SZENT ISTVÁN EGYETEM GÖDÖLLŐ GAZDÁLKODÁS- ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA A MAGYAR SERTÉSHÚSTERMELÉS GAZDASÁGI KÖRNYEZETÉNEK VIZSGÁLATA

SZENT ISTVÁN EGYETEM GÖDÖLLŐ GAZDÁLKODÁS- ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA

Doktori (PhD) értekezés

A MAGYAR SERTÉSHÚSTERMELÉS GAZDASÁGI KÖRNYEZETÉNEK VIZSGÁLATA

Készítette: Nyárs Levente

Gödöllő 2005

SZENT ISTVÁN EGYETEM GÖDÖLLŐ GAZDÁLKODÁS- ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA

Doktori (PhD) értekezés

A MAGYAR SERTÉSHÚSTERMELÉS GAZDASÁGI KÖRNYEZETÉNEK VIZSGÁLATA

Készítette: Nyárs Levente Témavezető: Dr. Villányi László intézetvezető, egyetemi tanár a közgazdaságtudomány kandidátusa

Gödöllő 2005

Doktori Iskola megnevezése:

Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola

tudományága:

Gazdálkodás- és Szervezéstudományok

vezetője:

Dr. Szűcs István egyetemi tanár, tudomány doktora, közgazdaságtudomány SZIE, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Gazdaságelemzési Módszertani Intézet

témavezető:

Dr. Villányi László egyetemi tanár, közgazdaságtudomány kandidátusa SZIE, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Agrár- és Regionális Gazdaságtani Intézet

………………………………..

………………………………

Az iskolavezető jóváhagyása

A témavezető jóváhagyása

3

TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS ...................................................................................................................................7 1.1. A téma aktualitása és jelentősége ..............................................................................................7 2. CÉLKITŰZÉSEK ............................................................................................................................9 3. IRODALMI ÁTTEKINTÉS ..........................................................................................................11 3.1. A magyar mezőgazdaság és az EU csatlakozás összefüggései ...............................................11 3.2. Az állattenyésztési ágazatok fejlődése hazánkban és világon .................................................12 3.3. A sertéságazat fejlődése a világon és hazánkban ....................................................................14 3.4. A sertésállomány, valamint a sertéshústermelés alakulása......................................................19 3.5. A sertéshús világkereskedelemének alakulása ........................................................................29 3.5.1. A főbb sertéshús-importőrök helyzete ..............................................................................30 3.5.2. A főbb sertéshús-exportőrök helyzete...............................................................................32 3.5.3. A világ sertéshús fogyasztásnak helyzete .........................................................................35 3.6. A magyar agrár-külkereskedelem változásai az EU csatlakozás tükrében tekintettel a sertéságazatra..................................................................................................................................36 4. ANYAG ÉS MÓDSZER ...............................................................................................................39 4.1. A ciklikusság és a szezonalitás mérése....................................................................................39 4.2. A szezonalitás vizsgálata .........................................................................................................41 4.3. Az üzemi koncentráció mérése................................................................................................41 4.4. A külkereskedelem koncentráltságának mérése ......................................................................42 5. TERMELÉS ÉS PIACI HELYZET MAGYARORSZÁGON ......................................................43 5.1. Tendenciák a magyar sertéságazatban.....................................................................................43 5.2. A hazai vágósertés kínálat főbb jellemzői ...............................................................................48 5.2.1. A kínálati görbe meghatározása ........................................................................................53 5.3. Az alapanyag-termelés üzemi szerkezetének értékelése .........................................................56 5.4. A sertéshús felhasználás és külkereskedelem alakulása..........................................................59 5.4.1. A magyar sertéshús export koncentráltsága a fontosabb célpiacokon ..............................60 6. AZ ALAPANYAG-TERMELÉS ÜZEMGAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSE.....................................65 6.1. A termelési költség és önköltség alakulása .............................................................................65 6.2. A termelési költség alakulása a tesztüzemi rendszerben .........................................................65 6.3. A jövedelem és a jövedelmezőség alakulása a tesztüzemi rendszerben..................................66 6.4. A takarmányárak hatása a termelés jövedelmezőségére..........................................................66 6.5. A sertéshústermelés naturális hatékonyságának nemzetközi összehasonlítása .......................71 6.5.1. A vágósertés termelés költségviszonyainak nemzetközi összehasonlítása .......................72 7. A SERTÉSHÚS-TERMELÉS FŐBB JELLEMZŐI AZ EU-BAN...............................................77 7.1. A sertésállomány, a sertéshústermelés és a sertéshús felvásárlási árak alakulása...................77 7.1.1. Tendenciák a dán sertéságazatban.....................................................................................78 7.1.2. Tendenciák a holland sertéságazatban ..............................................................................82 7.1.3. Tendenciák a francia sertéságazatban ...............................................................................85 7.1.4. Tendenciák a spanyol sertéságazatban ..............................................................................89 7.1.5. Tendenciák a német sertéságazatban.................................................................................93 7.1.6. Tendenciák az EU-12 és az EU-15 sertéságazatában........................................................95 7.1.7. Tendenciák a lengyel sertéságazatban.............................................................................101 7.2. A sertéshús-termelés regionális és üzemi szerkezete az EU-ban ..........................................101 7.3. A közép-európai régió sertéságazatának helyzete .................................................................105 7.4. A sertéshús közös piaci szabályozásának és a termelés összefüggései .................................110 7.4.1. A gabonaárak alakulásának hatása a sertéshús-termelésre..............................................111 7.4.2. Az árszabályozás eszközei az EU sertéshúspiacán .........................................................112 7.4.3. A magántárolási támogatás jelentősége az EU sertéshúspiacán az 1995-2004 között....113

5

7.4.4. Az export-visszatérítések szerepe az EU sertéshúspiacán ..............................................116 7.4.5. Az import szabályozás hatása az EU sertéshúspiacára ...................................................119 7.4.6. Beruházási támogatások hatása az EU sertéságazatára...................................................120 8. A HAZAI SERTÉSHÚSTERMELÉS FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEI ....................................123 8.1. Az alapanyag-termelés jövedelempozíciójának várható alakulása a csatlakozást követően.123 8.2. A csatlakozás hatása és az ágazatfejlesztés irányai ...............................................................124 8.3. A hazai sertéshús-termelés kitörési lehetőségei ....................................................................126 8.3.1. A vertikális koordináció lehetőségei a hazai sertéságazatban nemzetközi példák alapján ...................................................................................................................................................128 8.3.2. Közvetett támogatások ....................................................................................................130 9. EREDMÉNYEK ..........................................................................................................................133 9.1. Új kutatási eredmények .........................................................................................................133 9.2. Következtetések és javaslatok ...............................................................................................134 10. ÖSSZEFOGLALÁS...................................................................................................................139 11. ABSTRACT...............................................................................................................................141 M1. MELLÉKLET...........................................................................................................................143 M2. MELLÉKLET...........................................................................................................................149 M3. MELLÉKLET...........................................................................................................................151 M4. MELLÉKLET...........................................................................................................................153 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS .........................................................................................................183

6

1. BEVEZETÉS 1.1. A téma aktualitása és jelentősége A sertéshústermelés fontos szerepet tölt be a hazai húsfogyasztásban és az exportban értékesíthető termékek előállításában. Magyarországon a sertéságazat mindig is jelentős ágazat volt. A magyar sertéshús-termelés eredményeit és fejlődését ellentétes folyamatok jellemezték az 1990-es években. A piaci és közgazdasági körülmények, a rendszerváltozás következményeként gyorsan megváltoztak. A magyar sertéságazatának a rendszerváltozást követő években igen sok nehézséggel kellett szembenéznie (a KGST felbomlása, a kelet-közép-európai országok fizetőképes keresletének visszaesése, átrendeződések következtek be az exportpiacokon: a keleti térségből az EU piacára). Magyarország az EU csatlakozást követően egy „zárt” piac része lett. A mezőgazdaság gazdasági környezeti feltételei mélyreható változásokat hoztak a sertéshús-termelésben is. Az új feltételek számos, részben pozitív, nem kis mértékben viszont negatív hatásával kell számolni a következő években. Ahhoz, hogy a piaci szereplők reagálni tudjanak a külső és belső hatásokra, ismerniük kell gazdasági környezetüket. Az Európai Unió olyan keretfeltételeket nyújt a magyar sertéshústermelés számára, ami egyedülálló lehetőséget jelenthet a felzárkózáshoz és az életképesség javításához. Ugyanakkor az ágazat csak akkor fejlődhet, ha a vertikum szereplői ezeket a lehetőségeket képesek kihasználni. Magyarország – méretéből és mezőgazdasági termelési potenciáljából adódóan – nem játszik meghatározó szerepet a sertéshús világpiacán. Az EU piacán sem leszünk piacvezető ország. Inkább egy nagyvállalatok által uralt piacon működő olyan kis céghez fogunk hasonlítani, amelyik a többiek által ki nem töltött résekben tud megélni. Ehhez szükség van a „nagyvállalatok” viselkedésének ismeretére. A termelési- és az exportszerkezetnek alkalmazkodnia kell az Európai Unió követelményeihez és mindezek mellett meg kellene tartani a sertéságazat versenypozícióját is. Az EU azt próbálja sugallni, hogy a gabona ágazatban sikeresek leszünk, a sertéshús ágazatban nem. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy a gabonát eredeti formájában vagy „bőrbe varrva” adjuk el. Figyelembe kell venni azt is, hogy az Európai Unió a jelenleginél lényegesen több lehetőséget nyújt a strukturális alkalmazkodásra; egyrészt a közösségi támogatási rendszer kiszámíthatóbb, lehetővé teszi a hosszabb távú tervezést; másrészt a vidékfejlesztés keretében jelentős beruházási, fejlesztési támogatásokhoz juthatnak hozzá a gazdálkodók. A fejlesztési támogatások mellett kiemelt szerepet kapnak a közösségi standardoknak való megfeleléshez igénybe vehető támogatások. Ezek a – nem közvetlen termelői, hanem a versenyképességet javító – támogatások kiemelkedő szerepet tölthetnek be a kritikus helyzetbe kerülő sertéshústermelés életképességének megteremtésében. A sertéshústermelés gazdasági környezetének vizsgálata komplex feladat. Ennek a témakörnek teljes mélységű elemzése jóval meghaladná az értekezés kereteit és terjedelmi korlátait. Ezért szükségesnek tartottam a disszertáció témakörének lehatárolását. A dolgozatban speciális részterületekre kívánok összpontosítani, ezen belül is a mezőgazdasági „alapanyag” előállításra. A gazdasági környezet tágan értelmezhető fogalom, ezért az értekezésben az általam legfontosabbnak tartott szektor-specifikus gazdasági környezetet vizsgáltam meg. A szakirodalmat tanulmányozva a sertéshústermelés gazdasági környezetét meghatározó tényezők közül a következőket emelem ki: sertésállomány/sertéshústermelés/sertéshús felvásárlási ár ciklikusságának, valamint a termelés és a felvásárlási árak szezonalitásának vizsgálata, a takarmányárak és vágósertés árak összefüggései, a naturális hatékonyság és a termelési költségek nemzetközi összehasonlítása, üzemi koncentráció, az EU piacszabályozása és a WTO tárgyalások (exportvisszatérítések, importkorlátozások), az EU bővítése. Ebből a megközelítésből szinte egyáltalán nem térek ki értekezésében gazdaságpolitikai kérdésekre (pénzügypolitika, adópolitika, árfolyampolitika), mivel ezeket az ágazat szempontjából adottnak tekintettem. A mezőgazdaságot és ezen belül a sertéshústermelést is érzékenyen érintik a megváltozott fogyasztói szokások, a minőségbiztosítás és az élelmiszerbiztonság, az állategészségügy, állatjólét, környezetvédelem és a takarmányozás kérdéskörei, azonban e témakörök tárgyalása már terjedelmi korlátokba ütközne.

7

8

2. CÉLKITŰZÉSEK Kutatómunkám során elsősorban azokra a kérdésekre kerestem a választ, melyek leginkább foglalkoztatják az ágazat szereplőit az EU csatlakozást követő „átmeneti” időszakban. Az EU fejlett sertéshústermelő országaiban TRÉGARO és LOSSOUARN [2002] szerint még fellelhető a sertésciklus jelensége, azonban ezt a szerzőpáros empirikusan nem bizonyította. Ezért dolgozatomban megvizsgáltam, hogy kimutatható-e a ciklikusság (állomány, sertéshústermelés, felvásárlási ár) az EU fejlett sertéshús-termeléssel rendelkező tagállamaiban (Dánia, Hollandia, Franciaország, Spanyolország, Németország). A rendszerváltozást követően több hazai szerző (GUBA [1995], ALVINZCZ et al. [1992], TÓTH [2003]) rámutatott arra, hogy a magyar sertéságazatban újra kialakult a sertésciklus jelensége. Ezért fontosnak ítéltem, hogy empirikus módszerrel kimutassam, hogy milyen időtartamú ciklusok léteznek a hazai sertésállományban, sertéshústermelésben és a felvásárlási árak alakulásában. A sertésciklus egy különleges formája az éven belüli szezonalitás is, ami meghatározza egyes időszakok piaci lehetőségeit, piaci réseit. Az említett vizsgálatok célja, hogy ismertessem az EU és Magyarország piacán zajló folyamatokat. Az EU-15 régi tagállamaiban évtizedek óta jól működő és „kiszámítható” piacszabályozásról beszélhetünk. A KAP bevezetését követően – az EU piacszabályozása keretében – a sertéstartó gazdaságok fejlesztési támogatásban részesültek, annak érdekében hogy a Közösség sertéshúsból önellátó legyen. Ezért az értekezésben elemzésre kerül a szabályozás és a sertéshústermelés közötti összefüggések is. A méretgazdaságosság, az üzemei szerkezet, valamint az üzemek regionális elhelyezkedése szintén központi témája az európai agrárközgazdászoknak. A vizsgálat során arra kerestem a választ, hogy az EU főbb sertéshústermelő országaiban az elmúlt harminc évben milyen mértékben változott egyes országok sertésállományának üzemi koncentrációja, emellett a vizsgálatokat a magyar sertéságazatra is elvégeztem. A versenyképesség alapvető feltétele, hogy az alapanyag termelésben egységnyi terméket minél kevesebb ráfordítással és fajlagos költséggel állítson elő a termelő. Az értekezésemben kiemelten foglalkozom a naturális hatékonyság és a termelési költségek nemzetközi összehasonlításával. A sertéshústermelés mezőgazdasági fázisában a változó költségek közül a takarmányozási költségek 6070 százalékot tesznek ki. Ezért fontosnak ítéltem, hogy a vágósetés-termelés során felhasznált takarmányok- és a vágósertés felvásárlási árainak vizsgálatát. A mezőgazdasági piacok – így a sertéspiac - működésének megismeréséhez elengedhetetlen a kereslet és kínálat ismerete. Ezért a disszertációban egyszerű lineáris modelleket alkalmazok a hazai sertéspiac elemzésére. A modell eredményeinek vizsgálatával és a keresleti-kínálati görbék ábrázolásával képet kapunk a sertéspiac szereplőinek magatartásáról. Magyarország hét kelet-közép-európai országgal együtt lett tagja az Európai Uniónak. Így nemcsak a régi EU-15 tagállamának fejlett sertéshús-termelő országával élesedett a piaci verseny, hanem az új tagállamokkal is. Az értekezésben elemeztem a magyar sertéságazat számára legfontosabb kelet-közép-európai versenytársak (Lengyelország, Csehország, Románia) sertésszektorait. Az elmúlt egy évtizedben a magyar sertéshústermelés közel 30 százalékát értékesítették külpiacokon. A magyar kereskedők számára nem jelentéktelen tényező, hogy az adott terméket milyen időszakban és célpiacokon helyezik el. A dolgozatban számításokat végeztem a fontosabb sertéshústermékek szezonalitásával (szezonindex), a célpiacok koncentráltságával (Herfindhal-index) és a termékek exportversenyképességével (SSI-index) kapcsolatban. Az EU csatlakozást követően az egyik leglényegesebb kérdés, hogy a hazai termelők jövedelempozíciója az elkövetkező években hogyan alakul. A vágósertés-termelésben elért jövedelem határozza majd meg, hogy a termelőknek mekkora része képes helytállni a versenyben. Az értekezés EU központú, mivel napjaink egyik legnagyobb kihívása az Európai Unióba való sikeres beilleszkedés. Hazánk számára a fejlett Európát az egykori EU tizenötök jelentik. Az EU-ba történő belépésünkkel a hazai sertéshúságazat szereplői is ugyanabban a szabályozási és versenykörnyezetben tevékenykednek, mint a régi EU tagállamokban. Végül, de nem utolsó sorban választ kell adni arra kérdésre is, hogy a hazai sertéshús ágazatának milyen mozgásteret enged az adott

9

gazdasági környezet, hogyan lesznek képesek a hazai piaci szereplők a megváltozott körülményekhez alkalmazkodni.

10

3. IRODALMI ÁTTEKINTÉS 3.1. A magyar mezőgazdaság és az EU csatlakozás összefüggései ALVINCZ és SZŰCS [1998], úgy értékelték, hogy a mezőgazdaság nemzetgazdaságban betöltött szerepe Magyarországon az elmúlt évtizedben fokozatosan csökkent, ugyanakkor súlya még napjainkban is jelentős. Az említett szerzők rámutattak arra a tényre, hogy az élelmiszergazdaság 1990 és 1996 évek között 16,9 százalék és 10,7 százalék részarány között mozogva járult hozzá az ország össz-GDP termeléséhez. A rendszerváltás a legnagyobb fordulatot a mezőgazdaságban hozta, mivel gyökeresen változtatta meg nemcsak a tulajdoni és földhasználati, hanem a foglalkoztatási viszonyokat, a gazdálkodási formákat is állapította meg NÉMETI [2003]. Az átalakulás során részben a piacvesztés és a belső kereslet csökkenésével romlott a jövedelmezőség, mérséklődött a támogatás és jelentősen visszaesett a beruházás. A mezőgazdaság bruttó termelési értéke néhány év alatt 30 százalékkal csökkent. A legnagyobb visszaesés a mezőgazdaság beruházásaiban következett be. A vidéki, jelentős létszámtartalék foglalkoztatás csak a vidék komplex fejlesztésével oldható meg. UDOVECZ ed. [2000] rámutatott arra, hogy a mezőgazdaság nemzetgazdasági jelentőségét nem lehet pusztán az ágazatnak bruttó hazai termék előállításához (GDP) való hozzájárulásával mérni. Hozzáteszi azt is, hogy a mezőgazdaság szerepéről még akkor sem kapunk pontos képet, ha figyelembe vesszük a mezőgazdasági termelést alapanyagokkal. Beruházási javakkal és szolgáltatásokkal ellátó, illetve a mezőgazdasági termékeket feldolgozó és értékesítő tevékenységeket (agrobusiness) is. UDOVECZ [2003] később megállapította, hogy a hazai agrárgazdaság fontos makrogazdasági arányszámai az utóbbi években drasztikusan csökkentek. Az agrárgazdaság az összes kivitelből való részesedése 10 százalék, a GDP-hez való hozzájárulása 5 százalék alá esett az elmúlt évtizedben. MAGDA [2003] hasonló következtetésekre jutott, véleménye szerint a rendszerváltozást követően leépülő agrárgazdasággal ellentétben, a világ mezőgazdaságában folytatódtak a pozitív változások, többek között a koncentráció, amely a termelés hatékonyságának egyik fontos eleme. KAPRONCZAI [2003] arra a következtetésre jutott, hogy az agrárium egy fejlett – vagy közepesen fejlett – gazdaságú társadalomban már sohasem lehet „húzó ágazat”, ugyanakkor lehet sikerágazat! TRECIAK-DUVAL [1999] rámutatott arra, hogy a kelet-közép-európai (KKE) országoknak a gazdasági rendszerváltás után szerteágazó tényezőrendszerrel kellett szembenézniük, többek között az örökölt tulajdonviszonyokkal, földrajzi helyzettel (EU piac tekintetében), támogatási forrásokkal, reformokkal. A mezőgazdaság GDP-hez való hozzájárulása az 1989-1998-as időszakban a KKE országokban átlagosan a felére csökkent. A KKE országok, és így a magyar mezőgazdasági termelés visszaeséséhez hozzájárult a volt KGST piacok megszűnése is. A háztartások rendelkezésre álló jövedelmei és az állami támogatások csökkentek, így a fogyasztás is csökkent, az élelmiszerárak mérsékelten növekedtek. A monopolhelyzetben lévő élelmiszerfeldolgozók és kereskedelmi hálózatok megszerezték az ellenőrzést az élelmiszervertikumok felett. Így nőtt a különbség a mezőgazdasági output árak és az élelmiszerárak között. Az inputárak a világpiaci árakkal együtt növekedtek, anélkül hogy a termelői árakban ez a növekedés kiegyenlítődött volna. A szerkezetváltás növelte a termelői bizonytalanságot, aminek következtében a földtulajdon és használat kettévált. A helyzetet súlyosbította a tőke- és hitelhiány. POULIQUEN [2001] szerint a KKE országok az elmúlt évtizedben a támogatások az árfolyamok és a világpiaci árak változásának voltak kitéve, aminek következtében a KKE országok támogatási szintje az EU átlagának a felét érték el. Az átalakuló KKE országok mezőgazdaságára kettős paradoxhatás érvényesül: alacsony munkatermelékenységű kisgazdaságok (a termelésben és foglalkoztatásban még jelentékeny szerepet töltenek be), a másik oldalon stagnáló kibocsátású nagyüzemek. A tíz egykori társult országban a mezőgazdasági kibocsátás felét adják ezek a kisüzemek, azonban egyes országokban (Csehország, Szlovákia, Észtország) részesedésük alacsony. Hozzájárulásuk a teljes mezőgazdasági kibocsátáshoz elsősorban a mezőgazdaságon kívüli jövedelmektől függ. A kisüzemek veszteségeit az állami transzferek többé-kevésbé fedezik, azonban a beruházások nem valósíthatók meg, így ez gátja a versenyképesség növelésének is. A

11

kisüzemeknek az önellátásban és a helyi piacokon játszhatnak szerepet. A KKE országok nagyüzemei biztosítják a „hatékony” mezőgazdasági termelést. Ez a szektor, döntően kereskedelmi célra termel, fajlagos tőketermelése viszonylag magas, így a munkatermelékenység is magasabb ebben a szektorban, mint a kisüzemiben. FERTŐ [1996] tanulmányában kimutatta, hogy Lengyelországon és Magyarországon a piaci reformok előrehaladottabbak voltak, mint a többi volt szocialista országban. Ugyancsak FERTŐ [1996] az 1989-től kezdődő agrárpolitikai folyamatokat három fontosabb fázisra bontotta. Az első periódusban az árakat és külkereskedelmet liberalizálták, valamint az agrárszektor költségvetési támogatásait jelentősen megnyirbálták. A KKE országoknak a külpiacokon is egyre nehezebb helyzettel kellett szembenézniük. Ezzel párhuzamosan az agrárolló nyílása miatt megnőtt a kormányzati beavatkozások iránti kereslet. A második fázisban, 1991 közepétől kezdve megállt a támogatások leépítése, sőt számos szubvenciós formát vezettek be. Az intézkedéseket általában meglehetős átgondolatlanság jellemezte, mivel az aktuálisan felmerülő piaci zavarokat tűzoltó módszerekkel igyekeztek orvosolni (például: piaci és ár intervenciók bevezetése: import vámok, exporttámogatások, garantált minimum árak, maximum árak és exportkorlátozások). Az agrárpolitikai reformok harmadik fázisában elmozdulás történt az ad hoc beavatkozásoktól a hosszabb távú agrárpolitika kialakítása irányába, aminek jelentős eleme volt a Közös Agrárpolitika (KAP) intézményrendszeréhez hasonló agrárpiaci-szabályozási környezet megteremtése. PAPÓCSI és TAKÁCS [2001] megállapították, hogy az Európai Unió mezőgazdaságába bekerülni, a közös agrárpolitikájába beilleszkedni nagy lehetőséget, a piac kibővülését, jelentős jövedelemtöbbletet, a parasztság számára életkörülmény-javulást ígér. Azonban arra is rámutatnak, hogy az érdekek eléggé szemben állnak egymással, ahhoz, hogy mindez realizálódjon. Véleményük szerint az Európai Unió nem szeretné, ha a csatlakozó országok veszélyeztetnék a belső piacokat, alacsonyabb áraikkal letörnék a termelők jövedelmét, vagy megzavarnák a nemzetközi kötelezettségeikben kialakított rendszereket. SZÉKELY és DUNAY [2002] ezzel szemben úgy látták, hogy az EU tagság feltétlenül új lehetőségeket teremthet, mivel a stabilabb, kiszámíthatóbb agrárszabályozási rendszer jelentősen megkönnyítheti a vállalkozások rövid és hosszabb távú tervezését. Ugyanakkor rámutatnak arra is, hogy a csatlakozás a kedvező hatások mellett egyúttal növekvő nemzetközi versenyt eredményez a hazai piacokon, amihez a gazdálkodók eddig csak részben, illetőleg egyes termékek, termékcsoportok esetében szoktak hozzá. 3.2. Az állattenyésztési ágazatok fejlődése hazánkban és világon KAPRONCZAI ed. [2003] arra a következtetésre jutott, hogy az állattenyésztési ágazatok voltak a mezőgazdaság 1990-es években tapasztalt visszaesésének a legnagyobb vesztesei. Fejlett és sokoldalú állattenyésztés nélkül elképzelhetetlen a lakosság egészséges táplálkozásnak biztosítása, állapította meg HORN [1997]. A szerző arra is felhívta a figyelmet, hogy az állattenyésztés fejlettsége és aránya az összes mezőgazdasági termelésen belül az adott ország agrárgazdasága fejlettségének is jó mércéje. MUCSI [1999] rámutatott arra, hogy az 1990-es évtizeden a mezőgazdasági termelés nagymértékben, mintegy 40 százalékkal visszaesett. A csökkenés a növénytermesztésben és az állattenyésztésben eltérő mértékű volt. SÁNTHA [1999] megállapította, hogy az 1990-es években az egész agrárágazat, de ezen belül az állattenyésztés még inkább teljesen szétzilálódott, a leromlási folyamatot 1996 végéig teljesen nem sikerült megállítani és az ágazatot új fejlődési pályára állítani. ALVINCZ és SZŰCS [1998] a hazai állattartást a vágóállat-termelés szemszögéből vizsgálták meg, és arra a következtetésre jutottak, hogy Magyarországon a vágósertés és vágómarha-termelést periódikus változások jellemezték az utóbbi negyedszázadban: • • •

az 1970-es évek elején jelentős növekedés; az 1976-1980-as években intenzív felfutás; az 1981-1985 közötti időszakban lassuló fejlődés;

12

•

1986-tól hanyatlás, a rendszerváltást követően pedig drasztikus visszafejlődés volt tapasztalható.

E visszaesésnek okait PAPÓCSI [1997] a következők szerint foglalta össze: 1) A termelési és tulajdonosi szerkezet átalakítása, amely a rendszerváltozást követően bekövetkezett, a nagyüzemi állattartó telepeket nagy számban tette működésképtelenné. Ezen kieső termelőbázisok helyett új, korszerű állattenyésztő kapacitások, az új árutermelő alapok – befektetető tőke, a pénz hiánya miatt – nem jöhettek létre. 2) Szerepet játszott a piacvesztés, amely elsősorban az élelmiszeriparon keresztül jelentett komoly visszaesést a felvásárló kereskedelemben. 3) Hozzájárult a leépüléshez a tulajdonváltás és a privatizáció is, amely részben megszüntette, részben színvonalában csökkentette a nagyüzemi gazdálkodás állattenyésztési feltételeit. A privatizálások során előfordult, hogy a telepek körüli állattenyésztést szolgáló szántóföldek más célra történő értékesítésével tették lehetetlenné a racionális működést. 4) A kormányzati intézkedések egy részével; támogatások megvonása, csökkentése, az agrárszabályozásoknak az állattenyésztés sérelemére történt módosításával a jövedelmezőséget teljesen tönkretették. 5) A korábbi integrációs együttműködések szétestek. A háztáji-nagyüzemi integráció a szövetkezetek szétesésével gyakorlatilag megszűntek. 6) A leépülési folyamatokkal egyidejűleg nem alakultak ki olyan érdekvédelmi és tenyésztési szervezetek, amelyek érdemben képviselték volna az egyes állattenyésztési ágazatokat. Az állattenyésztési ágazatok mélyrepülését leginkább az állandósult tőkehiány okozta. BALOGH [1999] szerint ennek okai a következők voltak: 1) 1983-1996 között az ágazatból kivont tőke, illetve az időközben bekövetkezett tőkepusztulás becsült értéke 1997. évi árakon számítva meghaladta az 500 milliárd forintot, ami magasabb mint az állattenyésztés II. világháborús vesztesége. 2) A privatizáció, valamint a felszámolás és végelszámolás során igen sok állattartó telep olyan személyek tulajdonába került, akik a tenyésztés és tartás egyetlen további feltételével sem rendelkeztek, vagy szándékukban állt a rendeltetésszerű használat, csak nem volt elegendő saját forrásuk a telepek működtetéséhez. Gyakoriak voltak, amikor a telepeket spekulációs céllal szerezték meg. 3) A kereskedelmi bankok nagyon nehezen, s ha mégis, akkor csak számos kiegészítő biztosíték mellett adtak hitelt állattenyésztési fejlesztésekhez. 4) A felvásárló szervezetek egy része késedelmesen fizető, megbízhatatlan vevő. Emiatt az állattartók rákényszerültek részben a feldolgozást és a kereskedelmet is finanszírozni! SZÉLES [1995] szerint az állati eredetű termékek kibocsátásának mennyiségét alapvetően az állatállomány mérete, ezen belül az anyaállatok aránya határozza meg. A szerző kimutatatta, hogy 1985-1995 között a szarvasmarha, és a sertésállomány megközelítően a felére, míg a juhok száma majdnem egyharmadára esett vissza. Az anyaállatok létszámának csökkenése az összes állománynál tapasztalt mértéket is felülmúlta a sertéstenyésztésben és a gondokat tovább fokozta az, hogy ez a kedvezőtlen folyamat még tovább folytatódott 1994-ben is. SZÉLES [1996] a későbbiekben arra a megállapításra jutott, hogy az állatállomány nagymértékű csökkenésének alapvetően gazdasági kényszerből fakadó, de szakágazati sajátosságokkal is jellemezhető okai voltak. A gazdaságok nagy része ugyanis a tenyészállatok értékesítésével tudta csak fizetőképességét fenntartani, ezek árbevétele szolgált a munkabér kifizetések és járulékainak, továbbá főleg a rövidlejáratú forgóeszközhitelek fedezésére. Ennek ágazati sajátosságaira külön is felhívja a figyelmet: a) A baromfi és sertéságazatból nagyobb részt nem lehetett tőkét kivonni, egy megoldás maradt, folytatták a termelést, amíg a tárgyi eszközök állapota ezt lehetővé tette, s közben más célokra fordították a képződött és elszámolt amortizációt. b) A szarvasmarha- és juhtenyésztésben ágazati sajátosságokból következően más volt a helyzet. Ezekben az ágazatokban az állatállomány és a takarmány jelentős összeget köt le, jóval meghaladja az összes lekötött vagyon érétkének a felét. A szarvasmarha-tenyésztés létesítményei, a telepek infrastruktúrája a leginkább felhasználható egyéb, jövedelmezőbb, kisebb kockázattal járó tevékenységre, bérbeadásra. UDOVECZ ed. [2000] arra a következtetésre jutott, hogy az állattenyésztés ágazatai az európai élmezőnytől a rendszerváltozást követően eltávolodtak. Az okok között kiemelte az

13

alacsony állománykoncentrációt, a sokszor elavult fajtaszerkezetet, a leromlott takarmányozási és tartás-technológiát. A gazdasági hatékonyságot illetően az 1991-1993. és az 1998-1999. évi mélypontok drámaiak voltak, a köztes konszolidációs periódusok azonban igen törékenyek. HORN [1997] rávilágított arra a tényre is, hogy az állatállomány csökkenése együtt járt belföldön a lakosság állati termék fogyasztásának jelentős visszaesésével és jelentősen csökkent az exportálható árualapok mennyisége is. DOHY [1999] megállapította, hogy az állattenyésztés fejlesztése sürgető, nemzetgazdasági szintű és stratégiai jelentőségű feladat, emellett fontosnak ítélte meg, hogy csak erős versenyképes állattenyésztéssel csatlakozhatunk az EU-hoz, mivel véleménye szerint ellenkező esetben kiszolgáltatottá és alárendeltté válna a vidéki lakosság nagy része. HORN [1999] szerint minden állattenyésztési ágazatban célratörőbben szükséges a különleges fogyasztói igényeknek megfelelő alapanyagot előállítani, optimalizálva a genotípus, az ivar, a hizlalás ideje, a takarmányozás és a tartástechnológia számos eleme kölcsönhatásait. Az 1999-2000 közötti időszakban a növénytermesztés és az állattenyésztés termelési aránya évenként jelentősen változott. Az állattenyésztés termelésbővülése az 1994. évi mélypont után 1998-ig tartott, 1999-től számottevően visszaesett. Az élőállatok és állati termékek folyó áron számított termelési értéke 1999-ben 37,5 milliárd forinttal (7,3 százalékkal) volt alacsonyabb, mint 1998-ban, jelezve az állati termékek piaci pozíciójában bekövetkezett változást. Az állattenyésztés termelési értéke 2000-ben nőtt, részesedése a mezőgazdasági termékek bruttó termeléséből azonban tovább csökkent. Ennek hátterében alapvetően az előző évitől elmaradó árak álltak, és az inputok drágulása miatt az áresés döntően a jövedelemtömeget csökkentette, állapította meg POPP ed. [2001]. 3.3. A sertéságazat fejlődése a világon és hazánkban HORN [2000] rámutatott arra, hogy a világ – és egyben hazánk – állattenyésztése jelentős változások előtt áll a III. évezred küszöbén. A legnagyobb kihívásokra adható válaszlépések sokrétűek, regionálisan is különbözőek, sok esetben a rövidebb és hosszabb távú versenyképesség biztosításának lehetősége is eltérhet egymástól. NÁBRÁNDI és SZŰCS [2004] megállapították, hogy a sertéshús évezredek óta kiemelt szerepet játszik az emberiség élelmezésében. Termelése és fogyasztása összefügg a mezőgazdaság termelési kultúrájának a fejlődésével. A történelem során megfigyelhető, hogy a mezőgazdasági termelés színvonalának emelkedésével a sertéshúsfogyasztás is növekedett. A sertéstenyésztésre legközvetlenebbül a gabonatermesztés fejlődése és mindenkori termelési színvonala hat. A gabonafélék a sertéstenyésztés legfontosabb nyersanyagbázisát képzik, így a megtermelt és takarmányozásra kerülő gabona nagy része a sertéshús-termelésen keresztül hasznosul. LAKNER et al. [1994] megállapították, hogy a világ hústermelése 1961-től 1991-ig eltelt 30 éves időszakban közel két és félszeresére nőtt. A sertéshústermelés szempontjából a leggyorsabb növekedést Ázsiában lehetett tapasztalni, de Európa termelését is jelentősnek ítélték meg. Az EK hústermelését elemezve megállapították, hogy a hagyományosan jelentős hústermelők (például: Dánia, Franciaország és Németország) sertéshústermelésének mértéke viszonylag kisebb arányban emelkedik, sőt a nyolcvanas évek óta stagnál. Ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a jelentős, elsősorban észak-európai hústermelők lassan elérik az ökonómiai és ökológiai szempontból elfogadhatónak tekinthető termelés határait, ezért az akkori EK tagállamaiban a termelés stagnálásával számoltak a szerzők. Az EK déli tagállamaiban (Spanyolország, Portugáliában, Görögországban) a termelés nagymértékben növekszik. SZERDAHELYI [1998] véleménye szerint a sertéshús esetében Kína, az Európai Unió és az USA továbbra is fontos térsége lesz a világtermelésnek. A belső fogyasztást illetően az Európai Uniót, az USA-t, Kínát, Japánt, Oroszországot és Dél-Koreát emelte ki. Viszonylagos közelség miatt több figyelmet kell szentelni a Baltikum országainak és Ukrajnának. Összefoglalva megállapítja, hogy a magyar húsvertikum nem meghatározó tényezője a világpiacnak. Az árakat sem vagyunk képesek befolyásolni. A sertéshústermelés 21. századi növekedését és területi elhelyezkedését THORNTON [2000] több kulcstényezőtől teszi függővé. Ezek közül Ázsiában a népesség növekedése és területi

14

eloszlása játszik meghatározó szerepet. A következő években egyre inkább felértékelődik a környezetvédelem, az állatjólét és az élelmiszerbiztonság kérdése. RÉTI és PÉNZES [2001] megfogalmazása szerint napjaink legdrámaibb kérdése az állategészségügy helyzete, ugyanis nő a kockázata annak, hogy egy-egy régió, ország váratlanul, akár hosszabb időszakra kikerül a sertéshús világkereskedelméből. A váratlan betegségek alapvetően átalakíthatják a hústermelés és a húsfogyasztás szerkezetét. LAKNER és VIZVÁRI [2000] megállapították, hogy hosszabb időszakot vizsgálva, csökkent a sertés- és marhahús fogyasztásának aránya, nagyon kis mértékű a juh- és kecskehúsfogyasztás, valamelyest nőtt a halfogyasztás és erőteljesen emelkedett a baromfihús fogyasztása. A bemutatott tendenciák részben a lakosság fizetőképes keresletével, részben a fogyasztói ízlés megváltozásával kapcsolatosak. A fejlett országok mindegyikét jellemzi a baromfihús-fogyasztás dinamikus növekedése. PÉNZES és RÉTI [2000] véleménye, hogy a hazai húsfogyasztás alakulása több tényező együttes hatásának következménye. A fogyasztás szintjét és szerkezetét a kínálat, a reklám, a rendelkezésre álló jövedelmek, a demográfiai tényezők, a fogyasztói árak és a fogyasztói preferenciák határozzák meg többek között. A fogyasztói preferenciák megváltozása, a folyamatosan alakuló életforma-változás is némi szerepet játszik a húsfogyasztás alakulásában. SZERDAHELYI és ZÁDORI [2002] szerint a húsfogyasztás mértéke az életszínvonallal összefüggő kategória, ezért nem kerülhető meg a fogyasztói árak alakulása sem, ezért célszerűnek látszik megkülönböztetni „szükségletpiacot” és „minőségpiacot”. A „szükségletpiacot” az alacsony árra törekvés jellemzi, amit támogatott tömegtermeléssel lehet kielégíteni. Az alacsony árakat úgy lehet fenntartani a népesség legrászorultabb részének érdekében, hogy az állam differenciált adópolitikát valósít meg. Az állattartás újonnan felmerült többlet-költségeit pedig (az állatjólét megvalósításával kapcsolatos kiadások, új keletű tilalmak a takarmányozásban) kompenzálja. DEVINE [2003] rámutatott arra, hogy az EU-n belül is megfigyelhető a baromfihús térnyerése a marhahús és a juhhús rovására. Megjegyezzük azonban, hogy az átlag mögött jelentős eltérések húzódnak meg mind a fogyasztás szintje, mind pedig a fogyasztás dinamikája tekintetében. A BSE hatása is jelentősen különbözött az egyes országok tekintetében. Az élelmiszerfogyasztási szokásokat tekintve Magyarországot is eléri/elérte a vásárlásifogyasztási szokások új hulláma. SZERDAHELYI [2004] szerint ezek a következőkben nyilvánulnak meg: • nő a természetes eredetű termékek kedveltsége; • törekvés az egészséges táplálkozásra; • a „kényelmi termékek” piacának bővülése; • csökken a vásárlásra fordított idő; • a vásárlások „koncentrálódása” (egy helyen egy hétre való vásárlás); • növekszik a házon kívüli étkezés súlya. Ugyancsak SZERDAHELYI [2004] szerint a húsipar azonban a baromfiipartól lemaradva, megkésve reagált a változásokra (pl. panírozott, marinált, esetleg elősütött termékek). ORBÁNNÉ [2001] megállapította, hogy a húskészítmények fogyasztása polarizálódott, egy vékonyabb réteg keresi a magasabb igényeket kielégítő készítményeket, de az alacsony árfekvésű tömegtermékek szintén keresettek. A tőkehúsok és a húskészítmények piacára egyaránt igaz, hogy a húsipari vállalatok nemcsak egymással, hanem a baromfiipari vállalatokkal is versengenek a fogyasztóért. A húsipar a házi vágásokkal is kénytelen versenyezni, mert a fizetőképes keresletet a saját termelésű fogyasztás nagy aránya is befolyásolja. KARTALI ed. [2004] kimutatták, hogy a hazai húsfogyasztásban 1999-ig a sertésnek meghatározó szerepe volt, de 2000-től már a második helyre csúszott vissza a baromfihús mögött. (1998-ban 27,6 kg, illetve 43,7 százalék volt a sertéshús az összes húsfogyasztáson belül; 2001-ben 25,2 kg, illetve 37,3 százalék). WAGENHOFFER [2003] szerint az elkövetkezendő években a legkisebb bővülés a sertéshústermelésben várható. A sertéságazat tartástechnológiája, nagyfokú adaptálhatósága révén

15

könnyebben alkalmazható a fejlődő országokban is. Ugyanakkor megjegyzi azt is, hogy ez nem jelenti azt, hogy a tőkeellátottságban ma is tapasztalható különbségek csökkeni fognak. A különbség világviszonylatban óriási. A legnagyobb lemaradás a biotechnológiai módszerek területén várható. CSETE és LÁNG [1999] úgy vélte, hogy a minőség szerepe az Európai Unió országaiban egyre jelentősebb az élelmiszergazdaságban. A fogyasztók kegyeit kereső folyamtokban a vertikum láncszemeit egybefoglaló, mindent átfogó rendszer a TQM (Total Quality Management) a közelmúltban kezdet meg fényes karrierjét, pedig már a 20. század eleje óta ismert. EUROPA & ASSOCIATES [1999] szakértői szerint a világ sertéshús-termelését a következő tényezők határozzák meg a következő évtizedben: • • • • •

globalizáció; a fogyasztók rendelkezésére álló jövedelmének, ízlésének és életstílusának alakulása; piaci struktúra és piaci erő; kormányzati beavatkozások; technológiai- és termék-fejlesztés.

STRAK [2000] úgy gondolta, hogy az EU sertéshús szektorát alakító keresleti tényezői a következők: • ár/relatív ár alakulás; • jövedelem (GDP/fő); • egészséges táplálkozás; • kényelmi szempontok; • élelmiszerbiztonság/biztosítás; • organikus/természetes táplálkozás; • exportpiacok; • hozzáadott érték növelése; • EU piacszabályozás. Ugyancsak STRAK [2000] az EU sertéshússzektorának kínálati jellemzőit az alábbiak szerint foglalja össze: • ciklikusság/az árak szélsőséges ingadozása; • dán/holland termelési modellek sikere; • spanyol sertéshús piaci expanziója. Emellett jelentékeny szerepet játszik az EU keleti kibővítése, valamint a WTO tárgyalások kimenetele. STRAK [2000] előadásában kitért az EU szabályozás, sertéshús-termelést érintő releváns tényezőire is: élelmiszerbiztonság, környezetvédelem, állatjólét, nyomon-követhetőség, GMO-mentesség. A különböző előrejelző műhelyek jónak ítélik a sertéshús piaci kilátásait. A világ sertéshústermelését alábbi tényezők befolyásolják a jövőben leginkább: • kereskedelmi feltételek a világon (WTO tárgyalások); • élelmiszerbiztonság szintjének az emelése; • WTO kapcsolatok az új tagokkal, az élelmiszerbiztonság még meglévő problémái és a fogyasztói aggodalmak az állatjólét és környezetvédelem vonatkozásában; • xenotranszplantáció és a génkezelt élelmiszerek (GMO); • piaci szegmentáció. PÉNZES és RÉTI [2001] szerint az előző fenti feltételek közül egyre nagyobb szerepet nyer az élelmiszerbiztonság kérdése, mivel a fogyasztók igénye folyamatosan nő az egészségesebb és biztonságosabb élelmiszerek iránt, a sertéshús vonatkozásában is. A világ sertéshús-termelését, több egymással szoros összefüggésben lévő gazdasági környezeti tényező alakítja. A sertéshús előállítás egyes szintjei közötti kölcsönhatások és

16

integrációs kapcsolatok komplex együttest alkotnak. A terméklánc egyes szintjei közötti kapcsolatok állandóan fejlődnek, hogy reagálni tudjanak az egyes környezeti tényezők (piaci helyzet, új keresleti tényezők, minőségi követelmények etc.) miatt bekövetkezett változásokra. A sertéshús előállítási láncot (mezőgazdasági alapanyag-termelés-feldolgozáskereskedelem), a többi mezőgazdasági termékhez hasonlóan számos környezeti hatás éri. LAURSEN et al. [1999] a sertéshús-termelésre ható gazdasági tényezőket négy csoportba sorolta: • kereslet, fogyasztás és demográfiai tényezők; • termelékenység és technológia; • szabályozás és agrárpolitika; • erőforrások: környezet, tőke és munkaerő; Keresleti, fogyasztási, demográfiai tényezők: • ár; • globalizáció; • nyomon-követhetőség; • állatjólét és környezetvédelem; • termelési és feldolgozási eljárások; • kényelmi szempontok; • könnyű felhasználhatóság. Termelékenységi és technológiai tényezők: • méretgazdaságosság; • specializáció; • információs technológia; • logisztika; • biotechnológia; • környezeti technológia; • monitoring technológia. Szabályozási és agrárpolitikai tényezők: • EU agrárpolitikája és nemzeti politikák; • felelősségvállalás eltolódása a kormányzattól az iparág felé; • eltolódás a hazai piacvédelemtől a nemzetközi piacokra jutás felé; • a támogatások változása a WTO tárgyalások miatt; • agrárpolitikák harmonizációja. Erőforrások – környezet, tőke és munkaerő: • természeti erőforrások szűkössége; • természeti erőforrások fenntarthatósága; • technológiai fejlődés és tudatosság. • sertéshúsfogyasztás csökkenés. DYCK és NELSON [2003] szerint a versenyképességet a húsellátási lánc egyes fázisaiban a következők határozzák meg: • az alapanyag-termelésben a takarmány input, a munkaerő és eszközök; • a vágási fázisban a munkaerő és eszközök; • a disztribúcióban pedig szintén a munkaerő és az eszközök. Az egész ellátási láncban a kulcs inputok: a takarmány; a munkaerő; valamint a tőke. A magyar sertéspiacot tekintve egyes nézetek szerint meghatározó, hogy távol vagyunk a rotterdami kikötőtől, mivel ennek kihatása az önköltségre nem kompenzálható.

17

• • • • •

DEN HARTOG [2003] szerint a következő tényezők hatnak az ellátási láncra: élelmiszerbiztonság; minőség; termelési körülmények; költség-ár viszonyok; információ.

Véleményem szerint ezen tényezők a magyar sertéshús ellátási szempontjából is meghatározóak, ezen belül fokozódik az élelmiszerbiztonság és a minőség szerepe. Az AgraCEAS [2003] tanulmánya szerint a húspiacot érintő tényezők: • demográfiai változások (öregedő népesség, igény a soványabb húsra, növekvő kényelmi szempontok); • társadalmi-gazdasági fejlődés (jövedelempolarizálódás, változó foglalkoztatási minták, női munkaerő, egyedülálló háztartás, csökkenő főzési ismeretek); • fogyasztói szempontok (élelmiszerbiztonság, állatjólét és környezet, egészség szempontok, nyomonkövethetőség); • bioélelmiszerek. NÁBRÁDI és SZŰCS [2003] úgy vélték, hogy a világ és Európa sertéságazatára az elmúlt tíz évben egyaránt jellemző volt: • • •

a folyamatos, kismértékű állatlétszám növekedés; a sertéstartók létszámának csökkenése, következésképp az állományi koncentráció növekedése; a sertéshúsfogyasztás kismértékű növekedése, illetve stagnálása.

Hazánkban ezzel párhuzamosan az alábbi folyamatok zajlottak le: • a sertéslétszám csökkenése; • állományi dekoncentráció; LAKNER és VIZVÁRI [2000] úgy látták, hogy a magyar sertéshús szektor helyzetének és fejlődési lehetőségeinek megismerése csakis nemzetközi és magyarországi gazdasági-társadalmi fejlődés feltételeinek, kereteinek feltárásával valósulhat meg. Magyarország egyre csökkenő szerepet játszik a gabona és a húsipari termékek világkereskedelmében. Ennek oka részben a nemzetközi agrárkereskedelem gyors ütemű növekedése, a fejlett országok erőteljes kereskedelmi expanziója, a fejlődő világ egy részének sikeres agrárfejlesztési programjai, részben a magyar élelmiszer-gazdaság kibocsátásának csökkenése. A mikroökonómia megfogalmazása szerint sertéshús-termelésünk elsősorban árelfogadó (price taker) és nem áralakító (price maker) pozícióban van. PFAU és SZÉLES [2001] ed. megállapította, hogy a sertéságazat kibocsátásai elválaszthatatlanul kapcsolódnak a termelés biológiai alapjaihoz, állatállomány méretéhez és szerkezeti összetételéhez. Az állatállomány méretét számos tényező befolyásolhatja, azonban leginkább gazdasági kérdések állíthatók előtérbe. POPP ed. [2000a] arra a megállapításra jutott, hogy az állattenyésztés fejlesztését a csatlakozás utáni lehetőségeink és korlátainak megfelelően ágazatonként differenciáltan kell kezelni. Az abrakfogyasztó ágazatoknál a termelés hatékonysága, a kérődzőknél pedig a kvóták és a prémiumokra vonatkozó regionális felső határok fogják behatárolni az ágazat jövedelmezőségét, a fejlesztés lehetőségeit. A sertéságazat esetében úgy ítélték meg, hogy a fejlesztések elmaradása, és a 2000. évi támogatottsági szint és szerkezet megtartása esetén a 2000. évi termelési színvonal és termelési hatékonyság hosszabb időszakra konzerválódna. POPP ed. [2000b] úgy gondolta, hogy a sertéstenyésztés hatékonyságát az EU-ban a termékminőség és a versenyképesség dönti el, bár növekvő jelentőségű a környezetvédelmi és az állatvédelmi előírások érvényesítése. Kiemelt célnak tekinti a szakosított telepek takarmányozási technológiájának korszerűsítését, a fertőző állatbetegségektől való mentesítés és a minőségi apaállat ellátás támogatását. GUBA és RÁKI [1997] véleménye, hogy a termelés konszolidációjának egyik

18

feltétele a kiszámíthatóság, a stabil termelési viszonyok kialakítása. Önmagában azonban az uniós tagságtól nem várható ennek létrejötte. BIRÓ et al. [2003] rávilágított arra, hogy a világ fejlett sertéstermeléssel rendelkező régióiban, országaiban a technológia fejlettsége és a magas színvonalú termelési eredmények ellenére is az élőállat termelésében, az elsődleges feldolgozásban egyre alacsonyabb a profit, ezért az integrátorok egyre inkább a magasabb profitot biztosító tovább-feldolgozás és kereskedelem irányába mozdulnak el, míg az előbbi tevékenységeket szerződéses formában próbálják meg biztosítani, vagy versenyelőnyt élvező térségekbe helyezik át. A sertéshizlalás menedzsmentjét az elmúlt harminc esztendőben a világ fejlett országaiban jelentős minőségi változás jellemezte. KISSNÉ et al. [1996] rámutattak arra, hogy a sertéshústermelés menedzsment egyik alapvető feladata olyan termelési paraméterek kialakítása, amelyek az ingadozó piaci árak mellett is biztosíthatják a „fenntartó”, illetve az optimális profitot, jövedelmet. KISSNÉ et al. [1996] a modern sertéstartás nyereségességét befolyásoló tényezők közül következőket tartják a legfontosabbnak: • • • • • • • • • • • • • •

eladási ár (termékár); takarmány-értékesülés hatásfoka, a takarmányozás költségei; az állomány genetikai potenciálja; a termelés alakulása; a tartástechnológia, szaporítás; a műszaki felszereltség; a betegségmegelőzés, kezelés költségei; információs technika költségei; az állomány nagysága, koncentráltsági foka; a menedzsment képzettsége, döntéseinek megalapozottsága; a tervezés szakszerűsége, hatékonysága; a környezetvédelem; az állatjólét; az állattartók rendelkezésére álló erőforrások.

PFAU és SZÉLES ed. [2001] arra a közismert tényre hívják fel a figyelmet, hogy a vágósertés-előállítás beruházási igénye jelentős, amelyhez folyamatos és biztonságos forgóeszközellátás szükséges. BÍRÓ et al. [2003] megállapította, hogy a sertésipar világméretű versenyképességét továbbra is alapvetően a takarmány-alapanyagok és munkaerő hozzáférhetősége és költsége fogja meghatározni, így az ebben versenyelőnyt élvező térségek, országok sertéságazatának fejlődése meg fogja előzni más területekét. A takarmánygabona termesztés szempontjából is kiváló adottságokkal rendelkezünk, mégis az ágazat évek óta bizonytalan helyzetben van. 3.4. A sertésállomány, valamint a sertéshústermelés alakulása

A világ népessége az elmúlt évtizedekben növekedett, és ez a növekedés várhatóan a 21. században is folytatódik. Ennek következtében és az egy főre jutó húsfogyasztás megugrása miatt a világ húsfogyasztása is tovább növekszik. A FAO adatai szerint az elmúlt 40 évben, a világ sertésállománya az 1961-es 406 millió darabról 2004-re 2,3-szeresére 951 millió darabra emelkedett (1. ábra). A világ sertéshústermelésének legjelentősebb területei Kelet-Ázsia, Észak-Amerika és Európa. A világ sertéshústermelése 1961-ben „mindössze” 24,7 millió tonna volt, ami 2004-re 100 millió tonnára növekedett, ez éves szinten átlagosan 1,7 millió tonnás bővülést jelentett. Kína vezető pozíciót foglal el a világ sertéspiacán. A népesség növekedése kulcsszerepet tölt be a kereslet növekedésében. Kína a világ sertésállományából 1961-ben mindössze 21 százalékkal részesedett, míg ez az arány 2004-re elérte a 49 százalékot.

19

1060000 960000 860000 760000

ezer darab

660000 560000 460000 360000 260000 160000

19 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 2099 2000 2001 2002 2003 04

60000

Világ

Kína

1. ábra: A világ és Kína sertésállományának alakulása (1961-2004) Forrás: FAO, www.fao.org

Kína sertéságazatának fejlődése A kínai sertéstartó gazdaságok 77 százaléka 5 sertésnél kevesebb állatott tartott 1996-ban. A kínai sertésállomány az 1985-ös gazdasági reformnak köszönhetően számottevő mértékben növekedett, mivel megszüntették az állami felvásárlási kvótákat, árellenőrzéseket, így a sertéspiacra egyre inkább jellemzőbb lett a kereslet-kínálat törvényszerűsége. A „piacgazdaságra való áttérést” követően a kínai sertéspiacon is kialakult a sertésciklus jelensége. A szabad piaci mozgásokat a kormányzati beavatkozások is befolyásolták. A sertésállomány éves átlagos növekedési üteme mintegy 9,1 millió darab volt 1961-2003 között. A termelés növekedését a fogyasztásban bekövetkezett változások indukálták a legnagyobb mértékben. A technológia modernizációja, új fajták bevezetése, a takarmányozási technológia, az állatorvosi szolgáltatások fejlődése ellenére Kínában még napjainkban is meghatározó a „háztáji” sertéstartás részesedése. Ennek elsődleges oka az, hogy a kínai gazdaságok több mint 80 százaléka 0,6 hektárnál kisebb földterületen gazdálkodik, a munkaerő-kínálat bőséges, és vidéken a mezőgazdaságon kívül nem igazán lehet munkalehetőséget találni. A sertéstartás csupán egy kiegészítő jövedelemforrás. A háztáji sertéstenyésztésben a munkaerő haszonáldozati költségéről nem lehet beszélni, a tartástechnológia alacsony színvonalú, a takarmány általában háztartási hulladékból származik, az ipari takarmányokat kiegészítő tápként alkalmazzák. Mindezek miatt, Kínában a vágósertés felvásárlási ára 50 százalékát teszi ki a világpiaci árnak, ugyanakkor a takarmány ár a világpiaci ár 200 százaléka is lehet. A RABOBANK [2000] tanulmánya azonban megállapította, hogy a méretgazdaságosság gyakorlata kezd terjedni a kínai sertéshústermelésben is, mivel 1998 végén már 850 darab közép- és nagyméretű gazdaság létezett, többnyire állami tulajdonban. Ezek a gazdaságok évente 4,6 millió darab vágósertés állítottak elő, és 2,4 millió darabos tenyészállománnyal rendelkeztek. A nagy

20

sertéstartó üzemek fő terméke a színhús, míg a háztáji „gazdaságokban” tartott sertések jóval zsírosabbak. Kína sertéshústermelését az 1961. évi 16 millió tonnáról 2004-re 47 millió tonnára növelte. Az éves átlagos növekedés meghaladta az 1 millió tonnát. Az 1960-as évek első felében Kína mindössze 7-12 százalékkal részesedett a világ sertéshústermeléséből, ugyanakkor 2004-ben már megközelítette az 50 százalékos arányt. Kína sertéshústermelése az 1980-as évek közepétől indult dinamikus fejlődésnek, a sertéspiac liberalizálásának köszönhetően (2. ábra).

