SWOT ELEMZÉS A TERÜLETI STRATÉGIÁK KIALAKÍTÁSÁNAK FOLYAMATÁBAN

FARAGÓ LÁSZLÓ tudományos osztályvezetô, MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézet

SWOT ELEMZÉS A TERÜLETI STRATÉGIÁK KIALAKÍTÁSÁNAK FOLYAMATÁBAN Ma már sok területfejlesztési dokumentum tartalmaz SWOT analízist. Ezek többsége azonban nem a stratégiaalkotás immanens része, nem illeszkedik szervesen a tervezés folyamatába, hanem csak formálisan elégíti ki az erre irányuló elvárást. Ezek többsége nem is alkalmas feladata betöltésére, mert sajnos még ma sem tudják sokan a SWOT készítés lényegét, értelmét. Alig veszik néhányan a fáradságot, hogy végigvigyék a SWOT készítés lépéseit, és sokan olyan „puha” módszernek tekintik, amelynek nincsenek is különösebb követendô játékszabályai. Gyakori hiba, hogy a helyzetértékeléstôl függetlenül (pl. brainstorming eredményeként) készül a SWOT. Ugyancsak gyakran tapasztalt hiányosság, hogy nem elemzik a SWOT táblába került erôsségeket, gyengeségeket, azokat nem vetik össze a lehetôségekkel és veszélyekkel, azaz megfeledkeznek a lényegrôl, az elemzésrôl, hanem ettôl függetlenül intuitív vagy voluntarista módon jelölik ki a teendôket. Azért is érdemes részletesebben foglalkozni a SWOT elemzéssel, mert úgy tûnik, hogy ez a több évtizede használatos1 „design school model” nem megy ki a divatból, sôt az EU programozásban elvárt módszer, és a továbbfejlesztését kívánatosnak tartják. A SWOT elemzés a helyzetértékelést kapcsolja össze a célok, prioritások kijelölésével, a szûkebb értelemben vett stratégiaalkotással. A helyzetértékelés jól strukturált összefoglalási módszere, amely segít a megállapítások rendszerezésében és szelektálásában. Tulajdonképpen a fôbb jellemzôket kiemelô leírást, diagnózist ad a helyzetértékelésben árnyaltabban megfestett képrôl. Amint azt az 1. ábrán is látni lehet, a SWOT elemzés hatóköre a helyzetértékelést is érinti, hiszen annak megállapításain alapul, és esetenként ki is kell egészíteni a SWOT elemzés során felmerült új kérdések kapcsán. A belsô erôsségek és gyengeségek tárgyalása megelôzi a külsô lehetôségek és veszélyek számbavételét, és a két oldalt összhangba kell egymással hozni. A tervezôi értékelést, a stratégiakészítés alternatív kínálatának elsô változatát egyeztetni kell a stratégiai partnerekkel és a döntéshozókkal. Ez az egyeztetett változat adja a stratégiaalkotás kiinduló alapját, ezért metsz bele a SWOT elemzés hatóköre a szûk értelemben vett stratégiaalkotásba. (Lásd 1. ábra) Azt ma már mindenki tudja, hogy a SWOT egy mozaikszó, amely az erôsségek (Strengths), a gyengeségek (WeakFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/6

1. ábra

nesses), a lehetôségek (Opportunities) és a veszélyek (Threats) számbavételét takarja. De sajnálattal tapasztalom, hogy még „profi” tervezôk esetében is elôfordul, hogy nem tudják, hogy az erôsségek és gyengeségek a belsô adottságokra vonatkoznak, míg a lehetôségek és a veszélyek a külsô környezet jellemzôi, amire a stratégia készítôi nem lehetnek hatással, így adottságként kezelendôk. Az erôsségek és gyengeségek az adott területi egység (város, kistérség, megye régió stb.) jellemzô adottságai, ott és akkor meglévô tulajdonságai. Erôsségek lehetnek például a piacképes természeti források, a humán és mûszaki kapacitások léte, míg gyengeségek azok érvényesülését akadályozó hiányosságok, szûk keresztmetszetek. A SWOT táblába azonban nem minden állapot jellemzôt kell és szabad felsorolni, hanem csak az ott és akkor fontosakat és karakteresen jellemzôket. Ezeket kellô alapossággal csak akkor tudjuk kiválasztani, ha a helyzetértékelés tér- és/vagy idôbeni elemezéseket tartalmaz, vagy ezeket utólag pótolni kell. Az elemzések legtöbb esetben ugyanazokat a számszerûsített indikátorokat tartalmazzák, amelyeket a programozás során az értékeléseknél is használnak. A tömören és egyértelmûen megfogalmazott jellemzô akkor kerül be a SW táblába, ha 3

– meghatározó, domináns az adott területi egység szempontjából vagy – karakteresen eltérô (sajátos) a máshol megszokottól, vagy – a változás iránya és erôssége azt indokolttá teszi, vagy – valódi problémát jelent. Néha, elemzések nélkül még az sem egyértelmû, hogy az adott jellemzô az adott helyen éppen az erôsségek vagy gyengeségek közé sorolandó. Elôfordult például az, hogy a helybeliek pozitívan ítélték meg valamelyik állapot jellemzôjüket és azt az erôsségek között kívánták megjeleníteni, míg a más területi egységekkel való összehasonlításból kiderült, hogy az adott helyen ebben a tekintetben is jelentôs az elmaradás. Segíti a jó SW meghatározást, ha a helyzetértékelés (vizsgálat) során különféle összehasonlításokat végzünk. A vetítési alap kiválasztása már feltételez egy prekoncepciót, egy tudatos „elôminôsítést”. Például Budapest esetében nyilvánvalóan nemzetközi összehasonlításokat kell végezni, különös tekintettel Bécs, Prága, Varsó vonatkozásában, Ugyanakkor egy magyar kis vagy közepes város esetében a magyar városhálózat lehet az összevetés alapja. Ha például egy koordináta rendszerben a vetítési alapot 100%-nak vesszük, akkor az attól való eltérés vizuálisan is segít megjeleníteni a különbségeket. Természetesen ebben az esetben is szubjektív elem marad a küszöbérték meghatározása, azaz annak az eldöntése, hogy mekkora pozitív vagy negatív eltérés teszi indokolttá az erôsségek vagy gyengeségek között való megjelenítést. Erre általános recept nem adható, mert függ az adott mutató tartalmától, a többi jellemzôtôl stb. A SW táblában megjelenô erôsségekben és gyengeségekben az a közös, hogy a lehetôségekkel és veszélyekkel való összevetés (elemzés) után mindegyikkel „valamit kezdeni kell”. A kedvezô adottságokat ki kell használni, azokra a késôbbiek során programokat kell építeni, és a gyengeségek többsége is olyan probléma, amelyet kezelni kell, különösen, ha a külsô körülmények is indokolják azt. Ha nem is jelenik meg konkrét célként vagy prioritásként a gyengeség (probléma terület) felszámolása, akkor például az ex-ante értékelés során célszerû kitérni arra, hogy a program megvalósítása hogyan hat a területi egység gyenge pontjaira. Az SW tábla kitöltésének konkrét lépései a következôk: – Felsorolás: a helyzetértékelés tényadatai és elemzései alapján egyes jellemzôket be kell sorolni az erôsségek (S) vagy gyengeségek (W) közé. – Csoportosítás: össze kell vetni az egymáshoz kapcsolódó, ugyanazt a kérdéskört érintô megállapításokat, valamint el lehet különíteni a jelentôsebbeket a kevésbé fontostól. – Szelektálás: új pontosabb megfogalmazással meg kell kísérelni helyettesíteni az átfedésben lévô megfogalmazásokat; el kell hagyni azokat a megállapításokat, amelyek jellemzôek ugyan az adott területre, de középtávon nem alakítható vagy a változtatástól (esetleges programoktól) eredmény nem várható, vagy nem az adott szint kompetenciája. 4

A belsô erôsségek és gyengeségek meghatározásánál nehezebb feladat a külsô lehetôségek és veszélyek meghatározása. Általában a helyzetértékelések szûkszavúbban foglalkoznak a külsô tényezôk értékelésével, bár örvendetes, hogy ma már a legtöbb vizsgálat elhelyezi az adott területi egységet a nagyobb térkategóriákban, értékeli az ott lezajló folyamatokat, azok várható hatását. A külsô hatások témaköreinek behatárolását segíti az elsô lépésben készülô SW lista, mert elsôsorban az erôsségek és a gyengeségek külsô környezetét kell leírni. Ha például a jelentôs faállományt és fafeldolgozó kapacitást erôsségként jelenítettük meg, akkor a lehetôségek vagy a veszélyek között értékelni célszerû a fafeldolgozás végtermékeinek piacát, mire van bôvülô kereslet, milyen téren van túlkínálat, esetleg adminisztratív korlátozás. Természetesen olyan lehetôségek (pl. új támogatási lehetôségek) és veszélyek (pl. a térséget negatívan érintô felsôbb szintû döntések) felmerülhetnek a külsô tényezôk elemzésekor, amelynek nincsen közvetlen „elôzménye” a SW táblában. Ezeket is fel kell tüntetni, esetleg megnézni a belsô adottságokat érintô hatásokat. Mindez a SW és az OT közötti kapcsolatra, szükség szerinti iterációra hívja fel a figyelmet. A külsô feltételrendszer értékelésének legfôbb akadálya az információk elérésének és feldolgozásának költségei és idôigénye. Ha az adott országban a területi tervezôk számára rendelkezésre állnak a magasabb szintû tervdokumentációk és megfelelô ágazati és egyéb szakmai elemzések, koncepciók, akkor viszonylag könnyebb a helyzet, mert ezeknek a dokumentumoknak az elemzése sok mindent elárulhat a külsô feltételrendszerrôl. Lehetôségeket jelentenek mindazok a tervek, szándékok és változások, amelyek a helyi erôforrások hasznosulását elôsegíthetik, és veszélyeket jelenthetnek azok a külsô tényezôk, amelyek akadályozzák a helyi érdekek érvényesülését. Ha elkészült a SWOT tábla, akkor annak tartalmát elemezni kell. Ez történhet közvetlenül, de használhatunk segédtáblát is, mint módszertani eszközt. Az oszlopokba felírjuk az erôsségeket és gyengeségeket, a sorokba pedig a lehetôségeket és veszélyeket, vagy mindezek sorszámait. (Lásd 2. sz. ábra) 2. ábra

Forrás: Weihrich, H. 1982. nyomán 2001/6 FALU VÁROS RÉGIÓ

Azokat a kapcsolatokat, ahol az erôsségek és a gyengeségek találkoznak, valamilyen lehetôséggel vagy veszéllyel megjelöljük. A négy belsô négyzet – egymáshoz esetenként kapcsolódó vagy átfedô – négy különbözô típusú stratégia alapjait tartalmazza. 1. A stratégiaépítés erôs elemeit találjuk az S-O találkozási pontokban, a belsô mátrix bal felsô negyedében. Ez az a kívánatos állapot, amikor egy területi egység belsô adottságai és az ott élôk képességei találkoznak a külsô lehetôségekkel. 2. Ahol a lehetôségek olyan belsô hiányosságokkal (gyengeségekkel) találkoznak, amin megfelelô stratégia végrehajtásával változtatni tudunk, akkor ezek is lehetnek a stratégiaépítés elemei. 3. Amikor az erôsségek külsô veszéllyel találkoznak, akkor ez arra int bennünket, hogy olyan módon hasznosítsuk az adottságokat, hogy a külsô veszélyeket elkerüljük, vagy hatását minimalizáljuk2. 4. Azokon a problématerületeken, ahol a jelenlegi gyengeségek külsô veszélyekkel is párosulnak, meg kell fontolni, hogy mely területeken kell beavatkozni a helyzet javítása vagy a további problémák elkerülése végett. Esetenként itt válságmenedzsmentre van szükség. Ha jól töltöttük ki a SWOT táblát, akkor minden erôsség és gyengeség legalább egy lehetôséggel vagy veszéllyel találkozik. A fenti tábla (2. ábra) úgy is elemezhetô és kitölthetô, hogy a belsô negyedekbe rögtön a lehetséges stratégiai és taktikai akciókat írjuk. Ilyenkor terjedelmi, kezelhetôségi okokból általában az egyes összevetéseket nem egy táblában végezzük el és írjuk le, hanem négy külön mátrixban, több helyet biztosítva a leírásra. Ebben az esetben még inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a SWOT elemzés a késôbb megfogalmazott programok indoklásául is szolgál, így a vizsgálatot célirányosan átvezeti a koncepcióalkotásba. A döntéshozó által is elfogadott, megfelelô mélységû SWOT elemzés a stratégiaépítés jó alapját adja. A SWOT néven szereplô formális felsorolások a tervezés késôbbi fázisaiban okoznak többletmunkát. A partnerekkel való egyeztetés és a döntéshozói jóváhagyás „megspórolása” a tapasztalataim alapján késôbbi vitákat okoz. IRODALOM Weihrich, H. 1982: The TOWS Matrix - A Tool for Situational Analysis. Long Range Planning, Vol. 15. No. 2, pp. 54-66. JEGYZETEK 1 Az alapidea az 50-es évekig nyúlik vissza (P. Selznick 1957: Leadership in Administration) és a Harvard egyetemi oktatók könyvein keresztül vált széles körben ismertté és használatossá a 60-as 70-es években. 2 Például, ha egy adott régióban a gabonatermelésre a legjobbak az adottságok (erôsség), de a világpiaci árak és az EU kvóták csökkennek, akkor lehet, hogy mégsem gabonát kell termelni, hanem azt a terményt, aminek növekvô piaca és ára van.

FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/6

A VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság Dokumentációs Központ Tervtára, Könyvtára 1998 augusztusa óta nyilvános tervtárként, könyvtárként saját dolgozóinkon kívül a széles közönség számára is szolgáltatunk. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Tervtár

Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32. Telefon: 356-9122/116, 349 mellék Fax: 356-8003 Nyitva tartás: hétfô–szerda 8.00–16.00 A tervtár állományában a VÁTI Kht., valamint a megszünt Települések Fejlesztéséért Alapítvány KERTI MÉLYÉPTERV ÉVITERV Hídépítô Vállalat ÁÉTV tervtárak anyagaiból szolgáltat. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Könyvtár

Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32. Telefon: 356-9122/230 mellék Fax: 356-8003 Nyitva tartás: hétfô, szerda, péntek : 9.00–13.30 kedd, csütörtök: 11.00–15.30 Könyvtár Archívum

Cím: 1111 Budapest, Budafoki út 59. Telefon: 361-0206 Nyitva tartás: hétfô, szerda, péntek: 9.00–13.30 kedd, csütörtök: 11.00–15.30 A könyvtárban megtalálható a BUVÁTI és a megszünt Építésügyi Tájékoztatási Központ (ÉTK) mûszaki könyvtárainak anyaga is.

5

MÁTÉ ZSOLT, a VÁTI Kht. kutatási és mûemlékiroda vezetôje

A VÁROSSZERKEZET MINT MÛEMLÉK Az építészeti és települési örökség egysége és különbözôsége Általában szívesebben használom mûemlék helyett az örökség kifejezést, mert Magyarországon mûemlék az, amit hivatalosan mûemlékké nyilvánítottak, az örökség viszont hatósági állásfoglalástól független érték. Az elmúlt hetekben egy felkérésre a Környezetvédelmi Lexikon néhány rövid szócikkét kellett megfogalmaznom, többek között az építészeti örökség és a települési örökség címeket. Így abba a helyzetbe kerültem, hogy néhány rövid, tömör mondatban meg kellett határoznom a két rokon fogalom közötti alapvetô különbséget. Ez nem volt egyszerû, bár jó tíz éve posztgraduális tárgyként tanítom Budapesten és pár éve Kolozsváron is a történeti települési értékvédelem címû tárgyat. Még szakembernek is nehéz az épületektôl, mûemlékektôl elvonatkoztatni a települési örökséget.

