Fehér B. (szerk.) (2014): Az ásványok vonzásában. Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére. Herman Ottó Múzeum és Magyar Minerofil Társaság, Miskolc, pp. 115–121.
Székelyföldi mésztufa-előfordulások Travertine occurrences in the Székelyland, Romania JánOsi Csaba*, Berszán József & PéTer éva Csíki Természetjáró és Természetvédő egyesület 530225 Csíkszereda, szív u. 3/14, románia * e-mail:
[email protected]
Abstract in our study the travertine occurrences of székelyland (romania) are presented. We treat them according to the geological characteristics of the territories: crystalline-Mesozoic, flysch, Transylvanian Basin, volcanic range and intramontane basins. We give a brief summary about the chemical types and the calcium contents of the carbonic mineral waters related to the described travertines.
Összefoglalás Tanulmányunkban a székelyföldi mésztufa-előfordulásokat mutatjuk be kataszterszerűen. ezeket a terület földtani felépítése szerint csoportosítottuk, úgymint kristályos-mezozoós, flis, erdélyi-medence, vulkáni vonulat és hegyközi medencék. ismertetjük a mésztufa-előfordulásokhoz kapcsolódó szénsavas ásványvízforrások vegyi típusát és kalcium-tartalmát.
1. Bevezetés A székelyföldön előforduló szénsavas ásványvizekből kicsapódott, a források körül felhalmozódott mésztufa-előfordulások teljes körű felleltározására eddig még nem került sor. A korábbi szerzők – Herbich (1878), Hankó (1896), Pálfy (1905), Jugovics (1947), szabó et al. (1957), szőnyi (1958), Pricăjan (1972), Kisgyörgy & Kristó (1978), Pricăjan & Airinei (1979), Fodor et al. (1982), szakáll et al. (2009) – tanulmányaikban általában a jelentősebb, nagy kiterjedésű mésztufa-előfordulásokat vizsgálták. ez alól kivétel Bányai (1929, 1938) és Jánosi et al. (2009, 2011), akik a székelyföldi ásványvizek kutatása során feljegyzik a borvízforrások körül kialakult mésztufakúpok jelentős részét. A székelyföldi ásványvizekhez kapcsolódó mésztufa-előfordulásokat a terület földtani felépítése szerint csoportosítjuk. A tanulmányozott tájegység legidősebb egységét a székelyföld északkeleti részén, a Besztercei-havasok, Gyergyó-havasok, nagyhagymásÖcsém-Terkő-naskalat-Pogányhavas, valamint a Persány-hegység nagy részét alkotó kristályos-mezozoós öv képezi. időben a soron következő földtani egység a kréta és paleogén flis, amely a Csíki-havasok, Háromszéki-havasok, Bodoki-hegység és Baróti-hegység uralkodó kőzete. A székelyföld nyugati részén, a Keleti-Kárpátok belső ívén az erdélyimedence harmadidőszaki üledékei találhatók. Az erdélyi-medence és a Keleti-Kárpátok érintkezésénél húzódik a Kelemen-Görgény-Hargita neogén vulkáni vonulat. A legfiatalabb üledékek a tektonikus eredetű, Bélbori-, Borszéki-, Gyergyói-, Csíki-, Kászoni-, Háromszéki-, és Baróti-hegyközi medencéket tölti ki.
