Sárszentlõrinci Hírek

Sárszentlõrinci Hírek 2007.szeptember Szerkesztette: Szüsz Jánosné Horváth Ilona, Orova Renáta

VII. évfolyam 3. szám Felelõs kiadó: Demény Károly

Faluünnep képekben a falualapító lelkész halálának 250. évfordulója alkalmából

Vasárnap

Pröhle Gergely országos felügyelõ

Szorgos kezek / A falunkban élõ lányok, asszonyok kézimunkái/

Délelõtti istentisztelet Trajtler Gábor orgonamûvész és felesége

Nagy Zoltán az emlékmû alkotója és Bakay Péter

Dinnyés József daltulajdonos

Gánts Péter püspök megáldja az emlékhelyet

Helyi mûvészek kiállítása

Az emlékkávéházban 50 éves osztálytalálkozó

2

ÉN NEM TUDOM …

Sárszentlõrinci Hírek

VII. évfolyam 3. szám

állapotát. Nagyszékely után az aszfalt minden elõzmény nélkül eltûnt, ugyanakkor a dimbes-dombos táj is bezárult körülöttem. Döglesztõ hõség volt, hetek óta nem esett esõ, az autóm kerekei érintetlen sivatagi homokban pörögtek. Nem is homok volt az, inkább könnyû, szürke por. Olyan sûrûn gomolygott, hogy szinte falként zárult össze mögöttem. A dûlõ, mert mi másnak nevezzem, egy kocsinyom szélességû volt, néha szakadékszerûen mélyre ereszkedett, máskor domboldalon kúszott fel, jobbra-balra kanyargott, réges-régi vízmosások szelték át, s olyannyira járatlannak látszott, hogy némi aggodalom fogott el. Visszafordulnom vagy tolatnom lehetetlen volt, mennem kellett elõre az ismeretlenbe, kettes sebességfokozatban húzatnom a kocsit, mert minden pillanatban az elakadás vagy az elsüllyedés veszélye fenyegetett. Tíz perc múlva már úgy éreztem, a Dakarralin veszek részt, s nem lepett volna meg, ha az egyik bokor mögül elém lép egy meztelen maszáj harcos, és mint egzotikumot, lefényképez a mobiltelefonjával. Voltam már néhányszor gépkocsival kétes helyzetben. Egyszer egy horgászkirándulás során zsombékra futottam a Körös árterében, s ha nem siet a segítségemre néhány vályogvetõ roma család, gyalogolhattam volna húsz kilométert. A romákat akkoriban még nem világosította fel jogaikról a liberális magyar baloldal, úgyhogy miután kimentettek a bajból, alig akartak tõlem pénzt elfogadni. No de, most köröskörül

nem volt egyetlen lélek, csak valahol a messzi távolban egy elhagyott silótorony. Ünneplõruhámat szépen átitatta a por, ellepte a mûszerfalat, egy idõ után tele lett vele az orrom és a szám. Egy-egy fácánkakas szaladt át méltatlankodva, hogy mi a francot zavargok itt, ahol még a madár se jár. Már fogalmam sem volt, egyáltalán eljutok-e valahová. Felrémlett bennem, mi lesz ha szembejön velem egy jármû, vagy ha tényleg a Dakaron vagyok: egy dromedár. Talán öt kilométernyi lehetett ez a lidérces út. Végtelennek tetszett. Aligha tekinthetõ véletlennek, hogy egy ilyen utazás végén az elsõ lény, akit az ember megpillant, egy roma gyerek. Most is ez történt. Óriási porfelhõt húzva maga mögött a kocsim begördült egy falu legszélsõ házai közé, egy cigány fiú éppen vízért ment a kútra, gyönyörû kék csöbörrel. Fuldokolva kihajoltam az ablakon, és megkérdeztem, hol vagyok. Sárszentlõrincen, felelte a srác. Szerencséje, hogy most egy csöpp sár sincs. S hol a község közepe? Itt jobbra, válaszolta, alig száz lépésnyire. S ott valóban ünneplõbe öltözött emberek vártak a könyvtárnyitásra. Egy kedves hölgy körömkefével megtisztogatta a ruházatomat, miközben én abszolút Dömdödömnek éreztem magam. Hogy nem lett volna-e jobb gyalog bejönnöm a pusztáról, miként egykoron Lázár Ervin tette, én nem tudom… /A fenti cikk a Magyar Nemzet július 21i számában jelent meg/

„A fa a szél kihívásaira a gyökereivel válaszol”

- ünnepségsorozat a buzdítás, a lelkesítés eszköze volt. Ezt éreztem. Az elszármazottak hazalátogatása sokaknak páratlan, felemelõ élményt jelentett. A vendéglátók figyelmességét igazolja a programok színes választéka. Mindenki a maga érdeklõdési körének megfelelõen találhatott idõtöltést. Az én lelkem örömét a templomi együttlét csodálatos varázsa hozta meg. Erõt kaptam az elhangzott Igén keresztül. Trajtler Gábor orgonamûvész által megszólaltatott mûvek betöltötték a nemes, szép mûvészetekért rajongó lelkemet. Emberileg minden a legjobban sikerült. Köszönet a szervezõknek. A segítséget, az áldást a fennmaradásért azonban ne felejtsük el „felülrõl” kérni.

Én nem tudom, vajon az a szimbolikus kérdés, amellyel az ember élete során gyakran szembetalálja magát, hogy melyik utat válassza, okozhat-e súlyos gondot a hétköznapok gyakorlatában. Az az állítás, miszerint minden út Romába vezet, lényegében a világ bármely településére vonatkoztatható, hiszen az ott élõk valami módon, dûlõn, csapáson, ösvényen, mégiscsak elelmennek és hazatérnek. A minap Sárszentlõrincre kellett mennem, hogy egy kedves helyi meghívásnak eleget tegyek. Lázár Ervinrõl nevezték el a település új könyvtárát, Mikkamakka és Dömdödöm teremtõje ugyanis harmadik elemista koráig ide járt be iskolába Rácegresrõl, amely nyilvánvalóan a Négyszögletes kerek erdõ egyik zugolya, s immár eltûnni készül a múltban. A könyvtár megnyitójára kaptam meghívást. Bár boldogult riporterkoromból jól ismerem Magyarországot, ezen a tájon még sohasem jártam, így aztán, amikor Simontornyán el kellett döntenem, melyik irányból közelítem meg Sárszentlõrincet, vagy-vagy alapon döntöttem, mivel az autóstérkép szerint mindkét irányból ugyanaz az eléggé kétségesnek látszó állagú út szelte át a falut. Pincehelynél fordultam rá az utolsó, leggyanúsabb szakaszra, ám Nagyszékelyig egy olyan aszfaltút vezetett, amely jólesõn idézte fel a budapesti Bartók Béla út felújítás elõtti

Mondhatni, egyedülálló teljesítmény egy megnyomorított, halódó falut /illetve annak népét/ kissé felrázni élettel, életkedvvel feltölteni. A tekintetünket ugyan visszapillantásra késztettük, de a múlt gazdagságától, szépségétõl, valami bíztató továbbvivõ erõ kellett hogy eltöltsön bennünket. Büszkén emlékezhetünk szenicei Bárány György falualapító, s azt bámulatos gyorsasággal felvirágoztató elsõ lelkészünkre. A nagy utódokra is, akikre hálás szívvel gondolhatunk. Tagadhatatlan, a környék legszebb, legrendezettebb faluja volt Sárszentlõrinc. Ide örömmel jöttek látogatóba egyházi vezetõk, s más területen jeleskedõ, elismert emberek is. „Erõs volt a fa gyökere” Petõfi, Illyés,

Lázár Ervin, Csók István szívesen idõztek ezen a barátságos, tisztelettudó emberek lakta településen. 1977-ben ünnepelte falunk lakossága Illyés Gyula 75. születésnapját. Ott vettem fel magnóra a költõ (szintén) magnófelvételen küldött üzenetét, szép gondolatait, ebbõl idézek: „ Én mindig úgy néztem arra a községre már felnõttkoromban is, amikor felidéztem, mint a mintája annak a helynek, ahol boldogan lehetne élni.” Ez az idézet a múltból szól a jelennek. Ne hagyjuk tönkremenni azt, ami szép és jó volt. Tegyünk érte! Küzdjünk az otthont adó településünk megmaradásáért, mindenki a maga legjobb képességei szerint. A június 30-án és július 1-én rendkívül gazdagon és sokoldalúan megszervezett

Kristóf Attila

Tóth Márta tanárnõ



3

Magyarország szép ország, de Sárszentlõrincen volt a legjobb Ezt hallottam több finn útitárstól, amikor elköszönt a ferihegyi repülõtéren az egyhetes kirándulás végén. Mindnyájukat meghatotta az az önzetlen, áldozatos, odafigyelõ vendégszeretet, ami áthatotta az együtt töltött négy napot. Az út második felében is igyekeztünk érdekes helyekre elvinni a vendégeket. Meglátogattuk Vácot, ahol a helyi gyülekezet egy tagja lelkesen bemutatta a legszebb tereket, épületeket zuhogó esõtõl kísérve. Zebegényben megcsodáltuk a Szõnyi István kiállítást és megismerkedtünk a mûvész hajdani otthonával, mûtermével. A kicsiny Koós Károly tervezte katolikus templom falfestményei emlékeztettek bennünket a tamperei dómtemplomra. Talán nem véletlen, hiszen a múlt századfordulón finn és magyar mûvészek élénk kapcsolatban voltak. A gödöllõi királyi kastély eredeti bútorzatú, méltóságteljes szobái mellett még egy ideiglenes Erzsébet királynét idézõ kiállítás is éppen nyitva volt. A budapesti városnézés is csemegéül szolgált Márta értõ és izgalmas magyarázatával. Egy esti hajóúton elbûvölték vendégeinket a lassan kigyúló fények és a színpompás Duna-part látványa. Egy-két nap után néhányan már otthonosan eligazodtak a villamosjáratok között, és önálló utakra merészkedtek a városban. No de Sárszentlõrinc, az volt az igazán szívet-lelket melengetõ, szeretetet sugárzó része az utazásnak. A vendégek több ízben beszélgettek róla, hogy milyen meghatóan figyelmesek, ötletesek, odaadóak voltak a magyar vendéglátók, messze felülmúlták finn társaikat. (Tudom, hogy mi lõrinci utazók a Kaleva gyülekezet meghívottjaiként ugyanígy érezzük és csodáljuk az õ végtelen figyelmességüket, de én csak pár szóval hárítottam a dicséreteket, és örömmel hallgattam jólesõ szavaikat.) Mi is történt Sárszentlõrincen július elsõ napjaiban? Mondhatnánk, hogy semmi

