Magyar Hidrológiai Társaság XXXIII. Országos Vándorgyűlés
Szennyvízkibocsátások önellenőrzése Változások a szennyvízkibocsátások önellenőrzésében, az önellenőrzések adatszolgáltatásában (a papírtól az elektronikus ügyintézésig); önellenőrzés problémái napjainkban
Szerző, előadó:
Rózsavölgyi Viktor
5. szekció „Csatornázás, szennyvízelvezetés és –tisztítás”
Tartalom 1.
Bevezetés…………………………………………………………………………….. 3
2.
Az önellenőrzés fogalma és felépítése………………………………………………3
2.1.
Az önellenőrzés fogalma…………………………………………….………………3
2.2.
A kötelezettek köre………………………………………………………………….3
2.3.
Az önellenőrzés tervezése……………………………………………………….…..4
2.4.
Az önellenőrzés végrehajtása………………………………………………………. 5
2.5.
Az önellenőrzés adatszolgáltatása………………………………………………….. 5
3.
Változások az önellenőrzés adatszolgáltatásában…………………………………5
3.1.
Az adatszolgáltatás alapadatai -KAR……………………………………………..…..5
3.2.
Az önellenőrzés tervezése – ÖBNY…………………………………………………..6
3.3.
Önellenőrzési időpontok bejelentése – ÖVB…………………………………………7
3.4.
Önellenőrzés végrehajtása…………………………………………………………….7
3.5.
Önellenőrzés adatszolgáltatása………………………………………………………..7
3.6.
VAL-VÉL adatszolgáltatás…………………………………………………………...7
3.7.
A befogadók ellenőrzése……………………………………………………………...8
4.
Az önellenőrzés adatszolgáltatásának gyakorlati tapasztalatai…………………..8
4.1.
Az adatszolgáltatás bevezetése……………………………………………………...8
4.2.
KTJ azonosítók beszerzése………………………………………………………….9
4.3.
Adatszolgáltatás megkezdése, ÖBNY lapok kitöltése………………………………9
4.4.
Adatszolgáltatás folyamata – ÖA lapok kitöltése………………………………….10
5.
Az önellenőrzések aktualitásai…………………………………………………….11
6.
Összefoglalás………………………………………………………………………..12
2. oldal
2. Bevezetés A felszíni vizek minősége védelmének szabályairól szóló 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet 2015. január 1-ével hatályos módosítása nagymértékű változást hozott az önellenőrzések terén. A papír formátumú adatszolgáltatásokat felváltotta az adatok elektronikus felületen való rögzítése és az Ügyfélkapun keresztül történő megküldése. Mindezen előírások gyakorlati megvalósítása kezdetben meglehetősen nehézkes volt, a jogszabály előírásainak betartására nem volt lehetőség, nem álltak rendelkezésre adatlapok, illetve azok az azonosítók, melyek az adatszolgáltatás minimum feltételeit jelentik. Ebben az előadásban ismertetem a szennyvízkibocsátások önellenőrzésének a jogszabály módosítás hatályba lépését megelőző folyamatát, illetve a január 1-ét követő időszaktól bekövetkezett változásokat. Az előadás célja segítséget nyújtani azoknak, akik talán kevésbé vannak tisztában az önellenőrzésekkel, illetve rávilágítani az adatszolgáltatás szolgáltatói oldalon kialakult problémáira. 1. Az önellenőrzés fogalma és felépítése Az önellenőrzésekre vonatkozó szabályozásokat kettő jogszabály: a 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet és a használt és szennyvizek kibocsátásának ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról szóló 27/2005. (XII. 6.) KVM rendelet tartalmazza. Az alábbiakban lényegében e jogszabályok előírásait ismertetem, kiegészítve a gyakorlati tapasztalatokkal. 1.1. Az önellenőrzés fogalma Az önellenőrzés a kibocsátott szennyvíz, valamint a benne lévő szennyező anyagok mennyiségi és minőségi mérése, az adatok rögzítése és megőrzése a kibocsátó részéről. Az önellenőrzés során tehát csak a kibocsátásra kerülő szennyezőanyag mennyiségét kell mérni, a nyers szennyvíz koncentrációja az önellenőrzés szempontjából elvileg irreleváns. Amennyiben azonban a hatóság tisztítási hatásfok esetében is megállapít kibocsátási határértéket, úgy vizsgálni kell a nyers szennyvíz minőségét is. A jogszabályban közölt fogalom tehát bizonyos esetekben szembeállítható a gyakorlattal (kibocsátási határértékekkel). 2.2. A kötelezettek köre Önellenőrzésre az a kibocsátó köteles: a) aki a Korm. rendelet 1. számú melléklete szerinti I. listában felsorolt veszélyes anyagot, vagy elsőbbségi veszélyes anyagot bocsát ki vagy használ; b) akinek önellenőrzési kötelezettségét a hatóság környezet veszélyeztetettség miatt megállapítja, továbbá c) aki az engedélye szerint, illetőleg a telephelyről (szennyvíztisztítóból) a megelőző év adatai alapján 15 m3/üzemnap mennyiséget meghaladó szennyvizet - közvetlenül a felszíni befogadóba vezet, - közcsatornán vagy közös üzemi tisztítón keresztül (közvetetten) a felszíni befogadóba vezet és egyúttal a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló miniszteri rendelet szerint meghatározott tevékenység folytatása során keletkező szennyvizet bocsát ki; d) akinek felszíni vízbe történő vízszennyező anyag kibocsátására a vízvédelmi hatóság keveredési zónát jelölt ki.
