SZÉKESFEHÉRVÁR PATIKÁI Fejér megye gyógyszerészetének története a törökök kiűzéséig, 1688-ig nyúlik vissza. 1688. májusában készült házösszeírási jegyzékek (Regestrum Incolae Civitatis Albae Regalis 1688/89 – Házösszeírási Jegyzékek 1688/89) már beszámolnak az első patikáról és annak birtokosáról Sartory János gyógyszerészről is. Ez az intézmény a Fekete Sas Gyógyszertár (ma Fekete Sas Patikamúzeum) jogelődje. 1741-ig kizárólag egy patika üzemelt a megyében. Ekkor alapította meg a kapucinus rend a móri Mária Segedelme gyógyszertárat. Mária Terézia elrendelte, hogy minden megye alkalmazzon orvost, majd később gyógyszerészt is. Ez magával hozza a helyi gyógyszertári hálózat fejlődését. 1797-ben 3 patika volt a megyében, az 1800-as évek végére viszont már 30. Az 1940-es években több mint 50 patika üzemelt Fejér megyében, ebből 8 Székesfehérváron.
(Forrás: Bakos Batu: Fejér megye gyógyszerészetének kialakulása és fejlődése)
A második Világháború és a gyógyszertárak államosítása gyökeresen megváltoztatta fehérvári gyógyszertárak történetét. 40-es évek közepén több gyógyszertár fejezte Az államosításra az egész országban egyetlen nap alatt került sor: 1950. július 28-án. Ez kb. 1200 közforgalmú patikát érintett az országban.
(Forrás: Bakos Batu: Fejér megye gyógyszerészetének kialakulása és fejlődése) Székesfehérvári gyógyszertárak elhelyezkedése (1940-es állapot)
Székesfehérváron a XIX. század elején kezdenek kialakulni a gyógyszerész-dinasztiák, így a Say és a Braun, majd Lukáts, illetve Takácsi Nagy és Getterth patikus családok.
1. FEKETE SAS PATIKA ALAPÍTVA: 1688
A levéltári adatok szerint az első gyógyszerészünk, Sartory János Gáspár, azaz Sartorius Pápáról származott. Őt jelölik meg a 46. és 93. számú házak tulajdonosaként. számú ház tulajdonosaként. A 93. számú ház lakóépület volt, itt élhettek feleségével, Somogyi Máriával. A 46. számú ház pedig Sartorius gyógyszertáraként szolgált. Sartorius gyógyszerészi tevékenységéről kevés adat van a birtokunkban. A Székesfehérvári Tanácsülési Jegyzőkönyvek 1691–1699 közötti kötetei arról vallanak, hogy városi szenátorként, illetve vice nótáriusként is működött. Sartory 1714-ben bekövetkezett halála előtt még két gyógyszerész neve bukkan fel a jegyzőkönyvekben: Seitz Jánosé és Mallath Ferencz Simoné. Seitz János 1701-től dolgozott városunkban, Mallath Ferencz pedig 1706-ban nyitotta meg patikáját. A három patikus valószínűleg egymás után folytatta praxisát, mivel a város lakosságának száma (1720-ban 3126 fő volt) nem tette szükségessé több gyógyszertár egyidejű üzemeltetését. A város következő gyógyszerésze Grimbtner József lett. Grimbtner, nejével, Mária Erzsébettel a Gömör megyei – Felvidék, ma Szlovákia – Szomolnokról érkezett ide. Grimbtner 1717. december 17-én vásárolta meg a mai Vasvári Pál utca és a Kossuth utca sarkán álló egyemeletes épületet (ún. 115. számú ház) 500 Forintért. Szabó Lóránt szerint már Mallath is ezt a házat használta gyógyszertárként, azonban a Belvárosi telekkönyvek alapján Lucini József Antal és társörökösei adták el Grimbtneréknek. Az épület Kossuth utcára nyíló homlokzatának kiképzése még ma is őrzi a gyógyszertári múltat. A belső tér kialakításából arra következtethetünk, hogy az officina az épület bal oldalán helyezkedett el. Egészen 1745-ig itt üzemelt a Fekete Sas Patika jogelődje. 1720. január 19-én, Grimbtner halála után Beseneckher Sebestyén és felesége kezébe került a 115. számú ház. Beseneckher a vásárlást követően megkezdte a gyógyszertár korszerűsítését, ám korán bekövetkezett halála megtörte ezt a fejlődési ívet. Miután 1720. június 4-én távozott az élők sorából, a patika Éva Teréziára szállt. Az özvegy azonban nem bírta fenntartani a gyógyszertárat, így annak eladására kényszerült. Puell János Mihály és Endrődi Anna Rosina lettek az új tulajdonosok. A házaspár 800 Forintot fizetett Beseneckher özvegyének. 