RÖVID KÖZLEMÉNYEK. Nagyfrekvenciás, nagyfeszültségű fényképezés ásvány-kőzettani alkalmazásai

RÖVID KÖZLEMÉNYEK Földtani Közlöny, Bull, of the Hungarian Qeol. Soc. (197Ő) 105. 495—505.

Nagyfrekvenciás, nagyfeszültségű fényképezés ásvány-kőzettani alkalmazásai dr.

Kovách

Ádám—dr.

SchlenJc Bálint—Székyné (1 á b r á v a l ,

dr. Fux

Vilma

5 táblával)

Ö s s z e f o g l a l á s : A z értekezés i s m e r t e t i a n a g y f r e k v e n c i á s és n a g y f e s z ü l t s é g ű f é n y k é p e z é s első e r e d m é n y e i t és lehetőségeit a z á s v á n y o k és k ő z e t e k v i z s g á l a t á b a n .

A módszer és a vizsgálatok ismertetése A z elmúlt években egyre szélesebb körben került alkalmazásra, elsősorban b i o l ó g i a i v i z s g á l a t o k keretében ( K R I P P N E R , 1 9 7 3 ; T I L L E R ( 1 9 7 4 . ) , a K I R L I A N -

házaspár által k i d o l g o z o t t új fényképezési eljárás ( 1 9 6 1 ) , amely nagyfeszült­ ségű, nagyfrekvenciás térben létrehozott kisülés alkalmazásán alapul. Kísérlet történt arra is, h o g y ezt a technikát kőzetek és ércek vizsgálatára felhasználják ( M I H A L E V S Z K I J — F R A N T O V , 1 9 6 6 ) . Jelen munkánkban számot kívánunk adni első eredményeinkről, amelyeket e g y az A T O M K I - b e n kifejlesztett, ilyen felvé­ telek készítésére alkalmas berendezéssel (SCHLENK—SOMOGYI) kőzet- és érc­ minták vizsgálata során értünk el. A nagyfrekvenciás, nagyfeszültségű kisülés alkalmazásán alapuló fényképe­ zés elvét az alábbiakban foglalhatjuk össze. H a e g y síkkondenzátor egyik fém elektródáját h o m o g é n , egyenletes vastagságú dielektrikummal fedjük le és közelítjük a kondenzátor másik fegyverzetéhez, adott távolságnál a dielektri­ k u m felületéről kisülés indul meg, amely a polarizálódott dielektrikum teljes felületére, h o m o g é n m ó d o n kiterjed. A m e n n y i b e n a kondenzátor fegyverzetei közé helyezett dielektrikum inhomogén elektromos sajátságokkal rendelkezik (a dielektromos állandó, vezetőképesség stb. térben i n h o m o g é n eloszlást mu­ tat), a létrejövő elektromos kisülés is tükrözni fogja ezt az inhomogén elektro­ mos struktúrát. H a a kisülési k ö z b e fényérzékeny a n y a g o t (fotofilmet) helye­ zünk, ez mint h o m o g é n dielektrikum n e m változtatja meg a kisülés sajátos­ ságait, ugyanakkor a fényérzékeny rétegben latens kép alakul ki, amely a vizsgálandó, elektromos szempontból inhomogén tárgy (elektromos) struktú­ ráját tükrözi. A vizsgálatainkban alkalmazott készülék (SCHLENK—SOMOGYI) változtat­ ható, 1 . . . 2 0 0 impulzus/sec ismétlődési frekvenciával meredek felfutású, igen r ö v i d (néhány /л sec) időtartamú, k b . 3 0 . . . 4 0 k V amplitúdójú lökésfeszültség­ impulzusokat állít elő, amelyeket közvetlenül a mintát közrefogó kondenzátor elektródáira vezetünk. J ó vezetőképességű minták (ércek) vizsgálatánál a nagyfeszültség egyik kivezetését közvetlenül a mintára lehet csatlakoztatni, amelynek megmunkált felülete a kondenzátor e g y i k fegyverzetét helyettesíti. A felvételek gyakorlati elkészítésénél t ö b b megoldás áll rendelkezésre ( 1 . ábra), amelyek k ö z ö t t a minta jellege és elektromos sajátosságai figyelembe7 Földtani Közlöny

496

Földtani Közlöny

105. kötet, 4. füzet

vételével, tapasztalati alapon választhatunk. A l a c s o n y elektromos vezető­ képességű minták esetén az l/a ábrán látható elrendezés alkalmazása célszerű, ahol a mintából v á g o t t v é k o n y (1 — 3 m m ) lemezre síkfilmet fektetünk (emul­ ziós oldalával a vizsgálandó minta felé fordítva), és így helyezzük a kondenzá­ tor fegyverzetei közé. J ó elektromos vezetőképességű mintáknál (magas érc­ tartalom esetén) elegendő az e g y i k felületén megmunkált, és a kondenzátor egyik fegyverzetének szerepét is betöltő minta felületére fektetni a filmet, és

1. ábra. Kőzet- és ásványminták nagyfrekvenciás, nagyfeszültségű fényképezésénél alkalmazható kísérleti berendezések Fig. /.Experimental instruments applicable in the high-frequency and high-voltage photographing of rock- and mineral samples

így illeszteni a kondenzátor másik fegyverzetéhez (1/c ábra). T o v á b b i lehető­ séget jelent az a m i n d j ó , m i n d rossz elektromos vezetőképességű mintáknál alkalmazható eljárás, h o g y a kisülést nem a minta felületének egészén, hanem csak e g y él mentén h o z z u k létre e g y késalakú elektróda segítségével, amelyik a k o n d e n z á t o r fegyverzetét helyettesíti. E b b e n az esetben a kisülés, illetve az ezt rögzítő k é p lokálisan, a késelektróda környezetében jelentkezik, a teljes minta felületéről a felvétel a késalakú elektróda egyenletes sebességgel való mozgatása révén alakítható ki ( l / b , d ábra). K ü l ö n ö s e n e l ő n y ö s e módszer alkalmazása rossz elektromos vezetőképességű minták vizsgálatánál. Első kísérleteink során tokaji-hegységi fluidális riolitot vizsgáltunk. Mikrosz­ k ó p o s vizsgálataink szerint a kőzet barnásszürke sávjai apró k v a r c és földpát szemcsékből állnak. E z e k a s á v o k színtelen átlátszó, üveges sávokkal váltakoz­ nak. A z egymással v á l t a k o z ó s á v o k szélessége tág határok k ö z ö t t ingadozik (I. táblázat). A barnásszürke s á v o k szélessége 150 — 1000 u, avilágos sávok szélessége 100 — 200 fi. A n a g y méretű fenokristályokat az alapanyagot képező SÍ . ve­ sén megkerülik. L e g g y a k o r i b b és l e g n a g y o b b méretű fenokristályok ö d-

К о vá с h — Sc h lenk

— S zéкy né

F их : Nagyfrekvenciás.

. .

497

p á t o k . Méretük gyakran az 1000 u-ot is meghaladja. Jellemző képviselőjük a nyúlt, táblás v a g y oszlopos kifejlődésű, gyakran karlsbadi ikres szanidin. A korrodált k v a r c fenokristályok általában kisebb méretűek. A vizsgált csiszo­ latban csak e g y k v a r c szemcsemérete haladta meg a f ö l d p á t o k nagyságát ( 1 6 8 0 x 4 2 0 fi). A fenokristályok jelentős része a csiszolásnál kiesett. Ilyenek a töredékben, illetve maradékban jelentkező apró biotitszemcsék is (I. tábla). А I I . tábla nagyfeszültségű eljárással készült felvételt m u t a t a fluidáks riolitról. A z eredeti (kontakt) negatívról készített, v á l t o z ó nagyítású p o z i t í v képpel. A felvételek készítésénél O R W O Г О - 6 típusú síkfilmet alkalmaztunk, amelynek előhívása I D - 5 3 típusú, metol-hidrochinon h í v ó b a n történt. А I I . tábla felvétele a fluidális riolitról mintegy 1,5 m m vastag, párhuzamos felületű lemezalakú minta felhasználásával készült, az 1/b ábrán látható elrendezésben. A minta felülete a lemez vágásánál kialakult felszíni simasággal rendelkezett, polírozást n e m alkalmaztunk. A n a g y frekvenciájú, nagyfeszültségű felvétel­ b ő l megállapítható, h o g y a riolit sötét és világos elektromos-vezetőképességben eltérő s á v o k összessége. A felvétel áttekintést ad a teljes v é k o n y lemezről, a sötét és világos s á v o k , a fenokristályok megoszlásáról. Sőt a sávozásra merőleges f i n o m repedések is j ó l észlelhetők, amelyek a mikroszkópos felvételen nem is látszanak. A p o n t o s ásványos összetétel azonban csak a vékonycsiszolat mik­ roszkópos vizsgálatával állapítható meg. A I I I . tábla ércmikroszkópi felvétele e g y recski ( R m - 5 9 sz. fúrás) érces min­ táról készült. A z ércmikroszkópi vizsgálat szerint a minta uralkodóan piritet, szfaleritet tartalmaz. A pirit középszemű, z ö m é b e n idiomorf, korai kiválás, jelentős anizotrópiával. A szemek l e g ö m b ö l y ö d ö t t e k , roncsokra t a g o l ó d t a k . A karbonátos felszakadás mentén elhelyezkedő szfalerit erősen emészti a pirit­ szemcséket ( l . a I I I . tábla mikrofotóit). A szfaleritet nagyméretű összetett szemek jellemzik. Szabálytalan hintésben kalkopiritzárványokat tartalmaz. A galenit csak n é h á n y kisebb fészket alkot, a pirit v a g y a szfalerit rovására, z á r v á n y o k a t n e m tartalmaz. A legkésőbbi kiválásokat képező k a r b o n á t o k j ó ­ részt felemésztik a szulfidokat. A nagyfeszültségű felvételhez a minta felületét az ércmikroszkópia felvétel­ nek megfelelő finomságra políroztuk, ércmikroszkópia preparátumot használtuk fel. A nagyfeszültségű felvételen a piritszemcsék alakja és elrende­ ződése jól kitűnik ( I V . tábla). A szfalerit és kalcit felismerését az elektromos kisülések erősen zavarják, de j ó l mutatják a jól és rosszul vezető á s v á n y o k határfelületeit. A z ásványos összetétel p o n t o s megállapítására csak az érc­ mikroszkópos vizsgálat ad lehetőséget. A z eddig lefolytatott tájékozó jellegű vizsgálatok alapján a k ö v e t k e z ő álta­ lános jellegű megállapításokra utalhatunk: A vizsgálatokból l e v o n h a t ó következtetések: 1. A felvételek amellett, h o g y tükrözik a minták szöveti és szerkezeti sajá­ tosságait, a nagyfeszültségű kisülések néhány általános jellegzetességét is m a g u k o n viselik. í g y elsősorban az eltérő elektromos sajátosságú összetevők határán, valamint élek és csúcsok mentén létrejövő erős térgradiens hatására e helyeken fonalas jellegű kisülési csatornák „ p a m a c s s z e r ű " , k é p z ő d m é n y e k kialakulása figyelhető meg (IV. tábla), pl. a recski ércminta felvételén a kalcit és az uralkodó pirit, valamint az egész minta határfelületén. Ez egyes esetekben a felvétel kontrasztos jellegét fokozza, így elősegíti annak értékelhetőségét, más esetekben v i s z o n t elfedi a minta szöveti sajátosságait, illetve ásványos komponenseit.

7*

498

Földtani

Közlöny

105. kötet, 4. füzet

2. A vizsgált minták alakjával, valamint felületi megmunkálásával kapcso­ latos k ö v e t e l m é n y e k a minta jellegétől függően változnak. í g y a rossz vezető­ képességű mintánál (savanyú kőzetek pl.) v é k o n y lemez alkalmazása célszerű, viszont a felületi simaság nem meghatározó a k é p kialakulása szempontjából. A j ó átlagos elektromos vezetőképességű mintáknál (pl. érccsiszolatok vizsgá­ latánál) a leképezendő felület geometriai inhomogenitásai f o k o z o t t szerephez jutnak, így n a g y o b b figyelmet kell fordítani a megfelelő felületi simaságra. Ilyen m i n t á k esetén ugyanekkor a minta egyenletes v a g y egyenlőtlen vastag­ sága nincs hatással a k é p minőségére. 3. A tapasztalat szerint a felvételek minősége szempontjából meghatározó jelentőségű a vizsgálandó felület és a film k ö z ö t t i távolság (légrés) helyes értéke. Irodalmi a d a t o k szerint (KRIPPNER, 1 9 7 3 ) optimálisnak tekinthető az 5 . . . 50 /л távolság, amelyet a megmaradó felületi egyenlőtlenségek általában biztosítanak. N a g y o b b felületű minták esetében megfelelő figyelmet kell for­ dítani a film egyenletes felfekvésének biztosítására. 4. A vizsgált minták felszínének polarizációs mikroszkópi ill. ércmikroszkópiai vizsgálatának eredményeivel való egybevetés alapján valószínűnek tűnik, h o g y a felvételek elsősorban a minták felületi anyageloszlását tükrözik. ( A recski ércminta nagyfeszültségű nagyított felvételéből azonban ú g y tűnik, h o g y a kialakuló „ k é p r e " a minta m é l y e b b rétegeinek anyaga és annak elosz­ lása is befolyást gyakorol.) 5. A fentebb ismertetett módszer említésre méltó előnye, h o g y viszonylag gyorsan és n a g y felületről a d tájékozódást a jól és rosszul vezető ásványos elegyrészek egymáshoz való viszonyáról és elrendeződéséről. A fentiek közreadásával célunk elsősorban az volt, h o g y új technika egy lehetséges alkalmazására hívjuk fel a figyelmet. A z alkalmazhatóság korlátai­ nak, p o z i t í v és negatív sajátosságainak körülhatárolása t o v á b b i vizsgálatokat igényel.