3. oldal
Az önellenőrzési kötelezettséget a jogszabály tehát a kibocsátás jellegétől, illetve hatósági előírástól teszi függővé. Akár így, akár úgy, de a vízjogi, kibocsátási engedélyben a hatóság a kötelezettség fennállása esetén elő fogja írni az önellenőrzést. Az a kibocsátó, aki önellenőrzésre a fenti kritériumok szerint nem kötelezett, vállalkozhat arra. Önellenőrzésre vállalkozó kibocsátókra ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint az önellenőrzésre kötelezettekre. 2.3. Az önellenőrzés tervezése Mielőtt valamely kibocsátó végre kívánja hajtani az önellenőrzést, meg kell azt terveznie. Az önellenőrzési tervet a vízvédelmi hatósághoz szükséges benyújtani, aki azt jóváhagyja. Az önellenőrzési tervben meg kell adni: az önellenőrzést végző, illetve az irányadó laboratóriumok adatait; a részletes vizsgálati tervet és a mintavételi gyakoriságot; mintavételi helyeket; vizsgálandó komponenseket, analitikai módszereket, szennyezőanyag koncentráció és mennyiség meghatározásának módját; a vizsgálati eredmények megküldésének módját; rendkívüli események ellenőrzésének és jelentésének módját; külön jogszabályban nevesített anyagok kibocsátása esetén azok ellenőrzésére alkalmazott monitoring tervet; a terhelhetőségi vizsgálatok mintavételi helyeit, gyakoriságát, komponenskörét és az adatszolgáltatás módját. Az önellenőrzési tervet első alkalommal a kibocsátási engedély hatályba lépését követő, illetve a már elfogadott terv érvényességi ideje lejártát megelőző 60 napon belül kell benyújtani a hatósághoz. A tervet a hatóság határozattal hagyja jóvá. A határozatnak nincs kötött tartalma, így az hatóságonként eltérhet. A győri központú hatóság pl. egyszerűsített határozatot hoz, a székesfehérvári hatóság a határidő és az időpontok bejelentése tekintetében előírást tesz, a szombathelyi hatóság határozatában az önellenőrzés alapadatai is szerepelnek (mintavételi helyek, gyakoriság, vizsgálandó komponensek, laboratóriumok). Amennyiben jóváhagyott önellenőrzési tervvel rendelkezik a kibocsátó, úgy az önellenőrzési időpontokat külön be kell jelenteni a hatóság részére. Ezt a tárgyévet megelőző év november 30-ig meg kell tenni. Fenti határidők teljesítése azonban az évközben beüzemelt, vagy átvett szennyvíztisztítók esetében problémás. Tekintsük át a folyamatot egy újonnan létesült szennyvíztisztító telep példáján keresztül. Ha januárban a telep megkapja a vízjogi üzemeltetési engedély, akkor márciusig benyújtásra kerülhet az önellenőrzési terv, amit a hatóság májusig jóváhagy. Innentől kezdve a következő évig a kibocsátó önellenőrzést nem köteles végezni, mivel az önellenőrzési időpontokat tárgyévet megelőző évben kell bejelenteni. Ebben az esetben az önellenőrzést bejelentés nélkül kell megkezdeni. Probléma az átvett telepek esetében nagyobb. Gyakorlati példa: 2014-ben év közben alkalmanként olyan szennyvíztisztító telepek üzemeltetésére lettünk (VASIVÍZ ZRt.) kijelölve, amelynek vízjogi üzemeltetési engedélye lejárt, és/vagy nem rendelkezett önellenőrzési tervvel. Ebben az esetben az átvétel évében nem lehetett önellenőrzést végezni. Tekintettel az elhúzódó eljárásra, nincs mód az önellenőrzési terv benyújtására (hiszen nincs még hatályos vízjogi engedély), és így az önellenőrzés végzésére sem. Az időpontok bejelentése ugyanakkor a tavalyi évben megtörtént, így az önellenőrzési terv jóváhagyását követően meg lehet kezdeni az önellenőrzést. 4. oldal
2.4. Az önellenőrzés végrehajtása Az önellenőrzési időpontokat, azok bejelentését megelőzően az önellenőrző laboratóriummal egyeztetni kell. Az időpontok bejelentését követően a laboratórium megkezdi az önellenőrzés végrehajtását: a megfelelő – bejelentett – időpontban a vízjogi engedélynek és az önellenőrzési tervnek megfelelő helyről és módon a mintavevő szennyvízmintákat megveszi, vagy begyűjti (automata mintavétel esetén) és a laboratóriumba szállítja analízisre. A laboratóriumi vizsgálat az önellenőrzési tervben bejelentett szabványok szerint történik. Az eredményközlésre a laboratóriumnak a mintavétel időpontjától számítva kevesebb, mint 20 nap áll rendelkezésre. E határidőn belül az önellenőrzés eredményeiről tájékoztatni kell a hatóságot. 