1727-ben a gyógyszertár ismét új tulajdonosra tett szert: 800 Forintért vándorolt át Meckel Melchior tulajdonába (1727–1733). Halála után a gyógyszertárát özvegye Meller (Mehler) Jánosnak és feleségének, Teréziának adja el, szintén 800 Forintért. (Az iratok Meckel és Meller nevét többféle írásmóddal közlik. Feltételezhetjük, hogy a két férfi rokonságban állt egymással, mivel Meller János nevét Meckelként is lejegyzik a telekkönyvben.) 1733. február 7-étől a gyógyszertár Meller Menyhért tulajdonában áll. Ő volt a Kossuth utcai épület utolsó patikusa. Meller nagy adósságot halmozott fel, melyet nem tudott törleszteni – Kállay szerint – 1736-ban bekövetkezett haláláig. Férje halálával a gyógyszertár, az adósággal egyetemben Teréziára szállt. Az adósságot nem bírta megfizetni. Az özvegy nem élte meg a gyógyszertár eladását, a tartozás ekkor már meghaladta az 1500 Forintot. Az örökösök csak úgy tudták kiegyenlíteni a hátralékot, hogy külön bocsátották áruba a gyógyszertárat – bútoraival, eszközeivel és gyógyszerkészletével egyetemben – és az épületet. A patikaházat 1746-ban Preindl Ferenc festő vette meg 600 Forintért, míg a berendezés a székesfehérvári jezsuita rend tulajdonába került. A gyógyszertárat 1745. december végén 1200 Forintért vásárolta meg a rend, a telekkönyvi bejegyzés azonban csak 1746. január 22-én történt meg. A hagyatékkal egyetemben két privilégiumot is megszereztek: a város biztosította számukra az adómentességet és a kizárólagosságot Székesfehérváron („Post mortem viduae Apothecariae empta sit Apotheca pro 1200 Fl cum privilegio ut sit sola et sine omni onere civili in perpetuum.”)
A jezsuita érában két rendi gyógyszerész működtette a patikát. Székesfehérvár első jezsuita patikusa Maschner Jakab volt. Ő irányította a gyógyszertárat 1746-tól 1748-ig. Utódja Hyll (Hill) Mátyás volt, aki 1748-tól kezdve látta el a gyógyszerészi illetve betegápolói teendőket. A jezsuiták egészen 1773-ig bírták a gyógyszertárat, amikor XIV. Kelemen pápa Domus ac Redemptor bullája feloszlatja fel a rendet. Ekkor a gyógyszertár kamarai kezelésbe kerül át, de Hyll vezeti tovább a patikát, egészen az 1774. november 15-ei árveréséig. Az elárverezett magyarországi jezsuita gyógyszertárak közül a Fekete Sas értéke volt a legmagasabb. A 4940,- Forintért kikiáltott apotéka végül 8160,- Forint leütési áron cserélt gazdát. 1774. november 2-án Valter Ferenc pozsonyi gyógyszerész lett a patika új tulajdonosa. Az árverésen a bútorzat és a gyógyszerek mellett Valter a régi kiváltságot (illo jure et privilegio) is megvásárolta. A vételt követően átköltöztette a gyógyszertárat a rendházból a mai helyére, a jelenlegi Fő utca 5. szám alá (korábban Nádor, ill. Március 15-e utca). 1775. március 3-án már bizonyosan itt működött a gyógyszertár. Valter választotta patikájának az Apotheke zum Schwarzen Adler, azaz Fekete Sas Patikanevet. A legrégibb patikanév-típus – a címertanból is ismert – állatnevekből alkotott névfajta. Gyakran színeket is társítottak az mellé (pl.: Arany Egyszarvú). Az 1500-as évektől a XVIII. század végéig az állatnevek uralkodtak a patikai névadásban. A sas, mint jelkép az ókor óta ismert. A kétfejű fekete sas - aquila biceps - már az ó-asszír és egyiptomi emlékeken is megjelenik. A XIII-XIV. században merül fel először a címertanban. A német birodalmi címerben Zsigmond császár óta szerepel (1433). A Habsburg-család is használta a kétfejű sasos címert, mivel 1452–1742 között a Habsburg-házból kerültek ki a német-római császárok. Ebből kitűnik, hogy a Fekete Sas elnevezés a Habsburgok iránti elkötelezettségre is utal. 26 Fekete Sas gyógyszertárról tudunk a történeti Magyarországom. A gyógyszertár 1798-ig, azaz 24 éven át volt Valter Ferenc tulajdonában. 1798–1800 évek között Valter felesége, Erzsébet volt a gyógyszertár tulajdonosa. 1800 és 1806 között már fia Höfflich Imre bírta a Fekete Sast. Patikájában – akárcsak nevelőapjáéban és anyjáéban – ott találjuk Szücs Károly gyógyszerészsegédet. 