Összeállítás a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 2013. évi módosításairól
Összeállította: dr. Nagy Gábor, a Számviteli Egyesület elnöke, 2012. december 23. 1. Telekadó adókötelezettségének keletkezése [Htv. 20. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja (2) bekezdésének a) pontja] A módosítás a telekadó-szabályozás fogalmi rendszerének a termőföldről szóló törvény fogalmi rendszerével, valamint az ingatlannyilvántartási szabályokkal való összhang érdekében korrigálja az adókötelezettség keletkezésére, illetve megszűnésére vonatkozó előírásokat. A módosított előírás szerint az adókötelezettség − mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földnek minősülő telek esetében a telek tényleges mezőgazdasági művelésének a megszüntetését vagy a telek művelés alól kivett területként való ingatlannyilvántartási átvezetését követő év első napján, − termőföld esetén a művelés alól kivett területté történő ingatlannyilvántartási átvezetését követő év első napján keletkezik. A módosítás szerint az adókötelezettség − a belterületi telek esetében a telek művelési ágának ingatlan-nyilvántartás átvezetése vagy mezőgazdasági művelésének megkezdése évének utolsó napján szűnik meg. 2. Adómentesség [Htv. 31. §-ának új e) pontja] Idegenforgalmi adókötelezettség alól mentes – az eddigieken túlmenően – az egyház tulajdonában lévő épületben, telken vendégéjszakát – kizárólag az egyház hitéleti tevékenységében való részvétel céljából – eltöltő egyházi személy is. 3. Az adókötelezettség keletkezése és megszűnése az iparűzési tevékenységnél [Htv. 38. §-ának (2) bekezdése] Helyi adók doc. 2013.01.02.
2
A Htv. hatályos előírása szerint az építőipari tevékenység végzése esetén az ideiglenes jellegű iparűzési tevékenység utáni adókötelezettség időtartamának számítása több esetben vitát eredményez az adózó és az adóhatóság között. Ezen vita forrását szünteti meg a módosítás azzal, hogy a felek közötti szerződésben foglaltakat alapul véve egyértelművé teszi az ideiglenes építőipari tevékenység kapcsán az iparűzési adókötelezettség időtartamának kezdő- és végnapját. Így a tevékenység megkezdésének napjától a felek közti szerződés alapján a megrendelő teljesítés-elfogadásának napjáig terjedő időszak valamennyi naptári napjára kiterjed az adófizetési kötelezettség. 4. Állandó jellegű iparűzési tevékenység adó alapja [Htv. 39. §-ának (1) és új (4)-(8) bekezdése] Az állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja megállapításának általános szabálya lényegében nem változott, de az eddigiektől eltérően kell a csökkentő tételek között számításba venni az eladott áruk beszerzési értékének és a közvetített szolgáltatások értékének együttes összegét. Az eladott áruk beszerzési értéke és a közvetített szolgáltatások értéke együttes összege a nettó árbevétel összegétől függően, sávosan csökkenő összegben vehető csökkentő tételként számításba: − 500 millió forintot meg nem haladó nettó árbevétel összegéből az e sávba jutó összeg egésze, − 500 millió és 20 Mrd forint közötti nettó árbevétel összegéből az e sávba jutó nettó árbevétel csökkentő összeg, de legfeljebb az e sávba jutó nettó árbevétel 85 százaléka, − a 20 milliárd forintot meghaladó, de 80 milliárd forintot meg nem haladó nettó árbevétel összegéből az e sávba jutó nettó árbevétel csökkentő összeg, de legfeljebb az e sávba jutó nettó árbevétel 75 százaléka, − a 80 milliárd forintot meghaladó összegből az e sávba jutó nettó árbevétel csökkentő összeg, de legfeljebb az e sávba jutó nettó árbevétel 70 százaléka. A fentiek szerinti egy-egy sávba jutó nettó árbevétel csökkentő összeg az összes nettó árbevétel csökkentő összegnek és az adott sávba jutó nettó árbevétel összes nettó árbevételben képviselt arányának szorzata. A Tao.tv. szerint kapcsolt vállalkozásnak minősülő adóalanyok az adó alapját az adóalany kapcsolt vállalkozások összes nettó árbevétele és összes
3
