Sárszentlõrinci Hírek

Sárszentlõrinci Hírek 2008. december Szerkesztette: Szüsz Jánosné Horváth Ilona

Ima

VIII. évfolyam 3. szám Felelõs kiadó: Demény Károly

Érted

Imára zárt tenyeremben érzem, lüktet az élet dala, a csoda, mi teremtetett végtelenbõl végtelenbe, életre halálra érkezett, s míg Hozzád szólok esengve: ne hagyd el a csüggedõt, betegeknek adj erõt, segítsd meg a szenvedõt, a népet, ki vétett, a világot, bomlani készülõ tudatot, s mindazt, mi ellened lázad… Istenem, feléd fordulok, hálás köszönetet mondok, Hogy bûneink miatt, egyszülött Fiadat megmentésünkre feláldoztad.

Karácsonyt váró díszletek takarják a kínokat, városok fényárban nyújtóznak, s illúzió-csillámok csodába emelik a hétköznapokat, szemed Kristálygömbbe réved, téved az ámuló lélek, ha ott keres menedéket, félek, téged is elérnek a csalárd fények, hiszem, ha a szürke reggel Feloldja a varázslatot, szívedet újra átöleli a szeretet.

D. Nagy Judit: Szent Anna Boldogasszonnyal /tûzzománc/

Oláh Erika: Crucifix /tûzzománc/

Áldott ünnepeket, békés újévet kívánunk minden kedves olvasónknak

Ádvent elõtt Koszorút fonok zöld reménybõl, borostyánból, hûségfenyõbõl érted gyertyák égnek, velem vagy, erõt ad fényed, hiába törnek rám széttört nappalok, hang nélküli csendek, világít léted ami éltet, veled vagyok, hazug tegnapok lanyhulnak, hittel és reménnyel Várom jöttödet, halkan átölel a néma csend, várakozás árad, s e pillanat hátamögé bújva lapul a félelem, halvány fénybe fordítom arcomat, óvatosan lépek, kinyújtott kezemet fogadd el, mert áldást kérek, és remélek… Horváth Ilona versei

2

Ünnepi megyei közgyûlés Ozorán Demény Károly a falvak egyre nehezedõ helyzetére hívta fel a figyelmet Szeptember elseje Tolna megye legnagyobb ünnepe. 1699-ben e napon adományozott pecséthasználati királyi diplomát Tolna vármegye számára I. Lipót király. A jeles eseményrõl idén tizedszer emlékezett meg a Tolna Megyei Önkormányzat. A reneszánsz jegyében, Ozorai Pipó Várában szervezett ünnepi közgyûlésen tizenketten részesültek megyei elismerésben, köztük Horst Galler, Tolna megyei németországi partnerjárása Bautzen Kreis nyugalmazott elnöke is. Az ünnepi közgyûlés szónoka Demény Károly, Sárszentlõrinc polgármestere volt, aki beszédében a történelmi visszatekintés mellett az ünnepet beárnyékoló problémákról is szót ejtett. /Megyei Napló, 2008. augusztusi szám/

Sárszentlõrinci Hírek Dr. Puskás Imre elnök úr tavalyi ünnepi beszédét hallgatva az az érzés kerített hatalmába, hogy hiába a mi ünnepünk, ha nem örülhetünk maradéktalanul. A megyerendszer szétzilálása azóta is lankadatlan folyik, most már csak a régiókra szabad figyelõ tekintetünket vetni. Hölgyeim és Uraim! Igazi nagy megtiszteltetés ért, amikor személyemben Sárszentlõrinc polgármesterét kérték fel az ünnepi beszéd megtartására. Mint vidéki, falusi polgármester, mirõl is beszélhetnék ma, mint falunkról, a vidékrõl, a vidéki Magyarországról. Ha valaki nem tudná, hogy hol van Sárszentlõrinc, azon kívül, hogy a felettünk levõ feliraton az E betû felett, azt szoktam mondani, hogy Budapest Sárszentlõrinctõl 140 km-re van.

A beszéd teljes szövegét az alábbiakban közöljük: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ünnepi Közgyûlés! Országgyûlési Képviselõ Hölgyek, Képviselõ Urak! Polgármester Hölgyek, Urak! Hölgyeim és Uraim! Ünnepelni jöttünk ma Ozorára, köszöntöm kedves házigazdáinkat, ennek a gyönyörû „Sármelléki törpe Thermopilé”-nek lakóit. Ünnepelni jó. Az ünnepek meghittek és magasztosak. Ilyenkor mindannyian megállunk egy rövid pillanatra, átgondoljuk a körülöttünk lévõ világot, felvesszük új ruhánkat, blúzunkat, s lelkünket is ünneplõbe öltöztetjük. Szinte kicserélõdünk, megújulunk az ünneptõl. S ez még akkor is így van, ha azt látjuk, hogy ebben az országban folyamatosan meglopják még az ünnepeinket is. Korosztályom még emlékszik rá, amikor tõlünk idegen ünnepeket ünnepeltették velünk, fényes arcokat követeltek április 4-én, május 1én, november 7-én, de azt hiszem, a tendencia folytatódik a Valentin napok és a halloween erõltetésével. Mai ünnepünk saját ünnep. A Tolna Megyei Önkormányzat idén 10. alkalommal rendezi meg a Megyenapokat arra a jeles eseményre emlékezvén, hogy I. Lipót király 1699. szeptember 1-én pecséthasználati királyi diplomát ajándékozott Tolna Vármegye számára.

Sárszentlõrinc nagy múltú, szerény jelenû, de reményteljes jövõjû falu. 1722. nyarán nyolc magyar evangélikus család jött papjával, Szenicei Bárány Györggyel a lõrinci pusztára. Kis sártemplomot, iskolát építettek. Nagy István püspök volt a gyülekezet lelkésze, szolgálati ideje alatt létesült 1806-ban Sárszentlõrincen az egyházmegyei algimnázium, ahol Petõfi is tanult 2 tanéven át, 1831-1833-ig, amely algimnázium elõdje a mai bonyhádi Petõfi Sándor Evangélikus Gimnáziumnak. 1902-ben itt anyakönyvezték Illyés Gyulát, aki a 6 km-re fekvõ Felsõrácegresen született. Lázár Ervin édesapja pedig az alsórácegresi majorság intézõje volt, a kis Ervin több tanéven át a sárszentlõrinci iskola diákja volt.

VIII. évfolyam 3. szám Ma ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint az összes többi kistelepülés Magyarországon. Nehéz helyzetben. Bõvebben fogalmazva: nagyon nehéz helyzetben. Ebbõl a helyzetbõl egyetlen menekülést, egyetlen kiutat látunk: a hitet, az összefogást és az alázatos munkával megalapozott jövõt. Annak érdekében, hogy ezeket a kis falvakat ne törölhessék le a térképrõl. Mert ez a falu nekünk nem térképészeti pont, a szülõföldünk. A szülõföldhöz ragaszkodik az ember. A szülõföld meghatároz egy életre és mindenhova elkísér bennünket. A szülõföldnek íze, illata, párája van. A szülõföld zsinórmérce és nyugvópont, ahova életünk során vissza-vissza térünk. Lázár Ervin írja: „A szülõföldjével éppen olyan bensõséges viszonyban van az ember, mint az anyjával és a szerelmével. Akár tud róla, akár nem. S mivel a lélek legrejtettebb tájait érinti, s ráadásul mélységesen magánjellegû is, nagyon nehéz róla beszélni. ... „a szülõföld nemcsak az a táj, ahol születtél, hanem a közösség is, amely fölnevelt.” Én 25 éves koromig éltem Sárszentlõrincen, s a szülõföld hívására jöttem vissza, mert veszélyben éreztem a szülõföldet, a falut, a közösség létét. Kedves Barátaim! Szeptember 1-én megtelnek az iskolák. Új tanévet kezdenek iskolásaink, az újrakezdés minden lehetõségével, reményével és tisztaságával. „Az ember lassan otthonos lesz a világban.” - írja Márai, s folytatja: „igen ez a szeptember. Ízlelem, mint a szakértõ az újbort és mustot, nyelvcsettintve és komolyan. Már meg tudom különböztetni az egyes szeptemberek fajsúlyát, hõfokát, ízét és illatát. Igen, az idei elég tûrhetõ szeptember. Van benne cukor, ökörnyál, méz színû napsütés, halálszag, ittas életérzés, hümmögõ bölcsesség. Elég jó szeptember ez. Megjelölöm krétával, s várom, mi forr ki erjedõ mámorából tavaszra?” Nekünk, vidéki kistelepüléseknek hasonlók a gondjaink. Polgármesterek szájából egyre gyakrabban hallom az önmarcangoló kérdést: Mit csinálok én rosszul? Már mindent leépítettem, mindent összevontam, amit lehetett bezárattam, mégis az eladósodás réme fenyeget. Miközben állami feladatokat végzünk, végeztetnek velünk, minden lehetséges forrást elvesznek. Hogy kik? Hát õk! Ott FENN! Akiknek éppen az ellenkezõje lenne a feladatuk. Hogy kormányozzanak! És vezessék ezt az

VIII. évfolyam 3. szám országot. Hová? Hát ahova ígérték: Európába! De úgy látom eddig csak néhányan jutottak oda, szegény Csengey Dénes kívánsága ellenére. Kormányzás helyett mást tesznek. Küzdenek a rasszizmus ellen például. Vagy hajkurásszák a fasisztákat (zárójelben kérdezem: találtak már egyet is, vagy ha nem, miért nem öltöztetnek fel egy figurát maguk közül?) Aztán még fontosak a lágy drogok is. Meg a másság népszerûsítése, amit remélem nem tesznek kötelezõvé! Magyarországon az Állami Számvevõszék szerint 3000 önkormányzatból 2000 csõdhelyzetben, vagy csõdközeli helyzetben van! Ennyire szegény ország vagyunk? Vagy az a kórkép, amit Petõfi 1846-ban írt a Magyar Nemzetrõl: Járjatok be minden földet, Melyet isten megteremtett, S nem akadtok bizonyára A magyar nemzet párjára. Vajon mit kell véle tenni: Szánni kell-e vagy megvetni? Ha a föld isten kalapja, Hazánk a bokréta rajta! Oly szép ország, oly virító, Szemet-lelket andalító, És oly gazdag! … aranysárgán Ringatózik rónaságán A kalászok óceánja; S hegyeiben mennyi bánya! És ezekben annyi kincs van, Mennyit nem látsz álmaidban. S ilyen áldások dacára Ez a nemzet mégis árva, Mégis rongyos, mégis éhes, Közel áll az elveszéshez. S szellemének országában Hány rejtett gyöngy és gyémánt van! S mindezek maradnak ott lenn. Vagy ha épen a véletlen Föl találja hozni õket, Porban, sárban érnek véget, Vagy az inség zivatarja Õket messze elsodorja, Messze tõlünk a világba, Idegen nép kincstárába, …. Ez a szeptember szomorú! Az évnyitó sok iskola és sok pedagógus számára szomorú évzáró. Újabb iskolákat zárnak be, újabb pedagógusokat bocsátanak el. Nem lesz több pedagógus elbocsátás. Csak a normális. Tavaly 10.000, idén 3.000 pedagógust küldtek el. A kommunikáció viszont nagyszerû. A felelõs miniszter tegnap azt mondta, hogy a közoktatás átfogó korszerûsítése folyik, hogy az megfelelõen modern legyen. Tehát átfogó. Átfogó, átölelõ, szorosan megszorító, a végén pedig megfulladunk ettõl a halálos öleléstõl.

Sárszentlõrinci Hírek Ami ebben az országban kisiskola ügyben történik, az joggal nevezhetõ ámokfutásnak. A kisiskolák léte, nemléte stratégiai kérdés. Ha egy kisfaluban bezárják az iskolát, az a falu további leépüléséhez, kihalásához vezet. A még ott lévõ értelmiség is elhagyja a falut, a jövõ generáció pedig jobb esetben külföldi megélhetést kényszerül keresni, rosszabb esetben pedig meg sem születik. A kisfalvak tönkretételével az egész vidéki Magyarország semmisül meg, ezután pedig Magyarország következik. Lehet, hogy ez a cél? Gondolkoztak-e Önök már azon, hogy hány európai országban folyik ugyanez? Ugye, egyben sem! A kisiskolák bezárása, ún. „integrációja” nem szakmai, de nem is gazdasági kérdés, bármennyire is próbálják szemfényvesztõ módon gazdaságilag indokolni. Az összevonások a buszozással, fõigazgatók, tagintézmény-vezetõk kinevezésével többe kerülnek, mint külön-külön, ráadásul a körzetesített nagy iskolákban, ahol 500-1000 fõs tanulólétszámot terelnek össze, 5,6,7 faluból sokféle gyermekkel, akiknek minden más csoport idegen, s hiába az érintõtábla, a kakaóbiztos multi-kulti csoda, éppen a lényeg veszik el. Felnõ egy generáció, aki nem tanult meg írni, olvasni, nem tudja ki volt Vörösmarty Mihály, Kormos István, nem tudja, hogy a Négyökrös szekéren csillagot vagy csókot választanak, nem ismeri a magyar történelmet, népünk értékeit. Jáksót, Majkát, Gyõzikét fogyaszt viszont, és tapsol a idétlen show mûsorokon, zsebre tett kézzel rihegve-röhögve, rágógumizva hallgatja végig nemzeti imádságunkat. Fontosabb az érintõtáblánál a szeretet, a jó pedagógus és az elkötelezettség. Sárszentlõrincen 2006-ban központi akaratra, kényszerítésre feladták a harcot, s a felsõ tagozatot buszra tették. Azt gondolnánk, hogy ettõl anyagilag könnyebb lett a falunak, de ebben az évben is 20 millió forinttal büntetnek bennünket, mert megtartjuk az alsó tagozatot és az óvodát. Közben, amíg mi minden áldozatot meghozunk, ezer más veszély leselkedik ránk. A magyarbálinti, hilleri oktatáspolitika lassan-lassan eléri a célját. Hírlik, hogy az egyik Tolna megyei település pedagógusai a szomszédos faluban „házalnak”, a létszámnövelés érdekében valótlan „füllentéssel” próbálják rávenni a szülõket, hogy a helyi iskolából írassák át hozzájuk a gyerekeiket. „Miért ne házalnának a

3 tanárok?” - kérdezi egy országos napilap jeles újságírója. „Talán könyvtárba járjanak, hogy felkészültebben adhassák elõ tantárgyukat? Küzdjenek csak! Tanulják meg, mi az a kvótaszám. Ez a „házalósdi” kifejleszthet a tanárokban egy sor olyan készséget, amelyre még nagy szükségük lehet. Aki most ügyes a rábeszélésben, abból kiváló porszívóügynök vagy ingatlanközvetítõ válhat. Elbocsátása után még hálás lesz a különképzésért a Gyurcsány-kormánynak. Magyarországon ma háború van. Háború egy kisebbség és a nemzet között. Ez a néhány százaléknyi támogatottságú, elkényeztetett kisebbség határozza meg lassan húsz éve, hogy mi történjék ebben az országban. Mûködése nyomán megszûnnek a kisiskolák, a posták, az önkormányzatok, a magyar áru lassan múzeumba kerül, nemzeti jelképeinket meggyalázzák, magyarságunkban megcsúfolnak, múltunkat, jövõképünket elveszik, gazdasági, szellemi és morális nyomorúságba taszítanak. Mert engedjük. Mi a megoldás? - hangzott el a kérdés nemrég több tucatszor egy baráti beszélgetésen. Egyáltalán van-e megoldás? Szombaton Pakson szép napot töltöttünk együtt a Megyenapok keretében. A játékos vetélkedõn nyolc 14 tagú csapat mérte össze erejét egy fizikailag is embert próbáló játékos vetélkedõn. Németkér, Pusztahencse, Sárszentlõrinc Pakssal alkottunk egy csapatot és teljes elszánással küzdöttünk. Egymásért, a kis közösségért, a gyõzelemért. Sikerült! A gyõzelem mámorában örömünkben megfogtuk egymás kezét. Akkor jutott eszembe a verssor, amit a székelyföldi Etéden az iskola folyosóján olvastam Petõfitõl: „Fogjunk kezet, hogy rettegnünk ne kelljen.” Tisztelt Elnök Úr, Ünnepi Közgyûlés! Polgármester Hölgyek, Urak! 2008. október 18-ára Sárszentlõrincen a Petõfi ház udvarán megkezdett munkánk folytatásaként a kisiskolák ügyében országos összefogással demonstrációt hirdetünk. Minden polgármestert várunk, akik aggódnak iskolájukért és falujukért! „Fogjunk kezet, hogy rettegnünk ne kelljen!” Ünnepi beszéd: Demény Károly polgármester Megyenap, 2008. szeptember 1. Ozora, Pipo Vár

Sárszentlõrinci Hírek

4

POLGÁRMESTEREK A KISISKOLÁKÉRT Digitális táblák helyett megtartó közösségekre van szükség Országos tanácskozás a kisiskolák megmentéséért

Mintegy 200 település képviseltette magát azon az országos tanácskozáson, amelyet a kisiskolák megmentéséért hívott össze dr. Puskás Imre, a Tolna Megyei Közgyûlés elnöke Sárszentlõncre, Petõfi Sándor egykori iskolájába. A fórumon Ángyán József, a Szent István Egyetem intézményigazgatója Mi lesz veled vidéki Magyarország? címmel tartott elõadásában arról beszélt, hogy „durva támadás éri a helyi közösségeket(...), az állam átállt a tõke oldalára(...) tudatosan támadja a kohéziót adó, ellenállásra képes közösségeket”. Nem digitális táblákra, hanem megtartó közösségekre van szüksége a kisgyerekeknek - jelentette ki.

fenntartják-e intézményeiket - hang- magánügy”. Ez utóbbi kijelentés jól súlyozta. rávilágított a nap, mint nap a bõrünkön is Környei László, a Commitment tapasztalható diszkrimináció lelki, Köznevelési Kht. ügyvezetõje a kis- szellemi hátterére. települési iskolák esélyteremtési lehetõségeit vette számba, tévesnek minõsítve azokat az érveket, amelyek szerint ezek az intézmények drágák és rossz hatékonysággal mûködnek. Megítélése szerint a jó iskola feltétele a jól képzett pedagógusokkal való ellátottság, az elsõ és legfontosabb lépés tehát ennek jogszabályi megerõsítése. A tanácskozás résztvevõi közös nyilatkozatot fogadtak el, amelyben felszólítják a kormányt és a parlamentet, hogy a magyar társadalom iránt viselt felelõsségük tudatában a jogalkotás, különösen a költségvetési törvény elfogadása során osztálylétszámtól függetlenül biztosítsa az óvodai nevelés és az alapfokú oktatás finanszírozását, valamennyi a feladatot ellátni kívánó önkormányzat számára. Forrás: MTI-Hajós Terézia

Ne félj! A „Ne félj” volt a hozzászólások meghatározó jelszava a falunkban, október 18-án 13 órakor kezdõdõ „Polgármesterek a kisiskolákért” címmel megtartott országos tanácskozáson. A találkozó dr. Puskás Imre, a megyei Közgyûlés elnökének, a rendezvény szervezõjének és Demény Károly polgármesternek, a rendezvény házigazdájának megnyitójával kezdõdött, majd a helyi kisiskolások és óvodások szüreti mûsorával folytatódott. Ángyán József elõadását tartja

Csatári Bálint, az MTA Regionális Kutatások Központja, Alföldi Tudományos Intézet igazgatója a magyar falvak leértékelõdését, ellenálló képességük hiányát elemezte, az alulról építkezõ vidékfejlesztést szorgalmazta, amelyben a helyi közösségek, egyházak, civil alapítványok szerepét hangsúlyozta. Lányi András, az ELTE társadalomtudományi karának docense „modernizációs lázálomnak” nevezte a falusiak városokba költöztetését. Nem azt szeretnénk, hogy ne zárjanak be egyetlen kisiskolát sem, hanem hogy visszaadják az önkormányzatoknak az alkotmány által biztosított jogát, hogy önállóan, maguk döntsenek róla,

VIII. évfolyam 3. szám

Az elõadások során a résztvevõk megismerkedhettek azokkal a statisztikai adatokkal és tényekkel is, melyek nem az iskolabezárások szükségességét támasztják alá. Mindegyik elõadó kiemelte, hogy a társadalmi, gazdasági problémákat nem oldják meg az iskolák összevonására irányuló törekvések. Hangsúlyozták, hogy nem a vidék és nem a gyerekek érdekeit szolgálják az elmúlt évek megszorító intézkedései, továbbá nem válthatják be a hozzájuk fûzött reményeket sem, mert a tények és a retorika nincsenek fedésben. „Nem az a baj, mit nem tudunk, hanem az nem igaz, amit tudunk” zárta le dr. Csatári Bálint mondandóját, melyben felhívta figyelmünket arra a kettõs mércét sugárzó megközelítésre, miszerint „a város fejlesztése közügy, a falvaké

Az elõadások után dr. Puskás Imre felolvasta azt a Nyilatkozatot, mely összefoglalja a nap tanulságait és megküldeni javasolta az aláírásokkal együtt valamennyi önkormányzat polgármesterének, megyei közgyûlési elnöknek és parlamenti képviselõnek. Ígéretet tett továbbá egy törvényjavaslat megalkotására, melyet a polgármesterek együtt terjesztenének képviselõiken keresztül a parlament elé. A résztvevõk további felszólalásai alapján a Nyilatkozat bõvült, újabb szempontok kerültek elõ. Szomorú tanulságként szembesülhettünk a ténnyel, hogy húsz évvel a rendszerváltás után szinte mindegyik felszólaló úgy agitált a Nyilatkozat aláírása érdekében, hogy ne féljenek azt a többiek aláírni. A házigazda Demény Károly ezt úgy egészítette ki a Biblia szavaival: Ne félj, csak higgy! Aki a délelõtti érkezést követõen nem nézte meg az étkezde mellett Mönich László fotókiállítását a faluról és a paplak udvarán Oláh Dénes fátfaragó, a gyülekezeti teremben D. Nagy Judit zománcmûves és Nagy Zoltán fazekas munkáit valamint a sekrestyében Sántha Károly lelkész-költõ emlékkiállítását, az megtehette ezt a rendezvény zárása után. Késõ délutánig várta látogatóit a 17-én nyílt Kézmûves Ház is. Nagy Zoltán

Reményik Sándor: Ha nem lesz többé iskolánk... Ha egyszer nem lesz többé iskolánk, -Nem lesz üvegház gyönge palántáknak,-

Ha nem lesz tanterem, Hol a tanító nyíló ajakán Az ige-virág magyarul terem, Ha nem lesz többé szentesített mód Oktatni gyermekünk az õsi szóra, Ha minden jussunkból kivettetünk: Egy Iskola lesz egész életünk, S mindenki mindenkinek tanítója. Bölcsek leszünk, szentek leszünk, Hogy gyermekeink lelkéhez közel, Mindíg közel legyünk. Nem leszünk semmi más: Hitben, hûségben, tisztaságban Egymásnak folytonos példaadás. És esküszünk Mindenre, ami szent nekünk: Így, iskolátlanul Egymásból olyan nemzedéket nevelünk, Hogy mind az idõk végezetéig Megemlegettetünk.

