Rövidítések jegyzéke

Rövidítések jegyzéke

ÁKD BCS COINCAT CT ChL DizCat KÁD MKD MKPK OICA Religio

Általános Kateketikai Direktórium (1971) Boldogabb családokért – Magyar püspökkari dokumentum CONSIGLIO INTERNAZIONALE PER LA CATECHESI, La catechesi degli adulti nella comunità crsitiana Catechesi Tradendae - Apostoli buzdítás Christifideles laici - Apostoli buzdítás Dizionario di catechetica Katekézis Általános Direktóriuma (1997) Magyar Kateketikai Direktórium (2000) Magyar Katolikus Püspöki Kar Ordo Initiationes Christianae Adultorum Religio. Enciclopedia tematica dell’educazione religiosa

2

Bevezetés

Jelen tanulmányban a legfontosabb korosztályi katekézisnek, a felnőttek katekézisének módszertani alapjait találja meg a Tisztelt Olvasó. A II. Vatikáni zsinatot követő pasztorális-kateketikai megújulás szellemiségéhez hűen igyekszem felvázolni a felnőttek katekézisét érintő legfőbb kérdéseket. Az itt szereplő oldalak teljes megértéséhez nélkülözhetetlen a katekézis természetének, illetve a kateketikai programozás logikájának ismerete. Mindkét témával kapcsolatban a KESZELI S., Alapvető kateketika. Bevezetés a katekézis elméleti alapjaiba katekétáknak, Szeged, 2005. tanulmányban szereplő ismeretekre támaszkodom. Munkám fő forrásai egyrészt a katekézissel, valamint kimondottan a felnőttek katekézisével foglalkozó egyetemes dokumentumok, úgymint az Általános Kateketikai Direktórium (1971), Ordo Initiationis Christianae Adultorum (1972), Evangelii nuntiandi (1975), Catechesi tradendae (1979), La catechesi degli adulti nella comunitá cristiana. Alcune linee e orientamenti (1990), Katekézis Általános Direktóriuma (1997), Felnőttek katekumenátusa. Felnőttek beavatása a keresztény életbe (1999), Magyar Kateketikai Direktórium (2000) másrészt több, nemzetközi szinten is elismert katekéta – név szerint ALBERICH E., BIEMMI E., BINZ A., SALZMANN S., SORAVITO L. – munkái. Tanulmányom összeállítása során javarészt ez utóbbiakra támaszkodtam. Jelen munkámban olyan témák szerepelnek, amelyek szoros összefüggésben vannak a kateketikai tervezés és programozás logikájával. Evvel is elő kívánom segíteni az egyházmegyei és plébániai szinten szolgáló katekéták munkáját a tervezés és programozás terén. Ennek megfelelően a következő témákat tárgyalom: 1. a magyar társadalmon belül a felnőttek és katekézisük – több szempont szerint leírható – helyzetét; 2. a felnőttkor – mint a leghosszabb személyiségfejlődési időszak – jellemzését fejlődéslélektani szempontból és a vallásos fejlődés tekintetében; 3. a felnőttek katekézisének céljait; 4. katekézisük tartalmi részeinek kérdéskörét, különös tekintettel a dokumentált tartalmi részekre; 5. a felnőttek tanulási sajátosságaival összefüggő módszertani szempontokat; 6. a konkrét tervezést és programozást elősegítő felnőtt-katekézis-modelleket és terv-javaslatokat. E tanulmányban nem kizárólag információkat szeretnék közölni az említett témákkal kapcsolatban, hanem segítséget is kívánok nyújtani azok személyessé tételében, illetve gyakorlattá váltásában. Ennek érdekében az egyes fejezetek elején szerepel néhány javaslat arra vonatkozóan, hogy a Tisztelt Olvasó milyen ismereteket idézzen fel, ismételjen át, valamint min gondolkodjon el eddigi tapasztalatait felidézve? A fejezetek végén pedig talál néhány kérdést, esetenként feladatot is – a további elméleti elmélyítést segítő irodalmi utalások mellett –, amelyek a megszerzett információk feldolgozását és gyakorlati megvalósítását szolgálják. Ezek a bevezető és utólagos reflexiót segítő szempontok – a katekéták képzési folyamatában – a csoportos feldolgozáshoz is alapul szolgálhatnak. Bízom abban, hogy munkámmal valamelyest sikerül előbbre lendíteni a felnőttek katekézisének hazánkban is roppant időszerű, – mondhatnánk azt is – kulcs- és létfontosságú ügyét.

3

1. Mit gondolsz róla? Mi a tapasztalatod? Emlékezz vissza! Idézd fel magadban! (Szempontok az egyéni és csoportos témafeldolgozás megkezdéséhez) Válaszold meg az alábbi kérdéseket! 1. Van-e tapasztalatod a felnőttek katekézisének valamely (alkalmi vagy rendszeres) formájáról? Ha igen, melyek voltak számodra annak pozitívumai és problémás vonásai? Mi lehetett az oka ezeknek a vonásoknak? 2. Hogyan tudnád jellemezni a környezetetben élő felnőttek életérzését és értékekhez való viszonyát? 3. Hogyan tudnád jellemezni a környezetetben élő hívő felnőttek egyházon belüli szerepét? Tudnád-e őket csoportosítani valamilyen módon? Idézd fel a katekézis és az evangelizáció fogalmát, az egyház küldetésének fő vonásait! (KESZELI S., Alapvető kateketika, I. fej., 2. és 5. pont; II. fej., 1.1. és 1.2. pontok)

4

„A múlt sok ’jele’ alkalmatlanná vált az élő Isten jelenlétének kinyilatkoztatására ebben a szekularizált világban. Új jeleket kell találni, hogy majd korunk embere el tudja olvasni. Szüksége van rá. A legigazibb és leghatékonyabb jel az elkötelezett keresztény, aki befolyással van a világ építésére, de hiteles szemlélődés táplálja az élet közepette. Ő az élő jel, aki kinyilatkoztatja Jézus Krisztus misztériumát.” Michel Quoist

I. A magyar társadalom helyzete és a felnőttek katekézise Minden korszak embere és közösségei – így az egyház is – elválaszthatatlanul benne él abban a társadalomban és kultúrában, amely körülveszi. Ez a közeg befolyásolja gondolkodásmódját, világlátását, érzékenységét, cselekvését. Az egyház belső és külső viszonyainak minősége szintén rányomja bélyegét az egyház tagjaira, szemléletükre, hitükre, és magára a katekézisre is. Ezen okoknál fogva áttekintjük a magyar valóság néhány elemét, hogy tisztábban lássuk azt a közeget, amely a felnőttek katekézise további hazai megújulásának színtere. Mind szocio-kulturális, mind pedig vallási szempontból hazánk különböző területei és csoportosulásai nagy változatosságot mutatnak. Ennek ellenére léteznek általános érvényű jelenségek. A következőkben először a társadalomban megfigyelhető legáltalánosabb tendenciákat veszem sorra, ezt követően kitérek a családok helyzetére, majd a vallásossággal kapcsolatos kérdéseket érintem, amelyet az egyház helyzetének átfogó leírása követ; végül pedig az előző téma egyik területére, a katekézis helyzetére fókuszálok. A tárgyalt kérdésekkel kapcsolatban jelzem azokat a legfontosabb feladatokat is, amelyek elvezethetnek a felmerülő problémák megoldására. Ezen feladatok olyan érvekkel függnek össze, amelyek jó alapot szolgáltatnak egyrészt a katekézis felelőseinek motiválására – vagyis arra, hogy felismerjék a felnőttek katekézisének jelentőségét, és ennek megfelelően gyakorlati megvalósítására is törekedjenek –, másrészt pedig maguknak a felnőtteknek a motiválására, hogy belássák a felnőttek katekézisében rejlő, személyes, családi, munkahelyi stb. életüket kiteljesítő lehetőségeket. Lényegretörő leírásomban nem térek ki a gazdasági, politikai, egészségügyi, szociális jelenségek leírására és az ezekkel kapcsolatos feladatokra, bár a megoldásukban való tevékeny részvétel is részét képezi az egyház küldetésének, ahogyan az egyház ezt világosan megfogalmazza társadalmi tanításában. A magyar valóságnak az utóbbi területekkel kapcsolatos leírását, keresztény értékrend szerinti értékelését, valamint a közös összefogást igénylő feladatok megfogalmazását a Magyar Katolikus Püspöki Kar Igazságosabb és testvériesebb világot! című dokumentumában olvshatjuk.1 Az evvel kapcsolatos legfontosabb feladat a kritikus társadalmi szerepvállalásra nevelés.

1. Általános társadalmi jelenségek Érték- és vallási sokféleség közepette élünk. A második évezred végére hazánkban is megszűnt az az egységes keresztény társadalmi értékrendszer, ami korábban jellemezte Európát. Az egykori keresztény társadalomban az ember szinte minden fórumon – a családban, az iskolában, a társadalmi életben, a különféle társadalmi csoportosulásokban – a keresztény értékrendszer megnyilvánulási formáival találkozott. MKPK, Igazságosabb és testvériesebb világot! A Magyar Püspöki Kar körlevele a hívekhez és minden jóakaratú emberhez a magyar társadalomról, Budapest, Magyar Katolikus Püspöki Kar, 1996. 1

5

Míg a mai felnőttek jelentős részéről is elmondható, hogy egy viszonylag egységes társadalomban született és élt – amit hazánkban az elmúlt évtizedekben a kommunizmus eszméinek egyeduralma fémjelzett –, addig ma a komplexitás, a sokféle – és sokszor ellentétes – gondolkodásmód együttes jelenléte jellemzi a társadalmat. Ez a sokféleség még abban is különbözik a korábbi egységes társadalomtól, hogy állandó változásban van. A mai ember – aki egyszerre többféle társadalmi csoportosulásnak tagja – az egymással sokszor homlokegyenest ellentétes értékrendszerek együttes hatásainak van kitéve, ellentétes értékszemléletek sortüzében él, amelyek nap mint nap befolyásolják értékítéletét. Ez a sokféle hatás egyfajta értékzavart, az értékorientálódás bizonytalanságát eredményezheti a mai emberben, aki nehezen tudja eldönteni, hogy mihez tartsa magát, amikor annyiféle lehetőséggel, útmutatással találkozik.2 Társadalmunkban egyre nagyobb tért hódít a fogyasztói szemlélet, valamint az a kapitalista gondolkodásmód, ami az emberek egymáshoz fűződő viszonyára a „versengés” bélyegét nyomja.3 A társadalom szerkezetének gyors változásaiból adódóan az emberek közötti kapcsolatok nagyon meglazultak a korábbi, statikusnak mondható társadalmi viszonyokhoz képest. Mindez oda vezetett, hogy a mai ember kapcsolatainak többségét a felszínesség, a hiteles, mély emberi viszony hiánya jellemzi. A közösség, a rokoni és a baráti kör hiánya jó talaj az individualizmus és az elmagányosodás számára, amiben hazánk lakosságának jelentős része „szenved”.4 FELADATOK Az említett jelenségekkel összefüggésben az alábbi feladatok megoldására van szükség: - Az egyház ebben a helyzetben úgy tudja hatékonyan továbbadni a hitet, közvetíteni a keresztény életmódot, ha egyrészt ellensúlyozza a sok szempontból romboló, az ember személyiségét nem minden szempontból építő „társadalmi szemléletformálást” – ami elsősorban a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül jut el a ma emberéhez –, másrészt, ha biztosítja ehhez a megfelelő közösségi kereteket, ahol a „megélt”, nem pedig az „elmondott” kereszténységgel lehet találkozni.5 - A megfelelő pasztorális gyakorlatnak, és ezen belül a katekézisnek alapvető szerepe van abban, hogy elsősorban a fiatal és felnőtt keresztények szert tegyenek egy biztos és szilárd keresztény identitásra, tisztában legyenek az értékek hierarchiájával, aminek alapján kritikusan tudják értékelni a társadalomból feléjük érkező hatásokat, és képesek lesznek tudatosan bekapcsolódni környezetüknek az evangélium szerinti formálásába. A folyamatos szociális és társadalmi változások egy szüntelenül megújuló, folyamatos nevelést, naprakészséget igényelnek azok részéről, akik tudatos szereplői, főszereplői kívánnak lenni ezeknek a változásoknak, és nem pusztán passzív elszenvedői.6 2. A családok helyzete A magyar családok helyzetével, lehetőségeivel és a velük kapcsolatos társadalmi szintű feladatokkal foglalkozik részletesen a Magyar Katolikus Püspöki Kar Boldogabb családokért című dokumentuma.7 A következőkben mindössze néhány lényeges jegyet emelek ki, amelyek elegendőnek tűnnek a kérdéssel kapcsolatos átfogó kép kialakításához. Az általános társadalmi jelenségek hatással vannak a családi életre is, mondhatnánk azt is, hogy a családok helyzete tükrözi a társadalom helyzetét. Komoly problémák mutatkoznak a házasság intézményével kapcsolatban. Hazánkban egyrészt kevesebb a házasságkötések Vö. BCS 29 Vö. BCS 12, 28 4 Vö. BCS 12, 21, 27-28; TOMKA M., Magyar katolicizmus 1991, Országos Lelkipásztori Intézet, Budapest, 1991, 58-59. o.; LUKÁCS L., „Adalékok a lelkipásztori munka megújulásához”, in: HORÁNYI Ö. (Szerk.), Az egyház mozgástereiről, Budapest, Vigilia, 1997, 191-217. o. 5 Vö. TOMKA M., Magyar katolicizmus 1991, 117-123. o. 6 Vö. ÁKD 92-97.; LUKÁCS L., I. m., 196-197. o. 7 Ld. még TOMKA F., Új evangelizáció, 17. és 18. fejezet. 2 3

6

száma, evvel párhuzamosan a születések száma is kisebb a halálozások számához képest, ami a népesség csökkenéséhez vezet, másrészt magasabb a házasságon kívüli együttélési formák (kb. 7%), próbaházasságok százalékos aránya, mint a múltban, harmadrészt pedig nagyon magas a válások aránya.8 Ez azt eredményezte, hogy a hazánkban élő 16-24 évesek kb. 2025%-ánál a szülők elváltak, és ez az arány – úgy tűnik – a közeljövőben még nőni fog. Nem ritka az sem, hogy egyik vagy másik szülő egyedül neveli gyermekeit (16%).9 A társadalomban uralkodó értékzavar, valamint a családok krízise lehet az oka a házasság előtti nemi élet terjedésének. Tény, hogy azokban a társadalmakban, ahol ez a tendencia, ott csökken a házasságok tartóssága.10 Szintén nyomasztó probléma, hogy hazánkban 5-800.000-re tehető az alkoholista szülők száma. Azok a gyerekek, fiatalok, akik ilyen jellegű problémás családban nőnek fel – ahol az alkoholizmussal nemritkán együtt jár az erőszakos magatartás is –, nehezen bújnak ki annak negatív hatásai alól. Ennek köszönhetően mintegy 1-1,5 millióra tehető azon fiataloknak a száma, akik családi környezetük miatt veszélyeztetettek.11 A zavart családi háttér, a felszínes családi kapcsolatok a nevelés területén is éreztetik hatásukat: a hivatásra, a családi életre, általánosan a társas kapcsolatokra nevelésben, nemkevésbé a vallásos nevelésben.12 Azokban a családokban, ahol a hagyományos keresztény értékek a mérvadók, a családi közösségek tartósabbak, harmonikusabbak, bennük a személyiség fejlődése egészségesebben történik.13 FELADATOK A következtetések és a feladatok sokfélék és sokrétűek lehetnek. Itt néhány kulcskérdésre szeretném felhívni a figyelmet. - Először is ezek a kihívások egy társadalmi szintű összefogást igényelnek, ahol az egyház minden jóakaratú emberrel, nevelői és törvényhozó intézménnyel karöltve próbálja megoldani ezeket az égető problémákat.14 - Különös figyelmet kell szentelni a családpasztorációra. A kereszténység továbbadásának legalapvetőbb és leghatékonyabb közege a keresztény család, és ezek közössége. Itt a hangsúlyt ismételten a fiatalok és a felnőttek evangelizációjára, katekézisére, és ezen belül a házaséletre történő felkészítésre kell helyezni, hogy képesek legyenek megélni, és gyermekeiknek továbbadni hitüket.15 Sok felnőtt – szülő és nagyszülő – tapasztalja a fiatalok és felnőttek között kialakult generációs szakadék problémás jeleit, úgymint például a párbeszéd hiányát, vagy az arra való képtelenséget, a megnemértést, a nevelés nehézségeit stb. A felnőtt ember természetéből adódóan felelősséget érez gyerekei emberi és vallásos neveléséért. Ahhoz, hogy be tudja tölteni ezt a feladatát, a folyamatos önformálás útjára hivatott lépni, ami teret biztosít számára az újonnan fölmerülő problémák megoldására. Kifejezetten a vallásos nevelés területén sok felnőtt számára éppen a gyermekek iránti felelősség az, ami arra készteti őket, hogy komolyabban érdeklődjenek a vallási kérdések iránt. Sokak számára erős motiváló tényező az avval a ténnyel való szembesülés, hogy csak a saját keresztény identitás helyreállításával lehetséges a gyerekek helyes és eredményes vallásos nevelése.16

-

A fiatalok – és a hajdani fiatalok, vagyis a mai felnőttek – keresztény nevelése során a családban szerzett negatív élmények kommunikációs nehézségeket okozhatnak. Amikor „családról”, „szeretetközösségről”, Istenről mint „szerető Atyáról” stb. beszélünk, az

Míg 1970-ben 1000 házasságból 236 bomlott fel, addig ez az arány 2000-re 510/1000-re növekedett. Vö. BCS 37; vö. LUKÁCS L., I. m., 194-195. o. 10 Vö. BCS 40 11 Vö. BCS 48 12 Vö. MKD 33-34. o.; BCS 21 13 Vö. BCS 50-87 14 Vö. BCS 140-152 15 Vö. BCS 126-128 16 Vö. SORAVITO L., La catechesi degli adulti. Orientamenti e proposte, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1998, 85-86. o. 8 9

7

emberben ezek a fogalmak személyes élményekhez kötődnek, amelyek erősíthetik vagy eltorzíthatják az általunk közölni szándékozott üzenetet. Sok esetben arra hivatkozunk az Istenről való beszéd során, amit az ember nem élt át, vagy amivel egészen torz módon találkozott.17 A pozitív háttérélmény hiánya miatt nélkülözhetetlen, hogy a keresztény közösségekben gondoskodjunk a megfelelő körülményekről, hogy a résztvevők ne csak halljanak Istenről, közösségről, kiengesztelődésről, megértésről stb., hanem azt meg is tapasztalják. Ebben kiemelkedő szerepe van a lelkipásztornak, a katekéta személyének, a katekézis-csoportnak és magának a tágabb keresztény közösségnek is. 3. Vallásosság hazánkban Az elmúlt évek és évtizedek hazai társadalmi viszonyai előmozdították a társadalom nagymértékű elvallástalanodását. Jelenleg a magyar lakosság kb. egyharmada „egyháziasan” vallásos, azaz ebbe a csoportba beletartoznak a rendszeres vallásgyakorlók és azok is, akik csak alkalmanként, főleg a nagyobb ünnepekkor mennek templomba. A társadalom másik harmadába tartozók a vallásnak mindenféle intézményes formáját elvetik, bár van valamiféle hitük, ami sok esetben egyfajta végtelen utáni vágy, aminek valójában nem sok köze van a keresztény hithez. Ők a „maguk módján” vallásosak csoportját alkotják. Annak, hogy sokan közel állnak a keresztény hithez és az egyházhoz, intézményes megnyilvánulásaitól mégis elfordulnak, több oka is lehet: a kényelem, a rohanó élettempó indukálta közömbösség, passzivitás, az alapvető vallási ismeretek hiánya, individualista gondolkodásmód, intézményellenesség, a bensőségesség igénye az egyháznak tulajdonított külsőségekkel szemben, csalódás a nem hitelesen élő keresztényekben stb.18

A magyar lakosság fennmaradó harmada pedig határozottan nem vallásos. Ez azonban nem jelent harcos ateizmust, hanem inkább vallási tudatlanságot, a hittel való mindenféle kapcsolat hiányát. Ezen harmadik kategóriára vonatkozóan hangsúlyozni kell, hogy a fiataloknak több, mint egyharmada tartozik bele, vagyis a jövő felnőttei között nagyobb lesz a vallással semmilyen kapcsolatban sem állók aránya. Mindez azt jelenti, hogy a vallásukat rendszeresen gyakorlók a magyar lakosság 10-15%-át teszik ki; vagyis hazánkban a kereszténység kisebbségi helyzetben van. Ennek a 10-15%-nak pedig csak töredéke – az összlakosság 2-3%-a – az, aki valamilyen látható módon elkötelezi magát az egyházban, a plébánián, a katekézisben stb. Néhány évtizedre előrevetítve a folyamat jelenlegi irányát, úgy tűnik, hogy ez az arány a jövőben még kisebb lesz. A fiatalok közül ugyanis a 35 év alattiaknak kb. 25%-a, a 20 év alattiaknak kb. 30-35%-a nem tartozik semmilyen felekezethez, jelentős részük nincs is megkeresztelve, összességében a fiataloknak kb. egyharmada teljes vallási érdektelenségben él.19 A 2001-es népszámlálás adatai alátámasztják az iménti adatokat, bár a felmérés konkrétságából adódóan számszerű különbségek figyelhetők meg. A felmérésben a vallásossággal kapcsolatban mindössze egyetlen kérdés szerepelt. A válaszokból nem derült ki, hogy a magukat valamely felkezethez tartozónak vallók elkötelezett tagjai-e az adott egyháznak, felekezetnek, vagy csak a szociológiai odatartozás miatt, vagy egyéb okokból adták személyes válaszukat. Az életkor előrehaladtával nőtt a felekezeti hovatartozás vállalása, ennek megfelelően a fiatalabb korosztályok esetében a felekezethez nem-tartozás aránya pedig növekedett. A magukat „nem vallásos”-nak tartók aránya Budapesten a legnagyobb, aztán a nagyobb

Vö. KERESZTESNÉ VÁRHELYI I., Apátlan társadalom, in „Távlatok” (1999) 1, 35-42. o. GEREBEN F., A vallásosság szociológiai típusainak kérdéséhez, in „Távlatok” (1997) 3-4, 356-366. o. 19 Vö. CSELÉNYI I. G., „Az új szerepvállalás”, in: HORÁNYI Ö. (Szerk.), Az egyház mozgástereiről, Budapest, Vigilia, 1997, 95-107. o.; TAMÁS P., „Egyházi mozgásterek a társadalomban”, in: HORÁNYI Ö. (Szerk.), Az egyház mozgástereiről, Budapest, Vigilia, 1997, 19-53. o.; RÉVAY E., „A megújuló egyház építőkövei”, in: HORÁNYI Ö. (Szerk.), Az egyház mozgástereiről, Budapest, Vigilia, 1997, 53-60. o.; TOMKA M., Magyar katolicizmus 1991, 5-31. o.; U.Ő., „Modernizzazione e Chiesa: l’esperienza dell’Ungheria communista e postcommunista” in: HERVIEU-LÉGER D. ÉS MTS, „La religione degli europei”. Fede, cultura religiosa e modernitá in Francia, Spagna, Gran Bretagna, Germania, e Ungheria, Torino, Edizioni della Fondazione Giovanni Agnelli, 1992, 409-477. o.; TOMKA M. – ZULEHNER P. M., A vallás KeletKözép Európa reformországaiban, in „Egyházfórum” (2000) 1, 14-18. o. A cikk a két szerző Religion in den Reformlanänden Ost(Mittel) Europas, Schwabenverlag, Ostfildern, 1999. munkájának összefoglalása. 17 18

8

városokban, majd a kisvárosokban, és faluhelyen a legkisebb. A vallásosság országon belüli területi megoszlásában nagyon nagy eltérések vannak országrészenként.20

Hazánk az elmúlt években a különféle vallási, vallási jellegű áramlatok piacává vált. Ez a helyzet sok magyar hívő számára is kihívást jelent hitük megőrzésében. Mindezek alapján elmondható, hogy hazánk missziós terület. A megkeresztelt felnőttek jelentős részének nincs kapcsolata az egyházzal, a lakosság kis hányada gyakorló keresztény. A társadalom nagy részére jellemző egy jelentős fokú vallási műveletlenség.21 Európa államaiban - köztük hazánkban is - sok keresztény felnőtt hitének krízisét éli meg. Ennek főbb okai a következők: 1) A gyermekkori katekézis - amiben részesültek, ha egyáltalán részesültek, és aminek nem volt folytatása idősebb korban - elégtelen a felnőttkori problémák, az élet által támasztott új kihívások (családalapítás, gyermekvállalás, hivatásbeli elköteleződés, megözvegyülés…) megválaszolására.22 2) A felnőttek jelentős része képtelen a pluralista világ kihívásait megválaszolni olyan alapvető kérdésekben is, mint például „Mit jelent ma kereszténynek lenni?”, „Megéri egyáltalán a mai világban kereszténynek lenni, felvállalni ezt az életmódot?”. Ennek a bizonytalanságnak, keresztény identitászavarnak a következménye az a sokak által képviselt kritikátlan tolerancia, ami egyenrangúnak, ugyanolyan értékesnek tekinti a különféle ideológiai áramlatokat, vallási vagy vallási jellegű elképzeléseket. 3) Nem kicsi azoknak a száma sem, akik hisznek ugyan, de komoly krízist élnek meg az egyházhoz-tartozásukban. Ennek hátterében gyakran a vallási szubjektivizmus és individualizmus áll, a lelkiismereti szabadság helytelen értelmezése, máskor pedig a lelkipásztori gyakorlat torzulásai: a távolság az emberek valódi problémáitól, idegenség, a túlzottan tekintélyelvű pasztoráció.23 FELADATOK Az iménti adatok és értelmezésük a következő lényeges feladatok megoldására hívja a keresztény közösséget: - Honfitársaink többsége akkor kerülhet kapcsolatba a kereszténységgel, ha azt valaki megfelelő módon bemutatja nekik. Erre fel kell készíteni a keresztény közösségeket, és bennük az egyéneket. - Hazánkban egyre több a fiatal, akinek semmilyen kapcsolata nincs a kereszténységgel. Az ő keresztény nevelésük leginkább a szülőkön keresztül valósulhat meg. Az új generációk evangelizációjának egyik legfontosabb útja a szüleik evangelizációján keresztül vezet, akiknek példáját leginkább követik mindenben. Ez a tény ismételten a felnőttek katekézisének kitüntetett szerepét emeli ki.24 TOMKA F. a gyermekek katekézise hatékonyságának feltételei között az alábbi hármat említi: 1. Legalább az egyik szülő gyakorló hívő legyen, aki a családban a gyerek „elé éli” a keresztény életformát, azonosulási mintaként szolgálva számára. 2. Legyenek a gyermek körül nála idősebb hívők (fiatalok, felnőttek), akikben szintén modellt lát, és akikben látja, hogyan lehet idősebb korban is megélni a hitet 3. A gyerekeket vegye körül hívő közösség, amelyben közösségi szinten is megélheti, begyakorolhatja hitét, illetve ami keresztény identitásának megszilárdítása, valamint megőrzése szempontjából biztos pontot jelent. Mindhárom feltételnek része a felnőttek, ezen belül a szülők keresztény közösségen belül történő formálódása.

-

Mindez olyan evangelizációs, illetve felnőttkatekézis formák kidolgozását és gyakorlati megvalósítását igényli, amelyek lehetővé teszik a kereszténységgel szemben közömbösek, és az iránta érdeklődők számára is az élő hittel és az egyházzal való megismerkedést. A magyar nép vallásosságának százalékos adatai arra is felhívják a figyelmünket, hogy a társadalom jelentős részében megvan a vallásos nyitottság. Ez a tény az előző feladat

Vö. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL, 2001. évi népszámlálás. 5. Vallás, felekezet, Budapest, [k.n.], 2002, 8-21. o. Vö. TOMKA M., „Katolikusok a magyar társadalomban”, 115-119. o 22 Vö.DOBOS L., Hittan – felnőtteknek. Egy andragógiailag megalapozott felnőttkatekézis körvonalai, Lámpás Kiadó, Abaliget, 1999, 6. o. 23 Vö. SORAVITO L., La catechesi degli adulti, 86-89. o. 24 Vö. TOMKA M., Magyar katolicizmus 1991, 5-31. o.; TOMKA F., Mikor hatékony a gyermekkatekézis?, in „Távlatok” (1998) 1, 87-92. o. 20 21

9

mellett a személyek közötti, nem intézményes keretek között zajló evangelizáció szerepére hívja fel a figyelmet, ami a világi hívek misszióra felkészítését teszi hangsúlyossá.25 4. A magyar katolikus egyház helyzete A magyar katolikus egyháznak az őt körülvevő világgal való viszonyát még mindig nagy mértékben befolyásolja az elmúlt évtizedek tapasztalata. A kommunista diktatúra alapvető törekvése volt, hogy elszigetelje, magába zárja az egyházat, az egyházakat. Ennek a tartós egyházpolitikának az eredménye, hogy az egyházat egyre kevesebb szál kötötte a rajta kívül álló kezdeményezésekhez, intézményekhez. Magába zárkózott, hogy meg tudja védeni tagjait, meg tudja őrizni önazonosságát az ellenséges világgal szemben. Az egyházhoz tartozók gondolkodásában egyre erőteljesebben meggyökerezett az egyház és a „külső” világ határvonalainak éles meghúzása. Ennek a mentalitásbeli torzulásnak, bezárkózásnak a hatásai ma is érezhetők. Ezek közül a legsúlyosabbak a sokhelyütt meglévő konzervatív pasztorális gyakorlat, amely a pasztorális tevékenység, és tulajdonképpen bármilyen egyházi tevékenység szinte kizárólagos címzettjeinek a gyakorló keresztényeket tartja; a másképpen gondolkodókkal, nem keresztényekkel való párbeszédre, együttműködésre való nehézkesség vagy egyenesen képtelenség a mindannyiunkat közösen érintő szociális problémák megoldásában.26 Meg kell jegyezni, hogy ezen a téren az utóbbi években több helyen jelentős változások történtek, gyümölcsöző kezdeményezések születtek. Az egyház belső képe is lényeges változáson ment át a kommunista uralom évei alatt. A szerzetesrendek feloszlatásának, és a papságra jelentkezők létszámkorlátozásának nagy szerepe volt abban, hogy ma gyakorlatilag hiányzik egy papi nemzedék, és a jelenlegi aktív papság nagy része is idős. Mindez nagy valószínűséggel a papság létszámának további jelentős csökkenéséhez vezet az elkövetkező években.27 A kommunista diktatúra idején – a nyolcvanas évek végéig – a világi híveknek nagyon korlátozott lehetőségeik voltak arra, hogy specializálódjanak az egyház küldetésének valamely területére, hogy hozzáértéssel kivegyék részüket az egyház küldetéséből. Ennek következtében fokozatosan minden feladat a közösséget vezető papokra hárult, akik, sok esetben a szentségek kiszolgáltatásán kívül nem sokkal többet tudtak, tudnak adni idejükből és energiájukból a híveknek, így a plébániák lassan-lassan szentségkiszolgáltató egységekké váltak, ahol a világi hívőknek nem sok mozgásterük volt. A világiak lassan „beleszoktak” ebbe a passzív, „nem hozzáértők” szerepébe, és belegyökerezett a közgondolkodásba, hogy az egyház aktív része maga a papság. Ebből kifolyólag a magyar felnőttek jelentős részében – úgy a papokban, mint a világiakban – egy torz egyházkép él. A világiak keresztény öntudatra ébredését az említetteken felül még az is nehezíti, hogy a kis létszámú, éppen ezért nagyon túlterhelt papság nehezen tudja átcsoportosítani energiáit, hogy a felnőttekkel megfelelő képzésben foglalkozzon, arról nem is beszélve, hogy többségük nincs felkészülve ilyen jellegű képzésre.28 A magyar egyház belső egységében is komoly hiányosságok vannak. Ez vonatkozik egyrészt a személyes kapcsolatok minőségére, amelyek sokszor híján vannak a testvéri viszonynak, az emberi kapcsolatokat alapvetően megillető emberi melegségnek. Ez érvényes mind a papságon, mind a világi híveken belüli, mind pedig a papság és a világiak közötti kapcsolatokra. Másrészt az egység hiánya nemzeti szinten is megmutatkozik. Annak ellenére, Vö. MKD 32. o. Vö. TOMKA M., Magyar katolicizmus 1991, 24-28. o.; U.Ő., „Katolikusok a magyar társadalomban”, in: HORÁNYI Ö. (Szerk.), Az egyház mozgástereiről, Budapest, Vigilia, 1997, 115-149. o. Az egyház társadalmi szerepével, megítéltségével foglalkozik részletesen az utóbbi mű. 27 Vö. HELLER GY., A magyar katolikus papság létszámalakulásainak egyes kérdései, in „Egyházfórum” (1992) 3, 24-33. o. A papság létszámából adódóan ma Magyarországon egy papra kb. kétszer annyi hívő jut, mint Nyugat-Európa országaiban (ez többezer főt jelent). 28 Vö. TOMKA M., Modernizzazione e Chiesa, 462-466. o.; U.Ő., Quo vadis magyar katolicizmus?, in: „Távlatok” (1992) 1933. o.; ANDRÁS I., Pápai útmutatás a magyar egyház lelkipásztori programjához, in: „Távlatok” (1992) 2, 202-208. o. 25 26

10

hogy kis ország, kis nemzeti egyház vagyunk, mégis az egyház küldetésének betöltésében nagyon sokszor egymástól elszigetelt kezdeményezések jellemzőek, a kommunikáció, az együttműködés, a karizmák megosztásának hiánya.29 Reménykeltő azonban, hogy ezen a téren is jelentős előrelépések történtek az elmúlt években mind nemzeti, mind pedig egyházmegyei szinten is. II. János Pál pápa 1991-es magyarországi látogatását egy alapos pasztorális helyzetfelmérés előzte meg, amely éppen egy országos pasztorális terv elkészítését szolgálta volna30. A 90’-es években lezajlott egyházmegyei zsinatok eredményei is alapul szolgálhattak volna egy országos szintű pasztorális terv elkészítéséhez, ez mégsem készült el.31 Az utóbbi években azonban ezen a téren ígéretes előrelépések is történtek.

