A BESZÉD TISZTASÁGA M i a beszéd, és m i a célja? A beszéd egyrészt az em beri ér zések, gondolatok kifejezését szolgálja, másrészt alkalmas arra is, hogy kap csolatot teremtsünk és ápoljunk más em berekkel és Istennel. A beszéd m indig valamilyen jelen tést hordoz. K ifejezhetünk vele felü letes, vagy mély jelentésű gondo latokat és érzéseket egyaránt. Képe sek vagyunk általa a lét mély titkairól szólni, s olyan valóságok feltárására is lehetőséget terem t, amelyek oly titokzatosak, hogy a hétköznapi fo galmi nyelv nem is alkalmas köz vetítésükre. E kkor szim bolikus nyel vet használhatunk, a költészet nyel vét, a képies beszéd hasonlatait. A beszéd kifejezését felerősítve kí sérik a többé-kevésbé nem szándé kos és nem tudatos taglejtések, a gesztusok, a szem és arcmozgás, a mimika. A gondolkodás és a beszéd kapcso lata Agondolkodás m egfontolás tárgyává teszi a világ, az em ber és Isten dol gait, vizsgál, m egkülönböztet, követ keztet, ítéletet alkot, vélem ényt for mál. A fegyelm ezett gondolkodás az értelem be írt tiszta logikára támasz kodva, lépésről lépésre vezeti kutató érdeklődésünket a vizsgált tárgy fe lett. Célokat tűz ki és a hozzá vezető utakra m utat. A gondolkodóképes ségünk értelm es és értelm ező létünk kulcsa. N élk ü le em berek sem lehet nénk A céltalanul cikázó, vakvágányon futó és beteges eszmefuttatásaink a tanúi annak, hogy vannak olyan gon dolatok is, am elyek éppen nem a gondolkodásból, hanem annak hiá'VTTit!7‘V
^0 1 ^ 0 ^ ^
Szétszórt, fegyelm ezetlen gondola tainknak irányt és m edret Isten gon dolatai szabhatnak: „Sok gondolat van az ember elméjében, de csak az Lír tanácsa áll meg” (Péld. 18:21) A Biblia úgy m utatja be az embert, m int aki Isten „képére és hasonlatos ságára" terem tetett (LM óz, 1:26-27).
Az Istenhez való hasonlósága az ér telm éből és erkölcsi ítélőképességé ből is kitetszik. Értelme a beszélő- és gondolkodóképességében ölt testet, a jó és a rossz közötti választási kö telezettsége pedig arra utal, hogy szabadsággal, felelősséggel, lelkiis m erettel rendelkezik. A beszéd „ki m utatja” a bensőnket, felszínre hoz za gondolatainkat, kinyilvánítja m ind azt, ami belülről feszít bennünket, ami kikívánkozik belölünk. Hogy kinek milyen a gondolatvilága, el árulja a beszéde. „Mert a szírnek tel jességéből szól a száj. A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívértek gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat... Mert a te beszédedből ismertetsz igaznak, & a te beszédedből ismertetsz hamisnak” (M t. 12:34-37) - tanította Jézus. A beszéd eredete a tudomány és a Biblia szerint A tudom ány azonban ezidáig hi ába próbált nyomára akadni a nyelv, a beszéd eredetének: „Ha van va lami, amiben m inden nyelvész tö kéletesen egyetért, az az, hogy a nyelv eredetének problémája m ind a mai napig megoldatlan. Elmélet azon ban van bőségesen... Az egyik sze rint... a beszéd eredetileg az ajkak mimikája volt, s a beszédszervek öntudatlanul igyekeztek utánozni a kéz gesztusait. A nyelvtudomány jó né hány elm életet tart számon m anap ság is, de a tudományos közvéle m ény egyiket sem tekinti bebizonyítottnak, sőt valójában bebizonyíthatónak sem. Ezek az elméletek nagy találékonyságra vallanak, s arról ta núskodnak, hogy olykor a nyelvé szek is szabadjára tudják ereszteni
