat a szakmunkásoknak, bár egyre csökkenõ mértékben. A Lapapusztán élõ 40 család jelentõs részének az 1992-ben alakult Szivárvány Völgye Kft. ad munkát. A fedett és nyílt edzõpályával is ellátott telepen 120 ún. westernlovat gondoznak és készítenek fel nemzetközi versenyekre. A falu az iskolán és az óvodán kívül mûvelõdési otthont, könyvtárat, önkormányzati tulajdonban mozit, továbbá sportpályát és a körzeti II. osztályban játszó futballcsapatot tart fenn. Jelentõs eseménye a településnek az évente júliusban megrendezett gazdag programú, nagy érdeklõdéstõl kísért falunap. Az elsõ és a második világháború áldozatainak emlékét õrzõ kopjafa helyi faragó, Varga Károly alkotása. A lakosság 96%-a katolikus vallású. A hitélet az utóbbi években fellendült. Az egyházi szolgálatot a mernyei plébános látja el. A képviselõ-testület tagjai: Defner Zoltán, Egerszegi Ferenc alpolgármester, Harsányi László, Kovács Ferenc, Radics Lajos, Simon János, Szûcs László. Pénzügyi adatok: Eves költségvetés: Állami hozzájárulás, támogatás: Helyi és átengedett bevételek: Egyéb helyi bevételek: Hitelfelvétel: Költségvetési hiány: Önk. vagyon összértéke: Ebbõl ingatlanvagyon: Értékpapír, portfólió: Iparûzési adó: 180

32 millió Ft 17 millió Ft 2 millió Ft 9 millió Ft 4 millió Ft 4 millió Ft 34 millió Ft 11 millió Ft 8 millió Ft 1,2%

Településfejlettségi mutatók: Lakások száma: Ebbõl önkormányzati: Vezetékes ivóvízzel ellátott lakás: Vezetékes gázzal ellátott lakás: Telefonnal ellátott lakás: Burkolt (portalanított) út:

350 db 2 db 90% 45% 35% 20%

Közszolgálati adattár: Községi Önkormányzat: Kossuth L. u. 5. Tel.: 82/457-002 Gazdajegyzõ: Csontos Ferenc Szentgáloskér, Somodor Körjegyzõsége: Kossuth L. u. 1. Tel.: 82/457-076 Általános Iskola: Kossuth L. u. 43–45. Tel.: 82/457-693 Napközi otthonos óvoda: Kossuth L. u. 43–45. Posta: Kossuth L. u. 3. Tel.: 82/457-001 Római Katolikus Plébániahivatal: Ady E. u. 1. Gazdasági adattár: Dr. Hild József nyugdíjas állatorvos Virág u. 1. Tel.: 82/457-003 Agrária Mezõgazdasági Szövetkezet Kossuth L. u. 1. Tel.: 82/467-006, 82/372-088

Gõzsy Zoltán – Gõzsy Gáborné

A SOMOGYI LEVÉLTÁR ÜVEGABLAKAI Nemesi címerek a Somogy Megyei Levéltár üvegablakain Somogy Megyei Levéltár Kaposvár, 2000 Bocsári Svastics Vas megyébõl származó család, melynek Somogy, Sopron, Vas és Tolna megyében voltak birtokai. Itt 1737-ben igazolták nemességüket. A 18. században több megyei hivatalt is viseltek. 181

A család címere: kék pajzsban arany faágon álló, csõrében arany gyûrût tartó fehér színû, jobbra fordult galamb, melyet a jobb oldalon ezüst félhold, bal oldalon hétágú arany csillag kísér. A rostélyos sisakon lévõ koronán páncélos, könyöklõ jobb kar török fejet levágó, kivont szablyát tart. A takaró jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst. Mivel nem adományozott, hanem felvett címerrõl van szó, lényeges alkotórészei tekintetében változó volt. Svastics István fõszolgabíró (19. század elsõ fele) pecsétjein például a címerállat Noé galambjává lett, mely bárkából repül ki.

Fontes Comitatus Simighiensis 1. Pesty Frigyes

SOMOGY VÁRMEGYE HELYNÉVTÁRA A szöveget gondozta és a bevezetõt írta: GÕZSY ZOLTÁN – POLGÁR TAMÁS Somogy Megyei Levéltár Kaposvár, 2001 BEVEZETÉS Pesty Frigyes országos Helynévtárából az egykori Somogy vármegye településeinek leírását tartja kezében az olvasó. Ebben a XIX. századi somogyi helységek földrajzi elnevezései, valamint a történetükre vonatkozó adatok találhatók. Pesty 1860-ban kezdett hozzá tudományos vállalkozásához. Munkáját minden tekintetben nevezhetjük hiánypótlásnak, hiszen a földrajzi nevek ilyen mélységû és ugyanakkor országos szintû feldolgozása nem történt meg ezelõtt. Hasonló törekvések korábban is születtek, de vagy a kezdeményezõknek, vagy a megcélzott településeknek és azok tisztikarának hibájából nem valósultak meg. Ebben az esetben azonban mindkét fél „megfelelt” a feladat nagyságának. Pesty Frigyes személyében egy rendkívüli szervezõ vállalta a munka irányítását. 1863. február 2-án kelt levelében mutatta be a Helytartótanácsnak a földrajzi nevek összegyûjtésére irányuló tervét. A kinyomtatott kérdõívek szétküldése után a helyi bírók, jegyzõk, plébánosok végezték el a gyûjtéseket 1864-ben. Hozzáállásuk, szorgalmuk, munkájuk igen változatos képet nyújt. Voltak, akik a legkisebb földrajzi egységrõl is a legrészletesebb beszámolót igyekezték nyújtani, buzgón hozzájárulva ezzel a „nagy mû” sikeréhez (Jádnál olvashatjuk: „Alól irt a’ helynevek gyûjtése eránti vonszulomból egy adatot kiván fel említeni”); voltak olyanok, akiknek leírásából kiviláglik a lokálpatriotizmus, a saját települése iránt érzett büszkeség, szeretet; voltak olyanok, akik bár csak csekély információkkal tudtak szolgálni, sajnálatukat fejezték ki emiatt (Nemesvidnél: „mind ezekre történeti jelentõséget ki búvárkodni nem lehetett”, Visontánál: „eléggé fürkésztem ezen tó neve okát, de hasztalan!”); és voltak, akik szinte semmivel sem egészítették ki a kérdõpontokat, azokra nem adtak választ (Várda). Azt állapíthatjuk meg, hogy ha nem is minden esetben volt eredményes a gyûjtés, 182

összességében nagyon gazdag képet kapunk nemcsak a földrajzi nevekrõl, hanem az egyes települések történetérõl, hagyományairól, szokásairól. A helynévtárban közölt adatok mind a történeti, mind a néprajzi, mind a nyelvészeti kutatásokhoz rendkívül gazdag adatbázist nyújtanak. Az is növeli a kötet értékét, hogy a felvétel 303 települést érintett, az 1864. évi közigazgatási állapotoknak megfelelõen, egyedül Henész községrõl nem készült külön felvétel az akkori önálló települések közül. Elõfordul, hogy egyes, akkor még önálló településeket más helységekkel együtt írtak össze, mint például Sáncot Bagolánál. Pesty Frigyes Somogy megyére vonatkozó gyûjtése a közigazgatási változások miatt ma már öt jelenlegi megye településeit öleli fel. A XIX. században elkészült összeírásban a mai Somogy, Baranya, Fejér, Tolna és Zala megyék településeire találunk adatokat. Ugyanakkor abban az értelemben is rendkívüli kuriózum a mû, hogy olyan, akkor még élõ hagyományokat jegyzett fel, melyek még a török hódoltság idejébõl, sõt annál régebbrõl származtak, és talán az idõ múlásával, a leírás hiányában elvesztek volna. Sok esetben túlságosan is a török hódoltsághoz kötötte a helyi hagyomány a fennmaradt tárgyi és szóbeli emlékeket, melyek nagy része azonban a középkorban vagy annál korábban keletkezett. Mint említettük, a vállalkozás sikeréhez több tényezõ eredményes együttmûködésére volt szükség. A Magyar Tudományos Akadémia támogató állásfoglalása után a Helytartótanács hivatalosan is pártfogásába vette a helynévgyûjtés ügyét. A Helytartótanács szólította fel a megyéket az összeírás elvégeztetésére, a megyék pedig a járási szolgabírák útján küldették szét a nyomtatványokat az egyes helységekhez. A kérdõív két részbõl állt: kérdõpontokból és egy utasításból. Ezek teljes szövege a következõ: Az adatgyûjtés a következõ kérdõpontokra terjed ki: 1. A megyének, kerületnek, járásnak, széknek neve, hová a helység tartozik. A terület ezen politikai felosztásán kívül némelykor vidék, környék, táj is bír külön elnevezéssel, vagy több falvak csoportozata közös név alatt ismertetik. Ahol ilyesmi elõfordul, az összeírásban figyelembe veendõ, és ha lehet, magyarázandó. 2. A községnek, városnak hányféle neve él most; melyik neve bír csak helybeli elterjedéssel, melyik ismeretes országszerte. – Sajátos jelenség, hogy a magyar és román falvak a körülfekvõ szász falvak által Erdélyben német elnevezést nyernek, mely elnevezésrõl az illetõ magyar és román falvak lakosainak sejtelmük sincs, és mely név különben is csak kis elterjedéssel bír. Viszont sok szász és román falu magyar névvel is bír, mirõl az illetõ szász és román falvaknak tudomásuk nincs. Ily viszonyok az ország minden részeiben foroghatnak fenn, hol többajkú a lakosság, azért felemlítendõk. 3. Volt-e hajdan a községnek más elnevezése? Vagy tán csak különféleképp íratott a mostani helynév? 4. A község mikor említtetik legkorábban? 5. Honnan népesíttetett? 6. Mit lehet tudni köztudomásból, hagyományból, írott vagy nyomtatott emlékekbõl a név eredetérõl, értelmérõl mindegyik nyelvû helynévre nézve? 7. A község határában elõforduló többi topographiai nevek, például: mezõ, dûlõ, szántó, forduló, legelõ, kaszáló, puszta, sivatag, liget, berek, erdõ, rengeteg, zug, határ, tanya, csárda, major, szállás, kert, szõlõs, árok, rom, irtvány, tisztás, hát, halom, domb, csúcs, orom, magaslat, fennsík, hegy, hegygerinc, hegylánc, szikla, bérc, bánya, barlang, örvény, szoros, zuhatag, forrás, kút, ér, tó, folyó, patak (megkülönböztetvén minden nevet, melyet ilyen fõés mellékpatak eredetétõl egészen kifolyásáig más folyóba nyert), mocsár, posvány, láp, 183

ingovány, nádas, rét, kompállás, rév, gázló, sziget, fok stb. Lényeges feladata az összeírásnak, hogy az itt említett tárgyak tulajdonnevei minél kimerítõbben és minél pontosabban följegyeztessenek. A hol lehet, itt is a 6-ik pont alatti kérdés figyelembe veendõ. Idetartozik sokszor a külvárosok, városrészek, utak, terek és utcák neveinek felemlegetése, ha ezen nevekben valami eredetiség lappang, vagy ha nemzeti emlékekkel összekapcsolvák, és így rólok történetileg vagy nyelvészetileg valami felderítés várható. Mezõk, dûlõk, szántók, legelõk, puszták, rétek, fordulók és hasonló tárgyak neveinél célszerû volna az illetõ tárgy természeti tulajdonságáról rövid megjegyzést tenni, minthogy abból sokszor felvilágosítást vehetni a név értelmére. Például: Gányér, vizes, lapályos szántóföld Szalontán. Kóstava, szép legelõ, erdõs hegyek közt. Karakó, csavargó patak. Gyûrûzug, egy zug, mely körül a Berettyó félkört képez. Ondód, sík fekete föld, néhol szikes Debrecennél. Szódob, egy völgy, mely jól visszhangzik, Biharban. Tõtevény, feltöltött és árkolt szántóföld, Kocsordon. Üllõ, álló víz, mely kiszáradni nem szokott, Karcagon. Petrisán, nagy õserdõ, melyben õzek is vannak, Békésben. Vica, vízér, melyben sok apró hal van, Békésben. Siskadûlõ, szántóföld, melyen sok siska1 terem, Szabolcsban. Megyer, hajdan falu Baranyában, most csak malom. Adacs, puszta a kecskeméti határban, hajdan falu. Ders, egy tiszta s talán irtott hely az erdõben, Bihar megyei Siteren. Bágy, rétes víz, mely igen lassan foly, H. Nánáson. Bokróc, kút, cseres,2 bokros helyen, Margitán. Világos, hogy hol a 2–6-ik pontban kért közleményeknek helye nem lehetne, ott a helynévhez legalább ily, a természeti tulajdonságot illetõ jelzéseket mindig csatolhatni. Végre a 7-ik pont alatti helynevek érdekében van, hogy az illetõ megnevezett tárgynak fekvése is emlegettessék, ti. neveztessenek a határos, szomszéd területek. 1

Homokos talajon termõ, régebben házak fedésére használt, sáshoz hasonló növény (Calamagroiis epigeios). 2 Cserjés. 240. SZENTGÁLOSKÉR Helynevek Szent Gálos Kér községbõl, Somogy megyébõl. 1. Somogy megye, Igali járás, község Szent Gálos Kér 2. E község csupán csak egy névvel bír, – Szent Gálos Kér bír helybeli elterjedései, és ismeretes országszerte. – A lakosság Magyar RC:1379 3. A község más elnevezésére nincs tanúság. 4. Nem tudatik.1380 5. Nem tudatik. 6. Semmit.1381 7. A községben elõforduló földek (dûlõk) nevei, nemkülönben a puszták megnevezése. a. Lapai-rétek b. Pusztai-földek c. Kikiritó-földek d. Fingoskut-földek1382 – ezen dûlõk történeti elnevezése ismeretlen e. Vári-földek f. Malom-földek g. Kertallya-földek 184

Puszták h. Diósi puszta – eredetét egy ott létezõ Diófa-kertrõl veszi, de csak állítólag i. Örsi puszta,1383 történeti elnevezése ismeretlen k. Lapai puszta1384 Kelt Szt. Gálos Kéren April 5én 864 Hayden jegyzõ 1379

Római katolikus. A település elsõ okleveles említése 1321-bõl származik (Keer). (Csánki, 619.) 1381 A helység templomának védõszentjérõl, Szent Gálról kapta a nevét. A név utótagja törzsnévi eredetû, és a Kér törzsbeliek megtelepedését jelöli. (Várkonyi, 27., 50.) 1382 Kihúzva: földek. 1383 Rácörspuszta 1229-ben Örs alakban fordul elõ a fehérvári káptalan birtokai között. (Somogy vármegye, 156.) 1384 A Rátót nemzetség 1283. évi osztálya alkalmával említik elõször (Laapa). (Somogy vármegye, 156.) 1380

SZENTGÁLOSKÉR TELEPÜLÉSRENDEZÉSI TERVE TELEPÜLÉSSZERKEZETI TERV LEÍRÁS 1. ELÕZMÉNYEK Szentgáloskér község jelenleg hatályos rendezési tervét (Szentgáloskér Összevont Rendezési Terve) 1992-ben a Somogy Megyei Önkormányzatok Területrendezési Társulása készítette el. A tervet a képviselõ-testület az 5/1993. (III. 12.) számú rendeletével hagyta jóvá. Az azóta eltelt idõszak – társadalmi-gazdasági – változásai, valamint az új jogszabályok – az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény és végrehajtási rendeletei – szükségszerûvé tették a község új településrendezési tervének elkészíttetését. A tervezésre a Virányi Építész Stúdió Bt. kapott megbízást. 2002 augusztusában elkészült Szentgáloskér község Településfejlesztési Koncepciója, melyet a képviselõ-testület 45/2002. (VIII. 15.) számú határozatával elfogadott. A koncepció meghatározta a legfontosabb célokat és feladatokat, a település fejlesztési irányait. A településrendezési terv – az adottságok mellett – a megyei területrendezési terv programjában, a településfejlesztési koncepcióban és az érdekelt államigazgatási szervek elõzetes véleményében leírtakat veszi figyelembe és tekinti kiindulási alapnak. 2. TELEPÜLÉSRENDEZÉS A Dél-Külsõ-Somogy kistájhoz tartozó település életében a mezõgazdaság mint megélhetési forrás mindig jelentõs szerepet töltött be. Az intenzív belterjes gazdálkodást folytató település közigazgatási területének mintegy 77%-át szántóföldek uralják. A falu körül a közigazgatási határig húzódó lapos, helyenként lankás szántóterületek mezõgazdasági mûvelésre kiválóan alkalmasak. 185

Szentgáloskér – az „elmaradott” térségben fekvõ falu – településfejlesztésénél alkalmazkodni kell a meglévõ adottságokhoz, ezek legoptimálisabb kihasználásával a településrendezés során egyrészt szükséges a község élete és jövõbeni fejlõdési irányvonala meghatározásánál a mezõgazdasági kultúra számbavétele, folyamatos fenntartásának és fejlesztésének elõsegítése, másrészt az igali gyógyfürdõ közelségének kihasználásával a turizmus fogadási feltételeinek kialakítása. A község területén az infrastruktúra-fejlesztéssel, a meglévõ adottságok figyelembevételével, a fejlõdés és az életminõség javítása szempontjából a következõk biztosítása szükséges: – a települési funkciók bõvítése; a lakóterület-fejlesztés keretében vegyes funkció kialakítása (lakó és üdülõ), ehhez kapcsolódó intézményi funkciók és hálózati infrastruktúra fejlesztése; – a teljes közmûellátás biztosítása, az összközmûves ingatlanok arányának növelése; – a közlekedési rendszer továbbfejlesztése (Szentgáloskér–Ecseny összekötõ mellékút kiépítése, belterületi úthálózat burkolt felülettel való ellátása); – a helyi gazdaság fejlesztése és területének bõvítése, a termelõ- és szolgáltatótevékenység segítése; – a meglévõ természeti és táji értékek, a településstruktúra és az építészeti karakter megõrzése, a védelemre érdemes természeti és települési értékek számbavétele és megóvása; – az üdülés-idegenforgalom fogadási feltételeinek biztosítása – különös tekintettel a falusi és lovas turizmusra –, melyeket elsõsorban Lapapusztán kell megteremteni; – a táji és természeti környezet védelme; a zöld felületi rendszer továbbfejlesztése. Táj- és településkép-védelmi, valamint környezetvédelmi okokból a vízfolyások természetközeli állapotának fenntartása fontos feladat. Emellett gondoskodni kell a falufásításról; az utak és utcák mentén fasorok létesítésérõl és fenntartásáról, az építési telkek kedvezõ kertészeti kialakításáról. 2.1. Tervezett területfelhasználás A település közigazgatási területén a tervezett területfelhasználás az alábbiak szerint jellemezhetõ: Beépítésre szánt területek közül: – a „falusias lakóterület” bõvítése tervezett a jelenleg is lakóterületként funkcionáló Lapapuszta területével. A népességszám lassú, folyamatos csökkenését mutató demográfiai adatok alapján (jelenleg 620 fõ körül) a jelenlegi lakóterület várhatóan kielégíti a jövõbeni építési telkek iránti igényeket. A lakóterületen – 1-2 egységes – lakó- és/vagy üdülõfunkciót egyaránt kielégítõ lakóépületek létesíthetõk. A lakóterület bármely építési telkén elhelyezhetõk – az OTÉK és a helyi építési szabályzat figyelembevételével – az alapfokú intézményi ellátást biztosító létesítmények. – „egyéb ipari gazdasági terület” kategóriába tartoznak: – az Agrária Mg. Rt. meglévõ állattartó telepe és tervezett területbõvítése; – az energiaellátást biztosító területigényes létesítmény (gázfogadó) területei; – „különleges terület”-ként kezelendõk: – a meglévõ temetõ és bõvítési területe; 186

– a lapapusztai temetõ területe; – a meglévõ sportpálya területe; – a Szivárvány Völgye Kft. lapapusztai lovasfarmterülete, mely a jövõben idegenforgalmi fogadóhelyként tervezett. Beépítésre nem szánt területek: – a „közlekedési és közmûterületek” fejlesztendõk oly módon, hogy a közcélú létesítmények parkolóigényének egy része e területen kielégíthetõ legyen, illetve a fejlesztési célok között szereplõ közmû- és hírközlési hálózat a területen elhelyezhetõ legyen. – a „zöld területek” – meglévõ és új zöld területek kialakítása és fejlesztése indokolt a falu központi részén. – az „erdõterületek” arányának növelése és övezeti tagolása – gazdasági, védelmi és turisztikai rendeltetésû erdõkre – szükséges a meglévõ erdõfoltok területi növelésével, illetve a „Somogy megye területrendezési terve” programja által javasolt területek erdõsítésével, valamint belterületen a Kossuth L. u. menti, árkok által tagolt mély fekvésû területrészen. – a „mezõgazdasági területek” nagysága a tervezett területfelhasználás szerint hosszú távon csökken; – a „vízgazdálkodási terület” kategóriába sorolandó: – a vízellátás területigényes létesítményének (vízmûkutak, víztározó) területe; – a folyó- és állóvizek medre és parti sávja; A tervezett területfelhasználás a belterületben növekedést a lapapusztai területrész becsatolásán kívül nem eredményez. 3. TÁJRENDEZÉS 3.1. Tájszerkezet Szentgáloskér Kaposvártól 26 km-re északkeletre, a Mernye–Ráksi összekötõ mellékút mentén fekvõ település. Településszerkezeti érdekessége, hogy a falutól északra elhelyezkedõ külterületi lakotthelyként nyilvántartott lapapusztai településrész ellátottság és infrastruktúra szempontjából a központi falurésszel azonos infrastrukturális szinten mûködik, a lakosság 10%a Lapapusztán él. A község a Dél-Külsõ-Somogy kistájhoz tartozik. Intenzív hasznosítású mezõgazdasági térség. Éghajlatára a mérsékelten meleg, mérsékelten nedves éghajlat, domborzatára a tágas, lapos völgyek, löszfedte alacsony dombok jellemzõek. Szentgáloskér település közigazgatási területén a Somogyi-dombságra jellemezõ laza üledékek alkotják a földtani felépítést, hiszen a község belterülete a tájegységbe bevágódott völgyek egyesülésének környezetében alakult ki. Az intenzív eróziós tevékenység a jelentõs vastagságú pleisztocén kõzetliszt (lösz) megbontásával történt, és a kiszélesedõ völgytalp mellett az enyhébb lejtésû völgyoldal, valamint az alacsony dombhátak kedvezõ lehetõségeket biztosítottak az épített környezet létrehozásához. A lakóterület fokozatos kiépülése során több helyen megbontásra került a völgyoldal, és részlegesen feltöltésre került a völgytalp, így a jelenlegi épített környezet alatt természetes keletkezésû és mesterségesen kialakított kõzettér egyaránt megtalálható. A természetes 187

kõzettér (lösz, homokliszt stb.) a völgytalpnál magasabb helyszíneken, valamint a dombhátakon ismeretes, hiszen a belterületi közlekedési utak rézsûiben, falaiban is megmutatkozik. A völgytalpon a helyi feltöltések mellett a lejtõlemosások során keletkezett hordalékok (iszap, agyag stb.) találhatók. Az eltérõ morfológiai helyzetû képzõdménycsoportok nem azonos alapozási lehetõségekkel bírnak, továbbá az építmények alatti altalaj állapotát befolyásoló építéshidrológiai adottságok is nagyban különbözõek. A jelenlegi épített környezet alatti teherbíró altalajt alkotó eolikus és a szárazföldifolyóvízi kifejlõdésû rétegsorozatok lejtõs területeken nemcsak fokozottan erózióérzékenyek, hanem meredekebb lejtõkön, nyitott állapotú falakban és bevágásokban felszínmozgások kialakulására is hajlamosak. A nem megváltoztatható kõzettér mérnökgeológiai adottságai alapján minden építési területen (jelenlegi terület, új építési terület) biztosítani kell az eróziómentes felszíni vízelvezetést. Az építési célú bevágások vagy töltések létesítésekor tekintetbe kell venni a természetes hatásokra vagy mesterséges beavatkozásokra egyaránt aktivizálódó felszínmozgásos hajlamot. A település egész közigazgatási területe potenciálisan felszínmozgásra hajlamos. A tervezett területhasznosítás a természeti adottságokhoz igazodik, figyelemmel a tájba illesztésre és a hosszú távon fenntartható tájszerkezet megõrzésére. A tájváltozás vizsgálata során jellegzetesnek mondható a belterülettõl a közigazgatási határig nyúló szántó mûvelési ágú területek elhelyezkedése, helyenként árkokkal, kisebb rét-legelõ, helyenként erdõterületekkel tagolva. A tájrendezés a veszélyeztetett tájelemek megtartását célozza – a völgyekben befásodott partú vízfolyások, árkok védelmével, a szántóterületek tagolását adó fasoros, bozótos útszegélyek megõrzésével, ill. létrehozásával. Elérendõ cél az erdõtagok egységes erdõtömbbé szervezésére. Fokozott figyelmet kell fordítani a település „tájba illesztésére”. 3.2. Mezõgazdasági területek A falu határát nagy kiterjedésû lapos szántóterületek uralják, az É–D-i irányban húzódó árok melletti rét, gyep mûvelési ágú területek, valamint a külterületi utak mentén befásodott, illetve kiterjedt erdõterületek kivételével. A település területén a szántóföldi mezõgazdaság hosszú távú fennmaradásával, meghatározó jelenlétével számolunk, mivel a település területe értékes gabonatermõ terület. A szántóterületek kismértékû csökkentése tervezett az erdõsítések révén. A szántók tábláin hiányosak a tagoló fasorok, zöld sávok. A mezõgazdasági területeken törekedni kell a termõhelyi adottságokhoz igazodó földhasználatra, a komplex szemléletû környezet- és tájgazdálkodásra, a környezetkímélõ gazdálkodási módok alkalmazására. Az intenzív mezõgazdasági mûvelésnél a termelési kockázat minimumra szorításával, a megfelelõ, környezetre nem ártalmas agrotechnikai-talajmûvelési eljárásokat alkalmazva gondot kell fordítani a biotóp hálózat elemeire (mezõvédõ erdõsávok, cserjesorok, vízfolyások melletti terület kialakítására) és az erózió elleni védelemre. A mezõgazdasági területek övezeti tagozódását a településszerkezeti terv és a külterület-szabályozási terv tartalmazza. 3.3. Kertek, szõlõk, gyümölcsösök A település északkeleti oldalán található néhány parcellányi szõlõ-gyümölcsös területfelhasználású kertterület. A kertterület kiterjedése nem jelentékeny, bõvítése hosszú távon nem tervezett. 188

3.4. Erdõk, fasorok, fás bozótok A településen az Állami Erdészeti Szolgálat Kaposvári Igazgatósága 361,6 ha üzemtervezett erdõt tart nyilván, az alábbiak szerint: Gazdasági Védelmi

Egészségügyi

– Fatermelés – Egyéb – Településvédelmi – Mezõvédõ – Mûtárgyvédelmi – Parkerdõ

322,3 ha 25,0 ha 0,9 ha 2,3 ha 4,9 ha 6,2 ha

Az erdõterület kiterjedése a külterület nagyságához viszonyítva nem jelentõs, összesen 14%-a erdõvel borított terület. Az erõterületek nagy része gazdasági rendeltetésû (90%) erdõkbõl áll, mintegy 2,5%-a védelmi rendeltetésû (talajvédelmi) erdõ. Somogy megye területrendezési terve szerint az eddig növénytermesztésre és állattenyésztésre használt földterületek egy részénél jogosan felmerülhet az erdõsítés, mint hosszú távú hasznosítás. A mezõgazdasági termelés felváltása erdõtelepítéssel olyan területeken célszerû, ahol valamilyen tényezõ akadályozza a hatékony növénytermesztést vagy állattenyésztést. A tervezett erdõsítésekkel szorgalmazni kell az erdõfoltok egységes erdõtömbbé szervezését. Az erdõterületeket a szerkezeti terven gazdasági, védelmi és turisztikai erdõövezetekként különítettük el. Az övezeti tagolás nem jelenti az erdõterületek elsõdleges rendeltetésének kötelezõ megváltoztatását, hanem a fejlesztések irányát rögzíti. A Kossuth L. utcával párhuzamosan futó vízelvezetõ árkok által szabdalt területen turisztikai rendeltetésû erdõterület kialakítása tervezett. A rendezési tervben erdõterületként kell szabályozni az önerdõsült területeket. Mellékletek: Erdõterületek, fasorok: A meglévõ erdõterületek bõvítendõk turisztikai erdõként az alábbi területeken: Udvarból turisztikai erdõ: 086 A meglévõ erdõterületek bõvítendõk véderdõként az alábbi területeken: Szántóból véderdõ: 02, 012/10, 030/3 (megosztva), 030/6 (megosztva), 030/8, 030/9, 030/10 (megosztva), 030/11 (megosztva), 078, 0184 (megosztva), 0189/4, 0190, 0191/4, 0191/5, 0191/6, 0191/7, 0191/8, 0191/9, 0191/10 (megosztva), 0191/11, 0215 Gyepbõl véderdõ: 0191/10 (megosztva), Beerdõsült gyepbõl véderdõ: 093b, 030/12 (megosztva), 031, 065/2, 0110/3–4b (megosztva), 0194b, 0203c (megosztva), 0208/3 (megosztva), 0209 (megosztva), 0212a A meglévõ erdõterületek bõvítendõk gazdasági erdõként az alábbi területeken: Beerdõsült gyepbõl gazdasági erdõ: 050b, 050c A meglévõ gazdasági erdõk rendeltetése véderdõvé változtatandó az alábbi területeken: 012/11, 012/15, 012/18, 012/20, 020/1c, 020/2, 021/1b, 030/1, 030/4, 033b, 036a, 189

043/2, 043/3b (megosztva), 043/5 (megosztva), 043/6, 049b, 053, 054/5, 075b, 076, 089b, 099/9, 099/17, 099/18, 0109a (megosztva), 0120/6b, 0120/6c, 0129b, 0132b, 0132d, 0135 (megosztva), 0164/2b, 164/8, 0184a (megosztva), 0191/3, 0194a, 0203b, 0208/4, 0212 (megosztva), 0213b, 0213c, 0217, 0218/1 A meglévõ gazdasági erdõk rendeltetése turisztikaivá változtatandó az alábbi területeken: 080, 082 (megosztva), 084/1b Fasorok telepítése és pótlása indokolt az alábbi helyrajzi számú területek mentén: 012/6, 012/12, 012/14, 018, 029, 048, 0108, 0119, 0125, 0127, 0128 (árok), 0130, 0134, 0154, 0183, 0196 3.5. Gyepek A völgyek réti talajtípusain rétek-legelõk, szántók foglalnak helyet. A területen lévõ gyepterületek – melyek területi kiterjedése elenyészõ (kb. 4%) – megtartása hosszú távon is szükséges. A gyepterületeken nem jelentõs a térségre egyébként oly jellemzõ intenzív önerdõsülés, a gyepeken inkább elszórva találhatóak szép, védelemre érdemes facsoportok. 3.6. Vízfolyások, vízfelületek A település területén keresztül É–D-i irányban húzódó bevágódott árkok, vízfolyások a tájszerkezet jelentõs elemei. A tájkarakter a vizek által alig befolyásolt, de a fafajösszetétel ezen vizek által mégis gazdagabb. Természetesen a vízfolyások a fauna kialakulására és megtartására is hatással vannak. Jó karban tartásukról gondoskodni kell. Fenntartásuk során biztosítani kell természetközeli kialakításukat, a mérnökbiológiai módszerek alkalmazását. 3.7. Belterületi zöld felületek A község belterülete zöld felületi szempontból részben ellátott. Az észak–déli irányban húzódó település belterületi útjai közepesen fásítottak. A település közterületeire egységes arculatterv készítése javasolt. Az utak burkolattal történõ ellátása, valamint a falu központi részét jelentõ mûvelõdési ház, polgármesteri hivatal, könyvtár, tervezett közpark, valamint környezetük területére kertépítészeti tervet kell készíttetni, mely egységes zöld felületi kialakítást eredményez. A településarculat megõrzése és javítása érdekében szükséges a hagyományos gyümölcsfasorok, õshonos kultúrfafajok alkalmazása (alma, körte, eperfa, hárs stb.). A cserjesávok, sövények ültetésénél kerülni kell a városi növények ültetését (díszalmák, tûztövis, lonc, japán rózsa, madárcseresznye, vöröslevelû borbolyák stb.). A történeti településrészen meg kell õrizni és a hagyományoknak megfelelõen helyreállítani, fejleszteni a településarculatot, a hagyományokat tiszteletben tartó, a „városias” környezetektõl markánsan eltérõ környezetalakítás szükséges. Megfontolandó, hogy a település belterületén ne létesüljön 6 cm-nél magasabban kiemelt szegélyû gyalogos felület (járda) és közlekedési zöld sáv. 190

4. KÖRNYEZETVÉDELEM 4.1. Talaj- és vízvédelem A település szennyezésérzékenységi szempontból érzékeny terület. A település a 49/2001.(IV. 3.) Korm. rendelet 2. sz. melléklete alapján nem nitrátérzékeny területen fekszik. A településen potenciális talaj- és talajvízszennyezést okozó tevékenység – az Agrária Mg. Rt. mûködõ állattartó telepe, valamint a lapapusztai lovasfarm kivételével – jelenleg nincs, és a jövõben sem engedélyezhetõ. Az állattartó telepen kivételes gondossággal kell kezelni a keletkezett mezõgazdasági hulladékokat, hogy az a környezetre semminemû káros hatással ne legyen. Az igazgatási területen sérülékeny vízbázis védendõ területe nincs. A belterület közvetlen környezetében a szántók a lakótelkekig, illetve vízfolyásokig, árkokig húzódnak, ezzel porszennyezést és az élõ vízbe talajbemosódással vízszennyezést okoznak. A lakótelkek és árkok védelme érdekében véderdõ, illetve védõfásítás telepítése szükséges. A településen jelenleg a talajt és talajvizet szennyezõ forrásként az egyedi szikkasztókból elszivárgó szennyvizek említhetõk. Az elhasznált víz a környezet egyik alapvetõ szennyezõ eleme, amelynek megfelelõ elhelyezése kiemelten fontos feladat. Az elszennyezõdés folyamatának felgyorsulását okozza a településen a vezetékes ivóvíz és a földgáz bevezetése következtében megnövekedõ elszikkasztott szennyvízmennyiség, melyben a megnövekedett mosószerfogyasztás miatt magasabb a nitrogén- és foszfortartalom. Ezek a szennyezõ anyagok a talajba és a talajvízbe jutnak, azokat jelentõsen szennyezve. A szennyvízcsatorna-hálózat mielõbbi kiépítése fontos feladat. Ha megépül a szennyvízcsatorna-hálózat, akkor minden ingatlant kötelezni kell a közcsatorna-hálózatra való rácsatlakozásra és az egyedi szikkasztók felszámolására. A szennyvízelvezetés megvalósulásáig – új építés esetén – a szennyvizet vízzáróan szigetelt zárt tárolóban kell elhelyezni. A csapadékvíz-elvezetés a községben jelenleg egy-, illetve kétoldali nyílt árokrendszerrel megoldott. 4.2. Levegõ A településen jelentõs levegõszennyezést okozó tevékenység – az Agrária Mg. Rt. mezõgazdasági termelõ- és állattartó tevékenységén kívül – nem mûködik. A mezõgazdasági major a belterülettõl északnyugatra helyezkedik el, a lakóterületektõl magasabban, így az állattartásból származó bûzhatás a települést közvetlenül éri. A majoron belüli állattartási, szennyvízkezelési technológia korszerûsítésre szorul, a trágyatárolást a major területén kívül, a lakóterületektõl távolabb javasolt megoldani. A mezõgazdasági major még nem rendelkezik védõterülettel. A szerkezeti terv a mezõgazdasági központ belterülettel és a Szentgáloskér–Mernye közötti úttal határos szakaszán átmeneti övezetként kereskedelmi szolgáltató-gazdasági területövezetet tervez, amely magában foglalja az Agrária Mg. Rt. központját is. A település területén csak olyan tevékenység végezhetõ, amely a levegõ minõségvédelmével kapcsolatos országos elõírásokat kielégíti. Szentgáloskér községre a 21/2001. (II. 14.) Kormányrendelet értelmében az általános és ökológiailag sérülékeny területekre érvényes levegõtisztaság-védelmi elõírások vonatkoznak. A település „A légszennyezettségi agglomerációk és zónák kijelölésérõl” megje191

lent 4/2002. (X. 7.) KvVM rendelet alapján jelenleg az „F” zónacsoportba tartozik (F csoport: azon terület, ahol a légszennyezettség az alsó vizsgálati küszöböt nem haladja meg). A területen csak az elõírásoknak megfelelõ létesítmények helyezhetõk el. A területre érvényes levegõminõségi és légszennyezõ anyagok kibocsátási határértékeit be kell tartani. A belterületen üzemanyagtöltõ állomás nem helyezhetõ el. Külterületen üzemanyagtöltõ állomás csak közlekedési területen helyezhetõ el, amennyiben a 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet értelmében az üzemanyagtöltõ állomás 50 m sugarú védelmi övezetében nem helyezkedik el állandó emberi tartózkodásra szolgáló épület, valamint idõszakos vagy átmeneti emberi tartózkodásra szolgáló létesítmény (így különösen oktatási, egészségügyi, üdülési célt szolgáló létesítmény), illetve levegõterhelésre érzékeny, élelmezési célt szolgáló növényi kultúra. 4.3. Zaj A település belterületén halad át a Mernye–Ráksi 6513. számú összekötõ mellékút. A településen áthaladó forgalom nem számottevõ, így a közlekedésbõl származó zajterhelés sem jelentõs. A közlekedésfejlesztési elképzelések alapján kiépítésre kerülõ Szentgáloskér–Ecseny összekötõ mellékút megnyitása sem jelent nagymértékû zajnövekedést. A településen a zajvédelem a vonatkozó országos elõírások szerint, azoknak megfelelõen biztosítandó. A településen a többször módosított 12/1983. (V. 12.) MT rendelet szerinti zajvédelmi követelményeket érvényesíteni kell. A zajt keltõ és zajtól védendõ létesítményeket egymáshoz képest úgy kell elhelyezni, hogy a területre vonatkozó zajterhelési határértékek betartásra kerüljenek. Zajvédelmi szempontból – a 8/2002. b(III. 22.) KöM– EüM rendelet alapján – a közlekedésbõl származó megengedett A hangnyomásszint a lakóterületeken az összekötõ út mentén 55/45 dB, a település egyéb lakóterületein és a temetõ területén 50/40 dB. 4.4. Hulladék A kommunális hulladék gyûjtése és elszállítása megoldott. A szilárd kommunális hulladék – a kaposvári szemétlerakó telepre történõ – elszállításáról a KVG Rt. gondoskodik, kéthetente. A szippantott szennyvizet a község külterületén – vízjogi engedély alapján mûködõ – szennyvízleeresztõ helyre szállítják. A szennyvízhálózat kiépítése után a szennyvízleeresztõ helyre nem szállítható szippantott szennyvíz. A településen veszélyes hulladék keletkezésével járó tevékenység csak úgy folytatható, ha az üzemeltetõ gondoskodik a veszélyes hulladék gyûjtésérõl, elszállításáról, ártalmatlanításáról. Az állattetemeket a helyi dögkút lezárása miatt feldolgozóhelyre kell szállítani. Az illegális külterületi szemétlerakó helyeket meg kell szüntetni. 5. KÖZLEKEDÉS 5.1. Úthálózat A község megközelítési lehetõségét a 67. számú fõ közlekedési útról leágazó 6513. számú Mernye–Ráksi összekötõ mellékút biztosítja. A település jobb közlekedési feltételei192

nek biztosítására a Szentgáloskér–Ecseny összekötõ mellékút kiépítése, a nagyarányú burkolatlan földutak burkolt útfelülettel történõ ellátása, valamint belterületi és külterületi burkolt utak, járdák kialakítása és felújítása indokolt. A falun áthaladó összekötõ mellékút szabályozási szélessége kialakult. A település egyéb útjai kiszolgáló utak (szabályozási terv szerinti szabályozási szélességgel). 5.2. Tömegközlekedés A települést vasúti összeköttetés nem érinti, legközelebbi vasútállomása Mernyén, illetve Somodorban van. Közút köti össze Mernyével és Ráksival. A Kaposvárra történõ tömegközlekedést a Kapos Volán helyközi járatai biztosítják, jelenleg nem megfelelõ számú járattal. 5.3. Parkolás A településen az OTÉK 42. §-a alapján számított gépjármû-elhelyezési igényeket az alábbiak szerint kell kielégíteni: – a lakóterületen és a gazdasági területen telken belül kell biztosítani; – a különleges területen a parkolást saját telken és közterületen együttesen kell biztosítani 6. KÖZMÛVESÍTÉS ÉS HÍRKÖZLÉS A településen jelenleg a közüzemi vízellátás, a villamosenergia- és gázellátás biztosított. A távbeszélõ-hálózat GSM rendszerû. A csapadékvíz-elvezetés nyílt árokrendszerrel megoldott, bár az esõzések idején a lezúduló vízmennyiséget kevésbé tudja megfelelõen elvezetni, az árkok eliszaposodtak, belvízrendezés szükséges. A szennyvízelhelyezés egyedi szikkasztókba történik. A településen a közmûvesítéssel kapcsolatos legfontosabb feladat a közüzemi szennyvízelvezetés megoldása kistérségi regionális hálózat kiépítésével. A beépítésre szánt területeken legalább a részleges közmûellátást kell biztosítani, úgyhogy ezen belül: – a közüzemi szennyvízelvezetés megvalósulásáig a kommunális szennyvizet saját telken – vízzáróan szigetelt, zárt tárolóban – kell átmenetileg tárolni úgy, hogy az környezetszennyezést nem idézhet elõ – a nyílt árkos csapadékvíz-elvezetést lehetõleg gyepes (burkolatlan) vízelvezetõ árokkal kell megoldani. Indokolt a település egészére vonatkozó komplex vízrendezési terv elkészíttetése A szennyvízhálózat kialakítására rendelkezésre áll a somogyjádi kistérség regionális szennyvíz-elvezetési terve, melynek megvalósítása esetén a kaposvári szennyvíztisztító telep lenne a befogadó. A vízjogi engedélyes tervvel rendelkezõ szennyvízcsatorna kiépítése elõreláthatóan középtávra várható. A közigazgatási területen halad keresztül egy 120 KV-os és egy 400 KV-os villamos alaphálózat, egy nagy középnyomású földgázvezeték, valamint a közigazgatási területen halad át az „Adria” szénhidrogén-szállító vezeték, amelyek nyomvonala és védõtávolsága a településszerkezeti terven és a külterület-szabályozási tervlapon jelölve van. 193

7. TERMÉSZET- ÉS TÁJVÉDELEM A jellegzetes tájszerkezet és a természeti értékek megõrzése érdekében helyi jelentõségû természetvédelmi területek – Kladnigg-kastély körüli park, külterületi gyepterületek – kialakítása és az egyedi természeti értékek védelme indokolt. A helyi jelentõségû természetvédelmi területekre hosszú távú természetvédelmi kezelési tervet kell készíteni. A kezelési terv elkészültéig fakivágásra engedély csak az érvényben lévõ erdészeti üzemtervek alapján adható ki. A helyi jelentõségû természetvédelmi területen csak természetvédelmi kezelési terv alapján szabad építési munkát, feltöltést, bozót- és cserjeirtást végezni. A helyi jelentõségû természetvédelmi területeket és az egyedi természeti értékeket a településszerkezeti és a szabályozási tervek, tételes felsorolásukat a helyi építési szabályzat 1. sz. melléklete tartalmazza. 8. KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGVÉDELEM A településen egyedüli országos védelem alatt álló mûemlék a barokk stílusú római katolikus templom, mely 1749-ben épült. (Akácfa u., hrsz.: 29.) A helyi védelemre érdemes mûvi értékek korábban felmérésre kerültek a településen. A településrendezési terv készítése során ezen értékek felülvizsgálatra kerültek. Az építészeti örökség védelmérõl szóló 10/2000. (VI. 2.) önkormányzati rendelet tartalmazza a helyi építészeti értékekre vonatkozó szabályokat. A helyi védelem alatt álló építészeti értékek vizsgálatát az örökségvédelmi hatástanulmány, valamint a szabályozási tervek és a helyi építési szabályrendelet 2. sz. melléklete tartalmazza. A község területén nyilvántartott régészeti lelõhely és régészeti érdekû területek egyaránt találhatók. Ezeket a településszerkezeti terv és a szabályozási tervek is jelölik.