Mindamellett, hogy a mai magyar kereszténység nagyon heterogén, a katolikus egyház tagjai kulturális szempontból két nagy csoportra oszthatók. A hívek többsége az alacsony iskolázottságú falusi társadalmi rétegbe tartozik (a katolikusok kb. 88%-a). Az ő vallásosságukra általában a konzervatív gondolkodásmód jellemző, amely a valóságban már nem létező statikus kultúra és egyház képéhez kötődik (ún. népegyházi szemlélet). Hozzájuk hasonló mentalitású a papság jelentős része, főleg az idősebb korosztály tagjai.32 A másik csoportba sorolhatók azok a javarészt városi, és általában 50 évnél fiatalabb gyakorló katolikusok, akik haladóbb szellemiséget követnek, akik nyitottak a folyamatosan változó körülmények között is új utak keresésére (ők a katolikusok kb. 12%-át teszi ki). A magukat vallásosnak vallók között a nők többségben vannak a férfiakhoz képest, avval együtt, hogy mindkét nemnél a középkorosztály a többihez képest kisebb arányban képviselteti magát a hívők táborában.33 Az elmúlt évtizedekben számos példaértékű plébánia alakult, több követendő kezdeményezés született34, amelyek a magyar egyház útjának zsinati szellemhez hű jövőjét rajzolják elénk. Ennek ellenére hazánkban sok olyan plébánia van, ahol nincsenek élő közösségek. A plébánia javarészt szentségkiszolgáltató központ, ahol az egyházi alapfunkciók közül a liturgia végzése kerül aránytalanul előtérbe a többi alapfunkcióhoz képest, ennek megfelelően az egyház közösségi, társas, testvéri dimenziója háttérbe szorul.35 FELADATOK Az említett jelenségek számos, a pasztorális tevékenység egészét és alapjait érintő feladat elé állítják a magyar egyházat. Ezeket az alábbiakban lehet összefoglalni: - Az egyház missziós küldetésének betöltéséhez elengedhetetlen szükség van a folyamatos mentalitásváltásra, a kor kihívásait figyelembe vevő pasztorális szemlélet kialakítására, a dialóguskészség fejlesztésére, a világi intézményekkel való együttműködés készségének kialakítására, hogy az egyház tagjai a társadalomnak tevékeny, az evangéliumi értékeket minden szinten (kultúra, politika, tömegtájékoztatási eszközök, oktatás stb.) képviselni tudó tagjai lehessenek. Mindez együtt jár a megfelelő egyházkép és küldetéstudat kialakításával mind a világi hívekben, mind pedig a papokban, illetve a papságra készülőkben.36 - A küldetéstudatra nevelés missziós küldetésre nevelést jelent. Ez minden korosztályt, de elsősorban a felnőtt keresztény híveket érinti, hiszen ők azok, akik a legteljesebben tudják megélni, és érvényre juttatni a keresztény üzenetet. Mindez a felnőttképzés Vö. TOMKA M., Quo vadis magyar katolicizmus?, 28-32. o.; LUKÁCS L., I.m., 197-198., 200. o. Vö. ANDRÁS I., Pápai útmutatás…, 202-203. o. 31 Vö. LUKÁCS L., I.m., 199. o. 32 Vö. I.m.,. 201-202. o. 33 TOMKA M., „Katolikusok a magyar társadalomban”, in: HORÁNYI Ö. (Szerk.), Az egyház mozgástereiről, Budapest, Vigilia, 1997, 115-149. o.; U.Ő., „’Keresztény Magyarország’ vagy missziós terület?”, in: Quo vadis Domine? A magyar Pax Romana Fórum 39. Kongresszusa Pannonhalma, 1997, [h.n.], Magyar Pax Romana Fórum, 1998, 219-266. o. 34 Ilyen még pl. az Országos Lelkipásztori Intézet „Útkereső plébánosok” köre is. 35 Vö. ANDRÁS I., Pápai útmutatás…, 202-208. o. 36 Vö. LUKÁCS L., I.m., 200., 204. o.; TOMKA M., „’Keresztény Magyarország’ vagy missziós terület?”, 245-248. o.; BRÜCKNER Á. E., Lelkipásztori feladatok Magyarországon az ezredforduló táján, in: „Távlatok” (1992) 2, 147-156. o. 29 30

11

-

-

-

-

-

fontosságát hangsúlyozza, ezen belül a mai értelemben vett felnőttek katekézisének kitüntetett helyét.37 Az említett mentalitásváltozásnak része a világiak társadalmi és egyházi karizmáinak tudatosítása, értékelése, és értékesítése az egyház küldetésének minden területén. A világi hívek képességeinek, tehetségüknek az egyház és a társadalom épülésének szolgálatába állítása feltételezi a megfelelő képzésük előmozdítását, szakértelmük elismerését és kamatoztatását, a velük való őszinte párbeszédet és tapasztalatcserét. A mai „paphiányos körülmények” között a hitükben elmélyült, jól képzett világiak közül kerülhetnek ki azok, akik – az eredetileg a felszentelt személyek szolgálatához tartozó feladatok végzésével – helyettesítő szolgálatokat is betölthetnek a kimondottan világi szolgálatok végzése mellett. 38 Kulcsfontosságú, hogy a közösségi és szolgáló egyházképre élő közösségekben szerzett tapasztalatokon keresztül formáljunk. Ez jelenti egyrészt az emberi dimenziójú kis- vagy bázisközösségek létrehozását, illetve olyan plébániaközösségek életre hívását, amelyek valóban többféle kisközösség közösségei, demokratikus szellemben vezetett közösségek.39 Az élő egyházi közösségek magvát elkötelezett felnőttekből lehet elsősorban kialakítani, akik karizmáikat – miután felismerték azokat – kamatoztatják a közösség egészének javára. A plébániák megújításának útja alapvetően a felnőttek katekézisén keresztül vezet.40 A magyar vallási és egyházi helyzet sok szempontból heterogén volta indokolja a kategoriális lelkipásztorkodás gyakorlatát: nem a területi elv, hanem a különböző szociális csoportba tartozás alapján (munkások, cigányság, munkanélküliek, hajléktalanok, elváltak stb.) foglalkozni az emberekkel.41 Ami nagyon fontos lenne mindezekkel kapcsolatban, az a fokozatos megújulást szolgáló egységes, nemzeti szintű pasztorális terv, amely közös irányt szabna a helyi szinten történő pasztorális tevékenységnek.42

5. A katekézis helyzete Katekézisünk jelenlegi helyzetét, magának az egész egyháznak helyzetéhez hasonlóan nagymértékben befolyásolja a múlt öröksége. A ’90-es politikai fordulatot követően egy lassú, de annál biztosabban kibontakozó szemléletváltás vette kezdetét a magyar katekézis gyakorlatában is. Ez több tényezőnek volt köszönhető.43 A ’90-es évektől kezdődően ezen a téren is megszaporodtak a példaértékű kezdeményezések (a katekumenátus beindítása, felnőtt stílusú felnőttkatekézis, bibliakörök stb.), azonban nincs híja a problémáknak, a megoldandó feladatoknak sem. A magyar egyház lelkipásztori tevékenységét, ezen belül a katekézist még mindig jellemzi az erőteljes gyermekcentrikusság. A katekézisen résztvevők jelentős része a 14 év alatti korosztály, a 18-25 évesek elenyésző százaléka vesz részt rajta, hasonlóan a felnőttekhez.44 Vagyis kevés figyelem fordul a fiatalok és a felnőttek lelkipásztori gondozására, katekézisére, és ha mégis, előfordul, hogy ez a tevékenység nem megfelelő stílusban történik. Ennek köszönhetően a fiatalok és a felnőttek többségének a hite megreked a gyermeki szinten. A fiatalokkal, felnőttekkel való foglalkozás a nekik megfelelő módszerekkel és

37 Vö. ASZALÓS J., „Különös ökümené”, in: HORÁNYI Ö. (Szerk.), Az egyház mozgástereiről, Budapest, Vigilia, 1997, 172-187. o.; TOMKA M., „’Keresztény Magyarország” vagy missziós terület?”, 247. o. 38 Vö. TOMKA M., „’Keresztény Magyarország’ vagy missziós terület?”, 247-248. o.; HARTAI É., A világiak egyháza, in: „Távlatok” (1995) 5, 632-634. o. 39 Vö. ANDRÁS I., „Az egyház belső képe”, in: HORÁNYI Ö. (Szerk.), Az egyház mozgástereiről, Budapest, Vigilia, 1997, 78-85. o.; LUKÁCS L., I.m., 200-205, 216. o. 40 Vö. ANDRÁSI I., Pápai útmutatás…, 202-208. 41 Vö. TOMKA F., A magyar egyház és a lelkipásztori terv, in „Teológia” (1992) 3, 181-188. o. 42 Vö. MKD 38. o. 43 Vö. KESZELI S., Alapvető kateketika, I. fej. 1. pont 44 Vö. LUKÁCS L., I.m., 206. o.; TOMKA M., Magyar katolicizmus 1991, 33. o.

12

szemléletben kellene, hogy történjen, nem pedig a gyerekeknél megszokott stílusban. A fiatal és felnőtt korosztály sok plébánia életéből kiszorul, vagy igazából bele sem kerül.45

Bármely korosztály katekéziséről is legyen szó, általános jelenség, hogy ez a tevékenység ismeretcentrikus, aránytalanul nagy hangsúlyt helyez a hit értelmi dimenziójára, háttérbe szorítva vagy egyenesen elhanyagolva az érzelmi és a cselekvő dimenziót, illetve magán az értelmi dimenzión belül a kritikus szemléletre nevelést.46 Ennek eredménye, hogy a katekézisen résztvevők sok esetben nincsenek felkészülve a közösségi és társadalmi tanúságtételre, a missziós tevékenységre, nem aktív tagjai annak a közösségnek, amelyhez elvileg tartoznak.47 Kifejezetten a felnőttek katekézisére – vagyis a felnőttek hitének mélyítésére – vonatkozóan számos pozitívumot és negatívumot is megállapíthatunk.48 Az alábbi sajátosságok tehát kimondottan a felnőttek katekézisének eltérő formáival kapcsolatban érvényesek. Nem úgy a különböző szintű pasztorális munkatárs-, és teológiai képzésekre. (A fogalmak közötti tisztább látás érdekében jelzem, hogy a munkatársképzés mindig valamire készít fel, valamilyen szolgálattal kapcsolatos. A teológiának – és evvel együtt a teológiai oktatásnak – pedig fő célja a kinyilatkoztatás jobb megértése és ismerete, míg a katekézisé a hit mélyítése. Értelemszerűen a kettő nem választható el egymástól, hiszen nincs hitmélyítés ismeret nélkül, és nincs ismeretátadás anélkül, hogy az ember hite ne változna. Az alapvető különbség mégis abban áll, hogy míg a teológiai oktatás során a hangsúly az ismeretátadáson, az értelmi reflexión van, addig a katekézisben a hit mélyítésén.)49

A pozitívumok között lehet említeni a következőket: - sok felnőtt részéről van igény a komoly, felnőtt stílusú katekézisre, amely igény betöltésére a felnőttek katekézisének változatos formái adnak teret50; - számos ígéretes kezdeményezés született mind hazai, mind nemzetközi szinten;51 - sokhelyűtt a Szentírás központi helyet foglal el a felnőttek katekézisében; Azonban a negatívumok, problémás jelenségek sem hiányoznak, melyek közül az alábbiakat érdemes kiemelni: - a felnőttek igen kis százalékban vesznek részt a FK bármelyik formáján (hazánkban a katolikusnak keresztelt felnőtteknek kevesebb mint 1%-a);52 - sok plébánia van, ahol a felnőttek katekézisének semmilyen formája sem található meg. - nem ritkák az olyan, felnőttek számára szervezett katekézisek, amelyek infantilizáló stílusúak, azaz ahol nem felnőttként kezelik a felnőtteket, nem veszik figyelembe a felnőttek sajátos kérdéseit és problémáit53; - sok helyen probléma, hogy a felnőttek katekézisén a résztvevők között nem képviseltetik magukat a különböző korosztályok, rétegek (sok esetben a résztvevők többsége középkorú nő).

Vö. TOMKA F., Új evangelizáció, 204-205.; LUKÁCS L., I.m., 206-207. o. A Szerző a gyermekek katekézisen való részvételével kapcsolatban az egyházmegyei zsinatok felmérései alapján állítja, hogy az állami és önkormányzati iskolákban sok helyen alig vagy egyáltalán nincs igény iskolai katekézisre. 46 Vö. MÁTÉ-TÓTH A. – LENCSÉS GY., Hittanárok és hittan, in „Egyházfórum” (1996) 1, 23-55. o. 47 Vö. MKD 30-31. o. 48 Vö. ALBERICH E. – BINZ A., I.m., 11-12. o. 49 SORAVITO L., La catechesi degli adulti, 12. o.; ALBERICH E. – BINZ A., I.m., 39. o. 50 Egy hazai felmérés eredményeiről olvashatunk DOBOS L., Hittan – felnőtteknek. Egy andragógiailag megalapozott felnőttkatekézis körvonalai, Lámpás Kiadó, Abaliget, 1999, 47-52. o. A Szerző által vezetett felmérésekből is fény derül arra, hogy a felnőttek jelentős részének van igénye katekézisre, amiben elsősorban a személyes, hittel kapcsolatos problémáikra kapnak keresztény választ. 51 Hazánkban a felnőttek katekézise különböző formáinak sok esetben a különféle lelkiségi mozgalmak, irányzatok adtak teret a múltban éppúgy, mint a jelenben. Vö. még UNGER ZS., Mit tehetnek a világiak az egyházban?, in: “Távlatok” (1992) 2, 208-212. o. 52 Vö. TOMKA F., I.m., 204-205. o. 53 Vö. DOBOS L., I.m., 25-31. o. 45

13

FELADATOK A katekézis helyzetének lényegi bemutatása és elemzése az alábbi kulcsfeladatok mielőbbi megoldását kívánja: - A hangsúlyt a gyermekek katekéziséről a felnőttekére kell helyezni a korábban említett okoknál fogva. Ennek érdekében a különféle, korszerű felnőttkatekézis formák, illetve a nem vagy alig hívők megszólítási módjainak kidolgozása szükséges, amelyekben a felnőtteket foglalkoztató, a felnőttkori emberi és hitbeli fejlődést elősegítő kérdések kerülnek előtérbe.54 - A katekumenátus intézményének részletes kidolgozása, és szélesebb körű megismertetése a magyar papsággal, katekétákkal, és a különféle szolgálatra készülőkkel.55 - Az előző kettő feltétele, és egyben velejárója a korábbiakban is már többször emlegetett hiteles keresztény közösségek kialakítása.56 - Alapvető jelentőségű a katekéták képzésének evangelizáló jellegű megújítása (a képzés a folyamatos megtérést segíti, ugyanakkor felkészít mások Istenhez vezetésére is), összhangban a jelenlegi fő pasztorális kihívásokkal és irányelvekkel. Ennek része a már gyakorló katekéták, és lelkipásztorok szemléletváltásának munkálása is.57 - Annak megfelelően, ahogyan az MKD írja: „[…] ma Magyarországon a katekézis alapvető feladataként jelenik meg a talaj előkészítése az evangéliumi értékek befogadására”58, a már gyakorló felnőttek katekézisében is éppúgy, mint a hit iránt érdeklődők esetében külön figyelmet kell szentelni a szoros értelemben vett katekézist megelőzően az első evangelizációs – az istenkapcsolat gyökereinek megújítását célzó – mozzanatra. 6. Összegzés – a felnőttek katekézisének jelentősége Az iménti leírások olvasásakor kitűnhet, hogy a valóság nehezen bontható szét ilyen kategoriálisan különböző területekre: a társadalom problémái a család és az egyház problémái is lesznek; az egyház jelenlegi állapotából adódó nehézségek lecsapódnak a katekézis gyakorlatában is. Ha visszatekintünk az előzőekben leírt helyzetre, illetve az egyes területekkel kapcsolatos feladatokra, láthatjuk, hogy néhány feladat kulcsfontosságú, vagyis megoldásuk egyéb feladatok megoldásának előfeltételét jelenti, valamint ezek köré lehet csoportosítani a többi feladatot. Ezek az alapvető teendők világosabban kirajzolódnak, ha megnézzük, melyek azok, amelyek több területnél is előkerültek. Ezek az alábbi három pontban foglalhatók össze:59 1. A zsinati egyházképpel összhangban lévő kisebb és tágabb közösségek építése. 2. A világi hívek képzése, hitüknek zsinati szellemű formálása és mélyítése, karizmáinak tudatosítása és kamatoztatása az egyházi közösségek és a társadalom épüléséért. 3. A nem hívők felé irányuló evangelizációs tevékenység mind a kultúra és a társadalmi élet nagy színtereinek, mind pedig a személyes megszólítás szintjén. Mindhárom pasztorális feladatkör elsősorban a felnőtt keresztények formálásával (szemléletével, tudásával és cselekvőképességével) függ össze. Ebből adódik, hogy a felnőttek

Vö. MKD 38. o.; LUKÁCS L., I.m., 207-209. o. Vö. Uo. 56 Vö. Uo. 57 Vö. Uo. 58 MKD 29. o.; vö. még MKD 37. o. 59 A magyar helyzet leírásához felhasznált tanulmányok jelentős része megemlíti ezeket a feladatokat, ha nem is ebben a csoportosításban, de lényegileg ezt a három teendőt hangsúlyozva, mint pasztorális prioritásokat az elkövetkező időszakra. AZ MKD a 29-32. oldalon a négy egyházi alapfunkció tükrében értékeli a magyar valóságot, és állapítja meg a fönt jelzett fő feladatokat. Vö. SZABÓ F. – ANDRÁS I., A magyar egyház az ezredfordulón, in „Távlatok” (2001) 51, 6-16. o. 54 55

14

katekézisének olyan mértékű, kitüntetett szerepe van a magyar egyház feladatainak megvalósítását illetően, amelyet semmilyen más egyházi feladat nem képes pótolni.60 A felnőttek katekézisének nélkülözhetetlen voltát, ugyanakkor elsőbbségét, kitüntetett jelentőségét számos hivatalos dokumentum is hangsúlyozza: „Minden megkeresztelt embernek, mivel Istentől kapott arra meghívást, hogy elérkezzék a hit teljességére, szüksége s ezért joga is van a megfelelő katekézisre. Az Egyháznak feladata, hogy ezt a jogos igényt megfelelően kielégítse.”61 „A keresztény üzenet elsődleges címzettjei a felnőttek, mert ők jobban fel tudják fogni a hit gazdagságát […]. Ezért a felnőttek katekézisét a katekézis csúcspontjának, és minden más katekézis hivatkozási pontjának kell tekinteni.[…] A felnőttek katekézisének minden mást megelőző fontossága van.”62 „A felnőtt keresztény tud érettebbé válni a hitben, és az ő élete tudja megjeleníteni a keresztény értékeket a fiatalok, a keresztény közösség és az egész társadalom előtt. Továbbá ők az új nemzedék nevelői és katekétái.”63 A felnőttek katekézisének kitüntetett jelentősége tehát abban gyökerezik, hogy a felnőtt képes legteljesebben magába építeni és életté váltani a krisztusi életmodellt, annak minden szintű (nevelési, családi, tágabb szociális, plébánia- és társadalomformáló stb.) következményével együtt. Ezért mondható, hogy a felnőttek katekézise a többi korosztály katekézisének is viszonyítási pontja, mert efelé, a felnőtt keresztény lét megélése felé vezeti a fiatalabb nemzedékek tagjait.64

CAÑIZARES A., „La catechesi nella missione evangelizzatrice della Chiesa”, in: STENICO T. (Szerk.), Evangelizzazione, catechesi, catechisti. Una nuova tappa per la Chiesa del Terzo Millennio, Libreria Editrice Vaticana, Città del Vaticano, 1999, 71-106. o. 61 KÁD 167;ChL 34 62 MKD 41. o. 63 MKD 42. o. 64 Ld. még KÁD 171; CT 24, 43; COINCAT 22, 25 60

15

1. Szempontok az egyénileg és csoportban zajló személyessé tételhez és irodalom az elméleti elmélyítéshez I. A hazai helyzet leírásánál számos jelenséggel és ezekkel összefüggő feladat megfogalmazásával találkoztál. Ezek alapján több érv is felsorakoztatható, amelyek indokolják a felnőttek katekézisének létjogosultságát, fontosságát, a felnőttkatekézis különféle formáinak beindítását. 1. Gondold át: melyek azok a vonások az előző leírásból, amelyek a te környezetedre és egyházi közösségedre is érvényesek? 2. Melyek lennének azok az érvek, amelyekről egy közös beszélgetés a plébánosoddal és a katekétákkal segíthetnének, hogy saját plébániai közösségedben elinduljon, vagy új lendületet vegyen a felnőttek katekézise? Egyszóval: milyen érveket sorakoztatnál fel nekik, hogy ők is olyan fontosnak érezzék ezt az ügyet, hogy elkezdődjön/nagyobb lendülettel folytatódjon a felnőttek katekézise? 2. Melyek lennének azok az érvek, amelyekről való közös beszélgetés a környezetedben élő felnőtt hívőkkel segíthetnének, hogy ők maguk fontosnak tartsák saját maguk számára a felnőttek katekézisén történő tevékeny részvételt? Amelyek alapján belátnák: „ez nekem is a javamat szolgálja”? 3. Milyen egyéb érveket tudnál fölsorakoztatni akár a plébániai munkatársak, akár a felnőtt hívők megmozgatására? II. Olvasd el az MKD 32-33. oldalán „A felnőttek helyzete” című részt! Milyen hozzáállásra, feladatok végzésére indítják ezek a sorok a katekétákat, lelkipásztorokat? A magyar társadalom és az egyház helyzetével kapcsolatos irodalom: -

MKD 24-38. o. MKPK, Igazságosabb és testvériesebb világot! A Magyar Püspöki Kar körlevele a hívekhez és minden jóakaratú emberhez a magyar társadalomról, Budapest, Magyar Katolikus Püspöki Kar, 1996. MKPK, A boldogabb családokért!. A Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele a hívekhez és minden jóakaratú emberhez a házasságról és a családról Magyarországon, MKPK, Budapest, 1999. SZABÓ F. – ANDRÁS I., A magyar egyház az ezredfordulón, in „Távlatok” (2001) 51, 6-16. o. HORÁNYI Ö. (Szerk.), Az egyház mozgástereiről, Budapest, Vigilia, 1997. BRÜCKNER Á. E., Lelkipásztori feladatok Magyarországon az ezredforduló táján, in: „Távlatok” (1992) 2, 147-156. o. TOMKA M., „’Keresztény Magyarország’ vagy missziós terület?”, in: Quo vadis Domine? A magyar Pax Romana Fórum 39. Kongresszusa Pannonhalma, 1997, [h.n.], Magyar Pax Romana Fórum, 1998, 219-266. o. TOMKA M., Magyar katolicizmus 1991, Országos Lelkipásztori Intézet, Budapest, 1991. LUKÁCS L., „Adalékok a lelkipásztori munka megújulásához”, in: HORÁNYI Ö. (Szerk.), Az egyház mozgástereiről, Budapest, Vigilia, 1997, 191-217. o.

16

2. Mit gondolsz róla? Mi a tapasztalatod? Emlékezz vissza! Idézd fel magadban! (Szempontok az egyéni és csoportos témafeldolgozás megkezdéséhez) 1. Idézd fel életed egyik-másik olyan időszakát (hónapok, évek), amelyek lényegi változást hoztak pl. családi helyzetedben, hivatásodban! Hogyan élted meg annak idején ezeket az életfordulókat? Törekedj megragadni a legfőbb vonásokat, azokat az érzéseket, amelyeket annak idején sokszor éreztél saját helyzeteddel és önmagaddal kapcsolatban! Gondolj vissza, mire lett volna szükséged akkor, ami segített volna, hogy „újra megállapodj”? Mi volt az, ami valójában segített neked annak az életfordulónak az idején? 2. Válaszolj a következő kérdésekre! Figyelj rá, hogy a kérdések tartalmával kapcsolatban azt fogalmazd meg, ahogyan Te, személyesen megéled ezeket, és ne pedig azt, amit tanultál róluk! * Hol fedezed fel életedben Istent? Hol van Ő számodra? Hol találkozol Vele? * Milyen állandó és „alkalmi” érzéseid vannak Vele kapcsolatban? * Miben látod a kapcsolatot mindennapjaid és imaéleted között? * Miért fontos számodra az imádság? Mit ad neked? Miben segít? * Miért fontos számodra, hogy másokat segíts, szolgálj? 3. Idézd fel, ismételd át: Isten pedagógiájának vonásai; helyzetfelmérés és –elemzés a kateketikai programozásban (KESZELI S., Alapvető kateketika, III. fej.; VIII. fej., 2.1. pont)

17

„De látjátok azoknak a sokaságát is, akik készen állnak felfedezni életük igazi értelmét. Ők így bátorítják magukat: ’Gyerünk! Kezdjük újra! Felejtsük el félelmeinket! Lépjünk túl reménytelenségeinken! Engedjük élni lelkünket!’ Honnan fakad ez a benső erő? Akkor tör felszínre, amikor a hitben, a bizalom ölelésében odaadóan éled meg a jelen pillanatot, Isten jelenvalóságát. Ez a lendület azonban nem egyszer s mindenkorra szól. Életünk minden állomásán, gyermekéveinktől kezdve egészen öregkorunkig, kockázatot kell vállalnunk, hogy újra és újra nekivágjunk az útnak. Mintegy 2600 évvel ezelőtt egy hívő ember ezt így fogalmazta meg: ’Azok a tervek, amiket az Úr gondolt ki számotokra, a békességre vonatkoznak és nem a pusztulásra, mert Ő reménységgel teli jövőt szán nektek.’” Roger testvér    

II. A felnőttkor jellemzése

Minden életkor katekézise megfelelő végzésének feltétele a résztvevők alapos ismerete, ami része a kateketikai programozás helyzetfelmérésének és helyzetelemzésének.65 Az elkövetkező oldalakon a felnőttkor jellemzésével foglalkozunk. Elsőként a felnőtt társas és az életeseményekkel kapcsolatos fejlődésének főbb sajátosságait és mindezeknek a gyakorlati, lelkipásztori és kateketikai vonatkozásait tekintjük át. Ezt követően a felnőtt vallási fejlődésének folyamatát vizsgáljuk szintén a katekézist érintő gyakorlati következményeivel együtt. A felnőtt ember szellemi és lelki gyarapodásának módjára – mint felnőttkori sajátosságokra – egy későbbi fejezetben térek ki részletesebben, ahol mindezek gyakorlati, módszertani vonatkozásait is áttekintjük. Mindezek áttanulmányozása fontos a felnőttkor megértéséhez, de nem pótolhatja a személyes ismeretségből és tapasztalatokból fakadó ismereteket. 1. A felnőtt ember társas és az életadta feladatokkal kapcsolatos fejlődése Az elmúlt korokhoz képest a XX. században a felnőtt mivolt új koncepcióját, felfogását hangsúlyozza a modern antropológia és lélektan. Míg régen a felnőttet kész személyiségnek tartották, akit - a felnőttkor küszöbét átlépve - „egyszer s mindenkorra” megfelelően megformált és kinevelt embernek tekintettek, addig a mai korban - nyilvánvalóan a legújabb kor társadalmi változásainak és annak a személyiségre tett hatásainak köszönhetően - evvel a statikus felfogással szemben a felnőttkor dinamikus, változó jellege kerül előtérbe. Az érettség ebben a felfogásban nem egy megszerzett, elért állapot, hanem egy dinamikus valóság. Az ember addig fejlődhet, változhat, tökéletesedhet, amíg él. Az érettség dinamikus felfogásával kapcsolatban szemléletesen így fogalmaz ORAISON M: „Huszonöt évesen az egész élet ott van még az ember előtt. Mondhatnánk azt is, hogy ettől a pillanattól kezdve kezd el szembesülni – mind a szexuális, mind pedig a tágabb szociális élet terén – számtalan, többé-kevésbé előre nem látható helyzettel, konfliktussal, olyan helyzetekkel, amelyeken keresztül előrehalad önmaga – és korlátainak – teljesebb megismerése és tisztázása felé, vagyis afelé, amit egy beteljesedett emberi lénynek lehetne nevezni […] A felnőtt élet küszöbén […] az ember «megérett arra, hogy érjen»”.66

Vö, KÁD 174. ORAISON M., Vivere da adulto, Cittadella Editrice, Assisi, 1976, 42-43. o. [saját fordítás] Oraisont idézi SORAVITO L., La catechesi degli adulti, 84. o. 65 66

18

Az érettség tehát ebben a koncepcióban képességet jelent a további érésre, formálódásra, mélyülésre. A felnőttkor lélektani leírásával kapcsolatban sokféle megközelítés létezik. A következőkben E. ERIKSONnak a lelkipásztori és kateketikai gyakorlat szempontjából sokat vizsgált leírását veszem alapul. Ő volt az első pszichológusok egyike, aki a felnőttkori változásokat mint egy élethosszig tartó folyamat elemeit – amely folyamat a különböző életszakaszokra jellemző társas viszonyok változásainak köszönhetően alakul – írta le és rendszerezte, és akinek munkája sokakat megihletett. Az ő – a felnőttek katekézise szempontjából gyümölcsözően hasznosítható – meglátásai mellett másoknak, az övével hasonló szemléletet tükröző, hasonló okok miatt hasznos felismeréseiből is közlök.

A felnőttkori fejlődés nem tekinthető egyenletes változást mutató folyamatnak, ugyanis benne rövidebb-hosszabb szakaszok váltják egymást. TH. LIDZ szemléletesen a következőképpen írja le ezt a jelenséget: „A személyiség fejlődése és az életciklusok egymásutánisága szakaszokban valósul meg. A folyamat nem ahhoz hasonlít, ahogyan felmegyünk egy dombra, majd a másik oldalon leereszkedünk, hanem inkább hasonlatos egy himalájai expedícióhoz, amely során különböző magasságokban tábort kell ütnünk, keresnünk kell vezetőket, fel kell fedeznünk a terepet, bizonyos képességekre szert kell tennünk, meg kell pihennünk, mielőtt a következő szintre tovább mennénk; és a leereszkedés is szakaszonként történik.”67

Az imént képszerűen leírt szakaszokat sajátos egyensúlyi állapotok jellemzik, amelyeket átmeneti időszakok követnek, és amelyeket ismét felváltanak újabb egyensúlyi állapotok és így tovább. Időtartamukat tekintve azt mondhatjuk, hogy nemritkán az átmeneti időszakok ugyanolyan hosszúak lehetnek, mint maguk az egyensúlyi időszakok: évekig is eltarthatnak. Az egyensúlyi időszakokat – ahogyan ezt már maga a kifejezés is jelzi – egy harmonikus állapot, kiegyensúlyozottság jellemzi, amiben az ember érzi, hogy „helyén van” kapcsolatait, elkötelezettségeit, munkáját, életmódját, értékrendszerét stb. illetően. Az átmeneti időszakban ez az egyensúlyi helyzet megbillen. Az ember új életfeladatok előtt áll, új társas szerepeknek kell megfelelnie. Ebből kifolyólag komoly igényként merül fel benne kapcsolatainak, viszonyulásainak (emberekhez, értékekhez, az alapvető életkérdésekhez stb.) újragondolása. Ezek az időszakok tehát az átgondolás, változtatás idejét jelentik, amikor az ember számára világossá válik, hogy egy s más dologról le kell mondania az új feladatokkal, szerepekkel, élethelyzettel összhangban lévő újbóli belső harmónia elérése érdekében. Felismeri, hogy a korábbi egyensúlyhoz képest valamit el kell veszítenie, engednie. Ez együtt jár egy új látásmód megszületésével is, amin keresztül az ember új szemszögből szemléli a saját magához, az embertársakhoz, a világ egészéhez és Istenhez való viszonyát is. A átmeneti időszakok tehát az emberi és vallásos továbbfejlődés feltételei. Ezek az időszakok többé-kevésbé átszenvedett idők, amit az tesz pozitívvá vagy negatívvá, hogy miként jön ki belőlük az ember. Az átmenet önmagában véve semleges. Az egyik egyensúlyi szakaszról a másikra történő továbbfejlődés nem automatikus. Lehetséges a hosszab-rövidebb ideig tartó stagnálás vagy a visszafejlődés is, amikor az ember nem akar, vagy valamilyen oknál fogva képtelen szembenézni az adott életszakasz új kihívásaival, ezért kudarcot vall. Az ember alapvetően nem pusztán elszenvedi ezeket a szakaszokat, hanem főszereplőjévé válhat mindennek, ha tudatosan felvállalja az újabb és újabb kihívásokat, amelyeket az élet hoz elé, és ezek tudatos megválaszolására törekszik.68

Vö. TH. LIDZ, La persona umana, Astrolabio, Roma, 1971, 90. o. [saját fordítás] Vö. ERIKSON E. H., “Az emberi életciklus”, in: BERNÁTH L. – SOLYMOSI K., Fejlődéslélektan olvasókönyv, Tertia Kiadó, Budapest, 1997, 27-43. o. 67 68

19

átmenet átmenet átmenet egyensúly

egyensúly

stagnálás

egyensúly

stagnálás

stagnálás visszafejlődés

visszafejlődés

visszafejlődés

1. ábra. A fejlődés felnőtt korban is szakaszosan történik. A egyensúlyi szakaszok közötti átmenetet átrendeződés jellemzi. Ezek az időszakok egyrészt a továbbfejlődés, másrészt a megrekedés vagy a visszafejlődés lehetőségét is magukban hordozzák.

A fejlődés mindenkinél egyedi. A jelenségek kinél hamarabb, kinél később, kinél gyengébben, kinél erőteljesebben jelentkeznek, és az is egyéni, ahogyan az ember megválaszolja a felmerülő kihívásokat. A hit változása általában az átmeneti időszakokban történik, ugyanis az élet adta fordulópontok, új feladatok, kihívások katalizálják a hit fejlődését. Vallási szempontból tekintve a fejlődés, az élet új kihívásai felhívást jelentenek az istenkapcsolat újragondolására, az új feladatok legmegfelelőbb megoldását elősegítő tulajdonképpeni megtérésre, az új módon, új helyzetben történő hívő elköteleződésre.69 A katekézisben, a konkrét felnőtt csoport vezetése során lényeges, hogy ismerjük a korszakoknak megfelelő alapvető jelenségeket, fontosabb kérdéseket, amelyek foglalkoztatják a résztvevőket. Mindez lehetővé teszi – a résztvevők alapos ismeretével együtt - hogy felismerjük: kinek-kinek mire van szüksége emberi és hitbeli növekedéséhez az adott szakaszban. A felnőttkor szakaszainak leírásánál a következőkben az alábbi hármas felosztást követjük: a fiatal felnőttkor (kb. 25/30-45 éves korig), az érett felnőttkor (kb. 45-65 éves korig) és az idős felnőttkor (kb. 65 év felett). A szakaszok jellemzése egy átfogó keretet jelent, amely a fejlődés főbb és általános vonalait rajzolja meg. Ezeknek a sajátosságoknak a megfogalmazása nem előíró vagy előrevetítő jellegű, mintha az általuk megrajzolt fejlődés mint egyetlen helyes út mentén kellene minden embernek alakulnia; ez a leírás nem egy mindenkire egyformán érvényes merev keret, hanem a felnőtt lét megértését segítő hasznos szempontok együttese, amelyek a főbb életszakaszok általános jelenségeit összegzik. Ilyen jellegű, általános érvényű leírást nehéz is lenne alkotni, hiszen a felnőttkorban sokkal nagyobbak az egyéni eltérések az élethelyzet, életállapot tekintetében, mint fiatalabb korban. Gondoljunk csak arra, hogy sokan nem fiatalon kötnek házasságot, szülnek gyermeket, állnak munkába; akad számos ember, aki fiatalon özvegyül meg; sokan egyáltalán meg sem házasodnak, nem élnek családban; mások épp’ ellenkezőleg, több családot is alapítanak talán több évtizedet is felölelő idő alatt; vannak, akik nem érett korukban - hanem talán egészen fiatalon - jutnak nagyon felelősségteljes pozícióba; mások abban a helyzetben vannak, hogy idős korukban nem róluk gondoskodnak, hanem ők tartják el gyermekeiket stb.70 Arról nem is beszélve, hogy a különböző életszakaszban élő felnőttek helyzete jelentős eltéréseket mutathat egymástól eltérő társadalmakban, illetve kultúrákban.