Szobálvtalan nyelvtörténet, Bp., 1966. Elm é letek a nyelv eredetéről c. fejezet). A Szentírás szerint az em ber kez detektől fogva gondolkodó és be szélő lény. Ádámnak már a terem tés első napján meg kellett néznie, vizs gálnia és neveznie az állatokat. „És ne vet adott az ember minden baromnak, az
ég madarainak, és minden mezei vad nak” (I.M óz. 2:20). Ádám a gondol kodóképességével tudta m egkülön böztetni a lényeget a lényegtelentől, és elválasztani a jellem ző tulajdon ságot a járulékostól. így adhatott ne vet az állatoknak és nevezhette né ven a leglényegesebb és legjellem zőbb tulajdonságukat. „M egnevező”, azaz beszélő képessége term észetszerű, terem tésétől fogva adott ké pessége volt. Kapcsolatot terem the tünk általa másokkal, m egnyílhat szám unkra a világ, az em berek, és Isten mélységeibe is elvezet. Értékeljük-e eléggé ezt az isteni ado mányt? A Biblia a nyelvek szerkezetének és rendszerének zavarba ejtő csodá já t - csakúgy, m in t a term észet más rejtélyét is - Istentől eredezteti. A bábeli torony történetében válaszol sokféleségük titkára (I.M óz. 11:1—9). Isten a nyelvek létrehozásával lassí totta a gőgtől és önfelmagasztalástól elvakult em berek pusztulásba roha nását. A bűn terjedésének sebességét fékezte és fékezi azóta is a nyelvi megosztottság. A különböző nyelvek mindegyike képes azonban az em beri lélek mélységeiről, erkölcsi dön téseiről hitelesen és árnyaltan szá m ot adni. Isten beszédének teremtő ereje és tisztasága A Biblia legelején az Ú r „beszélő” Istenként m utatkozik be. Sőt magát Jézus Krisztust IG É -nek nevezi. Az ige cselekvést, m ozgást jelentő, kife jező hatóerőként m űködik a világ ban. A m it m ond, az a sem m iből megvalósul. Szava terem tő erővel bír. A m ire azt m ondja, hogy „Le gfen”, az lett. Képes a semmiből valamit alkotni, a m ár m eglévőt aka rata szerint átalakítani, a holtból élőt terem teni. „Azokat, amelyek nincsenek, előszólítja mint meglévőket” (Rm. 4:17). , / íz Ú r szavára lettek az egek, és szá jának leheletére minden seregük... Mert ő szólt és meglett, parancsolt és előállt" (Zsolt. 33:6,9). 9
A BESZÉD TISZTASÁGA
Isten terem tő erejének erkölcsi háttere: szeretetének és igazságának m egbonthatatlan ötvözete. A m it Ő m ond, abban nincs önösség, ártás, bántó szándék, ellenben építő sze retet, ajándékozó nagylelkűség, fedd hetetlen ítélet. Szava m akulátlanul tiszta, „az Úr törvénye tökéletes” (Z so lt 19:8). Igék sokasága állítja ezt: , / i z Istennek teljes beszéde igen tiszta, éspajzs az ahhozfolyamodóknak” (Péld. 30:5). )yA z Úr beszédei tiszta beszédek, mint jóidból való, kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva” (Zsolt. 12:7). „Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélűfegyvernél, és elhat a szív nek és léleknek, a z ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait. És nincsen oly teretmény, a mely nyilvánvaló ne volna előtte, sőt mindenek meztelenek és lep lezetlenek annak szemei előtt, akiről mi beszélünk” (Zsid. 4:12). Arra is utalnak ezen igék, hogy az isteni szándék szerinti eredeti ren deltetése a beszédnek nem csupán arra szolgált, hogy a m ár meglévő tényekről szám ot adjon hanem bi zonyságtevő, terem tő erőként is ala kítsa, form álja a világot, az em bert. Szavainkkal m i is új valóságokat tu d u n k terem teni. Isten akarata, hogy a szó terem tő erejét m inden em b er megtapasztalja. E nnek feltétele azonban a bűntelen, erkölcsileg