120000

100000

ezer tonna

80000

60000

40000

20000

19 6 19 1 6 19 2 6 19 3 6 19 4 6 19 5 6 19 6 6 19 7 6 19 8 6 19 9 7 19 0 7 19 1 7 19 2 7 19 3 7 19 4 7 19 5 7 19 6 7 19 7 7 19 8 7 19 9 8 19 0 8 19 1 8 19 2 8 19 3 8 19 4 8 19 5 8 19 6 8 19 7 8 19 8 8 19 9 9 19 0 9 19 1 9 19 2 9 19 3 9 19 4 9 19 5 9 19 6 9 19 7 9 19 8 9 20 9 0 20 0 0 20 1 0 20 2 0 20 3 04

0

Világ

Kína

2. ábra: A világ és Kína sertéshústermelésének alakulása (1961-2004) Forrás: FAO, www.fao.org

Jelenleg a vágósertést több értékesítési csatornán keresztül adják el a termelők, állapítja meg a RABOBANK [2000] tanulmánya. A háztáji gazdaságokban hizlalt sertéseket a termelők közvetlenül értékesítik a vágóhidaknak vagy henteseknek. Az 1985-ös piacliberalizálást követően a sertés-vágást és feldolgozást, döntő részt „egyéni hentesek” végezték, piaci részesedésük meghaladta a 80 százalékot. A fertőzéseket kiváltó illegális sertésvágások miatt a kormányzat, korlátozó intézkedéseket vezetett be a hentesekkel szemben. Így 1998. január 1-vel a sertéseket csak vágóhidakon lehet levágni. Észak- és Dél-Amerika sertéságazatának fejlődése Az USA vezető hatalom a világ sertéshústermelésében és technológiájában. Az USA sertésállományában lényegesen nagyobb ingadozások mutathatók ki, mint a többi vizsgált ország esetében. Az éves növekedés is sokkal kisebb volt az 1961-2004 közötti időszakban, alig haladta meg az évi 112 ezer darabot. Az USA sertéságazata Kína után csupán a második helyet foglalja el a világon. Az USA sertésállománya 2004-ben 60,3 millió darab volt, mindössze 8,6 százalékkal magasabb, mint 1961-ben (3. ábra). ANDERSON et al. [1998] rámutattak arra, hogy az USA-ban a hagyományos sertéshústermelés a kukorica övezetben (Corn Belt: Iowa, Missouri, Illionis, Indiana, Ohio,) települt meg, így a termelést az olcsó takarmány alapozta meg. Az USA sertésállományának ¾-e az északi központi régióban koncentrálódott az 1960-as években. Az USA többi régiójában

21

1960-1990 között növekedett a sertésállomány, azonban még az 1990-es évek elején is az említett régióban volt az ország sertésállományának 75 százaléka. A kukorica övezetben a termelők nem tömörültek vertikális integrációkba, így elvesztették piaci részesedésüket. A Corn Belt-ből a sertéshústermelés eltolódott a nyugati és a déli államok területeire (Great Plains) és az atlanti óceán partvidékére (Észak-Karolina). Az USA sertéságazatában évek óta tartó koncentrációs folyamatok zajlanak. A sertéstartó farmok 98 százaléka adta a termelés 67 százalékát 1993-ban, míg 2000-ben a gazdaságok mindössze 8 százaléka termelte meg a sertéskibocsátás 72 százalékát. A kukorica övezetben található kis méretű gazdaságok felhagytak a termeléssel, mivel magas termelési költségeikkel nem voltak képesek versenyezni a nagy méretű gazdaságokkal. A 10 vezető sertéstermelő vállalkozás tulajdonában 1,7 millió darab koca volt 2000-ben, ami az USA kocaállományának több mint 28 százalékát tette ki. A 50 legnagyobb sertéshizlaló vállalat 2,9 millió darab anyakocát tartott, ami a tenyészállomány 48 százalékát tette ki, a Smithfield egyedül 11,4 százalékkal részesedett. Az USA sertésállományának éves alakulását vizsgálva megállapítható a ciklikusság 1960-as és 1980-as évek között, azonban az 1990-es években a kilengések már ellaposodtak, ami feltehetően a hosszútávú szerződéses kapcsolatoknak köszönhető. 71000

61000

ezer darab

51000

41000

31000

21000

11000

19 6 19 1 62 19 6 19 3 6 19 4 65 19 6 19 6 67 19 6 19 8 6 19 9 70 19 71 19 7 19 2 73 19 7 19 4 75 19 7 19 6 7 19 7 78 19 7 19 9 8 19 0 81 19 8 19 2 83 19 8 19 4 8 19 5 86 19 8 19 7 8 19 8 89 19 9 19 0 91 19 9 19 2 9 19 3 94 19 9 19 5 9 19 6 97 19 9 19 8 99 20 0 20 0 0 20 1 02 20 0 20 3 04

1000

K an ad a

USA

B ra z ília

3. ábra: Brazília, Kanada és az USA sertésállományának alakulása (1961-2004) Forrás: FAO, www.fao.org

Az USA sertéshústermelése nagyobb mértékben emelkedett, mint a sertésállományé, mivel a vágási tömeg növekedett. A termelés 1961-ben alig volt több mint 5,1 millió tonna, míg 2004-ben már meghaladta a 9,3 millió tonnás mennyiséget (4. ábra). Az éves átlagos növekedés 96 ezer tonna volt. A sertéshústermelés 1961-2004 között 80 százalékkal növekedett a FAO adatbázisa szerint. ANDERSON et al. [1998] vizsgálataikban kimutatták, hogy az USA-ban a sertésvágások száma 1975-1997 között 34 százalékkal növekedtek, míg a sertéshústermelés 52 százalékkal. A különbség onnan adódik, hogy ezen időszak alatt a sertések vágási súlya számottevő mértékben, mintegy 13 százalékkal növekedett. A sertéshústermelés az USA nyugati kukorica övezetében: Iowa, Minnesota, Dél-Dakota, Nebraska és Missouri államokban, a keleti kukorica övezetben: Illionis és Indiana, keleten Észak-Karolina és Virgina államokban koncentrálódik. Az 1990-es években ez a kilenc állam adta az USA sertéshústermelésének 82 százalékát. MACDONALD et al. [2000] megállapították, hogy a vágóhidak és húsfeldolgozók esetében is végbement bizonyos fokú koncentráció. Az 1980-as években az első négy legnagyobb feldolgozó 34-37 százalékkal (CR-4) részesedett az USA sertéshústermeléséből. Az 1990-es évek elején ez a mutató 40 százalékra

22

emelkedett, míg 1997-ben a koncentráció mértéke már 54 százalék volt. Az USA sertéshústermelésének növekedése maga után vonta a vágás és feldolgozás fejlődését is. Az USA sertéshústermelésének közel 50 százaléka vertikális koordináción alapuló termeléséi rendszerekből származott a BPEX [2000] felmérése szerint. Az utóbbi felmérés szintén kimutatta, hogy az USAban 2001-ben összesen 33 sertésvágóhíd és feldolgozó vállalkozás működött, melyek 59 különálló üzemből álltak, napi feldolgozó kapacitások meghaladta a 381 ezer darab vágósertést. Ezek közül a Smithfield részesedése 21 százalékos volt, amit az IBP és a Swift követett összesen 30 százalékkal. 10400 9400 8400 7400

ezer tonna

6400 5400 4400 3400 2400 1400

19 6 19 1 6 19 2 6 19 3 6 19 4 6 19 5 6 19 6 6 19 7 6 19 8 6 19 9 7 19 0 7 19 1 7 19 2 7 19 3 7 19 4 7 19 5 7 19 6 7 19 7 7 19 8 7 19 9 8 19 0 8 19 1 8 19 2 8 19 3 8 19 4 8 19 5 8 19 6 8 19 7 8 19 8 8 19 9 9 19 0 9 19 1 9 19 2 9 19 3 9 19 4 9 19 5 9 19 6 9 19 7 9 19 8 9 20 9 0 20 0 0 20 1 0 20 2 0 20 3 04

400

USA

Kanada

Brazília

4. ábra: Brazília, Kanada és az USA sertéshústermelésének alakulása (1961-2004) Forrás: FAO, www.fao.org

Kanada több mint 20 millió darabos sertésállományával a negyedik legnagyobb sertéstartó ország a világon (3. ábra). Kanadában a sertésállomány 1961-2004 között 196 százalékkal növekedett, ami évente átlagosan 229 ezer darab sertést jelentett. Kanada sertésállományának 55 százaléka Ontario és Quebec tartományokban koncentrálódik. A sertésállománynak 40 százaléka Albertában, Manitobában és Saskatchewanban található. EUROPA & ASSOCIATES [1999] szakértői megállapították, hogy a kanadai sertéságazat különbözik az USA-tól, mivel itt még mindig a nagy családi farmok dominálnak, szemben az USA-ban kialakult részvénytársasági formában működő vállalkozásokkal. Kanadában egyre több gazdaság növeli termelési méretét, míg az évente ezer vágósertésnél kevesebbet termelők többsége felhagy a gazdálkodással. Az elmúlt évtizedben a sertéstartó gazdaságok száma megközelítőleg 60 százalékkal csökkent, így 2001-ben a számuk mindössze 12 ezer volt, ezzel párhuzamosan az átlagos méret emelkedett (348 sertésről 974 sertésre). Kanada sertéshústermelés megközelítőleg 20 százalékát teszi az USA termelésének. A kibocsátás 1961-ben mindössze 534 ezer tonna volt, ezt követően az éves átlagos növekedés elérte 33 ezer tonnás mennyiséget, így a termelés 2004-re meghaladta az 1,9 millió tonnát (4. ábra). Kanadában a vágóhidak és feldolgozók száma évek óta csökkenő tendenciát mutat, míg az egyéni üzemek kapacitásai évről-évre növekednek. A sertésfeldolgozó üzemek (vágóhidak) általában jóval kisebb kapacitással működnek, mint az USA-ban, ugyanis az elmúlt 10 évben nem történt lényeges

23

szerkezetátalakulás a húsiparban. A BPEX [2000] felmérése szerint a kanadai sertéshús-feldolgozás két vezető vállalata a Maple Leaf Food Inc. és az Olymel Company Ltd voltak 2000-ben, melyek együttes piaci részesedése meghaladta a 60 százalékot. Brazília sertésállománya – a FAO adatai szerint – 1961-2004 között dinamikusan bővült, a növekedés éves átlagos üteme 172 ezer darab sertés volt (3. ábra). Az 1990-es évekig a brazil tenyészállomány döntő része meghatározhatatlan fajtájú volt, alacsony szintű húsminőséggel. A fogyasztók ízlésének változása miatt a termelőknek át kellett állniuk minőségi sertéshústermelést elősegítő fajták tartására, mint például: Duroc-ra, Landrace-ra és Nagy Fehér fajtákra. Brazília sertéshústermelését az 1961. évi 534 ezer tonnáról 2004-re 3,1 millió tonnára növelte. 1961-1990 között a termelés „mindössze” 96 százalékkal növekedett. A brazil sertéshústermelés 1980-1987 között évi 5 százalékkal növekedett. A termelés az 1990-es években ugrott meg lényegesen, mivel az 1990. évi 1 millió tonnáról 1995-re 2,8 millió tonnás mennyiséget értek a brazil sertéshústermelők. 1996-ban állategészségügyi okok miatt kismértékben visszaesett a termelés, azonban 2004-ben a kibocsátás már meghaladta a 3 millió tonnát (4. ábra). A termelés növekedéséhez elsősorban Brazília déli tartományai járultak hozzá, mivel 2002-ben a brazil sertésállomány közel 72 százalékát adták. Brazília déli részein az átlagos üzemi méret 250 darab koca. A gazdaságok többsége általában részt vesz vertikális integrációkban (hízó alapanyag, takarmány, technikai segítségnyújtás). Az EGK/EK/EU sertéságazatának fejlődése

Az EGK/EK/EU sertésállományának éves átlagos növekedési üteme 1,9 millió darab sertés volt 1961-2003 között, ami a kibővítéseknek, a sertéshús fogyasztásának növekedésének és gabonaárak csökkenésének köszönhető. Az EGK/EK hat tagállamának sertésállománya 1961-1973 között évente átlagosan 3,2 százalékkal bővült. Az 1973-as kibővítést (Nagy-Britannia, Dánia, Írország) követően évente mindössze 3,1 százalékkal növekedett az EK-9 sertésállománya. A kibővítést követő évben (1974) a sertésállomány létszáma több mint 15 százalékkal növekedett, ugyanakkor 1975-1980 között – feltehetően az olajválság miatt – az állomány évente mindössze 1,1 százalékkal nőtt. Görögország 1981-es felvétele nem volt érdemi hatással az EK-10 sertésállományára (5. ábra). 27 000

22 000

ezer darab

17 000

12 000

7 000

19 6 19 1 6 19 2 6 19 3 6 19 4 6 19 5 6 19 6 6 19 7 6 19 8 6 19 9 7 19 0 7 19 1 7 19 2 7 19 3 7 19 4 7 19 5 7 19 6 7 19 7 7 19 8 7 19 9 8 19 0 8 19 1 8 19 2 8 19 3 8 19 4 8 19 5 8 19 6 8 19 7 8 19 8 8 19 9 9 19 0 9 19 1 9 19 2 9 19 3 9 19 4 9 19 5 9 19 6 9 19 7 9 19 8 9 20 9 0 20 0 0 20 1 0 20 2 0 20 3 04

2 000

S p a n yo lo rsz ág

H o llan d ia

D án ia

F ran ciao rsz ág

M a gyaro rsz á g

L en g ye lo rsz á g

5. ábra: Az EGK/EK/EU egyes régi és új tagállaminak sertésállománya (1961-2004) Forrás: FAO, www.fao.org

24

Az EGK/EK/EU sertéshústermelése eltérő módon alakult az elmúlt évtizedekben az egyes kibővítések hatására (6. ábra). Az 1979-1985 közötti időszakban (6. ábra) csupán egy tagállammal bővült a Közösség: Görögországgal, mely nem gyakorolt számottevő hatást az EK sertéshústermelésére. Az említett időszakban a kibocsátás éves átlagos növekedési üteme 128 ezer tonna volt, ami elsősorban a dán sertéságazatnak köszönhető. Az EK 1986-ban két új tagállammal bővült: Spanyolországgal és Portugáliával. 1800 EU-15 sertéshús-termelése 1995. január- 2003. december

1600

EU-12 sertéshústermelése NDK tartopmányokkal 1991. január- 1994. december

ezer tonna

1400 EU-12 sertéshús-termelése NDK tartományok nélkül 1986. január- 1990. december

1200 EU-9 sertéshús-termelése 1979. január- 1985. december

1000

800

jan .7 no 9 v sz .79 ep t.8 0 jú l.8 m 1 áj m .82 ár c.8 jan 3 .8 no 4 v. sz 84 ep t.8 5 jú l.8 m 6 áj m .87 ár c.8 jan 8 .8 no 9 v sz .89 ep t.9 0 jú l.9 m 1 áj m .92 ár c.9 jan 3 .9 no 4 v. sz 94 ep t.9 5 jú l.9 m 6 áj m .97 ár c.9 jan 8 .9 no 9 v sz .99 ep t.0 0 jú l.0 m 1 áj m .02 ár c.0 3

600

6. ábra: Az EGK/EK/EU sertéshústermelésnek havi alakulása (1979-2003) Forrás: Eurostat

Az EK 1991-ben „kibővült” az egykori NDK-val. A keleti tartományokban a csatlakozást követően drasztikusan csökkent a termelés (lsd. később). Ennek ellenére az EK sertéshústermelésének éves átlagos növekedése 275 ezer tonnát tett ki. Az EU 1995-ben három új tagállammal bővült (Ausztria, Finnország, Svédország), amelyek termelésére csekély hatást gyakoroltak. TRÉGARO és LOSSOUARN [2002] rávilágítanak arra, hogy a Közös Agrárpolitika létrejötte előtt a főbb sertéshús-termelő tagállamokban (Németország, Franciaország, Hollandia, Belgium, Olaszország) a sertéshús felvásárlási árait a termeléssel ellentétesen mozgó ciklikusság jellemezte. Az EU sertéshús-termelését három éves ciklusok jellemezték. Az árcsökkenések a gyenge gazdasági helyzetben lévő termelőket értékesítési nehézségek elé állították, mivel a kereslet és kínálat egyensúly időről-időre megbomlott a sertéshús piacon. RIEU [2003] a következőképpen jellemezte a fontosabb sertéshústermelő EU tagállamok sertéságazatainak fejlődését az elmúlt évtizedben: Spanyolországban tapasztalható a legnagyobb növekedés és várhatóan így is marad. Dániában a termelés növekedése kedvezően alakult, azonban kibocsátás az elkövetkező években eléri korlátait. Franciaországban dinamikusan emelkedett a termelés, de ez környezetvédelmi korlátokba ütközött – főleg Bretagne-ban – az utóbbi években. Németországban a keletitartományok csatlakozását követően, a volt NDK területén a termelés jelentős mértékben visszaesett 1990-1991-ben, azonban ezt kompenzálta az 1990-es évek végén tapasztalt termelésnövekedés. A kibocsátás növekedése a keleti tartományokban éves szinten jóval nagyobb mértékben emelkedett, mint a régi tartományokban. Hollandia sertéshústermelését dinamikusan növelte az 1980-as évektől egészen 1996-ig. A holland környezetvédelmi szabályozás évről-évre szigorúbb, ugyanakkor az állatsűrűség az ország egyes részein még mindig igen magas. Az Egyesült Királyság sertéságazata versenyképesség és szervezettség hiányában nem fejlődőképes. Spanyolország már az EK-ba történő felvétele előtt is jelentős sertésállománnyal rendelkezett (5. ábra). Az 1961-1985 közötti időszakban a sertésállomány létszáma átlagosan 3,3

25

százalékkal, illetve közel 390 ezer darabbal növekedett. Az EK-hoz csatlakozást követően egy kissé visszaesett a létszám, de 1987-2004 között a sertéslétszám dinamikusan növekedett. A spanyol sertéságazatot az USA sertésiparának mintájára fejlesztették. A sertéságazat rendkívül gyors mértékben fejlődött. A sertéstartó gazdaságok száma az 1980-as években 484 ezer darab volt, ami az 1990-es évek végére 236 ezerre csökkent. Az ágazat fejlődésének kulcstényezője a nagy termelési egységek kialakítása volt. A legnagyobb sertéstelepek Spanyolország észak-keleti részein hozták létre. Ezeken a területeken a vertikális koordinációban résztvevő üzemek átlagos mérete meghaladja a 10 ezer darab kocát. A BPEX [2002] szakértői megállapították, hogy az északi területek a tenyészállomány tartásra specializálódtak, addig a déli tartományok a hízlalási fázisra, melyek termelésüket a Hollandiából származó növendék-importra alapozzák. Ugyanakkor az utóbbi években megfigyelhető, az a törekvés, hogy a hazai vállalatok megpróbálták elérni a 100 százalékos önellátottsági szintet növendék malacokból, hogy csökkentsék az importfüggőséget, valamint az utóbbi években egyre gyakoribb járványok (például: klasszikus sertéspestis, száj- és köröm-fájás járvány) újbóli kitörésének valószínűségét. 3700

3200

2700

ezer tonna

2200

1700

1200

700

03

99

01

20

20

19

97

93

95 D á n ia

19

19

91

F r a n c ia o rs z á g

19

19

87

85

89 19

19

83

H o lla n d ia

19

81

L e n g y e lo rs z á g

19

19

77

75

73

79 19

19

19

19

71

69

67

M a g y a ro r s z á g

19

19

63

65

19

19

19

19

61

200

S p a n y o lo r s z á g

7. ábra: Az EGK/EK/EU egyes régi és új tagállamainak sertéshústermelése (1961-2004) Forrás: FAO, www.fao.org

A holland sertésállomány létszáma 1961-ben csupán 2,8 millió darab volt, ami 1997-re meghaladta 15 milliós nagyságot (6. ábra). A holland sertéságazat 1990-ig szinte töretlenül fejlődött, azonban az 1980-as évek végére komoly környezeti károkat okozott a hígtrágya elhelyezése. Ennek következtében a mezőgazdasági kormányzat környezetvédelmi intézkedéseket vezetett be, ami az EU nitrát direktívájának célkitűzéseit valósította meg. A holland sertéságazatban az állománycsökkenéshez számottevő mértékben hozzájárult az 1997-ben kitört klasszikus sertéspestis járvány, aminek következtében 10 millió darab sertés kellett megsemmisíteni. A meghozott környezetvédelmi intézkedések hatására sem csökkent a holland sertésállomány, így Hollandiában 1999-2003 között egy termelés-csökkentő programot vezettek be, hogy a sertésállomány létszámát 25 százalékkal csökkentsék. Dánia a nyolcadik legnagyobb sertéshústermelő ország a világon. Az 1970-es évek végén a dán kormány és a szakmai szervezetek célul tűzték ki, hogy a hazai sertéságazatot exportorientálttá tegyék. A kitűzött cél eléréséhez egyaránt elkerülhetetlen volt az ágazati koncentráció az alapanyagtermelésében és a feldolgozásban. Dániában felismerték, hogy a magas fogyasztói igényeket kielégítő sertéshúst kizárólag integrált termelési rendszerben lehet előállítani, ami magába foglalja a tenyésztés és értékesítés közötti szakaszt. A termelési lánc nyomon-követéséhez és a minőségbiztosításhoz elengedhetetlennek tartották a szerződéses viszonyok betartását is. A

26

minőségbiztosítási rendszerek sikeres működéséhez a termelési folyamat teljes körű dokumentálására és ellenőrzésére volt szükség (WINDHORST, 2000). A dán sertésállomány 19611976 között 7-8,9 millió darab között ingadozott (6. ábra). A sertésállomány létszámára ebben az időszakban különösen jellemző volt a ciklikusság. Az EGK-hoz történő csatlakozást (1973) követően a sertésállomány száma az 1972. évi 8,9 millió darabról 7,7 millió darabra csökkent 1976ra, ami közel 16 százalékos visszaesést jelentetett. Ugyanakkor az állomány nagyság 1980-ra már meghaladta a 9,9 millió darabot, ezt követően a létszám 1984-ben alig haladta meg 8,7 millió darabot. Ezt követően 1985-2003 között a sertésállomány egyenletesen növekedett, és 2004-ben már meghaladta a 13 millió darabot. LAURSEN et al. [1999] szerint a termelés-növekedésben szerepet játszott a gabonafélék alacsony jövedelmezősége is, ami a gabonatermelőket arra ösztönözte, hogy növeljék az értékesítést a sertéshízlalás felé. A német újraegyesítés után a keleti tartományokban a termelés drasztikusan visszaesett. A dán sertésállomány 1984-1990 között stagnált, azonban a német újraegyesítés után Dánia kihasználta a megnyíló piaci lehetőségeket. Németország az EGK/EK/EU legnagyobb sertéstenyésztő tagállama (6. ábra). Az NSZK sertésállományának létszámát 1974-1987 között növekedés jellemezte, az éves átlagos növekedés üteme 240 ezer darab sertés volt. 1988-1994 között a nyugati tartományok sertésállománya 7,6 százalékkal csökkent. Az újraegyesítést követően a régi és az új tartományokban is csökkent a sertéslétszám, azonban az új tartományokban a visszaesés drámai mértékű volt. A volt NDK területén 1989-ben még 11,94 millió darab sertést számláltak, addig 1995-ben csupán 3,16 millió darabot, vagyis a sertésállomány 277 százalékkal esett vissza. HARTMUT [1993] szerint a keletnémet állatállomány csökkenésében szerepet játszott a valutaátváltást követő felvásárlási ár csökkenés, a felvásárlási és feldolgozási hálózat felbomlása, a közösségi szabályoknak megfelelő új minőségi követelmények, melyeket az üzemek nem tudtak teljesíteni. STUMMER [1998] megállapította, hogy az új szövetségi tartományokban a versenyképes termelő berendezések létrehozásának magas tőkeszükséglete, a likviditási gondok és a növénytermesztés versenyképességének az állattenyésztéssel szembeni előnyösebb megítélése is hozzájárult az állatállomány csökkenéséhez. Az 1997-2004 közötti időszakban megfigyelhető az állatállomány létszámának enyhe növekedése, így 2004-ben már megközelítette 26,5 millió darabot. Az újraegyesítés utáni években átalakult Németország sertésállománynak regionális elhelyezkedése. A német sertéshústermelés 65 százalékát Alsó-Szászország, Észak-Rajna-Vesztfália és Bajorország adta 1993-ban, míg 1999-ben ez a három tartomány 67 százalékkal részesedett a kibocsátásból. Franciaország az ötödik legnagyobb sertéshústermelő ország a világon. Sertésállománya 1961-2003 között évente átlagosan 153 ezer darabbal bővült. Az 1961-1971 közötti időszakban kisebb-nagyobb visszaesések ellenére növekedett a sertésállomány létszáma (6. ábra). A sertésállomány létszámának alakulását 1971-1985 között stagnálás, majd ezt követően – a beruházási támogatásoknak köszönhetően – szinte töretlen növekedés jellemezte. A BPEX [2002] tanulmánya rámutat arra, hogy a francia sertéságazat egy sajátos fejlődési utat futott be, mivel a dán sertéságazathoz hasonlóan szövetkezeti rendszer alakult ki az elmúlt 40 évben. 1972-ben 204 sertéshústermelő szövetkezet működött, melyek a kibocsátás 31 százalékát adták. A szövetkezetek száma 1999-re 106 százalékkal csökkent, viszont a levágott 22,8 millió darab vágósertésből 89 százalékkal részesedtek. PREUßE és LANBEHN [2004] úgy értékelték, hogy a keleti kibővítés nem lesz olyan hatással a sertéspiacra, mint amilyentől egyes sertéstermelők félnek. Feltevésüket a Danske Slagterier (DS) – Dán Vágóhidak Szövetsége kijelentésére alapozták, miszerint: „Annak ellenére, hogy a közép- és kelet-európai termelők egyes költségcsökkentő kedvezményben részesülnek még évek kellenek, hogy komoly konkurenciát jelentsenek. Bár Lengyelország, Magyarország, a Cseh Köztársaság és Szlovákia 2,7 millió tonnával (15 százalék) növeli az EU sertéshús-előállítását, a gazdálkodók nagy része nem jelent méreteiben és technikai hatékonyságban valódi versenyt”. ANDERSEN [2003] szerint az elkövetkező 10 évben a kelet-közép-európai országok sertéshústermelése változatlan marad, azonban a fogyasztás és a kereslet várhatóan tovább

27

növekszik, amit a régi EU tagállamok importjából tudnak majd fedezni. A régi EU tagállamok sertéshús-fogyasztása várhatóan növekszik majd párhuzamosan a kibocsátás emelkedésével együtt. A növekvő termelés eredménye lehet, hogy a sertéshúsfelesleget képesek lesznek elhelyezni az újonnan csatlakozott országok, valamint harmadik országok piacain. DEN HARTOG [2003] szintén úgy ítélte meg, hogy a kibővült EU előtt újabb lehetőségek nyílnak meg, mivel a lakosság (potenciális fogyasztók) létszáma 110 millió fővel, a terület 33 százalékkal és a mezőgazdasági termőterület 55 százalékkal nő. A kelet-közép-európai országokban a munkaerő bérköltsége és a földárak lényegesen alacsonyabbak, mint a régi EU tagállamokban. Magyarország és Lengyelország sertéságazatának fejlődése A 2004-ben csatlakozott kelet-közép-európai országok közül elsősorban Magyarország és Lengyelország sertéságazatát kell kiemelni. A magyar sertéságazat termelése GUBA [1995] szerint az 1960-as években a nagyüzemek termelésbővülése, majd az 1970-es évek elejétől az árutermelő kisüzemi termelés feltételeinek kibontakozást követően számottevően növekedett. A sertéshústermelés 1976-ban jelentős mértékben visszaesett. TAKÁCS [1996a] rámutatott arra, hogy az 1970-es évtizedig tartó fejlődének volt egy sajátossága, mégpedig a ciklikusság, ami sok kellemetlenséget okozott. Az 1960-as években 3 éves rendszerességgel visszaesett a sertésállomány létszáma. Ennek az volt az oka, hogy a sertésállomány döntő többsége a kisüzemekben volt, ahol a szervezetlenség, a piaci ismeretek hiánya miatt előbb a kocaállomány, a rá következő években pedig a sertésállomány esett vissza. Ennek a ciklikusságnak az 1970-es években lett vége, amikor is a gabonatermelés meghaladta az évi 10 millió tonnás mennyiséget, ami biztonságos takarmányellátást és tenyésztés-termelésszervezést tett lehetővé. GUBA [1995] megállapítja, hogy az 1970-es években hozott intézkedésekkel, a piac közgazdasági eszközökkel való orientálásával, a gazdasági intervenciók alkalmazásával jelentős mértékben sikerült fékezni a sertésciklust. A legnagyobb szerepet a termelői biztonságot és az érdekeltséget befolyásoló tényezők, így: a végtermék ára, az értékesítés körülményei játszották. ALVINZCZ et al. [1992] rámutatott arra, hogy Magyarországon rendszeresen jelentkeztek a ciklikus jelenségek. Egy-egy ciklus hossza általában 3-4 év, kiváltója mindenkor a közgazdasági környezet volt. A legnagyobb szerepet azok a tényezők játszották, amelyek a termelői biztonságot és az érdekeltséget befolyásolták: a végtermék ára, a tenyészalapanyag, a hízóalapanyag, a takarmány beszerezhetőségi ára, az értékesítés körülményei. A továbbiakban ALVINZCZ et al. [1992] arra a következtetésre jutottak, hogy a termelés eredményes manipulálása nem volt piacos a rendszerváltást megelőzően, mert letompította azokat a hatásokat is, melyeknek – utólagos értékeléssel – helyesebb lett volna teret engedni. Nem szelektálódtak ki például a tartósan gyenge minőséget előállító termelők, s ennek negatív következményei a többi termelőre, a húsiparra, a vásárlókra és a költségvetésre hárultak át. TÓTH [2003] rámutatott arra, hogy a sertéstenyésztést az évközi ingadozásokon túl több éves konjukturaciklusok is jellemzik. A vágósertés árak, takarmányárak, valamint azok egymáshoz viszonyított arányai jelentősen befolyásolták a sertéstartókat, különösen a kisebb tételekben eladásra termelők tevékenységét. Növekvő jövedelmezőségnél sokan fognak tenyésztésbe, hízlalásba, míg a jövedelmezőség visszaesése esetén, csökkentik állományukat, vagy teljesen felhagynak a sertéstartással. A gazdák reakciója némi késéssel, de tömegesen követi az árváltozásokat. Először a kocaállománynál jelentkezik a növekedés, illetve a csökkenés, majd az összes sertésállomány mozdul el hasonló irányba. HORN et al. [1998] szerint az 1980-as évek közepéig tartó dinamikus fejlődés bebizonyította, hogy a hazai gabonatermelési adottságokra alapozva fizetőképes kereslet esetén, sertéshúsból fejenként 40-45 kg-os belső fogyasztás mellett mintegy 30 százalékos exportra, azaz mintegy 10 millió sertés tartására alkalmas és képes az ország. Az 1987. második felétől romló gazdasági feltételek hatására megkezdődött az állomány folyamatos csökkenése. A zuhanásszerű állományleépülés kezdete az 1990-es évek elejére tehető. A rendszerváltással együtt járó tulajdon átalakulással egy időben felbomlott az integrációs rendszer. TAKÁCS [1996a] kiemelte, hogy a sertéságazat 1970-1990 között bekövetkezett fejlődése nemzetközi viszonylatban kiemelkedő,

28

szinte egyedülálló volt. Az állománynövekedés után a romló gazdasági környezet hatására 1987 második felétől a kocalétszám folyamatosan csökkent, sőt egészen 1995-ig már év közben sem volt a szezonális ingadozásoknak megfelelő kocalétszám emelkedés. Az 1990-es évek elején elsősorban értékesítési zavarok, valamint állategészségügyi kényszerintézkedések miatt nagyarányú kocakivágások történtek. Magyarország sertésállománya pontosan az 1935. évi szintre esett vissza, amikor 4 674 ezer darabot írtak össze, míg 1995 márciusában 4669 ezer darab volt. TAKÁCS [1996a] az összeomlásszerű csökkenés elsődleges okaként az átgondolatlan üzemi viszonyok összekuszálását, létfeltételeiktől való megfosztását jelölte meg. SZŰCS és UDOVECZ ed. [1998] kiemelték, hogy 1994-ben a magyarországi kocaállomány alig 51 százaléka volt az 1986-1990. évi átlagnak. 1995-ben a kedvező árjövedelemviszonyok, és egyéb kormányzati intézkedések hatására nőtt az állomány. 1996-ban a magas takarmányárak következtében romló gazdasági pozíció miatt újra csökkent. POPP ed [2000a] kimutatta, hogy az állomány 1997 végén újra közelítette az 1994. évi alacsony egyedszámot. 1999. évi tavaszi állomány adatai alapján az összes sertés 56 százalékát, a kocaállomány 49 százalékát az egyéni gazdálkodók tartották. Az 1999. decemberében regisztrált 379 ezer darabos kocaállomány is elmaradt az előző évitől, s az azonos nagyságú volt az 1996. évivel. KAPRONCZAI ed. [2003] szerint az ország sertésállománya 2002. december 1-jén 5 millió darab volt, ami 63 százaléka az 1990. évi állománynak. Ugyancsak arra a megállapításra jutottak, hogy a mélypont 1994-ben volt 335 ezer darabbal, de a 2002. decemberi 381 ezer darabos kocalétszám is csak 61 százaléka az 1991. évinek. WEI et al. [1998] megállapították, hogy a lengyel hústermelés az 1989-es rendszerváltozást követően hanyatlásnak indult, mivel a takarmányárak növekedésének mértéke meghaladta az output árak emelkedését. A támogatások megvonása növelte a termelési költségeket, és likviditási problémákat okozott az állami gazdaságok esetében, melyek Lengyelország mezőgazdasági területének 20 százalékát művelték. A keresleti oldalt vizsgálva a szerzők megállapították, hogy az egy főre vetített reáljövedelem csökkenése korlátozta a hústermékek fogyasztásbővülését. Az árliberalizációt követő árcsökkenés az állattenyésztési ágazatokban a termelés visszaesésével párosult, azonban a lengyel sertésállomány az 1990. évi 18,8 millió darabról 22,8 millió darabra emelkedett 1993-ra. A kibocsátás növelésére ösztönzőleg hatott, hogy a sertéshús iránt nagyobb volt a kereslet, mint a többi húsfélére és a tejre. Lengyelországban a sertéshústermelést saját termesztésű takarmányokra alapozzák, így azt kevésbé befolyásolják a tápárak áralakulásai. Az 1992-es aszályos időjárás, az alacsony burgonya- és gabonatermés miatt a sertéságazat 1993 végén összeomlott. Az egyéni gazdaságok termelése 1995-ben érte el újra az 1992-es szintet, azonban 1996-ban a kibocsátás újra visszaesett. WITCZAK [2003] rámutatott arra, hogy a lengyel sertésállomány az 1990-es éveket követően a mélypontot 2001 áprilisában érte el 16,5 millió darabbal. A sertésállomány nagysága 2002. évben 18,7 millió darab volt, ami 9,4 százalékkal volt több mint 1999-2000 között. A 2001/2002 gazdasági évben a sertésállomány növekedés azért állhatott elő, mert a 2001. évi kedvező gabonatermés és az alacsony gabonaárak a vágósertés kedvező felvásárlási árával egyidejűleg jelentkezett. 3.5. A sertéshús világkereskedelemének alakulása

A FAO adatai szerint világ sertéshús-kereskedelme 1961-2003 között évente átlagosan 177 ezer tonnával bővült. Az 1960-as években a világ sertéshúsexportja alig érte el az évi 1,4 millió tonnát, míg 2002-re már meghaladta a 8,5 millió tonnát is. A sertéshúsexport a világtermeléséből 4,5 százalékkal részesedett az 1960-as években. Napjainkra a világ sertéshúskereskedelmében a megtermelt sertéshúsnak közel 8 százaléka vesz részt. Az OFIVAL [2005] tanulmánya szerint a főbb sertéshús-exportáló országok kivitele 2004-ben mindössze 11 százalékkal nőtt az előző évihez képest, így elérte a 4,8 millió tonnát. Oroszország, a kelet-középeurópai országok, valamint Dél-Korea és Mexikó növekvő kereslete jelentősen hozzájárult ehhez a

29

folyamathoz. A világ sertéshús-kereskedelmére 2002-ben kedvezően hatott, hogy a meghatározó sertéshúsexportőr országokban növekedtek a készletek az értékesítési árak csökkenése miatt. 3.5.1. A főbb sertéshús-importőrök helyzete

A FAO [2004] adatai szerint a világ sertéshúsimportjának közel 40 százalékát Japán, Németország, Oroszország és az Egyesült Államok adták 2003-ban. 1200

1000

ezer tonna

800

600

400

200

01

99

97

03 20

20

19

93

91

95

19

19

19

89

Németország

19

85

83

81

87

19

19

19

19

77

79

Japán

19

19

75

USA

19

71

69

67

65

63

73

19

19

19

19

19

19

19

19

61

0

Oroszország

8. ábra: A főbb sertéshúsimportőr országok behozatalának alakulása (1961-2003) Forrás: FAO, www.fao.org

Németország – amennyiben az EU belső kereskedelmét is számításba vesszük – a világ egyik vezető sertéshúsimportőre. Németország (NSZK) sertéshús-behozatala a német újraegyesítést követően indult erőteljes növekedésnek. A német piac fő beszállítója Dánia lett. Japán sertéshúsimportja az 1980-as évek közepétől indult növekedésnek. A FAO [2004] adatbázisa szerint a sertéshúsimport 1985-2003 között évente megközelítőleg 4,2 százalékkal bővült. Az OFIVAL [2005] szerint Japán 2004-ben 104 ezer tonnával növelte sertéshúsbehozatalát, így 1 167 ezer tonnával (2. táblázat) a világ legnagyobb nettó importőre volt. A 2002. április és június közötti időszakban a japán sertéshús-behozatal új rekordot ért el, 2002. augusztus 1-től 2003. április 1-ig azonban Japán 24 százalékkal növelte az import minimum árat1 az EU-ban kitört sertéspestis járvány miatt. A japán felé irányuló amerikai és kanadai sertéshúsexportot kevésbé érintették a korlátozó intézkedések. A Japánba irányuló dán sertéshúsexportot a védelmi intézkedések és az euró dollárral szembeni erősödése sújtották leginkább 2002-ben (1. táblázat). Mindezek ellenére Dánia 2001-hez képest 1,8 százalékkal növelte kivételét Japánba. Dánia piaci részesedése a japán piacon a 2001. évi 30 százalékról 2002-re 28 százalékra csökkent. A japán sertéshús piac meghatározó szállítója 2004ben is Dánia volt 82 százalékos részesedéssel. Dánia sertéshúskivitele Japánba közel 10 százalékkal növekedett 2004-ben az előző évhez képest. Az egyéb beszállítók közül Chile, Magyarország és Ausztrália jelentős mértékben növelte exportját a japán piacon.

1

Japán az 1995. évi WTO Megállapodás keretén belül jogot kapott speciális importvédelmi intézkedések alkalmazására. A sertéshús esetében ezt az intézkedést akkor vezetik be, ha az adott pénzügyi év bármely negyedévében a sertéshúsimport több mint 19 százalékkal meghaladja az ezt megelőző három pénzügyi év (12 negyedév) átlagát (OBARA et al., 2003).

30

1. táblázat: A japán sertéshús-behozatal eredete Me.: ezer tonna Megnevezés Dél-Korea Európai Unió Ebből: Dánia USA Kanada Mexikó Chile Egyéb Összes kiválasztott ország

2000 16,8 273,1 212,2 189,1 110,9 39,8 8,4 12,7 650,8

2001

2002

0,0 235,9 213,5 244,8 152,8 42,2 10,1 22,6 708,4

0,0 253,9 239,6 248,9 178,9 40,6 21,6 33,4 777,4

2003 0,0 251,1 219,0 245,4 166,3 34,5 28,2 26,9 752,3

*

2004 0,0 294,5 241,6 251,2 179,8 31,5 39,0 30,6 826,6

Forrás: Ofival 2004. *becsült adat

Az OFIVAL [2005] adatai alapján, a japán sertéshús-import 2003-ban 1,7 százalékkal csökkent. Japán 2003. áprilisában felfüggesztette az importkorlátozó intézkedéseket, így a behozatal 2003 hasonló időszakához képest négyszeresére emelkedett. A főbb beszállítók, egy újabb importkorlátozó intézkedéstől tartva júliusban 101 ezer tonna sertéshúst szállítottak Japánba. Az importnyomás miatt Japán 2003. augusztus 1-2004. április 1. között ismételten megemelte a sertéshús import minimum árát. A sertéshús-behozatal 2004-ben 9,9 százalékkal növekedett az erős kereslet miatt, ami ellensúlyozta a marhahúsimport csökkenését. A japán pénzügyi év első negyedévében a behozatal elérte a kormányzat álatal megszabott maximumot, így az importkorlátozó intézkedés újra bevezetésre kerültek 2004. augusztus 1-től. A friss és fagyosztott sertéshústermékek importminimum árat 24 százalékkal emelték meg. Az intézkedések 2005. március 31-ig voltak hatályosak. 2. táblázat: A jelentős sertéshúsimportőr országok behozatala (élőállat, hús, húskészítmények) Megnevezés Oroszország Japán USA Távol-Kelet** NMS-10 Egyéb KKE országok*** Közép-Amerika Európai Unió Összes kiválasztott ország

2000 481 838 745 458 192 111 210 56 3 047

2001 558 912 821 423 205 147 199 55 3 258

2002 803 1 000 888 468 259 185 209 55 3 803

Me.: ezer tonna * 2003 2004 691 647 1163 1167 1023 1029 562 714 277 183 209 244 342 59 26 3795 4134

Forrás: Ofival, valamint Eurostat *becslés **

Dél-Korea, Fülöp-szigetek, Taiwan Románia, Bulgária, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Jugoszlávia

***

Az Egyesült Államok sertéshúsimportja a FAO [2004] adatbázisa szerint az 1961-1990 között a sertéshúsbehozatal éves átlagos növekedésének üteme 10,5 ezer tonna volt, ami ugyancsak évente 24 százalékos bővülést jelentett. Az OFIVAL [2005] tanulmánya szerint az USA sertéshúsimportja (élőállat, hús, húskészítmények) 2004-ben 1 029 ezer tonna volt, ami 38 százalékos növekedést jelent 2000-hez képest (2. táblázat). A 6 millió darab élőállat és a friss sertéshús döntő része Kanadából származott. A kanadai eredetű sertéshús- import növekedésében szerepet játszott az USA dollár erősödése a kanadai dollárral szemben. Az USA-ban a vágósertés felvásárlási ára 2002-ben közel 24 százalékkal csökkent 2001-hez viszonyítva, emiatt az élőállat iránti kereslet csökkent. A Dániából származó sertéshús-behozatal 2002-ben 5 százalékkal

31

mérséklődött 2001-hez viszonyítva. A sertéshúskivitel 2003. évi növekedése hiányt okozott az USA piacán, ami az import 15,9 százalékos emelkedéséhez vezetett. Az USA sertéshús-behozatala 2004ben lényegében nem változott, az importált mennyiség meghaladta az 1 millió tonnát. Kanada 92 százalékkal részesedett az USA sertéshúsimportjából 2004-ben, azt követte Dánia 8 százalékkal. MATTSON et al. [2001] megállapította, hogy az USA egyaránt importál malacot hízlalás céljából, illetve vágósertéseket Kanadából. ANDERSON et al. [1998] kimutatták, hogy 1997-ben az USA-ba irányuló kanadai sertéskivitel 31 százalékát hízómalac volt, ami döntő részt sertéstelepek vásároltak, míg a fennmaradó rész vágóhidak és feldolgozó üzemekhez került. MATTSON et al. [2001] rámutatott arra, hogy Kanada élősertés exportja 1983-1994 között megközelítette a 850 ezer darabot évente. Kanada, USA-ba irányuló élősertés-exportja 1994-ben már 915 ezer darab volt, ami 1999-re elérte évi 4,4 millió darabos mennyiséget is. Az OFIVAL [2004] tanulmánya megállapította, hogy a Kanadából importált vágósertések száma 2003-ban már meghaladta a 7 millió darabot is. Oroszország sertéshúsimportja 2002-ben elérte a 960 ezer tonnát, ami 400 ezer tonnával volt több, mint 2001-ben (2. táblázat). Brazília 2002-ben 400 ezer tonnás sertéshús-exportjával Oroszország első számú beszállítója lett. A Brazíliából származó sertéshúsimport döntő részben hasított testből, valamint darabolt húsrészekből állt (hasított test határparitásos ára: 0,9 USD/kg, negyedelt húsrészek határparitásos ára: 1,1 USD/kg). Oroszország 2003. április 1-től új importkvóta rendszert vezetett be sertéshústermelők védelmére. Az éves importkvóta mennyiségét 450 ezer tonnában maximalizálták. Az importkvóta 90 százalékát azon között a vállalatok között osztották fel, melyek hagyományos beszállítók az orosz piacon, míg a fennmaradó 10 százalékra licitálni lehetett. Az importkvótán belül a vám mértéke 15 százalék, de legalább 0,25 €/kg, míg az importkvótán felüli mennyiség esetében 80 százalék, de nem kevesebb, mint 1,06 €/kg. A KKE országok 2002-ben kismértékben növelték kivitelüket Oroszországba. Ebben az évben az USA és Kanada exportőrei mindössze 20, illetve 30 ezer tonna sertéshúst tudtak elhelyezni az orosz piacon. Kína 2002-ben 90 ezer tonna sertéshúst szállított Oroszországba. Nehezítheti az EU jelenlétét az orosz piacon, hogy az Európai Bizottság szünetelteti a hasított félsertésre nyújtható export-visszatérítést. Emiatt alig van különbség az EU-ból, a KKE országokból, valamint a Brazíliából származó sertéshús ára között. Az orosz sertéshúsimport 75 százaléka az EU-ból származott 1998-1999-ben, 2002-ben azonban az EU részaránya – 350 ezer tonnás mennyiséggel – már csak az orosz import harmadát tette ki. Az importkorlátozás következtében az orosz sertéshús behozatal 2003-ban 678 ezer tonnára csökkent, ami 125 ezer tonnás visszaesést jelentett a 2002. évi mennyiséghez képest. A 2003-ban importált sertéshús, az orosz fogyasztásból 25 százalékkal részesedett. Az orosz sertéshúsimport 2004-ben 650 ezer tonna körül alakult, ami 6,4 százalékkal volt alacsonyabb, mint 2003-ban. A sertéshús döntő része az EU-25 tagállamából és Brazíliából származott. Az állategészségügyi problémák miatt meghozott importkorlátozó intézkedések ellenére, Brazília továbbra is az első számú beszállítója maradt Oroszországnak, közel 50 százalékos piaci részesedéssel. Mexikó sertéshúsimportjának 80 százaléka 2004-ben az USA-ból származott, a fennmaradó 20 százalékot Kanada adta. A sertéshúsimport mennyisége 2004-ben 50 százalékkal emelkedett az előző évhez képest. A 2003. évi visszaesést követően, az élőállat import több mint 60 százalékkal növekedett, amely döntő részt az USA-ból érkezett. A sertéshús-behozatal közel 63 százalékkal bővült. 3.5.2. A főbb sertéshús-exportőrök helyzete

A világ sertéshús-kereskedelmét alapvetően négy ország, illetve ország csoport határozza meg: az Európai Unió, Kanada, USA és Brazília. A világ legnagyobb sertéshús-exportőre az EU, piaci részesedése 2000-ben még meghaladta 20 százalékot, azonban 2003 már mindössze 14 százalékot tett ki. Az EU sertéshúsexportja 2002-ben 14 százalékkal növekedett 2001-hez képest. A 2003. évi export mennyisége 4 százalékkal csökkent az előző évhez képest. Az EU fő

32

piacai: a KKE országok, Oroszország és Ázsia (Japán, Dél-Korea). Az EU tagállamok közül ki kell emelni Dániát, mivel az EU harmadik országokba irányuló sertéshús kiviteléből a legnagyobb mennyiséggel részesedik. A 2004 május 1-én csatlakozott KKE országokkal kibővült EU-25 sertéshúsexportja döntő részt Ázsiára és Oroszországra koncentrálódik. Az AGRICULTURE AND AGRIFOOD CANADA [1997] tanulmánya megállapította, hogy az utóbbi két évtizedben Dániának sikerült megőriznie piacvezető szerepét a világ sertéspiacán, azonban piaci részesdése folyamatosan csökkent. Az USA, Kanada, Franciaország, Kanada és Brazília egyaránt növelték piaci részesedésüket. Dánia legnagyobb versenytársai a Japán sertéshúspiacon: az USA és Kanada. Dánia sertéshúsexportjának megközelítőleg 60 százaléka az EU piacára kerül, míg a fennmaradó rész a Közösségen kívüli piacokon értékesül (2003-ban: 547 ezer tonna). Dánia legfontosabb célpiacai az EU-n belül: Németország (37 százalék), az Egyesült Királyság (29 százalék), Olaszország (13 százalék), Franciaország (5 százalék) és egyéb EU tagállamok (16 százalék) volt 2003-ban. A harmadik országokba irányuló kivitel legfontosabb piaci továbbra Japán, illetve az USA maradt. 1400

1200

ezer tonna

1000

800

600

400

200

Dánia

Kanada

Brazília

20 03

20 01

19 99

19 97

19 95

19 93

19 91

19 89

19 87

19 85

19 83

19 81

19 79

19 77

19 75

19 73

19 71

19 69

19 67

19 65

19 63

19 61

0

USA

9. ábra: A főbb sertéshúsexportőr országok kivitelének alakulása (1961-2003) Forrás: FAO, www.fao.org

Brazília az 1990-es évek végéig nem játszott jelentős szerepet a világ sertéshúspiacán (8. ábra). Az 1990-es évek közepén Brazília mindössze 2 százalékkal, 2004-ben már közel 7 százalékkal részesedett a sertéshús világkereskedelméből (3. táblázat).

33

3. táblázat: A jelentős sertéshúsexportőr országok kivitele Megnevezés Európai Unió** Kanada USA Brazília NMS-10

Egyéb KKE országok*** Távol-Kelet**** Kína Összes kiválasztott ország

2000 1 399 886 600 155 424 4 32 59 3 397

2001 1 158 989 716 301 340 1 43 120 3 542

2002 1 324 1 170 752 545 313 0 16 191 4 250

Me.: ezer tonna * 2003 2004 1 268 1 518 1 366 1 470 798 954 572 579 461 0 0 16 16 193 283 4 474 4 820

Forrás: Ofival, valamint Eurostat *becsült adat ** EU-15: 2000-2003 között, EU-25: 2004 *** Románia, Bulgária, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Jugoszlávia **** Dél-Korea, Fülöp-szigetek, Taiwan

Brazília sertéshúsexportja 1996-ig alig haladta meg az évi 65 ezer tonnát, ami termelésének mindössze 4 százalékát tette ki. A kivitel mennyisége 1996-2000 között dinamikusan növekedett, és 2000-ben a külpiacokon értékesített sertéshús mennyisége (130 ezer tonna) már elérte a termelés 5 százalékát is. A kivitel 2001-2002-ben meredeken emelkedett és 2003-ban a brazil sertéshúsexport meghaladta 491 ezer tonnát (4. táblázat). 4. táblázat: A brazil sertéshúsexport célpiacai

M.e.: ezer tonna Megnevezés Argentína Hong Kong Oroszország Uruguay Holland Németország Egyéb Összesen

1998 37,9 41,7 0,1 5,1 1,0 0,7 2,6 89,1

1999 33,7 40,4 0,0 7,5 1,8 0,7 3,5 87,5

2000 36,6 49,7 23,3 5,6 5,0 1,9 5,9 128,1

2001 38,7 47,6 151,9 8,6 4,7 1,3 12,8 265,5

2002 13,4 49,9 377,1 6,6 8,1 1,5 21,0 475,9

2003 37,7 57,7 313,9 9,4 13,6 1,7 61,3 491,5

*2004 29,0 53,2 303,5 9,8 8,0 1,2 62,5 497,2

Forrás: Ofival (2004) *előzetes adat

A sertéshúsexport 2003-ban három célpiacra irányult: Oroszországba (63 százalék), HongKongba (12 százalék) és Argentínába (8 százalék). A sertéshúsrészek kivitele 72 százalékkal részesedett a teljes exportból. Az 1992-1999 közötti időszakban a hasított félsertés kivitele alig haladta meg az 1 százalékos részesedést (4. táblázat).

34

5. táblázat: A brazil sertéshúsexport megoszlása Megnevezés Hasított féltest, % Sertéshús részek, % Export összesen, 1000 t

1994 0,9 99,1 32,3

1997 1,0 99,0 63,8

1998 0,1 99,9 89,1

1999 0,0 100,0 87,5

2000 11,5 88,5 127,9

2001 36,3 63,7 265,2

2002 43,9 56,1 475,9

2003 27,3 72,7 491,5

Forrás: Ofival (2003)

A brazil külkereskedők 2000-ben jelentősen növelték (5. táblázat) kivitelüket hasított féltestből az orosz piacra. Ugyanakkor 2003-tól már a sertéshús részek kivitelét kezdték inkább növelni (a hasított féltest kivitel 2003-ban 40 százalékkal, 2002-ben 55 százalékkal részesedett az exportból). A brazil exportőröknek 2004-ben két problémával kellett szembe nézniük. Az egyik, a még 2003-ban bevezetett orosz importkvóta-rendszer, a másik az Amazonas vidékén bekövetkezett ragadós száj-és körömfájás járvány kitörése volt. Brazília az elmúlt két évben sertéshúsexportjának közel kétharmadát Oroszországban értékesítette. Brazília az orosz importkvótán belül mindössze 179 500 tonnás mennyiségű kontingenst kapott. Ugyanakkor 2004. január- 2004. júniusa között Brazília képes volt növelni sertéshús-exportját, és a kivitt mennyiség már elérte a 227 ezer tonnát. Az orosz hatóságok 2004. szeptemberében importkorlátozásokat vezettek be a Brazíliából származó sertéshústermékekre, az ott kitört sertéspestis járvány miatt. Az orosz piacon visszatérő bizonytalanságok miatt, a brazil exportőrök az utóbbi évek során kénytelenek voltak diverzifikálni exporttevékenységüket, így az USA-nak és az EU-nak komoly versenytársa lett Brazília a dél-afrikai, a hong-kongi, a szingapúri, az ukrán és a bolgár piacon. Az Egyesült Államok sertéshúsexportja az 1961. évi 33 ezer tonnáról 2003-ra 980 ezer tonnára emelkedett, ami közel 50-szeres növekedést jelentett. Az USA sertéshús-kivitele 2002-ben 2,7 százalékkal nőtt az előző évihez viszonyítva. Az USA legfontosabb piacai: Japán (44 százalék), Mexikó (13 százalék), Oroszország (3 százalék), Dél-Korea (1 százalék). A BSE-kór, valamint az EU-ban 2001-ben kitört sertéspestis járvány miatt az elmúlt években erőteljesen növekedett az USA exportja Japánba. A Mexikóba és Kanadába kivitt sertéshús mennyiségét az USA csak kismértékben tudta növelni, ezzel szemben sikerült piaci pozícióját megerősítenie Közép-, és DélAmerikában. Az USA dollár gyengesége a többi exportőr devizájához képest (dán korona, kanadai dollár) kedvezően hatott az Egyesült Államok sertéshúsexportjára. A kivitel mennyisége 2004-ben 20 százalékkal növekedett az előző évhez képest, és elérte a 980 ezer tonnát. Az USA sertéshúskivitele 2004-ben három irányba növekedett: Japánba, Mexikóba és Kanadába. Kanada sertéságazata erősen exportorientált. HALEY [2004] megállapította, hogy az ország sertéshús-termelésnek felét exportálja. Ezzel szemben az USA a termelésének mindössze 9 százalékát értékesíti külpiacokon. ANDERSON et al. [1998] kimutatták, hogy a feldolgozatlan termékeknél USA sertéshúsimportjának 70 százaléka, míg feldolgozott termékek esetében 80 százaléka Kanadából származik. A kanadai sertéshúsexportra ösztönzőleg hatott, hogy az amerikai befektetők több nagy kanadai sertéstelepet vásároltak fel az utóbbi években, így Kanada meghatározó szereplője lett a világ sertéshús kereskedelmének. 3.5.3. A világ sertéshús fogyasztásnak helyzete A világ sertéshús-fogyasztása 2003-ban 95,8 millió tonna volt, ami 1,6 százalékkal haladta meg 2002. évi mennyiséget, ugyanakkor a fajlagos sertéshús-fogyasztás ennél szerényebb mértékben növekedett (0,4 százalék volt 2003-ban). Az egy főre jutó sertéshús-fogyasztás legjelentősebb mértékben a kelet-közép-európai térségben emelkedett. A KKE országok közül ki kell emelni Lengyelországot, ahol a fizetőképes kereslet növekedése tette lehetővé a fogyasztásbővülést. Ezzel szemben Oroszországban a fizetőképes kereslet hiánya és a magas fogyasztói árak miatt csökkent a sertéshúsfogyasztás 2003-ban. Brazíliában a fogyasztás visszaesett, mivel a

35

termelés növekedése nem képes lépést tartani a népesség számának emelkedésével. Az USA-ban a sertéshústermék iránti belső kereslet évek óta ingadozó. Kanadában a sertéshús-fogyasztás 2003ban csökkent, amit az első BSE gyanús eset észlelése sem tudott ellensúlyozni. A világ sertéshúsfogyasztása 2004-ben 100,9 millió tonna volt, ami 2,3 százalékos emelkedést jelentett 2003-hoz képest, mivel a marhahús ágazatot ismét BSE gyanús esetek árnyékolták be, míg a baromfihús-ágazatot (főleg Ázsiában) a madárinfluenza járvány sújtotta. A növekedésben 9,9 százalékkal Japán járt az élen, míg Kínában 3,8-, az USA-ban 1,7-, Brazíliában 1,5 százalékkal több sertéshúst fogyasztottak, mint egy évvel korábban. Az egy főre jutó sertéshúsfogyasztás 2004-ben 16 kg/fő volt, ami 1,1 százalékos emelkedést jelentett az előző évhez képest. Az USA-ban 2003 decemberében fedezték fel az első BSE gyanús esetet. Ez azonban lényegében nem befolyásolta a húsfogyasztási szokásokat, mivel mind a kormányzati, mind a szakmai marketing- és tájékoztatási tevékenység igen hatékonynak bizonyult. Ázsiában a sertéshús iránti kereslet növekedése következtében 2004-ben csökkentek a baromfihús- és marhahús készletek. Japánban a fogyasztás kismértékben (1,8 kg/fő-vel) emelkedett az előző évhez képest. Kínában a madárinfluenza kitörése miatt megnőtt a kereslet a sertéshús iránt, így a fajlagos fogyasztás 2004-ben 1,2 kg/fő-vel növekedett. Az Európai Unió tagállamaiban a sertéshús fogyasztás 1,6 százalékkal csökkent a kedvezőtlen gazdasági folyamatok következtében. Oroszországban – a termelés növekedése ellenére – a fogyasztás kismértékben (2,4 százalékkal) visszaesett a csökkenő import miatt. A többi KKE országban a fogyasztás 3,8 százalékkal mérséklődött az elmúlt egy évben. 3.6. A magyar agrár-külkereskedelem változásai az EU csatlakozás tükrében tekintettel a sertéságazatra HARTMUT [1998] rámutatott arra, hogy a magyar élelmiszergazdaság 1991 és 1996 között a teljes nemzetgazdasági exportból 18,5-23 százalék közötti mértékben részesedett. Így az exportban betöltött szerepe változatlanul jelentősen meghaladta az ágazatnak a GDP-ből képviselt arányát. JUHÁSZ et al. [2002] megállapították, hogy az élelmiszergazdaság exportjának csökkenése 1999-ben felgyorsult. Rámutattak arra is, hogy a magyar élelmiszergazdaság kivitelének hozzájárulása a GDP-hez a kilencvenes évtized elején 25-31 százalék között mozgott, míg az évtized végére növekvő: 32-36 százalék körüli arányt ért el. Ugyanakkor kiemelték azt a tényt, hogy a növekedés oka elsősorban az, hogy az ágazat termelési értéke kevésbé nőtt, mint az exportja (forint adatok alapján). Az élelmiszergazdaság maradt az egyetlen termelő ágazat, amelye tartósan és folyamatosan pozitív külkereskedelmi egyenleget képes előállítani. HARTMUT [1998] megvizsgálta az export földrajzi irányait is, eszerint maradt a nagyfokú egyoldalúság, 1996-ban Európába irányult annak 92 százaléka, emellett a külkereskedelmi munka is lényegében Európára koncentrálódott. Az EU a kilencvenes években a magyar élelmiszergazdasági export fő piacát képezte. Az agrárexportunk szintén nagy hányada továbbra is Kelet-Európa felé indult. JUHÁSZ et al. [2002] arra a következtetésre jutottak, hogy az elmúlt évtized felében agrárexportunk célpiacai valamivel koncentráltabbak voltak, az első tíz ország részesedése a teljes exportból stabilan 80 százalék körül alakult és különösen az első három ország részesedése volt kiemelkedő. Ezzel szemben az évtized második felében valamivel kisebb volt az egyes célpiacok részesedése, az első tíz ország aránya csupán 60 százalék körül alakult. ORBÁNNÉ [1999] megállapította, hogy az állati eredetű termékek kivitelének bővülésében az egyezményekkel nem szabályozott országok vásárlásai nyertek teret 1994-1998 között. ORBÁNNÉ [1999] arra is rámutat, hogy 1994-1998 között az ágazat termékeinek külföldi vevőköre meglehetősen változó képet mutatott. Az élősertés, a húsok és a készítmények több mint a fele az EU-n kívüli piacokra került. A mintegy 100 ezer tonna mennyiséghez képest a piac szétaprózódott volt. Spanyolország 1996-tól lett a legnagyobb vevőnk (20-28 százalék), az orosz piac 1997-től vált második legnagyobb vásárlónkká (13-17 százalék). Az EU tagállamok közül 1997-ig Németország és Olaszország biztos, bár kis piacunk volt (15-18 százalék). Ugyancsak ORBÁNNÉ [1999]

36

kimutatta, hogy a sertéshúskészítmények vevőkörét enyhébb ország- és értékhullámzás jellemezte. Fő vevőnk, Németország csökkenő részesedését Oroszország és Ukrajna felfutó vásárlásai pótolták 1997-ig. Ugyanakkor Románia kétszeresére növelte magyar húskészítmény importját. JUHÁSZ et al. [2002] bemutatták, hogy a hús és belsőség (02. árucsoport) termékkör esetében a legfontosabb célpiac Németország volt, amely a legtöbb évben legalább a forgalom negyedét adta. Az első tíz célpiacunk között Németország mellett is az uniós tagállamok (Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Ausztria) voltak a legjelentősebbek. A kelet-európai térségből kiemelték Szlovéniát, Oroszországot, és Horvátországot. ORBÁNNÉ [1999] arra a végső következtetésre jutott, hogy a sertésszektor áruinak vevőköre Kelet-Európa felé bővült 1996-1997-ben. Az Európai Unió harmadik országokból származó sertéshús importja csekély, 1996-1997-ben 40-45 ezer tonna volt. Kitűnik, hogy Magyarország volt az EU fő külső szállítója. JUHÁSZ et al. [2002] szerint 19992002 között a távol-keleti régió két országa is egyre fontosabb kitörési pontjává vált a magyar húsipar exportjának. A Japánba és a Koreai Köztársaságba szállított magyar húsfélék értéke már elérte a 100 millió USD-t. KARTALI ed. [2004] megállapították, hogy sertéshús exportunkban (0203) összességében 2002-ben Japán állt az élen, a második helyen Spanyolország volt, 1998-hoz képest Japán az élre ugrott, megelőzve az akkori fő importőr Spanyolországot. (1998-ban a sertéshús kivitelben az első öt célország között Távol-Kelet még nem szerepelt, fő piacunk Spanyolország, Oroszország, Románia, Olaszország, Németország volt.) ORBÁNNÉ [1999] a sertésszektor exportteljesítményét vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy az 1994. évi mélypont után látványosan nőtt, majd az 1997. évi megtorpanást követően a világpiacon dúló túltermelési-válság miatt 1998-ban jelentősen visszaesett a magyar sertéshús export dollárban kifejezett értéke. A sertéshús import 1994-95-ben és 1998-ban volt magas. A jelenség oka az volt, hogy a zömében olcsó, sok belsőséget, szalonnát és nyesedékhúst tartalmazó felvágottak hazai és a kelet-európai keresletet kielégítő, csökkenő minőségű húsexport miatt a feldolgozók importja megugrott, mert nem maradt volna elegendő alapanyag a készítmények gyártásához. JUHÁSZ et al. [2002] szerint a nemzetközi kereskedelmi egyezmények közül a kilencvenes évek külkereskedelmi folyamataira leginkább a WTO mezőgazdasági megállapodása hatott, amely a GATT/WTO fordulók közül eddig egyetlenként a mezőgazdasági termékek részleges liberalizációját is megvalósította. GÁBOR et al. [2001] megállapították, hogy 2002. január 1-től, egészen az EU csatlakozásáig, a WTO egyezmény szerint csak 16 terméket támogathat hazánk. Ezekből a termékekből – másik három exportcikk mellett – a vágósertés exportjára is lehetett szubvenciót nyújtani, azonban 2002 után a sertés esetében is az egységnyi támogathatóság a felére csökkent. JUHÁSZ et al. [2002] arra a következtetésre jutottak, hogy a magyar termékek export versenyképessége szempontjából az előnyöknél jóval nagyobb hátrányt jelentettek a magyar GATT vállalás szerinti exporttámogatási összegek. A GATT/WTO megállapodás közvetlenül és jelentős mértékben korlátozta az ágazat számára nyújtható támogatásokat és ezáltal a hazai agrártermékek export versenyképességét. GÁBOR et al. [2001] úgy ítélték meg, hogy a még 2002 után támogatott termékkörből a sertéságazat exportjának egy része a leginkább veszélyeztetett (elsősorban a szeletelt húsok, az USA féle dobozos és fóliás sonka konzervek és a májkrémek). Ezt a feltevést arra alapozták, hogy a világpiaci prognózisok szerint nem lehetett áremelkedésre számítani, az exportárból a támogatás részaránya magas volt, és az említett termékek exportja támogatással együtt is veszteséges volt. JUHÁSZ et al. [2002] rámutattak arra is, hogy Magyarország és a keleteurópai régió számára még leginkább ilyen fontos volt az 1993-ban létrejött, majd a kilencvenes évek második felében kibővült CEFTA, továbbá az 1991-ben megkötött EU Társulási Megállapodás kereskedelem élénkítő hatása. JUHÁSZ és SZABÓ [2001] megállapították, hogy a társulási megállapodás jelentős, és Magyarország számára előnyös módon aszimmetrikus kedvezményeket tartalmazott. A kedvezmények specifikusak, azaz konkrét, kiválasztott termékekre vonatkoztak és általában nem korlátlanul, hanem mennyiségi kontingensek – kvóták – erejéig. A hústermékekre az EK összesen 85 ezer tonnára nyújtott 60 százalékos lefölözés kedvezményt, miközben Magyarország csupán 8 ezer tonna hústermékre nyitott kismértékű vámkedvezmény mellett kedvezményes kontingenseket. A kedvezményben részesülő mennyiségeket (vámkvótákat)

37

az EK öt éven keresztül évi 10 százalékkal emelte. Az EU szemszögéből legfontosabb magyar engedmény az volt, hogy a kedvezményes vámkontingensek erejéig Magyarország kötelezettséget vállalt az importengedélyek kiadására. JUHÁSZ et al. [2002] szerint az EU és Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok liberalizálásban, illetve a csatlakozás előkészítésében jelentős előrelépést jelentett a 2000 júliusától érvényes új agrárliberalizációs egyezmény.