Vö. BIEMMI E., Accompagnare gli adulti nella fede. Linee di metodolgia catechistica, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1994, 26. o. 70 Vö. COLE H. – COLE S. R., Fejlődéslélektan, Osiris, Budapest, 1998, 676., 683-684. o. 69

20

1.1. A fiatal felnőttkor A felnőttkor elején az ember lépésről-lépésre egyre függetlenebbé válik a korábbi évekre jellemző helyzethez képest mind az anyagiak, az érzelmi szálak (függetlenedés a szülőktől, új család alapítása), mind a tágabb szociális viszonyok (önálló munkahely), a személyes életcél(ok) megfogalmazása stb. terén. Ugyanakkor az önállósággal párosuló új helyzetek – úgymint a saját családi fészek kialakítása, munkahely stb. – addig soha meg nem jelenő feladatok elé állítják az embert. - AZ INTIMITÁS KERESÉSE. Ennek az új élethelyzetekkel teli szakasznak az egyik jellemző jelensége az intimitás keresése. Míg serdülőkorban a fiatal önmagát keresi, személyes identitásának kialakítására törekszik az olyan kérdések megválaszolásával, mint például „Ki vagyok én?”, „Hol a helyem a világban?”, addig a fiatal felnőtt az intimitás, a másokkal való bensőséges, őszinte kapcsolat kialakítására törekszik. A bensőségesség utáni vágy egyben kihívást is jelent az ember számára, amennyiben a serdülő- és fiatalkor éveiben nagy nehezen megszerzett személyes identitás másokkal való őszinte kapcsolat során történő újraformálásának, módosításának kockázatát rejti magában. A bensőséges kapcsolat óhatatlanul a folyamatos fejlődés útjára állítja a személyt. Az emberben felmerül a kérdés, hogy „Eléggé biztos vagyok-e magamban, a lehetőségeimben, ahhoz hogy felvállaljam a szorosabb, bizalmas kapcsolatot valaki mással?”. A másokkal való őszinte, személyes kapcsolat ugyanis sebezhetővé teszi az embert, mindamellett, hogy lehetőséget ad neki a teljesebb ön- és társismeretre, eddigi – tudatos vagy reflektálatlan – meggyőződéseinek felülvizsgálatára. Az intimitás tehát kihívást jelent, hiszen önmagam és társa(i)m folyamatos építésére, gazdagítására, újragondolására hív a nyitottság, bizalom és őszinteség jegyében. Az intimitás kihívását pozitív módon válaszolja meg az ember, ha éli azt a szeretetet, ami képessé teszi őt a befogadásra, elfogadásra, a másik hatására történő változásra, és akarja őt segíteni önmaga alakulásában, alakításában. Az adni és kapni tudás, az érvényesülés és érvényesülni hagyás és segítés művészetének elsajátításáról van szó. Az intimitással ellentétes tendencia az elszigetelődés, amikoris az ember igyekszik elkerülni a hiteles, mély, kölcsönösségen és bizalmon alapuló kapcsolatokat. Ehelyett valamilyen módon kompenzálja ezen alapvető igényét. Ennek az életszakasznak a feladata, hogy az ember megtalálja a megfelelő egyensúlyt e két pólus között, és kedvező kimenetel esetén tartós és hiteles kapcsolatokat alakítson ki oly’ módon, hogy közben megőrzi önállóságát is (képes tehát az intimitáson belül egészséges távolságvételre is, amellyel elkerüli a másik emberrel való túlzott egybeolvadást). Az intimitás megélésének több „helye” is van. Ezek közül a házassági kapcsolatban valósulhat meg a legteljesebb módon, mind szellemi, lelki, mind pedig érzelmi és szexuális téren. Emellett a barátság, az együttműködés és a versengés is olyan „hely”, amelyekben az ember megélhet hiteles, igazán bensőséges kapcsolatot másokkal. Ez utóbbi kettő a közös munka által adott keretek között valósulhat meg. A házassági kapcsolat kitüntett volta az intimitás terén azonban nem jelent kizárólagosságot, hiszen a cölibátusban élő emberek is megélhetik a bensőségességet, a nyitottságot, a bizalmat, a másik emberre való ráhagyatkozást a barátság és a munkatársi viszony keretei között. Ami fontos, hogy mindezt a kölcsönösség jegyében éljék.71 - ÁLOM A JÖVŐRŐL. A fiatal felnőtt képes megálmodni önmagát, jövőjét, szűkebb és tágabb környezetének jövőjét. Ezek az elképzelések, álmok azok, amik hajtják előre az embert - mint egy motor – konkrét cselekedeteiben, olyan belső dinamizmust kölcsönözve, amelynek köszönhetően szeretné alakítani önmagát, a világot, környezetét, szűkebb és tágabb közösségeinek életét.

Vö. ERIKSON E. H., Az emberi életciklus, 38-39. o.; CIAN L., Cammino verso la maturitá e l’armonia, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1993, 47-48. o. 71

21

Ezek az álmok az évek múltával – javarészt az átmeneti vagy krízis-időszakokban – módosulnak. Ennek következtében az emberben fokozatosan egyre nagyobb realitásérzék alakul ki a lehetőségeivel, képességeivel kapcsolatban. - A TANÁCSADÓ (MENTOR) JELENTŐSÉGE.72 A fiatal felnőttkori évek megélésében különleges szerep jut olyan személyeknek, akiknek életmódja, értékrendszere, tanácsai fontos viszonyítási pontot jelentenek a személyes döntések meghozatalában. A velük való kapcsolatot a bizalom és az érzelmi kötődés jellemzi. Ezt a tanácsadó szerepet betöltheti egy barát, rokon, ugyanakkor a lelkipásztor vagy a katekéta is. 1.2. Az érett felnőttkor A felnőttkor második szakaszára egyfajta stabilitás megszerzése jellemző: a család helyzetét illetően (a gyerekek megszülettek, növekednek, van állandó otthon stb.) éppúgy, mint a munkára (állandó munkahely, jövedelem), a társadalmi szerepre stb. vonatkozóan. A korábbi tervekkel, álmokkal kapcsolatban az ember egyre józanabb látásra tesz szert. Az évek múltával realistább lesz: látja a szakadékot az álmok és a valóság, a tervek és a megvalósított dolgok között. Ugyanakkor az erre a korra elérhető érzelmi, pszichikus és lelki érettség lehetővé teszi, hogy a világosan kirajzolódó életcélok messze túlmutassanak az énközpontú önmegvalósításon.73 - GENERATIVITÁS (a szó jelent nemző-, alkotó- és létrehozóképességet is, valamint vonatkozik a különböző nemzedékek egymásra következésére is). Negyven éves kor fölött az egészséges irányba fejlődő felnőttben egyre jobban erősödik annak szüksége, hogy másokért éljen. E. H. ERIKSON találóan fogalmazza meg ezt az igényt: „[…] az érett felnőttnek szüksége van arra, hogy szükség legyen rá”.74 Ha ezt megtapasztalja a környezetében élők visszajelzéseiből, megerősödik meggyőződésében, miszerint érdemes másokért élni. Az önzetlen odaadás jele, hogy az ember szeretne alkotni, teremteni valamit önmagából, itt hagyni nyomát a földön. Ez az időszak a minden szinten (fizikai, érzelmi, szellemi és lelki) érvényesülő termékenység ideje: a családi életben, a nevelésben, a munkában, az egyházi vagy a tágabb társadalmi közegben való elköteleződésben. A termékenység megélése kihívást jelent: a felelősség gyakorlását mindazért, amit az ember alkotott, a jövő generációért és a világért, amiben az utódok élni fognak. Az ember pozitív módon válaszolja meg ezt a kihívást, ha szerető gondoskodással fordul minden és mindenki felé, aki iránt felelősséggel tartozik. Az idő múlásával ez a gondoskodás képes lesz a távolságvételre is. Gondozza, akit és amit – akár biológiai, akár lelki, szellemi értelemben - nemzett, de hagyja, hogy saját útját járja. Az ember nem kötözi magához a rábízottakat, hanem elfogadja, hogy ellenőrzése nem terjed ki életük minden lépésére.75 Az érett felnőttkorban élő ember sokéves tapasztalatai alapján komoly szakértelemre tesz szert. Tisztában van ismereteivel, személyes képességeivel, tapasztalatainak jelentőségével, amelyek a munkában eltöltött évek vagy a családi élet – a házastársi kapcsolat élése vagy a gyermekek nevelése - során halmozódtak fel. Mindez a tudás és tapasztalat biztonságot jelent számára, egyfajta hatalmi, tekintélyi helyzetbe hozza. Ennek a hatalomnak a megélése az érettség egyik legszembetűnőbb jele. Ez a biztonság, tekintélyi pozíció hajtóerőként is működik benne: szeretné továbbra is gyakorolni, birtokolni felelősségteljes szerepeit, amelyekben otthonosan mozog. Ez az, ami hajtja őt arra, hogy mindezt a tudást, képességet mások boldogulásáért, épüléséért kamatoztassa.76 Evvel az irányultsággal párhuzamosan ott húzódik az emberben egy ellentétes tendencia is: a túlzott önmagára-figyelés, az önös érdekek előtérbe helyezése, amely a megrekedés, LEVINSON D. hangsúlyozza, hogy az életterv és egy tanácsadó személy megléte minden felnőttkori életszakaszban jelentős szerepet tölt be, de különösképpen a felnőttkor kezdetén. Levinson elméletét hozza BINZ A. és SALZMANN S. Formazione cristiana degli adulti, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 2001, 25-28. o. 73 Vö. CIAN L., Cammino verso la maturitá e l’armonia, 48-49. o. 74 ERIKSON E. H., Az emberi életciklus, 39. o 75 Vö. BIEMMI E., I.m., 24-25. o. 76 Vö. BIEMMI E., I.m, 23-24. o. 72

22

restség és az unalom életérzéséhez vezet (felnőttként is „nagy gyerek” marad). Ez nemritkán a túlzott tekintélyelvűség gyakorlásában fejeződik ki. Ez az állapot általában az utódnemzedék életében fejti ki leginkább negatív hatását.77 - AZ ÉLETKÖZÉPI KRÍZIS. Az embernek ebben az életszakaszban benső igényévé válik, hogy felülvizsgálja azokat az értékeket, meggyőződést, amelyeket korábban választott, amelyeknek szellemében, és ahogyan eddig élt. Abból kiindulva, hogy élete jelentős részén már túl van, és egyre nyilvánvalóbb valósággá válik saját múlandósága, újraértékeli lehetőségeit, igényeit, eddigi életútját (benne a mulasztásokat és az élet fontos, de elhanyagolt területeit) és jövőjét. Ilyen és hasonló kérdésekre keresi magában a választ, mint „Mi volt igazán jó abban, amit eddig éltem?”, „Mire vagyok még képes az életben?”, „Mire van még lehetőségem?”, „Mi az, ami igazán fontos az életemben?”, „Hol találhatom meg ezek fényében a további boldogságot?” stb. Vannak, akiket ez a reflexió, tudatos önfelülvizsgálás félelemmel tölt el, ugyanakkor vannak olyanok is, akiket érzelmileg nem különösképpen érintenek.78 Vannak továbbá olyanok is, akik nem tudnak szembenézni ezekkel a kérdésekkel és pszichésen betegednek meg, illetve olyanok, akik más módon – pl. a fiatalos szórakozás hajszolásával, vagy a sokakat a teljes kimerülésbe sodró féktelen aktivizmussal - menekülnek el.79 Erre az életszakaszra különösképpen jellemző a családok krízise, a válás, az újraházasodás, a radikális szakmaváltás, a papi hivatás krízise, a gyökeres irányváltások az életben. Ahhoz, hogy az ember jó irányba haladjon tovább ezekből a krízisekből, kiegyensúlyozottságra, belső lelki egységre, nagyobb mélységre és tudatosságra van szüksége: világosan kell látnia, hogy mi az a legfontosabb dolog, érték, személy, amiért és akiért igazán érdemes élni.80 Ugyanakkor ez az időszak - amiatt, hogy benne az ember a „nagy létkérdésekkel” mélyen szembesül - sokak számára a valláshoz, a hit éléséhez történő visszatérés idejét jelenti. 1.3. Az idős felnőttkor 60-65 éves kor fölött az embernek fokozatosan új helyzetekkel kell szembenéznie: az egészségi állapot romlásával, a nyugdíjba vonulással, a magánnyal, ezekkel párhuzamosan az eddig meglévő különféle szociális szerepekről való lemondással (úgymint férj/feleség a házastárs halála esetén, mint apa/anya a gyermekek kirepülésével, mint főnök/beosztott a nyugdíjba vonulással) stb. Az említett új helyzetek arra késztetik az embert, hogy újrafogalmazza identitását, tisztázza, hogy a lemondások, veszteségek közepette is „Ki ő?”, „Hol a helye a szűkebb és tágabb szociális közegben?”, „Milyen szerepet tud még betölteni az életben?” stb. Ezekkel szoros összefüggésben sajátos módon szembesül az élet értelmének kérdésével. Erre az ember két, egymással ellentétes választ adhat, amelyek meghatározzák a továbbiakban a világ egészéhez való viszonyát is. Az egyik az integráció, amely az élettel való kiengesztelődésben áll, úgy, ahogyan az volt, minden pozitív és negatív vonásával együtt, és avval együtt, amit még hozni fog. Így az ember teljesen megbékél múltjával, jelenével, jövőjével, elfogadja önmagát, élettörténetét, annak minden vonásával együtt, beismeri, hogy „Lehetett volna másképpen is, de ez az én életem. Lehetett volna jobb is bizonyos szempontból, de akkor én nem ez lennék, aki most vagyok.” Integrálja személyiségébe múltját, jelenét, jövőjét, felismeri a történtek jelentőségét, elfogadja őket, és bizalommal néz a jövő felé is. Evvel újból értelmet ad életének. Ennek az integrációnak a gyümölcse a bölcsesség, ami nem más, mint megbékélt, ugyanakkor nem naív életszemlélet. Annak elfogadása, hogy „A halál az én halálom.” felszabadítja az embert, hogy még odaadóbban élje a jelent. Ennek a válasznak része, hogy az ember felvállalja az egyre teljesebb

Vö. ERIKSON E. H., Az emberi életciklus, 39-40. o Vö. ATKINSON R. L. és MTS., Pszichológia, Osiris, Budapest, 1997, 98-99. o. 79 Vö. BIEMMI E., I.m, 25. o. 80 Vö. BAUMGARTNER I., Pasztorálpszichológia, Semmelweis Egyetem TF – Párbeszéd (Dialógus) Alapítvány – Híd Alapítvány, Budapest, 2003, 169-170. o.; BIEMMI E., I.m, 24. o. 77 78

23

lemondást, és önmaga még önzetlenebb odaadására törekszik: élete értelmét a teljesen másokért élésben fedezi fel. Találó E. H. ERIKSON megállapítása, miszerint „Az egészséges gyermekek nem félnek az élettől, ha a szülők elég integritással bírnak ahhoz, hogy ne féljenek a haláltól.”81 Ez a mgállapítás is kiemeli az idősebb generációk élethez való viszonyának nevelési jelentőségét és feladatát a fiatalabb generációkkal kapcsolatban.

Az integrációval ellentétes tendencia a reményvesztettség, ami azt mondatja az emberrel, hogy „Az élet abszurd. Az a múlt, a jelen és a halál is.” A reményvesztett emberre a keserűség, a mindenre - világra, másokra - kiterjedő éles kritika jellemző. Figyelmét alapvetően a múltra irányítja, amiben nem találja meg az egységet, és aminek emlékeit megpróbálja valamilyen módon helyrehozni anélkül, hogy azokat maradéktalanul elfogadná. A reményvesztett ember elzárkózik a jelen élet kínálta új tapasztalatok elől. Mindennek gyökere az önelfogadás, a saját élettel történő kiengesztelődés hiánya.82 1.4. Gyakorlati következmények A felnőttkori szakaszok bevezetésében leírtak mellett a következő, a felnőttek katekézisét – és tágabb pasztorációját – érintő gyakorlati következményeket fogalmazhatjuk meg az egyes felnőttkori fázisokkal kapcsolatban.83 - FIATAL FELNŐTTKOR. 1) Megszólítani és meghívni a fiatal felnőtteket a plébánia életének közös, tudatos építésére. Ez jelenti egyrészt az együttes tervezés, másrészt a közös cselekvés lehetőségének biztosítását. Ennek megvalósítása feltételezi, hogy a katekézis felelősei és a plébánia vezetői a II. Vatikáni zsinat közösségi egyház-modelljének szellemében gondolkodjanak és cselekedjenek, amiben a világi híveknek – keresztény hivatásuknál és karizmáiknál fogva – megvan a maguk szerepe és mozgástere. 2) Olyan hiteles példákat mutani nekik, ahol/akiknél már történik ez a tudatos küldetésbetöltés. Itt elsősorban olyan plébániaközösségekkel való kapcsolatfelvételről van szó, ahol – a fiatal felnőtteknek is köszönhető – közösségi munka gyümölcseként virágzik vagy virágzásnak indult a plébánia élete. 3) Felkínálni olyan katekézis-formákat – és meghívni ezekre –, amelyek összhangban vannak az őket foglalkoztató életkori feladatokkal és kihívásokkal. 4) Biztosítani és felkínálni a hiteles személyes kísérés (v.ö. tanácsadó/mentor) lehetőségét. (Szükség esetén kiemelve ennek jelentőségét és a benne rejlő lehetőségeket.) - ÉRETT FELNŐTTKOR. 1) Felelősségteljes feladathoz engedni a felnőtteket a plébánián. Ha kamatoztatjuk a másokért való tenniakarásukat, evvel nemcsak a plébániai élet felpezsdülésének adunk lehetőséget, hanem annak is, hogy a felnőttek alapvető igénye is kibontakozzék. A felnőttek hitéhez hozzátartozik a konkrét elköteleződés, az alkotás, a felelősségvállalás a fiatalabb generációkért – ahogyan láttuk –, ezért fontos, hogy megteremtsük nekik a mozgásteret mindehhez. 2) Felkínálni számukra is megfelelő katekézis-formákat, amelyek összhangban vannak az őket foglalkoztató életkori feladatokkal és kihívásokkal. - IDŐS FELNŐTTKOR. 1) Helyet biztosítani az idősek számára a keresztény közösségben, ahol elmesélhetik egymásnak életüket, egymás sebeit gyógyíthatják, támaszt nyújthatnak egymásnak. 2) Katekézis biztosítása, amiben a korosztálynak megfelelő témákat elmélyíthetik.

Eriksont idézi HÉZSER G., A pásztori pszichológia. Gyakorlati kézikönyve, Kálvin Kiadó, Budapest, 2002, 76. o. Vö. ERIKSON E. H., Az emberi életciklus, 40. o.; CIAN L., Cammino verso la maturitá e l’armonia, 49-50. o. 83 Vö. ALBERICH E. – BINZ A., Adulti e catechesi, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1993, 67-80. o.; BIEMMI E., I.m., 2629. o. 81 82

24

3) Teret biztosítani számukra, hogy jelen lehessenek a közösség életében, mint a kiengesztelődés és a megígért feltámadás hitének élő tanúi. A hitét mélyen élő idős ember már puszta jelenlétével tanúságot tesz a feltámadásba vetett hitéről a fiatalabbak előtt. 4) Kapcsolatkialakítási lehetőséget biztosítani a fiatalabb generációk tagjaival. Az idős embereknek szükségük van arra, hogy társas kapcsolataikat fenntartsák, illetve hogy újakat építsenek ki a náluknál fiatalabbakkal, ugyanis kortársaik eltávozásával egyre nő annak a veszélye, hogy kapcsolataikban elszegényednek és magukba zárkóznak. Az itt felsoroltak a hit fejlődésének leírásából, illetve a felnőtt tanulási sajátosságainak vizsgálatából eredő gyakorlati következményekkel együtt körvonalazzák a felnőttek katekézisének legfontosabb módszertani szempontjait. 2. A vallásos fejlődés Az ember egésze fejlődik, így az Istennel való kapcsolata is változáson megy keresztül életének különböző szakaszaiban. Ez szoros összefüggésben történik mindavval, ami az előzőekben leírt fejlődéssel kapcsolatban előkerült: az ember világhoz, önmagához, embertárshoz, Istenhez fűződő viszonya együtt, egymástól elválaszthatatlanul formálódik. Utaltam rá korábban, hogy az életesemények okozta átmeneti időszakok az élet vallásos vonatkozásait is új fényben tárják a felnőtt ember elé, aki ekkor fogékonyabbá válik a hit fejlődésére is. Ennek köszönhetően ezek az időszakok lehetőséget adnak arra, hogy a keresztény közösség tudatosan segítse a felnőtt hitének továbbalakulását. A vallásos fejlődés különböző szakaszait nem csak az egyén, hanem egy egész közösség is végigjárhatja: a keresztény közösség pillanatnyi arculata visszatükrözheti az egyes fejlődési szakaszok vonásait. A katekéta, lelkipásztor számára ezen szakaszok ismerete ahhoz is támpontokat nyújt, hogy felismerje, hol áll a rábízott közösség a hitbeli fejlődés folyamatában, és hogyan tudja segíteni fejlődésében? 2.1. Fejlődési szakaszok A vallásos fejlődés folyamatát többen leírták az utóbbi évtizedekben, más-más szempontból megközelítve, eltérő vizsgálati kritériumok alapján. A következő oldalakon JÁLICS F. felosztásának felnőttkorra vonatkozó elemeit összegzem.84 JÁLICS F. a hit fejlődésének folyamatát személyes hitbeszámolók alapján írja le. A hit, amit vizsgál, kifejezetten a keresztény istenhit. Nézőpontját jellemzi, hogy a hitet úgy írja le egyes szakaszaiban, ahogyan azt az ember „belülről” megéli. Leírásának pedagógiai célja van: annak felismertetésével, hogy ugyanazon Istenben másként hiszünk életünk különböző szakaszaiban, segítse a „másképpen hívők” közötti kölcsönös megértést, a tiszteletet és elfogadást. Ugyanakkor leírása lehetővé teszi, hogy a hit útján járókat a katekézisben, valamint a személyes kísérésben is segítsük a hit egyes fázisain keresztüli előrehaladásban. A Szerző hangsúlyozza, hogy felosztása nem merev kategorizálás vagy túlzó leegyszerűsítés, hiszen a hit sokkal dinamikusabb annál, mintsemhogy ezt meg lehetne vele tenni: az egyes szakaszokra jellemző vonások vissza-vissza térhetnek időnként, illetve olykor egyszerre több szakasz sajátosságait is felfedezhetjük ugyanazon személynél. Az egyik hitbeli fejlődési szakaszból a másikba történő lépés itt sem megy mindig problémamentesen. Az ember megszenvedi, benső feszültségként éli meg a változást mint átmenetet.

- A FELNŐTTKORI „GYERMEKES HIT”. A gyermeki hit főbb jellegzetességeiben tovább élhet még a felnőtt korban is annak ellenére, hogy bizonyos módosulásokon megy át. Az a felnőtt, aki gyermeki hitet él, még nem jutott el a felnőtt korra általában jellemző érzelmi érettségre és az evvel járó függetlenségre, önállóságra. Önmagában, kapcsolataiban (embertársával éppúgy, mint Istennel) bizonytalan. Biztonságát pedig nem a kapcsolat tiszta megélésében, hanem a vallásos gyakorlatok és parancsok pontos, gyakran merev, mágikus színezetű betartásában keresi. Evvel együtt gyakran fél attól, hogy hibázik, eretnekséget mond, vagy hogy a környezete esetleg még jobban elkereszténytelenedik, mert mindezek az események az ő 84

Vö. JÁLICS F., Fejlődik a hitünk, Korda, Kecskemét, 1996.

25

bizonytalanáságérzését fokoznák. Ugyanezen okból hajlamos a felekezetek közötti különbségeket is erőteljesen kiélezni. Előfordulhat, hogy számára a hit világa egészen más, mint a mindennapok világa: egy csodákkal, könnyedséggel teli, problémáktól mentes világ (evvel függ össze, hogy hajlamos a Szentírás szó szerinti, fundamentalista értelmezésére). Ezért gyakran ebbe a világba húzódik vissza, amikor az élet elől menekül; a vallásgyakorlatokat „csodaszerként” éli meg az élet sivárságával szemben. Így számára Isten „valahol másutt” van, rajta kívül. Imái is leginkább saját magára vonatkozó kérő imák; és sokszor csak akkor imádkozik, ha a szükség úgy kívánja. Istent gyakran „üzletfélnek” tekinti, akinek valamit fel is kínál cserébe azért, hogy teljesítse kérését. Az is megeshet, hogy hitében sajátos kettősség meg is mutatkozik: hitélete (esetleg a plébániai közösségben történő szerepvállalása, elköteleződése) és mindennapi élete között látványos szakadék húzódhat, mindennapi döntései nem tükrözik hitének alapelveit, mintha Istennek és a benne való hitnek nem lenne semmi köze a hétköznapokhoz. - A FELNŐTTKOR „SERDÜLŐ HITE”. A serdülőkorra jellemző a tudatos identitáskeresés, amely a vallásos fejlődés terén is megmutatkozik. Számos ember felnőttként jut el istenkapcsolatában erre a tudatos keresésre. A serdülőkori hitet élő ember az istenkapcsolat ésszerű alapjait akarja megvetni: tudni akarja, milyen célért él, mi életének alapvető rendező elve? A válaszok megtalálásában fontos, hogy övé legyen a főszerep: ne kapja, hanem felfedezze az igazságot. Az istenkép tisztulása, formálódása a felnőttebb hit felé belső feszültségek megélésével jár. Az istenkapcsolat átrendeződése, a gyermekkori istenkép foszladozása az ember érzelmeit is felkavarja, hiszen egy eddig biztosnak és biztonságosnak megélt kép kezdi átadni a helyét valami újonnan kirajzolódónak. Isten olykor távolinak tűnik, mintha az embert messziről figyelné, ezért az ember magányosnak érzi magát Isten előtt. Máskor az Isten igazságtalanságokkal szembeni hallgatása ellen lázad („Miért engedi Isten, hogy…?”). Ismét máskor pedig úgy tűnik számára, hogy Isten az ő szabadsága ellen dolgozik, elnyomja, mintha abban lelné örömét, ha az ember vakon, saját szabadsága, meggyőződése és öröme ellenére behódolna Neki. Ezért lázad Isten ellen. Ezeknek a feszültségeknek a nem megfelelő feldolgozása nem ritkán elvezethet Isten létének tagadásához is. - A „FELNŐTT HIT”. A hit ezen fejlődési fokán az ember számára teljesen magától értetődő bizonyosság – sőt tapasztalat –, hogy Isten egészen közel van hozzá, hogy Vele a mindennapok eseményein keresztül és azok megélésén keresztül kommunikálhat. Istent – a felnőtt hitű ember számára – leginkább az Élet szó (a maga teljességében, gazdagságában és dinamikusságában) fejezi ki. Az ember úgy érzi, hogy minél odaadóbban éli életét, kapcsolatait, munkáját az egész emberiség boldogságáért, annál mélyebb közösségben és közelségben van Istennel. Pontosan a mindennapi életen, annak valóságán keresztül éli kapcsolatát Istennel: számára Isten imádása éppen ezen, nem pedig az élettől független vallásos gyakotlatokon kersztül valósul meg. Ezért az imádság – klasszikus értelemben vett – pillanataira kevés időt fordít. Ha mégis imádkozik, leginkább Isten rendelkezésére bocsátja magát, képességeit, illetve arra törekszik, hogy tudatosítsa az evangélium fényében saját felelősségét. Isten személyes volta ebben a hitfejlődési szakaszban nem domborodik ki úgy mint az érett hitnél. Kevésbé mély. A felnőtt hitű emberben kialakul egy sajjáttá tett értékeken alapuló, kifinomult belső érzék, amelynek köszönhetően azt éli meg, hogy Isten belülről tanítja. Ebből adódóan és evvel összhangban képes a kritikus gondolkodásra és az ennek megfelelő cselekvésre. Továbbá ez az a benső bizonyosság, amely önbizalmat, szabadság- és felelősségérzést, a hozzájuk tartozó tettrekészéget, a valóság megismerésére vonatkozó józanságot kölcsönöz a felnőtt hitű embernek, hogy a világ építésére, formálására, gazdagítására szentelje magát, ahol csak lehet. Mivel ő inkább a világépítő tettek embere, ritkán kötelezi el magát olyan keresztény közösségi szolgálatokra, amely számára „túl jámbornak” tűnik. - AZ „ÉRETT HIT”. A hitfejlődés ezen állomására a korábbiakhoz képest mélyebb és letisztultabb hitbeli látás jellemző. Az érett hitű felnőtt a Láthatatlan szemlélésében él: a

26

felnőtt hithez képest sokkal személyesebb és bensőségesebb módon éli – az élet minden apró részletére kiterjedő –kapcsolatát Istennel. Az érett hitű felnőtt derűsen elfogadja a valóságot olyannak, amilyen. Mélyről jövő, nehezen megbillenthető, benső békét és derűt sugároz mások felé. Közlékeny, nyitott, emberi kapcsolataiban rugalmas személyiség. Környezetében jelenléte sajátos, nagyon pozitív légkört teremt. A felnőtt hithez képest új egyensúly alakul ki benne a tevékenység és a szemlélődés között. Nem annyira a cselekvésre helyeződik hitének megélésében a hangsúly – bár ez is fontos marad –, hanem inkább a létmódra. Vágyódik a magányra, a szentségeken és az imádságon keresztüli elmélyült, Istennel való találkozásra, amelyek számára benső bizonyosságot és biztonságot, békét, erőt és józanságot adnak ahhoz, hogy másokat szolgálhasson, és egészen Istennek szentelhesse magát (ez tehát nem menekülés a valóság elől, mint a gyermekes felnőtt hitnél). Az érett hitű felnőtt benső igénye, hogy megossza istentapasztalatát másokkal, akik hasonlóan érzik ugyanennek szükségét, illetve hogy adhasson másoknak is – akik még nem olyan módon élik meg hitüket, mint ő – abból a mélységből, amelyet megtapasztal Istennel kapcsolatban. Életét úgy szemléli, mint Istentől kapott ajándékot, amiért őszinte, mélyről jövő hála tölti el. Képes az igazán fontosat meglátni, ezért életvitelét leegyszerűsíti. Ennek megfelelően nem a külső tettek és történések, hanem az emberek benső, pozitív történései foglalkoztatják inkább (béke, kiengesztelődés, szabadság stb.), és előszeretettel állítja magát ezek szolgálatába. 2.2. Gyakorlati következmények Láthatjuk, hogy az érett hit állapotára eljutva közelítheti meg leginkább a hívő az érett hitű ember ideális vonásait.85 Elmondható azonban, hogy a hit fejlődésének jellemzett szakaszain keresztülhaladva fokozatosan alakulnak ki ezek a vonások: az előző szakaszokra jellemző hiányosságok és torzulások felszámolásával, ugyanakkor az azokban fellelhető „érett” jegyek további bontakozásával. Ennek megfelelően fogalmazhatóak meg a hit fejlődéséből adódó főbb, a katekézis végzése szempontjából lényeges gyakorlati következmények és feladatok: 1) MINDEN HITBELI FEJLŐDÉSI ÁLLAPOTTAL KAPCSOLATBAN: Fontos megismernünk, hogy a katekézisen résztvevő felnőtt hol tart hitbeli fejlődésében, hogy támpontokat nyújthassunk neki az előrehaladásban. A személyes kísérés lehetőségét felkínálni számára, hogy egyéni helyzetének és ritmusának megfelelően haladhasson előre. Segíteni a felnőttet, hogy leépítse az adott szakaszra jellemző torzulásokat, a hiányosságokkal kapcsolatban magába építse a következő szakaszokra jellemző értékeket. Tisztelettel tudomásul venni és elfogadni azt, ahol éppen tart a felnőtt. Ez nem pusztán a katekéta, hanem minden résztvevő feladata a katekézis többi résztvevőjével kapcsolatban. Az eltérő hitbeli állapotban lévők között éppen a más látásmód okozhat alkalmasint kölcsönös megnemértést. A katekéta feladata, hogy biztosítsa a kölcsönös meghallgatás és megértés körülményeit. 2) A GYERMEKES HITTEL KAPCSLATBAN: Mindenekelőtt segíteni a felnőttet előrehaladni a teljesebb önismeret és önelfogadás, helyes önszeretet területén. Ennek köszönhetően fokozatosan kialakul benne az önmagával kapcsolatban megélt benső biztonság. Segíteni felfedezni Isten igazi arcát és jelenlétét a mindennapi életben. Ennek köszönhetően fokozatosan közeledik a felnőtt mindennapjaiban a hit és az élet világa.

85

A keresztény ember ideális vonásairól ld. KESZELI S., Alapvető kateketika, II. fej. 2.3.

27

3) A FELNŐTTKOR „SERDÜLŐ HITÉVEL” KAPCSOLATBAN: Felkínálni a lehetőséget a személyes hit kritikus, tudatos felülvizsgálatára, szisztematikus újraalapozására a katekézis keretei között, amely segíti a felnőttet a gyermekes hitbeli gondolkodás torzulásainak felszámolásában, evvel összefüggésben a letisztultabb istenkapcsolat tudatosabb, felnőttebb élésében. 4) A FELNŐTT HITTEL KAPCSOLATBAN: Segíteni a személyes hivatás jelentőségének és szépségének felismerésében, valamint gyakorlásában a családi, szakmai, illetve a plébániai közösség életében. Segíteni elmélyíteni a munka és imádság kapcsolatát Isten országa építésének fényében. 5) AZ ÉRETT HITTEL KAPCSOLATBAN: Segíteni a felnőttet az imádság és a liturgikus események tudatosabb élésében. Ez indokolja többek között a szemlélődő imádságra, szentségekre, liturgiára vonatkozó katekézis szükségességét. Segíteni megtalálni az apostolkodás azon formáit, módjait, amelyekben az érett hitű felnőtt mások épülésére kamatoztathatja személyes hitbeli gazdagságát. Mindezen gyakorlati feladatok egy részének megoldása a katekéta hozzáállásától, a katekézis résztvevőivel megélt személyes kapcsolatának minőségétől függ, másrészt pedig a katekézis folyamatának megszervezésétől, céljaitól, témáitól, módszereitől. Mindkét téma elmélyítésére visszatérek két későbbi fejezet tárgyalása során.

28

2. Szempontok az egyénileg és csoportban zajló személyessé tételhez és irodalom az elméleti elmélyítéshez 1. Hogyan látod személyes hited fejlődését, „hol tartasz” a hit fejlődésének útján? Minek alapján látod így? Mi segítene az előrelépésben? 2. Hogyan látod, melyik hitfejlődési szakasz/szakaszok sajátosságai jellemzőek leginkább plébániai közösséged egészére, vagy egyes csoportjaira? Minek alapján látod így? Mi segítené a közösséget a továbbfejlődésben? 3. Mit gondolsz az olvasottak alapján: milyen jellegű (célok, témák) katekézisre lenne igénye/szüksége a plébániai közösség különböző életkori kategóriákba sorolható felnőttjeinek? A hitfejlődés folyamatáról: - A hitről, Faludi Akadémia – Katolikus Pszichológusok Baráti Köre, Budapest, 2000. - JÁLICS F., Fejlődik a hitünk, Korda, Kecskemét, 1996. - SCHWEITZER F., Vallás és életút. Vallási fejlődés és keresztyén nevelés gyermek- és ifjúkorban, Kálvin, Budapest, 1999, 4. rész A fejlődés átfogó folyamatáról: - COLE H. – COLE S. R., Fejlődéslélektan, Osiris, Budapest, 1998, 672-691. o. - ROHR R., A férfi útja (I-II. kötet), Ursus, Budapest, 2001.

29

3. Mit gondolsz róla? Mi a tapasztalatod? Emlékezz vissza! Idézd fel magadban! (Szempontok az egyéni és csoportos témafeldolgozás megkezdéséhez) 1. Idézd fel a katekézissel kapcsolatos ifjú- vagy felnőttkori tapasztalataidat! Minek alapján dőlt el, hogy milyen irányba megy a foglalkozások egymásutánja, hogy mivel foglalkoztok? Milyen forrásaival találkoztatok a katekézisnek? Melyeket használtátok rendszeresen? 2. Idézd fel, ismételd át: - Melyek az ideális egyházkép, közösségkép, kereszténykép vonásai? - Miben áll az egyházkép és a katekézis szereplői közötti kapcsolat? - Kik a katekézis felelősei? - Melyek a katekézis forrásai? - Milyen szempontok alapján válasszuk ki a dokumentált tartalmi részeket a kateketikai programozás során? - Melyek a fő katekézis-formák, és milyen ezek egymással való kapcsolata? - Hogyan választjuk meg a katekézis céljait a programozás során? (KESZELI S., Alapvető kateketika, II/2. pont; IV fej.; V. fej. 1-2. pont; VI./3-4. pont; VIII/2.2.2.; VIII/2.3. )

30

„A homo christianus tehát = a cél felé futó, mindent beleadó, egy célra tekintő ember, akinek a másik ember a koronája: az, aki kedvet kapott vele együtt futni, menni, szaladni, repülni Jézus Krisztus felé.” Gyökössy Endre    

III. Célok és tartalmi részek a felnőttek katekézisében

A célkitűzések azok, amelyek irányt szabnak a felnőttek katekézise minden részletének megszervezéséhez. A következőkben áttekintjük azokat a szempontokat, amelyek – a minden korosztály katekézisében érvényesek mellett – a felnőttek katekézisére vonatkoznak. Ezt követően pedig néhány, a felnőttek katekézisének tartalmára vonatkozó, gyakorlati jelentőségű kérdésre térek ki. 1. A felnőttek katekézisének céljai A felnőtt-katekézis célkitűzéseinek hátterében a minden korosztály keresztény nevelését inspiráló ideális keresztény-kép, közösség-kép és egyházkép áll. Ezeknek a fényében fogalmazhatók meg a már konkrétabb, megvalósítható kateketikai célok. Ezek között szerepelnek azok az általános célok, amelyek minden életkor katekézisében mérvadóak, és amelyek irányt mutatnak bármely típusú katekézis végzéséhez. Ezek a következők: 1. a megtérés: gyökeres elköteleződés a keresztény életforma mellett; 2. a hitnek mint az ember legbensőbb valóságát irányító alapirányultságnak az elmélyítése, Jézus Krisztussal és a Szentháromság többi személyével való egyre bensőségesebb kapcsolat felé haladva (az imádságos-liturgikus életen, valamint az erkölcsös magatartáson keresztül); 3. a keresztény üzenet ismeretének elmélyítése: a hit tartalmi vonatkozásainak, a hitigazságoknak egyre mélyebb ismerete; 4. a keresztény szellemű felelősségvállalás az egyházban és a társadalomban, a Szentlélektől kapott személyes képességeknek és karizmáknak megfelelően az egyházi és a tágabb szociális közösség épülésére.86 A direktóriumok az alábbiakban foglalják össze kifejezetten a felnőttek katekézisének főbb céljait87: 1. A krisztusi lelkület kialakítása és mélyítése. 2. Megvetni a hit racionális alapjait, vagyis felismerni, hogy a hit nem mond ellent az emberi értelemnek, és hogy az evangéliumi üzenet megélése éppen az ember kiteljesedéséhez vezet, a benne rejlő üzenet az ember legalapvetőbb kérdéseire adja meg a választ. 3. A jelenkori társadalom, kultúra értékeinek, valamint a személyesen átélt eseményeknek a kritikus értékelése a hit fényében, a keresztény értékrendszer alapján.