1806-ban (Szabó szerint 1804-ben) Höfflich Imre eladta a családi üzletet a megbízható segédnek, így Szücs Károly patikatulajdonossá lett. 5 évig működtette az intézményt, majd 1811-ben eladta – Braun gyógyszerész dinasztia első tagjának - Braun Ferencnek. A Helytartó Tanács 1843-ban engedélyezte Braun számára, hogy kitegye a „Fejér megye Gyógyszertára” táblát. Apja után Braun József lett a patika tulajdonosa, jelenleg nem tudjuk, hogy mikor veszi át a stafétát. Braun József tette meg az egyik legjelentősebb lépést a patika életében: 1856. március 27-én megszerezte gyógyszertára számára a reáljogot. Braun József utódja a Braun Lajos lett. A tulajdonosváltás időpontja nem ismert. 1873-ban még József bírja üzletet, 1886-ban már Lajos nevével találkozunk az iratokban. A Braun család után a patika Eisenbarth Ágoston kezébe került valamikor az 1900-as évek elején. Eisenbarth hitelből vette meg a gyógyszertárat, melyet nem volt képes törleszteni. Eisenbarth ezért rokonának, Lukáts Lajosnak adja át a patikát – jelenleg nem tudjuk, hogy hányban- és egészen 1931-ig ő vezette. Lukáts Lajos 1906ban boltíves kapubejáró befalazásának köszönhetően egy folyosóval bővítette alapterületét. A Fekete Sas utolsó polgári tulajdonosa Lukáts Béla 1931-től vezette a gyógyszertárat. A tulajdonjogot – feleségével közösen – csak apjának 1933-ban bekövetkezett halálakor szerezte meg. 1949-ben végén védetté nyilváníttatta a gyógyszertárat és az épületet. Egészen az 1950. július 28-ig ő működteti a gyógyszertárat Ekkor a Sas átkerült a Fejér Megyei Gyógyszertári Központhoz, amelynek akkor Dr. Szabó Lóránt volt a vezetője. A patikának ettől kezdve állandó ügyeletes szolgálatot látott el egészen 1971-es bezárásáig. 1971-1975 között restaurálták a gyógyszertárat. 1975. május 22-én mint Fekete Sas Patikamúzeum nyitotta újra kapuit. A patika jelenlegi bútorzata a jezsuita időszak terméke. Az első berendezést az 1746–1747 között Codelli József laikus fráter készítette. Ez a megye legkorábbi ismert patika bútora. Baumgartner Bernát fafaragóműhelyében 1758-ra készült el a második officina szekrény. A patkó alakú táraasztalt Braun Ferenc készíttette valamikor az 1800-as évek első felében. Ezenfelül több, mint 700 feliratos edény- illetve bútorfiók őrzi a régi gyógyszerkincs emlékét.
2. MAGYAR KORONA GYÓGYSZERTÁR ALAPÍTVA: 1797
Még Valter Ferenc hivatali idejében elkezdődött a küzdelem Székesfehérvár második patikájának felállításáért. Az első próbálkozás 1783-ra tehető. Valter ragaszkodott a vásárláskor szerzett kiváltságaihoz, így minden folyamodó ellen fellépett. Először Wagner Ignác (1783), majd Schwachhoffer Ignác (1786), utána Agnelli István paksi patikus (1792), végül Ruprecht János – Valter korábbi segédje - kívánt gyógyszertárat nyitni. Amikor Vágner Ignác kérvényezte a második patika megalapítását, Valter válaszul számos írásos bizonyítékokkal támasztotta alá a Fekete Sas feddhetetlen hírét. Mellékelte a megyei fizikus (orvos) 1783-ban kelt elismerő nyilatkozatát, amely bizonyítja, hogy a gyógyszertár minden igénynek megfelel. Jogai alátámasztására a város jezsuitákkal kötött 1746-os szerződését is csatolta. Továbbá felvetette, hogy talán Vágner nem is rendelkezik egyetemi képesítéssel, illetve szakmai tapasztalattal. Kiemelte, hogy nem látja szükségét egy második gyógyszertárnak, mivel Pest és Buda szabad királyi városok 2 órányi távolságra vannak a megye határaitól, illetve Veszprém és Komárom is rendelkezik patikával. A megye kiállt Valter mellett, hangsúlyozta, hogy ugyanazok a jogok illetik meg, mint a jezsuitákat. Schwachhoffer Ignác gyógyszertár alapítási kísérletét Valter szintén megakadályozta. Benyújtott egy 1785-ben kelt patika vizsgálati jegyzőkönyvet, és csatolta Novák József megyei fizikusnak bizonyítványát, amely igazolta, hogy Valter a szegényeknek felírt gyógyszereket "sine omni penso dessummende” azaz ingyen, „absque omni fraude ipsis obtulerit" vagyis minden csalárdság nélkül adta. A megye ismét Valter pártját fogta. 