HELYI ÉPÍTÉSI SZABÁLYZAT Szentgáloskér község Képviselõ-testülete az 1990. évi LXV. törvény 16. § (1) bekezdésében, valamint az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 6. § (3) bekezdés a./ pontjában (továbbiakban: Étv.) kapott felhatalmazás alapján, az Országos Településrendezési és Építési Követelményekrõl szóló 253/1997. (XII. 20.) Kormányrendeletre (a továbbiakban: OTÉK) figyelemmel, az építés helyi rendjének biztosítása érdekében – az országos szabályozásnak megfelelõen, illetve az azokban megengedett eltérésekkel, a település területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatosan, a telekhez fûzõdõ helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket magában foglalóan – az alábbi rendeletet alkotja: I. FEJEZET Általános elõírások 1. § (1) E rendelet hatálya Szentgáloskér község közigazgatási területére terjed ki. (2) A tervezési területen területet felhasználni, építési telket, építési területet (közpark, véderdõ esetén területet) kialakítani, építési tevékenységet folytatni, épület, építmény 194

rendeltetését megváltoztatni, valamint ilyen célra hatósági engedélyt adni – az országos érvényû jogszabályok mellett – a szabályozási tervben és e rendeletben foglaltaknak megfelelõen szabad. (3) E rendelet a mellékletét képezõ m = 1:2000 méretarányú belterület-, és az m = 1:10 000 méretarányú külterület-szabályozási tervekkel (tervezõ: Virányi Építész Stúdió Bt., 2003. március, JSZ.: 21/2001.) együtt érvényes, azokkal együtt értelmezendõ és használandó. 2. § (1) A szabályozási tervek kötelezõ elemei: – külterületi és belterületi határvonal; – szabályozási vonalak; – területfelhasználási módok és határok; – övezeti határok és övezeti jelek; – építési övezeti elõírások; – építési határvonalak; – az e rendelettel védetté nyilvánított természeti és mûvi értékek; – sajátos jogintézmények; – infrastruktúra-hálózatok és -létesítmények területigényes elemei; – telken belüli védõfásítás; – az elvi építésiengedélyterv-készítési kötelezettség; – kertépítészetiterv-készítési kötelezettség (2) A kötelezõ erejû elemek módosítása – a helyi védelem alatt álló mûvi értékek kivételével – csak a rendezési terv módosításával lehetséges. A helyi védelem alatt álló mûvi értékek listája – külön építészeti szakvélemény alapján –, valamint az egyéb elemek változtatása – a szükséges szakhatósági egyeztetések lefolytatásával – hatósági engedélyezési eljárás keretében történhet. (3) Az elvi építési engedélyterv készítésének kötelezettségével érintett ingatlanokon – konkrét beruházási szándék esetén – az ingatlan egészére készített, a végállapotot tartalmazó elvi építési engedélytervben kell a beépítés paramétereit és feltételeit meghatározni. Ennek részeként ki kell dolgozni a tereprendezés, közmû- és útépítés, valamint a környezetvédelem mûszaki paramétereit is. A megvalósítás több ütemben, szakaszosan is történhet. E területeken az engedélyezési eljáráshoz – a kérelem mellékleteként – a helyi önkormányzat véleményét is be kell szerezni. (4) Szaktervezõ által tervezett kertépítészeti tervet kell készíteni a „kertépítészetitervkészítési kötelezettség”-gel érintett területre. A kertépítészeti terv az építési engedélyezési terv melléklete, illetve annak részét képezi. Használatbavételi, illetve üzembe helyezési engedély csak akkor adható ki, ha a kertészeti terv szerinti növényanyag elültetésre került. (5) A szabályrendeletben nem szabályozott kérdésekben az OTÉK elõírásait kell figyelembe venni. (6) A beépítésre nem szánt – erdõ- és mezõgazdasági – területen tervezett építést megelõzõen az érintett területre vonatkozóan a földhivatali nyilvántartás szerinti és a tényleges mûvelési ág közötti megfelelõséget vizsgálni kell. Eltérés esetén a megfelelõség biztosítása után – a mûvelési ágra is figyelemmel – az övezetre vonatkozó elõírások alapján bírálható el az építési szándék. (7) Az épületeket, építményeket úgy kell elhelyezni és kialakítani, hogy azok együtte195

sen feleljenek meg a településrendezési, a környezet-, a táj-, a természet- és az építészeti értékvédelmi követelményeknek. (8) A termõtalaj védelme érdekében az építmények termõföldön (kül- és belterületen) történõ építésügyi hatósági engedélyezése során érvényre kell juttatni azt, hogy az elhelyezés a környezõ területen a talajvédõ gazdálkodás feltételeit ne rontsa. A kivitelezés és az üzemeltetés során biztosítani kell, hogy a környezeti hatások az érintett termõföld minõségében ne okozzanak kárt. Földmunkák végzésekor a talaj termõréteg-védelmének érdekében a felsõ humuszos termõréteg megóvásáról gondoskodni kell. (9) Ha a terület-elõkészítési és építési munkák során a község közigazgatási területén – építés vagy mûvelés kapcsán – régészeti emlék, illetve lelet kerül elõ, kötelesek a vonatkozó jogszabályok1 szerint eljárni. A tevékenységet fel kell függeszteni, és a helyszín vagy lelet õrzése mellett értesíteni kell a jegyzõt, aki a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szakmai bevonásáról köteles gondoskodni. A múzeum 24 órán belül köteles nyilatkozni a munka folytathatóságáról, ha szükséges, haladéktalanul meg kell kezdenie a mentõ feltárást. (10) Családi ház nagyságrendjét meghaladó területfejlesztési szándék esetén – mivel a község belterületén a nyitott kõzetfalak, a rendezetlen állapotú bevágások és a mesterségesen kialakított építési területek a földtani felépítés, a vízföldtani adottságok és a morfológiai jellemzõk alapján felszínmozgások kialakulására hajlamosak – az építészeti tervek földtani megalapozásához az érintett területrészre olyan, a geotechnikai, mérnökgeológiai és a vízföldtani jellemzõket meghatározó szakvélemény készítendõ, mely értékelõen feltárja az építési adottságokat, és tisztázza a várható hatásokat. A vizsgálat során tisztázni kell a nyitott állapotú falak, meredek rézsûk és bevágások lábvonala elõtt és azok peremvonala mögött kialakítandó védõsáv (nem beépíthetõ területsáv) kiterjedését, valamint a pincékkel, üregekkel gyengített állapotú kõzettér változásokra való hajlamának mértékét és várható hatásait. (11) A Magyar Geológiai Szolgálat Dél-dunántúli Területi Hivatalát szakhatóságként az építési tevékenységekkel kapcsolatos engedélyezési eljárások során be kell vonni az alábbi esetekben: – 3 m-nél nagyobb földvastagságot érintõ tereprendezéssel járó építkezések esetén (feltöltés, bevágás); – 5 m-nél nagyobb szabad magasságú földet megtámasztó építményeknél; – meredek, csúszásveszélyesnek ismert területek beépítésekor; – ha a lakosság, a tervezõk vagy az önkormányzat kedvezõtlen, az altalajjal összefüggõ jelenségeket észlel (12) Az ásványi nyersanyag – a külön jogszabályban2 meghatározott talaj kivételével – kitermelésével járó építési, tereprendezési, vízrendezési tevékenységek engedélyezési eljárásaiban a Pécsi Bányakapitányság szakhatósági állásfoglalása szükséges, amennyiben a kitermelt ásványi nyersanyag a kitermelés helyérõl elszállításra, illetve nem a kitermeléssel érintett területen deponálásra kerül, és ennek során üzletszerûen hasznosul, értékesül. (13) Állattartó épületet és trágyatárolót lakó-, üdülõ- és intézményi funkciójú épülettõl 10 m-nél távolabb kell elhelyezni. Az állattartással és az állattartó épületekkel kapcsolatos egyéb szabályokat külön önkormányzati rendelet állapítja meg. (14) Az új – belterületté váló – beépítésre szánt területen építési engedély csak a belterületbe vonást és az építési telkek kialakítását követõen adható.

196

II. FEJEZET Településszerkezet, területfelhasználás 3. § (1) A település igazgatási területének a./ beépítésre szánt területei az építési használatuk általános jellege, valamint sajátos építési használatuk szerint: 1./ Falusias lakóterület (Lf) 2./ Kereskedelmi, szolgáltató gazdasági terület (Gksz) 3./ Egyéb ipari gazdasági terület: energiaellátás (gázfogadó) területe (Gip-Kg) mezõgazdasági üzemi terület (Gip-M) 4./ Különleges terület : temetõ (KÜ-T) sportterület (KÜ-S) idegenforgalmi fogadóhely (KÜ-I) b./ beépítésre nem szánt területei: 1./ Közlekedési és közmûterület (KÖu) 2./ Zöld terület: közpark (Z) 3./ Erdõterület: gazdasági (E-G) védelmi (E-V) turisztikai (E-T) 4./ Mezõgazdasági terület: szántó (M-SZ) gyep, legelõ, rét (M-GY) kert, szõlõ, gyümölcsös (M-K) belterületi kert (M-BK) 5./ Vízgazdálkodási terület: – vízellátás területigényes létesítményei: (V-vt) (vízmû, víztározó) – folyók és állóvizek medre és parti sávja (V) (2) A területfelhasználási egységeket, valamint azok határvonalait a szabályozási tervek tartalmazzák. Beépítésre szánt területek Falusias lakóterület 4. § (1) A területre vonatkozó elõírásokat – beépítési mód, megengedett legnagyobb építménymagasság, megengedett legnagyobb beépítettség, megengedett legkisebb kialakítható telekterület – a belterület-szabályozási terv tartalmazza. (2) A területen a megengedett legnagyobb szintterület-sûrûség 0,3. (3) A falusias lakóterület (Lf) elsõsorban családi házas jellegû, 1-2 egységes- lakó és/ vagy üdülõ-pihenõ funkciójú épületek elhelyezésére szolgál. (4) A területen az OTÉK 14. § (2) bekezdésében felsorolt építmények helyezhetõk el a 2. és 8. pontban felsoroltak kivételével. (5) A telekalakítások és építések engedélyezése során az építményeket a helyi építészeti karakterhez igazodóan kell elhelyezni és kialakítani, a meglévõ településstruktúra, a helyi építészeti karakter (telekméretek, beépítési mód, jellegzetes épülettömegek és tetõformák) figyelembevételével. Nyeles telek kialakítása nem engedélyezhetõ. (6) A területen kialakítandó telkek megengedett legkisebb átlagos szélessége 18 m. A 197

korábban kialakított – az övezeti elõírásokban meghatározottól kisebb és 18 m-nél keskenyebb – meglévõ építési telek is beépíthetõ, ha az egyéb vonatkozó elõírások betarthatók. (7) Az épületek tetõidoma a helyi építészeti karakterhez igazodó legyen. Az épületek tetõfedése cserép, betoncserép és bitumenes zsindely; a tetõ hajlásszöge 30°–45º lehet. (8) A területen elhelyezhetõk az OTÉK 1. számú melléklete 54. pontjában felsorolt melléképítmények, a kirakatszekrény és föld feletti gáztartály kivételével. (9) Az elõ-, oldal- és hátsókert elõírásait a kialakult állapot figyelembevételével az alábbi keretek között kell meghatározni: – az elõkertet – az építési határvonal figyelembevételével – a kialakult helyzethez igazodóan kell meghatározni – az oldalkertet – a beépítési mód függvényében – a kialakult helyzet és az OTÉK 35. § elõírásai alapján kell meghatározni azzal az eltéréssel, hogy a (6) bekezdésben elõírtak nemcsak az „elõ- és oldalkert elõírt legkisebb méretén belül” érvényesek, hanem az elõ- és oldalkert egészére vonatkoznak. A jogszabályban elõírt értéknél kisebb oldalkerti mérettel rendelkezõ épületek egyedi építési ügyeinek engedélyezési eljárásába a tûzoltó-szakhatóságot be kell vonni. – a hátsókertet az építési határvonal figyelembevételével kell biztosítani (10) A lakóterület az alábbi övezetekre tagolódik: Jel

Beépítési mód

Lf1 Lf2 Lf3 Lf4 Lf5

O O O O O

Beépítési % maximum 25 25 20 20 20

Építménymagasság maximum 5,5 5,5 5,5 5,5 5,5

Telekterület minimum 1000 1500 2000 2500 3000

(11) A lakóterületen legalább részleges közmûellátást és burkolt útfelületet kell biztosítani. (12) A parkolási igényt az OTÉK 42. §-a alapján teljes egészében telken belül kell kielégíteni. (13) A telken belüli zöld felület megengedett legkisebb mértéke a telekterület 50%-a. Kereskedelmi, szolgáltató gazdasági terület 5. § (1) A területre (Gksz) vonatkozó elõírásokat – beépítési mód, megengedett legnagyobb építménymagasság, megengedett legnagyobb beépítettség, megengedett legkisebb kialakítható telekterület – a belterület-szabályozási terv is tartalmazza, az alábbiak szerint: Jel

Beépítési mód

Gksz1

SZ

Beépítési % maximum 35

Építménymagasság maximum 7,5

Telekterület minimum 3500

(2) A területen az OTÉK 19. §-ában felsorolt építmények helyezhetõk el az OTÉK 19. § (2) bekezdés 4. 5. pontja és a (3) bekezdésben felsoroltak kivételével. (3) A területen a megengedett legnagyobb szintterület-sûrûség 0,5. (4) Konkrét beruházási szándék esetén – az érintett ingatlan egészére készített, a végállapotot tartalmazó – elvi építési engedélytervben kell a beépítés paramétereit és feltételeit konkrétan meghatározni. A megvalósítás több ütemben, szakaszosan is történhet. 198

(5) A kereskedelmi, szolgáltató gazdasági területen az épületek tetõfedése – a nagy fesztávú csarnokszerkezetek kivételével – cserép, betoncserép és bitumenes zsindely; a tetõ hajlásszöge 30–45° közötti lehet. A nagy fesztávú csarnokszerkezetek – tárolók stb. – alacsonyabb hajlásszögû tetõvel, illetve formájában és karakterében a cseréphez igazodó fedéssel (pl. LINDAB cserepeslemez) vagy fémlemezfedéssel is építhetõk. (6) A területen legalább részleges közmûellátást és burkolt útfelületet kell biztosítani. (7) A parkolási igényt az OTÉK 42. §-a alapján teljes egészében telken belül kell kielégíteni, csak fásított parkoló alakítható ki. (8) A telken belüli zöld felület megengedett legkisebb mértéke a telekterület 40%-a. (9) A területen a beültetési kötelezettség a teljes telekméret minden 200 m2-e után 1 db, minimum 16/18 méretû fa. A fákat a használatbavételi engedély kérelmezéséig el kell ültetni, a használatbavételi engedély csak ennek meglétekor adható ki. (10) A kereskedelmi, szolgáltató gazdasági területen a továbbiakban fejlesztés csak a környezetvédelmi hatósággal folytatott egyeztetés alapján, az általa elõírtak figyelembevételével történhet. Egyéb ipari gazdasági terület 6. § (1) A településen az egyéb ipari gazdasági terület az energiaellátást biztosító területigényes létesítmény /gázfogadó (Gip-Kg)/ területe, valamint a mezõgazdasági üzemi terület (Gip-M). (2) Az egyéb ipari gazdasági területekre vonatkozóan az OTÉK 20. § elõírásait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a területen nem helyezhetõk el az OTÉK 20. § (3) és az (5) bekezdés szerinti létesítmények. (3) A mezõgazdasági üzemi területre vonatkozó elõírásokat – beépítési mód, megengedett legnagyobb építménymagasság, megengedett legnagyobb beépítettség, megengedett legkisebb kialakítható telekterület – a belterület-szabályozási terv is tartalmazza, az alábbiak szerint: Jel

Beépítési mód

Gip-M

SZ

Beépítési % maximum 20

Építménymagasság maximum 7,5

Telekterület minimum 10 000

(4) Konkrét beruházási szándék esetén – az érintett ingatlan egészére készített, a végállapotot tartalmazó – elvi építési engedélytervben kell a beépítés paramétereit és feltételeit konkrétan meghatározni. A megvalósítás több ütemben, szakaszosan is történhet. (5) A mezõgazdasági üzemi területen az épületek tetõfedése – a nagy fesztávú csarnokszerkezetek kivételével – cserép, betoncserép és bitumenes zsindely; a tetõ hajlásszöge 30–45° közötti lehet. A nagy fesztávú csarnokszerkezetek – tárolók stb. – alacsonyabb hajlásszögû tetõvel, illetve formájában és karakterében a cseréphez igazodó fedéssel (pl. LINDAB cserepeslemez) vagy fémlemezfedéssel is építhetõk. (6) A mezõgazdasági üzemi területen további fejlesztés csak a környezetvédelmi hatósággal folytatott egyeztetés alapján, az általa elõírtak figyelembevételével történhet. (7) A területen a megengedett legnagyobb szintterület-sûrûség 0,3. (8) A területen legalább részleges közmûellátást és burkolt útfelületet kell biztosítani. (9) A parkolási igényt az OTÉK 42. §-a alapján teljes egészében telken belül kell kielégíteni, csak fásított parkoló alakítható ki. 199

(10) A telken belüli zöld felület megengedett legkisebb mértéke a telekterület 40%-a. (11) A területen a beültetési kötelezettség a teljes telekméret minden 200 m2-e után 1 db, minimum 16/18 méretû fa. A fákat a használatbavételi engedély kérelmezéséig el kell ültetni, a használatbavételi engedély csak ennek meglétekor adható ki. (12) Az egyéb ipari gazdasági területek lehatárolását a külterület-szabályozási terv tartalmazza. Különleges terület 7. § (1) A település területén különleges területek a meglévõ temetõk területei (KÜ-T), a sportterület (KÜ-S), valamint az idegenforgalmi fogadóhely területe (KÜ-I). (2) A temetõk (0121 hrsz., 0193 hrsz.) területén csak sírhelyek, a temetõ üzemeltetéséhez szükséges építmények, egyházi építmények és parkolóhelyek létesíthetõk, a terület 30%-os beépítési lehetõségével. A megengedett legkisebb zöld felület 50%. (3) Urnás temetés elsõdlegesen urnasírba javasolt, urnafal csak a meglévõ ravatalozó falához csatlakozóan vagy zárt kerítésként alakítható ki. (4) Az idegenforgalmi fogadóhely (KÜ-I) területén a lakóterület kialakult építészeti karakteréhez igazodóan legfeljebb 35%-os beépítési lehetõséggel, legfeljebb 7,5 m-es építménymagassággal, szabadon álló beépítési móddal lehet épületet kialakítani. A megengedett legkisebb zöld felület 50%. (5) Konkrét beruházási szándék esetén – az érintett ingatlan egészére készített, a végállapotot tartalmazó – elvi építési engedélytervben kell a beépítés paramétereit és feltételeit konkrétan meghatározni. A megvalósítás több ütemben, szakaszosan is történhet. (6) A különleges területen az épületek tetõfedése – a nagy fesztávú csarnokszerkezetek kivételével – cserép, betoncserép és bitumenes zsindely; a tetõ hajlásszöge 30–45° közötti lehet. A nagy fesztávú csarnokszerkezetek – lovarda, sportcsarnok stb. – alacsonyabb hajlásszögû tetõvel, illetve formájában és karakterében a cseréphez igazodó fedéssel (pl. LINDAB cserepeslemez) vagy fémlemezfedéssel is építhetõk. (7) A sportterületen a megengedett legnagyobb beépítési százalék 10%, a megengedett legnagyobb építménymagasság 5,5 m, a megengedett legkisebb zöld felület 70%. (8) A különleges területen legalább részleges közmûellátást és burkolt útfelületet kell biztosítani. (9) A parkolószükségletet az OTÉK 42. §-a alapján telken belül és közterületen együttesen kell kielégíteni. (10) A különleges területek lehatárolását a szabályozási tervek tartalmazzák. Beépítésre nem szánt területek Közlekedési és közmûterület 8. § (1) A közlekedési és közmûterületeket (KÖu), azok szabályozási szélességét a szabályozási tervek tartalmazzák. (2) A közlekedési és közmûterületekre vonatkozóan az utak elhelyezésére szükséges területeket a kialakult állapot figyelembevétele mellett az OTÉK 26. §-ában elõírtak alapján kell biztosítani. (3) A közlekedési és közmûterületen csak a közmû üzemeltetéséhez szükséges építmények és az OTÉK 26. § (3) bekezdésében felsorolt építmények helyezhetõk el az OTÉK 26. § (3) bekezdés 2., 3., 4., pontja kivételével. 200

(4) A közlekedési és közmûterületen – a védõtávolságokra is figyelemmel – a közmûés hírközlési vezetékeket úgy kell kiépíteni, hogy hosszú távon valamennyi közmû- és hírközlési hálózat elhelyezhetõ legyen. (5) A területen nem létesíthetõ – kivéve a mezõgazdaságból élõk ingatlanainál – 3,5 m-nél szélesebb gépkocsibehajtó. (6) Az utak mentén a beültetési kötelezettség alapján – külterületen min. 8 m tõtávolsággal – fasorok ültetendõk. A meglévõ fák, fasorok, fás bozótok csak engedéllyel vághatók ki, abban az esetben, amennyiben azt a fás növényállomány egészségi állapota indokolttá teszi. Zöld terület 9. § (1) A területre vonatkozóan az OTÉK 27. § elõírásait kell alkalmazni. (2) A közparkok területén az OTÉK 27. §-ában felsorolt létesítmények helyezhetõk el az OTÉK 27. § (4) bekezdés b. és c. pontja kivételével (3) A területen közlekedési, közmû- és hírközlési hálózatok, létesítmények és berendezések – gyalogos- és kerékpárutak, illetve közvilágítás kivételével –, valamint reklámtáblák nem helyezhetõk el. (4) A területen a zölddel való fedettség minimum 70% kell, hogy legyen, melyet többszintesen kell kialakítani, úgy, hogy a fával való fedettség minimum 60% legyen. (5) A zöldterületek lehatárolását a belterület-szabályozási terv tartalmazza. Erdõterület 10. § (1) Az erdõterületre vonatkozóan az OTÉK 28. § elõírásai közül a gazdasági (E-G), védelmi (E-V) és turisztikai (E-T) rendeltetésû erdõkre vonatkozókat kell alkalmazni azzal, hogy az építmények elhelyezéséhez az illetékes Állami Erdészeti Szolgálat hozzájárulása is szükséges. (2) Az erdõterületeken a mûvelésiág-változtatási, telekalakítási és építési engedélyezési eljárásokba szakhatóságként be kell vonni a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóságát is. (3) Az erdõterületek övezetek szerinti tagolását a külterület-szabályozási terv tartalmazza. Mezõgazdasági terület 11. § (1) A mezõgazdasági terület a növénytermesztés és az állattenyésztés, továbbá az ezekkel kapcsolatos termékfeldolgozás és -tárolás építményei elhelyezése céljára szolgáló terület. (2) A mezõgazdasági területekre vonatkozóan az OTÉK 29. § elõírásait kell alkalmazni az alábbi eltérésekkel: a./ Az OTÉK 29. § (4) bekezdés szerint létesíthetõ lakóépület megengedett legnagyobb építménymagassága 7,5 m helyett 5,5 m. b./ Az OTÉK 29. § (4) bekezdés szerint létesíthetõ lakóépület: 1./ az M-GY, M-K és M-BK övezeti jelû területen nem helyezhetõ el; 2./ az M-SZ övezeti jelû területen minimum 20 000 m² nagyságú területen helyezhetõ el. (3) A mezõgazdasági területen az új épületeket, építményeket szabadon állóan kell elhelyezni és kialakítani. Az épületek tetõfedése – a nagy fesztávú csarnokszerkezetek ki201

vételével – cserép, betoncserép és bitumenes zsindely; a tetõ hajlásszöge 30º–45º közötti lehet. A nagy fesztávú csarnokszerkezetek – tárolók, állattartó épületek stb. – alacsonyabb hajlásszögû tetõvel, illetve formájában és karakterében a cseréphez igazodó fedéssel (pl. LINDAB cserepeslemez stb.) vagy fémlemezfedéssel is építhetõk. (4) A mezõgazdasági területek övezetek szerinti tagolását a szabályozási tervek tartalmazzák Vízgazdálkodási terület 12. § (1) Az igazgatási területen lévõ vízgazdálkodási területekre vonatkozóan az OTÉK 30. §, valamint a vonatkozó külön jogszabályok3, 4 elõírásait kell alkalmazni. (2) A vízfolyások, vízfelületek jó karban tartásáról folyamatosan gondoskodni kell. Ennek végrehajthatósága érdekében a vízfolyások, vízfelületek mellett 6 m szélességû parti kezelõsáv biztosítandó, melyen belül a fenntartást akadályozó létesítmények és növényzet nem helyezhetõ el. (3) A vízfolyások területén fenntartási, fejlesztési munkák abban az esetben engedélyezhetõk, amennyiben a terület természetközeli állapotának visszaállítását elõsegítik. (4) A vízgazdálkodási területek lehatárolását a szabályozási tervek tartalmazzák. III. FEJEZET Közhasználatra szolgáló területek 13. § (1) Az igazgatási területen az állami és önkormányzati tulajdonú közlekedési és közmûterületek (közterületek), a közforgalom elõl el nem zárt magánutak, a zöld területek és a turisztikai rendeltetésû erdõterületek a közhasználatra szolgáló területek. (2) A közhasználatra szolgáló területeket rendeltetésüknek megfelelõ célra bárki szabadon használhatja; a rendeltetéstõl eltérõ használathoz a közterület tulajdonosának (kezelõjének) hozzájárulása, valamint az illetékes hatóság engedélye szükséges. IV. FEJEZET Közmûellátás, közmû- és hírközlési létesítmények 14. § (1) A beépítésre szánt területeken legalább részleges közmûellátást kell biztosítani az alábbiak szerint: a./ közüzemi energiaszolgáltatás (villamos energia és vezetékes gáz); b./ közüzemi ivóvíz-szolgáltatás (ennek keretében a szükséges oltóvízmennyiség föld feletti tûzcsapokkal); c./ közüzemi szennyvízelvezetés (annak megvalósulásáig átmenetileg a kommunális szennyvíz saját telken – vízzáróan szigetelt, zárt szennyvíztárolóban – történõ átmeneti tárolása, úgy, hogy környezetszennyezést nem idézhet elõ); d./ közterületi nyílt árkos csapadékvíz-elvezetés megoldott legyen. (2) A zárt tárolóba összegyûjtött és szippantással eltávolításra kerülõ szennyvizet az önkormányzat által kijelölt szennyvíztisztító telepre kell szállítani. (3) A terület felszínmozgásos hajlama és erózióérzékenysége miatt a csapadékvízelvezetést kiemelt gondossággal kell kezelni. Az igazgatási területen a vízgazdálkodással összefüggõ tevékenység folytatása vízjogi engedélyköteles tevékenység, melyhez az engedélyt a DD Vízügyi Igazgatóságtól kell megkérni a vonatkozó külön jogszabályok szerint. 202

(4) Az igazgatási területen – település- és tájképvédelmi okok miatt – táv- és hírközlési célú magasépítmények (adó- és átjátszó tornyok) nem létesíthetõk. (5) A község közigazgatási területén áthaladó 120 KV-os és 400 KV-os villamos hálózat, az Adria szénhidrogén-szállító vezeték, a nagy középnyomású földgázvezeték nyomvonalát és a védõtávolságokat a külterület-szabályozási terv tartalmazza. Kommunális ellátás, kommunális létesítmények 15. § (1) A településen a kommunális szilárd hulladék szervezett gyûjtése és elszállítása – a kaposvári szeméttelepre – megoldott. Hulladékgyûjtésre csak szabványosított zárt edény, konténer használható. A gyûjtõedények közterületen nem tárolhatók, elhelyezésüket telken belül kell biztosítani. (2) Az esetleges állati tetemeket az önkormányzat által kijelölt feldolgozóhelyre kell szállítani. V. FEJEZET Környezetvédelem 16. § (1) A tervezési területen bármely tevékenység végzése során ügyelni kell a környezetterhelés, környezetszennyezés és környezetkárosítás kizárására, illetve minimalizálására. (2) Levegõtisztaság-védelmi szempontból a levegõtisztaság védelme érdekében az érvényes jogszabályokban5, 6, 7, 8, 9 foglaltakat be kell tartani. A település „A légszennyezettségi agglomerációk és zónák kijelölésérõl” megjelent 4/2002. (X. 7.) KvVM rendelet alapján jelenleg az „F” zónacsoportba tartozik. A közigazgatási területen csak olyan tevékenység folytatható és olyan építmény üzemeltethetõ, építhetõ, amelynek szennyezõanyag-kibocsátása a területre vonatkozó határértékeket nem lépi túl. (3) A településen veszélyes hulladék keletkezését eredményezõ tevékenység csak úgy folytatható, hogy az üzemeltetõ köteles gondoskodni a veszélyes hulladék környezetszennyezést kizáró elhelyezésérõl s ártalmatlanításáról. Veszélyes hulladék a vonatkozó külön jogszabályok10, 11 és hatósági elõírások szerint átmeneti jelleggel tárolható. (Ámeneti tárolás zárt térben történhet a talaj, talajvíz és a felszíni vizek veszélyeztetése nélkül.) (4) A zaj és rezgés elleni védelem érdekében be kell tartani a vonatkozó külön jogszabályokban12 elõírt határértékeket. (5) Zajvédelmi szempontból a – közlekedésbõl származó – megengedett A hangnyomásszint az összekötõ út menti lakóterületen 55/45 dB, a település egyéb lakóterületein, a lakófunkciójú beépítésre szánt területeken és a temetõ területén 50/40 dB. (6) A terület a vonatkozó külön jogszabály alapján – szennyezõdésérzékenységi szempontból – „B” érzékeny terület. (7) A tervezési területen a 20 fh-et elérõ parkolókat csak szilárd burkolattal lehet kiépíteni. A 20 fh-et elérõ parkolók felszíni csapadékvizének elvezetéséhez hordalék-, olajés iszapfogó beépítése szükséges. (8) A településen üzemanyagtöltõ állomás csak külterületi közlekedési és gazdasági területen helyezhetõ el a külön jogszabályban foglaltak alapján akkor, ha az üzemanyagtöltõ állomás 50 m sugarú védelmi övezetében nem helyezkedik el állandó emberi tartózkodásra szolgáló épület, valamint idõszakos vagy átmeneti emberi tartózkodásra szolgáló létesítmény (így különösen oktatási, egészségügyi, üdülési célt szolgáló létesítmény), illetve levegõterhelésre érzékeny, élelmezési célt szolgáló növényi kultúra. (9) Védõfásításokkal gondoskodni kell a szántóföldi porszennyezés, valamint az élõvizek vízszennyezésének megakadályozásáról. 203

Természet- és tájvédelem 17. § (1) A településen – az e rendelettel védetté nyilvántartott – helyi jelentõségû természetvédelmi területeket és egyedi természeti értékeket a szabályozási tervek és e rendelet 1. számú melléklete tartalmazza. (2) A helyi természeti értékek védelmével kapcsolatos szabályokat külön önkormányzati rendelet állapítja meg. (3) Táj- és településkép-védelmi okokból: a./ a belterület-szabályozási terven jelölt helyeken védõsávot kell kialakítani tájba illõ õshonos fafajokkal és a hagyományos faluképhez illeszkedõ cserjékkel; b./ útsorfásítást kell végezni a meglévõ és tervezett új utak mentén; c./ nem létesíthetõ közmû- és energia-, táv- és hírközlési vezeték a területen meglévõ és a településszerkezeti tervben javasolt fasorok nyomvonalában. Kulturális örökségvédelem 18. § (1) A településen országos védelem alatt álló mûemlék az 1749-ben épített barokk stílusú római katolikus templom (Akácfa u., hrsz. 29, M 4495). (2) A mûemléki környezet lehatárolását a belterület-szabályozási terv tartalmazza. (3) Az országos védelem alatt álló és az e rendelettel helyi védetté nyilvánított mûvi értékeket a szabályozási tervek és e rendelet 2. számú melléklete tartalmazza. (4) A helyi jelentõségû mûvi értékek fenntartásával, védelmével kapcsolatos szabályokat a 10/2000. (VI. 2.) sz. önkormányzati rendelet állapítja meg. (5) A község területén nyilvántartott régészeti lelõhely és régészeti érdekû területek egyaránt találhatók. Ezeket a szabályozási tervek is jelölik. VI. FEJEZET Sajátos jogintézmények Kiszolgáló és lakóút céljára történõ lejegyzés 19. § (1) Helyi közút létesítése, bõvítése vagy szabályozása érdekében szükséges területet az építési hatóság kisajátítási eljárás nélkül – a kártalanítás szabályai szerinti kártalanítás mellett –, az érdekeltek hozzájárulása nélkül az önkormányzat javára lejegyeztetheti. (2) Ha a telekalakítási eljárásra vagy a közút kialakítására az érdekeltek kérelme alapján kerül sor, a lejegyzésért nem jár kártalanítás. (3) Amennyiben a lejegyzéssel érintett ingatlan a rendeltetésének megfelelõ használatra alkalmatlanná válik, úgy a tulajdonos kérelmére az egész telket igénybe kell venni. Útépítési és közmûvesítési hozzájárulás 20. § A helyi közutat, illetõleg közmûvet, amennyiben a települési önkormányzat létesítette, úgy annak költségét részben vagy egészben az érintett ingatlanok tulajdonosaira háríthatja. A hozzájárulás mértékét és arányát külön önkormányzati rendeletben kell szabályozni. Településrendezési kötelezések 21. § (1) A településkép javítása érdekében az azt rontó állapotú építmények meghatározott idõn belüli helyrehozatali kötelezettsége elõírható. 204

(2) A tervezési területen kialakuló ingatlanokat beültetési kötelezettség terheli az alábbiak szerint: a./ a lakóterületen és a gazdasági területeken a használatbavételi engedély csak a növényültetési kötelezettség teljesítését követõen adható ki b./ az újonnan kialakításra kerülõ közlekedési és közmûterületeken, valamint zöld területeken az üzembe helyezés csak a – kertészeti terv alapján megvalósuló – növényültetési kötelezettség teljesítését követõen engedélyezhetõ VII. FEJEZET Záró rendelkezések 21. § (1) Aki e rendelet 1. § (2), 4. § (12), (13), 5. § (5), (6), (7), 6. § (8), (9), 8. § (5), 12. § (2), 13. § (2), 14. § (2) 15. § (1), (2) bekezdésben foglalt rendelkezéseit megszegi – amennyiben más jogszabályokban meghatározott szabálysértést nem valósít meg – szabálysértést követ el, és a külön jogszabályban meghatározott mértékig terjedõ pénzbírsággal sújtható. (2) E rendelet a kihirdetését követõ napon lép hatályba. (3) E rendelet elõírásait a hatálybalépést követõen induló engedélyezési eljárásoknál kell alkalmazni. (4) E rendelet hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti a Szentgáloskér Képviselõ-testülete 5/1993. (III. 12.) sz. rendeletével jóváhagyott „Szentgáloskér Összevont Rendezési Terve”, valamint „Az építészeti örökség védelmérõl” szóló 10/2000. (VI. 2.) sz. rendelet 1. sz. melléklete helyébe jelen rendelet 2. sz. melléklete lép. Természet- és tájvédelem 1./ Helyi jelentõségû természetvédelmi területek hrsz.-ai: 058; 080, 081, 082, 083, 084/1b, 084/1c, 086, 087, 088, 089, 090, 091, 092, 093b; 110/1b, 110/3–4b (megosztva), 0126 (megosztva), 0129b, 0132, 0164/2b, 0164/2c, 0164/2d, 173/1b, 173/2b; 140, 141, 142, 143, 144, 145, 146, 147, 149, 150, 151, 152, 155 (megosztva), 157, 158, 159, 160; 203c, 0208/3, 0208/4, 0209, 0210, 0211, 0216, 0217, 0218/1 2./ Egyedi természeti értékek:

1 2 3 4 5 6 7 8

Latin név Tilia sp. fasor Tilia cordata Quercus robur Fraxinus sp. Carpinus betulus Acer saccharinum Robinia pseudoacacia fasor Tilia sp.

Magyar név Hársfasor Kislevelû hárs Tölgy Kõris Gyertyán Cukorjuhar Akácfasor Hárs

hrsz. 0180/1 134/1 215 234 35 058 012/7 158 205

Mûvi értékek védelme Országos védelem alatt álló mûemlék 1./ Római katolikus templom

Akácfa u.

29 hrsz.

Helyi védelem alatt álló mûvi értékek 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25.

Lakóház Volt Svastics-kúria Gazdasági épület Gazdasági épület Lakóház és nyári konyha Lakóház Lakóház Lakóház Lakóház Lakóház Kõkereszt Kõkereszt Lakóház Gazdasági épület Kõkereszt Volt kastélyépület Harangláb Lakóház Lakóház Kõkereszt Kõkeresztek Kõkereszt Szt. Vendel szobra Volt Kladnigg-kastély Római katolikus kápolna

Akácfa u. 3. Akácfa u. 1/B Kossuth L. u. 8. Kossuth L. u. 16. Kossuth L. u. 50. Kossuth L. u. 57. Kossuth L. u. 59. Kossuth L. u. 61. Kossuth L. u. 65. Kossuth L. u. 67. Kossuth L. u. Kossuth L. u. 43., 45. Kossuth L. u. 35. Kossuth L. u. 9. Virág u. Lapapuszta Lapapuszta Lapapuszta Lapapuszta Temetõ Temetõ Külterület Külterület Külterület Külterület

26 hrsz. 30 hrsz. 38/2 hrsz. 42 hrsz. 96/1 hrsz. 106 hrsz. 107 hrsz. 108 hrsz. 110 hrsz. 111 hrsz. 213 hrsz. 220 hrsz. 224/1 hrsz. 240 hrsz. 248 hrsz. 0103/8 hrsz. 0105 hrsz. 0106/2 hrsz. 0106/5 hrsz. 0121 hrsz. 0193 hrsz. 0198 hrsz. 054/15 hrsz. 058 hrsz. 078 hrsz.

JEGYZETEK 1

„A kulturális örökség védelmérõl” szóló 2001. évi LXIV. törvény 24. § (2)–(6) bekezdése. „A termõföldrõl” szóló 1994. évi LV. törvény 3. § e./ bekezdés. 3 „A parti sávok és vízjárta területek használatáról és hasznosításáról” szóló 46/1999. (III. 18.) Kormányrendelet. 4 „A vizek és közcélú vízi létesítmények fenntartására vonatkozó feladatokról” szóló 120/ 1999. (VIII. 6.) Kormányrendelet. 5 „A környezeti hatásvizsgálatról szóló” 20/2001. (II. 14.) Kormányrendelet. 6 „A levegõ védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló” 21/2001 (II. 14.) Kormányrendelet. 2

206

7

„A légszennyezettségi határértékekrõl, a helyhez kötött légszennyezõ pontforrások kibocsátási határértékeirõl szóló” 14/2001. (V .9.) KöM–EüM–FVM együttes rendelet. 8 „A 140 kWth és az ennél nagyobb, de 50 MWth-nál kisebb bemenõ hõteljesítményû, helyhez kötött gázturbinák légszennyezõ anyagainak technológiai kibocsátási határértékeirõl” szóló 7/1999. (VII. 21.) KöM rendelet. 9 „Az egyes tevékenységek és berendezések illékony szerves vegyület kibocsátásának korlátozásáról” szóló 10/2001. (IV. 19.) KöM rendelet. 10 „A veszélyes hulladékokról” szóló 102/1996. (VII. 12.) Kormányrendelet. 11 „A veszélyes hulladékokkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeirõl” szóló 98/2001. (VI. 15.) Kormányrendelet. 12 „A zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló” 8/2002. (III. 22.) KöM– EüM rendelet.