VIII. évfolyam 3. szám Nyilatkozat a kisiskolák megmentéséért Mi, Sárszentlõrincen megjelent polgármesterek felemeljük szavunkat a falusi oktatási intézmények mûködését ellehetetlenítõ intézkedések ellen, amelyek méltatlanul diszkriminálják a vidéki Magyarországot. Megdöbbenve tapasztaljuk, hogy a kormány a költségvetési törvényen és a közoktatást szabályozó jogszabályokon keresztül évrõl-évre szigorítja az alapfokú oktatás finanszírozását. Ezzel mesterségesen felgyorsítja a kistelepülési iskolák megszûnését és ezen keresztül a falvak lassú elsorvadását. Azzal, hogy a törvényben meghatározott átlagos osztálylétszám alatt csak csökkentett normatívához juthatnak az iskolák fenntartói, kényszerpályára állítja a kormány az önkormányzatokat. Az állami költségvetésbõl juttatott alapnormatíva már alig haladja meg az ötven százalékát az oktatási intézmények költségvetésének. A kiegészítõ normatíva igazságtalan elosztása rákényszeríti az önkormányzatokat a társulásra, a helyi iskola megszüntetésére. Az óvodák és iskolák

Kívülrõl

Az alkotott szép építõn gyönyörködtet, rendet feltételez, sugall, jó esetben teremt. Milyen megnyugtató ránézni a kívülrõl megújított, messzirõl fehéren ragyogó uzdi templomra, körüljárva közelrõl is meggyõzõdni az igényesen elvégzett munkáról! Új kapu került a korhadt, kiszolgált, állandó foltozgatásra szoruló helyébe a Tolna-Baranyai Evangélikus Egyházmegye támogatásából. Az utóbbi idõkben nagy foltokban szürke vakolatot mutogattak a falak most a kis toronnyal együtt újra hibátlan fehér minden. A rendbehozatalhoz szükséges összeget elsõsorban az uzdi lakosok adták össze, és jelentõs összeggel járult hozzá SárszentlõrincUzd Önkormányzata, valamint Tolna Megye Önkormányzata. És jól olvasható (és jó olvasni) a szolid, de határozottan bátorító evangélikus köszönést a bejárat fölött: Erõs vár a mi Istenünk. Ezt a mondatot pedig Luther Mártonnak köszönhetjük, aki a Bibliából, a 46. zsoltárból vette. Az ablakokat az uzdi


5

fenntartása ilyen körülmények között olyan többletforrásokat követel, amely a szûkülõ anyagi lehetõségekkel gazdálkodó önkormányzatokat a teljes eladósodásba sodorja. Ebben a helyzetben az általános iskolák megtartása a képviselõtestületektõl aránytalan anyagi áldozatot követel.

az ott élõk is elköltöznek, ha lehetõségük van rá. Belátható, hogy a fenti folyamattal érintett településeken hamarosan már csak az idõs emberek és azok a családok fognak élni, akik anyagi lehetõségek hiányában képtelenek a mobilitásra. Az iskolák megszûnése, településeink élettelenné válása nem az E folyamat társadalmi hatásai érintett önkormányzatok belügye. beláthatatlanok. Az iskola bezárása Az önmagukért és a településért tenni legközvetlenebbül a gyerekeket sújtja, akaró és tenni képes közösségek akik állandó utazásra kényszerülnek szétzúzásával a társadalom egésze lakóhelyük és a körzeti iskolaközpont gyengül. Az államnak mindenkor a között. Gyermekkorukban heteket nemzet és a társadalom hosszú távú töltenek - veszélynek kitéve - egy érdekeit szolgáló döntéseket kell hoznia. autóbuszon. Az állandó ingázásból A születések számának csökkenésére következõen nem kötõdnek sem nem válasz az iskolák felszámolása. szülõhelyükhöz, sem ahhoz a Felszólítjuk a Kormányt és a településhez, ahova iskolába járnak. Ez a Parlamentet, hogy a magyar társadalom körülmény tovább súlyosbítja az iránt viselt felelõsségük tudatában a iskolákban már most is tapasztalható jogalkotás, különösen a költségvetési magatartási problémákat. törvény elfogadása során Az iskolák megszûnése nehézségeket okoz az ingázásra kényszerített gyereket nevelõ szülõk számára is. Ezért leggyakrabban az általános iskoláskorú gyereket nevelõ, vagy gyerekvállalásra készülõ családok nem telepednek le olyan településen, ahol nincs iskola, sõt,

osztálylétszámtól függetlenül biztosítsa az óvodai nevelés és az alapfokú oktatás finanszírozását, valamennyi a feladatot ellátni kívánó önkormányzat számára! Sárszentlõrinc, 2008. október 18.

bibliakör tagjai takarították - hogy teljes templom, hogy ott a Krisztusban hívõk, legyen a felsorolás mind a rendbe- Õt és az életük értelmét keresõk, a jó hozatal, mind a segítõk tekintetében. szándékú emberek találkozzanak - hát igen, itt bizony hiátus mutatkozik. Mert kétségtelen, most már jobb végigmenni Uzdon, egy középület feljavíttatott (hamarosan szép lesz az óvoda, és tervek vannak több épület és tér rendbehozatalára), de ez csak a külsõ. Kedves uzdiak, törõdni kell a belsõvel is, mert onnan belülrõl - legyen az templom, vagy a szív - indul ki minden… Valami már elkezdõdött ott belül, az uzdi templomban november 16-án, vasárnap. A hálaadó, zenés istentiszteleten Szabó Vilmos Béla evangélikus esperes hirdette az igét, a liturgiában részt vett Pál Tamásné kajdacsi református lelkésznõ és Sebestyén-Molnár Árpád nagydorogi római katolikus plébános. Énekekkel szolgált a decsi Gyöngyösbokráta Hagyományõrzõ Egyesület Férfikara, a kajdacsi Ében Haézer Énekegyüttes és az uzdi De mi van belül? - mert a külcsínnél bibliakör tagjai - és eljöttek többen, de fontosabb a belbecs. Belül - ha a falakat nem elegen az uzdiak is. és a berendezést nézzük - még hosszú Él a reménység, hogy a külsõ ideig nem szükséges a rendbetétel. De megújulást a belsõ is követi! van még eggyel beljebb! Ki kell mondanunk: amiért igazán van ez a Bakay Péter


6

Nemzeti ünnepünk: október 23. Október 23-án együtt ünnepeltük az 1956-os szabadságharc és forradalom 52. évfordulóját. Ez alkalommal a Bonyhádi Petõfi Sándor Evangélikus Gimnázium tanulói adtak színvonalas mûsort. Az ünnepi szónok Ónodi Szabolcs, a gimnázium igazgatója volt. Az ünnepi beszédet azok számára is közzé tesszük, akik nem tudtak részt venni a megemlékezésen. Szerk.

Amikor Demény Károly polgármester úr felkért az ünnepi beszédre, a tanévnyitás napi gondjaiban elmélyülve könnyen igent mondtam. Tettem ezt azért, mert akkor azt gondoltam, hogy talán hiteles tudok maradni, ha csupán arról beszélek, hogy mit jelent nekem az '56. Nekem, aki csaknem 13 éves fejjel a rádió recsegõ hangján hallhattam azt, amit a családban is csak suttogva lehetett mondani. Hogy milyen izgalom és belsõ láz fogott erõt rajtunk, amikor a Kossuth Rádión át hallottuk, hogy Pesten lõnek. Tanáraink bátorító szavára rohanva szedtük össze iskolatársainkat a három évvel idõsebb bátyámmal, hogy le ne késsük a tanácsháza elõtti nagygyûlést. Itt legkedvesebb tanárunk, Cserjés Miska bácsi perzselõ hevülettel szavalta el a Nemzeti dalt. Ezer emberrel kórusban kiáltottuk a refrént, hogy esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk. Az ünnepi beszédekre már nem emlékszem, de arra igen, hogy Miska bácsi futásra szólított fel bennünket, mert megjelentek a helyi laktanyából harci gépjármûvekkel a kivezényelt katonák. Már csak távolról hallottuk, hogy riasztólövések is eldördültek, oszlató szándékkal. Mindez napokig ismétlõdött, amire szüleim már nem engedtek el, „ne hozz bajt apádra” figyelmeztetéssel. Amikor az egyetlen magyar hírforrásból, a Kossuth Rádióból megtudtuk, hogy orosz tankok elárasztották Budapestet, akkor apánk baráti körével a konyhában tanácskozott, és itt vészjósló mondatok hangzottak el. Amitõl nagyon tartottak, az bekövetkezett. A forradalom elbukott. A leverése után jött a leszámolás. Természetesen ebben az alföldi kisvárosban is, ahol Cserjés Miska bácsi volt az egyik tûzcsiholó, Õt utána évekig nem láttuk. Majd elõkerült és lesoványodva, félig rokkantan, szótlanul élte állástalan, csendes életét, korai haláláig. De sorba szedték az esemény valamennyi

szereplõjét és kegyetlenül elbántak velük. Volt, kinek a körmét szaggatták le, volt, akit nyomorékká vertek az ávosok, volt, kit internáltak és akit börtönre ítéltek. Ahol mindez történt egy olyan kis város volt az Alföld peremén, ahol a többi településhez hasonlóan a családok nem sirathatták el az elmúlt tíz évben a háborúban elesett hõsi halottaikat, mert lefasiztázták õket. Nem emelhettek emlékmûvet elhunyt szeretteiknek, kiket sas behívóval mozgósítottak és idegen földre vezényeltek. Ott méltatlan körülmények közt pusztultak el, hátra hagyva özvegyeket, árvákat, élete végéig sirató szeretteket. Egy olyan kisvárosban, ahol ‘56-ra már leverték a veséjét a tehetõsebb parasztoknak, kiket kuláknak minõsítettek és osztályellenségnek kiáltottak ki. Jelezve sorstársaiknak, hogy így járnak mindannyian, kik nem teljesítik a túlméretezett beszolgáltatásokat. Ekkor már kiverték a családi fészekbõl a módosabb polgári utódokat, valamint „B” listázták és állásától megfosztották mindazokat az iskolázott felnõtteket, akik a gyûlölt „békeidõben” szereztek végbizonyítványt. Államosítás címén földönfutóvá tettek szorgalmas családokat, kik szemet vetettek javaikra „a múltat eltörölni” jelszó hirdetõi. Egy értelmiségi nagy családban nevelkedtem, ahol 1953-ban ismerhettük meg apánkat, aki közel tíz évi fogság után térhetett haza. Tanári állást sokáig nem kaphatott, mert bölcsésztudományi diplomáját a Dijoni egyetemen szerezte. A III/3-as „személyzetisének” ismereteiben a franciaországi diploma az „idegenlégiós” végzettséggel volt azonos. Ez a tévedés csak több év után tisztázódott. Apánk felnõtt baráti körének esti beszélgetéseibõl figyeltünk fel mi gyerekek az igazságra. Rávilágítottak, hogy a valós híreket a Szabad Európa Rádió recsegõ hangjának késõ esti és hajnali adásaiból lehet megtudni, nem pedig a napi sajtóból. Beszélték, hogy amíg a Népszabadság vezércikkei a Magyar Dolgozók Pártjának politikai bizottsága derûs határozatairól szól, eközben nagy bajban van az ország gazdasága. Szkeptikusan olvasták 1956. január elsején Hegedõs András miniszterelnök prognózisát a „dübörgõ gazdaságról”, mely így szólt: „Meggyõzõdésem, hogy az 1956-os év népi demokráciánk fejlõdésében új, jelentõs sikereknek az éve lesz. Minden feltétele megvan annak, hogy a magyar

VIII. évfolyam 3. szám nép, pártunk és kormányunk irányításával, az újesztendõben még nagyobb eredményeket érjen el!” Kitárgyalták, hogy eközben nõtt az adó, szigorodott a behajtás, emelkedett a beszolgáltatási kötelezettség, felemelték a keresett iparcikkek árát, szigorították a normákat, közben csökkent a belkereskedelem árukészlete. A tûréshatárt elérte a ráerõltetett békekölcsönök jegyzése. A Szabad Európa Rádióból megtudhattuk, hogy a külföldi és belsõ államadósság elérte a 15 milliárd forintot (ez nagyságrendileg az éves költségvetés 25 %-a volt). A beruházások szintje 9,2 %-kal elmaradt az elõzõ gazdasági év szintjétõl. Közben a Tito vezette Jugoszlávia bejelentette 150 millió dolláros háborús jóvátételi igényét, míg politikusaink 51 millió dollárról beszéltek. Mindezek után 1956. elején elkerülhetetlenné vált újabb államkölcsönök utáni kuncsorgás. A családi esti beszélgetésekbõl megtudhattuk azt is, hogy a világ nagy találmányai kizárólagosan nem a szovjet néphez kötõdnek - amint azt az iskolában tanították. Az igazi hazaszeretetet és hõsies helytállást nem a szovjet filmekbõl, hanem a magyar történelembõl példázta apánk. Lelki szemeimmel még most is látom, amint szenvedélyes hevülettel beszélt Tomori Pálról, a mohácsi csata egyik hõsérõl. Aki a roham elõtt lecsatoltatta apródjával a sarkantyúit, hogy ha eszébe jutna egyáltalán, akkor se tudjon menekülni. S elszántan belerohant a halálba, kezében az ország Szûz Máriájával ékesített zászlajával… és Szondi György, ki csak egyszer nézett fel az Istene egére, mely akkor oly vészjósló szürkeséggel terült el Drégely vár fölött. Félelmét legyõzve karddal a kezében ment elõre, míg egy ágyúgolyó széjjel nem szaggatta… Zrínyi meg a legpompásabb ünneplõjét öltötte magára, mikor Szigetvár egyetlen szabad kapuján rárontott Szulejmán rettenetes hadára... S Dobó? „Ez a vár most a haza” kiáltással lelkesítette katonáit és megfutamította a tengernyi törököt. De sajátos sors várt rá. Olyan igazi magyaros sors. Felségárulási perbe fogták és börtönbe vetették. Sokan voltunk így, nagyon sokan, kik kettõs nevelésben részesültünk. Megtanultunk kételkedni a hivatalos állásfoglalásban - melyet az iskola képviselt. Megtanultuk virágnyelvezetét kiváló tanárainknak, kik kódolt üzenetekkel nyitották szemeinket.

VIII. évfolyam 3. szám Tõlük idejekorán megtudhattuk, hogy 1956. nem ellenforradalom, hanem a magyar történelem kitüntetett jelentõségû eseménye volt. Az októberi forradalom és szabadságharc a magyarság szabadságvágyának és nemzeti függetlenségre törekvésének fényes eseménye. A zsarnokság és elnyomás nélküli élet iránti vágyának szimbóluma lett. Ma már valamennyien tudjuk, hogy az ‘56-os forradalmat és szabadságharcot a magyar társadalomban meglévõ feszültségek robbantották ki. Az emberek mindennapos problémái, a körülöttünk lévõ világ hamisságának felismerése. Erõteljes elutasítása a politikai vezetõ réteg hazug és képmutató magatartásának. Békés diáktüntetéssel indult, majd népfelkelésbe, forradalomba torkollott. A szovjet beavatkozás miatt szabadságharccá nemesedett, mely néhány nap után elbukott. A KSH 1957. januári adata szerint a magyar halálos áldozatok száma 2.500-3.000 fõ, a sebesültek száma 17 ezer. Az életüket vesztettek 20,6%-a 20 év alatti volt. A Szovjet Hadsereg veszteséglistáján 2.260 fõ szerepel, a magyar erõszakszervezet tagjai közül 423 fõ vesztette életét. Mint a történelmünk folyamán mindig, úgy most is a szabadságvágy kifejezése véres megtorlásba torkollott. A forradalom vezetõinek lefejezése, kivégzések sora, koncepciós perek, deportálások, kilátástalan börtönbüntetések. Százezrek menekültek emigrációba. A Forradalmi Munkás Paraszt Kormány a politikai rendõrséget újjászervezte, kiépítette a besúgók hálózatát. A nyugati segélyeket leállították. Az „ideiglenesen hazánkban állomá-


7

sozó” szovjet katonák a laktanyáikba visszahúzódva egészen a rendszerváltásig biztosították a Kádár rezsim kontroll nélküli önkényes hatalmát. Itt vagyunk most együtt Sárszentlõrincen, hogy ünnepi lélekkel emlékezzünk ‘56 hõseire. Itt vagyunk, kik fiatalságunkat idegen katonák által megszállt országban, a naponta megtapasztalt zsarnokság fertõzõ légkörében éltük. Vannak köztünk, kiknek sorsául az emigráció jutott. Mert vallották, hogy jobb idegen földön biztonságban élni, mint saját hazában kicsinyes bosszúállóktól és idegen embertõl félni. De itt vannak gyermekeink, jövõnk reménységei, kik már a rendszerváltás után születtek. Kiknek ‘56 csupán történelmünk része. Õk megtanulják 1703-1848-1956 példáján, hogy mi magyarok száz évente egyszer fellázadunk és talpunkra állunk, fegyvert fogunk leigázóink ellen. Közben zsigereikbe ívódik, hogy: „Ez a föld, ahol apáink vére folyt, Ez melyhez minden szent nevet egy ezredév csatolt.” Az ébredezõ, önazonosságát keresõ fiatalságunk lehet letéteményese a magyar újjászületésnek. Kik büszkén vallják magukénak az ‘56-os lyukas magyar zászlót és vigyáznak arra, hogy méltatlan kezekbe az ne kerüljön. Ekkor remény tölt el, hogy a költõ szavai nem csak kétségbeesett felkiáltásként maradnak ránk: „Élõk: mutassátok föl a világnak, s a hunyorgó égi csillagoknak s mi hõseinket, szent halottainkat, akik most már jobban ragyognak és fényük egyre fényesebb lesz, ahogy megérti áldozatukat a nemzet…” (Nagy Gáspár)

Ha megérti azt a kort, ahol csak véráldozatokkal lehetett a nemzet jajkiáltását a világ tudomására hozni. Azt a kort, ahol Mansfeld Pétert évekig siralomházban tartották hóhérai, hogy 18. születésnapján felakaszthassák. Azt a kort, ahol véres gyilkosok, nemzetárulók lehettek államférfiak, annak belátható kockázata nélkül, hogy a történelem ítélõszéke elõtt valaha elszámoltatják õket. A gondviselõ Isten kegyelmébõl már csak abban reménykedhetünk, hogy gyermekkorunk kettõs nevelésébõl a zsarnokság léleknyomorító mételyébõl fiaink csak hallomásból szereznek tudomást. Hogy sorsuk boldogabb lesz, ha atyáink szellemi és tárgyiasult jussát, mely ránk maradt, tovább adhatjuk. Ha nem kell szégyenkeznünk azért, hogy a szülõföldünk éltetõ erejét idegen kezekbe juttattuk, a Kárpát-medence édesvíz készletét áruba bocsátottuk. Ha a határon túli magyar testvéreinknek nem kell megvetniük hûtlenségünkért. Ha a nyitott országban is meg tudjuk õrizni évszázados gyökerekbõl táplálkozó, nemzetet összetartó kultúránkat. Akkor, és csak akkor reménykedhetünk abban, hogy szülõföldünk egyben a nyugvóhelyünk is lesz, „Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket.” Mert ellenkezõ esetben gyávaságunkat, restségünket nem bocsátja meg az utókor. Köszönöm, hogy meghallgattak. A figyelmük megtisztelõ volt.

