2007. december III. évf. 4. szám
Szentendrei Református Hírlevél - megjelenik negyedévente www.szre.hu
Karácsonyi emlékek, gondolatok Talán megbocsátja a kedves Olvasó, hogy nem szeretnék elméleti tanítást írni a karácsony teológiájáról, csak egyszerûen szeretném megosztani a gyülekezettel, mint lelki családommal néhány személyes karácsonyi élményemet. Életem legelsõ emléke is ehhez a nagy ünnephez fûzõdik. "Jönnek az angyalok" - Ezzel a várakozással voltam tele. Három éves múltam. Testvéremmel csak vártunk és vártunk. Végre megszólalt a karácsonyi csengõ. Édesanyám kézen fogva vezetett minket, Dani öcsémmel, a parókia nagy szobájába. Végre föltárult az ajtó. Csillogó karácsonyfa. Alatta ült a mindig örömet jelentõ nagy baba - és én csak néztem, néztem, míg végre meg tudtam szólalni: "De hol vannak az angyalok?" - a teljes csalódás maradt meg bennem… És elkezdtem sírni… Karácsonyfa, baba, képeskönyv, mit jelent ez nekem, mikor az angyalokra vártam. Csak néztem az ablakok felé. Hátha… Hátha mégis meglátom… - Nem vettem észre, hogy mellettem állnak az angyalok, az én drága édesapám és diakonisszából papnévá lett édesanyám. Egy másik karácsonyi történet, de ez örömtelibb. Nem is karácsony napjához kötõdik, mégis az lett az én nagy karácsonyom. - Konfirmációra készülõ serdülõ kislány voltam, tele kérdésekkel, fel nem oldott feszültségekkel. - "Nem gondolod, hogy nekünk is van bûnûnk?" - kérdezte az egyik barátnõm. Nem feleltem semmit, de a kérdés elkezdett bennem gyökeret verni. Egyre többet foglalkoztatott, míg eljutottam oda, hogy bizony van bûnöm. Eddig ez eszembe sem jutott, most meg úton-útfélen szembesülnöm kell vele, hogy hol cselekedettel, hol gondolattal, hol mulasztással bûnt követek el. És hiába küszködöm ellene, már megint történt valami rossz, amit nem is akartam. Aztán konfirmációi órákon, istentiszteleteken, majd egy ifjúsági konferencián egyre jobban szembesültem önmagammal. Hallottam az üdvösség és kárhozat kérdésérõl, és rájöttem, hogy én is kárhozatra méltó bûnös vagyok. De mit tegyek? Elkezdtem olvasni a Bibliát, abból is a Lukács evangéliumát. És ott mit olvastam? "Ne féljetek, mert íme hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus" Ez a karácsonyi ige felragyogott nékem, mint a betlehemi csillag és elvezetett Jézushoz. Van Megtartóm! Igaz, hogy bûnös vagyok, és Isten elé kell egyszer állnom, de van, aki megtart: és ez Jézus. Ez lett az én nagy örömöm, felszabadulásom, nagy karácsonyom.
Karácsonyi ünnepi rendünk:
Akkor értettem meg, hogy Jézus értem is, nékem is megszületett. Aztán egyre többet ismertem meg Jézusból. A Megtartóban megismertem a Megváltót, aki az életét adta értem is. A mindig velem levõ jó Barátot. A Tanítómat, aki nem megbuktat, de újra kezdi a tanítást. Megismertem a Közbenjárómat, aki értem is imádkozik. Ez a felfedezés, öröm ma is tart és várom, hogy egyszer majd elém jön, és átvisz az Õ mennyei birodalmába, ahol - gondolom - már nekem is készíti a helyet. A harmadik nagy karácsonyom már különleges családi esemény volt. Nagyon vágytam a három gyermek után még egy negyedikre is, (no meg egy ötödikre is). Tél volt, hullt a hó, nem is hullt, de egyenesen szakadt. A karácsonyfa már feldíszítve, elrejtve, az ételek, sütemények a kamarában készen várták az ünnepet. A negyedik gyerekem meg úgy gondolta, õ is ott szeretne lenni a karácsonyfa alatt. Úgy látszik, fentrõl is úgy idõzítették, hogy legyen nekünk a mennyei Gyermek születése napján egy kicsiny Juditunk. Így lett öröm, dupla öröm. Ettõl kezdve karácsonyra mindig két tortát kértek tõlem a gyerekek: - egyet az Úr Jézusnak, egyet meg Juditnak. Ó, a sok szép gyülekezeti karácsony! Egyik hideg templomból ki, a másodikba, harmadikba be, mindenütt boldog arcok, régen látott emberek ültek a padokban, akik ha félelmükben egész évben nem is mertek eljönni a templomba, de karácsonyt nem lehetett kihagyni. Jézusnak örülni kellett. És zengett az ének. Felnõttek, gyerekek együtt mondták boldogan: "Dicsõség mennyben az Istennek." És szétáradt a mennyei békesség a gyülekezet lelkén. - Egy ilyen felszabadult óra, a karácsonyi örömhír Isten szeretetérõl, a titokzatos úrvacsorai együttlét Jézussal a bûnbocsánat megtisztító örömében átmelegítette a didergõ lelkeket, világosságot gyújtott a sötét éjszakában. Ma már minden karácsonyba beragyog a régi karácsonyok fénye, és megtöltõdik új fényekkel. - Amit minden istentiszteleten átélek, - átélünk, - az karácsonykor felfokozódik: "Itt van Isten köztünk, jertek õt imádni, hódolattal eléállni". Ennek a várásával, reménységével készülök, készülünk, mint nagy család, mint gyülekezet, mint Isten népe, a ránk köszöntõ karácsonyra. Mert "itt van Isten köztünk, Õ kit éjjel-nappal angyalsereg áld s magasztal." "Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme" (Zsolt 106, 1) Áldott ünnepet kívánok minden-kinek, szeretettel: Timár Pálné ny. lp. KARÁCSONY I. nap
Adventi bûnbánati esték:
dec. 17-21. este 6 órakor
Gyermekek karácsonya:
dec. 21. péntek du. 6 ó
KARÁCSONY II. nap
December 23. vasárnap:
de. 8 és 10 ó. istentisztelet
Gyülekezeti karácsonyest:
dec. 24. du. 5 órakor
Dec. 30. vasárnap Óév utolsó alkalma: Újév elsõ alkalma:
de. 8 és 10 ó. Ünnepi istentisztelet úrvacsorával (utóbbi különkelyhes) du. 6 órakor: legátus, úrvacsora de. 10 ó. Ünnepi istetisztelet úrvacsorával de. 8 és 10 ó. istentisztelet dec. 31. du. 6 órakor jan. 1. de. 10 órakor
2. oldal
HÍREINK
Újabb hírek az építkezéseinkrõl Épp lapzárta elõtt került sor a régen várt eseményre: daruval beemelték a gimnázium tetõterében szerkezetkészen megépült, 480 személyes kápolna város felé nézõ üvegfalát. Az üvegfal felsõ, háromszög alakú része színes üvegmozaik, amit Deim Pál Kossuth díjas festõmûvész tervezett. Ezzel már zárt tér alakul ki a tetõtérben, ami fontos a további hõveszteség elkerüléséhez, de használatbavételére csak a hátralévõ belsõ építési és szerelési munkák elvégzése után kerülhet sor, amihez további kb. 35-40 millió forintra lenne szükség. Amint arról beszámoltunk, egyházközségünk EU-s forrásra pályázott, hogy felépíthessük a gimnázium tornatermét. Az eredmény a napokban vált ismertté. A közép-magyarországi iskolák korszerûsítésére kiírt pályázatra 165-en adtak be pályázatot, és abból 14-en nyertek összesen 2,4 milliárd forintot. Mi sajnos nem voltunk a nyertesek között, mint ahogyan egyetlen egyházi iskola sem. Nemrég kiírták azonban ugyanennek a pályázatnak a második fordulóját, amelyen már közel 8 milliárd forint támogatást osztanak szét: természetesen indulunk. Bizakodásra ad okot, hogy csak néhány ponttal maradtunk le az értékelésnél a nyertes pályázatok mögött. Ez a lemaradás sem elsõsorban a beadott pályázat színvonalán múlott, hanem azon, hogy külön pontokat kaphattak azok, akik hátrányos helyzetû, roma, ill. sajátos nevelési igényû gyermekekkel foglalkoznak. Az újabb pályázatot január végéig kell beadni, és csak a tavasz végén tudhatjuk meg az eredményt. Ez egyben azt is jelenti, hogy az önrészhez addig még tartalékolnunk kell az összes megtakarított pénzünket, és így várnunk kell arra, mikor kezdhetünk a templom renoválásába, a gyülekezeti terem átépítésébe (ablakok nyitása, fûtés korszerûsítése), és mikor folytathatjuk a gimnázium kápolnájának építését.
A tervezett renoválás azonban ezúttal magában foglalja az alapok járószint alatti betonkoszorúval való megerõsítését is, ami várhatólag nagyon komoly költség ugyan, de ha elkészül, meglesz a reményünk, hogy a jövõben kevésbé fog repedezni az 1748-ban épült, nagyon szeretetett templomunk. Sikolya Zsolt gondnok
Alakul az imaterem üvegfala
Istentiszteleti és egyéb alkalmaink
Az színes üvegablak beemelése A templom renoválásához azonban jövõ nyáron lehetõleg mindenképpen hozzá szeretnénk kezdeni. Ehhez az elmúlt hetekben végre, több mint egy év után, megkaptuk a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal engedélyét és elõírásait, hogy miket kell átterveztetni a beadott felújítási terveinken. A közeljövõben sor kerül a terv módosítására, és mivel feltétlenül meg kell oldani a kertben a vízelvezetést, ezért elkezdtük a kert áttervezését is. A végleges tervek birtokában tudunk árajánlatokat kérni a kivitelezésre. A tornaterem-pályázat eredményének és a templomrenoválás árának ismeretében, tehát jövõ május táján már ütemezni tudjuk építkezéseinket. A templom belsõ festését és vakolatát a talajmozgások miatt sajnos évente javítani kell. Ez az idén elmaradt, így jövõre még akkor is sort kell kerítenünk rá, ha a külsõ felújításhoz nem is tudnánk hozzáfogni, mert egyre több belül a repedés és a lehullott vakolat.
Gyülekezeti istentisztelet: vasárnap de. 8 és 10 órakor Gyermek-istentisztelet (és megõrzés 3 éves kortól): vasárnap de. 10 órakor Bibliaóra: hó elsõ kedd este 8 órakor Asszonykör: hó elsõ péntek du. 5 órakor Baba-mama kör: kéthetente, hó 1. és 3. péntek de. 9-11 órakor Középiskolás bibliakör: pénteken du. 1/2 7 órakor Felnõtt konfirmációi óra: megbeszélés szerint Konfirmációi óra I. éveseknek: kedd du. 3 órakor II. éveseknek : kedd du. 4. órakor Énekkari próba: vasárnap de. 9 órakor Ref. Gimnazisták áhítata: hétfõn reggel 8 és 9 órakor a templomban Úrvacsorai bûnbánati alkalmak: karácsony és húsvét elõtt egész héten, többi ünnep elõtt szerdától péntekig este 7 órakor Adventi hangversenyek: a négy adventi vasárnapon de. 11 órakor Hittanórák: központi iskolák 3-5.oszt.: csütörtök 3 órakor, 1-2.oszt.: csüt. 4 órakor Barcsay Iskolában: kedden du. 2-kor, Izbégi Iskolában: szerdán du. 4-kor Minden hónap utolsó vasárnapján fél 12-kor ref. istentisztelet van a pilisszentlászlói rk. kápolnában
"Magasztalja az én lelkem az Urat!" (Lk. 1,46)
GYÜLEKEZETÜNK ÉLETÉBÕL 1 %-ok felõli rendelkezés Sokan lesznek, akik a következõ számunk megjelenéséig beadják személyijövedelemadó-bevallásukat, ezért már most felhívjuk a figyelmet, hogy aki személyi jövedelemadót fizet, rendelkezhet annak kétszer 1 százaléka felõl. Az egyik egy százalékkal a Magyarországi Református Egyházat támogathatjuk: ehhez a rendelkezõ lapon a 0066 technikai számot kell feltûntetni. A másik egy százalékkal jótékony célú alapítványokat, közhasznú szervezeteket segíthetünk, itt a hívek figyelmébe ajánljuk az Alapítvány a Szentendrei Református Gimnáziumért és Kollégiumért támogatásának lehetõségét: ehhez a lap megfelelõ rovatába a 19 179337 - 1 - 13 adószámot kell beírnunk. Az elmúlt év során gimnáziumi Alapítványunk javára 2 647 326 forint felajánlás érkezett, amit a gimnázium tetõtéri kápolnájának üvegfalához használtunk fel. Köszönjük a támogatásokat.