feddhetetelen, tiszta lelkület. Akik pl. az őskeresztények kö zül erre a szintre eljutottak őszinte megtérés és bűnbánat útján, azok m egízlelhették en n ek az égi aján déknak gyüm ölcsét. Bibliai példák sokasága bizonyítja, hogy Isten a vi lág és az em b erek javára m egszentelt életű szem élyeknek adja az O te rem tő erejének ajándékát. Jézus éle tében n em a maga isteni hatalmával tette csodáit, hanem „az Úr hatalma volt ővele” (Lk. 5:17). A pünkösdi Szentlélek kitöltetése után pedig pl. Péter apostol szavára is megeleve nedtek a betegek és halottak (Csel. 3:6-7; 9:40). N e m lehet eléggé hangsúlyozni annak értékét, hogy a T erem tő Isten az O beszédét kinyilatkoztatta és írás 10
formájában az em beriség számára közölte. Ez a Biblia! Értékeljük-e eléggé ezt az ajándékot? Úgy olvassuk-e szavait, m intha az élő Isten eleven beszéde szólna hozzánk sze mélyesen? )yA z Istennek teljes beszéde igen tisz ta, és pajzs az ahhoz folyamodóknak” (Péld. 30:5). A teremtett világ „beszéde” Isten nemcsak a Biblián, hanem terem tett m űvein keresztül is szól hozzánk: "A z egek beszélik Isten dicső ségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentét. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hall ható: Szózatuk kihat az egészföldre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennük sátort” (Zsolt. 19:2-5). A kinyilatkoztatást nem ismerő, de m élyen gondolkodó bölcsek is fel fedezték a terem tett világban rejlő üzenetet. Platón írja: »A term észet Istennek az em berhez intézett leve le”. Aki elmélyült figyelemmel és alázatos lélekkel tanulm ánnyozza e „kézírást”, arra nagy felfedezések várnak (Jer. 33:3). Az em berről is beszédesen tanús kodik munkája, alkotása. Távolba vesző régi korokról és emberekről szólnak máig fennm aradt építm é nyek, szobrok, festmények, írásos emlékek. Közülük az egyik legré gebbi írásos em lék tanúsítja, hogy a helyes beszédről való tudás m ár a Szentírás megalkotása előtt is léte zett: „Ha bölcs vagy, ésszel élj, jól sáfárkodj a szóval, okkal nyisdfól a szád, óvatosan beszélj igéidet úgy mérd, mint drágaköveket, melyeknek értéket épp ritkaságuk ádl Sértőt, gyalkázkodót messzire elkerülj, s magad se szólj sohafélvállról senkihez! Magafejére hoz szégyent, aki sokat fecseg! Perlekedők közé soha ne vegyülj, környékét is kerüld el a veszekedésnek!
Nyelvedre béklyót rakj, szádra lakatot tégy: afelrobogó szókat tanuld meg visszafogni! Sok hirtelen beszédet örömest visszaszívnál csakhogy lyukas diót sem ér a kései okosság! Szavam megkülönböztet az emberek től — szavam az emberek közé sorol.” („ Um-napisti” tanácsaiból Gilgames. Agyagtáblák üzenete. Európa, Bp., 1966.247—248. o. Rákos Sándor) A megromlott beszéd Az em beri beszéd eredeti m inő sége is m egrom lott a b ű n következ tében. Elvesztette a helyes, szeretet szerinti m értéket. „Ahol visszaélnek a szeretettel, vagy ahol m egszűnik a szeretet, ott nyilvánvalóan elhal a beszéd eredendő értelm e is és visszájára fordul művészete. Ahol a beszéd a tagadást, az elkülönülést, az elidegenedést szolgálja - előbb vagy utóbb maga is elhal, elném ul, s ha tovább él is, ez az élet aligha lesz több rákos burjánzásnál. A szeretet elhalása m in d en nyelv romlás igazi gyökere, s az így tá m a d t b e te g sé g e t n e m g y ó g y íth a t ja sem m iféle tu dós kezelés, nyelvészkedő gond, szerkezeti elem zés. (...)