86 87

Vö. KÁD80-86 Vö. KÁD175, MKD 3.3.2.1.

31

4. Tisztázni a kimondottan mai vallási és erkölcsi kérdéseket, amelyekkel nap mint nap találkoznak a felnőtt hívek (közerkölcs, szociális igazságosság, munka és erkölcs, az új nemzedékek nevelésének kérdése stb.). 5. Felismerni, hogy a keresztény ember társadalmi elköteleződése része keresztségi küldetésének. Emiatt lényeges, hogy a katekézisben helyet kapjon az egyház szociális tanítása is. 6. Az egyházon belüli és kívüli felelősségvállalás kialakulása, hogy a felnőttek kivegyék részüket az egyház küldetéséből Isten országának építésében. A felnőttek katekézisének adott helyen és időben történő kateketikai programozása során a konkrét célokat az említett, hivatalosan megfogalmazott célok fényében határozzuk meg, figyelembe véve még néhány egyéb, lényeges szempontot is. 2. A célok kiválasztásának szempontjai Az, hogy az adott plébániához tartozó konkrét felnőtt csoport katekézisében milyen célokat válasszunk ki, több tényezőtől is függ88.

A közösség pasztorális céljai

RÉSZTVEVŐK HELYZETE, IGÉNYEI

A katekézis lehetséges céljai

Lehetőségek

A konkrét katekézis-csoport(ok) katekézisének céljai

2. ábra. A kateketikai programozás során a célok meghatározása több szempont alapján történik. Ezek közül a legfontosabb a résztvevők életállapot- és hitbeli helyzetéből adódó igények, kérdések, problémák figyelembevétele. Az egyház által megfogalmazott lehetséges korosztályi katekézis-célok, valamint az adott egyházmegye, plébániaközösség pasztorális céljai is viszonyítási pontot jelentenek. Ezek mellett a konkrét hely személyi és strukturális feltételei behatárolhatják a katekézis lehetőségeit.

1. A résztvevők helyzetétől: kérdéseiktől, problémáiktól, amelyekkel küszködnek; képességeiktől, amelyek behatárolják egyik-másik cél elérhetőségét; belülről jövő igényeiktől, amelyek kérdéseik, problémáik gyökerénél húzódnak meg. A katekézis konkrét megszervezésében – ahogyan ezt a tanulási sajátosságoknál is érintettük – ezek az elsődleges szempontok a célok rögzítésénél. A katekéta segítheti a résztvevőket a valós kateketikai célok megfogalmazásában avval, hogy „találkoztatja” őket az ideált jelentő keresztény-kép egyik-másik – az ő helyzetükben különös módon fontos – vonásával, amely alapján ők maguk ismerhetik fel, melyek lennének a következő lépések, amelyeket meg szeretnének tenni fejlődésükben. 2. Az adott hely pasztorális és szocio-kulturális viszonyaitól. A katekézis – ugyanúgy, mint az egyház egész küldetése – az „itt és most” élő ember üdvösségét szolgálja. Ezért a katekézisben nem tekinthetünk el attól a társadalmi és egyházi közegtől, amelyben Vö. OFFICE DE CATÉHCÈSE DU QUÉBEC – UNIVERSITÉ SANT-PAUL (Szerk.), Principes d’andragogie religieuse, Novalis, Ottawa, 1981, 30-32. o.; SORAVITO L., La catechesi degli adulti, 135-138. o.

88

32

zajlik. Fontos, hogy a katekézis hozzájáruljon az adott közegben meglévő pozitív vonások további erősödéséhez, a hiányosságok és torzulások felszámolásához és helyes irányba alakulásához, amennyire ez lehetséges. (Pl. az individualista, önző gondolkodásmód fokozatos felszámolásához, az emberek közötti szolidaritás erősödéséhez; a sokakban meglévő közösségi igény megválaszolásához; a társadalom peremére szorultak felemeléséhez stb.). Ebből adódik, hogy a kateketikai célok megválasztása szoros összhangban van a plébániai közösség pasztorális tervével – amely az adott hely és emberek helyzetének evangéliumi kritériumokon alapuló kritikus vizsgálata alapján fogalmazza meg pasztorális céljait –, annak megvalósításához a maga módján hozzájárul. 3. A konkrét lehetőségektől, vagyis a rendelkezésre álló személyi feltételektől. Itt elsősorban a felnőttekkel foglalkozó „katekétákban meglévő” lehetőségekről van szó. Hiába felelnek meg a kateketikai célok a felnőttek igényeinek, az egyházi és tágabb szociális közeg helyzetének, ha nincs, aki a célok felé hozzáértéssel, lelkesedéssel és megfelelő lelkülettel kísérje a felnőtteket. Nemritkán a katekézis felelősei és szolgálói azok, akik a „gyenge láncszemet” jelentik a tervek és a megvalósítás közötti átmenetben. 4. A katekézis fő célkitűzéseitől, amelyek megszabják a felnőttek katekézisének lehetséges hangsúlyos pontjait, irányát, amelyekből „válogathatunk” a konkrét tervezés és programozás során. Ezen négy szempont megléte az oka annak, hogy a felnőttek katekézisének különféle formái léteznek, amelyek az említett célok közül egyre vagy néhányra helyezik a hangsúlyt, és azokat is különböző módon (tartalmi és módszertani tekintetben) konkretizálják. A felnőttek katekézisének egyes formái – például a katekumenátus is – az említett célok közül többet is felvállalnak, amelyeket meghatározott, egymásra építkező lépésekben, szakaszokban segítenek elérni. Jelen tanulmány utolsó fejezete felvázol néhány olyan terv-javaslatot, amelyek példaként szolgálnak a célok lehetséges – a hazai viszonyokat is figyelembe vevő – elrendezésére. 3. Tartalmi vonatkozások A katekézis céljai azok, amelyek alapján kiválaszthatjuk a célhoz kapcsolódó téma/ák feldolgozását szolgáló megfelelő tartalmi részeket. A következőkben három témára térek ki: 1. a felnőttek katekézisében felhasználható, kifejezetten kateketikai céllal készült katekizmusok rövid bemutatására; 2. gyakorlati szempontból hasznos, a keresztény örömhír lényegét bemutató segédkönyvek elemi ismertetésére; 3. különböző, a keresztény közösség, egyén, család stb. életének evangéliumibb élését szolgáló kiadványok panoramikus áttekintésére. Ennek a „szemlének” célja az, hogy egyszerű – és a teljesség igénye nélküli – indítást adjon a kateketikai tervezésen és programozáson belül a dokumentált tartalmi részek gyümölcsöző összegyűjtéséhez. Ugyanakkor nem szabad, hogy elfeledtesse: a katekézis tartalma nem csak papírról, nyomtatásból vagy digitális adathordozóról gyűjthető össze, hanem az egyház dinamikus életéből, és tagjainak tanúságtételéből is. 3.1. Katekizmusok A katekizmusok az egyház hivatalos, a katekézis végzését segítő dokumentumai. Közülük kettőre térek ki: az Olasz Püspökkari Konferencia által kiadott Az igazság megszabadít benneteket című katekizmusára, valamint a holland katekizmus néven ismertté vált Új katekizmusra .89 Mindkét katekizmus kifejezetten a felnőttek konkrét katekéziséhez készült. - AZ IGAZSÁG MEGSZABADÍT BENNETEKET. FELNŐTTEK KATEKIZMUSA. Ezt a dokumentumot az Olasz Püspökkari Konferencia adta ki 1995-ben. Mindamellett, hogy ezt a könyvet az olasz OLASZ PÜSPÖKKARI KONFERENCIA, Az igazság megszabadít benneteket. Felnőttek katekizmusa, Don Bosco Kiadó, Budapest, [é.n.]; Új katekizmus, Agapé, Újvidék, 1988. 89

33

kulturális-társadalmi viszonyokhoz igazodva írták, a hazai viszonyok között is eredménnyel használhatjuk, mert nagyon sok a közös vonás a két ország helyzetében. A katekizmus olyan szempontokból közelíti meg a hittel kapcsolatos kérdéseket, amely megközelítés különösen megfelel a hitét elmélyíteni szándékozó vagy a hittel ismerkedni kívánó magyar felnőtt érzékenységének is. A dokumentum célja elvezetni a felnőttet Krisztus teljesebb, öntudatos követésére, és evvel párhuzamosan a vele – és így az Istennel – való közösségre. Ezt a végső célt a következő részcélokon keresztül igyekszik megvalósítani90: a) megismertetni az egyház teljes, világos tanítását a hitről úgy, hogy az a mai ember számára a maga jelentőségében tűnjön fel; b) nevelni Isten szavának hallgatására, az imádságra, a szeretet tevékeny gyakorlására; c) nevelni az egyház közösségének megtapasztalására és missziós elköteleződésre a saját egyházi közösségen belül és kívül; d) felkészíteni a hitről való tanúságtételre. Ezen célok elérésre érdekében a katekizmus szerkesztése során a következő alapvető szempontokat vették figyelembe: Az egyes témák bemutatása Krisztus-központúan történjen, azaz minden fejezetben váljék világossá, hogy Krisztus az, aki választ ad a legbensőbb emberi kérdésekre, igényekre, Ő az, akinek a személyén, életén és tanításán keresztül teljes képet kapunk Istenről, sorsról, hivatásról, szenvedésről stb. Ennek megfelelően a kinyilatkoztatás válaszai az emberi kérdésekre olyan fényben kerülnek elő, mint „jelentőségteljes” üzenet a mai ember számára is, amiben világossá válik, hogy „Mi köze az üzenetnek a ma emberének életéhez, kérdéseihez?” Minden fejezet utaljon a felnőtt ember kérdéseire, vegye figyelembe a mai korban leggyakrabban felmerülő kihívásokat, problémákat. A katekizmus mutasson utat a felnőtt globális nevelésével kapcsolatban: kapjon támpontokat arra vonatkozóan, hogy hogyan kapcsolódhat bele az egyházi diakoniába, koinoniába, liturgiába és martyriába, hogyan veheti ki részét az egyház életéből? A katekizmus hozza kapcsolatba a keresztény üzenetet a jelenkori kultúrával, és kritikusan vesse össze annak főbb elemeivel. Például térjen ki olyan jelenségek keresztény értékelésére, mint a tudomány, a technika bálványozása, az életcélok nélküli életvitel, reményvesztettség, valláskritikák, agnoszticizmus, ateizmus, szekularizáció, vallási tudatlanság stb., evvel is előmozdítva a keresztény felnőttek kritikai érzékének kialakulását, csiszolódását. - Érvényesüljön az ökumenikus jelleg, a vallási párbeszéd szelleme nemcsak a nem katolikus keresztényekkel, hanem a nem keresztény vallások tagjaival és a nem vallásos emberekkel kapcsolatban is.91

A katekizmus felépítését tekintve három fő részre tagolódik, melyek Krisztus személyével, a Lélek működésével, és az Atya felé vezető úttal foglalkoznak. A fejezeteket két bevezető rész előzi meg. Ezek Isten és az ember közötti történelmi párbeszédre hívják fel az olvasó figyelmét: az ember az, aki keresi élete értelmét, keresi Istent, és Isten az, aki válaszol erre az emberi keresésre, legteljesebb módon Jézus Krisztus személyében, tanításában, életében és feltámadásának tényében, mindezek mondanivalójában az ember sorsára vonatkozóan. A két bevezető fejezet kiemeli a kinyilatkoztatás személyes és történelmi jellegét. A katekizmus három fő része a következőképpen tagolódik: 1.

2.

3.

90 91

Az első rész a Krisztus-eseményt beszéli el. Az élet értelmét kereső ember Jézus Krisztus személyében találja meg a választ legbensőbb, legégetőbb kérdéseire (3-4. fej.). Jézus az, aki meghirdeti Isten országát, Isten tervét a történelemben (5. fej.), és aki kinyilatkoztatja Isten igazi arcát, ami az Atya, a Fiú és a Szentlélek személyeinek tökéletes szeretetközössége. A középpontban Jézus személyének, küldetésének és Istenről, emberről, életről, világról szóló tanításának bemutatása áll (6-10. fej.). A második rész a meghalt és feltámadt Jézussal történő találkozásra hív az egyházban, tanítványainak közösségében, amelyet a Szentlélek éltet (11. fej.). Ezen a közösségen keresztül valósítja meg Krisztus Isten tervét az emberen, amely az üdvösségnek és az örök életnek a terve (12-13. fej.). Ez a rész az egyházat mint közösséget (19-20. fej.), annak felépítését, küldetését mutatja be. Külön szakaszban szerepelnek az egyház szentségei mint a húsvéti misztériumban való részesedés alkalmai (14-18. fej.). A harmadik rész a keresztény ember alakjának, életvitelének a leírása. A Szentléleknek köszönhetően az emberek Isten fiaiként újjászülethetnek, és elkötelezhetik magukat egy

Vö. SORAVITO L., La catechesi degli adulti, 188-189. o. Vö. SORAVITO L., La catechesi degli adulti, 189-195. o.

34

tökéletesebb emberiség építésére, amiben az örök élet reménye és öröme élteti őket, amit Isten ígért nekik (21-24. fej.). A keresztény ember betölti küldetését az evangélium szellemében, amit gyakorol a családi, társadalmi-politikai, kulturális életben (25-30. fej.), a megígért örök élet felé haladva (31-32. fej.).

A részeken belüli egyes fejezetek felépítése is sajátos logikát követ. Minden fejezet elején található egy mottó, ami jelzi az utána következő oldalak központi gondolatát. Ezt követi egy néhány soros tartalmi összefoglalás, majd a téma kifejtése kisebb egységekben. A szövegben találhatók apró betűs részek is, amelyek a téma részletesebb kifejtését, elmélyítését szolgálják. Ezek a részek kihagyhatók, ha valaki a kérdéssel kapcsolatos lényegi választ szeretné megtudni. Minden fejezet végén „Hitre vezérlő kalauz” címmel az olvasottak egy lehetséges felhasználásának szempontjai szerepelnek. Pedagógiai-kateketikai útmutatásokról van szó, amelyek a téma sikeres egyéni, illetve csoportos feldolgozását kívánják előmozdítani. Elsőként néhány bevezető kérdés található, amelyek a fejezetben olvasottakkal kapcsolatos személyes hozzáállást igyekeznek felszínre hozni. Ezt követi egy bibliai szöveg – egyéb, hasonlóan felhasználható szakaszokra való utalással –, ami az előző kérdések megválaszolására mutatja meg az utat, majd egy patrisztikus vagy tanítóhivatali szöveg következik, amelyek a szentírási szakasszal együtt képezik az „elmélkedés” anyagát, harmadrészt egy imádság található ebben az egységben, ami a mellette szereplő egyéb bibliai, lelkiségi, liturgikus írásokkal együtt egy a témával kapcsolatos liturgikus alkalomhoz, ünnepléshez nyújt megfelelő forrást. Végül rövid összefoglalások zárják le ezt az egységet, amelyek a KEK-hoz hasonlóan a fejezet lényegi mondanivalóját emelik ki.

Ez a katekizmus elsősorban a hitüket elmélyíteni kívánó hívőknek szól, de haszonnal forgathatják mindazok, akik újra fel akarják fedezni hitüket, illetve azok is, akik érdeklődnek a kereszténység iránt. A katekizmust mind egyéni olvasásra, mind pedig csoportos használatra szánták a résztvevők igényének megfelelően. Nem tankönyv, amit elejétől a végéig meg kellene tanulni, hanem olyan forrása a katekézisnek, amiben sok értékes információ van, amelyek közül a résztvevők kérdéseitől, problémáitól függően érdemes válogatni.92 - ÚJ KATEKIZMUS. A „Holland katekizmus” néven ismertté vált munka a II. Vatikáni zsinat zárása után nem sokkal született meg (1966). A szerzők alapvető célja volt, hogy összeállítása során komolyan vegyék a modern ember kérdéseit, élethelyzetét, törekvéseit, nyelvezetét, és ezeket figyelembe véve mutassák be a keresztény hit fő elemeit, kiemelve azok jelentőségét az ember életében. A katekizmus fő tengelyét az emberiség és a konkrét ember életét megújítani szándékozó Megváltó történetének és életének bemutatása képezi.93 A katekizmus felépítése történeti jellegű: az ember istenkereséséből indul ki, ezt követően szól az ember keresésének elébe menő Isten közeledéséről, aki végigkíséri őt a történelem során (az Ószövetség, Újszövetség és az egyház idejében és a jelenben is), mígnem eljut az egyéni és közösségi történelem végső értelmének tárgyalásához. Egészen konkrétan a katekizmus a következő részekre tagolódik: 1. Bevezető rész, amely az emberi lét misztérium-jellegéről szól és rámutat, hogy erre a titokra a teljes válasz Jézus Krisztus személyében található meg. 2. A második rész az istenkeresés útjairól szól a különféle vallásokban, valamint Isten közeledéséről az emberhez Izrael történetében, amely előkészíti Jézus Krisztus eljövetelét. 3. A harmadik rész Jézus Krisztus személyét mutatja be, életének fő eseményeit egészen a Szentlélek kiáradásáig. Az evangéliumok által tanúsított események bemutatása mellett párhuzamosan a katekizmus bemutatja, hogyan jelennek meg az említett események az egyház liturgiájában. 4. A negyedik rész a Krisztus-követés útját rajzolja az olvasó elé: az egyház és benne az egyén történetének főbb állomásait, a megtérést, a szentségeket, a bűn és a megváltás kapcsolatát, az erényeket, az imádságot, az Úr Napját, a papságot és a jelenben megélhető keresztény élet számos egyéb oldalát.

Vö. A katekizmus Ajánlása (7-11. o.); Religio, 533-534. o.; a katekizmusról ld. még PAGANELLI R., Formare alla fede adulta. Indicazioni per un cammino, EDB, Bologna, 1996, 3. rész 93 Vö. GIANETTO U., „Catechismo olandese”, in: DizCat, 123-125. o. 92

35

5.

Az ötödik rész a végső jövőre irányítja a figyelmet, a találkozásra az örök életben.

Szentháromság személyeivel való

Az Új katekizmus az egyéni és közösségi feldolgozást szolgáló módszertani útmutatások szempontjából kevésbé kidolgozott, mint a föntebb tárgyalt olasz katekizmus. 3.2. Segédkönyvek A jelenlegi pasztorális helyzet – amire a vallástalanság terjedése, a szekularizáció, az értékés vallási pluralizmus, sokak részéről a kereszténységgel való teljes kapcsolathiány, keresztény identitászavar stb. jellemző – világszerte arra ösztönzött teológusokat, lelkipásztorokat, katekétákat, hogy egyszerű módon, a mai ember számára is érthető nyelvezettel összefoglalják a keresztény hit lényegi elemeit, azok jelentőségét minden kor embere számára. Ezen írások célja, hogy segítsék felfedezni a keresztény hit központi igazságait és jelentőségét, és ezen keresztül sokakban előmozdítsák az elveszett keresztény identitástudat újrafogalmazását. Emellett céljuk, hogy a kereszténységgel ismerkedők számára érthető, világos képet nyújtsanak hitünk alapjairól, mibenlétéről. Magyar nyelven is megjelent több ilyen jellegű írás, amelyek egy része magyar teológusok, lelkipásztorok nevéhez fűződik, más részüket pedig idegen nyelvű irodalomból fordították. Ezek az írások eredményesen használhatók a felnőttek katekézisében, mint a dokumentált tartalmi részek forrásai. 3.3. Egyéb kiadványok Számos olyan kiadvány napvilágot látott az elmúlt években a hazai könyv- és filmpiacon (valamint egyházmegyék, plébániák, egyházi szervezetek honlapján, egyházi intézmények, főiskolák belső kiadásában), amelyek haszonnal alkalmazhatók a felnőttek katekézisében a különböző kateketikai céloknak megfelelő témák elmélyítésében. Ezek között számos olyan is található, amelyek – bár tudományos szempontból is igényesek, mégis – egyszerű nyelvezetűek, ezért a katekézisben történő közvetlenebb alkalmazásuk is lehetséges. Az V. fejezetet követően felsorolok ezek közül néhányat a teljesség igénye nélkül.

36

3. Szempontok az egyénileg és csoportban zajló személyessé tételhez és irodalom az elméleti elméyítéshez Gondold át „A célok kiválasztásának szempontjai”-nál szereplő információk alapján: Milyen célokat és témákat szem előtt tartó katekézisre lenne szükség és lehetőség a plébániai közösségedben? Esetleg mire lenne szükség, ami feltétele bármilyen jellegű felnőtt-katekézisnek? Segédkönyvek: a) Rövidebb írások: - NEMESHEGYI P., Mi a kereszténység?, Agapé, Szeged, [é.n.] - GÁL F., A kereszténység mint vallás, JEL Kiadó, Budapest, [é.n.] - TOMKA F, A keresztény hit legfőbb kérdései, OMC, Bécs, 1978. [3. kiadás] - KÖNIG F. – KREMER J., Régi igazság új köntösben. A hit a harmadik évezred küszöbén, Szent István Társulat, Budapest, [é.n.] - BARSI B., Hitünk foglalata, Efo Kiadó, Budapest, 1999. - FORTE B., Bevezetés a hit titkaiba, Bencés Kiadó és Terjesztő Kft, Pannonhalma, 1999. - HENZE W., Hinni szép. A hit életünk fénye, ereje és szépségének titka. Katolikus családi katekizmus, Szent József, Budapest, 2005. - POUPARD P., A katolikus hit, Szent István Társulat, Budapest, 2001. - SZABÓ F., “Isten barátai”, in: SZABÓ F., Párbeszéd a hitről. Miért és mit hiszünk?, Szent István Társulat, Budapest, 1990, 289-341. o. - SZABÓ F., Ez a mi hitünk. A katolikus hit bemutatása, Új Ember, Budapest, 2005. b) Terjedelmesebb munkák: - A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, Szent István Társulat, Budapest, 2006. - TOMKA F., Találkozás a kereszténységgel. Bérmálkozóknak és katekumeneknek, Szent István Társulat, Budapest, 2001. - KÜNG H., Credo. Hiszek. Az apostoli hitvallás magyarázata kortársaknak, [k.n.], [h.n.] 1997. - RATZINGER J., A keresztény hit: Gondolatok az Apostoli Hitvallás nyomán, Opus Mystici Corporis, Bécs, 1983. - BOSCO T., A kereszténység 50 leckében, Don Bosco Kiadó, Budapest, 1998. - BEINERT W., A kereszténység, Vigilia Kiadó, Budapest, 2005.

37

4. Mit gondolsz róla? Mi a tapasztalatod? Emlékezz vissza! Idézd fel magadban! (Szempontok az egyéni és csoportos témafeldolgozás megkezdéséhez) 1. Idézd fel korábbi (ifjú- és/vagy felnőttkori), katekézissel kapcsolatos tapasztalataidat! Mennyire érezted azt felnőttes stílusúnak, vagyis hogy benne felnőtt, önálló személyként kezeltek benneteket? Mitől volt/nem volt az ilyen stílusú szerinted? 2. Idéz fel, ismételd át: - Melyek a kateketikai programozás lépései? - Melyek a helyzetfelmérés területei? - Milyen lehet a katekézis-foglalkozás kommunikációs jellege? Melyik típusnak mikor van létjogosultsága? - Melyek a főbb, felnőttek katekézisében is gyümölcsözően alkalmazható foglalkozás-modellek? (KESZELI S., Alapvető kateketika, VIII. fej. 1. pont; VIII. fej. 2.1.; VIII. fej. 2.6.1. pont )

38

„- Van Isten? – kérdezte a marxista. - Amilyent az emberek gondolnak, olyan nincs – válaszolta a Mester. - Kikre utalsz, amikor az ’emberekről’ beszélsz? - Mindenkire.” Anthony de Mello  

IV. A hitbeli növekedés felnőttkori módja, és az ebből eredő módszertani szempontok

A katekézis a felnőtt személyisége egészének (tudásának éppúgy, mint egész érzésvilágának és cselekedeteinek) formálódását szolgálja. Ahhoz, hogy ez eredményes legyen, szükséges ismernünk a felnőtt ember tanulásának (mint a személyiség egésze gazdagodásának, szemléletváltozásának) sajátosságait és alapvető törvényszerűségeit, amelyek több vonásukban eltérnek a fiatalabb generációk tanulásának és formálódásának módjától. Ezeket a vonásokat két csoportban vizsgáljuk meg: egyrészt az élethelyzettel, életállapottal (kapcsolatok, hivatás) összefüggő sajátosságokat és ezek módszertani következményeit; másrészt pedig az életkor előrehaladtával összefüggő fizikai és pszichikai változásokat és módszertani következményeiket. 1. Az élethelyzettel összefüggő sajátosságok, és módszertani következményeik A felnőttkori tanulás módjára erőteljesen rányomja bélyegét az az élethelyzet, életállapot (a felnőtt mivolt; a családos helyzet; a felelősségteljes szerepek betöltése; a családi, munkahelyi és egyéb társas csoportosulásokhoz való egyidejű tartozás stb.), amiben a felnőtt van. Mindezek meghatározzák a felnőttnek a személyes formálódás minden formájához, így a katekézishez való viszonyát is. 1.1. A korábbi tapasztalatok, meglévő életszemlélet jelentősége A felnőtt mindig az eddigi tapasztalatai, meglévő, kiforrott életszemlélete alapján képes valami újat beépíteni személyiségébe. Abból kiindulva fejlődik, tanul, amit már birtokol, bármilyen jellegű – szakmai, kapcsolatokra vonatkozó, vallási stb. – fejlődésről is legyen szó. Szinte mindenről van kialakult véleménye. Hite is annak alapján fejlődik, amilyen maga ez a meglévő hit. A felnőtt élete során szerzett élmények, tapasztalatok, ismeretek azok, amelyek meghatározzák elképzelését, látásmódját a világról, értékekről, Istenről, erkölcsről, vallásosságról, szentségekről, munkáról stb. A felnőtt ember világhoz való viszonya éppen ezért – jelenlegi, illetve korábbi – környezetének szemléletét is tükrözi, hiszen a körülötte élőkkel való kapcsolat során tudattalanul is átveszi az ő értelmezési kategóriáikat, előítéleteiket, véleményeiket. Mindez személyes „szűrőként” működik: a felnőtt ezen keresztül szemléli és értelmezi a világot, alkot véleményt egyes elemeiről. Ez azonban nem puszta tudást jelent a dolgokról, hanem érzelmi viszonyulást is (irányultságot, érdeklődést, motivációt), amely a tudással együtt befolyásolja az ember cselekvését is, konkrét döntéseit. (Pl. eleve nyitottan áll-e a keresztény közösség meghirdetett közösségi alkalmaihoz, a bekapcsolódás, szolgálat szándékával vagy gyanakvással, esetleg félelemmel, vagy kimondott elzárkózással, elutasítással?)

39

Ez az egészen egyéni világlátás bizonyos stabilitással, szilárdsággal, kiforrottsággal is rendelkezik. Az ember egyensúlyra, harmóniára törekszik, evvel együtt a belső konfliktus csökkentésére, a feszültség feloldására. Természetes módon ellenállással reagál, ha a meglévő, stabil egyensúlyából valami vagy valaki kibillenti. A korábbiaknak megfelelően mégis elmondható, hogy az életük alakulásában átmeneti időszakot megélő felnőttek nyitottabbak, érzékenyebbek meglévő szemléletük (így hitük) átformálására.94

Egyéni tapasztalatok

Neveltetés

egyház

SZEMÉLYES SZŰRŐ

EGYÉN

A tágabb környezet szemlélete

Isten

imádság keresztény élet

szentmise Kultúra, amiben él

3. ábra. A felnőttnek a világhoz, Istenhez, egyházhoz stb. való mindenkori viszonyulásai (gondolkodásmódja, érzései, magatartása) több tényező együttes hatásaként alakulnak olyanokká, amilyenek. Ezen viszonyulások együttese (mint személyes szűrő) egészen egyedi. Ennek felismeréséből és kifejezéséből kiindulva képes a felnőtt változtatni rajta.

- GYAKORLATI KÖVETKEZMÉNYEK. A katekézisben mindez számos következménnyel jár: • A katekétának fontos tudnia, hogy a katekézis felnőtt résztvevőinek tapasztalatai más és más módon befolyásolhatják a katekézisen való részvételt, a konkrét munkába történő bekapcsolódást, egy adott téma feldolgozását. A korábbi tapasztalatok nyitottá tehetik őket a keresésre, formálódásra, ugyanakkor az is előfordulhat, hogy teljesen leblokkolják, bezárják. A fel nem dolgozott negatív élmények, a magukba rejtett, elszenvedett sérelmek felszínre jöhetnek a foglalkozás során. A katekéta feladata, hogy segítse, bátorítsa a felnőtteket az őszinte önkifejezésben, illetve szükség esetén engedje, hogy a felnőtt „ne szóljon”, ha ezt nem tudja szabadon megtenni. Ebben az esetben célszerű külön, a foglalkozás után beszélgetnie a személlyel a nehezen kimondható élményéről, evvel is segítve annak feldolgozását. Olyan is adódhat, hogy a foglalkozás során látszólag a témába nem vágó kérdéseket tesz fel valaki, vagy fűz hozzá gondolatokat. Ilyen esetekben sokszor a kérdés, gondolat hátterében a felnőttet komolyan foglalkoztató probléma, nyíltan nehezen kimondható élmény, érzés, gondolat húzódik meg. A katekéta feladata, hogy felvegye ezeknek a furcsának tűnő hozzászólásoknak a fonalát, és segítse a felnőttet, hogy nyíltan fejezze ki gondolatait.95 • Mivel a meglévő szemlélet az, amelyből kiindulva sajátít el újat a felnőtt, meg kell teremteni a lehetőséget ennek a szemléletnek a megfogalmazására, kifejezésére, elemzésére és mindezek másokkal történő megosztására.

Vö. BINZ A. – SALZMANN S., Formazione cristiana degli adult. Riflessioni e strumenti, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 2001, 34. o.; DIETERICH M., Pszichológiai és lelkipásztori kézikönyv, Szent István Társulat, Budapest, 2000, 104-105. o.; ATKINSON R. L., ATKINSON R. C., SMITH E. E., BEM D. J. (Szerk.), Pszihológia, Osiris Kiadó, Budapest, 1997, 521527. o.; OFFICE DE CATÉHCÈSE DU QUÉBEC – UNIVERSITÉ SANT-PAUL (Szerk.), Principes d’andragogie religieuse, Novalis, Ottawa, 1981, 17-24. o. PAGANELLI R., Formare alla fede adulta. Indicazioni per un cammino, EDB, Bologna, 1996, 102-103. o. 95 Vö. BIEMMI E., I.m., 38. o. 94

40

Pl. ha a foglalkozás témája a megbocsátás, a feldolgozás elején időt szánunk az evvel kapcsolatos tapasztalatok felidézésére és elemzésére pl. ilyen jellegű kérdésekkel: Mit jelent számodra a megbocsátás? Hogyan éled meg a mindennapokban? Milyen érzelmek kapcsolódnak hozzá? Mennyire könnyű/nehéz számodra megbocsátani? Mi lehet ennek az oka? Mit élsz át, ha mások megbocsátanak neked? Stb.

•

•

•

•

Segítenünk kell a felnőttet abban, hogy felismerje az esetleges összhangbeli hiányt az ő és a mások meggyőződése, elképzelései, tapasztalata, hite között. Ugyanis, ha új szempontokkal találkozik, amelyekkel eddig nem számolt, ő maga tarthatja szükségesnek eddigi álláspontjának felülvizsgálatát. A katekézis során olyan helyzeteket célszerű teremteni, olyan információkat érdemes szolgáltatni, amelyek kibillentik (destabilizálják) egyensúlyi helyzetükből a felnőtt meglévő elképzeléseit. Ezt a destabilizálást sokszor tulajdonképpen már a meglévő egyéni látásmódok megosztása is eredményezi, hiszen a felnőtt szembesül avval, hogy ugyanazt a valóságot sok más módon is meg lehet élni, nem csak úgy, mint ő. Emellett azonban még a foglalkozás eleji motiváció is hozzájárulhat a meglévő szemlélet megkérdőjelezéséhez. Arra is szükség van, hogy a katekézis segítse a résztvevőket szemléletük újrafogalmazásában: egy új, a korábbihoz képest módosult, a kinyilatkoztatásban kirajzolódó hithez közelebb álló szemlélet elsajátításában és kifejezésében.96 Ezeket a feladatokat (a 2., 3., 4. pontban leírtak) a velük összhangban lévő, jól felépített és átgondolt katekézis-foglalkozás során tudjuk megoldani. A konkrét katekézis-csoportoknál sok esetben annak szükségességével is találkozhatunk, hogy jelentős időt szánjunk ezeknek a meglévő tapasztalatoknak, szemléletnek a kifejezésére és megosztására úgy, hogy ehhez képest – legalábbis egy bizonyos időre – kissé háttérbe szorul az egyház által mutatott „új szempontok” megismerése, és ezek fényében az egyéni szemlélet felülvizsgálata. Ez tipikusan az evanglizációs helyzetek sajátja (pl. a katekumenátuson belül a prekatekumenátus szakaszáé), amikor a valódi hitmélyítés megalapozásához megosztó típusú foglalkozásokra van szükség. A meglévő szemlélet módosításához nem elég a puszta információközlés. Ahogyan föntebb említettem, a felnőtt meglévő hite, véleménye, elképzelései alapvetően a korábban szerzett tapasztalatoktól függnek. Ezeknek pedig van egy nem elhanyagolható érzelmi oldaluk is, amely befolyásolja a dolgokhoz való hozzáállást, viszonyulást. Ezért lényeges, hogy a felnőtt katekézisen résztvevő egyházzal, közösséggel, liturgiával, katekézissel stb. kapcsolatos előítéleteinek, torz elképzeléseinek, félelmeinek fölszámolásában és helyesbítésében olyan tapasztalatokra, nevelő, formáló hatású élményekre is szert tegyen, amelyek éppen az említett érzelmi viszonyulására hatnak pozitív irányban. A rossz tapasztalatot egy jó tudja helyesbíteni. Pl. egy negatív egyháztapasztalatot (túl hivatalos, hideg és személytelen) egy pozitív jegyeket (személyességet, emberi törődést, érdeklődést stb.) mutató közösségi tapasztalat sokkal hatékonyabban tud orvosolni, mint egy az ideális egyházi közösségről hallott előadás. Vagy egy felnőttes stílusú, nyelvezetű, témájú és képanyagú diameditáció – mint imádság – sok esetben hatékonyabban képes a felnőttet az imádságról – a gyermekkori emlékek alapján – alkotott elképzeléséből kibillenteni, mint egy ugyanerről a témáról tartott előadás.

1.2. A felelősség, döntési lehetőség fontossága a saját formálódásban, hitfejlődésben A felnőttnek fontos, hogy tudatosan részt vegyen saját formálásában. Önmaga ura, és ragaszkodik ahhoz, hogy ezt mások elismerjék képzése során is. Ki akarja venni részét annak eldöntéséből, hogy mit és hogyan tanul. Fontos továbbá számára, hogy részt vehessen a közös kutatásban, bekapcsolódhasson a felmerülő kérdések megválaszolását célzó együttes

96

Vö. SORAVITO L., La catechesi degli adulti, 237-238. o.

