Surányi Csaba. Abstract

Sorsok, frontok, eszmék. Tanulmányok az első világháború 100. évfordulójára. Főszerkesztő: Majoros István Szerkesztők: Antal Gábor, Hevő Péter, M. Madarász Anita, ELTE, BTK, Budapest, 2015.

Surányi Csaba

Elkerülhetetlen volt-e a háború, avagy kik voltak a Nagy háború felelősei? A bstract

By the summer of nineteen-hundred-fourteen, the political, military situation and the public opinion was mature for the war. When the war broke out, its purposes were not at all clear, the least the end result. The Great War had redrawn the map of Europe, rewrote its political order and had established new states. Europe has lost its role as leader of the world as a result of the word war started as a regional conflict. The great powers were unable to recognize that the war was the worst possible scenario, it was a disaster. Was the war inevitable? Why did it break out and why just then? Who were responsible for breaking out of the war? What were the goals of the rulers, governments and influential groups? Who were the real decision makers? Could the newly found interrelated facts significantly alter the judgment of events and key actors? Which are those questions that we still find controversial? We are looking for the answer to these questions in this essay. For presenting the regional background of the events, we have in large part used literature and sources published in the 2010s in Serbian language while striving to present the differing Serb views. Keywords: Sarajevo, Mlada Bosna, Bosnia and Herzegovina, Serbia, Habsburgs, the Great Powers.

A

világháborúnak számos bonyolult okát sorolhatjuk fel. A militarizmus, a fegyverkezési verseny, a hatalmi szövetségek, az imperializmus és nacionalizmus, mind jelentős szerepet játszott a konfliktusban. Gyökerei elsősorban a vezető európai országok egyenlőtlen gazdasági fejlődésére vezethetők vissza a 19. században. Számos ország - így Németország, Olaszország és Japán - politikai és egyéb okok miatt viszonylag későn kapcsolódtak be a gyarmatokért és piacokért folyó versenybe, és nem azonos feltételekkel, mint Nagy-Britannia és Franciaország. Végső soron a világháború valódi kulcsa az erős német-brit versengésben található. Egy másik fontos ok, virágzott a nacionalizmus, mint uralkodó ideológia Európában a 19. században. Tekintettel arra, hogy az államok határai általában nem esnek egybe az etnikai határokkal, és honfitársaik valós vagy képzelt elnyomása a határ túloldalán, állandó ürügy volt a háborúra. Mivel a sajtószabadság és a demokratikus normák fokozatos növekedése számos európai országban a kormányok egyre inkább függővé váltak a közvélemény nyomásától, a vitákat más országokkal egyre nehezebb volt megoldani diplomáciai csatornákon keresztül.

227

Surányi Csaba: Elkerülhetetlen volt-e a háború, avagy kik voltak a Nagy Háború felelősei?

Kevesebb, mint tíz évvel az I. világháború kezdete előtt Európát négy nagy válság rázta meg, ami a fegyveres műveleteket kezdetéhez vezetett. Az első válság Marokkóban volt 1905-ben, amikor Németország beavatkozott a marokkói forradalmárok és francia gyarmatosítók konfliktusába. Franciaország és Németország vitája háborúval fenyegetett, de a konfliktus békésen megoldódott. Alig három évvel később következett az annexiós válság. Az Osztrák-Magyar Monarchia 1908-ban annektálta BoszniaHercegovinát. A háborút csak azért lehetett elkerülni, mert abban az időben Oroszország nem volt elég felkészült. 1911-ben következett a második marokkói válság. Franciaország igyekezett biztosítani dominanciáját Marokkóban. Számos fenyegetés után, a konfliktus gyarmati kompromisszummal megoldódott. Mialatt a nagyhatalmak marokkói válsággal voltak elfoglaltak, Olaszország kihasználta a lehetőséget, és megtámadta Törökországot, konfliktus Tripoli és Líbia térségében. Ezt követően jött a két balkáni háború (1912-13), ahol Szerbia a győztes, ami csak legyezte a vágyát, hogy hatalmát kiterjessze, és az osztrák-magyar uralom alatt lévő délszlávok lakta területeket megszerezze. Míg a legyőzött országok, Bulgária és Törökország, csak a bosszú lehetőséget várták. Szerbia azonban biztos támaszt látott Oroszországban, mely készült a háborúra, orvosolandó azt a sebet, melyet az 1905ös Japán elleni vereség óta hordozott. Még közvetlenebbül pedig a kiegyenlítetlen számlája a Monarchiával, balkáni térveszteségéből kifolyólag, és ami a legközelebbi, az a sorozatos ultimátumváltás Németországgal 1912-ben és 1913-ban, mely politikailag már túlnőtt a diplomáciai háborún. Az 1914. évi mozgósítás hűen tükrözte a német, osztrák, szerb, francia, vagy akár az angol társadalom hangulatát. Az első világháború volt talán a történelem egyetlen nagy nemzeti és hazafias háborúja. Európában, Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Szerbiában vagy Bulgáriában a többség úgy vélte, hogy a háború szükséges és igazságos. Emellett sokan azt gondolták, hogy a háború újjáéleszti a modern ipari világ által háttérbe szorított erényeket, a hazaszeretetet, a bátorságot és az áldozatkészséget. A háború után azonban már más következtetéseket vontak le a kortársak, miután több országban a háború vége forradalmakba torkollott: A dolgozó rétegek minden országban ösztönszerű bizalmatlanságot tanúsítanak a háború iránt: végeredményben ők azok, akik mindenkor legnagyobb miértekben vesznek részt a háborúban, s akiknek mindenkor káruk van belőle. Ők halnak meg dicsőség nélkül s ők kénytelenek azután a legnagyobb nyomorban élni.1 Az első világháború alatt született meg a háborús propaganda, mert a háború mindenütt jelen volt. A hátországban is, az embereknek áldozatkészeknek és az áldozathozatalban elszántaknak kellett lenniük. Angliában is, ahol 1914-ben nem volt hadkötelezettség, másfélmillió önkéntes jelentkezett katonának. Úgy hitték, hogy a háború sikeréhez a legfontosabb, hogy a lehető leghamarabb 1

NITTI, Francesco: A béke. Pallas Irodalmi és Részvénytársaság RT, 1925.