A világ is „beszél”, csak m eg kel lene hallanunk a szavát. Sőt: ezzel kezdődik m in d en beszéd. Hallga tással. Meghallgatással. T ehát újra csak: nyitottsággal, vagyis szeretet tel” (Pilinszky János: Néhány szó a szavakról. Szög és Olaj. Vigilia, Bp. 1982. 223. o.). Az üres beszéd: m ondanivaló nélkül elhangzó szavak. „Sok beszédnek sok az alja” - tartja a közm ondás. A bőbeszédűség, a szószátyárság vele járója a m eggondolatlan szavak sok salakja. ,/4 sok beszédben elmaradha tatlan a vétek, aki pedig megtisztítja ajkait, az értelmes. Választott ezüst az igaznak nyelve, a gonoszok elméje keveset érő.” (Péld. 10:19-20)
A BESZÉD TISZTASÁGA
A bűnös és a beszédes hallgatás Bűnös a hallgatás, ha érzéketlensé get, közönyt fejezi ki, vagy ha vétket fedez el. „N e szólj szám, nem fáj fejem ” - vallják sokan akkor, am ikor bajba került em bertársukért, vagy az igazságért ki kelléne állni. M ivel ez a kiállás gyakran előnytelen helyzetbe hozza az illető személyt, és az önzés győz a szeretet kárára. A felelősséget nem vállaló, az igazságot gyáván elhallgató magatartásról vallja a köl tő: „Vétkesek közt cinkos, aki né m a”. (Babits: Jónás könyve) Felzaklatott lekiállapotban, indu latoktól felkorbácsolva szólni, bántó szavakra visszavágni, nem vall böl csességre. K özmondássá vált, hogy ilyenkor: „Hallgatni arany”. A Biblia is gyakran szól a meggondolást se gítő hallgatás értékéről: ,?Aki megőrzi az ő száját, megtartja önmagát; a ki felnyitja száját, romlása az annak” (Péld. 13:3). „Aki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkű, az értelmes féifiú” (Péld. 17:27). „Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek" (Péld. 17:28). Az indolkolt hallgatásnak fontos szerepe van a közlésben. A kifejezés és a kapcsolatterem tés sajátos for mája lehet, ha a hallgatás m ögött m ondanivaló rejlik, vagyis nem „üres hallgatás”. Ez a hallgatás nem jelent némaságot. Lehet tehát a hallgatással is „beszélni”. Általa képesek vagyunk olyan belső tapasztalások közvetíté sére, m elyekre nehezen találhatunk megfelelő szavakat. A hallgatás értékéről vall egy ó- és egy újkori szerző: „A ném aságnak is hatalmas súlya van” (Szophoklész), „...a ritka szó sűrű nyugalm at ád” (Chaucer). A beszéd vagy a hallgatás nem ö n magában, hanem adott megjelenési form ájában és m inőségében érté kelhető. É rtékük attól függ, hogy bölcsen és körültekintően élünk-e velük. )rA beszéd emberi, a hallgatás isteni, de holt és kegyetlen is: meg kell tehát tanulnunk mindkettő művészetét” (Carlyle).
