Összefonódások július 25-től 28-ig

A magyarországi ruszinok közéleti, tájékoztató havilapja • Общественна, информаційна новинка русинув у Мадярщині

VII. évfolyam 69. szám, augusztus

2009 річник VII. число 69, август

Összefonódások 2009. július 25-től 28-ig Gömör-Tornai fesztivál Tornabarakonyon Az együttműködés egyik legszebb példájával találkozhattunk a Gömör-Tornai fesztiválon. A program kiemelt szervezője: a Baráti Kör Tornabarakonyért Alapítvány volt, olyan segítő, támogató szakmai társakkal, mint a: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Ruszin Kisebbségi Önkormányzat, az Országos Ruszin Kisebbségi Önkormányzat, Községi Önkormányzat Tornabarakony, Borsod-Abaúj –Zemplén Megyei Önkormányzat és még sokan mások. Az ünnep fénypontját jelentő görög katolikus szent liturgián kívül, amelyet a nagytiszteletű Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Egyházmegye megyéspüspöke celebrált, országos szinten is magasan elismert programok közül csupán egy-néhányát kiemelve, a legnagyobb sikert: a tájegységi, kézműves programok, a ruszin kultúrtörténeti és egyházművészeti kiállítás, a Cservena Rúzsa népdalkör, a meseszínház, a debreceni Waldorf iskolások zenés műsora, a bizánci liturgikus énekek, a Tilalmas Zenekar, a Técsői Banda népzenei műsora, a felnőtt és gyermek táncházak, a geológiai túra, a ruszin festőművészek alkotásai és fotókiállítások érték el. Az alábbiakban közöljük és Manajló András, az ORKÖ elnökének köszöntőjét.

Tornabarakonyi Ruszin Nap (Július 25.) V. Nemzetközi Ruszin Alkotótábor és kiállítás az ORKÖ gyűjteményéből Ez az ötödik Nemzetközi Ruszin Alkotótábor, amely most a BAZ megyei önkormányzatok és az ORKÖ összefogásával született meg. A már korábban megismert és új alkotók népesítették be ezt a gyönyörű Borsod megyei vidéket. Az alkotótábor rangját, igényességét jelzi, hogy elismerést szerzett művészek vesznek részt, olyanok, mint: Paráda Zoltán, Mátyús Zsófia és Lídia, Törő Gábor. Kiváltképpen büszkék lehetünk arra, hogy olyan alkotók és szervezők vannak köztünk, akik a ruszin sors sajátosságain keresztül, a tiszta, a nemzetünk legmélyebb művészeti, népi hagyományaiból hozzák felszínre kulturális kincseinket. Kívánom, hogy ez a művésztelep az összefogás szép példáját bizonyítsa, amely méltó példaadója lehet Borsod megye önkormányzatai számára. A mai Ruszin Nap és az Alkotótábor hatása közössé-

geinkre olyan biztató tény, amely mindannyiunkat valamiképpen megérint. Jó látnunk, hogy a széthúzás és a kicsinyes magánérdekek, az alkotó-,és építőerő korlátja ebben a közös értékteremtő kollektívában teljesen megszűnt és a mi hagyományőrző kultúránk is az összefogásért és egymásért küzdő, valamint többségi társadalom befogadása közé tartozik. Tapasztaljuk és látjuk, hogy értékteremtő és őrző rendezvényeink és gyűjteményeink kiállítása mindenkit megszólít, aki valódi „kincsek”, szellemi értékek , ihlet után kutat, szépséget és értéket keres. Ehhez hasonló szép rendezvényeink voltak Balatonföldváron, most pedig Balatonszepezden folyamatos, amikor

