Szabolcs vármegye katonai terhei a 17. század végén ( )

Balogh István Szabolcs vármegye katonai terhei a 17. század végén (1682-1690)

Szabolcs megye a török elleni felszabadító h á b o r ú é v t i z e d é b e n ugyan messze esett a h a d s z í n ­ tértől, de ennek ellenére s ú l y o s terheket kellett vállalnia: először a T h ö k ö l y Imre fejedelem ál­ tal elrendelt nemesi felkelést és a zsoldos had tartását, aztán a hosszan tartó h á b o r ú miatt ál­ landósult adókivetést és téli beszállásolást. Jogi h o v a t a r t o z á s a is megváltozott, hiszen m é g é v e k i g fenyegette a váradi t ö r ö k basa h ó d o l t a t á s a . A m e g p r ó b á l t a t á s o k kezdete évtizedekre nyúlik vissza. 1662-ben - amikor I I . R á k ó c z i G y ö r g y a királyi segély r e m é n y é b e n az apja által E r d é l y s z á m á r a átengedett két királyi me­ gyét, Szabolcsot és S z a t m á r i visszaengedte - Szatmár é s K a l l ó várába királyi őrség költözött. Ettől kezdve F e l s ő - M a g y a r o r s z á g i g a királyi uralom alatt álló területet oltalmazó v é g v á r v o n a l Szatmárral k e z d ő d ő e n K a l l ó n , Tokajon át Ó n o d i g h ú z ó d o t t , de Váradot 1660 őszén a török el­ foglalta, és a levéltárban őrzött iratok t a n ú s á g a szerint a délnyugati részen levő falvakat a Kraszna és Szamos v o n a l á i g hódolásra, adófizetésre kényszerítette. Ezt a tényt a vasvári b é ­ ke (1664) is elismerte. A Wesselényi-féle ö s s z e e s k ü v é s b e keveredett I . R á k ó c z i Ferenc s z á m á ­ ra anyja, B á t h o r y Zsófia pedig csak ú g y tudott kegyelmet nyerni, hogy a birtok váraiba is k i ­ rályi őrséget engedett. A z 1680-as évek elején a T h ö k ö l y Imre vezetése alatt álló felkelés si­ kerei k ö v e t k e z t é b e n a felsorolt várak k ö z ü l Tokaj és K a l l ó a felkelők k e z é r e került, de Szatm á r b a n és Ecsedben a n é m e t v á r k a p i t á n y o k p a r a n c s n o k s á g a alatt megmaradt a királyi őrség. S z a t m á r v á r m e g y e e g é s z é b e n sohasem fogadott h ű s é g e t a fejedelmi címet viselő T h ö k ö lynek. 1

I . Szabolcs v á r m e g y e T h ö k ö l y f e j e d e l e m s é g e alatt (1682-1684) A fejedelem 1682 végén értesítette a v á r m e g y é t , hogy a k ö v e t k e z ő év j a n u á r 11-ére K a s s á r a o r s z á g g y ű l é s t hívott össze, hogy „e mostani megháborodott időben interveniált [közbejött] alkalmatlanságok és abból megnyomorodott hazánknak származott ínségei a kivált való szük­ séghez képest meg is orvosoltathassanak"'. Itt állapodtak meg abban, hogy m i k é p p e n kell a fejedelem által állandóan fegyverben álló zsoldos k a t o n a s á g o t tartani, élelmezni, elszállásol­ n i . Semsei P á l n a k a felkelők uralma alatt álló v á r m e g y é k s z á m á r a kiadott parancsa szerint „a tiszt uraimik és mind az vitézlő rendek akár bent quartélyozók, akár pedig az alá-fel jövő-já­ rók legyenek" mindenben szorosan alkalmazkodjanak a fejedelem p a r a n c s á h o z . Ellátásukról a v á r m e g y é k k e l kötött m e g á l l a p o d á s t a „ mértékadó étellel és egyéb élelmezéssel való ellátás tekintetében. Borozással és más helytelen adózásokkal az szegénységet ne terheljék... Kétsze­ ri mértéktelen abrakadással megelégedjenek, haszontalan, sok és abrakvesztegető lovakat az seregben ne tartsanak... Az szegénységet rendetlen hozatallal és szekerezéssel ne terheljék... 2

3

1

2

3

E változásokra lásd SZEKFÜ, 1935. 4. köt. 178., 190-198., 201. 1681 után ezekben a várakban vegyes ma­ gyar-német őrség állomásozott, leginkább német várparancsnokkal. SZSZBML, IV. A . 1. Fasc. 101. No. 92. Munkács, 1682. dec. 12. (Mivel a felhasznált források a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár őrizetében lévő IV. A . 1. Szabolcs Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai fondból va­ lók, így az őrzőhelyet és a fondszámot a továbbiakban nem jelöljük.) Uo. 1. pont

Személyekben ne csigázzák, verjék és tagolják, hanem csendességben tartsák...^ A nemesek udvarházaira, a paróchiákra, scholákra ne condescendaljanak [szállásoljanak]. " A jobbá­ gyokat a faluhatáron túli fuvarozásra ne hajtsák. A földesurak k o c s m á i t ne sajátítsák k i . A tiszteknek gondjuk legyen arra, hogy a k a t o n á k az úton j á r ó k a t és a k e r e s k e d ő k e t ne foszto­ g a s s á k . A v á r m e g y é k tisztségviselőit sem s z e m é l y ü k b e n , sem javaikban ne károsítsák, sérte­ gessék. „Kiki úgy értvén kegyelmes úrnak és méltóságos fejedelmünk kiadott edictumát [ren­ deletét], mindenekben a feljebb megírt punctumokhoz alkalmaztassa magát és tovább való pa­ naszokra okot ne adjon. Most akik ez ellen cselekszenek, kegyelmes urunk őnagysága érdemelt és szigorú büntetését el nem kerülik. " 5

6

7

Ez a rendtartás világosan tükrözi a 17. s z á z a d b a n általános katonai magatartást. A b e s z á l l á solás esetén a parancsnokoknak a v á r m e g y é k k e l meg kellett egyezni az ellátás részleteiben, a j o b b á g y o k pedig a k a t o n á k n a k élelmet, szállást, a lovaiknak abrakot, szénát, s z a l m á t kellett, hogy adjanak. A m i n t fentebb említettük, Szatmár v á r á b a n T h ö k ö l y uralma alatt is királyi ő r s é g á l l o m á s o ­ zott. Ebben az időben báró Saponara volt a fcapitánya, akinek a katonái é l e l e m s z e r z é s miatt gyakran m e g s a r c o l t á k Szabolcs v á r m e g y e falvait, sőt Debrecen magisztrátusa is kénytelen volt tárgyalni vele a k e r e s k e d ő k érdekében. N e k i is híre volt arról, hogy az 1683. évi harma­ dik, B é c s elfoglalására indított török hadjárat sikertelenül végződött. M á r szeptember v é g é n értesítette Szabolcs v á r m e g y e kongregációját, hogy a kereszténység v é d e l m e z é s e v é g e t t ma­ radt a helyén. A z ottani és az ecsedi v á r ő r s é g az ő tudta és akarata nélkül nem k ö v e t e l h e t sem­ m i t a v á r m e g y é t ő l . Ha ilyenek akadnának, azokat a parancsa alapján üldözzék, fogják el és ad­ j á k át m e g b ü n t e t é s végett n e k i . Mentegette a p a r a n c s n o k s á g a alatt álló magyar k a t o n a s á g o t az esetleges kártételeik miatt: „Jól lehet a magyar katonák (tisztelet a magyar nemzetnek) bár­ mennyire vitéz, alig vagy nagyon kicsit fegyelmezett és az én sok évi tapasztalatom szerint, ha török tízből kilencet felakaszt is, a tizedik nem okul a vítkesek példájából... Királyi zsoldon él­ nek meg, velük született természetük az, hogy jobban ízlik nekik az a falat kenyér, amit saját kezükkel szereznek, mintha jogosan egy egészet kapnának... Igyekszünk a kártételt megakadá­ lyozni és békében élni a szomszéd vármegyével. " 8

9

B é c s o s t r o m á n a k m e g h i ú s u l á s a után a Lotharingiai Károly vezetése alatt álló szövetséges hadak E r d é l y b e vonultak. A sikerek nem maradtak hatástalanul. T h ö k ö l y I m r é n e k az é v v é g é n kiadott ellenállásra buzdító és az elpártolókat fenyegető pátensei erről t a n ú s k o d n a k . A ked­ v e z ő hírekre a szatmári és ecsedi királyi ő r s é g t e v é k e n y s é g e annyira m e g é l é n k ü l t , hogy m é g a debreceni m a g i s z t r á t u s n a k is v é d e l m e t kellett kérni a várost sarcolással fenyegető portyázá­ saik e l l e n . 10

11

A fejedelem is igyekezett előkészíteni az uralma alatt álló v á r m e g y é k e t a n y á r elején meg­ induló új hadjáratra. M i n d e n e k e l ő t t megkezdte M u n k á c s v á r á n a k megerősítését. 1684-ben

4

5

6

7

8

9

1 0

1 1

Uo. 2. pont Uo. 3. pont Uo. 4. pont Fasc. 101. No. 67. Ungvár, 1683. febr. 23. A felszabadító háború első éveiben a beszállásolt császári katonaság is ezt a gyakorlatot vette át. Fasc. 101. No. 64. Fülpös, 1683. szept. 20. Fasc. 101. No. 63. Szatmár, 1683. okt. 30. Fasc. 104. No. 61. Sárospatak, 1683. nov. 14.; Fasc. 101. No. 16. Debrecen, 1683. nov. 19.; Prot. 14. fol. 250/b.-251. 1683. dec. 1.; Fasc. 101. No. 2. Munkács, 1683. dec. 22. CSŰRÖS, 1911. 173. 1684. febr. 18.

feleségét, Z r í n y i Ilonát a gyermekekkel ide költöztette. Fizetett hadaival át akarta téríteni S z a t m á r v á r m e g y é t a h ű s é g é r e . N a g y k á r o l y t sikerült is elfoglalnia, az ott lévő n é m e t ő r s é g pa­ r a n c s n o k á v a l együtt Ecsedbe ment á t . De mindez nem változtatott a dolgok m e n e t é n . A t ö r ö k e l l e n e s Szent S z ö v e t s é g megújult. A nyár k e z d e t é n az egyesült hadak B u d á t ostrom alá vették, Pestet megszállták. Debrecen véd­ telen helyzete miatt m i n d i g aggódva, á l l a n d ó a n igyekezett híreket szerezni. M á r j ú l i u s 8-án értesült Buda megszállásáról. A város k ö v e t e i V á c o t t n é g y nap m ú l v a jelentkeztek E s z t e r h á z y János tábornoknál. J e l e n t é s ü k szerint „ a tábornok jó szívvel látta a debreceni követ urakat, ígérteprotectionalis levelét [védlevelét]". A k ö v e t e k nem mentek üres kézzel, vitték a város ajándékát. 1 2

13

A z ostrom ugyan sikertelenül v é g z ő d ö t t (a birodalmi s e g é l y h a d a k november első napjaiban felhagytak az ostrommal), viszont maga a vállalkozás megingatta a fejedelem uralma alatt ál­ ló v á r m e g y é k T h ö k ö l y iránti hűségét. Emiatt a fejedelem augusztus 2-án kiadott p á t e n s é v e l szigorúan megparancsolta, hogy e h ó n a p 13-ra „minden nemes titulussal élni kívánó, hazája és magyar nemzetéhez szeretetét maga előtt viselő becsületes " hívei K a s s á n s z e m é l y szerint vagy k é p v i s e l ő i k által j e l e n legyenek. A k i elmarad, az h ű t l e n s é g e miatt fejét és j ó s z á g á t vesz­ t i . M á r kis is küldötte azokat a megbízottait, akik j ó s z á g a i k a t lefoglalják, „sőt személyekhez is hozzányúlhassanak". 14

Szeptember 19-én a Debrecennel folytatott vitája miatt fogva tartott követ kiszabadult a fe­ jedelem fogságából és hírül adta a v á r o s n a k , hogy a császári csapatok Eperjest elfoglalták, „minden munitiot [hadieszközt] elnyertek, maga is futva szaladt". A z t is jelentették a magiszt­ rátusnak, hogy a korábbi szatmári v á r k a p i t á n y t leváltották és Georgius Wallis t á b o r n o k o t küldték - n y i l v á n m e g f e l e l ő erősítéssel - h e l y é r e . 15

E n a p o k b ó l levéltárunkban T h ö k ö l y n e k két p á t e n s e maradt. A Sáros megyei b u d a m é r i t á b o ­ rából o k t ó b e r 20-án e h ó n a p 26-ra Miskolcra hívta g y ű l é s b e a v á r m e g y e rendéit azért, hogy „hazánkszép szabadságának elérését és securitasban [biztonságban] való állatását céljozzuk mégjobban és másként is hitessük mindenekkel, nincsenek oly karban dolgaink, az mely utol­ só reménységre és abból származó veszedelmes kétségre és desperatiora [reményvesztésre] alkalmatlanságot adhatna. " A Szerencsen o k t ó b e r 19-én kelt p á t e n s csak szép k ö r m o n d a t o k ­ ból áll, amelyek kitartásra buzdítják a v á r m e g y é t és m e g t o r l á s s a l fenyegetik az e l p á r t o l ó k a t . 16

H a b á r Buda ostroma 1684. november elején félbeszakadt, a császári hadak F e l s ő - M a g y a r ­ országon t o v á b b is folytatták a hadjáratot, november 2 9 - é n Eperjest is e l f o g l a l t á k . A császári hadak sikerei egyelőre n e m érintették Szabolcs v á r m e g y é t , sőt m é g ú g y tűnt, hogy a fejedelem uralmát sem rendítették meg, aki 1685. j a n u á r 20-án általános nemesi felke­ lést rendelt el, összeírókat választatott, akik a parancsot nem teljesítők javait s z á m b a vették, a Vay Á d á m vezetése alatt álló ezredet beszállásolta a v á r m e g y é b e , sőt t ö b b ízben maga is 17

Uo. 141., 170., 173., 1684. febr. 4., 5., 19. Uo. 177., 1684. júl. 14., 18., 20. Fasc. 102. No. 2. Sepsi melletti tábor, 1684. aug. 2. A fejedelem levele már másnap Kisvárdán volt. A közgyűlés ennek nyomán augusztus 10-re a vármegye nemeseinek személyes felkelését rendelte el. Prot. 14. fol. 253/b. Kisvárda, 1684. aug. 3.; Debrecen követei augusztus 19-én voltak a fejedelemnél. „Ő nagysága igen haragudott, hogy nem a város vezetői mentek... Bennünket szidott, hogy labanczokká lőttünk, fenyegetett a méltóságos erdé­ lyifejedelmet is kárhoztatta, hogy németes... " CSŰRÖS, 1911. 181. 15 CSŰRÖS, 1911. 186. 1684. szept. 19., 29. Fasc. 102. No. 1. Budamér, 1684. szept.; Fasc. 102. No. 3. Szerencs, 1684. okt. 19. 1684. nov. 9. Lásd CSŰRÖS, 1911. 168.; A N G Y A L , 1889. 107.,ACSÁDY, 1898. 7. köt. 426-427. 1 2

1 3

1 4

1 6

1 7

megfordult K a l l ó b a n és K i s v á r d á n . A z 1685. május 16-án h o z z á küldött k ö v e t e k k e l azt k ö ­ zölte, hogy a s z e m é l y e s felkelésre v o n a t k o z ó rendelete t o v á b b r a is érvényes, de 300 forinttal meg is lehet váltani. Ugyanakkor elrendelte a tisztújítást, amelynek ellenőrzésével Vay Á b r a ­ h á m o t bízta meg. A tisztújítást a k ö z g y ű l é s j ú n i u s 2 0 - á n meg is tartotta. Ezek voltak a feje­ delem utolsó intézkedései, n y á r végén és ő s z elején m á r a császári k a t o n a s á g parancsait kel­ lett a m e g y é n e k végrehajtani. 18

19

I I . Caraffa t á b o r n o k és a katonai b e s z á l l á s o l á s (1685. o k t ó b e r - 1688. december) A t ö r ö k elleni felszabadító hadjárat során a birodalmi hadak 1684 nyarán és kora ő s z é n kísér­ letet tettek Buda visszafoglalására. Csak Pestet sikerült m e g s z á l l n i u k , de azt is feladták no­ vember első napjaiban. V á c és Visegrád visszafoglalása azonban sikerült. A k ö v e t k e z ő é v nya­ r á n a sikeres h a d m ű v e l e t e k során több é s z a k - d u n á n t ú l i várat foglaltak vissza, ő s z elején pedig ugyanilyen sikerrel m ű k ö d t e k F e l s ő - M a g y a r o r s z á g o n is: e l ő b b annak nyugati részén, majd s z e p t e m b e r - o k t ó b e r folyamán m e g h ó d o l t a t t á k a T h ö k ö l y fejedelemsége alatt állott v á r o s o k a t és v á r a k a t is. Szeptember 2 1 - é n császári k é z r e került Eperjes, 2 9 - é n Tokaj vára, előtte n é h á n y nappal Kassa. T h ö k ö l y a mellette maradt h í v e k k e l V á r a d r a ment, ahol az ottani basa o k t ó b e r 4 - é n fogságba ejtette. Ettől kezdve a fejedelemsége alatt álló v á r m e g y é k b e n m e g s z ű n t az ural­ ma, sok katonája - köztük P e t n e h á z y D á v i d is - hűséget fogadott az u r a l k o d ó n a k és beállott a császári hadseregbe. A Szabolcs v á r m e g y e levéltárában megmaradt, 1685 k é s ő n y a r á n és kora ő s z é n kelt iratok az u r a t l a n s á g o t tükrözik: a j e g y z ő k ö n y v h i á n y o s és zavaros feljegyzéseket tartalmaz, és csu­ p á n októbertől van n é h á n y akta. A j e g y z ő k ö n y v b e l i bejegyzés szerint a v á r m e g y e o k t ó b e r 17én kapta meg Aeneas Caprara felső-magyarországi p a r a n c s n o k l ó t á b o r n o k levelét I . Lipót azon p a r a n c s á v a l , amely szerint a birodalmi s e g é l y h a d bajor ezredei - a h á b o r ú folytatódása miatt - k é n y t e l e n e k M a g y a r o r s z á g o n telelni. Ellátásukra élelmet és t a k a r m á n y t (orális és equilis porciót) kell kivetni, ennek pénzbeni értékét Caprara t á b o r n o k határozza meg. A kivetést g r ó f R a b a t t á tábornok, a bécsi udvari h a d i t a n á c s e l n ö k e végzi, Caprara pedig elosztja az egyes v á r m e g y é k r e . Ez a parancs, amely o k t ó b e r 13-i keltezésű, jelenti a k a t o n a s á g v á r h a t ó é r k e z é ­ sét és utasítja a v á r m e g y é t , hogy küldje teljes felhatalmazással ellátott követeit K a s s á r a - a pa­ rancs z á r a d é k a szerint „nem fogad el semmiféle kifogást. " 2 0

A j e g y z ő k ö n y v b e n n é h á n y utólag b e k ö t ö t t lapon, rossz latinságú, gyakorlatlan írással, ok­ t ó b e r 17-i keltezéssel valamelyik írnok m e g ö r ö k í t e t t e Patak (ma Sárospatak) ostromát, é s s z ó esik valamilyen hadbiztosról, a Caraffa g e n e r á l i s h o z való követküldésről, a K á l i ó b a n m e g t ö r ­ tént p o r c i ó k i v e t é s r ő l . 21

Csak annyit tudunk biztosan, hogy a K i s v á r d á n tartott k ö z g y ű l é s - annak napját nem írták be - k é t meghatalmazott követét, Megyery István j e g y z ő t és Csabay Ferenc szolgabírót küld­ te C a p r a r á h o z , akinek akkor m á r a k e z é b e n lehetett az udvar által megállapított, M a g y a r o r s z á ­ got terhelő a d ó v á r m e g y é t illető h á n y a d a . A Rabattá t á b o r n o k által megállapított a d ó 8 millió birodalmi (rajnai vagy rhénes/rénes) forint volt, annak 85%-a M a g y a r o r s z á g o t terhelte. 22

1 8

1 9

2 0

2 1

2 2

Prot. 14. fol. 254. 1685. jan. 20., 22., febr. 16., 25.; CSŰRÖS, 1911. 195. 1684. febr. 18. Prot. 14. fol. 255-256. 1685. máj. 16., jún. 15., 20. SZEKFŰ, 1935. 4. köt. 211-212. I . Lipót parancsa: Bécs, 1685. okt. 10. LásdFasc. 103. No. 23.; A jegyzőkönyv szerint október 17-én érkezett. Prot. 14. fol. 260. Ekkor a jegyző és Csabay Ferenc szüreten voltak, nem tartózkodtak Kallóban. Prot. 14. fol. 260. Kisvárda, 1685. október 19. A Magyarországot illető adókivetésről lásd ACSÁDY, 1898. 439.