38

4. ANYAG ÉS MÓDSZER

4.1. A ciklikusság és a szezonalitás mérése A sertéságazatot elemző tanulmányok jelentős része megemlíti, hogy az ágazat kibocsátását és az árakat ciklikus mozgások jellemzik, azonban e jelenségek részletes elemzésére nem térnek ki. Az értekezésemben részletesen megvizsgáltam a jelentős sertéstartó EU tagállamok és Magyarország, valamint Lengyelország sertéságazatát jellemző folyamatokat. Azzal a feltételezéssel éltem, hogy az EU fejlett sertéshústermelő tagállamaiban is fellelhető a sertésciklus, mind a sertésállomány, mind a sertéshústermelés és a sertéshús felvásárlási árak alakulásában. A vizsgálat alapadatait az Eurostat Newcronos adatbázisa adta. Az Eurostat adatbázisa a sertésállományra vonatkozólag harmadéves (2004-ig), míg a sertéshústermelésre és a felvásárlási árakra havi adatokat közöl. A piaci folyamatok szabályozásával szakértői már évtizedek óta vizsgálják az ároszcillálások és a sertésciklus kialakulását. A késedelmes felzárkózás pókháló-elmélete (cobweb theorem) a klasszikus közgazdaságtani irodalomban a mai napig megtalálható. A pókháló elmélet alapjait 1930-ban három szerző rakta le: az amerikai SCHULTZ [1930], a holland TINBERGEN [1930] és az olasz RICCI [1930]. COASE és FOWLER [1937] megállapították, hogy a piaci információ hiánya befolyásolta a ciklus viselkedését. A termelőknek nehéz pontosan előre jelezni, hogy a húsipar hogyan reagál a kínálatra, és hogy hogyan szabályozza termelését rövid távon, abban az esetben, ha a kereslet miatt állandó szinten tartott sertésállomány az idők folyamán ingadozik. EZEKIEL [1938] felteszi, hogy a vizsgált áruk kínálata rövid távon teljesen rugalmatlan, azaz a „figyelembe vett periódust olyan rövidnek lehet venni, hogy a perióduson belül a rendelkezésre álló kínálaton ne lehessen változtatni, mint például a gyapot, krumpli kínálata, amint az évi termelést betakarították.” Az elmúlt két évtizedben a problémát az előzőekhez képest új módszerekkel közelítették meg: vektor autoregresszióval (KAYLEN, 1988), kínálati demográfiai modellekkel (ROSEN et al., 1989), periódikusan visszatérő termelési válasszal (HAYES és SCHMITZ, 1987) és káosz modellekkel (CHAVES és HOLT, 1991; STREIPS, 1995). KÖVESI [1973] szerint a sertésciklusok általában három-négy éves periódusokban ismétlődnek. A ciklusok tartamát befolyásolják a hízlalási módszerek, a hízlalási átlagsúly, a sertésfajták. A sertésciklusok meghatározott mechanizmus szerint zajlanak le. E mechanizmus lényegét KÖVESI [1973] a következőképp foglalja össze. A takarmányárak növekedésével az élősertés ár és a takarmány ár közötti arányok romlanak, s ennek folytán csökken a termelés jövedelmezősége. A sertéstartó gazdák erre reagálva a termelést csökkentik, így az élősertés-kínálat csökkenő tendenciát mutat. A termelés csökkenése maga után vonja a takarmány iránti kereslet csökkenését, ami a takarmányárak eséséhez vezet. A csökkent élősertés-kínálat az élősertés árának növekedését idézi elő. KORNAI [1981] tanulmányában rávilágított arra, hogy még a szocialista gazdálkodás körülményei között sem szűnt meg a sertésciklus. BRÓDY [1983] alapvető munkáját követően a ciklusok tanulmányozása új lendületet vett. VIZVÁRI et al. [1999a] bemutatták, hogy a piacok dinamikus tulajdonságait leíró, úgynevezett pókhálómodellek egyik legfontosabb eleme annak vizsgálata, hogy a termelők miként becslik meg a termék jövőbeni árát. Eszerint VIZVÁRI et al. [1999a] arra a következtetésre jutottak, hogy a családi gazdaságok árbecslésében sokkal nagyobb szerepet kap az intuíció, az ösztönösség, mint az átgondolt, analitikus vállalkozói gondolkodás. BRÓDY [1999] tanulmányában spektrumanalízis alapján vizsgálta a gazdasági ciklusok jelenlétét, amihez az éves növekedési ráta adatsorát használta fel. Vizsgálataiban az egyes ciklusoknak az adatsorban megfigyelt „ereje” szinuszos és koszinuszos komponenseinek négyzetes összege. Ez az érték méri a ciklus kilengéseit, amplitúdóját. A két komponens aránya a ciklus „fázisát” (kezdőpontját vagy eltolását) határozza meg. A tanulmány a gazdasági ciklusokat úgy jellemezte, mint azokat a rövidebb-hosszabb ideig tartó és állandóan ismétlődő termelési folyamatokat, amelyek kimozdulhatnak sima egyensúlyi pályájukról, és önmagukat megismétlődő lengésbe kezdenek. A lengés erősségét a kimozdulás amplitúdójával mérte.

39

HOLICS ed. [1992] leírja, azt a módszert, amellyel egy összetett jel komponenseire bontható. Ezt megalkotójáról Fourier-analízisnek nevezik. Fourier francia matematikus már 1822ben bebizonyította, hogy minden periodikus függvényt különböző amplitúdó- és fázissúlyozású, harmonikus rezgésre lehet felbontani. Egy függvény egyik leírási tartományból egy másik leírási tartományba való átalakítását transzformációnak nevezzük. Az időfüggvény menete, és a Fourier szerinti sorfejtés tagjainak súlytényezői (an, bn: Fourier-együtthatók) között, szoros kapcsolat van. A Fourier-sorok elméletében az un. trigonometrikus polinomokkal próbáltam közelíteni az adott f függvényt: f(x)= ∑∞i=0(ancos(nx)+ bnsin(nx)) Ha egy f függvény előállítható ilyen trigonometrikus sorként, akkor f 2π szerint periodikus. Az elemzések során elég egy 2π hosszúságú intervallumra koncentrálni. A módszer célja, hogy egy komplex idősor ciklikus komponenseit alkotóelemeire bontson szét, ami egy általános módszertan formulával nem vagy nehezen leírható függvényeknek sinus- és cosinus-függvényekkel való jó közelítésére egy korlátos tartományban. Számításaim során ennek egy leegyszerűsített változatát alkalmaztam, ami csak cosinus-függvényeket használ és a gyakorlatban jó eredményeket ad. A felhasznált függvények alakja mindig tk = cos(2π*k*t/T), ahol T a megfigyelések száma, azaz, hogy a vizsgált mennyiséget hány időperiódusra visszamenőleg ismerjük. Az időperiódus hossza vagy hónap vagy az EU statisztikáinak megfelelően harmad év. A t változó pedig természetesen az idő, k pedig egy pozitív egész paraméter: t1=cos(2π*t/ T); t2=cos(2π*2*t/ T); t3=cos(2π*3*t/ T); t4=cos(2π*4*t/ T); t5=cos(2π*5*t/ T); t6=cos(2π*6*t/ T); t7=cos(2π*7*t/ T); t8=cos(2π*8*t/ T); t9=cos(2π*9*t/ T); t10=cos(2π*10*t/ T); t11=cos(2π*11*t/ T); t12=cos(2π*12*t/ T); t13= cos(2π*13*t/ T); t14= cos(2π*14*t/ T); t15= cos(2π*15*t/ T) Ezek a függvények kiszámításra kerültek, és a továbbiakban a lineáris regresszió módszere szerint jártam el. Akkor beszélhetünk ciklusról, ha a függvény együtthatója nagy abszolút értékű. Ebben az esetben pozitív együttható sima ciklusra, negatív együttható kétszeres hosszúságú ciklusra utal. A ciklushossz Th/k, ahol h az időperiódus hossza. Ha ciklus hosszát években akarjuk megadni, akkor hónapos adatok esetén h=1/12, harmadéves adatok esetén h=1/3. A vizsgált időszak meghatároz egy frekvenciát, az itt használt fél Fourier sorban csak ez a frekvencia és ennek többszöröseinek megfelelő cosinus függvények szerepelhetnek nullától különböző súllyal. Az EU tagállamaiban felvásárlási árak, mélyreható piaci változások miatt 2004ben nem az eddigi ciklikus mozgásnak megfelelően alakultak, ennek következtében gyenge determinációs együtthatókat kaptam eredményül. Ezért a felvásárlási árak esetében kísérletet tettem annak meghatározására, hogy mi az a frekvencia, ami felharmonikusaival együtt a legjobban illeszkedik az idősorhoz. A maximális korrelációs érték alapján: Dánia esetében ez a T=163 időhossznak; Hollandia esetében ez T=163 időhossznak; Franciaország esetében ez T=163 időhossznak; Spanyolország esetében ez T=167 időhossznak; Németország esetében (mivel itt az idősort csak az 1995-2004 közötti időszakra vettem figyelembe) ez T=105 időhossznak megfelelő frekvenciának adódott. A hazai sertéságazatban még ennél jelentősebb változások mentek végbe 2004-ben, ezért a legkedvezőbb frekvenciát az állatállomány, a vágóállat termelés és a felvásárlási árak esetében is kiszámítottam. A maximális korrelációs érték alapján: Magyarország (sertésállomány): T=21 időhossznak; Magyarország (vágósertés termelés): T=97időhossznak; Magyarország (vágósertés felvásárlási ár): T=116 időhossznak megfelelő frekvenciának adódott.

40

4.2. A szezonalitás vizsgálata A ciklikusság egy különleges változata az éven belüli ciklusok, vagyis a szezonalitás. A szezonhatás vizsgálatánál arra kerestem a választ, hogy a szezonalitás, milyen mértékben vagy arányban téríti el az idősor értékét az alapirányzattól. A sertéspiacon a kibocsátott termék mennyiségét és a felvásárlási árakat szabályos éven belüli mozgások (szezonalitás) jellemzik. A sertéshús árának alakulását több tényező befolyásolja, például a termelők által felkínált vágósertések mennyisége és a feldolgozóipar igényei. Az élősertés iránti keresletet alapvetően meghatározza a feldolgozott sertéshústermékek iránti fogyasztói kereslet. A felvásárlási árakban tapasztalható szezonalitás végeredményben a kereslet-kínálat szezonalitásának tulajdonítható. A sertéshús-termelés szempontjából meghatározó EU tagállamok (Dánia, Hollandia, Franciaország, Spanyolország, Németország), valamint Magyarország sertéshús-termelésének és a sertéshús felvásárlási áraknak a szezonalitása kerül vizsgálatra. Hazánk számára mindig is fontos volt az EU piaca, ezért EU tagként tisztában kell lenniük a piaci helyzettel a piaci szereplőknek is. 4.3. Az üzemi koncentráció mérése A ciklusok időbeni hosszúságát nagymértékben befolyásolja az adott ország sertéságazatának üzemi szerkezete és ennek koncentráltsága. A koncentráció egyenlőtlenségre utal, ami egy csoport vagy populáció eloszlásának jellegzetessége. A koncentráció általános közgazdasági fogalma a gazdasági életben levő tömörüléseket, összpontosulásokat jelenti. A koncentráció elemzésénél egy adott sokaság, x ismérv gyakorisági és értékösszeg-eloszlást hasonlítjuk össze. Az értékösszegnek kevés számú egységre való összpontosulását koncentrációnak nevezzük. Az egyenlőtlenséget gyakran a koncentrációs görbével, vagy más néven a Lorenzgörbével fejezik ki. KERÉKGYÁRTÓNÉ és MUNDRUCZÓ [1995] megkülönböztetnek abszolút és relatív koncentrációt. Az abszolút koncentráció megkülönböztetésénél a koncentráció kétféle megjelenési formájáról van szó. A koncentráció megjelenési formáját az adott közgazdasági jelenség természete, azaz a sokaság jellege határozza meg. Az abszolút koncentráció abban az esetben fordul elő, ha a teljes értékösszeg kevés számú egységhez tartozik (például: energiaipar, gépkocsigyártás koncentrációja). Relatív koncentráció, pedig akkor, ha az értékösszeg egyenetlenül oszlik el a sokaság egységei között, figyelmen kívül hagyva azt, hogy ebben a sokaság számosságának jelentősége lenne (személyi jövedelem koncentrációja). Az abszolút koncentráció lényegében az egységek nagyságát, a relatív koncentráció pedig az egységek nagyságának a különbözőségét, szóródását jelenti. Az abszolút koncentráció jellemzésére felhasználhatjuk a sokaság tagszámát (n) és a számtani átlagot (x). A sokaság tagszáma azáltal méri a koncentráció fokát, hogy az értékösszeg hány egységhez tartozik. A számtani átlag, pedig az egységek átlagos nagyságát fejezi ki. A relatív koncentráció lényegében nem más, mint az értékek szóródása. A relatív koncentráció mérésére a következő módszereket lehet felhasználni: • koncentrációs táblázat; • kvantilis eloszlás; • Lorenz-görbe. A koncentráció ábrázolására a Lorenz-görbét használtam fel. A Lorenz-görbe egy egységnyi négyzetben elhelyezett ábra, amely a kumulált relatív értékösszegeket (zi’) a kumulált relatív gyakoriságok (gi’) függvényében ábrázolja. A görbe pontjai Pi(gi’; zi’). Kezdő pontja a P0(0;0) pont, végpontja a P(1;1) pont. A Lorenz-görbe a relatív koncentráció általános elemzési eszköze. Minél nagyobb fokú a koncentráció, a görbe annál távolabb kerül a négyzet átlójától. Amennyiben mindegyik csoportnak azonos termelése van, vagy a kibocsátott mennyiség megegyezik a görbe egybeesik a négyzet átlójával (45°-os egyenes, vagy tg(ά)=1), mivel a nagyság szerint sorba

41

rendezett egyedeknél, illetve osztályközöknél a kumulált relatív gyakoriságok rendre megegyeznek a megfelelő kumulált relatív értékösszegekkel (gi’=zi’). KOPÁNYI ed. [1996] bemutatja, hogy a Gini-együttható és a Lorenz-görbe szorosan összefüggenek egymással. A Gini-együttható nem más, mint a Lorenz-görbe és az egyenlőségi görbe közötti terület (egyenlőtlenségi rés), valamint a 45°-os egyenes alatti terület hányadosa. A Gini-együttható értéke értelemszerűen 0 (tökéletes egyenlőség) és 1 (abszolút egyenlőtlenség) között mozoghat. G=1-∑ni=0|zi-1’+zi’|| gi-1’- gi’| 4.4. A külkereskedelem koncentráltságának mérése A hazai sertéshústermékek külkereskedelmi forgalmának elemzése során Kopint-Datorg adatbázisára támaszkodtam, mely HS rendszer szerint tartalmazza a külkereskedelmi adatokat nyolc számjegyű bontásban. A célpiacnak az Európai Uniót, illetve az egykori CEFTA országokat választottam, mely a sertéshústermékeink egyik legfontosabb piaca. A külkereskedelmi vizsgálatok során alkalmazott főbb mutatók: Herfindhal mutató és az SSI-index volt. KERÉKGYÁRTÓNÉ és MUNDRUCZÓ [1995] a koncentráció másik fontos általános jellegű mérőszámát emeli ki, a Herfindhal mérőszámot/mutatót, ami az egységeknek az értékösszegből való részesedési négyzetösszegként definiálja: H=∑ni=1Zi2 A Herfindhal mutató a koncentráció egyenes mérőszáma. Maximális értéke 1, amely a teljes koncentráció esetének felel meg. A H mérőszám az értékösszegből való részesedésnek önmagukkal súlyozott számtani átlaga. TÖRÖK [1996] megállapítja, hogy a szektorális specializációs mutató (SSI, Sector Specialization Index): egy kiválasztott célpiacon meglévő átlagos nemzeti versenyképességi szint vizsgálatához alkalmazható. SSIai=(Xain/Xai)/(Xan/Xa), ahol (a = Magyarország, n = Európai Unió) Xain = Magyarország exportja i élelmiszerből a célpiacra (például: EU); Xai = Magyarország teljes exportja i élelmiszerből minden piacra; Xan = Magyarország teljes exportja minden termékből a célpiacra (például: EU); Xa = Magyarország összes exportja. Azon termékek esetében, ahol a mutató közelít az 1-hez (illetve meghaladja azt), beszélhetünk versenyképes exporttermékről, hiszen aránya az ágazati exportban közelít (vagy meghaladja) az EU-ba irányuló export nemzetgazdaságban betöltött részesedését.

42

5. TERMELÉS ÉS PIACI HELYZET MAGYARORSZÁGON

5.1. Tendenciák a magyar sertéságazatban A sertésállomány alakulása FEJES és SZÉLES [2003] megállapították, hogy a vágósertés kibocsátásnak mennyiségét alapvetően az állomány mérete, ezen belül a reprodukció bázisának tekinthető kocák részesedése, illetve aránya határozza meg. A KSH adatai szerint a hazai sertésállomány jelentős mértékben visszaesett az elmúlt évtizedben, melynek mértéke, különösen a jövő szempontjából, a kocaállomány csökkenése tekintetében minősíthető rendkívül aggasztónak. A hazai tendencia teljesen ellentétes az Európai Unió, valamint a fejlett sertéstartással rendelkező országokban tapasztalható folyamatokkal. A hazai sertésállomány alakulására is jellemző a ciklikusság. GUBA [2001] szerint a magyar sertésállomány és a vágósertés felvásárlási áradatok alapján egy-egy ciklus hossza 36 hónapra tehető. A hazai sertéslétszám alakulását az 1995-1999 közötti időszakban nagyfokú ingadozás jellemezte. Míg az 1998. évi 5,5 milliós állomány megközelítette 1996. évi csúcsot, az 1999-től megfigyelhető visszaesés következtében a 2001. decemberi sertéslétszám csupán 87 százaléka volt az 1996. évinek. Az értékesítés bizonytalansága, a nem kielégítő jövedelmezőség, illetve a veszteséges termelés miatt igen sok egyéni gazdálkodó kényszerült a tenyésztés felhagyására. Míg 1996-ban 540 ezer egyéni gazdálkodó foglalkozott sertéshizlalással, 2002-ben számuk 35 százalékkal volt kevesebb. A gazdasági szervezeteknél az egy üzemre jutó állatállomány 2002-ben közel azonos volt az 1997. évivel. Az egyéni gazdálkodók fajlagos állomány-létszámában a vizsgált időszakban kismértékű növekedés figyelhető meg. Az egy gazdaságra jutó sertéslétszám 2002-ben a gazdasági szervezeteknél 4,1 ezer, az egyéni gazdálkodóknál 7, az országos átlag pedig 14 egyed volt. A regressziós számítások alapján az alábbi egyenlettel lehet jellemezni a magyar sertésállomány alakulását 1996-2003 között: Ysertésállomány=5542-32,2t+375,54t2 ahol Ysertésállomány = becsült sertésállomány, 1≤t≤24, t2=cos(2π*2*t/21) A t értéke 1 és 24 között változik, ami megfelel az 1996-2003 közötti időszak KSH módszertan szerinti harmadéves mintavételezésével nyerhető adatok számával, ugyanakkor az idősorhoz a T=21 frekvencia illeszkedik a legjobban. Itt tapasztalható leginkább ciklikus hatás (10. ábra). A függvény illeszkedése kielégítő (R2=0,844) a sertésállomány alakulását mutató eredeti görbére (1. melléklet). A regressziós számítás t2 együtthatójának alapján ciklikusság mutatható ki a hazai sertésállomány számának alakulásán, nevezetesen 3,5 éves ciklusok (7/2) jelenléte állapítható meg. A függvényillesztés alapján is 3,5 éves ciklusok olvashatók le a görbe lefutása alapján (10. ábra).

43

6000 5800 5600 5400

ezer darab

5200 5000 4800 4600 4400 4200

sertésállomány

au g. 0 de 4 c.0 4

au g. 0 de 3 c.0 3

au g. 0 de 2 c.0 2

au g. 0 de 1 c.0 1

au g. 0 de 0 c.0 0

au g. 9 de 9 c.9 9

au g. 9 de 8 c.9 8

au g. 9 de 7 c.9 7

au g. 9 de 6 c.9 6

4000

Becsült sertésállomány

10. ábra A sertésállomány alakulása Magyarországon (1996 április-2004 december) Forrás: KSH adatok alapján saját számítás.

A sertésállomány hullámzása következtében a gazdaságban hol a szokásosnál nagyobb kapacitásfeleslegek alakulnak ki, hol pedig a munkaerő és az állóeszközök dömpingszerű, túlzott kihasználása következik be. E jelenségek a sertéshústermelés egész vertikumában éreztetik hatásukat. Nem kétséges, hogy a sertésciklus káros jelenség, következményeit enyhíteni, tompítani érdemes. A magyar sertésállomány alakulását tekintve nem túlzó az a következtetés, hogy a múltban meghozott intézkedésekkel a ciklus csillapítását nem sikerült elérni. A sertéshústermelés alakulása A sertésállomány létszámának alakulásához hasonlóan a vágósertés felvásárlásra is jellemző a ciklikus mozgás. Yvágósertés felvásárlás = 337+0,002t+31,8t2-14,7t3+8,6t6-18,9t8-9,4t14, ahol: Yvágósertés felvásárlás =becsült vágósertés felvásárlás, 1≤t≤96, t2=cos(2π*2*t/97), t3=cos(2π*3*t/97), t6=cos(2π*6*t/97), t8=cos(2π*8*t/97), t14=cos(2π*14*t/97); Az 1996. január- 2004. december közötti időszakban az KSH módszertan szerint havi termelési adatok állnak rendelkezésre, ezért t értéke 1 és 108 között mozog, ugyanakkor az idősorhoz a T=97 frekvencia illeszkedik a legjobban. Itt tapasztalható leginkább ciklikus hatás (11. ábra). A közelítő függvény determinációs együtthatója (R2=0,379) gyenge értéket vett fel (2. melléklet). A t2 együttható pozitív előjele egész ciklushosszra utal, ez a jelen esetben 4 év (8,1/2). A t3 együtthatóval ugyancsak egész ciklust lehet kimutatni, ami 5,4 évet (8,1/3/0,5) jelent. A t6 együttható pozitív előjele egyszeres ciklushosszra utal, ami ebben az esetben 1,3 év (8,1/6/0,5). A t8-as magyarázóváltozóval, negatív előjele miatt ugyancsak kétszeres ciklushossz mutatható ki, vagyis a t8 alapján 2 éves (8,1/8/0,5). A t14 esetében 0,6 (8,1/14) éves időtartamú ciklus állapítható meg.

44

500

450

ezer darab

400

350

300

250

19

96 .

ja n

. 19 96 .s z 19 ep 97 t. .j an . 19 97 .s 19 zep 98 t. .j an . 19 98 .s 19 zep 99 t. .j an . 19 99 .s z 20 ep 00 t. .j an . 20 00 .s 20 zep 01 t. .j an . 20 01 .s 20 zep 02 t. .j an . 20 02 .s z 20 ep 03 t. .j an . 20 03 .s 20 zep 04 t. .j an . 20 04 .s ze pt .

200

Felvásárolt mennyiség

Becsült Felvásárolt mennyiség

11. ábra: A hazai vágósertés-felvásárlás alakulása (1996 január-2004 december) Forrás: KSH adatok alapján saját számítás.

A regresszió determinációs együtthatója alacsony értéke ellenére, a becsült termelés alapján kalkulált értékek jól illeszkednek az eredeti adatokra (11. ábra). A vágósertés felvásárlási árak alakulása NÁBRÁDI és SZŰCS [2004] megállapítják, hogy a termelési értékre ható tényezők közül a legfontosabb a mindenkori értékesítési ár alakulása. A sertéshús ára ingadozik a kereslet-kínálat függvényében és amint majd látható szezonálisan is szórást mutat. A nominál átlagárak 1999 elején alig múlták felül az 1995. év azonos időszakét. GUBA [2001] szerint a sertéságazatot az elmúlt években továbbra sem a stabilitás és a kiegyenlített fejlődés jellemezte. HAJDUNÉ és LAKNER [1999] szerint a mezőgazdasági árak jelentős ingadozásában különösen nagy szerepe van a kereslet és kínálat megbomlott egyensúlyának. A nagyobb méretű üzemek – adottságaikból következően – lassabban és kisebb mértékben reagálnak a piaci viszonyok változására mint a kisüzemek. A kisebb méretű üzemek arányának emelkedésével együtt nőtt a mezőgazdasági termékek piacának kiegyensúlyozatlansága is. A vágósertés felvásárlási átlagárai az elmúlt években a kereslet−kínálat alakulásától, a kínált termékek minőségétől és struktúrájától, adott esetben a szezontól függően szélsőségesen változott. Az 1993. évi VI. törvény alapján 1994-től meghirdetésre került a vágósertés garantált ára az EUROP minősítési rendszer EUR osztályaiba tartozó alapanyagra. A kedvező ár és jövedelemviszonyok, valamint az export-árualapot növelni szándékozó reorganizációs program hatására 1995-ben növekedett a sertésállomány. A magas takarmányárak és egyéb ráfordítások drágulása következtében romló gazdasági pozíció miatt a kocaállomány újra csökkeni kezdett, mely 1997-ben a vágósertés értékesítési árak számottevő növekedése ellenére tovább folytatódott. Az árnövekedés 1997 végén, 1998 elején megállt, a piaci viszonyok változás hatására megállt, a mintegy másfél évig tartó áresés ellenére a sertésállomány fogyása. 1998-ban a csökkenő felvásárlási átlagárak mellett a minimumárhoz kötött támogatás lehetséges maximális összege az év során 12 Ft/kg hasított súlyról 59 Ft/kg-ra nőtt, 1999-ben alacsonyabb irány- és minimumár mellett folyamatosan, öt lépcsőben, 40 Ft/kg hasított súlyról 1999. június 1-ig 10 Ft/kg-ra csökkent, és 2000. első félévében is ezen a szinten maradt. 2000.

45

augusztus 1-től szeptember 30-ig terjedő időszakra – részben a megszűnt exporttámogatás ellentételezéséhez – az intervenciós támogatás jogosultságát az S, E és U minőségi kategóriára szűkítve a támogatás mértékét 39 Ft/kg hasított testtömegre emelték. A támogatás jogosultja az alapanyag-termelő lett. Az igénylés feltétele volt továbbá, hogy az alapár az irányártól legfeljebb 7 Ft/kg-mal legyen alacsonyabb. A vágósertés belföldi felvásárlási árainak csökkenését alapvetően az exportárak visszaesése váltotta ki. Az ágazat, illetve termékeinek piaci pozícióját jellemzi, hogy 1999 közepén a hasított félsertés exportárai a vágósertés átlagáraira sem nyújtottak fedezetet. A magasabb színhústartalmú osztályokba tartozó sertések magasabb árait – elméletileg – még kevésbé ismerte el a piac. A feldolgozási – és forgalmazási – költségek finanszírozására sem maradt szabad forrás. A helyzet 2000. I. félévében sem mutatott számottevő változást: az exportárak nem emelkedtek látványosan, az alapanyagárak csökkenését korlátozta – a mezőgazdasági termelők, illetve a jövő vágósertés-termelését védő – minimális felvásárlási ára megfizetéséhez kötött exporttámogatási rendelkezés. A külpiaci elhelyezés nehézsége a belpiacra is kihatott, azonban a hazai fogyasztói piac árcsökkentései sem növelték meg úgy a keresletet, hogy az a fölöslegek gyors levezetését teremtette volna meg, illetve, hogy áremelést indított volna el. A lakossági kereslet az árak csökkenésére is − adott életszínvonal mellett − viszonylag rugalmatlannak bizonyult. A vizsgált időszakban részben a piaci viszonyok változásának függvényében került korrigálásra az irányár, változott a hozzárendelt intervenciós támogatások összege, de módosításra került maga a garantált ár is (6. táblázat). Bár a felvásárlási árak nagymértékben estek, támogatással növelt összegük nem süllyedt a garantált ár szintjére, illetve nem tartotta a garantált áron vagy az alatt az árakat, hogy a garantált áron való felvásárlást be kelljen indítani. 6. táblázat: A vágósertés meghirdetett garantált árának változása Időszak 1994. 04. 22-től 1995. 01. 01-től 1996. 01. 01-től 1997. 01. 01-től 1998. 01. 01-től 1999. 01. 01 – 03. 31.. 1999. 04. 01 – 12. 31.. 2000. 01. 01-től 2001. 01. 01-től 2002. 01.01-től 2003.01.01-től

Vonatkozó jogszabály * * 41/1995. (XII. 29.) FM * 8/1997. (I. 30.) FM 84/1997. (XI. 21.) FM 37/1998. (X. 9.) FVM 7/1999. (I. 14.) FVM 88/1999. (X. 1.) FVM 74/2000. (IX.30.) FVM 71/2001. (X. 11.) FVM -

„E” 119 137 188 230 270 270 216 220 238 252 -

Me.: Ft/kg hasított testtömeg „U” „R” minőségi osztály 109 99 120 110 173 160 213 194 250 228 250 228 200 182 204 186 216 199 233 210 -

* A jogszabályban élősúlyra megállapított árak 1,213 szorzóval átszámított értékei.

1999 nyarán a vágósertés piacán az ország egyes területein bekövetkezett piaci zavar megszűntetése végett a – feldolgozóval termékértékesítési szerződéses jogviszonyban nem álló – családi gazdaságokból, illetve őstermelőktől származó 160 kg vagy ezt meghaladó élőtesttömegű vágósertés felvásárlásához és feldolgozásához a kormányzat intervenciós támogatást rendelt el. A vágósertés felvásárlási árak 2000. január és 2001. július között emelkedő tendenciát mutattak, a növekedése mértéke közel 70 százalékos volt. A jelentős áremelkedés a 2000. év közepén kezdődött és 2001. szeptemberében tetőzött. E jelentős áremelkedés az igen magas takarmányárak, valamint az 5,5 milliós sertésállománnyal szemben 500-600 ezerrel kisebb

46

állomány miatt következett be. 2001-ben az árak fokozatosan emelkedtek, eltérően az éven belül várható tendenciától, amely szerint az árak általában májusig általában hónapról-hónapra csökkennek 1-2 százalékkal, és az évi átlagos árnál valamivel alacsonyabbak, majd az ötödik és a nyolcadik hónap között emelkedőek és magasabbak az évi átlagos árnál. Az év utolsó két hónapjában pedig ismét csökkennek az árak. A sertés felvásárlási árak 2001-ben csaknem 36 százalékkal emelkedtek az előző évhez képest. Az árak fokozatosan emelkedtek, ugyanakkor októberben ez a tendencia megtorpant, és novemberben, valamint decemberben az ár már 4-5 százalékkal csökkent. E tendencia oka elsősorban az akadozó export következtében az alacsonyabb kereslet volt. A hazai sertéspiacot 2002-ben stagnálás jellemezte. Az enyhén bővülő kínálat és a mérséklődő kereslet a sertésárak folyamatos csökkenését eredményezte az év elejétől. A nyár végétől folyósított exporttámogatások hatására kissé élénkült a kereslet, az árak enyhén emelkedtek. Az év végén folyamatosan csökkent az alacsonyabb színhústartalmú osztályokba (R, O, P) tartozó sertéshúsok felvásárlási ára. A magasabb minőséget képviselő (S, E, U) osztályokban nem volt változás. A sertéshús felvásárlási ára 2002-ben 12 százalékkal esett vissza az előző évhez képest. A sertéshús felvásárlási ára 2003-ban 18 százalékkal voltak alacsonyabbak, mint 2002-ben. A felvásárlásban nagyobb arányt képviselő S, E, U minőségi osztályokban 15 százalék körüli volt az árak csökkenése. A sertéshús felvásárlási árainak alakulását – a Fourier analízis segítségével – az 1995. január és 2004 december közötti időszak adatai alapján elemeztem. A KSH módszertan szerint havi felvásárlási ár adatok álltak rendelkezésre, ezért t értéke 1 és 108 között mozog, ugyanakkor az idősorhoz a T=116 frekvencia illeszkedik a legjobban. Itt tapasztalható leginkább ciklikus hatás (12. ábra). A felvásárlási ár alakulását leíró függvény determinációs együtthatója (R2=0,824) kedvező értéket vett fel (3. melléklet). A vágósertés felvásárlási árának alakulását az alábbi egyenlettel lehet leírni:

Yár= 179+ 0,93t-13,1t1-30,4t2+33,8t3-12,9t5+7,9t6-6,0t8+12,6t10, ahol: Yár =becsült felvásárlási ár, 1≤t≤120, t1=cos(2π*t/116), t2=cos(2π*2*t/116), t3=cos(2π*3*t/116), t5=cos(2π*5*t/116), t6=cos(2π*6*t/116), t8=cos(2π*8*t/116),t10=cos(2π*10*t/116); A vágósertés felvásárlási árát legjobban a t1, a t2, a t3 és a t5 magyarázó változókkal lehetett közelíteni. A t1 együttható negatív előjele kétszeres ciklushosszra utal, ezért jelen esetben ez 19 éves ciklushosszt jelent (9,6/1/0,5), azonban ennek jelenléte az eredeti idősor rövidsége miatt nem erősíthető meg. 400

350

Ft/kg

300

250

200

150

Felvásárlási ár

au g. 04

ok t.0 3

2 c.0 de

sz ep t.0 fe 1 br .0 2

no v. 00

au g. 99 ja n. 00

ok t.9 8

7 c.9 de

sz ep t.9 fe 6 br .9 7

5 ja n. 9

no v. 95

100

Becsült Felvásárlási ár

12. ábra: A hazai vágósertés felvásárlási árak alakulása (1995 január-2004 december) Forrás: KSH adatok alapján saját számítás.

47

A t2 változóval ugyancsak kétszeres ciklushossz feltételezhet, ami 9,6 évet (9,6/2/0,5) jelent, és ez megegyezik az idősor hosszával. A t3 együttható pozitív előjelével már egész ciklust lehet kimutatni, ami pontosan 3,2 évet (9,6/3) jelent, míg a t5 magyarázó változó negatív előjele szintén félciklusra utal, aminek hossza 3,8 év (9,6/5/0,5). A 12. ábra és a t5 együtthatóval egy 3,8 éves ciklust lehet kimutatni 1997. november-2001. augusztus között. A vizsgált időszakban egy 3 éves ciklus tapasztalható a t3 együttható segítségével (12. ábra).

Szezonalitás a termelésben és a felvásárlási árakban A hazai szezonindexek lefutása (13. ábra) jelentősen eltér az EU fejlett sertéstartó országokétól. A felvásárlási ár indexe az év első felében 1 alatt van, csak júliusban éri el az 1 értéket, és az év második felében végig 1 felett marad. Az év elején, januárban és februárban, mindkét index 1 alatt van. A márciusi és októberi csúcs, majd az áprilisi visszaesés nálunk is megfigyelhető. 1,2

1,15

1,1

szezonindex

1,05

1

0,95

0,9

0,85

ár szezonalitása

em

be r

be r de c

em no v

em ep t sz

au g

us z

tu s

be r

0,8

felvásárlás szezonalitása

13. ábra: A hazai vágósertés felvásárlás és a felvásárlási árak szezonalitása (1995-2004) Forrás: KSH adatok alapján saját számítás.

Az EU-hoz való csatlakozásunkig nagyon gyakori volt a beavatkozás a magyar piacon éppen az árak védelmében. Ez a lehetőség a jövőben jelentősen csökken, ezért várható, hogy a hazai termelés mennyiségének eloszlása az év folyamán kevésbé lesz hektikus, ami azonban nem jelenti, hogy szabályszerű ingadozások ne lennének várhatóak. 5.2. A hazai vágósertés kínálat főbb jellemzői A sertéstartók, amennyiben már hosszabb ideje veszteséget kénytelenek elkönyvelni, úgy gazdaságilag nem indokolt sertéshizlalással foglalkozniuk, és a termelők egy része felhagy a termeléssel. A gazdálkodók – a racionális várakozások elmélete szerint – a jövőbeni elvárt nyereséget a jelenlegi helyzet alapján (sertés felvásárlási árak, takarmányköltségek) ítélik meg, és hozzák meg döntéseiket. Magyarországon a felhizlalt sertések általában 9 hónaposan kerülnek vágásra. Így, ha a vágósertés felvásárlási árak alacsonyabbak, mint a termelési költségek, úgy a termelők nem állítanak be újabb malacokat hizlalásra, így 9 hónap múlva a felkínált vágósertések mennyisége kisebb lesz. Ez másként úgy értelmezhető, hogy a jelenlegi sertésállomány nagysága általában a 9 hónappal korábbi sertésfelvásárlási árak függvénye. Ez a megállapítás technikai

48

szempontból is fontos, mivel a KSH módszertana a sertésállomány tekintetében harmadéves adatokat szolgáltat. Az 1990-es gazdasági és társadalmi rendszerváltozást követően mélyreható strukturális változások menetek végbe a magyar sertéságazatban is. Kutatásaim során 1996. első harmadévtől 2003. harmadik harmadév közötti időszakának adataira támaszkodtam. Ebben az időszakban a sertésállomány nagysága megközelítőleg a fele volt a korábbi csúcsnak, és a piacot drasztikus változások nem jellemezték. Emellett a rendszerváltást követően a vizsgált időszakban a piaci folyamatok normalizálódtak, és a sertéságazat egy új pályára állt. A sertésállomány nagysága és a sertéshústermelés között viszonylag szoros korreláció állapítható meg, de érdekes módon nincs közöttük egyenkénti összefüggés. Úgy tűnik, hogy az előállított vágósertéseket különböző csatornákon keresztül értékesítik, így a vágóállatok egy része nem jelenik meg a hivatalos statisztikában. Magyarországon a sertéságazat legfontosabb takarmánya a kukorica. Így a sertéshizlalást leginkább befolyásoló négy tényező, és az általuk képzett lineáris és nem-lineáris regresszió alapján került elemzésre a hazai vágósertés termelés. A felhasznált négy tényezőm a következő: 1) a 9 hónappal korábbi kukorica ár; 2) a 9 hónappal korábbi vágósertés felvásárlási ár; 3) a 9 hónappal korábbi malac ár; 4) a jelenlegi vágócsirke felvásárlási ár. A brojlercsirke már évek óta a legkedveltebb húsféle, és fajlagos fogyasztása már megelőzi a sertéshúsét. Amennyiben alacsony a kereslet a sertéshús iránt, úgy a baromfihússal helyettesíthető a kereslet egy része. Korrelációanalízis alapján a vágócsirke pozitív együtthatója és a vágósertéstermelés között nem mutatható ki összefüggés. Az idősor hosszúsága viszonylag rövid, mindössze 24 megfigyelés állt rendelkezésre, ami az elemzést bizonytalanná teszi. Így ennek kiküszöbölésére több regresszió analízis került kiszámításra a hazai sertéshús-termelésre. A hazai sertéshústermelés kínálatának jellemzői a négy legjobb regressziós egyenlet alapján kerültek elemzésre. A regresszió „jóságát” tekintve két tényező tartottam fontosnak: viszonylag magas R2, valamint a független változók alacsony számát. Az alábbi egyenletekben a magyarázó változók száma legalább négy. Magasabb R2 elérhető, ha növeljük a független változók számát (9-11 darabra), azonban az idősor rövidségéhez képest az R2 túl magas értéket venne fel. A kínálat meghatározásához az alábbi tényezők kerültek elemzésre: t Πt mt pt lt ct

időtényező (harmadév) a megtermelt sertéshús mennyisége t időben a kukorica felvásárlási ára t időben a vágósertés felvásárlási ára t időben a malac felvásárlási ára t időben a vágócsirke felvásárlási ára t időben

A hazai vágósertés termelés kínálati egyenleteinek regressziós statisztikái a 4-6. mellékletben találhatók. A sertéshús kínálatát lineáris regresszióval legjobban az alábbi egyenlettel lehet leírni: (1)

Πt = 180271 + 2134,054 mt-2 + 142,289 pt-2 – 17,917 lt-2.

Az egyenlet determinációs együtthatója R2=0,536, ami nem túl magas, de kielégítő értéket vett fel.

49

Az eredeti és a becsült termelési függvény a 14. ábra alapján a következőképpen alakul: 210000 200000 190000 180000

tonna

170000 160000 150000 140000 130000

03

3

03 c.

de

g.

au

02

r .0

c.

áp

de

2

02 g.

au

01

r .0

c.

áp

de

1

01 g.

au

00

r .0

c.

áp

de

0

00 g.

au

99

r .0

c.

Vágósertés termelés

áp

de

9

99 g.

au

98

r .9

c.

áp

de

8

98 g.

au

97

r .9

c.

áp

de

7

97 g.

au

6

96

r .9

c.

áp

de

g.

r .9

au

áp

96

120000

Becsült vágósertés termelés

14. ábra: A hazai vágósertés-termelés lineáris közelítése I. Forrás: KSH adatok alapján saját számítás.

Az (1) egyenlettel az alapprobléma az, hogy a kukorica koefficiensének együtthatója pozitív. A magas takarmányár növeli a termelési költségeket, ami végső soron a termelés visszafogásához kell, hogy vezessen. Az AKI és a VHT adati alapján Magyarországon a sertéshizlalás költségeinek 60 százalékát a takarmányozás költségek teszik ki. Emiatt egy másik lineáris regresszió segítségével egy újabb kínálati egyenletet számítottam ki: (2)

Πt = 171161 – 648,421 mt-2 + 122,665 pt-2 – 10,872 lt-2 + 194,682 ct.

A (2) egyenlet determinációs együtthatója kedvezőbb értéket vett fel, mint az (1) esetében, mivel az R2 értéke 0,598. A magyarázó változók együtthatóinak előjele ebben az esetben már korrekt, mivel a költségtényezők koefficiensinek előjelei negatívak. Amennyiben a piaci ár magas, úgy nagyobb jövedelmet lehet elérni. Ha egy helyettesítő termék (vágócsirke) ára magasabb, mint a vágósertésé, úgy a sertéshús kedvezőbb pozícióba kerülhet a piacon. Mind a vágósertés, mind a vágócsirke koefficiensének előjele megfelelő jelet vett fel.

50

210000 200000 190000 180000

tonna

170000 160000 150000 140000 130000

áp r.9 6 au g. 96 de c. 96 áp r.9 7 au g. 97 de c.9 7 áp r.9 8 au g. 98 de c.9 8 áp r.9 9 au g. 99 de c.9 9 áp r.0 0 au g. 00 de c.0 0 áp r.0 1 au g. 01 de c.0 1 áp r.0 2 au g. 02 de c.0 2 áp r.0 3 au g. 03 de c.0 3

120000

Vágósertés termelés

Becsült vágósertés termelés

15. ábra: A hazai vágósertés-termelés lineáris közelítése II. Forrás: KSH adatok alapján saját számítás.

A piaci folyamatokat leíró termelési görbék annál bonyolultabbak, minthogy egyszerű lineáris összefüggések alapján közelítsünk, ezért feltételezni lehet a nem lineáris összefüggéseket is. Amennyiben feltételezzük, hogy a magyarázó változók függetlenek, úgy a regresszió jósága javítható. A (3) regressziós egyenlet esetében a változókat különböző kitevőjű hatványokra emeltem, feltételezve a termelés és a magyarázó változók közötti nem lineáris összefüggést: (3)

Πt = 222861 + 15498,814(mt-2)0.5 + 0,615(pt-2)2 – 2132,148(lt-2)0.5

A (3) egyenlet determinációs együtthatója közel azonos értéket (R2=0,598) vett fel, mint (2) egyenleté. A magyarázó változók koefficienseinek előjele a malacárét (lt-2) kivéve rossz előjelet vettek fel. A viszonylag alacsony értékű R2 ellenére a becsült termelési görbe értékei jól illeszkednek az eredeti görbére (15. ábra).

51

210000 200000 190000 180000

tonna

170000 160000 150000 140000 130000

03

03

c. de

3

g. au

02

r.0

áp

02

c. de

2

g.

r.0

áp

au

01

01 c.

de

1

g.

r.0

áp

Vágósertés term elés

au

00

00 c.

de

0

g. au

99

r.0

c.

áp

de

9

99 g.

r.9

áp

au

98

98 c.

de

8

g. au

97

r.9

c.

áp

g. au

de

7

97

96

r.9

c.

áp

de

g. au

áp

r.9

6

96

120000

Becsült vágósertés term elés

16. ábra: A hazai vágósertés-termelés nem-lineáris közelítése I. Forrás: KSH adatok alapján saját számítás.

Négy magyarázó változót használva az R2 értéke 0,587, melyet az alábbi regressziós egyenlettel kaptunk: (4) Πt = 590009,9 + 51053,9 mt-2 – 253635(mt-2)0,5 – 24,27(mt-2)3 – 2131,119(lt-2)0.5 + 2,667*10-3(pt-2)3. A (4) esetében kétféle kukorica ár magyarázó változót használtam fel a hatványkitevőjüket illetően. A kukorica ár köbét tartalmazó változó koefficiensének előjele negatív, vagyis megfelel a „valóságnak”, míg az eredeti adat alapján az együttható előjele pozitív marad. Így a kukorica ár és a vágósertés termelés között nem lineáris összefüggés tételezhető fel. Emellett a (4) egyenlet érte el a legmagasabb R2 értéket is. A vágósertés kibocsátás eredeti és becsült görbéjét a 17. ábra mutatja be. 210000 200000 190000 180000

160000 150000 140000 130000

B ecsült vágósertés term elés

17. ábra: A hazai vágósertés-termelés nem-lineáris közelítése II. Forrás: KSH adatok alapján saját számítás.

52

03

de

c.

03 g.

3 r.0

áp

au

02

02

c.

g. au

de

2 r.0

áp

01 c.

01 g.

au

de

1 r.0

áp

00 c.

00

V ágósertés term elés

de

au

g.

0

99

r.0

áp

c. de

9

99

r.9

g. au

98 c.

áp

98 g.

au

de

8

97

r.9

c. de

áp

97

au

g.

7 r.9

96 c.

de

áp

96 g.

áp

r.9

6

120000 au

tonna

170000

5.2.1. A kínálati görbe meghatározása A piaci folyamatok ismeretéhez nélkülözhetetlen információt közöl a kereslet kínálat alapvető törvénye. Mivel a mezőgazdasági piacok – a sertéspiac is – kínálati jellegűek, ezért a kínálatot befolyásoló legfontosabb tényezőkre világítunk rá először. Mindenekelőtt lényeges különbséget tenni a felkínált mennyiségre- és a kínálatban bekövetkező változásokra ható tényezők között. Ez a két körülmény másként hat a kínálati görbe elhelyezkedésére. Amennyiben egy kibocsátott termék ára megváltozik, úgy az változást okoz a termékből felkínált mennyiségre, ami a kínálati görbén való elmozdulását jelenti. Ezzel szemben külső tényezők hatására megváltozhat a kínálat, ami a kínálati görbe eltolódásához vezet. Ezek a tényezők a következők lehetnek: 1. egy meghatározó input árában bekövetkezett változás, 2. a helyettesítő termékek árában bekövetkezett változás (esetünkben például a baromfi árának változása jelentős), 3. kapcsolódó termékek (például: sertés karaj, sertéslapocka, sertéscomb) árának változása, 4. technológiai változás, 5. intézményi tényezők. Ezen tényezők mindegyike képes arra, hogy a kínálati görbe elhelyezkedését megváltoztassa. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ezeknek a tényezőknek a hatása nem azonnali, hanem időben eltolódik. Az említett tényezők mellett vannak olyan összetevők is, melyek rövid időben belül fejtik ki hatásukat egy-egy termék piacán. Az állattenyésztési ágazatok szempontjából ki kell emelni az aszályos időjárást, járványok kitörését, melyek a kínálati görbét azonnal „elmozdítják”. A szélsőségesen hideg vagy meleg időjárás csökkenti a hízóállatok napi tömeggyarapodását. Ennek következtében a kínálati görbe balra tolódik el, mivel a vágóállatokat az adott időpontra nem lehet felhizlalni. A betegségek és a járványok hasonlóképpen hatnak. A modellhez az árakat 1996. évi árakon határoztam meg. Így a vágósertés esetében a deflált áradatok egy intervallumban mozognak [90 Ft/kg, 160 Ft/kg]. A kínálati görbe egyes pontjainak meghatározásához az 1996-2003 közötti időszak jellemző árait (alacsony, közepes, magas) használtam fel. Az egyik legfontosabb inputnál, a malacárnál az idősor alapján három jellemző reálárat határoztam meg: 2 400 Ft/db, 3 400 Ft/db, illetve 4 500 Ft/db. A vágócsirke esetében a legalacsonyabb árat 64 Ft/kg, a közepes árat 76 Ft/kg és a legmagasabb árat 104 Ft/kg értékeken állapítottam meg. Minden egyes regressziós egyenlet automatikusan megadja a kínálat becslését, ha az egyes tényezők értékeit előre rögzítjük. A vágósertés-termelés legfontosabb költségtényezője takarmányár, ezért kézenfekvő, hogy a kínálati görbét két szélsőséges esetre határozzuk meg. Az egyik esetben magas hozammal számoltunk, ami alacsony árakat, jelen esetben az EU intervenciós árát jelenti (101,31 €/tonna=25 530 Ft/tonna, ami 1996. évi áron számolva 8,64 Ft/kg). A másik esetben aszályos időjárást télteleztem fel, alacsony hozammal, magas takarmányárakkal (35 Ft/kg, 1996. évi reál áron 11,84 Ft/kg). Az első szélsőséges esetben (alacsony takarmányárak, EU intervenciós ár) a magyar sertéságazat maximális termelési potenciálját lehet szemléltetni, amikor a malacárak is egységesen a legalacsonyabb szinten alakulnak (7. táblázat). Az alacsony hízóalapanyag ár a következő évben nagy hozamot eredményez. Így az első évben megnő a malac iránti kereslet, ami a malacár növekedéséhez vezet. Erre a piac a malac kibocsátás növelésével reagál. A második évben a malacárak csökkennek, ezért a kereslet és a kínálat újra egyensúlyba kerül. A 7. táblázat azokat az eseteket mutatja be a négy regressziós egyenlet számításai alapján, ahol a deflált piaci árak a következőképpen alakulnak: a vágósertés felvásárlási ára: 130 Ft/kg, a malacár 2400 Ft/db, a kukorica felvásárlási ára 8,64 Ft/kg.

53

7. táblázat: A magyar sertéságazat maximális termelési potenciálja a különböző regressziós egyenletek alapján Egyenlet (1) (2) (3) (4)

Becsült termelés, tonna 173497 175044 173571 171129

A kalkulációk alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy a magyar vágósertés termelés kibocsátásának maximuma legalább 173310 tonna/harmadév (élő testtömeg). A másik esetben, amikor az ágazat a modell szerint nehéz helyzetbe kerül magas takarmányárak és az olcsó húsimport miatt (a magas költségek ellenére alacsony vágósertés felvásárlási árak). Ebben az esetben a deflált vágósertés felvásárlási árat 115 Ft/kg-on, a malacárat 4 500 Ft/db-on, a kukorica felvásárlási árát 11,84 Ft/kg-on határoztam meg (8. táblázat). 8. táblázat: A magyar sertéságazat termelési potenciálja a különböző regressziós egyenletek alapján magas termelési költségek és éles piaci verseny esetén Egyenlet (1) (2) (3) (4)

Becsült termelés, tonna 139155 139280 139323 141728

A hazai vágósertés termelők között minden bizonnyal fellelhető egy olyan termelői réteg, mely képes helytállni kedvezőtlen piaci helyzet esetén is. Így akár az is elképzelhető, hogy a kibocsátás nem haladja meg a 139 872 tonna/harmadév mennyiséget (élő testtömeg). Amennyiben a magyar sertéságazat ezen része fejlődésnek indul, úgy komoly versenytársként léphetnek fel az EU sertéshúspiacán. A hazai sertéspiac kínálatát a (2) és (4) egyenlet alapján kíséreltem meg ábrázolni, a fent említett háromféle malacár alapján (18. ábra, 19. ábra).

54

190000

180000 lt=2 400 Ft/db

Q (tonna)

170000

160000 lt=3 400 Ft/db 150000

140000

lt=4 500 Ft/db

130000 80

90

100

110

120

130

140

150

160

170

P (Ft/kg)

18. ábra: A hazai vágósertés piac kínálati függvénye magas gabonatermés mellett a (2) regressziós egyenlet alapján Forrás: KSH adatok alapján saját számítás. 200000

190000

Q (tonna)

180000

lt=2 400 Ft/db

170000

160000 lt=3 400 Ft/db 150000

140000

lt=4 500 Ft/db

130000 80

90

100

110

120

130

140

150

160

170

P (Ft/kg)

19. ábra: A hazai vágósertés piac kínálati függvénye alacsony gabonatermés mellett a (4) regressziós egyenlet alapján Forrás: KSH adatok alapján saját számítás.

55

5.3. Az alapanyag-termelés üzemi szerkezetének értékelése A sertéságazat esetében súlyos gond a koncentráció alacsony foka, a szervezetlen, elaprózódott üzemi struktúrára, valamint a technológiai hiányosságokra, a termelésből jelentős hányadot képviselő kistermelői sertésállomány minőségére visszavezethető gyenge hatékonyság. FEJES és SZÉLES [2003] szerint a dekoncentrált, „szórvány állományokban” csak néhány sertést tartanak úgy, hogy tavasszal a piacon felvásárolt malacokat év végén, a házilag elvégzett vágásokkal saját fogyasztásra dolgozzák fel. HAJDUNÉ és LAKNER [1999] szerint a mezőgazdasági árak jelentős ingadozásában különösen nagy szerepe van a kereslet és kínálat megbomlott egyensúlyának. A nagyobb méretű üzemek – adottságaikból következően – lassabban és kisebb mértékben reagálnak a piaci viszonyok változására mint a kisüzemek. A kisebb méretű üzemek arányának emelkedésével együtt nőtt a mezőgazdasági termékek piacának kiegyensúlyozatlansága is. Az értékesítés bizonytalansága, a nem kielégítő jövedelmezőség, illetve a veszteséges termelés miatt igen sok egyéni gazdálkodó kényszerült a tenyésztés felhagyására. Az egyéni gazdaságok száma a konjunkturális változásoknak megfelelően alakult 2000-2003-ban, azonban az elmúlt három évben számuk 51 százalékkal esett vissza. A legnagyobb csökkenés 2004-ben következett be, mivel pár hónap alatt több mint 170 ezer egyéni gazdaság hagyott fel a sertéstenyésztéssel.

3100 2900 2700

ezer darab

2500 2300 2100 1900 1700

sz tu s .d ec em be r 20 01 .á pr 20 ili s 01 .a ug us zt 20 us 01 .d ec em be r 20 02 .á pr 20 ili s 02 .a ug us zt 20 us 02 .d ec em be r 20 03 .á pr 20 ili s 03 .a ug us zt 20 us 03 .d ec em be r 20 04 .á pr 20 ili s 04 .a ug us zt us 20

00

au gu

00 . 20

20

00 .á

pr ili s

1500

Egyéni gazdálkodók

Gazdasági szerevzetek

20. ábra: Az egyéni gazdálkodók és gazdasági szervezetek sertésállományának alakulása (2000-2004) Forrás: KSH

A gazdasági szervezetek sertésállományának létszáma 2000. április-2001 decembere között 2,4-2,5 millió darab között ingadozott. A 2001. december- 2003. április közötti időszakban dinamikusan bővítették sertésállományukat a kedvező vágósertés:kukorica áraránynak köszönhetően. 2003. áprilisát követően ez a kedvező helyzet megszűnt, és a gazdasági szervezetek is csökkentették sertésállományuk létszámát. A gazdasági szervezetek sertésállománya 2004. áprilisában mindössze 139 ezer darabbal csökkent 2003. decemberéhez képest (20. ábra).

56

Az egyéni gazdaságok sertésállományának száma 2003 decemberében még meghaladta a 2,2 millió darabot, azonban 2004 áprilisára már csupán 1,7 millió sertést tartottak. 550000 500000

800

450000 750

400000 350000

700

300000 650

250000 200000

2 20 000 00 . á p 20 . au rili 00 gu s . d sz e tu 20 cem s 2 0 01 be 01 . á r p 20 . au rili 01 gu s . d sz e tu 20 cem s 20 02 be 02 . á r p 20 . au rili 02 gu s . d sz e tu 20 cem s 20 03 be 03 . á r p 20 . au rili 03 gu s . d sz e tu 20 cem s 20 04 be 04 . á r . a pri ug lis us zt us

600

sertéstartó egyéni gazdaságok (darab)

sertéstartó gazdasági szervezetek (darab)

850

Gazdasági szerevzetek

Egyéni gazdálkodók

21. ábra: A sertéshizlaló egyéni gazdálkodók és gazdasági szervezetek számának alakulása (2000-2004) Forrás: KSH

A gazdasági szervezetek számának alakulására nem volt jellemző ez a hektikusság. Sertéshizlalással 2000. áprilisában még 812 gazdasági szervezet, míg 2001 augusztusában már csupán 625 darab foglalkozott. Ezt követően 2002 decemberéig sertéshizlaló gazdasági szervezetek száma számottevő mértékben nem változott (21. ábra). A hazai sertéstarás üzemi szerkezetére egyaránt jellemző a koncentráltság és a szétaprozódottság. Az elmúlt három év adatait összevetve már elindult egy kismértékű koncentráció a gazdasági szervezetek körében. Ezt az 9. táblázat adatai is alátámasztják, mivel 2003-ban az 1-9, a 10-49 és az 50-99 sertéssel rendelkező gazdaságok aránya csökkent a 2000. évhez képest, míg 100 darab sertésnél több állatot tartó gazdaságok aránya magasabb volt 2003-ban (9. táblázat). 9. táblázat: A hazai egyéni gazdaságok és gazdasági szervezetek sertésállományának üzemméret szerinti megoszlása (2000-2003) M.e.: százalék Megnevezés

1-9

Részesedés az üzemek számából (2003) Részesedés az üzemek számából (2000) Részesedés az sertésállományból (2000)

90,37 88,09 46,93

Részesedés az üzemek számából (2003) Részesedés az üzemek számából (2000) Részesedés az sertésállományból (2000)

4,26 6,27 0,01

10-49 50-99 100-199 Egyéni gazdálkodók 8,92 0,48 0,15 11,15 0,55 0,14 37,12 6,92 3,63 Gazdasági szervezetek 9,84 5,87 9,10 12,55 8,61 6,89 0,10 0,20 0,32

Forrás: KSH ÁMÖ 2000, KSH Gazdaságszerkezeti Összeírás 2003

57

200-399

400

Összesen

0,05 0,05 2,30

0,02 0,02 3,11

100,0 100,0 100,0

9,10 7,75 0,71

61,82 57,93 98,66

100,0 100,0 100,0

Az egyéni gazdálkodók esetében meglepő módon ezzel ellentétes folyamatok zajlottak le, mivel az alacsony állatlétszámmal rendelkező gazdaságok száma az elmúlt három évben növekedett. A KSH 2004. április állatállomány adati alapján már megemlítettük, hogy az egyéni gazdálkodók sertésállománya és gazdaságaik száma egyaránt csökkent, ami előrevetítheti a kis méretű üzemek (1-49) számának csökkenését is. A hazai sertésállományra a nagyfokú egyenlőtlenség a jellemző, amit a Lorenz-görbe segítségével jól lehet szemléltetni (22. ábra). Ezt a Gini-együttható 0,79-es értéke is jól tükrözi. 100

90

80

Sertésállomány kumulált %-a

70

60

50

40

30

20

10

0 0

10

20

30

40

50

60

70

80

Üzemek kumulált %-a

22. ábra: A sertéságazat koncentrációja Magyarországon (2003) Forrás: KSH (2003) adatok alapján saját számítások

58

90

100

5.4. A sertéshús felhasználás és külkereskedelem alakulása

A hazai sertéshúsfogyasztás – a KSH jelenleg rendelkezésre álló legfrissebb adatai szerint – 1997-ben volt a mélyponton. A 1999. évi 28,8 kg/fő fogyasztás közel 7 százalékkal haladta meg az egy esztendővel korábbi értéket. A felvásárlási és fogyasztói árak növekedése azonban 2000 második felétől a fogyasztás bővülése ellen hatott. A 2002. évi 28,4 kg/fő sertéshúsfogyasztás 12 százalékkal volt magasabb, mint egy esztendővel korábban (10. táblázat). 10. táblázat: A sertéshústermelés és felhasználás változása Me.: ezer tonna Év

Termelés

Export

Belföldi felhasználás

Import

Egy főre jutó fogyasztás, kg/fő

Önellátottsági fok*, százalék

1995 1996 1997 1998 1999

332,9 413,9 358,3 353,2 393,7

72,7 134,6 103,1 105,5 105,7

19,1 12,2 20,4 34,0 13,4

280,1 277,9 269,5 272,7 289,5

27,4 27,3 26,5 27,0 28,8

118,9 148,9 132,9 129,5 135,9

2000 2001 2002 2003

397,3 345,8 373,3 **416,0

131,2 114,6 108,9 **83,1

27,2 30,5 39,3 **26,8

285,7 257,1 288,0 **359,7

28,5 25,2 28,4 ..

137,2 134,5 129,6 **116,8

Forrás: KSH, Élelmiszermérlegek 1970-2002 * Összes termelés/belföldi felhasználás. ** Kalkuláció.

Az éves sertéshúsexport az 1997-1999 közötti időszakban 105 ezer tonna volt, ami a termelés 27-28 százaléka. A kivitel mennyisége 2000-ben 24,1 százalékkal nőtt az előző évihez képest, így a termelés 33 százalékát tette ki. A sertéshúskivitel mennyisége az árualap hiánya miatt 2001-ben az előző évihez viszonyítva közel 13 százalékkal, 2002-ben további 26 százalékkal csökkent. A hazai termelés visszaesése következtében 1998-ra a sertéshúsimport a belföldi felhasználás 12,5 százalékára emelkedett. Az 1999. évi erős kínálati piac hatására azonban – növekvő lakossági fogyasztás mellett – a behozatal számottevően csökkent. A 2001. évben összesen 30 ezer tonna sertéshúst importáltunk, ami a 1999. évi mennyiség több mint kétszerese, 2002-ben az import további 26 százalékkal növekedett. A kivitel szerkezetében az utóbbi években a feldolgozott termékek aránya jelentősen növekedett. Külkereskedelmi forgalmunkban a 1990-es években nem volt jellemző az élősertés-export, de az utóbbi években újra több élőállat kivitelére került sor (9. táblázat). A sertéshús-kivitel növekvő hányadát a magasabb feldolgozottságú, csont nélküli termékek, valamint a nemesebb húsrészek teszik ki. A csontnélküli húsok aránya a 2002. évi sertéshús-export 56 százalékára rúgott, összesített mennyiségük meghaladta a 48 ezer tonnát. Ugyanakkor a sertéshús (KN-0203) exportvolumene 2002-ben az előző évhez képest 6 százalékkal csökkent (11. táblázat).

59

11. táblázat: A magyar sertéshúsexport termékcsoport szerinti bontásban Ország-csoport Kivitel szerkezete, tonna Összesen

1999

2000

96 443

105 002

2001 90 019

2002

2003

84 542

83 114

Egész és fél sertés 17 291 21 945 12 670 5 365 9 241 Comb és részei, csonttal 25 901 23 022 21 015 20 064 17 889 Lapocka és részei, csonttal 1 338 2 856 2 315 2 816 2 309 Tarja, karaj és részei, csonttal 4 896 3 789 2 951 2 232 2 634 Más részek, csont nélkül 40 566 46 342 45 071 48 129 45 505 Más részek, másféle 741 181 637 620 513 Egyéb 5 710 6 867 5 360 5 255 5 023 Forrás: Kopint-Datorg bázison AKI Statisztikai Osztálya által feldolgozott adatok alapján készített összeállítás. 2004.

