személyiségfejlıdésében

1

ELTE BTK IKI Könyvtártudományi Tanszék Fıiskolai szintő képzés

A biblioterápia lehetıségei a gyermekek olvasás- és személyiségfejlıdésében Szakdolgozat

Készítette: Balassáné Veres Margit

Konzulens: Kucska Zsuzsanna

Budapest, 2006

2

TARTALOMJEGYZÉK

Elıszó ……………………………………………………………………

2.

I. Bevezetés a biblioterápiába……………………………………………

4.

1. A biblioterápia fogalma…………………………………………..

4.

2. Történeti áttekintés……………………………………………….

6.

3. A fejlesztı biblioterápia…………………………………………. 10. II. A biblioterápia alkalmazásának színterei……………………………. 13. 1. Alapozás a családban……………………………………………. 13. 2. Lehetıségek az iskolában……………………………………….. 16. 3. Biblioterápia a könyvtárban……………………………………..

18.

III. A „mese” mint szívbıl jövı ajándék……………………………….. 21. 1. Milyen a jó mese………………………………………………... 21. 2. Hogyan olvassunk a gyermeknek………………………………. 23. 3. Meseajánlás…………………………………………………….. 25. IV. Összegzés…………………………………………………………..

41.

V. Irodalomjegyzék……………………………………………………. 44.

3

ELİSZÓ

„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” / Tamási Áron /

Gyakorló szülıként gyakran állunk tehetetlenül síró gyermekünk elıtt, nem tudjuk, hogy segíthetnénk neki. Ilyenkor azt kívánjuk, bárcsak beleláthatnánk gondolataiba, hogy értenénk igazából mi bántja. Ez sajnos lehetetlen, de ma már egyre többet tudhatunk meg a gyermeki lélek rejtelmeirıl, egyre hatékonyabban lehetünk segítségére. Érzelmeik megismerését sietteti az is, hogy ijesztı mértékben terjednek a lelki eredető betegségek. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a mai gyermekgeneráció világszerte hajlamosabb az érzelmi zavarokra: magányra, depresszióra, dühre, szorongásra, agresszióra. A mai életforma egyik velejárója, hogy egyre jobban magunkra vagyunk utalva, egyre kevésbé segítenek bennünket a hagyományok, közösségi normák, a szülık mintái. Dolgozatomban egy olyan módszerrel, a biblioterápiával foglalkozom, amelyet évszázadokon át „öntudatlanul” alkalmaztak ıseink, és amely ma válik tudatosan alkalmazott módszerré. A

biblioterápia

rövid

ismertetése

után

azzal

szeretném

folytatni

vizsgálódásomat, hogy milyen a „jó” mese, amely segítségével elérhetjük

4

célunkat. Célunk: segíteni gyermekünknek, hogy megismerje önmagát, sikeresen alkalmazkodjon környezetéhez; hogy boldog, teljes életet éljen.

5

I. BEVEZETÉS A BIBLIOTERÁPIÁBA

„Mert a mese megkönnyebbíti a szívet, és oly porhanyóvá teszi a lelket, hogy az álom magvai könnyebben kicsírázhassanak benne” / Az ezeregy éjszaka meséi / 1. A biblioterápia fogalma A biblioterápia két görög szó, a „biblion” (könyv) és „therápia” (gyógyítás) szó összetételébıl keletkezett. Hiszen szinte az olvasással egyidıs az a hit, hogy az olvasás befolyásolhatja a személyiség fejlıdését. Bettelheim szerint Platón talán jobban értette, mi formálja az ember lelkét. „Az ı ideális államában a jövı polgárainak irodalmi nevelése a mítoszok mesélésével kezdıdött volna, s nem puszta tények közlésével, nem az úgynevezett racionális tanítással”1 A

szakirodalomban

sokféle

meghatározással

lehet

találkozni,

a

legegyszerőbbtıl a bonyolultabbig, mint például „a könyvek gyógyító ereje”, „olvasás általi orvoslás”, „könyvekkel segíteni”, „önsegítı terápia” stb. A meghatározások úgy változnak, ahogy a biblioterápiát végzık gyakorlati alkalmazása is. Számomra az egyik legszebb Oláh Andor megfogalmazása: ”A biblioterápia nem jelent mást, mint tudatosítani, és módszerré alakítani át saját tapasztalatunkat, élményeinket és mindazt, ami észrevétlenül valósult meg eddig.”2 Bartos Éva az alábbiakkal egészíti ki: „Valóban arról van szó, hogy mindazt a tapasztalatot, amit a könyvek, az olvasás az irodalom jótékony 1 2

Bettelheim, Bruno : A mese bővölete és a bontakozó gyermeki lélek. p. 38. Batári Gyula : A könyv gyógyító hatása. In:Könyvtáros, 1981. 2. p. 103.

6

hatásáról

felhalmozott

az

emberiség,

egyszerre

átfordították

tudatosan

alkalmazott módszerré, gyógyító céllal, szándékolt hatás kiváltására”3 Elsıként kialakult ága a klinikai biblioterápia, amellyel súlyos érzelmi problémákkal küzdı embereken segítenek. A terápiát végzı szakember orvos, pszichiáter. A fejlesztı biblioterápiának azonban egy tágabb értelmezése ismert, irányított olvasással segíteni a személyiségfejlıdést, az önismeret kialakítása, a mentális

egészség

megırzése.

Ez

utóbbit

„jellegzetesen

könyvtári

tevékenységnek tekintik világszerte, olyannyira, hogy például 1939-ben, mikor a Hospital Division of the American Library Association (ALA) megalakította elsı biblioterápiás bizottságát, a biblioterápiát hivatalosan is elismerték a könyvtári szolgáltatások között.”4 Ennek a vélekedésnek az alapja, hogy a biblioterápia részelemeit

felfedezhetjük

a

könyvtárosok

mindennapi

munkájában:

irodalomajánlás, olvasók segítése a mővek kiválasztásában, különbözı foglalkozások szervezése, vezetése. Az olvasás tehát olyan tevékenység, amely az olvasó pszichikumát több szinten mozgósítja, amelynek eredményeként a befogadó személyiségében pozitív változások következhetnek be. Ez azonban eredményesebb lehet, ha lehetıségünk van megbeszélni az olvasottakat. Még teljesebb és tartósabb hatást remélhetünk a csoportos beszélgetésektıl. Ezeket a csoportos foglalkozásokat úgy kell elképzelnünk, mint szüleink, nagyszüleink idejében a közös munkák alkalmával történı mesélést. 3

Bartos Éva : A könyv, az olvasás, az irodalom terápiás alkalmazása, In: Könyvtári kis híradó, 2001.október. p. 1. 4 Bartos Éva : Olvasókönyv a biblioterápiáról. p. 13.

7

Tollfosztás, mesemondója

kukoricamorzsolás,

szövés,

fonás

alkalmával

a

falu

meséket, történeteket adott elı, amelyet aztán közösen

megbeszéltek. A mesemondó olyan köztiszteletben álló személyiség volt, hogy külön kitüntetett helye volt a fonóban. Ezek a mesélések nemcsak szórakoztatták a hallgatókat „hanem életvezetési tanácsokkal, sıt stratégiákkal is szolgáltak számukra”5 2. Történeti áttekintés A keleti országokban a mesék évszázadok óta lelki támasz szerepét töltik be, eszközei az úgynevezett „népi lélekorvoslásnak”. A legismertebb és legszebb példája Az ezeregyéjszaka meséi. Sahrijár király csalódott a feleségében, aki megcsalta ıt, ezért bosszút esküszik. Minden éjjel egy szőz lánnyal hál, másnap pedig sorra megöleti ıket. Sehrezád, aki sok könyvet olvasott és ismert sok történetet, elhatározza, hogy meggyógyítja a beteg uralkodót. Ezeregy éjszakán át mesél neki, melynek végén Sahrijár kigyógyul csalódottságából és bosszúszomjából, Sehrezád is megmenekül a halálos ítélet elıl. A mese mindkettıjük életét megmenti. „A hagyományos hindu orvoslásban a lelkileg megzavart embernek egy olyan mesét adnak meditáció céljára, amelyben az ı egyéni problémái öltenek formát”6 A mese révén a beteg felismeri szenvedésének okait és megoldási lehetıségeket nyújt számára.

5 6

Boldizsár Ildikó : Mesepoétika. p. 17. Bettelheim, Bruno : A mese bővölete és a bontakozó gyermeki lélek. p. 28.