228


mozgósítsák a lehető legtöbb embert, és az alaposan kiépített vasúti közlekedés által koncentrálni az ellenséges határon, ahol a konfliktus megoldódik egy nagy döntő csata alatt, egy legfeljebb két hónapon belül. Utazás Párizsba, Viszlát később a Boulevard-on: csak néhány üzenetet a vagonokról, amelyben német katonákat szállították a csatatérre a háború elején. Latzkó Andor 1918-ban azt írja novellájában,2 hogy a háború hozta legnagyobb csalódás a nő. Véleménye szerint egy tábornok sem tudta volna a csapatait a vonatra rakni és a háborúba küldeni, ha a feleségek, anyák és nővérek fellázadnak.3 De azok támogatták a háborút. Azt akarták, hogy a férjük, fiuk, testvérük, hős legyen, amitől ők maguk pedig népszerűek és divatosak lesznek.4 Új szempontok keresése Az első világháborúban élő résztvevői és tanúi örökre elmentek. A főszereplők, Ferenc József, Vilmos császár és Ferenc Ferdinánd nem üzen a mai embernek, sokak számára az első világháború nem sokban különbözik a harmincéves háborútól a kora újkorban. Addig a második világháború üzenete világos - Hitler, a gonosz szimbóluma a 20. században.5 Melyek azok a kérdések, amelyeket ma ellentmondásosnak tartanak a történészek. Ilyen ügy Gavrilo Princip személye, szerepének értékelése. Kicsoda Gavrilo Princip, nemzeti hős vagy terrorista? teszik fel a kérdést sokan. A pánszlávizmus és a délszláv vagy jugoszláv eszme sokak véleménye szerint a politikusok és irodalmárok ügye volt és marad. Az 1990-es évek, Jugoszlávia szétesése óta ezek az események is új értelmezést kaptak. A bosnyák történészek szerint a szarajevói merénylet az első államilag szervezett és finanszírozott terrorcselekmény a modern történelemben. Gavrilo Princip, egy titkos terrorista szervezet tagjaként, nem azért gyilkolta meg Ferenc Ferdinándot, hogy felszabadítsa Boszniát a megszállók alól, hanem azt akarta, hogy Bosznia egy nagy Szerb Királyság része legyen. 2014. január 6-án a viegrádi Andrić Intézet közzétette Oskar Potiorek tábornok Leon von Bilinski közös pénzügyminiszterhez 1913. május 28-án írt levelének szerb fordítását, és erről a szerb köztelevízió beszámolt a pravoszláv karácsony előestéjén. Az eseményről minden jelentős belgrádi napilap azonnal beszámolt és kivétel nélkül napirenden tartották a témát jelentős külföldi sze-

Frauen im Krieg. Rascher-verlag Zürich, 1918. A Menschen im Krieg (Zürich 1917.) Emberek s a háború című könyvét, melyben a háború borzalmai ellen szól, rögtön eltiltották Németországban, Ausztriában, Magyarországon. Az 1918-as francia és angol kiadást nem engedték terjeszteni Franciaországban, Angliában, és Amerikában sem. 4 Az úgynevezett nőemancipáció eddig csak csalódást okozott híveinek, úgy a férfiaknak, mint az öntudatos nőknek. Mit tegyen az író a háborúval szemben. KASSÁK Lajos írása a Nyugat 1934. karácsonyi számában. 5 Nema revizije Prvog svetskog rata. BAZDULJ, Muharem: Priča o velikoj Srbiji iskorićena za raspad Jugoslavije. Politika, 2013. november 7. 2 3

229


mélyiségek nyilatkozatait/értékeléseit ismertetve több héten át. Így tettek a legjelentősebb napilapok: a Politika, a Danas; a Vreme hetilap, a Nova Srpska Politička Misao (Új Szerb Politikai Gondolat) politikai folyóirat.6 A levélben Oskar Potiorek, Bosznia katonai kormányzója, Szarajevóból részletesen leírja, milyen a helyzet Boszniában, és részletesen kitér a Monarchia délszláv lakosságárnak helyzetére és jövőbeni várható viselkedésére. Megírja azt is, hogy a szomszédos Szerbiától milyen lépések várhatóak, de kitér arra is, hogy a Monarchia délszláv népességének egyes rétegeivel kapcsolatosan milyen politikát lát követendőnek 1913-ban és azt követően.7 A levelet kiemelt jelentőségűnek tekintik, és az abban megfogalmazottak alapján bizonyítottnak látják a ma megszólaló történészek, újságírók, a szerb médiában, hogy a Habsburgok viselik a fő bűnt a háború elindításában, röviden összefoglalva háborút akartak, megkapták és elveszítették azt. A felelősség tehát a szerb álláspont szerint Ausztriát terheli. Különösen kiemelik a tényt, hogy a fenti levél keltének idején, Szerbia nem kívánhatott háborút, hiszen a Balkán-háborúk folytán végletekig kimerült volt emberi és anyagi erőforrásait illetően.8 A szarajevói merénylet sem oka, sem okozója nem volt a háborúnak, csupán ürügy az Osztrák-Magyar Monarchiának a hadigépezet beindítására, melyre már régen készült. Ezzel párhuzamosan pedig jelzés az európai imperialista hatalmaknak, hogy kontinens szerte megnyissák a frontokat.9 Egy hosszabb interjúban, melyet a belgrádi Politika napilap közölt, Wolfgang Madertaner, a bécsi Állami Levéltár főigazgatója kijelentette, hogy Ausztriának tisztáznia kell a többi utódállammal együtt a Monarchia bűneit. Szerinte Bécs kereste a lehetőséget, hogy megőrizze tekintélyét, visszaszerezze hitelességét, így indul a korlátozott, regionális konfliktusba és persze azért, hogy mint a győztes jöjjön ki, a "kis" háborúból. 10 6 Mindemellett elindult egy élénk párbeszéd, melyben ütköznek a vélemények. Láthatóan Szerbiában elindult egy nagy kampány, hogy a világháború kitörésében való minden felelősség terhét lemossák. Ahhoz, hogy Németország ki akarta harcolni vezető helyét úgy Európában mint a világon ehhez nem fér kétség, de kétségtelen hogy Szerbia abba a helyzetbe kényszerítette Ausztriát, hogy az hadat üzenjen neki. A huszadik század elején a trónörökös meggyilkolása mindenképpen - casus belli azaz háború indításának oka volt (povod za rat). Politika, 2014. január 15. 7 A levél tartalmát és mondandóját leginkább George F. Kennan hosszú táviratához (1946. március 6.) hasonlíthatnánk, melyben a nagykövet részletesen kifejti milyen viselkedést várhat küldő országa (az Egyesült Államok) a Szovjetunió részéről, és ezek után részletesen leírja, Moszkvából látva, milyen politikát látna helyesnek és követendőnek erre válaszul. Hasonlóan tesz 24 évvel korábban Oskar Potiorek, de egy ennél rövidebb levélben. 8 Bár itt meg kell említenünk, hogy az események a háború kezdetén erre jelentősen rácáfoltak. Az augusztus 14-én indított osztrák támadást a szerbek sikeresen kivédték, sőt ellentámadásba mentek át és az első jelentős vereséget mérték a Monarchia hadseregére az első világháborúban. (Erről a legtekintélyesebb belgrádi napilap, a Politika, Cerska bitka címmel az évfordulón külön mellékletet jelentetett meg. A korabeli lapszámaiból szemlézve.) 9 KAZIMIROVIĆ, M.: Sarajevski atentat nije bio ni uzrok ni razlog za Prvi svetski rat, već je bio dobrodoao. Politika, 2014. január 14. 10 MADERTANER ,Wolfgang: A Habsburgok háborút akartak, megkapták azt és

