SÁTORALJAÚJHELYI KÖZÉPISKOLÁS TÁBOR

R Á K Ó C Z I S Z Ö V ET S É G

SÁTORALJAÚJHELYI KÖZÉPISKOLÁS TÁBOR

RÁKÓCZI

S Z Ö V ET S É G

H–1027 Budapest, Szász Károly utca 1. IV/1. | Levélcím: H–1255 Budapest, Pf. 23. Telefon: (+36-1) 201 3067, (+ 36-1) 212 3854 | Fax: (+36-1) 212 8891 www.rakocziszovetseg.org | e-mail: [email protected]

w w w. r a ko c z i s z ove t s e g . o r g

2000–2009

A R Á K Ó C Z I S Z Ö V ET S É G S Á T O R A L JA Ú J H E LY I K Ö Z É P I S KO L Á S T Á B O R A 2000–2009

A R á k ó c z i S z ö ve t s é g A rendszerváltozás folyamatában lehetõvé vált polgári önszervezõdés nyomán 1989-ben megalapított, s ebbõl kifolyólag a legrégibb civil szervezetek közé tartozó Rákóczi Szövetség – alapszabályzatában is rögzített – kettõs célkitûzést fogalmazott meg. Egyrészrõl a felvidéki és kárpátaljai magyarság identitásának megõrzését, amelyet az 1999. évi jubileumi közgyûlésen a magyar–magyar kapcsolatok határokon átívelõ építésével kiterjesztett a teljes Kárpát-medencei magyarságra, másrészrõl névadója, a magyar történelem egyik legvonzóbb személyisége, a történelmi korszakoktól függetlenül osztatlan megbecsüléstõl övezett II. Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelem kultuszának, szellemi örökségének megõrzését és ápolását. A Rákóczi Szövetség megkülönböztetett hangsúlyt fektet az ifjúság mûveltségének, történelemtudatának, valamint nemzeti identitásának és Kárpát-medencei összetartozástudatának erõsítésére. E célkitûzéseknek megfelelõen évrõl évre számos rendezvényt – nyári tábort, ifjúsági találkozót, határon túli tanulmányutat, történelmi vetélkedõt, ismeretterjesztõ elõadást, megemlékezést és emlékünnepséget – szervez budapesti központja és a Kárpát-medencében mûködõ közel 260 helyi szervezete révén. Ezzel lehetõvé válik, hogy a Délvidéken, Erdélyben, Felvidéken és Kárpátalján, valamint Horvátországban és az anyaországban mûködõ különbözõ oktatási és kulturális intézmények, szakmai, társadalmi és ifjúsági szervezetek, egyesületek képviselõi találkozhassanak és baráti kapcsolatokat létesíthessenek egymással. A t á b o r l ét r e j ö t t e , c é lj a i és e r e d m énye i 1999-ben, a Millenniumra való készülõdés jegyében ötlött fel elsõ ízben az a gondolat, miszerint a Kárpát-medencei magyar középiskolai diákok számára olyan találkozót kellene szervezni, melynek során történelmi, irodalmi, illetve kulturális ismereteik elmélyítésével párhuzamosan a közösség iránti felelõsségvállalás jegyében formálódik a társadalomról és politikáról alkotott gondolatviláguk, valamint a nemzet szétszakítottsága ellenére baráti kapcsolatokat alakíthatnak ki és fûzhetnek szorosabbra egymással. Az elvetett gondolatot hamarosan tett követte. A 2000. esztendõ millenniumi ünnepségsorozata keretében valósult meg elõször – a sátoraljaújhelyi Piarista Kollégium diákjai és tanárai kezdeményezésére és szervezésében – az elsõ Magyar Diákok és Tanárok a Magyar Kálvárián elnevezésû találkozó. Ekkor az ezer éves magyar államiság ünnepe, a késõbbi évek során pedig mindig valamilyen aktuális téma köré szervezõdött a tábor

1

Sátoraljaújhelyi Középiskolás Tábor 2000–2009

programja. Sátoraljaújhelyen ez a csodálatos természeti környezetben épített egyedülálló emlékmû-együttes – 100. Országzászló, Magyar Kálvária, Szent István kápolna – szinte kínálta magát egy méltó, a Kárpát-medence egészét átfogó ünnepségsorozat megszervezésére. A 2000 óta minden év július havában megszervezett középiskolás tábor hiánypótló szerepet tölt be, hiszen egyedülálló alkalmat jelent úgy a diákok, mint a tanárok számára egymás megismerésére, személyes kapcsolatok létesítésére, valamint a hazai és a határon túli magyar középiskolák között hosszú távú testvérkapcsolatok kialakítására, továbbfejlesztésére. Emellett lehetõséget biztosít olyan neves közéleti személyiségekkel, politikusokkal, történészekkel, írókkal, mûvészekkel való találkozásra és kötetlen eszmecserére, akikkel nem, vagy csak nagyon ritkán találkozhatnak ilyen szûk körben. A tábor – melyre elsõsorban azok a határon túli magyar középiskolák kapnak meghívást, amelyek a Magyar Kálvárián megörökített 37 elszakított város valamelyikében mûködnek – összességében a történelmi, kulturális és irodalmi ismeretek elmélyítése révén a Kárpátmedencei magyar összetartozás-tudat és nemzeti elkötelezettség erõsítését óhajtja szolgálni, melyhez a szimbolikus helyszín is fokozott mértékben hozzájárul. 2003-ban azonban veszélybe került a találkozó, mert az addigi pályázati lehetõségek megszûntek. Ekkor vállalta át teljes egészében a Rákóczi Szövetség az anyagi források elõteremtését. Nem elhallgatható eredményként vehetõ tehát számba, hogy 2004 óta – mindennemû gazdasági nehézség ellenére – a felmerülõ költségeket (szállás, étkezés, utazás, programokon való részvétel) teljes mértékben képes volt biztosítani. Ennek következményeként azóta is minden évben összegyûlhettek a Magyar Kálvárián. Az elmúlt évtized folyamán összességében mintegy 2500 Kárpát-medencei középiskolás diák és tanár, valamint közel 50 neves tudós és közéleti személyiség látogatott Sátoraljaújhelyre. A Rákóczi Szövetség tisztségviselõi, képviselõi és munkatársai mindent megtettek annak érdekében, hogy a diákok és tanárok egyhetes programját tartalmas elõadásokkal és nívós beszélgetésekkel, feledhetetlen élményeket és új tapasztalatokat nyújtó kirándulásokkal, igényes kulturális, szórakoztató és sportmûsorokkal töltsék meg. Mindezek együttesen segítik elõ a fiatalok kapcsolatépítését, elkötelezettségen alapuló társadalmi szerepvállalásuk elõkészítését és Kárpát-medencei összetartozás-tudatuk elmélyítését, valamint a középiskolák hosszú távú együttmûködését. Mivel a középiskolás tábor betöltötte 10. esztendejét, a jubileumi esemény alkalmából fontosnak véltük összefoglalni legfontosabb mozzanatait. Elsõsorban azok részére készült ez a kis kiadvány, akik valamilyen minõségben – meghívott diákként vagy tanárként, elõadóként, közremûködõként, szolgáltatóként vagy szervezõként – egy vagy több alkalommal személyesen is megfordultak a Magyar Kálvárián. De természetesen minden olyan érdeklõdõ számára is, aki talán ennek olvastán dönt úgy, hogy személyesen is szeretné megtapasztalni a tábor hangulatát és a Kárpát-medencei magyar összetartozás érzését Sátoraljaújhelyen vagy a Rákóczi Szövetség számos egyéb rendezvénye egyikén.

2


A tábor programelemei A nyitóünnepség A tábor minden évben a Magyar Kálvárián megrendezett méltóságteljes ünnepséggel kezdõdik, melyen az egyes stációk megkoszorúzását követõen az Anyák terén, majd a Szent István kápolna elõtti téren neves közéleti és egyházi személyiségek mondanak ünnepi beszédet. Az ünnepség fényét tárogatószó, ének- és néptánc csoportok elõadása, valamint hagyományõrzõ lovas huszárok felvonulása emeli. Elõadások a magyar történelem egyes korszakairól A tábor nélkülözhetetlen elemét képezik azok az elõadások, melyek révén a diákok a magyar történelem meghatározó korszakaival, sorsfordító eseményeivel és kimagasló alakjaival ismerkedhetnek meg részletesebben. Eddig a Szent Koronáról, Hunyadi Mátyásról és koráról, II. Rákóczi Ferencrõl és koráról, a reformkor történéseirõl, az 1848–1849-es, valamint az 1956-os forradalomról és szabadságharcról hallgathattak meg érdekes és informatív elõadásokat. Nyomatékosan kell hangsúlyozni e történelmi elõadások jelentõségét, hiszen a határon túli középiskolás diákok esetében az iskolai tanterv keretében nem nyílik mód a magyar történelem mélyebb és részletesebb megismerésére, holott ez a nemzeti identitástudat erõsítésének szükséges és elengedhetetlen feltétele. Kirándulások történelmi emlékhelyekre A diákok és tanárok számos kiránduláson vesznek részt, melyek célja történelmi, kulturális és irodalmi ismereteik elmélyítése. A Zempléni-hegység és Sátoraljaújhely nevezetességeinek megismerése mellett az egyik hagyományos célpont Sárospatak, ahol a város legfontosabb történelmi emlékhelyeit, elsõsorban a várat és a Református Kollégiumot látogatják meg. E mellett Széphalomra is minden évben elzarándokolnak, ahol megkoszorúzzák Kazinczy Ferenc sírját, valamint megtekintik a Magyar Nyelv Múzeumát. Közkedveltségnek örvend a felvidéki nap is, amely a Nagykapos és Vidéke Polgári Társulás közremûködésével valósul meg. E kirándulás keretében Kassára, Borsiba, Nagykaposra, Dobóruszkára, Nagyszelmencre és Leleszre látogatnak. II. Rákóczi Ferenc borsi szülõhelyének és kassai nyughelyének megtekintése mindenki számára felemelõ élményt jelent. Kulturális programok A magyar néphagyományok, népi kultúra megismerésére is nagy hangsúlyt fektetnek a szervezõk, minek következtében minden évben egy-egy magyarországi, illetve határon túli diákcsoport ad elõ esténként kulturális mûsort színdarab, néptánc, népzene, népdal formájában. Minden évben más-más régió csoportjai kapnak felkérést, eddig a budapesti, csíkszeredai, gyimesfelsõloki, gyergyószentmiklósi, nagyenyedi, nagykaposi, székelyudvarhelyi és szentegyházi hagyományõrzõ és néptánccsoportok magas színvonalú mûsorait élvezhették.

3


Kiegészítõ programok A történelmi elõadások, néphagyományaink megismerése és a kirándulások mellett jut idõ a sportolásra, kikapcsolódásra is. A fiúk részére labdarúgó, a lányok részére pedig kosárlabda vagy strandröplabda bajnokságot szerveznek, a gyõztes csapatok értékes ajándékokban részesülnek. A tábor programját filmvetítések, kötetlen beszélgetések és könnyûzenei koncertek egészítik ki, összetettsége révén így téve azt teljessé és felejthetetlenné. Szent Korona fogadalomtétel Talán az egyik legmeghatóbb és legemlékezetesebb programpont a Szent Korona fogadalomtétel, minek során a diákok és a tanárok végigjárják a Magyar Kálvária stációit, majd a Szent István kápolna elõtt a Himnuszt elénekelve tesznek ünnepélyes fogadalmat. A Szent Korona fogadalomtétel méltó zárása a Kárpát-medencei magyar fiatalság összetartozás-tudatának erõsítését szolgáló nyári tábornak.

