SIKEREINK TÉRKÉPE MOTIVÁCIÓNK MIRE VÁLLALKOZTUNK? BEVEZETŐ

SIKEREINK TÉRKÉPE BEVEZETŐ

Írásunk címe – Sikereink térképe – már önmagában is számos kérdést vet fel. Egyrészt azért, mert a siker fogalmának meghatározása eleve problematikus. Nagyon régóta és sokat kutatott ez a fogalom, azonban pontos meghatározása a mai napig nem született meg. Ennek legfőbb oka, hogy a siker szubjektív tényező, amelyet a tudomány objektív mérőeszközeivel nehezen lehet megragadni. Mindenki számára mást jelent, másként éli meg és másként határozza meg azt. Ráadásul az sem mindegy, hogy a sikert az egyén, közösség vagy egy szervezet szintjén vizsgáljuk. Másrészt a címet olvasva az is felmerülhet az Olvasóban, hogy egyáltalán létezik-e az a térkép, amely a sikerhez elvezet? Vagy eleve olyan vállalkozás bevezetőjét tartja kezében, amely megvalósíthatatlan. Mi úgy gondoljuk, hogy igenis megalkotható olyan térkép, amelyen a tájékozódási pontok a jó gyakorlatok és az értő elbeszélések, amelyek hozzásegítenek minket ahhoz, hogy munkánkat jobban, tudatosabban végezzük. Ahogyan egy térkép is csupán a tájékozódást szolgálja, és még a legrészletesebb térkép sem képes teljességében visszaadni a valóságot, így a mi térképünk is csupán arra törekszik, hogy néhány támpontként szolgáló jó példa által segítsen a tájékozódásban. Tanulmányunkban a sikert a szlovákiai magyar közösség szempontjából igyekeztünk megragadni, még konkrétabban: a környezetünkben élő emberekkel beszélgettünk arról, hogy milyen civil szervezeteket, illetve programokat tartanak ők sikeresnek. Tudatosan nem törekedtünk arra, hogy sikerkritériumokat szabjunk, egyszerűen arra voltunk kíváncsiak, hogy ők mit értenek siker alatt, és arra próbáltunk közösen ránézni, hogy a kirajzolódó sikertörténeteknek melyek a meghatározó tényezői, összetevői.

MOTIVÁCIÓNK Kutatásunk kiindulópontját az a szándék adta, hogy szerettünk volna pozitív irányba formálni a kutatások „közhangulatán”, és megkísérelni azt, hogy a sok probléma-fókuszú kutatás mellett létrehozzunk egy sikerfókuszút is. Elsősorban az az élmény táplálta szándékainkat, hogy újra és újra találkozunk egyfajta egyensúlytalansággal a kutatások terepén: a diagnózisok véget érnek a problémák megállapításánál, esetleg megfogalmaznak néhány összefüggést vagy fejlesztési javaslatot, ugyanakkor ezek életbeléptetése és a fejlesztő akciók megvalósítása, változások kezdeményezése nagyon sokszor elmarad. Ezért jutottunk arra az elhatározásra, hogy a hiányok helyett a meglévő erősségek irányából indulunk el, és olyan jógyakorlatokat keresünk, amelyek akár azonnal átvehető mintaként funkcionálnak. Emellett pedig szeretnénk elültetni a civil szektorban szervezeti szinten is a pozitív pszichológiából tanult gyakorlatot, hogy a meglévő és lehetséges pozitív történésekre való koncentrálásból tanuljunk meg szervezeti szinten is előretekinteni.

MIRE VÁLLALKOZTUNK? Egy olyan szlovákiai magyar civil jógyakorlat-gyűjtemény összeállítására, amely képes támpontul szolgálni mindenkinek, aki ebben a szektorban tevékenykedik és szeretne fejlődni, megújulni vagy egyszerűen csak olyan sikeresnek érzett programokról, szervezetekről olvasni, amik inspirálók lehetnek számára. Tanulmányunkban 9 olyan civil szervezetet, illetve programot veszünk górcső alá, amelyekről a környezetünkben élő emberek szívesen áradoznak, lelkesen mesélnek. Megkerestük ezeket a szervezeteket, illetve programokat, és a szervezetek képviselőit egy-egy interjú alkalmával arról kérdezgettük, hogy mi is lehet a siker titka, hogyan érik el – tudatosan vagy kevésbé tudatosan, hogy az emberek lelkesen meséljenek róluk. Az interjúk mellett átnéztük az adott programok, illetve szervezetek weboldalát és elérhető dokumentumait is, valamint minden esetben, egyet hátralépve, szervezetfejlesztői szempontból is igyekeztünk röviden megfogalmazni reflexiókat

1

azzal kapcsolatban, hogy szerintünk mire is érdemes odafigyelni az egyes történeteknél, ami szervezeti szempontból is hasznos, tanulságos lehet. A gyűjteményt úgy építettük fel, hogy minden jógyakorlatot külön fejezetként tárgyalunk. Az egyes fejezetek felépítése pedig három részből épül fel: 1. Az adott szervezet, vagy konkrét program alapadatai és története; 2. Interjúrészletek a szervezővel készített beszélgetésből; 3. Fejlesztői reflexió, amelynek a sajátos siker-mintázat áll a fókuszában. Ilyen módon minden szervezetet esettanulmánynak szánunk, amely rámutat egy-egy kulcstémára vagy módszerre, amely a sikereink térképén egy-egy orientációs támpont tud lenni. Kutatásunk első fázisának megvalósításával nem elvégeztük a munkát, hanem elkezdtük, hiszen a sikereink térképének feltárása akár egy folyamatos munka is lehet. Jelen fázisban csak néhány szervezethez, civil kezdeményezéshez jutottunk el, korántsem végeztünk mindenre kiterjedő feltáró munkát. Ez nem is volt szándékunk, sem pedig a módszertanunk nem törekedett a teljességre. Sokkal inkább szerettük volna tesztelni, hogy a kérdéseink elvezetnek-e valamilyen mélyebb megértésig, és megmutatva az eredményeinket a civil nyilvánosságnak, visszajelzéseket gyűjteni, hogy inspiráló-e mások számára a kutatásunk által feltárt eredmények megismerése.

CÉLUNK A TANDEM célja a kutatással a szervezetfejlesztési módszertan szlovákiai magyar közegbe való beágyazása, ennek kultúrájának megteremtése. Korábban, a civil szektor rendszerváltás utáni újjászületésének idején nagyon fontos kezdeményezések indultak el abba az irányba, hogy a szektor professzionalizálódása, tudatos fejlesztésének kultúrája és a külföldi, üzleti szektorból átvett fejlesztő módszertan beépítése megtörténjen, azonban a gyakorlat azt mutatta, hogy ezek a tanulási és fejlesztési irányok nem honosodtak meg fenntartható módon a civil gyakorlatban. Amíg voltak ingyenesen elérhető, tengerentúli forrásokból finanszírozott és amerikai menedzsment gyakorlatra alapozó tréningek, addig igénybe vették ezeket a civilek. Ennek eredményeként létrejött egyfajta közös tudás- és szemléleti alap. Ugyanakkor az innen tanult módszerek, úgy tűnik, a civil szervezetek csak egy nagyon szűk rétegének a mindennapi gyakorlatába épültek be tartósan. A mi megközelítésünk ennek a kutatásnak a megvalósításában arra tesz kísérletet, hogy a tankönyvi mércék és mutatók alkalmazása helyett egyfajta antropológiai ihletettségű megközelítéssel tekintsen a civil szervezetek működésére: ne a saját mércéinkhez viszonyítsunk, hanem menjünk minél közelebb a szervezetek valóságához, és abból az évek során kialakult bölcsességből, tapasztalatból tudjunk általánosítani, amit a szervezetek a saját munkájukban a bennük meglévő tudásból gyúrtak össze.

KIKNEK AJÁNLJUK EZT A GYŰJTEMÉNYT ÉS MIRE LEHET HASZNÁLNI? Arra kérjük kedves Olvasóinkat, hogy ne úgy tekintsenek az itt felsorakoztatott mintákra, mint akiket piedesztálra emelünk, vagy mint akiket „tökéletes civilként” mutatunk be, hanem úgy, mint tanulótársakra, akikkel egy cipőben járunk, akikkel bizonyos szempontokból azonosulni lehet, akik esetleg egyes kérdések kezelésében már előbbre vannak, mint mi. Nyilván bármelyik bemutatott szervezettel kapcsolatban ezerannyi kritikát tudna felsorakoztatni valaki, aki közelebbről látja a működésüket, és a mi kultúránk nagyon gyakran egyensúlytalanul sok kritikát zúdít bárkire, akit valamilyen szempontból kiemelnek. Ennek a néhány oldalnyi „hangos gondolkodásnak”, amelyet a szervezetekkel való találkozás után papírra vetettünk, akkor van értelme, ha az Olvasó képes rá, hogy egy időre zárójelbe tegye kritikusságát, és úgy olvassa az alábbi rövid elemzéseket, mintha mindegyik egy-egy lehetséges megoldás szemléltető eszköze lenne.

2

Azért is tartjuk fontosnak, hogy olyan olvasmányokat, impulzusokat nyújtsunk a civil szervezeteknek, mert szeretnénk tenni a tanuló szervezetiség 1 kultúrájának kialakításáért a szlovákiai magyar civilek között. Hogy meghonosodhasson egy olyan kultúra, ahol az alulról jövő civil kezdeményezések tudnak egymásról és átlátják saját helyüket a nagy rendszerben, képesek az egyéni és szervezeti szintű önreflexióra, ebből fakadóan az önfejlesztésre is. Ahol nem csak a saját céljaikat és saját érdekeiket látják, hanem ismerik a körülöttük dolgozó civilek és más szervezetek célrendszerét és képesek azokhoz viszonyítva megfogalmazni önmagukat.

Peter Senge az alábbi 5 jellemzőt emeli ki, amelyek szükségesek a tanuló szervezeti működéshez: 1. Rendszerben való gondolkodás, vagyis hogy a szervezet tagjai úgy tekintsenek saját maguk munkájára éa a szervezet tevékenységére, hogy az egy nagyobb rendszer része, és képesek legyenek átlátni a renszer-szintű összefüggéseket. 2. Önfejlesztés, önirányítás, vagyis a hatékonyságra való törekvés, az célokért való egyéni felelősség és a tanulás iránti elkötelezettség egyéni szinten, ami nem csak egyéni tanulás marad, hanem megosztásra kerül a szervezeten belül is. 3. Közös jövőkép, vagyis a jól látható és motiváló közös vízió, ami felé tartunk, és aminek eléréséhez vezető út célokra és részcélokra van lebontva. 4. Belső meggyőződések és olyan gondolati minták, amelyek akarva-akaratlanul is meghatározzák a szervezet gondolkodásmódját, kultúráját. 5. Csoportos tanulás, team-munka, vagyis a szervezet tagjainak képessége arra, hogy csoportokban együttműködve dolgozzanak.

MI A FOLYTATÁS? Amint azt korábban is említettük, a kutatásunk jelen fázisának lezárásával nem befejeztünk, hanem elkezdtünk valamit, és ezt a munkát szeretnénk folytatni is: tematizálni a problémák mellett a sikereket, feltárni és emészthető formában az olvasók elé kínálni ezeket, a civil szervezetek számára motiváló formában tálalni a szervezetfejlesztéssel kapcsolatos új tudásokat, jelen lenni, észrevenni a civil szervezetek önfejlesztéssel kapcsolatos szükségleteit és reagálni ezekre. Reméljük, hogy munkánk érdeklődésre, válaszreakcióra és együttműködő társakra talál, és a tevékenységünkkel valamilyen módon előre tudjuk vinni azt a megújulási folyamatot, amelyben az szlovákiai magyar civil szektor él napjainkban.

1

Peter Senge: Az ötödik alapelv című könyve és annak megközelítésmódja alapján.

