A talaj potenciálisan mineralizálható N-készletének és Nszolgáltatásának vizsgálata a Westsik tartamkísérletben Nagy Péter Tamás – Kincses Sándorné – Kremper Rita – Filep Tibor – Kátai János Debreceni Egyetem, Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma Agrokémiai és Talajtani Tanszék E-mail:
[email protected]
Összefoglalás A talajban lejátszódó nitrogén mineralizációs folyamatok pontos ismerete alapvető fontosságú a megfelelő termésminőséget és mennyiséget szolgáltató növénytermelés kivitelezéséhez. A mineralizációs folyamatok vizsgálatához talajérleléses kísérletet állítottunk be a Westsik kísérletből származó nyírségi, savanyú kémhatású, kis tápanyagtőkéjű homoktalajon. Kísérletünkben meghatároztuk a Westsik kísérletben alkalmazott kezelések hatását az inkubációs periódus alatt képződő könnyen oldható szerves és szervetlen nitrogén frakciók mennyiségére, valamint a potenciálisan mineralizálható nitrogén készletet és a sebességi állandók értékeit. Adatainkból megállapítható, hogy mind az istállótrágyázás mind a zöldtrágyázás hatékonyan növeli mind az ásványi mind a szerves nitrogén frakciók mennyiségét és növeli a talaj potenciálisan mineralizálható nitrogén készletét.
Summary Exact knowledge of processes of nitrogen mineralization is basic to achieve satisfactory crop yield and quality. Soil incubation experiment was used to study mineralization processes of acidic, sandy soil with low nutrient content from Westsik long term field experiment. Effects of treatments of Westsik experiment were determined on the easily soluble organic and mineral nitrogen fractions developed during incubation period. The potentially mineralizable nitrogen and mineralization rate constants of soil samples were also determined. From results it was established that farmyard and green manure treatments increased the amount of both mineral and organic nitrogen fractions and increased potentially mineralizable nitrogen supply of soil as well.
Bevezetés Vizsgálataink célja a talajban lejátszódó nitrogén mineralizációs folyamatok minél pontosabb modellezése és az ásványosodás szempontjából lényeges Nfrakciók mennyiségi viszonyainak feltérképezése volt. A mineralizációs folyamatok vizsgálatához talajinkubációs módszert alkalmaztunk. Kísérletünkhöz Magyarország egyik legrégebbi tartamkísérletének talaját használtuk fel, hogy tanulmányozni tudjuk a homokjavító vetésforgók kezeléshatását a nyírségi, savanyú kémhatású, kis tápanyagtőkéjű, homoktextúrájú talajon, ahol véleményünk szerint a nitrogénszolgáltató
489
Talajvédelem különszám 2008 (szerk.: Simon L.) képesség pontos ismerete alapvető fontosságú a környezetkímélő, megfelelő minőségű termést szolgáltató termesztéstechnológiához.
Anyag és módszer 1) A kísérlet A Nyíregyháza határában lévő homokjavító vetésforgó tartamkísérletet 1929ben Westsik Vilmos állította be alacsony humusztartalmú, kis tápanyagtőkéjű, laza szerkezetű homoktalajon. A talaj fontosabb paraméterei az 1. táblázatban láthatók. 1. táblázat. A kísérlet talajának főbb tulajdonságai Talajtulajdonságok (1) a) Mechanikai összetétel* b) Homok (%) c) Finomhomok (%) d) Por (iszap) (%) f) Agyag (%)
85-95 33-74 3-9 3,6-6
pH (KCl)* y1* Hu (%)* NO3- -N (0,01M CaCl2) NH4+ -N (0,01M CaCl2) g) Nszerves (0,01M CaCl2) * - LAZÁNYI (1994) alapján
5,4-6,8 1,5-6,1 0,3-1,4 1,57-5,26 1,02-3,10 1,88-3,46
