SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ

SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ — 2012.03.27. Simor András: A kamat változatlan szinten maradt. Három javaslat volt a tanács előtt: egy tartásra, egy 25 bázispontos emelésre, és egy 25 bázispontos csökkentésre vonatkozó. Végül túlnyomó többséggel a tartást szavazta meg a Tanács. A Monetáris Tanács mai ülésén foglalkozott a csütörtökön megjelenő inflációs előrejelzéssel is. Ennek fő számait ismertetném, mivel ezek háttérinformációként szolgálnak a kamatdöntésekhez. A részletekről — ahogy ez az eddigiekben is szokásos volt — eltekintenék, ezt csütörtökön a stáb tagjai fogják részleteiben ismertetni. Ami a fogyasztóiár-index alakulását illeti, 2012-re az inflációs előrejelzés 5,6 százalékos inflációval számol, szemben a decemberben előrejelzett 5 százalékkal; 2013-ra 3 százalékos átlagos inflációt várnak az elemzőink, szemben a decemberben előrejelzett 2,6 százalékkal. Ami a GDP alakulását illeti, lényegi változás nem történt. Az előrejelzés alappályáján 2012-re továbbra is 0,1 százalékos, 2013-ra pedig 1,5 százalékos növekedést prognosztizálunk— szemben a decemberben előrejelzett 1,6 százalékos növekedéssel. Itt tehát érdemi változás nincs. Annyit érdemes elmondani, hogy ugyan a 2012-es növekedés nagysága nem változott, a növekedés szerkezete igen, amennyiben a növekedést decemberhez képest sokkal inkább a nettó exporttól várjuk. Tehát a belföldi felhasználás visszafogottabban alakul, mint arra három hónappal korábban számítottunk. Ennyit mondanék el az előrejelzés fő számairól. S ahogyan mondtam, a részleteket csütörtökön tudhatják meg. A Monetáris Tanács az előrejelzést, mint alapanyagot használta, értékelte az inflációs és reálgazdasági folyamatokat, illetve a piaci kockázatok, Magyarország kockázati megítélésnek alakulását. A Tanács többsége úgy látja, hogy huzamosabb ideig cél fölötti inflációra számíthatunk, melynek okai a 2012-ben belépő indirekt adóemelések, a forint árfolyamának múlt nyár óta bekövetkezett számottevő gyengülése, illetve az olajárak jelentős emelkedése. 2013-ban viszont a Tanács többsége elérhetőnek tartja az inflációs célt. A január és februári inflációs adatok mind a fogyasztóiár-index, mind a maginfláció tekintetében a vártnál magasabban alakultak. Ezt részben magyarázza az indirektadóemelések vártnál erőteljesebb begyűrűzése a fogyasztói árakba, részben azonban az inflációs alapfolyamatok is valamelyest emelkedést mutattak. Az elkövetkező negyedévekben arra számítunk, hogy a magas olajárak és a gyenge árfolyam miatti magasabb költségek továbbra is beépülnek a fogyasztói árakba, mely az inflációs alapfolyamatok gyorsulását okozza az idei évben. A minimálbér emelés hatását 2012-ben részben ellensúlyozza a költségvetési bérkompenzáció, így ebből adódóan inflációs hatásra az idei évben nem számítunk, jövőre viszont — amennyiben ez a kompenzáció kivezetésre kerül — befolyásolhatja az inflációt. A Tanács többsége úgy látja, hogy 2013-ban a gyenge belső kereslet dezinflációs hatása az indirektadóemelések, olajárak és az árfolyam közvetlen inflációs hatásának kifutása után elérhetővé teszi az inflációs célt. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy a kedvezőtlen év eleji adatok némileg növelték az inflációs kockázatokat. Rátérve a reálgazdasági folyamatokra, az idei évre stagnálás közeli helyzetet valószínűsítünk, és csak 2013-ban indulhat meg a gazdaság érdemi növekedése. Mindamellett a kibocsátás idén is, jövőre is elmarad potenciális szintjétől, mely dezinflációs hatású. Emellett, a munkanélküliségi ráta is tartósan magas marad, laza munkaerőpiaccal számolunk, melynek szintén dezinflációs hatása van. A negyedik negyedéves GDP-adat némileg kedvezőbb lett a vártnál, azonban úgy látjuk, hogy ezt egyes kisebb jelentőségű szektorok kiugró, átmeneti teljesítménye magyarázza. Ezzel szemben a januári ipari termelési és építőipari adat, illetve a külgazdaság — elsősorban a német gazdaság — teljesítményére