3

HAGYOMÁNYŐRZÉS ÉS BARÁTSÁG AZ IPOLYSZAKÁLLOSI SZIGNÁL ESZTRÁDCSOPORT

A Szignál esztrádcsoportra szinte véletlenül bukkantunk, egy személyes ajánlás útján, miután azonban megismertük a tevékenységüket, kutatóként is mondhatjuk, hogy az ő tevékenységük a tankönyvi példája az alulról jövő, hagyományőrző és kulturális célú, önszerveződésre képes civil kezdeményezéseknek. Talán még azt is mondhatjuk, hogy minden „népművelő” álma, hogy egy településen olyan „alapanyagra” leljen, mint a SZIGNÁLt működtető fiatalok, illetve hogy a közösségfejlesztésről szóló tanulmányok és tankönyvek már-már túlidealizált esettanulmányaihoz hasonlít a csapat története. Az alábbiakban néhány olyan markáns jellemzőt emeltünk ki az ő működésükből, amely tanulságos és továbbvihető lehet más közegekbe is. Név Szervezettörténet

Szignál esztrádcsoport A SZIGNÁL esztrádcsoport 1999. 1. 26-án alakult Ipolyszakálloson. Jelenleg 23 aktív tagja van, ebből 16 táncos. Fő célkitűzései közé tartozik az Ipoly menti hagyományőrzés, a magyar kultúra és történelem ápolása, egész estét betöltő esztrádműsorok bemutatása, valamint különböző ifjúsági rendezvények szervezése. Hét különböző teljes estét betöltő kulturális műsort hozott létre, mellyel Szlovákia magyar lakta területeit járta be. Fő motivációjuk "a bizonyítási vágy és az eltökéltség Ipolyszakállos pozitív hírnevének öregbítésére". A szervezettörténet jelentősebb korszakai az alapítás időszaka, aztán egy átmeneti mélyrepülés 2008 és 2011 között, majd a csoport fiatal generációjának kezdeményezéséből egy újabb felívelés, újjáalakulás következett 2011-től: a tagok alulról jövő igénye mentén újjászerveződtek és azóta pályájuk felfelé ível.

Tevékenység

Zenés-táncos műsorok előadása, bohózatok előadása, kulturális rendezvények szervezése. Ipolyszakállosi szüreti felvonulás, különböző báli fellépések meghívás alapján polgári kör Ipolyszakállos Ipolyszakállos és környékének magyar lakossága.

Programok Szervezeti forma Működés helye Célcsoport

„ÉHEZZÜK ÉS SZOMJAZZUK A KULTÚRÁT” Az Esztrádcsoport történetében egy nagyon fontos elem, hogy a fiatal generáció, aki ma a csoport magját alkotja, már az alakulástról kezdve jelen volt és szinte belenevelődött abba a küldetésbe, amit a csoport felvállal. Izgalmas és elgondolkodtató, ahogyan az interjúalany fogalmaz, amikor arról kérdezzük, mi volt a kezdeti motiváció, ami létrehozta a csoportot és bevonta a fiatalokat: „éhezzük meg szomjazzuk a kultúrát”. Ennek kapcsán jogosan merül fel a kérdés az olvasóban: hol vannak a „mai világban” azok a fiatalok, akik éhezik és szomjazzák a kultúrát? Azonban ennek a példának a kapcsán éppenhogy nem azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy olyanokkal lehet sikeres civil kezdeményezéseket építeni, akikre érvényes ez a jellemző, hiszen ez egy evidencia. Sokkal inkább azt a kérdést vetnénk fel, hogyha tiszta lapként, érdeklődő és kíváncsi lényként tekintünk minden fiatalra, akiről akár az is mondható, hogy alaptermészetéből fakadóan éhezi és szomjazza a kultúrát (azzal együtt, hogy mindez nem jelenik meg tudatos igények szintjén), akkor mi lehet az a környezet, felnőtt hozzáállás, ami ahhoz vezet, hogy a kultúrára, közösségre való tudattalan szükségletből igény, abból pedig kapcsolat és elköteleződés formálódjon. Ebben a példában azt láthatjuk, hogy a gyerekkorban erős közeg és a fellépések kapcsán szövődő barátságok jelentették azt az erős alapot, amely a krízises időszak után nem felbomláshoz, hanem a korábbi „gyerekek” felnőtt, önálló felelősségvállalásához és kezdeményezőkészségéhez vezetett.

4

„Ugyebár tulajdonképpen 8 aktív taggal működött tovább a csoport 2008 és 2010 között, aztán 2011 környékén egy baráti társasággal összejöttünk, egy születésnap, nem emlékszem pontosan minek az alkalmából, és akkor jött egy ötlet, említés szintjén, hogy mi lenne gyerekek, ha ezt az egészet újra felélesztenénk, mert éhezzük meg szomjazzuk a kultúrát. Otthon tényleg nem történik semmi, a mi korosztályunk az egy 20- 30 fős társaság a faluban, és ha másnak nem is, de nekünk erre szükségünk van. Legalább hétvégenként összejárjunk, próbáljunk, vagy valami hasonló és ezt indította úgy el. Elkezdődött egy héttel, még egy hét, aztán fokozatosan egy rendszer alakul ki belőle.”

VÉGY EGY JÓ BARÁTI TÁRSASÁGOT! A sikeresség egyik alapvető tényezője, be kell látnunk, az a misztikum, amelyet az emberi barátságként lehet legpontosabban megfogalmazni. Misztikum, mert ennek a kialakítását nem lehet a siker receptjének egyik hozzávalójaként kezelni, nem lehet tervezetten létrehozni, mint ahogy azt sem lehet garantálni, hogy örökké tart. Ennek a felvetésnek kapcsán két irányba érdemes kitekinteni: egyrészt érdemes azzal tudatosan bánnunk, hogyha egy civil kezdeményezés magját egy baráti társaság alkotja, akkor a közöttük élő kapcsolati háló egy erős megtartó erő lehet, ami fel tud vállalni problémákat, társadalmi szintű kihívásokat, konfliktusokat. Másrészt pedig azon szervezetek esetében is, ahol nem a barátság jelenti az összetartó erőt, érdemes törődni azzal, hogy a közöttük élő emberi kapcsolatok erősödjenek. Ugyanakkor a baráti társaságokban lejátszódó csoportdinamikai folyamatok (például a csoportszerepek leosztása) is tudják segíteni a szervezeti együttműködés folyamatait. Emellett pedig a baráti társaságot összekapcsoló értékek erősebbek és mélyebb gyökerűek az egyéni identitás szintjén, mintha egy megkonstruált szervezeti értékrendből fakadó értékekhez kéne kapcsolódni, ezért aztán stabilabb, erősebb emberi kapcsolódásokat eredményeznek. „Én még mindig azt mondom, hogy nálunk az igazi erő az összetartásban rejlik. Úgyhogy szerintem azt mondanám neki, hogy végy egy nagyon jó baráti társaságot. És akkor aztán a többi, minden rajtuk múlik. Minden az embereken múlik, minden a tagokon függ, úgy, ahogy rajtunk is, hogy most én rászánom hétvégén azt a 2-3 órát és elmegyek próbálni, szóval szerintem mindenképp a jó közösség a kulcsa.”

LOKÁLPATRIOTIZMUS Ha olyan szervezetekről gondolkodunk, ahol fiatalok önkéntesen hoznak létre értékeket, szinte elsők között adja magát a kérdés, hogy azok a fiatalok, akik aktívak, életrevalóak és tehetségesek, nagy mértékben ki vannak téve az „elvándorlás veszélyének”. Másképp fogalmazva: mindannyiuk számára aktuális és nyitott a lehetőség, hogy szakmai vagy személyes megfontolásokból kiindulva külföldön próbáljanak szerencsét, ami másik oldalról nagy veszteségként jelenik meg a közösség számára. Ez a téma a Szignál esetében is egy valós kihívást jelent, és annak kapcsán, hogy hogyan tud egy megtartó közösségként megküzdeni a csoport az elvándorlás veszélyével, a személyes elköteleződés és lokálpatriotizmusra hívják fel a figyelmet. Vagyis akinek a saját értékrendjében magasan prioritás helyen szerepel az, hogy a saját szakmai és önkéntes tevékenységeivel mind-mind olyan ügyekért dolgozzon, amelyek egyben a szívügyei is, az az ilyen döntéseknél a saját értékrendjének megfelelően az otthon maradást fogja választani. „Az embernek igazából el kell rajta gondolkozni, hogy most mit választok, most építem tovább a saját életemet, vagy valamit beáldozok az én életemből, és építek tovább itt egy csoportot. Nem tudom, hogy anno én miért nem mentem ki. Tudom, hogy nálam is volt tervben, hogy én is kimegyek, de én annyira lokálpatrióta vagyok, és most nem tudom, hogy ennek köszönhetően, vagy másnak köszönhetően, engem egyszerűen nem

5

vitt rá semmi, hogy aztán kimenjek. Úgy gondoltam, ha itt nehezebb is lesz, de én itt vagyok otthon. Ezt érzem a csoporttal kapcsolatban is. Minden hétvégén, mikor hazamegyek, és összejövünk, hogy én itt vagyok otthon, ez az én világom. ”

AHOL MEGJELENÜNK, OTT JÓ HANGULAT LESZ Amikor arról kérdeztük a csoport egyik meghatározó szereplőjét, hogy mi a sikerük titka, akkor egyértelműen, többszöri megkérdezésre is, a csapat jókedvét és kisugárzását emelte ki. Ez nyilván természetes: a jókedvű emberekhez könnyű kapcsolódni, akik vidámságot hoznak, azokat mindenhol szeretik stb. Érdemes ugyanakkor ennek is mögé néznünk: ha azt vizsgálnánk, mondjuk egy egyszerű sajtó-alapú tartalomelemzés segítségével, hogy a szlovákiai magyar közéletben, közbeszédben milyen mértékben és hogyan jelenik meg az öröm, felszabadultság, minőségi humor kultúrája, akkor valószínűleg azt tapasztalnánk, hogy a legtöbb kezdeményezésre adott első reakció garantáltan a kritika és a rosszindulatú megjegyzések vonalán jelenik meg. Ezért bárki, aki a jókedv közvetítésére, közhangulat javítására fókuszálja a küldetését, elismerésre méltó. „Hát talán a sikerünk abban rejlik, hogy oltári jó fejek vagyunk és jót tudunk bulizni. Szóval nem is tudom, hogyan lehetne ezt a legjobban megfogalmazni, de tényleg azt veszem észre, hogy a csoport olyan közvetlen, hogy több olyan akció is volt, hogy csak megjelentünk, és az embereken lehetett látni, hogy ők mennyire örülnek nekünk, meg tudják, hogy kik vagyunk, meg tudják, hogy milyen hangulatot csinálunk. Idén is volt például olyan bál, ahová kizárólag azért hívtak meg minket, mert tudták, hogy mi meg tudjuk csinálni a hangulatot, meg valamilyen kis színvonalas műsort is tudunk adni. Szerintem mindenképpen a hangulat az, ami nagyon sokat dob rajtunk.”

RITMUS ÉS ÁLLANDÓSÁG Elsőre talán evidenciának tűnik, de több példa is igazolja, hogy azoknál a civil szervezeteknél, amelyek klasszikus módon önkéntes erőforrásokból szerveződnek, nagyon nagy biztonságérzetet és energiahatékonysági pluszt jelent, ha a programjaik, rendezvényeik egyfajta éves ritmusba rendeződnek és ugyanolyan forgatókönyv mentén tudnak évről évre megvalósulni. Ez ugyanis lehetőséget ad arra, hogy kialakuljanak jól bevált rutinok és azok mentén sokkal könnyebben lehessen feladatokat évről évre átadniátvenni, emellett pedig a célcsoport is sokkal inkább megszokja az éves állandóságot, egy település esetében mondhatjuk, hogy beépülnek a közös élet eseményei közé az adott szervezet rendezvényei. „A csoportnak otthon helyi szinten van minden évben két vagy három olyan stabil akciója, amit mi szervezünk le, teljesen mindegy, ha törik, ha szakad, azt mi szervezzük, azt nekünk kell megvalósítanunk, és ezen felül most már, mert ugyebár ez már a harmadik aktív év az újjáalakulás óta, úgyhogy most már azért van olyan régiós ismeretség körülöttünk, akik már fokozatosan hívnak minket. Ez érthető főleg a nyári időszakra, mikor mindenféle falunapok, bálok, meg hasonló dolgok történnek.”