A z említett j e g y z ő k ö n y v i b e j e g y z é s nem említi, hogy Caprara k ö z ö l t e - e a k ö v e t e k k e l a sza­ bolcsi reparticiót, csak azt, hogy a közgyűlés november 12-én a n é g y szolgabíró m e l l é segít­ ségül - az a r á n y o s behajtás v é g e t t - két-két előkelő birtokos nemest v á l a s z t o t t . A z azonban bizonyos, hogy a behajtásra a parancsot Szatmárról, Caraffa tábornagytól kapták, akinek főhadbiztosa, Johann Carl von G ö t z e n m á r ekkor K á l i ó b a n volt. A november elején b e é r k e z ő ezredek falukra v a l ó elosztását, a számukra rendelt p o r c i ó k p é n z b e n megállapított összegét tő­ le k a p t á k november és december hónapra. 23

G ö t z e n hadbiztos feltehetően tárgyalt a két alispánnal és a n é g y szolgabíróval, és a beszál­ lásolt k a t o n á k parancsnokai is h o z z á fordultak panaszaikkal. B á r ó Gomboth ezrede Tisza­ dobon lett elszállásolva, és a falunak 300 rajnai forintot kellett volna fizetni p é n z b e n . A z ez­ red parancsnoka szerint a falu néptelen, és a k ö r n y é k e sincs m e g m ű v e l v e . A pénzt nem tudják behajtani. A hadbiztos tehát utasítja az alispánokat: „ találjanak módot, hogy az odarendelt század a számára rendelt pénzt beszedhesse... " A z alispánok találjanak lakott falut, „nehogy gróf Caraffa tábornok parancsa szerint keményebb behajtásra kényszerüljenek. Nem szívesen háborgatnám nagyságtokat, csak ha erre kénytelen leszek. Remélem azonban, hogy komoly fi­ gyelmeztetésemet megszívlelik, és jó egyetértésünk továbbra is megmarad. " L a d á n y (ma Püs­ p ö k l a d á n y ) havonta 500 forintot, N á d u d v a r pedig 275-öt köteles adni - de az m á r régtől fog­ va puszta volt, egy lélek sem lakta. Bagos (ma H a j d ú b a g o s ) is tartozik 775 forinttal. Ha nem intézkednek, m á s m ó d o n fog eljárni. Azt nem tudjuk, hogy G ö t z e n főhadbiztos m i k é n t és m i k o r k ö z ö l t e a kivetéseket a megye vezetőivel. A kivetés végső ö s s z e g é t egy keltezés nélküli b e j e g y z é s őrizte meg - ha ez egyál­ talán a v é g s ő ! Ugyanis h á r o m r ó l tudunk, m i n d m á s - m á s összegű. A z t viszont tudjuk, hogy a v á r m e g y e két k ö v e t e december 10. előtt ez ü g y b e n j á r t S z a t m á r o n Caraffánál és kérte az öszszeg mérséklését. A j e g y z ő k ö n y v szűkszavú b e j e g y z é s e szerint a t á b o r n a g y ezt elutasította az­ zal, hogy a reparticióra a v á r m e g y e szerződést kötött és ő azt nem változtatja meg. „Ezt hall­ va a küldöttek egyszerűen tagadták, erre a tábornagy azt válaszolta: »az én kivetésem megállapodas«. A követek így dolguk végezetlenül tértek haza. " 2 4

A j e g y z ő k ö n y v b e keltezés n é l k ü l beírt felsorolás szerint a hajdúvárosokkal és a Debrecen által birtokolt pusztákkal együtt 114 helyre kivetett reparticióba 24 460 forintot kellett havon­ ta fizetni. A határozat szerint a j o b b á g y o k a porciót t e h e t s é g ü k szerinti fizetik, a nemesek a v á r m e g y e s z ü k s é g é r e kivetett a r á n y b a n , a „ registrom " szerint. A repartició m é r s é k l é s e végett követség ment C a p r a r á h o z . A z azonban csak arra tett ígéretet, hogy a fuvar ingyenes igény­ bevételét csökkenti, a templomokat és p a r ó k i á k a t mentesíti a beszállásolás alól. Ugyancsak felmentette a katonai szolgálatot teljesítőket a porciófizetés alól, a tokaji várkapitányt pedig eltiltotta a tiszai r é v e n a r é v b é r ö n k é n y e s s z e d é s t ő l . 25

2 3

2 4

Fasc. 103. No. 7. 1685. nov. 12. A megválasztottak: Vay Ábrahám, Kércsy Sándor, Tolvaj Péter, Kemecsey Fe­ renc, Zoltány Farkas, [olvashatatlan vezetéknév] Ferenc, Varatkay István és Apagyi György. Fasc. 103. No. 24. Kalló, 1685. nov. 20.; Fasc. 103. No. 35. Kisvárda, 1685. nov. 29.; Caraffának ez az első in­ tézkedése. A következő három évben mindenben az ő intézkedése volt az irányadó, és a fenyegető hang folyama­ tosan erösebbé vált. A katonai érdek minden mást megelőzött. Caraffa akkor a Thököly fejedelemsége alatt állott vármegyék hódoltatásával, valamint a korábbi Erdélyi Fejedelemséghez és a török hódoltsághoz tartozó Debre­ cen katonai megszállásával foglalkozott. Szatmár várában már két évtized óta német őrség volt. Demecser men­ tes volt a vármegyét akkor első ízben terhelő porciófizetés alól is. Hogy miért mentették fel, nem tudjuk me ..._ gy arázni. fe

2 5

Prot. 14. fol. 262. Nagykálló, 1685. dec. 10.; Caprara levele: Fasc. 103. No. 54. Kassa, 1685. dec. 19. A falvankénti kivetés összege nem egyezik a közölt 24 460 forinttal. Lehet, hogy Capraránál sikerült valami csökkentést elérni.

A z t sem tudjuk, hogy végül is mennyit hajtottak be a reparticióból, mert az e l s z á m o l á s o k k ü l ö n b ö z ő összegről szólnak. A z egyik keltezés nélküli elszámolás szerint 102 falura 21 161 r é n e s forint lett volna a kivetés, a beszállásolt két ezred é s két dragonyos század a kallói vár­ ő r s é g g e l együtt 1697 orális és 1374 equilis portiót k a p o t t , amelyek együttes értéke 40 759 r é n e s forint lett volna. A harmadik, Consignatio c í m ű elszámolás csak az 1685. novemberi decemberi kivetést és elszámolást tartalmazza. Eszerint a két hónapra 26 661 forint terhelte a vármegyét. 26

2 7

A z bizonyos, hogy a katonaság igénye a beszállásolás kezdetén minden m á s t megelőzött. A felső-magyarországi központi a d ó h a t ó s á g , a Szepesi Kamara az utolsó h ó n a p o k b a n m á r m ű ­ k ö d ö t t . Egyik intézkedésével - a k a t o n a s á g élelmezése biztosítása é r d e k é b e n - a m a g á n ga­ b o n a k e r e s k e d ő k vásárlásait megtiltotta, s elrendelte az általuk vásárolt gabona e l k o b z á s á t . Ezekben az első h ó n a p o k b a n m i n d a beszállásolás, m i n d a repartició behajtása körül elég nagy összevisszaság, összeütközés és ö n k é n y e s k e d é s lehetett. A Caprara t á b o r n o k által Kas­ s á n felállított commissio (bizottság) 1686. j a n u á r 3-ra m e g h í v t a a v á r m e g y é k követeit a bajok o r v o s l á s a végett. Szabolcsot Vay Á d á m és Megyery István képviselték. A repartició behajtá­ sáról a s z á m u k r a kiadott utasítás 6-8. pontja rendelkezett. 28

A követek által előadottakban azt kérték, hogy a kivetés legyen mindenkire érvényes, így „a katonákra is. A fel- s alá járó német katonák önkényes követelései és szállásfoglalásai szűnjenek meg, " az addigi i g é n y b e v é t e l e k e t fizessék k i , a lakosoktól ingyen ne követeljenek ellátást és abrakot, „azt is valóságos és megfelelő" értékben fizessék m e g . 2 9

A követek a végzésekről a február 25-i k ö z g y ű l é s e n számoltak be. Eszerint a gyűlésen elő­ a d t á k parancsaikat és kéréseiket. A z irat szerint az utóbbi évek felkelései miatt a lakosok sok kárt szenvedtek, a v á r m e g y e a v é g s ő p u s z t u l á s szélére jutott: „Az országlakók javai elpraedáltattak, barmaikat részben elhajtották, részben felemésztették. A gazdálkodás, a kereskedés akadozik... A küldőik úgy vélik, hogy a szegénység erején felül meg van terhelve a porcióval... De a császári fegyverek győzelme nyomán az elpártolt lelkek késői egyezségre jutottak... Az ellenség állandó fenyegetése miatt őfelsége kénytelen Magyarországon tartani a teljes kato­ naságot téli szálláson, hogy a téli pihenés alatt erőben meg gyarapodva ismét öszszegyűlhessen az ország régi határai visszaállítására. " A v á r m e g y é k küldöttei szerint a beszállásolt k a t o n á k „aporciót mindenféle keresett ürügy alatt nemcsak pénzben, de természetben is beszedi... Ahol a lakosok fizetni vagy adni képtele­ nek, ott azokat borzasztóan kínozzák." K é r i k a c o m m i s s i ó t , járjon k ö z b e az uralkodónál a repartició m é r t é k é n e k csökkentése é r d e k é b e n , hogy a távoli falvakra hajtást szüntessék meg. Sérelmezik, hogy a nemesi s z a b a d s á g o t semmibe v é v e a katonák ö n k é n y e s e n beszállásolják magukat a nemesi kúriákba, illetve a p o r c i ó b e s z e d é s k é s e d e l m e s s é g e miatt az alispánokat é s

2 6

2 7

2 8

2 9

Feltehető, hogy ennyi katona és ló volt. A „ Consignatio " című és a Götzen főhadbiztos nevével jelzett repartició szerint az orális porciót 13, az equilisét 12 krajcárral kellett elszámolni. A rajnai forintban 60 krajcár volt, a magyart 100 dénárral számították, egy kraj­ cár = 2 dénár. Fasc. 103. No. 25. Kelet nélkül. A második elszámolás dátuma, 1686. márc. 14. elöttre tehető. Va­ lószínűleg ez a teljes összeg. Fasc. 103. No. 38. Kassa, 1685. dec. 12. Fasc. 103. No. 29. Thass, 1685. dec. 24.

a tisztségviselőket bilincsbe v e r i k . N é h á n y irat v a l ó b a n t a n ú s k o d i k a rendetlenségről. Egy olvashatatlan aláírású parancsnok j a n u á r 16-i levele említi a porciófizetés elmaradását, a had­ biztos által felvásárolt gabona elszállításának k é s e d e l m e s s é g é t . C s á k y István főkapitány közli a v á r m e g y é v e l , hogy az e s e d é k e s porciófizetésre Caprara „feldmarschallus " (tábornagy) ad parancsot. A z alatta szolgáló magyar k a t o n á k nem k ö t e l e ­ sek a porció fizetésére. M á r c i u s 4 - é n G ö t z e n főhadbiztos parancsa szerint a v á r m e g y é n e k a hajdúvárosokkal együtt 4000 forintot kell haladéktalanul fizetni. Ezzel szinte egy i d ő b e n Caraffa Szatmárról azt követeli, hogy a p o r c i ó j a n u á r - m á r c i u s h ó n a p r a e s e d é k e s részletét küldje el a v á r m e g y e : „En a saját porciómat minden engedmény és haladék nélkül kénytelen vagyok beszedni. " 3 0

31

3 2

Thonser hadbiztos február 3-diki levelére az alispánoknak írásban kellett tájékoztatást adni arról, hogy a novemberi - decemberi kivetésen felül melyik katonai alakulat mennyi porciót vett i g é n y b e . A n y u g t á k a t el kellett k ü l d e n i , merthogy ő a magyar k a t o n a s á g részére nem utalt ki semmit. A sokféle, e g y m á s t keresztező parancs miatti panaszát a v á r m e g y e m á j u s 10-én követei ál­ tal előadta C a p r a r á n a k a megye és a hajdúvárosok p o r c i ó i n a k szétválasztása ü g y é b e n . A tá­ bornok mind a két féllel tárgyalást kezdett. A v á r m e g y e május 1­х m e g b e s z é l é s e n azt állította, hogy addig minden követelést kielégített, a k a t o n á k ezt tagadták. A hadbiztos ezután ígérte az egyeztetést (1. pont), illetve hogy a h a j d ú v á r o s o k kivetését elkülönítik a v á r m e g y é t ő l , ezzel Szabolcs 2000 forint könnyítést kap (2. pont) A z orális p o r c i ó b a n naponta fizetendő császári garast (1 garas = 4 dénár) ez i d ő szerint nem tudják a v á r m e g y é n e k b e s z á m í t a n i vagy vissza­ adni, de idő jártával m e g s z ü n t e t i k vagy mérsékelik. (3. pont) A tisztek p o r c i ó j á h o z a tizenhar­ madik krajcárt sem tudják visszatéríteni vagy b e s z á m í t a n i , és minden ezen felüli pótlékot m e g s z ü n t e t n e k , de a kallói és várdai v á r ő r s é g e k e t az ellenség k ö z e l s é g e miatt nem szüntetik meg. A v á r m e g y e v é d e l m é t a váradi török ellen B a r k ó c z y Ferenc magyar katonái látják el. Tartásukat Bihar megye fogja viselni. ( 4 - 5 . pont) A z ezredesek által i g é n y b e vett igás ökörfo­ gatokat - ha m é g nem adták vissza - haladéktalanul vissza kell adni. Ha ebben h i á n y o s s á g lesz, gondoskodjanak a kártalanításról. (6. pont) 33

Ezek a parancsok nagyrészt abból fakadtak, hogy Caraffa tábornok, aki l é n y e g é b e n a csá­ szári hadak parancsnoka volt, a k o r á b b a n E r d é l y h e z tartozó vagy T h ö k ö l y fejedelemsége alatt állott t ö r ö k szultáni khász-várost, Debrecent m e g h ó d í t o t t területnek tartotta, és hallatlan ö s z szegű, 14 lakos halálát o k o z ó kínzással behajtott hadisarc fizetésére k ö t e l e z t e . 34

A v á r m e g y e a tavasz folyamán és a n y á r elején felszabadult a k ö z v e t l e n katonai m e g s z á l l á s alól, de védtelen maradt. Caraffa ugyan elfoglalta az erdélyi utat, a B e r e t t y ó m e n t é t v é d e l m e ­ ző fejedelmi végvárat, Szentjobbot, de M u n k á c s o t Zrínyi Ilona T h ö k ö l y megmaradt híveivel tartós v é d e l e m r e rendezte be. V á r a d és Gyula pedig m é g erős török k é z e n volt.

3 0

Fasc. 104. No. 8. Kassa, 1686. jan. 12. Az Acta Commissionis két részből áll. Az elsőben a bizottság előtt folyó tárgyalásokat, a bizottság által javasoltak foglalták össze. Annak negyedik pontja javasolja a vétkes tisztek szigo­ rú felelősségre vonását. A bizottság tagjai között volt Schulz magyar főhadbiztos is (Hungaricus commissarius generalis bellicus). A második rész foglalkozik a vármegyék parancsaival. Egyszerű másolat Szentiványi László aláírásával.

3 1

Fasc. 104. No. 38. Kalló, 1686. jan. 16.

3 2

Fasc. 104. No. 16., 19.; Prot. 14. fol. 18. Kassa, 1686. jan. 14., 20. Fasc. 104. No. 40. Kalló, 1686. febr. 3.

3 3

3 4

Ránki, 1981. 94-96.