vonatkozó bejövő adatok is csalódást keltettek az év elején. Ezért is gondoljuk azt, hogy ez a negyedik negyedéves adat csak egy egyedi, kiugró tétel, melyből nem szabad 2012 egészére vonatkozóan következtetést levonni. Ami a belföldi felhasználást illeti, 2012-re a lakosság reáljövedelmében jelentősebb csökkenést valószínűsítünk, melynek következtében a lakosság fogyasztásában is mérséklődésére számítunk. Ami a beruházásokat illeti, a gazdasági környezet kiszámíthatatlansága, a minimálbér-emelés, a szigorodó hitelezési feltételek és a kedvezőtlen konjunkturális kilátások együttesen nagyon visszafogott beruházási aktivitást valószínűsítenek. És végül, de nem utolsósorban az idei évben várható egy költségvetési kiigazítás is, amelynek belső keresletet visszafogó hatása lehet. Mindazonáltal ez a költségvetési kiigazítás egy szükségszerű folyamat része. A kormányzat intézkedései hatására számítunk az aktivitási ráta emelkedésére, de a bizonytalan növekedési kilátások és a minimálbér-emelés miatt úgy gondoljuk, hogy a foglakoztatás nem nő érdemben a következő években. Ennek következtében a munkaerő-piaci kondíciók továbbra is lazák és a munkanélküliség is magas szinten marad. Rátérve a pénzügyi piacokra, Magyarország kockázati megítéléséről elmondható, hogy kockázati megítélésünk összességében az elmúlt hónapban nem változott. Ezt azonban két tényezőre érdemes bontani: egyrészt a nemzetközi helyzet javulására, másrészt Magyarország relatív kockázati megítélésének romlására. A kettő eredőjeként nem változott a kockázati felár, illetve Magyarország kockázati megítélése a világban. Ennek kapcsán fontos felhívni még a figyelmet arra, hogy Magyarország államadóssága, devizaadóssága még mindig magas, melynek következtében az ország továbbra is érzékenyen reagál a globális és hazai eredetű pénzpiaci sokkokra. A kockázati felárak is ennek megfelelően alakulnak. Az ország finanszírozása szempontjából ezek a hozamszintek az államadósságot nehezen fenntarthatóvá teszik. Ahhoz, hogy ebben érdemi és tartós javulás következzen be, szükségesnek látjuk az EU-val és az IMF-fel történő mihamarabbi megállapodást.

KÉRDÉSEK

Kérdés: Az inflációs cél 2013-as elérésével kapcsolatban kérdezném, hogy valóban jól hallottam-e, hogy nem a teljes Tanács, hanem csak a tanácstagoknak egy/nagy része volt az, aki ezzel egyetértett. Simor András: Igen, de itt alapvető — ahogy a kamatdöntés kapcsán is — hogy a Tanács többségének a véleményét ismerteti az elnök, tehát nem térek ki ellenvéleményekre, illetve más nézetekre. Azt majd a tanácstagok — amikor jónak látják — megteszik egyéni kommunikációjukban.

Kérdés: Az új inflációs jelentés alappályája szerint milyen kamatszinttel érhető el jövőre az inflációs cél, illetve ezzel egyetért-e a tanács többsége, vagy vannak e téren nézetkülönbségek? Simor András: A részleteket az inflációs jelentéssel kapcsolatban csütörtökön fogjuk ismertetni, de annyit elmondhatok, hogy az inflációs cél eléréséhez az előrejelzés szerint arra van szükség, hogy több negyedéven át ezen a szinten maradjon az alapkamat. Az alapkamat csökkentésére akkor van lehetőség, hogyha Magyarország kockázati megítélése érdemben javul és az inflációs kockázatok nem romlanak a következő időszakban.

2/5

Kérdés: Tudom, hogy a jegyzőkönyvet később szokták publikálni, de kíváncsi lennék, hogy a 25 bázispontos csökkentésre most több mint egy javaslat volt-e? Simor András: Erre a kérdésre nem tudok most válaszolni. Ezt két hét múlva meg fogják látni név szerint, írásban, a jegyzőkönyvben.

