SZAKKÉPZÉS-FEJLESZTÉSI STRATÉGIA

SZAKKÉPZÉS-FEJLESZTÉSI

STRATÉGIA 2005–2013

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

SZAKKÉPZÉS-FEJLESZTÉSI

STRATÉGIA 2005–2013

Oktatási Minisztérium 1055 Budapest, Szalay u. 10–14.

Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium 1054 Budapest Alkotmány u. 3.

Tel.: +36 (1) 473 7000 Fax: +36 (1) 473 7001 Weboldal: www.om.hu E-mail: [email protected]

Tel.: +36 (1) 473 8100 Fax: +36 (1) 473 8101 Weboldal: www.fmm.gov.hu E-mail: [email protected]

Felelős szerkesztő: Papp Ágnes Olvasószerkesztők: Bartha Julia Korányi Margit

Az Oktatási Minisztérium megbízásából kiadja a Nemzeti Szakképzési Intézet Felelős kiadó: Nagy László főigazgató

TARTALOM

Miniszteri előszó ......................................................................................................................... 7 KORMÁNYHATÁROZAT A Kormány …./2005. (………) Korm. határozata a szakképzés-fejlesztési stratégia végrehajtásához szükséges intézkedésekről (Tervezet)............................................................... 11 I. Minőségi szakképzést mindenkinek! ..................................................................... 11 II. Hatékonyabb szakképzés-irányítási és finanszírozási rendszert! ...................... 17 III. Fejlettebb információs rendszert! ............................................................................ 23 IV. A stratégia nyilvánosságra hozatala ....................................................................... 24 ALAPVETÉS 1. Küldetés ................................................................................................................................ 27 2. A stratégia előzménye ........................................................................................................ 28 2.1 Lisszaboni célok ......................................................................................................... 28 2.2 Oktatási és képzési dokumentumok az ír elnökség alatt .................................... 30 2.3 A stratégia perspektívái ............................................................................................ 30 2.4 A siker kulcstényezői ................................................................................................. 31 3. SWOT-analízis ..................................................................................................................... 32 4. Környezeti változások ........................................................................................................ 34 4.1 Társadalmi és gazdasági környezet ........................................................................ 34 4.2 A népesség iskolai végzettsége ................................................................................ 35 4.3 A foglalkoztatottak iskolai végzettsége .................................................................. 35 4.4 A munkanélküliek iskolai végzettsége ................................................................... 36 5. A magyar szakképzés ......................................................................................................... 37 5.1 Az iskolai rendszerű szakképzés ............................................................................. 37 5.1.1 A szakiskolai és szakközépiskolai képzés ................................................... 39 5.1.2 Felsőfokú szakképzés..................................................................................... 44 5.1.3 Az iskolai rendszerű szakképzés tendenciái .............................................. 45 5.2 Az iskolarendszeren kívüli képzés .......................................................................... 46 5.3 Jogszabályok, irányítás.............................................................................................. 47 5.4 A szakképesítések struktúrája, Országos képzési jegyzék (OKJ) ...................... 47 5.5 Vizsgarendszer ........................................................................................................... 49 5.6 Intézményhálózat ...................................................................................................... 49 5

SZAKKÉPZÉS-FEJLESZTÉSI STRATÉGIA 5.7

Az Oktatási Minisztérium szakképzési háttérintézménye: Nemzeti Szakképzési Intézet (NSZI) ...................................................................... 52 5.8 Tanárképzés ................................................................................................................ 53 5.9 Esélyegyenlőség ......................................................................................................... 55 5.10 A szakképzés finanszírozása .................................................................................... 55 5.11 A Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program I. (2004–2006)......................... 58

6. Fejlesztési elvek ................................................................................................................... 60 6.1 Az egész életen át tartó tanulás politikájának széles körű érvényesítése......... 60 6.2 Transzparencia ............................................................................................................ 60 6.3 Az oktatási rendszer egységes szemléletű rendszerfejlesztése .......................... 61 6.4 Minőségfejlesztés – minőségirányítás .................................................................... 61 7. Operatív célok – fejlesztési feladatok .............................................................................. 63 7.1 A gazdaság versenyképességének növelése ......................................................... 63 7.2 A mobilitás növelése .................................................................................................. 64 7.3 A hatékonyság javítása.............................................................................................. 67 7.4 A regionalitás erősítése ............................................................................................. 69 7.5 Az információellátottság és -áramlás javítása........................................................ 70 Függelék ..................................................................................................................................... 71

6

MINISZTERI ELŐSZÓ A rendszerváltás óta második alkalommal készül fejlesztési stratégia a szakképzésben. A szakképzés és felnőttképzés irányításában közreműködő minisztériumi munkatársak napi feladataik kapcsán szembesültek a szakképzés helyzetével, azokkal a véleményekkel, kritikai állásfoglalásokkal, amelyek a szakképzéssel szemben megfogalmazott elvárásokra, kihívásokra, a megoldandó problémákra hívták fel a figyelmet. A stratégia megalkotása kedvező feltételeket teremt a reális helyzetértékelésre, arra, hogy az érdekeltek, érintettek megfogalmazzák céljaikat, artikulálják érdekeiket. Lehetőség adódik arra, hogy számba vegyük előnyeinket és lehetőségeinket, és hogy a vita során kialakuljon a célok megvalósításához feltétlenül szükséges társadalmi egyetértés. A stratégia megalkotásához a szakképzésben, felnőttképzésben és a közigazgatásban felhalmozódott tapasztalatok adták a kiindulópontot. Mind a helyzet átfogó értékelésében, mind pedig a célok megfogalmazásában fontos szerepet töltöttek be a szakképesítésért felelős minisztériumok képviselői, a munkavállalói és munkaadói érdekképviseleti szervezetek képviselői, akik hasznos javaslataikkal, észrevételeikkel segítették, hogy a magyar szakképzés a fejlesztések eredményeképpen hozzájárulhasson a magyar gazdaság versenyképességének növeléséhez, miközben az egyén számára is megteremti a társadalmi-gazdasági boldogulás feltételeit. A stratégiáról a készítés során véleményt mondhattak a képző intézmények képviselői is, akik tanárként, gyakorlati oktatóként vagy vezetőként vesznek részt a szakképzésben. Természetesen a diákszervezetek sem maradtak ki az érdekegyeztetésből. Köszönet mindazoknak, akik jobbító szándékú javaslataikkal bekapcsolódtak a stratégia megalkotásának folyamatába. 7

SZAKKÉPZÉS-FEJLESZTÉSI STRATÉGIA

A stratégiában megfogalmazott legfőbb cél az, hogy a fejlesztések, változtatások révén megújuló szakképzés megtalálja az összhangot a munkapiaci elvárásokkal, feleljen meg a technikai, technológiai változások által indukált kihívásoknak. Tegye mindezt úgy, hogy a képzésben részt vevők felkészítése, szakmai tudása a folyamatos át- és továbbképzési lehetőségek révén legyen összhangban a piac mindenkori elvárásaival, biztosítva a gazdaság által igényelt képzett munkaerőt, amely a piacképes szakismeret révén az egyén érvényesülési képességét is segíti. Célunk volt a hazai fejlesztés számára az irányt kijelölni, illetve az, hogy a dokumentum a fejlesztési források gyújtópontjává váljon: a hazai szakképzés fejlesztésére felhasználható nemzetközi, elsősorban európai uniós források megszerzését és felhasználását segítve. Magyarországnak mint uniós országnak szem előtt kell tartania azokat a célokat, amelyek a kibővült Európai Unió számára a fejlesztési irányokat jelölik meg, egyebek mellett a foglalkoztatáspolitika és az oktatás terén. Ebben a vonatkozásban a szakképzés-fejlesztési stratégia tükrözi a magyar helyzetet, a prioritásokat, amelyek egyúttal az uniós célok megvalósulásához való magyar hozzájárulást is jelentik. A dokumentum két minisztérium közös előterjesztésében került a Kormány elé. Köszönet minden munkatársunknak, akik munkájukkal, tapasztalataikkal, kritikai észrevételeikkel, ötleteikkel hozzájárultak elkészítéséhez.

Magyar Bálint

Csizmár Gábor

8

KORMÁNYHATÁROZAT (TERVEZET)

A Kormány …./2005. (………) Korm. határozata a szakképzés-fejlesztési stratégia végrehajtásához szükséges intézkedésekről (TERVEZET) A Magyar Köztársaság Kormánya tudatában van annak, hogy a magyar gazdaság nemzetközi versenyképessége növelésének, a fenntartható gazdasági fejlődés biztosításának elengedhetetlen feltétele a magas színvonalú szakképzés, amely az egyén képességeinek kibontakoztatásával, a fiatalok sikeres életpályára való felkészítésével, a felnőttek számára pedig a szakmai karrierjük fenntartásához, illetve a hiányzó szakmai készségek megszerzéséhez szükséges tudás biztosításával szolgálja az állampolgárok jólétének növekedését. Hazánk fejlődésének egyik legjelentősebb erőforrása a szakmailag jól felkészült munkavállaló. A Kormány a XXI. századi felgyorsult fejlődés lehetőségeinek valóra váltása – a humán erőforrás fejlesztése, a lakosság szakmai képzettségének növelése – érdekében alkotta meg a szakképzésfejlesztési stratégiát.

I. Minőségi szakképzést mindenkinek! 1. A felhasználók igényeinek megfelelően alakítani a szakképzést! Olyan szakképzési rendszer működtetése a cél, amely – a munkaerő-piaci igények változásának folyamatos figyelemmel kísérésével és elemzésével – állandóan alkalmazkodni tud a munkaerőpiac változásaihoz, a szakmai képzés szerkezeti, tartalmi és módszertani fejlesztésével képes biztosítani az igényelt szakmai kompetenciákat, és kivívja a megrendelők elégedettségét. E célok elérése érdekében a Kormány az alábbi intézkedések megtételére hívja fel az érintett minisztereket: a) Biztosítani kell azt, hogy valamennyi szakképzést folytató intézmény alkalmazhassa – az Európai Unió szakképzési minőségbiztosítási keretrendszerének figyelembevételével kialakított – minőségbiztosítási rendszert. A nemzetközi programok megvalósítása során ösztönözni kell az európai uniós országokban bevált modellek és módszerek magyarországi körülményeknek megfelelő átvételét. Felelős: oktatási miniszter foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter szakképesítésért felelős miniszterek Határidő: 2008. december 31. 11


2005–2006-ra tervezett részintézkedés: A Szakiskolai Fejlesztési Programban részt vevő kilencven iskolában egységes minőségbiztosítási rendszert kell kialakítani. Határidő: 2006. június 30. b) Ki kell alakítani a szakképzés munkaerő-piaci igényeken alapuló tervezési rendszerét, elhatárolva a hosszabb távú munkaerő-piaci igényeket kielégítő iskolai szakképzéstervezést és a rövid távú, valamint a gyorsan változó munkaerő-piaci igényekhez igazodó szükséglet-meghatározást. A regionális tervezés erősítésével, a munkaerő-piaci információs rendszer által biztosított információk felhasználásával folyamatosan vizsgálni kell az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzésben oktatott szakképesítések körét. A gazdálkodó szervezetek bevonásával meg kell tenni a szükséges intézkedéseket a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő beiskolázásra. Felelős: foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter oktatási miniszter szakképesítésért felelős miniszterek európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter Határidő: 2006. december 31. 2005–2006-ra tervezett részintézkedések: – Iskolánként és szakképesítésenként minden évben nyilvánosságra kell hozni a szakképesítést szerzettek körében a négy hónapon belül munkanélkülivé válók és az újabb szakképzésre, átképzésre beiratkozók arányát. – Erősíteni kell a szakképző iskolákban az iskolafenntartók ellenőrző tevékenységét. Határidő: 2005. november 15., utána folyamatos c) Nívódíjat kell alapítani azon szakképző intézmények számára, amelyekben a szakképesítést szerzők nagy arányban helyezkednek el a munkaerőpiacon. Felelős: oktatási miniszter foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter szakképesítésért felelős miniszterek Határidő: 2005. december 31. 2005–2006-ra tervezett részintézkedés: Javaslatot kell kidolgozni a nívódíj elnyerésének feltételrendszerére. Határidő: 2005. június 30. d) A szakképesítések nemzetközi átláthatóságának biztosítása érdekében be kell vezetni az Europass-rendszert. Javítani kell a munkaerő mobilitási képességét, ennek részeként további kétoldalú tárgyalásokat kell kezdeményezni az EU tagállamaival a bizonyítványok kölcsönös elismerése, továbbá a már hatályban lévő megállapodások új szakképesítésekkel történő kiegészítése érdekében. Felelős: oktatási miniszter Határidő: 2005. december 31. 12

KORMÁNYHATÁROZAT

e) A gyakorlati képzés és a munkaerőpiac szorosabb kapcsolatának biztosítása érdekében lehetővé kell tenni a tanuló-előszerződés megkötését. Felelős: oktatási miniszter Határidő: 2005. december 31. 2. Javítani a hozzáférést a szakképzéshez! A szakképzésben részt vevő fiatal és felnőtt élethelyzetéhez, előzetes ismereteihez, tapasztalataihoz igazodó módszerekkel, a képzés vonzóvá tételével, a szakmai képzés presztízsének növelésével, a képzéshez való hozzáférés feltételeinek fejlesztésével biztosítani kell, hogy javuljon a magyar lakosság szakmai képzettsége. El kell érni, hogy a fiatalok döntő többsége – a munkaerőpiacra való könnyebb belépés érdekében – a szakképző iskolákban a munkába állást biztosító szakmai végzettséget szerezzen. Biztosítani kell, hogy a felnőttek számára a felnőttképzési intézményrendszer olyan programokat kínáljon, amelyek – a munkaerő-piaci viszonyok figyelembe vétele mellett – a felnőttek igényeihez igazodó rugalmas be- és kilépéssel megteremtik kompetenciáik folyamatos fejlesztését. E célok elérése érdekében a Kormány az alábbi intézkedések megtételére hívja fel az érintett minisztereket: a) Intézkedéseket kell kidolgozni a szakképzésből való lemorzsolódás megelőzésére, illetve a lemorzsolódott fiatalok képzésbe való visszasegítésére. Olyan programokat kell kidolgozni, amelyek lehetővé teszik a szakképzésbe való bekapcsolódáshoz szükséges iskolai végzettséggel nem rendelkező felnőttek számára is a piacképes szakképesítés megszerzését. Felelős: oktatási miniszter foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter szakképesítésért felelős miniszterek Határidő: 2007. december 31. 2005–2006-ra tervezett részintézkedés: – Alapfokú iskolai végzettséggel nem rendelkező fiatalok számára is lehetővé kell tenni piacképes szakképesítés megszerzését. Ennek érdekében a Szakiskolai Fejlesztési Programban részt vevő iskolákban a 2005/2006. tanévben be kell indítani az egyéves szakképzést előkészítő évfolyamokat, és ezek alkalmazását a 2006/2007. tanévtől minden szakiskola számára kötelezővé kell tenni. Határidő: 2005. szeptember 1. – Át kell alakítani a szakiskolák 9–10. osztályának közismereti oktatását. A közismeret oktatásának a szakiskolai tanulók alapismereteinek hiánypótlását és a szakképzés megalapozásához szükséges ismeretek, készségek fejlesztését kell szolgálnia. Határozottan növelni kell a pályaorientáció és szakmai alapozás időkeretét, mely a szakmai idegen nyelv, informatika, valamint hangsúlyozottan a szakmai alapismeretek és alapkészségek fejlesztésére fordítandó. Határidő: 2006. szeptember 1. 13


b) Ki kell terjeszteni a Szakiskolai Fejlesztési Programot. Javítani kell ezen iskolák infrastrukturális feltételeit is. Felelős: oktatási miniszter Határidő: 2005. december 31. 2005–2006-ra tervezett részintézkedés: – A Munkaerőpiaci Alap képzési alaprészéből biztosítani kell a Szakiskolai Fejlesztési Program kiterjesztésének pénzügyi feltételeit. Határidő: 2005. október 30. c) Az egész életen át tartó tanulás megvalósulása érdekében az egyén életének minden szakaszában biztosítani kell a szakképzés különböző szintjeihez és formáihoz való teljes körű hozzáférést, fejleszteni és a szükségletekhez kell igazítani a szakmai továbbtanulás lehetőségét biztosító rendszert a különböző célcsoportok számára. Felelős: oktatási miniszter foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter szakképesítésért felelős miniszterek Határidő: 2007. december 31. 2005–2006-ra tervezett részintézkedések: – Be kell indítani a Kormány Útravaló programja keretében az „Út a szakmához” ösztöndíjprogramot. Határidő: 2005. június 15. – Át kell alakítani a regionális képző központok finanszírozási rendszerét, és ezzel egyidejűleg meghatározni helyüket az Állami Foglalkoztatási Szolgálaton belül. Olyan új képzési és szolgáltatási feladatokat kell ellátniuk, amelyek elsődlegesen a hátrányos helyzetű rétegek elhelyezkedéscentrikus képzését, valamint a munkaerőpiac képzési igényeinek gyors kielégítését biztosítják. Határidő: 2005. december 31. d) Ki kell alakítani az új szakképzési szerkezetet. A modulrendszer bevezetésével biztosítani kell a széles szakmacsoportos alapozást és az erre épülő szakképesítések rendszerének kialakítását. Felelős: oktatási miniszter foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter szakképesítésért felelős miniszterek Határidő: 2008. december 31., illetve azt követően folyamatos 2005–2006-ra tervezett részintézkedések: – Jogszabályban ki kell adni a mintegy 400 szakképesítést tartalmazó, új szerkezetű Országos képzési jegyzéket. – Az iskolarendszeren kívüli szakképzésben megszerezhető szakképesítések tartalmát – összhangban a szakképesítési rendszer fejlesztésével – korszerűsíteni kell. Határidő: 2006. május 31. 14

KORMÁNYHATÁROZAT

e) Moduláris képzési programokat kell kidolgozni. Felelős: foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter oktatási miniszter szakképesítésért felelős miniszterek Határidő: 2008. december 31., illetve azt követően folyamatos 2005–2006-ra tervezett részintézkedés: Támogatni kell – európai uniós források bevonásával – az iskolarendszeren kívüli szakképzés tananyagainak moduláris szerkezetű, kompetenciaalapú fejlesztését. A fejlesztés eredményeit el kell terjeszteni a felnőttképzés teljes intézményrendszerében. Határidő: 2006. december 31. f) Fejleszteni kell a felnőttek iskolai rendszerű szakképzését. A szakképzés minden szintjén meg kell teremteni az előzetesen (formális, informális és nem formális úton) megszerzett tudás beszámításának lehetőségét. A modulrendszer kiterjesztésével egyidejűleg javaslatot kell kidolgozni a szakmai képzés során megszerzett tudás felsőfokú tanulmányokba történő beszámítására is, különös tekintettel a technikus és a közösségi jog hatálya alá tartozó szabályozott szakképesítésekre. Felelős: oktatási miniszter foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter szakképesítésért felelős miniszterek Határidő: 2010. december 31. 2005–2006-ra tervezett részintézkedések: – Ki kell dolgozni a felnőttek iskolai rendszerű oktatása és szakképzése fejlesztésének koncepcióját. – Kapcsolódni kell az Európai Unió informális és nem formális úton megszerzett tudás beszámítását segítő programjaihoz. Határidő: 2005. december 31. g) A felnőttképzési rendszer fejlesztésével javítani kell a képzéshez való hozzáférés feltételeit. Támogatni kell a munkahelyteremtő beruházásokhoz és a vállalati technológiaváltáshoz kapcsolódó, valamint a vállalkozói készségek fejlesztését biztosító képzéseket. Felelős: foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter Határidő: 2008. december 31. 2005–2006-ra tervezett részintézkedés: – Módosítani kell a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprésze – iskolarendszeren kívüli, felnőttképzési célú kerete – terhére nyújtható támogatási, döntési irányokat a gazdálkodó szervezetek által meghatározott munkaerő-piaci igényekre épülő képzések prioritásainak figyelembe vételével.

