Személyes visszaemlékezés

SÚLYPONT: HÚSZÉVES AZ EGYHÁZFÓRUM

Az Egyházfórum 2006 tavaszán ünnepelte 20 éves fennállását, amire a 2005/2006-os tanévben egy a budapesti Közép-Európai Egyetemen tartott rendezvénysorozattal készültünk. Ezekről az Egyházfórumban rendszeresen beszámoltunk. Az egész napos zárórendezvényre 2006. május 27-én került sor, amelynek témája maga az Egyházfórum, annak múltja, jelene és jövője volt. Az alábbiakban az ott elhangzott előadásokból teszünk közzé egy csokrot. Ezt követően az Egyházfórum húszéves anyagának repertóriumát közöljük, amelyben bizonyára még régi Olvasóink is találnak némi újdonságot. A szerk.

Személyes visszaemlékezés Hazai előzmények A magyar katolikus egyházat az 1970-es évek végén, a 80-as évek elején alapvető kettősség jellemezte: hősies küzdelmek és kicsinyes megalkuvások, az egyház közösségi megújulására törekvő – általában kiscsoportos – kezdeményezések növekvő sokszínűsége és a már kiüresedő formákat és látszatpozíciókat is féltő egyhelyben topogás nyomasztó szürkesége, sőt árulása. Mintha két egyház lett volna kialakulóban: egy megújuló, dinamikus, az Evangéliumban és a Lélek ajándékaiban feltétlen bízó – szinte pünkösdi – és egy félelemtől átitatott és megcsontosodott klerikális népegyház. A kettő azonban nem szakadt szét egymástól, hanem részben egymást félve és kerülve, részben egymást támogatva fönntartotta az egységet, sőt biztosította a legalábbis részleges átjárást a kettő között. Előfordult, hogy egy plébános vagy püspök gyakorlatilag semmit sem tudott a plébániáján vagy egyházmegyéjében tevékenykedő csoportokról, de arra is volt példa, hogy óvatosan maga is buzdított az aktívabb közösségi hitéletre, jelezve ugyanakkor, hogy az állami szervekre való tekintettel jobb, ha ő minderről kevés információval rendelkezik. Sajnos voltak árulók is, akik följelentették saját hittestvéreiket. Rómát – úgy tűnt – nem a tényleges helyzet, hanem – legkésőbb 1964-től, a magyar-vatikáni részleges megállapodás aláírásától – a struktúra fenntartása érdekelte, vagyis tartalomtól függetlenül a hierarchia oldalára állt, amelyet még maga Mindszenty bíboros is nehezményezett. Egyetemistaként egyházi eszmélődésem ebben a közegben történt. Közelebbről vagy távolabbról megismerhettem több csoportot, néhány életében részt is vehettem (karizmatikusok, Regnum Marianum, egy-két független csoport), sőt magam is létrehoztam egyet (KEFÉT – Keresztény Fiatalok Építőtábora). Nagyszerű és elkötelezett papokkal és civilekkel találkoztam, akik nagy hatást gyakoroltak rám, és akiknek sokat köszönhetek. Egy ideig azt gondoltam, Krisztus ügyét úgy szolgálhatom a legjobban, ha magam is pap leszek, ezért aztán a közgazdasági egyetem elvégzése után – Karol Wojtyla pápává választásával egy időben – szemináriumba vonultam. Itt azonban hamarosan fel kellett ismernem, hogy az egyházra nem csak egy külső barbár hatalom nyomása nehezeik, hanem a megújulás egyik fő akadálya az egyházon belül van. A szemináriumi nevelés sok hasznos szempont mellett – legalábbis, ahogy én tapasztaltam – a Lélek kioltására is irányult. Egyen-ruha, egyen-gondolkodás, egyen2006/3

Wildmann János alapító, főszekerkesztő - Visszatekint lelkiség! Nem csak én láttam így, hanem a kispapok többsége. Legtöbben lázadtak és/vagy jobb-rosszabb túlélési stratégiát dolgoztak ki maguknak (az intenzív lelki és szellemi foglalkozástól kezdve az alkoholon keresztül a más karjaiban nyert vigasztalásig), de csak a legkevesebben azonosultak a szintén totalitárius egyházi rendszerrel. A legnagyobb baj azonban az volt, hogy az egyébként tisztességes és jó szándékú elöljáróink nem is értettek bennünket: „Tartsd meg a törvényt, és a törvény megtart téged!”, mondogatták. A Hittudományi Akadémia néhány kimagasló tanára nyitogatta szemünket, és tartotta bennünk a lelket, mindenekelőtt Nyíri Tamás és Szennay András. A szemináriumi és akadémiai élmények a későbbi Egyházfórum alapításának első számú meghatározó tényezői voltak. 1980. március 15-én egy szokatlan lépésre szántam el magam: a kispapok szentmiséjén a kijelölt olvasmány helyett József Attila Levegőt című versét olvastam fel. A döbbenet csöndje ült a kápolnára a következő szavak hallatán: 3

SÚLYPONT: HÚSZÉVES AZ EGYHÁZFÓRUM „Számon tarthatják, mit telefonoztam s mikor, miért, kinek. Aktába írják, miről álmodoztam, s azt is, ki érti meg. És nem sejthetem, mikor lesz elég ok, előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg.” „Óh, én nem így képzeltem el a rendet. Lelkem nem ily honos. Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet, aki alattomos. Sem népet, amely retteg, hogyha választ, Szemét lesütve fontol sanda választ és vidul, ha toroz.” „Az én vezérem bensőmből vezérel! Emberek, nem vadak elmék vagyunk!” Még abban az évben álnéven írtam egy hosszú „levelet” a katolikus másként-gondolkozókhoz, amely egy évvel később a Beszélő 1. számában jelent meg, majd átvette a Párizsban is megjelenő Magyar Füzetek is.1 Ebben egyebek között egy föld alatti katolikus vagy keresztény sajtó megteremtésére, valamint elemzések, tanulmányok készítésre tettem javaslatot. A Központi Szemináriumból történt eltávolításom azonban mégsem ezek miatt (írásom egyébként is csak egy évvel kirúgásom után jelent meg), hanem egy másik levél miatt történt. Az ellen emeltük föl szavunkat, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) megtiltotta egy kispaptársunk, Kocsi György fölszentelését, mert Bulányi György közösségéhez tartozott, Paskai László veszprémi püspök pedig eleget kívánt tenni az állami elvárásnak. A következő évet a győri szemináriumban töltöttem. Meg kell emlékeznem ezen a helyen az ottani rektorról, Póka Györgyről, aki messze kirítt minden eddigi elöljáróm közül: határozott, egyenes ember volt, aki bátran védte a rábízottakat, ha kellett, egyaránt szembeszállt az állami és egyházi önkénnyel. Az ő védőszárnyai alatt írhattam meg terjedelmes tanulmányomat a papnevelésről és annak reformjáról „Méretre szabott ember” címmel, amely ugyan díjat nyert, de nem jelenhetett meg.

Külföldi előzmények A tapasztalatok, eszmélődések és beszélgetések ellenére többedmagammal együtt nem értettem, valójában mi a baj

a mi magyar egyházunkban. Távolság kellett, rálátás és más tapasztalat! Ezért szerettem volna teológiai tanulmányaimat Nyugaton folytatni. Korántsem lehettem biztos benne, hogy megkapom útlevelemet, és bevallom, féltem, amikor beszélgetésre hívtak a belügyisek. Ők azonban nem fenyegettek, nem akartak rávenni semmire, alá sem kellett írnom semmit, sőt a helyszínen az útlevelet is a kezembe adták. Az volt az érzésem, arra akartak ösztönözni, maradjak Nyugaton. Amilyen könnyen ment kiutazásom, olyan nehezen kint maradásom: Bécsben vagy Münchenben szerettem volna beiratkozni a teológiára, de amikor segítséget kértem a helyismerettel rendelkező emigráns magyarok egyik-másik befolyásos személyiségétől, bizalmatlanságot („Ha te vissza akarsz térni Magyarországra, azt mondják majd, spicli vagy.”) és ugyanazt az ideologikus klerikalizmust („Segítünk, de csak akkor, ha pap leszel.”) tapasztaltam, mint idehaza. Egy Hans Künggel tervezett találkozás miatt volt svájci vízumom. Végül is ebben a számomra akkor még meglehetősen egzotikusnak tűnő alpesi országban kaptam munkát, és iratkoztam be a luzerni teológiai fakultásra. Az első két évben még nem új egyházzal, de új teológiával találkoztam: a szentírás-magyarázatban nem csak tudni kellett a történet-kritikai módszerről, de tudományosan alkalmazni is; a kinyilatkoztató és időtlen dogmatizmus helyett a zsinati teológus, Alois Müller diszkurzív dogmatika óráit hallgathattam, és a hivatal vagy az engedelmesség zsinati értelmezéséről írt eszmefuttatásait olvashattam; az ún. missziológia órákon pedig egyebek között megismerkedhettem a latin-amerikai püspökök Medellinben és Pueblában elfogadott dokumentumaival, illetve a szegények és elnyomottak mellett elköteleződő egyházával, amely egy magyar „felszabadítás-teológia” megteremtésének javaslatára ösztönzött. Vitaindítómat a Rómában megjelenő Katolikus Szemle közölte, de írásom inkább foglalkoztatta a hazai elhárítást, mint a Nyugaton élő magyar katolikus értelmiséget.2 1983-ban kerültem egy Zürich melletti nagy falusi plébániára hitoktatónak. Svájci egyházi tapasztalataim itt kezdődtek. Plébánosom korábban az egyházmegye püspöki helynöke volt, és azért mondott le tisztségéről, mert püspöke akadályozta a II. Vatikáni zsinat reformtörekvéseinek megvalósulását, különösen a világiak felelős egyházi feladatvállalását. Plébániára kerülve gyakorlatba próbálta ültetni mindazt, amiért addig az egyházmegye kormányzásában küzdött: hetente ülésezett velünk, világi munkatársaival; közösen beszéltük át a nehézségeket, hallgattuk meg egymás gondjait, az illetékes alcsoportokban közösen dolgoztuk ki a különböző lelkipásztori terveket, kezdve a hitoktatástól, a beteglátogatásokon keresztül a liturgia előkészítéséig; közösen hoztuk a döntéseket, és osztottuk fel

1 Hartai Márton: A magyar katolikus egyház válsága, in: Magyar Füzetek 11, Párizs 1982, 73-82. 2 Wildmann János: Az uralkodó egyháztól a népi egyházig, in: Katolikus Szemle 1, Róma 1984, 1-18. A tanulmányhoz érdemben csak András Imre, a bécsi Magyar Egyházszociológiai Intézet vezetője szólt hozzá, de itthon az ÁEH felfigyelt rá. Egyik jelentésében Klein Péter 1985. január 2-án a következőket írta: „A magyar egyházi emigráció változatlanul megkülönböztetett figyelemmel tanulmányozza a hazai egyházpolitikai helyzet alakulását. Az 1984-ben bekövetkezett változások (plébániai hitoktatás bevezetése) és egyéb jelentős események (magyarországi egyházak és felekezetek parlamenti találkozója, LVSz világgyűlés stb.) tovább polarizálta az emigráció politikai egységét és magatartását. A szélsőséges jobboldali emigránsok elvakult, a tényeket semmibevevő egyházpolitikai támadásai következtében, egyre inkább hitelüket vesztik, elszigetelődnek. Egyes esetekben szélsőséges támadásaik (pl. Wildmann János: Az uralkodó egyháztól a népi egyházig c. irása) még mindig zavart okoznak egyházi körökben, jóllehet a politikailag józanul gondolkodó papság elítéli az írás tartalmát és hangvételét. A Katolikus Szemlében megjelenő Wildmann-tanulmány az eddig lojalitást mutató Békés Gellért egyetértésével és támogatásával jelent meg.” 4

2006/3

SÚLYPONT: HÚSZÉVES AZ EGYHÁZFÓRUM a feladatokat. A plébános az egyházközség pénzéhez sohasem vagy pasztorálteológust kerestem. Bizony, keveseket érdenyúlt, azt egy világiakból álló tanács kezelte, ha valamire kelt Kelet-Európa és benne Magyarország! Egy előadásom szüksége volt, ő is hozzájuk fordult kérésével. Karl Schuler kapcsán találkoztam 1985-ben Paul Michael Zulehner bécsi ízig-vérig pap volt, aki a papság teológiájából egy jottányit sem pasztorálteológussal, aki nyitott volt ötletemre. Bécs Keletengedett, de megosztotta munkatársaival vezetői és döntéshozói Európa kapuja, vallotta. Egy bécsi teológusnak pedig feladata, hatalmát és jogkörét.3 Korábban csak tanultam, de itt értettem hogy Keletre is figyeljen, szószólója legyen az ott szenvedő meg, mit jelenet, hogy az egyház – a klérus és a civilek együtt egyháznak. Zulehner azonban az együttműködés egy furcsa – Isten népe. Később, más plébánián – igaz, már csak tiszte- módját javasolta: „Mi az, hogy néha-néha szerkesztői ülést tarletbeli feladatokat vállalva – hasonló modellel találkoztam. Az tunk?” – kérdezte. „Doktoráljon nálam pasztorálteológiából, Egyházfórum alapításának második meghatározó tényezője ez akkor majd eleget fogunk beszélgetni!” Míg én a tervezett lapot a svájci teológiai és plébániai tapasztalat volt. „Bázisfórum”-nak neveztem volna, Zulehner ragaszkodott a Mielőtt azonban egy önálló lap alapítása mellett döntöttem, kevésbé kifogásolható „Egyházfórum”-hoz. Talán mondamegpróbáltam a meglévő publikációs lehetőségeket kihasz- nom sem kell, hogy a kiadáshoz szükséges tőke nagy részét nálni. Viszonylag sok cikkem és tanulmányom jelent meg is ő, a Nyugaton elismert és nagynevű professzor szerezte. főleg magyar és német nyelvű lapokban, de ezek a publikációk A következő évek során számról számra megtapasztaltam, elsősorban a magyarországi katolikus egyházi helyzet elemzé- mennyire szívügyének tekinti Kelet-Európa egyházait – közösére, illetve annak bizonyos kérdéseire szorítkoztak. Nyugaton sen szerkesztett folyóiratunk kapcsán mindenekelőtt talán a elképesztően leegyszerűsített elképzelések voltak az itthoni magyart –, fáradságot nem ismerve tájékozódott helyzetükről, állapotokról mind a magyar emigránsok, mind a befogadó hallgatóinak utakat szervezett ezekbe az országokba, hogy országok keresztény értelmiségi köreiben, már amennyiben ez ismerjék meg ezeket az egyházakat. Teljes mellszélességgel utóbbiak egyáltalán érdeklődtek a keleti egyházak sorsa iránt. állt ki a sokat támadott Egyházfórum mellett, de mellettem Az előzőek nagy része az anyaországban szinte semmi jót sem is, akit itthonról egyesek még erősebben támadtak. tudott felfedezni, mindennel és mindenkivel szemben bizalMivel 1986 nyarán lejárt útlevelem érvényessége, a határidő matlan volt, ami és aki itthonról jött, előtt haza akartam térni. Csakhogy a nyugatiak pedig könnyen bedőltek a egyszerűbbnek tűnt Nyugaton útjára hivatalos magyar állami és egyházi proindítani egy új, „ellenzéki” folyóiratot, pagandának. Mindkét táboron belül volt mint idehaza, ezért döntöttem úgy, azonban egy szűk kör, amely nyitott volt, hogy az első szám még Svájcban jeleés amellyel szót tudtam érteni, velük nik meg, azután pedig Magyarországra nagyon jó együttműködés alakult ki. Ezt költözünk, és itt folytatom a kiadást. a tájékoztató munkát azonban kevésnek Hazatérésünket a magyar hatóságok éreztem. Úgy véltem, zsinati szellemű elutasították, de az első szám a nyár gyakorlati teológia közvetítésére van elején megjelent, amely így éppen szükség, amely segítheti magyar egyegyidős második fiammal. Ezt azért házunk megújulását. Volt ugyan már említem meg, mert meg kell emlénéhány zsinati szellemiséget sugárzó keznem feleségem áldozatkészségéről, magyar nyelvű folyóirat, mindenekelőtt aki sajnos gyakran magára maradt a Boór János által szerkesztett Mérleg, a gyereknevelés gondjaival, mert de néha a Teológia és Vigília számaiban nappal dolgoztam, szabad időmben is érdekes és újszerű írások jelentek levelek tucatjait írtam, előfizetőket, meg. Ezek a lapok azonban a magasan támogatókat toboroztam, a folyóirat képzett, esetleg teológiailag is művelt példányainak Magyarországra való hívőket célozták meg, de talán kevésbé csempészését szervezetem, utaztam, voltak alkalmasak arra, hogy a gyakor- Paul M. Zulehner 1990-ben Budapesten alkalomadtán éjszaka egy munkatárlatiasabb hívő középrétegeket elérjék. – Keresztapa sammal az Egyházfórumot gépeltük. Zulehner professzor találta fején a szöget, amikor 1991-ben a doktori oklevél átadása után odajött Bázis- vagy Egyházfórum? hozzám, és arra kért, adjam át gratulációját feleségemnek, hisz az ő áldozata tette lehetővé a doktori cím megszerzését és az Vagyis egy új lapra van szükség, gondoltam, amely egyrészt Egyházfórumot is. Így van ez a mai napig! fórumot teremt a magyar elnyomott egyháznak, másrészt pedig A közösen szerkesztett számok a gyerekbetegség minden – Nyíri Tamás kifejezésével élve – „intellektuális köznyelven” jelét magukon hordozták, de ezekre hadd ne emlékezzem. próbál valamit közvetíteni a II. Vatikáni zsinat szellemiségéből Tartalmilag viszont arra törekedtünk, hogy egyrészt érzékelés tanításából. Az ötlet megvalósításához mindenekelőtt egy tessük a megújulás zsinati útját, másrészt pedig ténylegesen neves támogató és pénz kellett. A tervezett profilnak meg- fórumot teremtsünk a többszörösen is megnyomorított magyar felelően főleg német nyelvterületen egy elismert gyakorlati egyháznak. Egyik célkitűzés sem volt egyszerű, mert az elsőnél 3 Az általa megvalósított egyházközségi modellről írt az Egyházfórum 1. számában: Schuler, Karl: Hogyan él egy svájci plébánia? 1986/1, 43-57. 2006/3

5

SÚLYPONT: HÚSZÉVES AZ EGYHÁZFÓRUM A folyóirat- és könyvkiadás mellett nyilvános rendezvészinte kizárólag csak nyugati szerzőkre támaszkodhattunk, a másiknál viszont sokak érzékenységét sértettük. Azt még talán nyeink alkották megkezdett itthoni tevékenységünk harmadik – legalábbis a rendszerváltás után – megbocsátották volna fő területét. 1991-ben Budapesten konferenciát rendeztünk nekünk, hogy az állami szervek egyik-másik túlkapását szóvá az állam és egyház viszonyáról, amelyen a katolikus egyház tettük, vagy bizonyos visszásságokat napvilágra hoztunk, de részéről hivatalosan ott volt Erdő Péter professzor, de előadó volt egyes egyházpolitikai elemzések, ameSzántó Konrád és Farkas Beáta is, Nyíri lyek az egyházvezetés és a kommunista Tamás pedig a zárónyilatkozat megfogalrendszer együttműködésének összefügmazásában vett részt. A konferenciakötet géseire mutattak rá, eleven húsba vágkiadását a Fidesz támogatta.4 Egy évvel tak. Bár egyik-másik egyházi vezetővel később „Felelőtlen eladósodás – felelős kifejezetten jó kapcsolatunk alakult ki kiútkeresés” címmel az ország eladóso(én például Szennay András pannondásáról tartottunk konferenciát, amelyen halmi főapáttal Svájcban többször is a kormány, a gazdasági és pénzügyi élet találkoztam, és beszéltem át egyes kérdékimagasló képviselői is részt vettek. Ők seket), a püspöki kar több meghatározó valamennyien az eladósodás erkölcsi személyisége ellenségesen tekintett az megítélése ellen foglaltak állást, és nem Egyházfórumra. Paskai László esztergojárultak hozzá a konferencia anyagának mi püspökké történt kinevezését kövemegjelentetéséhez, ezért erről csak az tően kísérletet tettem a vele való konstEgyházfórum 1992/4. számában jelent ruktív kapcsolat kialakítására. Titokban meg egy beszámoló. A sajtó és az elektrotalálkoztunk a Vatikánban, ahol ő egy nikus média mindkét rendezvényünknek állítólag az Egyházfórumban megjelent viszonylag jelentős figyelmet szentelt. cikket kifogásolt. Valójában nemhogy a Nyilvánvalóvá vált ugyanakkor, hogy kifogásolt cikk, de még az a szám sem külföldről már nem lehet egy idehaza működő kiadót, illetve annak rendezvényejelent meg, amely ezt tartalmazta volna. it irányítani. Mivel végéhez közeledő dokPaskai azzal védekezett, hogy ő a fénymásolatot Miklós Imrétől, az ÁEH elnötori tanulmányaim és családi okok miatt – a kétől kapta. Beszélgetésünk kellemes Az Egyházfórum 1. számának kilencvenes évek elején két lányunk szülelégkörben zárult, és abban maradtunk, borítója – Minden kezdet nehéz tett – egyelőre Svájcban maradtam, ezért tartjuk a kapcsolatot, de ő hazatérve új főszerkesztőt kerestem. Választásom meggondolta magát. Az Egyházfórumot „bulányista” lapnak Máté-Tóth Andrásra esett, akit korábban még én hívtam meg bélyegezték, ami akkoriban a legsúlyosabb vád volt a magyar Zulehner professzorhoz, sőt együtt vehettük át Bécsben doktori katolikus egyházon belül: egyaránt jelentett felelőtlen politikai oklevelünket is, és aki a rendszerváltás után az Egyházfórum lázítást, eretnekséget és egyházellenességet. Nem csoda hát, magyarországi oszlopa lett. András bizonyította, hogy jó érzéke ha a bázisközösségek és lelkiséig mozgalmak tagjainak nagy van a szerkesztéshez, ráadásul nyakig benne volt a magyar egyházi része bizalmatlanná vált folyóiratunkkal szemben. ügyekben. Az Egyházfórum a kilencvenes években gyakorlatilag 1987-ben indítottuk könyvkiadásunkat. 1989 végéig sem neki köszönhette fönnmaradását és ismertségét, no meg talán a a folyóiratot, sem a könyveket sem engem nem engedtek be továbbgyűrűző és újonnan kialakuló nehézségeket is. András Magyarországra. A rendszerváltás már javában zajlott, de a mi ugyanis valamikor maga is Bulányi közösségéhez tartozott, ügyünkben nem történt előrelépés. A helsinki utókonferencián a nem félt a kényes témáktól, és – mivel remek kapcsolatteremtő svájci delegáció rendszeresen szóba hozta ezeket a jogsértéseket, képességekkel rendelkezik – ezekhez is megtalálta a megfelelő de érdemben semmit sem tudott elintézni. A delegáció veze- szerzőket. 1992-től 1998-ig volt az Egyházfórum főszerkesztője. tője a rendszerváltás küszöbén arról értesített, hogy a magyar Erről az időszakról azonban ő illetékes szólni. fél arról tájékoztatta, ügyünk és egyben az Egyházfórum magyarországi terjesztése azért megoldatlan, mert nem a szocialista állam, hanem az egyház vezetése ragaszkodik a Új folyam diszkrimináció fenntartásához, az állam viszont, tekintettel az Hazatérésem után Máté-Tóth András az általa a szegedi egyeteállam és egyház jó viszonyára, nem akar szembefordulni az egyházvezetéssel. Természetesen ezt az információt fenntar- men létrehozott vallástudomány szakkal volt elfoglalva, ezért újra tással fogadtuk, hisz valójában nem tudhattuk, hogy a magyar én vettem át a folyóirat szerkesztését. Úgy tűnt, a kilencvenes évek delegáció kit ért egyházvezetésen: az ÁEH-t vagy a püspöki elején megnyíló lehetőségek újra bezárultak: az Egyházfórumot kart. 1989 nyarán végül is az új svájci magyar nagykövetnek, egyházi körökben gyakran ellenérzéssel fogadták, bár a püspöki Hajdú Jánosnak köszönhetőn rendeződött helyzetünk: a magyar karban támogatóink is voltak. Máté-Tóth Andrásnak Dankó László hatóságok bocsánatkérése mellett magyar útlevet kaptunk, és kalocsai püspököt sikerült megnyerni az Alapítvány elnöki tisztére. a folyóirat itthoni terjesztése is szabaddá vált. Megnyílt az út Halála után Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspököt kéraz Egyházfórum magyarországi pályafutása előtt! tem fel, aki fölismerte az Egyházfórum zsinati elkötelezettségét, 4 Partnerek vagy ellenségek? Az egyházak és az állam viszonyáról, Budapest 1992. 6

