SZŐCS KATALIN
A FÉNY KÖREI
TARTALOM
1 A kör .......................................................................................................................................... 5 2. Az Egy és a Fia ........................................................................................................................... 8 3. A Szó Fia ................................................................................................................................. 11 4. A lét köre ................................................................................................................................. 12 5. A körbejárás ............................................................................................................................. 15 6. A kerék .................................................................................................................................... 19 7. A KŐ-úR (KÖR) ..................................................................................................................... 21 8. A kettősség mint mozgató erő .................................................................................................. 23 9. Az ikrek vagy a két fél .............................................................................................................. 26 10. Az ember belső kettőssége ........................................................................................................ 28 11. A szent közép ........................................................................................................................... 30 12. Az egymásra épülés .................................................................................................................. 33 13. A kozmikus rend a hármas szeretetfény .................................................................................... 36 14. Az Égi Anya hármasa ............................................................................................................... 40 15. A tűz-elem mértani képjele ...................................................................................................... 44 16. Nyári ünnepek a tűz-elem jegyében ......................................................................................... 50 17. A szent hármasság maga a szent négyesség ................................................................................ 53 18. Irodalom.................................................................................................................................. 56 19. Ábrák ...................................................................................................................................... 58
4
TARTALOM
1. A kör
5
A FÉNY KÖREI „Napnak édes Angyala, A Föld-anya szent hírvivője, Lépj be testem szent templomába, És add nekem az élet tüzét.” [25]
1. A KÖR A kör a szakrális díszítőelemek közé tartozik. Az ókor bölcselete, a néphagyomány és a díszítőművészet tudománya a kört a Napra, illetve a szellemi fényre vonatkoztatja. Az ókor bölcseletében a kör a bölcsesség, a Nap és a teremtő Egy jele. A formák közül a kör a kezdet és a vég nélküli mintázat, a végtelenség, az örökkévalóság kifejezője. Nem véletlenül lett a kör templomaink alapvető formavilágának meghatározója. Körből indulhatott ki régen a templomok mennyezete és ablakainak alakja. Egyre több helyen fedeznek fel rotundákat itt a Kárpát-medencében. Ilyen kör alakú kupolája van a legrégebbi keresztény templomnak, a Hagia Szophiának, ilyenek a mecsetek. A népi építkezésben gyakran szerepelnek a körmotívumok. A kör díszítőelemként megtalálható nemcsak épületeink homlokzatán, ablak- és ajtópárkányok kiképzésénél, hanem kapuinkon, belső lakóterünkben is. A sumer jelrendszerben a kör a Teremtő képjele. A teremtő erőt az ókor népe szüzi szellemnek vélte. Ezért nem véletlen, hogy az ókor embere az anyatermészet jelének tartotta a kört. A hun eredetmondákban Kör-Ég-Őstől származik a világ, a hinduknál Karanától (Körhona), a görögöknél Kronosztól, a voguloknál Korosztól, a tibetiek szerint Chronosztól. Egyből származik és Egy-ségben van a lét. A világ is az Egyben egy, egylényegű, akár a pont, kör és gömb. A hindu bölcselet égi gömbökről szól. Minden az EGYből származik, az Égből. Az Egy az erő; a haladvány mértéke, a hatás. Az Egy tulajdonképpen nem is szám. Az Egy az egység. A lét szerkezete is egységes. Az EGY egységet jelöl, akár a kör vagy a gömb. A világmindenséget alkotó kimondta: „Én vagyok”, amikor meg kívánta tapasztalni önmagát. Ez a létezés eredője. Ezzel együtt létrejött az „Én nem vagyok” lehetősége is. Ez a kettősség maga a Mindenség alapja és a Mindenség teljessége. Ez az egység magába zár két ellentétes előjelű energiacsomagot: igen – nem, 1 és –1. Olyan, mint két egymást metsző kör, mely együtt egy egységes rendszerben található. Létezésében nincs neme, tehát androgén. Az ókor népe androgénnek tartotta a teremtő erőt. [56] A kör, a gömb egylényegű, tehát semleges. Az ókor bölcselete szerint a teremtő Egy semlegessége kettős természettel rendelkezik. A Smaragdtáblák fény–árnyék kettősségről szólnak [15], a hun bölcselet „szeretet és bölcsesség ikerlángjá”-ról beszél. [43] A tibetiek szerint a kettős erő nem más, mint jó és jobb. A teremtő Egy a maga belső kettősségében is harmonikus. Az Egy maga az Atya-Anya. A bronzkor embere a teremtő anyai és apai oldalát olykor állatokkal ábrázolta. A hunoknál, hinduknál és hébereknél szereplő férfi és nő helyét az egyiptomiaknál az Ozirisznek és Ízisznek szentelt bika és tehén foglalta el. Ezek az állatok a hinduknál és a görögöknél is szentek. Az isteneket egyrészt bikafejű férfivel, másrészt tehénfejű nővel ábrázolták. Tudvalevőleg Ozirisz volt a Nap és a Nílus folyó és a bika is. Ízisz volt a Hold, a Nílus folyam medre, vagyis az anyaföld. A bikaszarv a növő hold sarlóját képezi le. A holdsarló pedig minden népnél az anyai természethez, a szeretethez tartozott. Az anyai jelleget a holdsarlóhoz rendelődő befogadó víz-elem képezi. Ápisz bika a tengeren tűnik fel. A nő és a tehén szerepének párhuzama a természeti törvényeken alapult. A tehén és a nő terhességi ideje egyformán 280 nap, ami 4–4 hétből álló tíz holdhónap. Az apai oldalhoz rendelődő Nap képjelezte a fényt. A holdsarló kelyhében található a Nap, népi varrottasainkon.
6
A FÉNY KÖREI
A hitregék szerint a kezdetet sötétség jellemzi. A fénytelenből származik a fény. A sötét erőből fénylett fel a világosság. Naprendszerünkben kell lennie egy hasonló fénytelen erőnek, mely bolygóinkat ellipszis alakú pályára kényszeríti. Az ókorban a Nap társát fekete Napnak (Santanya) nevezték. A bölcseletben és a díszítőművészetben található Nap–Hold együttes egyenlő energiára utal. Valójában nagy méretkülönbség van a Nap és a Hold között. Ilyen erőkülönbség esetén a holdsarló csakis a fekete Napot képjelezheti. A keleti népek Fény jelében a napkorong a holdsarlón nyugszik. A hunoknál a fény és a világosság külön fogalmat jelent. A hun teremtéstörténetben a Napot és a világosságot az istenanya külön-külön tojásból költötte ki. Edda istennő az arany tojásból költötte ki a Napot és az ezüst (Hold) tojásból a Világosságot. [39] Az élet eredője és fenntartója az isteni fény, az Egy, a Teremtő. A teremtő Egy fénytermészetű. A teremtő Egynek, a fénynek két állapotát képezi a szellem és az anyag is. A szellem és az anyag a fénynek különböző rezgésszinttel rendelkező sűrűsödési szintje. A létezésben a természetfeletti letükröződéssel hozza létre az anyagit. A létben a szellem és az anyag egy egységes rendszerben működik együtt. A teremtő szellem a maga végtelenségében a körhöz hasonló. A régi korok embere a kört mint a Nap jelét anyai jelleggel ruházta fel. Meséinkben a Nap házát öregasszony vigyázza. A Nap-anya legszebb lánya a Nap, aki a Hajnal kertjében lakik. A Nap-anya aranyházban lakik, fia pedig aranyhídon jár le a Földre. [72] A teremtő fénye maga a szűzi szellem, mely anyai természettel rendelkezik. János evangélistától származik a Nag Hammadi-szövegekben: „Ő a megmérhetetlen fény, mely tiszta, szent (és) makulátlan. … Ő életadó élet… Ő irgalmas és megváltás-adó irgalom.” [59] A létben a fényt a Naphoz kapcsoljuk. A Napnak, illetve a tűz-elemnek mint őserőnek az állata az oroszlán. Az oroszlán mint királyi képjel mind az Istenanyához, mind az istenfiúhoz hozzátartozott. Épületeink díszítőelemeként ma is a napkört olykor oroszlánnal helyettesítjük vagy az oroszlánnal együtt jelenítjük meg. A hindu bölcselet szerint a lét az anya-szellemtől származik (VII. Stanza 1). Az Egy teremtő természete anyai jellegű. A rábaközi tudók hagyatéka szerint a Kör-Ég-Ős maga volt a szellemanyag, amiből a világ létrejött: „az Ősistenség kezdetben egyedül volt, ki magában hordozá még a férfit is, mint várandós asszony méhében a fiát. Teremte hegyeket, völgyeket, testet ölte sziklákban, kövekben, alkotá azokat szitáló ködnél finomabb szellemanyagából.” Hatalmas méretű és szeretettel teli, ezért neve Jó-tengrit, a Boldogasszony. [43] „Tenger szellem, tenger anyag, tengernyi teremtés, mindent magába rejtő Ős Ige. Idők kezdetét megelőzően vajúdását váró terhes asszony…” [43] A világot teremtő és fenntartó erő végtelen, akár a tenger. A tenger vízjellege az anyai oldalhoz tartozó érzelmek uralmát jelenti. A lét anyatermészetű. A folyékony közeget képviselő víz rejti magában a fénynek nevezett szellemi erőt. Az anyatermészetű létben a szellemi fény el van rejtve. A hindu bölcselet szerint a szellem fénye mindenkiben megtalálható: „Ő a fény forrása minden fénylő testben. Túl van az anyag sötétségén s megnyilvánulatlan. Ő a tudás, a tudás tárgya és a tudás célja. Mindenki szívében jelen van.” (Bhagavad-gitá, XIII. 18) A teremtő szellemi erő tiszta és fényes, szűzi természettel rendelkezik. Szülésre képes. Az egyiptomi Nut, a hun Ukko, a görög Sophia, a természeti népek Nagy Anyá-ja szüli meg a Napot, Holdat, csillagokat. A szűzi szellemet dicsfény jellemzi. A görögök Barbelo istennője, illetve Sophiája maga a kinyilatkoztatás dicsfénye: „Az első energia, Barbelo dicsfénye, a korszakok tökéletes dicsfénye, a kinyilatkoztatás dicsfénye”. [59] János evangélista írja: Isten trónja kristályként csillog (Jel 2,6). Az angyalok dicsfénye lobogó fáklyaként lángol (Jel 2,5). Van nekünk itt Erdélyben a dicsfényre utaló helynevünk: Décse, Décs, Dicső, Dicsőszentmárton. Talán nem véletlen e helynév fennmaradása olyan régi időkből, amelyek a régmúlt ködébe vesznek. A
1. A kör
7
harmadik évezred elején épp Dicső mellett küldte nekünk szeretet üzeneteit a Fény Királynéja az őt körülvevő dicsfényből. A napkör ívelt mintázat és a Hold is. A kör, a gömb tökéletes mértani forma, akár a tök. Hasonló hozzá az ÖV, íV. A kör alaknak a nép ÓVó erőt tulajdonít. Az Egy éGi eredetű, íVes, óVó, éKes fény, melynek ereje összeköt. Az Egyben minden Együtt rezeg. Az Egységben minden tökéletes, EGész, Egészséges, ÉGies. Az EGYség Óvó erőt jelent, mely a saját rendje által orvosolja a dolgokat. A kezdeteknél az EGY volt az OVO, a forgástest alakú erő, ab OVO, azaz eredeti. A kör maga a zéró, azaz a Semmi. Isten maga a Teremtő Szellem, Ő a meghatározhatatlan. Ő VAN. A teremtő egyensúlya maga a Van energiája. A Van maga az Egy, a Teremtő. Ő a megnyilvánulatlan, ő a kezdet, az Origo, a Semmi. Azt sem lehet mondani, hogy nagyszerű, mert egyáltalán milyen is lehet. Ez egy hatóerővel rendelkező befogadó jellegű és összetartó energia. A Teremtő energiát teljes egészében nyugalomban lévő semlegesség jellemzi. A hun bölcselet szerint az Egy Ős Ég örök nyugalomban létezik mindaddig, amíg osztatlan állapotban van. „Egy csak Ős örök Egünk, Ős szellem ős testben, Ős test ős szellemben. Osztatlanul örök nyugalom.” [43] Az Egy köre teremtő jellegét megsokasodásával nyilvánítja ki. A végtelen Egyet kör vagy gömb jelképezi, mely magába foglal kisebb köröket. A Világegyetem egy hatalmas hologram: a kisebb eredeti részek visszatükrözik az Egészet, az Egyet, a nagy Kört. A teremtő szelleméből létrejött új kis fénylényt a világ különböző tájain élő népek rendszerint az istenfiakhoz kötik. A teremtő Egy neve hangzik vissza a hinduk Ad istenségében, Adad, Ada, Ata istenfiúk nevében is. Az őskezdeti víz maga az anyatermészet. Az örökké fiatal anyatermészet nemzi és szüli fiát: a világegyetemet. A hunok Yotengrit istennőjének szellemanyaga, melyből a világ létrejött, vízszerűen folyékony volt. A görög Gaia istennő a halakkal jelzett ősanyagából hozta létre az Eget (Uranoszt), a hegyeket, a tengert. A bronzkor istennője, Yotengrit, Nut szülte a Napot is. A teremtő szellemi erő volt a Szűzi Szellem, Nut, Sophia, Kör-Ég-Ős, Yotengrit. Egyiptomban és Mezopotámiában madár-istennőként ábrázolták. [58, 59, 60] Az anyai jelleghez, az élet bölcsőjéhez a víz tartozik. Az egyiptomiak és a hinduk hitében az istenfiú maga a víz gyermeke. A víz a szeretet nemes érzelmének megfelelő őserő és bolygója a Hold. Az istenfiú pedig maga a szeretet. A hindu bölcseletben az ős gyökérfajú embereket holdbeli ősöknek nevezik, akik a mennyei emberek leszármazottai. Az egyiptomi Halottak Könyvében az ember lelke a Holdból ered. Az óind hagyományban a Hold adta a lét magját. A hindu bölcselet szerint a lét gyökere a háromnyelvű láng, melyek a Hold sugarai (VII. Stanza 4). A Biblia szerint az Úr a lakhelyét a vizek felett rendezte be.” (Zsolt 104,6) Mi lehet az eredeti Egy, a szellemi erő, amiből a világ származott és amiben egységben létezik? A gnosztikusok Tudásnak nevezték. Az értelmező szótár szerint a Gnózis = a mágusok tudománya. Mind a mágusok, mind a gnosztikusok a misztikus Csend és a Szentlélek tartozékának vették a Tudást. A szellemi erő, a tudás, a lélek maga a teremtő anya. A Nag Hammadiban előkerült Titkok Könyvében ez áll: „Ö a láthatatlan, szűzi, tökéletes Lélek. Ö mindeneknek az Anyja lett, mert Ő mindenekelőtt létezett.” „Jézus így mondja: az én anyám – a Lélek.” Fülöp Evangéliuma szerint: „A Lélek – Anya és Szűz, párja az égi Atyának.” A „Mindenek Atyja egyesült a Szűzzel, aki lejött. Ez a Szentlélek, amelyik a Világra leszállt. Jézus ettől a Szentlélektől született.” [59] A szentlélek szó lényegében Istenanyát jelent, akinek első tartozéka a Tudás, a beleérző és átható képesség. Az ókorban a végtelen kör az Istenanyára vonatkozott. Ma is gömbön ábrázoljuk az istennőt. A teremtő Egynek a földön van az Egy háza, az Egyház. Neve: Anyaszentegyház. Véletlen lenne, hogy van (volt) Szent Egyed-templom itt a Kárpát-medencében kettő is: Enyeden és Bárfán. Enyed neve a régi templom nevéből ered. Moldvában valamikor Egyedhalma néven volt a mai Adjud. A prágai Szent Egyed templom ma Szent VITus nevét viseli, vagy az angliai, krakkói stb. megfelelője a Szent Giles-ét. Van nekünk ménhírre emlékeztető Egyeskőnk Erdélyben, van H-EGYES-halmunk és sokféle Egyházánk: Szentegyháza, Fehéregyháza, Veresegyháza, Kiskunfélegyháza stb.
8
A FÉNY KÖREI
2. AZ EGY ÉS A FIA A világegyetemben minden fényből, energiából szövődik. A Hiszekegy imáinkban a fény a teremtőhöz és az istenfiúhoz kapcsolódik, aki az Atyával egylényegű. A Fiú maga Isten az Istenből, Világosság a Világosságból (Credo III). Az Egyből alakul ki az Ég földre vetített mása, a második Egy, a Fiú. Az Egyben, a Fiúban a földi Ég végtelensége bizonyos határok közé szorul. A földön az Égi égővé válhat. Ékesen égő a letisztult emberek dicsfénye. Az Egy energiája Ég-ő ékként, dicsfényként, glóriaként, erőmezőként is megnyilvánul. A letisztult lelkű ember erőtere a Nap fényéhez hasonlóan ég. Égi eredetű az igaz. A tiszta és szűzies lélek maga a Világ világossága. A teremtő szellemi erőből jön létre a lélekmadár, az új kis szellemi erő. Neve Mahat, a hinduk szerint. Mahat neve hasonló hangzású az egyiptomi igazság szellemével, Maattal. Mindkettő mad-ár szavunk gyökéhez igazodik, akárcsak a mezopotámiai Mot, a hindu Matarisvan és a finn Il-matar istenfiúk, akiket szárnyakkal ábrázoltak. Szárnyakkal jelenítették meg az ókor istenfiait: Mitra, Soma, Samael stb. Az eredeti Egy energiája kivetítve magát megteremti a Valamit, a magot, az Én vagyok-ot. Nemcsak a teremtő Szellemhez kapcsolódik a fény, hanem annak fiához is. Fényfiú volt Fohat, Samael, Cristos, Heraklész is. Mint Zeusz fiát, kősziklára rakott máglyán ábrázolják. Szintén fényfiúként sziklán és szárnyakkal jelenítik meg a hermetikában az istenfiút. A régi hitregékben két Egy van. Az egyiket az örök, változatlan és a végtelenség jellemzi. Neve az egyiptomiaknál Re, a hinduknál Bot (Batha), a tibetieknél Gyémántjogar. A második Egy a változás, felosztás, az anyag síkján jelenik meg. Ez azért lehetséges, mert a második Egy az elsőnek a visszatükröződésében található. Ő az istenfiú, aki az alsónak nevezett földi világ ura. A fizikai világban az istenfiúk jellemzője a fényesség, az aranyalma, aranycsíra. A tibetiek Fényhozónak hívják. A földi lét köréhez tartozik a hindu Ádi, mely maga az Egy fia, a hindu Eka. Az Eka, Echad, Achat nevek a szellemi erő tükröződésére utalnak. A tükröződés olyan, mint a visszhang, melyet ekho szavunk rejtjelez. A lét körében a letükröződés ok nélküli oka maga a szellem lehelete, az Ekho, az Ige, az OK. Az anyagba ágyazódó fény maga az Egy magja, fia. Az Egy, a Mag égi eredetű, ő az Ég, az égő IGE, az égies, az ékes. Minden ékes, minden dicsfénnyel rendelkezik, ami a Fényhez hasonló, ami Égi, ami Egy. A második Egy égi MAG. A hunok szent fája a MAKkot adó tölgyfa volt, akár a druidáké. A MAGyarok kedvelt csemegéje a dió és a MoGyoró is. A bennünk lévő fénymag maga a lelkünk, mely a teremtő fényéből származik. A rábaközi tudók hagyatékában ez áll: „Istenségünk istenséget tépe magából, Kicsinke istencsírát belénk, Saját istenorcánkká nevelendő palántát.” [43] Az eredeti Egy az Égben volt és láthatatlan. Az Egy fia látható formát ölt. Az istenfiúhoz hasonlatos az istenanya is. A teremtő istennők: Nut, Tiámat, Ízisz, Diana, Artemisz stb. és fiaik mindegyik látható és láthatatlan volt egyszerre. Az égben lakoztak, vagyis az istennő vagy fia maga volt a Hold vagy a Nap. Az istennő mint hold-istennő volt az ÉG Királynője, a hajnali csillag, a tenger világossága. A fiú volt a Hold Mag-ja, és holdsarlót idéző bárkán ült. A hermetikában holdsarlóval ábrázolták. Mindkettőhöz odatartozott a Nap is és a holdsarló is. A bronzkori ábrázolásokon az istennő oroszlánon vagy holdsarlón ül, a Fiú egyik képjele pedig maga az oroszlán. Így látható a jáki templom déli homlokzatán is. A bronzkorban a holdsarlóval jelzett Föld-anya volt a teremtő erő kifejtője. A bronzkor embere istennő-imádó volt. A Teremtő neve volt: Mennyország Királynéja, Boldogasszony, Ég Királynéja, Nagyaszszony stb. Jeremiás próféta írja le, hogy a zsidók is a babiloni fogság előtt az Ég Királynőjét imádták (Jer 44,15–17). A napisten-hit jóval később jelent meg. Az ókori hitregékben Nap (Nabu, Nebo, Nip) az Istenanya gyermeke volt, akárcsak a többi égitest. A napisten a Hold-istennő gyermeke. Az istenfiú mint hold-gyermek a holdsarló alakú bárkán ül. A Hold a Nap bárkája. Az egyiptomi Halottak Könyve szerint a Nap bárkáján utazik az örök életű lélekmadár, illetve az istenfiú. A napfiú anyjának a férje lett. A létben működő Egy-et a hitregékben istenfiúnak nevezték. Ilyen volt Hórusz, Adad, Apollón, Purusa, Indra, Krisna, Attis, Mitra, Adamas, Samael, Cristos, a Világfelügyelő, Adonisz, Fohat, Ad fia, a
2. Az Egy és a Fia
9
Bölcsesség fiai, az Akarat fiai, a Tűz fiai, a Muni-k, Erosz stb. Az istenfiúk megmintázásának jellemzői közé tartozott a szárny és a Nap köre. Olykor a fejét sugárzó Nappal ábrázolták. Az ókor bölcseletében a Föld-anya hozta létre a fényt adó Napot mint napistent és az égitesteket. Az istenfiú a Föld-anya fény-fiaként jelenik meg. A Nag Hammadi-szövegekben a teremtő szűzi Szellem, Sophia, maga hozza létre az új fényt, az istenfiút. [59] A Nap és az istenfiú képjele és fogalma a különböző népek regéiben összekapcsolódott. Belőle lett a napisten képzet. Az istennő a Hold és az ember maga a Hold gyermeke. A jellegénél fogva a Hold kettős volt nemre nézve, és hármas volt szerepében – mint anya, gyermek és apa. A Hold gyermeke saját anyjának férje lett. Az istennők az istenség feleségei, anyjai és nővérei voltak. A hitregékben a napisten vagy istenfiúk úgy jelennek meg mint anyjuknak fiai és férjei. A legtöbb hitregében az istenek magukban egyesítették az Atya, Fiú és Férj szerepét. A Fiú mint mag jelenik meg a harmonikus apa-anya teremtő erőtől. Két kör metszésénél a mag a közös metszési zóna, a Hold ívelt alakjához hasonló. A hindu bölcselet szerint a teremtéskor az élet óceánjából először a Holdnak megfelelő Somát hozták létre az istenek. A hindu Soma szem szavunkhoz hasonló. A skandinávok Odinjának is egyik szeme a Nap volt és a másik a Hold. Az ember érzelmi oldala a bal oldal, de nevezzük emberi belnek is érzelmeinket. A Holdnak megfelelő Hórusz szeme a bal szem volt. A Semes-kultusz előtt a Holdat Bel-Shemesh-nek, a Nap urának nevezték. A skandináv hitregék Odinjának a nap-szemét kellett feláldoznia a bölcsességért. Loki tűzisten a vízben és a Holdban, a világosság-adóban is elrejtőzött, melynek visszfényét a vízben találta. A hindu hitregékben a teremtéskor megjelent Hold, illetve Soma az ősóceán anyai jellegét erősíti. Soma magában foglalja az anyai jellegű Trimurti hármas erejét. A görögöknél Szemelé istennő volt. A földi közeget kezdetben víz borította, és a lét fenntartója is az érzelmekhez kapcsoló víz-elem. A víz-elem az anyai jelleghez kapcsolódó őserő. Szerkezete szerint hármas. A holdsarló a víz-elem bolygója. A hinduk szerint a Hold maga a háromnyelvű láng. A hun bölcseletben az ősanya maga az égi JÓ. A hinduknál az istenfiú maga a fény sárkánya, ugyanúgy, ahogy Egyiptom krokodilja Hórusz járműve. A vízből az első napsugárnál kiemelkedő krokodil vagy sárkány a sötét anyából, illetve az éjszakából jön elő. A kelő Napot az istenek lelkének tekintették, aki azért lett küldve, hogy nap mint nap megnyilvánuljon az embereknek. A régi időkben a kígyót a teremtő erő mélységéből kiáradó első fénysugárnak tekintették. Fohat volt az indeknél a fény kígyója. Hasonló képzetből lett a Sarki Sárkány és a Déli Kereszt, a piramis Alpha-Draconisa és a hindu buddhista sárkány. A látható létben a Fiú élőként jelenik meg és állandó változást gerjeszt. Az anyagba ágyazódott szellem az anyagi világ sajátos hét szintjén keresztül biztosítja a fejlődést. A hindu bölcseletben a változó Egy, a Fiú önmagából hozza létre a lét hét sugarát. A létben együtt rezeg a szellem az anyaggal, a fény-fiú a föld-anyával A Bhagavad-gitában a Teremtő istenfiú magát a fények közül a Napnak tartja, de ő maga az istennő Visnu is (4–5. vers, Az abszolút fensége). A Fény vagy a Világosság nemcsak az élet fennmaradását, hanem annak rejtett tartalmát is jelenti a földön. A fény többet jelent, mint a fizikai világosság. Az Ószövetségben a Teremtés könyve az élet teremtésénél beszél a világosságról. „A világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának.” (Ter 1,1–5) A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta be” (Jel 1,1–5). Az Úr Jézus magára alkalmazza a Fény, a világosság fogalmát: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (Jel 8,12). Az egyetemes díszítőművészetben a fényt a Nap, illetve a kör képjelezi. Az ókor bölcseletében és szemléletében a körszerű mértani idomok az istennői, illetve anyai energiákra vonatkoztak. A kör lényegében mind az istenanyára, mind pedig a napistenre is vonatkozik. A görög Rheia (Úr-A), a babiloni Szemiramisz, istennő házasságot kötött Kronosszal (KőRhONOS). Az istenanya szülte a Napot is. A hinduknál az ős neve Karana, a voguloknál Korosz, a tibetieknél Chronos. A körszerű nap és az istenfiak neve hasonló hangzású: KöR, KRonosz, KRisna, H(K)oRusz, HeRaKlész, KRisztus. A világosság, illetve a napszülő minőség létünk anyai természetére utal. A díszítőművészet és a néphagyomány világunk anyatermészetéről tudósít. Az egyiptomi napszülő Nut teste feszül ki az égbolton. A mi Tündér Ilonánk is maga a Tejút. Ott lakik az égig érő fa tetején az aranyalmái között. A sötét, a menny
10
A FÉNY KÖREI
az istennői oldal otthona. Anyai oldalunk rejti magában lelkünk fényét, a bennünk működő gyermeki lelket. Az egyiptomi falfestményeken látható Nut világanya, ahogy a Napot szüli. A skandináv hitregében (Edda) az ősszülő gyermekei a hónaljából jöttek a világra. A keleti népeknél a hon szakrális töltetű. Hónalj és hon szavaink egyazon szótőből erednek. A keleti népek képírásukban a Nap és a Hold együttesét honnak nevezik. A kínaiaknál a hon fényt jelent, a japánoknál pedig a teremtett világot. A görögök a teremtő fényt nevezték a bölcsesség anyjának, Sophiának. Sophia gyermeke maga a fény fia. Az egyiptomi Nag Hammadiban előkerült szövegek szerint a teremtő erő mint fény jelent meg, és „csillogó fényt nemzett, egy áldottsághoz hasonlító fénnyel.” [59, 60] A tűz sárkánya mint teremtő erő nagy tiszteletnek örvend a kínai, japán, hindu, maori, német regékben. Az egyiptomi hitvilágban az istennő az aranyos tojás fölött lebeg, és áthatja éltető szellemével. Teszi ezt addig, amíg a benne levő csíra meg nem érik. Phtah (Bot-a) isten azonban az élet és a halál megnyitója. Ptah maga az istenfiú, aki a tojásból előjön, és kettős munkájába fog (Számok Könyve). Az arany a fény jellemző színe. A Teremtőt és fiát az aranyfény jellemzi. Az aranytojásban ragyogó Brahma az óindeknél található meg. A hindu bölcseletben a „minden lénynek ura” az aranyméhben jön létre. Neve Hiranyagarbha. Magyarul Ő a napisten, az arany-kör-aba. A hunok Eddája aranytojásból költötte ki a Napot. Meséinkben a Nap-anya aranyházban lakik, a Nap házát egy öreganyó vigyázza fel, a Napkirály aranypalotában székel. [72] Az arany és arány szavaink rokon értelműek. A fény a rezonancia elvén hatja át a fizikai és szellemi világot. A fénytermészet belerögzült az anyagba is. Számos nyelvben az anya szó nyelvtörténetileg összekapcsolódik az anyag szóval. A rezonanciát a hasonló arány biztosítja. Az arányszám maga a phi, mely Fibonacci matematikustól kapta nevét. Egyszerűen fogalmazva az arany-arány(metszés) azt jelenti, hogy a kisebb rész úgy aránylik a nagyobbhoz, mint rész az egészhez. Ez érvényes és így van az egész világegyetemben. Amint az égben, úgy a földön elve is erre vonatkozik. Mi úgy mondjuk: amint a mennyben, úgy a földön is. A Nap és a lelkek útja jelképesen egy égi út, mely fényes, illetve égő út. Jézus „az igazság Napja” (Jel 10,2). Az ókor hitében a Nap, illetve a napisten mint elsőszülött volt a földi élet éltetője. Az ókor hitében a Föld-anya szülte a földet és az égitesteket. Ilyen istenanya volt a görög Gaia, a hindu Varuna, a hun Edda és Yotengrit, az egyiptomi Nut, a japán Amateraszu. Az Egyiptomi Halottaskönyv szerint az istenanya szült mindent, még a Napot is. Nebo napisten így nyilatkozik: „Én vagyok az egyetlen. Én NU-ban születtem. Én vagyok az Úr, aki kezdetben keletkeztem, aki ura vagyok annak, amit teremtettem.” [53] Archaikus imáinkban a Föld szülte az eget és az égi fából származik Anna, a mindenek anyja: „Piros hajnal hasadott, Melyben Mária nyugodott, Föld szülte eget, Ég szülte fát, Fa szülte Szent Annát, Anna szülte Máriát, Mária szülte a világ Megváltóját.” [40] Archaikus népi imáinkban a Nap és a Hold az ősi Szűz Istenanyától, a Föld-anyától származik, akárcsak az egyiptomi teremtéstörténetben. A kereszténységben ez a képzet Máriára ruházódott át: „Hajnal, hajnal, piros hajnal, Kiben Mária nyugodék, Nap tüled származék, Hold tetüled születék…” [40] Menny szavunk az istennői jelleg sötétjéhez vagy a földi birodalmához tartozik. Kör és menny szavunk az eredője az erdélyi Kárpát-kanyarnál található hegységnek: Karajman. Nagy mélységű energiák hatására kellett ennek a hegykanyarulatnak kialakulnia.