Pakson is érdemes bemutatni. A kiállításhoz megszerezte az ódon hangulatú Kõ-tár elnevezésû egykori A sárszentlõrinci kézmûvesház eddig pincébõl kialakított kiállítóteret, goncsak ünnepelt: amikor ez év októberében megnyílt, és amikor november 21-én Pakson bemutatkozott. (A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, alkotás is folyt, rövid ideig. A kézmûves-foglalkozások vezetõjének gyógyulására sokan várunk...) De mi is történt Pakson? A város kulturális élete egyik szervezõjének, Tell Editnek az a dicséretes gondolata támadt, hogy a kézmûvesház megnyitóján kiállított, a sárszentlõrinciek doskodott a megfelelõ hírverésrõl és által gyékénybõl, szalmából és csuhéból összeállított Bánfi Zsuzsával egy, az õsi, készített dísz- és használati tárgyait népi kultúrára felfûzött színvonalas mûsort. És hogy az tényleg magával

ragadóra kerekedhetett, ahhoz önzetlenül és szeretetbõl fakadóan zenélt a medinai ÕzaN zenekar, táncolt Bánfi Zsuzsa és Csikó Szabolcs. A jólesõen nagyszámú érdeklõdõnek Sárszentlõrinc megidézésében erõst segített Lázár Ervin vallomása szülõföldjérõl, amit Tell Edit olvasott föl. A kínálás sem maradhatott el: lõrinci borok, innen származó sütemények vegyültek a paksiak hagymás, kolozsvári szalonnás zsíros kenyér szeleteivel. Minden adott volt egy emlékezetes, értékes estéhez. A kiállítás december elejéig tekinthetõ meg. Sárszentlõrinc ismét hallatott magáról…

Kézmûves-kiállítás Pakson

Bakay Péter

8


Mit tudunk harangjainkról? A Szemelvények Sárszentlõrinc Múltjából címû kötetben olvashatjuk, hogy a gyülekezetnek már 1734-ben egy másfél mázsás, majd 1797-ben egy öt mázsás harangja volt. A harmadik harang beszerzésének nincs meg a pontos idõpontja. 1796-ban az elsõ világháborúba a két kisebb harangot elvitték, amirõl Nagy Istvánné így tudósította levélben katonáskodó férjét: „Szeretett férjem, most pedig tudatom veled azon szomorú dolgot, hogy a harangokat tegnap délután vitték el, a két kisebbet, csak a nagy maradt itt. Elsiratta az egész község. Nagy koszorúkkal és hosszú nemzeti szalaggal felbokrétázva vitték õket. Egész délután zúgtak, egyszerre és egyenként is, és maga a nagy szólt sírva búsan, amíg kiértek a faluból velük. A pap nagyszerû ima és búcsúztató után, és a himnusz eléneklése után adta át õket. Sírt öreg és fiatal, ember és asszony, egyformán fájt tõlük a válás.” Az elrekvirált harangok helyett 1923ban a gyülekezet két új harangot öntetett a soproni Seltenhof harangöntõ cégnél egy 310 kg-os B hangzásút és egy 152 kg-os D hangút. A második világháború sem kímélte harangjainkat. A 310 kg-os harangot nem sokkal a háború befejezése elõtt vitték el, hogy ágyút öntsenek belõle. Fényképek árulkodnak róla, hogy ezt a harangot is fölvirágozva, szomorúan, imádsággal bocsátotta útjára a gyülekezet. 1945 tavaszától a harmadik harang helye üresen árválkodott a toronyban. A három harang szava helyett ünnepeken, hétköznapokban, örömben, bánatban csak két harang szava zengett. Ezt a hiányt hallotta meg dr. Kéry Lajos Budapesten élõ orvos, akinek sárszentlõrinci elõdjei, nagyszülei még három

Ádventi esték

(Gyülekezeti terem) December 3. szerda, 17,00. Tájkép - téli madárkikötõvel. Tell Edit irodalmi összeállítása December 10. szerda 17,00. Harmatozzatok égi magasok. Nagy Zoltán zenei összeállítása December 18. csütörtök 17,00. Angyalok a Bibliában. Sefcsik Zoltán elõadása Kiállítás-megnyitó Mönich László fotómûvész kiállítása a Szent István Bazilika angyalábrázolásairól

A harang elvitele 1945-ben

harang hívó szavára indultak a templomba. Elhatározta, hogy kipótolja hiányt és megöntette a hiányzó harangot Gombos Lajos harangöntõ mester mûhelyében. Mit jelent a harangok szava? Régen a harangoknak többféle megszólaltatási módja volt. Rendesen húzták vagy félreverték. A félreverés veszélyt, bajt jelentett. Tûzeset vagy más katasztrófa idején figyelmeztetett és hívott segítségnyújtásra. Ma már - hála Istennek - egyre kevesebb esetben, vagy talán már soha nem szólaltatjuk meg ilyen célból a harangokat. A déli harangszó a nándorfehérvári gyõzelem emlékére szól. 1456-ban Dugovics Titusz áldozata révén megálljt parancsoltak a török seregnek. Erre a bátor, fényes gyõzelemre emlékeztet a déli harangszó. Este 5-kor a harang esti imádságra, Istennek való hálaadásra hív a nap végén. Sok helyen van még reggeli harangszó is, nálunk Sárszentlõrincen emlékezetem szerint már gyermekkoromban sem volt. Eleink a reggeli munkába indulás elõtt betértek a templomba könyörgésre, áldáskérésre és erre hívott a reggeli harangszó. Vannak falvak, ahol szilveszter éjjel éjfélkor és húsvét hajnalban Jézus feltámadása köszöntésére is szólnak a harangok,

VIII. évfolyam 3. szám hirdetve az Élet gyõzelmét a halál felett. Emlékszem rá, gyermekkoromban, ünnep elõestéjén is ünnepien szóltak a harangok, a megszokott esti egy harang szava helyett együtt zengett-bongott mindkettõ, amíg mi emelkedett lélekkel takarítottuk az udvart, söpörtük az utcát, készültünk az ünnepre. Vasárnap - vagyis istentisztelet elõtt 10-órakor 5 percet harangozunk a nagyharanggal. 10 óra 15-perckor megszólal a kisharang és 5 percig szól. Ekkor már sietni kell a templomba, mert ez azt jelenti, hogy negyed óra múlva kezdõdik az istentisztelet. Fél 11-kor eddig a két harang szólalt meg, most már mind a három szól, 5 percig. A három harang hangzása már igazán ünnepi hangulatot, érzést kelt bennünk, örömmel várjuk az istentisztelet kezdetét. Halálesetet reggel 7 órakor jelzünk. Ha férfi halt meg, a kicsöndítés a következõképpen történik: 3 verset harangozunk a nagyharanggal, ami azt jelenti, kis szünettel háromszor szólal meg a nagyharang, aztán 5 percig a kettõ. Ha asszony hal meg, kétszer szólal meg a nagyharang, aztán 5 percig a kettõ. Ha gyermek haláláról adunk hírt, a kisharang jelzi háromszor illetve kétszer megszólalva, hogy kisfiú vagy kislány hunyt el. Hála Istennek, ilyen célból nagyon ritkán szólalnak meg a harangok. Temetés napján 8-kor, 9-kor, 10-kor, 11-kor 5 percig a két harang szól. A temetés idõpontjában kicsöndítjük az elhunytat a szerint, hogy férfit vagy nõt temetünk és amikor a ravatalozótól elindulunk a sírhoz eddig a kettõ, most a három harang szól 5 percig. Ezt nevezzük elkísérõ harangnak. Hallgassuk harangjaink hangját hálás szívvel, értõ figyelemmel! Karl Jánosné Csepregi Erzsébet

December 7-én, vasárnap a 10,30-kor December 25. 10,30 Karácsonyi kezdõdõ istentisztelethez csatlakozóan istentisztelet úrvacsoraosztással (Sár(Gyülekezeti terem) szentlõrinci templom) December 25. 15,00 Karácsonyi Programok gyermekeknek istentisztelet úrvacsoraosztással (Uzdi December 13. szombat 14,00. Kézmûves- templom) kuckó (Idõsek Napközi Otthona - régi December 26 . 10,30 Karácsonyi Teleház) istentisztelet gyerekmûsorral (SárszentD e c e m b e r 2 2 - é n , H é t f õ 1 3 , 0 0 lõrinci templom) Mézeskalácsos karácsonyi készülõdés - December 31. 17,00 Óév esti isten-tisztelet versekkel (Idõsek Napközi Otthona - régi (Gyülekezeti terem) Teleház) Január 1. 10,30 Újévi istentisztelet úrvacsoraosztással (Gyülekezeti terem) Ünnepi istentiszteletek rendje December 24. 17,00 Szentesti istentisztelet (Gyülekezeti terem)



9

Zúgó harang Újjongó lélekkel várom azt a pillanatot, amikor Sárszentlõrinc gyönyörû evangélikus templomának tornyában az új lakó, a 310 kg-os H harang megszólal. A háború áldozata lett a középsõ harang, e helyett kapunk újat. Igen, vannak csodák még ebben az egyre sötétedõ, gonosz, önzõ világban is. Fel-fel gyullad egy-egy fénysugár, oszlatva a „ködöt”. Az Isten által megszentelõdött lelkületû emberek égõgyertyákkal mutatják az igazán járható utat. A mi Urunk kiválasztja azt az „eszközt” ami, vagy aki által gazdagabbá tud tenni embereket, vagy egy közösséget. Mintha azt üzenné: „nem halljátok meg a két harang hangját?!” kaptok egy harmadikat. Talán ez a három megszentelt tárgy hangosabban elmondatja üzenetemet. „Jöjjetek Isten Fia hív Térj én hozzám megterhelt szív! Jöjj, hívlak fáradt lélek! Te ifjú, s öreg, jöjjetek! Hadd adjak örök kincseket És nyugalmat tinéktek!” (Ev.Én.k:435. ének) „Halljuk meg Urunk hívását A rögös út ne legyen gát Követni Jézust hitben! Az ige erõnk, támaszunk Szent világánál járhatunk Így áld, vezérel Isten.” Bizony! A harangok szólnak, beszélnek. Csak „tiszták legyenek a lelki fülek a hallásra, s a szív nyitott legyen a befogadásra.” De ki is Az az „eszköz”. S kinek köszönhetjük ezt az ajándékot? A harangot. Meg kell õt közelebbrõl is ismernünk. Szelíd, csendes, szerény aki úgy ad, mintha kapna. Neve: dr. Kéry Lajos. Budapesten született. Elõdei 1900-ban kerültek a fõvárosba Sárszentlõrincrõl. Nagyanyja (elõdei a 8 falualapító között voltak) Szivos Julianna elmondásából tudta meg, hogy lelki otthonukat az akkori szervezõdõ fasori gyülekezetben találták meg. A nagymama sokat beszélt szeretett szülõfalujáról, és a kis unoka átvette az élményeket. Példás hívõ családban nõtt fel, presbiter volt édesapja, nagybátyai is.

Kisgyermekként élt át egy légiriadót egy vasárnap délelõtti istentisztelet alatt. A hívek a Fasori Gimnázium pincéjébe menekültek. Hallották a bombák becsapódásainak zaját. Hazafelé a romok és halottak szörnyû látványa tárult eléjük. Otthon hálaadásra ültek össze megmaradásukért és vezérigét választottak 2Tim 2,19 egy része „Ismeri az Úr az övéit”. Ez az ige halálukig elkísérte õket. Erõsített, bátorított, vigasztalt a hitben, az élet terheinek elhordozásában. Tiszteletteljes hangon sorolta nagyszerû, általa ismert lelkészei nevét: Kemény Lajos, Keken András stb. Õk példaképei voltak. Míg lehetett, egyházi iskolába járt. Hitet és embert próbáló nehéz idõkben is járt a templomba. 1962-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetem Orthopédiai Klinikájára került. Egy évet Utrechtben, fél évet Londonban tanult az egyetemen. 1981ben az orvostudományok kandidátusa lett. Jelenleg a Szent Rókus Kórházban fõorvos. 1971-ben a Fasori Ev. Gyülekezet presbitere, majd 2000-ben a Pesti Ev. Egyházmegye felügyelõje lett. Kitûntetései: A Déli Evangélikus Egyházkerület „Hûségérme”; Prónay Sándor emlékplakett Dr. Kéry Lajos a kitûntetéseket az ige fényében így értékeli: (Lk 9,16) „Ha mindazt megcselekedtétek, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük ami kötelességünk volt.” A nagylelkû adakozó még hozzáfûzi a következõket: „A magam részérõl pedig úgy tekintem, hogy ezzel az a szellemiség nyert elismerést, amelyet családunk Sárszentlõrincrõl hozott a fõvárosba. Hithû elõdeimtõl ezt az életformát tanultam. Istennek legyen hála áldozatos életûkért! Most életpályám õszén elmondhatom, hogy mindig arra törekedtem, hogy ne legyek méltatlan családi vezérigémhez (2Tim 2,19: Ismeri az Úr az övéit).”

sárszentlõrinci evangélikus templomba e 310 kg súlyú, H hangú harangot, amelyet Gombos Lajos aranykoszorús harangöntõ mester készített õrbottyáni öntödéjében, 2008 évben. Zengjen e harang szava: az Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság egy igaz Isten örök dicsõségére; a Sárszentlõrinci Evangélikus Gyülekezet épülésére; az innen elszármazottak emlékére. Bátorítson és vigasztaljon a hitben Pál apostol szavával: „Ismeri az Úr az övéit”. II.Tim.2.19. Kérem a Gyülekezet mindenkori Presbitériumát, hogy gondoskodjék e harang rendeltetés szerinti használatáról, a helyi szokásoknak megfelelõen. Budapest, 2008. október „Isten a mi oltalmunk és erõsségünk!” Zsolt 46,2 Dr. Kéry Lajos

Ezek után még elmondja, hogy a harangot nagyon szereti. A harang szava Isten hívását jelenti. Ércbe öntött igei üzenet hordozója. Bárcsak mind többen ne csak hallgatnák, de meg is hallanák a harangok üzenetét! „Hívom az élõket, síratom a halottakat, megtöröm a villámokat.” Tehát Õ az a nagyszerû ember, aki Isten terveinek elõsegítõje: Dr. Kéry Lajos. Ha Gombos Lajos mester szeretettel vállalt /talán utolsó/ munkáját a harangot meghozzák 2008. október 26-án, sokan áldani fogjuk az adakozót. Erõsen remélem, hogy az „elvetett mag jó helyre kerül s terem száz annyit, ezer annyit!” Még el kell mondanom, a harangjaink feliratát: I. „Ha Isten velünk ki, lehet ellenünk!” II. „Ismeri az Úr az övéit.” III. „Ember int a harangszó; itt csak zsellér vagy. Tanulj, légy Isten szeretõ, így keresd az örök jókat.”

Adománylevél

Mindenért, mindezekért dicsõség A Sárszentlõrinci Evangélikus Egyház- legyen Istennek. község Presbitériumának Sárszentlõrinc Testvéreim az Urban! A mindenható, nagy Isten gondviselõ jósága iránti hálából adományozom a

Tóth Márta

10

Levél Sárszentlõricre

Nagy örömömre szolgált, hogy részt vehettem ez év októberében a harangszentelési ünnepen. Köszönet a meghívásért, köszönet az adományozónak, és mindenkinek, aki ebben segített. Sok kedves baráttal, ismerõssel találkoztam. Közülük az egyik, Varga Jóska (Harsányi Bözsike néni fiatalabbik fia) említette, hogy olvasta korábbi „levelemet” és nagyon tetszett neki a gyermekkori emlékek felelevenítése. Korábban is gondoltam már rá, hogy kellene még írnom a sárszentlõrinci újságba, mert rengeteg jó emlékezés, vers jelent meg eddig. Elég,ha Tóth Mártára, Szüszné Horváth Ilonkára, vagy Pincési Sanyira gondolok. Bár én nem vagyok pedagógus, mint õk, de nagyon büszke vagyok rájuk. A harangszentelési ünnepségen találkoztam Varga Popejjel is, akivel annak idején 11-kor húztuk el a „delet”, mint az már egy korábbi történetbõl ismert. Ránéztem és akaratlanul is megfogalmazódott bennem a már évek óta foglalkoztató kérdés: „Józsikám, a Te Édesapád hogyan halt meg a háborúban?” Mint kiderült, az Õ édesapja itthon halt meg, de a háborúban szerzett sérülés következményeként. Akkor gondolkoztam el azon, hogy oly sok mindenrõl beszéltünk, írtunk Sárszentlõrinc kapcsán, de arról nem, hogy hány család maradt árván a második világháború következményeként. Soha nem foglalkoztunk azzal, hogy miért nincs Szûcs Jancsinak, a Pinczési fiúknak, a Gazdag Pistinek meg a többieknek az édesapja egy-egy ünnepségen. Elhallgatott de sokakban soha el nem felejtett tény volt ez, amirõl a mi gyermekkorunkban, az ötvenes években nem nagyon beszéltünk. Így utólag, sok-sok év elteltével bocsánatot kérek mindenkitõl, akiket ez akkor mélyen és nagyon is fájdalmasan érintett. Mentségemre szolgáljon, hogy jóval késõbb már felnõtt fejjel értettem meg azt, hogy errõl nem mi tehettünk elsõsorban, hanem a rendszer, amelyben éltünk. Annyi mindenrõl tartunk mostanában megemlékezést, ünnepséget, azt javas-

Sárszentlõrinci Hírek lom, kérem, hogy legyen minden évben egy vasárnap, amikor ezekre a katonákra, a mi hõseinkre is emlékeznénk, név szerint felsorolva mindazokat, akik a legdrágábbat, az életüket áldozták a hazáért. Remélem, hogy javaslatom meghallgatásra talál azok részérõl, akik ezt fontosnak tartják. A továbbiakban sok olyan „vidámabb” dologról tudok beszámolni, amelyek velem, velünk megtörténtek a múlt század ötvenes éveiben. Így a „halbódulásról”, vagy a „karácsonyfa szerzésrõl” - ez utóbbi aktualitását azt hiszem, senki nem vitatja közeledvén az ádventhez és a karácsonyhoz. A Tolnanémedi Kendergyárból a Kapos folyóba, illetve a Simonytornyai Bõrgyárból a Sióba engedtek idõnként olyan folyékony vegyi anyagokat, amelyek kivonták a vízzel történt kémiai reakciójuk során az oxigént a folyóvízbõl, így a halak feljöttek a víz felszínére, „pipáltak” és könnyû volt megfogni õket. Nyáron elég volt, ha valaki elkurjantotta magát az Újsoron, hogy „bódulás van”, aki hallotta, azonnal rohant vékákkal, kosarakkal a Sióra, és figyelte a vizet, hogy hol bukkan fel egy-egy nagyobb keszeg, ponty, csuka. Bizony, még az ötvenes években is gazdag volt a Sió különféle jobbnál-jobb halakban. Nagyon sokszor, nagyon sok féle halat sikerült kifognunk és a partra „segítenünk”, ahol jó pajtásaink már gyûjtötték a „zsákmányt”. Így aztán a falu apraja-nagyja napokig halat evett, mert azoknak az oxigénhiányon kívül semmi bajuk nem volt. Utolsó emlékezetes halfogásom „bóduláskor” akkor történt, amikor Édesapámmal a „Fizfásban” szénát pakoltunk a szekérre. Édesapám fenn volt a félig rakott szekéren, mi a húgom férjével lent. Ekkor hangzott el a „bûvös szó”, hogy „halbódulás van”. Így aztán mi rohantunk vékákért, hagyván a Papát átkozódni a szekér közepén, s mivel lejönni nem tudott, kénytelen volt megvárni bennünket. A „zsákmányból” persze már jóízûen falatozott Õ is. Bizony, régen a Sióban úgy is lehetett halat fogni, fõleg keszeget, hogy nem kellett különösebb horgászfelszerelés.

2008. december 25. csütörtök helyett a szállítás 2008. december 27-én szombaton történik. Értesítjük a lakosságot, hogy 2008. 2008. január 1. csütörtök helyett a december 25-én és 2009. január 1-én a szállítás 2009. január 3-án szombaton hulladékszállítási nap megváltozik. történik.

Értesítés

VIII. évfolyam 3. szám Letörtünk egy hosszabb fûzfaágat, arra vékony spárgát kötöttünk, rá egy meghajlított gombostût, a part oldalból pár kövér kukacot szedtünk és be a vízbe! Egy-két óra alatt 15-20 db keszeget is lehetett fogni, amit fûzfaágra tûzve vittünk haza, s Édesanyánk pucolás után sós-paprikás lisztben megsütötte. Szép emlékeim vannak még a nyárról, a Sió-parti fürdésekrõl, a máshova elkerült földijeink gyerekeinek vakációjáról a faluban örömmel emlékezem sok szép találkozásra, a lõrinci búcsú utáni „búcsúzásra”, a soha be nem teljesedett, de utólag is szép gyermekkori szerelmekre, barátságokra. A karácsonyi nagy fenyõszerzések az ötvenes években élmény számban mentek. Nem volt akkor még lehetõség vásárlásra, mindenki úgy szerezte be a karácsonyfáját, ahogy tudta. Az egyik legemlékezetesebb ilyen „akciónk” természetesen legjobb barátaimmal a téli szünet kezdetén, az utolsó tanítási napon volt, emlékezetem szerint 195859 körül. Varga Jóska (Popej), Szûcs Jancsi meg jó magam még az iskolában megbeszéltük, hogy karácsony ünnepe közeledvén szerezni kellene valami rendes fát. Az ötlet kipattant valamelyikünk fejében, hogy a „Kendervölgyön” túl a „Kisszéköli” úton a „Hamarászó” oldalán vannak ilyen karácsonyfák. El is indultunk úgy délután 2 óra tájban, hó nem volt, csak elég hideg, de ez minket nem zavart, és úgy 4 óra körül meg is találtuk a borókafenyõvel benõtt területet. Kiválasztván a számunkra megfelelõ fát, azt kivágva indultunk haza, több ízben megállva, mert kegyetlenül szúrtak a tüskék. Azt nem vettük figyelembe, hogy „télvíz” idején korábban sötétedik és bizony csakhamar ránk esteledett. A „Kisszéköli” árok vonalát követve baktattunk hõsiesen hazafele, míg jó szüleink ránk nem találtak. Nem kaptunk feddést, mert „jó ügyben” jártunk és bizony nagyon megszenvedtünk a szenteste szép ajándékáért, a gyertyafényben tündöklõ karácsonyfáért. Kránicz József Pécs, 2008. november hava Kérjük, hogy a hulladéktároló edényeket a szállítási napon reggel 6 órától helyezzék ki. A további szállítás a megszokott rendszerben történik. KVG. Zrt. Kaposvár



Emelkedetten

A magasba emelkedõ haranggal együtt több száz sárszentlõrincinek, ebbõl a gazdag múltú faluból elszármazottnak és vendégnek emelkedett a szeme, a szíve az ég felé október 26-án. Az új harang toronyba emelésével, azaz helyére érkezésével egyként élhettük át lelkünk nyugvó pontra kerülését. A sárszentlõrinci templomtoronynak viharos múltja van. Nemcsak az azt évszázadok óta szaggató szelek miatt, hanem a benne lakó hol három, hol kettõ, hol egy harang sorsát tekintve is. Háromnak indultak, most ismét hárman vannak. Legutóbb a II. világháborúban dobták le a magasból a középsõt, hogy fegyvert öntsenek belõle. De a harang lélekemelésre, életmentésre és nem a lélek megnyomorítására, az élet kioltására való! Ahogy akkor lovas szekér vitte el a faluból a fölvirágozott, nemzeti színû szalaggal körülölelt harangot, úgy hozta most az azonos

Védõnõi hírek

2008. március 6-a óta dolgozom Sárszentlõrincen. Nagyon megszerettem ezt a kis községet. Nagyon segítõkészek és barátságosak az itt élõ emberek. Nagy örömömre szolgál, hogy egyre több a gondozottaimnak a köre. Összesen 82 fõt gondozok, valamint 35 fõ iskolást és 40 fõ óvodást. 8 várandósom van, ebbõl 7-en jövõre fognak szülni. 1 pedig jelenleg

A nap, a faluban élõ Oláh Dénes fátfaragó (sic.) kiállításának megnyitójával kezdõdött, majd az ünnepi istentiszteleten rég nem látott nagy számú gyülekezet elõtt hirdette Isten igéjét Szabó Béla Vilmos esperes. A harang beemelése közben szép zenével szolgált a Lajoskomáromi Evangélikus Rézfúvós Együttes. A közös ebédet követõen színes összeállítást hallgathattunk Tell Edit és Gyulai István elõadásában a költõket is gyakran megihletõ harang történetérõl, az emberek, közösségek életében betöltött szerepérõl. Sárszentlõrinc ismét méltó módon ünnepelt, a harangok pedig mostantól remélhetõleg háborítatlanul - tölthetik be a nekik szánt felemelõ szolgálatukat.

méretût a szenteléshez és beemeléshez egy lovas szekér. Erre a harangra dr. Kéri László, Budapesten élõ fõorvos, a harang adományozója, aki bár „csak” nagyanyai elbeszélésekbõl, és ritka látogatásokból ismeri Sárszentlõrincet, de a falut mégis magáénak érzi, a következõ, sokat mondó, messze hangzó szavakat íratta föl: „Zengjen e harang Bakay Péter szava: az Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság egy igaz Isten örök /Megjelent az Evangélikus Élet 2008. dicsõségére; a Sárszentlõrinci Evangé- november 2-i számában/ likus Gyülekezet épülésére; az innen elszármazottak emlékére.” - „Ismeri az Úr az övéit”. II. Tim 2,19.

mindenórás. 34 fõ 0-3 éves gyerek van. A legkisebbek 3 hónaposak. A kapcsolatot velük látogatások alkalmával, tanácsadáson, az iskola és óvoda rendszeres látogatásával tudom fenntartani. Az iskolában és az óvodában tisztasági vizsgálatot és egészségnevelést végzek. Szeretnék létrehozni egy várandós klubbot, ahol a leendõ anyukák a babájukkal való törõdést, foglalkozást sajátíthatják el még a várandóság alatt. Valamint baba-mama tornára is lenne igény, a szülõk jelzései

„Csendes patak partján felnõtt egy virágszál...” Orzsi Angéla Kata vagyok. 2008. október 2-tõl a Zsivora György Népfõiskolai Alapítvány foglalkoztatást szervezõ menedzsereként dolgozom Sárszentlõrincen. Tiszafüreden születtem, majd Kalocsán nõttem fel, és ott folytattam az általános iskolai tanulmányaimat. Szüleim elváltak, így „nagy családban” nõttem fel. Két nõvérem van és két húgom. Nõvéreimnek már 5 gyermekük született, és a nagyobbik húgom is két kislány édesanyja.