A két fogalom így hangzik:

Építészeti örökség: az épített örökség építészeti alkotásként értékelhetô része, mûemlékek, helyi építészeti értékvédelem alatt álló vagy akár nem is védett, de védelemre méltó értékkel rendelkezô építészeti objektumok (utak, hidak, épületek, kertek, mûtárgyak, földmûvek) és ezek romjainak, maradványainak összessége. Települési örökség: az épített környezet történeti települési értékeinek összessége – elsôsorban nem az egyes objektumok, hanem azok térbeli összefüggései, térbeli rendje és az ezekben megnyilvánuló településkép, valamint a település kialakulásában szerepet játszó történeti emberi és gazdasági (humánökológiai) összefüggések tárgyiasult értékei – , a településközi tér és település hagyományos kapcsolata, a településszerkezet, telkek, telekrendszerek, utcavonalak és településkép történeti értékrendszere. A városszerkezet vagy helyesebben településszerkezet nagyon összetett fogalom. Leegyszerûsítve az utak, utcák rendjét szokták ezen érteni, valójában azonban ennél 6

sokkal több. Két alapvetô fogalomkört ölel fel: a térbeli, kétés háromdimenziós elrendezést és az emberi és gazdasági tényezôt. Természetesen a településszerkezet csak az idôdimenzióval együtt értelmezhetô, mint az emberi történelem része. Enélkül nem értelmezhetôk az összefüggések. Építészet nélkül nincs település. Azért fontos mégis hangsúlyoznunk a települési örökség sajátos voltát, mert sokszor már a városrendezô asztalán eldôl környezetünk sorsa. A települési örökségre kellô tekintet nélküli útvezetéssel, az aránybeli, hangulati és táji és szociális értékek figyelmen kívül hagyásával tervezett telekosztással vagy épületmagassággal már a legjobb építész sem tud mit kezdeni. Bár az építészeti és települési örökség csak szakmai szempontból választható el, a valóságban sohasem, azt hiszem, a két definíció tanulmányozásából kitûnik a különbség a telepü-

Az ókori Róma - A város határát körülszántó Romulus szent ekéjének nevébôl, a latin urbum szóból származtatható a város szó nemzetközi elnevezése. (Középiskolai Latin nyelvkönyv, 1960.)

2001/6 FALU VÁROS RÉGIÓ

lési és az építészeti örökség között. Egy történelmi példával tudnám ezt szemléletesebbé tenni. Emlékezzünk csak, Romulus egyesítve Palatinus, Esquilinus és Caelius törzseit Kr. e. 753-ban megalapította Rómát. Ekéjével körbeszántotta az elsô Róma, a Roma quadrata határait. Testvére, Rémus életével fizetett, Romulus lefejeztette öccsét, mert nem vette komolyan az egy ekenyomnyi határt és lekicsinylése jeléül átugrotta. Nos az ilyen, sokszor még ekével sem kijelölt vonalak is a települési örökség értékei. Csak nekünk, építészeknek, városrendezôknek vagy várospolitikusoknak nem kell a fejünket félteni, ha egy-egy lebontott ház újjáépítésekor megváltoztatjuk a rég kialakult utcavonalat, ha két-három telket összevonva, egy új épülettel megbontjuk az utca ritmusát, vagy ha egy régi piacteret parkosítunk, vagy autóbusz-pályaudvarrá alakítunk, a várossziluettet toronyházzal áttörjük. És kérem higgyék el, általában itt kezdôdik a baj, nem az új épület építészeti minôségével. Persze az építészeti elemek szerepét nem szabad alábecsülni. A nem szakember számára, akárhogyan is vélekedik errôl a tudomány, mégiscsak a befogadható látvány nyújtja azt az élményt, amelyen keresztül a települési értékvédelem érvényesülhet vagy kudarca nyilvánvalóvá válhat. Épületet, utcasort látunk, de tudnunk kell, hogy az utakat, utcákat a távolabbi területekkel való kapcsolat igénye hozta létre, az épületek mögött telekrendszer van, amely életmódra és gazdaságra is utal, de egyben létrehozza az utca ritmusát is, az épületmagasságot sokszor a gazdagság vagy a presztizs határozta meg, az etnikai vagy szociálstruktúra sajátos építészethez és településszerkezethez kötôdhet, a várakat, erôdöket, sôt a töltéBudapest mai szerkezete középkori meghatározottságú. A kiskörút a pesti várfal vonala, a nagykörút a Duna fattyúága, a Nagy Árok mentén épült, a fô verôerek sok évszázados regionális útvonalak. (Rupp Jakab: Buda-Pest és környékének helyrajzi története, Pest, 1868 /II. Tábla, részlet/)


seket is védelmi szempont hozta létre. Az így összeállt kép a „városi táj”. Jó esetben a történeti városi táj. Ha egy-egy, történeti környezetben felépült új épület kapcsán fel is lángol a vita, abban azért konszenzus van közöttünk, hogy mit tartunk szép vagy védelemre méltó történeti városi környezetnek. Az olvasható rend, amiben el tudunk igazodni, a múlt hangulatát, levegôjét sugárzó, nyugodt harmónia. A békés folytonosságot sugalló környezet, amelyben el tudjuk magunkat képzelni nagyapánk kezébe kapaszkodó kisgyermekként lépdelve, tág szemeket nyitva a világra, de teljes biztonságban. A folytonosság, az állandóság maga a biztonság. A történeti környezetben az új divatú építészeti alkotás feletti öröm csak rövid életû. A frissesség eltûnik, a helyén marad a diszharmónia. A mûemléki gondolat a második világháború után a világégés rettenetes anyagi és erkölcsi pusztítása után erôteljesen átfilozofálva – Magyarországon a neobarokktól is felszabadulva – , a modernizmus élményétôl áthatva jelentkezett. A filozófiai tisztaság és következetesség igényébôl erôteljesen eredezett az a felfogás, hogy minden kor megtermi a saját mûemlékeit, minden kor saját hangján szólal(jon) meg akár a mûemléki környezetben, akár a helyreállított épületeken megjelenô elkerülhetetlen hozzátételek megfogalmazásában. Minden egyéb elvtelen hamisításnak tekintendô. Megéltük, hogy a modernizmus alapélményébôl fogant megoldások helyt kaptak a legpatinásabb mûemlék épületeken és legpatinásabb környezetben is. Megjelentek a modernizmus archetipusai: a tisztán, sematikusan fogalmazott kubus, az elôregyártott elemrendszert idézô, panelt utánzó homlokzati fogalmazás, a szerelt, színezett üvegû függönyfal, a nyers szerkezeti anyagot bemutató „öltöztetetlen” homlokzat, az eszményített nyersbeton, az ipari technológiát dicsérô profilüveg stb. A modernizmus azóta letûnt. Megunt, elkopott és divatjamúlt sivárságot sugárzó, mûemlékbe vagy környezetébe belopott „idézetei” itt maradtak, és nem váltak a kor mûemlékeivé. Közben a mûemléki gondolat hatalmasan kiteljesedett. A védelem az objektumcentrikus indulástól környezetivé, területivé, regionálissá szélesedett. Miközben az intézményes védelem nyomán létrejött a helyi közösség értékrendjét vállaló helyi védelem nemzetközi konvenciója is, a Granadai Egyezmény, a mûemlékvédelem alapokmánya, a Velencei Charta nem vált globálisan egyeduralkodóvá. Egyes országok sohasem fogadták el, a nagyközönség pedig a csatlakozott országokban is sokszor a mûemlékvédelembôl kirekesztve érzi magát, és értetlenül áll a beavatottak túlfilozofált megoldásai elôtt. A 20. század végére a védelem témakörének szélesedése és a modernizusból való, jól érezhetô kiábrándultság felfokozta a történelmi miliô töretlen érvényesülésének értékét és a környezet hangulati egységének fontosságát. Ebben a hangulati egységben természetesen a történelmi légkörnek kell elsôdlegességet kapnia. Ezen az sem változtat, hogy a Történeti Városok Védelmének Washingtoni Chartája kereken kimondta, hogy minden város történeti város. Mindannyian jól tudjuk, hogy csak filozófiailag az. S a legképzetlenebb városlakó vagy turista sem lenne képes egy percig sem azonosságot vonni egy barokk vagy középkori belváros és egy huszadik századi panelrengeteg kö7

zött, csak azért, mert mindkettônek van valamilyen múltja, meg egyszer még kora is lesz – már ha egyáltalán megéri. Be kell látnunk, hogy környezetünk többet érdemel, mint egy elmélet, és nem válhat egy eszme illusztrációjává. Azt hiszem mára megérett az idô, hogy a mûemlékvédelemben a modernizmus kivagyiságát felváltsa a történeti környezet konzisztens érvényesülését szolgáló integrált védelem szemlélete. A természetvédelmi témakörben a tájterhelhetôség esztétikai vonatkozásai hosszú évtizedek óta a közönség számára is jól értelmezhetôk, a normarendszer elfogadható. Ezzel szemben az utcaképben, burkolatokban, utcaberendezésben, kisarchitekturában, közlekedési és reklám kellékekben, a városi növényzetben megtestesülô városi táj (townscape) ma még újszerûen hangzik. Talán hozzá kellene számítanunk a mobil elemeket is, hiszen pl. nem lehet elvonatkoztatnunk a védett környezetben mozgó vagy parkoló autók garmadájától vagy például a piac zajló forgatagától. A városi táj híven átsugározhatja a történeti múlt üzenetét, de esetleges agresszív elemeivel el is nyomhatja a múlt féltve ôrzött emlékeit, amelyek így elidegenedhetnek, korszerûtlenné degradálódhatnak, vagy – általam soha el nem fogadott, mûemléki szakkifejezéssel élve – „erkölcsileg elavulhatnak”. (Azért nem tarom jónak ezt a kifejezést, mert soha nem a történeti érték avul el erkölcsileg, hanem a mindenkori jelen erkölcse romlik meg, ha múltját kívánja eltörölni.) Az eredeti összefüggésrendszerükbôl kiszakított, uralkodóvá vált újdon környezetük által elidegenített mûemlékek végül magukra maradnak, mert úgymond útját állják a fejlôdésnek. Azután el is pusztulnak, de legalábbis fokozottan veszélyeztetettnek tekintendôk. Nem közömbös tehát, hogy a mûemléki értékû városi tájat az új elemek, milyen mértékben terhelik. Ma még sok-sok olyan új elem kerül az értékes környezetbe, amelynek saját minôsége talán megfelelô, de a történeti környezetben „szövet-idegen”. Ennek a témának a kísérleti megközelítését kezdtük meg a Budapesti Mûszaki Egyetemen szervezett mûemlékvédelmi szakmérnöki tanfolyam hallgatóival a történeti települési értékvédelem címû tárgy keretében. A tárgy tematikája egyébként felöleli a mûemléki urbanisztika széles tematikáját, a település történetiségének és tipológiájának vizsgálatát, a történeti településszerkezetet és szociáltopográfiát, a karaktervizsgálat és rehabilitáció témakörét. Így a hallgatókban olyan rálátás alakulhat ki, amellyel a részletek egyedi minôségétôl elvonatkoztatva szemlélhetik a történeti városi táj összefüggéseit. Nem érdektelen talán megjegyezni, hogy az UNESCO Világörökségi Bizottsága a védelemre jelölt területeken, a nyilvánvaló egyetemes érték mellett elsôsorban a hitelességet és az egységes összetartozást (integritást) kívánja meg. Ez az utóbbi, magyarra nem is túl jól fordítható fogalom – talán egységesség – rejti magában azt az igényt, hogy a területen az értéket jelentô korréteg emlékei összefüggôen, nagyobb számosságban, más elemekkel szemben túlsúlyban érvényesüljenek. Ez a gondolat jól illeszkedik a történeti városi tájhoz fûzôdô elvárásainkhoz. A két részre osztott kísérletben elôször az épületnél kisebb elemek kerültek sorra. A hallgatóknak választaniuk kellett egy – általuk történeti értékûnek ítélt épületegyüttesbôl álló – ut8

cakeresztezôdést vagy teret, azután ott számba kellett venniök a fô periódus után odakerült elemeket. A terület kiválasztásában nem voltak szigorú kritériumok. Bármely legalább 80– 100 év körüli korú együttes, amelyben az épületek zöme elérte ezt a kort megfelelô volt. Az öregebb épületek vonatkozásában pedig nem volt korlátozás. Egyáltalán nem volt kikötés, hogy a választott együttes mûemléki jelentôségû területre essen vagy mûemléket is kötelezôen tartalmazzon. Az új elemek közé be lehetett számítani a burkolatot, sínt, felsô vezetéket, közlekedési jelzéseket, világítást, reklámot, padokat, bódékat, különféle kisebb tárgyakat stb. A lényeg az épületek korától való nyilvánvaló elválás volt. Fajtánkénti és darabszám szerinti kimutatás és összesítés volt a feladat lényege. Az összegzés elôre nem várt, megdöbbentô eredményeket is hozott. A pálmát a budapesti Blaha Lujza tér vitte el, ahol összesen 972 idegen tárgy került listába. A téren lévô környezeti rendetlenséget természetesen mindannyian érezzük, a zavaró elemek közel ezret kitevô száma azért mégis váratlan volt. Ami viszont elôre várható volt, azt a vizsgálat is igazolta. A köztudottan zavarosnak ítélt környezetekben a zavaró elemek számossága feltûnô, sokszor 100 fölé menô, míg az elfogadottan történelmi miliôt sugárzó területeken (pl. Andrássy út, Bástya sétány egy-egy részlete, ahol alig 20– 30 volt) általában nem haladta meg az ötvenet. Az eredmény számokkal is A kassai piacutca és telekrendszer hatszáz éves városszerkezeti érték. (The Cathedral of St. Elisabeth in Kosice /136. old/, Kosice 2000., szerk.: Doc.PhDr. Imrich Vasko , CSc., foto: Ing. Alexander Jirousek)


igazolja, hogy a történeti környezetek új elemekkel való terhelhetôsége korlátozott. Egy bizonyos számosságot túllépô idegen elem már oly mértékben megváltoztatja a jelleget, hogy az többé már nem fogadható el történelminek. Rossz esetben oly zavarossá is teheti, hogy már nemcsak mûemléki vonatkozásban vagy esztétikailag, hanem semmilyen értelemben nem lesz elfogadható, mert nem nyújtja az emberi környezettôl elvárható áttekinthetôséget, biztonságérzetet – ahogyan Kevin Lynch fogalmazta, az olvasható környezetet. (Erre példaként talán a budapesti Moszkva tér említhetô.) A kísérlet másik része az építészet illeszkedés megfoghatónak tûnô tényezôit vizsgálta azzal a munkahipotézissel, hogy az új épület saját kvalitásai nincsenek feltétlen korrelációban a környezettel való harmóniával, illetôleg a települési adottságok nélkül még a nívós épületek sem képesek a városi táj harmóniájának megteremtésére. A feladatot egy szabadon választott, történeti környezetben épült új épület vizsgálata képezte. Itt a feladat annak a minôsítése volt, hogy az épület beleillik-e a történelmi környezetbe, és ha nem, vajon ennek fôleg az építészeti felfogás az oka, vagy a települési adottságok figyelmen kívül hagyása. A hallgatóknak értékelniök kellett többek között a beépítési igazodást, az épület magasságát, tetôformáját, anyagainak és arányrendszerének a történelmi környezettel való harmóniáját. Ettôl függetlenül ítéletet kellett mondaniok arról, hogy az épület önmagában építészetileg színvonalas alkotás-e. Végül a benyomásokat egy összegzô véleményben kellett megfogalmazniok. Meg kell mondanom, hogy nagyon kevés olyan példa akadt, amelynél a kifogástalan építészeti minôség a települési adottságok negligálásával párosult volna. Jellemzôbb volt az építészeti kivagyiság, ami semmire sem volt tekintettel, vagy a települési és építészeti szempontból egyaránt illeszkedô épület.

A Budapest Blaha Lujza tér vároképét terhelô elemek. (Metiu Valeriu: mûemlékvédelmi szakmérnöki dolgozat)

Persze ez a második feladat nehezebb volt, mert a hallgatók eleve olyan példákat választottak, amelyek saját prekoncepciójukhoz illeszkedtek, és óvakodtak neves építészek durván környezetidegen épületeit választani. Mindkét feladat hozzájárult azonban ahhoz, hogy a hallgatók a történeti környezetet célszerû szempontok szerint analizálva fogják fel, és kialakuljon az a látásmódjuk, amellyel már tervi vagy döntési állapotban meg tudják ítélni egy-egy városépítési beavatkozás várható minôségét. Az elôadás címére visszatérve, a városszerkezet mûemléki védelme nagyon körültekintô értékfeltárást és gondosan megszerkesztett értékvédelmi rendeletet tételez fel. Ehhez pedig három dolog szükséges: a jószándék, a közösség támogatása és a hozzáértés.

A római tábor határait a mai utcák ôrzik Bécsben. A Hofburg magja négy-saroktornyos középkori vár,

Városképi illeszkedési vizsgálat - Lyon, Place Luis Pradel (Tóth Nikoletta: mûemlékvédelmi

a Ringstrasse a lebontott várfal helyén épült, ezt övezik a városképet ma meghatározó nagy Ferenc

szakmérnöki dolgozat)

József-i építkezések, amelyek vársík (glacis) egykor üres területén emelkednek.