különös, csak összefogott a falu és a gyülekezet, és megpróbáltuk érdekessé, széppé tenni a finn testvérek itt töltött napjait. Olyan finom ebéddel vártuk õket bemutatva a magyar zöldségeskert és gyümölcsös legjavát, hogy szívesen elidõztek volna még az asztalnál. Aztán elvittük õket Rácegresre és megmutattuk az Illyés Gyula múzeumot és a pusztai iskolát. A pálfai asszonyok dalcsokra hol vidám volt, hol szomorú, a pálinka és pogácsa a végén felvidított bennünket. Aztán Uzdon a hûséges nénik, akik másfél órát vártak ránk, mosolyogva kínálták finom süteményeiket, miután részletesen megismerkedtünk a templommal és az iskola- és helytörténeti kiállítás minden szobájával. Este jól esett a Teleházban a valódi lõrinci kolbász és más helyi finomságok szép tálalásban. Szombaton Szekszárdon az elszármazott lõrinciek vártak minket megmutatva a múzeum izgalmas új kiállítását, majd a templomban eltöltött beszélgetés és áhítat után terülj asztalkámat penderítettek a szõlõhegyen egy muzeális borospince udvarán. Délután a bátai Keszegfesztiválon a sok érdekes mûsor között kapkodva a fejünket kifogyhatatlan sültkeszeg-tálból csillapíthattuk éhségünket, azt is egy baráti kéz rakta meg újra és újra. Este a Teleház udvarán a helybeli romák meleg vacsorával vártak minket, bemutatva kedvenc ételeiket. Vasárnap az istentiszteleten a Kaleva gyülekezet lelkésze prédikált, kántorként egy szekszárdi orgonamûvész szolgált. Az egyik vendég utána ámulva mondta, milyen meglepetésként érte, hogy egy piciny falu õsrégi templomában megszólalt egy gyönyörû orgona és még külön mûsor is volt a tiszteletükre. Az ebédet családoknál költöttük el, talán nem is jutott minden jelentkezõnek vendég. Ha a szókincs kevés volt, segített a kéz-láb és a mosoly, mindenki jókedvûen tért vissza. Egy

rövid séta keretében megnéztük a Szenicei évfordulós, még nyitva levõ kiállításokat. Délután a paplak udvarán is találkozhattunk szeretetvendégség keretében helybeliek és finnek, énekeltünk, beszélgettünk, kóstoltuk a finom süteményeket. (A vendégek azt mondták, otthon külön megegyeznek, hogy melyik alkalomra milyen és mennyi sütemény illik, hogy lehet az, hogy nálunk spontán módon is minden ilyen felségesen összeillõ?) A nap sikerére az este tette a koronát, a szõlõhegyen kínált hagyományosan készült bográcsgulyás, a finom házi borok a hosszú asztalok mellett, nagyon hangulatos volt. A szép este elõcsalogatta az éneklési kedvet, a vendégek is lelkesen és vidáman vették sorra kedvenc dalaikat. A végén egy gitár került elõ és nosztalgiáztunk ifjúkori nótáinkkal. Hétfõn közösen utaztunk Veszprémbe, megnéztük a gyönyörû „királynék városát”. Egy korábbi finn úti résztvevõ volt az idegenvezetõ és segítõ, ily módon õ is tiszteletbeli lõrincinek számíthat. Ott vettünk búcsút egymástól a hangulatos ebéd után, a lõrinciek hazafelé, a finn vendégek Budapestre indultak tovább. Nagyon jó látni és hallani, hogy összefogásunk, fáradozásunk meghozta gyümölcsét, hogy a várva-várt vendégség makulátlanul jól sikerült. A régi barátságok bizonyára erõsödtek, és újak is születtek. A csoport egyharmada elõször járt Magyarországon és Sárszentlõrincen, egy hét eltelte után belõlük is lelkes magyarbarát lett, és örömmel vitték haza élményeiket. Sok-sok nevet lehetne felsorolni, köszönetet mondva a hûséges elõkészítõknek, segítõknek. Hogy csorba ne essék valakit kifelejtve, így tegyük meg nevek nélkül, gondolatban kezet szorítva kifejezzük hálánkat.

Figyelmeztelõ

felszívódása után gyûjtsünk. A kúra négy hétig tart. Reggel éhgyomorra, félórával a reggeli elõtt egy csészével, napközben pedig egy-két csészével fogyasszunk el kortyonként, hogy a hatását növeljük. Cukor nélkül igyuk!!! Nincs rossz íze. A télire való készletrõl se feletkezzünk meg.(Október végéig gyûjthetjük.) Kezdjük a napot télen is egy pohár csa-

lánteával. Ellenállóbbá tesz bennünket szinte minten betegséggel szemben. Szárítás elõtt ne mossuk meg, csak aprítsuk fel, majd árnyékban, szellõs helyen terítsük szét, és hagyjuk megszáradni. A csalán egyike a leghasznosabb gyógynövényeinknek, Isten patikájából!!! Fogyasszunk belõle minél többet, s tapasztaljuk meg csodálatos gyógyerejét. Bánfi Zsuzsanna

Ne feledkezzünk meg az õszi csalánkúráról!!! Most még frissen szedett növényekbõl készíthetjük el teánkat, aminek sokkal nagyobb a gyógyhatása!!! Kaszálás után az új hajtásokat szedjük le. Napsütéses idõben, száraz állapotban, a harmat

Csepregi Piroska

4


Demény Károly kérdései Simo Koho nyugdíjas lelkészhez, a csoport vezetõjéhez Mióta tart a testvérgyülekezeti kapcsolat? Válasz: A tamperei Kaleva és a sárszentlõrinci gyülekezet 1981-ben tette hivatalossá kapcsolatát. A magyar evangélikus egyház akkor kapott engedélyt arra, hogy együttmûködés jöhessen létre külföldi gyülekezetekkel. A finn Kaleva az elsõk között volt. Napjainkban a finn-magyar testvérgyülekezetek száma 50 körül van. A hivatalos forma létrejötte elõtt egyéni utazások keretében lehetett tartani a kapcsolatot, például a Kaleva templom felszentelésén 1966-ban ott volt a gyülekezet képviselõje. A Kaleva és a sárszentlõrinci gyülekezet barátkozása Csepregi Béla és az 1972-ben meghalt Kaleva gyülekezeti lelkipásztor, Paavo Viljanen barátságától eredeztethetõ. Õk mindketten lelkész-ösztöndíjasok voltak fiatalon egymás hazájában és megtanulták a másik anyanyelvét. Barátságuk évtizedeken keresztül tartott, és megteremtette ezt a testvérgyülekezeti kapcsolatot. Barátságuk több finn magyarbarátot is szerzett, és hatása most is élõ és gyümölcsözõ. Hogyan látod a magyar evangélikus egyház, ezen belül a sárszentlõrinci gyülekezet és a kis közösségek esélyeit? Válasz: A magyar evangélikus egyház kis létszáma ellenére igen erõs. Ez az erõ jól megnyilvánul sokoldalú mûködésében, ami szilárd lutheránus alapokon nyugszik. A nagy katolikus egyház oldalán bizonyítania kell, hogy önálló, független egyház. Az utóbbi idõk pápai nyilatkozatai egyáltalán nem könnyítik meg a dolgát. Sárszentlõrincen a mindennapok életében van jelen az ökuménia, biztos táptalajt adva a különbözõ felekezetek tagjai közötti hathatós együttmûködésnek. A sárszentlõrinci gyülekezet amúgy is kicsi létszáma nagyon összezsugorodott a hívek elköltözése miatt. Én mégis csodálva kísérem figyelemmel a kicsi gyülekezet ötletgazdag mûködését. A korábbi lelkész, Csepregi Béla érdekes és sokoldalú kezdeményezéseit jól

Köszönet

folytatja és fejleszteti Erzsébet leánya, az utód. Nagyon sokat jelent és fontos erõforrás a falu önkormányzatának és gyülekezetének együttmûködése. Valóban ez az egyedüli és helyes út. Ily módon a kis lehetõségek együtt és összefonódva sokkal többre képesek. A magyar evangélikus egyháznak általában kicsiny falusi gyülekezetei vannak, õk az egyházmegyében együtt tudnak erõsek lenni és hatásosan mûködni. Vidéken ez is fontos életcél. A kis közösségek élete is jelentõs egy falu életében. Ezeket is érdeklõdve figyelem. A különbözõ kis közösségek a környezõ falvakkal együttmûködve, egymást segítve és erõsítve új erõforrásokból táplálkozhatnak. Ugyanakkor óvatosan kell kezelni a különbözõ kisegyházi kezdeményezések betörését, még ha karizmatikusnak is mondják magukat. Ezek belülrõl tudják rombolni és szétdarabolni a gyülekezetet. Hogyan értékeled Magyarország lehetõségeit az EU-n belül? Válasz: Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz megkerülhetetlen volt. Fokozatosan az összes környezõ ország tagországgá válik. A legjobb volt mihamarabb bekerülni az unióba. Szerintem az EU mégsem mondható minden tekintetben a legjobb megoldásnak. Sok EU direktíva az egyes ember szemében érthetetlen. Kis léptékû dolgokat egész Európára kötelezõnek írnak elõ. Gyakran úgy tûnik, hogy nagy erõbedobással kis ügyekkel foglalkoznak, pedig úgy érezzük, hogy lennének fontosabb tennivalók is. Viszont igaz, hogy az EU sok területen segíti Magyarországot fejlõdni és elõre jutni. Az EU országok közös felelõssége, amely már magas szintre fejlõdött, a különbözõ váratlan katasztrófa helyzetekben komoly segítséget jelent. Ugyancsak segít megelõzni és megakadályozni a korábbi háborúk szülte népek közti ellenségeskedést és jogtalanságokat, amelytõl Magyarország és Finnország is sokat szenvedett.

VII. évfolyam 3. szám Hogy érezte magát a csoport Magyarországon? Válasz: Kitûnõen. Úgy érezzük, hogy mindegyik testvérgyülekezeti kirándulás kicsit jobban sikerül, mint az elõzõ. Ezen az úton mindenképpen így volt. A sárszentlõrinciek körében eltöltött hosszú hétvége csodálatos volt. Sugárzóan éreztük és megtapasztaltuk a kis faluközösség együttmûködésének erejét és hatását. A programok mind szívbeli szeretettel voltak kigondolva és megvalósítva. Megragadom az alkalmat, hogy a csoport nevében hálás köszönetet mondjak mindazoknak, akik részt vettek benne. Külön köszönetemet fejezem ki Demény Károly polgármesternek, Karl Jánosné Csepregi Erzsébet lelkésznek és Csepregi Piroska tolmácsnak. Az õ összmunkájukkal minden esemény szépen kapcsolódott egymásba. Lehetõségünk nyílt élvezni a magyar természetet, kultúrát, néptáncot és mindenek elõtt a barátságot. Ezt az utat biztosan gyakran fogjuk még emlegetni. Hogyan érezted magad a Hungaroringen? Válasz: A Hugaroringre való kirándulás már évek óta családunk közös magyarországi útja. Velünk volt Kristiina lányunk is családjával, még unokánk, az 1 év 4 hónapos Max is itt volt és jött velünk. Mindnyájan lelkesen és fáradhatatlanul élveztük Magyarországot. A Piroska barátunknál eltöltött egy hét teli változatos eseményekkel nagyon jól telt. A Hungaroring jó hangulatát nem lehet szavakkal kifejezni. Több magyar is odajött hozzánk beszélgetni, látván a finn zászlót kezünkben. Az egyes csapatok rajongói jól kijöttek egymással, és baráti hangulatban izgultak saját kedvencükért. A futballpályákon látható ellenséges hangulatnak ott nyoma sincs. A finn autóversenyzõk jó szereplése természetesen sajátos fényt ad a futamnak számunkra, de nem emiatt jó ott lenni. Csepregi Piroska

munkájukkal hozzájárultak a faluünnep mondhatjuk el, hogy a sárszentlõrinciek, sikeréhez. uzdiak vendégszeretete, értékei még ma Vidékrõl érkezett elszármazottak és is csodálatraméltóak. K ö s z ö n e t e t m i n d a z o k n a k , a k i k vendégek visszajelzései alapján méltán Szervezõk