É n e k t a nu l á s 2008 januárjától a gyülekezeti énektanulás szokását szeretnénk meghonosítani. A 10 órás istentisztelet elõtt, háromnegyed 10-tõl énekkarunk vagy az orgonista vezetésével sorra vesszük ismert és kevésbé ismert énekeinket, hogy gyülekezetünkben az éneklési kedvet és bátorságot megnöveljük. A teli szívvel és felszabadultan éneklõ gyülekezet nemcsak a szívet és fület gyönyörködteti, hanem az istentisztelet hitvalló, bizonyságtévõ szereplõje lehet. Hogy valóban azzá válhasson, mindenkit szeretettel várunk az énektanulás alkalmaira!
A PILISSZENTLÁSZLÓI SZÓRVÁNYRÓL Pilisszentlászló a Szentendrei Református Egyházközség szórványa, ahol a nagy többségû, 739 fõt számláló római katolikus egyház mellett 63 személy vallotta magát reformátusnak a legutóbbi népszámlálás alkalmával, 2001-ben. (A másik protestáns, kisebbségben levõ egyházhoz 16 személy tartozik, a szentendrei evangélikus egyház szórványaként.) Nyugalomba kerülésünk után, éppen 10 éve, 1997-ben költöztünk a községbe, itt lakó gyermekeink közelébe. Havonta rendszeresen bibliaórákat kezdtünk el tartani dr. Bartha Zsolt háziorvos võnk lakásán, ahol váltakozó létszámmal, mintegy tízen, tizenöten összejöttünk alkalomról-alkalomra. Egy idõ után fölmerült az a gondolat, hogy ha lenne a községben egy gyülekezeti háznak mondható hajlékunk, talán mások is eljönnének, élve egy rendszeres istentisztelet lehetõségével. Így kezdõdött álmunk egy majdan megépülõ református imaházról vagy templomról. És erre a célra meg is kezdõdtek az adományozások, a helybeli reformátusok és ismeretségi, baráti körünk tagjai részérõl. A község idõs, ökumenikus lelkületû plébánosa, Kabar Sándor, hallva tervünkrõl, felajánlotta a falu közepén levõ római katolikus kápolnájukat, hogy addig is, míg megvalósulhat álmunk, tartsunk ott rendszeresen református istentiszteleteket. Így kezdtük el a 2003. esztendõ elejétõl, minden hónap utolsó vasárnapján a kis katolikus kápolnában tartani istentiszteleteinket, a Szentendrei Református Egyházközség lelkipásztorának és presbitériumának tudtával és jóváhagyásával. Alkalmainkon 30-40 fõ vesz részt rendszeresen, ami azt jelenti, hogy szinte meg is telik minden alkalommal a kápolna. Nyári idõszakban néhány itt nyaralóval bõvül a templomlátogatók köre. Noha családunknak négy lelkészi végzettségû tagja van, igyekszünk rajtunk kívûl
3. oldal másokat is meghívni az istentiszteletek tartására. Így az immár öt éve tartó istentiszteletek során több igehirdetõt hallhattunk, és láthattunk vendégül. Közülük többen nem csak egyszer, hanem többször is szolgáltak közöttünk. Hadd iktassuk ide a köztünk eddig szolgált lelkipásztorok névsorát: Ablonczy Kálmán, Benke György dr., Bolyki János dr., Deák Zoltán, Gál Judit, Hegyi-Füstös István, Kaszó Gyula dr., Korsós István, Lackner Pál ev. tábori püspök, Molnár Miklós, Nagy Tibor dr., Novotny Dániel, ev. lp., Nyilas Zoltán, Orosz Emil V. é. th., P.Tóth Béla dr., Szabó Andor dr., Szabó Klára, Szabó Péter, Szûcs Ferenc dr., Tüski Márta, Veszelka Tamás, Victor István, Zászkaliczky Pál , és Zászkaliczky Péter ev. lelkipásztorok. És természetesen a helybeliek: Timár Gabriella, Timár Pál és Timár Pálné. Ennek az esztendõnek utolsó vasárnapjára egy ifjú teológát hívtunk meg, Nagy Kingát, aki a Pápai Református Teológiai Akadémia III. éves hallgatója. Istentiszteleteinken a kántori szolgálatot is családunk tagjai látják el, felváltva: dr. Bartha Zsolt, Blaskóné Timár Eszter és leginkább Bartha Mátyás. Mivel ellenszolgáltatás nélkül használjuk a kápolnát, ezért egy kis elektronikus orgonát ajándékoztunk a pilisszentlászlói katolikus egyháznak. Említésre méltó, hogy 2003-tól kezdve, az egyetemes imahét kezdõ vagy záró napján, minden év januárjában, megtartunk egy közös összejövetelt a kis kápolnában, római katolikus és evangélikus testvéreinkkel együtt, hogy ezzel is kifejezzük és gyakoroljuk Krisztusban való egységünket. 2003-ban létrehoztunk egy alapítványt: "Pilisszentlászlói Református Templomért Alapítvány" névvel. Ennek célja: "a Pilisszentlászlón élõ reformátusok és más protestáns vallású polgárok számára templom és közösségi ház fölépítése (mûködtetésének támogatása), hogy abban ökumenikus nyitottsággal gyakorolhassák hitéleti és kulturális tevékenységüket. A Pilisszentlászlóra érkezõ turisták és kirándulók számára lehetõség biztosítása a hitéleti és kulturális tevékenységbe történõ bekapcsolódásra." (Idézet az Alapító Okiratból) Az Alapítvány alapítói: dr. Bartha Zsolt, dr. Bartháné Timár Judit, Timár Pál és Timár Pálné. Az Alapítvány Kuratóriumának elnöke: Kertész József, tagjai: Albertné Bereczky Éva, Pongrácz Zsuzsa, Timár Gabriella és Ugray Ákos. Az alapítvány számlájára az adományok lassan gyûlnek. (Dunakanyar Takarékszövetkezet, Szentendre, 6 470 0 076 - 10 022 180 ) Jelenleg még messze vagyunk attól, hogy komolyan gondolhassunk az építés elkezdésére. Még a tervek elkészíttetésére sem gondolhatunk. A község önkormányzata telek ajándékozásával igyekszik segíteni terveink megvalósulását. Már úgy tûnt, hogy megtaláltuk a megfelelõ helyet, a Szentendre-Visegrádi út mellett a Kis-rigó vendéglõ és étterem szomszédságában, de a Pilisi Parkerdõvel, az Államerdészeti Szolgálattal és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságával folytatott tárgyalások egyelõre holtpontra jutottak. Pillanatnyilag várakozó állásponton vagyunk. A Szentendrei Református Egyházközség pilisszentlászlói szórványának életére és jövõjére reménységgel nézünk, és Isten segítségével igyekszünk munkálni egy felépítendõ kis templom tervét. Már az is jó dolog: egyre inkább tudatosul az itt lakókban, hogy havonkénti rendszerességgel református istentisztelet van a községben. Ha az Úrtól van ez a templomépítési álmunk, akkor bizonnyal meg is fog valósulni, mert Istennél minden lehetséges. Timár Pál ny. lp.