nettó árbevétel-csökkentő ráfordítása pozitív előjelű különbözeteként állapítja meg azzal, hogy − az egyes adóalanyok adó alapja ezen különbözetnek és az adóalany nettó árbevételének a kapcsolt vállalkozások összes nettó árbevételében képviselt arányának a szorzata. Ezen rendelkezést csak azon adóalanynak kell alkalmaznia, amely esetében az eladott áruk beszerzési értékének és a közvetített szolgáltatás értékének együttes összege az adóalany nettó árbevételének 50 százalékát meghaladja, kizárólag az ezen feltételeknek megfelelő kapcsolt vállalkozásai vonatkozásában. 5. A foglalkoztatás növeléséhez kapcsolódó adóalap-mentesség [Htv. 39/D. §-ának (3) bekezdése] A hatályos előírás lehetővé teszi, hogy az iparűzési tevékenységet végző adóalany a foglalkoztatás-növelésre tekintettel az iparűzési adóalapját csökkentse, minden egy fő létszámnövekmény után 1 millió forinttal. A létszám alatt a korrigált statisztikai állományi létszámot kell érteni, amelynek kiszámítása során – a módosult előírás szerint – a KSH Útmutató a munkaügyi-statisztikai adatszolgáltatáshoz c. kiadványt kell használni, érvényes 2009. január 1-jétől. 6. Iparűzési adókötelezettség devizában történő könyvvezetés esetén [Htv. 42. §-ának új (8)-(9) bekezdése] A 2012-ben hatályos Htv. nem tartalmazott rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a könyveit devizában vezető adóalany milyen árfolyamon köteles forintra átszámítani az adó alapját a helyi iparűzési adókötelezettség megállapításához. A kiegészítő előírás szerint a helyi iparűzési adóbevallást magyar nyelven, forintban kell elkészíteni. Amennyiben az adóalany a beszámolót, a könyvvezetést devizában készíti, a helyi iparűzési adóbevallás adatait az MNB hivatalos – az adóév utolsó napján érvényes – devizaárfolyamának alapulvételével kell forintra átszámítania. A kiegészítő előírás arról is rendelkezik, hogy olyan külföldi pénznem esetében, amelynek nincs az MNB által jegyzett árfolyama, az MNB által az adóév utolsó napjára vonatkozóan közzétett, euróban megadott árfolyamot kell a forintra történő átszámításkor figyelembe venni.
4
Az adót – az Art. szerint – forintban kell megfizetni. A kiegészítő előírás – a főszabályhoz képest – lehetővé teszi azt, hogy az idegenforgalmi adó adóalanya (szállóvendég) az idegenforgalmi adót a szállásadó felé (ahogyan és amilyen pénznemben a szállásdíjat, azzal együtt) külföldi pénznemben is megfizethesse, feltéve, hogy az adott pénznemet az MNB jegyzi. Az idegenforgalmi adó külföldi pénznemben történő megállapítása (vendéggel való közlése) érdekében, valamint azért, hogy a beszedésre kötelezett (a szálló) eleget tehessen a beszedett adó önkormányzati adóhatósághoz forintban teljesítendő befizetési kötelezettségének, a kiegészítés az alkalmazandó árfolyamról is rendelkezik. Ez szerint a beszedésre kötelezett az adó összegének külföldi pénznemben való megállapításakor és az adónak az önkormányzati adóhatóság számára forintban történő befizetésekor az MNB hivatalos – az adóévet megelőző év utolsó napján érvényes – devizaárfolyamán kell a külföldi pénzértéket forintra átszámítani. 7. Tájékoztatás a bevezetett helyi adók szabályairól [Htv. új 42/B. §-a] Az adófizetési kötelezettség teljesítése kapcsán a fő problémát az jelenti, hogy az adóalany (az ingatlan-tulajdonos) nem is tud arról, hogy például helyi adót kellene fizetnie lakása, üdülője, garázsa, telke után. Ez még sokszor akkor is így van, ha az adóalany a településen életvitelszerűen lakik, de különösen akkor nehéz az információhoz jutás, ha a magánszemély az ingatlan szerinti településen csak ritkán, időszakosan, rövid ideig tartózkodik. Az adókötelezettség teljesítésének egyszerűsítését szolgálja az új rendelkezés, amelynek célja egy olyan a Magyar Államkincstár által karbantartott nyilvánosan elérhető országos adatbázis létrehozása, amely valamennyi települési önkormányzat vonatkozásában tartalmazza az általuk alkalmazott helyi adómértékeket, illetve a helyi adókban alkalmazandó rendeleti mentességeket, kedvezményeket. Ennek eredményeként az adóalanyok egyszerűen, több adminisztrációs lépést kikapcsolva, egy honlap megnyitásával birtokába jutnak annak az információnak, hogy terheli őket valamely helyi adó, az ingatlan fekvése vagy a vállalkozási tevékenységük végzése szerinti önkormányzat irányában vagy sem. Annak érdekében, hogy az adóalany minél hamarabb releváns információhoz jusson, az új előírás rögzíti, hogy adatszolgáltatási kötelezettsége teljesítésével egyidejűleg az önkormányzati adóhatóság köteles közölni a Kincstárral honlapja címét, valamint egy olyan telefonszámot, e-mail
