SIÓAGÁRD ÉPÍTÉSZETI ÉRTÉKEI
Felhasznált Irodalom: Sióagárd helyi értékvédelmi kataszter (pécsépterv stúdió ) Komjáthi Tamásné: Sióagárdi Tájház www.sioagard.hu Összeállította, szerkesztette: Kajári J. Tamás okleveles építész és dr. Varga Katalin körjegyző Fotó: Kajári J. Tamás Grafikai munkák: Schubert Grafikai Stúdió, Szekszárd Nyomtatás: Páskum Nyomda, Szekszárd • Felelős vezető: Farkas János ügyvezető
A kiadvány a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült.
Tisztelt Olvasó! A kiadványt, melyet a kezében tart, azért készítettük, hogy a sióagárdi építészeti értékekről adjunk betekintést, ezzel is segítve a település megismerését. Sióagárd a Sárköz, a Völgység és a Mezőföld találkozásánál fekszik, mely sajátos földrajzi elhelyezkedés mindig is hatással volt az itt élők mindennapjaira. A két víz, a Sió és a Nádor (Sárvíz), körbeölelve a települést, megkerülhetetlenül fejti ki hatását. A Leányvár, mely délről magasodik a falu fölé, meghatározóan fontos a sióagárdiak számára. Itt érlelődnek azok a szőlőfürtök, melyekből kiváló borok készülnek a leányvári pincékben. A kedvező adottságok eredménye, hogy a hely már ősidők óta lakott volt. Mindezek együttes hatásaként alakították a siógárdiak azokat a hagyományokat – a viseletet, a hímzést, a szokásokat, – melyek a mai napig élnek, melyek alakították a település arculatát, és a mai napig meghatározzák a Sióagárdra jellemző építési stílust is. A sióagárdi emberek járták a világot, sok mindent láttak, ami tetszett nekik, azt hazahozták, és siagárdiságukat is beleszőve megvalósították. Az alapvetően mezőgazdaságból élők ezt a tevékenységet kiszolgáló házakat emeltek, melyek ma is jól szolgálják a falusi életmódot. Mindezt a kulturális örökséget, mely megtartó, fejlődést elősegítő erővel rendelkezik, kívánjuk megőrizni, továbbfejlesztésének szabályait meghatározni, és ezeket az értékeket bemutatni a sióagárdiaknak és az ide látogatóknak. Reméljük, hogy e kiadvány segítséget nyújt a sióagárdi épületek tulajdonosainak is az épületek karbantartásához, és ráirányítja a figyelmet a kivételesen gazdag sióagárdi épített örökségre! Élményekben dús, kellemes sétát kívánok Sióagárdon!
Háry János polgármester
A helyi védelemről Az építészeti örökség helyi védelméről törvényi felhatalmazás alapján az önkormányzat képviselő-testülete dönthet. Célja a település értékes építészeti, táji jellegzetességeinek minél hitelesebb és teljesebb megőrzése. A helyi védelem kiterjedhet a település egészére vagy összefüggő részére, ez a helyi területi védelem; és vonatkozhat egy-egy épületre vagy annak egy jellegzetes részletére: homlokzatára, kerítésére, melléképületére, kapujára, stb.; ez az egyedi helyi védelem. A sióagárdi képviselő-testület által 2005-ben elfogadott helyi építési szabályzat a helyi védelem mindkét formáját tartalmazza. Védett területté nyilvánította a falunak nagyjából a Bezerédj, Széchenyi, Jókai utcáktól nyugatra eső részét, valamint a leányvári pincefalu szinte egészét, melyeken a legértékesebb, hagyományos építési kultúrát őrző épületek találhatók. A sióagárdi szabályzat kétfokozatú egyedi védelemről döntött. Az első fokozatú védelem alá tartozó épületeket tömegükben és tetőformájukban kell megtartani, érintetlenül hagyva a homlokzati nyílásrendet és a nyílászárók részosztását, megőrizve a homlokzati tagozatokat. A második fokozatú védelem az épület valamely részértékére terjed ki. Az épületek felújítása, bővítése esetén ezeket az értékeket meg kell őrizni. Sióagárdon országos védelem alatt áll a Zrínyi utcában található tájház épülete, mely népi lakóház. Első fokozatú helyi védelem alatt áll összesen 29, második fokozatú védelem alatt pedig 67 építmény. A képviselő-testület 2010-ben, – a tulajdonosok
2–3 közreműködésével – minden helyi védelem alá vont építmény homlokzatán kerámiatáblát helyezett el a falu belterületén és a leányvári pincefaluban is. A helyi önkormányzat intézkedései révén magától értetődővé vált Sióagárdon, hogy a faluközösség múltjának és identitásának az építészeti örökség épp olyan fontos eleme, mint a különleges sióagárdi viselet és a hímzés.