SOMOGY MEGYE STATISZTIKAI ÉVKÖNYVE, 2002 Kaposvár, 2003 Település Terület (km2) Lakónépesség az év végén Élve születés Halálozás Természetes szaporodás, illetve fogyás (–) Belföldi vándorlási különbözet Lakásállomány az év végén Épített lakás Ebbõl 4 és több szobás Közüzemi vízvezetékkel ellátott Házi vízvezetékkel ellátott Közcsatornával ellátott Házi csatornával ellátott Megszûnt lakás Település Villamos energiát fogyasztó háztartás Háztartások részére szolgáltatott villamos energia MWh Vezetékes gázt fogyasztó háztartás Háztartásoknak értékesített vezetékes gáz 1000 m3 Közüzemi vezetékhálózat km Közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakás Közterületi kifolyó Lakosságnak szolgáltatott víz 1000 m3 Közüzemi szennyvízcsatorna-hálózat km

Szentgáloskér 27,25 614 7 10 –3 5 245 – – – – – – – Szentgáloskér 247 509 112 131 11,8 231 2 15 – 207

Közüzemi szennyvízcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakás Idõsek klubjában gondozott a/ Rendszeres szociális segélyben részesült b/ Háziorvos és házi gyermekorvos

– – 20 –

Település Óvoda Férõhely Óvodás gyermek Óvodapedagógus Általános iskola Osztályterem Tanuló Pedagógus A települési könyvtárak könyvtári egységei 1000 Kiskereskedelmi üzlet Ebbõl: élelmiszer jellegû üzlet és áruház Gyógyszertár a/ Fiókgyógyszertár Vendéglátóhely Személygépkocsi Távbeszélõ-fõvonal b/

Település

Szentgáloskér

27 27 2 2 19 3 2 8 3 – – 4 108 127

Mûködõ Ebbõl vállalkozás Korlátolt Szövetkezet Betéti társaság Egyéni vállalkozás összesen felelõsségû társaság

23

1

Település Körjegyzõség székhelye Vasútállomás Helyközi autóbusz-megálló Postahivatal a/ Közüzemi vízellátás b/ csatornaellátás b/ Nappali ellátást nyújtó idõsek klubja Háziorvos székhelye Gyógyszertár Óvodai feladatellátási hely Általános iskolai feladatellátási hely Mozi Benzinkút Iparcikk jellegû üzlet és áruház Piac

208

Szentgáloskér

1

4

Szentgáloskér H – H H H – – – – H H – H – –

16

Kaposvári Egyházmegye névtára Szerkesztette: Fliszár Béláné Kaposvár, 2003 SZENTGÁLOSKÉR Alapítva: 1945. Akv.: 1950-tõl, elõtte Mernye, 2002-tõl filia. Tit.: Szent Imre. Búcsú: nov. 5. Szi.: febr. 6. Rn.: máj. 23. L.: 612. Rk.: 474. Nevével már 1321-ben találkozunk, Keer alakban fordul elõ. Az 1332–37-es pápai tizedjegyzékben a plébániák között szerepel. Barokk templomát 1738–39-ben építették. 1945-ben megszervezték a lelkészséget, amely 1972-ig mûködött. A szerény lelkészlakást 1949-ben építették. 1997-ben a templom külsõ-belsõ felújítást kapott. LAPAPUSZTA Iskolakápolna. Tit.: Szent István. Búcsú: aug. 20.

MAGYARORSZÁG RÉGIÓI DÉL-DUNÁNTÚL SOMOGY MEGYE CEBA kiadó Budapest, 2004 Szentgáloskér Lakónépesség: 614 fõ Belterület: 124 ha Külterület: 2600 ha TAT: 12 973 Lakásállomány: 245 Mûködõ vállalkozások: 23 Kiskereskedelmi üzletek: 8 Szennyvízhálózatba bekapcsolt lakás: – Háziorvos és házi gyerekorvos együtt: – Könyvtárak száma: 2 Ivóvízvezeték-hálózatba bekapcsolt lakások száma: 231 Kaposvártól 26 km-re északra, a Ráksit Mernyével összekötõ út mentén található. A legközelebbi fõútvonalakhoz Ráksiban (Kaposvár–Szántód között), illetve Mernyén (Kaposvár–Balatonlelle között) csatlakozik. Buszközlekedése kedvezõ, vonatra Mernyén és Somodorban szállhatnak lakói. A települést elõször 1321-ben említették Keer néven egy oklevélben, száz év múlva a Kéri család uralta. A török pusztítást követõen újra benépesült 209

a falu, 1773-ban 299-en lakták. A többségében földmûvelésbõl élõ lakosság létszáma 1925ben már 1239-re emelkedett. Jelentõs birtoka volt a Kacskovics és a Svastics családnak, valamint a Kaposvári Cukorgyár akkori igazgatójának, Kladnigg Alajosnak. Az ötvenes évektõl állami gazdaság, majd cukorgyári célgazdaság mûködött a faluban, melyet 1960 után a helyi tsz vett tulajdonba. 1970-tõl húsz éven át Igalhoz, majd Mernyéhez tartozott a település, s a rendszerváltás után lett újra önálló. A lakosság száma a hatvanas évektõl 1990-ig csaknem harmadával csökkent, jelenleg kismértékben emelkedik. A község 235 lakóháza kilenc utcába települt. Óvodáját és részben osztott általános iskoláját az önkormányzat mûködteti, a felsõ tagozatos diákok Mernyére járnak iskolába. A betegellátást a mernyei háziorvos látja el a faluban. A munkanélküliek aránya 5% körül mozog. Legtöbben a mezõgazdaságban dolgoznak, kis létszámban Kaposvár ipari és szolgáltatóüzemeiben helyezkednek el. Az Agrária 3000 ha-on gazdálkodva több mint 100 fõt foglalkoztat, mellyel a térség legnagyobb mezõgazdasági vállalkozása. A szövetkezet – a hagyományos növénytermesztés és állattenyésztés mellett – 150 ha-on 44 bedolgozó család részvételével megszervezte a vetõmag-elõállítást. A településhez tartozó Lapapuszta aktív munkaerõinek nagy részét a helyi Szivárvány Völgye Kft. alkalmazza. Az 1992-tõl mûködõ vállalkozás telepén 120 westernlovat gondoznak és készítenek fel nemzetközi versenyekre. A pusztán lakók életkörülményein jelentõsen javítana a bekötõút építése, amelynek egyelõre csak egy 1200 m-es szakasza készült el 2001-ben. A község intézményei között említendõ a könyvtár, a mûvelõdési otthon, a mozi, valamint a futballmérkõzéseknek helyet adó sportpálya. A lakosság 96%-a katolikus vallású.

Varga Károly fafaragó Szent István-szobrának avatása Kadarkúton 2000-ben 210

Szentgáloskér a sajtó tükrében Lõrincz Sándor

Kezében tovább él a fa Szentgáloskéri alkotómûhely (Somogyi Hírlap, 1993. december 18.) Varga Károly szentgáloskéri otthona kiállítóteremnek is beillik. Amolyan kamaratárlat, ahol a legkedvesebb faragásaival találkozhat a látogató. – Mindig érdekelt a fa melegsége, s ha megláttam egy dió- vagy cseresznyefadarabot, rögtön azon meditáltam: vajon mit hozhatnék ki belõle – meséli. – Már gyerekkoromban is vonzódtam a fához. Csokonyavisonta környékén – hátulgombolós koromban éltem ott –, amikor kihajtottam a legelõre az állatokat, leültem az enyhet adó lombok alá, s nekiláttam a faragásnak. Míg legelt a jószág, szipka, sótartó s egy-két apró használati tárgy került ki a kezem alól. Varga Károly magába szívta a pásztormûvészetet, hiszen a somogyi pásztorok életmódja nem volt idegen számára. Bár tanítómestere nem volt, mégis míves darabok õrzik keze nyomát. Étkezõgarnitúra, pásztorbot, fogas, tálas, fokos – sorolni is nehéz, mi mindent nem faragott az évtizedek alatt. Autodidakta módon tanulta meg ezt az õsi mesterséget. Könyvek tucatjait bújta, s közben gazdagodott formakincse. Érzi õ is: néhány évvel ezelõtt készült dísztárgyai teljesen „elütnek” a mostaniaktól. Folyamatosan változhat a motívumkincs, egyre inkább csak a jellegzetes somogyi virágok, levelek, állatok és kacskaringók kerültek a pásztorbotra, a kopjafára vagy éppen a mángorlóra.

Kossuth Lajos

II. Rákóczi Ferenc 211

– Régi-új címerünket is ráfaragtam erre a fokosra – mondja, s kezében szorongatja a közelmúltban készült darabot. – Régen is ezt tették a fafaragók, nem maradhattam le tõlük. Amikor arról faggatom, mennyire rendszeresen ûzi szenvedélyét, így válaszol: – Nem mindig jut idõm, hogy faragjak, ám ha nekilátok, akkor hosszú ideig, megszakítás nélkül dolgozom. Alig várom, hogy elkészüljön egy-egy darab. Amikor azonban kész van, gyönyörködöm még benne egy ideig, s már a másikon töröm a fejemet… Varga Károly hivatásos katona. Számos honvédségi kiállításra eljutottak már alkotásai, s nemritkán díjjal tértek haza. Bár – mint mondja – nem a közönségnek farag, de jólesik, ha elismerõsen nyilatkoznak mûveirõl. Aki betért a kaposvári megyei hadkiegészítõ parancsnokságra, hogy megtekintse kiállítását, nem csalatkozott. Ismét megbizonyosodhatott afelõl: Varga Károly mestere a faragásnak, s olyan kincs birtokosa, amellyel egyre kevesebben rendelkeznek Somogyban. Lõrincz Sándor

Varga Károly fafaragásai a kaposvári helyõrségi klubban Pásztorbotok és kopjafák (Somogyi Hírlap, 1996. április 24.) Varga Károly törzszászlós, szentgáloskéri fafaragó alkotásaiból nyílt kiállítás tegnap a kaposvári helyõrségi klubban. A több évtizede faragó hivatásos katona használati és dísztárgyait, történelmi plasztikáit dr. Szili Ferenc ajánlotta az érdeklõdõk figyelmébe. A megyei levéltár igazgatója rögtönzött interjút készített az alkotóval a megnyitón. A fa melegségérõl, illatáról, lelkérõl folyt a szó. A mesterember keze alatt megszelídülõ juharról, cseresznyérõl és körtérõl... A népmûvész megmintázta István királyt, Gizellát, Beatricét, az igazságos Mátyást és a magyar címert is. Fokosok, mángorlók, tányérok kerültek a paravánokra, míves díszdobozok, kínálók és tükörkeretek incselkednek a szemmel, s kopjafamakett is vall tehetségérõl. Somogyban egyébként húsz kopjafa õrzi keze nyomát. Varga Károly – aki gyakori vendége a nemzetközi faragótáboroknak – azt tartja: ha nem volna fa, akkor bölcsõ és koporsó se lenne. Az évek folyamán társa lett a fa. Olyan, mint egy jó feleség, aki mindenben engedelmeskedik férjurának. Lõrincz Sándor

Amerikai totemoszlop a somogyi pásztormotívumok között A szentgáloskéri fafaragó (Somogyi Hírlap, 1997. január 8.) Varga Károly fafaragó élete legsikerültebb alkotásának tartja a Szentgáloskéren elhelyezett, az elsõ és a második világháború áldozatainak emléket állító kopjafát. – Sok kopjafát készítettem már, de ez volt a legnagyobb. Örülök, hogy a falu közepén áll – mondta a szentgáloskéri alkotó, aki nemrég vonult nyugdíjba. Számos köztéri munka õrzi a faragó keze nyomát. A monumentális alkotások mellett éppoly örömet jelentenek neki a kisbútorok, az apróbb használati és dísztárgyak is. A pásztorfaragás gazdag motívumkincsét könyvekbõl és honvédségi faragótáborokban leste el. Törõ György szekszárdi népi iparmûvész több táborba is meghívta. Azt tartja: az ottani élmények indították el ezen az úton. Varga Károly hivatásos katonaként szolgált; számos önálló és közös tárlata volt az 212

évek során. Történelmi nagyjainkat – István királyt, Beatrixot, Mátyást, Gizellát – is megfaragta, de készített már amerikai totemoszlopokat és libikókát is. – Melyik fából lehet a legszebb munkákat készíteni? – Az érett gyümölcsfák a legalkalmasabbak a faragásra: a körte, az alma, a dió, a cseresznye, a szilva. Tölgybõl, juharból és hársból is gyakran faragok. A családi ház elõszobája alkalmi kiállítóterem. „Kamaratárlat” van itt, míves étkezõasztallal, székekkel, fokosokkal, tükrökkel, tányérokkal, pohárszékkel. – Ezt a környezetet soha nem lehet megunni – mondta a gazda. – Mindig örömmel ülök le itt, hiszen némelyik tárgy átfaragott éjszakák eredménye. Magányos mesterség ez, sok lemondással jár, de én nem bánom. Mûhelyében mûvészi rendetlenség. Még nagy hidegben is kimerészkedik a fûtött lakásból; kézbe veszi a félkész munkát, aztán addig farag, míg nem hívják. Többszöri nógatásra ül csak az ebédlõasztalhoz, gyakran már a leves is kihûl, mire beér. Naponta öt-hat órát tölt a mûhelyben; nehezen tudja abbahagyni a készülõ agancstalpat, pásztorbotot vagy tálcát. Varga Károly nyughatatlan ember. Amikor leteszi a kész munkát, papírt és ceruzát vesz elõ, hogy újabb mintákat tervezzen. Makkok, virágok, indák tekergõznek a lapon. A somogyi pásztorfaragás ismert motívumait gyakran vegyíti saját motívumaival. Aztán megfaragja a legújabb mintát is. Azt vallja: keze nyomán tovább él a fa.

Kopjafa és kerti bútorok elemei

Kaposvár címere 213

Lõrincz Sándor

Keze nyomán tovább él és nemesedik a fa A könnycsepplevél a kedvence (Somogyi Hírlap, 1998. szeptember 30.) Több mint harminc éve él Szentgáloskéren, s most, nyugdíjasként még gyakrabban kézbe fogja a faragókést. Varga Károly honvéd fõtörzszászlós az idén is megfordult már az alkotótelepeken: az õsszel Mélykútra készül, hogy társaival a régi-új motívumkincsrõl, formavilágról, a tovább élõ fáról értekezzen. A somogyi könnycsepplevél a kedvence, és a virágok, az indák, amelyeket szívesen alkalmaz a míves használati és dísztárgyakon. A pásztorfaragáson kívül a rozettakészítést, valamint a kopjafafaragást Törõ György szekszárdi népi iparmûvésztõl tanulta meg. A természetszeretetet kiskorából hozta, s az állatfigurák faragványokon, reliefeken is megjelennek, ám – mint mondta – az anatómiai ismereteket tovább kell gyakorolni. Varga Károly Csokonyavisontáról települt át, s egy életmû-kiállításra készül. Azt tervezi: farag egy emlékfát gyerekkora kedves falujának. Szentgáloskéren a világháborús emlékmû õrzi keze nyomát, de szeretné tovább szépíteni a falut – díszpadokkal, utcatáblákkal. Faragott egy totemoszlopot is – ez most a kertjében áll –, amelynek ihletõje gróf Széchenyi Zsigmond Alaszkában vadásztam címû kötete volt. Úgy érzi: a több mint harminc év – amely Szentgáloskérhez köti – lokálpatriótává tette, de fájlalja, hogy a fiatalok nem a falut választják. – Hiányzik a könyvtár, az énekkar is megszûnt – mondta. – Örülök, hogy újra van iskolája Szentgáloskérnek, így az értelmiség is kötõdik a községhez. A fafaragó most szervezi a nyugdíjasklubot, mert – mint megjegyezte – egy falunak a fiatalokért és az idõsebbekért egyaránt tennie kell. Harsányi Miklós

Totemoszlop a kertben (Somogyi Hírlap, 1999. április 15.) – Amióta nyugdíjas vagyok, sokkal több idõ jut a fafaragásra – mondta Varga Károly fafaragómûvész. Most a kerti munka foglalkoztatja leginkább a szentgáloskéri Varga Károly nyugalmazott fõtörzszászlóst. Természetesen nem hagyta abba a fafaragást, csak egy-két nap pihenõt engedélyezett magának. Ottjártunkkor mentegetõzve mondta: a faragás mellett a ház körüli feladatokat is el kell látni, ami korántsem olyan egyszerû. A szõlõmetszés nagy figyelmet igényelt, ám Varga Károly mindent megtesz annak érdekében, hogy a korábban megálmodott mintákat fába vésse. Nemrégiben készült el az alaszkai totemoszlop és a bolthajtásos, inda-tulipán stílusban fogant díszkapu, amit már sok helybeli szemügyre vett. – A díszdobozok mellett egy nagyobb megrendelést kaptam – mondta. – Ülõgarnitúrát készítek, két sarokpadot, két asztalt, hat széket, és készülök a nyári táborra, amit Tiszacsegén rendeznek. Hatodik éve veszek ezen részt, s ha minden jól megy, Gödre is eljutok. A szakmai fejlõdéshez nélkülözhetetlen az állandó tanulás. A fafaragás szépsége épp abban rejlik, hogy mindig új értelmet ad a munkának. Nem lehet megunni, bõven van lehetõség a kísérletezgetésre, ez ösztönöz az alkotásban. Otthonában számos alkotás helyet kapott, s büszkén mutatja az elmúlt idõszak termését. Bõven akad látnivaló, szinte mindegyikhez egy-egy történet fûzõdik. Órákig tud mesélni a fafaragás szépségérõl, értelmérõl. A kézügyesség fontos, de ennél is lényegesebb a szív. A fát szeretni kell, az alkotónak másképp nem „engedelmeskedik.”… 214

Szarka Ágnes

Kopjafák az országnak (Somogyi Hírlap, 2001. szeptember 4.) Harmincöt évi szolgálat után vetette le a mundért Varga Károly, s öt éve nyugdíjas. A honvédségnél töltött idõben is gyakran kézbe vette a favésõt. – Már gyermekkoromban megcsapott a faragás szele. Anyai nagyapám pásztor volt, s igazi faragást készített. Akkor még nem tudtam id. Kapoli Antalról, aki a pásztorok és a fafaragók királya volt. A millennium évében egy alapítványnak dolgoztam: harminc kopjafát faragtam ki, vitték az ország minden részébe Nógrádtól Vas megyéig, Nyíregyházától Jánoshalmáig. Elõfordult, hogy hetet kellett szinte egyszerre faragni: doni, katonai kopjafákat, hõsi emlékmûveket; szûkebb hazámban, itt Szentgáloskéren pedig elkészültek az utcai padok. Minden erõmmel azon vagyok, hogy a magam eszközeivel segítsem a községet. Munkáimat nem a lektorátus, hanem a lakosság bírálja. Nemzetközi táborokban is megfordultam, ahol találkoztam erdélyi faragókkal is; tanultunk egymástól, hiszen nincs két egyforma kopjafa. S tudtam nekik újat mutatni, pedig õk a faragás bölcsõjében születtek. Szeretni kell a fát; nagy lemondás, fizikai-szellemi erõ és ötletesség kell hozzá. Ha még egyszer kezdeném, akkor is ezt csinálnám, mert a legszebb, ha örömet szerzek vele másoknak. Szabad idõm a faragás mellett is van, másfél éve tagja vagyok a hagyományõrzõ huszáregyesületnek. A millennium évében Somogy összes községét végigjártuk. Elõfordult, hogy huszárként a magam faragta kopjafa elõtt tisztelegtem.

Faragott bútorok 215

Szarka Ágnes

Két fõútvonal között biztos a jövõ (Somogyi Hírlap, 2001. szeptember 4.) Kevésbõl gazdálkodott a szentgáloskéri önkormányzat, mert híján van a pénznek, mégis igyekezett elvégezni a legszükségesebb beruházásokat – hangsúlyozta Egerszegi Ferenc polgármester. Sok még a tennivaló, hogy megalapozzák a jövõt. Az átutazónak úgy látszik, mintha itt megállt volna az idõ. Kevés az új ház, nincs látványos megújulás Szentgáloskéren. – Az idõ nem állt meg, sõt a kilencvenes évek óta jelentõsen fejlõdött a település – mondta Egerszegi Ferenc. – Mióta újra önállóak vagyunk, bevezettük a gázt, jó a telefonkapcsolat, s a község útjainak a 80 százaléka aszfaltozott. Felújítottuk a könyvtárt, az iskolát, a mûvelõdési házat, s orvosi rendelõt is építettünk. A pénzünk ugyan kevés, de a szükséges beruházásokat igyekeztünk, ha kellett, akár társadalmi munkával is megvalósítani. Az idén 22,5 millió forintért készült el 1200 méter hosszan az út Lapapuszta felé. S ha nem kényszerítenek minket öt méter széles út kiépítésére, hanem maradhatott volna három méter a szélessége, akkor a pusztát teljesen összekötöttük volna Szentgáloskérrel. 14,5 millió forintot nyertünk rá pályázaton, a többi költséget a település fizette. – Elégedett az eredménnyel? – Sokat gyarapodott a község, de azért van bõven tennivaló. Még két utat és egy utcát kell szilárd burkolattal ellátni, ám a területfejlesztésnél nincs ilyen pályázat, hiába van meg erre is a pénzünk. Most inkább a falusi turizmust támogatják. Elõször azonban be kell fejezni az infrastruktúra kialakítását, utána lehet csak esetleg a turizmust fejleszteni. – Mit nem sikerült megvalósítaniuk? – Évek óta pályázunk a falugondnoki autóra, de nem tudtunk bekerülni a körbe. Pedig ha ez sikerülne, az igen nagy segítség volna; a külterületen, Lapapusztán élõket könnyebb volna megközelíteni, ellátni. Három pályázatot is beadtunk az idén, de csak egyet sikerült megnyernünk: a szolgálati lakásra, bár nem kapjuk meg a kért összeget. Az is gondot okoz, hogy a pályázati kiírások már tavasszal elkészülnek, de csak októberben hirdetik ki az eredményét. A csatornázás 2005-re várható, s a szennyvízprogram második ciklusába soroltak be. A tervek készen vannak, de azt még nem tudjuk, hogy lesz-e rá pénzünk. – Hogyan képzeli el a jövõt? – Nem fog megszûnni a település. Kér két fõútvonal között helyezkedik el, és biztosan van jövõje. A község lakossága is kezd fiatalodni, egyre többén járnak Kaposvárra közép- és fõiskolára vagy egyetemre. Az ide telepedõ, itt élõ fiatalok a mezõgazdaságban találhatják meg a számításukat. Persze az is modernizálódni fog, a fejlõdés ugyanis nem áll meg a falu határában. A pihenni vágyó embereknek is igen megfelelõ hely: csendes, nyugodt, nem túl nagy forgalmú település, ahol a mezõgazdaság adja a megélhetést. Szarka Ágnes

Biztos pénzt hoz a bab (Somogyi Hírlap, 2001. szeptember 4.) Hársházi Péter 250 hektáron gazdálkodik, fõleg búzát, õszi árpát és babot termel. – Jóval munkaigényesebb a bab, mint a szokványos szántóföldi növények, de jobban jövedelmez. Próbálkozunk mákkal is, bár az idén nem jött be. Kialakult piacunk van, az Alföldre szállítunk a környékbeli fuvarozókkal. Az alföldi kereskedõk ragaszkodnak a te216

lephelyi átvételhez, s ezt a költséget is nekem kell vállalni. A megyében nincs érdeklõdõ, nem lehet babot eladni. Orosházára visszük, de már kaposvári üzletben is találkoztam a saját csomagolt babommal, csak az ára volt egészen más. Közvetlenül nem tudok nagy áruházaknak eladni; ahhoz túl kis vállalkozó vagyok, nem állnak szóba velem. A dollár világpiaci ára, sajnos, kedvezõtlenül változott, emiatt olcsó a bab. Tavaly 200 forint volt kilója, az idén csak 170-et ígértek érte. Az a zavaró, hogy a vetõmagot, mûtrágyát, növényvédõ szert a régi dollárárfolyamon vettem. Hársházi Péter egyelõre még Kaposváron lakik, de a tervei szerint már nem sokáig. – Lassan elkészül a házam, hamarosan ideköltözöm – mondta. – Gyönyörû a környék, csend van és nyugalom. A munkám és a környezet köt ide. Így, ebben a sorrendben. Szarka Ágnes

Gondos gazdák (Somogyi Hírlap, 2001. szeptember 4.) A település irányítója és fejlesztõje az önkormányzat. A polgármester: Egerszegi Ferenc. Az alpolgármester: Szarka László Zoltán. A képviselõ-testület tagjai: Egerszegi Sándorné, Defner Zoltán Fülöp, Harsányi László, Pataki Ferenc, Szabó Péter és Szûcs László. Szentgáloskér Nevét – Keer – elõször 1321-ben említi oklevél. 1420-ban a Kéri család birtoka. A 16. században elpusztult, majd a török kiûzése után újjáépült a falu: 1773-ban már mintegy 300 lakosa volt. Népiskoláját 1770-ben alapította a katolikus egyház. Az 1900-as évek elejétõl a Mezõgazdasági Ipari Rt.-nek volt itt bérgazdasága. Jelentõs esemény volt az 1905-ben lezajlott aratósztrájk. A település lakossága 1925-ben már 1239-re duzzadt. A megmûvelt több mint ötezer hektárnyi termõterület egyharmada az Esterházy-féle hitbizományé volt. A 30-as években fõként cukorrépát termesztettek. A község 1990-ben nyerte vissza önállóságát. A házak 90 százalékában van vezetékes ivóvíz, a gázvezetékre a lakások 65 százalékát kapcsolták rá. A falu lélekszáma az utóbbi három évtizedben drasztikusan csökkent, 1990ben 637 lakosa volt. Azóta ez a folyamat megállt, s a korösszetétel sem ad aggodalomra okot. A község az iskolán és óvodán kívül mûvelõdési otthont, könyvtárt és mozit tart fenn. Szarka Ágnes

Hetven állandó olvasó (Somogyi Hírlap, 2001. szeptember 4.) Szabó Lászlóné vezeti az óvodát, a mûvelõdési házat és a könyvtárt. – A felújított könyvtár tavaly februárban készült el; mintegy négymillió forintot költött rá az önkormányzat. 1200 kötet várja az olvasókat, és beindítottuk a számítógépes teleházat is. A megyei könyvtárral szerzõdtünk: évente 250 ezer forintot adunk könyvekre, s õk töltik fel a polcokat. A könyvtárba fõként az iskolások járnak, az olvasás mellett gyöngyöt is fûzhetnek, rajzolhatnak, képeskönyvet nézegethetnek. Szervezünk ének-, rajz- és olvasóversenyeket is. Azért, hogy idejüket ne a tévé, videó töltse ki, hanem szeressék meg a betût is. Úgy tapasztaltam: nehézkesen olvasnak a gyerekek. Az idõsebbek is egyre gyakrabban jönnek, fõként a szórakoztató irodalmat keresik. Mintegy hetvenen járnak rendszeresen, fõként telente. Nyáron nem olvasnak, akkor a munka foglalja le minden idejüket. 217

Szabó Péter néhány hete indította be a számítógépes szakkört, ezt nagyon hamar megszerették a gyerekek. – Azok jönnek a szakkörbe, akiknek otthon nincs gépük, bár számítottunk a többiekre is. Itt megtanulják a számítógép szakszerû kezelését. Néhány egyszerûbb játékprogramot is telepítettünk, ezek nagyon népszerûek. Internetes hozzáférésünk még nincs, de ígéretet már kaptunk rá. Szarka Ágnes

Segítik az õstermelõket (Somogyi Hírlap, 2001. szeptember 4.) Az elsõ tsz-csoport 1949-ben alakult Táncsics néven, és 1956-ban szûnt meg. A Zöld Mezõ 1959–1965, a IX. Pártkongresszus 1966–1978 között gazdálkodott. Ezt követte a Béke, amely most is mûködik, 1994-tõl Agrária néven. Az átalakulás óta részvénytársaság, s Pásztohy András az elnök-vezérigazgatója. – Háromezer hektáron, hat önkormányzat területén gazdálkodunk; alaptevékenységünk a szántóföldi növények termesztése és az állattenyésztés – mondta. – Emellett mezõgazdasági szolgáltatótevékenységet is ellátunk. Az rt. évi bevétele 620 millió forint, az önkormányzatnak adóként 5,2 millió forintot fizetünk. A faluból mintegy száz embert foglalkoztatunk, emellett segítjük és menedzseljük a kisvállalkozókat, az õstermelõket. A vetõmagtermelés megszervezésével hatvan család jut jövedelemkiegészítéshez. Az rt. dolgozói õstermelõk is. A nagyvállalat egy kis figyelemmel együtt tud mûködni a kistermelõkkel; így nemcsak a nagy cég, hanem a falu lakossága is boldogul. A település és az rt. vezetése fölismerte, hogy összefogva, közösen könnyebb orvosolni a gondokat és elvégezni a beruházásokat. Az Agrária Rt. nemcsak a falu legnagyobb adófizetõje, hanem a legfontosabb támogató is. Szarka Ágnes

Sok gyerek csak itt eszik fõtt ételt (Somogyi Hírlap, 2001. szeptember 4.) Több mint 35 éve kezdett az óvodában dolgozni Pataki Ferencné, és 15 éve õ fõz mindennap az ovisoknak, az iskolásoknak és a felnõtteknek. – Naponta többnyire száz adag ebédet fõzünk. Az óvodások és iskolások mellett a téesz dolgozói és a nyugdíjasok is innen kapják az ebédet. Megpróbáltuk a gyerekekkel megszerettetni az egészséges táplálkozást, de nem jártunk túl sok sikerrel. A zöldségfélét a falubeliektõl veszik, így egy kicsit olcsóbban jutnak hozzá. – Ha egyik nap túllépjük a megengedett keretet, másnap megpróbálunk spórolni. Itt a gyerekek annyit esznek, amennyi jólesik. Inkább hozunk még egy kenyeret, és megkenjük nekik, hogy jóllakjanak. Sok gyerek csak itt eszik fõtt ételt. Otthon is én fõzök; mióta a gyerekek kirepültek, ketten vagyunk a férjemmel. Nem válogat, bármit is teszek az asztalra. Szarka Ágnes

Westernlovak Lapapusztáról (Somogyi Hírlap, 2001. szeptember 4.) Fröschl Viktor Ausztriában látta meg a napvilágot. A kilencvenes évek elején Magyarországon keresett területet, ahol megvalósíthatja álmát: egy amerikai mintára épülõ, de 218

európai lótelepet. Lapapusztán járt, a mezõn marhák legeltek, és – éppen esõ után volt – két szivárvány kapcsolódott egymásba. Ez lett a szerelme, elsõ látásra. A kft. is errõl az élményérõl kapta a Szivárvány nevet. – Westernlovakat tenyésztünk. Európában magánfarmon nekünk sikerült elõször az embrióátültetés. Kutatóintézetekben már sikerrel szaporították így, de mûködõ gazdaságban még sehol. A dolog lényege, hogy egy hároméves, minden tekintetben kiváló versenyzõ kancából a megtermékenyítés után kivesszük az embriót, és két-három idõsebb kancába ültetjük át. A fiatal ló versenyezhet tovább, az idõsebb pedig kihordja a csikót. Az eljárásnak egyetlen hibája van: nagyon drága, hiszen egy donor kancához legalább három béranya kell. Most van elég tenyészkancánk, így ha nem szükséges, nem nyúlunk ehhez a módszerhez. Fröschl Viktor Lapapuszta iránti szerelme tartós érzelemnek bizonyult, hiszen a gyermekei Mernyén járnak iskolába, és jobban beszélnek magyarul, mint németül. – Szeretem a magyarok, a lapapusztaiak mentalitását, itt élek; ez a hazám, s itt fogok meghalni. Ám addig nem, amíg nem lesz Lapapusztából a világon is ismert lóversenypálya. Ha minden a tervek szerint halad, 2002-ben megrendezzük az elsõ versenyünket. Szarka Ágnes

Cipész a „Népstadion” utcából (Somogyi Hírlap, 2001. szeptember 4.) Horváth István suszter a sportpályával szemben lakik. Ezért emlegeti magát tréfásan úgy, hogy cipész „a Népstadion utcából”. – Cipészként kezdtem, ám amikor az ipar tönkrement, elmentem a téeszbe ácsnak. Kitanultam a szakmát, de papírom nincs róla. Mióta nyugdíjas vagyok, újra kézbe vettem a cipészszerszámokat, a cérnát meg a ragasztót. Többnyire a faluból jönnek a kuncsaftok, de hoztak már javításra szoruló lábbelit Igalból, Patalomból, Ecsenybõl és Kaposvárról is. Az iskolakezdés elõtt egyre többen látják úgy, hogy jó lesz még a tavalyi táska, ha Horváth István megreparálja. A focicsapatnak pedig ingyen javítja a labdákat és a sportcipõket. – Valamikor még új cipõt is csináltam, de ma már csak javítok – mondta. – A sok ezer forintos sportcipõnek hamar lejön a talpa, elhasad a felsõrésze; sok a veszõdség vele, de ha én megjavítom, tovább lesz cipõ, mint az új. A mûbõrök még engem is megtévesztenek – tette hozzá. – Nõi bõrcipõként vettem kézbe minap az egyik darabot, s amikor a sarkat megfaragtam, akkor derült ki, hogy csak mûbõr. Takács Zoltán

Fafaragó huszár a csapat élén (Somogyi Hírlap, 2002. június 29.) Harminc éve kutatja már Varga Károly a fába rejtett titkokat. A somogyi hagyományõrzõ huszáregyesület tagjának kezei közül sok kopjafa, pásztorbot, plasztika és díszes kapu került ki. Nemzetközi kiállítások és alkotótáborok állandó meghívottja, a legbüszkébb mégis a szentgáloskéri kötõdésére. – A millennium évében faragott kopjafáimat elvitték az ország minden részébe; a legtöbbet nekem mégis a szentgáloskéri szabadtéri alkotásaim jelentik. Itt nem szakmai ítészek, hanem a lakosság minõsíti a munkámat. Szerencsére a képviselõ-testület tagjai is nagy lokálpatrióták, így kerültek a padjaim és a világháborús emlékmûvek a kéri utcákra és terekre. 219

A fafaragó huszár nagy tiszteletnek örvend. Mûvészi munkái mellett nem átall egyegy fából készült célszerszámot sem megjavítani a helybelieknek. Közvetlensége és a falu iránti kötõdése folytán senkit nem ért meglepetésként, hogy a nemrég alakult nyugdíjasegyesület elnökének választották. – Örömmel vállaltam el a feladatot, és nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a nyugdíjascsapat megszervezésébe. Már hatvannál több tagja van az egyesületnek; egyelõre kéthetente találkozunk. Ígéretet kaptunk, hogy saját klubhelyiségünk is lesz. Nagy törekvésem, hogy vállaljuk a népi kultúra ápolását is. Ez magában foglalja a népi képzõmûvészetet, a néptáncot, a népzenét és a karéneket is. Most azon ügyködünk, hogy a környék összes nyugdíjas-egyesületével fölvegyük a kapcsolatot. Takács Zoltán

Varga Károly, a huszár

Több fiatal kevesebb munkahelyre (Somogyi Hírlap, 2002. június 29.) Az oktatás nyolc évvel ezelõtt, szeptemberben kezdõdött újra. Szentgáloskér vezetése tudta, hogy nagy anyagi kockázatot vállalnak az iskola indításával, de úgy gondolták: csak így menthetik meg az elöregedõ települést. Vargáné Esküdt Aranka iskolaigazgató szerint az azóta eltelt idõ tökéletesen igazolta a várakozásukat, és hosszú idõ után most a legösszeforrottabb az ifjúság a településen. – Az óvoda és az iskola az alap, amely a legkisebbektõl a tinikig minden fiatalnak közös nevezõt nyújt. Kétségtelen, hogy ez többletfeladatokat ró a nevelõkre, a pedagógusokra is, itt azonban mindenki nagy hittel vetette bele magát a közösségépítõ munkába. Ennek eredményeként mára sok közös rendezvényt szervezünk az iskolánkba visszajáró tanulóinkkal. A már végzett diákok szervezik a gyereknapot, oroszlánrészt vállalnak a falunapi ren220

dezvénybõl, s rendszeresen segítenek a kicsiknek is a tanulásban. Most például Gunarasra szerveznek közös kirándulást. Az iskola három pedagógusa nemcsak az ifjúsági élet szervezésében, hanem a jelenleg 19 gyereknek második otthont jelentõ iskolában is megtesz mindent, hogy minél felkészültebb diákok menjenek innen a felsõ tagozatba. A két tanító és egy napközis nevelõ elsõsorban a felzárkóztatásra figyel, mert sok az ingerszegény környezetbõl jövõ gyermek. – A pedagógiai programunk a személyiségfejlesztésre épül, azaz minél több idõt szeretnénk szentelni egy-egy diákra. Kétségtelen, hogy sok idõt vesz el a szerényebb képességû tanulók lemaradásának a pótlása, de kiemelt figyelmet fordítunk a tehetségekre. A sok kirándulás és közös rendezvény pedig abban segít, hogy még jobban megismerjük otthoni körülményeiket. Nemrég például az Északi-középhegységben, Bükkszentkereszten jártunk a diákokkal. A iskola védettségébõl kikerült ifjaknak azonban már nehezebb a dolguk, hiszen a munkalehetõség rendkívül kevés. Ifj. Horváth Tibor azon szerencsések közé tartozik, aki helyben is megtalálta a számítását. – Kicsit távol esünk a Balatontól és Kaposvártól is, így a fiataloknak nincs nagy mozgásterük. Mondhatnám, hogy én is kényszerhelyzetbõl indultam, de most már szeretek a magam ura lenni, és élvezem az asztalosszakma kihívásait. Négy éve dolgozom a mûhelyemben. Szerencsém is volt, mert senki sem tudná húszas éveinek az elején megteremteni egy asztalosmûhely anyagi alapjait. Nekem is szüleim segítettek, hogy beszerezhessem a gépeket, s évek kitartó munkája kell ahhoz, hogy megtérüljön a befektetés. Ifj. Horváth Tibor szerint az lenne az igazi, ha a területre szakosodhatna, de ez már fényûzés egy kis településen dolgozó asztalosnak. Úgy véli: egy ilyen kis mûhelyben minden munkát el kell vállalnia az ablakoktól az asztal készítéséig vagy a fapavilonoktól a bútorokig. – Érdekes módon az esetek felében kaposváriak a megrendelõk, visszatérnek és újabb ügyfeleket is hoznak, akiknek egyszer már dolgoztam. Így ha nem is nagyra törõ álmokkal, de megélek a munkámból. Ilyen esélyt ma, sajnos, nem kap a legtöbb fiatal Szentgáloskéren, így nem is élhet vele. Igaz, hogy a tizenévesek ma is összetartanak, de a korombéliek már többnyire családosak, így nem járunk össze. Sokaknak leköti az erejüket, hogy állandó munkát találjanak, s ne kelljen beletörõdniük az idénymunkások bizonytalan kenyérkeresetébe. Takács Zoltán

Szennyvízcsatornát, járható utakat szeretnének (Somogyi Hírlap, 2002. június 29.) Ismert szentgáloskérieket kérdeztünk: hogyan látják, mire volna leginkább szükség a településen? Budai Bertalan agronómus: – Elsõsorban az utak állapotán volna mit javítani. Ennek az elmaradásáról persze a szerény költségvetésû önkormányzat nem tehet semmit, mert a városok és a falvak közötti pénzelosztáskor még mindig nem veszik figyelembe a hátrányfelzárkóztatást. Ameddig egy kis falu csak a normatív támogatásokból tud gazdálkodni, még annak is örülni kell, ha az intézményeit fenn tudja tartani bizonyos szinten, és nem futja fejlesztésekre. Itt szerencsére azért példaértékû az a munka, amit az iskola és az óvoda megtartásáért folytat a település. Ez nagyon fontos, mert ebben lehet Szentgáloskér jövõje. Weingné Horváth Ilona postamester: – Hátrány, hogy a településen nincs állandó munkalehetõsége a legtöbb fiatalnak. Igaz, hogy el tudnak menni kapálni kora tavasztól 221

késõ õszig, de az idénymunka nem elég. Állandó munkahelyre pedig esély sincsen, mert Kaposváron azt kérdezi meg a munkáltató legelõször, hogy honnan jött a jelentkezõ. Ha kiderül, hogy Szentgáloskérrõl, akkor nem veszik föl, mert a bérletet nem fizetik ki. A falukép viszont nagyon sokat szépült az utóbbi tíz évben. A kastélyt is felújították, s végre lehet látni, hogy van gazdája az épületnek. Van még pár út, amit meg lehetne javítani, de az is meglesz. Egerszegi Ferenc polgármester: – Sajnos még vannak sáros utcáink is, ezért a legfontosabb az úthálózatnak a rendbetétele. Reménykedünk abban, hogy a szegényes költségvetést pályázati támogatással erõsítve lehetõvé válik a portalanított utak és járdák megépítése. A közlekedés így még nem kielégítõ, s ennek leginkább a fiatalok érzik a hátrányát. Csak akkor várható el a faluhoz kötõdés, ha az út- és közmûfeltételeket is megteremtjük. Biztató, hogy 2005-re elkészülhet a szennyvízberuházás, de ez a lakosságra is nagy terhet ró. Sok a szerény anyagi körülmények között élõ lakos, ezt csak jó hitellel lehet megoldani. Horváth Jánosné gyámügyi elõadó: – Elsõsorban a munkahelyek hiányoznak a településrõl. Azt hiszem, hogy ez a település is a nagyvárostól való távolság miatt szenved sok mindenben hátrányt. Keveseknek adatik meg az elhelyezkedés lehetõsége a megyeszékhelyen, különösen az alacsony iskolai végzettségûek körében. Itt is elég sok az olyan ember, aki nem tud elhelyezkedni, és számukra csak a szociális segélyek nyújtanak szerény megélhetési lehetõséget. Sok minden kellene még a településen; hiányzik még a csatornázás, és jobb utakra is szükség lenne. Szarka Zoltán alpolgármester: – A Lapapuszta településrész felé vezetõ út felét tavaly már elkészítettük, de az idén meg kellene építeni a másik felét is. Csaknem 70 ember mindennapi élete válna könnyebbé, ha jó úton tudnának bejárni a településre, és jobb lenne a buszközlekedés is. Emellett igazán jó lenne, ha a falu néhány nagy becsben tartott emlékmûvét, mûemlék jellegû épületét is fel tudnánk újítani. Sajnos, mindegyik beruházáshoz több millió forintra volna szükség, s ez a közeljövõben nem áll a rendelkezésünkre. Ezenkívül a fenntartás anyagi terheivel is számolni kell, ez megterheli a költségvetést. Takács Zoltán

