Somkuti Bálint doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Groznij két ostroma „Közölték, három napot kell még ott töltenem, mert nem jött még meg Jekatyinográdból az „alkalmas utazási lehetőség”. […] De önök talán nem is tudják, hogy mi az az „alkalmas utazási lehetőség”. Fél század gyalogságból és egy ágyúból álló fedezet, mely a szállítmányokat kíséri…” „Ez kissé közel jár az emberöléshez, de háborús időben és különösen ázsiai háborúban megengedett fogás a ravaszság.” Lermontov: Korunk Hőse. 1841
A hadtörténelem kezdete óta kiemelt fontosságú a beépített területek feletti ellenőrzés. Már a hadviselés kezdetéről fennmaradtak tárgyi emlékek, melyek megerősített városokról és ostromaikról tanúskodnak. A harc megvívásának fizikai jellegzetességei mindig is arra sarkallták a védőket, hogy jól védhető helyeket keressenek, és azokat megerősítve álljanak ellent a támadóknak. Még ha nem is feltétlenül saját lakhelyüket védelmezték, a védők jelentős fölényt élveztek a morál területén, már csak azért is, mert egy ilyen összecsapásban nem volt hova visszavonulniuk. Egy ostrom – óriási költségein túl – azzal az elkerülhetetlen veszéllyel is jár, hogy a védőket közelharcban kell legyőzni. A falak alatt, a falakon, vagy az épületekben vívott harc során azonban felbomlik az egységek kohéziója, megszűnik a parancsnok irányítása és a katonák egyéni képességein múlik a győzelem. Önuralom, fizikai állapot, kezdeményezőképesség és elszántság, ezek a tényezők sokkal többet számítanak, mint akár a technika, akár szervezeti felépítés. Julius Caesar azért merte megkockáztatni Avaricum, Alesia vagy Gergovia ostromát a gallokkal vívott háborújában, mert tudta legionáriusai nem csak nyílt ütközetben, hanem közelharcban illetve az ostrom műszaki munkálataiban is megállják a helyüket.
Nem véletlen, hogy az időtlen Szun Ce is utolsó helyre teszi a
győzelemhez vezető megoldások között az ilyen jellegű támadást. „[…] a legrosszabb elképzelés pedig a fallal körbevett városok ostroma.”1 A hidegháború utáni időszak bővelkedett új tanulságokban. Az amerikai fegyveres erők Mogadisuban, az orosz hadsereg Groznijban szembesült először a ténnyel: történelmi tapasztalatai ellenére nincs felkészülve a városi harcokra. 1995 első napjának reggelén négy lövész és egy ejtőernyős dandár alakulataiból összeállított négy orosz páncélos oszlopban közel 600 jármű és 6 000 katona hatolt be Csecsenföld fővárosának, Groznijnak a területére, céljuk a szakadár Csecsnya-Icskeria köztársaság fővárosának gyors megszállása volt. Ugyan november és december során érték légitámadások a várost, a január 1-ei támadást sem 1
SZUN CE: A hadviselés tudománya, Budapest, Göncöl Kiadó, 2004, ISBN: 9789639183391, p. 31.