11

Szegeden tettem le az érettségit a Karolina Gimnáziumban, melyet a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskola Nõvérek tartanak fenn. Utána a tanulmányaimat a Szegedi Hittudományi Fõiskolán kezdtem. 2008. június 13-án kaptam meg a diplomámat a Pécsi Püspöki Hit-

alapján. Ennek a létrehozásához valószínûleg egy paksi gyógytornásztól fogok segítséget kapni. Az, hogy milyenek lesznek a kilátások gyermek születés tekintetében a jövõre nézve, nem tudom megjósolni. Minden év más. Ebben az évben 5 újszülöttem lesz. Jövõre úgy néz ki, hogy 7. Ezért is nehéz megjósolni az elkövetkezendõ gyereklétszámot. Haazné Vitéz Krisztina védõnõ

tudományi Fõiskolán. Római katolikus hittantanár lettem, de sajnos nem találtam munkát. Ennek oka a hittanos gyermekek létszámának csökkenése, a hittanári állások telítettsége. Szeretettel várok mindenkit a Teleházba. Munkakeresésben, önéletrajz írásában szeretettel segítek mindenkinek. Orzsi Angéla Kata


12

Ádventi köszöntés Mottó: „Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva.” (Lk 12,35) Kedves Falubeliek! November végi fázós reggelen olvasom Lukács evangéliumából Jézus szavát. A példázatban az Úr arra szólítja fel tanítványait, hogy mindig legyenek készen a szolgálatra és segítségnyújtásra. És beszél Krisztus a meggyújtott lámpásról. Közeledik, már itt is van a tél. Hoszszúak, sötétek az esték. Szükségünk van

Petõfi szavalóverseny és rajzverseny Az úton még ott a por, mint hajdan, de szekerek helyett autók hozták a Petõfi szavalóversenyre és rajzkiállításra a felnõtteket, gyermekeket, idézni a múltat, Petõfi emlékét, szavait. Nagy örömömre ebben az évben még többen érezték úgy, hogy ezen a napon itt legyenek Sárszentlõrincen akár elõadóként, akár hallgatóként. Németh Judit elõadómûvész, könyvtáros, Gutai István író a paksi könyvtár vezetõje, Bognár Cecil tanár úr a bonyhádi evangélikus gimnázium tanára és Renkecz József nyugalmazott iskolaigazgató ismét vállalták a zsûrizés nem éppen könnyû feladatát, s mindezt csupán lelkesedésbõl, a kultúra iránti tiszteletbõl, szeretetbõl.

a világításra, hogy a lámpa fénye oszlassa a sötétet. De olykor érezzük azt is, hogy a külsõ fény nem elég. Lehet dermedt, fázós, félõs lélekkel ülni fényárban úszó teremben, szobában is, és gyötörhetnek reménytelen, sötét, kétségbeesett gondolatok minket akkor is, amikor kívül körülölel a fény. Jézus azt mondta magáról: én vagyok a világ világossága. Az Õ fénye belül világít, a szívünkben támaszt világosságot. Az Õ fénye a szeretet melege, ragyogása. Olyan fény, amely messzire világít, távlatokat nyit a halálon át is az örök életre. Fázós, komor ez a novemberi reggel. De a szívemet-szívünket belül átjárhatja

Az elõzõ évektõl eltérõen most felnõtt versmondókat is megszólítottam. Bár ketten jelentkeztek, de ez is nagy élmény volt számunkra. Remélhetõleg a következõ évben még többen lesznek. Kedves meglepetésben is volt részünk. A simontornyai iskola igazgatója egy Petõfi képet ajándékozott a sárszentlõrincieknek. Méltó helyen fogjuk õrizni. Köszönjük szépen. A versmondók felkészülten, szépen szavalták el a Petõfi és a szabadon választott verseket. Kategóriánként értékelt a zsûri. Eredmények: - Alsó tagozatosok: I. helyezett: Sarlós Lilla /Paks, Deák Ferenc Ált. Isk./ II. helyezett: Hahn Róbert /Nagydorog/ III. helyezett: Puskás Friderika /Sárszentlõrinc/ Különdíjat kaptak: Koloh Regina /Györköny/ Lukács Barbara /Simontornya/ Ignácz Nikolett /Kajdacs/

A pálfai, györkönyi, pusztahencsei, nagydorogi, kajdacsi, bonyhádi, sárszentlõrinci tanulókon kívül Tengelicrõl, Simontornyáról, Tolnanémedirõl, Szekszárdról is érkeztek versmondók. A Mûvelõdési Ház nagytermében már elõzõ napokban feldíszítettük a színpadot, feltettük a rajzversenyre elküldött gyermekrajzokat. Gyõri Jánosné Szilvi és Oláh Erika munkáját, segítségét köszönöm.

VIII. évfolyam 3. szám Jézus melege, szeretetének közelsége, fénye. S ha ez megtörténik, már egész máshogy nézünk magunkra, a világra. Látjuk, amit addig nem láttunk, amit önzésünk, félelmeink eltakartak. Észrevesszük, hogy a hideg, a reggeli álmosság, a komor színek ellenére élhetõ, szép ajándék az élet. Lássuk, ismerjük fel, amit Jézus világossága láttat velünk. Az Õ fényén, az Õ szeretetén tájékozódjunk! Boldog ádventi idõt, karácsonyi készülõdést, örömmel teljes ünnepet kívánok: Karl Jánosné Csepregi Erzsébet

Felnõttek Díjazottak: Balogh Edit /Nagydorog/ Kálóczi István /Szekszárd/ A szavalóverseny elsõ helyezettei Oláh Erika tûzzománcmûvész munkáit, a különdíjasok Tóth Márta nyugalmazott tanárnõ, és a paksi Jámbor Pál Társaság által felajánlott könyveket kapták jutalmul, valamint Szabó József által felajánlott pénzösszeget. Minden szavaló emléktárgyat vihetett haza, amelyet Nagy Zoltán fazekas mester készített. A rajzversenyre beérkezõ rajzok Petõfi Sándor verseinek képi megjelenítései voltak. Sok szép alkotás érkezett Kölesdrõl, Tengelicrõl, Pálfáról és Sárszentlõrincrõl. Oláh Erika zománc mûves és Gazdag Ferenc mûvész-tanár zsûrizték a munkákat. A rajzverseny eredménye: I. helyezett: Pálfi Nikoletta /Kölesd/ II. helyezett: Handa Nikoletta /Tengelic/ III. helyezett: Csákvári Alexandra / Tengelic/ Különdíjat kaptak: Kocsis Máté /Sárszentlõrinc/ Szabó Nóra /Kölesd/

- Felsõ tagozatosok: I. helyezett: Frank Evelyn /Bonyhád/ II. helyezett: Kovács Viktor és Kovács Dominik /Simontornya/ Az egyik különdíjat Szigeti Pálné III. helyezett: Bogdán Tamás virágboltos ajánlotta fel. Õ csomagolta a /Kajdacs/ minden gyermeknek adott emléktárgyakat is. Köszönet érte. Különdíjat kapott: A Petõfi Emlékháznál elhelyeztük az Gangel Gréta /Nagydorog/ emlékezés koszorúját, s a következõ évi találkozás reményében elbúcsúztunk Középiskolások: egymástól. I. Helyezettek: Szüsz Jánosné tanító, Veres Andrea /Bonyhád/ a szavalóverseny szervezõje Szél Diána /Simontornya/


ISKOLAI, ÓVODAI HÍREK


Mûködõ szakköreink: - Tömegsport Biererné Lacza Mária - Néptánc Reimer Helga Mirjam Szücs Jánosné A nyár folyamán intézményünkben Német Bakonyi Zsuzsa jelentõs változás következett be. A Pálfa Számítástechnika Bakonyi Zsuzsa Sárszentlõrinc Általános Iskola és Óvoda Intézményfenntartó Társulást, a A 2008/2009-es nevelési évben 40 fenntartó önkormányzatok az állami gyermeket írattak be az óvodánkba. A normatív támogatásokhoz kapcsolódó 2009/2010-es tanévben várhatóan 15 megszorítások miatt, kénytelen volt gyerek kezdi meg általános iskolai megszüntetni. 2008. augusztus 31-tõl a Simontornyai Vak Bottyán Általános tanulmányait. Az iskolába beíratott tanulók száma: Mûvelõdési Központ tagintézménye35 fõ ként mûködünk. 1-2. osztály: 20 fõ (1. osztály: 10 fõ A társulást 6 település önkormányzata hozta létre (Kisszékely, Nagyszékely, 2. osztály: 10 fõ) Tolnanémedi, Pálfa, Simontornya, 3-4. osztály: 15 fõ (3. osztály: 8 fõ Sárszentlõrinc) a nevelési, oktatási 4. osztály: 7 fõ) intézményeinek fenntartására. A dajkák és az önkormányzati Az intézmény vezetõje: Tóthné alkalmazottak munkájának köszönheUnghy Ilona igazgatónõ. Személyi feltételeinkben az alábbi tõen tiszta, egészséges környezet várta szeptember 1-én a gyerekeket az változások következtek be: - Szabóné Mosonyi Paula szülési óvodába és az iskolába. szabadságának idejére Müller Tiborné Az idei tanév nyertes pályázatai: került alkalmazásra. Pályázat Óvoda Iskola - A fenntartó engedélyével a 2008. Integrációs pályázat 1.027.500,- 922.500,234.000,augusztus 15. - 2009. augusztus 14. Reneszánsz túra 59.000,közötti idõszakban, teljes munkaidõben Kirándulás TMKFK Továbbképzés TMKFK 100.000,1 fõ óvodapedagógust foglalkoztat- Informatikai normatíva 46.800,84.000,hatunk. A munkakört Reimer Helga Összesen: 1.174.300,- 1.299.500,Mirjam tölti be. Jelenleg még két pályázatunk vár el- 2008. október 1-tõl két új tanítónõ, Bakonyi Zsuzsa és Hollósi Marianna bírálásra. Reményeink szerint decemkerült alkalmazásra az intézményben. berre döntés születik a támogatásokról. Az idei nevelési évben is számos Bakonyi Zsuzsa munkaidejének felét a Margaréta csoportban tölti, a másik program kerül megrendezésre. Szepfelében a napközis nevelõi feladatokat temberben a Gemenci erdõben voltunk látja el, illetve a 4. osztályban német- kirándulni az 5-7 évesek gyerekekkel. Szüsz Jánosné szervezésének köórákat tart. Hollósi Marianna a 4. osztály szönhetõen, az idei tanévben is megosztályfõnöke. A nevelési feladatokat 4 óvoda- rendezésre került a Petõfi Szavalópedagógus és 2 dajka látja el az verseny. A színvonalas versenyen óvodában. Munkánkat segíti Puppné Puskás Friderika a 3. helyezést érte el, Oláh Szilvia logopédus, aki heti Kocsis Máté pedig a rajzversenyen rendszerességgel, hétfõi napokon, itt különdíjat kapott. A Rácegresen tartott Illyés Gyula helyben végzi az 5-7 éves gyerekek Szavalóversenyen iskolánkat Puskás fejlesztését. Az iskolában a 2008/2009-es tanévtõl Friderika képviselte, aki a zsûri külön2 összevont osztály mûködik. Az alap díjával érkezett haza. Ezúton is tantárgyak osztályonkénti bontásban, a készség tárgyak tanítása összevontan történik. Ezzel lehetõségünk nyílt arra, hogy a gyerekeknek szakköri foglalkozásokat tudunk felajánlani, melyeket a pedagógusok a kötelezõ óráikban, többletmunka nélkül látnak el. Az idei tanévtõl Sebestyén Jánosné, képesítésének megfelelõen a kötelezõ óráinak terhére, heti 2 órában fejleszti azokat a gyermekeket, akik a nevelési tanácsadó szakemberei által jogosultak a fejlesztõ foglalkozásokon való részPuskás Friderika vételre.

13 gratulálunk Friderikának az elért szép eredményekhez. Köszönet illeti Sebestyén Jánosnét is, hiszen õ készítette fel Friderikát a versenyekre. Tanulóink szépen szerepeltek a Simontornyán megrendezésre kerülõ Vak Bottyán napon is. A 3. helyezést sikerült elérniük, megelõzve ezzel a simontornyai csapatot is. Nekik is és felkészítõ tanítójuknak, Biererné Lacza Máriának is gratulálunk az elért eredményhez. Intézményi szinten több közös rendezvény megtartására kerül sor a 2008/2009-es tanévben.

Szüreti felvonuláson

Októberben szüreti felvonulást szerveztünk az óvodás, iskolás gyerekeknek. Az adventi idõszakban, minden hét péntek délutánján, kézmûves foglalkozást tartunk, melyre várjuk a szülõket is. Az idei évben „Szülõk Iskolája” néven, 4 elõadást szervezünk a szülõk részére. Az elsõ alkalommal Király Gabriella, Nevelési Tanácsadó pszichológusa tartott elõadást az érdeklõdõ szülõknek, „Nevelési problémák a családban” címmel.

2007. karácsonyán

Karácsonyi ünnepélyünk a kultúrotthonban kerül megtartásra. Az óvodásokét december 19-én, pénteken, az iskolásokét december 20-án, szombaton nézhetik meg az érdeklõdõk. Az intézmény dolgozói és gyermekei nevében is kívánok mindenkinek „Áldott, Békés, Boldog Karácsonyt” Szücs Jánosné tagintézmény vezetõ

14

Bemutatkozás

Sátor Verának hívnak. Pakson születtem, 1978-ban, de SárszentlõrincUzdon éltem 8 éves koromig. Óvodába Uzdon jártam, az általános iskola elsõ két osztályát Sárszentlõrincen végeztem, ezt követõen szüleimmel Paksra költöztünk, ahol jelenleg is élek. A gimnázium elvégzése után az Államigazgatási Fõiskola igazgatásszervezõ, majd már munka mellett - a Pécsi Tudományegyetem jogász szakán szereztem oklevelet. Több helyen dolgoztam jegyzõként: Faddon és Cecén is, emellett pedig kipróbáltam a közigazgatás különbözõ szintjeit, utolsó munkahelyem a Déldunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal Tolna Megyei Kirendeltsége volt, ahol törvényességi ellenõrként szakmai segítséget nyújtottam a jegyzõk és polgármesterek számára, valamint ellenõriztem az önkormányzati

Szösszenetek az életembõl

Látásból valószínûleg már sokan ismernek azok közül, akiknek a gyermeke a helyi iskolába és óvodába jár. Most azonban lehetõséget kaptam egy alaposabb bemutatkozásra. De hol is kezdjem? Bakonyi Zsuzsa vagyok, frissdiplomás pedagógus. Tanulmányaimat a nagydorogi ÁMK-ban kezdtem, majd Szekszárdon a Dr. Kelemen Endre Szakközépiskolában folytattam tovább. Az érettségit követõen elvégeztem egy

Bemutatkozás

1985-ben születtem, Szekszárdon. Édesapám agrármérnök, édesanyám óvónõ. Egy testvérem van, a bátyám szintén agrármérnök. A nagydorogi általános iskolai évek után Szekszárdra mentem továbbtanulni, a Szent-Györgyi Albert Középiskolába. 2004-ben érettségiztem, tanulmányaimat a bajai Eötvös József Fõiskola tanító szakán, magyar nyelv és irodalom mûveltségterületen végeztem ez év júniusában. Mivel édesanyám pedagógus, így úgy érzem, hogy kellõ inspirációt kaptam ahhoz, hogy én is e területen foglaltoskodjam. Nagyon fontosnak tartom a tanulási zavarral küzdõ gyermekek személyiség



meg, mint a „szimpla” jegyzõi tevékenység. Számomra külön örömet jelent, hogy saját falumban, saját falumért végezhetem a munkámat, hiszen sokak számára bizonyára ismert, hogy ma is minden hétvégémet Uzdon, nagyszüleim házában töltöm. A településhez ezer szállal kötõdöm, hiszen apai és anyai részrõl is generációk óta itt él a családom, így némi túlzással - aki éppen nem rokon, az szomszéd vagy jóbarát. Ez a tény viszont nem hogy könnyítené, de sokkal nehezebbé teszi a munkát, hiszen a hatósági jogköröket mindenkivel szemben egyaránt gyakorolni kell, ha a helyzet azt követeli. Bízom benne, hogy tevékenységem a lakosság nagyobb részének megelégedésére szolgál majd, ennek mûködés törvényességét. Ez az elsõ reményében várom jövendõ ügyfeleimet alkalom ugyanakkor, hogy körjegyzõa Polgármesteri Hivatalban keddenként! ségi hivatalt vezetek, de máris látom azt, hogy ez egészen másfajta munkadr. Sátor Vera körülményeket és vezetõi stílust kíván körjegyzõ egy éves idegenvezetõ képzést, és ez idõ alatt a német nyelvvizsgát is letettem. Kommunikáció-magyar szakon diplomáztam idén júniusban, szintén Szekszárdon, az Illyés Gyula Fõiskolai Karon. A nyár hosszas munkakereséssel telt, majd szeptemberben megkeresett az iskola vezetõje, hogy megüresedett egy állás. A felkérést örömmel fogadtam. Jelenleg azonban már nemcsak az

iskolában, hanem az óvodában is alkalmazásban állok. Délelõtt a Margaréta csoportban segítem Kati óvó néni munkáját, délután pedig a napközit vezetem. Ezen kívül a 4. osztályban németórákat, valamint iskolaszinten német és számítástechnika foglalkozásokat tartok. Ha idõm engedi, szívesen olvasok, rajzolok, kirándulok a párommal, és fedezem fel a körülöttünk lévõ világ apró szépségeit.

struktúrájának megváltoztatását, így elhatároztam, hogy gyógypedagógus szakemberré képzem magam. Szeptembertõl a Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar gyógypedagógia szakán tanulásban akadályozottak pedagógiája szakirányon vagyok levelezõs hallgató. E diploma megszerzésével az enyhén értelmi fogyatékos gyerekek és felnõttek speciális nevelési fejlesztési feladatait láthatom majd el. Október 1-tõl az itteni általános iskola 4. osztályos diákjait tanítom nagy szeretettel. A gyerekek

ismereteinek bõvítésére vállaltam a rendszeresen megjelenõ Tappancs és Tudorka címû folyóirat árusítását, mert meggyõzõdésem, hogy az iskolában tanultakon kívül plusz ismereteket tudnak ezáltal elsajátítani. Nagy örömömet lelem a tanításban, a gyerekekkel való foglalkozásban. Szeretném színesebbé tenni a hétköznapok monotóniáját és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy egy jól összeszokott csapattá váljunk. Egyaránt törekszem mind a kollégáimmal mind a szülõkkel mind pedig a gyerekekkel való jó kapcsolat kialakítására. Bízom benne, hogy még sok szép évet tölthetek el itt, Sárszentlõrincen.

Bakonyi Zsuzsanna

Hollósi Mariann


Interjú Oláh Dénessel Elõzõ kiállítása 32 éve volt, a második október 26-án nyílt meg a sárszentlõrinci evangélikus gyülekezet imatermében. Átalakítja a fát, faragja, szépítgeti, és az alkotások magukért beszélnek. - Mióta foglalkozik fafaragással? - Gyerekkorom óta. Ez hobbi és az önkifejezés egyik módja. - Hol volt az elsõ kiállítása? - Kõbányán volt az elsõ. Onnan 3-4 darabot átvittek egy budapesti mûvelõdési házba a Fehérvári útra. Volt egy Alkotó Ifjúság nevû pályázat, ahol a kerületi díjat megnyertem, onnan bekerült a nagy budapesti döntõbe, ott kaptam oklevelet. - Miért várt ennyit a második kiállítás megnyitásával? - Megélhetésre ment el az energia és az idõ. Három gyereket neveltem, kevés idõ maradt faragásra. Faragtam keveset közben is, de általában elajándékoztam személyes ajándékként. Több kiállításon is részt vettek a mûveim, de idõ hiányában nem gyûlt össze annyi anyag, hogy ki lehessen állítani. - Mikor kezdett többet faragni? Mikor került Sárszentlõrincre? - 1999 augusztusában kerültem Sárszentlõrincre, aztán egy munkahelyi baleset folytán rokkantnyugdíjas lettem, így rengeteg idõm lett, és így az idõmet faragással töltöm ki. Sárszentlõrincre kerülésem után nagy lökés volt a helyi mûvészek, Oláh Erika, Nagy Judit, Nagy Zoltán és Török Levente bátorítása. Az õ bátorításuk hozzájárult ahhoz, hogy egyre több alkotás született meg.