Ruszin Világ melléklet • № 56 • Русинськый Світ прилога

1

minden figyelmünk a fiatalokra irányult. Sorozat rendezvényünkön sikerült több méltó művész-, és tanárembert bemutatnunk, pedagógiai és művészeti feladatot adnunk és ezáltal a gyermekeinket, fiataljainkat is ráébresztenünk arra, hogy milyen hagyományokat és értékeket őrző nemzethez is tartoznak ,kik ők, honnan jöttek. A mai püspöki Szent Litúrgia felemelő és lelki erőt adó érzés volt. A mennyezeten a freskók, körben a falakon a szentek, és a többi alkotások szépségei a görög katolikus Szent Liturgiával együtt, kimondhatatlanul erős kisugárzási hely volt, hatására sokáig fogunk emlékezni. Reménnyel és nagy örömmel várjuk, az elsősorban a Széchényi Társaság ügyvezető igazgatója, Szunai Miklós támogatása által felépített fatemplom építésének befejezését, amely az összes görög katolikus hívőnek, beleértve a ruszinokat, szól, valamint az ORKÖ összefogásával és Benza György valamint Pákh Imre lokálpatrióta vállalkozók segítségével felépülő emlékpark tervének megvalósulását. Szent zarándokhelyünkön, Máriapócson lesz az emlékező, hálát adó, szent „otthonunk”, ahová mindannyian – határon belüli és kívüli nemzettársaink is elvihetik vértanú papjainknak és a diktatúra által elpusztított szeretteinknek, rokonainknak emlékező virágait és elmondhatják imájukat. Imánk átszellemültsége folytán itt a legközelebb érezhetjük magunkhoz Istenünket, Szűz Mária kegyelmét. A szent helyen felépített fatemplom és emlékpark, több nemzedéknek szóló nemzeti emlékhely lesz. Ez egy erőteljes lépés a görög katolikus hitünk elmélyítéséhez. Nemzetünk megmaradásának feltételeként említem- ruszin nyelvünk megőrzésének fontosságát. Az ószláv nyelven elhangzó litúrgiák köze-

lebb hozzák számunkra is a jó Isten szeretetét. Ősi nyelvünkön minket is közvetlenebbül érinthet meg az a sok jóság és kegyelem, amelyet a Szentlélek kisugárzásából kaphatunk, oly közel érezve hozzánk a „Mária –kegykép” ikonját. Megmaradásunk érdekében, nemzetiségünk összefogásának megerősítésében három nélkülözhetetlen feltételt említenék, amely nélkül küldetésünket nem tudjuk véghez vinni, hiszen anyaország nélkül vagyunk, nincsen államiságunk. Nélkülözhetetlen alappillérek: a kultúra, nemzetünk hite- a görög katolicizmus és nyelvünk megőrzése. Ezek nélkül elpusztulunk, asszimilálódunk, megszűnünk, mint önálló hagyományokkal rendelkező nemzet. Ehhez nagy szükségünk van közösségünk aktív tagjainak, fáradtságot nem ismerő, odaadó munkájára, a magyar társadalom befogadására, a görög katolikus egyház támogatására. Köszönöm az eddig végzett értékes munkát. Szeretett nemzetünk, a ruszinság megmaradásának érdekében mi mindent megteszünk, ígérem. Jó eső érzés tudni azt, hogy a görög katolikus egyház számít ránk, híveire, bízik alkotó erőnkben, mély hitünkben. Jó tapasztalni, a visszajelzésekből hallani és látni, hogy a ruszin értékálló, hagyományőrző kultúránk mily nagy mértékben gazdagítja, színesíti az egyetemes magyar kultúrát. Figyelmünket a továbbiakban is az elmondottakra kell összpontosítani, céljaink megvalósítása érdekében. Kívánom, hogy tevékenységük járuljon hozzá ruszinságunk méltó megítéléséhez és a borsodi önkormányzatok közösségeinek boldogulásához! Tartalmas időtöltést kívánok mindenkinek!