Az EU-ba irányuló hazai sertéshús-kivitel mintegy 60 százalékát a csontos comb és részei, 20-25 százalékát pedig a csont nélküli húsrészek tették ki az utóbbi években. A CEFTA országokba szállított hústermékek közül a csontozott húsrészek mellett az egész és félsertés volt meghatározó. E termékcsoportok az e térségbe szállított összes sertéshús mennyiség 90 százalékát jelentették. Magyarország EU-ba irányuló sertéshús-kivitele az Unió harmadik országokból származó importjának mintegy 60 százalékát teszi ki, ezzel Magyarország az EU legnagyobb exportőre (az EU külső importja sertéshúsból évi 50-60 ezer tonna). Az összes magyar sertéshús-kivitelből az EU 2000-ben 36, 2001-ben 37 és 2002-ben 35 százalékkal részesedett. Az élősertés, valamint a kolbászés szalámifélék 80-95 százalékát EU-n kívüli országokba szállítottuk az utóbbi időszakban. Sertéshúst csaknem 40 országba szállítunk. A legnagyobb importőr Spanyolország, Olaszország és Németország, valamint Oroszország, Korea, Japán, Szlovénia és Románia. A sertéshús kivitel célországai között az EU és CEFTA tagállamai mellett egyéb országok egyre növekvő arányt képviselnek az exportban. 5.4.1. A magyar sertéshús export koncentráltsága a fontosabb célpiacokon A táblázatból látható, hogy az EU-ba irányuló, alacsony feldolgozottsági fokú sertéshús termékek exportjának koncentrációja közepes volt 1999-2003 között, valamint a koncentráltságra egy csökkenő tendencia volt jellemző. Ezzel szemben a kolbász exportja már jóval nagyobb koncentrációt mutatott, azonban ennek mértéke 2003-ban a 0,6-os érték alá csökkent (12. táblázat). 12. táblázat: Az EU-15 tagállamába irányuló egyes sertéshústermékek exportjának Herfindhal-indexei Megnevezés

1999

2000

2001

2002

2003

Sertéshús egyéb, fagyasztott (020329)

0,267

0,207

0,212

0,222

0,229

Sertéshús friss, hűtött, fagyasztott (0203)

0,449

0,364

0,346

0,373

0,316

Kolbász (1601)

0,651

0,632

0,618

0,637

0,582

Forrás: AKI Statisztikai Osztály adatai alapján saját számítások

60

A CEFTA országokba irányuló sertéshústermékek exportját hasonló tendenciák jellemezték (13. táblázat). 13. táblázat: A CEFTA országokba irányuló egyes sertéshústermékek exportjának Herfindhal-indexei Megnevezés Sertéshús egyéb, fagyasztott (020329) Sertéshús friss, hűtött, fagyasztott (0203) Kolbász (1601)

1999 0,283 0,252 0,585

2000 0,239 0,271 0,613

2001 0,294 0,361 0,514

2002 0,224 0,250 0,250

2003 0,291 0,276 0,366

Forrás: AKI Statisztikai Osztály adatai alapján saját számítások

A SSI-index, egy kiválasztott célpiacon meglévő átlagos nemzeti versenyképességi szint vizsgálatához alkalmazható a szektorális specializációs mutató (SSI, Sector Specialization Index) (TÖRÖK, 1996). Azon termékek esetében, ahol a mutató közelít az 1-hez (illetve meghaladja azt), beszélhetünk versenyképes exporttermékről, hiszen aránya az ágazati exportban közelít (vagy meghaladja) az EU-ba irányuló export nemzetgazdaságban betöltött részesedését.(Megjegyzendő, hogy a mutató csupán az exportőr ország adataira támaszkodik, de nem mutatja a másokhoz viszonyított külpiaci teljesítményt, ill. a kereskedelmet torzító hatások is félrevezető értéket adhatnak). A három vizsgált termék közül egyedül a kolbász tekinthető versenyképes exportterméknek az SSI-mutató alapján, mind az EU-15 régi tagállamába, mind az egykori CEFTA országokba irányuló export esetében (13. táblázat). 14. táblázat: Az EU-15 tagállamába irányuló egyes sertéshústermékek exportjának SSI-indexei Megnevezés 1999 Sertéshús egyéb, fagyasztott (020329) 1,026 Sertéshús friss, hűtött, fagyasztott (0203) 0,710 Kolbász (1601100) 1,305 Forrás: AKI Statisztikai Osztály adatai alapján saját számítások.

2000 0,884 0,606 1,224

2001 0,837 0,608 1,235

2002 0,747 0,431 1,308

2003 0,650 0,921 0,779

Az SSI-indexek alakulása alapján az EU-15 tagállamába irányuló export esetében a kolbásznál (HS 1601) teljesen egyértelmű, a sertéshús egyéb fagyasztott terméknél (020329) már jóval gyengébb a külpiaci versenyképesség. A sertéshús friss, hűtött, fagyasztott (0203) teremékek esetében a mutató csökkenő mozgása figyelhető meg (14. táblázat). 15. táblázat: A CEFTA országokba irányuló egyes sertéshústermékek exportjának SSI-indexei Megnevezés Sertéshús egyéb, fagyasztott (020329) Sertéshús friss, hűtött, fagyasztott (0203) Kolbász (1601)

1999 1,273 1,137 0,858 Forrás: AKI Statisztikai Osztály adatai alapján saját számítások.

2000 0,545 0,708 1,037

2001 0,467 0,851 0,885

2002 0,693 0,809 0,274

2003 0,951 0,945 0,275

A CEFTA országokba irányuló magyar sertéshús export esetében hasonló megállapításokra lehet jutni. Ugyanakkor az ezekbe az országokba irányuló kivitelben mind az alacsony hozzáadott értékű sertéshús (HS 0203), mind a magas hozzáadott értékű kolbász versenyképessége hasonlóan alakult az elmúlt években. Az EU-15-be, illetve a CEFTA országokba exportált, a vizsgálatba bevont sertéshústermékek közül egyedül a kolbász mutat viszonylagos versenyképességet. Ezt KARTALI ed. [2004] tanulmánya is megerősítette, mivel az RCA-mutató alapján a legversenyképesebb terméknek a kolbászt hozták ki.

61

A magyar sertéshús export szezonalitása A vizsgálatokat két termékkörre végeztem el: a sertéshúsra (HS 0203), valamint egy magasabb hozzáadott értékű termékre: a kolbászra (HS 1601). A sertéshús (0203) export esetében az exportár az év első negyedévében csökkenő tendenciát mutat; az ár indexe végig 1 alatt marad, és áprilisban éri el a mélypontot. Ezt követően májustól-augusztusig terjedő időszakban az értékesítési árak folyamatosan növekednek, júliusban éri el az ár indexe az 1-et. Az év hátralevő részében az árak már csökkenést mutatnak, – a decemberi árnövekedés ellenére – illetve az árindex 1 felett marad (23. ábra). Az exportált mennyiség tekintetében ellentétes folyamatok tapasztalhatók. A kivitel januáráprilis között folyamatosan emelkedik, és áprilisban éri el csúcspontját. A mennyiség indexe februártól júniusig 1 felett van. A kivitel márciustól szeptemberig csökken, év végén némi növekedést mutat a kivitel, a mennyiség indexe újra egy fölé emelkedik.

1,4

1,06

1,3 1,04 1,2

ár szezonindex

1 1 0,9

0,8

0,98

mennyiség szezonindex

1,1

1,02

0,7 0,96 0,6

ár szezonalitás

be

r

r m ce de

be

m ve no

tó ok

m te ep sz

be

r

r be

s sz

tu

s au

gu

liu jú

us ni jú

us áj m

ril is

ci ár m

áp

r uá br fe

nu ja

us

0,5

ár

0,94

mennyiség szezonalitás

23. ábra: Az EU-15 tagállamába irányuló magyar sertéshús (0203) export szezonalitása (1998-2003) Forrás: AKI Statisztikai Osztály adatai alapján saját számítás

Az ár indexének és a kivitt mennyiség indexének görbéje februárban az 1-es pontban metszik egymást, majd szimmetrikusan távolodnak egymástól. A legnagyobb távolságot áprilismájusban érik el, amikor az ár indexe a minimumot, a mennyiség indexe a maximumot éri el. A két görbe ezt követően közeledik egymáshoz, és júliusban közel az 1-es ponthoz újra metszik egymást.

62

A kolbász (1601) exportja már nem mutat ilyen kiegyensúlyozott képet, mivel mind az ár, mind a mennyiség indexe nagy mértékű éven belüli kilengéseket mutat. Az ár szezonalitását vizsgálva két mélypont és két csúcspont figyelhető meg, míg a mennyiség szezonalitására ennél jóval nagyobb hektikusság jellemző (24. ábra). 1,4

1,02

1,015

1,3

1,01

1,2

1,1

1

1

0,995

0,99

0,9

mennyiség szezondindex

ár szezonindex

1,005

0,985

0,8 0,98

0,7

0,975

0,6 r be

r m ce de

be

m ve no

tó ok

be

r

r sz

ep

te

m

sz gu au

ár szezonalitás

be

s tu

s l iu jú

us ni jú

us m

áj

is ril

ci ár m

áp

us

r uá br fe

ja

nu

ár

0,97

mennyiség szezonalitás

24. ábra: Az EU-15 tagállamába irányuló magyar kolbász (HS 1601) export szezonalitása (1998-2003) Forrás: AKI Statisztikai Osztály adatai alapján saját számítás

63

6. AZ ALAPANYAG-TERMELÉS ÜZEMGAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSE 6.1. A termelési költség és önköltség alakulása

A főbb állattenyésztési ágazatoknál a folyó áron számított termelési költségek gyakorlatilag megnégyszereződtek az 1990-1999 közötti időszakban. A növekedés differenciáltan jelentkezett a különböző termékeknél, általánosságban azonban elmondható, hogy a költségmozgások döntően a takarmányozásra fordított kiadások változásaira vezethetők vissza. A mezőgazdasági termeléshez felhasznált iparcikkek közel négy és félszeres árnövekedése jelentősen megdrágította a saját termelésű takarmányok előállítását, és még ettől is nagyobb elmozdulás történt a vásárolt takarmányok terén. E tendenciák különösen erőteljesek voltak az évtized legelején és az 1995-1997 közötti időszakban. A 1990-es évek végére tovább nőtt a takarmányokra fordított kiadások összköltségen belüli aránya. Az 1990-es évtized első felében a gabonafélék árnövekedése viszonylag kiegyensúlyozott volt, ez alól csupán az 1991. év tekinthető kivételnek, amikor bőséges termés és a csökkenő kereslet hatására a szokásosnál nagyobb kínálat alakult ki a piacon. A takarmánykukorica ára az 1990-1995 közötti időszakban 40,3 százalékkal, a búzáé 63,6 százalékkal, az árpáé 46,4 százalékkal emelkedett. Ugrásszerű árváltozás 1996-1997-ben következett be. Ekkor a világ búzakészleteinek jelentős csökkenése és a viszonylag gyenge globális és hazai terméseredmények következtében a világpiaci árak nagymértékben emelkedtek, aminek költségnövelő hatását 1997-ban már a hazai állattenyésztési ágazatok is megérezték. A sertéshizlaló mezőgazdasági társas vállalkozások költségszerkezetét vizsgálva megállapítható, hogy 1990-1999 között a takarmányköltségek 70-76 százalékát tették ki az önköltségnek. Az 1990-1995 közötti időszakban a takarmányozási költségek 125 százalékkal emelkedtek. A korábban említett gabona-árrobbanás következtében az 1996. évi takarmányozási költség 33 százalékkal volt magasabb, mint 1995-ben. A következő két évben a gabonaárak kismértékben csökkentek 1996-hoz képest, a takarmányozás költségei azonban tovább emelkedtek. A költségek közül a munkabér 1990-1999 között 2,7-4,2 százalékkal részesedett az önköltségből és a vizsgált időszakban 247 százalékkal növekedett. Az energiaköltség az önköltség mindössze 0,71,4 százalékát tette ki 1990-1999 között. Összességében a vágósertés termelés költségnövekedése is döntően az inputok drágulásával függött össze. 16. táblázat: A vágósertés termelés önköltségének alakulása a mezőgazdasági társas vállalkozásokban Me.: Ft/kg Megnevezés Folyó áron 1990. évi változatlan áron

1990 54,69

1991 61,69

1992 69,33

1993 79,37

1994 92,97

1995 120,18

1996 152,32

1997 182,38

1998 196,87

1999 196,80

54,69

56,95

59,12

56,67

54,30

55,62

53,92

56,69

59,11

57,56

Forrás: AKI Költség- és Jövedelemelemzési Osztály

A vágósertés termelés fajlagos költségeinek emelkedése folyó áron számolva közel négyszeres volt a vizsgált időszakban (16. táblázat). Az 1990-1999 között bekövetkezett változatlan áron számított 5,2 százalékos költségnövekedésben az eddigieken túl közrejátszott az is, hogy romlott a hizlalás hatékonysága. Az évtized végén egy kilogramm élősúly előállításához több takarmányt használtak fel a gazdaságok, mint az évtized elején. 6.2. A termelési költség alakulása a tesztüzemi rendszerben A tesztüzemek adatai alapján kalkulált termelési költség az állandó és változó költségek együttes összegét fejezi ki. A főtermék önköltsége az ágazat melléktermékének értékével csökkentett termelési költség és az előállított főtermék hányadosa. A termelés költségei emelkedtek a 2000-2002 közötti időszakban. A költségmozgások döntően a takarmányokra fordított kiadások

65

változásaira vezethetők vissza. A mezőgazdasági termeléshez felhasznált iparcikkek árnövekedése és az alapvetően rendkívül alacsony átlaghozamok jelentősen megdrágították a saját termelésű takarmányok előállítását, és ez kihatott a vásárolt takarmányok árára is (17. táblázat). 17. táblázat: A vágósertés termelés költségalakulása a társas vállalkozásoknál Me.: Ft/kg Megnevezés

2000

Összes költség Ebből: Takarmányozási költség Alapanyagköltség Önköltség

2001

2002

2003

229,13

292,68

263,64

263,20

104,42

140,19

114,82

112,20

81,36

78,31

97,43

101,86

228,87

292,68

263,64

263,20

Forrás: AKI Költség- és Jövedelemelemzési Osztály

NÁBRÁDI és SZŰCS [2003] szerint a hazai sertéságazatban 2001. és 2002. év elején a nagyüzemekben az egy kocára jutó éves nettó jövedelem 80-140 ezer Ft/koca között alakult, mely 30-60 Ft/kg jövedelemtartalmat jelentett az értékesített hízóknál és 10-20 százalékos költségarányos jövedelmezőségnek felelt meg. A 2000-2003 közötti időszakban a vágósertés termelés költség- és jövedelemviszonyait az input- és outputárak változásai következtében erőteljes ingadozás jellemezte. A takarmányozási költségek 2000-ben, 2001-ben, 2002-ben és 2003-ban 45, 48, 44, illetve 43 százalékot tettek ki az élősúly önköltségéből. A 2001. évi takarmány-költségek 33 százalékkal drágultak az előző évhez viszonyítva. Az állománypótlás költsége 26, 35 és 36 százalékos részesedéssel követte a takarmányozási költségeket 2000-2002 között. A tenyészalapanyag költsége 2001-ben 8 százalékkal csökkent az előző évihez képest, 2002-ben azonban 27 százalékkal volt magasabb, mint 2001-ben (17. táblázat). 6.3. A jövedelem és a jövedelmezőség alakulása a tesztüzemi rendszerben Valamely ágazat főtermékének a tesztüzemi rendszer adatai alapján kalkulált jövedelemtermelő-képességét az értékesítési átlagár és az önköltség különbözete fejezi ki. A termék költség- és árszínvonalának egymáshoz való viszonya alapján megállapítható, hogy a tényleges felvásárlási áraknak az adott időszakban mekkora volt a jövedelemtartalma. Az állati termékek jövedelempozíciója ágazatonként különböző mértékben változott az elmúlt három év időszakában. Az ágazatok egy részénél az emelkedő értékesítési árak kompenzálták a begyűrűző ármozgások negatív hatásait, míg más termékeknél folytatódtak az elmúlt évek kedvezőtlen tendenciái. Az emelkedő árak 2000-ben meghaladták az önköltségeket, így javult a sertéságazat jövedelemhelyzete, így a társas vállalkozások kilogrammonként 21 forintos jövedelmet értek el. Az értékesítési árak 12 százalékkal haladták meg a vágósertés önköltségét 2001-ben, így a társas vállalkozások kilogrammonként 57 forint jövedelmet realizáltak. 2002-ben a csökkenő értékesítési árak miatt 24 forintra csökkent a kilogrammonként a vágósertés termelés jövedelme. A vágósertés felvásárlási árának drasztikus csökkenése miatt a vágósertés termelők kilogrammonként 12 forint veszteséget könyveltek el 2003-ban. 6.4. A takarmányárak hatása a termelés jövedelmezőségére A vágósertés termelés költségszerkezetéből adódóan az inputok közül leginkább a takarmányárak változása hat az ágazat versenyhelyzetére. A vizsgált 12 év átlagában egy kilogramm vágósertés árával 12 kilogramm takarmánykukorica mezőgazdasági értékesítési ára, illetve 6,0 kilogramm sertéstáp beszerzési ára képviselt azonos összeget. Az inputok áralakulását azonban nagy kilengések jellemezték, ami akadályozta az ágazat kiegyensúlyozott fejlődését.

66

A takarmánykukorica ára az 1990. évi magas bázisról indulva 2002-re 140 százalékkal emelkedett. A sertéstápok átlagára ezen időszak alatt több mint 5,6-szorosára nőtt (18. táblázat). A tápok árnövekedése követte, illetve egy-egy időszakban meg is haladta az abraktakarmányok értékesítési árának növekedését, illetve annak árcsökkenései csak mérsékelten hatottak a tápárak alakulására. 18. táblázat: A sertéságazat főbb takarmányainak ára és árarány alakulása

Megnevezés

Takarmánykukorica Takarmánybúza Árpa Sertéstáp Takarmánykukorica Takarmánybúza Árpa Sertéstáp

1990

Takarmányárak általában a legalacsonyabbak: 1991

Takarmányárak általában a legmagasabbak: 2003

Takarmányárak, Ft/kg 8,73 5,18 29,2 5,83 5,17 30,2 5,68 7,08 26,9 9,91 9,47 56,10 Egy kg vágósertés árával azonos árú takarmány, kg 8,0 12,5 7,8 12,0 12,5 7,5 12,3 9,1 8,4 7,1 6,3 4,0

2004

22,8 23,4 24,0 66,10 11,5 11,2 10,9 3,9

Forrás: KSH

Az elmúlt évtizedben a sertéságazatban eluralkodó bizonytalanság miatt sokszor a kényszertakarékosság volt a jellemző. Ezzel együtt a vizsgált időszak alatt a vágósertés önköltsége a társas vállalkozások adatai alapján közel ötszörösére emelkedett. Így 2003-ban egy kilogramm vágósertés előállítása átlagosan 263 forintba került (19. táblázat). 19. táblázat:

A sertéshizlalás költségének változása

Megnevezés

Termelési költség - takarmányköltség 1990. évi árakon

1990. évi árakon legmagasabb legalacsonyabb 1990 önköltségű év: 1992 1996 Társas vállalkozásokban, folyó áron 54,69 69,33 152,32 38,77 48,63 120,27 54,69 59,12 53,92

2003

263,20 112,20 ..

Me.: Ft/kg 2003. évi az 1990. évi %-ában

481 289 ..

Forrás: AKI Költség- és Jövedelemelemzési Osztály

A költségnövekedés döntően az inputok drágulásával függött össze. Ezt jelzi, hogy 1990. évi összehasonlító áron a költségek kisebb-nagyobb évek közötti ingadozások mellett, de inkább stagnáló tendenciát mutattak. S mint az előzőekben bemutattuk, a költségek legnagyobb hányadát kitevő takarmányok fajlagos felhasználása csökkent. Versenyképességünket az EU-ban, illetve a harmadik országok piacán alapvetően az állatitermékek önköltsége befolyásolja. Ez indokolja az inputok árversenyének összevetését. Az EU tagállamaiban a gabonafélék áralakulása jól tükrözi a MacSharry-reformok és az Agenda 2000 hatását. A kukorica és árpa árait az 1990-es évtized első felében gyors és nagyarányú csökkenés, majd inkább stagnálás jellemezte. Az évtized végén – a szabályozás-, illetve az intézményi árak változásával összhangban – valamennyi országban visszaestek a gabonafélék árai. A gabonatermelők jövedelemcsökkenését a közvetlen támogatások mérsékelték.

67

Magyarországon az állattenyésztés egyik legfontosabb hazai takarmánya a kukorica. Különösen az abrakfogyasztó ágazatok versenypozíciója szempontjából lényeges, hogy a kukorica értékesítési átlagára 2003-ig többnyire messze elmaradt az EU átlagáraitól, jóllehet, szélsőségesen ingadozott. Euróban számolva, csökkenő tendencia mellett, a csúcséveket az 1990., az 1996., majd a 2000., illetve minden kétséget kizáróan a 2003/2004. évek jelentik. Az árarányok változása – bár egyes évek között jelentős eltérések voltak – a magyar állattenyésztés relatív pozícióromlását jelzi. A kukorica hazai értékesítési átlagárának alakulását a fontosabb uniós versenytársakéhoz képest a 25. ábra szemlélteti. 23 21 19

€/100 kg

17 15 13 11 9 7 5 1990

1991

1992

1993

1994

1995

Németország

1996

1997

1998

Franciaország

1999

2000

Spanyolország

2001

2002

2003

2004

Magyarország

25. ábra: A kukorica értékesítési átlagára az Európai Unió néhány tagállamában és Magyarországon (1990-2004) Forrás: Eurostat, valamint KSH

A takarmányárpa hazai értékesítési átlagára rendkívül szélsőségesen alakult, ezért a közösségi árakhoz való felzárkózásunk korántsem egyértelmű. Míg a takarmánykukorica értékesítési átlagára az 1990-es években végig az EU tagállamainak árai alatt maradt, addig az árfelzárkózás a takarmányárpa esetében gyakorlatilag már 1996-ig bekövetkezett. Euróban számolva a csúcséveket a takarmányárpánál is az 1990., 1996., majd 2000. A takarmányárpa hazai értékesítési átlagárának alakulását a fontosabb uniós versenytársakéhoz képest a 20. táblázat szemlélteti. A hazai takarmányárak 2004-ben a kedvező időjárás miatt lényegesen alacsonyabban alakultak, mint az EU kiemelt tagállamaiban. 20. táblázat: A takarmányárpa hazai értékesítési átlagárának aránya az Európai Unió egyes tagállamaihoz képest Megnevezés Német ár százalékában Holland ár százalékában Francia ár százalékában Spanyol ár százalékában

1990

1996 51 49 55 44

2000 99 93 99 91

2004 99 91 95 89

76 72 78 66

Forrás: Eurostat, valamint KSH adatok alapján készült saját számítások

A hízósertés-tápok árai az EU tagállamaiban stagnáló tendenciát mutatnak. A versenypozíció szempontjából lényeges, hogy az árak a legfontosabb sertéshús-termelő tagállamokban, Dániában és Hollandiában a legalacsonyabbak. Magyarországon a sertéstáp-árak 1997-ig folyamatosan emelkedtek, ekkor közel 4 százalékkal haladták meg a dániai árakat és 7 százalékkal voltak alacsonyabbak a hollandiainál. A hazai árak 1998-ban és 1999-ben forintban számolva is csökkentek, így euróban kifejezve az EU árait meghaladó mértékben estek vissza, ami

68

kedvezett a sertéságazat versenypozíciójának. A 2000. évi ugrásszerű áremelkedést követően a magyar árak már csupán 5,5 százalékkal maradtak el a dániai, illetve 17 százalékkal a hollandiai árak mögött (belső szerkezettől és tápanyag-összetételtől függetlenül). Ezzel együtt az olaszországi áraknak csupán 63 százaléka, a görögországinak 52 százaléka volt a hazai sertéstáp-ár (26. ábra). Ez magyarázatul szolgál arra, hogy a külföldi tőke miért mutat érdeklődést a hazai állattenyésztés iránt. Hiszen bizonyos országok (például Spanyolország) vágósertés és hízósertés-táp árait tekintve, Magyarország már elvesztette árelőnyét. 35

30

€/100 kg

25

20

15

10 1990

1991

1992

1993 Dánia

1994

1995

1996

Spanyolország

1997

1998

Németország

1999

2000

Hollandia

2001

2002

2003

M agyarország

26. ábra: A hízósertés-tápok ára az EU egyes tagállamaiban és Magyarországon (1990-2003) Forrás: Eurostat, valamint KSH

Az állattenyésztési ágazatok versenypozícióját nem csupán a takarmányárak, hanem alapvetően az input és output árak viszonya határozza meg. A 2004. évi adatok szerint Magyarországon 14 kg, míg Spanyolországban 8,5 kilogramm takarmánykukorica ára volt azonos 1 kg vágósertés árával (27. ábra).

69

24

22

20

18

16

14

12

10

8 2000

2001

2002

Németország

Olaszország

2003

Franciaország

2004

Spanyolország

Magyarország

27. ábra: 1kg sertéshús átlagárnak és a kukorica felvásárlási árának aránya az EU egyes tagállamaiban és Magyarországon (2000-2004) Forrás: Eurostat, valamint KSH adatok alapján készült saját számítások

A sertéstápnál ez az arányszám Magyarország esetében 5,1 kg körül, míg a kiemelt EU tagállamoknál 4,0-6,0 kg között alakult (28. ábra). 18 H o lla n d ia

D á n ia

S p a n y o lo rsz á g

M a g y a ro rs z á g

16 14 12 10 8 6 4 2 1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

28. ábra: Egy kilogramm vágósertés átlagárának és a hízósertés-tápok átlagárának aránya az EU egyes tagállamaiban és Magyarországon (1992-2002) Forrás: Eurostat, valamint KSH adatok alapján készült saját számítások

70

6.5. A sertéshústermelés naturális hatékonyságának nemzetközi összehasonlítása A sertéstenyésztés és -hizlalás hatékonysága terén az EU tagországaihoz képest lemaradásunk jelentős (21. táblázat). A összevetve Magyarországon a választott malacok száma kocánként napi súlygyarapodás 284 grammal kisebb, a hízók átlagos százalékponttal kevesebb.

legnagyobb sertéshús-termelő dán sertéságazat mutatóival 46 százalékkal alacsonyabb, a színhús-százaléka pedig 9,8

21. táblázat: A vágósertés-termelés hatékonyságának nemzetközi összehasonlítása (2000) Megnevezés

Magyarország

Kanada

Dánia

Hollandia

Egy kocára jutó választott 15,8 19,17 23,20 22,90 malacok száma (db/év) Tömeggyarapodás (g/nap) 520 748 804 768 Takarmányhasznosítás (kg/kg) 4,03 2,69 2,7 2,62 Vágási súly (kg élő testtömeg) 103 113 101 112 Forrás: AKI Statisztikai Osztály, valamint Danish Bacon and Meat Council

Németország

Franciaország

Egyesült Királyság

21,22

21,26

21,54

732 2,94 116

789 2,81 113

657 2,62 88,9

A fajlagos takarmány-felhasználás országonkénti összehasonlítása komplex feladat, hiszen mind a tápok takarmány-összetétele, mind a vágáskori súly tekintetében jelentősek az eltérések. A takarmányhasznosítás a vizsgált országok közül Hollandiában a legjobb. Az Egyesült Királyságban az alacsony takarmány-felhasználás oka a meglehetősen alacsony vágási súly. Dániában viszonylag kedvező képet mutat a takarmány-felhasználás. Németország eltér az előbb bemutatott országoktól, ugyanis takarmányozási mutatói lényegesen kedvezőtlenebbek. Kanadában ugyanakkor alacsony a takarmánygabonák ára, ami fontos tényező a takarmányozási költségek alakulásában. A vizsgált országok közül Németországban a legmagasabb a vágáskori súly (116 kg), legalacsonyabb pedig az Egyesült Királyságban (88,9 kg). Ezt követi Dánia 101 kg-mal. Az alacsony vágási súly behatárolja a hasított test felhasználhatóságát és a termelés gazdaságosságát is. A magas vágási súly csökkenti a hasított test kilogrammjára számított költségeket. Míg az AKI Költség- és Árelemzési Osztályának adatai alapján a hazai sertéshizlaló társas gazdaságok takarmányhasznosítása 2000-ben átlagosan 3,71 kg/kg, addig 2002-ben már 4,03 kg/kg volt. Az egyes évek közötti értékek nagy szórást mutatnak, azonban kutatásaink során az AKI Tesztüzemi rendszere által gyűjtött adatok álltak rendelkezésre. A magyar sertéstenyésztők 1 kg sertéshús előállításához 23-43 százalékkal több takarmányt használnak fel, mint a legfontosabb sertéshús-termelő EU tagországok. A gyenge takarmányhasznosítás a sertésállomány genetikai alapjai és a tartástechnológia mellett a takarmányok beltartalmi értékére is visszavezethető komplex probléma. Magyarország esetében a SEUROP rendszer2 szerint minősített hazai vágósertések több mint 50 százaléka már az S és E kategóriába tartozott 2003-ban, míg például Dániában a minősített vágósertések 95 százaléka, Hollandiában 76 százaléka tartozik az S és E kategóriába (22. táblázat). Az újonnan csatlakozott tagállamokban még mindig magas arányt képvisel az U és az R kategória, míg az E kategória esetében Magyarország vezető helyet foglal el.

2

Színhústartalom a zsigerelt sertéstest százalékában, minőségi osztályonként: S → 59 százalék felett; E → 55-59 százalék; U → 50-54 százalék; R → 45-49 százalék; O → 40-44 százalék; P → 40 százalék alatt.

71

22. táblázat: A vágósertések SEUROP minőség szerinti százalékos megoszlása Magyarországon, valamint az EU-15 néhány tagállamában (2003) Megnevezés Magyarország* Dánia Hollandia Lengyelország** Szlovákia*** Németország

S

E 7,4 53,6 11,7 0,0 12,7 0,0

U 43,1 42,0 64,2 25,5 33,3 66,9

R 36,6 4,2 22,5 33,2 38,7 27,8

O 9,9 2,0 1,5 27,1 12,8 5,1

2,3 0, 0,1 11,3 2,3 0,2

Me.: % P 0,7 0,0 0,0 2,9 0,2 0,0

Forrás: AKI Piaci Információs Osztály, valamint Eurostat * Magyarország esetében a reprezentáció foka 97 %. ** Lengyelország esetében a reprezentáció foka 24 %. ** Szlovákia esetében a reprezentáció foka 22 %.

Az árutermelő kisgazdaságok takarmány-felhasználásának fajlagos mutatója egy-két esztendő adatától eltekintve alacsonyabb, mint a társas gazdaságoké (23. táblázat). Ez az eltérő takarmánybázis mellett a hizlalásba állított malacok eltérő korából és testtömegéből is adódhat. 23. táblázat:

A sertéshizlalás takarmány-felhasználása a hazai árutermelő kisgazdaságokban, valamint a társas vállalkozásokban (1990-2001) Megnevezés

1990

Abrak ebből kukorica

478 130

Abrak

422

1995 1999 Társas vállalkozások 403 427 114 167 Árutermelő kisgazdaságok 347 403

Me.: 100 kg/100 kg (élősúly) 2001 403 156 391

Forrás: AKI Statisztikai Osztály

Az OMMI 2000. évi teljesítményvizsgálata szerint fajtától függően 2,69-2,85 kg/kg között alakult a fajlagos takarmány-felhasználás. (Az egyes fajták napi tömeggyarapodásában meglévő különbség nemcsak a takarmány-felhasználást, hanem a hízósertés „elkészültéhez” szükséges időt, így végső sorban a termelés hatékonyságát is befolyásolja.) Ezzel szemben a gyakorlatban az 1 kg tömeggyarapodáshoz szükséges takarmány-felhasználás több mint 1,5 kg-mal magasabb, mint a hízékonysági teljesítményvizsgálatba bevont sertéseknél kimutatott mennyiség. Ugyancsak az OMMI 1998. évi telephelyi felmérése szerint a fajlagos takarmány-felhasználás átlagosan 4,50 kg/kg körül alakult, ám a szórás rendkívül nagynak (3,1-6,9 kg/kg) mutatkozott. A takarmányozási technológia hiányosságain kívül lényeges megemlíteni, hogy a hatósági takarmányvizsgálatok alapján a vizsgált tápok több mint 10 százaléka csökkent értékű volt. 6.5.1. A vágósertés termelés költségviszonyainak nemzetközi összehasonlítása A termelési költségek objektív összehasonlításához elkerülhetetlen az egyes országok sertéságazatai közötti lényeges különbségek bemutatása (29. ábra). RASSMUSSEN [2002] megállapította, hogy vágósertést Kanadában állítják elő a legalacsonyabb költséggel, ez indokolja Kanada 1990-es évek közepe óta tartó expanzióját a világ sertéshús piacán. Ezt megkönnyítette, hogy 1995-1997 között szüntette meg a kormányzat a gabonák szállítási költségeinek támogatását. Ennek következtében a gabonafélék kikötőkbe fuvarozása veszteségessé vált. Ezzel párhuzamosan csökkent a takarmánygabonák ára is. A gabonatermesztőknek így más értékesítési csatornát kellett választaniuk terményük elhelyezésre, így számos termelő vágósertés termeléssel kezdett el foglalkozni.

72

Az USA-ban évente megközelítőleg 100 millió darab vágósertést állítanak elő. A termelés döntő részét vágókapacitással rendelkező vállalatok végzik. Az USA-ban is hasonló termelési struktúrák működnek, mint Dániában és Franciaország egyes régióiban. Az USA-ban ugyanakkor – ellentétben Dániával, ahol szövetkezeti tulajdonforma a jellemző – a sertéshús-termelést részvénytársaságok szervezik, amelyek eredményéből nem feltétlenül részesednek a vágósertéstermelők. Az Egyesült Államokban a vágósertést előállítók gyakran kötnek felvásárlási szerződést a vágóhidakkal, míg Dániában a termelők szövetkezeti formában működő vágóhidak tagjai és ezeken keresztül értékesítik hízósertéseiket. Franciaországban megközelítőleg 27 millió darab vágósertést állítanak elő évente, e mennyiség döntő részét Bretagne adja. A bretagne-i sertéstartókat az EU irányelveinél is szigorúbb nemzeti környezetvédelmi előírásokkal korlátozzák. A termelők az elmúlt években a hatékonyság növelésének céljából új sertésfajtákat állítottak a termelésbe, így növelve az élve született malacok számát, amely kedvező hatással volt a termelés jövedelmezőségére. Az elért eredmények kompenzálták a hígtrágya kezeléssel járó többletköltségeket is. Az 1980-as évek közepe óta a holland sertéságazatot egyre inkább sújtják a kormányzat által bevezetett állatjóléti és környezetvédelmi előírások. Ezzel párhuzamosan a kormányzat bevezette az előzőekben említett úgynevezett „felszámolási megállapodások” intézményét. Az intézkedés célja, hogy 2003-ra mérsékeljék a sertéstartó gazdaságok hígtrágya-kibocsátását. A német vágósertés termelést – a hatékonysági különbségek miatt – érzékenyen érintette a két német állam újraegyesítése. A keleti tartományokban fennmaradt a nagyüzemi sertéshizlalás, ezzel szemben a nyugati tartományokban a kisüzemi szerkezet jellemzi a sertéstartást. 400 350 300

Ft/kg

250 200 150 100 50

SA U

da an a K

a

Br az íli a

K ín

us Eg zt ria ye sü lt K irá ly sá g

ia nd la ol H

A

ia án D

M ag

Le n

gy

el or sz

ág (2 00 ya 2) ro rs zá g (2 00 2) Sp an yo lo rs zá g Fr an ci ao rs zá g N ém et or sz ág

0

Termelési költség (élő tetstömeg)

29. ábra: A vágósertés termelés költsége az EU főbb sertéshús-termelő országaiban és Magyarországon (2003) Forrás: Marché Porc Breton [2004]., LEI [2003], valamint AKI Költség- és Jövedelemelemzési Osztály [2003].

Hollandiában a sertéshústermelés hatékonyságához jelentős mértékben hozzájárulnak az alacsony fajlagos takarmányozási költségek, valamint a magas hízókibocsátás és a kedvező takarmány-hasznosulás. Németországban – az EU többi tagállamához viszonyítva – kevésbé emelkedtek a gabonaárak, ennek következtében alacsonyabbak a takarmányozási költségek. Emellett az elmúlt években a takarmány-felhasználási mutatókban is bekövetkezett javulás. A takarmányozási költségek alakulását a vágási súly is befolyásolja. Amennyiben a felhasznált takarmány nagyobb vágási súlyon oszlik meg, a fajlagos költségek csökkennek. A dán sertéshizlalás az alacsony takarmányozási költséget a hatékony takarmány-felhasználásnak

73

köszönheti. Az Egyesült Királyságban magasak a takarmányozási költségek, mivel alacsony a vágási súly, valamint a takarmány-összetevők között magas a növényi eredetű fehérjék aránya, ami növeli a hízótápok árait. A 2000-2003 közötti időszakban a vágósertés termelés költség- és jövedelemviszonyait az input- és outputárak változásai következtében erőteljes ingadozás jellemezte (például a 2001. évi takarmányozási költség 33 százalékkal haladta meg az előző évit). A takarmányozási költség 2000-ben, 2001-ben és 2002-ben 45, 48, illetve 44 százalékot tett ki az élősúly önköltségéből. Itt fel kell hívnunk a figyelmet, hogy az AKI által feldolgozott sertéshízlalás költség-szerkezetében csak a hízlalási fázis takarmányköltsége szerepel. Ugyanakkor a termelési költségekből 14 százalékkal részesedő állomány-utánpótlási költség szintén tartalmaz takarmányozási költségeket. Amennyiben ez a költség felosztásra kerülne a többi költség között, úgy a tényleges takarmányozási költség 60 százalékkal részesedne a teljes költségből, ami megegyezik a fejlett sertéshústermelő országok adatival. A költségekben és a hatékonyságban mutatkozó különbségeket az alábbiakban lehet összefoglalni (24. táblázat). 24. táblázat A költségek és a hatékonyság erősségei/gyengeségei Ország

Magyarország

Kanada

Dánia

Hollandia

Németország

Franciaország

Egyesült Királyság

Gyengeségek Hatékonyság: ƒ férőhelyek műszaki állapota elavult; ƒ alacsony napi tömeggyarapodás; ƒ magas elhullási arány; ƒ választott malacok száma alacsony; ƒ gyenge takarmány-hasznosítás; ƒ vágóállatok alacsony színhústartalma; ƒ marketing tevékenység hiánya; ƒ szervezetlenség. Költségek: ƒ magas állománypótlási költségek; ƒ a munkabérek magas járulékai. Hatékonyság: ƒ élve-születések alacsony száma; ƒ alacsony takarmány-hasznosítás.

Hatékonyság: ƒ magas elhullási arány a választási időszakban; Költségek: ƒ magas tartástechnológiai költségek; ƒ magas munkabér. Költségek: ƒ magas tartástechnológiai költségek; ƒ magas munkabér.

Hatékonyság: ƒ élve-születések alacsony száma; ƒ magas elhullás arány; ƒ alacsony napi tömeggyarapodás a hizlalási fázisban; ƒ gyenge takarmány-hasznosítás; Költségek: ƒ magas tartástechnológiai költségek; Hatékonyság: ƒ élve-születések alacsony száma; ƒ magas elhullási arány;

Hatékonyság: ƒ alacsony vágási súly; ƒ alacsony napi tömeggyarapodás a hizlalási fázisban. Költségek: ƒ magas takarmány költségek.

Forrás: NYÁRS és PAPP [2002], valamint RASMUSSEN [2002]

74

Erősségek Hatékonyság: ƒ korszerű fajták és hibridek a nagyüzemeknél Költségek: ƒ alacsony tartástechnológiai költségek;

Költségek: ƒ alacsony takarmányárak; ƒ alacsony tartástechnológiai költségek; ƒ alacsony kamatköltségek; ƒ alacsony órabérek. Hatékonyság: ƒ élve-születések magas aránya; ƒ magas kocánkénti hízókibocsátás; ƒ jó takarmány-hasznosítás; ƒ magas napi tömeggyarapodás a hizlalási fázisban; Hatékonyság: ƒ élve-születések magas aránya; ƒ magas kocánkénti hízókibocsátás; ƒ jó takarmány-hasznosítás; ƒ alacsony elhullási arány a választási és hizlalási periódusban. Hatékonyság: ƒ magas vágási súly; Költségek: ƒ viszonylag alacsony takarmányárak.

Hatékonyság: ƒ magas napi tömeggyarapodás a hizlalási fázisban; Költségek: ƒ alacsony tartástechnológiai költségek; ƒ alacsony órabérek. Költségek: ƒ alacsony munkabér.

A hazai sertéshízlalást elemezve több ellentmondás is felfedezhető. Az önköltség vizsgálatok alapján elmondható, hogy az átlagos költségszinten termelők helyt állhatnak a versenyben (29. ábra). Az adatok alapján megállapítható, hogy még magasabb takarmány felhasználással is lehet minőségi terméket előállítani. Amennyiben ezt a költségszintet a piac elismeri, úgy elképzelhető, hogy a magyar sertéságazat képes megőrizni versenypozícióját.

75

7. A SERTÉSHÚS-TERMELÉS FŐBB JELLEMZŐI AZ EU-BAN 7.1. A sertésállomány, a sertéshústermelés és a sertéshús felvásárlási árak alakulása

Az EU-ban 1977-től a termelés növekedése meghaladta a fogyasztásét. Ezzel párhuzamosan az EU szigorú importkorlátozó intézkedésekkel akadályozta meg a harmadik országokból származó termékek behozatalát (zsilipár, bázislefölözés). Emellett az EU beruházási támogatásokat nyújtott a tagállamok sertéshús termelőinek. A kedvező gazdasági környezet hatására az EU sertéságazatát 1990-ig a növekedés jellemezte. Ugyanakkor a piaci egyensúly biztosítása érdekében az EU-nak évente 1-1,5 millió tonna sertéshúst kellett exportálnia harmadik országok felé. A sertéshús-termelés ciklikusságának jelenlétét elősegítette az EU közös piaci szabályozása, valamint a szigorú importkorlátozó intézkedések alkalmazása a harmadik országokkal szemben. A ciklus felszálló ágában a termelők bővítették termelésüket egészen a túlkínálat megjelenéséig. A sertésállomány esetében, egy cikluson belül meg lehet különböztetni: felhalmozódási (accumulation phases), valamint a felszámolási szakaszokat (liquidation phases), míg az árciklusoknál növekedési (increasing phases), valamint csökkenési (decreasing phases) szakaszokat. Az árciklusok és a termelési ciklusok egymással ellentétes lefutásúak, ugyanakkor a fordulópontok nem feltétlenül esnek azonos időpontra. A kétféle ciklikus hullámzás közül a rövidebb periódust hízlalási ciklusnak, a hosszabbat tenyésztési ciklusnak nevezzük. Az előbbi a hizlalási tevékenység hullámzásainak, az utóbbi az általában sertésciklus néven ismert jelenségnek a visszatükröződése, a sertés/takarmány árarány görbén. Ez a visszatükröződés természetesen nem tökéletes; a torzítás különösen a megfigyelt periódusok megrövidülésében, néha meghosszabbodásában jelentkezik. A keresleti és a kínálati görbék meredekségétől függően a ciklus konvergálhat vagy divergálhat. Ezek az alaptípusok azt a tényt szemléltetik, hogy minél rugalmatlanabb a kereslet a kínálathoz képest, annál valószínűbb a divergens típus kialakulásának valószínűsége. TRÉGARO és LOSSOUARN [2002] megállapította, hogy az ágazat szereplőinek célja kettős volt: egyrészt kihasználni a méretgazdaságosság előnyeit (önköltség csökkentése), másrészt alacsony árak esetén, a kibocsátás növelésével megtartani az árrést. A termelési potenciál növelése a kereslet-kínálat egyensúlyának újbóli megbomlásához vezetett, aminek következtében a felvásárlási árak visszaestek. Az 1960-as évek óta a termelési ciklusok szabályosan követték egymást. Az 1990-es évtizedben a termelői magatartást a vállalkozások likviditása és a takarmánygabonák árainak alakulása határozták meg. Az európai sertésciklus alakulását 1996-1997-ben megzavarta a klasszikus sertéspestis járvány kitörése. Az utóbbi években két változás következett be az EU sertésciklusának alakulásában: egyrészt a ciklusok időtartama hosszabb lett, másrészt nőtt a kilengések nagysága, ami elsősorban a termelés koncentrációjának, valamint a spekulációs célú sertéshízlalás elenyésző arányának köszönhető. Az optimális üzemi méretettel rendelkező, kizárólag sertéshús-termelésre szakosodott termelők, csökkentették a termelési költségeiket, valamint az árak csökkenésének is jobban ellenálltak. TRACY [1993] szerint a ciklust többféleképpen meg lehet szakítani. A jobb piaci információ is segíthet ebben: az ésszerűen gondolkozó termelők, így könnyebben képesek látni a ciklus kialakulását, és ennek megfelelően tudják meghozni döntéseiket. A termék tárolása gazdaságossági szempontból még romlandó árucikkek esetén is előnyös lehet, ha a jelenlegi piaci ár nagyon alacsony. A piaci mozgásokat leíró keresleti és kínálati görbék el is tolódhatnak, emiatt elképzelhető, hogy egy hosszabb időszak során a ciklikus jelleg elmosódik, főleg hosszabb termelési ciklusú termékek esetében. VIZVÁRI et al. [1999] megállapították, hogy az Európai Unióban az 1980-as évek közepén bevezetett tejkvóta-rendszer a tejtermelés csökkenéséhez és a marhahúskínálat növekedéséhez vezetett. Ennek hatására csökkent mind a marhahús, mind a sertéshús ára. Az árcsökkenés miatt romlott a marhahústermelés gazdaságossága, ami állománycsökkenést okozott. A csökkenő takarmánykereslet hatására visszaesett a takarmányok ára is. A csökkenő takarmányár növelte a sertéstermelés gazdaságosságát.

77

7.1.1. Tendenciák a dán sertéságazatban A sertésállomány alakulása A minőségi sertéshús-termelés a kiváló biológiai alapoknál kezdődik. Dániában a sertéshústermelést keresztezett fajták tenyésztésére alapozzák. Az alapanyag-termelést négy fajtára építik: a Dán Landrace-ra, a Nagy Fehérre, a Hampshire-re és a Duroc-ra. A dán sertésállomány 76 százaléka a Jütland-félszigeten, 9 százaléka a Fyn-szigeten, 7 százaléka a Zealand-szigeten és 2 százaléka a Bornhold-szigeten található. Dániában a sertésállomány elhelyezkedése sajátos képet mutat a többi fejlett sertéstartással rendelkező EU tagállamhoz képest. Hollandia, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország (nyugati tartományok) sertésállománya a déli régiókban helyezkednek el, addig a dán sertéstartás leginkább az ország nyugati részének számító Jütlandfélszigeten található. Dánia sertésállománya 2002-ben meghaladta a 13 millió, míg a vágósertés termelése megközelítette a 24 millió darabot. Az állomány 1990-2004 között egyenletesen növekedett, összesen mintegy 40 százalékkal, ami éves szinten 3 százalékos emelkedést jelentett. 14000 13500 13000 12500

ezer darab

12000 11500 11000 10500 10000 9500

sertésállomány

de c.0 4

de c.0 2 au g. 03

de c.0 0 au g. 01

de c.9 8 au g. 99

de c.9 6 au g. 97

de c.9 4 au g. 95

de c.9 2 au g. 93

de c.9 0 au g. 91

9000

Becsült sertésállomány

30. ábra: A sertésállomány számának alakulása Dániában (1990. április-2004. december) Forrás: Eurostat (2005) adatai alapján végzett saját számítások

A tenyészállomány számában hullámzás tapasztalható 1992 április-1997 április között. Az említett időszakban a sertésállomány az április hónapokban érte el a mélypontot, míg augusztus és december között a maximumot. Dániában a sertésállomány 1990 áprilisában alig haladta meg a 9 millió darabot. A dán sertésállomány esetében, a cos(t) függvénnyel kimutatható a sertésciklusra jellemző hullámzó mozgás. A sertésállomány számának alakulását leíró függvény: Ysertésállomány=9343+91,1t-278,9t2 ahol Ysertésállomány = becsült sertésállomány, 1≤t≤45, t2=cos(2π*2*t/45) A t értéke 1 és 45 között változik, ami megfelel az 1990-2004 közötti időszak EU módszertan szerinti harmadéves mintavételezésével nyerhető adatok számával. A függvény jól illeszkedik (R2=0,966) a sertésállomány alakulását mutató eredeti görbére (1. ábra). A regressziós számítás (7. melléklet)) t2 együtthatójának alapján ciklikusság mutatható ki a dán sertésállomány számának alakulásán, nevezetesen 15 éves ciklus jelenléte állapítható meg, ami megegyezik az idősor hosszával (30. ábra).

78

A sertéshústermelés alakulása A dán sertéshústermelés 1990. évi 1,2 millió tonnáról 2003-ra 1,8 millió tonnára nőtt, ez 50 százalékos emelkedést jelentett, ami éves szinten 3,6 százalékot jelent a vizsgált időszakban. E dinamika mögött a termelékenység növekedése és kedvező gazdasági feltételek álltak. A tenyésztési technológia már említett korszerűsítésének következtében növekedett az egy kocára jutó vágósertés kibocsátás. A KAP reformjai nyomán csökkentek a gabonaárak, ami kedvező változásokat eredményezett a vágósertés előállításának költségeiben. A sertéshústermelés havi alakulásának közelítő formuláját az 1990. január-2004. december közötti időszak adatai alapján számoltam ki. A sertéshústermelést az alábbi egyenlettel lehet leírni: Ysertéshústermelés = 104,6+0,27t-3,5t2+5,5t15, ahol: Ysertéshústermelés = becsült sertéshústermelés, 1≤t≤180; t2=cos(2π*2*t/180), t15=cos(2π*15*t/180) Az 1990. január-2004. december közötti időszakban az EU módszertan szerint havi termelési adatok állnak rendelkezésre, ezért t értéke 1 és 180 között mozog. A közelítő függvény determinációs együtthatója (R2=0,672) kielégítő értéket vett fel (8. melléklet). A t2 együttható negatív előjele kétszeres ciklushosszra utal, ez a jelen esetben 15 év (15/2/0,5), ami az idősor hosszúságával megegyezik, míg a t15-ös együtthatóval 1 éves „ciklusokat kehet kimutatni (15/15). 180 170 160 150

ezer tonna

140 130 120 110 100 90

termelés

ja n. 0 au 4 g. 04

no v. 02

fe br sz .01 ep t.0 1

de c.9 9

ok t.9 8

ja n. 9 au 7 g. 97

no v. 95

fe br sz .94 ep t.9 4

de c.9 2

ok t.9 1

ja n. 9 au 0 g. 90

80

Becsült termelés

31. ábra: A sertéshústermelés alakulása Dániában (1990. január-2004. december) Forrás: Eurostat (2005) adati alapján saját számítások.

A hizlalási ciklus egy bizonyos szakaszában a vágósertés drágulása még tart ugyan, de a jövedelmezőség már a csökkenő szakaszba ért, mivel a termelési költség emelkedése meghaladja a sertésárét. A sertéshús felvásárlási árak alakulása A dán sertéspiacon a felvásárlási árat, egy ún. ajánlati bizottság (quotation committee) javaslata alapján, a Danske Slagterier (Dán Vágóhidak Szövetsége) állapítja meg a piaci helyzet alapján. Az ár jelentősen függ az előző hét profitjától. Így a felvásárlási ár 1-2 hetes késéssel követi a feldolgozott termékek árát. A dán vágóhidakon prémium rendszer működik. A minőségnek két összetevője van: a

79

hasított testsúly, valamint a színhústartalom. Az előbbihez kötött kifizetés tartománya 50-99,9 kilogramm között van. Az ideális meleg hasított test súlya 67-77,9 kilogramm3. Az alapárat 59 százalékos színhústartalomhoz kötik4. A rendszer arra ösztönzi a termelőket, hogy az általuk előállított sertés hasított súlya 67-78 kilogramm közötti a színhústartalom pedig legalább 59 százalékos legyen. A sertéshús felvásárlási árát az 1990 január-2004 december közötti időszak adatai alapján elemeztük. A felvásárlási ár alakulását leíró függvény determinációs együtthatója (R2=0,740) kedvező értéket vett fel (9. melléklet). A dán sertéshús felvásárlási ár alakulását az alábbi függvénnyel lehet leírni: Yár=118+0,07t-3,5t1+10,4t2-23,3t3+4,1t5+4,2t7, ahol: Yár= becsült sertéshús felvásárlási ára, 1≤t≤180, t1=cos(2π*t/163); t2=cos(2π*2*t/163); t3=cos(2π*3*t/163); t5=cos(2π*5*t/163); t7=cos(2π*7*t/163 A t értéke 1 és 180 között változik, mert a vizsgált időszakban ennyi havi adat állt rendelkezésre, ugyanakkor az idősorhoz a T=163 frekvencia illeszkedik a legjobban. Itt tapasztalható leginkább ciklikus hatás (32. ábra). A t1 együtthatójú negatív előjele miatt 27 éves (13,6/1/0,5) ciklus mutatható ki, aminek jelenléte az idősor rövidsége miatt nem erősíthető meg. A pozitív t2 együttható alapján a megfelelő ciklus hossza 6,8 év (13,6/2). A negatív t3 együtthatójából 9,1 éves (13,6/3/0,5) ciklushossz adódik. A t5 együtthatóval 2,7 éves (13,6/5), a t7-el 1,9 éves (13,6/7) időtartamú ciklusokat lehet kimutatni. Az együtthatók előjele miatt a ciklikus hatások hol erősítik, hol gyengítik egymást. A legnagyobb abszolút értéket a t3 magyarázó változó vette fel, vagyis ciklikus jelenséget ez a változó írja le a legkedvezőbben.

3

Amennyiben a hasított test súlya 63-66,9 kilogramm között van, úgy minden egyes 0,10 DKK/kg-t vonnak le a megállapított árból. Abban az esetben, ha a hasított test súlya 63 kilogramm alatt van, úgy a levonás mértéke 0,50 DKK/kg. A termelőt abban az esetben is büntetik, ha a beszállított sertés hasított súlya meghaladja a 77,9 kilogrammot. Amennyiben a hasított test súlya 78-86,9 kilogramm között van, úgy 0,10 DKK/kg összeg kerül levonásra, míg 87 kilogramm felett a büntetés összege 1 DKK/kg. 4

Az 59 százalék színhústartalom felett 0,10 DKK/százalékpont prémiummal jutalmazzák a termelőt, míg 65 százalék feletti színhústartalomnál ez az összeg 0,60 DKK. Az 59 százalék színhústartalom alatt 0,10 DKK/százalékpont levonást alkalmaznak a vágóhidak, míg 48 százalék alatti színhústartalom esetében a büntetés mértéke 1,10 DKK.

80

200

180

€/100 kg

160

140

120

100

19 90 19 . ja 90 n. .a ug . 19 91 .o kt . 19 92 .d ec . 19 94 19 . fe 94 br .s . ze pt . 19 95 .n ov . 19 97 19 . ja 97 n. .a ug . 19 98 .o kt . 19 99 .d ec . 20 01 20 . fe 01 br .s . ze pt . 20 02 .n ov . 20 04 20 . ja 04 n. .a ug .

80

ár

Becsült ár

32. ábra: A sertéshús felvásárlási árak alakulása Dániában (1990. január- 2004. december) Forrás: Eurostat (2005) adati alapján saját számítások

Szezonalitás a termelésben és a felvásárlási árakban A dán sertéshústermelés jelentős éven belüli ingadozást mutat. A kibocsátás áprilisban éri el a mélypontot, majd ezt követően kisebb-nagyobb visszaesések ellenére októberig növekedés figyelhető meg. A felvásárlási árak és a termelés április és június között együtt mozognak, az év hátralevő részében a termelés októberig növekszik, míg a felvásárlási ár csökken (33. ábra) 1,15

1,1

szezonindex

1,05

1

0,95

0,9

r

de ce m be r

er

ve m be no

tó b ok

sz tu s

te m be r sz ep

iu s

ár szezonalitása

au gu

jú l

jú ni us

m áj us

ri l is áp

m ár ci us

uá r fe br

ja

nu á

r

0,85

termelés szezonalitása

33. ábra: A dán sertéshústermelés és felvásárlási árak szezonalitása (1990-2004) Forrás: Eurostat (2005) adati alapján saját számítások

A felvásárlási árak júniusban érik el a maximumot, míg januárban a mélypontra esnek, mivel a kibocsátás ekkor éri el maximumot.

81

7.1.2. Tendenciák a holland sertéságazatban A sertésállomány alakulása A holland sertéshústermelés 1960-1985 között dinamikusan növekedett. A fejlődés mögött elsősorban a sertéshúsfogyasztás emelkedése és a holland sertéságazat kedvező pozíciója húzódott meg. Hollandia a hatodik legnagyobb sertéshústermelője az EU-15 tagállamának. A sertésállományok 63 százaléka Észak-Brabant és Gelderland tartományokban koncentrálódik. Az 1990. évi 13,6 millió darabos sertésállomány 2003-ra 11,1 millió darabra csökkent. A visszaesésnek elsősorban környezetvédelmi okai vannak. A holland kormányzat 1999-ben termeléscsökkentési programot indított el, amelynek keretében támogatásban részesítette a termelést korlátozó gazdálkodókat. A sertéstartó gazdaságok számának csökkenése érzékenyen érintette Hollandia sertéshús-termelési potenciálját. Ennek következtében a kocaállomány 1999-2004 között közel 23 százalékkal csökkent (34. ábra). 16000

15000

ezer darab

14000

13000

12000

11000

sertésállomány

4 de c.0

de c.0 2 au g. 03

de c.0 0 au g. 01

de c.9 8 au g. 99

de c.9 6 au g. 97

de c.9 4 au g. 95

de c.9 2 au g. 93

de c.9 0 au g. 91

10000

Becsült sertésállomány

34. ábra: A sertésállomány alakulása Hollandiában (1990. április-2004. december) Forrás: Eurostat (2005) adati alapján saját számítások

A holland sertésállomány létszáma 1988-1996 között stagnált. Az 1988-2003 közötti ciklikus hatás kimutatását nehezítette az 1996/1997-ben kitört klasszikus sertéspestis járvány. A sertésállomány számának változását az alábbi egyenlettel lehet leírni: Ysertésállomány=14486-63,3t-708,4t1, ahol Ysertésállomány = becsült sertésállomány, 1≤t≤45, t1=cos(2π*t/45) A t értéke 1 és 45 között változik, mert 1990-2005 közötti az EU harmadéves adatokat publikált. A sertésállomány alakulását leíró függvény determinációs együtthatója kedvező értéket vett fel (R2=0,744), vagyis a közelítő függvény jól illeszkedik az eredeti adatok görbéjéhez (10. melléklet). A t1 negatív együtthatója egy 30 éves ciklust jelent. Ennek a jelenléte az adatsor rövidsége miatt nem erősíthető meg. A számításokban tapasztalható bizonytalanság oka az 1996-ban kitört klasszikus sertéspestis járvány miatt, ami megzavarta, sőt talán új pályára állította a holland piacot (32. ábra).

82

A sertéshústermelés alakulása A sertésállományhoz hasonlóan a sertéshústermelés is dinamikusan növekedett 1960-1985 között. E több mint 20 éves expanzív növekedés után a holland sertéshústermelésnek állategészségügyi, környezeti és közgazdasági problémákkal kellett szembenéznie. A holland kormányzat 1988-1995 között számos környezetvédelmi programot indított, ami végül a termeléskorlátozáshoz vezetett. A holland sertéshústermelés az 1988. évi 1,6 millió tonnáról 2003-ra 1,4 millió tonnára csökkent. A visszaesésben jelentős szerepet játszott az elmúlt időszakban hozott szigorú környezetvédelmi intézkedések, melynek következtében 1999-2003 között a kibocsátás közel 22 százalékkal csökkent. A termelés kiegyenlített alakulását megtörte az 1996/97-ben kitört klasszikus sertéspesti járvány. A holland sertéshústermelésre is jellemző a ciklikusság. A sertéshústermelés alakulását a regressziós számítás alapján az alábbi egyenlettel lehet leírni. A regressziós számítás során a 15 magyarázó változó közül hat bizonyult szignifikánsnak a t-statisztika és a p-értékek alapján (11. melléklet). Ysertéshústermelés=144,6-0,2t-7,6t1-5,21t2+6,3t3+4,4t5-3,7t8+4,7t15, ahol: ahol Ysertéshústermelés = becsült sertéshústermelés, 1≤t=≤180; t1=cos(2π*t/180), t2=cos(2π*2*t/180), t3=cos(2π*3*t/180); t5=cos(2π*5*t/180); t8=cos(2π*8*t/180); t15=cos(2π*15*t/180); Az 1990 január-2004 december közötti időszakban az EU a sertéshústermelést havi sűrűséggel adja meg, így összesen 180 adatunk van. Az állomány alakulásához hasonlóan, a termelést is negatívan érintette a klasszikus sertéspestis járvány kitörése 1996-ban. t1 együtthatója 30 éves (15/1/0,5) ciklusra utal, ami az idősor rövidsége miatt nem erősíthető meg. Hasonlóképp, t2 negatív együtthatója miatt 15 éves (15/2/0,5) ciklusra kellene gondolni, de ez megegyezik az idősor hosszúságával. A t3-as változó már pozitív előjelű, ami egész ciklus jelenlétére utal. A t3-as együtthatóval 5 éves (15/3), a t8-as változóval negatív előjele miatt 3,75 éves (15/8/0,5) ciklust lehet kimutatni. A t15-ös magyarázó változó pozitív előjele is egész ciklusra utal, az általa kimutatható ciklus időtartamának hossza 1 év (15/15). Az előzőekből kitűnik, hogy a holland sertéshús-termelést egyidejűleg több ciklikus hatás éri. A sertéshústermelés alakulását leíró függvény determinációs együtthatója (R2=0,547) kielégítő értéket mutat. Ugyanakkor a sertéshústermelést ábrázoló görbére viszonylag jól illeszkednek a becsült értékek (35. ábra). 180

160

ezer tonna

140

120

100

80

60

Termelés

ja n. 0 au 4 g. 04

02 no v.

9

fe br sz .01 ep t. 0 1

8

c.9 de

ok t.9

ja n. 9 au 7 g. 97

95 no v.

fe br sz .94 ep t. 9 4

2 c.9 de

1 ok t.9

ja

n. 9 au 0 g. 90

40

Becsült Termelés

35. ábra: A sertéshústermelés alakulása Hollandiában (1990. január-2004. december) Forrás: Eurostat (2005) adati alapján saját számítások

83

A sertéshústermelés alakulását bemutató illesztett görbe alátámasztja előző feltevésemet, miszerint a termelés alakulását több irányú ciklikus hatás éri. A sertéshús felvásárlási árak alakulása Hollandiában a vágósertésért, a termelőnek fizetett felvásárlási ár, az értékesítésre kerülő sertések mennyiségétől és az üzemenkénti állatállomány nagyságától függ. A holland sertéspiacon zajló folyamatok nehezen láthatók át, így termelőknek éles versenyhelyzetben kell helytállniuk. Az 1990 január-2004 december közötti időszak felvásárlási árait elemeztem. A holland sertéshús felvásárlási árak alakulását is ciklikus hatások befolyásolják. A holland sertéshús felvásárlási árak alakulását az alábbi egyenlettel lehet leírni: Yár=119+0,03t+16,4t2-23,8t3+4,0t5+3,4t7-4,3t8, ahol Yár= becsült sertéshús felvásárlási ár, 1≤t≤180; hónapok száma t2=cos(2π*2*t/163), t3=cos(2π*3*t/163), t5=cos(2π*5*t/163), t8=cos(2π*8*t/163). 220

200

180

€/100 kg

160

140

120

100

80

Ár

ja n. 0 au 4 g. 04

no v. 02

fe br sz .01 ep t. 0 1

de c. 9 9

ok t. 9 8

ja n. 9 au 7 g. 97

no v. 95

fe br sz .94 ep t. 9 4

de c. 9 2

ok t. 9 1

ja n. 9 au 0 g. 90

60

Becsült Ár

36. ábra: A sertéshús felvásárlási árak alakulása Hollandiában (1990. január-2004. december) Forrás: Eurostat (2005) adati alapján saját számítások

A t értéke 1 és 180 között változik, ami megegyezik az 1990. január-2004. december közötti időszak havi felvásárlási árainak számával, ugyanakkor az idősorhoz a T=163 frekvencia illeszkedik a legjobban. Itt tapasztalható leginkább ciklikus hatás (36. ábra). A ciklikus hatást t3 együttható mutatja ki, mivel ez a változó veszi fel a legnagyobb abszolút érétket a regressziós egyenletben. A t3 együttható negatív előjelével, a számított ciklus hossza 9,1 év (13,6/3/0,5). A t2 változó pozitív együtthatója 6,8 év (13,6/2) hosszú ciklusra utal. A becsült felvásárlási ár görbéje jól illeszkedik (R2=0,720) az eredeti árgörbéhez (12. mellélet). A becsléssel kapott árgörbéről jól leolvasható a 9,1 éves ciklus (36. ábra).