230


A Monarchia délszlávokkal szembeni politikai elképzelései Az 1878-as berlini kongresszus maradandó eredménye Oroszország és Németország elidegenedése, Bosznia és Hercegovina Ausztria-Magyarország általi elfoglalása és a pánszlávizmus növekvő befolyása a Balkánra. A pánszlávizmus politikusok és irodalmárok ügye volt. Népszerűségre csak az orosz-török háború alatt tett szert. Oroszország nem a szláv népek szabadságáért, hanem saját expanzív törekvéseitől vezérelve harcolt. Ausztria-Magyarország a belső bomlasztás veszélyének állandó fenyegetése alatt állt. Sürgető lett volna a délszláv kérdés a bécsi kormány kezdeményezése révén történő megoldása. 1878 után a délszlávok legnagyobb hányada a Habsburg Birodalom keretein belül élt. Ausztria célja kellett volna legyen egy autonóm egységben való egyesítésük a Monarchián belül, mivel a délszlávok igényt támasztottak az összefogásuk iránt. Ehelyett Ausztria megelégedett halogató politikájával. Hogy a délszlávok végül a szerb királyságban kerestek támaszt, és Oroszországban látták védelmezőjüket, kevésbé tudható be a pánszláv propaganda sikerének, mint inkább annak, hogy a bécsi kormány kitért az 1878 óta sürgetővé vált feladat elől, hogy az 1867-es dualizmust feladja és megnyissa az utat az egész birodalom államjogi és szociális viszonyai újrarendezése előtt. 1903-ban Belgrádban meggyilkolták Aleksandar Obrenović királyt és feleségét. A királygyilkosság célja az Obrenović-ok osztrákbarát dinasztiájának eltávolítása és Peter Karadjordjević szerb királlyá való beiktatása volt. Aehrenthal, az osztrák-magyar külügyminiszter, orosz kollégájával, Izvolszkijjal 1908. szeptember 16-án Buchlauban találkoztak, és megállapodtak abban, hogy Oroszország hozzájárul Bosznia és Hercegovina annektálásához, ha Ausztria-Magyarország támogatná a Dardanellákra vonatkozó orosz kérést. Amint azonban Ferenc József császár 1908. október 5-én bejelentette az annektálást, Izvolszkij eltávolodott a buchlaui megállapodástól. A következmény egy nagy európai válság lett, melyen úgy lehetett volna úrrá lenni, ha akkor Németország Ausztria-Magyarország oldalára állt volna. Az 1878-ban elismert szerb állam, amelyet a Habsburgok eleinte támogattak, nem bocsátotta meg Ausztriának, hogy megdézsmálta a balkáni háborúk során kivívott győzelmeinek gyümölcseit. Ausztria ugyanis nemcsak Boszniát kebelezte be, amelyre pedig Szerbia jogot formált volna, hanem az albán állam létrehozásával elzárta előle a kijutást az Adriára.11 elveszítették Politika, 2014. január 15. Ebben az összefüggésben, Olaszország régóta kiemelt cél Conrad von Hötendorf és követői részéről 1910-ig. Ekkor világossá vált, hogy az Oszmán Birodalom összeomlása küszöbön áll, ez aztán megfordult - Szerbia lett a közvetlen ellenfél. 11 Lásd: GALÁNTAI József: Az első világháború, 1980. Korona kiadó, Budapest. 91-99.

231


Bosznia katonai kormányzójának levele az Osztrák-Magyar Monarchia közös pénzügyminiszteréhez Oskar Potiorek táborszernagy, Bosznia-Hercegovina osztrák katonai kormányzója 1913. május 28-án, vagyis 14 hónappal a háború kitörése előtt levelet írt Leon von Bilinskihez, az Osztrák-Magyar Monarchia pénzügyminiszterének. A levél létezéséről eddig sokan nem tudtak, akik viszont ismerték a tartalmát, azért hallgattak róla, mert az nem illeszkedett bele a hivatalos elbeszélésekbe - vélik szerb történészek. A levél a monarchia délszlávokkal szembeni politikai elképzeléseit tartalmazza. Potiorek 1913. május 28-án ezeket a javaslatokat tette a miniszternek: Legfontosabb feladatunknak azt kell tekintenünk, hogy néhány év alatt szisztematikusan felkészüljünk egy elkerülhetetlen, nagy háborúra. A folytatásban a háború okait is felsorolja a katonai kormányzó, külön kiemelve Szerbia helyzetét. Végzetes tévedés lenne azt hinnünk (...), hogy Szerbiából megbízható barátot tudunk csinálni. Amennyiben a mostani helyzetet nem használjuk ki arra, hogy Szerbiát veszélytelenné tegyük azáltal, hogy a Monarchiával egyesítjük, legalább gazdasági-, vám- és katonai egyezmény keretében, feltétlenül számíthatunk arra, hogy a jövőben ez az állam nyíltan és megkeseredetten az ellenségeink oldalán fog harcolni. Félelem a Monarchia délszláv részeinek elszakadástól: Horvátországban sürgetően normalizálni kell a helyzetet, nem engedhető meg, hogy Zágráb behódoljon Belgrádnak, az ugyanis még nagyobb veszéllyel járna. Ehelyett Zágráb ellensúlyként kell, hogy szolgáljon. A pénzügyi gondok, a gimnáziumok és a zabolázhatatlan fiatalok: Katonai felkészülésünk, a vasútépítés, pénzügyi képességeinket végsőkig ki fogja meríteni. Emiatt nem tudom támogatni egy bölcsész és jogi kar létrehozását. A hatalmas pénzügyi teher mellett, még a főiskolásokkal is megtoldanánk a zabolázhatatlan gimnazisták számát. A rendet csak úgy tudjuk helyreállítani, ha eltávolítjuk a politizáló professzorokat. A fiatalok rebellióit, nem tudjuk másképp megakadályozni, csak ha galíciai módon uniformizáljuk a középiskolások nevelését, konviktusok létesítésével.12 Szarajevóban, a soknemzetiségű városban, az ortodox vallású szerb lakosok akkoriban a tartomány lakosságának többségét alkották. A Monarchiának lépését, Bosznia és Hercegovina annektálását - Nagy-Szerbia hívei elutasították. Az alábbiakban néhány szemelvény segítségével a Mlada Bosna tagjait, nézeteit mutatjuk be (Az idézetek a szerző fordításai.): Princip nyilatkozata a felségsértési tárgyaláson: Én jugoszláv nacionalista vagyok és a célom minden jugoszláv egyesítése bármely adott államformában, és megszabadulni Ausztriától.13A bombát Nedjeljko Čabrinović (nyomdász, anarchista) dobta, 12 Ekkor Boszniában hat gimnázium volt, és az egész tartományban harminc egyetemet végzett ember. 13 BAZDULJ Muharem: Jugoslavija ili nita? Nita. Vreme, Br 1216-1217, 2014. április 24.