tüzérségi, sem légi támogatás nem kísérte. Az orosz katonák nem számítottak komoly ellenállásra a közel fél milliós, sűrűn beépített modern városban.2 Az erőfitogtatási céllal felvonultatott gépesített kötelékek élén a harckocsik haladtak, nyomukban a páncélozott szállító járművekkel és önjáró lövegekkel. Ahogy az oszlopok beértek a sűrűn beépített területre, a toronyházak tetejéről és a pincékből erős tűz fogadta őket. A csecsenek taktikája mindenhol ugyanaz volt. Kilőve az oszlop első és utolsó járművét mozdulatlanságra kényszerítették a járműveket és egyesével végeztek velük. Egyedül az észak-keleti csoport jutott el ellenállás nélkül céljáig a vasút állomásig, ahol a katonák kiszálltak járműveikből és mit sem tudva a másik három oszlopot ért katasztrófáról, várakoztak. Hamarosan az ő sorsuk is hasonló véget ért. Az alakulat hatalmas veszteségeket szenvedett. Két nap alatt a bevetett 26 harckocsiból 20, a 120 lövészpáncélosból 102 semmisült meg 800 halott és 74 hadifogoly elvesztése mellett.3 Út a katasztrófához Hogyan szenvedett el az a hadsereg egy ilyen jelentős vereséget, mely talán minden modern fegyveres erőnél több városharcot vívott meg? Kezdjük először a történelmi előzményekkel. A Kaukázusban már a XVIII. század óta folyó orosz terjeszkedés miatt évszázados ellentétetekről beszélhetünk. Ennek csak egyik epizódja volt a csecsenek tömeges kitelepítése 1944-ben, majd 1957-es visszatelepítésük.4 Ugyan az orosz terjeszkedési politikát folytató Szovjetunió minden függetlenedési szándékot elfojtott, bukása ismét kiengedte a szellemet a palackból. 1991-ben Csecsenföld elnöke, Dzsohar Dudajev5 kikiáltotta az Orosz Föderáció részét képező terület függetlenségét. Az átalakulás zavarában sem erő, sem lehetőség nem volt a hivatalosan is Oroszország részét képező szakadár állam ellen hatásosan fellépni. Közel három évig mindössze félszívvel végrehajtott gazdasági és egyéb szankciók bevezetésére került sor, emellett mindössze a gyenge oroszpárti erők pénzzel és fegyverekkel történő támogatására került sor. Újraválasztására készülve Borisz Jelcin – az Orosz Föderáció első elnöke – végül 1994
2
OLIKER, Olga: Russia’s Chechen Wars 1994–2000: Lessons from Urban Combat, Santa Monica CA, RAND Corporation, 2001. p. 10. 3 GOTT, Kendall D.: Breaking the Mold, Tanks in the Cities, Fort Leavenworth KS, Combat Studies Institute Press, 2006. p. 94. 4 Uo. 71 .old. 5 Dudajev jellemző személyisége a korszaknak; a szovjet fegyveres erők első csecsen származású tábornoka, aki Észtországban a légierő nukleáris fegyverekkel is felszerelt egyik nehézbombázó alakulatának parancsnokaként megtagadta a televízió és parlament elfoglalását. 1990-ben elhagyta a hadsereget és szülőföldjére ment, ahol a forrgongó terület elnökévé választották. Külön érdekessége a történetnek, hogy a kommunista pártból hivatalosan soha nem lépett ki!
decemberében adta ki az utasítást egy összfegyvernemi beavatkozásra Csecsenföldön, a „hatalomban lévő bűnöző elemek” eltávolítására, annak ellenére, hogy számos parancsnoki beosztásban lévő tiszt fenntartásait hangsúlyozta a feladat megvalósíthatóságát illetően. A belügyi csapatokból, szárazföldi egységekből és légierőből álló közel 60 ezer fős csoportosítás meglehetősen komoly ellenállás leküzdése után jutott el a hatalmas kiterjedésű olajipari központ bekerítéséig. Pavel Gracsov honvédelmi miniszter eredetileg alig két hetet szánt a határ átlépése után Groznij elérésére. Az 1994. november 29-én kezdődő hadművelet időbeosztása hamar felborult, ugyanis a hegyes-erdő vidéken a csecsenek minden alkalmat megragadtak a rajtaütésre. Közel 270 repülőeszköze ellenére a csecsen légierő már a műveletek megindulása után néhány nappal teljesen megsemmisült, így az orosz légierő korlátlan légiuralmat vívott ki december elejére. A város megszállására kijelölt erők csak december 26-ára kerítették be a várost, ám ez a gyűrű dél felől meglehetősen hiányos volt. Leontyij Sevcov vezérezredes később azt állította ez szándékosan történt,6 Dzsingisz kán és az őt követő mongol nagykánok hasonló taktikájára célozva, mely mindig hagyott egyetlen menekülési útvonalat az ellenségnek. Talán sosem fogjuk megtudni mi volt az eredeti szándék, a csecsenek mindenesetre nem menekülésre, hanem utánpótlás és erősítés Groznijba hozatalára használták fel a nyitva maradt déli szakaszt. A hiányos felderítés és a mirror imaging (azaz a saját helyzetértékelésem kivetítése az ellenfélre) miatt a hadműveleti tervek maximum néhány tucat főből álló bandák ellenállásával számolt, még megfelelő lépték arányú térképek sem álltak rendelkezésre. Már a művelet elején kiderült, hogy a különböző fegyvernemekhez tartozó egységek közötti kommunikáció meglehetősen nehézkes, de orvoslására Groznij megtámadásáig nem került sor. Mivel a csecsenek, kihasználva az erdős-hegyes terepet, több helyen is jelentős ellenállást tanúsítottak a mai napig nem tudni milyen információk alapján, de az orosz vezetés nem számolt fegyveres küzdelemmel a városon belül. Ugyan a nagy erejű páncélos egységeket felvonultató,
erődemonstráció
jellegű
megoldás
1953-ban
Berlinben
és
1968-ban
Csehszlovákiában, sőt 2003-ban Bagdadban is bevált, Kendall D. Gott állításaival ellentétben7 ez az elképzelés nemcsak Groznijban, hanem 1956-ban Budapesten komoly orosz veszteségekhez vezetett. Groznij elfoglalása
6 7
OLIKER, p. 11. GOTT, p. 101.