2.5. Az önellenőrzés adatszolgáltatása A jelenleg hatályos előírások szerint az önellenőrzés eredményeit elektronikus úton kell a mintavételt követő 20 napon belül megküldeni a hatóság részére. Az adatszolgáltatáshoz mellékelni kell a vizsgálati jegyzőkönyvet is. Ez első hallásra egyszerűen hangzik, az adatszolgáltatás azonban egy bonyolult folyamat. Az elektronikus adatszolgáltatás az adóbevallások esetén ismertté vált Ányk programmal történik. Ez egy olyan keretprogram, amelyhez számos adatlap tölthető le és használható. Az önellenőrzések adatlapja az EMISZ ÖA nyomtatvány, amely kettő lapból: az EMISZ ÖA Főlapból és az EMISZ ÖA lapból áll. A Főlapon kell megadni az üzemeltetővel és a szennyvíztisztítóval kapcsolatos lényeges adatokat, az ÖA lapon a kibocsátással kapcsolatos információkat, beleértve természetesen a vizsgálati eredményeket is. Az önellenőrzések elektronikus adatközlésével párhuzamosan, legelső alkalommal az önellenőrzési tervek benyújtásához is használatos ÖBNY adatszolgáltatást is teljesíteni kell. Minderről részletesen a következő pontokban esik szó. 3. Változások az önellenőrzés adatszolgáltatásában 2015. január 1-től a már említett két jogszabály módosítása következtében alapvető változások történtek az önellenőrzések adminisztrációjában. A változások lényege egyszerűen megfogalmazható: a hatóság és a kibocsátó közötti mindennemű kommunikáció január 1-től elektronikus úton történik. Első körben az önellenőrzés fogalmában bekövetkezett változást ismertetem. A fogalom 2015. január 1-ét megelőzően így hangzott: „a kibocsátott szennyvíz, valamint a benne lévő szennyező anyagok mennyiségi és minőségi mérése, az adatok rögzítése és megőrzése a kibocsátó részéről” 2015. január 1-től a fogalom az alábbiak szerint változott: „a kibocsátott szennyvíz, valamint a benne lévő szennyező anyagok mennyiségi és minőségi mérése, az adatok elektronikus úton való rögzítése és megőrzése a kibocsátó részéről” Ahogyan említettem: a változás látszólag egyszerű, a következményei azonban jelentősek. Az elektronikus adatszolgáltatások más környezetvédelmi szakágazatot is érintettek. Összesen 3 db törvény, 10 db kormányrendelet és 4 db miniszteri rendelet módosult az elektronikus adatszolgáltatás bevezetéséhez kapcsolódóan. Ezen elektronikus kommunikáció lépéseit ismertetem az alább következő pontokban. 3.1. Az adatszolgáltatás alapadatai - KAR A környezetvédelmi információs rendszer egy olyan térinformatikai rendszer, amelynek alapegységei a környezetvédelmi ügyfél, illetve a környezetvédelmi objektum. Az ügyfelet és az 5. oldal
objektumokat KÜJ és KTJ számokkal azonosítják. Ezen egységek alapadatait a környezetvédelmi alapnyilvántartó rendszer tartalmazza, erre épül az OKIR rendszere is. Ennek megfelelően bármilyen adatot kell az OKIR rendszerben rögzíteni azt csak KÜJ és KTJ azonosítók birtokában lehet megtenni, különben a rendszer nem tudja kihez és mihez rendelni a beérkezett adatokat. A gyakorlatban mindez úgy valósul meg, hogy ÖBNY, ÖVB, ÖA adatszolgáltatásokat megelőzően KAR bejelentést kell tenni a kibocsátó személyéről (KÜJ azonosító kérése), a kibocsátó telephelyről (TH-KTJ igénylés) illetve a kibocsátó telephelyhez kötődő mintavételi helyről (Kp-KTJ igénylése). Esetenként – környezethasználati engedéllyel rendelkező objektum esetén – előfordul, hogy a telephelyen működő létesítményről is kell alapadatot szolgáltatni (EH-KTJ igénylés), ez azonban a kibocsátások szűk körénél fordul elő. A kibocsátási/vízjogi üzemeltetési engedélyek 2015. január 1-ét követően kiadott új vagy módosító határozatai előírják a befogadó vizsgálatát is kibocsátás alatt és felett, melyek teljesítéséhez KPa és KPf KTJ azonosítókat kell igényelni az illetékes hatóságtól. Fontos az objektum azonosítók hierarchikus rendszerének ismerete. A rendszer csúcsán a telephely áll, amely akár több objektummal is lehet kapcsolatban, melyeket hozzá kell rendelni a telephelyhez. A hozzárendelést a KTJ lapon kell megtenni. A gyakorlatban mindezt úgy kell érteni, hogy az ügyfél a szennyvíztisztító üzemeltetője lesz, a telephely lehet maga a szennyvíztisztító telep, vagy amennyiben üzemi kibocsátásról van szó, az üzemi telephely, a telephelyhez köthető objektum a mintavétel helyszíne. Érdekes, hogy esetenként a mintavétel helyszíne nem a telephelyen található, pl. amikor a szennyvíztisztító teleptől távol a kibocsátás tényleges pontjánál történik az önellenőrzés. A rendszer ezt szerencsére kellő rugalmassággal kezeli. A KAR adatlapok kitöltése során, amennyiben csak a KÜJ és KTJ azonosítókat igényeljük, rend szerint egyszerű adatokat kell megadni magunkról (mint adatszolgáltatásért felelős), a környezetvédelmi