8

Ugyanez

volt

a

funkciója

nálunk

is

a

vallási,

családi,

vagy

faluközösségekben történı közös meséléseknek. Nemzedékrıl nemzedékre hagyományozódtak ezek a történetek, amelyek lelki támaszt, vigasztalást nyújtottak, szabályozták az emberi együttélés és viselkedés normáit. Miután a szóbeliséget felváltotta az írásbeliség, a befogadót már nem segítette a kollektív értelmezés, megbeszélés. Bizonytalanná és esetlegessé vált a mő hatása az olvasóra. Egészen a 20. század elejéig, a mővészetpszichológia és mővészetszociológia megszületéséig. Elıször orvosok, pszichológusok kezdtek foglalkozni a könyv gyógyító hatásával, a beteg gyógyulásba vetett hitét, életkedvét igyekeztek megtartani szépirodalmi mővek olvastatásával. Magyarországon is az elsı „terapeuta” orvos volt, Oláh Andor, aki 1962-ben kezdte alkalmazni tudatosan a könyvekkel, versekkel gyógyítást. Meggyızıdése szerint „a lelki tényezık – tartós vagy hirtelen nagy bánat, csalódásélmény, belsı lelki harc, konfliktus, tárgy vagy személy elvesztése, depresszió, szorongás, kielégítetlen szeretetigény, agresszív beállítottság – döntı szerepet játszanak a testi tünetek, a szervi betegségek kifejlıdésében.”7 Hosszú évek tapasztalatai alapján összeállított egy listát olyan mővekrıl amelyeknek gyógyító értékét tapasztalta, majd a beteggel folytatott beszélgetés után a recept mellé könyvet is adott át a páciensnek. Ez a gesztus talán meg is sokszorozta a könyv terápiás értékét, hiszen egyfajta baráti kapcsolatot teremtett orvos és beteg között.

7

Batári Gyula : A könyv gyógyító hatása. In:Könyvtáros, 1981. 2. sz. p. 100.

9

A felsıoktatásban a könyvtárosok képzésében jelent meg elıször az oktatása, az 1970-es években az olvasásismeret tantárgy keretén belül. A leendı könyvtárosok megismerkedhettek az elméletével, és a szakmai köztudatban is megjelent az új tevékenységi kör képe. Hazánkban az elsı csoportos terápiát Bartos Éva tartotta a szekszárdi Megyei Kórházban, alkoholista betegek számára. Az ekkor még úttörı jellegőnek tekinthetı

tevékenység

tapasztalatairól

1980-ban

bölcsészdoktori

disszertációjában számol be. 1983-ban Szombathelyen a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár négy könyvtárosa tartott biblioterápiás foglalkozásokat a helyi kórház neurózisosztályán. A terápia eredményeit Pallósiné Toldi Mária írta meg. Véleménye szerint nem elhanyagolható az a tény, hogy nem csak a beteg állapotában történt pozitív változás, hanem maradandó élményt nyújtott a terapeutáknak is, a könyvtáros személyisége is gazdagodott. Újabb mérföldkınek számított a Bartos Éva szerkesztésében Olvasókönyv a biblioterápiáról c. kötet megjelenése. A könyvben a „Brown könyv részletei mellett a magyar, többnyire könyvtáros kollégák kezdeményezéseit győjtötte csokorba a téma elsırangú hazai szakértıje”8 Hadházi Csabáné Debrecenben a Nyugdíjas Olvasók Klubját szervezte meg, számukra „Életápolás” címmel tartott terápiás foglalkozásokat. Az idıs emberek magányát, elszigeteltségét igyekeztek oldani ezek az összejövetelek. Down kóros

8

Nagy Attila : A biblioterápia honosítása a magyarországi könyvtárosképzésben. In:Fordulópont,2004.2. sz. p. 66.

10

gyerekek részére is indítottak programot. A mese segítségével törekedtek arra, hogy bevonják a hátrányos helyzető gyermekeket a könyvtári élet világába. Ezután a szakirodalom mennyisége egyre nı, mind több és több publikáció jelenik meg a folyóiratokban és egyre több szakdolgozat készül. Ma az oktatás helyzete a következı. Az OSZK KMK szervez rendszeresen 60 órás tanfolyamokat, amelyeken alapvetı ismereteket lehet szerezni a biblioterápiáról. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsésztudományi karán hat féléves posztgraduális képzésen vehetnek részt azok a hallgatók, akik már rendelkeznek fıiskolai végzettséggel. Könyvtáros, pedagógus vagy pszichológus diplomával kell rendelkeznie a képzésre jelentkezıknek. 2000-ben harmincan kaptak bizonyítványt az elsı magyar biblioterápiás kurzus sikeres elvégzésérıl. Újabb jelentıs mértékő elırelépésnek számít a 2003. március 30. és április 2. között

Budapesten megrendezett Elsı Mővészetterápiás Világkongresszus

ahol húsz ország mővészetterápiás felsıoktatási szakemberei cserélték ki tapasztalataikat. A kongresszust támogatta az Oktatási Minisztérium és az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium is. A minisztérium Népegészségügyi

Programja

célul

tőzte

ki

többek

között

a

lelki

egészségfejlesztést, fiatalok és idıskorúak egészségfejlesztését, mozgásszervi betegségek, szív- és érrendszeri betegségek megelızését. Ebbe a feladatba kapcsolódhatnak be a mővészetterápiák, és ezen belül a biblioterápia. Hász Erzsébet (a Magyar Országos Mővészetterápiás Egyesület elnöke) véleménye szerint a programban való részvétel kölcsönös elınyökkel jár: „a program

11

számos kiváló módszerrel gazdagodik, erısödik, növeli hatékonyságát, a mővészetterápiás szakma pedig növeli társadalmi elismertségét, presztízsét, biztosíthatja további szakmai fejlıdésének esélyeit.”9 3. A fejlesztı biblioterápia Az 1960-as években valóságos mozgalommá szervezıdött a biblioterápia az Egyesült Államokban, ekkor került ugyanis elıtérbe egy tágabb értelmezése, a fejlesztı biblioterápia. Alkalmazni kezdték egészséges emberekbıl álló csoportokban, azzal a céllal, hogy a személyiségfejlıdést elısegítsék, önismeretet elmélyítsék. Ez a terápia iskolákban, könyvtárakban, klubokban jött létre, és a következıképpen zajlik: 1. A megfelelı mő (könyvrészlet, novella, vers, mese) kiválasztása. Az anyag minıségén kívül fontos az, hogy a program résztvevıinek problémái tükrözıdjenek a mőalkotásban. 2.

A mő bemutatása. A kiválasztott könyvet felolvashatják hangosan

együtt, csendben egyénileg, vagy meg lehet hallgatni magnón, megnézni televízión. 3.

A megértés erısítése. A felolvasás közben vagy a végén közös

megbeszélése következik a cselekménynek, a szereplıknek és a felvetett problémáknak.

9

Hász Erzsébet : A mővészetterápiák és a népegészségügyi proram. In:Magyar Felsıoktatás. 2003.

12

Nagyon fontos, hogy a megbeszélés nem úgy történik, mint az iskolában az ismeretanyag elsajátítása. Ezen alkalmakkor nem a mő írója, élete, stílusa a fontos, hanem azt, hogy a befogadónak mit jelent a szöveg, milyen hatást váltott ki belıle. Kifejezhetik nemtetszésüket, elmondhatják, hogy ık ebben a helyzetben hogyan cselekedtek volna. Rögtön visszajelzést is kaphatnak a többiektıl, ezáltal kialakíthatnak egy mindenki által elfogadott viselkedésmódot. Ez az elızıekben már említett hatásokon kívül megkönnyíti a beilleszkedést és erısíti az összetartozás érzését. A csoportos biblioterápiával tehát sokkal jobb hatás érhetı el, mint az egyéni olvasással, több szinten képes formálni a személyiséget. Intellektuális szinten gondolkodásra, a képzelıerı fejlesztésére, önismeretre ösztönzi a gyermeket. Szociális szinten a tudatosságát, szociális érzékenységét növelhetjük. Emocionálisan helyettesítı, tehermentesítı élményt nyújt, a valódi élmény kockázata nélkül. Átélheti egy mesehıs megpróbáltatásait, a mese szereplıjén keresztül, sokkal könnyebben kitárulkozik. Az a kisgyerek, kamasz aki túl szégyenlıs ahhoz hogy a személyes problémáit közvetlenül mondja el, a szereplıkön keresztül úgy mondhatja el véleményét, hogy nem kell kiadnia magát. Viselkedéses szinten kísérletezhet különféle viselkedésmódokkal, sıt megismerheti a lehetséges hatásokat is.

13

Konkrétan tehát a következı problémákon segíthet a biblioterápia: 1. Gátlásos, kissebrendőségi érzéssel küzdı gyerekeknek félelmeiket legyızésében. 2. Testi hibás, túlsúlyos gyermeknek. /Lehet olyan híres személyekrıl olvasni, akik hasoló problémáik ellenére sikeresek és híresek lettek/. 3. Más etnikai csoportok, kissebségek elfogadása. 4. Alkalmazkodási nehézségek: túlzott agresszivitás, vagy éppen a bátorság hiánya 5. Átlagon felüli képességekkel rendelkezı gyermek problémái. 6. A könyvek, az olvasás megszerettetése.

Bartos Éva szerint fejlesztı-megelızı jellegő biblioterápiába való bevonásra minden gyermek alkalmas. ”Ezen túlmenıen, egyes gyerekcsoportok számára lehetséges

a

biblioterápia,

másoknak

szükséges,

megint

másoknak

nélkülözhetetlen”10 Az átlagos egészséges gyermekek tartoznak az elsı csoportba, az életkoruknak megfelelı problémákkal: önbecsülés, barátság, érzelmi kapcsolatok, beilleszkedés. A veszélyeztetett helyzetben (elszegényedés, családi veszekedések) lévı gyermekeknek feltétlenül szükséges. A harmadik csoportba a mentális rendellenességekkel rendelkezı gyermekek tartoznak (szorongás,

depresszió,

hiperaktívitás

stb.)

Az

ı

nélkülözhetetlen, de csak szakember bevonásával.