2006/3

SÚLYPONT: HÚSZÉVES AZ EGYHÁZFÓRUM ezért vállalta az elnökséget. Neki sem sikerült azonban elérnie, hogy az Egyházfórum elfogadott és az egyházi csatornákon is terjeszthető lap legyen. Sőt a „héják” attól sem riadtak vissza, hogy politikust kérjenek föl kiadónk ellehetetlenítésére. Mint később kiderült, az állami támogatások ennek következtében maradtak el, a nyugatiakra pedig már nem lehetett építeni. A kiadó előtt két lehetőség volt: az Egyházfórum megszűntetése vagy átalakítása. Az utóbbi mellett döntöttem. Néhány olvasónk javaslata alapján arra törekedtem, hogy rövidebb és közérthetőbb írásokat közöljünk, erősítsük a lap fórum jellegét, és képekkel valamelyest lazábbá tegyük az oldalakat, ami a formátum megváltozását is jelentette. Bár nem mindenki fogadta örömmel a magazinosodást, az előfizetések számának erőteljes növekedése igazolta a változtatás szükségességét. Az új folyam 2000-ben indult, és egy éven belül az előfizetők számának megduplázódásához vezetett. A módosítások azonban alapvetően formaiak maradtak, amelyek nem vagy nem kellő mértékben párosultak minőségi javulással. Ennek oka mind a mai napig részben személyi, részben anyagi természetű. A szerkesztőség székhelyének változásával előbb-utóbb a munkatársak nagy része is lemorzsolódott, az újakat nehezen sikerült megtalálni, vagy a díjazás és a technikai háttér – iroda, komputer, telefon – teljes hiánya miatt, esetleg egyéb okokból hamarosan más lehetőség után néztek. Az Egyházfórum pályája mégis meredeken ívelt fölfelé – a 2002es választásokig. A választások előtti számban ugyanis mind egy fideszes, mind egy MSZP-s szerző írását közöltük. Olvasóink fele azonban annyira felháborodott azon, hogy egy baloldali is írhatott az Egyházfórumba, hogy lemondta a folyóiratot, illetve nem újította meg előfizetését, Gyulay püspök úr pedig visszalépett az elnökségtől. Ekkor tudatosult bennem, hogy a rendszerváltás után milyen méreteket öltött egyházunkban a politikai katolicizmus, annak minden kísérőjelenségével – dialógusképtelenség, klerikalizmus, triumfalista hajlam, népegyház, nacionalizmus stb. – együtt, és ez mennyire veszélyezteti a zsinati megújulást, a keresztény ember méltóságát és szabadságát. A politikai katolicizmus – amint egy ebben az időben indult kutatásom eredményei is igazolták – a magyar társadalom marginális jelensége csupán, de messzemenően jellemzi a katolikus közgondolkodást. Bár ennek gerincét mindenekelőtt a vallásukat rendszeresen gyakorló idősebb férfiak és csak másodsorban nők alkotják, erős a szintén vallásgyakorló fiatalok tábora is.5 Ha ez igaz, akkor ma Magyarországon csak egy jobboldali szellemiségű katolikus lapnak lehet számottevő olvasótábora, amint csak egy ilyen szellemiségű mozgalomnak lehet jelentős taglétszáma is. A jobboldali politikai erők érdeke ezek anyagi támogatása, de hozzá nem értésükben és valamilyen kompenzációs kényszertől vezérelve a szocialista-liberális kormányok is elsősorban ezeket a hagyományos lapokat, szervezeteket támogatják. Kizárólag személyes kapcsolatok révén sikerült egyszer támogatást kapnunk az Egyházfórumra a Fidesz és egyszer az MSZP-SZDSZ kormány alatt. A politikai katolicizmus, de általában a politikai kereszténység is, az elmúlt években erős túlzásokba esett, és egyre több vallásos embert elgondolkodásra késztetett. A 2006-os választások már mérhetően is igazolták, hogy sok hívő hátat fordított neki. Persze lehet, hogy utólag úgy látják, rosszul szavaztak, de ez más kér-

dés. Az említett tendencia az Egyházfórumnál is megfigyelhető. Lassan, de folyamatosan újra növekszik az előfizetők száma, amihez – úgy tűnik – meghatározó módon járul hozzá a közvetlenebb egyházkritikai hang és a fórum jelleg erősítése. Ebben az évben megtörtént, ami az elmúlt húsz évben elképzelhetetlen volt: a folyóiratot nem külső támogatás, hanem az olvasók mentették meg a megszűnéstől. Segélykiáltásunkra nagyon sokan kisebb-nagyobb adománnyal egészítették ki az előfizetést, sőt három támogatónk nagy összeget utalt át a számlánkra: az egyik százezer, a másik kétszázezer, a harmadik félmillió forintot. Ezekből az összegekből és a könyvkiadások bevételeiből nemcsak tavalyi adósságunkat tudtuk rendezni, hanem az idei számok egy részének fedezete is rendelkezésre áll. Természetesen mindez nem biztosítja középtávú fennmaradásunkat sem, továbbra is elégtelen kiadónk technikai felszereltsége, és ezután sem tudjuk megfizetni munkatársainkat, és félő, nem nagyon tudunk javítani a lap színvonalán sem. Ilyen körülmények között különösen hálás vagyok mindazoknak, akik megpróbálják életben tartani az Egyházfórumot: az előfizetőknek, a támogatóknak, a szerzőknek, az olvasóknak, a véleményt nyilvánítóknak, a szerkesztőbizottság és kuratórium valamennyi tagjának és mindazoknak, akik valamilyen módon segítik az Alapítvány működését és az Egyházfórum megjelenését. Bízom benne, hogy a Krisztus-hitből fakadó elkötelezettség és a szívós, kitartós munka nem volt felesleges, és a jövőben még új távlatok is nyílhatnak az Egyházfórum előtt.

Wildmann János

A Magyar Posta levele – Nem kézbesíthető

5 Wildmann János: Katolikus tükör. A magyar egyház és az európai integráció. Gyakorlati teo-trilógia I. Kairológia, Egyházfórum Kiadó, Budapest, 2005. 2006/3

7


A megújulás vége Az Egyházfórum pasztorális miatt aránylag stabil volt, s lassan folyóiratot az akkor még Svájcban az egyházi folyóiratok profiljának élő magyar teológus-közgazdász, finomodása az Egyházfórumot is Wildmann János alapította 1986figyelembe vette. Mégsem lett átütő ban, megnyerve tervéhez Paul M. erejű, mégsem vált részévé a katoZulehnert, a Bécsi Egyetem katolikus értelmiség diskurzusának. likus teológiai karán a pasztorális A Mérleg, a Vigilia és a Távlatok tanszék vezetőjét. A folyóirat célmás-más tekintélyekkel és lehetősékitűzése az volt, hogy szabadon, a gekkel lefedték ezt a piacot. Az évek II. Vatikáni zsinat szellemiségéhez múlásával az Egyházfórum lassan hűen és a magyar egyház megmár témaválasztásával sem külöújulását segítendő témává tegye a nült el annyira ezektől a lapoktól, nyilvánosság előtt is mindazt, amicsak megfogalmazásaiban – esetleg ről Magyarországon a katolikusok a kalózhelyzetből fakadó bátorsáegyébként is beszélnek, illetve azt, gával. Nem vált egyetlen egyházi amiről jó lenne, ha beszélnének. kör sajátjává sem, és nem sikerült Az első számot sokan örömmel olyan pénzügyi háttérre sem szert fogadták, bár a terjesztés a korabeli tennie, hogy komoly konkurenciát cenzúra miatt csak kézen-közön volt jelenthessen a fenti lapok bármelyilehetséges. Az egyházi és állami kének. A lap a perifériáról indult és körökből azonban már az első szám a periférián is maradt a mai napig. után azonnal megjelent az akkor Térjünk azonban vissza a lap eremindenre verdiktet mondani képes deti identitásához, és konkrét helymegbélyegzés: a lap „bulányista”. Máté-Tóth András – A megújulás nem aktuális zetének elemzése helyett inkább A lap ellenben kezdettől fórum tekintsük most szimbólumnak, a akart lenni, amit a bevezető tanulmányban és azt követően magyarországi katolikus egyház zsinati megújulása szimmég számos írásban a szerkesztők egyértelműen leszögeztek. bólumának. A zsinat a múlté. Két értelemben is. Több mint Fórum, ahol az egyház iránt érdeklődőktől kezdve az egyház negyven éve történt esemény, amelynek ugyan jelentősége legelkötelezettebb hivatalviselői is megvitathatják elképzelése- felmérhetetlen a II. világháború utáni katolicizmus számára, iket. Fórum, dialógus, párbeszéd, hídépítés, szóba állás – ez a ám az eseménytől való távolság már akkora, hogy kisugárszerkesztői célkitűzés az akkori magyar egyházi helyzet prob- zásának ereje ma már érezhetetlen. Másrészt a zsinat olyan lémáinak lényegét abban látta, hogy éppen a kortárs magyar történelmi pillanatban ülésezett, amely az egész világon a egyház legégetőbb kérdéseiről Magyarországon nincsen, sőt lendület, a reform, az új társadalmi paradigma korszaka volt. Ma a világ nem ilyen, a globalizáció zavara, a terrorizmus talán nem is lehet szó. A folyóirat ezzel az alapállásával megkérdőjelezett egy réme és a New Age közönyössége fémjelzi. A megújulás eseakkori viszonylag általános konszenzust, nevezetesen azt, ménye és aktualitása egyaránt a múlté – a megújulás ügyét hogy a magyar egyház akkori helyzetéért minden vonatko- zászlójára tűző folyóirat, kör vagy akármilyen kezdeményezés zásban a fennálló egyházellenes politikai rendszer a felelős. közegidegen. Ha kissé mélyebbre tekintünk a magyarországi katolikus Az egyház ennek az egyházpolitikának az áldozata, ezért nem is tehet semmit helyzetének javítására. Ezt a konszenzust egyház mai tendenciáiba, akkor azt láthatjuk, hogy bizonyos elsősorban a Lékai bíboros művét mindjárt a második számtól múltbeli árnyak meghatározóak, miközben a korábbi bizalértékelő tanulmánysorozat kérdőjelezte meg, majd az egész matlanságok után újak játszanak fontos szerepet. A múltból lap egyik legfontosabb szerkesztői elvévé vált. Az egyház magunkban hordozzuk a hallgatás egyháza kötelezettségeit, ne legyen, mert nem is lehet tétlen. S ahogyan az idő haladt a „nyomják Krahácsot” helyzetértelmezés megkérdőjelezheelőre és a politikai váltás előszelei egyre erőteljesebben fújtak, tetlenségét. A magyar katolikusok inkább vélik úgy, hogy a úgy erősödhetett a remény, hogy az Egyházfórum alkalmas modern kultúra, a baloldali politika, a gazdasági nehézségek lesz a magyar egyház legfontosabb politikai és pasztorális stb. indokolják helyzetüket, és ellenséges támadásnak vélik, problémáinak tematizálására. ha valaki saját felelősségüket veti fel. Ebben a társadalom Voltaképpen minden adott is volt arra, hogy ezt a külde- nem katolikus rétegével teljes összhangban vannak. Minthogy tést és szolgálatot elvégezhesse a lap. Szerkesztőségében jó a közegen változtatni nem lehet, ezért a helyzet igényes és szakemberek dolgoztak, likviditása a más hazai lapokra is kritikus értékelése is elutasítandó. A katolikus értelmiség, jellemző pénzügyi zsonglőrködések és más nagyvonalúságok különösen pedig az egyházunk vezetése nem akar a dolgok 8

2006/3

SÚLYPONT: HÚSZÉVES AZ EGYHÁZFÓRUM mélyére nézni, önmaga miatt és a hívek iránti felelősségből is diszkréten kerüli és elutasítja az elemzéseket. A folyamatos támadottság érzése, a bátor számvetés gyanakvó elutasítása valamilyen mély bizalmatlanságból fakad, amely szintén a múlt árnya, s amely egyben jelzi, hogy nem vagyunk képesek a kereszténység vallási dinamikájára építeni. Keresztre feszülni csak a feltámasztó Istenbe vetett hittel értelmes. E bizalmatlanság és hitetlenség mellett egyházunk hasadt jelenére is rá kell világítani. A rendszerváltást követő új politikai közegben két tendencia is felerősödött. Az egyik az egyházi lét társadalmi dimenziójának megteremtése és megerősítése: egyház-finanszírozás, egyházi intézmények, társadalmi és politikai tekintély és szövetségesek stb. A másik a spirituális dimenzió felelevenítése, amely az Istenbe vetett személyes hitre teszi a hangsúlyt, és másod-, sokszor inkább huszadrangúvá degradálja a társadalmi dimenziót: lelkiségi mozgalmak, zarándoklatok, imaakciók stb. Úgy tűnik számomra, hogy Magyarországon is egyértelműen annak vagyunk tanúi, amit 20 évvel ezelőtt Leonardo Boff és mások megfogalmaztak: a karizma és a hatalom szétválik az egyházban. A horizontális skizma nem az egyház politikai struktúrájában fent és lent lévők között húzódik, hanem az egyház teológiai dimenziójában a teremtés és a megújítás között. Az egyház társadalmi és spirituális valósága együtt teszi ki az egyházat. A közöttük megmutatkozó hasadék mindkettő hatékonyságát korlátozza. Az utóbbi időszakban számos kisebb nagyobb elemzés

készült erről a helyzetről, érdekes módon nagyjából azonos eredménnyel. Mindezek alapján talán mondhatjuk, hogy az Egyházfórum valóban a zsinati megújulást jelképezi Magyarországon. Amint a megújulás nem aktuális, úgy a lap sem az. A zsinati szempontok érvényesítése továbbra is elakad az egyoldalúan politizáló vagy spiritualizáló egyházi oldalak érdeklődésének hiányán. A zsinat ugyanis valóban katolikus teológiával spirituális és strukturális reformot egyszerre akart, az egyiket a másik nélkül fel sem vetette. A magyarországi katolikus egyháznak egyetlen országos szintű intézménye vagy üzenete sem mutat fel zsinati reformot: a kommunikáció stílusa, a társadalom értékelése, a különböző trendekkel folytatott párbeszéd gyanakvásokkal, arroganciával, tehetetlenséggel fémjelzett. A számos elkötelezett jószándék, hősiesség, odaadottság nem találhatja meg a reform hatékonyságához nélkülözhetetlen csatornákat, sem a hivatal bíztatását. Amint az Egyházfórum, a zsinati megújulás is magára marad, periférián van. Kicsiny körök, igényes magánszemélyek őrzik, szeretik, dolgoznak benne, érte. Igaza van a józanul kalkulálóknak, ha azt mondják, ennek nincs értelme és esélye. Az Egyházfórum a zsinati megújulással együtt szelíden mégis azt vállalja, hogy a józan kalkuláción túl is van értelem, talán hit, de mindenképpen irgalom.

Máté-Tóth András

Progresszív teológia Előadásomban a „progresszív teológia” meghatározására teszek vázlatos kísérletet. A meghatározást néhány közismert teológiatörténeti esemény összefüggésében is igyekszem majd megvilágítani. Evangélikus teológus lévén, példáim szinte kizárólag a protestáns teológiatörténet területéről valók, de minden bizonnyal értelmezhetők más felekezeti hátterű, vagy teológiában kevésbé tájékozott olvasóim számára is. A „progresszív teológia” szerCsepregi András kezetben a progresszív jelzőt – Kritika és érzékenység viszonyfogalomként értem: a többség által magától értetődőnek tartott ideológiák, szociális és kulturális előítéletek, beágyazott hatalmi egyenlőtlenségek kritikája, ezek meghaladásának a kísérlete, és velük szemben vonzó alternatíva felmutatásának kitartó igyekezete. Mindebből az is következik, hogy hasonlóan a progresszív politika jelentéséhez, a „progresszív teológia” az adott helyzetben a kiszolgáltatottabbak és a gyengébbek érzékenységét fokozottan figyelembe veszi. 2006/3

Immanens és a transzcendens teológia A „progresszív teológia” ezt a kritikai és kiegyenlítő küldetést teológiaként az immanens és a transzcendens típusú teológiák közötti egyensúlyozással igyekszik betölteni. Immanens típusú teológiának azt nevezem, amely Istennek a világban való jelenlétét, Isten és a világ azonosságát; transzcendens típusúnak pedig azt, ami Istennek a világtól való távolságát, Isten és a világ különbözőségét hangsúlyozza. Természetesen nincs egyetlen konkrét teológiai rendszer sem, amely akár az egyik, akár a másik végletet tiszta formájában megvalósítaná, de az immanens vagy a transzcendens hangsúly többnyire jól azonosítható. János evangéliuma fontos mondatára vetítve ezt a különbséget, az immanens típusú teológia „az Ige testté lett” (Jn 1,14) kijelentésben a testté lételre teszi a hangsúlyt; a transzcendens típusú teológia pedig az Igére. Nyilvánvaló, hogy az evangélista a két elem egyensúlyát hangsúlyozza, amint, ennek az evangéliumi csírának a továbbépítéseként, a Nikaiai Hitvallás is ugyanazt a hangsúlyt teszi Krisztus valóságos istenségére és valóságos emberségére. De a teológia története arról is tanúskodik, hogy egy-egy konkrét teológiai rendszer nem képes maradéktalanul megtartani ezt az egyensúlyt; a „progresszív teológia” kiegyenlítő beavatkozására tehát újra 9

SÚLYPONT: HÚSZÉVES AZ EGYHÁZFÓRUM meg újra szükség lehet. Ha pedig egy teológiai rendszer, vagy divatot diktáló gondolkodásmód szélsőségesen elcsúszik az egyik vagy a másik irányba, akkor a „progresszív teológia”, ha feladatát hűségesen betölti, akár akaratlanul, még prófétai szerepben is találhatja magát. Az immanens és a transzcendens típusú teológia a XVIIIXIX-XX. század során a protestáns teológiában mint liberális és mint ortodox teológia jelent meg. Ortodoxián a XVI. századi protestáns hitvallások betűihez való ragaszkodást értjük, azt az igényt, mely szerint az „igaz hit” egy jottányit sem tágít a reformáció századában megfogalmazott hitvallásoktól; liberalizmuson pedig azokat a kísérleteket, amelyek a keresztyén hit tartalmát igyekeztek összhangba hozni az adott kort foglalkoztató nagy szellemi kihívásokkal. Ebben az összefüggésben beszélhetünk egy sor német protestáns gondolkodóról, akik Istennek a saját koruk kihívásaiban tetten érhető immanenciáját kutatták. Immanuel Kant (1724–1804) Isten immanenciáját az erkölcsi tapasztalatban kereste; Friedrich Schleiermacher (1768–1834) az abszolút függés átélésében; Georg Wilhelm Friedrich Hegel (1770–1831) a spekulatív értelemben; Albrecht Ritschl (1822–1889) az erkölcsi kultúrában; Adolf von Harnack (1851–1930) pedig a Mennyei Atya köztünk megvalósuló Országában. Ezek a kísérletek rendre ellenállásra találtak, képviselőiket gyakran megvádolták mind egyházellenességgel mind államellenességgel; a kettő, különösen eleinte, ugyanazt is jelenthette. Harnack idejére viszont alaposan megváltozott a helyzet: ő már a porosz uralkodó hathatós támogatásával folytatta széles körű tanári, kutatói és tudományszervezői munkáját. Vilmos császártól nemességet is kapott, az elismerés pedig alapvetően megváltoztatta az egykor egyensúlyozó szándékkal, „progresszív teológiaként” fellépő liberális teológia helyzetét. Harnack munkásságában már egészen tisztán megjelent a Bismarck utáni porosz állam meghatározó ideológiájának teológiai vetülete. A német modernizáció külön útja, a Sonderweg ugyanis egy páratlan és sajátos ötvözete volt az intellektuális liberalizmusnak és a politikai konzervativizmusnak. A teológus Harnack ebben a sajátos keretben hajlott arra, hogy Isten köztünk megvalósuló Országát, ha nem is azonosítja, de talán egy perspektívában szemlélje a kora XX. századi Poroszországgal, eltakarva maga elől is azt a tényt, hogy az általa megrajzolt Isten Országa túlságosan emlékeztet a porosz arisztokrácia és felső-középosztály érték- és életvilágára, ez a világ pedig nagyon sokak számára sem nem érthető, sem nem megközelíthető. A porosz udvar és a teológus összetartozása a leglátványosabban az I. világháború kitörésekor mutatta meg magát, amikor Harnack, számos más német értelmiségihez hasonlóan, nyilatkozatban támogatta a háborúba lépő Vilmos császárt. A nyilatkozat a protestáns liberális teológia első nagy korszakának a végét, intellektuális és politikai csődjét jelezte. Ugyanakkor alkalmat adott arra, hogy elinduljon egy új, korrekciós kísérlet, a kezdetben szintén „progresszív” neo-ortodox teológia.