116
Jánosi Cs., Berszán J. & Péter É. 2. A kristályos-mezozoós vonulat mésztufa-előfordulásai
A Bélbori-medence talapzatát és környezetét alkotó kristályos mészkövekből származó kalcium-magnézium-hidrogénkarbonát típusú ásványvízforrások környékén állandó a pados és a kéreg formájú mésztufa-kicsapódás. A medence nyugati peremén észak-dél irányban húzódó törésvonal mentén fakadó Borkút, Dobreánu vagy Vâlcăneşti, Albu, Filipescu vagy raită, iacobăţi, sáska, Hângan, seştina források és hidrogeológiai fúrások vizének a kalcium-tartalma 200 és 400 mg/l közötti értékeket mutat. A Bélbori-medencét lecsapoló Kisbeszterce völgyében a Borvíz őrháznál vagy Huruba nevű résznél feltörő nagy, 6232 mg/l összes ásványisó-tartalmú borvízforrásból egy közel 400 négyzetméteres területen vastag, pados mésztufadomb keletkezett. A mésztufadomb repedésein jelenleg is szénsavas források törnek elő és folyamatos napjainkban is mésztufa-képződés. székelyföld leglátványosabb és legnagyobb növényi és állati maradványokat is tartalmazó mésztufa vagy travertin-telepe Borsszék környékén a Kerekszék és Bagolyvár környékén halmozódott fel. ezen a részen megfigyelhető a források keletről nyugati irányban történő vándorlása. Kerekszéken a karsztvidékekre jellemző képződmények, víznyelők, barlangok is kialakultak. Borszék ismertebb szénsavas ásványvízforrásainak (Főkút, László, Lázár, Boldizsár, Kossuth) vegyi elemzéseiből kitűnik a magas, 300–600 mg/l kalcium-tartalom. A legmagasabb kalcium-mennyiséget a Kossuth-forrás vizében mértek, ahol eléri a 604 mg/l étéket. A kút alatti lefolyóban már mésztej formájában jelenik meg a kicsapódó kalcium-karbonát. A Kerekszéken felhalmozott travertin-rétegeket korábban kitermelték, de jelenleg hidrogeológiai védterületté nyilvánították és a kitermelést beszüntették. Csíkszentmihály keleti határában a Pogányhavas lábánál, a Barakasza-patak völgyében a kristályos-mezozoós övben feltörő, kis hozamú barakaszai kalcium-magnézium-hidrogénkarbonát típusú borvízforrás környékén mésztufa-kicsapódás figyelhető meg. A dolomitos mészkövekhez kapcsolódó barakaszai szénsavas forrás vizének kalcium-tartalma 303 mg/l. A kristályos mészkövekből és dolomitokból felépülő Gréces-Garados déli részén, Csíkszenttamás határában található nagy hozamú karsztforrás, ahol a Feneketlen-tó környékén mésztufarögök keverednek a tőzeges talajjal. A kristályos-mezozoós öv legdélebbi mésztufa-előfordulása a csíkborzsovai fürdő területén figyelhető meg. A dolomitok és a flis határán feltörő, 122 mg/l kalcium-tartalmú szénsavas források alatti lejtőn pados elvállású, szivacsos szerkezetű mésztufadomb képződött. Csíkszentmihály-Csíkborzsova-Csíkdelne vonalán a kristályos vonulat lesüllyed a Középcsíki-medence fiatal üledékei alá. 3. A flisvonulat mésztufa-előfordulásai A flisvonulatban feltérképezett mésztufa-előfordulások számosabbak, de kiterjedésben sokkal kisebbek, mint a kristályos övben találhatók. A Csíki-havasok déli peremén, a csíklázárfalvi határhoz tartozó Kápolnamező kishozamú sós forrásai körül ismertek mésztufa-előfordulások. A Tusnád-patak közvetlen közelében, a jobbparton fakadó nátrium-kalcium-hidrogénkarbonát-klorid típusú vizek csoportjába sorolható sóskapadi borvízforrásból csapódott ki egy kör alakú forráskúp. Az enyhén sós vízű forrás kalcium-tartalma alacsony,
Székelyföldi mésztufa-előfordulások
117