A fiatal művészek körében

2


Manajló András, az ORKÖ elnöke

Képekben őrzött balatoni tájak, emberi pillanatok, portrék. Az élmények megörökítésének csodája. VI. Ruszin Művészeti Alkotótábor Balatonföldváron Az első ruszin ifjúsági művésztábor zárója után (erről részletesen beszámoltunk) rendezte meg az Országos Ruszin Kisebbségi Önkormányzat, Benza György lokálpatrióta vállalkozó támogatásával Balatonföldváron, 2009. augusztus 23-tól -30-ig a lembergi és kárpátaljai Alkotócsoportok Szövetsége tagjainak és neves képzőművészeti pedagógusainak, valamint a Magyarországon élő professzionális ruszin és magyar művészek közös Alkotótáborát. A jeles eseményhez kapcsolódva egy héten keresztül több programmal ünnepelték a ruszin művészet kiemelt eseményét. A jövő emberei előtt sem maradnak rejtve ezek a kincsek, amelyek e balatonföldvári gyönyörű környezetben születtek, mert az itt született alkotásokból egy-egy mintadarab a ruszin képzőművészeti gyűjteményt gazdagítják. Az Alkotótábor zárónapján kiállításra kerülő festmények a Ruszin Képzőművészeti Gyűjtemények archivumának részét képezik. A törzsanyagot az előző Művészeti Alkotótáborok festményei alkotják. A balatonföldvári Alkotótábor zárónapján nyitották meg azt a szépen megrendezett kiállítást, amelynek művész résztvevői a legjobb alkotásaikat mutatták be. A közönség elé kerültek: Medveczky Edit, Földessy Péter, Kovács Anton és Mátl Péter, Didyk Iván és Nádija, Vojtovics Alexánder és Ivánka festményei. Manajló András, az ORKÖ elnöke a kiállítás megnyitásán elmondta, hogy összefogásra van szükség ha azt szeretnénk, hogy a ruszinság újra büszke lehessen magára. Ebben segítenek a ruszin alkotóművészeink, akik méltó utódai a kárpátaljai „nagyoknak”, a már világszerte elismert művészeinknek, iskolaalapítóinknak. A ruszin művészet elismerésének a magyar kulturális

életben betöltött szerepe is nagy, művészetünk rangját és nagyságát az itt tapasztalt teljesítmény is adjahangsúlyozta Manajló András. Büszke lehet mindenki munkájára. Az alkotások gyűjteménye tehetséget bizonyít. A megjelenített helyszínre varázsolja a nézőt: legyen ez a balatoni táj, horvátországi tengerpart, a szülőföld, az elszakadást jelentő vidék, a külvárosi háztetők vagy emberi életképek, portrék. Az Alkotócsoport nevében Medveczky Edit festőművész köszönte meg ezt a felejthetetlen, tapasztalatszerzéssel bővített és az alkotás körülményeiről a legmagasabb szinten gondoskodó Művésztábort. A Az Alkotótábor résztvevői szakma legjobbjai találkoztak ezen a helyen, s a tárlat kitekintési lehetőséget adott a nemzetközi fejleményekre is. Munkájukat gazdagító baráti és szakmai párbeszédet folytathattak egymással. A Ruszin Világ következő számaiban bemutatjuk az Alkotótábor résztvevőit, a ruszin kortárs művészet legjobbjait. Az olvasó betekintést nyerhet az alkotó ember izgalmas gondolatvilágába. Minden alkotó olyan ember, aki vigaszt akar nyújtani az emberiségnek, a művészet élvezőinek, de egyben önmaga is érzékennyé és sebezhetővé válik. Hiteles áttekintést szeretnénk adni kortárs művészeink múltjáról és jelenéről. Tudósitonktól

A művészek ajándéka vendéglátóinak


Tárlatlátogatás közben

3

Szent István király A magyar nemzet első szent királyának és apostolának ünnepe (969-1038), az ország egységét kifejező szimbólum Augusztus 20. Szent Istvánnak köszönheti népünk hitét és műveltségét. Halála előtt országát a Boldogságos Szűznek ajánlotta fel. A Szent Istvánra való emlékezésnek ugyan ezeréves hagyománya van, augusztus 20.-a, mint nemzeti ünnep azonban mégis rövid múltra tekint vissza. Az államalapítás ünnepe a körmenetből nőtte ki magát a XX. században. A középkorban az egész Kárpát-medencében élt Szent István kultusza, amely a török hódoltság alatt eltűnt. Ennek fontos eleme volt a búcsújárás és az Aranybullában (1222) is meghatározott „szent király ünnepe”, amelyet Székesfehérváron tartottak, bár kezdetben nem augusztus 20.-án. Az ünnep Mária Terézia korához kötődik, amikor uralkodói közbenjárással 1771ben Raguzából (ma Dubrovnik, Horvátország) Bécsbe, majd Budára került a Szent Jobb ereklye. A királynő rendelete értelmében az időközben elpusztult Zsigmond-kápolnában őrzött ereklyét évente hat alkalommal lehetett közszemlére állítani, köztük augusztus 20.-án. Rendelete egyben nemzeti ünnepnek minősítette Szent István napját. Az ünnep nem vált rögtön az ország egységét kifejező szimbólummá, alapjait csak az 1818ban először megtartott körmenet fektette le. Ennek helyszíne a II. világháború végéig a budai vár volt. Az 1848-49-es szabadságharc után több mint tíz éves kényszerszünet következett be, mivel a Bach-korszak betiltotta a körmenetet, s csak 1860-ban rendezték meg ismét, s ezt követően lett egyre népszerűbb. A monarchia végén bukkant fel újra egy elfelejtett szokás, az aratóünnep. A néphagyomány ekkor még nem kapcsolódott össze augusztus 20.-val. Az új kenyér jelenléte csak fél évszázad múlva vált meghatározóvá… Az új és a ma is létező szokások közé beemelték a tisztavatást, az ünnepélyes őrségváltást, a néphagyományok ápolását és a tűzijátékot. A II. világháborút követő években új arcula-