Kérdés: Egy gyors kérdés a Magyar Nemzeti Bank új programjáról, pontosabban a kétéves hitelről.Van-e ennek bármilyen limitje? Milyen valódi segítséget jelent ez, illetve mekkora érdeklődés van, mekkora összegre lehet gondolni? Simor András: Nincs limitösszeg meghatározva, tehát elvileg korlátlan mennyiségben állunk a bankok rendelkezésére. Megvan azonban az a lehetőség, hogy ha a likviditási helyzet úgy alakul, akkor a jegybank később korlátozza a mennyiségét. A bejelentésekor elmondtuk, hogy mi a célunk az új eszközökkel. Azt látjuk, hogy Magyarországon a válság kialakulása óta csökken a vállalati hitelállomány, és ma is több hitelt fizetnek vissza a vállalatok, mint amennyi új hitelt folyósítanak számukra a bankok. Ennek okait hosszabb ideje elemzi a jegybank. Ezzel kapcsolatban azt találtuk, hogy az elmúlt pár évben a bankok hitelezési hajlandóságának csökkenése, illetve a kockázatkerülés erősödése volt a legfontosabb ok. Tehát a bankok hitelezési hajlandósága nem volt elégséges, illetve kockázatkerülésük olyan mértékű volt, ami nem tette lehetővé a hitelezés bővülését. Ugyanakkor azt is láttuk — és ezért léptünk most —, hogy az utóbbi negyedévben — 2009 óta először — már nem csak a hitelezési hajlandóság jelentkezett korlátként, hanem a bankok hitelezési képessége is. Ennek van tőkeoldala, amivel a nemzeti banknak nincsen dolga. Ezzel a tulajdonosoknak van dolga, ha úgy gondolják — és jó néhány tulajdonos így is tett az elmúlt pár hónapban — feltőkésíthetik a hazai leánybankjukat. Ami a forrásellátottságot és a likviditást illeti, azt tapasztaljuk, hogy a bankok az utóbbi időben egyre inkább a swap-piacra hagyatkoztak a devizalikviditás biztosításához, melyhez egyre több forintforrásra van szükségük. Ezzel párhuzamosan a piacok volatilitása miatt a swap-ok számára félretett likviditási forintpufferek egyre nőttek. Tehát olyan helyzet állt be, amikor úgy értékeltük, hogy érdemes egy újabb likviditási eszközzel a bankok mellé állni, és ezzel a biztonságérzetüket növelni. Ráadásul, ez az eszköz egy kétéves eszköz, ami azért fontos, mert az utóbbi időben azt is tapasztaltuk, hogy a bankok forrásoldala rövidül, tehát egyre rövidebb forrásokból finanszírozzák magukat. Ami a várakozásainkat illeti, azt várjuk, hogy a bankok biztonságérzete növekszik. Tehát úgy fogják érezni, hogy ha hitelezni akarnak, akkor lesz miből, és lesz mögötte biztonságos forrás. Hogy akarnak-e hitelezni, azt viszont nekik kell eldönteni — az MNB ezt a döntést helyettük nem tudja meghozni. Tehát ahogy ezt már egyszer nagyon régen mondtuk, a lovat oda lehet vezetni a vályúhoz, de hogy igyon, arra nem tudjuk rákényszeríteni.

Kérdés: Ha jól emlékszem, Elnök úr február végén tett egy felajánlást, és azt mondta, hogy most már akár egy forintért is elvállalná a jegybankelnökséget. Kérdésem, hogy kapott-e már valami választ ebben az ügyben a kormányzattól? Mikorra, vagy mikortól datálódhat ez a felajánlás, ha ez így lesz, és mire lehet fordítani az így megmaradt összeget? Civil szervezeteknek adnák? Simor András: Kicsit le volt egyszerűsítve a kérdésben ez a felajánlás. Ez a felajánlás pontosan arról szólt, hogy a 2010 szeptemberében a jegybanki döntéshozók fizetésének módosítása sértette a jegybanki függetlenséget, sértette az EU-s és a magyar törvényeket, diszkriminatív volt, és úgy gondoltam — és most is úgy gondolom —, hogy akadálya lehet az EU-val megkötendő esetleges megállapodásnak. Ezért én arra tettem javaslatot, hogy amennyiben a parlament visszaállítja az eredeti jogszerű állapotot akkor abban az esetben én 2010 szeptemberéig visszamenőleg havi 1 forintért végzem a munkámat. Azt gondolom, hogy ez annyiban tudja segíteni a kormány döntését, hogy ezen túl már nem arról van szó, hogy ha visszaáll az eredeti jogszerű helyzet, akkor Simor András meggazdagodik, hanem arról van szó, arról lehet szó, hogy egy gát elhárul az EU-val és az IMF-fel kötendő megállapodás elől. Tehát 2010 szeptemberéig visszamenőleg szól a felajánlásom, előretekintve pedig mandátumom lejártáig, 2013 márciusáig. Ez nem azt jelenti, hogy nem veszem fel a pénzt, hanem azt jelenti, hogy fölveszem, és az egy forinton felüli összeget olyan közgazdász hallgatók támogatására fordítom, akik — bár jó 3/5