1792-ben Agneli István Ferenc patikaalapítási kérelemmel fordult a városi magisztrátushoz. Kérvényében arra hivatkozott, hogy vizsgázott gyógyszerész és megszerezte a megfelelő gyógyszerészeti gyakorlatot és aprobatiót (Kalocsán 6 évig, Pakson 4 éven át dolgozott), emellett itteni lakós. Valter viszont rávilágít arra, hogy Agneli csak 1787-ben vizsgázott, ám előtte már ellátta a Kalocsán a patikusi tisztséget, tehát végzettség nélkül működött. Valter legveszedelmesebb ellenfele, volt segédje Ruprecht János lett. Ruprecht első kérvényét 1794 februárjában adta be a tanácshoz. A városi tanács többsége ismételten Valter mellé állt, Ruprecht kérelmét pedig elutasítják. 1794. májusában Ruprecht a legfelsőbb helyhez fordul és "Őfelségéhez" a királynak hosszú beadványt írt, amelyben részletesen kitért Valter patikájának hiányosságaira is. Kérelmében kifejtette, hogy megfelelően képesített és eddigi tevékenységével bizonyította már alkalmasságát. Hangsúlyozta, hogy a második patika felállítása közérdek. Kiemelte a valter-i patika-monopólium igazságtalanságait: "Et hinc monopolista cum iniuria publici vitatur" (ezért tehát a monopolista léte méltánytalanság a közönséggel szemben), mivel folyamatosan növekszik a megye lakossága és egyetlen gyógyszertár már nem képes ellátni a közönséget. Valter viselkedését is kritizálta: „Ami a segédeket illeti, mivel rosszul bánik velük, ritkán kap jókat. Magukra hagyva látják uruk jogtalanságait, ők is hanyagabbul kezelik a dolgot. A gyógyszerek gyakran színüket vesztve, szétmállottan, az előírásokkal ellenkezően adatnak ki.” /Szabó Lóránt: Gyógyszerészei Diárium, 1975) Ruprecht János kérvénének az lett az eredménye, hogy 1794 júliusában a kiküldték Kitaibel Pál kémikust és a botanika professzorát, hogy vizsgálja fel a Valter patikát. Kitaibel 1794. augusztus 21-24. között járt a Fekete
Sasban. Két részletes jelentést küldött a helytartótanácsnak (a vizsgálati jegyzőkönyvek szerint az orvosságokat megfelelően tartják, a gyógyszertár pedig rendes és tiszta). 1794 őszén a városi tanács az egész második patika alapítását Valter személye elleni lejárató hadjáratnak minősítette, így Ruprecht kérvényét ismét visszadobták. 1794. októberében már Ruprecht apósa fordult a „Magas Helytartó Tanácshoz”, hogy engedje meg vejének az új patika megnyitását. Arra hivatkozott, hogy ő maga 30 éve hűséges adófizető polgár és öregségére vejében keres támaszt. Végül 1797-ben Ruprecht megkapta az engedélyt. A Magyar Korona patika a mai városháza épületének (régi Zichy-palota, a Kossuth utca és a Fő tér sarka) földszintjén kapott helyet. A Magyar Korona név a tárgyalt időszakban rendkívüli népszerűségnek örvendett (Csanád szerint 47 Magyar Korona volt a nagy Magyarországon, ebből 25-öt a XVIII. században alapítottak). Ruprecht 1815-ben bekövetkezett haláláig maga vezette a gyógyszertárát. Ekkor özvegye Frit Antal patikusra bízta az üzemeltetését. 1825-ben Brozmann Tóbiás vette meg a patikát és ő is vezette élete végéig (1866). Brozmann szerezte meg a gyökreáljogot üzlete számára. Itt kell megjegyezni, hogy a Magyar Korona patika előbb nyerte el a gyökreáljogot (1856. 02.27.), mint a Fekete Sas (1856.03.27.). 1866-ban a tulajdonos már Brozmann Tóbiás örököse, Pfisterer Károly tőle bérelte a gyógyszertárat. 1873-ban Brozmann Ede lett a patika tulajdonosa, és maga vezette az üzletet is. 13 év múlva, 1886-ban eladta Rieger Bélának. 1891-ben Riegertől Czollner Vilmos kezébe került, aki a kezdetekkor még ellátta a vezetői teendőket is. Azonban 1907-ben átadja a vezetői/gondnoki tisztséget Ács Albertnek. 1908-tól Czollner László birtokolta a patikát, aki egy év múlva eladta Szücs Róbertnek. 1909-1935 között Szücs vezeti a Magyar Koronát. 1935-ben a Gefferth családé lett az intézmény: Gefferth Dezső lett a tulajdonos és a vezető, majd 1947-től fia, ifj. Gefferth Dezsőre szállt a felelős vezetői poszt. A patika az 1950-es államosítást követően még egy ideig működik, később pedig új funkciót kap az épületrész: egy ideig itt működik a város Tourinform Irodája, jelenleg a Pátria Kávéház és Étteremnek ad helyet. A berendezés, illetve az eszközök már nincsenek meg. Azonban archív fényképek megőrizték a gyógyszertár impozáns kirakatát.