NINCS NÖVEKEDÉSKÉNYSZER A növekedéssel és fejlődéssel kapcsolatosan a csoport jövőképe – legalábbis az, ami az interjúalanyunk megfogalmazásából átszűrődik ezzel kapcsolatban – szervezetfejlesztési szempontból ritkaság, mert nem tükrözi azt a korunk felfogásából fakadó általános növekedési kényszert, amely sok civil kezdeményezés

6

összeomlását, megkeseredését, indokolatlan kiégését eredményezi. A klasszikus közgazdaságtan ugyanis, és minden olyan elmélet, tanítás, értékrend, amely átjut a szervezetek fejlődéséről való gondolkodásba, mind a növekedést látja egyértelmű és kizárólagos fejlődési útnak. Ezzel szemben az új közgazdaságtani irányzatok (ökológiai közgazdaságtan, fenntartható fejlődés) azt mondják, hogy a korlátlan és végtelenített növekedési célok vezetnek el gazdasági válságokhoz, az erőforrások végességéhez stb. Ugyanezek a megfontolások globális szintre vonatkoznak, érdemes megfontolnunk azt is, hogy hogyan válthatók aprópénzzé például egy civil szervezet esetében. A Szignál esetében az ezzel kapcsolatos hozzáállást a „mit kérnél, ha kifognád az aranyhalat?” – kérdés kapcsán volt alkalmunk feltárni. Nagyon jól látszik az, hogy milyen egészséges szervezeti énképet tükröz a kérdésre adott válasz: nem törekszenek világhírnévre, nem szeretnének korlátlan anyagi források fölött rendelkezni, hanem letisztult módon látják azt, hogy mi a csoport fő célja, funkciója és mit tud adni a tagoknak, ami miatt megéri működtetni a tevékenységet. Növekedés helyett stabilitást, a profizmus felé tett erőfeszítések helyett lazaságot, teljesítményfokozás helyett élvezetes együttlétet kívánnak. Ez a fajta szemléletváltás felszabadító hatással lehetne más szervezetek esetében is, abban az értelemben, hogy nagyon sokszor a fejlődésre, előrelépésre való törekvés nyomásában elfelejtjük észrevenni, hogy a legfontosabb dolgok, amelyek miatt a szervezetet életre hívtuk, már ott vannak a kezünkben és ezeknek is lehetne az előre törekvés mellett örülni. „Maradjunk meg ezen a szinten, amilyenen most vagyunk. Mert igazából még hozzá tartozik, hogy amikor újjáalakítottuk a csoportot, akkor olyan címszó alatt alakítottuk újjá, hogy jöjjünk össze, érezzük magunkat jól, szórakozzunk, és semmilyen görcsösséget ne vigyünk bele ebbe az egészbe, semmi terhet ne rakjunk a vállunkra. És többé-kevésbé ez idáig sikerült is, és lehet, hogy itt-ott néha lett volna rá lehetőség, hogy valami szintet lépjünk, de hát nem ezt tűztük ki célul, és nem is szeretnénk ezt az egészet, mert arra már lehetnénk elég érettek, vagy elég jók.”

7

IGÉNYEKRE HALLGATVA FIATAL REFORMÁTUSOK SZÖVETSÉGE DUNA-MENTI RÉGIÓJA

A FIRESZ Duna-menti régiójának vezetője legfőképpen annak apropóján került be a megkérdezettek közé, mert a szlovákiai magyar keresztény egyházi szervezetek kommunikációs stílusának átlag-mércéjével mérve ők számítanak a legprogresszívebbnek. A stílusuk első ránézésre azt tükrözi, amit a személyes találkozás is megerősített, ők tudják azt, amit nagyon kevesen: nem abból indulnak ki, hogy mi a fontos nekik, hanem hogy mire van nyitottsága a célcsoportjuknak. Még akkor is, ha ez nem könnyű, hiszen a Z generáció fiataljai olyan gyors változásban vannak, ami a náluk idősebbek számára szinte alig követhető. Név Szervezettörténet

Tevékenység

FIRESZ A Fiatal Reformátusok Szövetsége (Firesz) 1992. november 14-ei losonci alapítása óta olyan szlovákiai magyar ajkú fiatalok és gyermekek közössége, amely legfontosabb feladatának a Jézus Krisztusról szóló evangélium hirdetését tartja a fiatalok között. A szervezet történetének fontos szakaszai: az alapítási időszak a rendszerváltás után néhány évvel, amire jellemző egy helykeresés és egyensúlyozás az klasszikus értelembe vett Református Egyházhoz képest: ebben az időszakban még nem lehetett tisztán látni, hogy leválnak-e a fiatalok az egyházról, vagy sem. A második meghatározó időszak egy intenzív mennyiségi növekedés volt, amikor a fiatalok igényeire reagálva egyre több programot valósítottak meg és egyre több önkéntes erőforrást tudtak megvalósítani (kb. 1999-től 2010-ig). A harmadik korszak pedig, amely még jelenleg is tart, a 2011-től kezdődő minőségi letisztulás és differenciálódás időszaka, amelyben lezajlott a célcsoport specifikálása, valamint a programok profiljának formálása, tisztítása is. Konferenciák, evangelizációk, ifjúsági- és gyermeknapok, táborok és egyéb rendezvényeket szervezése.

Programok Szervezeti forma Működés helye Célcsoport

ÉlesztŐ - országos ifjúsági találkozó, IFI hétvégék, munkatársi hétvégék ? Az ország nyugati felének három egyházmegyéje. Központ: Komárom Szlovákiai magyar református fiatalok, kiemelten a tini korosztály.

IGÉNYEK MENTÉN A szervezet kialakulásának és formálódásának történetében a megszokottnál nagyobb jelentősége van annak, hogy bizonyos változtatások meghozásában milyen erősen tudnak támaszkodni a célcsoportjuk igényeire. Nemcsak a szervezet létrejötténél vannak nagyon tisztán kimondva a fiatalok igényei, szükségletei, hanem a későbbiekben bizonyos programok megszüntetésénél, átalakításánál, bővítésénél, szűkítésénél is nagyon konkrétan megragadható, hogy az észlelt igényekre reagáltak: hol tudatosan, hol intuitíve. Ennek legmarkánsabb mozzanata, amikor egy korcsoportot kettébontottak a célcsoportjukban, mert azt látták, hogy a tizenéveik elején járók markánsan másra vágynak, mint a tizenöt fölöttiek. Ennek nagy jelentősége abban áll, hogy ezzel a váltással meg tudták ragadni azt a legkockázatosabb életkori szakaszt, amikor el lehet veszíteni, vagy meg lehet tartani a fiatalokat. A református zsargonnal szólva ekkor szoktak a fiatalok „kikonfirmálni” az egyházból (a konfirmálás a felnőtt kereszténnyé válás rituáléja), így aztán különösen hangsúlyos a megtartó közösség kialakítása szempontjából, hogy ebben az életkorban valami olyan dolgot nyújtson nekik a szervezet, amely a kötődésüket erősíti.

8

Az alábbi interjúrészlet pedig azt szemlélteti nagyon jól, hogy a célcsoport megismerése és igényeinek feltérképezése szempontjából jellemző egy nagyfokú alázat a szervezet vezetőire és önkénteseire: hajlandóak elismerni, hogy keveset tudtak erről a korosztályról, hajlandóak energiát tenni a kísérletezésbe és hallgatni azokra az igényekre, amelyeket már sikerült azonosítani. „2006 környékén kitaláltunk olyat, hogy ezeknek a tiniknek kellene olyan, hogy átalvós alkalom, s rájöttünk arra, hogy ebben aztán nem az van, hogy szombati napon valaki megérkezik, s ideje sincs megnyílni, hanem egy átalvásos alkalom már csodákat tesz.”

VÁLTÁS MENNYISÉGBŐL MINŐSÉGBE Ha szervezeti életút szakaszokat vizsgálunk egy civil szervezet életében, az alapítás korszaka után általában a mennyiségi növekedés, majd pedig a minőségi fejlődés és letisztulás korszaka következik. Általában ezeket az időszakokat jellemzi egyfajta viharos váltás is, hiszen a kezdeti időszakban még minden kialakulóban van, illetve a kezdeti erőteljes viharzás (szerepek kialakulása körüli versengés, tevékenységek választásának dinamikái) jellemzi. Nagyon ritka az, hogy ez a két korszak élesen váltja egymást, vagy hogy a minőségi fejlődés időszakába való átlépés olyan tudatossággal történik, mint a FIRESZ esetében. Itt ugyanis a kezdeti lendület egy nagyon intenzív munkát indított el, havi rendszerességű rendezvényekkel, majd amikor ezek már kezdtek unalmassá és túl egyformává, túl gyakorivá válni, jött egy hirtelen felismerés, amelynek következtében viszonylag gyorsan berendezkedtek a célcsoportjuk növelésének szándékáról arra, hogy egy korosztályt, a legkockázatosabbat, a tiniket minél mélyebb szinten kapcsolják a saját tevékenységükhöz. „És totál eltöröltük őket, mondván, hogy prioritásunk a tinik. Tettünk egy ilyen prioritást, hogy fontosabbak a tinik, hogy velük foglalkozzunk, mert az egyetemisták már mégis önállóbak, és megtalálják a helyüket, amíg a tiniket nagyon kell vezetni. És azt mondtuk, hogy ezek a hétvégék talán kompenzálják, hogy nincsenek ifi találkozók, de kellenek emberek rá.”

HÚZNI EGY HATÁRT Ha megkérdezünk civil szervezeteket arról, hogy ki az ő célcsoportjuk, akiknek a körében szeretnének változásokat elérni, nagyon nagy arányban azt a választ kapjuk, hogy mindenki. Ami leginkább azért problematikus, mert mindenkit nem lehet ugyanazzal a programmal, üzenettel megcélozni, ugyanakkor a szervezetek nagyon sokszor azt gondolják a hatékonyságuk, sőt talán a létjogosultságuk garanciájaként, hogyha kellően nagy közönséget céloznak meg. Ezzel szemben a FIRESZ mint szervezet, vagy legalábbis a vezető, úgy tűnik, nagyon pontosan és élesen tud határt húzni abban, hogy kiért vállal felelősséget és kiért nem. Az ilyenfajta priorizálás nagyban tudja segíteni a hatékonyságot, célelérést. „Ezt mindig azzal ábrázolom, hogy ha van egy nagy kertem, és azon a kerten belül tudom, hogy ez az a terület, amit én művelek és tudok rá figyelni, akkor húzok egy határt. Tehát úgy mondom, hogy a református egyháznak a határai, vagy legalábbis ahogy vonulnak az egyházmegyék, az ad egy kis határt, hogy tudjad, hogy igen, értük felelős vagyok, másokért is talán, de valahol ilyen prioritást élveznek. Bár, ha résztvevőket nézzük, nem ez az elsődleges. Soha sincs az, hogy a reformátusokért vagyunk itt, hanem ez ad valamiféle határt. Mikor jönnek az új ötletek, tudjunk rangsorolni.”

9

SZEMÉLYES KAPCSOLATOT KÍNÁLUNK A szervezet, közösség megtartó ereje, mint központi kérdés, ebben az interjúban is előkerült, és amit válaszul kaptunk, annak egy része jól illusztrálja, amit a szakirodalomból is lehet tudni: a személyes kapcsolatok ereje még mindig versenyképes a virtuális világ kínálta lehetőségekkel, hiszen valódi intimitást, mélységeket és kézzel fogható kapcsolódást jelent. A másik pedig egy nagyon finom, szinte felszín alatt húzódó tehetséggondozási szál, amelynek tulajdonképpen az önértékelés megerősítése van a célfókuszában. A vezető elmondása szerint a közösségbe bekerülő fiatalok esetében kiemelkedő figyelmet szentelnek annak, hogy feltérképezzék a fiatalok személyes erősségeit és azokra olyan módon kapjanak visszajelzést, hogy egyben valamiféle munkába, aktivitásba, felelősségi körbe is bevonják őket. A haszon tehát sokrétű: a fiatal megélheti, hogy saját feladata és felelőssége van, amivel hozzájárul a közös jóhoz, másrészt a szervezet profitál a tagjai személyes erősségeinek aktivizálásából, harmadrészt pedig az elvégzett munkából fakadó sikerélmény és a hozzá tartozó pozitív visszajelzés megerősítő hatással van a fiatalok önértékelésére, akik ez által stabilabbakká és bátrabbakká válnak, valamint erősebben kötődnek a szervezethez is. Ezt a fajta egyszerű gyakorlatot kockázatmentesen ajánljuk minden civil szervezetnek kipróbálásra. „Sokáig megelégedtünk azzal, hogy találkozási lehetőség, tehát, hogy mégis hitre neveljük őket. Ezzel így sokáig megelégedtünk, ami szerintem nagyon erőteljes, az két dolog. Egyrészt az, hogy magukat a fiatalokat vagy tiniket mindig megpróbáljuk bevonni valamibe, és egyszerűen rájövünk arra, hogy kinek mi az adottsága és tulajdonképpen ezzel elkezdődik az is, hogy önbizalmuk nő, és jól érzik magukat. A másik, hogy személyes kapcsolatot kínálunk. Ami ma egyszerűen adja magát, hogy nincsen. Tehát virtuális kapcsolatok vannak, családon belül nincsen ez a nagyon mély kapcsolat, és hát, amire igyekszünk, ami a legnehezebb, hogy személyesen egyént látni, és őneki vagy a hozott, vagy a született nehézségeit meg tudja osztani, orvosolni.”

