01/2011:1796
SUCRALFATUM Szukralfát
C12H30Al8O51S8[Al(OH)3]n[H2O]n' ahol n = 8–10 és n' = 22–31. DEFINÍCIÓ β-D-Fruktofuranozil-α-D-glükopiranozid-oktakisz(dihidroxi-alumínium-szulfát) 8-10 molekula alumínium-hidroxiddal és 22-31 molekula vízzel. Tartalom: − β-D-fruktofuranozil-α-D-glükopiranozid-oktakisz-szulfát (szacharózoktaszulfát) (C12H14O35S88– ; Mr 975): 30,0–36,0%. − alumínium (Al; Ar 26,98): 16,5–18,5%. SAJÁTSÁGOK Küllem. fehér vagy csaknem fehér, amorf por. Oldékonyság: vízben, etanolban (96%) és diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik; híg ásványi savak és alkálilúgok oldják.
AZONOSÍTÁS A.
Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS szukralfáttal.
B.
2 g anyagot 10 ml 0,1 M sósavval felforralunk. Az oldatot lehűtjük, és 0,1 M nátrium-hidroxid–oldattal semlegesítjük. Az oldat 5 ml-éhez 0,15 ml frissen készített R réz(II)-szulfát–oldatot és 2 ml frissen készített R hígított nátrium-hidroxid–oldatot elegyítünk. Az oldat kék színű és tiszta lesz, és forralás után is ilyen marad. A forró oldatot 4 ml R hígított sósavval elegyítjük, és 1 percig forraljuk. Ezután 4 ml R hígított nátrium-hidroxid–oldatot adunk hozzá: azonnal narancsszínű csapadék válik le.
C.
Kb. 15 mg anyagot 0,5 ml R hígított sósav és 2 ml R víz elegyében oldunk. Az oldattal az alumíniumion azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.
VIZSGÁLATOK A-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 450,0 mg vizsgálandó anyagot R nátrium-hidroxid 88 g/l-es oldatának és R tömény kénsav 196,2 g/l-es oldatának azonos térfogatarányú elegyével 10,0 ml-re oldunk. Az oldat pH-ját R nátrium-hidroxid 4 g/l-es oldatának – mérsékelt rázogatás közben történő – haladéktalan hozzáadásával megközelítőleg 2,3-ra állítjuk, pontosan mérve a hozzáadott milliliterek számát (V). Az oldatot ezután (15,0 – V) ml R vízzel hígítjuk, majd 1 percen át rázogatjuk. Ha ezután a pH értéke nem esne 2,3 és 3,5 közé, akkor az eljárást R nátrium-hidroxid 4 g/l-es oldatának megfelelően eltérő térfogatával megismételjük. Összehasonlító oldat (a). 40,0 mg CRS kálium-szacharóz-oktaszulfátot a mozgófázissal 5,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml a) összehasonlító oldatot a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítunk. Oszlop: − méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,0 mm; − állófázis: R kromatográfiás célra szánt aminopropilszilil szilikagél (5 μm).
Mozgófázis: R ammónium-szulfát R tömény foszforsavval pH 3,5-re beállított 70 g/l -es oldata. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: differenciál-refraktométerrel. Injektálás: 50 μl; vizsgálati oldat és b) összehasonlító oldat. Relatív retenció szacharóz-oktaszulfátra (retenciós ideje kb. 6 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,6. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: − elméleti tányérszám: legalább 400; − szimmetriafaktor: legfeljebb 4,0. Követelmény: − A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (5,0%). Semlegesítő kapacitás. 0,25 g anyagot 100,0 ml, előzetesen 37 °C-ra melegített 0,1 M sósav–mérőoldatban – 1 órán át 37 °C-os vízfürdőben folyamatos keverés közben – diszpergálunk. A lehűtött oldat 20,0 ml-ét 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal pH 3,5-ig titráljuk. Legfeljebb 14,0 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldat fogyhat. Klorid (2.4.4): legfeljebb 0,50%. 0,10 g anyagot 5 ml R hígított salétromsavban oldunk, és az oldatot R vízzel 50 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 5 ml-ét R vízzel 15 ml-re hígítjuk. Arzén (2.4.2/A): legfeljebb 4 ppm. 0,25 g vizsgálandó anyagot roncsolólombikba mérünk, és 5 ml R tömény kénsavat, majd óvatosan néhány milliliter R tömény hidrogén-peroxid–oldatot adunk hozzá. Az oldatot forrásig melegítjük. A feltisztult és színtelen oldat melegítését a víz és lehetőleg minél több kénsav eltávolításáig folytatjuk. A maradékot R vízzel 25 ml-re hígítjuk. Nehézfémek (2.4.8/F): legfeljebb 10 ppm. Az anyag 2,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.
TARTALMI MEGHATÁROZÁS Alumínium. 1,0 g anyagot 10 ml R 6 M sósavban diszpergálunk. A diszperziót 70 °C-on vízfürdőben, folyamatos kevertetés közben 5 percig melegítjük. Ezután szobahőmérsékletűre hűtjük, a teljes mennyiséget maradéktalanul átvisszük egy mérőlombikba, és gondos elegyítéssel R vízzel 250,0 ml-re hígítjuk, majd megszűrjük. A szüredék első részletét elöntjük. Ezután 10,0 ml szöredéket 10,0 ml 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal, majd R ammóniumacetát–oldat és R hígított ecetsav azonos térfogatarányú keverékének 30 mlével elegyítünk. Az elegyet vízfürdőben 70 °C-on 5 percig melegítjük, majd lehűtjük, és R etanol (96%) 25 ml-ét, valamint R ditizon R etanollal (96%) frissen készített, 0,25 g/l-es oldatának 1 ml-ét adjuk hozzá. A nátrium-edetát feleslegét 0,1 M cink-szulfát–mérőoldattal titráljuk; a tirálást addig folytatjuk, míg az oldat rózsaszínű nem lesz. 1 ml 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal 2,968 mg Al egyenértékű. Szacharóz-oktaszulfát. Folyadékkromatográfia (2.2.29) az A-szennyező vizsgálatánál előírtak szerint, de a következő eltérésekkel. Mozgófázis: R ammónium-szulfát R tömény foszforsavval pH 3,5-re beállított 132 g/l -es oldata. Injektálás: vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. A százalékos C12H14O35S8-tartalmat a CRS kálium-szacharóz-oktaszulfát deklarált tartalmából számoljuk ki, 0,757-del szorozva a kálium-szacharózoktaszulfát-tartalmat. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyező: A.
R = SO3H és H aránya 7:1.
A. β-D-fruktofuranozil-α-D-glükopiranozid-heptakisz(hidrogén-szulfát).