3. SZENTHÁROMSÁG ALAPÍTVA: 1810
A harmadik székesfehérvári patika megnyitását egyes források 1806-ra teszik (nyomukban Jankóné Kiss Leona is), azonban a Tanácsülési Jegyzőkönyvek a negyedik patika alapításakor visszautalnak a Szentháromság keletkezésére is. Egyértelműen 1810-re teszik a létrejöttét. A patika tulajdonosa és egyben vezetője Say József lett, aki rokonságban állt a városi főorvossal Say Ferenccel (valószínűleg testvérek voltak). Say József gyógyszertárát a mai Liszt Ferenc utca 11. szám alatt nyitotta meg. A névadás kapcsán megemlítendő, hogy 43 Szentháromság gyógyszertárról tudunk a történeti Magyarországon, ebből 22-t a XIX. században. Say József a negyedik patika alapítása idején 1844-ben kérvényezte, hogy „34 évek óta Nováknö házában lévő” gyógyszertárát felsővárosi új házába áthelyezhesse. (Az említett épület korábban egy bizonyos Fleischer tulajdona volt, és Langhmahr Mihály építész házának tőszomszédságában állt. Az épület maga nem ismert, eddig annyit sikerült megfejteni, hogy a csatornát átszelő Szt. Jánosnak ajánlott híd közelében volt.) Azonban a város nem adta meg neki az engedélyt, mivel a 4. számú patikát szánták a felsővárosra. Say József 1858-ban kérvényezte, hogy patikája megkapja a gyökreáljogot (03.19., a Tanácsülési JKV 181. sz. bejegyzésében a gyógyszertár nevét is említik: „Szent Háromság”). A 05.14-én kelt határozatról, mely gyökreál jogúvá nyilvánította a gyógyszertárat – viszont már csak örököseit tudják értesíteni. A tulajdonjog ekkor az özvegyre szállt. 1865-ben a gyógyszertárban működött Kiss Károly, aki valószínűleg nem gondnoki, hanem a segédi tisztséget töltötte be. 1867-ben Say Rezső lett a tulajdonos. 1886-ban a tulajdonjog örökösére szállt, a gondnoknak Kovács A. Sándor nevezték ki. 1925-ben már Say Rudolf volt az új tulajdonos, bérlő pedig Say Móricz. 1935-ben a tulajdonos változatlanul Say Rudolf, viszont a kezelői „tisztet” már Kalmár Zoltán töltötte be. A tulajdonjog már nem változott az 1950-es államosításig, a kezelő viszont 1942-től Fodor Sándor lett. Fodor 1945-ben előlépett felelős vezetővé, egészen az államosításig ebben a tisztségben marad. Sajnos ez a gyógyszertár sem maradt fent.
4. SZENT ISTVÁN ALAPÍTVA: 1846
A negyedik patika megalapításának jogáért több patikus is harcolt, így Grohmann Zsigmond, Novák János, majd később Schönvizner (másként Schönvisner) Ferenc. A patikanyitási jogot Grohmann Zsigmond pesti gyógyszerész szerezte meg hossszú huzavona után 1842-ben. Ugyanis a város 3 másik patikájának vezetői – Braun Józseff, Brózman Tóbiás, Say József - többízben fellebbeztek Grohmann kérvénye ellen. Végül a városi főorvos javaslatára a Helytartótanács megadta az engedélyt 1842-ben, igaz azzal a kikötéssel, hogy kizárólag a Felsővárosban, a Szent Sebestyén templom környékén nyithatja meg. Az engedély kiadása ellenére Grohmann nem volt képes felnyitni a gyógyszertárat, mivel nem talált megfelelő helyszínt. Később már Novák János és Schönvizner Ferenc pesti patikus kérvényeivel találkozhatunk. Majd eltűnik Novák János neve a kérvényezők közül. Valószínűleg életét vesztette – a Tanácsülési JKV a halálát ugyan nem említi, viszont egy özvegy Novák Jánosnö (sic!) szerepel az 1845 Tanácsülési JKV 819. sz. bejegyzésében-. Az iratok tanúsága szerint a Schönvizner féle patika 1846. június 30-án már bizonyosan működött. A Tanácsülési JKV 1846, 372. sz., a bejegyzésből még az is kiderül, hogy 1845-ben kellett kinyitnia. Visszahivatkozik egy előző évi 3488 sz. bejegyzésre, azonban az említett Jegyzőkönyv már nincs meg. Így nem is ismerjük a megnyitás dátumát, és pontos helyszínt sem. Schönvizner Ferencre egészen 1874-ig üzemeltette a patikáját – valahol a Vásárálláson túl”-. Tőle Pásztory Sándor vette meg a gyógyszertárat. Az ő idejében már a Karl-házként (mai Fő utca és a Zichy-liget sarka) is emlegetett épületben üzemelt a Szent István. (Az épület 1870 táján épült, nevét az épületben működő Karl József és fiának ecetet és likőrt gyártó cégéről kapta, ők készítették az ún. Kajofi Keserűt). A Szent István elnevezés – más király nevekkel egyetemben – meglehetősen kelendő volt: 21 ilyen néven futó üzletről tudunk, ebből 16 a XIX. századra datálható. 1918-tól ifj. Pásztory Sándor lett a patika gazdája, 1944-ben bekövetkezett haláláig ő vezeti a gyógyszertárat. A patika „közönsége” jellemzően szegényebb városi polgárokból állt. Pásztory Sándor halála után a gyógyszertár nem maradhatott az örökösök kezében: 1944-ben a belügyminisztérium meghirdette a gyógyszertárat illetve annak vezetői posztját: az említett pályázatot özvegy Móry Tamásné nyerte meg. A gyógyszertár sorsa a későbbiekben kérdéses: Dávidné Horváth Enikő kutatása során nem lelt olyan iratra, mely bizonyítaná, hogy megélte a gyógyszertár az állami kézbe kerülést. Ezzel szemben Bakos Batu szerint Móryné egészen az államosításig betöltötte a tulajdonosi és felelős vezetői posztot. Az épületrészben később dohánybolt, majd élelmiszerüzlet is működött. Jelenleg is hasonló funkciót tölt be. A gyógyszertár berendezését megörökítő – pillanatnyilag egyetlen ismert fényképet – a Szent István Király Múzeum őrzi.