eredménnyel dolgoznak, tehetségesek, de — nem tudják finanszírozni saját forrásból tanulmányaikat. Közismert, hogy az államilag finanszírozott helyek száma drasztikusan csökkent az elmúlt időszak döntései alapján, ebből következően feltételezem, hogy számos olyan hallgató lesz, aki erre igényt tarthat. Ami a felajánlás sorsát illeti, azóta semmilyen választ nem kaptam, tehát semmi újdonságról nem tudok beszámolni ennek kapcsán.

Kérdés: Egy londoni elemző kérdését tolmácsolnám most Önnek. Ő azt mondta, hogy nagyon keveset hallani mostanában arról az átalakításról, ami a menedzsmentben zajlik az MNB-nél, kapcsolódóan ahhoz, hogy a Monetáris Tanácshoz kerülnek bizonyos jogok. Azt szeretném megkérdezni, hogy tud-e erről beszélni egy kicsit, hogy hol tart ez a folyamat, hogyan értékeli, milyen változások vannak most? Simor András: A folyamat a végénél tart, hiszen a törvény szerint 2012. március 31-gyel fel kell állnia az új irányítási rendnek a jegybankban, fel kell állnia az igazgatóságnak és — a törvény adta kereteken belül — meg kell határozni a Monetáris Tanács hatókörét. Ez a folyamat gyakorlatilag az utolsó simításoknál tart, de erre vonatkozóan nem szolgálhatok további információval, mert a Monetáris Tanács ügyrendje, ami ezeket tartalmazza, nem nyilvános dokumentum. Tehát erről nem tudok többet mondani. Amíg a Monetáris Tanács nem dönt úgy, hogy ezt az ügyrendet nyilvánosságra hozza, addig ez így is fog maradni.

Kérdés: Azt szeretném megkérdezni, hogy mi a véleménye az IMF-megállapodás előtti devizakötvénykibocsátás meglebegtetéséről? Az ÁKK igazgatótanácsában benne van a jegybank képviselője is, hogy ha jól tudom. Simor András: Igen, az ÁKK igazgatóságában a jegybank képviselője tag, és ott el is mondja a véleményét. Hosszasan nem akarok ebben a kérdésben állást foglalni, annál is inkább, mert a Nemzetgazdasági Minisztérium — az én megítélésem szerint — egy egyértelmű állásfoglalást adott ki arról, hogy addig nem szándékozik devizakötvényt kibocsátani, amíg az IMF-EU megállapodásra nem kerül sor. Ezek után én olyan találgatásokba nem kívánok bocsátkozni, hogy mégis jó lenne-e, vagy mi történne, ha. Szerintem ez egy elég egyértelmű állásfoglalás. Ha a kormány belátható időn belül számít egy ilyen megállapodás aláírására, akkor ez nyilvánvalóan egy logikus, értelmes és üzletileg alátámasztott vélemény, hiszen várható, hogy a megállapodás megkötése után a kockázati megítélésünk javul, ezért nem tűnik értelmesnek viszonylag drágán kimenni a piacra, ha később olcsóbban meg tudjuk szerezni ezt a pénzt.