A terület talajára jellemző az alacsony kolloidtartalom, az erős kilúgzás és a kedvezőtlen mechanikai összetétel. A talaj kémhatása savanyú, makro és mikro tápanyagtartalma kicsi. A kísérlet talajának N-ellátottsága gyengének, Pellátottsága közepesnek, K ellátottsága megfelelőnek tekinthető (LAZÁNYI, 1994). 2) Kezelések A kísérletben kontrollkezelésnek a parlagoltatás (F-1) tekinthető, ugyanis sem szerves-, sem műtrágyázásban nem részesül. Az F-1 kezelésben a parlagszakaszon túl csak a két tesztnövény, a burgonya és a rozs termesztése folyik. A vetésforgó többi kezelése a szervesanyag-utánpótlás és műtrágyázás módja szerint csoportosítható. Az első nagy csoportot a zöld- és gyökértrágyás kezelések adják (F-2 és F3). Ezekben, a kezelésekben a szervesanyag-utánpótlás fővetésű pillangósvirágú csillagfürt termesztésével történik. Ebbe a csoportba sorolható az egyetlen négy szakaszos F-8 jelzésű vetésforgó is, bár ebben a kezelésben a fővetésű
490
Talajtani Vándorgyűlés, Nyíregyháza, 2008. május 28-29. csillagfürt gyökértrágyázás mellett másodvetésű csillagfürt zöldtrágyázás is történik, tavaszi leszántással. A második csoportba a szalmatrágyás kezelések tartoznak (F-4, F-5, F-6 és F-7), amelyekben a szervesanyag-utánpótlás alapanyaga a rozsszalma. A kezelések közötti különbség a szalmatrágya kijuttatásában, kezelésében, erjesztésében van. A csoporton belüli kontrollként az F-7 jelzésű vetésforgó fogható fel, amely a vízzel erjesztett szalmatrágyán kívül más tápanyagot nem kap. A harmadik csoport kezelései zöldtakarmány termesztésen alapulnak (F-9, F-10, F-11 és F-12). A vetésforgók közötti különbségek a mű- és istállótrágyázás ill. zöldtrágyázás alkalmazásában mutatkoznak. A negyedik csoport vetésforgóit a másodvetésű csillagfürt zöldtrágya hatásának tanulmányozására állították be (F-13, F-14 és F-15). Különbség közöttük a zöldtrágya leszántásának idejében és a műtrágyázásban van (LAZÁNYI, 2003). 3) Mintavétel Az ismétlés nélkül beállított kísérlet talajvizsgálati eredményeinek jobb értékelhetősége, valamint a terepszint különbségekből adódó eltérések kiküszöbölésére a vetésforgók azonos szakaszaiból (2700 m2) arányos osztással 9-9 mikroparcella középpontjainak környékéről 12 pontmintát vettünk. A pontmintákat átlagoltuk és kaptuk az egy szakaszra eső 9 mintát. Minden pontmintát három rétegből (0-20, 20-40, 40-60cm) vettünk. A mintavételezésre a burgonyavirágzás kezdetén került sor. Ezen mintákból a talajérleléses vizsgálatokhoz a három mélység és a kilenc helyi minta összekeverésével (3x9) állítottuk elő a kísérleteinkhez használt átlagmintát, melyek száma így vetésforgónként 1-1 volt. 4) Érleléses kísérlet A talaj potenciálisan mineralizálható N-készleteinek meghatározására egy módosított, szakaszos (kilúgzással kombinált) inkubációs eljárást (STANFORD & SMITH, 1972; FILEP & TÓTHNÉ, 1980a; FILEP & FERENCZ 1999) alkalmaztunk. A módszer elve, hogy az inkubációs periódus alatt képződő N-formákat 0,01 M CaCl2-os kimosással eltávolítják. A kimosás révén megakadályozható, hogy a felhalmozódó, már mineralizált N-formák − az egyensúly eltolásával − a további mineralizációt visszaszorítsák. A módszer általunk alkalmazott technikai kivitelezése számos ponton eltér a fentebbi irodalmakban közölt leírásoktól. Újításként, megnövelt mintatömeggel és módosított talaj-kvarchomok aránnyal ill. keverési eljárással dolgoztunk. Az érlelési módszer során 50-50 g légszáraz talajt mértünk 20 cm hosszúságú 2,5cm belső átmérőjű alul szitaszövettel és üveggyapot réteggel lezárt üvegcsövekbe úgy, hogy a csövek aljára az üveggyapot réteg fölé 1-1,5 cm vastagságban (kb. 10 g alt. minőségű) tiszta kvarchomokot rétegeztünk, a talajkimosódás elkerülése végett.