Táblamagyarázat

— E x p l a n a t i o n o f Plates

I. tábla — Plate I. 1. F l u i d á l i s , s á v o s riolit, T o k a j i - h e g y s é g . 1 N i k o l , 20 X Fluidal, b a n d e d rhyolite, Tokaj Mountains 2. F l u i d á l i s , s á v o s riolit, T o k a j i - h e g y s é g . A s á v o k í v e s e n kerülik m e g a n a g y k v a r c fenok r i s t á l y o k a t . 1 N i k o l , 20 X F l u i d a l , b a n d e d r h y o l i t e , T o k a j M o u n t a i n s . T h e b a n d s skirt the large q u a r t z p h e n o c r y s t s in a n a r c h e d w a y I I . tábla — Plate I I . N a g y f e s z ü l t s é g ű eljárással készült felvétel a fluidális, s á v o s riolitról. A z e r e d e t i (1) (kon­ t a k t ) , és a 2,3 X n a g y í t á s ú n e g a t í v r ó l készített, 5 X n a g y í t á s ú (2) p o z i t í v k é p p e l H i g h - v o l t a g e p h o t o g r a p h o f a fluidal, b a n d e d r h y o l i t e s a m p l e . Original (1) ( c o n t a c t ) and p o s i t i v e p i c t u r e (2) o f 5 X m a g n i f i c a t i o n m a d e o f a n n e g a t i v e o f 2,3 X m a g n i f i c a t i o n I I I . tábla — Plate I I I . l / a P i r i t e s s z k a r n é r c , R e c s k ( é r c m i k r o s z k ó p i f e l v é t e l ) . . K o r a i k i v á l á s ú , i d i o m o r f pirit szfaleritben és a s z u l f i d o k a t f o k o z a t o s a n e m é s z t ő k a r b o n á t . 25 X Pyritiferous skarnous ore, R e c s k , (picture oremicrophotographs). I d i o m o r p h i c pyrite

К о V ách

— Schlenk—Székyné

Fих

: Nagyfrekvenciás.

..

499

o f early s e g r e g a t i o n in sphalerite, a n d c a r b o n a t e g r a d u a l l y c o n s u m i n g the s u l p h i d e s . 25 X 1/b A z l / a f o t o t ü k ö r k é p e . Megfelel a n a g y f e s z ü l t s é g ű k o n t a k t f e l v é t e l n e k . A z V . t á b l á n a z 1/b f o t o h e l y e összehasonlításul b e v a n j e l ö l v e M i r r o r - i m a g e o f p h o t o l/a. C o r r e s p o n d s t o the h i g h - v o l t a g e , c o n t a c t p h o t o g r a p h . F o r c o m p a r i s o n , the site o f p h o t o 1/b h a s b e e n i n d i c a t e d in P l a t e V 2/a Pirites s z k a r n é r c , R e c s k . K o r a i k i v á l á s ú , i d i o m o r f pirit szfaleritben és a s z u l f i d o k a t f o k o z a t o s a n e m é s z t ő k a r b o n á t . 25 x P y r i t i f e r o u s s k a r n o u s o r e , R e c s k . I d i o m o r p h i c p y r i t e o f early s e g r e g a t i o n in sphalerite, a n d c h a r b o n a t e g r a d u a l l y c o n s u m i n g the sulphides. 25 X 2/b A 2/a f o t o t ü k ö r k é p e . Megfelel a n a g y f e s z ü l t s é g ű k o n t a k t f e l v é t e l n e k . A z V . t á b l á n a 2/b f o t o h e l y e összehasonlításul b e v a n j e l ö l v e M i r r o r - i m a g e o f p h o t o 2/a. C o r r e s p o n d s t o t h e h i g h - v o l t a g e , c o n t a c t p h o t o g r a p h . F o r c o m p a r i s o n , the site o f p h o t o 2/b has b e e n i n d i c a t e d in P l a t e V

IV.

tábla

-

Plate I V .

Pirites szkarnérc, R e c s k . N a g y f e s z ü l t s é g ű eljárással készült felvétel. A z e r e d e t i ( k o n t a k t ) n e g a t í v r ó l (1) készített és 5 X n a g y í t á s ú (2) p o z i t í v k é p p e l Piritiferous skarnous o r e , R e c s k . H i g h - v o l t a g e p h o t o g r a p h . P o s i t i v e p i c t u r e o f 5 X m a g n i f i c a t i o n (2) m a d e o f the original ( c o n t a c t ) n e g a t i v e (1)

V. tábla

-

Plate V .

Pirites szkarnérc, R e c s k . A I V . t á b l a eredeti ( k o n t a k t ) n e g a t í v j á r ó i k é s z í t e t t 12 x n a g y í ­ tású p o z i t í v k é p . ( A I I I . t á b l a 1/b és 2 / b m i k r o s z k ó p o s f o t o h e l y é t b e j e l ö l t ü k . ) P y r i t i f e r o u s s k a r n o u s o r e , R e c s k . P o s i t i v e p i c t u r e o f 12 x m a g n i f i c a t i o n m a d e o f the ori­ ginal ( c o n t a c t ) n e g a t i v e o f P l a t e I V . ( T h e sites o f m i c r o p h o t o g r a p h s 1/b ans 2 / b o f P l a t e I I I have been indicated.)

Irodalom — References K R I P P N E R , S. (1973): Galaxies of Life, Gordon and Breach K I R L I A N , Sz. D., K I R L I A N , V. H . (1961): Zsurnal naucsn. i prikl. fotogr. i kinematogr. 6. p. 397. MIHALEVSZKIJ, V . I . — E R A N T O V , G. SZ. (1966): Zsurnal naucsn. i. prikl. fotogr. i kinematogr. 2. p. 380 SCHLENK В . — S O M 0 O T I G Y . : A T O M K I Közlemények. (Nyomás alatt) T I L L E R , W . A. (1974): New Scientist, 25, April, p. 160.

High-frequency, high-voltage photographing: applications in mineralogy and petrography Á.

Kovách — B. Schlenk — V.

Széky-Fux

I n r e c e n t y e a r s a n e w m e t h o d o f p h o t o g r a p h i n g d e v e l o p e d b y the c o u p l e KIELIAN a n d b a s e d u p o n an e l e c t r i c d i s c h a r g e o f h i g h - f r e q u e n c y a n d v o l t a g e (1961) h a s f o u n d w i d e a p p l i c a t i o n p r i m a r i l y in b i o l o g i c a l research (KRIPPNER, 1973), (TILLER, 1974). T h e p r e s e n t p a p e r is t o r e p o r t o n t h e first results o b t a i n e d in the c o u r s e o f e x a m i n i n g r o c k a n d o r e s a m p l e s w i t h an i n s t r u m e n t ( F i g . 1) d e v e l o p e d at the I n s t i t u t e o f N u c l e a r R e s e a r c h o f D e b r e c e n a n d suitable f o r p h o t o g r a p h i n g o f this k i n d (SCHLENK, SOMOGYI). F o r the first e x p e r i m e n t s a fluidal r h y o l i t e o f p o o r e l e c t r i c c o n d u c t i v i t y ( T o k a j M o u n t a i n s ) a n d a n ore s a m p l e c o n t a i n i n g m a i n l y h i g h l y c o n d u c t i v e m i n e r a l s ( p y r i t e , sphalerite, g a l e n a ) w e r e chosen. A s shown b y comparison with investigations under microscope and mainly petrog r a p h i c a l m i c r o s c o p e , the first striking o b s e r v a t i o n w a s t o r e m a r k t h a t the h i g h - f r e q u e n c y p h o t o g r a p h s (Plates I t o I V ) r e f l e c t e d m a i n l y the surfaeial d i s t r i b u t i o n o f t h e s u b s t a n c e s o f t h e s a m p l e s . D i s c h a r g e c h a n n e l s a n d " b r u s h - l i k e " figures c a n b e o b s e r v e d w h i c h are

500

Földtani

Közlöny

105.

kötet, 4. füzet

d u e t o h e a v y g r a d i e n t o f e l e c t r i c field p r o d u c e d at the c o n t a c t s o f e l e c t r i c a l l y different minerals as well as a l o n g e d g e s a n d a p i c e s . I n s o m e cases this will f a v o u r a b l y increase the c o n t r a s t features o f the s a m p l e , in o t h e r cases, h o w e v e r , this p h e n o m e n o n will c o n c e a l the t e x t u r a l characteristics o f the s a m p l e a n d / o r its mineral c o m p o n e n t s . T h e m o s t i m p o r ­ t a n t a d v a n t a g e o f the m e t h o d consists in the f a c t t h a t it p r o v i d e s , for a c o m p a r a t i v e l y large surface area, v a l u a b l e i n f o r m a t i o n o n the m u t u a l relations and a r r a n g e m e n t s o f m i n e r a l o g i c a l constituents o f h i g h o r l o w electric c o n d u c t i v i t y . I t r e m a i n s for further research w o r k t o d e t e r m i n e the limits and p o s i t i v e or negative features o f a p p l i c a t i o n s in the field o f m i n e r a l o g y and p e t r o g r a p h y .

К о V á с h — S с hl e n k — S z é k y n é F их : Nagyfrekvenciás...

501

I. T á b l a — P l a t e I .

502

Földtani Közlöny

105. kötet, 4. füzet

I I . Tábla — Plate I I .

К о V á с h — S cl en k — S zélcy

n é F их : Nagyfrekvenciás.

..

503

III. Tábla — Plate I I I .

504

Földtani

Közlöny

105. kötet, 4. füzet IV. Tábla -

Plate I V .

Kovách

— Schlenk

— Székyné

F их : Nagyfrekvenciás...

V . Tábla -

505

Plate V .

Földtani Közlöny,

Butt, of the Hungarian Geol. Soc. (1975) 105. 506—517.

Decapoda (Crustacea) fauna a budapesti miocénből (3) Müller (3

Pál

táblával)

Ö s s z e f o g l a l á s : A b u d a t é t é n y i felsőbadeni k o r ú l e l ő h e l y alsó r é t e g e i b ő l g y ű j t ö t t két Decapoda-íaxma 15 fajból áll, m e l y b ő l 3 ú j n a k b i z o n y u l t . A z e g y i k l e l ő h e l y e n m i n t e g y 1 0 — 3 0 m é t e r m é l y , v i s z o n y l a g erősen m o z g a t o t t v í z b e n , á s h a t ó , h o m o k o s a l j z a t o n éltek a r á k o k , m í g a m á s i k l e l ő h e l y korallfolt (,,coral p a t c h " ) . A talált r á k o k j e l e n t ő s részének m a i r o k o n s á g a a z i n d o - n y u g a t p a c i f i k u s f a u n a t a r t o m á n y b a n él.

Bevezetés, a lelőhelyek leírása A z első k é t cikkben ( M Ü L L E R , 1 9 7 4 / a és b ) leírt rétegek f e k v ő j e kőzettanilag és őslénytani s z e m p o n t b ó l is élesen elválik, mert teljes vastagságában n a g y ­ mennyiségű k v a r c h o m o k o t , alul k a v i c s o t is tartalmaz, míg a m a g a s a b b szint gyakorlatilag h o m o k m e n t e s . A teljes rétegsor az , , F " lelőhelyen, a Balatoni út és Szabadkai út deltájában, az ú t b e v á g á s b a n látható (lásd M Ü L L E R , 1 9 7 4 / a 1. ábrát). A rétegsor itt a k ö v e t k e z ő : (lentről) laza, g y é r faunás k o n g l o m e r á t u m , d u r v a kaviccsal, 0 , 4 m ; k a v i c s o s mészkő k e v é s Glycymeris obtusatus-sal, 0 , 4 m ; h o m o k o s mészkő s o k Glycymeris-sel, 0,4 — 0,5 m ; laza m é s z h o m o k k ő , k a v i c s o k ­ kal, 1,0 m ; k e m é n y h o m o k o s , kissé k a v i c s o s mészkő Scutella-val, 0,4—0,5 m; aprófaunás k e m é n y h o m o k k ő , 0,2 m ; ez hirtelen vált át (esetleg diszkordanciával) a fedő P i s a - t a r t a l m ú rétegbe.