4

tot kellett találni az ünnepnek. Gyökeres váltás a diktatúra kiépülésével, 1948-ban következett be, amikor is átalakították a külsőségeket. Megtartották a tisztavatást, a tűzijátékot is, ezen felül bábszínház, kultúrműsor, díszelőadás és hasonló mulatság szórakoztatta a népet. A körmenet viszont a kommunizmus berendezkedése után ismét tiltólistára került. Az ünnepnek természetesen új nevet adtak, 1948-ban megszületett az új kenyér ünnepe elnevezés, mint központilag előírt szóhasználat. Ezt azonban hamar felváltotta az alkotmány ünnepe. 1949. augusztus 20.-án lépett életbe ugyanis az alkotmány. Az 50-es évek elején a programok megrövidültek, a tűzijáték is elmaradt, viszont a korszak vívmánya a kitüntetés- adományozás- a művészeknek, népművelőknek – ma is létezik. Az ünnep új arculatot kapott. Lényeges elemként jelent meg az avatás: pályaudvart, iskolát, gyárat, utat avattak. A szórakoztató műsorok repertoárja a 60-as évek közepén bővültek látványosan. Többek között újjáéledt a tűzijáték, egyre jelentősebb lett a vízi és légi parádé, Debrecenben pedig megszületett a virágkarnevál. Folytatódtak az olyan hagyományok is, mint a zászlófelvonás és a tisztavatás a Kossuth-téren, a néphagyományok bemutatása és a szórakoztatás. A körmenet továbbra is tabu volt, egészen 1989-ig, amikor hosszú évtizedek után a Bazilikánál megrendezték az „elsőt”. A rendszerváltás utáni ünneplés menetrendje nagymértékben hasonlít a korábbiakhoz, kihagyhatatlan eleme lett azonban a kenyérszentelés.


Forrásanyag: Gödöllői Szolgálat, 2009, augusztus 19.

Kisboldogasszony búcsú Szentendrén 2009. augusztus 29.-én Dicsőség Jézus Krisztusnak! Drága Barátaim! Tisztelt Vendégek! Kisboldogasszony ünnepére gyűltünk össze ismét a szentendrei skanzen területén. Megszokott a sokaság, megszokott a ragyogó napfény és hálát adunk a jó Istennek, hogy az idén is megünnepelhetjük a már hagyományos ruszinok búcsúját, amely Kisboldogasszony ünnepéhez kapcsolódik. Elsősorban köszönteni szeretném az itt szent misét celebráló: Dr. Cselényi István esztergomi görög katolikus parochus és a Szónoczky János-Mihály atyákat, kiknek nevét, gondolatait országszerte jól