5. ŐRANGYAL GYÓGYSZERTÁR ALAPÍTVA: 1866
A város 5. gyógyszertárát 1866-ban Dieballa György gyógyszerész-tanácsnok nyitja meg a Vörösmarty tér 4. szám alatt. Az Őrangyal elnevezés a XVIII-XIX. században vált közkedveltté, Csanád szerint 16 patikát illettek ezzel a névvel a nagy Magyarországon. Alapítását tekintve a székesfehérvári a 6. Őrangyal hazánkban. A gyógyszertár az akkor újonnan kialakított Vörösmarty tér szívében helyezkedett el. A történelem megőrzött egy anekdotát is a gyógyszerészről és az Őrangyal apotékáról: „Én már csak öreg korában ismertem meg a későbbi budapesti jognyertest, dr. Bekellay Ottót, aki a szabadságharc alatt minta huszártiszt volt. A nagyon előkelő családból származott Bekellay monoklit viselt és meglátszott a külsején és viselkedésén az egykori nagy úr, bár akkortájt teljesen elszegényedve kisegíteni járt vidékre. Dieballa székesfehérvári gyógyszerész keresett egy ízben kisegítőt. Megáll egy délután egy négyes fogat a patika előtt, benne egy elegáns úr. Az öreg Dieballa a patikaajtóból látja, hogy az érkező leemeli a kézitáskáját, s a képeslapokban közölt arcképhez való hasonlatosságnál fogva azt hitte, hogy Lónyay pénzügyminiszter jött a kocsin. Odaugrani s nagy hajlongások közt a kézitáskát kezébe ragadni, egy pillanat műve volt. Dr. Bekellay Ottó, mert ő volt az érkező, aki egy földbirtokos barátjától kapta kölcsön a négyest, engedte, hogy Dieballa becipelje a patikatáskáját, s csak benn a patikában árulta el, hogy ő a Gyógyszerészi Hetilap által leküldött kisegítő-segéd. Az öreg Dieballát majd megütötte a guta. Elkezdett gorombáskodni, amire Bekellay visszagorombáskodott, s öt perc múlva Bekellay úri nyugalommal szállott vissza a négyes fogatba, hogy igénybe vegye nemcsak azt, hanem néhány napra a fogat gazdájának szíves vendéglátását is. A történelmi hűség kedvéért felemlítem, hogy visszainduláskor Bekellay pakktáskáját már nem az öreg Dieballa vitte a kocsiig.” / Vaságh Zoltán dr. (szerk.): Vidám esetek Aesculap birodalmából Visszaemlékezések és mókák, 70-71.o./
Dieballától Imrich Viktor vásárolja meg a gyógyszertárat még 1889-ben. Imrich a vármegyei szolgák részére rendszeresen szolgáltat ki gyógyszereket. A következő tulajdonos Fényes Emil lesz, aki 1918-ban szerzi meg a gyógyszertár tulajdonjogát, egyben ő lesz a kezelője is. Az Őrangyal 1928-ban kerül át Magyari Kossa Sándor tulajdonába, aki egészen haláláig vezeti. 1945-ben Magyari Kossa Sándorné örökli az apotékát, a felelős vezető pedig Magyari Kossa Katalin lett, egész az 1950-es államosításig. Az épület napjainkban, csak, mint lakóház funkcionál.