4


A Magyar Kálvária „Magyar Kálváriát létesítettünk, az elsõt hazánkban, hogy ide, mint nemzeti búcsújáróhelyre elzarándokolhasson minden igaz magyar, aki erõt, biztatást, vigaszt és hazánk szebb és boldogabb jövõjének elõkészítésére irányuló önzetlen, nemzeti munkánkhoz kitartást akar meríteni.” Ekként fogalmazta meg a Magyar Kálvária szubsztanciáját Szepesi Bódog piarista tanár A Sátoraljaújhelyen épült Magyar Kálvária címû rövid áttekintése elõszavában, melynek második, bõvített kiadása 1939-ben jelent meg Sátoraljaújhelyen. Sátoraljaújhelyen, a trianoni diktátum által kettészakított városban, a település fölött magasodó Kis-Szárhegyen 1935-ben állították fel a 100. Országzászlót. Ugyanezen évben, november 17-én az Országos Szepesi Szövetség Sátoraljaújhelyi Osztálya trianoni gyásznapot rendezett, melynek hatása alatt Vilkovszky Kálmán vetette fel elsõ ízben azt a gondolatot, miszerint az Országzászlóhoz vezetõ mintegy 2 kilométeres út mentén az elszakított területek nevezetesebb városai emlékére emlékköveket állítsanak. A következõ esztendõben az Országos Szepesi Szövetség Sátoraljaújhelyi Osztálya – részint Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely megyei város hathatós támogatásának, részint a nemzeti eszme iránt fogékony közönség adományainak köszönhetõen – a Keresztény Kálvária mintájára a Kárpát-medencében egyedülálló Magyar Kálváriát létesített, melynek 14 stációján 37 elcsatolt város nevét örökítették meg. (Bejárat: Csonka Sátoraljaújhely és Borsi; I. stáció: Kassa; II. stáció: Lõcse, Késmárk, Igló – Podolin; III. stáció: Besztercebánya – Körmöcbánya – Selmecbánya – Nyitra, Krasznahorka, Trencsén; IV. stáció: Komárom; V. stáció: Pozsony; VI. stáció: Csíkszereda – Sepsiszentgyörgy – Székelyudvarhely, Kismarton, Csáktornya; VII. stáció: Fiume; VIII. stáció: Temesvár, Szabadka – Zenta, Orsova – Vajdahunyad; IX. stáció: Arad; X. stáció: Brassó, Nagyenyed, Segesvár; XI. stáció: Gyulafehérvár – Marosvásárhely; XII. stáció: Kolozsvár; XIII. stáció: Nagyvárad, Szatmárnémeti, Máramarossziget; XIV. stáció: Ungvár, Munkács, Eperjes.) „Kõbe véstük fájdalmunkat…” – írta Szepesi Bódog piarista tanár, az Országos Szepesi Szövetség helyi elnöke, aki szenvedélyes híve és fáradhatatlan szorgalmazója volt az emlékmû-állításnak. A Haraszti Gyula gimnáziumi rajztanár tervei alapján megvalósított Magyar Kálváriát 1936. október 4-én lélekbemarkoló ünnepség keretében avatták fel. Az elcsatolt Felvidéktõl is látható Országzászló jelentõségének fokozása mellett létesítõi további nemes rendeltetést is szántak neki. A Magyar Kálvária úgy a csonkaországba szorult, mint az elszakított területeken élõ magyarság Trianonban elszenvedett mérhetetlen fájdalmának kifejezését szolgálta, újfent Szepesi Bódogot idézve: „Aki szûkebb hazájába [az elszakított területekre – a szerk.] bármi ok miatt el nem látogathat, szülei, testvérei sírját fel nem keresheti, látogasson el a Magyar Kálvária megfelelõ stációjához, és a hazafias érzés által megszentelt helyrõl a gondolat szárnyán küldje el szûkebb hazájába fiúi és testvéri üdvözletét, hogy lelki fájdalmának könnyebbülést szerezzen. […] Hirdesse az elrabolt területek magyar népének, hogy nem felejtjük el õket. Ha ellátogatnak hozzánk, legyen hol imádkozniok hazánk sorsának jobbrafordulásáért. Legyen zarándokhelye minden magyarnak, akár a csonka haza határain belül, akár azon kívül lakik.”

5


1938-ban, a Szent István Emlékév tiszteletére az Országzászló mögött elterülõ hatalmas tér végén kiemelkedõ sziklacsúcson – szintúgy az Országos Szepesi Szövetség Sátoraljaújhelyi Osztálya kezdeményezése nyomán – emelték a román stílusú Szent István kápolnát, melynek oltárképén szent királyunk Szûz Mária oltalmába helyezi a Szent Koronát és vele a magyar népet. A Palocsai Pauliszky István vármegyei fõjegyzõ és Petrasovszky Emánuel festõmûvész tervei alapján épített kápolnát, melynek kupolája a Szent Korona terméskõbõl faragott impozáns mása, mûvészi vaskapuja pedig a kettõs kereszt formájára készült, 1938. szeptember 11-én szentelték fel. A felszentelõ ünnepségen Lukács József piarista tanár mondott szentbeszédet az ország minden zugából idesereglõ 6–7000 fõs közönség elõtt. A 2. világháború és az azt követõ ideológiai és politikai represszió elpusztította, hallgatásra ítélte ezt az egyedülálló emlékmû-együttest. A bejárat, egyes stációk, az Országzászló gúlája – amit 1987-ben robbantották fel – és a kápolna szinte teljesen elpusztult, valamennyi márványtáblát és vármegye címert leszedték. Az egykori sétányt visszahódította a természet, járhatatlanná vált, de nem is próbált senki sem feljutni a romokhoz. A lassú enyészet több mint 40 évig tartott. Noha több elképzelés is született hasznosítására (KISZ park, kirándulóhely), szerencsére ezek közül egy sem valósult meg. A szocialista rendszer hanyatlásának végsõ fázisában, 1988-ban a város polgársága már megakadályozta a városi tanács modern szoborpark létrehozására irányuló szándékát, egyúttal elérte azt, hogy közadakozásból, közmunkával elkezdõdhetett a stációk helyreállítása. A rendszerváltozás oldotta fel véglegesen a tilalmat, s ténylegesen ekkor indult el a helyreállítás is, ami a Millennium évében új lendületet vett, és mára sikerült szinte eredeti állapotába visszahelyezni. Az ezer éves államiság esztendejében megrendezett elsõ találkozó kezdetére – az 1936-os létesítéshez hasonlóan – közadakozásból valamennyi hiányzó márványtáblát és a vármegyék címereit sikerült pótolni, és Pál Mihály szobrászmûvész szakmai javaslata alapján elfogadtak egy fontos döntést, mely szerint a Magyar Kálvária emlékmû-együttest eredeti állapotának megfelelõen kell helyreállítani. A Szent István kápolna oltárképe sérülten, de átvészelte az elnyomatás éveit. Nemrég restaurálta egy volt piarista diák, a nyolcvanötödik évét átlépõ Domokos Sándor. Az egykoron a XIV. stáción lévõ turul egy környékbeli településen várta a pillanatot, hogy 60 év után, 2006-ban „visszaszálljon” eredeti helyére. Az évek során szomorú és örömteli dolgok is történtek. Két márványtáblát és a Turul talapzatát vandál kezek összetörték, a 2005-ben felállított Magyar Kálvária emlékkõ bronz címerét és feliratát pedig ellopták. Ennek ellenére jó szándékú magánszemélyek, valamint a város és a Rákóczi Szövetség támogatásának és munkájának köszönhetõen sikerült e hiányosságokat megszûntetni. Legnagyobb eredménynek az tekinthetõ, hogy a Szent István kápolna ma már szinte eredeti állapotában várja a látogatókat, s a Magyar Kálvária ismét betöltheti magasztos hivatását, a Kárpátmedencei magyarság egységének hirdetését.

6


A tábor története 2000. június 26.–július 2. A sátoraljaújhelyi Piarista Kollégium a Millennium évében elsõ alkalommal rendezte meg Sátoraljaújhelyen a Magyar Diákok és Tanárok Találkozója a Magyar Kálvárián elnevezésû Kárpát-medencei középiskolás táborát, amelyen 318-an vettek részt, s amelynek jelmondata Rendületlenül! volt. A program – miként történt már erre utalás – a Millennium jegyében alakult ki. Kedd délelõtt ünnepélyes megnyitóval vette kezdetét a találkozó. Szamosvölgyi Péter, Sátoraljaújhely polgármestere, Báthory János, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnök-helyettese és Pécsváradi Botond, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyûlés kulturális tanácsnoka köszöntõjét követõen megkoszorúzták a Magyar Kálvária egyes stációit. Ezt követõen Kállay Emil piarista tartományfõnök felszentelte az Anyák terét, majd ökumenikus imával és az országzászló felvonásával zárult a megnyitó. Délután Széphalmon Kazinczy Ferenc sírjánál tisztelegtek, ahol Fehér József, a Kazinczy Társaság elnöke és Dobos László Kossuth-díjas szlovákiai magyar író mondott emlékbeszédet. Visszatérve Sátoraljaújhelyre megtekintették Tavaszy Noémi grafikusmûvész – a Piarista Kollégium gótikus folyosóján elhelyezett – kiállítását, majd csoportokra osztva városnézõ körútra indultak. Este a Kassai Thália Színház vendégelõadásában megnézték Ratkó József Segítsd a királyt! címû darabját. Szerdán külön buszokkal egész napos kiránduláson vettek részt a Zemplénben, melynek során felkeresték Kossuth Lajos szülõfaluját, Monokot, valamint a különleges kultúrtörténeti jelentõséggel bíró Vizsolyt, ahol a református felekezetû Károli Gáspár fordításában 1590-ben megjelent az elsõ teljes, magyar nyelvû Biblia. Este a Kormorán együttes Magyar rapszódia címû elõadását nézték meg. Csütörtökön Kupa Mihály, a Zempléni Településszövetség elnöke köszöntõjét követõen a Jókai Mór Általános Iskola István, a király címû rockopera feldolgozását nézték meg. Délután történelmi túra keretében a Magas-hegyre mentek, ahol egy lovas íjász bemutatót is megnéztek. Este Nagy Csilla népdalénekes és a TÉKA együttes, valamint a Romano Suno Hagyományõrzõ Cigánytánc együttes mûsorát élvezhették. Péntek délelõtt a diákok számára kispályás labdarúgás formájában sportversenyeket rendeztek. Ezzel párhuzamosan a tanárok az Ungvár pincében egy kedélyes hangulatú borkóstoláson vettek részt. Délután az egyes csoportok vidám jelenetek közepette mutatkoztak be egymásnak. Este a Kálvária bejáratánál a Kaláka együttes zenélt. Szombat délelõtt befejezõdtek az elõzõ nap elkezdõdött sportprogramok, melyek ünnepélyes eredményhirdetésén Kádas Mihály országgyûlési képviselõ adta át a díjakat. Délután folytatódott az egyes csoportok bemutatkozása. Este felekezetek szerinti istentiszteletet követõen Papp Gábor mûvészettörténész Angyali korona, szent csillag címmel tartott lebilincselõ elõadást a Szent Koronáról. A Szent Korona fogadalomtételt követõen tartották meg a búcsúestet a Várhegy-üdülõben.