Uniós út a kéri határban (Somogyi Hírlap, 2002. június 29.) Az egykori termelõszövetkezetbõl alakult Agrária Rt. ma a térség legnagyobb mezõgazdasági vállalkozása; 84 családnak ad munkát, s termelésbõl származó bevétele meghaladja a félmilliárd forintot. Pásztohy András elnök-vezérigazgató büszke rá, hogy remek a kapcsolatuk a térség intézményeivel és önkormányzataival is. A környezõ falvak legnagyobb adófizetõ cégének rendszeres támogatása megmutatkozik a községek fejlesztésében is. – A siker alapja, hogy mindenben igyekszünk megfelelni a minõségi követelményeknek a legkorszerûbb technológiai elõírások betartásával. Elsõsorban élelmiszer-ipari és takarmány-alapanyagot termesztünk: kalászosokat, cukorrépát, napraforgót, takarmánygabonát és -kukoricát, s jelentõs a tejtermelésünk. Nálunk olyan munkavállalók dolgoznak, akik magukénak vallják a vállalkozást; a szövetkezet tagjai voltak, s többségük ma is részvényes. A nagyüzemi tevékenység mellett az Agrária Rt. megteremtette a vetõmag-elõállítás lehetõségét is. A munkavállalók a saját területükön állítják elõ az alapanyagot. 222

– Az rt. szolgáltatása a szakmai irányításon túl a gépi munka, s a többi teendõt az egyéni termelõk végzik a maguk kockázatára. A vetõmag-elõállítás 150 hektáron 44 családnak ad kiegészítõ jövedelmet. Büszkék vagyunk rá, hogy a közvetett megrendelõk a világ legnagyobb magtermesztõ cégei. Képviselõik rendkívül elégedetten szemlézik a táblákat, mert Európa más részein ritkán van lehetõség ekkora egybefüggõ területen vetõmag elõállítására. Ennek egyik feltétele a társaságunk által használt mintegy 2800 hektár föld, s a vetésforgóval biztosítható a távolság és a nagy táblák kialakítása. Pásztohy András szerint a színvonal megõrzése miatt fontos a kapcsolat a világ meghatározó vetõmag-forgalmazó cégeivel. Ennek erõsítésére nagyüzemi fajtakísérleti bemutatókat tartanak, s ezekre meghívják a környékbeli gazdálkodókat. – Mindig is csapatban gondolkodtunk, s adottságaink, a kiváló szakvezetés és jól képzett szakdolgozóink révén reméljük, hogy az unióban is megálljuk helyünket a világszínvonalú mezõgazdasági szereplõk között. Erre biztosíték, hogy termékeink többsége közvetlenül vagy feldolgozás útján most is nemzetközi kereskedelmi forgalomba kerül. Takács Zoltán

Szentgáloskér (Somogyi Hírlap, 2002. június 29.) Hivatal mindennap. A polgármesteri hivatal címe: 7465 Szentgáloskér, Kossuth u. 3. Tel.: 82/704-017, fax: 82/457-002. Ügyfélfogadás: hétfõtõl csütörtökig reggel 7.30-tól 16 óráig, pénteken 7.30–13.30 óráig. A község korfája. Az állandó lakosok száma: 619. Ötévesnél fiatalabb: 39. 6–18 éves: 115. 19–55 éves: 314. 55–60 éves: 39. 60 évesnél idõsebbek: 112. Fejlesztésre 40 millió. Az önkormányzat idén 111,5 millió forintból gazdálkodik. A mûködési költség 68 millió forint, a felhalmozott összeg 43,5 millió. Az iskola és óvoda fenntartása 23 millió forintba, a mûvelõdési ház és könyvtár 1,8 millióba kerül, a körjegyzõségnek 18,5 millió forintot utalnak át, a polgármesteri hivatalra 4,6 milliót áldoznak. A gazdálkodási feladatokra 5,8 millió forintot különítettek el, szociális kiadásokra mintegy 10 millió forintot. A több mint negyvenmillió forintos fejlesztésre szánt pénz egy részébõl a lapapusztai út kiépítését fejezik be. Negyedszer pályáznak a falugondnoki gépkocsira, de ismét elutasították a szolgálat létrehozásának igényét, s ezt ismét szeretnék benyújtani. A község rendezési tervére is adtak be pályamunkát, ez végül 1,5 millió forintot hozott, így az idén elkészül az új terv. A ravatalozónak négyszázezer forintból építenek elõteret, s újrafestik az épületet. A jegyzõ szolgálati lakásának a felújítására 1,5 ezer forintot nyertek, s így 2,2 millió forintos beruházást végeznek el. A legnagyobb munkaadók. A legtöbb helybélinek az Agrária Rt. ad munkát, itt nyolcvannégyen dolgoznak. A második legnagyobb munkaadó az önkormányzat, amely húsz dolgozót foglalkoztat. Ezenkívül néhány kisebb vállalkozás is van Szentgáloskéren, ezek négy-öt munkásnak adnak kenyeret. Két bolt, két kocsma. A község boltjaiban elsõsorban a mindennapi alapélelmiszerek kaphatók. A liszt, a cukor, az étolaj és a tej mellett mostanában a hentesárut is viszik, mert lassan elfogy a téli disznóvágásokból otthon tárolt hús. A két kocsmában az emberek leginkább fröccsöt fogyasztanak, de a melegebb napokon a sör a legnépszerûbb ital. 223

Szarka Ágnes

Dáridóznak a fiatalok (Somogyi Hírlap, 2003. április 24.) – Már tinikoromban is volt ifjúsági klub – mondta Takács Mariann, aki a legutóbbi idõkig vezette, öt hónapja azonban két csöppség jobban leköti az idejét. Az ikerlányok ellátása mellett azért figyel a fiatalok dolgaira is. – Idõrõl idõre változik a klub tagsága, hiszen felnõ az újabb nemzedék, s van, aki úgy érzi, innen már „kiöregedett”. A lányok miatt kevesebbet járok le a klubba, de Jusztusz Bettina – aki tõlem átvette a vezetést – nagyon jól elboldogul. Igen lelkes, igazi húzóember. Most nagyon serény a társaság is, sok mindenben részt vesznek. Az ifjúsági klubosok külön zenekart alakítottak. Lagzi Lajcsi mûsorával lépnek föl a környezõ településeken. – Van Balázs Palink, Pataki Attilánk és Lagzi Lajcsink is. Nem paródiát adnak elõ, hanem megpróbálják lemásolni az eredeti elõadó legjellegzetesebb vonásait, mozdulatait. Legutóbb a falunapon divatbemutatót is szerveztünk. Az igali fellépés elmaradt, mert nyáron nehéz összeszedni a fiatalokat. A fiatalok nemcsak a klubban, hanem a könyvtárban is összejönnek, egyelõre nem a könyv, hanem a számítógépek miatt. – Sajnos, a fiatalok nem szeretnek olvasni. Talán ez is okolható az idõhiányon kívül, hogy még nem alakult színjátszó kör, pedig az is szerepelt az elképzelésekben. Talán néhány év múlva majd sikerül megvalósítani. Szarka Ágnes

Késélen a község szûkös költségvetése (Somogy Hírlap, 2003. augusztus 13.) Kevés pénzbõl gazdálkodik az önkormányzat, a település fejlesztésére mégis pályázati támogatással együtt mintegy 40 millió forintot tudott fordítani. A lakosság bízik az uniós csatlakozás folytán adódó lehetõségekben, s nyelveket tanul. – Mit vár a falu a csatlakozástól? – Még nem tudjuk, hogy mit hoz, de sokat várunk tõle. Szeretnénk kihasználni a pályázati lehetõséget, csak nem tudjuk, mibõl. Egy ilyen elzárt kis településnek nagyon kevés az adóbevétele, az önerõ viszont alapvetõ feltétel az uniós pályázaton. A költségvetésünk most is késélen táncol; önhikisek vagyunk, s ha így marad, kilátástalanná válik a helyzetünk. Mi is készülünk azonban az unióba, elsõsorban a szennyvízcsatornázással; ennek a költségeit igen nehéz lesz elõteremteni, mert szegények vagyunk, de meg kell csináltatni. A Mernyétõl Zimányig kiépülõ hálózatra csatlakozunk. – Kevés az önerõ, mégis több pályázatot nyertek. – Sikeres volt az idén több pályázatunk is. 27 millió forintért megépülhetett Lapapusztára az új út, s az internet kiépítéséhez is nyertünk kétmillió-hatszázezer forintot. Ma jött meg az értesítés, hogy a tanyagondnoki kocsi vásárlásához is kapunk négymillió forint támogatást. Négy utcát javítottunk meg tavaly a viharkár után, ehhez soron kívüli támogatásként 6,4 millió forintot nyertünk. Így összesen 40 millió forintot tudtunk a községre fordítani. – Mik a kitörési pontjaik? – A munkalehetõség kevés. A községben több mezõgazdasági családi vállalkozás is 224

van. A legnagyobb foglalkoztató, az Agrária Rt. 45 embernek ad állandó munkát, és sokan járnak Kaposvárra dolgozni. Betelepülõ vállalkozónak még földterületet sem tudunk adni. Csak abban bízhatunk, hogy az Agrária fejleszt és fejlõdik, s majd még több embert foglalkoztat. Reméljük, a csatlakozás után növekszenek a lehetõségeink. – Milyen feladatokat ró önökre a csatlakozás elõkészítése? – Elõkészítõkre, tájékoztatókra járunk. Az uniós pályázatok megírását meg kell tanulnunk, s még így is elõfordul, hogy szakembert kell fogadni, és meg kell fizetni. – A fiataloknak mit jelenthet az unióhoz tartozás? – A tovább tanulók fõleg a számítástechnika felé fordultak. Hat számítógép van a könyvtárban, s minden héten kétszer tartunk oktatást, az internet kiépítése is segít. Attól nem félünk, hogy elvándorolnának. Keressük a módot, amivel az itt letelepedõket támogathatjuk. Szarka Ágnes

Kiváló technológia, szaktudás (Somogyi Hírlap, 2003. augusztus 13.) – Az Agrária Rt. a kihívásnak megfelelõen a következõ hároméves, középtávra szóló programjában a fejlesztést, a technológiai megújítást tûzte ki célul – mondta Pásztohy András elnök-vezérigazgató. – Tudomásul kell venni, hogy hazánkban az uniós csatlakozás után csak az a mezõgazdasági vállalkozás marad versenyképes, amelyik erre mind szakmailag, mind technológiában felkészül. Az rt. 2500 hektár földön gazdálkodik, fõ területe a szántóföldi növénytermesztés, ezen belül a hibridkukorica- és napraforgó-vetõmag elõállítása, valamint az állattenyésztés. Ez utóbbi folytán tejtermeléssel is foglalkoznak. – Nagyon jók az eredményeink, hiszen az átlagos hozam 6500 liter tehenenként. Ám ez a szarvasmarhatelep ezzel a technológiával már nem alkalmas az unióban elvárt extrami-

Az Agrária Rt. tehenészeti telepe 225

nõségû tej elõállítására. Éppen ezért két irányban fejlesztünk. A szántóföldi növénytermesztéshez eszközöket, gépeket vásároltunk. Ez az idén 60 millió forintos beruházás lesz. Az õsszel pedig 140 millió forintos fejlesztésbe kezdünk: felújítjuk, átépítjük a szarvasmarhatelepet. Olyan technológiát alkalmazunk, ami lehetõvé teszi, hogy a 400 szarvasmarhát mindössze néhány ember lássa el. Minõségi állomány, kiváló technológia és szaktudás kell ahhoz, hogy a telep versenyképes legyen. Pásztohy András nagyon fontosnak tartja, hogy a kisebb-nagyobb gazdálkodókkal jó kapcsolatuk legyen. – Fel kell ismerni, hogy csak az integrált mezõgazdaságnak van jövõje. A vállalkozásoknak együtt kell mûködniük, mert ez a hatékony gazdálkodás egyik záloga. Ugyanakkor a kisebb gazdaságoknak szolgáltatunk is. Kiváló a kapcsolatunk a pénzintézetekkel és a kereskedelmi világcégekkel, valamint a kistermelõkkel és a környék önkormányzataival is. Szarka Ágnes

Szentgáloskér (Somogyi Hírlap, 2003. augusztus 13.) A község címere Ívelt oldalú, ékeléssel három részre osztott álló, kerek talpú pajzs, ennek elsõ vörös mezõjében száraz faágon egy fehér galamb, amelyik a csõrében aranykoronát tart. A második vörös mezõben hatágú aranycsillagtól kísért, kardot tartó ezüstpáncélos kar könyököl. A harmadik kék mezõben aranykoronából vörös lángnyelvek közül egy kiterjesztett szárnyú fehér fõnixmadár nõ ki. Ezek a falu életét a XIX. századtól nagyban meghatározó két birtokos család, a Svastics és a Kacskovics címerébõl származnak. A faágon aranykoronát tartó galamb a Svastics családé, a páncélos kar ennek a sisakdísze; a Kacskovics-címerben látható a lángokból kimagasló fõnix, az állandó megújulás jelképe. A lakosok száma 2000-ben 619 1960-ban 1140

1990-ben 1930-ban

615 1197

Ügyfélfogadás A polgármesteri hivatal címe: 7465 Szentgáloskér, Kossuth utca 3. Tel/fax: 82/704017. A hivatalban hétfõtõl csütörtökig 7.30-tól 16 óráig, pénteken 7.30-tól 14 óráig van ügyfélfogadás. Egerszegi Ferenc polgármester hétfõtõl csütörtökig 8-tól 10-ig fogadja a hozzá forduló lakosokat. A falugazdász, Csontos Ferenc csütörtökön 8-11 óra között várja a gazdákat A családsegítõ szolgálat családgondozója, Horváthné Lengyel Erika csütörtökön 8-16 óra között található meg a faluban. Civilek, vezetõk A Napsugár nyugdíjas-egyesület vezetõje Varga Károly, a sportegyesületé Kovács Ferenc. Az ifjúsági klubot Takács Mariann vezeti, a Szentgáloskéri Kisiskolásokért Alapítvány kuratóriumának Baloghné Soltész Erzsébet az elnöke. Orvosi rendelés Dr. Cserhalmi Gábor háziorvos kedden 14-tõl 16 óráig, pénteken 9-tõl 11 óráig, a gyermekorvos pedig havonta kétszer rendel Szentgáloskéren. Fogarasi Lászlóné védõnõ hétfõn 8-tól 12 óráig, csütörtökön 13-tól 16 óráig tart tanácsadást. 226

Miserend Buczkó József plébános vasárnaponként 10.30 órai kezdettel celebrál szentmisét. Díszpolgárok A községben 2001-ben ítélték oda elõször a díszpolgári címet: Horváth István, Rózsa János és Vonyó Gyula kapta meg ezt a kitüntetést. Múltidézõ A kisközséghez tartozott 1930-ban Lapa-, Kisdiós-, Rácörs-, Borzas- és Dióspuszta, valamint Vörösakol. Akkor 190 ház állt a faluban. Az I. világháború idején 108 katona vonult be. A harcokban 26 halt meg, s utánuk 13 asszony maradt özvegyen, és 8 gyermek lett árva. Szarka Ágnes

Mulatós, jó nótás kériek (Somogyi Hírlap, 2003. augusztus 13.) Gál Vilmosné tavaly nyakába vette a falut, s minden idõsebb lakoshoz, nyugdíjashoz becsengetett. Szorgos szervezõmunkája eredményeként hatvan taggal megalakult a Napsugár klub. Ennek a tagsága egyhangúlag Varga Károlyt választotta elnöknek. – Eleinte gyakorlat hiányában csak sakkoztunk, kártyáztunk, beszélgettünk. Többféle szakkör kialakításában is gondolkodtunk, terveztünk kézimunkázót és varrót is, de erre – mint utóbb kiderült – nem volt igény – mondta Gál Vilmosné. – Amit sikerült megalakítani: az énekkar. Minden héten próbálunk, és készülünk a következõ megmérettetésre. A mûsort Balla Sándorné karvezetõ segítségével állítják össze. Megbeszélik azt is, melyik dallam tetszik, s melyik nem.

Gazdaasszonytánc 1983-ban (Bunevácz Józsefné, Vincze Tiborné, Nagy Lászlóné, Vonyó Józsefné, Vincze Istvánné) 227

– Kottából kell énekelnünk; Balla Sándorné – Marika – szigorú velünk. A kórus 15 taggal alakult, most tizenhárman dalolunk. Nagyon jó a hangulat a próbákon, a szentgáloskériek amúgy is mulatós, jó nótás emberek hírében állnak. Ez érzõdik mindenben. A szentgáloskériek is élik a klubok megszokott életét. A kirándulás sem marad ki az évi programból. – Veszprémben, Herenden és Tihanyban jártunk. A nagy meleg ellenére is igen jól éreztük magunkat. A falu kulturális életében tevékenyen részt veszünk: föllépünk minden nemzeti ünnepen, a falunapokon, és két bált is szervezünk. Legközelebb a somodori falunapon énekelünk, a polgármesterük hívott meg minket. Lehet nagyon jó rendezvényeket szervezni, lehetnek tehetségesek a kórustagok, ha nincs pénz, hiába minden. – Az önkormányzat rendre segíti a klubot: évente 120 ezer forintot kapunk tõle. Nem vagyunk nagy igényûek, így a pénzt be tudjuk osztani. A kirándulás ugyan jócskán meg apasztotta a pénzünket, de azért arra még futotta, hogy kifestessük az új klubszobát. A mûvelõdési ház melletti régi üzletet kaptuk meg, s a felújítás után hivatalosan is birtokba vesszük. Erre a kis ünnepségre meghívjuk a falu minden nyugdíjasát és minden támogatónkat. Szarka Ágnes

Munka szabadság nélkül (Somogyi Hírlap, 2003. augusztus 13.) Sokat dolgozott Lapapusztáért Rózsa János. 1953-tól tanácstag, majd 32 évig végrehajtó bizottsági tag is volt. Munkája az idõk során Szentgáloskérre szólította, de mindig is a pusztán volt a szeme és a szíve. – E két dátum közé belefért a padlássöprés, az újjáalakulás, az ÁFÉSZ-átalakítás, a téeszbõvítés is. Ezt csak szép szóval lehetett elintézni – mondta. – Abban az idõben Lapának 140 lakosa volt: egymást tisztelõ, becsülõ emberek. Ennek a szegény népnek egyszerre szólt a hajnali kalapáló hangja. Régen nem vekker keltette a pusztai cselédeket, hanem felkötöttek egy fára egy nagy vasdarabot, és reggel fél négykor azt kongatta meg az öregbéres. Ez a hang beterítette az egész völgykatlant. A szegõdményes emberek mindennap erre keltek, szabadságuk soha nem volt. Ha egy cselédember kibírt egy helyen négy-öt évet, annak már komoly dolgot kellett elkövetnie, hogy kitegyék a szûrét. Rózsa János már elmúlt nyolcvanéves. Több mint húsz éve nyugdíjas, de azóta sincs szabadsága, hiszen állandóan dolgozik, most a puszta egyetlen lótartó telepén. Ma már nem a hajnali kolomphangra kel, de kíméletlenül csörög reggelente az óra. Ezt a munkás életet köszönte meg a képviselõ-testület, amikor 2001-ben a falu díszpolgárává választották. Szarka Ágnes

Sajtos pogácsa (Somogyi Hírlap, 2003. augusztus 13.) Fél kiló liszt, 25 deka Rama margarin, egy kiskanál só és cukor, két tojás, 10 deka trappista sajt, csomag élesztõ és 1 deci tejföl kell Pataki Ferencné leveles-sajtos pogácsájához. A lisztet a margarinnal, a cukorral és a sóval elmorzsoljuk, beletesszük a tojássárgáját és a tejfölben felfuttatott élesztõt; összegyúrjuk, majd 20 percig kelesztjük. A sajtot lere228

szeljük s elharmadoljuk. Ha a tészta megkelt, kinyújtjuk, és megszórjuk az egyik adag sajttal, majd henger alakúra összehajtjuk. Ezt a mûveletet még kétszer megismételjük. Minden hajtogatás után 20 percig pihentetjük, kelesztjük, így lesz leveles a pogácsa. Majd két centi vastagra sodorjuk, a tetejét megkenjük a tojásfehérjével, és megszórjuk sajttal. Apró pogácsákat szaggatunk ki, forró sütõben szép pirosra sütjük. Szakály Andrea

Takaros utcák, serény szentgáloskériek (Somogyi Hírlap, 2004. július 27.) A kanyargós út megannyi látnivalóval lepi meg a Szentgáloskérre látogatót. Hol aranyló gabonatábla, hol kacéran hajladozó kukoricás bukkan elõ, végül mosolygó napraforgók fogadják a betérõt. Egy szembejövõ traktor és az üres utcák jelzik: ilyenkor a kérieket is a földekre szólítja a munka. Csak egy fiatalasszony tolja a babakocsit: látható, hogy bevásárolni volt. A falu közepén áll az óvoda, ahol most csak négy csöppség játszik, máskor azonban hangos a nevetéstõl a gyermekintézmény udvara. Az óvodától csak pár lépés az iskola. A hûvös tantermekbõl jött elénk Vargáné Esküdt Aranka, aki nemcsak a kisiskola igazgatója, hanem kulturális vezetõ is. Mióta újra van iskola Szentgáloskéren, megélénkült és pezsgõ az élet. A rendezvények szervezéséhez szükséges pénzt többnyire pályázatokkal szerzik meg, de az önkormányzat és a helyi vállalkozók is segítenek.

A falu fõutcája 229

Rendezvények sora – Hagyományos rendezvényeink sorozata a szüreti felvonulással kezdõdik. Patalomból, Ráksiból és Mernyérõl is kapunk lovas kocsikat – idézte föl Vargáné Esküdt Aranka –, adandó alkalommal természetesen mi is viszonozzuk a segítséget. Utána következnek a bálok, majd a Mikulás látogatja meg a gyerekeket. Ezután már a karácsonyi mûsorra készülünk. A farsang pedig különösen sok elfoglaltságot ad. Még a nyugdíjasok sem tétlenkednek: merész ötletekkel, jelmezekkel színesítik a tarka forgatagot. – Tavasszal nemzeti ünnepünk nyitja a megemlékezések sorát – mondta az iskolaigazgató –, aztán a gyermek- és a falunap következik. Múlt szombaton a sportnapra meghívtuk a szomszédos falvak fiataljait is. Arra törekszünk, hogy megmutassuk másoknak is: mire képesek a szentgáloskériek. Az elõkészületekbõl az ovisoktól a nyugdíjasokig mindenki kiveszi a részét. Díszpolgár a lugasban A mai nyugdíjasok fiatal éveiben is volt itt társadalmi élet. Az 50-es évek elején verõdött össze Szentgáloskéren Vonyó Gyula vezetésével az elsõ futballcsapat. Az egykori sportvezetõ novemberben már a nyolcvanadik születésnapját ünnepli. Ma már inkább csak a lugas árnyékában pihengetve érzi magát a legjobban, ám valamikor fáradságot nem ismerve serénykedett a falubeliekért. Munkája elismeréseként három évvel ezelõtt díszpolgári címet adományozott neki a képviselõ-testület. – Igalban, inaséveim alatt kezdtem futballozni – mondta, s az emlékek idézésével felcsillant a szeme. – Miután kõmûvességed lettem, hazajöttem, és a szentgáloskéri tanító segítségével összehoztuk az elsõ csapatot. Hol volt akkor még a szerelés? Ki mezítláb, ki meg tutyiban rúgta a labdát. A gabona eladása után vettünk hálót és cipõt azoknak, akiknek nem tellett rá, és beneveztünk Kercseligetre. Fogadtunk kocsist, úgy mentünk. Az otthoniaknak azonban nem volt ám szabad megtudniuk! – mondta pajkos mosollyal. – Nem nagyon érdekelte, mi van itthon – szólt közbe Vonyó Gyuláné, Erzsi néni. – De az biztos: a fiatalok sokat köszönhetnek neki. Élénk sportélet – A téesz megalakulása után aztán megélénkült a sportélet – vette vissza a szót Vonyó Gyula. – Több lett azonban a munka is, hiszen megválasztottak építési brigádvezetõnek. Késõbb csak okleveles tölthette be ezt a posztot, hát letettem a mestervizsgát. Akkoriban 23 millió forintból építettünk sertéstelepet, s csináltunk tehenészetet meg keverõüzemet is. Apám után én kerültem be a téeszes tanácsba, engem pedig a lányom követett. Nemcsak a szövetkezetben, hanem otthon is volt munka elég, hiszen Vonyóék marhákat is tartottak, és 55 hízót neveltek évente. Most még tartanak néhány baromfit, és egy kis szõlõ is van a kert végében, de nehezebben bírják, mint régen. Sok gyógyszerre van szükségük, s Vonyó Gyulának oxigénpalack segít a légzésben. Szerencsére nem nekik kell patikába menni a szerekért, hiszen a falu tanyagondnoka, Defner Zoltán rendszeresen látogatja az idõs házaspárt is. Sok a munkája, így egy kis beszélgetésre is csak a déli tennivalók után jut ideje. Serény tanyagondnok – A munkámhoz tartozik, hogy kihordjam az idõsek gyógyszereit, mert ezeket csak a mernyei gyógyszertárban tudnák beszerezni. Ezenkívül naponta 12 adag ebédet viszek az óvoda konyhájáról – mondta a fiatalember. – Szívesen beszélgetek a nyugdíjasokkal, mert 230

tudom: jólesik nekik, hogy valaki benéz hozzájuk. Sokan élnek egyedül, s nekik létfontosságú a gondoskodás. Tanácsot kérnek tõlem, s elmondják, mi bántja õket vagy mi van az unokákkal, s õk is megtudják, hogy vannak a lányaim. Defner Zoltán 2000 novembere óta dolgozik tanyagondnokként. Mivel mindig is itt lakott, nem volt nehéz beleszokni ebbe a munkába. – Mikor megnõsültem, rövid ideig a városban laktunk albérletben – mondta. – Jó volt visszajönni, és ha tehetném, akkor sem költöznék el ismét a faluból. Élvezem ezt a munkát, hiszen a szülõfalumban dolgozhatok, és Kaposvár sincs messze. Gyakran viszem a nyugdíjasklub tagjait is a különbözõ fellépésekre. A focicsapat minden második héten játszik, s a meccsekre is én viszem õket – tette hozzá. – Néha még be is állok a csapatba... Büszkék a focistákra – Büszkék vagyunk a labdarúgó-szakosztályunkra – mondta Egerszegi Ferenc polgármester, akit a hivatalban találunk meg. – Sok fiatal részt vesz a munkában, s a csapat megállja a helyét. A hétvégi sportnapunkon a lányok is összemérték fociban tehetségüket a fiúkkal. A kulturális vezetõnknek nagy segítség a szentgáloskériek tenni akarása, s a nyugdíjasaink is kifogyhatatlanok az erõbõl. Mindig új mûsorokkal újabb fellépésekre készülnek. A lélekszám alakulását tudakolva azonban elbizonytalanodik az összetartó település vezetõje. Míg 1963-ban 1300-an lakták ezt a kilenc utcából álló községet, addig ma – bár 62 általános iskolás és 20 óvodáskorú gyermek van a faluban – csupán 620 körüli a lakosság száma. Egerszegi Ferenc bevallotta: tartanak a város vonzásától, a fiatalok elvándorlásától. – Éppen ezért igyekszünk minél változatosabb, mozgalmasabb életet teremteni a faluban is – mondta a polgármester. – A lakosok ügyelnek az utcák csinosítására is. Az idén még nem adtunk be pályázatot, de több beruházás is szerepel a képviselõ-testület terveiben – tette hozzá. – Szerettük volna bevezettetni a kábeltelevíziót is, ám a település kiterjedése és szerteágazó utcái miatt ez túlságosan költséges lett volna. Egymillió tisztaságra Gondot okoz a következõ évi költségvetésben a szemétszállítás is. A kétheti gyûjtés helyett ugyanis januártól a település közmunkásai hetente ürítik a családi kukákat. A gyakoribb szemétszállítás azonban egymillió forintba kerül az önkormányzatnak. Nehéz a megélhetés itt is, csakúgy, mint másutt. A néhány családi vállalkozáson és a mezõgazdasági részvénytársaságon kívül itt nincs más munkaadó, és önhikis településként Szentgáloskér lassan feléli az anyagi tartalékaikat is. A túlélésért küzdenek a szentgáloskériek, de a kedvüket és lendületüket nem veszítik el. Szakály Andrea

Beruházásra készülnek (Somogyi Hírlap, 2004. július 27.) A hajdani Kladnigg-kastély árnyas udvara, a kastély hatalmas ablakai és a mennyezet stukkói a régi idõkre emlékeztetnek. Volt itt már szolgálati lakás, óvoda, az 50-es évektõl pedig a mezõgazdasági szövetkezet birtokában van az épület. Egyik részét a 2001-ben alakult Agrárium Rt. használja, s az önkormányzattal erkölcsileg és anyagilag is kölcsönösen támogatják egymást. A másik része pedig – Pásztohy Andrásnak, a részvénytársaság elnökének elképzelései szerint – idegenforgalmi célra is alkalmas lenne. 231

Az egykori téeszbõl lett rt. 2400 hektáron gazdálkodik. A környék adottságait kihasználva 80 alkalmazottal búzát, kukoricát, õszi árpát, cukorrépát meg napraforgót termesztenek. Emellett eredményes az állattenyésztés is, a mintegy 400 szarvasmarha átlagosan 6500 liter tejet ad. A minõségi tejtermelés érdekében – természetesen az uniós feltételekhez alkalmazkodva – most 150 millió forintos beruházásra készülnek, úgy tervezik, teljesen felújítják a szarvasmarha-ágazatot. – Az uniós lehetõségeket csakis összefogással és gyökeres szemléletváltással lehet kiaknázni – hangsúlyozta Pásztohy András, az rt. elnöke. – A gazdaságok csak úgy fejlõdhetnek, ha mindig szem elõtt tartják a hatékonyságot és a minõséget. Szakály Andrea

Mámor a pincesoron (Somogyi Hírlap, 2004. július 27.) A falu kilenc utcája közül talán egy sem rejt olyan értéket a szentgáloskéri gazdák számára, mint a Rózsa utca. Ez vezet ugyanis a szõlõhegyre, ahol még 1980-ban mérték ki a pincesort. A tíz kis présház tulajdonosai rendszeresen látogatják birtokukat. A gondos gazdák gyakran az éjszakát is a hegyen töltik. Mint mondják, jobb itt lenni, vonzza õket a csend és a nyugalom. S a szõlõt is gondozni kell. Rengeteg munkát kíván, kezdve a metszéstõl, folytatva a többszöri kapálással és a permetezéssel, mígnem végre beérik a tõkék termése. Természetesen az asszonyok is kiveszik részüket ebbõl a munkából. A gyerekeket azonban, sajnos, mindez kevésbé érdekli. Néhány gazda már hétszer is permetezett a különféle kártevõk és betegségek ellen, s már a sokadik metszésen és a tetejezésen is túljutott. Varga József 316 tõkét nevel, többségében otellót, oportót, zalagyöngyét és piros lankát, hiszen a vörösbor a kedvence. Neki van a faluban a legnagyobb szõlõje. A tavalyi termés nem volt bõséges, de megfelelõ, 19-20-as volt a mustfoka. A fehér és kék szõlõvel együtt csak 330 liter bora lett a szentgáloskéri gazdának, s a barátok segítségével hamar megürültek a hordók. Az alapos munkának köszönhetõen a rendbe tett szõlõ most már csak a szüretre vár.

A szentgáloskéri pincesor 232

Szakály Andrea

Szentgáloskéri hírek (Somogyi Hírlap, 2004. július 27.) Buszöblözetet építenének Két pályázatot ad be az idén az önkormányzat: négy buszöböl kialakítására 5,5 millió forintot kér, a sportöltözõt pedig kétmillióból és némi önerõbõl építené föl. Nagy szükség van az anyagi támogatásra a szennyvíz bevezetéséhez is, ám ez most valószínûleg elmarad. Vetélkedtek a sportnapon Mozgalmas volt a hétvége Szentgáloskéren: sportnapot tartottak a fiatalok s az idõsek, s jöttek a környezõ falvakból is. Hat futballcsapat játszott, s végül az igaliak nyerték el a kupát. A mintegy kétszáz érdeklõdõ napközben vetélkedõkön szórakozott, s bállal zárták a napot. Tevékeny nyugdíjasok Lehetõleg minden megmérettetésen részt vesz Varga Károly vezetésével a falu 18 nyughatatlan nyugdíjasa. Legutóbb a toponári kistérségi bemutatón léptek föl maguk készítette ruhában, most a somodori falunapra és a sántosi kistérségi bemutatóra készülnek néptánccal és énekekkel.

Recept Gáloskérrõl (Somogyi Hírlap, 2004. július 27.) Kéri krumpligulyás. Ezt a kiadós, 20 literes bográcsos étket Istvándi János ajánlja az ínyenceknek. Hozzávalók (20 literes bográcsba): 4 hátsó disznócsülök, 4 kg krumpli, 2 csípõs és 2 tölteni való paprika, 2 fej vöröshagyma, 5 gerezd fokhagyma, 2 paradicsom, 1 csomag 200 grammos magyaros ízvarázs (piros), egy üveg szeletelt gomba, babérlevél, só, bors, õrölt kömény és pirospaprika. A kicsontozott csülköket kockákra vágjuk. A csontokat elfûrészeljük, majd a bográcsot félig töltjük vízzel. A húst a hagymával, fokhagymával, a karikákra vágott leveszöldséggel és a paprikával, paradicsommal föltesszük fõni. Kis idõ múlva két babérlevelet és ízlés szerint borsot teszünk bele. Ha félig megfõtt, hozzáadjuk a kockára vágott krumplit, az ízvarázst és a gombafejeket. Közben kóstolgatjuk, és ízlés szerint sózzuk. Végül köménnyel ízesítjük. Sasvári Katalin

Siratja iskoláját a település Kényszer: a tizennégy nebuló jövõre már buszozik a suliba (Somogyi Hírlap, 2005. április 6.) Szentgáloskéren, ha mostanában kettõnél többen találkoznak össze az utcán, minden társaságban ugyanaz a téma. Az iskola. Fennállása óta ugyanis másodszor szûnik meg a településen az oktatási intézmény. Az idõsebbek azért fájlalják ezt, mert még jól emlékeznek, mennyire más lett a hangulat a településen, amikor a hetvenes évek elején elõször szüntették meg helyben az oktatást, a fiatalabbak pedig a gyerekeik miatt sajnálkoznak. A falu polgármestere is így van ezzel. Egerszegi Ferenc tõsgyökeres szentgáloskéri, 37 éve 233

végez valamilyen közfeladatot a településen. Mint mondja, csak plébános nem volt, sportköri elnöktõl alpolgármesterig, még korábban pedig tanácsi elöljáróig sokféle feladatot vállalt a település érdekében. – Több álmatlan éjszakám volt az iskola bezárása miatt – magyarázza Egerszegi Ferenc. – Tudom én jól, mekkora biztonság, ha a szülõk itthon tudhatják a gyerekeket, meg azt is, hogy az a néhány munkahely is mennyit jelent, ami az iskolában volt. De rá vagyunk kényszerítve erre a lépésre. A költségvetésnek majd a negyedét viszi el az iskola. Az iskolában Vargáné Esküdt Aranka igazgató a hét eleji teendõket veszi számba, a gyerekek pedig mind a 14-en a leckét írják. Az osztályteremben gyorsan kiderül, nem örülnek, hogy szeptembertõl utazni kell egy másik iskolába. Vargáné Esküdt Aranka sem örül. Sajnálja a közösséget és azt a fajta családias hangulatot, amit egyrészt az intézményben, másrészt az iskola és a település lakói között sikerült kialakítani az elmúlt tíz évben. – Nyilvánvaló, hogy 14 gyerek miatt a mai idõkben nem lehet fenntartani egy ekkora intézményt. A környéken többen is ilyen helyzetben vannak, sajnos. Elég baj az, hogy itt tartanak a falvak. Az igazgatónõ, aki egyébként könyvtáros és a kultúrház vezetõje is egy személyben, elérzékenyül. Saját jövõjét latolgatja, és arról beszél, mennyire más a hangulat egy olyan településen, ahol kisiskolások adnak ünnepi mûsort, találkozni lehet velük a faluban, és kötõdnek a szülõfalujukhoz. Közeledik a két óra, az iskolához szépen, sorban érkeznek a szülõk a gyerekekért. Amíg lehet, kézen fogva viszik haza õket.

Hazanézõ (Somogyi Hírlap, 2005. december 20.) 2004. május 30-án, pünkösd vasárnapján négy év után ismét találkoztak a Lapapusztán lakott és lakó emberek. A rendezvényen közel ötvenen vettek részt, a legfiatalabbtól a legidõsebbig. Mindenkit nagy szeretettel köszöntött Egerszegi Ferenc polgármester, külön üdvözölve a legidõsebb helybéli lakost, Rózsa Jánost. A régi ismerõsök igen sokat beszélgettek egymással, késõ délután megtekintették a kicsiny települést, mely az évek folyamán sokat változott, azután reggelig ropták a táncot. A résztvevõk úgy döntöttek, hogy nem négy, hanem két év múlva találkoznak ugyanitt, de nem ugyanennyien, hanem ha lehet, többen. Sasvári Katalin

Együtt dolgozik a család Az unoka is kereskedõnek készül, mint a szülei, nagyszülei (Somogyi Hírlap, 2006. április 7.) Ismerõs vásárlók állnak sorban a kis bolt pultjánál, és kérik az aznapi hentes- és pékárut. Szombat van, kora reggel, mégsem ácsorognak fáradtan a vevõk. A szentgáloskéri vegyesboltban mindenki ismeri egymást, és vidáman beszélgetnek vásárlás közben. A bolt vezetõi jó kedélyû emberek, mindig mosolyogva várják a vevõket. A fél kilogramm kenyér és a néhány deka szalámi mellé kedves szavak is járnak az ismerõs arcoknak. Galambosi József és felesége 1964 óta üzemelteti a boltot. Akkoriban a településhez tartozó Lapapusztán, 1969-tõl pedig a falu szívében szolgálják ki a vásárlókat. – Szinte minden napunk munkával indul, és azzal is fejezõdik be. A bolton kívül otthon, a ház körül is van elég dolog. Ez persze nem panasz, hiszen nagyon szeretjük csinál234

ni – mondja Gál Józsefné. – Ráadásul mindent megtermelünk magunknak a kertünkben, így nem is kell piacra járnunk. A lányuk, Szabó Péterné is a kereskedelemben dolgozik Kaposváron. A vejük, Szabó Péter ráadásul a Gál házaspárral együtt a szentgáloskéri boltban szolgálja ki a vásárlókat. A család azonban nem csak a munkahelyen találkozik naponta. Egy nagy családi házban élnek mindannyian. – Nagyon szeretünk itt élni, semmi pénzért nem költöznénk máshová, de másik házba sem. Jól megvagyunk – mondta Szabó Péter. A fiatalember testületi tag, így a bolton kívül is van elég munkája. A helyi számítástechnika-foglalkozást is õ tartja, ezenkívül pedig a mezõgazdaságban is jártas. Szép nagy földjük van, és ott rengeteg a teendõ. Azért a sok munka mellett szórakozásra is jut idejük. – Rendszeresen járunk színházba Kaposvárra, hiszen bérletünk van – mondja. – Évente kétszer mi is megyünk velük színházba, és kirándulni is sokat szoktunk – veszi át újra a szót Gál Józsefné. – Általában a Balaton-partra megyünk, de ezek csak egynapos kiruccanások. A sok baromfi miatt este mindig haza kell jönnünk, hogy ellássuk õket. A szülõk tagjai a helyi nyugdíjas-egyesületnek, így hetente oda is járnak. A kirándulások és az egyesületi találkozások mellett otthon is megtalálják a lehetõséget a szórakozásra. Szép idõben rendszeresen tartanak kerti bulikat a háznál, ahova az ismerõsöket, rokonokat is meghívják. Ilyenkor leginkább a családfõ saját készítésû borát isszák a vidám beszélgetések mellett. Gál József hosszú évek óta szõlészkedik, és a saját nedûjén kívül nem is iszik meg semmi mást. Azt mondja, a palackozott borok, amelyeket minõségi italokként árulnak, nem jók. Csak a sajátja ízlik neki, és persze az ismerõsök és a rokonok is jólesõen kortyolgatják ezeken az összejöveteleken a finom levet. Az ilyen piknikekrõl nem hiányozhat az ifjú Szabó Péter sem. A 14 éves fiú szintén a kereskedelemben szeretne majd elhelyezkedni. Idén májusban ballag el az általános iskolából, és utána közgazdasági szakközépiskolába megy tanulni Kaposvárra. A kereskedelmen kívül azért persze más is érdekli a tinédzsert. – Tagja vagyok a Fekete Sereg lovagrendnek, így rendszeresen járok edzésekre. Lovagolunk, íjászkodunk és vívunk is – mondja a fiú. Az edzések és a tanulás után a ház körüli teendõkben is besegít, de elárulja: azt nem nagyon szereti. Tavasszal viszont muszáj szó nélkül dolgozni, hiszen sok a munka. Bár az édesapja tartja a számítógépes oktatást a faluban, õ nem rabja a komputereknek. Hétköznap szinte egyáltalán nem ül gép elé, és hétvégente is csak ritkán. Sok más társával ellentétben õt nem vonzza a virtuális világ. Minden hétvégén megérkezik a kis Kornélia. A Gál házaspárnak van még egy lánya, ám õ nem lakik velük. Magyaratádon él az új családjával. Nem túl gyakran találkoznak, a kis unokájukkal viszont annál többször. Pócza Kornélia négyéves, és szinte minden hétvégén a nagyszülõknél van. Sokszor hétköznap is elveszik a szülõk hozzájuk, hiszen nagyon jól érzi magát a nagymamánál. Sasvári Katalin

Milliós beruházások egy év alatt A szennyvízberuházáshoz állami támogatásra is számítanak (Somogyi Hírlap, 2006. április 7.) Merész terveket szövöget az önkormányzat. Az elmúlt évben megszûnt a helyi általános iskola a gyereklétszám csökkenése miatt, az óvodát azonban szeretnék felújítani. Egerszegi Ferenc polgármester derûsen néz az átalakítások elé. 235

– Kilencmillió forintot nyertünk pályázaton a felújításra, amit három évre elosztva kapunk meg. Ebbõl teljesen megszépülhet az épület, és a konyhája is korszerûbb lesz – mondta a falu elsõ embere. A felújításra tavaly is pályázott az önkormányzat, de akkor nem sikerült nyerniük. A munkák megkezdéséig az óvodában maradnak a gyerekek, amint elkezdõdik az átalakítás és a felújítás, a volt iskolába költöztetik át a kicsiket és az óvónõket. A gyerekek ideiglenes lakhelyének átalakításán kívül más, nagyobb fejlesztések is szerepelnek az idei tervek között. – Szennyvízberuházásra 148,5 millió forintot szeretnénk felhasználni, de egyelõre kérdéses, hogy idén megvalósul-e a szennyvízhálózat kiépítése – mondta a polgármester. Szeretnék a sportöltözõt is minél elõbb felújítani, elsõsorban a vizesblokkot. Ez a beruházás 4,2 millió forintba kerülne. A pályázatot már beadták, válasz azonban egyelõre még nem érkezett. A nagyok mellett azért kisebb terveket is dédelget Egerszegi Ferenc. – Amint akad elég jelentkezõ, szeretnénk polgárõrséget szervezni a többi civil szervezet mellé a lakosok biztonsága érdekében – mondta. Hozzátette: amíg ez nem valósul meg, addig is támogatják a sportkört, az ifjúsági szervezetet és a nyugdíjas-egyesületet. A sportkörnek egymillió forintot szánnak idén, míg a fiatalok és a nyugdíjasok nyolcszázezer forint támogatást kapnak a mûködésükre ebben az évben. Sasvári Katalin

Énekelnek és táncolnak a Napsugár Klub tagjai (Somogyi Hírlap, 2006. április 7.) Négy évvel ezelõtt alakult meg a nyugdíjas-egyesület. A Napsugár tagjait Gál Vilmosné toborozta 2002-ben, és 56 taggal el is kezdték a közös munkát. Akkoriban Varga Károly volt a vezetõjük. – Nagyon jó a társaság. Az egyesületen belül alakítottunk egy táncegyüttest, a Kék Ibolyát, és énekelni is szeretünk a táncolás mellett. Szabó Lászlóné a táncosok vezetõje, és remekül ellátja a teendõit – mondta a klubvezetõ. Az idõsek minden héten találkoznak, amikor keményen próbálják a táncokat és a dalokat. Nem véletlenül, mert rendszeresen kapnak meghívásokat más településekre is. – Falunapokon és különbözõ ünnepeken szoktunk fellépni, de voltunk a kaposvári farsangon is – jegyezte meg vidáman. Elárulta: legújabb feladatként egy népdalversenyt szerveznek, amire 80 ezer forintot nyertek pályázaton. A versenyen hat község népdalkörei vesznek majd részt, és meg is vendégelik a fellépõket. A vezetõ azt is elmondta, hogy a sok fellépés mellett azért kikapcsolódni is szoktak. Gyakran járnak színházba, és a kirándulásokat is szeretik a tagok. Sasvári Katalin

Hírek, események (Somogyi Hírlap, 2006. április 7.) Támogatásból újítják fel a község sáros utcáit ASZFALTBURKOLATOT kaptak a település útjai. Erre az önkormányzat 4,5 millió forintot nyert a megyei területfejlesztési tanácstól. A beruházás összesen hatmillió forintba került, ehhez az önkormányzat 1,5 millió forint saját forrást tett. A pénzbõl az Akácfa és a Dózsa György utcát nem sikerült felújítani. 236

Kívül-belül megújult a régi ravatalozó IGEN ROSSZ állapotban volt a ravatalozó. A külsõ és a belsõ felújítás 600 ezer forintba került, amit az önkormányzat önerõbõl finanszírozott. Gyorsabb és hatékonyabb világhálót szeretnének ÚJ TELEFONVONALLAL szeretne internethálózatot kiépíteni az önkormányzat. Internet eddig is volt a településen, de a meglévõ helyett gyorsabb elérhetõséget szeretnének biztosítani a világhálón barangolóknak. A falu könyvtárában öt számítógép van, amelyet bárki használhat. Különdíjat is kaptak a csocsóbajnokságon KÜLÖNDÍJAT KAPTAK a szentgáloskéri fiúk. A megyei csocsóbajnokság területi fordulóján ugyanis innen versenyeztek a legtöbben. A hetesi döntõn ugyan nem léphettek a dobogóra, de Takács Roland és Orbán László e nélkül is boldog volt, mert a különdíj kárpótolta õket. Sasvári Katalin

Túrós sütemény (Somogyi Hírlap, 2006. április 7.) Nyolc tojásból sima piskótát, négy tojásból pedig kakaós piskótát sütünk. Amikor kihûlt, a sárga piskótát hosszában kettévágjuk, így három lapot kapunk. Egy Rama margarint kikeverünk 15 dkg porcukorral és egy citrom reszelt héjával. 8 dl tejbõl, 2 csomag vanília-pudingporból és 4 evõkanál cukorból krémet fõzünk. Ha kihûlt, hozzákeverjük a cukros margarinhoz. Az így kapott masszába belekeverünk 25 dkg áttört túrót. A túrós krémet a piskótalapokra kenjük, egymásra rakjuk õket, végül pedig a tetejét is megkenjük, és villával meghúzkodjuk.