Kérdés: A Tanács a közleménye kitér egy mondatban — ez a szokásos mondat, amit most már hónapok óta olvasunk — arra, hogy egy mihamarabbi IMF-megállapodásra lenne szükség. Az lenne a kérdésem, hogy a tanácskozás során hogyan vélekedett a Tanács többsége afelől, jobban mondva hogyan ítélte meg a Tanács többsége a kormányzat elkötelezettségét ez iránt az ügy iránt? Illetve, érzékelnek-e bármilyen eltántorodást a kormányzat részéről? A másik kérdés az új likviditásbeindító-eszközökre vonatkozik. Az NGM többször kérte számon a MNB-n, hogy lépjenek valamit a gazdasági növekedés gyorsítása érdekében, ez most megtörtént. Kérdésem az lenne, hogy volt-e egyeztetés a kormányzat és az MNB között ezekről az eszközökről, esetleg volt-e olyan egyezség, hogy az MNB — mondjuk — bevezet ilyen elemeket cserébe azért, hogy a kormány...? Simor András: A Magyar Nemzeti Bank egy független intézmény. Az MNB monetáris politikai kérdésekben nem egyeztet senkivel,tehát értelemszerűen a kormánnyal sem. A jegybank folyamatosan vizsgálta az ilyen típusú eszközök bevezetésének racionalitását, értelmét. Ahogy említettem korábban, pont azért döntöttünk a bevezetésük mellett most, mert az utóbbi negyedévben érzékeltük, hogy már nemcsak a hitelezési hajlandóság a szűk keresztmetszet, hanem a hitelezési képességen belül a likviditás is olyan kérdéssé vált, aminél érdemes a bankoknak egy biztonsági hálót nyújtani ahhoz, hogy nagyobb magabiztossággal tudjanak hitelezni — ha akarnak hitelezni. Az első kérdésére válaszolva, azt gondolom, hogy a Monetáris Tanácsnak nem feladata, hogy véleményt formáljon arról, hogy a kormánynak milyen az 4/5

elkötelezettsége az IMF-EU tárgyalások kapcsán. Erről nyilván mindenkinek megvan az egyéni véleménye, de ez nem egy Monetáris Tanácsi kérdés.

Kérdés: Átfogalmaznám az előző kérdést. A tanács érzékeli-e azt, hogy a tárgyalások elkezdésének az elhúzódása a monetáris politikát befolyásoló faktor, amennyiben potenciálisan ronthatja, rontja a magyar kockázati megítélést. Simor András: A Tanács elég világosan kommunikálja már hónapok óta, hogy a kockázati megítélésünk alakulása monetáris politikát befolyásoló tényező. Az IMF-EU megállapodás aláírása pedig a kockázati megítélésünket befolyásoló tényező. Ha ezt a kettőt összerakjuk, akkor ebből az következik, hogy az EUIMF megállapodás aláírása, annak időpontja, az monetáris politikát befolyásoló tényező.

Kérdés: A Nemzetgazdasági Minisztérium előállt a jegybanktörvénnyel kapcsolatban már néhány törvényjavaslattal, illetve módosító javaslattal, amik jelenleg az EKB-nál vannak. Kommunikálták-e, hogy mi ezekről a javaslatokról az Ön véleménye? Gondolják-e, hogy ezzel közelebb mozdulnak ahhoz a jogszerűséghez, amit a jelek szerint most nem tapasztalnak a jegybanki szabályozásban? Simor András: A jegybank véleményezte ezt a törvényjavaslatot, és szívesen ki is tesszük a honlapra a válaszunkat, így teljes körű információ fog az Önök rendelkezésére állni. Úgy látjuk, hogy néhány kérdésben van előrelépés, néhány kérdésben semmilyen előrelépés nincs, és néhány kérdésben nem pont az történik, aminek történnie kellene — a mi véleményünk szerint. De ennek részleteibe most nem mennék bele, fölkerül a véleményünk összefoglalója a honlapra. A vélemény az alábbi linken érhető el: http://www.mnb.hu/Sajtoszoba/mnbhu_pressreleases/mnbhu_pressreleases_2012/mnbhu_sajtokozleme ny_20120327_2

A Monetáris Tanács március 27-i ülésének jegyzőkönyve április 11-én 14.00-kor kerül publikálásra. Az Inflációs Jelentés részleteit bemutató Elemzői Fórum március 29. csütörtökön, 10.00-kor az Antall József Konferencia Központban lesz. Az MT következő kamatdöntő ülésének időpontja április 24., kedd.

5/5