232


aki Szarajevóban született 1895. január 20-án. Apja egy kis üzlet tulajdonosa volt. Megfordult és dolgozott, Sídben, Belgrádban, Triesztben. Gavrilo Princip 1894. július 13-án született Obljaj faluban egy paraszti nagycsaládban. Apja, Petar a szövetkezet vezetője volt és postás. Szarajevóban járt szakközépiskolába, 1912-ben beiratkozott a belgrádi Gimnáziumba. A balkán háborúk idején önkéntesnek jelentkezett, de többször is eltanácsolták. Grabe 1985. június 13-án született Páléban.14 Princippel Belgrádban találkoztak, ahol ugyanabba a gimnáziumba jártak és a közös lakásuk volt.15 Grabe a tárgyaláson kijelentette: Amikor Szerbiába jöttem, hatalmas különbséget láttam a rendszerek között, Szerbiában és Boszniában. Láttam itt az emberek és a gazdák nehéz sorsát. Boszniához képest, Szerbiában a szabadságát élvezi minden állampolgár.16 Részlet a felségsértési tárgyalás periratából: Premuić, Čabrinović védője kérdezi Principet. Kérdés: Hogyan gondolkodott, hasznos lenne ha Bosznia csatlakozna Szerbiához? Válasz: az a véleményünk, hogy egyesüljenek a délszlávok. Természetesen, Szerbia erkölcsi kötelessége, hogy segítse az egyesítést, mint ahogy Piemont Olaszországban tette. Kérdés: Milyen volt Ilić véleménye, politikai értelemben? Válasz: nacionalista volt, mint én, jugoszláv. Kérdés: Tehát azonos véleményen volt mint te? Válasz: Igen, szeretném, ha egyesülnének a délszlávok. Kérdés: a Habsburg Birodalomban? Válasz: Isten ments. Én nem vagyok oda a dinasztiákért. Eddig mi nem mentünk, de azt gondoltuk: egyesítés, és ahogy a lehetőség adja.17

Ivan Kranjčević,18 a felségsértési bíróság előtt 1914-ben. Idézet a tárgyalás átiratából: Kérdés: De azt mondtad, hogy létre kell hozni egy nagy egységes államot. Hogyan hívnák azt? Beszéltetek arról, hogy hogyan hívnák? Válasz: Nagy Jugoszlávia. Kérdés: És melyik dinasztia lenne benne? Válasz: Az, aki Szerbiában. Kérdés: Tehát a szerbiai, és ott ki van? Válasz: Karađorđević, Péter Király.19 Szarajevó melletti szerb település. Ko je počeo rat?! Slobodna Bosna. 2013. június 28. 16 BAZDULJ (2014): i. m. Ide kívánkozik egy száz évvel későbbi értékelés. Dubravka Stojanović szerb történészprofesszor, a belgrádi egyetem tanárának véleménye szerint: Tizenöt év múlva is az lesz a kérdés, hogy Európa, vagy Oroszország felé Szerbia. Tekintélyelvű, premodern politikai kultúránk van, amely nem plurális, nem demokratikus. RTS, 2014. március 11. 17 BAZDULJ (2014). 18 A másik horvát volt a Mlada Bosna tagjai között. Egy volt közöttük muzulmán, Mehmed Mehmedbaić. 19 BAZDULJ (2014). 14 15

233


Bosznia és Hercegovina a háború előestéjén 1885-ben Szarajevó volt az első város Európában, és a második a világon - San Francisco után - ahol a teljes munkaidőben (reggeltől estig), elektromos villamos hálózat futott keresztül a városon. Az osztrák-magyar korszakban nagyot fejlődött a város, amit a nyugati hatalom hozott oda, új akvizíciók, és a viktoriánus kor újdonságai. Ám az is kétségtelen, hogy mindez a városokat érintette, a paraszti társadalmat szinte érintetlenül hagyta. A száz évvel ezelőtti Boszniában és Hercegovinában a muzulmánok és a horvátok inkább a fejlődést hozó Osztrák-Magyar Monarchia részeként látták volna szívesen hazájukat. A török uralom alól felszabadult Szerbiában akkorra már nekiláttak, hogy az egész országban lebontsák a mecseteket. A példátlan hatású merénylet Pánszláv és szerb nacionalista terrorszervezetek 1910 és 1914 között hétszer kíséreltek meg merényletet elkövetni a Habsburg-család tagjai ellen. A huszadik században megnőtt a merényletek száma, mert ezen a módon lehetett leginkább kifejezésre juttatni, ha valaki valamivel mélységesen nem értett egyet, és az a merénylet vált a leghíresebbé, amelyet Szarajevóban követtek el 1914-ben az osztrák trónörökös ellen, s amely előidézte az első világháborút s ezzel az egész huszadik századot, amikor többé a világpolitikát már nem Európában csinálják. Ferenc Ferdinánd még 1913 szeptemberében elhatározta, hogy trónörökösként meglátogatja a tartomány fővárosát. Vitatható volt már maga az elgondolás: látogatást tenni egy kellően nem pacifikált tartományban. Ezerkilencszáztizennégy nyarán Európában a helyzet politikai, katonai téren, és a közhangulat háborúra érett volt. Június 28-án vasárnap délelőtt, Vid-napján, a szerb ünnepen, Szarajevóban, a főherceg tervezett útvonala mentén hat felfegyverzett merénylő állt készenlétben. Nagyon könnyű volt előre megtervezni mindent, hiszen az ott-tartózkodás részletei és a trónörökös menetének útvonala megjelent minden szarajevói és bécsi újságban. Principet és barátait a Fekete Kéz elnevezésű titkos szervezet, fegyverezte föl és képezte ki, mely a szerb titkosszolgálat vezetőjének, Dragutin Dimitrijević ezredesnek a támogatását élvezte. Úgyhogy Bécs nem minden ok nélkül tette felelőssé Belgrádot a trónörökös haláláért. Több mint valószínű, hogy a sikeres merénylet egyrészt a belgrádi pártfogás alatt álló bosznia-hercegovinai fiatal szerb nacionalisták gondos előkészületeinek, másrészt a német birodalom titkosszolgálata párhuzamos munkájának volt köszönhető; az utóbbinak az volt a feladata, hogy együttműködjön a háborús uszító osztrák pángermánokkal. A két fő ellenfél, a német birodalom és Oroszország érdekei egybeestek. Csaknem általános az a vélemény, hogy a 234