M inél ámyaltabbak valakinek a ki fejezései, gazdagabb a szókincse, an nál egyértelműbben és tisztábban táiják fel belső világát. így kerülhető el leginkább afélreértett beszéd. A hamis beszédben a nyelv a gon dolatnak és a valóságnak az elfe désére szolgál. Rácáfol a tekintet, a m ozdulat és a gesztus üzenetére, mivel azokkal ellentétes m ondani valót közöl. A világban gyakran ér tek el em berek ideig-óráig sikere ket a nem egyenes, nem igaz be széddel. Ez „A beszéd a gondolatok eltitkolására való.” (Talleyrand-Périgord) N apóleon tanácsolta vezetői nek: „Röviden és homályosan fogal mazzatok.” A Biblia ítélete egyértelmű: idő leges sikerek valóban elérhetők alat tomos, hazug eszközökkel, de a vége ennek a lelkületnek romlás és pusz tulás. Az igaz, egyértelemű és egye nes beszéd, mégha sokak számára nem is kívánatos ennek hallgatása, mégis ennek lesz maradandó hatása és ereje: „Vesd el tőled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól” (Péld. 4:24). '„A bolondnak szájában van kevély ségnek pálcája; a bölcseknek pedig be széde megtartja őket” (Péld. 14:3). „A ki igazán szól, megjelenti az igaz ságot, a hamis bizonyság pedig az álnok ságot” (Péld. 12:16). „Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság. A z igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak,pedig nyelve egy szempillantásig" (Péld. 12:17-18). Bántó beszéd, gyógyító beszéd Beszéddel is lehet fájdalmat okoz ni: a bántó szavak mély sebeket ej tenek; „Van olyan, aki beszél hasonlókat a tőrszúráshoz, de a bölcseknek nyelve orvosság” (Péld. 12:17). Velük ellentétben vannak olyan emberek, akikkel öröm, gyönyörű ség beszélni. Szavaik nemcsak hangzanak, de mondanivalóval is bírnak. G ondolataik megfontoltak,
m ondataiknak kezdete és vége, rit musa, zenéje van. (Ami persze nem je le n ti azt, hogy adott esetben nincs létjogosultsága a félbehagyott m ondatoknak, a kötői kérdésnek, a tudatosan befejezetlenül hagyott m ondatoknak. G yakran épp ez serkenti a gondolkodást, felül vizsgálást.) Beszédüket hallgatni, vagy ilyen szem élyeknek elm ondani saját gondolatainkat, gondjainkat, bajainkat — fél gyógyulás. Ez a beszéd-beszélgetés valóban gyógyító erő. „Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság” (Péld. 12:17). „Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek” (Péld. 16:24). „Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!” (Péld. 25:11). Beszédünkért felelősek vagyunk. E területen is m értékletességet kell gyakorolnunk. N yelvünket is ta nítani, fékezni kell. K ülönben lángba boríthatja környezetünket, m egronthatja em beri kapcsolatain kat: „Imé a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, a hová a kormányos szándéka akarja. Ezenképen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Imé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a go noszságnak összessége. így van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától. Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és megszelidíttetett az emberi természet által: De a nyelvet az emberek közül senki sem szelídítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes. E zzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, a kik az Isten hasonlatosságára teremttettek: Ugyanabból a szájbólj ő ki áldás és átok. Atyámjiai, nem kellene ezeknek így lenni!" (Jak. 3:4—10). 11
A BESZÉD TISZTASÁGA
K risztu s követőinek beszéde Jézus követésének szükségszerű velejárója, hogy a M egváltó üzenetét lelkületben, szóban, írásban, csele kedetben hitelesen kell tanítványai nak m ások felé közvetíteniük. Pál apostol kéri hittestvéreit, hogy kö nyörögjenek érte és m unkatársaiért, hogy e megbízatást Isten erejével tudják betölteni, és tanácsolja híveit, hogy beszédük „ízes” legyen és m in denki számára befogadható: „Imádkozván egyszersmind mi éret tünk is, hogy az Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amelyért fogoly is vagyok; Hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, a mint nékem szólnom kell... A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fű szerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek” (Kol. 4:3-4, 6). A nem idejében és helyén m o n dott szavak, m ég ha igazak is, többet ártanak, m in t használnak. „Rossz