A n y á r folyamán csupán C s á k y István felső-magyarországi főkapitány magyar k a t o n a s á g a v é d e l m e z t e a v á r m e g y é t . Á p r i l i s b a n vele tárgyaltak a v á r m e g y e követei. A z u r a l k o d ó i hatal­ mat ők, a kallói királyi ő r s é g és Caraffának, a császári hadak m a g y a r o r s z á g i főparancsnoká­ nak főhadbiztosa, a K a l l ó b a n s z é k e l ő G ö t z e n képviselte. N á l a j á r t Tolvaj Ferenc v á r m e g y e i küldött, hogy „őfelsége szolgálatát illetően " m e g á l l a p o d j é k a kallói v á r megerősítéséről és a n y á r i élelmiszerszállításról. Ennek kivetésére a n é g y szolgabíró m e l l é segítségül m é g m e g v á ­ lasztották a korábbi e l ő k e l ő b b urakat. M á j u s végén a beszállásolt birodalmi k a t o n a s á g elvonult S z a b o l c s b ó l . E h ó n a p b a n a v á r m e ­ gye küldötte is véglegesítette a hajdúvárosok és a v á r m e g y e reparticiójának szétválasztását a vármegyéjétől Caraffával. A k o r á b b i együttesen kivetett reparticióból N á n á s , B ö s z ö r m é n y és H a t h á z 6000 forintot kifizetett. Dorog, V á m o s p é r c s , Polgár nem fizetett, ezt a v á r m e g y e kap­ ta, a maga j a v á r a fordíthatta, „ha leszen haszna"? 5

A birodalmi k a t o n a s á g e l v o n u l á s a után a váradi török ő r s é g elleni v é d e k e z é s a g r ó f Csáky István főkapitány p a r a n c s n o k s á g a alatt álló magyar k a t o n a s á g r a hárult, de annak t á b o r b a szál­ lása után a v á r m e g y é n e k kellett gondoskodni a m u n k á c s i T h ö k ö l y - h í v e k k e l szemben. Csáky a Borsod megyei szederkényi (Tiszaszederkény, ma Tiszaújváros része) táborból 10 szekeret és 60 v á g ó m a r h á t kért katonái s z á m á r a . Egyúttal intette a v á r m e g y é t az u r a l k o d ó iránti hűség megtartására. Figyelmeztette, hogy minden kapcsolatot szakítson meg T h ö k ö l y híveivel. A k i M u n k á c s r a bemegy „soha többet felséges urunk gratiaj át [kegyelmét] ne várja ". M i k o r a vár­ megye követei j ú l i u s 9-én Szerencsen nála j á r t a k , m e g ü z e n t e , hogy h ű t l e n n e k nyilvánítják a M u n k á c c s a l kapcsolatot tartókat, de azt is, aki ilyenről tud „és nem jelenti az előtte levőnek [felsőbbségnek] bizonyos legyen benne, élete fogy érette".^ A v á r m e g y e követei m á r a tavasz végén vagy a nyár elején levelet küldtek a főispánnak, aki a győri vár kapitánya volt. G r ó f Zichy István közölte velük, hogy a várható reparticiót Caraf­ fa főgenerálistól kapják ugyan, de ígérte pártfogását az u r a l k o d ó n á l . A d d i g , a m í g a háború tart, addig m e g s z ű n é s é t nem lehet kérni. „Noha Isten Budát kezünkben adná, attúl megmenekedhetnénk. " 3 7

Buda ostroma j ú n i u s 2 1 - é n kezdődött, és a t ö r ö k ö k szeptember 2 1 - é n adták fel. Szolnokot ostrom alá vették, Szeged pedig végleg az egyesült hadak k e z é r e került. O k t ó b e r l-jén az Ó n o d b a rendelt gabonát a v á r m e g y é n e k s ü r g ő s e n Szolnokra kellett szállítani, a hadbiztos ren­ delete szerint: „őfelsége szolgálatára minél hamarabb küldjék e / " . M é g a h a d m ű v e l e t e k befejeződése előtt, o k t ó b e r v é g é n g r ó f C s á k y István felső-magyaror­ szági főkapitány közölte Szabolccsal, hogy n é h á n y v á r m e g y e é s királyi város k ö v e t e járt n á ­ la. Tudatta velük, hogy írt Caraffának a v á r h a t ó repartició ü g y é b e n . C s á k y levelével egy napon kelt G ö t z e n főhadbiztos levele, aki Szolnokról értesítette a vár­ m e g y é t , hogy Caraffa ezrede Szabolcsban fog telelni. Most indul el, hétfőn S z o b o s z l ó n lesz. K é t szolgabíró menjen oda elébe, hogy előzetesen mindent megtárgyaljanak. A z ezred 38

3 9

Fasc. 104. No. 26., 27. 1686. ápr. 17.; Prot. 14. fol. 268. 1686. ápr. 19., 22.; Fasc. 104. No. 99. 1686. máj. 10.; Fasc. 104. No. 1., 32. Fasc. 104. No. 24., 46., 1686. júl. 6 - 1686. júl. 18., 9.; Fasc. 104. No. 25. 1686. júl. 29. Fasc. 104. No. 52. Győr, 1686. júl. 18. 58 Fasc. 104. No. 95. Szolnok, 1686. okt. 1. Fasc. 104. No. 55. Tokaj, 1686. okt. 31. A főispánnak ugyanilyen tartalmú levelét október 22-én kapták meg. Fasc. 104. No. 39. Várda, 1686. okt. 22.

3 5

3 6

3 7

3 9

K i s v á r d á r a megy, ott beszélik meg az e l h e l y e z é s t . A reparticiót S z o b o s z l ó n k ö z ö l t é k a k é t követtel, de csak november 12-én véglegesítették Azt, hogy a kétévi porciófizetés a nyári katonatartással együtt mit jelentett egy falu s z á m á ­ ra, azt Újváros (ma Balmazújváros) terjedelmes panasza tárja fel. A falu által havonta p é n z ­ ben fizetendő p o r c i ó 500-500 forint volt m i n d k é t e s z t e n d ő b e n . A z elsőt m é g k i tudta fizetni, de az 1687-1688. évit m á r nem tudta volna. Emiatt emelt panaszt a v á r m e g y e előtt: ,,Hittel merjük mondani, hogy amennyien tavaly voltunk, most fele annyian is adófizető emberek nem vagyunk. Ki megholt, ki az ínség elöl elment közülünk... Egész nyáron nálunk volt Petneházy Dávid százada, Bertóthy tábornok 600 katonával, a határt learatta, elcsépelte... Most ősszel, a német had beszállásolása után, a templomot felnyitotta... minden életünket [gabona] kihor­ dották... Most két szekér árpát Kallóba őnagysága 2 német forintban vette köblit, amely az szegénységnek rettenetes kárával esik. " 40

4 1

4 2

A S z o b o s z l ó n történt m e g b e s z é l é s e r e d m é n y e k é n t G ö t z e n főhadbiztos hiteles f o r m á b a n k ö ­ zölte a v á r m e g y é v e l a Caraffa által 1686. november-december h ó n a p r a j ó v á h a g y o t t kivetést. Eszerint a v á r m e g y e e két h ó n a p r a előre köteles adni 1800 orális és 1500 equilis p o r c i ó t , az előbbit 13, az utóbbit 12 krajcárral számítva. Ennek felét rögtön, a m á s i k felét december 10én k e l l megfizetni. Nagyobb hitelesség okából az iratot J ó s a Miklós alispán és Megyeri I s t v á n j e g y z ő is aláírta és pecséttel e l l á t t a . 43

A z újvárosiak p a n a s z á t akkor értjük meg igazán, é s k á r u k a t akkor értékelhetjük, ha figye­ lembe vesszük, hogy a hadjárat során a debreceniek a B u d á t ostromló szövetségesek ellátásá­ ra a b ú z a köblét 6, az árpáét 3 forintért szállították, egy p á r vágóökörért pedig 40 forintot kap­ tak. 4 4

Szabolcs v á r m e g y e katonai terhe volt m é g , hogy az é v utolsó hónapjaiban Szentjobb várát kellett megerősíteni. A z t szálai B a r k ó c z y Ferenc magyar katonái tartották k é z b e n a v á r a d i t ö ­ r ö k őrség ellenőrzésére Debrecenben ugyanez okból b á r ó D o n á t Heissler t á b o r n o k vértes ezrede volt elszállásolva, azzal a feladattal is, hogy a szökött k a t o n á k a t elfogja és segítsen a v á r m e g y é n e k az ú t o n á l l ó ­ kat összefogdosni, valamint a szökött j o b b á g y o k a t eredeti lakóhelyeikre v i s s z a k é n y s z e r í t e ni. 4 5

4 6

M i v e l a török hatalom elleni hadjárat súlya a B a l k á n é s z a k i részére tevődött át, a v á r m e g y e terhét csak az itt lévő magyar k a t o n a s á g jelentette. A n n y i t tudunk, hogy az 1686-1687. évi reparticiót május elejére k i tudták fizetni, de erre D ő l n e kallói várkapitánytól 1000 forint k ö l ­ csönt vettek fel. Ősszel Caraffa t á b o r n a g y (generalis commendans) m á r mint az egész F e l s ő M a g y a r o r s z á g katonai főparancsnoka szigorította meg M u n k á c s n a k az e l ő z ő évben elrendelt ostromzárát. A tiszai r é v e k e n , c s ó n a k o k o n való átkelést is újra megtiltotta. T h ö k ö l y h í v e i n e k , a tatároknak és a t ö r ö k ö k n e k átszállítását nemre, korra, állapotra való tekintet nélkül k a r ó b a h ú z á s s a l , lakóhelyeiket felégetéssel fenyegette. Eger várát m á r nyár f o l y a m á n o s t r o m z á r alá fogták - az ottani k a t o n a s á g é l e l e m m e l és abrakkal való ellátása is Szabolcs v á r m e g y e terhe

4 0

4 1

4 2

4 3

4 4

4 5

4 6

Fasc. 104. No. 98. Szolnoki tábor, 1686. okt. 31. A reparticióra: Fasc. 104. No. 97. 1686. nov. 12. Fasc. 104. No. 83. Újváros panasza, 1686. nov. 9. A falu népes volt, nagy határú hortobágyi legelővel, az Erdély­ ből Debrecenen át a tiszacsegei révén keresztül a királyi Magyarországra vezető főút mellett feküdt. Fasc. 104. No. 4 1 . Szoboszló, 1686. nov. 9. Ránki, 1981. 96. Azt nem tudjuk, hogy rajnai vagy magyar forint volt-e. Fasc. 104. No. 36. Szentjobb, 1686. dec. 1. Fasc. 104. No. 35. Debrecen, 1686. dec. 24.

lett. A z egri parancsnok, Doria ezredes, Caraffa példájára közölte az alispánokkal, ha ebben h i á n y lesz, „ a katonaság a vármegyében sok kárt tesz, amit kénytelenek lesznek elviselni. " O k t ó b e r elején a bécsi h a d i t a n á c s elnöke, R a b a t t á tábornok a felső-magyarországi v á r m e ­ g y é k reparticióját a Caraffa mellett m ű k ö d ő főhadbiztosnak küldte meg. A főhadbiztos no­ vember 6-ra Eperjesre rendelte a v á r m e g y é k követeit. Tudatta az alispánokkal, hogy szükség esetén kérjenek katonai karhatalmat a porciót nem fizetők ellen. A z t is közölte, hogy egy kas­ sai köböl zabért 24 császári garast, az árpáért 2 császári (rénes) forintot fizet. Egy garast 4 krajcárban számítottak, tehát egy köböl zabot a k a t o n a s á g n a k 1 r é n e s forint 36 krajcárért kel­ lett adnia. December első napjaiban kiderült, hogy Szabolcsban Wallis alezredes katonái lesz­ nek elszállásolva, számukra havonta ezer orális és ugyanannyi equilis porció lesz kivetve. Egert és Szolnokot ez évben a törökök feladták, ú g y h o g y egyedül V á r a d és T e m e s v á r maradt a Tiszántúlon t ö r ö k kézen. Caraffa t á b o r n o k a h a j d ú v á r o s o k , Szabolcs és Bihar v á r m e g y é k ka­ tonai p a r a n c s n o k á n a k Heissler v e z é r ő r n a g y o t (vigiliarum generalis praefectus) nevezte k i , a v á r m e g y e k é t h ó n a p i porcióját őneki és a Wallis ezred ellátására rendelte. 4 7

48

A katonai karhatalom kirendelésének f e n y e g e t é s e minden irat z á r ó m o n d a t a . A n n y i bizo­ nyos, hogy a fel s alá j á r ó k a t o n á k és tisztek ö n k é n y e s kivetéseit Heissler megbízottja K á l ­ ióban igyekezett gátolni. Seilbitz kapitány a széna, abrak és v á g ó m a r h a mielőbbi m e g a d á s á r a felhívó levele k e v é s b é fenyegető h a n g ú , de biztosítja az alispánokat, ha az ö n k é n y e s k ö v e t e ­ léseket hiteles pecsét alatt közlik vele, akár éjjel, a k á r nappal, készpénzzel azonnal k i f i z e t i . 49

A Szepesi Kamara 1687. május 6 á n értesítette a v á r m e g y é t a pozsonyi o r s z á g g y ű l é s b e z á ­ rásáról. A k é t h é t m ú l v a K i s v á r d á n tartott k ö z g y ű l é s határozata szerint ú g y értelmezték, hogy ezzel az u r a l k o d ó atyai v é d e l m é t terjesztette k i rájuk. Egyúttal ú g y határoztak, hogy „minden három fejőstehenet tartó jobbágy ebből kettőt adjon el", és helyette igás ö k r ö k e t vásároljon, hogy a v á r m e g y e a fuvarigényeket jobban k i tudja e l é g í t e n i . :

50

N y á r elején m á r Nigrelli tábornok, a f e l s ő - m a g y a r o r s z á g i v á r m e g y é k parancsnoka és a Sze­ pesi Kamara direktora első intézkedésként elrendelte, hogy a v á r m e g y e válasszon egy állan­ dó hadbiztost, aki a katonaság átvonulása e s e t é n az illető p a r a n c s n o k n á l azonnal j e l e n t k e z z é k és gondoskodjon arról, hogy az a megállapítottak szerint m e g v á s á r o l h a s s a a s z ü k s é g e s ellá­ tást, ezáltal az ö n k é n y e s igénybevétel elkerülhető lesz. 51

Caraffa t á b o r n a g y ez idő tájt ment el M a g y a r o r s z á g r ó l . A z u r a l k o d ó a bécsi udvari hadita­ n á c s e l n ö k é n e k nevezte k i . A v á r m e g y e követei az e l k ö v e t k e z e n d ő téli beszállásolás terhei enyhítése é r d e k é b e n j ó akarata m e g n y e r é s é ü l m é g K a s s á n k e r e s t é k fel nyolc v á g ó ö k ö r - a j á n ­ d é k átadása m e l l e t t . 52

4 7

4 8

4 9

5 0

5 1

5 2

Prot. 15. fol. 1. 1687. máj. 1., fol. 1/b. 1687. máj. 10.; Fasc. 105. No. 71. Eger, 1687. máj. 10.; Prot. 15. fol. 2. 1687. máj. 20.; Uo. 1687. jún. 11.; Fasc. 105. No. 69. 1687. jún. 1.; Fasc. 105. No. 59. 1687. jún. 30.; Fasc. 105. No. 62. 1687. aug. 15., 22.; Fasc. 105. No. 14. Bécs, 1687. okt. 21.; Fasc. 105. No. 19. Eperjes, 1687. nov. 1.; Fasc. 105. No. 16. К. п.; Fasc. 105. No. 18. Kassa, 1687. dec. 11.; Fasc. 105. No. 22., 23. Debrecen, 1687. dec. 6., 8. Az irat hátán levő ceruzairásos feljegyzés szerint „a két hónapi porció ki lett fizetve". Fasc. 105. No. 14. Bécs, 1687. okt. 21.; Fasc. 105. No. 19. Eperjes, 1687. nov. 1.; Fasc. 105. No. 16. Kelet п.; Fasc. 105. No. 18. Kassa, 1687. dec. 11.; Fasc. 105. No. 22., 23. Debrecen, 1687. dec. 6., 8. Prot. 15. fol. 11/b. Kisvárda, 1688. jan. 6.; Fasc. 106. No. 81. Debrecen, 1688. jan. 6.; Fasc. 106. No. 52. Kalló, 1688. jan. 13. Prot. 15. fol. 18., 19. Kisvárda, 1688. máj. 21. Fasc. 106. No. 25. Kassa, 1688. júl. 18. Nigrelli tábornok a Rákóczi­felkelés sikere következtében 1703 novem­ berében ment el Kassáról. Prot. 15. fol. 39^10. Kisvárda, 1688. szept. 10.

A z 1688-1689. évi repartició kivetéséről az u r a l k o d ó i pátens o k t ó b e r elsején jelent meg. Tudatta, hogy Rabattá t á b o r n o k , a h a d i t a n á c s k o r á b b i elnöke meghalt, é s helyébe birodalmi főhadbiztosként Caraffát nevezte k i . A háború folytatódik, és a királyi kincstár állapota meg­ követeli, hogy a téli szállásra induló hadak ellátása zavartalan legyen. Ezért kötelesek „ Caraf­ fát teljhatalmú megbízottjának elismerni, az eddig tett és ezután teendő intézkedésének enge­ delmeskedni. " A királyi parancs pontokba foglalva részletezi a repartició beszedését é s a be­ szállásolt k a t o n a s á g és a v á r m e g y é k e g y m á s h o z v a l ó viszonyát. A repartició fizetésére minden birtokos nemes köteles, m é g ha nincs portális adó alá e s ő tel­ ke, de n a g y s z á m ú m a r h á t tart, j e l e n t ő s területű szőlője van, vagy m á s haszonnal j á r ó kereske­ dést folytat. Fizetni kötelesek a c í m e r e s nemesek a v á r o s o k b a n l a k ó k telkük, szőlejük után, városi p o l g á r o k módjára é s azok sorában. U g y a n ú g y a v á r o s o k b a n lakó királyi hivatalnokok is. ( 1 ^ 1 . pont) A porciót k é t héttel az e s e d é k e s s é g e előtt be kell fizetni, hogy a katona ne várjon rá, mert „ időközben nem tudja miből éljen, vagy fizessen és kénytelen legyen a lakosok kárával élel­ met szerezni, vagy emiatt más rendetlenséget elkövetni. " (6. pont) A z utolsó pont az átvonuló k a t o n a s á g ellátásáról intézkedik, erre kell az állandó h a d b i z t o s s á g o k a t létesíteni. (7. p o n t ) 53

A királyi paranccsal e g y b e h a n g z ó a n Caraffa j ó v a l részletesebben, szívre ható s z ó l a m o k k a l megindokolta, m i é r t van s z ü k s é g a nemesekre is kiterjedő rendszeres adókivetésre. A k a t o n á k ezen a nyáron olyan g y ő z e l m e k e t arattak, hogy az ellenséget messze t ú l ű z t é k a h a t á r o k o n , el­ foglalták Nándorfehérvárt. A z é v e k óta tartó h á b o r ú k terhét a királyi kincstár m á r nem bírja viselni. Ezt belátták az ország rendéi is, ezért felhívták a v á r m e g y é t , hogy a közelítő tél miatt - ugyanúgy, mint tavaly: a h a j d ú v á r o s o k nélkül - őfelsége h a d b i z t o s á n a k , Franciscus W i l h e l mus Thonsernek ezer orális és ezer equilis porciót b o c s á s s o n r e n d e l k e z é s é r e . ígérték, hogy mint eddig, e z u t á n sem tűrik a beszáll ásolás miatt k e l e t k e z ő károkozást. A k ö z g y ű l é s Caraffa rendeletét november 18-án tette k ö z z é azzal, hogy „mindenben bizo­ nyosnak és megerősítettnek" ismeri el. Thonser főhadbiztos pedig 30 katonával K a l l ó b a ren­ delte Neckel kapitányt a behajtás végett, mert a v á r m e g y e m á r két h ó n a p j a tartozott k é t havi porcióval. A december 2 0 - á n megtartott k ö z g y ű l é s e n maga is megjelent, és kivetette a v á r m e ­ gye 128 falujára, a debreceni és hajdúvárosi zálogos p u s z t á k r a a havonta fizetendő 12 256 r é nes forint reparticiót, újév harmadik napján pedig kiírták a t e r m é s z e t b e n teljesítendő széna- és abrakkivetést, amelyet h á r o m j á r á s n a k kellett Debrecenbe s z á l l í t a n i . 54