- Mi motiválja a mûvek megszületésében? - Van, amikor egy darab fa formája, alakja, vagy csak úgy érzem, hogy kiegészítésre szorul, vagy „befejezem, amit a természet elkezdett”. Van, mikor belsõ indíttatásból úgy érzem, ezt meg kell csinálni. Célom, hogy az érzéseimet, gondo-


15

lataimat kifejezzék az alkotások, illetve, hogy a nézõbõl is hasonló érzéseket, gondolatokat váltson ki. - Elõre tervezi, mit fog ábrázolni, vagy faragás közben alakul ki? - Is-is. Általában elõre meg van tervezve, de kisebb változtatás becsúszhat. Van, ami tíz évig is félre van téve, ha nincs meg hozzá a megfelelõ hangulat.

- Mindig gyökerekbõl farag? - Nem. Például a Merre tovább címû kompozíció hárs ágtuskóból készült. Másfél évig koptattam a fát rajta, ez 1976-ra készült el. - Mivel tartósítja a kész alkotásokat? - Pácolom és lakkozom, mostanában természetes ruhafestékeket is használok, ezek hozzá tartoznak az alkotáshoz. A lakk tartósítja a fát. - Gondolt már értékesítésre a mûveibõl? - Nem, ezek mind egyedi darabok, megismételhetetlenek. Nem lehet két egyformát készíteni ezekbõl. Akinek szakmája a fafaragás, az dolgozik eladásra is, én fátfaragónak (sic.) tartom magam. - Mennyi idõbe telik egy alkotás elkészítése? - Teljesen változó. Van, amelyik 15-20 év alatt készült el, van, ami 3-4 nap alatt. Ezen belül bármennyi idõ lehet. Például a Kapcsolatok címû szobor a balesetem után az elsõ szobor volt. Körülbelül egy évig minden nap azt készítettem. Órákig dolgoztam rajta naponta. 1973-ban kiástam egy orgona gyökértuskót, aztán költözött velem a fa Pécsre, onnan Nagymányokra, Lengyelre, majd Sárszentlõrincre. Pécsen kezdtem el faragni a 80-as évek közepén, és 2007-ben itt Lõrincen lett kész. - A faragáson kívül van más hobbija is? - A horgászat volt, de már ritkán járok. Évente kétszer elmegyek azért. A másik a zene. A rockzenét szeretem, körülbelül 30 ezer zeneszámom biztos van.

- Mivel tölti szabadidejét a faragáson kívül? - Nagy a kert, kertészkedem, bár a baleset óta a ház körüli munkát nehezen bírom csinálni. Vannak libáim, kacsáim, és van egy kutyám. - Jelenleg min dolgozik? - Jelenlegi mûvem készítésénél adta magát az anyag. Egy szarvasfej lesz, a címén még gondolkodom. De több anyagba is belekezdtem, minden nap dolgozok rajtuk. - Tervezi újabb kiállítás megnyitását? - Tulajdonképpen igen. Szeretném, ha minél több ember látná a mûveimet, na nem azért, hogy hivalkodjak, hanem van mondanivalóm számukra. Meg akarom mutatni, hogy a természet milyen csodákra képes. Nem minden fa tûzifa. Ha az ember nyitottabb szemmel néz a természetre, fára, virágra, gyökerekre, akkor csodákat láthat benne.

Valóban, ha jobban körülnézünk, megláthatjuk a természeti csodákat. De sajnos ebben a rohanó világban kevesen vannak, akik felfedezik ezeket a természeti szépségeket. Köszönöm Dénesnek a válaszokat, és hogy megmutatta azokat a mûveit is, amik nincsenek kiállítva, és azt is, ami még készül. Számomra hihetetlen volt, hogyan tud egy korhadt fából, vagy egy gyökérbõl érzelmeket árasztó, hangulatot tartalmazó, gondolatokat ébresztõ alkotást készíteni, de beszélgetésünk után már látom, hogy tényleg „nem minden fa tûzifa”. Bocsorné Szigeti Ágnes

16


kiszorítván a hagyományos, még a céhes örökséget õrzõ mûvészetet az akadémiáról, õk maguk váltak akadémistává, s (Oláh Dénes kiállításán elhangzott megnyító beszéd) míg a világ és a mûvészetek sokszínûA pokol akkortájt szabadult el ségét hirdették, minden eszközzel gátat végérvényesen, amikor 1851-ben vetettek mindennek, ami más volt, mint Théophil Gauthier bordó bársony õk. Erre sokféleképp reagált a mellényben ment el az Operába. Ebben csak annyi a hír, hogy akkortájt a fekete mellény volt az elfogadott. Új világ és új szemlélet vette ezzel kezdetét. Pukkaszd a polgárt! Ebbõl a dacos magatartásból születtek az „izmusok”, melyek hol szelídek, hol pedig õrültek voltak. Az „Art Nouveau” még fellélegzés volt a dadaizmus elõtt, de a lejtõn nincs megállás. Követendõ példa és program lett. Pukkaszd a polgárt! Ennek immár Oláh Dénes (jobb oldalon) leányával, és Nagy Zoltán több mint 150 éve. A polgárt pedig nem csupán pukkasztani és meghökkenteni kellett, hanem mindent, ami rá jellemzõ, társadalom. Sokan besoroltak közéjük és ami az õ világa, azt kíméletlenül föl tekintettel arra, hogy a szakmát tudták, kellett számolni, gúny tárgyává kellett mert megtanulták, maguk is gyártották a tenni. Mûvészetét akadémistának tetszetõs kis dolgaikat. Sokan a titulálták - sokszor joggal - és alkalmas, „szocreál” ellen lázadtak, akkor is már, alkalmatlan kritikusok és „kultúr- amikor az rég az enyészeté lett. Itt legények” kezdték nyelvüket köszörülni nálunk szerényen és alig hallhatóan a rajt. Ez a szellem mindent le akart „nagy generáció” nevet vették föl és még gyalulni, amit nem Õ teremtett, Õ pedig el is hitték, hogy azok. nem teremtett semmit, amit mégis, az Idõ közben a Szovjetuniótól frissen igen gyakran színvonal alatti. függetlenné vált Finnországban, de a Az avant garde (magyarul élcsapat) többi skandináv államban is egy új addig tudott eljutni, hogy megalkotott szemlélet teremtett új mûvészetet, de egy képet „Fehér alapon fehér négyzet”. párhuzamosan Amerikában is, és fõleg Ezzel mutatja Kandinszkij, hogy a fehér az indiánok éreztek rá erre. Saját népszínnek különbözõ árnyalatai vannak, mûvészetükhöz nyúltak vissza és ennek ezek a színek egymással arányban formanyelvével kezdték megfogalmazni vannak és és és…., jaj ez valami nagyon, gondolataikat, érzéseiket. (Nálunk nagyon, juj! Na most, ha mondjuk nagyon ügyesen a teljesen meddõ, népi Rubens vagy Rembrandt valamelyik kis iparmûvészet névvel fémjelzet irányba festõ inasa ezt nem tudta volna mintegy térítette el az aktuális hatalom az ilyen két hét múltán, hogy a mesterhez került, törekvéseket.) Ázsia és Afrika mûvészeakkor az nyílván páros lábbal rúgja ki. te hirtelen divat lett, õk kimaradtak a mi Gondoljunk Vasarely Op-art képeire, szellemi tévelygéseinkbõl, megmaradmelyek rendkívül tetszetõs szín-ritmus tak annak, amik. Ennek az „ÚJ” szemléés aránygyakorlatok, ha rosszmájú letnek a lényege, hogy a természet, a szeretnék lenni, akkor még odatenném, nem ember teremtette világ képzõdhogy jobb képzõmûvészeti szakközép- ményeit, a természet törvényszerûségeiskolák végzõs munkáiból, de semmi- inek megfelelõen rendezze úgy, hogy az képp sem egy több síkon gondolkodó alkalmas legyen egy új „beszéd” ember letisztult gondolatai, érzései a „szavaivá” válni. A természethez csak világról, melybõl tanulni lehet, mellyel annyit nyúlni hozzá, amennyi múlhatatazonosulni érdemes. El is fordultak az emberek a modern mûvészettõl és ez nem a tömegek hibája. Egy ponton túl a zagyva beszéd, a meddõ performanszok (elõadás) nem segítik az embert a világban való eligazodásban és nem segítik a világra való rácsodálkozáshoz, azért, mert zavaros, még nem fennkölt és éteri tisztaságú. A modernek (megjegyzem, hogy a szó a „mode” divat szóból ered és nem A megnyitón részt vevõk egy csoportja korszerût, csupán divatosat jelent)

„Nem te hordozod a gyökeret”

VIII. évfolyam 3. szám lanul szükséges, amúgy meghagyni a maga nemes egyszerûségében. A mondvacsinált, mesterkélt mûvészettel szemben kialakult egy tisztán meditatív mûvészet - jobb szó híján -, ami már meg tudott felelni annak a követelményrendszernek, amit több ezer év kulturális öröksége testált rá. A mûvész helyett a MÍVES ember került alkotó helyzetbe. A határok persze nagyszerûen egybemosottakká lettek, ahogy kiderült, hogy az új mennyivel egészségesebb az õrültnél, akadémista barátaink manírokból ügyes kis átmeneti réteget alakítottak ki, holott a kettõ között nincs átjárás. Oláh Dénes nem mûvész és kívánom Neki, hogy soha ne is legyen az. Õ azon MÍVES emberek közé tartozik, akik minden különösebb elõtanulmány nélkül, csupán szívükre hagyatkozva úgy tudták látni a világot, hogy munkáit nézve immár mi sem láthatjuk már máshogy. A kiállításon nyomon követhetjük a folyamatot, hogy miként tisztul le a lélek, és hogyan lesz egyre kevesebb faragásra szükség a mondandó kifejezésére, a mondandóéra, mely már nem egysíkú, nem tudja a mûvészettörténész úgy kezdeni az elemzést, hogy „a mester azt akarta mondani…”. A munkák több szinten szólnak, nem ábrázolnak, hanem kifejeznek. Anyaguk a fa, sokszor annak a gyökere. Évtizedek alatt válik olyanná amilyen. Nem emberi kéz formálja, bár világunk hatással van rá. Kivágjuk és tûzre vetjük vagy felhasználjuk az iparban, a magunk céljaira. Esetleg kidõl és elbomlik, visszaadja magát a földnek, ahonnan mindent kivett, hogy növekedhessen, halálában táplálva ezernyi kis életet, mely belõle él. Dénesnek füle van arra, hogy meghallja a fa szavát, a gyökerek látszólag kusza összevisszaságában azt a rendet lássa meg, amely minket is szelíden rendezni képes, elgondolkodtat vagy csak egyszerûen kérdések föltételére sarkall. Amit Dénes csinál az mindannyiunkban benne van, így születünk mind a világra, de „kultúránk” ezernyi mocska rakódik rá az évtizedek alatt. Õ le tudta mindezt mosni, letisztult, ahogyan annyian, akik túl vannak már minden csábításon, „pokoljáráson” és el is tudja nekünk mondani. Köszönjük! Nagy Zoltán /Fotók: Mönich László/



17

Minek magja elhull... S új zölddé cseperedik a fa, Életét élni s leveleit, virágait ontja... Szolgál s egységet alkot a magány... Apám, ki a természethez nyúlt, hogy szavak nélkül mondja el, Hogy élet után nem csak halál vár ránk. A mûvészet, mely kitárt karokkal vár minden ölelni vágyót. Egy élet munkája képekben s faragott értékekben. Amikor az ág nem lélegzik, de él. Amikor a kép nem mozdul, de lép. Mikor minden szín ott van egy lélegzetben... Amikor a vágy mindenkit elragad, S egy érzést ad, mit maga a fa élt... A gacsos gyökér, mikor a földet a víz róla lemosta, kilógva tartja az egész fát És küzd az életben maradásért... Kevés a siker, és ezt felfedezve örök életet adva neki, Mintha az istene lenne a fának s az örökkévalóságnak... Elhozza közénk s bemutatja, hogy igenis van öröklét, És a fantázia szárnyaira felülni nem is oly nehéz... Õ mert merészet álmodni hozzá, mert Nyúlni a fához szívvel-lélekkel... S nem pusztítani, hanem újra értelmezve új életet adni, s én köszönöm neki, Hogy mellette láthattam, érezhettem Az igazi szabadság mindenható határát. És büszkén mondom el mindnkinek, Hogy õ: az én Apám Oláh Virág Orsolya verse, melyet édesapja, Oláh Dénes fátfaragó kiállítására írt.

Egy könyvrõl

zásokba. A vállalkozó kedvû, sütõ-fõzõ lett az összeállítás címe: Ételek és életek, hajlamú olvasó pedig akár el is készíthet az alcíme pedig: Ízes séta a cigány régi és újabb cigány ételeket a könyvben étkezési szokások világában. Akik részt vettek (voltak vagy 150- szereplõ receptek alapján. Hát mindezért Természetesen ez a kiadvány (is) en) a nyáron, Sárszentlõrincen megtúlmutat saját korán. Mert nemcsak rendezett Cigány ételek bemutatóján, azoknak jelenthet élményt forgatása, azoknak emlékezetes marad az esemény. akik részt vettek az ételbemutatón, Akik nem jöttek el, abban a szerencsés nemcsak azoknak, akik lemaradtak róla, helyzetben vannak, hogy - ha az ott de kortársként, és helybéliként találkozkészült finomabbnál finomabb ételeket, hatnak egy-egy ismerõssel akár a ugyan nem is kóstolhatják - egy most fényképeken, akár a szövegben, avagy megjelent, sok színes képet tartalmazó ismerõs történettel, hangulattal, esetleg könyvecske segítségével mégis megízzel, hanem üzen szélesebb körnek és ismerhetik nemcsak az ételeket és azok üzen a jövõbe: A 21. század elején, készítõit, de az egész nap történéseit. ebben a két kis tolnai faluban úgy éltek Azonban nem marad a könyv csupán együtt cigányok és nem cigányok, hogy e gazdag tartalmú nap bemutatásánál, kölcsönösen értékelték egymás kultúráhanem rövid, színes képet ad a Sióját, és együtt munkálkodtak falvaik partról Pálfára, és a Sasosból Sárszentjólétén. lõrinc-Uzdra betelepült egykori cigánytelepek lakóinak történetérõl, mindenBakay Péter napjairól, különös tekintettel az étkezési szokásaikra. Dr. Bódi Zsuzsanna nép(A Zsivora György Népfõiskolai rajzkutató értékes tanulmánya bevezeti Alapítvány gondozásában megjelent az olvasót a cigány étkezési szokások kiadvány beszerezhetõ a Teleházban.) terén, az utóbbi idõben beállt válto-

18

Illyés Gyula szavalóverseny 1988. Novemberétõl minden év novemberében megrendezik Felsõrácegresen az Illyés Gyula szavalóversenyt. 1878-tól mûködött mint iskola az épület 97 éven át, ahova Illyés Gyula és Lázár Ervin is járt. 1974-ben az iskola a felsõ tagozattal bekerült Pálfára, 1975ben az alsó tagozat is. 1983. áprilisában meghalt Illyés Gyula. Emlékét a megyében addig is õrizte Ozora. Kötõdése ide nagyobb volt, mint Rácegresre. Az épület romosan állt, a Wosinszky Mór Múzeum irányításával ezt a múzeumot 1987-re felújították. Az

Petõfi Sándor Emlékház

2008. augusztus 10-én átadták a felújított Petõfi Sándor Emlékházat, egy modern, európai szintû, minden igényt kielégítõ kiállított anyaggal. Az emlékházban a kiállítást dr. Kerényi Ferenc irodalom- és színháztörténész, Petõfi kutató rendezte be.

Lázár Ervin Könyvtár

Szép számmal nõ a regisztrált olvasók száma, 110 olvasója van a könyvtárnak. Az állomány gyarapodott, az elmúlt negyed évben 25 db kötetet kaptunk a megyei könyvtártól. E mellett rengeteg társas és fejlesztõ játékot kapott a könyvtár, melyeket nagy örömmel használnak a gyerekek. Gerzsei Ferenc vállalkozó, Acsádi Rozália és László Kovács Gyula könyveket adományozott a könyvtárnak, amit ezúton szeretnénk megköszönni nekik. 2008. szeptemberétõl egy éven

Petõfi Irodalmi Múzeum munkaértekezlete 2008. november 28-án Sárszentlõrincen tartotta munkaértekezletét a Petõfi Irodalmi Múzeum. Az ország minden tájáról érkeztek múzeumvezetõk falunkba H. Bagó Ilona irodalomtörténész-muzeológus és



évforduló-közeli idõpontban minden évben szavalóversenyt rendeznek. Amit idén november 7-én tartották meg immár 20. alkalommal. A zsûri tagjai voltak: Bobory Zoltán elõadómûvész, Németh Miklósné nyugalmazott igazgató és a zsûri elnöke Kubik Anna író, színmûvésznõ. Az általános iskola kategóriában 14 versenyzõ vett részt. 1. helyezett: Bogdán Erika 8. osztály Általános Iskola (Kajdacs) 2. helyezett: Kalányos Melinda 6. osztály Általános Iskola (Pálfa) 3. helyezettek: Frank Evelyn 8. osztály Petõfi Sándor Evangélikus Gimnázium Bonyhád Gracza Virág 8. osztály Széchenyi

Sándor Általános Iskola (Nagydorog) A zsûri különdíjban részesítette Puskás Friderika Sárszentlõrinci tanulót. Középiskolai kategóriában 13 versenyzõ állt az zsûri elé. 1. helyezett: Kató Hajnalka 9. osztály Petõfi Sándor Evangélikus Gimnázium (Bonyhád) 2. helyezett: Matos Mirjam 11. osztály Garay János Gimnázium (Szekszárd) 3. helyezett: Fritz Gergely 11. osztály I. Béla Gimnázium (Szekszárd) Különdíjban részesültek: Lipécz Mónika 10. osztály Illyés Gyula Gimnázium (Dombóvár) és Kiss Balázs 9. Osztály Vályi Péter Szakképzõ Iskola (Tamási)

A kiállítás elsõ terme hiteles, áttekinthetõ képet ad Petõfi Sándor iskoláiról. A második szoba lehetõséget ad szavalóversenyek, színelõadások megtartására. A harmadik a költõ életútjáról, kapcsolatairól, szüleirõl, barátairól ad hiteles képet. A déli konyha igazi polgári háztartás képét mutatja be, 150 évvel ezelõtti idõkbõl. A legutolsó szoba egy polgári család otthona lehetne.

A múzeum tárlatvezetésével a képviselõ-testület engem bízott meg, ami számomra nehéz feladatot jelentett, jelent. H. Bagó Ilona irodalomtörténész, múzeológus, a Petõfi Irodalmi Múzeum munkatársa biztatása és útbaigazítása ugyanakkor nagy segítség számomra.

keresztül új nyitvatartással mûködik a könyvtár. A Tolna Megyei Általános Mûvelõdési Központ finanszírozásával szeptember 1-tõl mûvelõdésszervezõi tanfolyamra járok Kecskemétre. Ami 2009. októberében egy Sárszentlõrincrõl írt szakdolgozattal zárul. Idén is az országos tini könyvtári napok keretében egy szombati napon szeretnék valami kis szórakoztató programot szervezni a gyerekeknek. Errõl majd bõvebben tájékoztatlak benneteket! A könyvtár ajánlja az alábbi könyvet elolvasásra: Csaba Adrienn: Judy Szemtõl szembe.

Egy súlyos baleset alapjaiban kérdõjelezte meg a fiatal énekesnõ pályafutását és vonzó nõként való létezését, hogy az életben maradási esélyeit ne is említsük. Az élet-halál küzdelem után több mint nyolc évig tartó lelki és fizikai fájdalom következett, de kitartásának és mindent felülmúló hitének köszönhetõen megvalósíthatta gyermekkori álmát: elismert, sikeres énekesnõ és boldog feleség lett.

Gulyás Gabriella vezetésével. Az alkalmon részt vett dr. Mayer Rita az Oktatási és Kultúrális Minisztérium Közgyûjteményi Fõosztályának vezetõ fõtanácsosa is. Megtekintették a felújított Petõfi emlékházat, amit a Reneszánsz Év pályázat segítségével újítottunk fel, majd látogatást tettek az evangélikus templomban, és megcsodálták Oláh Dénes fátfaragó (sic.) kiállítását.

A Polgármesteri Hivatal tanácstermében ezután megbeszélték a látottakat. Programjukat Szekszárdon folytatták. H. Bagó Ilona felhívta a muzeológusok figyelmét arra a példaértékû hozzáállásra, és munkára, amit Sárszentlõrincen tapasztalt. Az emlékhelyek felújítása a borjádi Méhes felújításával, és új kiállítás megalkotásával folytatódik.

Kovácsné Májlinger Ágnes könyvtáros



Szerk.



Kézmûvesház

19 asztalokra kirakott tároló edények, díszek, ékszerek sorakoztak. Mindenkiben nagyon kellemes hatást váltott ki a látvány. Az alkotóház vezetõi Bánfi Zsuzsanna és Erdei András gyékénykészítõ. A cél az õsi kézmûves mesterségek újra tanulása, és tanítása, illetve továbbadása. Kézmûves táborok szervezése, néprajzi elõadásokkal, népdal- és néptánctanítással. Az évkör ünnepeihez kapcsolódó kézmûves foglalkozások. Nagy érdeklõdéssel várjuk a munka megindulását. Sok sikert és örömet kívánunk a két lelkes embernek Isten áldásával.

A régi óvoda épülete, melyben szövöde mûködött, megszûnt. Kiüresedett a ház. Szomorú és tragikus látni a leépülést. De ebbe nem szabad belenyugodni. Ez szerencsére Sárszentlõrincen nem így mûködik. A lakosság egy hányada harcos, törekvõ. Nem nézi tétlenül a romlást. Gondolkodik, terveket szõ, valósít meg. Védi a faluját a megsemmisüléstõl. Örömmel látom, hogy a szövöde épülete újra benépesül. Kézmûves ház lett belõle. Megvan a cél: „Ne veszítsünk el semmit sem a múltból. Csakis a múltból alkotjuk a jövendõt.”