Neo-ortodox teológia A neo-ortodox teológiát, az előző fázishoz hasonlóan, ismét csak néhány jellemző névvel mutatom be. Az irányzat 10

Immanuel Kant – Istenhez az erkölcsön keresztül legmeghatározóbb teológusa, Karl Barth (1886–1968), első alkotói korszakában Isten totális transzcendenciáját, radikális másságát és minden evilágitól való tökéletes szabadságát hangsúlyozta. Emil Brunner (1889–1966) Isten transzcendenciáját a találkozásban kereste, Rudolf Bultmann (1884–1976) az üzenetben, Reinhold Niebuhr (1892–1971) a mítoszban, Dietrich Bonhoeffer (1906–1945) pedig a világ és az élet kellős közepén. Barth és Harnack személyes kapcsolata jól érzékelteti a váltás lényegét. Barth fiatalon Harnack tanítványának vallotta magát, s az 1914-es nyilatkozat győzte meg arról, hogy a Harnack által mutatott út számára járhatatlan. Saját új módszerét először a Római levél magyarázata során gondolta végig, amivel 1919-ben számára is meglepő visszhangot váltott ki. Később ezt a hatást egy képpel adta vissza: ahhoz az emberhez hasonlította magát, aki szürkületkor felmászott egy templomtoronyba, megcsúszott, kapaszkodót keresett, megrántotta a harangkötelet, és véletlenül fellármázta az egész falut. A kép valóban találó, hiszen a Barth által keltett harangszó évtizedeken át szinte meghatározta az európai kontinens protestáns teológiai közéletét. Az 1920-as évek elején Harnack és Barth részletekbe menő nyilvános vitát folytatott a teológiai módszerről, gyakorlatilag semmiben sem értettek egyet. Harnack a barthi kezdeményezést tudománytalannak és történetietlennek tartotta, Barth pedig azzal érvelt, hogy a bibliai kijelentés érvényesítését a tudományos és a történeti szempontok nem segítik, hanem inkább összezavarják. A vita számunkra utólag azért tanulságos, mert jól mutatja, hogy az induló neo-ortodox teológia, amelyre nagy csaták és fontos győzelmek vártak, miben hordozta már az indulásakor azokat a hiányokat, amelyek később veszélyes deficitté nőtték ki magukat. 2006/3

SÚLYPONT: HÚSZÉVES AZ EGYHÁZFÓRUM Barth neve összefonódott a náci hatalommal szembeni német egyházi ellenállással, s ezen belül is a Hitvalló Egyház számára döntő jelentőségű Barmeni Hitvallással (1934). A Hitvallás döntően a krisztológia talaján állva utasítja vissza a zavaros ideológiai elemekből építkező náci befolyást, azokkal még csak vitába sem kezdve: „Jézus Krisztus Isten egyetlen Igéje”. Barthot kiutasították Németországból, Baselben tanított tovább, s a háború kitörése után a svájci-német határt őrző fegyverest Krisztus katonájának nevezte. A hitlerizmus bukása után Barth Európa-szerte óriási tekintéllyel bírt, nemcsak teológiai, hanem politikai körökben is. Az a teológiai módszer viszont, ami sikeressé tette egy gyilkos diktatúrával szemben, kevésnek bizonyult számára akkor, amikor a hidegháború felé haladó világ jóval rafináltabb feszültségei között próbált a korábbiakhoz hasonlóan egyértelmű tanácsokat adni. A Svájcban élő, szociáldemokrata értékeket valló Barth, sok nyugati baloldali értelmiségihez hasonlóan, nagyobb veszélynek tartotta az antikommunizmust, mint a kommunizmust, s közel sem tanúsított olyan eltökélt ellenállást a Kelet- és Közép Európában berendezkedő kommunista diktatúrákkal szemben, mint egykor a náci hatalom ellenében. A keleti blokkban élő, a kommunista hatalommal megegyezést kereső protestáns egyházvezetők rendre kikérték Barth véleményét, éltek és visszaéltek azzal az erkölcsi támogatással, amely a nácizmussal szembeni ellenálló tekintélyének és a nyugati baloldali értelmiségi kissé egyoldalú szemléletének sajátos elegyéből származott, és Barth, véleményünk szerint, későn ismerte fel, hogy nyilatkozatait eszközként használják. A vele egykor egy teológiai táborból induló, de vele előbb módszerének egyoldalúsága miatt, később pedig még politikailag is szembe forduló Reinhold Niebuhr joggal kérdezte meg, hogy „miért hallgat Barth 1956-ról”, s a sértődött teológustól erre a kérdésre soha nem kapott választ. Ami gondolatmenetünk szempontjából most fontos, az annak rögzítése, hogy a neo-ortodox teológia, amely kezdettől fogva a szükségesnél kevesebb figyelmet fordított az immanens összefüggésekre s elhanyagolta a konkrét társadalmi-politikai összefüggések vizsgálatát is, szuverén

teológiai társadalomértékelés híján, Isten igéjének állandó emlegetése mellett – ha kellően bonyolult szituációban találta magát –, végül rafinált és erőszakos társadalmi kísérletek igazolójának a szerepébe csúszhatott bele.

Szabadítás teológiák A protestáns teológiatörténet néhány nagy eseményével arra próbálunk rámutatni, hogy az adott helyzetben mit jelenthet a „progresszív teológia”, amely ortodox típusú túlzásokkal szemben liberális, liberális típusú túlzásokkal szemben pedig ortodox szempontokra igyekszik felhívni a figyelmet. A XX. század hatvanas-hetvenes éveihez, ezzel pedig izgalmas fordulóponthoz érkeztünk. Ezekben az évtizedekben erősödik meg újra az 1914-ben végleg elbukni látszó liberális teológia, amely Isten immanenciáját keresi a domináns teológia által hangsúlyozott „egészen más” Istennel szemben. Csak két nevet említünk: Paul Tillich (1886–1965) Isten immanenciáját a lét mélységében és a mindenkori kultúrában kereste; John Cobb (1925–) pedig, aki a folyamat-filozófia alapelveit alkalmazta a teológiára, Istent a világ folyamatainak öszszefüggésében, a folyamatok egy tényezőjeként mutatja be. Ezek a nagy rendszerek fogalmi-gondolati keretet adtak az immanens hangsúlyú teológiák új generációja számára, amelyek hangjukban, igényükben már radikálisan különböznek az intellektuálisan liberális és politikailag konzervatív előzményektől. Az új immanens teológiákat átfogóan szabadítás teológiáknak nevezhetjük: közös alapjuk, hogy a társadalom egy-egy olyan csoportjának a tapasztalataiból indulnak ki, amelyeket a teológia művelői megszabadítandónak-felszabadítandónak tartanak. Világszerte, és nálunk is, legismertebb ága a latin-amerikai eredetű felszabadítás teológia, amely Isten immanenciáját a szegények tapasztalatában keresi; ide tartoznak az észak-amerikai eredetű fekete teológiák és a feminista teológia is, amely a nők Isten-tapasztalatát veszi alapul. Hallottunk már olyan kísérletről is, amely kelet-európai kontextusban alkalmazza a szabadítás teológiák alapelveit, megszólaltatva azt a jogos igényt, hogy Isten immanenciája a mi kontextusunkban felmutathat olyan elemeket is, amelyeket mások nem feltétlenül érzékelnek.

„Progresszív teológia”

Pásztor János és felesége Csepregi Andrással – Progresszív protestánsok… 2006/3

A szabadítás teológiákat, mint az immanens hangsúlyú teológiák új generációját, mégsem tekinthetjük csupán a korábbi liberális teológiák egyenes folytatásának: nélkülözhetetlen impulzusokat kaptak az ortodox teológiáktól is. A teológiatörténet ezen fordulatának kiemelésével azt a tételünket kívánjuk illusztrálni, hogy a „progresszív teológia”, mint korrektívum, mindkét irányba működik: az immanens típusú kísérleteket a transzcendens, a transzcendens típusú kísérleteket pedig az immanens szempontokra emlékeztetve olyan inspiráció forrása lehet, amelyet egy részleteiben kialakult, s talán túlontúl beágyazott rendszer a maga keretei között már hiába keresne. A régi típusú liberális teológia utolsó nagy rendszerei keretet adtak ugyan, de – megítélésünk szerint – inkább csak 11


progresszív katolikusok… hűvös keretet az új generációjú immanens teológiák szabadító hangsúlyához, a szabadítás igényét az ortodox előzmények alapozták meg. Az az ortodox teológia, amely a mi bonyolult körülményeink között hiányosnak bizonyult, másutt olyan iskolát teremtett, amelyből a szabadítás teológiák közvetlenül meríthettek. Barth és Bonhoeffer teológiájának dél-afrikai recepciója például erős alapot teremtett a hetvenes és nyolcvanas évek folyamán a diktatúrával szembeni ellenállás – és ebben az összefüggésben a szabadítás – teológiájának akkor korszerűnek számító végiggondolásához. Az apartheiddel szembeforduló teológusok joggal vélhették azt, hogy helyzetük analóg a náci Németországban ellenálló egykori hitvalló teológusok helyzetével, így szinte közvetlenül alkalmazhatták az ortodox gondolati környezetben kimunkált ellenállás elemeit. A dél-afrikai ellenállás világszerte fontos inspirációvá lett, így vált a liberális elméleti háttéren megjelenő új teológiák számára is az új, radikális szabadítás-igény egyik inspirációjává. Gondolatmenetünk végén megérkeztünk a jelenhez, ahhoz az időszakhoz, amikor – úgy véljük – ismét annak lehetünk a tanúi, hogy az immanens és a transzcendens kísérlet között kreatívan közvetíthet a „progresszív teológia”. Az immanens teológiák új generációját képviselő szabadítás teológiák ugyanis, éppen problémaérzékenységüknél fogva, éppen azért, mert marginális csoportok ügyét vállalják fel, hajlamosak lehetnek elnyomó-elnyomott, gazdag-szegény, privilegizált-kifosztott, valamilyen módon megragadott „ők” és „mi” kategóriákban gondolkodni. Ebben a világszemléletben óhatatlanul megjelenik a barát és az ellenség, az ellenség pedig problémává lesz: mit kezdjünk vele? Ha a szabadulás ára és útja az ellenség legyőzése, és a képzeletbeli csatamezőn ott marad a legyőzött ellenség, nem lesz-e áldozattá, újabb sebek hordozójává, új feszültségek forrásává? Egy végletesen immanens, egydimenziós gondolati rendszer erre a kérdésre talán nem tud választ adni, de éppen itt adhat segítséget ismét a transzcendens teológia régi hangsúlya: Isten egészen más. Nem úgy más, ahogyan berobbant a 1920-as évek elején az

európai teológiai közéletbe, Isten mássága nem filozófiai kategóriákban jelenik meg, hanem egzisztenciálisan és egészen kézzelfoghatóan: más, mert transzcendálja a jóbarát-ellenség megkülönböztetést, hiszen „felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak” (Mt 5,45). Míg a szabadítás teológiák az ellenségtől való megszabadulás útjait keresték, s időnként elfogadták az erőszakos megoldásokat is, addig a kortárs teológia már mindezeken túl az ellenségképtől is igyekszik megszabadítani, és az ellenállás erőszak nélküli útjait keresi. Elég talán itt is egyetlen nevet említeni a sok közül, az amerikai Walter Wink (1935–) nevét, akinek a munkásságában egészen plasztikusan jelenik meg az immanens hangsúlyú teológiák hátterén a meglepő, transzcendens szellemű elem, nevezetesen az, ahogyan a történetkritikai szemléletű bibliaértelmezés eredményeinek gondos figyelembe vétele mellett a Biblia olyan olvasatára törekszik, amely végtelenül komolyan veszi az egykor mitikus nyelven megfogalmazott mondanivalót. Az immanens típusú és a transzcendens típusú teológiák kreatívan egymásba fonódó egymásutániságát jól érzékelteti a klasszikus kérdéssor, amely a teológiai érzékenység korszakhatárait hivatott kifejezni. Eszerint: a XVI. századi ember azt kérdezte, hogy „hogyan találok kegyelmes Istenre”; a XX. század emberének kérdése az volt, hogy „hogyan találok irgalmas felebarátra”; a XXI. században pedig így kérdezünk: „hogyan találok Istenre az ellenségeimben”? A mai kérdés jobb megválaszolásához nyújthat segítséget, fontos és konkrét részleteiben is, egy „progresszív teológia”.

Csepregi András1

...és egy kritikus gondolkodó a rendezvényen

1 Evangélikus lelkész, egyetemi docens (Evangélikus Hittudományi Egyetem-Nyíregyházi Tagozat). 12

2006/3


Merre tovább? Az ökumené és az Egyházfórum

Az ökumenikus mozgalom a XIX. század végétől abból a felismerésből bontakozott ki, hogy a világban Krisztus hirdetésének egyik fő akadálya az Egyház egységének a hiánya. Ennek megrendítő illusztrációja az ugandai mártírok tanúskodása Krisztusról, ahol a római katolikus és a protestáns misszionáriusok szembekerültek egymással, ezért a helyi király elzavarta a misszionáriusokat, és megtiltotta az evangélium hirdetését. A már hitre jutott és szolgálatra felkészített helyi katekéták tovább hirdették az evangéliumot. A király egy máglyán égettette el őket. Ez az ugandai máglya egyszerre szimbóluma a tragikus kettéosztódásnak és a mártíriumban való egységnek. Így indult meg az ökumenikus mozgalom, azzal a kitűzött feladattal: „…Közeledjünk Krisztushoz, így közelebb jutunk egymáshoz…” Ezért is történt, hogy az első világháború utáni zűrzavarban a bajok enyhítésére a Nikaiai Hitvallás, az óegyház csodálatos krisztológiai alkotása 1600 éves évfordulóján alakult meg az egyházak körében a világ nyomorúságain való segítésre az Élet és Munka (Life and Work) mozgalom. Ez azt fejezte ki, hogy a keresztyén segélyszolgálat is a Krisztussal való közösségre épül. 1919 óta már a Konstaninápolyi Patriarchátus is bekapcsolódott a mozgalomba. 1927-ben alakult meg az egyházakat legjobban elválasztó dogmatikai kérdésekkel foglalkozó Hit és Egyházszervezet (Faith and Order) bizottság. Ennek gyümölcse a hosszú és hatalmas munka után elkészült Keresztség, Eucharisztia és Egyházi Szolgálat (Baptism, Eucharist, and Ministry), általában a Limai Dokumentum néven ismert összefoglalás, 1982-ben. Ekkor már a Római Katolikus Egyház is hivatalosan tagja a bizottságnak, és így e dokumentum megfogalmazásában is részt vett. A Római Katolikus Egyháznak a bekapcsolódása XII. Pius pápa tevékenységéhez fűződik. Divino Afflante Spiritu c. enciklikájával engedélyezte a teológusok számára a Biblia eredeti szövegeinek tanulmányozását. Ezzel kibontakozott a „bibliai teológiai ökumené”, mert a különböző felekezetek kutatói olvasták és tanították egymást. Ebből bontakozott ki az a közeledés, aminek jelentős része volt a II. Vatikáni Zsinat előkészítésében. A Zsinat református látás szerint a legdöntőbb kérdésekben erőteljesen közeledett a reformáció egyházaihoz, kivéve a minisztérium és a hierarchia kérdéseit. II. János Pál különösen elkötelezte magát az egyházak közötti egység munkálására, intézmények alakultak, közös szolgálatok valósultak meg. Sajnos azonban a közös eucharisztia kérdésében a pápa visszalépett. Ez ugyanis a püspökök engedélyétől függött, de számtalan példa volt a közös eucharisztia ünneplésére Afrikában és Európában is. II. János Pál ezt leállította, azzal az indoklással, hogy a közös eucharisztia nem eszköze, hanem végcélja az egység megvalósításának.

Pásztor János feleségével – Ökumenikus megújulást! Ezt az érvelést mi nem tudjuk elfogadni, mert az eucharisztia is Krisztus hirdetése (1Kor 11,26), ami építi az Egyházat. A múlt tapasztalatai is arról beszéltek, hogy egy-egy közös úrvacsora ünneplés mennyire segítette a résztvevőket a Krisztusban való egység megélésére. Mindezek ellenére az utolsó évtizedekben óriási előrehaladás történt, amiért van okunk hálát adni Istennek. A közös imádság, az egymás templomaiban való prédikálás sok áldást hozott. Azonban mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az eucharisztia közös ünneplése is megvalósuljon. Úgy gondolom, hogy az Egyházfórum ezekben a kérdésekben nagyon sokat segíthet. Ennek érdekében szükséges, hogy témái között összefogja az egyházak belső ügyeit, egymáshoz való viszonyát és a társadalommal való kapcsolatot és felelősséget is, rámutatva azok szerves összetartozására. A bibliai spiritualitás nem követi a plátói dualizmust, mely szerint az a lelki, ami nem anyagi. A Szentírásban azonban lelki az, aki vagy ami a Szentlélek uralma alá került (1Kor 10,4). Ez gyönyörűen kirajzolódik az úrvacsorában, ahol a teremtés ajándékait és kezünk munkájának gyümölcseit ajánljuk fel az Úrnak, melyek számunkra Krisztus testét és vérét, az Úrral való teljes közösséget kínálják. Így az úrvacsorában is ott vannak a jelenvaló világ súlyos kérdései: az éhség, a menekültek, a háborúk és katasztrófák áldozataival való törődés. Az ezekkel a témákkal való foglalkozás még az eddigieknél is több helyet kaphatna a lap hasábjain. A szerkesztőség munkájára és életére Isten gazdag áldását kérem.

Pásztor János1

1 Református lelkész. 2006/3

13


Útkeresés a jelenben Raymond Aron, a XX. század kiemelkedő francia liberális gondolkodója szerint „az olvasók a megszokott újságjuktól nem azt igénylik elsősorban, hogy tanítsa, tájékoztassa őket, hanem azt, hogy igazolja őket… Attól kezdve, hogy egy lap egymásnak ellentmondó véleményeket véd és igazol, fennmaradhat mint véleményformáló újság, de korlátozott olvasóközönséggel”.1 Jelen pillanatban, amikor 20 éves fennállása alkalmából az Egyházfórum számvetést végez, és egyben jövőbeni kilátásait is igyekszik mérlegelni, ennél ambiciózusabb programot keresve sem találna egy erőteljesen felszínes hazai szellemi környezetben. Hinni akarom (szeretném), hogy a bulvárosodó és egyre jobban elsekélyesedő magyar médiavilágban még mindig van helye a kritikus és nyitott véleményformálásnak. Ennek igénye gyakorlatilag benne foglaltatik magában a folyóirat jellegében és meghatározásában. Az Egyházfórum-nak olyan értelemben kell fórumnak lennie, hogy egyrészt képes legyen felvállalni eltérő nézőpontokat is a kiegyensúlyozottabb tájékoztatás és az önálló véleményalkotás elősegítése céljából, másrészt pedig – és ez talán a legfontosabb – arra kell ösztönöznie, mintegy „nevelnie”, olvasóit, hogy a laptól ne kizárólag a saját eszméik, előítéleteik visszaigazolását várják, hanem igyekezzenek nyitottnak és empatikusnak mutatkozni az eltérő vagy ellenkező véleményekkel szemben is. Azon túlmenően, hogy a „nem tetsző” cikkeket nem kötelező elolvasni, azt gondolom, hogy az egészséges szellemi fejlődés alapfeltétele az intellektuális vita, illetve nézeteink állandó felülvizsgálata, újragondolása, finomítása és csiszolása a más nézetekkel való rendszeres ütköztetés révén. Ennek pedig egyik legjobb módja, ha az illető olvasó egy-egy adott írással kapcsolatosan maga is értelmesen kifejti a véleményét, tudván-tudva azt, hogy a lap nem zárkózik el annak közlése elől. Ugyanakkor hazai egyházi, köz- és tudományos életünknek van egy érdekes sajátossága, amely területen szintén lehetséges és szükséges a fórumteremtés. Ez nem más, mint a státusból levezetett megkérdőjelezhetetlen tekintélyelvűség. Ehhez társul a hozzáértés olyan jellegű megalapozása, amely nem mindig az értékelhető szakmaiságra és az azzal értelemszerűen együtt járó szellemi teljesítményre, hanem a médiákban való szereplés gyakoriságára, vagy pedig az éppen betöltött pozícióra épül. Ebben a tekintetben, megítélésem szerint, főképpen a fiatal szerzők számára kell közlési lehetőséget biztosítani, és bátorítani kell őket arra, hogy ne mások véleményét ismételgessék, hanem a saját gondolataikat fogalmazzák meg. Tudniuk kell, hogy leginkább a tévedésekből és az építő kritikákból lehet tanulni. Az Egyházfórum további perspektívái tulajdonképpen a meghatározásából adódnak. Keresztény, ami azt jelenti, hogy kilép a szűk (rómainak is mondható) katolikus mezőből és megnyílik a tágan értelmezett Krisztus-hívő közösségek felé. Ily módon egy ténylegesen ökumenikus lappá válhat, mintegy megteremtve a hazai egyházak közötti intellektuális és spirituális átjárhatóságot, és felvállalva mindazon nemzetközi folyamatok ismertetését és értékelését,

amelyek tágabb viszonylatban foglalkoztatják a keresztényeket. Ez azért is szükséges és üdvös lenne, mert segítene az olvasókban tudatosítani azt, hogy az Egyházat (különösen a katolikust) alulról jövő kezdeményezésekkel sem megváltoztatni, sem pedig megreformálni nem lehet – az intézmény strukturális ellenállásával szemben. A történelem azt bizonyítja, hogy a „reformerek” számára nagyjából három lehetséges megoldás kínálkozott: integráció (és domesztikáció), kirekesztés (és fizikai megsemmisítés), illetve kiszakadás (elegendő politikai és társadalmi támogatottság esetén). Napjaink egyetlen racionális lehetőségének – különösen magyar viszonylatban – a kritikus vélemények megfogalmazását és/vagy az egyházi vezetőknek a magatartásbeli és elvi tükrökkel való szembesítését tartom, az esetleges cselekvésre sarkalló meghallás és megszívlelés reményében. De semmiféle elvárás azonnali megvalósulását és figyelembe vételét nincs értelme várni, mivel az csak a csalódottság és a frusztráltság érzetét erősíti. Egy strasbourgi katolikus teológiai tanár magánvéleménye szerint ugyanis a püspökök csak akkor ébrednek majd igazán rá az egyházbeli problémák súlyosságára, ha püspökhiánnyal kell szembenézniük. Ez pedig egyelőre nem fenyeget! Közéleti jellegénél fogva az Egyházfórum-nak mindenekelőtt olyan kérdéseket kell megjelenítenie, amelyek nem vagy alig kapnak hangsúlyt a magyar médiában; illetve újszerű és eredeti megközelítéseket kell olvasói elé tárnia a közéletet érdeklő és foglalkoztató témákban, természetesen hangsúlyt fektetve a vallásos jellegre (pl. iraki háború, globalizáció, amerikai hegemónia és messianizmus, Európai Unió, Törökország csatlakozása, kisebbségi magyarok egyházi helyzete, a modern és időszerű pasztoráció és katekézis kérdése stb.). Az Egyházfórum kulturális vetülete elsősorban a teológiai és a vallásos ismeretek közérthető, de színvonalas terjesztését kell, hogy jelentse egy olyan hazai közegben, ahol ezen a téren erős az intellektuális igénytelenség (még a diplomások körében is!), hiszen az érzelmi alapú és „egyházias” vallásosság főképpen a hitbuzgalmat és a jámborságot részesíti előnyben. Minden bizonnyal ezért is nem lehet igazából magyar teológiáról beszélni, hiszen maga az ismeret-átadás is esetenként több évtizedes lemaradásról tesz tanúbizonyságot a nemzetközi kutatási eredményekhez képest. Az itt vázolt elgondolások gyakorlati kivitelezésénél azonban mindenképpen szem előtt kell tartani a belterjes, több törésvonal mentén megosztott, szekértábori mentalitásba zárkózott és az egymás melletti elbeszélést előnyben részesítő ideologikus monológ-kultúra hazai valóságait, amelyek erőteljesen behatárolják a humán erőforrásokat. Mindezek ellenére remélek a nyitottság erejében, és szeretnék hinni a véleményformálás lehetőségében. Véleményem szerint a jövő attól függ, hogy az Egyházfórum körül ki tud-e alakulni egy olyan felnőtt és gondolkodásra vágyó (akár korlátozott számú) társadalmi közönség – írók és olvasók dinamikus együttese – amely szükségesnek és érdemesnek tartja a folyóirat fenntartását.