9

SZABÓ BÁLINT egyetemi tanár, Kolozsvári Mûszaki Egyetem

VALLOMÁS AZ ÉPÍTETT ÖRÖKSÉG GLOBÁLIS VÉDELMÉRÔL – ahogyan egy erdélyi az integráltan védett, fenntarthatóan fejlesztett épített örökséget elképzeli* A kiteljesedô globalizáció, a velejáró „kulturális forradalom’’ kétségbe vonja a „kiváltságos’’ mûemlékek létjogosultságát és luxusnak tartja helyreállításukat (végsô soron megkérdôjelezve a 20. század második felének mûemlék-helyreállítási elméletét és gyakorlatát). Jóval tágabb fogalmat vezet be a köztudatba, az épített örökségét, melyet integráltan szeretne védeni, ráadásul úgy, hogy az megfeleljen a fenntartható fejlôdés követelményeinek is. Azt, hogy pontosan hol tart a világ ezzel a váltással, valószínûleg nem ebbôl az elôadásból fogjuk megtudni. Lehetséges az is, hogy mi, erdélyiek nem úgy értelmezünk bizonyos dolgokat, ahogyan kellene! Az viszont biztos, hogy a következôkben felvetünk néhány kérdést, próbálunk fogalmakat tisztázni és szólni a fenntartható fejlôdésben integráltan védett épített örökség hirtelen kiteljesedésével kapcsolatos kételyeinkrôl is. Elöljáróban Távol a világ forgatagától (a történelmet rég nem a mi tájainkon írják), a mozgatórugóktól (nemigen vannak olyan események, melyek ma premier plánba hoznák Erdélyt), kihagyva legalább 25 esztendôt a mûemlék-helyreállítás századvégi tapasztalataiból, örökölve egy lerobbant épített környezetet, együtt élve a szocialista gazdaság halálra ítélt maradványaival, arról értekezünk: milyen lehet, milyennek kellene lennie az integrált építettörökség-védelemnek, mikor tartható fenn a fejlôdés általában, és miként foglaltatik ebbe az épített környezetnek az a része, melyet védeni szoktunk volt (illetve védeni akarunk). Kérdések és gondolatok halmaza következik – a mozaikszerûen beillesztett, viszonylag kidolgozott részek mellett – egyrészt érzékeltetve az összfeladat nagyságát, komplexitását, másrészt jelezve tanácstalanságunkat, bizonyos fokig vonakodásunkat, ódzkodásunkat attól, amit a mûemlékvédelem globalizációjának neveznénk. 1. Az épített környezet globális kezelése Egységes épített környezet, egységes terminológiát feltételez, mely szintén egy-

séges mûszaki, jogi és pénzügyi törvénykezésnek van alávetve. A terminológiát úgy tekintjük át, hogy sorjában számba vesszük az épített környezeti beavatkozásokat, ezek uralását, az épített környezet kulturális örökség értékeit, illetve ezen értékek esetében is a beavatkozások uralását. 1.1. Az épített környezeti beavatkozások, több kategóriát feltételeznek – annak függvényében, milyen arányban kerül beépítésre új szellemi vagy anyagi érték – így az épített környezet karbantartását, felújítását, illetve bôvítését: A folyamatos karbantartás a használatban lévô épített környezetben (illetve az azt alkotó ingatlanokon) történô beavatkozásokat jelenti, melyek az értékek megtartását biztosítják, a bevitt új szellemi vagy anyagi érték minimális mértékû. A rehabilitáció – felújítás – különbözô komplexitású beavatkozást feltételez, felszámolva – kisebb-nagyobb mértékben – az ingatlanok erkölcsi és fizikai avulásának következményeit. A bevitt új anyag mennyisége függ a funkcionális változtatásoktól, az anyagi lehetôségektôl, illetve az örökség-értékvédelmi követelményektôl. – Az épített környezet bôvítése – új ingatlanok realizálása – az a beavatkozási kategória, amelynek során a bevitt új szellemi vagy anyagi érték maximális mennyiségû, ezért föltétlenül szükséges a természetes vagy építettkörnyezet-védelmi szempontok fokozottabb érvényesítése. Az épített környezetbeli beavatkozások folytonosak: a karbantartás, a felújítás, illetve a bôvítés olyan folyamatok, melyek állandóan zajlanak. Az épített környezetet alkotó ingatlanok különbözô jellegû beavatkozásoknak vannak kitéve. Ezek lehetnek folyamatosak (állandó karbantartás), periodikusak (felújítás), illetve egyediek (új épületek építése). Az épített környezetbeli beavatkozások több szakaszt feltételeznek: kutatást, tervezést, kivitelezést és használat alatti karbantartást. – Kutatás elôz meg bármilyen beavatkozást, az együtt dolgozó szakmák teljes összhangját feltételezve. Ebben a szakaszban szükségesek már bizonyos beavatkozások (régészeti ásatások, falkutatások, -bontások, ideiglenes védô építmények, állványzatok stb.), melyekre a kivitelezési munkálatokra vonatkozó törvényes keretek érvényesek; a szakasz eredménye

* A Tusnádi Nemzetközi Mûemléki Konferencián elhangzott korreferátum 10


a tervezési program, a kutatásnak alávetett ingatlan pedig „fel van mentve az örökségteher alól’’. – Beavatkozásokat koncipiáló szakasz a kutatások alapján készülô tervezés; eredménye a kivitelezési és használati karbantartó program, melynek része a kivitelezés és használat mûszaki dokumentációja, ütemezése, illetve a beavatkozás pénzügyi erôforrásainak és méreteinek a pontosítása. – A kivitelezés a kimondott beavatkozás szakasza, intenzívebben az épített környezet felújításakor, illetve bôvítésekor (kiegészítésekor) jelentkezik. – A használat alatti karbantartás szintén beavatkozást (kivitelezést) feltételezô szakasz, jóval kisebb intenzitással, a folyamatos karbantartás kategóriájában. 1.2. Az épített környezeti beavatkozások uralását jogi, mûszaki, illetve pénzügyi törvénykezés szavatolja: – nemzetközi szinten charták, ajánlások, közlemények, kétoldalú megállapodások stb. formájában, melyeket a különbözô kormányok elismernek; – országos szinten törvények, kormányrendeletek, kormányhatározatok, miniszteri rendeletek, szabályzatok, melyeket erre felhatalmazott intézmények bocsátanak ki. Az épített környezeti beavatkozások uralása jogi, mûszaki, illetve pénzügyi keretet feltételez. A tevékenységeket feltételezések és becslések alapján indítjuk (melyek csupán véletlenül találkoznak a különbözô beavatkozási szakaszok és kategóriák során azonosított valósággal, akkor is, ha a jogi, mûszaki és pénzügyi keret megfelelô), tehát a kiigazítások – menet közben vagy a befejezéskor – tartalmi és pénzügyi vonatkozásban egyaránt szükségszerûek. A kiigazítások beavatkozás-kategóriák függvényei: minimálisak az épített környezeti bôvítésekkor (új munkák kivitelezése), és annál jelentôsebbek, minél kevésbé volt megkutatva az ingatlan és minél alaposabb a felújítás. A beavatkozásokat uraló törvénykezés jogi, mûszaki, és gazdasági elôírásokat feltételez, melyek egyaránt és – a lehetôsé-

gek szerint – egyidejûleg fedik le a három beavatkozási kategória: a karbantartás, a felújítás, illetve a bôvítés ilyen irányú szükségleteit. A volt szocialista lágerbeli országok törvénykezési rendszerei általában, Romániáé hangsúlyozottan, komoly hiányosságokat mutatnak az épített környezet folyamatos karbantartását és felújítását illetôen. Pontosabban, az emFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/6

lített épített környezeti beavatkozás kategóriái még nem foglalták vissza az ôket megilletô helyet ezeknek az országoknak a jogi, mûszaki és gazdasági tudatában. Az épített környezeti beavatkozások uralása természetes vagy jogi személyek hatáskörébe tartoznak: – az épített környezeti rész – a szóban forgó ingatlan – tulajdonosai; – érdekelt országos vagy helyi kormányzati szervezetek; – ezen a területen mûködô civil szervezetek. A tulajdonos, a többi szervezetekkel szoros egyetértésben, ingatlangondnokot jelöl ki, olyan természetes személyt, aki képes az ingatlanra vonatkozó összes beavatkozásokat koordinálni és uralni. A gondnok feladatait közösen határozzák meg az érdekeltek. 1.3. Az épített környezet kulturálisörökség-értékeirôl, az épített örökségrôl szólva, emlékezni kell arra, hogy a kulturális örökség – értelmezés szerint – jelentôs épített részt feltételez (melyet épített örökségként tart számon az emberiség), illetve hogy az épített környezet a maga teljességében örökség (akkor is, ha jelentôs részét most nem tartjuk védelemre méltónak, illetve egyenesen környezet- és ízlésszennyezônek és ezért lebontandónak ítélünk). Az épített környezetnek nemzetközileg, országosan, illetve helyileg elismert kulturálisörökség-értékei lehetnek, melyek a világörökség részei (az UNESCO veszi jegyzékbe ôket), a nemzeti – országos – örökség (központi állami szervezetek minôsítése szerint), illetve helyi örökség (melyeket az önkormányzatok ismernek el). Az épített környezet tulajdonképpen jelentôs potenciális örökségrésszel rendelkezik, melyeket még nem azonosítottak, védelemben sem részesülnek, de melyeknek felszámolása pótolhatatlan veszteség lenne országos, de akár világszinten is. Szükséges ezért bármilyen épített környezeti beavatkozás esetében az „elôzetes örökségteher alóli felmentés’’. 1.4. Az örökségértékekkel rendelkezô épített környezeti beavatkozások uralásakor emlékeztetni kell arra a tényre, hogy léteznek potenciális örökségértékek, ezért árnyalni szükséges a különbözô lehetséges helyzeteket: a) listázott örökségértékkel bíró épített környezeti rész folyamatos karbantartása vagy felújítása; b) potenciális örökségértékkel rendelkezô rész folyamatos karbantartása; c) ez utóbbi felújítása és d) az épített környezet bôvítése. – A listázott örökségértékkel bíró épített környezeti rész folyamatos karbantartása vagy felújítása az épített környezeti beavatkozásokra általában érvényes jogi, mûszaki és pénzügyi törvénykezés keretei között, de a történeti épületek különleges igényeit figyelembe véve történik. – Az épített környezet potenciális örökségértékkel rendelkezô részének folyamatos karbantartását az épített környezeti beavatkozásokra általában érvényes jogi, mûszaki és pénzügyi keretek szabják meg, minden többletigény nélkül. – A potenciális örökségértékekkel rendelkezô rész felújítása az épített környezeti beavatkozásokra általában érvényes jogi, mûszaki és pénzügyi törvénykezés keretei között történik úgy, hogy az érintett ingatlant felmentik az örökségteher alól. – Az épített környezet bôvítése – új ingatlanok építése

11

(épületek, csatornahálózatok, parkok stb.) az épített környezeti beavatkozásokra általában érvényes jogi, mûszaki és pénzügyi törvénykezés keretei között történik úgy, hogy a beavatkozás által érintett övezetet felmentik az örökségteher alól (különösen a bôvítések helyszíneinek felszámolandó – föld alatti és föld feletti – részeit). Az épített környezeti beavatkozások uralását biztosító jogi, mûszaki és pénzügyi törvényes keretekre egyértelmûség jellemzô, azaz egyformán és – a lehetôségek szerint – egyidejûleg vonatkozik minden beavatkozási kategóriára (karbantartás, felújítás, illetve bôvítés), ugyanakkor feltételezi még az örökségjelenlét által megkövetelt különleges igények kielégítését. A volt szocialista láger országainak törvénykezési rendszerei általában, Romániáé hangsúlyozottan, komoly hiányosságokat mutatnak ilyen vonatkozásban. 2. Az épített környezet globális kezelôi Az épített környezet globális kezelése természetesen kezelôket feltételez. Globális kezelôket. Valószínûleg számosakat, hiszen épített környezetünk szinte végtelenül nagy, a feladatok pedig nagyon is multidiszciplinárisak. Épített környezet kezelôket azok közül lehet verbuválni, akik e környezetben élnek, akik belôle élnek és akik óvni, védelmezni akarják.

2.1 Az épített környezetben, a benne élôk általában megfoghatatlan tényezôk. Ha ô hozzájuk szólunk, azt inkább költôien tesszük: ember, ne tedd tönkre a fészkedet, társadalom, figyelj az épített környezetedre, mert ha nem, ellep a szenny stb. Ez a rész is nagyon fontos – lehet, hogy a legfontosabb – , de nem kimondottan a mi asztalunk, hanem a politikusoké, a

12

népnevelôké, az emberiség, a föld jövôjéért aggódók asztala. Persze, az épített környezetben élôket lehet nívósan is képviselni! Jellemzô történet jut eszembe a közelmúltból: kisvárosi alpolgármester fogadott – a helyi mûemlékvédô civil szervezet elnökével együtt – és szívélyesen érdeklôdött aziránt, hogy miben is segíthet bennünket, mûemlékvédôket. Aztán – gondolom – elôttünk vagy utánunk fogadta a denevérvédôket, majd a selyemhernyóvédôket, és biztos vagyok benne, hogy a pisztrángokért is van, aki felemelje a szavát! Az alpolgármester úr pedig, aki maga is épület-, állat- és növénybarát, s a választóinak is kedvében akar járni, igyekszik mindnyájunkhoz legalább egy jó szót szólni. A beszélgetések végén pedig széttárja a karját és nagyot sóhajt: sok a denevér, kevés a pénz! Ki gyôzi ezt a sok védelmet pénzzel? Tudnak talán a védôk pénzt adni? Na lám, hogy nem. Hát ezzel a város vezetôsége is így van, nagyon nehéz denevérörökséget kapott a múltból, nem beszélve az ellenzékrôl, amely egyenesen mellôzte a korábbi négy évben ôket!”…Hogy az alpolgármester úrnak fogalma sincs arról, miért hasznos a denevér, mit kell tenni, hogy a pusztulásukat megakadályozzuk, hogy van-e a denevér kifüstölését tiltó rendelet, esetleg kapnak-e adókedvezményt a denevért megtûrô tulajdonosok, hiszen a városnak is mérhetô haszna van a dologból, vonzanak-e turistát a denevérek stb. … Minek ezt tovább ragozni, gondolom világos: ha a városka értékeinek és érdekeinek védelmét különválasztjuk, ha nem jut el a tudatunkig, hogy az érték- és érdekvédelemnek közös megvalósíthatósági tanulmányt és konkrét intézkedési programot kell életbe léptetni, akkor felesleges beszélgetni. Persze a közösségi érték- és érdekképviselet külön szakma, posztszocialista vidékünkön ezt is újra kell tanulni! 2.2. Az épített környezetbôl, a „belôle élôk’’ már jóval könnyebben kezelhetôk, mert megfoghatók, hiszen annak függvényében élnek jobban vagy rosszabbul, hogy mennyire realizálják a lényeget – direkt a kapcsolatrendszer, a határozatok minôsége a profit mennyiségén mutatkozik. Persze itt lényeges különbséget kell tenni a nagy hatalmú turizmusmenedzser és a “szegény” mûvészettörténész között. Akkor is, ha mindkettôjüknek a kenyere az épített örökségtôl, illetve annak minôségétôl függ. Az igényeknek megfelelô épített környezet a benne lakók vagy benne dolgozók munkaképességét is jelentôsen növeli (még gyerekként hallottam olyan tehenekrôl, amelyek több tejet adnak, ha Beethoven zenéjét hallgatják). Persze, az emberbarát tényezôrôl is kell szólnunk, csakhogy azt el lehet intézni egy „kinek van ma erre pénze’’ válasszal, legalább is nálunk, a posztszocialista lágerben. Márpedig ha az építettkörnyezet-védelemhez pénzre van szükség, akkor azokhoz kell fordulni, akiknek pénzük van, akik profitot termelnek. A nagy hatalmú turistamenedzserhez, a történeti környezetben méregdrágán áruló kereskedôhöz vagy vendéglôshöz kell megtalálni az utat (fordítsák adójuk egy részét építettkörnyezet-védelemre, kapjanak kedvezményeket, ha minôségi történeti környezetet teremtenek beruházásaikkal stb.). A többé vagy kevésbé tehetôs épületfelújítóról (nem mindegy, hogy képzômûvész restaurátorról vagy régészrôl, kivitelezô vállalkozóról, esetleg megyei múzeumi tudományos munkatársról beszélünk) bôvebben talán nem kell szólnunk, hozzá2001/6 FALU VÁROS RÉGIÓ

állása a mindenkori építettkörnyezet-védelmi kérésekhez egyértelmû. Az épített környezetet szeretôk, óvók, védelmezôk sokan vannak, egyre jelentôsebb munkát végeznek. Sajnos, sok esetben a természetvédôk és a mûemlékvédôk külön csapatot alkotnak. A természetvédôk ma nagyon divatosak, sok pénzt költ erre, hála Istennek, az emberiség gazdagabbik része. Mi mûemlékvédôk ezt kicsit irigykedve nézzük, és azt szeretnénk, ha számunkra is több pénz jutna. De nem csak ezért hisszük, hogy a globális kihívásra, globális válasz kell, globális szemlélet, kezelés, tehát építettkörnyezet-védelem, mely egyformán foglalkozik a környezetszennyezôdést okozó épített közeggel és a szenvedô természettel, párhuzamosan próbálja megszüntetni a károsodás okait és következményeit. Nemcsak szennyezô gyárkéményeink, ülepítôink vannak, melyekre költeni kell, de szennyezô (konforthiányos, elhanyagolt, emberi léptékét vesztett, környezetidegen vagy éppen elhagyott) régi és új épületeink, lakó- és gyártelepeink is léteznek szép számmal. A „nem kormányzati’’ környezet- és építettörökség-védôk különben már rég egymásra találtak, sok civil szervezet tekinti együtt a természet- és a mûemlékvédelmet – a kormányzati szervezeteknek kellene szorosabban együttmûködniük!