Pilisszentkereszti folklór együttes

ismerhetik azok, akik rendszeres látogatói rendezvényeinknek és olvasói kiadványainknak. A szentendrei ruszin zarándokok számára a főtisztelendő atya szavai láthatóan, érezhetően nagy hatást tettek a hívekre. Talán még a szokásosnál is felszabadultabb lett az ima, melegebb a kézfogás, buzgóbb az áldozás. Emlékezetes ajándékot kaptunk a szent mise által Kisboldogasszony ünnepén, Szűz Mária születésének napján (szeptember 8,) , aki Joakimtól és Annától született. Ő a világ Megváltójának édesanyja, a Boldogságos Szűz Mária. Ez az esemény is bizonyítja, hogy az ember hagyományszeretete, vallási igénye, identitás vágya legyőzhetetlen. Akik ide eljöttek, tapasztalhatják, hogy őseink imája nem múlt el nyomtalanul, hiszen ma is erős görög katolikus hitünkamely a mi ruszin identitásunk megőrzésének egyik alappillére. Szent litúrgiánknak sajátos kapcsolata van a múlttal, a jelennel és főleg az örökkévalósággal, a jövővel. Mi is a jelen programok megvalósításán munkálkodunk és tele vagyunk jövőbeli tervekkel, konkrét elképzelésekkel, amelyeket szeretnénk megvalósítani. Többek között a máriapócsi fatemplom

és emlékpark kialakításának tervében, nemzetközi művésztelepek és gyűjtemények létrehozásában, amely ötödik megjelenítését épp most ünnepelhettük Balatonföldváron. Létrehoztunk egy olyan értékes gyűjteményt, amely keresztmetszetet ad a ruszin kortárs festészetről és grafika egészéről. Mindenki számára ismeretes, hogy a ruszin kultúránk, művészetünk világszerte elismert hagyományokkal és jelentőséggel rendelkezik. Még ma is nagy a ruszinok között szétszórtság. Művésztelepeink a régiókban élő és alkotó művészeket kívánja összefogni. A jelen és a jövő követelményei, a ruszinság érdekei céljából olyan megvalósítható programokon dolgozunk, amelyek segítségével megteremthetjük a kisebbségi és a többségi társadalom együttműködését. Éppen ezért nemzetiségi kultúránkban a képzőművészet, az egyházi és zenei hagyományok mellett, nagy súlyt kívánunk fektetni a ruszin nyelven szerkesztett lapok, írások, könyvek megjelentetésére. Magyar nyelvű kiadványainkat is szorgalmazzuk, mert tájékoztatni szeretnénk a velünk együttműködő és barátságban, békességben élő többségi társadalmat a ruszin sajátosságokról, kultúránkról, történelmünkről és rendezvényeinkről. Kiadványainknak már világszerte is nagy az olvasó tábora. Az eddig elhallgatott múltunk igaz tényeire a többségi társadalom is felfigyelt és igénylik a tisztánlátást elősegítő írásokat. Az interneten való megjelenésünkre is nagy gondot fordítunk. Tehát, programokban, tervekben országos és regionális szinten nincs hiány, de a kölcsönös együttműködésen alapuló programok kialakításán még van tennivalónk. A közös munka, közös sikerélményt is jelent. Én minden területen, így az emberek közötti viszonyában is ösztönzöm a párbeszédet, a megegyezést, hiszen bizonyított tény, hogy a megosztottság nem vezet eredményhez. Éppen ezért ígérem, hogy erőteljesebben fogok szembe szállni azzal a nyomuló önös érdekekkel,

Dr. Cselényi István előadása


5

kicsinyességgel, rosszindulattal, amely a nemzetben, hitben, a ruszinság felvirágoztatásának programalkotó gondolkodásától távol van. Akik a törékeny ruszin identitásunk rombolásán fáradoznak, azoknak nincs közöttünk helyük. A rossz erők, önös kicsinyes érdekek tévútra taszíthatnak bennünket, kiszolgáltatott helyzetbe, sőt veszedelembe sodorhatnak. Hiteles erőforrásunk ebben a küzdelemben őseink útmutatásai, hagyományai és nemzeti vallásunk. A ruszinság a történelem során már sok mindent átélt: mellőzést, megaláztatást, papjainak börtönt, száműzetést, identitásáról való lemondást, vallásunk nyilvános gyakorlásának kényszerét. Szent őseink adják a példát nekünk és a bennünket követő ifjaknak. Ők mindig úgy tették dolgukat, mint akik tudatában vannak, hogy hittel, kemény munkával és kitartással le lehet győzni a rosszat, a még nálunk is erősebb társadalmi erőket. Megtanítottak arra, hogy a teremtő áldozatos élet, maga a győzelem. Nekünk és a nyomunkban járó ifjaknak kell, hogy legyen erőnk, akaratunk és képességünk folytatni ezt az igazi életet, a ruszinok szent ügyének szolgálatát. Én ehhez kérek csatlakozást! Kívánom minden ruszin embertársunknak és a