"Dicsõség a magasságos mennyekben Istennek, és e földön békesség a jóakaratú embereknek!" (Lk. 2,14)
4. oldal "
"Amerikából jöttünk…." (II. rész)
Ez a sok ezres amerikai gyülekezet most hívta össze elõször azokat, akikkel szerte a világon nemzetközi szolgálati helyeiken missziói kapcsolatban állnak - mi is így kerültünk elõadóként erre a nemzetközi gyülekezeti missziói hétre. Nagy szeretettel és érdeklõdéssel fogadtak, a gyülekezeti alkalmakon kívül házi bibliaórákon, esti beszélgetéseken és különbözõ rendezvényeken vettünk részt. Hét nap alatt tizenhat különbözõ szolgálatra volt mód, mindenhol Magyarországról, gyülekezetünkrõl és gimnáziumunk felõl érdeklõdtek. Külön öröm volt egyszerre találkozni azokkal az amerikaiakkal, akik ottani gyülekezeti tagként az elmúlt nyolc év során nyaranta ingyenesen angolt tanítottak itt a mi szentendrei református gimnáziumunkban. Mindnyájan életük kedves emlékeként tartják számon azokat a szentendrei napokat, és a magyar emberekkel, családokkal való találkozásuk élményeit. Érdekes és megkapó élmény volt az õ általános iskolájuk, a Christ School meglátogatása. Elsõtõl nyolcadikig tanítják itt a fiatalokat, és a diákok kifogyhatatlanok voltak a kérdésekben.
Earl smith lelkész és felesége
Floridai vendégeskedésünk azzal kezdõdött, hogy Orlandóból azonnal tovább utaztunk Tampába. Itt Earl Smith lelkész és felesége, Judy vendégei voltunk, akiket a Columbia Theological Seminary-ból ismertünk: tizenhét éve Earl a diákom volt Atlantában. Jó volt látni szép munkáját, amit ma két, egymással szomszédos gyülekezetben végez. Rendszeresen egybegyûjtik a nyugdíjasokat szeretetvendégségre, hiszen Florida kedvelt letelepedési helye az idõs, nyugdíjas embereknek. Egy ilyen alkalmon vetített képes elõadást tartottunk Magyarországról, Szentendrérõl és az itteni gyülekezetünkrõl meg a gimnáziumról. Óvodát, iskolát, sõt orvosi rendelõt is tart fenn ez az amerikai gyülekezet - az utóbbi érdekessége, hogy ökumenikus alapon mûködik. Az Orlando-i gyülekezet temploma
A Tampa-i gyülekezet szakorvosi rendelõje
Keresztyén és zsidó orvosok esténként ingyenes szakrendelést tartanak a gyülekezet erre fenntartott épületében azoknak, akik a városban nem tudják megfizetni a több-biztosítós egészségügyi pénztárakra épülõ orvosi ellátást. A gazdag Amerikában 40-50 millióan vannak ilyenek! Az ottani nyugdíjasok közül nagyon is sokan megengedhetik maguknak, hogy a mindig napfényes Floridában telepedjenek le pihenésük éveire, de azért szegények, bevándorlók, nehezen boldogulók is vannak ott elegen. Vendéglátóink egy természetvédelmi terület tavain egyik ismerõsük családi hajójával meghajóztattak minket, ahogyan mi is elvisszük külföldi vendégeinket a legszebb tájakra, érdekes helyekre. Ritka madarakat és krokodilokat láttunk közelrõl, a táj pedig valóban elbûvölõ volt. Tampából egy napra a Mexicói-öbölnél lévõ St. Petersburgh-ba voltunk hivatalosak, ahol sétáltunk és napoztunk a csodás tengerparton, és már vitt is utunk vissza Orlandóba. Ott egy igazi megaegyház, a First Presbyrerian Church vendégei voltunk egy héten át.
Mit esznek a magyar fiatalok? Járnak-e nyáron táborozni? Van-e nálunk autó? Szabad-e templomba járni? Szeretnek-e tanulni az itteniek? Mit sportolnak szívesen a magyar fiatalok? - és még sok hasonló. A diákok és tanárok 1000 dollárt adtak össze zsebpénzükbõl a gimnáziumunk építkezésére. Találkoztunk az orlandói magyar klub tagjaival is, ahol éppen március 15-i ünnepség volt. Magyarul énekeltek, magyar ételt ettek, a kalapjukon nemzetiszín szalag volt, de az unokáik már mind jobban beszéltek angolul, mint magyarul, legtöbben ha egy-két szót tudtak. Magyaros házi kolbászt és lekvárt lehetett vásárolni, meg magyar befõttet, mert ezek az ízek ott szinte ismeretlenek. Iskolánkra támogatást nem adtak. Elmondani is nehéz persze a sok találkozást, beszélgetést. Egy biztos: úgy fogadtak minket az amerikaiak mindenhol, mint a testvérüket. Barátságosan, derûsen, nyitott szívvel - az amerikai ember már csak ilyen. Mi legalábbis így találkoztunk velük, és jó erre emlékezni. A minket vendégül látó Orlandói First Presbyterian Church magyar pénzben összesen 800.000 Ft adományt adott iskolánk építésére. (A III., befejezõ rész következik.)
"Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat beszéded szerint békességgel, mert látták az én szemeim a te üdvösségedet." (Lk. 2,29-30)
5. oldal Üzen a múlt Szentendre legrégebbi harangja a mi református templomunk tornyában lakik. A nagyobbakat háború idején mindig elvitték és beolvasztották, de a legkisebb itthon maradhatott hírmondónak. Ez volt a mi harangunk, amelyet 1717-ben a katolikus torony számára önttettek és másfél évszázadon át ott hívogatta a híveket, búcsúztatta a megholtakat. A református gyülekezet - komoly gyûjtés után - 1871-ben két harangot vásárolt a helyi rk. egyháztól (a nagyobbikat az I. világháborúban vitték el), de ez máig megmaradt. A harangot Nuspickherin Mária Orsolya önttette Pesten, 1717-ben. Latin és részben német nyelvû felirata így hangzik: S.MARIA ORA PRO NOBIS / ST ANDREAS ET IOANN ORA PRO NOBIS 1717 / MARIA VRSVLA NUSPICERE ER IN PEST GOSS SICH.