Jakab Attila

1 Raymond Aron, Az elkötelezett szemlélő. Beszélgetések Jean-Louis Missikával és Dominique Woltonnal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2005, 151. old. 14

2006/3

REPERTÓRIUM 1986–2005

Az Egyházfórum számainak tematikája 1986/1–2005/6 1986/1 A közösségi megújulás útján 1986/2 Egyház – Isten népe? A magyar egyház Lékai bíboros után 1 1987/1 Aggiornamento/A magyar egyház Lékai bíboros után 2 1987/2 A fiatalokkal együtt keresni Istent 1988/1-2 Szenvedtek az igazságért 1989/1 Látni – ítélni – cselekedni 1989/2 Béke – igazságosság – a teremtett világ megőrzése 1990/1 1990/2 1990/3 1990/4

Egyház és politika Egyház és gazdaság Egyház és felnőttoktatás Egyház és papjai

1991/1 1991/2 1991/3 1991/4

Megegyezés és megújulás Szociális tanítás és valóság Férfi és nő Eretnekek – eretnekségek

1992/1 1992/2 1992/3 1992/4

Lélektan és lelkipásztorkodás Európa – Amerika Egyházközség-közösség? Nők az egyházban

1993/1 1993/2 1993/3 1993/4

Katolikus sajtó – cenzúra? Munkatársak képzése Zsidó – keresztény párbeszéd Egyház és modern világ

1994/1 1994/2 1994/3 1994/4

Ki a jó keresztény? Lelkiismeret és erkölcs Nyíri Tamás emlékszám Pénz, pénz, pénz…

1995/1 1995/2 1995/3 1995/4

Átvilágítás Ismétlés – Tíz éves az Egyházfórum Szabadság és törvény Zsinatoló

1996/1 Hit-tan-ügy / Aggiornamento magyar módra 1996/2-3 Konzervativizmus 1996/4 Fiatalok egyháza

1997/1 1997/2 1997/3 1997/4

Félúton Teológia Egy ház? Korrektúra

1998/1-2 Misztika és politika 1998/3 Család 1998/4 Hallgató egyház 1999/1 Állandó diakonátus 1999/2-31 Felsőoktatás és egyház Feminista teológia Vallás és demokrácia Héregi dráma 1999/3/-42 Mitől egyház? Milyen egyház? Meghalt az Isten – éljen az Isten 2000/1 Kerek világ Hogyan informál az egyház? Vallás a kommunizmus után Az egyház és a társadalom összeütközése 2000/2 Hitler pápája? Humanitas Christi Mindenki kapott valamit Tüntetés a vasárnapi munka mellett 2000/3 Egy eleven plébánia Az elnyomás évtizedei II. János Pál pápa izraeli látogatása Rauber nuncius az Egyházfórum bemutatóján 2000/4 Szent István öröksége A XX. század teológiája Lengyel László Várszegi Asztrik könyvéről Emberi jogok az egyházban 2000/5 Kellemetleneket elviselni Nietzsche halott – Isten él! A cigány vallásosság Századunk szellemi kórképe 2000/6 Fórum a szerelemről A kereszténység igazsága

1 Innentől a számoknak nincs saját tematikus címük. 2 Valószínűleg itt nyomdahiba történhetett, mert nem lehet ugyanazon évfolyamban két különböző, de azonos jelöletű szám (3-as ). 2006/4

15


A Vatikán keleti politikája Hitoktatás Nyugat-Európában 2001/1 Isten alkonya Az ökumené kilátásai Ablakok az eszkatonra Fórum a megváltásról és evolúcióról 2001/2 Szeretni azt jelenti… Szennay András 80 éves Az egyházak gazdálkodása Portré: Hetényi Varga Károly 2001/3 Erdélyi modellek Egyházgazdálkodás Dogma és dogmatizmus Az egyház az Európai Unióban 2001/4 Isten Arca Bizalom – hűség – hit Uchrónia: Bibó István kanonok és Ravasz László bíboros érsek beszélgetése 2001/5 Isten születése Plébánia – közösség? Házasságban – házasság nélkül Harry Potter – varázslatos világ? 2001/6 Közönségből közösség A keresztény gyülekezet jellemzői Újszövetség és antiszemitizmus? Szlovákiai magyarok memoranduma 2002/1 Csángó magyarok A jezsuiták Kálváriája Női érzékenység a vallásban Választások: Jobbra át? – Balra át? 2002/2 A nyár teológiája Környezet és kereszténység Portré: Andrásfalvy Bertalan Az európai integráció szociáletikai aspektusai 2002/3 Választások után A nők pappá szenteléséről Pannonhalma és ökumené Fenntartható fejlődés és környezetvédelem 2002/4 Önbecsülés A politika cikkcakkjai Ökumené – négymillió vallás országában Szociális reformmozgalmak Magyarországon

2002/5 Liturgikus tér A víz problémája Család – másképp Magyar valóságérzékelés 2002/6 Katolikus iskolák Cirkusz helyett békét Humán? Öko? Lógia? Püspökök az Európai Unióról 2003/1-2 Európai integráció – keresztény szemmel 2003/3 Csángósors Út a jólétbe Cigánypasztoráció Egyház és pluralizmus 2003/4 Abortusz Földínség Háború és erkölcs Keresztény és katona? 2003/5 A Biblia üzenete Cigánykeresztút A Szentírás értelmezése3 Zsidókép a hittankönyvekben I 2003/6 Megtestesülés Egyház és üdvösség Az ötödik evangélium Jézus az apokrifekben 2004/1 Evangelizáció A Meteora kolostorok Zsidókép a hittankönyvekben II Szabad egyház – szabad társadalom 2004/2 Az egyesülő Európa Negyven évvel a Zsinat után Egyház és regionális fejlesztés Szent Pál útjain Görögországban 2004/3/-4 Munkáspasztoráció Vita az egyházpolitikai tervezetről Kizárják-e egymást közjó és közérdek? A laicitás kilátásai Közép-Kelet-Európában 2004/5 Népi vallásosság Negyven éves a II. Vatikáni Zsinat I Katolikus-e még az Új Ember? Keresztények, zsidók és muzulmánok 2004/6 Vallástudomány Vallások párbeszéde

3 Szerző: Szabó Julianna. 16

2006/4


Negyven éves a II. Vatikáni Zsinat II. Az Európai Unió és Törökország 2005/1 A remény pápája volt A Szentírás értelmezése4 Városmisszió – Párizs, 2004. Népszavazás – 2004. december 5.

A kettős állampolgárság és a nemzeti kisebbségek 2005/4 Alászállás a holtak birodalmába Kierkegaard– egy különc keresztény A zsidóság ábrázolása a hitoktatásban Vita a katolikus iskolák finanszírozásáról 2005/5

2005/2 XVI. Benedek Az igazság dialógusa Kertész Imre értékelése Drogkereskedő püspökök? 2005/3

A kirekesztettek püspöke Misztika- tudomány- vallás Kultúrharc– Egyházi iskolák állami pénzen

Márton Áron A csatkai cigány-búcsú Az egyházi múlt feltárása Iskolavita– szemétdomb és kalasnyikov

2005/6 Karácsony Fórum a nevelésről Nyolc (boldog)talanság Behomálylott ünnepeink

Az Egyházfórum szerzőinek és tanulmányainak jegyzéke 1986/1-2005/6 A-Á ANCSEL ÉVA: Az igazságról etikai nézőpontból. 1991/4 ANDOK MÓNIKA: Katolikus ifjúsági sajtó. 1996/4. ANDRÁSFALVY BERTALAN: Az információhoz való jog (és kötelesség) az egyházban. 2000/1. Az igazi játék. 2004/5. ANNEN, JOSEF: Egyházi munka a fiatalok között. 1987/2. ANTAL JÓZSEF: Nyílt beszéd a Zsinat elé. 1992/3. ASZALÓS JÁNOS: Egyházközségi zsinat. Forgatókönyv terv. 1992/3. Mi van a grazi csomagban? 1997/3. A szelídség kötelékei. 2000/3. Az egyházközségi bázisközösségekről. 2001/5. Ökumené, négymillió vallás országában. 2002/4. AUER, CLEMENS MARTIN: Az újítás szelleme ellen. A „Rerum novarum” mint a katolicizmus antimodernista programjának folytatója. 1991/2. ÁDÁM ANTAL: Észrevételek a tervezethez. 2004/3-4. Vallások párbeszéde. 2004/6. ÁDÁM JÁNOS: Nomen est omen. 2002/1.

B BACHL, GOTTFRIED: Harry Potter – varázslatos világ? 2001/5. BAKONYI GÁBOR: Feltűnő és eltűnő állatvilág. 2002/3. BALÁSSY LÁSZLÓ: A szeretet tanúja. 1996/2-3. BALÁS BÉLA: Mit tennék, ha én lennék az amerikai elnök? 2002/3. BALÁZS ZOLTÁN: Konzerválni szükséges- de mit? 1996/2-3. A pluralizmus. 2003/3. Háború és erkölcsi igazolás. 2003/4.

BALOGH BÉLA ANDRÁS: A katolikus iskolákról– múlt jelen és jövő időben.1992/4. BALOGH GÁBOR/MAKAI SZILVIA: Vélekedés párkapcsolatról, házasságról, erkölcsről. 2001/3. BALOGH JUDIT: A Magyarországon forgalomban lévő katolikus hittankönyvek zsidóságképe I. 2003/5. Ua. II. 2003/6. Ua. III. 2004/1. BALOGH VILMOS SZILÁRD: Egyháztámogatási modellek és problémáik. 1997/2. BANGHA BÉLA: Veszélyben a húsvét. 1994/1 BARCZA BARNA: Közösségi lelki vezetés. 1992/1. BARITZ ISTVÁN: Ki tartja a mentőövet? Az abaligeti csoda. 2005/4. Szemétdomb és kalasnyikov. 2005/5. BARSI BALÁZS: Napló. 1997/2. BARTA ANNA/GYURIS CSABA/GYURISNÉ HUTTER KATALIN/SZÁSZI BALÁZS: Munkáspasztoráció. 2004/3-4. BAUMER, ISO. G, VERGANWEN GUIDO, MEYER HARDING, WEINRICH MICHAEL: Az ökumenizmusról. 1997/3. BÁCS BÉLA JÁNOS: Monológok kettesben. 2002/5. BÁLINT B. ANDRÁS: Nincs más. 1994/1. BÁLINT BÁNK: Sue Graves: Ismered a Bibliát? (recenzió) 2004/1. Mert én, az Úr vagyok a te gyógyítód. (recenzió) 2004/5. BÁN ERVIN: Egy katolikus történettudós emlékére. 2005/2. BÁRDOSSY ÉVA: Személyes vallomás a diakonissza modell mai újraéledéséről. 1997/1. Új evangelizálás inkluzív nyelven. 2002/1. BECKER SÁNDORNÉ: Élőbb egyházat. 1992/4 BEER, ULRICH: Élethalálharc- Friedrich Nietzsche és a kereszténység. 2000/5.

4 Szerző: Mihályi Gilbert 2006/4

17

REPERTÓRIUM 1986–2005 BENYIK GYÖRGY: A Biblia üzenete. 2003/5. Az újszövetségi „koinónia”. 2004/3-4. Fénnyel írt evangéliumok. 2005/1. BERECZKY LÁSZLÓ: Igazi hivatásom volt. 1996/4. BERÉNYI DÉNES: Tudomány és vallás. 1991/4. Tudásunk a világmindenségről. 1995/3. Helyünk a világban. 1998/1-2. BERÉNYI RITA: Tizenévesek szexualitásáról. 1991/3. BERNOLÁK ÉVA: A hittanórák becsülete. 1993/2. BÉKÉS ENIKŐ: Városmisszió – Párizs. 2005/1. BÉKÉSI ESZTER: „Megfontoltad-e Isten előtt szándékodat?” 1996/4. Felületesség vagy rossz hitvédelem? 1997/4. BÉKY GELLÉRT: Hommage à Kertész Imre. 2005/2. BIBÓ ISTVÁN: Ha a zsinati mozgalom a XV. században győzött volna. 2001/4. BIRTALAN BALÁZS: Gondolatok a nők pappá szentelésének lehetőségéről. 2002/3. BISSOLI, CESARE: Az Ószövetség a közösség életében. 2004/2. BITÓ LÁSZLÓ: Jákob Jézus színe előtt. (részlet) 2001/3. BITSKEY BOTOND: Egyház és televíziózás. 1993/1 BÍZIK LÁSZLÓ: Evangélikus szociális elmélet és gyakorlat. BÍRÓ LÁSZLÓ: Házascsoportok az egyházban. 2002/5. BLANK, JOSEF: Erőszakmentesség – háború - katonai szolgálat. 1998/1-2. BODA LÁSZLÓ: A háború a katolikus erkölcs mérlegén. 2003/4. BÓDIS JÓZSEF: Az „Igen Klub”. 1994/2. BODOR ERNŐ: Az Ezoterikus Tanok Egyháza állásfoglalása. 1999/3-4. BODROG MIKLÓS: Igenlőkór. 1992/1. Álmaink barlangvilágában. 1995/3. Sötét testvérünk. 1996/2-3. BOFF, LEONARDO: Luther Márton jelentősége az elnyomottak felszabadításában. 1989/1. BOLYKI JÁNOS: Megtestesülés és a János evangélium. 2003/6. BONHOEFFER, DIETRICH: Keresztelőre. 1994/1. BORHIDI ATTILA: Hűség a természethez. 2002/4. BOROVI JÓZSEF: Plébánia, plébános régen és most. 1992/3. BOTOS KATALIN: Korszerű közgazdasági képzés a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.1999/2-3. BOULAD, HENRI: „Ha ismernéd Isten ajándékát…” 2001/5. Ha az igazság nem élet, akkor semmi. 2002/4. BÖGRE ZSUZSA: Lelkigyakorlatos házak helyzete. 1998/1-2. BŐJTE CSABA: Csodálatos élni az evangéliumot! 2001/6. Hol van Nicaragua? 2002/1. Talán majd egyszer hableányt tetoválok a mellemre. 2002/3. Jöjjön el a Te országod. 2003/12. Hiszek az Isten teremtette világ jóságában. 2004/1. Isten szeretetét hordozó ember az áldás, az ajándék! 2005/6. BRAULIK, GEORG: Az ünnep politikai ereje. 1998/1-2. BUDA PÉTER/GÁBOR GYÖRGY/WILDMANN JÁNOS: „Szabad egyház szabad államban”. 2004/1. BUDAY KORNÉLIA: Az alma és a fája I. 2002/1. Ua. II. 2002/2. Jelek és zárójelek. 2002/5. Cigány vagy roma? 2003/2. Betlehem. 2003/6. Földanyából csak földszag maradt? 2004/5. A csatkai cigány-búcsú. 2005/5. Hídépítés egy sokarcú Európában. 2005/5. BULÁNYI GYÖRGY: Egyházak és kisebbségek. 1991/3. Teréz anya emlékezete. 1997/3. BURIÁN ENDRE: Az erdőről. 2002/3. 18

C-Cs CAMPELL-WESSIG, ISABELLA: Tüntetés a vasárnapi munka ellen. 2000/2. CAMPS, ARNULF: Globális kérdések – ferences szemmel. 1992/2. CHAGALA, TARAS: Az ukrán kivándorlók lelki segítésének problémája az EU országaiban. 2003/1-2. CUTTING, ERNEST: Nő és férfi – egy új típusú együttélés útján. 1991/3. CZIGLÁNYI ZSOLT: „Az országban a törékeny falvak”. 2005/4. CSAPODI TAMÁS: Pápa és pápaság. 1992/1. CSAPODY MIKLÓS: Mária-kultusz és hagyomány. 2001/2. CSAPODY TAMÁS: Beszélgetés az egyház sorsáról II. (hozzászólás) 2000/5. CSEH-SZOMBATHY LÁSZLÓ: A család. 1998/3. CSEKE ÁKOS: Hadviselő elmék. 2003/4. CSERHÁTI JÓZSEF: Casaroli a haját tépte. 1991/2. CS.F. NEMES MÁRTA: A családpedagógia szerepe és módszerei. 2002/5. CSIKÓS CSABA: Ki az ember? (recenzió), 2000/4. A nyolc boldog(talan)ság. 2005/6. CSISZÉR LÁSZLÓ/GYURIS/SCHRÖFFEL/SIMO: CIJOC európai koordinációs találkozó. 2004/3-4. CSONKA JUDIT: Szerelem, házasság, szexualitás, erkölcs – a lélekgyógyász szemével. 2001/4. CSONTOS, LADISLAS: Az egyetemi pasztoráció Szlovákiában. 2004/1.

D DAHL, JUTTA: Hogyan bátorítsunk ellenszegülésre és civilbátorságra? 1990/1. DACZÓ ÁRPÁD: Babba Mária 2000/1. DAVID, CHATERINA: Beszélgetések az idő végezetéről. 2000/3. DÁVID IBOLYA: Ezredforduló – sorsforduló I. 2001/4. Ua. II. 2001/5. DEME TAMÁS: Egy ökumenikus pedagóguskör. 2000/2. Az ökumené nem az „együtt”, hanem az „egy”. 2001/2. Háló 2002: önismeret és együttéléstan. 2001/5. Vácz Jenö. 2003/1-2. DERGEZNÉ FARKAS ORSOLYA: A moldvai csángók anyanyelvi kérdései. 2002/1. Egy keresztény ember. 2002/2. DÉVAI MÁRTON: Meddig szolgáljon a plébános? 1995/1. Egy világi észrevételei az Egyházközségi Képviselőtestületek Szabályzatáról. 1998/4. Kérdések egy plébániatemplom építése után. 1998/4. DÉVÉNY ISTVÁN: Korunk eretnekségei. 1992/1. A nők és a papság. Bibliográfiai jegyzetek. 1997/1. Cionista kongresszus. Nyílt nekrológ Teréz anya halálára. 1997/3. Egyház – Múlt – Jövő 2001/4. Zsoltárok a hittanórán. 2002/3. „Az erőtlen testben rejlő erő”. 2002/6. Cigánykeresztút. 2003/5. DÉVÉNYI KATALIN: Levélrészlet. 1999/3-4. DI BLASIO, BARBARA: Sík Sándor: A magyar költők istenélménye. 2002/1. Szabó Árpád: Magyarság irodalom és filozófia. 2002/2. 2006/4

REPERTÓRIUM 1986–2005 DOBSZAY JÁNOS: Mozaikok a Regnum életéből. 1997/2. DOBOS LÁSZLÓ: Egy megvalósításra váró utópia. 2001/5. DOMBI TIBOR: A társadalmi bázis kialakításának lehetőségei és feltételei. 1991/1. DŐRY ISTVÁN: Zöld lelkiismeret. 1994/2. A fenntarthatóságról. 2005/5. DUCHROW, ULIRICH: Kiengesztelődés a globális megosztás és pusztítás közepette. 1997/3. DULAI ALFRÉD: Valóban instabillá vált a földi klíma. 2003/5. DÚL GÉZA: Sok vagy kevés? Cigánypasztoráció 2003. 2003/3. DUPERRAY, GEORGES: Katolikus felnőttképzés Franciaországban. 1990/3. DUSSEL, ENRIQUE: Amerika felfedezése vagy megszállása? 1992/2.