A Balatontól a Dráváig (Somogyi Hírlap, 2006. május 5.) A Napsugár Egyesület 6 község részvételével, 150 fõvel népdalversenyt szervezett Szentgáloskéren. A versenyre 3 korosztályban és két kategóriában lehetett nevezni. A három – 7–14, 14–20, 20–100 éves – korcsoportban egyéni és csoportos kategóriában mutatták be népdaltudásukat a versenyzõk. A szentgáloskéri kórus különdíjban részesült, így jövõre itt rendezik meg a mikrotérség dalversenyét.

237

Visszaemlékezések Csima Ferencné Svastics Dóra Igazán nem szívesen beszélek ezekrõl a dolgokról, az emlékeimrõl a múltból. Az utókornak viszont valóban tartozom annyival, hogy azokat az emlékeimet, amelyek Szentgáloskér történetének részei lettek, elmondjam. Férjem Csima Ferenc, volt szentgáloskéri lakos. Nagyapja, Csima István bíró volt Szentgáloskéren, édesapja sajnos a II. világháború hõsi halottja lett. Az én nagyapám dr. Svastics Nándor földbirtokos, egy idõben Somogy megye alispánja volt. Nagyszüleimnek – nagyanyám Kapotsfy Margit – négy gyermekük született, három leány és egy fiú, Svastics Egon – az én édesapám. Õ egy Kacskovics lányt – Erzsébetet – vett feleségül, aki késõbb megvette a Svastics lányok örökrészét, így õ is tulajdont szerzett Szentgáloskéren. A harmincas évek végén a szüleim elváltak, mi édesanyámmal Budapestre költöztünk. Édesapám diplomáciai pályára lépett, elõször Olaszországban, majd Ausztriában dolgozott. A háború után Amerikába ment, késõbb Franciaországban halt meg. 1947-ben költöztünk vissza Szentgáloskérre a nagymamámhoz, aki a nagypapám halála óta egyedül élt. Sajnos már korábban az egész kastélyt kirabolták, elhordták a bútorok, a családi könyvtár és az értékek nagy részét. Mi már csak romokat találtunk, töredékét annak, amink volt. A földosztás során aztán elvették a család földjeit, gazdasági épületeit, lakóházait, a két kastélyt. Semmink sem maradt. A kastélyból is el kellett mennünk, kitelepítettek minket egy szintén kitelepített család házába. Ami és ahogy történt, embertelen és megalázó volt, és a szándék is ez volt. Ezért zokszó nélkül el kellett viselnünk lehetõleg egyenes gerinccel, és törekednünk kellett a túlélésre, de ami történt, elfelejteni sohasem lehet. Férjem családjának segítségével egy éven belül felépítettük a saját házunkat, melyet 1958-ban az akkori tanács vett meg dr. Hild József késõbbi polgármester részére. Az elsõ tsz szervezése során minket is megkerestek, és beléptünk, így mi is alapító tagok lettünk. Ez volt az egyetlen kenyérkereseti lehetõség a számunkra. Hat éven keresztül dolgoztam a tsz növénytermelésében, kapáltunk, arattunk, csépeltünk, kukoricát, répát szedtünk, amit kellett. E munka során sok jó embert ismertem meg, elfogadtuk és segítettük egymást, így a munka sem tûnt olyan nehéznek. Azt, hogy megismert és elfogadott a szentgáloskéri emberek egy része, talán bizonyítja egy 1956 októberében történt esemény. Az MHSZ vezetõje, az állami gazdaság akkori személyzetise, oktatója a férjem volt. Egy esemény miatt a személyzeti vezetõ áthozta a gyakorló puskákat és felszereléseket hozzánk, mondván: nálunk nagyobb biztonságban lesz. Férjem nem volt otthon, kislányommal és unokaöcsénkkel voltunk otthon, amikor megjelent egy csapat ember puskával a kézben, és kérték, hogy adjam ki a puskákat. Rossz érzés volt, arra gondoltam: ingerült, kissé ittas emberek kezébe ha puska kerül, tragédia történhet, amibõl még a községnek is kára lehet. Megkérdeztem tõlük, hogy mit akarnak velük, ezek a puskák nem az övék, és nem adom oda. Azt mondták, hogyha nem adom oda, akkor 238

bejönnek és elviszik. „Nem adom oda a puskákat – mondtam –, és nagyon megnézem magamnak azt az embert, aki át meri lépni a küszöböt.” És mivel ismertem õket, még azt is elmondtam nekik – életemben elõször mondtam ezt –, hogy „én nem mentem magukhoz a családom értékeiért, bútoraiért, festményeiért, pedig tudom, hol vannak – ez a rendszer minket tönkretett, maguk kaptak tõle, nem szégyellik magukat, szégyent hoznak erre a tisztességes falura, ahol eddig semmi baj nem volt”. Valami megérinthette õket, nem szóltak semmit, és elindultak ki az udvarról. Idõközben jó emberek értesítették a férjemet, aki hazaért, és találkozott velük az utcán, számonkérte õket, és akkor már szégyenkeztek a történtek miatt. Végiggondolva a történteket, persze történhetett volna ez másként is, számomra súlyos következményekkel is járhatott volna, de ezt akkor én nem gondoltam végig, úgy éreztem, ezt kell tennem, és utólag még jólesõ érzés is volt, hogy tudtam rájuk hatni, és meggyõzni arról, hogy rossz az, amit akarnak. Epilógusként nagyapámról... Nagyapám elismert jogász volt, tisztességes ember és családját szeretõ, védõ, óvó családfõ. A Somogy megye alispáni beosztásába való kinevezése során valószínûleg mindezeket figyelembe vették. Azon nem csodálkozhatom, hogy a forradalmak után az emberek egy része intézkedéseivel nem értett egyet, s emiatt nem szerette. Ez valószínûleg annak is köszönhetõ, hogy a Tanácsköztársaság bukását követõen – miután akkor leváltották – Horthy Miklós még Szegedrõl kérte fel hivatalának újbóli elfoglalására. A törvényes rend helyreállítása érdekében kénytelen volt olyan intézkedéseket tenni, ami nem volt népszerû az emberek szemében; vissza kellett állítania a forradalom elõtti törvényeket. S ez az intézkedés nem váltott ki elismerést Somogy megye földmûves-társadalmában. Valószínûleg õ sem nagy örömmel tette, de hivatali beosztása miatt kénytelen volt ezt tenni. Az intézkedés szükségességét bizonyítja az a tény, hogy példáját késõbb az egész ország követte. Svastics Nándor és felesége, Nagyapám, a magánember: Kapotsfy Margit A családi emlékezet része lett az a történet, ami Kaposváron 1919 elején, a megyeházán történt. Szegény nagymama nagyon félt azoktól az eseményektõl, amelyek ekkor Kaposváron történtek. Az egyik alkalommal nagyobb tömeg verõdött össze a megyeháza elõtt, ahol akkor a nagyszüleim laktak. A kiabálás közben valaki belõtt az ablakon, a golyó a falba fúródott, átfúrta a falon lévõ festményt is. Ez a kép ma is a család birtokában van. A nagyapám – a család tiltakozása ellenére – kiment az erkélyre, és a hangoskodó tömegnek azt mondta: „A családomat nem engedem! Elég nagy célpont vagyok, ide lõjetek!” A határozott fellépésre a tömeg lecsendesedett és szétoszlott. Nagyapámban az érzõ szívû embert láttatja meg a következõ történet is: 1919-ben kóbor katonák betörtek a szentgáloskéri kastélyba, feltörték a pincét, és szétverték a hordókat, romboltak, raboltak. Nagyapámék akkor Kaposváron laktak. Mikor megtudta, hazament megnézni, mi történt. Férjem nagyapja, aki akkor bíró volt, megkér239

Festmény golyónyomokkal dezte, akar-e feljelentést tenni, a tetteseket kézre keríteni. Az válaszolta: „Emlékszel, István, mikor pár éve volt az a nagy jégverés, az egész határt elverte. Tönkrement minden búza, kukorica, szõlõ. Hát akkor most engem megint elvert a jég. Nem akarok tenni feljelentést, nem akarom tudni, kik voltak. Elvert a jég.” Õ volt az is, aki 1927-ben templomot épített a faluban, ma is hirdeti még a márványtábla: Isten dicsõségére emelte a Bocsári Svastics család. És a mai napig ott hallgatnak istentiszteletet a szentgáloskéri emberek. S ebben a templomban alussza örök álmát 1929-ben meghalt nagyapám, 1947-ben meghalt nagyanyámmal együtt, akit a család Kérikének nevezett. Az anyagi örökséget, birtokot el lehetett venni, de a nagyszüleim, szüleim szellemi, morális hagyatékát igyekeztünk megõrizni, a nehéz idõkben abból erõt venni, életünk során az õ példájuk, hitük, reményeik szerint élni. Én a magam részérõl – amennyiben ez lehetséges – lezártam a múltat. Életem rendezett. Ha késõbb is és munka mellett, de sikerült diplomát szereznem, a Kaposvári Állami Gazdaság közgazdasági igazgatóhelyetteseként mentem nyugdíjba. Nagyon jólesõ érzés, hogy a családi hagyományok, életutak folytatódnak. Nagyanyám és édesanyám tanítóképzõt végeztek, leányom Éva gyógypedagógiai diplomát szerzett, gyógypedagógusként dolgozik. Nagyapám elismert jogász volt, unokám Virág jogi egyetemet végzett, ügyvéd. Életünk nehéz idõszakaiban édesanyám példamutató erkölcsi tartása és a nagyszüleim emléke segített bennünket, és ez az örökség velünk marad. 240

Egerszegi Ferenc Az 1910-es évektõl a községben a nyári aratások alkalmával tûzfigyelõ személyek léteztek. A vízelvezetõ árkok mellett õrszolgálatot teljesítettek, a családok felváltva voltak beosztva lovakkal, vizestartályokkal. A 30-as években a szervezet egyre komolyabbá fejlõdött. Ebben az idõben már rendelet írta elõ a községekben, hogy a tüzet hogyan kell oltani. Rendszeresen került sor az oktatásra. A községben a helyi elöljáróság elrendelte, hogy tavasztól õszig minden gazdának a szûrös kertben, a kazlak körül vizeshordót kell elhelyezni. A cséplési idõszak különösen veszélyes volt, nagy figyelmet igényelt, hogy az esetleges tüzeket megelõzzék. Az elöljáróság által elrendelt idõszakban meghatározott beosztás szerint figyelõszolgálat mûködött a község területén. Az 50-es években alakult meg az állami gazdaság. Önkéntes alapon ott is megalakultak a tûzoltórajok, amelyek a gazdaságon belül voltak beosztva háromfõs csapatokba. Amikor tûz keletkezett, õk voltak az elsõk, akik a területre érkeztek, és megkezdték a tûz oltását. Ekkor már állami tûzoltók is léteztek, akik kocsikkal vonultak a tûz helyszínére. A 60-as években még komolyabb lett az állami tûzoltóság, ekkor alakultak meg a községi tûzoltószervezetek is, önkéntes alapon. A községek tûzoltószervezeteit ekkor már 400-as tûzoltófecskendõ-motorokkal látták el. Ezekre az eszközökre oktatást kapott minden helyi tûzoltó. Ebben az idõben rendszeresen került sor járási és megyei versenyekre, amelyeken Szentgáloskér is többször részt vett. Az eredményes szerepléseket jól jelzik a többszöri elsõ, második, harmadik, negyedik helyezések. A 1970-es években 800-as fecskendõmotorokkal szerelték fel a községi tûzoltókat. Ezután kötelezõ volt a részvétel minden évben a járási és a megyei tûzoltóversenyeken. Szentgáloskér községnek és a termelõszövetkezetnek volt egy-egy tûzoltóraja, amelyek nyolc tagból álltak. Ezek a rajok jelentõs eredményeket értek el a 80-as és a 90-es évek közepéig. Sajnos a 90-es évek közepén az átalakulással megszûntek ezek a csapatok. Probléma, hogy jelenleg a községben nem mûködik tûzoltó-egyesület. Az önkéntes tûzoltók nagyon szép eredményeket értek el. A sajnálatos tûzeseteknél mindig eredményesen tevékenykedtek. Gyakran elõfordult, hogy mire a városi, megyei tûzoltók kiértek, az önkéntes csapat már el is oltotta a tüzet. A tûzoltó felszerelés most is megvan, csak ember nincs, aki mûködtetné. A község tûzcsapokkal van ellátva, amelyek 200 méterenként vannak elhelyezve. Ha tûz üt ki, akkor ezeket a tûzcsapokat használjuk tûzoltásra addig, amíg a tûzoltók ki nem érnek. Parancsnokok voltak: Az 50-es években: Makó István A 60-as években: Radics Lajos A 70-es években: Torma György A 80-as években: Egerszegi Ferenc Torma György parancsnoksága alatt már jól felszerelt, hatékony tûzoltóraj mûködött a községben. Tagjai voltak: Bán János, Varjas János, Varjas István, Horváth Ferenc, Fekete Imre, Pali György, Varga József. Ezek alkották a 70-es évek tûzoltócsapatát. A 80-as években a raj tagjai voltak: Orbán László, Véger László, Varga Zoltán, Fekete Imre, Suszter Ferenc, Budai Bertalan, Pintér László. Fodor Lászlóné A férjem a kaposvári 10. gyaloghadosztály állományában harcolta végig a II. világháborút. 1945-ben, Budapest ostroma során az alakulata feloszlott. A férjem elindult gyalog 241

haza Kaposvárra, az útja 1945. február 14-tõl február 22-ig tartott. Ebben az idõszakban szedték össze Kaposváron és az egész országban az oroszok az összes munkaképes (katonaköteles) férfit „málenkij robot”-ra. Ezt mindenképpen el akarta kerülni, ezért Szentgáloskérre ment, Lapapusztára Kriszbacher Józsefhez, akinek a felesége, Jentetics Juliska a nagynénje volt a férjemnek. Az egyik alkalommal, amikor a szántóföldön dolgoztak a rokonaival, észlelték, hogy egy ejtõernyõs ereszkedik lefelé. A helybéli földmûvesek agyon akarták verni a – mint késõbb kiderült: amerikai – katonát. Fodor László mint katonaviselt személy a szerencsétlenül járt ejtõernyõs védelmére kelt, és a genfi egyezményre hivatkozva követelte, hogy a hatóságnak adják át az ejtõernyõst. A hatóság emberei ki is jöttek a szántóföldre, és elkísérték az amerikai katonát, akinek további sorsáról nincs tudomásunk. (Somogy megyében 1945. március 30-án értek véget a harcok.) Galambos József Lapapusztán születtem 1940-ben. Általános iskoláimat Lapapusztán (alsó tagozat) és Szentgáloskéren végeztem. A szüleim is Lapapusztán éltek, akik Sándorpusztára költöztek, de késõbb visszajöttek. A falu története mindig érdekelt. 13 éves koromban már az állami gazdaságban – Szentgáloskéren – mint vízhordó dolgoztam. A következõ években is minden nyáron dolgoztam. A családnak is volt saját földje, ahol szintén dolgoztunk. Közben férjhez ment az idõsebbik nõvérem. Volt váltás földünk is, amit Szûcs Ferenctõl vettünk, így 20 hold saját földünk lett. 14 éves koromban az erdészethez kerültem, és mint erdõmunkás dolgoztam. 18 éves koromban elhelyezkedtem a kaposvári cukorgyárban. Jól kerestem, meg voltak velem elégedve, ezért minden szezonra felvettek kézi rakodónak. Innen vonultam be katonának, a karhatalomnál szolgáltam 27 hónapig. Leszerelésem után nem sikerült mindjárt elhelyezkedni, a barátommal együtt egy évig az 1960-ban megalakult tsz-ben dolgoztam. 1964-ben vettem át a lapapusztai boltot. A korábbi boltos elment Somodorba, engem pedig egyszerûen kijelöltek, pedig elõször nem is akartam elvállalni. Nem voltam kocsmába járó, nem dohányoztam, az árakat is nehéz volt nekem megszokni. Italméréssel, tejfelvásárlással is foglalkoztam, majd késõbb tojásátvétellel és gyümölcsfelvásárlással is. A bolt a kastélyban volt kialakítva. 1966-ban lebontották a kastélyt, ezért a bolt átkerült az iskolába. Közben Szentgáloskéren lebetegedett a boltos, hívtak, hogy vegyem át helyette a boltot. Végül mindkét boltot én vezettem; itthon volt az édesanyám, a papírmunkát itt látta el. Azzal a feltétellel vettem át a két bolt vezetését, hogy három hónapig kell csak Szentgáloskéren dolgoznom. Mint késõbb kiderült, ebbõl negyven év lett. Dr. Hild József felesége A férjem, dr. Hild József 1935. január 23-án született Csikóstõttõsön. Földmûvescsaládból származott, iskoláit Tabon, Kaposváron, majd Budapesten végezte. 1958. március 19-én került Szentgáloskérre mint állatorvos. 1959. szeptember 12-én kötöttünk házasságot, házasságunkból egy leánygyermek született. A férjem fiatalon bekapcsolódott a falu életébe. 1967-ben tanácstaggá választották, 1968–1989-ig MSZMP-tag volt. 1975-ben megválasztották a falu párttitkárának. Tagja volt a Hazafias Népfront Somogy megyei bizottságának is. 1984-ben kiváló társadalmi munkáért kitüntetõ jelvényt kapott. Tagja volt a Somogyért Egyesületnek. Mint körzeti állatorvos dolgozott, de ellátta a tsz állatállományát is. 242

Munkája elismeréséül 1989-ben a Mezõgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a Kiváló Munkáért kitüntetést adományozta neki. Egyik hobbija a vadászat volt; 1968-ban lett vadász, késõbb a vadásztársaság elnökének is megválasztották. 1990-ben, a rendszerváltás évében a falu bizalmát élvezve polgármesterré választották. Haláláig, 2000-ig töltötte be ezt a szép és nemes hivatást. Kelemen Géza 1955-ben költöztem Szentgáloskérre. A húgom meghalt 1944 õszén, a bátyám pedig elesett az orosz fronton 1944-ben. Az orosz frontot én is megjártam. Mikor hazajöttem Gesztibe, a velem egykorúak, a haverok, a párttitkár, a tanácselnök, a tsz-elnök, a fõkönyvelõ mind eltávolodtak tõlem. Gyanúsnak tartottak, ezért sokáig megfigyeltek. Késõbb rájöttem, hogy ki volt az egyik megfigyelõm. Az édesapám 1952 decemberében halt meg, így az édesanyám egyedül maradt. Mivel nem volt családfenntartó, el kellett mennem dolgozni az állami gazdaságba. Alighogy megkezdtem a munkát, lebetegedtem Nem kaptam levegõt, állandóan fulladtam. Senki sem akarta elhinni nekem, hogy beteg vagyok, mert külsõleg jól néztem ki. Kaposváron a belgyógyászaton megvizsgáltak, de nem találtak semmi problémát. Akkor azt mondtam, nézzék meg a bal lábszáramat is. Az orvos szinte elszörnyülködött attól, amit látott. Elmondtam az orvosnak, hogy a lábszárfekélyt az orosz fronton szereztem. Otthon kellett maradnom, nappal aludtam, éjszaka pedig kártyáztam. A feleségem is többször a szememre vetette, hogy ha nem dolgozom, mibõl fogunk megélni, mibõl neveljük fel a gyereket. 1956-ban nem voltam Szentgáloskéren. Az akkor történt eseményeket csak hallomásból ismerem. 1956 után rendezõdtek a dolgok. Életem tele volt küszködéssel, tragédiával. A feleségemmel, Bözsi nénivel 38 évet éltünk együtt, 2004-ben hunyt el. Most egyedül élek. 1989 után azoknak, akiket elvittek „málenkij robotra” vagy bármilyen bezárásra, vagy munkára, kárpótlást fizettek, így nekem is. 1992-ben az Antall-kormány alatt kárpótlási jegyet kaptam 1 118 000 Ft értékben, azt késõbb eladtam 280 ezer Ft-ért. Rózsa János 1922-ben születtem. Gyerekkoromban, 1928-ban költöztünk Szentgáloskérre, majd 1940-ben átmentünk Lapapusztára lakni. Az elemi iskola hat osztályának elvégzése után dolgozni mentem. Késõbb, már a tsz megalakulása után meg két év általános iskolát is végeztem. Édesapám gazdasági cseléd volt, négyen voltunk testvérek. Lapapusztára azért mentünk lakni, mert ott volt herceg Esterházy Pálnak a birtoka, aki felajánlotta, hogy az ott lévõ lakosságot földhöz juttatja. A szentgáloskériek és a lapapusztaiak közül negyven család kapott itt földet. A földosztás úgy történt, hogy abban a családban, ahol két személy volt, 2 kataszteri holdat, ahol pedig több személy volt, 14 hold földet kaptak. Ez az egész 1939-ben történt. A gazdaság akkori intézõje rendezte, hogy az újgazdákat – a korábbi cselédeket, akik igavonó állat nélkül voltak – segítse az igali hitelszövetkezetnél (Hangya Szövetkezet) hitelek felvételéhez. Megindulhatott a gazdálkodás, az intézõ gépeket, állatokat segített vásárolni. 1943 tavaszán sorozásra kellett mennem Kaposvárra. 1943. október 5-én vonultam be katonának a Baross laktanyába. Itt ért minket a német megszállás 1944. március 19-én. Április végén az egész ezredünk lekerült Barcsra, ahonnan kiképzés után kivittek minket a 243

frontra. Augusztus 6-án nem messze a régi országhatártól, az ukrán fronton kerültünk harcérintkezésbe a szovjet csapatokkal. Akkorra már csak öt helység volt Ukrajnában a magyar és a német katonák kezében, a többit mind elfoglalták. Vorovkánál voltunk beásva – ez 7 km hosszú falu volt, mindkét végén hatalmas fenyves terült el. A harcok során elõször Musztaho, majd Kõrösmezõ következett, itt is nagy harcok voltak. A visszavonulás során 1944. október 15-én Máramarosszigetre kerültünk, ez vasárnapra esett. Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója ezen a napon mondta be rádión keresztül a fegyverszünetet. Budányi, az ezredparancsnokunk azt mondta, hogy vállra akasztott fegyverrel várjuk a további parancsot. Még nem tudtuk, hogy fegyverünket a németek vagy az oroszok ellen kell-e majd használni. Szálasi hatalomra jutása mindent megváltoztatott. Budapestre szállítottak minket. A vonat több helyen megállt, a parancsnokok nem tudták megmondani, hogy Kaposvárra mikor mennek vissza. Budapestrõl Rácalmásra, majd pár nap múlva Kiskõrösre vittek minket. 1945. február 12-én estem fogságba Budán, a Szalay utcában. A fogolycsoport 15002000 fõ volt, elõször a Citadellába, majd a budai hegyekbe vittek minket. Két nap múlva Budaörsön, Törökbálinton keresztül eljutottunk Sóskútig. Ahogy Törökbálinton hajtottak minket, mindkét oldalon az orosz katonák a kerítéseknél (olyan kerítés volt, mint a kéri iskola kerítése) magyar lányokkal szórakoztak. Sóskúton voltunk pár napig a hadifogolytáborban a német katonákkal együtt. Köztünk volt Debreceni Margit édesapja is. Emlékszem, 5 kg kenyeret kaptunk azzal, hogy két napig semmi más élelmet nem fogunk kapni. Elõször Fenéklenpusztára hajtottak minket, majd egy hét múlva gyalog mentünk tovább Kiskunfélegyházára. Itt egy napig voltunk, másnap este a kiskunfélegyházi állomásra kellett mennünk. Az állomáson marhavagonokba tereltek minket. A vonat elhagyta Magyarországot, a Vaskapun keresztül Foksány városba kerültünk. Ez egy gyûjtõtábor volt. Engem Bakuba vittek. A várostól 200 km-re egy vasút építésén dolgoztam, közel az iráni határhoz. 1947. augusztus 17-én kerültem haza, csont és bõr voltam. Édesapám ekkor 9 hold földön gazdálkodott. Amikor összeszedtem magam, együtt gazdálkodtunk, aztán jött a beszolgáltatás, majd a tsz-szervezés. Mire egy kicsit jobban ment a gazdálkodás, lett lovunk, lovas kocsink, vetõgépünk, mindent be kellett szolgáltatni. 1953-ban megválasztottak tanácstaggá. Lapapusztát képviseltem, késõbb vb-tag is lettem. Ezeket a tisztségeket a rendszerváltásig töltöttem be. A begyûjtés idején nagyon szigorú, a legszigorúbb rendszerben kellett élnünk és dolgoznunk. A pártirányítás nagyon erõs volt. Nem szívesen léptem be a tsz-be. Aki nem akart belépni, azt nagykabátban a kályha mellé állították. Elõbb-utóbb mindenki beadta a derekát. 1959-tõl brigádvezetõ lettem a tsz-ben. Nehéz dolgokban kellett akkoriban döntenünk. Volt úgy, hogy egy csomó lovat állítottunk fel a kertészudvarban, ahol válogatták õket. Amelyikkel gond volt, azt vitték a vágóhídra. Ebben az idõben nagyon sokat dolgoztam. 1962-tõl kaposvári járási tanácstag lettem, két cikluson keresztül 1972-ig töltöttem be ezt a tisztséget. A tsz-ben egy darabig nemcsak brigádvezetõ, hanem tsz-elnökhelyettes is lettem. Az elsõ elnök, a Szigeti nevû sokat betegeskedett. Az akkori elnökhelyettes, egy Nyúl nevû lett a tsz elnöke, akinek én lettem a helyettese. 1963-tól már elnökként irányítottam a termelõszövetkezet munkáját. Az állattenyésztés az istállós rendszer felé haladt, ekkor teremtettük meg a nagyüzemi állattartás feltételeit. Ezekben az években sokat tettünk a község fejlesztése érdekében is. Ekkor épült ki az egész faluban a villanyhálózat. Másfél évi tsz-elnöki tisztség után beláttam, hogy nem bírom tovább. Beláttam, hogy a tsz vezetéséhez már olyan jártasság és iskolázottság kell, amely lehetõvé teszi a további 244

fejlõdést is. Ekkor már a párbizottságnál is látták, hogy felkészültebb vezetõre van szükség az összefonódások és a korrupció megakadályozása érdekében. 1982-ben mentem nyugdíjba, de még két cikluson keresztül az ellenõrzõ bizottság elnökeként dolgoztam. Igyekeztem magamnak munkát és feladatot találni. Sovák Tibor 1938-ban születtem Szentgáloskéren. Az édesapám a Donnál elesett. Tíz évig gazdálkodtunk a földünkön, de az édesanyám egyedül nem bírta ezt a munkát. Szentgáloskéren 1952-ben végeztem el az általános iskolát. Abban az idõben nehéz volt bejutni felsõbb iskolába, mert a falusi parasztgyerekeket nem vették fel. Szentgáloskéren az állami gazdasághoz mentem dolgozni traktorosnak. A forradalom idején kiléptem a gépállomásról; 1956-ban 18 éves voltam. Ebben az idõszakban az Elek plébános tartott elõadásokat, amelyeket nagyon sokan meghallgattak. Ez az idõszak rövid ideig tartott, késõbb ezt ellenforradalomnak nevezték. 1959-ben vonultam be Egerbe katonának. Tiszti iskolába jelentkeztem, ahol tíz hónapot töltöttem el, majd visszakértem magam az eredeti alakulathoz sorkatonának. A leszerelés után elmentem a rendõrséghez, ahol hét évig szolgáltam. Elõször járõr, majd körzeti megbízott voltam. Amikor leszereltem, megbíztak az újonnan alakult szarvasmarhatelep vezetésével. 1973-ban elváltam, egy darabig egyedül éltem, késõbb újra nõsültem. A két házasságából két fiam született. A tsz megalakulásakor nem voltam itthon, az édesanyám lépett be a termelõszövetkezetbe. Én késõbb léptem be. Munkámmal elégedettek voltak, késõbb tanácstagnak is megválasztottak. A privatizáció során a földekért kapott kárpótlási jegyet háromfelé osztottam el, magam és a két fiam között. A nyugdíjasklubban töltöm az idõm jelentõs részét. Szeretek énekelni, örülök, ha másoknak örömet tudunk szerezni. Szarka Józsefné 1930. május 1-jén születtem Szentgáloskéren, leánykori nevem Csatos Mária Margit. Egy testvérem van, Csatos Dezsõ, aki 1936-ban született. 1936-ban kerültünk Lapára. Édesapám, Csatos István úgynevezett „mindenes” volt, amit ma marhatartásnak lehetne nevezni. Férjem, Szarka József parádés kocsis volt a Bánó családnál. 1939-ben a Bánó család birtokán mintegy hatvan család dolgozott, akiknek egy része igényelt földet a gazdálkodáshoz. Csak az kaphatott földet, aki az uradalomban maradt. A föld mennyisége attól függött, hogy hány gyermeke volt a családnak; a Szarka család 12 holdat, a Csatos család 10 holdat kapott. 1946-ig a cselédházakban laktunk, 1946-ban mérték ki a házhelyeket. A 601 négyszögöl nagyságú telken az elbontott uradalmi épületekbõl kezdtük meg az építkezést. Elõször mindenki istállót és gazdasági épületet épített, és csak azután lakóházakat. A lakóházak építéséhez már nem kaptunk építõanyagot, azt úgy kellett megvásárolni. Ezeken a területeken kezdõdött meg a gazdálkodás. Általános gyakorlat volt, hogy két család összeállt, és úgy vásárolt lovakat és munkaeszközöket. Egy-két évvel késõbb már megszûntek a közösködések, és mindenki maga vásárolta meg és használta a munkaeszközöket. 1959-ben került sor a tsz szervezésére. Ebben az idõben nagyon sok család elköltözött Lapáról, fõként a városba. Aki itt maradt, annak be kellett adnia az állatait, eszközeit és földjét a szövetkezetbe. Ezt követõen aki még munkaképes volt, a termelõszövetkezetben 245

dolgozott. Azokat az idõsebb embereket, akik minden erejüket annak áldozták, hogy földet és munkaeszközöket vegyenek, nagyon megviselte a tsz megalakulása. Nehezen viselték, hogy a szépen felépített, eszközökkel felszerelt és rendben tartott istállókból elvitték a szép lovaikat, teheneiket a kukoricaszárból készített, összetákolt ólakba. Az igazi parasztoknak fontosabb volt az istálló, mint a lakás, mindenben elsõ volt a jószág, és csak azt követte saját maga és a családja. A termelõszövetkezet szervezése, a belépési kényszer akkor történt, amikor a család gazdálkodása a legjobban ment, ezért nehezen ment a szervezés. Szarka papa (az apósom) sem akarta aláírni a belépési nyilatkozatot. Ezért három napig a községházán tartották, és próbálták meggyõzni. A férjemet pedig letartóztatták a tsz elleni izgatás miatt, aztán késõbb rehabilitálták. Egy kis idõre eltávolították, hogy a nagypapát rákényszerítsék a belépésre. Ifj. Szarka József (a férjem) 1920. szeptember 5-én Polányban született. 1980-ban ment nyugdíjba, én pedig 1985-ben. Három gyermekünk van: két lányunk Somogyjádon él a családjával, fiunk a Volánnál dolgozott, sajnos 1991-ben munkanélküli lett. Saját magunknak kellett a munkalehetõséget megteremteni, ezért amikor lehetett (1994) igényeltük a tsz-bõl a földünket. Fiam vállalkozó lett, aki pályázatok segítségével indította vállalkozását, jelenleg is vállalkozó. Négy unokám van, a legnagyobb ötödéves egyetemista, köztársasági ösztöndíjas, öccse negyedéves gimnazista, aki tagja a sikeres somogyjádi néptánccsoportnak. 2006. január 6-án, a megye napján átvehették a Somogy Polgáraiért kitüntetést. Fiamnak, Zoltánnak két gyermeke van: a tizenegy éves Szabina, aki a Mernyei Általános Iskola tanulója és a hároméves Zolika. Férjem 2000. április 29-én meghalt. Fiammal és a családjával élek együtt. Fiam nyolc éve önkormányzati képviselõ és hat éve alpolgármester, menyem a lapapusztai vegyes- és italboltot vezeti vállalkozásban. A nagyobbik lányom, Ilonka Somogyjádon címzetes fõjegyzõ – körjegyzõ – már közel harminc éve. A kisebbik lányom, Rózsa a Kaposvári Ruhagyár minõségi ellenõre volt, ma már leszázalékolt nyugdíjas. Vajda László 1929. május 5-én születtem Somogyaszalóban. Apám a Kladnigg uraság gazdaságában dolgozott. Ötéves voltam, amikor apám 37 éves korában meghalt. Anyámmal és a testvéreimmel éltünk együtt a kis ház megépüléséig. Napszámba és az erdõre jártam dolgozni. Nyáron aratás után gabonát kaptunk, otthon állatokat is tartottunk. Mikor Szentgáloskérre kerültünk, a bátyám megnõsült, a húgom pedig férjhez ment. A testvéreim nem egyeztek bele, hogy a családi háznál építkezzek, ezért a Petõfi utca 62. szám alatt vettem házhelyet, ahol felépítettem a házamat, s azóta is itt lakunk. 1950-ben vonultam be három évre katonának. Mikor leszereltem, Tátomban dolgoztam két évig az építkezésen. Sokat kellett dolgozni, a kõmûvesmunka nehéz munka volt. Volt, amikor naponta 340 mázsát kellett cipekedni négy lépcsõn át, egy lépcsõ harminc fokból állt. Pedig akkor 18-19 éves voltam. Szentgáloskéren a kézbesítõ – Kulcsár Mari néni – nyugdíjba vonulása után a postára kerültem, ahol folyamatosan 32 évet dolgoztam. Télen-nyáron minden reggel gyalog kellett elmenni Mernyére, ahova vonat vitte és hozta a postát. Késõbb már biciklivel jártam. Téli idõszakban nehéz volt a járás. Az egész falu postáját ki kellett vinni, természetesen Lapa is beletartozott a kézbesítési körzetbe. Jártam Ráksiba is, pedig oda nem volt kötelezõ kijárni. Késõbb már busz hozta Szentgáloskérre a postát. Volt olyan eset is, amikor a busz nem szállította le idõben postát, így késõ délután végeztem a kihordással. Ebben az idõben közel 246

400 db újságot kellett széthordanom. A nehezebb csomagokat a mernyei postán egy faládába zárták, és a kulcsot átadtam annak, akinek jött a csomag. Ebben az esetben a címzettnek kellett gondoskodni a csomag elszállításáról. Postásszakiskolába is jártam, ahol megtanultam a szabályokat. Ezután már ennek megfelelõen láttam el munkát. Szerettem a postán dolgozni, kétszer kaptam kiváló dolgozó kitüntetést. Tõlem telhetõen igyekeztem mindenkinek segíteni. Ennek ellenére sok volt a kritika, ezt nem szerettem. Sokat panaszkodtak arra, hogy nem kapták meg idejében a pénzüket. Mindig lelkiismeretes voltam, bántott, ha igazságtalanul vádoltak. Ha kellett, este is kivittem a táviratokat. A faluban mindenki jól ismert, még az óvodások is szerettek. A postaládák kihelyezése után már könnyebb dolgom volt, mert nem kellett személyesen megkeresnem a lakókat, hogy átadjam nekik az újságot, levelet, csak be kellett dobni a küldeményeket a ládákba. Könnyebb lett a dolgom, amikor már postakocsi hozta a postát a faluba. Az újságok száma megszaporodott, nemcsak napi újságok voltak, hanem mûsorújságok és más különbözõ szórakoztató újságok is. Az utóbbi években pedig már csak a Somogyi Hírlapot rendelték meg az emberek. Mikor nyugdíjba mentem, a fizetés 75%-át kaptam meg. Szerencsére az Antall-kormány idejében megkezdõdött a nyugdíjak emelése. Elõzõleg csak az árakat emelték, a nyugdíjhoz nem nyúltak hozzá. Tizennégy éve vagyok nyugdíjas, gyümölcsfákkal foglalkozom, és a kertben dolgozom. Varga Imre A Szentgáloskérhez tartozó Kisdióspusztán születtem 1930. május 15-én. Édesapám Varga Imre, aki a Kladnigg uraságnál csõsz (mezõõr) volt, majd a késõbb megalakult termelõszövetkezetben is a köz tulajdonát védte egészen 1974 májusáig. Édesanyám, Vonyó Teréz cseléd volt, és bejárt mosni a Kladnigg urasághoz Szentgáloskérre. Egy testvérem volt, aki megjárta az orosz frontot, 1947-ben jött haza a fogságból. Hét osztályt végeztem. Mindennap gyalog jártunk be Diósból Szentgáloskérre az iskolába, oda, ahol most is van az egykori iskola épülete. Késõbb aztán elvégeztem a 8. osztályt is – már felnõtt fejjel. Mint a többi korombéli gyerek, az iskola elvégzése után napszámos voltam. A földosztáskor 8 hold földet kapott az édesapám is. Minden Diósban lakó cseléd házhelyet is kapott, hogy saját házat építhessen. A házhelyeket elõször Diósban kaptuk meg, aztán úgy döntöttek a szüleim és a többiek is, hogy inkább közelebb kellene jönni a faluhoz. Végül a mostani Dózsa György utcában mértek ki telkeket, ezért lett az utca nem hivatalos neve „Diósi sor”. 1948-ban kezdtük felépíteni a házakat – egy szoba konyhát –, majd késõbb mindenki tehetsége szerint bõvítette. Mi a régi, átalakított házat lebontottuk, és 1982-ben építettünk helyette egy másikat. 1948-ban megszûnt a Kladnigg-uradalom, és a birtokot átvette az ódalmandi állami gazdaság – egy évig –, majd a Szentgáloskéri Állami Gazdaság, aztán 1954-tõl Cukorgyári Célgazdaság lett. 1951–1953 õszéig katona voltam, majd 1954-ben házasságot kötöttem. Feleségemet Patalomból hoztam, Török Máriának hívják. Két gyermekünk született, 1955-ben Ilona, 1956-ban Margit. 1948-tól dolgoztam a helyben megalakult állami gazdaságban. A tsz megalakulásával az állami gazdaság helyben megszûnt, és áttelepült Tátompusztára. 1960–65ig oktattam a Kaposvári Mezõgazdasági Technikumban, de továbbra is az állami gazdaság dolgozója voltam. Itt dolgoztam, illetve a különbözõ kerületekben traktorosként 1986-ig, 247

akkor mentem rokkantnyugdíjba. Többszörös kiváló dolgozó voltam. Páran voltunk csak, akik állami gazdasági alapító tagként megkaptuk a harmincéves törzsgárdatagsággal az aranygyûrût. 1956-ban volt egy kisebbfajta megmozdulás a faluban, pár emberrel. Két hétig volt itt egy szakasz katona, hogy a rendet fenntartsa. A honvédségnél volt egy balesetem, amikor a hadtestgyakorlaton egy teherautó keresztülment rajtam, és még két társamon. Ennek következtében a derekam és a térdem megsérült, ami sajnos a további életemre is hatással volt. Egyházközségi képviselõtag voltam 25 évig. Sokat tettünk a templom rendbetételéért és a papi szolgálati lakás felépítéséért, ami a falu közadakozásából épült fel. Ezen kívül más közéleti tevékenységet nem végeztem. Aktív szurkolója és lelkes támogatója voltam a helyi futballcsapatnak, minden meccset végigszurkoltam, mindenhová elkísértem õket. Elõször teherautóval utaztunk, majd késõbb busszal és saját autóval is. A Dózsa György utcára az összefogás volt a jellemzõ. A járdát a lakók építették társadalmi munkában, a volt tanács adta az építési anyagot. Az elsõ járható alapkövezett utat szintén a lakók összefogásával készítettük. Szintén a tanács adta az anyagot, az állami gazdaság gépkocsijai szállították a követ a mernyei vasútról, és mindenki maga elõtt terítette el. Amikor már aszfaltos lett az út, anyagilag is támogattuk a megépítését. A régi „Diósi soriakból”, illetve leszármazóikból ma már jó páran elköltöztek a faluból. Szinte az utca valamennyi lakója kevés kivétellel rokoni kapcsolatban van egymással. Jelenleg nyugdíjasként élünk a feleségemmel. Gyermekeink és unokáink Kaposváron laknak.