Építészeti és régészeti örökségeink Sióagárd község területén 14 ismert (közöttük egy azonosítatlan) régészeti lelőhely található. A lelőhelyek közül a legtöbb őskori: két helyen neolit telep és temető, egy kora bronzkori tell település, egy bronzkori földvár, egy bronzkori település, egy középső bronzkori urnatemető, két kelta telep és három kelta temető található. A római kort egy temető, a népvándorlás korát egy V. századi sír és egy avar temető jelzi. Sióagárd mai határa három olyan, legkésőbb a török kor végére elpusztult középkori település határát olvasztotta magába, amelyek neve puszta- vagy dűlőnevekben máig fennmaradt (pl. Gencs). Ezek közül jelentősebb, templommal rendelkező hely volt Agár, és a Sárvíz átkelőhelye mellé épített Anya-, vagy Janyavár.
Egyházi emlékek, szobrok, Az 1886-ban, – mindössze tíz hónap alatt, – neoromán stílusban épült római katolikus templom háromhajós, bazilikás tömegű épület. A templomot Wéber Antal tervezte, aki Hild József tanítványaként részt vett az esztergomi bazilika építkezésén is. A sióagárdi templom 47 méter magasságú tornya aszimmetrikus elrendezésű. A félköríves záródású ablakok, a fémlemezzel borított torony, a minden oldalán elhelyezett toronyórával impozáns, egyedi megjelenést kölcsönöz az épületnek. A szentélyben a templom védőszentjének, Nepomuki Szt. Jánosnak a szobra áll, a szentély kupoláján a Szentháromság és a négy evangélista képe, az oldalfreskókon Jézus születése és Jézus mennybemenetele látható. A hajó felőli oldalon Szent Erzsébet és Szent Flórián szobra díszíti a templomot. A gyönyörű főoltár, mellékoltárok és a pa-
zarul faragott szószék egy mester műhelyéből kerültek ki, de a mester személyéről hiteles adat nem áll rendelkezésre. A keresztút terrakotta dombormű képeit Páldi Kiss János szobrászművész alkotta. A templom orgonáját – mellyel az országos kiállításon aranyérmet nyert, – Angster József építette Pécsett 1879-ben. A sióagárdi hívek 1888-ban vásárolták meg. A templom új csillára közadakozásból készült és került a templomba 2004-ben. A templom kertjében található több szobor. Posztamensre helyezett feszület a templom főbejáratával szemben, Nepomuki Szent János szobra a bejárat melletti egyik oldalon, Mihály arkangyal szobra pedig a másik oldalon áll, mintegy háromszög elrendezésű formában. A templom mögött világháborús emlékmű, a félköríves falazata előtti talapzatos szobor Farkas Pál szobrászművész alkotása.
kápolnák, úti keresztek
4–5 Sióagárdon több, sajátos úti kápolna található. Ezek az építmények, gazdagon díszített homlokzataikkal, egyszerű tömegükkel értékes építészeti elemei a településnek. A település központi részén található temető régi része, a jellegzetes formákat mutató, rendezett sorokban álló kőkeresztekkel megható tisztelettel őrzött sírkert, mely szintén helyi védelem alatt áll. Figyelemre érdemes, értékes és szép építészeti elem az összetett tömegű, toronnyal épített temetői kápolna, melynek homlokzatát vakolatsávok, kerek és félköríves nyílások tagolják. A település határain belül, építészeti szempontból több igen értékes, posztamensre helyezett kereszt, feszület található.
Tájház
6–7 A népi lakóház és gazdasági épület ma műemlék, mely jelenleg Sióagárd Tájháza. A ház falai polyvával kevert sárból készültek. Az ablakés ajtónyílásokat utólag vágták ki, és a nyílászárókat utólag helyezték el, majd ezt követően sötétbarnára festették. A tetőszerkezet fáját a közeli erdőből vágták ki. A fát hántolás után gyalulatlanul, egy kis részét négyoldalt lefaragva építették be. A beépítést megelőzően a fát megégették, hogy tartósabb legyen. A tetőfedéshez a nádat a falu határából hozták, és a faluban élő nádazó mesterekkel készíttették el. Az épület „esőház”–ból (első szoba), szabadkéményes konyhából és „kisház”-ból (lakószoba) áll, melyhez közvetlenül csatlakozik a fészer és az istálló. Az utcafronttal párhuzamosan, a lakóépülettől délre található a melléképület és a góré.