2.3.

3. Az épített környezet globális vizsgálata Az épített környezet globális megközelítése, az alig néhány évezrede épített és természetes környezetté szakadt környezetünk egységes szemlélete, globális kérdéseket és feleleteket feltételez. Természetesen a történelem folyamán már sokszor felvetôdött kérdések akkor válnak globálissá, ha szüntelenül erôltetjük a természet és az épített környezet egyidejû vizsgálatát, akkor is, ha bizonyos ilyen vonatkozású elôítéleteink vehemensen tiltakoznak ellene. 3.1. “Globális” kérdések

– Mi is az integrált építettörökség-védelem? Mi a fenntartható fejlôdés? Hol és hogyan csatlakoznak ezek a fogalmak egymáshoz, illetve az épített környezethez, azon belül az épített örökséghez vagy éppen mûemlékállományhoz? Miként válhatnak valóságos folyamatot jelzô fogalommá, hangzatos, divatos szólam helyett? – A sok ezer négyzetkilométernyi alapterületû kiszuperált ipar- vagy lakótelepek visszaadhatók-e a természetnek újra erdô vagy mezô legyen-e helyükön, még akkor is, ha ez sokszor nagyobb és összetettebb érdekegyeztetést igénylô feladat, mint a folyók tisztítása vagy az erdôk újraültetése? – Az is kérdés, hogy az egyszer „civilizált’’ (belakott) területeket a természetnek vagy a civilizációnak kell-e „visszaadni’’? Magyarán a milliárdos lélekszámú emberiségnek mindenképpen szüksége van élettérre, de ennek az élettérnek a minôségi paraméterei meghatározóak a továbbfejlôdésben. – Szabad-e építettörökség-védelmi programként kezelni az épített környezeti rehabilitációt? – Lehet-e mûemlékvédelmi tevékenységként elfogadni az építettörökség-védelmi programokat? FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/6

– Az építettörökség-védelem a mûemlékvédelmi tevékenység „felhígulását’’ jelenti-e, vagy „társadalmasítását’’, „tömegalapokra helyezését’’? –Lehet-e „tömegalapokra helyezni’’ a mûemlékvédelmet, nem az a sors vár-e rá, mint a kultúrára, miként az ötvenes évek nívós „olcsókönyvtár sorozatát’’ – úgy tûnik – végleg elsodorták a mindig megújuló „félpengôs’’ fércmûvek; – Vajon ez is utópisztikus álom-e, akár a szocializmus, melybôl – mielôtt itt Tusnádon vagy bárhol máshol feladatait megfogalmaznánk – jobb, ha felébredünk, és nem kergetünk délibábot? – Van-e, lesz-e elég szakember, aki a megsokszorozódott feladatokat ellátja, a mûemlékvédelmi szakembernek azonosnak kell-e lennie az építettörökség-védelmi, vagy akár az épített környezet rehabilitációs szakemberrel, tovább kell-e szakosodni vagy elég a tömegeket „kultúrálni’’? – A fenntartható fejlôdés biztosítása az integrált védelem divatos megfogalmazása, vagy egyik megvalósítható formája? Ha ez utóbbi, vajon vannak-e más alternatívák is? – Kötelezô-e az integrált mûemlékvédelmet építettörökségvédelemmé szélesíteni, vagy tárgyaljuk külön a „társadalmasítást’’ és az integrációt? Magyarul: foglalkozzunk csak a listázott mûemlékek védelmének integrációjával, hiszen ez is jó nagy falat: nem l’art pour l’art helyreállítást, de integrált felújítást végezni ugyancsak komplex feladat! Mind minôségében, mind mennyiségében megsokszorozódnak a gondok, ha mûemlék helyett épített örökségben gondolkozunk, és különösen, ha épített környezetben akarunk gondolkozni. – Ki irányítja (tudja irányítani) az építettkörnyezet-védelmi tevékenységet? Mi mûemlékvédôk vagy mindannyian, akik érdekeltek vagyunk? Kik is azok, akik igazán érdekeltek? 3.2. „Globális’’ válaszok

– Globális szemlélet, globális csapatot feltételez. Nem csak a mûemlékvédôknek kell globálisan gondolkozniuk, a társadalomnak is, és mindenkinek, akitôl ezt számon lehet kérni: választott szervezetektôl, értelmiségiektôl, mindenkitôl, aki vezet és akinek befolyása van a társadalomra! – A globális megközelítés annyira komplex kérdéseket vet fel, hogy lehetetlennek tûnik az építettkörnyezet-védelem irányítása központi szintrôl. Ha egyáltalán van létjogosultsága az effajta védelemnek, csak helyi, esetleg kistérségi irányítással képzelhetô el, mert egy sor specifikus, helyhez kötött megoldást igényel. Maximálisan az ellenôrzés egy részét lehet központilag végezni! Szinte biztos, hogy a helyi védelemé a jövô! – A világ hosszabb ideje azt kérdezi: ha a globalizació következtében az emberiség egyötödének lesz csak egy adott pillanattól munkája, mi lesz a négyötöddel. Lehet, hogy találtunk nekik munkát: az épített környezettel való globális foglalkozásigény mindenkinek adhat feladatot!

13

KÖNYVISMERTETÉS

AZ AJKÁRÓL MEGJELENT KÖNYVEKRÔL Ajka azon települések közé tartozik, amelyek gyors ütemû növekedésüket és városi jellegû, státusú helyzetüket alapvetôen az 1940-es évektôl kezdôdött kiemelkedô nehézipari fejlôdésnek köszönhetik. A szénbányászat fejlesztése új bányák nyitásával, az új, nagy kapacitású erômû építése – mely a létesítés idôszakában az ország legkorszerûbb erômûve volt – , a timföldgyártás és az alumíniumkohászat meghonosítása az 1940-es évek elején kezdôdött. Mindhárom üzemcsoportban több lépcsôben jelentôs mértékû beruházás történt, és a termelés volumene, mûszaki színvonala javuló tendenciájú volt. Ez a folyamat nagyjából az 1980-as évtized közepéig tartott, ezután a fejlôdésben megtorpanás következett be. Ahogyan a rendszerváltás után az érintett ágazatokban országosan, úgy Ajkán is válság, a visszafejlôdés, a jelentôs létszámleépítés következtében a városi életben nehézségek jelentkeztek. A beruházásokhoz kapcsolódó városfejlesztést is szolgáló források elapadtak, a korábbi létszámhiányt munkanélküliség váltotta fel. Az Ajka iparát meghatározó nagyüzemek közül az üveggyár képez kivételt, amely az elmúlt években is megfelelôen prosperált. Úgy tûnik, az utóbbi néhány évben a timföldgyár helyzete is stabilizálódott. Ajkán az elmúlt években a városi önkormányzatnak talán a legnagyobb gondot a foglalkoztatás, illetve új munkahelyek létesítése jelentette. Ennek a gazdasági folyamatnak a hátterében a nagyüzemek csökkenô anyagi és szellemi lehetôségeiket mozgósítva, talán túlélési esélyeiket múltjuk feltárásával és megörökítésével elôsegíteni kívánva, szép és értékes kiadványokat jelentettek meg az elmúlt évtizedben. Ebben az üzemtörténeti sorozatban elsôként a legrégebben kialakult iparág, a szénbányászat történetérôl jelent meg összefogó munka: Kozma Károly: Az ajkai szénbányászat története címû munkája. Az ajkai szénbányászat története Az ajkai szénbányászat története címû kötet 1991-ben a Veszprémi Szénbányák Vállalat kiadásában jelent meg 1000 példányban, 532 oldalon. Az elôszó és a rövid bevezetô után 35 fejezetben tárgyalja a bánya történetét: a geológiai viszonyokat, mûszaki, gazdasági és szociális körülményeket. A könyv végén röviden összefoglalja az ajkai bányászkodás fôbb állomásait. A könyvet 33 táblázat, irodalomjegyzék és a szakkifejezések jegyzéke egészíti ki. Az elsô fejezet a bányaterület domborzati, vízrajzi, éghajlati, növényzeti viszonyaival és a települési környezet leírásával foglalkozik. Ezután a kutatás, a szénvagyonbecslés és a csingervölgyi bányászatnak az 1945 elôtti idôszakát és a tulajdonban bekövetkezett változáso14

kat írja le. Külön fejezet foglalkozik a szállítás, a csingeri szárnyvasút építésével, a téglagyártással, illetôleg a késôbbiekben az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. ipartelepítési programjával, az új erômû építésével, az alumíniumipar meghonosításával, az úrkúti mangánbányászattal. A bányatörténet részletesen foglalkozik a második világháború utáni történésekkel; az államosítással és az irányítás más elemeivel, a bányák mûszaki kérdéseivel: a feltárás, a vágatbiztosítás, az elôvájás, illetve a jövesztés, a föld alatti szállítás, a szellôzés, a bányaveszélyek elhárítása, a bányamentés, a térképezés, a szénelôkészítés, a hírközlés, valamint a képzés és a munkavédelem kérdéseivel. Elemzi a mûszaki mutatók alakulását, a szociális helyzet és a munkásmozgalmak alakulását, a társadalmi, kulturális, sportegyesületek tevékenységét, szól a munkaversenyrôl és a bányászok ünnepeirôl, az 1909. évi bányászati katasztrófáról és a bányászati múzeum létesítésérôl is. Befejezésül érinti a szervezeti változásokat és a szénbányászat hatását a környezetére. A könyv sok közremûködô több évi szorgalmas kutató-szerkesztô munkáját mutatja. Igen sok tény, adat mutatja be a szénbányászat életét az ajkai térségben, és utalás történik arra, hogy a szénbányászat volt az az alap, amire a térség feldolgozóipara, a lakosság foglalkoztatása és általában a térség fal2001/6 FALU VÁROS RÉGIÓ

vainak felemelkedése, illetve a leginkább érintett nyolc község: Ajka, Bódé, Bakonygyepes, Csékút, Padrag, Tósok, Tósokberénd, Ajkarendek több lépcsôben történô összevonásával létrejött Ajka város, a Hild-éremmel kitüntetett, „a harmonikusan fejlôdô kisváros” megjelöléssel kialakult iparváros legfontosabb földrajzi alapját képezte. A Veszprémi Szénbányák Vállalatának szép és hasznos tevékenysége volt, hogy mintegy „hattyúdalaként” elôsegítette a tartalmas, dokumentumokban gazdag könyv megjelentetését, amelyben kiemelkedô érdeme volt Kozma Károlynak, a Bányászati Múzeum igazgatójának, a könyv írójának és szerkesztôjének. A tudomány hasznára, az olvasók örömére Ajkán az elsô összefoglaló nagy üzemtörténeti munka követôkre talált, a következô évtizedben újabb jelentôs üzemtörténeti munkák születtek. Az Ajkai Erômû története Az ajkai nagyüzemeket bemutató sorozatban másodikként „Az Ajkai Erômû története” jelent meg 1996-ban. Értékes, szép könyvvel gazdagodott a hazai hely- és ipartörténeti irodalom e munka megjelenésével. Ennek a könyvnek a bemutatása azért is örömteli számomra, mert munkáséletem lényegében ennek az üzemnek az építésével kezdôdött. Rám is közvetlenül érvényesek az elôszóban idézett shakespeare-i szavak „a történet mindenki életében az elmúlt idôt alakítja újra”. A könyv olvasása, e sorok írása közben újraélem ifjúságom, az erômû építésének, üzembe helyezésének idôszakát. Majdnem szó szerint értve, az elsô kapavágástól, 1941. március elsejétôl a nagy világégés végéig részt vettem az építésben, dolgoztam a már mûködô erômûben. Az ajkai erômû történetét nem-


csak az emlékezés, a múlt idézése miatt volt célszerû kiadni, hanem sokkal inkább azért, mert napjaink számára sem kevés okulást szolgáltat a nehéz helyzetben való összefogásra, az ellentétes érdekek tárgyalások, kompromisszumok útján történô összehangolására, a merész mûszaki-közgazdasági újdonságok alkalmazására, a helyi hagyományok, tapasztalatok felhasználására és fôként az alkotó ember, a tudós és fizikai munkás, a vezetô, irányító és kivitelezô dolgozó szoros együttmûködésére és gyümölcsözô kapcsolatára, a szükségképpen felmerülô nehézségek leküzdésében megmutatkozó szívósságra, a megismételhetetlen, visszafordíthatatlan idô jelentôségének tiszteletére, fontosságára. A könyvet a Bakonyi Erômû Rt. adta ki. A 400 oldalas, nagy alakú (A/4-es méret), színes, kemény borítású könyvben 237 kép található. A kötet részben színes, részben fekete-fehér fényképeket, részben újságkivágásokat, dokumentumok fotóit, továbbá 49 ábrát és 5 hosszú idôsort tartalmazó táblázatot tartalmaz. A könyv tipográfiája, a papír minôsége is messze meghaladja a hazai kiadású könyvek általános színvonalát, kifejezetten esztétikai élményt nyújt kézbevétele, lapozgatása. A mûvet szerkesztôbizottság állította össze, Vasi Miklósné gazdasági igazgató vezetésével. A szerkesztés és írás Kozma Károlynak, a Bányászati Múzeum vezetôjének, a kiváló helytörténésznek, az ajkai bányászat és ipar tudós ismerôjének és társszerzôknek a munkája. A könyv felelôs kiadója és az elôszó írója Németh Frigyes, a Bakonyi Erômû Rt. vezérigazgatója. A könyv – címével ellentétben – nem csupán egy üzem, egy ipartelep történetével foglalkozik, hanem az ajkai térség természeti, társadalmi viszonyait, a térség iparának múltját és fôként Ajka és környéke szénbányászatának, energiaiparának régebbi és közelebbi múltját tárgyalja részletesen. A fentieket jól szemlélteti a könyv fejezeteinek rövid bemutatása. A könyv elôször Ajka és környékének földrajzi helyzetével és településtörténetével foglalkozik, majd az ajkai iparmedence hasznosítható ásványi nyersanyagait és bányászatát, részletesen a szénbányászati kutatásokat, a szénbányák több mint évszázados mûködését és jelenlegi helyzetét ismerteti, de foglalkozik a térség mangánérc és bauxit kutatásával és termelésével, az e témakörökben érdekelt más vállalkozásokkal. Ezután kerül sor a szénbányászatra épülô üzemek, az üveggyár és téglagyár bemutatására. A könyv foglalkozik az Egyesült Izzó és Villamossági Rt. szerepével, jelentôségével az ajkai medence ipartelepítésében. Bródy Imre sikeres kutatásai alapján a vállalatnál a villanyégôk fejlesztéséhez szükséges kriptongáz ipari elôállítására megértek a feltételek, és a világon elôször Magyarországon, a Csinger patak völgyében elkezdték a kriptongázgyár építését, és 1938 tavaszán már az üzemszerû termelés is megkezdôdött. Az Egyesült Izzónak terve volt ekkor több más gyár építése is a térségben, de végül is csak az erômû valósult meg. Ajka térségében az ipari tevékenység a felszín alatti világot is lényegesen átalakította. A szén, a bauxit termelése a felszínen meddôhányókat, esetenként földmozgásokat okozott, a vízháztartás is lényegesen módosult. A gyárak mûködése sok, egyre több vizet igényelt, a bányászati termelés biztonsága miatt egyre több vizet kellett a felszínre hozni. A térség településeiben részben elapadtak a kutak, források, másrészt egyre több ipari és kommunális vizet igényeltek, vagyis a térségben 15