7


Vasárnap a záróünnepségen Hörcsik Richárd országgyûlési képviselõ és Szamosvölgyi Péter polgármester méltatta az egy hetes találkozót. A határon túlról érkezett diákok és tanárok felmerülõ költségeit pályázati forrásból és adományokból biztosították, míg a magyarországi résztvevõk költségeit a megyei közgyûlések, illetve Budapest vállalta. Minden vendéget egy kis ajándékcsomaggal leptek meg, melyben egy, a hét honfoglaló törzs egyikét jelképezõ kitûzõ (amelynek alapján a csoportokat is kialakították), a Magyar Kálváriát ábrázoló plakett és a történetét bemutató füzet volt. A tábor fõvédnökei Dávid Ibolya igazságügy-miniszter, Pokorni Zoltán oktatási miniszter, Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének örökös tiszteletbeli elnöke és Ódor Ferenc, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyûlés elnöke voltak. Védnökei Hörcsik Richárd országgyûlési képviselõ, Kádas Mihály országgyûlési képviselõ, Soós Gyõzõ országgyûlési képviselõ, Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatala elnöke, Laczkó Károly, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyûlés alelnöke, Komporday Zoltán, a Magyarok Világszövetsége Borsod-Abaúj-Zemplén megyei elnöke, Kupa Mihály, a Zempléni Településszövetség elnöke és Márton Mihály, a Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke voltak. A tábort az Ifjúsági és Sportminisztérium, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Magyar Millennium Kormánybiztosi Hivatala, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyûlés, a Zempléni Településszövetség, a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány, a Mecénás Alap, a Hollóházi Porcelángyár és a Kossuth Lajos Mûvelõdési Központ támogatta. 2001. július 6–13. A Piarista Kollégium ez évtõl a Rákóczi Szövetséggel közösen második alkalommal rendezte meg Sátoraljaújhelyen a Magyar Diákok és Tanárok a Magyar Kálvárián elnevezésû Kárpát-medencei középiskolás táborát, amelyen több mint 300-an vettek részt, s amelynek jelmondata egy Bartis Ferenc-idézet volt: „Maradjon meg a kõ kõnek, maradjon meg Erdély Erdélynek.” Szombat délelõtt ünnepélyes megnyitóval kezdõdött a tábor, melyen Sátoraljaújhely polgármesterének köszöntõje után Rogán Antal, a Fidelitas elnöke és a Fidesz országgyûlési képviselõje mondott ünnepi beszédet. A diákok látogatást tettek II. Rákóczi Ferenc szülõfalujában, Borsiban, ahol Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke köszöntõjét követõen Hajdú Jenõ, a II. Rákóczi Ferenc Emléktársaság elnöke ismertette a kastély történetét és helyreállításának terveit. Felkeresték Széphalmon Kazinczy Ferenc sírját is, ahol Jelenits István piarista szerzetes emlékezett a „széphalmi remete” magyar nyelv megújítása érdekében végzett tevékenységére. A régmúlt magyar történelmének egy-egy elfeledett fejezetérõl Szántai Lajos mûvelõdéstörténész és Kiszely István antropológus tartott elõadást. Aktuálpolitikai vonatkozásban Grúber Károly a státusztörvényrõl tartott nagy érdeklõdéssel övezett elõadást.

8


A gondolatokban gazdag programok közé kitûnõen illeszkedett a diákcsoportok látogatása, bemutatkozása a Bodrogközi Napok rendezvénysorozaton, valamint a Magas-hegyre vezetõ történelmi túra és lovas íjász bemutató. Az események emellett a sportpályákon is zajlottak, s a színházban vastaps jutalmazta a Valahol Európában címû musical bemutatóját, valamint a csíkszeredai Hargita táncegyüttes fellépését. A jó hangulatról az erdélyi Szentegyházából érkezett Hüpörcsös együttes táncházzal egybekötött bemutatója, Dévai Nagy Kamilla és Krónikásai, illetve helyi zenekarok fellépése gondoskodott. A tábor a hagyományos Szent Korona fogadalomtétellel zárult. 2002. július 5–11. A Rákóczi Szövetség és a Piarista Kollégium harmadik alkalommal rendezte meg Sátoraljaújhelyen a Magyar Diákok és Tanárok a Magyar Kálvárián elnevezésû Kárpátmedencei középiskolás táborát, amelyen mintegy 300-an vettek részt, s amelynek jelmondata egy Mécs László-idézet volt: „Boldog a nép, amely örülni tud.” A programsorozat összeállításakor figyelemmel voltak a Kossuth Lajos Emlékévre. Szombaton délelõtt ünnepélyes megnyitóval kezdõdött a tábor, amit Dévai Nagy Kamilla és Krónikásai, illetve a székelyudvarhelyi Mezõgazdasági Középiskola diákjainak elõadása, valamint Nagy Csaba tárogatómûvész játéka tett meghitté. Szamosvölgyi Péter polgármester köszöntõjét követõen Szõcs Judit, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének alelnöke mondott ünnepi beszédet, majd megkoszorúzták a Magyar Kálváriát, s méltóságteljesen felvonták az Országzászlót. Délután megismerkedtek Sátoraljaújhely nevezetességeivel, majd a felekezetek szerinti istentiszteletet követõen este ismét Dévai Nagy Kamilla és Krónikásai, illetve a Hegyalja néptáncegyüttes elõadásában gyönyörködhettek. Vasárnap Budapestre kirándultak, ahol megnézték a Parlamentet, a Hõsök terét, a Budai Várat és Millenáris parkot. Hétfõn Borsiban II. Rákóczi Ferenc szülõházánál jártak, ahol Szabó Mihály polgármester és Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke megemlékezõ szavai után koszorú elhelyezésével emlékeztek a nagyságos fejedelemre. Délután, visszatérve Sátoraljaújhelyre, történelmi túra keretében a Magas-hegyre mentek, ahol egy lovas íjász bemutatót követõen táncház nyújtotta vigalomban vettek részt. Kedd délelõtt kispályás labdarúgótornát és úszóversenyeket szerveztek, délután pedig a Piarista Kollégium könyvtárában meghallgatták Szántai Lajos mûvelõdéstörténész A magyarság sorskérdései a múltban, a jelenben és a jövõben címû elõadását. Este a Kossuth Lajos Mûvelõdési Központban megnézték Bereményi Géza gróf Széchenyi István életútját feldolgozó filmdrámáját, a Hídembert. Szerda délelõtt a döntõkkel befejezõdtek a sportversenyek, délután a hagyományos Szent Korona fogadalomtételt is magába foglaló záróünnepség után a Ghymes együttes adott búcsúkoncertet.

9


A tábor védnökei Kállay Emil piarista tartományfõnök és Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke voltak. A tábort az Ifjúsági és Sportminisztérium, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyûlés, az Illyés Közalapítvány, a Piarista Diákszövetség, a Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat, Sátoraljaújhely Város Önkormányzata és a Kossuth Lajos Mûvelõdési Központ támogatta. 2003. július 11–17. A Rákóczi Szövetség és a Piarista Kollégium negyedik alkalommal rendezte meg Sátoraljaújhelyen a Magyar Diákok és Tanárok a Magyar Kálvárián elnevezésû Kárpátmedencei középiskolás táborát, amelyen 215-en vettek részt, s amelynek jelmondata egy Szepesi Bódog-idézet volt: „…legyen ez zarándokhelye minden magyarnak…” A programok a Deák Ferenc emlékév jegyében formálódtak. Szombat délelõtt ünnepélyes megnyitóval vette kezdetét a hivatalos program. Wittner Mária ’56-os elítélt és Ugron Gáspár Gábor, a Rákóczi Szövetség fõtitkára ünnepi beszédét követõen megkoszorúzták a Magyar Kálvária egyes stációit. Délután Széphalomra látogattak, ahol Kazinczy Ferenc sírjánál Bartis Ferenc költõ mondott emlékezõ beszédet. Este Maradnak az igazak címmel Paholcsek Bálint, Petrás Mária, Simó József és Cs. Szabó István színmûvészek vendégjátékával Wass Albert-estet szerveztek. Vasárnap II. Rákóczi Ferenc fejedelem szülõfaluját, Borsit keresték fel, ahol felekezetek szerinti istentiszteletet követõen Szigeti László, Szlovákia oktatási államtitkára és Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke mondott ünnepi beszédet, majd megkoszorúzták a nagyságos fejedelem mellszobrát. Délután sportversenyeket rendeztek, a lányok számára kosárlabdát, míg a fiúk számára kispályás labdarúgást. Este a Bikini, valamint két sátoraljaújhelyi zenekar, a 37-es és a Cairo együttes szabadtéri koncertjét élvezhették. Hétfõn délelõtt befejezõdtek a sportversenyek. Délután Szántai Lajos mûvelõdéstörténész Szent õseink nyomában maradva címmel tartott elõadást. Ezt követõen egy történelmi túra keretében megmászták a Magas-hegyet. Este táncházat tartottak. Kedden egész napos kiránduláson vettek részt, megtekintették Tokaj és Sárospatak történelmi nevezetességeit, valamint a híres borospincéket. Szerdán Molnárfi Tibor történész A Szent Korona és a magyar nép történelmi küldetése, Zorkóczy Miklósné iparmûvész A Kárpát-medence népviselete egy hazában, valamint Papp Gábor mûvészettörténész Angyali korona, szent csillag címmel tartott elõadást. A tábor a Magyar Kálvárián tartott hagyományos Szent Korona fogadalomtétellel zárult. 2004. július 9–15. A Rákóczi Szövetség – ez évtõl egyedüli szervezõként – ötödik alkalommal rendezte meg Sátoraljaújhelyen a Magyar Diákok és Tanárok a Magyar Kálvárián elnevezésû Kárpátmedencei középiskolás táborát, amelyen 300-an vettek részt, s amelynek jelmondata egy Bartis Ferenc-idézet volt: „Maradjon meg az Ember Embernek, maradjon meg a Magyar Magyarnak.” A programok ebben az esztendõben a Balassi Bálint Emlékévhez kapcsolódtak. 10


Szombat délelõtt az ünnepélyesen megnyitón Sátoraljaújhely polgármesterének köszöntõjét követõen a Magyar Kálvária bejáratánál Pálinkás József, a Fidesz kulturális tagozatának elnöke mondott ünnepi beszédet, majd Dévai Nagy Kamilla és Krónikásai énekeltek gyönyörû dalokat. Ezt követõen helyezték el az emlékezés koszorúit. Az Anyák terén Damjanovics József görög katolikus esperes méltatta az anyák szerepét a nemzet életében, majd a Szent István kápolnánál Ugron Gáspár Gábor, a Rákóczi Szövetség fõtitkára szólalt fel. Délután Széphalomra mentek, ahol Kazinczy Ferenc emlékcsarnoka elõtt Bartis Ferenc költõ, az Összmagyar Testület elnöke mondott emlékbeszédet, majd ezt követõen megkoszorúzták a „széphalmi remete” sírját. Az esti színházi elõadáson a gyimesfelsõloki Szent Erzsébet Gimnázium diákjai, valamint Dévai Nagy Kamilla és Krónikásai mûsorát láthatták. Vasárnap reggel az erdélyi, felvidéki és magyarországi diákok és tanárok elindultak a Felvidékre, azonban a délvidékiek és a kárpátaljaiak nem tarthattak velük, mert a szlovák határon nem kelhettek át. Elõször Doboruszkát látogatták meg, ahol tisztelegtek Dobó István egri várkapitány sírjánál, majd megtekintették a római katolikus templomot, s részt vettek egy szentmisén. Ezután Nagykapos nevezetességeivel ismerkedtek meg: Erdélyi János költõ, irodalmár emléktáblájával és dombormûvével, Mécs László költõ mellszobrával, Dobó István mellszobrával és a Szent István szoborral. A magyar Közösségi Házban megnézték az Erdélyi János Emlékszobát, egyúttal bepillantást nyertek a Ház tevékenységébe. Ezt követõen Nagyszelmencre látogattak, ahol a valóságban szembesültek a 2. világháború végkifejlete során megállapított csehszlovák–szovjet határvonal történetével. Az önkényes, minden megfontoltságot nélkülözõ esztelen döntés kettészelte a települést, így a magyarok által lakott falu egy része ma is Szlovákiához, másik része pedig Ukrajnához tartozik. A helyiek felállítottak egy félbevágott székelykaput, amely szimbolikusan fejezi ki a szétszakítottság fájdalmát. A diákok és tanárok részt vettek a Fesztivál a határon elnevezésû, Ugron Gáspár Gábor, a Rákóczi Szövetség fõtitkára által megnyitott kulturális rendezvénysorozaton, amelyen fellépett a székelyudvarhelyi Boróka néptáncegyüttes, a csángó énekeket elõadó gyimesfelsõloki Szent Erzsébet Gimnázium diákcsoportja, valamint Dévai Nagy Kamilla énekmûvész és a Krónikás Iskola énekcsoportja. Nagyszelmenc után II. Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelem szülõhelyére, Borsiba látogattak, ahol gyopáros koszorút helyeztek el és végigjárták az éppen felújítás alatt lévõ kastélyt. A felvidéki kirándulásról visszatérve a Cserkészház udvarán éjfélig tartó könnyûzenei koncertet hallgattak meg. Hétfõn délelõtt lehetõség adódott sportversenyekre nevezni és kissé lazítani. Délután Jókai Anna írónõ tartott elõadást Ember a III. évezredben címmel, amit kötetlen formájú beszélgetés és könyvdedikálás követett. Az elõadás után a Magas-hegyre mentek libegõvel, ahol gyönyörködve szemlélték a Zempléni-hegység panorámáját. Utána íjászverseny következett, minek során mindenki kipróbálhatta ügyességét a honfoglaló eleink egykoron Európa-szerte rettegett fegyverével, a visszacsapódó reflexíjjal való bánásmódban. A gulyáságyúból ízletes babgulyást fogyasztottak, majd a székelyudvarhelyiek vezetésével különféle néptáncokat tanultak. Kedden Sárospatakra indultak, majd a vár és a Rákóczi-pince megtekintése után hajóra szálltak és a Bodrogon lehajóztak Tokajba, ahol egy kis városnézés után kóstolót kaptak