15


– Fel kell mérni a települések felnőttképzési lehetőségekkel való ellátottságát, ösztönző rendszert kell kialakítani az ellátatlan területekre. Határidő: 2005. december 31. 3. Korszerű tananyagokat a szakképzésben! A XXI. század információs és kommunikációs technológiai fejlődésének megfelelő tananyagokat kell készíteni a szakképzés számára. A szakképzést végző intézményekben biztosítani kell a digitális tananyagok alkalmazásához szükséges technikai és tanári, oktatói, tréneri módszertani fejlesztést. E célok elérése érdekében a Kormány az alábbi intézkedés megtételére hívja fel az érintett minisztereket: A szakképzésben is meg kell kezdeni a digitalizált tananyagok fejlesztését, és meg kell teremteni alkalmazásuk technikai és személyi feltételeit. Felelős: oktatási miniszter foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter szakképesítésért felelős miniszterek Határidő: 2008. december 31., illetve azt követően folyamatos 2005–2006-ra tervezett részintézkedések: – A szakmacsoportok legalább felében digitalizált tananyagokat kell készíteni a szakmai előkészítő érettségi tantárgyakhoz, és biztosítani kell a teljes körű hozzáférhetőséget. – Ösztönző rendszert kell kialakítani az iskolarendszeren kívüli képzésben alkalmazható digitalizált tananyagok fejlesztésére, illetve elterjesztésére. Határidő: 2005. december 31. 4. Megújítani a képzők képzését! Biztosítani kell a kor színvonalának megfelelően képzett szakembereket. A szakmai tanárok, valamint az iskolákban és a vállalkozásokban a fiatalok mesterségbeli tudását kialakító szakoktatók, továbbá a felnőttképzési intézményekben dolgozó trénerek szerepe kulcsfontosságú a szakképzés-fejlesztési stratégia megvalósításában. A tanárok, szakoktatók, trénerek (képzők) önfejlesztő képességének, a tanárok alapképzésének és továbbképzésének megújításával kell a személyi feltételeket javítani. E célok elérése érdekében a Kormány az alábbi intézkedés megtételére hívja fel az érintett minisztereket: a) A felsőoktatási reform keretében korszerűsíteni kell a szakmai tanár- és szakoktatóképzést. A tanárok és a szakoktatók, trénerek továbbképzése során erősíteni kell a korszerű tananyagok, taneszközök alkalmazásához szükséges módszerek, a tanulók, a képzésben résztvevők igényeihez igazodó oktatási, képzési módszerek elterjesztését. Ki kell dolgozni az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésben működő tanárok, szakoktatók és más szakemberek továbbképzési rendszerét, meg kell teremteni a bevezetés jogszabályi feltételét. Európai 16

KORMÁNYHATÁROZAT

uniós források bevonásával differenciált továbbképzési programokat kell kidolgozni és kísérleti képzéseken keresztül bevezetni. Felelős: oktatási miniszter foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter szakképesítésért felelős miniszterek Határidő: 2005. december 31. 2005–2006-ra tervezett részintézkedések: – Ki kell dolgozni a szakmai tanár- és szakoktatóképzés feltételrendszerét. – A felnőttképzésben oktatók, tanárok képzéséhez központi programot kell kidolgozni, amelyben helyet kell adni: az OKJ-s képzések, hátrányos helyzetűek számára kidolgozott programjaiban, a felzárkóztató és kiegészítő programokban, valamint a távoktatás területén megvalósult programokban szereplő új módszereknek, eljárásoknak. Meg kell ismertetni a hazai felnőttképzés elméleti módszertanát, a nemzetközi felnőttképzési kutatások eredményeit és dokumentumait. Határidő: 2005. december 31. – Lehetőséget kell biztosítani a szakképző iskolák tanárainak és szakoktatóinak a felnőttképzéssel kapcsolatos feladataikra való felkészüléshez. Határidő: 2006. december 31. b) A szakiskolai tanárok számára továbbképzéseket kell szervezni annak érdekében, hogy elsajátítsák a tevékenységközpontú, a tanulók csoportmunkáján alapuló módszereket, és ezeket széles körben alkalmazzák. Felelős: oktatási miniszter Határidő: 2006. április 30.

II. Hatékonyabb szakképzés-irányítási és finanszírozási rendszert! 1. Javítani a felhasználók érdekérvényesítési lehetőségét! A szakképzés fejlesztésére rendelkezésre álló források hatékony felhasználása, a jövőorientált tervezés kialakítása érdekében biztosítani kell a szociális partnerek, valamint a szakképzésben érdekeltek részvételét az országos, regionális és helyi döntési folyamatban. Olyan szakképzés-irányítási rendszert kell kialakítani, amely a rendszer összehangolt, gazdaságos fejlesztését biztosítja. E célok elérése érdekében a Kormány az alábbi intézkedések megtételére hívja fel az érintett minisztereket: a) Fejleszteni kell a szakmai érdekegyeztetés rendszerét. Az államigazgatás minden szintjén (országos, regionális és helyi) biztosítani kell a gazdasági kamarák, a munkaadói és munkavállalói érdekképviseleti szervezetek, gazdálkodó 17


szervezetek, valamint egyéb, a szakképzésben érdekelt partnerek részvételét a döntések előkészítésében, végrehajtásában és a végrehajtás ellenőrzésében. Felelős: oktatási miniszter foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter szakképesítésért felelős miniszterek európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter Határidő: 2006. december 31. 2005–2006-ra tervezett részintézkedések: – A munkaerő-piaci igények közvetítése érdekében jogszabályban kell szabályozni a térségi integrált szakképző központok és a legalább 800 tanulóval működő szakképző intézmények szakmai tanácsadó testületének működését. – A regionális képző központok mellett szakmai tanácsadó testületeket kell kialakítani. – Felnőttképzési Programtanácsot kell létrehozni, amely a felnőttképzés társadalmi megismertetésének és támogatásának fórumaként működik. Határidő: a költségvetési törvény tervezése szerint, illetve 2005. december 31. b) Javaslatot kell kidolgozni a szakképző iskolák fenntartói rendszerének korszerűsítésére. Felelős: oktatási miniszter foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter pénzügyminiszter belügyminiszter szakképesítésért felelős miniszterek Határidő: 2006. december 31. c) Ki kell alakítani a szakképző iskolák felnőttképzésbe való bekapcsolódásának és akkreditálásának ösztönző rendszerét. Felelős: oktatási miniszter pénzügyminiszter Határidő: 2005. december 31. 2005–2006-ra tervezett részintézkedés: Biztosítani kell az akkreditáció költségeit a Munkaerőpiaci Alap képzési alaprészéből. Határidő: 2005. július 15. d) A szakképesítések jegyzékbe kerülésének egyszerűsítésével – a rendszer stabilitásának és átláthatóságának sérelme nélkül – biztosítani kell, hogy a szakképesítési struktúra gyorsabban alkalmazkodjon a foglalkoztatási igényekhez. Felelős: oktatási miniszter foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter szakképesítésért felelős miniszterek Határidő: 2006. december 31., illetve folyamatos 18

KORMÁNYHATÁROZAT

2005–2006-ra tervezett részintézkedések: Módosítani kell az Országos képzési jegyzékbe kerülés eljárásrendjét. Határidő: 2005. december 31. 2. Hatékonyabbá tenni a források felhasználását, javítani a kapacitások kihasználását! A szakképző iskolák méretének optimalizálásával úgy kell átalakítani az intézményrendszert, hogy az képes legyen a kapacitások folyamatos fejlesztésére, a kereslethez való gyors igazodásra, költséghatékony működésre. A szakképző iskolák finanszírozására olyan javaslatot kell kidolgozni, amely ösztönzi az intézményeket képzési struktúrájuknak a munkaerő-piaci változásokhoz való igazítására. E célok elérése érdekében a Kormány az alábbi intézkedések megtételére hívja fel az érintett minisztereket: a) A térségi integrált szakképző központok (TISZK) rendszerének létrehozásával és infrastrukturális feltételeik folyamatos fejlesztésével költséghatékonyabb szakképző intézményrendszert kell kialakítani. Felelős: oktatási miniszter foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter Határidő: 2008. december 31. az első 16 TISZK létrehozására 2013. december 31. a TISZK rendszerének kialakítására 2005–2006-ra tervezett részintézkedés: A költséghatékonyság mérésére szolgáló indikátorrendszert kell kialakítani. Határidő: 2006. december 31. b) A munkaerőpiac és a felnőttképzésben résztvevők igényeinek összehangolása, valamint a felnőttképzést folytató intézmények kapacitásainak jobb kihasználása, átláthatósága és a versenyhelyzet fenntartása érdekében a finanszírozási és érdekeltségi viszonyok figyelembevételével át kell átalakítani a felnőttképzési támogatási rendszert. Felelős: foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter oktatási miniszter pénzügyminiszter Határidő: 2006. december 31. 2005–2006-ra tervezett részintézkedések: – A felnőttképzést folytató intézmények kapacitása kihasználtságát és átláthatóságát, továbbá a „munkavállalói képzési kártya” kialakításának feltételrendszerét, bevezetésének, alkalmazásának lehetőségét elő kell készíteni. Határidő: 2005. december 30. – Javaslatot kell kidolgozni a felnőttképzés támogatási rendszerének átalakítására. Határidő: 2006. június 30. 19


c) Meg kell szüntetni a Munkaerőpiaci Alap képzési alaprészéből szakképző iskoláknak nyújtott fejlesztési támogatás átvételében megnyilvánuló szélsőségeket. Felelős: oktatási miniszter Határidő: 2007. december 31. 2005–2006-ra tervezett részintézkedés: Meg kell határozni a támogatásként évente átvehető maximális, egy tanulóra jutó összeget. Határidő: 2005. december 31. d) A Munkaerőpiaci Alap hosszabb távú feladatainak ellátása érdekében lehetővé kell tenni, hogy az Alap pénzeszköz-maradványa a folyó finanszírozási műveletek céljaira a pénzügyminiszter előzetes egyetértésével felhasználható legyen. A felhasználás jogszabályi feltételrendszerének megteremtése érdekében előterjesztést kell készíteni a Kormánynak. Felelős: foglalkoztatáspolitkikai és munkaügyi miniszter oktatási miniszter pénzügyminiszter Határidő: 2005. augusztus 31. 2005–2006-ra tervezett részintézkedések: – A három évre tervezett 17,7 milliárd forint felhasználásával meg kell kezdeni 16 térségi integrált szakképző központ kialakítását. – A Munkaerőpiaci Alap képzési alaprészének decentralizált keretét koncentráltan kell felhasználni, a szakképzés-fejlesztési stratégia megvalósítását biztosító regionális pályázatokat kell kiírni. Határidő: 2006. április 30. e) Javaslatot kell kidolgozni a szakképzési rendszer differenciált finanszírozásának korszerűsítésére. Növelni kell a szakképző iskolák kapacitásának kihasználtságát a szabad kapacitások felnőttképzésbe való bekapcsolásával. Felelős: oktatási miniszter foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter pénzügyminiszter szakképesítésért felelős miniszterek Határidő: 2006. december 31. 2005–2006-ra tervezett részintézkedések: – Ösztönző rendszert kell kidolgozni a munkaerőpiacon hiányzó szakképesítések képzésének támogatására. – Javaslatot kell kidolgozni a felnőttképzés normatív támogatási rendszerének – a piacorientált szakképzések támogatását előtérbe helyező – átalakítására. Határidő: a költségvetési törvény tervezése szerint, illetve 2005. december 31. f) A szakképesítést szerzett tanulók elhelyezkedési aránya szerint differenciálni kell az iskolai rendszerű szakképzés normatív támogatását. 20

KORMÁNYHATÁROZAT

Felelős:

oktatási miniszter pénzügyminiszter Határidő: első alkalommal a 2008. évi költségvetési törvény tervezésekor 2005–2006-ra tervezett részintézkedés: Meg kell határozni azokat a kritériumokat, amelyek a normatív finanszírozás differenciálásakor ösztönzik az iskolafenntartókat a munkaerő-piaci igényekhez való alkalmazkodásra, a szakképzés hatékonyságának növelésére. Határidő: 2005. december 31. g) A szakképző intézményekben a pályaorientáció, a szakmai alapozás és a szakmacsoportos alapozás gyakorlati részének oktatásához biztosítani kell a 8-12 fős csoportbontáshoz szükséges finanszírozást. Felelős: oktatási miniszter pénzügyminiszter Határidő: 2005. szeptember 1. h) A szakképzési hozzájárulási rendszer folyamatos korszerűsítésével biztosítani kell a gazdálkodó szervezetek fokozottabb részvételét a gyakorlati képzésben. Felelős: oktatási miniszter pénzügyminiszter Határidő: első alkalommal a 2008. évi költségvetési törvény tervezésekor 2005–2006-ra tervezett részintézkedések: – Felül kell vizsgálni a gyakorlati képzést tanulószerződéssel végzők költségátalányát, a szakképzési hozzájárulási kötelezettség terhére elszámolható visszatérítés összegét. Határidő: 2005. december 31. – Meg kell vizsgálni a tanuló-előszerződés bevezetésének szükségességét és lehetőségét. Határidő: 2005. december 31. 3. Fejleszteni a szakképzés intézményrendszerét! A térségi integrált szakképző központok, a szakmai vizsgáztatás új rendszerének és intézményrendszerének kialakításával lehetővé kell tenni a bármilyen formában megszerzett tudás hivatalos elismertetését, továbbá biztosítani kell, hogy a szakmai vizsgát követően kiadott bizonyítványban tanúsított kompetenciák a valós tudást tükrözzék. A Nemzeti Szakképzési Intézet tevékenysége meghatározó a szakképzés tartalmi, módszertani fejlesztésében, a szakképzéssel kapcsolatos kutatások koordinálásában. Az ezekhez szükséges elhelyezési feltételeket biztosítani kell. E célok elérése érdekében a Kormány az alábbi intézkedések megtételére hívja fel az érintett minisztereket: a) Képzőktől független szakmai vizsgarendszer működését biztosító regionális intézmény-hálózatot kell kialakítani. 21


Felelős:

oktatási miniszter szakképesítésért felelős miniszterek Határidő: 2013. december 31. 2005–2006-ra tervezett részintézkedések: – A vizsgáztatás függetlenségének fokozása érdekében a vizsgát szervezők vizsgaelnöki javaslattételét meg kell szüntetni. Erősíteni kell az elnök szerepét a vizsgáztatási és ellenőrzési folyamatban. Határidő: 2005. november 30. – Ki kell dolgozni a szakmai vizsgarendszer koncepcionális átalakításának tervezetét. Határidő: 2006. március 31. b) Biztosítani kell a Nemzeti Szakképzési Intézet megfelelő elhelyezését. Javítani kell a munkavégzés technikai feltételeit, az intézményt korszerűbb infrastruktúrával kell ellátni. Felelős: oktatási miniszter Határidő: 2007. december 31. 2005–2006-ra tervezett részintézkedések: – Biztosítani kell az intézetben a vizsgarendszer működtetéséhez szükséges területbővítést bérleménnyel és annak felújítását. Határidő: 2006. március 31. – Javaslatot kell kidolgozni a Nemzeti Szakképzési Intézet elhelyezésére. Határidő: 2006. október 31. c) Az iskolai rendszerű szakképzés intézményhálózatának racionalizálása érdekében meg kell kezdeni a Munkaerőpiaci Alap képzési alaprésze decentralizált keretéből további térségi integrált szakképző központok létrehozását, és javítani kell infrastrukturális feltételeiket. Felelős: oktatási miniszter pénzügyminiszter Határidő: 2005. december 31. 2005–2006-ra tervezett részintézkedés: További térségi integrált szakképző központokat kell létrehozni. Határidő: a költségvetési törvény tervezése szerint

III. Fejlettebb információs rendszert! Megalapozottabbá tenni a döntéseket! A munkaerő-piaci információk hozzájárulnak a fiatalok pályaválasztással és a felnőttek pályakorrekcióval kapcsolatos megalapozottabb döntéseihez, valamint a 22

KORMÁNYHATÁROZAT

képzési szerkezet és az igények összhangjához. Ki kell alakítani a szakképzés egészének (résztvevők, képzést végzők, költségek stb.) mérésére is kiterjedő megbízható statisztikai rendszert, amely hozzájárul az országos, regionális, helyi döntések megalapozásához. E célok elérése érdekében a Kormány az alábbi intézkedések megtételére hívja fel az érintett minisztereket: a) A munkaerő-piaci információs rendszer fejlesztésével folyamatosan vizsgálni kell a régiók munkaerő-piaci igényeinek változását. A szakképzésből kilépő fiatalok, és a felnőttképzésben résztvevők elhelyezkedésének folyamatos elemzésével adatokat kell szolgáltatni az országos, regionális és helyi szakképzési struktúra módosításához és hozzá kell járulni az érintettek pályaorientációs, pályaválasztási döntéseinek megalapozásához. Felelős: foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter oktatási miniszter szakképesítésért felelős miniszterek Határidő: 2005. december 31., illetve folyamatos b) Korszerűsíteni kell a szakképzési statisztikai rendszert annak érdekében, hogy a szakképzésben zajló tendenciák értékeléséhez, a szükséges döntések meghozatalához és az uniós adatszolgáltatáshoz megfelelő indikátorok álljanak rendelkezésre. Felelős: oktatási miniszter foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter KSH elnöke Határidő: 2006. december 31. 2005–2006-ra tervezett részintézkedés: Javaslatot kell készíteni a szakképzési statisztikai rendszer továbbfejlesztésére. Határidő: 2006. március 31. c) Felnőttképzési azonosító és nyilvántartó rendszert kell bevezetni a felnőttképzésben részt vevők nyomon követhetősége és ellenőrizhetősége érdekében. Felelős: foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter oktatási miniszter KSH elnöke Határidő: 2005. december 31. d) Komplex információs rendszert kell működtetni, amely biztosítja a szakképzési adatokat a hazai szakképzés-fejlesztés megalapozásához, továbbá a hazai és nemzetközi forrásokkal támogatott programok nyomon követéséhez. Felelős: oktatási miniszter foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter Határidő: 2010. december 31.

23


2005–2006-ra tervezett részintézkedés: Össze kell hangolni a meglévő szakképzési adatbázisokat. Határidő: 2005. december 31. e) Pályakövetési rendszert kell bevezetni. Felelős: oktatási miniszter foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter szakképesítésért felelős miniszterek Határidő: 2008. december 31. 2005–2006-ra tervezett részintézkedés: Az elhelyezkedés jellemzőit első alkalommal 2006-ban kell vizsgálni. Határidő: 2006. december 31.

IV. A stratégia nyilvánosságra hozatala A Kormány felhívja az oktatási, valamint a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi minisztert, hogy gondoskodjanak a szakképzés-fejlesztési stratégia nyilvánosságra hozataláról az Oktatási Minisztérium, továbbá a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium hivatalos lapjában és honlapján. Felelős: oktatási miniszter foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter Határidő: azonnal

24

ALAPVETÉS

1. KÜLDETÉS A Magyar Kormány szakképzés-fejlesztési stratégiájának küldetése: A XXI. század egyéni és társadalmi követelményeinek megfelelő, magas színvonalú szakképzés biztosítása, amely hozzájárul Magyarország társadalmi-gazdasági fejlődéséhez, és amely – a képességek kibontakoztatásával – sikeres életpályára készíti fel az egyént. A küldetés megvalósításához a következő fő célokat rendeljük: 1. A gazdaság versenyképességének növelése 2. A mobilitás növelése 3. A hatékonyság javítása 4. A regionalitás erősítése 5. Az információellátottság és -áramlás javítása

27

2. A STRATÉGIA ELŐZMÉNYE 2.1 Lisszaboni célok Az Európa Tanács lisszaboni konferenciája – amelynek stratégiai célja, hogy az Európai Unió a világ legdinamikusabban fejlődő, tudásalapú társadalmává váljon – 2000 márciusában elismerte, hogy az oktatás kiemelkedő fontosságú szerepet tölt be Európa globális versenyképességének növelésében és a társadalmi kohézió további erősödésében. Az Európa Tanács 2001. márciusi ülésén bemutatták, egy évvel később pedig a Barcelonai Csúcson elfogadták „Az oktatási és képzési rendszerek konkrét jövőbeni célkitűzései” jelentést1, amely az európai szintű közös cselekvések új területeit határozta meg. A jelentés a következő alapvető stratégiai célokat határozta meg az Európai Unió számára: • Az EU-s oktatási és képzési rendszerek minőségének és hatékonyságának javítása • Az oktatási és képzési rendszerekhez való hozzáférés biztosítása mindenki számára • Az oktatási és képzési rendszerek megnyitása a külvilág felé Ezek alapján 2010-re a következő konkrét célokat tűzte ki: • Európa az oktatás és a képzés területén a legmagasabb színvonalat képviselje, hogy oktatási és képzési rendszereinek, intézményeinek minősége referenciául szolgáljon szerte a világon. • Az európai oktatási és képzési rendszerek kompatibilisek legyenek annak éedekében, hogy az állampolgárok számára lehetővé váljon az átjárás közöttük, és sokszínűségük kihasználása is biztosítva legyen. • Az Európa bármely tagállamában megszerzett végzettség, tudás, ismeret az EU egész területén elismertethető legyen. • Minden korosztály előtt nyitva álljon az élethosszig tartó tanulás lehetősége. • Európa legyen nyitott a más régiókkal való együttműködésre, és váljon a világ különböző pontjain élő diákok, tudósok és kutatók legkedveltebb szellemi centrumává. Ugyanitt megfogalmazódott az is, hogy a minőségi szakoktatás és szakképzés fejlesztése a tudásalapú Európa létrehozásának alapfeltétele és szerves része, illetve, hogy a bolognai folyamathoz hasonló fejlődés szükséges a szakképzés területén 1

A teljes anyag megtalálható a következő weboldalon: http://europa.eu.int/eur-lex/pri/en/oj/dat/2002/c_142/c_14220020614en00010022.pdf

28

2. A STRATÉGIA ELŐZMÉNYE

is, mellyel összefüggésben az Európai Unió Tanácsa 2002. november 12-én határozatot fogadott el a szakképzés terén kialakítandó szorosabb európai együttműködés támogatásáról. E határozattal vált hivatalossá az a folyamat, amelyet a szakképzésért felelős szakpolitikusok indítottak el 2001 őszén Brugge-ben. A tanácsi határozatban foglalt alapelvek, prioritások és célok alapján az oktatási miniszterek által 2002 novemberében aláírt Koppenhágai Nyilatkozat a szakképzési rendszerek és szakképesítések közötti átjárhatóságot, a képzettségek kölcsönös elismerését és a szakképzés minőségének javítását tűzte ki célul. A tagállamok szakértőinek, a szociális partnerekkel és a bizottság bevonásával így az alábbi feladatokat kell teljesíteniük: • Ki kell dolgozni egy olyan egységes keretet, amely biztosítja a szakképzésben elsajátított készségek és szakképesítések átláthatóságát. • A felsőoktatásban alkalmazott rendszerhez hasonlóan a szakképzés területén is létre kell hozni a kreditrendszert. • Európai szinten közös kritériumokat és alapelveket kell kidolgozni a szakképzés minőségének biztosítására. • Ki kell dolgozni a nem formális és informális tudás elfogadásának közös alapelveit. • Ki kell alakítani a karrier-tanácsadást a korszerű pályaorientációs tevékenység és az egész életen át tartó tanulás tervezhetősége érdekében. A fejlesztési stratégia készítésének aktualitását erősíti az a tény, hogy a bizottságnak – a tagállamok közreműködésével – 2004 tavaszára időközi beszámolót kellett készítenie a tanács és a parlament számára a kitűzött célok megvalósításáról. Az „Oktatás és képzés 2010” címmel elkészített időközi beszámoló legfontosabb üzenete, hogy a lisszaboni stratégia – a tudásalapú társadalom megteremtésének – sikere érdekében sürgős reformok szükségesek. Az anyag elismeri, hogy valamennyi tagországban és a csatlakozó országokban is történtek erőfeszítések annak érdekében, hogy az oktatás/képzés minél inkább megfeleljen a gazdaság és a társadalom elvárásainak, azonban az eddig megtett lépések nem elégségesek a 2010-re kitűzött célok eléréséhez.2 A legproblémásabb területek a következők: • Az egész életen át tartó tanulásban részt vevők aránya alacsony. • A korai iskolaelhagyók és lemorzsolódók aránya magas. • A társadalmi kohézió nem felel meg az elvárásoknak. • A szociális és társadalmi költség magas. • Alacsony a magánbefektetés a felsőoktatásba és a szakképzésbe. • A szakmai és vizsgakövetelmények nem felelnek meg a kor követelményeinek. • Abszolút tanárhiány fenyeget. 2

A nyilvánosságra hozott elemzések, így a 2004. novemberi Kok-jelentés is megkérdőjelezi a kitűzött célok elérhetőségét. A jövőben a tanács ezért új intézkedések meghozatalát tervezi.