valóságos vízgazdálkodásra volt szükség az igények biztonságos kielégítésére tekintettel, a környezetvédelem követelményeit is szem elôtt tartva. Az erômû dolgozói számára lakótelepet épített, és 1953-ban szép mûvelôdési ház épült a gyár területén. Jó ideig ez volt a város legnagyobb kultúrháza, mûvelôdési központja. A térség iparának az a komplex, racionális rendszere, amely végül is kialakult, a fejlesztési elgondolások elején nem voltak végigelemezve és kidolgozva. Tulajdonképpen az Egyesült Izzó az elején egymástól többé-kevésbé függetlenül elkezdett erômûvibányászati, erômûvi, valamint a bauxitbányászat alumíniumipari fejlesztései, a tervezés késôbbi szakaszában kapcsolódtak egységbe. Vagyis az ajkai ipari komplexum végül is nem egyetlen elmében született meg, nem egyetlen területfejlesztési teória alapján jött létre, hanem az egymástól eleinte függetlennek tekintett elgondolások, a valóságos észrevételek, mûszaki-gazdasági meggondolások kapcsolták egységbe. A könyvbôl kiderül, hogy Ajkán a modern ipar meghonosításától a legutóbbi idôkig az iparban számtalan új mûszaki megoldást nagyon korán vagy elsôként alkalmaztak, a városban a mûszaki kultúrának mély gyökerei vannak, amelyek napjainkban megfelelô körülmények között kamatoztathatók. Az Ajka legnagyobb ipari létesítményeit tárgyaló üzemi monográfiák közül harmadikként az alumíniumiparral foglalkozó munka jelent meg 2000-ben. Timföldgyártás és alumíniumkohászat Ajkán a XX. században Az Ajkai Timföld Kft. kiadásában jelentôs költség vállalásával, népes szerzôi gárda közremûködésével, dr. Deák József fôszerkesztô irányításával a múlt évezred végén jelent meg a „Timföldgyártás és alumíniumkohászat Ajkán a XX. században” címû munka. A rendszerváltozás után, különösen az ezredfordulóhoz közeledve hazánkban örvendetesen növekedett a helytörténeti, a településekkel, gyárakkal, intézményekkel foglalkozó kiadványok száma és terjedelme, megítélésem szerint a kiállításuk és tartalmuk színvonala is. Ezt természetesen a helytörténeti kutatások megélénkülése és abban a nyugdíjas korúak szerepvállalása – jórészt anyagi ellenszolgáltatás nélküli – társadalmi munkavállalása is segítette. Ebben természetesen lényeges szerepe volt a politikai rendszerváltozásnak; a könyvkiadás adminisztrációs kötöttségei megszûnésének, a nyomdaipari-könyvkészítési technológia rohamos fejlôdésének, illetve hazai térhódításának, a millenniumi évek számvetésre ösztönzô hangulatának. Az egyes gyárak, települések helyzetének rohamos átrendezôdése, az elmúlt évtizedek eredményeinek, problémáinak még „testközeli” megélésben rögzítésének igénye. A nagyüzemek életében Ajkán és az egész országban a tulajdonosok, a vállalati-szervezeti struktúra, a fejlôdési lehetôségek, a piaci igények lényegesen és dinamikusan változtak, differenciálódtak. Ebbôl a helyzetbôl következôen is a vállalatok vezetése mintegy számvetésre kényszerült. Ajkán az általános helyzeten kívül saját történetük, évfordulóik is a visszapillantásra, bemutatkozásra késztették a vállalatok irányítóit. Szerencsére – nehéz anyagi helyzetük ellen16

ére is – a helyi döntési lehetôségek mellett a kiadással járó költségeket is vállalni tudták. Timföldgyártás és alumíniumkohászat Ajkán 1943– 2000 között, az Ajkai Timföld Kft., Ajka 2000 belcímû könyv 372 oldalon, dr. Baksa György vezérigazgató ajánlásával kezdôdik. Ebben a vezérigazgató közli, hogy a könyvet a vállalat fennállásának 50. évfordulójára tervezték megjelentetni, a könyv kézirata jórészt már ekkor elkészült. A késésnek két oka volt: „az egyik, hogy a cég anyagi helyzete ezt nem tette lehetôvé, minden fillérre szükség volt a túlélésért vívott harcban. A másik, hogy a víziónk alapján megalkotott termékváltási stratégiánk megvalósítását már megkezdtük, s bíztunk annak sikerében, egy pozitív kicsengésû történet lehetôségében. Sikeres volt a termékváltás, s az új tulajdonos a MAL Magyar Alumínium Rt. hatékony támogatásával a társaság igen ígéretes növekedési pályára állt rá.” Az ajkai önálló vállalat mûködése megszûnt, az is indokolta az üzem történetével foglalkozó jogi személyiségi számvetést, a könyv kiadását. Az ajkai alumínium történetével foglalkozó könyv három fô részbôl áll. Az elsô rész a vállalat ötven éves történetét mutatja be, a második rész az 1994– 2000 közötti idôszakot tárgyalja, a harmadik rész pedig képekben mutatja be a gyár történetét. Az elsô rész elsô fejezete foglalkozik a hazai bauxitkutatás, kitermelés, értékesítés kezdeteivel, a bauxitfeldolgozási döntésrôl, a timföldgyártás és alumíniumkohászat megkezdésével, az ajkai timföldgyár és alumíniumkohó létesítésének elhatározásával; a Magyar Bauxitbánya Rt. 1937. április 21-i megalakulásával, a beruházást elôkészítô döntésekkel. A történeti áttekintô fejezet a korabeli dokumentumokkal és mûszaki vázrajzokkal egészült ki. A viszonylag rövid fejezet jól tükrözi a háborús körülmények miatti beruházási, építési nehézségeket, de a dátumok azt is mutatják, hogy a rendkívüli nehézségek ellenére az 1941 tavaszán a földmunkával elkezdett építkezéstôl már 1942 ôszén a timföldgyártáshoz szükséges gôzellátás érdekében ideiglenes mozdonykazánok telepítésével, üzembe helyezésével oldják meg az induló timföldgyár gôzellátását. A második fejezet a timföldgyártás megindításával és több lépcsôben történô fejlesztésének, illetve a 2. számú timföldgyár építése körülményeinek részletes leírását adja. A harmadik fejezet az alumíniumkohászattal, a negyedik fejezet az alumíniumöntészettel foglalkozik, az ötödik fejezet a karbantartás alakulását mutatja be, a hatodik fejezet a munka- és egészségvédelem kérdéseit taglalja. Ebben a fejezetben tárgyalják a gyáron belüli társadalmi-politikai mozgalmakat, a kultúra, a lakásépítés, a környezetvédelem és számos egyéb, a termelés feltételeit biztosító tevékenységet. Az elsô rész utolsó, hetedik fejezete a tulajdonosi-felügyeleti szervezeti, valamint a vezetôség személyi ügyeit mutatja be. A könyv második része az 1994– 2000 közötti idôszakot taglalja: a termelési struktúraváltást, a privatizációt, az érdekképviseletet, illetve a környezetvédelem, az informatika, a minôségi ügyek újszerû megközelítését. A függelékben a gyárral kapcsolatban megjelent publikációkat, az üzemi lapokat és egyéb dokumentumokat tartalmazza. A mellékletekben kapott helyet az 1940. évi alapszerzôdés, az 1991-es alapító okirat és a vállalat 2000. júniusi szervezeti felépítése. 2001/6 FALU VÁROS RÉGIÓ

A könyv harmadik része a gyár történetét 1943– 2000 között – részben fekete-fehér, részben színes – képekben mutatja be. A könyv igen sok mûszaki, gazdasági adattal, statisztikával, ábrával, fényképpel dokumentálja az ajkai ipar kialakulását, fejlôdését, termelési eredményét, a gondokat, a dolgozók munka- és életkörülményeinek alakulását. A száraznak tûnô adatok mögött érezni, különösen a kezdeti idôszakra vonatkozóan, azt a heroikus küzdelmet, amelyet a munkások és vezetôik a gyár létrehozásáért, fejlesztéséért, fennmaradásáért végeztek az elmúlt félévszázadot meghaladó idôszakban. Csak sajnálni lehet, hogy a gyári kapacitások egy része az utóbbi évtizedben kihasználatlan, megsemmisítésre vár, illetve hogy Ajkán az alumíniumkohászat – amely mûszaki színvonalát tekintve megfelelô szintet képviselt – felszámolásra ítéltetett. Az Ajkai Üveggyár A közelmúltban az Ajkai Üveggyárról is könyv jelent meg. Ez azonban az elôbb ismertetett három üzemtörténettôl lényegesen eltérô jellegû, kivitelezésû, amint az üveggyár múltja és jelene is lényegesen eltérô az elôbbiektôl, a nagy nehézipari üzemektôl. Az Ajkai Üveggyár Ajka és az ország legrégibb üzemei közé tartozik, a privatizációja is olyan sikeres volt, hogy különösebb nehézségek nélkül az új körülmények között is megfelelôen mûködik, fejleszti tevékenységét. Új piacokat hódított meg, új eladási stratégiával dolgozik. Reprezentatív üzlethálózatot hozott létre, a fizetôképes, igényes piacokat célozta meg áruival itthon és külföldön, amely számottevô sikereket hozott. Az Ajkai Üveggyárról kiadott legújabb könyv is ennek az új piaci szemléletnek rendeltetett alá. Bár foglalkozik a gyár múltjával, mégis a legfontosabb feladata, hogy a kiemelkedôen szép, viszonylag magas árfekvésû termékeinek piaci pozícióját az igényes, reprezentatív kiadványával is segítse. Ezt a könyv kiállítása, a termékekrôl készített fényképek magas szintû nyomdatechnikai bemutatása jól szolgálja. Az üveggyár mint érzékeny piacra termelô vállalat, nem gond nélküli, de úgy tûnik, hogy további fejlôdése, ha nem is problémamentesen, de továbbra is biztosítottnak látszik. Ajka város irodalmáról Ajkát 1959-ben nyilvánították várossá. 1967-ben jelent meg Ajkáról „Ajka, a bauxitváros” címen Márkos Györgytôl, a Közgazdasági Egyetem Gazdaságföldrajzi Tanszékének nyugalmazott vezetôjétôl összefoglaló jellegû tudományos munka az Akadémiai Kiadó gondozásában. Ajkáról kisebb évfordulós és egyéb képes kiadványok természetesen az elmúlt évtizedekben is jelentek meg. Nagyobb igényû átfogó munka Giay Frigyes „Város a Torna partján” – Fejezetek Ajka múltjából zárójeles alcímmel jelent meg 1989-ben Ajka Városi Tanács kiadásában. Ez a könyv nagyon érdekes, igen sok történeti anyagot, adatot, fényképet tartalmaz Ajka régmúltjáról és a közelebbi évtizedekrôl. Igen gazdag a forrásokra történô hivatkozási anyag és a várossal foglalkozó irodalom bemutatása. Éppen anyagés adatgazdagsága mutatja a hézagosságát is, amit a szerzô a könyv alcímében is jelezni kívánt. Ajka város jövôbeni kutatói számára Giay Frigyes Ajka címû munkájának tanulmányozása FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/6

megkerülhetetlen forrásmunkát jelent. Ez utóbbi mondat talán a legnagyobb elismerés lehet egy helytörténeti munkáról. Ajka címû, 2000-ben megjelent kiemelkedôen szép és tartalmas könyvet jelentetett meg Ajka Város Önkormányzata országos és megyei támogatással. A könyv szövegét Tilhof Endre, a fényképeket Szelényi Károly készítette. Az Ajka könyv fontos érdeme, hogy nem csupán Ajka várossal, illetve a városi nevet adó Ajka községgel foglalkozik, hanem Ajka várost alkotó nyolc községet is bemutatja – térképen, szövegben és fényképeken. A kiemelkedô szépségû színes fényképek, a nagy totálképek és a közeli felvételek, valamint a fekete-fehér régebbi fotók gazdagon illusztrálják a fiatal város és nagy múltú településegyüttes múltját és jelenét. A reprezentatív jellegû, kis terjedelmû könyv minden könyvtár dísze, minden polgár számára örömet adhat. Az Ajka várost alkotó egykori önálló községek lakói Ajka város keretein belül igyekeznek saját kis községi múltjukat is megismerni, a helyi hagyományokat ápolni. Ezek a kis közösségek kisebb-nagyobb helyi történeti munkák kidolgozásával, kiadásával is igyekeznek saját identitásukat megôrizni. Ilyen helytörténeti kiadvány készült például Tósokberénd, Bódé községekrôl, amelyeket a helyi lakosok, vállalatok anyagilag is támogatnak, és ebben a város elsô embere, Ékes József polgármester és az önkormányzati képviselôk is jó példát mutatnak. Ékes József polgármester „A bódéi iskola története” könyvbemutatóján felszólalásában igen célszerûnek, hasznosnak értékelte az egyes ipari vállalatokról készült monográfiákat, és támogatja a városrészek helytörténeti kutatásait, kiadványait. Kifejezte abbéli óhaját, reményét, hogy az üzemi monográfiákra, a helytörténeti kutatásokra-kiadványokra alapozottan hamarosan eljöhet az idô, megérnek az anyagi és tudományos feltételek ahhoz, hogy Ajka városról kutatók közös munkával, szervezett összefogással elkészítsék Ajka város korszerû monográfiáját, amelynek megfelelô színvonalú kiadásához is megteremtôdnek az anyagi feltételek. Ajka város, az ajkai ipar életében a rendszerváltozással szinte új idôszámítás kezdôdött. A régi nagyüzemek – az üveggyár kivételével – lényegében visszafejlôdtek, illetve élethalálharcot folytattak, folytatnak fennmaradásukért. Ugyanakkor a városi önkormányzat igen nagy erôfeszítéseket tesz, anyagi áldozatot vállal a város új ipari szerkezetének kialakítása, új munkahelyek megteremtése érdekében. Ennek legfontosabb látható eleme a vasútállomás közelében a régi épületek átalakításával az inkubátorház kialakítása és a belsô városmagtól északra fekvô területen az ipari park létrehozása. Magyarországon az ipari parkokat az 1970-es évek elejétôl hozták létre, de nagyobb méretekben és új jogi szabályozással az 1990-es évek közepétôl épülnek. Az ipari parképítés új szakaszában Ajkán az elsôk között hozták létre az új ipari üzemek felállítását elôsegítô ipari parkot, és teremtették meg az új körülménynek megfelelô oktatási rendszert. E téma, valamint az új vállalkozások ismertetése, tapasztalatainak bemutatása meghaladná jelen írás kereteit, ezekrôl majd egy késôbbi cikkben kívánok viszonylag részletesen beszámolni. Tatai Zoltán 17

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

TÁJÉKOZTATÓ A vidékfejlesztési céltámogatás 2001-2002. évi pályázatos támogatási rendszerérôl A vidékfejlesztés, mint a Közös Agrárpolitika második pillére egyre nagyobb jelentôséggel bír mind az Európai Unióban, mind hazánkban a vidéki népesség megélhetésének biztosítása és a vidéki területek népesség-megtartó erejének

leges mezôgazdasági termelésen, speciális, minôségi piaci követelményeket elégítenek ki és biztos, korlátozásmentes piaccal rendelkeznek, – a fenti gazdasági fejlesztések alapjául szolgáló infrastrukturális háttér ja-

fokozása terén. A hazai lehetôségek között a költségvetési törvény által biztosított keretek között az FVM fejezetben a 2001. évre összesen 4, 5 milliárd, a 2002. évre mintegy 5,5 milliárd forint forrás áll rendelkezésre a vidékfejlesztés szakmai és tá-

vítása, – a vidék természeti, kulturális, építészeti és humán értékeinek megôrzésével vonzó élettér teremtése.

mogatási feladati ellátására. Az FVM fejezet részét képezô vidékfejlesztési célelôirányzat a vidékfejlesztési szakmai-programozási feladatok ellátása mellett lehetôséget nyújt kistérségi szintû stratégiai alapokon nyugvó fejlesztési típusú pályázatos rendszerû támogatások igénybe vételére is.

A pályázati lehetôségekkel kapcsolatos tanácsadást, a pályázatok befogadását és pályázatok döntésre való elôkészítését az FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya regionális szervezeti egységei, a Regionális Vidékfejlesztési Irodák (REVI) végzik.