10

Bartos Éva : Gyermekek biblioterápiája. In: Fordulópont, 1999. 2/3. sz. p. 101.

számukra

szinte

14

II. A BIBLIOTERÁPIA ALKALMAZÁSÁNAK SZÍNTEREI „ Ha ma kihagyod az esti mesét, holnap már lehet, hogy nem is kéri a lányod, vagy fiad. Ha ma nem ülsz oda vele a társasjáték mellé, elıfordulhat, hogy a jövı héten már késı lesz. İk ma gyerekek, s nem pótolhatod be az önfeledt legózást, babázást úgy öt év múlva, amikor már kevésbé szorítanak a megélhetési gondok, amikor már nem kell új szınyeg, vagy függöny az ablakra. Ha most kihagyod az együttlét meghitt perceit, évek múlva már a meghitt beszélgetéseket sem igénylik. Ha most nem sétálsz velük kézen fogva, akkor pár év múlva végleg elengedik a kezed, és a kapaszkodó nélkül elsodródhatnak. Visszahozhatatlanok és megismételhetetlenek a gyermekkor napjai, hetei, hónapjai. Téglák ezek, amelybıl és amelyre a felnıtt élet felépül. Ha sok tégla hiányzik, labilis lesz az építmény.” /Egy szülıkhöz intézett felhívás részlete/ 1. Alapozás a családban A kutatók állítása szerint már az anyaméhben lévı embrió is reagál a mesemondásra, megnyugszik a ritmusos szövegtıl. Születése után a vers, a mese mindennapos közege lehet. Ha sír verssel, dallal vígasztalják, játékát mondókával kísérik. Eleinte nem értelmet keres, hanem a ritmus, a zeneiség ragadja meg ıket. „Hangulatot él át csupán, de közben tanul, és hamarosan reprodukálja is a hallottakat”11

11

Komáromi Gabriella : Gyermekirodalom. p. 283.

15

2 éves kora körül az úgynevezett tárgyképeskönyveket nézegeti, örömmel ismer rá a képekre. „A tárgyképeskönyvek ábráinak megismerése ugyanazt a funkciót tölti be, mint ennek a kornak a „mi ez?” kérdéssorozata.”12 Megerısíti az ismert szavakat, az ismeretlen dolgokra rákérdezve új ismereteket, új szavakat győjt. A negyedik életév körül már a folyamatos történeteket tartalmazó képeskönyveket nézeget, és ezzel egyidıben jelentkezik

az igénye, hogy

meséljenek neki. Eddig csak a kontaktus volt a fontos számára, ettıl kezdve azonban már a történet is érdekli. Ebben a korban alakul ki egy sajátos viselkedésmód, amelyet „szimultán kettıs tudatnak” nevezünk. Ha a szülı vagy óvónı mesélni kezd, a gyerek felvesz egy bizonyos magatartást, amelyben a figyelmen kívül benne van az is, hogy kilép a hétköznapokból, várja a rendkívülit, a különlegeset, a csodálatosat. A 60-as évekig egy átlagos családban még jelentıs szerepe volt az olvasásnak, a televízió még nem kötözte le tömegesen az embereket a fotelba. Ma, amikor mindenki fáradt, túlhajszolt, kényelmesebb a passzív befogadást igénylı szórakoztató mősorok nézése. A gyermeket már egészen pici korában a televízió elé ültetik, ezzel elégítve meseigényét. Már nem élnek együtt különbözı generációk, akik pótolhatnák unokáikkal a beszélgetést, mesélést. A családok összetartó-védı ereje egyre csökken, sok gyermek nem tud mit kezdeni szabadidejével, a tv elıtt, számítógép mellett ül, majd késıbb csavarogni kezd. Elıbb-utóbb különbözı bandákhoz csatlakozik, 12

Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes : Gyermeklélektan. p. 234.

16

hiszen mindenki tartozni akar valahová, mindenkinek szüksége van valakire, aki meghallgatja, akikkel közös élményei lesznek. Azon túl, hogy a televízió nem pótolja a szülıvel való meghitt együttlétet, a tévézés más szempontból sem helyettesíti a mesélést. Napjainkban sok szó esik arról, hogy a képernyırıl áradó erıszak milyen sokat árthat a gyermeknek. „Az Egyesült Államokban 8000 gyilkosság és 100 ezer erıszakos cselekmény tanúja lesz a tv segítségével 14 éves koráig az átlagos gyerek, s ez nálunk sem lehet sokkal kevesebb.”13 Az erıszak , a durvaság, a gyilkosságok látványa és jelenléte hajlamossá tesz bennünket, hogy környezetünket gonoszabbnak, rosszabbnak, kegyetlenebbnek lássuk, mint amilyen a valóságban. Felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet a tündérmesékkel. Hiszen a Grimm mesékben is találhatunk erıszakos jeleneteket: Piroskát lenyeli a farkas, Hófehérkét meg akarja öletni a mostohája, a sárkánynak levágják a fejét stb. Ez azonban a televízióval ellentétben nem öncélú. A mesék nem részletezik aprólékosan

a

kegyetlenségeket,

csak

a

mi

képzeletünk

főzi

hozzá

tapasztalatainkat. A gyerekek nem látnak vért, egyszerően csak örülnek, hogy Piroska kiugrik a farkas hasából, és megkönnyebbülnek. A tündérmesékben mindig helyreáll az egyensúly, a jó elnyeri jutalmát, a gonosz pedig megbőnhıdik. A család a szocializáció (a társadalomba való beilleszkedés) elsıdleges színtere. A szülıkkel való azonosulás során egyrészt akaratlanul, spontán veszi át a gyermek az anya, apa tulajdonságait, viselkedésmódját. De tudatosan is 13

Komáromi Gabriella : Gyermekirodalom. p. 272.

17

igyekszik olyanná válni, mint az akit szeret, akire csodálattal néz fel. Az olvasóvá válásban tehát fontos szerepük van a szülıknek. Azok a gyerekek olvasnak többet, akik könyves környezetben nınek fel, akiknek mesélnek a szülık, és akik maguk is olvasnak. Az Amerikai Egyesült Államokban felismerték ennek jelentıségét, megkezdték a szülık, pedagógusok számára a tanácsadást, felvilágosítást. A mesemondást fıiskolai és egyetemi kurzusokon oktatják, a szülıket különbözı írásos anyagokon keresztül szólítják meg, tájékoztatják ıket felelıségükrıl. Hazánkban a Magyar Olvasástársaság vállalta fel ezt a szerepet. „Szakmai konferenciái, kiadványai, tanfolyamai, szülıkhöz eljuttatott felvilágosító anyagai, kampányai és pályázatai - mind-mind közös gondolkozást szorgalmaznak, és együttes cselekvésre ösztönöznek a jövı generációja érdekében.”14 2.Lehetıségek az iskolában A másodlagos szocializáció legfontosabb színhelye az óvoda, iskola. Az iskola célja, hogy a megszerzendı tudáson kívül olyan képességeket, értékeket, normákat is elsajátítsanak a gyerekek, amelyet a társadalom fontosnak tart. Meg kell tanulniuk együttmőködni más gyerekekkel, kialakítani a viselkedés szabályait, fejleszteni problémamegoldó képességüket és ki kell alakítaniuk magukban egy jövıképet, célt.

14

Bartos Éva : Éltetı irodalom. In: Baranyai Könyvtári Infó, 2001. 9. sz. p. 2.

18

Ezzel szemben a pedagógusoktól azt halljuk, hogy egyre több a problémás gyerek. Egyre kevesebb azoknak a gyerekeknek a száma akik hajlandók tanulni, egyre nagyobb az érdektelenség, figyelmetlenség, agresszivitás. Viktor E. Frankl szerint a fiatalok legnagyobb problémája az értelmetlenség érzése. „ Ha önök azzal a kéréssel fordulnak hozzám, hogy mivel magyarázom az értelmetlenség-érzés keletkezését, akkor csak azt mondhatom, hogy az állattal ellentétben az embernek nem mondja meg az ösztöne, mit kell tennie, a korábban élı emberekkel ellentétben az embernek nem mondja meg a tradíció, hogy mit tehet és úgy tőnik, nem tudja igazán, hogy tulajdonképpen mit akar.”15 Hozzáteszi azonban , hogy az értelem megtalálását semmi sem katalizálhatja úgy mint a könyv. A Segített a könyv, a mese címő kötetben gyönyörő vallomásokat lehet olvasni óvónıkrıl, pedagógusokról, akik a mese segítségével igyekeztek olyan légkört kialakítani, amely alkalmassá válik a hatékonyabb oktatásra. A gyermekekhez való közelítés, a kölcsönös bizalom kialakulásának legrövidebb útja a könyveken, meséken keresztül vezet. P. Józsefné pedagógus elmondja, hogy ı Tersánszky J. Jenı Misi mókus kalandjait mondta el osztályának minden reggel. „Mindez naponta csak tíz percet vett igénybe…! És ez nem új felfedezés, csupán egy régi jól bevált módszer felelevenítése, ami a mindennapi rohanó világban egy kis megnyugvást, állandóságot, színt vitt a gyermekek életébe, iskolai munkájukat oldottabbá, élvezetesebbé tette.”16

15 16

Frankl, Viktor E.: Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben. p. 15. Bartos Éva : Segített a könyv, a mese. p. 112.