29


2.2 Oktatási és képzési dokumentumok az ír elnökség alatt Az Európai Unió oktatási, ifjúsági és kulturális miniszterei legutóbb 2004 I. félévében fogadták el az oktatás és képzés területén az alábbi dokumentumokat: • A tanács és a tagállamok képviselőinek állásfoglalása az egész életen át nyújtott pályaorientációra vonatkozó politikák, rendszerek és gyakorlatok megerősítéséről Európában • Közös álláspont a végzettségek elismeréséről (Europass) • Tanácsi következtetések a szakképzési minőségbiztosításról • A tanács és a tagállamok következtetései a nem formális és informális tanulás során szerzett ismeretek azonosításával és értékelésével kapcsolatos Közös Európai Alapelvek meghatározásáról • Közös álláspont az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ létrehozásáról szóló 337/75 (EGK) tanácsi rendelet módosításával kapcsolatban • Tanácsi következtetések a 2006 utáni oktatási és képzési közösségi programok új generációjára vonatkozó bizottsági közleménnyel kapcsolatban A tervezet alapján 2004-től a bizottság – a munkaprogram teljesítése érdekében tett lépésekről – évente beszámolót kér a tagállamoktól. Ugyanakkor 2005-ig a tanárképzésről akciótervet, az egész életen át tartó tanulásról pedig stratégiát kell készítenie valamennyi tagországnak. Kiemelt feladat a hátrányos helyzetű csoportok esélyegyenlőségének megteremtése (a tanulási, képzési lehetőségek vonzóvá, hozzáférhetővé tétele, igényeikhez való igazítása).

2.3 A stratégia perspektívái A stratégia (tervezés és irányítás elvei) és koncepció (fejlesztési irányok) azon túlmenően, hogy a tanulás és képzés helyzetére, illetve tendenciáira tézisszerű megállapításokat tartalmaz, összefoglalja a célokat, feladatokat, és azok megvalósításához alapvetően állami eszközöket jelöl meg. A feladatrendszer megjelöli azokat a célokat, amelyek – direkt vagy indirekt módon – állami eszközökkel valósulnak meg. Az eszközök alapvetően a szabályozás, a finanszírozás és az információáramlás területéhez kapcsolhatók. Az elkövetkező évek fentiekkel összefüggő további feladata, hogy a fejlesztés alapját képezik a hazai foglalkoztatáspolitika munkaerővel szemben támasztott követelményei, valamint az EU-integrációs dokumentumok által megfogalmazott célok, prioritások, feladatok és eszközök.

30

2. A STRATÉGIA ELŐZMÉNYE

2.4 A siker kulcstényezői • A stratégia operacionalizálásához és megvalósításához szükséges források (pénzügyi, valamint humán erőforrások, hatékony szervezeti struktúrák) • A fő célok és a hozzájuk rendelt eszközrendszer összhangjának biztosítása, azok időszakonkénti felülvizsgálata • Olyan információs adatbázisok továbbfejlesztése és működtetése, amelyek segítik az elemzést, a tervezést, illetve az előrejelzést, valamint megkönnyítik a megvalósulás ellenőrzését • A partnerség elvének érvényesülése a stratégia megvalósítása során

31

3. SWOT-ANALÍZIS Erősségek

Lehetőségek

– A kötelező iskolázás meghosszabbo- – Az oktatás és képzés szerepének feldása és az érettségit adó középfokú értékelődése – új erőforrások megjeleképzés arányának növekedése nése a rendszerben – A középfokú és felsőoktatásban részt – Az európai integrációt követően további forrásokhoz juthat a szakképzévevők arányának folyamatos növekedése si rendszer. – A szakképzés finanszírozásának sza- – Új irányítási, együttműködési, fejleszbályozott rendszere, melyben kiemeltési, értékelési módszerek alkalmazása kedő jelentőségű a tartalmi és techniaz uniós normák figyelembevételével kai fejlesztést biztosító forrás – Az információs és kommunikációs – Az innováció folyamatos, kialakult technológiák elterjedésével a szolgáltatások minőségének és elérhetőségéa szakképző intézmények azon csoportja, amely fejlesztésre fogékony, és nek javítása pályázási, projektszervezési tapaszta– A civil szervezetek erősödő szerep- és latokkal rendelkezik. feladatvállalása a speciális igényekkel – A speciális igényekhez alkalmazkodó jellemezhető területeken szakképzési programok számának nö– Új elemek megjelenése a pedagógusvekedése továbbképzés kialakult rendszerében – A szakképzési rendszer háttérintéze– A humánerőforrás-fejlesztésre fordíttei biztosítják a fejlesztés kereteit. ható források növekedésével bővül a foglalkoztatható munkaerő-állomány. – Az érdekegyeztetési rendszer kialakult (országos-regionális-helyi), és te– A gyakorlati oktatás fejlesztésében az vékenysége folyamatos. érdekeltek egyetértenek. – A szakképzés fogalma bővül, és kiterjed a felsőoktatásra is. – A magyar szakképzés átlátható, a szakképesítések és a vizsgakövetelmények rendeletben szabályozottak.

32

3. SWOFT-ANALÍZIS

Gyengeségek

Veszélyek

– A szakképzés kormányzati szintű irá- – Az uniós források rendelkezésre állása nyításának széttagoltsága bizonytalan. – A szakképzési rendszer elaprózottsá- – Az általános képzés felértékelődése és ga. A fejlesztések fenntarthatóságához a szakképzés társadalmi leértékelődéhiányoznak a feltételek. se következtében beszűkül a hagyományos szakképzés, és állandósul a – A képzés munkaerő-piaci igényekhez szakemberhiány. való alkalmazkodása. A képzések tartalmának a gazdaság igényeihez igazí- – A demográfiai folyamatok kedvezőtletása nül befolyásolják a képzés intézményi feltételeit. – Csökkent a szakképzett munkaerő száma, ami a munkaerő-piaci igények – Az iskolázásból szakképzetlenül kikekielégítetlenségéhez vezetett. rülők és a kedvezőtlen területi munkaerő-piaci feltételek miatt folyamatosan – Az iskolarendszerből képzettség nélújratermelődhet a tartós munkanélkükül kilépők és lemorzsolódók nagy liek csoportja. aránya – A kedvezőtlen helyzetű régiók, illetve – A szociális hátrányokkal és speciális települések problémái (felzárkóztatáproblémákkal küzdő csoportok társasuk elmaradása) nehezen kezelhető dalmi beilleszkedését segítő szolgáltársadalmi és munkapiaci különbsétatások minősége és mennyisége. A geket eredményezhet. társadalmi kirekesztődés veszélyeinek különösen kitett – elsősorban roma – A munkaerőpiac nyitottsága miatt a – fiatalok oktatása és képzése hiányszakmákban megnőhet a képzett szakemberek elvándorlása. – A fejlesztési programok tényleges hasznosulásáról nincs megfelelő elem- – A felsőoktatás tömegessé válásával zés. Alacsony szintű a tapasztalatok csökken a felsőfokú végzettség társadalmi presztízse. értékelése, a sikeres innovációk terjesztése. – Az iskolai rendszerű szakképzés nem alapozza meg megfelelően az egész életen át tartó tanulást.

33

4. KÖRNYEZETI VÁLTOZÁSOK 4.1 Társadalmi és gazdasági környezet A modern társadalmak gazdasági és szociális fejlődésének, a tudásalapú társadalom megteremtésének kulcstényezője a magas színvonalú oktatás és képzés. Így a stratégia középpontjában az élethosszig tartó tanulás, valamint a tudás és a készségek fejlesztése áll. A képzési kereslet fontos tényezői a demográfiai trendek: a születések számának csökkenése, illetve az elöregedő népesség, más oldalról a növekvő bevándorlás. Magyarországon 1981 óta a természetes szaporulatot természetes fogyás váltotta fel, 2002-ben a természetes fogyás ezer lakosra vetítve –3,5 fő, a bevándorlás ezer lakosra vetítve 1,9 fő volt. A Magyarországról kivándorlók létszáma 2001-ben nem érte el a 2000 főt. Mindezek az iskolai rendszerű képzésben részt vevők létszámának csökkenése, ugyanakkor a felnőttképzési igények növekedése irányába hat. A belföldi vándorlás mértéke alacsony, az országos migráció nem mutat növekvő tendenciát (2002-ben 232,7 ezer fő volt). A területi mobilitás alacsony hajlandósági szintje olyan tényezőkkel van összefüggésben, mint a lakásárak regionális különbségei, a közlekedés és úthálózat hiányosságai. Ez rendkívüli módon korlátozza a munkaerőpiac mobilitáson alapuló, valamint a képzési rendszer területi szintű tervezését, integrációját. Csökken a regisztrált munkanélküliek és az inaktívak száma, ugyanakkor azonban csak lassan növekszik a foglalkoztatottság (jelenleg 56% a foglalkoztatási ráta, az EU-átlag 64%). Ez kifejeződhet abban, hogy a képzettek magasabb aránya mellett csökken az elhelyezkedés lehetősége. A foglalkoztatási struktúra 1990 után drasztikusan átalakult: a mezőgazdaságban és az iparban jelentősen csökkent a létszám, a szolgáltatási szektorban viszont növekedett. Az utóbbi években azonban a változás üteme mérséklődött. A foglalkoztatottak gazdasági szektorok szerinti részarányát tekintve a mezőgazdaságban foglalkoztatottaké kismértékben csökkent (6,2%), az iparban nem változott (34,1%). A szolgáltatási szektorban foglalkoztatottak aránya jelenleg 59,7%. Az EU-ban a foglalkoztatottak 4,4%-a a mezőgazdaságban, 26,8%-a az iparban, 68,8%-a pedig a szolgáltatási szektorban dolgozik. Fontos feladat a várható szektorális változások, különösen pedig az egyes szektorokon belüli munkaerőigény szerkezetátrendeződéséből fakadó változások szakképzési konzekvenciáinak előrejelzése. A külföldi tőke be-, illetve elvándorlása esetleges, nehezen kiszámítható, ami egy adott térségben rövid időn belül rendkívüli lehetőségeket, ellenkező esetben válsághelyzetet idéz elő. Ezek a kiszámíthatatlan folyamatok megnehezítik egyegy térség szakképzésének tervezését, különösen az iskolarendszerben. 34

4. KÖRNYEZETI VÁLTOZÁSOK

4.2 A népesség iskolai végzettsége A lakosság képzettségi színvonala javuló tendenciát mutat. A munkaerő-piaci szempontból legfontosabb, 25–59 éves népesség körében jelentősen csökkent a legfeljebb általános iskolát (8 osztályt) végzettek aránya, miközben számottevően emelkedett a közép- és felsőfokú végzettségűeké. Ezáltal az aktív korúak átlagos képzettségi szintje közeledett az EU átlagához. Míg 1990-ben e korosztály közel felének, 1999-ben már csak alig több mint egynegyedének volt legfeljebb 8 osztályos alapfokú végzettsége (EU: 36%). A középfokú végzettségűek aránya összességében 40%-ról 60%-ra nőtt, de a nemzetközi „upper secondary” szintnek megfelelő középiskolai érettségivel csak 30% rendelkezik (EU: 43%). 2000-ben az Európai Unió tagállamaiban a 22 éves fiatalok alig több mint 75%-a rendelkezett befejezett felső középfokú végzettséggel, tehát a magyarországi szakmunkásképzővel, gimnáziummal, szakközépiskolával összevethető intézményben szerzett végzettséggel. Magyarországon ez az arány 2000-ben 84,7%. A diplomásokat illetően már nem ilyen kedvező az összehasonlítás. A felsőfokú képzés látványos expanziója még nem igazán tükröződik a 25–59 éves korú népesség képzettségi struktúrájában, a főiskolai, egyetemi végzettséggel rendelkezők aránya (EU: 21%) emelkedett. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányának növekedési üteme viszont gyorsul, mert a felsőoktatásban tanulók létszáma az 1990/1991. tanévihez képest 165,5%-kal nőtt a 2002/2003. tanévre (az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzéssel, szakirányú továbbképzéssel, doktori képzéssel együtt), míg ugyanezen időszak alatt a nappali tagozatos tanulók (általános iskola, gimnázium, szakiskola, szakközépiskola, felsőoktatási intézmény) összlétszáma 3,9%-kal csökkent. 2002-ben a 15–74 éves népességből mintegy 427 ezer fő nem fejezte be az általános iskolát sem a munkaerő-felmérés adatai szerint. A 18 évesnél idősebb népesség 38,2%-a (3 097 ezer fő) legalább középiskolai érettségivel, a 25 évesnél idősebb népesség 12,6%-a (888 ezer fő) pedig egyetemi, főiskolai diplomával rendelkezik. A 15 évesnél idősebb népesség 18,6%-a (1 581 ezer fő) érettségivel nem, de szakmai végzettséggel rendelkezik, vagyis hagyományos értelemben szakmunkás.

4.3 A foglalkoztatottak iskolai végzettsége A gazdaságilag aktív népesség (15–74 éves) száma 2002-ben 4,1 millió fő volt, az aktivitási arány 52,9%-os. A gazdaságilag aktív népességből a foglalkoztatottak száma 3,9 millió fő volt. A foglalkoztatottak iskolai végzettség szerinti összetételében az elmúlt évtized utolsó éveitől jelentős változás következett be. Az iskolázottabb korosztályok foglalkoztatottak közé kerülése következtében a szerkezet jelentős változásokat mutat. A szakképzetlenek aránya 23,7%-ra esett vissza. A szakképzett foglalkoztatottak aránya emelkedett, a nem középiskolát végzettek aránya 34,5%-ra, a szakközép35


iskolát végzetteké 24,2%-ra, a diplomásoké pedig 17,6%-ra. Kiemelendő, hogy a foglalkoztatottak között legintenzívebben a középfokú végzettséggel (szakmunkásképző iskolai, szakiskolai, szakközépiskolai) rendelkező szakképzett munkaerő aránya növekedett.

4.4 A munkanélküliek iskolai végzettsége Az 1993. év eleji létszámcsúcs után (700 ezer fő feletti) a regisztrált munkanélküliek száma – az évtized utolsó, illetve az új évtized első éveiben éves átlagban 350 ezer fő körül mozgott (2003 II. félévéig). Az utóbbi idők legalacsonyabb munkanélküli-létszámát (328 ezer fő, 5,8%) 2002 októberében regisztrálták. A regisztrált munkanélkülieken belül a pályakezdő munkanélküliek száma az utóbbi három év átlagát tekintve 27 ezer fő körüli volt, így az összes munkanélkülihez viszonyított arányuk átlagosan 7-8% között ingadozott. A KSH adatai szerint a 15–24 éves korosztály aránya a munkanélküliségen belül 22,7%. A fiatalok munkanélküliségi rátája 13,7% volt (2003. I. félév). A szakképzett regisztrált munkanélküliek aránya 1998-ban 51,2%, 2002-re megközelítette a 60%-ot.3 A kedvezőtlen változás mind a középfokú szakképzettséggel rendelkezőkre, mind a diplomásokra jellemző volt: a szakiskolát, illetve szakközépiskolát végzett munkanélküliek aránya 2002-re elérte az 55%-ot, és ezt súlyosbította a diplomás munkanélküliek több mint 4%-os jelenléte. A szakképzett munkanélküliek között egyre magasabb a pályakezdő fiatalok aránya. Éves átlagban a mintegy 27 ezer pályakezdő munkanélküli 45%-a középfokú szakképzettséggel, 8%-a pedig diplomával rendelkezik.

3

Figyelemmel a munkanélküliek számának jelentős csökkenésére, ez természetes.

36

5. A MAGYAR SZAKKÉPZÉS A munkaerő-piaci elvárásokat, a foglalkoztatás elősegítését a szakképzés döntően két formában biztosítja: az iskolai rendszerű szakképzéssel, amely a közoktatás része, és az iskolarendszeren kívüli szakképzéssel, melynek változatos formái léteznek.

5.1 Az iskolai rendszerű szakképzés A közoktatáson belül az iskolai rendszerű szakképzés működését alapvetően a közoktatási és a szakképzési törvény, továbbá ezek végrehajtási rendeletei szabályozzák. Magyarországon a kilencedik-tizedik évfolyamon az általános műveltséget megalapozó nevelés, oktatás folyik. Az EU élethosszig tartó tanulás stratégiáját elfogadva, szükséges, hogy fejlesszük a tanulók azon képességeit, amelyek alkalmassá teszik őket az önálló ismeretszerzésre, a sikeres pályamódosításhoz elengedhetetlen tudás, mobilitási képesség és motiváció megszerzésére. Ugyanakkor lehetőséget ad ez a két év a korai pályaválasztási döntés elhalasztására is, amely az európai tendenciáknak megfelel. A tanács és a tagállamok állásfoglalásukban hangsúlyozzák, hogy minden európai állampolgár számára hozzáférhetővé kell tenni a pályaorientációs szolgáltatásokat. A tagállamok számára az Unió azt a javaslatot fogalmazta meg, hogy az egész életen át tartó tanulás politikájának részeként szorgalmazzák a nemzeti, regionális és helyi szintű pályaorientációs szolgáltatók közötti együttműködést. Megkülönböztetett figyelmet érdemelnek a korai iskolaelhagyók, lemorzsolódók. A rendszer rugalmas; mind a két iskolaforma (szakiskola, szakközépiskola) számára adott a lehetőség az általános oktatás keretén belül szakmai alapozó vagy szakmacsoportos alapozó oktatás folytatására. Ez idő alatt a tanuló megismeri az OKJ-ban szereplő szakmacsoportokhoz kapcsolódó tevékenységformákat. A rendszer alkalmas a tanulói választás, döntés megalapozására. Az iskolai rendszerű szakképzés az OKJ-ban meghatározott szakképesítések tekintetében a szakképesítésért felelős miniszter által meghatározott szakmai és vizsgakövetelmény, valamint a szakmai tantárgyak, tananyagegységek (modulok) központi programja alapján szakmai elméleti és gyakorlati képzés keretében történik. A stratégia előkészítése során a versenyszféra képviselői különböző fórumokon többször is hangsúlyozták a – főleg termelőüzemben és egyéb gazdálkodó szervezeteknél történő – gyakorlati képzés közösségformáló hatását a tanulók munkakultúrájának kialakulásában, valamint munkahelyi szocializációjukban. A tanulók foglalkoztatása szigorú jogszabályok szerint történik, és a gyakorlati követelményre való felkészítést szolgálja. Emellett az általános képzési idő növelé37


1. ábra 38

5. A MAGYAR SZAKKÉPZÉS

se, és a tankötelezettségi kor alatt – tizenhat éves kor után – is teljesíthető szakképzés együttesen szolgálja az egyén és a társadalom érdekeit.

5.1.1 A szakiskolai és szakközépiskolai képzés Az iskolarendszerű oktatásból évente kb. 140 ezer fő lép be a munkaerőpiacra, ami átlagban egy év korosztályának felel meg. Ez a létszám azonban folyamatosan csökken. A korfa a népesség 2004. január 1-jei korcsoportonkénti megoszlását mutatja a KSH adatai alapján. (1. ábra) Az iskolai rendszerű képzésből kikerülők létszáma évente a teljes potenciális munkaerőforrásnak mindössze 2,25%-a, ami 5-10 év távlatában a munkaerő-piaci kínálat szempontjából már domináns jelentőségű lesz.