491
Talajvédelem különszám 2008 (szerk.: Simon L.) Enyhe tömörítés után a talaj felületét ugyancsak üveggyapot réteggel lefedtük, hogy a talajfelszín öntözés és kioldás miatti szétiszapolódását elkerüljük. Az érlelés megkezdése előtt megállapítottuk az oszlopok vízkapacitását. Közvetlenül az érlelés előtt az oszlopokat finoman permetezett vízzel vízkapacitásig átnedvesítettük majd félóra múlva a talaj eredeti ásványi N-tartalmát 100 cm3 0,01 M-os CaCl2-oldattal kimostuk. A kilúgzott, nedves talajra ezután 20 cm3 N-mentes tápoldatot öntöttünk majd megvártuk az oldat elszivárgását és ismét beállítottuk az oszlopok 75%-os vízkapacitásának megfelelő nedvességtartalmat. Az alkalmazott N-mentes tápoldat összetétele: 0,007 M CaSO4∗2H2O + 0,002 M MgSO4 + 0,01 M Ca(H2PO4)2 + 0,015 M K2SO4 elegye.
Vizsgálati eredmények Az előkészített talajmintákat (0-60cm) aerob körülmények között, 35°C-on, állandó nedvességtartalom mellett (VK=75%) érleltük 32 héten keresztül. A mineralizálódott N mennyiségét az 1., 3., 8., 23. és 32. hét elteltével határoztuk meg. A mintákat 100 cm3 CaCl2-oldattal átmostuk és a szűrletből a NH4-N, NO3-N, és összes-N mennyiségét mértük (HOUBA et al., 1986). A mért összes-N mennyiségéből kivonva az ásványi formák összegét számítottuk a könnyen oldható és oxidálható szerves-N tartalmat illetve a NO3--N- és az NH4+-N-tartalom összegét (Nmin). Az érlelés során kapott adatokat ún. kumulatív módszerrel (SVÁB, 1981) értékeltük, azaz az adatok összegzett értékeit képeztük, így megkaptuk az egyes érlelési szakaszokban mineralizálódott összes szervetlen N-mennyiségét (kumulált Nmin). Az 1. ábrán a kezelésátlagokra illesztett függvény ill. regressziós egyenlete látható a konfidenciahatárok feltüntetésével. 100 Kumulált Nmin (mg/kg) (1)
90 80 70 60 50 40 30 y = 14,314ln(x) + 26,116 R2=0,9215
20 10 0 0
4
8
12
16
20
24
28
32
idő (hét) (2)
1. ábra. A mineralizálódott, kumulált Nmin mennyisége az idő függvényében (Westsik kísérlet (kezelésátlag), 2000)
492
Talajtani Vándorgyűlés, Nyíregyháza, 2008. május 28-29. Az érlelés folyamán mineralizálódott nitrogén mennyisége és az érlelési idő között kapott összefüggés, a biológiai folyamatokra jellemző telítési görbével jellemezhető. Adatainkból megállapítható, hogy a különböző kezelések talajai, hasonló lefutású mineralizációs görbét szolgáltatnak. A regresszió analízissel kapott logaritmikus görbe összhangban van a szakirodalomban közölt érlelési módszerek adataival (FILEP & TÓTHNÉ 1980a). A Westsik kísérlet különböző kezelésű talajaival elvégzett érlelés tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a mineralizálódott nitrát- és ammónium-N összege viszonylag kevés, a talajtulajdonságoknak köszönhetően. Mennyiségük monoton, de egyre kisebb mértékben növekvő tendenciát mutat az érlelési periódus alatt. Az egyes vetésforgók talajai által szolgáltatott Nmin mennyisége összhangban áll a kezelésekkel (2. táblázat). Megállapítható, hogy a legnagyobb mennyiségű ásványi N-tartalom sorrendben az F-8, F-13, F-5 ill. F-12 jelzésű vetésforgók mintáiban képződött. 2. táblázat. Az egyes vetésforgók talajai által az érlelés teljes periódusa során szolgáltatott szerves- és szervetlen N-formák mennyiségei és a pH (Westsik kísérlet, 2000) Vetésforgó (1) pH Nmin (mg/kg) Nszerves (mg/kg) (2) F-1 4,52 67,43 7,14 F-2 4,46 63,52 7,83 F-3 4,24 75,24 9,24 F-4 4,21 83,04 9,33 F-5 4,48 96,26 10,4 F-6 4,55 88,57 10,21 F-7 5,39 88,13 8,79 F-8 4,49 103,48 11,05 F-9 4,29 74,86 8,54 F-10 5,30 79,75 9,28 F-11 5,23 86,42 11,12 F-12 4,74 92,53 10,69 F-13 4,68 99,45 11,02 F-14 4,46 83,48 11,77 F-15 4,73 82,10 8,76 Átlag (3) 4,65 84,35 9,68 SzD5% (4) 0,19 5,67 0,68
493
Talajvédelem különszám 2008 (szerk.: Simon L.)