velünk ünneplő vendégeknek, hogy érezzék át szívükben ezt a lelki hívást, békét és megnyugvást, amelyet a mai ünnepünk inspirál! Mindenkinek áldott ünnepet és kellemes időtöltést kívánok. Manajló András, ORKÖ elnöke

2009-es ruszin nyelvi tábor Balatonszepezdi élményeink 2009. július 19- és 27 között 9 felejthetetlen napot töltöttünk Balatonszepezden a Budapest V. kerület Belváros-Lipótváros Önkormányzat táborában. Köszönhetjük ezt, Donát Lehelnek, aki az ottani Ruszin Kisebbségi Önkormányzat elnöke, és minden évben egy csodás nemzetközi tábort szervez számunkra. Így az idén is jöttek Bíró Ede bácsi vezetésével Kárpátaljáról (Dercen, Volóc), Komlóskáról Matiszné Erzsike nénivel, Budapestről Markovics Erzsikével és természetesen Mucsonyból Majorné Zsebesi Borbála vezetésével. Amikor leszálltunk a vonatról, már

6

ismerős arcok köszöntöttek bennünket. Simon Péter táborvezető mosolygós arcát már messziről felismertük. A gazdag programok (kirándulás, kerékpár túra, hajókirándulás, kajakozás, vízi-biciklizés, divat-bemutató, sportrendezvények) közelebb hozták a gyerekeket egymáshoz, egy igazi kis csapat alakult ki. A legsikeresebb programnak azonban a Bródi András festőművész által szervezett rajzolás bizonyult. Mivel a tábor nem csak ruszin nyelvi tábor, hanem művész tábor is ezért már festőkészlettel, rajzlapokkal és otthon készített rajzokkal érkeztünk. A művész úr 24 portrét készített a gyerekekről, akik örömmel hozták haza és bizonyára bekeretezve fogják elhelyezni otthon a szobájukban. A táborban készített rajzokból kiállítást készítettünk, a legjobb rajzokat készített tanulók értékes tárgyjutalmat kaptak. A tábor utolsó napján meglátogatott bennünket Manajló András az Országos Ruszin Kissebségi Önkormányzat elnöke is. Kulturális műsorral kedveskedtünk a tábor lakóinak és vendégeinek, amely nagy tetszést aratott. Minden kis diák egy pólót kapott ajándékba az ORKÖ-tól, amit haza is vihetett. Reméljük jövőre is kapunk meghívást ebbe a táborba, ahová boldogan újra visszajövünk. Majorné Zsebesi Borbála Mucsonyi RKÖ elnökhelyettese