2. ábra Az általános iskolai tanulók létszáma 1990–2004-ig

A szakképzési szektort érintő változások legfontosabb jellemzői, hogy a szakiskolai tanulók száma közel felére csökkent, míg a szakközépiskolában tanulók száma több mint 40%-os növekedést mutat. A jövőben várhatóan tovább mérséklődik 39


a szakiskolában végzettek, miközben növekszik az érettségizettek, az érettségi után szakmai végzettséget szerzők és a diplomások aránya. Miközben bővül a közép- és felsőfokú képzésben részt vevők száma, illetve aránya, az elmúlt tíz évben a középfokú oktatási intézményekben tanulók száma csökkent.

3. ábra Az oktatási intézmények nappali tagozatos tanulólétszáma 1990–2004 között oktatási szintenként (fő)

A szakiskolákba a leggyengébb tanulási képességekkel rendelkező tanulók jelentkeznek. A kétéves időtartamra meghosszabbított, ugyanakkor felemelt szintű közismereti képzés követelményeit a szakiskolai tanulók egy része nem tudja teljesíteni, amely nagyarányú bukást és lemorzsolódást, de mindenképpen alacsony szintű elméleti tudást eredményez a 9. és a 10. évfolyamon. Kimondható, hogy a 16. életévig tartó tankötelezettség teljesítését a szakiskolák a fiatalok jelentős rétege számára nem tudják biztosítani: a lemorzsolódás – csökkenése ellenére – még mindig ebben az intézménytípusban a legnagyobb. Azt is meg lehet állapítani, hogy a középfokú képzésben részt vevők szociális struktúrája is átrendeződött, ma a szakiskolába járó fiatalok döntően hátrányos helyzetűek, anyagi-szociális és családi-mentális (szocializációs) körülményeik jelentősen rosszabbak a másik két intézménytípusba járó fiatalokénál, és az elméleti kép40


zés szempontjából gyenge tanulási képességekkel rendelkeznek. Ezek a tényezők olyan mértékben megnehezítik oktatásukat, képzésüket és nevelésüket, amelyeket csupán korszerű oktatási módszerekkel, illetve a képzés tartalmának fejlesztésével már nem lehet ellensúlyozni, az iskoláknak a jelenleginél nagyobb és hatékonyabb anyagi, illetve személyi feltételbeli támogatásra is szükségük van. A társadalmi hátrányok kezelését is kényszerűen vállaló szakiskolák a felzárkóztatás ellenére sem képesek a jelenlegi feltételek mellett alapfunkcióikat megfelelő minőségben teljesíteni. Sem a jelenlegi, 16 éves korig tartó tankötelezettség teljesítéséhez nem tudják megtartani a tanulók jelentős hányadát, és eljuttatni őket a sikeres szakmai vizsgához, sem a munkaerő-piaci elvárásoknak megfelelően nem tudják a tanulók felkészítését biztosítani. A tankötelezettség 18 évre történő felemelése és 2006-ig való bevezetése tovább emelheti a jelenlegi követelményeket, melyeknek teljesítése további fejlesztést tesz szükségessé. A szakközépiskolák funkciója nem egyértelműen tisztázott. Az iskolatípus négy évfolyamában döntően közismereti képzés, az érettségire való felkészítés folyik. A tanulmányokat záró érettségi vizsga után differenciált időtartamú szakképzés következik, amely lehet egy-, másfél, két- vagy hároméves is. A szakképzési évfolyamok megkezdéséig a szakmacsoportos alapozó oktatás sok esetben nem biztosít megfelelő előkészítést a továbbtanuláshoz, de a szakmai képzéshez sem, és a beszámításnál is gondot okoz. 1993 óta folyamatos fejlesztés valósult meg a szakképzés területén, így a szakiskolákban is. Az új rendszer meghosszabbította az általánosan művelő oktatási szakaszt, és differenciálta a szakmai képzés szakaszát, mindezzel közelítette a szakiskolákat a középfokú végzettséget adó intézményekhez, illetve megteremtette a későbbi átjárhatóság alapját. Problémát jelent azonban a középfokú szakképző intézmények tárgyi, ezen belül informatikai ellátottsága, mely rendkívül hiányos és aránytalan, az eszközök nagy többsége elöregedett, elavult, nem felel meg az informatikai fejlődés legalapvetőbb elvárásainak. A középiskolákban az informatikai kompetenciák megfelelő szintű elsajátítása, továbbfejlesztése a későbbi munkavállalás nélkülözhetetlen feltétele, ehhez elengedhetetlen a megfelelő színvonalú eszközellátottság. A Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Programja (HEFOP) keretében korszakos előrelépések történnek a tartalmi és az intézményhálózat fejlesztése érdekében is. Ez a szakképző intézményhálózat (szakiskolák és szakközépiskolák) átalakítását, térségi integrált szakképző központok (TISZK) kialakítását jelenti, a tartalmi fejlesztés esetében pedig a modulrendszer bevezetését és a beszámítás egyértelművé tételét. A szakképzésben tanuló sajátos nevelési igényű tanulók közül a tanulásban és értelmileg akadályozottak többsége elkülönített intézményekben – speciális szakiskolák, készségfejlesztő speciális szakiskolák – folytatja tanulmányait, melyeknek infrastrukturális állapota szintén jelentős fejlesztéseket igényel. A középsúlyos fogyatékos tanulók munkára való és önálló életvitelt segítő felkészítése alapvető fontosságú. A fogyatékkal élők társadalmi beilleszkedéséhez elengedhetetlen a 41


munkahelyi gyakorlati program további kiszélesítése és az ehhez megfelelő anyagi támogatás biztosítása. A szakiskolai képzés alapvető problémája emellett az, hogy a gazdaság igényei korlátozottan jutnak érvényre, és a képzésben való érdekeltség nem megfelelően érvényesül. Ennek alapvető mutatója, hogy az átalakult és fejlődő gazdaság nem kellően erősíti részvételét a gyakorlati képzésben, melynek közel 50%-a iskolákban folyik. Ez a több mint tíz éve tartó állapot negatívan hat a képzés tartalmi és technikai-technológiai színvonalára, csökkenti a fiatal szakmunkások munkaerő-piaci értékét: piacképes tudásukat és elhelyezkedési esélyeiket.

4. ábra A szakmunkástanulók összetétele a gyakorlati képzésben való részvétel helye szerint 1990–2004.

42


5. ábra A szakmunkástanulók munkahelyi gyakorlati képzésének megoszlása 1990–2004.

6. ábra A szakmunkástanulók tanműhelyi gyakorlati képzésének megoszlása 1990–2004. 43


7. ábra Tanulószerződések száma 1997–2005-ig

5.1.2 Felsőfokú szakképzés Az 1998-ban bevezetett akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés (ma felsőfokú szakképzés = FSZ) elsődleges célja a gazdaság és az oktatás kapcsolatának erősítése és a munkaerőpiac magasan kvalifikált munkaerőigényének kielégítése volt. Az eredeti elképzelések szerint a gyakorlatra orientált, rövid idejű képzéssel – a munkaerőpiacra való kilépés biztosítása mellett – a felsőoktatásban is hasznosítható krediteket lehetett szerezni. A gyakorlatban az eredeti elképzelés részben teljesült. A felsőfokú szakképzésben bizonyítványt szerzettek körében erős továbbtanulási motiváció figyelhető meg, döntő többségük a felsőoktatásban folytatja tanulmányait. Mivel a felsőfokú szakképzést általában a gyengébb középiskolai teljesítményű tanulók veszik igénybe, ezért a képzés egyfajta felvételi előkészítő szerepet is betölt. A felsőoktatási intézmények véleménye szerint a felsőfokú szakképzésből jöttek általában kiválóan megállják a helyüket az alapképzésben. Az FSZ eredeti céljai között az is szerepelt, hogy a szakképzés – különösen az egész életen át tartó tanulás szemlélete alapján – ne legyen zsákutca, tehát a továbbtanulás lehetősége 44


biztosított legyen. Az OKJ korszerűsítése során meg kell vizsgálni az egyes képzési szintek sajátosságait, különbségeit, különös tekintettel az 5.4 és 5.5 szintekre. Ugyanakkor kimutatható, hogy több felsőfokú szakképesítés tartalma nagymértékben megegyezik a nevében és szintjében más (5.4, 5.2) szakképesítéssel. Ezen képzési forma bevezetése azt is jelentheti, hogy a Magyarországon nagy hagyományokkal rendelkező technikusképzés elsorvadhat. A jelenlegi jogi szabályozás 2005-től az FSZ-t beemeli a felsőoktatásba. Az FSZ és a szakképesítések szintjeinek újragondolásával erősíthető a szakközépiskolák jelentősége. Ennél az iskolatípusnál az alapfunkcióknak a jogszabályokban való egyértelműbbé tétele mellett a finanszírozási differenciáltság is indokolt.

5.1.3 Az iskolai rendszerű szakképzés tendenciái Összegezve: az iskolai rendszerű képzés létszámalakulását meghatározó fő tendenciák a következők: • Csökken az iskolás korosztály összlétszáma. • A szakiskola kontraszelektált, az ott tanulók létszáma – a gazdaság igényeihez képest – alacsony. • Kevés a középfokú végzettségű, munkaerőpiacra belépő szakember, a gimnáziumból és a szakközépiskolából egyre nagyobb arányban tanulnak tovább a fiatalok. • A munkaerő-piaci igényekhez képest magas a felsőfokú intézményekben tanulók aránya. A tendenciák az alábbi fő következményekhez vezetnek: • A csökkenő létszámú szakiskolai képzés komoly feszültséget teremt a munkaerőpiacon, s ezen túlmenően a kontraszelekcióból fakadóan itt a legnagyobb a lemorzsolódás (20-25%), a képzésből sikeresen kikerülők tudásszintje eltér a szakmai és vizsgakövetelmények alapján elvárttól, valamint a munkaadói igényektől is. • A munkaerőpiacon egyszerre van jelen a túl sok szakképzetlen és túlképzett, ugyanakkor a szükségesnél kevesebb az igényeknek megfelelő képzettségű munkaerő. • A képzések koordinálatlansága, szétaprózottsága korlátozza a képzési színvonal, a tárgyi, személyi feltételek fejlesztésének lehetőségét, a fejlesztési források hatékony felhasználását, a gazdaság, a munkaerőpiac igényeivel való harmonizációt.

45


5.2 Az iskolarendszeren kívüli képzés Az iskolarendszeren kívüli szakképzés lényegét tekintve abban különbözik az iskolai rendszerű szakképzéstől, hogy míg az iskolarendszerben nevelés és oktatás folyik, az iskolarendszeren kívüli szakképzésben döntően csak oktatás. Az előbbi hosszabb idejű képzés, az utóbbi rövidebb, „puffer” szerepet tölt be az azonnal jelentkező igények gyors kielégítésére. Az iskolarendszeren kívüli szakképzés fő feladata tehát a munkaerőpiacra történő gyors, hatékony reagálás. Az iskolarendszerben megszerzett szakmai tudást azonban az egyén élethelyzetének, igényeinek, a vele szemben megnyilvánuló követelményeknek megfelelően, a korábban megszerzett kulcs- és alapkompetenciák támogatásával, fejlesztésével folyamatosan frissíteni, igazítani kell a munkaerő-piaci igényeknek megfelelően. Az iskolarendszeren kívüli szakképzés irányításában kettősség alakult ki: a szakképzési törvény az ágazati irányítási feladatokat az oktatási miniszternek adja, ugyanakkor a felnőttképzés irányításáért a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter a felelős. A felnőttképzés statisztikai adatai azt mutatják, hogy a megvalósuló képzések 90-95%-a nyelvoktatás és szakképzés. Az iskolarendszeren kívüli szakképzés finanszírozásában a programfinanszírozás a döntő, amely az államháztartás alrendszereiből és a gazdasági szférából kap forrásokat. Mivel a képzőszervezeteknek nem garantáltak a forrásai (nincs intézményfenntartói kötelezettség, garantált állami normatíva), rákényszerülnek arra, hogy szolgáltatásaik eladhatók legyenek, a vásárló akár állami (munkaügyi központok), akár gazdálkodó szervezet, akár magánszemély, a rendszert a piaci mozgások, valamint a képző és a megrendelő közti szoros kapcsolat jellemezze. Az iskolarendszeren kívüli képzések intézményrendszere négypólusú: az állami képző szervezetek – melyek részét képezik a regionális munkaerő-fejlesztő és -képző központok –, a nonprofit szervezetek, a képzést fő tevékenységként folytató gazdasági társaságok, valamint a munkaadók maguk is végeznek úgynevezett házon belüli képzéseket. A képzések és a résztvevők száma 1997–2000 között dinamikusan, több mint 50%-kal nőtt, 2003 első félévében már a képzésben részt vevők száma meghaladta a 600-700 ezer főt. A dinamikus növekedést tovább erősíti, hogy 2003-tól jelentősen bővültek a felnőttképzési források, és a szakképzési hozzájárulás egyharmadának felhasználása változott: azt a gazdálkodó szervezetek dolgozóik képzésére, továbbképzésére fordítják. A szakképzett és alkalmazkodni képes munkaerő és a gazdasági változásokhoz igazodó munkaerőpiac biztosítása érdekében a tagállamok és az Európai Közösség összehangolt foglalkoztatási stratégiát alakítanak ki, melynek legfőbb célja a teljes foglalkoztatás megteremtése. A teljes foglalkoztatás a tagállamok átfogó nemzeti gazdaságpolitikájának célkitűzése is egyben, hiszen ahhoz, hogy legyen munkája minden munkaképes felnőttnek, aki dolgozni szeretne, a munkalehetőségek bővítése és megfelelő ösztönzők biztosítása is szükséges.

46


5.3 Jogszabályok, irányítás Magyarországon a szakképzés működésének, fejlesztésének, finanszírozási kérdéseinek jogszabályok általi rendezettsége alapvetően megfelelő.4 Az alapvetően szabályozott környezet azonban – figyelemmel a folyamatos gyors változásokra is – újabb problémákat vet fel. Ez feltételezi, hogy a szakképzéssel kapcsolatos jogszabályok csak hosszabb idő után fognak állandósulni. A szakképzés ágazati irányítása két minisztériumból történik, tartalmi kérdésekben pedig minden szakképzésért felelős miniszternek jogai és feladatai vannak. Ez a felépítés állandó, szoros együttműködést igényel, ami azonban esetenként csak jogszabályi szinten valósul meg. További problémát jelent, hogy a tartalmi irányítás és fejlesztés állami, a rendszer működtetése pedig alapvetően önkormányzati feladat. A finanszírozásban ugyanígy megjelenik ez a kettősség: az államháztartás a központi és az önkormányzati költségvetésből is finanszíroz. A jogi szabályozás és az irányítási rendszer eredményezi az elaprózott intézményi szerkezetet, a párhuzamos szakirányokat, és azt, hogy a szakképző iskolák nehezen tudnak váltani, egyszerre jelentkezik túlképzés, és vannak jelen hiányszakmák.

5.4 A szakképesítések struktúrája, Országos képzési jegyzék (OKJ) Az OKJ szerkezete, tartalma, a szakképesítések mennyisége az elmúlt tíz évben többször változott, azonban a változások összességében nem tekinthetők jelentősnek. Ma is több mint 800 szakképesítést tartalmaz. A szakképesítés-szerkezet és a FEOR között nincs összhang. Az OKJ jelenlegi állapotában nem alkalmas a teljes körű modulrendszer, a kompetenciamérés rendszerének kialakítására. Az Országos képzési jegyzékben szereplő, a szakképző intézményekben oktatott szakképesítések és tanulólétszámok szakmacsoportonként 2003/2004. (nappali tagozaton) Szakmacsoport száma

É4

megnevezése

Oktatott szakmák száma

Szakközépiskolai

16

2 027

573

2 600

Szakiskolai

Összesen

tanulók száma

1.

Egészségügy

2.

Szociális szolgáltatások

6

450

247

697

3.

Oktatás

6

607

131

738

4.

Művészet, közművelődés, kommunikáció

46

7 633

731

8 364

A szakképzést közvetlenül befolyásoló törvények: a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény, a szakképzésről szóló LXXVI. törvény, a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény, a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény és ezek végrehajtási rendeletei, de ide sorolhatók további jelentős hatású törvények is, így többek között az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény.

47

SZAKKÉPZÉS-FEJLESZTÉSI STRATÉGIA Szakmacsoport száma

megnevezése

Oktatott szakmák száma

Szakközépiskolai

Szakiskolai

Összesen

tanulók száma

5.

Gépészet

43

3 646

10 265

13 911

6.

Elektrotechnika-elektronika

30

4 511

2 510

7 021

7.

Informatika

12

10 353

854

11 207

8.

Vegyipar

11

222

199

421

9.

Építészet

19

886

9 425

10 311

10.

Könnyűipar

25

919

5 215

6 134

11.

Faipar

14

373

5 379

5 752

12.

Nyomdaipar

9

72

270

342

13.

Közlekedés

5

1 032

51

1 083

14.

Környezetvédelem-vízgazdálkodás

5

1 071

65

1 136

15.

Közgazdaság

9

4 935

0

4 935

16.

Ügyvitel

10

2 600

856

3 456

17.

Kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció

36

12 921

7 213

20 134

18.

Vendéglátás-idegenforgalom

15

7 014

11 383

18 397

19.

Egyéb szolgáltatások

16

2 931

5 756

8 687

20.

Mezőgazdaság

49

1 870

5 243

7 113

21.

Élelmiszeripar

Összesen

21

670

3 786

4 456

403

66 743

70 152

136 895

Ma a szakmastruktúra csak részben felel meg a magyar gazdaság igényeinek, elvárásainak, nemzeti sajátosságainak, hagyományainak. Egyes szakképesítései képzési idejüket és tartalmukat tekintve nem összehasonlíthatók az EU-tagországok szakképesítéseivel, ezért nem biztosítják automatikusan a szakképesítések átláthatóságát. A szakképesítések tartalma és szintje ma nem alkot koherens rendszert, és nem kapcsolódik a foglalkoztatási rendszerhez, ezáltal megnehezíti a változó gazdasági, munkaerő-piaci körülményekhez gyorsan és alkotó módon alkalmazkodni képes szaktudás kialakítását. Ezen problémák kezelésére az OKJ-ban az iskolai rendszerű szakképzésben oktatható, gyakorlatigényes szakmák kamarai gondozása megkezdődött, 16 szakképesítés az OM–MKIK együttműködési megállapodása értelmében a kamara gondoz. 48


5.5 Vizsgarendszer A szakmai vizsgáztatás általános szabályairól és eljárási rendjéről szóló OM-rendeletben rögzítettek szerint alakult ki a jelenleg is működő, az állam által elismert szakképesítések kimeneti szabályozását ellátó vizsgarendszer. A vizsgázók felkészültségét a képzőtől független vizsgabizottság méri. A tapasztalatok azt mutatják, hogy központi és a képzőtől még inkább független, a szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeiben foglaltaknak egységesen, az ország egész területén azonos minőségű kimenetszabályozást kell megteremteni. Ma még a szakmai bizonyítvány az iskolai rendszerben és az iskolarendszeren kívüli szakképzésben szerzett azonos szakképesítés esetén nem azonos tudásmenynyiséget takar. Nem megoldott a szakmai vizsgabizottságok folyamatos felkészítése és továbbképzése sem. A szakmai vizsgákról készült vizsgaelnöki jelentések alapján nincs teljes körű visszajelzés, illetve a jelentések nagy része formális. A vizsgarendszer teljes felülvizsgálatára és átalakítására lenne szükség. A szakmai vizsgát eredményesen letettek nem rendelkeznek azokkal a kompetenciákkal, amelyek a szakmai és vizsgakövetelményekben megfogalmazódnak. Ehhez független vizsgaközpont létrehozása szükséges. Ez a vizsgaközpont láthatná el az iskolai rendszerű és iskolarendszeren kívüli szakmai vizsgák lebonyolítását, megfelelő minőségbiztosítási rendszert működtetve, és gondoskodnának a korábban megszerzett kompetenciák, a nem formális és informális tudás elismeréséről. Az OKJ-ban meghatározott szakképesítések megszerzésére szervezett szakmai vizsgák adatainak nyilvántartását a jelenlegi jogszabályok előírják mind az iskolai rendszerű, mind az iskolarendszeren kívüli szakképzésben. Az országosan egységes nyilvántartási rendszer kialakításához megfelelő informatikai háttér kialakítása szükséges.

5.6 Intézményhálózat A szakképzésben a létszám csökkenése nem párosul az intézmények, illetve a képzési helyszínek csökkenésével. Míg 1990-ben 466, jelenleg 627 iskolában folyik szakiskolai képzés. Az intézmények jelentős részében – elsősorban a finanszírozási források jobb elérhetősége miatt – mindössze egy-egy szakiskolai osztályt működtetnek, vagyis a képzés országszerte szétaprózódik. Az iskolai rendszerű képzésben a szakképzés feladata az alapozó/általános képzés, ezért szervezetében, struktúrájában és módszertanában is kötöttebb. A képzési profil – iskola- és intézményhálózat – kellően széles, de rugalmatlan, nem alkalmazkodik a munkaerő-piaci igényekhez. Annak ellenére, hogy az elmúlt években a tanulók száma jelentősen csökken, a feladatellátási helyek száma jelentősen nőtt.