szándékkal mondott igazság, Többet árt, mint bármely hazugság.” (Blake: A z ártatlanságjövendölései, részlet Tótfalusi István fordítása) M ély együttérzés, m érték, szere tet, tapintat szükséges ahhoz, hogy csak annyit m ondjunk m ásnak az isteni igazságokból, am ennyit való ban igényel, és el is bír hordozni. Krisztus evangélium ának közvetíté sében magamutogatásnak, m agunk előtérbe helyezésének nincs létjogo sultsága. D e m ég a m érték nélküli terjedelem ben és m ennyiségben fel sorakoztatott igazságokkal is inkább e lre tte n tü n k em bereket Istentől és a Bibliától m intsem m egnyernénk őket követésüknek. Akkor dől el igazán, hogy hol tar tu n k az önnevelésben és mások formálásában, am ikor nehézségek kel, problémákkal szem besülünk. A m ikor felszínre kerülnek hibáink, vétkeink, vagy m ásoknak kím élete sen kellene m egm ondanunk az iga zat. N eh éz beism erni fogyatékossá gainkat, másokkal szembeni önzé sünket. Általában könnyebb ledo 12
rongolni embertársainkat, m intsem arra törekedni, hogy feddő kritikánk építő szándékkal, együttérző szere tettel vegyüljön; Könnyebb mások hibáját állandóan felróni, m int se gíteni azok legyőzésében. Arra kell nevelnünk magunkat és társainkat, hogy ism eijük be ezeket és javítsuk ki. M it kell tehát tennünk, hogy bántás nélkül elérjük mások megjobbulását, hibáik feladását? A leg fontosabb m indenekelőtt tisztázni magunkban, hogy valójában miért is akarunk szólni a másiknak. M ert ha csak az a célunk, hogy lerántsuk az illetőről a leplet, vagy megszégye nítsük mások előtt, akkor sem megjobbulást, sem belátást nem rem élhetünk tőle. Ilyen hozzáállás ból csak vádaskodásra, vagdalkozásra számíthatunk, amely könnyen át csaphat szidalmazásba, esetleg tettlegességig is fajulhat. A legjobb személyesen megkeresni az illetőt! H iszen melyikünk szereti, ha a nyilvánosság előtt tárgyalják meg ballépéseit? A Biblia is azt tanácsol ja, hogy „négyszemközt” dorgáljuk m eg atyánkfiát (Mt. 18:15). Az első lépés: biztosítani a másikat arról, hogy egyedül az építő, nem pedig a hibáját kipellengérező szándék vezet ben nünket. Jobb, ha előző magatar tásunkból erre már magától rájött, de ha kételyei lennének, m ondjuk el bátran indítékainkat. Szavainkból éreznie kell, hogy együttérzünk vele, mi is keressük a megoldást a prob lémájára. N e m baj, ha keressük a szavakat, ha nem tökéletesen meg formáltak mondataink. A legfon tosabb, hogy őszinték legyünk és éreztessük: nemcsak öncélú kritikát kívánunk gyakorolni, hanem szeret nénk együttm űködni vele a megol dásban. Azért szólunk, „m ert jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szere tetnél” (Péld.'27:5). Ezután elmagyarázhatjuk, hogy sze rintünk mit tett rosszul és miért, és ennek milyen következményei le hetnek. Világos, egyértelmű érveket kell felsorakoztatnunk, hogy meg értse, am it m ondani akarunk. Erre
azért van szükség, m ert megrázó dolog szem besülni hibáinkkal, és ilyenkor nem képes az em ber kör m ö n fo n t logikai m eneteket végig követni. Az igazság m indig vissza vezethető egyszerű alapelvekre, vilá gos erkölcsi törvényekre. Közösen el kell gondolkodni a változtatás lehetőségén és m ikéntjén. K érjük ki em bertársunk véleményét, hogy szerinte hogyan lehetne ki kerülni ebből a helyzetből, hogyan kellene változtatni! Aztán próbáljuk felvázolni a kiutat, a vélem ényünk szerinti megoldást a problémájára. M indebből kitűnik, hogy az ilyen je lle g ű beszélgetésre előre készülni kell. R itkán képes az em b er hir telen, világosan átlátni az össze függéseket. N e m is beszélve arról, hogy am ikor m ások bántóan hi báznak, erős érzelm eket, in d u latokat tám asztanak, és ezek ál talában nem jó tanácsadók. Le kell higgadni, m eg kell nyugodni, hogy az értelem világossága, ne pedig fo rrongó érzelm ek diktálják m o n danivalónkat. Ilyenkor könnyen elhagyják olyan szavak is a szán kat, am elyeket ham arosan m i is m eg b án u n k . Az ige itt is ú tm u ta tó: ,/iz. eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek néki mennek, kárát vall já k ” (Péld. 27:12). , / \ z engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig tá maszt haragot” (Péld. 15:1). „Választott ezüst az igaznak nyelve; a gonosznak elméje kevés érő” (Péld.