Anyakönyvi adatok 1775-bõl Templomunkat 1775. augusztus 15-én szentelték. Az idei templomszentelési évfordulón igyekeztünk az anyakönyvi adatok segítségével megidézni az 1775ös évet, a templomépítés évét. Keresztelések: 1775-ben 123 gyermek született. 74 fiú, és 49 lány. A fiúknak 10 féle nevet adtak: János(21), Mihály(16), István(12), Pál(11), György(6), Ferenc(3), Péter(2), András(1), Ádám(1), Sámuel(1). A lányok 8 féle nevet kaptak: Erzsébet(16), Zsuzsa(11), Éva(6), Katalin(6), Ilona(5), Judit(2), Julianna(2), Rozina(1). Úgy látszik, hogy a Mária és az Anna név ekkor még nem volt kedvelt, mert ezek a nevek nem fordulnak elõ. A keresztelési bejegyzések ez idõben németül történtek, a keresztneveket németbõl fordítottam magyarra, tehát az nem derül ki, hogy ezeknek a neveknek milyen változatát használták. Az kitûnik, hogy abban az évben minden harmadik napon született egy gyermek. A bábaasszonyok akkor jelentõs személyek voltak a faluban. Esketések: 1775-ben 25 párt eskettek. Felsoroljuk név szerint a házasulandókat, nevük mögött életkorukat is megjelölve, hogy a nevek alapján érzékelhessük, hogy abban az idõben milyen nevû emberek éltek a faluban. Katona Mihály (nõtlen, 26 éves) Somogyi Erzsébet (hajadon, 19 éves) Hárs Péter (nõtlen, 20 éves) Bagoly Ilona (hajadon, 16 éves)

Gyõri János (nõtlen, 21 éves) Horváth Susanna (hajadon, 19 éves) Gyarmati Mihály (nõtlen, 26 éves) Vanyó Kata Úzd (hajadon, 16 éves) László János (özvegy, 26 éves) Varga Kata (hajadon, 18 éves) Somogyi András (nõtlen, 21 éves) Horváth Éva (hajadon, 18 éves) Fördös Istvány (nõtlen, 22 éves) Gyalog Panna (hajadon, 18 éves) Varga Mihály (nõtlen, 22 éves) Molnár Éva (hajadon, 16 éves ) Sédõ Istvány (nõtlen, 26 éves) Korsós Örzsébet (hajadon, 18 éves) Balog Istvány (nõtlen, 24 éves) Bors Kata (hajadon, 16 éves ) Tsepi Mihály (nõtlen, 21 éves) Kis Susanna (hajadon, 18 éves ) Szakács Istvány (nõtlen, 21 éves) Mogor Kata Úzd (hajadon, 17 éves) Tamaska Sándor (nõtlen, 24 éves) Gyarmati Kata (hajadon, 20 éves) Zámbó János (nõtlen, 24 éves) Sas Panna (hajadon, 16 éves) Petõ Istvány (özvegy) Szabó Jutka (özvegy) Gyalog Mihály (nõtlen, 22 éves) Berki Örse Úzd (hajadon, 16 éves) Sas János (nõtlen, 26 éves) Kucsera Sophia Rév-Komárom (hajadon, 16 éves) Balog Istvány (nõtlen, 22 éves) Antal Ilona (hajadon, 17 éves) Kéri Imre (özvegy, 35 éves) Jaksa Kata (özvegy, 32 éves) Stephanides Sámuel (nõtlen, 30 éves) Domoni Julianna (özvegy, 20 éves) Bogdán Ferenc (özvegy, 30 éves) Farkas Kata Tét (hajadon, 19 éves)

Felhívás

Megrongáltak és megloptak két sírkertet az uzdi temetõben. Valószínûleg szombatra virradóan, az éj leple alatt ismeretlenek látogatták meg az uzdi temetõt. Ha már ott jártak, magukkal vitték az egyik sírkert kovácsoltvas kerítését, a másik sírkertbõl pedig 2 szintén kovácsoltvas kerítéselemet a kisajtóval együtt. Hogy kik voltak? Nem tudjuk. A rendõrség nagy erõkkel keresi õket, de a tapasztalat az, hogy az ilyen -embernek aligha nevezhetõ- gazemberek zsákmányukkal gyorsan és messze távoznak, s pár forintért feldarabolva valamelyik MÉH

telepen értékesítik azt. Érthetõ a helyben lakók felháborodása. Magam is megdöbbenve vettem tudomásul a megváltoztathatatlant. Nemrégiben magukat ócskavas gyûjtõnek álcázó

5 Kis Mihály Medina (nõtlen, 21 éves) Kovács Örsébet (hajadon, 17 éves) Molnár Mihály (özvegy, 55 éves) Simony Jutka (özvegy, 45 éves) Lepossa János Apáti puszta(özvegy, 35 éves) Körmötz Örsébet (hajadon, 17 éves) Matkovits János (özvegy, 40 éves) Kováts Örse (hajadon, 22 éves) Börötz Márton (özvegy, 34 éves) Horvát Örsébet (özvegy, 31 éves) A 25 párból 13-an már özvegyek, amikor házasságot kötnek. Az özvegyek életkora a következõ: 3-an 20 és 30 év közöttiek, 8-an 30 és 40 év közöttiek, 2en 40 év fölöttiek. Mivel abban az idõben nagyon nehéz volt egyedül élni, ezért vannak közöttük olyanok is, akik még abban az évben újra megházasodtak, amikor megözvegyültek. Halálesetek: 1775-ben 82 temetés volt. A 82-bõl 50 esetben 10 éves kor alatti gyermeket temettek. Ez azt jelenti, hogy majdnem minden héten meghalt egy gyermek. A halálesetek 10 évenkénti megosztásban: 1 éves kor alatt 29 1 - 10 éves korig 21 10 20 éves korig 1 20 30 éves korig 1 30 40 éves korig 9 40 - 50 éves korig 5 50 60 éves korig 4 60 70 éves korig 10 70 80 éves korig 1 80 90 éves korig 1 (87 éves) Karl Jánosné

tolvajok a lõrinci temetõ szemetes konténerét lopták el. Nagyon kérek minden Sárszentlõrincen, Uzdon lakó embert, hogy saját értékeink védelmében megkettõzött figyelemmel szemléljék a körülöttük történõ dolgokat, gyanú esetén pedig haladéktalanul értesítsék a rendõrséget, polgárõrséget, vagy közvetlenül a polgármestert, képviselõt. Ha valaki bármilyen használható információval rendelkezik, kérem ossza meg azt a rendõrséggel, és segítsen ezzel a tettesek kézre kerítésében. Demény Károly polgármester

6

Hittantáborban voltunk

Búcsú utáni hétfõn falunkból felkerekedett egy kis csapat, hogy Keszõhidegkútra utazzunk. Végül 15 gyermek és 5 felnõtt érkezett a táborhelyre, a festõi szépségû kis faluba. Sárszentlõrinci és pusztahencsei (bagóhegyi) gyermekek voltak együtt, nagy egyetértésben. A tábort Bakay Péter vezette, Orsós Györgyné (Nyerges Juliska) és Kovács Ferencné (Csonka Marika) láttak el bennünket finomabbnál finomabb ételekkel. Két napra Ignácz János és Sophie Kitschke is meglátogattak minket. Reggel, este áhitatot tartottunk sok énekléssel. A Lélek gyümölcseirõl volt szó, amelyek életünkben megteremhetnek. Ezek: szeretet, öröm, békesség, szívesség, jóság, hûség, türelem, szelídség, önmegtartóztatás.

Sárszentlõrinci Hírek táruló szép tájat kezdte festeni. Délután õ vezetett el minket a pacsmagi tavakhoz, nem kis szenvedések árán érkeztünk oda. Juliska félúton be is feküdt a bozótba, és egy jót aludt addig, amíg visszaérkeztünk. De a tavaknál mégis kárpótolt minket az a látvány, hogy szemlélhettük néhány horgász csodás kapását. Ennek Felicián örült különösen. Estére Ignácz János bográcsban csülkös krumplis pörköltet fõzött, biztos jó volt, mert mind egy

VII. évfolyam 3. szám nagyon szép sziklakertet, és az állatokat (kutyák, macskák) is. Biztos vagyok benne, hogy ez a kirándulás nemcsak a felnõttekben, de a gyermekekben is mély nyomott hagyott. A délutáni kézmûves foglalkozáson medinai barátaink fonalmunkákra és magokból

készült csörgõkKészítésére tanítottak minket. Ez a kézmûves foglalkozás a legelevenebb gyermekeket is szorgalmas munkára ösztönözte. Mindnyájan nagyon jól éreztük magunkat, pedig még nem is esett szó a közös játékokról, sorszálig elfogyott. Szerdán a tamási fürdõbe mentünk. A nap nagyon hamar elrepült. Este fél 5- kor a sok fürdés után fáradtan, de élményekkel meggazdagodva ültünk föl a Keszõhidegkút felé visszainduló buszra. Hát, régen ettem már ilyen finom sajtos- tejfölös lángost!

Minden nap történt valami különleges esemény is a megszokott játékok mellett. Kedden eljött hozzánk Juszt Klárika, az õ vezetésével szalmával és gyönggyel dolgoztunk. Kolompár Józsi is meglátogatott minket, õ a majsai rehabilitációs otthonban él, és nagyon szépen fest. Leült az udvaron, és az elé

Este Sophie-nak még volt ereje ahhoz, hogy minden gyerekbõl arcfestéssel valamilyen állatot, vagy más lényt varázsoljon… Csütörtökön délelõtt visszaadtuk a látogatást Kolompár Józsinak, felkerestük a majsai rehabilitációs otthont. Majsa-puszta 3 km-re van Keszõhidegkúttól. Megrendítõ élmény volt látni, és hallani azt a zenekart, amely az otthonban éppen próbált. Többeknek erõsen látszott valamilyen fogyatékossága, de mégis érzékeltük, hogy mindent megtesznek azért, hogy közös munkájuk révén szép hangok szólaljanak meg a zeneszerszámokon. Néhány közismert ének éneklésébe a mi gyerekeink is bekapcsolódtak, ez nagy élmény volt nekik. Megnéztük a foglalkoztató mûhelyeket, a kertet, a kicsiny, de mégis

versenyekrõl, tábortûzrõl, éjszakai túráról. Péntekre a gyermekeknek már csak egy kívánságuk maradt… az, hogy ne menjünk haza, és toldjuk meg a tábor idejét még egy héttel. Nem tudom, minek köszönhetõ, de én is úgy ítéltem, hogy táborban ilyen jól még sosem éreztem magamat. Köszönjük azok munkáját, áldozatát, szeretetét, akik ennek a tábornak a létrejöttét lehetõvé tették. És köszönjük az Úristen hûségét, hogy ebben az évben is megtarthattuk hittantáborunkat! Karl Jánosné Csepregi Erzsébet


A cigányság teher vagy ajándék? A karaván négy szekérrel indult négynapos, rövidke, de messzire ható útjára. Az egyiken a test cselekedetei, amint a Galata levélben áll: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók utaztak; a másikon a Lélek gyümölcsei, úgymint: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hûség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek a reggeli és az esti áhítatokon kerültek kifejtésre, ha tetszik, „terítékre”. A harmadik szekérrõl egy bibliatanulmány-sorozat került elõ: Én és a házam népe (felelõsség), Én és az ellenségem (átok-bosszú), Én és a fõnököm (engedelmesség) címmel. A negyedik szekér szellemi rakománya a cigányság kultúráját volt hivatva közelebb hozni az utazókhoz - tábortûz mellett autentikus népzenével, mesemondással (kár, hogy a mesemondónak a hatvanfõs hallgatóság láttán inába szállt a bátorsága) és elõadások formájában. „Honnan jöttek, merre tartanak?” c í m m e l d r. K o v a l c s i k K a t a l i n népzenekutató elsõsorban a zenén keresztül próbálta felvázolni a cigányság hallatlanul változatos kultúráját,