49


8. ábra A középfokú oktatási feladatellátási helyek számának alakulása típus szerint 1990–2004-ig

A szakképzési rendszer elaprózott, az intézmények a képzésben részt vevők létszámában érdekeltek, emiatt és a fenntartók közti egyeztetés hiányában gyakori, hogy földrajzilag közeli területeken azonos szakmákban párhuzamos és kis létszámú – gazdaságtalan – képzés folyik. Az iskolai rendszerű szakképzés intézményhálózatát jelenleg több mint ezer szakközép-, szakiskola és speciális szakiskola képezi, de a felsőoktatási intézményekben is folyik szakképzés. Az intézményhálózat egymásra épülő, több esetben tapasztalható a vegyes profilú intézmény. A szakképző intézmények eloszlása, a feladatellátási helyek adatait feldolgozva, nagyon vegyes képet mutat. A korábbi tanulmányok beszámítása, a kapacitások ésszerű kihasználása, a szakmai kapcsolatok indokoltsága alapján a felsőoktatási és középfokú szakképzés kapcsolatrendszerének fejlesztése szükségessé teszi a két intézményrendszer kapcsolatrendszerének fejlesztését (FSZ, TISZK stb.). Ennek további intézményi formáit is keresni kell. A felsőoktatási és szakképző intézmények tevékenységének hálózatba szervezése megfelel a legújabb szervezetfejlődési tendenciáknak. A képzés megoszlik önkormányzatok (megyei és megyei jogú városok, városi, kisebbségi és egyéb besorolású önkormányzatok) és egyéb szervezetek (központi 50


költségvetési szerv, egyházak, alapítványok, egyéb gazdálkodó szervezetek) által fenntartott iskolák között.

9. ábra A középfokú oktatási feladatellátási helyek összetételének alakulása típus szerint 1990–2004-ig

10. ábra A középfokú oktatási intézmények fenntartók szerinti megoszlása 1991/1992-ben 51


11. ábra A középfokú oktatási intézmények fenntartók szerinti megoszlása 2003/2004-ben

5.7 Az Oktatási Minisztérium szakképzési háttérintézménye: Nemzeti Szakképzési Intézet (NSZI) Az oktatási miniszter a szakképesítésért felelős miniszterekkel együttműködve • a szakképzés tartalmi fejlesztésére; • az állam által elismert szakképesítések folyamatos fejlesztésére; • a képesítési követelmények hazai és nemzetközi összehangolására; • a nemzeti referencia- és tájékoztatási, valamint a szakképzési információs központ működtetésére; • a hátrányos helyzet leküzdését segítő, továbbá rehabilitációs képzési programok kifejlesztésére; • az országos szaktanácsadásra; • a pedagógusok szakmai továbbképzésének szervezésére; • a tanulmányi versenyek rendezésére; • az innováció támogatására központi kutató és koordináló, fejlesztő-szolgáltató intézetként működteti az NSZI-t. Az intézet együttműködik a szakképesítésért felelős minisztériumok által létrehozott és működtetett kutató és fejlesztő-szolgáltató intézményekkel. 52


Az NSZI az OM háttérintézményeként 1990 óta részt vesz a szakképzésfejlesztésben, a szakképzési folyamatok figyelemmel kísérésében. A következő évek egyik legfontosabb feladata az NFT HEFOP 3.2.1 intézkedéseinek végrehajtása. A végzettségek elismerésével kapcsolatos tanácsi határozat alapján minden tagállamnak 2005. január 1-jével létre kell hozni a Nemzeti Europass Központot, amely nemzeti szinten felelős az „európai szakképzési útlevéllel” kapcsolatos tevékenységek koordinálásáért. A Nemzeti Szakképzési Intézet feladata – kapcsolódva a Europass Központhoz – a bizonyítványmellékletek összeállítása és kiadásuk koordinálása.

5.8 Tanárképzés A hazai lineáris képzés a bolognai folyamatnak megfelelően három fő ciklusra bomlik (felsőfokú alapképzés, mesterképzés és doktori képzés), mely szerkezetbe a pedagógusképzés is alapvetően illeszkedik. Az óvodapedagógusi, tanítói és szakoktatói oklevél alapképzésben is megszerezhető, a tanári és szakmai tanári oklevelet azonban csak alapképzés utáni mesterképzésben lehet megszerezni. A közismereti és készségtárgyak tanárainak képzése legalább egy főszakon és egy mellékszakon folyik.

12. ábra A szakképzőiskolai pedagógusállomány alakulása 1990–2004.

53


13. ábra Egy osztályra jutó tanulók száma a szakközépiskolai és a szakiskolai feladattellátási helyeken 1990–2003.

14. ábra Egy pedagógusra jutó tanulók száma a szakközépiskolai és a szakiskolai feladattellátási helyeken 1990–2003.

54


A szakképzés tanárképzése csak részben megoldott. A gyakorlati oktatók képzése rendezetlen. E területen az elmúlt években több szabályozással kapcsolatos változás volt, azonban megnyugtató rendezése nem történt meg. A szakoktatók képzésével összefügg azon képzők felkészítése, akik a tanulószerződéses, illetve megállapodásos formában folytatják e tevékenységüket.

5.9 Esélyegyenlőség A hátrányos helyzetű csoportoknak – jellegüknek megfelelően – eltérő intézkedésre van szükségük. A problémakör rendszerszemléletű kezelésére az elmúlt években számos intézkedés történt, melyek alapján programok is megvalósultak. A testi és értelmi fogyatékkal élő fiatalokkal kapcsolatos intézményrendszer, pedagógusképzés és jogszabályi környezet összességében rendezett, fejlesztésük folyamatos. A szociálisan hátrányos helyzetű fiatalokkal kapcsolatos kérdések rendezésére is számos intézkedés született, azonban a problémák megnyugtató megoldása további erőfeszítéseket igényel. Kiemelendő a hátrányos helyzetűek – ezen belül a romák – szakképzéshez való hozzáférésének kérdése. A roma fiatalok szakképzése kettős problémával küzd: egyrészt az alapiskolai és a szociokulturális hátrányok miatt ezen fiatalok jelentős része nem jut szakképesítéshez, mert a formális középfokú iskolákba (szakiskola, szakközépiskola) nem jut be. Másrészt, akik bejutnak a középfokú képzésbe, tipikusan szakiskolába járnak, a szakiskolák – de a többi iskolatípusra is igaz – azonban nincsenek felkészülve a jelentős számú, sokszor deviáns magatartású fiatal oktatására, képzésére, ezért magas a lemorzsolódás, sok fiatal szakképzetlenül hagyja el az iskolát a munkaerőpiacon való elhelyezkedés esélye nélkül. A fejlesztési célok meghatározását a társadalmi-gazdasági rendszerek fejlesztését szolgáló NFT célkitűzései és intézkedései, a szakképzés és a foglalkoztatáspolitika – a foglalkoztatáspolitikai irányelvekben meghatározottak szerinti – összefüggései és a szakképzés belső jellemzői, mozgása, rendszerének működési problémái határozzák meg.

5.10 A szakképzés finanszírozása A szakképzés finanszírozása alapvetően három nagy államháztartási5 forrásból valósul meg, a negyedikként feltüntetett forrás államháztartáson kívüli. Források: • Központi költségvetés (normatív módon átadott pénzeszközök) • Önkormányzati támogatás 5

Ezt egészítik ki az egyének, családok tanulókra (legyenek fiatalok vagy felnőttek) fordított kiadásai, valamint a vállalkozások közvetlen és közvetett ráfordításai saját dolgozóik képzésére.

55


• MPA képzési alaprész • Államháztartáson kívüli források (gazdasági szféra, lakossági források) A szakképzés finanszírozásának elsődleges forrása az államháztartás két alrendszere: a központi költségvetés és a helyi (megyei és települési) önkormányzatok, illetve egyéb iskolafenntartók költségvetései. Ugyanakkor el kell különíteni a finanszírozási rendszer két szintjét is: • Az egyik a központi költségvetés és az iskolafenntartók költségvetési kapcsolata – itt az allokáció módja a normatív támogatás. • A másik az intézményfenntartók és az intézmények kapcsolata – itt az allokáció módja a költségvetés típusú finanszírozás. E források egészülnek ki a különböző központosított és fejezeti kezelésű előirányzatokkal, cél- és címzett támogatásokkal. A szakképzés finanszírozásában ugyanakkor jelentős szerepet töltenek be az államháztartáson kívüli források is: • Gazdasági szféra: tanulók gyakorlati képzése, iskoláknak nyújtott támogatás, saját munkavállalók képzése, szakképzési hozzájárulás befizetése, tanulmányi szabadság biztosítása, részvételi díj részben vagy egészben való átvállalása stb. • Lakosság: részvételi díj, tankönyv- és taneszközvásárlás • Nemzetközi források A költségvetés oktatási kiadásainak GDP-hez viszonyított aránya kb. 5%. Országos átlagban az önkormányzati fenntartású közoktatási intézmények kiadásainak 55-60%-át fedezi az állami hozzájárulás, az önkormányzati kiegészítő források hiányában az intézmények egy részénél a működési költségeket fejlesztési forrásokból finanszírozzák. Ugyanakkor vannak olyan intézményfenntartók is, amelyek az állami hozzájárulásból fedezni tudják intézményeik kiadásait. Az lenne a kívánatos, hogy az iskolafenntartó olyan hatékony eszközöket, módszereket alkalmazzon intézményei működtetésében, amelyek lehetővé teszik, hogy az állam által biztosított normatíva nagyrészt fedezze a felmerülő költségeket. A szakképzés finanszírozásában meghatározó a gazdasági szféra szerepe, amely a szakképzési hozzájárulással érvényesül. A hozzájárulásra kötelezett fejlesztési forrásokat adhat át az iskolának, saját munkavállalói szakképzését finanszírozhatja, a tanulók gyakorlati képzését biztosíthatja, végül, befizethet a képzési alaprészbe. Az államháztartás ráfordítása és a hozzájárulási kötelezettség közel azonos nagyságrendű, azonban a költségvetési (állami, önkormányzati) forrás csökkenő, míg a hozzájárulási kötelezettség növekvő tendenciát mutat. Miközben a szakképzés jogi szabályozása alapján az állam a tartalmi feltételeket (szakmaszerkezet, vizsgarendszer, iskolaszerkezet stb.) normatív módon (jogszabályokkal) és fejlesztési programokkal határozza meg, addig az ehhez szükséges forrásokat a fenntartónak kell hozzárendelnie. Ez a kettőség az egyik oka a szakképzésben jelentkező problémáknak. 56


Az elmúlt évek fejlesztési finanszírozásával kapcsolatban két egyértelmű tendencia állapítható meg. A fejezeti forrásokból folyamatos az elvonás, ugyanakkor az MPA képzési alaprész bevételei évről évre erőteljesen nőnek. A szakképzési hozzájárulás rendszerének fejlesztése folyamatos. A képződő forrás ésszerűbb felhasználása biztosíthatná a szakképzés tartalmi és technikai fejlesztéséhez szükséges forrásokat. A rendszer elaprózottsága miatt azonban ezek hasznosulása csak részben megfelelő. A tanulószerződés alapján a tanulóknak járó pénzbeli juttatás összege a szakképzési törvény szerint változott. 2003. szeptember elsejétől a minimálbér 15 és 30%-a közötti összeg (7500–15 000 Ft) fordítható a tanulószerződéssel foglalkoztatott tanulók pénzbeli juttatására, mely összeget a vállalkozó az alaprészből visszaigényelheti. 2004-től tovább javult a helyzet, a tanulónak adható és az alap terhére elszámolható pénzbeli juttatás a minimálbér 50%-ára növekedett. A felnőttképzés kialakult finanszírozási rendszere sokszereplős. A felnőttképzés támogatási rendszerének alapvető célja a tudásalapú társadalom kialakítása, a foglalkoztathatóság, illetve a foglalkoztatottak versenyképességének növelése. A támogatások elősegítik a felnőttképzésbe való bekapcsolódást, az állami források által és az egyéni ráfordítások ösztönzésével hozzájárulnak az élethosszig tartó tanulás megvalósításához. A támogatási rendszer fő elemei: • Az állami normatív támogatás • A képzési célú adókedvezmény • A foglalkoztatottak képzésének a szakképzési hozzájárulás terhére történő támogatása • A képzési rendszer működtetésének és fejlesztésének MPA képzési alaprészéből való támogatása A munkanélküliek, illetve a munkanélküliséggel veszélyeztetettek képzésének támogatását a döntően munkaadói és munkavállalói járulékból képződő MPA foglalkoztatási alaprésze biztosítja. A 2003-ban bevezetett felnőttképzési normatív állami támogatás, elsősorban az állam által elismert szakképesítéssel nem rendelkezők szakképesítéshez juttatásához, valamint a fogyatékkal élők általános, nyelvi és szakmai képzéséhez biztosít állami támogatást. A normatív támogatást igénylés és szerződéskötés alapján folyósítják. A támogatást a Felnőttképzési Akkreditációs Testület (FAT) által akkreditált intézmények igényelhetik a képzési tervükben meghatározott részt vevő felnőttek létszáma után. A támogatás 2003. évi előirányzata 475 millió forint volt. A személyijövedelemadó-kedvezmény a felnőttképzés támogatási rendszerének alapvetően a munkaerőpiac aktív állományának tovább-, illetve átképzését támogató ösztönző eleme, amely a jövedelemmel – és szakképzettséggel – rendelkező felnőttek önerőből való továbbképzésének közvetett állami támogatását biztosítja. A gazdasági szféra által közvetlenül meghatározott képzési szükséglet érvényesül a gazdasági szervezeteket terhelő szakképzési hozzájárulási kötelezettség saját munkavállalók képzésére fordítható részének (a kötelezettség egyharmad része, a 57


bérköltség 0,5%-a) felhasználásában. A kötelezettségcsökkentő támogatás keretében a munkáltatók az általuk foglalkoztatottak képzését támogathatják a magasabb szintű munkavégzés érdekében.

5.11 A Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program I. (2004–2006) Az NFT HEFOP célkitűzései a kiemelt szempontoknak megfelelően a következők: • Az EU-elvárások • Az átláthatóság biztosítása • A szakmastruktúra átalakítása • A képzés és az intézményrendszer szétaprózottságának csökkentése • Az iskolai rendszerből lemorzsolódók magas arányának csökkentése • A szakképzettséggel rendelkezők munkaerő-piaci elhelyezkedési esélyeinek növelése • A szakképzés és a gazdaság kapcsolatának erősítése A munkaerő-piaci igények és az iskolai rendszerű szakképzésben végzők tudásának összehangolása érdekében a HEFOP intézkedései a következő célokat tűzték ki a szakképzés területén. A HEFOP 3.2 A szakképzés tartalmi, módszertani és szerkezeti fejlesztése intézkedés 1. komponense az új szakképzési szerkezet kialakítását biztosítja. A feladatot a Nemzeti Szakképzési Intézet – az Apertus Közalapítvány és az Educatio Kht. bevonásával – a központi programnak megfelelően végzi el. Ez a komponens magában foglalja többek között a moduláris képzési rendszer módszerének kidolgozását, két szakmacsoport moduláris dokumentumrendszerének kifejlesztését, továbbá az előzetes tudás mérésére alkalmas módszerek kidolgozását, illetve a tananyagok digitalizálását. A 2. komponens és a 4.1 Az oktatási és képzési infrastruktúra fejlesztése intézkedés 1. komponense a TISZK-ek létrehozását és infrastrukturális feltételeinek javítását pályázati programmal valósítja meg, döntően az ipari tevékenység és szolgáltatás szektorára, valamint az önkormányzati fenntartású intézményekre koncentrál. E komponensek célja a szakképzés hatékonyságának növelése a szakképzési kínálat megfelelő koordinációjának biztosításával, valamint a XXI. századi igényeknek megfelelő csúcstechnológia összehangolt alkalmazása a korszerű gyakorlati ismeretek bővítése érdekében. A komponensek egyben a szakképzés és a régió, térség munkaerőpiaca közötti összhang megteremtését kívánják előmozdítani a gazdaság szereplőinek közreműködésével és együttműködésével. A fenti célok elérése, illetve a csúcstechnológiák összehangolt használata érdekében jön létre a 16 TISZK. A központ keretei között a szakképzést folytató intézmények szoros együttműködésben vagy összevontan, ésszerű feladatmegosztásban harmonizálják irányítási rendszerüket. Ezáltal – a moduláris rendszerű képzés 58


bevezetése mellett – alkalmassá válik az integrált szervezet arra, hogy gyakorlatorientált szakképzési bázisként működjön minden régióban. A TISZK-ek úgynevezett közösségi funkciókat is ellátnak, amelyek keretében elsősorban tanulóik számára biztosítanak komplex szolgáltatásokat a pályaválasztás és pályaorientáció, karrier-tanácsadás területén, de a hátrányos helyzetű fiatalok és családjaik számára is kínálnak külön szolgáltatásokat. A HEFOP 3.4 és 3.5 intézkedés keretében a szakképzés és a gazdaság igényeinek közelítése érdekében a munkahelyteremtéshez és a vállalkozói készségek fejlesztéséhez kapcsolódó, továbbá a felnőttképzés rendszerének fejlesztését célzó programok indulnak.

59

6. FEJLESZTÉSI ELVEK Az oktatás és képzés területén megfogalmazott feladatrendszer, valamint az EUdokumentumokban definiált elvek és célok megjelennek az irányítási, szakmai, érdekvédelmi szervezetek programjaiban és az NFT HEFOP-ban is.

6.1 Az egész életen át tartó tanulás politikájának széles körű érvényesítése A munkaerőpiacra való sikeres beilleszkedés és a gazdaság változó követelményeihez való rugalmas alkalmazkodás az egész életen át tartó tanulás politikájának széles körű érvényesítését követeli meg. Már az alapfokú oktatásban meg kell alapozni azokat a készségeket és képességeket, amelyek részben a további tanulás, illetve a munkaerőpiacra való belépés feltételei, részben pedig a mindennapi életben, a szélesebb vagy tágabb társadalmi környezetben való boldoguláshoz nélkülözhetetlenek. Az iskolai rendszerű oktatásban az alapkészségek, kulcskompetenciák fejlesztésekor kiemelkedő területek: az idegen nyelvi, a számítógépes, a szociális és életviteli, illetve a kommunikációs ismeretek. Fontos hangsúlyozni, hogy az egész életen át tartó tanulás megalapozása a közoktatás egészére érvényes (iskola előtti nevelés, közoktatás kezdő szakasza, iskolai rendszerű szakképzés). A kezdő szakasz nevelési céljait oly módon szükséges újragondolni, hogy az segítse elő a kulcskompetenciák fejlesztésére orientált pedagógiai gyakorlat kialakulását. Fontos, hogy a közoktatás intézményei a hazai és nemzetközi munkaerőpiacon hasznosítható, magas színvonalú és továbbfejleszthető, a fenntartható fejlődés erősítését szolgáló ismereteket közvetítsenek. A közoktatási rendszer minden szakaszában, így az iskolai rendszerű szakképzésben is általában előnyben kell részesíteni azokat a fejlesztéseket, amelyek mind a munkaerő-piaci, mind pedig az aktív társadalmi részvétel sikeressége szempontjából fontos kompetenciák kialakulását segítik, s ezzel csökkentik a lemorzsolódást.

6.2 Transzparencia A transzparencia követelménye kifejeződik abban, hogy a fiatalok és felnőttek fokozottabb képzésbe vonása, ösztönzése látható képzési programok szerint, a képzési szolgáltatások nyilvánosan megítélhető rendszerében valósuljon meg. Ezt szolgálja a szakképzés esetében az elmúlt években átalakult OKJ6, a felnőttképző6

2001-től kialakultak az OKJ-ban a szakmacsoportok, és létrejöttek olyan szakértői bizottságok, amelyek az adott szakmacsoportba tartozó szakképesítéseket, az azokhoz kapcsolódó munka-

60

6. FEJLESZTÉSI ELVEK

szervezetek 1997-től kiépült nyilvántartása, a képzési programok akkreditációjának 2003-ban elkezdődő folyamata. E követelmény jelenik meg az iskolai rendszerű és a felnőttképzés statisztikai rendszere továbbfejlesztésében, ami az adott tanulási formában részt vevők számának mainál pontosabb jelzését és elemzését teszi lehetővé. Értelemszerűen, különösen az atipikus tanulási formák esetében módszertani problémákat jelent a részvétel arányának, a tevékenység tartalmának értékelése. Ezért is fontos, hogy a mérési eredmények is rendelkezésre álljanak. A transzparencia a végzettségek kölcsönös elismerésében fejeződik ki, amely másrészt a diákok mobilitásának megkönnyítését is szolgálja egy személyes portfólióval. Ennek része a Europass-önéletrajz, Europass-mobilitás, Europass-oklevélmelléklet, Europass nyelvtanulási napló, Europass-bizonyítványkiegészítő.

6.3 Az oktatási rendszer egységes szemléletű rendszerfejlesztése A formális oktatás jogi szabályozása az alrendszerek különálló szabályozásának alapelvéből indult ki. Ezért egyrészt át kell gondolni a felsőoktatási intézmények szerepét a felnőttképzés stratégiája szempontjából, másrészt a felnőttképzés intézményrendszerének fejlesztését a felsőoktatás egészének stratégiai fejlesztése szempontjából. A felsőoktatási intézmények regionális tudáscentrumokká fejlesztése a felnőttképzési stratégia egyik eleme. Meg kell fogalmazni, és támogatni kell a felsőoktatási és más felnőttképzést folytató intézmények együttműködésének, hálózatának kiépítését. A többciklusú képzés bevezetésével a jelenlegi átlagnál rövidebb bachelor képzés egyik fő célja az egész életen át tartó tanulásra való felkészítés. Ez nem valósítható meg az oktatási rendszer egységes szemléletű rendszerfejlesztése nélkül. A felnőttképzés és a hozzá kapcsolódó távoktatás módszertani fejlesztése, technikai és tananyaghátterének megteremtése jelentős és folyamatos beruházást igényel.