19

3. Biblioterápia a könyvtárban Modern

társadalmunkat

gyors

változások

jellemzik,

amelyet

Magyarországon még jobban felfokoz az igyekezet, hogy a rendszerváltás után behozzuk

lemaradásunkat.

A

megfelelési

kényszer

az

embereket

elbizonytalanítja, szorongást, frusztrációt kelt bennük. A nyugati társadalmakban a segítı foglakozású szakemberek képzése már régóta folyik. A képzés célja, hogy bevonják ıket a lelki egészség megırzésének, védelmének társadalmi programjába. Magyarországon a hetvenes években kezdtek ezzel a kérdéssel foglalkozni, amikor elıtérbe került a hátrányos helyzető olvasók könyvtári ellátásának kérdése. Felmerülhet a kérdés, hogy miért indokolt a biblioterápia könyvtári alkalmazása. 1. A könyvtárban rendelkezésre állnak azok a mőalkotások, amelyeket felhasználhatunk terápiás célra. 2.

Mivel

a

könyvtárakban

önkéntes

a

részvétel

a

különbözı

foglalkozásokon, nem éreznek a gyerekek kényszert, ezáltal könnyebb a kapcsolatteremtés. „ A lélek természete olyan, hogy nem parancsra, utasításra, erıszakos rábeszélésre szeret és tud tartósan megváltozni, hanem belsı felismerés hatására.”17 3. A könyvtárosok kapcsolódása ezekhez a segítı foglalkozásokhoz azért is indokolt, mert tevékenységükbıl adódóan fokozott érzelmi kapcsolatban állnak

17

Polcz Alaine : A gyógyító mese. In: Fordulópont, 1999. 4. p. 51.

20

az emberekkel. Feltehetıen rendelkeznek megfelelı irodalmi ismeretekkel, fejlett empátiás képességgel, segítı-tanácsadó magatartással. A jó adottságok mellett természetesen az lenne az ideális, ha a biblioterapeuta

elsajátítana

pszichológiai

és

pedagógiai

ismereteket

és

csoportvezetési gyakorlatot. Azonban amint Beth és Caroll Doll nyomatékosan kifejti a gyermekek és fiatalok mentálhigiénés szükségletei messze felülmúlják azok számát, akik hajlandók és tudnak segíteni. Gyakorlatilag tehát minden felnıttnek kötelessége, hogy segítséget nyújtson. Szerencsére, amint Segített a könyv, a mese címő könyvbıl is kiderült, ezt oly sokan meg is teszik szinte ösztönösen: szülık, pedagógusok, könyvtárosok, lelkészek, pszichológusok. Mit tehet a könyvtáros még a konkrét biblioterápiás foglalkozásokon kívül? Íme néhány ötlet: 1. Napilapokban, a kisebb településeken a helyi lapokban felhívja a szülık figyelmét arra, hogy milyen fontos a gyerekeknek a mesélés. 2. Családi vetélkedık szervezése, amelynek központi témája a mese. 3. Olvasókör, olvasóklub létrehozása. 4. Nyugdíjas klubok bevonása a könyvtári életbe. Idıs emberek mesélhetnének az életükrıl, ezek a régi történetek nagyon érdeklik a kisgyerekeket. Ezen kívül a gyerekek is mesélhetnének a nyugdíjasoknak, elmondhatnák a kedvenc meséjüket, vagy azt a mesét, amellyel a mesemondó versenyen szerepeltek, díjat nyertek.

21

5. A helyi sajtóban a gyerekek írjanak kis rövid ajánlásokat kedvenc meséjükrıl, regényükrıl, ajánlva azt a saját korosztályának. 6. Minden hónapban kiválasztani a hónap meséjét. Az orvosi rendelıbe, fodrászhoz, étterembe, kávéházba fénymásolt példányokat kirakni, hogy az ott várakozók olvashassák. 7. Könyvet-házhoz programban az ágyhoz kötött, idıs emberek mellett a beteg gyermekeknek is házhoz vinni a mesekönyvet, regényt. Természetesen az ötletekhez anyagi és személyi feltételekre is szükség van. De ha gyermekbarát, gyermekszeretı a társadalom akkor segítenie kell ilyen módon is, a könyvek, az olvasás megszerettetésével, mert ezzel alapvetı öngyógyítási eszközt ad a gyerek kezébe. ”Mindannyiunk közös érdeke, hogy minél több harmonikus, teherbíró, stabil gyermeki személyiség induljon neki a felnıtté válás buktatókkal teli útjának”18

18

Bartos Éva : Segített a könyv a mese. p. 22.

22

III. A „MESE” MINT SZÍVBİL JÖVİ AJÁNDÉK

„Ugyan ki találkozott már hétfejő sárkánnyal, parazsat evı táltos paripával, s ugyan ki látott már üveghegyet, egymást morzsoló kısziklákat, tollát hullató aranymadarat, és indult-e már valaki azért el otthonról, hogy estére, de legkésıbb három nap múlva megtalálja az élet vízét? Mesekutatóként állíthatom, hogy mindenki találkozott már hétfejő sárkánnyal és táltos paripával, szánkázott már az üveghegy sima felületén, volt foglya a verekedı kıszikláknak, sıt hallotta az aranymadár énekét is, és ha nem indult el még soha, az élet vízéért, épp itt az ideje, hogy felkerekedjen.” /Boldizsár Ildikó/ 1. Milyen a jó mese A jó mese nincs korhoz kötve, állítja Boldizsár Ildikó a Mesepoétika címő könyvében. Évszázadokon keresztül a mondáknak és a meséknek nagyon fontos szerepe volt az emberek mindennapi életében. A szórakozáson, felüdülésen kívül életvezetési tanácsokkal is szolgáltak számukra, a mesemondók pedig megbecsült tagjai voltak a társadalomnak. Mindannyian hısök vagyunk a saját élethelyzetünkben, ugyanazok az események történnek meg velünk, amelyet a mese szimbolikus nyelven ír le számunkra. A mi életünkben is találhatunk hétfejő sárkányt, csak fınöknek vagy anyósnak, az üveghegyet legyızhetetlen problémahalmaznak, az aranymadarat ifjúságnak hívják.

23

A mese egyik terápiás értéke abban rejlik, hogy azt sugallja számunkra, a problémák elıl nem szabad elmenekülnünk, hanem bátran szembe kell szállnunk, és ha nem hátrálunk meg, gyıztesen kerülünk ki a harcból. Ha minden „próbát” sikeresen kiállunk, helyreáll az egyensúly, a harmónia. Azok a felnıttek, akik nem értik már a mesét, elıbb- utóbb elfogadják a világot olyannak amilyen, nem törekednek rá, hogy megváltoztassák, és a harmóniát helyreállítsák. „A mese és a világ addig nincs végveszélyben, amíg vannak köztünk olyanok, akik felfogják a messzirıl jövı üzenetet, és nem tekintik azt a világot elfogadhatónak, amely a diszharmóniára épül.”19 Vajon miért nem jelenti a mai kor emberének a mese a bölcsesség forrását, és miért tekintik kizárólag gyermekmőfajnak? Ez a tendencia most láthatóan változáson megy át. ”A népmesével kapcsolatos elıadásokra rengetegen kíváncsiak, egyre nagyobb kör igényli, hogy meseelemzı szemináriumokon vehessen részt, s bármely kutatói irányzat rendez konferenciát vagy tart csupán egy-egy elıadást, óriási érdeklıdés mutatkozik iránta.”20 Változás figyelhetı meg a könyvkiadás tekintetében is. Igényes kiadók jelentek meg szép kiadványokkal, nagy választékkal. Ugyan a gyors meggazdagodásra áhítozó, a minıséggel nem törıdı kiadók sem tőntek el a piacról, ma már nem ık uralják a terepet a könyvkiadásban.

19 20

Boldizsár Ildikó : Mesepoétika. p . 104. Boldizsár Ildikó : Mi lesz veled Hamupipıke? p. 76.

24

Legnagyobb problémát a népmesék szövegváltozatai jelentik. Benedek Elek, Illyés Gyula is átdolgozta az összegyőjtött meséket, azonban ha az nem változtatta meg a lényeget, megfelelı „variánsnak” tekinthetjük. Azonban nagyon sok népmesét annyira lerövidítettek, „zanzásítottak” hogy szinte már semmi köze az eredeti meséhez. Az igazán jó mesék kortalanok. Azok a történetek, amelyeket mi örömmel olvastunk gyerekkorunkban, ma is a kedvencek között találhatóak. Nemzedékek nınek fel Benedek Elek, a Grimm testvérek, Andersen meséin, Micimackó, A csudálatos Mary kalandjain. Bettelheim azt mondja, ha egy mesérıl el akarjuk dönteni, hogy jó-e, „próbáljuk ki, mondhatjuk-e rá, hogy szívbıl jövı ajándék a gyermek számára.”21 2. Hogyan olvassunk a gyermeknek Ahogy Sehrezád sem egyetlen éjszaka alatt gyógyította meg a lelkibeteg uralkodót, a gyermeknek is arra van szüksége, hogy rendszeresen elmerülhessen a mese világába. Sok-sok mesére van szüksége, hogy megértse önmagát, és megoldást találjon gyötrı problémáira. Válasszuk ki a megfelelı idıszakot, a legjobb az esti elalvás elıtti idıpont. Teremtsünk megfelelı mesei hangulatot. Nyissuk ki a mesebıröndöt, mesedobozt, vagy alakítsunk ki egy mesekuckót, ahol minden este együtt van a

21

Bettelheim, Bruno : A mese bővölete és a bontakozó gyermeki lélek. p. 30.