6. ISTENI GONDVISELÉS ALAPÍTVA: 1892
Ekkor a patika a Fejér Megyei Gyógyszertári Központhoz kerül. (Lóránd részt vesz a szervező munkában, segíti megyei gyógyszertári szakfelügyelet létrejöttét.) Takácsi Nagy József az Isteni Gondviselés gyógyszertárat 1892-ben alapította és nyitotta meg a Buday utca 24-ben - később Zita királyné útja, ma Budai utca—. A névválasztás nem egyedi: 25 Isteni Gondviselés gyógyszertár állt a régi Magyarországon. A székesfehérvári Isteni Gondviselés polgári alapítású, személyi jogú patika volt. A patikaépület épület egy egyemeletes házban állt, amelynek földszintjén jobboldalt a gyógyszertár helyezkedett el, másik oldalon a c s a l á d l akr é s z e v o l t. Teljes nevén a Takácsi - Nagy– Szigetváry –Kovács gyógyszerész- dinasztia 1859 óta létezik, 11 tagja ismert. A fehérvári gyógyszerész család első tagja Takácsi Nagy József (1859-1924) volt, aki egészen 1924-ben bekövetkezett haláláig vezeti a családi „vállalkozást, az Isteni Gondviselés gyógyszertárat. A tulajdonjog fiára, dr. Takácsi Nagy Lórándra (1901-1984) szállt, aki egészen az államosításig állt a patika élén. Takácsi N. Lóránd aktív tagja volt a gyógyszerész szakmának és a városi közéletnek is: betöltötte a Magyar Gyógyszerészeti Egyesület Székesfehérvár vidéki Kerületének alelnöki posztját, továbbá tagja volt a székesfehérvári Múzeumegyesületnek is. 3 gyermeke lett gyógyszerész. Fia Takácsi Nagy Géza (1929-1996) 1972-ben „Kiváló Feltaláló" bronz, majd 1975-ben arany fokozatot kapott, 1983-ban munkásságáért címzetes egyetemi docens címet szerzett. Lánya, Mária (1927-1974) Vas megye vezető szakfelügyelő gyógyszerésze volt A gyógyszertár később magántulajdonba került és Gyöngyvirág Gyógyszertár néven üzemelt tovább. A gyógyszertár bezárása után az épület állapota leromlott, a bútorzatot elhordták. 2016-ban a Budai út 24 alatti épület egész földszintjét átalakították esküvői ruha szalonná. Jelenleg az egyetlen ismert műtárgy egy feliratos gyógyszeres üveg. A címkén még a Zita Királyné út 24. szám áll, a tulajdonosként pedig Takácsi Nagy József szerepel. Ebből arra következtethetünk, hogy az üvegcse a húszas évek elejéről vagy annál korábbról származik. Az üveget parafa dugó zárja le. Még az eredeti gyógyszer van benne. (A gyógyszernév már nem olvasható le a sérült címkéről, a folyadék víztiszta színű, ám annál sűrűbb folyadék. A dugón átszűrődő illat kissé savas, erősen emlékeztet a reumaszeszre.) Az üveg jelenleg magántulajdonban van.
7. SZENT SEBESTYÉN ALAPÍTVA: 1922
1922-ben alapította és nyitotta meg Csitáry Grmanecz Olivér személyjogú patikáját a Rákóczi utca 8/a szám alatt. Csanád Vilmos kutatásai során nem talált még egy ilyen névre keresztelt gyógyszertárat a történeti Magyarország területén. Fontos kiemelni, hogy Csitáry rokonságban állt a polgármester Csitáry Grmanecz Emillel, illetve az Isteni Gondviselés Patikát birtokló Takácsi Nagy famíliával is, így kijelenthetjük, hogy a Csitáry család – ha közvetetten is - , de a fehérvári gyógyszerészdinasztiák közé sorolható. Csitáry volt a Magyar Gyógyszerészeti Egyesület Székesfehérvár vidéki kerületének elnöke (alelnök: Takácsi Nagy Lóránd, titkár Lukáts Béla, titkár: Gefferth Dezső, 72 gyógyszertár tartozott ide). Csitáry maga vezette a gyógyszertárát egészen az 1950-ben bekövetkezett államosításig.
8. SZENT JÓZSEF ALAPÍTVA: 1922
Bierbauer János 1922-ben alapította meg Szent Józsefről elnevezett patikáját. Az intézményt a mai Móri út 2. szám alatt (korábban Öreg, illetve Havranek utca) nyitotta fel. Érdekességként megemlítendő, hogy a biblia töltetű patikanevek között a Szent Józsefnek ajánlott patikák száma aránylag csekély: Csanád Vilmos kutatásai szerint 6-10 gyógyszertár viselte ezt a nevet hazánkban. Ugyanarról a Bierbauer családról van szó, amelynek lakóházát (ún. Bierbauer-ház) elbontják a városháza átalakítása során a 30-as években (A városháza épületegyüttese eredetileg 6 telekből tevődött össze, ennek egyike volt a XIX. sz. közepén id. Bierbauer János. A városháza átalakítására 1936-1937-ben került sor.) Bierbauer 1930-ig vezeti a gyógyszertárat, majd 1930-ban kiadja Farkas Istvánnak, aki egészen 1938-ig bérli azt. 1938-42 között már Pithó Mihály a patika kezelője. 1942-ben, amikor Bierbauer János elhalálozik, a tulajdonjog átszáll az özvegyére. Bierbauerné Vanyur Lászlónak adja bérbe az üzletet. A gyógyszertár nem éri meg az államosítást: 1945-től már nem üzemel.