84

Szezonalitás a termelésben és a felvásárlási árakban Hollandiában hasonló folyamatok jellemzik a termelés és felvásárlási árak éven belüli mozgását. A holland termelés január és május között hektikus jelleget mutat, míg június és szeptember között kiegyenlített. A kibocsátás novemberben és januárban éri el a maximumot, míg áprilisban a minimumot. A felvásárlási árak éven belüli alakulását január-június közötti időszakban a növekedés, míg július és december között a csökkenés jellemzi (37. ábra). 1,1

1,05

szezonindex

1

0,95

0,9

0,85

ár szezonalitása

de ce m be r

em be r no v

au g

us

zt us sz ep te m be r

0,8

termelés szezonalitása

37. ábra: A holland sertéshústermelés és felvásárlási árak szezonalitása (1990-2004) Forrás: Eurostat (2005) adati alapján saját számítások

7.1.3. Tendenciák a francia sertéságazatban A sertésállomány alakulása Franciaország az 1960-as években vált önellátóvá sertéshúsból. Szervezetlen keretek között folyt a termelés. Ugyanakkor a tagállamok közötti vámokat fokozatosan leépítették, ami jelentős mértékben megkönnyítette a versenytárs országok (Belgium, Dánia, Hollandia) termékeinek behozatalát Franciaországba. A rossz piaci helyzet miatt az érdekképviseleti szervezetek nyomására, a francia mezőgazdasági kormányzat felgyorsította a sertéshústermelő „családi gazdaságok” megerősítését. A sertéstartó gazdaságok nemzeti támogatáshoz jutottak; az állattartó létesítményeik, a sertésállomány biológiai alapjai, valamint a tartástechnológiai beruházások finanszírozásához. Az ún. „termelői csoportok” (Groupement) létrehozása jelentékeny mértékben hozzájárult a sertéságazatban zajló kedvezőtlen piaci folyamatok megállításához. Az intézkedésekre Bretagne sertéságazata kedvezően reagált, mivel rövid időn belül Franciaország legjelentősebb sertéshústermelő körzetévé vált. A ’Grand Ouest’ (Bretagne, Loire, Normandiai-medence és Poitou-Charentes) területen található a francia sertésállomány 71 százaléka, mely a sertéstartók 30 százalékának tulajdona. A francia sertésállomány az 1990. évi 12 millióról 1999-re elérte a 16 milliót, ez összesen 33 százalékos, éves szinten közel 2 százalékos növekedést jelent. A sertésállomány alakulását bemutató regressziós egyenlet az 1990-2003 közötti adatok alapján került meghatározásra. A francia sertésállomány létszámának alakulására is jellemző a ciklikusság.

85

A regressziós számítások alapján (13. melléklet) az alábbi egyenlettel lehet jellemezni az állomány számának alakulását: Ysertésállomány=12503,17+101,97t-839,45t1-254,09t2+160,59t3, ahol Ysertésállomány = becsült sertésállomány, 1≤t≤39, t1=cos(2π*t/39), t2=cos(2π*2*t/39), t3=cos(2π*3*t/39) 17000

16000

ezer darab

15000

14000

13000

12000

11000

2

02 c. de

r. 0

00

01 g.

áp

au

0 r. 0

c. de

98

99

áp

g. au

8

97

6

96

r. 9

c. de

áp

g. au

c. de

95

94

r. 9

g.

áp

au

4

93

r. 9

c. de

áp

92 c.

g. au

2

de

91

90

r. 9 áp

g. au

c.

r. 9 áp

de

0

10000

sertésállomány, ezer darab Becsült sertésállomány, ezer darab

38. ábra: A sertésállomány alakulása Franciaországban (1990. április-2002. december) Forrás: Eurostat (2005) adati alapján saját számítások

A t értéke 1 és 39 között változik, ami megegyezik az 1990-2002 közötti időszakból harmadéves mintavételezésével kapott adatok számával. A holland állomány számának alakulásához hasonlóan a t1-es magyarázó változóval 26 éves (13/1/0,5) ciklust lehet kimutatni, azonban ennek jelenléte az eredeti idősor rövidsége miatt nem erősíthető meg. Hasonlóképp, t2 negatív együtthatója miatt 13 éves (13/2/0,5) ciklusra kellene gondolni, de ez megegyezik az idősor hosszúságával. A t3-as magyarázó változóval 4,3 év (13/3) hosszú ciklust lehet kimutatni. A becsült sertésállomány determinációs együtthatója kedvező értéket vett fel: R2=0,958, vagyis a becsült adatok jól illeszkednek az eredeti görbe pontjaihoz (38. ábra). A sertéshústermelés alakulása A francia sertéshústermelés az állományhoz hasonló mértében növekedett az elmúlt évtizedben. A kibocsátás az 1990. évi 1,7 millió tonnáról 2002-re elérte a 2,4 millió tonnát. A sertésvágások alakulását az 1990 január-2004 december közötti időszak rendelkezésre álló adatai alapján dolgoztuk fel. A t értéke 1 és 180 között változik, ami megfelel a vizsgált időszakban elérhető havi vágási adatok számának. A sertéshústermelést a regressziós számítások nyomán az alábbi egyenlettel lehet jellemezni: Ysertéshústermelés= 152+ 0,308t- 9,97t1 -2,29 t2+6,48t15, ahol: Ysertéshústermelés= becsült sertéshústermelés, 1≤t≤180, t1=cos(2π*t/180), t2=cos(2π*2*t/180) , t15=cos(2π*15*t/180) A sertéstermelést leíró függvény t1-es magyarázó változójával, a negatív előjel miatt – ez kétszeres ciklushosszra utal – 30 éves (15/1/0,5) ciklust lehet kimutatni, ami az idősor rövidsége

86

miatt nem erősíthető meg. A t2 együtthatóval 15 éves ciklus mutatható ki, ami megegyezik az idősor hosszával. A t15 változó pozitív együtthatója egész ciklust mutat ki, eszerint, a francia sertéshús-termelésre 1 éves (15/15) ciklikus hullámzások jellemző. A becsült sertéshústermelés görbe jól illeszkedik (R2=0,781) az eredeti függvényre (14. melléklet). Az illesztett függvény alapján is jól leolvashatóak az 1 éves termelési ciklusok (39. ábra). 240

220

ezer tonna

200

180

160

140

120

an .

an .

an .

an . 20 04 .j

20 03 .j

20 02 .j

an .

an .

an .

20 01 .j

20 00 .j

19 99 .j

an .

Termelés

19 98 .j

an .

19 97 .j

an .

an .

an .

an .

an .

19 96 .j

19 95 .j

19 94 .j

19 93 .j

19 92 .j

19 91 .j

19 90 .j

an .

100

Becsült Termelés

39. ábra: A sertéshústermelés alakulása Franciaországban (1990. január-2004. december) Forrás: Eurostat (2005) adati alapján saját számítások

A sertéshús felvásárlási árak alakulása Franciaországban is felvásárlási árak esetében a legerőteljesebb a hullámzás (40. ábra). A felvásárlási árak az 1990. január-2004. december közötti időszak alapján kerültek elemzésre. Az alábbi egyenlettel lehet jellemezni a felvásárlási árak alakulását: Yár= 132+ 0,02t+ 11,9t2 –23,5t3+ 5,0t5+ 3,4t6+ 4,8t7- 3,7t8- 3,3t9, ahol: Yár= becsült sertéshús felvásárlási ár, 1≤t≤180, t2=cos(2π*2*t/163), t3=cos(2π*3*t/163), t5=cos(2π*5*t/163), t6=cos(2π*6*t/163), t7=cos(2π*7*t/163), t8=cos(2π*8*t/163), t9=cos(2π*9*t/163). A t értéke 1 és 180 között változik, ami megfelel az 1990-2004 közötti időszak havi adatok számának, ugyanakkor az idősorhoz a T=163 frekvencia illeszkedik a legjobban. Itt tapasztalható leginkább ciklikus hatás (40. ábra).

87

220

200

€/100 kg

180

160

140

120

100

an .

an .

an .

an .

an . 20 04 .j

20 03 .j

20 02 .j

20 01 .j

an .

20 00 .j

an .

19 99 .j

an .

Ár

19 98 .j

an .

an .

an .

an .

an .

an .

19 97 .j

19 96 .j

19 95 .j

19 94 .j

19 93 .j

19 92 .j

19 91 .j

19 90 .j

an .

80

Becsült Ár

40. ábra: A sertéshús felvásárlási ár alakulása Franciaországban (1990 január-2004 december) Forrás: Eurostat (2005) adati alapján saját számítások

A ciklikus hatást leginkább t2-es a t3-as változó fejezik ki, mivel együtthatója a legnagyobb abszolút értékű (15. melléklet). A t3-as magyarázó változó együtthatója által kimutatható ciklus hossza 9,1 év (13,6/3/0,5). Ez a ciklus jól látható az illesztett függvényen 1992. március-2001. április között. A t2-es változó előjele pozitív, ami ez 6,8 éves (13,6/2) ciklust jelent. A regresszió determinációs együtthatója kiváló értéket (R2=0,700) vett fel. A becsült ár görbéje jól illeszkedik (40. ábra) az eredeti adatokhoz. Szezonalitás a termelésben és a felvásárlási árakban A francia sertéshústermelés és felvásárlási árak éven belüli alakulása – az előző országokhoz képest – jóval kiegyenlítettebb képet mutat. A termelés és a felvásárlási ár alakulását leíró szezonindexek egymásnak komplementerei. A felvásárlási árak a maximumot, míg a kibocsátás a minimumot éri el júniusban. Az árak alakulást január-június közötti időszakban a növekedés, míg a termelést csökkenő tendencia jellemzi, július-december között a felvásárlási árak visszaesése, és a kibocsát emelkedése tapasztalható (41. ábra).

88

1,15

1,1

szezonindex

1,05

1

0,95

ár szezonalitása

m be r de ce

no ve m be r

pt e sz e

au gu sz t

us

m be r

0,9

termelés szezonalitása

41. ábra: A francia sertéshústermelés és felvásárlási árak szezonalitása (1990-2004) Forrás: Eurostat (2005) adati alapján saját számítások

Az ár indexe április-szeptember között meghaladja az 1-es érétket, ezzel szemben a mennyiség indexe az év döntő részében 1 alatt mozog. A termelés a téli időszakban (karácsony, szilveszter) és a tavaszi (húsvéti) időszakban kimagasló. Az év végén és tavasszal tapasztalható kínálat az árakban is visszatükröződik. 7.1.4. Tendenciák a spanyol sertéságazatban A sertésállomány alakulása A spanyol sertéshústermelés már EK-hoz történő csatlakozást megelőző években is, dinamikusan növekedett (1970-1986 között évi 6,5 százalékkal). A sertéshústermelés négy régióban koncentrálódik: Castille-Léonban és Galice-ban a malacnevelés, Aragóniában és Katalóniában a hízlalás koncentrálódik. A malacnevelés és hízlalás között szoros integrációs kapcsolat alakult az elmúlt évtizedekben. E dinamikus növekedés következtében Spanyolország sertéshúsból az 1980-as évek végre önellátóvá vált. A spanyol sertéshústermelés már EK-hoz történő csatlakozást megelőző években is, dinamikusan nőtt (1970-1986 között évi 6,5 százalékkal), aminek következtében Spanyolország sertéshúsból az 1980-as évek végre önellátóvá vált. A csatlakozást követően a termelés 1986-2000 között évi 5,8 százalékkal növekedett. A spanyol sertéságazat az északi versenytársakkal szemben ki tudta használni az alacsony munkabérekben rejlő költségelőnyt. A spanyol sertéságazat exportorientálttá vált mind a közösségi, mind a világpiacon. Az EU-15 második legnagyobb sertéshús-termelője Németország után. Az EU-15 sertésállományából 1994ben 15,5 százalékkal, míg 2002-ben 19,3 százalékkal részesedett. Spanyolország sertésállománya az 1990-2002 közötti időszakban évente átlagosan 2,9 százalékkal bővült, így az 1990. évi 16,5 millió darabról 2002-re 23,1 millió darabra növekedett a sertéslétszám.

89

A spanyol sertésállomány alakulását az 1990-2004 közötti időszak adatai alapján dolgoztam fel. Itt is kimutatható a ciklikusság, annak ellenére, hogy a növekedés gyors volt. A regressziós számítások alapján az alábbi egyenlet jellemzi a spanyol állomány alakulását: Ysertésállomány=15671+202,8t+487,2t1-411,4t2+338,8t3, ahol Ysertésállomány = becsült sertésállomány, 1≤t≤45, t1=cos(2π*t/45), t2=cos(2π*2*t/45), t3=cos(2π*3*t/45). A t értéke 1 és 45 között változik, mert az EU statisztikák az 1990 és 2004 közötti időszakra harmadéves mintavételezésével ennyi adatot adnak. A magyarázó változók közül a t1 és t2 egymás ellen hatnak, mivel t1 pozitív előjele egész ciklust jelez, míg a t2-es változó negatív előjele félciklusra utal, és mindkét ciklus hossza 15 év (42. ábra). 27000

25000

ezer darab

23000

21000

19000

17000

sertésállomány

de c.0 4

de c.0 2 au g. 03

de c.0 0 au g. 01

de c.9 8 au g. 99

de c.9 6 au g. 97

de c.9 4 au g. 95

de c.9 2 au g. 93

de c.9 0 au g. 91

15000

Becsült sertésállomány

42. ábra: A sertésállomány alakulása Spanyolországban (1990. április-2004. december) Forrás: Eurostat (2005) adati alapján saját számítások

A t3-as változó 5 éves (15/3) hullámzást mutat ki. A becsült görbe jól illeszkedik az eredeti állományhoz (16. melléklet), mivel a determinációs együtthatója kedvező értéket: (R2=0,958) vett fel. A sertéshústermelés alakulása A spanyol sertéshústermelés az állományhoz hasonlóan dinamikusan növekedett az 19902002 közötti időszakban. A kibocsátás az 1990. évi 1,7 millió tonnáról 2002-re meghaladta a 3,1 millió tonnát, ami átlagosan évi 4,9 százalékos növekedést jelent. A termelést az alábbi összefüggéssel lehet leírni: Ysertéshústermelés= 136 +0,810t-3,94t4-54,14t6+22,15t15, ahol: Ysertéshústermelés= becsült sertéshústermelés, 1≤t≤180; t4=cos(2π*4*t/180), t6=cos(2π*6*t/180), t15=cos(2π*15*t/180). A t értéke 1 és 180 között változik, mert 1990 és 2004 között havi EU-s statisztikai adatok álltak rendelkezésre. A spanyol sertéshús-termelésre az „éves” ciklusok a jellemzőek, ami a termelést leíró egyenletből és a becsült termelési adatok ábrázolása alapján egyértelműen

90

kimutatható. A t4-es változóval egy 7,5 éves (15/4/0,5) ciklust mutat ki, a t6-os együttható 5 éves (15/6/0,5) termelési ciklust jelez. Egyedül a t15-as változó ad megfelelő magyarázatot a kibocsátás alakulására, melynek együtthatója pozitív, így az általa kimutatott ciklus időtartama 1 év (15/15), ami az illesztett görbe alapján is jól látszik (43. ábra).

350

ezer tonna

300

250

200

150

Termelés

ja n. 04

ja n. 03

ja n. 02

ja n. 01

ja n. 00

ja n. 99

ja n. 98

ja n. 97

ja n. 96

ja n. 95

ja n. 94

ja n. 93

ja n. 92

ja n. 91

ja n. 90

100

Becsült Termelés

43. ábra: A sertéshústermelés alakulása Spanyolországban (1990. január-2004. december) Forrás: Eurostat (2005) adati alapján saját számítások

A becsült termelés alapján kalkulált értékek jól illeszkednek (17. melléklet) az eredeti adatokra, mivel a regresszió determinációs együtthatója magas értéket vesz fel (R2=0,868). A sertéshús felvásárlási árak alakulása Az áralakulás az 1990-2004 közötti időszak adatai alapján került elemzésre. A sertésállománnyal és a termelt mennyiséggel ellentétben a felvásárlási ár több ciklikus hatása alatt áll. A regressziós számítás az alábbi egyenletet adta a felvásárlási árakra: Yár=134+0,05t+11,4t2-23,8t3+6,6t5+3,9t6-4,0t8-15,2t14, ahol: Yár= becsült sertéshús felvásárlási ár, 1≤t≤180; t2=cos(2π*2*t/167), t3=cos(2π*3*t/167), t5=cos(2π*5*t/167), t6=cos(2π*6*t/167), t8=cos(2π*8*t/167), t14=cos(2π*14*t/167). A t értéke 1 és 180 között változik, mert ennyi havi adatunk van az 1990-2004 közötti időszakban, ugyanakkor az idősorhoz a T=167 frekvencia illeszkedik a legjobban. Itt tapasztalható leginkább ciklikus hatás (44. ábra). A regressziós együtthatók közül a legerősebb összefüggést a t2es, a t3-as és a t14-es mutatja, az időtényező és a sertéshús felvásárlási ára között (18. melléklet). A t2-es magyarázó változó szerinti ciklus időtartamának a hossza 6,9 év (13,9/2). A t3-as változó 9,2 éves (13,9/3/0,5) időtartamú ciklikus mozgást mutat ki. A t14-es magyarázó változóval 1,9 éves (13,9/14/0,5) hosszúságú ciklust lehet kimutatni. A regressziós számítás determinációs együtthatója (R2=0,742) kedvező értéket vett, a becsült értékek kiválóan illeszkednek az eredeti adatokhoz, amit a grafikus ábrázolás is alátámaszt (44. ábra).

91

230

210

190

€/100 kg

170

150

130

110

90

Ár

ja n. 0 au 4 g. 04

02 no v.

9

fe br sz .01 ep t. 0 1

c.9

8

de

ok t.9

ja n. 9 au 7 g. 97

95 no v.

fe br sz .94 ep t. 9 4

2 c.9 de

1 ok t.9

ja

n. 9 au 0 g. 90

70

Becsült Ár

44. ábra: A sertéshús felvásárlási árak alakulás Spanyolországban (1990. január-2004. december) Forrás: Eurostat (2005) adati alapján saját számítások

Szezonalitás a termelésben és a felvásárlási árakban Spanyolországban a sertéshústermelés és a felvásárlási árak éven belüli lefutása közel szimmetrikusnak tekinthető (45. ábra). A felvásárlási árak az év elejétől kezdve egészen júniusig növekszenek, majd ezt követően csökkenésnek indulnak. A termelés ellentétes tendenciát mutat, mivel január-augusztus között csökken, majd szeptembertől decemberig meredeken emelkedik. 1,3 1,25 1,2 1,15

szezonindex

1,1 1,05 1 0,95 0,9 0,85

ár szezonalitása

de ce m be r

no ve m be r

sz ep te m be r

au gu sz

tu s

0,8

termelés szezonalitása

45. ábra: A spanyol sertéshústermelés és felvásárlási árak szezonalitása (1990-2004) Forrás: Eurostat (2005) adati alapján saját számítások

92

7.1.5. Tendenciák a német sertéságazatban A sertésállomány alakulása Az egykori Nyugat-Németországban 1989-ig egyenletesen növekedett a sertéshús termelése a magas takarmánygabona árak ellenére is. Az olcsó dél-amerikai manióka és szója importja segítette elő az északi tartományok sertéshús-termelésének expanzióját. Az északi terülteken a gazdaságok hízlalásra (nagyüzemi struktúra), míg a déli részeken malacnevelésre (kisüzemi struktúra) szakosodtak. Nyugat-Németország sertéshúsból nem volt önellátó, aminek oka, hogy a felvásárlási ár gyakran meghaladta a közösségi árszintet. SCHARNER [1997] tanulmányában bemutatta a volt NDK (keleti-tartományok) legnagyobb sertéstenyésztő gazdaságainak 1989. évi vágóállat kibocsátását. A négy legnagyobb üzem évi 25-95 ezer darab sertést hizlalt fel. A keleti területeken 1989-ben 12 millió darab sertés volt, azonban ez a 1994-re 3,6 millió darabra csökkent, aminek az oka, hogy a német újraegyesítését követően a keletitartományok sertéságazatából erőteljes tőkekivonásra került sor. Az új NSZK-ban a sertésállomány 1995-1996 között érte el a mélypontot 23,5 millió darabbal. Az Eurostat adatbázisa szerint készítettem el az NSZK sertésállományának alakulását leíró függvényt: Ysertésállomány=25881,59-13,92t+139,59t1, ahol Ysertésállomány = becsült sertésállomány, 1≤t≤39, t1=cos(2π*t/39). 28000 27500 27000 26500

ezer darab

26000 25500 25000 24500 24000 23500

sertésállomány

2

1

0

3 áp r .0

áp r .0

áp r .0

áp r .0

áj .9 9 m

7 de c .9 7 au g. 98

áp r .9

5 de c .9 5 au g. 96

áp r .9

3 de c .9 3 au g. 94

áp r .9

áp r .9

1 de c .9 1 au g. 92

23000

Becsült sertésállomány

46. ábra: A sertésállomány alakulása Németországban (1991. január-2003. december) Forrás: Eurostat (2003) adati alapján saját számítások

A t értéke 1 és 39 között változik, mert az 1991-2003 közötti időszakban – EU módszertan szerint – ennyi harmadéves minta nyerhető. A regressziós egyenlet is tükrözi a állomány drasztikus csökkenését, mert t együtthatója nagy negatív értéket kapott. Az 1991-1996 között a sertésállomány drasztikusan csökkent. Az 1991. évi 26,7 millió darabról 1996-ra 24 millió darabra esett vissza az állomány, ami közel 11 százalékos csökkenést jelent. Az 1996 áprilisi mélypontot követően az állomány egyenletes növekedésnek indult, és 2002 augusztusára meghaladta a 26,2 millió darabot, ami közelítette az 1992. évi 26,5 millió darabos állománynagyságot. A regressziós számítások alapján ciklust kimutatni nem lehet (46. ábra). Ennek oka, hogy a jelentős politikai változások után

93

a piac még rövid ideje foglalta el új pályáját. A regresszió determinációs együtthatója kielégítő értéket vett fel (R2=0,863), valamint a becsült függvény viszonylag jól illeszkedik az eredeti adatokra (46. ábra, 19. melléklet). Németország különleges helyzete miatt a termelési és az áradatok elemzésnek eredményeit fenntartásokkal kell kezelni, mivel nem lehet tudni, hogy a gazdasági helyzet az elmúlt évtizedben mikor normalizálódott. A sertéshústermelés alakulása A termelés, az állományhoz hasonlóan 1995-1996 között érte el a mélypontot, amit a keletitartományok termelésének visszaesése okozott. Az Eurostat havi adatai alapján az alábbi függvény írja le a sertéshústermelés alakulását az 1991. január és 2004. december között: Ysertéshústermelés=287+0,353t+17,41t1+5,82 t2+ 4,07t3+ 5,32t5+ 11,08t14, ahol: Ysertéshústermelés =becsült sertéshústermelés, 1≤t≤168, t1=cos(2π*t/168), t2=cos(2π*2*t/168), t3=cos(2π*3*t/168), t5=cos(2π*5*t/168), t14=cos(2π*14*t/168). 390

370

ezer tonna

350

330

310

290

270

Termelés

03 v. no

fe br . sz 0 2 ep t.0 2

0 de c .0

9 t.9 ok

ja n. 98 au g. 98

96 v. no

fe br . sz 9 5 ep t.9 5

3 de c .9

2 t.9 ok

ja n. 91 au g. 91

250

Becsült Termelés

47. ábra: A sertéshústermelés alakulása Németországban (1991. január-2004. december) Forrás: Eurostat (2005) adati alapján saját számítások

A t értéke 1 és 168 között változik, mert ennyi havi adatunk van. A legerősebb magyarázó értékkel a t1-es és t14 változók bírnak (20. melléklet). A t1 változóval egy 14 éves (14/1) ciklust lehet kimutatni, ami megfelel az idősor hosszúságának. A t14 magyarázó változó 1 éves (14/14) ciklusra utal, ami a 14. ábrán is jól megfigyelhető. A t3 4,6 éves (14/3), a t5 2,8 éves (14/5) ciklust jelez. Ezen ciklusok jelenlétét a korábban mondottak fényében még fenntartással kell fogadni. A regresszió determinációs együtthatója kielégítő értéket vett fel: R2=0,653, amit a becsült függvény illeszkedése is jól mutat (47. ábra). A sertéshús felvásárlási árak alakulása A sertéshús felvásárlási árak Németország esetében csak 1995-től kerültek vizsgálatra, mivel a számítások csak ettől az évtől adtak olyan értékelhető eredményeket, amit a normális piaci folyamatok működésének tulajdoníthatunk (48. ábra).

94

A német sertéshús felvásárlási árak alakulását az alábbi egyenlet segítségével lehet jellemezni: Yár= 153 – 0,115t+10,4t1–28,8t2+ 5,4t3 –6,8t5–6,8t9+ 3,7t10+ 5,4t11, ahol: Yár= becsült sertéshús felvásárlási ár, 1≤t≤120; t1=cos(2π*t/105), t2=cos(2π*2*t/105), t3=cos(2π*3*t/105), t5=cos(2π*5*t/105), t9=cos(2π*2*t/105), t10=cos(2π*10*t/105), t11=cos(2π*11*t/105). A t értéke 1 és 120 között változik, ami egyenlő az 1995-2004 közötti időszak havi adatainak számával, ugyanakkor az idősorhoz a T=105 frekvencia illeszkedik a legjobban. Itt tapasztalható leginkább ciklikus hatás (44. ábra). A regressziós együtthatók szerint a legerősebb összefüggést a t1, t2 magyarázó változók mutatják a sertéshús felvásárlási árával (21. melléklet). A t1 és t2 változók együtthatóinak ellentétes előjele miatt egymást gyengítik. A két változóval egyaránt közel 9-9 éves ciklusokat lehet kimutatni, ami megegyezik az idősor hosszúságával.

240

220

200

€/100 kg

180

160

140

120

100

04 au g.

3 ok t.0

2 c.0 de

sz ep t.0 fe 1 br .0 2

00 no v.

0

99

n. 0

au g.

Ár

ja

8 ok t.9

7 c.9 de

sz ep t. 9 fe 6 br .9 7

95 no v.

ja

n. 9

5

80

Becsült Ár

48. ábra: A sertéshús felvásárlási árának alakulása Németországban (1995. január-2004. december) Forrás: Eurostat (2005) adati alapján saját számítások

7.1.6. Tendenciák az EU-12 és az EU-15 sertéságazatában A sertéshústermelés alakulása az EU-12 tagállamában Az EU bővítései, valamint a Közös Agrárpolitika (KAP) egymást követő reformjai a termelés földrajzi elhelyezkedésének változásához, valamint a regionális szintű ágazati szakosodásához vezettek. A főbb exportáló országok az 1970-es évek elejétől növelték jelenlétüket mind az európai-, mind a világpiacon (Dánia, Hollandia, Spanyolország), ezzel szemben a nettó importőrök egy részének piaci pozíciója változatlan maradt, míg mások importfüggősége növekedett (Egyesült Királyság, Németország, Olaszország). Franciaország az 1970-1990 között még nettó importőr volt, azonban az 1990-es évek közepétől már túltermeléssel kellett szembenéznie. Az EU-12 sertéshústermelés az 1986. évi 11,5 millió tonnáról 14 millió tonnára növekedett 1990-re, ami közel 22 százalékos emelkedést jelentett. Az Eurostat havi adatai alapján az alábbi függvény írja le a sertéshústermelés alakulását az 1986. január és 1990. december között:

95

Ysertéshústermelés= 1031,62+1,59t+62,43t5, ahol: Ysertéshústermelés= becsült sertéshústermelés, 1≤t≤60, t5=cos(2π*5*t/60) A t értéke 1 és 60 között változik, mert ennyi havi adatunk van. A magyarázó változók közül egyedül a t5 változóval lehetett szignifikáns hatást kimutatni (22. melléklet). A pozitív előjel egész ciklus jelenlétére utal. A t5-el 1 éves (5/5) termelési ciklusok állapíthatók meg, amit a görbére (49. ábra) illesztett becsült termelés determinációs együtthatója (R2=0,544) is bizonyít. A t együttható pozitív előjele és nagysága egyértelműen jelzi a kibocsátás növekedését a vizsgált időszakban. 1300

1250

1200

ezer tonna

1150

1100

1050

1000

950

0

0

t.9

ok

.9 0

jú l.9

0

áp r

9

ja n. 9

9

t.8

ok

jú l.8

9

.8 9

áp r

8

ja n. 8

t.8

8

termelés

ok

.8 8

jú l.8

8

áp r

7

ja n. 8

7

t.8

ok

jú l.8

7

.8 7

áp r

6

ja n. 8

6

t.8

ok

jú l.8

6

áp r

ja n. 8

.8 6

900

Becsült termelés

49. ábra: A sertéshústermelés alakulása az EU-12 tagállamában (NDK nélkül) Forrás: Eurostat (2003) adati alapján saját számítások

Az új német tartományok „csatlakozásával” lényegében nem változott az akkori EU-12 tagállam termelési szintje. A kibocsátás hullámzása nem változott az 1991. január-1994. december közötti időszakban. Az Eurostat havi adatai alapján a következő egyenlettel lehet jellemezni az EU12 sertéshús-termelésének alakulását: Ysertéshústermelés= 1165,33+ 2,39t+75,79t4, ahol: Ysertéshústermelés= becsült sertéshústermelés, 1≤t≤48, t4=cos(2π*4*t/48) A t értéke 1 és 48 között változik, mivel az EU következő kibővítéséig ennyi adat állt a rendelkezésünkre. A regressziós számítások alapján csupán a t4 együttható bizonyult szignifikánsnak (23. melléklet).

96

1400

1350

1300

ezer tonna

1250

1200

1150

1100

1050

ja n. 9 m 1 ár c.9 1 m áj .9 1 jú l. sz 91 ep t.9 1 no v. 91 ja n. 9 m 2 ár c.9 2 m áj .9 2 jú l. sz 92 ep t.9 2 no v. 92 ja n. 9 m 3 ár c.9 3 m áj .9 3 jú l. sz 93 ep t.9 3 no v. 93 ja n. 9 m 4 ár c.9 4 m áj .9 4 jú l. sz 94 ep t.9 4 no v. 94

1000

termelés

Becsült termelés

50. ábra: A sertéshústermelés alakulása az EU-12 tagállamában (NDK-val együtt) Forrás: Eurostat (2003) adati alapján saját számítások

Az EU-12 tagállamának sertéshús-termelésére nem volt számottevő hatása az új keleti tartományok (Länder) sertéshús kibocsátása, mivel hasonlóan az 1986-1990 közötti időszakhoz képest, a t4 változó révén 1 éves (4/4) ciklusokat lehet kimutatni (23. melléklet). A regresszió determinációs együtthatója kielégítő értéket vett fel: R2=0,589, amit a becsült függvény illeszkedése is jól mutat (50. ábra). A sertéshústermelés alakulása az EU-15 tagállamában A három új tagállammal (Ausztria, Finnország, Svédország) kibővült EU sertéshús kibocsátásának alakulása megváltozott. Egyrészt növekedett a termelés, másrészt a kibocsátás hektikusabbá vált. Az EU-15 sertéshús-termelésének alakulását az 1995. január- 2003. december közötti időszakban, az alábbi egyenlettel lehet jellemezni. Ysertéshústermeléss=1342,08+1,71t-35,61t1+26,44t2+82,17t9, ahol: Ysertéshústermelés =becsült sertéshústermelés, 1≤t≤108, t1=cos(2π*t/108), t2=cos(2π*2*t/108), t9=cos(2π*9*t/108), A t értéke 1 és 48 között változik, mivel az EU következő kibővítéséig ennyi adat állt a rendelkezésünkre. A regressziós számítások alapján a magyarázó változók közül t1, t2 és t9 bizonyult szignifikánsnak (24. melléklet). A t1 együtthatójának negatív előjele félciklusra utal, vagyis kétszeres időtartamra, ez jelen esetben 18 év (9/1/0,5), ami az idősor rövidsége miatt nem erősíthető meg.

97

1700

1600

ezer tonna

1500

1400

1300

1200

ja n

.9 m 5 áj . sz 95 ep t.9 5 ja n. 96 m áj sz .96 ep t.9 6 ja n. 97 m áj sz .97 ep t.9 7 ja n. 98 m áj sz .98 ep t.9 8 ja n. 99 m áj sz .99 ep t.9 9 ja n. 00 m áj sz .00 ep t.0 0 ja n. 01 m áj sz .01 ep t.0 1 ja n. 02 m áj sz .02 ep t.0 2 ja n. 03 m áj sz .03 ep t.0 3

1100

Termelés

Becsült termelés

51. ábra: A sertéshústermelés alakulása az EU-15 tagállamában Forrás: Eurostat (2003) adati alapján saját számítások

A t2-es változó együtthatójának pozitív előjele egész ciklust jelez, ami jelen esetben 4,5 évet (9/2) jelent. Ez a ciklus az 1995. január-1999. június közötti időszakban fedezhető fel, ha a becsült sertéshústermelés görbéhez egy hatodfokú polinómot illesztünk. A t14-es együttható pozitív előjele egész ciklusra utal, amivel 1 éves (14/14) termelési ciklusokat lehet kimutatni.

98

A sertéshús felvásárlási árak alakulása az EU-15 tagállamaiban Az EU-15 sertéshús felvásárlási árainak alakulását többirányú ciklikus hatás érte az elmúlt évtizedben, a jelentős sertéshústermelő tagállamokhoz hasonlóan. Az Eurostat havi adatai alapján a következő egyenlettel lehet jellemezni az EU-15 sertéshús felvásárlási árainak alakulását: Yár=147,23-0,12t+6,25t1-24,26t2+6,77t3-5,45t5-8,90t9+3,45t10, ahol: Yár= becsült sertéshús felvásárlási ár, 1≤t≤108, t1=cos(2π*t/108), t2=cos(2π*2*t/108), t3=cos(2π*3*t/108), t5=cos(2π*5*t/108), t9=cos(2π*9*t/108), t10=cos(2π*10*t/108). A 14 változó közül a t-értékek és a p-értékek alapján 6 magyarázó változó bizonyult szignifikánsnak.

200

180

€/100 kg

160

140

120

100

m

ja n.

95

áj . sz 95 ep t.9 5 ja n. 96 m áj . sz 96 ep t.9 6 ja n. 97 m áj . sz 97 ep t.9 7 ja n. 98 m áj . sz 98 ep t.9 8 ja n. 99 m áj . sz 99 ep t.9 9 ja n. 00 m áj . sz 00 ep t.0 0 ja n. 01 m áj . sz 01 ep t.0 1 ja n. 02 m áj . sz 02 ep t.0 2 ja n. 03 m áj . sz 03 ep t.0 3

80

Ár

Becsült ár

52. ábra: A sertéshús felvásárlási árak alakulása az EU-15 tagállamában Forrás: Eurostat (2003) adati alapján saját számítások

Az EU-15 sertéshús felvásárlási áraira 1997 júliusa és 2001 májusa között a illesztett függvény és a t5-ös együttható alapján egyértelműen ki lehet mutatni egy 3,6 éves ciklust (25. melléklet). A t1 és t2 magyarázó változókkal egyaránt 9-9 éves ciklusok figyelhetők meg (52. ábra), amelyek megegyeznek az idősor hosszúságával, másrészt az ellentétes előjelek miatt egymást gyengíthetik. Szezonalitás a termelésben és a felvásárlási árakban Ahogy az egyes tagállamok termelésére és felvásárlási áraira, úgy az EU-15 aggregátumaira is érvényes a szezonalitás. Az ár és a kibocsátás éven belüli mozgása hasonló ívet ír le, mint az előbbiekben bemutatott országok esetében.

99

1 ,1 5

1 ,1

szezonindex

1 ,0 5

1

0 ,9 5

0 ,9

á r s z e z o n a litá s a

be

r

r

m ce de

no

ve

m

be tó ok

m te ep

be

r

r be

s sz

au

gu

jú

jú

sz

liu

tu

s

us ni

us m

áj

is ril

ci ár m

áp

us

r uá br fe

ja

nu

ár

0 ,8 5

te rm e lé s s z e z o n a litá s a

53. ábra: Az EU-15 sertéshústermelésnek és felvásárlási árainak szezonalitása (1995-2003) Forrás: Eurostat (2003) adati alapján saját számítások

Az EU-15 tagállamában a sertésárak január és június között emelkedő tendenciát mutatnak, mivel ezzel párhuzamosan a piacon felkínált mennyiség januárban és februárban erőteljesen visszaesik, majd egészen augusztusig stagnálást mutatnak. A termelés szeptembertől kezd emelkedni, miközben az árak csökkenésnek indulnak. Év végén a kibocsátás eléri maximumát, míg az árak a mélypontot. Az ár március-szeptember között végig 1 felett mozog, annak ellenére, hogy júniustól már csökkenés figyelhető meg. A termelés esetében az értékek februártól egészen szeptemberig 1 alatt mozognak, majd rövid időre – októbertől februárig – 1 felett vannak (53. ábra). Érdemes összevetni az EU egésze és Magyarország a felvásárlási árának indexét (13. ábra, 53. ábra). Ebből és az eddig mondottakból a következő tanulságok vonhatók le: a) A május, június, július és esetleg az augusztus hónapok kedvezőek arra, hogy termékünkkel az EU piacán megjelenjünk. Arra kellene törekedni, hogy ekkor legyenek kivihető árualapok, mert ekkor várható fogadókészség a magyar sertéshús számára a leginkább fizetőképes kereslettel rendelkező EU-15 országaiban. b) Indokolatlannak tűnik, hogy a magyar exportár indexe márciustól júliusig 1 alatt van, amikor az importáló országokban a felvásárlási ár magas. Érdemes volna további vizsgálatokat folytatni, hogy ennek okait feltárjuk, illetve felderítsük, hogy milyen piaci eszközökkel lehetne ezen a helyzeten változtatni. A magyar sertéshús és –termék marketingjét az EU-n belül javítani szükséges. c) Az év elején csak áron alul lehet a terméket értékesíteni, tehát érdemes lenne úgy ütemezni a termelést, hogy januárban és februárban kevesebb vágásra érett állat legyen. Feltehető, hogy a visszafogott kínálat jótékony hatást fejtene ki az árra. d) A magyar sertéshús (HS 0203) export szezonalitását elemezve megállapítható, hogy a májustólaugusztusig terjedő időszakban a kivitel mennyisége folyamatosan csökken, miközben a hazai vágósertés felvásárlás volumene május-júniusban éri el maximumát, így az exportnak mennyiségi akadálya nem lehet. e) A kolbász (HS 1601) esetében az export döntő részét a kedvező ár-alakulású időszakban értékesítik, ez alól kivételt képez a február-április közötti időszak, amikor a csökkenő árak ellenére a mennyiség szezonindexe márciusban meghaladja az 1-es értéket is.

100

7.1.7. Tendenciák a lengyel sertéságazatban A sertésállomány alakulása REJMAN és HALICKA [2000] megállapították, hogy a lengyel sertésállományra 3-4 éves termelési ciklusok jellemzők. A sertésállományban bekövetkezett fluktuáció, hatással van a sertéshústermelésre és a kínálatra is. Az említett szerzőpáros úgy ítélik meg, hogy a ciklikusságot nem lehet felszámolni, ugyanakkor a ciklusok mechanizmusának ismerete elengedhetetlen, mivel ezek ismeretében termelés tervezhetőbb, valamint hasznos segítséget nyújthat az árelőrejelzésekben. Számításaim igazolták REJMAN és HALICKA [2000] téziseit, miszerint Lengyelországban 4 éves ciklusok mutathatók ki. A lengyel sertésállomány alakulását az alábbi egyenlettel lehet jellemezni: Ysertésállomány= 20619,38-85,99t+ 530,15t1+618,46t2+555,98t3-829,73t4, ahol Ysertésállomány = becsült sertésállomány, 1≤t≤39, t1=cos(2π*t/39), t2=cos(2π*2*t/39), t3=cos(2π*3*t/39), t4=cos(2π*3*t/39). A lengyel sertésállomány alakulására is jellemző a ciklikusság, amit a Fourier-analízissel ki lehet mutatni. A regressziós számítások és a becsült függvény simítása alapján a t3-as együtthatóval 4,3 éves (13/3) ciklusokat lehet kimutatni. A becsült függvény determinációs együtthatója (R2=0,880) kedvező értéket vett fel, így az eredeti idősorhoz a becslés jól illeszkedik (54. ábra). 23000

22000

21000

ezer darab

20000

19000

18000

17000

16000

3

03 c. de

02

01

r.0

g.

áp

au

1 r.0

c. de

99

00 g.

áp

au

9

98

r.9

c. de

áp

g.

97

Sertésállom ány

au

7

c.

r.9

de

96 g.

95

5 r.9

c.

áp

au

de

93

94 g.

áp

au

3

92

91

r.9

c. de

áp

g. au

c.

r.9 áp

de

1

15000

Becsült Sertésállom ány

54. ábra: A sertésállomány alakulása Lengyelországban (1991-2003) Forrás: Eurostat [2003] adati alapján saját számítások

Lengyelország esetében nem álltak rendelkezésre hosszú idősorok a sertéshústermelés és a felvásárlási árakra, így ezekre nem lehetett elvégezni a Fourier-analízist és a szezonalitás vizsgálatát. 7.2. A sertéshús-termelés regionális és üzemi szerkezete az EU-ban A sertéshús-termelés koncentrációjának folyamatát a főbb sertéstartó tagállamokon keresztül lehet a leginkább szemléltetni. A sertéstartó gazdaságok száma az EU hét tagállamában 1975-2002 között 60-82 százalékkal csökkent, a visszaesés az 1970-1980-as években jóval magasabb volt, mint

101

az 1990-es években. Ezzel szemben a vizsgált EU tagállamokban a sertésállomány az elmúlt 30 év alatt jelentős mértékben növekedett. A vizsgált időszakban, Hollandiában megkétszereződött, Dániában és Belgiumban 44-, illetve 56 százalékkal növekedett a sertések száma, míg Olaszországban és az Egyesült Királyságban a sertésállomány csökkent. Németországban az újraegyesítés ellenére a sertésállomány 24,5 millió darab körül ingadozik. A sertéstartó gazdaságok számának csökkenésével párhuzamosan a sertéslétszám növekedett. Hollandiában, Belgiumban, az Egyesült Királyságban és Dániában az üzemenkénti átlagos sertésállomány 2001-ben meghaladta a 800 darabot. Franciaországban a fajlagos állománynagyság alig haladta meg a német átlagot. A németországi növekedés elsősorban a keleti tartományok nagyüzemi egységeinek köszönhetők. A tagállamok üzemi szerkezetét elemezve kiderül, hogy az 1975-2001 között eltelt 26 évben a sertésállomány döntő része az ezer férőhely feletti üzemekben koncentrálódott, ami leginkább a legfejlettebb sertéstartó EU tagállamokra jellemző (Dánia, Hollandia) Ezt követi Olaszország, Franciaország és Belgium. Németországban, az ezer férőhely feletti üzemekben a sertésállomány mindössze 40 százaléka volt 2001-ben. Megfigyelhető, hogy a nagy sertéstartó gazdaságok száma lassabban növekedett 1975-1985 között, mint 1985-1995 között. Az adatok szerint, az ágazati koncentráció Olaszországban és Franciaországban a legmagasabb. Ez azt jelenti, hogy nagyszámú kisüzem rendelkezik a sertésállomány kis részével, míg a nagy gazdaságok tulajdonában van a sertésállomány döntő része. Az üzemei szerkezet ennél jóval kiegyenlítettebb Belgiumban, Dániában, az Egyesült Királyságban és Németországban. WINDHORST [1998] tanulmányában szoros összefüggést mutatott ki a termelési költségek alakulása és a sertéságazat termelési szerkezete között: ¾ az EU tagállamaiban, az állandósult sertéshús túltermelés miatt csökkent a vágósertésenkénti nyereség; ¾ a termelők, hogy jövedelmüket fenntartsák növelték sertésállományukat; ¾ egyes tagállamokba a szerkezeti átrendeződés igen gyorsan ment végbe, míg például Németországban a változások lassabb ütemben folytak le; ¾ Németország önellátottsági szintje sertéshúsból 1996-ra 76 százalékra csökkent; így a belga, dán és holland kereskedők növelték piaci részesedésüket Németországban; ¾ a sertéságazat fejlődésében az árelőny mellett fontos szerepet játszott: a kapcsolt termelési rendszerek, a nyomon-követhetőségen alapuló minőségbiztosítási és dokumentációs rendszerek kiépítésében rejlő előnyök. Az ágazati koncentráció mérésének eszközei A sertésállomány koncentrációjának méréséhez a Lorenz-görbét találtam a legmegfelelőbbnek, ugyanakkor ehhez feltétlenül szükség volt a koncentrációs táblázatra, ami a relatív gyakoriságok, és relatív érték-összegek összehasonlítását adja. A táblázatban az ún. kvantilis eloszlást is alkalmazni kellett. A kvantilis eloszlás az x’ (z’) szerint sorba rendezett sokaság azonos hányadaihoz tartozó értékösszeg hányadokat fejezi ki. Így a sertésállomány üzemméret kategóriánkénti relatív koncentrációját vizsgálva az x’ (z’) oszlop az üzemek számának kumulált százalékát, míg az y’ (g’) oszlop a sertésállomány kumulált százalékát fejezi ki. Az állattenyésztési ágazatok termelését általában a nagyfokú egyenlőtlenség jellemzi, ami a koncentráció erősödéséhez vezet, vagyis a görbe a két koordináta tengelyhez egyre közelebb kerül. A Gini-együttható és a Lorenz-görbe szorosan összefüggenek egymással. A Gini-együttható nem más, mint a Lorenz-görbe és az egyenlőségi görbe közötti terület (egyenlőtlenségi rés), valamint a 45°-os egyenes alatti terület hányadosa. A Gini-együttható értéke értelemszerűen 0 (tökéletes egyenlőség) és 1 (abszolút egyenlőtlenség) között mozoghat. G=1-∑ni=0|zi-1’+zi’|| gi-1’- gi’| A sertésállomány esetében, ha a G=1, akkor ez azt jelenti, hogy az állatállomány, illetve a termelés egy üzemben koncentrálódik, míg G=0 esetében a termelés egyenlően oszlana meg a

102

gazdaságok között. A Gini-együttható nagysága szerint az egyenlőtlenség a következőképpen definiálható az Egyesült Nemzetek módszertana szerint: • • • • •

nagyon erős koncentráció: Gini-együttható>0,90; erős koncentráció: Gini-együttható>0,60; közepes koncentráció: Gini-együttható>0,40; gyenge koncentráció: Gini-együttható>0,30 nagyon gyenge koncentráció: Gini-együttható<0,30.

A sertésállomány koncentráltságának mérését nem egyedi, hanem üzemméret kategóriánként csoportosított adatok felhasználásával, Lorenz-görbe segítségével készítettem el (2633. melléklet). Az összehasonlító elemzést az EK/EGK legjelentősebb sertéshústermelő tagállamaira végeztem az 1973-2001 közötti időszakra. A vizsgálatba bevont tagállamok közül Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia és Németország esetében csökkent az együttható értéke. Az EU fejlett sertéstartóival szemben feltételezhető, hogy ez alatt az időszak alatt növekedett a koncentráció. A sertésállomány koncentráltsága az 1980-as évek közepéig növekedett az említett országokban. Ezt követően a Gini-együttható nagysága csökkenésnek indult (58. ábra). Ennek okai az 1991-ben hozott környezetvédelmi intézkedések mögött húzódnak meg. A 91/676/EK Tanácsi irányelv (nitrát-direktíva) a tagállamokat a nitrát kibocsátás csökkentésére kötelezte, ami leginkább Belgiumban, Dániában és Hollandiában akadályozta a sertésállomány további koncentrációját. Az eredmények szerint az ágazati koncentráció 2001-ben Olaszországban (Giniegyüttható=0,95) és Franciaországban (Gini-együttható=0,81) volt a legmagasabb. Az Egyesült Királyságban a vizsgált időszakban a Gini-együttható nagysága 0,73-0,75 között ingadozott. Ez azt jelenti, hogy nagyszámú, kis méretű gazdaságok tulajdonában van a sertésállomány elenyésző részét, míg kis számú, nagy méretű gazdaságok rendelkeznek a sertésállomány döntő részével (55. ábra). Az EU-15 tagállamában 900 ezer gazdaság foglakozott sertéshizlalással 2000-ben, melyeknek 83 százaléka tartott 400 sertésnél, illetve 60 százaléka 1000 sertésnél több állatot. A magas állatlétszámmal rendelkező üzemek között nagy számban találhatók családi tulajdonban működő gazdaságok. A 10 sertésnél kevesebb állatot tartó gazdaságok száma 620 ezer, ami 70 százaléka a sertéstartó üzemeknek, azonban az EU-15 sertésállományának mindössze 1,2 százalékával rendelkeztek, míg a 100 sertésnél kisebb állatlétszámmal rendelkező gazdaságok (740 ezer) 4,7 százalékkal részesedtek a sertésállományból. Az 1990-2000 közötti időszakban az EU-12 tagállamában a sertéstartó gazdaságok száma 1,5 millióról 0,8 millió darabra csökkent. Ez a változás kis és közepes méretű gazdaságok (100 sertést, illetve annál kevesebbet tartó gazdaságok) számának 49 százalékos csökkenésében, illetve az 1 000 sertésnél több állatot tartó gazdaságok számának 61 százalékos növekedésében mutatkozott meg. Az EU jelentős sertéstartó régióit vizsgálva a sertéssűrűség az 1990-2000 közötti időszakban a következőképp változott. Németország Brandenburg tartományában a vizsgált időszakban 557 ezer darabbal csökkent, ami 42 százalékos csökkenést jelentett. A franciaországi Nord-Pas-deCalais régió sertésállománya a vizsgált időszakban 155 ezer darabbal (23 százalékkal) esett vissza. Ezzel szemben Spanyolország Katalónia régiójában a sertésállomány 2,1 millió darabbal bővült, ami 57 százalékos növekedést jelentett.

103

1,00

0,90

0,80

Belgium Dánia

0,70

Hollandia Franciaország Németország

0,60

Olaszország Egyesült Királyság

0,50

0,40 1973

1983

1993

2001

55. ábra: A Gini-együttható alakulása az EU jelentős sertéstartó tagállamaiban Forrás: Eurostat (2003) adatok alapján saját számítások

VIDAL [2002] kimutatta, hogy az EU-15 kilenc legnagyobb sertéshústermelő régiója 2000ben a mezőgazdaságilag megművelt területből (Utililised Agricultural Area, UAA) 10 százalékkal, a sertésállományból – nagyállat-egységben kifejezve (Livestock Unit, LU5) – 50 százalékkal részesedett. A felméréséből kiderül, hogy Dánia 2,8 milló Nagyállat-egységével 9,3 százalékkal, Alsó-Szászország (Németország) 6,6 százalékkal, Bretagne (Franciaország) 5,9 százalékkal, DélHollandia 5,4 százalékkal, Vaalms Gewest (Belgium) 5,7 százalékkal, Katalónia (Spanyolország) 5,3 százalékkal és Észak-Rajna-Vesztfália (Németország) 5,1 százalékkal részesedett, míg a fennmaradó 34 régió mindössze 1 százalékkal részesedett az EU sertésállományából. A fejlett sertéstartással rendelkező régiók gyakran tengeri kikötők közelébe települtek, mivel így az olcsó import takarmányokra (például: szója, tapióka, manióka) alapozták termelésüket. Az említett régiók közül (például: Bretagne, Belgium, Hollandia) a sertéstartást a gyenge minőségű mezőgazdasági területekre telepítették. VIDAL [2002] megállapította, hogy a sertéstelepek köré a teljes kiszolgáló iparág odatelepült (takarmánykeverők, vágóhidak, feldolgozó üzemek etc.). Egyes régiókban a magas sertéssűrűség negatív hatást gyakorol a környezetre, állategészségügyi problémákat okozott. Emellett a földrajzi koncentráció gazdasági kockázatot rejt önmagában, mivel recesszió esetén az adott régió gazdasági élete kerülhet nehéz helyzetbe. Az EU-15 egyes régióinak sertésállományát megszorozva a nemzeti koefficienssel, ki lehet mutatni egy adott ország sertésállományának nitrát emisszióját. E módszer alapján Dél-Hollandiában 164 kilogramm N/hektár UAA, Vaalms Gewestben (Belgium) 122 kilogramm N/hektár UAA, Kelet-Hollandiában 68 kilogramm N/hektár UAA és Dániában 68 kilogramm N/hektár UAA nitrátki-bocsátási értékek kerültek kimutatásra. Az intenzív sertéstartás kedvezőtlen hatással van a vízre, levegőre és talajra, mivel veszélyes a biológiai diverzitásra és a felszín alatti vizekre. Az ágazati koncentráció negatívan hatott az EU tagállamainak állategészségügyi helyzetére. A Belgiumban, Hollandiában és Németországban gyakori klasszikus sertéspestis járvány a magas állatsűrűséghez vezethető vissza6. Az 1997 és 1998 5 A sertés esetében az átváltási együtthatók a különböző korcsoportok esetében a következők. A 20 kilogrammnál kisebb tömegű malacnál: 0,027 Nagyállat-egység/malac; az 50 kilogrammot meghaladó kocák esetében: 0,5 Nagyállat-egység/koca; a többi korcsoportnál egységesen: 0,3 Nagyállat-egység/sertés. 6 A klasszikus sertéspestis elleni küzdelem keretében az EU-nak több alkalommal rendkívüli intézkedéseket kellett hoznia. Az intézkedések döntő része a megsemmisített túlsúlyos hízósertések és süldők központi felvásárlására korlátozódott. 2001 októberéig a 80/217/EGK Tanácsi irányelv és módosításai szabályozták a klasszikus sertéspesti elleni védekezést.

104

között lezajlott klasszikus sertéspestis járvány első eseteit 1997 februárjában, Hollandiában észlelték. A vizsgálatok során 429 gazdaság sertésállománya bizonyult fertőzöttnek. A járvány felszámolását a fertőzött sertésállományok megsemmisítésével érték el. HASHA [2002] megállapította, hogy a járvány során Hollandiában közel 12,4 millió darab sertést semmisítettek meg a hatóságok, ezek közül 700 ezer darabot kellett kivágni a fertőzött gazdaságokban, megközelítőleg 1,1 millió darab sertést kellett prevenció miatt levágni. A túlzott sertéssűrűség miatt 2,4 millió darab vágósertést, valamint 4,9 millió darab választott malacot kellett „kivásárolni”. Állatjóléti problémák miatt 437 ezer darab, míg a kapacitás-leépítés miatt 2,7 millió darab malacot kellett levágni és megsemmisíteni. A járvány leküzdésére a holland kormányzat 2,3 milliárd USDnek megfelelő összeget áldozott. A klasszikus sertéspestis járvány 2001-ben a spanyol sertéságazatot sújtotta. Ennek következtében 132 ezer darab sertést kellett megsemmisíteni, melyek közül 32 ezer darab a fertőzött gazdaságokban és 100 darab a karantén területeken volt. Ezzel párhuzamosan az Európai Bizottság korlátozó intézkedéseket vezetett a Leridiából, Valenciából, Castilla la Manchaból és az Aragóniából származó élőállatok, sperma, valamint embriók kereskedelmére. Franciaország importtilalmat rendelt el a Spanyolországból származó élőállatok behozatalára, Japán és Argentína megtiltotta a spanyol sertéshústermékek behozatalát, míg Oroszország csupán a fertőzött területekről származó termékek importját korlátozta. 7.3. A közép-európai régió sertéságazatának helyzete A csatlakozó kelet-közép-európai (KKE) országok mezőgazdaságában a sertéságazat meghatározó arányt képvisel, mivel a nyolc KKE ország sertésállománya jelenlegi EU-15 sertésállományának 30 százalékát teszi ki. A csatlakozó KKE országok sertéshús-termelésének 72 százalékát Csehország, Magyarország és Lengyelország adja. Az Európai Bizottság [2003] elsősorban Lengyelország és Magyarország sertéshús-termelésének bővülésére számít. A lengyel sertéshús-termelés az 1989-2002 közötti időszakban 1,6 millió tonna körül ingadozott, amihez hozzájárult az 1992- és 1994. évi aszályos időjárás miatt kialakult 1996/1997-es magas takarmányárak. A kibocsátás 2000-2004 között évi 1,5-1,7 millió tonna körül alakult (25. táblázat). Lengyelországban a sertések átlagos vágótömege 110-120 kilogramm, ami kedvezőtlenül hat a sertéshús minőségére. Lengyelország a világ hatodik legnagyobb sertéshús-termelője, ugyanakkor az évi 23 millió darabos sertésállomány 1 millió gazdaság tulajdona. 25. táblázat: Egyes a kelet-közép-európai országok sertéshús-termelésének alakulása (2000-2004) Megnevezés Magyarország Lengyelország Csehország NMS-10

2000

2001 395 1 620 400 2 872

2002 340 1 550 406 2 734

357 1 640 468 2 917

M.e.: ezer t (vágott súly) * 2003 2004 391 379 1 740 1 565 449 435 3 055 2 825

Forrás: KSH, Eurostat, valamint Ofival *

előzetes adat

WITCZAK [2003] megállapítja, hogy Lengyelországban a sertéshúspiac, a húspiacon belül egyike a legnagyobb mind a termelés, mind a fogyasztás szempontjából. A sertésállomány 2002ben elérte a 18,7 millió darabot, ami az EU sertésállományának 15 százalékát tette ki. A fajlagos sertéshúsfogyasztás (39,7 kg/fő) csak kismértékben marad el az uniós átlagtól (43,2 kg/fő). A lengyelországi sertésállomány jelenlegi nagysága, produktuma és azok a szükséges változások, amire a húságazat kényszerül az EU csatlakozást követően, igen fontosak mind a sertéstartó gazdák, mind a sertéshús feldolgozók és nem utolsó sorban a fogyasztók oldaláról is. A lengyel húsiparban 2001 közepétől a sertésvágások növekedését, míg ezzel párhuzamosan a helyi feldolgozásra kerülő vágások számának csökkenését regisztrálták. WITCZAK [2003] szerint az ipari vágások növekedésének elsődleges oka, hogy a kereskedelmi célú vágások száma is

105

csökkenésnek indult. Ezt a helyzetet az EU-hoz történő csatlakozás idézte elő, különösen azzal az új szabályozással, ami fokozta az állategészségügyi szolgálat aktivitását. Ennek eredményeként és az állategészségügyi szolgálat határozatainak következményeként csökken a működő vágóhidak száma. Így a vágóhidak egy része kénytelen felhagyni a vágással és áttér a feldolgozáshoz szükséges húsalapanyag beszerzésére, vagyis a lengyel húsiparban elindult a szakosodás. Az EU standardoknak történő megfeleltetésben a felkészültség még alacsony szintű és az előrehaladás ezen a téren nem számottevő. A lengyel állategészségügyi szolgálat és az Európai Bizottság értékelése alapján 2003. júliusában az EU standardoknak csak 50 húsfeldolgozó üzem felelt meg. Az EU Bizottság megkülönböztet A típusú üzemeket, melyek teljes egészében megfelelnek a higiéniai és élelmiszerbiztonsági előírásoknak. Ugyanakkor nagyszámú B1 és B2 jelzésű vágóhíd és húsfeldolgozó nem felelt meg a standardoknak. Ezek közül valószínűsíthetően a B2 jelzésű üzemek nem teljesítették a EU standardokat a csatlakozás időpontjáig, így 2007-ig haladékot kaptak, hogy a fejlesztések befejezésére (26. táblázat). 26. táblázat: Az EU által ellenőrzött sertés- és marhahús vágóhidak/feldolgozóüzemek állategészségügyi helyzetének alakulása Vállalatok

A B1 B2 C

Megfelelés

Ezek a vállalatok megfelelnek az EU állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági előírásainak. Ezek a húsfeldolgozó üzemek vállalták, hogy 2004. május 1-ig teljesítik az EU standardoknak való megfelelést. Ezek a húsfeldolgozó üzemek egy három évre átmeneti időszakot kaptak az EU standardoknak való megfeleléshez. Ezek a feldolgozó üzemek lemondtak az állapot felújításról és a húsfeldolgozás folytatásáról, így 2004. május 1-től befehezik működésüket.

Összesen

Vállalatok száma 2002.10, darab 63

Vállalatok száma 2003.06, darab 50

Vállalatok száma 2004.01, darab 111

1 842

1 741

1 326

260

3 27

237

1 540

1 520

1 487

3 687

3 638

3 161

Forrás: BOLESTA ÉS KLOMPENHOUWER [2003], valamint Polish Food [2004].

WITCZAK [2003] azt valószínűsít, hogy a kedvezményes hitelek, valamint vidékfejlesztési támogatások (ezt megelőzően a SAPARD program) ellenére, a húsipari vállalkozások nagy része (a B1 csoportnál) nem képes a csatlakozást megelőzően befejezni a megkezdett beruházási programokat. A B1 vagy C csoportba tartozó vállalkozások, abban az esetben tudják a bezárásukat elkerülni, ha például korlátozzák tevékenységüket, avagy csökkentett termelés és értékesítés folytatnak saját üzleteikben. A feldolgozó üzemek rekonstrukciója során más jelenségek is megfigyelhetők a húsiparban, ami többek között abban áll, hogy szűkülő profil-kapacitás és készlet leépítéssel egyidejűleg fejlesztik a minőségbiztosítási rendszereiket. Az átstrukturálódás kezdetben együtt járt a piaci aktivitás csökkenésével a nagy feldolgozók esetében, azonban ezen a vállalkozások egy része 2002ben ismét képessé vált a továbbfejlődésre. Egyidejűleg a közepes méretű cégek, amelyek folyamatosan fejlesztenek, átveszik a felszámolt üzemek piacát és termelését, különösen a kisebb vágóhidakat és feldolgozókat.