merénylet szálait vissza lehet vezetni nemcsak Belgrádig, hanem egyenesen Szentpétervárig.20 A Balkán a nagyhatalmak rivalizálásának egyik tétje volt, de a nagyhatalmak ennél fontosabb okokból is készen álltak az egymással való megütközésre. Szerbia nem mert volna ujjat húzni a Monarchiával, ha nem remélte volna Oroszország támogatását, Oroszország pedig nem fűzött volna nagy reményeket szövetségéhez Franciaországgal, ahogyan Ausztria is számított Németországra. 21 Az is igaz - mint ezt Franciaország bécsi követe feljegyezte -, hogy a bécsi udvar militarista körei nem is leplezték megkönynyebbülésüket, melyet a főherceg halála miatt éreztek, aki úgy ítélte meg, hogy a soknemzetiségű birodalom túlontúl sebezhető ahhoz, hogysem vállalhatná egy szerbellenes és oroszellenes háború kockázatát, aki amellett, hogy nem bízott a német birodalomban, joggal tartott attól az bekebelezi. 22 Pánik és túlreagálás A trónörökös meggyilkolása után előállt helyzetben a Monarchia döntéshozatala csigalassan működött. Egy döntő háború Szerbia térdre kényszerítésére az első balkán háború kitörése óta napirenden volt. A merénylet és a hadüzenet közt eltelt egy hónap rávilágít a Monarchia egyik működési hiányosságára, ez pedig a súlyos döntésképtelenség. Az hogy a július 28-i hadüzenetet követő héten belül, a világháborút elindító hadüzenetek sora követte, nemcsak azt jelzi, hogy az antant hatalmak titkosszolgálata kitűnően működött,23 de egyben azt is, hogy a világháború elkerülhetetlen volt. Osztrák részről regionális háborút képzeltek el, míg a németek egy preventív háború megvívását Oroszországgal, mivel számítottak arra, hogy Oroszország Szerbiát nem hagyja magára egy háborús konfliktus esetén. Nemcsak a régebbi történeti irodalomban, de ma is gyakran olvasható, hogy a 2014. július 5-6-i berlini döntéssel Németország biankó csekket adott a bécsi kormánynak, amelyet tetszés szerint kitölthet, vagy félre is tehet. Ebben tartják sokan Németországot a háború fő felelősének.24 Azonban figyelembe kell vennünk, hogy ez a garancia egy regionális konfliktusban való támogatást jelentett, ugyanakkor Franciaország ugyanilyen biankó csekket adott Pétervárnak, mely a háborút európai méretűvé emelte, s ebben FEJTŐ Ferenc: Szarajevó, 1914. június 28. Európai Utas, 1992 / 9. Uo. 22 Uo. 23 Az osztrákról már ezt nem mondhatjuk el. (lásd: a céri-ütközet kudarca; kérdéses a szerepe 1914. június 28. kapcsán; stb.). 24 Csak Németország volt képes, hogy megállítsa a katasztrófát bármikor 1914 júliusában a biankó csekk visszavonásával. Oroszország sokkal erősebb helyzetben lett volna két évvel később, miután befejezte fegyverkezési programját. Nagy-Britannia részéről a semlegesség nem lehetett hiteles választás, aki még dominálta a tengereket és a globális pénzpiacot. HASTINGS, Sir Max: World War One: 10 interpretations of who started WW1. BBC, 2014. február 12. 20

21

235


Franciaország és Oroszország felelőssége azonos Németországéval, más kérdés persze, hogy a békediktátumok a vesztest tették az egyedüli felelőssé, s a köztudatba is ez mélyen beivódott. Mindenesetre érdekes, hogy a biankó csekk okán Németország felelősségét nagyobbnak tekintik a legtöbben, mint a hadüzenet folytán elsődlegesen a Monarchiáét. E gondolatmenetet követve az elsődleges felelősség Szerbiáé, aki a trónörökös meggyilkolásában való részvétele folytán, olyan erős okot szolgáltatott az osztrák hadüzenet megküldésére,25 mely a kor diplomáciai szabályai szerint törvényszerűen bekövetkezett.26 Ezt az álláspontot képviseli Sir Richard J Evans,27 aki szerint Szerbia viselte a legnagyobb felelősséget a világháború kitörése miatt. A szerb nacionalizmus és a terjeszkedés ugyanis az Osztrák-Magyar Monarchia szempontjából mélyen bomlasztó erő volt, és ebben a viszonyban a szerb Fekete Kéz terrorista csoport rendkívül felelőtlen volt. Mindemellett Franciaország ösztönözte Oroszországot az agresszivitás irányába, és ezzel együtt Szerbiát a kezdeményezés megtételére. Ezekben a napokban kétségtelenül hittek annak lehetőségében, hogy az angolnémet küzdelem megvívása előtt végbemehet egy gyors lefolyású kontinentális háború. Bécsben is, Berlinben is úgy számoltak, hogy Szerbiával, illetve Franciaországgal néhány hét alatt végeznek, és akkor Oroszországgal békét köthetnek. Ennyi időre, úgy vélték, Anglia semlegessége fenntartható. Így ez a háború ugyan nem teremti meg Németország hegemóniáját a világban, de Anglia és Oroszország közt velük egyenrangú birodalommá emeli a császárságot, a Monarchiát pedig belsőleg és a Balkán felé megszilárdítja.28 A júliusi diplomáciai válság A szarajevói merénylet diplomáciai folyamatokat indított el, és mivel a mozgósító akciók és reakciók gyors ritmusban követték egymást, Gavrilo Princip tette a végzetes világháborúhoz vezetett, amely a következő háború vagy inkább háborúk modellje lett. Vajon Ausztria rendíthetetlen követelései vagy azok szerb részről történő makacs visszautasítása miatt vált elkerülhetetlenné a helyi konfliktus, amely gyorsan európai, majd világháborúvá nőtte ki magát? Azt lehetett gondolni, hogy a nagyhatalmak Bécsre és Belgrádra gyakorolt diplomáciai Szerbia mint kihívó, a ius ad bellum szabályai értelmében. A bosnyák forradalmi szervezet, a Mlada Bosna (Ifjú Bosznia), együttműködve a Fekete Kéz szerb terrorszervezet tagjaival, készítette elő a merényletsorozatot. A gyilkosság tervét a szerb kormány támogatta, a Crna Ruka (Fekete Kéz) vezetője Dragutin Dimitrijević ezredes által, aki a szerb katonai titkosszolgálat főtisztje volt. A terroristák fegyverzete és a szerb titkos ügynökök zavartalanul eljutottak Szerbiából Szarajevóba. Potiorek tábornok lebecsülte ezt a kockázatot, miután június 28-án, az első merénylet után a trónörökös megnyugtatására kijelentette: Ön talán úgy hiszi, Szarajevóban gyilkosok nyüzsögnek? 27 Regius professor of history, University of Cambridge. 28 GALÁNTAI (1980): 91-99. 25 26