A pályázati rendszer alapvetô célkitûzése, hogy az elsôsorban mezôgazdaságból élô vidéki népesség esélyegyenlôségének javítására a vidéki területeken fellelhetô helyi adottságokra alapozott alternatív vagy kiegészítô jövedelemszerzési lehetôségek és az ezekhez szükséges vagy ezeket megalapozó infrastrukturális fejlesztések támogatásával hozzájáruljon a vidéki térségek jövedelemterme-

A részletes pályázati felhívás megtalálható: • a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítô 2001. évi 14. számában, a www.fvm.hu internetes honlapon. Pályázati egységcsomag beszerezhetô:

lô, foglalkoztatást biztosító és népességmegtartó képességének javulásához. A vidékfejlesztési célelôirányzat pályázatos rendszerû támogatásainak céljai: – olyan munka- és tudásigényes, jelentôs, helyben hozzáadott értéket tar-

• letölthetô a www.fvm.hu honlapról • nyomtatott formában beszerezhetô az FVM Regionális Vidékfejlesztési Irodákban (Az irodák elérhetôsége szintén megtalálható az FVM honlapján a “vi-

talmazó tevékenységek és termékek fejlesztése, amelyek túlmutatnak az elsôd-

dékfejlesztés” címszó alatt.)

A VFC 2001-2002. részletes támogatási jogcímei A) Ökológiai alapú komplex gazdasági fejlesztési programok támogatása A/1. Ökológiai gazdálkodásra való átállás és a gazdasági tevékenység

E/5. Élô vizek mentén kialakult strandok, vízitúra-kikötôhelyek, horgászhelyek szolgáltatás fejlesztése

komplex fejlesztése A/2. Vizes élôhely fejlesztéshez kötôdô beruházások támogatása

E/6. A vendéglátás humán feltételeinek javításához szükséges szakmai képesítés megszerzésének, szolgáltatás minôsítési költségek támogatása

(beleértve az árterületeken idôszakosan vagy állandóan vízzel borított területeken, a rendszeresen vagy tartósan belvízzel sújtott mezôgazdasági terü-

F) Falvak megújítását, a vidék szellemi és tárgyi örökségének megôrzését segítô programok támogatása

leteken megvalósuló fejlesztéseket) A/3. Külterjes gyepgazdálkodás megkezdéséhez, fejlesztéséhez kötôdô be-

F/1 a települési karaktert ôrzô, öszefüggô építészeti elemek, település-szerkezeti egységek felújításához a település idegenforgalmi vonzerejének növe-

ruházások támogatása A/4. Sajátos gazdálkodási módszerek bevezetésének támogatása aszályos területeken A/5. Egyéb környezetkímélô, tájfenntartó mezôgazdasági tevékenységek B) Helyi jellegzetességû, tájspecifikus mezôgazdasági tevékenységek, és ezekre épülô élelmiszer-feldolgozás és értékesítés fejlesztésének támogatá-

lése érdekében, F/2 a falvak egyes történelmi és építészeti emlékeinek, értékeinek helyrehozatala, környezeti elemeinek megújítása és új, vállalkozási, vállalkozást segítô, turisztikai vagy közösségi funkciókkal (a települési önkormányzat által kötelezôen ellátandó közszolgáltatási funkciók elhelyezése, valamint turisztikai vállalkozás és vendéglátó funkciók kivételével) való ellátása érdekében,

sa

F/3 a településhez (kistérséghez) tartozó táji elemek, természeti környezeti elemek ökológiai, turisztikai (turisztikai vállalkozás és vendéglátó funkciók kivételével), vállalkozást segítô vagy jóléti célú védelméhez, felújításához.

B/1. Helyi jellegzetességû, tájspecifikus élelmiszer-termékek fejlesztése B/2. Helyi, speciális élelmiszer-termékek piacra jutásának elôsegítése C) Hagyományos kézmûipari kismesterségek támogatása D) Nem élelmiszer célú helyi természetes alapanyagok hasznosításának, feldolgozásának és értékesítésének támogatása (takarmány kivételével) E) Falusi és agroturizmus fejlesztésének támogatása E/1. Mûködô szálláshelyek szolgáltatás-fejlesztése

G) Vidéki infrastruktúra fejlesztése G/1 mezôgazdasági úthálózat fejlesztéséhez, G/2 vállalkozás(ok) célját szolgáló energia-ellátás fejlesztéséhez, G/3 helyi szennyvízkezelés kiépítésére 2000 fônél kisebb lakos-számú települések (vagy mikrotérség) számára alternatív szennyvízkezelési eljárások

E/2. Kistérségi összehangolt idegenforgalmi rendszerfejlesztés E/3. Komplex turisztikai szolgáltatást nyújtó horgász turista központok tervezése és megvalósítása

alkalmazásával, G/4 helyi piacok, felvásárlóhelyek kialakítására, fejlesztéséhez, G/5 helyi vállalkozások informatikai hálózatba való bekapcsolása érdeké-

E/4. Kistelepülések meglévô gyógy- és termálfürdôinek szolgáltatás fejlesztése

ben informatikai csomópontok, szolgáltatások kialakítása falusi és ritkán lakott térségekben.

18


V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

BALOGH PÉTER kutatásvezetô, Nagykörû Községi Önkormányzat*

KUBIKGÖDÖR HASZNOSÍTÁSI PROGRAM A TISZA MENTÉN A kubikgödör fogalma és „mûködése”

3. kép

A kubikgödrök (röviden/népiesen kubikok) a Tisza mentén kisebb megszakításokkal végig megtalálhatók a töltések mentetlen oldalán (1. kép). Keletkezésük is a töltésépítéshez kötôdik: az innen kitermelt föld szolgáltatta a töltések anyagát. A gödrök a töltés lábának tízméteres biztonsági zónájától legfeljebb 80–100 méteres távolságig, gyakran több sávban húzódnak. Eredetileg téglalap alakúak, általában néhány száz négyzetméter alapterületûek, és százévnyi feliszapolódás után mostanra átlagosan 1 m, maximum 2 m mélységûek. Mára a kubikerdôk a tiszai hullámterek legértékesebb élôhelyeivé váltak. Áradáskor a kubikokat elborítja a víz, a halak szívesen foglalják el a természetszerû élôhelyeket (2. kép). A leginkább jellemzô tavaszi áradás egybeesik a halak ívási idôszakával, és itt találják a legkedvezôbb körülményeket a szaporodáshoz. Apadáskor, amint megszûnik a kapcsolat a fômederrel, a

1. kép

2. kép


szeparálódott vízzel csapdába esnek a halak is. Ilyenkor hihetetlen halbôség tapasztalható. A nagyobb példányokat a madarak, illetve a lakosság egy része többnyire hasznosítja (3. kép). (Ebbôl a szobányi méretû „tócsából” – partján madárnyomok és néhány napja elpusztult 50 cm-es csuka –- többek között 100, tenyérnyi kárászt fogtak ki, a képen is látható tapogatóval, illetve puszta kézzel.) Nyár végére a kubikok általában kiszáradnak. Az igazi kár az elmaradt haszon: a milliónyi elpusztult ivadék (4. kép). 19

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

4. kép

6. kép

5. kép

A koncepció Az ivadékok megmentése érdekében meg kell teremteni a kubikok és a Tisza meder szabályozható kapcsolatát. Így fenntartható és természetszerû módon segítjük elô az élôvilág megújulását. Ezt úgy terveztük elérni, hogy a kubikokat összekötjük és „összelejtetjük”, vagyis megteremtjük a lefolyás lehetôségét. A rendszer a legmélyebb pontján egy zsilipen keresztül kapcsolódik a Tiszához. Amikor az ivadékok megerôsödnek, illetve mielôtt kiszáradnának a kubikok, a maradék vizet a megôrzött, illetve megnövekedett értékû biológikummal visszaengedjük a Tiszába. Egy zsiliphez egy kubikgödör-bokor tartozik, amely albokrokra tagolódik (5. kép).

20


V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

9. kép

Megvalósítás A koncepció kidolgozása 1999-ben, a kiemelkedô halbôséget hagyó árvíz után kezdôdött. A munkálatok megkezdése 2000 nyarán a WWF Magyarország támogatásával vált lehetségessé. Az elsô lépcsôben egy 400 méteres szakasz átalakítását oldjuk meg (33 kisebb-nagyobb kubik, összesen 3,2 hektáros területen): ökológiai és geodéziai felmérés, részletes terve8. kép

zés, a terület tisztítása, a gépi munka elôkészítése és a gépi munkálatok (6–9. kép). A nagykörûi jobb part egész hosszában az alkalmas kubikgödrök rehabilitációjára a SAPARDprogram keretében nyertünk támogatást. A program jelentôsége A program legnagyobb jelentôsége abban áll, hogy valódi kísérletet tesz, illetve példát szolgáltat a táj egyidejû ökológiai és ökonómiai hasznosítására. (A kisebb halak visszaengedése mellett a nagyobbak kifogása is fenntartható. A halállomány fajösszetétele is kedvezôen befolyásolható az erôszakos, tájidegen fajok /elsôsorban a törpeharcsa/ szelektív haFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/6

lászatával.) Ezenkívül a program kétszeresen is modellértékû. Egyrészt a kísérlet sikere esetén az egész Tisza mentén alkalmazható módszer nyílik meg a gátak mentén végig megtalálható kubikgödrök használatára oly módon, hogy mind a halivadékok, mind a lakosság számára korszakos jelentôségû legyen. Másrészt ez a terület fô programunknak, a mentett oldali komplex tájrehabilitációnak is modellje, hiszen ott is hasonló vízgazdálkodási és tájhasználati elveket alkalmaznánk. (E munka célja olyan alternatív vízgazdálkodási és tájhasználati koncepció kidolgozása és bemutatása, amely az egész Tisza-vidéken alkalmazható fenntartható megoldást kínál a régiót egyre látványosabban érintô természeti és társadalmi eredetû kihívásokra.)

* A Kubikgödör Hasznosítási Program része a Nagykörûi Tájrehabilitációs Programnak, melynek támogatói: WWF Magyarország, ÖKOTÁRS Alapítvány, ELTE TTK, SZIE KTI, KöM, FVM, REC (Magyar Iroda) - Brit Nagykövetség 21

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

IFJ. FÜSTÖS JÁNOS vidékfejlesztési menedzser, Csurgó és Térsége Területfejlesztési Önkormányzati Társulás

A CSURGÓI FESTETICS-PROGRAM „Nem lehet örökké a kormányhoz szaladgálni segítségért, és nem szabad azt hinni, hogy egyedül az olcsóbb hitel vagy a meglévô tartozások terheinek könnyítése az, ami a gazdán gyökeresen segíthet.” /Seress László: Magyar Agrárreformáció, 1931/

Nagy pártolójukra és támogatójukra emlékezve és neki tisztelegve Csurgó térsége az elmúlt évben gróf Festetics Györgyrôl elnevezett kistérségi gazdaságfejlesztési tervet készített.

és fejlôdéséért, a mai szóhasználattal élve igazi „vidékfejlesztô” volt. Csurgó hazánk délnyugati határa mellett – 25 km-re Nagykanizsától és 260 km-re a fôvárostól – az V. sz. transzeurópai korridoron helyezkedik el. A várost, mely Intercity megállóként is mûködik, átszeli a budapest–rijekai nemzetközi vasútvonal. A kistérség a Közép-Dráva völgyben található, a Zalaidombság keleti és a Belsô-Somogyi-dombság nyugati találkozásánál. Ez a különleges földrajzi fekvés mikroklímáját országosan is egyedülállóvá teszi. A tradicionálisan mezôgazdasági jellegû területen a mai napig megfigyelhetô az itt élô emberek földhöz való kötôdése.

Napraforgótábla

Csurgó, városközpont

A hajdani mecénásról sokan tudják, hogy Somogy elsô iskoláját alapította 1792-ben a határ menti településen, azt azonban már csak kevesen, hogy cseh és német iparosokat telepített le a városban a gazdaság fellendítését remélve tôlük, kialakította a település arculatát, sokat tett annak épüléséért 22

A kistérség az utóbbi években felismerte és feltárta azokat a gazdaságfejlesztési lehetôségeket, amelyek az egész régiót új fejlôdési pályára állító programnak kulcselemei lehetnek. 1 . A térség új, korszerû gazdasági szerkezetének kialakításánál elsôdleges a Csurgói Ipari, Logisztikai és Innovációs Park megépítése egy olasz befektetô társaság segítségével. A tavalyi évben az önkormányzat szerepvállalásával megalakult a Csurgói Ipari Park Kft., amely ma már az „Ipari park” cím birtokában a külföldi tôke és a pályázati források bevonásával megkezdheti a tényleges munkálatokat, és lehetôvé válik a 2001/6 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

10,5 hektáros terület betelepítése. A tervek szerint az elsô körben hat vállalkozás telepedne le, azonban már felvetôdött a földterület további bôvítésének lehetôsége is. Elsôsorban olyan kis- és közepes vállalkozások letelepítése a cél, amelyek a kistérség meglévô gazdasági feltételeit továbbfejlesztve képesek innovatív beruházások révén korszerû, az Európai Unió elvárásainak is megfelelô, versenyképes termékek elôállítására. 2 . Az ipari parkhoz, különösen annak logisztikai funkciójához közvetlenül kapcsolódik két fontos (közmû) infrastrukturális beruházás. A térségben található gyékényesi vasúti határátkelôhely mellett – ahol minden infrastruktúra rendelkezésre áll – tervezzük a közúti határátkelô kiépítését. Ezzel a fejlesztéssel a már hosszú évtizedek óta bezárt térség újra nyitottá válhat, melynek rendkívüli jelentôsége van, és nem a bevásárlóturizmusban, hanem elsôdlegesen a hosszú távú eurórégiós, gazdasági, kulturális, idegenforgalmi kapcsolatok közös kiaknázásában nyilvánulna meg. A beruházás megvalósulása a térség szempontjából meghatározó jelentôségû. 3 . A térség másik fontos közlekedésfejlesztô programja az Iharosberény és Sand községek között építendô hat és fél kmes összekötô út, amely kb. 30 km-rel rövidítené le a Balaton–Budapest felé vezetô utat, és az új M7-es irányába biztosítana közvetlen csatlakozást. E beruházás elônye, hogy olyan közvetlen kapcsolatot teremtene a délnyugati országrész legfontosabb közlekedési útvonalával, mely nagymértékben hoz-


E

J

L

E

S

Z

T

É

S

zájárulna a térség infrastrukturális fejlesztéséhez, és további befektetésekre ösztönözne. 4 . A logisztikai funkcióhoz a már említett két projekten kívül még egy komoly közmûfejlesztést kénytelen a térség végrehajtani ahhoz, hogy nemzetközi tôkebefektetôi szemmel is kívánatos célponttá váljék. Ez a teljes kistérség szennyvízcsatorna-hálózattal való ellátása, ami a környezetvédelmi elvárások és a közelgô EU csatlakozás miatt is indokolt. Az utóbbi években egyre több szó esik az ipari parkok tevékenységéhez kapcsolódó rekreációs igények kielégítésének fontosságáról. Annak ellenére, hogy ez a körzet nem tartozik a kiemelt üdülôkörzetek közé, azonban sok olyan vonzereje van, amely a fejlesztés után nagy érdeklôdésre tarthat számot, annál is inkább, mivel napjainkban a turizmusban mind keresettebbek az ilyen apró vonzerôvel rendelkezô célterületek, illetôleg az érintetlen természet és az ép kulturális környezet. Tehát mind sürgetôbb feladat a térség idegenforgalmának minôségi fejlesztése. 5 . A turisztikai beruházási projekteket megalapozó megvalósíthatósági tanulmányok elkészítésére 8,5 mFt-ot nyert a város a Gazdasági Minisztérium pályázatán. A Széchenyi Terv kiemelten támogatja a gyógyturizmust, ezért Csurgó város egykori termálfürdôjének felújítása is újra napirendre került. A közelmúltban elkészült a termálstrandfürdô hévízföldtani szakvéleménye, amely megerôsíti és szakmailag alátámasztja

23

V

I

D

É

K

F

elképzelésünket, miszerint az itt található forrásvíz hôfoka és összetétele alapján alkalmas lehet gyógyfürdô kialakítására. A közel jövôben elkészíthetô a termálfürdô létesítésére vonatkozó megvalósíthatósági tanulmány és beruházási terv, ezzel párhuzamosan folytatódnak a befektetôi egyeztetések is. 6 . A Sankoló-tó eredetileg a belvíz és a csapadék levezetésére, kiegyenlítésére kialakítandó tároló, amelynek kiépítése és a késôbbiek során csónakázó tóvá, környékének üdülôlakóövezetté nyilvánítása a cél. Ez a jóléti tó (rekreációs központ) lehetôséget biztosítana a környék idegenforgalmilag kevésbé frekventált területeinek, és az idelátogatóknak kínálna újabb vonzerôt 7 . Több évtizedes kavicskitermelés alakította ki a több száz hektáros vízfelületû gyékényesi bányatavakat. Ezek a tiszta vizû tavak a hazai és külföldi vendégek kedvelt kirándulóhelyévé váltak. A tórendszer évek óta különbözô sporteseményeknek ad otthont (tájékozódó búvárúszás, motorcsónak bajnokság, modellezô versenyek). Ebben az évben tették le Gyékényesen az országos Búvárbázis központjának alapkövét is, amelynek kiépítése a következô évek feladata.