A Glycymeris-tartalmú k é t réteg ilíoMMSca-lenyomatairól készült ö n t v é n y e k alapján D R . K Ó K A Y J ó z s e f (aki e b b e n a m u n k á b a n n a g y o n n a g y segítségemre v o l t ) a k ö v e t k e z ő k e t írta: „ B a l a t o n i m ű ú t , k a v i c s o s m é s z k ő : Diodora graece L., Oxystele patula orientális COSSM. & P E Y R . ( g y a k o r i ) , Turritella benoisti COSSM. & P B Y R . , Gerithium europeum M A Y E R , Gypraea (Zonaria) cfr. amigdalum B R O C C , Murex (Muricanthus) turonensis pontileviensis TOTJRN., Fusus valenciennesi G R A T . , Galeodes cornuta pseudobasilica S T R . , Ancilla glandiformis L A M K . , Oonus fuscocingulatus B R O N N ( g y a k . ) , Gonus ventricosus B R O N N . Terebra cfr. acuminata B O R S . , Arca (Anadara) diluvii L A M K . , Glycymeris pilosa deshayesi M A Y E R , Glycymeris obtusatus P A R T S C H ( g y a k o r i ) , Beguina partschi G O L D F , és K o r a l l o k : Tarbellastrea s p . , Stylophora? s p . É r t é k e l é s : rendes s ó t a r t a l m ú t e n g e r v í z b e n élt fauna. Mediterrán­ szubtrópusi éghajlat. A v í z maximálisan 3 0 méter mélységű volt, de inkább sekélyebb, a k o r a l l o k a l a p j á n ; erősen m o z g a t o t t , d u r v a h o m o k o s és a p r ó k a v i c s o s aljzat. A z ilyen ten­ g e r f e n e k e t a G l y c y m e r i s e k k e d v e l i k ( a jelen f a u n á b a n a l e g g y a k o r i b b ) , a m e l y e k szuszp e n z i ó - e v ő k és b e á s ó é l e t m ó d o t f o l y t a t n a k . G y a k r a n csak p á r m é t e r m é l y s é g ű v í z b e n élnek tömegesen. A víz mélysége tehát 2 — 3 0 méter között lehetett".

Az

„ A " lelőhelyen csak v é k o n y laza m é s z h o m o k k ö v e t lehetett látni, m e l y

a fent leírt rétegsor k e m é n y h o m o k k ö v é n e k f e d ő j e lehet. A , , K " l e l ő h e l y e n ( K a m a r a e r d e i ú t bevágása) az e l ő b b i rétegsorral n a g y j á b ó l e g y i d e j ű , d e eltérő a n y a g ú réteg található.

Müller:

Decapoda fauna a budapesti miocénből

(3)

507

E z t a l e l ő h e l y e t m á r LÖRENTHEY ( 1 9 0 9 , 1 9 2 9 ) és STRAUSZ ( 1 9 2 3 ) is l e í r t á k . A laza k o n g ­ l o m e r á t u m b a itt k o r a l l - g y e p települ lencsésen, n y i l v á n a z energiaszint ideiglenes c s ö k k e ­ n é s e k o r . E b b e n g a z d a g Mollusca-fauna v a n , m e l y r ő l DE. KÓKAY J ó z s e f a k ö v e t k e z ő t írta: „ F a u n a : Haliotis tuberculata lamellosoides SACCO, Rissoina steinabrunnensis SACCO, Oerithium crenatum communicatum SIEB., Cerithium cfr. europeum M A Y . , Cypraea (Zonaria) amygdalum BROCC, Conus voeslauensis HOERN. & AUING., Conus ponderosus grinzingensis SACCO, Conus cfr. suessi HOERN. & AUING., Arca (Navicula) noaea L., Arca (Arcopsis) cfr. lacteaL., Arca (Arcopsis) cfr. papillifera HOERN., Arca (Barbatia) barbata L., Arca (Acar) clathrata DEFR., Musculus aff. sarmaticus EICHW., Chlamys e x g r . scabrella LAMK., Ostrea s p . , Beguina (Mytilicardita) calyculataL. ( g y a k o r i ) , Chama c f r . gryphina LAMK., Venus (Periglypta) cfr. miocaenica MICHT., és k o r a l l o k : Tarbellastrea s p . ( g y a k o r i ) , Porites s p . É r t é k e l é s : r e n d e s s ó t a r t a l m ú v í z b e n é l t fauna. M e d i t e r r á n - s z u b t r ó p u s i é g h a j ­ lat. A v í z m a x i m á l i s a n 3 0 m é t e r m é l y s é g ű v o l t , d e i n k á b b s e k é l y e b b , j ó l m o z g a t o t t , á t s z e l l ő z ö t t , teljesen t i s z t a . "

A fajok és mai rokonaik geográfiai és mélységi elterjedése Distribution géographique et bathymetrique des espèces et les taxons voisins récents T. táblázat — Tableau I Lelőhely — gisement

F

A

-f

+ -j4+

К

N

"S Sл g ft 1 .g

é

T

Mai rokonság les taxons voisins récents

nom

—

M

1 + 4* -f+ +

+

+ +

-f +

+ ? + ?

+ +

Dromüites eotvoesi Ebalia globulosa Calappa heberti Matuta brocchii Maja biaensis Charybdis? sp. Pilumrms mediterr. Xantho cfr. mcwws „Zosimus" mediterr. iíaira speciosa

Dromia Ebalia Calappa МаШ a Maja Charybdis Pilumnus Xantho incisus Chlorcdielle Daira perlata

kozmopolita kozmopolita (+) ( + ) ++ (+) (+) (+) ++ kozmopolita

+

+

? -f

10—100 m 10—2500 m 1—100 m 0 -(50) m 1—30 m 1—20 m 0—20 m 1^100 m ? zátony-récif

A Decapoda-fajok ismertetése G L A E S S N E B ( 1 9 6 9 ) rendszere szerint Sub

Or do:

Decapoda

or do:

Pleocyemata

I n f r a o r d o :

Anomura

S u p e r f a m i l i a : F a m i 1 i a: Genus:

BTJRKENROAD, 1 9 6 3

H . MILNE-EDWARDS, 1 8 3 2

Thalaseinoidea Gallianassidae

„Callianassa"

„Callianassa"

LATREILLE, 1 8 0 3

mint

munieri

LATREILLE, 1 8 3 1 DANA, 1 8 5 2 olló-gyűjtőgenus

BROOCHI, 1 8 8 3

A B u d a p e s t - R á k o s r ó l leírt faj g y a k o r i az , , F " lelőhelyen, főleg a t a r t a l m ú rétegekben. A z „ A " és , , K " lelőhelyen n e m

„Callianassa" Az

pseudorakosensis

Glycymeris-

találtam.

LÖRENTHEY, 1 9 2 9

, , F " lelőhely l e g g y a k o r i b b rákfaja, k i l ó n y i k ő d a r a b o k b a n sokszor h á r o m ­

n é g y o l l ó is van. A z „ A " és , , K " lelőhelyen ezt sem találtam.

508

Földtani

Közlöny

105.

kötet, 4. füzet

,,Callianassa" sp. nov. ? I tábla, 1. — 4 . képek A Magyarországról eddig leírt „Callianassa" fajokkal nem azonos ollók kerültek elő az „ A " lelőhely h o m o k k ö v é b ő l . Mivel a gyűjtőgenus alakjai között a leírt számtalan faj, sokszor hibás ábrák miatt az európai miocénre kiterjedő revízió nélkül nem igen lehet rendet teremteni, a faj leírására egyelőre nem vál­ lalkozom. S u p e r f a m i l i a : Paguroidea LATREILLE, 1 8 0 3 F a m í l i a : Paguridae LATREILLE, 1 8 0 2 G e n u s : ,,Pagurus" mint olló-gyűjtőgenus L Ő R E N T H E Y ( 1 9 2 9 , p . 7 0 ) egyértelműen lerögzíti, h o g y a nemzetséget gyűjtő­ fogalomnak tekinti. Bár feltűnő hasonlóságok alapján az idetartozó fajokat k é s ő b b más genusokba osztották, a mai taxonokkal egyenrangúan a rendszert — legalábbis alapos revízió nélkül — n e m lehet felállítani. Ezért mindenképpen célszerű a L Ő R E N T H E Y által írtak mellett maradni. ,,Pagurus"

prisons

BROCCHI, 1 8 8 3

LŐRENTHEY, 1 9 2 9 , Petrochirus prisais: GLAESSNER, 1 9 2 8

A z , , F " lelőhelyen gyakori. Genus:

„Pagmistes",

mint olló-gyűjtőgenus

L Ő R E N T H E Y ( 1 9 2 9 , p . 7 0 , 7 1 ) értelmében a keresztlécekkel díszített ollókat nevezem így. Mivel L Ő R E N T H E Y a gyűjtőgenus nevét egyértelműen D A N A - Í Ó I kölcsönözte, a rossz helyesírást ki kell javítani (Pagurites). „Pagtiristes"

hungaricus

LŐRENTHEY, 1 9 2 9

L Ő R E N T H E Y locus typicus-án, a , , K " lelőhelyen („Militärstrasse") e g y szép példányt találtam. ,,Paguristes" Az

substriatiformis

, , F " lelőhely két példányt

LőyENTHEY, 1 9 2 9

adott.

I n f r a o r d o : Brachyura LATREILLE, 1 8 0 3 S e c t i o : Dromiacea D E H A A N , 1 8 3 3 S u p e r f a m i l i a : Dromioidea D E H A A N , 1 8 3 3 F a m í l i a : Dromiidae D E H A A N , 1 8 3 3 G e n u s : Dromilites H . M I L N E - E D W A R D S , 1 8 3 7 A genust eddig csak a paleocénből és eocénből ismerték, a D. koberi B A C H MAYER, & TOLLMANN, 1 9 5 3 faj valószínűleg új nemzetség tagja. E z t a burgen­ landi miocénből írták le. Dromilites eotvoesi n. sp. I tábla 5 . kép, I I tábla 1., 4 . kép A n y a g : e g y carapax (holotypus) az ,,F" lelőhelyről, valószínűleg a ScuíeZto-tartalmú rétegből, s egy-egy töredék az , , A " lelőhelyről és a Kerepesi út csatornaárkából.

Müller:

Decapoda fauna a budapesti miocénből

(3)

509

S t r a t u m t y p i c u m : miocén, felsőbadeni. Locus t y p i c u s : Budapest-Budatétény, ,,F" lelőhely. D i a g n o s i s : igen erősen d o m b o r ú , a középgyomortáj felé kissé csúcsos carapax. a cervicalis és a branchiocardicalis barázda közti részt t o v á b b i barázda n e m tagolja. Derivatio n o m i n i s : EÖTVÖS Lórándról, a n a g y fizikusról és geo­ fizikusról. H o l o t y p u s : M F 1 1 . I tábla 5 . kép, I I tábla 1. kép. Magyar Nemzeti Múzeum, öslénytár. D e s c r i p t i o n kör alaprajzú carapax nagyon d o m b o r ú , a k ö z é p g y o m o r ­ táj hosszában kettéosztott, mint a D. bucklandi-n. A kopoltyútájat a cervicalis és branchiocardicalis barázdák k ö z ö t t újabb barázda n e m tagolja, ebben a Dromia fajokra hasonlít. A peremen 5 fog látszik. A z elülső részek minden pél­ d á n y o n hiányoznak. S e c t i o : Oxystomata H . M I L N E - E D W A R D S , 1 8 3 4 S u p e r f a m i l i a : Calappoidea D E H A A N , 1 8 3 3 F a m í l i a : Calappidae D E H A A N , 1 8 3 3 S u b f a m i 1 i a: Calappinae D E H A A N , 1 8 3 3 G e n u s : Calappa W E B E R , 1 7 9 5 Calappa heberti BBOCCHI, 1 8 8 3 A fajt számos példányban találtam az ,,F" lelőhely h o m o k o s mészkőrétegei­ ben, az „ A " lelőhely h o m o k k ö v é b e n , de a , , K " feltárásból hiányzik. S u b f a m i 1 i a: Matutinae M C L E A Y , 1 8 3 8 G e n u s : Matuta FABEICITJS, 1 7 9 8 Matuta brocchii GLAESSNEB, 1 9 6 9 pro M. inermis BEOCCHI, 1 8 8 3 , n o m . preocc.) A z , . F " és , , A " lelőhelyről összesen három példány került elő. Superfamilia? F a m í l i a : Leucosiidae SAMOUELLE, 1 8 1 9 G e n u s : Ebalia LEACH, 1 8 1 7 A családon belül a nemek elkülönítése nem egészen biztos, újravizsgálata indokolt volna. Carapax alapján különösen az Ebalia és Randallia nem külön­ böztethető meg biztosan. Ebalia globulosa n. sp. I I tábla, 2., 3., 5 . képek A n y a g : e g y carapax (holotypus) az , , A " lelőhely h o m o k k ö v é b ő l . Stratum t y p i c u m : miocén, felsőbadeni. Locus t y p i c u s : Budapest-Budatétény, „ A " lelőhely. D i a g n o s i s : sima, erősen d o m b o r ú carapax, a hátsóperemen két három­ szögletű n y ú l v á n y . Derivatio n o m i n i s : közel g ö m b ö l y ű carapax. H o l o t y p u s : M A П . , I I tábla 2., 3., 5 . képek. Természettudományi Múzeum, ö s l é n y t á r . D e s c r i p t i o : A carapax alaprajza erősen lekerekített rombusz, hátsó peremén két viszonylag nagy háromszögű nyúlvánnyal. A z intestinalis tájat