25

család. Gyújthatunk gyertyát, amelytıl különleges, sejtelmes, mesei hangulat keletkezik. Bettelheim állítása szerint a legjobb a mesét elmondani, mert úgy teljesebb hatást érhetünk el. Azonban a szülık nagy része nem tudja kívülrıl a meséket, sıt színészi képességekkel sem mindenki rendelkezik. Véleményem szerint ez csak elijesztheti a szülıket a meséléstıl. A legfontosabbnak azt tartom, hogy a mesemondó arra törekedjen, hogy ı maga is beleélje magát a történetbe. Ha mi magunk is élvezzük a mesét, a hangsúlyozás is könnyebb lesz. Ha mesét mondunk, ne azért tegyük, mert valamire okítani szeretnénk a gyermekünket, hanem „a mese élvezetének közös öröméért”22 Ha valamilyen határozott céllal mond valaki mesét, az a tündérmesébıl tanmesét csinál, az pedig nem hat olyan mélyen a gyermekre, mint amikor a tudat alatt dolgozza fel a mese segítségével a problémáit. Ugyanebbıl az okból, int bennünket Bettelheim, nem szabad elmagyarázni a gyermeknek a mesék rejtett értelmét. A gyógyító dolga az, hogy megtalálja a megfelelı mesét, a többi pedig a gyermeken múlik. Vegyük figyelembe, hogy a gyermek milyen mesét szeretne hallgatni, ne akarjuk ráerıltetni a mi kedvenc gyermekkori mesénket. Ha többször kéri ugyanazt a mesét, valószínőleg rátalált a saját meséjére, olvassuk el ahányszor csak szeretné. Nekünk ugyan unalmas lehet már huszadszor a Piroska és a farkas, de gyermekünk problémájának feldolgozásához újra ás újra hallania kell, át kell élnie a történetet.

22

Bettelheim, Bruno : A mese bővölete és a bontakozó gyermeki lélek. p. 158.

26

A gyermeknek elıször rövid meséket olvassunk, a hosszú, sok leíró részt tartalmazó történetek untatják. A pici gyermeknek a figyelme és a képzelete is fejletlen még. Késıbb lehet folytatni hosszabb mesékkel, meseregényekkel, majd gyermekregényekkel. Ne sajnáljuk az idıt a hosszú tündérmesékre, ha rövid idı áll a rendelkezésünkre osszuk el a mesét több estére. A felolvasás végén, vagy közben érdemes egy-egy szituációt megbeszélni. Hallgassuk meg a gyermek véleményét, érzéseit a történettel kapcsolatban. Ha látja, hogy komolyan vesszük az ı élményeit, belsı világát, érezni fogja, hogy ı maga is milyen fontos számunkra. Bárhová utazunk, legyen velünk mesekönyv, ugyanis az esti felolvasáson kívül szinte minden idıpont alkalmas a mesélésre. Megkönnyíthetjük vele a várakozás perceit az orvosi rendelıben, vonaton, vásárláskor. „Olykor nem is arra van szükség, hogy a mese „szóljon” valamirıl, hanem arra, hogy a „mesehang” felidézzen valami kellemes élményt, melynek hatására a legelviselhetetlenebb helyzet is feloldhatóvá válik.”23 3. Meseajánlás A népmesék üzenete igen összetett. Évszázadokon keresztül szájról szájra terjedtek

és

hagyományozódtak

a

következı

nemzedékre.

Idıközben

csiszolódtak olyanná, amelynek végén, mint valami drágakı, alkalmassá váltak hogy gyönyörködjünk benne, és hogy életünkre oly nagy hatással legyenek.

23

Boldizsár Ildikó : Mesepoétika. p. 19.

27

A tündérmese népmeséknek az a csoportja, amelyben a hıs emberfeletti tulajdonságokkal rendelkezik, természetfeletti segítıi vannak, hıstetteket visznek végbe és küzdelmük minden esetben gyızelemmel végzıdik. Ezekben a csodás elemekben öltenek alakot a gyermek érzései, reményei és szorongásai, és az ezekre adott válaszok hatására a gyermek megkezdheti a rendcsinálást életében. Önmagában egyetlen mese nem ad mindenre választ, ezért meg kell ismernünk ıket, tudnunk kell, hogy mi az üzenetük. „A gyerekkórházban tanultam meg, hogy lázas gyereknek nem szabad sárkányos, sárkányölıs meséket mondani, mert a mese hatására feljebb mehet a láza; a mőtétre várakozó gyerek viszont épp az efféle mesékbıl kapott bátorítást az elıtte álló nehézségek leküzdésére.”24 Bettelheim szerint a jó mese csak áttételesen, nagyon finoman jelzi, hogyan kell megoldani a konfliktusokat. Például Gerlinde Ortner Gyógyító mesék címő kötete véleményem szerint olyan, mint egy tanmese, amely tudtunkra akarja adni, hogy mit kell tennünk. Az igazi mese azért gyógyító hatású a gyermek számára, mert nem a hétköznapi életérıl szól, hanem a belsı megoldhatatlannak, megfoghatatlannak látszó problémáiról. A következıkben néhány saját, és gyermekeim számára kedves mesének egy-egy motívumát igyekszem kiragadni, gondolatébresztı szándékkal. Azonban vegyük figyelembe azt, hogy a mese olyan, mint minden igazi mőalkotás: „igazságát és mélységét a legalaposabb elemzés sem merítheti ki”25

24 25

Boldizsár Ildikó : Mesepoétika. p. 20. Bettelheim, Bruno : A mese bővölete és a bontakozó gyermeki lélek. p. 23.

28

Grimm, Jacob és Wilhelm : Jancsi és Juliska Jancsi és Juliska szülei szegények, és attól félnek, hogy nem tudnak enni adni gyermekeiknek. Elhatározzák, hogy ott hagyják ıket az erdıben.

Sok

bolyongás után rátalálnak a mézeskalács házikóra, ahol újabb veszély fenyeget, a boszorkány akarja felfalni ıket. Elıször Jancsi, majd késıbb Juliska menti meg mindkettıjüket a bajtól. A mese azt fejtegeti, hogy egy gyermeknek elıbb-utóbb el kell szakadnia szüleitıl, a fejlıdés következı szintjére kell lépnie, amikor csak kortársai segítségére támaszkodhat.

Két ellentétes érzés dúl benne: egyrészt a

függetlenségre való törekvés, másrészt vágy az otthon biztonsága után. Egy kisgyerek gyakran el sem hiszi, hogy valaha is szembe tud nézni a külvilággal a szülei segítsége nélkül. Meg kell tanulnia bízni önmagában és abban, ha majd felnı ı is képes lesz úrrá lenni a rá leselkedı veszélyeken. Grimm, Jacob és Wilhelm: Piroska és a farkas A Piroska és a farkasban a jóságos nagymama helyét a gonosz farkas foglalja el, amely el akarja pusztítani a gyermeket. Éppen ilyen ijesztı a gyermeknek, amikor a saját nagymamája vagy édesanyja válik hirtelen fenyegetı figurává egyik pillanatról a másikra. Nem tudja elképzelni, hogy az a személy, aki ıt annyira szereti, hirtelen átváltozhat ilyen gonosszá, ezért két külön entitásnak fogja fel. İ a nagymama és ı a farkas is, ezáltal megırizheti magában a jószívő, szeretı és gondoskodó anya és nagymama képét is.

29

Amikor a mesék az anya (vagy nagymama) figuráját kétfelé osztják, jó szolgálatot tesznek a gyermeknek, tudhatjuk meg Bruno Bettelheimtıl. Ezzel nemcsak egy jóságos anyát és egy gonosz mostohát lehet különválasztani, hanem dühös is lehet a mostohára anélkül, hogy utána a bőntudat veszélyeztethetné az anyjához főzıdı jó viszonyát. Ezt a szituációt ismerhetjük még fel többek között a Hófehérkében és a Hamupipıkében is. Grimm, Jacob és Wilhelm: Hamupipıke Az elızıekben említett motiváción kívül Hamupipıke azokról a gyötrelmekrıl és megaláztatásokról is szól, amelyet a testvérféltékenység okozhat egy gyermeknek. A kislány korán elveszti édesanyját, az édesapja új asszonyt hoz a házhoz. A mostohaanyával együtt új testvéreket is kap, akik folyamatosan gyötrik, rongyokban járatják és a legpiszkosabb munkákat is vele végeztetik. Végsı megpróbáltatásként, amikor szeretne elmenni a többiekkel a bálba, mostohaanyja eléönti a hamuval összevegyített magokat, és azzal bízza meg, hogy válogassa szét ıket. Idınként minden gyermek féltékeny a testvérére, néha olyankor is, amikor nincs semmi oka rá.