E EGGENSPERGER, THOMAS: A közjó Európában. 2004/2. ENDREFFY ZOLTÁN: Dr. Kis György: Megjelölve Krisztus keresztjével és Dávid csillagával. 1989/1.A kelet-közép-európai katolicizmus és modernitás. 1996/2-3.Humánökológia. 1999/2-3. „hogy művelje és őrizze” 1999/3-4. ENSSLE, ELMAR: Megfigyelések és feljegyzések az NSZK egyházi bázisközösségeinek fejlődéséről. Tapasztalati beszámoló egy családokból álló közösségről. 1987/2. EÖRDÖGH ISTVÁN: A Vatikán keleti politikája I. 2000/6. Ua. II. 2001/1. Ua. III. 2001/2. ERDŐ PÉTER: Hozzászólás. 1999/3-4. ÉLIÁS JÓZSEF: A magyar egyház Lékai bíboros után. 1987/1. Ami megvan és még sincs meg I. 1991/4. Ua. II. 1992/1.

F FABER, MALTE/MANSTETTEN,REINER: Márpedig ez így van!… 2005/3. FAIVRE, ALEXANDER,CÉCILE DIBOUT: Az ókereszténység és a hadsereg. 2003/4. FARKAS BEÁTA: Mi közül választhatunk? A társadalomfejlődés alternatívái és a kereszténység. 1990/1. 1%, avagy tükör az önvizsgálathoz. 1998/4. Az egyházak gazdálkodása Magyarországon I. 2001/2. Ua II. 2001/3. FARKAS LÁSZLÓ: Eljátszott lehetőségek. 1996/2-3. FARKAS PÁL: Vissza a privilégiumokat? 1999/3-4. FAZEKAS CSABA: Megfontolások a pannonhalmi zsidókeresztény konferencia után. 1998/4. Politikai katolicizmus a két világháború közötti Magyarországon. 2000/2. FEKETE SÁNDOR/KELEMEN GÁBOR: Eladósodás, elszegényedés, devianciák. 1992/4. FELL, MARGRET: Katolikus felnőttképzés a társadalom és az egyház szolgálatában. 1990/3. FELLNER ZOLTÁN ÁKOS: A keresztény önmeghatározás globális kérdései. 2005/5. FELMY, KARL CHRISTIAN: A földre szállt menny: Lelkiélet az orosz ortodox egyházban. 1988/1-2. 2006/4

FERENCI DEMETER: Kötelező értékek, megdönthetetlen normák az iszlám szerint. 2004/6. FILA BÉLA: Jézus Krisztus papsága. Teológiai meditáció. 1990/4. FIORENZA, ELISABETH SCHÜSSLER: A feminista teológia. 1999/2-3. FODOR GÁBOR: Mustármag és kovász. 2002/6. FORINTOS GYÖRGY: A politika cikkcakkjai, a születés és katarzis kínjai. 2002/4. Színe és visszája. 2004/3-4. FRENKL RÓBERT: Egy evangélikus vélemény. 2004/3-4. FRENYÓ ZOLTÁN: Teisták és ateisták (recenzió) 2004/1. Patrisztika és világnézet. 2004/6. Isten nyomában (recenzió) 2003/6. FRIEDRICH, OTTO: König bíboros. Szemtanú és főszereplő. 2002/3. FRIESEL, CHRISTIAN: Ezer életet élhetnék. 1997/1. FRIGYES ISTVÁN: Ecclesia politica. 2002/6. FUCHSHUBER,ANNEGRET: A mikuláscsizma. 2005/6. FUNKE, DIETER: Túlterheltek. 1992/1.

G-Gy GABRIEL, INGEBORG: Az európai integráció szociáletikai aspektusai. 2002/2. GÁBOR GYÖRGY/Wildmann János: Szabad egyház szabad államban. 2004/1. GÁNÓCZY SÁNDOR: Teremtéstan és ökológia. 1992/2. Dogma a dogmatizmus tükrében. 2001/3. GÁRDONYI MÁTÉ: Hogyan engedhette meg ezt Isten? 2004/6. Kis magyar religiográfia (recenzió). 2004/5.Az Állami Egyházügyi Hivatal tevékenysége (recenzió) 2005/4. GÁSPÁR CSABA LÁSZLÓ: Kis mozdulatok és a mindenség. 2002/4. GEDEON MAGDOLNA: Keresztre feszítés az ókorban (recenzió) 2004/3-4. GEREBEN ISTVÁN: Mit tennék, ha én lennék a kaposvári püspök? 2002/5. GERGELY DEZSŐ: A kisebbségek liturgiája az EU küszöbén. 2003/3. Látogatóban a Szunto Baro Manusnál. 2004/3-4. GIESSWEIN SÁNDOR: A kereszténység mint szociális tényezó.1991/2. GLATTER-GÖTZ, JOSEF VON: Az orgonaszakértő. 1994/3. GOJÁK JÁNOS: A katolikus felnőttképzés perspektívái Magyarországon. 1990/3. GOROVE LÁSZLÓ: Egy diakónus gondolatai. 1999/1. GORSZKA, MARIUS: Az egyház Lengyelországban – igazság és szabadság között. 1989/1. GÖMÖRI KATALIN: Vallásszabadság.1990/1. GÖNNER, JOHANNES: Vége az ideológiáknak? 1997/4. GUIORA, Z. ALEXANDER: Gyökerek, de nem kötelékek. 2001/4. GREELEY, ANDREW: Laikusok és az egyházi reform. 1997/4., 1998/1-2. GREINACHER, NORBERT: A „Szent Birodalomtól” a „Nyitott házig”.1992/2. GROMON ANDRÁS: Válasz egy kritikára. 2004/1. GRÜN, ANSELM: Testünk méltósága. 2002/3. 19

REPERTÓRIUM 1986–2005 GRÜNDEL, JOHANNES: Tekintély és engedelmesség a mai egyházban. 1994/2. GRYNAEUS TAMÁS: „Vetek körösztöt öt ujjammal…” 2004/5. GUTTING ERNEST: Nő és férfi – egy új típusú együttélés utján. 1991/3. GYŐRI ÁKOS: Halálos ölelés. A magyar egyház helyzete a diktatúrák idején. 1986/2. GYULAI ENDRE: Új lap – új nap. 2000/3. Szentbeszéd Sinkovits Imre gyászmiséjén. 2001/1. GYÜRKI LÁSZLÓ: Az ötödik evangélium. 2003/6. Szent Pál útjain Görögországban. 2004/2. Ruth (recenzió) 2005/2.

H HAAG, HERBERT: Ne zavarjátok a szerelmet. 1998/3. HAAS, JOHANES: A misztikából politika sarjad. 1989/2. HADHÁZY ANTAL: A magyar ACAT (recenzió) 2003/3. HAFENSCHER KÁROLY: Bizalommal a jövő felé. 2002/4. HALLER, KATHARINA: A kirekesztettek püspöke. 2005/3. HÁRSFAY KATALIN: Az egyház világi alkalmazottai és a munkajog. 1992/3. HÄRING, BERNHARD: A morálteológia válságáról. 1990/1. A házassági és szexuális erkölcs története a zsinat szemszögéből. 1991/3. HÁBEL JÁNOS: A kettős állampolgárság és a nemzeti kisebbségek. 2005/3. HEGEDŰS ANDRÁS: Állam és az egyház viszonya a sztálinizmusban és posztsztálinizmusban. 1991/1. HEGYI GYULA: Van-e saját politikája az egyháznak? 1993/1. Kampány és párbeszéd. 1993/4. Sátáni sugallat. 1996/1. Che Guevara, Isten trónjánál. 1998/1-2. Vallás és demokrácia. 1999/2-3. Szekták pedig vannak, de kell-e tennünk velük valamit is? 1999/3-4. HEGYI F. MIHÁLY: Teológia, vagy amit akartok. 1996/4. HELLER GYÖRGY: A magyar katolikus papság létszámalakulásának egyes kérdései. 1992/3. HELLER, ANDREAS: Emberek pártján. 1990/2. HERMANNS, RITA: Mozgásteret keresve. 1987/2. HERMANN JUDIT: Az éljenzés a jó János pápának szólt. 2000/5. A dialóguskultúráról nemzetközi fórumon. 2004/5. HOEKMAN, REMI: A jó és a rossz Auschwitz után a pápai tanításokban. 1999/1. HOFER, STEFAN: A nagy szamárfal. 2002/4. HOLLAI FERENC: Hogyan működött a KIOE? A katolikus munkásmozgalom története (1920–1948). 1990/2. DR. HONFFY MÁRIA, DR. SZENTKERESZTY GYÖRGY: Morel Gyula emlékére. 2004/3-4. HOPPÁL KÁL BULCSÚ: Az igazság dialógusa. 2005/2. HORÁNYI ÖZSÉB: Szent István öröksége. 2000/4. HORVÁT CIPRIÁN: Lucerna Hungarorum. 2002/1. HORVÁTH ÁRPÁD: Emődi László (1919-1988).1989/1. „Igen.”.1989/2. HORVÁTH TAMÁS: Apostolus et praeceptor Hungariae Prohászka ma. 1990/1. HORVÁTH ZOLTÁN: Nyílt levél a választások után. 2002/3. 20

HORVÁTH ZSUZSA: Az egyház kovásza: a bázisközösségi mozgalmak Magyarországon. 1987/2. Szektaveszély a tények mérlegén. 1993/2. HÜCKING, HANS-H.: A változás jelei? A katolikus egyház az NDK-ban és a béke kérdése. 1986/1. Görög-katolikus Egyház Szlovákiában. 1987/1. Katolikus talalkozó Drezdában. 1987/2. Keresztény bázisközösségek Közep-Kelet-Európában. 1988/1-2. HÜBEL SZILVIA: Az egyházon kívül is van üdvösség? 2003/6.

I ILGNER, RAINER: A hitoktatás Európa állami iskoláiban. 1992/2.

J JAGICZA JÓZSEF/PUSKÁS LAJOS: Diakónusi tevékenység egy vidéki egyházközségben. 1999/1. JAKAB ATTILA: A nő helyzete és szerepe az ősegyházban. 1992/4. A kezdetek varázsa. 1999/3-4. A víz problémája: a szimbólumtól a gazdasági érdekekig. 2002/5. Keresztény Európa? 2003/1-2. Csángósors. 2003/3. A laicitás kilátásai Közép-Kelet-Európában. 2004/3-4. A vallástudomány Magyarországon. A hit provokációja. 2004/6. Egy népszavazás tanulságai. 2005/1. Nursiai Szent Benedektől XVI. Benedekig. 2005/2. (tanulmányok) Assisi Szent Ferenc. Jó pásztor. 2002/6. A tévelygésből kivezető út. Izrael és Irak. Az Egyesült Államok XX. századi története. 2003/4. A kilenc parancsolat. Bibliai gondolkodás. A Biblia, a tanulás könyve. Út a forráshoz. 2003/5. Árpád-házi Szent Erzsébet. János evangéliuma a görög tragédiák tükrében. 2003/6. Mózes, az egyiptomi. 2004/1. Krisztus követése a fogyasztói társadalomban. A pápák a zsidók ellen. 2004/2. Az egyház modelljei. Tudom kinek hittem- patrisztikus tanulmányok. A beteg pápa árnyékában. 2004/3-4. Szekták. Az Egyház bűnei. Kié az ígéret földje? 2004/5. A szent antropológiája. 2004/6. Az Isten. Magyarországi vallási kalauz 2004. 2005/1. Az iszlám válsága. Az ókori Egyiptom története. 2005/2.A katolikus dogmatika lexikona. Az okkult a szovjet és orosz kultúrában. A Vatikán keleti politikája. 2005/3.A balkán. 2005/4. A barokk pápaság. A háború misztikája. 2005/5. Mennyi globalizációt bír el az ember? Hitvallások és az Egyházi Tanítóhivatal megnyilatkozásai. 2005/6. JÄGER, WILLIGIS: Az Egy és Teljes szimfóniája. 2001/1. JÁKI ZSOLT: Rendszerváltás zajlik a római katolikus egyházban. 1999/3-4. JÓKAI ANNA: Behomálylott ünnepeink. 2005/6. JUNG ANTAL: Vázlatok. Boldogok az istenkeresők. 1987/1. A háború és a kereszténység. 1988/1-2.

K KACSÓ ANDRÁS: Egy szubjektív vélemény az egyházi iskolákról. 2002/6. 2006/4

REPERTÓRIUM 1986–2005 KAKUSZINÉ KISS GABRIELLA: A hajléktalanok problémája Franciaországban. 1997/1. KALINOWSKI, WOJCIECH: Lengyelország belépése az EU-ba. 2003/1-2. KAMARÁS ISTVÁN: Lelkierőmű Nagymaroson. 1990/22. Papjaink alulnézetből. Tények és vélemények a 80-as évek legvégéről. 1990/4 Gaudiopolis felé. Bajgyűjtemény és megújulási program I. 1991/1. Ua. II. 1991/2. Megmaradva változtatni. 1992/4. Katolikus média Magyarországon. 1994–3. Egy nagyon fontos és furcsa könyv. 2000/3. Perbeszéd és párbeszéd. 2001/2. Egy furcsa kiáltvány margójára. 2002/4. Hárompúpú és a háromkirályok. 2005/6. KÁLMÁN ATTILA: „Ti vagytok a föld sója”. 2003/1-2. KARLÓCAI MIKLÓS: Levél egy kritikára. 2004/1. KATUS LÁSZLÓ: Liberalizmus és katolikus megújulás Magyarországon. 2000/1. KÁRPÁTI PÉTER: Gondolatok Schanda Balázs eszmefuttatásához. 1999/3-4. KECSKÉS ARANKA: Keresztény nők Európa jövőéért. 2002/4. KENDE PÉTER: Az egyházak legitimációja. 2001/5. KERKHOFS, JAN: Mennyire vallásos Európa? 1992/2. KEVE ISTVÁN: Börtönmisszió ökumenikus közösségben. 1992/1. KÉRY MAGDOLNA: ÖKO-lakópark Sopronban. 2005/3. KÉSMÁRKI ZSOLT: Pártfogók legyünk vagy szolgáltatók (recenzió) 2001/6. KINDLER JÓZSEF: Egyéni önzés – összességi gyarapodás. 1990/2. KINSLEY, DAVID: A környezetre ártalmas és a környezetért felelős kereszténység. 2002/2. KIPKE TAMÁS: Hangulatjelentés. Mostohaanya-szent egyház.1993/1. KIRCHSCLÄGER, WALTER: Isten szól a ma emberéhez. 2001/6. KIS GYÖRGY: Egyháztükör 1998. 1998/1-2. KISZELY KÁROLY: Hozzászó1ás a Lékai-vitához. 1986/2. A katolikus katonai szolgálatmegtagadók Magyarországon. 1988/1- 2. Vita a magyar katolikus egyházban. 1988/1-2. Üzenet a magyar összkeresztény zsinatnak. 1990/3. KOCH, KURT: A keresztény hit politikai felelőssége. 1990/1. Hatalom az egyházban. 1996/2-3. Felfedezni a karácsonyt. 2002/5. KOCSI GYÖRGY: A megnyesett fa kizöldült? 1986/2. KÖHL, GEORG: Lelkipásztori munkatársak képzésének németországi tapasztalatai. 1993/2. KOMÁROMI MARIANNA: A nők pappá szentelhetőségéről. 1996/2-3. Az új politikai teológia alapkérdései. 2005/5. Karácsony biblikus szemmel. Karácsony története. A karácsony szimbólumai. Karácsonyi népszokások. 2005/6. KORONDI KINGA: Emmánuel. 2004/1. „Világszélhámos”-e vagy eszköz? 2004/1. KORZENSZKY RICHÁRD: Légy áldott. 2002/4. KOVÁCS-KRASSÓI NORBERT: Gólya hozta. 1998/3. KOVÁCS NORBERT: „Nem vagyunk mi sztárpapok”. 1996/4. KÖBEL ZTA: Hozzászólások alkotmányjogi szempontból. 2005/5. 2006/4

KÖNIG, FRANZ: II. Vatikáni zsinat – az egyház megújulásának útja. 1990/1. KÖRBER, MANFRED: Egyház és regionális fejlesztés. 2004/2. KŐSZEGI TAMÁSNÉ: El tudjuk-e engedni gyermekeinket? 2002/5. KRASSÓI ANIKÓ: Periférián: keresztény munkásfiatalok. 1996/4. KRÁNITZ MIHÁLY: Augsburgban valami új valósult meg. 1999/3-4. KRäTZL HELMUT: Fundamentalizmus vagy liberalizmus? 1990/2. KRäUTLER, ERWIN: Látomások az egyházról. Az indiánok nem ellenségeink, hanem testvéreink. 1989/1. KUMINECZ GÉZA: Az anyagi javak felügyelete az egyházban. 1994/4. KÜNG, HANS: Ki a keresztény? 1994/1. A világbéke víziója. 2001/1.

L LÁBADY TAMÁS: Házasság a III. évezred küszöbén. 2000/6. LÁM EDIT: A budapesti neoprotestáns kisközösségek. 1991/4. LANGER, WOLFGANG: A vallási (keresztény) teológia felnőttképzés kihívásai.1990/3. LARSEN, JANET: A népességnövekedés földínséghez vezet. 2003/4. LEHMANN, KARL: Életkérdés az egyház számára. 1995/3. LELOVICS LÁSZLÓ: Egy eleven plébánia. 2000/3. Való világ? Tévévilág! 2002/5. Út a „jólétbe”. 2003/3. LEMETTRE, BERNARD: Szabadulás a rabszolgaságból. 1999/1. LÉGRÁDI LÁSZLÓ: A kommunikáció hiánya. 1999/3-4. LÉKA LÁSZLÓ: A megnyesett fa kizöldül. 1986/1. LILIENFELD, FAIRY VON: „Sokan vállalták hitükért a halált”.1988/1-2. LITTVAY ORSOLYA: Örömötöknek lennénk munkatársai. 1998/1-2. LOHFINK, NORBERT: Isten népe. Ószövetségi megfontolások a zsinati szócsaták egyik központi fogalmára vonatkozólag. 1986/2. LORSCHEITER, IVO: Bázisközösségek a szegények között. 1992/2. LOTZ ANTAL: Waigand József (1912–1993). 1994/1. LÖRSCH, MARTIN: „Jó úton vagyunk?” 2001/6. LUBICH, CHIARA: Lelkiség-bárkinek. 1989/1.

M MAGDALI MÁRIA: Cigánypasztoráció Alsószentmártonban. 2003/3. MAJECHRZAK RUDOLF: Részlet egy Schanda Balázsnak írt levélből. 1999/3-4. 21

REPERTÓRIUM 1986–2005 MALINA JÁNOS: A remény összeesküvése – Amnesty International. 1992/4. MALY, VACLAV: A katolikus egyház Csehországban. 1994/4. MARTON JÓZSEF: Márton Áron. 2005/5. MARYNOVYCH, MYROSLAV: Az ukrajnai evangelizáció ökumenikus megközelítése. 2004/1. MAJECHRZAK RUDOLF: Részlet egy Schanda Balázsnak írt levélből. 1999/2-3. MAY, GEORG: Mentegetőzések és vádaskodások. 1998/4. MAYER MIHÁLY: A pluralizmus és a tolerancia a teológia szemszögéből. 1994/1. Az információhoz való jog az egyházban. 2000/1. MÁCZ ISTVÁN: Élni vagy meghalni? 1996/1. MÁRTONFFY MARCELL: Egyház és modern világ. 1994/1. Önigazolás vagy megigazulás? 2000/5. A dolgok erdejéből. 2002/5. MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS: Szószegők? A nős papok II. Nemzetközi Kongresszusának háttere. 1990/4. Plébánoshiány. 1992/3. .Katolikus konfliktuskultúra. 1994/1. Igazságos papi bért? 1994/4. Átvilágítás. 1995/1. Megújulva megújítani. 1995/4 A teológia hivatása. 1997/2. A mór elmehet – széljegyzetek Bulányi György felmentéséhez. 1997/3. Az EU bővítésének vallási és egyházi dimenziói. 2003/1-2. Vallástudomány? Magyarországon? 2005/1. MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS, LENCSÉS GYULA: Hittanárok és hittan 1996/1. MEESMANN, HARTMUT: Kommunikatív teológia. 2002/6. MENOZZI, DANIELE: Antizsinat (1966–1984). 1991/4. MENYES GYULA: Az Ökumenizmusról. 1997/3. MERÉNYI-METZGER GÁBOR: Dr. Pacha Ágoston emlékezete. MERZA JÓZSEF: Demonstráció az alternatív szolgálatért. 1988/1-2. MESZÉNA TAMÁS: Beszédes cáfolat. 2001/4. METZ, JOHANN BAPTIST: Egyház a tömegtájékoztatási eszközök világában. 1991/4. MÉCS IMRE: Forintos György ravatalánál. 2005/4. MESZÉNA TAMÁS: Beszédes cáfolat. 2001/4. MÉSZÁROS ISTVÁN: Ateista nevelés. 1996/2-3. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ: A puszta létnél többet! 1999/3-4. MÉZES ZSOLT LÁSZLÓ: (recenziók) Kicsinyek nagy kérdései 2005/6. Csak légy egy kissé áldott csendben. 2004/3-4. Miért jó hinni? 2005/2. MICHNIK, ADAM: Félek az olyan világtól...1995/3. MIDLING ANDREA: Kérdések és válaszok a magyarországi lelkigyakorlatokhoz. 1998/1-2. Istent érzékelni. 2001/1. Szeretni azt jelenti. 2001/2. A színek nyelve. 2001/4. Élettörténet mint hittörténet. 2002/1. Az önbecsülés kiskátéja. 2002/4. Személlyé válás és a vallás. 2002/6. MIHÁLOVICS ZOLTÁN: Az én kis eretnekségeim. 1991/4. In memoriam Éliás József (1914-1995). 1995/1. MIHÁLYI GILBERT: Igazságtétel - Megértést hirdessünk. A zsinati megújulás üzenete. 1992/1. Ismerjük és terjesszük az egyház társadalmi tanítását. 2000/4. Az egyház társadalmi tanítása. I. 2001/2 Ua. II. 2001/3. Ua. III. 2001/4. Ua. IV. 2001/6. Ua. V. 2002/1. Ua. VI. 2002/2. Ua. VII. 2002/3. Ua. 22

VIII. 2002/4. Az idők jelei. 2001/5. A Biblia üdvösségtörténet. 2003/5. Tanuljunk az egyház és az államhatalom összefonódásából. 2004/3-4. A Szentírás értelmezése és magyarázata. 2005/1. MIZIOLEK, WLADYSLAW: Az egyház Keleten - az egyház Nyugaton.1989/1. MOINGT, JOSEPH: Humanitas Christi. 2000/2. MOLNÁR FERENC: Állandó diakónusok képzése Magyarországon. 1993/2. Diakónia - diakónus nélkül, diakónus – diakónia nélkül. 1995/4. A diakónátus helyzete Magyarországon. 1999/1. MOLNÁR IMRE: Vallás és egyház a szlovákiai magyarság életében I. 1991/3. Ua.II. 1991/4. Ők alul vannak, de én ezt felülről látom. 2001/3. MOLNÁR JÁNOS: Lehetséges a lehetetlen? 1990/1. MOLNÁR PÁL: Médiaerőszak. 2002/4. MOLNÁR PÉTER: . „Kerek Világ Jóléti Szolgálat” 2000/1. Beszélgetés a Mesterrel. 2001/2. Éhség, nyomor, földrengés. 2001/1. Elviselhető terheket kapunk… 2001/1. „Beszélgetés a Mesterrel”. 2001/2 MONA ILONA: ,Az egyház nem hallgatott.” 1993/3. MOREL GYULA: Gondban a társadalmi összefüggésekben élő emberért. 1993/4. Egyháznépszavazás. 1996/1. MUSYL, PETER: Nehézkes megújulás. Feszültségek a magyar katolikus egyházban. 1995/1. MÜLLER, ALOIS: Felhívás az aggiornamentóra. 1987/1. MÜLLER, ANDREAS: Ferences lelkiség és népi vallásosság korunkban.1991/2. MÜLLER, JOACHIM: Különálló vallási közösségek, szekták.1989/2.