89 mg/l. ettől a forrástól keletre, a Közép-patak jobb partján található mésztufa forráskúpot kialakító sósborvíz gejzírként működik. Az egyre szűkülő járatokon, időszakosan, nagy nyomás alatt feltörő nátrium-magnézium-hidrogénkarbonát-klorid típusú szénsavas forrás mintegy 1,5–2 méter hosszú sugárba lövellt ki. A sósborvíz kalcium-tartalma 101 mg/l. A Kápolnamezőre délről betorkolló Büdös-patak flis homokkő alkotta forrásvidékén feltörő Antaloké, ábrám Béláé vagy Karácsonyé és a rétieké kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos ásványvízforrások környékén kis mennyiségű mésztufa halmozódott fel. A Kászoni-medencében előforduló nagynevű Fehérkői, répáti, salutáris, Veresszéki források közül csak a kászonjakabfalvi fürdőn feltörő Főkút vagy salutáris alatt alakult ki pados elválású, növényi maradványokat is magába záró mésztufadomb. A nátrium-kalcium-hidrogénkarbonát típusú, régebben palackozott forrás vizének a kalcium-tartalma eléri a 364 mg/l értéket. Bálványosfürdő környékén több ponton észlelhető mésztufa-kiválás. ezek közül a legismertebb a sósmezőn, Jugovics (1947) által is leírt réteges elválású, a Bányai- és Károly-források által lerakott, közel 100 négyzetméteres kiterjedésű mésztufadomb. Az előbbi forrásoktól délre, mintegy 150 méterre található az a nagy mélységű, F 506 jelű hidrogeológiai fúrás, amelynek artézi jelleggel felszínre törő vizéből tömör, zuhatagszerű mésztufakéreg válik ki. A 17°C hőmérsékletű, tömény, 18503 mg/l ásványisó-tartalmú gyógyvizét a Bálványos gyógyszálló hasznosítja. A fúrásból nagy nyomás alatt feltörő víz kalcium-tartalma 275 mg/l. Csiszárfürdőn, a szabadtéri színpadtól keletre, az 1000 méter mély, nagyrészt flisrétegeket harántoló hidrogeológiai fúrás körül legyezőszerűen elhelyezkedő mésztufakúp alakult ki. A kishozamú, időszakosan feltörő tömény sósvízből keskeny mésztufagátakkal elválasztott körkörös medencék képződtek. A kicsapódott vas vörösre színezi a mésztufakúp lejtőjét. Bálványosfürdőtől délre, a Torja-patak forrásvidékén, a Bodoki-hegység gerincéig felnyúló Jajdon-patak völgyében a flisrétegekből feltörő, foglalatlan nátrium-kalcium-hidrogénkarbonátos források nagy mennyiségű mésztufát és limonitot halmoznak fel. A nagy ásványisó-tartalmú (5623 mg/l) források környékén száraz széndioxid-feltörések is megfigyelhetők. A 2012-ben felújított felsőcsernátoni Csókás fürdő kénhidrogénes forrása mellett is szivacsos szerkezetű mésztufarögök kerültek felszínre. A Bodoki-hegység nyugati lejtőjén, a bodoki Matild- és a mikóújfalusi Hunnia-forrás környékén ismertek mésztufa-lerakódások. A napjainkban is palackozott Matild-forrás vize nátrium-kalcium-hidrogénkarbonátos, míg a magas sótartalmú (7632 mg/l ) Hunnia nátrium-hidrogénkarbonát-klorid jellegű. Uzonkafürdő északi részén, a hajdani pisztrángosi fürdő területén a szénsavas borvízforrás látványos mésztufa-forráskúpot rakott le. 1766-ban Mátyus istván által is említett pisztrángosi borvíz vegyi összetétele a kalcium-magnézium-hidrogénkarbonát típusú vizek csoportjába sorolható. Kalcium-tartalma 249 mg/l. Bányai (1938) megjegyzi, hogy a borvízforrás körül a „kárpáti homokkő repedéseiben rácsosan elhelyezkedő lapokon ülnek a kalcit fennőtt kristályai.” A Baróti-hegység déli részén, sugásfürdő fölött emelkedő Görgő déli lejtőjén, a nagylik-patak völgyében feltörő Veresborvíz, valamint a nagy- és Kissós szénsavas for-
118
Jánosi Cs., Berszán J. & Péter É.