T. M.

A megnyitó igazán ünnepi alkalom szépen és ízlésesen lett berendezve. volt. Az utca felöli helyiség csodálatosan Gyékénybõl készített faliszõnyegek, az

Várta Szeretném tájékoztatni a tisztelt olvasókat, hogy megalakult a „Várta” Sárszentlõrinci Hagyományõrzõ Közhasznú Egyesület. A bejegyzés reméljük még az idén megtörténik. Új tagok felvétele csak ezután történhet. Itt szeretnék köszönetet mondani kiemel-

Biztos Kezdet Klub

Folytatódik a klubélet a Teleházban. Minden kedden várunk benneteket pici babáitokkal, hogy játsszunk, beszélgessünk, mesét hallgassunk, bábozzunk és minél több szórakoztató programot

ten is Kocsis Istvánnak, Demény Károlynak és nem utolsó sorban feleségemnek. Októberben vendégeink voltak a paksi „Celõkések”. Emlékezetes nap volt, hiszen remek íjászok segítettek minket, hogy a löszfal helyett a vesszõfogót, esetleg a céltáblát is eltaláljuk. A végére még a 3D-s vaddisznó eltalálása sem okozott gondot az ügyesebbeknek. Voltak, akik a karikás ostor „megszólaltatását” tekintették a legnagyobb kihívásnak. Jánosa Zoli pincéjénél ezalatt már készítette polgármesterünk a birkapörköltet. Köszönet a birkáért Bach Janinak és Varga János bácsinak. Úgy gondolom, hogy gyerekek és felnõttek egyaránt kellemes támogatókra találtatnak Sárszentlõrinélményekkel tértek haza. Végezetül szeretném kérni, hogy akik cen (is). Minden segítséget elõre is kötehetik, támogassák egyesületünket. szönünk! Nagy szükség lenne a téli teremVáli Ferenc íjászathoz vesszõfogó hálóra és íjakra. Várta Íjász- és Bízom benne, hogy az íjászat, illetve Hagyományörzõ ezen keresztül a magyar hagyományok Egyesület elnöke ápolása olyan nemes célok, melyek

Addig is részt veszünk az ádventi találjunk ki együtt. Novmber 5-én foltvarró tanfolyam indult, mely segít, készülõdésben, keddenként karácsonyi ötletet ad az otthon elhasználódott énekeket tanulunk. Gyertek, játsszunk együtt! textílíák felhasználására. Az óvodalátogatás szervezés alatt. Bogdán Mónika December 5-én Sünizene 10 órakor a klubban. Szervezés alatt a gyógytornász mozgásfejlesztés.


20

Önkormányzati hírek - A képviselõ testület megtárgyalta és elfogadta a III. negyedévi költségvetési beszámolót és a 2009. évi költségvetési koncepciót. Összességében elmondható, hogy az önkormányzat fegyelmezett gazdálkodásának és a takarékossági intézkedéseknek köszönhetõen az 2008. év végére várhatóan pozitív mérleggel fog zárni, azaz nem lesz szükséges hitel felvételre, annak ellenére, hogy egy tervezett ingatlan eladástól eltekintettünk. A 2009-es évhez sajnos még nem állnak rendelkezésre a pontos kormányzati hozzájárulások, viszont azt lehet tudni, hogy igen nehéz esztendõ elõtt állunk, ami a gazdálkodást illeti. - A képviselõ testület döntése értelmében 13 felsõoktatási intézményben tanuló fiatalt részesít a Bursa Hungarica ösztöndíjban. - Október hónapban megnyílt az orvosi rendelõ épületében az új fiókgyógyszertár. Steicz Jánosné gyógyszerész-vállalkozó mindennapos nyitvatartással szolgál a betegek számára. A gyógyszertár helyiségének kialakításában, az építkezés szervezésében, engedélyek beszerzésében jelentõs szerepet vállalt az önkormányzat. - A képviselõ-testület októberi ülésén meghallgatta, és elfogadta dr. Szûcs Ildikó háziorvos beszámolóját a körzetben végzett munkáról.

- A novemberi testületi ülésén a képviselõtestület beszámoltatta Szûcsné Gangel Márta tagintézmény vezetõt az iskolában és az óvodában végzett munkáról. Örömmel állapította meg a testület, hogy az új vezetõ személyével jelentõs változások indultak el, így megalapozott reménységgel nézhetünk az elkövetkezõ évek elé. - Sárszentlõrinc Tiszteletbeli Polgára címet alapított a képviselõ-testület, mely címet egy évben maximum három esetben adományozhat olyan nem helybéli lakos számára, aki jelentõs mértékben hozzájárul a falu szellemianyagi felemelkedésében. A címet elsõként Tell Edit paksi, és dr. Kéry Lajos budapesti lakos veheti át december 20-án, ünnepi testületi ülésen. - A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet egy kamionnyi élelmiszert osztott ki 7 környékbeli településre. A rászorultsági kategóriákat és szempontokat az adományozó szervezet határozta meg, ennek alapján osztotta ki az önkormányzat az élelmiszer csomagokat a rászoruló családok, és egyedülállák számára. Lehetnek természetesen olyanok is, akik nem kaptak, és úgy érzik, hogy õk is rászorultak volna a segítségre, de nekünk az adományozó szabályozása szerint kellett az élelmiszer segélyt kiosztani. - Döntött a képviselõ testület a 2009. évi adókról is. A döntés értelmében az iparûzési adót 1,8 %-ról 2 %-ra emeli, a

VIII. évfolyam 3. szám magánszemélyek kommunális adóját a tavalyi szinten hagyja a testület, nem kívánja a lakosság terheit tovább növelni. /Emlékezetes, hogy a befizetett 7000 Ft-hoz ugyanennyit hozzátesz az önkormányzat, mely együttes összeg biztosítja a szemétszállítási díjat./ - Várhatóan december hónapban elkészül, és átadhatjuk Uzdon a Nyugdíjas klub felújított épületét a falu lakói számára. Szándékunk szerint a késõbbiekben közösségi házként, faluházként funkcionálna az épület, az ottani várható munka érdekében egy laptopot adott át az önkormányzat Boda Ildikó képviselõ asszony részére. A felújítást egyrészt az ún. TEKI pályázatból, másrészt önkormányzati forrásból fedezik. - A 2009. évi vízdíjak a következõk: Magánszemély részére 212 Ft/m3, + ÁFA, közületek részére pedig 341 Ff/m3 + ÁFA. - Színes és gazdag programmal, többek között telt házas ragyogó színházi elõadással emlékezett meg névadójáról a Zsivora György Népfõiskolai Alapítvány. Az ünnepség teljes költségét egy pályázati összeg biztosította. Kár, hogy kevés sárszentlõrinci volt kíváncsi az eseményekre. Demény Károly polgármester

„Egy fecske nem csinál nyarat” Egy beszélgetés felélesztette azt a sok keserûséget, amelyet átéltem, átéltünk a felsõ tagozat megszûnésének hírére, sajnálatos bekövetkeztére. Senkinek nem kívánom! Így lehet megnyomorítani azokat a pedagógusokat, akik - ez nem nagy szó életüket a gyerekek tanításának szentelték. „Egy fecske nem csinál nyarat.” Így van. Beigazolódott ez a bölcs népi megállapítás. Csakhogy! Az az egy fecske soha nem magának, hanem a gyerekeknek akar jót, mert tudja, hogy általános iskolás korban igenis legfontosabb a biztonságos környezet, a menedék, ahova tartoznak, ahol a számukra kedves barátok, felnõttek vigyáznak rájuk, ahol ismerik a családjukat, problémáikat, képességeiket, lelki rezdüléseiket, s

nagy empátiával igyekeznek megteremteni a nyugalmat, amely a tanulás alapvetõ feltétele. Azzal, hogy ebben az életkorban kiszakítják a tanulókat a megszokott környezetbõl, nem segítik, ellenkezõleg, gátolják személyiségük egészséges fejlõdését. Nem fogadom el, amirõl meg akarnak gyõzni: jobb, eredményesebb lesz a gyermek a nagyobb iskolában. A fokozottan hátrányos helyzetû, tanulási zavarokkal küzdõk? Eszement gondolat! Mitõl lesz jobb!? Talán attól, hogy nagyobb az osztálylétszám, kevesebb idõ jut egy gyerekre, vagy mert korán reggel buszra kell várni, netán felkészültebbek a tanárok? Egyik sem igaz. Semmi más magyarázatot nem találok, csak azt, hogy a kis falvakat, az

ott élõ embereket meg akarják nyomorítani. A gyereket fejkvótának minõsítik. Ezért kell az az egy fecske! Szerencsére nálunk egy egész fecskeraj csatlakozott, s még tud repülni. Meddig? Míg le nem törik a szárnyát. Egy idézet szerint élek, élünk: „Élj úgy, mint a kis madár, amely akkor is énekel, ha törik alatta az ág.” Mindig a falu, az itt élõ emberek javára, soha nem más kárát kívánva, vagy akarattal rosszat téve. Erõt, bölcsességet kívánok mindenkinek ezen gondolatok befogadására. Szüsz Jánosné Horváth Ilona tanító



21

Petõfi Emlékhelyek 24. Nemzetközi Találkozója 2008. szeptember 27-én Aszódon tartották a Petõfi Emlékhelyek 24. Nemzetközi Találkozóját. A találkozáson Demény Károly polgármesterrel együtt részt vett Szüsz Jánosné alpolgármester, Renkecz József nyugdíjas iskolaigazgató és Szüsz János tanár. /Mint emlékezetes, tavaly a 23. találkozót Sárszentlõrincen rendezte meg a Petõfi Társaság elnöksége ./ Dr. Kerényi Ferenc irodalom történész beszédét illetve a Sárszentlõrincet érintõ részét az alábbiakban közreadjuk.

akkor mindegy, hogy mosógépet kellene venni, de a gyerek tankönyvét meg kell vásárolni. Hát érezzük egy kicsit mi úgy, hogy a kultúra nem akkor következik, ha csillogó-villogó lesz a település állítólag egyszer, és akkor majd foglalkozunk a kultúrával, hanem párhuzamosan, és bizony néha áldozatokat követelve is, mert egy kis településre, és minél kisebb, annál inkább így van ez, a figyelmet csak a kultúra tudja feléfordítani. Most ezt tapasztaltuk idén nyáron Sárszentlõrincen, és szeretnék a polgármester úrnak külön, és errõl a helyrõl is köszönetet mondani.

Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Kedves Kollégák! Kedves hagyomány a Petõfi Társaság ülésein és a Petõfi Emlékhelyek találkozóján, hogy a Petõfi-kutatás ilyenkor mérleget készít és személy szerint, mint a Petõfi Kritikai kiadás szerkesztõjének kedves kötelességem, hogy beszámoljak az elért eredményekrõl. Ezúttal azonban nemcsak a kritikai kiadás továbbhaladásáról tudok beszélni, hanem sok másról is, ígérem röviden. Talán a leginkább szívmelengetõ friss eredménnyel kezdem: Az augusztus 10-i falunapon megújult és átadtuk a nagyközönségnek, a látogatóknak a tanév kezdetére a sárszentlõrinci Petõfi Emlékházat. Sárszentlõrinc egy másik település Aszód mellett, ahova Petõfi Sándor korábban iskolába járt. Amit ott tapasztaltam, azt azért szeretném pár mondatban méltatni, mert megerõsített abban a régi meggyõzõdésemben, amit 1998-ban Barkóczi Ferenc polgármestersége idején Kiskõrösön, ugyanakkor, és azóta Ficsor József polgármestersége alatt Kiskunfélegyházán, és most Demény Károly vezetésével Sárszentlõrincen tapasztaltunk: ha a Petõfi helyek önkormányzata odaáll a kultúra mellé, akkor az eredmények azonnal jelentkeznek és dokumentálhatóak. Tudom, Magyarországon vagyunk és bármikor feláll egy képviselõ-testületi tag, és elmondja, hogy: De a járda fontosabb. És majd, ha mindez meglesz, akkor majd foglalkozunk a Petõfi-kultusszal és a Petõfi emlékhelyek felújításával. Csak arra szeretném az illetõket - akik így vélekednek - figyelmeztetni, hogy amikor a gyerek õsszel iskolába megy,

de most már egy iskolai csoportnak meg tudjuk mutatni, hogy a Bajza Józseftõl fogalmazott templom, iskola, színház hármasságában hogyan bontakozott ki Petõfi. Most egy kicsit az a helyzet, mint Aszódon, csak még korábban 1831 és 1833 között, majd vándorszínészként 1841-ben Petõfi odajárt iskolába, a ma is látható evangélikus templom istentiszteletein vett részt, Uram bocsá' a nevét bevéste a padba és ez ma is látható, és évtized múltán pedig vándorszínészként ott a Sárvíz mentén kezdte vándorszínészi pályafutását.

Kerényi Ferenc kétszeres Madách díjas irodalom-és színháztörténész, egyetemi docens, Petõfi kutató.

Dr. Kerényi Ferenc

A Petõfi Irodalmi Múzeum ezidén az Irodalmi Emlékházak Reneszánsza program keretében 120 millió forintot kapott, ami a következõ évekre is elegendõ lesz. A Petõfi Emlékhelyek számára leporellók is készülnek ebbõl, de ebbõl a keretbõl sikerült felújítani a sárszentlõrinci házat. Az önkormányzat önrészt biztosított, és a ház felújítását részben közmunkából, részben bérmunkából végezte. A kiállítás maga 2 millió forintba került, tehát tulajdonképpen azt kell mondanom, hogy nevetségesen csekély összeg ez, és mégis meg lehetett belõle csinálni számítógép beállítását, tervezni, és így tovább. Tehát nem igaz, hogy monumentális összegekben és a „majd egyszer idáig is eljutunk” szemléletben kell dolgozni. Tehát én ezt tartom az elmúlt év legfontosabb eseményének, hiszen az elmúlt évben éppen Sárszentlõrincen volt az emlékhely találkozó. Természetesen van ott is munka tovább,

Kerényi Ferenc kutatási területe a 19. századi irodalom, a 19-20. századi drámairodalom és színjátszás története volt. Nevéhez fûzõdik Petõfi Sándor, Vörösmarty Mihály mûveinek, illetve Madách Az ember tragédiája címû mûveinek kritikai kiadása, és az idén megjelent Petõfi-monográfia. Kerényi Ferenc 1944-ben Budapesten született, az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát. A Petõfi irodalmi Múzeum munkatársa, késõbb a Magyar Színházi Intézet tudományos munkatársa és 1992-ig igazgatója volt. 1992-tõl a Színház- és Filmmûvészeti Egyetemen tanított. Kerényi Ferenc a Magyar Irodalomtörténeti Társaság alelnöke volt, és az MTA Irodalomtörténeti Intézetének nyugalmazott fõmunkatársa.

Mindannyiunk által szeretett és megbecsült dr. Kerényi Ferenc tanár urat 2008. október 30-án, 65 éves korában váratlanul érte a halál. Isten adjon vigasztalást a gyászoló családnak és valamennyiünknek, akik szerettük. Demény Károly polgármester

22


Tégy a szépért! Fogyasztói, globalizált és rohanó világban élünk. Ez a világ pozitívumokat és negatívumokat egyaránt tartogat számunkra. Rajtunk, embereken múlik, hogyan alakítjuk. Felelõsen és tudatosan kell élnünk annak érdekében, hogy a negatívumokkal, köztük környezetünk pusztításával, a mértéktelen hulladéktermeléssel megbirkózzunk. Mindennapi életünk során nem is gondolunk bele, milyen mértékben árasztjuk el hulladékkal környezetünket nap mint nap.

A társadalmi összefogás a környezeti károk csökkentésében és felszámolásában fontos szerepet tölt be. Ebbõl az okból csalogatta buzdító plakát a címben szereplõ felkiáltással Sárszentlõrinc és Pálfa lakóit közösségi szemétgyûjtésre. Ugyanis a két falu összefogott, és úgy határozott, hogy megszépíti a települések közötti utat és környékét. Az akciót az elsõként meghirdetett idõpontban elmosta az esõ, ám a résztvevõk lelkesedése maradt, és a környezetszépítõ esemény átkerült a Magyar Közút Kht. által szervezett országos szemétgyûjtés napjára, október 13-ra. (Ezúton is köszönetet mondok a Kht.-nak a felajánlott kesztyûkért, zsákokért és biztonsági mellényekért.) Azon a hétfõi napon gyönyörû napsütésre ébredhettünk, így az idõ már nem állt utunkba. A délelõtt folyamán az iskola szorgos kis diákjai és tanítói Sárszentlõrinc utcáit járva varázsolták „szemétmentessé” falunkat. Majd koradélután a felnõttekbõl álló lelkes csoportunk indult útnak, hogy Felsõrácegresig összegyûjtse a bizarrabbnál bizarrabb hulladékokat. Ugyanakkor Pálfáról is elindultak az önkéntes szemétgyûjtõk, hogy a rájuk szabott 3 km-es útszakaszt megtisztítsák. Autóval végighajtva ezen az útvonalon, azt gondoltuk, hogy itt bizony szemétnek semmi nyoma. Így hát, úgy indultunk útnak, hogy nem sok tenni-

való, annál inkább sok gyaloglás vár ránk. Feltevésünket hamar megcáfolták az út mellett és az árokban eldobált szemétkupacok. A hulladékok minden fajtáját megtalálhattuk ezek között: döglött kutyát zsákba csomagolva, használt gyerekpelenkákat, rothadt kukoricával teli zsákokat, állatcsontokat ugyancsak mûanyag zsákba dobálva, megunt ruhákat, cipõket, elromlott hûtõszekrényt és „természetesen” a mûanyag palackok, zsákok, zacskók, papírhulladékok tömkelegét. A kedvet és lelkesedést azonban semmi nem csökkenthette, így örömteli hangulatban sétálhattuk végig a 7 km-es útszakaszt. A természet és az õszi táj szépségei a szemet és szívet gyönyörködtetõ õszi színek a falevelekkel, kökénnyel, csipkebogyóval, a madarak csicsergése, az aratók által megriasztott szarvasok, a naplemente, a végtelen szántóföld - mindvégig elkápráztattak bennünket. Mindannyian õszintén örülhetünk neki, hogy mindezek ma már teljes pompájukban ragyoghatnak, nem árnyékolja be õket az út szélén eldobált szemétkupacok látványa. Az út végén fáradtan roskadtunk le az Illyés Gyula Iskolamúzeum padjaira. Fáradtságunk hamar feledtette az a fejedelmi lakoma, melyet a pálfaiak készítettek erre az alkalomra. Sõt a nap végén egy pólóval is gazdagabbak lettünk (a Zsivora György Népfõiskolai Alapítvány és a Pálfai Teleház Egyesület

pályázata jóvoltából), mely mindig emlékeztet bennünket arra a lélekemelõ napra. Akik Sárszentlõrincrõl ott voltak, mindenképpen megérdemlik, hogy megemlítsem nevüket: Bakay Péter, Csonka József, Demény Károly, Oláh Erika, Orzsi Angéla Kata, Szabó Jánosné és jómagam. Mindannyiuknak köszönöm azt a szép õszi délutánt! Remélem, és hiszek benne, hogy jövõre még többen leszünk!

VIII. évfolyam 3. szám Egyre több ilyen és ehhez hasonló összefogásra lenne szükség, hiszen környezetünk állapota egyre lesújtóbb. A szemétlerakóink olyan gyors ütemben telnek meg, hogy nem gyõzzük egyiket létrehozni a másik után. A hulladékégetõkbõl kikerülõ szennyezõ anyagok és üvegházhatású gázok amellett, hogy a levegõt és egészségünket is károsítják, hozzájárulnak földünk felmelegedéséhez, a klímaváltozáshoz. Egyre növeljük az illegális hulladéklerakók számát is, melyek a talaj szennyezésével felbecsülhetetlen károkat okoznak. Nem is szólva a lassan lebomló hulladékokról, melyekkel több száz évre „biztosítjuk” környezetünk folyamatos szennyezését. Ezeket a problémákat már rég ismerjük, tudjuk, mekkora károkat okozunk. Érdemes megállnunk egy pillanatra ebben a rohanó világban, és eljátszanunk a gondolattal: Mi lenne, ha falunk heti szemétmennyiségét a házunkban leborítanák? Akkor szembesülnénk vele igazán, hogy ez mekkora mennyiséget jelent. És akkor gondoljunk csak bele a havi vagy az éves hulladéktermelésünkbe, vagy abba, hogy mennyi falu és város van a Földünkön, melyek ugyancsak ilyen vagy nagyobb mértékben szennyeznek! És mindezt gyermekeinkre és unokáinkra hagyjuk, hogy õk szenvedjék el a mi felelõtlenségünket. Ha a régészek ezer év múlva leásnak majd, hogy megtudják, miként éltünk a XXI. században, vajon mit fognak találni? Talán találnak majd egy földréteget, mely nem földbõl, hanem szemétbõl áll, és kikiáltják századunkat a hulladék korának!? Mit tehetünk, hogy ne így legyen, hogy mindezt megelõzzük? A válasz egyszerû, de korántsem könnyû megvalósítani: tudatosan és felelõsen éljünk ezen a Földön, úgy, mintha gyermekeinktõl és unokáinktól kaptuk volna kölcsön. A környezettudatosságot és felelõs gondolkodást pedig adjuk tovább, neveljük gyermekeinket ezen gondolatok szerint. Végül sajnos meg kell említenem egy szomorú tapasztalatom is, miszerint a mások által végzett munkát többen nem tartják tiszteletben, és eldobálják úton útfélen szemetüket. Jó lenne, ha falunk minden lakója felelõsen és tudatosan õrizné a szép és tiszta környezetet, melyet a lelkes szemétgyûjtõk, kicsik és nagyok varázsoltak! Sokacz Zsófia


Betont törõ csengõ fûszál


23

Szép példájaként a gyökerek életerejének száznyolc éve elment család fia, aki õsei nyughelyét is csak sejti a temetõben - föl, földobott kõként hazatért. Hazatért, de nem egyedül, hozta magával a hiányzó harangot, mely csengõ híd Isten és a lélek, az emberi lélek között. Gyökerek, melyek száz év távolából a felszínre törtek, hogy újra sudaras zöld fát hajthassanak. Egyszerûen és szépen kacsintott oda Oláh Dénes kiállítása, ahol szintén gyökereket járhatunk körbe, azt láthatjuk, hogyan élhet tovább az a fa, melybõl már nem sarjad többé földi, testi élet. Többé már nem növekszik, vizet és éltetõ sókat nem szállít, de lendületét tovább viszi majd a szív és az ész, melyek megmozdulnak láttukon. Hol lesz már adományozó, darus és harangöntõ, mikor még mindig száll ezüstös hangja itt a Sió mentén. Mondják, hogy minden csoda három napig tart. Ki emlékszik már mindazokra, akik intézték a másik két

harangot. Most már Õ is odaáll, hogy tegye csengõ-bongó kötelességét a toronyi mindennapokban. Ez történt okulásunkra egy héttel azelõtt, hogy megünnepelnénk azt, hogy Luther kiszögezte kiáltványát a wittenbergi vártemplom nehézre vasalt tölgykapujára. Az az árkus papíros átrajzolta egész Európát, de ugyan mit tett ez a parányi, szürke gyülekezet, hogy visszakapja elorzott sisakdíszét templomának, mely még nem került ugyan vissza méltó helyére, de akire tartozik, az úgyis tudja, hogy csak csatákat nyerhet az ostobaság, az önkény, „mert az élet szent okokból élni akar” és a fûszál a legvastagabb betonon keresztül is áttör, mert õ maga az élet. Októberi ólmos felhõk alatt csoda történt, ezüst harang bújt a szürke sisak alá.

madár. Lerajzolva. Ahogyan egy felnõtt elképzeli, hogy milyen is egy gyermekrajz. Bernáth Aurél más módszert alkalmazott. Õ festõ volt és a színeket mutatta meg unokájának, Szobor Zénónak. Ezt egyenesen Tõle tudom, hiszen Õ írta meg könyvben, melyet tavaly õszön megvehettünk a régi könyvtárban még zúzdába küldés elõtt. Leírja szépen, miként fest akvarellt az unoka két-három évesen. Leírja az egész rajztanulás történetét. Vesztére. A legokosabb, amit az ember lánya biliztetés közben tehet, az az olvasás. Így került Luca lányom kezébe a már említett könyv. Úgy lapozta, mint aki tényleg olvas. Egy-egy résznél megállt, bólintott vagy megcsóválta a fejét. Egy helyen hosszasan idõzött. Gyanús lett, hiszen a cumi ritmikus mozgása is átváltott szabálytalanba, lassult, majd végképp leállt. A vacsora romjait

takarítottam el, hogy a nappali szoba valamilyen szinten újra egy meghitt, békés polgári otthon benyomását keltse. A könyv páros oldalán a kis Zénó rendes kis fészek-rajza volt látható, a páratlanon a mûvész nagyapa ugyan e rajzot kiegészítette pár lendületes vonallal, mellyel egy kalapos hölgy képe került elénk. Luca ezt nézte egyre riadtabban. Mikor észrevette, hogy figyelem, rám nézett esdeklõen, mentegetõzve a rajzra mutatott a könyvben „Ezt valaki összefirkálta!” - mondta. Egy gyermek rajza világosan volt visszakódolható számára, az maga volt a teljesség, ebbe belenyúlni maga a szentségtörés. Kis lelke ösztönösen utasította el az oda nem illõ vonalakat. Csak meg ne tanítsa valaki kalapot rajzolni zöld váza elõtt, drapériával a háttérben!