41

keresésbe. Amilyen mértékben bekapcsolódik a döntésekbe, illetve tevékenyen kiveheti részét a konkrét munkából, annyira érzi sajátjának (és fontosnak is) a katekézisen való részvételt. A felnőtt ezen tanulási sajátossága olyan katekézis végzésére bíztat, amely a felnőttekkel történik, és nem pusztán a felnőtteknek szól.97 - GYAKORLATI KÖVETKEZMÉNYEK. A felelősség gyakorlásának igénye arra ösztönzi a katekézis felelőseit, hogy – amennyire lehetséges –, vonják be a felnőtteket a katekézissel kapcsolatos döntések meghozatalába, adják meg nekik a lehetőséget az együttműködésre önmaguk formálásában. Ez több konkrétumban fejeződik ki: • A katekéta vonja be a kateketikai programozásba a résztvevőket. Ez azt jelenti, hogy: a) mérje fel velük együtt a katekézissel kapcsolatos elképzeléseiket, igényeiket, motiváltságukat. b) Az előzőeket is figyelembe véve tegyen egy javaslatot a katekézis céljait és jellegét tekintve, és evvel kapcsolatban ismertesse: mi indokolja, hogy éppen ezek a célok fogalmazódtak meg (fontos, hogy javaslata legyen konkrét, világos és egyértelmű). Ez a lépése egyben a résztvevők motiválását is megcélozza, hogy maguk lássák be a katekézisen való részvétel előnyeit, szükségességét, a benne rejlő lehetőségeket.98 c) Mindezek megbeszélése alapján a résztvevőkkel együtt tisztázza a katekézis céljainak megfelelő tartalmi és módszertani vonatkozásokat. d) Kezdje el velük a katekézis megvalósítását, és közösen végezzen velük kiértékelést. Fontos, hogy a katekéta kezdeti javaslata legyen módosítható a résztvevők részéről. Lényeges továbbá, hogy a javaslat legyen nyitott utólagos változtatásokra is, vagyis összeegyeztethető a valós lehetőségekkel – ami pl. a felnőttek rendelkezésre álló idejét, eszközöket stb. illeti –, illetve a résztvevők felmerülő igényeivel, kérdéseivel. A gyakorlatban legtöbbször a felnőttekkel történő közös programozás csak részben valósítható meg. Ennek mértéke nagyban függ a résztvevők motiváltságától, képességeitől, a katekézis jellegétől stb. Az ideális (ezért is ritka) eset, amikor a folyamat minden mozzanatának megfogalmazásába bekapcsolódnak a katekézis résztvevői, a minimum pedig, hogy kinyílvánítják egyetértésüket a javaslat céljait, tartalmát, módszereit stb. illetően, és élnek a módosító javaslatok megtételének lehetőségével.99 • A felnőttet a katekétának felnőttként kell kezelnie, vagyis olyan hozzáállást célszerű képviselnie, amely egyrészt tiszteletben tartja a felnőtt résztvevők igényét a formálódásukban betöltendő főszerepre, másrészt pedig olyan módon kommunikál velük, és úgy szervezi meg a katekézis-foglalkozások konkrét menetét, hogy ez a főszerep és felelősség meg is valósulhasson. Erre a témára a felnőttek katekézisében alkalmazandó technikáinak, eljárásainak, illetve a felnőttek katekétája szerepének tárgyalásánál térünk ki részletesebben.100 1.3. Az adott életszakasszal kapcsolatos szerepek, feladatok jelentősége A felnőtt ember önmeghatározásában különös jelentőségük van a különböző szociális szerepeknek (családapa, családanya, férj, feleség, nagypapa, nagymama, munkavállaló, sportklubtag stb.) és az ezekkel összefüggő felelősség gyakorlásának. Személyiségének kibontakozása ezen szociális szerepek mind tökéletesebb gyakorlásán keresztül valósul meg. Ha különböző kihívásokkal, problémákkal, konfliktusokkal találkozik, természetes módon felmerül benne az igény a megoldások, új szempontok keresésére, az új egyensúly Vö. OFFICE DE CATÉHCÈSE DU QUÉBEC – UNIVERSITÉ SANT-PAUL (Szerk.), I.m.,, 11-16. o.; BINZ A. – SALZMANN S., I.m., 32-34. o 98 Az ehhez szükséges elméleti és gyakorlati szempontokra részletesebben a felnőttek katekézisének céljainál (III. fej.), valamint a kateketikai programozáshoz nyújtott támpontoknál térünk ki (VI. fej.). 99 Vö. BINZ A. – SALZMANN S., I.m., 33. o 100 Vö. BIEMMI E., I.m., 36-37. o. 97

42

megtalálására, egyszóval a formálódásra; nyitottabbá válik mindannak befogadására, ami az ő élethelyzetének megértését és kielégítőbb megélését segíteni tudja.101 A hívő felnőttek katekézissel kapcsolatos érdeklődésének hátterében nagyon gyakran éppen ezen életfeladatok hívő módon történő megválaszolásának igénye áll.102 - GYAKORLATI KÖVETKEZMÉNYEK. Ez a sajátosság szintén több gyakorlati következménnyel jár: • Fontos, hogy a kateketikai programozás során komolyan vegyük a résztvevők mindennemű kérdését, problémáját, igényét, legyen szó akár kimondottan vallási jellegű témáról, vagy a sajátos élethelyzetük élésével kapcsolatos − látszólag nem a katekézishez kötődő − kérdésekről, vagy akár a szociális szerepeik gyakorlása során felmerülő problémákról. Célszerű kellő időt rászánni, hogy a felnőttek kifejezhessék ezen igényeiket, kérdéseiket, kételyeiket. (Ezen kérdések átbeszélése során idővel mélyebb problémák is felmerülnek, amelyek alapot biztosítanak a keresztény identitás tisztázására.)103 • A kateketikai programozás során ezeknek az igényeknek elsőbbségük van a katekézis konkrét irányának, céljainak, témáinak stb. összeállítása során, ha nem is az egyetlen figyelembe veendő szempontot alkotják.104 1.4. Az idő értelmes, hasznos kihasználásának igénye A felnőtt az életkor előrehaladtával az időt egyre értékesebbnek tekinti, ezért szereti munkájának azonnali eredményét látni, és meggyőződni arról, hogy a rendelkezésre álló időt jól, értelmesen és hasznosan töltötte el. Ez érvényes a katekézis területén is: szüksége van arra, hogy ha másképpen nem, legalább körvonalaiban ott lebegjen a szeme előtt, hogy „mire való”, amiben részt vesz, hol tudja „hasznosítani” mindennapjaiban. - GYAKORLATI KÖVETKEZMÉNYEK. Ez az időhöz való sajátos viszony a következő gyakorlati dolgokra hívja fel a katekéta figyelmét az eddig elmondottak mellett: • Amennyire lehet, a lehető legjobban használjuk ki az időt a foglalkozásokon: az alkalom legyen jól szervezett. Ez mindenképpen azt eredményezi, hogy a felnőttben meggyökerezik a meggyőződés: itt valami igazán igényesen vesz részt. Ez pedig általában növeli a motiváltságot. • A foglalkozás feltétlenül nyújtson valami újat, hasznosat, amely a felnőtt életének valamely konkrét problémájával függ össze. Érdemes kifejezetten utalni is arra a foglalkozás elején (az érdeklődés felkeltésénél), illetve zárásánál, hogy miben áll a jelentősége a foglalkozáson elhangzottaknak a mindennapokat illetően. • Ugyanakkor nem célszerű túlzsúfolni a katekézis-foglalkozást, érdemes kevesebbel, de mélyebben foglalkozni. • Lényeges szempont a kiszámíthatóság: kezdjük és fejezzük be a foglalkozást a megfelelő időben.105 1.5. A felnőtt érzékeny, de ezt sokszor nem mutatja ki A felnőtt gyakran elrejti érzelmeit, annak ellenére, hogy valójában nagyon érzékeny, sokszor érzékenyebb, mint egy gyermek, vagy egy serdülő. A felnőttek többsége fél attól, hogy nevetségessé válik, fél a sikertelenségtől. Emiatt egyáltalán nem közömbös, hogy a felnőttek csoportjában milyen légkör uralkodik, milyen az egyes tagok érzelmi viszonyulása a csoport egészéhez. A légkör erősen befolyásolja a közös munkába való bekapcsolódás szándékát − általában véve a motiváltságot −, evvel együtt a mások előtt való megnyílás készségét.106 Vö. BINZ A. – SALZMANN S., I.m., 35-36. o Vö. DOBOS L., I.m., 27-28. o. 103 Vö. U.o.; BINZ A. – SALZMANN S., I.m., 35-36. o; SORAVITO L., La catechesi degli adulti, 204-214. o. 104 A többi, a programozás során szem előtt tartandó szempontról a célok meghatározásánál lesz konkrétabban szó. 105 Vö. BINZ A. – SALZMANN S., I.m., 37-38. o.; OFFICE DE CATÉHCÈSE DU QUÉBEC – UNIVERSITÉ SANT-PAUL (Szerk.), Principes d’andragogie religieuse, 33-39. o. 106 Vö. ALBERICH E. – BINZ A., Adulti e catechesi, 93. o. 101 102

43

- GYAKORLATI KÖVETKEZMÉNYEK. Ebből következik, hogy a közös munka végzéséhez elengedhetetlen a biztonságos, tapintatos légkör, a kölcsönös tiszteleten és elfogadáson alapuló szeretetteljes kapcsolat. Ennek megvalósulása nagymértékben függ a katekéta csoportvezetési stílusától, a csoportdinamikában való jártasságától és kommunikációs készségétől. A hazai helyzet leírásánál jeleztem, hogy számos felnőtt honfitársunk híján van a hiteles, mély és őszinte emberi kapcsolatoknak. Ebből következik, hogy sokan különösen érzékenyek az elfogadottságra, meghallgatottságra, nehezen, félve, vagy csak hosszabb idő után képesek megnyílni mások előtt, valóban elhinni, hogy „itt tényleg lehetek őszinte, vállalhatom érzéseimet, gondolataimat, megoszthatom tapasztalataimat anélkül, hogy bárki is elítélne, kigúnyolna, megvetne”.

2. Az életkor előrehaladtával összefüggő fizikai és pszichikai változások és módszertani következményeik Az eddig említettek mellett a fizikai és pszichikai képességeknek az idő múlásával összefüggő változása is befolyásolja a felnőtt tanulásának, személyiségformálódásának a folyamatát. A következőkben ezeket a főbb sajátosságokat tekintjük át. Az életkor előrehaladtával legtöbbször nő az ellenállás a változással szemben: idősebb korban általában nehezebb a meglévő szemlélet – így a hit – újrastrukturálása is, az új egyensúly kialakítása. Ha a kihívás (az új szempont) nem túl drasztikus, akkor ezt az ember könnyebben elfogadja, és kiveszi részét az új egyensúly megteremtéséből. A motiváció − mint igény a katekézisen történő részvételre − is változhat a katekézisen való részvétel során, és az életkorral is. Általában elmondható, hogy az életkor előrehaladtával csökken: az idős ember kevésbé tartja fontosnak a részvételt, illetve nehezebben lehet elültetni benne az igényt a katekézis iránt. (Bár többek tapasztalata éppen azt mutatja, hogy sok esetben az idősebb generáció tagjai azok, akik elsőként jelentkeznek a katekézisnek meghirdetett alkalmakra. Az ő esetükben azonban sokszor nem világos, hogy milyen motiváció vezette őket oda: az új kapcsolatok, társaság iránti igény; vagy a szabadidő igényes eltöltése utáni vágy; esetleg ténylegesen az elmúlás egyre égetőbb kihívása – mint életkori sajátosság − amelyre keresik az Istentől adott választ?) Idővel az ember − általános biológiai hanyatlásának köszönhetően − látása, hallása romlik. Ha a beszélgetés vagy előadás egy nagy teremben zajlik, ahol a hang elvész, a felnőtt könnyen „lemarad” az elhangzottak jelentős részéről. Ugyanez érvényes a képi szemléltetésre is: a túl kis ábrák, képek, a távoli vetítővászon stb. megnehezítik az információ eljutását a gyengébben látó felnőtthöz. De nemcsak az érzékszervek gyengülnek, hanem általában az új információ feldolgozásának képessége, gyorsasága is pl. a felnőtt számára egy egészen újkeletű probléma megoldása során. Ugyanakkor elmondható a következő is: a felnőtt azon képessége, amely a felhalmozódott tapasztalatiból leszűrt felismerések kombinálására (összefüggések felfedezése, a lényeg meglátása stb.) vonatkozik, az életkor előrehaladtával nem hogy csökken, hanem egy jó ideig még gyarapszik is.107 Az érzékelés és az új információk feldolgozásával járó tanulási folyamat lassulása azonban nem jelent csökkent képességet a különféle feladatok megoldására nézve. Ugyanis annak ellenére, hogy a felnőtt válaszait általában lassabban fogalmazza meg, azok − minőségileg − semmivel sem rosszabbak, mint a nálánál fiatalabbaké. 108 Az élet maga igazolja, hogy sokan idős korukban is kiemelkedő − fiatalabbakat is meghazudtoló − szellemi teljesítményre képesek. Ez többek között a rendszeres szellemi tevékenységnek is köszönhető. Ugyanis tudományosan igazolt tény, hogy a szellemi erőfeszítéssel rendszeresen igénybe vett idegsejtek lassabban öregszenek, mint azok, amelyeket nem használunk. A rendszeres „szellemi edzés” jóvoltából az egészen idős ember is képes új felismerésekre, maradandó értékek alkotására. Gondoljunk pl. a következő hírességekre, akik mindnyájan magas kort értek meg, és életük végéig alkottak a maguk 107 108

Vö. COLE M. – COLE S. R., Fejlődéslélektan, Osiris, Budapest, 1998, 678-681. o. Vö. ALBERICH E. – BINZ A., Adulti e catechesi, 91-92. o.

44

területén, nem ritkán éppen ebben az időszakban hozva létre legmaradandóbb alkotásaikat: Darwin 73 évet, Galilei 78-at, Jókai Mór 79-et, Herman Ottó 79 évet, Micsurin 80-at, Tolsztoj 82 évet, Newton 84et, Pavlov 87-et, Kossuth Lajos 92 évet, Verdi 74-et, Tiziano 99 évet élt.109

Ugyanakkor az is igaz, hogy a felnőtt − és különösképpen az idős − ember szellemi képességeit nagymértékben befolyásolja az őt körülvevő társas környezet minősége. A társas viszonyok hirtelen megváltozásával (nyugdíjba vonulás és az evvel járó tétlenség, megözvegyülés, szociális otthonba kerülés stb. miatt) a szellemi képességek − áttételes okokon keresztül − jelentős mértékű hanyatlásnak indulhatnak. Ezt a visszafejlődést ellensúlyozó tényező, ha az időseknek rendszeres lehetőségük van kölcsönös megnyíláson alapuló beszélgetésekre, vagyis olyan kapcsolatok élésére, ahol nem csak ők beszélnek, és mások figyelmesen meghallgatják és elfogadják őket, hanem mások is (más idősek, illetve fiatalabbak) hozzájuk hasonlóan beszélnek önmagukról, tapasztalataikról, vagyis benső világukról.110 A felnőttek többsége gyorsabban és hatékonyabban tanul, ha nincs stressz hatása alatt, ha nem sürgetik. Fontos számára, hogy egy-egy egyéni vagy kiscsoportos feladat végzésére elegendő ideje legyen.111 A felnőtt szétszórtabb (dekoncentráltabb), mint a fiatal, ezért befogadása könnyen felszínessé válik, több dolog elkerüli a figyelmét, többmindent félreért. Evvel összefüggésben ahogyan idősödik, általában egyre rövidebb ideig képes ugyanazzal a dologgal, problémával foglalkozni, egy adott témáról beszélgetni.112 A felnőtt emlékezeti működése akkor igazán hatékony, ha többféle kommunikációs módon jutnak el hozzá az információk (hallja, látja, lejegyzi stb.). A legmaradandóbbak azonban azok az ismeretek lesznek, amelyek földolgozásában saját maga is tevékenyen részt vesz. A felnőtt ugyanis arra emlékszik legteljesebben, amit maga kutatott, fogalmazott meg, újradolgozott előzetes ismereteivel összevetve és integrálva; illetve ezek az információk épülnek be legteljesebben szemléletébe, és ezek képesek leginkább alakítani világlátását.113 - GYAKORLATI KÖVETKEZMÉNYEK. Ezek a sajátosságok az alábbi gyakorlati szempontokra hívják fel a figyelmünket: • Bármely felnőttkori életszakaszról is legyen szó, lényeges, hogy a a katekéták időről időre törődjenek a résztvevők meglévő motivációjának újraélesztésével, megerősítésével és újbóli tudatosításával. (Sokszor elegendő annak felidézése, hogy mivel járulhat hozzá az adott téma feldolgozása, a programon történő részvétel, vagy az egész katekézis-folyamat a családi élet gyarapodásához, az önmagunkhoz való egészségesebb viszony megéléséhez, a gyermekneveléshez stb.) • A konkrét foglalkozásokon célravezető kevesebb új információval (kisebb témával) dolgozni, és jól beosztani a foglalkozás menetét, hogy legyen elegendő idő a megértésre, feldolgozásra és a személyessé tételre is. • Avégett, hogy a foglalkozáson előkerülő információk valóban eljussanak a résztvevőkhöz, érdemes élni a szemléltetés különféle lehetőségeivel, világosan, egyszerűen fogalmazni, illetve a leglényegesebb információkat mindenki számára jól látható módon leírni. • A katekézis-foglalkozás hatékonyságát felnőttek esetében különösképpen megnöveli, ha aktív részvételre építő technikákat alkalmazunk (a felnőtt maga kutathat, gondolhat át, fogalmazhat meg, vethet fel dolgokat stb.), illetve olyanokat, amelyek a kölcsönös kommunikációra is építenek (interaktív technikák, eljárások).

109 Vö. OBÁL F., Az emberi test (II. kötet), Gondolat, Budapest, 1986, 1244-1245. o.; HAYES N., Pszichológia, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1996, 248-249. o. 110 COLE M. – COLE S. R., I.m., 687-689. o.; ATKINSON R. L. ÉS MTS, Pszichológia, Osiris, Budapest, 1997, 99-100. o. 111 Vö. ALBERICH E. – BINZ A., Adulti e catechesi, 91. o. 112 Vö. ZRINSZKY L., I.m., 37-40. o.; OBÁL F., I.m., 1243-1244. o. 113 Vö. ZRINSZKY L., I.m.,49-51., 54-63. o

45

3. Motiváltság és motiválás Az eddigiek során többször érintettük a motiváció témáját és fontosságát a felnőttek katekézisében. A motiváció lényeges szerepe miatt célszerű külön is kitérni a vele kapcsolatos legfontosabb gyakorlati kérdések áttekintésére. 3.1. A motiváció fogalma Mindannyian tudjuk, számtalanszor átéltük, hogy benső hajtóerő, érdeklődés, meggyőződés nélkül hallatlan erőfeszítéseket kíván bármilyen feladat elvégzése. Sőt, ennek az alapvető érdeklődésnek a hiányában sokszor rá sem szánjuk magunkat még a feladat elkezdésére sem. Motiváció alatt azt az erőt értjük, amely felszabadítja és irányítja az ember energiáit egy cél elérésére (ez a cél sokféle lehet, például egy ismeret elsajátítása, magatartásváltoztatás, egy képesség megszerzése, egy életfeladat megoldása stb.).114 Motiváció nélkül egyetlen korosztály – így a felnőttek – nevelése, oktatása, és katekézise esetében sem várhatunk jelentős eredményt, ezért elsődleges feladat, hogy segítsük megszületni, majd időről-időre ébren tartani és erősíteni ezt a benső erőt. 3.2. A motiváció típusai és a motiválás lehetséges módjai A motiváció és motiváltság (mint állapot) a valóságban sokszínű módon megmutatkozó jelenség. - A MOTIVÁCIÓ TÍPUSAI. Bármilyen – esetünkben a katekézisen való részvételre vonatkozó – motiváció alapvetően kétféle lehet. Egyrészt általános (vagy habituális), amely azt jelenti, hogy pl. a katekézisbe történő bekapcsolódás – mint lehetőség – alapvetően érdekli az embert, fontos számára, nyitottan áll hozzá, mert lehetőséget lát benne személyes céljai elérését illetően (pl. jó családapa, családanya, nevelő, munkatárs, plébániai szolgálattevő stb. lehessen; hogy Istennel, az evangéliummal összhangban tudja élni mindennapjait stb.). Másrészt lehet a motiváció aktuális, ami a pillanatnyi állapotra, együttműködési, kutatási készségre vonatkozik, vagyis arra, hogy pl. mennyire nyitott az ember a konkrét katekézisfoglalkozáson való részvételre, mennyire vált fontossá számára az adott témával történő foglalkozás, mennyire pihent, szellemileg kész a részvételre.115 Az általános motiváció kialakítása lényeges tehát amiatt, hogy a felnőtt számára fontos legyen a katekézisen történő részvétel – vagyis egyáltalán a jelenlét –, az aktuális motiváció kialakítása pedig azért, hogy ne csak ott legyen a felnőtt, hanem nyitottan és tevékenyen be is akarjon kapcsolódni a foglalkozás menetébe, mert ez feltétele annak, hogy szemléletében formálódjon is. - A MOTIVÁCIÓ MÓDJAI. A gyakorlati kérdés értelemszerűen az, hogy „Hogyan lehet ’felébreszteni’, és ébren tartani a katekézis (lehetséges) résztvevőiben a motivációt?”, legyen szó akár az általános, akár az aktuális motivációról. Az általános motiváció kialakulásához szükséges egy vagy néhány nyomós érv, amelyet sajátjának – ezért fontosnak is – érez a felnőtt. A jelen tanulmány első fejezetében, a hazai helyzet lényegretörő leírásánál szó volt számos olyan tényről, és ezekkel összefüggő feladatokról, amelyek ismerete, a róluk való beszélgetés elindíthatja a felnőttben a katekézisen történő részvétel iránti igényt. A katekéta feladata abban áll, hogy segítse „találkozni” a felnőttet olyan érvekkel, amelyek motiválni képesek őt abból kiindulva, amilyen élethelyzetben, életállapotban van (ami neki ekkor a legfontosabb lehet). Néhány ilyen általános (vagyis tovább konkretizálható) érv a hazai helyzet leírása alapján: 1. ahhoz, hogy az értékek sokféleségétől átszőtt társadalomban az ember tudatosan élhesse családi, házas, munkahelyi stb. életét (ne pedig a divathullámok, vagy mások politikai/gazdasági érdekeiből eredő

Vö. JAKAB Z., „Motiváció” in: BÁTHORY Z. – FALUS I., (Szerk.), Pedagógiai Lexikon (II. kötet), Keraban Könyvkiadó, Budapest, 1997, 488-491. o. 115 Vö. ZRINSZKY L., A felnőttképzés tudománya, 31-32. o 114

46

manipulációk szele miatt ide-oda hajolva), szilárd értékrendszerre, biztos viszonyítási pontokra van szüksége. A felnőttek katekézise segít ezek sajáttá tételében (ezt a feladatot nem töltötte be a gyermekkori vallásos nevelés, és nem is tudta volna betölteni; ennek a felnőttkorban van a megfelelő ideje). 2. A katekézis közeget biztosít a hiteles, őszinte, igazán emberi kapcsolatok kialakítására; közösséget nyújt, ahol az ember megtanulhatja, hogyan érdemes, és hogyan tudja élni kapcsolatait. 3. A katekézis segítséget nyújthat a jó házastársi kapcsolat megalapozásához, illetve folyamatos, a házastársak kölcsönös kibontakozását elősegítő mélyítéséhez, továbbá a személyessé tett keresztény értékeknek megfelelő gyermekneveléshez (hiszen a gyermekek alapvetően olyanná válnak, olyan értékeket építenek magukba, amilyenek a szülők, és amilyen értékek mentén ők maguk is berendezik életüket). 4. A katekézis során a felnőtt – keresztény identitását (újra)alapozva – felkészülhet saját gyermekei kifejezetten vallásos nevelésére éppúgy, mint környezetének szeretetteljes evangelizálására. 5. A katekézisben lehetőség van arra, hogy a felnőtt hívek olyan egyházszemléletre tegyenek szert, amelynek talaján képesek lehetnek megújítani plébániai közösségük életét. 6. A megfelelő katekézis segítséget nyújthat az alkalmas személyek megtalálásában, akik – a lelkipásztorok kis létszáma miatt – a közösség életének szervezésében és vezetésében (világiként) jelentős szerepet tölthetnek be stb. A katekézisen való részvétel igényének kialakulását kommunikációs – ezen belül pedig „érvelési” – stílusunkkal is segíthetjük. Ha a felnőtt megbizonyosodik arról, hogy mi (katekéták, lelkipásztorok) egyrészt értjük a dolgunkat (ezért értékel minket), másrészt pedig magunk is meggyőződésből fontosnak és értékesnek tartjuk azt, amire hívjuk (nem csak elmondjuk a „meghívó szöveget”, mert hivatalból ez a dolgunk), jobban megszólítva érzi magát. Általános tapasztalat, hogy bármiféle meggyőzés kevésbé működik, ha mások tudják, hogy éppen a meggyőzés a célunk. Ez azt jelenti, hogy eleve tudnunk kell (és ennek megfelelően szabadon hagyva kommunikálnunk), hogy a döntés a felnőtté, nem a mienk. A kényszer érzetét keltő „becserkészést” a felnőtt könnyen megérzi, és erre gyakran ellenállással reagál. Ezért inkább helyes meghívásról beszélni, mintsem meggyőzésről. Amit tehetünk, az az, hogy pl. a mindannyiunkban élő vágyakra alapozunk (pl. „Mindannyian szeretnénk úgy felnevelni gyermekeinket, hogy felnőttként is büszkén és példaként tekintsenek ránk.”); tárgyilagos érveket sorakoztatunk fel; hivatkozunk mások – lehetőleg ismert, tekintélynek örvendő személyek – tapasztalatára; következetesek vagyunk gondolatmenetünkben; nemcsak a részvétellel járó előnyöket, hanem az esetleges hátrányokat is őszintén (de lényegretörően, egyszerűen, nem felnagyítva) felsorakoztatjuk.116

Általában érvényes, hogy többen döntenek a katekézisen való részvétel mellett, ha van választási lehetőségük több meghirdetett katekézis-típus közül. Ha van lehetőség választani, kevesebben maradnak közömbösek.117 Az észérvekről történő beszélgetés azonban sokszor kevés a motiváció kialakulásához. Ahogyan a felnőtt tanulási sajátosságainak tárgyalásánál szó volt róla,118 bármilyen – az egyházzal, vagy kimondottan a katekézissel összefüggő – pozitív tapasztalat nagyot lendíthet a felnőtt részvételi szándékának kialakulásában (pl. a katekéta, lelkipásztor szívélyes fogadtatása és partneri kommunikációs stílusa; valamilyen, már működő katekézisen résztvevőkkel történő jó hangulatú, pozitív nyomokat hagyó találkozás [különösképpen, ha ők beszámolnak eddigi, katekézissel kapcsolatos, vonzó tapasztalataikról]; a plébániai közösséghez tartozás hangulatának megízlelése egy közösségi programon [pl. játszónap, farsang, kirándulás…] stb.). Az általános motiváció fenntartásában, illetve további erősítésében döntő szerepe van a megkezdett katekézisen szerzett tapasztalatoknak. Pontosabban szólva annak, hogy milyen jellegű katekézissel találkozik a felnőtt, még konkrétabban: mennyire felel meg a felnőtt tanulási sajátosságainak, mennyire „felnőtt stílusban” történik? Ezért mondhatjuk, hogy a motiváció ébren tartása és folyamatos erősödése tulajdonképpen módszertani kérdés. Itt is említek néhány konkrét példát a tanulási sajátosságoknál leírtak alapján. A motivációt fenntartja és erősíti, ha: 1. a felnőttnek lehetősége van kifejezni és megosztani saját tapasztalatait, és találkozhat másokéval is; 2. van valamilyen mértékű beleszólási/döntési lehetősége arra vonatkozólag, hogy mivel és hogyan foglalkozzanak a katekézisen; 3. tapintatos légkör van, elfogadják, meghallgatják és elismerik, lehet igazán őszinte; 4. a foglalkozás jól és pontosan szervezett, igényes, mindig találkozik valami újjal, hasznossal, gyakorlatiassal; 5. tevékenyen bekapcsolódhat a foglalkozás menetébe (nem csak „fogyasztója” az elhangzott információknak); 6. szemléletesen, olykor szokatlanul (játékosan) találkozik új dolgokkal stb.

Vö. VAJDA ZS., MI-TI-ŐK. A társas lélektan rejtelmei serdülők számára, Dinasztia Kiadó, Budapest, 1997, 25-30. o. Vö. DOBOS L., I.m., 23. o. 118 Vö. Jelen fejezet 1.1. pontja. 116 117

47

Az aktuális motiváció felélesztését a legcélravezetőbb a konkrét foglalkozás elején megkísérelni. Erről részben volt szó a tanulási sajátosságoknál119, másrészt ennek tárgyalására a felnőttek katekézisében alkalmazható különféle technikák tárgyalásánál térek ki. 3.3. A motiváció szintjei és a motiválás lehetőségei A gyakorlat azt mutatja, hogy a felnőttek különböző típusú katekézisein résztvevők nemritkán nagyon eltérő motivációval rendelkeznek. A motiváltság mértéke alapján három csoportba sorolhatjuk a felnőtteket120: 1. Sokan nincsenek motiválva arra, hogy hitükben elmélyüljenek, annak ellenére, hogy részt vesznek a felnőttek katekézisén. Több oka lehet az ilyen jellegű részvételnek, például az – és talán ez a leggyakoribb eset –, hogy az elsőáldozásra, illetve a bérmálkozásra készülő gyerekek szüleinek a legtöbb helyen kötelező egy hosszabbrövidebb ideig katekézisen részt venni ahhoz, hogy gyermekeiket a szentségek vételéhez engedjék. Sokan ezt szükséges kötelességnek tekintik, amin „túl kell esni”. Az ilyen személyekkel kapcsolatban fontos, hogy a katekéta nagy türelemmel, tisztelettel és tapintattal viselkedjen, és ne sajnálja az időt arra, hogy tisztázzák a katekézisen való részvétel valódi okát, célját, valamint az esetleges ellenállásnak, visszautasításnak igazi gyökerét. A beszélgetések során a katekéta törekedjen az igazi motiváció megteremtésére a legmegfelelőbb érv lehetőség szerinti átbeszélgetésével. A beszélgetések eredményességének feltétele az előbb említett türelmen és tapintaton kívül a baráti, egyenrangú viszony, amiben nincs helye az esetleges hibák miatti tekintélyelvű szemrehányásoknak, vádolásnak. Másrészt sok plébánia tapasztalata azt mutatja, hogy számos felnőtt, aki „muszájból” kezd el részt venni gyermeke szentségi felkészítése miatt a szülők katekézisén, idővel megszereti azt, felismeri a benne rejlő lehetőségeket. (Nem ritka az sem, hogy a folyamat végeztével ők maguk kérik, hogy legyen folytatás.) Esetükben tehát fontos, hogy ragaszkodjunk az „előírásokhoz”, vagyis az egyházi közösség azon döntéséhez, hogy a gyermekek szentségekhez járulásának feltétele a szülők aktív bekapcsolódása is, hiszen sokaknál éppen ez szüli meg a valódi motiváltságot. A kevésbé motiváltak másik csoportját képezik azok a felnőttek, akik a rendszeres templomba járók táborába tartoznak. Sokan közülük fölöslegesnek tartják a katekézisen való részvételt, hiszen „helyükön vannak”, „jó katolikusok”. Az ő esetükben az általános motiváció megteremtésénél elmondottak szolgálhatnak segítségül. 2. Gyakori az a helyzet is, amikor a résztvevők csak kissé motiváltak: fontos nekik a katekézisen való részvétel, de sokszor egyéni, felszínes célok vezetik őket, amelyek nem vagy kissé fedik a katekézis valódi célkitűzéseit (pl. támaszt keres a közösségben, keresztény házastársat keres magának stb.). Ebben az esetben is szükséges, hogy felszínre kerüljenek a résztvevők tényleges elvárásai, igényei, és hogy ezek mellett vagy helyett egy őszinte hitelmélyítés utáni igény fogalmazódjék meg. Ezt mind az általános motiváció kialakításánál és ébrentartásánál, mind pedig az aktuális motiváció felélesztésénél elmondottak figyelmbe vétele segítheti elő. 3. Vannak – általában kevesen –, akik erős motivációjúak: akadnak közöttük olyanok, akik számára az életállapotuk evangéliumibb megélését segítő katekézis-típusokon való részvétel a fontos (mint fiatal házas, gyermekeit nevelő szülő, házastárs, társadalmi életben elkötelezett keresztény stb.). Mások – általában az újonnan megtérők – pedig hitfejlődésük újabb szakaszába lépésük miatt kimondottan a hit dolgaival szeretnének foglalkozni (amire kitüntett módon a katekumenátus folyamata ad teret).

119 120

Jelen fejezet 1.4. pontja. Vö. ALBERICH E. – BINZ A., I.m., 49. o.; . DOBOS L., I.m., 12-15. o.; SORAVITO L., I.m., 68-70. o.

48

Akármelyik csoportról is legyen szó, érvényes az a megállapítás, miszerint a felnőtt csak akkor hajlandó és akar a hitének elmélyítését szolgáló úton haladni, ha igazi, nyomós érvek alapján felismerte annak szükségességét és jelentőségét. Emiatt a felnőtt embert motiválni annyit jelent, mint felébreszteni benne a növekedés igényét, és világossá tenni számára, hogy lehetséges pozitív módon megválaszolni ezt a mélyről jövő indíttatást. A szükség, az igény megléte a cselekvés motorja. 4. A katekézis-foglalkozás menete A felnőttek katekézisében a konkrét foglalkozások megtervezése során olyan foglalkozásmodelleket célszerű alapul venni, amelyek igazodnak a felnőtt – kicsivel föntebb leírt – tanulási sajátosságaihoz. Különös módon a Három szakaszos biblikus, a Tapasztalati, a Három fázisú témafeldolgozás, a Katekumenális és a Liturgikus módszer azok, amelyek megrajzolják a felnőtt tanulási sajátosságaival összhangban lévő kereteket, lépéseket. Ezek mellett nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy egy felnőtt-csoport katekézisének kezdeti időszakában sok esetben célszerű a túlnyomórészt megosztásra hangsúlyt fektető foglalkozásokat előnyben részesíteni, ahol inkább a résztvevőkben meglévő tapasztalatok, elképzelések, értékek stb. kifejezése a fontos, és kevésbé ennek a kinyilatkoztatással történő összevetése és felülvizsgálata.121 Ugyanakkor nem ritkák azok a hazai tapasztalatok sem, amelyek arra hívják fel a figyelmet, hogy egy felnőttcsoport életének kezdeti szakaszában éppen a tanító típusú foglalkozások (előadások) lesznek azok, amelyek elindítják a felnőtteket a kinyilatkoztatás és a – hallgatóság hozzászólásainak, feltett kérdéseinek, az egymás véleményére történő reagálásoknak következtében – egymás mélyebb megismerése felé. Idővel aztán az „előadásos jelleg” átadhatja helyét a személyek közötti kommunikációt jobban előnyben részesítő foglalkozás-modelleknek.122 5. Technikák, eszközök a felnőttek katekézisében123 A katekézis gyakorlatában a célok elérésére és a témák feldolgozására számos, kreativitást igénylő módszer, technika, munkaforma, eszköz áll rendelkezésünkre. A következő oldalakon szereplő táblázatok gyakorlati segítséget kívánnak nyújtani a foglalkozások konkrét, technikai részleteinek kidolgozásához. Egyrészt a felnőttek katekézisében használható technikák alkalmazási lehetőségeiről adnak tájékoztatást, másrészt pedig a lehetséges eszközök felhasználási módjáról.