Kumulált Nszerves (mg/kg) (1)
Adataink megerősítik azokat a korábbi feltételezéseket, hogy az előveteményként alkalmazott első és másodvetésű csillagfürt valamint az NPK műtrágya adagok nagyban elősegítik a kis humusztartalmú, rossz tápelem ellátottsággal rendelkező homoktalajokon a potenciálisan mineralizálható Nformák mennyiségének növekedését (LAZÁNYI, 1994). Ezáltal a talaj termőképességének fokozásában jelentős szerepet töltenek be. A legkisebb mineralizálódott N-tartalmat az F-1 (kontroll) ill. F-2 kezelések nyújtották. A talajérleléssel kapott adatok szoros összefüggésben állnak a vetésforgók által szolgáltatott talajvizsgálati ill. terméseredményekkel (LAZÁNYI 1994, 2003; LAZÁNYI et al., 2003). A mineralizáció és nitrifikáció ütemét döntően a talaj könnyen oldható, azaz mineralizálódni képes tápanyagkészlete határozza meg és a pH módosítja (2. táblázat). A Westsik kísérlet eltérő kezelései hatására ez a tápanyagkészlet jelentősen változik a kontroll, parlagoltatáshoz képest. A mineralizálódott N-formák mennyiségével párhuzamosan mértük az inkubáció alatt az egyes kezelések talajai által szolgáltatott szerves N-frakció mennyiségét is (2. táblázat). A híg CaCl2-oldható kumulált szerves-N mennyiségei az érlelési periódus alatt szintén logaritmikus lefutású görbék szerint alakultak, függetlenül a kezelésektől. A kezelésátlagra illesztett görbe a 2. ábrán látható. A kezelések csak az inkubációs idő végéig szolgáltatott szerves N-forma mennyiségét befolyásolták, az időbeli lefutást nem. Legnagyobb értékeket az F-14, F-11, F-8 ill. F-13-as kezelésekben kaptunk. Ezek az adatok alátámasztják azt, hogy mind az istállótrágyázás mind a zöldtrágyázás hatékonyan növeli a talaj 0,01 M CaCl2-oldható szerves-N tartalmát. 12 10 8 6 4 y = 1,2443 ln(x) + 4,6749 R2 = 0,9922
2 0 0
4
8
12
16
20
24
28
32
idő (hét) (2)
2. ábra. A kumulált Nszerves mennyisége, az idő függvényében (Westsik kísérlet (kezelésátlag), 2000)
494
Talajtani Vándorgyűlés, Nyíregyháza, 2008. május 28-29. A legkisebb szerves-N mennyiséget a kontrollnak tekinthető parlagoltatás adta, az itt kapott érték csak 63%-a az istállótrágyázott ill. zöldtrágyázott kezelésekben mért értékek átlagának. A kapott adatok alapján a mineralizáció mértéke azoknál a vetésforgóknál jelentősebb, ahol a kezdeti 0,01M CaCl2 oldható szerves N-frakciók mennyisége nagyobb és ennek a frakciónak az utánpótlása megfelelő sebességű. Az adatokból látható, hogy az inkubációs periódus alatt szolgáltatott CaCl2oldható N-formák között a mineralizálódott formák (NO3--N és NH4+-N összege) vannak túlnyomó többségben (88-90%) de a képződő szerves N mennyisége sem elhanyagolható (9-12%). A két N-forma aránya az egyes kezelésekben nem mutatott konzekvens kezeléshatást. Az Nmin/Nszerves arány átlagosan mintegy 9:1-nek adódott. A Westsik kísérlet kezeléseinek talajában mért szerves-N kisebb részaránya jó összhangban van a sebességi állandókra kapott nagyobb értékekkel. A mineralizáció üteme tehát a Westsik kísérlet kezeléseiben gyors, ami a szervestrágyázás miatt kialakuló élénkebb mikrobiológiai élettel ill. a nitrifikáló baktériumok nagyobb számával magyarázható (KÁTAI et al., 1999). Az inkubációs kísérlet lehetőséget nyújtott a potenciálisan mineralizálható N mennyiségének meghatározására, amit FILEP & TÓTHNÉ (1980a,b) alapján végeztünk el. Az Npot’ értékeit a 3. ábra görbéi alapján számítottuk. A talaj potenciálisan mineralizálható N-készletét (Npot) és a sebességi állandó (k) értékeit a 3. táblázat mutatja. 