Nagyon ritkán fordul elı, hogy a szülık feláldozzák

valamelyik gyermekük érdekeit, a többi kedvéért, mint azt teszi a gonosz mostoha a Hamupipıkében. Ugyan a Hamupipıke megpróbáltatásai egy felnıtt számára túlzásnak tőnnek, a gyermek, akit a féltékenység érzései magával sodornak úgy érzi, hogy vele is olyan gonoszak, ıt is elnyomják, semmibe veszik, mint Hamupipıkét. Úgy érzi ıt nem sokra tartják a szülei, a testvéreit

30

sokkal különbek látják nála, ıket sokkal jobban szeretetik. A gyermek számára, akit a féltékenység kínoz jelenlegi elkeseredett állapotában, nem jelent vigasztalást, ha azt mondjuk neki, majd ha felnı, ı is ugyanolyan ügyes lesz, mint a testvérei. Mivel a gyermek ebben nem talál megnyugtatást, a mese világán keresztül, fantáziaképekben kerekedik felül testvérein. A mese a valóra váló kívánságokról, a megalázott ember felemelkedésérıl szól. A Hamupipıke megtanít bennünket arra is, hogy amikor életünk kátyúba jutott, rendet kell tennünk magunk körül, szét kell választanunk az ocsút a hasznos magvaktól. A jó és a rossz megkülönböztetése reménytelen vállalkozás lenne segítıtársak nélkül. Aki nagyon szeretne valamit elérni, össze kell győjtenie saját erıtartalékait, s néha akkor is segítıtársakra talál, amikor nem is gondolta volna. ”A mese azt üzeni hát minden Hamupipıkének, hogy a döntı pillanatok elıtt nem szabad megtorpanni, végére kell járni a dolgoknak. Minden lábra illik egy topánka.”26 Grimm, Jacob és Wilhelm: Nemtudomka A Hamupipıke mesetípusnak van férfi változata is, a Nemtudomka. A magát ügyefogyottnak tettetı férfi rongyokban menekül el otthonából és nem hajlandó mást mondani, mint azt, hogy „nem tudom” Az egyik királykisasszony ıt választja férjéül, erre a dühös apa a disznóólba küldi ıket lakni. Nemtudomkának el kell viselnie sógoraitól a megaláztatásokat, amíg apósa megmentésével ünnepelt hıssé nem válik. A mese mondanivalója, hogy néha 26

Boldizsár Ildikó : Mesepoétika. p. 41.

31

önfegyelemre, indulataink megzabolázására van szükségünk ahhoz, hogy kívánságaink teljesüljenek, és megbecsült tagjai lehessünk a társadalomnak. Grimm, Jacob és Wilhelm: Hófehérke A Hófehérkében olyan mostohával találkozunk, aki gyermekek nélkül kerül az új házasságba. A szép, de gonosz királyné féltékeny lesz Hófehérke szépségére és elüldözi a házból a kislányt. Bettelheim szerint a mese azt tanítja meg nekünk, hogy milyen súlyos következményei lehetnek akár a szülı, akár a gyermek narcismusának. Hófehérkének a saját narcismusa többször is majdnem a vesztét okozza, mert nem tud ellenállni, amikor az álruhás királyné olyan tárgyakat kínál neki, amelyek fokozzák szépségét. Vannak

szülık,

akik

megpróbálják

felvenni

a

versenyt

serdülı

gyermekükkel: az apa megpróbál lépést tartani fia erejével, az anya igyekszik olyan fiatalosan öltözni, mint a lánya. A szülı és a gyermek közötti versengés elviselhetetlenné teszi az életet mind a szülı, mind a gyermek számára. Ilyenkor a gyermek szabadságra vágyik, szeretne megszabadulni a szülıktıl, ez az érzés viszont bőntudattal tölti el. Hogy megszabaduljon a bőntudattól, képzeletben megfordítja a helyzetet, mintha a szülı szeretne tıle megszabadulni. Ezért is van sok tündérmesében olyan helyzet, amikor a szülık elhagyják, elkergetik gyermekeiket.

32

Grimm, Jacob és Wilhelm: A palackba zárt szellem A palackba zárt szellem története azzal kezdıdik, hogy a szegény ember mindent szeretne megadni egyetlen fiának. Mivel gyengének tartja a fizikai munkához, sokáig győjtögeti a pénzecskéjét, hogy taníttatni tudja. Azonban az a pénz amit éveken keresztül kuporgatott, nem elég ahhoz hogy a fiú elvégezze az iskolát. Hazamegy hát, és megpróbálja hasznossá tenni magát, de mindig szembesül apja lekicsinylı magatartásával. A gyermek azért leli örömét ebben a mesében, mert a mese végén a fizikailag gyenge, lenézett fiú túljár a félelmetes szellem eszén, gyızedelmeskedik rajta és elnyeri apja megbecsülését. Fontos hogy a mesében nem egy felnıtt, hanem egy óriás jár pórul. A gyermek örül, hogy túljárhat a felnıttek eszén, de szorongással is tölti el, ha biztonsága ilyen könnyen rászedhetı emberekre van bízva. Mivel azonban a szellem képzeletbeli alak, gondolatban anélkül fantáziálhat arról, hogy legyızi ıket, hogy a szüleivel való kapcsolatát ez az érzés veszélyeztetné. Benedek Elek: Babszem Jankó Ezt a motívumot megtalálhatjuk még a Babszem Jankó meséjében is. Ebben a mesében a szegény embernek viszont olyan sok gyereke van, mint a „rosta lika”, sıt eggyel több. Ez az egy pedig olyan pici, mint a babszem, el is nevezték Babszem Jankónak. Szülei el vannak keseredve, mi lesz Jankóval, majd ha már

33

ık nem élnek Azonban Jankó az eszével és a bátorságával elnyeri a hercegkisasszony kezét, és ı lesz testvérei és szülei támasza. Grimm, Jacob és Wilhelm: Csipkerózsika A legtöbb mese azt hangsúlyozza, hogy a hıs nagy tettek által nyeri el a rá váró jutalmat, vagyis találja meg önmagát. Csipkerózsika azonban nem csinál semmi különlegeset, csak alszik, sıt a királyfinak is csak az az egy érdeme van, hogy éppen a megfelelı pillanatban érkezik, és csókolja meg a királykisasszonyt. Az ember élete során szükség van mind aktív, mind nyugalmi periódusokra. A változások idıszakában szükség van pihenésre, hogy össze tudjuk győjteni erınket ahhoz, hogy megváltoztassuk addigi életformánkat. A serdülıkorban lévı gyermek számára azt sugallja a mese, hogy ne nyugtalankodjék saját passzivitása miatt, mert a dolgok ez alatt is tovább fejlıdnek. Az hogy mi vár rá a felébredéskor, csak rajta múlik, és azon hogy jól használta-e fel a felkészülés idejét. Andersen, Hans Cristian: A vadhattyúk A vadhattyúk meséjében ismét a gonosz mostoha bontja meg az egyensúlyt a gyermekek életében. A tizenegy fiút hattyúvá változtatja, a kis királylányt pedig addig kínozza, míg végül elmenekül otthonról. Hosszú bolyongás után rátalál a testvéreire, majd megálmodja, hogyan válthatná meg ıket a varázslat alól. Csalánból kell tizenegy inget szınie, ráadásul, amíg elkészül vele egyetlen szót sem ejthet ki a száján, mert a fivérei halálát okozná.

34

Arról szól a mese, hogy a nıknek az életben áldozatokat kell vállalni ahhoz, hogy a rend és a harmónia helyreálljon. „ Mindenünket odaadni és egyszál ingecskében maradni – a megváltáshoz vezetı út elsı állomása. Hallgatni, és elmélyült figyelemmel a feladatra koncentrálni – ez a következı lépés.”27 Grimm, Jacob és Wilhelm: A békakirályfi A mesékben gyakori motívum a megváltás, errıl szól A békakirályfi címő mese is. A kis királylány beleejti a kútba a kedvenc aranygolyóját, és mindent megígér a békának, csak hozza vissza neki. Az elkényeztetett királylány azt gondolja, úgysem kell betartania azt, amit egy csúf békának fogad meg. Hanem az apja most a sarkára áll, és betartatja vele az ígéretét. Az elvarázsolt béka minél közelebb kerül a királylányhoz fizikailag, az annál jobban undorodik tıle. Az utálkozás elıször győlöletté, majd dühvé alakul át, és a királylány a falhoz vágja a békát. Ebben a mesében nem áldozatot kell hoznia a nıi fıszereplınek, hanem önmagát kell legyıznie, olyasmit kell megtennie, amitıl eredendıen irtózik. Az elvarázsolt férfi az elfogadás által válhat újra emberré.„Bizonyos értelemben a mese arról szól, hogy ahhoz, hogy valaki szeretni tudjon, elıször képesnek kell lennie érezni, még akkor is, ha ezek az érzelmek ellenségesek, mert még az is jobb, mint egyáltalán nem érezni.”28

27 28

Boldizsár Ildikó : Mesepoétika. p. 42. Bettelheim, Bruno : A mese bővölete és a bontakozó gyermeki lélek. p. 298.