I I I . Szabolcs megye a K o l l o n i c h - b i z o t t s á g m ű k ö d é s e alatt (1689-1690) 1689-ben a repartició kivetése és behajtása körül l é n y e g b e v á g ó változás következett be. Á m ­ b á r a levéltárunk iratai t o v á b b r a is m e g l e h e t ő s e n h i á n y o s a k ebben a tekintetben, talán nem alaptalan az a feltevés, hogy a változás összefüggésben áll az előző é v b e n befejeződött ország­ gyűlési tárgyalásokkal és a K o l l o n i c h Lipót elnöklete alatt m ű k ö d ő commissio munkájával. Caraffa B é c s b e távozása után a felső-magyarországi v á r m e g y é k katonai főparancsnokának az u r a l k o d ó g r ó f Gobertus Aspremont generálist nevezte k i . A z új főparancsnok m á r 1688

5 3

5 4

A pátenst az udvari kancellária aláírással és pecséttel ellátva, eredeti formában küldte le. Fasc. 106. No. 47. Bécs, 1688. okt. 1. Caraffa levele: Fasc. 106. No. 48. Bécs, 1688. nov. 9.; Thonser kivetése: Prot. 15. fol. 4 L ; Fasc. 106. No. 49. Deb­ recen, 1688. dec. 15. A két alispán a kapitánynak egy vágómarhát és egy hordó bort, a főhadbiztosnak 4 ökröt adott.; A kivetés falvakra elosztva: Fasc. 106. No. 29-30. 1688. dec. 21. Az abrak- és szénaporció két részletben leszállítandó 400-400 szekér és 4000 kassai köböl zab volt. Fasc. 107. No. 37. Apagy, 1689. jan. 3.

tavasza óta itt volt. A k ö z g y ű l é s május v é g é n Apagyi G y ö r g y alispánt é s Tolvaj Ferencet m á r h o z z á küldötte „ bizonyos, a vármegye szegénységét és nemességét egyaránt érintő nehéz vi­ ták orvoslása és eldöntése végett". Lehet, hogy ennek a tárgyalásnak - vagy az u t á n a követ­ k e z ő n e k - e r e d m é n y e lett az, hogy a t á b o r n a g y j ú l i u s 12-én küldött levele az eddiginél rész­ letesebben és n é m i l e g k e d v e z ő b b formában szabályozta a beszállásolással kapcsolatos pana­ szok elintézését. A z új s z a b á l y o z á s szerint őfelségének eddig is az volt a szándéka, hogy alatt­ valóit óvja és v é d e l m e z z e . E szándék kifejezésére most a Szepesi Kamara igazgatójának Georgius Simon Schipkot nevezi k i , és „személyesen velem közölt utasítása szerint mellém rendelte" abból a célból, hogy megvédje ezt az országrészt a teljes pusztulástól. „Márpedig a zűrzavart, amely néhány katonai parancsnok hanyagsága, gondatlansága, vagy olykor-oly­ kor durvasága miatt, a vármegyéknek pedig a velük született nehézkessége, bizalmatlansága, lassúsága " miatt következett be, nehezen lehet orvosolni. Ezért g r ó f Breuer királyi biztossal, g r ó f C s á k y István országbíróval, felső-magyarországi főkapitánnyal é s Schipko kamarai igaz­ gatóval július 31-re Kassára g y ű l é s t hívott össze, hogy k ö z ö s e n orvosolni tudják a panaszo­ kat. Ő a határozatokat közölni fogja a katonai parancsnokokkal és b i z o n y s á g esetén a megtor­ lás sem fog e l m a r a d n i . 55

56

1689 nyarán az ország k o r m á n y z á s a nagy változáson esett át. Július 27-én I . Lipót paran­ csot intézett a n á d o r h o z , amely szerint neki a császári teendői i n t é z k e d é s e okából Augsburgba kell menni. A n á d o r Pozsonyban intézi M a g y a r o r s z á g ügyeit, a B é c s b e n székelő udvari kancellária vezetésével K o l l o n i c h érseket b í z z a meg, aki a bizottsággal együtt, mint annak el­ n ö k e , teljes hatalommal rendelkezik. Közli a nádorral, hogy „amikor a bizottság levelét meg­ kapja, annak tartalmához igazodjék, és az abban közölteket híven tartozik végrehajtani. " 5 7

A királyi parancslevél m e g k ü l d é s é v e l Eszterházy P á l nádor k ö z ö l t e a v á r m e g y é v e l , „ hogy az ország jobban gyarapodhassék és a hazát pusztítók is méltó büntetés alá vétethessenek, ke­ gyelmeteket akarnánkpraesentibus requirálnunk [jelen levelünkkel megkeresnünk] s egyszer­ smind palatinusi authoritásunk [nádori hatalmunk] szerint intenünk is, hogy a maga jövendő­ beli javáért, megmaradásáért generális inquisitiot [általános vizsgalatot] tétessen, s mint, mennyit, kinek költetett fizetni, kitől mi bántása volt, azt genuine [pontosan] és minden kedvezés nélkül leíratván, hova hamarább szolgáltatni el ne mulassa. " 5 8

A z t nem tudjuk, hogy a g e n e r á l i s által m á r k o r á b b a n , július 2 8 - á n keltezett levél, amelyben elrendelte a beszállásolások által okozott k á r o k összeírását, milyen összefüggésben van a fő­ ispán által közölt rendelkezéssel, de az bizonyos, hogy Kabay Ferenc j e g y z ő és Megyery Ta­ m á s a közgyűlés m e g b í z á s á b ó l jártak nála Kassán, részletes utasításokat kaptak, és azokat a k ö z g y ű l é s augusztus 8-án m á r megtárgyalta. A z egymást keresztező, de kiegészítő i n t é z k e d é s e k b ő l ú g y tűnik, hogy a bécsi udvar és a katonai k o r m á n y z a t új alapokra kívánja helyezni a k a t o n á k ellátását. Erre két irat is bizony­ s á g . A z egyik B é c s b e n kelt (a d á t u m b ó l a nap h i á n y z i k ) , a Kollonich-féle commissio nézete­ it tükrözi, a m á s i k A s p r e m o n t é , helyenként majdnem szóról szóra egyezik az elsővel.

5 5

5 6

5 7

5 8

Címét egy későbbi iratból ismerjük: „Alsó- és Felső-Magyarország főparancsnoka [generalis commandans] volt". Fasc. 107. No. 76. Kassa, 1689. szept. 20. Azt nem írták be a június 26-i jegyzőkönyvbe, hogy mit végez­ tek, a bejegyzésben csak annyi áll, hogy jelentést tettek és még aznap visszaküldték őket. Prot. 15. fol. 72/b. Fasc. 107. No. 99. Kassa, 1689. júl. 12.; Prot. 15. fol. 73. Kassai gyűlés, 1689. júl. 28. Fasc. 107. No. 25. Bécs, 1689. júl. 27. Fasc. 107. No. 25. Kismarton, 1689. aug. 2. (Eredeti, hiteles, aláírás, pecsét)

L e v é l t á r u n k b a n az Aspremont t á b o r n o k által összehívott 12 felvidéki v á r m e g y e tárgyalását t a r t a l m a z ó irat maradt m e g . A v á r m e g y é k küldöttei által előadott s é r e l m e k e t - köztük Szabolcsét - nem ismerjük, csak Aspremont válaszát. A válasz 1-2. pontja a hadsereg parancsnokai által kívánt, valamint az egyes tisztek által ö n k é n y e s e n i g é n y b e vett fuvarokra vonatkozott. Ezt nem ismerte, mert ko­ r á b b a n ez az egyes hadbiztosok h a t á s k ö r é b e tartozott, de az az álláspontja, hogy nem szabad egyik m e g y é t a másik j a v á r a túlterhelni, ezért célszerűnek véli, hogy a s z o m s z é d m e g y é k egyezzenek meg e g y m á s s a l a teljesítés tekintetében. A z ö n k é n y e s igénybevételt azonban szi­ g o r ú a n megtorolja. 5 9

A j ö v ő - m e n ő katonák ö n k é n y e s követelései k i v é d é s é r e a j á r á s o k is k é r h e t n e k v é d ő ő r s é g e t (salva guardia), de ha a v á r m e g y e szolgálatában valamelyik tagja életét veszti, azért kártérí­ tést k e l l fizetnie. A helyi parancsnokok a lakosok vetéseit, k a s z á l ó rétjeit ne etessék le, ne ka­ szálják, minden alakulat s z á m á r a rendeljen a v á r m e g y e legelőt. ( 3 ^ 1 . pont) A p o r c i ó k i v e t é s egyedül a főhadbiztosság joga, de ajánlja, sőt maga is elősegíti, hogy a K o l l o n i c h - c o m m i s s i ó t könnyítés végett m e g k e r e s s é k . (5. pont) A 6-7. pontban előadott kérés a v é d ő ő r s é g r e v o n a t k o z ó a n a 3-4. pontban s z a b á l y o z v a van. Felségsértés ü g y é b e n a k a t o n a s á g bárkit elfoghat és fogságban tarthat, m í g az elfogott ma­ gát nem tisztázza. M á s peres ü g y e k b e a parancsnok nem avatkozhat be. E v o n a t k o z á s b a n a v á r m e g y e illetékességét sértetlenül fenn kell tartani. (8. pont) A 9-10. pont a városok és v á r m e g y é k közti porcióelosztásra és a s ó k e r e s k e d é s szabályozá­ sára tartozik. Ezekkel és t ö b b m á s előterjesztett kéréssel nem foglalkozhat, mert ezekben nincs illetékessége. Aspremont t á b o r n o k akciójával p á r h u z a m o s a n a v á r m e g y e megkapta és a k ö z g y ű l é s meg is tárgyalta a K o l l o n i c h - b i z o t t s á g hasonló tárgyú rendeleteit, ugyanis augusztus 22-i keltezéssel megjelent az uralkodói rendelet a bizottság m ű k ö d é s é r ő l és ezzel kapcsolatban az e l m ú l t évek alatt elszenvedett sérelmek ö s s z e í r á s á r ó l . De ezt m e g e l ő z t e egy szintén augusztusban kelt, de d á t u m nélküli bizottsági rendelet, amely arról szólt, hogy az u r a l k o d ó a rendeket, a v á r m e ­ gyéket és a királyi városokat meg akarja nyugtatni, hogy a beszállásolások és a d ó k i v e t é s által elszenvedett sérelmeket haladéktalanul orvosolni kívánja, azért azokat „ 14 napon belül jelen­ teni és elküldeni el ne mulasszák. A rendelet 4. pontja sorolja fel, hogy milyen kártételre vár hiteles bizonyítékokkal alátámasztott jelentést. " 60

6 1

A z első pont szerint haladéktalanul meg kell találni az átvonuló és az állandó téli szállásos k a t o n á k által okozott károk orvoslását. A v á r m e g y é k és a v á r o s o k hiteles f o r m á b a n m u t a s s á k k i , hogy 1683-tól 1689-ig k é s z p é n z b e n m i t teljesítettek. (2. pont) M i n d a v á r m e g y é k , mind a v á r o s o k j e l e n t s é k , hogy m a g á n s z e m é l y e k hol állítottak k o r c s m á k a t és m é s z á r s z é k e k e t . (3. pont) Ugyancsak össze kell állítani és jelenteni a bor-, gabona- és baromtized s z e d é s e körül tapasztalt rendetlenségeket. (4. pont)

5 9

6 0

6 1

Prot. 15. fol. 76., 77/b. 1689. júl. 28.; Fasc. 107. No. 76. Kassa, 1689. aug. 6. Mindkettő ez alatt a levéltári szám alatt található. Az első a címe szerint Aspremont főparancsnok válasza a 12 felső-magyarországi vármegye sérel­ mére. A másik Aspremont parancsa Magyarország erősségeinek uraihoz és parancsnokaihoz, ezt Regulamentum címmel látták el. Latin és német nyelvű nyomtatott rendelet. Az elnök és Korompay Péter nyitrai püspök írta alá. Levéltárunkban csak a másolata van meg. Ezt a közgyűlés szeptember 15-én „ lelkünk alázatos odaadásával olvasta fel és tette közzé" a hátán olvasható feljegyzés szerint. Fasc. 107. No. 27. Demecser, 1689. aug. 22. Fasc. 107. No. 94. Bécs, 1689. aug. [?]

A k ö z g y ű l é s augusztus 30-án tartott ülésében a Kollonich-commissio s z á m á r a összeállított egy tíz pontból álló jelentést, de ez j ó v a l több sérelmet sorolt fel, mint amennyit a rendelke­ zés tudni kívánt. Eszerint a v á r m e g y e lakossága ezekben az é v e k b e n hét h ó n a p o n át 4 0 - 5 0 ezer r é n e s forintot fizetett a téli beszállásolásra. ( 1 . pont) A váradi o s t r o m z á r o l ó magyar és n é ­ met hadak részére 1688 óta havonta 3000 köböl abrakot és 300 m á z s a húst kellett adni. A z ez évi k i v e t é s 800 k ö b ö l abrak, a legnagyobb d o l o g i d ő b e n 300^100 kaszás kiállítása. (2. pont) A téli beszállásolásnál a k a t o n a s á g nem kíméli sem a nemesi kúriákat, sem pedig a parókiákat. A lakosokat k é n y ü k - k e d v ü k szerint kényszerítik é l e l e m a d á s r a , fuvarra. „A nemesség és job­ bágyság egyaránt elvesztette reményét a megmaradásra. " (3. pont) A tokaji kapitány saját h a s z n á r a ö n k é n y e s e n v á s á r v á m o t szed. (4. pont) A s ó k e r e s k e d é s meg van tiltva, kötelező a s ó k a m a r á k n á l való vásárlás. A szabadforgalom e n g e d é l y e z é s é t kérik. (5. pont) A harmincadosok ö n k é n y e s e n szedik a harmincadot, a tizedszedők a tizedet, a kamara nem hallgatja meg a pa­ naszokat. (6-7. pont) A p o r c i ó s z e d ő k a K a l l ó b a n lakó nemeseket és a v á r m e g y e i tisztségvise­ lőket is fizetésre kényszerítik. A z ottani várkapitány a v á s á r o k r a j ö v ő k t ő l a saját h a s z n á r a v á ­ s á r v á m o t , az ú t o n j á r ó k t ó l ú t v á m o t szed. (8-9. pont) A hajdúvárosok az e l m ú l t zavaros idők­ ben sok kárt tettek a v á r m e g y e lakóinak, állandóan z a v a r t á k az ország békéjét, most pedig be­ fogadják a szökött j o b b á g y o k a t és nem hajlandók kiadni a földesurak s z á m á r a . (10. pont) A j e g y z ő k ö n y v szerint a közgyűlés határozata é r t e l m é b e n e panaszt Varatkay Ferenc és S z ö g y é n y Ferenc vitték fel a c o m m i s s i ó n a k . 62

Ottlétük alatt tárgyaltak a főispánnal, átadták panaszaikat Korompay nyitrai p ü s p ö k n e k . M i n d k e t t ő ígérte támogatását. Ennek az ígéretnek b i r t o k á b a n és a k ö l t s é g e k miatt hazatértek. Magukkal hozták a kancellária rendeletét, hogy november 4-re, a k ö z b e n megejtett vizsgálat­ tal újra menjenek fel a követek. B e s z é l t e k a nádorral i s . 6 3

A z t nem tudjuk, hogy a levéltárban található Aspremont t á b o r n a g y által augusztus 6-i dá­ tummal kiadott, 20 pontból álló szabályozás, amely a k a t o n a s á g téli beszállásolása miatt ed­ dig tapasztalt visszaéléseket kívánta m e g s z ü n t e t n i és a z u t á n k ö v e t k e z e n d ő , állandó katonatar­ tással és adózással összefüggő eljárást szabályozni, milyen összefüggésben áll a K o l l o n i c h commissio fentebb vázolt intézkedéseivel. A n y o m t a t á s b a n megjelent rendelkezést, amelyet a teljes címét viselő főparancsnok M a ­ g y a r o r s z á g e r ő s s é g e i n e k uraihoz és parancsnokaihoz intézett, m á s o l a t b a n m e g k ü l d t e a v á r o ­ sok m a g i s z t r á t u s a i h o z és v á r m e g y é k vezetőihez i s . A z o r s z á g o s főparancsnok az ezredesek, v á r k a p i t á n y o k és főtisztek tudtára adja benne, hogy őt az udvari h a d i t a n á c s felügyeletre köte­ lezte, hogy s z ü k s é g esetén jelentse „mindazt, ami a parancsnoksága alá tartozó terület rom­ lására, vagy kárára lenne". ( 1 . pont) 6 4

A parancsnokok az alájuk tartozó katonákat k e m é n y fegyelem alatt tartsák, lopást, titkos e r ő s z a k o t vagy m á s s z e m b e t ű n ő h a n y a g s á g o t ne engedjenek, az ilyesmit elkövetőket a hadi­ j o g é s rendtartás szerint büntessék. (2. pont) A v á r o s , a v á r m e g y e , a kerület vagy birtok tiszt­ ségviselője, nemes vagy j o b b á g y ingyen fuvar, k ö z m u n k a teljesítésére ö n k é n y e s e n nem köte­ lezhető. M e g t a g a d á s a esetén katonai erővel, p é n z b í r s á g g a l , veréssel nem kényszeríthető telje­ sítésre. Végső s z ü k s é g esetén, csak az ő tájékoztatása u t á n v e g y é k i g é n y b e , de akkor se legyen

6 2

6 3

6

4

Fasc. 107. No. 95. Demecser, 1689. aug. 30. Prot. 15. fol. 82/b. 1689. aug. 30. A főispán levelei: Fasc. 107. No. 97. Pozsony, 1689. okt. 1.; Fasc. 107. No. 26. Győr, 1689. okt. 16.; Korompay levele: Fasc. 107. No. 96. Bécs, 1689. okt. 6.; A kancellária utasítása. Fasc. 107. No. 28. Bécs, 1689. okt. 6.; A nádor levele: Fasc. 107. No. 98. Kismarton, 1689. okt. 3. Fasc. 107. No. 76. Kassa, 1689. aug. 6. A két példányban is megmaradt irat egyikén rajta van Aspremont aláírá­ sa és pecsétje.