10:20). „Az igaznak ajkai sokakat legeltetnek; a bolondok pedig esztelenségökben halnak meg” (Péld. 10:21). , / i z Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez hántást” (Péid. 10:22). irA színigaz szó egyszerű; kiszínezett cifrázatokra nem szorul ajog soha, hisz ép magában; ám az igaztalan beszéd beteg magában s bölcs szerekre rászorul." (Euripidész)
A BESZÉD TISZTASÁGA
A beszéd tisztasága A beszéd maga az élet lehet. Jézus Krisztust IG É -nek nevezi a Biblia. Cselekvést, mozgást, hatóerőt fejez ki életét m egtestesítő szava. Isten beszéde terem tő erő, m egújító ha talom, sodró lendület, célig vezető gondolat. A beszédünk tisztaságát csak Isten beszédének tisztaságán keresztül tanulhatjuk, fejleszthet jü k . trA z Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való, kohóban megolvasz tott ezüst, hétszer megtisztítva” (Zsolt. 12:7). Élet és halál tőle függ: „Mind a halál, mind a z élet a nyelv hatalmá ban van, és a miképen kiki szeret azzal élni, ágy eszi annak gyümölcsét" (Péld. 18:21). Isten versbe szedi mondanivalóját, gondolatritm ust használ m ondani valója közlésére. A gondolatritm ust a legváltozatosabb form ában alkal mazza. 1. hasonlósági gondolatritmus: ugyan az a gondolat a következő verssor ban más szavakkal ism étlődik (Zsolt. 19:2-4). 2. ellentétes gondolatriünus: a vers egyik tagja a m ásiknak ellentétét fe jezi ki (Péld. 28:11). 3. haladó gondolatritmus: az első verssor gondolatát a következő ki egészíti, fokozza vagy valamely ha sonlattal megvilágítja (Zsolt. 6:7-8). A Biblia tartalm i gazdagsága el lenére a legnagyobb egyszerűségre és átláthatóságra törekszik. Izráel népé nél a köznyelvet így szebbé, tö m örebbé tette, s ami a valódi köl tészet legszebb feladata — nemesítőleg hatott az erkölcsökre is. Beszédünk betegségeire gyógyszer a beszédművelés, amely a lélek- és gon dolatműveléssel já r együtt. Folyama tosan fejlesztenünk, gazdagítanunk, árnyalnunk kell kifejezéstárunkat, szó készletünket. D e m idennél fonto sabb, hogy szavaink ne veszítsék el hitelüket m ások és m agunk előtt, és azt m ondjuk, am it gondolunk. H ogy legyünk őszinték és ne hazudtoljuk m eg beszédünkkel tetteinket, hogy ne rontsuk m eg velük mások szán dékát, hitelét (II.M óz. 20:16) - amint a Tízparancsolat is tanítja.