Sárszentlõrinci Hírek önkifejezését, a múltjából a jelenbe való érkezését, egyben felmutatva az alkalmazkodni tudásban a jövõt, majd dr. Say István, a Tolna Megyei Általános Mûvelõdési Központ Pedagógiai, Kulturális Intézetének igazgatója széles látókörrel, bölcsességgel felépített és fõképp szeretettel átitatott elõadása vizsgálta végig külön a cigányság és külön a többségi lakosság szempontjából, hogy teher avagy ajándék-e a cigány lét, illetve jelenlét a társadalomban. A szellemi, lelki ekhós szekerek zegébe-zugába belefért még kézmûvesség, egy szekszárdi múzeumlátogatás és egy orgonahangverseny is. Kik voltak a vándorlás résztvevõi? Az ország több gyülekezetébõl vártak a szervezõk cigány és nem cigány testvéreket, sõt még Kárpátaljáról is, végül „csak” Nógrád, Szabolcs-Szatmár megyébõl és Budapestrõl érkeztek. Természetesen megmozdult a helyi és a környékbéli cigányság is. A jelenlévõk közt volt kétdiplomás cigány asszony, nevelõotthonban felnõtt festõmûvész, néhány osztályt végzett háztartásbeli, tizenkét gyermeket becsületben felnevelõ, kisimult arcú, békességet és jóságot sugárzó egyszerû asszony, aki a világ legtermészetesebb módján vágta rá egy Babits-idézettel kapcsolatban a szerzõ kilétét tudakoló kérdésre a helyes feleletet, merthogy „szeret olvasni”! És elhangzott sok megrendítõ bizonyságtétel az élõ Jézus munkálkodásáról, szabadító erejérõl, szívesen és hosszan dicsérték a résztvevõk az Urat gitár-,

7 kanna- és szájbõgõ-kísérettel (új idõk új jeleként keresztény cigány énekkel horribile dictu: még a templomban is), és a fekete szemekben sokszor hol könny, hol öröm csillogott… A szolgálattevõk a következõk voltak: Csonka József cigány (kétszeresen is: lelkészként és a köztük végzett szolgálat okán) misszionárius, Gyõrfi Mihály, Karl Jánosné Csepregi Erzsébet, Sefcsik Zoltán, Szeverényi János evangélikus lelkészek; e sorok írója mint alapítványi munkatárs, valamint Orián Géza szociális munkás. A „vándortábor” Közös asztalként volt megnevezve, ennek megfelelõen Jézus ült az asztalfõn, körös-körül pedig romungró, oláh és beás cigányok, valamint nem cigányok - mind megajándékozottak. A jelenlévõk a legnagyobbat kapták: közösséget vele és egymással. Mindez történt július 17. és 20. között egy valamikor színtiszta magyar evangélikus faluban, püspöki székhelyen, a falu alapításának 285., alapító lelkésze, szenicei Bárány György halálának 250. évfordulóján Sárszentlõrincen. Bizony, a korok változnak, Isten viszont kortalan, és szeretete korlátlan. A címbéli kérdés leszögezhetõ kijelentéssé vált a felszögelt Jézusban: a cigányság ajándék… Bakay Péter

(A fenti cikk megjelent az Evangélikus Élet 2007. július 29-i számában.)

A sárszentlõrinci polgárõrség felhívása Tisztelt Sárszentlõrinciek és Uzdiak Egyesületünk immáron négy éve mûködik reméljük, hogy a Tisztelt lakosság megelégedésére. Tapasztalatunk, hogy legjobb igyekezetünk ellenére az Önök segítsége nélkül munkánk nem lehet eredményes. Ezért kérjük az Önök segítségét, hogy településünk élhetõ legyen, a közrend és közbiztonság állapota megelégedésére szolgáljon. Terveink szerint e felhívással ráirányítanánk a figyelmet a gyakran elõforduló problémákra és azok kezelésének lehetõségeire. Ebben számítunk az Önök segítésére. Segítsen, tegyen, hogy segíthessünk! Csonka József



8

Iskolai hírek

Új kollégánk Hingl Márta Judit, aki pedagógiai gyakorlattal rendelkezõ tanító.

Befejezõdött a tantermek felújítása. A harmadik és negyedik osztályban az önkormányzat új világító eszközöket szereltetett fel, kimeszeltette a helyiségeket. A tanítók otthonos, barátságos környezetet biztosítva, felkészülten várják a gyermekeket. Ebben a tanévben 42 tanuló iratkozott be iskolánkba, így négy alsó tagozatos osztállyal indulhat a tanítás. Elõzetes felmérés alapján 18 tanuló igényli a napközit. Személyi változások is történtek: Marschallné Stállenberger Zsuzsanna nyugdíjba ment. Hingl Márta Judit Köszönjük több évtizedes lelkiismeretes pedagógiai munkáját és Az intézményegység vezetõje megboldog nyugdíjas éveket kívánunk. bízással továbbra is Biererné Lacza Mária, aki az elsõ osztály osztályfõnöke. A második osztályban Sebestyén Jánosné, harmadik osztályban Szüsz Judit és a negyedik osztályban Szüsz Jánosné az osztályfõnökök. A tanulók a továbbiakban is igénybe vehetik az iskolai könyvtárat. Az önkormányzat jóvoltából azok a tanulók is ingyen kaphattak tankönyvet, akik tankönyvtámogatásra nem jogosultak. Szüsz Jánosné tanító

Marschallné Stallenberger Zsuzsanna

Bemutatkozás

Reimer Mirjam vagyok. Ebben az a pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula évben fejeztem be tanulmányaimat Fõiskolai Karán német nemzetiségi óvodapedagógus szakon. Nagyon megörültem annak a lehetõségnek, hogy pályámat Sárszentlõrincen kezdhetem, mert családommal Nagydorogon lakom s így maradhatok a megszokott környezetben, barátok, ismerõsök között. Az elsõ benyomásaim nagyon kedvezõek, mindenki kedves és barátságos volt velem, akivel csak találkoztam. Remélem, sikerül majd jó kapcsolatot kialakítanom a rámbízott gyerekekkel a Margaréta csoportban, a szülõkkel és a kollégákkal is.

HÓMO SZÁPIENSZ (Az Értelmes Ember) Ülök a rács mögött és nézem az Embert Miért van õ ott kint, én pedig idebent? Te mondtad, - én nem tudtam nagybecsû rokon Hogy õsanyánk egyazon majom volt egykoron. S bár két lábra álltál, a szavad nem hiteles A lábad vérben gázol, a gerinc sem egyenes Mi hát a különbség, az a nagy hatású Mitõl Ember lettél, s én csak emberszabású? Játékod a fegyver, a bomba a rémed Pokolivá tetted nappalod és éjed Ördögi játék ez, amit senki meg nem nyer Nõjél végre már fel, te, Játékos Ember! Majomtól tanácsot ezt nyilván kikéred Hisz néhánnyal több az agytekervényed - Pedig ha nem okulsz, a szintünkre süllyedsz Térj már végre észhez, te, Hómo Szápiensz! Pinczési Sándor 2006.

Itt a helyem Itt a helyem, ódon házak múltat idézõ kertjeiben, hol padlások rejtett kincsei között kutat a szél, hozza a távoli, bús üzenetet, járja a poros utcák szögletét, védõ palásttal borítja a lopakodó szenvedést, hol fáradt arcok mély ráncaiban ül a megcsúfolt jelen, s jövõt alig remélve botorkál a gyötrelem, itt a helyem, hol nagy elõdök eszméi ragyogják be az elárvult vidék minden zugát, féltõ áhitattal tovább dúdolom énekük tiszta dallamát.

Reimer Mirjam

Horváth Ilona „hanoli”



9

A 2007/2008-as nevelési évben beíratott gyermekek száma 46 fõ. Jelenlegi létszámunk 43 fõ. A többi gyermek folyamatosan, a 3. életév betöltése, szobatisztaság elérése esetén kapcsolódik be az óvodai nevelésbe. A Margaréta csoport létszáma: 22 fõ, a Gomba csoport létszáma: 24 fõ lesz decemberig. A beíratott létszám alapján, 6 gyermek Uzdról jár az óvodába. A Közoktatási törvény rendelkezése szerint, azok a gyermekek, akik decemberig betöltik az 5. életévüket, kötelesek napi négy órában, az óvodai nevelésben részt venni. Az idén az óvodaköteles gyermekek száma: 27 fõ. A dajkák és a karbantartó munkájának köszönhetõen tiszta, egészséges környezet várta szeptember 1-én a gyerekeket. Az óvoda otthonossá, barátságossá tétele folyamatos feladatunk. Szeretnénk a helyiségeinket virágosítani, ezért kérem, hogy aki tud, segítsen nekünk. Szívesen

fogadunk virághajtásokat, esetleg otthon már megunt, vagy a lakást kinõtt növényeket. A tavasszal benyújtottunk egy pályázatot a Közoktatás-fejlesztési Közalapítványhoz, melyet a kuratórium 150.000 Ft-tal támogatott. Ezt az összeget az óvodai eszközök fejlesztésére fordíthatjuk. Az idei nevelési évben is számos program kerül megrendezésre. Szeptemberben kirándulni visszük az 57 évesek gyerekeket a Gemenci erdõbe, októberben szüreti felvonulást szervezünk az óvodás gyerekeknek. Az adventi idõszakban, minden hét péntek délutánján, kézmûves foglalkozást szervezünk, melyre várjuk a szülõket is. További terveinkrõl, megrendezésre kerülõ programjainkról folyamatosan beszámolunk Önöknek.

Sió-Kupa 2007. augusztus10-11.

Szombat, azaz foci. Ebben az évben is szép számmal jelentkeztek csapatok. (Sárszentlõrinc, Paks, Uzd, Kajdacs). A mérkõzések reggel 9.00-kor kezdõdtek és kb. este 7-ig elhúzódtak. A Sió-Kupa boldog tulajdonosa a KOVÁCS SE lett. Minden résztvevõnek gratulálunk! Hosszú nap után hosszú éjszaka következett. A bál idén a rossz idõ miatt a Mûvelõdési Házban került megrendezésre. A talpalávalót a szegedi DOMIX zenekar szolgáltatta hajnalig. Reméljük mindenki jól érezte magát! Ezúton szeretnénk köszönetet mondani támogatóinknak és mindenkinek, aki hitt

Óvodai Hírek A nyár folyamán személyi feltételeinkben az alábbi változások következtek be: Harasztiné Varga Krisztina GYES ideje 2007. augusztus 26-án lejárt, munkába lépésének idõpontja: 2007. november 12. A dajkai feladatokat, november 9-ig Vámosi Józsefné látja el a Gomba csoportban. Decsiné Varga Andrea munkaviszonya 2007. július 31-én megszûnt. A fenntartó engedélyével, és a Munkaügyi Központ segítségével, a 2007. augusztus 15 - 2008. augusztus 15. közötti idõszakban, teljes munkaidõben 1 fõ óvodapedagógust foglalkoztathatunk. A munkakört Reimer Helga Mirjam óvodapedagógus tölti be, akit ezúton is szeretettel köszöntünk az óvodánkban. Reméljük, jól fogja magát érezni közöttünk.