106

SZERDAHELYI és ZÁDORI [2003] kiemelték, hogy a közel 1 milliárd USD-s szerkezetátalakítási program forrásait is meghatározták a lengyel szakértők: az ipar saját nyereségéből, továbbá stratégiai befektetőktől, vidékfejlesztési támogatásokból, végül banki hitelekből. A lengyel húsiparban is – a többi KKE országhoz hasonlóan – problémát okoz a kapacitásfelesleg, mivel húsüzemek 60 százalékos kihasználtsággal működnek. Ezt a problémát döntő részt megoldja, hogy a B2 és C üzemeknek fel kell hagyniuk tevékenységükkel. SZERDAHELYI és ZÁDORI [2003] ugyancsak megállapították, hogy a lengyel húsiparban mélyreható változások mehetnek végbe 2006-ig. A lengyel húsipar szerkezetátalakításra stratégiai terv és intézkedési program készült. A sertésvágásnál 30 százalékos, a marhavágás esetében 20 százalékos kapacitáscsökkenést terveznek (27. táblázat). 27. táblázat: A lengyel húsipar várható szerkezete 2006-ban Megnevezés

Teljes termelési profil

Független vágóhidak (darabolást is beleértve) Nagyüzemek 24 6 Középüzemek 60 20 Kisebb üzemek Kisüzemek 150 450 Összesen 234 476 Forrás: SZERDAHELYI és ZÁDORI [2003]

M.e.: darab Összesen

Független feldolgozók (darabolást is beleértve) 6 90 350 500 946

36 170 350 1100 1656

BOLESTA és KLOMPENHOUWER [2003] szerint a túlkapacitás ellenére a lengyel húsfeldolgozók átlagos hatékonysága „jobb” az EU versenytársakénál. Mivel Lengyelországban alacsonyabb a munkaerő, a mezőgazdasági alapanyag költsége, mint a régi EU tagállamokban. A hatékonyság javulásához jelentősen hozzájárult, hogy a külföldi tőke segítségével magas szintű beruházási projekteket indítottak el a húsiparban. Csehország sertésállományának csökkenése az elmúlt öt évben folyamatos. Az országban, 1998-ban még több mint 5,7 millió darab sertést vágtak le, 2003-ban már csak 3,3 millió darabot. Csehország sertéshús-termelése 2003-ban megközelítette a 450 ezer tonnát, így a csatlakozó országok között a harmadik helyet foglalja el Magyarország után (14. táblázat). Csehországban a malactermelés és a sertéshizlalás terén már régóta megfigyelhető a hatékonyság javulása. Az átlagos vágósúly 90 kg, 54 százalékos színhústartalommal. Az összes levágott sertés 42 százaléka az S, E minőségi kategóriába tartozik. A versenyképesség fenntartása érdekében a cseh tenyésztők célja, hogy a következő években a levágott sertések 70 százaléka tartozzon az S, E minőségi kategóriába. Csehországban 155 vágóhíd közül 103 felel meg az EU állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági előírásainak van. A vágóhidak a sertések 35 százalékát a sertéstermelő gazdaságoktól, 40 százalékát a termelői közösségektől, 15 százalékát egyéni termelőktől vásárolják fel, míg 10 százaléka importból származik. Romániában a sertéshús-termelés erőteljesen visszaesett a szövetkezeti tulajdon magánosítása következtében. Az állami gazdaságok változatlan formában tovább működtek. Az állami támogatások döntő részét az utóbbiak tudták kihasználni a leginkább. Az állami gazdaságok rendelkeztek a sertésállomány 34 százalékával 1997-ben. Napjainkra az ország nettó exportőrből nettó importőrré vált. Nagymértékben hozzájárult ehhez az elaprózódott üzemi szerkezet is. A román sertéságazat összeomlása 13 éve, a gazdasági és politikai fordulat idején kezdődött. Az ország sertésállománya 1990-től 2001-ig 14,3 millió darabról 4,7 millióra csökkent. Ez a folyamat 1997 után gyorsult fel, amikor az életképtelen üzemeket felszámolták (2001-ben 1,71 millió sertéstartó gazdaságok működött. Az átlagos állománynagyság üzemenként 2 darab volt). A nagyüzemek modern technológiát alkalmaznak, ezen üzemek 80 százaléka vertikálisan integrált; saját takarmánykeverővel, illetve vágóhíddal rendelkeznek. Romániában jelenleg szerkezeti átalakulás jelei figyelhetők meg. A kisgazdaságoknak alig van esélyük, hogy piacképes árut állítsanak elő. Ezekben az üzemekben inkább önellátás céljából termelnek. Az állatállomány visszaesése következtében a sertéshús-termelés az 1989. évi 1 millió tonnáról 2001-re 613 ezer

107

tonnára csökkent. A megtermelt hús 47 százaléka kerül feldolgozásra, míg a fennmaradó 53 százalék saját fogyasztásra kerül. Romániában az egy főre jutó sertéshús-fogyasztás 21,8 kilogramm, ami a fele az összes húsfogyasztásnak. A román kormányzat a sertéságazatot fel kívánja készíteni az EU csatlakozásra. Ennek keretében fejlesztési programot indított el a sertéságazat átszervezésére és korszerűsítésére. Hamarosan bevezetésre kerül a EUROP minősítése rendszer, emellett tervezik az állatállomány bővítését is (biológiai alapok fejlesztésével). A takarmányozási rendszereket is új alapokra kívánják helyezni. A termelési struktúrák országonként jelentős eltéréseket mutatnak. A lengyel sertésállomány 85 százaléka kistermelők tulajdonában van, míg az 1 000 férőhely feletti gazdaságok (privatizált állami gazdaságok, szövetkezetek, egyéni gazdaságok) az állomány mindössze 15 százalékával rendelkeznek. Lengyelországban a sertéstartó gazdaságok 75 százaléka 200 darab sertésnél kevesebb állatot tart, az átlagos állománynagyság alig éri el a 20 darabot (28. táblázat). 28. táblázat: Magyarország (2000), Lengyelország (2002) hízósertés-állományának üzemméret-kategóriák szerinti százalékos megoszlása Megnevezés Magyarország Lengyelország

1-49 db 41,0 53,5

50-199 db 5,2 23,0

200-399 db 1,5

400-499 db

500-999 db

1000< db

52,30 5,0

3,3

15,2

Forrás: EURÓPAI BIZOTTSÁG [1997], valamint NYÁRS és PAPP [2002].

A csatlakozó KKE országok (Magyarország, Lengyelország), valamint a régi EU tagállamok (Dánia, Hollandia, Spanyolország) sertéshús felvásárlási árainak összehasonlítása alapján megállapítható, hogy a 2004. augusztusa óta a két új tagállam sertéshús felvásárlási árai meghaladják az EU nagy termelő országainak árait. Magyarországon, 2004 elején a magas takarmányárak mellett a vágósertések ára változatlan szinten maradt, az árak csak májustól kezdtek emelkedni. A 2004-es év második felében az első félévinél több mint 20 százalékkal voltak magasabbak a sertéshús felvásárlási árak. A csökkenő sertésállomány, továbbá a növekvő takarmányárak már jóval korábban indokolták volna a sertésárak emelkedését, a sertéstartás jövedelmezőségének érdekében (56. ábra).

108

170

160

€/100 kg

150

140

130

120

110 máj.04

jún.04

júl.04

Magyarország

aug.04 Dánia

szept.04

okt.04 Hollandia

nov.04

dec.04

Spanyolország

jan.05

febr.05

márc.05

Lengyelország

56. ábra: A sertéshús felvásárlási árak (hasított súly) nemzetközi összehasonlítása (2004 május - 2005 március) Forrás: AKI Piaci Információs Osztály, valamint Eurostat

A magyar sertéshús felvásárlási átlagárait vizsgálva kiderül, hogy 2004 augusztus-2005 január között átlagosan 16 százalékkal haladták meg a dán sertéshús felvásárlási árakat, míg a holland és a spanyol áraknál 8-9 százalékkal voltak magasabbak. A hazai felvásárlási árak 2004. augusztusában érték el a maximumot (55. ábra). A spanyol, a dán és a holland felvásárlási árak 2004. novemberében érték el a mélypontot. A hazai felvásárlási árak 2005. első hónapjában jelentősen meghaladták a vizsgált országok árait. A lengyel felvásárlási árak ugyancsak 2004. augusztusában érték el a csúcspontot, ezt követően az árak csökkenésnek indultak és 2005. januárjában már a nagy termelők árihoz közelített. Az árak összehasonlítása kapcsán a legfontosabb kérdés, hogy az egyes színhús kategóriák (EUROP) között milyen árkülönbség van. A régi EU tagállamokban a legjobb minősítésű E kategória ára 11 százalékkal magasabb, mint kisebb színhústartalmú R minősítésű sertéshúsé. Magyarországon az E minőségű sertéshús ára átlagosan „mindössze” 6 százalékkal haladja meg az R minőségű sertéshús árát7. Az E minőségű sertéshús felvásárlási ára között lényeges eltérés az EU régi és az újonnan csatlakozott tagállamai között nincsen, míg az R minőségű sertéshús felvásárlási ára alacsonyabb a régi tagállamokban, mint Magyarországon. A hazai húsfeldolgozók a termelési költségek csökkentése okán, az olcsóbb alapanyagot részesítik előnyben a húskészítménygyártáshoz, ezért növekszik Magyarország élőállat és húsimportja a csatlakozás óta. Az EU-15 önellátottsági szintje sertéshúsból 108 százalékos, a KKE országoké pedig 105 százalék körül ingadozik. Az Európai Bizottság előrejelzése szerint az EU-25 sertéshústermelése az évtized hátralevő részében 24 millió tonna körül ingadozik majd.

7

Magyarországon az alacsonyabb színhús-tartalmú sertéshús ára valószínűleg azért magasabb, mint a régi EU tagállamokban, mert a húskészítményekhez inkább a magasabb zsírtartalmú húsokat használják fel. Ezt egyrészt a fogyasztói szokásokkal, másrészt a magyar fogyasztók árérzékenységével lehet magyarázni.

109

29. táblázat: Várható tendenciák az EU-25 sertéságazatában az Európai Bizottság előrejelzése szerint M.e.: millió tonna Megnevezés Sertéshús-termelés Fogyasztás Értékesíthető többlet Felvásárlási ár, €/t (hasított súly)

2004 23,27

2005 23,67

2006 23,93

2007 24,13

2008 24,29

2009 24,50

21,42 1,84 1 250

21,7 1,97 1 238

21,97 1,97 1 229

22,23 1,91 1 221

22,50 1,80 1 213

22,78 1,71 1 205

Forrás: EURÓPAI BIZOTTSÁG [2003]

A csatlakozó KKE országok sertéságazatának fejlődését az elkövetkező években alapvetően meghatározzák a felvásárlási árak, valamint a termelési költségek alakulása. A csatlakozást követően a térségben a versenyképtelen vállalkozások megszűnnek majd. Ugyancsak az Európai Bizottság prognózisa szerint a jelenlegi tagállamok sertéshús-termelése a 2004. évi várható 17,8 millió tonnáról 2009-re 18,6 millió tonnára emelkedhet, ami elsősorban a KKE országokba irányuló exportlehetőségeknek lesz köszönhető (29. táblázat). 7.4. A sertéshús közös piaci szabályozásának és a termelés összefüggései Az EU szabályozása a sertéshúst – tekintettel a takarmánygabonák előállítási költségekben meghatározó súlyára – gabonaalapú termékként kezeli. Ennek megfelelően a különböző szabályozó elemek alkalmazásánál a takarmánygabona uniós és világpiaci ára közötti különbséget, illetve ennek a takarmányköltségekre gyakorolt hatását veszik számításba. Az Európai Unió termelési kapacitásai lehetővé tették, hogy az önellátottságot meghaladó szinten állítson elő sertéshúst. Az EU-nak gyakran kellett szembenéznie a túlkínálat veszélyével, mivel a sertéshúst nehezen lehetett a világpiacon elhelyezni. Ez abból adódik, hogy az ágazatban nem alkalmaznak olyan erőteljes piaci beavatkozásokat (intervenciós felvásárlások, termelési kvóták, prémium-fizetések), mint a tej-, húsmarha-, valamint a juhágazatban. Az elmúlt 20 évben a sertéságazatot érintő kiadások az EMOGA Garancia részének mindössze 1,5 százalékát tették ki. A KAP hozzájárult ahhoz, hogy az EGK 1977-től a főbb mezőgazdasági termékek esetében önellátó lett. Ezt követően – ugyancsak a KAP-nak köszönhetően – a sertéshús-termelés meghaladta a fogyasztást. A termelés-növekedést az EGK újabb bővítései is elősegítették. Az EU sertéshús piaci szabályozásának elemei 1962-től fokozatosan kerültek bevezetésre. A jelenlegi piacszabályozás alapját képező feltétel- és követelményrendszer kereteit az Európa Tanács 1975-ben teremtette meg a 2759/75/EGK Tanácsi rendelettel. A KAP a sertéshúst az úgynevezett „könnyű piacszabályozású” termékek között tartja számon (Light Common Market Organization). •

•

A sertéshús közös piaci szabályozása a következő elemekre épül: árszabályozás, ami piaci zavarok esetén az árak stabilizálásához szükséges. A sertéshúságazatban két központilag megállapított intézményi ár létezik: az alapár és az intervenciós ár. Az Európai Tanács az árszabályozás keretében 1999-ig évente vizsgálta felül, illetve állapította meg az (S)EUROP rendszerű vágott test minősítés feltételeinek megfelelő egész vagy fél sertések (vágott sertések) húsának az alapárát. A Tanács 2000. július 1jével határozatlan időre 1 509,39 EUR/tonna (hasított testtömeg) szinten rögzítette az alapárat.8 Az alapár jelentősége az, hogy a piaci beavatkozásokat az alapárhoz viszonyított árak függvényében alkalmazzák9. A hasított testek közösségi osztályba sorolása, ami az (S)EUROP-rendszer szerinti minősítésen alapszik.

8

1365/2000/EK Tanácsi rendelet a sertéshús piacának közös szervezéséről szóló 2759/75/EGK rendelet módosításáról. 2759/75/EGK Tanácsi rendelet a sertéshús piacának közös szervezéséről.

9

110

•

A harmadik országokkal folytatott kereskedelem szabályozása. Itt elsősorban az exportált termékek piacra-jutási esélyeit növelő visszatérítéseket, illetve import vámokat kell megemlítenünk. 7.4.1. A gabonaárak alakulásának hatása a sertéshús-termelésre

Az EU tagállamaiban is a gabonafélék teszik a sertéshízlalás költségeinek 60-70 százalékát. Az 1980-as években a magas gabonaárak, valamint a sertéshús „garantált árának” hiánya az EU sertéshús-termelésére nem hatott ösztönzőleg a nagy gabonatermelő országokban. Így az EU-ban megnőtt a helyettesítő takarmányok importja (manióka, kukorica szirup), elsősorban azokban az tagállamokban, melyek jelentős takarmány-behozatalra szorulnak (Hollandia, Dánia, Belgium). HASHA [2002] megállapította, hogy a KAP 1992. évi reformja a gabonaárak jelentős csökkenéséhez vezetett az EU tagállamaiban. Ennek következtében az 1990-1991 és az 1999-2000 közötti időszakban, Franciaországban 30 százalékról 45 százalékra, Dániában 25 százalékról 45 százalékra növekedett a takarmánygabonák részesedése a keveréktakarmányokban, ugyanakkor Hollandiában a gabonafélék aránya alacsony maradt (25 százalék). A takarmánygabona helyettesítők import árainak emelkedése, valamint a növekvő importigény miatt a holland sertéstenyésztők veszítettek versenyképességükből az 1980-as években. Az elmúlt 10 évben, a MacSharry reformot követően a gabonafélék felhasználása a takarmánykeverékekben egyértelműen növekedett az Európai Unióban. Erre jó példát ad Franciaország, ahol az 1992. évi 6 millió tonnás felhasználásról majd kétszeresére 11,8 millió tonnára emelkedett 2002-re (57. ábra). 7,5

6,5

ezer tonna

5,5

4,5

3,5

2,5

1,5

5

4

/0 04 20

20

03

/0

/0

3

2

02 20

20

01

/0

/0

1

0

00 20

9 /9

00 /2 99

8

kukorica

98

/9

7 /9

búza

97

6 /9

96

4

5

95

/9 94

2

1

3 /9

/9 93

92

/9 91

0 /9

9 /8

/9 90

89

88

87

/8

8

0,5

árpa

57. ábra: A gabonafélék felhasználása a takarmány-keverékekben Franciaországban (1987-2004) Forrás: FEFAC

Az Európai Unió országaiban a gabonafélék áralakulása világosan tükrözi a KAP-reform hatását , illetve a világpiaci árak változását. Tendenciájában az 1990-es évek elején gyors és nagyarányú csökkenés, majd inkább stagnálás jellemezte a kukorica és árpa árakat. A 1990-es évek elejéhez képest – a szabályozás-, illetve az intézményes árak változásával összhangban – valamennyi országban estek az árak. A piac felvevőképességéhez igazodó termelés érdekében az 10

10

A gabona közös piaci szervezetének 1984-1985-ös első reformja, valamint az azt követő reformok (1992, 2000) során az EU csökkentette a gabonák intervenciós árait (1992-1993 között 25 százalékkal, 2000-2002 között további 15 százalékkal).

111

intervenciónak alávetett gabonafélék rögzített intervenciós árát11 csökkenő nagyságban állapították meg. A gabonafélék értékesítési árainál a mélypontot általában az 1998-as év jelentette, bár volt ország, ahol ekkor már kisebb árnövekedést mutattak az adatok. Az Agenda 2000 további árcsökkenést eredményezett a gabonafélék esetében, ami jól látható Franciaország példáján keresztül (57. ábra).

20

18

€/100 kg

16

14

12

10

8 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Búza

Árpa

Kukorica

58. ábra: A főbb takarmánygabonák értékesítési árának alakulása Franciaországban (1987-2004) Forrás: Eurostat

Az Európai Bizottság eredeti elképzelése szerint a GOFR növények területalapú közvetlen jövedelemtámogatását a 2004/2005. gazdasági évtől a G(OFR) referenciahozam-tonnánkénti 63 euróról 66 €-ra emelték volna. Ezzel a 101,31 €/t gabonapiaci intervenciós ár ugyancsak javasolt (a világpiaci árszint miatt egyébként kellően indokolt), 95,35 euró/t szintre történő csökkentését körülbelül 50 százalékig kívánták kompenzálni (POPP et al., 2004). A tárgyalások azonban nem hoztak sikert: a Luxemburgi Reformok értelmében az intervenciós ár továbbra is 101,31 euró/t lesz (nyomott világpiaci árszint esetén erősen korlátozva a területalapú támogatás termeléstől történő függetlenítésének termelési struktúrára gyakorolt kedvező hatását), a GOFR-növények területalapú közvetlen támogatása pedig referenciahozam-tonnánként 63 euró marad. Az intervenciós ár 0,93 €/t havi növekménye a 2004/2005. gazdasági évtől ugyanakkor 0,46 euró/t szintre csökken. Az állattenyésztés abraktakarmányainak árait összehasonlítva, az Európai Unió országaiban is jelentős eltérések tapasztalhatók. A gabona intervenciós árainak csökkentése következtében erősödött az EU sertéshús-termelőinek nemzetközi versenyképessége, így a sertéshús előállítási költségei közeledtek a főbb versenytársakéhoz (Brazília, Kanada, USA). 7.4.2. Az árszabályozás eszközei az EU sertéshúspiacán A túlkínálattal együtt járó áresés mérséklése érdekében az EU két beavatkozási formát választhat: az intervenciós felvásárlást12, vagy a magántárolási támogatást. Az intervenciós felvásárlás előfeltétele, hogy a referencia ár az alapár 103 százalékánál alacsonyabb legyen huzamosabb időn keresztül. Az EU rendelkezései szerint a szokvány minőségű (60-120 kg-os 11

Az Európai Unióban az intervenció körébe a búza, az árpa, Olaszországban, Franciaországban és Görögországban a kukorica, Olaszországban és Írország kivételével a rozs, a cirok és a durumbúza tartozik. Az intervenciós időszak november 1től május 31-ig tart, kivéve Olaszországot, Spanyolországot, Görögországot és Portugáliát, ahol augusztus 1-től április 30-ig. 12 391/68/EGK Bizottsági rendelet a sertéshús intervenciós felvásárlásának részletes szabályozásáról.

112

hasított testtömegű, „E” minőségű) sertéshús intervenciós ára nem lehet magasabb, mint az alapár 92 százaléka és nem lehet alacsonyabb, mint az alapár 78 százaléka. Intervenciós felvásárlás esetén lehetőség van arra, hogy az EU közvetlenül felvásároljon a vágóhidaktól meghatározott mennyiségű és minőségű sertéshúst és egy későbbi időpontban értékesítse azt a belső, vagy a külső piacon. A gyakorlatban azonban központi felvásárlásra utoljára 1971-ben került sor (állategészségügyi okok miatt). A piaci zavarok kialakulásakor az intervenciós felvásárlás helyett a Közösség magántárolási támogatásokkal próbálja megakadályozni az árak esését.13 Az EU-ban magántárolási akciók megkezdésének előfeltétele az intervencióval megegyezik. Az Európai Bizottság ebben az esetben, a mindenkori tárolási költségek figyelembe vételével, támogatást ítél meg azon piaci szereplőknek (vágóhidak vagy kereskedők), akik vállalják, hogy rögzített mennyiségű és minőségű féltesteket vagy húsrészeket adott időre kivonnak a piacról. Alapvető követelmény, hogy a magántárolási támogatások költségei nem haladhatják meg a központi felvásárlással járó kiadásokat. A támogatási összeget az EU hivatalos lapjában (Official Journal of the European Communities) közzétett ajánlati felhívásban határozzák meg, vagy előre rögzítik. Magántárolási támogatás csak a legalább 2 hónapig az EU-ban tartott és a betárolási időpont előtt legfeljebb 10 nappal levágott állatokból származó, megbízható és jól értékesíthető friss húsra adható. Magántárolási támogatást csak a kifizető ügynökségekkel kötött szerződés alapján lehet adni. A támogatást igénylőnek a kérelemben rögzített támogatás 20 százalékának megfelelő biztosítékot kell átutalnia a kifizető ügynökségnek. A készletezendő minimális mennyiség kicsontozott hús esetében 10, csontos hús esetében 15 tonna, a felső határokat a tagállamok nemzeti hatáskörében szabályozzák. A kérelmezővel, a pályázat benyújtása után 5 munkanapon belül szerződést kötnek, amelynek értelmében kötelező a szerződésben rögzített mennyiség legalább 90 százalékát, a szerződés aláírását követő 28 napon belül, friss állapotban, saját kockázatra történő betárolására, valamint a megfelelő időszakon keresztül fagyasztott állapotban való készleten tartása. Minimálisan két hónapos tárolási idő után lehetőség van a készletezett mennyiség, vagy meghatározott részének kitárolására, amennyiben a raktárból kivont árut 60 napon belül harmadik országok piacán értékesítik, ami azt jelenti, hogy a belső piacon a kitárolt sertéshúst nem jelenhet meg. Ha a szerződés időszakában a ténylegesen betárolt mennyiség kevesebb a szerződésben vállalt mennyiségnél, de: • nem kevesebb, mint a szerződésben vállalt mennyiség 90 százaléka, a támogatást arányosan csökkentik; • kevesebb, mint a szerződésben vállalt mennyiség 90 százaléka, de nem kevesebb, mint a 80 százaléka, a ténylegesen tárolt mennyiségre vonatkozó támogatást a felére csökkentik; • kevesebb, mint a szerződésben vállalt mennyiség 80 százaléka, a támogatást nem fizetik ki. Három hónap szerződéses raktározás után, a szerződő fél kérelme alapján egyedi előleg fizethető, feltéve, ha a szerződő fél az előleg 20 százalékkal megnövelt összegével egyenlő biztosítékot nyújt. Az előleg nem haladhatja meg a három hónapra jutó támogatás összegét. 7.4.3. A magántárolási támogatás jelentősége az EU sertéshúspiacán az 1995-2004 között Az Európai Bizottság 1995-2004 között négy alkalommal alkalmazta a magántárolási támogatásokat. Az intézkedéseket három különböző gazdasági helyzetben vezették be:

13

A magánbetárolási támogatás részletes szabályait a 3533/93/EGK Bizottsági rendelettel módosított 3444/90/EGK Bizottsági rendelet határozza meg. A magánbetárolás támogatásának alapjait a 2763/75/EGK Tanácsi rendelet fekteti le. Az alaprendeletek, illetve annak módosításai és végrehajtási utasításai alapvető fontosságúak a sertéspiac szabályozása szempontjából.

113

• • •

•

1995. novemberében Japán importkorlátozást vezetett be az Európai Unióból származó sertéshús termékekre; 1998. szeptemberében az EU piacán a túlkínálat miatt az árak az egy évvel korábbi szint 60 százalékára estek vissza; 2002. decemberében a Bizottság újra magántárolási támogatásokat hirdetett meg, mivel Japán 2002. augusztusától ismét importkorlátozást vezetett be az EU-ból behozott sertéshúsra. Ezzel párhuzamosan az EU sertéshúspiacát túlkínálat jellemezte. Az árak 2001. decemberéhez képest 11 százalékkal voltak alacsonyabbak. 2003. decemberében a Bizottság szükségesnek ítélte meg a magántárolási támogatások újbóli alkalmazását, mivel a piaci ár a beavatkozási küszöbnek (alapár 103 százalékának) mindössze 75 százalékát tette ki. A magántárolási támogatások igényléséhez a pályázatokat 2004. február 5-ig lehetett benyújtani a kifizető ügynökségekhez. Ezzel párhuzamosan a Bizottság 2004. január 27-től – a harmadik országok piacaira történő szállításkor – a hasított félsertésre 40 €/100 kg összegű export-visszatértést14 ítélt meg az EU exportőreinek.

A kitárolt sertéshúst az EU szabályozása szerint harmadik országok piacain kell elhelyezni. A kitárolás időpontjában a kínálatot növelték az adott időszak sertésvágásai, ezért a Bizottság – a magántárolási támogatásokkal párhuzamosan – export-visszatérítésekkel segítette a sertéshúsfeleslegek elhelyezését a harmadik országok piacain (elsősorban a Szovjetunió utódállamaiban és a Kelet-Közép-Európában). Az elmúlt években, az EU egyik legfontosabb piaca Japán több alkalommal (1995. november 1-én, 1996. július 1-én, 2001. augusztus 1-én, 2002. augusztus 1-én) megemelte a sertéshús import minimumárát15. Ennek következtében a Japánba irányuló európai sertéshúsexportot (elsősorban a dán) a japán gazdasági év végéig korlátozták (adott év november 1től, a következő év április 1-ig). 1995. novemberében a magántárolási támogatás bevezetésével – válaszul a Japán által hozott importkorlátozó intézkedésekre – sikerült az EU piacáról kivonni a sertéshúsfelesleget. A japán korlátozások 6 hónapig tartottak (1996. április 1-ig), közel 50 ezer tonna – az EU-ból származó – sertéshús behozatalát érintetette16. A következő magántárolási támogatást 1998. szeptemberében – az orosz gazdasági válság kitörése miatt – vezette be a Bizottság, ami 1999. szeptemberéig tartott. Ez alatt az időszak alatt 420 ezer tonna sertéshús került tárolásra, a magántárolási támogatásra kifizetett összeg 156 millió € volt. A rendkívül alacsony felvásárlási árak, és a Japán által bevezetett kereskedelmi korlátozások miatt 2002. decemberétől 2003. januárjáig a Bizottság indokoltnak tartotta magántárolási akciók megindítását. Az Európai Bizottság 2002. december 9-től elindította a magántárolási támogatást17, ugyanis 2002 decemberére az EU sertésárai az egy évvel korábbi szint 88 százalékára estek vissza. Így ennek keretében 3-4-5 hónapos időszakra lehetett támogatást igényelni a betárolt áru után. Az EU nem reagált azonnal az árak csökkenésére. A piaci rendtartás alapján már 2001 októberében el lehetett volna indítani a beavatkozást, mivel a referenciaár ekkor csökkent az alapár 103 százaléka alá (ez csupán lehetőséget ad a Bizottságnak a beavatkozáshoz!). A Közösség illetékes szervei egy évvel később látták szükségesnek a stabilizációs intézkedések meghozatalát, amikor a referenciaár mindössze 82 százaléka volt az alapárnak. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a bevezetett intézkedések kedvező hatással voltak a sertéshúspiacra, ezért 2003. február 19-ével lezárta a magántárolási akciókat18. Ennek során 111 ezer tonna sertéshús magántárolási támogatására kötöttek szerződést (30. táblázat). 14

129/2004 Bizottsági rendelet a sertéshús export-visszatérítés rögzítéséről. A WTO Megállapodások keretében Japánnak sikerült elérnie, hogy sertéshús-termelőinek érdekében importkorlátozó intézkedéseket vezethessen be. 16 Az Európai Unió tagállamainak Japánba irányuló sertéshúsexportja 1995-ben 157 ezer tonna, 1996-ban 188 ezer tonna volt, amiből Dánia 85 és 62 százalékkal részesedett. 17 2179/2002/EK Bizottsági rendelet a sertéshús magánraktározási támogatására vonatkozó különleges feltételekről. 18 306/2003/EK Bizottsági rendelet, amely rögzíti a magántárolási támogatásra való jelentkezés időhatárát a sertéshús tekintetében. 15

114

30. táblázat: A magántárolási támogatásban részesült sertéshús mennyisége az EU-ban (1991-2004) Betárolt sertéshús összesen, tonna

Időszak 1991. január 7- 1991. Február 22. 1993. március 22- 1993. Június 25. 1995. február 6- 1995. Március 16. 1995. november 27- 1996. február 16. 1998. szeptember 28- 1999. szeptember 17. 2002. december 9- 2003. február 6. 2003. december 19- 2004. február 5.

Heti átlagos mennyiség, tonna

73 465 61 652 69 528 48 162 419 305 111 400 85 000

10 500 4 400 11 600 4 000 8 400 12 400 ..

Forrás: Európai Bizottság 2003.

Az EU sertéshúspiacán a felvásárlási árak 2003 végén még kedvezőtlenebbül alakultak, mint egy évvel korábban, ezért a Bizottság újra magántárolási támogatásokat19 vezetett be, hogy megakadályozza az árak további csökkenést (67. ábra). A Bizottság 2004. február 5-ével lezárta a magántárolási támogatásra való jelentkezéseket. A magántárolási támogatásokat általában 3-6 hónap időtartamra hirdeti meg az Európai Bizottság, a betárolt mennyiség 50-70 ezer tonna között alakult. A betárolt sertéshús mennyisége általában 5-8,5 százalékát tette ki a harmadik országok piacán értékesített sertéshúsnak. Ez alól kivételt jelentett az 1998 szeptember-1999 szeptember közötti időszak, amikor a betárolt közel 420 ezer tonna sertéshús az 1999. évi sertéshúsexport (harmadik országokba) közel 28 százalékát tette ki. Az EU-15 sertéshús-termeléséből a tárolt sertéshús elenyésző hányadot tett ki. A magántárolási akciók sikere nagymértékben függ attól, hogy azt milyen időpontban tervezik megindítani. A magántárolási támogatásokat általában kínálati időszak végén vezette be a Bizottság. A jövőben az EU minimálisra – amennyiben nem változik a szabályozás – akarja csökkenteni a sertéságazatba való beavatkozás mértékét, és a piaci szereplőknek saját maguknak kell megoldást találniuk a kedvezőtlen piaci helyzetekben. 2 20

€/1 0 0 kg

2 00

1 80

P iaci ár 1 60

A lapár

A lapár 103 % -a

1 40

A lapár 92 % -a 1 20

A lapár 78 % -a 1 00

1 19 995 95 . jú . n liu ov s em 19 b 96 . m er á 19 rciu s 19 96 96 . jú . n liu ov s em 19 b 97 . m er á 19 rciu s 19 97 97 . jú . n liu ov s em 19 b 98 . m er á 19 rciu s 19 98 98 . jú . n liu ov s e 19 m b 99 . m er á 19 rciu s 19 99 99 . jú . n liu ov s em 20 b 00 . m er á 20 rciu s 20 00 00 . jú . n liu ov s em 20 b 01 . m er á 20 rciu s 20 01 01 . jú . n liu ov s e 20 m b 02 . m er á 20 rciu s 20 02 02 . jú . n liu ov s em 20 b 03 . m er á 20 rciu s 03 .j úl iu s

80

59. ábra: Az „E” minőségű sertéshús piaci átlagára és intézményi árai az EU sertéshús piacán 1995. január és 2003. szeptember között (€/100 kg, hasított testtömeg) Forrás: Európai Bizottság, Eurostat.

19

2246/2003 Bizottsági rendelet a sertéshús magánraktározási támogatására vonatkozó különleges feltételekről.

115

A piaci beavatkozások költségei A magántárolási támogatás kiadásait az EMOGA Garancia részlege fedezi. A sertéshúspiac szabályozására fordított összeg 1-1,5 százalékát teszi ki az EMOGA Garancia részének. Ezt az összeget három célra használják fel: 1) export-visszatérítésekre 2) magántárolási támogatásokra 3) különleges intézkedésekre (állategészségügyi intézkedések). Az egyes időszakokban betárolt sertéshús mennyiségét és a magántárolásra kifizetett összegeket a 31. táblázat tartalmazza. 31. táblázat: A magántárolási támogatásra fordított összegek az EU-ban (1993-2004) Megnevezés 1993. június-március, 1995. február1995. Március, 1995. november-1996. február 1998. szeptember- 1999. szeptember 2002. december- 2003. február 2003. december- 2004. február

Mennyiség, tonna 179 342

Kifizetett összeg, millió € 58,1

419 305 105 000 85 000

156,9 33,6 ..

Forrás: Európai Bizottság 2003.

Az 1995-2004 közötti időszakban a sertéshús rendszeresen részesült magántárolási támogatásban. A magántárolási támogatást WTO notifikáció során sárga-dobozos támogatásként jegyezték be 1995-1999 között. GÁBOR et al. [2001] rámutattak arra, hogy a WTO Megállapodás „de minimis” rendelkezése szerint nem kell csökkenteni azokat a kereskedelem-torzító belső támogatásokat, amelyek esetében a termék-specifikus támogatás aggregált értéke nem haladja meg a szóban forgó mezőgazdasági termék teljes termelési értékének 5 százalékát. Az EU-ban sertéshús-ágazatnak nyújtott magántárolási támogatások a termelési érték 5 százaléka alatt voltak (32. táblázat). 32. táblázat A piaci beavatkozások költségei az EU sertéshús ágazatában M.e.: millió € Megnevezés

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

Magántárolási támogatás Sertéságazat termelési értéke AMS/Termelési érték, %

18,1 23 866 0,08

0,2 27 371 0,0

0,0 26 755 0,0

45,9 21 199 0,22

91,8 19 756 0,46

4,9 24 906 0,02

.. 29 275 ..

2002 .. 24 052 ..

Forrás: Ofival 2003.

Az EU az intervenciós felvásárlást utoljára 1971-ben alkalmazta állategészségügyi okok miatt. Az EU sertéshús közös piaci szervezetének átvételével a hazai szabályozási rendszer lényegesen egyszerűsödik, ugyanakkor a termelők csak minősített esetben számíthatnak központi beavatkozásra, amelynek hatása közvetett (magántárolási támogatás). Az EU piacszabályozásának kedvezményezettje a feldolgozóipar és a kereskedelem. 7.4.4. Az export-visszatérítések szerepe az EU sertéshúspiacán Az 1990-es években az EU harmadik országok irányába exportált sertéshús mennyisége folyamatosan emelkedett. Az 1990. évi 500 ezer tonnás mennyiségről az évtized végére 1,2 millió tonnára növekedett a kivitel. A magas hozzáadott értékű termékek exportja 1990-1992 között 200 ezer tonna volt, azonban ez a mennyiség 1993-1998 között 300-360 ezer tonnára ugrott. Az EU sertéshús-exportja évi 4,2 százalékkal növekedett 1990-2001 között (kivéve 2001. évet, amikor állategészségügyi problémák, valamint az alacsony árak miatt az EU sertéshúsexportja közel 21 százalékkal csökkent 2000-hez képest), és a világ sertéshús piacán 25-35 százalékkal részesedett. A WTO Megállapodás 1995. évi életbe lépésével az EU sertéshúsexportja az 1990-es évek kezdetéhez képest hasonló ütemben növekedett.

116

A KAP keretein belül kialakított közösségi preferencia következményeként az EU-n belül a mezőgazdasági termékek árai meghaladták a világpiaci árakat. Az export-visszatérítés összegét az Európai Bizottság, a Sertéshús Irányítóbizottság (Pigmeat Management Committee) véleménye nélkül is felülvizsgálhatja, mind a kedvező, illetve kedvezőtlen piaci helyzet esetén. Így az EU kereskedői az európai és a világpiaci helyzettől függetlenül számíthattak az export-visszatérítésekre. Jelenleg az Európai Bizottság – a mindenkori világpiaci helyzetnek megfelelően – legalább három havonta felülvizsgálja a sertéshús export-visszatérítés fajlagos összegét. A WTO Megállapodás hatályba lépésével az Európai Bizottság szigorította az exportvisszatérítések rendszerét a sertéshús esetében. Ennek érdekében a következő célokat tűzte ki a Bizottság: • az export-visszatérítéseket optimalizálni kell, és csak szükséges esetekben lehet meghirdetni; • az export-visszatérítéseket a Közösségén belüli egyensúly elérése érdekében kell alkalmazni; • egyes termékek exportjának növelése (száraz sonka csonttal, illetve csont nélkül; füstölt oldalas és dagadó; száraz, füstölt kolbász) Az 1995. évi WTO megállapodás előtt az EU harmadik országokba irányuló sertéshústermékeinek 90 százaléka részesült export-visszatérítésben és a támogatás összegét ritkán vizsgálta felül a Bizottság. A legutóbbi WTO megállapodás hatályba lépése előtt (1995. július 1.) az Európai Bizottság szűkítette az export-visszatérítésben részesíthető termékek körét. Az ázsiai piacon (Japán, Dél-Korea, Szingapúr, Fülöp-szigetek) jól értékesíthető csontozott és fagyasztott húsrészeknél, valamint kevésbé fontos termékeknél a Bizottság megszüntette az export-visszatérítéseket. A magas hozzáadott értékű termékek (például: szárított sonka) a továbbiakban is részesültek export-visszatérítésben, mivel csak így lehetett megtartani a piaci pozíciókat. Más feldolgozott termékek esetében (például: füstölt kolbászok, lunch hús) a támogatás összege a piaci helyzet függvényében változott. A sertéshús-termelés ciklikussága miatt az Európai Bizottság a piaci intézkedéseket a friss, fagyasztott sertéshúsra is alkalmazta, mivel a sertéshús árak gyakran alacsonyak voltak az EU piacán (vagyis közelítették a világpiaci árakat). Ekkor az Európai Bizottság export-visszatérítést nyújtott a kereskedőknek, hogy biztosítsa a sertéshús feleslegek elhelyezését a világpiacon, ezáltal enyhítette a túlkínálatot az EU piacán, ami kedvező hatott az árak alakulására. Kedvező áralakulás esetén a Bizottság szüneteltette az export-visszatérítéseket, hogy korlátozza a harmadik országok felé irányuló sertéshús-exportot, így a belső piaci árak további emelkedését is fékezte, ennek következtében a Közösségen belüli kereslet-kínálat viszonylagos egyensúlyát sikerült fenntartani. A WTO Megállapodást (Megállapodás) követő időszakban (1995. július 1- 2002. június 30 között) az EU a Megállapodás szerint export-visszatérítésben részesíthető mennyiség 74,3 százalékát, míg a rendelkezésre álló exporttámogatási keret 54,9 százalékát használta ki (33. táblázat). A WTO Megállapodás előtt az EU szükségesnél nagyobb mennyiségű terméket részesített támogatásban, hogy a Közösség kereskedői termékeiket el tudják helyezni harmadik országok piacain.

117

33. táblázat: Az Európai Unió WTO exportszubvenciós egyezményének kihasználtsága Megnevezés

1995/96

1996/97

1997/98

1998/99

1999/00

2000/01

2001/02

2002/03

Mennyiség, ezer tonna WTO Megállapodás

541,8

522,1

502,5

Felhasznált mennyiség

378,3

284,9

213,8

69,8

54,6

42,5

Kihasználtság, %

482,8

463,2

444,0

442,0

444,0

742,6

702,3

128,6

74,6

62,1

153,8

151,6

29,0

16,8

14,0

Érték, millió € WTO Megállapodás

288,8

269,3

249,8

230,3

210,8

191,3

191,3

191,3

Felhasznált összeg

96,2

71,1

74,4

356,1

243,1

33,8

20,0

14,6

Kihasználtság, %

33,3

26,4

29,8

154,6

115,3

17,7

10,5

7,6

Forrás: Marché Porc Breton

Az EU az export-visszatérítésben részesíthető kontingenseket nem tudta kihasználni. Kivételt képzett az 1998/99-es és az 1999/2000-es gazdasági év, amikor a kihasználtság meghaladta a 100 százalékot. A sertésciklus hullámvölgyeiben (1996/97, 2000/2001) a kontingenseket az EU csak részben tudta kihasználni. Az árciklus csúcsain az Európai Bizottság szüneteltette az exportvisszatérítéseket, hogy ne alakulhasson ki áruhiány a Közösség piacán. Az árciklus leszálló ágaiban (például: 1998-2000 között) az éves kontingens nem bizonyult elegendőnek, hogy a piaci egyensúlyt biztosítani lehessen az EU-ban. Szinte minden termékcsoport szubvencionálási gyakorlatában előfordult olyan esztendő, amikor a korábbi években felhalmozódott tartalékait felhasználva az adott évi keretet átlépték a tagállamok. Ez a gyakorlat azonban már nem alkalmazható. 34. táblázat: Az EU sertéshús-exportja export-visszatérítéssel és visszatérítés nélkül M.e.: ezer tonna Megnevezés

1995/96

Export összesen

1996/97

1997/98

1998/99

1999/00

2000/01

2001/02

2002/03

899,0

883,5

976,0

1 324,5

1 446,4

2 255,1

1 302,2

1 307,8

export-visszatérítéssel

378,3

284,9

213,8

742,6

702,3

128,6

76,5

62,1

export-visszatérítés nélkül Export-visszatérítéssel, %

520,7

598,6

762,2

581,9

744,1

1 015,5

1 225,7

1245,7

42,1

32,2

21,9

56,1

48,6

11,2

5,9

4,7

ebből:

Forrás: Marché Porc Breton

Az 1990-1994 közötti időszakban az EU-ból harmadik országok piacára irányuló sertéshústermékek 90 százaléka részesült export-visszatérítésben (34. táblázat). A WTO Megállapodás hatályba lépésével ez az arány 32 százalékra csökkent, ami éves szinten 360 ezer tonnás mennyiséget jelentett 1995. július 1- 2002. június 30 között. Ugyanakkor ez a megoszlás széles skálán ingadozott. A 2001/2002-es gazdasági évben a teljes sertéshús-export mindössze 6 százalékát helyzeték el export-visszatérítés segítségével. A túltermelés miatt az 1999/2000-es évben 49, az 1998/1999-es gazdasági évben pedig 56 százalékkal részesedtek az export-visszatérítésben részesült sertéshús termékek (35. táblázat).

118

35. táblázat: Az EU sertéshús-exportjának termékmérlege export-visszatérítéssel és visszatérítés nélkül M.e.: ezer tonna Megnevezés

1995/96

1996/97

1997/98

1998/99

1999/00

2000/01

2001/02

Házi sertéshús, frissen, hűtve, fagyasztva Export összesen Export-visszatérítéssel Részesdés az exportból, %

545,5

482,8

549,9

1063,2

1096,6

834,1

904,1

126,7

52,7

35,5

595,3

530,0

0,6

0,0

23,2

10,9

6,5

56,0

48,3

0,1

0,0

Feldolgozott sertéshús-termékek Export összesen Export-visszatérítéssel Részesdés az exportból, %

Export összesen Export-visszatérítéssel

353,5

400,7

426,1

261,3

349,8

310,0

398,1

251,6

232,2

178,3

147,3

172,3

128,0

74,6

71,2

58,0

41,8

56,4

49,3

41,3

18,7

899,0

883,5

976,0

1324,5

1446,4

1144,1

1302,1

378,3

284,9

213,8

742,6

702,3

128,6

74,6

Forrás: Ofival 2003.

Az 1995-2000 közötti időszakban a magas hozzáadott értékű termékeknek 50 százalékát export-visszatérítéssel sikerült elhelyezni a harmadik országok piacán. Ez az arány igen magas, ugyanakkor 2000/2001-ben 18, míg 1995/1996-ban ezen termékek 71 százaléka jutott piacra export-visszatérítéssel. Ezzel szemben a kivitt friss sertéshús mindössze 25 százaléka kapott exportvisszatérítést. Az EU 2001/2002 gazdasági évben export-visszatérítés alkalmazása nélkül 904 ezer tonna sertéshúst vitt ki harmadik országok piacaira, úgy hogy a belső piaci árak magasak voltak, valamint állategészségügyi problémák miatt a fontos export piacok (főleg Japán, Dél-Korea) korlátozták az EU-ból származó sertéshús behozatalát. 7.4.5. Az import szabályozás hatása az EU sertéshúspiacára A behozatalai szabályozás legfőbb eszközeit: a zsilipár, valamint a Közösség által egységesen alkalmazott alaplefölözés volt. A zsilipárak a sertéshús-termelés világpiaci költségeit mutatták. Tartalmazták a cereáliák és az egyéb takarmánygabona-komponensek költségeit, valamint a szállítási, az egyéb termelési és értékesítési költségeket. Ehhez járult az EU és a világpiaci gabonaár-különbséget, illetve a munkaerőköltségek különbségeit áthidaló bázislefölözés. A sertéshús közös piaci szervezet lényegében 1975 óta változatlan, csupán új piacszabályozási eszközök kerültek bevezetésre az 1995. évi WTO megállapodás után. Ennek értelmében 1995. július 1-vel a lefölözések rendszer helyét specifikus vámok vették át (€/tonna). A vámosítások során kialakított vámegyenértékek alapját a korábbi lefölözés képezte. A zsilipár és a bázislefölözés tehát az a minimális ár volt, amelyen valamely harmadik ország terméke a Közösség határán felkínálható volt. A cél az volt, hogy ez a minimális importár mindig magasabb legyen, mint a sertéshús-előállítás EU szintű költségeinek teljes átlaga. Így biztosították a közösségi termelők számára a közösségi preferenciát. A zsilipárnál alacsonyabb importárat a pótlefölözés révén emelték fel annak szintjére. Az importrezsim működése miatt az importtermék nem léphet a Közösség piacára a külső védőszint alatt. Ez alól kivételt csak a vámkvóták keretében importált termékek képeznek. HALMAI ed. (2002) három fő csoportra különítette el a sertéshús importtermékeket: • vámmentes kvóta az Európai Megállapodások keretében bizonyos KKE országok számára; • általános vámkvóták, biztosítva a WTO keretében vállalt minimális piacra jutást az Európai Unió tagállamain kívüli országok számára;

119

•

vámkvóta az ACP-(afrikai, karibi és csendes-óceáni országok) és a DOM-TOM (az EU tagországok államainak tengeren túli területei) országok számára az MFN 65 százalékának megfizetése mellett.

Az EU a WTO Megállapodás keretében 13 500 tonnás minimális piacra jutási mennyiséget határozott meg az 1995/1996-os gazdasági évre, ami a belső fogyasztás 0,1 százalékát tette ki. Ez a mennyiség a 2000/2001-es időszakra 75 600 tonnára emelkedett, ami a fogyasztásnak mindössze 0,5 százalékát tette ki. A WTO Megállapodással párhuzamosan az EU több preferenciális kereskedelmi szerződést kötött (KKE országokkal, Balti államokkal, ACP országokkal és Szlovéniával). Ezek közül a legnagyobb jelentősége a KKE országokkal kötött kereskedelmi megállapodások. Az 1995/1996 és 2001/2002 közötti időszakban a GATT kontingens hatszorosára növekedett, azonban a Megállapodás keretében importált sertéshús mennyisége nem növekedett. A KKE országok mindössze 20-40 százalékban tudták kihasználni az EU által nyújtott kedvezményes kontingenseket 1995-2002 között. Ugyanakkor a KKE országokkal kötött kereskedelmi megállapodás keretében 1995-2002 között 22 ezer tonnáról 35 ezer tonnára növekedett az EU sertéshús importja, annak ellenére, hogy az 1995. évi 90 ezer tonnás kontingens 2002-re 150 ezer tonnára emelkedett. A WTO Megállapodás keretein belül a csökkentett vámegyenérték, vagy a 0 vámtételen túl, az EU-ba behozott sertéshús mennyisége elenyésző volt az 1995-2002 közötti időszakban. Emellett nehéz megállapítani a fő beszállítókat és ezen kondíciókkal behozott termékek rendeltetési helyét is. Ugyanakkor megállapítható, hogy a kicsontozott, fagyasztott sertéshús legfőbb exportőre az USA, míg piaca az Egyesült Királyság volt. 7.4.6. Beruházási támogatások hatása az EU sertéságazatára Az EGK 1971-1991 között szerkezetátalakítási támogatásokat nyújtott a sertéságazatnak. A 72/159/EGK Tanácsi irányelv korlátozásokkal ugyan, de engedélyezte a sertéstenyésztés beruházásait. A beruházás összege gazdaságonként legfeljebb 40 ezer ECU lehetett. A 1945/81/EGK Tanácsi rendelet és a végrehajtási rendelte a 2180/81/EGK Bizottsági rendelet, korlátozást írt elő a sertéstenyésztéssel kapcsolatos beruházási támogatásokról. Eszerint a tagállamok legfeljebb 550 darab hízósertés kapacitásig nyújthattak nemzeti támogatást a fejlesztésekhez. A Bizottság a tagállamoknak engedélyt adhatott, hogy eltérjenek ettől a szabálytól, azokban az esetekben, ahol az 550 darab hízósertés20 nem biztosította volna 1,75 munkaegységre vetített jövedelmet. Ugyanakkor beruházások azon hányadára, amelyek eredményeként a hízósertés férőhelyek száma 1 000 fölé emelkedett volna nem lehetetett támogatást nyújtani. A beruházást abban az esetben támogatták, ha a gazdaság képes volt előállítani a sertéshízlaláshoz szükséges takarmánynak legalább 35 százalékát. 1988-tól a támogathatóság felső határát 300 darab hízósertésre korlátozták. A sertéshús-termelőknek nyújtott nemzeti támogatásokat elsősorban az ágazat szerkezeti fejlesztésre, a biológiai alapok minőségének növelésére, valamint műszaki fejlesztésre fordították. A beruházási támogatások nagy részét 1970-1975 között kapta a sertéságazat, melynek meghatározó hányadát a sertéstartó épületek modernizálására fordították. A túltermelés miatt a 2328/91/EGK Tanácsi rendelet 1991-től kezdődően megtiltotta a sertésférőhelyek számának növelését. Az utóbbi rendeletet a 950/97/EK Tanácsi rendelet váltotta fel. Ennek értelmében a sertéstartó gazdaságok csak abban az esetben juthattak fejlesztési támogatásokhoz, ha azok nem növelik a meglévő termelési kapacitásokat. A rendelet szerint környezetvédelmi, állatvédelmi, valamint állathigiéniai beruházásokra lehetett igénybe venni támogatásokat. A támogatások megszerzésénél továbbra is fennmaradt az a kikötés, hogy a

20

1 darab tenyészkoca= 6,75 hízósertésnek felel meg a 2180/81/EGK Bizottsági rendelet szerint.

120

gazdaságnak a sertéshízlaláshoz szükséges takarmány 35 százalékát kellett előállítania saját területén. Napjainkban az EU ágazat-specifikus támogatásokat nem nyújt a sertéságazat beruházásaihoz. Ugyanakkor kivételt képeznek azok az esetek, melyek nem járnak állománybővítéssel, valamint a gazdaság rendelkezik akkora földterülettel, amely képes megtermelni a sertéshízlaláshoz szükséges takarmány 35 százalékát. A beruházási intézkedések következtében az EGK/EU sertéshús-termelése folyamatosan emelkedett, így 1977-re a Közösség önellátó lett sertéshúsból. Az 1980-as évek közepéig enyhe túltermelés jellemezte az EGK-t. Ezzel ellentétben, az 1990-es években a termelés növekedése meghaladta a fogyasztásét. Az új tagállamok közül, melyek nettó exportőrök voltak, vagy a csatlakozást követően azzá váltak (Dánia, Írország, Spanyolország) hozzájárultak a Közösség harmadik országok felé irányuló sertéshúsexportjának növeléséhez.

121

8. A HAZAI SERTÉSHÚSTERMELÉS FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEI 8.1. Az alapanyag-termelés jövedelempozíciójának várható alakulása a csatlakozást követően A főbb állattenyésztési ágazatokban működő, a tesztüzemi rendszerben adatokat szolgáltató társas vállalkozások 2004. és 2005. években várható összesített jövedelempozícióját az AKI Költség- és Jövedelemelemzési Osztályának ágazati költségadataira épülő előrejelzések alapján vizsgáltuk és NYÁRS et al. [2004] közleményében jelent meg. A 2002. évi bázison 2004. és 2005. évekre készített költségprognózisok a makrogazdasági folyamatok egyes költségtényezőkre gyakorolt hatásán alapulnak, ezért a fontosabb hazai gazdaságkutató műhelyek (Magyar Nemzeti Bank, Kopint- Datorg Rt.) makrogazdasági előrejelzéseire épülnek. Egyes inputelemek esetében az ipari-termelői árindexet, az igénybevett szolgáltatások költségeinél és egyes állandó költségeknél a fogyasztói árindexet, a munkabérnél a bérköltségek növekedési ütemét, míg az értékcsökkenési leírás esetében az állóeszköz-felhalmozás növekedési ütemét vettük figyelembe (36. táblázat). 36. táblázat: A főbb makrogazdasági mutatók előrejelzése Megnevezés

2004

2005

252 4,0 5,6 6,8 8,5 7,3

HUF/EUR, éves átlag Bruttó hazai termék növekedési üteme Ipari-termelői árindex Fogyasztói árindex Állóeszköz-felhalmozás növekedési üteme Bérköltségek növekedési üteme

2006

252 3,9 3,9 4,4 8,0 7,6

252 4,5 3,4 3,8 8,3 7,8

Forrás: Magyar Nemzeti Bank (2005 február), Kopint-Datorg Rt. (2005 március)

A forint/euró-árfolyam lényeges makrogazdasági változó, hiszen elengedhetetlen az euróban rögzítésre kerülő közvetlen támogatások, illetve a takarmánygabonák intervenciós árának átszámolásához. A 2004. évre vonatkozó becslés a különböző kutató műhelyek prognózisai és a Budapesti Árutőzsde határidős devizapiacának jegyzései alapján készült. Minthogy a jelenlegi piaci körülmények között a forint erősödésének (közelítés az euró bevezetéséhez szükséges konvergencia kritériumokhoz) és gyengülésének (magas költségvetési hiány) esélye egyforma, ezért a 2005. évre – a Magyar Nemzeti Bank eljárását követve – változatlan árfolyammal számoltunk (36. táblázat). Az inputköltségek közül a hajtó- és kenőanyag költségeket a MOL Rt. 2004 januári prognózisa alapján határoztuk meg. Az állóeszközök értékcsökkenési leírásának előrejelzésénél feltételeztük, hogy az amortizáció az állóeszköz-felhalmozás növekedési ütemének függvényében változik. A szántóföldi növények esetében a földbérleti díjaknál a GOFR-növények termelői által várhatóan felvehető közvetlen támogatások 50 százalékával kalkuláltunk. Az állattenyésztési ágazatok esetében a kimagasló termelési eredmények (súlygyarapodás, tejhozam, tojáshozam) eléréséhez szükséges optimális tápkeverékek felhasználását feltételeztük. A takarmánygabonák 2004. évi árait a hatékony piacok hipotézisére támaszkodva a Budapesti Árutőzsde határidős elszámolóáraira alapoztuk. A 2005. évre már az EU intervenciós árat alkalmaztuk, mint minimális árat. Számításaink szerint az értékesítési átlagár várható csökkenése, valamint a 2003. évi aszályos időjárás következtében kialakult magas takarmányárak miatt a sertéshizlalás tonnánkénti jövedelme a társas vállalkozásokban negatív lesz 2004-ben. Az átlagosnál rosszabb hatékonysággal termelő sertéshizlalóknak a 2004. október 15-ig nyújtott, haszonállat-tartási előírások betartásához kapcsolódó 2 000 Ft/egyed támogatás sem jelentett megoldást. Az ágazat jövedelempozíciója a felvásárlási ár prognosztizált növekedése ellenére várhatóan romlik 2005-ben (37. táblázat). A sertéshizlalás jövedelmezőségének értékelésénél figyelembe kell venni, hogy az EU állatjóléti és

123

környezetvédelmi előírásainak való megfeleléshez szükséges beruházási költségek időarányos része növeli a termelés költségeit – ezt a számítás nem tartalmazza! 37. táblázat: A sertéshizlalás 2004. és 2005. évre prognosztizált költség- és jövedelemhelyzete a mezőgazdasági társas vállalkozásokban Megnevezés Költség (Ft/t) Termelés értéke (Ft/t) Jövedelem I. (Ft/t) Közvetlen támogatás (Ft/t) Bevétel (Ft/t) Jövedelem II. (Ft/t) Értékesítési átlagár (Ft/t)

2001. évi 2002. évi 2003. évi 2004. évi 2005. évi 2006. évi adatok† adatok† adatok† prognózis prognózis prognózis 292 680 263 640 263 200 259 247 270 839 282 431 318 090 276 650 226 400 259 020 271 440 281 750 25 410 13 010 - 36 800 - 227 601 - 681 4 280 7 970 12 380 20 000 322 370 284 620 238 780 279 020 271 440 281 750 29 690 20 980 - 24 420 19 773 601 - 681 318 090 276 640 234 680 259 020 271 440 281 750

Forrás: az AKI Költség- és Jövedelemelemzési Osztályának tesztüzemi adatai alapján az AKI Agrárpolitikai Kutatások és Ágazati Ökonómiai Osztályain készült számítások, 2005. 01. 31. (2005-ben és 2006-ban 1 € = 252 Ft) † Melléktermék értéke és egyéb bevételek nélkül.

8.2. A csatlakozás hatása és az ágazatfejlesztés irányai A sertéságazat esetében súlyos gond a koncentráció alacsony foka, a szervezetlen, elaprózódott üzemi struktúrára, valamint a technológiai hiányosságokra, a termelésből jelentős hányadot (kb. 40 százalék) képviselő kistermelői sertésállomány minőségére visszavezethető gyenge hatékonyság. A legnagyobb sertéshús-termelő tagállamokhoz képest lemaradásunk jelentős. A termelési költségek terén Magyarország elenyésző tartalékokkal rendelkezik a legnagyobb versenytársakkal szemben. A termékpálya strukturális problémákkal is küzd, amelyek alapvetően befolyásolják a vertikum versenypozícióját. A húsfeldolgozásban többek között a kihasználatlan vágókapacitások jelentenek gondot. Az elmúlt évtizedben nem ment végbe a kívánatosnak mondható koncentráció, sőt éppen ellentétes tendencia érvényesült: a korábbi időszakhoz képest számottevően gyarapodott a vállalkozások száma. Az üzemek műszaki állapotára – néhány újonnan épült, illetve az utóbbi években felújított egység kivételével – jellemző a technológiai homogenitás hiánya: egyaránt megtalálhatók a legmodernebb és a már 20-30 éves elavult felszerelések. A vágósertés-termelés és a vágókapacitások összhangjának kérdése több szempontból érdekes. A sertésállomány területi megoszlása hazánkban nem egyenletes, ugyanis vannak erős sertéstermelő régiók, ahol a fő takarmány alapanyag, a kukorica termesztése alapozza meg a sertéshizlalást. Az Alföld északi, déli részében és a Dunántúl déli és középső régiójában hagyománnyá vált a sertéstartás, mivel ezeken a területeken termelik meg az ország vágósertéstermelésének 84 százalékát. Az EU állatszállításra vonatkozó előírásai érzékenyen érintik a hazai sertéságazatot is. Az intenzíven tartott állatok alacsony stressz-tűrőképessége a rövid szállítás mellett szól. Ezek a szempontok egyre inkább arra kényszerítik a vertikum szereplőit, hogy a vágósertéseket a hozzájuk legközelebbi vágóhídon vágják le. A sertéshús közös piaci szervezetének átvételével a hazai szabályozás lényegesen egyszerűsödött. Megszűntek a közvetlen ágazat-specifikus nemzeti támogatások, beleértve az árhoz kötött minőségi támogatást is21. A termelők csak minősített esetben számíthatnak központi 21

Egy aktuális, esetleg iránymutató példa: A francia kormány – a közelmúltban újból bevezetett EU magántárolási és exporttámogatásokat kiegészítendő – a francia sertéshizlalók válságának enyhítésére nemzeti támogatásokat kíván nyújtani. A sertéstartás végleges felszámolását összesen 7 millió euróval, a szerkezetátalakítást (termelői csoportok összevonása, vágóhidak piaci pozíciójának erősítése stb.) további 5 millió euróval támogatnák. Emellett – a piac átláthatóságának javítása érdekében – a kis és közepes nagyságú kereskedő cégek számára árfigyelő rendszer létrehozását tervezik. A francia kormány e törekvéseivel szemben az Európai Bizottság nem emelt kifogást.

124

beavatkozásra, aminek hatása közvetett (magántárolási támogatás). Az 1 509,39 €/t (kb. 385 000 Ft/t) alapár 2000. július 1. óta változatlan. A magyar termelőknek a jelenleginél élesebb versenyben kell helytállniuk a közös piacon. Helyzetüket tovább nehezíti, hogy a harmadik országokból behozott sertéshúsok vámszintjei csökkennek. Megemlítendő továbbá az euróval és dollárral szemben túlértékelt forint termékpálya alsó (up-stream) szakaszára begyűrűző kedvezőtlen (árleszorító) hatása is. Mindezek következtében a racionalizálódási folyamat a mezőgazdasági fázisban és a feldolgozásban még inkább felgyorsulhat. Az ehhez kapcsolódó szelekció keretében egyes állattartók kiszorulnak az árutermelésből. Magyarországon a folyamatosan csökkenő sertésállomány miatt mérséklődik a hústermelés is. A KSH adatai szerint 2004-ben a vágósertések felvásárlása csupán 84 százaléka volt az egy évvel korábbinak, a sertésfelvásárlás 2005-ben tovább csökkent. A vágóhidak a csökkenő hazai kínálat mellett folyamatosan vásárolnak import sertéseket (hetente: 7-10 ezer darab vágósertés), amelyek a felvásárlások 15-20 százalékát teszik ki. A heti felvásárlások azonban – az importból származó sertésekkel együtt is – 15-17 százalékkal alacsonyabbak az egy évvel ezelőtti értékeknél. A legtöbb élősertés Hollandiából érkezik Magyarországra, ez az összes import közel 60 százaléka22. Mind a kivitel, mind a behozatal vonatkozásában egyformán gondot, illetve versenyhátrányt jelent, hogy a vertikum szervezettsége, koncentráltsága elmarad a legfontosabb sertéshús-termelő tagállamokétól. A piac megnyitása hosszabb, akár négy-hat évig is elhúzódó hullámvölgyet okozhat a szektorban. A termelés visszaesése miatt nettó exportőri pozíciónk megrendülhet. Az ágazat szereplőinek maguknak kell megszervezniük a termékpályát. A szervezettség javításában komoly előrelépést jelentene a hosszútávú szerződéses kapcsolatok kiépítése, valamint – a fejlett sertéshús-termelő országokhoz hasonlóan – a kölcsönös biztosítási alapok létrehozása, amelyek a kedvezőtlen piaci helyzetek kezelésében nyújthatnak segítséget. A sertéshizlalást, húsfeldolgozást, valamint a főbb termékek piaci pozícióit jelenleg meghatározó legfontosabb körülmények a következők: ƒ az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan a sertéshúsfogyasztás stagnálása, esetleg lassú növekedése; ƒ a belpiaci verseny éleződése, az importtermékek arányának növekedése; ƒ a takarmánypiac átrendeződése, koncentrálódása; ƒ szigorú állatjóléti és környezetvédelmi előírások; ƒ a termelés naturális hatékonyságának javítása, a termékszerkezet differenciálása a hagyományos felvevőpiacok megőrzése érdekében; ƒ az elsődleges feldolgozás meghatározó szerepe a termelési struktúra alakulásában, a termelés orientálásában a piaci információk visszacsatolásával, továbbá a vertikális kapcsolatok, integráció erősödése; ƒ a feldolgozóipari vállalkozások életképességének legfontosabb feltétele a higiéniai, élelmiszerbiztonsági, állatjóléti és környezetvédelmi előírásoknak való megfelelés, valamint a költség-hatékony gazdálkodás; ƒ az elsődleges feldolgozás és készítmény-előállítás szétválásának folytatódása; ƒ a feldolgozóipari koncentráció és szakosodás felgyorsulásával párhuzamosan radikális racionalizálódási folyamat a termelésben. Az ágazat versenyképessége javításának alapvető feladatai a következők:

22

A magyarországi vágóhidak a hazai termelésből, illetve az importból származó sertéseket szinte azonos áron veszik át.