510

Földtani

Közlöny

105. kötet, 4. füzet

kiálló domborulat alkotja, de a hasonló E. hungarica-val szemben a t ö b b i táj alig különül el, beleolvad a carapax erősen d o m b o r ú felületébe. A z E. hungarira-tól élesen elkülöníti széles fronto-orbitalis pereme, valamint a felület sima volta. A z ausztriai miocénből leírt E. vanstraeleni lényegesen szélesebb. S e c t i o : Oxyrhyncha LATREILLE, 1 8 0 3 Família, Genus? Oxyrhyncha sp. E g y töredék került elő az ,,F" lelőhely h o m o k o s mészkövéből, mely való­ színűleg az eddig leírt miocén Oxyrhyncha alakoktól eltérő fajhoz tartozik. F a m í l i a : Majidae SAMOUELLE, 1 8 1 9 S u b f a m i 1 i a: Majinae SAMOUELLE, 1 8 1 9 G e n u s : Maja LAMARCK, 1 8 0 1 Maja biaensis L Ő R E N T H E Y 1 9 2 9 I I I . tábla, 2 . kép; biai példány A n y a g : három töredék az , , F " lelőhelyről, s az elveszett holotypusnál é p e b b példány Biáról, a típuslelőhelyről. Ezen a szemüreg is megvan, ezért ábrát is a d o k róla. S e c t i o : Brachyrhyncha BORRADAILE, 1 9 0 7 S u p e r f a m i l i a : Portunoidea RAFINESQTTE, 1 8 1 5 F a m í l i a : Portunidae RAFINESQUE, 1 8 1 5 G e n u s : Oharybdis? D E H A A N , 1 8 3 3 Charybdis? sp. I I I tábla, 3 . kép. E g y carapax-töredék, melynél csak a jobboldali peremek szöglete maradt meg, három foggal. A LŐRENTHEY által ( 1 9 2 9 ) a Macropipus (= Portunus) rakosensis fajjal azonosított ollók (p. 1 7 2 — 1 7 3 , X I I tábla, 2 0 — 2 3 . képek) valószínűleg Charybdis-oüők, s esetleg ehhez a fajhoz tartoznak. S u p e r f a m i l i a : Xanthoidea D A N A , 1 8 5 1 F a m í l i a : Xanthidae D A N A , 1 8 5 1 G e n u s : Xantho L E A C H , 1 8 0 4 Xantho cfr. incisus L E A C H , 1 8 0 4 A felsőbb rétegekben ( „ B " , „ G " lelőhelyek) gyakori faj egyetlen rossz megtartású példányát az , , A " lelőhely h o m o k k ö v é b e n leltem. A , , K " lelőhely­ ről két példány származik. G e n u s : Pilumnus LEACH, 1 8 1 5 Pilumnus mediterraneus (LŐRENTHEY), 1 8 9 8 K é t carapax és két olló került elő az , , F " lelőhelyről. G e n u s : „Zosimus" mint ideiglenes gyűjtőgenus „Zosimus" mediterraneus LŐRENTHEY, 1 9 2 9 . I I I tábla, 1. kép. A Budapest-Rákosról, zátony-eredetű mészkőből leírt faj n é g y példányát g y ű j t ö t t e m a „ K " lelőhely korallos mészkövéből. A faj valószínűleg nem tartó-

Müller:

Decapoda fauna a budapesti miocénből (3)

511

zik a Zosimus L E A C H , 1 8 2 3 nemhez, részletesebb vizsgálatot igényel. Ehhez a visegrádi korallos márgából gyűjtött anyag (kb. 4 0 példány) ad majd lehetősé­ get. F a m i 1 i a: Xanthidae ? D A N A , 1 8 5 1 G e n u s : Daira D E H A A N , 1 8 3 3 GTJINOT ( 1 9 6 7 ) a nem rendszertani helyzetét vizsgálva a Parthenopidae csa­ láddal való szoros rokonságot állapított meg, de nem foglalt állást a rendszer­ tani h e l y módosítása mellett. Daira

speciosa

(REUSS), 1 8 7 1

A , , K " lelőhely korallos mészkövében 5 példány töredékét találtam.

Következtetések A leírt rákfajok rokonsága ma részben az atlanti és mediterrán faunatarto­ m á n y b a n él, de fő területe mégis az indo-nyugat-pacifikus t a r t o m á n y trópusi és meleg-szubtrópusi része (lásd a táblázatot). A z , , F " és , , A " lelőhelyeken g y ű j t ö t t rákok mintegy 1 0 — 3 0 méter m é l y tengerben élhettek. A kisebb, elszórt koralltelepek szerint a klíma, illetve víz­ hőmérséklet szubtrópusi jellegű lehetett. E telepektől eltekintve az aljzat üle­ déke laza, ásható volt, kedvező a Callianassa fajok számára. A carapaxok alap­ ján számított diverzitási index 6 , 6 , viszonylag n a g y érték, ami kedvező körül­ ményekre utal. A kis példányszám miatt az érték nem megbízható. A , , K " lelőhelyen a korall-folt 1 0 méternél sekélyebb vizet jelent. Erre utal­ nak K Ó K A Y következtetései is. Jellemző, h o g y az ásó é l e t m ó d o t f o l y t a t ó Callianassák itt teljesen hiányoznak. A c a r a p a x o k száma alapján számított diver­ zitási index kicsi: 1,9, ami a zátonyszerű élőhelyek speciális adaptációt követelő körülményei k ö z t érthető. A mai z á t o n y o k k a l egyezően itt is a Xanthidae család gyakori: a Brachyura-fa,]ok m i n d ide tartoznak. A Daira speciosa faj G L A E S S N E B ( 1 9 2 8 ) szerint is mindig korallos kőzetben található. A z , , F " és „ A " lelőhely hasonlít a Budapest-rákosi anyaghoz ( L Ő B E N T H E Y . 1 9 2 9 ) , különösen a gyakori fajok közösek.

Táblamagyarázat

— E x p l i c a t i o n des planches

I tábla — P l a n c h e I 1. — 4. Callianassa s p . n o v ? 5. Dromilites eotvoesi n. s p . h o l o t y p u s felülről — v u e dorsale I I tábla — P l a n c h e I I 1. 2. 3. 4. 5.

Dromilites eotvoesi n . s p . h o l o t y p u s Ebalia globulosa n. s p . h o l o t y p u s balról — v u e d e profil g a u c h e Ebalia globulosa n . s p . h o l o t y p u s felülről — v u e dorsale Dromilites eotvoesi n. s p . h o l o t y p u s balról — v u e d e profil g a u c h e Ebalia globulosa n. s p . h o l o t y p u s elölről — v u e en face

8

Földtani Közlöny

512

Földtani

Közlöny

I I I tábla 1. 2. 3. 4.

-

105. kötet, 4. füzet

Planche

III

„Zosimus" mediterraneus L Ö R E N T H E Y c a r a p a x Maja biaensis L Ö R E N T H E Y c a r a p a x ( B i a ) Cliarybdis? s p . „Zosimus" mediterraneus L Ö R E N T H E Y h o m l o k — front

I r o d a l o m — Bibliographie GLAESSNER, M. F. (1928): Die Dekapodenfauna des österreichischen Jungtertiärs, Jahrb. Geol. Bundesanst. Wien, vol. 78 LÖRENTHEY, I . (1909): Neue Beiträge zur Entwicklung und zur Fauna des oberen Mediterrans. Math. u. Naturwiss. Ber. aus Ungarn, X X V I I . LÖRENTHEY, I . (1929): in LÖRENTHEY — BEÜRLEN: Die fossilen Dekapoden der Lander der Ungarischen Krone. Geologica Hungarica, Series palaeontologica, Fase. 3. MÜLLER P. (1974/a, 1974/b): Decapoda (Crustacea) fauna a budapesti miocénből (1, 2). Földtani Közlöny 104. 1, 3. STRAÜSZ L. (1923): Fáciestanulmány a tétényi lajtameszeken. Földtani Közlöny 53.

Faune de Décapodes (Crustacés) du Miocéné de Budapest Pál

Müller

R é s u m é : L e s d e u x faunes d e D é c a p o d e s , recueillies d a n s les c o u c h e s inférieures de la l o c a l i t é b a d e n i e n supérieur d e B u d a t é t é n y (près B u d a p e s t ) , se c o m p o s e n t en t o t a l de 15 espèces d o n t 3 n o u v e l l e s . A l'une des localités (localités « F » e t « A » , . v o i r : M Ü L L E R , 1974a), les Crustacés v i v a i e n t d a n s l'eau r e l a t i v e m e n t très agitée, sur un f o n d s a b l e u x e t c r e u s a b l e , tandis q u e l'autre l o c a l i t é ( l o c a l i t é «K») é t a i t u n l a m b e a u corallifère. L a p a r e n t é actuelle d e la partie consid é r a b l e des Crustacés y t r o u v é s v i t d a n s la p r o v i n c e faunique i n d o - p a c i f i q u e o u e s t .

Description des nouvelles espèces Dromilites eotvoesi n . s p . ( P l a n c h e L , F i g . 5,. P l a n c h e I L , F i g s . 1, 4.) L a c a r a p a c e circulaire est très c o n v e x e , la r é g i o n v e n t r a l e m é d i a n e en l o n g u e u r est divisée en d e u x parties, c o m m e chez D. bucklandi. L a région b r a n c h i a l e n ' e s t pas divisée p a r u n n o u v e a u sillon, entre les sillons c e r v i c a l e t b r a n c h i o - c o r d i c a l , e t d e c e t a s p e c t elle r e s s e m b l e a u x espèces d e Dromia. A u b o r d , 5 d e n t s visibles. L e s parties antérieures m a n q u e n t chez t o u s les i n d i v i d u s . Ebalia globulosa n. s p . , . ( P l a n c h e I L , F i g s . 2., 3., 5.) L e c o n t o u r d e la c a r a p a c e p r é s e n t e u n r h o m b e f o r t e m e n t a r r o n d i , au b o r d postérieur a v e c d e u x p r o é m i n e n c e s triangulaires, r e l a t i v e m e n t g r a n d e s . R é g i o n intestinale f o r m é e d ' u n e c o n v e x i t é saillante, m a i s c o n t r a i r e m e n t à E. hungarica, e s p è c e s e m b l a b l e , les autres r é g i o n s n e se d i s t i n g u e n t guère, en e s t o m p a n t d a n s la surface très c o n v e x e d e la c a r a p a c e . Les c a c h e t s qui la s é p a r e n t d'E. hungarica, ce s o n t le b o r d fron t o - o r b i t a l large e t la surf a c e lisse. E l l e est c o n s i d é r a b l e m e n t plus é t r o i t q u e E. vanstraeleni décrite d a n s le M i o c è n e de l ' A u t r i c h e .

Müller:

Decapoda

fauna a budapesti miocénből

(3)

513

I. T á b l a P l a n c h e I.

5

514

Földtani

Közlöny

105. kötet, 4. füzet

II. Tábla -

Planche II.

Müller:

Decapoda

fauna a budapesti miocénből

(3)

III. Tábla -

515 Planche III.

Földtani Közlöny, Bull, of the Hungarian Geol. Soc. (1975) 105. 51в—521.

Trapezia (Crustacea, Decapoda) a magyar eocénből és miocénből Müller (2

Pál

táblával)

Ö s s z e f o g l a l á s : A z i n d o - n y u g a t - p a c i f i k u s k o r a l l z á t o n y o k l e g j e l l e m z ő b b és leg­ g y a k o r i b b ü e e a p o d a - g e n u s a a Trapezia, e d d i g fosszilisan ismeretlen v o l t . E g y faja m o s t a b u d a p e s t i e o c é n l i t h o p h y l l u m o s , e g y p e d i g a visegrádi a l s ó b a d e n i e n ( m i o c é n ) korallos k ő z e t e k b ő l k e r ü l t e l ő . A V ö r ö s - t e n g e r t ő l A m e r i k a n y u g a t i p a r t j á i g elterjedt Trapezia tehát v i s z o n y l a g régi n e m z e t s é g , d e ez a t é n y ö n m a g á b a n n e m m a g y a r á z h a t j a n a g y elter­ jedését. A m e r i k á b a u g y a n i s c s a k a k ö z é p - a m e r i k a i szárazföldi h í d kialakulása u t á n tele­ p ü l h e t e t t , m á s k é n t a K a r i b - t e n g e r b e n is kellene élnie.