Az épületegyüttes a XIX. század első felében épült. Az alaprajzi elosztása semmit nem változott az idők folyamán, csak nyílászárókat cseréltek rajta, illetve a nádas tetőzetét javították meg. A kétszáz éves házat 1972-ben vásárolta meg a községi tanács a tulajdonosától. A restaurálás után 1983. május 1-jén nyílt meg, ma múzeumként működik, hogy bemutassa a régi paraszti élet emlékeit, hagyományait. A ház sajátosságainak megismerése révén tetten érhető Sióagárd egyéni, a környező tájegységektől (pl. Sárköztől) eltérő ízlése, különálló és jellegzetes módon fejlődő népművészete.
Népi építészet A falusias lakókörnyezetben jelen vannak a városias építészet értékei, önálló alkotásai is. Az alkalmazott technika, az anyaghasználat, a formavilág kétirányú áramlása erősíti együvé tartozásukat. A településen belül változatos az építészeti karakter, egymás mellett jól megfér a hagyományos falusias lakóháztípus, és a közeli megyeszékhely hatására elterjedő, polgári, városias lakóház. Több épület kivételes építészeti értéket képvisel.
8–9
Népi építészet A hagyományos hosszházas elrendezésű falusi lakóháztípus az egész településen megtalálható. Az egytraktusos lakóházat egy következő fejlődési fokozatban az utcafronton L alakban bővítették. A lakóegység általában a telek első, utca felőli részén helyezkedik el, azzal közvetlen téri kapcsolatban. E kapcsolat az ablakszem, amely kitekintést biztosít. A tornác lezárását adó, jellegzetesen szegmensíves ajtókon gyakran a homlokzati díszek köszönnek vissza. Sajnos a népies lakóházak egy részén az eredeti ablakokat időközben szélesebb ablakokra cserélték és a simított vakolatot is felváltotta néhol a dörzsölt vakolat. A bejárás gyakran az udvarról nyílik, az épület hosszanti oldaláról, a faragott, esztergált oszlopokkal alátámasztott tornácról. Az is megfigyelhető, hogy a népies épületeken megjelentek a városias épületekre jellemző félköríves nyílásrendszerek. Néhány épületen megőrizték az eredeti, kivételesen szép vakolatdíszeket, homlokzati fülkéket, szobrokat. Az épületekre az okker és a zöld színűre mázolt nyílászárók jellemzőek. A nyers-tégla felületképzésű tömör kerítés a helyben szokásos építési hagyományhoz tartozik, védelme településképi szempontból fontos.
10–11 Mívesen megmunkált kovácsoltvas kerítésre is több helyen bukkanhatunk Sióagárd utcáit járva. Kivételesen szép a Rákóczi utca eredeti formában megőrzött, az utcával hegyes szöget bezáró, fésűs beépítésű népies lakóházegyüttese. Együtt is védelemre érdemes.
Városi hatás A városias stílusú lakóépületek ugyan nem tartoznak a jellegzetes sióagárdi épületek közé, de találunk számos igen értékes épületet e körben is, melyek szintén védelemre érdemesek. Ezek jellemzően az utcával párhuzamos gerincű nyeregtetővel létesült polgári lakóházak. A szimmetrikus utcai homlokzaton félköríves ablakok sorakoznak. Az utcai telekhatáron általában vaskos kapuoszlopokat falaztak. A városias karakterű épületek rangos főhomlokzatán, fejezetes pylaszterek, füzérminták, timpanonos oromzatok találhatók. A díszek, több épületen is példaértékűen kivitelezett fehér színezése jelentősen kihangsúlyozza azok eleganciáját. Találunk példát eklektikus stílusban megépített polgári lakóházakra és városi villák formálását követő épületekre is. Az épületek homlokzata, kovácsoltvas nagykapui jól illeszkednek a településközpont városiasodó hangulatához.
12–13 A polgári, városias épületek megjelenése a településen építtetőik anyagi biztonságát, jólétét szimbolizálta. Megfigyelhető, hogy a város közelsége mennyire nagy befolyással lehet egy település építészeti megjelenésére a városi minták adaptálása révén.