Kis falunkban már hagyományként kerül megszervezésre a Sió-Kupa, amely a sportkedvelõket és a kikapcsolódni vágyókat az általános iskola

udvarára vonzza. A rendezvény megszervezése és lebonyolítása az ÖFFE (Összetartó Fiatalok a Faluért Egyesület) feladata volt. Nem kis munkával járt mindez, de mindannyiunk nevében állíthatom, hogy sikeresen megbirkóztunk vele, bár sokan kételkedtek ebben. Igyekeztünk a különbözõ korosztályoknak megfelelõ programot biztosítani és kellemes kikapcsolódást nyújtani a látogatóknak. Sajnos az idõjárás viszontagságai többször is keresztül húzták a számításainkat, valamint nem várt kellemetlenségeink adódtak a megértés és a szolidaritás miatt. Ennek dacára megtartottuk a programokat a péntek esti

rock koncertek kivételével, melyeket szeptember-október környékén bepótolunk. Néhány mondat az elért eredményekrõl: - a Lurkó-Kupa pénteken délelõtt zajlott, a kupát a S.E.F.T F csapata nyerte. - falú legerõsebb embere címért a lakosok sava-borsa versenybe szállt. Szoros volt a küzdelem, a díjat ismét Varga Ferenc vihette haza. A pénteki nap történéseinek sorát színesítette Mira hastáncbemutatója, a

Tolnai Néptáncegyüttes, valamint a sárszentlõrinci hagyományõrzõk produkciója. A délután folyamán megtekinthettük a Nagydorogról érkezõ kick-box csapat bemutatóját, a gyerekek pedig élvezhették a habfürdõt. A napot fergeteges Retro-partyval zártuk.

Szücs Jánosné

abban, hogy egy maroknyi csapat 3 hét alatt képes megszervezni ezt a rendezvényt. Hálásak vagyunk a bizalomért. ÖFFE: Pincési Szimóna

10

Lõrinciek találkozója

Sárszentlõrinci Hírek Zagyva partján. A községben kétezren laknak. A településre érvén ipari létesítmények láthatók az út két oldalán, míg a kertekben fóliasátrak sorakoznak. Hamar megtaláltuk a rendezvény helyét, ahol már igazi búcsúi hangulat uralkodott. Nagy szeretettel fogadott minket Horváth László polgármester úr, Kimák Józsefné jegyzõ asszony, de rövid idõn belül szinte az összes szervezõvel megismerkedtünk. A sportpálya és környéke a foci kupa mérkõzéseitõl volt hangos, míg néhány méterrel arrébb bográcsokban fõtt az ebéd. A fõzõverseny zsûri elnöke a Paprika TV kátai származású szakácsa Bede Róbert volt, kinek „alkotását” mi is megkóstolhattuk. Sok érdekes és értékes beszélgetés zajlott a helyiekkel és a többi „Lõrincivel”. A nagysátorban változatos mûsorok peregtek a néptánctól az operettig. Mindenki találhatott kedvére valót. A „teltházas” nagysátorban mutatkoztak be a Lõrinc nevû települések. Sárszentlõrinc különösen nagy tapsot kapott, persze lehet, hogy csak én akartam így hallani. Itt tudtuk meg azt is, hogy a XIII. Lõrinciek találkozóját 2008-ban Sárszentlõrinc rendezheti. Bízunk benne, hogy a 13- as szám ellenére sikeresen és a Szentlõrinckátán látottakhoz hasonló szeretettel, lelkesedéssel és összefogással mutathatjuk be Sárszentlõrincet névrokonainknak.

VII. évfolyam 3. szám Magyar Kálmán farmakológus, akadémikus és Olvasztó Imre, az „Indul a bakterház” címû film Bendegúza. Számomra az sem mindennapi, hogy a község védõszentje nem a névadó, hanem Nepomuki Szent János, kinek emlékmûve a Zagyva folyó mellett található. Ami talán a legfurcsább volt, hogy nincsenek járdák, legalábbis amerre mi jártunk csak az úttesten közlekedhettünk. 2001-ben Szentlõrinckáta, a Kossuth- szobor felavatása után, Kossuth emlékhellyé vált.

2007. augusztus 11- én Szentlõrinckátán tartották a Lõrinciek találkozóját. A rendezvényt immáron 12. alkalommal rendezték meg, melyen Sárszentlõrinc elsõ ízben képviseltette magát. De ki is az a Szent Lõrinc, kinek nevét városok, falvak viselik Pestszentlõrinctõl az apró pár száz lakosú Zalaszentlõrincig? A legenda szerint Szent Lõrinc II. Sixtus pápa diakónusa volt. Nagy gondot viselt a szegényekre és betegekre. A pápa elfogásakor reá bízta az egyház kincseit, azzal, hogy ossza föl a szegények között. A kincsnek Valerianus császár kincstárában is helye lett volna, így követelték Lõrinctõl. A pap három nap múlva hozta az egyház „kincseit”: koldusokat, bénákat és betegeket. A bíró rögtön átadta Lõrincet a hóhérnak. Rábilincselték egy rostélyra és a tûz fölé tették. Kis idõ múlva így szólt hóhérjához: „Ez az oldalam már megsült, fordíts meg és egyél belõlem!” 258. augusztus 10-én szenvedett kegyetlen tûzhalált Szent Lõrinc. A nép késõbb az augusztus 10.-e körül látható hullócsillagokat „Lõrinc könnyeinek” nevezte. Szomorú Magyar vonatkozása is van Szent Lõrincnek, hiszen 955-ben éppen augusztus 10-én, Szent Lõrinc ünnepén, aratott gyõzelmet I. Ottó császár Augsburg mellett seregünk Sárszentlõrincet Váli Ferenc, Váliné felett. Végül néhány érdekesség Szentlõrinc- Ispán Mária, Demény Károly, Demény kátáról. 1709. szeptember 27- én itt halt Károlyné és Demény Virág képviselte. Ennyi bevezetõ után most néhány meg Bottyán János kuruc generális. Itt gondolat a találkozóról. Szentlõrinckáta született Laczkovics János, a magyar 60 km-re fekszik Budapesttõl, Pest jakobinus mozgalom egyik vezetõje, Váli Ferenc megye legkeletibb csücskében, a

Minden ízében Tolna Megye Gasztronómiai találkozó Zombán a Megyenapok keretében

1699. szeptember 1-én I. Lipót császár Tolna Vármegyének pecsétet adományozott. E jeles eseményekre emlékezve tartotta meg ez évben is a Tolna Megyei Önkormányzat a Megyenapot. Szeptember 2-án Zombán a kastély parkban mutatták be a megye települései a saját tájegységükre jellemzõ ételeket. Mintegy 40 csapat sütött-fõzött mindenféle finomságokat. Tengelici és kisszékelyi barátaink a mesébe illõ ételkölteményeiket különleges gonddal megterített asztallal együtt vitték a bírák

elé. A szomszéd nagydorogiak is kitettek magukért Gerzsei Jóska vezetésével. Sárszentlõrincet Iffland Péterné, Szabó Jánosné, Csonka József és családja, valamint Demény Károly és családja képviselte. A bemutatott ételeket Kovács János vezetésével három mesterszakács kóstolgatta és értékelte. 11 csapatot díjazott a zsûri, és nagy örömünkre átvehettük a legjobbaknak kijáró elismerést. Külön értékelték, hogy a versenykiírásnak a legjobban megfelelve hagyományos, nagyanyáink által is fõzött, sütött egyszerû ételeket készítettünk el. Nagy siker volt Kati néni vöröshagyma mártásos gombóca, Szabóné Julika meggyes prószája, de hatalmas közönségsikert aratott Csonka Józsi csirkés lecsója is a hozzávaló friss,

meleg punyával. Nagy élmény volt Sárszentlõrinc polgármestereként a színpadon állni, és fogadni a zsûri elismerõ értékelését és a Közgyûlés elnökének, dr. Puskás Imre úr elismerõ szavait. Ezúton is köszönöm minden résztvevõnek az áldozatos munkáját. Demény Károly



Receptek

párolunk, 10 dkg liszttel õrölt piros paprikával hideg vízzel kikeverjük, amíg eléri a nem túl sûrû állapotot. A kész kifõtt gombócokat a mártásba Gombóc vöröshagyma mártással forgatva, „mártogatva” fogyasztjuk. /Iffland Péterné receptje/ 1 kg lisztet kb. 25 dkg forró zsírral Meggyes prósza /Szabó Jánosné kikeverünk, kevés sóval ízesítjük, a receptje/ megformált gombócokat lobogó forró 1 kg kukoricalisztet 25 dkg forró zsírral vízben megfõzzük. leöntünk, hozzáadunk 15 dkg olvasztott Vöröshagyma mártás margarint, 1,5 l forró tejet, 1 tojást, 4 fej vöröshagymát bõ zsírban üvegesre

Önkormányzati hírek A képviselõ testület augusztus 27-én tartotta soron következõ ülését. Fõ napirendi pontként az önkormányzat 2007. I. félévi költségvetését tárgyalta. Megállapítást nyert, hogy a 117 millió bevételi és kiadási oldalt arányosan teljesítette az önkormányzat, gazdálkodása jónak mondható. - A sárszentlõrinci temetõ üzemeltetését és fenntartását az evangélikus egyházzal kötött megállapodás szerint szeptember 1-tõl az önkormányzat vállalja át. Erre többek között azért van szükség, mert az egyház nem tudja saját erõbõl az elõírásoknak megfelelõ szinten mûködtetni a temetõt. A képviselõ testület a szolgáltatások új árait az alábbiakban állapította meg: A sírhelyekmegváltási árai: - egyszemélyes sírhely: 5.000.-Ft - kétszemélyes sírhely: 10.000.- Ft - gyermek sírhely: 2.500.- Ft - sírbolt helyének megvásárlás 60 évre: 10.000.- Ft - urna fülke megvásárlása: 5.000.- Ft - sírhely újraváltás 25 évre: 5.000.- Ft - sírbolt újraváltása: 5.000.- Ft A ravatalozó használati díja: 3.000.- Ft

11 csipetnyi sót és 40 dkg kristálycukrot. A kimagozott meggyet kukoricalisztbe forgatjuk, majd a kész masszához keverjük. Forró sütõben készre sütjük. /Mindkét recepthez ajánlatos a mangalicazsír használata!/ Iffland Péterné Szabó Jánosné

képpen az idei évhez, amikor 7 felsõ- Önkormányzat számláját az OTP helyett oktatású intézményben tanuló részére a helyi Dunaföldvár és Vidéke biztosítottunk ösztöndíjat. Takarékszövetkezet vezeti. A változtatásra a közelség és a jobb pénzügyi A képviselõ testület érdekeinek közös feltételek miatt került sor. Így lehetõség megjelenítése és képviselete érdekében nyílik a befizetések helyi lebonyolításáfelvételét kérte a Magyar Önkormány- ra, nem kell az önkormányzatnak zatok Szövetségébe. csekkeket készíttetnie, ami darabonként több, mint 100 Ft költséget jelent. Ennek A gyógyszertári ellátás biztosítása nem ellenére, akinek megoldhatatlan ilyen önkormányzati feladat, mégis minden módon rendezni a mbefizetéseit, vagyis tõlünk telhetõt elkövetünk annak pl. Uzdról nem tud Sárszentlõrincre érdekében, hogy a sárszentlõrincieknek jönni, vagy senkivel nem tudja helyben megoldódjon a gyógyszerek befizettetni az adóit, kérjük, jelezze az kiszolgálása. Dr. Nagy Gyula gyógy- Önkormányzatnál, igény szerint, szerész úr egészségi állapotára hivat- indokolt esetben lehetõség nyílik csekk kozva befejezte szolgáltatását Sárszent- készíttetésére. lõrincen, helyette augusztus közepéig Balassa József gyógyszerész látta el a Szeptember 3-tól 3 hónap foglalkozfalut gyógyszerrel. Sajnos az õ állapota tatással 8 órás munkaidõben újabb is rosszabbra fordult, a régi gyógy- három fõ állt munkába az Önkormányszertárral kapcsolatos vételi szándéka is zatnál a Munkaügyi Központ 90 %-os meghiúsult, így újra ellátatlan maradt ez támogatásával. Feladatuk utak, járdák a terület. Legújabb fejlemény, hogy karbantartása, zöld felületek ápolása. Steiz Jánosné kölesdi gyógyszerésszel vettük fel a kapcsolatot, s remélhetõleg, Örömmel értesítünk mindenkit, akit amire e sorok megjelennek, õ már érdekel, hogy a 2007. június 30-július 1-i munkába áll. ünnepünkrõl mintegy 2,5 órás szerkesztett dvd lemez készült. A dvd Szabó József a szeptember 28-án elõzetes megrendelés alapján megmegrendezésre kerülõ Petõfi szavaló- vásárolható az önkormányzatnál és az verseny sikeres megrendezéséhez alapítványnál. A lemez ára 1.500 Ft + jelentõs összeggel járult hozzá. postaköltség, amennyiben postán kérik.