BEMEGY ÉS SZEMBESÜL A CSENDDEL Végezetül pedig következzék egy kiemelt példa a bevezetőben említett progresszivitásra: ez pedig a FIRESZ egyik legsikeresebb kezdeményezése, az imasátor, ami tulajdonképpen egy alternatív, vezetett egyéni meditáció, amelyet különböző táborokba vittek el 2013 nyarán. Ez a programjuk minden várakozást felülmúló sikert aratott nagy rendezvényeken is. Az imasátor sikerének hátterét vizsgálva külső szemlélőként sokféle dolgot felsorakoztathatunk: azt, hogy merték átlépni a hagyományos kereteket (kaptak is érte bőven kritikát), hogy rátapintottak valami mélyebb szintű vágyra, ami az emberekben él, hogy merték élmény alapú nemformális módszerekkel támogatni a spiritualitás megélését. Emellett a vezető két nagyon fontos dolgot is kiemel még: a programtartók egyéni elkötelezettségét és azt, amit önmagukból beletettek a programba, valamint az embereknek azt a vágyát, hogy szeretnek meglepetésekben, kizökkentő helyzetekben részesülni. Mindkét szempont megfontolandó általános értelemben is. „Én úgy fogalmaznám meg, hogy nagyon számított az, hogy maguk a fiatalok készítették el, maga a hozzáállás, maga a belefektetett energia, és az a hit, hogy itt valami történni fog, de nem is tudjuk, hogy mi. Ez az a megfoghatatlan szerintem, ami úgy bejött. Tehát nagyobb eredménye volt, mint gondoltuk volna, és a másik oldala, hogy valóban igénylik az emberek azt, hogy valahol leálljanak, és ez nagyon nehéz. Ha tudná valahol az ember, mi vár rá, nem szánna rá 3 órát, csak bennragad az ember. Tehát ez a meglepetésszerű dolog.”

10

BIZALOM ÉS ÖRÖMTELISÉG AZ UDVARDI 28. SZÁMÚ KASZAP ISTVÁN CSERKÉSZCSAPAT

Hogyha megnézzük egy falu életének mozgatórugóit, legalábbis civil szervezeti szemszögből, a cserkészcsapat mindenképp ezek közé tartozik. Legalábbis jó esetben. A cserkészszövetség létszámát tekintve a legnagyobb szlovákiai magyar ifjúsági szervezet, ezért is tartottuk fontosnak, hogy az ő sikertörténeteikből is szemezgessünk a tanulópéldák közé. A gyakorlatiasság jegyében nem országos, hanem csapat szinten közelítettünk, és az egyik legjobb hírű csapatot vettük be a megkérdezettek köré.

11 Név Szervezettörténet

Udvardi 28. számú Kaszap István Cserkészcsapat A csapat 1992-ben alakult, célkitűzései megegyeznek a mozgalom céljaival. Ifjúságneveléssel foglalkoznak, keresztény alapokon, emellett pedig saját magukat is képezik évről évre. A csapat mostani parancsnoka az ötödik a sorban, az udvardi csapatra mindenki nagy létszámú és erős csapatként tekint.

Tevékenység

ifjúságnevelés

Programok

Csapatkarácsony, Betlehemi Lánghordás, Csapat évnyitó, csapattábor, tanyázás, gulyásfőző verseny a falunapon

Szervezeti forma Működés helye Célcsoport

Udvard óvodások és kisiskolások, középiskolások, fiatal felnőttek, a falu lakossága

NEM PANASZKODNI A PÉNZRŐL Minden interjúban, amelyet készítettünk, rákérdeztünk a szervezet anyagi helyzetére, illetve a legtöbb helyen úgy esett szó róla, hogy nem is kellett rákérdezni, hiszen az anyagi forrásokhoz való viszony a civil szektor egyik alapvető öndefiníciós témája. Kibontva az előbbi bonyolult megfogalmazást: a szlovákiai magyar civil szektorban, mint a civil szektorban úgy általában, az a jellemző (divatos? megszokott? általános?), hogy a pénztelenségünk jellemez minket. Mintha az lenne a ciki, ha valaki hatékonyan éri el az erőforrásokat, mert az már csorbít a civilség értékén, ha még talpon is tudnak maradni abból, amit elérnek. Felüdítő volt azzal találkozni, hogy az udvardi cserkészcsapat nem panaszkodik pénztelenségről, sőt, meg tudnak nevezni egy-két olyan forrást, ahonnan számíthatnak támogatásra és fel tudják sorolni azt is, hogy ezen források elérésében mik az egyszerű taktikák. Figyelemre méltónak gondoljuk ezt a hozzáállást, még akkor is, ha első ránézésre olyan egyszerű dolgokról van szó, mint a falusi szokások megtartása, a szövetségi szintű adminisztráció komolyan vétele, vagy a támogatók esetében az, hogy amikor pénzt kérünk, akkor meg tudjuk pontosan nevezni azt, hogy mire szeretnénk gyűjteni azt a bizonyos összeget. „Például azt, hogy alakul ki, kik támogatják a csapatot, van-e szokás egy faluban anyagilag támogatni a csapatot. Hogy ezek az emberek fel tudják-e mérni, hogy nekünk az pénzbe kerül, hogy foglalkozunk a gyerekekkel, és hogy tudják-e, mi erre mennyi pénzt kapunk a szövetségtől, vagy az állam támogat-e minket, vagy nekünk van-e pénzünk, vagy ez hogyan van a köztudatban. A 2 százalékot szedik-e? Meg elmennek vállalkozók után, hogy „figyeljen, Angliába akarjuk küldeni a gyerekeinket,

arra gyűjtünk, hogy repülőjegyet szerezzünk nekik”. Egy kapcsolatrendszer, hogy mennyire van beépülve a falu vagy város köztudatába, hogy létezünk, hogyan létezünk és ők mennyit tudnak róla, hogy létezünk.”

HATALMAS NEVETÉSBEN TUDUNK MEETINGET TARTANI Az örömteliség a munkában egy olyan fogalom, olyan élmény, amelyet nagyon gyakran nem kezelünk helyén. Hogy mit jelent ez? Leginkább azt jelenti, hogy a legtöbb vezetőnek, munkáltatónak, irányítónak, főnöknek és beosztottnak fogalma sincs arról, mekkora ereje, hatása lehet az eredményességre és sikerességre nézve annak, ha örömteli, élvezetes körülményeket teremtenek a munkavégzéshez. A munka örömteliségét hajlamosak vagyunk egy kedves mellékhatásként kezelni, sőt gyakran azzal is találkozhatunk, hogy a munkát úgy különböztetik meg a nem-munka jellegű tevékenységektől, hogy van-e benne kényszer, erőltetettség. Pedig a valóság az, hogy ha örömteli munkahelyeket, munkakörülményeket tudnánk teremteni, hosszú távon növelnénk a munkahelyek produktivitását és megtartó képességét is egyszerre. Udvardon, úgy tűnik, született erre egy jó gyakorlat: „Ezek a középiskolások, ezek a vezetők pont olyan banda, akik szeretnek együtt lenni, és én nagyon fontosnak tartom, hogy egy csapat vezetősége legyen baráti, haveri társaság, akik tudnak együtt szórakozni, mert ha tényleg egy ilyen hatalmas nevetésben tudunk meetinget tartani, akkor ez egy iszonyú nagy összetartó erő. És azt szeretném, hogy olyanok legyenek a vezetőségi gyűlések, melyekről rossz hiányozni, mert azt gondolja, hogy az jó… ez egy nagyon erős összetartó erő, és egyébként is az együttműködésnek az alapja, hogy az emberek tudjanak együtt szórakozni, mert hogy úgy minden könnyebb, a problémamegoldás, kreatívabbak az olyan közegben, ahol jól érzik magukat.”

AZ ÚT A FONTOS, NEM A CÉL A siker vagy sikertelenség megítélésének egyik nagyon pozitív példája, ahogy interjúalanyom a huszadik csapatszületésnapot értékeli. Mivel országos szinten körülbelül ugyanabban az időszakban jöttek létre cserkészcsapatok, ezért a nagy jubileumok „szezonja” is egybeesik mindenütt. A 20. csapat-születésnap esete illetve leginkább annak az interpretációja azt mutatja meg, hogyan lehet a csábító mennyiségi mutatók helyett egy mélyebb szintű cél szerint értékelni egy közösen szervezett programot, amelybe nagy energiát fektettek. Az történt ugyanis, hogy a szervezés intenzitásához képest kevés külsős meghívott vendégük jelent meg a rendezvényen, ugyanakkor annak megszervezéséhez vezető út, a közös munka és annak örömtelisége sokkal nagyobb fejlesztő, emelő erővel hatott a csapatra, mintha a vártnál több résztvevő jött volna el.

„… nagyon kevés vendég jött el. Az volt a legérdekesebb benne, hogy mikor kezdődtek a megbeszélések, akkor majdnem minden héten volt vezetői megbeszélésünk, sokszor találkoztunk, az emberek érezték, hogy számítanak, és emiatt is motiváltabbak lettek, jobban akartak eljönni. Örültek neki, hogy elintéznek valamit. És emiatt, hogy sokat találkoztunk, elmentünk csocsózni a megbeszélés után, ittunk egy kofolát nagyon jó emlékeim vannak. Magán az ünnepségen szinte csak mi voltunk ott, meg a szülők, falubeilek. Külső cserkészek annyira nem jöttek el. Míg a tizedik születésnapra

12

nagyon sokan eljöttek, de ez most már nem olyan divat… Inkább egymásnak örültünk, nem volt fontos, hogy olyan sokan ott legyenek.

ALULRÓL JÖVŐ KEZDEMÉNYEZÉSEK SIKERE Országosan többek között arról is híres az udvardi csapat, hogy itt kezdtek el először óvodás korú gyerekekkel is foglalkozni, hagyományos őrsi rendszerben, a korosztálynak megfelelő programmal. Ez a kezdeményezés kívülről egy kirobbanó sikernek minősíthető, hiszen nagyon nagy létszámú gyereket el tudtak érni a programmal és egy idő után már a szomszéd falvakból is hordani kezdték a gyerekeket. Amikor ennek az ötletnek az innovatív jellegéről, sajátos újdonságáról faggattam a parancsnokot, számomra is meglepő módon nem a pontosan megtervezett és jól időzített lépéssort mesélte el, ami a sikerhez vezetett, hanem azt emelte ki, hogy csapat-szinten egyáltalán nem volt tervben a célcsoport ilyen formájú bővítése, csupán arra engedtek teret, hogy az ötletgazda a saját igényei, ötletei alapján menjen előre és azokat kibontakoztassa. Amit ebből általánosíthatunk és tanulhatunk, hogy olykor mindenfajta igényfelmérésnél és szükséglet-elemzésnél több energiát jelent, ha egy tehetséges ötletgazda ötletének zöld utat engedünk, és akkor tudja sikerre vinni az ötletét, ha megkapja hozzá a szükséges támogatást, mozgásteret. „Szerintem ez az ő saját motivációja volt, hogy óvodásokkal akar foglalkozni. Tehát nem volt a csapatnak ilyen terve, hogy kiterjesszük a hálónkat az óvodások felé is.”