rások nagy mennyiségű mésztufát és limonitot raktak le (Bányai, 1955). A források vize nátrium-magnézium-hidrogénkarbonátos típusú. Kovászna város északkeleti részén, a Mész-patak vagy Hankó-patak völgyében a 303 mg/l kalcium-tartalmú nátrium-kloridos szénsavas ásványvizek környezetében, a flisrétegek közé ékelődött, rostos-sugaras kalcit és aragonit figyelhető meg. ezek mellett sárga és narancssárga színű arzén-szulfidok, arzén-oxidok és arzenátok is megjelennek (szakáll et al., 2009). 4. Az Erdélyi-medence mésztufa-előfordulásai A székelyföldi mésztufa-lerakódások egyik iskolapéldája a homoródkarácsonyfalvi Dungófürdőn, a langyos nátrium-kloridos vizekből lerakódott hatalmas mésztufakúp. A Dungófürdő vizének kalcium-tartalma 165 mg/l. Bányai (1938) iszapvulkánnak tekinti a különböző rétegekből – réteges elválású, homokszerű – felépült dombszerű képződményt, amelynek peremén napjainkban is megfigyelhetők a metángázt is tartalmazó, nagy hozamú, sós források léte. A likacsos szerkezetű mésztufát a helyiek „dungókőként” emlegetik. Az erdélyi-medence és a vulkáni kőzetek érintkezésénél, Korond község nyugati peremén a szürke márgarétegek repedésein felszínre törő szénsavas, metángázt tartalmazó tömény nátrium-kloridos vizekből több, kalcitból és aragonitból felépített látványos forráskúp ismert (Bányai, 1938; szakáll et al., 2009). A jelentősebb építmények sorában tartozik a Csiga-domb vagy rakodó-hegy, a Menyköves-domb, a Bugyogó és a Laposlik. A Fingó vagy erzsébet borvíz szomszédságában a meredek lejtőt a gejzírszerűen működő sósforrásokból kicsapódott fehér mésztufakéreg borítja. A nagy nyomással felszínre törő források körül „fecskefészekre” emlékeztető mészkőmedencék alakultak ki, amelyeket tömény nátrium-kloridos víz tölt ki. A korondi sósház fölött, a műút mellett bejövő völgyben, a lefolyó sós vízből Pamukkaléra emlékeztető lépcsőzetes mészkőmedencék alakultak ki. Az út mellett kemény, rostos és lyukacsos aragonitkéreg borítja a lejtőt. 5. A vulkáni vonulat mésztufa-előfordulásai A Kelemen-Görgény-Hargita vulkáni vonulat területén több ponton is ismertek szénsavas ásványvizek által felhalmozott mésztufa-lerakódások. Maroshévízen a Bánffyfürdő alatt, a Maros baloldali, meredek, vulkáni piroklasztitból álló teraszán lefolyó kalciumnátrium-magnézium-hidrogénkarbonát-klorid típusú, langyos, 26°C hőmérsékletű vize mésztufa-zuhatagot képez. Bánffyfürdő langyos vize 140 mg/l kalciumot tartalmaz. A mésztufa nagy része a langyos vízben tenyésző növényzetre rakódik le, csöves-szivacsos szerkezetű. A természetvédelmi területé nyilvánított terület a székelyföld egyik leglátványosabb földtani formációja. A következő mésztufa-előfordulás a vulkáni vonulat déli pontján, a fiatal Csomádhegységben figyelhető meg. A Csomád északi lejtőjén, a Kisharam és nagyharam vulkáni dagadókúpok lábánál kialakult borvizes tőzegláp peremén nagy mennyiségű, szivacsos szerkezetű mésztufa halmozódott fel. A nagy hozamú, nátrium-magnézium-kalcium-hidrogénkarbonát-klorid jellegű szénsavas ásványvízből kicsapódott nádasi mésztufát az 1800as évek elején kitermelték és mészégetésre használták.