A Bursa Hungarica pályázaton a 2008- A képviselõ testület korábbi döntése as évben is részt veszünk, hasonló- értelmében 2007. július 1-tõl az

Nyílt nap a Paksi Atomerõmûnél A Paksi Atomerõmû 2007. szeptember 1-én négy falu /Bátya, Fajsz, Németkér és Sárszentlõrinc/ részére nyílt napot rendezett. Minden faluból 90-90 ember látogatta meg az atomerõmûvet, ahol a vendéglátók bemutatták az üzemet, ami Magyarország villamos ellátásának 40%-át adja. Változatos programok fogadták az oda érkezõket, ki-ki megtalálta a maga elképzelésének

Demény Károly polgármester

megfelelõt. Volt horgászverseny, ahol Harsányi János III. helyezést ért el, a fiatalok kispályás focicsapata is bronzérmes lett, amit egy szép kupával jutalmaztak. Az idõsebbek együtt énekeltek, táncoltak a népszerû elõadókkal. Elmondhatjuk, hogy mindenki jól érezte magát ezen a napon Pakson. Köszönjük ezúton is a házigazdáknak. Demény Károly polgármester

12

Lázár Ervin könyvtár

séget adták. Modern, internettel és szakirodalmi, szépirodalmi, gyermek és ifjúsági kiadványokkal, hetilapokkal találkozhat a hozzánk betérõ. A könyvtár belsõ falait Lázár Ervin képei, a Nagyszederfa, és régi fényképek díszítik.

Örömmel töltött el mindannyiunkat, hogy 2007. július 1-én megnyitotta kapuit a Lázár Ervinrõl elnevezett községi könyvtár. Az intézmény falain belül az információk biztosítása a településen élõk kényelmét szolgálja. Elsõsorban a község vezetõjének Demény Károlynak és a testületnek kell köszönetet mondani, hogy támogatták a könyvtár megnyitását a kezdetektõl. A közös együtt gondolkodást és az Illyés Gyula megyei könyvtár vezetõségétõl megkapott szakmai

Petõfi szigorú tekintete 1958 Akkoriban nyáron nyár volt, télen tél. Akkor még voltak igazi telek. Zuhogott a hó, viharos szelek tekergették lila füleim. A hátitáska szíjáról nyakamba olvadt a hó. Hatéves múltam, elsõ osztályos. Dél volt, a tanítás vége. A tanteremben lévõ vaskályha melege még dorombolt hónom alatt a hazafelé vezetõ úton is, ami kilométeres sétát jelentett mindig azonos útvonalon. Ady utca - Marx Károly utca - a sorompó kikerülésével (Ne menj arra - mondta anyám -, az veszélyes!). A szovjet hõsi emlékmû melletti kis parknál, a vasúti síneken keresztül. (Jól nézz körül - elõször balra, utána jobbra -, nehogy jöjjön a vonat (- haza) Vöröshadsereg útja 53/A.) Egy kitérõt még nem említettem: az Ady és Marx Károly utca sarkán lévõ pékséget. A tanítás befejeztével itt váltottam fel nõvéremet a sorban állásban. Hat évvel volt idõsebb nálam, ugyanabba az iskolába járt - aznap délutános volt. - Szevasz. Mi újság? - kérdezte. - Semmi. Ja, de. Egy ötös olvasásból. -Az jó. Na, állj be a sorba, egy óra körül lesz kenyér. Addig kibírod. S aztán siess haza! Anyuka mos. - Felvette táskáját, a túloldalról még integetett, majd eltûnt az iskola irányában. Álltam a sorban, ismételgettem a „kezitcsókolom"-okat az ismerõsöknek. (Aztán köszönj mindenkinek, mert kipofozlak! Anyuka mos! - villant át agyamon.) Borzasztóan utáltam a nagymosást: a gõzt, a FLÓRA-szappan szagát, a hatalmas mosófazekakat. Anyám, mint egy karmester, óriás fakanállal kezében



Szeretettel várok minden kedves látogatót: segítségnyújtást Liebhauser János hétfõ, szerda 15h-18h könyvtárigazgató és Csankó Mária Péntek, szombat 17h-20h idõpontokban emberséges hozzáállása biztosítja. A kistérségi paksi Pákolicz István Kovácsné Májlinger Ágnes könyvtár munkatársai Gutai István könyvtáros vezetésével, a végtelenül segítõkész, zökkenõmentes, pontos szakmai segít-

száguldozott a fürdõkád, a mosóteknõ és a fazekak között: csavart, kevert, áztatott-úsztatott, dörzsölt, és közben dudorászott. Lehet, hogy szeretett mosni? De jó lenne, ha megkérdezhetném! (1921-1975) Álltam a sorban, vagy húszan voltak elõttem. Szerencsém volt. Pont odaláttam a PERLIK Papír-és Játékbolt kirakatára, ahonnan varázslatos színes papírok mosolyogtak rám. Szerettem a színes papírokat. Karácsony-hangulatuk volt. Ábrándoztam, közben csoszogtam elõre, megjött a kenyér. Kesztyûmbõl elõvettem a három forintot. Egész felmelegedett. (A pénzre vigyázz, nehogy elveszítsd!) Szakadt a hó. A kenyeret bedugtam a kabátom alá. Elég nagy volt a kabát. A nõvérem „nõtte ki - nekem". A kenyér még forró volt, kellemesen melegített. S így legalább nem estem kísértésbe. (Hányszor mondjam még kisfiam: ne csipegess a csücskébe!) A sorompót épp leengedték, így volt idõm csúszkálni a jégen a templom elõtt. El sem estem. Ez megnyugtatott. (Aztán vigyázz ám a ruhádra!) Fütyülni kezdtem a „Csütörtökön virradóra, megy a lányka a folyóra" kezdetû dalt. Befordultam a szovjet hõsi emlékmûnél. Az állomáshoz értem. Szótagolva olvastam hangosan a feliratot: PEST-SZENT-IM-RE. A vonat már elment. Egy eldobott gyufásdobozt rugdostam. (Vigyázz a cipõdre, ne rugdalj minden vackot!) Lenéztem a földre, a hóba, és jaj nekem, a szívem erõsebben kezdett kalapálni: ott zöldellt egy tízforintos! A hátamról szakadt a verejték. Mit csináljak? Fölvegyem? Enyém

lehet? Eszembe jutottak Perlikék színes papírjai. Tíz forintért mennyit vehetnék. De hát ezt valaki elvesztette! (A becsület mindenekelõtt, kisfiam!) - És ha meglátnának, ez olyan lenne, mintha lopnék! Petõfi szigorú tekintettel figyelt a földrõl. Megborzongtam, otthagytam és hazamentem. Beléptem a házba. Anyám száguldozott a mosófazekak között. - Na, mi bajod van? Remegsz. Csak nem egyest kaptál? - kérdezte kezében a fakanállal. - Nem. Találtam tíz forintot. - Hol van? - Az állomás elõtt a hóban. Nem mertem fölvenni. - Hát te nem vagy normális! Azonnal menj vissza, hátha ott van még. Ilyen hülyét még nem láttam! Na lódulj! Inamszakadtából rohantam vissza az állomáshoz. A pénz ott hevert érintetlenül. Körülnéztem, messzirõl két ember közeledett. A tízest belegyúrtam egy hógolyóba és futtában átbukdácsoltam a síneken. - Ott volt még. - Na, add ide! De hát ez csupa víz! Anyám fogta a vasalót, két rongy között kivasalta a pénzt, félbehajtotta, és eltette a pénztárcájába. - Na! Mossál kezet, és gyere ebédelni! - Köszönöm, nem vagyok éhes mondtam. Perlik bácsi kirakatára gondoltam, a becsületre, és mindenekelõtt - a színes papírokra, Petõfi szigorú tekintetére! S mint kint a hó, hullani kezdtek könnyeim. Restár Sándor



Gyermekvédelmi kedvezmény

A gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultság felülvizsgálata a 2007-es évben is megtörtént. A település jegyzõje megállapította a gyermek rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát, amennyiben a gyermeket gondozó családban az egy fõre jutó jövedelem összege nem haladta meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének (jelenleg 27.130,Ft) 120 %-át. Ez az összeg a 2007-es évben 32.556,- Ft. A feltételek fennállása esetén a település jegyzõje 1 év

A helyi vöröskereszt hírei

Május 1-én majálist szerveztünk Sárszentlõrincen. A Kultúrotthon udvarán fõztük a gulyáslevest, mellyel mindenkit vendégül láttunk. Büfé várta a vendégeket, élõ zene szórakoztatta a megjelenteket. A Hõskertben mókás vetélkedõk várták a gyerekeket, rengeteg ajándékkal. A program zárásaként ingyenes ruhaosztást tartottunk. A rendre a polgárõrség vigyázott, a felhasznált húst az önkormányzat vette. Köszönjük a segítséget! Május 17-én 10-12 óráig véradás volt a Kultúrotthonban. 22-en adtak vért, köszönjük önzetlen segítségüket! A

Tisztelt Gazdálkodók! Ezúton tájékoztatom Önöket egy-két tudnivalóról, mely a munkájuk során elengedhetetlen: - a kedvezõtlen idõjárás, súlyos aszály miatt a megtermelt termésmennyiség jóval elmarad az elõzõ évek átlagától. Elemi kár térítésben azok a gazdálkodók részesülnek, akiknek érvényes szerzõdésük van az MVH-val az Agrár

13

idõtartamra megállapította a gyermek rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát. A jövedelemigazolások alapján a szociálisan rászorult családok megkapták a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény megállapító határozatait, melyeket a tanintézetekben, kollégiumoknál tudnak felhasználni. A gyermekvédelmi kedvezmény jogosultságot biztosít a tankönyvtámogatás, a gyermekétkeztetés, és külön jogszabályban meghatározott egyéb kedvezményének igénybe vételére, pénzbeli támogatásra is. A pénzbeli támogatás összege 2007-es

évben a költségvetési törvény szerint meghatározott 5.000,- Ft, melyet kettõ alkalommal (augusztus és december hónap) folyósítunk az arra jogosult családoknak. Minden jogosult gyermek szülõjének külön felhívtuk a figyelmét arra, hogy a gyermekvédelmi kedvezmény megállapító határozatot feltétlenül õrizze meg, mert az egy év idõtartamra szolgál, annak pótlólagos kiadása igazgatási eljárási költség befizetését követõen lehetséges.

vérellátó ajándékutalványán kívül a véradók virágot és olvasószemüveget kaptak ajándékba. Frissen fõt kávét kínáltunk a véradóknak és a Véradóállomás dolgozóinak is. Május 25-én ünnepélyesen átadták a Kultúrház mögött lévõ volt gondnoklakásban felújított vöröskeresztes helyiséget. Ezután szép környezetben állandó helyen fogadhatjuk tagjainkat és vendégeinket. Augusztus 18-án Uzdon a Kulcsosház udvarán családi hétvégét tartottunk. Minden vendég a közösen fõzött kolbászos paprikás krumpliból ebédelhetett. A szomjazókat büfé várta, a gyerekeknek mókás vetélkedõket szerveztünk. Az ajándékok egy részét és

a kenyeret a 2 uzdi bolttól kaptuk, amit ezúton köszönünk! Sajnos csak 22-en vettek részt a programon. Reméljük, a következõn nagyobb lesz az érdeklõdés! A nyár folyamán egy alkalommal Paksról bútoradomány érkezett, amit saját zsebbõl uzdra szállíttattam. Egy tagunk hazavitte, azzal az ígérettel, hogy a fuvardíjat részletenként rendezi, de sajnos ezt mostanáig nem tette meg. Amíg ezt a költséget nem téríti meg, nem áll módomban újabb szállítmányt fogadni és finanszírozni. Szeptember elsejére meghívást kaptunk a paksi atomerõmûbe egy egész napos látogatásra, ahol 5 tagunk képviseli az alapszervezetet.