125

ƒ

ƒ ƒ ƒ

a hatékonyság és megfelelőség javítása a tenyésztés és hizlalás modernizálásának (genetikai alapok, technológiai rendszerek, tartási körülmények stb.) nemzeti és vidékfejlesztési forrásokból történő támogatásával; az elsődleges feldolgozás versenyképességének javítása közösségi beruházási támogatások segítségével, ezáltal kiszámítható felvevőpiac megteremtése; a biztonságos élelmiszer előállítás (eredetazonosítás és nyomon-követhetőség) követelményeinek megteremtése a közösségi jogszabályokkal összhangban; a termékpálya szervezettségének javítása, hosszútávú szerződéses kapcsolatok kiépítése, a piaci zavarok elhárítására kölcsönös biztosítási alapok létrehozása.

8.3. A hazai sertéshús-termelés kitörési lehetőségei A magyar mezőgazdaság (és élelmiszeripar) közösségen belüli életképességének alapvető feltétele mindenekelőtt az EU intézményrendszerének kiépítése és működtetése, amihez szorosan kapcsolódik az információ-szolgáltatás kialakítása is. Fontos szerepet játszik továbbá a termelők felvilágosítása, képzése és a szaktanácsadás. Mindezek nélkül a csatlakozással felmerülő, különböző nagyságrendű problémák megoldására, enyhítésére szolgáló intézkedések nem jelenthetnek hathatós megoldást. A csatlakozás miatt a „kritikus” helyzetbe kerülő sertéságazatot a közvetlen támogatások csökkenése, illetve megszűnése hátrányosan érinti. Az életképesség és versenyképesség megőrzésére azonban van lehetőség. Ez azért is lényeges, mert a sertéságazat szerepe a magyar mezőgazdaságban meghatározó, mind a termelési érték, mind a foglalkoztatottság tekintetében. Az ágazat jövőjének szempontjából legfontosabb feladat a vertikális versenyképesség erősítése, amihez elengedhetetlen a hatékony vertikális koordinációk kialakítása. Az életképesség szempontjából alapvető kérdés, hogy ki képes bekapcsolódni a vertikális koordinációkba és hosszú távon tagja lenni a szerveződéseknek. Az életképes koordinációba tartozó gazdálkodók és vállalkozók számára alapvetően nem okoznak problémákat a csatlakozás negatív hatásai. Elsődleges feladat a már működő, életképes vertikális koordinációk versenyképességének javítása a költséghatékonyság növelésén keresztül, ami nyilvánvalóan racionalizációval jár együtt. Ennek lehetséges módja a feldolgozási fázis (kiemelten az úgynevezett elsődleges feldolgozás, mivel itt közvetlen a kapcsolat a mezőgazdasággal) versenypozíciójának javítása az engedélyezett közösségi beruházási támogatások segítségével. Erre van is igény, hiszen a SAPARD programból a legtöbb forrás ezekbe az ágazatokba jutott. A csatlakozás szempontjából kritikusnak tekinthető három állattenyésztési ágazat esetében általánosságban egy kitörési lehetőséget fogalmaztam meg: • koordináció; Ennek a célnak a megvalósításához, valamint a gazdálkodók és vállalkozók életképességének a biztosításához, illetve versenyképességük javításához két, a közösségen belül is használható eszközt határoztam meg: • beruházási támogatások; • közvetett támogatások. Az általános áttekintést követően részletesebben, ágazati szinten is bemutatom az eszközök felhasználásának a módszereit, a koordináció területén tapasztalható jelenlegi helyzetet, várható tendenciákat.

126

Koordináció Az Európai Unió mezőgazdaságában és élelmiszeriparában rendkívül fontos szerepet játszik a koordináció. Az életképesség biztosításához gyakorlatilag elkerülhetetlen a vertikális és horizontális koordinációk és integrációk működtetése. Ezen a téren Magyarország lemaradása jelentősnek tekinthető a közösségi országok általános helyzetéhez képest. Bár a vertikális koordináció területén Magyarországon is vannak működőképes szerveződések, a kapcsolatok mélységét, biztonságát tekintve ezek nem hasonlíthatóak össze például a dán vagy holland szervezetekkel. Még szembetűnőbbek hiányosságaink a horizontális koordináció terén. Az elmúlt tíz évben Magyarországon többször is tettek kísérletet szövetkezeti vagy egyéb formában történő horizontális integrációk létrehozására, ezek azonban többnyire nem jártak sikerrel. A fejlett országokban (Nyugat-Európa, USA) a horizontális szerveződéseknek mindig vannak vertikális kiterjedéseik, ami legtöbbször saját feldolgozóipari kapacitásokat jelent, sőt, sokszor még a termeléshez szükséges inputokat is ezeken a szerveződéseken belül biztosítják. Ezek hiányában a hazai törekvések sem lehetnek sikeresek. Véleményem szerint a csatlakozást követően az életképesség biztosításához a mezőgazdasági termelők nagy részének be kell kapcsolódnia egy működőképes vertikális koordinációba. A koordináció mélysége (szerződéses kapcsolat, integráció stb.), vagyis az adott szerveződés formája másodlagos, a fontos az, hogy stabil, kiszámítható termelői hátteret csak az ilyen típusú szerveződés képes biztosítani. A versenyképesség javítását szolgálja a horizontális koordináció, hiszen a mezőgazdasági termelési fázisba tartozó gazdálkodók horizontális szerveződésen keresztül javíthatják, erősíthetik érdekérvényesítő képességüket a teljes élelmiszertermelési láncban. Sajnos ilyen típusú szervezetek önmaguktól általában nem jönnek létre, de a hosszú távra tervező gazdálkodóknak érdemes mérlegelniük az ilyen típusú koordináció kialakításának a lehetőségét. Beruházási támogatások A közösségi beruházási támogatások célja a gazdálkodók életképességének a biztosítása és a versenyképesség javítása. Az elmúlt évtizedben a hazai agráriumban is igénybe lehetett venni beruházási támogatásokat, illetve a csatlakozásig működött a SAPARD program. A csatlakozást követően a közösségi vidékfejlesztési támogatások keretében beruházási célokra az eddigieknél jóval nagyobb források állnak rendelkezésre. Az AVOP-ban és NVT-ben meghatározott intézkedések célja részben a megfelelés elérése a közösségi standardoknak, és ezáltal az életképesség biztosítása, illetve a fejlesztések támogatásán keresztül a versenyképesség javítása. Ezekhez a támogatásokhoz mind a mezőgazdasági fázisban gazdálkodók, mind az élelmiszeripari vállalkozások hozzájuthatnak. Alapvető feladat a hazai intézményrendszer alkalmassá tétele ezen támogatások minél egyszerűbb és zökkenő mentesebb kifizetésére, a gazdálkodókban és vállalkozókban pedig tudatosítani kell a beruházási támogatásokban rejlő kitörési lehetőségeket. A beruházási, fejlesztési támogatás talán a leghatékonyabb formája a szubvenciónak, hiszen a támogatások hatására általában olyan beruházások valósulnak meg, amely fejlesztések eredményeként a gazdálkodók és vállalkozások versenyképessége javul. Így összességében az ágazat versenypozíciója is erősödik. A beruházási támogatások ugyanakkor nem nyújtanak mindenki számára megoldást, jellemzően az árutermeléssel foglalkozó, komoly gazdasági tevékenységet végző gazdálkodóknak és vállalkozásoknak jelenthetnek hathatós segítséget. Bizonyos kisebb összegű, egyszerűsített eljárásmódú támogatásban a nem ebbe a körbe tartozó gazdálkodók is részesülhetnek.

127

Közvetett támogatások Az Európai Unióban a sertés-, és baromfitartók nem részesülhetnek közvetlen termelői támogatásban. Ezekben az ágazatokban tehát a csatlakozást követően csökken, illetve megszűnik a termelők közvetlen támogatottsága. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ezek a gazdálkodók semmilyen támogatásban nem részesülhetnek a közösségen belül. Bizonyos keretek között lehetőség van támogatások nyújtására közvetett (nem termelőinek minősített) formában. Ezeknek a szubvencióknak az összege ugyan nem éri el a korábbi hazai közvetlen támogatások mértékét, azonban nagymértékben hozzájárulhatnak a gazdálkodás életképességének megőrzéséhez. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a támogatások csak a közösségi jogszabályi kereteken belül, illetve a nemzetközi egyezmények figyelembevételével kerülhetnek kialakításra, illetve kifizetésre. A közösségi szabályok rendkívül szigorú és bonyolult feltételeket teremtenek a tekintetben, hogy mely célok, és milyen módon támogathatók. Az általunk megismert általános közösségi eljárásrend alapvetően különbözik a korábban alkalmazott magyar gyakorlattól. A közösségen belül a terméktanácsokra (vagy az ilyen típusú szervezetekre) sokkal több feladat hárul: konkrét programokat határoznak meg, a közösségi és egyéb vonatkozó jogszabályokkal harmonizáltan, mind a célok, mind a végrehajtás tekintetében, és ezen programok végrehajtására igényelnek nemzeti (esetenként közösségi) támogatást. Ez azt jelenti, hogy nem pénzt kérnek, hogy azt (nem pontosan tisztázott feltételek mellett) „beleöntsék” az ágazatba, hanem konkrét célokra, (a jogszabályokkal harmonizált) intézkedésekre, előre megfogalmazott eljárásrend és pontosan meghatározott forrásigény mellett igényelnek támogatást. Magyarország esetében ez azt jelenti, hogy a terméktanácsok részesülhetnek kisebb összegű képzési, marketing-támogatásokban. Ezeket konkrét célokra felhasználva (külső szakértőket is bevonva) ágazati programokat dolgozhatnak ki, meghatározva az eljárásrendet, a kedvezményezetek körét és a támogatás forrásigényét. A programoknak természetesen összhangban kell lenniük a közösségi szabályokkal, így a hatóságok feladata csupán az engedélyeztetés, a kormányzatnak pedig arról kell döntenie, hogy biztosítja-e a szükséges forrásokat vagy sem. A folyamat végeredményeként az életképes mezőgazdasági termelők – amennyiben végrehajtják a programban megfogalmazottakat – támogatásban részesülnek. A programok kivitelezése természetesen nem egyszerű feladat, de sikeres végrehajtása sokat segíthet a gazdálkodók helyzetén. Dániában például több milliárd forintnak megfelelő támogatást fizetnek ki ilyen jogcímeken a sertéstartóknak. A kulcsszerep egyértelműen a terméktanácsokra hárul; egy jól működő, a támogatásokat megfelelően felhasználó terméktanács sokkal többet érhet el az adott ágazatban, mint bármilyen közvetlen kormányzati beavatkozás. 8.3.1. A vertikális koordináció lehetőségei a hazai sertéságazatban nemzetközi példák alapján A vertikális koordináció fogalmát gyakran szinonimaként használjuk a vertikális integráció helyett. Mindkét jelentést úgy lehetne definiálni, hogy a termelési és közvetítői lánc egyik szakaszának kibocsátása egy másik szakaszba kerül, egy közös megegyezésen alapuló rendszer ellenőrzése keretében. A vertikális koordinációt egy olyan folyamatként értelmezhetjük a legjobban, amelynek egyik végén a szabad piaci értékesítés, a másikon pedig a vertikális integráció áll (FRANK és HENDERSON, 1994). A vertikális koordináció mechanizmusait FERTŐ [1996] két fő csoportba sorolja: a külső és a belső koordináció kategóriájába. A külső koordináció során a vertikális lánc szereplői megőrzik szervezeti önállóságukat, és az ár játszik jelentős szerepet az egyes piaci szereplők közötti kapcsolatrendszerben. A belső koordináció esetében pedig már a szervezeti összeolvadás is megtörtént, és a vállalat belső adminisztrációs eszközei látják el a koordinációs feladatokat.

128

KOVÁCS [1999] szerint az élesedő gazdasági verseny korábban nem érvényesülő hatások kivédését követeli meg, ami csakis jól szervezett, vertikális és horizontális integráció alkalmazásával oldható meg. A hazai viszonyok között csak kevés körzetben próbálkoznak a szerződéses termelés/termeltetés előnyeinek hasznosításával. Egyes területeken, ahol létrejöttek ilyen koordinációk, inkább a gazdasági erőfölényben lévő felvásárló, forgalmazó, feldolgozó, értékesítő partner diktálja a feltételeket, így nem a kölcsönös előnyök kihasználására törekszenek. Ennek alapfeltétele, hogy a termelési lánc résztvevői a termék előállításában kimutatható, az egyes partner által hozzáadott érték alapján részesedjenek a keletkezett árbevételből. SZÉLES [2003] megállapította, hogy a külföldi tulajdonba került élelmiszeripari vállalatok alapvetően profitnövelő érdekeltségre törekedve nem vállalkoztak gazdasági áldozattal járó termelői integrátori feladatokra. Helyette kapacitásaik kihasználása, fix költségek csökkentése és versenyképességük megőrzése érdekében alapanyagot importáltak (vágósertés) feldolgozásra, amely gazdasági előnnyel járt részükre, mivel a hazai felvásárlási árnál olcsóbban tudták beszerezni. A vertikális koordináción alapuló rendszerek működésében nagyobb szerepet kapnak az egyes szakaszok közötti kapcsolatok, mint maguk az ügyletek. A koordináció nélküli rendszerekre a legjobb példa az aukciós piacok működése, ahol az eladók nincsenek kapcsolatban a vevőkkel, vagyis a piaci szereplők ismeretlenek. Ennek ellenkezői a vertikálisan integrált rendszerek, ahol a vevők és eladók szoros kapcsolatban állnak egymással, megállapodást kötnek az árra, a mennyiségre és a teljesítés időpontjára. A vertikális koordináció az irányítást és az ellenőrzés eszközeit használja fel a termelési lánc kettő vagy több szakasza között. A vertikális koordináció egyik legalapvetőbb eszköze a termeltetési szerződés. A termeltetési szerződések gyakran magukba foglalhatnak előre megállapított árakat és prémiumokat, valamint a termelékenységen alapuló hatékonyságösztönzőket. Koordináció a dán sertéságazatban Az 1970-es évek végén a dán mezőgazdasági vezetés és szakmai szervezetek célul tűzték ki, hogy a sertéságazatot exportorientálttá tegyék. A kitűzött cél eléréséhez elkerülhetetlen volt az ágazati koncentráció az alapanyag-termelésében és a feldolgozásban egyaránt. Dániában a sertéságazatot hatékonyan felépített vertikális koordináció jellemzi, ami elősegíti a világpiaci igények kielégítését. Rövid időn belül a Dán Sertéstermelők és Vágóhidak Szövetsége (Danske Slagterier) kezdeményezésével egy integrált termelési rendszer alapjait fektetették le. Dániában felismerték, hogy a magas fogyasztói igényeket kielégítő sertéshúst kizárólag integrált termelési rendszerben lehet előállítani, ami magába foglalja a tenyésztés és értékesítés közötti szakaszt. A termelési lánc nyomon-követéséhez és a minőségbiztosításhoz elengedhetetlennek ítéltek meg a szerződéses viszonyok teljesítését is. A minőségbiztosítási rendszerek sikeres működéséhez a termelési folyamat teljes körű dokumentálására és ellenőrzésére volt szükség (WINDHORST, 2000). A tenyésztésben csak négy fajtát engedélyeztek, az utónevelt malacok mozgását pontosan rögzítették, a vágósertések előre meghatározott súlyban kerültek értékesítésre, és az optimális felvásárlási ár csak megfelelő színhústartalom esetén volt elérhető. Ezen felül szigorúan szabályozták a területegységre eső állatsűrűséget, valamint a termelők által maximálisan vásárolható takarmány mennyiségét. A termelők és a vágóhidak között szerződéses kapcsolatok biztosítják, hogy a vágóhidak kapacitás-kihasználtsága folyamatosan 95-98 százalékos. A kooperáció teszi lehetővé a feldolgozó és csomagoló üzemek számára a termelés ütemezését. Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején egy újabb sikeres kampányt indítottak el a minőség további fejlesztése, a fejlődő országokból történő takarmányimport csökkentése, valamint a takarmány-termő terület, a telepnagyság és az állatsűrűség közötti egyensúly biztosítása területén. Dániában 1970-ben még több mint 50 vállalat – elsősorban szövetkezetek – foglalkozott vágással, 1999-re mindössze 3 piaci szereplő maradt, amelyek közül a legnagyobb szövetkezet, a Danish Crown telephelyein 16 millió sertést vágnak évente.

129

8.3.2. Közvetett támogatások A támogatási rendszer átalakításánál szem előtt kell tartani a mezőgazdaság nemzeti támogatására vonatkozó Közösségi iránymutatás előírásait a mezőgazdaság területén nyújtható állami támogatásokról (2000/C 28/02)23, amely részletesen bemutatja azokat a támogatási formákat, amelyeket a Bizottság a tagállamok számára engedélyez. A Bizottság nem hagy jóvá olyan nemzeti támogatást, amely nem egyeztethető össze a piac valamely közös szervezésére irányadó rendelkezéssel, vagy amely megzavarná a közös szervezés megfelelő működését. A hivatkozott Közösségi iránymutatás szerint a közös piaccal össze nem egyeztethető működési támogatásoknak számítanak az egyoldalú, egyszerűen a termelők pénzügyi helyzetének javítására szánt, de az ágazat fejlődéséhez semmilyen módon hozzá nem járuló állami támogatási intézkedések és különösen az ár, a mennyiség, a termelési egység vagy a termelőeszközök egysége alapján adott támogatások. Az EU szabályozott termékpiacain (az állati termékek közül ide tartozik a tej, a marhahús és a juh) a termelőknek folyósítható közvetlen támogatások mértéke és feltételei pontosan rögzítettek. A nem szabályozott termékkörök esetében (a sertéshús, a baromfihús és a tojás) közvetlen támogatások a termelők számára nem nyújthatók. Ugyanakkor a szabályozás rugalmas abban a tekintetben, hogy horizontális szinten lehetőséget ad olyan nemzeti támogatások fenntartására vagy bevezetésére, amelyek helyettesíthetik a jelenleg nyújtott hazai támogatások jelentős részét. Az alábbiakban a jelenlegi hazai támogatási jogcímeket vizsgáltam meg azon szempontokból, hogy melyek tarthatók fenn a csatlakozást követően, melyeket szükséges átalakítani, EU-konformmá tenni, illetve melyeket kell legkésőbb a csatlakozáskor megszüntetni. •

•

23

Állategészségügyi és minőségellenőrzési vizsgálatok költségeinek támogatása Nemzeti támogatásként nem tartható fenn. A 96/43/EK Tanácsi irányelv által előírt vizsgálati díjfizetési kötelezettségek valamennyi tagállamban érvényesek. A 96/43/EK Tanácsi irányelvben szabályozott díjak sem közvetlen, sem közvetett visszatérítése nem engedélyezett. Nem támogathatók továbbá az exporthoz szükséges vizsgálati díjak sem. A 90/424/EGK Tanácsi határozat szerint a Közösség közreműködik az állategészségügyi vizsgálatok hatékonyságának fejlesztése érdekében az alábbiakban: • pénzügyi segítségnyújtás az összekötő és referencialaboratóriumok részére; • pénzügyi hozzájárulás a zoonózis megelőzést célzó vizsgálatok kivitelezéséhez; • pénzügyi hozzájárulás a belső piac kiegészítése céljából végzett új vizsgálati stratégia érdekében. Az állatállomány betegségektől való mentesítéséhez igénybe vehető támogatás Az iránymutatás keretei között fenntartható nemzeti támogatás. Járvány következtében elpusztult vagy preventív intézkedés hatására elpusztított állomány után támogatás adható. A 90/424/EGK Tanácsi határozat szabályozza azon eljárásokat, amelyek rögzítik a Közösség pénzügyi hozzájárulásait a következő esetekben: különleges állategészségügyi intézkedések, vizsgálati intézkedések az állategészségügy területén, az állatbetegségek felszámolását és ellenőrzését felölelő programok. Különleges állategészségügyi intézkedések esetén – a határozatban felsorolt betegségek megjelenésénél – az érintett tagállam a betegség felszámolására pénzügyi támogatást kap a Közösségtől. A 90/424/EGK Tanácsi határozat 1. melléklete felsorolja azon megbetegedéseket, amelyek megelőzése és ellenőrzése érdekében közösségi támogatás nyújtható. A jogszabály 22-23. cikkelye rögzíti azokat a jogszabályokat, melyek keretében egyes állatbetegségek felszámolásához pénzügyi segítség adható. A közösségi pénzügyi támogatásokhoz a tagállamoknak pénzügyi tervet kell benyújtaniuk az Európai Bizottságnak. A programtervezetekben fel kell tüntetniük az egyes benyújtott programok időtartamát, valamint az éves pénzügyi előirányzatokat. Ha a tagállam

Továbbiakban: Iránymutatás.

130

olyan programot terjeszt elő, amelynek több éven át kell tartania, közölnie kell a fent említett adatokat valamennyi évre vonatkozóan. • A Bizottság minden évben új állategészségügyi programot dolgoz ki a zoonózisok megelőzése és ellenőrzése érdekében. Ennek keretében 2003-ban 37,85 millió € közösségi támogatást (50 százalékos közösségi hozzájárulás) lehet felhasználni 13 betegség megelőzésére (pl: Aujeszky-féle betegség, klasszikus sertéspestis, szalmonella, szarvasmarha-, juh-, kecske brucellózisa stb.). •

Állatbetegségek megelőzési költségeinek és állatgyógyszer-vásárlások támogatása Az iránymutatás keretei között fenntartható nemzeti támogatás. A különféle vizsgálati és ellenőrzési díjak nemzeti támogatását az EU általában engedélyezi, feltéve, hogy azok preventív jellegűek, és a tagállam hatóságai megkövetelik. Ezekben az esetekben a támogatásokat a termelő kapja meg.

Franciaországban a sertéshústermelést elősegítő érdekképviseleti szervezetek javaslatára 1994-ben létrehoztak egy önkéntes tagságon alapuló, a sertéstartók jövedelemtámogatását biztosító segélyezési alapot: a Stabiporc-ot. A Stabiporc megalakulása óta négy alkalommal nyújtott rövidlejáratú hiteleket a sertéstartóknak, amikor a sertéspiacon az árak alacsonyak voltak. A Bizottság 1994 óta minden alkalommal elutasító döntést hozott az alap működésével kapcsolatban, mivel a Stabiporc a termelői csoportok számára a pénzpiacon érvényes kamatoknál alacsonyabb rátát állapított meg és a termelői csoportok több alkalommal nem fizették vissza a hiteleket. A Bizottság azt kifogásolta, hogy a támogatásokat nem az érdekelt termelői szervezetek fizetik vissza, hanem azt kezesként az Ofival nevű termékhivatal vállalta át. A Bizottság a várakozásnak megfelelően úgy döntött, hogy ez a támogatás torzítja a versenyviszonyokat, ezért a francia kormányt felszólította a Stabiporc alap működésének beszüntetésére és a már folyósított támogatások visszafizetésének elrendelésére 24. A portugál kormányzat hosszúlejáratú hitel felvételére kamattámogatást nyújtott a sertéstenyésztők és -hizlalók számára 1994-ben. A kamattámogatás degresszív mértékű volt: 1. évben 10 százalék; 2. évben 8 százalék; 3. évben 6 százalék; 4. évben 4 százalék. A sertéstenyésztők által felvehető hitel teljes összege nem haladhatta meg a 7,6 milliárd escudót. A Bizottság kötelezte Portugáliát, hogy a már folyósított kamattámogatást az érintettek fizessék vissza, valamint a programot állítsa le, mivel a támogatás a közösségi joganyag szerint illegális volt25. A Bizottság a Római szerződés 88 (2) cikk alapján eljárást indított Portugália ellen, mivel a portugál kormányzat pénzügyi segítséget nyújtott a sertéstermelőknek 1998 végén26. A kormányzati intézkedés két részből állt. A fennálló rövid lejáratú hitelekre a termelők fizetési haladékot, valamint 100 százalékos kamattámogatást kaptak. A második intézkedés keretében az újonnan felvett rövid lejáratú hitelekre 100 százalékos kamattámogatásban részesültek az érintett sertéstermelők. A Bizottság szerint mindkét támogatási forma működési támogatásnak minősült, amelyek elérték a mezőgazdasági ágazatban nyújtható rövid lejáratú hitelek maximumát, továbbá az intézkedések bevezetésével a portugál kormányzat megszegte a sertéshús közös piaci szabályozását is.

24

A 94/725/EK Bizottsági határozat, a 94/813/EK Bizottsági határozat, a 96/297/EK Bizottsági határozat, 2000/805/EK Bizottsági határozat. 25 A Bizottság 1999. november 25-ei döntése C(1999) 4861 26 C 31/99 (ex N 704/98) – a Bizottság 1999. május 4-ei határozata (OJ C 220.31.7.1999).

131

9. EREDMÉNYEK 9.1. Új kutatási eredmények

1. A hazai sertéspiac kínálatát lineáris és nem lineáris regressziós egyenletekkel közelítettem meg. Az egyenletek alapján minden esetben azonos eredményt kaptam és hasonló következtetéseket lehetett levonni. Eszerint kedvező piaci helyzetben (alacsony input árak, magas vágósertés felvásárlási árak) a magyar sertéságazat versenyképes része képes akár 520 ezer tonna vágósertést (élő testtömeg) is előállítani. Ugyanakkor kedvezőtlen piaci helyzet esetén (magas input árak, alacsony vágósertés felvásárlási árak) a termelés visszaeshet 420 ezer tonnára is. A magyar sertéságazat jövőbeni fejlődési esélyeit nagymértékben meghatározza az, hogy a versenyképes termelők milyen gyorsan képesek reagálni kedvezőtlen piaci helyzetekben. 2. A Fourier-analízis segítségével sikerült kimutatni, hogy az EU fejlett sertéstermelő tagállamaiban is felfedezhető ciklikusság a sertésállomány, sertéshústermelés és a sertéshúsfelvásárlási árak alakulásában. Az EU-15 tagállamaiban egy-egy ciklus jóval hosszabb ideig tart, mint Magyarországon és Lengyelországban, valamint a sertésciklus ellaposodást mutat. A sertésállomány esetében – számításaim alapján – akár 10 évnél hosszabb ciklusok, míg a hústermelésnél szintén jellemző a 10 évnél hosszabb időszakot meghaladó ciklus, addig az árciklus esetében 9 éves periódusok léteznek. A hosszú ciklusok oka, egyrészt a kiszámítható piacszabályozásnak, másrészt a koncentrált termelési struktúráknak köszönhető. A sertéshústermelés alakulásában nagyobb mértékű ingadozás mutatható ki, mint az állomány létszámában. Magyarországon a ciklusok, a sertésállomány esetében 3,5 év, a vágósertés termelésnél 4 év, míg a felvásárlási áraknál megközelítőleg 4 év időtartamúak. Az atomizált termelési szerkezet miatt, a piaci szereplők egy része (kistermelők) rugalmasan tud alkalmazkodni a megváltozott piaci körülményekhez. Ez a gyors reagálási képesség a magyar piac dinamikáját érzékenyebbé teszi a gazdasági környezetre. Összességében megállapítható, hogy EU-15 fejlett sertéstartással rendelkező tagállamaiban eltérő hosszúságú ciklikus jelenségek tapasztalhatók: a sertésállomány, a sertésvágások és a sertéshús felvásárlási árak alakulásában. A sertésállományok létszámának alakulására az ellaposodás a jellemző. A regressziós számítások és az illesztések alapján elmondható, hogy egy cikluson belül több rövidebb időtartamú ciklus mutatható ki. A leghosszabb és leginkább ellaposodott ciklusok a sertésállomány létszámában Dániába tapasztalhatók. A ciklikusság vizsgálatai alapján kijelenthető, hogy a fejlett és szervezett sertéstartással rendelkező EU tagállamokban a sertésciklus ellaposodása és a kilengések kismértékű amplitúdója figyelhető meg. Az elkövetkező években várhatóan Magyarországon is egyre szervezettebb vertikum alakul ki, így a hazai sertésciklus alakulásában is a hosszabb periódusok lesznek jellemzőek, valamint a kilengések mértéke is kisebb mértékű lesz. 3. Az értekezésben elemzésre kerültek az általam legfontosabbnak ítélt sertéshústermelő EU tagállamok sertéshús-kibocsátását és felvásárlási árait jellemző folyamatok. Hazánk számára mindig is fontos volt az EU piaca, ezért EU tagként a piaci szereplőknek tisztában kell lenniük a piaci helyzettel. Lényegében a hazai sertéshús értékesítésére a nyári hónapokban nyílhatna lehetőség, ha éghajlati okok miatt nyáron nem fogyasztanának kevesebb vörös húst. A kalkulációk alapján elmondható, hogy a magyar sertéshús piaci pozícióját alapvetően meghatározzák az EU piacán végbemenő áralakulások és a kibocsátás szezonalitása. A magyar exportőröknek ezért kiemelt figyelmet kellene fordítaniuk egyes sertéshús-termékek éven belüli áralakulására, valamint a piacon levő termékmennyiségre. 4. A koncentráció mérésére a közgazdasági szakirodalomban általánosan elfogadott eszköz a Lorenz-görbe és a görbe értékeiből számított Gini-együttható. A közgazdászok a két szemléletes eszközt a jövedelmek megoszlására használják. Ugyanakkor az agrárökonómiában, az üzemi szerkezet vizsgálatában is kiválóan alkalmazható. Az EU sertéságazatára nagyfokú koncentráció jellemző, azonban egyes országokat vizsgálva a kép már ennél heterogénebb. Meglepő módon az EU két legfejlettebbnek tartott sertéshústermelő tagállamában (Dánia, Hollandia) tapasztalható a

133

legalacsonyabb fokú koncentráltság, ahol a Gini-együttható értéke az utóbbi húsz évben csökkenő tendenciát mutatott, és alig haladta meg 2003-ban a 0,5-ös értéket, ami közepes koncentrációnak felel meg. Ezzel szemben Olaszországban igen magas értéket vett fel a Gini-együttható. A Lorenzgörbe és a Gini-együthatóval bizonyítottam, hogy a hazai sertéságazatban az üzemek között a sertésállomány egyenlőtlenül oszlik meg, mivel a Gini-együttható 0,79-es értéket vett fel. Magyarországon a sertésállomány két póluson koncentrálódik megközelítőleg fele-fele arányban az egyéni gazdálkodók és gazdasági szervezetek között. A magyar sertésállomány közel 51 százalékát tartották a 2000 darab sertésnél (0,5 százaléka az összes üzemnek) több állatot tartó gazdaságok 2003-ban. A Lorenz-görbék alakja és a Gini-együtthatók értékei alapján megállapítható, hogy a szervezettebb (a termelő számára előre rögzített átvételi ár, mennyiség, részesedés a profitból) termékpályával rendelkező országokban (lásd: Belgium, Dánia, Hollandia) a Gini-koefficiens értéke 0,50-0,60 körül alakul. Ezzel szemben a „kevésbé” szervezett és regionálisan „alacsonyabban” koncentrált sertéstartással rendelkező országokban (lásd: Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország) a termelők érdekérvényesítő képességének záloga üzemméretük növelése. 5. A hazai sertéságazat, költségeit, naturális hatékonyságát és nemzetközi versenyképességét vizsgálva több ellentmondás fedezhető fel. A nemzetközi és a hazai naturális mutatókat fenntartásokkal kell kezelni, mivel például a takarmányozási mutatók esetében nem lehet egyértelműen meghatározni, hogy a takarmány milyen beltartalommal rendelkezik. Magyarországon a fajlagos önköltségnek megközelítően 60 százalékát teszik ki a takarmányozási költségek. A hízlalási fázisban az egységnyi sertéshús előállítására felhasznált takarmány mennyisége szignifikánsan meghaladja a fejlett sertéstartással rendelkező országokban tapasztalt értéket. Ezzel szemben az értekezésben bemutatott költségadatok alapján 2002-ben még komparatív előnnyel rendelkezett Magyarország a vágósertés elállítás terén. A gyenge takarmányhasznosítás a sertésállomány genetikai alapjai és a tartástechnológia mellett a takarmányok beltartalmi értékére is visszavezethető komplex probléma. Az adatok alapján megállapítható, hogy még magasabb takarmány felhasználással is lehet minőségi terméket előállítani. Amennyiben ezt a költségszintet a piac elismeri, úgy elképzelhető, hogy a magyar sertéságazat képes megőrizni versenypozícióját. 9.2. Következtetések és javaslatok

A sertéságazat helyzete A magyar sertéságazat hagyományosan exportorientált, ennek megfelelően a termelés az elmúlt évtizedekben folyamatosan meghaladta a fogyasztást. A hazai szükségleten felül megtermelt sertéshúst 2000-2003 között jellemzően néhány célpiacon értékesítettük. Az export 50 százaléka az EU-ba, közel 10 százaléka a CEFTA országokba irányult, az egyéb piacok (főként Japán és DélKorea) részesedése megközelítőleg 40 százalékot tett ki. A magyar export piacrajutási esélyei egyértelműen gyengültek az elmúlt években. Ennek okai a nemzetközi agrárkereskedelem gyors ütemű növekedésében, a fejlett országok erőteljes kereskedelmi expanziójában, valamint a fejlődő világ bizonyos térségeinek sikeres agrárfejlesztési programjaiban keresendők. Mindezek következtében Magyarország egyre kisebb szerepet tölt be a sertéshústermékek világkereskedelmében. A forint árfolyamának alakulása 2001 első féléve óta egyértelműen rontja a hazai sertéshústermelés ár-versenyképességét. Magyarország a sertéshús-kereskedelem terén – a világkereskedelmi szempontból kis mennyiség és alacsony feldolgozottsági fok miatt – árelfogadó és nem áralakító pozícióban van, így az elérhető exportárat sem a hazai piaci helyzet határozza meg. Ráadásul a legfontosabb exportpiacunknak számító Európai Unióba irányuló sertéshúskivitel nem részesült exporttámogatásban. Mindezen folyamatok összességében gyengítették a magyar sertéshúskivitel versenypozícióját.

134

A fogyasztási szokások elmúlt évtizedben tapasztalt változása szintén nem kedvezett a sertéshúsból készült termékek piaci helyzetének. A sertéshús fogyasztása hazánkban évek óta stagnál és jelenleg már nem a legkedveltebb húsféle. A belföldi fizetőképes kereslet jelentős emelkedése sem várható. Így a belpiaci elhelyezési lehetőségek a közeljövőben nem növelhetőek számottevően. Az EU jelentős sertéshústermelő tagállamaiban és Magyarországon a sertéshús felvásárlási ára csökkenő tendenciát mutatott 2001-2003 között. A hazai árak azonban gyakran, huzamosabb időn keresztül jelentős mértékben meghaladták a közösségi árszintet. Ennek következtében sertéshús- és élősertés-behozatalunk számottevő mértékben emelkedett az utóbbi négy évben. Az import döntő része az EU tagállamaiból származott. Magyarországon a sertésállomány alakulására a sertésciklus jelensége is hatással van. A vágósertés ára, a takarmányárak, valamint azok egymáshoz viszonyított aránya jelentősen befolyásolja a sertéstartók döntéseit, különösen a kisebb tételekben eladásra termelők tevékenysége esetében. A sertésciklus lefutása az utóbbi években a sertésállomány csökkenésével párosult, így a jelenlegi sertéslétszám alig haladja meg az 1951. évit. A hazai sertésállomány-, a vágósertés felvásárlás és a felvásárlási árak alakulását rövidebb lefutású ciklusok jellemzik, mint az EU fejlett sertéstartással rendelkező tagállamaiban. Folyamatok a sertéságazatban A sertéságazat kilátásait alapvetően meghatározza az elsődleges feldolgozás életképessége és versenyképessége. A fejlett sertésvertikummal rendelkező EU tagállamokban az elsődleges feldolgozás egyértelműen a mezőgazdasági fázishoz kötődik, jellemzően az alapanyagtermelők tulajdonában van. A tovább-feldolgozást és készítménygyártást pedig kereskedelmi szervezetekből kialakult feldolgozóüzemekben végzik. Magyarországon már elindult egy érzékelhető szerkezetváltás a feldolgozóiparban, ami jelentős hatást gyakorol a mezőgazdasági termelésre is. Ennek hatására egyértelműen elkülönül az elsődleges feldolgozás a készítménygyártástól. A hazai vágósertés termelés szereplőit a szabályozás intézményi szinten nem különíti el, ugyanakkor a feldolgozói és fogyasztói igények differenciálódása következtében ez piaci szinten megvalósul, vagyis a „háztáji” termelők nem lesznek a beszállítói a feldolgozó vállalatoknak. Az utóbbi hónapok folyamatait vizsgálva azonban valószínűsíteni lehet, hogy az árutermelésből mind több kistermelő esik ki az éles versenyhelyzet miatt. Ugyanakkor az önellátásra és közvetlen értékesítésre berendezkedett termelők megmaradnak, mivel termékeiket eddig sem a feldolgozóiparnak értékesítették. Az elmúlt években elindult egy koncentrációs folyamat a gazdasági szervezetek esetében. Ez azonban úgy ment végbe, hogy míg az üzemek száma csökkent, az állatállomány létszáma is csökkent. A sertésállomány nagyságát, az üzemek számát és ezek regionális elhelyezkedését alapvetően meghatározza, hogy egy adott régióban hány vágóhíd marad meg. A vágóhíd bezárások miatt akár módosulhat a vágóhidak beszerzéseinek területi forrása is, ami egyes régiókban a sertésállomány létszámának csökkenésével járhat, míg a kedvező elhelyezkedésű régiókban akár nőhet is az állomány nagysága. Mindezt az is befolyásolja, hogy a tovább-feldolgozó üzemek és készítménygyártók hazai alapanyagra, vagy esetleg az EU más tagállamából származó sertéshúsra alapozzák termelésüket. A hazai sertéságazat kilátásait jelentősen meghatározza a közösségi szabályozás, illetve az ezen keresztül jutatott támogatások, amelyek alapvetően meghatározzák a termelői döntéseket. Adottságaink és hagyományaink alkalmasak speciális, magasan feldolgozott állati eredetű termékek előállítására. Ugyanakkor a Magyarországon megvalósuló EU szabályozás inkább a gabonatermelés irányába orientálja a termelőket (bár mint a 2004-es év is mutatja az intervenció nem old meg minden problémát), és nem ösztönöz a továbbfelhasználásra hústermelési céllal. Az eredményesség

135

szempontjából nem közömbös, hogy a gabonát eredeti formájában vagy magas hozzáadott értékű állati eredetű termékek formájában értékesítjük. A legutóbbi időszak fejleményei, valamint a közeli jövő várható folyamatai – mind piaci, mind szabályozási szempontból, vagyis a külső és a belső tényezők egyaránt – abba az irányba mutatnak, hogy Magyarországon a sertéságazat termelési szerkezetének szempontjából alapvetően két mezőgazdasági termelői csoport lesz meghatározó. Egyrészt azon termelői szegmens, amelynek tagjai kizárólag árutermelésre rendezkednek be és termékeiket a versenyszférába tartozó feldolgozóiparnak értékesítik, másrészt azon termelők csoportja, amelynek szereplői az előállított termékeket maguk fogyasztják el, illetve közvetlenül a fogyasztók számára értékesítik, tehát jellemzően nem beszállítói a húsiparnak. Ezen két termelői csoport jövője jól körül- és lehatárolható. Fontos hangsúlyozni, hogy az egyes szegmenseket külön kell kezelni, hiszen különböző problémákkal küzdenek, s így a megoldások is eltérőek lehetnek. Másképpen kell értelmezni a versenyképességet, a szelekciót, vagy a koncentrációt az egyes termelői csoportoknál. A „nagyok” a méretgazdaságosságra törekedve képesek a versenyképes árutermelésre. Ugyanakkor számuk az elmúlt egy évben folyamatosan csökkent. A nagyüzemek száma a KSH adatai alapján 500-600 darab közöttire tehető. Az általuk tartott átlagos állomány nagyság 2004. december 1-én 3 884 darab, az átlagos kocalétszám 365 darab volt. A nagyüzemeknek fokozottan kell betartaniuk az EU állatjóléti és környezetvédelmi előírásait. E termelői rétegnek a legnehezebb és a legköltségesebbnek látszó feladat a telepeken keletkező hígtrágya kezelése, hasznosítása és ártalmatlanná tétele. A helyzetet bonyolítja, hogy a földtulajdoni szerkezet átrendeződése során a sertéstelepek alig, vagy egyáltalán nem rendelkeznek a trágya elhelyezéséhez szüksége mezőgazdasági területekkel. Bár a háztáji termelők és a köztes szféra termelői (egyéni gazdálkodók) 2004-ben a sertéshústermelésnek „már csupán” megközelítőleg 40 százalék körüli részét adták, az érintett gazdák száma 200 ezres nagyságrendű. A jelenlegi hazai szociális és munkapiaci helyzet mellett pedig senkinek sem lehet érdeke, hogy ezek a termelők ettől a kis jövedelemforrástól is elessenek. Ugyanakkor látni kell, hogy az itt megtermelt termékek egy része – egy-két ritka kivételtől eltekintve – nem kerül feldolgozásra, gyakorlatilag a kereskedelmi árutermelésen kívül esik. A háztáji termelők termelésének fennmaradása mellett szól az is, hogy Magyarországon van fogyasztói igény az ilyen módon előállított termékekre. Tradicionális és szociális27 okokból hazánkban viszonylag magas a saját termelésből történő fogyasztás, illetve a közvetlenül a termelőtől beszerzett termékek fogyasztása. Ennek mértéke várhatóan csökken az elkövetkező években, az elmúlt évek tapasztalatai alapján azonban a csökkenés nem egy drasztikus, gyors folyamat, sokkal inkább egy lassan elnyúló változás eredménye lesz. A legkomolyabb problémákat és a szelekció legerősebb érvényesülését nem is az ágazatok ezen részeiben valószínűsítem. Véleményem szerint a közel jövőben a legrosszabb helyzetbe a „köztes” szféra kerülhet, vagyis azon termelők, akik nem elég nagyok és hatékonyak ahhoz, hogy árutermelésre álljanak át, viszont annál nagyobbak, hogy maguk fogyasszák el, vagy közvetlenül értékesítsék termékeiket. Helyzetüket tovább nehezíti, hogy a feldolgozóipar várhatóan egyre kevésbé fogja felvásárolni termékeiket (ez a tendencia már most is tapasztalható, lásd: Pick Rt), további működésük tekintetében így mindenképpen döntést kell hozniuk. Alapvetően három lehetőség közül választhatnak. Az első a termelés és a termelési körülmények fejlesztése, vagyis árutermelő gazdasággá való fejlődés. Nyilvánvalóan ez a legkockázatosabb alternatíva, ráadásul a köztes szektorba tartozók nagy része nem is képes ezen fejlesztések finanszírozására, így várhatóan ezt a lehetőséget fogják a legkevesebben választani. A többség számára kényszerű megoldást a termelés abbahagyása vagy saját fogyasztásra és közvetlen értékesítésre termelők csoportjába 27

Például: sok kistelepülésen nincs élelmiszerüzlet vagy csak kis számú bolt működik, az emberek szeretik a friss, házi tejet, sajtot, a disznóvágásokat, stb.

136

történő átállás fogja jelenteni (esetleg a feketegazdaság). A magyar mezőgazdaság és a vizsgált három kritikus ágazat szempontjából a legjelentősebb változásokat ezen (néhány tízezres) termelői rétegnél prognosztizálom. Ezen változások meghatározó tényezői az ágazatok jövőbeni helyzetének. Fejlesztési célok a sertéságazatban A sertéshústermelés meghatározó részét az árutermelő gazdaságok állítják elő, amely termelők a megtermelt vágósertést a húsiparnak értékesítik. Ezen termelői csoport esetében egyértelműen a versenyképesség kialakítása és fejlesztése határozza meg a jövőbeni pozíciót. Az árutermelő gazdálkodók versenypozíciójának javítására három alapvető lehetőség nyílik: • a hatékonyság javítása; • a vertikális koordináció erősítése; • a horizontális koordináció megszervezése és működése. A hatékonyság javítása nyilvánvaló feladat, hiszen a versenyben maradás legfontosabb tényezője az ár-versenyképesség. A magyar termelők akkor őrizhetik meg vagy javíthatják jelenlegi pozícióikat, ha képesek felvenni az árversenyt az Európai Unió más tagországainak szereplőivel, máskülönben a feldolgozóipar viszonylag zökkenőmentesen átállhat import alapanyagok beszerzésére. A hatékonyság növelésén keresztül a költségek csökkentése egyértelműen várható tendencia az árutermelési szférában. Fontos megjegyezni azonban, hogy ennek az útnak vannak buktatói. A hatékonyság ugyanis általában beruházások keretében létrejövő fejlesztésekkel, vagy a gazdaság méretének növelésével javítható, sokszor azonban a beruházásoknak vagy a növekedésnek olyan magasak a költségei, hogy a hatékonyság növekedése révén nyert megtakarítás jelentős része gyakorlatilag elveszik. Az ágazati versenyképesség kialakításában rendkívül fontos szerepe van a vertikális koordinációnak. A nyugat-európai, versenyképesnek tekinthető országok példája egyértelműen bizonyítja, hogy az ágazat egésze versenyképességének szempontjából talán a legfontosabb tényező a hosszú távú, kiszámítható vertikális kapcsolatok megteremtése. A forma, amibe ezt a kapcsolatot ágyazzák – szövetkezet, kereszttulajdonlás, hosszú távú szerződéses kapcsolatok, stb. – az eredmény szempontjából másodlagos. Magyarországon a feldolgozóipari szerkezet már kialakult és nem valószínűsíthető – hogy az egyébként is tőkehiánnyal küzdő – mezőgazdasági termelők tulajdont tudnának szerezni az élelmiszeriparban, a legkézenfekvőbb megoldás a hosszú távú, közös megegyezésen alapuló szerződéses kapcsolatok létrejötte. A vertikális koordináció erősítése összességében mind sertéstartók, mind a húsipar számára kiszámíthatóbbá, tervezhetőbbé teszi a jövőt és az ágazat egészének szintjén javítja a versenyképességet. A harmadik fontos tényező a horizontális koordináció, ami az érdekérvényesítéshez gyakorlatilag nélkülözhetetlen. A mezőgazdasági termelői fázis érdekérvényesítő ereje – amennyiben a termelők szervezetlenek – minimális a feldolgozóiparéhoz képest, ami eltörpül a kereskedelem érdekérvényesítéséhez viszonyítva. A vertikumon belüli érdekérvényesítéshez szükséges az árutermelő gazdálkodók horizontális koordinációja, szervezettsége. A horizontális koordináció kialakításával jellemzően nem javul a versenyképesség vagy a hatékonyság, a növekvő érdekérvényesítő képesség hatására azonban a mezőgazdasági fázis helyzete javulhat, így kedvezőbb jövedelempozícióba kerülhetnek a gazdálkodók. A „köztes” szektorba tartozó termelők problémáira a legnehezebb megfelelő megoldást találni. Természetesen ebben a termelői körben is fontos lehet a vertikális kapcsolatok vagy az érdekérvényesítés javítása. Sok esetben azonban ez sem elég az életben maradáshoz, mivel méretüknél fogva ezen gazdaságok gyakran nem képesek a hatékony termelésre. Itt megoldást jelenthet a növekedéshez szükséges fejlesztések támogatása, vagy éppen ellenkezőleg a termelés beszüntetéséhez nyújtott támogatások. Bizonyos termelői csoportok esetében túlélési alternatívát

137

kínálhat a termelés specializálása is különleges mezőgazdasági alapanyagok előállítására, amennyiben erre ténylegesen van feldolgozói igény. A „háztáji termelő” csoportjának döntéseit a legnehezebb befolyásolni, mivel ezek sokszor nem a racionalitás mentén születnek. Ettől függetlenül ezen termelői szegmens helyzete is megerősíthető, a legjobb példa erre Ausztria. A termelői összefogás, de legalábbis közös (horizontális) koordináció természetesen ehhez is szükséges. A cél a közvetlen háztól történő értékesítés lehetőségeinek megteremtése, fejlesztése, szabályozása. Ausztriában ezek a közvetlen értékesítésre termelő mezőgazdasági gazdálkodók az adott régiókban pontosan szabályozzák a közvetlen értékesítési rendszer működését, így piaci részesedésük jelentősen nem csökkent az elmúlt időszakban. Ezen rendszer működésének intézményi feltételei is vannak, amelyek megteremtése a kormányzat feladata. Fontos, hogy a megfelelő körülmények adottak legyenek az ilyen típusú termeléshez, vagyis az élelmiszerbiztonság, a higiénia és az állategészségügy területén kell segítséget nyújtani ezen gazdálkodóknak. A hazai sertéságazatnak EU tagállamként számos problémával kell szembenéznie, ugyanakkor a nehézségek ellenére van jövője. Ez egyrészt azzal indokolható, hogy a hazai igényeket nem lehet csupán a húskészítmény-gyártáshoz szükséges import sertéshússal fedezni. Másrészt a hazai fogyasztók sajátos ízlését rövid- és középtávon nem lehet megváltoztatni. A hazai sertéshízlalás szempontjából nem elhanyagolható tényező, hogy az ágazat rendelkezik a szükséges ökonómiai, ökológiai (takarmánytermelés) és humán feltételekkel. Összességében mindezek a megállapítások azt sugallják, hogy a hazai sertéshizlalásnak, vágásnak és feldolgozásnak van jövője. A sertéságazatban megvan az alapvető potenciál, ami a versenyképes sertéshústermékek előállításához szükséges.

138

10. ÖSSZEFOGLALÁS

Az értekezést azzal a céllal írtam, hogy az ágazat szereplői egy komplex képet kapjanak a hazai és az EU sertéságazatában lezajló folyamatokról. Egyrészt ezt azért tartottam fontosnak, mivel a csatlakozás előtt, illetve azt követően hiányos információk álltak és állnak rendelkezésre a sertéságazatról, mivel ez a szektor nem kapott/kap akkora figyelmet, mint a szigorúan szabályozott ágazatok (lásd: gabona, marha, tej). Másrészt a csatlakozást követően a termelők csak akkor tudják megállni a helyüket a megváltozott gazdasági környezetben, ha tisztában vannak az alapvető piaci és ágazati tendenciákkal. Harmadrészt azért tartottam fontosnak ilyen mélységben foglalkozni a témával, mivel az állattenyésztési ágazatok közül, azok az ágazatok (köztük sertés) lesznek várhatóan a csatlakozás kevésbé sikeres ágazatai, melyek Magyarország számára rendkívüli jelentőséggel bírnak. Az értekezésben a hazai sertéshústermelés pozícióját meghatározó makro- és mikro tényezőkre összpontosítottam. A gazdaság környezeti tényezők közül döntően az alapanyag termelésre koncentráltam, ezen belül is kiemeltem foglalkoztam a hazai sertéspiac kínálatát meghatározó tényezőkkel, sertésciklus jelenségével, az éven beüli szezonalitással, üzemi szerkezettel, külkereskedelmi tendenciákkal, a takarmányárak és a vágósertés felvásárlási árak közötti összefüggésekkel, a naturális hatékonysággal. A disszertációban a hangsúlyt az Európai Unión belüli potenciális versenytársakra helyeztem. Részletesen elemeztem a sertéshús piacszabályozását, és az EU csatlakozás várható hatásait is. A dolgozat fő pilléreit, a hazai vágósertés piac kínálatának-, a ciklusság (Fourier-analízissel)-, a szezonalitás-, az üzemi koncentráció változásának mérése (Lorenz-görbe, Gini-együttható) és elemzése adta. Regressziós számítások segítségével sikerült két szélsőséges esettel megbecsülni a hazai vágósertés termelés elméleti határait, valamint a kínálati görbéket meghatározni. A regressziós egyenletek közel ugyanazt az eredményt adták. A számítások alapján elmondható, hogy a hazai sertéságazat versenyképes része viszonylag rugalmasan képes reagálni a megváltozott piaci körülményekhez. Értekezésemben részletesen elemeztem, hogy még fellelhető-e a ciklikusság a magyar és az EU egyes tagállamainak sertésállományában, sertéshústermelésében és sertéshús-felvásárlási áraiban. Megállapítottam, hogy az EU régi tagállamaiban a sertésállomány létszáma még mutat ciklikusságot, azonban ez az elmúlt évtizedben erőteljesen ellaposodott, míg Magyarországon és Lengyelországban felfedezhető a klasszikus 3-4 éves sertésciklus. A sertéshústermelés alakulása a régi EU tagállamokban, meghaladhatja a 10 éves periódusokat is, míg Magyarországon a 4 éves hullámzás jellemző. A felvásárlási árak alakulására még a régi EU tagállamokban 9 éves, míg hazánkban 4 éves ciklusok jellemzőek. A szezonalitás vizsgálatánál az EU tagállamokban a termelés és az ár éven beüli alakulása szimmetrikus. Ezzel szemben Magyarországon a termelés és az árak alakulása nem voltak összhangban az elmúlt években. A sertéshústermeléshez szükséges inputok közül a takarmányok áralakulását vizsgáltam behatóan. Megállapítottam, hogy a takarmánykukorica és a hízótápok esetében a csatlakozásig tartalékokkal rendelkeztük, azonban ezt nem tudta az ágazat kellőképpen kihasználni. Ezt alapvetően naturális hatékonysági problémákra lehet visszavezetni. Hazánkban jelentős lemaradás tapasztalható a takarmány-felhasználási mutatókban, az egy kocára jutó hízósertés kibocsátásban. Az üzemi koncentráció kérdéskörét vizsgálva kiemeltem, hogy az EU tagállamokban a sertésállomány megoszlása a sertéstartó üzemek között egyenlőtlen, ami ebben az esetben nagyfokú koncentrációra utal. Magyarországon is felfedezhető ez a nagyfokú egyenlőtlenség, azonban nálunk az üzemek egészen elenyésző része rendelkezik a sertésállomány közel felével. Magyarországon a rendszerváltozást követően egészen napjainkig a kistermelői réteg sertéshús termelése ismétlődő piaci zavarokat okozott, mivel termelésüket mindig az adott piaci helyzet és árvárakozásaik

139

határozták meg. A piaci bizonytalanságban a kiszámíthatatlan agrárszabályozás is meghatározó szerepet játszott. Értekezésemben részletesen foglalkoztam a sertéspiac EU szabályozásával. A sertéshús közös piaci szervezete alapvetően a kereslet-kínálat törvényszerűségére bízza a piaci folyamatok alakulását, valamint közvetetten ugyan, de a gabonafélék szabályozásán keresztül kíván „beavatkozni” az EU sertéshústermelésébe. E tények tekintetében a hazai sertéságazat nem számíthat korlátlan nemzeti beavatkozásokra. Ezt egyrészt a közös piaci szabályozás léte önmagában tiltja, másrészt az EU versenyszabályozása szigorú korlátozások közé szorítja a sertéságazatnak nyújtható nemzeti támogatásokat. Az EU tagországok időről-időre (főként Franciaország) megpróbálkoznak jelentős összegű nemzeti támogatások bevezetésével segíteni termelőiket, azonban ezeket az intézkedéseket, az Európai Bizottság döntő részt illegálisnak minősíti. Az erősen lehatárolt nemzeti mozgástér miatt az ágazat szereplőinek kell alkalmazkodniuk a megváltozott gazdasági környezethez, valamint saját magunknak kell a termékpályát megszervezniük. A kitörési lehetőségek közül a legfontosabb az életképes vertikális integrációk létrehozása, ami horizontális integrációkkal együtt lesz működőképes.

140

11. ABSTRACT

This dissertation was written with the intention to provide a complex picture to players of the sector about the trends in the pig industries of Hungary and the EU. I considered this important because we have had incomplete information available on the pig sector before and after Hungary’s EU accession, since this sector has not received so much attention as the strictly regulated industries (see: grain, cattle, milk) on the one hand. And following the EU enlargement the producers would be able to stand their grounds in this changed economic environment only if they saw clearly the fundamental tendencies, on the other hand. Thirdly, exploring this topic in such depth seemed a reasonable choice because of all the animal breeding sectors the ones that are crucial for Hungary are the ones (including the pig sector) that are probably going to be the least successful industries after the EU accession. I addressed in this dissertation the macro- and microeconomic factors influencing the position of pig meat production in Hungary. I concentrated mainly on raw material production from among all the possible factors of the economic environment, and within this scope I paid special attention to the factors that drive the offering of the Hungarian pig market, i.e. the pig cycle phenomenon, the annual seasonality, the operational structure, the foreign trade tendencies and the natural efficiency. The emphasis of this dissertation was on the potential competitors within the European Union. I also analysed the regulations pertaining to the pork market and the expected impacts of EU accession. The main pillars of this paper have been the measurement (Lorenz curve, Gini coefficient) and analysis of the changes in the slaughter pig market offering, cyclicality (Fourier analysis), seasonality and operational concentration in Hungary. With the help of regression calculations I was able to estimate the theoretical limits of the slaughter pig production in Hungary and the supply curves, by focusing on two extreme cases. The regression equations yielded more or less the same results. The conclusion offered by these calculations is that the competitive segment of the Hungarian pig industry is able to react relatively flexibly to the changed market circumstances. In this dissertation I have analysed in detail the question whether cyclicality can be detected in the pig population, pig meat production and pork buying-in prices of Hungary and certain EU member states. I have found that in the old EU member states cyclicality can still be detected in the pig population count, however this pattern has flattened out considerably over the past decade, while in Hungary and Poland the classical 3-4-year pig cycle could still be observed. The cyclical development of pig meat production in the old EU member states exceeds even more then 10-year periods, while in Hungary a 4-year fluctuation is typical. As for buying-in prices approximately 9 year-long cycles could be seen as common for the old EU countries and 4-year cycles in Hungary. In my analysis of seasonality I found that the development of production output and price within a year shows a symmetrical pattern in the EU member states. Opposite to this, in Hungary the production and the prices have not developed in harmony with each other over the past years. Of all the inputs required for pig meat production I analysed the development of feed prices in more depth. I found that in the case of fodder corn and feeds for fattening we had sufficient reserves up to our EU accession, but the industry had been unable to make good use of this. This could be traced back fundamentally to efficiency problems. A serious backlog could be observed in Hungary in respect of fodder-utilisation indicators and the ratio of pig-for-fattening output per sow. Analysing the issue of operational concentration I highlighted the fact that there is an unequal distribution of the pig population in the EU member states, which in this case is indicative of a high degree of concentration. This kind of high-degree imbalance can be seen in Hungary, too, but in Hungary an insignificant portion of the factories own close to half of the overall pig population. The pig production of the small-farmer layer caused recurring market disturbances

141

following the change of the political system in Hungary, as their output was always driven by the given market situation and their price expectations. Unpredictable agricultural regulation also contributed significantly to market uncertainties. I also addressed in detail the EU regulation of the pig market in my dissertation. The pig meat CMO basically entrusts the development of market trends onto the demand-supply principles, and intends to “intervene” in the EU pig meat production indirectly, through the regulation of cereals only. Taking all these facts into consideration the Hungarian pig sector cannot count on unlimited national interventions. Partly because this is prohibited by the common market regulations themselves, and partly because the national supports to the pig sector are restricted by the strict EU control of competition. From time to time the EU member states (mainly France) try to introduce significant subventions to help their farmers, but most of these measures are regularly deemed illegal by the European Commission. Because of the strongly limited national manoeuvring space the players of the industry must adapt to the changed economic environment, and they must organise the supply chain themselves. The most important tool for breaking out from this position is the creation of viable vertical integrations, which can operate solely in combination with horizontal co-operations.