„M inden evangéliumi szolgálatnál több figyelmet kellene szentelnünk a hang ápolására. H iába vannak is m ereteink, m unkánk nem hoz ered ményét, ha gondolatainkat nem tud ju k szavakba önteni. Ism ereteink csekély előnyt biztosítanak, ha nem ápoljuk a beszéd adományát. C so dálatos erőnek bizonyul, ha bölcs, hasznos szavakat szólunk, hogy ál taluk a figyelmet lekössük. Az Isten m űvében m űködő ta nulók tanulják m eg a világos, fo lyékony, értelmes beszédet, kü lönben befolyásuk fele annyit sem ér. A világos és kellemes hangú beszéd felbecsülhetetlen adom ány a m ű m inden ágában, különösen azok részére, akik prédikátorok, evangélisták, bibliam unkások vagy könyvevangelisták akarnak lenni. Ezeket tanítani kell, hogy hangjukat úgy használják, hogy határozott befolyást gyakoroljanak a jóra, ami kor az igazságról beszélnek. N e szenvedjen csorbát az Ú r műve a hiányos kiejtés miatt... A m ikor be szélsz, ejts ki m inden szót teljesen és kellemes hangon; m inden m on datot az utolsó szóig világosan és érth ető en . Sokan elejtik a hangot a m ondat végén és olyan ért hetetlenül beszélnek, hogy így a gondolat ereje szertefoszlik. Azokat a szavakat, am elyek érdem esek ar ra, hogy kimondjuk, világosan, ért hetően és határozott hangsúllyal m o n d ju k el. D e soha ne keresse tek olyan szavakat, amelyek azt a benyom ást keltenék, m in th a álta luk tanultabbaknak akarnátok lát szani. M inél nagyobb egyszerű séggel beszéltek, annál jobban m egértik szavaitokat!” (E.G. White: A z evangélium szolgái. Kézirat, 3435. o.). „Minél nagyobb és jelentőségteljesebb az amiről szólni akarunk, annál szük ségesebb az egyszerű és keresetlen stílus" (Stendhal). Lehetőleg ne használjunk idegen szavakat, ha pedig elkerülhetetlen, akkor fejtsük ki, árnyaljuk értelmét, s magyarázzuik meg, hogy m iért kényszerültünk em líteni.
A végidőre vonatkozó ígéret A beszédre vonatkozó legmaga sabb m ércét Jakab apostol fogal m azta meg: „Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni” (Jak. 3:2). Jézus ezt megvalósította! O „nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában” (Ésa. 53:9 vö. I.Pét. 2:22). H asonló jellem zés ol vasható az üdvözültek seregéről, akik a Bárány előtt állnak. „És az ő szájukban nem találtatott álnokság, mert az Istennek királyi széke előtt fedd hetetlenek.” (Jel. 14:5) Ekkor beteljesülhet az isteni szán dék szerinti eredeti rendeltetése a beszédnek, az igazsággal és sze retettel bíró szó terem tő erejét megtapasztalják Krisztus őszinte kö vetői, akik részesültek a Szentlélek keresztségében. „Izráel maradéka nem cselekszik ha misságot, nem szól hazugságot, és nem találtatik szájában álnokságnak nyelve, hanem legelésznek és lenyugosznak & nem lesz a ki felrettentse őket” (Sof. 3:13).
Szabó Attila
Szavak a szavakról
M inden szó megmagyaráz egy másik szót; de hol az a szó, amelyik a való ságot magyarázza meg? (G régoriosz Palamasz) A magyarázatokat többen magya rázták, m int m agát a dolgot. T öbb könyvet írtak könyvekről, m in t az összes tárgyról együttvéve. Valójá ban nem teszünk mást, csak egymás dolgához íru n k jegyzeteket... Száza dunk [a XVI. századj legkülönb tu dománya a tudósok m egértésének tana. Ide ju to tt hát m inden igyeke zetünk? (M ichel de M ontaigne)
13