13

SZEMÉLYRE SZABOTT ÖRÖKSÉG NFG KLUB, DUNASZERDAHELY

Az NFG Dunaszerdahelyen egy kultuszhely, mindenki ismeri. Az NFG rövidítés jelentését azonban már jóval kevesebben, hiszen jó ideig védjegye a titokzatosság és a beavatottság volt. Olyan klubként működött, ami egy nagyon szűk célcsoportnak szólt, ahova bejutni csak támogatókkal volt lehetséges. Pár éve újraindult, igyekszik újradefiniálni magát, nyitni mindenki felé, aki az alternatív kultúrát kedveli és elege van a tömegízlésből. A falakon mandalák, a teremben fotelek és asztalok, amiket mindenki oda tesz, ahova épp neki tetszik. Egy kulturális találkozóhely, amit a közönség alakít többé-kevésbé saját ízlése szerint. Az NFG egy olyan szervezet, amely példaértékű több mindenben, de leginkább abban, hogy képes alakulni és alkalmazkodni a világ változásához úgy, hogy a misszióját maradéktalanul teljesíti. Név Szervezettörténet

NFG Klub A dunaszerdahelyi NFG klub jelenlegi formájában 2010. április 30-tól működik. Korábban NFG-1-filmklubként ismerték, amit helyi gimnazisták alapítottak 1997ben: koncertek, kiállítások, színházi előadások szervezése, filmes és fotós alkotóműhelyek megvalósítása fűződik nevükhöz. A fiatalok 1999-től a Mediawave fesztivál társszervezői voltak, 2007-ig pedig több mint 100 zenekart és előadót invitáltak a klubba. 2007-től 2010-ig a klub zárva volt. Az NFG polgári társulás megalakulásával (2009) egy újabb korszak vette kezdetét, mely mondanivalójában és motívumaiban igyekezett igazodni a klub eredeti tevékenységi köréhez. Ifjúsági találkozóhelyként működik, amely továbbra is alternatív kulturális rendezvényeket szervez.

Tevékenység

Ifjúsági találkozóhely, alternatív kulturális rendezvények szervezése és befogadása

Programok

A Klub nyitott minden olyan rendezvény befogadására, ami alternatív és bár nem tartozik a divatízléshez, mégis minőségi kultúrát hordoz. Szívesen fogadják zenekarok, előadóművészek, színházi társulatok, táncegyüttesek, képzőművészek, filmesek, bábjátékosok előadásait egyaránt. Néhány állandó programjuk: Filmstock Slam poetry Csere-bere polgári társulás Dunaszerdahely Alternatív kultúrát kedvelő emberek http://www.nfgklub.org/

Szervezeti forma Működés helye Célcsoport Weboldal

ÚJAT KEZDENI VAGY FOLYTATNI A MÚLTAT? Az NFG generációk ízlését és gondolkodását határozta meg Dunaszerdahelyen. Egy kultikus hely volt, ahova összejártak azok az emberek, akik máshogyan gondolkodtak, mint a többség. Ma is legendák keringenek a régi NFG-ről. „Itt állandóan a kultúra körül forgott minden. Én ott nőttem fel, ott éltem át olyan koncerteket, beszélgetéseket, amelyek kinyitották előttem a világot.” Amikor 2007-ben bezárták, nagy űr maradt utána. A városban sok fiatal ebbe nem is nyugodott bele, tüntetést szerveztek, ami 300 embert mozgatott meg. Ez a szám városi viszonylatban hatalmas volt. Közülük sokan

14

valóban aktívak voltak, tettre kész fiatalok. Ennek a bele nem nyugvásnak eredménye lett a mostani Klub, ami próbálta továbbvinni a legendás hagyatékot. Ez a továbbvitel azért nem annyira egyszerű, hiszen egy ilyen hagyaték súlyos tud lenni, magasak azok az elvárások, aminek az új szervezetnek meg kell felelnie. Ráadásul a kor és az igények változnak, az emberek megöregednek, így a célcsoport is. Csapdahelyzet lehet ez, a régihez való rugalmatlan ragaszkodás, a régi elvárásoknak való megfelelés kényszerpályára küldheti a szervezetet, amely aztán nem képes alkalmazkodni a valós világhoz és igényekhez. Ráadásul mindezt még az is bonyolítja, hogy az „új” generáció nagyrészt a régiek neveltje. Olyan ez kicsit, mint a szülő-gyerek viszonyban a leválás, amikor a fiatal külön utakon kezd járni, próbálgatja, hogy vajon melyik lesz a sajátja és egy idő után – jó esetben – meg is találja. Bátorság kell hozzá. Az új NFG szakított a „zárt klub” jelenséggel, a titokzatossággal, ami a hőskorban nagy vonzerőt jelentett. A mostani Klub arra törekszik, hogy az ajtaja mindenki előtt nyitva legyen, aki úgy érzi, hogy tud a Klub szellemiségéhez, az alternatív kultúrához kapcsolódni. Ugyanakkor továbbviszi a régi szellemiséget, azt a mondanivalót, amit a régi NFG képviselt – kulturális találkozóhely és az alternatív kultúra bástyája Dunaszerdahelyen. „Meghagyjuk azt, ami jó volt régen, erre alapozunk, ezt építjük, ugyanakkor hozzátettünk mindent, amit helyesnek tartunk.”

„NAGYON JÓ VALAHOVA TARTOZNI…” Egy civil szervezet nagyrészt baráti társaságokból alakul, akik közösen szeretnének tenni a felvállalt ügyért. Ez a közösségiség képes sokáig összetartani egy szervezetet, fontos szerepet tölt be a szervezeti életben, hiszen ez az a felület, amihez kapcsolódhatnak mások is. Ha egy szervezetben van közösségi érzés, ha az emberek jól érzik magukat benne, akkor ez kisugárzik és mások számára is vonzóvá válik. Sokszor ez a legjobb reklám, mert ragadós. Az NFG hőskorában is a közösségiség volt a legerősebb összetartó erő és most is az. Amikor a sikerről beszélgettünk az interjúban, akkor a legnagyobb lelkesedéssel az hangzott el, hogy siker az, hogy az emberek szeretnek bejárni Klubba, és sokan saját magukról is úgy beszélnek, mint NFG-sekről. Magukénak érzik a helyet. „…siker, ha a fiatalok magukat NFG-seknek vallják. Ez egyfajta, talán brand is. Szerintem ez azért van, mert nagyon jó valahova tartozni. És hogyha nekik ez a közeg megfelel, akkor azonosulnak vele, ezt terjesztik máshol is. Hallottam pl. olyanról, hogy van egy elég nagy – 25–30 fős társaság, akik elektropartikra járnak, de hogyha elmennek máshova, mondjuk Pozsonyba vagy Komáromba, akkor úgy toborozzák egymást, hogy gyertek NFG-sek. Ez borzasztóan jó érzés.” „…ez egy alternatív, ismeretterjesztő, kulturális találkahely, de talán a találkahelyen van a hangsúly. Hasonló gondolkodású emberek jönnek össze és szórakoznak, beszélgetnek, tapasztalatot cserélnek. Ez kovácsolja őket össze.”

KAPCSOLATBAN LENNI AZ EMBEREKKEL Az NFG egyik legnagyobb titka lehet, hogy figyelnek a közönségre és az igényekre. Az interjú készítése során interjúalanyom külön kiemelte, hogy a rendezvények közben is sokat járkál a közönség között, és igyekszik beszélgetni, kérdezgeti az embereket arról, hogy mit szeretnek, mit szeretnének látni a Klubban. Itt lényegében mindenki lehet programszervező, olyan hely ez, ahova ki lehet találni egy rendezvényt vagy programot, és ha az ötlet jó, akkor támogatásra is talál. De örülnek a spontán szerveződő programoknak is, ha például bemegy egy fiatal baráti társaság és épp videojátékkal szeretné elütni az időt, akkor, ha épp nincs rendezvény, használhatják a projektort. Vagy az is működik, hogy valaki sörözés közben szeretne megmutatni egy zenét a barátainak a telefonján, rádughatja azt a hangfalakra. Ezektől egyrészt fontosnak érzik magukat az idejárók, hisz maguk is alakíthatják a programot, másrészt otthonosan is érzik magukat. A személyre szabhatóság, még ha keretek között zajlik is, a mai ember számára komoly igény, hiszen a fiatalok abban szocializálódnak, hogy minden

15

eszközüket személyre tudják szabni és igényeik szerint alakítani. Ugyanakkor az is fontos tényező és teszi az otthonosságot valós érzéssé, hogy a Klub szervezői jelen vannak a programokon, megkereshetők, megismerhetők és törődnek az odajárókkal. „Tudják, hogy nyitottak vagyunk. Persze akármit nem lehet csinálni, vannak szabályok. De ez úgy él a fiatalokban, hogy ez egy olyan találkahely, ahol tartalmasan lehet együtt lenni. (…) Én szeretném valahogy rászedni a fiatalokat, hogy ők maguk is próbálják ki, hogy milyen leszervezni egy koncertet vagy egy esti programot. Ezért is vannak olyan estéink, amikor azt mondjuk, hogy gyerekek, most hozzatok Ti filmet vagy ti csináljatok programot. Legyen az, amit Ti akartok. Én kiválasztok valamit, az lehet nem szólít meg, de akkor mutassátok meg, hogy mi érdekel Titeket. De a legfontosabb, hogy gyertek utánunk és kommunikáljunk, mondjátok el, hogy mit akartok. Ha valamit akarsz, akkor szólj. Szerintem ez a lényeg. De ezzel nincs gond. Naponta kapok mindenféle felkéréseket.” „Én nagyon szeretem meghálálni, ha valaki segít nekünk. Akár apró dologban is – valamilyen buli után segít takarítani, összesöpörni a csikkeket. Van egy lány, aki tavaly mandalákat rajzolt a falra. Neki azt mondtam, hogy egész évben bejöhetsz ingyen a koncertekre. Mert ez annyira nagy munka volt, és olyan jól sikerült.”

MEGSZÁLLOTTSÁG ÉS A MÁSODIK OTTHON Van egyfajta őrült megszállottság, talán úgy is lehetne fogalmazni, hogy az ember beleszerelmesedik – emberbe, ügybe, szervezetbe, érzésbe… Ez a megszállottsága lendíti aztán tovább a nehéz helyzeteken és hoz örömöt a munkában. Az NFG-nél emellett megfigyelhető még az a tisztelet is, amit a szervezet tagjai mutatnak a Klub irányába. Második otthonukként tekintenek rá és úgy is kezelik. „Sok munka van mögötte, amit az emberek nem látnak. Ez nem csak abból áll, hogy bemegyek az NFGbe iszok egy pohár bort. Ez folyamatos munka. Voltak olyan visszajelzések, hogy amikor vége lett egy bulinak, akkor nekiálltam seperni. Páran még kint álltak, idősebbek, megkérdezték, hogy Te mit csinálsz? Miért, te otthon nem szoktál takarítani? Ez számunkra egy óriási ajándék, hogy itt van ez a hely, hogy szimbolikus összegért béreljük. Akkor vigyázzunk rá és tartsunk tisztán. Legyen ez olyan hely, ahova szívesen bemennek a fiatalok, és a szüleik engedjék el őket.”

16

A SZLOVÁKIAI MAGYAR TALÁLKOZÓHELY GOMBASZÖGI NYÁRI TÁBOR

Amikor abban gondolkodtunk, hogy melyek a sikeres rendezvények a szlovákiai magyarok körében, akkor legelőször a Gombaszögi Nyári Tábor jutott eszünkbe. Tavaly közel 1400 fiatalt, egyetemistát mozgatott meg, ami hatalmas szám. Különösen akkor, amikor az egyetemek arról panaszkodnak, hogy a diákok passzívak és nem élnek közösségi életet az egyetemen. Gombaszög évről évre nagyobb tömeget vonz, és egy olyan életérzést ragad meg, amire úgy tűnik, nagy az igény. A rendezvény szervezője, a Diákhálózat profi módon szervezi meg a programot, teszi mindezt diák önkéntesekkel. A siker szempontjából (legalább) emiatt a két dolog miatt érdemes odafigyelni rájuk. Név Szervezettörténet

Gombaszögi Nyári Tábor (Diákhálózat) A Diákhálózat a szlovákiai magyar diákok ernyőszervezete. Kezdeményező szerepet vállal a társadalmi élet számos területén. A diákok érdekeit képviseli, kulturális és más programokat szervez. Az egyik legjelentősebb, legtöbb embert megmozgató rendezvénye a Gombaszögi Nyári Tábor, amelynek gyökerei 1928-ra nyúlnak vissza. Ekkortól táboroznak együtt a (cseh)szlovákiai magyar diákok. Az első helyszín a gömöri Gombaszög volt (innen ered a tábor állandó neve), később a tábor több helyen is megfordult. Immár hatodik éve a krasznahorkai kemping ad otthont a rendezvénynek. A tábor egyszerre találkozóhely, szabadegyetem és fesztivál. Nyaranta több mint 1000 szlovákiai magyar egyetemistát vonz. Ez a szám évről évre nő.