Szentgáloskéri leventék 248

Dr. Hild József kutatásai Dr. Hild József éveken keresztül gyûjtötte a Szentgáloskér történetével kapcsolatos anyagokat. Kutatásainak jelentõs része a halálát követõen megsemmisült. Emléke és munkásága elõtt is szeretnék tisztelegni akkor, amikor a kutatómunka során 1998–1999 között hozzá írt levelek közül néhányat közreadok. A levelek tartalmán csak minimális mértékben – az érthetõség érdekében – változtattam, vállalva, hogy így ismétlésekre is sor kerül. Bödõ János Tisztelt Doktor Úr! Ezúton szeretnék elnézést kérni, hogy sajnos elfeledkeztünk a levélrõl. Most szeretnénk pótolni, és amire emlékezem, leírom. Postások: Kadlicskó József, Kulcsár Mária, Vajda László. Bírók: Somogyi József, Suszter István, Suszter Ferenc. Kisbírók: Nagy Sándor, Nagy László, Somogyvári Kálmán, Horváth János. Bíró: Major József. Kulákok: Slicki József, Slicki János és Lajos, Suszter József, Suszter István. Kocsmárosok: Magyar Mártonné, Bödõ Mihály, Zab János, Petrovics Sándor. Állatorvosok: mernyei Német Béla, magyaratádi Göcz Sándor. Bábaasszonyok: Somogyi Józsefné, Nemes Jánosné sz. Kernyák Borbála. Pásztorok: Gál István, Bozsoki János. Állatgondozó: Pap Mózes. Útkaparók: Nagy István, Zóka József. Iskolaigazgató: Magyar László, Pintér Gyõzõ. Tanítók: Kovács János, Morvai Ilona, Koletár János. Jegyzõség: Igalhoz tartozunk. Nagybirtokosok: Kladnigg Alajos, Fölszter János, Bogyai Péter. Tsz-alakulás: 1953. Tsz-elnök: Gyenics István. Templomszolga: Máté János. Tanácstitkár: Vilhelm Elek. Elnökh.: Varga István. Bödõ József Tisztelt Polgármester Úr! Telefont kb. 1936–38-ban kapott a postahivatal. A postamester 1908-tól 1923-ig Szenyéri Lídia volt. 1923-tól Magyar László ig.-tanító felesége lett, 1947 után Koletár Jánosné. 249

Kézbesítõk: Kadlicskó József, utána pedig Sipos Istvánné, Kulcsár Mária. Boltos-kocsmáros: Kocsmáros 1908-tól a Svastics-féle beszálló kocsmában Léner Adolf volt, õt követte veje, Stern Mór és családja kb. 1942-ig. Magyar Márton megvette az épületet, és õ üzemeltette. Ezenkívül volt a Bödõ Mihály-féle kocsma, azt egy Havasy nevû család vezette, õk zsidók voltak, és a deportálás után került Bödõ Mihály tulajdonába. Bolt a jelenlegi Petõfi utcában volt. Nagy Lajos volt az üzemeltetõ, ez egy kis vegyesbolt volt. Õ elköltözött Igalba, a boltot megvette Madrovics János. A késõbbiekben a Petõfi utca kezdeténél Sovák István nyitott egy szatócsüzletet. Rövid idõ után Zsalakó István szintén nyitott egy kis vegyesboltot. Darálót üzemeltetett Koletár János, saját tulajdona volt. Késõbb már az állattartók is beszereztek kisebb teljesítményû darálót. A tsz megalakulása elõtt a saját termést a malmokban õrölték. A legközelebbi malom Igalban és Mernyén volt. Pálinkafõzõ: Igal, Mernye, Ecseny. Tüzelõt úgy szerezték be az emberek, hogy eljártak télen a lapai, a ráksi és a pusztasomodori erdõbe fát vágni, részes vágást végeztek. Tanítók: Harka Ferenc, Magyar László, Pintér Gyõzõ (segédtanító), Kovács János, Morvay Ilona. Körjegyzõség Igalban volt, fõjegyzõ: Wencel Gyula, segédjegyzõ: Halmai József. Bírók: Csima István, Nagy Ferenc, Somogyi József, Suszter József, Suszter István, Farkas József, Suszter Ferenc. Kisbírók: Horváth Ferenc, Nagy Sándor, Somogyvári Kálmán. Kovácsmesterek: Varga Sándor, Mészáros Lajos, Tóth Lajos, Nagy Sándor, Borka József, Weinekker Mihály, Pintér Antal, Török János (saját mûhelyük volt). Kõmûvesmesterek: Weizekker József, Vonyó Gyula. Asztalos: Autgráf Adolf. Cipészek: Apáti József, Károlyi Mihály, Máthé István, Apáti Ferenc, Bunevácz István. Szijgyártó: Hermann József. Faesztergályos: Kiss János. Az aratás kézi erõvel történt. Kisebb gazdák a családtagokkal, nagyobb gazdák kiadták részes aratásra. Kukoricaszedés: Több család összeállt vagy napszámosokat fogadott. Este az ismerõsök összegyûltek, és behordták a kukoricát a górékba. Régebben kukoricafosztás is volt, jó hangulatban, volt éneklés, viccmesélés, anekdotázás. A kulturális életet a tanítók irányították a faluban. Télen a fiatalok összegyûltek, színdarabokat játszottak, ezeknek nagy sikerük volt. Bálokat szerveztek, ahol mindenki nagyon jól mulatott. Kb. 1943–44-ben vett a falu egy mozigépet, és már lehetett moziba is járni. Futballcsapat is volt, nem voltak bajnokságok. A falvak egymás közt vetélkedtek. Gyerekkorunkban, sõt még jóval késõbb is a petróleumlámpa volt a fényforrás. Szentgáloskérre, úgy emlékszem, 1942–43-ban vezették be a villanyhálózatot. Ekkor még kevesen vezettették be a lakásukba, mert kellett fizetni érte, de igen nagy öröm volt, amikor világítani kezdett egy villanyégõ. A háború után többen bevezették a házukba. Hogy kövesút mikortól lett Szentgáloskéren, azt nem tudom. Gyerekkoromban lehetett, mert emlékszem halványan, hogy sok lovas kocsi hordta a követ az útépítéshez. Mernyétõl Somogyszilig építették az utat. Ez mind kézi erõvel történt. 250

Sok társadalmi munkáról is lehet beszélni a régi idõkben. Télen, hófúvások idején az egész falu ment havat lapátolni az országutakra. A pap lakása is társadalmi munkában készült. Szentgáloskéren nem volt pap; hogy legyen a falunak plébánosa, ezért építettek egy lakást. Az utak javítását régen az útkaparók végezték. Még a földes utakat is rendben tartották. Útkaparók voltak: Ripli János, Nagy István, Keszthelyi Pál. Ripli János halála után a kövesút felügyeletét Zóka József végezte. Utána Trimmal Lajos lett az útkaparó. Buszjárat 1940–42 között indult Somogygesztibõl. Késõbb lett még egy járat Balatonlellérõl is. Régebben Mernyére jártunk az állomásra, más lehetõség nem volt. A birtokokról: Nagy birtoka volt a Svastics családnak. A Svastics családnak két fia volt, a Gábor és az Imre. A Gábor uraság idejében építették a családi kápolnát. A Gábor uraságnak a fia az Aladár, õ vette meg Bagyari Ferenctõl Dióspusztát. A kastélyt is megnagyobbították, építettek hozzá. Az Aladár uraság halála után eladták a birtokot egy zsidó családnak, a nevére nem emlékszem, õ pedig eladta 1920–21-ben Kladnigg Alajosnak (a Kaposvári Cukorgyár igazgatója volt). Az államosítás után az Állami Gazdaság költözött az épületbe, és teljesen tönkretették. Lapapuszta: Herceg Esterházy Pál tulajdona volt. Kb. 5000 kat. h. volt. A Mezõgazdasági Rt. bérelte, majd 1917–18-ban a bánomi részt kishaszonbérletbe kiadták. Csima Ferenc levele A község vezetõi: Emlékezetem szerint a 20-as évek, illetve a 30-as évek elején nagyapám, Csima István volt a bíró. Emlékszem, hogy a csendõrök sokat jártak hozzánk. Hogy utána közvetlenül lett-e Suszter István, azt nem tudom, de õutána, a 40-es évek közepétõl Farkas József, és õt követte a 40-es évek végén Suszter Ferenc a községi tanács megalakulásáig. Kisbíró: Nagy Sándor, majd õt követte veje, Somogyvári Kálmán a forradalomig. Ha jól emlékszem, utána Vajda József lett. Kocsmáros-boltos: Bödõ Mihály, Magyar Nándorné. Boltos: Sovák István, Zsalakó István. Tanács: Annyit tudok, hogy tanácstitkár volt Mezõ Sándor, majd Major János. 1945ben megalakult a földosztó bizottság, és elkezdték a nagybirtokok felosztását. Az igénylõk általában az ott szolgáló cselédek voltak. Az igényeket úgy elégítették ki, hogy mekkora a család, és annak megfelelõen adtak 10–25 kat. h. földet, ami nem „kelt el”, azt államosították, így jött létre az állami gazdaság. Az állami gazdaságról annyit tudok, hogy az igazoló Bech József volt. 1948–50 között alakult át, a Kaposvári Cukorgyár célgazdasága lett. Idetartozott SzentgáloskérIgalpuszta, Tátompuszta, Gázló, Cserepes, Kercseliget stb. Szentgáloskéren vezetõ agronómus irányította a gazdaságot. Fõgépész Makó István, brigádvezetõ-raktáros Varga Mihály, magtáros Esze Gyula. Idetartozott Igalpuszta, ahol Farkas János volt a vezetõ. Háború elõtt két iskola (nagy iskola és kisiskola) mûködött. A kisiskola vezetõje Magyar László igazgató-tanító és Pintér Gyõzõ tanító volt. Pintér Gyõzõ tanító úr után jött Zsák Jenõ fiatal tanító, majd Magyar László igazgató után Kovács János tanító lett az iskolák vezetõje. A háború elõtt a pap Mernyérõl járt át misét és hittanórát tartani. Mise minden harmadik vagy negyedik vasárnap volt, hittan minden szerdán. A papért minden alkalommal a bíró rendelt ki kocsit („forspontban”). 251

Plébános: Pázdányi Emil, káplán Novák István. Szintén Mernyén volt az állatorvos, akit Németh Bélának hívtak (nagyon rendes ember volt, nem számított, ki hívja, szegény vagy jómódú, éjjel-nappal készségesen ment), a templomszolga Mólé István volt. A falu életérõl: A háború elõtt voltak népszokások, elmentek kukoricát fosztani, énekeltek, beszélgettek, ettek, ittak egy kicsit, és elment az este. Ez a szokás kölcsönös volt, ma itt, holnap ott, a tollfosztás is ilyen volt, és ott a legények a végére mentek ki, hogy a lányokat hazakísérjék, de azért ott is akadt a számukra egy kis pogácsa vagy egy pohár bor. Aztán a háború után ezek a szokások elmaradtak, mert nem volt mit fosztani, azt megtették mások. A beszolgáltatásokról nem beszélek, mert az nagyon fájdalmas és hosszadalmas lenne. Nem volt elég, hogy elvitték a „továrisok” a lovainkat, a Rákosi-rendszer alatt lesöpörték a padlást, a disznóólat kitakarították. A faluba a villanyt 30-as évek elején vezették be, telefon a postán volt 16 óráig. A postamester Magyar igazgató-tanító felesége volt. A kihordó Kadlicskó Juli néni, majd késõbb, úgy tudom, Vajda László volt. Egy daráló volt Koletár János és testvére, László tulajdonában. A pálinkafõzést Ecsenyben szokták elvégezni. A szüreti munkálatok és az aratóbálok voltak azok, amelyek egy kis szórakozást nyújtottak. A sportélet nagyon silány volt, egyedül a futball, ami a fiatalokat és még az idõsebb korosztályt is szórakoztatta. A falu mesteremberét megemlítem, hátha szükséged lesz a nevére. Községi kovácsmester háború elõtt Góth József, õt követte Nagy Sándor. Még két kovács volt a faluban: Pintér Antal és Veczeker Mihály. Asztalos: Czentgráf Adolf, bognár: Vincze István, cipész: Apáti Ferenc és Máté István, útkaparó: Zóka József. Gabányi Ferencné levele Kedves Polgármester Úr! Lehet, hogy kissé megkésve válaszolunk kérésére, de nálunk már minden, így a gondolkodás is lelassult, és az emlékeket úgy kell elõcsalogatni. Bírók: 1912 körül Csima István, Somogyi Ferenc, Suszter István, Farkas József. Kisbíró: Nagy Sándor élete végéig, Somogyvári Kálmán. Postamester: 1912 körül Szerényi Lívia, Magyar Lászlóné, Bényi Jolán. Postás: az 1930-as években Gál Sándor, Kadlicskó József, Pozsár Mária. A postát Mernyérõl a vonatról gyalog vagy kocsival hozták. Nagybirtokosok: Esterházy Pál herceg Kappuszta tulajdonosa; a jelenleg Bánomnak nevezett mezõrészt kártyán nyerte el a herceg, ezért nevezték el „Bánomnak”. Svastics Gábor és fia, Nándor megyei fõbíró a templomfelõli birtok tulajdonosa volt. (Örspuszta tulajdonosa Bánó Iván.) Svastics Aladár 1910 körül Mukimajor és Dióspuszta tulajdonosa. Elõdje kriptának szép kápolnát épített. 1912 körül vásárolta meg Svastics Alajos, szép, korszerû gazdaságot alakított ki. A cselédség életkörülményeit javította, igényes lakásokba helyezte õket, tisztaságot, rendet követelt otthonaikban és környékén. A 30-as években a mai emlékmû és kultúrház helyén községi kocsma és hátul kovácsmûhely, elöl tejcsarnok volt. A 40-es években a kovács Bátori József, majd Nagy Sándor volt. (Ezenkívül még volt két kocsma a késõbbi idõszakban: Magyar Mártonné és Bödõ Mihályné.) A falu összes nagyleánya a divatnak megfelelõen fehér, halványkék rózsaszínbe öltözött. A szoknya alól kikandikáló alsószoknya felett húzott szoknya, fodros galléros blúz és 252

hozzáillõ egészkötény illett. Harisnyájuk fehér és bütykös volt. Hajukat csodálatos fonatos kontyba tûzve hordták. Az úttest teljes szélességében, hatalmas karikába összefonódva kocsikáztak, szebbnél szebb énekeket énekeltek. 1926–28. évben került a faluba Winler Mária óvónõ. Az õ áldásos, tehetséges munkájának a falu a felemelkedését köszönhette. Az óvodáskortól felnõttkorig nevelte, oktatta, szépre, jóra tanította a falu népét. Szépen hegedült, és az ifjúságot összefogta, táncra tanította, maga köré vonta õket. Betanította a gyöngyösbokrétát is. Húsz pár magyaros ruhában, gyöngyös pártával, két kislány vezetésével vonult be és énekelt, táncolt. Több versenyt nyertek, eljutottak és felléptek a szezonnyitó ünnepségen Keszthelyen is. Az iskola kezdetben a régi, haranglábas, kétosztályos épület volt. Az egyes osztályban az alsósokat Pintér Gyõzõ tanító, a felsõsöket a másik osztályban Magyar László igazgató-tanító tanította. Késõbb épült fel az új épület. A földosztás mámorító, csodálatos élmény volt egy nagybirtok uralta föld nélküli faluban. A Földosztó Bizottság: elnök Takács Pál; Rausemberger János, Vermes János, Horváth József, Horváth János, Tolnai Ferenc tagok. A jegyzõ Czentgráf Adolf volt. Lelkesen, fáradtságot nem ismerve osztották szét az összes nagybirtokot. Mindenütt 100-100 hold maradhatott meg. A termelõszövetkezet megalakulásával ez is a közösbe ment. Gulyás Ferencné és Vonyó Gyula levele Tisztelt Polgármester Úr! Szentgáloskéren 1926 májusától volt óvoda. Iskola az volt, ami most is megvan. Csak két tanterem volt benne, egyik részében az alsó tagozat volt, másik részében meg a felsõ. Tanárok: Magyar László, Pintér Gyõzõ (egypár évet Magyar László a községtõl távol töltött – menekültként), Kovács János 1945-ben kezdett tanítani. Õt követte Mohóné, és utána lett Morvai Ilonka és a Tott házaspár, Papp Rózsa, Tobak Ilonka és Bognár igazgató. Bírók (amire emlékszünk): Somogyi József, Luszter István, Farkas József, Luszter Ferenc. Nagyobb birtokosok: Lilcki család, Somogyi család, Koletár Jánosné és Suszterék (ezeket tartották kulákoknak), nekik voltak cselédjeik is, aratóik is. Ezek után jöttek a kisebb parasztok, akiknek volt annyi földjük, hogy abból könnyen megéltek. Kladnigg Alajos, Ivastics Nádor: nagyobb uradalmuk volt, több cselédjük és aratóik is voltak. Pap: 1945-tõl Elek Béla, 1959-tõl Komáromi András. 1972-tõl Magyaratádról járt minden vasárnap László atya, 1989-tõl Mernyérõl Török atya, 1994-tõl Ifi Géza, 1997-tõl Csaba atya járt át Szentgáloskérre misézni. Templomszolgák: Hegyi István, Máté István, Takács János és Horváth István, Kustos Kálmánné. Harangozó: Nagy István és Kristóf István. Vezetõk pártban: Sárközi József és Varga István. Éjjeliõrök: Nagy Sándor, Nagy István. Bábaasszony: Kernyák Jánosné, Mészáros Jánosné, Somogyi Józsefné (Erzsi néni). Útkaparók: Zókoc József, Nagy István, Vajda József. Postamester: Magyar Lászlóné és Koletár Jánosné. Postások: Mernyérõl került hozzánk Kadlicka Józsefné, majd Sipos Ferencné, Vajda László következett. A postáról is õk kézbesítették a házakhoz a leveleket. Színdarabra Tott Tibor és felesége, a népi táncra meg Rácso László tanította meg a 253

fiatalokat. A mellékutcákban a villanyt 1948-ban vezették be. Buszjárat: 1961-tõl a Balatonlellérõl érkezõ busz reggel jött be a faluba, és délután jött vissza Kaposvárról. A bikát Nagy István, Tuba László, a kant Tuba László és Horváth József gondozta. A földosztás 1945 márciusában kezdõdött. A földosztó bizottság elnöke Takács Pál, titkára Czentgráf Adolf, és hat bizottsági tag volt. A földosztás családonként történt gyermekek után: 1 gyermekre 7 kataszterit 2 gyermekre 8 kataszterit 3 gyermekre 9 kataszterit 4 gyermekre 10 kataszterit A tollfosztás az 1920-as évektõl hagyomány volt: régebben a lányok jártak fosztani, a legények meg odamentek szórakozni, de késõbb 8-10 ház asszonya ment sorban minden házhoz, fosztották a tollat. Kukoricát fosztani elsõsorban a lányok és a legények jártak. Istvándi Sándor Tisztelt Polgármester Úr! Postamesterek: akikre emlékszem, Magyaros Lászlóné igazgató-tanító felesége, majd Bérdi Jolán, õt követte Weing Györgyné Horvát Ilona. Postakézbesítõk sorrendben: Gál Sándor bácsi, Kadlicskó Józsefné, Bujcsár Mária, özvegy Horváth Jánosné, Vajda László, Gál Vilmosné, Orsós Sándorné. Bírók neve: Suszter István, Farkas József, Suszter Ferenc, Talabér Mihály. Kisbírók voltak: Nagy Sándor, Nagy László, Kovács János, Kuriják József, Vajda József, Gál József, Kurucz János. Éjjeliõrök voltak: Radics István – ez volt a harangozó is –, Nagy Sándor. Bábaasszony: Somogyi Józsefné. Útkaparók: Nagy István, Zóka József, Trimel Lajos, Vajda József. Puszták nevei: 1. Lapapuszta, Felsõmocsolád – Bánó uraság bérelte. 2. Dióspuszta és Mukimajor – ezeket Kladnigg Lajos méltóságos úr birtokolta. 3. Nándorrész – ezt Fölszter János nagyságos úr bérelte. Dûlõk neve: Szlicki-dûlõ, Negyvenholdas-dûlõ, Csüngõs-kereszt-dûlõ, Iharfai-dûlõ, ami lement a halastóhoz, Botka úti dûlõ, Vári-dûlõ, Kenderföldi-dûlõ, Belsõ-irtás, Középsõ-irtás, Csukusi-dûlõ, Pivtai-dûlõ, Hideg-völgy, Vitongoré, Karádi-dûlõ, Bócsusu-dûlõ, Biszkúti-dûlõ. Jegyzõség és csendõrség Igalban volt. A villanyt a negyvenes években vezették be. Malom Mernyén, Igalban és Magyaratádon volt. Darálója Koletár János bácsinak volt. Szeszfõzde Igalban és Ecseny volt. Kaposi Jánosné levele Mélyen Tisztelt Polgármester Úr! Nagyon szívesen segítenék, ha sok mindent tudnék a község múltjáról. 1942. április 1-jén jöttem a községbe. Egy barátnõm Tátomban lakott, és idecsalt. Az öreg Kladnigg uraság postán küldött 20 pengõt és ráírva az útirányt, de sajnos, én már nem láthattam az 254

uraságot, meghalt. Csend, szomorúság volt a házban. Dúlt a háború, 1944. december 2-án megszálltak az oroszok, az öreg úrnõnk tüdõrákban gyengélkedett. 1945 tavaszán kiosztották a szép birtokukat, még jobban gyengélkedett, és el is ment az ura után. A kaposvári Jézus szíve templom (Hõsök temploma) alatt pihennek. A fõoltártól jobbra látható a fekete márványtábla arany betûkkel. Nekem idegen volt a falu. Mikor a Jancsi fiam iskolás lett, akkor ismerkedtem a faluval. A földet a Czentgráf Adolf bácsi vezetésével – jó páran segítettek neki – bámulatos gyorsan kiosztották, hogy tudjunk vetni. 7 holdat kaptunk, voltunk hozzá négyen, ebbõl majd csak megéltünk volna, tehenet, lovakat, disznókat tartani, de a beszolgáltatás szörnyû volt. Utána a lapai magtárba kellett vinni fillérekért, például a 300 Ft-os búzát 60 Ft-tal fizették. Ez volt a Rákosi-korszak. Hála legyen a jó Istennek, jött 1956 õsze, ami nekünk jót hozott, az akkori egyetemisták eltöröltették a beadást, és emelkedtünk. 1960-ban építettük a házunkat. Jó árat adtak a bikákért, de hiszen ezt ön is tudja. Ön is látója, tudója volt a község kínjának, bajának. Simon Jánosné levele Megpróbálok emlékezetem szerint válaszolni a kért adatokra. Postás: Béri Jolán, Bödõ Mária, Wéng Gyuláné. Boltosok voltak: Lapán a háború után, miután a földmûves-szövetkezet megalakult, a tagdíjakból és állami támogatással: Kovács Béla (Mernyérõl), Kovács János, ifj. Szabados István, Galambosi József, Dávidné Farkas Éva. Magánvállalkozók: Koklecz László, Horváth Ferencné. Õk voltak a kocsmárosok is. Tanács: Szentgáloskér, majd Somodorral közös, majd Mernyével. Párt: MSZMP volt, KISZ-szervezet, úttörõmozgalom. Iskola: 1904-ben épült, és 1962-ben szûnt meg. Esterházy herceg építette. Az iskolához gazdasági épületek is tartoztak, gazdálkodásra alkalmas volt, a föld is biztosítva volt. Pedagógusok: Nejes István igazgató-tanító, Lasztik Iván, Király Anna. A háború után Molnár István, Vikár Gabriella. Késõbb tanítóhiány volt, emiatt volt egy év szünet. Késõbb Igalból jártak át tanítani 1947 körül. Molnár Dezsõné 1952–62-ig tanított, elköltözött Rácegrespusztára, a tanítás végleg megszûnt 1962-ben. Összevont tanítás volt, 1947-tõl a felsõ tagozat Szentgáloskéren járt iskolába. Majd 1952-ben heti két alkalommal át kellett járni Igalba Szentgáloskérrõl is. A szentgáloskéri pedagógusok 1952-ig Magyar László, Kovács János és Morvay Ilona voltak. Állatorvosok: dr. Németh Béla (Mernye), dr. Göczõ (Magyaratád) és dr. Hild József (Szentgáloskér). Papok: A háború alatt és után bizonyos ideig mernyei pap volt, 1947-tõl Elek Béla, Seres László (Magyaratád), Komáromi András, Ifi Géza (mernyei). A jelenlegi papot még nem láttam, nevét se tudom; ezek római katolikus papok voltak. Pár család evangélikus is volt. Õket Szimon János lelkész úr tanította, és õ jár Lapára is. Tsz-elnök: Szigeti László, Nanyó József, Pásztohy András. Magtáros: Torma György, Istvándi Sándor. Agronómusok: Jovánczai István, Dömötör József, Tóth Károly, Ács József, Vonyó Katalin, Csontos Ferenc, Paska Ferenc, Balogh Ernõ. Növényvédõ mérnök: Kovács Etelka. Tanácsi vezetõk: Androkity György, Bunevácz József. A község életérõl: Csak a lapai helyzetet ismerem, ami a földosztást, a cselédéletet 255

illeti. Az Esterházy herceg tulajdonában voltak a környezõ falvak földjei, például Felsõmocsolád és környéke, amirõl biztosan tudom. Lapán az elsõ földosztás 1939-ben volt, amelyet az akkori bérlõ, Bánó Iván felsõmocsoládi földbirtokos irányított. A cselédcsaládok részére osztottak földet, amit földhaszonbér címen kifizettek. Mellékelten küldöm édesapám fizetési könyvét, aki 1939-ben kapott földet. Õk már a háború utáni földosztásban nem vettek részt, vagyis nem kaptak. Maradt még pár család, aki 1945-ben kapott földet. Õk a lapai Németh Mihály cselédjei voltak, õ mint Intézõ (gazdatiszt) gazdálkodott Lapán, majd a Rákosi-idõ alatt kulákká minõsítették, és el is költözött Lapáról. A kastélyt, amelyben lakott, az akkori tanács lebontatta, olyan címen, hogy Szentgáloskéren pedagóguslakást építenek. A földmûvesekre nehéz idõk jöttek az 50-es években. Beszolgáltatások, padláslesöprések stb. Szintén küldöm 1954–55–56 beszolgáltatási könyvét. 1959-ben erõszakkal szervezett tsz alakult. Nagyon nehéz évek jöttek a parasztokra, minden használható gépet, lovakat be kellett minimális összegért szolgáltatniuk a tsz-be. A cselédsorból kikerült emberek, akik már a nekik juttatott földön gazdálkodtak, megint nehéz helyzetbe kerültek. Ahogy a tsz kezdett lábra állni, jobb lett a gazdasági helyzet, úgy jobb lett a tsz-ben dolgozó emberek élete is. Meg kell említeni, hogy Lapa 1947-ben épült újjá, illetve kezdõdött az építkezés. Elõbb a gazdasági épületeket, majd a lakóházakat építettek meg. Részben az elbontott cselédházakból és természetesen új anyagokból is építkeztek. Kulturális tevékenységek: A színdarabokat az akkor itt élõ fiatalok, diákok bevonásával az éppen itt tanító pedagógus tanította be. A bemutatóra az iskolában ideiglenesen felállított színpadon került sor. Nagy sikere volt az ilyen mûsoroknak, amelyek a résztvevõknek életre szóló élményt adtak. A 60-as évek elejétõl mozi is volt havonta 1-2 alkalommal. Bálokra rendszeresen került sor. Könyvtár 1952-ben kezdte meg mûködését az iskolában, amelyet a tanítónõ vezetett. Bábaasszonyok: Elõször szentgáloskéri volt, késõbb Ráksiból, majd Menyérõl járt ki. 1956 után már inkább csak a kórházban szültek az asszonyok. Tollfosztás, kukoricafosztás is volt a parasztcsaládok téli szórakozása, és egyben hasznos idõtöltés is. Kedves emlékek. Villanyvezetés 1964-ben volt Lapán, kövesút a 70-es évek elején épült ki. Malomba Igalba jártak az emberek, amíg egyéni gazdák voltak, és malom mûködött Felsõmocsoládon is. Daráló majdnem minden háznál volt. Pálinkafõzõ Ecsenyben és Igalban volt. Közös munkák voltak: hóeltakarítás, útjavítás, az utak melletti kaszálások. Sajnos tény, hogy a lapai határ egy része és a puszta egy része külföldi tulajdonba került, ahol ma állattenyésztéssel foglalkoznak, a tulajdonos, Fröss Viktor családjával együtt Lapán lakik. Szinte teljes mértékben oda építette gazdasági épületét, ahol a háború elõtti idõben voltak a cselédistállók, pajták, egyéb gazdasági épületek. Vonyó Józsefné Tisztelt Polgármester Úr! Kérésének megfelelõen megküldöm azokat az adatokat, amelyekre emlékszem. Tsz-vezetõk: Elnökök: Szigeti László 1959-tõl 1961-ig Id. Vonyó József 1961-tõl 1974-ig Rózsa János 1974-tõl 1976-ig 256

Sándor Lajos Pásztohy András

1976-tól 1983-ig 1983-tól jelenleg is

Puszták: Lapa-, Diós-, Örspuszták Majorok: Mikimajor Nándorrész

Kladnigg Aladár Svastics Nándor tulajdona

Földcsere: 1960-ban volt. A termelõszövetkezet megvette a Kladnigg-féle kastélyt az összes gazdasági épülettel, valamint Svastics Nándor úrbéri épületét. Az állami gazdaság akkor költözött el Tátompusztára, és a kastélyhoz tartozó földet felcserélték. Mesteremberek: Kovács: Veizekker Mihály Nagy Sándor

Ács: Harsányi István Nagy László Borka József Pintér Antal

Asztalos: Bognár:

Czentgráf Adolf Id. Vincze István Id. Kiss István Suszter: Apáti Ferenc Máté István Horváth István Szíjgyártó: Herman József Egyházvezetõk, papok: Szentgáloskérnek 1945-ig önálló plébániája nem volt, Mernyéhez tartozott. 1944-ben a harcok elõl menekült Szentgáloskérre Somogyfajszról Elek Béla édesanyjával együtt. 1944. szeptember 5-én szentelte pappá Mindszenty József püspök. Elek Béla sokat tett a falu hitéletének erõsítéséért. 1944–1945–1946-ban a pedagógushiány miatt még tanított is, a hittanon kívül minden tantárgyat. A falu vezetõi kérvényezték, hogy maradhasson itt. Így lett 1945-tõl a falunak önálló plébániája. Elek Bélát 1959 õszén áthelyezték. 1959-tõl 1972-tõl 1990-tõl 1994-tõl 1997-tõl

Komáromi András Stheller László Török Gyula Ifi Géza Vaslabán Csaba Antal

1972-ig 1990-ig 1994-ig 1997-ig

Templomszolgák: Máté István Petrovics József B. Takács János Horváth István

1947-ig 1947-tõl 1953-ig 1953-tól 1969-ig 1969-tõl

Templomatya: Szûcs László

1972-tõl haláláig 257

Testületi tagok: 1945-tõl 1962-ig Sovák István Vonyó István Suszter István Id. Varga Imre Petrovics József 1962-tõl 1972-ig Bödõ Ferenc P. Bödõ József Harsányi Emil B. Takács István Budai József Takács Ernõné Villanyvezetés a faluba Kövesút Buszjárat Víz Gáz Malom Daráló Pálinkafõzõ

1972-tõl Bunevácz István Ifj. Vonyó József Radics Lajos Kurják József Id. Bor József Varga László Szabó István Németh Ferenc Pleh József Szentgyörgyi János Varga Imre

1942-ben 1912-ben 1953-ban 1990-ben 1993-ban Igalban és Mernyén volt Szentgáloskéren (vezetõje: Koletár János) Ecsenyben volt

Megyei út három vezetett ki a faluból. Kövesút Mernye és Ráksi felé, útkaparó ezen az úton Zóka József volt az atádi sor elejétõl, Csöngöskereszt felé Somodoron át Répásig. Keszthelyi Pál a Lapa köz elejétõl, a Karádi úton a hármashatárig Nagy István volt. Munkájuk az utak rendben tartása, vízelvezetés, ároksáncolás, cirokpucolás. Emlékek: 1951. április 24-én keddi nap volt. Szentgáloskéren elõször volt bérmálás. Ünnepelt az egész falu, ekkor szentelték fel a plébániát is, amit a falu társadalmi összefogással épített fel. Körülbelül százan bérmálkoztunk. Díszkapu volt csinálva a templomkert kapujánál. Ott fogadták a püspök urat a hitközség vezetõi dr. Badalki Bertalan személyében. A díszkaputól a templomig virágszõnyeg borította az utat amerre a püspök úr vagy húsz pap kíséretével elvonult. Nagy öröm és vidámság töltötte el a falu népét. Volt ringlis, körhinta, bazár, sátrak, este bállal végzõdött az a szép nap. Szomorú esemény: 1945-ben, a második világháború vége felé öt bomba hullott Szentgáloskérre, három a Kladnigg uraság földjére, kettõ pedig Dukzi Vendel portája mellé, amely két fiatal édesanya életét ontotta ki. Bunevácz Istvánné 25 éves, Harsányi Józsefné 26 éves volt. Gyászolt az egész falu.

258

Szentgáloskér neves személyei Androkity György 1933. január 26-án Pusztakovácsiban látta meg a napvilágot szegény cselédek hatodik gyermekeként. A családban kilenc gyermek született, közülük hatan megérték az idõs kort. 17 éves koráig Somogygesztiben napszámosként dolgozott, 1950-ben Szentendrére ment a Kocsigyárba, segédmunkásnak. Mindig érdekelte a technika, a repülés, ezért beiratkozott a Honvéd Kilián György Repülõ Hajózó Tiszti Iskola repülõgép-vezetõ szakára Szolnokra, ahonnan alhadnagyi rendfokozattal Taszárra került vadászpilótának. 1954. február 27-én feleségül vette Perák Máriát, akitõl 1956. október 14-én kislánya született, Ágnes. Felesége kérésére 1958-ban leszerelt, és augusztus 11-én Somogyaszalóba került a Községi Tanács V. B. titkárának. Idõközben elvégezte Szombathelyen az Államigazgatási Iskolát. 1959. november 4-én Somogyaszalóból áthelyezték Szentgáloskérre, szintén vb-titkárnak. 1966-ban leérettségizett a kaposvári Mezõgazdasági Technikumban. Vb-elnökségének ideje alatt a nevéhez fûzõdik a következõ létesítmények létrehozása: az általános iskola épületének elsõ szárnya, pedagógus szolgálati lakás, kultúrház, két buszmegálló kialakítása, az állatorvosi szolgálati lakás építése. Mint anyakönyvvezetõ nagyon sok ifjú párt adott össze. Nagy gondot fordított a lakosság ügyes-bajos dolgainak a megoldására. Több önként vállalt társadalmi munkát is végzett: volt ÁFÉSZ-elnök, tûzoltóparancsnok, 15 évig a helyi pártalapszervezet titkára. Amikor 1970-ben a körzetesítés miatt megszûnt Szentgáloskéren a községi tanács, Mernyére került mint kirendeltségvezetõ. 1973 júliusában a szentgáloskéri tsz-hez került személyzeti és munkavédelmi elõadónak; ebben a munkakörben dolgozott nyugdíjaztatásáig. Sajnos az évtizedekig tartó megfeszített munka aláásta egészségét, cukorbeteg lett. Kezdeményezte korkedvezményes nyugdíjazását, amit 1989-ben engedélyeztek. Ezután csak a családjának élt. 2002. augusztus 24-én, 69 évesen, agyi infarktusban váratlanul elhunyt.

Dr. Hild József 1935. január 23-án született Csikóstõttõsön. Apja földmûves, anyja szülésznõ volt. A család késõbb Somogy megyébe költözött. Elemi iskoláit Tabon, középiskoláit Kaposváron a Mezõgazdasági Technikumban végezte, kitûnõ eredménnyel. Így egyenes út vezetett az Állatorvos-tudományi Egyetemre. Az egyetem elvégzése után a Kaposvári Állatkórháznál végezte gyakorlatát. 1958. március 19-én került Szentgáloskérre körállatorvosnak. Körzetéhez tartozott Lapapuszta, Somodor, Somodorpuszta, Antalmajor. 259

A községi tanács 1958-ban dr. Hild József állatorvosnak házat vásárolt a községben. Az 1959-ben megalakult termelõszövetkezetben a különbözõ állattartó telepeken folyamatosan ellátta az állatorvosi teendõket. Az akkori útviszonyoknak megfelelõen lovas kocsival, majd késõbb a tsz hintajával, a közelebbi helyeken pedig gyalog látta el az állatorvosi teendõket. 1959. szeptember 12-én megnõsült. Házasságából egy leánygyermek született. Fiatalon bekapcsolódott a falu közösségi életébe, 1967-ben tanácstaggá választották. Kiemelt feladatnak tekintette 1972-ben a 400 férõhelyes szarvasmarhatelep betelepítését. 1980-tól mint a termelõszövetkezet állatorvosa dolgozott tovább. 1975–1981 között a magyaratádi körzet állatorvosi teendõit is ellátta. 1984-ben Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetõ jelvényt kapott. 1989-ben a Mezõgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a Kiváló Munkáért kitüntetést adományozta számára. 1970-ben vadászvizsgát tett. Késõbb két vadásztársaság is elnökévé választotta, ezt a tisztséget haláláig betöltötte. A rendszerváltást követõ elsõ szabad választáson 1990-ben a lakosság bizalmából dr. Hild József lett a polgármester. 2000-ig mint polgármester dolgozott fáradhatatlanul a község, a lakosság érdekében. Ezekben az években a testületi tagokkal együtt jelentõs fejlesztéseket hajtottak végre a településen: sor került a víz és a gáz bevezetésére, az Akácfa és a Dózsa utca kövezésére, felújították az iskolát, a temetõhöz vezetõ járdát megépítették. Orvosi rendelõt, utcai telefonfülkéket és könyvtárat alakítottak ki. Közéleti munkáját tiszteletdíjért végezte. Dr. Hild József idõt és energiát nem kímélve gyûjtötte Szentgáloskér múltjának emlékeit. Gyûjtõmunkájának eredménye sajnos könyv alakban nem jelenhetett meg. 1995-ben gyógyíthatatlan betegséget állapítottak meg orvosai, megmûtötték, de átmeneti gyógyulás után 2000. január 18-án, életének 65. évében elhunyt. A szentgáloskéri önkormányzat közéleti munkája elismeréseként saját halottjának tekintette.

Kurják József 1924. augusztus 16-án született Szentgáloskéren, földmûvescsaládban. Testvére, János 1927-ben született. Édesanyjuk 1929-ben tragikus körülmények között elhunyt. Az édesapa a kisebbik gyerekkel Pécsre költözött, és bányásznak állt; az akkor ötéves József a nagyszülõknél maradt Szentgáloskéren. 15 éves volt, amikor elvesztette nagyszüleit is. Az egyedül maradt fiú elõször a Kladnigg-birtokon, majd a Suszter és a Herman családnál cselédként dolgozott. 1946. március 2-án kötött házasságot Lukics Magdolnával; a házasságból egy leánygyermek született. A fiatal pár a következõ években az anyai szülõktõl örökölt földön gazdálkodott a tsz megalakulásáig. A kényszerû belépést követõen traktorosként dolgozott, de folyamatosan képezte magát. Tanulmányai eredményeként megkapta az Aranykalászos Gazda címet, késõbb a tagság bizalmából a tsz ellenõrzõ bizottságának elnöke lett. Munkáját mindenkor lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint végezte, ennek is volt köszönhetõ, hogy kinevezték a traktorosok brigádvezetõjének. Nyugdíjazását követõen is tevékeny életet élt: a szentgáloskéri templomban templomatyai szolgálatot vállalt, a 260

nyugdíjasklubban versenyeket, vetélkedõket, kirándulásokat szervezett. Az Orciban rendezett aratóversenyen legidõsebb kaszásként többször szerzett általános elismerést szakmai tudásával és lelkesedésével. Tevékeny élete 2000. december 21-én, 76 éves korában szakadt meg.