panaszra ok. (3. pont) M a g á n s z e m é l y e k j a v á r a a katonai erővel történő adósságbehajtás álta­ lában tilos. Őfelsége szolgálatában is csak az ő e n g e d é l y é v e l : „Senkinek sem adunk felhatal­ mazást arra, hogy porciószedés vagy más ürügy alatt barmot, élelmet, házi berendezést elve­ gyen. " Ha szüksége van rá, tisztességes áron vásárolja meg. (4. pont) Saját elhatározásából forspontot, fuvart v á r m e g y é t ő l , falutól, m a g á n e m b e r t ő l senki se követeljen, „amint eddig megesett". Ha a parancsnok valakin segíteni akar b a r á t s á g b ó l , tegye azt a sajátjából. (5. pont) A v á r m e g y e szolgabíráját vagy m á s tisztségviselőjét megbilincselni, azzal fenyegetni vagy veréssel kényszeríteni senki se merje. A v á r m e g y é v e l is tisztes m ó d o n kell tárgyalni. (6. pont) A z ú t o n járókat, hidakon, r é v e k e n átkelőket, vásárra, piacra m e n ő k e t senki pénzfizetésre ne kényszerítse. Gyakori eset, hogy parasztokat és m á s s z e g é n y embereket, akik kis értékű por­ tékáikat piacra viszik, a parancsnokok s z á m á r a pénzfizetésre kényszerítik, vagy t e r m é s z e t b e n v á m o t vesznek tőlük, a piacok előtt meg a k ö z k a t o n á k erőszakkal vagy zaklatással valami adót követelnek. (7. pont) A l e g t ö b b v é d ő ő r s é g (salva guardia) haszontalan, csak iszik és zabál, és nem teljesíti, ami­ re k i van rendelve, a fosztogatást nem a k a d á l y o z z a meg. (8. pont) A várak ő r s é g e sem a k a d á ­ lyozza meg a fosztogatást a falukon. Ha a fosztogatók ellen kiküldik őket, akkor bort, sört, to­ jást, vajat, csirkét, tyúkot, ludat követelnek. N y á r o n a réteket lelegeltetik, lekaszáltatják, az­ tán tél idején a s z e g é n y s é g t ő l szénát követelnek. (9. pont) A j ö v ő b e n borral, m a r h á v a l , ökör­ rel kereskedni tilos lesz. N é m e l y parancsnok n a g y s z á m ú m a r h á t tart, nyáron a parasztok lege­ lőin tartja, télen pedig tartásra nekik kiadja. (10. pont) Vannak olyan tisztek, akik a földesurak­ tól földet vesznek el, a parasztokkal szántatják, bevettetik, learattatják, elcsépeltetik. „Jó gaz­ dák akarnak lenni. Ha ez a szándékuk megengedödik, de a földesuraknak jó szót adjanak, máskülönben mindent fizetésért végeztessenek. " ( 1 1 . pont) A k a t o n á k ne tegyenek kárt szőlők­ ben, kertekben, e r d ő k b e n . „A vásárokon keményen meg kell fékezni a katonaság erőszakosko­ dását, mint valóságos rablást. " A z elkövetőket k e m é n y e n meg kell büntetni. (12. pont) A z t is meg k e l l akadályozni, hogy tűzifa h i á n y á b a n a k a t o n á k faházaikat feltüzeljék. (13. pont) A pa­ rancsnokok torolják meg a saját szolgáik, embereik erőszakoskodásait. (14. pont) „Amint ed­ dig volt, szüret idején, " sem p é n z b e n , sem t e r m é s z e t b e n semmi kivetés - az őfelségét illető­ kön kívül - nem k ö v e t e l h e t ő a parancsnok számára. (15. pont) M a g á n p e r e k b e - akár neme­ sek, a k á r nemtelenek - a k a t o n á k ne avatkozzanak be. (16. pont) A kocsmatartás és a b o r m é ­ rés m a r k o t á n y o s n a k csak Szolnokon és Szegeden van megengedve, ahol p o l g á r s á g nincsen. Ez a földesurak és a királyi v á r o s o k joga. (17. pont) A tizennyolcadik pont a királyi v á r o s o k b a beszállásolt katonatisztek visszaéléseivel foglal­ kozik. Arról szól, hogy a h á z gazdáját ne kényszerítsék lakása vagy éppenséggel h á z a ü r e s e n h a g y á s á r a . A magasabb r a n g ú tisztek, „ ha nagyobb kényelmet akarnak, nyissák ki saját erszé­ nyüket. " N e h é z megmondani, hogy m i é r t került ebbe a s z a b á l y o z á s b a a p é n z k ö l c s ö n z é s s e l foglalko­ zó pont. A r e n d e l k e z é s igen részletes, és i n d o k l á s a az, hogy nagyon m e g n ő t t a p é n z s z ű k e , ami őfelsége alattvalói s z á m á r a mérhetetlen kárt okoz: „A hitelezők nem elégszenek meg 10, 20 vagy 300forinttal 100 forint kölcsön után, hanem a szegényembereket kényszerítik ezerért 100 adására, vagy pedig száz forintra hetenként 3 forintot, vagy minden forintra 1-2-3 vagy há­ rom krajcár kamatot vesznek. Nem elégszenek meg egy vagy két hordó borral [ami 100 forint után nagyon sok]. A kapzsiságuk annyira megnőtt, hogy nem aggályoskodnak egy negyedév­ re szedni - és hozzá előlegesen... Az ilyenek essenek az uzsorások büntetése alá... Ha valaki javait szaporítani akarja, megteheti ugyan, de őfelsége úgy rendeli, hogy kamatot az ország törvényeivel egyezően szedje. " (20. pont)

Eltiltja a katonai parancsnokokat attól, hogy a forspontot túl messzi útra kényszerítsék: „A Tiszán innenieket Tiszántúlra, vagy a Tiszántúliakat Tiszáninnenire, az alsó-magyarországia­ kat Felső-Magyarországra... amint erre az alsó-magyarországiak sírva megkerestek." ( 2 1 . pont) Mindezeket áthelyezés esetén az e l ő b b i parancsnok köteles utódja tudtára adni. „Elme­ netelekor úgy viselkedjék, hogy a lakosoknak az általa elvitt javak miatt ne legyen okuk peres­ kedni, az új szálláshelyén ne legyen okuk félelemre, vagy ami igen gyakori, el is futni. " (22. pont) A z á r a d é k b a n kifejezi azt a r e m é n y é t , hogy mindezeket pontosan megtartják és megszo­ kott buzgalommal teljesíteni is fogják. A r e n d e l k e z é s r e utólag - száz év m ú l v a - a levéltárat r e n d e z ő Schemberger Ferenc a „Regulamentum" c í m s z ó t írta. Ez az irat nem az 1848-ig fennálló r e n d e l k e z é s e k első példája, ha­ nem első kísérlet az állandó hadsereg és a megyei, városi h a t ó s á g o k között elbírható minden­ napi viszony r e n d e z é s é r e . A z ezután m é g teljes évtizedig tartó török elleni felszabadító h á b o ­ rú, valamint az ez évben Franciaországgal kitört h á b o r ú miatt az állandó hadsereg tartását le­ h e t ő v é tevő adókivetés is állandósult. A z á l l a n d ó s á g elviselhetővé tételére irányuló első kísér­ letet a k ö v e t k e z ő é v e k és az 1703-ban kitört Rákóczi-felkelés bizonyította, hogy nem nagy si­ kerrel járt. A n y á r folyamán a m é g mindig török k é z e n levő V á r a d ostroma komolyabb erővel indult meg. Corbelli tábornok p a r a n c s n o k s á g a alatt n é m e t és magyar katonaság igyekezett megaka­ d á l y o z n i az ottani török őrség élelem- és z s á k m á n y s z e r z ő „kicsapásait". A z o s t r o m z á r o l ó ka­ t o n a s á g ellátásáról Caraffa - most m á r az udvari h a d i t a n á c s elnöke - r e n d e l k e z é s e szerint B i ­ har v á r m e g y e elpusztult volta miatt Szabolcsnak kellett gondoskodni. A z u r a l k o d ó aláírásával erről augusztus 7-én jelent meg a parancs, de Schipko főhadbiztos m á r e l ő b b is tudta, hogy Corbelli katonái s z á m á r a Szatmár, Szabolcs é s Ugocsa v á r m e g y é k n e k havonta hétszáz m á z s a h ú s t , n y o l c s z á z k ö b ö l zabot kell adni és ötszáz kaszást kiállítani. A v á r m e g y e ezért az év hát­ r a l é v ő hónapjaiban vele volt állandó kapcsolatban: Apagyi G y ö r g y alispán és Tolvaj Ferenc k ö v e t e k n e k sikerült lealkudni nála, hogy a v á r m e g y e száz szekér helyet csak h u s z o n ö t ö t ad­ j o n é s száz m u n k á s t állítson k i . 6 5

É v v é g e felé a repartició kivetésének szokott rendje szerint megjelent az u r a l k o d ó által alá­ írt p á t e n s , amely megállapította, hogy a t ö r ö k k e l folytatott h á b o r ú t o v á b b tart, és csak g y ő z e ­ lemmel fejeződhet be. De most már, hogy m e g k e z d ő d ö t t a Franciaországgal való is „ettől a szükségtől kényszerítve hiánytalan kénytelen vagyunk Magyarország támogatását kérni. A reparticiót továbbra sem lehet elkerülni, ezért Szabolcs vármegye adóját az előző évihez ha­ sonlóan 1689/98-ra ismét 2000 orális és 2000 equilis porcióban állapítja meg. Ahhoz azon­ ban hozzájárul könnyítés képpen, hogy téli beszállásolás - a panaszok legtöbb forrása - ezen a télen nem lesz. " A v á r m e g y é n e k csak a magyar k a t o n a s á g ellátásához kell hozzájárulni. A k ö z ö s teher alól a főurak és a nemesek birtokait sem menti fel. A z a d ó és a porció behajtásá­ ra k é s z katonáit a v á r m e g y e r e n d e l k e z é s é r e b o c s á t a n i . 66

A kancellária és a Kollonich-commissio leveleiben megkövetelt, a katonai kártételeket h i ­ teles formában igazoló jelentést elkészítő vizsgálat 1689 ő s z é n történt meg, é s az egész vár­ m e g y é r e kiterjedt. A z u r a l k o d ó által kiadott rendeletre g r ó f Csáky István országbíró, felső­ m a g y a r o r s z á g i főkapitány augusztus v é g é n értesítette a v á r m e g y é t , hogy Csabay István kirá­ l y i ember, Benkovics Á g o s t leleszi p r é p o s t , váradi p ü s p ö k és Zeoley P á l kisvárdai p l é b á n o s

6 5

6 6

Fasc. 107. No. 1. Thass, 1689. aug. 8.; Prot. 15. fol. 78/b. 79., 79/b.; Fasc. 107. No. 8. Félegyházi tábor, 1689. aug. 24. Fasc. 108. No. 5. Augsburg, 1689. nov. 24.

hiteles vizsgálatot tartanak a v á r m e g y é b e n beszállásolt k a t o n a s á g , a v á r p a r a n c s n o k o k , az át­ m e n ő k a t o n á k , a v á m s z e d ő k é s harmincadosok által elkövetetett k á r o k o z á s o k r ó l . A kirendelt bizottság, amely szeptember 27-én K i s v á r d á n kezdte meg a beidézett t a n ú k k i ­ hallgatását, o k t ó b e r 9-én m é g m ű k ö d ö t t . Ez idő alatt 49 falu és m e z ő v á r o s bíráját, szenátorát, esküdtjeit hallgatta meg - összesen 115 tanút, k ö z t ü k két szolgabírót, az egyik alispán szolgá­ it, nemeseket, j o b b á g y o k a t . Ú j v á r o s e s k ü alatt vallotta írásban m á r k o r á b b a n beadott kárát. A károkat vallók ritkán meg t u d t á k nevezni a parancsnokokat is, de általában összegezték az el­ szenvedett kárt. Előadták a tokaji várkapitány, a harmincadosok, a kallói v á s á r v á m s z e d ő k és a tizedszedők visszaéléseit. Kiderült, hogy a Kollonich-commissio és Aspremont generális előtt sem voltak ezek ismeretlenek, mert a vizsgálat előtt kiadott utasításaik is ezektől tiltot­ ták az alárendelt parancsnokokat és tisztségviselőket. 67

A z 1689. é v ezekkel az i n t é z k e d é s e k k e l zárult. A v á r m e g y e vezetői Eperjesen m e g t á r g y a l ­ ták Corbellivel a katonai erővel való behajtást elkerülendő a váradi o s t r o m z á r ellátását, erről a december 19-én tartott k ö z g y ű l é s határozott. A z év utolsó előtti napján pedig Schipko, fel­ s ő - m a g y a r o r s z á g i főhadbiztos k ö z ö l t e velük, hogy a téli b e s z á l l á s o l á s ez évben elmarad ugyan, de Caraffa haditanácsi e l n ö k a m á r közölt porciókivetéssel annak összegét 14 928 fo­ rintban állapította meg. Ezt és a v á r m e g y é r e kivetett gabonafelvásárlást a Caraffa által meg­ bízott hadbiztossal kell majd e l i n t é z n i . 68

A katonák téli beszállásol ására az ezután k ö v e t k e z ő é v e k b e n ritkán került sor. B á r a török elleni h á b o r ú m é g egy évtizedig tartott, V á r a d is m é g 1692-ig török k é z e n volt, de a francia h á b o r ú miatt az adókivetés állandósult, nemcsak a j o b b á g y o k és városi p o l g á r o k fizették, ha­ nem a nemesek is. Egy, a levéltárunkban m e g ő r z ö t t k i m u t a t á s szerint 1688. május 2 1 . és 1690. október 11. között a v á r m e g y e nemes birtokosai, a címeres és taxás nemesek ö s s z e s e n 4871 magyar forint és 78 d é n á r adót fizettek k i . 6 9

FORRÁSOK 1.

1685. december 10. Gróf Götzen hadbiztos által kivetett repartició

Település

Adó (rénes forintban)

Megyery Tamás járása Szoboszló

6 7

6 8

6 9

1800

Település

Adó (rénes forintban)

Debrecen pusztái

280

Adony

300

Újváros

500

Mihálydi

180

Nádudvar

200

Téglás

400

Ladány

400

Új fehértó

Szovát

250

Földes

60

200 Uketyevity Miklós járása

Baktalórántháza

200

Fasc. 107. No. 47. 1689.[?] (Közölve a l l . szám alatt.); Fasc. 106. No. 21. é. n. [1688-1691] Prot. 15. fol. 106. 1689. dec. 5.; Fasc. 107. No. 34. Bécs, 1689. dec. 29.; Fasc. 108. No. 13. Eperjes, 1689. dec. 29. Fasc. 106. No. 2 1 . é. n. [1688-1691]

Település

Adó (rénes forintban)

Település

Adó (rénes forintban)

Ófehértó

220

Oros

Pócs

270

Ladány

200

Petri

140

Eszlár

150

Bogát

240

Gáva

106

Piricse

240

Ibrány

270

50

Halász

100

Kér

130

Megyer

80

Panyola

240

Kék

Pályi

250

Gégény

180

Vaja

190

Bogdány

190

Petneháza

290

Sényő

Kércs

140

Kemecse

Mihályfalva

24

60

90 200 Csabay Ferenc járása

Ibrony

180

Apagy

200

Pátroha

380

Gyulaj

200

Baka

210

Kisléta

260

Tass

350

Kállósemjén

150

Ajak

80

Bátor

750

Gyulaháza

180

Kenéz

130

Napkor

138

50

Kékese

20

Szaniszló

66

Endes

20

Szamosszeg

300

Bezdéd

220

Mada

250

Szentmárton

Semjén

80

Őr

40

Szalóka

Ramocsaháza

69

Jéke

80

Mándok

50

Kemecsey Ferenc járása

100

Lök

170

Pap

180

Dob

250

Mogyorós

110 120

Büd

150

Kenéz

Eszlár

200

Aranyos

100

Nagyvarsány

200

Csobaj

40

Bércei

100

Gemzse

160

Nyíregyháza

120

Karász

200

30

Anarcs

70

Beszterec

70

Dombrád

370

Demecser

320

Kanyar

250

Rád

Berkesz Tura

70 272

Rozsály Litke

40 200

Adó (rénes forintban)

Település

Adó (rénes forintban)

Település

Bcrencs

200

Lövő

180

Veresmart

140

Benk

110

Ontelek

100

Ladány-Ormező

[20

Döge

100

Apáti

Komoró

90

Gyüre

Tuzsér

50

Kisvarsány

80 40 200

Zsurk

490

Székely

Eszeny

200

Tét

170

Eperjeske

100

Kisvárda

300

Pálca

450

Telek

90

50

Prot. 14. fal. 262/b-264. 2. 1685.

[november-december?]

A Szabolcs vármegyébe beszállásolt vértes ezred porciói feljegyzése (fordítás) A nagyságos gróf Götzen úrnak a német vértes ezred számára nemes Szabolcs vármegyére kivetett por­ ciói feljegyzése a gabonás szekerekkel együtt. Havonta kívánnak porciót és pénzösszeget, az orálist 13, az equilist pedig 12 krajcárral számítva.

orális Ezred törzs

equilis

pénzben forint

krajcár

93

61

970

30

Nagyságos ezredes úr százada

112

91

1274

-

Alezredes úr százada

113

92

1286

30

Őrnagy úr százada

106

82

1181

-

De Bellai százados úr százada

108

80

1182

-

Kriger százados úr százada

118

94

1331

-

B. de Nosovics százados úr százada

105

98

1270

30

Gronczfeld kapitány úr százada

108

85

1212

-

Henig Kraus százados úr százada

108

84

1224

-

Gróf Schellemberg százados úr százada

102

82

1155

-

B. de Oppendorf százados úr százada Summa

112

86

1244

-

1185

938

13 330

30

Két hónapra, novemberre és decemberre az 1685. évben 26 661 forint. A Tervenianus öt dragonyos század orális és equilis porcióinak feljegyzése az őrnagy úr gabonás szeke­ reivel együtt, nemes Szabolcs vármegyére vetve. A porció és pénzösszeg havonként rúg: az orális 12, az equilis is 12 krajcárral számítva.

orális

equilis

pénzben forint

krajcár

Alezredesi század Oppendorf alezredes

112

84

1234

-

Almend őrnagy úr százada a törzsével együtt

117

100

1360

30

de Vindhaimb százados úr százada

112

75

1178

-

Kigler százados úr százada

111

83

1219

30

Együtt

564

425

6216

-

Két hónapra 1685 novemberre - decemberre tesz 12 432 forintot. Jarichth százados úr gyalogszázadának, a kallói őrségnek gabonás szekerekkel együtt orális és equilis porciói, Szabolcs megyére vetve. A porciók és pénz: az orális 13, az equilis 12 krajcárral számítva.

A várbeli német század

orális

equilis

118

11

Két hónapra novemberre és decemberre

Papír, pecsét, keltezés és aláírás

-

pénzben forint

krajcár

833

-

1666

-

nélkül.

Fasc. 103. No. 25. 1685. Kívül: „1685. consignatioportionum

militarium"

3. Kalló, 1686. január 16. Thonser hadbiztos parancsa Szabolcs vármegye alispánjaihoz fuvarkiállítás ügyében (fordítás) Mivel őfelsége igen sürgős szolgálatában bizonyos tisztek néhány fuvar összeszedésére a megyebeli Kisvárdára lettek küldve, akik éjszaka levélben jelezték, hogy a szolgabírák azokat a nemes vármegye tudta és beleegyezése nélkül nem állíthatják ki. Mivel azonban azoknak a fuvaroknak késedelmeskedése miatt őfelsége szolgálata és a közjó jelentős kárt szenvedhet, a vármegyét pedig vétkesnek nyilvánít­ hatják, és ezt nagyon nem szívesen látnám, ezért tekintetes uraságtokat ezzel a levéllel így hivatalosabb módon meg akarom keresni, méltóztassék minél gyorsabban megsürgetni a sokat emlegetett fuvart, hogy bizonyos hadieszközökért minél hamarabb Patakra küldhessék. Másodszor, vegyék tudomásul tekintetes nemes uraságtok, már néhányszor tudomásukra adtam, hogy a vármegye érdekében és a bizonyos behajtás megelőzésére a november és december hónapban behaj­ tott és kifizetett - s ha lehetséges a januáritól is - , az általam elrendeltekkel megegyező teljes és megfe­ lelő nyugtákat szedjen, nehogy a katonák később azt mondják, hogy őket a téli szálláson nem fizették ki.