SEGÍTS! A betlehemi éjszakát és minden ember éjszakáját egykor Csillag-fény törte át. Ma is, kik hisznek, látva látják És imádják a GYERMEKET, KI népek MEGVÁLTÓJA lett, Hatalmas minden éj felett. N é p ü n k is megváltásra vár, Hisz sorsa, bûne tönkretette, S meg nem válthatja önmagát, Hiába kész a harcra, tettre. Véred, hatalmad kell nekünk! Segíts Urunk, mert elveszünk, Szánd meg veszendõ nemzetünk! Füle Lajos
Vajda István lelkész (helyi szolgálata: 1913-952) keze írásával a következõ egyháztörténeti dokumentumból tudunk a harang történetérõl (másolat részlettel korabeli presbiteri jegyzõkönyvbõl): 1"1871. június 4-én az összes elöljáró testületen kívül jelen voltak a közgyûlésen az egyház tagjai közül számosan - mely alkalommal 1./ ifj. Szobonya József elöljáró elõterjeszté a gyûlésnek, hogy a róm.kath. egyházban egészen új harangok fognak önttettetni - a meglévõ, de még egészen jó s szép hangzású harangok a harangöntõnek 65 frtjával adatnak által; nem volna-e kedve a gyülekezetnek ezen harangok közül egyet vagy kettõt egyházunk számára megvenni. Az egyház híveinek régi óhajtásuk lévén, hogy bár oly helyzetbe jöhetne egyházunk, hogy ha csak egy kisded harangot is szerezhetne, minélfogva minden szegénységünk mellett e kedvezõ alkalommal eljöttnek látják az idõt az egyház e beli szükségén segíteni s a régi óhajtás teljesülését folyamatosítani. 2./ Ebbõl folyólag utasíttatik az egyház gondnoka, hogy lelkész úrral és ifjú Szobonya Józseffel egyetértve bõvebb tudomást szerezzenek a harangok mibenléte felõl és kedvezõ feltételek mellett az alkut megkössék. 3./ A megveendõ harangok súlya körülbelül kilencz vagy tizedfél mázsa lévén, jutányos ár mellett is - egyházunk szegénységéhez képest - ez nagy összeg és teher fog lenni, mire nézve legelsõ teendõ lépésnek tekintetik megtudni azt, micsoda kutforrásokból fog ezen nagy összeg fedeztetni és micsoda arányban kivánnak az egyház hívei annak fedezéséhez hozzájárulni. Az aláírás az egyház jelen volt tagjai között megtörténvén, a szép siker reményt nyújt, hogy az egyháznak nagy terheltetése nélkül vehetünk ezen harangok közül kettõt - a további aláírások folytatása és szükséglendõ segély gyûjtésére ifj. Szobonya József elöljáró, mint ezen ügy kezdeményezõje kéretik és bízatik meg. 4./ Az egyház gondnokának nem lévén kezei között annyi pénze, indítványoztatott, hogy míg az aláírásokból és segedelem gyûjtésbõl begyûlt pénz kezeihez jönne, a harangvétel biztonsága tekintetébõl az egyház nevére kölcsön eszközöltessék. Ez indítvány következtében 6 % kamat fizetés mellett lelkész adminisztrátor úr 250 o.é. frt-t kölcsönzött az egyháznak. A harangokra az 1871 ik évben 535 forint gyûlt össze,, melyet egyházunk hívei, továbbá a szigetmonostori, pócsmegyeri, pomázi, rákospalotai hitsorsosaink és helybéli polgártársaink adakoztak össze. Az adományok gyûjtésében, mint egyházunk jkve megemlíti, különösen ifj. Szobonya József, Papp János, és Takács Mihály buzgólkodtak… Tehát a harangok ára, a 618 forint csaknem teljes egészében adakozásból gyûlt egybe. Így szerzett a szentendrei református egyház 2 harangot, amelyek közül a nagyobbik … 364 kgr súlyú, ez 1793-ban öntetett - a kisebbik harangunk súlya kb. 180 kg, ez pedig 1717-bõl való." A harangot 2006-ban védetté nyilvánította a Kulturális Öröségvédelmi Hivatal.
"Valami történik idelenn…" a Gimnázium és az Egyesület közös mûvészeti estje Immár másodszor csendült fel Szvorák Kati mûvésznõ elõadásában estünk címadó dala a Szentendrei Zeneiskola falai közt 2007. november 16-án. A Szentendrei Református Gimnáziumért és Kollégiumért Egyesület és a Szentendrei Református Gimnázium által közösen szervezett rendezvényen elsõsorban a gimnázium diákjai csillogtatták meg sokszínû tehetségüket a zene és az irodalom területén, de felléptek mellettük tanárok (Kun Csabáné Kovalik Judit, Kiss-Székely Zoltán és Veszelka Tamás), valamint az Egyesület tagjai (Lázár Enikõ és Kertész József) is. Miért is szerveztük ezt az estét? Ami a novemberi aktualitást adta, az Áprily Lajos születésének 120. évfordulója volt - õrá is emlékeztünk versei felidézésével. De más célunk is volt. Szerettük volna megmutatni magunknak, egymásnak és a külvilágnak, hogy e globalizált világ percemberkéi által ránk erõltetett, pénz-központú világban igenis vannak örök értékek. Istentõl teremtett örök emberi értékek, melyek akár versben, prózában, akár dalban vagy zenében szólalnak meg, mind ugyanarról beszélnek nekünk. És szerettük volna megmutatni még, hogy ezek az értékek megszólalhatnak ma Magyarországon is, ahol egy nép túlélte a fizikai és lelki megnyomorítás évszázadát, és most kis közösségeiben próbál visszatalálni régi önmagához, s meglelni helyét a teremtett világban. Szívbõl hiszem, hogy mi is egy ilyen kis közösséggé váltunk ezen az estén… “… Egyedül vagyunk oly sokan, felnézünk az égre, egyedül vagyunk, egyedül, egyre jobban félve… …de eljön majd a fény a komor sötétségre…" A rendezvényünk címadó dalának soraiból kicsendülõ reményteljes várakozás idõszakát élve lelki erõsödésünket szolgálta ez az este. Köszönet érte a fellépést vállaló diákoknak és a felkészítõ tanároknak, mindenekelõtt Kiss-Székely Zoltán tanár úrnak, aki a mûsor lelke volt. Külön köszönet a fellépõ tanároknak és a többi szereplõnek, akiknek segítségével kiléphettünk egy szokásos iskolai mûsor keretei közül, és különleges szellemi, lelki élményekben lehetett részünk. Köszönjük az érdeklõdõ, lelkes figyelemmel felénk forduló közönségnek a nagyszámú részvételt, mellyel megtisztelték estünket. És végül köszönjük Bokor György igazgató úrnak, hogy újra lehetõvé tette rendezvényünk megtartását a Zeneiskola dísztermében. Az Egyesület vezetõsége nevében: Csokonay Nóra, titkár