3. A Szó Fia
11
3. A SZÓ FIA Az ókori hitregék istenfiai nemcsak fényként jelentek meg, hanem Szó-ként vagy Ige-ként. A fizikai anyagban megjelenő gondolat a hang erejével hallhatóvá válik. A létben a gondolat és a szó szárnyakon száll, akár a madár. A hang belehasít a térbe és megtöri a csendet. A hangok sora új rendet teremt a térben. A levegőben a körforgás örvényt teremt. A lét megindulásához szükséges légmozgást az istenfiak indítják meg. A hindu bölcseletben Fohat istenfiú teremtő szelleme forgószéllé válik, és szárnyas kerekeket épít. A szibériai népek teremtője az élet megindulásához szükséges levegőmozgást a holló repülésével hozza létre. Az ókor istenfiának hangja teremtette a világot. A hinduk az újonnan keletkezett Egy-t nevezték az isteni világ hangjának, magjának vagy ősképnek. A létezés látható formái a gondolatból, az ősképből keletkeznek. A hang a fény, illetve a gondolat következménye. Mindenik hullámtermészetű. A kettő közül a gondolat az elsődleges. A gondolatból ered a Szó. Amilyen a gondolat, olyan a hangja. A jó gondolatot jó szó követ. A Jó gondolat és Jó szó Jó tettet teremt. Az esszénusoknál a jó gondolat, jó szó és jó tett magát a megvilágosodást jelentette. Az Újszövetségben Szent János apostol így kezdi evangéliumát: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága” (Jel 1–5). Jézus a Szó, a jól szóló, a jó szőlő, a teremtő Ige szőlővesszeje, kisugárzása, mely áldást hoz a földi létre. A gnosztikus hagyomány (Egyiptom, Nag Hammadi) szerint Sophia/Pistis ősanya fiához kapcsolódik az élet megindulása. Samael istenfiú hangja kelti életre a világot. A yaki indiánok szerint a Teremtő énekével keltett széllel tartja össze a világot. A kínaiak nagy teremtője, Pan-ku leheletéből keletkezett a szél. Az indiánok Quetzalcoatlja a Szél istene. A maoriknál az istenfiú Tawirimatea a Szél ura. Az egyiptomi Ptah teremtőisten a szívével és szavakkal teremtette a világot. A szél a lélegzethez hasonló mozgó levegő. A tibeti hagyományban az ember lelkét Anya-szélnek nevezik. A teremtéssel kapcsolatos rovásos hun mondákban az Élet Anyja lehelt lelket az általa alkotott emberbe. [39] A rovásos történetírás szerint a hunok eredetmondájában az ősi Szél termékenyítette meg Edda nevű istenanyát. A hetedik mennyországban az aranypalotában Edda tojta az aranytojást, és abból az élet lángja segítségével kikeltette a Napot. Ugyancsak a Széltől megtermékenyülve tojta az ezüsttojást, amiből kikeltette a Világosságot. A csángók hiedelemvilágában az ember életét befolyásoló szélszerű behatásokat a Szélanya vigyázza fel. [38] Meséinkben a levegő energiája Szél anyjaként jelenik meg. A muskogen indián hitregében a kezdeti ősvízbe belefújt a szél, és megindult az élet. A hindu Imra tündére a lélegzés erejével hozza létre a világot, illetve az embert. A maiduk indiánoknál a Legfelső Teremtő, Wonomi a csónakban ül és énekével fogja össze a világot. Egyiptomban Ptah teremt a dalával. A yuki indiánoknál a teremtő Taikomol az ősvizekből pihe formájában jön létre és énekével tartja fenn a világot, amit a Farkas társa teremt meg. A zoroaszteri vallásban Ahura a dal házában lakozik (Jaszt. 124). [2] A zene, tánc és a bölcs beszéd istennője volt a hindu Szaraszvati a maga fehér hattyújával. Levegőmozgást jelent a szó és a zene is. A görög Apollón napisten nemcsak mindentudásáról volt híres, hanem ő az ének és a tánc istene is. Pán istenfiú volt, a sípjáról híres, mint a zene mestere. Ő földi életben a megélhetésre is tanította az embereket. A guineai Kno törzs hitregéjében teremtéskori égi lény leküldött egy kakast, melynek hangja hatására felkelt először a nap. A szibériai mondákban a teremtőt a szelet képjelező Nagy Hollónak hívják. Ugyancsak a hindu Szóma istenség volt az „égi röppenő sas” (Rigvéda, VII. 100, 8). Az egyiptomiaknál Ízisz egyik lénye a szó erejéhez kötődött, neve is szó szavunkkal rokon hangzású: Shu. A hinduknál ezt a minőséget Szoma és Siva képviseli. Az egyiptomi Shu, azaz Szó istennő tartja fenn a világot. A hangok sorát az istennő hét gyermekének nevezik. A népi díszítőművészetben az örvénylő energia ábrázolása nagyon gyakori. Faragott kapusasok, festett kazetták és varrottasok gyakori díszítő eleme. Az örvénylő Napot templomok képein, domborművein szokták ábrázolni a Szűzanya mellett vagy a keresztre feszítési jeleneteknél. Az ún. Mária-jelenések egyik kísérőjelensége az örvénylő Nap.
12
A FÉNY KÖREI
Kör szavunknak megfelelően van Körös folyónk, Korb (Brassó m.), Korcsona, Cornea és Cornereva (Krassó-Szörény m.), Korna, Cornu (Fehér m.), Korpád, Nádaskóród, Corneni, Cornești (Kolozs m.), Kóród (Maros m.), Korojesd (Hunyad m.), Szamoskóród (Szatmár m.), Koronka, Karaszentgyörgy, Karánsebes, Kardó, Karika, Karulyfalva (Corui), Kardos (Cordoş), Kerc, Kercsed, Kereszély, Kerlés (Chiraleş), Kerpenyes (Cărpiniș), Körmend helyneveink. Van nekünk Erdélyben Körös folyóink mellett Karas-Krassó megyénk, Karajman hegyünk. A kenyai teremtőnek neve pedig körös szavunkhoz hasonló rezgésű: Kurusi.
4. A LÉT KÖRE A kör a legharmonikusabb geometriai forma. A kör a Teremtő jele. Világunk egységben leledzik, akár egy körben. A kör az Ős-Egy-ség jele. A körön kívül még szokták kerékkel, tojással, almával vagy valamely más kerekded gyümölccsel is a kezdeti Egyet jelölni. A világ teremtésmondáiban minden a megjelenő új csíra állapotban létezik az Ős-egyben. A kör a legharmonikusabb geometriai forma. Végtelen, akár a szellem. A lét oka és elindítója a szellem köre. Einstein szerint a természeti törvényszerűségben olyan magas értelem nyilatkozik meg, hogy a legzseniálisabb emberi gondolat is annak csak visszfénye. Az Egy Teremtőből keletkezett minden. A szellemi Fény, az aranyfény teremtett mindent magából. Világunk nem más, mint a tűz lehelete (III. Stanza 11). A napnál világosabb, hogy Fényből szövődtünk. A szellemi fényt János apostol igazi világosságnak nevezi: „Az igazi világosság megvilágosít … minden embert” (Jel 1,4). Petőfi a Fényt a „szellem napvilágának” nevezi. A régi korok embere az igazi belső világosságot a napkelte idején kereste. A hindu bölcselet az igazi ismeretszerzést a belső fénybe helyezi: „A figyelemnek a Napra való rögzítéséből a világegyetem birodalmainak az ismerete áll elő” (Joga-Szutra, III. 26). Minden a szellemi fényből származik, és a szeretet rendjén alapuló törvény szerint létezik. Az isteni Egy maga a Bölcsesség és Szeretet. Az élet eredője és fenntartója az isteni fény, az Egy, a Teremtő. „Minden, mi létező, a fényből származik, És minden fény a Mindenségből. Minden, mi teremtett, a renden alapszik. Törvény uralja az űrt, melyben a Végtelen lakozik.” [15] A teremtő Egy egész és végtelen, akár a kör. Akárcsak a Biblia, az atlantiszi Smaragdtáblák is hasonló teremtéstörténetet írnak le: „Létezik Egy Első, kinek nincs vége és kezdete, Ki mindennek teremtője és mindent kormányoz.” [15] Az EGY elemében van, harmonikus. Az egyensúly maga a mozdulatlanság, a 0. Az igazi energia teljes egészében semleges. Meghatározhatatlan a 0, a VAN, az ÉN VAGYOK energiája. Meghatározni és körülírni nem lehet. Az igazi szellemet, a Vanságot nem lehet keretek közé szorítani. Az meghatározhatatlanul végtelen. A Teremtő Egy a Zarathusztrai imákban a legjobb szellem: „Legjótékonyabb Szellem, / a földi világ teremtője, / Te Szent Egyetlen” (Jaszt, I). [2] A mi hazánk az Egy, vallja Szabó Lőrinc: „Nekünk többé semmit sem ad ami kint van, a Sok. A tömeggel alkudni ha kell, az igaz mint hamu porlik el; a mi hazánk az Egy, amely nem osztozik: álmodjuk hát, ha még lehet, az Egynek álmait!” (Szabó Lőrinc: Az Egy Álmai)
4. A lét köre
13
A rábaközi tudók hagyatéka szerint minden az „Egek ősrostjából teremtetett. Minden az Istenek által van, Az örök EGY-ből két értő-érző Két Istenfél-lé testesült szellem-anyagából. Az Ő szitáló ködnél finomabb, Rozsda nem marta fényes anyagából, Fű, fa, állat, ember. A Föld is, melyre helyeztettek…” [43] A teremtett világ a teremtő jellegéből adódóan szintén egységben létezik. Minden egy időben történik, egy végtelen kerületű gömbszerű alakzatban, magában az emberben is. Az embert alkotó fraktálok is visszafordulnak önmagába. Ha az emberben található eredeti modell egy kicsit is megváltozik, ez hatással van a nagy hologramra. Ha az eredetiből kiáradó fraktálok elég energiamozgást teremtenek, akkor az egész fraktálrendszer átrendeződik. Az Egy köréből keletkezett minden. Az Egy teremtő jellege ható elvű, férfias. Ezért is kapcsolódhatott a fény-tűz-elem teremtő jellege a Naphoz és a Napistenhez. Nem véletlen, hogy a Nap férfias isteni jellege szerint Napisten lett. Ő a teremtő Atya, Apa. Az ókor Bot-urának kezében volt a kormányzó pálca. A bronzkori idők kultúrájának neve Ubaid, azaz Ó-bot, istent jelentő szavunkkal cseng össze. Az ő kezében a Bot teremtő és büntető jelleget képjelez. Az ő megnyilvánulási területe a Ta és a Hon. Egyiptom nevében mindenik benne található: Égi-(a)p(a)-ta-hon vagy idegen szóval Egi-(a)p-t, vagy égi-BoT. Az aPa-Ta jele a KöR, illetve a BoT. KáRPáT szavunk etimológiailag a kör és a bot szóból levezethető. Kárpát szavunk gyökere is a kör és a bot szavaink, melyek a Teremtőt és annak képjelét adják tudtunkra. Ő volt a Kör-Bot, a Kárpát. A perzsa istenfiú neve Abudad, azaz A-botod. Ekbatana, azaz Ég-bot-honá a mezopotámiai szent város neve volt. A kör a teremtő Égi birodalom egyik képjele. Égi régióból származott az élet. A lét eredője az égi birodalom, maga az égi-ta. Egi-pt(om) Ágota, Égita, Agarta, Agatha nevek innen eredhetnek. Egyiptomban a teremtő neve Pauta, azaz Bot-a. A hindu bölcseletben az égi eredetű teremtő erőt Adi Buddhának vagy Bathának nevezik. Ez magyarul Égi-Bot-a. A Bot-úr volt a földi vezető is sokáig, kezében a kormányzó pálcával, a jogarral. A hun rovásos történetírásban Egyiptom régi neve Bothon. Az egységhez az út az egyesülés. Az ember önmaga békéjét csak olyan belső egyesüléssel érheti el, amely során a Rend útját követi: „Tudd meg, hogy az egész Űr rendezett, És csak a Rend által lehetsz a mindenséggel egy.” [15] A teremtő energiájának megfelelő kör a Kő-úR, a KÖR, az Ő útja. A teremtő útja az igazi út. Ő az Út-ÚR, Utu, Nebo, Aton, Aditi, Ati, Fohat, a Tao. A hindu istenfiú Aditi, az Égi-úTI. Fohat nemcsak ható, hanem (Fő-út). A nap maga Nebo, illetve Utu napisten. Az ő útját két oszloppal lehet követni. Ez az igazi út. Az egyiptomi Teremtőt, Ré-t a „korong urának” nevezték. Ő volt Aton, a körmozgást végző, magyarul jó érthető Úthon. Hasonló rezgésű neve van a mezopotámiai Adon napistennek, aki a tavaszhoz és a reggeli órákhoz kötődött. Innen eredhet a görög Adónisz, a tavaszi napéjegyenlőség ura. A héberek istenének régi neve hasonlóan hangzik: Adonáj, a hinduké Atar, Aton, Hattor, a germánok hőse Woutan vagy Odin. A hinduk a Szellemi erőt képviselő Felső léleknek mondják, hogy maga az ÚT (Bhagavad-gitá, XIII. 23). Utu napisten neve az igazság útjaként több szempontból fennmaradt. A hindu szutrákban a Szellemet Felsőléleknek nevezik. Ő maga a Teremtő, aki egyben az ÚT is. Ő maga a fények közül a Nap, hónapja december és évszaka a tavasz. A tavaszhoz a reggeli napfelkelte, illetve a Nap megjelenése rendelődik. A Nap és a lelkek útja jelképesen egy égi, illetve égő út. Jézus nemcsak az „igazság Napja” és a „világ világossága”, hanem, mint mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jel 10,2). A hindu bölcseletben az istenfiúhoz – a hetedik fiú – kapcsolódik a Szép út (Seboat). Az istenfiúnak a hetedik fokozat – erénylétra, fának az emelete, tudatossági szint – felel meg.
14
A FÉNY KÖREI
A Nap járásának megfelelően az ősi napistenek neve világító csillagunk útja szerint Aton Egyiptomban, Adon Mezopotámiában, Utu és Utnapistin Babilonban, Udu a haitiaknál, Attis Frigiában, Adónisz a görögöknél, Odin a skandináv népeknél, Tau az indiánoknál, Adti, Fohat (Fő-út), Seboat (Szép-út) a hinduknál. A kínai Tao is az utat, pontosabban a jó középutat jelenti. A Nap útjának és égni rendeltetésének megfelelően a napisten neve Egni-Agni Indiában vagy épp Utnapistin Szemúriában. A Robin Hoodlegendával kapcsolatos névben is magyarítva a Rubin Útra lelhetünk. KöR-ben forog a KeRék. Az idő Kereke, az önmagába visszatérő létezés a KoRban értelmezhető. Ez a létezés útja, Utu napisten pályája. Egyik új-zélandi kis sziget nevében Útúr szavunkra lelhetünk: Aotearoa. A kínai Magasság Urának neve szent TI, azaz Sang Ti. A szabadban tartott rítusok számára az oltáruk kőből és fából készül, melynek kilenc emelvényszerű része van. Szent útjuk a Tao. A körépítmények egyes oszlopai között besütő Nap időjelző, időmérő szerepet szolgált. Az ókori Mezopotámiában a Nap pályamagasságát egy magasabb építményhez, a „tur”-hoz viszonyították. Nyáron, Enlil birodalmában, a felső világban, a Nap a tur felett járt. A középső világban, Anu birodalmában a turon keresztül járt. Az alsó világban Ea világában a tur alatt járt. A szibériai sámánok „turu”-nak hívták azt a kettős kaput, amelynél a Nap járását figyelték. Sámán avatásakor is kettős oszlopot állítottak, egyikre a Napot és másikra a Holdat helyezvén kivágott fakéregből. Mondáinkban a napfigyelő oszlopok, a zöld ággal díszített kapuk aranykapu néven maradtak fenn. „Nyitva van az aranykapu, hadd bújjunk át rajta” – éneklik a gyerekek. A mennybolton jár a Nap és a Hold is. A Nap és Hold járását régen körszerű kettős oszlopokkal figyelték meg. Átvitt értelemben a kettős oszlopok, a sasfák a lelki fény útját követik. A kaput és a kapuőrt a lelki szférákkal együtt emlegetik. A kereszténységnél Szent Péter a mennyország kapujának őre. Ő az a kőszikla, melyre Jézus egyházát építi. Neve követ jelent. Az arámok Pétert életében Kefának szólították. Ő volt a Fő kő vagy a Kőfő. Az afrikai bennszülöttek a lelki világ kapuőrét ma is Kafunak hívják. A kő és hon szavunkkal rokon a hawaii bennszülöttek öreg bölcsének a neve: kahuna, magyarul kőhona. Minden foglalkozásnak, mesterségnek van titkos mindentudó kahunája, melyek legtöbbször a nagymamákból kerülnek ki. Kör alakú a gyűrű és a kapu is. Az aranygyűrű, akár az aranykapu a teremtő körét mintázza. Áldásos, termékenységet hozó. Egy Zala megyei régi népi imában istennői jelleg Szent Jó és Szent Kőtrón, a Szűzanyához pedig valami rejtett értelmű pecséttel ellátott gyűrű rendelődik. Ez a pecsét több Kárpát-medencei imában megtalálható mint Szent Ilona vagy Szent Margit pecsétje: „Jöjj el hozzám, én Istenem, Világosítsd én szívemet. Szent Jó! Szent Kőtrón! Fehér rózsa, Mária, Aranygyűrű pecsétlik…” [40] Az Egyből keletkezett és Egységben rezeg a lét. A lét körében történik minden. A lét oka, elindítója és összetartója a végtelen szellemi erő. Maga a létezés egy végtelen körkörös folyamat, mely önmagába tér vissza, akár a végtelen jelében. A világot nemcsak teremti, hanem átszövi a teremtő energia. Az esszénusok imájában ez áll: „Te Első, ó, Hatalmas teremtő! Te teremtetted a kozmikus erőket, És feltártad a kozmikus Törvényeket! Te adod nekünk a megértést saját szellemedből! És Te élteted testünket, Te határoztál minden tettünkről erőd által!” [25] Az ember számára a szeretettel átitatott Rend útja a belső ürességben lévő istenélmény megtalálása: „Batyum: a legsúlyosabb Nincsen, Utam: a nagy Nihil, a Semmi, A sorsom: menni, menni, menni S az álmom: az Isten.” (Ady Endre: Álmom: az Isten)
5. A körbejárás
15
Az egységben lévő létben az Egy a mindenek központi magja. A központi hely nyugalmat és örömet áraszt. A különböző népek hitregéiben ennek a központi helynek a neve Paradése, az óindeknél, Paradesa a hébereknél, Paradis a latin népeknél, Pardes a káldeusoknál, Paradicsom nálunk. Másik neve Tula, mely megtalálható az ázsiai népeknél, görögöknél, óindeknél, Mexikóban. Az ókori szövegekben a központi paradicsomi helyet Agartának nevezik. A görögöknél a világ központja egy szent kő, maga Omphalosz, mely köldököt jelent. Ez a központi hely olyan, mint a kerékagy. A sumereknél a napkerék volt a központi erő. Nap szavunk fedezhető fel több nép istenének nevében. A szanszkritban nabhi a központi kerékagy neve, nap és nav a gall és kelta nyelvekben. Ugyanígy hívják a vezetőt és Istent is. Az élet egy örökös mozgás. A lét biztosítékának és változásának alapja az örvénylő energia. Nem véletlen, hogy az ókori bölcsességben az örvénylő Nap jelképezte az örök életet. A világot teremtő és behálózó energia az őserői elemeknek megfelelő rezgési vonalakkal rendelkezik. A világot fenntartó elemi energiák vibrációja a szabályos mértani testek alakját veszi fel. Mindenik őserői energiának sajátos szín felel meg: A föld-elem vörös, a tűz-elem sárga, a víz-elem kék, a levegő-elem zöld és a tér-elem fehér. Az Egy, a kör, illetve a gömb a létezés szimbolikus anyaméhe. A női petesejt is gömb alakú. Szép fénylő hártyája van, mint egy menyasszony ruhája. A petesejten fénylőbb díszsejtek is vannak, a corona radiate sejtek, melyek mintegy koronát képeznek. A hím sejteknek farka van és állandó rohanásban, munkában élnek. Nem az jut be a petesejtbe, amelyik elsőnek érkezik oda. Az anyasejthez 12 hím ivarsejtnek kell felsorakoznia, hogy az anya kiválasszon egy utánuk következőt. A teremtéshez energiaáramlás kell. A térben való áramláshoz idő szükséges: a bibliai hét nap. Hét nap alatt ágyazódik be a hím ivarsejt a petesejtbe. Az osztódás a kettes számsor szerint történik. Az osztódások száma 46. Ennyi az ember kromoszómáinak száma is. Attila és utódai kör alakú táborban állomásoztak, és a lovas kocsikkal körbe járva védték népüket a külső támadástól. A kerektábor a hun teremtésmondában is megtalálható. Az egyik csodaszarvas-mondában a szarvasünőre emlékeztető Anik ősanya kerektáborból harcolt a betörő haddal: „Anik fejedelemasszony anyánk Egek oltalma alá futván, Kitűzé a zendülés hét-lófarkú lobogóit És kerektáborba húzódván fegyvert fogott.” [43] A kör, a Nap, az Egy, az Ég összetartozik. Napkirálynak vallotta magát a Kende, Kündü néven ismert főpapi méltóságú vezérünk, aki kendőszerűen magára terített párducbőrt hordott mint felségjelt. A párduc bundájának ékei a Napot idézik. Sokatmondóak a többi magyar fejedelemnevek is. Ügek neve az Egy, egyek, egek szavunkkal, Elődé az első királyé, Álmos neve az alma, álom szavunkkal egyeztethető. Népünk hagyományában a magok és aranyalma képzet az istenfiúkhoz küld, illetve égi (Egy) származást is jelent.
5. A KÖRBEJÁRÁS A sumer jelrendszerben körrel jelölték a Teremtőt, a Napot és a bölcsességet. Kezdet és vég nélküli a Teremtő és a kör is. A kör a mértani alakzatok közül a leggazdaságosabb, legtökéletesebb forma. Úgy is mondhatjuk, hogy elemében van. A földi rend a teremtő körének levetülése, illetve lemintázása. Az egyiptomi Duat Könyvének tartalmában is szerepel a teremtő köre, illetve a földi megjelenítése. A könyv szövegét III. Tutmózisz fáraó (i. e. 2425–1479) sírkamrájára írták. Arra inti a fáraót, hogy készítse el a földön a Duat rejtett körének a másolatát, mely védelemként szolgálhat. A Teremtő Egy körét az ember lemintázta itt lenn a földön is. Az ókorban a településeket, a várakat kör alakúra építették. A település körét az égtájak szerint felosztották, útkereszteződésekkel választották el őket, melyek kereszt alakban futottak. A település köre a kert. Az egyiptomi napisten volt maga a Kert Ura: Querot Ura. A régi térképek a lakóterületet is kör alakban tüntették fel. Az ókorban úgy tartották, hogy az ember által lakott vagy megművelt területnek van égi előképe. Az égi előkép a Teremtő energiáinak alakját mintázza le. Egy új terület kijelölése a teremtéshez hasonló cselekedet. Ezért a terület elfoglalása előtt a teremtéshez hasonló rítusokat végeztek. [47] A tavaszi határkerülés is az új terület, illetve az új év teremtési munkáját szenteli meg. A hindu őstörténetben leírás található erről. A Satapata-brahmana (VII. 1,1, 1–4)
16
A FÉNY KÖREI
leírja, hogy csak az oltár és a mellette végzett rítus után telepedhettek le egy adott területre. Az oltáruk – garhapatja – nevének eleje kör szavunkkal rezonál. Ez a tűzoltár később virág vagy kereszt formájában az egész világon elterjedt. Ma is az új épületek sarkára virágcsokrot vagy keresztet helyeznek el a befödés után. Egy tőből erednek kör, kerék, kereszt, korona, Körös szavaink. Innen eredhetnek a Kirche, church, Küros templomot jelentő szavak, valamint az indiánoknál használatos gyógyító körök és körépítmények, akárcsak a régmúltból ránk maradt „köremlék”, a Cromlech. A népi hagyományos körmenetek a teremtő körét mintázzák le. A körmeneteknél szintén megtalálható a kör osztása, illetve a négy égtájnál való megállás. A Nap útja a négy égtájhoz viszonyul. Az egyiptomiaknál Utu napisten útjához tartozik. A sumer Ud világost jelöl, akár a Napot a kör képjele. A régi zenehangsorban az első hang neve ut volt, és nem do, mely hang az ember gyökérközpontjának felel meg. A keleti bölcseletben körbe írt négyszöggel ábrázolják az ember gyökérközpontjához rendelődő energiát. A japán harcművészet képjeleiben a kör a négyzettel az igaz útban rejlő erőt jelenti. A kínai bölcseletben „az igaz ember négyszöget formál” (Tao Te King). A kezdeti napfigyelésre is szolgáló imahelyek körtemplomok voltak. Ismeretes, hogy elődeink templomai is kör alakban épültek. Máig fennmaradt a kézdiszentléleki, kercsedi, kallósi, kiszombori, guraszádai és algyógyi körtemplom. A Hold-templomok, az istennőnek szentelt templomok félkör alakúak. A félkör alakú szentéllyel épült régi templomainknál megfigyelhető, hogy a déli ablakkal szembeni ajtófélfák lényegében napkapuk is. A déli napállásnak felelnek meg. Az ókor népe a kör kerületének megfelelően járta a körtáncot, az Úrét, a h-Órát, a napkelte és napnyugta órájának táncát. A körtánc, a körmenet mind az ősi szokások máig fennmaradt hagyománya. A kör, akárcsak a kerekded alakú tojás, a teremtőre, a teremtő és világot összetartó energiára vonatkozik. Platón szerint a ritmus és a forgás isteni eredetű jelként alakult ki. A jel mintázata változott át tánccá. A görög menádok vagy a perzsa dervisek táncuk és forgásuk közben azonosultak szellemükkel. A forgó táncot egy középpont körül járják, mely segít a harmóniába való jutáshoz. A görögöknél labirintus-táncokról is beszámolnak, melyeket Perszephoné, Kóré és Aphrodité tiszteletére jártak. A kitáncolásnak volt információt hordozó tartalma is. Az indiánoknál az égitestek mozgását lemintázó tánccal is találkozhatunk. „Teljesség Ura, arra kérünk Téged, Emelj a Szívedbe, Szeretet Fényedbe, Hogy ott Eggyé váljunk Teveled, Jó Urunk, Szívednek Szavában legyen boldogságunk.” (Pusztai Orsolya: Angyali ima) Az élet ura maga a „tánc ura”. A természeti népek éneklő kovács-istenei mind a szent rítusaikba foglalták a táncot. Buddha is a tánc ura volt. A zoroaszteriánusok Ahura istene a Dal Házában lakott (Zend Aveszta, Jaszt 124). Tibetben a temetői szent táncot az érzékfeletti világgal való kapcsolatfelvételre járták. A körmenet és a körtánc a régi felszentelési rítusok utórezgése. A Bibliában a Bírák könyve említ egy olyan ünnepet, ahol a szőlők mellett körtáncot jártak Siló lányai. Közülük vettek feleséget Benjamin fiai (Bír 20,19–21). A körtánc a Zsoltárok könyvében is megtalálható az Úr dicsőítésénél: „Dicsőítsétek nevét körtánccal, Játsszatok előtte dobon és hárfán.” (Zsolt 147,3) A Budai Zsinat 1279-ben megtiltotta a körtáncot mint régi szkíta vallási szokást. Arra utasította a papságot, „ne tűrjék meg, hogy a nép a temetőkertben vagy magában a templomban táncra kerekedjék”. Az isteni eredetű kör óvó jelként került be a néphagyományba is. A régi feljegyzésekből (Egyiptomi Halottaskönyv) tudjuk, hogy az egyiptomiak a betegségek gyógyításánál és a halottnál ugyanezt tették. A ráolvasások és körbekerülések alatt kézbe tartott tárgyat, botot, szobrot a halott mellé temették. Régi szokások nyomait fedezhetjük fel az archaikus népi imákban. A Kárpát-medence több táján a gyógyítás céljából körbe kerülik a beteget, a lakóházat, az ellő állatot, a mezőt. A csángók a gyógyító ráolvasásokkor háromszor kerülik meg a beteget. Csíkban imádkozás közben a halottat járják körbe három-
5. A körbejárás
17
szor, Kalotaszegen a sírját temetés után. [34, 38, 40, 41] Szárazság vagy járvány idején lányokkal ekét húzatnak a falu körül. [66] A világ az Ősegységből, a szeretetből keletkezett. A szeretet szavunk a „szer”-ből ered. Régen eleink szert ültek, amikor nagyobb döntéseket kellett meghozniuk. A szer rítusos imával és körtánccal indult. Meséinkben a tündérek járják a körtáncot. Tavasszal a határszentelésnél körbe járja a mezőt a falu népe. A négy égtáj felé elmond egy-egy imafüzért. A körbejárásnak olykor az egészség megőrzése és a termékenység a célja. Erdélyben ma is szokásban van a búzaszentelő körmenet. Moldvában szokás, hogy lakodalomkor körbejárják az új párt vagy annak a szekerét, mielőtt felülnek rá. Körbejárják a nyájat, mielőtt kihajtják a legelőre. Az új asszony a tűzhelyét járja körül a lakóházban. [64] Kör alakú a szita és az abroncs is. Jótékony hatást tulajdonítanak neki. Szitát tesznek a betegre, mialatt körbekerülik balra és ráolvasnak. [63] Újév napján az állatokat abroncsból etetik az új évi termékenységért. [65] Kalocsán fércnek nevezik a körbejárást, Somogyban pedig erőjárózásnak. Rábacsanakon az ún. királyfa körül „járják a karéjt”. Teszik mindezt testi-lelki gyógyítás céljából. [9] A természeti népek nemcsak a teremtéssel kapcsolatos rítusoknál, hanem esőért, termékenységért és védelemért is járják a körtáncot. A keleti népek segítőjének neve szintén kör szavunkhoz hasonlóan rezeg: guru. A fény a tűz-elem egyik kifejeződése. Az ókor hitvilágában a nagy tudással rendelkező lény egyben a tűz mestere. A tűz elengedhetetlenül a szent rítusokhoz tartozik. A sámán-kovácsok és gyógyítók szentségének közös jellemzője a testi-lelki tűzzel való bánásmód ismerete. A bonyolultabb műveletekhez: edények készítéséhez, fémek kinyeréséhez és szerszámok előállításához szintén a veszélyesebbnek ítélt tűzre volt szükség. A tűz segítségével meg lehetett gyorsítani a természetben ismert teremtő folyamatokat és újabb anyagokat lehetett készíteni. A hunok Föld-anyjának a mindentudó férje Ruda kovács. Ő tanította meg az embereket a földön való megélhetéshez szükséges munkálatok elvégzésére, fémek előállítására, orvoslásra. Az óind Rudra szintén istenfiú minőségben jelenik meg (Rigvéda, II, 33,5). A sámán a belső tűz mestere, aki testét fel tudja melegíteni. Ő az anyagi világot szülő szellemi tüzet használja fel. Ez a képesség nemcsak a múlt mítoszaiban található meg. A Himalája lámáinak mágikus hője ismeretes a mai világban: fagyos időben testüket felmelegítik, izzó szénen járnak stb. Az újrakezdés és a teremtés a tűz-elemhez is kapcsolódik. A régi magyar új év tavasszal kezdődött. Ma is a kínai zodiákus év kezdetén van a mi Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepünk, amely egymagában fényt, virrasztást, imát jelent, és február másodikára esik. A keresztény tanítások szerint ezen a napon mutatták be Jézust a templomban. Február 2-án szentelik ma a gyertyákban megjelenő tűz-elemet. Hosszabb tűzszentelési rítust Húsvét szombatjának estéjén végeznek a templomainkban. Gyertyaszentelő Boldogasszony nemcsak a tűz-elem, hanem a törvény ünnepe is a hun bölcselet szerint. Az alapvető törvények isteni eredetére emlékeztet. Ínséges hideg időkben a teremtés után az Istenanya a barlangokban és a tűz segítségével védelmet nyújtott a teremtményeinek. Ezért mondják: „hajlékok fejedelme az asszony. Ő a tűzhely királynéja.” A sumer Asan, asszony szavunk is az őshon szavunkkal rezonál. Ekkor gyulladt fel a szellem fénye az emberben. [43] A gyertyák szentelése a kereszténység kora előtti korból származik, amikor Szaturnusz- meg Plútó-ünnepnek hívták. Ilyenkor égő gyertyákkal kerülték a várost, hogy a betegségek, a rontások elkerüljék. [10] Nemcsak a csángóknál, hanem a Kárpát-medence más részein is szokás gyógyítás céljából égő gyertyával háromszor megkerülni a beteget és közben imádkozni az egészségéért. [40, 41] Az esküvő utáni asszonybeavatásnál gyertyával a kézben háromszor megkerülik a menyasszonyt, vagy a menyasszony kerüli meg égő gyertyával a ház tűzhelyét. Bod Pétertől maradt fenn egy régi ima a gyertyaszentelésről: „Tsuda ereje Gyertyáknak Zűrzavar időt le-szálítnak, Mennydörgéseket meg-álítnak, Ördögöket el-hajtanak, Krisztusra nints mit bízzanak.”