Tevékenység

diákok érdekképviselete, kulturális és más programok szervezése

Programok (Diákhálózat)

Alma Mater (országos diáklap), DiNaMit (középiskolák diákönkormányzati (DÖK) képviselőinek nem formális képzése), Felsőoktatási Tájékoztató Körút, Felvidéki Tudományos Diákköri Konferencia, Gombaszögi Nyári Tábor, SzakGyak (szakmai gyakorlat program), Gímesi Művelődési Tábor Ernyőszervezet – 9 tagszervezettel

Szervezeti forma (Diákhálózat) Működés helye Célcsoport Weboldal

Országos, illetve van tagszervezet Csehországban és Magyarországon is szlovákiai magyar egyetemisták és középiskolások https://www.gombaszog.sk/ http://www.diakhalozat.sk/

ÉSZREVENNI, MIRE VAN SZÜKSÉG A szükségletet úgy szokták meghatározni, mint erőteljes hiányérzetet, amit az ember magában érez, aminek a gyökere valahol az emberi létben keresendő. Ilyen szükséglet a közösségbe tartozás és ennek megélése. A Gombaszögi Tábor többek között erre reagál, hogy a „szlovákiai magyar életérzést” közösen meg lehessen élni. Az interjúalanyom többször is hangsúlyozta, hogy nem egyszerű táborról van szó, ez egyben egy fesztivál és szabadegyetem is, de legfőképpen találkozóhely, ahol egy közösség találkozik és megéli saját identitását. Pár évvel ezelőtt a médiában kezdett felerősödni, hogy szükség lenne a szlovákiai magyar identitás megerősítésére, erőteljesebb kimondására. Ez tud megjelenni Gombaszögön, és a siker egyik összetevője is ez lehet. „A cél egy szlovákiai magyar találkozóhely megvalósítása. Lehet, az emberek nem is fogalmazzák ezt meg magukban. Csak annyit hogy ez a Gombaszög fíling, ahol ott van mindenki, marha jól érezzük

17

magunkat. Úgy érezzük, hogy teszünk valamit meg értelmes dolgokról hallunk előadásokat, minket érintő dolgokról, ráadásul a buli meg nagyon jó este. Egyrészt a minőségi tartalom, másrészt pedig közösségiség jelenik itt meg. Szükség van összejövetelre, hogy a közösségiség megmutatkozzon, amikor összesűrűsödnek ezek a kapcsolati szálak térben és időben. Mindenki érzi, hogy erre igény van.”

MULTIFUNKCIONALITÁS: HÁROM AZ EGYBEN A multifunkcionalitás olyan jellemző, ami egyre inkább elvárásként jelenik meg a mai ember számára. Egy program esetében, ha több naposról van szó, ez különösen igaz. Gombaszög szervezői felismerték, hogy a szlovákiai magyar egyetemisták csupán találkoztatása önmagában nem elég, és talán már az sem, ha mindezt koncertek keretében szervezik meg. Beemelték mindebbe a szabadegyetemet és kulturális, fiatalokat érdeklő témák, programelemek sokaságát. Ennek egy sajátos és nagyon izgalmas tapasztalataként jelentkezik az a tény, hogy ezek a programok nem oltják ki egymást, sőt inkább felerősítik azt, gazdagabbá teszik és a célcsoport szélesebb rétegei számára válik vonzóvá a rendezvény. „A szlovákiai magyar régióban nem volt egy nyitott rendezvény, ahova bárki elmehetett, nagyon kötetlen volt – a szabadegyetemek legtöbbje olyan, hogy van egy napi program, reggel beülsz az előadásra, aztán van szabad program, aztán megint előadás. Tehát van egy kötött program. A másik oldalon meg ott volt az esztelen szórakozás – lásd a Klikk például. A kettő közt félúton van, marha laza, de minőségi program. A program irányvonala is fontos, hogy vannak szabadegyetemek pl. Tusványos. Ez nem a szlovákiai magyar témával foglalkozik, nem szlovákiai magyaroknak szervezett dolog. A szlovákiai magyar identitás számára vagy fíling, nevezzük ahogy akarjuk, tehát ebben a fílingben élő emberek számára nem volt egy olyan tényleg minőségi, mégis nagyon laza program. Ezt Gombaszög betölti. Ezért jönnek oda fiatalok. Már az elején jól volt szervezve a program.”

„NEM IGAZ, HOGY A MAI FIATALOK PASSZÍVAK ” Ha az embereket csoportokba rendezzük, önmagában ettől a ténytől még nem válnak csapattá. A csapattá válás egyik legfontosabb feltétele a közös cél, amit mindannyian magukénak vallanak, ami mentén egymáshoz is tudnak kapcsolódni. Egy másik fontos tényező a vezető elfogadottsága. Képes-e kitermelni a csoport egy olyan vezetőt, akit mindenki elfogad. A Tábor szervezésében és koordinálásában közel 100 fő vesz részt aktívan. HR oldalon nem egyszerű feladat összefogni és koordinálni ennyi ember munkáját. Az interjúban ez is szóba került. „Kell egy jó vezető és egy csomó más ember is, aki összefogja a dolgokat. Meg van egy erős közössége a vezetőségnek. Ezek olyan emberek, akik jól ismerik egymást, valamilyen érdekes oknál fogva a tábor szervezése érdekében nagyon egységesek tudnak lenni. Majdnem 100 ember egyéni és egyéb érdekeket félretéve egy közös cél érdekében oda tudja tenni magát. Ez vezető és cél kérdése is. A cél meg nagyon jó, vonzó.” Amikor az interjúalanyomat arról kérdeztem, hogy őt mi motiválja abban, hogy részt vegyen a szervezésben, a következőt válaszolta: „Engem is a találkozóhely létrehozása. Ráadásul ebben vannak szakmai kihívások pl. marketingtervezésben vagy a lap- és honlapszerkesztésben. Meg az egész szervezésben való részvétel. Az marha nagy fíling. Az a közel 100 ember egy emberként csinál valamit! A végén, amikor minden kész van, elmegyünk bulizni. Közösségépítő ereje van ennek. Van egy ütőképes csapat és ebben az ütőképes csapatban egy ütőképes programot megcsinálni, sikereket elérni, az mindenkinek sikerélmény.”

18

MINDENT A CÉLCSOPORTRA ÉPÍTENI Egy szervezet, illetve egy program szempontjából kulcsfontosságú, hogy a célcsoportot mennyire pontosan képes meghatározni, hiszen ettől függ, hogy mennyire tudja őket megszólítani, mennyire képes olyan üzenet közvetíteni, amit fogni lehet. Sok szervezet épp emiatt nem sikeres, mivel nem definiálja megfelelően célközönségét, ezért a programjai során túl széles réteget akar megszólítani, akiket a valóságban nem képes elérni. A Gombaszögi Tábor célcsoportja egyértelmű és világos: szlovákiai magyar egyetemisták. A program kifejezetten a célcsoport igényeire van építve, nem törekednek többre, más célcsoportok meghódítására. „Elmondhatjuk, hogy a táborban tényleg csak szlovákiai magyar egyetemisták voltak. Valóban a célcsoport. Ez nagyon fontos. Ezek a világra nyitott fiatalok, akiket pont ez a tematika érdekel. Erre van felépítve a tábor. Ezt itt megkapják. A szlovákiai magyarok földrajzi tagoltsága nagy, ráadásul magas a migráció is, de mégis van egy hely, ahol mindenki ott van. Egy olyan közösség, ami kicsi, és főleg az értelmiség körében nagyon sűrűn átszőtt kapcsolati rendszer jellemzi, nagyon hasznos, jól jön egy olyan hely, ahova mindenki egyszerre odamegy. A közös bennünk, hogy szlovákiai magyarok vagyunk. Ez az a háló, ami összetartja az embereket, ennek a térbeli és időbeli besűrűsödése Gombaszög. Ezt meg is akarjuk tartani, hogy ez kifejezetten a szlovákiai magyaroknak szóljon, a célcsoportunknak.”

PRÓBÁLD KI MAGAD! Jó példa lehet ez a rendezvény arra is, hogyan lehet önkéntesekkel dolgozni, hogyan lehet motiválni az embereket. Ebből a csokorból sok mindent ki lehetne emelni, itt most egyet szeretnénk: azzal, hogy lehetőséget kapnak az emberek komoly munkák elvégzésére, motiváltakká is válnak, hiszen úgy érzik, valami fontos dolgot tesznek, fontos dolognak a részesei. Ez persze azt is jelenti, hogy történnek hibák, időnként vannak dolgok, amik eleinte nem sikerülnek tökéletesen, azonban ennek befektetés értéke van. Hisz a végén össze tud állni egy önkéntesekből álló profi szervező és lebonyolító csapat, amelyik lelkesedésével bármelyik jól megfizetett fesztiválrendező csapattal jó eséllyel venné fel a versenyt. „Az informatikusunk egy hihetetlenül tehetséges ember, aki már elsőséves korában a Diákhálózat vonzáskörzetébe került. Folyamatosan bevontuk a tábor szervezésébe, illetve inkább ő maga vonta be magát, mert hozta az ötleteit – pl. egy olyan beléptető rendszer, ami egy olyan adatbázis kezelést jelent, ami más fesztiválokon nincs. Ő ezt megcsinálta. Nyilván számára ez kihívás volt, ki tudta próbálni magát, hogy ezt meg tudja csinálni. De velem is hasonló a helyzet – szerkesztenem kellett napilapot, táborlapot, gyakorlatilag egy teljes hírportált levezényelni, ahol óránként jelennek meg új hírek, közben irányítani kell, hogy mikor kivel kell interjúk készíteni, megvágni az anyagot. Ezt egy profi stáb pénzért csinálja, mi ezt ingyen tesszük, mert kihívás és jóérzés megcsinálni, és kipróbálod magad, hogy ezt lehet-e. A Diákhálózat nagyjából erről is szól – pl. marketinget tanulsz? Ki akarod próbálni magad? Itt van egy komoly projekt, csináld meg a marketingjét, közben kipróbálod magad, hogy ezt tudod-e csinálni. Ugyan nem fogsz érte kapni egy vasat se, de amikor majd dolgozni mégy egyetem után, akkor majd el tudod mondani, hogy az a brand, amit ismertek, azt én építettem fel.”

19

AHOL KÖTELEZŐ A KREATIVITÁS GURIGONGÓ SYMPOSIUM

A Gurigongó nem hagyományos szervezet. Tagjai művészek, akik nem feltétlenül szokványosak és a szűk kereteket sem viselik túl jól. Ez kihat a szervezet működésére, ami kívülről némileg hektikusnak tűnhet, időnként csendesebb időszakokkal, azonban amikor erőre kap, akkor látványos és inspiráló újításokkal jelentkezik. Általában akkor történik ez meg, amikor valamelyik tagnak összegyűlik kellő motivációja az alkotáshoz. A szervezet nem erőlteti magára a rendszerességet, ez a teljesítménykényszer mentes működés ad teret sokszor a kreativitásnak. A Gurigongó jelenleg a szlovákiai magyar civil szektor egyik legkreatívabb darabja. Válogatásunkba azért tartottuk fontosnak bekerülését, mert jó példája annak, hogy egy szervezetet sokféleképpen lehet működtetni és mennyire fontos az, hogy ez megfeleljen annak a lelkületnek, amit a tagjai magukénak éreznek. Még akkor is, ha ez kívülről nem is tűnik szokványosnak. Név Szervezettörténet

Gurigongó Symposium Polgári Társulás A Gurigongó Symposium Polgári Társulás 2007. áprilisában alakult Révkomáromban. Tagjai színházcsináló, a színházról hasonlóan gondolkodó fiatalok és nem fiatalok. Céljuk, katalizátorként működni a szlovákiai – főként, de nem kizárólag – magyar amatőr kulturális életben, példaértékűnek, közízlés- és véleményformálónak szánt programokon keresztül. A Gurigongó Symposiumhoz fűződik a Phelwidek Photo kiállítás, a komáromi Jókai Napok kísérőprogramjainak szervezése, a Gombaszögi Nyári Táborban a színházi sátor működtetése, de emellett a Vekker színházi nevelési Műhely életre hívása is.