A már bemutatott első támadás kudarcát felismerve a Groznij bombázását tiltó elnöki utasítás, valamint a szigorú harcérintkezési szabályok január 3-án visszavonásra kerültek. További erősítések (köztük belbiztonsági mesterlövészek és Szpecnaz egységek) beérkezése, valamint a kommunikációs problémák megszüntetése után január 6-án újra indult a támadás. A jelentős veszteségek hatására az orosz harcmodor is jelentősen megváltozott: a páncélos harcjárművekből álló oszlopokat önjáró légvédelmi lövegekkel erősítették meg, melyek tűzfegyverei képesek voltak az épületek felső emeleteit is tűz alá venni.8 Az eddig mellőzött légi és tüzérségi támogatás segítségével gyalogsági fedezettel indultak meg a városközpont felé a harcjárművek. Az RPG-k elleni védekezésül a kerekes és lánctalpas lövészpáncélosokra acélhálókból készült kiegészítők kerültek, melyek a SLAT-páncélhoz hasonlóan 20-30 centiméternyire a főpáncélzattól berobbantották a kumulatív robbanófejeket. Mindezeknek illetve az épületek szobáról-szobára történő megtisztításának köszönhetően január végére az orosz csapatok kezére került a város nagy része. A szimbolikus jelentőségű Elnöki Palota január 19-i részleges lebombázása, majd elfoglalása nyomán Jelcin 20-án kihirdette a Csecsenföldi művelet katonai fázisának végét. Ám még így is közel másfél hónapig tartott a város teljes területének elfoglalása és a katonai egységek kivonása csak március elején történt meg, helyükre belbiztonsági csapatok kerültek. A csecsenek veszteségeiről nincs információ, a harcok hevességének ismeretében a hivatalos orosz veszteségek (1 376 halott és súlyos sebesült, 408 eltűnt katona, valamint 200 páncélozott harcjármű) túlságosan alacsonynak tűnnek,9 ezért talán nem túlzás azt állítani, hogy pontos adatok egyik oldalon sem ismertek. Egyes vélemények szerint „az oroszok több tankot vesztettek Groznijban, mint Berlinben”.10 A civil lakosság veszteségét, 27 000-re a menekültekét 268 000 teszi a hivatalos orosz statisztika.11 A városharc komplex környezete Egy irreguláris ellenfél esetében sem a létszám, sem az eszközök nem nyújtanak hagyományos katonai értelemben vett támpontot. Felkelők, gerillák, terroristák, partizánok szabadságharcosok, banditák, bagaudák stb. morálja és elszántsága igen széles spektrumot ölel fel. Vannak, akik az első lövés után elszaladnak és vannak, akik miután látszólag megadták magukat, elrejtett kézigránátjukkal az első értékesnek tűnő célpontra támadnak 8
OLIKER, p. 24. GOTT, p. 82. 10 Idézi SCHULTZ, Richard H. és DEW, Andrea J.: Insurgents, terrorists and militias, New York NY, Columbia University Press, 2006. p. 104. 11 GOTT 88. old. 9
vagy az utolsó emberig tartják állásaikat. Egy klasszikus erő-eszköz táblázat olyan tényezőket sem vesz/vehet figyelembe, mint a helyismeret vagy a terepadottságok. Ráadásul mivel nem hagyományos katonai alakulatokat alkotnak az egyes egységek/alegységek nevéből sem lehet létszámukra következtetni. Eszközeik szinte kizárólag kézifegyverekből állnak ezért a hagyományos fegyvernemenkénti összehasonlítás sem nyújt segítséget. A szerző véleménye szerint ilyenkor a meghódítandó terület lakosságához mért, ún. békefenntartási arányszámot célszerű figyelembe venni, mely 1000 lakosra 20 katonával számol. Fizikai tényezők A fentiek miatt az alábbi összevetés sokkal inkább tájékoztató, mint útmutató