142

M1. MELLÉKLET

IRODALOMJEGYZÉK 1. AgraCEAS [2003]: Economic evaluation of the pig industry restructuring scheme. Agra CEAS Consulting in association with Department of Agricultural Sciences Imperial College, University of London. http://statistics.defra.gov.uk/esg/evaluation/pirs/execsumm.pdf 2. AGRICULTURE AND AGRIFOOD CANADA [1997]: The Hog and Pork Industries of Denmark and the Netherlands: A Competitiveness Analysis. Agriculture and Agrifood Canada. http://dsp-psd.communication.gc.ca/Collection/A22-222-1997E.pdf 3. ALVINCZ J. et al. [1992]: Válságok és lehetséges kezelésük a gabona – hús vertikumban. Budapest: Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet. 27-28 p. 4. ALVINCZ J.-SZŰCS I. [1998]: Az élelmiszergazdaság szerkezete. Agrárgazdasági tanulmányok, 1998/14.). Budapest: Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet. 5. ANDERSEN T. [2003]: European pig production forecast: Pig industry prospects. Protein Supply for European Pigs 2010. Proceedings. Brussels. 11-14. p. 6. ANDERSON D. [1998]: The North American Livestock industry: a U.S. perspective. http://www.farmfoundation.org/blue/anderson.pdf 7. BALOGH Á. [1999]: A hazai állattenyésztés versenyképessége az EU-val összehasonlítva, Gazdálkodás XLIII. (4) 13-18. pp. 8. BALTAY M. [1999]: Kitörési pontok a sertéshústermelésben Állattenyésztés és takarmányozás, 48 (6) 739-741. p. 9. BÍRÓ O. et al.. [2001]: Az integrációs kapcsolatok kialakulásának esélyei a hazai sertéságazatban. VISION-2000 III. A kooperáció, a koordináció és az integráció szerepe és lehetőségei az agrár és a vidéki gazdaságban. Gödöllő: Szent István Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar. 10. BÍRÓ O. et al. [2003]: A hazai sertéságazat versenyképességének SWOT analízise kapcsán. Agrárgazdaság, vidékfejlesztés és agrárinformatika az évezred küszöbén. Debrecen. 11. BPEX [2000]: Pig Cost of Production in Selected Countries. British Pig Executive & Meat and Livestock Commission. http://www.bpex.org/technical/publications/pdf/2002COPreport.pdf 12. BOLESTA R.- KLOMPENHOUWER M. [2003]: The Meat Industry in Poland. Manuscript. Rabobank International: Warsaw. 13. BRÓDY A. [1983]: Lassuló idő. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 14. BRÓDY A. [1999]: Rövid vagy hosszú ciklus? Közgazdasági Szemle. XLVI (7-8) 701-708. p. 15. CSETE L.-LÁNG I. [1999]: Minőség és agrárstratégia. Gazdálkodás. XLIII. (1). 1-15 p. 16. CHAVES, J.-P.-HOLT M. T. [1991]: On Nonlinear Dynamics: The Case of the Pork Cycle. American Journal of Agriculture Economics. 73 (3) 819-828 p. 17. COASE R. H.-FOWLER R. F. [1937]: The Pig-cycle in Great Britain: An Explanation. Economica 4 (?) 55-82 p. 18. DEVINE R. [2003]: La consommation des produits carnés. INRA Production Animal 16 (5) 325-327. p. http://www.inra.fr/Internet/Produits/PA/an2003/tap2003/rd235.pdf 19. DEN HARTOG L. [2003]: International challenges for the European pig production. Protein Supply for European Pigs 2010. Proceedings. Brussels. 15-18. p. 20. DOHY J. [1999]: Ajánlások a magyarországi állattenyésztés fejlesztéséhez. Gazdálkodás. XLIII. (6), 19-23. p. 21. DYCK, J. H. – NELSON, E. K. [2003]: Structure of the Global Markets for Meat. Washington: Economic Research Service. USDA. 37 pp. http://www.ers.usda.gov/publications/aib785/aib785-1.pdf

143

22. EuroPA & Associates [1999]: The Way Forward for the Britsih Pig Industry. The British The Pig Indutry Support Group, British Pig Association & The National Framers Union. Vol 1, 3-5 p. 23. EURÓPAI BIZOTTSÁG [2002]: Prospects for Agricultural Markets 2002-2009. European Commission. Directorate-General for Agriculture. 24. EZEKIEL M. [1938]: The Cobweb Theorem. Quarterly Journal of Economics. 52 (1) 255280. p. 25. FEJES J. – SZÉLES GY. [2003]: A vágósertés előállítás gazdasági értékelése Magyarországon, feladatok az EU csatlakozás kapcsán. Agrárgazdaság, vidékfejlesztés és agrárinformatika az évezred küszöbén. Debrecen. 26. FERTŐ I. [1996a]: A vertikális koordináció a mezőgazdaságban. Közgazdasági Szemle. 43. (11) 957-971. p. 27. FERTŐ I. [1996b]: A mezőgazdaság átalakulása Közép-Európában és az európai integráció. Tér és Társadalom. 10 (4) 39-50. p. 28. FRANK S. – HENDERSON D. [1992]: Transaction costs as determinants of vertical coordination in the U.S. food industries. American Journal of Agricultural Economics, 74 (11) 1083-1095. p. 29. GÁBOR J. et al. [2001]: A WTO egyezmény hatása a magyar agrárpolitka jelenére, jövőjére és teendőire. Agrárgazdasági tanulmányok. Budapest: Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet. 30. GUBA M. [1995]: A piaci egyensúly alakulását befolyásoló főbb tényezők, a fejlesztés esélyei a sertéságazatban. Budapest: Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet. 84 p. 31. GUBA M. [2001]: Magyar vágósertés-piac 2000. (I.). Magyar Állattenyésztők Lapja. XXVIII. (11) 10-11. p. 32. GUBA M.-RÁKI Z. [1997]: A sertéságazat helyzetének áttekintése tekintettel az EU csatlakozási előkészületekre. Agrárgazdasági tanulmányok. Budapest: Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet. 65 p. 33. HASHA G. [2002]: Livestock Feeding and Feed Imports in the European Union – A Decade of Change. ERS-USDA. July 2002. 1-28. p. 34. HAJDUNÉ – LAKNER Z. [1999]: Az élelmiszeripar gazdaságtana. Budapest: Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó 35. HALEY M. [2004]: Market Integration in the North American Hog Industries. Washington: Economic Research Service. USDA. www.ers.usda.gov/News/ldpm12501_researchbrief.pdf 36. HARTMUT W. [1998]: A magyar agrár- és élelmiszeripari export piaci és termékszerkezete. Agrárgazdasági tanulmányok. Budapest: Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet. 13-20 p. 37. HARTMUT W. [1993]: Az agrárgazdaság szerkezetében, az agrárrendtartásban és a foglalkoztatottsági helyzetben bekövetkezett változások az EK-hoz történt csatlakozás után a keletnémet tartományok példája alapján. Budapest: Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet. (Kézirat) 38. HAYES, D. J.-SCHMITZ, A. [1987]: Hog Cycles and Countercyclical Production Response. American Journal of Agriculture Economics. 69 (4) 762-770. p. 39. HALMAI P. ed. [2002]: Az Európai Unió agrárrendszere. Budapest. Mezőgazda Kiadó 40. HOLICS L. ed. [1992]: Fizika 1-2. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. p 75. 41. HORN P. [1997]: Az állattenyésztés, a takarmányozás és az állategészségügy a változások kényszerében. Állattenyésztés és takarmányozás, 46 (1), 1-10. p. 42. HORN P. et al. [1998]: Az állattenyésztés és takarmánygazdálkodás fejlesztési lehetőségei. Állattenyésztés és takarmányozás. 48 (1). 1-21. p. 43. HORN P. et al. [1999]: Állattenyésztésünk fejlesztésének néhány alapvető kérdése. Állattenyésztés és takarmányozás. 48 (6). 584-587. p. 44. HORN P. [2000]: Állattenyésztésünk fejlesztésének néhány kérdése. Állattenyésztés és takarmányozás. 49 (1) p. 6

144

45. JUHÁSZ A. et al. [2002]: A magyar agrár-külkereskedelem a rendszerváltás után. Agrárgazdasági tanulmányok. Budapest: Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet. 3546 p. 46. JUHÁSZ A.- SZABÓ M. [2001]: Az Európai Unió és Magyarország közötti agrárkereskedelem liberalizációjának hatásai. Agrárgazdasági tanulmányok. Budapest: Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet. 13-20. p. 47. KAPRONCZAI I. ed. [2003]: A magyar agrárgazdaság a rendszerváltástól az Európai Unióig. Szaktudás Kiadó Ház. 92-97 p. 48. KARTALI J. ed [2004]: A főbb agrártermékek piacra jutásának feltételei az EU-csatlakozás küszöbén (II. kötet: Állati termékek). Agrárgazdasági tanulmányok. Budapest: Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet. 49. KAYLEN M. S. [1988]: Vector Autoregression Forecasting Models : Recent Developments Applied to U.S. Hog Markets. American Journal of Agriculture Economics. 70 (4) 701-712. p. 50. KERÉKGYÁRTÓNÉ-MUNDRUCZÓ GY. [1994]: Statisztikai módszerek a gazdasági elemzésben I-II. Budapest: Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem. AULA kiadó. 51. KISSNÉ et al. [1996]: A sertéstartás jövedelmezőségét befolyásoló tartalékok, lehetőségek és feladatok. A Sertés (1) 22-30. p. 52. KOPÁNYI M. ed. [1996]: Mikroökonómia. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 433. p. 53. KORNAI G. [1981]: Megszűnt-e a sertésciklus? Közgazdasági Szemle. XXVIII (3) 376-383. p. 54. KOVÁCS J. [1999]. A hazai sertéshústermelést akadályozó tényezők és ezek kiküszöbölésének lehetőségei, Állattenyésztés és Takarmányozás, 48 (6) 741-744. p. 55. KÖVESI J. [1973] : Az állattenyésztés fejlődésének fő irányai és tényezői. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 56. LAKNER Z. et al. [1994]: A világ hústermelésének és húskereskedelmének néhány főbb tendenciája. A HÚS. 4 (1) 42-44. p. 57. LAKNER Z. – VIZVÁRI B. [2000]: A magyar gabona-hús vertikum fejlesztésének néhány társadalmi-gazdasági összefüggése. A HÚS. 10 (3) 178-187. p. 58. LAURSEN K. et al. [1999]: Vertical co-ordination in the Danish hog/pork industry. Centre for Market Surveillance. Research and Strategy for the Food Sector. 38-44. p. http://130.226.203.239/pub/mapp/wp/wp61.pdf 59. MACDONALD et al. [2000]: Consolidation in U.S. Meatpacking. Economic Research Service. U.S. Department of Agriculture. Agricultural Economic. Report No. 785. http://www.ers.usda.gov/publications/aer785/aer785.pdf 60. MAGDA S. [2003]: A magyar mezőgazdaság az Európai Uniós csatlakozás küszöbén. Gazdálkodás. XLVII. (6), 3-17. p. 61. MATTSON J. M. et al. [2001]: Canadian Export of Livestock and Meat to the united States. Fargo: Center for Agricultural policy and Trade Studies. North Dakota State University. 34 p. 62. MUCSI I. [1999]: Az állattenyésztés fejlesztésével kapcsolatos lehetőségek és feladatok az EU csatlakozás során. Állattenyésztés és Takarmányozás 48 (6) 581-584 p. 63. NÁBRÁDI A. – SZŰCS I. [2003]: Gazdasági tartalékok a sertéságazatban. Mezőhír, VII (2) http://www.mezohir.hu/2003-02/21.html?/12577/f3/ 64. NÁBRÁDI A. – SZŰCS I. [2004]: Gazdasági tartalékok a sertéságazatban. A HÚS, 14 (3) 47-53. p. 65. NÉMETI L. [2003]: A magyar agrárgazdaság az ezredfordulón. Budapest: Szaktudás Kiadó Ház. 66. NYÁRS L. – PAPP G. [2002]: Az állati eredetű termékek feldolgozásának versenyhelyzete Agrárgazdasági tanulmányok. Budapest: Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet. 67. NYÁRS L. et al. [2004]: A főbb állattenyésztési ágazatok kilátásai az Európai Unióban. Agrárgazdasági tanulmányok. Budapest: Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet.

145

68. NYÁRS L.- VIZVÁRI B. [2004]: Ciklikus jelenségek az EU néhány fontos országának sertéspiacán. Gazdálkodás XLVIII (4) 35-52. p. 69. SÁNTHA A. [1999]: Állattenyésztésünk helyzete és EU-konform fejlesztésének koncepciója. In.: ÁNGYÁN J. et al: Környezetbarát gazdálkodás. Magyarország az ezredforduló. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 37-62. p. 70. STRAK J. [2000] Europe’s pigmeat market – an overview. www.wholehog.org 71. OBARA K. et al. [2003]: Pork Policies in Japan. ERS-USDA. March 2003. 16 p. http://www.ers.usda.gov/publications/ldp/mar03/ldpm10501/ldpm10501.pdf 72. OFFICE NATIONAL INTERPROFESSIONNEL DES VIANDES, DE L'ÉLEVAGE ET DE L'AVICULTURE [2002]: Sitution et perspective des productions avicols sur le plan mondial et européen (Manuscript). Paris: OFIVAL. 73. OFFICE NATIONAL INTERPROFESSIONNEL DES VIANDES, DE L'ÉLEVAGE ET DE L'AVICULTURE [2005]: Le marché des produits carnés et avicoles en 2004. Paris: OFIVAL. 74. ORBÁNNÉ N. M. [1999]: Állati eredetű termékeink exportjának lehetőségei és korlátai. Agrárgazdasági tanulmányok. Budapest: Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet. 1316 p. 31-33 p. 75. ORBÁNNÉ N. M. [2001]: A húságazat versenyképessége és piaci kilátásai a csatlakozás után. A HÚS, 11 (3), 48-54. p. 76. PAPÓCSI L. [1997]: Javaslatok a magyar állattenyésztés középtávú fejlesztési stratégiájára. Állattenyésztés és Takarmányozás 46 (3) 193-201. p. 77. PAPÓCSI L.-TAKÁCS J. [2001]: A magyar mezőgazdaság helyzete, átalakulása a rendszerváltozás óta. Gazdaság és Statisztika. 13 (6) 13-25. p. 78. PÉNZES É.- RÉTI A. [2000]: Húsfélék és húskészítmények fogyasztásának várható alakulsáa Magyarországon. Gazdálkodás XLIV (2) 55-57. p. 79. PFAU E.-SZÉLES GY. [2001]: Mezőgazdasági üzemtan II. Budapest: Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó. 378-397 p. 80. POILIQUEN A. [2001]: Competitiveness and farm incomes in the CEECs agrifood sectors. 95 p. http://europa.eu.int/comm/agriculture/publi/reports/ceeccomp/fullrep_en.pdf 81. POLISH FOOD [2004]:. Statistics. Agency for Restructuring and Modernisation of Agriculture edited in cooperation with the Ministry of Agriculture and Rural Development. Summer 2004 http://www.minrol.gov.pl/DesktopDefault.aspx?TabOrgId=1333&LangId=1 82. POPP J. ed. [2000a]: Főbb mezőgazdasági ágazataink fejlesztési lehetőségei, különös tekintettel az EU-csatlakozásra. Agrárgazdasági tanulmányok.. Budapest: Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet. 11 p., 92 p. 83. POPP J. ed. [2000b]: Főbb agrárgazdasági ágazataink szabályozásának EU-konform továbbfejlesztése. Agrárgazdasági tanulmányok. Budapest: Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet. 12 p. 84. POPP J. ed. [2001]: Az agrárszabályozási rendszer értékelése és továbbfejlesztése 2002-re, Agrárgazdasági tanulmányok.. Budapest: Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet. 6062 p. 85. POPP J. et al. [2004]: A közös agrárpolitika alkalmazása Magyarországon. Agrárgazdasági tanulmányok.. Budapest: Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet. 19. p. 86. PREUßE T.- LANBEHN L. [2004]: Mit hoz az EU bővülése? Takarmányozás. 7 (2) 29-31. p. 87. RABOBANK [2000]: The Pork Industry in China. Food & Agribusiness Research. Rabobank International. North East Asia Region. June 2000. Rabobank Beijing Representative Office. 88. RASSMUSSEN, J. [2002]: Production costs in international pig production – 2000 (Manuscript). Copenhagen: The National Committee for Pig Production, Danish Bacon and Meat Council.

146

89. REJMAN K.-HALICKA E. [2000]: Economic Overview and Hold-up Problems of the Polish Fruit and Pig Meat Sectors. Interim Report. Warsaw Agricultural University. 34-67 p. 90. RÉTI A.-PÉNZES É [2001]: A világ sertéshús termelésének várható alakulása. Gazdálkodás XLIV (2) 43. p. 91. RICCI, U. [1930]: Die Synthetische Ökonomie von Henry Luwell Moore. Zeitschrift für Nationalökonomie. Wien 1 (5) 656 p. 92. RIEU M. [2003]: Économie et avenir de la flire porcine. INRA Productuion Animal. 16 (5) 341-348. p. http://www.inra.fr/Internet/Produits/PA/an2003/tap2003/mr235.pdf 93. ROSEN, S., Murphy, K. M., és Scheinkman, J. A. [1989]: Hog and Cattle Cycles and the Period of Production. Manuscript. University of Chicago: Chicago. 94. SCHARNER, E. [1997] : A húsipar fejlődése Kelet-Németországban. A HÚS. 7 (2) 106 p. 95. SCHULTZ, H. [1930]: Der Sinn der Statistischen Nachfragen. Veröffentlichungen der Frankfurter Gesellschaft für Konjunkturforschnung. Bonn: Kurt Schroeder Verlag. 96. STREIPS, M. A. [1995]: The Problem of the Persistent Hog Price Cycle: A Chaotic Solution. American Journal of Agriculture Economics. 77 (5): 1397-1403. 97. STUMMER I. [1998]: A magyar húsipar helyzete és versenyképessége. Doktori értekezés. Gödöllő: Szent István Egyetem. 98. SZÉKELY CS.- DUNAY A. [2002]: Az EU csatlakozás várható hatásai a magyar mezőgazdasági vállalkozásokra. Gazdálkodás XLVI. (6) 1-12. p. 99. SZÉLES GY. [1995]: A termelési alapok helyzete és fejlesztése az állati eredetű termékek előállításában. Gazdálkodás XXXIX. (3) 1-9. p. 100. SZÉLES GY. [1996]: Az állattartás területi sajátosságai Magyarországon. Tér és Társadalom. 10 (4) 99-111 p. 101. SZÉLES GY. [2003]: Az integráció üzemgazdasági összefüggései. Gazdálkodás XLVII. (4) 28-36. p. 102. SZERDAHELYI K. [1998]: Húspiaci kilátások. A HÚS. 8 (2) 114-117. p. 103. SZEDAHELYI K.-ZÁDORI L. [2003]: A magyar húsvertikum helye, szerepe, gondjai és lehetőségei. A HÚS. 12 (3) 174-178. p. 104. SZERDAHELYI K. [2004]: Sorskérdések a húsiparban hazánk uniós csatlakozásával kapcsolatban. A HÚS. 14 (1) 54-59. p. 105. SZŰCS I.-UDOVECZ G. [1998]: Az agrárgazdaság jelenlegi helyzete és várható versenyesélyei. Agrárgazdasági tanulmányok. Budapest: Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet. 104-109. p. 106. SZŰCS I. ed [2002]: Alkalmazott statisztika. Budapest: Agroinform Kiadó. 107. TAKÁCS J. [1996a]: A hazai sertésvertikum helyzete I. Gazdaság és Statisztika. 47 (3) 17-33. p. 108. TAKÁCS J. [1996b]: A hazai sertésvertikum helyzete II. Gazdaság és Statisztika. 47 (4) 27-45. p. 109. THORNTON K. [2000]: Where will Pork be produced? – A European perspective. Banff Pork Seminar 2000 Proceedings. http://www.banffpork.ca/proc/2000pdf/Chap03Thornton.pdf 110. TINBERGEN, J. [1930]: Bestimmung und deutung von Angebotskurven. Ein Beispeil. Wien: Zeitschrift für National Ökonomie. 1 (5) 671. p. 111. TÓTH P. [2003]: Az elmúlt 12 év darabban, forintban, kilogrammban. A Sertés. 7 (2) 8-13. p. 112. TÖMPE F. [2001]: A vertikális integráció elméleti és gyakorlati problémái az agribusinessben a baromfivertikum példáján . Doktori értekezés. Gödöllő: Szent István Egyetem. 113. TÖRÖK Á. [1996]: A versenyképesség-elemzés módszertani kérdései. Versenyben a világgal kutatási program. Budapest: Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem.

147

114. TRACY M. [1993]: Élelmiszertermelés és mezőgazdaság a piacgazdaságban. Keszthely: Pannon Agrártudományi Egyetem. Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar. 346 p. 115. TRECIAK-DUVAL A. [1999] : A decade of transition in central and eastern European agriculture. European Review of Agricultural Economics. 26 (3) 283-304 pp. 116. TRÉGARO Y.-LOSSOUARN J. [2002] : L’evolution du secteur porcin Européen: enjeux techniques, politiques, de marché et de société (kézirat). Paris: Ofival, INA-PG. 117. UDOVECZ G. ed. [2000]: Jövedelemhiány és versenykényszer a magyar mezőgazdaságban. Agrárgazdasági tanulmányok. Budapest: Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet. 13-16 p., 19-23 p. 118. UDOVECZ G. [2003]: A magyar mezőgazdaság versenyhelyzete. Gazdálkodás XLVII. (4) 15-25. p. 119. VIDAL C. [2002]: A high-performance pigmeat industry. European Commission. 13. p. 120. VIZVÁRI B. et al. [1999a] Adalékok a sertésvertikum gazdaságmatematikai modellezéséhez I. A HÚS, 9 (1), 178-187 p. 121. WAGENHOFFER ZS. [2003]: Az állati eredetű termékek fogyasztásának várható alakulása a világban. A HÚS. 13 (2) 104-107 p. 122. WEI A. et al. [1998]: Why Has Poland Avoided the Price Liberalization Trap? The Case of the Hog-Pork Sector. The World Bank Economic Review. 12 (1) 155-174. p 123. WINDHORST, H-W. [1998]: Sectoral and regional patterns of pig production in the EU. Pig News and Information, 19 (1), 11-18 p. 124. WINDHORST, H-W. [2000]: The Danish model: producing pork for the world market. Pig Progress, 16 (9), 8-10 p. 125. WITCZAK, A. [2003]: Stan i możliwości rozwoju rynku wieprzowiny w Polsce w aspekcie integracji z Unią Europejska.STOWARZYSZENIE EKONOMISTÓW ROLNICTWA I AGROBIZNESU. Roczniki Naukowe. tom V. zeszyt 2. 196–200. p.

148

M2. MELLÉKLET

Ábrák jegyzéke 1. ábra: A világ és Kína sertésállományának alakulása (1961-2004) 2. ábra: A világ és Kína sertéshústermelésének alakulása (1961-2004) 3. ábra: Brazília, Kanada és az USA sertésállományának alakulása (1961-2004) 4. ábra: Brazília, Kanada és az USA sertéshústermelésének alakulása (1961-2004) 5. ábra: Az EGK/EK/EU egyes régi és új tagállaminak sertésállománya (1961-2004) 6. ábra: Az EGK/EK/EU sertéshústermelésnek havi alakulása (1979-2003) 7. ábra: Az EGK/EK/EU egyes régi és új tagállamainak sertéshústermelése (1961-2004) 8. ábra: A főbb sertéshúsimportőr országok behozatalának alakulása (1961-2003) 9. ábra: A főbb sertéshúsexportőr országok kivitelének alakulása (1961-2003) 10. ábra: A sertésállomány alakulása Magyarországon (1996 április-2003 december) 11. ábra: A hazai vágósertés-felvásárlás alakulása (1996 január-2003 december) 12. ábra: A hazai vágósertés felvásárlási árak alakulása (1995 január-2003 december) 13. ábra: A hazai vágósertés felvásárlás és a felvásárlási árak szezonalitása (1995-2003) 14. ábra: A hazai vágósertés-termelés lineáris közelítése I. 15. ábra: A hazai vágósertés-termelés lineáris közelítése II. 16. ábra: A hazai vágósertés-termelés nem-lineáris közelítése I. 17. ábra: A hazai vágósertés-termelés nem-lineáris közelítése II. 18. ábra: A hazai vágósertés piac kínálati függvénye magas gabonatermés mellett a (2) regressziós egyenlet alapján 19. ábra: A hazai vágósertés piac kínálati függvénye alacsony gabonatermés mellett a (4) regressziós egyenlet alapján 20. ábra: Az egyéni gazdálkodók és gazdasági szervezetek sertésállományának alakulása (2000-2004) 21. ábra: A sertéshizlaló egyéni gazdálkodók és gazdasági szervezetek számának alakulása (2000-2004) 22. ábra: A sertéságazat koncentrációja Magyarországon (2003) 23. ábra: Az EU-15 tagállamába irányuló magyar sertéshús (0203) export szezonalitása (1998-2003) 24. ábra: Az EU-15 tagállamába irányuló magyar kolbász (HS 1601) export szezonalitása (1998-2003) 25. ábra: A kukorica értékesítési átlagára az Európai Unió néhány tagállamában és Magyarországon (19902004) 26. ábra: 1kg sertéshús átlagárnak és a kukorica felvásárlási árának aránya az EU egyes tagállamaiban és Magyarországon (2000-2004) 27. ábra: Egy kilogramm vágósertés átlagárának és a hízósertés-tápok átlagárának aránya az EU egyes tagállamaiban és Magyarországon (1992-2002) 28. ábra: A vágósertés termelés költsége az EU főbb sertéshús-termelő országaiban és Magyarországon (2003) 29. ábra: A sertésállomány számának alakulása Dániában (1990. április-2003. december) 30. ábra: A sertéshús felvásárlási árak alakulása Dániában (1990. január- 2003. december) 31. ábra: A sertéshús felvásárlási árak alakulása Dániában (1990. január- 2003. december) 32. ábra: A dán sertéshústermelés és felvásárlási árak szezonalitása (1990-2003) 33. ábra: A sertésállomány alakulása Hollandiában (1990. április-2003. december) 34. ábra: A sertéshústermelés alakulása Hollandiában (1990. január-2003. december) 35. ábra: A sertéshús felvásárlási árak alakulása Hollandiában (1990. január-2003. december) 36. ábra: A holland sertéshústermelés és felvásárlási árak szezonalitása (1990-2003) 37. ábra: A sertésállomány alakulása Franciaországban (1990. április-2002. december) 38. ábra: A sertéshústermelés alakulása Franciaországban (1990. január-2003. december) 39. ábra: A sertéshús felvásárlási ár alakulása Franciaországban (1990 január-2003 december) 40. ábra: A francia sertéshústermelés és felvásárlási árak szezonalitása (1990-2003) 41. ábra: A sertésállomány alakulása Spanyolországban (1990. április-2003. december) 42. ábra: A sertéshústermelés alakulása Spanyolországban (1990. január-2003. december) 43. ábra: A sertéshús felvásárlási árak alakulás Spanyolországban (1990. január-2003. december) 44. ábra: A spanyol sertéshústermelés és felvásárlási árak szezonalitása (1990-2003) 45. ábra: A sertésállomány alakulása Németországban (1991. január-2003. december) 46. ábra: A sertéshústermelés alakulása Németországban (1991. január-2003. december) 47. ábra: A sertéshús felvásárlási árának alakulása Németországban (1995. január-2003. december) 48. ábra: A sertéshústermelés alakulása az EU-12 tagállamában (NDK nélkül)

149

49. ábra: A sertéshústermelés alakulása az EU-12 tagállamában (NDK-val együtt) 50. ábra: A sertéshús felvásárlási árak alakulása az EU-15 tagállamában 51. ábra: A sertéshús felvásárlási árak alakulása az EU-15 tagállamában 52. ábra: Az EU-15 sertéshústermelésnek és felvásárlási árainak szezonalitása (1995-2003) 53. ábra: A sertésállomány alakulása Lengyelországban (1991-2003) 54. ábra: A Gini-együttható alakulása az EU jelentős sertéstartó tagállamaiban 55. ábra: A sertéshús felvásárlási árak (hasított súly) nemzetközi összehasonlítása (2004 május 2005.március) 56. ábra: A gabonafélék felhasználása a takarmány-keverékekben Franciaországban (1987-2004) 57. ábra: A főbb takarmánygabonák értékesítési árának alakulása Franciaországban (1987-2004) 58. ábra: Az „E” minőségű sertéshús piaci átlagára és intézményi árai az EU sertéshús piacán 1995. január és 2003. szeptember között

150

M3. MELLÉKLET

Táblázatok jegyzéke 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

táblázat: A japán sertéshús-behozatal eredete táblázat: A jelentős sertéshúsimportőr országok behozatala táblázat: A jelentős sertéshúsexportőr országok kivitele táblázat: A brazil sertéshúsexport célpiacai táblázat: A brazil sertéshúsexport megoszlása táblázat: A vágósertés meghirdetett garantált árának változása táblázat: A magyar sertéságazat maximális termelési potenciálja a különböző regressziós egyenletek alapján 8. táblázat: A magyar sertéságazat termelési potenciálja a különböző regressziós egyenletek alapján magas termelési költségek és éles piaci verseny esetén 9. táblázat: A hazai egyéni gazdaságok és gazdasági szervezetek sertésállományának üzemméret szerinti megoszlása (2000-2003) 10. táblázat: A sertéshústermelés és felhasználás változása 11. táblázat: A magyar sertéshúsexport termékcsoport szerinti bontásban 12. táblázat: Az EU-15 tagállamába irányuló egyes sertéshústermékek exportjának Herfindhalindexei 13. táblázat: A CEFTA országokba irányuló egyes sertéshústermékek exportjának Herfindhalindexei 14. táblázat: Az EU-15 tagállamába irányuló egyes sertéshústermékek exportjának SSI-indexei 15. táblázat: A CEFTA országokba irányuló egyes sertéshústermékek exportjának SSI-indexei 16. táblázat: A vágósertés termelés önköltségének alakulása a mezőgazdasági társas vállalkozásokban 17. táblázat: A vágósertés termelés költségalakulása a társas vállalkozásoknál 18. táblázat: A sertéságazat főbb takarmányainak ára és árarány alakulása 19. táblázat: A sertéshizlalás költségének változása 20. táblázat: A takarmányárpa hazai értékesítési átlagárának aránya az Európai Unió egyes tagállamaihoz képest 21. táblázat: A vágósertés-termelés hatékonyságának nemzetközi összehasonlítása (2000) 22. táblázat: A vágósertések SEUROP minőség szerinti százalékos megoszlása Magyarországon, valamint az EU-15 néhány tagállamában (2003) 23. táblázat: A sertéshizlalás takarmány-felhasználása a hazai árutermelő kisgazdaságokban, valamint a társas vállalkozásokban 24. táblázat: A költségek és a hatékonyság erősségei/gyengeségei 25. táblázat: Egyes a kelet-közép-európai országok sertéshús-termelésének alakulása 26. táblázat: Az EU által ellenőrzött sertés- és marhahús vágóhidak/feldolgozóüzemek állategészségügyi helyzetének alakulása 27. táblázat: A lengyel húsipar várható szerkezete 2006-ban 28. táblázat: Magyarország (2000), Lengyelország (2002) hízósertés-állományának üzemméretkategóriák szerinti százalékos megoszlása 29. táblázat: Várható tendenciák az EU-25 sertéságazatában az Európai Bizottság előrejelzése szerint 30. táblázat: A magántárolási támogatásban részesült sertéshús mennyisége az EU-ban (1991-2004) 31. táblázat: A magántárolási támogatásra fordított összegek az EU-ban (1993-2004) 32. táblázat: A piaci beavatkozások költségei az EU sertéshús ágazatában 33. táblázat: Az Európai Unió WTO exportszubvenciós egyezményének kihasználtsága 34. táblázat: Az EU sertéshús-exportja export-visszatérítéssel és visszatérítés nélkül

151

35. táblázat: Az EU sertéshús-exportjának termékmérlege export-visszatérítéssel és visszatérítés nélkül 36. táblázat: A főbb makrogazdasági mutatók előrejelzése 37. táblázat: A sertéshizlalás 2004. és 2005. évre prognosztizált költség- és jövedelemhelyzete a mezőgazdasági társas vállalkozásokban

152

M4. MELLÉKLET

Melléletek jegyzéke: 1. melléklet: A magyar sertésállomány alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája 2. melléklet: A magyar vágósertés felvásárlás alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája 3. melléklet: A magyar vágósertés felvásárlási árak alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája 4. melléklet: A hazai vágósertés-termelés lineáris közelítésének I. regressziós statisztikája 5. melléklet: A hazai vágósertés-termelés nem lineáris közelítésének I. regressziós statisztikája 6. melléklet: A hazai vágósertés-termelés nem lineáris közelítésének II. regressziós statisztikája 7. melléklet: A dán sertésállomány alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája 8. melléklet: A dán sertéshústermelés alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája 9. melléklet: A dán sertéshús-felvásárlási árak alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája 10. melléklet: A holland sertésállomány alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája 11. melléklet: A holland sertéshústermelés alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája 12. melléklet: A holland sertéshús-felvásárlási árak alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája 13. melléklet: A francia sertésállomány alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája 14. melléklet: A francia sertéshústermelés alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája 15. melléklet: A francia sertéshús-felvásárlási árak alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája 16. melléklet: A spanyol sertésállomány alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája 17. melléklet: A spanyol sertéshústermelés alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája 18. melléklet: A spanyol sertéshús-felvásárlási árak alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája 19. melléklet: A német sertésállomány alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája 20. melléklet: A német sertéshústermelés alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája 21. melléklet: A német sertéshús-felvásárlási árak alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája 22. melléklet: Az EU-12 (NDK nélkül) sertéshústermelésének alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája 23. melléklet: Az EU-12 (NDK-val együtt) sertéshústermelésének alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája 24. melléklet: Az EU-15 sertéshústermelésének alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája 25. melléklet: Az EU-15 sertéshús-felvásárlási árainak alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája 26. melléklet: A sertéságazat koncentrációja Dániában (1973-2001) 27. melléklet: A sertéságazat koncentrációja Hollandiában (1973-2001) 28. melléklet: A sertéságazat koncentrációja Németországban (1973-2001) 29. melléklet: A sertéságazat koncentrációja Franciaországban (1973-2001) 30. melléklet: A sertéságazat koncentrációja Olaszországban (1973-2001) 31. melléklet: A sertéságazat koncentrációja Spanyolországban (1989-2003) 32. melléklet: A sertéságazat koncentrációja az Egyesült Királyságban (1973-2001) 33. melléklet: A sertéságazat koncentrációja Belgiumban (1973-2001)

153

1. melléklet

A magyar sertésállomány alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája Regressziós statisztika r értéke 0,919 r-négyzet 0,844 Korrigált r-négyzet 0,831 Standard hiba 174,086 Megfigyelések 27 VARIANCIAANALÍZIS df Regresszió Maradék Összesen

Tengelymetszet trend t2

2 24 26

SS MS F F szignifikanciája 3943839,759 1971919,88 65,0667922 2,03127E-10 727346,093 30306,0872 4671185,852

Koefficiensek Standard hiba 5542 68,9590 -32,2 4,3190 375,5 47,4146

t érték 80,3685 -7,4621 7,9196

p-érték 0,0000 0,0000 0,0000

154

Alsó 95% 5399,8086 -41,1431 277,6452

Felső 95% 5684,4573 -23,3150 473,3630

Alsó 95,0% Felső 95,0% 5399,8086 5684,4573 -41,1431 -23,3150 277,6452 473,3630

2. melléklet

A magyar vágósertés felvásárlás alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája Regressziós statisztika r értéke r-négyzet Korrigált r-négyzet Standard hiba Megfigyelések

0,616 0,379 0,342 37,754 108

VARIANCIAANALÍZIS df Regresszió Maradék Összesen

SS MS F F szignifikanciája 6 87967,1854 14661,1976 10,2859928 7,20189E-09 101 143960,916 1425,35561 107 231928,102

Koefficiensek Tengelymetszet trend t2 t3 t8 t6 t14

337 0,002 31,8 -14,7 -18,9 8,6 -9,4

Standard hiba 7,357 0,118 5,263 5,242 5,153 5,184 5,167

t érték 45,752 0,015 6,038 -2,812 -3,658 1,663 -1,824

p-érték 0,000 0,988 0,000 0,006 0,000 0,100 0,071

155

Alsó 95% 321,984 -0,233 21,333 -25,138 -29,075 -1,665 -19,675

Felső 95% 351,171 0,237 42,212 -4,341 -8,629 18,901 0,824

Alsó 95,0% 321,984 -0,233 21,333 -25,138 -29,075 -1,665 -19,675

Felső 95,0% 351,171 0,237 42,212 -4,341 -8,629 18,901 0,824

3. melléklet

A magyar vágósertés felvásárlási árak alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája Regressziós statisztika r értéke r-négyzet Korrigált r-négyzet Standard hiba Megfigyelések

0,908 0,824 0,811 22,717 120

VARIANCIAANALÍZIS df Regresszió Maradék Összesen

Tengelymetszet trend t1 t2 t3 t5 t6 t8 t10

8 111 119

SS MS F F szignifikanciája 267734,8402 33466,855 64,849585 2,5874E-38 57283,64964 516,068916 325018,4899

Koefficiensek Standard hiba 179 4,208 0,93 0,061 -13,1 2,913 -30,4 2,922 33,8 2,934 -12,9 2,968 7,9 2,961 -6,0 2,959 12,6 2,944

t érték 42,627 15,158 -4,480 -10,403 11,519 -4,339 2,657 -2,024 4,293

156

p-érték Alsó 95% Felső 95% Alsó 95,0% Felső 95,0% 0,000 171,028 187,704 171,028 187,704 0,000 0,805 1,047 0,805 1,047 0,000 -18,824 -7,279 -18,824 -7,279 0,000 -36,183 -24,604 -36,183 -24,604 0,000 27,984 39,613 27,984 39,613 0,000 -18,761 -6,998 -18,761 -6,998 0,009 2,000 13,736 2,000 13,736 0,045 -11,851 -0,126 -11,851 -0,126 0,000 6,804 18,471 6,804 18,471

4. melléklet

A hazai vágósertés-termelés lineáris közelítésének I. regressziós statisztikája Regressziós statisztika r értéke 0,732 r-négyzet 0,536 Korrigált r-négyzet 0,467 Standard hiba 13682,330 Megfigyelések 24 VARIANCIAANALÍZIS df Regresszió Maradék Összesen

Tengelymetszet m(t-2) p(t-2) l(t-2)

SS

MS

3 20 23

4331007062 3744122890 8075129952

1443669021 187206145

Koefficiensek 180271 2134,054 142,289 -17,917

Standard hiba 13435,820 1135,817 130,825 3,883

t érték 13,417 1,879 1,088 -4,614

F

F szignifikanciája 7,712 0,001

p-érték 0,000 0,075 0,290 0,000

157

Alsó 95% 152244,739 -235,218 -130,607 -26,016

Felső 95% Alsó 95,0% 208297,971 152244,739 4503,327 -235,218 415,184 -130,607 -9,817 -26,016

Felső 95,0% 208297,971 4503,327 415,184 -9,817

5. melléklet

A hazai vágósertés-termelés nem lineáris közelítésének I. regressziós statisztikája Regressziós statisztika r értéke r-négyzet Korrigált r-négyzet Standard hiba Megfigyelések

0,754 0,569 0,504 13195,402 24

VARIANCIAANALÍZIS df Regresszió Maradék Összesen

Tengelymetszet P(kuk)-1/2 P(sertés)2 P(malac)-1/2

3

SS 4592757483

20 23

3482372469 8075129952

Koefficiensek 222861 15498,814 0,615 -2132,148

Standard hiba 20953,508 7489,830 0,444 424,611

MS F 153091916 8,79239182 1 174118623

t érték 10,636 2,069 1,386 -5,021

158

p-érték 0,000 0,052 0,181 0,000

F szignifikanciája 0,00064155

Alsó 95% 179152,547 -124,690 -0,311 -3017,869

Felső 95% 266569,012 31122,319 1,540 -1246,426

Alsó 95,0% 179152,547 -124,690 -0,311 -3017,869

Felső 95,0% 266569,012 31122,319 1,540 -1246,426

6. melléklet

A hazai vágósertés-termelés nem lineáris közelítésének II. regressziós statisztikája Regressziós statisztika r értéke r-négyzet Korrigált r-négyzet Standard hiba Megfigyelések

0,756 0,571 0,481 13497,962 24

VARIANCIAANALÍZIS df Regresszió Maradék Összesen

Tengelymetszet P(kuk) P(kuk)3 P(sertés)2 P(malac)-1/2

4 19 23

SS 4,6E+09 3,5E+09 8,1E+09

Koefficiens Standard ek hiba 240957 23501,376 3690,632 -2,963 0,594 -2173,092

3793,534 7,528 0,461 466,873

MS 1,15E+09 1,82E+08

t érték

F F szignifikanciája 6,3303 0,0020577

p-érték

10,253 0,973 -0,394 1,288 -4,655

159

Alsó 95% Felső 95%

Alsó 95,0%

Felső 95,0%

0,000 191767,85 290145,77 1 3 0,343 -4249,328 11630,592 0,698 -18,719 12,793 0,213 -0,371 1,560 0,000 -3150,269 -1195,915

191767,851

290145,773

-4249,328 -18,719 -0,371 -3150,269

11630,592 12,793 1,560 -1195,915

7. melléklet

A dán sertésállomány alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája Regressziós statisztika r értéke 0,983 r-négyzet 0,966 Korrigált r-négyzet 0,965 Standard hiba 230,409 Megfigyelések 45 VARIANCIAANALÍZIS df Regresszió Maradék Összesen

Tengelymetszet trend t2

SS MS F F szignifikanciája 2 63607221,8 31803610,9 599,069115 1,33464E-31 42 2229712,11 53088,3835 44 65836933,9

Koefficiens Standard ek hiba 9343 69,935 91,1 2,649 -278,9 48,647

t érték 133,603 34,398 -5,733

p-érték 0,000 0,000 0,000

160

Alsó 95% 9202,364 85,762 -377,070

Felső 95% 9484,631 96,452 -180,724

Alsó 95,0% 9202,364 85,762 -377,070

Felső 95,0% 9484,631 96,452 -180,724

8. melléklet

A dán sertéshústermelés alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája Regressziós statisztika r értéke 0,820 r-négyzet 0,672 Korrigált r-négyzet 0,666 Standard hiba 10,438 Megfigyelések 180 VARIANCIAANALÍZIS df Regresszió Maradék Összesen

Tengelymetszet trend t2 t15

SS MS F 3 39254,375 13084,792 120,09068 176 19176,537 108,9576 179 58430,912

Koefficiens Standard ek hiba 105 1,56 0,270 0,01 -3,5 1,10 5,5 1,10

t érték 67,03 18,01 -3,18 4,97

F szignifikanciája 2,29388E-42

p-érték

Alsó 95%

0,00 0,00 0,00 0,00

Felső 95% 101,67 0,24 -5,67 3,30

161

107,84 0,30 -1,33 7,64

Alsó 95,0% 101,67 0,24 -5,67 3,30

Felső 95,0% 107,84 0,30 -1,33 7,64

9. melléklet

A dán sertéshús-felvásárlási árak alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája Regressziós statisztika r értéke 0,860 r-négyzet 0,740 Korrigált r-négyzet 0,7305997 Standard hiba 10,954183 Megfigyelések 180 VARIANCIAANALÍZIS df Regresszió Maradék Összesen

Tengelymetszet trend t1 t2 t3 t5 t7

6 173 179 Koefficiens ek 118 0,07 -3,5 10,4 -23,3 4,1 4,2

SS MS F F szignifikanciája 58969,75968 9828,29328 81,906459 5,999E-48 20758,98237 119,994118 79728,74204 Standard hiba 1,658 0,016 1,155 1,174 1,180 1,158 1,162

t érték 71,168 4,359 -3,074 8,899 -19,727 3,514 3,575

p-érték 0,000 0,000 0,002 0,000 0,000 0,001 0,000

162

Alsó 95% 114,749 0,039 -5,829 8,127 -25,615 1,784 1,861

Felső 95% 121,295 0,103 -1,271 12,760 -20,956 6,355 6,449

Alsó 95,0% 114,749 0,039 -5,829 8,127 -25,615 1,784 1,861

Felső 95,0% 121,295 0,103 -1,271 12,760 -20,956 6,355 6,449

10. melléklet

A holland sertésállomány alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája Regressziós statisztika r értéke 0,862 r-négyzet 0,744 Korrigált r-négyzet 0,732 Standard hiba 598,468 Megfigyelések 45 VARIANCIAANALÍZIS df Regresszió Maradék Összesen

Tengelymetszet trend t1

2 42 44 Koefficiensek 14486 -63,3 -708,4

SS MS F F szignifikanciája 43679247,29 21839623,6 60,9766802 3,7941E-13 15042868,67 358163,54 58722115,96 Standard hiba 181,649 6,880 126,355

t érték 79,749 -9,195 -5,606

p-érték 0,000 0,000 0,000

163

Alsó 95% 14119,660 -77,141 -963,396

Felső 95% 14852,825 -49,374 -453,405

Alsó 95,0% 14119,660 -77,141 -963,396

Felső 95,0% 14852,825 -49,374 -453,405

11. melléklet

A holland sertéshústermelés alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája Regressziós statisztika r értéke r-négyzet Korrigált r-négyzet Standard hiba Megfigyelések

0,739 0,547 0,528 12,058 180

VARIANCIAANALÍZIS df Regresszió Maradék Összesen

Tengelymetszet trend t1 t2 t3 t5 t8 t15

7 172 179

SS 30163,89 25006,11 55170,00

MS 4309,13 145,38

F 29,64

Koefficiensek 144,6 -0,2 -7,6 -5,2 6,3 4,4 -3,7 4,7

Standard hiba 1,806 0,017 1,271 1,271 1,271 1,271 1,271 1,271

t érték 80,081 -9,760 -6,009 -4,063 4,983 3,498 -2,889 3,724

p-érték 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,001 0,004 0,000

164

F szignifikanciája 1,3704E-26

Alsó 95% Felső 95% Alsó 95,0% Felső 95,0% 141,039 148,167 141,039 148,167 -0,203 -0,135 -0,203 -0,135 -10,147 -5,130 -10,147 -5,130 -7,673 -2,655 -7,673 -2,655 3,825 8,842 3,825 8,842 1,937 6,955 1,937 6,955 -6,181 -1,163 -6,181 -1,163 2,225 7,243 2,225 7,243

12. melléklet

A holland sertéshús-felvásárlási árak alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája Regressziós statisztika r értéke r-négyzet Korrigált r-négyzet Standard hiba Megfigyelések

0,849 0,720 0,711 12,764 180

VARIANCIAANALÍZIS df Regresszió Maradék Összesen

Tengelymetszet trend t2 t3 t5 t7 t8

6 173 179

SS MS F F szignifikanciája 72556,49749 12092,75 74,223521 2,861E-45 28185,75104 162,92342 100742,2485

Koefficiensek Standard hiba 119 1,922 0,03 0,019 16,4 1,363 -23,8 1,374 4,0 1,350 3,4 1,357 -4,3 1,359

t érték 61,730 1,691 12,046 -17,305 2,960 2,523 -3,146

p-érték Alsó 95% Felső 95% 0,000 114,846 122,433 0,093 -0,005 0,068 0,000 13,729 19,110 0,000 -26,483 -21,061 0,004 1,332 6,662 0,013 0,745 6,104 0,002 -6,960 -1,593

165

Alsó 95,0% Felső 95,0% 114,846 122,433 -0,005 0,068 13,729 19,110 -26,483 -21,061 1,332 6,662 0,745 6,104 -6,960 -1,593

13. melléklet

A francia sertésállomány alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája Regressziós statisztika r értéke r-négyzet Korrigált r-négyzet Standard hiba Megfigyelések

0,979 0,958 0,954 283,850 39

VARIANCIAANALÍZIS df Regresszió Maradék Összesen

Tengelymetszet trend t1 t2 t3

4 34 38

SS 63154157 2739417 65893574

MS 15788539 80571

Koefficiensek 12503,165 101,966 -839,445 -254,082 160,590

Standard hiba 93,103 4,063 64,408 64,408 64,408

t érték 134,295 25,098 -13,033 -3,945 2,493

166

F 196

p-érték 0,000 0,000 0,000 0,000 0,018

F szignifikanciája 5,72E-23

Alsó 95% Felső 95% Alsó 95,0% Felső 95,0% 12313,958 12692,372 12313,958 12692,372 93,709 110,222 93,709 110,222 -970,337 -708,553 -970,337 -708,553 -384,974 -123,190 -384,974 -123,190 29,698 291,482 29,698 291,482

14. melléklet

A francia sertéshústermelés alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája

Regressziós statisztika r értéke r-négyzet Korrigált r-négyzet Standard hiba Megfigyelések

0,884 0,781 0,776 9,735 180

VARIANCIAANALÍZIS df Regresszió Maradék Összesen

Tengelymetszet trend t1 t2 t15

4 175 179

SS MS 59158,37136 14789,593 16585,91337 94,776648 75744,28473

Koefficiensek Standard hiba 152 1,458 0,308 0,014 -9,97 1,026 -2,29 1,026 6,64 1,026

t érték 104,275 22,044 -9,719 -2,227 6,468

F 156,0468

F szignifikanciája 1,33373E-56

p-érték 0,000 0,000 0,000 0,027 0,000

Alsó 95% 149,118 0,280 -12,000 -4,311 4,612

167

Felső 95% 154,872 0,335 -7,949 -0,260 8,663

Alsó 95,0% 149,118 0,280 -12,000 -4,311 4,612

Felső 95,0% 154,872 0,335 -7,949 -0,260 8,663

15. melléklet

A francia sertéshús-felvásárlási árak alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája Regressziós statisztika r értéke 0,836 r-négyzet 0,699 Korrigált r-négyzet 0,684 Standard hiba 12,673 Megfigyelések 180 VARIANCIAANALÍZIS df Regresszió Maradék Összesen

Tengelymetszet trend t2 t3 t5 t6 t7 t8 t9

8 171 179 Koefficiensek 132 0,02 11,9 -23,5 5,0 3,4 4,8 -3,7 -3,3

SS MS F 63653,731 7956,71637 49,5388775 27465,267 160,615597 91118,998 Standard hiba 1,909 0,019 1,353 1,365 1,345 1,345 1,353 1,355 1,346

t érték 69,185 1,238 8,794 -17,223 3,724 2,544 3,519 -2,767 -2,419

p-érték 0,000 0,217 0,000 0,000 0,000 0,012 0,001 0,006 0,017

168

F szignifikanciája 1,13875E-40

Alsó 95% 128,292 -0,014 9,231 -26,201 2,354 0,767 2,091 -6,425 -5,914

Felső 95% 135,827 0,060 14,575 -20,813 7,666 6,079 7,434 -1,075 -0,599

Alsó 95,0% Felső 95,0% 128,292 135,827 -0,014 0,060 9,231 14,575 -26,201 -20,813 2,354 7,666 0,767 6,079 2,091 7,434 -6,425 -1,075 -5,914 -0,599

16. melléklet

A spanyol sertésállomány alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája Regressziós statisztika r értéke r-négyzet Korrigált r-négyzet Standard hiba Megfigyelések

0,979 0,958 0,954 599,431 45

VARIANCIAANALÍZIS df Regresszió Maradék Összesen

Tengelymetszet trend t1 t2 t3

4 40 44 Koefficiensek 15671 202,8 487,2 -411,4 338,8

SS MS F 327639315,8 81909829 227,959225 14372715,82 359317,895 342012031,6 Standard hiba 182,354 6,911 126,560 126,560 126,560

t érték 85,936 29,342 3,849 -3,251 2,677

p-érték 0,000 0,000 0,000 0,002 0,011

169

F szignifikanciája 5,9488E-27

Alsó 95% 15302,154 188,820 231,368 -667,202 83,039

Felső 95% 16039,256 216,757 742,943 -155,627 594,613

Alsó 95,0% 15302,154 188,820 231,368 -667,202 83,039

Felső 95,0% 16039,256 216,757 742,943 -155,627 594,613

17. melléklet

A spanyol sertéshústermelés alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája Regressziós statisztika r értéke r-négyzet Korrigált rnégyzet Standard hiba Megfigyelések

0,932 0,868 0,865 17,954 180

VARIANCIAANALÍZIS df Regresszió Maradék Összesen

Tengelymetszet trend t4 t6 t15

4 175 179

SS MS F F szignifikanciája 371192,2981 92798,075 287,86774 8,24177E-76 56413,62686 322,36358 427605,925

Koefficiensek Standard hiba 136 2,688 0,810 0,026 -3,94 1,893 -4,14 1,893 22,93 1,893

t érték 50,705 31,438 -2,080 -2,188 12,113

p-érték 0,000 0,000 0,039 0,030 0,000

170

Alsó 95% 131,002 0,759 -7,673 -7,876 19,191

Felső 95% 141,613 0,861 -0,201 -0,405 26,662

Alsó 95,0% 131,002 0,759 -7,673 -7,876 19,191

Felső 95,0% 141,613 0,861 -0,201 -0,405 26,662

18. melléklet

A spanyol sertéshús-felvásárlási árak alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája Regressziós statisztika r értéke 0,861 r-négyzet 0,742 Korrigált r-négyzet 0,731 Standard hiba 13,190 Megfigyelések 180 VARIANCIAANALÍZIS df Regresszió Maradék Összesen

Tengelymetszet trend t2 t3 t5 t6 t8 t14

7 172 179

SS MS F F szignifikanciája 85947,94239 12278,2775 70,5775775 2,82335E-47 29922,58734 173,968531 115870,5297

Koefficiensek Standard hiba 135 1,987 0,05 0,019 11,4 1,393 -23,8 1,407 6,6 1,409 3,9 1,400 -4,0 1,392 -15,2 1,390

t érték 67,750 2,416 8,203 -16,924 4,705 2,758 -2,858 -10,935

p-érték 0,000 0,017 0,000 0,000 0,000 0,006 0,005 0,000

171

Alsó 95% 130,680 0,009 8,675 -26,592 3,848 1,098 -6,724 -17,942

Felső 95% 138,524 0,085 14,173 -21,037 9,411 6,624 -1,230 -12,455

Alsó 95,0% Felső 95,0% 130,680 138,524 0,009 0,085 8,675 14,173 -26,592 -21,037 3,848 9,411 1,098 6,624 -6,724 -1,230 -17,942 -12,455

19. melléklet

A német sertésállomány alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája Regressziós statisztika r értéke r-négyzet Korrigált r-négyzet Standard hiba Megfigyelések

0,863 0,746 0,729 494,022 39

VARIANCIAANALÍZIS Df Regresszió Maradék Összesen

Tengelymetszet trend t1

SS 22172714 7565788,5 29738503

MS 11086357 244057,69

F 45,425

F szignifikanciája 6,10652E-10

Koefficiensek Standard hiba 25881,591 173,600 -13,926 8,658 1139,598 120,130

t érték 149,087 -1,608 9,486

p-érték 0,000 0,118 0,000

Alsó 95% 25527,531 -31,585 894,591

2 36 38

172

Felső 95% Alsó 95,0% 26235,652 25527,531 3,733 -31,585 1384,606 894,591

Felső 95,0% 26235,652 3,733 1384,606

20. melléklet

A német sertéshústermelés alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája Regressziós statisztika r értéke r-négyzet Korrigált r-négyzet Standard hiba Megfigyelések

0,808 0,653 0,640 17,651 168

VARIANCIAANALÍZIS df Regresszió Maradék Összesen

Tengelymetszet trend t1 t2 t3 t5 t14

6 161 167

SS 94309,800 50158,210 144468,010

Koefficiensek Standard hiba 287 2,737 0,353 0,028 17,41 1,926 5,82 1,926 4,07 1,926 5,32 1,926 11,08 1,926

MS F F szignifikanciája 15718,3 50,4532812 1,50568E-34 311,54168

t érték 104,870 12,577 9,038 3,021 2,115 2,762 5,753

p-érték 0,000 0,000 0,000 0,003 0,036 0,006 0,000

173

Alsó 95% 281,609 0,298 13,603 2,014 0,271 1,516 7,277

Felső 95% 292,418 0,409 21,211 9,622 7,878 9,123 14,884

Alsó 95,0% 281,609 0,298 13,603 2,014 0,271 1,516 7,277

Felső 95,0% 292,418 0,409 21,211 9,622 7,878 9,123 14,884

21. melléklet

A német sertéshús-felvásárlási árak alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája Regressziós statisztika r értéke r-négyzet Korrigált r-négyzet Standard hiba Megfigyelések

0,879 0,773 0,756 12,793 120

VARIANCIAANALÍZIS df Regresszió Maradék Összesen

Tengelymetszet trend t1 t2 t3 t5 t9 t10 t11

8 111 119

SS 61746,85 18166,97 79913,81

Koefficiensek Standard hiba 153 2,382 -0,115 0,035 10,4 1,674 -28,8 1,705 5,4 1,680 -6,8 1,665 -5,8 1,674 3,7 1,674 5,4 1,662

MS F F szignifikanciája 7718,36 47,1590799 2,9253E-32 163,67

t érték 64,353 -3,286 6,229 -16,879 3,203 -4,075 -3,443 2,236 3,266

174

p-érték Alsó 95% 0,000 148,547 0,001 -0,185 0,000 7,112 0,000 -32,163 0,002 2,053 0,000 -10,086 0,001 -9,079 0,027 0,425 0,001 2,134

Felső 95% Alsó 95,0% Felső 95,0% 157,985 148,547 157,985 -0,046 -0,185 -0,046 13,748 7,112 13,748 -25,405 -32,163 -25,405 8,711 2,053 8,711 -3,487 -10,086 -3,487 -2,446 -9,079 -2,446 7,060 0,425 7,060 8,721 2,134 8,721

22. melléklet

Az EU-12 (NDK nélkül) sertéshústermelésének alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája Regressziós statisztika r értéke r-négyzet Korrigált r-négyzet Standard hiba Megfigyelések

0,737 0,544 0,528 49,748 60

VARIANCIAANALÍZIS df Regresszió Maradék Összesen

Tengelymetszet trend t5

2 57 59

SS 168151,870 141067,359 309219,229

Koefficiensek 1031,62 1,59 62,43

Standard hiba 13,015 0,371 9,090

MS 84075,935 2474,866

F 33,972

F szignifikanciája 1,93224E-10

t érték p-érték 79,262 0,000 4,274 0,000 6,868 0,000

Alsó 95% 1005,557 0,843 44,228

175

Felső 95% 1057,683 2,330 80,634

Alsó 95,0% 1005,557 0,843 44,228

Felső 95,0% 1057,683 2,330 80,634

23. melléklet

Az EU-12 (NDK-val együtt) sertéshústermelésének alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája Regressziós statisztika r értéke r-négyzet Korrigált r-négyzet Standard hiba Megfigyelések

0,768 0,589 0,571 55,501 48

VARIANCIAANALÍZIS df Regresszió Maradék Összesen

Tengelymetszet trend t4

2 45 47

SS 198991,394 138615,377 337606,771

MS 99495,697 3080,342

F 32,300

F szignifikanciája 2,0E-09

Koefficiensek 1165,33 2,39 75,79

Standard hiba 16,291 0,579 11,344

t érték 71,530 4,121 6,681

p-érték 0,000 0,000 0,000

Alsó 95% 1132,516 1,220 52,942

176

Felső 95% 1198,142 3,552 98,637

Alsó 95,0% 1132,516 1,220 52,942

Felső 95,0% 1198,142 3,552 98,637

24. melléklet

Az EU-15 sertéshústermelésének alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája Regressziós statisztika r értéke r-négyzet Korrigált r-négyzet Standard hiba Megfigyelések

0,802 0,643 0,629 65,318 108

VARIANCIAANALÍZIS df Regresszió Maradék Összesen

Tengelymetszet trend t1 t2 t9

4 103 107 Koefficiensek 1342,08 1,71 -35,61 26,44 82,17

SS MS 790686,840 197671,71 0 439443,969 4266,446 1230130,810 Standard hiba 12,666 0,202 8,891 8,891 8,891

t érték 105,962 8,468 -4,005 2,974 9,242

F 46,332

F szignifikanciája 3,2E-22

p-érték 0,000 0,000 0,000 0,004 0,000

Alsó 95% 1316,958 1,308 -53,244 8,809 64,536

177

Felső 95% 1367,196 2,109 -17,977 44,075 99,802

Alsó 95,0% 1316,958 1,308 -53,244 8,809 64,536

Felső 95,0% 1367,196 2,109 -17,977 44,075 99,802

25. melléklet

Az EU-15 sertéshús-felvásárlási árainak alakulását leíró egyenlet regressziós statisztikája Regressziós statisztika r értéke r-négyzet Korrigált r-négyzet Standard hiba Megfigyelések

0,887 0,787 0,772 11,009 108

VARIANCIAANALÍZIS df Regresszió Maradék Összesen

Tengelymetszet trend t1 t2 t3 t5 t9 t10

7 100 107

SS 44679,413 12118,928 56798,342

MS 6382,773 121,189

F 52,668

Koefficiensek 147,23 -0,12 6,25 -24,26 6,77 -5,45 -8,90 3,45

Standard hiba 2,136 0,034 1,498 1,498 1,498 1,498 1,498 1,498

t érték 68,933 -3,525 4,170 -16,189 4,517 -3,634 -5,940 2,300

p-érték 0,000 0,001 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,024

178

F szignifikanciája 9,2E-31

Alsó 95% Felső 95% 142,996 151,471 -0,187 -0,052 3,276 9,222 -27,232 -21,286 3,796 9,741 -8,418 -2,472 -11,873 -5,927 0,473 6,419

Alsó 95,0% 142,996 -0,187 3,276 -27,232 3,796 -8,418 -11,873 0,473

Felső 95,0% 151,471 -0,052 9,222 -21,286 9,741 -2,472 -5,927 6,419

100 90 80 1983

Sertésállomány kumulált %-a

70

1993

60

2001

50 1973

40 30 20 10 0 0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100

90

100

Üzemek kumulált %-a

26. melléklet A sertéságazat koncentrációja Dániában (1973-2001) Forrás: Eurostat (2003) adatok alapján saját számítások

100 90 80

Sertéállomány kumulált %-a

70 60 50 2001 40 1993

1983

30 1973

20 10 0 0

10

20

30

40

50

60

70

80

Üzemek kumulált %-a

27. melléklet A sertéságazat koncentrációja Hollandiában (1973-2001) Forrás: Eurostat (2003) adatok alapján saját számítások

179

100

90

80

Sertésállomány kumulált %-a

70

60

50

2001 40

1983 30

1973

1993

20

10

0 0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100

Üzemek kumulált %-a

28. melléklet A sertéságazat koncentrációja Németországban (1973-2001) Forrás: Eurostat (2003) adatok alapján saját számítások 100 90 80

Sertésállomány kumulált %-a

70 60 50 40 1983

30 2001

1993

20 1973

10 0 0

10

20

30

40

50

60

70

80

Üzemek kumulált %-a

29. melléklet A sertéságazat koncentrációja Franciaországban (1973-2001) Forrás: Eurostat (2003) adatok alapján saját számítások

180

90

100

100 90 80

sertésállomány kumulált %-a

70 60 50 2001

1973 40 1983 30

1993

20 10 0 0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100

90

100

üzemek kumulált %-a

30. melléklet A sertéságazat koncentrációja Olaszországban (1973-2001) Forrás: Eurostat (2003) adatok alapján saját számítások 100 90 80

sertésállomány kumulált %-a

70 60 50 2003 40 30

1989

20 10 0 0

10

20

30

40

50

60

70

80

üzemek kumulált %-a

31. melléklet A sertéságazat koncentrációja Spanyolországban (1989-2003) Forrás: Eurostat (2003) adatok alapján saját számítások

181

100,0 90,0 80,0

2001 60,0 50,0 1983 40,0 1973 30,0 1993 20,0 10,0 0,0

0,0

10,0

20,0

30,0

40,0

50,0

60,0

70,0

80,0

90,0

üzemek kumulált %-a

32. melléklet A sertéságazat koncentrációja az Egyesült Királyságban (1973-2001) Forrás: Eurostat (2003) adatok alapján saját számítások 100,0 90,0 80,0 70,0 sertésállomány kumulált %-a

sertésállomány kumulált %-a

70,0

2001 60,0 1993

50,0

1983

40,0 1973 30,0 20,0 10,0 0,0 0,0

10,0

20,0

30,0

40,0

50,0

60,0

70,0

80,0

90,0

üzemek számának kumulált %-a

33. melléklet A sertéságazat koncentrációja Belgiumban (1973-2001) Forrás: Eurostat (2003) adatok alapján saját számítások

182

100,0

100,0

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik értekezésem elkészítéséhez segítséget nyújtottak. Köszönöm munkahelyem, az Agrárgazdasági Kutató Intézet vezetőinek: Dr. Udovecz Gábor főigazgató úrnak, Dr. Kapronczai István főigazgató-helyettes úrnak, Dr. Popp József kutatási igazgató helyettesnek az értekezés elkészítéséhez nyújtott támogatásukat, valamint az Ágazati Ökonómiai Osztály munkatársainak (dr. Erdész Ferencné tud. osztályvezető, Papp Gergely tud. munkatárs), hogy az elmúlt hosszú évek során támogatták munkámat. Ebben a tudományos műhelyben olyan munka folyik, amely megalapozhatta ennek az értekezésnek az elkészítését is. Biztosan mondhatom, ennek a háttérnek a hiányában a disszertáció szegényebb lenne. Hiányoznának az izgalmas, szakmailag elmélyült viták, amelyek kiszélesítették gondolkodásomat, bővítették ismereteimet. Köszönet jár dr. Guba Máriának és dr. Ráki Zoltánnak, akik dolgozatom végleges kialakításában nyújtottak értékes segítséget. A módszertan kellő mélységű megalapozásáért köszönettel tartozom Dr. Vizvári Bélának az ELTE-TTK tanszékcsoport-vezető egyetemi tanárának. Külön szeretném köszönetemet kifejezni Dr. Villányi László Intézetigazgató egyetemi tanárnak, a közgazdaságtudomány kandidátusának – témavezetőmnek – hasznos tanácsaiért és javaslataiért, amelyet a kutatási koncepció összeállításánál és a disszertáció formába öntésénél kaptam, valamint – a kitartó feladatmegoldásra ösztönző – őszinte kritikájáért. A dolgozatom végleges elkészítéséhez komoly segítséget kaptam Dr. Zsarnóczay J. Sándortól, akinek ezúton fejezem ki köszönetemet. Ugyancsak köszönettel tartozom a Szent István Egyetemnek, hogy munkahelyi vitámhoz biztosította az ideális környezetet és a műhelyvita irányítását. Itt szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy a munkahelyi vita valamennyi résztvevőjének megköszönjem a dolgozatomhoz fűzött őszinte és elfogulatlan kritikai észrevételeit, javaslatait, amelyek iránymutatásul szolgáltak számomra az értekezés véglegesítéséhez. Bár nem sorolom fel név szerint, nem feledkezem meg arról a sok kollégáról, akik e disszertáció megírására kitartóan bíztattak, illetve tanácsaikkal segítettek. Hálás vagyok irányukba. Köszönettel tartozom mindazoknak, akiknek közvetlen vagy közvetett szerepe van abban, hogy ez a dolgozat elkészülhetett. Köszönetemet fejezem ki szüleimnek és testvéremnek, akik igyekeztek biztosítani számomra a nyugodt alkotói légkört, türelemmel viselték kutatómunkám miatti távolléteimet.

183