N-Ny NAGEL, ERNST J.: A lelkiismerettel kapcsolatos egyházi tanításró1.1988/1-2. NAGY ISTVÁN: Teológia a magyar felsőoktatásban. 1997/2. Vedd föl, olvasd. 1997/4. NAGYPÁL SZABOLCS: Egy kis tavasz. 2002/4. NAGY PÉTER TIBOR: Egyházak és oktatás 1930-1990. 1991/3. NEMES MÁRTA: A családpedagógia szerepe és módszerei. 2002/5 NEUBAUER ÁRON - SZENTIRMAI PÉTER: Nyíri Tamás munkáinak bibliográfiája. 1994/3. NEMESHEGYI PÉTER: A XX. század katolikus teológiája. 2000/4. NÓDA MÓZES: Kereszténység a romániai egyetemisták körében. 2004/1. NOVOTNY DÁNIEL: Kálvin öröksége (recenzió) 2004/3-4. NYÍRI TAMÁS: Hogyan él a magyar papság? 1999/1. Az értelmiségi és az egyház. 1999/2-3 Az idő és az örökkévalóság között. 1999/3-4. Dominica resurrectionis 2000/1. Az irgalmasság lelki cselekedeteiről I. 2000/2. Ua. II. 2000/3. Ua. III. 2000/4. Ua. IV. 2000/5. Ua. V. 2000/6. Ua. VI. 2001/2. Egyházak a falakon innen és túl. 2000/3. Ellenségnek megbocsátani. 2001/1. Jólét és szegénység. 2001/4. Szabadság, egyenlőség, testvériség. 2002/1 2006/4

REPERTÓRIUM 1986–2005 P

R

PAINADATH, SEBASTIAN. Isten születése az emberben. 2001/5. PAKSI JÓZSEF: Emlékeztem. Most emlékszel. 2001/4. PALÁGYI KÁLMÁN: A pénzküldős játékok természetrajza. 1993/3. PALMER, SANDRA: Papnők az anglikán egyházban. 1993/2. PAP JÓZSEF: A diakónusszentelés. 1999/1. PAPP FERENC: Vallásszabadság és új vallásos mozgalmak. 1997/4. Pax Romana találkozó a Zsinati Klubban. 2001/2. Keresztények az ezredfordulón (recenzió) 2001/4. PAWLIKOWSKI, JOHN T.: Az emberi jogokról vallott felfogás. 2000/4. PÁKOZDI ISTVÁN: Missziós munka az egyetemi ifjúság körében. 2004/1. PÁL, JÁNOS II. (pápa): Mosolyod. 2005/3. PÁL JÓZSEF: A békepapok 1956. utáni kiközösítése és feloldozása. 1991/2. PÁLVÖLGYI GYULA: Szabadság és törvény. 1995/3. PÁNOVICS ATTILA: Gondolatok a fenntartható fejlődésről. 2002/3. PÁPAI SZABÓ GYÖRGY: In memoriam Németh Géza (1933–1995).1995/1. PÁSZTOR JÁNOS: Egyház és misszió ma? 2002/4. Isten jelenléte Európában. 2003/1-2. Egy református hozzászólás. 2004/3-4. PENNINGTON, BASIL: A transzcendentális meditáció és a keresztény ima. 1998/1-2. PERCZE SÁNDOR: Lelkigyakorlatok az Evangélikus Egyházban. 1998/1-2. PERES IMRE: Feltámadás vagy sírrablás? 2004/3-4. Válogatott epigrammák (recenzió) 2003/4. A Thesszalonikai levelek magyarázata. (recenzió) 2005/1. PESTHY MÓNIKA: Jézus születése és gyermekkora az apokrifek szerint. 2003/6. PETE JÓZSEF: Humán? Öko? Lógia? 2002/6. PÉCSI DEBORA: Vidéki plébániák – halál és feltámadás. 2001/5. PÉCSI LÁSZLÓ: Serdülők és fiatalok szexualitása. 1991/3. PFITZNER RUDOLF: Szeretet, erosz, szexualitás. 1998/3. PIERRARD, PIERRE: Az összeütközés. 2000/1. A meghatározó ötven esztendő (1914–1963) 2000/2. PLATE, MANFRED: Az átmenet válságában. 2000/1. Hitler pápája? 2000/2. POLGÁR KORNÉL: Figyelemreméltó törekvések az eucharisztia ünneplésének térbeli rendezésében. 2002/5. PONGRÁCZ TIBORNÉ: Együttélés házasságban vagy házasság nélkül. 2001/5. POSZPJELOVSZKIJ, DIMITRIJ: Oroszország megkeresztelésének ezredik évfordulója és a vallás a mai Oroszországban: A hit küzdelmei egy ateista államban. 1988/1-2. PRAKASH, CEDRIC: Karácsonyi levél. 2002/6. PRADZSNYÁRÁDZSA, ÁNANDA: Értekezés a vallási toleranciáról a buddhizmus szemszögéből. 2004/6. PROHÁSZKA OTTOKÁR: A katholikus autonómiáról. (1902), 1990/1.

RADNÓTI RÓBERT: A montseratti szép napok. 2003/5. Ég és föld között. 2004/1. (recenziók) Az Írás I. 2005/1.Ua. II.2005/2.Fésületlen gondolatok. 2003/4. A Mindszenty-per. Keresztények a vértanuság századában. 2003/3. Athosz. A Biblia Istene és az emberi vallások. 2005/4. Így éltek a IV. századi egyiptomi szerzetesek. 2005/5. Hullámaiban a tenger. Szennay András: Visszaemlékezés. 2002/6. Láttam könnyeid. Emberek, akik Istent keresik. Fülep Lajos élete. XIII. Piusz.2004/3-4. A Grősz-per. 2002/5. Keresztény gondolkodók a XX. században. Az elme világa. 2005/3. Hol volt Jézus Nagypéntek Húsvétvasárnap között? 2005/3. Boldogságreceptek. Megalkuvás nélkül. 2003/1-2 RANSCHBURG ÁGNES: A Notre Dame de Sion. 1993/4. Messianisztikus Testvériség. 1993/3. RATZINGER, JOSEPH: Az Egyház a világban. 2000/6. RAUBER, KARL-JOSEF: A II. Vatikáni Zsinat időszerűsége Magyarországon. 2000/3. A ökumené értelmezése és kilátásai. 2001/1. Európa– 40 évvel a zsinat után. 2004/2. RAUSCH, ULRICH: Szellemidézés. Okkultizmus és sátánizmus a fiatalok körében.1991/4. RAUSCHER, ANTON: Meghajlítani a kapitalizmust. Katolikus szociális tanítás: az igazságos társadalmi rend felé. 1991/2. Az ökumené értelmezései és kilátásai. 2001/1. RÁCZ GÉZA: A hinduizmus. 2004/6. REBECHE, GILLES: A diakónia és a diakonátus egy francia egyházmegyében. 1999/1. RECHSTEINER, KARL J.: A „Préri”: egy ház – két bejárattal. Nyitott plébánia Bernben.1987/2. RÉDLY ELEMÉR: Hitoktatás Magyarországon. 1996/11. Hozzászólás Balogh Judit írásához. 2004/2. Lelkiismeret –vizsgálás 60 év után. 2004/3-4. RENDTORFF, TRUTZ: Kizárják-e egymást: közjó és önérdek? 2004/3-4. 2001/1. RENNKAMP, HANS JOACHIM: Isten alkonya, avagy Isten utáni vágyakozás.. 2001/1. Az arc. 2001/4. RENOLDNER, SEVERIN: Az ellenállás szükségessége. 1992/2. REZSŐHÁZI RUDOLF: A nyugati kultúra gyökeres változásai. 1993/4. RÉVAY EDIT: Szentbeszéd-e a szentbeszéd. 1996/2-3. RÉVÚTI KÁROLY/BITSKEY BOTOND: Végszigorlat után. 1994/3. RÓNA-TAS ANDRÁS: Nyíri Tamás temetésére. 1994/3. RÓNAY LÁSZLÓ: Beszélgetések az idő végezetéről, (recenzió) 2000/3. ROUX, FRANCISCO JOSE DE: Amerika varázslatos folyama. 1992/2. RÖSER, JOHANNES: Keresztény hit és az élettudományok. 2000/2. RUSTER, THOMAS: Amit csak Isten tud megoldani. 2001/1. RYAN, THOMAS: Sport és lelkiélet. 1994/2.

2006/4

S - Sz ŠARČEVIĆ, IVAN: „Alászállás a holtak birodalmába”. 2005/4. SARNYAI CSABA MÁTÉ: A Magyar Katolikus Püspöki Kar és az ifjúság 1964–1994. 1996/4. Egyházreform igény, 1848. 1998/1-2. 23

REPERTÓRIUM 1986–2005 SAUER, RALPH: A hitoktatás Európa országaiban. 2000/6. SCHANDA BALÁZS: Az egyházi státus rendezésének lehetséges irányai. 1999/3-4. Állam és egyház az EU tagjelölt államaiban. 2003/1-2. Megjegyzések a munkadokumentumhoz. 2004/3-4. SCHARLE PÉTER: Magánvéleményem a munkaanyagról. 2004/3-4. SCHERMANN, RUDOLF: Egyházi sajtó – lojalitás és kritika. 1993/1. XVI. Benedek – hova vezeti az egyházat? 2005/2. SCHIWY, GÜNTER: A jövő misztikusa 2005/3. SCHÖNBORN, CHRISTOPH: Egyház és jogalkotás Európában. Paragrafusfejlődés. 2001/3. SCHULER, KARL: Hogy él egy svájci plébánia? 1986/1. SEEBER, DAVID: „Előbbre jutottunk egy göröngyös úton”. Beszélgetés Miklós Imrével, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökével.1986/2. SEITERICH, THOMAS: 200 000 katolikus a velehrandi zarándoklaton.1987/1. SERES FERENC: Mihalovics Zsigmond élete és művei. 1993/4. SIKLÓS LÁSZLÓ: Újszövetség és az antiszemitizmus? 2001/6. SIMONYI GYULA: Ha egyházi, akkor szamizdat? 1993/1. Cedric Prakash Magyarországon. 2002/5. SLÁDEK, KAMIL: Szlovákia úton az Európai Unióba. 2003/1-2. SLOUK, PETR: Európai integráció cseh módon. 2003/1-2. SOMFAI BÉLA: A teológia helyzete a magyar felsőoktatásban. 1999/2-3. SOMORJAI ÁDÁM: Kalandom a KAIROSZ-szal, avagy hogyan lettem vállalkozó. 1993/1. SPÉDER ZSOLT: Párkapcsolatok, gyermekvállalás az ezredfordulón. 2002/5. STAIKOS, MICHAIL: Európa egyesítése és az egyházak. 2001/5. STENGER, HERMANN: Pluralitás, tolerancia – a lelkipásztorkodás egy pszichológiai szempontja. 1987/1. STRICKER, GERD: A gorbacsovi reformok és a vallásszabadság a Szovjetunióban. 1988/1-2. SULYOK LÁSZLÓ: Egyedül nem megy. 1994/3. SUTTNER, ERNST CHRISTOPH: Az „egyháznemzetektől” a nemzeti egyházakig. 2001/6. SZABÓ GYULA: Az egyházi múlt feltárása. 2005/5. SZABÓ JULIANNA: A Szentírás értelmezése. 2003/5. A Biblia rejtett könyve (recenzió) 2004/6. SZABÓ LAJOS: „Az állandó a változóban”. 1997/4. SZABÓ FERENC: Néhány vonás századunk szellemi körképéhez. 2000/5. Egyetemes egyház, de mikor? (recenzió) 2004/3-4. II. Szilveszter, az ezredik év pápája. (recenzió) 2000/1. SZATMÁRI GYÖRGY: Teológiai bevezetés a z Újszövetségbe. (recenzió) 2005/3. SZATMÁRI GYÖRGYI: Bibliaismereti kézikönyv (Recenzió) 2005/5. SZATHMÁRY SÁNDOR: Ablakok az eszkatonra. 2001/1. SZÁNTÓ KONRÁD: A magyar katolicizmus megújítása. 1992/1. 24

SZEBLÁK TAMÁS: Megegyezés és megújulás a katolikus egyházban. 1991/1. SZENT ÁGOSTON (AUGUSZTINUSZ): Beszéd Urunk Jézus Krisztus születésére. (Ford. Vanyó László) 2003/6. SZENNAY ANDRÁS: Papok és világiak testvéri közössége. 1990/4. Az egyház konfliktusai a katolikus sajtóban. 1997/1. Emlékezni vagy jövőt építeni. 2000/3. SZÉCSI JÓZSEF: II. János Pál izraeli látogatása. 2000/3. Az abortusz és az ókori zsidó források. 2003/4. A Tóra olvasásának törvényei és szokása. 2003/5. Mel Gibson: A Passio. 2004/3-4. A magyarországi katolikus hittankönyvek zsidóságképe (1969–1996). 2004/6. Teérted. Te érted (recenzió) 2004/3-4. A zsidóság ábrázolásának szempontjai a keresztény hitoktatásban. 2005/4. Néhány politikai jelenség Magyarországon és a nagyvilágban. 2005/1. P. SZILCZ DÓRA: Szekták-kultuszok I. 2000/3. Ua. II. 2000/4. Ua. III. 2000/5. Ua. IV. 2000/6. SZITÁNYI GYÖRGY: Szent beszélgetés mókuskerékben 1999/3-4. SZŰCS GÁBOR: Családotthon– nevelt gyerek. 2002/5. SZŰCS FERENC: A Biblia jelentősége a protestáns tradícióban. 2003/5. SZVACSEKNÉ JAHN MARGIT: A család, mely fogyatékos gyermeket nevel. 2002/5.

T TARJÁNYI BÉLA: Papság az ősegyházban. 1990/4. TARNÓCZY SZABOLCS: Kiszárad vagy kizöldül a megnyesett fa? A Lékai-évtized a karizmatikus bázisközösségek szemével nézve.1987/1. TÁNCZOS VILMOS: A Szent Kereszt Hadserege. 2004/5. TELEKI PÁL: Európa és a magyar hivatás. 2003/1-2. TETZ KATALIN/HOFHER JÓZSEF: Egy cigány közösség életét meghatározó tényezők. 2003/3. TILLMANN JÓZSEF: (recenziók) A hely. Szertartásos kémia. A természet és a szabályok. 2001/6. TISCHNER, JÓSEF: A tomista kereszténység alkonya. 1997/2. TOMASEK, FRANTISEK: A katolikus egyház Csehszlovákiában.1987/1. TOMKA MIKLÓS: A keresztény felnőttképzés problémái Magyarországon. 1990/3. Vallás és kultúra. 1990/3. Vallás a fordulat után. 1995/1. Csak katolikusoknak. 1996/1. Kormányérvek alapvető emberi jogokkal szemben. 2005/4. TÓTH KÁROLY: Hozzászólás Schanda Balázs tanulmányához. 1999/3-4. TÓTH OLGA: Család a mai társadalomban. Családi értékpreferencia vizsgálat, 1997. 1998/3. Vallás a fordulat után. 1995/1. Vallás és kultúra. 1995/2. TÖRÖK PÉTER: Egyházszámadás. 1997/2. TÖRZSÖK ERIKA: EU: vallások, kisebbségek. 2003/1-2. TRENKA MAGDOLNA: Esztergom-budapesti zsinat 1994. 1994/3. TRUTWIN, WERNER: Egy „különc” keresztény. 2005/4. TURCSIK GYÖRGY: Örülj, ha csöpp vagy. Mennyből a hangok. 1998/4. 2006/4

REPERTÓRIUM 1986–2005 U UDVARHELYI NÁNDOR: A romániai magyar katolikus egyház helyzete 1945 után I. 1990/3.Ua. II.1991/1. UZSALYNÉ Dr. PÉCSI RITA: Szűk az ösvény, de járható és szép! 2002/6.

V VALENTIN, FRIDERIKE: Eretnekség és eretnekségek. 1991/4. VARGA GYÖNGYI: A nyár teológiája. 2002/2. Megújítod a föld színét. 2003/1-2. VARGA KÁROLY: Vallásosság szindróma. 2000/2. Mi nagyon fontosat tanultunk egymás nagyon furcsa írásaiból? 2000/3. VARGA LÁSZLÓ: Meghívás az életszentségre. 2002/2. VARGA PÉTER PIUS: Egyetemi pasztorációs konferencia. 1995/1. Fiatalok egyháza. 1996/4. Egyetemi lelkészek.1997/2. „A legrövidebb út”. 1998/1-2. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészkara– kívülről, belülről. 1999/2-3. .Mások okulására. 2002/6. Jerikó rózsája (Recenzió) 2003/6 VARGA SZILVIA: Mindenki kapott valamit. VASS GYÖRGY: A papi hivatal és az emberiség női fele. 1997/1 VÁRNAGY ELEMÉR: A romák transzcendentális kötődésének pedagógiai tanulsága. 2000/5. VÁRSZEGI ASZTRIK: Magyar egyház a fordulat után. 1995/3. Keresztények egysége. 2003/1-2. Az ökumenikus gondolat Pannonhalmán. 2002/3. VERCSEG ILONA: Mit tehetnek a hívők a demokrácia építéséért? 1995/3. VEERARADSH, ANAND: Isten – zöld! 1989/2. VENETZ, HERMANN-JOSEF: A munkás bére. 1994/4. VÉCSEY ANNAMÁRIA: Lelki naplóm a Caminon. 2003/ 1-2., 3.,4.,5. VÉGH ENDRE: Gondolatok a 2004. évi népszavazás kudarcáról. 2005/1. VICTOR ANDRÁS: Vallás és környezeti nevelés. 2005/6. VIRT LÁSZLÓ: Várjuk a pápát! 1990/1. Elvek és tények a szociális törvényben. 1994/1. VIRT, GÜNTER: Sajtóetika. 1991/4.