Szerző megjegyzése: A dolgozathoz elsősorban a székesfehérvári Városi Levéltár és Kutatóintézet iratai – különös tekintettel a Tanácsülési Jegyzőkönyvekre-, Szabó Lóránt 1975-ös Gyógyszerészeti Diáriumban megjelent értekezéseit és Bakos Batu disszertációját és Csanád Vilmos kutatását használtam fel. A képanyag forrása a fortepan.hu, illetve a hungarican.hu adatbázisa. Az értekezés a kutatás jelenlegi állapotát mutatja.
Kelt: Székesfehérvár, 2016. július 6.
Írta: Szima Viktória andragógus
Bakos Batu (1992): Fejér megye gyógyszerészetének kialakulása és fejődése (16881950). Egyetemi doktori értekezés, Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Gyógyszertudományi Kar, Egye¬temi Gyógyszertár – Gyógyszerügyi Szervezési Intézete. Online: http://www.gyogyszeresz¬tortenet.hu/wpcontent/uploads/2014/08/Fejér-megye-gyógyszerészetének-kialakulása-és-fejlődése1688-1950. pdf. Letöltés ideje: 2014. 12. 08., 08:32
Csanád Vilmos (1984): A történeti Magyarország patikáinak elnevezései. Savaria – A Vas Megyei Múzeumok értesítője, 17–18. (1983–1984), Szombathely, 3. o.
Csurgai Horvát József: Történeti összefoglaló Székesfehérvárról. Online: www.albaarchivum.hu/ hu/szekesfehervar-tortenete/varostorteneti-osszefoglalo. Letöltés ideje: 2015.03.06, 12:17
Dávidné Horváth Enikő (2016): A Szent István Gyógyszertár története, in: Patikaköszöntő, 40 éves a székesfehérvári Fekete Sas Patikamúzeum, Székesfehérvár
Grabarits István: Gyógyszertári kultúra Magyarországon, In: Fejezetek a magyar gyógyszerészet történetéből. Online: www.gyogyszeresztortenet.hu/letolt/fejezetek_mgy_tortenetebol.pdf. Le¬töltés ideje: 2015.02.11., 10:52
Grabarits István (2010): Nomen est omen Gyógyszertárak névadásának érdekességei. (című előa¬dás anyaga) Online: http://www.gyogyszeresztortenet.hu/wpcontent/uploads/2013/09/ Gyógyszertárak-névadásának-érde¬kességei.pdf. Letöltés ideje: 2013.03.25., 09:57
Grabarits István (2010): Szerzetesrendek gyógyszertárai (című előadás anyaga). 24 o. Online: http://docplayer.hu/3863824-Szerzetesrendek-gyogyszertarai-2010-09-29grabarits-istvan. html, Letöltés ideje: 2013. 04.22., 19:41
Kállay István (1988): Fehérvár regimentuma 1688–1848, A város mindennapjai. In: Fejér megyei Történeti Évkönyv, 18. kötet. Székesfehérvár
Kempler, Kurt (1984): A gyógyszerészet története. 2. bőv. kiad., Gondolat Kiadó, Budapest
Kovács Péter (2002): Fekete Sas Patikamúzeum. Apothekenmuseum zum Schwarzen Adler. 3. jav. kiad. A Szent István Király Múzeum közleményei. D. sorozat 283. sz., Székesfehérvár
Lukáts Béla (1975): XX. századi adatok a székesfehérvári Fekete Sas történetéhez, In: Gyógy¬szerésztörténeti Diárium, A Magyar Gyógyszerészeti Társaság Gyógyszerészeti Szakosztályának időszakos közleményei, IV. évf. 3. (14.) sz., 54–55 o.
Marosi Arnold (szerk.): Városunk múltjából, In: Székesfehérvári Szemle, 1932. 7–8–9. sz., 38 o. Online: http://www.gyogyszeresztortenet.hu/wpcontent/uploads/2013/09/Városunk-múltjából-a-gyógyszertár.pdf, Letöltés: 2014.12.19., 16:08
Szabó Lóránt (1975): A székesfehérvári Fekete Sas története, In: Gyógyszerésztörténeti Diárium. A Magyar Gyógyszerészeti Társaság Gyógyszerészeti Szakosztályának időszakos közleményei, IV. évf. 1. (12.) sz.
Szabó Lóránt (1975): A székesfehérvári Fekete Sas története, In: Gyógyszerésztörténeti Diárium. A Magyar Gyógyszerészeti Társaság Gyógyszerészeti Szakosztályának időszakos közleményei, IV. évf. 3. (14.) sz.
Szima Viktória (2016): A Fekete Sas, a vármegye első patikája, in: Patikaköszöntő, 40 éves a székesfehérvári Fekete Sas Patikamúzeum, Székesfehérvár
Varga Mária: Új patikaneveink. Online: http://hdl.handle.net/10831/11495, Letöltés ideje: 2015.02.11., 11:24
Vaságh Zoltán dr. (szerk.): Vidám esetek Aesculap birodalmából Visszaemlékezések és mókák (Online: http://www.gyogyszeresztortenet.hu/letolt/Vidam_esetek_aesculap_%20birodal mabol.pdf, letöltés ideje: 2016. július 5., 14:46)