35

Grimm, Jacob és Wilhelm: A mindentlátó királylány A mindentlátó királylány azt gondolja magáról, hogy ı tökéletes, mert mindent lát, és mindent tud, ami az országában történik. Nem akar férjhez menni, mert úgy érzi, nem találhat méltó társat magának, ezért inkább egyedül akarja birtokolni a világot. Alattvalói sürgetésére azonban mégis kénytelen párt keresni magának. Kihirdetteti, hogy ahhoz megy feleségül, aki úgy el tud rejtızni elıle, hogy még ı sem képes megtalálni. Jönnek sorba a királyfiak, de mindegyik kudarcot vall. Annyira magabiztos lesz a királylány, hogy a századik kérınek megengedi, hogy háromszor próbáljon szerencsét. Az elsı két próba nem sikerül a fiúnak, harmadszorra azonban kis tengerinyúllá változik és a királylány hajfonataiban bújik el. Bármerre fordul is a királylány sehol sem látja a fiút. A meseirodalom tele van olyan történetekkel, amelyekben szembesülhetünk az önmagunk elıtt is rejtegetett, kevésbé szeretett tulajdonságainkkal. Boldizsár Ildikó szerint, sokat tanulhatunk ezekbıl a mesékbıl, ha meghalljuk benne az önmagunk maghaladására buzdító felszólításokat. A mindentlátó királylánynak is rá kell jönnie, hogy nem élhet úgy, ahogy eddig élt. A világ nem lesz teljes, harmonikus, ha kizár valamit az életébıl, tehát fel kell adnia a függetlenségét, és a méltó társ mellé kell állni. Grimm, Jacob és Wilhelm: A halász meg a felesége A mesében a halász kifog egy keszeget, amely arra kéri, hogy dobja ıt vissza a tengerbe. A halász így is tesz, majd hazamegy és elmondja a

36

feleségének, hogy mi történt vele. Az asszony azonnal visszazavarja, hogy a putri helyett, amelyben laknak egy takaros kis házikót kérjen a haltól. Teljesül a kívánságuk, ám egy hét múlva már kevesli az asszony a házat, kastélyra vágyik. Ezt is megkapják a keszegtıl, hanem azzal sem elégszik meg, azután királynı, császárnı, pápa majd végül Isten akar lenni a halász felesége. Hanem erre már megharagszik a keszeg és a régi putrit varázsolja vissza a telhetetlen házaspárnak. A mese nemcsak arról szól, hogy a kapzsi, férjét is terrorizáló asszony elnyeri méltó büntetését. A halász is éppen olyan ludas s a történetben, mert az, hogy neki viszont nincsenek kívánságai, éppolyan egyensúlyvesztés, mint a felesége túlzott kívánságai. A mesékben nemcsak sikeres mesehısök vannak, hanem olyanok is, akiknek nem sikerül elérniük céljaikat. A mese nem ígéri nekünk azt, hogy mindig gyızni fogunk, de ha kitartóan igyekszünk végigjárni utunkat, közelebb kerülhetünk önmagunk megismeréséhez, és lehetıségünk lesz életünkben megteremteni a harmóniát. Grimm, Jacob és Wilhelm: Kedves Roland A Kedves Roland címő mese elején egy leányt ismerhetünk meg, akit a mostohaanyja meg akar ölni. Roland segítségével sikerül megmenekülni a halál elıl, de itt még nem zárul le a történet hetedhét országra szóló lakodalommal. Az ifjú hazaindul a szüleihez, hogy az örömhírt bejelentse, a lány pedig kısziklává változva vár rá. Kedves Roland azonban amikor hazaérkezik, egy másik lány

37

hálójába kerül, és elfeledkezik mátkájáról. Az elhagyott lány bánatában virággá változik, azt gondolja magában, csak eltapossa valaki. Egy pásztor leszakítja, és hazaviszi. Éjszakánként visszaváltozik lánnyá, kitakarítja a kunyhót és finom ebédet is fız. Amikor a pásztor leleplezi, feleségül kéri, de a lány nem áll kötélnek. Kedves Roland közben esküvıre készül az új menyasszonnyal, kihirdeti, hogy minden lánynak énekelnie kell az ifjú pár tiszteletére. Amikor a virágból lett lány énekelni kezd, Kedves Roland felismeri benne igazi jegyesét. Az elfeledett, megcsalt lányoknak tehát nem az a megoldás, hogy félreálljanak az útból, esetleg más férfihoz menjenek feleségül. A mese azt sugallja, hogy a férfiakat meg kell tanítani arra, hogy a „szívükkel lássanak”, hogy különbséget tudjanak tenni igaz és hamis mátka között. Andersen, Hans Christian: A rút kiskacsa Andersen meséjében A rút kiskacsában, amikor végre-valahára kibújik az utolsó tojásból is az új jövevény, akkor is csak csalódást okoz az anyjának. Olyan csúf, hogy az egész baromfiudvar szörnyülködik rajta. Keserves lesz az élete, mindenki csak bántja, gúnyolja. Mikor már az anyja is azt mondja, bárcsak ne látná többé, nem bírja tovább, otthagyja otthonát. Tovább tart szegény kiskacsa kálváriája, sehol nem fogadják be, senkitıl sem kap szeretetet. Egy napon azonban, amikor megpillantja magát a víztükörben, rájön, hogy ugyanolyan gyönyörő hattyú ı is, mint azok a pompás madarak, amelyeket már olyan sokszor gyönyörködve megbámult.

38

A társai által kicsúfolt, háttérbe szorított kamasz is igen sokszor úgy érzi, hogy „rút kiskacsa” ı maga is. A mesébıl erıt meríthet, visszanyerheti önbizalmát. A szegény ember fiából király lehet, a rút kiskacsából szépséges hattyú, ha van elég ereje és hite hozzá. Benedek Elek: A cigány királyfi A három testvér motívuma jelenik meg A cigány királyfi címő Benedek Elek mesében. A királynak olyan gyönyörő kertje volt, hogy csudájára jártak a világ minden szegletébıl. Hanem véget ért a nagy öröm, mert egy nap elpusztították a selymet benne, úgy hogy csak a tarló maradt. A három fiú közül már kettı megpróbálta ırizni a kertet, de sikertelenül jártak, mígnem a harmadik királyfinak sikerült megóvni egy kisegér segítségével. Az irigy testvéreknek sikerül ugyan elüldözni otthonról a kis királyfit, de aztán a veres királynál elnyeri a kis királylány szívét, majd végül apósa megbecsülését is. Sok mese kezdıdik azzal, hogy a legkisebb gyermeket lenézik testvérei, vagy a szülei, kicsinek, ostobának, gyengének tartják. Végül azonban, mikor kiállta a próbákat, azaz legyızte önmagát, elnyeri a királylány kezét és a királyságot is. Ez azonban nem mindig sikerül elsı nekifutásra. A sikertelenül próbálkozó két nagyobb testvér ugyanannak a személyiségnek éretlen változatait jelentik. A két idısebb testvér az „ösztön-én” szavára hallgat, nem veszi figyelembe a magasabb értékeket, ezért nem tudják megoldani a feladatokat. Csak a legkisebb fiúnak, aki tiszteletben tart minden élılényt, sikerül gyıznie és kiállnia a próbákat.

39

Travers, Pamela Lyndon : A csudálatos Mary A Banks család otthonában éppen a feje tetején áll minden, amikor Mary a keleti szél szárnyán megérkezik. A négy gyerek: Jane, Michael, John és Barbara egyhangú életében ezután az egyik fantasztikus dolog követi a másikat. Mary Poppins feneketlen táskájából olyan üveg kerül elı, amelybıl többféle íző, finom orvosság kerül minden gyermeknek, majd izgalmasabbnál izgalmasabb emberekkel ismerkedhetnek meg, különleges helyekre utazhatnak el. A gyerekek nagyon megszeretik Maryt, pedig elsı látásra nem tőnik a nevelık gyöngyszemének: szigorú, gúnylódik a gyerekekkel, soha semmit nem magyaráz meg, rendkívül hiú és ráadásul a zabkása is mindig csomósra sikerül neki. De ami a sok izgalmas élményen kívül is fontosabb, hogy a gyerekek soha nincsenek egyedül, és Mary Poppins mellett mindig biztonságban érezhetik magukat. „Kezét Mary Poppinsnak a gyerekkocsi fogóján nyugvó kezére tette. Meleg, biztonságos, megnyugtató érzés volt.”29 Milne, Alan Alexander : Micimackó A Százholdas Pagonyban lakik Micimackó a kedves, de csekélyértelmő medvebocs, a félénk Malacka, a fontoskodó és intézkedı Nyuszi, a mindig búslakodó Füles. Minden nap történik velük valamilyen izgalmas és mulatságos esemény, néha bajba is kerülnek, de aztán Róbert Gida segítségével mindent rendbe hoznak.

29

Travers,Pamela Lyndon : A csudálatos Mary visszatér. p. 308.

40

A mesében mindenkinek elıtőnik valamilyen hibája, de ezért soha nem kap büntetést, kioktatást, mindenki megmaradhat olyannak, amilyen. A mese reményt adhat számunkra, hogy a saját /magunknak is nehezen elfogadott/ rossz tulajdonságaink ellenére is szerethetıek lehetünk. Lázár Ervin: A Négyszöglető Kerek Erdı „Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság… De hogy mindennap eljön!” –kiált fel a mese fıszereplıje a magánytól gyötrıdve. Amikor már érzi, hogy ismét itt van az ablak alatt, megérkezik Mikkamakka, megragadja a kezét és elrohan vele a négyszöglető kerek erdıbe, ahol újra társakra találhat. Ez a történet is, mint a Micimackó, a szeretetrıl, barátságról, segítıkészségrıl szól. Lázár Ervin: Berzsián és Dideki Berzsián költı megállapítja, hogy az emberek: lopnak, csalnak, hazudnak, lustálkodnak, vizezik a bort, klórozzák a vizet, önzık, zsugoriak, gyávák. Úgy dönt, hogy megszakítja a kapcsolatot az emberiséggel, ezért becsukja az idıtlen idık óta nyitva álló kaput. Ezután leszereli a kapuról a csengıt, bezárja a páncélszekrénybe, és várja, hogy valaki becsöngessen, akivel közölheti, hogy szakított az emberiséggel. Amikor már harmadik napja várja kétségbeesetten, hogy elmondhassa bánatát, végre megjelennek barátai. Sróf mester, aki képes televízióból taligát és taligából televíziót készíteni, Violin a fülrepesztı zenész és Zsebenciék locska-fecske lánya, Zsebenci Klopédia. Barátai a legnagyobb bajban

41

is vele tartanak, és a történet végén Dideki és kutyája, Ribizli segítségével megmentik Berzsiánt /és a világot/ attól, hogy a sötétség és gonoszság uralkodjon rajta.