Vö. KESZELI S., Alapvető kateketika, 2.6.1.1. pont Vö. TOMKA F., „Öt tézis a hazai katolikus felnőttképzésről”, in: DOBOS L., (Szerk.), Kateketikai szöveggyűjtemény, PHF, 2005, 37-40. o. 123 Vö. ALBERICH E. – BINZ A., Adulti e catechesi, 155-157. o.; BINZ A. – SALZMANN S., I.m., 123. o. 121 122

49

A felnőttek katekézisében bizonyos részfeladatok elvégzésére javasolt technikák:

(∗: nagyon

megfelelő módszer; +: megfelelő módszer) Feladat → Technika ↓ Esetek elemzése Problémamegoldás Helyzetelemzés, felmérés Szerepjátékok Diaporáma, audiovizuális montázs, film Konferencia, előadás, beszámoló Összefoglalás egy témával kapcsolatban Vita, vitafórum Tanúságtétel Élmények, tapasztalatok elemzése Helyzetszimuláció Szövegolvasás

Változtatásra késztetni

Motiválni, érdeklődést felkelteni

Esetek elemzése Problémamegoldás Helyzetelemzés, felmérés Szerepjátékok

∗ +

+

+ +

+ ∗

+ + +

+

+

+

+ ∗

∗ ∗

∗ A meglévő Információt szolgáltatni hittapasztalatot, szemléletmódot felszínre hozni

∗

∗

∗

+

∗

∗ ∗

∗ ∗

+

Élmények, tapasztalatok elemzése Helyzetszimuláció

+

+

+

+

Szövegolvasás

+ ∗

∗

∗

∗

∗

∗

∗

∗

∗

∗

Egy témát, Megoldást keresni problémát elemezni

+ ∗

Tanúságtétel

Kreatív ∗ kifejezésmódok: (mozdulatok, zene, írás, vers, rajz, festés stb.) Konrét feladatvállalás

Aktivizálni a résztvevőket + + + +

Benső szükségleteket, igényeket feléleszteni +

∗ Diaporáma, + audiovizuális montázs, film Konferencia, + előadás, beszámoló Összefoglalás egy témával kapcsolatban Vita, vitafórum

az Serkenteni a Közösséget csoport életét építeni

+ +

Kreatív kifejezésmódok: (mozdulatok, zene, írás, vers, rajz, festés stb.) Kirándulás, fontosabb helyek látogatása (emlékművek, szent helyek stb.); Konrét feladatvállalás Feladat → Technika ↓

Bensővé, sajáttá Kifejezni tenni az üzenetet üzenetet

∗

+

∗

+

∗ ∗

Értékeket ütköztetni

+ ∗

∗

∗

∗

∗

∗

∗

+

∗

∗

+

∗ +

∗

+

∗

+

∗

+

∗

∗

+

∗ +

+

∗

+ ∗

∗

∗

50

A felnőttek katekézisében javasolt eszközök: (∗:

nagyon megfelelő eszköz; +: megfelelő eszköz)

Szerep → Eszköz ↓

Példát bemutatni

Információt Elemeket, szolgáltatni témákat, gondolatokat, szempontokat rendszerezni

Tábla, ∗ óriásplakát, nagyméretű papír, kartonlap Fénykép, kép, dia Vázlatok ∗ Könyvek, ∗ füzetek, dokumentumok stb Munkafüzetek, ∗ kérdőívek, elemzési szempontok Összefoglalások ∗ Audiovizuális ∗ montázs, videofilm Videofelvétel a + csoportmunkáról Zene (lemez, + CD, kazetta, hangszerek stb

Megoldásokat felvázolni

∗

Rendszerezni, Bevonni a Kifejezni, elemezni egy személyeket a kimutatni a tevékenységet tevékenységbe magatartást, belső meggyőződést

Értékeket, életmodelleket javasolni

+

∗

+ ∗

+

+

+

∗

∗

∗

∗

∗ +

∗

+

+

+

+

+

∗ ∗ ∗

∗

+

∗

∗

∗

+

+

+

∗

+

+

6. Társas munkaformák a felnőttek katekézisében A felnőttek katekézisében többféle társas munkaforma lehetőségével, illetve ezek kombinációjával élhetünk. Dolgozhatunk a) nagy csoportban (plénum); b) kislétszámú csoportokban; c) párokban; d) egyénileg. Mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Ezek – illetve lehetőségeink –ismeretében egyrészt változatosabbá, másrészt pedig célravezetőbbé tehetjük a konkrét találkozásokat. A következőkben áttekintjük ezen munkaformák sajátosságait.124 6.1. A nagy csoport (plénum) Nagy csoportban általában konferenciákon, előadásokon, sok embert megmozgató ünnepségeken – bizonyos esetekben lelki gyakorlatokon (pl. nagyböjtben), alkalmi katekéziseken – szoktunk dolgozni. Ez a munkaforma lehetővé teszi, hogy nagyközösségi szinten előmozdítsuk a lelki, közösségi és intellektuális összetartozás tudatát, illetve hogy viszonylag rövid idő alatt sok embert szólítsunk meg, tanítsunk, informáljunk valamely témában. További előnye, hogy a benne résztvevők szabadabbnak érezhetik magukat a tömegben elvegyülve (a „névtelenség” szabadsága); ugyanakkor általában nő a csoporthoz tartozás tudata; továbbá időt lehet megtakarítani. Mivel az információk átadásán van a hangsúly, és kevésbé a személyek közötti kapcsolatok építésén vagy a hallottak személyessé tételén, ennek a munkaformának negatívuma, hogy kevésbé segíti elő a személyes elköteleződést, kevésbé mozdítja elő a személyes érdekeltséget a bekapcsolódásra, az elhangzottak gyakorlati megvalósítására.

124

Vö. BINZ A. – SALZMANN S., I.m., 125-126. o.; SORAVITO L., I.m., 252-254. o.

51

További hátránya, hogy javarészt egyirányú kommunikáció valósul meg benne: az információt, tudást közlők felől a tömeg felé, ahol a személyes reakcióknak, a visszajelzésnek igen kis tere van, ha van egyáltalán. 6.2. Kiscsoport A kiscsoportos munkában a személyek közötti kommunikáció, tapasztalatcsere kifejezetten előtérbe kerül az előző munkaformához képest. Ennek a munkaformának az alkalmazása lehetővé teszi, hogy a csoport tagjai magukénak érezzék a nagyobb közösség életének eseményeit (ezért motiváltabban kapcsolódjanak bele), amennyiben azokat a kiscsoportos munka során ők készítik elő (pl. egy liturgikus ünneplést). Jó közeget biztosít továbbá a résztvevők tapasztalatainak – és az ezekből eredő tudásnak – a megosztására, az önkifejezésre, a személyes/közösségi kapcsolatok épülésére, a csoport, tágabb közösség ügyéért való személyes elköteleződésre (motiváltság), az egyéni kreativitás kibontakoztatására, valamint a csoporton belüli és a csoportok közötti munkamegosztásra. A legideálisabb munkaforma valamely probléma megoldásához vezető javaslat megfogalmazására, valamint a megoldás gyakorlati megvalósítására. Nehézségként merülhet fel, hogy a személyek közötti kapcsolatok építése, az egyéni tapasztalatok, elképzelések megosztása túlzottan előtérbe kerül a csoport feladatával (megoldandó probléma, tárgyalandó téma) szemben, viszonylag kevés idő és figyelem fordítódik rá. Előadódhat az is, hogy a csoporton belüli kommunikáció során feszültségek keletkeznek, kifejezett vagy ki nem mondott hatalmi játékok színtere lesz a csoport („Kié legyen a végső szó?”, „Kinek a javaslatát vigyük tovább?” stb.). Ezek rányomják bélyegüket a csoport légkörére és munkájára is. Technikai nehézségekkel is járhat a kiscsoportos munka: van-e elegendő hely, ahol zavartalanul dolgozhatnak a csoportok?, hogyan osszuk meg a kiscsoportok munkájának eredményét, hogy ez hatékony, ugyanakkor érdekfeszítő is legyen (a többség ne unatkozzon)? Célszerű ilyen esetekben nem kizárólag a szóbeli beszámolás lehetőségével élni, hanem egyéb technikai megoldásokat is alkalmazni, amelyek változatossá terszik a megosztást (nagy kartonlapok/feliratok, írásvetítő fóliák stb.). Említett hátrányai ellenére ez az a munkaforma, amit leginkább célszerű előnyben részesíteni a felnőttek katekézisében a szoros értelemben vett katekézis-foglalkozásokon, mert ez teszi legteljesebben lehetővé, hogy a felnőttek együtt növekedjenek a hitben, közösen éljék és vallják meg hitüket, és tegyenek szert hiteles egyháztapasztalatra kicsiben.125 6.3. Páros munka A párokban folyó munka jó lehetőséget teremt egészen konkrét (előkészítő vagy kivitelezési) feladatok gyors elvégzésére (pl. egy rövid imaalkalom körülményeinek megteremtése, menetének átgondolása). Jól alkalmazható abban az esetben is, amikor fontosnak tartjuk az adott témával kapcsolatos egészen személyes és mély tapasztalatok, érzések, gondolatok megosztását. A páros beszélgetésben általában könnyebben megnyílik az ember, mint a kis vagy nagy csoport előtt. A bizonyos időközönkénti páros munka növeli a csoporton belüli összetartást, egységet, továbbá a csoport egészére és munkájára vonatkozó elkötelezettséget, felelősségérzetet. Ugyanakkor ez a munkaforma sem mentes a problémáktól. Egy téma páros megbeszélése során ki-ki mindössze egyetlen ember meglátásával találkozik, nincs lehetősége olyan széles látókör kialakítására, mintha csoport-szinten beszélnének róla. Könnyen előfordul, hogy a pár tagjai valamilyen oknál fogva „gyorsan letudják” a megosztást, így az valójában nem éri el szándékolt célját. Az is előfordulhat, hogy a pár egyik tagja magához ragadja a szót, míg a Vö. CT 24; ALBERICH E., „La catechesi degli adulti”, in: ISTITUTO DI CATECHETICA, UPS, ROMA, Andate & insegnate. Manuale di catechetica, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 2002, 283-296. o. 125

52

másiknak nincs lehetősége kifejezni magát; vagy obejektív mércével mérve hibás dolgokban egyeznek meg, értenek egyet stb. 6.4. Egyéni munka Az egyéni munka során tudunk egy témát legteljesebben személyessé tenni és belátni jelentőségét. Itt kinek-kinek megvan a lehetősége egyéni ritmusában haladni, az elmélyülés során igazán őszintén találkozni saját elképzeléseivel, kérdéseivel, ellenvetéseivel. Ennek a munkaformának a kizárólagossága kedvez az individualista gondolkodásmód megerősödésének, az egyéni véleményekhez történő túlzott ragaszkodásnak, a másokkal való konfrontáció és megosztás nehézkessé válásának (vagy az erre való képtelenségnek). Az egyéni munka feltételez továbbá egy jelentős fokú önfegyelmet, kitartást. A különböző társas munkaformák előnyeinek és hátrányainak ismeretében célszerű a katekézisben váltogatni, illetve kombinálni ezeket annak függvényében, hogy melyik segíti elő leginkább a kateketikai célok megvalósulását, az adott téma feldolgozását, illetve a csoportnak mint egésznek a fejlődését. Nem elhanyagolható szempontot jeletenek továbbá a katekézisen résztvevő felnőttek korábbi, katekézissel – vagy tágabban vett bármiféle tanulással, az ezek során megszokott munkaformákkal és tulajdonképpeni módszerekkel, technikákkal – kapcsolatos tapasztalatai is. A korábbi tapasztalatok, berögződések megnehezíthetik egyik-másik munkaforma (vagy technika) bevezetését, alkalmazását. A katekéta feladata, hogy segítse – a különböző munkaformák és technikák fokozatos, tapintatos, ugyanakkor határozott bevezetésével, illetve az ezek során adódó nehézségek türelmes átbeszélésével – a felnőtteket, hogy felszámolják esetleg meglévő ellenállásukat.126 Az említett társas munkaformákat többféle módon is lehet kombinálni. Pl. 1) nagy csoport → kis csoport → nagy csoport (Ez a munkaforma-kombináció alkalmas a résztvevőkben lévő esetleges félreértések, hibás elképzelések tisztázására és helyre tételére.); 2) kis csoport → nagy csoport → kis csoport (Ez a lépéssor igen alkalmas a csoporttagokban rejlő ismeretek, tapasztalatok, elképzelések széles körű megosztására és kamatoztatására, esetleges kiegészítésére vagy korrekciójára [a nagy csoportban]; továbbá egy probléma megoldási javaslatainak összegyűjtésére.); 3) egyéni munka → kis csoport → nagy csoport (Egy téma igazán mély, ugyanakor közösség elmélyítését és feldolgozását is lehetővé teszi. Alkalmazása javasolt pl. egy közös tervezési folyamatnál.); 4) nagy csoport → egyéni munka → kis csoport (Amennyiben a résztvevőknek nincsenek az adott témával kapcsolatban előzetes tapasztalataik, ismeretük. Nagy csoportban az alapokról van szó, amelyeket egyénileg, illetve kis csoportban elmélyítenek, megvitatnak, gyakorolnak).127

7. A felnőttek katekétája Az eddigiek során többször utaltam arra, hogy ahhoz, hogy a felnőttek katekézise a felnőtteknek megfelelő stílusban történjen – és ennek megfelelően minél gyümölcsözőbb legyen –, elengedhetetlen, hogy a felnőttek katekétája a katekézissel összhangban lévő hozzáállásra törekedjen, e szerint legyen jelen, és végezze szolgálatát. A következőkben ennek a hozzáállásnak a főbb vonásait tekintjük át. Bár igaz, hogy a „felnőttek katekétája” kifejezés – abból adódóan, hogy sokféle jellegű felnőtt-katekézis létezik – a gyakorlatban sokféle katekéta-típust jelent, ezek a vonások mégis általánosaknak mondhatók. A felnőttek katekétája: - nyitott, érzékeny a katekézisen résztvevők világára, mindarra, amit magukkal hoznak. Felkészült arra, hogy sokan közülük lelki és érzelmi szempontból, életútjukat tekintve „nagyon messziről jönnek” a hívő közösségbe. Tudja, hogy bennük a hit igazi soksszínűségével találkozhat. Fontos számára, hogy egyre jobban megismerje: „Kik ezek az emberek?”; „Hogyan éreznek, gondolkodnak, hisznek?”.

126 127

Vö. SORAVITO L., I.m., 254. o.; ZRINSZKY L., A felnőttképzés tudománya,190-191. o Vö. BINZ A. – SALZMANN S., I.m., 126-128. o.

53

Tudatában van annak, hogy sokak esetében elsőként evangelizátor kell, hogy legyen, még mielőtt katekétaként szolgálna; hogy a felnőttek egy részénél a hit (mint istenrehagyatkozás és istenismeret) alapjainak (újra)kialakulását hivatott szolgálni. - Ennek megfelelően tudja, hogy az érdeklődés és a párbeszéd embere kell, hogy legyen. Olyan ember, aki őszintén érdeklődik a másik ember világa iránt: képes pozitív és feltétel nélküli meghallgatásra és elfogadásra, ami azonban nem azt jelenti, hogy mindennel feltétlenül egyet is ért. Olyan ember, akiben megvan a kellő bátorság a konfrontálódásra, a másokban felbukkanó új, más, szokatlan megismerésére és elfogadására, és – nekik köszönhetően – a növekedésre, alakulásra, változásra (nem csak adni akar, hanem kész kapni is, lelkileg növekedni).128 - Bízik a katekézisen résztvevő felnőttek fejlődésében akkor is, ha tudja, hogy esetleg néhányan kevésbé motiváltak, vagy korábbi tapasztalataik megnehezítik a katekézisen történő érdeklődő részvételt.129 - Elfogadja, hogy nem mindenható, hogy mások szabadsága fölött (különösképpen a szabad döntéseik gyakorlásának lehetőségére igen érzékeny felnőtteké fölött) nem rendelkezhet.130 - A zsinati egyházképhez hűen arra törekszik, hogy a résztvevő felnőttek maguk váljanak katekézisük főszereplőivé. Úgy tekint szolgálatára, mint az önálló felnőttek egyházon és a társadalmon belüli még önállóbbá válását elősegítő katalizátor-szerepre.131 - A felnőttekkel és a felnőttekért dolgozik, nem pedig helyettük, ellenük, fölöttük (abszolút tekintélyként), vagy alattuk (teljes függésben tőlük). - Ha lehetősége engedi, más katekétával együtt szolgál egy csoportban (ez elősegíti a munkamegosztást, a jobb odafigyelést a résztvevőkre, az együttműködést, mindamellett, hogy a társsal való tevékenység evangéliumibb szolgálat mint a magányos munka). - Alapvető hozzáállását az jellemzi, hogy olyan hívőként van jelen a felnőttek között, aki megosztja velük hitét (nem pedig tanárként, vagy prédikátorként). Útitársként szolgálja a felnőtteket az emmauszi tanítványok mellé szegődő Mester példáját követve: előttük megy, bátorítja őket abban az élethelyzetben, állapotban, amiben vannak, segítve őket a megoldáshoz vezető út felfedezésében.132 Ez a hozzáállás, és az itt felsorolt készségek fejleszthetők, alakíthatók mind egyéni tudatos odafigyeléssel, mind pedig közösségileg, továbbképzések, lelkigyakorlatok keretében is. -

Vö. MKD, 9.2.2.2.1.; BINZ A. – SALZMANN S., I.m., 152-153. o.; SORAVITO L., „I catechisti degli adulti”, in: UFFICIO CATECHISTICO NAZIONALE, Adulti e catechesi nella communitá, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 120-135. o 129 Vö. BIEMMI E., I.m., 130. o. 130 Vö. BIEMMI E., I.m., 127-128. o. 131 Vö. MKD, 9.2.2.2.1.; COINCAT 71 132 Vö. ALBERICH E. – BINZ A., I.m., 137-138. o.; SORAVITO L., La catechesi degli adulti, 278-279. o. 128

54

4. Szempontok az egyénileg és csoportban zajló személyessé tételhez és irodalom az elméleti elmélyítéshez 1. Állítsd össze a plébániai közösséghez tartozó különféle korosztályú felnőttek (köztük szükség esetén a lelkipásztor és munkatársai) motiválását szolgáló stratégia fő lépéseit! 2. Készíts lehetséges, konkrét foglalkozás-tervezeteket egy általad ismert felnőttcsoportot szem előtt tartva! Törekedj az összeállítás során figyelembe venni a programozás során megismertek mellett a tanulási sajátosságoknál felmerült gyakorlati következményeket is! A tanulási sajátosságokkal kapcsolatban: -

ZRINSZKY L., A felnőttképzés tudománya. Bevezetés az andragógiába, Okker Oktatási Iroda, [h.n.], [é.n.], 2964. o.

A motiválással kapcsolatban: -

DOBOS L., Hittan – felnőtteknek. Egy andragógiailag megalapozott felnőttkatekézis körvonalai, Lámpás Kiadó, Abaliget, 1999, 12-25. o. PRATKANIS, A. R., A rábeszélőgép: élni és visszaélni a meggyőzés mindennapos mesterségével, Ab Ovo, Budapest, 1992. GRIFFIN E., Meggyőztél! Mitől változnak meg az emberek?, Harmat, Budapest, 2004. CIALDINI R. B., A befolyásolás lélektana: a meggyőzés pszichológiája, Corvinus, Budapest, 1999.

Módszerekről, technikákról: -

-

FOGASSY J., A katekumenátus kézikönyve, Szent István Társulat, Budapest, 2005, 119-157. o. FOGASSY J. (Szerk.), „Hogy életük legyen…” Kateketikai segédanyag. 4. Felnőttek, Márton Áron Kiadó, Budapest, 2000. FOGASSY J. (Szerk.), „Hogy életük legyen…” Kateketikai segédanyag. 6. mindennapi liturgiák, Márton Áron Kiadó, Budapest, 2000. FOGASSY J. (Szerk.), „Hogy életük legyen…” Kateketikai segédanyag. 5. Családok, Márton Áron Kiadó, Budapest, 2000. ZRINSZKY L., A felnőttképzés tudománya. Bevezetés az andragógiába, Okker Oktatási Iroda, [h.n.], [é.n.], 185-216. o.

55

5. Mit gondolsz róla? Mi a tapasztalatod? Emlékezz vissza! Idézd fel magadban! (Szempontok az egyéni és csoportos témafeldolgozás megkezdéséhez)

1. Gondold át és jegyzed fel, melyek a saját plébániád helyzetének fő vonásai, ha a kateketikai programozás helyzetfelmérésének és –értékelésének szempontjait követed? Milyen lépésekre lenne szerinted szükség ahhoz, hogy a felnőttek katekézisének valamilyen formája beinduljon, vagy esetleg tudatosabban történjen a jövőben? 2. Idézd fel, ismételd át: Miért fontos a pasztorális és kateketikai tervezés és programozás? Milyen szinteken történik? (KESZELI S., Alapvető kateketika, VII. fej.)

56

„Milyen kerülőket teszünk az egyenes út helyett: aszkézist a sporttal, a misztikát a pszichoanalízissel, a hitet a mítosszal, a személyiséget az egyéniséggel, a közösséget a tömeggel, a szentséget a gyűlölet sátáni heroizmusával, Krisztus bölcs királyságát a pártfegyelemmel, az örömöt a szórakozással tévesztjük össze. Isten, add meg ennek a mai világnak az egy lépés malasztját, hogy ne önmagát, hanem egyszer már Téged találjon meg.” Bálint Sándor    

V. Katekézis-formák, és támpontok a kateketikai tervezéshez, programozáshoz

A jelenlegi pasztorális gyakorlatban a felnőttek katekézisének változatos formái léteznek. A felnőttek katekézise kifejezéssel sokszor nagyon eltérő tevékenységeket is jelölnek, például konferenciákat, összejöveteleket elsőáldozók, bérmálkozók szüleinek, bibliacsoportokat, teológiai népszerűsítő tanfolyamokat, rendszeres imaalkalmakat stb. Sok van ezek közül, aminek bár van kateketikai vonatkozása, mégsem nevezhető a szó szoros értelmében katekézisnek. Ebben az utolsó fejezetben egyrészt a felnőttek katekézise különféle formáinak csoportosítását találjuk meg, másrészt pedig néhány terv-javaslatot, amelyek a konkrét kateketikai programozás megvalósításához kívánnak támpontokat nyújtani. Mindevvel szeretném előmozdítani a lehetőségeknek és igényeknek leginkább megfelelő, eddig is működő kezdeményezések további gyümölcsöző végzését, valamint újak születését. 1. A felnőtt-katekézis-formák csoportosítása A különböző katekézis-formákat annak alapján sorolhatjuk két csoportba, hogy milyen a viszonyuk a keresztény beavatás folyamatához. Ennek megfelelőlen az egyik csoportba azok a katekézis-formák tartoznak, amelyek kimondottan beavató, vagy a keresztény közösség hitéletébe „újrabeavató” (katekumenális) jellegűek, illetve azok a katekézis-formák, amelyek elindíthatják a résztvevőket egy katekumenális úton (evangelizáló jellegű katekézis-formák). A másik csoportba pedig azok tartoznak, amelyek a tudatosan megélt hit további mélyítését szolgálják (elmélyítő katekézis-formák).133 Az egyházban fellelhető konkrét, alább ismertetendő katekézis-formák jelentős része kötődik valamelyik lelkiségi mozgalomhoz, vagy szerzetesrendhez, más részük pedig kifejezetten egyházmegyei, vagy plébániai szervezésben működik. 1.1. Evangelizáló, beavató és katekumenális-jellegű katekézis-formák - KATEKUMENÁTUS. A szó szoros értelmében vett katekumenátus folyamatában azokat kísérjük el a keresztény beavatás szentségeihez, akik kereszténnyé szeretnének válni, és ezidáig nem volt kapcsolatuk a hittel, egyházzal. Hazánkban is – hasonlóan sok, keresztény

Vö. ALBERICH E., „La catechesi degli adulti”, in: Andate & insegnate, 286-289. o.; KESZELI S., Alapvető kateketika, VI. fej. 2-4. pont

133

57

hagyományokkal rendelkező országhoz – az elmúlt évtizedekben újraértékelődött ez az ősegyházi gyökerekre visszanyúló katekézis-forma.134 - RE-INICIÁCIÓS, AZAZ KATEKUMENÁLIS JELLEGŰ KATEKÉZIS-FORMÁK. Ide azok a kateketikai kezdeményezések sorolhatók, amelyeknek célja a hit újrafelfedezése, a tudatos megtérés és hitvalló elköteleződés olyanok esetében, akik korábban – teljesen vagy csak részlegesen – eltávolodtak a keresztény életvitel gyakorlásától, bár beavatást nyertek az egyház életébe a szentségek vételén keresztül, vagy csak a szokás miatt voltak „gyakorló” keresztények. Ilyen jellegű katekézis történik pl. a neokatekumenátus mozgalom keretén belül (Kiko Argüel alapítása), vagy a Szent András Evangelizációs Iskola kurzusainak sorozatában. Hazánkban évek óta működik a magyar KEKAKO (Kérügma, Karizma, Koinonia szavakból) iskola, a Szent András Evangelizációs Iskola. Ennek a nemzetközi szinten elterjedt, és hazánkban is sokakat megszólító és gazdagító kateketikai kezdeményezésnek fő célkitűzése, hogy minden keresztény betöltse a keresztségben és bérmálásban kapott küldetését, környezetének evangelizátorává váljék: tanúságot téve az evangéliumról és hirdetve azt életével és szavaival. Ez az iskola elsősorban azokat a fiatal és felnőtt világiakat akarja megszólítani, akiknek nincs különösebb, katekézist meghaladó teológiai ismeretük. A cél elérésére érdekében három szinten történik a konkrét katekézis: a megtérés elősegítése; evangelizátorok képzése; és az evangelizátor-képzők képzése végett.

- ALKALMI VAGY RÖVID IDŐSZAKOT FELÖLELŐ KATEKÉZISEK. Ide sorolhatók azok a katekézislehetőségek, amelyeken keresztül a keresztény közösség meg tud szólítani olyan személyeket is, akik távol vannak az egyháztól, a hit megélésétől. Ezek a katekézisek – a nem hívő résztvevők szempontjából – általában meghívó jellegűek, azaz lehetővé teszik a velük való kapcsolatfelvételt, és meghívásukat a rendszeresebb találkozásokra, mélyülésre és szemléletformálásra. Az alkalmi katekézisek közé sorolhatók a különböző összejövetelekhez, családi alkalmakhoz, ünnepekhez, egyéb liturgikus eseményekhez (keresztelés, esküvő, temetés, házszentelés stb.) kötődő katekézis-alkalmak. A rövid időszakot felöleők közé pedig pl. a házassági előkészítő találkozás-sorozatok („jegyes-felkészítés”, „jegyes-kurzus”). Mindkét típusú katekézis sikeréhez nagymértékben hozzájárul, ha az egyházzal nem, vagy csak lazán kapcsolódó résztvevők vonzó, pozitív egyházképpel találkoznak a lelkipásztornak, katekétának, vagy más keresztényeknek köszönhetően. Fontos tovább mindkét esetben, hogy a katekézis nyelvezete legyen egyszerű, és igazán a lényeget megragadó. A jegyesfelkészítések meghívó, evangelizáló hatását az is növeli, ha közösségi a megvalósításban, vagyis: a felkészítésből tevékenyen kiveszi részét a plébániai közösség egynéhány házaspárja, akik előadnak, tanúságot tesznek, esetleg a felkészítés időtartama alatt többször találkoznak egy-egy konkrét jegyespárral, megbeszélik velük a felkészítő alkalmakon otthonra kapott feladatokat, beszélgetéseik eredményét stb. - KATEKÉZIS A SZENTSÉGEK VÉTELÉRE KÉSZÜLŐ GYERMEKEK SZÜLEIVEL. Hazánkban is számos plébánia számolhat be pozitív tapasztalatokról azon szülők katekézisével kapcsolatban, akik gyermekeik számára kérik a beavató szentségek valamelyikét. Avval együtt, hogy sokan eleinte kisebb vagy nagyobb ellenállással vesznek részt a gyermekek katekézisével párhuzamosan tartott szülői foglalkozásokon, nem ritka, hogy a találkozássorozat végeztével maguk a szülők fejezik ki a folytatással kapcsolatos igényüket. Megfelelően átgondolt és levezetett foglalkozások esetén ez a felkészülés a szülőknek valódi megtérésre és hitmélyülésre adhat alkalmat. 1.2. Elmélyítő katekézis-formák - LITURGIKUS ÜNNEPLÉSHEZ KAPCSOLÓDÓ KATEKÉZIS. Világszerte számos olyan kezdeményezés született, amelynek célja, hogy a közösség megszokott liturgikus ünnpeihez kapcsolódva

134

Részletesebben ld. KESZELI S., Alapvető kateketika, VI. fej., és az ott szereplő irodalomjegyzéket.

58

(évközi vasárnapokon, adventi vagy nagyböjti időben stb.), kimondott katekézisfoglalkozások keretében segítse mélyülni hitükben a közösség tagjait.135 - A NÉPI VALLÁSOSSÁG MEGNYILVÁNULÁSI FORMÁIVAL KAPCSOLATOS KATEKÉZIS. Olyan alkalmi jellegű katekézisekről van szó, amelyek a népi vallásosság hagyományaihoz, ünnepeihez, zarándoklatokhoz stb. kötődnek. Mindamellett, hogy a népi jámborság elemei között számos ellentmondásos, a vallásosság hitelességét illetően megkérdőjelezhető vonás is létezik, ezek az alkalmak mégis valós lehetőséget adnak a komoly hitformálásra. Módszertani szempontból tekintve ezeket az alkalmakat, a népi jámborság hagyományos eszköz- és módszertára mellett találkozhatunk olyan megoldásokkal is, amelyek új színt visznek a megszokott eljárások közé. Gondolhatunk itt a diaképes, zenés meditációkra, csoportos szentírásolvasásokra, megosztásokra stb. - NÉPKATEKÉZISEK. Ez a régi hagyományokra (Trienti zsinatig) visszanyúló katekézis-forma általában a plébánia templomában, esetleg közösségi házában történik heti, kétheti rendszerességgel, hosszabb időszakon keresztül.136 Az előre meghatározott célok, és ezeknek megfelelő tematika szerint haladva – a mindenki számára nyitott alkalmakon – a lelkipásztor (egyedül, esetleg más munkatárs segítségével) előadást tart a téma iránt érdeklődőknek. A találkozások hatékonyságát, szemléletformáló erejét növeli, ha a résztvevőknek lehetőségük van nem csak az előadóhoz intézett kérdések feltételére, hanem az előadást követő kiscsoportos megosztásra, reflexióra, beszélgetésre is. - BIBLIAKÖRÖKBEN TÖRTÉNŐ KATEKÉZIS. Hazánkban is sokhelyűtt működnek olyan, sokféle elnevezéssel illetett csoportok (bibliakörök, bibliaolvasó csoportok, biblikus imaközösségek stb.), amelyekben a katekézis kitüntetett forrása a Szentírás, és a tagok alapvető célja, hogy a szent szövegek – egy általuk választott logikai menetet és olvasási módot követő – tanulmányozása, olvasása, imádkozása során életükké váltsák Isten üzenetét. Ehhez sok esetben felhasználnak különböző biblikus kommentárokat, különféle segédanyagokat is. A leggyakoribb „logikai menetek”, vezérfonalak a következők: a csoport a) időről-időre kiválaszt egy bizonyos szentírási könyvet, amelyet folyamatosan olvas; b) sorra veszi a jelentősebb bibliai alakokat, a „hit nagy alakjait”, hogy felfedezze, melyek voltak hitük fejlődésének fő vonalai, miben példaértékű a tanúságtételük koruk társadalmában, kultúrájában, és miben fedezhetik fel tanúságtételük üzenetét a ma embere számára; c) sorra veheti a legfontosabb biblikus témákat is, úgymint pl: teremtés, kivonulás, szövetség, megtestesülés, megváltás, Isten országa, kiengesztelődés stb.137; d) alapul veszi – mint vezérfonalat – a liturgikus évet (pl. a vasárnapi olvasmányokat, szentleckéket és evangéliumokat); e) egy konkrét kateketikai terv logikájának megfelelően összeválogatott szentírási szövegeket dolgoz fel.138 A foglalkozások menetének megtervezésére, a bibliaolvasás módszerére is számtalan lehetőség kínálkozik.139

- TÖMEGTÁJÉKOZTATÁSI ESZKÖZÖKÖN KERESZTÜL TÖRTÉNŐ KATEKÉZIS. Lehetséges a hit táplálása illetve ébresztése a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül is. A vallásos témájú könyvek, folyóiratok, filmek, kazetták, CD-k kiadása, vallási programok közvetítése a TV-ben, rádióban, színházban stb. mind ide tartozik. Említésre méltó hazánkban egyrészt a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola gondozásában megjelent, kiegészítő feladatlapokkal, segédanyagokkal ellátott Video-sorozat, amely sajátos szisztéma szerint felépítve teszi lehetővé a keresztény hit elemeivel történő lényegi, ugyanakkor művészi találkozást. Másrészt a Nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola kiadásában napvilágot látott, technikailag roppant igényes kivitelű CD-k, melyek egyrészt a hívők, másrészt a keresők és a nem hívők számára nyújtanak találkozási és elmélyülési lehetőséget a keresztény hit világával. Mindkét helyen

Ezek megvalósulási módjaival kapcsolatban ld. lejjebb, a Biblikus-liturgikus katekézisnél szereplő gyakorlati szempontokat. 136 Vö. GROPPO G., „Medioevo (Catechesi del)”, in: DizCat, 411-415. o. 137 Ehhez a két típusú biblikus katekézishez nagy segítséget nyújt a LÉON-DUFOUR X. (Szerk.), Biblikus Teológiai Szótár, Szent István Társulat, Budapest, [é.n.]; HAAG H., Bibliai lexikon, Szent István Társulat, Budapest, 1989. 138 Vö. DOTOLO C. - MEDDI L., Adulti nella fede 2. Itinerari per la formazione del catechista degli adulti, Edizioni Dehoniane Bologna, 1993, 42. o. 139 A konkrét módszereket ld. a fejezet végén megjelölt irodalomban. 135

59

megjelent kiadványok alkalmazhatóak közösségi foglalkozások keretében, valamint egyénileg is. - FELNŐTTEK KÜLÖNBÖZŐ EGYHÁZI SZOLGÁLATOKRA FELKÉSZÍTŐ KÉPZÉSEI. Ide sorolhatók a teológiai képzések, a pasztorális munkatársak és katekéták képzései, valamint az alapképzésekre épülő, különféle továbbképzések is. Annak ellenére, hogy – amint azt följebb jeleztem – ezek nem tekinthetők a szó szoros értelmében vett katekézisnek, mégis, megfelelő stuktúráltságuk, és a résztvevők ilyen jellegű motiváltsága esetén komoly, kateketikai jellegű hitmélyülésre nyújthatnak lehetőséget. 2. Terv-vázlatok, -javaslatok A következő oldalakon néhány javaslat szerepel. Ezek tulajdonképpeni terv-vázlatok, amelyek – egész voltukban, vagy egyes szakaszaikban – az egyházmegyék és plébániák felelőseinek szolgálhatnak kiindulópontként (akár mint minták az itt szereplőkhöz képest eltérő célcsoportok katekéziséhez, akár pedig mint konkrétabb vezérfonalak) a kateketikai tervek elkészítéséhez és a kateketikai programozás végzéséhez. 2.1. A terv-vázlatok általános szempontjai Ezeknek a javaslatoknak több közös vonása is van: 1) Alapvetően a plébániai keretek között történő katekézishez nyújtanak támpontokat. 2) Külföldi és hazai modelleken alapulnak, ugyanakkor figyelembe veszik a hazai fő pasztorális feladatokat, vagyis a közösségépítést, a világiak keresztény identitásának megerősödését és az evangelizációt. Ezek a javaslatok mindhárom feladat megvalósításához kínálnak konkrét szempontokat.140 3) Az előzőeknek köszönhetően mindegyik kiindulópontja lehet a plébániaközösség − mint egész − megújulásának. 4) Katekumenális jellegűek, vagyis olyan folyamat lépéseit jelzik, amelyek a hit újraalapozásából kiindulva vezethetik a résztvevőket a krisztusi lelkület megerősödésén keresztül a tudatos elköteleződésig.141 5) Ennek megfelelően többéves folyamat elemeit rajzolják meg. 6) E lehetőségek a jelen tanulmányban feltüntett módszertani szemléletet tükrözik, és az itt szereplő módszertani szempontok alkalmazását feltételezik. A javaslatok közül néhány szűkebb, mások tágabb célcsoport katekézise számára fogalmaznak meg egy lehetséges fejlődési utat. Az itt szereplő leírások között mindenképpen helye van a katekumenátus folyamatának is.142 A katekumenátus egyrészt maga is modell értékű katekézis-forma, másrészt − evvel szoros összefüggésben − a benne való részvétel − akár szentségekre készülőként, akár a befogadó csoport tagjaként vesz részt az ember − megoldást jelent a fent jelzett hazai fő pasztorális feladatokra, így a plébániai közösségek megújulására vonatkozóan is. A javaslatok leírása az alábbi szempontok szerint történik: 1) A cím és az azt követő gondolatok jelzik a lehetséges célcsoportot, a katekézis jellegét és lehetséges időtartamát, egyik-másik esetben néhány fontos módszertani információval kiegészítve.