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

rû megnyilvánulása a közelmúltban megalakított Csurgói Hegyközség és a most kialakítandó Dráva menti Borút útvonala és programja. Így nagy lendületet vett a szôlôtermesztés és a bortermelés, amelynek már kézzelfogható eredményei is vannak: hazai és külföldi versenyeken való eredményes szereplés és a csomagolástechnológia ugrásszerû fejlôdése. A térség vonzereje a Dráva és a Duna–Dráva Nemzeti Park is.

Gyékényesi bányató

8 . 1999-ben megalakult a Csurgó Térségi Gazdaszövetkezet, amely növényolaj-hajtóanyag (biodízel) elôállító üzem létesítését határozta el. A növényolaj-hajtóanyag program megvalósítása rendkívül fontos a mezôgazdaság termelésszerkezetének EU csatlakozáshoz igazodó átalakításához és nem utolsósorban jelentôs környezetvédelmi elônyei miatt is. Térségünk adottságai kiválóak az olajos növények (repce, napraforgó) termesztésére. Az így feldolgozott növények fehérjetakarmányhoz és olcsóbb hajtóanyaghoz juttatják a hangyaszövetkezet tagjait, fokozva ezzel versenyképességüket. A régiós kihatású projekt zárt termelôi rendszerben, mintegy 50 ezer hektár olajos növény termesztését teszi szükségessé, és egyben több száz családi gazdaság számára biztosít kiszámítható termelést és hosszú távú biztos piacot. Az új típusú szövetkezet FVM támogatású projektje az országban Csurgón kívül még két helyen valósul meg. 9 . Csurgó nemrég elnyert borvidék címe már a térség marketingtevékenységének jelentôs eleme lehet, ennek ténysze24

Festetics kapu

1 0. A szellemi kulturális képzés terén a jelenlegi középiskolai képzéseken túl jelentôs szerepet kap a tervezett felsôfokú oktatás elindítása. Figyelembe veendô tény, hogy Csurgó 6000 állandó lakosából 2000 diák. Erre való tekintettel a város célja olyan gazdasági fejlôdés elindítása, mely közvetlenül és közvetve is megalapozza a szakképzett fiatalok helyben tartását és letelepedését. Jelenleg tárgyalások folynak a gimnázium és a szolnoki fôiskola között egy lehetséges kihelyezett tagozat beindításáról, s minden remény megvan arra, hogy ez az oktatási forma a közeljövôben otthont kaphat a városban.


V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

JÁVOR KÁROLY irodavezetô – SAIN MÁTYÁS tervezômunkatárs Váti Kht. Országos Vidékfejlesztési Iroda

AZ FVM TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÍTETT KISTÉRSÉGI AGRÁRSTRUKTÚRA- ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI OPERATÍV PROGRAMOK ELÔZETES FELDOLGOZÁSÁNAK FONTOSABB EREDMÉNYEI

Adottságok, jövôkép, stratégia: helyi programok Magyarországon 1998-ban a vidékfejlesztés kormányzati szinten is legitimitást nyert, elkülönülve a területfejlesztés döntéshozói mechanizmusától. A vidékfejlesztés lényegét tekintve kisléptékû, de összehangolt döntések sorából áll és ennélfogva alapja a partnerség és a szubszidiaritás. A partnerség többszintû: a vidéki térségek szereplôi különbözô szinteken (közvetlen funkcionális kapcsolat, egymásrautaltság, területi összetartozás stb.) partnerei egymásnak, és ugyanakkor együtt partnerei az FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztályának (fôosztály), szaktanácsadóknak, szakértôknek. Társadalom és közigazgatás egyaránt elôkészítés nélkül találta magát szembe az európai uniós és a hazai vidékfejlesz1. ábra tési támogatások kihívásaival. A vidékfejlesztésre fordítható erôforrások hatékony hasznosulásának kritériuma, hogy a támogatási eszközök cselekvôképes közösségeket és a feladathoz felnövô vállalkozásokat tudjanak megcélozni. Az ehhez szükséges mûködô, helyi szintû partnerség kialakítása azonban több éves közösség- és FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/6

humánerôforrás-fejlesztési elôkészítést igényelt volna. Erre a jelenlegi szituációban nem volt idô, mivel arra kellett fókuszálni, hogy a pályázati források (elsôsorban SAPARD és VFC) megnyílásakor a vidéki, kisméretû családi vállalkozások na25

V

I

D

É

K

F

26

J

L

E

S

Z

T

É

S

A pályázati felhívásra mintegy 200 kistérség jelentkezett, melyek egy része frissen alakult önkormányzati társulás. A kistérségek területileg egybefüggôek és értelemszerûen minden település csak egy kistérségbe tartozhatott. Az összetartozás alapja a geopolitikai helyzet, vagy bármilyen más funkcionális szempont. A település- és lakosszámot tekintve jelentôs szórás adódott, hiszen méretbeli kritérium gyakorlatilag nem volt. Mára lényegében az ország területe lefedett mûködô és programjukat alakító kistérségekkel. A kistérségi agrárstruktúra- és vidékfejlesztési programok három munkafázisa a helyzetfeltárás, a stratégiai program és az operatív program. A helyzetfeltárás célja a kistérség társadalmi, gazdasági (mezôgazdasági), környezeti állapotának feltárása, értékelése, a térség erôsségeinek, gyengeségeinek, kitörési pontjainak feltérképezése és az elsôd-

2. ábra

gyobb eséllyel tudjanak pályázni a versenyképes, már jelenleg is jól mûködô cégek mellett. Ennek érdekében a fôosztály és a Váti Kht. Országos Vidékfejlesztési Iroda egy olyan kistérségi programozás bevezetését vállalta, amelynek során kialakulhatnak a különféle partnerkapcsolatok, létrejöhetnek a kommunikációs csatornák, és kistérségi programokba illeszkedô projektek születnek. A SAPARD fogadására és a vidékfejlesztésre való felkészülés ilyen módját a tagjelölt országok közül egyedül Magyarország kezdeményezte. 1999 tavaszán a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium pályázati felhívást tett közzé kistérségi agrárstruktúra- és vidékfejlesztési programok készítésére. A felhívás értelmében mindazok a kistérségek (akár KSH-statisztikai kistérség, akár a programírás céljából szabadon megalakuló önkormányzati társulások) vissza nem térítendô állami támogatást kaphattak, akik vállalták, hogy három fázisban megírják saját programjukat. A minisztérium a pénzügyi segítségen kívül a programmenedzserek részére munkafázisonként képzéseket és tartalmi-módszertani útmutató anyagokat biztosított. Ezzel olyan kommunikációs fórumot létesített, amelyen az ország valamennyi térsége kapcsolatba került egymással, a fôosztály munkatársai és a programkészítési folyamatot segítô szakemberek pedig személyesen is megismerték a kistérségek által kijelölt menedzsereket és azok aktív partnereit. A kistérségek itt kaptak elôször képet a fôosztály munkájáról, és arról, hogy vertikális irányú partnerségen keresztül, hogyan kaphatnak segítséget.

E

3. ábra

4. ábra


V

I

D

É

K

F

E

J

L

5. ábra

6. ábra


E

S

Z

T

É

S

leges helyi szintû kommunikáció beindítása. A stratégiai programban a térség szereplôivel (önkormányzatok, vállalkozók, civil szervezetek) való további folyamatos egyeztetés során kialakult a kistérségek fejlesztési stratégiája, meghatározásra kerültek a fejlesztési prioritások, az alprogramok és azokon belül intézkedéscsoportok. A harmadik munkafázis az operatív program elkészítése, amelynek során a kistérség stratégiai programjában felvázolt lehetôségek projektekké formálódnak. Ezekkel a konkrét és számszakilag is kidolgozott projektekkel a kistérség felkészül a megnyíló támogatási források hatékony és sikeres felhasználására. Egy olyan, állami támogatással megvalósuló tanulási folyamatról van tehát szó, melynek eredményeként már „pályázatkész” projektek születhetnek. A programkészítés célja a helyi kezdeményezések felkutatása és segítése, helyzetbe hozása, a programokat tehát ennek megfelelôen kellett kialakítani. A feladat teljesítésének elbírálását végzô bizottság a formai feltételeknek való megfelelés mellett elsôsorban a helyes, vagyis a vidékfejlesztés alapvetô célkitûzéseinek megfelelô szemlélet tükrözôdését, valamint a bizonyított térségi együttmûködés minôségét vizsgálta. Az olyan munka volt elfogadható, amely szoros térségi együttmûködésre, vagyis az önkormányzati, a civil és a vállalkozói szféra kommunikációjára épült. A programírók feladata volt a helyi stratégia magasabb szintû megyei, regionális – stratégiákhoz való illeszkedésének biztosítása is. Ma már nyilvánvaló, hogy a kistérségi programok készíté27

V

I

D

É

K

F

E

7. ábra

8. ábra

J

L

E

S

Z

T

É

S

sének számos közvetlen és közvetett eredménye született: A kistérségek jelentôs része eljutott az operatív program elkészítéséig. 2001. május végéig 144 operatív program készült el 4322 részletesen kidolgozott projekttel. Ezek többsége a SAPARD-forrás megnyílásakor benyújtható, illetve egyéb forrásokra (pl. VFC-2001) pályáztatható. A kistérségek projektjei ezúttal nem elszigetelt kezdeményezésekként jöttek létre, hanem a térség egyéb projektgazdáival egyeztetve és a lehetséges együttmûködési pontokat megtalálva alakultak ki. A kistérségekben megindult egy olyan kommunikáció, amelyben részt vettek az önkormányzatok, a civil szféra és a vállalkozói réteg egyaránt. Ennek során erôsödött a közösségi tudat, és megindult az az együtt gondolkodás, ami megalapozza a kis léptékben mûködô vidéki gazdaság piaci hatékonyságát. A kistérségek létrehoztak egy olyan dokumentációt, amely tájékoztatást ad a térség helyi szereplôirôl és jövôképérôl, így az új kezdeményezések gazdái a gazdasági környezetet pontosabban ismerve, a lehetséges partnereket könnyebben megtalálva indulhatnak. A kistérségi agrárstruktúra és vidékfejlesztési programok közvetlen kivitelezésére nincs mód. A programok fokozatos megvalósulása a Vidékfejlesztési Célelôirányzatra és a SAPARD program intézkedéseire beadott pályázatok révén várható. A pályázatok pontozásos rendszerû értékelése során a partnerkapcsolatok, a kistérségi stratégiába való illeszkedés és a projektcéloknak a program céljaival való harmonizáltsága jelentôs szempontként szerepel. Félszázezer résztvevô, 4300 projekt,228 milliárd forint beruházás A 2001. május végéig beérkezett operatív programok projektjeit, tizenegy témába csoportosítva leválogattuk (1. ábra). A témánkénti beruházási költségeket a 2. ábra mutatja. A legnagyobb projektszámot tartalmazó témákról készültek a belsô szerkezetüket és a tervezett bekerülési költségeket bemutató grafikonok (3–8. ábrák). Az 1. ábráról elsô ránézésre lát-

28


V

I

D

szik, hogy milyen témák iránt van elsôsorban érdeklôdés, illetve melyek az elhanyagolt területek. Ennél messzebbmenô következtetéseket egyelôre nem szabad levonni. Mindenesetre tanulságos, különösen vidékfejlesztési szempontból, hogy a marketing, a termelôi csoportok létrehozása, a kézmûvesség és az ökogazdálkodás a projektek számát és a tervezett beruházási költségeket tekintve egyaránt sereghajtók. A kibontakozás szempontjából kiváltképp aggályos az együttmûködésre való hajlam és a marketingtevékenység alacsony szintje. Jó jel viszont a humánerôforrás-fejlesztési igény jelentôs aránya. A 3. ábra a hagyományos növénytermesztés és állattartás iránti lényegesen nagyobb érdeklôdést mutatja az egyéb speciális megoldásokkal szemben (kecske, kisállatok, gyógyés fûszernövények, gomba stb.). A termékek feldolgozása területén (4. ábra) ez a kép kissé átrendezôdik. Ha a projektek számában nem is, de a beruházási költségekben a speciális növényi termékek feldolgozása került a második helyre. Ezzel együtt a hagyományos növényi termékek feldolgozására tervezett összberuházási érték önmagában nagyobb, mint a másik három együttvéve. A turizmus fejlesztésének (5. ábra) belsô szerkezete rendkívüli aránytalanságokat mutat. A projektek több mint a fele a szállásférôhelyek bôvítését, fejlesztését célozza és ugyanez az egyoldalúság tükrözôdik a tervezett ráfordításokban is. Méltán nevezik többen ezt a fajta támogatást szociális lakástámogatásnak. A kiegészítô szolgáltatások (lovaglás, borkultúra és ökotermékek bekapcsolása, vadászat, vendéglátás) messze elmaradnak. Különösen szembetûnô a marketingtevékenység alacsony részesedése. Jó tudni, hogy a jövôben a szállásférôhely önmagában nem lesz támogatható. Az infrastruktúra fejlesztése iránti érdeklôdés jól mutatja, hogy hol van szûk keresztmetszet. A projektek számában (az összes projekt 19%-a) FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/6

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

9. ábra

10. ábra

11. ábra

29

V

I

D

É

K

F

12. ábra

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

amit a közösségfejlesztés, az oktatási egészségügyi és kulturális intézmények, valamint a humán egészségügy követ. A falufejlesztési projektek (8. ábra) csoportjában darabszámban és költségben egyaránt dominál az épületberuházás (közel 50–50%). Területi egyenlôtlenségek

és a beruházási költségek tekintetében (az összes beruházási költség 24%-a) egyaránt az infrastruktúra-fejlesztés aránya a legnagyobb. A fejlesztési téma belsô szerkezete (projektek száma) tanulságos: mezôgazdasági utak és teleházak 25–25%, belterületi utak 12%, szennyvízkezelés 10%. Ez utóbbinak, viszonylag alacsony részesedése ellenére, toronymagasan a legmagasabb a beruházási költségigénye (6. ábra). A humánerôforrás-fejlesztés (7. ábra) projektjei között a szakképzés a listavezetô (darabszám 32%-a, költségek 70%-a!),

13. ábra

Az egyes témák és a tervezett ráfordítások területi eloszlása sok mindent elárulhat a helyi adottságokról, fejlesztési szándékokról, a vállalkozó kedvrôl stb. A fejlesztési típusok, a ráfordítások és a területi elosztás kapcsolata még további elemzést igényel. A hagyományos növénytermesztés, a speciális állattartás és növénytermesztés projektjei, a birtokrendezési típusú projektek és az erdészettel, erdei termékek feldolgozásával kapcsolatos projektek közös jellemzôje, hogy kis számban (kistérségenként átlag 3–5) és csak néhány kistérségre korlátozódva (20–25) jelennek meg. A hagyományos állattartás, az alternatív jövedelemszerzés, az infrastruktúra, a falufejlesztés és a humánerôforrás-fejlesztés projektjei (9–13 ábrák) kistérségenként nagyobb számban, és az utóbbi kivételével, a kistérségek több mint 50%-ában megjelennek. Valamennyi témában feltûnô az északkeleti országrész alacsony aktivitása.

Megjegyzés: a térképeken a fehéren maradt kistérségek programjai még nem érkeztek be. 30


V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

CZENE ZSOLT térségmenedzser, Árpád Kistérségfejlesztô Önkormányzati Egyesület

SEGÍTSÉG! VALAKI ENGEM FEJLESZTENI AKAR! A szentesi kistérség fejlesztése „Az igazán fontos dolgok ott történtek a tengerparton. Az emberek fejében. És a szívükben. Ahogy rájöttek, mi az érdekük, és képesek voltak önmaguk ellenére végigvinni.” (Bálint András, 1999.)