jellegű, nem kis mértékben a csecsen létszámot illető bizonytalanság miatt, mely 1000 – 10 000 fő között adta meg az ellenállók létszámát!12 Mivel a csecsen légierőt a konfliktus első napjaiban teljesen megsemmisítették, illetve a csecsenek kezén minimális számú nehézfegyverzet volt eredetileg is a védők nagyon hamar áttértek a környékre évszázadok óta jellemző gerillaharcmodorra. Orosz részről a bevetett közel negyvenezer főből a Groznij elleni első támadás során négy oszlopban 6 000 fő került bevetésre.13 Ez mindenképpen kevés egy közel fél milliós nagyváros meghódítására, de az eredeti terv nem számolt jelentős fegyveres ellenállással. A bevetett páncélos és egyéb harcjárművek számról nincs pontos adat, mindössze a hadjárat november végi kezdetekor rendelkezésre álló erőkről, melybe 230 harckocsi, 353 PSZH és 388 különböző vontatott és önjáró tüzérségi eszköz tartozott.14 Mielőtt a harcok elkezdődtek Groznij egy modern, ipari nagyváros képét mutatta, az 1980as években a Kaukázus egyik legszebb városaként emlegették.15 A közel kétszáz négyzetkilométernyi beépített területen elterülő településen jelentős olajipari központ, fejlett infrastruktúra, a belvárosban jellemzően toronyházak, és a többszintes közösségi épületek, de még a külső kerületekben is jellemzően többemeletes lakóházak találhatók.16 Ugyan ennek jelentőségét később a csecsenek tudatosan elhallgatták, már az ősz elején (egy félresikerült titkos orosz akció nyomán) hozzáláttak Groznij megerődítéséhez. Számos lakóházban fegyverraktárakat létesítettek és a várható orosz előrenyomulás tengelyében, az üresen maradt házakat támpontokká építették át, belülről. 12
OLIKER, p. 13. JACKSON, Timothy: David Slays Goliath: A Chechen Perspective on the War in Chechnya (1994-1996), http://smallwarsjournal.com/documents/davidgoliath.pdf, 11. old. letöltve 2010.01.22 14 GOTT, p. 77. 15 Uo. p. 72. 16 http://content.foto.mail.ru/bk/lekso79/_blogs/i-124.jpg, http://muacre.livejournal.com/65838.html és http://www.lenizdat.ru/a0/ru/pm1/c-1066068-0.html 13
Humán terep Ugyan tudományos szempontból a humán faktor nehezen mérhető, mégis egyre nagyobb szerepet játszik. Sőt egy aszimmetrikus összecsapásban – ezt nem győzzük elégszer hangsúlyozni – az eredményeket nem halott ellenséges katonákban, vagy meghódított területben mérik, hanem szociológiai kategóriákban. Ebből a szempontból az orosz támadás már elindításának pillanatában vereségre volt ítélve. A politikai célokból, képtelenül rövid határidő alatt megtervezett, a résztvevő alakulatok felkészítése nélkül17 indított hadjárat, egy olyan ellenség ellen, mely nemrég még vonakodó szövetséges volt, de rövid idő alatt teljesen ellenségessé vált, kizárólag egyféleképp érhetett véget. A csecsenek különös szokásaik ellenére, vagy talán épp amiatt mindig is vad harcosoknak számítottak. Nem véletlen, hogy az akkor cserkeszeknek nevezett cári testőrséget is belőlük szervezték.18 A híres író Szolzsenyicin is megemlékszik brutális szokásaikról.19 Több évszázados küzdelmeik nyomán nemcsak a közvélekedés, de ők maguk is rettenthetetlen bátorságú és kitűnő katonaként gondoltak magukra. Ráadásul számos Afganisztánt megjárt veterán is volt közöttük, sokan olyanok is, akik mindkét oldalt megjárták. Nagyon kevés információ állt a hadműveletet megtervező orosz tisztek rendelkezésére, és nemcsak a