5
címet és levelezési címet, amelynek felhívása, illetve elektronikus vagy hagyományos levél útján történő megkeresése esetén az adózó információt kaphat a helyi adókat érintő adóügyi kérdésére. A kiegészítő előírás szerint az önkormányzati adóhatóság adatszolgáltatási kötelezettségét a Kincstár felé teljesíti. A Kincstár a hozzá beérkező adatokat és elérhetőségi információkat feldolgozza és a honlapján – települések szerinti bontásban – első alkalommal a 2013. január 1-jén hatályos rendeleti adattartalommal 2013. január 5-éig közzéteszi. A Kincstár az általa karbantartott, nyilvánosan elérhető adatbázist havonta frissíti. Az adózók naprakész és tényleges tájékoztatását szolgálja azon előírás is, mely szerint valamennyi adóhatóság köteles az önkormányzat honlapján hatályos adórendelete egységes szerkezetbe foglalt szövegét közzétenni. Az önkormányzati adóhatóságnak közzé kell tennie – továbbá – az általa rendszeresített helyi adó bevallási/bejelentési nyomtatványokat, valamint az elérhetőségi információkat. A kapcsolódó átmeneti rendelkezés azt fogalmazza meg, hogy az önkormányzati adóhatóság mikor köteles első ízben a kincstár felé adatot szolgáltatni (2012. december 20-áig), továbbá azt, hogy a Kincstár mikor teszi közzé először az önkormányzati adóhatóságtól kapott adatokat (2013. január 1jével). 8. Mentesítés [Htv. 43. §-ának (2) bekezdése] A kiegészítő előírás szerint az önkormányzat mentesítheti az építményadó, a telekadó, a magánszemély kommunális adójának alanyát – a vállalkozónak minősülő adóalany kivételével – a bevallási-benyújtási kötelezettség alól, feltéve, ha az adóalanyt adófizetési kötelezettség nem terheli. 9. Vagyoni értékű jog jogosultja [Htv. 43. §-ának új (4) bekezdése] Az ingatlanok tulajdonosai gyakran alapítanak vagyoni értékű jogot ingatlanon, hogy az azt terhelő építményadót, telekadót, a magánszemély kommunális adóját elkerüljék. Abban az esetben, ha a vagyoni értékű jog jogosultja semmilyen jövedelemmel vagy vagyontárgy tulajdonjogával nem rendelkezik, akkor az adóhatóság az adótartozást nem tudja behajtani.
6
Annak érdekében, hogy valamely, ingatlant terhelő vagyoni értékű jog alapítása egy esetben sem eredményezze az adóbehajtás lehetetlenségét, az új előírás rögzíti, hogy ha az adóalanynak minősülő vagyoni értékű jog jogosítottja adófizetési kötelezettségét nem teljesíti, úgy az adótartozás megfizetésére az adóhatóság az ingatlan tulajdonosát kötelezi. 10. Értelmező rendelkezések Telek [Htv. 52. §-ának 16. pontja] A termőföldről szóló törvény fogalmi rendszerével összhangban újrafogalmazták a telek és a termőföld értelmező rendelkezését. Ez szerint − a telek az épülettel be nem épített földterület, ide nem értve = a halastó kivételével a termőföldről szóló törvény szerint mező-, erdőgazdálkodás művelés alatt álló belterületi földnek minősülő földterületet, feltéve, ha az ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt áll, = a termőföldet, = a tanyát, = a közút területét, = a vasúti pályát, a vasúti pálya tartozékai által lefedett földterületet, = a temetőkről és a temetkezésről szóló törvény temető fogalma alá tartozó földterületet, = a halászatról és a horgászatról szóló törvény szerinti víztározó területét. Termőföld [Htv. 52. §-ának 17. pontja] − a halastó kivételével a termőföldről szóló törvény szerinti termőföldnek minősülő földterület. A kiegészítő előírás szerint az egyház értelmező rendelkezése [Htv. 52. §ának 23. pontja] − a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, a vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény szerinti egyházi személy. 11. Hatályba lépés: 2013. január 1-je a 7. pontban foglaltak kivételével (ez utóbbi 2012. november 30-án).