Vitéz bocsári Svastics Imre Az elsõ világháború kitörésétõl az összeomlásig küzdött a 19. gyalogezred kötelékében a szerb és az orosz hadszíntéren. Részt vett az összes harci cselekményben, dicsõséges tetteit gyakran említették meg a harci jelentésekben. A háború kitörésekor századosi rendfokozatban, mint századparancsnok vonult ki a szerbiai harctérre. Az 1914. december 6-i visszavonuláskor szakadékba zuhant, minek következtében kórházi ápolásra szorult. Felgyógyulása után az orosz harctéren zászlóaljparancsnokként küzdött Pogoreleynél történt sebesüléséig. Felépülése után újra átvette a zászlóalj irányítását, majd a Honvéd Fõparancsnokságon kapott beosztást. Hõsi helytállását több alkalommal ismerték el magas kitüntetéssel. A világháború után mint a Mária Terézia 1. Honvéd Gyalogezred parancsnoka hunyt el Kaposváron. Temetésére tiszttársai, honvédei tisztelgése elõtt a Keleti temetõben került sor.

Svastics kastély (1933.) 261

Szentgáloskér közéleti szereplõi Dr. Bálint Ildikó 1969-ben született. A Fejér Megyei Tehetségkutató Gimnáziumban végzett kitûnõ eredménnyel. A humán diploma mellé államigazgatási igazgatásszervezõ, majd a Pécsi Tudományegyetem állam- és jogtudományi karán jogi diplomát, valamint európai uniós szakjogászi diplomát szerzett. Szakmai tapasztalatait a közigazgatás és a cégjog területén szerezte. Három kiskorú gyermek édesanyja. A jogszerûséget és az igazságot tartja a legfontosabbnak. Azt vallja, hogy mindenkinek egyformán meg kell adni a lehetõséget az életben. Erre törekszik jegyzõi munkájában is. Szeret az emberekért, egy közösségért dolgozni, szereti a hivatását.

Buczkó József 1940. április 17-én született Nagykorpádon. Szülei dohánytermeléssel foglalkoztak. Hat testvére volt, õ a legkisebb gyerekként született a családba. Általános iskolai tanulmányait szülõfalujában, a középiskolát Csurgón, a Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban végezte. 1958-ban érettségizett. Ezt követõen Szegedre került, ahol 1965-ben fejezte be a Hittudományi Fõiskolát. 1965. június 20-án Kaposváron, a Nagyboldogasszony-templomban szentelték pappá. Még ebben az évben segédlelkész lett; Iharos, Murakeresztúr, Kiskomárom, Marcali voltak az elsõ állomások. Innen Zircre, az apátsági templomba került, ahol a lelkészi munka mellett idegenvezetõ is volt. A segédlelkészi munka következõ állomása Lesencetomaj volt. 1976 nyarán kinevezték plébánosnak a Zala megyei Miháldra, ahol 24 évig szolgálta híveit. Életének legtevékenyebb idõszaka volt a miháldi. 2000 nyarán Balás Béla püspök saját kérésére helyezte Mernyére. Megromlott egészsége ellenére töretlen hittel szolgálja Mernye és a plébániához tartozó öt település lakosságát.

262

Dr. Cserhalmi Gábor 1952-ben született Kaposváron. Általános és középiskoláit szülõvárosában végezte el, orvosi diplomáját 1978ban Pécsen, az Orvostudományi Egyetemen szerezte. Az orvosi diploma megszerzése után Kaposváron szülész-nõgyógyászként dolgozott. 1988-ban Mernyére költözött, és mint a körzet háziorvosa dolgozott tovább. Kezdetben közalkalmazottként, 1994-tõl vállalkozás keretében gyógyítja Szentgáloskér lakosságát. A háziorvosi munka mellett folyamatosan képezte magát. A betegellátás színvonalának emelése érdekében házorvostanból és pszichoterápiából szerzett szakorvosi képesítést. Munkáját a község lakosságának megelégedésére, eredményesen végzi.

Egerszegi Ferenc 1950. február 9-én született Szentgáloskéren egy nyolcgyermekes család második gyermekeként. Az általános iskola befejezése után továbbtanulásra nem volt lehetõsége, mert édesapja keresete kevés volt a nagy család eltartására. Az állami gazdaságban helyezkedett el, ahol a munka mellett folyamatosan képezte magát. Több mezõgazdasági gépkezelõi tanfolyamon vett részt, aminek eredményeként szakmát kapott, s gépszerelõként, majd kombájnosként dolgozott. Egy ideig Kaposváron dolgozott, majd visszajött Szentgáloskérre, és a termelõszövetkezetben folytatta azt a munkát, amelyet az állami gazdaságban abbahagyott. Szerelõként és kombájnosként dolgozott 1970-tõl 2002-ig. Egy mûtét után ezt a munkát nem végezhette tovább. 1972-ben feleségül vette Bõte Máriát. Két gyermekük született, jelenleg négy unokája van. Fiuk Kaposváron lakik, leányuk pedig Kaposújlakon. 1994-ben megválasztották alpolgármesternek, 2000-ben pedig polgármesternek. Társadalmi tisztségeket már fiatal korában elvállalt, 1966-ban részt vett az ifjúsági mozgalomban. 1969-tõl 1973-ig a község ifjúsági szervezetének volt a vezetõje. A tanács és a vb tagja volt 1973-tól 1990-ig, ezzel egy idõben ülnök a kaposvári városi bíróságon. 22 éven keresztül tevékenykedett a községi a sportegyesületnél mint szakosztályvezetõ. Megalakulását követõen elnöke lett Szentgáloskéren a vízmûtársulatnak. Részt vett a gázprogramban is; mint tûzoltó tanácsaival járult hozzá a gáz bevezetéséhez. Polgármesterként több eredményes pályázatot nyújtott be, aminek eredményeként javult a község infrastrukturális ellátottsága. 263

Egerszegi Sándorné 1962. november 11-én született Pásztón. 1970-ben családjával Szentgáloskérre költözött. Az általános iskola elvégzése után Kaposváron, a Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskolában tanult tovább. A sikeres érettségi után, 1981–1983 között a falu KISZ-titkára volt. 1983. április 4-én a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága dicsérõ oklevéllel jutalmazta az ifjúsági mozgalomban végzett munkáját. 1988-tól a szentgáloskéri óvodánál dolgozik. 2002-tõl a település önkormányzati képviselõ-testületének tagja. Hitvallásának megfelelõen minden erejével és képességével a faluért és annak lakóiért tevékenykedik.

Esküdtné Varga Andrea 1965. november 14-én Kaposváron született. Általános iskolai tanulmányainak elvégzése után középiskoláit Kaposváron, a Munkácsy Mihály Gimnáziumban folytatta. 1989-ben végzett a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképzõ Fõiskola óvodapedagógus szakán. 1984tõl napközis nevelõként a Mernyei Általános Iskolában kezdett dolgozni, majd szintén Mernyén óvodapedagógus lett. 1989-ben óvodavezetõnek nevezték ki Felsõmocsoládon, 2003-ban pedig sikeres pályázat után kinevezték a Szentgáloskéri Általános Iskola vezetõjének. A szentgáloskéri képviselõ-testület az egyre szûkebb anyagi lehetõségek és a csökkenõ gyermeklétszám miatt 2004-ben – elsõ lépésként – a délutáni napközis foglalkozások megszüntetésérõl döntött. 2005-ben a gyermekek, a szülõk és a pedagógusok legnagyobb bánatára döntés született az iskola végleges, jogutód nélküli bezárása. A döntésnek megfelelõen munkaviszonya 2005 végén szûnt meg Szentgáloskéren.

Dr. Gazdóf Angéla A Szentgáloskér–Somodor Körjegyzõség körjegyzõjeként csaknem 14 éven keresztül vezette a hivatalt. 1991. szeptemberétõl kezdte el jegyzõi munkáját a körjegyzõség élén az akkori polgármester, Dr. Hild József hívásának eleget téve. Nem volt ismeretlen számára a terep, hiszen pályafutását az akkor még Somogy Megyei Tanács gyakornokaként kezdte, majd Szentgáloskérrel szomszédos településen, Mernyén látta el ügyintézõként az igazgatási terület nagy részét. Fokozatosan kapta meg a szociális ügyek, lakásügy, szabálysértés, titkársági ügyek területét. Késõbb megbízott vezetõként a szakigazgatási szerv munkáját irányította, az akkor még 7 települést magába foglaló Községi Közös Tanácsnál. A mindennapi munka mellett családi okok miatt 264

levelezõ tagozaton végezte az Államigazgatási Fõiskolát, melynek eredetileg nappali tagozatára nyert felvételt. Tevékenységének is köszönhetõ, hogy idõközben a község fejlõdésnek indult. Szentgáloskéren megoldották az óvoda mûködését, majd felavatták és elindították 1-4 osztállyal az általános iskolát is. A községben teljes egészében, Lapapuszta külterületi lakott részén is, kiépítették az egészséges ivóvíz-hálózatot. Térségi beruházás keretében megvalósult a gázközmû kiépítése. Folyamatos pályázati lehetõségek kihasználásával elkezdõdött a község belterületi úthálózatának szilárd burkolattal való ellátása. Felújítottak több középületet, többek között a mûvelõdési házat, és a hivatal épületét. A volt tûzoltószertárból korszerû könyvtár került kialakításra. Megnyílt a település az internet segítségével a világháló felé is. Korszerû számítógépek beszerzésével elindult az internet használatának oktatása, népszerûsítése a község lakói részére is. A napi feladatai mellett folyamatosan képezte magát. 1999-ben a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán jogász diplomát szerzett, majd ugyanezen a karon 2003-ban európai jogi szakjogászi diplomát kapott kézhez. A szakmai munka mellett felvételt nyert a Szakvizsga Bizottság oktatói és vizsgáztatói névjegyzékébe. Felkérték oktatási segédletek készítésére, oktatói és vizsgáztatói feladatok ellátására. A Magyar Köztársaság Belügyminisztere az országban elsõként jogharmonizációs díjban részesítette, elismeréseként az EU csatlakozással összefüggõ tevékenységének. Sikeres pályázat útján 2005-ben kinevezték Fonyód város jegyzõjének.

Horváth István Felsõmocsoládon született 1925. november 12-én, szülei gazdasági cselédek voltak. Két testvére született. 1941. szeptember 15-tõl suszterinas volt Mernyén, 1944 októberében kapott segédlevelet. 1950. február 5-én kötött házasságot Keller Borbálával; a házasságból egy fiú született. Cipész volt 1968-ig, amikor a – mai néven – Agrária szövetkezetben kezdett dolgozni ácsként. A szabadidejében folytatta a cipészmesterséget. 1985-ben vonult nyugdíjba. 25 évet dolgozott a sport szolgálatában labdarúgóként és játékvezetõként a járási bajnokságokban. A helyi sport rajongója és önzetlen munkájával lelkes támogatója.

265

Pásztohy András 1949. október l-jén született Polgárdiban. Középiskolai tanulmányait Székesfehérvárott végezte, majd 1973-ban a Kaposvári Mezõgazdasági Fõiskolán üzemmérnöki oklevelet, 1990-ben a Politikai Fõiskolán egyetemi diplomát szerzett. A fõiskola elvégzése után elsõ munkahelye a mernyei Új Barázda Mgtsz, ahol gyakornok, telepvezetõ, ágazat-, majd fõágazat-vezetõ, végül elnökhelyettes volt. 1983-tól a Szentgáloskéri Mgtsz elnöke, 2000-tõl államtitkári kinevezéséig a Szentgáloskéri Agrária Rt. elnök-vezérigazgatója, az Agrária Vagyonkezelõ Szövetkezet elnöke volt. Szakmai pályafutása során több gazdasági társaság igazgatóságában és felügyelõbizottságában tartottak igényt munkájára. 1994-tõl országgyûlési képviselõ; elõször a Somogy megyei 2. számú választókerületben, majd a megyei listáról szerzett mandátumot. 1994–1998 között az Országgyûlés Mezõgazdasági Bizottságának alelnöke, 1998-tól a Mezõgazdasági Bizottság tagja, majd 2002-ben ismét a Mezõgazdasági Bizottság alelnökévé választották. Lakóhelyén, Mernye községben 1990 óta önkormányzati képviselõ, 1998-tól 2002-ig a település alpolgármesteri tisztségét is betöltötte. 1990–1994 között a Somogy Megyei Közgyûlés tagja és ott a Mezõgazdasági Bizottság elnöke volt. A Magyar Szocialista Párt alapító tagja. 1992 és 1994 között tagja volt az MSZP országos választmányának, 1994-tõl az agrártagozat országos alelnökeként, valamint az MSZP-frakció agrárpolitikai munkacsoportjának helyettes vezetõjeként dolgozott. 2003ban az MSZP Országos Elnöksége a párt agrár- és vidékpolitikai ügyvivõjévé nevezte ki. Az MSZP Somogy megyei elnökhelyettese, valamint a Somogy megyei Vidék- és Mezõgazdaság-politikai Tanács elnöke. 2004. október 1-jén és 2006-ban ismét az FVM politikai államtitkárának kérték fel. Közéleti tevékenysége elismeréséül 1993-ban Somogyért Alkotói Díjban, 1995-ben Szövetkezetért (MOSZ) kitüntetésben részesült. 2005-ben Mernye község díszpolgárává választották. Mernyén, Somogy megyében él feleségével. Két felnõtt gyermekük már önálló családot alapított, egy lány és egy fiú unokája van.

Rózsa János Andocson született 1922. május 10-én. Szülei gazdasági cselédek voltak, két testvére van. 1948. november 23-án kötött házasságot Horváth Magdolnával, házasságukból két fiú és egy leány született. Németsûrûpusztáról hatévesen költözött családjával Mukimajorba, majd 1940-ben Lapapusztára. Gazdasági cseléd volt Lapapusztán 1943. november 4-ig, amikor bevonult katonai szolgálatra. 32 hónapot töltött szovjet hadifogságban, 1947. augusztus 17-én jött haza. Saját földjén gazdálkodott. Részt vett az 1959. március 15-ével megalakult termelõszövetkezet szervezésében, ahol lapai brigád266

vezetõként 1971-ig dolgozott. 1973-tól másfél évig a termelõszövetkezet elnöke volt, ezután a szövetkezet ellenõrzõ bizottságának elnöke nyugdíjba vonulásáig, 1982. május 10ig. A nyugdíj mellett még öt évet dolgozott. 1954-tõl tanácstag, 1987-ig végrehajtó bizottsági tag. Az ÁFÉSZ-nél 1948. január 1-jétõl 45 éven át tevékenykedett. 1964-tõl két cikluson keresztül járási tanácstag. Számos kitüntetésben részesült. Jelenleg a Lapai Lovascentrumban dolgozik.

Szabó Lászlóné 1962-ben Kaposváron született. Általános iskolai tanulmányait Felsõmocsoládon végezte, majd a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium és Óvónõképzõ Szakközépiskola tanulója lett. 1980-ban érettségizett, tanulmányainak befejezése után a kadarkúti napközi otthonos óvodában dolgozott. 1985–87 között elvégezte a Kaposvári Tanítóképzõ Fõiskola óvónõi szakát. 1993-ban a családi helyzetében bekövetkezett változások miatt saját kérésére Szentgáloskérre került, ahol eredményes pályázat után kinevezték az óvoda vezetõjének. Intézményvezetõi tevékenysége mellett aktívan részt vett a község kulturális életében. 2000 májusától megbízást kapott a helyi önkormányzattól a mûvelõdési ház és könyvtár vezetésére is. 2002-ben sikeres szakvizsgát tett az ELTE Tanítóképzõ Fõiskola vezetõ óvónõi szakán.

Szabó Péter 1967-ben született Kaposváron. Általános iskoláit Magyaratádon végezte, 1985-ben a Rippl-Rónai József Ipari Szakközépiskolában általános gépszerelõi képesítést szerezett. Megszerzett szaktudásával a Kaposgépnél helyezkedett el, ahol 1989-ig dolgozott. 1989–1996 között a Somogy Megyei Polgári Védelemnél teljesített fegyveres biztonsági õrszolgálatot, kiemelten veszélyeztetett létesítmény õrzésénél. 1990-ben megnõsült, ekkor költözött felesége szüleihez Lapapusztára. 1992-ben fiúgyermekük született. 1992–1996 között a Munkácsy Mihály Gimnázium levelezõ tagozatán érettségi bizonyítványt szerzett. 1996-ban munkahelye megszûnt, 1997-ben a Kapos-Coop Rt. által üzemeltetett szentgáloskéri élelmiszerboltban helyezkedett el, ahol a mai napig dolgozik. Munkája mellett a teleházban számítástechnikai felügyeletet végez, 1999 óta önkormányzati képviselõ a szentgáloskéri testületben.

267

Takács Mariann 1976. szeptember 12-én született Kaposváron. Az általános iskolát Mernyén járta ki, majd 1996-ban elvégezte a Kaposvári Széchenyi István Kereskedelmi Szakközépiskola integrált szakát. Az érettségi után mint pályakezdõ munkavállaló kezdett dolgozni a Kaposvári Pasha Kft.-nél, ahol fehérnemûket varrt. 2001-ben felvették a Kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Pedagógiai Fõiskola óvodapedagógus szakára, amelyet levelezõ tagozaton 2004-ben végzett el. Közben férjhez ment Takács Rolandhoz, aki a Kométa Kft.-nél dolgozik. 2003-ban ikerlányai születtek: Fanni és Kamilla. Kamaszkora óta aktívan részt vesz a helyi kulturális életben. 2001-tõl az Ifjúsági Klub elnökeként tevékenykedik minden rendezvényen. 2002-tõl a szentgáloskéri önkormányzat képviselõ-testületének tagja, 2005-tõl a helyi mûvelõdési ház és könyvtár vezetõje.

Varga Károly 1941. június 23-án Budakovác (Jugoszlávia) községben született. 1943 tavaszán a család Magyarországra költözött. Somogytarnóca-Felsõgyörgyöspusztán elõször cselédként, majd kisbirtokos parasztként földmûveléssel foglalkoztak. Iskoláit elõször Csokonyavisontán, majd Felsõgyörgyöspusztán végezte. 1956-tól az állami gazdaságban, 1959-tõl a Postaközponti Kábelüzemben dolgozott. 1961. október 13án bevonult katonai szolgálatra Pápára. Az újonckiképzés után Taszárra került, ahol a harcállásponton diszpécserként dolgozott. Elõször továbbszolgálóként, majd hivatásos katonaként foglalkoztatták, 1974-ben pedig saját kérésére áthelyezték a Megyei Polgárvédelmi Parancsnokságra, Kaposvárra. 1965-ben megnõsült, házasságukból három gyermek született. 1966ban Szentgáloskérre helyezték a megyei tanács tulajdonát képezõ kastélyban tárolt polgári védelmi anyagok felügyeletére és gondozására. Életének további részében meghatározó szerepet kapott Szentgáloskér. 1976-ban leérettségizett, 1996-ban vonult szolgálati nyugállományba fõtörzszászlósi rendfokozattal. Tartalmas életét meghatározó módon töltötte ki a népmûvészet szeretete, a fa hozzáértõ formálása, faragása. Ezen a területen is maradandó hazai és nemzetközi sikereket ért el. Életének színes, de nagy kötöttséget jelentõ része a Somogyi Hagyományõrzõ Huszár Egyesületben vállalt munka. Hagyományõrzõ tevékenysége során az elmúlt években Somogy megye szinte minden települését végigjárta a millenniumi zászló és a megyezászló átadása során. Két-két alkalommal vett részt a bécsi és a bajor huszártalálkozókon. Idejének jelentõs részét ma is a faragás és a huszárhagyományok ápolása tölti ki. Közéleti tevékenységét Szentgáloskér képviselõtestülete 2006. július 16-án díszpolgári címmel ismerte el. 268

Vonyó Gyula Szentgáloskéren született 1924. október 15-én, szülei gazdasági cselédek voltak. Öten voltak testvérek. 1944. október 15-én kötött házasságot Tarsoly Erzsébettel; egy fiuk és két leányuk született. Kisdióspusztán éltek a földosztásig. Amikor a diósiak is házhelyet kaptak, a Dózsa György utcában építkeztek. 1941-ben kõmûvesinas lett. 1944-ben kapott segédlevelet, majd kõmûves-mestervizsgát tett Pécsen. 1944– 1951-ig különbözõ vállalkozóknál dolgozott hosszabb rövidebb ideig, majd a helyi állami gazdaságnál helyezkedett el a kõmûvesszakmában. A tsz megalakulása után ott dolgozott, elõször kõmûvesként, majd termelésirányítóként 1984-ig, nyugdíjba vonulásáig. 1951–1988-ig tanácstag – tanácselnökhelyettes – volt, az Igali Takarékszövetkezetnél vezetõségi tagként tevékenykedett. A helyi labdarúgás aktív szervezõje és támogatója, hosszú ideig vezetõje volt.

Vonyó Gyula és felesége 269

A könyv szerzõje Puskás Béla 1952. december 1-jén született Hajdúsámsonban. Általános és középiskolai tanulmányai befejezése után a katonai pályát választotta. 1979-ben tanári diplomát szerzett. 1988-ban végezte el a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát (Nemzetvédelmi Egyetem), 1997-ben pedig a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképzõ Fõiskolán posztgraduális képzés keretében másoddiplomát szerzett romológus szakon. Különbözõ katonai beosztásokban teljesített szolgálatot, legutóbb a kaposvári Hunyadi János laktanya parancsnokhelyettese volt. Munkaköréhez tartozott a katonák képzése, nevelése, valamint a laktanya-elhelyezés, -felújítás, -építés irányítása. 1996-ban, az amerikai IFOR-erõk kaposvári berendezkedését követõen a Somogy Megyei Területi Védelmi Irodán dolgozott, ahol az amerikai hadsereg kaposvári és Somogy megyei tevékenységének segítése volt a feladata. A hadseregben bekövetkezett szervezeti változásokat követõen 1997-ben szolgálati nyugállományba helyezték. 1998-ban Kaposvár Megyei Jogú Város képviselõje lett. Évek óta katona-, kisebbség-, helytörténeti és temetõtörténeti kutatásokkal foglalkozik. Feldolgozta Kaposvár temetõinek történetét, munkái folyóiratokban, illetve helyi újságokban jelentek meg. Sikeres pályázat után 2000. január 1-jével kinevezték a Somogy Megyei Temetkezési Szolgáltató Kft. ügyvezetõ igazgatójának. Jelentõs közéleti és társadalmi tevékenységet végez, alelnöke az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestületnek, elnöke a Dél-dunántúli Temetkezési Egyesületnek. A Kaposfüred-monográfia kiadása után, 2001-ben jelent meg Temetõk üzenete címû könyve, amelyben a Somogy megyei temetõkben nyugvó neves személyek életrajzi adatait, valamint a sírokról készült fényképeket helyezte el. 2002–2003-ban jelent meg Tûzvonalban címû – Lévai József helytörténet-kutatóval közös – munkája, amelyben kaposvári és Somogy megyei katonatörténeteket dolgoztak fel. 2004-ben átdolgozva, kibõvítve ismét kiadta a Kaposfüred címû helytörténeti monográfiát. Lévai József felkérésére vett részt Kaposszerdahely történetének kutatásában, megírásában, amely szintén 2004-ben jelent meg. 2005-ben jelent meg a Kadarkút címû monográfia, amelyet a várossá nyilvánítási ünnepséget követõen mutattak be. Még ebben az évben megjelent közös könyvük Tóth Györggyel Radarok a végeken címmel. Egyik szerkesztõje és részben szerzõje az országos terjesztésû temetkezési újságnak.

270

Szentgáloskér község lakóinak névsora S.sz. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39.

Név Gelencsér Lászlóné Eleki Péter Eleki Zoltán Eleki Györgyné Márton Attila Márton Attila Márton Ferencné Márton Beatrix Márton Ferenc Kurucz Gyula Márton Csaba József Márton Csaba Dávid Mártonné Pellérdi Andrea Márton Johanna Andrea Horváth István Horváth Istvánné Sári Jánosné Vörös József Vörös Bálint Vörös Józsefné Vörös Adrienn Véger László Véger Jánosné Sugár Csaba Sándor Sugár Lászlóné Bogyai Norbert Pál Kovács Brigitta Bogyai Cintai Weing Mihály Weing Gyula Weing Mihályné Petõ József Gál Andor Harsányiné Tóth Irén Harsányi Krisztina Gál Zoltánné Gál Nóra Vargyas József Horváth Tibor

Utca Ady Endre u. Ady Endre u. Ady Endre u. Ady Endre u. Ady Endre u. Ady Endre u. Ady Endre u. Ady Endre u. Ady Endre u. Ady Endre u. Ady Endre u. Ady Endre u. Ady Endre u. Ady Endre u. Ady Endre u. Ady Endre u. Ady Endre u. Ady Endre u. Ady Endre u. Ady Endre u. Ady Endre u. Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca

házszám 3. 4. 4. 4. 5. 5. 5. 5. 5. 6. 7. 7. 7. 7. 9. 9. 10. 11. 11. 11. 11. 1. 1. 1/B. 1/B. 3. 3. 3. 5. 5. 5. 6. 6. 6. 6. 6. 6. 7. 8. 271

40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65. 66. 67. 68. 69. 70. 71. 72. 73. 74. 75. 76. 77. 78. 79. 80. 81. 82. 83. 84. 85. 86. 272

Horváth Tiborné Horváth Katalin Nemes Nándor Nemes Nándor Dávid József Dávid Ferenc Dávid József Dávidné Koltai Krisztina Dávid Alexandra Laura Vajda Róbert Vajda Norbert Vajda Róbert Istvánné Kovács Mercédesz Nemes László Nemes Lászlóné Nemes Mónika Bogdán György Orsós Szabolcs Bogdán Tamás Bogdán Márk Bogdán Györgyné Bogdán Júlia Bogdán Mária Bogdán Edit Bogdán Mónika Bogdán Valentin Bogdán Krisztina Lakatos György Tibor Lakatos Zoltán Lakatos Györgyné Lakatos Zoltánné Lakatos Edina Lakatos Zsanett Lakatos Zoltán Görhöny Gáborné Bogdán László Bogdán Zoltán Németh György János Varga Károlyné Orsós Józsefné Sipos István Zsolt Nagy Norbert Nagy István Csabáné Nagyné Gulyás Szilvia Nagy Andrea Nagy Kevin Sipos Zsüliett

Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca

8. 8. 9. 9. 11. 11. 11. 11. 11. 12. 12. 12. 12. 13. 13. 13. 14. 14. 14. 14. 14. 14. 14. 14. 14. 14. 14. 15. 15. 15. 15. 15. 15. 15. 16. 17. 17. 19. 19. 21. 23. 23. 23. 23. 23. 23. 23.

87. 88. 89. 90. 91. 92. 93. 94. 95. 96. 97. 98. 99. 100. 101. 102. 103. 104. 105. 106. 107. 108. 109. 110. 111. 112. 113. 114. 115. 116. 117. 118. 119. 120. 121. 122. 123. 124. 125. 126. 127. 128. 129. 130. 131. 132. 133.

Budai Bertalan Budai József Sárközi Tiborné Budai Bertalanné Budai Lívia Kovács János Kovács Tamás Orsós István Kalányos János Kalányos Jánosné Bogdán Henrietta Kalányos Nikoletta Kalányos Evelin Katalin Jankó Ferenc Riba Bence Jankó Ferencné Jankó Judit Ivanics László Szendrei József Szendrei Zoltán Szendrei Tünde Orsós Sándor Kovács Zsolt Kovács Sándor Orsós Sándorné Keszler Róbert Keszler Zsolt Róbert Keszler Róbertné Szabó Istvánné Kovács Imola Pintér László Pintér Józsefné Mezõ Sándor Vonyó Gyula Vonyó Gyuláné Vonyó Katalin Horváth Jánosné Ihász László Ihász László Gulyás Ferencné Herbel Jánosné Varga József Varga Józsefné Vati József Csabáné Vati Lilla Hild Józsefné Varga Imre

Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Akácfa utca Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u.

24. 24. 24. 24. 24. 25. 25. 29. 29. 29. 29. 29. 29. 31. 31. 31. 31. 49. 49. 49. 49. 53. 53. 53. 53. 1. 1. 1. 1. 1. 2. 2. 3. 4. 4. 4. 5. 7. 7. 8. 9. 10. 10. 10. 10. 11. 12. 273

134. 135. 136. 137. 138. 139. 140. 141. 142. 143. 144. 145. 146. 147. 148. 149. 150. 151. 152. 153. 154. 155. 156. 157. 158. 159. 160. 161. 162. 163. 164. 165. 166. 167. 168. 169. 170. 171. 172. 173. 174. 175. 176. 177. 178. 179. 180. 274

Varga Imréné Koltai István Koltai István Decsi Csaba Koltai Tibor Koltainé Keszler Angéla Decsiné Koltai Mónika Decsi Zsuzsanna Ilona Decsi Mónika Angéla Tóth Zoltán Tóth Zoltán Józsefné Kalányos József Kalányos László Balogh Irén Horváth Zsanett Magyar Mercédesz Orsós Cintai Ramóna Orsós Jenifer Horváth Kevin Golomán Pál Golomán Péter Golománné László Erzsébet Golomán Nikolett Kalányos Zsófia Horváth János Horváth Tibor Horváth Tiborné Horváth Klaudia Varga Lászlóné Kelemen Géza Orbán Zoltán Orbán Zoltán Orbán Zoltánné Plell József Plell Józsefné Balogh Ernõ Balogh Gábor Baloghné Soltész Erzsébet Balogh Réka Varjas Istvánné Varjas Valéria Varga József Stéger Rajmund Varga Józsefné Varga Erzsébet Stégerné Stikkel Mónika Stéger Dominik

Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u. Dózsa György u.

12. 13. 13. 13. 13. 13. 13. 13. 13. 14. 14. 15. 15. 15. 15. 15. 15. 15. 15. 16. 16. 16. 16. 16. 17. 17. 17. 17. 18. 19. 20. 20. 20. 21. 21. 22. 22. 22. 22. 23. 23. 24. 24. 24. 24. 24. 24.

181. 182. 183. 184. 185. 186. 187. 188. 189. 190. 191. 192. 193. 194. 195. 196. 197. 198. 199. 200. 201. 202. 203. 204. 205. 206. 207. 208. 209. 210. 211. 212. 213. 214. 215. 216. 217. 218. 219. 220. 221. 222. 223. 224. 225. 226. 227.

Béres János Dávid Elek Dömötörné Kiss Ferenc Kiss Roland Kiss Ferenc Szép Jánosné Kiss Rita Viola Kiss Bonita Szép Petra Kiss Dávid Vincze Tiborné Vincze Mária Harsányi Zoltán Harsányi Imréné Kovács László Kovács Lászlóné Stikkel Béla Stikkel Béla Stikkel Béláné Stikkel Anett Bán Jánosné Kaposi János Kaposi Jánosné Kaposi Jánosné Szép János Szép János Szép Renáta Szép Mónika Szép Dániel Nagy László Nagy Lászlóné Harmati Mihály Farkas Károly Harmatiné Dravecz Mária Farkasné Harmati Orsolya Harmati Nikoletta Harmati Fruzsina Harmati Kitti Cseri Vivien Kis Bence Farkas Gréta Mercédesz Veres Árpád Gelencsér Józsefné Király Lajos Sovák Zoltán Sovák Máté Királyné Kali Rozália Anna

Dózsa György u. Dózsa György u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u.

28. 28. 1. 1. 1. 1. 1. 1. 1. 1. 2. 2. 3. 3. 5. 5. 7. 7. 7. 7. 8. 11. 11. 11. 13. 13. 13. 13. 13. 14. 14. 15. 15. 15. 15. 15. 15. 15. 15. 15. 15. 18. 18 20. 20. 20. 20. 275

228. 229. 230. 231. 232. 233. 234. 235. 236. 237. 238. 239. 240. 241. 242. 243. 244. 245. 246. 247. 248. 249. 250. 251. 252. 253. 254. 255. 256. 257. 258. 259. 260. 261. 262. 263. 264. 265. 266. 267. 268. 269. 270. 271. 272. 273. 274. 276

Sovák Zoltánné Migács Viktória Sovák Szilvia Sovák Natália Kalányos József Benkõ Anikó Kõ Henriette Kelemen Béla Kelemen Béla Kelemen Béláné Szarka Szabina Paska Ferenc Varga Károly Wéber Tamás Paska Ferencné Varga Károlyné Tóth Zoltán Szabó Lászlóné Dömötör Zsuzsanna Pécsi Enikõ Tóth Gergõ Buzás József Kissné Pulai Ibolya Buzás Boglárka Egerszegi Sándor Egerszegi Roland Egerszegi Zsolt Egerszegi Sándorné Kontli Krisztián Kontli Márk Kontliné Szabó Tünde Kontli Martin Kontli Ivett Kalányos István Sánta Norbert Kalányos Istvánné Sánta Margaréta Kalányos István Ákos Kalányos Erik Sovák Tibor Sovák Tiborné Pataki Ferenc Csobor Gyula Pataki Ferencné Pataki Enikõ Dobándi György Lajos Dobándi Gábor

József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. József Attila u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u.

20. 20. 20. 20. 24. 24. 24. 26. 28. 28. 28. 1. 1. 1. 1. 1. 1/B. 1/B. 1/B. 1/B. 1/B. 2. 2. 2. 5. 5. 5. 5. 7. 7. 7. 7. 7. 8. 8. 8. 8. 8. 8. 9. 9. 10. 10. 10. 10. 12. 12.

275. 276. 277. 278. 279. 280. 281. 282. 283. 284. 285. 286. 287. 288. 289. 290. 291. 292. 293. 294. 295. 296. 297. 298. 299. 300. 301. 302. 303. 304. 305. 306. 307. 308. 309. 310. 311. 312. 313. 314. 315. 316. 317. 318. 319. 320. 321.

Dobándi Györgyné Dobándiné Koklecz Edit Dobándi Rebeka Kovács István Kovács István Bogyai Norbert Kovács Istvánné Egerszegi Ferenc Egerszegi Ferencné Molnár Józsefné Császár Lajosné Levin-Steinmann Rolf Alwin Harsányi Árpádné Gelencsér János Gelencsér János László Orbán Józsefné Gelencsér Jánosné Illés Károly Koltai József Koltai Balázs Illés Károlyné Kovács János István Becze Ferenc Jakabfi Gábor Kovács János Becze Ferenc Jakabfi Gáborné Becze Ferencné Becze Barbara Orbán Lászlóné Molnár István Kazi Péter Kazi Péterné Varga Zoltán Varga Zoltán János Varga Zoltánné Bercs Krisztián Varga Mihályné Varga Magdolna Istvándi János Istvándi Jánosné Suszter Ferenc Emil Suszter Balázs Suszter Ferenc Suszter Ferencné Weingné Horváth Ibolya Wing Éva

Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Lapapuszta Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u.

12. 12. 12. 14. 14. 14. 14. 15. 15. 16. 18. 20. 21. 22. 22. 22. 22. 23. 23. 23. 23. 24. 24. 24. 24. 24. 24. 24. 24. 25. 27. 27. 27. 28. 28. 28. 31. 31. 31. 32. 32. 33. 33. 33. 33. 34. 34. 277

322. 323. 324. 325. 326. 327. 328. 329. 330. 331. 332. 333. 334. 335. 336. 337. 338. 339. 340. 341. 342. 343. 344. 345. 346. 347. 348. 349. 350. 351. 352. 353. 354. 355. 356. 357. 358. 359. 360. 361. 362. 363. 364. 365. 366. 367. 368. 278

Horváth Béla Horváth Jánosné Balogh György Defner Zoltán Fülöpné Defner Szabina Defner Dóra Kovács Ferenc Kovács Ferenc Kovács Gábor Kovács Zoltán Imre Kovács Ferencné Boldog Mária Balogh György Kiss Tímea Balogh Eszter Horváth László Horváth Lászlóné Horváth Szilvia Talabér Árpád Horváth Gyula Dörnyei Ferenc Dörnyei Ferencné Horváth Gyuláné Finta Gyuláné Kovács Jánosné Takács Lajos Gál János Gál Jánosné Gál Erika Horváth György Mathes Franz Mathes Helga Maria Bödõ Józsefné Dobándi György Dobándi György Dobándiné Garai Angéla Balogh Vilmosné Bordás Zsanett Takács István Sándor Takács Istvánné Tamala Pál Tamala Pálné Schacker Stephan Klaus Galambos József Szabó Péter Szabó Péter Galambosi Józsefné

Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Kossuth Lajos u. Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta

36. 36. 37. 37. 37. 37. 38. 38. 38. 38. 38. 38. 39. 39. 39. 41. 41. 41. 42. 44. 44. 44. 44. 46. 46. 53. 55. 55. 55. 59. 63. 63. 65. 67. 67. 67. 69. 69. 71. 73. 5. 5. 9. 10. 10. 10. 10.

369. 370. 371. 372. 373. 374. 375. 376. 377. 378. 379. 380. 381. 382. 383. 384. 385. 386. 387. 388. 389. 390. 391. 392. 393. 394. 395. 396. 397. 398. 399. 400. 401. 402. 403. 404. 405. 406. 407. 408. 409. 410. 411. 412. 413. 414. 415.

Szabó Péterné Rózsa János Rózsa Jánosné Varga István Horváth József Lajos Horváth Csaba Gyula Horváth János Károly Varga Istvánné Farkas Mihály Farkas Donát Vágó Sándorné Lakatos Mihály Juhász József Budavári Gusztáv Juhász Józsefné Budavári Ágnes Juhász Mónika Juhász Evelin Juhász Mercédesz Diána Tóth Tamás Farkas Éva Sipos Éva Julianna Dávid Georgina Tóth Dorina Spiesberger Gerhard Fekete László Fekete Norbert Molnár Istvánné Fekete Lászlóné Farkas Ottó Farkas Máté Farkas Ottóné Farkas Annabella Kiss István Kiss István Kiss Istvánné Nemes Tibor Nagy István Csaba Nemes Gergely Nemes Tibor Nemes Tiborné Nemes Zsuzsanna Dávid Elek Dömötör Sipos József Róbert Lakatos Zoltánné Sipos József Sipos Diána

Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta

10. 11. 11. 12. 12. 12. 12. 12. 13. 13. 13. 13. 15. 15. 15. 15. 15. 15. 15. 22. 22. 22. 22. 22. 24. 27. 27. 27. 27. 29. 29. 29. 29. 30. 30. 30. 32. 32. 32. 32. 32. 32. 33. 33. 33. 33. 33. 279

416. 417. 418. 419. 420. 421. 422. 423. 424. 425. 426. 427. 428. 429. 430. 431. 432. 433. 434. 435. 436. 437. 438. 439. 440. 441. 442. 443. 444. 445. 446. 447. 448. 449. 450. 451. 452. 453. 454. 455. 456. 457. 458. 459. 460. 461. 462. 280

Szarka Gézáné Ulbert József Ulbert Krisztián Ulbert József Ulbert Józsefné Szarka László Zoltán Szarka Józsefné Kelemen Gabriella Szarka Zoltán Kasza Mihály Fröschl Viktor Fröschl Victor Fröschl Philipp Fröschl Karin Finta Gyula Orsós István Orsós Zsolt Gábor Orsós Katalin Csonka Józsefné Rofrits Józsefné Orsós István Teofil Orsós Márió Orsós Vanessza Istvándi Sándor Istvándi Sándor Horváth Imre Horváth Imréné Anspachné Horváth Tünde Horváth Beatrix Szabó János Szabó Istvánné Szabó István Szabó Krisztián Szabó Istvánné Szabó Hajnalka Franciska Gál József Hartung György Tibor Karalyos Zoltán Hartung Tamás György Karalyos Zoltán Hartung György Tiborné Karalyosné Gál Mónika Hartung Anikó Karalyos Mónika Cintia Karalyos Georgina Scheirich Józsefné Scheirich Vivien

Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Lapa puszta Pacsirta utca Pacsirta utca Pacsirta utca Pacsirta utca Pacsirta utca Pacsirta utca Pacsirta utca Pacsirta utca Pacsirta utca Pacsirta utca Pacsirta utca Pacsirta utca Pacsirta utca Pacsirta utca Pacsirta utca Pacsirta utca Pacsirta utca Pacsirta utca Pacsirta utca Pacsirta utca Pacsirta utca Pacsirta utca Pacsirta utca Pacsirta utca

37. 39. 39. 39. 39. 40. 40. 40. 40. 43. 44. 44. 44. 44. 50. 50. 50. 50. 50. 50. 50. 50. 50. 2. 2. 3. 3. 3. 3. 4. 4. 5. 5. 5. 5. 9. 9. 9. 9. 9. 9. 9. 9. 9. 9. 17. 17.

463. 464. 465. 466. 467. 468. 469. 470. 471. 472. 473. 474. 475. 476. 477. 478. 479. 480. 481. 482. 483. 484. 485. 486. 487. 488. 489. 490. 491. 492. 493. 494. 495. 496. 497. 498. 499. 500. 501. 502. 503. 504. 505. 506. 507. 508. 509.