ügyfélről, illetve a környezetvédelmi objektumról. Maga a KAR rendszer felépítése egyébként az elmondottaknál természetesen bonyolultabb, azonban az önellenőrzések adatszolgáltatásához ennél sokkal többet nem kell tudni róla. 3.2. Az önellenőrzés tervezése - ÖBNY Amennyiben a KAR adatszolgáltatást az illetékes hatóság elfogadta lehetővé válik az OKIR rendszerbe történő adatfelvitel, tehát az önellenőrzéshez kapcsolódó adatok szolgáltatása. Ez évtől az önellenőrzési terveket is elektronikus úton kell a hatóság részére megküldeni. Erre a célra az ÖBNY adatlap szolgál, melynek funkciója kettős. Egyrészt az adatlapot az önellenőrzési eredmények első adatszolgáltatásával együtt, másrészt az önellenőrzési terv jóváhagyása érdekében kell benyújtani. E kettős funkció csak az önellenőrzés legelső adatszolgáltatása során jelentkezik, ezt követően az adatlap már csak az önellenőrzési terv elkészítésére használható. Az ÖBNY nyomtatvány kitöltésével az önellenőrzési tervek elkészítése elvben egyszerűbbé vált, hiszen tulajdonképpen egy sablont kell feltölteni a megfelelő adatokkal. Az adatlap és ellenőrző rendszere segítséget nyújt az adatok kitöltésében, a helyes adatszolgáltatásban. Ez az előny ugyanakkor az adatlap legnagyobb hátránya is volt, de erről részletesen később esik szó. Az önellenőrzési terv benyújtására vonatkozó határidő, illetve a terv érvényessége 2015. január 1-től módosult. Korábban az önellenőrzési tervet első alkalommal tárgyévet megelőző év október 31-ig, illetve a lejárat előtt legkésőbb 60 napon belül, újabban a kibocsátási/vízjogi üzemeltetési engedély hatályba lépését követő 60 napon belül kell a hatósághoz benyújtani. A terv jelenleg az engedély időbeli hatályáig, de legkésőbb 5 évig alkalmazható, tehát a vízjo6. oldal
gi/kibocsátási engedély érvényességi idejét megelőző legkevesebb 60 napon, vagy a jóváhagyó határozat hatályba lépését követő 5 éven belül be kell nyújtani megújításra. Változott a hatóság döntésének szerepe is. Korábban ha a hatóság 30 napon belül nem hozott végzést vagy határozatot, a tervet jóváhagyottnak lehetett tekinteni. Ez akkor okozott problémát, ha valami oknál fogva fontos volt a határozat hatályba lépésének idejét megadni. Ez évtől a hatóságnak mindenképpen döntenie kell a terv elfogadásáról, erre 30 nap áll rendelkezésre. 3.3. Önellenőrzési időpontok bejelentése - ÖVB Az önellenőrzési időpontok bejelentése 2015 évtől szintén elektronikusan, az ÖVB jelű nyomtatvánnyal történik, melynek tartalma bár elég egyszerű, ugyanakkor meglehetősen kötött. E nyomtatvány lényegében az önellenőrző mintavétel pontos dátumának megadására szolgál, amely települési szennyvíztisztítóknál ugyan nem, de bizonyos típusú ipari üzemeknél gondot fog okozni. Az önellenőrzési időpontokat tárgyévet megelőző év (elektronikusan legelső alkalommal ez év) november 30-ig kell a vízügyi hatóságnak bejelenteni. 3.4. Önellenőrzés végrehajtása E tekintetben nem történt változás. Az önellenőrzés végrehajtásáért felelős laboratórium elvégzi a mintavételt és a minta vizsgálatát. A vizsgálatok lefolytatására és az eredmények közlésére kevesebb, mint 20 nap áll rendelkezésre. 3.5. Önellenőrzés adatszolgáltatása Az önellenőrzési eredményekről való adatszolgáltatás a kibocsátó feladata és felelőssége. A korábbi években elegendő volt a vizsgálati eredményeket postai úton megküldeni a hatóság részére. A hatályos rend szerint az adatszolgáltatást a mintavételtől számított 20 napon belül elektronikusan kell megtenni. E célra az EMISZ ÖA lapok szolgálnak, amely ál 1 db Főlapból, amely az adatszolgáltatót és a telephelyet és azonosítja, valamint tartalmazza az üzemeltetési engedély számát, az önellenőrzési tervet jóváhagyó határozat számát és érvényességét, valamint a kitöltés dátumát; illetve maximum 999 db ÖA lapból, amelyen a mintavétel idejére, helyére, a kibocsátott szennyvíz mennyiségére és minőségére vonatkozó adatokat kell megadni, illetve csatolni kell a vizsgálati jegyzőkönyv digitalizált (szkennelt) változatát. Az ÖA adatszolgáltatásban megadott szennyezőanyagok listája meg kell egyezzen a VAL adatszolgáltatásban közölt szennyezőanyagok listájával. A jelenlegi adatlapok közül a Főlap egy pontját, a „Hatóság” mezőt az adatlap április 1-i frissítésekor törölték, e tekintetben eltér a jogszabályban rögzített tartalomtól a lap, egyébként azonos vele. Az adatlap sok segítő funkcióval rendelkezik, ilyen a TEÁOR, GFO és megye kódok, KAJ azonosítók, mértékegységek kiválasztásának lehetősége, illetve az adatlap ellenőrzésének lehetősége (és kötelezettsége). Jelenleg az ellenőrző funkció nem gátja az adatlap elküldésének, korábban azonban akadtak problémák vele. Erről később lesz szó. 3.6. VAL-VÉL adatszolgáltatás Minden önellenőrzésre kötelezett vagy arra vállalkozott szennyvízkibocsátó az előző évi önellenőrzés eredményéről, a szennyvízkibocsátás jellemzőiről és a technológiai folyamatok üzemviteléről adatot szolgáltat, illetve évente összefoglaló jelentést készít. Az összefoglaló je7. oldal