Ennek elintézésére gróf Götzen ezredes jelenléte is szükséges. Mivel azonban a gróf úr nincs itt, de mára bizonyosan várjuk, azért tekintetes uraságtokat kérem, hogy az ezredes úr megérkeztéig innen ne menjenek el, hanem méltóztassanak addig a napig itt maradni. Ha azonban, minden reménység ellenére nem jönne meg, a munka fontossága miatt ajánlanám, ha a nemes vármegye nem tudná megvárni meg­ érkezését, legalább jól tájékozott meghatalmazottait hagyja itt. Harmadik. A gabona miatt bizonyos nehézség támadt. Ugyanis a nemes vármegye három magyar fo­ rintban állapította meg az árát, de sehol sem lehetett három rénes forint alatt vásárolni és szerezni. M i ­ vel pedig jelentős pénzösszeg van a kezemben gabona felvásárlására, és azt igen gyorsan, késedelem nél­ kül arra fel akarom használni, kérem uraságtokat, hogy igyekezzenek azon fáradozni, hogy a korábbi ár maradjon meg. Ha ez nem lehetséges, adják tisztességes áron, oda biztos embereket küldjenek a gabo­ navételre. Ha pedig a vármegyében bizonyos földesurak lennének, csak adják nekem tudtomra, nekik azonnal készpénzzel tudok fizetni. Egyébként maradok stb. Kalló, 1686. január 16. elkötelezett szolgájuk Theutenser [teljesen más kéztől való aláírás]

Papír, pecsét

nélkül.

Fasc. 104. No. 38. 1686.

4. H. п., é. n. 1686. évi porciókivetés (fordítás) Az 1686. évi porciókivetés a négy szolgabíró járására így lett megállapítva.

Település

Adó (rénes forintban)

Tekintetes Megyery Tamás járása Szoboszló Újváros Csege

1400 500 80

Település

Adó (rénes forintban)

Balkány

120

Kalló

900

Tekintetes Uketyevity Miklós úr járása Ibrony

200

Debrecen pusztái

300

Baktalórántháza

200

Nádudvar

775

Apagy

200

Ladány

500

Levelek

200

Szovát

300

Ófehértó

220

Földes

160

Gyulaj

200

Sáp

150

Pócs

280

Szentmiklós

80

Kisléta

260

Egyek

40

Petri

140

Adony

300

Kállósemjén

150

Mihálydi

200

Bogát

200

Téglás

400

Bátor

750

Új fehértó

200

Piricse

250

Település Kenéz

Adó (rénes forintban) 130

Település

24

Oros

Mihályfalva

80

Kemecse

Szaniszló

80

Megy er

140

Kér Semjén

Adó (rénes forintban)

Beszterec

200 90 120

Tekintetes Csabay Ferenc úr járása

66

Panyola

240

Pátroha

400

Szamosszeg

300

Berencs

100

Pályi

300

Dombrád

390

Mada

250

Veresmart

140

Vaja

190

Kanyar

200

40

Óntelek

100

Petneháza

240

Rozsály

50

Laskod

240

Döge

100

69

Litke

220

Őr

Ramocsaháza Kércs

150

Komoró

90

Tuzsér

140

Lök

200

Bezdéd

220

Dada

100

Zsurk

490

Dob

300

Szentmárton

Büd

150

Eszeny

Ladány

120

Szalóka

Eszlár

150

Eperjeske

100

Csobaj

40

Mándok

450

Tekintetes Kemecsey Ferenc úr járása

90 100 90

Vencsellö

100

Pálca

450

Gáva

100

Kenéz

150

Bércei

110

Apáti

100

Paszab

20

Aranyos

100

Ibrány, az ottvaló lakosokkal

390

Halász

180

Gyüre

40

Nagyvarsány

100

Kisvarsány

220

Rád

20

Gemse

160

Kék

60

Baka

200

Demecser

300

Gyulaháza

200

Gégény

190

Karász

200

Berkesz

80

Thas

350

Bogdány

200

Anarcs

Tura

172

Ajak

Sényo

90

Székely

70 80 100

Adó (rénes forintban)

Település

Település

Adó (rénes forintban)

Tét

170

Lövő

190

Napkor

138

Pap

190

Kisvárda

240

Benk

100

Kékese

20

Mogyorós

100

Telek

40

Ladány-Ormező

140

Jéke

90

Endes

Papír, aláírás és dátum

20

nélkül.

Fasc. 104. No. 96. 1686.

5. Tokaj, 1688. január 11. Jacobus de Kolyn kisvárdai parancsnok búcsúlevele Csabay Ferenc szolgabíróhoz és a vármegye jegyzőjéhez (fordítás) (címzés) Sajnálom, hogy nem láttam nagyságtokat, mielőtt Kisvárdát elhagytam. Az új parancsnoknak a tömlö­ cöt úgy hagytam, ahogy Schalnig úr nekem hagyta, de az uraknak nem kell mondani az új parancsnok­ nak, mert a tokaji urak meghallanák, hogy én sok emberséget tanúsítottam a nemes vármegye és a föl­ desurak iránt, hogy egy alkalommal kölcsön adtam 500 rénes forintot a nemes vármegyének, és hogy az ezért adott 10 bárányt. Csodálkoznak a tokaji urak, hogy mikor kölcsönt kaptak a parancsnok uruktól, a 100 forint fejében kamatot kellett adni, egy hordó jó bort, hogy mit adtatok uraságtok, hogy lenne 100 forintért egy j ó hordó borom, a vármegyének adott kölcsön fejében, hogy a vármegye Dőlne kapitány úrnak kamat fejében egész szép ajándékot adott, de a parancsnoknak semmit. Az urak számára több em­ berséget tettem, de sem a szolgabírák, sem a vármegye nem adott ajándékot. Jármy úr lencsével és bor­ sóval tartozik, amivel a vármegye megajándékozott. Nem hiányzott nekem az ajándék, 4 köböl rozs, 3 köböl búza, 6 köböl zab, 20 tyúk, néhány lúd, 20 icce vaj, 2 szekér széna. A többi szolgabíró úr semmit nem adott szénából. A nemesség látta, hogy nem vagyok ígérgető ember, nem is akarok az lenni, őszin­ te ember vagyok. Április közepén Isten segítségével visszatérek, a tábornok úr rám bízta az adósságát. Remélem, hogy találkozni fogunk, amit a vármegyének és nemességnek megígért, meg is fogja tartani. Nevemmel üdvözölje a nemességet. Kérem, őrizze javaimat Kisvárdán. Utóirat. Kérem uraságodat, hogy ne tegyen úgy, mint mások szemlátomást. Nevemben üdvözölje a ta­ nítót s viseljen gondot a gyermekemre. Kérem uraságodat, a kisvárdai rabokról emlékeztetőt, amit ne­ kem adott Heissler generális úr, különösen Vay úr alattvalóit és Kelepets úrét. Ha kegyelmet kapnak, a nekem ígért ajándékot ne a parancsnoknak adják, mert nekik fáradoztam, és azoknak Panyolán. Ha élet­ ben maradnak, nekem tartoznak köszönettel és az ígért 60 forintot feleségemnek adják.

Papíron, kétrét hajtott missilis levél. Fasc. 106. No. 37. Tokaj, 1688. jan. 11.

6. 1688. május 6. A vármegye szükségére a nemességre kivetett adó (fordítás) A vármegye különböző szükségei fedezésére a közönség közös egyetértésével és hozzájárulásával a fő­ urakra és nemesekre kivetett személy szerinti, és a vármegye főtisztei, négy szolgabírája által lelkiisme­ retesen felszámított és megbecsült jövedelem és vagyon beszámítása után szokott módon behajtandó adókivetés. Ezeknek neve a köteles fizetés mennyiségével mellékelten fel van sorolva.

Az 1688. évi jegyzőkönyv Papír, aláírás, pecsét Prot. 15.fol.

19/b-21.

nélkül.

május 6-i bejegyzése

(részlet)

7.

Eperjes, 1688. augusztus 2. Gróf Csáky István felső-magyarországi főkapitány levele Szabolcs vármegyéhez (címzés) Ha máshonnan nem értette volna is, de követjei kegyelmeteknek eddig is fogták referálni, az elmúlt or­ szággyűlésnek vége felé miként fáradoztunk és orvosolni kívántuk együtt kegyelmetek követjével Ke­ gyelmes Koronás Királyunknál és a fölséges udvarnál megnyomorodott hazánknak szükséges oltalma­ zására fenntartó és eleinktől pogány által keservesen elfoglalt hazánk nagyobb részének redemptiójára [visszaszerzésére] országunkban vitézkedő hadaknak intertentiójokra [tartásokra] szükséges módiumokról [eszközökről] elviselhetőképpen provideálhattunk [intézkedhettünk] volna, melynek ideig való elviselhetőbbképpen ez tizenhárom vármegye annyira terheltessék, hogy ha összevetjük ennek a FelsőMagyarországnak több részeivel, sok esztendöktül fogvást előszámlálhatatlan szorongattatását és mos­ tanában ez közönséges terheknek supportálásának [hordozásának] nagy hiányos mértékét tapasztalhat­ juk. Mintha nem ezen országbeliek volnánk, vagy nem egy hazára szükségesre egyenlő hazafiúsággal tartoznánk. Mely akkori megindított esedezésünknek arra nézve, hogy már kiszedettetett volt az tavali portionak elosztott quottája egy jövendőre nyújtott reménységnél egyebet nem consequálhattunk [kap­ hattunk]. Mely jó reménységnek, ha kívánt végét consequálhassa [megkaphassa], akartuk kegyelmetek­ nek értésére adnunk, míglen elosztatnának az remélhető portiók, addig nyúlnának continuatiojához [folytatásához], elkezdet esedezésünknek s megtalálván gróf Caraffa generális commissarius [főhadbiztos] urat is (ki ennek a földnek utolsó szükségére jutván sorsát sokaknál jobban tudja), mivel miben se­ gíthetjük, az közönséges szükséget, abban minden úton módon, reménységünk szerint munkálkodni ké­ szek vagyunk, kiben kegyelmeteknek kétsége ne legyen. Elvárván kegyelmetektül jó tetszését. In reliquo stb. Kegyelmeteknek maradván. servus obligatissimus [nagyon elkötelezett szolgája] Stephanus Csáky Fasc. 106. No. 47. 1688.

8. Csicsó, 1688. december 7. Gróf Zichy István főispán levele a vármegyéhez a porciókivetés alapjául szolgáló porták kiigazításáról (Címzés, servitiorium meorum stb.) Az tekintetes, nemes vármegyének Halasból [Halász?] 18. mensis praesentis [nov. 18.?] írott becsületes levelét vettem. Kibül értettem, hogy én felölem olly vélekedésben legyen, hogy énnekem személyeknek informatiojából néminemű neheztelésem volna viceispán uram őkegyelme ellen. Én egyébiránt, hogy tudhassa a tekintetes, nemes vármegye, olly természetű vagyok, hogy akire valami neheztelésem va­ gyon, megszoktam írnya. De, hogy méltóságos palatínus uramtul, ő herczegségétül a tekintetes nemes vármegyére az portáknak connumeratiója [összeírása] végett olly missilis parancsolatot extraháltam [kértem], az melyet az nemes vármegyének megküldöttem, azért cselekedtem, hogy tudván azt, nem lesz az nemes vármegye portiók fizetése nélkül, onnan könnyebb fölvetés lehessen az porták szerént, az melly parancsolatja is palatínus urunknak, őherczegségének, hogy effectusba veszi az nemes vármegye, igen jól cselekszi.

Én Istennek segítségébül, holnapi nap menend, Bécsben indulván, azon leszek, hogy kötelességem szerént, szemben lévén ottan mind kegyelmes urunkkal őfelségével, mind peniglen generál commissarius Caraffa urammal, valamint szolgálhatok az tekintetes, nemes vármegyének, el nem mulatom. Noha ezidén már ottan létemben szólottam Caraffa urammal, s ajánlotta is magát, hogy tekintvén sok rendbé­ li ínségét azon nemes vármegyénknek, kíván allevatióval (könnyítéssel) lenni. Kívül mostan fölmenvén, újabban fogok szóllanom, s ugyan arra nézve, hogy az fölföldi vármegyék allevialtassanak az idevaló vármegyékre, kétannyi portió vettetvén, hogy nem mint tavali esztendőben. Megvallom, eddig is többet szolgálhattam volna a tekintetes nemes vármegyének, csak érthettem vol­ na levelébül, mint lévén ottan az dolog. Azonban mit vihetek végben, említett méltóságos Caraffa uram­ nál, azonmód a tekintetes nemes vármegyét tudósítanom el nem mulatom. De religio maneo eorundem servus paratassimus Datum Csicso die 7. Decemberis anno 1688. Comes Sthephanus Zichy Fasc. 106. No. 39. 1688.

9. Kalló, 1688. december 10. Jaksó Dénes kallói nemes panasza (fordítás) Egy Pukli nevű kapitány az idő alatt beérkezett Kálióba. K i az portiót szedi az nemes vármegyén a tő­ lem az városon is kéri, hogy hírré tegyék holnapra. Az házamban beszállott. Az idő alatt minden jószá­ gomat onnan kihajtván házamban télnek igen sok károkat tett. Papír, aláírás

nélkül.

Fasc. 106. No. 90. 1688.

10. Kalló, 1688. december 16. Olvashatatlan nevű kapitány levele Apagyi György alispánhoz (fordítás) Már hat órája, hogy megérkeztem Kallóba, és nem találtam ott testvéruramat. Tehát kérem, hogy holnap idejében jöjjön és a vármegyét másnapra gyűjtse össze. Az én előadásomat, őfelsége és Caraffa generalis parancsát [hallgassa meg] minden utasítást, hogy gyorsan jöjjön a porcióval. Katonák vannak velem a behajtására, ilyen módon az egész vármegyében végrehajtják. Mivel mind a német, mind a magyar ka­ tonaság nem tudja, hogy miből éljen. Csak gyorsan jöjjön, hogy beszélhessünk. Kérem, hogy a szolgabírák gondoskodjanak zabról és szénáról a lovaim számára, s azoknak is, akik velem vannak. Nemes testvéremnek kész köteles szolgája. [két olvashatatlan betű] Rittmester (kapitány) Papír, összehajtva. Nagyon rossz latinságú levél. Felül: „Cito, cito, citissime" [gyorsan, gyorsan, még annál is sebesebben] Fasc. 106. No. 53. 1688.

li. 1689. szeptember 20. Lipót király rendeletére Benkovics Ágost váradi püspök által végbevitt vizsgálat (fordítás) Csáky István felső-magyarországi főkapitány 1689. szeptember 17-én kelt kérésére Csabay Zsigmond királyi ember, Zeoley Pál kisvárdai plébánossal együtt tett kihallgatást. A küldöttek 1689. szeptember 20-án megérkeztek Szabolcs vármegyébe, hogy az alábbi kérdőpontok szerint látás és hallomás alapján állapítsák meg őszentfelsége katonasága által az állomáshelyeken, [1.] a vágómarhák fizetés nélküli elhajtásával, a beszállásoltak ingyen való ellátásával; borital adására való kényszerítésével és másféle, a szegény népre és a nemességre kényszerített terhekkel; parókiákba és ne­ mes udvarházakba való beszállásolás által; nemes és nem nemes személyek megverése révén; nemes urak vagy más állapotú személyeknek hatalmaskodó módon való pincébe kényszerítésével; ott való ita­ lozásával; boroknak pénzekből való erőszakos elhordásával; hadifuvarozás alkalmából igás jószágok el­ vesztésével; katonaság által bármi néven nevezendő károkozással; vagy amivel [2.] Ecsed, Tokaj, Kalló és Kisvárda várőrségeinek parancsnokai tetszésük szerint a szegénységet terhelték; szolgáltatásokra vagy bármiféle ajándék adásra kényszerítették; bormérést, csárdát vagy mészárszékeket állítottak; a vég­ helyeken az őrzés helyett milyen károkat okoztak; mennyi szénát, abrakot vagy másféle élelmet zsarol­ tak ki vagy a fizetés nélkül elvettek; piac és vásár idején az embereket és szekereket megadóztatták; sa­ ját marháikat a szegénységgel teleltették ki; az utasoktól és kereskedőktől menyit hajtottak be; a réve­ ken szokott díjon felül főleg a tokaji parancsnokok mennyit hajtottak be; a nemeseknek és az utasoknak mennyi kárt tettek. Harmadik: Tudja-e, látta-e, hallotta-e, hogy az elmúlt években az elviselhetetlen téli porciózás miatt sokan a végső romlásra jutottak? Sokan teljesen tönkrementek? Mennyi rajnai forintot kellett fizetni egy jobbágynak havonként a téli porcióba? A porcióbeli megállapított fizetésen felül az azt behajtó német katonák kivetései mennyi kárt tettek? Negyedik: A harmincadosok kártétele a jogos harmincad dénár behajtásán kívül beszedéssel és behaj­ tással mennyire megyén. Vallomások: Kisvárda, 22-én. Kőszegi György, Drugeth Zsigmond jobbágya, 32 éves. Az elsőre: szabad báró Alismid, a Serényi ezred Kisvárdán szállásoló kapitánya, ura pincéje ajtaját fel­ törette, amennyi bor neki tetszett, elvitetett, zenészeket hozatott, éjjel dorbézolt, német katonáit sok kín­ zással kizavarta, a szegény embereket borhozásra hajtotta. Hallotta, hogy katonái által a szegénységet verette, kínozta, véresre verette. Másodikra: tudja, hogy a hely első parancsnoka, a Wallis ezredből Jacobus de Körting egy egész évig széna, abrakadással, fuhordással, konyhájára rendkívüli élelemadással sanyargatta, a bírákat renden kí­ vül zsarolta, pénzt, tyúkot, kacsát, ludat, mézet, vajat és hasonlókat követelt, a szegénységet módfelett sarcolta. A várban a földesurak szabadsága ellenére bormérést állított a mezővárosban is. Az utána kö­ vetkező Wallis ezredből való Mailsperger zászlótartó hasonlóan cselekedett. Azon kívül katonáival za­ bolátlanul kóborolva, éjjel házakat tört fel, sok kárt tett, a várat tűzzel megrontotta, a várhoz tartozó megyei bilincseit, más vas hadiszerszámokat és puskákat saját szekeréhez használta fel. A vármegye rab­ jait sok fizetéssel terhelte és úgy adta a szolgabíró kezére. Azt mondotta, hogy a mostani kisvárdai vá­ sárt az ő elődei is adóztatták. Embereket, szekereket vámmal terhelte, ezt ugyan úgy elköveti a Thussani-ezredbeli Ceraphani is.