Van a mexikói tengerparton egy kis falu: Santa Cruz de Miramar. 600 lélek lakja. És volt egy ENSZ projekt, amely a „Valaki engem fejleszteni akar” elnevezést viselte. Mert ez a projekt a kis tengerparti falun kívül született, valamelyik üvegablakos ENSZ palotában. A kis falucska lakói ugyanis akkor nem gondoltak még erre. A fejlôdésre. A fejlesztésre. Csak élték az évszázadok óta megszokott életüket. Szegénységben és egyszerûségben. Míg az ENSZ egyik okos szakértôje azt nem mondta: segítsünk nekik, hogy megtanulják, hogyan tudnak maguknak megélhetést teremteni a modern világban, hogyan tudják maguk eladni a termékeiket, hogyan tudják maguk megkeresni a maguk kenyerét. Mert ott van a tenger – csak használni kell! És a falucska lakói nem értették elôször. Jöttek az ENSZ szakértôk és mutattak és magyaráztak, és a lakosság végül elkezdte csinálni, amit mondtak neki: a halászatot, az értékesítést, és egy kicsit önállóbban, egy kicsit másként kezdett élni. Talán jobban is. Az ENSZ szakértôi meg továbbmentek, és talán máshol kezdték el ugyanezt. A tanítást. Hogy nem biztos, hogy úgy jó, ahogy van, és hogy ne úgy legyen, hanem jobban legyen, azért mindenki maga is tehet, egyedül vagy akár együtt is. Ez történt Santa Cruz de Miramarban, sok évvel ezelôtt. A szentesi kistérség

A szentesi kistérség nem Mexikóban van, hanem Magyarországon. Nem is a tengerparton, hanem az Alföld közepén, a Tisza mellékében. Nem is 600 lélek lakja, hanem 45 ezer. Ennek ellenére a gond és a kérdés ugyanaz: megélni a modern világban. Ne úgy, hogy a megélhetés külsô körülményektôl függjön, hanem úgy, hogy az itt élôk maguk is alakítják az életüket, egyénileg és a helyi társadalom szintjén is. Ma ez Magyarországon alapvetôen kétféle módon lehetséges: aktivitással és összefogással annak érdekében, hogy mindez elinduljon, a kistérség 8 településének vezetôi külsô partnereket is bevonva, 1995-ben megalakították az Árpád Kistérségfejlesztô Önkormányzati Egyesületet, majd 1996-ban a kistérségi területfejlesztési társulást is. E szervezetek tevékenységének központjában a közös, térségi szemléletû fejlesztés FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/6

áll. A közel 30 000 lakosú Szentes város és a körülötte karéjban elhelyezkedô falvak: Nagytôke, Derekegyház, Nagymágocs, Árpádhalom, Eperjes, Fábiánsebestyén és Szegvár közös térségi alapú fejlesztése. A szentesi kistérség számokban Megnevezés Érték 814 Terület, km2 Települések száma, város/település 1/8 57 Népsûrûség, fô/km2 Lakónépesség, fô 46 153 Külterületi lakónépesség, % 9 Munkanélküliségi ráta, % 8 Tartós munkanélküliek aránya, % 49 Mûködô vállalkozások száma, db 2 637 1– 1 fôt foglalkoztató vállalkozások aránya, % 76 11– 50 fôt foglalkoztató vállalkozások aránya, % 12 51– 300 fôt foglalkoztató vállalkozások aránya, % 10 300 fônél többet foglalkoztató vállalkozások aránya, % 2 Mezôgazdasági vállalkozások aránya, % 22 Ipari vállalkozások aránya, % 27 Szolgáltató vállalkozások aránya, % 51 Vállalkozási aktivitás, % 74 Szántóterület átlagos aranykorona értéke, AK 28 Átlagos birtokméret, ha 8 Erdôsültség, % 3 1 lakosra jutó személyi jövedelemadó, Ft/fô 30 248 Telefonnal ellátott lakások aránya, % 60 Vezetékes gázhálózatba bekapcsolt lakások aránya, % 65 Közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya, % 89 Közüzemi szennyvízcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások aránya, % 23 Civil szervezetek száma, db/1000 fô 3

Amint azonban Santa Cruz de Miramarban, úgy ez Magyarországon sem könnyû, hanem nagyon is nehéz utat jelentett. Mert ha rendelkezésre állnak az anyagi feltételek és vannak konkrét elképzelések, és lehet tudni, hogy mit akarunk fejleszteni, akkor az nem nehéz dolog. Ha azonban nincs mibôl, ese31

V

I

D

É

K

F

tenként pedig még az is kérdés, hogy mit és hogyan, akkor az már nagyon is nehéz. Mindezt tenni úgy, hogy közben minden folyamatosan változik. Ennek ellenére vagy talán éppen ezért, 2001-ben az egyesület vezetôi úgy gondolták, hogy ezt a munkát stabil szakmai és pénzügyi alapokra kell helyezni. Ennek ma Magyarországon kistérségi szempontból alapvetôen két módja van: a hatékony programozás (program és projektszervezés) és az azzal együtt járó térségi kapcsolatépítés és közös forrásszerzés. Ennek elsô lépéseként született meg 2001 tavaszán a Kistérségi területfejlesztési koncepció és indult el egy folyamatos kapcsolatépítô, kapcsolatszervezô munka.

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

elsôdlegesen a kistérségi egyesület a felelôs. Ez a felelôsség azonban nem kizárólagos, mert a hatékony kistérségi fejlesztés csakis partneri együttmûködésben valósulhat meg. Ez a kistérségi programok sarokköve.

A Kistérségi területfejlesztési koncepció gyakorlati szempontjai

A kistérségi koncepció elkészítését teljesen gyakorlati szempontok vezették, illetve a folyamat, amely a SAPARD-program kistérségi programozásával indult el, hogy kiteljesedve elvezessen a kistérségi területfejlesztési koncepcióhoz és az arra épülô kistérségi fejlesztési programok rendszeréhez úgy, hogy gyakorlatias, azaz a mai átmeneti szabályozási és mûködési környezetben is végrehajtható legyen.

A kistérségi koncepció nem állt meg a küldetés, a prioritások és a célok felvázolásánál. Javaslatot tett a kistérségi fejlesztési programokra és megjelölte a jelenlegi vagy várható finanszírozási lehetôségeket is. Úgyszintén javaslatot tett a fejlesztés menetére: eszerint minden program alapját a helyi kezdeményezések képezik, amelyek projektté szervezve valamely kistérségi program részévé válnak, majd a projektgazda pályázati támogatásra is alapozó beruházásában, a kistérségi egyesület és társulás információs, forrásszerzési és projektmenedzselési segítségével szabályozott és dokumentált szervezeti együttmûködés keretében megvalósulnak. A program így minden esetben rugalmas keret, amelyben a kistérségi egyesület szerepe erôteljesen konkretizálódik: elôkészíti, felügyeli és koordinálja ezt a folyamatot. Van olyan projekt, amelyet önállóan kezel és hajt végre, de a projektek többségének önálló projektgazdáktól kell származnia, és az ô hasznukat kell elsôsorban szolgálnia. E projektek adott szakterület szerinti feltárásával, segítségével és összekapcsolásával valósulhat meg egy kistérségi program és ezen keresztül a Kistérségi területfejlesztési koncepció. A kistérségi fejlesztésért mint önként vállalt feladatért így 32

Egy módszer elônyei és hátrányai

Újszerû az a módszer, ami a kistérségek mai mûködésében, a finanszírozásban érvényesülô átmenetiségbôl fakad. Kicsit olyan, mint Mátyás király elôtt az okos lány: van is program, és nincs is. Van, mert szervezetileg létezik, dokumentált és várhatóan eredményei is lesznek: a megvalósult projektek. Mégsincs azonban, mert e programok tartalma csak körvonalaiban meghatározott, de az operatív tartalom a megvalósulás, az aktuális projektigények és az aktuális finanszírozási lehetôségek függvénye, és ezek változását követve változik. Ezért vannak elônyei: Kijelöli és konkretizálja a kistérségi szervezet helyét a többi térségen belüli és térségen kívüli partner viszonyrendszerében. Széles nyilvánosságot, állandó marketinget biztosít a kistérségi programozás számára. Szakmai partnerként vagy projektgazdaként a kistérségi szereplôk rendkívül széles körét integrálja a kistérségi fejlesztés folyamatába. Vannak azonban hátrányai is: Folyamatos monitoringra épülô állandó tervezôi készültséget igényel. A forrásszervezés bizonytalanságát alapvetôen nem oldja fel. Sikeres csak akkor lehet, ha a térségi partnerek mint projektgazdák, vagy mint szakmai partnerek aktív hozzáállást tanúsítanak. Segítség! Valaki engem fejleszteni akar!

A program megvalósítása során az utóbbi tényezô kezelése a legnehezebb, mert nem szakmai, szervezeti, politikai vagy finanszírozási kérdés, hanem emberi hozzáállás kérdése. Az emberek pedig ma a szentesi kistérségben nehezen megszólíthatók. Ez nyilván a magyar néplélekbôl, de még inkább a korábbi csalódásokból fakad. Az emberek ugyanis gyakran már nemcsak a kistérségi koncepcióban, hanem a maguk életében, munkájukban egyéni boldogságukban, mindezzel együtt 2001/6 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

pedig a települések és a kistérség jövôjében sem hisznek. Kevesen vannak, akik vállalják a feladatot és tesznek is ezért. Többen vannak, akik tennének, de bizonytalanok, vagy úgy érzik, hogy nincsenek eszközeik, és még többen passzívak: valami mély beidegzôdés ez itt, ezen a tájon. Ez nem a munkában jelent passzivitást, hiszen szorgalmasak és dolgosak itt az emberek, hanem a hozzállásban. Remélhetôleg ez a magatartás majd változik, mert változnia kell, többek között a kistérségi program és az azt kísérô tájékoztató munka hatására. Éppen a kistérségi programozás nehézsége, azaz a forrásszerzés és -teremtés bizonytalansága az, amely jelzi a vezetôknek, a vállalkozóknak és a lakosoknak is, hogy nincs, és nem is lesz normatív alapon járó állami, európai vagy más forrás, ami a térségben majd fejlôdést indít el. Vannak azonban és lesznek források, kicsit talán olyanok, mint a régi faluban a régi házasságok: föld a földhöz, pénz a pénzhez. Vannak és lesznek szélesebb rétegek számára is elérhetô források. Mindebben azonban nem a forrás, hanem a felhasználás ötlete és igénye a legfontosabb, azaz a térségben fakadó, egyéni vagy közösségi alapon nyugvó helyi kezdeményezés. Mert vannak ilyen kezdeményezések a szentesi kistérségben az önkormányzatok, a vállalkozók és a civil szféra felôl is. Annak érdekében, hogy a jövôben is legyenek, szükséges a megerôsítés mindenféle módon: úgy, hogy a kezdeményezés projektté formálódik, hogy a projekt a programba kerül, hogy lesz egy pályázat ennek alapján, hogy a projekt megvalósul és további projekteket indít el, illetve kapcsolataival további projektek megvalósítását segíti. Ez folyamat, ami persze nem a Kistérségi területfejlesztési koncepcióval kezdôdött, és nem is csak a jelenben érvényes, szól a jövônek is. Fejlôdési folyamat, amelyben jelenleg a helyi lakosság, az itt élô ember is rendkívül nagy szerepet kap. Ez rendkívül nagy felelôsséget jelent és a felismerést, hogy nem minden külsô körülmények függvénye. Ez a folyamat vezet el a szentesi kistérségben is a kiáltáshoz, és ez, ami összeköti a szentesi vidéket Santa Cruz de Miramarral: „Valaki engem fejleszteni akar. . . Segítség, valaki engem fejleszteni akar! Mert hátha igaza van. Hátha lehet és érdemes fejlôdni. Ez elsôsorban a térségben élôknek, a térség minden lakosának a felelôssége. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/6

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

Közös felelôsség és közös jövôkép

Mindez a valóságban persze nagyon hosszú és nagyon nehéz, talán túl nehéz folyamat. Túl nehéz, mert valóban emberi sorsokról, települések jövôjérôl van szó. Éppen ezért a kistérségi koncepció legfontosabb célja az volt, hogy közös felelôsségvállalással, közös jövôképet adjon az embereknek és a kistérségi szereplôknek. Ez a közös jövôkép pedig ne kívülrôl importált, televíziós reklámokból ismert jövôkép legyen, hanem reális jövôkép. Olyan térség jövôképe, ahol az ott élô emberek hasznosnak érzik magukat. Tesznek valamit, ami az ô szempontjukból értékes, és ebben megerôsítést kapnak, ezért boldogok, de legalábbis van erejük a jelenhez és a jövôhöz. Ezért itt maradnak, itt dolgoznak, itt alapítanak családot, nem költöznek el innen. Így maradhat élô, így újulhat meg a szentesi kistérség.

33

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

ÖSSZEFOGÁS A DUNAKANYARÉRT Közel háromnegyed éves elôkészítô munka elôzte meg az I. Dunakanyar Konferenciát, amelyet június 15–16-án a MTESZ Pest Megyei Szervezete és a Conference Tours Kft. rendezett meg. Az elôkészítô bizottság – Imre Zsolt országgyûlési képviselô vezetésével – azt a célt tûzte maga elé, hogy a kiemelt üdülôkörzet önkormányzatait és fejlesztésében érintett-érdekelt szervezeteit, vállalkozókat egy hajóra ültetve összehozza és velük együtt a térség számára új perspektívát nyisson. A cél maradéktalanul megvalósult. A két nap során a MAHART Passnave légkondicionált konferenciahajóján – ki-kitekintve a csodálatos dunakanyari panorámára – érdemi eszme-

cserékre nyílt lehetôség: a kormányzatot képviselô hat minisztérium vezetôi bátorították a társulni szándékozókat a területfejlesztési és a turizmus napon egyaránt. A 262 résztvevô újra felfedezhette ennek a különleges adottságú tájegységnek minden értékét, és átérezhette a felelôsséget jövôbeni sorsáért. A konferencián aláírták a Dunakanyar Chartát. A 66 településhez saját kérésére csatlakozott még 6 önkormányzat (Mogyorósbánya, Tát, Tokod, Tokodaltáró, Pusztaberki, Alsópetény). Bene Mária

Tervezet 2001. június 1. DUNAKANYAR CHARTA„ÖSSZEFOGÁS A DUNAKANYARÉRT”

A Dunakanyar Kiemelt Üdülôkörzet mint régió a Börzsöny, a Visegrádi és a Pilis hegység által körülvett Duna-szakasz mentén terül el, 66 települést foglal magában, 46 Pest megyeit, 7 Komárom-Esztergom megyeit és 13 Nógrád megyeit. Páratlan természeti adottságai, fürdésre, sportolásra, kirándulásra alkalmas tájai és történelmi nevezetességei miatt a mintegy 1640 km2 terület jelentôs idegenforgalmi vonzerôvel rendelkezik. A térség együttes-egységes kezelése nem megoldott, 3 megyéhez, 3 regionális fejlesztési régióhoz tartozik. A különbözô területfejlesztési koncepciókban és területrendezési tervekben „mozaikszerûen” szerepelnek a Dunakanyar egyes részei. Ma már mindenki mást ért Dunakanyaron. Figyelemmel – a térségi összefogásban rejlô hazai történelmi hagyományokra és az EU együttmûködési lehetôségeire; – a Dunakanyar kiemelten értékes, nemzetközi és hazai viszonylatban egyaránt híres ökológiai, kulturális, idegenforgalmi adottságaira; – egymás értékeire, a települések identitástudatára; Abból a célból, hogy a Dunakanyar Kiemelt Üdülôkörzet, mint táj és mint az itt élôk élettere hosszú távon megôrizhesse hagyományait, legyen ismét sajátos arculata, karakteres megjelenése; Elhatározzák a Dunakanyar 66 településének polgármesterei, hogy összefognak a Dunakanyarért, ismét „életre hívják” a Dunakanyart; 34

Ennek érdekében – fejlesztési-rendezési tevékenységeiket összehangolják (különös tekintettel az idegenforgalomra, a környezetvédelemre); – közös pályázatokat (területfejlesztési, vidékfejlesztési, idegenforgalmi) nyújtanak be; – felelôsséget vállalnak a nemzeti kisebbségek identitásának megôrzéséért és erôsítéséért; – népi hagyományaikat egymást erôsítve ápolják; – közös adatbázist hoznak létre, információs központot mûködtetnek; – rendszerességgel találkoznak, együttmûködnek az önkormányzatok, – a hivatalok, a települések különbözô intézményei, diákjai, vállalkozói, civil szervezetei, polgárai közös dolgaikban; – évente Dunakanyar Konferenciát rendeznek; – a különbözô statisztikai és önkormányzati kistérségek és azok menedzserei rendszeresen találkoznak, együttmûködnek; – kezdeményezik a 7 kiemelt üdülôkörzet együttmûködési fórumát; – kiemelten kezelik az EU integráció törekvéseit és élnek az ebbôl adódó lehetôségekkel; Közös akarattal – kezdeményezik a Dunakanyar Térségi Területfejlesztési Tanács létrehozását és a térség érdekeinek kormányzati képviseletét; – felkérik a térség 7 egyéni országgyûlési képviselôjét, hogy a további munkát koordinálják. 2001/6 FALU VÁROS RÉGIÓ

SWOT ELEMZÉS A TERÜLETI STRATÉGIÁK KIALAKÍTÁSÁNAK FOLYAMATÁBAN

Recommend Documents