lentésre vonatkozóan tartalmi előírások nincsenek, az adatszolgáltatás azonban kötött formátumú. Ezek a VAL (Vízminőség-védelmi alapbejelentés) és VÉL (Vízminőség-védelmi éves jelentés) adatszolgáltatások, amelyeket szintén elektronikus formában kell megtenni. A VAL adatszolgáltatás benyújtását a kibocsátási, üzemeltetési engedély beszerzését követően, a kibocsátóról és a kibocsátás engedélyezett adatairól kell benyújtani. Az adatszolgáltatásra vonatkozóan nincs megjelölve határidő, de tekintve, hogy a VAL alapbejelentésben szereplő adatok az ÖA, illetve a VÉL adatszolgáltatást alapozzák meg, célszerű azt az önellenőrzés megkezdését megelőzően beküldeni a hatósághoz. A VÉL adatszolgáltatás az azt megelőző év szennyvíz-kibocsátásának, valamint a szennyvíztisztítás technológiájának, az iszaptermelésnek a jellemzőiről szól. Az adatlapon az előző év önellenőrzési eredményeinek átlagát, valamint az üzemeltetés jellemző paramétereit kell megadni. Az adatlapok benyújtásának határideje tárgyévet követő év március 31. 3.7. A befogadók ellenőrzése 2015. január 1-től, a kibocsátási/üzemeltetési engedélyben előírtak alapján vizsgálni kell a kibocsátott szennyvíz befogadója vízminőségét a kibocsátás feletti és alatti ponton. A vizsgálatok rendjét a hatóság az engedélyben határozza meg. Ez a változás kisebb pánikot keltett a vízműveknél, sokan tudomásom szerint engedélytől függetlenül megkezdték a befogadó vizsgálatát. Érdekes, hogy mind az ÖBNY, mind az ÖA lapokon meg lehet adni a Kp-f, tehát a kibocsátási pont feletti és a Kp-a, tehát a kibocsátási pont alatti KTJ azonosítókat, nyilván abból a célból, hogy az önellenőrzések adatszolgáltatása során a befogadó vizsgálati eredményeit is fel lehessen tölteni. Ugyanakkor e későbbi követelmény ellentétes az önellenőrzés fogalmával, amely a kibocsátott szennyvíz, valamint a benne lévő szennyező anyagok mennyiségi és minőségi mérését jelenti a befogadóét nem. 2 db szennyvíztisztító telep esetében ugyan vizsgáljuk a befogadó vízminőségét is, azonban ezen kötelezettség nem az itt ismertetett jogszabályváltozáshoz köthető, így a befogadók vizsgálatát érintő adatszolgáltatásról nincsenek tapasztalatok. 4. Az önellenőrzés adatszolgáltatásának gyakorlati tapasztalatai Az önellenőrzés adatszolgáltatása, mint ahogyan azt a fentiekben számos alkalommal megemlítettem, ez év január 1-től elektronikus formában kell, hogy történjen. A jogszabályi rendelkezéseket azonban nem követte megfelelően a gyakorlati megvalósítás, több mint másfél hónapon keresztül nem álltak rendelkezésre megfelelő adatlapok sem. Az adatlapok számos frissítésen mentek keresztül, sajnos a régi verziók nem mindig voltak kompatibilisek az új formátumú adatlapokkal, sok adatlapot újra ki kellett tölteni. Lényegében számos, az adatszolgáltatóktól független probléma akadályozta a jogi előírások teljesítését, ráadásul meggyőződésem, hogy az elektronikus adatszolgáltatás egyaránt többlet feladatot jelent mind a kibocsátó, mind a hatóság számára. Az elektronikus adatszolgáltatás elmúlt szűk 5 hónapjának tapasztalatait az alábbiakban ismertetem. 4.1. Az adatszolgáltatás bevezetése A Magyar Közlöny 2014. december 11-én megjelent, 172. számában közzétett 2014. évi LXXXVII. törvény és 310/2014. (XII. 11.) Korm. rendelet, valamint a 2014. december 22. számában megjelent 72/2014. (XII. 22.) BM rendelet módosították mindazokat a törvényeket, kormány- és miniszteri rendeleteket, amelyek megalapozták az elektronikus adatszolgáltatást. 8. oldal