11


a híres tokaji borokból. Ezután a város fõterén megnézték a székelyudvarhelyi Boróka néptáncegyüttes mûsorát és meghallgatták Antal Tibor énekét. Szerda délelõtt fakultatív jellegû sportversenyeken indulhattak, délután pedig meghallgatták Hargitay András úszóvilágbajnok, az Emberfia Alapítvány elnöke elõadását a Szent Korona eszmeiségérõl. Este a Magyar Kálvárián tartott, a hagyományos Szent Korona fogadalomtételt is magába foglaló záróünnepségen vettek részt, melyrõl mindenki egy emléklapot is kapott. 2005. július 8–13. A Rákóczi Szövetség hatodik alkalommal rendezte meg Sátoraljaújhelyen a Magyar Diákok és Tanárok a Magyar Kálvárián elnevezésû Kárpát-medencei középiskolás táborát, amelyen 203-an vettek részt, s amelynek jelmondata egy Szemlér Ferenc-idézet volt: „Fogd kezén az Ifjúságot.” Elsõ alkalommal képviseltették magukat a Rákóczi Szövetség helyi ifjúsági szervezetei (Érsekújvár, Komárom, Ipolyság, Kassa, Gyergyószentmiklós, Ada, Szolnok, Szentendre) is. Szombat délelõtt a Magyar Kálvária bejáratánál tartották az ünnepélyes megnyitót, melyen a város polgármesterének köszöntõje után Döbrentei Kornél költõ és Ugron Gáspár Gábor, a Rákóczi Szövetség fõtitkára mondott ünnepi beszédet. Az ünnepség színvonalát a budapesti Turul együttes mûsora emelte. Délután Széphalomra látogattak, ahol Kazinczy Ferenc sírjánál Fehér József, a Kazinczy Társaság elnöke mondott emlékbeszédet, majd ezt követõen koszorú elhelyezésével rótták le kegyeletüket. Este az erdõszentgyörgyi Bodor Sándor színjátszó kör sziporkázó elõadásában nézhették meg Rejtõ Jenõ Aki mer, az nyer címû három felvonásos vígjátékát. Vasárnap, a felvidéki nap keretében elõször Borsiba látogattak, ahol II. Rákóczi Ferenc szülõházát tekintették meg, illetve koszorú elhelyezésével emlékeztek a nagyságos fejedelemre. A nagykaposi szentmise után a kettévágott Nagyszelmencre utaztak. Délután a vendégek és vendéglátók közös kulturális programon vettek részt, melyen a budapesti Turul együttes és a gyimesfelsõloki Kesice néptáncegyüttes lépett fel. Este a szászrégeni Titán, a budapesti Just Dream és a sátoraljaújhelyi 37-es együttes könnyûzenei koncertjeit élvezhették. Hétfõn Bartis Ferenc költõ tartott elõadást, ezt követõen történelmi túra keretében a Magas-hegyre mentek. A gulyáságyúból felszolgált vacsora elköltését követõen a gyimesfelsõloki Kesice néptáncegyüttes mûsorát nézhették meg. Kedden Sárospatakra kirándultak, a vár és a Rákóczi-pince megtekintése után hajóra szálltak, és a Bodrogon lehajóztak Tokajba, ahol egy kis városnézés után kóstolót kaptak a híres tokaji borokból. Ezután a város fõterén megnézték a budapesti Turul együttes mûsorát. Szerda délelõtt sportversenyek zajlottak, délután pedig A Szent Korona misztériuma, tana és idõszerû kérdései címmel Kocsis István író tartott érdekfeszítõ elõadást. Az esti záróünnepség a Szent István kápolna elõtti hagyományos Szent Korona fogadalomtétellel ért véget.

12


2006. július 7–13. A Rákóczi Szövetség hetedik alkalommal rendezte meg Sátoraljaújhelyen a Magyar Diákok és Tanárok a Magyar Kálvárián elnevezésû Kárpát-medencei középiskolás táborát, amelyen 240-en vettek részt, s amelynek jelmondata egy Wass Albert-idézet volt: „A víz szalad, a kõ marad.” A program a Magyar Kálvária alapításának 70., valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója jegyében szervezõdött. Emellett külön megemlékeztek Bartis Ferencrõl, a nemrég elhunyt erdélyi költõrõl, aki több alkalommal tisztelte meg jelenlétével a tábort. Szombat délelõtt a Magyar Kálvárián Ugron Gáspár Gábor, a Rákóczi Szövetség fõtitkára ünnepélyes keretek között nyitotta meg a tábort. Az ünnepségen közremûködött a csókai Rákóczi Férfikórus, Koltay Gábor filmrendezõ és hagyományõrzõ lovas huszárok csapata. Délután Széphalomra kirándultak, ahol lerótták tiszteletüket Kazinczy Ferenc sírjánál. Este, vacsora után a Latabár színházban bemutatkozó programot szerveztek, amely kitûnõ alkalmat teremtett az egyes régiókból érkezõ diákok ismerkedésre. Vasárnap a római katolikus szentmisét, illetve a református istentiszteletet követõen a Felvidékre utaztak. Borsiban II. Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelem szülõházát, míg Kassán, a Szent Erzsébet dómban síremlékét látogatták meg. Este Szíki Károly színmûvész, színi igazgató rendezésében In memoriam címmel Bartis Ferenc költõre emlékeztek. Hétfõn délelõtt sportvetélkedõkön vehettek részt a fiatalok, a lányok a strandröplabda, a fiúk pedig a labdarúgás terén mérhették össze felkészültségüket. Eközben a tanárok és az érdeklõdõ diákok számára rendhagyó történelem órát szerveztek. Délután libegõvel felmentek a Magas-hegyre, ahol megtekintették a Rákóczi- és az 1848-as szabadságharc autentikus viseletében pompázó huszárok bemutatóját. Az érdekes mûsor után derûs hangulatú, gulyáságyúból mért ízletes vacsora következett. Este a tábor helyszínén könynyûzenei koncert várta az érdeklõdõket, fellépett a sátoraljaújhelyi 37-es és a Kárpátia együttes. Kedd délelõtt Sárospatakra kirándultak, ahol megtekintették a várat, a Rákóczi-pincét és a Református Kollégium épületét. Délután a helyi termálfürdõben fürdõztek, majd este, vacsora után az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára emlékezve megnézték a közel 100 halálos áldozatot követelõ mosonmagyaróvári sortûzrõl Erdélyi János és Zsigmond Dezsõ közös rendezésében forgatott Vérrel és kötéllel címû dokumentumfilmet. Szerdán, reggeli után folytatódtak a sportversenyek, majd délután Molnár V. József néplélekrajz kutató Kárpáthaza címû elõadását hallgatták meg. Este a hagyományos Szent Korona fogadalomtétel után a székelyudvarhelyi Boróka táncegyüttes adta elõ A vásárban címû táncjátékot. 2007. július 7–13. A Rákóczi Szövetség nyolcadik alkalommal rendezte meg Sátoraljaújhelyen a Magyar Diákok és Tanárok a Magyar Kálvárián elnevezésû Kárpát-medencei középiskolás táborát, amelyen 220-an vettek részt, s amelynek jelmondata egy Bartis Ferenc-idézet volt: „És mégis élünk.”

13


Szomorúan kell megjegyezni, hogy a Délvidékrõl vízumproblémák, míg Kárpátaljáról adminisztratív akadályok nehezítették, illetve tették lehetetlenné az adai és a munkácsi diákok és tanárok részvételét. Vasárnap a római katolikus szentmise és a református istentisztelet után Szepesi Bódog piarista tanár, az emlékmû-együttes megálmodója tiszteletére emléktáblát avattak a Papsor egyik épületén, melyen korábban már volt egy emléktábla, ám az idõk folyamán – akarva-akaratlan – az enyészet áldozatává vált. A táblaavatási beszédet Szajkó Gábor, a Rákóczi Szövetség Sátoraljaújhelyi Helyi Szervezetének vezetõje mondta. Ezt követte a Magyar Kálvária bejáratánál tartott ünnepélyes megnyitó, melyen Szamosvölgyi Péter polgármester köszöntõjét követõen Kövér László, a Fidesz Választmányának elnöke, Wittner Mária ’56-os elítélt, a Fidesz országgyûlési képviselõje és Ugron Gáspár Gábor, a Rákóczi Szövetség fõtitkára mondott ünnepi beszédet. Délután a Ronyva patak partján felállított Trianon emlékkövet avatták fel, melyen Hörcsik Richárd, a Fidesz országgyûlési képviselõje mondott ünnepi beszédet. Ezt követõen II. Rákóczi Ferenc szülõhelyére, Borsiba látogattak, ahol megkoszorúzták a nagyságos fejedelem mellszobrát. Nagytarkányban a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium diákcsoportja adott elõ színvonalas kulturális mûsort. Hétfõn délelõtt futballtornát, illetve – elsõ alkalommal – Bartis Ferencrõl elnevezett versmondó versenyt rendeztek. Délután libegõvel a Magas-hegyre mentek, a vacsorát követõen pedig Eperjes Károly színmûvésszel találkoztak. Kedd délelõtt Sárospatakra utaztak, megtekintették a várat, a Református Kollégium épületét és a Szent Erzsébet templomot. Délután a helyi termálfürdõben strandoltak, este pedig táncházat szerveztek a Kossuth Lajos Mûvelõdési Központban. Szerda délelõtt folytatódott a kispályás futballtorna és a versmondó verseny, amit végül Kulich Anna, egy 12 éves gútai kisdiák elsöprõ fölénnyel nyert meg. Délután hegyközi kirándulásra indultak, melynek során Kazinczy Ferenc széphalmi sírjának megkoszorúzását követõen felkeresték a füzérradványi Károlyi-kastélyt, a füzéri várat, végezetül kisvonattal Kõkapura utaztak. Csütörtökön Molnár V. József néplélek kutató A Szent Korona és a Turul-nász, Varga Tibor jogtörténész a Szentek országa, Sacra Pannonia címmel tartott élvezetes elõadást. A találkozó a Szent István kápolna elõtt tett, a lelki megújulást szolgáló hagyományos Szent Korona fogadalomtétellel záródott. A rendezvény fõvédnöki tisztét Orbán Viktor volt miniszterelnök vállalta, aki levélben köszöntötte a találkozó résztvevõit.