6.4 Minőségfejlesztés – minőségirányítás Egy korszerű, az egész életen át tartó tanulás szempontjából is nélkülözhetetlen egységes minőségfejlesztési s arra épülő minőségirányítási keretrendszer kiépítése a közoktatásban és ezen belül az iskolai rendszerű szakképzésben a többszintű és funkciójában változatos minőségfejlesztési tevékenységek kínálatát és minőségfejlesztési szolgáltató hálózat kialakulását feltételezi. Ennek érdekében szükséges a hazai és nemzetközi tapasztalatok együttes beépítése, amely biztosítja egy korszerű, az intézmények önfejlesztő, önértékelő tevékenységére építő intézményfejleszerő-piaci igényeket figyelemmel kísérik, és elvégzik a konszenzuson alapuló felülvizsgálatot. Az OKJ-ban szereplő szakképesítésekhez kapcsolódó, országosan egységes szakmai és vizsgáztatási követelményrendszer bevezetése átláthatóbbá, hozzáférhetőbbé tette a szakképzést, megteremtette a standardizált alapokat a korszerű minőségbiztosítási rendszer kiépítéséhez.

61


tő rendszer létrejöttét. A mérési, értékelési rendszer továbbfejlesztése, a külső és belső mérések (intézmény, program, tanári, tanulói) tartalmai, a mérések végrehajtásának rendszere az oktatás eredményességének javítása érdekében a NAT-ra, az állami vizsgák és a teljes körű intézményértékelés követelményeire épül. A köz- és felsőoktatási intézmények minőségirányítási rendszerének ki kell terjednie a felnőttképzésre is. A felnőttképzés minőségirányítási rendszerének figyelembe kell vennie a felnőttképzés sajátosságait (életkor, munka melletti képzés, korábbi tanulmányok beszámítása stb.). A 2002. novemberi Koppenhágai Nyilatkozat kiemeli az együttműködés fontosságát a szakképzés minőségbiztosítása terén. A deklaráció alapján a bizottság, a tagállamok, a csatlakozó országok és a szociális partnerek kidolgoztak egy, a szakképzésben alkalmazandó európai szinten közös minőségbiztosítási keretrendszert. Az „Oktatás és képzés 2010” dokumentum is fő prioritásának jelöli meg a minőségbiztosítást.

62

7. OPERATÍV CÉLOK – FEJLESZTÉSI FELADATOK7 A szakképzés-fejlesztési stratégia 2. fejezetében röviden már felvázolt 5 legfontosabb cél elérését szolgálják az operatív célok és az őket leginkább befolyásoló fejlesztési feladatok is.

7.1 A gazdaság versenyképességének növelése Kihívások: – A gazdaság versenyképességének javítása érdekében biztosítani kell a gazdasági aktivitás növelését, a potenciális munkaerő mobilizálását. – A leghátrányosabb helyzetűek munkaerő-piaci és társadalmi beilleszkedésének elősegítése – A roma népesség esélyegyelőségének érvényesítése érdekében a foglalkoztatás, az oktatás és képzés, valamint a szociális ellátórendszer fejlesztése – A fenntartható fejlődés beillesztése az oktatás és képzés programjaiba, regionális szolgáltatásaiba és saját intézményirányítási folyamataiba azzal a céllal, hogy a természeti és épített környezet ápolását és megóvását szolgálja a jövendő generációk számára Operatív célok: a) A jelenleginél nagyobb hangsúlyt kell fektetni a fizikai képességek, készségek fejlesztésére, az elméleti tudás gyakorlati alkalmazására, mindezzel növelve a tanulási motivációt, a szakmatanulás iránti érdeklődést. b) A közoktatás és ezen belül az iskolai rendszerű szakképzés egyik legfontosabb célja az egész életen át tartó tanulás megalapozása. E cél elérésének egyik legfőbb eszköze azoknak a kulcskompetenciáknak (írás, olvasás, számolás, digitális tudás) az elsajátítása, amelyek az egyént alkalmassá teszik arra, hogy egész élete során szembe tudjon nézni olyan helyzetekkel, amelyek alkalmazkodást vagy tágabb értelemben tanulást követelnek tőle. A fejlesztendő kulcskompetenciák köre természetesen messze túlmutat azokon, amelyek közvetlenül az egyéni alkalmazkodóképesség erősítését szolgálják. c) Megkönnyítjük az iskolarendszerből a munkaerőpiacra szakképesítéssel kilépő fiatalok számára a munka világába való bekapcsolódást, különös tekintettel a hátrányos helyzetű csoportokra. 7

A Kormányhatározat tervezetében meghatározott feladatok évenként lebontott, operacionalizált tervének elkészítésére a határozat elfogadása után kerül sor – részben – a szakképesítésért felelős minisztériumok bevonásával.

63


d) Ösztönözzük a vállalkozásoknál folyó gyakorlati képzést, valamint a munkavállalói és vállalkozói kompetenciák fejlesztését a képzés során. e) Biztosítjuk a gyakorlati képzés arányának és időtartamának növelését. f) Ösztönözzük a felnőttképzésben részt vevők létszámának erőteljes növelését. Fejlesztési feladatok: – Alapvető feladat a szakképzési rendszer fejlesztése, a gyakorlati képzés erősítése, illetve a képzés gazdasági igényekhez való igazítása. – A többcsatornás finanszírozási rendszert tovább kell fejleszteni, hogy kielégítse a szakképzés differenciált igényeit, és struktúraváltásra ösztönözzön. – A korszerűsítés részeként ösztönözni kell a szakképzést folytató intézményeket, hogy alkalmazzanak olyan módszereket a képzésben, amelyek alkalmasak lehetnek a munkáltatók igényeinek fokozottabb figyelembevételére. Támogatni kell a gyakorlatközpontú oktatási módszerek elterjesztését, a gyakorlati tevékenységet és a tanulást kombináló, a munkaerő-piaci beilleszkedést közvetlenül támogató oktatási programok kialakítását és bevezetését az iskolai rendszerű szakképzésbe, gyakorlati képzésbe. A tanulói aktivitás növelése érdekében újszerű tanulási-tanítási módszereket, eljárásokat kell alkalmazni (projekt, a tanulók tudásának nyomon követése portfólióval, a tanulói önértékelési rendszer különböző formáival stb.). – Az egész életen át tartó tanulás megvalósulása érdekében az egyén képességeinek és szükségleteinek megfelelően, életének minden szakaszában biztosítani kell a szakképzés különböző szintjeihez és formáihoz való teljes körű hozzáférést. – A munka világához való pozitív viszonyulás fejlesztése, melyet az EU mobilitási programjában való részvétel támogathat. – A fenntartható fejlődés beillesztése az oktatás és képzés programjaiba, regionális szolgáltatásaiba és saját intézményirányítási folyamataiba azzal a céllal, hogy a természeti és épített környezet ápolását és megóvását szolgálja a jövendő generációk számára.

7.2 A mobilitás növelése Kihívások: – A tudásalapú társadalom kihívásainak való megfelelés a munkaerő fokozott alkalmazkodását kívánja meg. – Az oktatás és képzés rendszerének biztosítania kell a foglalkoztatás szempontjából meghatározó kompetenciák kialakítását. Operatív célok: a) A képzési struktúra és a minőség fejlesztése a munkaerő-piaci elvárásoknak megfelelően 64

7. OPERATÍV CÉLOK – FEJLESZTÉSI FELADATOK

b) Ösztönözzük, hogy a fiatalok piacképes szakképesítést szerezzenek annak érdekében, hogy a társadalom perifériájára szorulók száma csökkenjen. c) A munka világához való pozitív viszonyulás kifejlesztése, melyet az EU mobilitási programjában való részvétel támogathat d) A Europass-rendszer bevezetése e) A szakmai képzés során megszerzett tudás felsőfokú tanulmányokba való beszámítása, különös tekintettel a technikus- és a közösségi jog hatálya alá tartozó szabályozott szakképesítésekre f) A szakiskolai képzés utáni szakmai továbbtanulás lehetőségének megteremtése g) Új struktúrájú OKJ kialakítása h) Modularizált tananyagok fejlesztése i) A lemorzsolódók arányának csökkentése j) Bizonyítványmelléklet kiadása k) A munkaviszonyban állók folyamatos képzése l) Segítjük azoknak a felnőtteknek a szakképesítéshez jutását, akiknek fiatalkorukban nem volt módjuk a folyamatos fejlődésre, szakmaváltásra, vagy a munkájukat elveszítették. Támogatjuk továbbá az önálló vállalkozás indításához szükséges kompetenciák fejlesztését is. m) E-learning, IKT elterjesztése Fejlesztési feladatok: – Az OKJ korszerűsítése, az alapszakmák meghatározása. A szakképesítések tananyagtartalmának elemzése során a közös tevékenységekből alapszakmák létrehozása. Az alapszakmák meghatározásának célja az OKJ-ban szereplő szakképesítések számának csökkentése. – A szakmastruktúra moduláris rendszerű átalakítása lehetőséget teremt a szakképzésbe való ismételt visszatérésre. A képzésben részt vevők néhány modul elsajátításával részszakképesítést kapnak, visszalépéskor ezek beszámításával és újabb modulok elsajátításával újabb, illetve magasabb szintű szakképesítéshez jutnak. A kialakítandó rendszer létrehozásával megteremtjük az alapját a korábban formális vagy nem formális úton elsajátított ismeretanyag beszámításának is, és így lehetővé válik, hogy csökkenjen az OKJban szereplő szakképesítések száma. – Az NFT HEFOP szakképzést érintő intézkedéseinek végrehajtásával ki kell alakítani az új szakképzési szerkezetet és a modulrendszert, tovább kell folytatni a tananyag-korszerűsítést. A modulrendszerű szakképzés kialakítását követően moduláris képzési programokat kell kidolgozni. – A modulrendszer kiterjesztésével egyidejűleg meg kell vizsgálni a középiskola 12. évfolyamának elvégzésére, illetve az érettségire épülő szakképesítéseket abból a szempontból, hogy továbbtanulás esetén a felsőoktatásba hogyan számíthatók be a megszerzett kompetenciák/modulok, különös tekintettel a technikus- és a közösségi jog hatálya alá tartozó szabályozott szakképesítésekre. E lehetőség megteremtése stabilizálhatná hosszabb távon a szakközép65


–

–

–

–

–

iskolákat, amelyek a felsőoktatás elszívó hatása miatt jelenleg egyre kevesebb – érettségire épülő szakképesítéssel rendelkező – tanulót bocsátanak ki. Elsősorban a Szakiskolai Fejlesztési Program (SZFP) keretében csökkenteni kell a lemorzsolódók arányát, és biztosítani kell a szakiskolai tanulók létszámának növelését. Programokat kell kidolgozni, amelyek lehetővé teszik a szakképzésbe való bekapcsolódáshoz szükséges iskolai végzettséggel nem rendelkező felnőttek számára is piacképes szakképesítés megszerzését. A szakképesítések megszerzését igazoló bizonyítvány kiadásával egyidejűleg a vizsgázó kérésére olyan – a vonatkozó európai uniós dokumentumok szerinti – bizonyítványkiegészítő-lapot kell kiadnia a vizsgaszervező vezetőjének, amely tájékoztatást, kiegészítő információkat nyújt a munkaadók számára az adott bizonyítvány megszerzésének kritériumairól (az Europassrendszer részeként). További kétoldalú tárgyalásokat kell kezdeményezni az EU tagállamaival a bizonyítványok kölcsönös elismerése, továbbá a már hatályban lévő megállapodások új szakképesítésekkel való kiegészítése érdekében. A gazdasági, illetve az EU-s elvárásokkal összhangban – 800 ezer-egymillió felnőtt tanulását szükséges évente lehetővé tenni – alapvetően a tankötelezettséget követő szakképzés, a felnőttek szakmai továbbképzése, az idősek képzése s különösen a nonformális (vállalati belső képzések, e-learning típusú, nyitott, különböző médiumok közreműködésével zajló) képzések által valósítható meg. Ebben mindenképpen indokolt az iskolai rendszerű oktatás szakmai, tárgyi, infrastrukturális kapacitásait kihasználni. A felnőttek oktatása-képzése az egész társadalmat érintő közügy, mivel ez segíti megtalálni az egyén helyét a változó társadalomban, a folyamatosan átalakuló munkaerőpiacon. A felnőttképzés nem lehet csak a szűken vett specializáció, hanem magában foglalja az általános kulturális és szakmai képességek továbbfejlesztését is. A felnőttképzés és az oktatás viszonyában lényeges az a törekvés, mely szerint az egyén számára lehetővé kell tenni, hogy a képzés olyan alapokra épüljön, amelyek biztosítják, hogy megfelelően reagáljon a gazdasági, kulturális és technológiai kihívásokra. Ahhoz, hogy az e-learning bázisú felnőttképzés elterjedhessen, biztosítani kell a felnőttek informatikai ismereteinek bővítését, képzésbe való bevonásukat. Az iskolákban meglévő informatikai eszközök kihasználtságának növelésével, az üzembe helyezett új informatikai eszközökkel és a meglévők korszerűbbre cserélésével biztosítható a felnőttek informatikai ismereteinek bővítése. Az e-learning bázisú felnőttképzés az elkövetkezendő években reálisan építhet a számítógépes hálózathoz való hozzáférés technikai feltételeinek javulására. A képzésbe bekapcsolódó felnőttek térben és időben elkülönülve, az internet segítségével juthatnak tananyaghoz, tarthatnak kapcsolatot a képzési program szervezőivel. Az e-learning kiaknázza az audiovizuális megjelenítés, vagyis a multimédia lehetőségeit. Kedvező adottság, hogy nap66


jainkban már az oktatási és a vállalati szféra is – alapvetően a közép- és nagyvállalatok, különösen a multinacionális cégek – rendelkezik az e-learning tömeges alkalmazásához szükséges infrastruktúrával. Az e-learning különösen gyorsan terjed a vállalatok belső képzésében. Amennyiben a tervezés, tartalomfejlesztés megfelelő szervezeti keretek között a felnőttkori sajátosságok szerint képes a programkínálatot bővíteni, úgy a szolgáltatásokkal kialakított együttműködés lényegi eleme lehet a távoktatásba/e-learningbe bekapcsolódó felnőttek regisztrációja, valamint a piaci kezdeményezéseket érvényre juttatva célszerű fejleszteni pályázati struktúrákat stratégiai együttműködés segítségével, számukra nyújtott programok akkreditációja és a folyamatok ellenőrző értékelése révén. – Kezdeményezni kell az intézményvezetők továbbképzését, a szakmai tanárés szakoktatóképzés, -továbbképzés rendszerének továbbfejlesztését, hogy biztosítani tudjuk a gyakorlatközpontú oktatási módszerek, az IKT szakképzésben való teljes körű bevezetését. – A szakképesítések állami elismerési folyamatának az egyszerűsítésével biztosítani kell, hogy – a rendszer átláthatóságának sérelme nélkül – a szakképesítési struktúra a foglalkoztatás struktúrájához igazodhasson. Rugalmasabbá és gyorsabbá kell tenni a képzési programok jóváhagyását, hogy azok a munkaerő-piaci változásokhoz folyamatosan igazodhassanak.

7.3 A hatékonyság javítása Kihívás: – Az eredményes és hatékony oktatási rendszer, a szociális szolgáltatások biztosításának feltétele a megfelelő színvonalú, területileg kiegyenlített, mindenki számára hozzáférhető oktatási, képzési és szociális infrastruktúra. Operatív célok: A minőségbiztosítás bevezetése az iskolai rendszerben már korábban elkezdődött. A felnőttképzés – a nyilvántartás/intézményi akkreditáció/programakkreditáció – keretrendszere az egyén számára a transzparencia mellett lehetővé teszi, hogy az egész életen át tartó tanulás segítségével megtalálja a megfelelő szintű szolgáltatásokat nyújtó képzőszervezeteket. A nonformális tanulási rendszerben kialakított finanszírozási és minőségbiztosítási eljárások jelentős hatással lehetnek az informális tanulást támogató pályázati struktúrák és az azt elemző-értékelő statisztikai eljárások kialakítása során. a) A szakmai és vizsgakövetelmények tartalmának korszerűsítése b) Az IKT szerepének növelése c) A szakképző iskolai teljesítmény mérésének, értékelésének kidolgozása, kísérleti bevezetése d) A minőségirányítási rendszer fejlesztése e) A modulrendszerű képzés továbbfejlesztése, kiterjesztése és bevezetése 67


f) A finanszírozás és a feladatrendszer összehangolása, egyéni hozzájárulások felülvizsgálata g) A tanár- és szakoktatóképzés, -továbbképzés korszerűsítésének kezdeményezése, a módszertani kultúra megújítása h) Az intézmények és a pedagógusok módszertani kultúrájának átfogó megújítása i) A szakképzési rendszer teljesítményértékelésének felülvizsgálata Fejlesztési feladatok: – A szakképzés tartalmi korszerűsítése általános és specifikus kompetenciák fejlesztése révén, a szakképesítések dokumentumrendszerének fejlesztése a munkaerő-piaci elvárásokat figyelembe véve és biztosítva az előzetesen megszerzett tudás értékelését és beszámítását – A technológiailag minden eddiginél gyorsabban változó gazdasági környezetben az információs és kommunikációs technológiák széles körű elterjesztése szükséges az oktatás minden szintjén és formájában. Ebben a folyamatban különleges figyelmet kell kapniuk a kistelepüléseknek és a ritkán lakott térségeknek. Elkerülhetetlen az oktatásinformatika tartalmi fejlesztése és a pedagógusok informatikai ismereteinek növelése. A közoktatási, ezen belül a szakképzési és felsőoktatási rendszerek minősége javítható az átfogó és egységes mérési-értékelési, minőség- és intézményfejlesztési rendszerek bevezetése révén. – A TISZK-ek létrehozásával és infrastrukturális feltételeik folyamatos fejlesztésével költséghatékony szakképző intézményrendszert kell kialakítani, figyelembe véve a szakképesítések speciális igényeit is. – Minőségirányítási rendszer elterjesztése a szakképzésben. Gondoskodni kell arról, hogy valamennyi szakképzést folytató intézmény rendelkezzen – az Európai Unió szakképzési minőségbiztosítási keretrendszerének figyelembevételével – minőségbiztosítási rendszerrel. Az oktatásban és a szakképzésben a minőségirányítási rendszerek adta lehetőségek hatékony kihasználása jelentős mértékben hozzájárul – mind az iskolai rendszerű, mind az iskolarendszeren kívüli szakképzésben – azok minőségének javításához, növelve ezáltal a regionális és területi szintű különbségek csökkenésének esélyét. A pénzfelhasználás hatékonyságát és célhoz kötöttségét a minőségi szakképzés elérése érdekében az eddigieknél fokozottabban kell ellenőrizni. – Javaslatot kell kidolgozni a szakképzési rendszer differenciált finanszírozásának korszerűsítésére. Biztosítani kell a szakképző iskolák kapacitáskihasználásának növelését, a szabad kapacitások felnőttképzésbe való bekapcsolását. – Képzőktől független szakmai vizsgarendszer működését biztosító regionális intézményhálózatot kell kialakítani. – A kulcskompetenciák fejlesztésének előtérbe helyezése feltételezi az intézmények és a pedagógusok módszertani kultúrájának átfogó megújítását, melyek többek között szolgálják: • a nevelési-oktatási célok és az ezeket rögzítő tartalmi szabályozó dokumentumok felülvizsgálatát, módosítását; 68


• a pedagógusképzés és -továbbképzés fejlesztését; • az intézményi szintű pedagógiai innovációk és a sikeres gyakorlatok elterjesztésének támogatását; • a tanulók iskolai értékelésének és általában az értékelési és mérési rendszernek a továbbfejlesztését; • az akkreditált oktatási programok fejlesztését; • az oktatás multikulturális tartalmának erősítését.