2015. januárban az OKIR honlapjáról le lehetett tölteni az elektronikus adatszolgáltatás teljesítéséhez szükséges adatlapokat. Első körben szükséges volt meghatalmazni az Ügyfélkapu hozzáféréssel rendelkező ügyintézőket az adatszolgáltatások teljesítésre. Figyelembe véve azt, hogy a katasztrófavédelmi igazgatóságok területi vízügyi hatóságai még két hónapig nem fértek hozzá az OKIR rendszerhez, a meghatalmazás intézése a környezetvédelmi felügyelőségek segítségével történt. Az adatlapok megismerését követően láthatóvá vált, hogy mindenképpen szükséges azon azonosítók beszerzése, melyek a telep- és mintavételi helyet azonosítják. 4.2. KTJ azonosítók beszerzése Annak érdekében, hogy a hatóság számára azonosíthatóvá váljon a kibocsátó telephelye és a mintavétel helyszíne szükség volt a KTJ azonosítók beszerzésére. Az adatlapok kitöltési útmutatóját követve ezt a területi vízügyi hatóságtól kértük meg, azonban a velük folytatott számos egyeztetést követően beláttuk, annak érdekében, hogy az azonosítókat beszerezzük, a területileg illetékes környezetvédelmi felügyelőségek részére kell a KAR adatszolgáltatást megtenni. A szolgáltatási területünkkel érintett vízügyi hatóságok ugyanis bő két hónapig nem kaptak jogosultságot az OKIR rendszer használatához. Az azonosító nevének (kibocsátási pont KTJ) értelmezése alapján sajnos első körben a kibocsátás tényleges helyszínére kértük meg a Kp-KTJ azonosítókat. Tévedésünk hamar kiderült, ezért újabb adatlap csomag kitöltésével már a mintavétel helye vonatkozásában igényeltünk KTJ-t. Ennek következtében mind a kibocsátás, mind a mintavétel helye esetében rendelkezünk KTJ azonosítókkal. Ezt a későbbiekben úgy fogjuk kezelni, hogy változás jelentéssel módosítjuk az egyes pontok koordinátáit, és a KTJ számokkal a kibocsátás feletti pontot fogjuk azonosítani. A KTJ azonosítók birtokában egy akadály elhárult az adatszolgáltatás előtt. Legalább is így hittük: számos szennyvíztisztító telephelyünk KTJ azonosítója nem telephely besorolású maradt annak ellenére, hogy a KAR adatszolgáltatás során ezeket mint telephely jelöltük meg. Ezt az OKIR automatikus ellenőrzési rendszere újabban hibának észleli és nem engedi tovább az adatlapot. Szerencsére a hatóság közreműködésével sikerült átsoroltatnunk a KTJ azonosítókat. Az átsorolás ellenőrzése során azonban egy újabb érdekes hiba merült fel. Az átvett telepek egy részének KTJ azonosítója még a korábbi ügyfél KÜJ számához volt rendelve, míg a telephelyhez kapcsolódó objektumok már Társaságunkhoz. E furcsa anomáliát lényegében egy újabb KAR adatszolgáltatással kellett rendezni. 4.3. Adatszolgáltatás megkezdése, ÖBNY lapok kitöltése Az első önellenőrzés adatszolgáltatásával egyidejűleg az önellenőrzés tartalmáról is nyilatkozni kellett. E célra az ÖBNY adatlapot kellett használni. A jogszabály betartására ugyanakkor nem adott lehetőséget az, hogy az ÖBNY lap adatbázisa, amely elvileg a kitöltés során segítséget nyújtott volna, akadályozta az adatok bevitelét. Az adatlapon ugyanis meg kell adni a minták elemzése során alkalmazott szabvány számát, amelyet ki lehet választani egy listából, illetve a kitöltési útmutató szerint, ha ebben a listában az adott szabvány nem szerepel, be lehet írni. Ez a funkció azonban egészen márciusig nem működött: ha olyan szabványt használt a laboratórium, amely a listában nem szerepelt, nem lehetett azt beírni. Miután azonban ez az akadály is elhárult megtörtént az adatlapok beküldése a hatóság részére az Ügyfélkapun keresztül. Ugyanakkor beküldésre kerültek azon ÖBNY adatlapok is, amelyek ténylegesen az önellenőrzési terv jóváhagyására irányultak. Ez félreértést okozott a hatóságnál, így ezen tervek jóváhagyása azóta sem történt meg. Sajnos a rendelet módosítása miatt ezen terveket nem lehet jóváhagyottnak tekinteni. 9. oldal
Az ÖBNY adatszolgáltatás 5 féle lapból áll: - Főlap: ezen kell megadni a tárgyévet, a kibocsátó adatait, vízjogi engedély számát, érvényességét (mindezt a további lapokon is meg kell adni), a telephely adatait, a kapcsolattartó személy adatait, azt, hogy milyen lapok kerülnek benyújtásra, valamint a kitöltés dátumát. A lapot több alkalommal módosították, beillesztettek egy tárgyév mezőt, majd törölték a hatóság mezőt. Szerencsére ezek a változtatások jelentősen nem változtattak az adatok elhelyezkedésében. - ÖBNy1: ez szolgál a befogadó azonosítására amennyiben az felszíni víz: kibocsátási pont KTJ, kibocsátási pont szelvényszáma, részvízgyűjtő kód, elsődleges és másodlagos befogadó kódjai és megnevezése, valamint a KPf és Kpa KTJ azonosítók. Látható, hogy miért okozott zavart a kibocsátási pont fogalma. Ezen a lapon a kibocsátási pont fogalma kettő helyszínt takar: a KTJ szám megadásával a mintavétel helyszínét azonosítjuk, míg a kibocsátási pont