A lelőhelyek leírása A budapesti Felső-Kecske-hegyen, a Szépvölgy felső végénél a „ R o z m a r i n g " TSz. kőfejtője t ö b b rétegben mintegy 2 — 4 méter vastag lithophyllumos, kevés telepes korallt is tartalmazó mészkövet tár fel. A kőzet kora valószínűleg felsőeocén. A mészalga-telepek általában vázszerűen egymáshoz kapcsolódnak, í g y a b i o t o p bioherma-jellegű volt. A réteg megegyezik a Mátyás-hegyről MONOS­ TORI ( 1 9 6 5 , p . 1 4 6 ) által leírt 2 . számú kőzettel. A v í z mélységét MONOSTORI 1 0 — 2 5 méterre becsüli, de a korallpadokat partközelinek minősíti. Gazdag Decapoda-í&\mk\a, feldolgozás alatt áll. Eddig meghatározott alakok: „Pagurus" sp., Galathea sp., Protomunida? sp., Cyamocarcinus angustifrons BITTNBR*, Gemmelarocarcinus loerentheyi CHECCHIA-RISPOLI, Oxyrhyncha sp., Daranyia granulata L Ö R E N T H E Y * , N . gen. n. sp. e x aff. Daranyia, Daira eocaenica ( L Ö R E N T H E Y ) , * Galenopsis aff. similis BITTNER,* Branchioplax? n. sp., Neptocarcinus millenáris L Ö R E N T H E Y , * Panopeus n. sp., Lobonotus? n. sp., Phlyctenodes krenneri L Ö R E N T H E Y * , t o v á b b i 3 Xanthoidea sp., és az itt leírt Trapezia loerentheyi n. sp. A visegrádi lelőhelyet a Fekete-hegyen találjuk. K o r a alsóbadenien. Korallfaunáját SCHOLZ (1970) dolgozta fel. A korallos márga egy kis területrészen sok rákot tartalmaz. A fauna feldolgozás alatt áll. E d d i g meghatározott alakok: Galathea weinfurieri B A C H M A Y E R , Porcellana n. sp., Dromilites koberi B A C H M A Y E R - T O L L M A N N , Libinia? sp., Portunus cfr. granulatus MILNE-EDWARDS, Charybdis n. sp., Portunidae n. sp., Garpilius cfr. antiquus GLAESSNER, Daira speciosa (REUSS), Pilumnus n. sp., ,,Titanocarcinus" aff. sismondae M I L N E E D W A R D S , ,,Zosimus"

mediterraneus

LÖRENTHEY.

A *-gal jelölt fajok a budapesti Martinovics-hegy (Kissváb-hegy) mészkövéből is előkerültek (LÖRENTHEY, 1Ô29), a fauna tehát hasonlít ahhoz. A kis távolság, azonos( ?) kor és fácies ellenére mégis jelentős az eltérés. Az anyag hasonlít a szicíliai Balzo del Gatto eocén mészkövéből leírt anyaghoz. A közös fajok száma négy (CEHCCHIA-EISPOLI, 1 9 0 5 ) .

Müller:

Trapezia

( Decapoda)

a magyar eocénből és

miocénből

517

Bevezetés A Trapezia nemzetség a Xanthidae család (Decapoda, Brachyura) erősen specializálódott genusa. A Trapeziinae M I E R S alcsaládba 5 genus tartozik, ezek közül három korallzátonyokon, koralltelepeken él, kettő pedig mélyten­ geri (BALLS, 1 9 5 7 . ) . A Trapezia nemnek négy faja van. Legelterjedtebb a T. cymodoce, melynek élénk színű változatait a Vörös-tengertől Amerika nyugati partjaiig megtalálhatjuk. A T. digitalis elterjedése is hasonló. Ezzel szemben a Karib-tenger zátonyain a genus e g y faja sem él. T A Y L O R ( 1 9 6 8 ) szerint a Seychelles-szigeteken „ m i n d e n Pocillopora telepen legalább két példány él az ágak t ö v é n é l " , tulajdonképpen commensalistának tekinthető a korallokkal.

A fajok leírása F a m í l i a : Xanthidae D A N A , 1 8 5 1 S u b f a m i l i a : Trapeziinae MIERS, 1 8 8 6 G e n u s : Trapezia LATREILLE, 1 8 2 8 Trapezia loerentheyi n. sp. i.Hepatiscus laevis LŐRENTHEY, 1 9 2 9 ( I tábla, 1. és 2 . képek) A n y a g : 2 hiányos carapax D i a g n o s i s : széles, sima felületű, gyengén d o m b o r ú carapax, erősen előre­ n y ú l ó homlok, gyenge extraorbitaUs tüske. S t r a t u m t y p i c u m : felső(?)eocén. Locus t y p i c u s : Budapest, Felső-Kecske-hegy. Derivatio n o m i n i s : L Ő R E N T H E Y I M R E tiszteletére. H o l o t y p u s : E K 1 1 , Magyar Nemzeti Múzeum őslénytár, I tábla 1. D e s c r i p t i o : A carapax gyengén d o m b o r ú , a h o m l o k erősen előreugrik, ívelt, valószínűleg sűrűn hullámos. A szemüregek mélyen bevágódtak hossz­ irányban, de oldalról csak gyenge szöglet határolja őket, szemben a mai alakok­ kal, ahol az extraorbitaUs tüske általában erősebb. A z oldalperemen valószí­ nűleg nincs tüske, de ezt a meglevő két példányon nem lehet egyértelműen meg­ állapítani. A hátsó perem rövid. A hátsóoldaU perem enyhén konkáv. E z j ó l megkülönbözteti a mai fajoktól. A L Ő R E N T H E Y ( 1 9 2 9 ) által a Kissváb-hegyről leírt Hepatiscus laevis fajjal az azonosság nem dönthető el, mert annak holotypusa elveszett. A z oldalperem és szemüreg körvonala némileg hasonlít L Ő R E N T H E Y ábrájához, de a homlokperem teljesen más jellegű. Lehetséges azonban, h o g y L Ő R E N T H E Y példányán a h o m l o k hiányos volt. Trapezia glaessneri n. sp. ( I tábla 3 . kép, I I tábla 1 . — 3 . képek.) A n y a g : 4 carapax és ? 1 olló-kőbél. D i a g n o s i s : A carapax homlokpereme hullámos, a hátsó perem keskeny. A felület sima, gyengén d o m b o r ú . Stratum t y p i c u m : miocén, alsóbadenien. Locus t y p i c u s : Visegrád, Fekete-hegy.

518

Földtani

Közlöny

105. kötet, 4. füzet

Derivatio n o m i n i s ; Martin F . GLAESSNER adelaidei professzor tiszteletére. H o l o t y p u s : M V 11, Magyar Nemzeti Múzeum Őslénytár, I I tábla 1. D e s c r i p t i o : A carapax gyengén d o m b o r ú . A h o m l o k o t j o b b és baloldalt 3 — 3 hullámvonal díszíti, ezek közül a középsők szélesebbek, kettősek. A szem­ üreg mélyen bevágódik, az extraorbitaUs tüske viszonylag j ó l fejlett. A mellső­ oldali perem j ó l ívelt. A z oldalperemen tüske határolja a mellső és hátsó részt, ez hasonlít a T. cymodoce tüskéjére. A hátsóperem keskeny, ívelt. A faj k ö r v o ­ nala a T. digitalis-v& hasonlít, de homlokpereme a T. cymodoce-hoz hasonlóan erősebben hullámos. Általában a mai fajok erősen változékonyak, í g y a rendel­ kezésre álló p é l d á n y o k alapján az elkülönítés nem definiálható a fentieknél pontosabban.

Tárgyalás A Trapezia loerentheyi és a mai fajok k ö z ö t t a leszármazási kapcsolat való­ színű, hiszen morfológiailag hasonlóak, s az indo-nyugat-pacifikus tartomány, v a l a m i n t a hozzá kapcsolódó Tethys és Paratethys biohermái folyamatosan fejlődhettek a triásztól máig. A Trapezia loerentheyi biohermán élt, telepes korallal való kapcsolata n e m bizonyítható, de lehetséges. A Trapezia glaessneri korall-folton (coral patch) élt, életmódja a mai T. cymodoce-től valószínűleg nem tért el lényegesen. A z alcsalád eredete bizonytalan. A kréta Brachyurák közül egyedül a Carpiliopsis (1. = Caloxanthus) mutat némi hasonlóságot, széles hullámos h o m ­ lokával, nagy szemüregeivel, osztatlan mellső oldalperemével. A Carpiliopsis is zátonyon élt. A Trapezia genus fajainak mai elterjedése meglepő. LEBOTJB ( 1 9 2 8 ) szerint a benthonikus Brachyura-í&jok az akváriumi kísérletek során 4 — 5 hétig éltek pelagikus lárvaállapotban. THORSON ( 1 9 6 1 ) szerint így a kelet-pacifikus gát (,,barrier") átlépése számukra lehetetlen. H a feltennénk, h o g y a Trapezia-í&]ok pelagikus lárvaállapota a t ö b b i rövidfarkú rákkal ellentétben t ö b b hónapos, érthető lenne amerikai előfordulásuk. D e mint látjuk, már az eocénben és a miocénben is éltek a Paratethysben, s nyilván az ezzel kapcsolatos Indo-nyugat-Pacifikumban is. Ezért már a harmadidőszak elején átterjedhetett volna Amerika nyugati partjára. E k k o r azonban meghonosodott volna a K a r i b tengerben is, hiszen a tengeri összeköttetés még nyitott volt. A z ottani j ó l fejlett z á t o n y o k o n pedig a sikeres genus utólagos kipusztulása n e m valószínű. A Carpilius genus ma is él ott. Fel kell tehát tenni, h o g y a két Trapézia-í&] Amerikában csak a pliocén óta jelent meg, valami viszonylag ritkán előforduló terjedési folyamat révén. Ennek az elképzelésnek a valószínűségét viszont csökkenti az a tény, h o g y a Daira (mely ugyanilyen biocoenosisban lépett fel a budapesti és sziciUai eocénben) mai elterjedése lényegében ugyanilyen, mert a trópusi Indo-nyugat-Pacifikumon kívül ez is él Amerika nyugati partjain. Mai arealjuk kialakulása valószínűleg azonos m ó d o n történt.

Müller:

Trapezia

(Decapoda)

a magyar eocénből és miocénből

519

Táblamagyarázat — Explication des Planches I

tábla — Planche I

1. Trapezia loerentheyi n . s p . h o l o t y p u s 2. Trapezia loerentheyi n. s p . p a r a t y p u s 3. Trapezia glaessneri n. s p . p a r a t y p u s

II 1. 2. 3. A

tábla — Planche I I

Trapezia glaessneri n. s p . h o l o t y p u s Trapezia glaessneri n. s p . p a r a t y p u s Trapezia glaessneri n . s p . p a r a t y p u s szerző felvételei

Irodalom

Bibliographie

BALLS, H . (1957): Decapoda, in: H . G. Bronn's Klassen und Ordnungen des Tierreichs, 12. Lieferung CHECCHIA-RISPOLI, G. (1905): I Crostacei dell'Eocene dei dintorni di Monreale in Provincia di Palermo, Giornale di Scienze Naturaíi ed Economiche di Palermo, X X V pp. 309—325. LEBOUR, M . V. (1928): The Larval Stages of the Plymouth Brachyura, Proceedings of the general meeting for scientific business of the Zoological Society of London, pp. 473—560. LÖRENTHEY, I . (1929): in: LÖRENTHEY — BEURLEN: Die fossilen Decapoden der Länder der Ungarischen Krone, Geologica Hungarica, series Palaeontologica, Fase. 3. pp. 1—420. MONOSTORI, M. (1965): Paläoökologische und Faziesuntersuchungen an den Obereozän-Schichten in der Umgebung von Budapest, Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio Geologica, Tomus V I I I pp. 1 3 9 - 1 5 2 . SCHOLZ G. (1970): A visegrádi Fekete-hegy tortonai korall faunája. Földtani Közlöny 100. pp. 192 — 206. TAYLOR, J . D . (1968): Coral reef and associated invertebrate communities (mainly Molluscan) around Mane, Seychelles, Philosophical Transactions of the Royal Society of London, Series В. No 793. Vol. 254. pp. 129—206. THORSON, G. (1961): Length of pelagic larval life in marine bottom Invertebrates as related to larval transport by ocean currents. Oceanography, invited lectures, A A A S publications No 67.