42

IV. ÖSSZEGZÉS

„Néhány éve történt a Seattle-i Para-Olimpiai Játékokon. Kilenc, testileg vagy szellemileg sérült versenyzı állt fel a 10 méteres futás rajtvonalánál. A pisztolylövésre mindnyájan nekilódultak, ha nem is éppen vágtában, de mindenképpen azzal a szándékkal, hogy végigfussák a döntıt és nyerjenek. Mindnyájan, pontosabban egy fiút kivéve, aki megbotlott, néhányat bukfencezett, majd sírni kezdett. A többiek meghallották a fiú sírását. Lelassítottak és hátranéztek. Aztán mindannyian megfordultak és visszamentek. Mindannyian… Egy Down-kóros lány lehajolt, megpuszilta a fiút, és így szólt hozzá: „Ettıl majd elmúlik”. Aztán mind a kilencen kart karba öltve a célvonalig sétáltak. A stadionban mindenki fölállt, percekig tartott az éljenzés. A jelenlévık azóta is mesélik ezt a történetet. Azért mert a lelkünk mélyén tudjuk: az életben nem az a legfontosabb, hogy mi magunk nyerjünk. Ami igazán fontos, az az, hogy segítsünk másokat nyerni, még akkor is, ha ehhez le kell lassítanunk, és irányt kell változtatnunk”30

A harmadik évezred küszöbén minden kulturális intézménynek új kihívásoknak kell megfelelnie. Az információhoz jutás egyenlı esélye, az életen át tartó tanulás, a mővelıdési egyenlıtlenségek felszámolása, a másság 30

Léta Sándor : ”Boldogok a szelídek, mert ık öröklik a földet”

43

elfogadása, a mentális egészség megırzése olyan feladatok, amelyben részt kell vállalnia mind a kulturális intézményeknek, mind a civil szervezeteknek. A könyvtárnak, amely a közösségi élet egyik fontos színtere, ebben a szép, de igen nehéz feladatban, megvan a lehetısége a szerepvállalásra. A Segített a könyv, a mese címő könyvben örömmel olvashatunk olyan szülıkrıl, pedagógusokról és könyvtárosokról akik biblioterápiával segítettek gyermeken, felnıttön egyaránt. Biztos, hogy az ismerteken kívül is folytatnak ilyen tevékenységet, nyilvánosság elıtt azonban ritkán adnak hírt magukról. Ha ismerıseim megkérdezik, mirıl írom a szakdolgozatom, és elmondom, hogy a biblioterápiáról, sokan kérdın néznek rám, vajon ez mit jelent. Ha ezután elmondom a biblioterápia lényegét, szinte mindenki lelkesen mondja, de hiszen ez nagyon remek dolog. Ismertebbé

kell

tenni

a

módszer

lényegét,

hogy

minél

többen

alkalmazhassák, mert az igény megvan rá. Amint Beth és Carol Doll is hangsúlyozza: a gyermekek mentálhigiénés szükségletei messze felülmúlják azoknak a számát, akik hajlandók és tudnak is segíteni. „Felismerjük-e magunkban Pügmaliont? Megértjük-e elég pontosan a hozzánk fordulókat? Valóban azt adjuk-e, arról beszélünk-e nekik, amit kértek, amire kíváncsiak, vagy csak mondjuk a magunkét? Hiszünk-e eléggé fejleszthetıségükben, szeretetreméltóságukban? Tudunk-e pózok, álarcok nélkül ıszintén együttgondolkodni, töprengeni, véleményt, meggyızıdést vállalni?”31

31

Nagy Attila : Pügmalion a könyvtárban, avagy felfedezésre váró tehetséges gyerekek. In: Könyvtáros, 1987. 3. sz. p. 154.

44

A lélektannal foglalkozó szakirodalomból

megtudhatjuk,

hogy az

egészséges személyiségfejlıdés egyik legfontosabb feltétele a tartós és bizalmas emberi kapcsolat. Annak a gyermeknek, akinek nincs érzelmi biztonságot, önerısítést jelentı kapcsolata, annak a személyisége többé-kevésbé maradandóan károsodik. Ideális esetben ez az igény családon belül kielégítı, de a tapasztalat azt mutatja, bıven akad még szeretetre, jó szóra áhítozó gyermek a pedagógusoknak és a könyvtárosoknak is.

45

V. IRODALOMJEGYZÉK

Bartos Éva : Biblioterápia a pedagógus tevékenységében : lehetıségek és próbálkozások. In: Taní-Tani, 2003. 24-25. sz. p. 90-95. Bartos Éva : Biblioterápia irodalmi mővek feldolgozása sajátos foglalkozásokon. In: Tanítani, 2002. 22-23. sz. p. 82-87. Bartos Éva : Gyemekek biblioterápiája. In: Fordulópont, 1999. 2/3 sz. p. 93-103. Bartos Éva : A könyv, az olvasás, az irodalom terápiás alkalmazása. In: Könyvtári kis híradó, 2001. 3. sz. p. 1-2. Bartos Éva : A könyvtár szerepe a társadalmi beilleszkedési zavarok leküzdésében. In: Könyvtáros, 1987. 8. sz. p. 476-479. Bartos Éva (szerk.) : Segített a könyv a mese: Vallomások életrıl, irodalomról, olvasásról. Budapest : Magyar Olvasásátársaság, 1999. 200. p. Bartos Éva (szerk.) : Olvasókönyv a biblioterápiáról. Budapest : OSZK, 1989. 124. p. Batári Gyula : A könyv gyógyító ereje : Beszélgetés biblioterápiáról dr. Oláh Andorral. In: Könyvtáros, 1981. 2. sz. Bettelheim, Bruno : A mese bővölete és a bontakozó gyermeki lélek. Budapest : Gondolat, 1985. 347. p. Benedek Elek : A kék liliom. Budapest : Móra, 1977. 298. p. Boldizsár Ildikó : Mesepoétika : Írások mesékrıl, gyermekekrıl, könyvekrıl. Budapest : Akadémia Kiadó. 2004. 312. p.

46

Boldizsár Ildikó : Mi lesz veled Hamupipıke : a magyar gyermekirodalom idıszerő kérdései. In : Könyv és nevelés, 2003. 2. sz. p. 76-82. Bocsák Veronika: Olvass nekem ! : Kalauz szülıknek, óvónıknek, tanítóknak a gyermekkönyvek útvesztıjében. A Magyar Olvasástársaság gondozásában . Budapest : Trezor Kiadó, 1995. 316. p. Doll, Beth – Doll, Carol : A bibliterápia meghatározása. In : Könyv és nevelés, 2000. 3. sz. p. 5-26. Frankl, Viktor E. : Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben. Budapest: Kötet Kiadó, 1996. 292. p. Hász Erzsébet : A bibliotrápia oktatásának tapasztalatairól. In: Magyar felsıoktatás, 2001. 1-2. p. 51- 53. Hász Erzsébet : A mővészetterápiák és a népegészségügyi program. In : Magyar felsıoktatás. 2003. http://www.ph.hu/ph/mf/23.07/66html Jeszenszky Ágnes, L. (szerk.) : A világirodalom hatvanhat legszebb meséje. Budapest : General Press Kiadó, 1994. 336. p. Komáromi Gabriella : Gyermekirodalom. Budapest: Helikon. 1999. 352. p. Lázár Ervin : Berzsián és Dideki. Budapest : Osiris, 1999. 135. p. Lázár Ervin : A Négyszöglető Kerek Erdı. Budapest : Osiris, 1999. 169. p. Mérei Ferenc - Binét Ágnes, V. : Gyermeklélektan. Budapest: Gondolat, 1972. 295. p. Milne, Alan Alexander : Micimackó. Budapest : Móra, 1991. 269. p.

47

Nagy Attila : A biblioterápia honosítása a magyarországi könyvtárosképzésben. In: Fordulópont, 2004. 2. sz. p. 64-72. Nagy Attila : Pügmalion a könyvtárban, avagy felfedezésre váró tehetséges gyerekek. In: Könyvtáros, 1987. 3. sz. p. 149- 155. Peseskian, Nostrat : A tudós meg a tevehajcsár : Keleti történetek – nyugati lelki bajok. Budapest : Helikon, 1991. 238. p. Polcz Alaine : Gyógyító mese. In: Fordulópont, 1999. 4. sz. p. 50-54. Travers, Pamela Lyndon : A csudálatos Mary. Budapest: Móra, 1987. 219. p.