Egyesület irodája: Györkönyben a Polgármesteri Hivatalban (7045 Györköny, Fõ u. 53-55. ) található. Információt a 75/675-202 telefonÖrömmel tájékoztatjuk Önöket arról, számon, ill: [email protected] ehogy az elõzetes Leader akciócsoportból mail címen lehet kérni. megalakult a Duna Összeköt Egyesület, Az egyesület munkaszervezete: amelynek feladata az 1,2 milliárd Ft támogatás pályázaton való elosztása, Vezetõ: Ferencziné Mérei Melinda (Pálfa). Munkatársak: Erdei Tamásné ellenõrzése.

(Györköny); Hatala Adrienn (Németkér); Boda József (Kajdacs). Az október 15-én megjelent pályázatokkal kapcsolatban információ és segítségnyújtás kérhetõ a fenti elérhetõségeken, valamint személyesen a településeken az elõre meghirdetett idõpontokban.

Könnyed ezüstszoknyaként lebegett perceken át ég és föld között zöld kis sapkájában a harang. Ki lehet számolni, hányan nem érték meg újjászületését, újra-közénk-jöttét, akik még hallották a hangját és azt sem tudom, hányan lehettek, akik már akkor születtek, mikor már társa vesztetten szólt a két harang és így is haltak meg. Nem számoltam meg azokat sem, akik összegyûltünk megcsodálni Õt, az újat, nem figyeltük azt sem, kik azok, akiknek máshol volt ezidõtájt dolguk. Lélegzetet visszafojtva lestük, csodáltuk, míg el nem tûnt a szemünk elõl, elfoglalva helyét a sisak alatt, hogy adjon pihenõt galamboknak, legyen zokogás temetéskor, legyen reménykeltõ, bizakodó mosoly minden keresztelõn, lehessen esküvõkön komolyan hitt fogadalom szava és imára híva minket, kezünket fogva vezessen az ódonná nemesült falak közé.

Ezt valaki összefirkálta Rendje van a világon mindennek. Senki nem úgy születik, hogy mindent tud, noha, mondják, hogy sokat hozunk magunkkal a génjeinkben. Oka van annak, hogy miért csak felnõtt korban érdemes olvasni Thomas Mannt és annak is, hogy miért tudnak más írók gyerekhez és felnõtthöz is egyaránt szólni. Bartókhoz érni kell, Kodály vagy Mozart bármikor élmény, legföljebb mást ad húsz, harmincöt vagy ötven évesen. Így van ez mindennel. A lélek mindig másra nyitott és mást fogad be a világból. Két és fél évesen a normálisan fejlõdõ gyermek még úgynevezett fészekformát rajzol. Ez számunkra csak firka, bár elvetemültebb szülõk elkezdik dresszírozni életük értelmét, megmutatva nekik, hogy milyen a ház, a fa vagy a

Tisztelt Olvasó!

Nagy Zoltán

Nagy Zoltán

Szerkeszõség

24

Cigány - magyar valóságshow A minap hallgattam meg a Magyar Gárda Szociális ügyekért felelõs titkárának beszédét a cigánykérdésrõl. Ez többnyire kimerült a cigánybûnözés sajátos értelmezésében. A problémakörre adott válaszokként a félelemkeltés és erõfitogtatás eszközeit hívták segítségül. És sajnos ez ma egy általánosan jellemzõ hozzáállás. Azért ennél árnyaltabb és emelkedettebb „szociálpolitikára” van szükség. A történelem igazolta, hogy a demonstráció, felvonulás, provokáció, elég rövid idõ alatt erõszakba csap át. Ami hosszabb távon a romáknak, cigányoknak jelenthet helyzeti elõnyt, mivel számbeli fölénybe kerülnek hozzánk, magyarokhoz képest. Könnyû belátni: a születési arányszám magyar családok tekintetében 1,21 gyermek/család (azaz minden ötödik családban születik csak 2 gyermek), míg ez az arány a romáknál családonként 3 gyermek felett van. Továbbá az Északmagyarországi és Észak-alföldi régiókban 10 éven belül az általános iskolák elsõ osztályába beíratott gyermekeknek több mint fele cigány etnikumhoz tartozó lesz a fent említett tendencia okán. Tehát egészen biztos, hogy nem egymás provokálása a megoldás. Itt jegyezném meg, hogy a legfrissebb becslések már nem 800 ezer, hanem 1,2 millió roma lakosról szólnak a mai Magyarországon. Egy olyan gyors mértékben gyarapodó kisebbségrõl van szó, amely

„Az Isten jó! Az Isten jó!” Nyírteleken jártunk, négy és fél napig tartó cigánytáborban (konferencián). Sárszentlõrincrõl nyolcan és Nagydorogról egy személy képviselte vidékünket. Nagyon nagy szeretetben volt részünk. Együtt lehettünk angol, indiai, kínai, amerikai, koreai fiatalokkal, helyi cigányokkal és magyarokkal. Mindannyian éreztük Isten szeretetét a közös programokon, amelyeken úgy voltunk együtt, mint egy nagy család. Mindenki nagy érdeklõdéssel vett részt ezeken az alkalmakon. Volt, aki csak most volt elõször ilyen helyen. Gazdagon volt terítve a „közös asztal” igehirdetésekkel, bizonyságtételekkel, énektanulással, kézmûveskedés-

Sárszentlõrinci Hírek egyrészt mélyen strukturált, azaz rétegzett, tehát számos tekintetben különbözõ - mint nyelv, kultúra, anyagiak, iskolázottság-, a mai napig szegregált (elkülönített), és igenis, a többségük hátrányos helyzetû, gyakran halmozottan, nagyon rossz szocializációs háttérrel. Könnyû megtalálni az okot, miért is oly gyakori a bûnözés nagy számban azért fõleg „megélhetési” - a romák között. Ám hasonló sorsú, halmozottan hátrányos helyzetû magyarok is ugyanígy törvényeken kívül „élnek”. Ezért elõször is óvakodjunk az olyan általánosítástól, mint „cigánybûnözés”, helyette mindenkit nevezzünk nevén, akár roma, akár magyar. Ezzel is temetvén az árkot. Egészében szemlélve a problémát, és azt beillesztve a nemzetközi jogrendszerbe, látható, hogy az egyetlen lehetséges út, a romák minél gyorsabb integrációja a magyar társadalomba. Ehhez persze megfelelõen képzett és megfelelõ értékrendû cigány és magyar értelmiség hatékony összefogására van szükség, a mai roma vezetõk jelentõs részének mellõzésével, mivel a magyarcigány kapcsolatok közti szakadék megléte, mélysége az õ felelõsségük - és egyben mindennapi kenyerük - is. Nem kevésbé a tétova, a romaügyekkel csak a választások idején, plusz szavazatért populista, „cigánybarátok vagyunk” jelszavakkal az urnához csalogató foglalkozó politikusaink is felelõsek, természetesen. Egyszerûen fogalmazva: jövedelmezõ a „romabiznisz” mindkét említett fél számára, miközben a terheket a lakosság fizeti. Hiába.

sel, beszélgetésekkel, koncerttel, múzeumfalu-látogatással, istentisztelettel. Ezeken keresztül mindenki különbözõ lelki táplálékhoz juthatott. Az ottani evangélikus gyülekezet létrehozott egy barátságparkot, ahol négy fát (selyemakác) ültettünk, az egyiket a cigányság nevében a sárszent-

VIII. évfolyam 3. szám Nincs már idõ arra, hogy bármelyik oldalon mert közös oldal nem létezik olyan fogalmakkal zsonglõrködjünk, mint a diszkrimináció és az elõítélet. És azon is túlhaladtunk már, hogy e kifejezéseket tanítgassuk a romáknak kimondani gondolok itt számos CKÖ elnökre. Ismét hangsúlyozom, ezért nem egyedül õk a hibásak, bár nem tisztem senkit felmenteni. Mind gazdasági, mind demográfiai szempontból komolyan és átfogóan kell a romakérdést kezelni, a lehetõ leghamarabb. Ha nem történik meg a cigányok-romák minél gyorsabb integrációja a magyar társadalomba, hangsúlyozom, a magyarok hathatós segítségével, mivel egyedül nem rendelkeznek elég erõforrással ennek elvégzésére, akkor azon kapjuk magunkat, hogy megfékezhetetlen gyûlölet, és bizonytalanságérzet uralkodik el a magyarok és a romák között, aminek az alapjai már sajnos léteznek. A fal egyre csak növekszik, a félelem lassan megköt, a két oldalon pedig nem marad más, csak a megvadult, irányíthatatlan, kritikus tömeg… Mateisz Martin, a PTE-BTK szociológia szakos hallgatója, erõs érzelmi szálakkal Uzdhoz csavarodva

A fenti írást, mely valós problémákat taglal helyesen, természetesen közreadjuk, annak ellenére, hogy falunkra a megállapítások többsége nem vonatkozik. Szerkesztõség

lõrinciek. Ebben is mindenki lelkesen vett részt. Azt hiszem, leírhatom a többiek nevében is, hogy mindenki megelégedetten, lelkileg feltöltõdve jött haza, hisz megtapasztalhattuk, milyen az Isten közelében lenni, az õ szavát hallgatni. Áldja meg az Isten a konferencia szervezõit, és a nyírteleki gyülekezetet! Reméljük, hogy lehetõségünk lesz egykét év múlva újra találkozni és a fát újra meglocsolni… Köszönettel a sárszentlõrinc-uzdi bibliakör tagjai nevében: Bogdán Józsefné



25

Mi lesz veled kulcsos ház… A szólás (írás) szabadság jegyében ragadtam tollat. Remélve, hogy annak ellenére megjelenhet cikkem, hogy véleményem nem egyezik a vezetõség elképzeléseivel. Talán már hallottak róla a kedves Olvasók, ismét egy önkormányzati ingatlan várja sorsa jobbra fordulását, esetleges eladását. Az uzdi Fördõs-kúriáról - jelenlegi nevén - Kulcsos házról van szó. Az épület a kisajátítást követõen elõbb TSZ szolgálati lakásként, majd iskolaként funkcionált, ennek megszûnését követõen közösségi célokat szolgáló kulcsos házként üzemel Renkecz József nyugalmazott iskolaigazgató és a falu által összegyûjtött helyrajzi gyûjteményének is helyet adva. Az eddig hivatalosan fel nem becsült értékeket az érdeklõdõk egyedinek mondható kiállítási keretek között tekinthetik meg. A hely varázsát „Bózsi” bácsi lelkesedésén túl az is áthatja, hogy a látogató idõutazást tud tenni a 60-70-es évekbe, az ódon falak és a berendezés ehhez megfelelõ díszletet teremt. Az épület állaga még nem tartozik a „romos kúriák” kategóriába, de

amennyiben pár éven belül nem indul mióta közigazgatásilag Sárszentmeg az állagmegõrzés, ez sem várat lõrinchez tartozik - mindent csak sokat magára. elvittek: kertészetet, iskolát, óvodát. A régi kúriákat eladták, vagy csak hagyták lepusztulni. Mi van még nekünk itt helyben, Kulcsos ház és temetõ, ha az elõbbit eladják mi marad? Javaslatom, hogy gondoljuk át jól ezt az eladást! Leginkább azt, miért is kéne eladni…? Valóban nincs más lehetõség…? Miért nem gondolkodnak az illetékesek olyan megoldáson, ami az ingatlant még inkább bevonja a kulturális életbe, esetlegesen munkahely teremtés kapcsán kezeli a nagymérvû A Fördõs család vásárlási szándékát munkanélküliséget helyben. Szerintem egy közös gondolkodást már az elõzõ képviselõ testületnek is elõterjesztette. Akkor õk nemmel mindenképpen megérdemel ez az épület. válaszoltak. Vásárlási szándékukat Amennyiben Ön is így gondolja, kérem, ismételten, a jelenlegi képviselõ testület jöjjön el a közeljövõben megtartandó ez elé terjesztették. Sajnálatomra rajtam irányú közmeghallgatásra, melynek kívül senki nem fejezte ki ellen- idõpontjáról minden helyi lakos értesítve lesz. véleményét. Így ezt a lehetõséget szeretném Boda Ildikó megragadni arra, hogy véleményemet képviselõ megindokoljam, esetlegesen felhívjam a figyelmet az érdektelenséggel szemben. Véleményem az, hogy Uzdról -

Sajnálatos feltételezés A sajtószabadság, mint látja a tisztelt olvasó, itt megvalósul. Miért? Azért, mert az õszinteség sajátunk. Elmondhatja mindenki a véleményét, valós, vagy vélt igazát. Közzé tesszük ez esetben is. A fent említett gondolatokhoz - a tisztán látás érdekében - tájékoztatni szeretném önöket: 2007. februárjában az uzdi közmeghallgatáson Demény Károly polgármester úr tájékoztatta a jelenlévõket arról, hogy a Fördõs család szeretné visszavásárolni saját tulajdonát. Igen. Hajlandóak fizetni saját házukért, amit annak idején jogtalanul elvettek tõlük. Azt is elmondták - amirõl Józsi bácsi is tud -, nincs szándékukban sem Renkecz Józsefet, sem az általunk nagyra becsült gyûjteményt onnan eltávolítani. Felújítanák ezt a patinás, sajnos nagyon rossz állapotban lévõ épületet, megõrizve az értékeket, s azokat mindenkor a látogatók számára továbbra is nyilvánossá tennék.

A tájékoztatás után senki nem nyilvánított ellenvéleményt az uzdiak közül. Ennek tudatában kezdõdött meg a beszélgetés a volt tulajdonos leszármazottjával. Az mindenki elõtt ismeretes, hogy jelen szûk, s a még szûkebb esztendõkben nincs anyagi fedezetünk a felújításra. Ez esetben az enyészeté lesznek úgy a dohos, átázott, ódon falak, mint a benne lévõ múlt emlékei. Ezt mi sem szeretnénk, s aki mást állít, nem mond igazat. Boda Ildikó képviselõ írását olvasva sajnos azt kell mondanom, rossz helyre címezte ezeket a vádakat. Az, hogy közigazgatásilag Sárszentlõrinchez csatolták Uzdot, megszüntették az iskolát, óvodát, kertészetet, lepusztultak a hajdani csodálatos építészeti remekek, a kúriák és még sok minden, ami ott és más falvakban is virágzó gazdaság volt, nem a mi hibánkból szûnt meg, akik ma is utolsó

erõnkkel a megmaradásért, a még megmenthetõk megõrzéséért küzdünk. Ezt a politikusoknak - az akkoriaknak és a maiaknak - kellene címezni, tehát õk az „illetékesek”, akik el akarják nyomorítani a vidéket, az országot, egymás ellen fordítani az embereket: magyarokat a romákkal, magyarokat a magyarokkal… Nekik mindegy, csak érvényesüljön az „Oszd meg és uralkodj!” Tisztelettel kérem, jöjjenek el a februári közmeghallgatásra Uzdon és Sárszentlõrincen is. Próbáljunk olyan erõvel összeforrni, hogy ne tudjanak éket verni közénk. Ha ez nem sikerül, elveszünk. Áldott ünnepeket kívánok, s megnyugvást abban, hogy egy tõrõl fakadva csak õszintén, egymást megbecsülve, segítve élhetünk. Szüsz Jánosné Horváth Ilona alpolgármester

26



Szülõfalum Sárszentlõrinc /részlet/ Szülõhazám e két-erû táj: Átszeli Sárvíz és Sió. Ahol, ki tudja, mi miért fáj, de élni lehet és élni jó! Itt, e dimb-dombos dús földeken éltek, dolgoztak õseim. Itt, hol minden, mi kell, megterem, teltek el gyermekéveim. De a nyugtalan, elvágyó vér, innen messzire csábított. Vonzott dicsõség, hírnév, babér, de ebbõl semmi sem jutott. Dicsõség, hírnév, babér nélkül hozott vissza az életem, S fogadott vissza a táj végül, s nyugalmam csak itt lelhetem. Lehet, hogy vérük nem ontották e földért itt élt õseim, De verítéküket hullatták mindig a mások földjein. Verítékükkel harcolták ki, hogy ez a táj enyém legyen. S hogy mint gazda, ha kedvem leli, szabadon járjak e helyen. Itt leljen örök nyugalomra testem, ha a sírba teszik, S tegyen virágot sírhalmomra az, aki rám emlékezik. Fejfámra csupán azt véssék fel: Itt nyugszik lent e föld fia, Aki addig élt és addig írt, amíg volt mit mondania. Sió és Sárvíz erû Tolna, csodálatosan szép hazám! Ha a szerencse felkarolna, Éden kert lennél igazán. Sió menti kicsike falum, csodálatosan szép vidék! Legyen erõm, hogy szeresselek, s teérted tenni tudjak még! Amíg a sorsom úgy engedik, hogy itt éljek és dolgozzam, Addig a szívem melengeti, minden, mi benned megfogan. Légy büszke arra, kiket adtál hazánknak századokon át, S kiknek jelented napjainkban meghitt családi otthonát. Somogyi György

Nem kellene más Nem kellene más, csak szélsuhogás, arany rezdülés fák levelén, hûs víz sodrása csobogó patakban, melyben táncol a játszi fény. Nem kellene más, csak kinyújtott kéz, igaz gondolat, áradó szeretet, melyben az önzés megsemmisül, magába temetve a kétségeket. Nem kellene más, csak egy halk dallam Tisztán áramló, óvó egyakarat, s béke kellene, béke a szívekben, hogy végre együtt dobogjanak… Horváth Ilona