236


nyomása, de különösen Nagy-Britanniáé, kompromisszumhoz vezet.29 Nagy-Britannia politikai, gazdasági és katonai elitjét az a félelem gyötörte, hogy elveszti hegemóniáját az európai kontinens és a tengerek felett, hiszen látta saját gazdasági hanyatlását a német birodalom technikai, katonai és gazdasági potenciáljának rohamos növekedésével szemben. 30 A britek csak a megfelelő pillanatra vártak, hogy kirobbantsanak egy kegyetlen háborút azért, hogy hosszú időre szétzúzzák a német hadipotenciált, sőt rájuk hárítsák a támadás felelősségét. Nagy-Britannia mindig is a legbékésebb nemzetnek szeretett volna látszani. Közismert, hogy 1905-ben és 1912-ben az angol diplomácia mindent megtett azért, hogy Franciaország és Németország között ne jöhessen létre megállapodás, és megbízhatott az oroszokban, hogy a német birodalmat két fronton történő harcra kényszerítik. Nagy-Britannia diplomáciája megkönnyebbült, amikor a szerb hatóságok visszautasították az osztrák ultimátumot. Ezt meg is lehet érteni, hiszen Nagy-Britanniának nemcsak a birodalmat kellett védenie, hanem meg is kellett akadályoznia, hogy a német birodalom - amelyet egyébként le akart győzni - újrakezdje háborús kísérleteit. Nagy-Britannia ezenkívül remélte, hogy olcsóbb háborút tud folytatni, ha a háborús erőfeszítések nagy részét szövetségeseivel végezteti el. Ami a németeket illeti, egyre és biztosabbaknak tűntek abban, hogy győzni fognak. A bizonytalan osztrákokat rábírták, a végletekig szigorítsák az ultimátumot Tisza gróf tiltakozásai ellenére, aki, ha nem is kerülte volna el, de legalább szerette volna időben eltolni a háborút.31 És akkor kit terhel a felelősség a világháborúért? Az Osztrák-Magyar Monarchia birodalmi természetéből adódóan folyamatos terjeszkedés kényszerében létezett. Félt Szerbiától, mert látta benne a délszlávok egybegyűjtésének szándékát. Így a háború fenyegetése folyamatosan jelen volt a szarajevói merénylet nélkül is. Wolfgang Madertaner szerint Bécs kereste a lehetőséget, hogy megőrizze tekintélyét, és szuperhatalmi hitelességét visszaszerezze, így indul a regionális konfliktusba, hogy mint a győztes jöjjön ki. Ebben az összefüggésben, Olaszország régóta kiemelt cél Conrad és követői részéről 1910-ig. Ekkor világossá vált, hogy az Oszmán Birodalom összeomlása küszöbön áll, ez aztán megfordult - Szerbia lett a közvetlen ellenfél. Hogy a Nagy Háború kitörésért mégis kit terhel a legnagyobb felelősség, alább részletesen felsorakoztatjuk a véleményeket.

29 FEJTŐ Ferenc: A nagy háború valódi http://nol.hu/archivum/archiv-323585-142635 30 Uo. 31 Uo..

237

felelősei.

NOL,

2004.

július

17.


Lokális, európai és világháború Ausztria-Magyarország, Németország és Oroszország a felelősök. Egy maroknyi harcias politikai és katonai döntéshozó Ausztria-Magyarország, Németország és Oroszország okozta a világégést.32 Szerbia rendkívüli provokációt adott, amire a Monarchia hadüzenete kellett, hogy legyen a válasz, de a felelős Németország. Németország vezető körei tették a balkán háborút lehetővé azzal, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiát Szerbia elfoglalására buzdították, tudván, hogy milyen konfliktus fejlődhet ki ebből. Szerbia rendkívüli provokációval szembesítette az Osztrák-Magyar Monarchiát, de két fél kellett a fegyveres konfliktushoz.33 Az emberi természet, keresi az egyszerű, kielégítő válaszokat, ezért a német bűnösség máig megmaradt. Ennek azonban ellentmond, hogy Oroszország mobilizál előbb, mint Németország. Berlinben és Bécsben megpróbálták lokalizálni a konfliktust a Balkánon. Oroszország döntése, mivel biankó csekkjét Párizsból, európaizálta az osztrák-szerb leszámolást, mely Nagy-Britannia belépésével lett világégéssé. Az öt nagyhatalom, Ausztria-Magyarország, Németország, Oroszország, Franciaország, NagyBritannia és Szerbia együttesen szabadította ki Armageddont.34 A konfliktus viszonylag csekély nemzetközi válságból indul, mint a szarajevói gyilkosság, míg a világháború, a politikai tévítéletek; és a presztízs veszteségtől való félelem végzetes keverékének eredménye. Makacs kötelezettségvállalások minden oldalán egy nagyon bonyolult rendszernek, az európai államok katonai és politikai szövetségeinek.35 Közös felelősség terheli a nagyhatalmakat és Szerbiát. A bűnösök: Ausztria-Magyarország, Németország, Oroszország, Franciaország, Nagy-Britannia és Szerbia. Szerbia viselte a legnagyobb felelősséget a világháború kitörése miatt. A szerb nacionalizmus és a terjeszkedés mélyen bomlasztó erő volt és a szerb Fekete Kéz terrorista csoport rendkívül felelőtlen volt. Franciaország ösztönözte Oroszországot az agresszivitás irányába. Nagy-Britannia nem közvetített, mint azt tette az előző délszláv válság ideje alatt.36 A szerb államvezetés nagy hibákat követett el a huszadik század elején. Ezek hatása ma is érezhető. Az első ezek között, már 1914 őszén történt. Vélhetően a balkán-háborúkban való győzelemtől vezetve, Szerbia hadicélként, már a háború legelején meghirdette s szerbek, horvátok és szlovének felszabadítását és egyesítését, amikor még egyetlen nagyhatalom sem jelentette be a saját céljait.37 Ez a lépés meghatározta sorsát a huszadik századHeather Jones - egyetemi docens, LSE David Stevenson, történészprofesszor, LSE: 34 Sean McMeekin véleménye. (Koc University, Istanbul) 35 Gerhard Hirschfeld, történészprofesszor, Stuttgarti Egyetem 36 Sir Richard J Evans (University of Cambridge) történészprofesszor véleménye. 37 IVOJINOVIĆ, Miloslav Rajković i Dragoljub R.: Ne oprataju nam ruenje carstva. Večernje 32 33

238


ban, de talán még a huszonegyedikben is. Ez mindenesetre az uralkodói bölcsesség hiányára mutat.38 Más vélemény szerint abszurd és nevetséges lenne, Szerbiát hibáztatni a háborúért. Nikola Paić szerb miniszterelnök a legnehezebb helyzetben volt. A nemzeti közvélemény nyomása alatt, s vita a polgári és katonai hatóságok között. Paić számára ez olyan volt, mint egy rémálom. Az adott körülmények között aligha volt képes másképp reagálni. Paić egy tragikus hős, nem a bűnös. Annak érdekében, hogy bővítse a nemzeti területeket, ha szükséges, erővel és háborúval, a szerbek nem jártak el másként, mint a németek vagy az olaszok, vagy bárki Európában abban az időben. Nem jellemző, hogy a Balkán különösen erőszakos hely lett volna.39 A nagyhatalmak nem voltak képesek felismerni, ami nyilvánvaló ma: a háború számukra a lehető legrosszabb forgatókönyv volt, katasztrófa. Képtelenek voltak bekalkulálni és értékelni a közelgő katasztrófát. A franciákat és a briteket nem érdekelte a merénylet, csak saját céljaik. Edward Gray brit külügyminiszter szerint Ausztria-Magyarországnak Belgrádot hadüzenet nélküli háborúval kell elfoglalnia. A helyzet groteszk: a briteknek nem szimpatikus Szerbia; a sajtó abban az időben azt írja a szerbektől, hogy rasszisták. Sőt ezen is túlmegy, mikor a The Manchester Guardian ezt írja 1914-ben: Az utóbbi években az uralkodóinak cselekedetei és az ország politikája páratlan szövete volt a kegyetlenségnek, kapzsiságnak, képmutatásnak és rosszakaratnak. Ha fizikailag lehetséges lenne Szerbiát a tengerhez kivontatni és ott elsüllyeszteni, Európa levegője hirtelen tisztábbnak tűnne. Azelőtt sok dologban megbecstelenítve, egy becstelenül rossz ugye van az Ausztriával való civakodásban, a gyilkosok bujtatásának ugye a meggyilkolt személyek barátai ellen. A szövetségesek A szövetségesek, főleg Nagy-Britannia és Franciaország között egészen sajátságos a viszony. Nem volt közöttük olyan véd- és dacszövetség, mint amilyen 1879 óta az Osztrák-Magyar Monarchiát és a Német Birodalmat összekapcsolta. Amióta érdekellentéteik az 1904-ben megkötött entente cordiale-lal kiküszöbölődtek, bizonyos fokú barátság fejlődött ki a két ország között. Kapcsolataik a világháború alatt egész szorossá váltak, stratégiailag és külpolitikailag szinte egy birodalmat alkottak. Bámulatos látnunk, hogy ez a két különböző múltú, jellemű, vérmérsékletű nép, belső küzdelmeiben a stratégia és a politika kiegészítette egymást. Sajátságosan bonyolult viNovosti, 2011. február 26. 38 Ezen a véleményen van Dubravka Stojanović szerb történészprofesszor, a Belgrádi Egyetem professzora. 39 CLARK, Christopher M.: Istorija Nove knjige o početku Prvog svetskog rata: Mesečarenje i druge katastrofe. Vreme, 1185. szám, 2013. 09. 19.