18
A FÉNY KÖREI
Az esszénusok meditáláskor a Nap energiáival egyesültek mint a Föld-anya szent hírvivőivel: „Első Egyesülés a Nap Angyalával. Általad nyílik ki a virág a szívem közepében… Napnak édes Angyala, A Föld Anya szent hírvivője, Lépj be testem szent templomába, És add nekem az Élet Tüzét.” [25] Őseink, akár ma a természetben élő népek, tűzszertartásokkal emelték az ünnepek hangulatát. A nagy tűzözönkor a megmenekülésre szánt hajót hét fából, illetve hét rétegből készítették: nyírből, nyárból, fűzből, égerből, iharból és cserfából. [43] A karácsonyi tűz is a napünnephez tartozik. Karácsonykor égetik el a Luca-széket, megidézvén a fényerő jó hatását. A sötét erőit jelképező téli idők után a rossz elég, és jöhet a jó az ember életében. A Lucaszéket is hétféle fából készítik. A rábaközi tudók hagyatéka szerint hét, illetve kilenc fából gyújtották meg az ünnepi tüzet: „Régi tüzek eloltatnak, új tüzek gyújtatnak, Hét fából, kilenc fából rakatik új máglya, Ennek szikráján, parazsán ki átszökken, megtisztul.” [43] A Szent János-napi tűzrakás és a tűzön való átugrás mint jóvarázslás még a múlt században is szokás volt Várfalván (Aranyosszék), Debreken és Felsőkosályon (Dés). [66] A tűz-elem szakrális volta, segítő ereje tükröződik vissza a meggyújtott szalmakerekek hegyoldalon való lehengerítésében. Ugyancsak az örök fényt, az újrakezdést, a régi eloltását és új tűz gyújtását varázsolja elénk a szalmabábuk elégetése farsangkor. Régen a halott emlékére az Örök Világosságot idézték meg a bábuk égetésével: „A halott emlékére, őt átkísérendő szalmából meg nemezből bubákat készítenek, állatok képeit. Lovat, marhát, juhot, meg a férfinak asszonybubát, az asszonynak férfibubát, meg öt kutyát szalmából. Ezeket temetéskor elégetik. Jelek ezek, áldomások, hogy odaát szellemének minden meglegyen… hogy rátaláljon az Örök Fényre.” [43] Eleink tűzszertartásokat tartottak, mi ma tábortüzekkel vagy ökörsütéssel ünnepelünk. A szent tűz felett az Ég-Isten-atyának lóáldozatokat mutattak be „harmadfű fehér csikóból”: „Ég Istene, Yotengrit atyánk tiszteletére azóta is fehér lovat vágtak és ettek az ősök, és ama lakomákon a szegényeké meg az elesetteké volt az első hely, mert mint mondatott, az ő szájuk Isten szája…” [43] Régi rítusok emléke, hogy szóhasználatunkban ma is táncra kerekedünk. Nyelvünk emlékezik, mindent elraktároz. „Körbe, körbe, karikába fogózzunk mi össze…” – szól a gyerekek nótája a körtánckor. Gyerekeink járják az Eszter-láncot, meséink tündérei a hajnali körtáncot, lakodalomban járják a szertartásos menyasszonytáncot. A híd is egy körhöz kapcsolódó átívelés. A hídon való átmenés jelképezi a szellemvilágba való feljutást. A körtánc megtisztulási rítus, mert úgy énekeljük, hogy: „Falu végén, padló végén karikás táncot járnak…” Meséinkben Tündér Ilonához is egy aranyhíd vezet fel.
6. A kerék
19
6. A KERÉK „Isten teremtménye, odafenn az Égen! Fénylő arany korong az Ég kék színében! Imára kulcsoljuk érted a kezünket, Napsugarad fénye védje életünket! Csodálatos vagy Te! Hogyha feltekintek – A Te világodhoz az angyalok visznek! Legyen a Csillagég mindörökre áldott, Tegyétek boldoggá a földi világot! Adjon békességet sugaradnak fénye! Hogy nyugodt lélekkel nézhessünk az égre!” (Palocsay Erzsébet: Ima a felkelő naphoz) A kerék nagyon régi és egyetemes jelkép. A kör tökéletességét mintázza le, de mozgásjel is egyben. A kör alakú kerék a napkultusz és a holdkultusz tartozéka is egyszerre. Mezopotámiában a kereket Istár övének, a babiloniak a Hold Házának nevezték. A kerék egy központ körüli körforgást, a központnak megfelelő változást szimbolizálja. Templomaink rózsaablaka a teremtő kerekét képezi le, akárcsak a kör alakú virágkoszorúink. Az ókorban a napkerék volt az ég kereke. A kerék motívum szakrális jelkép volt a sumereknél, a zoroaszeriánusoknál, a hinduknál, indiánoknál. A hindu Fohat istenfiú által gerjesztett forgószél mozdítja meg a tér kerekeit. Fohatot az ég kígyójának is nevezték. A hindu bölcselet szerint a Fohat által megmozgatott kerekek maguk az ég tüzes kígyói, melyek a négy égtáj felé helyezkednek el (V. Stanza 5). A bibliafordítók keruboknak (kör-aba), szeráfohnak nevezik, az okkultisták tüzes kerekeknek. Archaikus imáinkban szent kerekek jelennek meg a házunk négy sarkánál. A középkori kódexek rajzain a lángoló napkerék hordozza a Napot Héliosz, illetve Illés szekerén. Sámson a börtönben forgatja a világ malmát (Bír 16,20). Isten kereke izzó parázsból van (Dán 7,9). Az indiánoknál az Élet kereke a gyógyító erőkkel kapcsolatban jelenik meg. A kelta Brigid istennőt, a Tavasz lányát is kerékkel ábrázolták. Az európai hagyományban a sors kerekét Nemeszisz vagy Fortuna forgatja. A keresztény képjelek között Szent Katalinhoz társul a kerék. A hunoknál az első mozdulat az Ég kerekéhez kapcsolódik, a Rigvédában a teremtéskor megjelenik az Egykerekű szekér motívuma. Az esszénusok imájában a Teremtő hozta létre a kozmikus erőket és élteti testünket. A hindu bölcseletben Fohat istenfiú mint szél vagy épp forgószél jelenik meg. Az istenség forgószéllé válik, és ilyen lebegő állapotból megmozdulnak a kerekek (V. Stanza 3). Ez a körbeáramló teremtő energia hatja át ma is a világot. A hindu teremtésmondában a Teremtő Egy kerékagyában nyugvó energia tartja össze a világot: „A Meg nem születő kerékagyában Nyugvó EGY tartja össze az összes teremtményt.” (Rigvéda, X. 82) Az ókori mezopotámiai ábrázolásokon több esetben napkerék látható még a szárnyas Nap megjelenítésein is. A napkerék a hunok, a hinduk és a kelták egyik szimbóluma. Írásos emlék a napkerékről a tibeti hagyományban maradt meg. A kerék és a madár az Ég Úrnőjének a jele, a csengettyűvel és az illattal együtt. A forgó kerék a világtörvény, az idő megszemélyesítője. A teremtő energiaörvényt kör alakúnak írják le régi imáink, tudóink hagyatéka, valamint így ábrázolja a népművészet. Magát a Boldogasszonynak nevezett szellemanyag mozgását, a Teremtő örvényt a Nagy Kerék lódíttatásának nevezi a rábaközi eredetmítoszunk: „Legelső hajnal hasadása volt az, a Nagy Kerék lódíttatása, minden idők kezdete, a legelső moccanás.” [43]
20
A FÉNY KÖREI
A rábaközi tudók hagyatéka szerint minden az ős Egy-ből lett, a „Nagy Kerék” lódíttatásával, az Örök Örvénylés csigavonala mentén. Ebben az ókori szimbólumrendszerből benne van a Kör, illetve a Napkerék, a csigavonal, illetve az energia körpályája is. „Ég kereke, kerékagya alámerült vízbe, sárba, Így vált földek abroncsává, magas egek boltozatává, Csillagok tartó vasává. Alsó fele világ alja, fölső fele világ föle, Kilenc küllő összetartja, tengölén egy agy forgatja.” [43] Kerék mellett ábrázolták Samas napistent. A kereket a székelyek őseink szent Igájának nevezik. Így található meg a Bucsin-hágón. A kerék, az Iga és az Ige is a kezdetekhez kötődik. A Bibliánkban ez áll: „Kezdetben volt az Ige” (Jel 1,1). A rábaközi tudók hagyatékában az Égi törvény maga az Iga: „A szellemek sugallnak, de tollba nem mondanak. Akinek pedig sugallnak, az saját lelkén szűri azt át. A mi Törvényünk is ember törvénye, Istenek sugallatára. Egek nevében alkotott IGA emberért, Állatért, erdőért, mezőért, Vizekért, szelekért, tüzekért, az öt égtájért. Őseink hagyták ránk, Kik e törvénnyel békében éltek. Régi Törvény ez, Két Örvény malmán őrölt REND.” (Yotengrit) A kerékszimbólum régebbi, mint maga a szekérkerék. A kerék fogásánál mintha pólusok nyomatékából eredő mozgásról lenne szó. Az ókor szvasztikája is egy ilyen mozgásjel. A négy őserői elem, illetve a négy égtáj hatással van a mozgásra. A négyküllős kerék az égtájakat képezi le. Olyan, mint a körbe írt kereszt. A kozmikus kerék mozgatója a keresztényeknél maga Isten, keleten Csakravarti, a keltáknál Mag Ruith. A hatküllős kerék Zeusz, illetve Jupiter képjele. Az óind hitregékben a nyolcküllős kereket maga Visnu a mindenség tetején egy nyolcszirmú lótuszon ülve mozgatja. A buddhisták Dharmacsakrája is nyolc küllővel rendelkezik. Az idő és terünk kerekének körosztata van, és réteges szerkezettel rendelkezik, akár az életfa. A kör mérőszáma a 12. Egyik népmondánk így szól az Istenfáról: „Kerek ég alatt kerek egy Istenfa. Kerek Istenfának szép tizenkét ága.” [9] Meséinkben Szikra Jancsi vagy Szikra Ferkó szekér kerekéből jön elő, és segíti az embereket. A kerék a hinduk szent képjele. Lovak vontatta sátorlappal fedett egykerekű szekéren utazott a hinduk nagy istennője, Krisna a Bhagavad-gitá tan ábrázolásain, akárcsak a Mahábháratában. A tan szerint Krisna maga a Teremtő istenfiú, a szakrális Bhagavan (a szent kecske, Bak). A fehér ló a különböző népek hitregéi szerint a Nagy Istennőhöz társul, akárcsak a fehér lónak megfelelő Hold vagy a napkerék, mint a kocsi kereke. A fehér lovas hintót maga Krisna vezeti. A hintóban Arjuna herceg ül és őt tanítja Krisna. A Bhagavad-gitá ezen tanokat tartalmazza. Krisna maga a KöRő(I)Snő(a), akárcsak a hunok Kör-Ég-Őse, a Yotengrit, illetve a holddal ékes Boldogasszony. Krisna kocsija maga a Kurukshetra, a Ke(ö)rék-sátra, mely sátorlappal fedett. A hinduk Rigvéda teremtésmítoszában a világ keletkezése és szerkezete szintén a kerékmotívumhoz kötődik: „Az Egykerekű kocsiba bekötnek Heten egy lovat, hét neve van ennek. Minden létező rajta a keréken, Agya három van, nem vénül, nem áll meg.” (Rigvéda, I. 164)
7. A KŐ-úR (KÖR)
21
Ez a képzet megtalálható régi imáinkban és a magyar tudó (táltos) hagyományban is. Archaikus régi imánkban a tiszta angyali lelkek erőtere forgó kerekekként, illetve keresztekként jelenik meg: „Engem őriz három angyal… Szent keresztek, forogjatok, Szent kerekek, áramljatok.” [18] Ismeretes népi énekünk: „Adjon Isten szekeret…” A rábaközi magyar táltos hagyaték szerint ezt az éneket Karácsony és Újév táján énekeltük valamikor: „Adjon Isten szekeret, szekerünkbe kereket, Emlékezvén Ég-Isten-Anyánkra, Ki szarvast fogván a Göncölbe, Arra nyűgözvén visszahozá a megszökött Napot.” [43] Az ószövetségi Ezékielnél az őrző lények lelke kerékként jelenik meg. A négy égtájhoz négy szellemi lény rendelődik: „Egy-egy kerék volt a földön az élőlények mellett, mind a négy mellett… Amikor az élőlények mentek, a kerekek forogtak mellettük, és amikor felemelkedtek, a kerekek is velük együtt emelkedtek fel… mert az élőlények lelke volt a kerekekben” (Ez 1,15–21). Zakariásnál négy kocsi jelenik meg (Zak 6,1–6). Az ötödik égtáj felé a tibetieknél a fehér Lóképű őrző szellem áll. Az ókorban a hajnal-istennőt ábrázolták szekéren. Olykor a kereket a körnek, illetve a tűz-elemnek megfelelő oroszlán húzza. A hitregék szerint a mezopotámiai istennők szekerét oroszlánok vontatták. A fennmaradt ábrázolásokon az istennő az oroszlánon áll. Éósz görög hajnal-istennőt lovak vontatta szekéren jelenítették meg. A színészek múzsáját a kolozsvári színház tetején található szobron oroszlános szekér röpíti. A kolozsvári Szent Mihály-templomban egy befalazott régi kövön az istennő látható a napkeréken. Ez a képi megjelenítés megtalálható Szécsényben a ferences templom sekrestyéjében, a kassai domonkos kolostor címerében, a szombathelyi Istenanya ruhaujjának kerek kiképzésénél. A dióshalmi templom mennyezeti freskóján az Istennő vezeti a napszekeret. A noszvaji templom freskóján a Boldogasszony a kelő napot ábrázolja. A kerékmotívum templomok szakrális díszítőelemeként szerepel, de megtalálható a Rákóczi-, valamint a Korda-címerben is. Kerék látható Kolozsváron a minorita templom homlokzatán a ciszterciták képjelében, a szabadkai városházán, Pozsony régi címerében. Első királyunk által épített zarándokhelyeken a magyarok házának homlokzatán is kerék rajzolata található, pl. Aachen mellett. Körmöcbánya címerében Szent Katalin áll a keréken. Nagyszombat XIV. századi címerében a kerék mellé felirat társul: „Isten van a kerékben”. Esztergom XII. századi kettős pecsétnyomójában szintén kerék található. A napkereket vagy a kereket megtalálhatjuk díszítőelemként kapuinkon, házainkon, templomainkon. A néphagyomány régi szakrális rítusokat őrizett meg az égő szalmakerekek görgetése által a téli napfordulókor. Meséinkben az idő és a lét kereke malomként jelenik meg. A Varjúkirály című mesénkben a szegény ember a Varjúkirálytól ajándékba egy csodás sódarálót kapott. A mindent járó malmocska című mesében a mesehős malmocskát kapott a napkirálytól, mely minden szükségletét megoldotta.
7. A KŐ-ÚR (KÖR) „Minden, minek léte van, Más létezésbe megy át. Kivétel te sem vagy ez alól.” (Tót Smaragdtáblái) A kör az anyatermészetű Egyet jelölte, aki megsokszorosítva magát teremtette meg a világot. A hun bölcselet Kör-égősnek, illetve Ég-kerekének nevezi a Teremtőt. A megalitikus korból származó kör alakú asztallapot képező kövek a dolmenek. Breton nyelven körasztalt jelent. A kör alakú kőasztal, a cromlech a magyar köremlék szóval cseng egybe. Kör szavunk csengésével kezdődik a Jerevánhoz közel található megalitikus köremlék, a Carahunge, melyet kétezer évvel ré-
22
A FÉNY KÖREI
gebbinek tartanak, mint az angliai Stonehenge. A napfigyelés elemeként ismeretesek. Nemcsak a déli naphoz kapcsolódik, hanem az évszakokhoz is. A dolmen szó magyarul érthető: dél-menny vagy telmenny. Ha menny, akkor az lényünk anyai természetéhez, az érzelmekhez, az istennőhöz rendelődik, akárcsak a KŐ és a KÖR. Kör szavunk gyökere a Kő, maga a Föld-anya. Gaia Föld-anya nevében kaja, kőjó szavaink rejtőznek. A hun teremtéstörténet régi Kőnek, Ó-Kőnek, UKKOnak nevezi a szellemanyagot, amiből a föld és a világ létrejött. [43] A kínai teremtő nevében is Kő szavunk rejtőzik: Kwan-Jin és fia, Kwan-Shi-Jin. Mindkettő anyai jellegű. Kwan-Jin neve Kő-hon szavunkhoz hasonló. Az ő fia a Shi, azaz az Ős-I, az első megnyilvánult lény, a Kő-Ős-honi. A görög mitológiából eredhet az az elképzelés, hogy a világ egy ősködből, illetve káoszból született. Káosz magyarítva maga a Kő-ŐS. A KŐ-úR a földben és az emberben is megtalálható. A föld tárolja létünk rezgéseit. Az egyiptomi mitológiában az ember szellemének egy része volt a Ka, azaz magyarosan a Kő. Ez a szellemi rész az ember halála után is a földön maradt, hogy újraszületésnél ismét csatlakozni tudjon az emberhez. A Steiner irányzat ezt nevezi asztrális testnek. A föld kőzetei a kristályok geometriai mintái segítségével információkat tárolnak életünkről. Kő szavunk kezdete a K betű. Rovásírásunk K betűje rombusz alakú. Az őserők közül a gyermeki lélek, a szent közép a levegős lélek-elemhez rendelődik. A levegő-elem mértani megfelelője az oldalnézetből rombuszként ábrázolható kettős piramis vagy az oktaéder. A bennünk lévő lelki Kő a gyermeki lélek. Ő a Kő-őS, a Ki erő, a KIS, a kicsi. Innen eredhet a -ka, -ke kicsinyítőképzőnk. Ő az éLő KŐ, a bennünk LAKÓ. Lakhelyeink nevében is megtalálható: Bácska, Szabadka, Pátka, Bátka, Rajka, Barátka, Doboka, Piski, Piszke, Püski, Pozsega, Viske stb. Az ókor istenfiai nevében olykor Kő szavunk fedezhető fel: a kelta Gowion Bach, az iráni Gojómart, az indián Ku-Kulkan, Hunab Ku. A Biblia szerint Jézus az „a kő, melyet az építők megvetettek”, mely „a szegelet fejére” lett teremtve (Lk 20,17). Ugyancsak Ő „a lelki kőszikla, melyből az élet vize fakad” (1Kor 10,4). A teremtő erők nevében sokszor Kő szavunk rejtőzik. Ka (Ké) a neve a Tem (Tiámat) mellett a mezopotámiai teremtéstörténet és a kis-ázsiai Ku-baba istenanyjának is. Az istenanya imádatára jellemző Babilon régi városa, Ka-dingiri, a dingir-tündéranya székhelye. A csiszolt kő tükrös felületét a sumerek kubabbar-nak hívták, benne kő és az istenanyára jellemző babba szavunkkal. A rábaközi tudók hagyományában az istenanya neve Ukko, akitől a világ származik. Ez az Ó-kő kapcsolatban lehet a teremtéskori ősdombbal, a világtengeren levő kiemelkedő kősziklával és életfával, valamint a kristályok rezgésmintáival. A kínai teremtő nagy Istennő neve Nu-Kua, aki ötszínű kővel alkotta meg az eget, és az embereket kőből, földből teremtette. Az egyiptomi bölcseletben az ember öt erényét az istenek adják. A hindu hitvilágban az embercsírát az ember öt erénye kell megtermékenyítse. Kő szavunkból ered Gaia földistennő neve. Ő a szerető és gondoskodó KŐ-Jó, valamint a tápláló ka-ja. Másrészt a világ káoszból keletkezett, ami szintén a Kő-Ős-sel kapcsolatos. Az irániak istene Gojómart. Az óind hitregék Indráját Gaiarti nevű sasa hozta le az égből. Az indiánok szent szelleme Ku Kulkan kígyó. Szent Kába kövük van a muszlimoknak és a majáknak: Cobe. Nem lehet véletlen, hogy a Gibraltárnál található szentély védője a Boldogasszony. Kő szavunkhoz más szakrális nevek is kapcsolódnak. Az indiánok istene Hunab Ku, a segítő szereteterő pedig Munay KI. A maorik mindentudója a Kahuna. A szfinxet a helybeliek Abu Hun-nak nevezik. A dákok szent hegye Ba-kauka (Aba Köve). Az afrikaiak segítő istene GU. A keleti népeknél az életerő neve Ka, illetve Chi. A Károli Bibliában Mózes a búcsúimájában az Istent nevezte Kősziklának: „Kőszikla! Te vagy az egyedüli igaz Isten.” A hermészi tanokban a világ egységében rend munkálkodik. A kora középkorban a természettudományokkal foglalkozó kutatók hitében az Istenfiú a bölcsek köve. Krisztus a lelki Kő, amely betölti a mindenséget. Mi emberek mind az egyetemes nagy kő részesei vagyunk, mint eleven kövek. Rákóczi imájában Kőszál és Kővár az Istenfiú megnevezése. Archaikus népi imánkban a ház mestergerendáját fenntartó Boldogasszony-oszlop helyett olykor „Szent Kőtrón” vagy „Kőláb” található. [40]
8. A kettősség mint mozgatóerő
23
Az afrikai joruba törzs Istenének neve Kev, az indiánoké Taikomol. Kvarena a perzsák istennője. Kailas a tibetiek szent hegye, melyet az istennő színéről fehér piramisnak hívnak, és a világ közepének tartanak. Ugyancsak Észak-Afrikában a dogonok főistene a Khimaira, akit kőszoborként ábrázolnak, mint KőMaurt, KŐ-Mah-Úrt, Kő-Mag-Úrt oroszlán és kos együttesében, akárcsak az etruszkok. A mezopotámiai eredetmondában Kumarbi a neve az istenfiúnak. Az irániak égi segítője Káimor. A mongolok segítő Istenének neve: Kiimori. A hinduk hét nap-bölcsei a Kumarák. Ugyanakkor ismerünk olyan helyneveket, mint Kumara, Komárom, Komárnik stb. Kambodzsában az angkori kőtemplomokat a Kmer dinasztia építette i. e. 600 körül. Ugyancsak etimológiai szempontból ide sorolható a MAh-uR-ÓKő-ből eredeztethető Marokkó is. Híres kődomborított faragások találhatók Egyiptomban. A szakkarai piramisok kőbe vésett jeleit tartják a legrégebbieknek. Talán nem véletlen, hogy a kőírók nevéről kapta Kairó a nevét.
8. A KETTŐSSÉG MINT MOZGATÓERŐ „A tiszta lánggal égő Szellem nem más, A bölcsesség és a szeretet Ikerlángja.” (Yotengrit, 43) A teremtés Egyből indul és a lét is egységes rendszerben van. A legnagyobb szám az Egy. Minden dolog eredete az Egy. A teremtő erőben a mozgás a maga belső kettősségéből ered. A teremtő energia magában megosztott, de mégis harmonikusan egységes. „Az egész Űrben csupán egy bölcsesség létezik. Bár megosztottnak tűnik, de az Egyben egységes.” [15] A Teremtő energiát egységes nyugalom jellemzi. Önmagában kettősséget tartalmaz: a körrel jelölt anyai befogadó oldal erőit és a szögletes mértani idommal ábrázolt apai cselekvő oldalt. A kör a bölcsesség, a háromszög a szeretet képjele. Amikor a teremtő kivetíti magát, a megjelent fizikai világ hasonló kettősségben létezik. A kör anyai mivolta jelzi, hogy anya-világegyetemben létezünk. „Isten lényegét adja a Végtelen, értelmét az Egység, titkát a Kettősség.” [48] Az Egy belső kettőssége tökéletes. Teremt és rendet tart fenn. A napistenekről szóló mítoszokban a nyíl, az íj, a fokos jelképezte nemcsak a rendteremtés eszközét, hanem az isteni hatalommal való birtoklás képességét is. A kettős fokos, illetve a kettős nyíl volt a teremtő Istennők jele. Az ókor népe a szellemi erőnek anyatermészetet tulajdonított. A szellemi erő szűlésre volt képes. A hun monda szerint olyan belső kettősséggel rendelkezett, melyben a bölcsesség és a szeretet uralkodik: „A tiszta lánggal égő Szellem nem más, Mint a bölcsesség és a szeretet Ikerlángja.” [43] A fizikai létben a kettősség olyan, mint a hitregékben a tűz és a víz. Ez a kettősség már teremteni képes, mint az atya és az anya párosa. A teremtésben Ég és Föld működik össze. A hindu bölcseletben az Ég és Föld az Egynek két fele. Mindkettő ható – férfias természettel rendelkezik. Mégis olyan, mint egy Anya-Atya. Minden egyes teremtési lépésnél az Egy megkettőzi magát. A kettős szám, a kedd, mind az anyai jelleghez tartozik. A kettő nem az Egynek a kétszerese, hanem fele annyi. Ezért a Kettő a fél-elem száma. Püthagorasz szerint a kettő nem egyéb, mint az Egy megzavarodása. A kettő nem két egy, hanem két fél. Az első szám a kettő, a sokaság első jelentkezése. Az Egy a Forma, a Kettő az anyagi megnyilvánulás száma. A fő kettősség maga: szeretet – szeretetlenség. A szeretet létezése maga után vonja, hogy léteznie kell az ellentétének is. Így hozta létre Isten a szeretet tökéletes ellentétét, amit szeretethiánynak vagy félelemnek hívnak. Abban a pillanatban, hogy létrejött a félelem, a szeretet is megtapasztalhatóként létezhetett. A hun bölcselet szerint az Egy Ős Ég örök nyugalomban létezik mindaddig, amíg osztatlan állapotban van. Osztódottan töméntelen erő lesz belőle. [43]
24
A FÉNY KÖREI
A teremtéssel az Egy részekre darabolódott. Világunk az Egy teremtő kivetítésének következménye fizikai és szellemi világra, logikus gondolkodásra és érzelmi világra, sötétségre és fényre. A sötétség és a fény ugyanabból a forrásból származik. A fény rend, a sötét pedig rendezetlenség. Az igazi fényt a sötétségből kell kibontani. A sötét rendezetlenségből lesz a Világ Világossága, a Napok Napja, a Fények Fénye: „A Sötétség és fény egy természetű… Mindkettő egyazon forrásból származik. A Sötét nem más, mint rendezetlenség, A Fény pedig rend. Az átváltoztatott rendezetlenségből Lesz a Fények Fénye. Léted célja ez.” (Tót Smaragdtáblái, 15) A fény a poláris világ része. A világos a férfi elv, mely irány nélküli. A világosság látszólag tiszta, de közepében rejtőzik a probléma. A sötét a női elv fekete félköre. A sötét lényege a fehér pont. A női oldalhoz rendelődő érzelem a probléma kihordója. A sötét a fény hiánya. A fény a sötétnek köszönhetően látható. „A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel” (Jel 1,5). A 139., „Istenem, te megvizsgáltál…” kezdetű zsoltárban ez áll: „De neked nem sötét a sötétség, S az éj, mint a nappal, oly világos előtted, Fény és sötét közt neked nincs különbség.” A sötétség a létezés egy természetes állapota. A fény társa a sötét. A természetes sötétség a fénnyel kiegyensúlyozódik. „Fény és Sötétség egymásban pihentek, S ők formálták mind a létezőket.” (Rigvéda, X. 82) A fizika törvényének megfelelően az Egyben levő körkörös energiaörvény nagy erővel rendelkezik. Az anyai oldalhoz rendelődő fénytelen rész mozgatja a fényeset. A hindu bölcselet hideg világosságról és meleg sötétségről beszél (III. Stanza 9). Két erőből születtek Brahma, Fohat és Rudra istenfiúk. Ők maguk is kettős lények, mint a pozitív és negatív vagy a mágnesesség két pólusa. A tibetiek jónak és jobbnak nevezték a kettősséget. A hun bölcselet világunk fő mozgatóerejét találóan fejezi ki: „Ikerörvény a világ forgása, Mérleg két serpenyővel!” [43] Christian ezt úgy fogalmazza meg: „A Sors Lényegét adja az Egység, Értelmét a Kettősség, Titkát a Végtelen.” [48] A hun teremtéstörténetben a Föld-anya az Isten-párjával teremt tovább: „Az egy örök Isten, Ki orcáján nappal ékes Gönüz Ég-Isten atyánkban, És homlokán holddal ékes Ukko Föld-Isten anyánkban Szellemtestet ölte, Mindent önnön szellemanyagából teremtett. És teremt tovább, és mégsem fogy, Mert ami általa-belőle – az benne.” [43] E kettős örvénylés a díszítőművészetben gyakran megjelenítődik indázó ágként, kettős csavarvonalként vagy két állatként. A csángók hitében a földet, illetve világunkat a vízen ikerhalak tartják fenn. Egyes kultúrák más-más színnel jelölték és különböző hatásúnak vélték az ég és föld, illetve a jobb és bal oldal szerepét. A piros vagy fekete színnel jelölt bal oldal a Hold oldala, a kék vagy világos színnel jelölt jobb oldal a Nap oldala. Együttes hatásuk hozza létre az egyensúlyt, a harmóniát.
8. A kettősség mint mozgatóerő
25
A piros és kék szín a szivárvány két egymástól távolabb eső színe. A különböző népek hagyományában a földi világot a piros szín, az égieket a kék szín jellemzi. A kék és vörös szín együttléte több kultúrában megjelenik. A tibetiek a Nap (ég) és Hold (föld) hatását a piros és kék színekkel jelölik. A kánaáni népek a faragott faoszlopot Aserának hívták. Jeremiás próféta szerint Asera ruhája kék és vörös bíbor volt. A hun bölcselet „szitáló ködnél finomabb szellemanyag”-nak nevezi az ősállapotú Istenanyát, amiből a világ keletkezett. A jóért való küzdelemben megjelenik a kék és vörös bika. [43] Az egyiptomiaknál a kék és vörös szín Íziszhez kapcsolódik. Az ógörög Sophia jellegzetes színei a kék és vörös, melyeket az elragadtatás színeinek neveztek. A lelki-szellemi szinteken való felemelkedés az ember számára elragadtatást jelent. Szellemünk életfája a szivárvány színeiben pompázik. A gyökérközpont színe vörös, a fejtető felé kék színt öltenek erőterünk energiái. Köztük található a szivárvány többi színe. A szivárvány két szélső színe a vörös és a kék. A vörös a gyökérközpont színe és a Holdhoz rendelődik. A kék a fejtető színe, az ember életfájának a teteje és a Nap rendelődik hozzá. A rábaközi tudók hagyatéka szerint az ősisten, Tengrit, mivel rossz is lakozott benne, megtisztuláson ment keresztül. „Rossz része piros bikává változott, jó része kékké. Hét körön körözve bömbölve összecsaptak, Kilenc kört körözve ismét összecsaptak, Hét éjen, hét nappalon át szakadatlan.” [43] A Boldogasszony segített neki a rossztól megszabadulni. Ahogy nézte küzdelmüket, ostort font és a piros bikát – a földhöz ragadtságot – verte meg: „Szitáló ködnél finomabb szellemanyagából Vízirózsa kelyhében leánnyá testesült. Aranyos hajából ostort fonván csépölte, Ütötte, verte a piros bikát, Mígnem annak térde megcsuklott.” [43] Lényünk anyai oldala segítségünkre van az apai oldal gőgjének és uralkodási vágyának leküzdésében. Az anyai oldalhoz tartozó szeretet segíti az embert a földhözragadtságtól megszabadulni. Az égi erőhöz tartozó kék szín ezért gyakrabban található meg a hitregék istenanyjánál. Kék szín jellemezte a maja ősanya öltözetét, Mahant, aki a kozmikus tojásban trónolt. Az egyiptomi Teremtő képmása volt Knef és hajója is kék színre volt festve. Az indiai ősi istennőt, Visnut is kék színnel ábrázolták. A hun–szkíta aranykoronák madarának csőre is kék színű. Az óbirodalom fáraóinak fejdíszénél uralkodó szín a kék. A kettős színhasználat az egyiptomiaknál is megtalálható. A régi sírokban a piros és kék színű festés gyakori. A szent életű ember mellé faragott vagy vörösre festett madárfigurákat tettek. Ezeket az embereket Uaresnek nevezték, ami nyelvünkön vöröst vagy úrőst jelenthet. Vörös szín illette az istennő földi uralkodóját, a királyt, az aranysárga színnel együtt. A régi királyok a Nap gyermekének tekintették magukat. Innen ered az arany ékek tömkelege az uralkodóházak jeléül. Vöröses-sárgás színűek a keleti lámák ruhái. Régi népi imáinkban is megjelenik a Szűzanyával együtt a piros és kék szín: „Kimegyek kapum elejibe, Ott látok egy aranyágast, Azalatt Szűzanya, Kék köténbe, piros vérbe…” [40] Az észak-afrikai bennszülött maszájok ruházati ékeit a kék és vörös szín uralja. Azon a vidéken a hunok világot kerülő útjáról szállt ki és telepedett le három hajó népe. [39] A piros és kék mellett jelzőelemként a fehér-fekete változat is megjelenik. A szibériai mítoszok szerint a kohászatot isteni lények tanították meg az embereknek. A burjátok úgy tartják, hogy a jó Tengrik küldték nekik a mindentudó kovácsot segíteni. A munkák megkezdése előtt és a kovács avatásakor fehér lovat áldoznak Tengritnek. Szerintük vannak jó fehér kovácsok és rosszat okozó fekete kovácsok. Énok könyve a fehér tulkot a Messiás jelképeként írja le. A kék és a vörös mellett a küzdő felek ritkán más színekben is megjelennek. Vörös vagy fehér a jó táltos, kék vagy fekete a sötétség táltosa. A szanszkrit kali például kéket és feketét is jelent. Egyiptomban a
26
A FÉNY KÖREI
sötétség istenének neve Kek. A sumer Zuen vagy az akkád Szín holdisten bikájának kék szakálla volt. Bartók hercege is a Kékszakállú nevet viseli. Nagyon sok Udvarhely környéki és háromszéki faluban a székely kapukat és a kopjafákat kék és vörös színűre festik.