6. oldal Karácsonyfa alá A Szentendrei Régi Mûvésztelep Szerkesztette: Tóth Antal Corvina Kiadó 204 oldal, 143 kép, 3990 Ft Nyolcvan esztendõvel ezelõtt, amikor a nyolc alapító Bánovszky Miklós, Bánáti Sverák József, Heintz Henrik, Jeges Ernõ, Onódi Béla, Paizs Goebel Jenõ, Pándy Lajos, Rozgonyi László - megalakították a Szentendrei Festõk Társaságát, nem gondolták, hogy majd egy évszázad múlva, a magyar mûvész csoportokat bemutató könyvsorozat az õ kezdeményezésükbõl kibontakozó Régi Mûvészteleppel indulhat. Arra sem gondolhattak, hogy az Európai Mûvésztelepek szövetsége, az EuroArt 2007-ben Szentendrén látja vendégül kontinensünk legrangosabb mûvésztelepeit. A Tóth Antal mûvészettörténész által szerkesztett kötetnek köszönhetõen ma már bárki visszatekinthet a mûvésztelep múltjára. A könyv színes, jó minõségû illusztrációi, kordokumentumként felfogható fényképei segítségével a mûvésztelepen alkotó festõk munkássága mellett a telepen folyó életet is megismerhetjük. Bánovszky Miklós, Onódi Béla, Kántor Andor, valamint Balogh László visszaemlékezése egy - egy csepp eleven múlt a könyv lapjai között, amelyek remekül egészítik ki Tóth Antal és Feledy Balázs történeti összegzését. A több történeti korszakot átívelõ mûvészeti csoportosulás sikerei, nehézségei fontos tanulságokkal szolgálhatnak. Reméljük, a Régi Mûvésztelepen most is zajló átalakításoknak köszönhetõen, az intézmény rangjának megfelelõ külsõvel, kiállítótérrel fogadhatja hamarosan a látogatókat! Berényi Mariann
Dr. James Dobson 7 megoldás kiégett szülõknek Bp. 2006 127 oldal, 850 Ft Amikor el kezdtem olvasni James Dobson könyvét, úgy éreztem, hogy ezt a recenziót nem szabadna megírnom. Több hetes kimerítõ munka mellett a családomra alig maradt erõm, miközben egy olyan kötetet kell bemutatnom, amely alapvetõen arról szól, hogyan szánjunk szeretteinkre és önmagunkra több idõt, miképpen merjünk nemet mondani az erõnket meghaladó feladatokra, kihívásokra és baráti szívességekre. Dr. Dobson pszichológus, házasság, család és gyermek terapeuta korunk alapvetõ kérdéseit feszegeti. Az ezredforduló emberét nemtõl és életkortól függetlenül egy kontrolálatlanul száguldó tehervonathoz hasonlítja, amely menthetetlenül kisiklik. A hiba természetesen a fogyasztói társadalom mibenlétében rejlik. Meg kell tanulnunk, hol húzzuk meg azt a nagyon is fontos választóvonalat a szükséges és a fölösleges vágyak között. Ugyanez elmondható a rendelkezésünkre álló szabadidõ eltöltésérõl is. Nem mindegy, hogy a televízió elõtt, vagy egy szépen megterített asztal körül töltjük a családi élet meghitt pillanatait. Az sem mellékes, hogy gyerekeinkkel séta közben beszélgetünk, vagy a külön órákra való fuvarozás nem éppen nyugodt perceit használjuk fel erre a célra. James Dobson szerint az emberi energia drága és véges mennyiségû erõforrás. Ha több energiát használunk fel, mint amennyi rendelkezésünkre áll, megkezdõdik a kiégés. Azok a szülõk, akik saját maguk és gyermekeik valós boldogulását tartják szem elõtt, nem herdálhatják el erõtartalékaikat, meg kell gondolniuk, mire tékozolják el készleteiket, meg kell szüntetniük a pazarlást, és elõtérbe kell helyezniük a tartalék felhalmozását. Szerencsére a szerzõ nemcsak a problémák gyökerét kutatja, hanem néhány - összesen hét - féle lehetõséggel rendelkezésünkre siet. Mindezt kellemes, jó stílusban tálalja az olvasók elé. B.M.
A TUDOMÁNY FELFEDEZI ISTENT Intelligens tervezés - az evolúcióelmélet új riválisa. "Nincs egyetlen érzõ ember sem, aki ha a felhõtlen éjszakai égboltra tekint, meg ne kérdezné önmagától, mi a rendeltetése a csillogó égitesteknek….." Ezzel, a világhírûvé vált magyar származású Nobel-díjas orvos-kémikustól, Sellye Jánostól vett idézettel indítja a munkásságukat bemutató Értelmes Tervezettség Munkacsoport az Aeternitas Irodalmi Mûhely (Felsõõrs) a 2004-ben kiadott, fenti címmel megjelent kötetét. Az elõszóban a fizikus végzettségû dr. Jeszenszky Ferenc, a téma kiváló ismerõje mutatja be a természeti jelenségek közötti összefüggések, valamint a természeti törvények feltárásának és vizsgálatának egyik eszközét, az un. Módszertani ateizmust, ami a természetet önmagából, mindenféle, a természettõl független szellemi tényezõ(k) kikapcsolásával akarja megérteni. Ennek alkalmazása késõbb kiterjedt az eredettudományokra, amikoris az életet az élettelenbõl kívánták eredeztetni. Lényegében véve ez vezetett az evolúcióelmélethez és annak abszolutizálásához…… A tudományos vizsgálatok azonban egyre több olyan esettel találkoztak, amelyek nemcsak, hogy nem voltak tárgyalhatóak, hanem egyre inkább úgy látszódott, hogy ezekre elvileg sem volt lehetõség. E gondolatsor továbbvitelével jutunk el oda, hogy a természeti struktúrák létrejötte mögött egy intelligens tervezõ ( ISTEN ) mûködését kell megpillantanunk…..Az értelmes tervezettség gondolata új megvilágításba helyezi a tudomány és a vallás viszonyát is. Ha igaz, hogy a természeti struktúrák mögött egy értelmes tervezõ áll, fel kell adni a tudomány és a vallás merev szétválasztásának elvét is…. A kötetben az Értelmes Tervezettség munkacsoportja az olvasót végigvezeti saját munkássága bemutatásával az elmélet hazai térhódításáig, bemutatva az e körül zajlott sajtó - és konferenciák szinte filozófiai mélységû vitáit. A kötet külön fejezetet szentel az értelmes tervezésrõl szóló cikkek és tanulmányok bemutatásának. Így megismerkedhetünk számos világhírû tudós (Isaac Newton, Albert Einstein, Charles Lyell, Ernest Rutherford, Max Planck stb.) vallomásáról a világ rendjérõl…. A könyv talán legértékesebb fejezete az értelmes tervezettséget tanulmányokban bemutató része, amelynek szerzõi hazai tudományos életünk kiválóságai. Hallatlanul izgalmas a kötetnek az evolúcióelmélet részletes, a tudományterületekre lebontott kritikája. Elemzéseket olvashatunk a genetika, a molekuláris biológia, a paleontológia és geológia, a rendszertan, az embriológia és az antropológia területeire vonatkozóan. A könyv talán legértékesebb fejezete az értelmes tervezettséget tanulmányokban bemutató része, amelynek szerzõi hazai tudományos életünk kiválóságai. Dr. Móricz Imre
Pap Ferencné Kovács Jolán 2007-ben 92 évesen kapta meg a Károly Gáspár Református Teológia rubin - 70 éves - diplomáját. A leányfalui Református Szeretetotthonban ünnepélyes keretek között köszöntötték Lola nénit.