14


15


2008. július 4–10. A Rákóczi Szövetség kilencedik alkalommal rendezte meg Sátoraljaújhelyen a Magyar Diákok és Tanárok a Magyar Kálvárián elnevezésû Kárpát-medencei középiskolás táborát, amelyen 260-an vettek részt, s amelynek jelmondata egy Hamvas Béla-idézet volt: „Egyesülni csak az egységben lehet.” Aggodalomra okot adóan kell megjegyezni, hogy vízumproblémák miatt második éve nem tudtak jönni Kárpátaljáról, és hasonló okok miatt csökkent a délvidékiek száma is. A program Szent István halálának 970. évfordulója, az ennek tiszteletére épített Szent Korona alakú kápolna 70 évvel ezelõtti felszentelése, Hunyadi Mátyás trónra léptének 550. évfordulója, valamint az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követõ megtorlásokra történõ megemlékezés jegyében formálódott. Szombaton, az ünnepélyes megnyitón Sátoraljaújhely polgármesterének köszöntõjét követõen Beke Albert irodalomtörténész, a Károli Gáspár Református Egyetem profeszszora, Bauer Edit szlovákiai európai parlamenti képviselõ, aki e programot anyagilag is támogatta és Ugron Gáspár Gábor, a Rákóczi Szövetség fõtitkára mondott ünnepi beszédet. Beke Albert hitvallása szerint magyar az, akinek Trianon fáj, majd külön szólt az elszakított területeken magyar nyelven tanító pedagógusokhoz, akiknek munkáját a végvári vitézek hõsiességéhez hasonlította. Bauer Edit a magyar nyelv megõrzésének fontosságát hangsúlyozta. A Szent István kápolna alapkõletételének 70. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen Gubala Róbert esperes és Damjanovics József esperes-parókus mondott emlékbeszédet. Gubala Róbert Szent István történelmi hagyatékának megismerését és a keresztény erkölcsi megújulást jelölte meg sürgetõ feladatként. Damjanovics József a család megtartó erejét és ebben az anyák szerepét emelte ki. A fiatalokat pedig a legszentebb hivatás, az anyaság vállalására bíztatta. Az ünnepség fényét a csókai Rákóczi Férfikórus fellépése emelte. A Magyar Kálvária zarándokútján Nagy Csaba tárogatómûvész szép játéka tette még magasztosabbá az egyes stációk koszorúzását. Este a Bodrogközi Napok keretében Pácin településen megnézték a Rákóczi él címû rockoperát a Kecskés együttes elõadásában, ahol fellépett még a Hóvirág és a Regélõ együttes is. Vasárnap a felvidéki nap keretében a nagykaposi Magyar Ház segítõkészségét, vendégszeretetét élvezték. A nagykaposi református istentiszteletet és a dobóruszkai római katolikus szentmisét követõen a kettészelt Nagyszelmencre látogattak. Visszafelé Borsiban megtekintették II. Rákóczi Ferenc szülõházát, s koszorú elhelyezésével tisztelegtek a fejedelem emléke elõtt. Este a sátoraljaújhelyi 37-es együttes és a szászrégeni Titán együttes adott könnyûzenei koncertet. Hétfõn délelõtt sportversenyeket szerveztek, minek révén a lányok a strandröplabda, a fiúk pedig a labdarúgás terén mérhették össze képességeiket. Eközben a tanárok az Ungvár pincébe látogattak egy kedélyes hangulatú borkóstolásra. Délután az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követõ megtorlásokra emlékeztek. A Matúz Gábor és Siklósi Beatrix rendezte Hóhér vigyázz! címû film megtekintése után annak fõszereplõje, az 1956 után halálra ítélt Wittner Mária beszélt a forradalomról, a halálraítéltekrõl, emberi sorsokról és az erkölcsi felelõsségrõl. Este a gyergyószentmiklósi Hóvirág nép-

16


táncegyüttes és amatõr színjátszókör Tréfás történetek Mátyás király életébõl címû produkcióját nézhették meg. Kedden Sárospatakra utaztak, ahol megtekintették a várat, a Református Kollégium épületét és a Szent Erzsébet templomot. Délután a helyi termálfürdõben lubickoltak. Szerdán folytatódtak a sportversenyek, a kispályás labdarúgás kiélezett küzdelemsorozatában végül a nagykaposi diákok bizonyultak a legjobbnak. Széphalmon megkoszorúzták Kazinczy Ferenc sírját, majd megtekintették a Magyar Nyelv Múzeumát. Itt hangzottak el Kállai Eszter, a Szépen, emberül, magyarul mozgalom elindítójának és szervezõjének lélekemelõ szavai. A Hunyadi Mátyás emlékévre tekintettel Szántai Lajos mûvelõdéstörténész Mátyás király és az örök igazság címmel tartott elõadást. Hargitay András, az Emberfia Alapítvány elnöke a Szent Koronáról beszélt. Sajnos az esõ nem tette lehetõvé, hogy búcsúzás gyanánt felzarándokoljanak a Szent István kápolnához, de a nagytemplomban megtartott s a hagyományos Szent Korona fogadalomtétellel végzõdõ ceremónia emelkedett hangulata mégis méltó zárása volt az együttlétnek. 2009. július 3–9. A Rákóczi Szövetség tizedik alkalommal rendezte meg Sátoraljaújhelyen a Magyar Diákok és Tanárok a Magyar Kálvárián elnevezésû Kárpát-medencei középiskolás táborát, amelyen 250-en vettek részt, s amelynek jelmondata a Nemzeti ima egy sora volt: „Hiszek Magyarország feltámadásában.” A program a Kazinczy Ferenc Emlékévhez idomult. Az elmúlt 10 év jelentõs eredménye gyanánt kell megemlíteni, hogy az emlékmû-együttes, köszönhetõen a nemes szándékú adakozóknak és a Nemzeti Civil Alapprogram pályázati támogatásának, ma már szinte eredeti állapotában várja az ide érkezõket. A jubileumi találkozót a szervezõk igyekeztek színvonalában is emlékezetessé tenni. Szombaton ünnepélyes keretek között nyitották meg a tábort, melyen a város polgármesterének köszöntõjét követõen Kocsis Fülöp hajdúdorogi görög katolikus püspök, Ugron Gáspár Gábor, a Rákóczi Szövetség fõtitkára és Szeredi Kálmán fõszervezõ mondott ünnepi beszédet. Orbán Viktor volt miniszterelnök levélben köszöntötte a táborozókat. A korábbi gyakorlat helyett ebben az évben a Magyar Keresztúton járták végig a Magyar Kálvária stációit, amit Szíki Károly színmûvész, Nagy Csaba tárogatómûvész és a Turul együttes elõadása varázsolt felejthetetlenné. Este Wass Albert és Szeleczki Zita levelezésébõl Hontalanság hitvallása címmel összeállított zenés irodalmi estet adott elõ Szíki Károly és a Turul együttes. Utána a Boróka néptáncegyüttes fergeteges elõadása szórakoztatta a publikumot. Vasárnap a Felvidékre kirándultak, azonban Kassán rendkívül kellemetlen meglepetésben volt részük. II. Rákóczi Ferenc sírjánál nem tiszteleghettek, mivel a nyári turistaszezonban „véletlenül” zárva volt a kripta és a múzeum is. Hazafelé jövet Borsiban a nagyságos fejedelem szülõházánál helyezték el koszorúikat. Este a sátoraljaújhelyi Retrock együttes koncertjét élvezhették.

17


Hétfõ délelõtt sportprogramokat szerveztek, illetve Szíki Károly színmûvész elnökletével a Mécs László – Radnóti Miklós versmondó versenyt rendezték meg. Délután Papp Lajos szívsebész Szívvel lélekkel címû lélekemelõ elõadását hallgathatták meg. Ekkor látogatta meg és köszöntötte a találkozó résztvevõit Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke. Este a székelyudvarhelyi Boróka néptáncegyüttes által vezetett táncházzal zárult a nap. Kedden Széphalomba, a Magyar Nyelv Múzeumába látogattak, ahol Fehér József, a Kazinczy Társaság elnökének köszöntõjét követõen meghallgatták Nyíri Péter igazgatóhelyettes A magyar nyelvújítás, valamint Kiss Endre József református lelkész-teológus, könyvtáros Kazinczy 250 éve címmel megtartott, anyanyelvünk ápolásának, õrzésének fontosságát egyként hangsúlyozó elõadását. Délután a Hegyközbe kirándultak, s megnézték a füzéri várat és a füzérradványi Károlyi-kastélyt. Szerdán délelõtt folytatódtak a sportversenyek. Délután Woth Imre, a Magyar Koronaõrök Egyesületének elnöke A magyar Szent Korona az aranymûves szemével címû elõadását hallgatták meg. Ezt követõen megnézték Jelenszky István Égi élõ igazság címû filmjét, amit a rendezõ kommentárja tett szemléletesebbé. A találkozó a hagyományos Szent Korona fogadalomtétellel ért véget. A tábort a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat és Sátoraljaújhely Város Önkormányzata támogatta.

18


19


Ünnepi beszédek Szöcs Judit a Ro m á n i a i M a g ya r Pe d a g ó g u s o k S z ö ve t s é g e a l e l n ö ke ( 2 0 0 2 ) Ma itt, magyarok, diákok, tanárok találkoznak, itthonról és otthonról érkezõk. Emlékezni gyûltünk össze, de nem a „múltat végképp eltörölni”, hanem a nemzeti egységet erõsíteni a még létezõ határok felett; nem a sebeket nyaldosni, hanem értékeinket tudatosítani, megosztani. Élményt jelent, hogy mi – határon túliak – épp itt találkozhatunk veletek, hozzánk tartozókkal. Mi õrzök vagyunk a strázsán. S úgy érzem, méltósággal vállaljuk sorsunkat, emelt fõvel valljuk, védjük magyarságtudatunk. Akkor is, ha gyertyával, könyvvel a kézben menetelünk, vagy élõ láncot alkotunk, mert önálló iskolát akarunk. Akkor is, ha kerékpáron száguldunk Strassbourgba a magunk igazát keresve, akkor is, ha egyszerûen csak jól végezzük a munkánkat, esetleg erõnk felett teljesítünk. Méltók szeretnénk lenni elõdeinkhez, hiszen Erdély Magyarország kincsesbányája. Bartók Béla neve és zenéje a világ számára Magyarországot jelenti, s nem akárhogy, hiszen népdalgyûjtéseivel nemcsak a magyar, hanem a szlovák és román zenét is gazdagította. Benedek Elek, a legnagyobb magyar mesemondó Kisbacont, Mikes Kelemen Zágont idézi, Ady Endre Érdmindszentet, Váradot, Arany János Nagyszalontát, Körösi Csoma Sándor Nagyenyedet, Tóth Árpád Aradot, Misztótfalusi Kis Miklós Alsómisztótfalut, Bodor Péter székely ezermester a vasszeg nélküli marosi híd, valamint a híres zenélõ kút (ma nem Marosvásárhelyen, hanem a Margit-szigeten található) építõje Erdõszentgyörgyöt, Brassai Sámuel, az utolsó erdélyi polihisztor Torockószentgyörgyöt, Kölcsey Ferenc Szõdemetert, s hadd zárjam e néhány példa sorát Kolozsvár szülöttével, Mátyás királlyal. Nem véletlenül, hisz „Mátyás alatt volt legnagyobb a magyar…”, állítja Móricz Zsigmond, „s akkor … Magyarország egy volt a föld legelsõ nemzeteinek” – folytatja a gondolatot. Élek az alkalommal – kolozsvári lakosként –, hogy nyílt levélben mondjak köszönetet Mátyás királynak. Igen tisztelt királyunk! Méltatlan utódaid, itt állunk a Magyar Kálvárián, Sátoraljaújhelyen, hogy a magyar feltámadásban, megmaradásunkban való rendíthetetlen hitünkrõl tanúságot tegyünk. A jövõt nem álmodni kell, hanem tenni érte, a múlt értékeire építeni azt. Mit is jelentesz számunkra? Ritka mûveltséged, erõs akaratod, feddhetetlen jellemed, szilárd igazságérzeted példaként áll elõttünk. Királyi szigorod rokonaidat sem kímélte. Egyenlõ mértékkel mértél urat és parasztot. Személyesen vezetted sereged a török ellen, s csak miután kiverted õket a Temesközbõl, Szerémségbõl, Szerbiából és Boszniából, koronáztattad meg magad.