9. AZ IKREK VAGY A KÉT FÉL A lét megnyilvánulásában a teremtő égi erő belső kettőssége láthatóvá válik. A létben önmagában felosztódik Az Egy-ség Két-séggé alakult. Az Egy lelkének kisugárzásából keletkezett fizikai világ két fél külön elemként viselkedik. A változást, a mozgást a kettősség hozza létre. A lét erőinek fenntartója a kettős erő együttáramlása. A ritmus törvénye a teremtésben mindenütt kifejezésre jut. A nappal után az éjszaka következik, a születést követi az elmúlás, amely egy újabb születésnek kezdete. Együttműködés csak egyensúlyban lehetséges. A teremtő erő egyensúlyban van és állandóan újrateremt. Olyan harmonikus és együttműködő, mint a mezopotámiai képjelek közül a Megtartó energiája. Ez a fenntartó energia maga a teremtő szeretet: „A Szent Megtartó és Fenntartó, Az, aki meg fogja újítani a világot! Amely attól fogva sose öregszik, És sosem hal meg! Örökkön élő és örökké növekvő… Amikor a teremtés halhatatlanná válik…” [25] A két együttműködő erőt képezi az Ég és Föld, vagy a Nap és fekete Nap (Santanya). A rábaközi tudók hagyatéka szerint minden az „Egek ősrostjából teremtetett. Minden az Istenek által van, Az örök EGY-ből két értő-érző Két Istenfél-lé testesült szellem-anyagából. Az Ő szitáló ködnél finomabb, Rozsda nem marta fényes anyagából, Fű, fa, állat, ember. A Föld is, melyre helyeztettek…” [43] Ég és Föld, illetve a Nap és fekete Nap lényegében a teremtő Egynek két felét képjelezi. Az Eget képviselő Nap és fekete Nap létrehozza a naprendszert. Az égi erő megtermékenyíti a Földet. A Nap és fekete Nap együttműködésével jön létre naprendszerünkben a bolygók ellipszis alakú pályája. A fekete Nap (Santanya) képjele szintén a holdsarló. Világunk kettőssége a teremtésmítoszokban olykor ikrekként jelenik meg. A két egyenrangú fél egy olyan küzdelemben vesz részt, amely az egység visszaállítására törekszik. A jó és a rossz vélt harca egy harmóniára törekvő cselekedet, mely fényt, békét, szeretetet von maga után. A babiloniak szent képjele a kettős kígyó volt, mely talán Nimródhoz tartozott. Az ő utóda a kétarcú Janus. Az ókor Janusának két kulcsa volt: egy arany és egy ezüst. E kettősség volt a szent megoldás hordozója, a lét kerekének mozgatója. A teremtő kettősséget ábrázolja a keleti népek jin-jang jele. Két madárról szól az ausztrál bennszülöttek hitregéje, az indonézek és indiaiak mondája. A hun bölcselet a kettős erőt fényesnek és fénytelennek nevezi, a tibetiek jónak és jobbnak. A Nap és a Hold alkotja a díszítőművészetben a kettős alapelv képjelét. A Nap vagy a világos színű állat a fényes oldalt jelöli. A bal oldali elemet holdsarlóval vagy sötét színű állattal jelenítik meg. A Naphoz az aranyszín tartozik, a holdsarlóhoz az ezüst rendelődik. Az ókorban Janus két kulcsa kapcsolódott hozzá: egy arany és egy ezüst kulcs. A Smaragdtáblák arra intenek, hogy mind a sötét, mind a világos oldal ugyanazt az eszközt használja, csak más-más cél érdekében. A sötétség nem egyenlő a gonosszal. A gonosz a sötétség kiegyensúlyozatlan változata. A szeretet hiánya, a harag, a félelem ugyan a sötétséghez sorolandó, de ez egy kiegyensúlyozat-
9. Az ikrek vagy a két fél
27
lan dualitást eredményez. Bölcsességünk lényünk sötéttel jelzett részében rejtőzik. Az ókorban a sötétséget fekete Napnak nevezték. A Hold valami hasonlósági alapon volt az éjjeli Nap. A kezdetet is feketeségnek nevezték, melyből megszületett az élet. Kiegyensúlyozatlan állapot jön létre a túl sok fény jelenlétében is. Ha egy ember lényében túlteng a fény, akkor lebegővé válik, érzéketlen és tapintatlan lesz. A fény előnnyel bír, mert a sötétség nem más, mint a fény hiánya. Ahol megjelenik a fény, ott nem lehet sötét, de ahol fény van, ott felbukkan az árnyék is. Csakis a tudatos tudat szolgálhatja a Fényt. [15] A kettősségben az egyensúly nagyon fontos tényező. Az egyiptomi hitregékben az emberi lélek a túlvilágon egy kétkarú mérlegen méretik meg. Az egyensúly az első feltétel. A kiegyensúlyozott mérleg és a könnyű lelkű ember azt jelenti, hogy az illető lélek Madar lesz. A mérleget az igazság istennőjeként ismert és szárnyakkal ábrázolt női lény, Maat tartja a kezében. Az egyenlő rangú küzdő feleket különböző színnel szokták megjelölni. A mítoszok szerint ábrázolt bikaküzdelmeknél az egyik fehér, a másik fekete. A Bűvös tükör című mesében a világos felet Hajnalnak hívják, aki küzd a sötétség ellen. Hajnal fiúnak hívják az indiánok egyik mitikus küzdő felét is. A viaskodó táltosok vagy bikák olykor vörös és kék színűek. [9] A hitregékben az istennő szüli a két emberpárt. Az egyik ikret a fényes, a jang, a Nap, a másikat a sötét vagy a hold, a jin jellemzi. Ezekben az ikrekben találkozik a kettő minden feszültségével, párosságával és kétségével. A Kabala azt mondja, hogy a lelkeket a világba párosával küldik. Ezt a lélekerőt Egyiptomban kának hívták. A ka hieroglifája a két fölemelt kéz. Ez minden földi viszony kettőssége és kétélűsége. A lét olyan, mint az ikrek, mint a kétarcú Janus vagy a kettős fejű balta, kétélű kard. „Mikor a szépet megismerik, felbukkan a rút is; mikor a jót megismerik, felbukkan a rossz is. Lét és nemlét szüli egymást, nehéz és könnyű megalkotja egymást, hosszú és rövid alakítja egymást, magas és mély kulcsolja egymást, sok hang összeolvasztja egymást, korábbi s későbbi követi egymást.” (Lao-ce: Tao Te king) Kettősségünket népmeséink nem csak a jó és a rossz harcaként mutatják be, hanem olykor mint ikrek együtt végzik a dolgukat. Eredetmondánkban Hunor és Magor jó testvérekként mentek szarvasvadászatra. A Vízi Péter és Vízi Pál című mesében az ikrek egy forrásból születtek. [42] A különböző népek hitregéiben a lét anyja a rejtélyes megduplázódás által hozza létre gyermekeit. Ilyen anya az iráni Zurvan, a hindu Varuna és a görög Uranosz. Iránban Zurvan ikreket szült. Az ikrek: Ahura Mazda a világosság és Ahriman a sötétség. A hinduknál a jemában, az ikrekben fejeződik ki teljesen, hogy a kettő az Egy két fele, mint Siva és Sakti. Az egyiptomiaknál a két fél Ízisz és Ozirisz. Az iráni ikertestvérek, Ahura Mazda és Ahriman, a rómaiaknál Castor és Pollux. A hindu hitregékben gyakori az együttműködő isteni kettős, ahol az egyik a sötét és a másik a világos fél. A rítusok mozzanataiban benne van, hogy valamikor egylényegűek voltak. Most egymás kiegészítőjeként együttműködnek, mint az éjszaka és nappal. Ilyenek a Dévák és Aszúrák, Varuna és Mitra, Maia és Brahma, Gandarva és Manu. A római királyi vezetőknél van a kettős szemléletű pár: Romulus és Numa. Az indiai rítusoknál a kettős létezési mód e párokban jelenítődik meg mint az ős-lénység megnyilvánulási módja. A hinduk rítusainál a résztvevők külső és belső, szentnek tartott tisztulási folyamatokon, ceremóniákon mennek át. Utána következik az istenségnél felajánlott virág, füstölő stb. áldozat és a közös áldozati étel. Közösen végzett meditációikban mindenki egyénenként halad belső énje felé. Náluk a szellemi átlényegülés is egy szent nászként fogható fel. Mindkettő a dualitástól való megszabadulás eszköze. A rítusok házába olykor két külön kijárat van: a nőknek és a férfiaknak. Malta nevű szibériai faluban még a lakóháznak is külön bejárata van a nő és a férfi számára, külön szobarésszel, ahol a ruhájukat tartják. A hinduk az emberben levő kettősség feloldását, a feltétlen abszolút szabadságot célozzák meg a befelé forduló szemlélődő rítusaikkal. A végső szabadulás a kettősségen való túllépés által érhető el, az egy-
28
A FÉNY KÖREI
ségben. Az indiánok és az indonéziaiak a rítusokon részt vevők szent táncát és szent nászát használják fel a belső egyesülés eléréséhez. A rábaközi tudók hagyatéka szerint a rossz már a teremtéskor keletkezett. A kezdeti szellemanyag kettéhasadt férfi és női részre. Az apai résznél zavar támadt. [43] Az egyiptomi Nag Hammadi-szövegekben a szűzies Szellemből, Sophiából keletkezett a világ. Az önmaga által teremtett apai rész, Jaltabaoth (JolTa-Bot) mint rossz istenség ismert. [19, 47] A hun eredetmondában Ukko istenanyánk segített az apai résznek kivetni magából rossz tulajdonságait. Az Istenatya előbb megtisztította magát, amelyben az Istenanya segített neki. Az apai oldalunkhoz rendelődő gőgből, uralkodási vágyból érzelmeink tisztításával kerülhetünk ki. A legmagasabb rendű érzelmeink az istennő felségterületéhez tartoznak. Ugyanakkor a harc nem ért véget. Az apai részből kiáradt rossz szellemrészek további zavart keltettek: „Midőn az Istenség kettéhasadt Nő-Istenre meg Hím-Istenre, Gönüz apánk, kit Ukkó anyánk Tengritnek nevezett, Kiveté magából rossz tulajdonságait, és azok gazdátlanná váló, Szitáló ködnél finomabb szellemanyag felhőkként lebegtek.” Ezen rossz szellemanyagból Ármán tábort szervezett magának és az Isten ellen fordult. [43] A rábaközi tudók hagyatéka szerint Ármány a teremtés után a szitáló ködnél finomabb szellemanyagból keletkezett. Seregei előtt ezt mondta: a Jó „belém szakadt Istenanyám és Istenapám világokra terjedő, szitáló ködnél finomabb szellemanyagából. Ezért van, hogy nincs az a Rossz, amiben valami Jó nem volna.” [43] Apai oldalunknak is szüksége van ostorra. A hun eredetmondában az Istenatya a megtisztulás után szintén harcba kellett bocsátkozzon az ellene fellázadt erőkkel szemben. Az ellene felkerekedett hideget – UDAGot – kellett legyőznie. A „hét csillagból” font ostorával kergette el a bolyongó és ártó szellemeket. [43] Tudatos volt, hogy ezt bosszúból cselekedte és mondta: „A szükséges rossz tartozzék lényegemmé.” [43] Apai oldalunkhoz tüzes indulatainkat, gondolatainkat szoktuk sorolni. Gondolataink tisztítása és jóra használása tudatosodással oldható meg. Ezt mindenki magában kell elvégezze. Gondolataink és érzelmeink tisztasága dönti el a tudatosságunk szintjét. Az erénylétrán, illetve a tudatosság spirálján a szeretetben való feloldásban lehet felfelé haladni.
10. AZ EMBER BELSŐ KETTŐSSÉGE Az emberi lét lényege maga a változás. A kettős erők táncában rejlik a változáshoz szükséges erő. Az ember egymagában is kettős lény. Az ókor bölcsessége ennek tudatában volt. Platón leírja az eredeti kettősségében tökéletes ember, az androgün ős szétválását férfira és nőre. Platón A lakomában így magyarázza a férfi és a nő eredetét: „Valamikor ugyanis az androgün (férfi-nő) külön nem volt, alakra és névre is egyenlő része volt mindkét nemből.” Az androgün-képzetet a brahmanizmus így fejezi ki: „Kettészakította magát: ebből keletkezett a férj és a feleség. Ezért vagyunk olyanok, mint egy darab két fele.” (Brihadáranjaka upanisad, I, 4,3) A hun bölcselet a nemek létéhez köti a két szimbolikus energiacsomagot, mely ölelkezésével megteremtette a világot: „Tenger – végtelen, Egy örök Kör-ég Ősünk nőben meg férfiban testet öltvén teremtének világokat, nemzének szellemeket, nemzének fogható-látható eleven életeket. Két nagy Örvény ölelkezése volt ez, Két nagy Forgószél tánca.” [43] Az emberben letükröződött lét rendezetlenséget hozott létre. Az ember anyagi és szellemi összetevők összessége. Az emberben találkoznak az ég és a föld erői. A szellemi összetevő is két oldalra oszlik: jobb– bal, illetve anyai és apai oldalra. A jobb félt nevezik apai, illetve ható résznek, a bal félt anyai, illetve befogadó résznek.
10. Az ember belső kettőssége
29
A keleti bölcselet az anyai befogadó oldalt jinnek, az apai ható oldalt jangnak nevezi. A kínai felfogás szerint jin nélkül a jang olyan, mint a ló gyeplő nélkül, és jang nélkül a jin hideg, magányos. A jin és a jang teljesen egyenértékű, mert elválaszthatatlanul egymás függvényei. Ebből következik, hogy bármelyikük felülkerekedése esetén az általuk alkotott egyensúly felbomlik, és ez az egészséges, harmonikus élet rovására megy. „Én vagyok benned minden őserő, vágy, szerelem, mindent elnyelő akarat, csodák, minden alkotás, bosszú, gonoszság és megalkuvás. Apám a Nap és anyám a csillagok. Úgy lettek egy, hogy minden ér, patak, folyó és minden vad folyam már régen én voltam, én, magam. Én vagyok te és te vagy én.” (Kisfaludy György: Élet himnusza) A logikus gondolkodás bal agyféltekés, az apai oldalunkhoz tartozik. Ez a logika, a fény területe. A túl fejlett logikus gondolkodás esetén a fényes oldal elnyomja az érzelmeket. Ez is harmóniahiányt hozhat létre. A harmónia keresése ilyen esetben odafigyelés kérdése. A jobb agyféltekénk az anyai jellegűnek sorolt érzelmeink otthona. A bal oldalt sötét színnel jelölik, és a Holdat társítják hozzá. Itt van elrejtve bölcsességünk, beleérző képességünk, és a tér mértani formái. Ez van kapcsolatban a lélekesszenciánkkal is. A sötét és fény az élet teremtői erőit képezi. Meséinkben a két pólus küzdelméből béke, öröm és bőség származik. A Smaragdtáblák az egyensúlyra figyelmeztetnek: „Tudd meg, hogy alakod kettős. A kettő között egyensúly áll fenn, míg alakod állandó. … Tudd meg, hogyha az egyensúly teljes, A halál ujja nem érinthet. A baleset is az egyensúly felbomlása miatt jön.” [15] Az ember lelki- szellemi fejlődése a belső harmónia elérésével egy időben történik. Ha testünk-lelkünk a pillanatban együttműködik, akkor békét, örömet érzünk. Harmonikus állapotban a félelem megszűnik, szeretet és életerő tölt be. Ez istenélmény. A lét rend alapú rendszerében az ember saját maga életének alakítója. „Keresd meg életedben a rendnélkülit, Rendezd és hozd egyensúlyba. Ha érzelmeid káoszát egyensúlyba hoztad, Életeden rend honol.” [15] Az életünkben rejlő kettősségek alakítják testünket-szellemünket. A jobb és bal, illetve a női és férfielvű energia forgási iránya különböző. Az anyai elvű rezgések bal osztatú spirált írnak le, az apai jellemzőjű rezgések az óramutatóval megegyező irányban haladnak. A létezés energiáinak körmozgásában kettős erők vesznek részt. A mozgatórugó a két pólusból indul ki, a Napból és a Holdból. Ilyen értelemben a Hold a földi lényiséget képviseli. Ahogy a férfi típusú energia a nőivel szemben, úgy az eszmei a földivel szemben nyeri el értelmét. A Nap és a Hold (föld) energiáinak megfelelően az embert két tetraéderrel ábrázolják. Kettősségünknek megfelelően az emberhez két háromszög, illetve két tetraéder társul: a nap- és földerő. Ez a megjelenítés megtalálható a mezopotámiai jelrendszerben. [3] Később ezt Dávid-csillagnak nevezték el. Az ember lényegében egy kettős szeretet-háromszögből áll. A kapcsolódás a szívtájékra esik. A kettősségben egyensúly csak úgy áll fenn, ha szeretet kapcsolja össze őket. Ahogy egy szent nászból keletkezett minden, úgy mi is megvalósíthatjuk a szereteten alapuló egyesülést. A hindu jogik a belső szellemi egység megvalósításával érik el a harmonikus és szent egyesülést. A harmóniába való hozáshoz a jelenre kell figyelni elfogadó szeretettel.
30
A FÉNY KÖREI
„A szeretetben elsüllyed és eltűnik az élet minden ellentmondása. Csak a szeretetben békül ki az egység a kettősséggel.” (R. Tagore) Égi és földi minőségű, illetve anyai és apai erő munkál bennünk. Az életünk minőségének teremtő ereje van. Fejlesztenünk kell érzelmi oldalunkat, egy kissé el kell nőiesednünk ahhoz, hogy fennmaradjunk. Ez a régi idők matriarchális felfogására emlékeztet: „Réges-régen nők uralkodtak, de ostoba nők zsarnokoskodása miatt föllázadtak a férfiak. Attól kezdve ostoba férfiak zsarnokoskodtak. Az Ég-nek így sem tetsző, úgy sem tetsző. A nemek közt nincsen verseny, nincsen háborúság. Feladatuk más: kiegészítik egymást egész emberré.” [43] Érzelmi és logikus oldalunk egyensúlyának megteremtését gondolataink tisztításával kell kezdenünk. Feladatunk nem az uralkodás, hanem az együttműködés. Az önösség feladása nem az én feladását jelenti, hanem egy új lehetőséget belső harmóniánk elérése érdekében. Szeretettel és együttérzéssel kell végeznünk napi munkánkat. Jézus figyelmeztetett arra, hogy ha meg akarjuk találni az életet, el kell veszítenünk azt. Az esszénus tanításban ez áll: „Amikor a kettőt eggyé teszitek, A bensőt olyanná, mint a külsőt, A külsőt, mint a bensőt, A fentit, mint a lentit, S így a férfit, mint a nőt, egyetleneggyé, Hogy a férfi ne férfi és a nő ne nő legyen, …akkor mentek majd be a királyságba.” [25] A Nappal és a Holddal jelzett páros energia lényegében az élet teremtő erőit alkotja meg. A kettő nem kétszer egy, hanem az egy fele. Az egységhez a két fél együtt kell működjön. A két félt összekötő elem a Mag, a lélek ereje. Logikus és érzelmi oldalunkat a lélek ereje köti össze. A lélekmagunk a sötéttel jelzett anyai oldalunkhoz kapcsolódik. Az ókori népek teremtéssel kapcsolatos hitregéjében az kezdeti sötétségből keletkezett az őstojás, a makro- és mikrokozmosz eredője. Ez az alkimistáknál a bölcsek tojása. A Smaragdtáblák szerint a lelkünk fényét – a fények fényét – a saját sötétségünkből kell kibontanunk. A magunkból kibontott új szeretetcsíra és annak növekedése maga a „világ világossága”. A Nap is azért látható, mert sötétség veszi körül.
11. A SZENT KÖZÉP Ég és Föld kapcsolódásából keletkezett az élet. Az ókor jelrendszerében a Nap és Hold az élet teremtő erőit képezi. A lét kettősségben a két fél összekapcsolódása révén alakul ki a középrész által biztosított harmónia. A harmónia és a hármasság nyelvünkben azonos gyökerű. A továbbteremtés is csak harmonikus erővel történhet. Az igazi teremtő és fenntartó energia nem hatalom, hanem a harmónia kifejeződése. Harmonikus állapot jellemzi a teremtő Egy-et és a hármasságot. Mindkettő egy alapminőséget képez, mely minden lehetőséget magába rejt. A létben minden szerves egységben található. Aminek azt mondjuk, hogy természetfeletti vagy érzékfeletti, az a természetesben is megtalálható. A fizikai és szellemi rész között a kapcsolatot a harmadik elemnek megfelelő közös metszési rész, a mag biztosítja. A keleti képjelben a fekete pont a fényes oldalban található. A probléma a logikai oldalunknál jelentkezik. A kis fénymag a fénytelennel jelzett érzelmi oldalunkban van elrejtve. E két pólus harmóniájában lesz az ember erőtere égies, ékes, dicsfényes. A sötét lényege a benne található fehér pont. A két erő szent középenergiája nem más, mint a teremtés magja, ősképe. A hitregékben ő az istenfiú. Az istenfiú a Hold gyermeke. A hinduk Dyani Chohánoknak nevezik, a gnosztikusok Samaelnek, a héberek Elohimnek, mások napistennek.
11. A szent közép
31
A keleti népek szent Fény-jelében a holdsarló szüli és tartja a Napot. A fekete Napban (Santanya) rejtőző csírából fénylik fel a világosság, a Nap. A kezdeti feketeség volt a nagy Anya. A fénytelen állapot képjele a holdsarló. A lét és a teremtő erő anyai természetű. A Szin holderő szüli meg a napistent. A mezopotámiai Sinistenség fia Samas napisten. A holdsarlóval jelzett fénytelen erő a világosság teremtője. Edda istennő az ezüsttojásból az ezüstpalotában hozza létre a világosságot. A lélekerő adja az új fényt. A Nap és a Hold megjelenése után jönnek létre a csillagok. Hármasuk biztosítja a világosságot. A régi kultúráknál a holdsarló az istennők és az istenfiúk jele volt és ma is az. A sumereknél a Hold nemcsak a békét jelentette, hanem magában hordozta az élet magját. Ő volt a testi-lelki gyógyító: „Szálljon a fohász A Holdhoz, Amely magában hordja Tömérdek fajta magvait, Amely őrzi a magot… A Gyógyító Egyetlen Holdnak.” [25] A Nap és Hold viszonyában a Hold maga a fekete Napnak (Santanya) megfelelő anyai fél. A szent közép energiáját képjelező mandorla ívelt alakja szintén a Holdhoz hasonló. A Hold pályáján havonta kétszer közelíti meg ezt a tojásdad alakot. A Nap–Hold nászából létrejött harmonikus gyermeki lélekelem a Holdhoz hasonlóan érzelmi töltetű. A lélek az anyai oldalhoz igazodik. A régi bölcselet szerint az ember a Hold gyermeke. A Hold szüli a Napot. A mezopotámiai Szin isten nemzi Samas napistent. A Hold az érzelmeket leíró víz-elemhez tartozik. Az embert érzelmei uralják, tehát anyatermészetű. A bronzkori és a keresztény kultúrában az istenanyát holdsarlón ábrázolják. A holdsarló alakú bárkán pedig az istenfiú utazik. A Holdat lélekbárkának nevezték régen és így hívjuk ma is. Lelkünk anyai oldalunkhoz, illetve érzelmeinkhez kapcsolódik. A keletiek jin-jang jelében, a sötét körben van elrejtve a világos kis pont, a fények fénye. A sötétség az Atya-Anya, a világosság a fiúk, mondja egy keleti közmondás. Egy japán mondában a káoszban egy tojáshoz hasonló fényes mag jelenik meg, mely magában hordozza az élet csíráját. Az atyai erő (Jo) az égben marad, az anyaghoz kötődő rész (In), azaz a hon a földhöz kapcsolódik. A kettő között a mag a közvetítő. A mezopotámiai Gilgames eposzban a fénylő mag Tiamaat istennőhöz társult. Az egyiptomi hitvilágban Nut istennő tojásából kelt ki Atum. A mag a harmadik elem, mely a mítoszok őstojása, a mandulamag alakú mandorla vagy hal. A hermetikában a szent közép maga a bölcsek köve, az istenfiúi energia. A hindu bölcselet az új élet csíráját tojásnak nevezi. A tojás a teremtő Egyből származik, de a hármasság jellemzi. „A fénylő tojás magában három” (III. Stanza 4). Abdrusin szerzetes szerint ebből a hármasságból indul ki a létezés a maga megnyilvánulásában. A lét mozgását az isteni erő gondolata indítja el. A gondolatok az anyai oldal szeretet-erejéből aktiválódnak. Ebből a kölcsönhatásból új fénymag jön létre. Ez a háromszög törvénye. Ez az új fénymag anyagba gyökerezteti erejét. [58] A teremtő Egy úgy osztódik ketté, hogy mégis összekapcsolva marad. Az újonnan kialakult kettős fél között létezik egy kapcsolódást biztosító közös rész. Úgy is lehet értelmezni, hogy a szellemi rész egyik fele az anyagba ágyazódik. Ez geometriai szempontból olyan, mint két kör egymással való metszése. Az átfedési zónában mindkét jelleg megtalálható. Ezt a mandulamag alakú mintázatot nevezik ősmagnak, halnak, mandorlának. A két rész ily módon összekapcsolódva a maga hármasságában létezik. Apai és anyai oldalunk között a gyermeki halhatatlan lelkünk képezi a kapcsolatot. A hindu bölcseletben ez a csíra vagy a lótusz bimbója. A lélekcsírát nevezték az egyiptomiak Ba-nak, és emberfejű madárral ábrázolták. A hermetikában lélekmadárnak vagy lélekcsillagnak hívták. Ez nem véletlen, mert a lélek ábrázolási képjeleihez tartozik a madár és a csillag is. A sejtszaporodás is két sejt összekapcsolódásával kezdődik. A petesejt is kör alakú, benne két belső sejttesttel. Megtermékenyítéskor két kis sejttest egymásba fonódik egy mandulamag alakú körszeleten
32
A FÉNY KÖREI
keresztül. Ezek egymástól függetlenül léteznek a megtermékenyítésig. A petesejt belső osztott állapotában is egyensúlyban marad. Ilyenkor a petesejt külső burkának körében a belső két sejt aktív hármat képez. Erre mondja a hun bölcselet: „Egy, Egyből Kettő, Kettő meg Egy, ez az élet varázsigéje.” [43] A közös részből történik az újabb osztódás. A mandorlával képjelezett közös kapcsolódási zónában nagy erő rejlik. Innen indul tovább a teremtés. A világ különböző részein élő népek ezt nevezik istenfiúnak, tűz sárkányának, krokodilnak, baknak. Jelölik kerékkel, sárkánnyal, krokodillal, skorpióval. A hinduknál a neve Makara, és a Bak jegyhez sorolják. Az istenfiúi minőség a hindu, hun és egyiptomi hitvilágban a Bak csillagképhez tartozik. A búza- vagy gabonamagvak a hun teremtéstörténetben is megtalálhatók. A magvak az istennő fiához, a napistenhez kapcsolódnak. Az egyiptomi GEB volt a gabona istene. Nevében gabona szavunk rejtőzik. A rábaközi hun hagyomány szerint az Istenatya részeiből kikelt gabonát aratta le a Boldogasszony és teremtette újra, hogy majd felvigye az égbe. [43] A napistenhez vagy az istenfiúhoz kötött mag képjele más nép hagyományában is megtalálható. Ifához, a nigériai tudás istenéhez a dió társul, mely tobozhoz hasonló alakú. Ősmag jellege van a gabonaszemeknek, bogyónak vagy toboznak, mely Pán istenfiú, Odüsszeusz és Bacchus ábrázolásához társul. Prométheusz a fényes tüzet egy magban rejtette el, hogy elvigye az embereknek. Az istenfiúi minőséghez a fénylő mag, a szeretet, a szív, a fényesség, világosság társul. Ő a szeretet, a Fényes, a tiszta. A mag a mindenek magva, közepe. A harmadik összetevő a tiszta szellemi erő szent közepe, a szeretet fénye. A létezés gyökere mértani szempontból a mag formája is. A mag kerekded alakja a gabonaszem, a csírázó élet eredetének mintázata. A makk, a mák, a magyaró, a mag mind a borsószemnyi új megszületéséhez tartozik. Az éGi Mag volt Magor, a csodaszarvas agancsának éke. A karácsonyi mákszemek szórása, a búza vagy rizs hintése az újházasok elé, mind a jövendő új érdekében mozgatja az energiát. A magok kerekded alakja különbözőképpen jelenik meg az ókori ábrázolásokon: kör vagy tojásdad alakú, még a holdsarló is ide sorolható. A magszerű mintázatok rendszerint az ókori szárnyas lények kezében vagy az életfán jelennek meg. A mag a belső lényeget foglalja magában. Az ember gyermeki lelke, azaz a lélekmagja a gyökérközpontból kiindulva a tobozmirigyhez van kapcsolódva. Az ember tobozmirigye méri a bennünk működő erők egyensúlyát, a dualitásunk harmóniáját. Az ősmagnak megfelelő mandorla mintázatával rendelkezik a termények magvainak zöme. A magok beérése nyáron történik, az egyiptomi Geb istenség évszakában. Neve gabona szavunkban őrződött meg. Gabonaszem alakja van a kelta istennő fiának, Gowion Bach-nak. Neve kő (Go), hon (on) és bak (Bach) szavainkkal cseng össze. Személye a teremtéssel kapcsolatos két kör metszéséből kialakult mandorlához vagy ősmaghoz hasonlít. Ő gabonaszemmé változott, melyet a tyúk lenyelt és megszületett a teljesség, Taliessin. Az eredeti Magból keletkezett minden. A makk, a mák, a magyaró, a mag mind a borsószemnyi új megszületéséhez tartozik. Az éGi Mag volt Magor, a csodaszarvas agancsának éke. A karácsonyi mákszemek szórása, a búza vagy rizs hintése az újházasok elé mind a jövendő új érdekében mozgatja az energiát. Több maggal kapcsolatos karácsonyi szokás él ma is. Népünk hagyományában Luca-napkor éjjel a miséről való hazamenetelkor mákmagot kell elszórni, hogy a rossz elkerülje az embert. A karácsonyi kalácsok egyik szép hagyományos fajtája a mákoskalács. Geometriai szempontból nemcsak az összekapcsolódott két kör képezi a hármasságot, melyben szakrális Mag található. Három kör ugyancsak hármasságot képjelez. A szent hármas fogalma számos díszítőelem megjelenéséhez vezetett. Az épületeink külső oromzatán vagy kapuinkon gyakran találunk hármas kört, hármas virágot vagy két azonos mintát egy harmadikkal összekötve. Címereinkben olykor szerepel hármas vár vagy hármas halom. A templomoknál gyakrabban a Szentháromság ábrázolásainál jelenik meg az Atya a fiúval és a galambbal. A szent családot Mária, József és a kis istengyermek alkotja. Az oltároknál gyakorta középen a Szűzanya jelenik meg, mellette két szenttel. A bal oldali szobor olykor női lény, a jobb oldalán pedig férfi helyeződik el. A szent közép a kettősségben az összetartó erő. Az ívelt mandorla mintázata szakrális díszítőelemként megtalálható ovális ablakok vagy képkeret formájában. Tulipánunk szerkezete szintén az ovális mintázatú ősmagot vagy épp a halat jelképezi.