Trapezia [Crustacea. Decapoda] dans l'Eocène et le Miocène de Hongrie Pál

Müller

Trapezia — le genre le p l u s c a r a c t é r i s t i q u e et le p l u s f r é q u e n t d e s D é c a p o d e s d e s récifscoralligènes d e l ' I n d o - P a c i f i q u e o c c i d e n t a l — a é t é j u s q u ' i c i i n c o n n u , en é t a t fossile. R é c e m m e n t , u n e espèce est p r o v e n u e des r o c h e s à L i t h o p h y l l u m s é o c è n e s de B u d a p e s t e t u n e a u t r e de celles coralligènes b a d e n i e n inférieur ( m i o c è n e s ) d e V i s e g r á d . A l o r s , Trapezia r é p a n d u e dès la M e r r o u g e j u s q u ' à la c ô t e o c c i d e n t a l e d e 1' A m é r i q u e s o i t u n g e n r e r e l a t i v e m e n t ancien, m a i s c e fait n e p e u t e x p l i q u e r , en s o i - m ê m e , la g r a n d e e x t e n s i o n g é o g r a p h i q u e . C'est-à-dire, il n e p o u v a i t s'installer en A m é r i q u e q u ' a p r è s la g e n è s e d e l ' i s t h m e d e l ' A m é r i q u e c e n t r a l e , d'ailleurs il d e v r a i t v i v r e aussi d a n s la M e r des Caraïbes.

Description des localités A l a colline «Felso-Kecske-hegy» à B u d a p e s t , à l ' e x t r é m i t é supérieure d e la vallée « S z é p v o l g y » , d a n s la carrière d u C o o p é r a t i f « R o z m a r i n g » affleure le calcaire à L i t h o p h y l l u m s — e n épaisseur de 2 à 4 m . e n v i r o n — c o n t e n a n t aussi quelques c o r a u x en c o l o n i e s . L ' â g e d e l a r o c h e est p r o b a b l e m e n t d e l ' E o c è n e supérieur. L e s colonies des A l g u e s calcaires se s o n t j o i n t e s , en général, en t r a m e s , ainsi le b i o t o p e p r é s e n t e l'aspect d u b i o h e r m . L a c o u c h e c o r r e s p o n d à celle n° 2. d é c r i t e p a r M O N O S T O B J , M . (1965, p . 146), à la colline « M â t y â s - h e g y » . M O N O S T O R I , M . e s t i m e l a p r o f o n d e u r de l'eau d e 10 à 25 m . , m a i s il considère les b a n c s coralligènes à c e u x s u b l i t t o r a u x .

520

Földtani

Közlöny

105. kötet, 4. füzet

L a riche faune d e D é c a p o d e s est sous é t u d e . L e s formes j u s q u ' i c i d é t e r m i n é e s : oPagurus» s p . , Oalathea s p . , Protomunida 1 s p . , Cyamocarcinus angustifrons B I T T N E R , * Gemmelarocarcinus loerentheyi C H E C C H I A - R I S P O L I , Oxyrhyncha s p . , Daranyia granulata L Ő R E N T H E Y * , N . g e n . n. s p . e x aff. Daranyia, Daira eocaenica ( L Ő R E N T H E Y ) , Qalenopsis aff. similis B I T T N E R , * Branchioplax ? n . s p . , Neptocarcinus millenáris L Ő R E N T H E Y , * Panopeus п . s p . , Lobonotus ? n . s p . , Phlyctenodes krenneri L Ő R E N T H E Y , * puis 3 espèces d e Xanthoidea e t Trapezia loerentheyi n . s p . d é c r i t e , ici. Les espèces signalées p a r astérisque s o n t aussi p r o v e n u e s d u calcaire d e la colline « M a r t i n o v i c s h e g y » ( a n c i e n n e m e n t « K i s s v â b h e g y » ) de B u d a p e s t ( L Ő R E N T H E Y , I . , 1929), alors les d e u x faunes r e s s e m b l e n t , l'une à l'autre. Malgré la p e t i t e d i s t a n c e , l'âge i d e n t i q u e ( ? ) et le faciès, la différence est assez i m p o r t a n t e , entre elles. L ' a s s o c i a t i o n ressemble à celle d é c r i t e d a n s le calcaire é o c è n e d e B a l z o d e l G a t t o , en Sicile. L e n o m b r e des espèces c o m m u n e s est q u a t r e ( C H E O C H I A - R I S P O L I , 1905). L a l o c a l i t é d e V i s e g r á d se t r o u v e a u m o n t « F e k e t e - h e g y » . L ' â g e est d u B a d e n i e n inférieur. L a faune d e c o r a u x a été étudiée p a r SCHOLZ, L . ( 1 9 7 0 ) . D a n s une p e t i t e p a r t i e d u territoire, la m a r n e corallifère c o n t i e n t b e a u c o u p de Crustacés. L a faune est sous é t u d e . Les f o r m e s d é t e r m i n é e s j u s q u ' i c i : Oalathea weinfurteri B A C H M A Y E R , Porcellana n. s p . , Dromilites koberi B A C H M A Y E R et T O L L M A N , Libinial s p . , Portunus cfr. granulosus M I L N E - E D W A R D S , Charybdis n. s p . , Portunidae n . s p . , Oarpilius antiquus G L A E S S N E R , Daira speciosa (RETJSS), Pilumnus n . s p . , «Titanocarcinusii aff. sismondae M I L N E - E D W A R D S , «Zosimus» mediterraneus L Ő R E N T H E Y .

Introduction Trapezia représente u n genre f o r t e m e n t spécialisé d e la famille Xanthidae (Decapoda, Brachyura). C i n q genres a p p a r t i e n n e n t à la sous-famille Trapeziinae M I E R S d o n t trois v i v e n t a u x récifs e t c o l o n i e s coralligènes et en d e u x s o n t des h a b i t a n t s des mers p r o f o n d e s . L e genre Trapezia c o m p r e n d q u a t r e e s p è c e s . P a r m i celles-ci T. cymodoce est la plus répand u e d o n t n o u s r e t r o u v o n s les variétés à c o u l e u r s v i v e s dès la M e r r o u g e j u s q u ' a u x c ô t e s o c c i d e n t a l e s d e l ' A m é r i q u e . L ' e x t e n s i o n d e T. digitalis est aussi pareille. P a r c o n t r e , ni l'une des espèces d u genre n e v i t p a s a u x récifs d e la M e r des Caraïbes. Selon T A Y L O R , (1968) à « c h a q u e c o l o n i e d e Pocillopora a u m o i n s d e u x i n d i v i d u s v i v e n t a u x p i e d s des b r a n c h e s » , a u fait o n p o u r r a i t les considérer c o m m e c o m m e n s a l i s t e s des coraux.

Description des espèces F a m i 1 i a: Xanthidae D A N A , 1851. S u b f a m i l i a : Trapeziinae M I E R S , 1886. G e n u s : Trapezia L A T R E I L L E , 1828. Trapezia loerentheyi п . s p . ? Hepatiscus laevis L Ő R E N T H E Y , 1929. ( P l a n c h e I . , F i g s . 1. et 2.) M a t é r i a u x : 2 carapaces d é f e c t u e u s e s . D i a g n o s i s : c a r a p a c e large, l é g è r e m e n t c o n v e x e à surface lisse, front f o r t e m e n t p r o l o n g é en a v a n t , épine e x t r a o r b i t a i r e faible. S t r a t u m t y p i c u m : E o c è n e supérieur ( ? ) . L o c u s t y p i c u s : B u d a p e s t , colline « F e l s ô - K e c s k e h e g y » . D e r i v a t i o n o m i n i s : à l ' h o n n e u r d e I M R E L Ő R E N T H E Y ancien professeur d e paléontologie, à Budapest. H o l o t y p u s : E K 11, M u s é u m N a t i o n a l H o n g r o i s , D é p a r t e m e n t d e P a l é o n t o l o g i e , P l a n c h e I . , F i g . 1. D e s c r i p t i o : C a r a p a c e l é g è r e m e n t c o n v e x e , f r o n t f o r t e m e n t p r o l o n g é en a v a n t a r q u é et p r o b a b l e m e n t d r û m e n t o n d u l e u x . E n d i r e c t i o n l o n g i t u d i n a l e cavités orbitaires f o r t e m e n t e n f o n c é e s , m a i s c o n t r a i r e m e n t a u x f o r m e s actuelles — o ù l'épine e x t r a o r b i t a i r e est en général plus forte — elles n e s o n t limitées des c ô t é s que p a r des coins faibles. A u b o r d latéral, p r o b a b l e m e n t il n ' y a pas d ' é p i n e , m a i s d ' a p r è s les d e u x i n d i v i d u s , é t a n t à d i s p o s i t i o n , o n n e p e u t le c o n s t a t e r u n i f o r m é m e n t . B o r d arrière c o u r t . B o r d p o s t é r o -

Müller:

Trapezia

(Decapoda)

a magyar eocénből és miocénből

521

atéral légèrement c o n c a v e ce q u i la distingue bien des espèces actuelles. O n ne p e u t déterm i n e r l'identité a v e c l'espèce Hepatiscus laevis — décrite p a r L Ö R E N T H E Y , I. ( 1 9 2 9 ) à la colline « K i s s v â b h e g y » , — c a r l ' h o l o t y p e d e celle-ci est p e r d u . L e c o n t o u r d u b o r d latéral et de la c a v i t é orbitaire r e s s e m b l e l é g è r e m e n t à la figure p r é s e n t é e p a r L Ö R E N T H E Y , I., m a i s le b o r d frontal est d ' a s p e c t c o m p l è t e m e n t différent. Mais, il est aussi possible q u e le f r o n t était d é f e c t u e u x à l ' i n d i v i d u décrit p a r c e t auteur. Trapezia glaessneri n. s p . ( P l a n c h e L , F i g . 3 . , P l a n c h e I I . , F i g s . 1. a 3 . ) M a t é r i a u x : 4 c a r a p a c e s et ? 1 m o u l e d e p i n c e . D i a g n o s i s : B o r d frontal de la c a r a p a c e o n d u l e u x , b o r d postérieur étroit. Surface lisse, l é g è r e m e n t c o n v e x e . S t r a t u m t y p i c u m : M i o c è n e , B a d e n i e n inférieur. L o c u s t y p i c u s : Visegrád, m o n t «Fekete-hegy» D e r i v a t i o n o m i n i s : A l ' h o n n e u r d e M A R T I N F . G L A E S S N E R , professeur à Adelaide. H o l o t y p u s : M V 1 1 , Muséum National Hongrois, Département de Paléontologie, P l a n c h e П . , Fig. 1 . D e s c r i p t i o : C a r a p a c e l é g è r e m e n t c o n v e x e . F r o n t o r n é d e c h a q u e c ô t é — d r o i t et g a u c h e — p a r trois lignes o n d u l e u s e s d o n t la m é d i a n e est plus large e t p l u s i m p o r t a n t e . Cavité orbitaire p r o f o n d é m e n t e n f o n c é e , épine e x t r a o r b i t a i r e r e l a t i v e m e n t bien d é v e l o p p é e B o r d antéro-latéral b i e n a r q u é . A u b o r d latéral, une épine sépare les parties antérieure, resp. p o s t é r i e u r e qui r e s s e m b l e à l'épine d e T. cymodoce. B o r d postérieur é t r o i t et a r q u é . L e c o n t o u r de l'espèce r e s s e m b l e a celui de T. digüalis, m a i s s o n b o r d frontal est plus f o r t e m e n t o n d u l e u x , p a r e i l l e m e n t à celui d e T. cymodoce. E n général, les espèces actuelles s o n t f o r t variables, ainsi d ' a p r è s les i n d i v i d u s , é t a n t à d i s p o s i t i o n , o n n e p e u t définir la distinct i o n p l u s p r é c i s é m e n t , c o m m e n o u s l ' a v o n s fait.