Tevékenység

ízlésformáló programokat szervezni és propagálni a kultúra terén

Programok (Diákhálózat) Szervezeti forma Működés helye Célcsoport Weboldal

Jókai Napok kísérőprogramjai, kultúrkommandók és flashmobok Komáromban, Gombaszögi Táborban színházi sátor, külföldi vendégelőadások meghívása polgári társulás Komárom, Dél-Szlovákia kultúrát élvező – kedvelő – formáló fiatalok https://www.facebook.com/pages/Gurigongo-Symposium/229152100493695

KÉPVISELNI A JÓÍZLÉST Ha azt nézzük meg, hogy egy civil szervezet mitől képes működni, akkor ennek egyik fontos feltételét jelentik az alapértékek. Ha egy szervezet csupa önmegvalósító egyéniségekből áll, akik ráadásul erős személyiségek, határozott elképzelésekkel, ott van leginkább szükség arra, hogy a közös munka érdekében képesek legyenek megfogalmazni olyan értékeket, amikben mindenekfelett egyetértenek, amik felülírják az egyéni érdekeket. Az is fontos, hogy ezt meg tudják fogalmazni és tudatosan képviseljék. Ezek az értékek azok, amelyek alapját képezik a szervezeti kultúrának, annak a közegnek, ami a tagok viselkedésének mintázataiból áll össze. Ha valaki eljön a szervezet programjára, ezzel találkozik, ebbe lép bele. „Ami alapjáraton a Gurigongót jellemzi, meg szeretnénk, hogy jellemezze továbbra is, az a jó ízlés. Ezért megteszünk mindent. Az, amit csinálunk vagy az, amit létrehozunk, a programjaink mindig egy bizonyos színvonalat üssenek meg. Ez a mérvadó. Olyan színházi előadásokat csináljunk, ami magas színvonalon van, ami korábban még nem volt, ami újító jellegű, innovatív, közízlést formáló.”

20

„Fontos, hogy ami mellé az adott ember oda teszi a nevét, azt érdemes elhozni, megnézni, foglalkozni vele. Az ízlésbeli bizalom megvan köztünk. Ha valaki közülünk azt mondja, hogy azt érdemes elhozni, akkor a többiek alapból rábólintanak, hogy jó akkor hozzunk. Személyes garanciát vállalnak érte.“

VALÓSÍTSD MEG AZ ÖTLETED! A Gurigongó sikerének egyik titka az, hogy ötletek mentén működik, amit bárki hozhat, és amihez kapcsolódni lehet. Ha ez az ötletet elfogadják, akkor a megvalósításért általában az ötletgazda felel. Ez azt jelenti, hogy az ötletgazdának a dolga beszerveznie még pár embert a megvalósításba, és időnként a megvalósításhoz szükséges feltételek megteremtése is. Ennek a fajta működésnek előnye, hogy nagy szabadságot ad az egyéneknek és teret biztosít a kreativitásnak. Ha valaki kitalál valamit, hoz kívülről egy ötletet, és hogyha akarja, kedve van, energiája van rá, akkor a Gurigongón keresztül ezt megvalósíthatja. Ezért nincsen úgy (hangsúlyosabban) állandó jelleggel tevékenységünk, hanem ez az amikor éppen valakinek eszébe jut valami amit meg szeretne valósítani vagy kedvet, vagy energiát érez magában ahhoz. Erre nagyon jó példa idén a színházi sátor a Gombaszögi Táborban. Az a Tógának az ötlete volt tulajdonképpen, és ő volt az egésznek az agya.

BELSŐ MEGGYŐZŐDÉS ÉS KÖZÖSSÉGISÉG Amikor az interjúalanytól azt kérdeztük, hogy mi a Gurigongó sikerének titka, akkor a belső motivációt és a bizalmat emelte ki. A belső meggyőződés, a hit abban, hogy a szervezet tevékenységének értelme van, hatalmas mozgatóerő. Egy olyan szervezet esetében, mint a Gurigongó, ahol a működési keretek nincsenek szigorúan lefektetve, a tagok belső elköteleződése az egyik legfontosabb hajtóerő. Másik előremozdító tényező a közösség támogató erejének megélése. „És én emlékszem, hogy 2007-ben amikor volt ez az alakuló gyűlés. Az volt a választóvonal. De előtte már mi jóban voltunk, mint társaság. Meg szerintem mind a mai napig jóban vagyunk attól függetlenül, hogy most mindenki családot alapít, meg máshol tart az életben.”

A TÁRSADALMI SZEREP MEGTALÁLÁSA A kreativitás csupán eszköz, témát kell mögé tenni. Ennek a témának a megtalálása, ahogyan egy ember, egy szervezet életében is fontos. Világos kell legyen az az ügy, ami mellett el tud köteleződni. Ekkor tud megszületni a szervezet missziója, ami az alapja annak, hogy felelős civil szervezetként működjön. A Gurigongó elindította a Vekker Műhely programját, amely egy rendhagyó színházi előadás, amit osztályteremben adnak elő középiskolásoknak abból a célból, hogy az interaktív előadás által hozzásegítsék őket a sikeres pályaválasztáshoz. „Hasznos, ilyen még Szlovákiában nem volt. Szerintem, ha azt, amit csinálunk, szeretettel és olyan fajta belső meggyőződéssel, tudatosan csináljuk és hiszünk benne, hogy ez jó, akkor egy bizonyos szint után, meg egy bizonyos mennyiségű munka után ennek gyümölcse lesz, és elér azokhoz a fiatalokhoz, azokhoz a rétegekhez akiknek ez készül.” „Fontos, hogy legyen a felvidéki fiataloknak is egy fóruma, ahol beszélhetnek közéleti, politikai kérdésekről, viszont a kulturális dolgokról is. A minőségi kultúra az nem a gagyi meg olcsó, felállok, tapsolok és hazamegyek, hanem az, amiből valamit hazaviszek. Maradandó élményt nyújtani – ez volt a cél. Hogy két év múlva is emlékezzenek rá.”

21

A JÓ EMBEREK EGYMÁSRA TALÁLNAK VÁRTAKARÍTÓK

A Vártakarítók nem civil szervezet, hanem egy sikeres önkéntes mozgalom. Egyéni indíttatásból indult Komáromban. Valaki egyszerűen úgy érezte, hogy tenni szeretne a városáért, és hitt benne, hogy mások is így vannak ezzel. Szlovákiában ez a fajta helyi szintű társadalmi felelősségvállalás jelenleg nem általános jelenség, bár az utóbbi években a szlovákiai magyarok körében is találunk rá jó példákat (pl. a Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalom is ilyen). Ezeknek a mozgalmaknak az igazi haszna abban van, hogy növelik a helyi lakosok felelősségét saját környezetük és jogaik iránt, közben pedig az embereket közösséggé kovácsolják. Ezek miatt is fontosnak tartottuk, hogy a jópéldák sorában egy önkéntes mozgalmat is bemutassunk. Név Szervezettörténet

Tevékenység

Vártakarítók 2011-ben Kiss Réka önerőből és saját érdeklődésének is eleget téve szervezett egy várlátogatást komáromi fiatal felnőtteknek. Ezután létrehozta az „Ismerd meg a váradat!“ csoportot a facebook-on, amelyhez olyan komáromi fiatalok csatlakoztak, akik önkéntes erőből szívesen változtattak volna a komáromi vár állapotán. 2011 szeptemberében megvalósult az első vártakarítás, amit további 7 alkalom követett 2012 szeptemberéig. 2012-ben az önkéntes vártakarítók aktívan kivették részüket a VÚB Alapítvány várkapuk felújítására kiírt pályázatból finanszírozott projekt megvalósításában. A pályázatban a komáromi Lipót-kapu kapta a legtöbb szavazatot, a felújítási munkálatok 2013 őszén fejeződtek be. 2012-ben, mikor a városháza által benyújtott EU-s pályázatot is pozitívan bírálták el, a komáromi várat építési területté nyilvánították és véget értek a vártakarítási alkalmak. Így 2013-ban a kórházudvar kitakarítását, rendbetételét tűzték ki célul a komáromi önkéntesek. önkéntes városszépítő programok

Programok Szervezeti forma Működés helye Célcsoport Weboldal

vár-erődrendszer takarítása, kórházudvar takarítása önkéntes mozgalom Komárom Komárom lakosai, illetve bárki, akinek nem mindegy milyen a város nincs

EGY FECSKE IS CSINÁLHAT NYARAT! A mondás úgy tartja, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Ez sok esetben nem igaz, hiszen ahhoz, hogy valami elinduljon, valami új meg tudjon születni, az szükséges, hogy valaki olyat tegyen, amit előtte még nem tettek meg. Mindennek a gyökere, ami elég hajtóerőt ad az újhoz, az a személyes elköteleződés, valami, amiben az ember örömét lelheti. Azt is lehet mondani, hogy ez egyfajta szenvedély. „Külső munkatársa vagyok több televíziónak, és többször is forgattunk a várban, és amikor nem a saját sorsunkra hagyva indultunk oda forgatni, hanem bejutottunk idegenvezetővel, akkor rá kellett eszmélnem, hogy nagyon keveset tudok a várról. Jó, tudtam a sorsfordító dolgokat, mi mihez köthető, de nagyon sok plusz érdekességet tudtam meg. Tehát nálam ez egy személyes örömből indult, hogy gyarapodtam tudásban.”

AZ ÜGYHÖZ KAPCSOLÓDNAK AZ EMBEREK Minden civil szervezet, mozgalom esetében pedig különösen, fontos, hogy világos legyen az ügy, amit képvisel. Ez az, amihez az emberek tudnak kapcsolódni, ha azt magukénak érzik. Valahol az emberi gondolkodásban

22

gyökerezik az a tétel, hogy jó, hasznos, értékes dolgot tenni, dicséretet von maga után, ami jó érzéssel tölti el az embert. Emiatt is lényeges, hogy a mozgalom által hirdetett ügy valóban olyan legyen, amit az emberek értékesnek tartanak. Ha ez így van, és van lelkesedés abban, aki az ügy mellett áll, akkor egyre többen odagyűlnek és bekapcsolódnak. Az interjúalanyom elmondta, hogy az ő esetében az ügy már világos volt az elejétől kezdve, de hogy mit kezd vele, az csak folyamatosan alakult ki. Az első erre irányuló lépés, amikor még nem volt tiszta bennem a szándék, az volt, hogy létrehoztam egy facebook eseményt „Ismerd meg a várad!“ címmel, ami tulajdonképpen egy vármustra volt. Kifejezetten olyan embereket akartam meghívni, aki komáromiak, de az ügyes-bajos dolgaik annyira lefoglalják, hogy ilyen épített örökséggel, mint a komáromi vár, nem foglalkoznak. Megszokták, hogy van, tudják, hogy van.