12. Az egymásra épülés
33
12. AZ EGYMÁSRA ÉPÜLÉS „A rend, a szimmetria, a harmónia elbűvöl bennünket… Isten maga a tiszta rend. Ő az egyetemes harmónia megteremtője.” (G. W. Leibniz) Minden a teremtő bölcsességéből, az Egy-ből ered. Az Egy szellemének felaprózásából jött létre a lét. A lét mozgatója a kettősség. A kettősségben a harmóniát a Hármas adja. Az ókor bölcseletében az ellentétes erőknél az összekötő elem harmadikként jelenik meg. Így lesz Egy a Kettő, ahogy énekünk bölcsessége mondja. A két harmóniahiányos erőt egy harmadik kötheti össze. A két alap teremtő princípiumot egy harmadik erő fogja össze. A lét ilyen „kettő meg egy” szerkezetének célja a javuló szellemi minőség: „Egy, Egyből kettő, Kettőből Egy, Egy meg Kettő Ez minden váltakozás építőköve. Változások, változatok Csak kettő ölelkezéséből fakadnak. Ezért van nőstény, ezért van hím, A folyton-folyvást javuló MINŐSÉG miatt.” [43] A javuló minőség alapját a hármasság jellemzi: az Egy meg Kettő. A fejlődés a hármasságban gyökerezik. Az esszénusok imáiban a Törvény, illetve a kozmikus rend lényege a szeretet. Az ókorban háromszöggel ábrázolták a szeretetet és az istennőt. A kozmikus rend maga a szeretet. Az ellentétes dolgok közötti együttműködés csak a szeretet törvényével lehetséges. Bölcs viszonyulással egyik fél kapcsolatba lép a másikkal. A frigy által megvalósul a páros erők harmóniája. A különbözőségen vagy az ellentéten alapuló dualitás átalakul hármas szerkezetű szeretetviszonyulássá. Frigy szavunk és griffmadarunk valami közös rezgésen találkozik. A griffmadár hozza a megoldást, a szent frigy pedig az eggyé válást. Az ember belső kettőssége eggyé tud válni önmagában. Érzelmi és logikai oldalunk szeretetteljes együttműködésével a belső teljességben az egyszerűség állapotába jut az ember. A tobozmirigy, mint egy harmadik összetevő, egyensúlyt jelez. A kiáradó szeretet erejéből egy új kapcsolat jön létre a mindenséggel. A hármasság olyan, mint az Egység. A hármasságban még mindig lesz fény és sötét. Az Egység nem érzelemmentes. Épp az érzelmeinken keresztül, a szeretet kiáradásával, élhetjük meg az Egységet. Az Egység, mint a hármasság, nem egyenes vonalakon alapszik, hanem körbefut. A lét energiái a kör, illetve az Egy törvénye szerint működnek. Minden egyes teremtési lépésnél az Egy megkettőzi magát. Az Egy úgy osztódik ketté, hogy az újonnan kialakult két fél között létezik egy közös rész. A közös metszési résznek jellegzetes mandulamag alakja van, melyet a szakirodalom mandorlának nevez. Ez a mandula alakú mértani alakzat a mítoszok őstojása, a hal, az ősmag, az alkimisták bölcsek tojása. A mandorla szakrális díszítőelemként ma is megtalálható templomainkban. Egyik változata a fenyőtoboz, másik a dió. Az átfedési tartományban feszültség rejlik, mely a továbblépéshez adja meg a potenciált. Az ősmagban keletkezett feszültség kiegyenlítődésre törekszik. Ezért újból osztódik, mindaddig, amíg a hét lépés meg nem valósul. Maga az élet keletkezése, a Genezis és a sejtszaporodás is ilyen módon megy végbe. A további teremtési lépéseknél egy újabb kör kivetítésénél újabb átfedések jönnek. Minden metszésnél egy-egy osztódással a sejtek száma kétszer több lesz. Az egy sejtből lesz kettő, a kettőből négy, azután nyolc, tizenhat, harminckettő és így tovább. Addig osztódik tovább, amíg a hetes szerkezetű létet ki nem teljesíti. A létkörök metszéseiből alakul ki végül az élet virágának nevezett ősi jelkép. Ez a rezgési létforma minden dolog eredete. Geometriai szempontból az élet MAGvának nevezett mértani idom hatágú csillaga képjelezi a mindenek magvát. A szakrális geometriában élet virágának nevezik. Hét kör metszéséből alakul ki ez a mintázat, melyet gyakran megtalálható faragott kapuinkon, használati tárgyainkon, festett bútorainkon. A hét kör, az életfa hét szintje, a bölcsesség hét oszlopa mind az élet szerkezetére utal. „Megépítette házát a bölcsesség, s hét oszlopát felállította.” (Péld 9,1)
34
A FÉNY KÖREI
A hindu teremtésmítoszban a világ szerkezete hetes, melyet a hármas agy irányít: „Az Egykerekű kocsiba bekötnek Heten egy lovat, hét neve van ennek. Minden létező rajta a keréken, Agya három van, nem vénül, nem áll meg.” (Rigvéda, I. 164) A fizikai világ mögött álló rend törvényei geometriai mintázatokkal és számok segítségével írhatók le. Nevezik szent geometriának is. Hét kör metszéséből alakulnak ki a világot alkotó őserőknek megfelelő mértani testek. Geometriai vonalak szerint nyilvánul meg az ember életereje és a világ energiamezeje is. A számokat tekintve a kiindulás, illetve a nulla maga a KÖR. Körbe írható a lét halmaza is. A teremtés elvében szintén minden Egy-gyé válik. Az Egy nem más, mint egy páratlan szám. A kettő nem szám, mert az Egy belső tartalma. A hármas az első páratlan szám, ahogy a háromszög az első a geometriai alakzatok között. A püthagoraszi tan szerint a három fogalma a tökéletes harmóniát jelenti. A háromban valósul meg az egység és a különbözőség összhangja. A hármas szám vibrációja erőt és energiát sugároz. A megvilágosodáshoz is a fizikai, a lelki és a szellemi szint hármasságára van szükség. Az Egy után a három a legfontosabb szakrális szám. Az 1 + 2 = 3 tágabb értelemben a teremtés szerkezetét jelképezi. A valóságban minden hármas szerkezetű. Egy egyenesnek például van kezdeti pontja és végpontja, valamint az azokat összekötő szakasza. Az egydimenziós világban is a kulcsszám a hármas. A teremtő szeretetenergia a saját nyugvó állapotában egy a háromban és három az egyben. A szeretet hármas kozmikus rendjében részt vevő energiák mindenike harmonikus kell hogy legyen. Ez az isteni hármas teremti és tartja fenn a világot. A szellemi erő hármassága harmonikus. A hármas szellemi erőben három egylényegű erő vesz részt. Három a bölcsesség száma. Az egyiptomi Hermész neve is a hármas szavunkkal rezonál. Őt háromszor magasztosnak hívták. [58, 62, 63] Az egységhez a dualitásban három szükséges. Két ellentétes felet csak egy harmadikkal lehet összefogni. A kettősségre csak egy harmadik pontból lehet rálátni. Ebben a világban nem lehet két ellentétes dolgot egymáshoz rendelni csak egy harmadik segítségével. A legkisebb egymáshoz rendelhető egységek száma három. A harmóniát az anyag kettősségével a Teremtő Egy adja. A kettes anyagi száma az eredeti Eggyel magában hordozza a nem anyagit. „Egy, Egyből kettő, Kettő meg Egy” – ez az élet varázsigéje, tartja a hun bölcselet. [25] Geometriai szempontból a kiindulás a teremtő Egy köréből indul. A teremtő energia belül harmonikus kettős, és a létben hármassággá változik át. A kettő között a kapcsolódást a közös részt képező harmadik elem, a mag biztosítja. Két különböző minőség összekapcsolódása két kör metszésével szemléltethető. A két fél között a kis metszési mag képezi a harmadik elemet, illetve a szent közép harmóniáját. Tulipánunk mintázata ezt a rejtett jelentést is magában hordozza. A két összekapcsolódó résznek mindig van egy közös eleme. Az újonnan létrejött állapotban hármas minőség forr egybe. A hármas egység olyan, mint a kezdeti Egy. A kapcsolódási tartomány mindkét fél minőségét tartalmazza. A fénymag összetartja a világos és sötét oldalt. Ez a közös rész különbözik mindkettőtől, minőségileg egy harmadik részt alkot A hindu bölcselet szerint: „Mikor az Egy kettő lesz, megjelenik a háromszoros. A három egy.” (VII Stanza, 3) Jézus maga a „hármasságban örök Egy”. Így található meg a 144. énekünkben, mely így kezdődik: „Futva jöttem elibéd”. Ő az, akihez az ember úgy szalad, mint a szarvas a hűs patakhoz. Az atomok szerkezetében a negatív töltésű elektronok a pozitív töltésű protonokkal lépnek együttműködésbe. Ezt a kapcsolódást csak egy harmadik fél, a semleges neutronok tudják biztosítani. A hindu bölcselet ezt úgy írja le, hogy Fohat istenfiú megjelenése szilárdítja meg az atomokat. Fohatot az isteni Anya küldi le (III. Stanza 6). Hármasság jellemzi geometriai szempontból a háromszöget. Minden szabályos mértani test háromszögekből áll össze. A lét energiái a szeretet háromszögének megfelelően áramlanak és kapcsolatba lépnek
12. Az egymásra épülés
35
egymással. Háromszögű fraktálok alkotják a hókristályokat, a levelek erezetét, a partszakaszokat stb. Harmonikus háromszög található az ember méreteinél, a Föld–Hold-aránynál, a piramis méreteinél. A mandorla elemeiből kialakult háromszög méreteiben a platóni szakrális geometria alapjait képezi. Háromszögek alkotják a tűz-elem tetraéderét, a levegő-elem oktaéderét, a víz-elem ikozaéderét, a tér-elem dodekaéderét. Két kör összekapcsolódásával harmadik összetevőként alakul ki az őstojásnak nevezett mintázat. A hindu bölcselet ezt fénylő tojásnak nevezi: „A fénylő tojás magában három” (III. Stanza, 4). Az egyiptomi falirajzokon a lelkek régiójában a léleknek szintén tojás alakja van. A Halottak Könyvében az elhunyt tiszta lelkű fáraó ragyog a tojásában, mikor Amehet országán megy át (XXII. I.). Ő Seb Tojása (LIV. 1–3). Az istenfiúi és istenanyai minőséghez a fénylő mag, szeretet, a szív, a fényesség, világosság társul. Ő a szeretet, a Fényes, a tiszta. A mag a mindenek közepét képezi le. Nem véletlen, hogy ilyen mandorlaívben ábrázolták régen Mithrászt, és mi is olykor így ábrázoljuk Jézust. Így látható meg Krisztus a kolozsvári Szent Mihály-templom freskóin. A verespataki régi kőfaragáson a Madonna és a kisded jelenik meg. A szent közép maga az ősmag, amiből minden keletkezett. A hinduk bibliájában, a Bhagavad-gitában, Krisna istenfiú így nyilatkozik: „Én vagyok a magot adó Atya” (Bhagavad-gitá, XIV. 4). Teremtő istenfiúnak tartják az egyiptomi Nebot, a hindu Aditit, a hawaii Kamapuát, a pápuai Dudugerát, az azték Cipatlit, az algokin indián Michabót, a kenyai Tezcatlipot. A mandorla tojásszerű alakját veszik fel szakrális koszorúink. Egyik oldala tölgyfaágból, a másik mirtuszágból készül. Ilyen koszorú van az aradi szabadságszobor Istennőjének kezében. A kolozsvári Báthory Líceum homlokzatán ugyancsak ilyen koszorú látható. Mandorla alakja van a Rákóczival kapcsolatos koszorúknak. Ilyen koszorúk találhatók a rodostói emlékházban és a kassai Rodostó Múzeumban. Ezekkel voltak felékesítve a díszkocsik és a vonat Rákóczi hazahozatalánál. Hasonló mintázatú rajz maradt fenn Saint Germaintől a Trinozófia könyvében. A létben a harmadik elem a közös rész, maga az összekötő mag. Ilyen alakot vesz fel rovásírásunk H betűje. Nem véletlen, hogy a kereszténység Jézushoz kapcsolta a halat. Mag szavunkhoz hasonlóan rezeg bak szavunk egy kis torzulással. December a mindenkori istenfiak hónapja, a kecskefiaké. Az ókor kecskefia volt az istenfiú, a szent bak, a Mag. A szakrális hármast templomi díszítéseinknél olykor a Napnak megfelelő gömb és a Holdnak megfelelő fokos jelzi a középrészen a Boldogasszony két oldalán. A Kárpát-medencei templomi hármasoltárdíszítéseknél középen legtöbbször a Boldogasszonyt látjuk, mellette balról Szent László a fokossal és jobbján Szent István a gömbbel. Ilyen ábrázolás látható Kolozsváron a Szent Mihály-templomban, Gyergyóújfaluban, Kisárván, Ljubljanában, Zágrábban stb. Bártfán Szent Egyed van középen a Boldogasszony helyett, Lőcsén a Boldogasszony balján János (vagy Mária-Magdolna), jobbján Jakab, Szepeshelyen a Boldogasszony balján Szent Szaniszló és jobbján Szent Miklós. Itt a bal holdas női oldalt a név – szi(a) n – ló, a Hold (Szin és Mén) – képjelezi, a jobb napos oldalt a kerek formát leíró Miklós – m(i)ak(mag) – jelzi. Olykor a középrészen férfi alakja jelenik meg, de mellette balról női szent vagy nevében női és jobbról férfi szent vagy nevében férfi felel meg a Nap- és a Hold-oldalnak. Sok régi templomban a hármasságot valamelyik szent – Miklós, Szaniszló stb. – és mellette egy női és egy férfi alakja jelképezi. Ugyancsak Lőcsén a főoltáron Szent Miklós látható, balján Mária, jobbján József foglal helyet. Az ókori hermetikában Hermészt ábrázolják balról egy női lény és jobbról egy férfi között. Olykor Hermészt három fejjel jelenítik meg. Máskor a sisakja a szent hármasságnak megfelelő rombusz. A szent közép harmonikus nyugalmát képjelezik a mag alakú és a háromszögű mértani elemek. Két háromszög írható be a mandorlába, mely lényegében egy oktaédernek felel meg. Az oktaéder oldalnézetből rombuszt alkot, mely az őserők közül a levegő-elem mértani jelét képezi. A mandorlába írható a szeretet háromszöge és a két háromszögből leképezett rombusz. A négypontú szimmetriával rendelkező rombusz pedig a szellemi erőhöz kapcsolódó levegős elem kettős piramisának oldalnézete. A rombusz ugyanakkor rovásírásunk K betűje, eK-je. Lélekesszenciánk maga az éGiesen éKes, a szent Kő, mely gyémántként csillog. Rovásírásunk K betűje a lélek-elem mértani alakjához hasonlít. A szent harmóniát megtestesítő háromszög a mandorlának egyik felébe írható. A háromszög lényegében egy félmandorlának felel meg.
36
A FÉNY KÖREI
Épületeink díszítőelemeként a kör mellett a félkör, a félmandorla vagy a háromszög is megtalálható. Félmandorla alakú falmélyedésbe helyezik gyakran a Boldogasszony-szobrokat, a szentek, szerzetesek szobrait is. A félmandorla mintázata megtalálható a Szentkoronán, templomaink külső architektúrájánál és belső díszítéseinél. A csíksomlyói búcsún akárcsak a bártfai Sarlós Boldogasszony-kikerülésen ilyen félmag alakú labariumot visznek a menet élén. A gótika egyik jellemző eleme félmandorlából alakult ki. Gótikus templomaink meghitt légkörét ezek az elemek biztosítják. A félmandorla templomi díszítőelemként, például a stációk képeinek megformálásában ismerhető fel. A kolozsvári piarista templom és a celldömölki templom egyik oltárán szintén feltűnik a félmandorla mintázata. A világ népeinél a szent közép harmóniájához kapcsolódott a világ közepének nevezett szakrális hely. Az egyiptomiak hitében a világ közepének nevezett első szárazföld az ő területükön volt. A görögök szerint a delphoi az első kő, amely a káoszból kiemelkedett. A muzulmánoknál a világ közepe a mekkai KŐ. A világ közepét az emberi testhez hasonlóan köldöknek is szokták nevezni. A görögök hitében a föld köldöke az Omphalosz volt, mely félmandorla alakú kő. A görög régiségeken olykor két kő látható. Ilyen szakrális kő volt az egyiptomiak smaragdköve is. Félmandorla alakja van a méhkasnak, mely megjelenik épületeink díszítő- és jelentéshordozó elemeként. Az egyiptomi falirajzok egyik eleme szintén a méhkas. A hermészi tanok művelőinek képein is feltűnik a félmandorla. A középkori füvészkönyvek rajzain a férfi és női típusú letisztult keverékek energiáját jelzi. Ezek egyensúlyából érhető el a mindent átalakítani tudó elixír, a quinta essentia. A létet mozgató kettős erők letisztult formája képes csak a teremtésre. A tiszta erő lehet anyai, illetve befogadó és érzelmi dolog vagy apai és ható erő. Mindkettőt a hermetikában méhkasszerű mintázattal ábrázolták. A méhkasszerű mintázat templomaink oltárán díszítőelemként jelenik meg.
13. A KOZMIKUS REND A HÁRMAS SZERETETFÉNY „Isten létének legmeggyőzőbb bizonysága … az a nyilvánvaló harmónia, amely a világegyetem rendjét fenntartja.” (Ampère) A teremtés első két körének metszésekor keletkezett mandorlába írható az első harmonikus háromszög. A hármasság maga a fényhármasság. Ez a szellem napvilága, a tűz-elem szimbolikájához tartozó képzet. A hindu bölcselet a hármasságot és a tüzet a központi szellemi naphoz köti. Ilyen értelemben tüzek azok, akik megszerezték a tudást és felszabadultak (IV. Stanza 1). Az ember lelki-szellemi szerkezete is hármas. A Smaragdtáblák arra intenek, hogy „keresd a háromsarkú ösvényt, míg a fénnyel egyesülsz”. [15] Az esszénus tanításban a szeretet képjele a háromszög. A szeretet maga a kozmikus Rend. [25] „Te kegyes Szeretet, Mutasd meg a Spirituális Igazságot A Te kozmikus Rendeden keresztül.” [25] A teremtő erőterében a szeretet kormányoz. Ez egy magas frekvenciájú energia. Ehhez a mezőhöz az ember csak szeretettel kapcsolódhat. A szeretet háromszöge díszítőelemként Szent Koronánkon is megtalálható. Az ember önmaga békéjét csak olyan belső egyesüléssel érheti el, amely során a Rend útját, illetve a szeretetet követi: „Tudd meg, hogy az egész Űr rendezett, És csak a Rend által lehetsz a mindenséggel egy.” [15] A világban a harmonikus Egy erői működnek. A világ közepe az EGY-et, a harmóniában való egyesülést jelenti. Meséinkben a világ közepe szent hely, ragyogóan tiszta, békesség és öröm jellemzi. Ugyanakkor gyakran szerepel az isteni hármas szám: a három királyfi, a három próba, a három élet, a három kívánság, a három árva stb.
13. A kozmikus rend a hármas szeretetfény
37
Az egyiptomiak a mindenség természetét a körbe írható háromszöghöz hasonlították. A püthagoraszi mértanban a háromszög minden forma alapját képezi. A kettősségben az egyensúlyt egy harmadik összekötő elem segítheti elő. Az egyensúlyt a kozmosz szintjén a Nap–Hold–Csillag szent hármasa adja. Kozmikus szinten az egyensúly úgy valósul meg, hogy egy időben jön létre a Nap–Hold–Csillag rendszere. Így olvasható a Bibliában is. A Biblia szerint a Teremtés negyedik napján állott helyre a kozmikus egyensúly, amikor a Nap, Hold és csillagok fényeskedtek az égen. A díszítőművészetben a Nap és a Hold kettősségét a Csillag teszi hármas harmóniává. Háromszögekből, Napból és holdsarlóból állnak össze karácsonyi díszeink. A háromszög nemcsak koronánkhoz, hanem Jézushoz is kapcsolódik. Az oltárok díszítőelemeként szolgáló Isten szemét olykor háromszög helyettesíti, vagy a háromszögben Jézus áll; így például Krakkóban, Felsőpetényben. A kőszegi Jézus szíve-templom külső homlokzatát háromszögek díszítik. A három a szülői minőségben az anyai jelleget hangsúlyozza ki. Ez a kettős mozgató erőknél egy szeretetteljes viszonyulást jelent. A Nap férfiassága és a Hold nőiessége között a szellem Csillaga vagy az istenfiúi rezgés, a lélekesszencia adja az arany középutat, a harmóniát. Egylényegű az Atya, az Anya és a Fiú is. A kettősség egyesüléssel hármas szerkezetű Egy-et ad. Az újonnan kibontott istenfiú szeretetrezgése, az apai és anyai oldallal együttes hármasban, az Egy-hez hasonló. Harmonikus. Hármas teremtő erőben olykor megjelenik az apa–anya–gyermek fogalma. Ilyen teremtő hármas a görögöknél Káosz (atya) – Gaia (anya) – Erósz (gyermek). A hinduknál ilyen értelemben található meg Szurja (napisten) – Visnu (anya) – Fohat istenfiú, az egyiptomiaknál Ozirisz – Ízisz – Hórusz stb. Hitünk szerint a Szentháromságban a három isteni rész a Teremtő Egy köré épül. A Szentháromság a minden létező számára egyformán elérhető erő fogalmát takarja: a Szeretetet. A Szentháromság tanában megjelennek a teremtő erők. A teremtő szeretet hármas szerkezetű. Mi Szent Háromságnak, Atya–Fiú–Szentléleknek hívjuk. Az Atya maga az isteni akarat első sugara. A Szentlélek nem más, mint az Isten anyai oldala, a bölcs erő, mely létrehozza a földi létet. A Fiú maga a szent gondolat, mely emberként megnyilvánul. Mi emberek csak az emberré lett Isten által ismerhetjük meg a Teremtő szeretetet (Ratzinger 57). A Rákóczi–Adamus-tanításokban a Szentlélek az atya lényiségét fejezi ki. Ez a Hármasság jellemzi a spiritualitást: a szellem, a tudat és a lélek egységét. Isten a szent Szellem, aki magába foglalja a mindenséget. A Szellem magába foglalja az Ideát, a teremtő és fenntartó rend eredőjét. Isten nagy Szellemének részei az egyéni kis szellemi részek, a személyes tudat. A megszemélyesült tudat maga a Fiú, de hozzátartozik a másik ember is, aki megéli magában az egységet. Az egyedi lélek az össz-szellemből csak egy színárnyalatnak felel meg. A mindent átfogó rend maga a Szentlélek, mely átitatja a világot, és az Atya lényegiségét fejezi ki. [56] A fényháromságban a Nap és a Hold között található a csillaga köti. Két különböző irányú erő között a Csillag képezi az arany középutat. A hermetikában a Napnak az arany felel meg, a Holdhoz az ezüst rendelődik, a Csillaghoz a bronz. Meséinkben gyakran szerepel e három fémből készült vár, erdő, vessző vagy sárkány. A Nap–Hold–Csillag hármasa szerepel archaikus imáinkban, meséinkben, mondáinkban és faragott tárgyainkon. Az ókorban a Nap–Hold–Csillag hármasságát fényhármasságnak nevezték. Így jelenik meg Mani imájában is. „Mágus vagyok én is már sok számos éve, Lélekhanggal ide, e bús földre téve. Életemnek rendelt utat járom, járom, Istentől velem van a Nagy Szent Három. Érzem a Fény-atya bölcs tudásvilágát, Amely összetöri a sötétség jármát. Fény-anyánk két szeme Tudom, itt van rajtam… Azért rebeg Hozzá
38
A FÉNY KÖREI
Áldó imát ajkam. Példaképem pedig: Jézus, a Fény Fia. Igéjének bennem kell feltámadnia. Hármuk szolgálata az igaz Szeretet, Melynek magvát hármuk a szívünkbe vetett. … Szeretet-kalászból lesz az Életkenyér, Amit mindig ad, vissza sose kér. Szívedbe e nap is Szeretetet hozzon, A bűn el ne érjen, hited ne lankadjon. Higgy a Szeretetben és ne fordulj máshoz. A szent Fény-Háromsághoz imádkozz, imádkozz.” A Napot férfiasan ható erőnek, a Holdat nőiesen lágy erőnek és a Csillagot szélfiúnak tartotta az ókor népe, illetve a hermetika. Így található meg Szent Ferenc imájában is: „Leghatalmasabb édes jó Urunk, Tied a dicsőség, hálánk, szavunk. Feléd tárulkozik és Tiéd mind, mi él, A méltatlan ember is, mikor Rólad beszél. Dicsértessél, Uram, mindentől, ki vagy, Dicsérjen tündöklő bátyánk, a Nap, Melyből világosság, fény és nappal fakad, Egyetlenünk, kiben elrejtetted Magad, Hatalmas Úr, Ő hinti aranyad. Dicsértessél, Uram, szép Hold-nénénkért, Csillagok lágy sugaráért egyként. Dicsértessél, Uram, húgocskánk, a Szél Pajkos erejéért, ahogy űzi szeszély, De ki éltet, éleszt, s ki kezed által él. Dicsértessél, Uram, testvérkénk, a Víz Tiszta, jó hűséért, mely ajkunkon íz. Dicsértessél, Uram, bátyánkért, a Tűz Bús éjszakát s félelmet messze űz, Mily erős, vidám, hatalmas és derűs. Dicsértessél, Uram, testvérünk a Föld Anyánk is, ki táplál, ruház, betölt, Gyümölcsöt ád, herbát, s virágpalástot ölt. Áldás és dicséret értük, én Uram, Hálás alázattal szívünk telve van…” Az ókor szemléletében a holdsarló az Istenanyát képjelezte. A sumer jelrendszerben a békességnek, valamint az anyai jellegű szellemi erőnek szintén a holdsarló volt a jele; a Nap pedig az Atyának, a Teremtőnek. A csillag és a holdsarló volt az istenfiú kísérő ismertetője. Nem véletlen, hogy a későbbi szemléletben a szentháromság fogalmába a Nap–Hold–Csillag helyébe lépett az Atya–Anya–Fiú vagy az Atya–Fiú– Szent Lélek hármas fogalompár. A hármasság összetartó ereje az érzelmekhez tartozó szeretet. Az érzelmi jelleghez a folyékony víz és a Merkur áll közel. Az egyiptomi hitben Merkurnak mindig Ízisz közelében kell lennie, mivel ő a kísérője. Merkur folyékonysága segíti a Nap–Hold erők egyesülését. Merkur nélkül sem Ízisz, sem Ozirisz nem tudna semmit végbevinni a teremtő munkában – mondják az alkimisták. Templomainkban gyakran az oltárok díszítőelemeként jelenik meg a hármasság. A legrégebbi ábrázolásokon a szent család képezi le a szent hármasságot. Ilyen ábrázolás található Urschalinban, München mellett, a Balkánon, a kora középkori füvészkönyvekben, a legrégibb kódexekben. Krakkóban a legrégeb-
13. A kozmikus rend a hármas szeretetfény
39
bi ferences zárda kapuján Jézus látható középen, balján Mária, jobbján József. A későbbi korokban a Szűzanyát a szentlélek fényköre helyettesíti. Az ember homlokközpontját háromszöggel szokták ábrázolni. Az emberi szem geometriája háromszögeken alapul. A látó embert egy harmadik szemmel rendelkezőnek véljük. A harmadik szem a homlokközépnek felel meg, és a tobozmirigyhez kapcsolódik. Az ember erőterében a tobozmirigy jelzi az apai ható és az anyai érzelmi oldal között a gyermeki lélek harmóniát adó hármasát. A szem általában véve szoláris jelkép, ugyanakkor a lelki és szellemi érzékelés kifejezője. Egyiptomban Hórusz jobb szeme a Nap és bal szeme a Hold volt. Széthtel való harcában bal szemét, a Holdat elveszítette. Ezt Tót adta vissza neki. Egyiptomban külön módszereket dolgoztak ki a ható, a befogadó és a semleges elvű nevelési irányzatoknak. A régi Egyiptomban háromféle iskola létezett. A logikai gondolkodást tanító, férfi jellegű iskola a Hórusz Jobb Szeme nevet viselte. Az intuíciós jellegű női iskola Hórusz Bal Szeme, a harmadik iskola a gyermek, Hórusz Harmadik Szeme néven vált ismertté. Egyiptom három iskolájában három különböző módszerrel tanítottak. A Hórusz Bal Szeme iskolában az érzelmi egyensúlyt hozták létre a női princípium alapján. Minden neofitának ki kellett először járnia ezt az iskolát, csak ezután léphetett át a következő fokra. A félelmeitől megszabadult neofita tanulmányait a férfi jellegű Hórusz Jobb Szeme iskolában folytathatta. A Hórusz Jobb Szeme iskolában a logikus gondolkodáson át teremtették meg a lélek egyensúlyát. Hórusz Középső Szeme a gyermek, a másik kettő forrása, magát az életet jelentette. Ezt csak a másik két képesség birtokában végezhették el a tanulni vágyók és az egyiptomiak ezt tartották a legfontosabb iskolának. Harmadik szemnek nevezzük a homlokközpontnak megfelelő arcrészünket. Ott található a harmonikus magenergiát magába foglaló tobozmirigy. A tobozmirigynek is a maghoz hasonló alakja van. A megvilágosultak tobozmirigye jelez és fényt bocsát ki, a szellemi erő fényét. A hindu bölcseletben a boldogság állapotának neve Moksa (Mag-os-a). Az egyiptomiak Semnek, Pautának, Ptahnak nevezzték a megvilágosultat, az istenséget. A felszabadult és megvilágosult ember a hinduknál Mukta (Mag-ta). A két agyféltekénket a tobozmirigy köti össze. Apai és anyai oldalunk a szeretetben válik eggyé. A szeretetben való eggyé válásnál a tobozmirigy aktiválja a homlokon levő harmadik szemet. A két kör metszéséből kialakult rombusz maga az ősmag, őstojás, a hal. Ez az ember felépítésében az anyai és apai oldal között a harmonikus középpontnak megfelelő szellemi esszenciát képezi. Ez a bennünk lévő istengyermeki lélek, az egyedi és halhatatlan részünk, lelkünk esszenciája. A tobozmirigy aktiválásával megnyílik a harmadik szemünk. Belelátunk a világba. A skandináv Odin, illetve a germán Wotan a kútból egy szemmel ivott és bölcsességre tett szert. Fejjel lefelé lógott az életfán. Ez azt jelenti, hogy világunk fordított helyzetben leledzik. A világ a teremtő erő tükörképe, a szellemi oldal fordítottja. Amateraszu japán istennő az isten szeméből született, és tükörrel a kezében ábrázolják. Az afrikaiak istennője, Mama-Wata a kezében szintén tükröt tart, akár a mi tükrös madonnánk, illetve Tündér Ilonánk. Az ír Lugh fényisten átváltozott egyszemű istennővé, gyógyított. Egyiptomban Amon volt Ré napisten szeme. A görögöknél Apollón napisten keltette életre Chemist (Szem-ős). Egyiptomban a Hold maga Hórusz Szeme és Ozirisz (a Nap) Szeme. A skandinávok Odinjának szintén egyik szeme a Nap volt és a másik a Hold. Az ember érzelmi oldala a bal oldal, de nevezzük emberi belnek is érzelmeinket. A Holdnak megfelelő Hórusz-szeme a bal szem volt. A Semes-kultusz előtt a Holdat Bel-Shemesh-nek, a Nap urának nevezték. A görög Szemelé istennő volt. A skandináv hitregék Odinjának a nap-szemét kellett feláldoznia a bölcsességért. Loki tűzisten a vízben és a Holdban, a világosság-adóban is elrejtőzött, melynek visszfényét a vízben találta meg. A víz és a Hold az anyai jelleghez rendelődik. A hitregékben a mindenen átható tiszta látás a homlokon található szemhez rendelődik. Ez az ún. harmadik szem a természetfeletti képességekkel együtt jelenik meg. Meséinkben az egyszemű igazítja el a keresőt. Egyszeműnek a homloka közepén van az egyetlen szeme. A Kalevalában a hős egy szemmel függ az életfán, amikor látni tudja a rejtett dolgokat. Az egyiptomi mitológiában a szem feladata Ízisz gyógyító erejéhez kapcsolódott. A hindu Sivát a homlokán szemmel ábrázolták. A hindu bölcseletben a szem az utolsónak kifejlődő érzékeléshez kapcsolódik. A szemmel teljes az ember.