Vö. FALLICO A., Parrocchia missionaria nel quartiere, Catania, Chiesa-Mondo, 1987.; SORAVITO L., La catechesi degli adulti, 42, 145-148, 150-157, 216-218, 220-221. o.; ALBERICH E. – BINZ A., Forme e modelli di catechesi con gli adulti, II, III, V, VI, VII, IX,fej.; Religio, 524-534. o.; OICA; ROCCHETTA C., „Fare” i cristiani oggi, EDB, Bologna, 2001, 177189. o.; FISICHELLA R., „Nell’accoglienza dei segni dei tempi…”, in: DOTOLO C.- MEDDI L., Adulti nella fede 1. Itinerari per la formazione del catexhista degli adulti, EDB, Bologna, 1992, 77-105. o.; FONTANA A., Parrocchia, articolazione fraterna di servizi, in „Catechesi” 60 (1991) 2, 24-32. o.; FONTANA A., Parrocchia, lá dove non c’é un prete, in „Catechesi” 60 (1991) 9, 27-36. o. 141 Vö. KESZELI S., Alapvető kateketika, VI. fej. 4. pont 142 Vö. KESZELI S., I.m., VI. fej. 2. pont, illetve az ott szereplő irodalom. 140

60

2) A „katekézis lépéseit” feltüntető táblázatok jelzik a javaslat főbb szakaszait. Ezen belül is azok fő céljait, a főbb célt kibontó konkrétabb célokat, a célok megvalósulását segítő lehetséges témákat és egyéb, a kateketikai programozás során betervezhető, lehetséges élményeket (egy esetben pedig az egyes szakaszok javasolt időtartamát is). A konkrétabb célok körvonalazzák az adott lépés hangsúlyos pontjait: miben segítjük elő a felnőtt fejlődését, ha ebben a folyamatban részt vesz? Ezeket a célokat tovább lehet még konkretizálni − közvetlen kateketikai célok formájában − a kateketikai programozás során. A „lehetséges témák” címszó alatt a teljesség igénye nélkül találunk olyan témajavaslatokat, amelyek − a téma további konkretizálást követő − kateketikai jellegű feldolgozása nagymértékben hozzájárulhat a jelzett célok megvalósulásához. Hasonlóképpen a „lehetséges élmények” is a teljesség igénye nélkül jeleznek néhány − a célok megvalósulását szolgáló − tevékenységet, amelyek sora természetesen bővíthető, illetve szűkíthető a konkrét lehetőségek és a megvalósításban részt vevő katekéták kreativitásától függően. 2.2. A konkrét tervezést és programozást segítő szervezési feladatok, lépések Ahány egyházmegye és plébánia van, annyiféle pasztorális helyzet létezik, minden előnyével és hátráltató tényezőjével együtt. Vannak helyek, ahol az itt jelzett javaslatok alapján a konkrét kidolgozáshoz megvannak a szükséges személyi és strukturális feltételek. Másutt pedig talán nagyon távolinak tűnik még a tervszerű katekézis gondolata is. A következőkben felvázolt lépések – mind egyházmegyei, mind pedig plébániai siznten – jelzik a fő irányt a felnőttek katekézise gyakorlati bevezetéséhez, illetve a megfelelő katekézisformák kiválasztásához. 1) Első lépés egy vezető, tervező, koordináló, szervező csoport létrehozása. Ennek tagjait toborozhatjuk meghívással − plébánia esetén − a Plébániai Képviselőtestület katekézis ügyével megbízott (kateketikai munkacsoport) tagjai közül, a plébániához tartozó elkötelezett hívek vagy olyanok meghívásával, akikről úgy gondoljuk, hogy a jövőben lelkiismeretesen tudnának valamit tenni a plébániai közösség életéért, elsősorban a felnőttek katekézisével kapcsolatban. Ennek a kis csoportnak a kialakítása is lehet egy rövidebb-hosszabb katekézis eredménye. Fontos, hogy kellő időt szánjunk arra, hogy a csoport tagjai megismerjék egymást, tisztában legyenek a katekézisben rejlő lehetőségekkel, annak természetével, tisztázzák motivációikat, világos képet alakítsanak ki a plébánia küldetéséről, a világiak szerepéről stb. Egyházmegyei szinten az Egyházmegyei Kateketikai Bizottság létrehozása. Ez egy megfelelően felkészült, a felnőttek katekézisében is szakértelemmel rendelkező tagokból álló munkacsoport, amelynek feladata a felnőttek katekézisének tervezéssel, szervezéssel, segédanyagokkal stb. történő segítése.143 2) Második lépés a kateketikai tervezés. Mind egyházmegyei, mind pedig plébániai szinten célszerű felmérni a pasztorális és kateketikai helyzetet (ezen belül a különböző igényeket a katekézis egyik-másik formájára vonatkozóan), és ennek, valamint pl. az itt szereplő terv-javaslatok alapján megfogalmazni a lehetséges katekézisek jellegét, céljait, menetük fő irányát stb.144 3) A felnőttek meghívása, motiválása (ha szükséges, a „katekézis-kínálat” alapos, sokirányú megismertetésével alakítva ki a katekézis iránti igényt). A leghatásosabb a személyes megszólítás és meghívás. Emellett a rendszeres szóbeli, plakáton, szórólapon, interneten keresztüli meghívások is eredményezhetik, hogy még többen vállalkoznak a katekézisen való részvételre. 4) Kateketikai programozás a jelen tanulmányban a felnőttek tanulási sajátosságainál említett szempontokkal összhangban. 143 144

Vö. MKD 11.1.2.2-3. Vö. KESZELI S., I.m., VII. fej.

61

2.3. Katekézis azok számára, akiknek fontos a mélyebb lelki élet és a plébániai közösség megújítása Kiknek, hol javasolt? Olyan plébániákon, ahol - megújulásra szorul a közösségi élet, azaz a tagok javarészt „vasárnapi keresztények”, kevés köztük a testvéri szál, a plébániát „szolgáltató központnak” tekintik, a plébániához tartozók életében sok a nem evangéliumi vonás, hiányosak a hitbeli alapismereteik, és ahol - legalább néhány emberben megvan az igény hitük mélyítésére (azaz szeretnék összhangba hozni mindennapi életüket hitükkel; szeretnék elmélyíteni személyes kapcsolatukat Istennel; rendszerben látni hitük alapjait; számot tudni adni reményük alapjáról; jobban érteni és ismerni a Szentírást és a benne feltárulkozó Istent; tudatosan ki akarják venni részüket az egyház életéből és küldetéséből), és fontos számukra a plébániai élet felvirágoztatása. Időtartama. 3-6 év. A katekézis lépései. 1. Lépés/cél Konkrétabb célok (képességek, ismeretek)

Lehetséges témák

Lehetséges élmények

2. Lépés/cél Konkrétabb célok (képességek, ismeretek)

Lehetséges témák

Felülvizsgálják az életükben legfontosabb értékeket (miközben csoporttá formálódnak). A felnőtt - felfedezi az egyházat (a kisközösségi tapasztalaton keresztül) elsősorban mint testvéri kapcsolatok szövedékét, és nem mint intézményes struktúrát; - képes őszinte, kölcsönös tiszteleten alapuló, testvéri kapcsolatok kialakítására; - kritikai képessége finomodik a hamis értékekkel szemben; - képes magába tekinteni, önvizsgálatot tartani; - képes másokkal konfrontálódni és másokat figyelmesen meghallgatni; - képes másokat és önmagát szeretettel elfogadni; - képes újragondolni a számára mérvadó értékek hierarchiáját; - a résztvevők életének örömei, korlátai, félelmei, reményei; - igaz és hamis értékek; - az élet végessége és értelme; - önszeretet; - önelfogadás; - egyéni hitbeli fejlődés és plébániai közösségépülés kapcsolata stb. - ismerkedési gyakorlatok; - ön- és társismereti gyakorlatok; - a katekézissel kapcsolatos igények, elképzelések megosztása; - vitafórum, közös reflexió az életben felmerülő problémák végső gyökeréről; - élettapasztalatok megosztása; - tanúságtételek meghallgatása és beszélgetés róluk stb. Megismerik Isten hívó szavát az üdvösség történetében és saját életükben. A felnőtt - képes a mindennapokban tevékenyen működő Isten jeleinek felismerésére; - készséges és képes önmaga, késztetéseinek, irányultságának kritikus felülvizsgálatára az evangéliumi kritériumok fényében; - felülvizsgálja Istennel, egyházzal, keresztény élettel kapcsolatos elképzeléseit és gyakorlatát; - Isten terve az emberrel; - Isten atyai arca, ahogyan azt Jézus kinyilatkoztatta; - az isteni meghívás (az ÓSz-ben, ÚSz-ben, az egyház történelmében – pl. szentek életében); - Jézus Krisztus misztériuma, halála és feltámadása; - az ember válasza a hívásra: megtérés; - a hit értelmes volta;

62

Lehetséges élmények

3. Lépés/cél Konkrétabb célok (képességek, ismeretek) Lehetséges témák

Lehetséges élmények

4. Lépés/cél Konkrétabb célok (képességek, ismeretek)

Lehetséges témák

Lehetséges élmények

-

a megkeresztelt ember méltósága és hivatása stb. az egyéni hittörténet megosztása; reflexió Isten jeleire a mindennapokban; közös szentírásolvasás és reflexió; egyéni és közös forrástanulmányozás (szakirodalom, dokumentumok) stb.

Megismerik és elmélyítik életükben az alapvető evangéliumi értékeket. A felnőtt - készséges és képes önmaga, késztetéseinek, irányultságának kritikus felülvizsgálatára az evangéliumi kritériumok fényében; - képes hitét élő, tudatos és hiteles módon megünnepelni a közösségi liturgiában; - elmélyül a krisztusi tanítás és életmód ismeretében és élésében; - a megtérés hősies példái az ÓSz-ben, az ÚSz-ben, és az egyház történelmében; - Hegyi beszéd; - tízparancsolat; - Krisztus követése/elköteleződés; - a kinyilatkoztatás forrásai (különös tekintettel a Szentírásra és használatára); - imádság/imamódok; - bűnbánat és eukarisztia szentsége; - a liturgia értelme és elemei stb. - egyéni és közös szentírásolvasás és –imádság; - rendszeres lelkiismeretvizsgálat; - bűnbánati liturgia; - közös imaalkalmak; - rendszeres és tudatos részvétel a közösség liturgikus alkalmain; - alkalmi vagy rendszeres szolgálatok végzése a plébániai közösség életében stb. Tudatosítják és kamatoztatják személyes karizmáikat családjukban, kisközösségükben, a plébániai közösségben és a tágabb környezetükben. A felnőtt - értékeli mindazokat, akik mások szolgálatára szentelik életüket; - felismeri személyes adottságait, karizmáit; - készséges és képes mások önzetlen szolgálatára és elfogadására; - fontos számára, hogy mások felé közvetítse az evangéliumi értékeket; - képes a környezet igényeinek, szükségleteinek, ínségeinek evangéliumi értékeken alapuló kritikus felmérésére és elemzésére; - képes olyan tanúságtételre, amely másokban elindítja a vallásos keresést; - képes másokat is tartósan belelkesíteni az evangélium továbbadására; - az apostoli közösség élete; - az egyház misztériuma, küldetése, feladatai (zsinati egyházkép); - a szentségek, a liturgikus ünnepek, és mindezek jelentősége a lelki életben; - a világiak szerepe és karizmái az egyházban és azon kívül; - evangelizáció a családban, a közösségben, a társadalomban; - a keresztény hit etikai vonatkozásai; - az egyház szociális tanítása stb. - a családi és kisközösségi élet felülvizsgálata; - rendszeres egyéni és családi imaélet; - tapasztalatok megosztása; - részvétel különféle szolgálatokra felkészítő kurzusokon; - találkozás önkéntesekkel, misszionáriusokkal (tanúságtételek meghallgatása és beszélgetés róluk); - egyéni és közös forrástanulmányozás (szakirodalom, dokumentumok); - önvizsgálat (képességek, tehetség, érdeklődés); - közös reflexió a plébániai és a tágabb közösség helyzetére, problémáira, feladataira,

63

-

és ennek alapján közös terv készítése (pl. karitatív munkára; ima- és egyéb közösségi alkalmak szervezésére; liturgikus; missziós tevékenységre; fiatalok, gyerekek nevelésével kapcsolatos kezdeményezésekre; munkatársak toborzására és képzésére stb. vonatkozóan); alkalmi és rendszeres (tervszerű) szolgálatvállalás a plébániaközösség és a tágabb szociális közeg életében a megfogalmazott terv alapján stb.

2.4. Fiatal házasok katekézise Kiknek javasolt? Fiatal házasoknak, akik szeretnék elmélyíteni keresztényi és házastársi hivatásukat. Időtartama. 3-5 év A katekézis lépései: 1. Lépés/cél Konkrétabb célok (képességek, ismeretek)

Lehetséges témák

Lehetséges élmények

2. Lépés/cél Konkrétabb célok (képességek, ismeretek)

Lehetséges témák

Tisztázzák egyéni és házaséletük legfontosabb értékeit, miközben csoporttá formálódnak. A felnőtt - felfedezi az egyházat (a kisközösségi tapasztalaton keresztül) elsősorban mint testvéri kapcsolatok szövedékét, és nem mint intézményes struktúrát; - képes őszinte, kölcsönös tiszteleten alapuló, testvéri kapcsolatok kialakítására; - kritikai képessége finomodik a hamis értékekkel szemben; - képes magába tekinteni, önvizsgálatot tartani; - képes másokkal konfrontálódni és másokat figyelmesen meghallgatni; - képes másokat és önmagát szeretettel elfogadni; - képes újragondolni a számára mérvadó értékek hierarchiáját; - a résztvevők családos és egyéni életének örömei, korlátai, félelmei, reményei; - önszeretet/társszeretet; - önelfogadás/társelfogadás; - igaz és hamis értékek; - az élet végessége és értelme; - az egyéni és a társas fejlődés kapcsolata stb. - ismerkedési gyakorlatok; - ön- és társismereti gyakorlatok; - a katekézissel kapcsolatos igények, elképzelések megosztása; - vitafórum, közös reflexió az életben felmerülő problémák végső gyökeréről; - élettapasztalatok megosztása; - tanúságtételek meghallgatása és beszélgetés róluk ; - rövid imádságos alkalmak stb. Elmélyítik a család keresztény felfogásával kapcsolatos ismereteiket és tapasztalataikat. A felnőtt - képes a mindennapokban tevékenyen működő Isten jeleinek felismerésére; - készséges és képes önmaga, késztetéseinek, irányultságának kritikus felülvizsgálatára, és ennek alapján a folyamatos változásra, növekedésre az evangéliumi kritériumok fényében; - felülvizsgálja Istennel, egyházzal, keresztény és családi élettel kapcsolatos elképzeléseit és gyakorlatát; - Isten terve az emberrel; - istenkép; - az ember válasza a hívásra: megtérés; - a család Isten tervében (a család feladatai; a keresztség és a házasság szentsége, a belőlük eredő hivatás); - a házasság szakaszai, kihívásai; - a keresztény család lelkisége (papság; bensőségesség; bizalom; kommunikáció; a szeretet kifejezésének módjai; önajándékozás; önzetlenség/szolgálat, imádság stb.) stb.

64

Lehetséges élmények

3. Lépés/cél Konkrétabb célok (képességek, ismeretek)

Lehetséges témák

Lehetséges élmények

4. Lépés/cél Konkrétabb célok (képességek, ismeretek)

Lehetséges témák

Lehetséges élmények

-

élettapasztalatok megosztása; tanúságtételek meghallgatása és beszélgetés róluk; csoportos és páros kommunikációs gyakorlatok; közös forrástanulmányozás (szakirodalom, dokumentumok); csoportos imádság; reflexió Isten jeleire a mindennapokban; házassági évfordulók közös ünneplése; közös szentírásolvasás és reflexió stb.

Megismerkednek a szülői hivatás alapvető kérdéseivel és megélésének módjával. A felnőtt - készséges és képes önmaga, gyermekkorában szerzett nevelési tapasztalatainak, nevelői késztetéseinek, irányultságának kritikus felülvizsgálatára az evangéliumi kritériumok fényében; - képes hitét élő, tudatos és hiteles módon megünnepelni a közösségi liturgiában; - elmélyül a krisztusi tanítás és a szülői tanúságtevő életmód ismeretében és élésében; - termékenység, anyaság/apaság a kinyilatkoztatás fényében; - szexuáletikai kérdések (születésszabályozás, abortusz stb.); - társas erények (megbocsátás; kölcsönös szolgálat; szolidaritás; imádság stb.) - nevelés a családban (kommunikáció szülők és gyermekek között; nevelési stílusok; tanúságtétel a házasságban, a nevelés területei stb.) - a keresztény nevelés evangéliumi alapjai (Hegyi beszéd; tízparancsolat; Krisztus követése/elköteleződés stb.) - pihenés és imádság a családban (pihenés és istentisztelet; a liturgia értelme és elemei; egyéni és közösségi [családi] imaformák...) stb. - személyes tapasztalatok megosztása; - közös forrástanulmányozás (szakirodalom, dokumentumok); - részvétel szakértők előadásán, a hallottak közös megbeszélése; - rendszeres reflexió/önvizsgálat a saját nevelői hozzállást és gyakorlását illetően; - egyéni és közös szentírásolvasás és –imádság; - közös imaalkalmak; - rendszeres és tudatos részvétel a közösség liturgikus alkalmain stb. Tudatosan szerepet vállalnak az egyházi közösségben és a társadalomban a keresztény értékeket képviselve. A felnőtt - értékeli mindazokat, akik mások szolgálatára szentelik életüket; - felismeri és tudatosítja egyéni adottságait, karizmáit; - készséges és képes mások önzetlen szolgálatára az egyház küldetését magáénak vallva; - fontos számára, hogy mások felé közvetítse az evangéliumi értékeket; - képes olyan tanúságtételre, amely másokban elindítja a vallásos keresést; - képes másokat is tartósan belelkesíteni az evangélium továbbadására; - képes a környezet igényeinek, szükségleteinek, ínségeinek evangéliumi értékeken alapuló kritikus felmérésére és elemzésére; - az egyház és benne a családok küldetése (zsinati egyházkép); - sajátos világi és családos szolgálatok és tanúságtétel az egyházban és azon kívül (evangelizáció, igazságosság, emberi jogok, béke, a kultúra gondozása, környezetvédelem stb.); - szerepvállalás a keresztény közösségben (mint megkeresztelt férfi/nő, mint családos); - a család és az apostoli közösség élete; - az egyház szociális tanítása stb. - a családi és kisközösségi élet felülvizsgálata; - rendszeres egyéni és családi imaélet; - tapasztalatok megosztása;

65

-

önvizsgálat (képességek, tehetség, érdeklődés); a plébániai és a tágabb környezet helyzetének közös vizsgálata (abból a szempontból, hogy „Mire van szüksége a fiatal családoknak, a házasságra készülőknek?”); közös terv megfogalmazása és megvalósítása az előzőek és a felismert egyéni és családos karizmák ismeretében; részvétel különféle szolgálatokra felkészítő kurzusokon; közös forrástanulmányozás (szakirodalom, dokumentumok); találkozás más plébániák önkénteseivel (tanúságtételek meghallgatása és beszélgetés róluk) stb.

2.5. Szülők katekézise, akik gyermekeik számára kérik a keresztséget, az Eukarisztiát vagy a bérmálást, illetve azon szülők katekézise, akik gyermekeiket még tudatosabban keresztény módon kívánják nevelni Ugyanaz a fejlődési irány alapul vehető mindkét felnőtt-kategória esetén, a megfelelő lépések és tartalmi részek esetleges elhagyásával, illetve kibővítésével vagy átértékelésével. Kiknél javasolt? Azoknál a szülőknél, akik gyermekeik számára valamely szentséget kérik, illetve akik számára fontos gyermekük vallásos nevelése. Időtartama: 2-5 év. A katekézis lépései: 1. Lépés/cél Konkrétabb célok (képességek, ismeretek)

Lehetséges témák

Lehetséges élmények

2. Lépés/cél Konkrétabb célok (képességek, ismeretek)

Tisztázzák egyéni életük és szülői mivoltuk legfontosabb értékeit, miközben csoporttá formálódnak. A felnőtt - felfedezi az egyházat (a kisközösségi tapasztalaton keresztül) elsősorban mint testvéri kapcsolatok szövedékét, és nem mint intézményes struktúrát; - képes őszinte, kölcsönös tiszteleten alapuló, testvéri kapcsolatok kialakítására; - kritikai képessége finomodik a hamis értékekkel szemben; - képes magába tekinteni, önvizsgálatot tartani; - képes másokkal konfrontálódni és másokat figyelmesen meghallgatni; - képes másokat és önmagát szeretettel elfogadni; - képes újragondolni a számára mérvadó értékek hierarchiáját; - a résztvevők − mint szülők, nevelők − életének örömei, korlátai, félelmei, reményei; igaz és hamis értékek; - az élet végessége és értelme; - önszeretet/gyermekek szeretete; - önelfogadás/gyermekek elfogadása; - az egyéni és a társas fejlődés kapcsolata stb. - ismerkedési gyakorlatok; ön- és társismereti gyakorlatok; - a katekézissel kapcsolatos igények, elképzelések megosztása; - vitafórum, közös reflexió az életben (kifejezetten a neveléssel kapcsolatban) felmerülő problémák végső gyökeréről; - élettapasztalatok megosztása; - tanúságtételek meghallgatása és beszélgetés róluk stb. (Újra)felfedezik a keresztény értékrendnek megfelelő döntések jelentőségét a házastársi és a családi életben. A felnőtt - képes a mindennapokban tevékenyen működő Isten jeleinek felismerésére; - készséges és képes önmaga, késztetéseinek, irányultságának kritikus felülvizsgálatára az evangéliumi kritériumok fényében; - hajlandó a folyamatos változásra, növekedésre a kinyilatkoztatás mélyebb ismeretén keresztül; - felülvizsgálja Istenről, egyházról, keresztény és családi életről, valamint a nevelésről

66

Lehetséges témák

-

Lehetséges élmények

3. Lépés/cél Konkrétabb célok (képességek, ismeretek) Lehetséges témák

Lehetséges élmények

4. Lépés/cél Konkrétabb célok (képességek, ismeretek)

Lehetséges témák

-

vallott elképzelését és gyakorlatát; Isten terve az emberrel; istenkép; az ember válasza a hívásra: megtérés; a család Isten tervében (a család feladatai; a keresztség és a házasság szentsége, a belőlük eredő hivatás); keresztény szülői hivatás; a keresztény család lelkisége (papság, bensőségesség; bizalom; kommunikáció; a szeretet kifejezésének módjai; önajándékozás; önzetlenség/szolgálat, imádság stb.) stb. élettapasztalatok megosztása; tanúságtételek meghallgatása és beszélgetés róluk; csoportos és páros kommunikációs gyakorlatok; közös forrástanulmányozás (szakirodalom, dokumentumok); csoportos imádság; reflexió Isten jeleire a mindennapokban; közös szentírásolvasás és reflexió stb.

(Újra)felfedezik Jézus Krisztus személyét, megalapozzák/megújítják benne a személyes hitet elfogadva az evangéliumot mint alapvető iránymutatót az életben. A felnőtt - készséges és képes önmaga, késztetéseinek, irányultságának kritikus felülvizsgálatára az evangéliumi kritériumok fényében; - elmélyül a krisztusi tanítás és életmód ismeretében és élésében, hogy tanúságtevő szülőként tudjon élni; - a hit értelmes volta; - a kinyilatkoztatás forrásai, egyéni és közösségi használatuk (kitüntett módon a Szentírás); - a megtérés hősies példái az ÓSz-ben, az ÚSz-ben, és az egyház történelmében; - a keresztény életforma evangéliumi alapjai (Jézus küldetése, halálának és feltámadásának jelentősége; Hegyi beszéd; tízparancsolat; Krisztus követése/elköteleződés; imaélet stb.) stb. - vitafórum; - közös forrástanulmányozás (szakirodalom, dokumentumok); - közös szentírásolvasás és –elmélkedés stb. - személyes tapasztalatok megosztása; - részvétel szakértők előadásán, a hallottak közös megbeszélése; - rendszeres reflexió/önvizsgálat a saját nevelői hozzállást és gyakorlását illetően; - közös imaalkalmak stb. (Újra)felfedezik az egyházi közösséget és a szentség jelentését, amelyet a gyermek számára kérnek. A felnőtt - sajátjának érzi a keresztény közösséget (az embereket és az egyház ügyét); - értékeli mindazokat, akik mások szolgálatára szentelik életüket; - készséges és képes mások önzetlen szolgálatára; - fontos számára, hogy mások felé közvetítse az evangéliumi értékeket; - képes a környezet igényeinek, szükségleteinek, ínségeinek evangéliumi értékeken alapuló kritikus felmérésére és elemzésére; - képes hitét élő, tudatos és hiteles módon megünnepelni a közösségi liturgiában; - az egyház küldetése és sajátosságai (benne az egyház/család kapcsolat); - a szentségek jelentése és jelentősége; - a liturgikus ünneplés (jelentősége, elemei); - szentségek-liturgia-élet kapcsolata; - sajátos világi és családos karizmák, szolgálatok és tanúságtétel az egyházban és azon kívül (evangelizáció, igazságosság, emberi jogok, béke, a kultúra gondozása,

67

-

Lehetséges élmények

-

5. Lépés/cél Konkrétabb célok (képességek, ismeretek)

Lehetséges témák

Lehetséges élmények

környezetvédelem stb.); szerepvállalás a keresztény közösségben (mint megkeresztelt férfi/nő, mint családos); a család és az apostoli közösség élete stb. közös forrástanulmányozás (szakirodalom, dokumentumok); tanúságtételek meghallgatása és beszélgetés róluk; részvétel szakértők előadásán, a hallottak közös megbeszélése; közös imádságok, paraliturgikus alkalmak; részvétel a plébánia-közösség programjain, majd közös reflexió az átéltekre; rendszeres és tudatos részvétel a közösség liturgikus alkalmain; a családi és kisközösségi élet felülvizsgálata; az egyéni karizmák tudatosítása; tapasztalatok megosztása; a plébániai és a tágabb környezet helyzetének közös vizsgálata (abból a szempontból, hogy „Mire van szüksége a családoknak, a gyermekeiket nevelőknek?”); közös terv megfogalmazása és megvalósítása az előzőek és a felismert karizmák ismeretében stb.

Elkísérik a gyermekeket a hit útján a személyes életpéldával. A felnőtt - képes arra, hogy gyermekei és mások felé közvetítse az evangéliumi értékeket; - képes olyan tanúságtételre, amely másokban elindítja a vallásos keresést; - képes másokat is tartósan belelkesíteni az evangélium továbbadására; - biztos alapokra tesz szert a tudatos nevelés terén; - nyitott a folyamatos formálódásra mint nevelő; - a szülő mint nevelő, példa; - a nevelés lehetőségei és korlátai; - nevelési stílusok; - a nevelés különböző területei (közösségi életre nevelés, felelősségvállalásra nevelés, erkölcsi, szexuális, vallásos nevelés stb.); - az egyéni és közösségi megújulás és önképzés lehetőségei (bűnbánat szentsége; Eukarisztia; imamódok; közösségi élet) stb. - tanúságtételek meghallgatása és beszélgetés róluk; - egyéni élettapasztalatok megosztása és kiértékelése; - részvétel szakértők előadásán, a hallottak közös megbeszélése; - tapasztalatok megosztása; - részvétel különféle szolgálatokra felkészítő kurzusokon; - közös forrástanulmányozás (szakirodalom, dokumentumok); - közös lelkinapok, lelkigyakorlatok stb.

2.6. Biblikus katekézis Kiknél, hol javasolt? Olyan plébániákon, ahol legalább néhány emberben megvan az igény hitük mélyítésére elsősorban a Szentírás alaposabb és személyesebb megismerésén keresztül, és fontos számukra a plébániai élet felvirágoztatása. Időtartama. 4-6 év. Módszeretani szempontok. Fontos, hogy a biblikus katekézis során a Szentírás korrekt használatának minden szempontját szem előtt tartsuk.145 Ennek megfelelően pl. nem merülhet ki a bibliai szövegek ismeretében és egzegetikai kommentálásában, hanem fontos, hogy helye legyen benne az igazi katekézis más elemeinek is: a szöveg kapcsolatának a résztvevők konkrét életével (aktualizáció), a spirituális és erkölcsi vonatkozásoknak.

145

Vö. KESZELI S., Alapvető kateketika, IV. fej. 3. pont

68

Mindamellett, hogy a biblikus katekézisben a hangsúly a Szentírás használatára esik, nem szorulhat ki belőle a katekézis többi forrása sem. Ezért fontos, hogy a résztvevők alkalmasint közvetlen kapcsolatba kerüljenek a többi forrással is: a tanítóhivatal dokumentumaival, katekizmusokkal, az egyházatyák írásaival stb. Ezeknek a forrásoknak a használata lehetővé teszi, hogy a résztvevők tisztában legyenek olyan kérdésekkel is, amelyeket a Szentírás alapján nem lehet kimerítően megtárgyalni. A katekézis lépései: 1. Lépés/cél Konkrétabb célok (képességek, ismeretek)

Lehetséges témák Lehetséges élmények

2. Lépés/cél Konkrétabb célok (képességek, ismeretek) Lehetséges témák

Lehetséges élmények

3. Lépés/cél Konkrétabb célok (képességek, ismeretek)

Tudatosítják a Szentíráshoz (és Istenhez) való eddigi kapcsolatukat, miközben csoporttá formálódnak. A felnőtt - felfedezi az egyházat (a kisközösségi tapasztalaton keresztül) elsősorban mint testvéri kapcsolatok szövedékét, és nem mint intézményes struktúrát; - képes őszinte, kölcsönös tiszteleten alapuló, testvéri kapcsolatok kialakítására; - képes magába tekinteni, önvizsgálatot tartani; - képes másokat figyelmesen meghallgatni; - képes másokat és önmagát szeretettel elfogadni; - felülvizsgálja és kifejezi a Szentírással (és ezen keresztül Istennel) való eddigi kapcsolatát; - a Szentírás a résztvevők életében; - egyéni hitbeli fejlődés stb. - az egyéni hitfejlődés (hitút) megosztása; - (biblikus ihletettségű) ismerkedési gyakorlatok; - (biblikus ihletettségű) ön- és társismereti gyakorlatok; - a katekézissel kapcsolatos igények, elképzelések megosztása; - a Szentírással való eddigi kapcsolat felmérése és megosztása stb. Megismerik a Szentírást, ahogyan az egyház tekint rá. A felnőtt - kialakít magában egy általános képet és − egy evvel összefüggő szemléletet − a Szentírás egészéről; - készséges és képes eddigi elképzeléseinek kritikus felülvizsgálatára; - elemi otthonosságra tesz szert a Szentírás olvasásában; - Isten terve az emberrel és a kinyilatkoztatás; - Bibliai istenkép és emberkép; - a Szentírás lényegi üzenete; - a Szentírás felépítése; - bibliai korok és kultúrák; - történelem és kinyilatkoztatás; - A Szentírás nyelvezete; - A Szentírás és az egyház kapcsolata; - A Szentírás és a kultúra(ák) kapcsolata; - A Szentírás üzenetének élhetősége (egzisztenciális jelentősége és aktualitása); - részvétel szakértők előadásán, a hallottak közös megbeszélése; - egyéni és közös forrástanulmányozás (szakirodalom, dokumentumok); - tapasztalatok megosztása; - közös szentírásolvasás és reflexió; - közösségi biblikus imádságok stb. Felülvizsgálják életüket az ószövetségi üdvtörténet főbb eseményeinek és személyeinek fényében. A felnőtt - készséges és képes önmaga, késztetéseinek, irányultságának kritikus felülvizsgálatára a szentírási szövegek fényében; - elmélyül az isteni tanítás és keresztény életmód ismeretében és élésében;

69

Lehetséges témák Lehetséges élmények

4. Lépés/cél Konkrétabb célok (képességek, ismeretek)

Lehetséges témák

Lehetséges élmények

5. Lépés/cél Konkrétabb célok (képességek, ismeretek)

Lehetséges témák

-

átfogó képre tesz szert az Ószövetségi Szentírásról; megismerkedik a zsoltárok imádkozásának módjaival; az ÓSz keresztény szemmel (az egyház életében); Izrael életének eseményei, a velük kapcsolatos könyvek és vallásos üzenetük; Az ÓSz jeles alakjai és üzenetük a ma emberének stb. részvétel szakértők előadásán, a hallottak közös megbeszélése; egyéni és közös forrástanulmányozás (szakirodalom, dokumentumok); tapasztalatok megosztása a felismert igazságok megéléséről; egyéni és közös szentírásolvasás és reflexió; rendszeres lelkiismeretvizsgálat; bűnbánati liturgia; közös (paraliturgikus) imaalkalmak; alkalmi vagy rendszeres szolgálatok végzése a plébániai közösség életében stb.

Megújítják Jézus Krisztussal való kapcsolatukat az evangéliumok mélyebb megismerésén keresztül. A felnőtt - átfogó képre tesz szert az Újszövetségi Szentírásról; - megismerkedik az evangéliumok főbb elemeivel és üzenetével; - készséges és képes önmaga, késztetéseinek, irányultságának kritikus felülvizsgálatára az evangéliumi szövegek fényében; - elmélyül a krisztusi tanítás ismeretében és a fokozatos Krisztus-követés élésében; - egyénileg és közösségben elmélkedik az evangéliumi szövegekről; - az ÚSz kora (földrajz, történelem, politika, kultúra stb.); - az evangéliumok központi üzenete; - egy örömhír – négy evangélium; - az evangéliumok az egyház életében; - Jézus Kriszus személye, élete, tanítása az evangéliumok alapján; - Krisztus-követés az evangéliumok alapján stb. - részvétel szakértők előadásán, a hallottak közös megbeszélése; - egyéni és közös forrástanulmányozás (szakirodalom, dokumentumok); - tapasztalatok megosztása az evangéliumok megélésének gyümölcseiről, örömeiről és nehézségeiről (a Krisztus-követésről); - egyéni és közös szentírásolvasás és reflexió; - rendszeres lelkiismeretvizsgálat; - bűnbánati liturgia; - közös (paraliturgikus) imaalkalmak; - alkalmi szolgálatok szervezése és végzése a plébániai közösség életében stb. Élik az apostolkodó keresztény közösség életét az első keresztény közösségek küldetésének folytatásaként. A felnőtt - megismeri az apostoli közösségek élete és az egyház mai küldetése közötti kapcsolatot; - szert tesz az evangelizációhoz szükséges apostoli lelkületre; - képes a környezet igényeinek, szükségleteinek, ínségeinek evangéliumi értékeken alapuló kritikus felmérésére és elemzésére; - képes másokat is tartósan belelkesíteni az evangélium továbbadására; - képes olyan tanúságtételre, amely másokban elindítja a vallásos keresést; - képes tettben és szóban megvallani hitét; - az apostoli közösségek élete (ApCsel és a levelek alapján); - az egyház misztériuma, küldetése, feladatai; - a világiak szerepe és karizmái az egyházban és azon kívül; - keresztény lelkület a világban; - evangelizáció a családban, a közösségben, a társadalomban;

70

Lehetséges élmények

-

-

liturgia és élet; a keresztény remény végső beteljesedése stb. a családi, kisközösségi és plébániai élet kritikus felülvizsgálata; rendszeres közösségi imaélet; tapasztalatok megosztása; részvétel különféle szolgálatokra felkészítő kurzusokon; találkozás önkéntesekkel, misszionáriusokkal (tanúságtételek meghallgatása és beszélgetés róluk); egyéni és közös forrástanulmányozás (szakirodalom, dokumentumok); önvizsgálat (képességek, tehetség, érdeklődés); közös reflexió a plébániai és a tágabb közösség helyzetére, problémáira, feladataira és ennek alapján közös terv készítése (pl. karitatív munkára; ima- és egyéb közösségi alkalmak szervezésére; liturgikus; missziós tevékenységre; fiatalok, gyerekek nevelésével kapcsolatos kezdeményezésekre; munkatársak toborzására és képzésére stb. vonatkozóan); alkalmi és rendszeres (tervszerű) szolgálatvállalás a plébániaközösség és tágabb szociális közeg életében (pl. missziós feladatok végzése; szolgálat a fiatalabb generációk nevelésében; szolgálat a szegények, kitaszítottak érdekében) stb.