W WACHINGER, LORENZ: Másodszor is megszületni. 2004/3-4. WEIDERUD, PETER: Szolidaritás és gazdasági válság. Az osztrák püspöki kar szociális pásztorlevele. 1991/2. WEISS, LOTHAR: Cigánypasztoráció. 2003/3. WEIZSÄCKER, CARL FRIEDRICH VON: Az idő sürget. 1989/2. WERNER, ERTEL: Graz-Ragnitz csodája. 1989/1. 2006/4

WILDMANN JÁNOS: Csoportok a közösségben. 1986/1. A magyar egyház Lékai bíboros után.1987/1., Búcsú az államegyháztól. 1989/1. „Érted vagyok.” 1991/1., Pszichológia a lelkipásztori munka szolgálatában. 1992/1., Felelőtlen eladósodás – Felelős kiútkeresés. 1992/4., Mit akart a II. Vatikáni Zsinat? I: Liturgikus konstitúció. 1993/1., Ua. II: Az új egyházkép. 1993/2., III.: A püspöki és a papi hivatal. 1993/3., Ua. IV. A világiak apostolkodása. 1993/4., Ua. V.: A megszentelődés és a szerzetesség. 1994/1., Ua. VI. Közösség a mennyei egyházzal. 1994/2., Ua. VI.: Egyház és világ. 1994/3. Az elnyomás évtizedei. 2000/3., Ferences békemisszió Horvátországban és Bosznia – Hercegovinában. 2000/6., Aki fizet – újabban beleszól. 2001/2., Aki fizet, már régóta beleszól. 2001/3., Halleluja-kocsi. 2001/3., Aki fizet, egyszer majd beleszól. 2001/4., Plébánia közösség. 2001/6., Egyházpolitikai adalékok. 2002/3., Cirkusz helyett békét. 2002/6., A magyar kaotikus egyház és az európai integráció. 2003/1-2., Az EU identitása és a kereszténység. 2004/2., Hazatért a remény pápája. 2005/1., Kultúrharc – egyházi közoktatás állami pénzen. 2005/3., Egyházi érvek alapvető emberi jogokkal szemben? 2005/5., WINKLER LAJOS: (recenziók) Gregorián énekek magyarul. 2004/3-4., Mozart avagy Isten utáni vágyakozás és Schubert misék. 2004/2., Beethoven titka. 2005/2., WOLF JUDIT: A személyes kapcsolat etikája. 2000/6., A nevelésről. 2005/6.,

Z-Zs ZAKAR PÉTER: Katolikus papok az 1848/49-es szabadságharcban. 1990/4. ZENGLER, ERICH/EHRLICH, ERNST LUDWIG: Zsidók és keresztények a tolerancia iskolájában. 1993/3. ZÉHER ANDOR: Hit és kommunikáció. 1999/3-4. ZIMMERMANN, LUIS: Az egyház, amely mer találkozni a világgal. A nyugat-európai keresztény bázisközösségek 3. kongreszszusáról.1987/2. ZINK, JÖRG: A teremtéstörténet visszája. 2004/3-4. ZLINSZKY JÁNOS ifj.: Tiltakozásaink a Való Világokon. 2002/6. ZOLNAI ANETT: Ipiapi pap (recenzió) 2000/4. ZULEHNER, PAUL: A missziós közösség útján.1986/1. Az Istenről szóló hír. Isten népének lelki hivatásáról. 1986/2. Élő egyházközség – az ember szószólója. Biblikus meditáció. Mt 8, 1-4. 1988/1-2. Isten népének lelki hivatala. Futurológiai vázlat. 1990/4. Az egyház a visszaszerzett szabadság világában. 1991/1. Válás – után. 1991/3. Isten népének lelki hivatala. 1995/2 ZULEHNER, PAUL M./WILDMANN JÁNOS: A Bulányiügy: Ortodoxia vagy egyházpolitika? 1986/2. ZULEHNER, PAUL M./TOMKA MIKLÓS: A vallás KeletKözép-Európa reformországaiban. 2000/1. ZSOLNAI LÁSZLÓ: Metafizikai rendszerek és gazdálkodási módok.1990/2. 25


Az Egyházfórum dokumentumainak és interjúinak jegyzéke 1986/1-2005/6 Dokumentumok 1. A Magyar Katolikus Püspöki Kar nyilatkozata a katonai szolgá1atról.1986/2. 2. Az erőszakmentességet képviselő magyarországi kisközösségek hitvallása. 1986/2. 3. A világi hívők az egyházban és a világban: Az NSZK püspökeinek állásfoglalása az 1987-es püspöki szinódussal kapcsolatosan. 1987/1. 4. ENSZ Emberi Jogok Bizottsága: 87/46. A katonai szolgálat lelkiismereti okból való megtagadása. 1988/1-2. 5. A Rottenburg-Stuttgarti egyházmegye szinódusának határozataiból (1985/86) 1987/2. 6. Az Osztrák Katolikus Akció és a Bajorországi Katolikusok Tartományi Bizottságának nyilatkozata a csehszlovákiai keresztény és zsidó közösségekhez. 1987/2. 7. Felelősségünk a vasárnapért . A németországi evangélikus egyház tanácsának és püspökkari konferenciájának közös nyilatkozata. 1989/2. 8. A gyámkodás ellen – katolicitásunk nyitottságáért: Katolikus teológus professzorok és professzornők kölni nyilatkozata. 1989/2. 9. A baseli Európai Ökumenikus Gyűlés üzenete. 1989/1. 10. Igazságosság, béke és a teremtés megóvása. Dokumentumtervezet (Szöul, 1990. március 5-13.) 1989/2. 11. Mi történik szép országunkban? A Fülöp-szigetek püspökeinek pásztorlevele az ökológiáról. 1989/2. 12. A „Kölni Nyilatkozat” hullámverése. 1989/2. 13. Az Osztrák Püspöki Kar szociális pásztorlevele. 1991/2. 14. Nem hallgat(hat)unk: Egyházi alkalmazottak „Luzerni Nyilatkozata” a római katolikus egyház aktuális helyzetéről. 1991/2. 15. Zárónyilatkozat az egyházi ingatlanokról egy „Egyházfórum” konferencia kapcsán. 1991/3. 16. 500 éves indián ellenállás. Quitói Nyilatkozat 1992/2. 17. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia az állandó diakonátusról.1992/3. 18. Állásfoglalás a magyarországi antiszemitizmussal és rasszizmussal kapcsolatban. 1992/4. 19. Egy Egyházfórum Konferencia zárónyilatkozata az eladósodásról.1992/4. 20. Áldozási tilalom: A Római Hittani Kongregáció 1994. október 15-i rendelkezése az újraházasodott, elvált hívek áldozásával kapcsolatban. 1994/4. 21. In memoriam Éliás József és Németh Géza. 1995/1. 22. Szinódus kétezerig (munkadokumentum). 1995/4. 23. A zsinati klub az Esztergomi főegyházmegye zsinati könyvéről. 1995/4. 24. Nyílt levél Binder Györgyinek. 1995/4. 25. Nyílt levél Nagy Ferencnek, és a válasz. 1996/1. 1996/2-3. 26. Magyar Katolikus Hitvallás. 1996/1. 27. Nekrológ, Dr. Gaizler Gyula. 1996/4. 28. Grázi töredékek. 1997/3. 29. Pártprogramok egyházpolitikája (1998) 1998/1-2. 26

30. Együtt hirdessük Jézus Krisztust (Ökumenikus Tanulmányi Központ) 1999/1. 31. Az Európai Parlament határozata az EU-ban működő szekták ügyében. 1999/3-4. 32. Az Európai Tanács 1999-es számú ajánlása. 1999/3-4. 33. Christian Solidariti International. 2000/1.-2001/6. 34. Állásfoglalás az adó- és vámkedvezményekről szóló törvényről. 2000/3. 35. A gyulafehérvári főegyházmegyei zsinat üzenete. 2000/4. 36. Az erdélyi Szent Ferenc Alapítvány (részletek). 2001/3. 37. Paragrafusfejlődés. (dokumentum részletek) 2001/3. 38. Levél az USA-ból. 2001/5. 38. A mariazelli kiáltvány. 2002/3. 39. Kápolnaszentelés. Püspökszentlászló. 2002/3. 40. A Nagycsaládosok Országos Egyesülete. 2002/3. 41. Zöld hírek. 2002/3. 42. Lelki hidat építeni a népek egyesítésére. (Az Európai Közösség Püspökkari Bizottságának nyilatkozata) 2002/5. 43. Európa jövője. (az Európai Közösség Püspökkari Bizottságának dokumentuma) 2002/6. 44. Az ISKCON kapcsolata más vallású istenhívőkkel. 2004/6. 45. Tények és számok. (Geenpeace, Oregon Center) 2003/4. 46. Nekrológ: Dr. Morel Gyula. 2004/3-4. 47. Az Európai Egyházak állásfoglalása az EU és Törökország kapcsolatáról. 2004/6. 48.. A bevándorlók integrációja. (Európai Bizottság közleménye) 2005/2 49.Gabriel Garcia Marquez búcsúlevele. 2005/3.

Interjúk, beszélgetések 1. A magyar egyház lelkipásztori problémái: Beszélgetés Szennay Andrással. 2. Ökumené, – ha van és Blik: Beszélgetés Éliás József református lelkipásztorral, a „Jó Pásztor” volt vezetőjével. 1989/2. 3. A keresztények társadalmi szerepe a mai Magyarországon: interjú Hankiss Elemérrel.1990/1. 4. Előbb az ember, aztán a profit : interjú Ivo Lorscheiter brazil püspökkel. 1990/2. 5. Papnak lenni...: Beszélgetés a 70 éves Nyíri Tamással. 1990/4. 6. A túlélés kevés: interjú Szennay Andrással. 1992/1. 7. A végeken: interjú két lelkipásztor házaspárral. 1992/3. 8. Beszélgetés Lukács László piaristával, a Katolikus Püspöki Kar Tömegkommunkációs Irodájának igazgatójával. 1993/1. 9. Lassú ébredés: Interjú Szennay András nyugalmazott pannonhalmi főapáttal. 1993/1. 10. Beszélgetés Kovács Győző siroki plébánossal. 1993/2. 11. Dialógus zsidó nézetből: bécsi beszélgetés Landesmann Péterrel. 1993/3.

2006/4

REPERTÓRIUM 1986–2005 12. A tegnapból a holnapba: interjú Gyulai Endre megyés püspökkel.1993/4. 13. Lelkiismeret és törvény: interjú Somfai Béla SJ morálteológussal. 1994/2. 14. A kereszténység keresztútjain: beszélgetés Nyíri Tamás professzorral. 1994/3. 15. Beszélgetés Halász Piusszal a papi hivatásról. 1994/3. 16. Világkatekizmus: beszélgetés Christoph Schoenborn segédpüspökkel.1994/4. 17. A katolikus egyház Csehországban: interjú Vadclav Malayval. 1994/4. 18. Feladatunk az üldözöttek segítése: Egyházfórum interjú Ulrich Nogerral, a „Kirche in Not” svájci irodájának vezetőjével az Erdélyből Magyarországra menekülők helyzetéről. 1988/1-2. 19. Interjú Szennay Andrással. 1995/2. 20.Beszélgetés Nyíri Tamással kultúráról, kereszténységről, közösségről. 1995/3. 21. Nyitottan a Bibliáról (beszélgetés Benyik Györggyel). 1995/3. 21. Magyar vélemények az egyház-népszavazásról. 1995/4. 22. Interjú Bíró Lászlóval, a Központi Szeminárium rektorával. 1995/4. 23. Egyházmenedzsment (beszélgetés Drahos Péterrel). 1996/1.

24. Beszélgetés Helmut Krätzl bécsi segédpüspökkel. 1996/2-3. 25. Beszélgetés Farkas Beátával a Püspöki Kar Szociális Körleveléről. 1996/2-3. 26. A kivételek sosem igazi cáfolatok (Beszélgetés Sánta Ibolya református lelkésznővel). 1997/1. 27. Sajtó és igazság. (Beszélgetés Elmer Istvánnal, az Új Ember főmunkatársával) 1997/1. 28. Renovare necesse est. (Beszélgetés Eugen Hillengasszal, a Renovabis vezetőjével). 1997/4. 29. A valódi lelkigyakorlat titka (Beszélgetés Mustó Péter jezsuitával) 1998/1-2. 30. Egyre többet tenni a családért (Beszélgetés Bíró László püspökkel) 1998/3. 31. Kommunikációs torzó az egyházban (Beszélgetés egy békési lelkipásztorral) 1998/4. 32. Azt mondhatja az ember, Isten vele (Beszélgetés Gyulay Endre, megyéspüspökkel) 1999/1. 33. Legyetek bátrak és realisták (Beszélgetés Karl-Josef Rauber érsekkel). 1999/1. 34. Meghalt az Isten! Éljen az Isten! (Beszélgetés Henri Boulad jezsuitával) 1999/3-4. 35. Beszélgetés a világ és az egyház sorsáról. (Endreffy Zoltán, Mohay Tamás, Aszalós János, Bohár András) 2000/4.és 5. 36. Kerekasztal-beszélgetés az egyház-finanszírozásról. 2005/6.

Tárgymutató 1986/1-2005/6 A–Á Állami Egyházügyi Hivatal – 1986/1, 95 – viszonya a kisközösségekhez és a hierarchia, 1986/2, 71 – 1990/1, 52–53 Aggiornamento – felhivás az aggiornamentóra, 1987/1, 6–23, 1996/1, 59, 1996/2–3, 91 Állam – a világi hívő az egyházban és az államban, 1987/1, 25 – hitoktatás Európa állami iskoláiban, 1992/2, 28 – társadalom és egyház, 1994/1, 82 Állam és egyház – közötti kapcsolat, 1986/2, 83 – viszonya Lékai bíboros idejében, 1987/1, 92 – búcsú az államegyháztól, 1989/1, 97 – viszonya a sztalinizmusban és a posztsztalinizmusban, 1991/1, 5 – 1994/1, 82 Állandó diakonátus – A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia az állandó diakonátusról, 1992/3, 134 – irányelvek az állandó diakonátus bevezetéséhez, 1992/3, 136 – állandó diakónusok képzése Magyarországon, 1993/2, 49 2006/4

Anglikán – az anglikán egyházban, 1993/2, 91 Antiszemitizmus – „az egyház nem hallgatott”, 1993/3, 20 Ateizmus – a hit küzdelme egy ateista államban, 1988/1–2, 35 – és mélylélektan, 1994/3, 13 új megítélése, 1994/3, 101

B Bázisközösségek, kisközösségek – 1987/1, 102 – Közép-Kelet-Európában, 1988/1–2, 82 – ellentmondások, 1988/1–2, 88 – NSZK-ban, 1987/2, 48 – 1987/2, 57 – az egyház bázisa, 1989/1, 26 – mozgalmak Magyarországon, 1987/2, 85 – a szegények között, 1992/2, 108 – bázisközösségekben épülő kereszténység, 1994/1, 57 Békepapi mozgalom – 1986/1, 73 – kiindulása, 1986/2, 68 – a papság és a kispapság viszonya a mozgalomhoz, 1986/2, 70 27

REPERTÓRIUM 1986–2005 – békepapok 1956 utáni kiközösítése és feloldozása, 1991/2, 89 Buddhizmus – zsidó, keresztény, buddhista, taoista gazdaság, 1990/2, 18 Bulányi ügy – 1986/1, 95 – 1986/2, 73 – teológiai jellemzése, 1986/2, 107 – 1987/2, 95 Bűnbánat – az egyház bűnbánata, 1992/1, 88 Bűnbánat szentsége – gyónás, 1986/1, 56

C–Cs Cölibátus –1990/4, 100 – 1992/4, 125 Család – mint otthoni egyház, 1987/1, 36 – 1998/3, 4 – jövőnk a család 1998/3, 18 – mai magyar társadalomban 1998/3, 21 – családi értékpreferencia vizsgálat (1997) 1998/3, 31 – 2000/2 – nevelt gyerek 2002/5, 10 – a családpedagógia szerepe 2002/5, 14 – a nevelésről 2005/6, 29

D Diakonátus – A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia az állandó diakonátusról, 1992/3, 134 – irányelvek az állandó diakonátus bevezetéséhez, 1992/3, 136 – állandó diakonusok képzése Magyarországon, 1993/2, 49 – diakónia – diakónus nélkül, diakónus – diakónia nélkül 1995/4, 58 – a diakonátus helyzete Magyarországon 1999/1, 10 – a diakónia és a diakonátus egy franciaországi egyház megyében 1999/1, 32 – diakónusi tevékenység egy vidéki egyházközségben 1999/1, 38 – egy diakónus gondolatai 1999/1, 42 Dogma – a dogmatizmus tükrében 2001/3, 11

E Egyház – és világ, 1995/1, 31 – és világ a II. Vatikáni Zsinat tanításában, 1994/3, 92 – a katolikus egyház az NDK-ban, 1986/1, 74-87 – a katolikus egyház Csehszlovákiában, 1987/1, 109 – Görög-katolikus egyház Szlovákiában, 1987/1, 121 – vallás es egyház a szlovákiai magyarság életében, 1991/3, 89; 1991/4, 105 28

– az orosz egyház múltjáról, 1988/1-2, 20 – Lengyelországban, 1989/1, 62 – a katolikus egyház Romániában a 80-as években, 1991/1, 104 – felszabadító egyházi gyakorlat, 1986/2, 58 – üldözés Magyarországon, 1986/2, 64 – a magyar egyház múltjából, 1992/1, 99 – a világi hivő az egyházban és az államban, 1987/1, 25 – mint communio, 1987/1, 33 – a magyar egyház Lékai bíboros után, 1987/1, 90 – levél a pápának az erdé1yi katolikus egyházról, 1988/1- 2, 209 – és a jövő, 1987/2, 26 – és az ifjúság, 1987/2, 28 – szolidáris egyház, 1987/2, 72; 1989/1, 29 – mártírok egyháza, 1989/1, 31 – szegények misztikus egyháza, 1989/1, 31 – és pénzügyek, 1990/2, 39 – „világi egyház”, 1991/1, 30 – „templomi egyház”, 1991/1, 36 – megegyezés és megújulás, 1991/1, 47 – a visszaszerzett szabadság világában, 1991/1, 78 – feladata az új szabadság világában, 1991/1, 83 – politikai felelőssége, 1991/l, 91 – elmélkedés az egyházról, 1992/1, 3 – birodalom és egyház egysége s következményei, 1992/2, 6 – egyházak egysége és a jótékonykodás, 1992/2, 13 – viszony az egyházhoz Európában, 1992/2, 23 – az egyház világi alkalmazottai és a munkajog, 1992/3, 16 – szabadságjogok az egyházban, 1992/3, 105 – a diakónusok feladata az egyházban, 1992/3, 137 – élőbb egyházat, 1992/4, 29 – mi az, hogy egyházi?, 1993/1, 29 – és televíziózás, 1993/1, 35 – az új egyházkép, 1993/2, 112 – misztériuma, 1993/2, 113 – és modern világ, 1993/4, 4; 1994/1, 70 – válság az egyházban és küldetésében, 1993/4, 6 – az ellenállás egyháza, 1994/1, 32 – állam és társadalom, 1994/1, 82 – tekintély és engedelmesség a mai egyházban, 1994/2, 32 – közösség a mennyei egyházzal, 1994/2, 103 – anyagi javak felügyelte az egyházban, 1994/4, 20 – és kisebbségek, 1991/3, 61 – és oktatás, (1930–1990) 1991/3, 114 – egyházi vezetők Horn Gyuláról, 1996/2–3, 156 – a katolikus egyház és a romák, 1996/2–3, 156 – fiatalok egyháza, 1996/4, 4 – konfliktusai a katolikus sajtóban, 1997/1, 49 – egyháztámogatási modellek és problémáik, 1997/2, 79 – egyházszámadás, 1997/2, 60 – laikusok és az egyházi reform, 1997/4, 82 – egyházreform–igény, (1848) 1998/1–2, 72 – laikusok és az egyházi reform, 1998/1–2, 79 – az egyházügyi titkárság feladatai, 1998/3, 90 – kommunikációs torzó az egyházban, 1998/4, 9 – az értelmiségi és az egyház, 1999/2–3, 76 – rendszerváltás a katolikus egyházban, 1999/3–4, 102 – egyházak – a falakon innen és túl, 2000/3, 11 2006/4

REPERTÓRIUM 1986–2005 – az egyház társadalmi tanítása, 2000/4, 15; 2001/2, 18; 2001/3, 23; 2001/4, 11; 2001/6, 24; 2002/1, 19; 2002/2, 18; 2002/3, 20; 2002/4, 21 – és a világ 2000/4, 22; 2000/5, 23 – a világban, 2000/6, 3 – az egyházak gazdálkodása Magyarországon, 2001/2, 3; 2001/3, 3 – egyházgazdálkodás, 2001/4, 3 – az egyházak legitimációja, 2001/5, 27 – nemzeti egyházak, 2001/6, 21; 2002/1, 10 – házascsoportok az egyházban, 2002/5, 8 – egyházi iskolák felelősségéről, 2002/6, 3 – állam és egyház az Unió tagjelölt államaiban, 2003/1–2, 23 – a magyar katolikus egyház és az európai integráció, 2003/1–2, 19 – szabad egyház szabad államban, 2004/1, 28; 2004/3–4, 40 – és regionális fejlesztés, 2004/2, 29 – az egyházi múlt feltárása, 2005/5, 13 Egyházi múlt – átvilágítás, 1995/1, 4 – Lékai bíboros idejében, 1986/1, 68 Egyházi zene –1994/3, 107 –1993/4, 35 Egyházközség –helyzetéről, 1987/1, 19 – élő egyházközség, 1988/1–2, 8 – ből közösség, 1991/2, 115 – egyházközségi zsinat, 1992/3, 59 Egyházmegyei Zsinat –1992/3, 49 –1994/3, 47 Ellenállás – szükségessége, 1992/2, 39 – és egyház, 1992/2, 42 – és az ember tisztelete, 1992/2, 50 –az ellenállás egyháza, 1994/1, 32 Ember – a II Vatikáni Zsinat tanításában, 1994/3, 97 Engedelmesség – a papok kapcsolata és az engedelmesség, 1993/3, 102 – és tekintély a mai egyházban, 1994/2, 32 Erkölcs – házasság és szexuális erkölcs története a zsinat szemszögéből, 1991/3, 20 – válás után, 1991/3, 31 – a közgazdaságtan társadalmi és etikai vetületei, 1993/4, 103 – 1994/2, 5 – politikai erkölcs, 1995/1, 4 Egyházi felsőoktatás – költségvetési finanszírozásáról, 1996/4, 75 Egyházi közoktatás – állami pénzen, 2005/3, 14; 2005/4, 23; 2005/5, 22 Etika – a felelősség etikája 2000/6, 22 – a személyes kapcsolat etikája 2000/6, 27 Európa – európai országok a szociális kirekesztés ellen, 97/1, 86 2006/4

– és a magyar hivatás, 2003/1–2, 3 –keresztény Európa, 2003/1–2, 4 – európai integráció cseh módon, 2003/1–2, 37 – Európa egysége, 2003/1–2, 12 – Isten jelenléte Európában, 2003/1–2, 30 – Negyven évvel a zsinat után, 2004/2, 3 – A közjó Európában Evangelizáció – cigánypasztoráció, 20003/3, 6, 12, 16 – az egyetemi pasztoráció Szlovákiában, 2004/1, 8 – az ukrajnai evangelizáció, 2004/1, 11 – munkáspasztoráció, 2004/3–4, 3

F Felnőttképzés –90/3, 5:24 – Franciaországban, 1990/3, 34 – nyugati katolikus felnőttképzők Magyarországró1, 1990/3, 49 – Ausztriában, 1990/3, 52 – és vallásosság, 1990/3, 59 – perspektívái Magyarországon, 1990/3, 67 – konkrét feladatai, 1990/3, 73 Filozófia – Nyíri Tamás munkasságáró1, 1994/3 – 1994/3, 131

G Gazdaság – zsidó, keresztény, buddhista, taoista gazdaság, 1990/2, 18 – és egyház, 1990/2, 27

H Háború – az Újszövetség fényében, 1988/1–2, 130 – és a kereszténység, 1988/1–2, 170 – hadviselő elmék, 2003/4, 6 – a katolikus erkölcs mérlegén, 203/4, 1013 – ókereszténység és a hadsereg, 2003/4, 3 Házasság – 2001/3, 21; 2001/4, 20; 2001/5, 23 – párkapcsolatok, gyerekvállalás, 2002/5, 17 Hit – továbbadása misszios helyzetben, 1987/2, 9 – és tudomány, 1991/4, 14 – a hit küzdelme egy ateista államban, 1988/1–2, 35 – jövője, 97/4, 66 – hitvédelem, 97/4, 47 – a keresztény hit és az élettudomány, 2000/2 Hitoktatás – hittankönyvekről, 1986/1, 58–67 29

REPERTÓRIUM 1986–2005 – Európa állami iskoláiban, 1992/2, 28 – agresszivitás és hitoktatás, 1992/4, 123 – hittanórák becslülete, 1993/2, 26 – szervezett hitoktatás, 1993/2, 36 –1993/2, 85 – Hitoktatási Bizottság, 1996/1, 21 – hitoktatás Magyarországon, 1996/1, 4 – hittanárok és hittan, 1996/1, 23 – támogatása, 1998/3, 90 – Európa országaiban, 2000/1, 17 – zsoltárok a hittanórán, 2002/3, 23 Hitoktató – és a mindennapok misztikája, 1992/4, 119 – 93/2, 26 Hittankönyv – a katolikus hittankönyvek zsidóságképe, 2005/5, 6, 18 Húsvét – veszélyben a húsvét, 1994/1, 18