40
A FÉNY KÖREI
A hindu teremtésmondában világot alkotó erőként Szemúr jelenik meg: „A Szem Atya akkor bölcs értelemmel megalkotott két görbülő világot.” (Rigvéda, X. 82) Az ókor jelrendszerében az istennőt és a szeretetet háromszöggel ábrázolták. A háromszögbe rajzolt szem a szeretet Istenét, a Szemest (Samas) jelképezte. Napisten volt nemcsak a babiloni Samas, hanem a ceyloni Saman, a héber Semes, a thébai Semet istennő, az ókori görög Szmirna és Szemele istennő is. Napistennő a japán Oterito Sama, akitől Amateraszu származik, és az egyiptomiak szakrális vezetője, Szemenptah. Samael a gnosztikusok (Egyiptom, Nag Hammadi) istenfia, aki életre kelti a világot. A hawaii mítoszban az anyatündér találkozik Sem-buka istenséggel és létrehozza a különböző lényeket. A bibliai Sámson a napsugarakat ábrázoló hajával szintén Samas napisten regéjének egyik változata. Szem napisten ereje akkor csökken, amikor bemegy Dalila házába. Dalila maga a Szűz jegyéhez tartozó jellemző, illetve a szeptemberi időszak. Emlékük ma is él a Szemerje, Szavar, Szemere, Szinér, Sziméria, Szemír, Szemlak (Arad), Szemes, Szomor, Szomod, Somorja, Somlyó, Zombor, Sümeg, Temes, Szamos, Temze nevekben. A Szemúr szavunkból ered a címer is. Az ókorban a nemzetségek vagy helytartók sisakjára, pajzsára vésték rá a képjelüket. A régészeti leleteken madár, vadkan stb. díszjel vált ismertté. Az ógörögöknél a sisakdíszt cümernek mondták. A temető cemetery nevének és a szemfödélnek a gyökere szintén a szem szavunkhoz kapcsolódik. A hunok temetkezési szokása volt a szem érmékkel való lefedése. Egyik szép régi asztali áldásunkban megőrződött a „mindenek szeme”: „Mindeneknek Szemei, Tebenned bízunk, Úristen, Te adsz nékünk eledelt alkalmas időben.” A háromszög és benne a szem az anyai minőséget rejtjelezi. A háromszög Isten rendjének, a szeretetnek a képjele. Az ókorban az Isten szeme az istennőkhöz tartozott. Egyiptomban a gyógyító erő Ízisz szeméből áradt. Két egyházi énekünkben is szerepel az istennő gyógyító szeméhez kapcsolódó szemmotívum. A „Hozzád fohászkodunk, áldott védasszonyunk…” kezdetű ének második versszaka az Egyiptomban használt gyógyítómódot idézi: „Szemedből egy sugár a fájdalmunkra száll, Megszűnnek dúlt keblünk gyötrelmei…” A 226., Mennyországnak Királynéja ének fohásza: „Azért, Szószólónk, szemedet, Fordítsd hozzánk kegyelmedet.” A harmonikus háromszög Isten szemeként ma is a templomi díszítések eleme. Legtöbb esetben az oltárok felett jelenik meg. Az egyiptomiak szerint a körbe írt háromszög a mindenség természetét írja le. Ez a hunoknál a bölcsesség és szeretet ikerlángját jelenti. A körbe írt háromszög szerepel oltárainkon, épített örökségünk külső és belső díszítőelemeként is.
14. AZ ÉGI ANYA HÁRMASA Az ókor bölcselete szerint a harmonikus háromból jön létre a teremtett világ. Az Egyből alakul ki a hármasság. A hármas harmónia az alapja a teremtésnek, a szülésnek, az igazi útnak, a Taónak. „A Tao szülte az Egyet, az Egy szülte a Kettőt, a Kettő szülte a Hármat, s a Három szülte az összes létezőt.” (Tao Te King) Háromból alakult ki a Világ. A Smaragdtáblán ez áll: „Kezdetben három egység létezett.” [15] A teremtő erő nyugvó állapotban a maga hármasságában nyilvánul meg. A teremtő szent hármasában részt vevők mindenike önmagában harmonikus. A szent három harmonikusan együttműködő és anyatermészetű. Több nép hitregéjében a hármas szerkezetű harmónia az érzékfeletti világgal kapcsolatos és anyaelvű. Erre vonatkozik a kelták regéiben a Hármas istennő és a hunoknál az emberi lelket segítő, valamint a lelkeket kísérő Három szent Asszony.
14. Az Égi Anya hármasa
41
Mezopotámiában a háromszög volt a jele a szeretetnek és az Ősanyának is. Templomainkban a Boldogasszony ábrázolásainál olykor háromszög vagy három angyal jelenik meg; például a kolozsvári Szent Mihály-templom ablakán is. Ennek a régi ismeretnek a hagyománya ma is él nálunk. A lányos lakodalmas háznál szokás a kapu és az udvar díszítése. A kapu főlé háromszög alakú virágfüzért, valamint feldíszített fákat is aggatnak. A szeretet hármasságából született világ anyatermészetű. Nem véletlenül anya-világegyetemnek hívják. Az ember is anyatermészetű. A hitregékben és az ókor díszítőművészetében a holdsarlóhoz kapcsolódó víz-elem és a lét érzelmi jellegének hármassága az istennőkhöz kötődik. A Szent Három az összetartozást, a szülői minőséget, az anyai szeretetet jelöli. A zsigrai templom XVII. századból való freskóin a Szentháromságot három női fejjel ábrázolták, akárcsak az ógörög Démétért, Hekatét, Cerest. A hármas teremtő erő anyai természetű. Szeretetből áll. A szentháromság maga az Égi Anya, az Ég Királynéja, ahogy énekeinkben megőrződött. A Nag Hammadi-szövegekben a teremtő szűzi Szellem, Sophia, maga a háromszorosan hatalmas szent Szellem: „a háromszorosan hatalmas, a háromszorosan megnevezett androgün, és az örök istenség a láthatatlanok között, és az első, aki létrejött.” [59] A hindu bölcseletben az égi hármasságot Sephirot istennő képezi le. Az istennő neve a szép szavunkhoz kapcsolódik, akárcsak az egyiptomi Seb Föld-anya neve. A szellemi teremtő hármasság maga a Sephirot-háromság, mely kisugározza az alsóbb hét Sephirotot (V. Stanza 6). Az alsó világ hetedik emeletének az ura az istenfiú: Seboath, illetve Shabhavat, azaz a Szép-út. A hindu Stanzákban hármasság jellemzi Kwan-Jint, a könyörület és tudás anyját. A természettudományból ismert kristálytereknél ilyen szabályos hármas szerkezetet mutat a ciklopropán. A háromszögű váz minden csúcsában kettős jellegű hidrogén található, akárcsak a bölcselet harmonikus belső kettősséggel rendelkező egylényűsége esetében. A ciklopropán alapanyagként szolgál a legkülönbözőbb termékek gyértásánál. Az orvostudomány a szteroidokhoz sorolja. Az ókor hitében a hármas szellemi erő anyai jellegű: szül, óv, táplál. A hinduk a lelket burkolt világosságnak nevezik, és három összetevője van: Atma–Buddi–Manas. Nemcsak a hinduk, hanem az egyiptomiak is hárombélű lángnak nevezik. Ez a szellemi hármasság örök és nem anyagi jellegű. A „háromnyelvű láng sosem hal meg” (VII. Stanza 4). A makrokozmosz szerkezete hasonló a mikrokozmoszéhoz. Az alap maga a hármasság. Jungtól tudjuk, hogy a középkori füvészkönyvekben is szerepel az ember és a világ hasonló szerkezetének megjelenítése. [67] Az ókori ábrázolásoknál a hármas szerkezetek az istenanyákhoz kapcsolódnak. Az egyiptomi Íziszhez tartozott a háromszögű fejben végződő bot, Kete istennő szoknyája háromszöget formál. A mezopotámiai Inannát, az egyiptomi Íziszt három koronával ábrázolták. Hármas koronája van a csíksomlyói kegyszobor Boldogasszonyának, a kolozsvári ferences templom Istenanya-szobrának, a krakkói domonkos templom egyik Mária-szobrának. Szombathelyen és környékén a Boldogasszony fején a korona hármas tagozódásban jelenik meg. Az ókorban hármas női lény vagy háromfejű istennő jelenítette meg a szellemi erőt: Hekaté, Ceres, a görög moirák, a hindu trimurtik. A hindu Visnu istennőt három lépés jellemez a Rigvéga szerint. KwanJinnek mint az isteni hangnak szintén hármassága van. A középkori füvészkönyvekben a felső világ szellemi energiáját három női lénnyel ábrázolták. Hármas koronával ábrázolták a sumer Istárt, illetve Inannát, akikhez hét világon keresztül lehet bejutni. A görög Hekatét három karral vagy három fejjel jelenítették meg: egyik kezében a rendfenntartó tőr, a másikban az ostor a lelkivilág kutyáinak terelgetéséhez, a harmadikban pedig fáklya az alvilág bevilágítására. Hármas koronája volt a hunok Anahitájának, az egyiptomiak Íziszének és a hinduk Varunájának. A kelta Brigidet is ábrázolták hármas istennőként. Ugyancsak a kelta Olwen istennő neve Fehér út, kinek útjába háromlevelű lóhere termett. Hármas szárnnyal vagy bottal a kezében jelenítették meg a görög Démétért, a római Cerest és Inannát is. A szentháromságot három (fejű) női lénnyel festi meg a XV. században Rublev, Nazarij, a régi freskók Kosztomán, Ravennában, Novgorodon.
42
A FÉNY KÖREI
Hármas istennőként ábrázolták az inkák Föld-anyját, Pachamamát. A maoriknak is van hármas istene: Rangi, Paptuanuku és Tana Mahuta. A hinduknál több istennői hármas jelenik meg, melyek a szellemi erőnek az anyatermészetére vonatkoznak. A védákban a hármas Visnu istennői energiát tartják mindenek alapjának. Ez a titokzatos Háromság: az Egynek „három arca”. S ez a három nem más, mint az egy és oszthatatlan Lét hármas működése: a létrehozás, az élet fenntartása s a pusztító megújítás. A véges értelem mindegyiket különvalónak látja, de valójában ez a három: Egy, tökéletes egység. Brahma maga a Nap megfelelője. A hindu ősvallásban Trimurti csodálatos személyiségében egyesül Brahma, a teremtő isten, Krisna, a megtartó és szerető isten, végül Siva, a romboló és megelevenítő tűz istene, a szellemfiú. Siva az alkimisták istenfiának felel meg, aki Rudra néven is megtalálható. A háromból Siva az újrateremtő istennő. Sivának van harmadik szeme, magas fokú érzékelése, gyógyító a tánca. A hindu Stanzákban hármasság jellemzi Kwan-Jint, a könyörület és tudás anyját. Kwan-Jin maga a Logosznak az „Anyja, Felesége és Leánya”. A későbbi teológiai fordításokban ő lett az „Atya, Fiú és (a nőnemű) Szent Lélek”, a háromnak a Lényege (VI. Stanza 1). A hinduk hármas szelleme különböző ajándékot visz Jézushoz. A nevük is megváltozik. A központi erő maga Brahma, aki mirhát visz Jézusnak. Brahma maga a PiR vagy BaRna jelzőjével a Föld, illetve a Hold -oldal. A másik kettő: Mahatma és Mahanga. Az atma szó a lélegzéshez, illetve a felszálló madárhoz, a lélek-Csillaghoz rendelődik. Így Mahatma nem más, mint Siva mása, aki tömjént vitt Jézushoz. Ő az istenfiúnak megfelelő szent közép, az új létrehozója. Mahanga aranyat vitt Jézusnak, ő az apai oldal Napja. Az óindek bölcseletében Visnu istennő három alakja képezi a szellemi teret. A hindu teremtésmítoszban a világot a hármas szerkezetű agy irányítja: az „Egykerekű kocsi” kerekén minden létező rajta van, és „Agya három van, nem vénül, nem áll meg” (Rigvéda, I. 164). A hindu hitregék teremtő Imrája hármas egységben vezeti a világot. Imra az anyai minőség, Gish a harcos mint apai oldal és Mandi (Mon) istenfiú. A középkori füvészkönyvek szent hármasa: az apai oldal napja, az anyai oldal holdja és a lélekcsillag vagy galamb mint istenfiú. A gnosztikusok (Egyiptom, Nag Hammadi) írásaiban a teremtő Mindenek Urából három erő származik: a fény-atya, Domedon Doxomedon, az ég ura, Barbelon és Cristos fiú. A fény maga a gondolat és szó ura, az anya maga az ég ura, és az istenfiú a megtapasztaló. Az első ember neve Adamas. [59] A skandináv hitregékben is megtalálható a hármas bölcsessége. A hős Odin, Mimir, a háromszoros bölcs Jotunnak lábánál ülve szerezte bölcsességét, hatalmát és tudását. Jotun nevében felismerhető a holdistennőknél meglévő Jo név. A sumer jelrendszerben a hold a béke és a kör a bölcsesség jele. Jotun az ősi bölcsesség forrásánál töltötte életét, melynek kristályvize napról napra növelte tudását. Mimir a forrásból merítette a legnagyobb tudást, mert a világ vízből született. Tehát az ősi bölcsességnek ebben a rejtélyes víz-elemben kellett lennie. A görög Artemisz a fogamzáson és a gyermekszülésen őrködött. Artemisz mint hármas Hekate istennő tűnik fel. Hekaté a hold három fázisának megfelelően egy személyben három. Hármas személyben jelenik meg a hold-istenek és istennők egész sora: Neftisz vagy Neith, Proserpina, Melitta, Kübelé, Ízisz, Astarte, Vénusz és Hekate, másrészt Apollón, Dionüszosz, Adonisz, Bacchus, Ozirisz, Attisz, Tammuz. A hitregékben anyjuk fiai és férjei. A legtöbb hitregében az istenek magukban egyesítették az Atya, Fiú és Férj szerepét. Az istennők a hím isten feleségei, anyjai és nővérei voltak. A férj viselte az olyan emberi tulajdonságokat, mint a Nap, az istennők egyesítették a Hold-jellemzőket. A hindu Maia öle, mint a teremtés terének méhe, lett a görögök anya szava. Ez található meg a Hagia Szophia nevében is. Május nevébe is bekerült mint az anyák hónapja. Innen származnak egyes későbbi istennők nevei: Maia, Maya, Mária. Az eredeti jelentése azonban Maya, Durgâ volt, a megközelíthetetlen, az elérhetetlen a káldeusoknál, görögöknél és rómaiaknál. A nagy anya volt Astarte, Soma, Sin, Artemisz, Soteira, Diana. A buddhisták hármas nagy tanítója: Buddha, Shankaracharya és Maitreya. Buddha (Bot-a) a cselekvés ösvényének tanítója, az apai oldalnak (Nap) megfelelő erőt jelképezi. Shankaracharya (Szín köri-jó) a bölcsesség ösvényét tanítja, az anyai oldal (Hold) megfelelője. Maitreya az igazság útjának oktatója, a lélekmadár – Mat –, illetve a Fiú útja. A finnek Kalevalájában szintén három segítő istennő szerepel.
14. Az Égi Anya hármasa
43
A kínai hármas istenekhez a szellemi tisztaság kapcsolódik. Neveik: Jin, Jang, Juhuang. A kínaiak ismerik a „Boldogság három csillagistenét”. Sou-hszing darut, őzet és gombát tart a kezében, Lu-hszing virágkosarat és gyerekeket, Fu-hszing a boldogság jogarát. Három női lény tűnik fel több templomi ábrázolásnál: Bártfa és Kassa székesegyházainak főoltárán és Erzsébet királynő oltárán a Boldogasszony két angyallal, három női lény Filatyev, Nazarij és Rubljov ikonjain. A Szentháromság-oltáron három női lény jelenik meg Kosztomán, Ravennában, Novgorodon. Hármas női lényként ábrázolták az ógörög Démétért, Cerest, Hekatét, a kelta Brigidet és a hindu bráhminokat. A görög moirák hármasa fonja a sors fonalát a felhőkön ülve, akárcsak a latin párkák, az északi népek három tündére. A szakrális Három hagyománya nálunk is fennmaradt. Meséinkben gyakran három segítő tündér vagy három fehér hattyú szerepel. Van Hármasbarlangunk, Hármasmezőnk és Hármaskútunk a Pilisben, Hármasfalunk Erdélyben stb. A magyar táltos tudók hagyatékában a három „az élet varázsigéje”, melyet a Három Ős hagyott ránk. A lelkek birodalmát Három szent asszony vigyázza fel: egyiküknek a vállkendője fehér, a másiknak fekete, a harmadiknak pedig zöld. „Érted kiáltok hangtalan, Téged szólítlak szótalan, Színeváltó Örök Szent Bába! Fekete bába, zöld bába, Fehér bába, három színben… Mert te vagy az élet, a szeretet, A boldogság Égi Őre, Tebenned bízunk, ÉGI Szent ANYA.” [43] A magyar hitregében a teremtésről szóló fejezetekben gyakran hangsúlyt kap az Egy és a Kettő együttesének, a hármasnak a fontossága: „Egy, Egyből Kettő, Kettő meg Egy, Ez az élet Varázsigéje”. [43] Több nép hitregéjében a hármas szerkezetű harmónia az érzékfeletti világgal kapcsolatos és anyaelvű. Erre vonatkozik a kelták regéiben a Hármas istennő és a hunoknál az emberi lelket segítő, valamint a lelkeket kísérő Három szent Asszony. Az Ungvár melletti Gerény-rotunda régi freskóin a Jézus keresztje mellett fájdalommal küszködő Máriát három angyal veszi körül. Ugyanez látható a kolozsvári Szent Mihály-templom északi ablakán. A Képes Krónikában a Szent István születését leíró képen hátul három női lény látható. Régi imáinkban [39, 40, 41] az embert három szellemi lény, három angyal őrzi: „Engem őriz három angyal, Egyik őrzi testemet, Másik őrzi lelkemet, Harmadik őrzi végórámat. Szent keresztek, forogjatok, Szent kerekek áramljatok…” [40] A szent három fogalma, akár az egyenlő oldalú háromszög, az istenanyához rendelődik egyik archaikus imánkban: „Ó, szent Anna anyám, jöjj segítségemre harmadmagaddal.” Egyes imákban három Mária vagy három Léna jelenik meg. [40] Ez a hármas segítő képzet régebbi, mint a kereszténység. Erre utal Szent Anna anyához hasonló neve is. Egyik Tolna megyei karácsonyi imában a kis Jézussal három szűz játszik: „Fehér rózsa Mária, Ma születik Krisztus urunk… Három szűz jáccik vele.” [40] A régi népi imákban gyakori a „Fejem felett három angyal” vagy az „Előttem Jézus / hátam mellett három Mária” kijelentés. [41] A kereszténységben a segítő Szüzek szerepe Máriára szállt át. Egy Tolna megyei „Szentlélek…” kezdetű imában a segítők helyett szintén három Mária szerepel:
44
A FÉNY KÖREI
„Szentlélek, szentlélek, Szenteld meg lelkemet… Előttem van Boldogasszony, Fejem felett három Mária, Körülöttem ezer angyal.” [40] Archaikus imáinkban a kis Jézust Szent Ilona gyógyítja meg. Szent Ilona segítő szerepe gyakori reggeli és esti imákban is. Névtorzulás révén régi imáinkban (Somogy megye) olykor három Léna jelenik meg segítő erőként. „Nyitva látom mennyország ajtaját, Kívül aranyos, belül irgalmas, Ott van hét szent oltár, A hetediknél Léna, Léna és Léna.” [40] Az sem véletlen, hogy egy ún. Mária-énekben, a 285. énekben, a „Magyar hazánk, te jó anya…” kezdetűben szerepel a Hármas Egy Isten fogalma: „Imádás legyen, tisztelet Néked, Hármas Egy-Istenünk.” A 248. Boldogasszony-énekben Máriát a Szentháromság választotta ki magasztos feladatára. Ez az ének kezdőszava: Dicsértessék… „Köszöntünk, Mária, nefelejcsvirág, Mert téged választott a Szentháromság.” A 232. Boldogasszony-énekünkben, mely így kezdődik: „Angyaloknak nagyságos asszonya”, az 5. versben örök Szentháromságnak szólítják meg a mennyország királynéját: „Dicsértessél, örök Szentháromság, Kitől árad reánk minden jóság. Tiszteltessék, tündöklő asszonyság, Mindenek közt legnagyobb méltóság.” Népi imáinkban Jézus a „mandulafának három ága”, „koronának három ága”, „Máriának bimbója”: „Keresztfára feszítették Orgonának három ágát, Fényes napnak hangosságát.” [40] „Koronának három ága, Mennyországnak magassága.” [40] Valódi természetünk a teremtéskori szeretetenergiából szövődött és ez tartja össze ma is a világot. Ez az alaplétezés és annak megfelelő háromszögű fraktál időn és téren túl található meg.
15. A TŰZ-ELEM MÉRTANI KÉPJELE „Tűz és víz nászából született az élet.” (Rigvéda, 161) A tűz-elem az őserők egyike. Hozzátartozik a szakrális fény is, a szellem fénye. Az éginek tartott szellemi régióból származik. Jellege szerint a tűz-elem az aktív apai jellegű erőkhöz sorolható. Az égből ered, akár az ókor napistene. A bronzkor előtti időben a szellemi fény az istenanyához kapcsolódott, aki a Napot és a világot szülte. A tűz az istennő fennhatósága alá tartozott. A hun rovásos történetírás szerint a tűz adója és őrzője maga a Boldogasszony. [39] A hun hagyományban a Boldogasszony a „tüzek őre”. Így található meg a rábaközi tudók hagyatékában is. [43] A tűz felhasználása is hozzá kötődik: „Boldogasszony tűzhelyemen”, mondja egyik régi imánk. [20] A hun– esszénus tanításban a Tűz Angyala nem más, mint a Föld-anya szent hírvivője. [25] Ő őrizteti a szent tüzet a lányaival a görögöknél. A római mitológiában a tűz őrzői a Vesta-szüzek voltak. A Föld-anya felségterülete a menny volt. Az arab minaret (Menny-ura-t) szó a fénytadó szóból alakult ki, míg a sztúpa napot idéző köralakjával.
15. A tűz-elem mértani képjele
45
Az ókori Mezopotámiában a fényháromszög a szeretetet, azaz a kozmikus rendet képjelezte. A tűz-elem a fényhez kapcsolódik. Fényből teremtődtünk. A fénytermészeten keresztül minden egységben létezik és egységes szerkezettel kapcsolódik egymáshoz. A világunkban nagy számban előforduló szerkezeti minta és azok összetétele jól meghatározott elv szerint működik. Geometriai szempontból minden mértani test közös eleme a háromszög. A hármas szerkezet a hullámtermészet sajátja. Világunk a fényből ered, tehát fénytermészetű. Fényszerű szellemanyagból jött létre minden. A fizikából ismeretes, hogy a fény és az anyag is hullámtermészetű. A fény és az anyag az energia egy-egy formája. A fényhez az őserők közül a tűz-elem tartozik. A tűz-elem jele a tetraéder. Olyan, mint egy ék, mely letükröződve megalkotja a saját mását. Tetraéderes szerkezetük van a Földünk 70 %-át képező szilikátoknak. A földpátfélék és a kőzetek nagy része olyan, mint a fény letükröződött szilárd mása. Ahogy a lét fényből keletkezett, úgy az anyagok szerkezetében is megtalálható a tűz-elem tetraédere. Hasonló szerkezete van az élethez nélkülözhetetlen víznek, szén-dioxidnak, a szerves anyagok alapjaként ismert ammóniának. A földkéreg ásványainak 60 %-át a tetraéderes alapszövetű földpátok alkotják. A különböző anyagok atomjainak tetraéderes elhelyezkedése a molekulákban és a természetben ugyanerre a közös eredetre utal. A letükröződött és megszilárdult fény maga a Kő. A szellemi erő bele-K-occant a KŐ-be. Ez az ősi soKK. A Kovakő utánozza ezt a koccanást le. A K-occanáskor szikrázó fény keletkezett. A Kovakő hozza létre a fényszikrát. Rombusszal írjuk rovásírásunk K betűjét, vagy épp a villámhoz hasonló cikázó jellel. A Kő pattintásakor keletkezett K hang vált éKké és az égi fényhez hasonlóvá. Az égi letükröződött fény É-K alakú és szikrázó, akárcsak rovásunk K-ja. Az éK és az eKe égi eredetű és éKes. Nemcsak nyelvi kép az, hogy a hunok egyik égi eredetű éke, a fokos, a tál és az iga mellett, az eke volt. Az istenanya volt a szellemi Nap letükröződött köve, a Föld-anya. A nap – pan szavunk rejtőzik a Földanyák nevében: a görög Panagea, a kínai Pan-ku nevű teremtő erő, a keleti Ban-Go, Pangajo, a hunok Pánja. A finn regében a napúrfi neve Pann. A görög Panagea maga a nap-kő-a. Ugyancsak Nap és Kő (Él, Hon) szavunkat rejti magában Napoka, Nabukodonozor, Nápoly, Napalkovo, Napana, Napassoq, Napido, Napkor, Naples, Napo, Napperby, Napuka stb. A tűz-elem, illetve a fény mértani megfelelője háromszögekből áll. A tűz-elemnek megfelelő déli irányt a régi (gótika korabeli) díszítéseknél a háromágú szigonyt kezében tartó Prométheusszal-Neptunnal jelölik. A fény útját a hármasság jellemzi a keleti népeknél is. A japán hitrege szerint a káoszban egy tojásszerű mag jelent meg, mely magában hordozza az élet csíráját. Ez a teremtő erő egy hármas égi hídon jött le a világba, ahol víz uralkodott. A vizes jellegű anyába bevilágított és létrejött a kősziget, melynek neve Ono-koro, azaz Hon-Köre. A platóni geometria szerint a tetraéder a tűz-elem mértani megfelelője. Geometriai szempontból három gömb metszésével alakul ki az első gömbökbe bezárt hármas szerkezetű téridom, a tetraéder. A gömbök metszéspontjaiból további négy háromszög formálódik, illetve a keletkezett négy háromszögből kialakulnak a megfelelő tetraéderek. Minden alapja a fényenergia, a négyes hármasság. A fény jele az ókortól fogva a négyes egyenlő szárú kereszt. Az emberi szem geometriája háromszögeken alapul. A szemlencsét két tetraéder alkotja. Az ember erőterét egy nap- és egy holdtetraéder határozza meg. Az ember mint az égi szellemi erő gyermeke a tűz-elemhez hasonló. Az ember erőterét két tetraéder fogja össze. A fej irányában a nap-tetraéder és a láb irányában a föld-tetraéder alkot egységes energetikájú szerkezetet. A sumer táblákon is megtalálható a ma Dávid-csillagnak nevezett mintázat. Régi tudást tár elénk. A csillagtetraéder lényegében a Nap- és Hold-erő egységét a szent középnek nevezett csillag-erővel hozza harmóniába. A halhatatlan gyermeki lélek-mag erejével rendelkezik. A bibliai Dávid a mezopotámiai kultúra ismerője volt. Seregének jelmondata: Mogendovid (Mag-a támad), hadvezére a jó szavunkat rejtő Joab volt. Mint a régi tudás hordozóját, Dávidot Salamon eltüntette egész seregével együtt. A tűz sárga színe a sár-kő szavakból ered. A sár-kő nem más mint a nap-kő, színe a nap-anya színe. Az aranyszín az égi eredetű hitre is vonatkozik. A bronzkor istennő-imádatához kapcsolódik az aranyszín. Az égi eredetű fáraók és uralkodók dísze volt az arany. Népmeséinkben a napsugarat idéző selyemsárhajú Ilona szerepel. Egyik regényünk címe Sárarany. Helyrajzi példa is van a sár és arany kapcsolatára. Hollandia Saar vidéke az Aranyvidék nevet viselte. Az Orania mint országnév szintén az arany szóból származik. Ott nem terem meg a narancs, de színe adja
46
A FÉNY KÖREI
a holland nemzeti színt. A narancs mint a régi korokat idéző aranyalma jelenhetett meg. A Ló is az istennő-imádat egyik állatképjele. Lotaringia nevében ló és sár szavaink rejtőznek. A világos- vagy aranysárga a hit, a jóság, az intuíció színe is. A narancssárgába hajló sárga a Nap, a melegség szimbóluma; az isteni szeretet, a bölcsesség színe; a zöldessárgát viszont a halálhoz, az irigységhez, a hitszegéshez társították. A buddhizmusban a lemondás, a vágytalanság, az alázatosság, a szerzetesek színe. A kínaiak a tűz-elemet a kettes számmal és tollas lényekkel kapcsolják össze. A babiloni főnixmadár is a tűzből születik. Az egyiptomi Szehmet tűzisten veszélyesen tud perzselni. A rómaiaknál a szív istenének, Vestának a tüze volt szent. A tűz-elem energiáit szimbolizálja a görög Arész-Mars. Héliosz-Apollón volt a napisten, aki a napszekéren utazott. Kínában a sárga a középpont színe. Eredetileg császári szín volt – csak annak volt szabad sárga ruhát viselnie, aki a császári családhoz tartozott –, később az előkelőség kifejezője lett. A keresztény hagyományban is megjelenik a sárga szín mint a szentség, a felfedett igazság kifejezője. A nap a tűz-elem égi képviselője. A tűz több kultúrában igen nagy hatalommal bíró jelkép. A mítoszok szerint Isten ajándéka az embereknek. Ez az isteni energia, a gnost, a Dei gnost, a kreativitás megjelenítése. Minden szent rítus velejárója a tűz. A fény kezdeményező szellemet vált ki az emberben, az isteni energia hatására emlékeztet. A keleti népek szent fénye szintén a tűz-elemhez tartozik. A képjelen a napkorong a holdsarlón áll. Ilyen mintázat a mi népi díszeink, varrottasaink és a karácsonyi idők díszein is megjelenik. A templomi ábrázolásoknál a kehely a kör alakú ostyával képezi a holdsarló és napkorong együttesét. A perzsa szobornál a napkorongot maga a napjegyű oroszlán jelképezi, amelynek álla alatt található a holdsarló. [62] Épületeink díszítőelemeként a tüzet mindig kehelyben ábrázolják. A kehely a holdsarlót mintázza, akár a bikaszarv. A holdsarló és a Nap mintázata a keleti népeknél fényt jelent. A Közel-Keleten Moloch (Meleg) volt a tűz istene. Bikaszarvakkal ábrázolták. Thor az északi népek égistene. Vörös szakállal, lángoló szemmel és a híres pörölyével jelenítették meg, mely kalapács és fokos is egyszerre. A hettita tűzmestere Tesab, aki egyik kezében fokost és a másikban tűznyalábot fog. A bikaszarv és a fokos a holdsarlót, illetve a kelyhet képjelezi. Épületeink oromzatán a kelyhet díszítőelemként gyakran láthatjuk. A kehelyből tűz tör elő. A keresztény olykor toboz vagy virágcsokor emelkedik ki belőle. A hinduk tűzistene Agni (Égni), akihez a tűzáldozatok kötődnek. A védikus Indiában az áldozati oltárt nőnek tekintették: neve Vedi. A teremtésmítoszuk neve magyarul érthető: régi isteni védő trón – Rigvéda. Az oltáron végzett rituális tüzet férfias energiának tekintették, melynek neve a mi égni szavunkkal rezonál: Agni. A szakrális tűz a női és férfi princípiumból keletkezik egyesülésük által, mely két fa összedörzsölésével történik meg. A tűzoltár, illetve a trón egy fához hasonló élőlény. A trón és a fa is az istennőhöz tartozó mintázat. Minden szent rítus velejárója a tűz. Zeusz, illetve Jupiter az ábrázolásokban fényistenként, HélioszApollón napistenként napszekéren jelenik meg. A tibeti bölcseletben a Gyémántjogart Tartó Vajradhara szintén tűzszellem. Héphaisztosz a barlangjában a szent tűz ura, ahol mágikus fegyvereket készít. [47, 59] A különböző népeknél a tűzisten és a kovácsisten hasonló szakralitással bír. A kelta kovácsisten Lugh és Gotbinin, valamint a walesi Govannon. Őt Szent Györggyel hozzák párhuzamba. Az afrikai joruba törzs kovácsistene Ogun, a villámlás istene pedig Shango, akit kettős fokossal ábrázolnak, és szent Borbálával hoznak összefüggésbe. [47] A navajók tűzistene Haschézhini, aki nagyon öreg, a Földdel együtt született és teremtette a csillagokat. Homlokán a Fiastyúk jele. Az asztrológiában a tűz-elem a Kos, az Oroszlán és a Nyilas csillagjegyekhez kapcsolódik. Sajátossága az életerő, a cselekvés és a lelkesedés. A tűz-elem energiája az embernél a napfonatban és a szívben rejtőzik. A népi hagyományokban a hajnal-istennő hozza el a napot, illetve a világosságot. A Nap-anya legszebb lánya a Nap, aki a Hajnal kertjében lakik. A Nap-anya aranyházban lakik, és fia aranyhídon jár le az égből a Földre. Az ókori ábrázolásokon Inanna, Ceres, Démétér istennők tűznyalábot tartanak a kezükben. A görögöknél Aurora tűzszekéren jön. Tűznyalábbal és napkerékkel ábrázolják az istennőt a kolozsvári Szent Mihály-templom kövén, Szécsényben a ferences templom sekrestyéjében, a kassai domonkosok címerében. A bolygók közül Jupitert szokták tűznyalábbal megjeleníteni.