TÖPRENGÕ
Gyermekeinkrõl Jézus, az egyszülött Fiú, az isteni gyermek születésére készülve gyermekeinkrõl szeretnék most eltöprengeni. Sok szép s még több közhelyes gondolat tolakodik elém, hiszen a gyermekeink a legfontosabbak a számunkra. Most azonban célszerû egyetlen szempontból vizsgálni gyermekeinkhez fûzõdõ kapcsolatunkat: mire tanít minket Isten a gyermekeink által? Igen messzirõl kezdem. A XX. századi angol költõ, Philip Larkin egyik leghíresebb verse maró gúnnyal, obszcén fordulatoktól sem idegenkedve beszél arról, hogy a gyermekek öröklik szüleik minden fogyatékosságát, s tipikus, hogy a szülõk elhibázott élete tönkreteszi utódaikat is. Ezért aztán legjobb, ha az ember nem szül s nem nevel gyermeket az egyre rosszabbá váló világnak. A megbotránkoztatóan szellemes vers több magyar költõt is fordításra serkentett. A legszelídebb változat utolsó versszaka így hangzik:
7. oldal Bármilyen nehéz feladat a gyermekeink szemében megfelelni, a szó szoros értelmében "prófétának lenni a saját házunkban", ahol oly közelrõl látják minden gyengeségünket és hibánkat. De Larkin pesszimizmusa súlyos tévedés, mert a bûn továbbörökítésének láncolatáról szólva figyelmen kívül hagyja az isteni perspektívát. Mennyi mindent tanulhatunk gyermekeinktõl! Õk visznek vidámságot és humort az életünkbe: Miattuk ébred felelõsségünk abban, hogy mit szólunk és hogyan élünk a szemük elõtt. Látszólag óriási a távolság abban, ahogy õk gondolkodnak, amiben õk örömöt találnak, amilyen zenét hallgatnak és amilyet mi. Mégis, jó meglátni, mi az, amit másképpen csinálnak, s mi az, amihez máris jobban értenek, mint mi. S nemcsak rossz tulajdonságainkat viszik tovább, szinte genetikusan, hanem hitünket, s a Mennyei Atyához való tartozás boldog érzését is. Mert nemcsak Krisztus születésére, de gyermekeink világra jöttére is elmondható: "nem emberi erõtõl, de Szentlélek Istentõl" is származnak õk. Áldott legyen ezért a mindenható Isten! Farkas Zoltán
"Öröklõdik a szenvedés / S mélyül, mint part a víz alatt. Szállj ki a körbõl gyorsan és / Te már ne csinálj srácokat." Bármily sok szomorú igazság rejlik is Larkin soraiban, s bármily mesteri a verselés, aki így beszél, nem ismerte meg az élet talán legnagyobb ajándékát. Nemcsak a természet törvénye, nemcsak az ösztön, a biológia követelménye, hogy az ember utódokat hozzon világra. Hitem szerint Isten semmihez sem fogható segítséget adott a gyermekek által ahhoz, hogy Õt megismerjük, s hogy elõre haladhassunk azon az úton, amelynek végén mi magunk is méltán neveztethetünk a Mennyei Atya gyermekeinek. Feltûnõ, hogy a Bibliában milyen sokszor esik szó gyermektelen házaspárok heves és egyre reménytelenebb vágyakozásáról a gyermek iránt. Számunkra most az lehet a legfigyelemreméltóbb ezekben a történetekben, hogy amikor isteni csoda folytán megszületik a régóta várt utód, nemcsak szülei számára jelent végtelen örömöt, hanem Istennel való kapcsolatukban is újjászületést jelent, sõt egy egész közösségnek is üdvére lesz. A megvénhedett Ábrahám és Sára gyermeke, Izsák Isten próbatételének eszközévé válik. Amikor az édesapa még legdrágább kincsétõl is képes lenne megválni az isteni parancsra, a Mennyei Atya nem áldozatot követel, hanem mérhetetlen áldással pecsételi meg Ábrahámmal kötött szövetségét. Zakariás és Erzsébet kései, már nem is remélt gyermekáldásából Krisztus útkészítõje, Keresztelõ János származik. Azt mondják, az ember Istenrõl alkotott képét jelentõsen befolyásolja, hogy milyenek (voltak) a szülei. A szigorú apa a haragvó, büntetõ Isten képét erõsítheti; a mindig megbocsátó, végtelen szeretetû édesanya a krisztusi szeretet és kegyelem földi képmása lehet. Ha a Mennyei Atya a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert, nyilván nem véletlen, hogy a Szentháromság titkáról az emberi vérségi rokonság fogalmaival szól a Biblia, hiszen Atyáról és Fiúról beszél Valóban, a gyermekeink iránti szeretetbõl - ebbõl az önzetlen, aggódó, felelõs, féltõ, mindig megújuló, "mindent elfedezõ" érzésbõl tudhatjuk meg a legtöbbet arról, hogy Isten hogyan tekint ránk, s hogyan szeret bennünket. Még akkor is, ha a mi legdrágább szeretetünk is csak halvány visszfénye a Mennyei Atya és Krisztus irántunk való szeretetének. De térjünk vissza Larkin verséhez! Bizony igaza van, amikor arról ír, hogy saját hibáinkat, bûneinket is átörökítjük gyermekeinkbe. S még egy szeretõ családban is milyen gyakran megesik, hogy egy meggondolatlan szó, egy elhamarkodott büntetés, vagy a bizalom és az odafigyelés pillanatnyi hiánya nagy sérüléseket okoz a növekedõ gyermek érzékeny lelkében. S vajon hogyan viszonyulnak gyermekeink a mi hitünkhöz, vallásosságunkhoz abban az életszakaszban, amikor egyéniségük megtalálásának küzdelmes folyamatában mindent megkérdõjeleznek, ami a szüleikkel kapcsolatos?