Discussion E n t r e Trapezia loerentheyi et les espèces actuelles, la relation p h y l o g é n é t i q u e est bien p r o b a b l e , car elles r e s s e m b l e n t m o r p h o l o g i q u e m e n t , et les b i o h e r m s de la p r o v i n c e de l ' I n d o - P a c i f i q u e o c c i d e n t a l et d e la T é t h y s y liée p o u v a i e n t d é v e l o p p e r en c o n t i n u i t é dès le Trias j u s q u ' a u j o u r d h u i . Trapezia loerentheyi v i v a i t dans u n b i o h e r m , sa relation a v e c des c o r a u x en c o l o n i e n ' e s t pas p r o u v a b l e , mais elle est p o s s i b l e . Trapezia glaessneri v i v a i t d a n s u n l a m b e a u corallifère ( c o r a l p a t c h ) , p r o b a b l e m e n t s o n m o d e d e vie n e différait essentiellement d e celui d e T. cymodoce actuelle. L ' o r i g i n e d e la sous-famille est incertaine. P a r m i les B r a c h y u r e s crétacés seul Carpiliopsis (1 '— Caloxanthus) présente certaines r e s s e m b l a n c e s p a r s o n large front o n d u l e u x , ses g r a n d e s cavités orbitaires et p a r s o n b o r d antéro-latéral n o n d i v i s é . Carpiliopsis v i v a i t aussi a u x récifs. L a r é p a r t i t i o n actuelle des espèces d u genre Trapezia est surpronante. Selon LEBOTJR, ( 1 9 2 8 ) , au c o u r s des e x p é r i e n c e s faites en a q u a r i u m les espèces d e B r a c h y u r e s b e n t h o n i q u e s v i v a i e n t de 4 à 5 semaines en état d e larves p é l a g i q u e s . S e l o n T H O R S O N , ( 1 9 6 1 ) , le transit de la barrière («barrier») d u P a c i f i q u e oriental est ainsi i m p o s s i b l e p o u r elles. Si nous s u p p o s o n s q u e l'état d e larve p é l a g i q u e dure à plusieurs m o i s — c o n t r a i r e m e n t à celui des autres B r a c h y u r e s , — o n p o u r r a i t c o m p r e n d r e leur présence à l ' A m é r i q u e . Mais, c o m m e n o u s le v o y o n s , elles v i v a i e n t d é j à dans l'Eocène et dans le M i o c è n e à la P a r a t é t h y s et v r a i s e m b l a b l e m e n t aussi dans l ' I n d o - P a c i f i q u e o c c i d e n t a l y lié. A l o r s , d é j à a u d é b u t d u Tertiaire aurait p u r é p a n d r e à la c ô t e o c c i d e n t a l e d e l ' A m é r i q u e . Mais, en ce cas-ci, le genre aurait p u s ' i m p l a n t e r aussi dans la M e r des Caraïbes, car la c o m m u n i c a t i o n m a r i n e é t a i t e n c o r e o u v e r t e . E t a u x récifs y b i e n d é v e l o p p é s , l ' e x t i n c t i o n ultérieure d e ce genre réussi n ' e s t pas p r o b a b l e . L e genre Carpilius v i t e n c o r e a u j o u r d ' h u i , là. A l o r s , o n d o i t s u p p o s e r que les d e u x e s p è c e s d e Trapezia ne s o n t a p p a r u e s à l ' A m é r i q u e q u e dès le P l i o c è n e lors q u e l q u e s p r o c e s s u s d e p r o p a g a t i o n r e l a t i v e m e n t rares. Mais la p r o b a b i l i t é d e c e t t e s u p p o s i t i o n est d i m i n u é e p a r ce fait q u e la r é p a r t i t i o n actuelle de Daira (présente à une b i o c é n o s e i d e n t i q u e , dans l'Eocène d e B u d a p e s t et d e Sicile) est essentiellement la m ê m e , car h o r s l ' I n d o - P a c i f i q u e o c c i d e n t a l elle v i t aussi a u x c ô t e s o c c i d e n t a l e s d e l ' A m é r i q u e . L e d é v e l o p p e m e n t d e leur r é p a r t i t i o n actuelle déroulait p r o b a b l e m e n t de m ê m e façon.

I. T á b l a — P l a n c h e

I.

Müller:

Trapezia

(Decapoda)

a magyar eocénből és miocénből II. Tábla -

523 Planche II.

Földtani Közlöny, Bull. о/ the Hungarian Geol. Soc. (1975)

105.

524—530.

Palynológiai tanulmányúton az Észak-amerikai Egyesült Államokban dr. Nagy

Liszlóné

1 9 7 3 . o k t ó b e r közepétől, két hónapi időtartamra, az Egyesült Államokban tartózkodtam a georgiai egyetem földtani tanszékének vezetője, N o r m a n H E R Z professzor meghívására, E d w a r d A . S T A N L E Y palynológus professzor javaslatára. E z az i d ő p o n t tette lehetővé, h o g y „ a z amerikai rétegtani palynológusok szövetsége hatodik évi összejövetelének" (Sixth Annual Meeting o f the Ameri­ can Association o f Stratigraphie Palynologists) néhány munkanapján részt­ v e g y e k . A z összejövetelt Anaheimben, Calíforniában tartották 1 9 7 3 . október 1 6 — 2 0 . között. A z üléssorozat első két napján nem vehettem részt a szocialista országok paleontológiái együttműködését előkészítő ülésszakon való résztvéte­ lem miatt (Libice, Csehszlovákia). A z anaheimi összejövetel programja szerint o k t ó b e r 16-án Dinoflagellata fórumot tartottak az é v k ö z b e n elhunyt Georges D E F L A N D R E professzor emlé­ kezetére, W . R . E V I T T elnökletével; 17-én pedig paleóökológiai, paleogeografiai és paleoklimatológiai előadások hangzottak el a negyedkori és a harmadidő­ szaki üledékek palynológiai vizsgálatáról, A . T R A V E R S E és X . D . BURGESS elnöklésével. Október 1 8 — 1 9 - é n folytatódtak az ülések paleogén és mezozóos, paleozóos, illetve általános és technikai tárgyú előadásokkal. Október 19-én este autóbusszal Fresnoba utaztunk, Sierra nevadai kirándu­ lásra. Kirándulásvezető R i c h a r d J. HARTESVELDT, San-josei egyetemi tanár volt. Október 20-án reggel Fresnoból kiindulva a pleisztocénnel fedett San Joaquin v ö l g y ö n haladtunk át kelet felé. A San Joaquin szinkknorium a Coast R a n g e és Sierra N e v a d a között, a Csendes-óceán menti völgyrendszer része: 4 0 0 k m hosszú és 9 6 k m széles. Aljzata egyenletes, helyenként alacsony d o m b o k k a l . E z e k helyi antiklinálisok. Északról és délről mezozóos, bázisos effuzívumok kísérik a völgyet. A növény­ zet jellemzői a riparion fajokon kívül a Quercus douglasii H O O K and A R N . , Q. wislizenii A . D C , Aesculus califomica (SPACH) NÏJTT. A bokrok közül az Arctostaphylos sp. és a Diplacus longiflorus a jellemzőek. 4 1 km-re Fresnotól a Sierra N e v a d a mezozóos gránitján, 1 0 0 0 m feletti magasságban települt keverterdő uralkodó fa fajai a Quercus kelloggii N E W B . , és az utunk során itt először megjelenő Pinus ponderosa L A W S . , Libocedrus decurrens Torr., Quercus chrysolepis L I E B M . , s a b o k r o k közül az Arctostaphylos patula, a Ceanothus integerrima. A Sierra N e v a d a az Egyesült Á l l a m o k l e g n a g y o b b gyűrt hegységblokkja. Hosszanti kiterjedése: É N y — D K - i irányban 6 9 2 k m . Átlagszélessége 1 1 2 k m . Mérete a svájci, francia és olasz A l p o k együttes kiterjedéséhez közel van. A Mt. W h i t n e y 4 4 1 8 m magas. A Sierra blokk főleg gránitból, kiömléses kőze-

Nagy

L.-né:

Palynológiai

tanulmányúton

az Amerikai

Egyesült

Államokban

525

tekből, valamint nagy tömegben paleozóos és mezozóos metamorfitokból áll. A z ún. Calaveras formáció ( ? karbon — perm) tengeri rétegsorai a karbon végén felgyűrődtek, k é s ő b b — a mezozóos tengerben — részlegesen lepusztultak. A triász időszakot elszórtan mutatkozó vulkáni tufa és agglomerátum fedő k é p z ő d m é n y képviseli. A Calaveras formáció l e g n a g y o b b részét azonban a felsőjura Mariposa formáció rétegei fedik. A fedő formáció vulkánitokkal át­ szőtt palákból, palás agyagokból áll. A jura végén erősen felgyűrt területet gránitintruziók érték. A „ n a g y batolit" főleg granodioritból, kvarc-monzonitból és gránitból áll. Helyenként bázisos kőzetfáciesként diorit és gabbró is mutatkozik. A kréta időszaki lepusztítás után az eocén elején és végén a Sierra gyengén kiemelkedett, mély völgyek keletkeztek. A z oligocén eleji vulkáni erupciók n y o m á n riolittufa borította be a folyó­ v ö l g y e k e t . A pliocénben folytatódó emerziós folyamatok alakították ki a hegy­ ség jelenlegi arculatát. Ismételt eljegesedés n y o m a i v a l a Magas Sierra felső lejtőin találkoztunk. U t u n k során először a Kings Canyon Nemzeti Parkot értük el, amit 1 8 9 0 óta tekintenek nemzeti parkként. A 1 3 különféle n é v v e l illetett Sequoiactendron giganteum (LINDL.) BUCHHOLZ egyik refugiuma ez a park. A Sequoiadendron genuszt 1 9 3 9 - b e n választották szét a Sequoia genusztól, s így a tengerparton élő Sequoia sempervires E N D L . - t ő l . Felfedezésének időpontja 1 8 3 3 . A világ legn a g y o b b m é r e t ű fái tartoznak ide. A legöregebb ismert példány — az é v g y ű r ű k alapján — 3 2 0 0 éves. Eredeti élőhelye a Sierra N e v a d a Ny-i lejtője 1 5 0 0 — 2 3 0 0 m magasság k ö z ö t t . A felnőtt példányok 5 0 — 8 0 m közöttiek. Jórészt tűz által pusztulnak el, de a tűz biztosítja a létüket is. A Sequoiadendron ui. fényigényes faj, az egyes egyedek pusztulását h o z ó tűz azonban a megmaradó n ö v é n y e k számára biztosítja a fényigényt kielégítő szabadabb teret, a megfelelő talajt, f o k o z v a az e g y e d e k továbbfejlődését. A Sequoiadendron n e m alkot tiszta állományt, hanem Abies concolor (GOED./ H I L D E B E . , Pinus lambertiana DOUGLAS, P. ponderosa L A W S . , Libocedrus decurrens T O B E . , Quercus kelloggii N E W B . , Cornus occidentalis (TOEB., and G R A Y ) COVILLE, északon a Pseudotsuga menziesii ( M I B B . ) FRANCO, a Taxus brevifolia NuTT.-val alkot társulásokat. Megtekintettük a leghíresebb törzseket, példá­ n y o k a t . A z 1 8 9 1 - b e n kivágott Mark Twain Tree törzsmaradványán az egész kiránduló csoport elfért volna. K é t metszete közül a n a g y o b b az American M u s e u m o f Natural Historyba (New Y o r k ) , a felette következő a British Mus e u m b a került. A General Grant Tree a világ második l e g n a g y o b b méretű fája, Grantról, a polgárháború híres generálisáról nevezték el. 8 1 , 5 m magas (becsléssel a töme­ ge 1 2 8 0 m ) . A B o o l e Tree a harmadik legnagyobb méretű fa a világon, 8 2 m magas. A környezetét részben kiirtották a század elején, részben elégett 1 9 5 6 - b a n . A z elégett erdőrészben Prunus emarginata DOUGL., Arctostaphylos patula, Ceanothus cordulatus és egynyáriak, helyenként Sequoiadendron nőtt. A N e m ­ zeti P a r k szakemberei, h o g y a beerdősítést meggyorsítsák, Pinus ponderosa-t és Sequoiadendron-t ültettek. A R e d w o o d Canyon Overlook-ból láthatók a l e g n a g y o b b ,,giant" állományok a R e d w o o d Mountains Groveben. Ezen a terü­ leten a K i n g s Canyonban a palás kőzetekből keletkezett h o m o k o n és a Sequoia National Parkban a gránit kőzetek málladékából keletkezett j ó vízvezető h o m o k o n nőnek a l e g n a g y o b b Sequoiadendron példányok és itt a legjelen­ t ő s e b b az erdőállomány is. 3