Kárenyhítésrõl, - akik nem rendelkeznek a fenti szerzõdéssel, de a terményüket leszerzõdték, azok elemi kár bejelentést tehetnek a falugazdászoknál, egyidõben a vis maior bejelentéssel, amit a felvásárló partnerükhöz juttatnak el, - a nagy szárazság miatt a betakarított kalászosok tarlóhántása is megcsúszott, emiatt ezek a táblák elgyomosodtak. Felhívom a figyelmüket, hogy a mûvelési kötelezettségüknek mara-

déktalanul tegyenek eleget. Ellenõrzés során talált parlagfüves területek után komoly pénzbüntetés várható, másrészt az AKG-s területeken a be nem tartott helyes mezõgazdasági gyakorlat miatt támogatás megvonás is elõfordulhat.

Felhívás

Az elmúlt hónapokban nagyon sokan ügyelet nem mûködik, elkerülve ezzel keresték fel (köztük többen agresszívan) a kellemetlenségeket. a kistérségi központi orvosi ügyeletet Megértésüket köszönöm! fogászati panaszokkal. Szeretnénk megkérni a településeket, Tisztelettel: hogy lakosaik között széleskörû Zakar Bernadett tájékoztatást nyújtsanak arra vonatkozóan, hogy a kistérségi központi orvosi ügyelet keretein belül fogászati orvosi

Drinóczi Jánosné fõmunkatárs

Hatala Istvánné vk titkár

Röviden ennyit szerettem volna közölni Önökkel. Munkájukhoz sok erõt és sikert kívánok: Tisztelettel:

Horváth Imre falugazdász

Értesítés Nagy Károlyné Arany J. u. 19. sz. alatti lakos, ruházati kereskedõ - a többi kereskedõtársam nevében is - értesítem a falu lakosságát, hogy kedden-csütörtökön-pénteken a mûvelõdési ház udvarában árusítunk. Sok szeretettel várjuk kedves vevõinket. Nagy Károlyné



14

A Petõfi Emlékhelyek Találkozóinak történetérõl

udvarház, a borjádi Sass-kúria és Méhes-múzeum.

Az Országos Petõfi Sándor Társaság mûködése több mint egy évszázadnyi idõben mérhetõ. Kialakulásának kezdetét az emlékhelyek egy-egy Petõfi ünnepi rendezvénye, évfordulója indította el. Szobor, emléktábla leleplezés, évfordulós ünnepi rendezvény adott indítékot arra, hogy szervezetünk névadójára tisztelettel emlékeztette a szûkebb, ill. szélesebb társadalom köreit. Az 1980-as évek közepén alakult újjá szervezetünk és ez idõponttól fogva céltudatosan szervezi, irányítja a Petõfi-kultusz országos szintû tevékenységét. A fent említett plenáris közgyûlésen választottak az elnökségünk tagjává, s azóta töltöm be ebbéli szerepemet az elnökségben. Mint mindenki által köztudott, hõsünk számos helyen idõzött rövid élete során. Így nemcsak az Alföld, a Felvidék, de a Dunántúl és Erdély falvait, városait is meglátogatta. Ilyen mobilitásra kényszeríttette Petõfit a katonáskodása is.

A sárszentlõrinci Önkormányzat, a Petõfi Baráti Kör és az Országos Petõfi Sándor Társaság Elnöksége abban a reményben vállalta fel a rangos ünnepet, hogy a lakosságunk és a szomszéd települések Petõfi iránti elkötelezettjei jeles érdeklõdést tanúsítva jelenlétükkel demonstrálják ügyünk hazafias támogatását.

Az elmúlt 20 évben az alábbi helyeken emlékeztünk nagy költõnk ott eltöltött napjaira: Aszód 1985. Pápa 1986. Kunszentmiklós 1987. Kecskemét 1988. Ostffyasszonyfa 1989. Debrecen 1990. Sárszentlõrinc 1991. Dömsöd 1992. Kiskunfélegyháza 1993. Penc 1994. Vác 1995. Budapest 1996. Dunavecse 1997. Eger 1998. Segesvár 1999. Kiskõrös 2000. Szalkszentmárton 2001. Mezõberény 2002. Sopron 2003. Kiskunfélegyháza 2004. Pápa 2005. Kunszentmiklós 2006. és 2007-ben Sárszentlõrinc-Uzd és Borjád ad otthont az immár nemzetközi ünneppé emelkedett rendezvénynek. A fenti alkalmakon nemcsak a vendégtelepülések delegációi, hanem a vendégfogadó helység lakói is megjelentek. Lõrinc és környéke olyan szerencsés, hogy több helyszín is tanúskodhat Petõfi ott töltött idejérõl. Petõfi Emlékház, Algimnázium, Evangélikus templom, az uzdi Pesthy

A 2007. július 1-i faluünnep példás rendezvénye után ez a lehetõség újabb alkalom, hogy bizonyíthassuk alkotni és élni akarásunkat. . Záró gondolat: Ez az alkalom nemzetközi vizsga is arról, mit tettünk a világszabadság hõsének népszerûsítéséért. Renkecz József sk. P.S.T. eln.tag

Petõfi címét kérte professzorától az egyetemi hallgató!

Roppant kedves és érdekes történetet sugárzott a Magyar Rádió már néhány éve. Azóta is foglalkoztatja gondolataimat a nem mindennapi história. Arra figyeltem fel a mûsort hallgatva, hogy az elõadó nem anyanyelvi szinten beszéli nyelvünket. Nem is csoda, hiszen egyik jeles olasz egyetem professzora volt a mesélõ, Roberto Ruspanti, az egyetem olasz-magyar szakos tudósa. A 2005-ös Kiskunfélegyházi Emlékhelyi Találkozón megismerhettem és baráti kezet szoríthattam vele. Ez alkalommal is megismételte a már említett rádióadásban több éve elmondott történetét. De lássuk, mirõl is szólt az a régi emlék?

A professzor úr olasz-magyar szakos hallgatóinak Petõfirõl tartott lelkes elõadást. Hogy hallgatói értelmi és érzelmi képességeit egyaránt lenyûgözze, záró aktusként Petõfi: „A négy ökrös szekér” címû versével tetõzte meg a költõrõl, költészetérõl elmondottakat. Különös és egyedülálló sikerrel. Ugyanis miután a hallgatók megtöltõdve Petõfi költészetével, sorban vonultak ki az auditóriumból, csak egy fiatal kedves lány tétovázott. Késõbb erõt vett gyengeségén, Roberto Ruspanti professzor úr elé állva tisztelettel kérte, szíveskedjen a címét megadni ennek a nagyszerû poétának. Bizonyosan jó osztályzatot adott a professzor úr aznapi munkájára, de meg

kellett mondania a valóságot. A neves poéta bizony már több mint 150 éve meghalt Segesvár és Héjjasfalva közötti úton az 1848-as forradalomban. A fiatalság lelkes érdeklõdése viszont arra indította, hogy amikor 1956-os forradalomról megírta drámáját, a fiatal férfiszereplõk ‘56 „puskaporos hangulatában este az ablakukból csillagot választottak”, mint ahogy Erzsi és Sándor is azon az emlékezetes, uzdborjádi szekeres utazás alkalmával.

Hát íme, ennyi az én feledhetetlen találkozásom egy nem mindennapi történettel. Renkecz József

Õszi rendezvényeink Szeptember 15. Petõfi emlékhelyek Szeptember 28. Petõfi szavaló-verseny általános és középiskolások részére a 23. nemzetközi találkozója Kultúrházban Szeptember 22. Szüreti felvonulás és Október 20. Romanap az uzdi Kulcsosbál háznál

Október 23. Megemlékezés az 1956-os forradalomról az emlékmû elõtt. Ünnepi beszédet mond dr. Puskás Imre a Tm-i Közgyûlés elnöke. szerk.


Az elsõ hegedûm 1940. A második bécsi döntés után szüleimmel és testvéreimmel DélErdélyben maradtunk, az új országhatártól 18 km-re, vagyis a román oldalon, Radnóthon. Marosvásárhelyrõl kivonuló román hadsereg lovasszekeren menetelt az ország belseje felé. Amit csak megfoghattak, azt vitték magukkal. A kaszárnyák ajtóiról leszerelték a zárakat, a kilincseket is, és a villanykapcsolókat. Nem akartak hagyni a bevonuló magyar hadseregnek semmit. Radnóthon, a katonaság egy részét a II. Rákóczi György kastélyába helyezték el. Innen jártak gyakorlatozni, céllövészetre. Az épületben mezõgazdasági islola mûködött. Az iskola és a birtok a római katolikus egyház tulajdona volt. Nagy kiterjedésû szántóterülete, 20 hold nemes szõlõje, nagy vízimalma a Maroson. Szürkemarha ökrökkel szántottak, vetettek a béresek. A szõlõterületet szakismeretekkel rendelkezõ vincellérek mûvelték Kolbai Gyula borász úr irányításával. Az uradalom egész tevékenységét az intézõ, Botár Gáspár úr vezette. Az öt bérescsalád mellett volt egy kondás család is. Több száz mangalica sertést neveltek és hizlaltak, melyeket Marosvásárhelyre szállítottak. Édesapám az uradalom vízimalmában volt molnár. A molnárok százalékra dolgoztak, vagyis a vám 2,5%-át kapták fizetség fejében. Minden hónap végén kimérték a járandóságot: búzából, kukoricából, árpából, zabból és vegyesbõl. A gabonát a molnárok átadták egy zsidó gabonakereskedõnek. A malom mellett gáter, gyapjúfésû, áramfejlesztõ, vízpumpa is mûködött mely ellátta a kastélyt vezetékes vízzel és villanyárammal; ugyanúgy a molnárok lakását is. Villanyárammal világították még az istállókat is. A molnárok mind értettek a fafaragáshoz, ez nagyon fontos volt, mert õk maguk faragták fából a vízikerekeket, a bélkerekeket, azokhoz a rengeteg fogat. Mindennapos volt a faragás. A felgyülemlett forgácsot minden este a molnárgyerekek 8 csomóba raktuk. Két csomó járt a fõmolnárnak, és egy egy csomó jutott a többieknek. Nyári tüzeléshez használtuk fel. Orbán Balázs írta: “Radnóth, a tájak regényessége; a felemelõ, bájos fekvés, s a magyar történelmi emlékek mellett; vannak kik “Radnóth nevéhez” még