Székelyföldi mésztufa-előfordulások
119
nádasfürdőtől délnyugatra, a Vártető vulkáni kúp nyugati lejtőjén feltörő, Tiszási vagy Veresvízi, langyos hőmérsékletű forrásokból a nagy mennyiségű limonit mellett laza szerkezetű mésztufarögök és mésztufakéreg képződik. A 21,6 C°hőmérsékletű Veresvíziforrás kalcium-tartalma 368 mg/l. A Veresvíznél lemélyített F 322 iFLGs jelű hidrogeológiai fúrás 47°C hőmérsékletű, nátrium-klorid típusú vizet tárt fel. A Tiszás-patak forrásvidékének felszíni, langyos, szénsavas forrásai a nátrium-kalcium-klorid-hidrogénkarbonát kevert típusú vizek csoportjába sorolhatók. Tusnádfürdőn, a Csukás-tó keleti teraszán, a réteges vulkáni tufából előtörő Papok feredeje 21,5°C hőmérsékletű, nátrium-kloridos forrás vizéből kicsapódott legyezőszerű forráskúp mésztufát és limonitot is tartalmaz. A Csukás-tó északi partján 1979-ben lemélyített, F 320 jelű geológiai kutatófúrásból feltörő, nátrium-hidrogénkarbonát típusú, 62°C hőmérsékletű termálvízből is – a nyomáscsökkenés során – nagy mennyiségű kalcium-karbonát rakódott le a béléscső falára, ami a szonda végleges eltömődéséhez vezetett. A fürdőtelep déli részén található hajdani Főkút forráskúpjában a vöröses színű opálrétegek keverednek a sárgás színű mésztufával. sepsibükszádnál, az Olt-szorosban, Antalkáék feredejénél 2007-ben lemélyített snAM jelű hidrogeológiai fúrás környékén, a 30°C hőmérsékletű vízből mésztufa csapódik ki. A 21,5°C hőmérsékletű Antalkáék feredeje vizének kalcium-tartalma magas, 390 mg/l. A Csomád-hegység déli lejtőjén húzódó, kelet-nyugat irányú törésvonal mentén feltörő szilvási, rakottyás, Disznyóferedő, Bugyogó, Faluborvize, Tópataki, Disznyópatak szénsavas források környékén pados elválású mésztufakúpok halmozódtak fel. A Bugyogós borvíz kalcium-tartalma 123 mg/l. A Csomád oldalán sugaras irányban lefutó völgyekben, a gátszerű, 100–200 négyzetméter kiterjedésű mésztufa-előfordulásokban, a kishozamú patakok szurdokvölgyeket alakítottak ki. A forráskúpok a mésztufa mellett andezit- és dácitdarabokat is tartalmaznak. A mésztufát lerakó szénsavas ásványvízforrások kalcium-nátrium-hidrogénkarbonát-klorid típusúak. A Csomád térségében feltörő források nagy kalcium-hidrogénkarbonát és nátriumklorid tartalma a vulkán talapzatát képező kréta kori flis sinaiai rétegének márga, meszes márga összletéből származik. A Dél-Hargita nyugati lejtőjén, a Halaság-patak völgyében a Kossós borvíz környékén ismertek mésztufa-lerakódások. A kis forráskúpot felépítő szénsavas források kalciumtartalma 111–137 mg/l közötti értéket mutat. A vulkáni kőzetekből feltörő források mésztufa-lerakódása a flisrétegek közelségét igazolja. 6. A hegyközi medencék mésztufa-előfordulásai A hegyközi medencékben kevés helyen fordul elő mésztufa-lerakódás. A székelyföld északi részén kialakult Bélbori- és Borszéki-medencében nemcsak a kristályos-mezozoós kőzeteken, hanem a fiatal üledékekből felszínre törő források körül is előfordulnak mésztufa-kicsapódások. A Felcsíki-medencében, Csíkmadaras község területén, a hajdani strand medencéjét tápláló kutatófúrás korrodálódott kitörésgátlóján észlelhető mésztufa-kérgesedés. érthető, hiszen a medence talapzatát dolomitos mészkövek alkotják.
120
Jánosi Cs., Berszán J. & Péter É.