Szendrey Júlia második házassága („Perújrafelvétel” a Júliát ért vádak és oroszokhoz beosztott összekötõ tiszt rágalmak ügyében) jelen volt a segesvári csatában. Urbán kérte Heydtét, hogy támogassa az Félõrülten a csatatéren asszonyt a kutatásban. Júlia ezt írta a Bem végzetes csatáját az oroszokkal naplójába: „El fogom hagyni nemsokára 1849. július 31-én vívta meg Segesvár és gyermekemet, hogy férjem sorsát Fehéregyháza között. A magyar sereg a megtudhassam, még csak arra sem túlerõvel szemben a futásban keresett számíthatok bizonyosan, hogy õt életben menedéket. A vezérük, Skarjatin halála találjam… Ha így van, mi lesz én miatt elkeseredett lovas kozákok vad belõlem? …Hogyan tudnék élni dühvel rohantak a menekülõk után. A szerelem nélkül? Ollyan szerelem gyalogos katonákat szinte mind nélkül, mint millyen az õ szerelme volt! lekaszabolták. Bem is csak nagy Mi lenne belõlem, ha életben maradnehezen tudott lovával egérutat nyerni. nék.” Elõször egy Ugron Sándor nevû ismerõs Két nap múlva megérkezett Székelyhozott hírt Petõfi elestérõl Tordára. A udvarhelyre férfiruhába öltözve. Heydte költõ ugyanis néhány nappal korábban azonnal fogadta õt, és figyelmesen bánt Mezõberénybõl indult el feleségével és vele. Elmondta, hogy látta Petõfi héthónapos kisfiával Bem hívó szavára holttestét Fehéregyháza és Héjjasfalva Erdély felé. De családját Tordán hagyta a között az országúton. A katonák nagy régi ismerõs Miklós Miklós papnál tömegsírokat ástak, és 40-50 embert abban a tudatban, hogy ha bizton- temettek egy-egy sírba. Petõfit is - aki ságosabb lesz a helyzet, visszajön értük. civilruhában volt - ilyen tömegsírba „Nem hiszem, hogy meghalt, azt én temették. Aztán egy térképet adott át megéreztem volna” ismételgette szinte Júliának a segesvári csatatérrõl, és a hisztérikusan Júlia. A következõ napok- rajzon egy fekete kereszttel jelölte meg ban egyre rémisztõbb hírek érkeztek a azt a helyet, ahol Petõfi a tömegsírban közeledõ, fosztogató oroszok felõl. nyugszik. Augusztus 14-én Miklós pap úgy döntött, hogy menekülni kell. Õ ugyan nem hagyta el a híveit, de feleségét, három lányát, valamint a család náluk tartózkodó ismerõsét, Vadadynét és Júliáékat két lovaskocsival Kolozsvárra fuvaroztatta. Itt Júliáék és a dajka átmenetileg Vadadyéknál szálltak meg. A fegyverletétel után az osztrák tisztek vették át a városparancsnokságot. Urbán Károly ezredes élet-halál ura lett. Augusztus végén Miklósék visszaköltöztek Tordára, de Júlia maradt. Még mindig várta vissza a férjét. Gyakran vádolta az Istent élete szerencsétlenségéért. November 10-én ezt írta a naplójába: „Ki van rám mondva az ítélet, s nem állhatok többé ellent. Örök boldogtalanságra vagyok ítélve, s meg kell törnöm sorsom vashatalma alatt.” Egy alkalomJúlia 1859-ben mal arra kérte Vadadynét, hogy hozasson neki erõs aszúbort, mert le akar Júlia szánon érkezett meg a téli részegedni. Megitta, aztán három napig hóesésben Székelyudvarhelyrõl Segesbetegen feküdt. Majd ünneplõbe várra, ahol szállást foglalt magának. öltözött, és elment Urbán ezredeshez, Másnap a katonai parancsnokságon hogy engedélyt kérjen, kimehessen a néhány katonát adtak mellé, aztán velük csatatérre a férjét megkeresni. Az kiment a csatatérre, hogy megkeresse a ezredes jó ötletnek tartotta, hogy a kereszttel megjelölt tömegsírt. Leült egy feleség keresse meg az egyébként már kõre és csak nézte a sírokat. A katonák körözött forradalmárt. Egy levéllel hiába szólongatták, hogy melyik sírt kell Heydte székelyudvarhelyi katonai felbontani, az asszony nem válaszolt. parancsnokhoz küldte, aki mint az Erre visszamentek a parancsnokságra és

27 jelentették, hogy nem találták meg Petõfi holttestét. Júlia csak késõ éjszaka ért haza. Ágynak dõlt, s egy hétig betegen feküdt. Aztán virágokat vett, és kivitte a csatatérre. Minden nap megjelent a csatamezõn, és zavarodottan járt-kelt a sírok között. Január végén elzûllötten, tépetten, teljesen összetörve, félörülten érkezett vissza Kolozsvárra. Vadadyék alig ismertek rá. Üzenetet küldtek Szendrey Ignácnak Erdõdre, hogy jöjjön a lányáért, amíg még nem késõ. Tõr vagy méreg 1850. március 1-én váratlanul meghalt Júlia fivére, Gyula. A fia halála teljesen összetörte Szendrey Ignácot, szabadulni akart Erdõdrõl, ezért egy másik uradalomba, Mágocsra kérte áthelyezését. Júliát még jobban megviselte bátyja halála és férje eltûnése. Elhatározta, hogy Törökországba utazik Bem után, aki majd biztosat tud mondani férje sorsáról. Április 4-én végrendelkezett, magához vette apja török tõrét, és elindult Kolozsvárra, hogy útlevelet kérjen Törökországba. Kolozsvárról Székelyudvarhelyre ment, hogy Heydte segítségét kérje az útlevél megszerzéséhez. De ez a Heydte már nem az volt, akivel elõször találkozott. Közölte vele, hogy az útlevél meghosszabbítása és Törökországra való kiterjesztése egyedül Haynaun múlik. Ezért Júlia április 24-én Pestre érkezett. Ekkor levelet írt egykori barátjának, Lauka Gusztávnak: „…Gonosz szellemeim ide is követtek, napról napra jobban kínoznak. Egyetlen nyugodt vagy tûrhetõ pillanatom sincs. Mihelyt egyedül vagyok, közel érzem magam a tébolyodáshoz, minden este addig sírok, amíg egészen el nem lankadok, ilyenkor azután ájulásszerû mély, nyomasztó álom ment meg az öntudattól… Már sokszor tettem szívemre tõröm éles, hideg hegyét, de mindannyiszor a reménynek egy meleg szikrája fölvilágosítá, felmelegíté a hideg sötétséget, amelybe süllyedve vagyok. Hátha láthatom csak egyetlen pillanatra is Sándort… És csodálatos! Minél betegebb és nyomorultabb a lelkem, testem annál épebb, egészségesebb. Elpusztíthatatlan forrása kell az életnek, hogy legyen ereimben, mert mindenképen elhanyagolom, sõt rontom magamat, s arcom és testem olyan, mintha mindennap az egészség tengerében fürödném… Míg csak egy szikrája marad a reménynek elõttem, mindaddig tûrök és szenvedek. Hogy ne tûrnék el ezer évet, ha ezer évi szenvedésemnek

28


az lenne a jutalma, hogy kezeit érintve, Menekülés a házasságba csókolva lehelném ki életemet… Ha Július 20-án Júlia üzent Horvát eljön, az irgalom istenére kérem, hozza Árpádért. A férfi megoldásként a el azt a mérget, mit nekem ígért.” férjhezmenetelt javasolta: így pesti polgárnõ lenne, és nem utasíthatnák Megzsarolva ki a városból. Nyomban meg is kérte Júlia Pesten a szekszárdi születésû Júlia kezét, amire az asszony igent Garay Jánoséknál lakott. Garay könyv- mondott. tártiszti állást és lakást kapott, amelyben Az akkori lelkiállapotáról Júlia ezt Júliának is jutott egy külön szoba. írta egykori barátnõjének, Vachottné Lakásához közel volt a Károlyi palota, Csapó Máriának: „Menhely vagy ahol Haynau „trónolt”. Júlia egy öngyilkosság között kell választani, s alkalommal kihallgatást kért tõle. A mert Sándor fia miatt élni, ha lehetséges, „hiéna” fogadta Petõfinét. Az asszony az kötelességemnek tartám, s nevéhez útlevele meghosszabbítását kérte a méltóbbnak tetszék a férjhezmenetelem, kormányzótól. Haynau a törökországi mintha az elutasított tolakodók jó magyar emigráció utáni kémkedéshez hírnevemtõl megfosszanak, Horvát kötötte az útlevél megadását. Júlia ezt Árpád ajánlatát elfogadtam és neje természetesen nem vállalta. levék.” Aznap este nagyobb baráti társaság volt Garayéknál. A háziasszony itt mutatta be Júliának Horvát Árpádot, a késõbbi férjet. Õ azt javasolta az asszonynak, hogy keresse fel Haynau bizalmasát, Liechtenstein Ferenc herceget, és nála próbálkozzon az útlevéllel. A herceg fogadta Petõfinét, és bókokkal halmozta el. Kérte, hogy az útlevél elkészültéig többször látogassa meg. Ettõl kezdve az asszony többször is felkereste a herceget a hivatalában, aki mindig az útlevél megadását ígérte. Egy alkalommal Júlia az utcán is találkozott vele, aki haza is kísérte. Ezt Garayné szóvá tette, mire Júlia elköltözött Garayéktól, és egy hónapos szobát bérelt Júlia és 3 gyermeke: Attila, Árpád és Ilona 1862. július 18-án magának a Kalap utcában. Május 19-én Petõfinét beidézték a A házasságkötést egy lipótvárosi rendõrségre. Közölték vele, hogy a plébánián Szántófi Antal végezte városban tartózkodáshoz új útlevélre titokban. A hazafias érzelmû plébános az van szüksége. Júlia ismét Liechtenstein anyakönyvbe nem írta be Petõfi nevét. segítségét kérte. A herceg azonban most Az anyakönyv szerint a házasságkötõk: egészen más embernek mutatkozott, Horvát Árpád és Szendrey Júlia mint elõször. Megzsarolta az asszonyt, hajadon. mondván: a rendõrség és õ is, ha akarja Az esküvõ 1850. július 21-én, Petõfi elhiszi, hogy nem államellenes céllal halálának évfordulója elõtt tíz nappal van Pesten, és azt is, hogy Szendrey történt. A gyászév letelte elõtti Ignác tartja el, és nem valamilyen házasságot sokan nem bocsátották meg erkölcstelen úton szerez pénzt a meg- Júliának. Az öreg Szendrey mindig élhetéséhez. És egyedül csak Júliától anyagias ember volt, és elégedetten vette függ, hogy mit akar hinni õ és a tudomásul, hogy lánya egyetemi rendõrség. Az asszony szó nélkül tanárhoz ment feleségül. Augusztus távozott. Este a herceg a lakásán kereste elején Júliáék beköltöztek a Lipót utcai fel Júliát. Ismét felajánlotta szolgálatait, Horvát házba, amelyet apjától örökölt a de ezekért õ is ellenszolgáltatást kért az fiatal professzor. asszonytól. Miután felháborodottan De ki is volt az új férj? utasította el a herceget, az elment. A nagymûveltségû Horvát Árpád Annyit kért, hogy jól fontolja meg a középtermetû, görnyedt járású, örökké választ, addig senki sem fogja õt mogorva, kedvtelen ember volt. Egéháborgatni. Nemsokára azonban a szen fiatalon már a bölcsészeti tudoherceg hívatta, és Júlia válaszára várt. mányok doktora lett, és letette az Közölte, hogy vagy vele megy Bécsbe, ügyvédi vizsgát is. 26 éves korában apja vagy kiutasíttatja Pestrõl. helyettesévé, az oklevél- és címertan

VIII. évfolyam 3. szám helyettes tanárává nevezték ki. Hazafias érzelmû ember volt, ezért a szabadságharc bukása után megfosztották állásától, de mert nem találtak helyette megfelelõ szakembert, saját helyettesítésével bízták meg. A házasságkötés hamarosan nyilvánosságra került. A legtöbb híradás rövid és tényszerû volt. De akadt becsületsértõ írás is. Augusztus 6-i számában a Hölgyfutár így írt: „Egy barátunk szép özvegye nemrég második házasságra lépvén egy élõ barátunkkal, azon tanakodtunk, hogy a mennyasszonyt tartsuk-e boldogabbnak, vagy a võlegényt. E habozás közt végre azon határozathoz jutánk, hogy alkalmasint legboldogabbnak tarthatjuk barátunkat, ámde nem az élõt, hanem az elhunytat.” Átmeneti boldogság Júlia külön szobát kapott az urától, amelyben megtalálta Petõfi verseit díszkötésben és minden kéziratát. A kerevet fölött lógott díszkeretben Orlaynak Petõfirõl készült festménye. Húga, Marika vasárnaponként a pesti leányintézetbõl mindig meglátogatta õket. Közben elterjedt Petõfi különbözõ helyeken történt felbukkanásának a híre. Ezért Garay egy alkalommal megkérdezte Júliától, mit tennének, ha egyszer Sándor valahonnan mégis elõkerülne. „Sándorom megértene engem, Árpádnak megköszönné, hogy nem hagyott elveszni. A törvény elválasztana bennünket, s én visszatérhetnék Petõfihez.” 1851-ben megszületett elsõ közös gyermekük, Attila, négy évvel késõbb pedig a második, Árpád. Aztán 1857ben Júlia megszülte elsõ lányát. A kis Viola azonban csak nagyon rövid ideig élt. Még ugyanebben az évben Júlia, mint költõnõ lépett a nyilvánosság elé a „Három rózsabimbó” címû versével, amelyben büszkén emlékezett meg a három fiáról. De írt novellákat és saját meséket is. Az 1858-ban megjelent Andersen fordításával nagy sikert aratott. Az egész ország ünnepelte, és elhallgatott minden rágalom egy idõre. Közben Marika férjhez ment a nagymûveltségû egyetemi tanárhoz, Gyulai Pálhoz. Horvátéknál pedig beköszöntött az ötödik gyermek, Ilonka. A könyvtárszoba titka A második szülés után az asszony felkereste fõorvosát, hogy kikérje véleményét az idõnként jelentkezõ rosszullétei miatt. Az orvos tanácsára a

VIII. évfolyam 3. szám nyarat már Balatonfüreden gyógyulással töltötte. Késõbb Árpád nõügyei is a fülébe jutottak. Férjét hol itt, hol ott látták - sohasem egyedül. Júlia érezte, hogy megszakadt a baráti érzés, amely eddig szépen összetartotta ezt a szerelem nélküli házasságot. Horvát egyre furcsább dolgokat mûvelt. Tiltakozott az ellen, hogy Júlia vendégeket fogadjon a lakásán. Ha mégis akadtak hölgyvendégei, Horvát azokat azzal riasztotta el, hogy hiányos öltözékben mutatkozott elõttük. A professzor gyakran befüggönyözte könyvtárszobája ablakait, alsóruhára vetkõzve ült az íróasztalához, olajmécses mellett írt vagy tanulmányozta furcsa képgyûjteményeit. Közben Júlia egészsége egyre romlott. Orvosa már az urától is eltiltotta. Otthon az asszony bekopogott férje szobájába ahova egyébként nem volt szabad bejárása. Elmondta orvosa parancsát. A férfi végighallgatta, majd a könyvespolcáról egy könyvet vett le, kinyitotta és Júlia felé tartotta. Az asszony elborzadt a pornográf képek láttán és kijelentette, hogy egy percig sem marad tovább ebben a házban. Attól félt, hogy fiai is felfedezhetik egyszer a szoba rejtélyét. 1866. szeptember 10-én kolerában hirtelen meghalt a húga, Marika. Júlia körül összeomlott a világ, elvesztette egyetlen támaszát is. Különváltan és halálos betegen Szendrey Ignác nyugdíjba ment és Pestre költözött. Megvásárolta a Képíró utcai 4-es számú házat. Ennek egy részét Horváték rendelkezésére bocsátotta. Horvát ugyanakkor kibérelt magának egy lakást az Ország út 11. számú ház harmadik emeletén, és két fiával ide költözött. Júliának pedig egy másik lakást bérelt a Zerge utcában. Õ a lányát hozta magával. Híres könyvtárát a férj a Képíró utcai házba szállította, és itt ütötte fel a tanyáját, s csak aludni járt haza a másik lakásba. A két fiú - 12 és 16 éves - semmit sem tudott szüleik különválásának okáról. Apjuk csak ritkán találkozott velük. Ezért füzeteket vásárolt, és megparancsolta nekik, hogy minden este a füzetbe írják be közölnivalójukat. Másnap reggel pedig ugyanott megtalálták apjuk válaszait. A füzetek tanúsága szerint a fiúk szinte naponta meglátogatták beteg édesanyjukat. Júlia állapota napról-napra rosszabbodott. Az orvosok méhrákot diagnosztizáltak nála. Apja egy betegápolót fogadott mellé, Ilonkát pedig átvitték Gyulaiékhoz. Közben Gyulai megismerkedett egy

Sárszentlõrinci Hírek szerény állású fiatalemberrel, Tóth Józseffel, aki nagy rajongója volt Petõfinek és Júliának egyaránt. Felfogadta az asszony mellé olyan titkárfélének. Közel lakott, így rendszeresen minden délután megjelent Júliánál. Õ volt az elsõ idegen, aki beletekinthetett az asszony életének a titkába, és annak feltétlen bizalmasa lett. Júlia egyre többet aggódott az apjuknál maradt két fia jövõje miatt. Mi lesz velük az õ halála után? Ezért elhatározta, hogy elválik a férjétõl, és akkor a bíróság a történtek ismeretében neki fogja ítélni a fiúkat is. A váláshoz azonban meg akarta nyerni apja beleegyezését. Heteken keresztül írta panaszos levelét Szedreynek, de elküldeni már nem volt ereje és ideje sem. Szeptember 1-én már írni sem tudott. Ezért Tóthnak diktálta le a férjének szánt utolsó, vádló levelét, amelyben feltárta házasságának minden titkát. Megkérte a férfit, hogy halála után a jegygyûrûvel együtt a levelet adja át Horvátnak. A levelesládáját és a naplóját Tóthra bízta, és felhatalmazta, hogy használja fel, vagy titkolja el tetszése szerint. A „vádirat” A többoldalas levélnek csak a legfontosabb részletei következnek: „… Hogy síromban … nyugodtan lehessek, akarom: ne háborgassa meg ott álmomat az, ki életemben nem tudott és nem is akart volna bennem mást tekinteni, mint csak buja, állati szenvedélye köteles megosztóját. … Kereken tagadtam azon elv jogosultságát…, hogy az asszonynak nincs más kötelessége, mint a férj kéjvágyát kielégíteni. … Ha van, amit bánok, csak egyedül az: miért nem volt erõm már réges régen kiragadni magamat körébõl. Hogy mégis oly soká tudtam tûrni társaságát: erõt erre csupán gyermekeim iránt érzett lángoló igaz és szent szeretetem adott. … Oh, pedig ha ezen ember kímélettel lett volna irántam s gyöngéd irányomban: esküszöm, boldogabb férj nem lett volna nála, én midõn nevemmel nevét egyesítém: hozzá jónak, gyöngédnek fogadtam fel. … Engem Sándorom emléke és oly sokszor kigúnyolt olvasmányaim, de mindenekelõtt szívem arról világosítottak fel, hogy egy nõ több, mint egy asszony, s ha megbocsáthatatlan bûnöm az volt, mert nem tudtam, és nem akartam undorító fotográf képgyûjteményében gyönyörködni s azokat a férjjel órákig elnézni, ezért pirulni vagy bocsánatot kérni sohasem jutott eszembe. …

29 … És mégis, oh mégis, tudom, hogy azon fog lenni ezen ember, hogy gyermekeim szívét emlékemtõl elidegenítse vagy legalább megpróbálja elidegeníteni.” (Horvát halála után híres könyvtára a Széchenyi Könyvtárhoz került. Gyûjteményének egy része a „Remoták között”, amelyre Júlia levelében hivatkozott, amikor a képekrõl írt. Kétségtelen tehát, hogy a „vádirat” minden szava megfelel a valóságnak.) 1868. szeptember 8-án Júlia meghalt. Tóth a levelet az asszony akaratának megfelelõen - saját kísérõ levelével együtt - elküldte Horvátnak. Tudomására hozta, ha a jövõben megkísérli Júlia emlékét beszennyezni, akkor a levél másolatát a nyilvánosság elé tárja. Horvát nem akart botrányt, ezért kérte Tóthot és Gyulait, hogy egyezzenek meg a levél további sorsáról. Közös fogadalmat tettek, hogy a napló és a levelek Tóthnál maradnak, és ha a férj békén hagyja Júlia emlékét, nem fogja nyilvánosságra hozni azokat. A közvélemény megnyugtatására Gyulai majd azt nyilatkozza, hogy Júlia akaratának megfelelõen a levelesládát a koporsóba helyezte. A halott megvédte emlékét Júlia ünnepelt nõként halt volna meg, ha 1867-ben nem válik külön a férjétõl. Ennek az eseménynek híre terjedt, de a közvélemény nem tudta az okát. Általában azzal vádolták Júliát, hogy csak hiúságból lett Petõfi felesége, és nagyravágyásból hajszolta bele férjét a csatákba és ezzel a korai halálba. 1908-ban a Petõfi Társaság elhatározta, hogy közös sírba temetik Petõfi Zoltánt, Petõfi Istvánt, a szülõket és Júliát. A család még élõ tagjainak eszébe jutottak a koporsóba rejtett iratok. De Júlia mellett semmit sem találtak. Gyulai Pál azonban most sem mondott mást, mint eddig: õ 1868-ban teljesítette az asszony végakaratát. A levelesláda titkai csak 1925-ben kerültek elõ Tóth József egyik örökösének hagyatékából. Elõkerült Júlia naplója és a halálos ágyán írt utolsó nagy vallomása. Megkezdõdhetett Júlia rehabilitálása. Megszólalhatott végre õ maga, hogy örökre elnémítson minden vádat, amellyel igazságtalanul illették. Forrásmunka: Mikes Lajos - Dernõi Kocsis László: Szendrey Júlia, Budapest, 1930. év Pinczési Sándor

30



Pénzét másra költse, mint az utcafûtésre! Tudta, hogy háza ajtóinak, ablakainak réseit összeadva egy focilabda méretû lyukat is kiadhatnak?

Svéd bemarásos ablakszigeteléssel: ü15-20%-kal

kisebb lesz fûtésszámlája üTélen melegebb (2-5 °C), nyáron hûvösebb lesz a háza üJóval csendesebb lesz otthona, mivel az ablakszigetelés kiváló hangszigetelõ ü Emellett nem engedi be házába többé a port, homokot, így kevesebbet kell takarítania ü Nem lesz többé huzatos a lakás ü Egy átlagos ház szigetelése 20-40.000 Ft. A jelenlegi gázárak mellett ez kevesebb, mint 1 év alatt megtérül ü A beépített anyagra 7 év garanciát vállalunk ü Festéskor kiszedhetõ ü Évtizedek óta alkalmazott svéd szilikon technológia

Ne az utcát fûtse, házát szigetelje! Egyeztessen idõpontot, MOST! Érd.: 06/70-4050-481 www.nyiradikafa.eoldal.hu



31

2009. évi gépjármû-biztosítások akár 20%-os kedvezménnyel is köthetõk Életbiztosítások cégeknek vagy magánszemélyeknek, akár költségként is elszámolhatóak, vagy 20%-os adókedvezmény, örökösödési illetékmentesség! Megtakarítások, befektetések ügyintézése és tanácsadása Tõke- és hozamvédett befektetés Lakás, vagyon és casco biztosítások kötése, és tanácsadása Teljes körû ingyenes hitelügyintézés

Érd.: Lengyel Marianna 06/20-455-3171

32


Cigány ételek bemutatóján


Petõfi szavalóversenyen

A Kézmûves-ház megnyítóján

Motoros Mikulások az iskola udvarán

Csendes gyertyagyújtás november 4-én az ‘56-os emlékmûnél

Tél Sárszentlõrincen

Sárszentlõrinci Hírek

Recommend Documents