Egan Ede, a rutén nép megmentője Folytatás az előző számból. Egan Ede élete a hegyvidéken állandó veszélyben forgott. Nem csak az 1900. február 12.-i munkácsi értekezletre készült jelentésében emlékeztetett állandó fenyegetettségére, hanem a jegyzeteiben, Bartha Miklóssal folytatott levelezésében is:” Tisztában voltam magammal, hogy az én személyemmel ezáltal nem fogok barátokat szerezni, sőt személyemre nézve nézeteim nyílt közlése könnyen végzetessé fog válni. De tudtam és éreztem, hogy a rám bízott szent ügynek elárulásával lenne egyenlő, ha itt hallgatnék azon dolgokról, miket itt tapasztalnom kellett vagy melyek az itteni bajok megoldásának útjában állanak.” Tanulságos az előbbiekhez hozzáfűzni a „Kazár földön” szerzőjének véleményét: „Megszűntetni úgy a kazárok privilégiumát, mint a rutének szolgaságát: ím ez a célja a hegyvidéki akciónak. A jogok és kötelességek harmonikus kiegyenlítése lesz ez. A túlerős megfékezése, a gyönge támogatása.” Egan megfeszített erővel dolgozott a hegyvidéki akció kiterjesztésén, miközben a függetlenségi párti, kormányellenes sajtó heves ellenszenvvel kísérte működését és azzal vádolta, hogy reakciós politikai irányzatot szolgál ki. A miniszteri biztos nem győzte hangsúlyozni, hogy nincsenek előítéletei. A mélységes nyomorban élő rutén nép megsegítésén és nem az uzsorásréteg tönkretételén dolgozik. A sajtó nagy része ennek ellenére folytonosan támadta, antiszemitának bélyegezte, amely az akkori liberális rendszerben – akárcsak napjainkban- a legsúlyosabb jelzők közé tartozott. A gazdasági program megindításától, 1897-től- 1901-őszéig összesen 376 cikkben támadták Egan tevékenységét, de az írások egyetlen kézzelfogható vádat sem tartalmaztak. A kormány további erőteljes támogatására annál is inkább szükség volt, mert az 1899-1900. évfordulóján a kemény tél súlyos éhínséget idézett elő a ruszin nép körében. Az 1899.-évi rossz termésből származó teljes gabonakészletüket az emberek felélték, ezért a következő évi vetésük is veszélybe került. A kormányzat ezért tavasszal vetőmagakcióval sietett a szűkölködő kisgazdák segítségére. 1901. szeptember közepén Egan Ede tárgyalásokat folytatott Ungváron Firczák püspökkel a hegyvidéki akció további kiterjesztéséről. A megyeszékhelyről 20.-án reggel indult útnak gyors lovas fogaton Munkácsra. Útitársa Rochlitz Nándor királyi főerdész, a hegyvidéki kirendeltség Ung vármegyei, akivel 8-óra tájban hagyták el az ungvári Korona szállót. Edgan útközben a Hegyfark és Nagyláz község közötti szakaszon, a Lázi-dombon, mindmáig kiderítetlen körülmények között, halálos kimenetelű lövést kapott. A súlyosan megsérült Egant fogaton vitték vissza Ungvárra, ahol 12,30-órakor meghalt, anélkül, hogy visszanyerte volna öntudatát. Az egyetlen szemtanú, a főerdész volt, aki lent a kocsinál maradt addig, amíg Egan, sokak által ismert szokása szerint, ezen az

útszakaszon gyalog a Lázi-domb tetejére kapaszkodott. A főerdész pisztoly dörrenésre figyelt fel, majd feltekintve látta, hogy Egan fejjel lefelé zuhan az árokba. A helyi törvényszék két tagja, Orosz Ádám vizsgálóbíró és Polonyi Aladár beregszászi királyi alügyész, a helyszíni szemlén felvett jegyzőkönyvben az öngyilkosságot teljesen kizártnak nyilvánította. A hetekig tartó nyomozás után- mely érthetetlen módon, nem folyt kellő eréllyel-, a hivatalos vizsgálóbizottság véletlen balesetet állapított meg. A számos ellentmondás miatt Bihari Jenő újságíró, a Magyar Állam c. lap akkor belső munkatársa, beható magánnyomozást folytatott és büntetőjogi részletességgel, a végzetes út körülményeinek alapos feltárásával, az ellenérvek és éles logikájú cáfolatával arra a következtetésre jutott: „.. nincs kétség benne, Egan Ede orvgyilkosságnak áldozata lett.” Jellemző a korabeli viszonyokra, hogy amikor Egan rádöbbent küldetésének veszélyeire és életbiztosítást akart kötni, azt egyetlen bank sem vállalta. Darányi földművelődésügyi miniszter járt közbe, de így is csak hosszas tárgyalás után sikerült Egannak egy életbiztosítási társasággal szerződést kötnie. Egan két veszedelmet akart elhárítani a lakosság feje felől: a szövetkezetek csak zárt formában árusítanának italt, ami csökkentené a napi kocsmázást, illetve ez a forma meggátolná, hogy egészségtelen, hamisított ital kerüljön forgalomba… Egan Ede élete a hegyvidéken állandó veszélyben forgott. Nem csak az 1900.-i munkácsi értekezletre készült jelentésében emlékeztetett állandó fenyegetettségére, hanem a jegyzeteiben, a Bartha Miklóssal folytatott levelezésében is: ” Munkatársaimat, kik engem híven, tisztán csak a nép érdekében célul kitűzött törekvésekben támogatnak, életükben fenyegetik… Tisztában voltam magammal, hogy az én személyemre nézve nézeteim nyílt közlése könnyen végzetessé fog válhatni. De tudtam és éreztem, hogy a rám bízott szent ügynek elárulásával lenne egyenlő, ha itt hallgatnék azon dolgokról, mit itt tapasztalnom kellett, vagy melyek az itteni bajok megoldásában útjában állnak... Forrásanyag: Botlik József tanulmánya, kivonatos közlés