szelvényszámával a befogadót. Ez mind a mai napig így van. - ÖBNy-BA-1: e lapon lehet megadni a befogadó csatornamű adatait, illetve a mintavételt és/vagy vizsgálatot végző, illetve a vitás kérdések esetén irányadó laboratóriumok adatait. Az adatlap a mai napig nem fogadja el, ha a kibocsátó és befogadó személye – mint Társaságunknál a Fedett Uszoda és Termálfürdő – megegyezik. Ezt korábban kritikus hibaként értékelte a program, mára szerencsére csak figyelmeztetésként. (Kritikus hiba esetén az adatszolgáltatás nem küldhető be az Ügyfélkapun keresztül). - ÖBNy-BA-2: ez a lap szolgál a mintavétel körülményeinek jellemzésére, a szennyvíz kibocsátást eredményező technológia ismertetésére. - ÖBNY-K: ezen a lapon kell felsorolni mindazon komponenseket, amelyeket az önellenőrzés keretében vizsgálni kell. Meg kell adni a komponens nevét, KAJ számát, mértékegységet, vizsgálati szabványt (ha nem szerepel a listában, be lehet írni), alsó méréshatárt és a kibocsátási határértéket. A Főlapon kívül minden lapból több is megadható (maximum 99 db), ennek akkor van jelentősége, ha nem egy, hanem több ponton történik kibocsátás, illetve ha a komponensek száma meghaladja az ÖBNY-K lap kapacitását. 4.4. Adatszolgáltatás folyamata – ÖA lapok kitöltése A jogszabály módosításának hatályba lépést követően első alkalommal február második felében nyílt lehetőség az adatlapok elektronikus úton való benyújtására. Az adatszolgáltatást a KTJ azonosítók hiánya gátolta, amelyet a területi vízügyi hatóság nem, csak a területileg illetékes környezetvédelmi felügyelőség tudott megadni. Ahogyan arról már tettem említést, egy félreértés révén nem a mintavétel, hanem a kibocsátás helyére kértem meg a Kp-KTJ azonosítókat. Új adatlapokat kellett ezért kitölteni a mintavételi helyek azonosítóinak beszerzésére, de abból az okból, hogy a területi vízügyi hatóság márciusban kapott csak jogosultságot az OKIR rendszer hozzáférésére, ugyanezen adatlapokat a környezetvédelmi felügyelőségre is be kellett nyújtani. Ez tehát három KAR adatszolgáltatás telephelyenként, összesen 3 × 38 = 114 db adatlap. Gyakran a felügyelőségeken sem ment azonnal az adatlap csomagok elfogadása. Lényegében mindezen körülmények összegző hatásaként lehetett legkorábban február második felében adatot szolgáltatni az önellenőrzésekről. Az önellenőrzések adatszolgáltatása viszonylag egyszerű folyamat. Az ÖA adatszolgáltatás kettő lapból áll, ezek: - Főlap: a kibocsátó, a telephelyre, az engedélyre, az önellenőrzési tervre, valamint az adatszolgáltatásra vonatkozó adatokat, továbbá az adatszolgáltatás dátumát tartalmazza. Ezt a lapot elvileg ritkán kell módosítani, hiszen az ott szereplő adatok nem módosulnak minden alkalommal. Azonban az egyes verziófrissítések révén, amikor eltűnik, 10. oldal
-
vagy előtűnik egy-egy mező, a korábban megadott adatok átcsúsznak egy másik mezőbe, ilyenkor ezeket mindig javítani kellett. ÖA lap: a mintavételre, a mintavételi helyre, a kibocsátott szennyvíz mennyiségére és a vizsgálat eredményeire vonatkozó információt tartalmazza. Ezzel a lappal nagyon sok probléma adódott. Kezdetben a mintavétel időpontjához egyetlen dátumot lehetett beírni, ami 24 órás mintavételeknél hibát adott. Ezt módosították, ekkor azonban a korábbi sablont újra kellett írni, hiszen az adatok az egyes mezőkben elcsúsztak. Ugyanez történ, amikor a relációra vonatkozó mezővel bővítették az adatlapot. Jelenleg az adatlap adattartalma stabilnak mondható, így a sablonokon csak az egyes (téli-nyári határértékkel rendelkező) komponensek megnevezésén kell módosítani, illetve a mintavétel idejére, a kibocsátott szennyvíz mennyiségi valamint minőségi adatait kell frissíteni, továbbá minden esetben csatolni kell a vizsgálati jegyzőkönyv digitalizált változatát. Az adatlap 1.5 pontja érdekes következményekkel járó kérdést tesz fel: „Rendkívüli szennyezés miatt történt az önellenőrzés”. Az önellenőrzés terv ki kell terjedjen a rendkívüli események ellenőrzésének és jelentésének módjára is, a kérdés célja pedig nyilván a bírságszámítás teljes körű automatizálhatósága. Ugyanakkor véleményem szerint a hatályos jogrend egyáltalán nem szabályozza az önellenőrzés módját rendkívüli szennyezések (beleértve e tervszerű megelőző karbantartásokat is) esetén, az akár el is maradhat. Egyébként a hatóság számára kötelező az üzemzavarból eredő rendkívüli szennyezések során mintavétellel egybekötött helyszíni ellenőrzés megtartása.