15. A tűz-elem mértani képjele
47
A tűz-elem égtája a déli irány. A dél a fény teljességének ideje, a nappal közepe. A tűz-elem, illetve a fény a déli irányhoz rendelődik. A déli szél izgató és élénkítő hatású, meleget hoz magával. Színe a sárga vagy az aranyszín. Éghajlata a nyár. A nyári napforduló archaikus ünnepe a Sarlós Boldogasszony. Ilyenkor ugrálnak át a szent tűzön megtisztulásért. A tűz és a nap mind meleget hordoz magában. Ő a napbaöltözött Istenanya. Ugyancsak a nyár és az aranyszín kapcsolódik össze az augusztus régi jelzőjeként értelmezhető aranyasszony hónapjában. A királyi hónapban, augusztusban van az Ég Királynőjének, Nagyboldogasszonynak az ünnepe. Augusztus az oroszlán hónapja. A gótikus templomokban az égtájak ábrázolásainál a déli irányt rendszerint az oroszlános mintázatok jelzik. A meleg fényben jelenik meg a délibáb. Ez maga a Déli Babba, a mi Istenanyánk déli megjelenése. Jelképesen a fényes mozdulatlanságot is jelöli, a belső harmónia elérését. Az Aranyhajú királyfiak című mesénkben a Nap kapuja csak délben nyílik meg. Dél szigetét „csendes nyugovásban” délben találják meg. A hun rovásos történetírás szerint egy déli, meleg égövi óceáni szigetről jöttünk vissza a Kárpát-medencébe. [39] Meséinkben a boldogság szigete jelenik meg délen mint a világ közepe. Ott csak öröm és boldogság van. Nincs halál, nincs betegség. Nyelvünk varázslatos örökségéhez és a dél szavunkhoz helynevek is tartoznak. A görögök Délosz szigete a mítosz szerint addig mozgott a tengerben, míg meg nem született rajta Apollón, a napisten. Délosz görögül fényest jelent. Apollón másik neve, Délios a mi dél, illetve daliás szavunkhoz hasonlít, kultuszhelye pedig szintén a dél szavunkhoz kapcsolódik: Delphoi. A Parnasszosz-hegy délfőjén található és a világ közepének tartották. Itt újra a harmonikus közép jön be a képbe. Delphoiban őrizték a Föld köldökének tartott Omphalosz követ. A gyergyóiak az Oltárkövet tartják a világ közepének. A tűzjegyű Oroszlán hónapjában van a Nagyboldogasszony. A hunok hagyományában augusztusban kapta az ember az Istennőtől a tüzet több mint 13 000 évvel ezelőtt. Ausztrália, Új-Guinea és Észak-Amerika bennszülöttei szerint is az ember az ősi anyától kapta a tüzet. Régen a nők voltak a tűz őrzői. Mítoszaik szerint a nőknek a tüzet és a tűz feletti hatalmukat a természet adta. A mai természeti ismeretek szerint a tűz a női jellegű kövek vagy fák összedörzsöléséből keletkezik. Maga a metal vasipari szó vagy a material – anyag szó is az anyai ágról jön. A met, med, mad, math mind ősanyai eredetű szavak. A délafrikai kovácsok a kohó legnagyobb nyílását anyának nevezik, ahogy a székelyek a házban levő kis kemencét Boldogasszony tűzhelyének hívják. A rovásírásos hun történelem szerint az ember az Istenanyától kapta a tüzet. A hun bölcselet úgy tanítja, hogy a tűz adója és őrzője maga a teremtő szeretet anyagba ágyazva, maga a Boldogasszony. A tűz jele a négylevelű lóherére hasonlító négyes szerkezetű keresztmotívum. Ennek a négyes jelnek gyökerei nagyon régi időkbe nyúlnak vissza. A szimbolikájából el kell fogadnunk azt a tényt, hogy az anyagba ágyazott fény négyes szerkezetű kell hogy legyen. A fény háromszögei tetraédert hoznak létre. A tetraédert négy háromszögű oldal alkotja. Nem véletlen, hogy a tűz-elem energiáit mértani szempontból a tetraéder mintázza. Lényegében a négylevelű heréhez hasonló alakzat jön létre, mely az ókor népének hite szerint az istenanya, illetve a tűz jele. A fény jeleként számon tartott és négylevelű lóherére emlékeztető mintázat Anahita áldó jele volt. [39] Ez a négy körből származó minta gyakori díszítőmotívuma nemcsak templomainknak, hanem épületeinknek, kapuinknak is. A hitregék szerint a tűz az égből származik, amelyet nehezen tudtak lehozni. A görögöknél Prométheusz, az indiánoknál egy égi küldött hozta le a tüzet az embereknek. A dogonok szerint a Napból egy darabot loptak le és abból lett a tűz. A hindu tűzisten neve nekünk érthetően Égni: Agni. Ő az égben születik és villámként szállt alá. Ő „az isten, aki nem öregszik” (Rigvéda, I, 52,2). Agni a hírvivő Ég és Föld között, és ő a pap őstípusa: „A tűzistent magasztalom, Áldozat bőkezű urát, A kincset osztó főpapot.” (Rigvéda, I. 52) Az embernek az anyag feletti uralmát, az anyagok felhasználást saját céljára főként a tűz segíti. A tűz feletti uralom túlvisz a fizikai világon. A lélek tüze az embert a szellemvilágba emeli. Különböző szinteken
48
A FÉNY KÖREI
a tűz is és a belső hő is mindig spirituális élményt nyújt. A történelem előtti korokból a tűz birtoklása és felhasználási módja rejtélyes jelleget öltött és mágikus cselekedetnek számított. A hun teremtésmonda és a világ különböző tájain ma is élő bennszülöttek szerint a tüzet az Istenanyától kapta az ember. A bennszülöttek szerint a nőknek a tüzet és a tűz feletti hatalmukat a természet adta. A világot létrehozó Földanya a hatalmat a lányaira ruházta át. A tűz csiholása a föld-elemnek megfelelő kövekkel vagy fadarabokkal történt. A tűz őrei a Boldogasszony, illetve a Föld-anya lányai voltak, felhasználója a szerpap, maga a mitikus kovács, a Tűz-aba (Tesab) vagy a Gyula. Az ókor hitvilágában a nagy tudással rendelkező lény egyben a tűz mestere. A tűz elengedhetetlenül a szent rítusokhoz tartozik. A sámán-kovácsok és gyógyítók szentségének közös jellemzője a testi-lelki tűzzel való bánásmód ismerete. A bonyolultabb műveletekhez, mint edények készítése, fémek kinyerése és szerszámok előállítása szintén a veszélyesebbnek ítélt tűz kellett. A tűz segítségével meg lehetett gyorsítani a természetben ismert teremtő folyamatokat és újabb anyagokat lehetett készíteni. A hunok Föld-anyjának a mindentudó fia Ruda vagy Tupa kovács. Ő tanította meg az embereket a földön való megélhetéshez szükséges munkálatok elvégzésére, fémek előállítására, orvoslásra. Az óind Rudra szintén ilyen minőségben jelenik meg (Rigvéda, II, 33,5). Hasonló alapon kötődhet a kovácsistenséghez Bibliánk Tubalakainja, a hunok Tupája, az egyiptomiak Tebája és Tibet neve is. Az ókor embere az anyag és a tűz felhasználásánál egy szentségekkel teli világba lépett. Számára élő volt minden. Az ókor hitvilágában a tűz mestere nagy tudással rendelkező lény. A tűz a félistenekhez tartozott. A tűz segítségével meg lehet gyorsítani a természetből ismert folyamatokat, és az ember belső hőt tud magában létrehozni. Nem véletlen, hogy a kovácsokhoz közel álló társaságokban alakult ki a taoizmus, a tantrizmus, a hatha-jóga stb. A tűz a négy elem közül a déli égtájat, a nyarat és a déli órákat jelképezi. A nyári napforduló arkangyala Uriel. Uriel arkangyalt fején hármas ággal – hármas tollal szokták ábrázolni. Így a kolozsvári piarista templom szószékén és a Szent Mihály-templom délre néző szószékén. A piarista templom ünnepe a nyári időben, Sarlós Boldogasszony első nyolcadában, Szentháromság vasárnapján van. A templomi ábrázolásokon a tűz-elemnek megfelelő déli irányt szokták oroszlánnal és istenfiúval is ábrázolni. A déli irány az istenfiúk közül Mithrához kapcsolódik. A tűz-elem égi megfelelője a Nap vagy a kör. A Nap állata az oroszlán. Oroszlánnal jelzik a déli égtájat Krakkóban a domonkosok templomában, Betléren az Andrássy-mauzóleumban, a szécsényi ferences templom sekrestyéjének déli oldalán. Ugyancsak az oroszlán a déli irány jele a krakkói vártemplom rotundáján. A zsigrai templomban kör alakú széles szegéllyel körülvett férfifej képjelezi a déli irányt. Az óindeknél a fényjelleg Indrához kapcsolódik. Indra a téli ünnepek holdsarlója, és tőle születik meg Mitra, a napisten. Mithrához az ábrázolásoknál olykor a holdsarló és a Nap társul. A déli irányt olykor napkörrel keretezett férfifejjel ábrázolják, például Zsigrán, a román kori templom déli mennyezeti sarkában. A kolozsvári Szent Mihály-templomon érdekes kis szobor látható. A külső, délre eső homlokzaton egy kis faragott fiú áll, kalappal a kezében. A kerek kalap a déli irányban a Nap, a tűzjegy déli irányának képjele. A tűz-elem a déli égtájhoz és a napszakokból a déli órákhoz rendelődik. A déli szél izgató és élénkítő hatású, meleget hoz magával. Színe a sárga vagy az aranyszín. Éghajlata a nyár. A nyári napforduló archaikus ünnepe a Sarlós Boldogasszony. Ilyenkor ugrálnak át a szent tűzön megtisztulásért. A tűz és a nap mind meleget hordoz magában. Ő a napba öltözött Istenanya. Ugyancsak a nyár és az aranyszín kapcsolódik össze az augusztus régi jelzőjeként értelmezhető aranyasszony hónapjában. Egyes templomi ábrázolásokon a négy égtájat, illetve a négy őserői elemet evangélisták képjeleivel jelenítik meg. Márk evangélistát teszik a déli irányba, akihez az oroszlános képjel társul. Így látható oroszlános Márk evangélistaként a kolozsvári Szent Mihály-templom szentélyének déli oszlopán, az udvarhelyi Szent Miklós-templom főoltára felett és a krakkói vártemplom szentélyénél. A tűz-elem jelentésköre magába zár olyan emberi tulajdonságokat, melyek a látható fényen túl vannak. A tűz-elemhez tartozik a sugárzó önbizalom, a lelkesedés, a kezdeményező készség. Ide sorolható a bátorság, de az erőszakosság, vakmerőség és az önzés is.
15. A tűz-elem mértani képjele
49
A tűz-elem energiája adja az alkotás képességét, a kötelességvállalást és a munka örömét. Ugyanakkor a vágyat és a szenvedélyt is jelképezi. Ez adja az első Igét, amit a Minden Létező először kimondott: ÉN vagyok. Ez a teremtő energia egyben pusztító is. Meleget ad, de ha túl közel megyünk hozzá, megéget. A tűz az átalakító erő, maga a cselekvés. Ez az isteni energia a gnost, ami az isteni kreativitásnak a megjelenítése. A tűz-elem energiája adja nemcsak testünk melegét, hanem az alkotás képességét is. Kezdeményező hatást vált ki az emberben. A belső tűz hatására az élet iránt lelkesedést érzünk. A tűz-elem jellemzői a mozgás, lelkesedés, inspiráció. A tűz könnyen mozog, mindenhova elvisz, nem engedi meg az unalmat. Mindig változtatni akar, minden lehetőséget ki akar használni. Épp ebben rejlik a sok tűz hátránya is. Égetve érzi jól magát, de mások pusztulásnak élik ezt meg. A sok tűz típusú emberek a kapcsolataikban gyorsak, kapcsolatot könnyen létesítenek. De ugrásra kész gyerekességük feszültséget gerjeszthet. A tűz típusú emberen minden gondolata meglátszik, nem képes elrejtőzni. Mint a tűz is, állandóan változik. A sok tűzzel rendelkező emberek könnyen idegesek lesznek, ingerlékenyek, híján vannak a toleranciának. A sok tűzzel rendelkező ember ideges és ingerlékeny a munkában is. Kevés tűz-elem esetében az emberből hiányzik a vitalitás és az ötletesség. Nem képes lelkesedni semmiért. Kevés tűz kedvetlenséget hoz be a munkába. Nehéznek találja a megbocsátást, az elengedést, könynyen ítélkezővé válik. A fáradtság hatással van a tűz-elemre. Kifáradáskor lecsökken az emberben. Az is lehet, hogy éppen kimerült, tompa vagy bizonytalan valaki. Ilyenkor jó napon vagy tűz mellett tartózkodni, vagy gyertyát gyújtani. Tűzvesztés esetén ajánlatos gyertyagyújtásnál vagy kinn a szabadban tett tűz mellett a tűz-elem segítségét kérni. Ilyen alkalmakkor érezni is kell a vér hőjét az ereinkben, az anyagcsere hőjét, az érzelmi hőt, a gyönyörűséget. Az esszénusok a napfényt használták testi-lelki tisztításra és feltöltődésre: „Keresd a Napfény Angyalát, Engedd, hogy körülölelje egész testedet, És megtisztítson szent lángjával.” [25] A tűzállapotot a fény sárkánya szimbolizálja. A fény kígyója vagy a tűzsárkány az ókorban nagy tiszteletnek örvendett. A tűz-elemhez rendelt szín a sárga, égtája a dél, szerve a szíven kívül a máj, epe, lép. A tűz-elem jellemzői érvényesek az ember mentális testére is. Gondolatainkat hármasság jellemzi. Gondolataink könnyen rezonálnak a szintén hármas szerkezetű érzelmi testünkkel, a víz-elemű energiákkal. Tudatos elménket az érzelmeink könnyen befolyásolják. Elménk a szerint van beprogramozva, amilyen érzéseink vannak önmagunkkal és másokkal kapcsolatban. Ha magunkat nem szeretjük, mást sem tudunk szeretni. A ki nem fejezett harag, bánat és keserűség fénytelen gondolatokat teremt. Az állandóan felújuló érzések megerősítik a gondolatokat és fordítva. Lényünkben az érzések és gondolatok által keltett mágneses energia jár körbe. Erőterünkben a hasonló hasonlót vonz elve érvényesül. Belső gondolat és érzésvilágunk határozza meg külső valóságunkat. A mikrokozmosz és a makrokozmosz egymásnak tükörképei. „Első Egyesülés a Nap Angyalával. Általad nyílik ki a virág a szívem közepében… Napnak édes Angyala, A Föld Anya szent hírvivője, Lépj be testem szent templomába, És add nekem az Élet Tüzét.” [25] A tűz-elemmel történő terápiáknál felhasználják a tűz fényét, színét és melegét, a gőzök melegét, különböző sebek égetési módjait stb. Sok egészségi problémát okoznak elfojtásaink, indulataink eltakarása. Jó gyógymód rá a természetes környezetbe való kikiáltása mindannak, ami nyomja lelkünket. Népi imáinkban a fényes Napot, a Holdat is segítségül hívjuk. [39, 40, 41] Az ember erőcsokrai közül a tűz-elemnek a harmadik főközpont, a napfonat felel meg. A napfonat a köldök felett két ujjnyira található. Érzékszervi funkcióként a látás rendelődik hozzá. Hozzárendelt testrészek: a deréktáj, hasüreg, emésztőrendszer, gyomor, máj, epe, lép, vegetatív idegrendszer és a mirigyek közül a hasnyálmirigy. Ide kapcsolódik a személyiség kibontakozása, az élmények és érzelmek feldolgozása, befolyás és hatalom, erő, tapasztalat. Működésére jó hatással van a szimfonikus zene és a tüzes ritmu-
50
A FÉNY KÖREI
sok. Látásunk kapcsolódik a napfonat, illetve a tűz-elem energiájához. A tűz-elemű napfonat energiáira jó hatással vannak a sárga színű kristályok: pirit, aragonit, heliodor, arany és borostyán. Legtöbbjük trigonális szerkezetű. Közülük az aragonit és a borostyán a gyökércsakrához rendelődő szervekre is kifejti jótékony hatását. A hasnyálmirigyre jó hatással van a trigonális szerkezetű jáspis is.
16. NYÁRI ÜNNEPEK A TŰZ-ELEM JEGYÉBEN A teremtő fény ereje nyáron érvényesül legjobban. A nyár a tűz-elem évszaka. A tűz ünnepe a legnagyobb naperőhöz kötődik, a nyári napfordulóhoz és a napszakok közül a délhez. Uriel és Metatron arkangyal kapcsolódik hozzá. A nyári napfordulókor délben van a Nap a zeniten a legnagyobb ragyogásában. Ilyenkor a legerősebb a fény világunkban, nyáron a leghosszabb a nappal. A növények és az ember ilyenkor szívja legjobban magába a naperőt. Az önfeledt öröm megélésének ideje ez. Ez az időszak alkalmas egy fény-egyesülésre, amelynek megjelenítője a tűz. Nem véletlenül teremtődött meg és maradt fenn a Szent Iván, illetve Szent János ideji tűzzel képzett ünnep. Ilyenkor hagyományos a nyári tábortűz és a virágok, gyümölcsök tűzbe dobálása, valamint a tűzön való átugrás szokása. A nyár volt az ókorban a napisten ünnepének évszaka. A babiloni Tammuz napisten ünnepe a nyári napforduló, június 23. Tammuzhoz a hal képjele is odatartozott, mint Szemiramisz fiához. Hozzá kapcsolódott az ókori ábrázolások halembere, Oannész, majd a bibliai Jónás, később Keresztelő János napja. A virágfüzér, a virágkoszorúval kapcsolatos jóvarázslások hagyománya is Szent Jánoskor vagy utána maradt ránk. A Dés környéki falvakban virágkoszorúkat dobálnak fel a házak, épületek tetejére, hogy azokat megvédjék a kártól. [54] A borivás után a pohárból a földre loccsintanak a Boldogasszony nevében. A tűzbe virágokat, füvet dobnak és átugrálnak rajta, majd a parazsat is vízzel öntik le. [43] Ilyenkor az ember testközelségbe kerül a tűzzel, a fénnyel. Az emberi és isteni világ összekapcsolódik. Az ember beavatódik a fény áldó és égési sérüléseket okozó világába. Ennek során átértékeli, átalakítja viszonyulását és új utakra indul. A déli irány, a déli óra és a nyár a tűz-elem felségterülete. Ilyenkor végezték a hunok a Nap mozgásának figyelését, és 20–100 évenként egyeztették a megfigyeléseket. [39] Ez hagyományt teremtett a csíksomlyói reggeli napbanézésben és a nyári Sarlós Boldogasszony(Lőcse)-ünnepek megtartásában. Régi népi hagyományok őrzik a nyári nagy ünnepet, július 2-án. Sarlós Boldogasszony ünnepe egyike a Föld-anyához kapcsolódó ünnepeinknek. Régen ekkor egyeztették és figyelték meg a Nap állását a világ különböző tájain lakó hun törzsek. A százévenként tartott napkör egyeztetésekor nagy népünnepély volt, melyet neveztek Nagyszalának, Körszalának. [39] A napfigyelés régi rítusa ismerhető fel a csíksomlyói búcsúkor szokásos reggeli napvárásban. Nem véletlen Sarlós Boldogasszony védnöksége a templom felett. Sarlós Boldogasszony volt „ősatyáink nagy Istene”. A templomainkban ilyenkor ma is énekelt Boldogasszony-énekben szerepel a régi nagy ünnepre való utalás. Sarlós Boldogasszony ünnepén énekeljük ma is a templomban a 276., „Köszöntsünk most…” kezdetű éneket, melynek 5. szakasza így szól: „Szent ősatyák nagy Istene, Magasztal minden nemzedék. Zarándok létünk útjain Vedd most a haza énekét.” A nagy népi ünnepek ideje a nyár. Sarlós Boldogasszony ünnepe a nyári fénnyel teli napokon van. A hosszú napok és a meleg nyári idő mindig alkalmas volt sokadalmakra, ünneplésre. Ilyenkor vannak ma is a hagyományos népünnepélyek. Nyáron tartják ma is legtöbbször Portugáliában a zöld természet ölén a falunapokat, a környező magaslatokon a települések ünnepeit. A falunapok neve Szer szavunkkal kezdődik. A Sarlós Boldogasszony előtti és utáni nyolcadban zajlanak a helyi versenyek, a lófuttatás. A felkelő napot reggel köszöntötték és figyelték az égbolton való elmozdulását. Ezt a hagyományt a csíksomlyói búcsún ma is ápolják az odasereglett csángók és a székelyek.
16. Nyári ünnepek a tűz-elem jegyében
51
A csíksomlyói napvárta kő és a Sarlós Boldogasszony tiszteletére épült templom ennek a hagyománynak a bizonyítéka. A reggeli napbanézés régi rítusokat idéz. A Csíksomlyón feltárt naptárkő az i. e. 1800 körüli ősi napjárás megfigyelésére utal. Ugyanakkor a rovások által behatárolt 12 beosztás régi tudással kapcsolatos. A 12-es szám az univerzum mérőpálcája. A napjárás megfigyelésére szolgálhattak a régészek szerint rejtélynek számító tatárlaki agyagtáblák is (Temes megye), amelyek i. e. 5200-ból valók. Az agyagtáblák mellett alabástrom istenanya-szobrokat is találtak, akárcsak Tordosnál. Sarlós Boldogasszony a beteljesülésé, az érett termésé és egyben az elmúlásé. Az aratáshoz tartozó ünnepnek tartjuk a Sarlós Boldogasszony ünnepét. Az aratandó magok a kis új fény harmóniájaként az istenfiúk tartozékai. A hunok Zöld Bibliája szerint az istenanya nyáron aratással összeszedte istenpárjának magjait, és magához az égbe vitte őt: „Úgy regélik, aranyos sarló jelent meg az égen, Ukko Istenanyánk Holdsarlója, Avval magához aratá Földi teste tarlójáról Örök Szerelmesét, És hét hattyú vontatta csillagszekéren égbe vivé.” [43] A tűz-elem hármassága és négyes jele megtalálható a Sarlós Boldogasszony-ábrázolásoknál. A szobrokon Sarlós Boldogasszonyt rendszerint hármas korona jellemzi. Így ábrázolták Csíksomlyón, Kolozsváron, Szombathelyen, Krakkóban és Futásfalván. Az istennő négyes fényjele vagy a négyes ritmust leíró Aba jel, vagy az András-kereszt. Ilyen együttesben jelenik meg a szombathelyi Sarlós Boldogasszonytemplom külső homlokzatán. Az András-kereszthez hasonlóan keresztbe tett kettős fokos a bártfai, késmárki címer alkotóeleme, ahol szintén Sarlós Boldogasszony-templom található. Hasonló képjel díszíti a ferencesek templomait, a keresztbe tett két kézzel. András-keresztbe tett két tőr, fokos vagy bot látható Kassán, Celldömölkön, Ruszton, Ózdon, Székelydályán, Losoncon és a kolozsvári Szent Mihály-templom freskóin. A középkori magyar egyház ezen a napon – július 2-án – áldotta meg az új kenyeret. A bártfai Szent Egyed-templomban ma is ekkor van az új kenyér áldása. A Szent Egyed- és a Giles-templom a régi Boldogasszony-hagyomány újabb bizonysága. Az új kenyérnek e naphoz kötött hazai liturgiáját elsöpörte a Tridentinum, majd a jozefinizmus áramlata. A magyar néphagyomány azonban máig őrzi az új kenyér megáldásának szakrális szándékát. Ezt ma Sarlós Boldogasszony utolsó nyolcadán végezzük. A hunok ilyenkor látták el a rászorulókat az évi termésből: „A hadakban csonkultaknak A hadakban elesettek árváinak, özvegyeinek Olyankor tisztelegnek, És adják oda részüket minden termésből, Hadi sikerek nyomós oka ez.” [43] A néphez orvosok, lelki tanítók is tartoztak. Ilyenkor osztották ki a termést az elöljáróknak is: „A nép elöljáróit: Táltosokat, harsányokat, Tudókat, orvosokat, bácsákat, Csőszöket, strázsákat… Mindennemű barmok őrzőit ekkor látták el Esztendőre szóló élettel, szolgálatjuk szerint.” [43] Sarlós Boldogasszony nyolcadában a hunok megáldották a település környéki vizeket: „A táltosok ekkor áldják meg A forrásokat, kutakat, csorgókat, Kenyeret is áldanak és osztanak Belőle bárkinek, aki érte nyúl.” [43] A Boldogasszonyhoz fordulunk ma is áldásért. A 328., „Üdvösség szerzője…” kezdetű Boldogasszonyénekünkben ez áll:
52
A FÉNY KÖREI
„Áldd meg a gabonát sok bő terméssel, Szőlőnket, fáinkat szép jó gyümölccsel.” A település környéki szakrális helyeket az elemi őserőknek megfelelően képezték ki, ahová ajándékot visznek: „Magaslatok, Völgyek, Források, Folyók Őrszellemeinek Ilyenkor ajándékot visznek.” A rábaközi tudók szerint ekkor látták el élelemmel egy évre az özvegyeket, árvákat, rokkantakat, a nép elöljáróit, védőit. A régi szokás hagyománya ma is él. Ezért tartják ma is, hogy Sarlós Boldogasszony az aratás édesanyja és királynéja, aki gondoskodik a szegényekről és az ég madarairól is. A szegények és a szükségben szenvedők gondviselője, a betegségben és a fogságban gyötrődők pártfogója, a halottak oltalmazója. A nyári napforduló utáni hónap az anyai jellegű Rák havához tartozik. Nem véletlen, hogy a nép Sarlós Boldogasszonyt a várandós édesanyák vigyázójának is tartja. A nyári napfordulókor erős energiák jönnek le a földre. Ilyenkor még az álom is erőteljesebb. Shakespeare feldolgozta a régi népi hiedelmet. Ma is ilyenkor vannak a szentiváni tűzijátékok. A nyári napfordulókor tartott ünnepeken őseink tüzet raktak, gyümölcsöket, illatos füveket, virágokat füstöltek, melyeket gyógyításra használtak. Ma ez a hagyomány a szentiváni, illetve szentjánosi tűzijátékoknál maradt fenn. Sarlós Boldogasszony utolsó nyolcadát a Nagyboldogasszony-ünnepek zárják. A világ különböző tájain élő népek hitében Ő a Nagy Anya. Népi hagyományunkban Ő az ÉG anyja vagy az Élet anyja. Az Ég Királynőjeként szerepel énekeinkben. Augusztusban van a Nagyboldogasszony és a Magyarok Istenének ünnepe is. Rovásírásos emlékeink az ősi Szűzanya-tiszteletről beszélnek. Ünnepe augusztusban volt, amikor a szentnek tartott tüzet kapta tőle meg az ember. Évezredek óta augusztusban tartották a hosszúra nyúlt nyári ünnepeket leányvásárral egybekötve. [39] A tűz-elem energiáiban, a napkirály jegyében fogant a nyári Nagyboldogasszony-ünnepünk, aki ma is az Ég Királynője. Régen és ma is népünk különös tisztelete övezte alakját. Régen az Árpád-házi királyok ekkor ültek törvényt, ítélkeztek a vádlottak felett. Ma is akkor tartják Háromszéken a perkői búcsút. Ma is sok ünnep esik augusztusra: Havas Boldogasszony augusztus 6-án, a kelta őszkezdet idején, Nagyboldogasszony augusztus közepén, Diana, Vesta, Inanna, Consus, Illés, Héliosz ünnepén. Augusztus 18-án van Ilona napja, az ősi hun istenanya ünnepe. Emléke ma meséinkben él. Ő a mi Tündér Ilonánk. A rábaközi tudók hagyatéka szerint a Magyarok Istenének napja az Oroszlán és a Szűz csillagkép találkozóján van. Ekkor ajánlotta fel Szent István a koronát az Ég Királynőjének, és ekkor ültek törvényt eleink. Ma is ekkor van a perkői búcsú. A rovásírások szerint régi eleink augusztust Aranyasszony hónapjának is nevezték. A hagyomány szerint ebben a hónapban kapta meg az ember a szentnek tartott tüzet az Istenanyától kb. 13 000 évvel ezelőtt. Azóta a régi korok embere ennek emlékére ebben a hónapban hosszú ünnepségeket tartottak. Nevezték Nagyszalának vagy Körszalának. [39] Augusztus régen az Aranyasszony [39], illetve Boldogasszony [43] hónapja volt. Az ókorban ő az Ég Királynője, akit imádtak és templomokat emeltek neki. A különböző népek tudatában a Teremtő Istennő a Nagy Anya, a Fehér Istennő, a Tejút-istennő, az Ég Királynéja. Ő a mi Nagyboldogasszonyunk. A régi magyar hagyományban az új házat tűzzel és vízzel is megáldották. A szeretettel kapcsolatos és egyházi szertartások nélkülözhetetlen eleme a tűz. A tűzszentelést az egyházi szertartásoknál kétszer végzik: Karácsonykor és Húsvétkor. Karácsonykor az esti ünnepi szertartás elején történik a tűz megszentelése. A karácsonyi kevés nappali fény időszakában jelenik meg az új kisded fénysugara. A valódi teremtés ideje a tavasz kiegyensúlyozott erőiben történik. A húsvéti esti szertartásnál mindenik őselemet megszentelik. Elsőnek a tüzet gyújtják és szentelik meg. Régen szokás volt nálunk a tűzre szánt fák megáldása. A meggyújtásra szánt fát külön ki kellett választani. A hunoknál „hét fából, kilenc fából rakatik új máglya”. [43]
17. A szent hármasság maga a szent négyesség
53
17. A SZENT HÁRMASSÁG MAGA A SZENT NÉGYESSÉG A három a Teremtő szellemének száma. A három szellemi töltetű. Anyai jellegű maga a teremtő szeretet is. A hármassággal jellemezhető teremtő szellemi erő anyai tulajdonságú. Szülésre képes. A szent hármas egyesülésének megnyilvánulásához egy negyedikre van szükség. Anyai jellegű nemcsak a teremtő szellemi erő, hanem annak anyagba ágyazódásával is befogadóvá válik a keletkezett lét. Az anyag maga anyaölként jelenik meg, Maiaként. A hindu bölcselet úgy fejezi ki, hogy a három a néggyé válik Maia ölében (II. Stanza 4). Az első térbeli alakzat a négyes, maga a piramis. A piramisnak lehet akármilyen alapja, mindig a csúcsán egy pontban végződik. A piramis a teremtő szellem látható erejének képjele. Az isteni Gondolat fogékonnyá válásával a három néggyé alakul át. „A gyökér a négy lámpabél háromnyelvű lángja” (VII. Stanza 4). A különböző népek hitregéiben a négyes jellegű lét maga a Föld-anya fogalmában jelenik meg. Földanyától származtatják a világot. Földünk az érzelmek helye, tehát anyatermészetű. Az érzelmi oldalhoz tartozó szeretet teremt és tart össze mindent a világon. A szeretet képjele a háromszög. A háromszög a körrel négyes jelleget alkot. A körbe rajzolt háromszöget templomainkban Isten szemének nevezzük. A hindu bölcselet a körbe írt háromszöget négyességnek tartja (IV. Stanza 5). Földi létünket a négyesség jellemzi. Ahogy a teremtő hármasság anyai jellegű, úgy a fizikai létezés is anyatermészetű. Földünk az érzelmek helye, tehát anyatermészetű. Az érzelmi oldalhoz tartozó szeretet teremt és tart össze mindent a világon. A hermetikában a háromszögbe rajzolt szemet az anyai jelleg képjeleihez sorolták. Lényegében ezt az istenanyai minőséget jelenti Isten szeme templomainkban. Ez látható a kiscelli templom oltárán. A teremtő hármasságot fényhármasságnak nevezik. A fényháromságot a Nap, Hold és Csillag képjelezi. Az első három őserő a tűz (Nap), víz (Hold) és a levegő (csillag). Ez a három őselem létrehozza a földelemet. Az isteni hármas: Apa–Anya–Fiú vagy Atya–Fiú–Szentlélek (Anya) három őserőt zár magába: Apa – tűz-elem, Anya – víz-elem, Fiú – levegős lélek-elem. A Fiúhoz rendelődő lélek-elem Szavával vagy Szelével jön létre a látható világ. Az újonnan létrejött istenfiúi minőség teremti meg az anyagot. A szóval kifejezett ideából, az Igéből lett minden létező. A hármas az anyagba ágyazva négyes jellegű lesz. Az élő megnyilatkozás maga a négyesség. A szent hármas a földön tökéletes négyzetté, illetve négyzetes lapú kockává válik. A három és a négy együtt képezik le a világot. A három az anyagon felülire, a spiritualitásra jellemző. A négyes a látható anyag száma. A létezésben benne foglaltatik mind a kettő. A végtelen foglalja magában a végest. A lét látható részére a négyesség jellemző. Ez a négyes szerkezet a geometria segítségével kimutatható. Minden egyenlő oldalú háromszög magában rejt négy egyenlő oldalú kisebb háromszöget. A fény jeleként számon tartott tetraéder négy háromszögű síklappal rendelkezik. Geometriai szempontból három gömb metszésével alakul ki az első gömbökbe bezárt hármas szerkezetű téridom, a tetraéder. A gömbök metszéspontjaiból további négy háromszög formálódik, illetve a keletkezett négy háromszögből kialakulnak a megfelelő tetraéderek. A tetraéder a tűz-elem mértani megfelelője a platóni geometria szerint. Minden alapja a fényenergia, a négyes hármasság. A háromszög térbeli megfelelője a tetraéder. Négy háromszög alkotja ezt a háromszög alapú piramist. A tetraéder az elemi energiák közül a fényhez, az életfa felső részéhez, a tűz-elemhez kapcsolódik. A tetraéder is megtestesíti ugyanazt a harmóniát, mert minden sarka azonos távolságra van a többitől és a kiegyensúlyozott nyugalmi állapot jellemzi. A tetraéder négy háromszögű síklappal rendelkezik. A tetraéderben harmonikusan kapcsolódik egymáshoz a három és a négy. A tűz-elem tetraédere hármas és négyes szerkezetű. Az ember erőterét alkotó két tetraéder szintén a négypontú szimmetriával rendelkező kockába írható. A négylevelű lóherére emlékeztető négyes alakzatú kereszt az ókortól az áldás jele. A tudománytörténet ezt az egyenlő szárú kereszthez hasonló mintázatot a fény képjeleként tartja számon. A rovásos történetírásban a hunok Anahita istennőjének áldó jele. [39]
54
A FÉNY KÖREI
St. Germain fény-ábrázolásánál a három- és négypontú szimmetria együtt létezik. A három a néggyel egylényegű. Az ókortól kezdve a fény jele a négylevelű lóherére emlékeztető Anahita kereszt. A szent Fényháromszög megkettőzésével négyzet alakul ki. Két háromszög alkot egy négyzetet. A négyzet a körrel alkotja a sumer jelrendszerben a megvilágosodás jelét. A teremtéskor a szellem fénye kivetült és létrejött a víz–levegő közeg. A hun teremtéstörténet szellemanyagnak nevezi a kezdeti teremtő állapotú létséget. A csillagok megjelenésével a fény elemi erejéhez a földi közeg víz-eleme és a levegős lélek-elem is csatlakozott. Itt már jelen van a tűz-elem, víz-elem és levegő-elem hármas kapcsolódása. Az őserők közül a Naphoz a tűz-elem, a Holdhoz a víz-elem, a Csillaghoz pedig a levegő-elem rendelődik. A kozmikus hármasság a szeretet háromszögében, a fényháromszögben helyezhető el. Ez a teremtő szellemi összetevő kivetítve magát megkétszereződik a Nap–Hold-tengely mentén. Így megteremtődik a földi négyes irány. A Nap a déli égtájat és a tűz-elemet jelzi, a Hold az északi iránynak és a víz-elemnek felel meg. A keleti és a nyugati irányban a szellem Csillaga helyezkedik el. A földi égtájak egy négyes szimmetriában képezik le a két hármast. Az égi szent négyes előképe a keleti, nyugati, északi és déli irányban ölt erőformát. A tűz-elem a déli iránynak felel meg, a víz az északi iránynak. A hindu Ajurvédában a tűz- és víz-elem alkotja az emberben a pittának nevezett impulzust adó erőket. A pitta erő a déli és északi iránynak megfelelően működik. Régen a horoszkóphoz az évkör elemeit a maguk négyességében ábrázolták. [62] Hasonlóan négyes szerkezete van a szvasztikának. Ez a képjel a föníciaiaknál, illetve a hettitáknál a Nap szimbóluma volt. Március az év harmadik hónapja. A víz világnapja március 22-én van. Ez három és négy összefonódásának napja. A víz-elemhez rendelődő szeretetrezgés a négyes szerkezetű anyagba ágyazódott. A tavaszi napéjegyenlőség volt őseink legnagyobb ünnepe. A tavaszi teremtéshez kapcsolódott, az állandó megújuláshoz. Az ember szelleme hármas szerkezetű. A Smaragdtáblák szerint a hármas szellemi részünket egy negyedik vigyázza fel. Legfelül található a halhatatlan lényünk, az igazi Szellem-Én. Az atlantiszi Smaragdtáblák szerint az ember halhatatlan lelke, illetve a felsőbbrendű Énje négyes szerkezetű. [15] „Tudd meg, hogy lényed hármas: Fizikai, asztrális és szellemi. Az ember hármas természete fölött Él az igazi Szellem-Én, Mely négyes természetű…” [15] A hármas és négyes szerkezetben benne van a kettősség is. Lényegében mindenik világot kettősség jellemez. A két kettősség négyet hoz létre. Az anyag négyes és az idea hármas száma így kapcsolódik össze a kettősséggel. A három kör metszésekor ugyancsak egyenlő oldalú háromszög keletkezik. Minden ilyen harmonikus háromszögbe négy hasonló arányokkal rendelkező kis háromszög írható. Az első tetraédert négy kör alkotja meg. A tűz, illetve az istenanya jele az emberben is megtalálható. Az ókor bölcseletében az emberben is a fény harmóniájára való törekvés érvényesül. Az ember is fényből szövődött. Felsőbb énünk négyes szerkezetű. A négyes függőleges szára útján jön létre a kapcsolat a felső szellemi világ és az alsó fizikai világ, az emberi test között. A négyes másik szára a vízszintesnek megfelelő energiaáramlás az ember anyai és apai féltekéje között. Az aktív és a befogadó részünk között kialakult egyensúllyal megteremtődik a végtelen keresztirányú energiaáramlás. Az ember a fény és áldás jelének, valamint a szent háromnak megtestesített állapota. . Az ember az isteni hármas szellemi energiájából szövődött anyag. Olyan biológiai lény, melynek éntudata van, és fizikai anyag köti össze. Anyatermészetű lény az ember. A hármas és a négyes ritmus is anyai jellemzőt zár magába. A szent hármas a Nagy Anyának nevezett szellemi erőt képviseli, a négyes a hatóerővel rendelkező Anyagot, a Föld-anyát jellemzi. Az ősi istennőtől származik minden, ami a fizikai világban látható.