20


Tudtál békét kötni, kegyelmet adni, sõt nagylelkûen megbocsátani (az érdemteleneknek is, kik esküszegésüket diadalnak tüntetik fel az emlékmûved talapzatán 1994 óta díszelgõ táblán). Udvarod az európai humanista mûveltség egyik központja volt. Könyvtárad a vatikáni után a legnagyobb volt egész Európában. Támogattad a tudósokat. Uralkodásod idején 291 iskola volt Magyarországon. Igazságérzeted és pártatlanságod fogalommá vált, mondák tanúskodnak errõl. Halálod után néped így siratott: „Meghalt Mátyás király, oda az igazság!” A nyugati hatalmak sorozatosan cserbenhagytak, sõt áskálódtak ellened – Te megvédted Európát a törököktõl. Kolozsvár fõterén (még!) ma is álló hatalmas lovas szobrod – Fadrusz János alkotása – 100 éve hirdeti nagyságod. Oly nagy és oly bölcs király voltál, hogy ma is van, aki még a szobrod ellen is ás(kálódik)! Sikertelenül! De itt és most hallatni szeretnénk Európával, hogy legyen ez a szobor a világörökség kincse. Emberi nagyságod, melyet nem csorbított a hatalom gyakorlása, álljon követendõ példaként a mai vezetõink elõtt. Elvárjuk, hogy vezetõink pártállástól függetlenül nemzetben gondolkodjanak. Jól esett nekünk, a leszakadt nemzetrészeknek, a kisebbségben élõknek néhai Antall József kéznyújtása, ennek folytatásaként köszönjük az Orbán-kormány megvalósításait, a kedvezménytörvényt. Meghatottan vesszük kézbe a Magyar Igazolványt, nem elsõsorban a kedvezményekért, hanem a nemzethez tartozás szimbólumaként értékelve azt. Úgy vélem, elérkezett az ideje, hogy ne azon siránkozzunk, milyen történelmi igazságtalanságok következtében szakadtunk le az anyaországtól, hanem ezt sajnálatos tényként kezelve azzal foglalkozzunk, hogyan fordíthatjuk javunkra a kedvezményeket. Mátyás király! Számunkra Fadrusz mûve több egy gyönyörû szobornál, nemcsak turisztikai látványosság. Szimbólum! Az igazság gyõzelmébe vetett hitünket erõsíti. Minden család fényképalbumában van egy kép a gyermekrõl, amint szobrod talapzatán áll. A valót legendává, a legendát valósággá varázsolandó! Elsõ tavaszi sétánk oda vezet, a legelsõ hó oda vonz, az ifjú ott ad találkát kedvesének, s a fáradt utas is ott pihen meg a padon, ott, ahol idõs emberek magányukat enyhítik. A tér egy darab haza. Ezt köszönjük ma itt, Mátyás király. S végül visszatérve a mába – a Nobel-díjas fizikust, Fermit megkérdezték: Hisz-e a földöntúli csodalényekben? Ezt felelte: Ó, azok már régen itt élnek a Földön. Úgy hívják õket: magyarok.

21


Michelet francia történész írta a 19. században: „A magyar nemzet a hõsiesség, a lelki nagyság és a méltóság arisztokráciája. Mikor fogjuk hát leróni adósságunkat ez áldott nemzet iránt, mely a mûvelt emberiséget megmentette, amikor saját testével védte Európát a tatár és török ellen?” Victor Hugo az 1848–49-es szabadságharc után írta: „Magyarország a hõsök hazája. Amíg lesz a világon függetlenségi szellem, erény, hõsiesség, dicsõség és szabadságvágy, addig élni fog Magyarország!” Albert Camus Nobel-díjas francia író az 1956-os forradalom után ezt írta: „A parányi, bilincsbe vert Magyarország többet tett az emberi szabadságért, mint az utóbbi húsz évben bármely más nép a világon.” Kennedy amerikai elnök gondolatai olvashatók Boston fõterén: „1956. októbert 23-a az a nap, mely örökre beírta magát a szabad emberek és nemzetek évkönyvébe. Ez a nap a barátság, bátorság, az öntudatra ébredés és diadal napja…” II. Rákóczi Ferenc szülõházának közelében a Kossuth Lajosnak is szállást adó kollégium vendégeként köszönöm, hogy itt lehetek. Szent Györgyi Albert szavaival búcsúzom: „Uram! Óvd meg gyermekeinket! Hogy különbek legyenek szüleiknél. Hogy fölépítsenek egy új és jobb világot Tele szépséggel, igazsággal, tisztességgel és jóakarattal, Melyet a béke és szeretet kormányoz Mindörökké.”

Szeredi Kálmán t a n á r, f õ s z e r ve z õ ( 2 0 0 9 ) Fõtisztelendõ Püspök Atya! Tisztelendõ Atyák! Polgármester Úr! Fõtitkár Úr! Kedves Vendégeink! Zarándokutat járó magyar testvérek! Emlékezni és erõt meríteni jöttünk immár 10. alkalommal a 100. Országzászló alá, a Magyar Kálvária keresztútján, hogy a Szent Korona alakú Szent István kápolna elõtt ismét elmondjuk régi fohászunkat: „Tekints István király, szomorú hazádra, Fordítsd szemeidet régi országodra, Reménységünk vagyon benned s Máriában Mint magyar hazánk hív Királynéjában.”

22


Emlékezõ fõhajtásunk elsõként a Magyar Kálvária megálmodóinak és megvalósítóinak szól. Dr. Orbán Kálmán akkori polgármester, Szepesi Bódog piarista tanár, a Szepesi Szövetség helyi elnöke, Harasztos Gyula tanár, Kontraszty Dezsõ piarista tanár nevét ma már egyre többen ismerik. Az nem véletlen, hogy a piarista gimnázium tanárai váltak e kezdeményezés és kivitelezés motorjává. Trianon után a csehek bezáratták a Podolinban, Magyarországon elsõként alapított piarista rendházat és iskolát. Az atyák nagy részét Sátoraljaújhelyre helyezték át. Ezek a szepességi cipszerek példát mutattak 1936-ban és ma is minden magyarnak. „Kõbe véstük fájdalmunkat.” – írja Szepesi Bódog. Ne feledjük Beke Albert irodalomtörténész tavaly itt elhangzott szavait: „Magyar az, akinek Trianon fáj.” „Hiszek Magyarország feltámadásában!” – ezzel a soha nem felejtendõ hitvallással indították útjára a közadakozásra hívó gyûjtõíveket 1936. január 28-án. 1936. október 4-én több mint 5000 vendég érkezett szekereken, autókon, filléres vonatokon, gyalogosan a Magyar Kálvária ünnepélyes átadására. Tehát 5 hónap alatt, teljes egészében közadakozásból épült fel. Azóta „a mélységes magyar fájdalom kifejezése mellett hirdeti a szebb magyar jövõbe vetett hitet. Testvéri összefogó honmunkára buzdít, hogy mielõbb együtt legyen a nagy, erõs és független Magyarország.” – írja Szepesi Bódog 1939-ben. Ezt a felemelõ érzést élhettem én is át 2000 pünkösdjén, amikor 3 nap alatt jó emberek, magánszemélyek és intézmények adományaiból 22 hiányzó márványtáblát tudtunk pótolni, hogy méltó környezetben fogadhassuk az elsõ találkozó vendégeit. Nevüket a Magyar Kálvária kapujánál örökítettük meg. De ne szaladjunk ilyen nagyot idõben. Ez az emlékmû-együttes átélte a 20. század második felének lélekemelõ pillanatait, és elszenvedte a megaláztatás, a lelki és fizikai pusztítás borzalmait. Ez a 60–70 év sok tanulsággal szolgál. 1938. szeptember 11-én szentelik fel a Szent István emlékkápolnát. Október 10-én érdekes cikk jelent meg az Esti Újságban Eltûnik egy folyó címmel. „Ma, vagy holnap Európa térképérõl eltûnik egy hajózható folyó. A Ronyváról elvonulnak a cseh nagyhatalmi álmok, a benesi svihákságok óceánjárói és páncélozott csatahajói. Mi magyarok, mikor átlépjük ezt a kiszikkadt patakocskát, nem megyünk azzal a szándékkal, hogy hajózni fogunk a Ronyván és szédíteni fogjuk 5 világrész közvéleményét. Mi csak igazságot akarunk, és ezért mindig igazat mondunk. Most pedig elbúcsúzunk szépen a cseh Ronyvától. És megköszönjük neki, hogy 20 éven át a benesi térképen olyan szépen, hatásosan szolgálta a magyar igazságot. Mert ehhez a határhoz jöttek a külföldi politikusok, angol újságírók, külföldi ellenfelek és nyílt szemû barátok. Itt keresték a benesi birodalom nagyszerû természetes határait, a hömpölygõ, zuhogó folyamot, a pompás kikötõket, nagyszerû dokkokat. S itt találták meg a magyar Ronyvát, az egyszerû pici kis patakot, amelyen száraz hassal gázolt át a gúnár és megfe-

23


neklett a gyerekek papírhajója. Ez a magyar Ronyva többet tett az igazságért, mint 10 kötet könyv és százezer beszéd. Ez a csobogó patak mondta el leghangosabban, hogy mit tettek velünk. Ez kiáltotta legharsányabban, hogy becsapták, megcsalták a jámbor Európát. Ma felszedik a határsorompót, s a partokon átlép a béke és igazság. A Ronyván lefut a könnytenger, melyen csakugyan hajózni lehetett volna 20 esztendõn át. Eltûnik a legkiáltóbb igazságtalanság, semmibe vész a hazugság hírhedt határa. A Ronyva újra az lesz, ami volt, jelentéktelen, apró kis patak. De mi soha nem felejtjük el neki, hogy mit tett a magyar igazságért.” Október 11-én délelõtt 10 órakor a 7. vadászzászlóalj Gulyás fõhadnagy vezetésével átlépte a határhidat a Ronyván, ahol 12 órakor magyar zászló lengett. Még ezen a napon aranybetûkkel vésték a sátoraljaújhelyi emléktáblára: „S lettem kezdete Feltámadásnak.” Majd sorra következtek a felvidéki városok: Borsi, Kassa, Krasznahorka, Komárom, Ungvár, Munkács. Késõbb pedig Észak-Erdély városai. Az arannyal való átfestésnek azért nagy a jelentõsége, mert a Magyar Kálvária létrehozói 1936-ban írásban fektették le, hogy amikor az itt megörökített városok visszatérnek Magyarországhoz, akkor a gyászt jelképezõ fekete betûket átfestik arannyal. „A fekete betû olyan, mint a téli fagy. Az arany betû olyan, mint a napsugár, ha egy kis fényt áraszt, már érezzük a melegét.” (Ezért csalóka a Temesvár tábla!) Jött a 2. világháború, a szovjet megszállás, a politikai és ideológiai elnyomás, a kommunista diktatúra 45 éve. Az aknák, géppuskák nagy rombolást okoztak a Magyar Kálvárián is. Sokkal fájdalmasabb, hogy politikai utasításra leverték az összes márványtáblát és a vármegyék címereit. A Magyar Kálvária tiltott hellyé vált a városban. 1987-ben volt egy kísérlet, hogy KISZ parkot építsenek fel a Kis-Szárhegyen. A tervek szerint a kálvária stációin a város szocialista fejlõdésének állomásait örökítették volna meg. Az Országzászló helyén a proletár internacionalizmus 3 zászlóját kívánták elhelyezni. Ehhez viszont nem illett az Országzászló gúlája. Ezt egy munkásõr hadgyakorlat keretében felrobbantották. Ez a sors várt a Szent István kápolnára is. Galád hazaáruló tervüket – talán a Gondviselés akaratából – nem tudták megvalósítani. A Magyar Kálvária 1989–90-ben a rendszerváltás szimbólumává vált. Ahogy a rendszerváltás az egész országban, úgy itt a Magyar Kálvárián is felemásra sikeredett. Titokban, névtelenül helyezték vissza a márványtáblákat az igaz magyarok a Kassa, Lõcse, Pozsony, Fiume és Kolozsvár stációkra. Megjelentek a reformkommunisták is. Köztük olyanok, akik 1987-ben még robbantottak, akkor pedig a Magyar Kálvária helyreállításának zászlóvivõivé váltak. Dúlt a vita az igazak és a hamisak között, de ahogy az egész rendszerváltás, úgy a Magyar Kálvária teljes helyreállítása is megfeneklett. Elérkezett a millenniumi év.