Az ÖA lap beküldését megelőzően az Ányk program elvégzi az adatlap első ellenőrzését, majd titkosítja a fájlt. Ez akár 15 percet is igénybe vehet. A titkosítás elvégzését követően az adatszolgáltatás beküldése az Ügyfélkapun keresztül már azonnal megtörténik. Az adatszolgáltatás benyújtását követően az OKIR küld egy visszaigazolást az Ügyfélkapu személyes tárhelyére, majd megkezdi az adatok automatikus ellenőrzését. Az ellenőrzés lefuttatását követően – ez kb. 30 percet vesz igénybe – a rendszer küld az Ügyfélkapu tárhelyre egy Befogadó nyugtát, amely rend szerint nem tartalmaz hibaüzenetet. Azonban esetenként, függően a rendszer aktuális verziójától, a legkülönfélébb hibaüzeneteket kaphatjuk vissza. Az adatlap április 1-i frissítésekor a Főlapról törölték a Hatóság mezőt. Ez nem is jelentett volna problémát, ha az automatikus ellenőrzés nem észlelte volna ezt hibaként, és nem küld hibaüzenetet vissza. Ha az adatlapok kitöltése nem igényelne annyi időt, akkor nem volna akkora probléma azok javítása. Azonban az ilyen jellegű hibák igen megnehezítik az adatszolgáltatást. Esetenként olyan okokkal küld vissza hibaüzeneteket a rendszer, amelyeket egészen addig nem észlelt problémának. A „májusi hibalista” a létesítmény KTJ azonosító hiánya, valamint az engedély és az önellenőrzési tervet jóváhagyó határozat számának helytelen kitöltése volt. Természetesen csak egységes környezethasználati létesítmények esetében kötelező a létesítmény KTJ megadása, illetve a határozat számok bármilyen formában kitölthetők, így a rendszer nem valós hibát észlelt. Szerencsére a hatóság közbenjárására javítottak az ellenőrző rendszeren, így újra stabilnak mondható az adatszolgáltatás ellenőrzése. Amennyiben az adatszolgáltatás ellenőrzése befejeződött a rendszer továbbítja az adatszolgáltatást a hatóság részére (egészen addig a hatóság nem értesül az adatszolgáltatásról), akinek azt szintén el kell fogadnia. A hatóság az adatszolgáltatás hiányosságairól, vagy éppen elfogadásáról értesítést küld. A rendszer egyik hiányossága, hogy a hatóság döntései akár hetekkel később érkeznek meg a tárhelyre. 5. Az önellenőrzések aktualitásai Említésre került az, hogy a jogi szabályozás előírja az élővízi befogadó vizsgálatát minimum kettő alkalommal a kibocsátási pont felett és alatt. Azon túl, hogy végezzük a szokásos adat11. oldal
szolgáltatásokat, és az alkalmi problémákat egyeztetjük a hatóságokkal, megkezdtük a felkészülést ezen jogszabályi előírás teljesítésére. A rendelet értelmében az ellenőrzés rendjét és szabályait a vízvédelmi hatóság fogja meghatározni a vízjogi üzemeltetési/kibocsátási engedélyben, a hatóság szerencsére lehetőséget adott a mintavételi helyek kijelölésére. Ez vélhetően abból a kényszerből adódott, hogy a határozatban meg fogják adni a mintavételi helyek KTJ azonosítóit is, melyet azonban a kibocsátónak kell igényelnie. A kibocsátási pontok kijelölése, a térinformatikai webes alkalmazások – vasteir, Google Earth – segítségével megtörtént. Azon szennyvíztisztító telepek esetében ahol üzemeltetési engedélyezési, engedélymódosítási eljárás folyamatban van, a kibocsátási pontok helyét a helyszínen pontosítottuk és megkértük azok KTJ azonosítóit is. A többi szennyvíztisztító esetében az üzemeltetési engedélymódosító eljárás megindítását megelőzően fogjuk a felszíni befogadó mintavételi helyeinek KTJ azonosítóit megkérni. Egyelőre nem tudjuk, hogy a felszíni víz befogadó vizsgálatának eredményeit milyen formában kell a hatóságnak megküldeni. Úgy vélem e célra szintén az ÖA lap fog szolgálni, illetve lehetséges, hogy az ÖBNy lapokat is módosítani kell majd. Erre a kérdésre a hatóság fogja megadni a választ. 6. Összefoglalás Az elmúlt szűk öt hónapot értékelve ki tudjuk jelenteni, hogy az önellenőrzések adatszolgáltatása időigényesebbé, bonyolultabbá vált a korábbi évekhez képest. Az adatlapok feltöltése több időt vesz igénybe, nagyobb odafigyelést kíván, több problémát generál olykor értelmetlenül. Látva a jelent, félő, hogy az elektronikus vízszennyezési bírságszámítás is számos hibát fog ejteni, így a bírságszámítási időszak is nagyobb terhet fog róni a vízművekre és a hatóságra egyaránt. Mindezek ellenére bizalommal tekintünk a jövőbe, hiszen az OKIR informatikai háttere fejlődik, s nem kizárt, hogy eljut egy stabilan és megbízhatóan üzemelő állapotba.
Szombathely, 2015. május 20.
12. oldal