Harmadikra: tudja azt, hogy a kivetett porció végső romlásra juttatta a szegénységet, mert a szegény vagy közepes állapotú ember is inkább 50, mint 40 rénes forintot fizetett porcióba. Szerte ismert, hogy a tanú demecseri jobbágyaitól a porciószedő a felosztott porción felül különböző ajándékot zsarol, a szegénységet kínzással kényszeríti a porcióval majdnem felérő összeg fizetésére. Késlekedés esetén maga számára reversahst vesz a szegénységtől. Mikor a porciót beszedi, sohasem egyenlően számol a beszedettel, pedig a behajtáskor 4-5, 10 vagy 15 rénes forinttal többet vesz. Negyedikre: semmit nem tud. Második tanú, nemes Tolvaj Péter, ifjú Zichy István gróf 61 éves tiszttartója. Elsőre, mint az első tanú. Másodikra, kiegészíti, hitelesen állítja, hogy az ura demecseri jobbágya, egy ekés, közepes állapotú ember, 25; három bakai 100; egy kanyári 50 forint porciót fizetet havonta. A ne­ gyedikre semmit. Harmadik tanú: Veres István, nemes, 63 éves, most Kisvárdán lakik. Mint az előbbiek. Negyedik tanú: Deák István, kisvárdai lakos, Bercsényi Miklós számadó gazdája, 45 éves. Minden pont­ ban, mint az előbbiek. Hatodik tanú: Tóth Sándor, nemes, 38 éves. Kisvárdán lakó, mint az előbbiek. Az első pontra, hozzátéve, a katonai erővel való behajtáskor Alismid hadnagy, a tanú házában szerfe­ letti hatalmaskodást követett el. A tanút karddal, felhúzott puskával fenyegette, anyját feleségével együtt megverte, étellel, tyúkkal, kacsával, libával, fogattal terhelte. Ezer és ezer fenyegetéssel illette, úgy szed­ te be az adót. Másodikra, harmadikra, mint az első tanú. A negyedikre: a nemesség nem akadály. A tokaji harmin­ cados, és a kallói és kisvárdai is, a hazai törvények ellen a nemességével nem törődve, parasztok mód­ jára, a harmincadot rajta behajtotta. Hetedik tanú: Eötvös László, nemes. Kisvárdán lakó 38 éves, mint az első tanú. Hozzátéve, Alismid Kisvárdán katonáival megverette, az utcán feleségével együtt, házi ingóságaitól megfosztotta. Nyolcadik tanú: Usz János, nemes. Barkóczy László provisora, 30 éves. Miután ura kocsmájának kifosz­ tása után tisztességes ajándékot vett Alismidnek, tiltakozással nem törődve ura pincéjét feltörette. Egyébiránt, mint a többiek. Kilencedik tanú: Pinkóczy János, nemes, gyulaházi, 70 éves. Tudja a fizetetten ellátást, boradást, a sze­ génység verését, nemesi kúriák és parókiák feltörését. A bajor ezred átvonuló katonái egy ökrét elvittek. A jobbágyaitól tudja a váradi parancsnok, a tokaji harmincados kártételeit. Tizedik tanú: Ilosvay Pál nemes személy. Gyulaházán lakó, mint az előbbiek. Tizenegyedik tanú: Erdődi Sándor, nemes, laskodi, 56 éves. Egy alkalommal az átvonuló német katonák a tanú egy bikáját levágták. A másodikra, a tokaji parancsnokról, mint az előtte szóló. A harmadikra szintúgy, a tokajira és a várdaira is.

Tasson, szeptember 30-án. Tizenkettedik tanú, Gerő György, nemes. Tasson lakó, 37 éves. Egy alkalommal a félegyházi ostromzár néhány német katonája e tájra jött védelem okából. Minden akadály nélkül, feledve a keresztényi buz­ góságot, nem törődve az isten törvényével, a téglási templomot rögtön megrohanták, minden ottan talál­ hatót hatalmasul elvittek. A falu marháit elhajtották, a barmok között a tanúnak 9 marháját, neki 150 fo­ rint kárt okoztak. A katonák Carobelli parancsnoksága alá tartoztak. A másodikra: a tokaji parancsnok kártétele nyilvánvaló. Ugyanis a tanú élelemszerzés okából keres­ kedett. Néhány sertést akart a tokaji vásárra hajtani. Két hízott sertését kiválasztva a maga számára el­ hajtotta. Látta azt is, hogy más kereskedőn is hasonló erőszakot követett el. Azt is látta, hogy rendkívü­ li révbért követelt, mind paraszti, mind nemesi kereskedőktől. A kereskedőktől 10 polturát hajtott be, amely itten 30 dénárt tesz. A harmadikra és a negyedikre, mint az előbbiek. Tizenharmadik tanú: Borka Márton, tassi nemes, 35 éves. Az elsőre: az átvonuló Szeliterea ezredes ezredével egy éjjel ingyen ellátást követelt, 12 forintért. A másodikra és harmadikra: amint az előbbiek. Az adószedő a porción felül a szegénység kínzásával 100 forintot hajtott be. Válogatás nélkül közös teher volt. A negyedikre vallja: a kallói harmincados minden zsáktól a heti vásáron bármi van benne, válogatás nélkül 9 dénárt szed. Tizennegyedik tanú: Homolay Márton, nemes. Tassi, 52 éves, minden pontra úgy, mint a többiek. Tizenötödik tanú: Ramocsaházi György Szabolcs vármegye szolgabírája, 28 éves, ramocsaházi. Ismeri a beszállásolás és porciózás elviselhetetlen nagy terhét, amely járásának alattvalóit terheli, amely már több falut elszegényített és végső nélkülözésbe kényszerített. Valóságosan is érzi a teher elviselhetetlenségét, és szavahihető emberektől tudja, hogy egy-egy éjjel 3^4-5-6 pár is más vármegyébe szökik. A szökést pedig az elviselhetetlen porciózás okozza. Egyebet nem tud. Bogdány, október 4. Tizenhatodik tanú: Jármy Miklós, szolgabíró, bogdányi. Ugyanazt vallja, mint az előbbi szolgabíró és a kilencedik tanú. Tizenhetedik tanú: Bogdányi György, 30 éves nemes, bogdányi. Az elsőre: a beszállásolt katonák nem kímélik a nemesek kúriáit, a templomokat megszállják. Ingyen ellátást, szerfelett italt követelnek a nemesektől és egyháziaktól is. A beszállásolt németek a falu 26 ser­ tését elvették, leölték. Három év alatt 200 forint kárt tettek, a lakosokat békés létükre szidalommal és ká­ romkodással illetik. A másodikra: a tokaji harmincados a nemeseket különbség tétel nélkül, mint a parasztokat tekinti és adóztatja. A harmadikra: mint a többiek. A negyedikre: a tokaji harmincados, mint a többiek. Tizennyolcadik tanú: Alvinczy János, nemes. 47 éves. Mint az előbbiek, a disznó levágásán kívül. Tizenkilencedik tanú: Bogdányi Lajos, 37 éves, nemes, bogdányi. Az elsőre: hittel vallja, mint az előbbiek, hozzátéve, hogy a német katonák, nemesi kiváltsággal nem törődve, házát feltörték, azt teljesen kirabolták, feleségét kifosztották; ezer gonoszságot cselekedtek. Tíz köböl tiszta búzáját elvitték, és mindent, ami tetszett, a katonáknak kényükre volt bízva. A másodikra semmit. A harmadikra, mint az előbbiek. A negyedikre, mint az előbbiek.

Huszadik tanú: Farkas Ferenc, nemes. Bogdányi, 24 éves. Az elsőre semmit. A másodikra semmit. A harmadikra, mint az előbbiek. A negyedikre a tokaji harmincadosra, mint az előbbiek. Huszonegyedik tanú: Fejér András, nemes, orosi. Fuvar idején a tanú három ökrét a német katonák, erő­ vel elvették. Ezen kívül 50 forint kárt tettek neki. A másodikra semmit. A harmadikra, mint az előbbiek. A negyedikre, mint az előbbiek. Huszonkettedik tanú: Szabó István, rádi, 26 éves, nemes. Az elsőre: a beszállásolt német katonák ingyen tartással 250 forint kárt tettek a rádi lakosoknak. A to­ kaji parancsnok, mint a többiek, a harmincados is. Kalló, október 6. 23. [tanú] Csikós Mihály, 35 éves, Zolnay György, 22 éves, Apagyi György alispán szolgái. Mikor Islandi[?] a félegyházi ostromzárhoz lett küldve, Nagykálló városába érkezett. Azok kapitányát, néhány vele volt tiszttel Apagyi György alispán úr családias kedveskedéssel tisztességes módon asztalához hitta, fo­ gadta, megvendégelte. Miután az alispán úr nagyon részeg lett, a szokott helyén, pihenés végett lefeküdt, az alvó úrral szemben töltött puskával jöttek. Székre ültek, a már alvó alispán urat zaklatták. A tisztek szolgái az alispán úr pisztolyait, öveit, arany óráját, poharait, ezüst kanalait tolvajul elvitték. Az alispán úr szolgái, mikor ezt megtudták, a tiszturak szolgái köpenyéből és bakancsaiból az alispán úr javait visszavették, de csak egy kis részét tudták visszaszerezni. Azután az alispán úr szolgáit a német urak töl­ tött puskával megtámadták, keményen megverték, úgy, hogy egyik most is ágyban fekszik. Bizonyos idő múlva a váradi ostromzártól Tokaj várának és őrségének parancsnoka Wrangel gróf visszaküldött az al­ ispán úrnak. Dankó János, Kalló végvár kapitánya, Fejér Péter, Cserzy István, az említett mezőváros szenátorai, es­ kütétel után vallják. Őfelsége itt szállásoló katonái 2822 forint kárt tettek. Ezek hadnagyai, kapitányai, ezredei, ahogy emlékezünk gróf Getz, Taff tábornok, a bajor herceg commissariusa, Seras nevü is a Thilkianus ezredből, és báró Wayer voltak, Wayer báró katonai, az alispán úr házában az említett mező­ városban egész éjjel lövöldöztek, mindenféle rendetlenséget követtek el. Maga Wayer báró is Kalló vég­ várban Jaksó Péter nemest házából kizavarta és mindenféle fenyegetéssel illette. A másodikra: a tokaji, kallói, kisvárdai kapitányok országos vásárok alkalmából a vásárra jövő embe­ reket, mindenféle rendkívüli fizetésre kényszerítők. Más, vásárra jövő szekereket szabadosan adóztatják. Aratásra saját kaszást küldenek. A falvaktól a szokott és köteles, igazságos és méltányos fizetésen kívül, újabban felvett visszaélés alapján, az uralkodónak járó adó mellett a szekereket 30, némelyeket 75 dé­ nárral adóztatják, és úgy nyomorítják. A negyedikre semmit. Ugyan Kisvárda mezővárosban, október 9. Péntek János, Kisvárda főbírája, Tóth János, Fóris István szenátorok. Az elsőre. Alismid kapitány báró, a kisvárdai beszállásolás idején, katonáival itt állomásozván, gaz­ dájával pulykát, a város borát korlátlanul hordatta fizetés nélkül. Katonáit nemesek házaira szállatta, a bíró távollétében fölös kiadásokat tétetett. Szolgáival a földesurak borméréseiből bort hordatott. Azok a lezárt pincéket feltörték, tetszésük szerint vitték és vitették, katonái pedig a szegénységet fizetés nélkül ellátásra kényszerítették. A nemeseket veréssel, némelyeket fegyverrel, kivont karddal fenyegették, így bántak a nemesekkel is, hogy ha az ételhez nem akart bort adni. Etelt és bort adni nem tudó gazdát ke­ mény ütlegeléssel kényszerítették, fegyverrel fenyegették. A szegénységgel és a nemesekkel egyformán

bántak. Elmenetelük alkalmával, ami eszközt a házban találtak, magukkal vitték. Alismid kapitány za­ bot, lencsét és minden más élelmet összeszedett. A másodikra: Körting, Kisvárda parancsnoka, a Wallis ezred hadnagya a fentebbi években, a kisvár­ dai vár közbirtokos földesura kárával a várban állandóan, a városban csak némelykor bormérést tartott, másutt azonban azt nem engedte. Embereket tömlöcözött, a szegénységet szénával, abrakkal, nyáron ka­ szálással, télen fahordással terhelte. Engedetlenség esetén keményen büntette, örökké konyhára valót kö­ vetelt. A kisvárdai mészárosokat, mikor neki úgy tetszett, minden ok nélkül tömlöcbe záratta, csak 5-8-10 forintért engedte ki. Ugyanígy vásárok alkalmával a kereskedőktől és a nem kereskedőktől is rendkívüli fizetést követelt. Minden egyes szekértől 10 polturát, harminc dénárt sem irtózott kicsikarni. A katonái által a heti vásárokra jövő gyalogemberektől három-négy, sőt több polturát is szedetett. Az őt felváltó Maisperger nevü parancsnok hasonlót, a kocsma szorgalmazáson kívül a város bormérésén ka­ tonáival nem szorgalmazott. A mostani Hussain[?]-ezredbeli Jacobus Carafini százada kapitányának hadnagya Sambek zászlótartó a szegénységtől szüntelen fühordást, éjjel-nappali szekerezést, szekérállí­ tást követelt. A tokaji parancsnok, akár főurak, nemesek, akár parasztok szekereitől 20 polturát követelt és hajt be. Az emberek emlékezetétől szokatlan zsarolásával a szegénységet rendes adófizetésre képte­ lenné teszi, kifosztja. A harmadikra: már a porciókivetés idején látszik, hogy ennek behajtásával némely egészen népes hely is képtelen annak viselésére. Némelyeket az elnéptelenedés fenyeget. Romokban, a végső pusztuláshoz közel, lakói máshová kényszerültek megvonni magukat. Egy-egy egyszerű jobbágy havonta 30^10-50 forintot kénytelen fizetni. Ehhez járul még, hogy egyes porciószedők, jelesül Bolland kapitány, Fles Kunkli így rendelkeztek, hogy a porciót fizető lakosoktól nem vették el, vagy kevesebbet számoltak, ha­ csak elébb ajándékot nem adtak, a fizetés idején. A fizetettnél csalással szaporítják a porció összegét. A porciószedés idején a falvakra kiküldött katonák a szegénységet hosszú, nehéz és egyiptomi kényszer­ munkával terhelik. Különböző, keresztényhez nem illő kínzással gyötrik. Végül az adószedők a tényle­ ges és igazságos kivetésről és méltányos behajtásról szóló nyugták helyett a katonák által behajtott őszszegről szóló nyugtákat számolják el, ezzel mentesítik őket. A negyedikre: a kisvárdai és kallói harmincadosok a haza törvényei szerinti jogos és méltányos har­ mincadon felül minden zsák gabona vagy más élelem után három polturát szednek. Napról napra na­ gyobb elnyomást gyakorolnak. Kántor Balázs Pap falu bírája, Szalóky János és Eördögh Ferenc esküdtek a többiekhez hasonló vallo­ mást tettek. Pap András tassi bíró Dávid István, Ballá Péter és Kis János esküdtek az első pontra, mint a kisvárdaiak. A másodikra semmit. A harmadikra és negyedikre a kisvárdaiakhoz hasonlóan. Csobolya Miklós, Faragó András, Pap István kisvarsányi esküdtek, mint az előbbiek. Itt hozzátéve, négy ökröt a királyi katonák elvittek, ugyanúgy négy vágómarhát is. A másodikra: az ecsedi várparancsnokra, gróf Leffelholcz ezredes katonáival igen gyakran beszállá­ sol a faluba. Semmi gondja a biztonságra, gyötri, sanyargatja a lakosokat. Vajat, mézet, konyhára valót, amit tud, elvisz erővel a szegénységtől. Fizetés nélkül, borkövetéssel romlásba dönti a szegénységet, az alattvalókat. Ezzel nem törődve, a szegénységet ide-oda üzi, hajtja, ezer módon kínozza. A negyedikre semmit. Bárdi János, Medgyesi Gáspár, Medgyesi Mihály, Gyulaháza. Az elsőre, másodikra, harmadikra, mint a kisvárdaiak.

A tokaji harmincados minden zsák gabonára, törvény ellenére négy, a kallói három polturát szed úgy­ is, mint a kisvárdaiak. Hozzátéve, attól kezdve, hogy téli porciót szedtek a vármegyében Gyulaháza fa­ luban, egy közepes állapom jobbágy havonta téli porcióban 52 rénes forintot fizetett. Jó Mihály, ajaki bíró, esküdteivel együtt. Az elsőre semmit. A másodikra: a kisvárdaiakhoz hasonlóan. A kallói kapitány az ecsedi katonáit rá­ juk küldötte, a szegénységet közmunkára hajtotta. A harmadikra: mint a kisvárdaiak hozzátévén, a téli porciót a végrehajtóknak rögtön nem tudták meg­ adni. Azonnal kínozni kezdték, egy ember kezét-lábát megkötve, gerendára akasztották, némelyeknek - engedelemmel mondva - szeméremét kötéllel megkötötték, úgy kínozták. Czigány Ferenc ramocsaházi bíró és Bács Miklós, Kardos Ferenc esküdtek. Mivel ez a falu különösen a beszállásolok útjába esik, mennyi és milyen zaklatásoknak volt kitéve és ma is mennyire meg van ter­ helve, azt leginkább azzal lehet bizonyítani, hogy a beszálló katonák az összes vágómarháit, a szegény lakosokét és a nemesekét összeszedték, fegyveresen elhajtották, nem tudni hová és milyen szándékkal, csak darabonként egy forintért engedték el. A negyedikre: a tizedszedő a tized leadása végett hallatlanul megterhelte, a rendes kötelezettségen felül háromszoros-négyszeres fizetéssel sújtja. Balogh Ferenc, ibrányi bíró és Konty Márton, Szőcs István esküdtek. Az elsőre, hogy a gyakori fuvarozás miatt már 9 ökör pusztult el. A másodikra és harmadikra: mint az előbbiek, hozzátéve, hogy a porció behajtására kiküldött német katonák, a téli beszállásolás ideje alatt, az ingyen élelmezések és ellátáson felül erőszakkal 300 forint­ nál többet hajtottak be. A negyedikre: a tizedszedők semmi rendkívülit nem szedtek be. Székely György, petneházi bíró és Arató Sámuel, Kovács Mihály esküdt. A beszállásolt katonák az iga­ vonó marhákat elvesztegették. Két év alatt a boradás és élelmezés mennyire ment, könnyen tehető 50 fo­ rintra. Vágómarhát Mansfeld-ezredbeli hadnagynak, Smidnek kettőt, más kettőt Hajtemberg grófnak kellett adni. Hozzá kell tenni, hogy nemesi kúriába minden tekintet nélkül éppen úgy beszállottak, mint a jobbágyházakba. Mindenféle konyhára valót és más élelmet zsaroltak. A nemességet és szegénységet egyaránt ingyen ellátásra kényszerítették. Maczko, Caraffini-ezredbeli szállásmester 22 forint értékű vágómarhát 3 forintért vágatott le. A katonák a templom cimeteriumában kutakodva, az ajtót feltörték. Amit a helység nagyobb biztonság okából odarejtett, elrabolták. Ezzel a szegénységet megkárosították. A másodikra: a tokaji parancsnok, mind a várba járó, mind a réven átkelő emberektől egy forintot szed, és amiatt zaklattatja. A harmadikra, mint az előbbiek. A negyedikre. A kallói harmincados ugyan­ úgy, mint a kisvárdai. Varga György, laskodi bíró és Fekete Pál, Néző Gergely esküdtek. Az elsőre Terzy gróf katonái átvonuláskor, egy jó ökröt, tehenet, két borjút erővel fizetés nélkül elvit­ tek a szegény lakosoktól. Különböző módon zaklatták, boradást, ingyen ellátást követeltek. Egyetlen al­ kalommal ezer gonoszságot követtek, mindezekkel a szegénységet zaklatták, zsarolták. A többihez azt is hozzátéve, hogy az átvonuló katonáknak 20 köböl zabot kellett adni. Gronsfeld katona a Holstein ezred­ ből egy szekeret négy ökörrel magának elvitt. A másodikra semmit. A harmadikra, mint az előbbiek. A tizedszedők a tizedet jóval magasabban sze­ dik, mint a korábbi években.