Sárszentlõrinci Hírek sokkal régibb korba felható classicitás dicsfényét is csatolják, állítják, hogy Patausia a Severus császár által alapított fényes római telep: Radnóth helyén feküdt volna. Radnóth nevét, a hagyományok szerint, ily nevû, idetelepült õstõl nyerte. Alig van birtok, mely annyi kézen és viszontagságon ment volna át, mint Radnóth. Az 1383. év az mikor Radnóth nevével legelõbb találkozunk. A birtokot és a vagyont egymásnak ajándékozták a fejedelmek. Többször is eladták. II. Rákóczi György is ura volt ennek a kastélynak. A nyugtalan jellemû, s a tróntól megválni nem tudó II. Rákóczi György, 1659-ben serege élén jelent meg, Barcsait, a török által ocroyált fejedelmet kiszorítván radnóthi kastélyába ment, honnan Marosvásárhelyre egybegyûlt rendek ünnepélyesen meghívták, s harmadszor is trónra helyezték. Egy év múlva Gyalunál, hõsileg harcolva esett el Rákóczi; küzdve mint szabadságnak s Erdély függetlenségének utolsó hõse, mert õt követõ Barcsai és az azt trónjától és éltétõl megfosztott Kemény János, nem voltak többé Erdélynek független, önálló fejedelmei, hanem vasallusa, egyik a török, másik a németnek. Kemény Radnóthon fejeztette le Kassai Andrást, Jánosi Jánost és Fodor Jánost, kik Erdély függetlenségének hatalmas oszlopai voltak. Radnóth Barcsai és Kemény kezére, s ezekrõl I. Apafi kezére jutott. Az Apafit trónra helyezõ Ali Pasha a Montecuculli által támogatott Kemény János ellen indulván , Vásárhelyrõl Radnótra tette át hadi szállását. Radnóthon 15 országgyûlést tartottak. Radnóth utolsó székhelye s végsõ menhelye volt az erdélyi fejedelmeknek. Amikor a molnárokat behívták munkaszolgálatra, akkor a molnárgyerekek voltunk kisegítõ molnárok; minden nap reggel 6 órától este 8 óráig. Napszámban dolgoztunk. Minden szombaton rendszeresen fizettek, az nem számított, hogy háború volt. A kastély alatt hatalmas borpince óriási hordókkal, oly nagyok, hogy a pincében állították össze azokat. A szõlõsben hatalmas présház, mindenféle felszereléssel, ami szükséges a must elõállításához. A szüret reggelén Papp Pista bácsi az egyik leghangosabb vincellér kiállt a hegy élére és onnan hívta szüretre a falusi népet s fõként a fiatalokat. Egy napi bére egy szüretelõnek egy szûk veder szõlõ volt, tehát természetben fizettek. A mustot ökrösszekerekre

15 szerelt több százliteres hordókban szállították a kastély pincéjéig; ott beszivattyúzták nagyobb hordókba. Említettem, hogy a Rákóczi kastélyba helyezték el a katonákat. Volt közöttük egy aranyosgyéresi cigányprímás. Szabad idejében, amikor nem voltak gyakorlaton, céllövészeten, akkor eljött hozzánk beszélgetni. Szerette a gyermekeket. Találékony ember volt. Megígérte, hogy készít nekem egy hegedût. Megtalálta a hegedûhöz szükséges faanyagot. Makarónis kis fenyõfa ládák voltak, vékony deszkából. A kis ládák deszkáit használta fel a hegedû dobozának elkészítéséhez. A hegedû téglatest alakú volt. A hegedû nyakát cseresznyefából faragta ki bicskával. Nem ragasztott semmit. Apró szegekkel szegelte össze. Amikor elkészült vele, katonai telefonkábelbõl (acélhuzalok voltak) húrozta fel. Az ökör farkából annyi szõrt tépett ki, amennyi elegendõ volt egy kis rövid vonóba. Gyanta akadt a malomban, a kerekek felületét gyantázták olyankor, amikor a szíj csúszott rajta. Megszólalt a hegedû. Mi gyerekek

körülvettük és élveztük a prímás muzsikáját. Estefelé kiállt a kastély udvarának közepébe és elkezdett játszani. A katonák hamar kört alkottak és járták a „sârbat”. Annyira belemélyedtek mintha soha nem akarnák abbahagyni. Átvettem a hegedût. Szépen megköszöntem. Prímásunk sokszor visszatért a hegedûért, mert a katonák követelték, hogy muzsikáljon nekik. 1943-ban bejutottam a Nagyenyed-i Bethlen Gábor Református Tanítóképzõbe. Ide már kellett egy rendes hegedû. Édesanyám Jánoska cigánytól vett nekem 3000 lejért és egy nagy kenyérért egy igazi hegedût. Jánoska bejáratos volt hozzánk. Édesanyám mindig adott neki valami ennivalót. Mi gyermekek arra kértük, hogy húzza el a „PAKULÁR ÉS A JUHAI” játékos dallamot. Ennek a dallamnak története van mely a következõ: A pakulár (juhász) legelteti a nyáját. Elszenderül. A juhok eltûnnek a láthatáron. Bús melódia érzékelteti, hogy keresi juhait. Egy idõ után megélénkül a melódia, mert úgy látta,

16 hogy megvannak a juhai. Igen ám, ahogy megközelíti a látottakat, kiderül, hogy nem a juhait látja, hanem azok a valamik vakondok túrások voltak. A vidám dallam újból szomorúvá változik. Keresi tovább a juhait. A különbözõ jeleneteket kitûnõen tükrözi a melódia váltakozása; hol szomorú, hol pedig vidámmá változik. A sok keresés után a pakulár megtalálja juhait. Ekkor csendül fel igazán az öröm dallam. Jánoska gyönyörûen tudta illusztrálni az egész mese történetét. Édesanyám minden alkalommal megfizetett Jánoskának. Kapott egy kupa málélisztet és kenyeret. Közeledett a front. 1944 tavaszán két évharmad után befejeztük a tanévet. Az ágynemût ott kellett hagynunk a Moldvából érkezõ menekülteknek. Írást is kaptunk, hogy ott hagytuk az ágynemûinket, hogy majd visszaszolgáltatják, ha majd a hadmûveletek befejezõdnek. Soha nem kaptuk vissza. A szovjet hadsereg áttörte a frontot Iasinál. Nálunk is megkezdõdött a háború. A csaták öt héten keresztül tartottak izgalomba. Édesapám és Józsi bátyám meg is sebesült, ágyúgolyó

Sárszentlõrinci Hírek repeszek sebesítették meg. Megjegyzem, én is ott voltam. Egy pincére földet hánytunk, hogy legyen hova elbújni a bombázások elõl. A németeket bekerítették az orosz és román katonák, így kénytelenek voltak visszavonulni. Egy délután csak Polika nõvérem volt otthon. Beállított hozzánk egy katona és elkérte tõle a hegedûmet. Õ meg majdnem gondolkodás nélkül oda is adta neki. Sári húgom látta, hogy a hegedû nincs az ágy tetején, ugyanakkor azt is látta, hogy egy katona muzsikál a táncoló katonáknak. Azonnal oda ment a muzsikáló katonához és kérte vissza a hegedût, de az nem volt hajlandó visszaadni. Nem is érte el a hegedût, ugrott fel hogy elkapja s közben ezeket kiabálta neki: „ Ádá icsá muzsiká! Ádá icsá muzsiká!” Persze, hogy nem adta. A szomszéd házban lakott az egyik õrmester, aki összemelegedett az ott lakó asszonnyal. Sárika beszaladt hozzá és elmondta, hogy a katona nem akarja visszaadni a hegedût amit elvitt tõlünk, márpedig arra szüksége van a bátyjának a tanítóképzõben. - Megismered azt a katonát?

VII. évfolyam 3. szám - Meg én! - Gyere mutasd meg! Sárika megfogta az õrmester kezét, elvitte oda, megmutatta a hegedûs katonát. Az õrmester ráparancsolt a katonára, hogy azonnal adja vissza a hegedût a kislánynak, mert a bátyjának szüksége van rá a tanítóképzõben. A katona visszaadta Sárikának a hegedûmet. Boldogan szaladt be a házba. A hegedût most már nem az ágy tetejére tette, hanem bedugta az ágyba a párnák közé. A mi prímásunk édesanyámnak elmondta, hogy innen el fog szökni, csak kerítsen neki bármilyen rossz nadrágot és kabátot. Édesanyám eleget tett a kérésnek. A prímás átöltözködött civilbe és még az éjjel eltûnt. Soha többé nem láttuk. Az öthetes front alkalmával több mint 11.000 katona esett el. A hegy legmagasabb pontján közös sírban nyugszanak. Nagy János

A sárszentlõrinci Polgármesteri Hivatal szeretettel meghívja Önt és Kedves Családját, a szeptember 22-én tartandó

Szüreti felvonulásra. A rendezõség nevében: Sebestyén Jánosné



AZ ORSZÁGOS PETÕFI SÁNDOR TÁRSASÁG ÉS SÁRSZENTLÕRINC KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA TISZTELETTEL MEGHÍVJA ÖNT

17 PROGRAM

9.00-10.00

A VENDÉGEK FOGADÁSA, REGISZTRÁCIÓ

10.00-10.05

SZAVALAT

10.05-10.20

A TALÁLKOZÓ MEGNYÍTÁSA: DR. OLÁH PÁL ELNÖK KÖSZÖNTÕJE A TALÁLKOZÓT MEGNYITJA: DEMÉNY KÁROLY polgármester

10.20-12.00

TUDOMÁNYOS ELÕADÁSOK: DR. MILBACHER RÓBERT egyetemi adjunktus: VÖRÖSMARTY ÉS PETÕFI KAPCSOLATA DR. RATZKY RITA irodalomtörténész, a társaság társelnöke: PETÕFI: „IBOLYÁK” címû KÖTETÉRÕL

A PETÕFI EMLÉKHELYEK 23. NEMZETKÖZI TALÁLKOZÓJÁRA IDEJE: 2007. SZEPTEMBER 15-ÉN 10 ÓRA

RENKECZ JÓZSEF helytörténész, a társaság elnökségi tagja: A HITELES TANÚ VALLOMÁSA SASS ERZSIKÉRÕL 12.00-13.00

KOSZORÚZÁS

14.00-16.00

ZARÁNDOKÚT BORJÁDRA A MÉHES MÚZEUMBA

HELYE: SÁRSZENTLÕRINC KÖZSÉGI KULTÚRHÁZ PETÕFI ÚT 2.

PETÕFI SZAVALÓVERSENY Sárszentlõrinc 2007. szeptember 28.

SÁRSZENTLÕRINC ÖNKORMÁNYZATA és az ÁLTALÁNOS ISKOLA TISZTELETTEL MEGHíVJA ÖNT A PETÕFI SZAVALÓVERSENYRE Ideje: 2007. szeptember 28. 9 óra Helye: SÁRSZENTLÕRINCI KULTÚRHÁZ Petõfi u. 2. PROGRAM: 00

„Utadban, mely egy országot bejárt, Itt is megálltál kis nyugovóra. E falucska kebelébe zárt. Lelkeden égett szent magyar csókja. Lõrinci égnek távoli kékje, Szelíd Siónknak fûzbokros partja Repülni vágyó szárnyaid növelte. Poéta-szívnek szent, drága dajka.”

30

9 - 9 h Vendégfogadás, regisztráció 30 9 h-tól Az általános iskolások szavalatai Szünet A középiskolások szavalatai Értékelés, a díjak átadása Koszorúzás a Petõfi-háznál


18


Cseke Attila és együttese A tanítók leszármazottjai Halmai Tünde és Mendöl Zsuzsa

Lázár Ervin Könyvtár megnyitója: Kristóf Attila újságíró,a megyei könyvtár igazgatója, Demény Károly polgármester. A sárszentlõrinci gyermekek " Honnan származunk?" címû jelenet szereplõi

Táncház

Badics Ádám mesemondó Készül a finom ebéd a Petõfi-ház udvarán

A kajdacsi asszonykórus

Sárszentlõrinci Hírek

Recommend Documents