felkészülésre hagyott rövid idő miatt. Az időjárási viszonyok miatt a légifelderítés nem tudott érdemi információkkal szolgálni, és érthetetlen okokból az októberi elvetélt oroszbarát felkelés tapasztalatait sem vették figyelembe.20 Az orosz közkatonák másfajta gondokkal küzdöttek. Elsőként talán a hely nevét érdemes megemlíteni: magyarra ugyan rettegettnek fordítják (ld. oroszul Rettegett Iván – Ivan Groznij) jelentése inkább félelmetes, rettegést keltő,21 már a nevében sem ígért sok jót a sokszor babonás sorkatonáknak. Tovább rombolta moráljukat a rendszertelen fizetés és az orosz szemmel is nyomorúságos elhelyezési körülmények,22mely olyan abszurd eseményekhez vezetett, mint lőszer eladása a csecseneknek.23 Ráadásul a járművek és a felszerelés pótalkatrész ellátása is akadozott.
17
Példának okáért az amúgy is átszervezés alatt álló hadsereg utolsó városharcot oktató iskoláját 1994 februárjában zárták be, az ott szolgáló 430 tisztből 400 a nyugdíjazását kérte. OLIKER, p. 8. 18 Erdélyi Múzeum 1898. 1. sz., 1 .old. http://epa.oszk.hu/00900/00979/00099/pdf/1898_15_1_001-020.pdf, letölve 2010.02.16 19 Idézi SCHULTZ, p. 113. 20 A páncélosokkal megerősített, lojalista csecsenekből és helyi oroszokbók álló alakulatok sorsa ugyanaz lett, mint a január eleji támadásban résztvevőké. A pincékből és a tetőkről támadó csecsenek kilőtték a páncélos járműveket, a mesterlövészek végeztek a kiszállókkal. OLIKER, 12. 21 BAKCSI György: Félelmetes Iván és a többiek, http://www.eletestudomany.hu/content/konyvtermes_20081128__felelmetes_ivan_es_a_tobbiek, letöltve 2010.02.16 22 GOTT 85. old. 23 JACKSON 3.old.
A támadás médiafronton is kudarcot szenvedett, ugyanis az alakulatokat elkísérő újságírók cikkei legtöbbször ellentmondtak a hivatalos híreknek, ezért nemcsak a nemzetközi, hanem a belföldi közvélemény is a csecseneket támogatta. Alkalmazott módszerek, eszközök A bevezetőben bemutatott rajtaütés tipikus gerilla támadás, mely megfelelően kivitelezve komoly veszteségeket tud okozni elszenvedőjének minimális kockázat mellett. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy ez egy csecsen találmány. Ezt a módszert (menekülési út lezárása a rajtaütés kezdetén) használták Afganisztánban és a világ számos más helyén is.24 Mindazonáltal az tagadhatatlan, hogy a tapasztalt és az ellenfelet is jól ismerő gerilla parancsnokok a városi terepre maximálisan alkalmazták. Egy tipikus csecsen támadásra jól előkészített állásokból került sor, melybe a gerillák akár segítséget kérő helyieknek, akár NGO alkalmazottnak,25 tettetve magukat esetleg az orosz híradó hálózat alacsony szintje miatt kódolás nélkül(!) továbbított üzeneteket meghamisítva csalták ellenfeleiket. A környéket jól ismerő 25 fő szakaszok, vagy maximum 75 fős századok26 olyan területre csalták a tankokból és PSZH-kból álló páncélos oszlopokat, ahol a továbbhaladást valamilyen előkészített műszaki akadály nehezítette meg. Az első és utolsó járművet a pincékből és a tetőkről indított, koncentrált
RPG
tűzzel,
molotov
koktélokkal
vagy
egyszerűen
égő
üzemanyag