23

A MAG Mindig van egy kisebb csoport a nagyobb csoporton belül, akik a legaktívabbak, akik elköteleződésükkel életben tartják a szervezetet/mozgalmat. A későbbi működés szempontjából is fontos az, hogy ez a mag ne egy emberből álljon, ilyen esetben beszélünk „egyszemélyes szervezetről”, ami lényegében egy szervezeti „betegség”, hiszen ilyenkor a társadalmi hatás sem lehet túl nagy, az emberek nem érzik attraktívnak az adott tevékenységet. Egyfajta jó példát is mutat kifelé, illetve az önkéntesek felé a szervezet, ha a magot képező emberek jól megértik egymást és ténylegesen együtt tudnak működni. „Ketten vagyunk, mi vagyunk a mag. A első vártakarításra eljött a Beke Krisztián (virágbolt-tulajdonos). Vele mindig is jóban voltunk, de olyan nagyon nagy barátság nem volt köztünk. Látta, hogy tényleg hangyamódra minden megy és működik, és tisztul a vár, és fölajánlotta a segítségét. Nem erőszakosan, meg nem azért hogy ebben mindenáron benne akar lenni. De tudtam, azt hogy Krisztián egy nagyon nyílt és tisztaszívű ember, tehát önzetlen. És azt is tudtam, hogy ha ő önzetlenül felajánlja virágboltosként, ugye a virágbolt az élő facebook, a kapcsolatrendszerét, akkor mi abból nagyon nagy tőkét tudunk kovácsolni. Én tudtam adni a lelkesedésemet, meg aztán a kapcsolataimat, meg az addigi tapasztalataimat, és ő meg belevitt egy új színt az egészbe, és két ilyen túlbuzgó embernek nem ér össze a bajsza már a második-harmadik alkalommal, akkor az nagyon jól tud működni a dolog.“

KÖZÖSSÉGSZERVEZÉS A FACEBOOKON Az ügy megfelelő kommunikációja, különösen a mai digitalizált világban, meghatározhatja egy szervezet/mozgalom életképességét. A célcsoport elérésének és a figyelemfelkeltésnek egyre inkább a közösségi média ad teret. Számos fiatal mostanában nem néz tévét és még csak papír alapú újságot sem olvas, mert minden szükséges információt online szerez be. Az ismerőseit érintő történéseket a facebook-on követi. Ez az a média, ami legalábbis a fiatalabb korosztály elérésében egyre inkább megkerülhetetlen.

„A facebook volt a fő csatorna, mert az olyan kézenfekvő, az idősebb korosztálynak meg az unoka megsúgja. Meg párszor kijött a komáromi tévé, tehát volt nyoma a sajtóban is. És nem csak fiatalok jöttek. Az önkénteseket főleg az motiválta, hogy nagyon jó csapattá váltunk. Ha jött egy idegen ember, az egy percig nem érezte, hogy ki van rekesztve és legközelebb megint visszajött meg megint visszajött.“ A sikerességnek vannak trükkjei is. Illetve annak, hogyan is lehet bevonni, megszólítani embereket. Izgalmas azt végiggondolni, hogy milyen módon szólíthatók meg az emberek. Szórólapokat, újsághirdetéseket nem igazán olvasnak el, legalább is nem túl sokan. Az online felület mellett a régi jól bevált „vidd a jó hírét” módszer azonban még mindig jól működik. „Gyerekeket is hívtunk, tudatosan minden alkalommal. A legkisebb vártakarítónk a Gyursics Réka volt, két és fél évesen úgy húzogatta az ágakat, hogy öröm volt nézni. Gyökereket kell adni a gyereknek,

hogy igen, már a három éves gyerek is szaladgáljon otthonosan a várban. Nekik volt biztosítva szülői illetve tanári felügyelet; mondókáztak, versikéket tanultak. Tehát amíg anyu-apu dolgozik, egyrészt azért, hogy a gyereknek is adjuk valamit, másrészt azért, hogy egy család se mondhassa azt, hogy nem mehetek mert a gyerekre kell vigyázni.“ „A vártakarításnak már megvolt a híre, és egy pozitív lecsapódása itt Komáromban, tehát már tudtak rólunk az emberek, meg tudták azt, hogy ha eljönnek egy ilyen akcióra, hála a támogatóknak, a stabil embereknek, meg a szeriózus hozzáállásnak, ott minden klappolni fog. Igazság szerint minden jó hír is úgy terjed, mint a rossz, hál´Istennek.“

VANNAK JÓ EMBEREK Amikor az interjúalanyt arról kérdeztük, hogy mitől sikeres a mozgalom, ezt válaszolta: „A sikernek a legnagyobb kulcsa szerintem az, ha a jó emberek egymásra találnak. Azok az emberek, akik nem csak túlélik az életüket, hanem megélik a mindennapjaikat, és minden reggel úgy kelnek fel, hogy hálát adnak a Jóistennek, hogy ez a nap is itt van. Hogyha ezek az emberek egymásra találnak. Nyilván ezt nem lehet csettintésre. De ha értékteremtő célokat tűzöl ki, akkor ez tud egy siker lenni.“ Ha valaki egy jól működő közösség aktív tagja, általában pozitívabban viszonyul az emberekhez. Megerősödik benne az a tétel, hogy „vannak még jó emberek”. A közösségben levés s egy olyan alapvető igény, amire az ember vágyakozik, hiszen ebben élheti meg magát teljességében. Ennek a mozgalomnak egy másik sikertényezője, hogy a közösséget következetesen építi. Többek között azzal, hogy a munka mellett, annak elvégzése után/során lehetőséget biztosít, hogy az emberek találkozzanak, és együtt legyenek – közösen éljék meg a munka elvégzése feletti örömöt. „Könnyű azt mondani, hogy a mai világ elbőszült, a másikkal idegenkedően viselkedő emberek ömlenye. Persze, ezt könnyű kimondani, mielőtt még belegondolok abba, hogy én mit tudok tenni. Sokszor én is voltam pesszimista az emberekkel kapcsolatban, de három éve, amióta ebben benne vagyok, teljesen másképp látom ezt. Vannak jó emberek. Itt az a lényeg, hogy legyen egy cél, ami kellő pontossággal és érzelemvilággal van lekommunikálva. És kitisztul a kép. Látja az ember, hogy kire számíthat, akit ebbe bekapcsolhat.“

24

SZLOMARÁT A Szlomarát egy olyan civil szervezet, amely a kétnyelvűséget tűzte ki zászlajára – a szlovák és a magyar kultúra közti kapcsolatot akarja erősíteni. A megnevezés: „S(z)lomarát” egy szójáték – ez a rövidítés ugyanazt jelenti magyarul és szlovákul is: SZLOvák-MAgyar baRÁT és SLOvensko-MAďarský kamaRÁT. Különlegességük, hogy a két alapító közül az egyik magyar, a másik szlovák, ám mindketten jól beszélik mindkét nyelvet. A szervezet fiatal, azonban programjával sokakat megszólít. A szlovák-magyar kapcsolatok erősítését már több szervezet is felvállalta, a Szlomarát újszerűsége, hogy ők a kétnyelvűségre fókuszálnak. Előnyük, hogy fiatalok, lelkesek, hisznek abban, amit csinálnak és kétnyelvűek.

Név Szervezettörténet

Tevékenység Programok

Szervezeti forma Működés helye Célcsoport Weboldal

25 A társulást három nyelvész doktorandusz-hallgató alapította 2013 januárjában, pozsonyi székhellyel. Első nyilvánosan meghirdetett rendezvényük az alapiskolás diákoknak kiírt esszéíró pályázat volt 2013 tavaszán, majd a pályázatban résztvevőknek jutalmul szervezett 1. S/z/lomarát nap 2013. szeptember elején. 2013 szeptemberétől havi rendszerességgel szervezik a „Nepoznáme sa? – Nem ismerjük egymást?“ informális beszélgetőestek sorozatát a pozsonyi Magyar Köztáraság Kulturális Intézetében. 2014 januárjában pedig megtartották az első rendhagyó, kétnyelvű nyelvtanórát a nagykaposi gimnáziumban. olyan programok szervezése, ahol a szlovák és a szlovákiai magyar fiatalok kötetlenül, informálisan találkozhatnak Szlomarát-nap Pozsonyban, Nem ismerjük egymást?/Napoznáme sa? beszélgetőestek az MKKI-ben, Rendhagyó kétynyelvű nyelvtanóra középiskolák számára polgári társulás Pozsony és Dél-Szlovákia AIapiskolások, középiskolások és fiatal felnőttek – szlovákok és szlovákiai magyarok egyaránt http://szlomarat.sk/?lang=hu_hu

CÉLOK AZ EGYÉNEK SZINTJÉN A Szlomarát egyik különlegessége, hogy a céljait az emberek személyes szintjén fogalmazza meg. A kulturális közeledést nem ideológiák vagy kulturális kánonok mentén akarja megvalósítani, hanem egyszerűen azzal, hogy megpróbálja találkoztatni az embereket, hogy az eddigi sztereotípiák leomolhassanak. Izgalmas szempont szervezeti szempontból is ez a fajta személyesség, amely a hitelességet erősíti és azt mutatja, hogy ehhez megéri kapcsolódni. Az a legfőbb célunk, hogy a szlovákokat és a szlovákiai magyarokat valahogy közelítsük egymáshoz, hogy találkozzanak. Ezt személyes tapasztalatokon keresztül próbáljuk tenni, hogy ők találkozzanak egymással és új emberi kapcsolatok alakuljanak ki. Ez lenne a fő célunk. És az mindenképpen nagyon fontos, ezt mindig szem előtt tartjuk, hogy minden fél a szempontját figyelembe vegyük egy-egy program szervezésénél

FONTOS, HOGY BESZÉLNEK RÓLUNK Egy civil szervezet az esetek nagy részében baráti társaságokból áll össze, akik valamilyen témában lelkesek és éreznek magukban olyan elköteleződést, hogy változtassanak a dogokon. Az első rendezvények általában a szélesebb baráti kört szólítják meg, illetve ők alkotják a közönséget. Ahogyan híre megy a kezdeményezésnek, a egyre nő az érdeklődők száma. Ez egy természetes folyamat. A szervezet életében izgalmas mérföldkő lehet,

talán annak az indikátora is, hogy mennyire ismertek, ha a rendezvényeken már nem csak az ismert barátok arcai tűnnek fel, hanem új emberek is. Szerintem ahhoz képest, hogy egy ilyen fiatal szervezet vagyunk, sikeresnek mondhatjuk magunkat. Ha húsz éve működnénk és ennyit mutatnánk fel, amennyit most, akkor elég passzívak lennénk. Azt gondolom, hogy ahhoz képest, hogy alig egy éve alakultunk meg, elég sok mindent csináltunk már, és egész különböző dolgokat. Egész különböző korosztályt próbáltunk megfogni, és egyre inkább érezzük azt, hogy olyan emberek is jelentkeznek, akiknek nem mi beszéltük a S(z)lomarátról. Természetesen eleinte az volt, hogy a barátaink köre tudott róla, aztán ők is elmondták valakiknek, de azokat is ismertük végülis. És most kezdünk visszajelzéseket kapni, olyan emberektől is, akiket személyesen nem ismerünk. Szerintem fontos, hogy beszélnek rólunk, hogy az emberek tudják, hogy van ilyen. Például a szlovákok, nagyon sok szlovák, akivel mi beszélgetünk erről a dologról, nem is értette, hogy például miről beszélünk, hogy ez mért probléma, és mért kell a szlovákiai magyaroknak és szlovákoknak találkozni. Az, hogy a szlovákiai magyaroknál ez a kérdés annyira tematizált, még nem jelenti azt, hogy a szlovákok közül is mindenki annyit foglalkozik vele, gondolkodik róla. És ők nem is értik, hogy mi valójába a problémánk.

ÉLVEZZÜK AZT, AMIT CSINÁLUNK Egy tevékenység akkor válik igazán vonzóvá, ha a tevékenységet végző ember élvezi, amit csinál. Ez talán minden jól működő szervezetnél megfigyelhető – a tagok lelkesedése nem csak a közösségből fakad, hanem abból, hogy szeretik azt csinálni, amit csinálnak. Szerintem a motiváció fontos. Hogy mi élvezzük és sikeresnek érezzük. Lehet, hogy sikeresnek éreznék akkor is, ha senki más nem élvezné rajtunk kívül. Például nagyon sok új emberrel ismerkedtem meg, nagyon sok szlovákkal, és már én is tudatosan figyelek arra, hogy nyitottabb legyek. Legjobb a személyes motiváció, amikor te is érintettnek érzed magad, és úgy gondolod, hogy saját magadnak is segítesz azzal, amit csinálsz, a környezetednek, akiket konkrétan, személyesen is ismersz. Ez fontos. Én mondjuk sokkal könnyebben áldozok az időmből arra, hogy azoknak az embereknek segítsek vagy javítsak az életkörülményein akiket ismerek, mint mondjuk az afrikai gyerekekre. Mert rögtön látom a hatást, érzékelem. Dolgozni persze kell mindenen, mert akkor meg nincs. És hát a csapat az meg azért fontos, mert hát egyedül nem tud az ember mindent megcsinálni.

26