7.4 A regionalitás erősítése Kihívások: – A gazdasági fejlődés egyenetlenségéből fakadó területi munkaerő-piaci különbségek mérséklése érdekében a foglalkoztatási szolgálat aktív eszközeinek a helyi munkaerőpiac problémáira hatékony megoldásokat kell kínálnia. – Az eredményes és hatékony oktatási rendszer, a szociális szolgáltatások biztosításának feltétele a megfelelő színvonalú, területileg kiegyenlített, mindenki számára hozzáférhető oktatási, képzési és szociális infrastruktúra. Operatív célok: a) A korszerű, jó minőségű szakképzéshez való hozzáférés feltételeinek javítása b) A szakképzés hatékonyságának fejlesztése, méretgazdaságosság, kapacitáskihasználás, a TISZK-ek hálózatának fejlesztése c) A szakmai érdekegyeztetés rendszerének fejlesztése Fejlesztési feladatok: – Támogatni kell a gazdálkodó szervezetek és oktatási intézmények összehangolt tevékenységét biztosító szakmai képzőhelyek, üzemi gyakorlóhelyek (tangazdaságok) kiépítését, a TISZK-ek fejlesztését. A szakképzés sürgős, megoldásra váró problémája, hogy a jelenleg szétaprózott, túlságosan tagolt, a korábbi nagyvállalati képzéshez igazodó, nehezen finanszírozható és működtethető iskola- és intézményrendszer hogyan tudja a munkaerő-piaci igényeket megfelelően szolgálni. Az ifjúsági szakképzést, a felnőttképzést és továbbképzést is biztosító, korszerű, hatékony, többcélú és -funkciójú, a munkaerő-piaci változásokat követni tudó, azokhoz alkalmazkodni képes oktatási és képzési intézményrendszer kialakítása szükséges a probléma kezeléséhez. A TISZK-ek keretein belül szükség van pályaorientációs tanműhelyek, a drága csúcstechnológiák elsajátítását is biztosító központi képzőhelyek kialakítására. Ez elősegíti a hátrányos helyzetű rétegek képzésből való kikerülésének megakadályozását és az egész életen át tartó tanulás feltételeinek biztosítását. A szakképzési infrastrukturális hiányosságok csökkentése érdekében szükséges a munkaerő-piaci folyamatokhoz önállóan alkalmazkodó, váltani, fejleszteni képes, több korosztálynak is képzési lehetőséget nyújtó intézmények, centrumok létrejötte. 69


– A szakképzés és a gazdaság közötti kapcsolatrendszer fejlesztésének feltétele a szakmai érdekegyeztetés rendszerének korszerűsítése: gazdasági kamarákkal, szakmai, munkaadói, munkavállalói érdek-képviseleti és civil szervezetekkel, gazdálkodó szervezetekkel, valamint egyéb, a szakképzésben érdekelt partnerekkel, például az egyházakkal, szülői és tanulói szervezetekkel.

7.5 Az információellátottság és -áramlás javítása Kihívás: – Az eredményes és hatékony oktatási rendszer, a szociális szolgáltatások biztosításának feltétele a megfelelő színvonalú, területileg kiegyenlített, mindenki számára hozzáférhető információs rendszer. Operatív célok: a) Támogatjuk, hogy a fiatalok és a felnőttek a szükséges információk birtokában hozhassák meg pályaválasztásukról, -módosításukról a döntésüket; amelyhez fejleszteni kell a szakképzés statisztikai információs rendszerét, komplex információs rendszert kell kiépíteni a munkaügyi szervezet információbázisára és a gazdaságból jövő információkra alapozva. b) A szakmai és vizsgakövetelmények tartalmának előrejelzése c) Pályaválasztási tanácsadással foglalkozó tanárok képzése d) A szakmai vizsgák központi nyilvántartási rendszerének kialakítása Fejlesztési feladatok: – Komplex szakképzési információs rendszert kell kiépíteni és működtetni, amely biztosítja a szakképzéssel kapcsolatos adatok, a szakképzés egészének (résztvevők, képzést végzők, költségek stb.) mérésére is kiterjedő megbízható statisztikai rendszert, a munkaerő-piaci információk, a pályaválasztási és a szakmai-tartalmi adatbázist, a komplex rendszer információs értékének naprakészen tartását. Ez az információs rendszer elősegítené a döntés-előkészítési folyamatokat és a fejlesztési irányok meghatározását országos, regionális, helyi szinten. – Egységes pályaorientációs, pályaválasztási és információs rendszer, illetve követő rendszerek működtetése, kifejlesztése, amelyek a gyakorlatközpontú oktatás és a munkaerőpiacra való belépés folyamatát segítik. – Az OKJ-ban meghatározott szakképesítések megszerzésére szervezett szakmai vizsgák központi nyilvántartási rendszerének szakképzési törvény által előírt kialakítása mind az iskolai rendszerű, mind az iskolarendszeren kívüli szakképzésben. A szakmai vizsgák központi nyilvántartási rendszerének bevezetésével lehetővé válik a szakképesítéshez jutottak statisztikai célú központi regisztrálása, az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzések vizsgaeredményeinek nyilvántartása, illetőleg a szakképzés-irányítás információs igényeinek kielégítése. 70

FÜGGELÉK 1) Az oktatási intézmények (feladatellátási helyek) nappali tagozatos tanulólétszáma 1990–2004 között oktatási szintenként, illetve feladatellátási helyenként Általános iskola (ezer fő)

Gimnázium (fő)

Szakiskola (fő)

Szakközépiskola (fő)

Felsőoktatási intézmény (fő)

1990/1991.

1 166

123 427

225 356

3 152

168 445

76 601

1991/1992.

1 112

134 139

225 832

4 112

178 973

83 191

1992/1993.

1 072

143 805

216 231

4 398

186 225

92 382

1993/1994.

1 032

150 163

204 254

5 395

192 388

105 240

1994/1995.

1 002

158 957

191 297

5 546

196 965

118 847

1995/1996.

988

164 203

177 966

5 367

208 415

132 997

1996/1997.

976

166 989

163 770

5 363

220 528

145 843

1997/1998.

973

169 107

149 171

5 260

227 243

156 894

1998/1999.

973

171 769

132 623

4 420

234 430

168 183

1999/2000.

970

175 492

121 680

4 642

241 369

177 654

2000/2001.

958

178 500

125 530

5 200

239 300

183 876

2001/2002.

944

182 267

130 545

6 594

238 622

192 974

2002/2003.

930

186 508

130 541

7 200

239 793

203 379

2003/2004.

910

190 447

131 604

8 147

247 622

216 296

Tanév

71

Ebből speciális szakiskola (fő)


2) Az oktatási intézmények (feladatellátási helyek) nappali tagozatos tanulólétszámának változása (bázisév 1990)

1)

2) 3)

Tanév

Általános iskola

Gimnázium

Szakiskola1) Szakközépiskola2)

Felsőoktatási intézmény3)

Összesen

1990/1991.

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

1991/1992.

95,4

108,7

100,2

106,3

108,6

98,6

1992/1993.

91,9

116,5

96,0

110,6

120,6

97,2

1993/1994.

88,5

121,7

90,6

114,2

137,4

95,7

1994/1995.

85,9

128,8

84,9

116,9

155,2

94,8

1995/1996.

84,7

133,0

79,0

123,7

173,6

95,0

1996/1997.

83,7

135,3

72,7

130,9

190,4

95,1

1997/1998.

83,5

137,0

66,2

134,9

204,8

95,2

1998/1999.

83,5

139,2

58,9

139,2

219,6

95,5

1999/2000.

83,2

142,2

54,0

143,3

231,9

95,8

2000/2001.

82,1

144,6

55,7

142,1

240,0

95,7

2001/2002.

81,0

147,7

57,9

141,7

251,9

96,0

2002/2003.

79,8

151,1

57,9

142,4

265,5

96,1

2003/2004.

78,0

154,3

58,3

147,0

282,4

96,4

Szakmunkásképző iskola, gép- és gyorsíró iskola, egészségügyi szakiskola, egyéb (hátrányos helyzetű) szakiskola adatai együtt Technikummal együtt Akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzéssel, szakirányú továbbképzéssel, doktori képzéssel együtt

72

FÜGGELÉK

3) A középfokú oktatási intézmények (feladatellátási helyek) tanulólétszámának összetétele a feladatellátási hely típusa szerint 1990–2003 között

73


4) A középfokú oktatási intézmények (feladatellátási helyek) nappali tagozatos tanulólétszáma és létszámösszetétele a feladatellátási helyek típusa szerint 1990–2003 között Tanulók száma a Tanév

gimnáziumi 3)

szakközépiskolai 1)

szakiskolai 2)

Összesen

ebből a szakképző

feladatellátási helyeken Létszám (fő) 1990/1991.

123 427

168 445

225 356

517 228

393 801

1991/1992.

134 139

178 973

225 832

538 944

404 805

1992/1993.

143 805

186 225

216 231

546 261

402 456

1993/1994.

150 163

192 388

204 254

546 805

396 642

1994/1995.

158 957

196 965

191 297

547 219

388 262

1995/1996.

164 203

208 415

177 966

550 584

386 381

1996/1997.

166 989

220 528

163 770

551 287

384 298

1997/1998.

169 107

227 243

149 171

545 521

376 414

1998/1999.

171 769

234 430

132 623

538 822

367 053

1999/2000.

175 492

241 369

121 680

538 541

363 049

2000/2001.

178 500

239 300

125 530

543 330

364 830

2001/2002.

182 267

238 622

130 545

551 434

369 167

2002/2003.

186 508

239 793

130 541

556 842

370 334

1990/1991.

23,9

32,6

43,6

100,0

76,1

1991/1992.

24,9

33,2

41,9

100,0

75,1

1992/1993.

26,3

34,1

39,6

100,0

73,7

1993/1994.

27,5

35,2

37,4

100,0

72,5

1994/1995.

29,0

36,0

35,0

100,0

71,0

1995/1996.

29,8

37,9

32,3

100,0

70,2

1996/1997.

30,3

40,0

29,7

100,0

69,7

1997/1998.

31,0

41,7

27,3

100,0

69,0

1998/1999.

31,9

43,5

24,6

100,0

68,1

1999/2000.

32,6

44,8

22,6

100,0

67,4

2000/2001.

32,9

44,0

23,1

100,0

67,1

2001/2002.

33,1

43,3

23,7

100,0

66,9

2002/2003.

33,5

43,1

23,4

100,0

66,5

Összetétel (%)

1) 2)

3)

Technikumi adatokkal együtt Szakmunkásképző iskola, gép- és gyorsíró iskola, egészségügyi szakiskola, egyéb (hátrányos helyzetű) szakiskola, speciális szakiskola adatai együtt A 6 és 8 évfolyamos gimnáziumi létszámmal együtt

74

FÜGGELÉK

5) A szakképző feladatellátási helyeken az oktatott szakmák és tanulólétszámok főbb gazdasági ágak szerint a 2003/2004-es tanévben

6) A szakközépiskolai képzésben való részvétel főbb gazdasági ágak szerint 1990–2003 között

75


7) A szakközépiskolai szakmai képzésben való részvételi arányok főbb gazdasági ágak* szerint 1990–2003 között Szakirány, ágazat

1990/91.

1996/97.

1999/2000.

2002/2003.

tanévben

Ipari, műszaki

49,2

48,3

44,7

33,7

Mezőgazdasági

4,3

3,8

3,0

3,8

Szolgáltatás

31,8

31,3

36,1

33,1

Kereskedelem, vendéglátás, idegenforgalom

11,0

13,7

14,0

27,5

3,7

2,9

2,3

1,9

100,0

100,0

100,0

100,0

Szállítás, hírközlés, posta Összesen

* 9-10. évfolyamra járó szakmát nem tanuló tanulók nélkül

76

FÜGGELÉK

8) A szakmunkástanulók számának és összetételének alakulása főbb gazdasági ágak szerint 1990–2003 között Gazdasági ágak

1990/91.

1996/97.

1999/2000. *

2002/2003.*

Szakmunkástanulók száma (fő)

Ipar Mezőgazdaság, élelmiszeripar Szolgáltatás Kereskedelem, vendéglátás Szállítás, hírközlés Összesen

144 515

118 447

28 491

34 229

18 586

11 803

5 033

9 593

9 001

11 802

10 935

8 636

35 966

23 120

8 623

17 845

1 303

287

1 319

50

209 371

165 459

54 401

70 353

Szakmunkástanulók összetétele (%)

Ipar

69,0

71,6

52,4

48,7

Mezőgazd. élelm. ipar

8,9

7,1

9,3

13,6

Szolgáltatás

4,3

7,1

20,1

12,3

17,2

14,0

15,9

25,4

0,6

0,2

2,4

0,1

100,0

100,0

100,0

100,0

Kereskedelem, vendéglátás Szállítás, hírközlés Összesen *)

Csak a gyakorlati képzésben részesülők

77


9) Szakmunkástanulók* száma a gyakorlati oktatás helye szerint 1990–2004 között Iskolai

Iskolán kívüli

tanműhelyen

Üzemi munkahelyen

Tanév

Magán- Összesen vállalkozásnál (nem csoportos forma)

Ebből tanulószerződéssel

együttműködési megállapodással

gyakorlati képzésben résztvevő tanulók Tanulók száma (fő) 1990/1991.

33 300

83 225

40 216

52 630

209 371

0

0

1991/1992.

40 040

69 506

33 923

61 186

204 655

0

0

1992/1993.

46 337

52 178

28 099

61 956

188 570

0

0

1993/1994.

52 593

42 028

20 804

58 762

174 187

0

0

1994/1995.

55 902

33 725

19 471

54 232

163 330

0

0

1995/1996.

58 330

27 721

16 915

51 328

154 294

0

0

1996/1997.

58 826

27 669

9 606

47 745

143 846

0

0

1997/1998.

58 253

22 875

9 610

41 899

132 637

0

0

1998/1999. 1)

34 191

14 169

6 139

28 563

83 062

0

0

1999/2000.

24 106

8 113

3 901

18 281

54 401

0

0

2000/2001. 2)

27 447

9 129

4 015

18 311

58 902

0

0

2001/2002. 3)

30 788

10 144

4 128

18 341

63 401

..

..

2002/2003.

35 447

15 309

3 430

16 628

70 814

10 239

27 035

2003/2004.

34 704

15 251

3 973

17 500

71 428

12 115

25 127

78

FÜGGELÉK Összetétel (%) Év

Iskolai tanműhely (%)

Iskolán kívüli tanműhely (%)

Tanműhelyi tanuló (%)

Üzemi munkahelyen (%)

Magánvállalkozásnál (%)

Vállalkozásnál összesen (%)

1990/1991.

15,9

39,8

55,7

19,2

25,1

44,3

1991/1992.

19,6

34,0

53,5

16,6

29,9

46,5

1992/1993.

24,6

27,7

52,2

14,9

32,9

47,8

1993/1994.

30,2

24,1

54,3

11,9

33,7

45,7

1994/1995.

34,2

20,6

54,9

11,9

33,2

45,1

1995/1996.

37,8

18,0

55,8

11,0

33,3

44,2

1996/1997.

40,9

19,2

60,1

6,7

33,2

39,9

1997/1998.

43,9

17,2

61,2

6,7

31,6

38,3

1998/1999.

41,2

17,1

58,2

7,4

34,4

41,8

1999/2000.

44,3

14,9

59,2

7,2

33,6

40,8

2000/2001.

46,6

15,5

62,1

6,8

31,1

37,9

2001/2002.

48,6

16,0

64,6

6,5

28,9

35,4

2002/2003.

49,6

21,6

71,2

4,8

23,3

28,1

2003/2004.

48,6

21,4

69,9

5,6

24,5

30,1

*) Csak a szakmunkásképző iskolák tanulói (2001-ben előzetes létszámadatok alapján) Az 1998/99. tanévtől a gyakorlati képzésben nem részesülők létszáma nélkül 2) Az adatok 2000/2001-ben nem kerültek feldolgozásra, ezért az adat becslésen alapszik 3) 2001-től a szakiskolai tanulók együtt 1)

1999/2000.

2000/2001.

2001/2002.

2002/2003.

2003/2004.

2004/2005.

Tanulószerződések száma (db)

1998/1999.

Tanévek

1997/1998.

10) Tanulószerződések száma

6 616

7 970

8 312

10 155

14 063

14 128

15 628

21 301

79


11) A szakképző iskolai pedagógusállomány létszámának és összetételének alakulása intézménytípus szerint 1990–2004 között Tanév

Szakközépiskolai

Szakiskolai

Összesen

pedagógusok száma (fő)

Szakközépiskolai

Szakiskolai

Összesen

pedagógusok összetétele (%)

1990/1991.

12 656

12 060

24 716

51,2

48,8

100,0

1991/1992.

13 285

12 683

25 968

51,2

48,8

100,0

1992/1993.

13 983

12 506

26 489

52,8

47,2

100,0

1993/1994.

14 866

12 509

27 375

54,3

45,7

100,0

1994/1995.

15 358

12 266

27 624

55,6

44,4

100,0

1995/1996.

15 772

11 399

27 171

58,0

42,0

100,0

1996/1997.

16 329

10 164

26 493

61,6

38,4

100,0

1997/1998.

16 829

9 339

26 168

64,3

35,7

100,0

1998/1999.

17 567

8 777

26 344

66,7

33,3

100,0

1999/2000.

18 162

8 350

26 512

68,5

31,5

100,0

2000/2001.

18 248

8 719

26 967

67,7

32,3

100,0

2002/2003.

18 334

9 088

27 422

66,9

33,1

100,0

2003/2004.

20 804

9 716

30 520

68,2

31,8

100,0

12) A szakképző feladatellátási helyek fontosabb mutatói 1990–2003 között Egy osztályra Tanév

Egy pedagógusra jutó tanulók száma a

szakközépiskolai

szakiskolai

szakközépiskolai

szakiskolai

feladatellátási helyen

1990/1991.

30,9

29,1

13,3

17,4

1995/1996.

28,6

28,1

13,2

15,0

1999/2000.

27,8

26,8

13,3

14,0

2002/2003.

27,0

24,5

13,1

14,2

80

FÜGGELÉK

13) Az eredményesen vizsgázók létszámarányai gazdasági ágak szerint Eredményes szakmai vizsgát tett szakképző iskolai tanulók 2002*-ben Az eredményes szakmai vizsgát tett Szakmacsoportok

szakiskolai

szakközépiskolai

összesen

tanulók

Egészségügy

269

1 020

1 289

Szociális szolgáltatások

90

386

476

Oktatás

91

1 687

1 778

175

366

541

3 977

327

4 304

110

205

315

1 030

1 597

2 627

669

2 671

3 340

Vegyipar

84

4 006

4 090

Építészet

2 959

5 460

8 419

Könnyűipar

2 520

610

3 130

Faipar

2 485

558

3 043

184

2 770

2 954

Közlekedés

20

369

389

Környezetvédelem-vízgazdálkodás

37

1 080

1 117

Közgazdaság

21

492

513

581

8

589

Kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció

3 348

508

3 856

Vendéglátás-idegenforgalom

3 783

125

3 908

Egyéb szolgáltatások

2 445

1 403

3 848

Mezőgazdaság

2 147

91

2 238

Élelmiszeripar

865

2 626

3 491

27 890

28 365

56 255

Művészet, közművelődés, kommunikáció Gépészet Hagyományos nem OKJ-szakmák Elektrotechnika-elektronika Informatika (szoftver)

Nyomdaipar

Ügyvitel

Összesen

* Csak a ténylegesen szakképző évfolyamon szakmát tanulók

81

SZAKKÉPZÉS-FEJLESZTÉSI STRATÉGIA Az eredményesen vizsgázók létszámarányai 2002-ben a főbb gazdasági ágak szerint

Gazdasági ág

Az eredményesen vizsgázók létszámarányai 2002-ben a főbb gazdasági ágak szerint a szakiskolában

szakközépiskolában

az összes szakmát tanulónál

Ipar

48,0

58,6

53,3

Mezőgazdaság, élelmiszeripar

10,8

9,6

10,2

Szolgáltatás

15,6

28,3

22,0

Kereskedelem, vendéglátás

25,6

2,2

13,8

0,1

1,3

0,7

100,0

100,0

100,0

Szállítás, hírközlés Összesen

82

FÜGGELÉK Eredményes szakmai vizsgát tett szakiskolai tanulók megoszlása 1990–2002 között (%) Gazdasági ág

Ipar

1990.

1995.

2002.*

évben

67,8

70,0

48,0

Mezőgazdaság, élelmiszeripar

8,5

7,7

10,8

Szolgáltatás

4,3

4,5

15,6

18,9

16,8

25,6

0,5

0,8

0,1

100,0

100,0

100,0

Kereskedelem, vendéglátás Szállítás, hírközlés Összesen

* Csak a ténylegesen szakképző évfolyamon szakmát tanulók

83


14) A középfokú oktatási intézmények – feladatellátási helyek – összetételének alakulása a feladatellátási helyek típusa szerint, megyénként, régiónként 1990-ben és 2003-ban A középfokú oktatási intézmények – feladatellátási helyek – számának alakulása a feladatellátási helyek típusa szerint, megyénként 1990-ben és 2003-ban 1990/1991. tanév

2002/2003. tanév

szakiskolai 2)

Összesen



szakiskolai 2)

Összesen


77

100

69

246

169

178

186

106

470

292

Baranya

13

17

15

45

32

23

33

25

81

58

16

24

24

64

48

31

44

31

106

75

14

25

24

63

49

31

34

28

93

62

Borsod-A.-Z.

19

34

29

82

63

30

52

36

118

88

Csongrád

14

28

17

59

45

31

44

24

99

68

9

21

23

53

44

30

41

27

98

68

Győr-M.-S.

12

30

22

64

52

34

50

30

114

80

Hajdú-Bihar

18

18

19

55

37

37

43

38

118

81

Heves

8

18

16

42

34

21

28

23

72

51

Jász-N.-Sz.

17

25

22

64

47

33

40

31

104

71

Komárom-E.

10

19

18

47

37

23

33

23

79

56

6

12

12

30

24

15

19

15

49

34

Nógrád Pest

23

35

35

93

70

55

55

37

147

92

Somogy

11

22

23

56

45

27

37

27

91

64

Szabolcs-Sz.-B.