I Ifjúság – egyházi munka a fiatalok között, 1987/2, 6 – ifjúsági munka, 1987/2, 23 – a Katolikus Munkásifjúsági Mozgalom története, 1990/2, 63 – a magyar Katolikus Püspöki Kar és az ifjúság, 1996/4, 30 – keresztény munkásfiatalok, 1996/4, 45 – katolikus ifjúsági sajtó, 1996/4, 59 – missziós munka az egyetemisták körében, 2004/1, 3 – CIJOC találkozó, 2004/3–4, 9 Igazság – közös kutatása, 1989/2, II – igazságról etikai nézőpontból, 1991/4, 5 – igazságtétel – megértést hirdessünk, 1992/1, 83 –1994/2, 5 Igazságosság –1991/2, 34 Igehirdetés – tartalmai, 1993/4, 8 – nyelve, 1993/4, 12 – és paphiány, 1994/3, 81 lskolaügy – katolikus iskolaügy, 1992/4, 72 Irodalom – Szabó Árpád, 2002/2, 32 – Kertész Imre, 2005/1, 18 – Kamarás István: Hárompúpú és háromkirályok, 2005/6, 18 Isten – népének lelki hivatásáról, 1986/2, 26 – népe, 1986/2, 6 – vágyik utánunk, 1986/2, 42 – utáni vágy ma, 1986/2, 42 – és a teremtett világ megóvása, 1989/2, 32 – nevei, 1986/2, 6 30

J Jog – emberi jog, 1986/2, 119; 1987/1, 107; 1987/1, 113 – 1992/2, 105; 1992/4, 91 – ENSZ Emberi Jogok Bizottsága, 1988/1–2, 166 – az egyház világi alkalmazottai és a munkajog, 1992/3, 16 – szabadságjogok az egyházban, 1992/3, 105 – az egyházjog értékvilága, 1992/4, 116 – az emberi jogokról vallott felfogás az egyház szemlélet módjában, 2000/4, 9 – jogalkotás Európában, 2001/3, 19 – információhoz való jog az egyházban, 2000/1, 23

K Kánon – kánonjog és civiljog, 1992/3, 19 Karizmatizmus – bázisközösségek mozgalma, 1987/2, 102 Katekizmus – Katolikus Egyház Katekizmusa, 1994/4, 56 Képzés – az állandó diakónusok képzése, 1992/3, 140 – papok továbbképzése Svájcban, 1990/3, 65 – 1993/2 – képzési térkép, 1993/2, 5 – lelkipásztori munkatársak képzésének németországi tapasztalatai, 1993/2, 14 – kispapképzés, 1993/2, 5 – állandó diakónusok képzése Magyarországon, 1993/2, 49 Keresztelés –1994/1, 22 Keresztény – értelmiség, 1991/1, 35; 45 – keresztények, mint kisebbség Európában, 1992/2, 12 – ki a keresztény?, 1994/1, 6 Keresztség – mi vár a kereszténységre 2000-ben, 1994/3, 69 Kereszténység – Nietzsche és a kereszténység 2000/5, 7 – Egy keresztény ember 2002/2, 24 – Sören Kierkegaard és a kereszténység 2005/4, 18 – A keresztény önmeghatározás kérdései 2005/5, 11 Kisebbség – a romániai magyar kisebbség helyzete 1945 után, 1990/3, 97 Kisegyházak –1989/2, 78 – 1991/4, 28 –1991/4, 37 – 1992/1, 121 Kommunizmus – öröksége tovább él, 1995/1, 39 – Romániában, 1987/2, 121 – 1989/1, 70 Környezetvédelem – teremtéstan és ökológia, 1992/2, 64 2006/4

REPERTÓRIUM 1986–2005 – a középkor ökológiai bölcsessége, 1992/2, 70 – zöld lelkiismeret, 1994/2, 41 Kisközösségek – 1991/1, 49 – 1991/2, 110 Közösségek – megosztott közösség, 1986/1, 29 – csoportok a közösségben, 1986/1, 28 – missziós közösség, 1986/1, 8 – közösségi lelkivezetés, 1992/1, 47 Krisztus – az egyház misztériumában, 1994/2, 106 Kultúra –és vallás, 1990/3, 75 – 1991/1, 42 – a nyugati kultúra gyökeres változásai, 1993/4, 17 Karácsony – 2001/5, 3 – 2002/5, 3 – Betlehem 2005/6, 10 – megtestesülés és a János evangélium, 2003/6, 3 – Jézus születése az apokrifek szerint, 2003/6, 5 – biblikus szemmel, 2005/6, 5 – története, 2005/6, 7 – szimbólumai, 2005/6, 10 – népszokások, 2005/6, 13 Kiengesztelődés – a globális megosztás és pusztítás közepette, 1997/3, 4 Kisebbség – cigány vagy roma, 2003/3, 3 – csángósors, 2003/3, 30 – a kisebbségek liturgiája, 2003/3, 20 – a kettős állampolgárság és a nemzeti kisebbségek, 2005/3, 19 – a csatkai cigány búcsú, 2005/5, 15 Kommunikáció – hiánya 1999/2–3, 139 – hit és kommunikáció, 99/3–4, 145 – a dialóguskultúráról, 2004/5, 24 Környezet – a környezetért felelős kereszténység, 2002/2, 3 – eltűnő állatvilág, 2002/3, 5 – az erdő, 2002/3, 7 – a víz problémája, 2002/5, 28 – humán ökológia, 2002/6, 27 – ÖKO lakópark, 20005/3, 10 – a fenntarthatóságról, 2005/5, 19 Közösség – az egyházközségi bázisközösségekről, 2001/5 – plébánia–közösség, 2001/6 – a magyar katolikus közösségek hálója, 2002/4, 16

L Laikus – lelkipásztorok, 1992/3, 12; 1992/3, 77 Lelki élet – sport és lelki élet, 1994/2, 66 2006/4

Lelkiismeret – 1994/2, 5 –és erkölcs, 1994/2 –és törvény, 1994/2, 25 Lelkipásztorkodás – lelkipásztori szakadás , 1986/1, II – hatósági lelkipásztorkodás, 1986/1, 12 – teológiája, 1986/1, 20 – mint misztagógia, 1986/1, 22 – lelkipásztori segéd, 1986/1, 47 – korosztályok szerinti lelkipásztorkodás, 1986/1, 49 – pszichológiai szempontjai, 1987/1, 56 – a fiatalok között, 1987/2, 6 – egyes területei: családi, gyermek, ifjúsági, felnőtt, 1989/1, 54 – pszichológia a lelkipásztori munka szolgálatában, 1992/1, 6 – interjú két lelkipásztor házaspárral, 1992/3, 77 – képzés németországi tapasztalatai, 1993/2, 14 – modern lelkipásztor, 1994/1, 79 – egyetemi lelkipásztorkodás, 1995/1, 77 Lelkigyakorlat – a valódi lelkigyakorlat titka, 1998/1–2, 4 – lelkigyakorlatos házak helyzete, 1998/1, 30 – az evangélikus egyházban, 1998/1–2, 53 – kérdések és válaszok a magyarországi lelkigyakorlatokhoz, 1998/1–2, 46 – élettörténet mint hittörténet a lelkigyakorlatok metszés pontjában 2002/1, 29 Lelkiség – Fokulare-mozgalom, 1989/1, 34 – ferences lelkiség és népi vallásosság korunkban, 1 991/2, 33 – globális kérdések ferences szemmel, 1992/2, 74 Liberalizmus – fundamentalizmus vagy liberalizmus, 1990/2, 89 – és a katolikus megújulás Magyarországon 2000/1, 8

M Mária – 1992/1, 113 – az egyház misztériumában, 1994/2, 106 – szerepe az üdvtörténetben és az egyházban, 1994/2, 107 – a helyes Mária-tisztelet, 1994/2, 110 – Mária-kultusz és hagyomány, 2001/2, 33 Megújulás – a magyar katolikus egyházban, 1995/1, 38 – a liturgiában, 1993/1, 98 Misszió – az egyház kezdetben, 86/1, 8 – missziós lendület visszaszerzése, 1986/1, 15 – 1991/1, 40 – és ökumené, 1994/4, 85 – ferences békemisszió Horvátországban, 2000/6, 15 – városmisszió, 2005/1, 19 Misztika – 1986/2, 42 – 1989/2, 57 31

REPERTÓRIUM 1986–2005 N Népszavazás – a kettős állampolgárságról, 2005/1, 6, 10 – magyar vélemények az egyház–nép–szavazásról, 95/4, 43 Nők – az egyházban, 1987/1, 43 – nő és férfi – egy újtípusú együttélés útján, 1991/2, 6 – az egyházban, 1992/4 – a nők helyzete és szerepe a kisegyházakban, 1992/4, 15 – beszélgetés katolikus nőkkel helyzetükről az egyházunkban, 1992/4, 35 Nők papsága – az anglikán egyházban, 1993/2, 91 – a nők pappá szentelhetőségéről, 1996/2–3, 109; 2002/3, 17 – és a papság, 1997/1, 31 – keresztény nők Európa jövőjéért, 2002/4, 24 Nős papok – 1990/4, 96 – nyílt levele, 1993/3, 69

O-Ö Okkultizmus –1991/4, 45 Ortodox egyház – templom, 1988/1–2, 91 – istentisztelet, 1988/1–2, 96 – liturgia, 1988/1–2, 98 – szerzetesség, 1988/1–2, 107 – ikonok, 88/1–2, III – Oroszországban, 1994/4, 83 – drogkereskedőket fedező püspökök, 2005/2, 15 Ökumenizmus – egy svájci plébánián, 1986/1, 56 – 1989/1, 71 – 1991/2, 119 – 1991/4, 57 – börtönmisszió ökumenikus közösségben, 1992/1, 34 – és misszió, 1994/4, 85 – II. Ökumenikus Találkozó, 97/1, 86 – ökumenikus imahét, 97/1, 86 – az ökumenizmusról, 97/3, 36 – egy ökumenikus pedagógusműhely, 2000/2 – az ökumené értelmezése, 2001/1, 3 – ökumené, 2001/2, 15 – az ökumenikus gondolat Pannonhalmán, 2002/3, 15 – ökumené – négymillió vallás országában, 2002/4, 5 – Békés Gellért Ökumenikus Intézet, 2002/4, 15 Ősegyház – pap az ősegyházban, 1990/4, 7

P Pap – paphiány, 1995/1, 44 32

– és a hivatalok új betöltői, 1986/1, 55 – utánpótlás kérdése, 1986/2, 78 –1990/1, 88 – papok továbbképzése Svájcban, 1990/3, 65 – az ősegyházban, 1990/4, 7 – Jézus Krisztus papsága, 1990/4, 13 – 1990/4, 20 – és világiak közössége, 1990/4, 34 – hogy látják a papok szolgálatukat?, 1990/4, 46 – katolikus papok az 1848/49–es szabadságharcban, 1990/4, III –1991/1, 38 – a magyar katolikus papság létszámalakulásának egyes kérdései, 1992/3, 24 – paphiány — (esettanulmány), 1992/3, 33 – paphiány és igehirdetés, 1994/3, 81 – papi életforma, 1992/3, 52 – a püspöki és papi hivatal, 1993/3, 91 – a püspökök szorgalmas munkatársai, 1993/3, 98 – a papok kapcsolatai és az engedelmesség, 1993/3, 102 – a papság élete, 1993/3, 104 – a papi hivatásról, 1994/3, 62 – igazságos papi bért?, 1994/4, 16 Pápa – 1990/1, 122 – 1991/2, 70 – és papaság, 92/1, 71 – és papság, 92/1, 74 – támadások XII Pius ellen, 2000/2 – II János Pál pápa izraeli látogatása, 2000/3, 13; 2005/1, 34 – XVI. Benedek pápa, 2005/2, 3 – Nursiai Szent Benedektől XVI. Benedekig, 2005/2, 5 Párbeszéd – erőszakmentes stratégiák és a párbeszéd alapelve, 1992/2, 47 – keresztény – zsidó párbeszéd a lelkiismeret tükrében, 1992/4, 66 Pénz – a pénzküldés természetrajza, 1993/3, 75 –1994/4 – a munkás bére; képek az ősegyházból, 1994/4, 5 – igazságos papi bért?, 1994/4, 16 Plébánia – hogy él egy svájci plébánia? 1986/1, 43 – mit tesz a plébánia, 1986/1, 49 – 1987/2, 77 – 1991/1, 39 – plébánia, plébános régen és most, 1992/3, 5 Plébános – meddig szolgáljon? 1995/1, 60 – plébánia, plébános régen és most, 1992/3, 5 – plébánoshiány – (esettanulmány), 1992/3, 33 Politika – 1986/2, 53 – 1989/257 – politikai katolicizmus a két világháború közötti Magyarországon, 2000/2 Keresztények felelőssége – 1990/1, 6 –1993/4, 43 2006/4

REPERTÓRIUM 1986–2005 – pártprogramok a vallásszabadságról és egyházpolitikáról, 1994/1, 81 Politikai pártok –1994/1, 81 Pszichológia – a lelkipásztori munka szolgálatában, 1992/1, 6 – 1992/1, 25 – 1992/1, 60 – 1993/2, 77 Püspök – és papjai, 1992/3, 33 – a püspöki és papi hivatal, 1993/3, 91 – Márton Áron 2005/5, 3 – Jacques Gaillot virtuális püspöksége 2005/3, 8

S–Sz Sajtó – sajtóetika, 1991/4, 85 – egyházi sajtó, 1993/1, 6 – van–e sajtópolitikája az egyháznak?, 1993/1, 21 – mikor egyházi a sajtó?, 1993/1, 31 – írott katolikus sajtó Magyarországon 1993-ban, 1994/3, 38 Szabadság – különböző fokozatai, gátjai, 1991/1, 80 – szabadságot előmozdító egyházi gyakorlat, 1991/1, 86 – szabadságjogok az egyházban, 1992/3, 105 Szegények – bázisközösségek a szegények között, 1992/2, III – mellett dönteni, 1992/2, III – elszegényedés, 1992/4, Szekták – szektaveszély a tények mérlegén, 1993/2, 97 – 1999/2–3, 51 – kultuszok, 2000/3, 23; 2000/4, 16; 2000/5, 21; 2000/6, 20 Szeretet – és közösség a II. Vatikáni Zsinat tanításában, 1993/2, 118 Szerzetesek – megszentelődés és szerzetesség a II. Vatikáni Zsinat tanításában, 1994/1, III; 1994/1, 117; 119 Szexualitás – serdülők és fiatalok szexualitása, 1991/3, 42 – tizenévesek szexualitásáról, 1991/3, 47 Szociális tanítás – és tevékenység, 1996/2, 85 – az igazságos társadalmi rend felé, 1991/2, 5 – 1991/2, 13 – evangélikus gyakorlat szerint, 1991/2, 21 – 1991/2, 29 – szolidaritás és gazdasági válság, 1991/7, 41 – elvek és tények a szociális törvényben, 1994/1, 103 Szinódus – a szeged-csanádi egyházmegye szinódusa 1995/4, 4 – szinódus kétezerig a kalocsa-kecskeméti főegyházmegyében 1995/4, 15 – szinódusi előkészületek Pécsett, 1997/2, 89 2006/4

T Társadalom – társadalomfejlődés alternatívái és a kereszténység, 1990/1, 31 – állam és egyház, 1994/1 82 Tekintély – és engedelmesség a mai egyházban, 1994/2, 32 Templom — építése, 1994/4, 36 Teológia – felszabadítás teológiája, 1989/1, 5 – 1992/2, 114 – morálteológia válságáról, 1990/1, 129 – teológiai perspektívák a holnap Európájáról, 1992/2, 6 – fehér teológia fekete szemmel, 1992/2, 57 – teológiai tanulmány Amerikáról, 1992/2, 94 – tolerancia a teológia szemszögéből, 1994/1, 60 – a magyar felsőoktatásban 1997/2, 4; 1999/3–4, 6 – hivatása 1997/2, 34 – a feminista teológia 1999/2–3, 41 – a XX. század katolikus teológiája 2000/4, 3 – a nyár teológiája 2002/2, 22 – kommunikatív teológia 2002/6, 18 – a kontextuális teológia előfeltevéseiről Bosznia– Hercegovinában 2005/4, 3 – a nyolc boldogság teológiája 2005/6, 22 Teremtés – teremtéstan és ökológia, 1992/2, 64 Terror – terrortámadás az USA ellen 2001/5, 18 Tömegtájékoztatás – egyház a tömegtájékoztatási eszközök világában, 1991/4, 91 –1993/1, 10 – egyház és televíziózás, 1993/1, 35 – 1993/2, 121 – katolikus média Magyarországon: (1993), 1994/3, 30 – a rádióról, 1994/3, 35 Törvények – elvek és tények a szociális törvényben, 1994/1, 103 Tudomány – és vallás, 1991/4, 9 – és hit, 1991/4, 14

U Unió (Európai) – Európa egyesítése és az egyházak 2001/5, 21 – az európai integráció szociáletikai aspektusai 2002/6, 15 – Európa jövője 2002/6, 20 –az Európai Unió bővítésének vallási és egyházi dimenziói 2003/1–2, 16 – Unió: vallások, kisebbségek 2003/1–2, 32 – Szlovákia úton az Európai Unióba – Lengyelország belépése az Európai Unióba 2003/1–2, 42 – az ukrán kivándorlók segítésének problémái az EU országaiban 2003/1–2, 44 33

REPERTÓRIUM 1986–2005 – identitása és a kereszténység, 2004/2, 8 – és Törökország kapcsolata, 2004/6, 21 – a bevándorlók integrációja, 2005/2, 13 V Vallás – tömegvallás, 1986/1, 16 – a rendszerváltás után, 1995/1, 17 – vallási helyzet Kelet–Európában, 1989/1, 48 – és kultúra, 1990/3, 75 – és tudomány, 1991/4, 9 – 1991/4, 13 – a piacgazdaság mint valláspótlék, 1992/4, 113 – és demokrácia, 1999/2–3, 97 – a vallások párbeszéde, 2004/6, 4 – normák az iszlám szerint, 2004/6, 9 – hinduizmus, 2004/6, 11 – buddhizmus, 2004/6, 14 – és környezeti nevelés, 2005/6, 27 – a Krisna-tudat Szervezete, 2004/6, 17 – Kelet–Közép–Európa országaiban, 2000/1, 14 – a személlyé válás és a vallás, 2002/6, 16 – vallástudomány Magyarországon, 2004/6, 25 – misztikáról, tudományról, vallásról, 2005/3, 3 – Teilhard de Charden, 2005/3, 21 – vallásos lelkiségi mozgalom, 2004/5, 11 Vallásosság – szindróma, 2000/2 – népi vallásosság, 2004/5, 3, 16 Vallásgyakorlat – mennyire vallásos Európa, 1992/2, 16 Vallásszabadság – ürügyén, 1990/1, 51 – pártprogramok a vallásszabadságról és egyházpolitikáról, 1994/1, 81 – és új vallásos mozgalmak, 1997/4, 36 Vatikán – vélemények a Vatikán keleti politikájáról, 1996/1, 102 – internet a Vatikánban, 1996/2–3, 156 – magyar–vatikáni tárgyalások, 1997/1, 86 – és a laikusok, 1998/1–2, 116 – holocaust 1998/3, 90 – keleti politikája 2000/6, 8; 2001/1, 9; 2001/2, 11

Világ – egyház és modern világ, 1993/4, 4; 1994/1, 70 – egyház és világ a II Vatikáni Zsinat tanításában, 1994/3, 92 Világiak – a világi hívő az egyházban és az államban, 1987/1, 25 – és papok, 1990/4, 34 – az egyház világi alkalmazottai és a munkajog, 1992/3, 16 – megszentelése, 1993/4, 101 Világiak apostolkodása – közösségi formái, 1987/1, 41 – ökumenikus együttműködés, 1987/1, 44 – a II. Vatikáni Zsinat gondolkodásában, 1993/4, 93 Z–Zs Zsidóság – keresztény–zsidó párbeszéd a lelkiismeret tükrében, 1992/4, 66 – zsidó–keresztény párbeszéd, 1993/3 – 1993/3, 4 – dialógus zsidó nézetből, 1993/3, 10 – zsidók Magyarországon, 1993/3, 16 – zsidók és keresztények a tolerancia iskolájában, 1993/3, 25 –1993/3, 42 –1994/1, 65 – megfontolások a zsidó – keresztény konferencia után 98/4, 49 – újszövetség és az antiszemitizmus? 2001/6, 18 – az abortusz és az ókori zsidó források 2003/4, 17 – a Tóra–olvasás törvényei 2003/5, 16 – ábrázolásának szempontjai a keresztény hitoktatásban 2005/4, 14 Zsinat (II Vatikáni) – II. Vatikáni Zsinat az egyház megújulásának útja, 1991/1, 64 – antizsinat 1966–1984, a zsinatellenesség körei, 1991/4, 16 – nyílt beszéd a zsinat elé, 1992/3, 49 – civilek a zsinatért, 92/4, 60 – mit akart a II. Vatikáni Zsinat? 1993/1 97 – a protestánsok és a zsinat, 95/4, 64 – a zsinati megújulás üzenete, 98/4, 4 – a II. vatikáni zsinat időszerűsége, 2000/3, 21 – hatása Magyarországon, 2004/5, 21; 2004/6, 23; 2005/1, 17; 2005/2, 22; 2005/3, 22 A repertóriumot készítette Nagy István és Fellner Zoltán Ákos

2005-ben az Egyházfórum Alapítvány 107.235 Ft támogatást kapott a személyi jövedelemadó 1%-ából, melyet a folyóirat postaköltségeire és lektori munkáira fordítottunk. Hálásan köszönjük minden felajánlónak a támogatást! Örömmel tudatjuk, hogy a Nemzeti Civil Alaphoz benyújtott 2006-os működési pályázatunkon 700.000 Ft-ot nyertünk. A személyi jövedelemadó felajánlások és a pályázaton nyert összeg együttesen közel fedezi az Egyházfórum ez évi költségeinek még hiányzó részét, igaz, a pályázati pénz nagyobbik része csak a következő évben kerül kifizetésre. Az idei rekordbevételek azonban aligha ismétlődnek meg jövőre, ezért meg kell fontolni, hogy 2007-től ne térjünk-e vissza az Egyházfórum eredeti A/5-ös, képek nélküli, csupán szöveges formátumához. Ezzel kapcsolatban is várjuk Olvasóink észrevételeit. Az Alapítvány kuratóriuma

34

2006/4

Személyes visszaemlékezés

Recommend Documents