Nagy Zoltán Dudás Lajosné László Erzsébet Orsós István Orsós László Vajda Zoltán Vajda Csaba Tibor Vajda Zoltánné Szûcs László Bunevácz Józsefné Gál Vilmos Gál László Gál Attila Gál Tamás László Gál Vilmosné Takács Annamária Gál Andrea Gál Dzsenifer Hársházi József Vajda László Vajda Lászlóné Vajda Andrea Jusztusz László Vonyó Józsefné Jusztuszné Vonyó Csilla Jusztus Bettina Jusztus Edina Leiter István Leiter István Péter Szentgyörgyi Szilvia Leiter Szilvia Czibulya László Czibulya Gábor Veiszeker Mihályné Czubulya Lászlóné Györék Lipót Bogyai Péter Gál Vilmos Vajda Zoltán Pintér Erzsébet Defner Zoltán Kurják Józsefné Kovács József Kovács József Kovács Józsefné Kovács Adrienn Kovács Renáta

Pacsirta utca Pacsirta utca Pacsirta utca Pacsirta utca Pacsirta utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca

19. 19. 21. 21. 21. 1. 1. 1. 2. 2. 3. 3. 3. 3. 3. 3. 3. 3. 4. 6. 6. 6. 8. 8. 8. 8. 8. 9. 9. 9. 9. 10. 10. 10. 10. 11. 11. 12. 12. 12. 13. 13. 14. 14. 14. 14. 14. 281

510. 511. 512. 513. 514. 515. 516. 517. 518. 519. 520. 521. 522. 523. 524. 525. 526. 527. 528. 529. 530. 531. 532. 533. 534. 535. 536. 537. 538. 539. 540. 541. 542. 543. 544. 545. 546. 547. 548. 549. 550. 551. 552. 553. 554. 555. 556. 282

Tóth István Tóth Istvánné Vajdáné Dávid Andrea Gelencsér Józsefné Juhász Józsefné Berg István Berg Istvánné Berg Marianna Mercédesz Berg Alexandra Harsányi László Tormási Béla László Tormási Rajmund Tormási Patrik Harsányi Lászlóné Tormási Béla Lászlóné Egerszegi István Egerszegi József Szabó László Szabó Attila Szabó Istvánné Balogh Zoltán Balogh Zoltánné Madarász Eszter Balogh Zoltán Balogh Krisztián Bátai Istvánné Vincze Tibor Vincze Márk Maximilián Vincze Istvánné Vinczéné Vincze Bianka Hanna Jánosi István Gelencsér László För Róbert Gelencsér György Kausz Imre Kausz Imréné Kausz Éva Kadlicskó Bernadett Éva Müller Lajos László Müller Zoltán János Vati József Csaba Lukács Lajos Lukács Zsolt Lukács Lajosné Kovács Zsolt Kovács Zsolt

Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Petõfi Sándor utca Rózsa utca Rózsa utca

16. 16. 16. 17. 19. 21. 21. 21. 21. 22. 22. 22. 22. 22. 22. 25. 25. 26. 26. 26. 29. 29. 29. 29. 29. 30. 31. 31. 31. 31. 31. 32. 35. 35. 35. 37. 37. 37. 37. 40. 40. 46. 48. 48. 48. 2. 2.

557. 558. 559. 560. 561. 562. 563. 564. 565. 566. 567. 568. 569. 570. 571. 572. 573. 574. 575. 576. 577. 578. 579. 580. 581. 582. 583. 584. 585. 586. 587. 588. 589. 590. 591. 592. 593.

Nagy Lajos Nagy Lajos Nagy Lajosné Gelencsér Istvánné Tóth József Nagy László Nagy János Nagy László Nagy Zsolt Nagy Tamás Nagy Lászlóné Bogyai Zsolt Bogyai Péterné Hajdu Melinda Bogyai Zsolt Takács Roland Ernõ Takács Mariann Margit Petõ Mónika Takács Kamilla Takács Fanni Ivanics Lászlóné Szendreiné Ivanics Erzsébet Szabóné Sipos Judit Marianna Szabó Attila Pintér Istvánné Ivanics Attila Orbán László Orbán Márk Orbán Szilvia Horváth Lajos Horváth Ferenc Horváthné Magyari Erzsébet Gál Ferenc Gál Zsolt Vass Mihályné Gál Zsolt Tamás Zsuzsanna

Rózsa utca Rózsa utca Rózsa utca Rózsa utca Rózsa utca Rózsa utca Rózsa utca Rózsa utca Rózsa utca Rózsa utca Rózsa utca Rózsa utca Rózsa utca Rózsa utca Rózsa utca Rózsa utca Rózsa utca Rózsa utca Rózsa utca Rózsa utca Rózsa utca Rózsa utca Rózsa utca Rózsa utca Rózsa utca Virág utca Virág utca Virág utca Virág utca Virág utca Virág utca Virág utca Virág utca Virág utca Virág utca Virág utca Virág utca

3. 3. 3. 4. 5. 7. 7. 7. 7. 7. 7. 8. 8. 8. 8. 9. 9. 9. 9. 9. 10. 10. 11. 11. 12. 3. 6. 6. 6. 13. 13. 13. 15. 15. 15. 15. 15.

283

Közérdekû információk Szentgáloskér címere Heraldikai leírás: Ívelt oldalú ékeléssel három részre osztott álló, kerek talpú pajzs, melynek elsõ vörös mezejében az ékelõ vonalból kinövõ száraz faágon jobbra fordult, csõrében arany koronát tartó fehér galamb áll, melyet balról emberarcú fogyó hold kísér. A pajzs második vörös mezejében jobbról hatágú arany csillagtól kísért jobbra fordult, lebegõ helyzetû, arany markolatú és keresztvasú ezüst kardot tartó ezüst páncélos kar könyököl. A harmadik kék mezõben lebegõ arany koronából vörös lángnyelvek közül jobbra nézõ, arany csõrû, vörös nyelvét kiöltõ, kiterjesztett szárnyú fehér fõnixmadár nõ ki. Magyarázat: A címerben lévõ elemek a település életét a 19. századtól nagyban meghatározó két birtokos család, a Svasticsok és a Kacskovicsok címerébõl származnak. A faágon arany koronát tartó galamb a Svastics család címerében szerepel, a páncélos kar annak sisakdíszét képezi. A Kacskovicsok címerében látható a lángokból kinövõ fõnix, amely az állandó megújulás jelképe. Szentgáloskér legidõsebb lakói 2006. március 28. Születési dátum

Családi név

Születés dátuma

Családi név

1913. 10. 15. 1919. 10. 10. 1920. 03. 16. 1920. 10. 14. 1922. 05. 10. 1923. 06. 07. 1924. 03. 07. 1924. 05. 13. 1924. 05. 28. 1924. 08. 28. 1924. 09. 07. 1924. 10. 15. 1925. 02. 17. 1925. 06. 05. 1925. 06. 16.

Gelencsér Józsefné Kaposi Jánosné Molnár Istvánné Gulyás Ferencné Rózsa János Orbán Józsefné Kelemen Géza Veizekker Mihályné Bödõ Józsefné Gelencsér Lászlóné Takács Istvánné Vonyó Gyula Vonyó Gyuláné Nagy László Eleki Györgyné

1925. 11. 12. 1927. 05. 02. 1927. 07. 21. 1927. 08. 10. 1927. 08. 13. 1927. 08. 15. 1928. 02. 19. 1928. 03. 01. 1928. 11. 10. 1928. 12. 31. 1929. 02. 15. 1929. 05. 05. 1929. 10. 28. 1930. 05. 15. 1930. 05. 21. 1930. 07. 05.

Horváth István Kurják Józsefné Istvándi Sándor Kausz Imre Pintér Józsefné Harsányi Imréné Varga Mihályné Bátai Istvánné Horváth Istvánné Mezõ Sándor Varga Lászlóné Vajda László Horváth Jánosné Varga Imre Szarka Józsefné Rózsa Jánosné

284

Vállalkozók Név Tormási Béla Lászlóné Szarka László Zoltán Nagy László Szabó László Sovák Zoltán Kelemen Gabriella Kovács Ferencné Tóth Zoltán István

Cím Petõfi S. u. 24. Lapapuszta 40. Rózsa u. 7. Petõfi S. u. 26. József A. u. 12. Lapapuszta 15. Kossuth L. u. 37. Dózsa u. 14.

Vati József Csabáné

Dózsa u. 14.

Takács István Sándor Horváth Ferencné Müller Zoltán János

Kossuth L. u. 71. Kossuth L. u. 30. Petõfi S. u. 40.

Tevékenységi kör nõi fodrász mezõgazdasági termelõ tetõszerkezet-építés szobafestõ-mázoló kézi és gépi fakitermelõ vegyes kiskereskedelem egyéb közúti teherszállítás személygépkocsik ált. karbantartása, javítása zöldség-gyümölcs kiskereskedelem gabonafélék termelése kocsmai italbolti vendéglátás gépi földmunkák végzése

Szentgáloskéri üzletek nyitva tartása Kapos-COOP üzlet: Hétfõ: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Szombat:

7,00–15,00 7,00–16,30 7,00–16,30 7,00–16,30 7,00–16,30 7,00–10,30

Kéri kocsma: Hétfõ: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Szombat: Vasárnap:

6,00–11,00, 6,00–11,00, 6,00–11,00, 6,00–11,00, 6,00–11,00, 6,00–11,00, 7,00–11,00,

16,00–20,00 16,00–20,00 16,00–20,00 16,00–20,00 16,00–22,00 16,00–22,00 16,00–20,00

Matildi kocsma: Hétfõ: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Szombat: Vasárnap:

6,00–8,00, 6,00–8,00, 6,00–8,00, 6,00–8,00, 6,00–8,00, 6,00–8,00, 6,00–8,00,

16,00–20,00 16,00–20,00 16,00–20,00 16,00–20,00 16,00–20,00 16,00–20,00 16,00–20,00

285

Vegyesbolt-italüzlet, Lapapuszta: Hétfõ: 7,00–11,00, Kedd: 7,00–11,00, Szerda: 7,00–11,00, Csütörtök: 7,00–11,00, Péntek: 7,00–11,00, Szombat: 7,00–11,00, Vasárnap: zárva

18,00–20,00 18,00–20,00 18,00–20,00 18,00–20,00 18,00–20,00 18,00–20,00

Szentgáloskér–Somodori Körjegyzõség: 7465 Szentgáloskér, Kossuth u. 3. sz. Ügyfélfogadás Hétfõ: Kedd Szerda Csütörtök Péntek

délelõtt 8,00–12,00 8,00–12,00 8,00–12,00 8,00–12,00 8,00–12,00

délután 12,30–16,00 13,00–15,30 12,30–16,00 13,00–15,30

Galambosi József, Galambosi Józsefné 286

Kronológia Kr. e. 900 körül 1242 1272 1292 1321 1332 1348 1400 1421 1450–55 1462 1509 1526. augusztus 29. 1529 1532 1536 1541 1543 1550 1554 1555. szeptember 1556 1557 1558 1566 1568 1582–83 1500-as évek vége

Szentgáloskér környéke folyamatosan lakott terület. A térségben megjelennek a magyarok. A környék lakói ki vannak téve a portyázó tatár csapatok támadásainak. Belviszályok, belháborúk az országban; érintik Somogy vármegyét is. III. Endre seregével erre vonul Zágráb felé. A falu nevével elõször Keer alakban találkozunk. A pápai tizedjegyzékben is szerepel. Nagy Lajos király Somogyon keresztül vonul haza nápolyi hadjáratából. Neve Gsnyaker, Gwnyafyaker alakban fordul. A település birtokosa az atádi Kéri család. Az elsõ portális adóösszeírás. Nagy pestisjárvány Közép-Európában. A település neve Pusztakér. Pestisjárvány Magyarországon. A mohácsi csatában a magyar haderõ megsemmisítõ vereséget szenved. A törökök Bécs elleni hadjárata, Somogyban sok falu elpusztul. A török ismét hadjáratot vezet Bécs ellen. A hadjárat Kõszegnél elakad, sok település elpusztul. A település neve Kery aliter Puszteker (az adólajstromban Kyralkery néven szerepel). A törökök csellel elfoglalják Buda várát. A török elfoglalja Pécs és Siklós várait. Szentgáloskér lakossága folyamatosan ki van téve a török portyázó csapatok támadásainak. Fosztogatás, rablás, rabló hadjáratok, török portya Somogyban. Szentgáloskér szerepel a török adólajstromban. A Tujgon budai beglerbég vezette török sereg elfoglalja Kaposvárt és a környezõ területeket. Korotnát és Kaposvárt visszafoglalják a császári csapatok. Korotna és Kaposvár újra a török kezére kerül. Somogy megye egész területén harcok folynak. Szigetvárt elfoglalja a török. Somogyban a török az úr. Megkötik a drinápolyi békét. Nyolc évig nyugalom van a megszállt területeken. Az adóösszeírás során 1 adózó portát találnak a településen. Szentgáloskér teljesen elnéptelenedik. 287

1600 1605

Kanizsát elfoglalják a törökök. A Bocskai-felkelés idején sok somogyi falu pusztul el. Pestisjárvány pusztít Somogyban. 1664 Zrínyi Miklós téli hadjáratát követõen a török végigpusztítja Somogyot és Zalát. Pestis pusztít Kaposváron és környékén. 1686 Az egyesített keresztény csapatok visszafoglalták Buda várát a töröktõl. 1686. november 12. Badeni Lajos seregei visszafoglalják Kaposvárt és a környezõ területeket. 1686–89 Idegen csapatok állomásoznak a térségben. 1700–03 Pestisjárvány dúl Kaposváron és környékén. 1701–02 Rácdúlás, a szerb határõrvidék csapatai végigrabolják a vidéket. 1703 Tanúkihallgatás Kaposváron, célja a birtokviszonyok rendezése. 1704 A rácok ismét végigrabolják a térség falvait. 1705 Kuruc-labanc összecsapások a térségben. 1707 Rabutin császári generális hosszú hadjárata Somogyban. 1708–11 Ismét pestisjárvány dúl az országban. 1705 A császári csapatok rövid idõre elfoglalják Somogyot. 1708–09 Pestisjárvány Magyarországon. 1709 A kuruc csapatok végleg kivonulnak Somogyból. 1727 Szentgáloskér területe ismét lakott hely. 1738–39 Barokk templom épül a településen. 1740 Létrejön a katolikus elemi népiskola. 1766. június Parasztmegmozdulások a földesúri szolgáltatások miatt. Urbáriumot kap Szentgáloskér. 1806 Tanügyi szabályozás: a II. Ratio kiadása. 1815 Püspöki egyházlátogatás Mernyén és filiáiban. 1836 Kolerajárvány Somogyban. 1848 Népfelkelés megszervezése Somogyban. 1848. szeptember. 22. Hartlieb altábornagy csapatai megsarcolják a települést. 1849. január Nugent császári tábornok csapatai ellenállás nélkül elfoglalják a vidéket. 1849. május 1. Noszlopy Gáspár népfelkelõi bevonulnak Kaposvárra. 1849. június 26. A császári csapatok visszafoglalják Somogy megyét. 1849 Ismét kolerajárvány Somogyban. 1852 Ferenc József császár látogatása Kaposváron. 1858 A szõlõdézsmaváltság bevezetése jótékony hatású a szõlõ- és bortermelésre. 1867 Úrbéri rendezés egyezség alapján. 1872 Kolerajárvány. 1872. augusztus 14. A dombóvár–zákányi vasútvonal átadása. 1875. január 26. Erõs földrengés a Dél-Dunántúlon. 1875. november 9. Ismét földrengés rázza meg a Dél-Dunántúlt. 1888–95 A filoxéra kipusztítja a somogyi szõlõket. 1892 Torokgyíkjárvány Kaposvár környékén. 1900 Szentgáloskér a Mezõgazdasági Ipari Rt. bérgazdasága. 1903 Maláriajárvány pusztít Somogy megyében. 288

1905–06 1907 1912 1914–18 1914. február 1919. március 6. 1919. április 1919. június 28. 1919. szeptember 4. 1942 1944. december 6. 1945. augusztus 18. 1945 nyara 1945 1948 1949 1950 1950. október 1953 1956 1956. október 23. 1959 1962 1970 1972 1978 1982 1990 1992 1993 1994. szeptember 1. 1994 1996. november 8. 1997 2000 2003 2005

Parasztmozgalmak a megye különbözõ községeiben. Nagy sztrájk Kaposváron. Kövesút épül a településen. A szentgáloskéri katonák közül is sokan elesnek az elsõ világháború csatáiban. Tûzvész pusztít Szentgáloskéren. Svastics Nándor birtokán termelõszövetkezet alakul. A Kaposvári járásban 44 termelõszövetkezet alakul. Megkötik a versailles-i békeszerzõdést. Pusztító jégesõ vonul keresztül Somogy megye középsõ részén. Bevezetik a villanyt a faluba. Szentgáloskérre is bevonulnak a szovjet csapatok. Rendelet a nyolcosztályos általános iskola megszervezésére. 222 fõ részére osztanak földet és házhelyet. Megszervezik a lelkészséget a településen. A 33. tc. kimondja az egyházi iskolák államosítását. Plébánialakás épül és tsz-csoport alakul a településen. Az egyházi vagyon kisajátítása, az egyházi iskolák államosítása. Megalakul a Szentgáloskéri Állami Gazdaság. A tanácsok felállítása. Buszjárat indul a településre. Megszûnik a termelõszövetkezet. Forradalom Budapesten. Megalakul a Zöldmezõ Tsz. Lapapusztán megszûnik az iskola. Szentgáloskér elveszíti községi önállóságát. Az iskolában megszûnik a felsõ tagozat. Megszüntetik a lelkészséget. Szentgáloskér Mernye filiája lesz. A termelõszövetkezet új neve Béke Tsz. Szentgáloskéren megszûnik az alsó tagozatos oktatás. Szentgáloskér visszanyeri községi önállóságát. Vezetékes víz a község lakóházaiban. Lapapusztán megalakul a Szivárvány Völgye Termelõszövetkezet. Bevezetik a gázt a faluba. Ismét tanítanak a szentgáloskéri általános iskolában. Az Agrária Rt. megalakulása. A világháborús emlékmû avatása. Sor kerül a templom külsõ-belsõ felújítására. Orvosi rendelõ épül a községben. Pályázati pénzbõl megépül a Szentgáloskér és Lapapuszta közötti út. Nagy pusztítást okoz a jégverés. Ismét bezár az általános iskola.

289

Felhasznált irodalom Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa. Kaposvár, 1985 Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, 1820–1853. Kaposvár, 1987. (Somogyi almanach, 43–44.) Andrássy Antal: Somogy megye a Jellasics-támadás idején. In: Somogyi múzeumok közleményei. Kaposvár, 1973 Az 1956-os forradalom Somogyban. Dokumentumgyûjtemény. Szerk. Szántó László. Kaposvár, 1995 Babócsa története, 1040–1990. Tanulmányok a község történetébõl. Szerk. Magyar Kálmán. Babócsa, 1991 Beck György: A belsõ-somogyi református egyházmegye története. 1. rész. Kaposvár, 1935. (Csurgói könyvtár.) Beke József: A termelõszövetkezeti mozgalom és a termelõszövetkezetek társadalmi-gazdasági viszonyainak fejlõdése Somogyban, 1957–1970. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1973 Berta Gyula: Betyárok, hóhérok, börtönök Somogyban. Kaposvár, 2002 Berta Gyula: Somogyország pandúrjainak története, 1766–1884. Marcali, 2000 Bezerédy Gyõzõ: Somogy megye mezõvárosi és községi pecsétjei, 1768–1856. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1997 Borsa Iván: A Somogy Megyei Levéltár Mohács elõtti oklevelei. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1983 Borsa Iván: Somogyvármegye címere és pecsétje, 1498. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1984 Borús József – Andrássy Antal: Örökség. A szabadságharc honvédserege és hadmûveletei 1848–49-ben. Somogy megye 1848–49-ben. Kaposvár, 1974 Bõsze Sándor: A forradalom és szabadságharc Somogy megyében. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1998 Bõsze Sándor: Az 1883-as somogyi antiszemita zavargások. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1991 Bõsze Sándor: Két osztrák katonatiszt feljegyzései Jellasic 1848. õszi magyarországi hadjáratáról. Naplórészletek a támadó hadsereg Somogy–Zala megyei útjáról. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1992 Csánki Dezsõ: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. 2. köt. Budapest, 1894 Csányi Ferenc: Lapok Somogy megye múltjából. Kaposvár, 1889 Csokonai-emlékek. Összeáll. Vargha Balázs. Budapest, 1960 Csorba József: Somogy vármegye ismertetése. Pest, 1857 Csûrös Miklós: Fodor András. Budapest, 1979. (Kortársaink.) Dávid Zoltán: Magyarország népessége a XVII–XVIII. század fordulóján. 1967 Deák Varga Dénes: Somogy megye várairól. In: Somogyi Honismeret. 1993/1. Dóber Viktor: Somogysárd és Nagybajom egyházi és világi története a középkortól 1920-ig. Somogysárd, 1997 Domanovszky György: A két Kapoli. Budapest, 1983 290

Dömötör Tekla: Magyar népszokások. Budapest, 1983 Draveczky Balázs: Fejezetek Somogy megye történeti emlékeibõl. Kaposvár, 1966 Draveczky Balázs: Somogy megye régészeti képeskönyve. Kaposvár, 1970 Dümmerth Dezsõ: Az Árpádok nyomában. Budepest, 1977 Egyházi sematizmusok. SML Együd Árpád: Somogyi népköltészet. Somogy néprajza, I. Kaposvár, 1975 Elekes Lajos: A középkori magyar állam története megalapításától a mohácsi bukásig. Budapest, 1964 Ember Gyõzõ: Magyarország lakossága a XVIII. században. Kaposvár, 1989 Emlékkönyv a Kaposvári Állami Közgazdasági Technikum jubileumáról. Kaposvár, 1962 Emlékkönyv dr. Antal Géza dunántúli református püspök úrnak a belsõ-somogyi egyházmegyében 1926. évi április hó 11-tõl 15-ig és 1927. évi május hó 15-tõl 31-ig tartott egyházlátogatásáról. Szerk. Nemesdédi Szabó Bálint. Pápa, 1929 Engel Pál: A XIV. századi magyar pénztörténet néhány kérdése. In: Századok. 124. 1. (1990). Erdei Ferenc: Szabályos parasztfalvak. Budapest, 1983 Erdõsi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX–XX. században. 1–4. rész. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1980–1983 Erõs Zoltán: Magyar irodalmi helynevek A–Z-ig. Budapest, 1985 Farkas Gábor: Községi önkormányzatok a Dunántúlon 1945–1950 között. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1984 Fejezetek Somogy megye történetébõl, 1919. aug. 1. – 1944. dec. 1. Kaposvár, 1987 Források Somogy megye hódoltság kori történetének tanításához. 1. rész. Összeáll. Tóth Péter. Kaposvár, 1987. (Iskola és levéltár, 27.) Források Somogy megye hódoltság kori történetének tanításához. 2. rész. Összeáll. Tóth Péter. Kaposvár, 1988. (Iskola és levéltár, 28.) Futball 96. évkönyv. Budapest, 1996 Futball 97. évkönyv. Budapest, 1997 Géger László: A tanácsok megalakulása Somogy megyében. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1988 Geleta Ferenc: Somogyi erdõk. Kaposvár, 1993 Gönczi Ferenc: A somogyi betyárvilág. Kaposvár, 1944 Gyõrffy György: A magyarok elõdeirõl és a honfoglalásról. Kortársak, krónikások híradásai. Budapest, 1958 Gyõrffy György: Koppány lázadása. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1970 Hajdó Lászlóné – Takács Éva: A kaposvári járás községtörténeti lexikona. Kaposvár, 1984. (Iskola és levéltár, 21.) Hajdú Zoltán: Körzetesítési tendenciák Somogy megye falusi településhálózatában 1950– 1980 között. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1985 Hajdú Zoltán: Somogy megye vonzáskörzetrendszere az 1920-as évek elején. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1982 Horváth János: Képzõmûvészek Somogyban – Somogy képzõmûvészei, 1780–1945. Kaposvár, 1990. (Iskola és levéltár, 32.) Hoss József: A kaposvári plébánia története. Veszprém, 1948 Iványi Emma: A hidvégi tumultus. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1972 Kadarkút nagyközség várossá nyilvánításának kezdeményezése. Összeáll. Kadarkút Nagy291

községi Önkormányzat Képviselõ-testületének Polgármesteri Hivatala az önkormányzati intézmények dolgozóinak közremûködésével. Kadarkút, 2005 Kadarkút, Jálics Ernõ Általános és Vendéglátóipari Szakképzõ Iskola. Szerk. Tálasné Pandur Rózsa. Kadarkút, 2004 Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy mûvelõdéstörténetébõl, 18–20. sz. Kaposvár, 1983. (Somogyi almanach, 36–40.) Kanyar József: Adatok Somogy megye mûvelõdéstörténetéhez a XVIII. század második felében, 1770–1789. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1970 Kanyar József: Az 1858-as „iskolabevallások” Somogyban. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1981 Kanyar József: Fejezetek Somogy megye történetébõl. Kaposvár, 1983. (Iskola és levéltár, 16.) Kanyar József: Földosztó szervek és mûködésük Somogy megyében. Budapest, 1961 Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról. I–II. Kaposvár, 1989. Kanyar József: Népoktatás a Dél-Dunántúlon a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet idõszakában, 1770–1868. Budapest, 1989 Kanyar József: Népoktatás a Dél-Dunántúlon a két Ratio között, 1777–1806. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1984 Kanyar József: Somogyi parasztság – somogyi nagybirtok, 1901–1910. Kaposvár, 1957. (Somogyi almanach, 2.) Kaposvár. Várostörténeti tanulmányok. Szerk. Kanyar József. Kaposvár, 1975 Kelemen Elemér: A népoktatás Somogyban a kiegyezést megelõzõ években. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1973 Kelemen Elemér: Adatok a népoktatás Somogy megyei történetéhez, 1881–1918. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1980 Király Lajos: A kalendáriumi jeles napok népszokásai Somogyban. Kaposvár, 1995. Király Lajos: Somogyi hiedelemvilág. Kaposvár, 1995. (Örökség. Kaposi Kiskönyvtár, 5.) Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest, 1988 Knézy Judit: Fejezetek Somogy megye néprajzából. Kaposvár, 1993. (Iskola és levéltár, 36.) Knézy Judit: Somogyi pásztormûvészet. Kaposvár, 1967 Korai magyar történeti lexikon, 9–14. század. Fõszerk. Kristó Gyula. Budapest, 1994 Kovalcsik József: A kultúra csarnokai. Budapest, 1986 Kováts Zoltán: Somogy megye és községeinek népességi viszonyai a török uralom megszûnésétõl az elsõ népszámlálásig. Kézirat, SML. Kováts Zoltán: Somogy megye népesedéstörténetének néhány kérdése a XVIII. században. Kaposvár, [1962] Kubinyi András: A parasztság hétköznapi élete a középkori Magyarországon. In: Veszprém megyei múzeumok közleményei, 17. 1984 Laczkó András: Irodalmi arcképcsarnok Somogyban. Kaposvár, 1979. (Iskola és levéltár, 10.) Lehmann Antal: A Zselic természeti földrajza. Pécs, 1971 Lévai József György: A betyár koponyája. Kaposvár, 1995. (Kaposvári történetek, 1.) Lévai József György: A virágos Kaposvár. Kaposvár, 1999. (Kaposvári történetek, 3.) Magyar Eszter: Településszerkezet és agrártermelés Somogy megyében a XVIII. században és a XIX. század elsõ felében. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1981 Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban. Kaposvár, 1994. (Iskola és levéltár, 37–38.) 292

Magyar történelmi fogalomtár. Szerk. Bán Péter. Budapest, 1989 Magyarország megyéi, 19. Somogy megye. Összeáll. Horváth Sándor. Budapest, 1988 Magyarország régiói. Somogy megye. Budapest, 2004 Magyarország történeti kronológiája. I. Fõszerk. Benda Kálmán. Budapest, 1981 Mérey Klára, T.: Adatok a dél-dunántúli uradalmak gazdasági cselédségének életviszonyaihoz a századforduló idején. Pécs, 1957 Mérey Klára, T.: Somogy megye parasztsága és a földkérdés. Pécs, 1964 Mérey Klára, T.: Somogy megye pusztulása Szigetvár eleste után. Budapest, 1966 Mérey Klára, T.: A somogyi parasztság útja a feudalizmusból a kapitalizmusba. Budapest, 1965 Mészáros Károly: Iratok az ellenforradalmi közigazgatás újjászervezéséhez 1919 õszén. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1970 Mikóczi Alajos – Solymosi László: Nagybajom története. Kaposvár, 1979 Molnár Imre: Szigetvár török kori mûemlékei. Budapest, 1987. (TKM, 292.) Molnár László: Somogy megye mezõgazdasági szakoktatása 90 éves. Kaposvár, 1975. (Kaposvári Mezõgazdasági Fõiskola, Tudományos Közlemények.) Nádujfalvi József: Somogy megye szociális és gazdasági helyzetképe. Kaposvár, 1939 Nagy Iván: Magyarország nemes családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal. Reprint kiadás. Budapest, 1987–1988 Nagy Jenõ: A kaposvári lánglovagok krónikája, 1875–2000. Kaposvár, 2000 Nemzetközi egyháztörténeti konferencia elõadásai. Szerk. Bárdos István, Beke Margit. Esztergom, 1991 A népmozgalom fõbb adatai községenként, 1901–1968. Budapest, 1969 Nevezetes fák és parkok Somogyban. Összeáll. Király Lajos. Kaposvár, 1972. (A Somogyi gyûjtemény füzetei, 6.) Pais Dezsõ: A magyar nyelv történeti etimológiai szótára. Pfeiffer János: A veszprémi egyházmegye papjai. Veszprém, 1987 Pukánszky Béla – Németh András: Neveléstörténet. Budapest, 1996 Puskás Béla: Temetõk üzenete. Kaposvár, 2002 Puskás Béla: Tûzvonalban. Különkiadás. Kaposvár, 2003 Solymosi László: A hódoltság néhány somogyi település történetében. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1977 Solymosi László: Munera festivalia – ünnep és adózás. In: Egyházak a változó világban. Esztergom, [1992] Somogy megye a II. világháborúban. Kaposvár, 1993 Somogy megye földrajza. Szerk. Rédling Géza. Kaposvár, 1970 Somogy megye helyismereti könyve. Szerk. Bõsze Sándor, Petrovics István, Simon József. Kaposvár, 2000 Somogy megye mûemlékjegyzéke. Összeáll. Szabó Tünde, L. Kaposvár, 1987 Somogy vármegye 1720. évi országos összeírása. Ford. Tegzes Ernõ. Kézirat, 1962 Somogy vármegye és Kaposvár megyei város általános ismertetõje és címtára az 1932. évre. Fõszerk. Szabó Géza, F. Budapest Somogy vármegye. Szerk. Dr. Csánki Dezsõ. Budapest, [1914]. Magyarország vármegyéi és városai. Somogyi életrajzi kislexikon. Összeáll. Hódossy Ferencné, Hajdó Lászlóné. 2., bõv. kiad. Kaposvár, 1981. (Iskola és levéltár, 14.) 293

Somogyi katonák az I. világháborúban és az oroszországi polgárháborúban. Kaposvár, 1987 Somogymegye Trianon után. Szerk. Dömjén Miklós. Budapest, [1932] Stamler Imre: Milyen lehetett az õsi Somogyország? Kaposvár, 1989. (Iskola és levéltár, 31.) Szabó Tünde, L.: Mûemlékvédelem Somogyban. Horváth Ferenc: A természetvédelem Somogyban. Kaposvár, 1976. (Iskola és levéltár, 6.) Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai a XVI. század derekán. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1973 Szántó Gábor: A szép tájú Somogy. Kaposvár, 1978 Szeghalmy Gyula: Dunántúli vármegyék. Budapest, 1939 Szigetvári György: Építészeti emlékek Somogyban, 1000–1900. Kaposvár, 1973 Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR kaposvári cukorgyára, 1893–1948. Kaposvár, 1986 Szili Ferenc: A MIR béruradalmának gazdálkodása, 1926–1935. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1980 Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezõgazdasági Ipari Rt. kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében, 1894–1904. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1977 Szili Ferenc: Cselédsors az uradalmas Somogyban a két világháború között. Kaposvár, 1976. (Iskola és levéltár.) Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába, 1860–1914. Kaposvár, 1995 Szili Ferenc: Történelmi arcképcsarnok Somogyban. 1. Kaposvár, 1976. (Iskola és levéltár, 2.) Szili Ferenc: Történelmi arcképcsarnok Somogyban. 2. Kaposvár, 1977. (Iskola és levéltár, 5.) Sziliné Decsi Márta: Gyógyszerészet Somogy megyében, 1760–1950. Kaposvár, 1990 Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII–XIX. században. Kaposvár, 1993. (Somogyi almanach, 52.) Takács Éva – Szili Ferenc: A reformkor és az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Somogy megyei dokumentumainak felhasználása történelemtanításunkban. Kaposvár, 1976. (Iskola és levéltár, 3.) Tarján Lászlóné: Somogy megye védett természeti értékei. Kaposvár, 1989 Temetõkert. Szerk. Seléndy Szabolcs. Budapest, 1972 Tizenhárom somogyi képzõmûvész. Szerk. Újvári Jenõ. Kaposvár, 1969 Tóth Endre: A belsõ-somogyi református egyházmegye Mária Terézia korában. [Kaposvár], 1940 Tóth Péter: Somogyi határvizsgálatok tanulságai. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1987 Troszt Tibor: A rekrutáktól – Angyal Bandérig. In: Somogyi Honismeret, 1994/1. Varga Gyula: Somogy megye alsó- és középfokú oktatási intézményeinek krónikája, 1777– 1987. Kézirat. Kaposvár, 1996 Varga Gyula: Somogy megye népoktatásának, közoktatás-irányításának története, 1919– 1985. Kaposvár, 1994 Várkonyi Imre: Somogy megye helységneveinek rendszere. Kaposvár, 1984. (Somogyi almanach, 41.) 294

Veress D. Csaba: A Dunántúl hadi krónikája, 1944–1945. Budapest, 1984 Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig. Szerk. Szili Ferenc. Kaposvár, 1994 Levéltári források Kadarkúti plébánia. Historia Domus SML Kaposvári Járási TSH iratai, 1951–1956 SML Somogy Megyei TSH iratai, 1951–1999 Somogy Megyei Labdarúgó Szövetség iratai, 1994–1999

Falunapi ünnepség a sportpályán 1999-ben

295

Múlt és jelen képekben

Kapotsfy Margit (1896)

Dr. Svastics Nándorné (1915)

Svastics Nándorné, Svastics Klára, Svastics Mária (1933) 296

Svastics Egon, Svastics Egonné. 1931.

Dr. Svastics Nándorné Kapotsfy Margit 1925.

Svastics Ervin, Svastics Egonné szül. Kacskovics Erzsébet, Svastics Márta. 1932. 297

Svastics Egon, Svastics Egonné, Svastics Klára (1932)

Szentgáloskéri templom elõtt Svastics Teodóra 1938-ban 298

Svastics-kápolna

Szentgáloskéri leventék az 1920-as években 299

Magyar József és családja

Vincze István, Szarka József katonatársaival

Magyar József, Kiss Ferencz, Elor Ferencz katonatársai körében 300

Summás aratók 1941-ben

Elor Ferencz (1941) 301

Körmenet az andocsi búcsúra (1954)

Úrnapi körmenet 1958-ban

Elsõáldozás Komáromi András plébánossal 302

Elsõáldozás Stehler László plébánossal

Bérmálás

Elsõáldozás 303

Elsõáldozás Komáromi András plébánossal

Varga László kévekötõ aratógéppel az 1950-es években

Lópatkolás Veizekker Mihály, Boda József (1950) 304

Varga László és ifj. Makó István

Aratás az 50-es években

305

Lennyûvés

P. Bödõ József, 1971. 306

Dr. Hild József állatorvos

Tsz-karám, Kisdiós

Sertéstelep. 1919., Diós 307

Tsz, Kisdiós, 1970.

Tsz, Kisdiós, 1968.

Tsz-legelõ, 1963. 308

Sovák Sándor bácsi

Bogdán Anna, Kisdiós

Tsz baromfitelep 309

Molnár István erdész famunkásaival 1978-ban

Répaszedõ asszonyok 310

Rózsa János tsz-elnök, 1975.

Tsz közgyûlés 1976-ban

Tsz irodások 1970ben (Ihász Lászlóné, Vonyó Józsefné, Bödõ Jolán, Csikós Erzsébet, Bor Józsefné, Bunevácz Józsefné, Neitza Ferencné) 311

Tsz irodások

Tsz irodások (Csapó Jenõ, Bunevácz Józsefné, Horváth Csabáné, Kaposi Jánosné, Tóth Zoltánné, Zsigrai Lajos, Istvándi Jánosné, Vonyó Józsefné, Horváth Jánosné, Bogdán Istvánné, Sándor Lajosné)

Tsz-nyugdíjasok kirándulása Fertõdön 1998-ban 312

Szüreti felvonulás részvevõi 1972-ben (bíróné Kauz Éva, bíró Böjte István)

Szentgáloskéri népi táncosok

Parasztlakodalom 1977-ben Nagy Lászlóéknál 313

Harsányi László, Radics Lajos, Bunevácz József, Harsányi Endre, Gál József, Stéger János, Zsalakó István, Bödõ László

Népi táncosok

Szentgáloskér zenekara. Pintér József, Onodi Árpád, Vincze István, Görhes József, Pintér József (tubás), Pintér Ferencz, Molnár József 314

Vajdics Márta, Zsalakó István, Fábián Rózsa, Harsányi László, Horváth Mária, Radics Lajos, Bödõ Jolán, Bunevácz József. Takács Magdolna és Nagy László esküvõjén 1959-ben.

Népszokás. Áldomás az esküvõ elõtt 3 héttel a lányos háznál 1958-ban. Szakácsnõk: Takács Pálné, Centgráf Adolfné, Halász Istvánné, Bödõ Józsefné, Kiss Ferencné, Takács Györgyné, Ivusza Jánosné, Kristóf Istvánné, Kazi Péterné. Menyasszony Orbán Etel, kínáló Harsányi Józsefné 315

A szentgáloskéri úttörõcsapat tánccsoportja (Böjte Mária, Bödõ Gizella, Stéger Ibolya, Herman Ágota, Takács Erika, Harsányi Ágota, Véger Erzsébet, Kálmán Mária, Varga Ilonka)

Lakodalmi felszolgálás (Vonyó Józsefné, Hegedûs Nándorné) 316

1986. május 1.

Nyugdíjas találkozó 1996-ban 317

Nyugdíjas kirándulás Ópusztaszeren 1995-ben

Tanulmányi kirándulás Ópusztaszeren 1998-ban

Tanulmányi kirándulás Budapesten 200-ben 318

Táborozás Miskolctapolcán 2000-ben

Suli-buli Balogh Ernõéknél

Kirándulás: Visegrád 319

Krácsonyi ünnepély 2000-ben

Március 15-i ünnepség

Anyák napi ünepély 2000-ben 320

Baráth Margit, Németh Anna, Szliczki Erzsébet, Vajdics Katalin, Mezõ Margit, Szabados Erzsébet, Bognár Lajos, Véger László, Pintér Ferenc, Gurgel, Tibor, Böjte János 321

Szüreti felvonulás a 60as években

Az iskola pedagógusai és tanulói 2002-ben

1997. A felújított szt. Vendel szobor 322

Androkity György vb-titkár és Kolat Zoltán elõadó a községi tanács épülete elõtt

A mai könyvtár 323

324

A település látképe

Az egykori Kladnigg-kastély 325

A Svastics-kastély az 1970-es években és ma

326

A polgármesteri hivatal és a posta épülete

Orvosi rendelõ 327

A községi könyvtár

A mûvelõdési ház 328

Az egykori iskola épülete

Az óvoda 329

330

Második világháborús emlékmû

Kereszt a Kossuth Lajos utcában

A temetõi kereszt

A római katolikus templom

Szent Vendel szobra

A Svastics-kápolna

Kereszt a Petõfi utca sarkán 331

Szép házak

332

Az Agrária Zrt. irodaépülete

A vegyesbolt és a kocsma épülete 333

Az Agrária Zrt. gépmûhelye és marhatelepe

334

A lapapusztai lovasbázis

335

A temetõ

336

Az új sportöltözõ

Az 1998. évi szentgáloskéri csapat (Állnak: Vincze Tibor, Balogh György, Horváth György, Horváth Norbert, Orbán László, Kovács István, Orsós József, Király József, Gelencsér János, Koltai József, Horváth Tibor, Egerszegi Ferenc, a sportkör elnöke. Guggol: Eleki Zoltán, Egerszegi Sándor, Horváth László, Weing László, Jankó Ferenc, Kiss István, Dávid József) 337

Falunap 2006-ban (dr. Kolber István, Sárdi Árpád, Sovák Lajos és Kisfalusi András)

Falunap 2006-ban (Hoffmanné dr. Németh Ildikó, dr. Kolber István, Sárdi Árpád) 338

Falunap 2006-ban: dr. Kolber István köszönti a résztvevõket

Falunap 2006-ban: a díszpolgári cím átadása dr. Hild Józsefnének és Varga Károlynak 339

A Svastics család nemesi címere a Somogy Megyei Levéltár üvegablakán 340

Tartalomjegyzék Elõszó ................................................................................................................................ 5 Bevezetés ........................................................................................................................... 6 Szentgáloskér története a török korig (Aradi Csilla) ......................................................... 7 A török hódoltság kora .................................................................................................... 16 Az egyház története ......................................................................................................... 25 Közigazgatás és közélet ................................................................................................... 35 A lakosság létszámának alakulása ................................................................................... 53 A földtulajdonviszonyok ................................................................................................. 50 Mezõgazdasági szövetkezet Szentgáloskéren ................................................................. 72 Fejezetek a szentgáloskéri iskola történetébõl (Vonyó Anita) ......................................... 84 A település mindennapi élete ........................................................................................... 96 Szentgáloskér sporttörténete (Bóna Károly) .................................................................. 102 Mutató (Domokosné Szalai Zsuzsanna) I. Személynévmutató ............................................................................................... 115 II. Földrajzi nevek mutatója ..................................................................................... 124 III. Tárgymutató ....................................................................................................... 129 Községtörténeti adatok .................................................................................................. 131 Szentgáloskér a sajtó tükrében ...................................................................................... 211 Visszaemlékezések ........................................................................................................ 238 Dr. Hild József kutatásai ................................................................................................ 249 Szentgáloskér neves személyei ...................................................................................... 259 Szentgáloskér közéleti szereplõi .................................................................................... 262 A könyv szerzõje ........................................................................................................... 270 Szentgáloskér község lakóinak névsora ........................................................................ 271 Közérdekû információk ................................................................................................. 284 Kronológia ..................................................................................................................... 287 Felhasznált irodalom ..................................................................................................... 290 Múlt és jelen képekben .................................................................................................. 296

341