Lukács György, Csődör István, jákói esküdtek. Az elsőre: a Mansfeld ezred ezredese, gróf Kittenberg katonáival Jákóra beszállásolva, élelem köve­ telésével 60 forint költséget okozott egyéb károkon kívül. Világosan tudjuk, hogy beszállásolás idején mennyi kártételt, zsarolást kellett elviselniük. A másodikra: semmit. A harmadikra, mint a többiek. A negyedikre semmit. Fónagy Mihály, Piros István, Veres Gergely, kállósemjéni esküdtek. Az elsőre: Őfelsége említett katonái beszállásolása idején egyetlen állomásozás alatt a lakosoknak 40 disznóját vágták le, másként is zsarolták a szegénységet, úgy, hogy egyetlen állomásozás idején könnyen felmehet 1000 forintra, gróf Gecz, mikor útját Erdélybe vette, 3 ökröt elveszített. A másodikra semmit. A harmadikra: a kallói harmincados a semjéni filiáléban az oda telepített embe­ rekkel igás ökör után egyenként 6 polturát, egy jó eladó ökörtől egy forintot, egy tele zsák után minden jog ellenére 3 polturát szed. Kis Pál, Bakta és Lórántháza bírája és Horváth István, Kis Simon esküdtek. Az elsőre: gróf Veterany katonáival téli szállására menet itt tanyázott, a lakosokon az ellátáson felül 1500 forint kárt tett. A másodikra: Hussain-ezredebeli kapitány, Sambek nevű, az alatta levő katonákkal eltávozáskor min­ den lakostól 90 dénárt és egy köböl zabot követelt. Ugyanezt nem szégyellték tenni az előző parancsno­ kok sem. A Wallis ezred ezredese, gróf Lamberg a Kallóba menő szekértől a kapuban egyenként 10 pol­ turát követelt. Egyébként, mint a többiek. A harmadikra: a porció beszedésénél a porciószedők a szokott módon rosszul számolnak. A negye­ dikre, mint az előbbiek. Szilágyi István, Szép Mihály, Kovács István, ófehértói esküdtek. Az elsőre: az ingyen ellátáson felül egy vágómarhát követeltek. A negyedikre: a tizedszedőkre és a harmincadosokra, mint az előzőek. Sulykos János, bogdányi bíró és Tóth Ferenc, Csonka István. A beszállásoltak miatti károk ilyen formán következnek. Először a forspont idején. Különböző alkalmakkor 8 igás ökör pusztult el, 16 vágómarhát, 40 juhot, disznót vittek el, két gabonás vermet bontottak fel a katonák. A károkat főleg a Mansfeld ez­ red katonái tették. A másodikra és harmadikra, mint az előzőek. A negyedikre szintén. Sipos István, Demeter György, Tamás András, Vaja esküdtei. Az elsőre: Őfelsége szatmári végvárbeli katonái bizonyos alkalommal két lakosinkat kegyetlenül megölték ok nélkül. Az oda rendelt vigyázót keményen megverték. A temetőben sok kárt tettek, rabol­ tak. A nemesi kúriákon tekintet nélkül szándékos gonoszságokat követtek el. A szegénységet kínozták, ujját sajtóba szorították, kínzásokkal különböző alkalmakkor 370 forintnyi kárt tettek. A másodikra semmit. A harmadikra, mint az előbbiek. A negyedikre semmit. Szabó András, pályi, a többi esküdttel. Az elsőre: ingyen ellátás, a lakosok verése, boradás csak alacsonyan számolva, mehet 514 forintra. A másodikra semmit. A harmadikra, mint az előbbiek. A negyedikre semmit. Ferencz Márton, Berkesz bírája és Ferencz István, Nagy Márton esküdtek. Az elsőre: kínzással kicsikart ingyen ellátás, mint az előbbi.

A másodikra: a Hussain[?]-ezredbeli, Kálióba szállásolt Sambek kapitány a lakosokat összegyűjtve kínozta, ingyen élelemadásra kényszerítette. A tokaji parancsnok visszaéléseire az átkelőnél az előbbi ta­ núktól többet tudni. A harmadikra és negyedikre, mint az előbbiek. Passa Mihály kéki bíró és Hajnal Márton, Antal Imre esküdtek. Az elsőre, mint az előbbiek. Hozzátéve, forspont alkalmiból 6 ökröt adtak a szállásolón katonáknak. Elvesztek. Darvas Gergely, orosi bíró és Balási Bálint, Tót István esküdtek. A fuvarra rendelt igavonókat elvesztették. A másodikra semmit. A harmadikra, mint az előbbiek. A negyedikre semmit. Medgyesi István, Bertók Mihály, Nyírbátor mezőváros szenátorai, 1687. András-nap tájban Ottinger her­ ceg, gróf Taff tábornokkal, a szatmári parancsnokkal oldalán mint hadbiztossal Nyírbátorban volt beszál­ lásolva. A mezőváros lakóitól 900 forint árú gabonát, abrakot hajtott be fizetés nélkül. 31 hízott disznót, 5 vágómarhát vettek, úgy, hogy az okozott kár könnyen becsülhető 1377 forintra. Más alkalommal az itt beszállásolt német katonák - tisztjük neve ismeretlen - 500 forint kárt tettek. A harmadikra semmit. A negyedikre semmit. Tót Demeter, Gyulaj bírája és Kós István, Csire István esküdtek, a német katonák gyakori beszállásolásával két év alatt, a fizetetlen ellátáson felül 524 forintra tehető kárt tettek. A másodikra semmit. A harmadikra, mint az előbbiek. A negyedikre: a harmincadosok és azok embe­ rei minden szekértől, a létai ellenőr pedig 6 polturát szed, minden tele zsáktól pedig külön 3 polturát, törvénytelenül. Kaposi György, Mada mezőváros bírája, Tar Mihály szenátora. A beszállásoltak különböző alkalommal 1800 forint kárt, amelyet a lakosok nem tehettek számadásba. A másodikra és a harmadikra, mint az előbbiek. A negyedikre szintén. Nagy Gergely, Ballá András, Szabó Mihály kislétai esküdtek. Hogy a katonák miatt három év alatt min­ den kivetésen kívül az ingyen ellátás miatt, könnyen szenvedhettek 300 forint kárt. A tisztek vagy a ka­ tonák nevét nem tudják. A többi dologra, mint az előbbiek. A másodikra semmit. A harmadikra, hogy az egyszerű paraszt a téli porcióra havonta 30-40 forintot fizetett. Vég János, Kánya András, Csika Mihály, pazonyi esküdtek. Az elsőre, Haiszler generális katonáinak fuvarra adott 9 igás ökör elveszett. A másodikra semmit. A harmadikra hozzátéve, hogy ebben a faluban lakók, havonta 40 forint porci­ ót fizettek és egy alkalommal a Géczi ezred bizonyos kapitánya, aki a porció behajtására volt kirendel­ ve, annak ellenére, hogy az egy hónapra rendelt részletet megfizették és erről nyugta is volt, azzal nem törődve, még egyszer behajtotta. A negyedikre semmit. Fiú Mihály, megyeri bíró, Nagy György esküdt. Az elsőre: egy alkalommal a beszállásoltak 30 forint kárt tettek. A másodikra: A tokaji parancsnok, úgy, mint a többiek.

György János, demecseri bíró és Hajnal István, Kocsis András esküdtek. Az elsőre: forspont alkalmából 30 igás ökrük pusztult el. A beszállásoltak több alkalommal könyörület nélkül 18 barmot kényszerítettek ki tőlük. A másodikra, harmadikra, mint az előbbiek, hozzátéve, hogy egy ekével bíró, egyszerű jobbágy 30^10 forint, vagy több-kevesebb porciót fizet. A negyedikre, mint az előbbiek. Margith Mihály, Kondor Tamás, szamosszegi esküdtek. Az elsőre: a munkácsi ostromzár idején 14 ökrük pusztult ott el. A Munkácsnál levő katonák külön­ böző alkalmakkal, erőszakkal 30 vágómarhát vittek el. A harmadikra, negyedikre, mint az előbbiek. Sebestyén István, kemecsei bíró és Pásztor Tamás, Boros István, esküdtek. Az elsőre: három év alatt 28 igás ökör pusztult el az ismétlődő beszállásolás miatti fuvarozásban, k i ­ vetésekben, zaklatás miatt. A kárt könnyen tehetni 1000 forintra. Akkor még fel sem becsülhető kárt tet­ tek az erőszakkal elvett javakkal a házakban, nemesi kúriákban és a templomban. A másodikra, harma­ dikra, mint az előbbiek. Kéz Mihály, gégényi bíró és Tóth András, Sós Benedek esküdtek. Az elsőre: a fuvarok alkalmával 10 igás ökör pusztult el. A falu lakóitól több ízben erőszakkal 10 vá­ gómarhát vittek el. A másodikra: a tokaji parancsnok visszaéléseire, a harmadikra és a negyedikre, mint az előbbiek. Domokos István, napkori bíró és Pöcs András, Károlyi Lőrinc esküdtek. A beszállásolt katonák külön­ böző alkalommal öt marhát vittek el, az átvonuló katonák által okozott kár már 400 forintra rúg. A másodikra: a kallói parancsnok nem tudni miféle indításból a katonák által szokatlan és hallatlan széna és abrakadásra kényszerítette a lakosokat és ingyen élelemadásra. Engedetlenség esetén (mivel nem tartoztunk) katonákat küldött ki kínzásra, mint makacskodókra. Gróf Gécz kapitány és Binderman kapitány, másokkal együtt, akiknek nevét nem-tudjuk, egyszer húsz, máskor kevesebb marhát elhajtott télvíz idején, a lakosok beleegyezése nélkül. A harmadikra: a tokaji parancsnok, mint az előbbiek, azt is hozzátéve, hogy a kallói parancsnok min­ den ökörfarok után vagy más marha után egy-egy dénárt, a szarvak után kettőt szed a szokott harminca­ don felül. Balogh András, bogáti bíró, Balogh István esküdt. Az elsőre: a katonák gyakori beszállásolása miatt a falu kárát könnyen lehet 1120 forintra tenni. A má­ sodikra, harmadikra, negyedikre, mint az előbbiek. Hozzátéve, ha a szegénység piacra megy, káposztát nem hozna, hat polturát zsarol. Balogh Ferenc, encsencsi bíró, Nyitrai János esküdt. Az elsőre: különböző alkalmakkor beszállásolt katonák által okozott kár 755 forint. A beszállásolt ré­ szére teljesített fuvarban két igás ökör pusztult el. Soós Mihály, Fodor István téglási esküdtek. Az elsőre: a beszállásokkor különböző időben okozott kártétel egybe számolva 1850 forintra rúg. 87 barom pusztult el, nagyobb része igás ökör volt.

A másodikra: a kallói parancsnok egy alkalommal 12 szekér szénát erővel elvett. Amit a kallói és to­ kaji parancsnokok elkövetnek, az a többiek vallomásából világosan kitűnik. A harmadikra, hasonlóan. A negyedikre: a harmincadszedők a lakosoktól emberemlékezet óta, sem szokott taxát, sem tizedet nem szedtek. Most pedig nem tudni miféle felhatalmazás alapján három év óta szüntelen szedik a dézs­ mát, ezen felül a szokott tizeddel nem elégszenek meg. Karmazsin bőrt követelnek. Marázy András, Koczogh Miklós, Somogyi Sámuel tiszaladányi esküdtek. Mitől fogva őfelsége katonái e tájon beszállásolni kezdtek, a tanúk szerint 682 forint kárt tettek, ezen felül 14 vágómarhát vittek el minden fizetés nélkül. Más alkalommal egy embert megöltek. Egyébként, mint az előbbiek. A másodikra: a tokaji parancsnok minden nyáron egy hétig kaszáitat a lakosokkal. A téli időben, mi­ kor nem tudja tartani a szálláson (a barmait), a faluba hajtatja. A harmadikra, negyedikre, a tizedszedőkre, mint a téglásiak. Fajer Mihály, sényöi bíró, Martha János esküdt. Az elsőre: a beszállásolt katonák által okozott károk egybevéve 2000 forintra rúgnak. Mint az előbbiek, a harmincadosokra semmit nem tud. Kató Ferenc, Czakó György, Kardos István mihálydi esküdtek. Az elsőre: a beszállásoltak annyi kárt okoztak, hogy könnyen mehet 600 forintra. Azon kívül, minden emberi érzést félretéve, nem irtóztak a parasztokat gyilkolni. A másodikra, harmadikra, negyedikre, mint az előbbiek. Hajas Mihály, Tar Miklós nyíradonyi esküdtek. Az elsőre: a falu lakói a különböző beszállásoltak számára hallatlan kényszernek voltak kitéve, ellá­ tásra kényszerültek 1309 forintot fizettek készpénzben, további 44 ökröt egy bikát, öt tehenet, három lo­ vat, hetven kecskét hajtottak el a beszállásolok. A többiről, mint az előbbiek. A másodikra semmit. A harmadikra azt vallják, hogy az említett falu 8 lakosa téli porcióra négy év alatt 900 rénes forintot fizetett. A negyedikre semmit. Thury Mátyás, Mátéfi Mihály balkányi esküdtek. Az elsőre: a falu lakói 2000 forint kárt vallottak. A beszállásoltak ezenkívül 42 ökröt, 3 tehenet elhaj­ tottak, különböző alkalmakkor. A többire, mint az előbbiek. A másodikra, harmadikra semmit. A negyedikre semmit. Fejértai István, halászi bíró és Lőrinc János, Bor Mihály esküdtek. Az elsőre: a beszállásoltak okozta kár 400 forintra rúg. Egyébként, mint az előbbiek. A másodikra: a Kallóba beszállásolt katonák a lakosokat boradásra szorítják. A boritalt szüntelen kö­ vetelik, fizetés nélkül. A tokaji parancsnok, mint az előbbiek. A harmadikra, negyedikre, mint az előbbiek. Csenge Benedek, gávai bíró, Jámbor János esküt. Az elsőre: a falu kára könnyen 400 forintra rúghat. A többire, mint az előbbiek. A másodikra, harma­ dikra, negyedikre semmit.

Pápa Bálint, ibrányi bíró, Kormány János, Tar András esküdtek. Az elsőre: a lakosok kára 400 forintra mehet. A többire, mint az előbbiek. A negyedikre: a tizedszedők a rendes tizeden felül, minden ökör után egy forintot hajtanak be. Csorba Miklós bíró, Új fehértó minden esküdtjével. Az elsőre: a német katonák által okozott kár 2000 forintra rúg, ehhez jön még, hogy a beszállásoltak annyira kínozzák, ütlegelik a szegénységet, hogy sok ember életét vesztette. A másodikra semmit. A harmadikra, negyedikre semmit. Lacsák András, vencsellői bíró, Nagy András esküdt. Az elsőre: a lakosoknak 300 forint kárt tettek. A többire, mint az előbbiek. Nagy András, Orbán István paszabi esküdtek. Az elsőre: legszelídebben számolva 400 forint kárt okoztak. A másodikra: a kallói parancsnok, mint az előbbiek. A harmadikra, negyedikre, mint az előbbiek. Palla Benedek, berceli bíró és Varga János, Molnár György esküdtek. Az elsőre: a lakosoknak egybevéve 350 forint kárt okoztak. A másodikra semmit. Várik György, Gács György báji esküdtek. Az elsőre: különböző alkalommal 1301 forint kárt tettek. A másodikra, harmadikra, mint az előbbi­ ek. A negyedikre semmit. Gazdag Sándor, szentmihályi esküdt, az egész falu nevében. Az elsőre: a beszállásoltak által okozott kárt 2224 forintra becsülte. A másodikra: a tokaji parancsnok erőszakkal elhajtotta barmaikat a téli szállásra. Az ellátásra valókat ott őrzi. Egyébként, mint a többiek. A harmadikra, negyedikre, mint az előbbiek. Markos Pál, dobi esküdt a faluja nevében. Az elsőre: négy vágómarhát, 70 köböl árpát fizetés nélkül csikartak ki. A másodikra, harmadikra, negyedikre, mint az előbbiek. Rácz Mihály, dadái esküdt a faluja nevében. Az elsőre: háromezer forint kárt tettek nekik. A második, harmadik, negyedik, az előbbi tanúk mértékére. Újváros hittel vallja, a felbecsülendőket felbecsülve, a kár 1500 forint lehet. A másodikra, harmadikra, negyedikre. A tokaji és kallói parancsnokok, az előbbieknek hasonlóan. Erről a konventi kiküldöttek a vallomásokat pecsétjökkel megerősítették ... Dátum, Anno domini 1689. feria sexta post Dominicam Decimam octavam sanctisimae et Individuale Trinitatis. (A szent és oszthatatlan Szentháromság napja után való 18. vasárnapot követő péntek, októ­ ber 7.) Anno Domini Millesimo Sexcentesimo octaguesimo nono suprascripto (1689. okt. 18.).

Fasc. 107. No. 47. 1689.

Felhasznált forrás SZSZBML, IV. A. 1.

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár, Szabolcs Vármegye Nemesi Köz­ gyűlésének iratai, 1335-1848. Felhasznált irodalom

ACSADY, 1898. ANGYAL, 1889. CSŰRÖS, 1911. RÁNKI, 1981. SZEKFÜ, 1935.

Acsády Ignác: A magyar nemzet története. 7. köt. Bp., 1898. Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre. Bp., 1889. A debreczeni diárium. Közli Csűrös Ferenc. Történelmi Tár, 1911. 37-67., 161-203. Debrecen története. Főszerk. Ránki György. 1. köt. Debrecen, 1981. Szekfü Gyula: Magyar történet. 4. köt. Bp., 1935.