239


szony volt ez a hadvezetőség és a kormányok, másrészt meg az egyes szövetségesek katonai vezetői között. A szövetséges hatalmaknál a hadvezérek semmihez sem fogtak, mielőtt a politikusokkal mindent meg nem hánytakvetettek. Tárgyalásaik során ez érdekes villongásokra vezetett. Bár az angol és a francia politikusok és stratégák folyton civódtak egymással, törekvésük rettentő szívóssággal egyetlen célra irányult: a végső győzelem kivívására. 40 Nial Ferguson brit történész, a Harvard Egyetem professzora szerint, NagyBritannia belépése az első világháborúba a modern történelem legnagyobb hibája volt. Stratégiailag, ha Britannia nem lépett volna a háborúba 1914-ben, még megmaradt volna a lehetősége, hogy beavatkozzon később. A hadba lépés túl korai volt, az ország pedig teljesen felkészületlen. Felállítani egy hadsereget többé-kevésbé a semmiből, és harcba küldeni a németek ellen, ez volt a katasztrofális veszteségek receptje. 1914-ben a Franciaországba átdobott csapatok az év végére lényegében megsemmisültek. Britannia valójában együtt élhetett volna egy német győzelemmel. Mi több, az lett volna az érdeke, hogy kimaradjon a háborúból 1914-ben.41 Úgy tört ki, mint összeesküvés a császári Németország és Ausztria-Magyarország kormányai között, a háborúról, abban a reményben, hogy Nagy-Britannia kimarad.42 A fentieket látszik alátámasztani német történészek véleménye is. A német vezetést tulajdonképpen védelmi célok vezérelték, korlátozott hegemóniát kialakítani az európai kontinensen, ami Bismarck idején is létezett, s ez távol állt a világuralmi céloktól.43 A világháborúvá duzzadt európai polgárháború elsőrendű felelősei a britek voltak. Ez nem menti fel a szinte ugyanakkora felelősség alól a Német Birodalmat és főleg az akkor uralkodó rendszert, mely mindkét oldalon meghatározta a vezetők hatalomgyakorlását. Akik, nem törődve népük sorsával, s nem visszariadva a hatalmas emberáldozatoktól sem, belevetették magukat a kontinens vagy akár a világ hegemóniájáért folyó harcba. Ráadásul mindezt úgy állították be, mintha saját nemzetük érdekeit követték volna.44 Sir Max Hastings hadtörténész szerint viszont Németországot terheli a fő felelősség. Ugyanis csak Németország volt képes, hogy megállítsa a katasztrófát bármikor 1914 júliusában a biankó csekk visszavonásával.45 Oroszország számára is korai volt az idő az összecsapásra, vélhetően sokkal erősebb helyzetben lett volna két évvel később, miután befejezte fegyverkezési programját. Nagy-Britannia részéről a semlegesség nem lehetett hiteles válaszCOOPER, A. Duff: A nyugati hadszíntér (Előszó). Singer és Wolfner, Budapest, 1939. BBC History Magazine. 2014. 01. 29. 42 John Rohl véleménye (em. prof, University of Sussex). 43 GEPPERT , Dominik, NEITZEL, Sönke, STEPHAN, Cora, WEBBER, Thomas: Warum Deutschland nicht allein schuld ist. http://www.welt.de/debatte/kommentare/ article123516387/Warum-Deutschland-nicht-allein-schuld-ist.html. 2014. 01. 04. 44 FEJTŐ (2004). 45 HASTINGS, Sir Max - FERGUSON, Niall: Was Britain right to fight in World War One? http://www.centenarynews.com/article/?id=1503. 2014. 03.02. 40

41

240


tás, aki még dominálta a tengereket és a globális pénzpiacot. Pjotr Nyikolajevics Durnovo, volt orosz belügyminiszter, aki elfojtotta az1905-ös forradalmat, 1914 februárjában levelet küldött a cárnak, amelyben arra kérte őt, hogy hagyja el Franciaország és Nagy-Britannia szövetségét, inkább keresse helyét Németország mellett, mivel abból nincs haszna Oroszországnak - ugyanis az egy mesterkélt tákolmány, valós alapok nélkül, és háború esetén katasztrofális következmények várhatók. Meglátása szerint ezek a következők lesznek: 1.) Elhúzódó háború, amelyben a legsúlyosabb áldozatokat Oroszország viseli.46 2.) Tudomásul kell venni, hogy vereség esetén a társadalmi forradalom egy szélsőséges formája biztosan bekövetkezik Oroszországban. 3.) Abban az esetben, ha Németország vereséget szenved, a szocialista pártok kihasználják a lakosság hazafias érzéseit, hogy megtámadják a rendszert, mely cserbenhagyta őket.47 Mindezek a meglátások helyesnek bizonyultak, és később kivétel nélkül beigazolódtak. A háború és következményei Az első világháború mély nyomot hagyott a mai ember gondolkodásában. Átalakította Európa politikai rendjét. Mindegyik ország látszólag önvédelemből harcolt, ugyanakkor azonban hódításra és hatalmas előnyök szerzésére törekedett.48 A huszadik századi társadalmi folyamatok csírái igazából az első világháború által erősödtek meg s lettek később azzá, ami következett.49 Azonban ez, mint a háború eredménye, megfelelt a szövetséges nagyhatalmaknak. Nagy-Britannia és az Egyesült Államok megegyeztek abban, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiát feldarabolják, azzal együtt más célokat rajzoltak fel. A Balkánon egy olyan államot kívántak létrehozni, mely védőbástya lesz a német törekvések ellen a Közel-Kelet felé. NagyBritannia és Franciaország számára a Duna a Balkánon védvonalat jelentett a németekkel szemben. A franciák később még hozzáadták azt a reményüket, hogy amikor a Szovjetunió megerősödik, Jugoszlávia ellenáll a szocializmus terjedésének, és a diverzáns akcióknak, melyek onnan indulnának, ahogy Európában azidőtájt emlegették. 46 Több mint egymillió nyolcszázezer katona, másfél millió civil áldozat és 5 millió megsebesült, összesen nyolcmillió háromszázezer, ami az összlakosság öt és fél százaléka. Ezt a számot csak a német birodalom katonái vesztesége múlta felül, ami kétmillió ötvenezer, de az ő polgári áldozatainak száma jóval kevesebb, mintegy 426 ezer. Azonban hozzá kell tenni, hogy ezek az orosz adatok még ma sem megbízhatóak. A legtöbb polgári áldozat az Oszmán Birodalom területén esett, mintegy kétmillió százötvenezer. 47 DURNOVO, Pjotr N.: A Future Anglo-German War Will Become an Armed Conflict between Two Groups of Powers. http://novaonline.nvcc.edu/eli/evans /his242/ documents/ Durnovo.pdf 48 TAYLOR, A. J. P.: Az első világháború képes krónikája Akadémiai, Budapest, 1988. 49 OUŘEDNÍK, Patrik: Europeana. A huszadik század rövid története. Kalligram, Pozsony, 2006.