2.7. Biblikus-liturgikus katekézis Kiknél, hol javasolt? Olyan plébániákon, ahol szükség van a plébániaközösség mint közösség megerősítésére, megújítására, és ahol a megújulás kiindulópontjául leginkább a liturgikus ünneplések szolgálnak/szolgálhatnak. Időtartama. 1-3 év. Módszeretani szempontok. A vasárnapi liturgia sok hívő számára az egyetlen találkozási és kapcsolódási pont a plébániai közösség többi tagjával, illetve − egyéb lehetőségek, valamint a kellő személyes motiváció híján − a hitbeli megújulás és mélyülés talán kizárólagos alkalma is. Ugyanakkor a liturgikus ünneplés és a liturgikus év − természetükből adódóan − számos olyan lehetőséget hordoznak magukban, amelyeket megfelelőképpen kihasználva elő tudjuk mozdítani a plébániai közösség tagjainak hitbeli megújulását, elköteleződését, ezen keresztül pedig a közösség egészének élőbbé válását. A liturgikus év maga is katekumenális struktúrájú146, azaz megteremti a lehetőséget arra, hogy a hívők az üdvtörténet főbb eseményeinek tudatosításán és közösségi megünneplésén keresztül évről-évre az (1.) újbóli megtérés, a (2.) keresztény identitás újraalapozása és az (3.) egyházban és a társadalomban való tudatos elköteleződés lépéseit végigjárják. A katekumenátus folyamata alapvetően azok hitbeli fejlődését szolgálja, akik a beavató szentségek vételére készülnek. Ugyanakkor az ő kísérésük a tágabb közösség megújulását is lehetővé teszi, ahogyan ezt számos hazai plébániaközösség tapasztalatai mutatják. Ezek mellett lehetőség van arra is, hogy magát az egész plébánia-közösséget is végigvezessük a liturgikus év mentén haladva egy katekumenális úton, és evvel párhuzamosan katekézis-csoporto(ka)t indítsunk a motiváltabb felnőttek számára, hogy hitüket és keresztény elköteleződésüket újraalapozzák. A következő javaslat ezt az említett utóbbi lehetőséget tartja szem előtt: a plébániaközösség egésze és a felnőtt-katekézis-csoportok fejlődése útjának főbb koordinátáit rajzolja meg a liturgikus év alapján. Itt tehát olyan javaslatról van szó, amely a felnőtt (és fiatalabb) korosztályokat „differenciálatlanul” tekinti, vagyis a közösség egészét, és nem egyik vagy másik életkori kategóriáját tartja szem előtt. A javaslat „biblikus” és „liturgikus” jellege abból adódik, hogy a liturgikus év nyomvonalát − annak szakaszait, ünnepeit, olvasmányait és szertartásait − követi, illetve a benne történő katekézis javarészt a liturgikus év szentírási szakaszainak feldolgozására épít.

146

Vö. OICA 85

71

A javaslatnak van néhány további sajátos vonása: a szerves részét képező (kis) csoportos katekézis − helyét és idejét tekintve − kétféle lehet: 1. a liturgikus ünnepléshez kapcsolódó (az ahhoz szervesen hozzátartozó, rendszeres plébánia-közösségi találkozón [pl. „Plébánia-délelőttön”] belül: a liturgikus ünneplést megelőzően, azt követően, vagy annak részeként); 2. és/vagy külön katekézis-foglalkozásokon. A liturgikus ünneplés részét képező homíliának − amennyiben valóban a liturgikus olvasmányokon alapul, és az azokban rejtőző hittapasztalatot érthető és a közösség életét figyelembe vevő, aktualizáló módon mutatja be − jelentős kateketikai szerepe van, de így sem pótolhatja a csoportban történő, személyközi kommunikáción alapuló, szoros értelemben vett katekézist. Az itt szereplő javaslat gyümölcsöző voltához nagy mértékben hozzájárul a szentmisét celebráló lelkipásztor alapos felkészülése a homíliára. - A csoportos katekézis − a kateketikai célok megvalósulását tekintve − kölcsönös viszonyban van a liturgikus cselekmények átélésével, a bennük rejlő nevelési, képzési lehetőségek kihasználásával. Ennek megfelelően pl. a liturgikus szimbólumok, nyelvezet világába történő hatékony bevezetésre mind a szoros értelemben vett katekézis, mind pedig a liturgikus események teret adnak (utóbbiban a szertartásokat megelőző, vagy az ünneplés vonalába belesimuló, azt meg nem törő magyarázatok, kommentálás segítségével); ugyanígy a katekumenátus sajátos rítusainak közösségi átélése igényli, hogy az ezekre történő felkészítés mindkét „fórumon” történjék. Célszerű ezeket a lehetőségeket kihasználni. - A feltüntetett célok és lehetséges élmények nem mindegyike valósítható meg mindkét fórumon. A konkrét lehetőségek szabják meg, hogy a liturgikus ünneplés keretein belül (és ahhoz kapcsolódva) miben és hogyan tudjuk segíteni a résztvevők fejlődését. A katekézis-csoportokon belüli formálódás nagyobb mozgásteret és több lehetőséget enged meg. A katekézis lépései:

-

1. Lépés/cél Konkrétabb célok (képességek, ismeretek)

Ideje Lehetséges témák

Lehetséges élmények

A közösség tagjaiban tudatosodik az egyéni és közösségi hitbeli megújulás jelentősége és lehetőségei, illetve a keresztény közösséghez tartozás. A felnőtt - tudatosítja a hitbeli megújulás jelentőségét saját és az egész közösség életében; - felismeri a liturgikus évben rejlő megújulás lehetőségeit; - felfedezi az egyházat (a kisközösségi tapasztalaton keresztül) elsősorban mint testvéri kapcsolatok szövedékét, és nem mint intézményes struktúrát; - képes őszinte, kölcsönös tiszteleten alapuló, testvéri kapcsolatok kialakítására; - kritikai képessége finomodik a hamis értékekkel szemben; - képes magába tekinteni, önvizsgálatot tartani; - képes másokkal konfrontálódni és másokat figyelmesen meghallgatni; - képes újragondolni a számára mérvadó értékek hierarchiáját; pl. szeptembertől advent kezdetéig; -

keresztény hit és egyéni/közösségi megújulás; liturgikus év és megújulás; a résztvevők életének örömei, korlátai, félelmei, reményei; igaz és hamis értékek; önszeretet/társszeretet, önelfogadás/mások elfogadása és a hitbeli megújulás kapcsolata; az új liturgikus év evangéliuma (sajátosságai, jelentősége) stb. az új liturgikus év evangéliumának ünnepélyes bemutatása; szervezett vagy kötetlen programok, találkozási lehetőségek (ahol a közösség tagjai találkozhatnak, ismerkedhetnek egymással); ismerkedési gyakorlatok; a katekézissel kapcsolatos igények, elképzelések megosztása; vitafórum, közös reflexió az életben felmerülő komoly problémák végső

72

gyökeréről; - élettapasztalatok megosztása; - részvétel szakértők előadásán, a hallottak közös megbeszélése; - az egyéni hitút kifejezése, megosztás stb. 2. Lépés/cél Konkrétabb célok (képességek, ismeretek)

Ideje Lehetséges témák Lehetséges élmények

3. Lépés/cél Konkrétabb célok (képességek, ismeretek) Ideje Lehetséges témák Lehetséges élmények

4. Lépés/cél Konkrétabb célok (képességek, ismeretek)

Ideje Lehetséges témák

Felülvizsgálják életüket a krisztusi tanítás fényében. A felnőtt - képes a mindennapokban tevékenyen működő Isten jeleinek felismerésére; - készséges és képes önmaga, késztetéseinek, irányultságának kritikus felülvizsgálatára a liturgikus olvasmányok fényében; - képes hitét élő, tudatos és hiteles módon megünnepleni a közösségi liturgiában; - elmélyül a krisztusi tanítás és életmód ismeretében és élésében; pl. advent kezdetétől min. hamvazószerdáig (de ha lehet, inkább tovább pl. a rákövetkező év hamvazószerdájáig) - a liturgikus év olvasmányai alapján; - liturgikus szimbólumok, jelek, rítusok stb. - lelkinapok, lelkigyakorlatok; - ima- és paraliturgikus alkalmak, bűnbánati liturgiák; - alkalmi szolgálatok a közösség életében; - a liturgia és a különböző rítusok jobb megértését és mélyebb megélését elősegítő liturgiamagyarázatok (a szertartások előtt vagy alatt); - a liturgikus ünnepekkel összefüggő rítusok stb. Felfedezik és mélyebben megélik a bűnbánat és a böjt értelmét, hogy odaadással, örömmel és nagyobb tudatossággal tudják megújítani keresztségi hitvallásukat. A felnőtt - felfedezi a nagyböjt eredeti értelmét; - tudatosítja a keresztségben kapott meghívottságának gazdagságát és szépségét; - tudatosan él az Istenben való megújulás lehetőségeivel; Nagyböjt - a böjt/imádság/szeretetgyakorlat célja; - a bűnbánat jelentősége; - krisztuskövetés és szabadság stb. - a katekumenátus nagyböjti rítusai; - lelkinap; - szentgyónás; - böjt; - egyéni és közösségi imádság; - egyéni és közösségi szeretetszolgálat stb. Tanúságot tesznek a krisztusi életmódról. A felnőtt - értékeli mindazokat, akik mások szolgálatára szentelik életüket; - felismeri személyes adottságait, karizmáit; - készséges és képes mások önzetlen szolgálatára; - fontos számára, hogy mások felé közvetítse az evangéliumi értékeket; - képes a környezet igényeinek, szükségleteinek, ínségeinek evangéliumi értékeken alapuló kritikus felmérésére és elemzésére; - képes olyan tanúságtételre, amely másokban elindítja a vallásos keresést; - képes másokat is tartósan belelkesíteni az evangélium továbbadására; Húsvéttól kezdődően -

az apostoli közösség élete; az egyház misztériuma, küldetése, feladatai (zsinati egyházkép); a világiak szerepe és karizmái az egyházban és azon kívül; evangelizáció;

73

Lehetséges élmények

-

-

az egyház társadalmi tanítása stb. a közösségi élet felülvizsgálata; rendszeres egyéni, családi és közösségi imaélet; tapasztalatok megosztása; részvétel különféle szolgálatokra felkészítő kurzusokon; találkozás önkéntesekkel, misszionáriusokkal (tanúságtételek meghallgatása és beszélgetés róluk); egyéni és közös forrástanulmányozás (szakirodalom, dokumentumok); önvizsgálat (képességek, tehetség, érdeklődés); közös reflexió a plébániai és a tágabb közösség helyzetére, problémáira, feladataira és ennek alapján közös terv készítése (pl. karitatív munkára; ima- és egyéb közösségi alkalmak szervezésére; liturgikus; missziós tevékenységre; fiatalok, gyerekek nevelésével kapcsolatos kezdeményezésekre stb. vonatkozóan); alkalmi és rendszeres (tervszerű) szolgálatvállalás a plébániaközösség és tágabb szociális közeg életében (pl. missziós feladatok végzése; szolgálat a fiatalabb generációk nevelésében; szolgálat a szegények, kitaszítottak érdekében) stb.

74

5. Szempontok az egyénileg és csoportban zajló személyessé tételhez és irodalom az elméleti elmélyítéshez Összegezd az egyes fejezetek bevezetésénél és visszatekintésénél átgondolt szempontokat ezen utolsó fejezet információinak fényében! Fogalmazd meg, melyek lennének a saját plébániádon a felnőttek katekézisének ügyéért tett gyakorlati lépések! A jegyesek felkészítésével kapcsolatban: -

MKD 5.2.1. TOMKA F., Szentségi lelkipásztorkodás és az „új evangelizáció”, Szent István Társulat, Budapest, 2006, XI. fej. A családok lelki gondozása, Márton Áron, Budapest, 1994, III. fej. NEMES Ö., Párbeszélgetés. Kapcsolatépítő munkafüzet házasságra készülőknek, Harmat-Újember, Budapest, 2006. NYIREDI M., Miről beszélgessünk jegyesekkel, Bencés Kiadó, Pannonhalma, 1998.

A szentségek vételére készülő gyermekek szüleinek tartott katekézissel kapcsolatban: -

Az első gyónásra és szentáldozásra felkészítő I-II. év. Kateketikai segédanyag, Jézus Szíve Nővérek Társasága, Budapest, [é.n.]

A Szent András Evangelizációs Iskolával kapcsolatban: -

információk, kapcsolatfelvétel: 9012 Győr-Ménfőcsanak, Horgas u. 4. (levelezési cím); www.ujevangelizacio.hu (internet); [email protected] (e-mail); tel.: 06/30/406-0941.

A biblikus katekézissel kapcsolatban (Szentírásról egyszerűen, szövegmagyarázatról, bibliai szimbólumokról): -

DÉR K.-HORVÁTH P., Bibliaismeret, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999. EGGER W., Közösen olvassuk a Bibliát, OMC, Bécs, 1977. GADDI G., Első lépések a Bibliában, Don Bosco Kiadó, Budapest, 2003. HAAG H., Bibliai lexikon, Szent István Társulat, Budapest, 1989. KREMER J., Hogyan olvassuk a Szentírást?, OMC, Bécs, 1974. KREMER J., Közösen olvassuk a Bibliát, OMC, Bécs, 1977. LÉON-DUFOUR X. (Szerk.), Biblikus Teológiai Szótár, Szent István Társulat, Budapest, [é.n.] PACOMIO L. – VANETTI P., Kis Bibliai Atlasz, Kairosz - Piemme, [h.n.], [é.n.] PECSUK O., Bibliaismereti kézikönyv, Kálvin, Budapest, 2004. RÓZSA H., Mi a Biblia, JEL, [h.n.], [é.n.] VOGT F., Isten hozott a Bibliában! Útikalauz a Szentíráshoz, Kálvin Kiadó, Kálvin, Budapest, 2005. WEBER H.R., Engem olvas a Könyv: Bibliaiskolai vezetők kézikönyve, Kálvin Budapest, 2000.

75

-

Jeromos füzetek – A Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat kiadványai (Megrendelhetőek: Bibliaközpont, Budapest, 1066, Teréz krt. 28. I/6. Tel: 332-22-60) Valamint a KESZELI S., Alapvető kateketika, VIII. fej. végén ajánlott irodalom.

A liturgikus katekézissel kapcsolatban (liturgiáról egyszerűen, szimbólumokról, a vasárnapi olvasmányok magyarázatáról): -

BIEDERMANN H., Szimbólumlexikon, Corvina, [h.n.], [é.n.] FOGASSY J., „Vegyétek és egyétek”, Szent István Társulat, Budapest, 2005. FOGASSY J., A szentmise katekézise, Szent István Társulat, Budapest, 2004. GUARDINI R., Örökmécs, Szent István Társulat, Budapest, 1983. GRÜN A. – REEPEN M., Gyógyító egyházi év, Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2000. HAAG H., Bibliai lexikon, Szent István Társulat, Budapest, 1989. HOPPÁL M. – JANKOVICS M. – NAGY A. – SZEMEDÁN GY., Jelképtár, Helikon Kiadó, [h.n.], [é.n.] PÁL J. – ÚJVÁRI E. (Szerk.), Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából, Balassi Kiadó, Budapest, 1997. JAKUBINYI GY., Hirdesd az igét! Gondolatok a vasárnapi és ünnepnapi szentírási szakaszokhoz, Budapest, Szent István Társulat, 2005. RADÓ P., Az egyházi év, Bencés Kiadó, Pannonhalma, 1998. RATZINGER J., A liturgia szelleme, Szent István Társulat, Budapest, 2002. SEIBERT J., A keresztény művészet lexikona, Corvina, Budapest, 1986. TARJÁNYI Z., Misekalauz, Igen Egyesület – Új Ember Kiadó, Budapest, 2000. VERBÉNYI I., Liturgikus lexikon. A katolikus egyház liturgiája, Ecclesia, Budapest, 1989. VERBÉNYI I. – ARATÓ M. O., Liturgikus lexikon, Szent István Társulat - Kairosz, Budapest, 2001

Házastársi kapcsolattal, családi élettel gyermekneveléssel kapcsolatban: -

II. JÁNOS PÁL, Falimiaris consortio, Szent István Társulat, Budapest, 2002. II. JÁNOS PÁL, II. János Pál pápa Levele a Családokhoz, Szent István Társulat, Budapest, 1994. CHAPMAN G., Egymásra hangolva, Harmat, Budapest, 2003. CHAPMAN G., A házasság pszichológiája, Budapest, 2000. CHAPMAN G., Családi összhangzattan. A családi harmónia öt jellemzője, Harmat, Budapest, 2002. CHAPMAN G., Kamaszokra hangolva, Harmat, Budapest, 2003. CHAPMAN G., Gyerekekre hangolva, Harmat, Budapest, 2003. FOGASSY J., Családi katekézis, Szent István Társulat, Budapest, 2003. GOTTMAN J., A boldog házasság hét titka. Gyakorlati útmutató, Vince, Budapest, 2000. GYÖKÖSSY E., Boldog házasság, Szent Gellért, Budapest, [é.n.] GYÖKÖSSY E., Életápolás, Szent Gellért, Budapest, [é.n.] GYÖKÖSSY E „Ketten hármasban”, in: ABLONCZY D. – GYÖKÖSSY E. – ADORJÁN J., Nem jó az embernek egyedül, Református Zsinati Sajtóiroda, Budapest, 1995. HAUCK P., Mitől jó a házasság?, Park, Budapest, 2002. PELLEGRINO P., Nevelés minden vonalon, Don Bosco, Budapest,1999. PELLEGRINO P., Nevelni de jó, Don Bosco, Budapest, [é.n.] PORCELUZZI S., Szülők és gyermekeik: hogy jól éljünk együtt, Don Bosco, Budapest, 2001. TELEKI B., Sürgető feladatat, Forrás, Debrecen, 1992. Videoanygag: „Törékeny kincs”

76

Zárszó

Tanulmányomban a felnőttek katekézisének főbb módszertani vonatkozásait ismeretettem. Abból indultunk ki, hogy e korosztály katekézisének a jelenkori kulturális, társadalmi viszonyok között, annak vonásait figyelembe véve megújult alapokra kell helyezkednie. A felnőttek katekézise akkor éri el célját, ha alkalmazkodik a résztvevőkhöz, azok fejlődési, vallási állapotához, valamint figyelembe veszi azt a módot, ahogyan gyarapodnak a hitben. A felnőtt az, aki a maga teljességében képes élni a hitet. Az érett hit vonásainak fényében, valamint az egyetemes egyházi útmutatások alapján áttekintettük azokat a célokat, amelyek irányt szabnak a katekézis gyakorlati megtervezésében. A résztvevők helyzetétől függően ezek közül egyik-másik lehet hangsúlyosabb. Evvel összhangban volt szó az utolsó fejezetben a felnőttek katekézisével kapcsolatos különféle modellekről és tervjavaslatokról, amelyek alapot szolgáltatnak a konkrét kateketikai tervezéshez és programozáshoz. Az itt felvázolt szempontok ismerete azonban nem mentesíti a katekézis országos, egyházmegyei és plébániai szintű felelőseit, sem pedig a katekétákat azon erőfeszítés alól, hogy szüntelenül keressék az egyre eredményesebb katekézishez vezető utakat, hogy továbbgondolják, konkretizálják és megvalósítsák az olvasottakat. Biztos receptek nincsenek, csak támpontok. Ezekről volt szó. A siker a keresztény közösség – és benne az egyes ember – együttes törekvésén, igyekezetén, munkáján, bátor tervezésén, és mindenekelőtt – valamint ezeken keresztül – a Szentlélek működésén múlik.

77

Irodalomjegyzék Hivatalos egyházi dokumentumok CONSIGLIO INTERNAZIONALE PER LA CATECHESI DEGLI ADULTI, La catechesi degli adulti nella comunitá cristiana. Alcune linee e orientamenti, Libreria Editrice Vaticana, 1990. II. JÁNOS PÁL, Christifideles laici, apostoli buzdítás a világi Krisztus-hívőkről, Szent István Társulat, Budapest, 1989. II. JÁNOS PÁL, Catechesi tradendae, apostoli buzdítás, Szent István Társulat, Budapest, 1979. KLÉRUS KONGREGÁCIÓ, Általános Kateketikai Direktórium, Szent István Társulat, Budapest, 1971. KLÉRUS KONGREGÁCIÓ, Katekézis Általános Direktóriuma, Szent István Társulat, Budapest, 1997. MKPK, Igazságosabb és testvériesebb világot! A Magyar Katolikus Püspöki Karkörlevele a hívekhez és minden jóakaratú emberhez a magyar társadalomról, MKPK, Budapest, 1996. MKPK, A boldogabb családokért!. A Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele a hívekhez és minden jóakaratú emberhez a házasságról és a családról Magyarországon, MKPK, Budapest, 1999. MKPK. ORSZÁGOS HITOKTATÁSI BIZOTTSÁGA, Magyar Kateketikai Direktórium, Szent István Társulat, Budapest, 2000. OLASZ PÜSPÖKKARI KONFERENCIA, Az igazság megszabadít benneteket. Felnőttek katekizmusa, Don Bosco Kiadó, Budapest, [é.n.] Ordo Initiationis Christianae Adultorum, Typis Polyglottis Vaticanis, 1972. Egyéb irodalom ALBERICH E., „La catechesi degli adulti”, in: ISTITUTO DI CATECHETICA, UPS, ROMA, Andate & insegnate. Manuale di catechetica, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 2002, 283-296. o. ALBERICH E. – BINZ A., Adulti e catechesi, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1993. ALBERICH E. – BINZ A., Forme e modelli di catechesi con gli adulti, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1995. ANDRÁS I., „Az egyház belső képe”, in: HORÁNYI Ö. (Szerk.), Az egyház mozgástereiről, Budapest, Vigilia, 1997, 78-85. o. ANDRÁS I., Pápai útmutatás a magyar egyház lelkipásztori programjához, in: „Távlatok” (1992) 2, 202-208. o. ASZALÓS J., „Különös ökümené”, in: HORÁNYI Ö. (Szerk.), Az egyház mozgástereiről, Budapest, Vigilia, 1997, 172-187. o. ATKINSON R. L., ATKINSON R. C., SMITH E. E., BEM D. J. (Szerk.), Pszihológia, Osiris Kiadó, Budapest, 1997. BAUMGARTNER I., Pasztorálpszichológia, Semmelweis Egyetem TF – Párbeszéd (Dialógus) Alapítvány – Híd Alapítvány, Budapest, 2003. BIEMMI E., Accompagnare gli adulti nella fede, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1994. BINZ A. – SALZMANN S. Formazione cristiana degli adulti, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 2001. RÜCKNER Á. E., Lelkipásztori feladatok Magyarországon az ezredforduló táján, in: „Távlatok” (1992) 2, 147-156. o. CAÑIZARES A., „La catechesi nella missione evangelizzatrice della Chiesa”, in: STENICO T. (Szerk.), Evangelizzazione, catechesi, catechisti. Una nuova tappa per la Chiesa del Terzo Millennio, Libreria Editrice Vaticana, Città del Vaticano, 1999, 71-106. o. CIAN L., Cammino verso la maturitá e l’armonia, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1993. COLE M. – COLE S. R., Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó, Budapest, 1997. CSELÉNYI I. G., „Az új szerepvállalás”, in: HORÁNYI Ö. (Szerk.), Az egyház mozgástereiről, Budapest, Vigilia, 1997, 95107. o. DIETERICH M., Pszichológiai és lelkipásztori kézikönyv, Szent István Társulat, Budapest, 2000. DOBOS L., Hittan – felnőtteknek. Egy andragógiailag megalapozott felnőttkatekézis körvonalai, Lámpás Kiadó, Abaliget, 1999. DOTOLO C. - MEDDI L., Adulti nella fede 2. Itinerari per la formazione del catechista degli adulti, Edizioni Dehoniane Bologna, 1993. ERIKSON E. H., “Az emberi életciklus”, in: BERNÁTH L. – SOLYMOSI K., Fejlődéslélektan olvasókönyv, Tertia Kiadó, Budapest, 1997, 27-43. o. FALLICO A., Parrocchia missionaria nel quartiere, Catania, Chiesa-Mondo, 1987. FISICHELLA R., „Nell’accoglienza dei segni dei tempi…”, in: DOTOLO C.- MEDDI L., Adulti nella fede 1. Itinerari per la formazione del catexhista degli adulti, EDB, Bologna, 1992, 77-105. o. FONTANA A., Parrocchia, articolazione fraterna di servizi, in „Catechesi” 60 (1991) 2, 24-32. o. FONTANA A., Parrocchia, lá dove non c’é un prete, in „Catechesi” 60 (1991) 9, 27-36. o.

78

GEREBEN F., A vallásosság szociológiai típusainak kérdéséhez, in „Távlatok” (1997) 3-4, 356-366. o. GIANETTO U., „Catechismo olandese”, in: Gevaert J. (Szerk.), Dizionario di catechetica, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1987, 123-125. o. GROPPO G., „Medioevo (Catechesi del)”, in: Gevaert J. (Szerk.), Dizionario di catechetica, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1987, 411-415. o. HAYES N., Pszichológia, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1996. JAKAB Z., „Motiváció” in: BÁTHORY Z. – FALUS I., (Szerk.), Pedagógiai Lexikon (II. kötet), Keraban Könyvkiadó, Budapest, 1997, 488-491. o. JÁLICS F., Fejlődik a hitünk, Korda, Kecskemét, 1996. LIDZ TH., La persona umana, Astrolabio, Roma, 1971. LUKÁCS L., „Adalékok a lelkipásztori munka megújulásához”, in: HORÁNYI Ö. (Szerk.), Az egyház mozgástereiről, Budapest, Vigilia, 1997, 191-217. o. HARTAI É., A világiak egyháza, in: „Távlatok” (1995) 5, 632-634. o. HAYES N., Pszichológia, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1996. HELLER GY., A magyar katolikus papság létszámalakulásainak egyes kérdései, in „Egyházfórum” (1992) 3, 24-33. o. HÉZSER G., A pásztori pszichológia. Gyakorlati kézikönyve, Kálvin Kiadó, Budapest, 2002. KERESZTESNÉ VÁRHELYI I., Apátlan társadalom, in „Távlatok” (1999) 1, 35-42. o. KESZELI S., Alapvető kateketika. Bevezetés a katekézis elméleti alapjaiba katekétáknak, SZHF, Szeged, 2005. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL, 2001. évi népszámlálás. 5. Vallás, felekezet, Budapest, [k.n.], 2002. MÁTÉ-TÓTH A. – LENCSÉS GY., Hittanárok és hittan, in „Egyházfórum” (1996) 1, 23-55. o. OBÁL F., Az emberi test (II. kötet), Gondolat, Budapest, 1986. OFFICE DE CATÉHCÈSE DU QUÉBEC – UNIVERSITÉ SANT-PAUL (Szerk.), Principes d’andragogie religieuse, Novalis, Ottawa, 1981. ORAISON M., Vivere da adulto, Cittadella Editrice, Assisi, 1976. PAGANELLI R., Formare alla fede adulta. Indicazioni per un cammino, EDB, Bologna, 1996. RÉVAY E., „A megújuló egyház építőkövei”, in: HORÁNYI Ö. (Szerk.), Az egyház mozgástereiről, Budapest, Vigilia, 1997, 53-60. o. ROCCHETTA C., „Fare” i cristiani oggi, EDB, Bologna, 2001. SORAVITO L., La catechesi degli adulti. Orientamenti e proposte, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 1998. SORAVITO L., „I catechisti degli adulti”, in: UFFICIO CATECHISTICO NAZIONALE, Adulti e catechesi nella communitá, Elle Di Ci, Leumann – Torino, 120-135. o SZABÓ F. – ANDRÁS I., A magyar egyház az ezredfordulón, in „Távlatok” (2001) 51, 6-16. o. TAMÁS P., „Egyházi mozgásterek a társadalomban”, in: HORÁNYI Ö. (Szerk.), Az egyház mozgástereiről, Budapest, Vigilia, 1997, 19-53. o. TOMKA F., Mikor hatékony a gyermekkatekézis?, in „Távlatok” (1998) 1, 87-92. o. TOMKA F., A magyar egyház és a lelkipásztori terv, in „Teológia” (1992) 3, 181-188. o. TOMKA F., Új evangelizáció. Egyházunk helyzete és feladatai az ezredfordulón, Szent István Társulat, Budapest, 1999. TOMKA F., „Öt tézis a hazai katolikus felnőttképzésről”, in: DOBOS L., (Szerk.), Kateketikai szöveggyűjtemény, PHF, 2005, 37-40. o. TOMKA M., Magyar katolicizmus 1991, Országos Lelkipásztori Intézet Katolikus Társadalomtudományi Akadémia, Budapest, 1991. TOMKA M. – ZULEHNER P. M., A vallás Kelet-Közép Európa reformországaiban, in „Egyházfórum” (2000) 1, 14-18. o. TOMKA M., „Katolikusok a magyar társadalomban”, in: HORÁNYI Ö. (Szerk.), Az egyház mozgástereiről, Budapest, Vigilia, 1997, 115-149. o. TOMKA M., Quo vadis magyar katolicizmus?, in: „Távlatok” (1992) 19-33. o. TOMKA M., „Katolikusok a magyar társadalomban”, in: HORÁNYI Ö. (Szerk.), Az egyház mozgástereiről, Budapest, Vigilia, 1997, 115-149. o. TOMKA M., „’Keresztény Magyarország’ vagy missziós terület?”, in: Quo vadis Domine? A magyar Pax Romana Fórum 39. Kongresszusa Pannonhalma, 1997, [h.n.], Magyar Pax Romana Fórum, 1998, 219-266. o. TOMKA M., “Modernizzazione e Chiesa: l’esperienza dell’Ungheria comunista e postcommunista” in: HERVIEU – LÉGER D. et. al., «La religione degli europei». Fede, cultura religiosa e modernitá in Francia, Spagna, Gran Bretagna, Germania, e Ungheria, Torino, Editioni della Fondazione Giovanni Agnelli, 1992, 409-477. TRENTI Z. és mts., Religio. Enciclopedia tematica della educazione religiosa, PIEMME, [h.n.], 1998. UNGER ZS., Mit tehetnek a világiak az egyházban?, in: “Távlatok” (1992) 2, 208-212. o. VAJDA ZS., MI-TI-ŐK. A társas lélektan rejtelmei serdülők számára, Dinasztia Kiadó, Budapest, 1997. ZRINSZKY L., A felnőttképzés tudománya. Bevezetés az andragógiába, Okker Oktatási Iroda, [h.n.], [é.n.]

79

Tartalomjegyzék

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE.............................................................................................................................. 2 BEVEZETÉS......................................................................................................................................................... 3 I. A MAGYAR TÁRSADALOM HELYZETE ÉS A FELNŐTTEK KATEKÉZISE.................................... 5 1. ÁLTALÁNOS TÁRSADALMI JELENSÉGEK .......................................................................................................... 5 2. A CSALÁDOK HELYZETE .................................................................................................................................. 6 3. VALLÁSOSSÁG HAZÁNKBAN ........................................................................................................................... 8 4. A MAGYAR KATOLIKUS EGYHÁZ HELYZETE .................................................................................................. 10 5. A KATEKÉZIS HELYZETE ................................................................................................................................ 12 6. ÖSSZEGZÉS – A FELNŐTTEK KATEKÉZISÉNEK JELENTŐSÉGE .......................................................................... 14 II. A FELNŐTTKOR JELLEMZÉSE .............................................................................................................. 18 1. A FELNŐTT EMBER TÁRSAS ÉS AZ ÉLETADTA FELADATOKKAL KAPCSOLATOS FEJLŐDÉSE ............................. 18 1.1. A fiatal felnőttkor.................................................................................................................................. 21 1.2. Az érett felnőttkor ................................................................................................................................. 22 1.3. Az idős felnőttkor .................................................................................................................................. 23 1.4. Gyakorlati következmények .................................................................................................................. 24 2. A VALLÁSOS FEJLŐDÉS .................................................................................................................................. 25 2.1. Fejlődési szakaszok............................................................................................................................... 25 2.2. Gyakorlati következmények .................................................................................................................. 27 III. CÉLOK ÉS TARTALMI RÉSZEK A FELNŐTTEK KATEKÉZISÉBEN ........................................... 31 1. A FELNŐTTEK KATEKÉZISÉNEK CÉLJAI .......................................................................................................... 31 2. A CÉLOK KIVÁLASZTÁSÁNAK SZEMPONTJAI .................................................................................................. 32 3. TARTALMI VONATKOZÁSOK .......................................................................................................................... 33 3.1. Katekizmusok........................................................................................................................................ 33 3.2. Segédkönyvek........................................................................................................................................ 36 3.3. Egyéb kiadványok ................................................................................................................................. 36 IV. A HITBELI NÖVEKEDÉS FELNŐTTKORI MÓDJA, ÉS AZ EBBŐL EREDŐ MÓDSZERTANI SZEMPONTOK .................................................................................................................................................. 39 1. AZ ÉLETHELYZETTEL ÖSSZEFÜGGŐ SAJÁTOSSÁGOK, ÉS MÓDSZERTANI KÖVETKEZMÉNYEIK ........................ 39 1.1. A korábbi tapasztalatok, meglévő életszemlélet jelentősége................................................................. 39 1.2. A felelősség, döntési lehetőség fontossága a saját formálódásban, hitfejlődésben .............................. 41 1.3. Az adott életszakasszal kapcsolatos szerepek, feladatok jelentősége.................................................... 42 1.4. Az idő értelmes, hasznos kihasználásának igénye ................................................................................ 43 1.5. A felnőtt érzékeny, de ezt sokszor nem mutatja ki................................................................................. 43 2. AZ ÉLETKOR ELŐREHALADTÁVAL ÖSSZEFÜGGŐ FIZIKAI ÉS PSZICHIKAI VÁLTOZÁSOK ÉS MÓDSZERTANI KÖVETKEZMÉNYEIK .......................................................................................................................................... 44 3. MOTIVÁLTSÁG ÉS MOTIVÁLÁS ...................................................................................................................... 46 3.1. A motiváció fogalma............................................................................................................................. 46 3.2. A motiváció típusai és a motiválás lehetséges módjai .......................................................................... 46 3.3. A motiváció szintjei és a motiválás lehetőségei .................................................................................... 48 4. A KATEKÉZIS-FOGLALKOZÁS MENETE ........................................................................................................... 49 5. TECHNIKÁK, ESZKÖZÖK A FELNŐTTEK KATEKÉZISÉBEN................................................................................ 49 6. TÁRSAS MUNKAFORMÁK A FELNŐTTEK KATEKÉZISÉBEN .............................................................................. 51 6.1. A nagy csoport (plénum)....................................................................................................................... 51 6.2. Kiscsoport............................................................................................................................................. 52

80

6.3. Páros munka......................................................................................................................................... 52 6.4. Egyéni munka ....................................................................................................................................... 53 7. A FELNŐTTEK KATEKÉTÁJA ........................................................................................................................... 53 V. KATEKÉZIS-FORMÁK, ÉS TÁMPONTOK A KATEKETIKAI TERVEZÉSHEZ, PROGRAMOZÁSHOZ...................................................................................................................................... 57 1. A FELNŐTT-KATEKÉZIS-FORMÁK CSOPORTOSÍTÁSA ...................................................................................... 57 1.1. Evangelizáló, beavató és katekumenális-jellegű katekézis-formák....................................................... 57 1.2. Elmélyítő katekézis-formák................................................................................................................... 58 2. TERV-VÁZLATOK, -JAVASLATOK ................................................................................................................... 60 2.1. A terv-vázlatok általános szempontjai .................................................................................................. 60 2.2. A konkrét tervezést és programozást segítő szervezési feladatok, lépések............................................ 61 2.3. Katekézis azok számára, akiknek fontos a mélyebb lelki élet és a plébániai közösség megújítása....... 62 2.4. Fiatal házasok katekézise ..................................................................................................................... 64 2.5. Szülők katekézise, akik gyermekeik számára kérik a keresztséget, az Eukarisztiát vagy a bérmálást, illetve azon szülők katekézise, akik gyermekeiket még tudatosabban keresztény módon kívánják nevelni.. 66 2.6. Biblikus katekézis.................................................................................................................................. 68 2.7. Biblikus-liturgikus katekézis ................................................................................................................. 71 ZÁRSZÓ .............................................................................................................................................................. 77 IRODALOMJEGYZÉK..................................................................................................................................... 78 TARTALOMJEGYZÉK .................................................................................................................................... 80

81