24


Jött a státustörvény, magyar igazolványok, millenniumi zászlók, és mi úgy éreztük, hogy megtörténhet a magyar nemzet újraegyesítése. Mi, a sátoraljaújhelyi piarista kollégium tanárai és diákjai, a Csepellényi György cserkészcsapat tagjai elhatároztuk, hogy az ezeréves államiságunk méltó ünneplésére rendbe hozzuk a Kálváriát, hogy az betölthesse rendeltetését: „hogy a nagy magyar fájdalom és a jobb jövõbe vetett törhetetlen hitünk kifejezõje legyen, buzdítson összetartásra és bátorítsa a csüggedõket. Hirdesse az elrabolt területek magyar népének, hogy nem felejtettük el õket. Legyen zarándokhelye minden magyarnak.” Ezért hívtuk az elszakított országrészek és az anyaország tanárait és diákjait. Életet akartunk és akarunk lehelni ezekbe a kövekbe. A hívó szóra több mint 300-an jöttek el az elsõ Magyar Diákok és Tanárok Találkozójára 2000-ben, Pozsonytól Brassóig, Kassától Zentáig. Lélekemelõ, szívszorító napokat töltöttünk együtt. Feledtetett minden kudarcot, fáradságot, áldozatot. Megerõsítésként jöttek a köszönõ, elismerõ és a folytatásra ösztönzõ levelek. Kapjuk ezeket azóta is. Köszönjük! Életem és tanári munkám egyik legnagyobb élménye az volt, amikor az Anyák terén álló kereszt alapzatát tanítványaimmal betonoztuk, az egyik diák megkérdezte tõlem: Tanár úr, miért csinálja ezt? Nem tudtam neki válaszolni, csak lapátoltam a betont. Ez a diák a találkozó végeztével annyit mondott: Tanár úr! Most már értem, miért csinálta. A fiatalokat nem érdekli Trianon – hallom a legfontosabb ellenérvet. Hogy is érdekelhetné, ha eddig semmit sem hallottak róla, legfeljebb azt, hogy csak a demokráciából kikopott, nekivadult nacionalisták, sõt soviniszták emlegetik Trianont és Nagymagyarországot. Ha egyszer is megfordultak volna Erdélyben vagy a Felvidéken, és látták volna az egykor színmagyar városok pompás házsorait vagy a befogadott németek erõdtemplomait, hallották volna beszédüket, látták volna szíves testvéri mosolyukat, mindjárt másképp gondolkoznának. Ha nem azzal találkoznának nap mint nap, hogy a hivatalos magyar kormány ódzkodik magyarnak tekinteni az odaát élõket. Mindjárt más volna a véleményük, ha a sajtóban, a médiában a mostaninak az ellenkezõjét hallanák, ha a gyermekek az iskolában megtanulnának újra énekelni, ha népdalon nõnének fel… és hosszan sorolhatnám. Ha divattá tudnánk tenni a határon túli és az inneni Magyarország felfedezését, ami nem más, mint a szolidaritás, más szóval a szeretet megidézése. És ez csak elhatározás és nekiszánás kérdése, az eljövendõ, új magyar kormány legfontosabb – nemzetmentõ – feladata. Ha hagynák, hogy a szellem arisztokratái – nem az elit, hanem a szellem legjobbjai – példát mutassanak, hogy feladatokat jelöljenek meg. Akkor a fiataloknak is más volna a véleményük, mindjárt tudnák, mit kell tenniük. A szó hitelét vesztette napjainkban, a példa azonban sosem demagóg. A fiatalok, és azok, akik lelkük mélyén fiatalok maradtak, ezt várják: a feladatot, amelyért érdemes áldozatot hozni, amelyért érdemes élni, amelyet érdemes áthagyományozni gyermekeinkre. A célok, a feladatok tartják életben az egyes embert, nevelik a családot, a társadalmat, adnak erõt a közösségnek.

25


Kedves Vendégeink! Tisztelt Hallgatóság! Mi itt a Magyar Kálvárián ezzel a 6 napos találkozóval nem csupán emlékezni akarunk, hanem erõt is meríteni. A találkozás örömét és felelõsségét, és ezzel az összetartozás élményét és erejét kívánjuk elõsegíteni. Hogy ez sikerül-e most önöknek, még nem tudjuk. Ez önökön is múlik. Kérem, hallgassák meg egy élménybeszámoló részletét 2004-bõl: „Utolsó este szerintem magunk sem tudtuk eldönteni, hogy búcsúzzunk egymástól, vagy még használjunk ki minden közös pillanatot. Így utólag már csak arra emlékszem, hogy mindenki a csomagjaival szaladgált, én meg azt sem tudtam, hogy kinek a nyakába ugorjak, kinek a címét kérjem, kitõl búcsúzzak? A következõ pillanatban már a buszon ültünk, integettünk és bámultuk egymást. Tudtuk, hogy ezek az utolsó pillanatok, talán soha többet nem találkozunk. A lenyûgözõ helyek emlékét már csak a fényképek õrzik, de azokat az utolsó pillanatokat, azokat az arcokat, azt hiszem, örökre a szívünkbe zártuk! Csodálatos tábor volt, hálás vagyok, és bármit megtennék, hogy újra Ott és Velük lehessek, mert Ott és Velük éreztem, hogy ha csak öt napra is, de újra együtt volt a magyarság.” Még ebben az évben, 2004. december 5-én bekövetkezett a harmadik Trianon. Sokszor gondolok arra, hogy ezek után mit érezhetett a levél írója, a 17 éves gyergyószentmiklósi diáklány. Ilyenkor nagyon szomorú vagyok. Félve, de meg kell kérdezni. Mi a talpköve és támasza Trianonnak? A kérdést – ha már megfogalmaztuk – meg is kell válaszolni. A gyûlölet, a magyargyûlölet. A Kárpátok oltalmazó gyûrûjét ez a fenyegetõ gyûlöletgyûrû váltotta fel. Ez Trianon legsúlyosabb öröksége! Ez ellen nem lehet megvetéssel védekezni, a bosszú, az ellengyûlölet minket is pusztít. Gróf Klebelsberg Kunó a két világháború között meghirdette a magyar kultúrfölényt. Nekünk a trianoni gyûlöletgyûrû ellenében az erkölcsfölényt kell meghirdetni. Ebben lehet eszköz Trianon. Trianon revíziója, mely egyszerre számonkérés és szolidaritás, könyörtelen önrevízió és leleplezés, önbecsülésünk helyreállítása és az elmulasztott gesztusok önérzetes megtétele. Az önmagunkat is építõ és ítélõ igazság nevében. Ezért teszünk fogadalmat itt a Szent István kápolna elõtt az utolsó estén az „Élõ égi igazságra” – a Magyar Szent Koronára. Szívbõl kívánom, hogy érezzék meg a város és a Rákóczi Szövetség vendégszeretetét. Szövõdjenek tovább a barátságok, a szerelmek. Erõsödjön bennünk a testvéri összetartozás érzése.

26


É l m ény b e s z á m o l ó k A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium diákcsoportja és a magam nevében szeretném megköszönni azt a páratlan élményt, amelyet a „Magyar diákok és tanárok találkozója a Magyar Kálvárián” jelentett számunkra. Ez nemcsak abból fakad, hogy Magyarországnak egy olyan tájegységét csodálhattuk meg, amelynek szépsége, történelmi és kulturális nevezetességei kiemelkedõk, hanem a magyarság összetartozásának erejét is érezhettük. A találkozó programjának minden mozzanata azt erõsítette meg bennünk, hogy az anyaországnak éppen olyan fontosak a határon kívül, szórványban élõ magyarok – az anyanyelvért, hagyományaikért, a mindennapjaikért való küzdelmükkel együtt –, mint a hazaiak. A Bethlen Kollégiumba már évszázadok óta Erdély minden részébõl jönnek tanulni a diákok, így õk nem csak Nagyenyedet és a Kollégiumot, hanem szülõfalujukat (városukat) is képviselik. A Sátoraljaújhelyen szerzett tapasztalataikkal, élményeikkel nem csak a Kollégium, hanem szûkebb pátriájuk is gazdagabb lett. Köszönet mindezekért. Stáb Ildikó tanár Bethlen Gábor Kollégium (2000) Kisebbségi sorban élõ ember számára bensõséges eseménynek számít, ha az anyaországba látogathat. Kiváltképp az olyan rendezvények hagynak benne maradandó emléket, amelyen bõvítheti tudását, jobban megismerheti történelmi múltját, gyökereit. Számos várost szakítottak ketté a 20. század történelmi vihararai. Közéjük tartozik Sátoraljaújhely, amelynek szimbolikus trianoni Kálváriája a város tragikus sorsát egy nép tragikus sorsává hatványozza. Így válhatott mementóvá, s így jelzi világítótoronyként ma is a humanista eszméken felnõtt új nemzedék tûréshatárát. Iskolánk, a pozsonyi magyar gimnázium tanulói megilletõdötten álltak a felvidéki városok stációinál, s talán nem a múlt, a történelem sokszor szövevényes sorsfordulói vetettek fel bennünk a mai napig megválaszolatlan kérdéseket. Kétségtelen, a határon kívül rekedt magyar fiatal inkább a jövõ felé fordítja figyelmét. Számára megmaradásának, azonosságtudatának függvénye feltétlenül anyanyelvi kultúrájának megõrzése. Sátoraljaújhely városának kezdeményezése minden tekintetben példamutató. Hiszen a nemzetiségi iskolák növendékei szempontjából rendkívül sokat jelentett, hogy több napon keresztül szépen csengõ magyar szót hallhattak, és olyan emlékezetes helyeket látogathattak meg – Vizsoly, Széphalom, Sárospatak, Monok –, amelyek eleven kapcsolatot teremtettek az irodalom- és történelemórákon tanultakkal. Ha bizakodva tekintünk a jövõbe, annak egyik oka az, hogy a rendszerváltást követõen térségünk országai az európai integráció útját követik. Ezen az úton remélhetõleg a magyar kisebbségek számára is elmosódnak az országhatárok. Mindez közvetlenebb kapcsolatot tesz majd lehetõvé Magyarországgal, megadja a feltöltõdés lehetõségét. Ezt adta meg, ezt tette lehetõvé a sátoraljaújhelyi találkozás a Magyar Kálvárián. Szokványos köszönetnyilvánítás aligha lenne adekvát a szívélyes fogadtatásért és a szere-