241


A balkánon a világháború lezárásakor, a Karađorđevićház választhatta volna az etnikai szerb területek egyesítését. Valójában a wilsoni elvekből ez következett volna, azonban nem ez történt.50 A szövetségesek nem azt teljesítették, amit elvártak tőlük.51 A délszláv területeken ennek következtében a második világháború alatt dúlt polgárháború és utóhatása mérhetetlen szenvedést és szörnyű áldozatokat követelt, ami 1990 és 2000 között még egyszer kiújult. Az első világháború idején kilenc és fél millió férfi és hatszázezer nő esett áldozatul, hatmillió férfi és kétszázezer nő életfogytig nyomorék maradt. Angliában egymillió nő dolgozott a fegyvergyárakban, akik közül naponta átlagosan tizennyolcan vakultak meg. John Keegan szerint az első világháború tragikus és szükségtelen konfliktus volt. Szükségtelen, mert az események láncolatát, amely a kitöréséhez vezetett, a fegyverek első összecsapását megelőző öthetes válság bármelyik pontján megszakíthatták volna, ha szószólóra akad a józan megfontoltság, vagy az egyszerű emberi jóakarat.52 A Nagy Háború, ha az 1939-1945-öshöz hasonlítjuk, csekély anyagi kárt okozott. Egész ideje alatt egyetlen európai nagyvárost sem romboltak le, de még csak komoly pusztítást se okoztak egyben sem úgy, ahogy a második világháborúban az összes német nagyvárosban légi bombázással. Az első világháború vidéki konfliktus volt, a keleti és a nyugati fronton egyaránt. A mezőket, amelyeken megvívták, gyorsan újra művelés alá vonták, vagy újra legeltetni kezdtek rajtuk, a tüzérségi tűz által lerombolt falvakat pedig a Verdun körüliek kivételével hamar újjáépítették. A háború nem okozott olyan kárt Európa kulturális örökségében, amelyet nem lehetett könnyen kijavítani. Az áldozatok számát tekintve azonban más a helyzet. Bár a legtöbb megszámlált halottat Németország veszítette Oroszország és Törökország halottai máig nincsenek bármiféle pontossággal számba véve , népességéhez arányítva mégsem ez az állam szenvedte a legsúlyosabb emberveszteséget. Szerbia háború előtti ötmilliós népességéből 125 ezer katona esett el vagy halt meg más okból, de további 650 ezer polgári lakost vitt el a nélkülözés vagy különféle betegségek, amivel a népesség teljes vesztesége elérte a 15 százalékot, szemben a brit, a francia és a német népesség két és három százalék közötti összesített veszteségével.53 Az örményeket ért genocídium áldozatainak számát egy-másfél millió körülire becsülik, a franciák, az angolok és az oroszok akkor jegyzékben til50 Dugo oklevanje srpskih saveznika. Odsustvo odlučnosti i jasne vizije velikih sila doveli su do tekog poraza savezničke politike na Balkanu. Za Francusku i Englesku balkansko ratite nije bilo privlačno. Večernje Novosti, 2008. 12. 03. 51 BABOVIĆ, Milan: Istoričar prof. dr Dragoljub ivojinović osvetljava odnos velikih sila prema Srbiji u Prvom svetskom ratu: Londonski sporazum krili od Srbije. Večernje Novosti, 2008. 11. 30. 52 KEEGAN, John: Az első világháború. Európa, Budapest, 2010. 53 Uo.

242


takoztak, amelyben a történelem folyamán először esett szó az emberiesség elleni bűntettről. Az a háború, amelyet 1914 ós 1918 közt vívtak meg Európában, a tömegek számára igazi katasztrófa volt, Nemcsak a gazdasági veszteség miatt, amely őket érte, nemcsak a halottak óriási száma és a rokkantak, bénák, sebesültek még nagyobb száma miatt, hanem amiatt a légkör miatt is, amelybe jutottak. A háború alatt mindent megígértek a dolgozó tömegeknek s ezzel szemben sok országiban mindent elkövettek, hogy fejlődésük feltételeit elgáncsolják. Azok a jelenségek, amelyek a háborút követték, a tőkehiány, a kamatlábak emelkedése, a termelés és az áruforgalom csökkenése, a munka mozgékonyságának gúzsbakötése, a bevándorlási tilalmak stb. csak abban az irányban éreztették hatásukat, hogy kedvezőtlenebbé tették a munkafeltételeket. Azok a feltételek, amelyeket az antant szabott a legyőzött országokra, felháborítóak és becstelenek: minden előzetes fogadkozás és minden logika tagadását jelentik. A győzők megsértették a civilizáció minden törvényét s a leggonoszabbul visszaéltek győzelmükkel.54 Összegezve, Európa hitelező világrészből eladósodott világrésszé változott át. Ezzel elvesztette vezető erejének legnagyobb forrását.55 Mindeddig a Nagy háború volt az ötödik legnagyobb halálos konfliktus a történelemben, ami sok országban megnyitotta az utat a nagy politikai változások előtt, így a forradalmak előtt is, s ezzel megvetette a talajt a bolsevizmus és a nemzetiszocializmus előtt is. A háború és az azt lezáró békerendszer átrajzolta Európa térképét, átírta politikai rendjét, és új államokat hozott létre. A regionális konfliktusból kiinduló világháború következtében Európa elveszítette vezető szerepét a világban. A nagyhatalmak nem voltak képesek felismerni, hogy a háború a lehető legrosszabb forgatókönyv volt, egy katasztrófa. Ma a világ számos pontján dúl háború. Európa határain belül is polgárháború van 2014-ben. Végül csak az igazi a kérdés, hogy 1914-1918 logikája mennyire azonos a mai világhelyzettel?

54 55

NITTI (1925). Uo.

243


244

Surányi Csaba. Abstract

Recommend Documents