3. táblázat. Kezelésenkénti Npot és k értékek (Westsik kísérlet, 2000) Vetésforgó Npot (mg/kg) k (35ºC) F1 45,36 0,155 F2 42,82 0,156 F3 49,43 0,154 F4 53,34 0,167 F5 60,39 0,155 F6 53,55 0,162 F7 51,08 0,157 F8 65,73 0,154 F9 48,97 0,157 F10 44,85 0,162 F11 51,22 0,176 F12 57,51 0,176 F13 65,10 0,183 F14 50,52 0,177 F15 52,40 0,169 Átlag 52,82 0,146 SzD5% 3,46 0,005
495
Talajvédelem különszám 2008 (szerk.: Simon L.) A 3. táblázat adatai alapján a legnagyobb mineralizációs potenciállal az F-8, F-13 és F-5, legkisebbel az F-2, F-10 és F-1 jelzésű vetésforgók rendelkeznek. A kapott adatok segítségével, a talaj térfogattömegének (Ts=1,34 g/cm3) ismeretében a 0-60 cm-es réteg potenciálisan mineralizálható N-készlete átlagban 141,6 kg/ha-nak adódott. Eredményeinkből megállapítható, hogy a talajok mineralizációs potenciálját elsősorban nem a már ásványosodott formák mennyiségi viszonyai, hanem a könnyen oldható és mobilizálható kis molekulatömegű szerves N-frakció mennyisége határozza meg.
Irodalomjegyzék FILEP Gy., & TÓTHNÉ BÍRÓ Á. (1980a): Hazai talajok mineralizálható N-készletének és N-szolgáltatásának mérése és számítása. Agrokémia és Talajtan 29. 229-244. FILEP Gy., & TÓTHNÉ BÍRÓ Á. (1980b): A talaj mineralizálható N-tartalmának gyors meghatározása. Agrokémia és Talajtan 29. 245-250. FILEP GY., & FERENCZ G. (1999): A talaj N-szolgáltató képességének becslésére használt néhány számítási módszer értékelése. DATE Tudományos Közleményei. Tom. XXXIV. 73-82. HOUBA, V. J. G., NOVOZAMSKY, I., HUIJBREGTS, A. W. M., VAN DER LEE J. J. (1986): Comparison of soil extrctions by 0,01 CaCl2 by EUF and by some conventional extraction procedures. Plant and Soil 96. 433-437. KÁTAI J., LAZÁNYI J., VERES E. (1999): Talajmikrobiológiai vizsgálatok a Westsik vetésforgó tartamkísérletben. In: DATE Tiszántúli Mezőgazdasági Tudományos Napok. Konferencia kiadvány (Szerk.: LOCH J., VÁGÓ I., JÁVOR A.). 175-184. Lícium Art Könyvkiadó, Debrecen. LAZÁNYI J. (1994): A homokjavító vetésforgókkal végzett kísérletek eredményei. DATE Kutató Központja, Nyíregyháza. LAZÁNYI J. (2003): Fenntartható gazdálkodás a Westsik vetésforgó kísérlet tapasztalatai alapján. Nyíregyháza. LAZÁNYI J., LOCH J., NAGY P. T. (2003): Importance of 0,01 M CaCl2 soluble organic nitrogen in the characterisation of N-supply in the treatments of Westsik`s crop rotation experiment. In: 14th International Symposium of Fertilisers (CIEC): Fertilizers in context with resource management in agriculture. Proc. Vol. I. (Eds: E. SCHNUG, J. NAGY, T. NÉMETH, Z. KOVÁCS, T. DÖVÉNYI-NAGY) 104-112. KrauszKönyv BT. Debrecen. STANFORD G. & SMITH S. J. (1972): Nitrogen mineralization potentials of soils. Soil Sci. Soc. Am. Proc. 36. 465-472. Cited in: PAGE A. L., MILLER R. H., KEENEY D. R. (1982): Methods of soil analysis. Part 2, Agronomy 9. 2. 711-733. Madison, Wincosin SVÁB J. (1981): Biometriai módszerek a kutatásban. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. WESTSIK V. (1965): Vetésforgó kísérletek homoktalajon. Akadémiai Kiadó, Budapest Idézi: LAZÁNYI J. (1994): A homokjavító vetésforgókkal végzett kísérletek eredményei. DATE Kutató központja, Nyíregyháza.
496