17. A szent hármasság maga a szent négyesség
55
A négyben az Egység új tulajdonsága jelenik meg, a teljesség. Ennek az örök és teljes világnak jelképe a kereszt. A négyes osztatú kereszt összekapcsolja a délt az északkal, keletet nyugattal, a vízszintest a függőlegessel, a természetet a természetfölöttivel. Az uralkodó, aki az uralmat a nép fölött átvette úgy, hogy mind a négy égtáj szellemét tanúként idézte. Ez a tartalom maradt meg az indiánoknál, akik a tanácskozás pipafüstjét a négy égtáj felé fújták. Ugyanez lehet a gyökere annak a hagyománynak, hogy koronázás alkalmával a király kardjával a négy világtáj felé sújtott. A szent hármasság alkotja a szent négyességet. Az első három elem megteremti a föld-elemet. Az egyiptomi templomok szentélyében a négyszínű függöny képjelezte a négy őserői elemet és a négy égtájat. A szentek szentjének négyszögű alakú terme ugyanazt a négyes szerkezetet képjelezte, mint a piramisok, obeliszkek és kerengők. A hébereknél is a négy sarok a négy égtáj felé néz, amelyeken a négy elem állatövi jele található (Exodus XXVI). Négy égi erő védelmezi a négy égtájat a hindu vallásban. Így négy fejjel ábrázolták az egyiptomi Amont és az óind Brahmát. Ezt a megjelenítési módot az ókor filozófiáján alapuló alkímia a négy őserőre alkalmazta. Négyszöggel és körrel ábrázolták a kelta mennykő-istent, Taranist. [61] A négy őserőt szimbolikusan állatok segítségével is megjelenítették. A tűz-elem a déli irányhoz rendelődik, és oroszlánnal szokták ábrázolni. Az északi irányt a víz-elem jegyében holdsarlóval vagy bikaszarvval képezik le. A keleti és nyugati irányt madárral, illetve szárnyakkal jelképezik. A Bibliában is megtaláljuk ezt a szimbolikát. Ezékiel próféta jelképes látomásaiban olvassuk: „Négy élőlény alakja volt ott. Ilyennek látszottak: emberhez hasonló alakjuk volt, de mindeniknek négy arca és mindegyiknek négy szárnya volt. Lábaik egyenes lábak voltak, de lábfejük olyan volt, mint a borjúláb. Ragyogóak voltak, mint a fénylő réz. Szárnyuk alatt négyfelől emberi kezek voltak. Mind a négynek voltak arcai és szárnyai. Nem kellett megfordulniuk, amikor jártak, mindig előre nézve tudtak menni. Ilyen volt az arcuk: volt emberarcuk, de volt oroszlánarca is mind a négynek jobbról, bikaarca is mind a négynek balról, és volt sasarca is mind a négynek.” (Ez 1,5–10) A kolozsvári Szent Mihály-templom szentélyének déli oszlopán Szent Márk evangélista felirata van oroszlánfejjel megjelenítve, az északi oszlopfőn a bikaszarvval leképezett holdsarló víz-elemének megfelelően Szent Lukács evangélista. A régi templomokban a déli irányt olykor csak a tűz-elem állatmegfelelőjével, az oroszlánnal ábrázolják. Az oroszlánhoz olykor szárny is kapcsolódik. Így jelenik meg nemcsak Kolozsváron, hanem Szécsényben, a betléri kastély kápolnájában, a krakkói vártemplomban, a fraknói vár kápolnájában. A kolozsvári Szent Mihály-templom déli homlokzatát a kör alakú kalap képjelezi: a homlokzaton egy kalapot tartó fiatal ember szobra áll. A jáki templomban a déli irányt sárkányfarokban összefonódó kettős oroszlán szobra, a külső homlokzaton pedig egy oroszlános dombormű jelzi. Hármasság jellemzi a tűz- és a víz-elemet. Az észak–dél kardinális irány, akárcsak az őserői elemek közül a tűz és a víz. Ehhez az alap kettősséghez a hitregékben olyan fény-istenek tartoznak, akik a vízhez vagy a holdsarlóhoz kapcsolódnak. A délhez sorolható Baldr-Odin skandináv isten, a Fény istene, aki a tenger alá bújt el és gyógyító erővel rendelkezik. Északhoz kötődik a holddal ábrázolt maori Tawirimatea istenfiú. A nigériai Ogiwu Északi isten jele a fokos. [59] A kolozsvári sétatér szökőkútjánál a déli és északi irányt egyaránt a hármas szigonyt tartó kentaur jelzi. A kolozsvári Szent Mihály-templom déli ajtója felett hármas stukkó, az északi ajtó felett ötös dísz látható. A hindu Ajurvéda szerint a tűz–víz együttese a pitta, mely északi és déli irányban fejti ki nagyobb hatását. Eme erő jellege olyan, mint nálunk a víz- és tűz-elem. A levegő- és tér-elemet tartalmazó vata a zöld színnel van jelölve. A víz- és föld-elemet magába záró kapha vörös színnel jelenítődik meg. Keleten és nyugaton a föld, levegő és a tér erői hatásosabbak. A kereszténység átvette az ókor tudását. A Bibliánkban ez áll: „Láték négy angyalt állani a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva” (Jel 7,1). Archaikus imáinkban a négy irány lényegében szellemi gyökerű: négy angyal kapcsolódik hozzá. Egy Somogy megyei ima így szól: „Az én szobám négy sarkában Négy szép őrzőangyal, Kiben Mária születik, Nap tüle származik…” [40] A napot az anyai szeretet szülte. Az eget is a föld szülte. Ég szülte Annát, Mária édesanyját:
56
A FÉNY KÖREI
„Fehér rózsa Mária, Gyönggyel bimbózik, Arannyal gyökerezik. Föld szülte eget, Az ég szülte Szent Annát…” [40] A tűz-elem színe a sárga. A sárga maga az örök fény, a felség, a hatalom kifejezője, a közvetítés jelképe emberek és istenek között. Régen a horoszkóp készítéséhez az évkör jegyeit is a négy égtájnak megfelelő elemi erőkből és azok kiegészítőiből állították össze. A bölcsesség köre szerint rendeződik a 12 zodiákus állatöv. Az egész kör lényegében felosztódik férfias és nőies jegyekre. A jegyek négyes osztatúak a polaritás szerint, a négy elemi erő után: föld–tűz–víz–levegő. A régi ábrázolások az állatövi jegyeket e négy fő erő szerint jelölték. Az évszakokhoz tartozó erők hármas részekre bontódnak: kardinális (tüzes) – változó (vizes) – szilárd (föld). [62]
18. IRODALOM 1. Hoppál M., Jankovics M., Nagy A., Szemadám Gy.: Jelképtár. Helikon, Gyula, 2000. 2. Székely E. B.: Zarathusztra. Zend Aveszta. Élő Föld Kiadó, Érd, 2000. 3. Márton V.: A sumer kultúra története. Miskolci Bölcsész Egyesület, 2000. 4. Melchizedek D.: Az élet virágának ősi titka. Mandala Véda, Budakeszi, 1999. 5. Haich E.: Beavatás. Édesvíz Kiadó, Budapest, 1997. 6. Doppelfield B. OSB: Szimbólumok. Bencés Kiadó, Pannonhalma, 1998. 7. Badiny Jós F.: A káld–pártus hagyomány és a magyarok Jézus-vallása. Budapest, 1999. 8. Varga G.: A székely rovásírás eredete. Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1998. 9. Bíró L.: Kerek Isten fája. Szerzői kiadás, Eger, 2001. 10. Falvay K.: Boldogasszony. Tertia, Budapest, 2001. 11. Varga G.: A magyarság jelképei. Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2001. 12. Pál J., Újvári E.: Szimbólumtár. Balassi, Budapest, 2001. 13. A művészet története. Magyar Könyvklub, Budapest, 2000. 14. Faragó J.: Balladák földjén. Bukarest, 1977. 15. Doreal: Az atlantiszi Toth smaragdtáblái. Mandala Véda, Budakeszi, 2001. 16. Pandit Cs.: Indiai bölcsességek könyve. Mandala Véda, Budakeszi, 2002. 17. Szabó J.: A fénytest. Szerzői kiadás, Budapest, 2000. 18. Meszlényi R. I.: A vallásalapító ősmagyarok kéklilioma. Budapest, 2002. 19. Durant I.: Das Gedichte der Zivilisation. Bern, 1952. 20. Csoóri S.: Varázsjelek. Süss Fel Nap Kiadó, Budapest, 2003. 21. Mello de A.: A madár dala, A szív ébredése. Korda Kiadó, Kecskemét, 1999. 22. Daneley R.: Az örvényen túl. Mandala Véda, Budakeszi, 2001. 23. Benedek I.: A tudás útja. Gondolat, Budapest, 1972. 24. Kenyon T., Essene V.: A Hathorok. Mandala Véda, Budakeszi, 2000. 25. Székely E. B.: Az Esszénus Béke Evangélium. I–III. Élő Föld Kiadó, Budapest, 1999. 26. Molnár E.: Az Úr Evangéliuma. Szombathely, 1997. 27. Berze Nagy J.: Égig érő fa. Pécs, 1961. 28. Daczó Á.: Csíksomlyó titka. Csíkszereda, 2000. 29. Hamvas B.: Silentium. Medio Kiadó, Budapest, 2006. 30. Saint-Germain: Legszentebb Trinozofiája. Biblioteca Hermetica, Miskolc, 2000. 31. Easwaran E.: Meditáció. Édesvíz Kiadó, Budapest, 1999. 32. Jankovics M.: A Nap könyve. Csokonai, Debrecen, 1996. 33. Jankovics M.: A fa mitológiája. Csokonai, Debrecen, 1998. 34. Takács Gy.: Megindul a Szent Antal. Polár, Budapest, 2000. 35. Kryon tanításai. II. Mandala Véda, Budakeszi, 2000.
19. Ábrák
57
36. Kismihály J.: Nagy sebességű és nagy teljesítményű marási eljárások és szerszámok. A Magyar Tudomány Napja Erdélyben, EME, Kolozsvár, 2004. november 19–20. 37. Kocserha I., Gömcze L.: Kerámiaipari extruderfejek összehasonlító vizsgálata. BKF Konferencia, EMT, Petrozsény, 2004. május 20–23. 38. Antal M.: A gyímesi csángómagyarok hiedelmei. General Press, Budapest, 2004. 39. Paál Z.: Arvisura. Püski, Budapest, 2002. 40. Erdélyi Zs.: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Kalligram, Pozsony, 1999. 41. Tánczos V.: Csapdosó angyal. Pro-Print, Csíkszereda, 1999. 42. Benedek E.: Magyar mese- és mondavilág. Budapest, 1989. 43. Máté I.: Yotengrit. I–II. Palatia, Győr, 2004–2005. 44. Gilchrist C.: Az alkímia. Édesvíz, Budapest, 2000. 45. *** A köztes lét könyvei. Farkas Lőrinc Imre Kiadó, Zalaegerszeg, 1998. 46. Demény I. P.: Táltosok, kerekek, lángok. Csíkszereda, 1999. 47. Eliade M.: Az eredet bűvöletében. Fríg Kiadó, Budapest, 2002. 48. Christian A. J.: A teljesség tekintete. Édesvíz, 2005. 49. Jung C. G.: Titokzatos jelek az égen. Kossuth, Budapest,1993. 50. Grossinger R.: Pólusváltás. Danvantara Kiadó, Budapest, 2008. 51. Eliade M.: Kovácsok és alkimisták. Budapest, 2004. 52. Szatmáry L.: Magyar alkimisták. Természettudományi Társulat, Budapest, 1928. 53. Baráth T.: Magyarok őstörténete. Somogyi Zoltán kiadása, 1988. 54. Kádár J.: Népi történetek, hiedelmek és szokások. Pro-Armenia, Szamosújvár, 2000. 55. www.angyalforrás.hu. Mihály arkangyal üzenete, 2011. április. 56. www.adamus-saint-germain.hu 57. Ratzinger J.: Bevezetés a keresztény hit világába. Mentor, Marosvásárhely, 2008. 58. Abd Ru Shin: Grál üzenetek. Budapest, 1920. 59. Jordan M.: Din miturile lumii. Enciclopedie tematică. Humanitas, Bucureşti, 2002. 60. Hamvas B.: Scientia Sacra. I–II. Médio Kiadó, Szentendre, 2000. 61. Shepherd R. et R.: 1000 jelkép. Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 2004. 62. Biedermann H.: A mágikus művészetek zseblexikona. Kentaur könyvek, Budapest, 1973. 63. Diószegi V.: A pogány magyarok hitvilága. Budapest, 1978. 64. Néprajzi lexikon. III. Budapest, 1987. 65. Horváth I.: Magyarózdi toronyalja. Budapest, 1980. 66. Bíró L.: A magyar éden. Debrecen, 2002. 67. Jung C. G.: Az alkímiai konjunkció. Kötet Kiadó, Nyíregyháza, 1994. 68. Zecharia S.: Dimenziókapu. Édesvíz, Budapest, 2004. 69. Pozsony F.: Erdélyi népszokások. KJNT–BBTE, Kolozsvár, 2006. 70. Tánczos V.: Folklórszimbólumok. KJNT–BBTE, Kolozsvár, 2006. 71. Ipoly A.: Magyar mythologia. Pest, 1854. 72. Kandra K.: Magyar mitológia. Magyar Ház, Budapest, 2006.
58
A FÉNY KÖREI
19. ÁBRÁK 1.1. Templomi körablakok: Újvidék, Dubrovnik, Tövis 2.2. Kerítés, Fertőd 2.3. Kapu, Sóvárad, Szentegyháza 2.4. Oromzati körök 2.5. Koszorú 2.1. Sötétből születik meg a fény 2.2. A Teremtő, sumér ábrázolás [25] 2.3. Bölcsesség [25] 2.4. A Nap [25] 2.5. Az ember a teremtés folytatója [25] 3.1. Oromzat, az anyatermészetű kör, Kolozsvár 3.2. A napszülő istennő, Nut, Egyiptom [32] 3.3. Nap, gelencei templom freskója 3.4. A napfiú, Dióshalom, freskó 4.1. A Tejút 4.2. Szellőrózsa, Szécsény 4.3. Napkör, Sarmisegetuza 4.4. Oromzat, Kolozsvár 5.1. Körtánc 5.2. Búzaszentelő körmenet, Szentdomokos 5.3. Szélrózsa, faragott kapun, Szentegyháza 5.4. Varrottasok körmintái 6.1. Istennő napkerékkel, Kolozsvár 6.2. Domonkos kolostor címere, Kassa 6.3. Istennő ingujja a napkör, Szombathely 6.4. Istennő a napkörrel, Szécsény 6.5. Szkíta fénythozó istennő mása, Velem 6.6. A székelyek szent Igája, Bucsin-tető 6.7. Istennő a napszekéren, Dióshalom (XVIII. sz.) 6.8. Oromzati kerék, Szabadka 6.9. Rákóczi-zászló, Beregszász 6.10. Milánói oltár 6.11. Múzsa, Állami Magyar Színház, Kolozsvár 6.12. Istennő a kerékkel, kőtár, Szászsebes 6.13. Istennő a kerékkel, kő, Tövis, XV. sz. 6.14. Fénythozó istennő, Sárvár 7.1. Istennő a földgömbön, ferences templom, Kolozsvár 7.2. Salgóvára 7.3. Munkács vára 8.1. A Teremtő erő belső kettőssége [56] 8.2. A szeretet és bölcsesség ikeráramlása [43] 8.3. Ég (kék szín) és Föld (vörös) kapcsolódása 8.4. Bethlen Kata címere, diakóniai központ, Kolozsvár 8.5. Válaszúti varrottasok 8.6. Szószék, Kide 8.7. Szószék, Szilágylompért 9.1. A világot megtartó erő, sumér ábrázolás [25] 9.2. Templomi ablakok: Nagyenyed, Bártfa, Kolozsvár
19. Ábrák
59
9.3. Faragott kapu, Szentegyháza 9.4. Hermeszi ábra, Ég (Nap) és Föld (Hold) [1] 10.1. A Nap az értelmi, a holdsarló az érzelmi oldalunk képjele 10.2. A két erő rezgése jobb (Nap) és bal osztatú (Holdsarló) 10.3. A férfi és nő sumér ábrázolása 10.4. Nagyenyed régi címere, wikipedia 10.5. Árgyasvár (Curtea de Argeş) temploma 10.6. Kettős elemek oromzaton és belső falon, Kolozsvár 11. 1. A gondolati (Nap) és érzelmi (Holdsarló) oldal együttműködése 11.2. A Nap és fekete Nap alkotja a bolygók spirális pályáját 11.3. A két erő együttműködése mandula (mandorla) alakú közös teret hoz létre 11.4. Az anyag parányainak együttműködése, elektronok spinje, kémiai kötések mandula alkú erőtere 11.5. Freskó az istenfiúval, Kolozsvár [1] 11.6. Mitra itenfiú hermeszi ábrázolása, wikipedia 11.7. A gyermeki (lélek) közép szerepének ábrázolása, oromzat, Kolozsvár 11.8. A középrész tartalmazza mindkét együttműködő fél energiáit 11.9. Tulipánunk egy tudást tartalmazó képjel, korondi vázák 12.1. A hármasság. Az értelmi és érzelmi agyféltekénk között a tobozmirigy (lélek) a kapocs 12.2. A világos és sötét oldal együttműködésének (hármasság) mértani ábrázolásai 12.3. A hármasság árbrázolásai, Saint GermainTrinozofiája [30] 12.4. Magyar koszorú, Kassa, Kolozsvár, Arad, Szászsebes, Torda 12.5. Templom, Csetfalva 12.6. A gótika félmandorlái, Kolozsvár 12.7. A nyári ünnepi kikerülés Labariumja és a régi kő, Csíksomlyó 12.8. Labarum, Sarlós Boldogasszony-templom, Bártfa 12.9. Szkíta lelet, zászló, Issyk, Debrecen, 2010 12.10. Templomi dísz, Kide, Sáromberke 12.11. Templomi félmandorlák, Kolozsvár, Kiscell, Szászsebes 12.12. Oromzati méhkas, Sopron, Herend, Kőszeg, Losonc, Kolozsvár, Hermesz 12.13. Szent kövek, Delphoi és a görög Demeter földistennő, egyiptomi szakrális smaragdkő [10] 13.1. A kozmikus hármasság 13.2. A szeretet a kozmikus rend, sumér képjel [25] 13.3. A Szent Korona háromszögei 13.4. A kőszegi Jézus Szíve-templom háromszögei 13.5. Oltár, Felsőpetény 13.6. Jézus-kápolna oltára, Krakkó 13.7. Isten szeme templomokban: Kolozsvár, Técső, Kőszeg, Berethalom, Munkács, Krakkó 13.8. Isten szeme a Madonnával, Kiscell 14.1. A harmonikus hármas erő mértani ábrázolása 14.2. A hunok Hármas segítője [43] 14.3. Hármas istennők: Hekaté, Demeter, Brigit, Trimurti, Hekaté kereke, Szentháromság – Zsegra [12, 13] 14.4. Hármas segítők: Bártfa, Kolozsvár, Kassa, Ungvár 14.5. Szkíta kincs (Kabay) 14.6. Hármas kördíszek: Csíkszentkirály, Csíkszereda, Kassa, Sopron, Nagyenyed, Bártfa, Vajdahunyad vára, Szászsebes 15.1. A tűzelem mértani jele a tetraéder [22] 15.2. A szem geometriája [4] 15.3. A szkíta aranyamber ruhája, Issyk, Debrecen, 2010 15.4. Az anyagok fénytermészete a tűz-elemet idézi 15.5. A szilikátok szerkezete a tűz-elemhez hasonló 15.6. A székelyharisnya dísze
60
A FÉNY KÖREI
15.7. Az ember erőterében a tűz-elem a napfonathoz rendelődik 15.8. A hindu tűzisten: Ágni [13] 15.9. A déli irányban Appollón a háromágú szigonyával, Sárvár, Frakno, Kolozsvár 15.10. Oromzati díszítések 16.1. Hármas korona, Sarlós Boldogasszony, Futásfalva 16.2. Hármas korona, Sarlós Boldogasszony, Szombathely 16.3. Hármas korona, Sarlós Boldogasszony, Krakkó, Kolozsvár 16.4. Sarlós Boldogasszony keresztje, Szombathely, Bártfa 16.5. Oromzati stukkó, Debrecen, Kollegium 17.1. A fény háromszöge 17.2. Négy hasonló háromszög egy háromszögben. Négy kör alkot egy tetraédert 17.3. A három hozza létre a négyet (II. stanza 4) 17.4. A tűzelem a földanya kockájában 17.5. Tűzelem jele ablakokon: Tar, Kolozsvár, Kassa, Sopron, Krakkó, Szászsebes 17.6. A három és négy (Smaragdtáblák) 17.7. Saint Germain ábrázolása [30] 17.8. A fényháromszög alkotja meg a földi négyest 17.9. Az őserők a négy égtájhoz rendelődnek 18.1. A déli irány ura Uriel arkangyal, piarista és Szent Mihály-templom, Kolozsvár 18.2. Az oroszlán (Márk evangélista) a déli irány jele, Kolozsvár 18.3. A jáki templom oroszlánjai a déli oldalon 18.4. Kerek kalapos szobor a déli homlokzaton, Kolozsvár 18.5. Szárnyas oroszlán, Kajántó 18.6. A déli oldalon oroszlán a napfiúval, Ják 18.7. Szarkofágon (János Zsigmond) a déli oldal ábrázolása, Gyulafehérvár 18.8. Oroszlános Márk a déli irányban, Kisárva 18.9. Tűz-elem az élet virágán
19. Ábrák
61
2.1.
4.1.
2.2.
3.2.
2.3.
62
A FÉNY KÖREI
2.4.
6.1.
2.5.
6.14.
19. Ábrák
63
9.1.
10.1.
8.2.
9.4.
10.3.
7.2.
11.1.
64
A FÉNY KÖREI
10.2.
11.6.
12.2.
13.1.
14.1.
13.2.
19. Ábrák
65
11.2.
11.3.
11.8.
15.2.
15.1.
15.6.
14.5.
15.8.
15.7.
17.2.
66
A FÉNY KÖREI
17.1. 18.9.
19. Ábrák
67
1.1.
1.2.
1.3.
1.4.
68
A FÉNY KÖREI
1.5.
3.1.
3.3.
3.4.
4.2.
4.3.
4.4.
19. Ábrák
69
5.1.
5.3.
5.2.
5.4.
70
A FÉNY KÖREI
6.2.
6.3.
6.4.
6.5.
6.6.
6.7.
19. Ábrák
71
6.9. 6.8.
6.11.
6.10.
6.13.
6.12.
72
A FÉNY KÖREI
7.1.
8.3.
7.3.
8.1.
8.5.
8.4.
19. Ábrák
73
8.6.
8.7.
9.2.
9.3.
10.4.
74
A FÉNY KÖREI
10.5.
10.6.
11.4.
11.5.
19. Ábrák
75
11.9. 11.7.
12.1. 12.3.
12.5.
76
A FÉNY KÖREI
12.4.
12.6.
19. Ábrák
77
12.7.
12.8.
12.9.
12.10.
78
A FÉNY KÖREI
12.11.
12.12.
12.13.
19. Ábrák
79
13.3.
13.4.
13.6.
13.5.
13.7.
80
A FÉNY KÖREI
13.8. 14.2.
14.3.
16.5.
19. Ábrák
81
14.4.
15.9.
82
A FÉNY KÖREI
14.6.
15.5.
15.3.
19. Ábrák
83
16.1.
15.10.
16.2.
16.3.
84
A FÉNY KÖREI
16.4.
17.3.
17.4.
17.5.
19. Ábrák
85
17.7.
17.6.
18.2.
17.8.
17.9.
18.1.
86
A FÉNY KÖREI
18.3.
18.5.
18.4.
18.6.
18.7.
18.8.