Az épülõ Sagrada Familia katedrális Barcelonában. Ez a születés temploma.
FOGADJÁK SZERETETTEL gyülekezetünk tagjai közös karácsonyfánk alól az idén is mellékelt ajándék Bibliaolvasó Kalauzt,és használják 2008. minden napján lelki haszonnal!
8. oldal
25 év Nagytiszteletû Úr, kedves Béla! Huszonöt évvel ezelõtt volt beiktatásod a gyülekezetünkben, és ebbõl az alkalomból egy nemrég olvasott napi igével szeretnénk köszönteni Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt 1. levelébõl, a 15. rész 58. versébõl: "Ezért szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban." Gondolom, hogy amikor huszonöt évvel ezelõtt elvállaltad a szentendrei szolgálatot, bíztál az ígéretben, hogy fáradozásod nem
Balról a negyedik pad 16 évvel ezelõtt, amikor elkezdtünk a szentendrei református gyülekezetbe "járni", sok volt az új dolog, az ismeretlen arc. Biztonságot, állandóságot keresve, már akkor feltûnt, hogy a templomban a fõbejáratnál belépve bal felõl a 4.padban az oszlop elõtt, hétrõl-hétre mindig ugyanaz a házaspár ül. Dr. Madarász Lajos és felesége, Éva néni. Istentiszteletek elõtt a könyvárusításnál szintén õk fogadtak egészen az ezredfordulóig. Negyed századon át tartoztak a gyülekezetünkhöz, Lajos bácsi presbiter is volt. Két éve egyre kevesebbet lehetet látni õket a megszokott helyükön. Átköltöztek Budapestre. Egy hónapja pedig még messzebb találtak új otthonra - Debrecenben - szeretett Balázs fiuk családja közelében. Egy ideig az Istentiszteleteken mindig üresen maradt a templombeli helyük, majd új és újabb testvérek ültek a "helyükre". Rabindranath Tagore írta az alábbi szép sorokat: "Megmaradtak a vonalai. Ott lebegnek a pillanat határán, mely eldönti majd, hogy jégvirággá merevszik, vagy gyöngyvirággá melegszik vakító fénye, s rajta a szépség, benne a megértés és a szeretet." Az én szívemben és gondolom több gyülekezeti testvérében is gyöngyvirággá melegedett Lajos bácsi és Éva néni arca, személye. És vasárnapról vasárnapra - ha belépünk templomunk fõbejáratán - látni véljük Õket bal felöl a 4. padban, az oszlop elõtt ülve. Fülöpné Marian
Sikolya Zsolt gondnok köszönti lelkipásztorunkat az adventi úrvacsorai istentiszteleten
lesz hiábavaló, de hogy az Úr ennyi áldással áldja meg buzgólkodásodat, azt nem sejthetted. A gyülekezet lélekszáma a huszonöt év alatt közel háromszorosára szaporodott. Kibõvült a gyülekezeti ház, épült egy gyönyörû gimnázium. És ami mind ennél fontosabb, de amirõl nincs statisztikai adat: lelkünkben is épültünk, hitünkben szilárdultunk. Mindez rengeteg fáradozással járt részedrõl. A számunkra különösen is értékes igeszolgálataid, és egyéb lelkipásztori munkád mellett hadd köszönjem meg külön azt, ami egyáltalán nem szokásos feladata egy lelkésznek: egy félmilliárdos beruházásnak, a gimnáziumnak minden apró szép vagy praktikus részlete a te gondosságodat dicséri. Én mindig is csak ámultam, hogy hogyan terjedhet ki valakinek a figyelme ennyi mindenre. De most már tudom, hogy hogyan: ezzel is az Úr munkájában buzgólkodtál, és tudtad, hogy nem lesz hiábavaló. Áldjon meg az Isten minden fáradozásodért! Mielõtt szeretetünk és köszönetünk jeléül átadnám a gyülekezet ajándékát, hadd idézzek még egy napokban olvasott igét, a Zsidókhoz írt levél 1. részének 10. versét: "Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben, és a te kezed alkotása az ég. Azok elpusztulnak, de te megmaradsz, és azok elavulnak, mint a ruha, és összegöngyölíted õket, mint egy palástot, és mint a ruha, elváltoznak, te pedig ugyanaz maradsz, és esztendeid nem fogynak el." Bár az igében a palást elavulása csak hasonlatként szerepel, de a te palástod valóságban is elváltozott huszonöt, sõt a korábbi éveket is beleszámítva harmincöt év alatt, hiszen legalább 4000szer hirdetted benne az igét, kereszteltél, áldottál meg házasságkötést, temettél esõben, hóban. És bár a legfontosabb az, hogy mindeközben az Úr ugyanaz maradt, de azért a palástod avulását is szeretnénk orvosolni a további szolgálatod idejére egy új palásttal. Adja az Úr, hogy még sok-sok évig buzgólkodhassál benne köztünk az Õ munkájában! Sikolya Zsolt gondnok
"Ne féljetek, mert hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz!" (Lk.2,10)
A kiadványunkban megjelenõ cikkek, írások nem feltétlenül fedik mindenben a szerkesztõség véleményét, hanem elsõsorban azok szerzõinek gondolatait tükrözik.
Szentendrei Református Hírlevél Kiadja: az egyházközség - Cím: 2000 Szentendre Rákóczi út 14. Telefon: 06 26 310-524 - Felelõs kiadó: dr. P. Tóth Béla lelkipásztor Fõszerkesztõ: Jámborné Benkei Ildikó (E-mail:
[email protected]) Olvasószerkesztõ: Sikolya Zsolt gondnok, (
[email protected]) Tördelõ: Fazekas Andrea Nyomtatás: Kádár Péter, D’ sign Kft. Honlap: www.szre.hu