27


tõ gondoskodásért, amellyel bennünket Sátoraljaújhelyen körülvettek. Hálánkat csak a szép emlékek megõrzésével róhatjuk le, illetve azzal, ha gondolatban a Magyar Kálváriára néha-néha visszatérünk. Pozsonyi magyar diákok (2000) A Rákóczi Szövetség jóvoltából résztvevõi lehettünk a Sátoraljaújhelyen megrendezett Kárpát-medencei középiskolások táborának. Hálásan köszönjük a lehetõséget a táborozásra, az ismerkedésre, a tanulásra és nem utolsósorban az együvé tartozásra. Jó alkalom volt a tábor a kikapcsolódásra, új ismeretek szerzésére, és sokat tanultunk a magyar történelembõl is. Sajnos nekünk, kárpátaljai középiskolásoknak hiányosak az ismereteink a magyar történelem fejezeteibõl. Nekem leginkább Jókai Anna írónõ elõadása ragadta meg a figyelmemet. Élmény volt a hajókirándulás is, mert még soha nem ültem hajón. Nem kisebb élmény volt a nagy magyar nyelvújító, Kazinczy Ferenc sírjánál való tisztelgés és az emlékmúzeum megtekintése. Azt viszont nagyon sajnáltuk mindnyájan, hogy nem mehettünk át Szlovákiába az ott lévõ Rákóczi-emlékhelyeket megnézni. Jó lenne, ha legközelebb ez is megoldódna számunkra. Én nagyon jól éreztem magam az egy hét alatt, jövõre is szeretnék elmenni. Valamennyi táborozó társam nevében, mi a Kászonyi Középiskola tanulói, köszönjük a lehetõséget, a tábor szervezõi és lebonyolítói számára kívánunk erõt, egészséget és találkozunk jövõre ugyanott. Márkus Zsuzsanna tanuló Kászonyi Középiskola (2004) „Nehéz dolog hatásosan elmesélni mindazt, amit az ember igazán csak akkor érezhet át, ha megtapasztalja. Már elõre félek, hogy nem sikerül olyan szépen megfogalmazni az élményeket, mint amilyenek azok valójában. Hiszen olyan csodálatos, nagy történelmi múlttal rendelkezõ helyeken jártam, amelyekrõl már szinte tiszteletlenség egy átlagos gimnazista lánynak beszélni. Már nem is emlékszem, pontosan hogyan is kerültem be azon szerencsés emberkék közé, akik részt vehettek ebben a táborban. De a lényeg az, hogy belecsöppentem, és még mielõtt július 9-e lett volna, máris Sátoraljaújhelyen voltunk, a Magyar tanárok és diákok találkozóján. Ledöbbentem, amikor megtudtam, hogy olyan sokan táborozunk, hogy egy kollégiumban el sem férünk. Eleinte nem ismertünk senkit, mindenki idegennek tûnt, hiszen más-más vidékrõl érkeztünk. De egy valamiben mégiscsak hasonlítottunk: mindannyian magyarok voltunk, s ez az egy éppen elég volt ahhoz, hogy hamar összebarátkozzunk. A hét folyamán lassan megismerkedtünk a város különleges épületeivel és a vendégszeretõ „újhelyiekkel.” Ellátogattunk a városházára, a Kazinczy Múzeumba, a levéltárba, majd a pálos-piarista templomban gyönyörködhettünk, na meg az itteni pap hihetetle28


nül megfogó beszédében. A görög katolikus templomba ugyan nem mehettünk be – zárva volt –, mi azért mégis bekukucskáltunk a rácsok között, hogy egyetlen apró részletét se hagyjuk ki a helységnek. A városnak strandja is van… naná, hogy nem hagytunk ki egy jó lubickolást sem! A tábor folyamán volt alkalmunk találkozni olyan hírességekkel is, mint Bartis Ferenc, Döbrentei Kornél költõk és Kocsis István. Elsõ este még színházban is voltunk, ahol az erdõszentgyörgyi csapat egy vígjátékkal szórakoztatott bennünket. Rendkívül mulatságos volt, szerintem még a szerelmi bánattól vagy honvágytól gyötörtek is teljes szívükbõl nevettek. Elsõ délután még Széphalomra is ellátogattunk, Kazinczy Ferenc sírjához. Itt muszáj megemlítenem, hogy ez a hely valóságos zarándokhely, Magyarország leglátogatottabb irodalmi emlékhelye. Vasárnap volt az úgynevezett „felvidéki nap”, amelyet Szlovákiában töltöttünk. Elsõként II. Rákóczi Ferenc szülõházát csodáltuk meg Borsiban. A rövid gyönyörködés után sietnünk kellett, hogy le ne késsük a szentmisét, illetve istentiszteletet Nagykaposban. A délutánt Nagyszelmencen töltöttük. Ezen a helyen nagy hatással volt ránk, amikor meghallottuk és megláttuk, hogy a települést milyen módon választották ketté, és így milyen szívtelenül szakították el egymástól a rokonokat. Vasárnap este koncertest volt, de más napokon sem panaszkodhattunk, ugyanis minden éjjel ott lobogott a tábortûz a hátsó udvaron, mi pedig szinte mindig ott virrasztottunk, zaftos sztorik és csángó népdalok mellett. A sportrajongók sem unatkozhattak, hiszen két délelõttön keresztül focibajnokság volt. Egyik délután elindultunk a libegõvel a Magas-hegyre, de a már megszokott vihar itt sem maradhatott el, így mondanom sem kell, lõttek az itteni programoknak. Egyetlen „ünneprontónk” mindig a fránya esõ volt. De azért így is volt táncház. A gyimesi leányzók és fiúk kitettek magukért, népdalokat és táncokat tanítottak. A buli éjszakába nyúló volt. A folytatás sem maradt el, ugyanis másnap, Tokaj fõterén olyan mulatságot rendeztek a gyimesiek, hogy ott aztán még az is bulizott, aki soha életében nem táncolt! A kitûnõ hangulatban talán közrejátszott a fincsi tokaji bor is, aminek egyszerûen nem lehetett ellenállni. Korábban Sárospatakon jártunk, a Rákóczi várban és borpincében, majd innen áthajókáztunk Tokajba. A hajón többnyire az éjszakai fáradalmakat pihentük ki, de voltak olyanok is, akik már itt megkezdték a mulatást. Különösen tetszett, hogy elsõ és utolsó nap is kizarándokoltunk a Magyar Kálváriára. Tulajdonképpen itt kezdõdött a tábor, az ünnepélyes megnyitóval, és öt kalandos nap után szintén itt volt a záróünnepség. A megnyitó alkalmával csodálatos verseket, beszédeket és énekeket hallhattunk, majd közösen, könnybe lábadt szemekkel harsogtuk a Himnuszunkat. Talán még a Magashegyen is hallották a kirándulók, hogy itt bizony jól összegyûltek az igaz magyar lelkûek…

29


Utolsó este szintén kisétáltunk a hegyre, és a Szent István kápolna elõtt valamennyien fogadalmat tettünk. A sötétben gyertyákat osztogattak, amelynek fénye kiváltképpen meghitté varázsolta az estét. Utolsó este szerintem magunk sem tudtuk eldönteni, hogy búcsúzzunk egymástól, vagy inkább még használjunk ki minden közös pillanatot. Így, utólag már csak arra emlékszem, hogy mindenki a csomagjaival szaladgált, én meg azt sem tudtam, hogy kinek a nyakába ugorjak, kinek a címét kérjem, kitõl búcsúzzak? A következõ pillanatban meg már a buszon ültünk, integettünk és bámultuk egymást! Tudtuk, hogy ezek az utolsó pillanatok, mert talán soha többet nem találkozunk. A lenyûgözõ helyek emlékét már csak a fényképek õrzik, de azokat az utolsó pillanatokat, azokat az arcokat, azt hiszem, örökre a szívünkbe zártuk!!! Csodálatos tábor volt, hálás vagyok, és bármit megtennék, hogy újra Ott és Velük lehessek, mert Ott és Velük éreztem, hogy ha csak öt napra is, de újra együtt volt a magyarság!” Kovácsics Judit tanuló Rákóczi Szövetség gyergyószentmiklósi ifjúsági szervezete (2005)

30


A k ö z é p i s ko l á s t á b o r o k e l õ a d ó i , ve n d é g e i (2000–2009) Bartis Ferenc, Báthory János, Bauer Edit, Beke Albert, Damjanovics József, Dévai Nagy Kamilla, Dobos László, Döbrentei Kornél, Eperjes Károly, Fehér József, Grúber Károly, Gubala Róbert, Hajdú Jenõ, Halzl József, Hargitay András, Hörcsik Richárd, Jelenszky István, Jelenics István, Jókai Anna, Kádas Mihály, Kállay Emil, Kállay Eszter, Kiss Endre József, Kiszely István, Kocsis Fülöp, Kocsis István, Kocsis L. Mihály, Kövér László, Kupa Mihály, Molnár V. József, Molnárfi Tibor, Nyíri Péter, Pálinkás József, Papp Gábor, Papp Lajos, Pécsváradi Botond, Rogán Antal, Szabó Mihály, Szamosvölgyi Péter, Szántai Lajos, Szigeti László, Szíki Károly, Szõcs Judit, Ugron Gáspár Gábor, Varga Tibor, Wittner Mária, Woth Imre, Zorkóczy Miklósné

31

100. ORSZÁGZÁSZLÓ

A VI. STÁCIÓ

A TÁBOR LOGÓJA

A BORÓKA NÉPTÁNCEGYÜTTES ÉS UGRON GÁSPÁR GÁBOR

A VI. STÁCIÓNÁL

A XIV. STÁCIÓ EGYKOR ÉS MA

ANYÁK TERE

BORSIBAN

DÉLVIDÉKI CSOPORT

ELÕADÁSOK ELÕTT

EPERJES KÁROLY

ERDÉLYI DIÁKOK

GYERGYÓSZENTMIKLÓSI DIÁKOK

GYÕZTES FUTBALLCSAPAT (2001)

HAGYOMÁNYÕRZÕ HUSZÁROK

JÓKAI ANNA

KAZINCZY FERENC EMLÉKCSARNOK

KAZINCZY FERENC SÍRJÁNÁL

KONCERT

KOSZORÚZÁS A MAGYAR KÁLVÁRIA BEJÁRATÁNÁL

KOSZORÚZÁS AZ ORSZÁGZÁSZLÓ ELÕTT

KOSZORÚZÁS AZ ORSZÁGZÁSZLÓNÁL

MAGYAR KÁLVÁRIA BEJÁRATA

MEGNYITÓ

NAGY CSABA TÁROGATÓMÛVÉSZ ÉS BAUER EDIT EP-KÉPVISELÕ

NAGYSZELMENCEN

NÉPDAL ELÕADÁS

NÉPTÁNC ELÕADÁS

NYITÓÜNNEPSÉG – FELVONULÁS

SZAMOSVÖLGYI PÉTER POLGÁRMESTER

SZÁNTAI LAJOS ELÕADÁSA

SZAVALÓVERSENY

SZENT ISTVÁN KÁPOLNA – EGYKOR

SZENT KORONA FOGADALOMTÉTEL

SZENT ISTVÁN KÁPOLNA – MA

SZEPESI BÓDOG EMLÉKTÁBLÁJÁNAK AVATÁSA

SZEREDI KÁLMÁN FÕSZERVEZÕ

TÁNCHÁZ

WASS ALBERT EMLÉKKÕ

ZARÁNDOKLAT A SZENT ISTVÁN KÁPOLNÁHOZ

SÁTORALJAÚJHELYI KÖZÉPISKOLÁS TÁBOR

Recommend Documents