erdővidéken, a Baróti-medencében, Vargyas területén a Likaskő borvíz körül alakult ki mésztufa-medence, amelynek növekedése a borvízforrás elapadását is előidézte. 7. Összegzés Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a székelyföldi szénsavas források, borvizek által lerakott anyagok szoros kapcsolatban vannak a mélységi földtani formációkkal és a vizekben oldott anyagokkal. ezt igazolja, hogy a nagyobb mésztufa-lerakódások nagyrészt a kristályos-mezozoós és flis homokkövekhez, márgákhoz, valamint az erdélyi-medence agyagmárgáihoz kapcsolhatók. A nagy oldóképességgel rendelkező savas, szénsavas ásványvízforrások által a nagy mélységben kioldott kalcium-karbonát a felszínen a források környékén kicsapódik. Irodalom – References Bányai J. (1929): Adatok a hargitai ásványvizek geológiájához. in: Csutak V. (szerk.): Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára. sepsiszentgyörgy: székely nemzeti Múzeum, 508–515. Bányai J. (1938): A székelyföldi ásványvizek lerakodásainak geologiája (Die Geologie der sedimente aus den Mineralwassern vom szeklerlande). in: Balogh e. (szerk.): Emlékkönyv Dr. Szádeczky-Kardoss Gyula emlékezetére. Kolozsvár: Minerva irodalmi és nyomdai Műintézet rt., 39–54 (in Hung. with German abstract). Bányai J. (1955): A volt Háromszékmegye ásványvizei [Mineral waters of the former Háromszék County]. Sepsiszentgyörgyi Tartományi Múzeum Évkönyve, 1879–1954, 96–109 (in Hung.). Fodor T.-né, scheuer Gy. & schweitzer F. (1982): Az erdélyi-medence és a Keleti-Kárpátok fontosabb édesvízi mészkőelőfordulásainak összehasonlító vizsgálata a hazaiakkal ii. (Vergleichsuntersuchung der wichtigsten süsswasserkalkvorkommen des siebenbürgischen Beckens und der Ostkarpaten mit denen von Ungarn). Föld. Közl. 112, 241–259 (in Hung. with German abstract). Hankó V. (1896): Székelyföld [Székelyland]. Budapest: Lampel (in Hung.) Herbich F. (1878): A székelyföld földtani és őslénytani leírása. M. Kir. Földt. Int. Évk., 5/2, 1–302. Jánosi Cs., Berszán J. & Péter é. (2009): székelyföld borvizei [Mineral waters of székelyland]. in: Jánosi Cs. & Péter é. (szerk.): Székelyföld borvizei. Csíkszereda: PolgárTárs Alapítvány & Csíki Természetjáró és Természetvédő egyesület, 9–150 (in Hung.). Jánosi Cs., Berszán J. & Péter é. (2011): A Csomád-hegység ásványvizes fürdői (Mineral spas of Csomád (Ciomatu) Massif). Acta Siculica, 2011, 41–56 (in Hung. with english and romanian abstracts). Jugovics L. (1947): A torjai Büdöshegy hidrológiai viszonyai és ásványvizei. Hidr. Közl., 27, 88–94. Kisgyörgy z. & Kristó A. (1978): Románia ásványvizei [Mineral waters of Romania]. Bukarest: Tudományos és enciklopédiai Könyvkiadó (in Hung.).
Székelyföldi mésztufa-előfordulások
121
Pálfy M. (1905): Borszékfürdő és Gyergyóbélbor geologiai és hydrologiai viszonyai (Über die geologischen und hydrologischen Verhältnisse von Borszékfürdő und Gyergyóbélbor). Földt. Közl., 35, 1–12 (in Hung.), 33–46 (in German). Pricăjan, A. (1972): Apele minerale şi termale din Romania [Mineral and thermal waters of Romania]. Bucureşti: editura Tehnica (in romanian). Pricăjan, A. & Airinei, Ş. (1979): Ape minerale de consum alimentar din România [Mineral waters of food consumption in Romania]. Bucureşti: editura Ştiinţifică şi enciclopedică (in romanian). szabó á., soós i., schwartz á., Bányai J. & Várhelyi Cs. (1957): Magyar Autonóm Tartománybeli ásványvizek és gázömlések [Mineral waters and gas escapes in the Hungarian Autonomous Region]. Bukarest: Akadémiai Könyvkiadó (in Hung.). szakáll s., Kristály F. & Jánosi Cs. (2009): A székelyföldi ásványvizek lerakódásainak ásványi kiválásai [Minerals deposited from mineral waters in székelyland]. in: Jánosi Cs. & Péter é. (szerk.): Székelyföld borvizei. Csíkszereda: Polgár-Társ Alapítvány & Csíki Természetjáró és Természetvédő egyesület, 187–198 (in Hung.). szőnyi B. (1958): Borszék földrajza [Geography of Borsec]. Bukarest: Akadémiai Kiadó (in Hung.).