19

21

22

62

43

44

45

38

127

83

9

13

17

39

30

18

20

18

56

38

8

17

15

40

32

14

26

18

58

44

11

19

26

56

45

26

32

30

88

62

Tolna Vas Veszprém Zala Összesen

2)

3) 4)

5)

3) 4)

Bács-Kiskun Békés

Fejér

1)

gimnáziumi


Budapest

Megye

gimnáziumi

3) 4)

az intézmények ( feladatellátási helyek ) száma1)

7

15

17

39

32

14

24

22

60

46

321

513

465

1299

978

715

886

627

2228

1513

A feladatellátási hely fogalmán nem az intézményt, hanem az általa ellátott feladatot (feladatokat) értjük – a korábbi statisztikai fogalomértelmezéssel ellentétben, amikor a feladat egyenlő volt az intézménnyel. Szakmunkásképző iskola, gép- és gyorsíró iskola, egészségügyi szakiskola, egyéb (hátrányos helyzetű) szakiskola, speciális szakiskola adatai együtt. 1991–1994 között a speciális szakiskolák adatai nélkül A 6 és 8 évfolyamos gimnáziumi feladatellátási helyekkel együtt A közös igazgatású középiskolák száma a gimnáziumi és a szakközépiskolai feladatellátási helyek között is szerepelnek Becsült adat

84

FÜGGELÉK A középfokú oktatási intézmények – feladatellátási helyek – összetételének alakulása a feladatellátási helyek típusa szerint, megyénként 1990-ben és 2003-ban 1990/1991. tanév

2002/2003. tanév

gimnáziumi 3) 4)


szakiskolai 2)

Összesen


gimnáziumi 3) 4)


szakiskolai 2)

Összesen



Budapest

31,3

40,7

28,0

100,0

68,7

37,9

39,6

22,6

100,0

62,1

Megye

Baranya

28,9

37,8

33,3

100,0

71,1

28,4

40,7

30,9

100,0

71,6

Bács-Kiskun

25,0

37,5

37,5

100,0

75,0

29,2

41,5

29,2

100,0

70,8

Békés

22,2

39,7

38,1

100,0

77,8

33,3

36,6

30,1

100,0

66,7

Borsod-A.-Z.

23,2

41,5

35,4

100,0

76,8

25,4

44,1

30,5

100,0

74,6

Csongrád

23,7

47,5

28,8

100,0

76,3

31,3

44,4

24,2

100,0

68,7

Fejér

17,0

39,6

43,4

100,0

83,0

30,6

41,8

27,6

100,0

69,4

Győr-M.-S.

18,8

46,9

34,4

100,0

81,3

29,8

43,9

26,3

100,0

70,2

Hajdú-Bihar

32,7

32,7

34,5

100,0

67,3

31,4

36,4

32,2

100,0

68,6

Heves

19,0

42,9

38,1

100,0

81,0

29,2

38,9

31,9

100,0

70,8

Jász-N.-Sz.

26,6

39,1

34,4

100,0

73,4

31,7

38,5

29,8

100,0

68,3

Komárom-E.

21,3

40,4

38,3

100,0

78,7

29,1

41,8

29,1

100,0

70,9

Nógrád

20,0

40,0

40,0

100,0

80,0

30,6

38,8

30,6

100,0

69,4

Pest

24,7

37,6

37,6

100,0

75,3

37,4

37,4

25,2

100,0

62,6

Somogy

19,6

39,3

41,1

100,0

80,4

29,7

40,7

29,7

100,0

70,3

SzabolcsSz.-B.

30,6

33,9

35,5

100,0

69,4

34,6

35,4

29,9

100,0

65,4

Tolna

23,1

33,3

43,6

100,0

76,9

32,1

35,7

32,1

100,0

67,9

Vas

20,0

42,5

37,5

100,0

80,0

24,1

44,8

31,0

100,0

75,9

Veszprém

19,6

33,9

46,4

100,0

80,4

29,5

36,4

34,1

100,0

70,5

Zala

17,9

38,5

43,6

100,0

82,1

23,3

40,0

36,7

100,0

76,7

Összesen

24,7

39,5

35,8

100,0

75,3

32,1

39,8

28,1

100,0

67,9

1)

2)

3) 4)

A feladatellátási hely fogalmán nem az intézményt, hanem az általa ellátott feladatot (feladatokat) értjük – a korábbi statisztikai fogalomértelmezéssel ellentétben, amikor a feladat egyenlő volt az intézménnyel. Szakmunkásképző iskola, gép- és gyorsíró iskola, egészségügyi szakiskola, egyéb (hátrányos helyzetű) szakiskola, speciális szakiskola adatai együtt. 1991–1994 között a speciális szakiskolák adatai nélkül A 6 és 8 évfolyamos gimnáziumi feladatellátási helyekkel együtt A közös igazgatású középiskolák száma a gimnáziumi és a szakközépiskolai feladatellátási helyek között is szerepelnek.

85

SZAKKÉPZÉS-FEJLESZTÉSI STRATÉGIA A középfokú oktatási intézmények – feladatellátási helyek – összetételének alakulása a feladatellátási helyek típusa szerint, régiónként 1990-ben és 2003-ban 1990/1991. tanév

2002/2003. tanév

gimnáziumi 3) 4)


szakiskolai 2)

Összesen


gimnáziumi 3) 4)


szakiskolai 2)

Összesen



Közép-Magyarország

29,5

39,8

30,7

100,0

70,5

37,8

39,1

23,2

100,0

62,2

Közép-Dunántúl

19,2

37,8

42,9

100,0

80,8

29,8

40,0

30,2

100,0

70,2

Nyugat-Dunántúl

18,9

43,4

37,8

100,0

81,1

26,7

43,1

30,2

100,0

73,3

Dél-Dunántúl

23,6

37,1

39,3

100,0

76,4

29,8

39,5

30,7

100,0

70,2

Észak-Magyarország

21,4

41,6

37,0

100,0

78,6

27,6

41,4

31,0

100,0

72,4

Észak-Alföld

29,8

35,4

34,8

100,0

70,2

32,7

36,7

30,7

100,0

67,3

Dél-Alföld

23,7

41,4

34,9

100,0

76,3

31,2

40,9

27,9

100,0

68,8

Összesen

24,7

39,5

35,8

100,0

75,3

32,1

39,8

28,1

100,0

67,9

Régió

1)

2)

3) 4)

5)

A feladatellátási hely fogalmán nem az intézményt, hanem az általa ellátott feladatot (feladatokat) értjük – a korábbi statisztikai fogalomértelmezéssel ellentétben, amikor a feladat egyenlő volt az intézménnyel. Szakmunkásképző iskola, gép- és gyorsíró iskola, egészségügyi szakiskola, egyéb (hátrányos helyzetű) szakiskola, speciális szakiskola adatai együtt. 1991–1994 között a speciális szakiskolák adatai nélkül A 6 és 8 évfolyamos gimnáziumi feladatellátási helyekkel együtt A közös igazgatású középiskolák száma a gimnáziumi és a szakközépiskolai feladatellátási helyek között is szerepelnek. Becsült adat

86

FÜGGELÉK

15) A középfokú oktatási intézmények (feladatellátási helyek) tanulólétszáma a feladatellátási helyek típusa szerint 1990-ben és 2003-ban A középfokú oktatási intézmények (feladatellátási helyek) tanulólétszáma a feladatellátási helyek típusa szerint 1990-ben és 2003-ban 1990/1991. tanév

2002/2003. tanév


Összesen

7 129

9 372

22 591

16 501

8 369

7 751

5 427

21 547

13 178

Bács-Kiskun

6 764

8 412

13 193

28 369

21 605

8 903

12 092

8 177

29 172

20 269

Békés

4 592

7 787

9 404

21 783

17 191

7 821

8 830

5 934

22 585

14 764


szakiskolai 2)

gimnáziumi 3)


6 090

Összesen

Baranya

Megye

szakiskolai 2)


gimnáziumi 3)

tanulók száma a

feladatellátási helyeken

10 470

15 460

17 510

43 440

32 970

11 886

20 227

10 541

42 654

30 768

Csongrád

6 115

12 032

9 477

27 624

21 509

8 077

12 574

5 563

26 214

18 137

Fejér

4 246

9 434

9 046

22 726

18 480

6 678

10 979

6 055

23 712

17 034

Győr-M.-S.

5 645

11 737

9 054

26 436

20 791

8 790

11 437

6 335

26 562

17 772

Hajdú-Bihar

9 453

10 665

12 252

32 370

22 917

10 650

13 959

7 850

32 459

21 809

Heves

3 964

7 288

8 262

19 514

15 550

5 408

9 019

4 775

19 202

13 794

Jász-N.-Sz.

5 021

8 808

9 823

23 652

18 631

6 814

10 240

6 630

23 684

16 870

Komárom-E.

4 137

5 791

8 321

18 249

14 112

5 498

7 112

5 050

17 660

12 162

Nógrád

2 669

3 698

4 218

10 585

7 916

3 093

4 512

2 507

10 112

7 019

Pest

7 354

9 326

13 434

30 114

22 760

13 715

12 247

8 160

34 122

20 407

Somogy

3 576

6 199

7 871

17 646

14 070

4 969

7 194

5 399

17 562

12 593

SzabolcsSz.-B.

7 871

8 794

12 131

28 796

20 925

10 377

12 507

8 771

31 655

21 278

Borsod-A.-Z.

Tolna

3 097

4 259

5 602

12 958

9 861

4 432

5 437

4 227

14 096

9 664

Vas

3 031

6 331

6 334

15 696

12 665

4 123

6 749

3 541

14 413

10 290

Veszprém

4 336

7 032

9 153

20 521

16 185

6 488

8 341

6 146

20 975

14 487

Zala

3 566

6 833

6 690

17 089

13 523

4 346

8 660

3 879

16 885

12 539

142 247 217 787 224 855 584 889 442 642 190 447 247 622 131 619

569 688

379 241

Összesen 1) 2)

3)


87

SZAKKÉPZÉS-FEJLESZTÉSI STRATÉGIA A középfokú oktatási intézmények (feladatellátási helyek) létszámösszetétele a feladatellátási helyek típusa szerint 1990-ben és 2004-ben 1990/1991. tanév

2002/2003. tanév

Összesen

szakiskolai 2)

Összesen


27,0

31,6

41,5

100,0

73,0

38,8

36,0

25,2

100,0

61,2

Bács-Kiskun

23,8

29,7

46,5

100,0

76,2

30,5

41,5

28,0

100,0

69,5

Békés

21,1

35,7

43,2

100,0

78,9

34,6

39,1

26,3

100,0

65,4

Borsod-A.-Z.

24,1

35,6

40,3

100,0

75,9

27,9

47,4

24,7

100,0

72,1

Csongrád

22,1

43,6

34,3

100,0

77,9

30,8

48,0

21,2

100,0

69,2

Fejér

18,7

41,5

39,8

100,0

81,3

28,2

46,3

25,5

100,0

71,8

Győr-M.-S.

21,4

44,4

34,2

100,0

78,6

33,1

43,1

23,8

100,0

66,9

Hajdú-Bihar

29,2

32,9

37,8

100,0

70,8

32,8

43,0

24,2

100,0

67,2

Heves

20,3

37,3

42,3

100,0

79,7

28,2

47,0

24,9

100,0

71,8

Jász-Nkun.Sz.

21,2

37,2

41,5

100,0

78,8

28,8

43,2

28,0

100,0

71,2

Komárom-E.

22,7

31,7

45,6

100,0

77,3

31,1

40,3

28,6

100,0

68,9


szakiskolai 2)

gimnáziumi 3)


Baranya

Megye


gimnáziumi 3)

tanulók száma a


1) 2)

3)

Nógrád

25,2

34,9

39,8

100,0

74,8

30,6

44,6

24,8

100,0

69,4

Pest

24,4

31,0

44,6

100,0

75,6

40,2

35,9

23,9

100,0

59,8

Somogy

20,3

35,1

44,6

100,0

79,7

28,3

41,0

30,7

100,0

71,7

SzabolcsSz.B.

27,3

30,5

42,1

100,0

72,7

32,8

39,5

27,7

100,0

67,2

Tolna

23,9

32,9

43,2

100,0

76,1

31,4

38,6

30,0

100,0

68,6

Vas

19,3

40,3

40,4

100,0

80,7

28,6

46,8

24,6

100,0

71,4

Veszprém

21,1

34,3

44,6

100,0

78,9

30,9

39,8

29,3

100,0

69,1

Zala

20,9

40,0

39,1

100,0

79,1

25,7

51,3

23,0

100,0

74,3

Összesen

24,3

37,2

38,4

100,0

75,7

33,4

43,5

23,1

100,0

66,6


88

FÜGGELÉK


1) 2)

3)


Összesen

szakiskolai 2)


gimnáziumi 3)

tanulók száma a ebből a szakképző

tanulók száma a Összesen

2003/2004. tanév

szakiskolai 2)

1990/1991. tanév


Régió

gimnáziumi 3)

A középfokú oktatási intézmények (feladatellátási helyek) létszámösszetétele a feladatellátási helyek típusa szerint 1990-ben és 2004-ben régiónként


Közép-Magyarország

27,2

40,1

32,7

100,0

72,8

40,2

44,2

15,7

100,0

59,8

Közép-Dunántúl

20,7

36,2

43,1

100,0

79,3

29,9

42,4

27,7

100,0

70,1

NyugatDunántúl

20,7

42,0

37,3

100,0

79,3

29,8

46,4

23,8

100,0

70,2

Dél-Dunántúl

24,0

33,1

42,9

100,0

76,0

33,4

38,3

28,3

100,0

66,6

Észak-Magyarország

23,3

36,0

40,8

100,0

76,7

28,3

46,9

24,8

100,0

71,7

Észak-Alföld

26,3

33,3

40,3

100,0

73,7

31,7

41,8

26,5

100,0

68,3

Dél-Alföld

22,5

36,3

41,2

100,0

77,5

31,8

43,0

25,2

100,0

68,2

Összesen

24,3

37,2

38,4

100,0

75,7

33,4

43,5

23,1

100,0

43,7


89


16) A középfokú oktatási intézmények (feladatellátási helyek) számának és öszszetételének alakulása fenntartók szerint (nappali tagozat) 1991–2004 között A középfokú oktatási intézmények (feladatellátási helyek) számának és összetételének alakulása fenntartók szerint (nappali tagozat) 1991–2004 között Tanév

Települési önkormányzat

Megyei önkormányzat

Központi költségvetési szerv

Egyház, felekezet

Alapítvány, természetes személy

Egyéb (gazdálkodó szerv)

Összesen

Intézményszám (db) 1991/1992.

825

205

26

22

15

4

1 097

1992/1993.

833

221

33

35

23

8

1 153

1993/1994.

830

256

33

44

26

9

1 198

1994/1995.

831

261

37

49

37

7

1 222

1995/1996.

832

285

43

55

65

5

1 285

1996/1997.

808

323

47

67

87

11

1 343

1997/1998.

811

314

46

72

89

16

1 348

1998/1999.

827

309

48

82

110

22

1 398

1999/2000.

772

350

45

95

122

26

1 410

2002/2003.

1 010

543

88

136

281

170

2 228

2003/2004.

969

551

84

138

284

218

2 244

1991/1992.

75,2

18,7

2,4

2,0

1,4

0,4

100,0

1992/1993.

72,2

19,2

2,9

3,0

2,0

0,7

100,0

1993/1994.

69,3

21,4

2,8

3,7

2,2

0,8

100,0

1994/1995.

68,0

21,4

3,0

4,0

3,0

0,6

100,0

1995/1996.

64,7

22,2

3,3

4,3

5,1

0,4

100,0

1996/1997.

60,2

24,1

3,5

5,0

6,5

0,8

100,0

1997/1998.

60,2

23,3

3,4

5,3

6,6

1,2

100,0

1998/1999.

59,2

22,1

3,4

5,9

7,9

1,6

100,0

Összetétel (%)

1999/2000.

54,8

24,8

3,2

6,7

8,7

1,8

100,0

2002/2003.

45,3

24,4

3,9

6,1

12,6

7,6

100,0

2003/2004.

43,18

24,6

3,7

6,1

12,7

9,7

100,0

90

FÜGGELÉK

17) A gimnáziumok és szakképző intézmények számának alakulása fenntartók szerint 1991–2003 között

Szakközépiskola

Szakiskola

Összesen

Szakközépiskola

Szakiskola

Összesen

98

310

229

825

9

25

99

72

205

7

2

9

8

26

185

113

305

230

833

12

28

104

77

221

10

2

13

8

33

1993/1994.

189

110

306

225

830

22

34

116

84

256

7

2

15

9

33

1994/1995.

188

119

299

225

831

23

39

113

86

261

10

4

14

9

37

1995/1996.

193

117

295

227

832

24

49

120

92

285

10

5

19

9

43

1996/1997.

182

123

286

217

808

23

64

129

107

323

12

5

21

9

47

1997/1998.

181

130

286

214

811

18

67

122

107

314

12

5

19

10

46

1998/1999.

178

143

288

218

827

18

67

122

102

309

13

6

20

9

48

1999/2000.

166

144

265

197

772

19

71

143

117

350

13

4

20

8

45

2002/2003.

336

..

385

289

1 010

102

..

235

206

543

24

..

39

25

88

91

Gimnázium

Gimnázium és szakközépiskola


188

1992/1993.

Gimnázium

Gimnázium

1991/1992.

Tanév

Összesen

Szakiskola

Központi költségvetési szerv

Szakközépiskola

Megyei önkormányzat


Települési önkormányzat

SZAKKÉPZÉS-FEJLESZTÉSI STRATÉGIA Alapítványi, természetes személy

Összesen


Szakközépiskola

Szakiskola

Összesen

Gimnázium

Szakközépiskola

Szakiskola

Összesen

Gimnázium


Szakközépiskola

Szakiskola

Összesen

1991/1992.

7

0

2

6

15

1

0

2

1

4

233

125

422

317

1 097

1992/1993.

12

0

3

8

23

1

0

3

4

8

251

145

428

329

1 153

1993/1994.

12

0

6

8

26

2

0

3

4

9

270

150

446

332

1 198

1994/1995.

11

4

10

12

37

2

1

2

2

7

278

171

438

335

1 222

1995/1996.

20

5

24

16

65

0

1

2

2

5

293

182

461

349

1 285

1996/1997.

22

3

40

22

87

0

2

5

4

11

293

204

483

363

1 343

1997/1998.

21

5

43

20

89

4

3

5

4

16

293

218

478

359

1 348

1998/1999.

24

6

57

23

110

4

2

11

5

22

300

233

503

362

1 398

1999/2000.

22

10

68

22

122

3

2

17

4

26

292

241

521

356

1 410

2002/2003.

54

..

159

68

281

106

..

46

18

170

715

..

886

627

2 228

Tanév


Gimnázium

Egyéb (gazd. szerv)

18) Lábjegyzete 1)

2)

3) 4)

5)

A feladatellátási hely fogalmán nem az intézményt, hanem az általa ellátott feladatot (feladatokat) értjük – a korábbi statisztikai fogalomértelmezéssel ellentétben, amikor a feladat egyenlő volt az intézménnyel. Szakmunkásképző iskola, gép- és gyorsíró iskola, egészségügyi szakiskola, egyéb (hátrányos helyzetű) szakiskola, speciális szakiskola adatai együtt. 1991–1994 között a speciális szakiskolák adatai nélkül A 6 és 8 évfolyamos gimnáziumi feladatellátási helyekkel együtt A közös igazgatású középiskolák száma a gimnáziumi és a szakközépiskolai feladatellátási helyek között is szerepelnek. Becsült adat

92

FÜGGELÉK

18) A középfokú oktatási intézményekben lévő feladatellátási helyek száma és összetétele 1990–2004 között A középfokú oktatási intézményekben lévő feladatellátási helyek száma és összetétele 1990–2004 között Az intézményekben lévő feladatellátási helyek 1) Tanév

gimnáziumi 3) 4)


1990/1991.

321

513

1991/1992.

358

1992/1993.

396

1993/1994. 1994/1995.

szakiskolai 2)

Összesen


465

1 299

978

547

534

1 439

1 081

573

644

1 613

1 217

420

596

529

1 545

1 125

449

609

652

1 710

1 261

1995/1996.

475

643

712

1 830

1 355

1996/1997. 5)

497

687

665

1 849

1 352

1997/1998.

511

696

615

1 822

1 311

1998/1999.

533

736

584

1 853

1 320

1999/2000.

533

762

548

1 843

1 310

2000/2001.

615

830

585

2 030

1 415

2001/2002.

685

891

619

2 195

1 510

2002/2003.

715

886

627

2 228

1 513

2003/2004.

728

894

622

2 244

1 516

1990/1991.

24,7

39,5

35,8

100,0

75,3

1991/1992.

24,9

38,0

37,1

100,0

75,1

1992/1993.

24,6

35,5

39,9

100,0

75,4

1993/1994.

27,2

38,6

34,2

100,0

72,8

1994/1995.

26,3

35,6

38,1

100,0

73,7

1995/1996.

26,0

35,1

38,9

100,0

74,0

1996/1997.

26,9

37,2

36,0

100,0

73,1

1997/1998.

28,0

38,2

33,8

100,0

72,0

1998/1999.

28,8

39,7

31,5

100,0

71,2

1999/2000.

28,9

41,3

29,7

100,0

71,1

2000/2001.

30,3

40,9

28,8

100,0

69,7

2001/2002.

31,2

40,6

28,2

100,0

68,8

2002/2003.

32,1

39,8

28,1

100,0

67,9

2003/2004.

32,4

39,8

27,7

100,0

67,6

Száma

Összetétele

93

Tipográfia, kötésterv, tördelés: Király és Társai Kkt. Nyomás, kötés: Typo-Rep Nyomda Kft.

SZAKKÉPZÉS-FEJLESZTÉSI STRATÉGIA

Recommend Documents