Az Egan Ede Hegyvidéki Kirendeltség Munkácson 1900-ban


7

XVII. Váci Világi Vigalom 2009. július 24-25-26. A kiállítást Németh Árpád festőművész nyitotta meg. A rendezvénysorozat másik kiemelt programja volt a Gyöngyszem Kárpátaljai Folklór Együttes színvonalas bemutatója, amely a Váci Ruszin Kisebbségi Önkormányzat meghívására érkeztek a XVII. Váci Vigalom ünnepség sorozatára. Az Ungvári P.I. Csajkovszkij Zeneiskola növendékeiből álló művészeti csoport 1999-ben alakult. Az együttes vezetője Mudraninec Mária, aki egyben a zeneiskola kiváló tanárnője is. Az együttes tagjai 8-14-éves gyerekek, már professzionális szintű” kis művészek”. E rendezvény sorozat keretén belül nyílt meg a A Gyöngyszem Együttes számos városi, megyei, Duna presszóban az Albert István (szlovák), Bari Janó országos és nemzetközi fesztiválok résztvevői. Az (cigány), Alexandr Gembik (ukrán), Manajló Iván együttes repertoárja főleg kárpátaljai folklór (ruszin, (ruszin) festőművészek Váci magyar, szlovák, román stb.) E Hangulatok című kiállítása. Dr. különös tehetséggel megáldott Molnár Lajos alpolgármester úr gyerekek szívesen adnak elő köszöntőjében kihangsúlyozta: hagyományos és kortárs szerzők „…az idén annyiban tér el a műveiből. A Váci Ruszin Kisebbmegszokottól ez a kiállítás, hogy a ségi Önkormányzat a nagy sikerű kiállító művészek mind más-más bemutatót megköszönve, budanemzetiséghez, népcsoporthoz pesti kirándulásra invitálta a gyetartoznak. Mi most egy „tavalyi” rekeket és „I love ruszin” pólókkal kezdeményezés záró eseményén ajándékozta meg. Budapest nevevagyunk. 2008-ban a város kisebbzetességein kívül, lehetőség kínálségi önkormányzatai elhatározták, kozott egy élményfürdői sporthogy összefognak és szerveznek délutánra is. Meglepetés ajándékegy képzőművészeti alkotótábort, A „Gyöngyszem” együttes tagjaival kal köszönték meg a „kis művéamelybe egy-egy festőművészt szek” a vendéglátást és a tartalmas delegálnak. A művészek aztán járva a várost, témát keprogramot, egy szép plakátot készítve, amelyen rajta resnek és a Váci Hangulatok címmel kiállításon volt mindegyikük kézlenyomata és egyéni jókívánsászámolnak be élményeikga. Tudósitonktól ről, festői benyomásaikról. A tábor már második alkalommal valósult meg, a képek elkészültek és itt függnek a falakon. Ezért most külön köszöntöm a szlovák, a ruszin, a roma és az ukrán kisebbségi önkormányzatok jelen lévő tisztségviselőit, képviselőit és tagjait…”

Kiadja az Országos Ruszin Kisebbségi Önkormányzat. Felelős kiadó: Manajló András (ORKÖ elnöke) Kisfalviné Ortutay Mária - szerkesztő; Nyomdai munkálatok: Atlantis Reklám- és Nyomdaipari Kft.

8

A szerkesztőség címe: 1147 Budapest, Gyarmat u. 85/b. Tel./Fax: (06-1) 220-8005 E-mail: [email protected] http// www.ruszinvilag.hu


Összefonódások július 25-től 28-ig

Recommend Documents