Leányvár A leányvári pincefalu nemcsak az itt érlelt szőlőből készített borok miatt lett Sióagárd büszkesége, hanem különleges építészeti értéke miatt is. Figyelemre méltóan sok eredeti formában, színezéssel, anyaghasználatában megőrzött pincéje, (présházai) hangulatos utcái miatt védelemre érdemes. A legenda szerint a környék földesura, Bath, három várat is épített. Egyet magának, ez a Bath-i vár, egyet a feleségének, ez a Janyai vár, – melynek maradványai ma is megtalálhatók a sióagárdi határban, – és egyet leányának, ez a Leányvár. A Leányvár egyes részein három egymás fölötti szinten helyezkedik el a közel háromszáz pince, melyeket a Pannon tenger itt maradt löszös-agyagos talajába fúrtak. A pincék állandó hőmérséklete és páratartalma hozzájárul ahhoz, hogy a bennük érlelt bor dicsérje és jutalmazza gazdáját az egész évi fáradságos munkáért. A Leányvárban helyi védelem alatt áll számos, cizellált pinceajtóval, eredeti tornácalakítással épült, vagy egyszerű tömegében szép, eredeti formában megőrzött pince. Gyakoriak az ikresre kialakított szimmetrikus vagy a különleges, tükrös elrendezésű nyílásrendszerrel épített pinceegyüttesek. De lenyűgöző látványt nyújtanak a Leányvár jellegzetes részén, a Rácvárosban csurgótávolságra épített, változatos tömegformálású épületegyüttesek is.
14–15 A fehérre meszelt présházak a jellegzetes okker vagy zöld színűre mázolt ajtókkal, ablakokkal, a jellemzően sötétebb színűre festett lábazatokkal egyedi, kedves hangulatot kölcsönöznek a pincefalunak. Jellegzetesek a lopott – egy oszloppal gyámolított – tornácos présházak, melyek hol négyszögletű, hol kerek oszloppal épültek. Akad köztük rejtett oszlopos, kivételesen szép, egyedi építészeti alkotás is. Az egyedi deszka-, vagy nyerstégla-felületű, macskalépcsős oromzatú présházak pedig különleges színfoltjai a pincefalunak. A Leányvárban számos igényesen, az eredeti összképhez ragaszkodó, hitelesen helyreállított pince áll, melyek példaként szolgálhatnak más présházak felújításához. A Leányvárban is épült a faluban találhatókra jellemző építészeti karakterrel rendelkező kápolna, mely egyszerű tömegformálásával, félköríves bejáratával szintén védelemre érdemes. Sajátos elhelyezkedése révén szabadtéri misék meghitt helyszíne.
Építészeti munkák és a helyi védelem A védett épületek belső korszerűsítését, átalakítását a védettség nem akadályozza, sőt a védelem érdekében elő kell segíteni az épületek mai igényeknek megfelelő használatát. A belső átalakításokat az eredeti belső értékek elvárható tiszteletben tartásával javasolt megoldani. A védett épületet úgy lehet bővíteni, hogy az eredeti épület tömegformája, homlokzati kialakítása, utcaképi szerepe ne változzon, illetve gondosan mérlegelt kompromisszum árán a legkisebb kárt szenvedje, és a tervezett bővítés a régi épület formálásával, szerkezetével, anyaghasználatával összhangban legyen. Az épület bontására csak műszaki és erkölcsi avultság beálltával kerülhet sor, a védettség megszüntetését követően. Az új épülettel legalább a tömegét meg kell őrizni. A helyi védelem alatt álló épületek építési engedélyezési eljárása során meg kell keresni a megyei főépítészt. A védett területen, – mely a falu majdnem felére és a Leányvár szinte egészére kiterjed, – különleges építési szabályok védik a hagyományos utcaképi megjelenést. Nem építhető például fémkémény vagy a tető síkjából kiugró tetőablak, a tetőfedéshez cserepet, az építéshez hagyományos anyagokat kell alkalmazni, és a homlokzat színezését is a védett épületekhez kell igazítani. Mindez azt jelenti, hogy a védett területen az utcai homlokzatot érintő, egyébként nem engedélyköteles épít-
16
kezési munkák – például színezés – során is nagy körültekintéssel kell eljárni. A Leányvárban ezeken kívül szabály még, hogy a homlokzatot, – melyen mázolt, fa nyílászárók helyezhetők el, – a lábazaton kívül fehérre kell meszelni. Új előtető, erkély, loggia nem létesíthető. A helyi építési szabályzat megalkotása óta számos épület példaértékű, igényes, az eredeti megjelenéshez ragaszkodó felújítására került sor Sióagárdon a település belterületén és a Leányvárban is. A szépen felújított építmények között népies és városias lakóház, présház, középület és úti kereszt is van.
www.sioagard.hu