felhasználásával. mozgásképtelenné tették vagy megsemmisítették. A mesterlövészek nemcsak a kiszállókat lőtték, hanem a harcjárművek külső érzékelőit is megsemmisítették, vagy megrongálták.27 Az elszenvedett súlyos orosz emberveszteségekhez jelentős mértékben hozzájárult a gyengén kiképzett gyalogság azon döntése, hogy támadás esetén szállítójárműveikben maradtak, bízva azok páncéljában. Ezzel azonban támadóik kezére játszottak. A BTR-70-/80-as, valamint BMP-1/2 járművek a csecsenek által használt SzVD mesterlövészfegyverek valamint a géppuskák tüze ellen megfelelő védelmet nyújtottak, ám az RPG gránátok ellen nem. Gyalogosan végrehajtott támadás esetén a csecsen mesterlövészek előszeretettel vadásztak a rádiókezelőkre, gyakran először csak lábon lőve őket, majd végezve a segítségükre sietőkkel is.28 A háború első szakaszában a nyílt területeken vívott manőverező hadviselésre felkészített orosz gépesített alakulatok jelentős veszteségeket szenvedtek. Mivel erőforrásaik és 24
POOLE, H. John: Tactics of the Crescent Moon, Emerald Isle, Posterity Press, 2004. p. 69. Esetenként akár Vörös Kereszt alkalmazottnak is álcázták magukat. OLIKER, p. 21. 26 JACKSON, p. 2. 27 Groznij. Tanki. Kak eto bülo, http://www.btvt.narod.ru/2/tanks_in_grozny.htm, letöltve 2010.02.16 28 Uo 22. old. 25
lehetőségeik korlátozottak voltak olyan módszerekhez, eszközökhöz kellett folyamodniuk, melyek helyben elérhetőek voltak. Jelentős problémát okozott a harcolók/nem harcolók megkülönböztetése, ezért kreatívnak kellett lenniük. Egyik megoldás a férfiak vállának (visszalökő fegyver okozta horzsolások, zúzódások), ruházatuknak (puskapor, lőszer nyomok) illetve alkarjuknak (kirepülő forró lőszerhüvelyek okozta sérülések) ellenőrzése volt.29 Az egyszer elfoglalt épületek a fentiek miatt folyamatosan őrizték. Támadás esetén a gyanús helységek ellen az utászok felszereléséhez tartozó termobarikus RPO-A Smel30 rakétavetőt alkalmazták, amennyiben elérhető volt. Hatását egy 122 mm-es tüzérségi lövedék telitalálatával egyenértékűnek tartották. Az első támadás kudarca után javítottak a különböző fegyvernemek együttműködésén, az alig kiképzett katonai mesterlövészeket a belügyi csapatok és a Szpecnaz városi harcra felkészített lövészeivel cserélték le, valamint a már említett dróthálós kiegészítő páncélzattal látták el a harcjárműveket. Az eddig mellőzött légi és tüzérségi támogatás újbóli alkalmazásával sikerült csökkenteni a veszteségeket. Következtetések Az ellenfél alábecsülése, elégtelen tervezés után, rosszul felszerelt és kiképzett valamint támogatástól megfosztott erők bevetése csak egyfajta végkifejletet eredményezhet, különösen akkor, ha ideológiailag több szempontból motivált, jól felszerelt és a környeztet maximálisan kihasználó ellenféllel kerülnek szembe. Ugyan az orosz hadsereg sokat tanult 1995-ös hibáiból, 1996. augusztusában Groznij újból a csecsenek kezére került és a páncélos alakulatokból szervezett ellentámadás ugyanarra a sorsra jutott, mint az 1995-ös. Jelentős változásokra csak a háború 1999-2000-es szakaszában került sor. A fegyvernemek együttműködése és a kommunikáció javítása mellett a kiképzés területén is sikerült előrelépéseket elérni, valamint az orosz hadseregben is megjelent a kifejezetten városi hadviselésre kifejlesztett harcjárművek új generációja, a BMPT és a nehéz lövészpáncélos BTR-T.31
29
Urban Operations FM 3-06 3-8 old. RPO-A "Shmel" disposable thermobaric grenade launcher/rocket-propelled flame-thrower, http://world.guns.ru/grenade/gl46-e.htm 31 BMPT "Ramka-99" Boevaja masina podgyerzski tankov, www.btvt.narod.ru/3/bmpt.htm, letölve 2010.02.16 30