Földtani

526

Közlöny

105. kötet, 4. füzet

A z út a Sequoia Nemzeti Park felé haladva vegyes fenyvesen visz keresztül, amelyet főleg Pinus lambertiana D O U G L . , Abies concolor L I N D L , et G A R D . , Pinus jeffreyi G R E V . and B A L F . alkotnak. Változatos területeken haladtunk át: hatalmas Sequoiadendron állományokat érintve, mint a L o s t G r o v e és a Muir Grove. Oda látszott a Mt. Silliman ( 3 4 1 0 m ) . E területen a magashegyi Pinus concorta murrayana DOTJGL. és a Juniperus occidentalis H O O K , is jelent­ kezett. A Giant Forest a l e g n a g y o b b Sequoiadendron állomány a F ö l d ö n ; benne a General Sherman Tree a világ leghatalmasabb fája: 8 3 m magas, törzs­ átmérője a bázisnál 9 m. A törzs súlyát 6 2 5 tonnára becsülik, a törzs teljes ter­ jedelmét 1 1 6 6 m -re. A termőhelye ideális, évgyűrűi szélesek (egy próbafúrást végeztek rajta), aránylag fiatal, 2 2 0 0 éves. Nevét 1 8 7 9 - b e n a polgárháború generálisáról kapta, William T . SHERMAN tiszteletére nevezték el. Felmásztunk a Moro R o c k r a ( 2 0 5 0 m ) is. E z dómalakú gránitintruzívum. Innen g y ö n y ö r ű kilátás nyílik az Alta P e a k és a Great Western Dividera. K-re és Ny-ra a K a w e a k folyó fő ágára, Canyonjára. É-ra nézve hatalmas Sequoia­ dendron állományt láttunk. Szép tájakon, erdőrészeken áthaladva a K i n g s Canyon v ö l g y é b e , ÉszakAmerika egyik legmélyebb v ö l g y é b e is betekintettünk. E z a pleisztocén eljege­ sedések alatt mélyült le. V é g ü l a Grant G r o v e Visitor Centerben vezetőnk, H A R T E S V E L D T professzor tartott összefoglaló előadást a parkban folyó munkáról, tűz elleni védekezésről, a faállomány telepítéséről, nevezetesebb növényfajokról. Fresnoból, San Francisco érintésével, Georgiába repültünk és október 2 1 - é n Athensbe érkeztünk. A z athensi e g y e t e m kéthónapos meghívása tulajdon­ képpen október 22-én, az e g y e t e m geológiai tanszékvezetőjénél való jelentke­ zésemmel k e z d ő d ö t t . A z athensi e g y e t e m : a Georgiái E g y e t e m címet viseli, 1 7 8 5 - b e n alapították. Jelenleg mintegy 2 0 0 0 0 hallgatója van. A z egyetem területe önálló közigaz­ gatási egység. A campus a város mellett elterülő ligetszerű parkban van, a m e l y b e n pavillonszerűen helyezkednek el az egyetem különböző épületei. A kollégiumok s az egyetemi tanszemélyzet magánházai egyaránt a campuson belül épültek. A z egyetemi városnak éjjel-nappal m ű k ö d ő , saját autóbusz­ hálózata van. A z autóbuszokat diákok vezetik, használatuk ingyenes. A sport­ lehetőségek nagyok. K ü l ö n tanszéke van a sportnak. N a g y sportpályák, footballpálya, fedett csarnokok, számos úszómedence, teniszpályák állnak rendel­ kezésre. A z egyetem saját színházában a színészszakos hallgatók játszanak a nagyközönség számára is. A geológiai és a geográfiai tanszékek e g y épületben vannak, de néhány új laboratórium más épületekbe települt át. A tanszéken m ű k ö d ő tanszemélyzet 2 6 fő. A geofizika, geokémia, alkalmazott geológia stb. oktatása is itt folyik. A paleontológia oktatását négy tanár végzi: R . W . F R E Y szakterülete a gerinctelenek paleontológiája és ichnológia, tengeri ökológia és paleoökológia, állatok és üledékek kapcsolata. B . K . S E N GUPTA mikropaleóntológia, ökológia paleoökológia és a Foraminiferák biosztratigráfiája témákban a d elő. E. A . S T A N L E Y paleobotanika, palynológia, kréta — harmadidőszaki paleoflorisztika, felsőkréta — paleogén klímazónák elterjedése és kapcsolata a kontinensek vándorlásával, pleisztocén — recens palynológia, valamint a szárazföldi és tengeri üledékek témákat adja elő. M. R . VOORHIES gerincesek paleontológiája, kainozóos emlősök Nebraskában és W y o m i n g b a n , taphonómia és populáció dinamizmusa, gerinces földlakók c. kollégiumokat hirdeti meg. 3

Nagy

L.-né:

Palynológiai

tanulmányúton

az Amerikai

Egyesült

Államokban

527

A paleontológiából a következő kollégiumokat hirdették az 1 9 7 3 / 7 4 - e s t a n é v I I . félévére: Gerinctelenek paleontológiája, Palynológia, Paleobotanika, B e v e ­ zetés a paleontológiába, palynológiába, Gerincesek paleontológiája, Mikropaleontológia, Bevezetés a paleoökológiába, Elméleti kérdések a paleontoló­ giában, palynológiában, azonkívül a disszertációs témák kidolgozását. A z egyetemen E . A . S T A N L E Y professzor palynológiai összehasonlító mintáit tanulmányoztam, főleg az amerikai harmadidőszaki anyagokat. A z elektron scanning mikroszkopizálást is tanulmányoztam. E műszer a botanikai tan­ széken működik. A geológiai tanszéken L. M. JONES által v é g z e t t Sr izotóppal, valamint a C - e s módszerrel abszolút kort megállapító laboratórium munká­ ját is bemutatták. S E N GUPTA mikropaleontológus professzor is ismertette munkáját. A computer k ö z p o n t o t az egyetemi tanszemélyzet és a hallgatóság is korlát­ lanul használhatja. T ö b b k ö n y v t á r is áll a tanszemélyzet és a diákok rendelkezésére. A Science Libraryban n a g y o n kellemes körülmények k ö z ö t t kora reggeltől késő estig lehet dolgozni. R e n d k í v ü l sok folyóiratuk van a geológia és paleontológia szakterü­ letéről. N o v e m b e r 2 9 - é n délután előadást t a r t o t t a m az egyetemen ,,Palynology in H u n g a r y " címmel. A z előadást élénk érdeklődés kísérte. Számos, hazánk geoló­ giájára v o n a t k o z ó szakmai és szervezeti kérdés hangzott el. Szokásos a r o k o n t u d o m á n y ú t ö b b i tanszékeken is előadásokat tartani. í g y n o v e m b e r 7-én J . H a t t e n H O W A E D professzor a biológiai tanszéken „ A konti­ nensek vándorlásáról", december 16-án a botanikai tanszéken T. D E L E V O R Y A S texasi professzor ,,A mezozóos n ö v é n y i fejlődós néhány új e r e d m é n y é r ő l " t a r t o t t előadást. D e c e m b e r 4 — 1 1 k ö z ö t t a két világhírű, paleobotanikailag nagyjelentőségű mocsár vidékre, az „ O k e f e n o k e e b e " és „ E v e r g l a d e s b e " látogattunk. A z Okefenokee T a x o d i u m láperdő j ó része Georgia déU részén fekszik, de átnyúlik a tőle D-re levő Florida államba is. Kiterjedése 1 9 0 ezer hektár. A z Okefenokee n é v c h o c k t a w indiánoktól ered, „ m o z g ó föld"-et jelent. E z a láp a pleisztocénben alakult ki. E z i d ő b e n az Atlanti-óceáni partvonal 1 2 0 km-rel beljebb és a mai tengerszintnél 4 6 m-rel mélyebben húzódott. A M e x i k ó i - ö b ö l elérte Georgia—Florida államok határvonalát. Észak-Florida területén néhány sziget volt. A szigetektől É-ra feküdt az óceán és e g y 1 6 0 k m hosszú, keskeny h o m o k h á t a t épített. A parti övezet k é s ő b b i kiemelkedése n y o m á n alakult ki a mai tengerpart. A h o m o k h á t m ö g ö t t i laguna k é s ő b b kiédesedett. A z édesvizű t ó b a n a h o m o k h á t a k közül n é h á n y b ó l sziget lett. A láp vizének levezetését D N y - o n a Suwannee folyó, D K - e n a St. M a r y folyó biztosította. A sekély vízben v í z i n ö v é n y e k telepedtek meg, h a l m o z ó d t a k össze. Mikor már elég vastag pélites üledék és tőzeg r a k ó d o t t a t ó fenekére, e g y é b n ö v é n y e k is megtelepedtek: szittyó és e g y é b mocsári n ö v é n y e k . Majd Taxodium, Nyssa és a t ö b b i m a megtalálható n ö v é n y z e t is m e g h o n o s o d o t t . K ö z b e n az. állatvilág is átalakult, a t ó állatvilágából mocsári állatvilággá. K b . félmillió évre tehető ez az átalakulás, amely folytonos. E b b e n a „szószostál" alakú mélyedésben felhalmozódott tőzeg vastagsága néhol t ö b b , mint 6 m. Olyan i n g o v á n y o s , h o g y megérdemli a „ L a n d o f the Trembling E a r t h " nevet. D e c e m b e r 4 — 5 — 6 - á n az Okefenokee lápot tanulmányoztam. A vízi utakon — amelyek az e g y k o r itt élt cherokee indiánok vízi ösvényei voltak — m o t o r 14

9 Földtani Közlöny

528

Földtani Közlöny

105. kötet, 4. füzet

csónakkal lehetett közlekedni. A z északról W a y c r o s s felől turistaközpontba jut a látogató, ahol e g y r ö v i d e b b motorcsónak túrán is részt lehet venni. Itt különféle b e m u t a t ó házak vannak: kis állatkert, az Okefenokee keletkezésének története, diorámák, filmvetítés stb. 5-én nyugat felől, Fargo irányából a Suwannee folyó mentén az Okefenokee National Wildlife Refugeeba: Stephen С. Foster State Parkba, 6-án pedig Folkstone felől a Suwannee Canal Recreation Area területére látogattunk. A Taxodium láperdőben világosan tanulmányozhatók a láperdő zonációi: a nyílt víztükör; a Nymphaeaceae, Pontederiaceae hínár zóna; a magas sásas Panicum, Woodwardia, Carex dominancia-változatokkal; az alacsonyabb b o k ­ ros zóna Cyrilla, Myrica, Acer, Sabal palmetto-val és végül a magastörzsű Taxodium zóna. A tőzeg eredete három féle társulásra vezethető vissza: 1. Nyílt mocsári környezet 2. Tisztás és szigetperemek növénytársulásai 3. Faállományú mocsárerdő társulás. 1. A nyílt láp uralkodó n ö v é n y e a Nymphaea odorata A I T . álló, v a g y kevéssé mozgó vízzel: Utricularia sp., Nymphoides aquatica (GML.) K U N T Z E , Xyris smalliana N A S H , Orontium aquaticum L . , Pontederia cordata L . és Sagittaria sp., néhol Vallisneria americana M i C H X . - e l . Szárazabb jellegű területeken: Lachnanihes caroliniana ( L A M . ) D A N D Y , Rhynchospora inundata (OAKES) FERN, Carex hyalinolepis STETJDEL, Woodwardia virginica (L.) SMITH, Panicum hemitomon SCHULTES és az Utricularia cornuta M I C H X . 2. A sásas három uralkodó n ö v é n y e a Panicum hemitomon SCHULTES, a Woodwardia virginica ( L . ) SMITH és a Carex hyalinolepis STEUDEL. 3. A Cyrilla racemiflora L . a szigetek külső részén tőzegalkotó, n e m anyira elterjedt, mint a Taxodium. A Taxodium ágain általában a Tillandsia usneoides L. z u z m ó található. A viszonylag sok fuzit és a korhadó növényi részek sötét felszínűvé teszik a vizet; okozói a periodikus szárazságoknak és tüzeknek. A szigeteken lomberdő helyezkedik el (Pyrus arbutifolia L I N D L . , Cephalanthus occidentalis L . , Leucotoë racemosa G R A Y . , Cyrilla racemiflora L . , Acer rubrum L . stb.); kevés fenyő féle (Pinus elliotii ENGELM.). Állatvilága gazdag, 2 2 5 madár-, 4 1 emlős-, 5 4 hüllő-, 3 2 kétéltű- és 3 7 halfajt határoztak meg. A z alligátor populáció állandóan nő, számuk az 5 0 0 0 - t meg­ haladja. A z ,,Everglades" Florida déli részén édesvízi tőzegláp. Teljes kiterjedésében 1 0 4 0 0 0 0 hektár, talán a világ legnagyobb lápja. E b b ő l t ö b b , mint 9 2 0 0 0 hektár a nemzeti park. K o r a 5 0 0 0 év. A felszínen észlelhető uralkodó kőzetkifejlődés pleisztocén és miocén korú mészkő. A nagy kiterjedésű Okeechobe tótól K-re és Ny-ra az ún. Caloosahatchee-formáció a pliocénre utal. Geomorfológiailag kevés helyen emelkedik ki 9 m-re a tengerszint fölé. A terület K - i része pleisztocén: a sangamoni interglaciális anastasia és miami kifejlődéseivel. A z ,,Anastasia-formáció" h o m o k , homokos mészkő, a „Miami­ f o r m á c i ó " a parti részeken oolitos, keresztrétegzett h o m o k , m ö g ö t t e bryozoás kifejlődésű. A félsziget belsejét a „ B i g Cypress S w a m p " és az ,.Everglades" alkotják. A Big Cypress S w a m p jórészt T a x o d i u m m a l fedett, t ö b b n y i r e leg­ alább 4 , 5 m-re van a tengerszint alatt.Nedves időszakban víz borítja. A növény-

Nagy

L.-né:

Palynológiai

tanulmányúton

az Amerikai

Egyesült

Államokban

529

zet alatt kevés tőzeg van és a K - i rész a miocén ,,Tamiami-formáción" fekszik, ami h o m o k o s mészkő, néha h o m o k o s v a g y meszes agyaggal fedett. A z ,,Everglades"-t N y - o n a magasabb „ B i g Cypress S w a m p " , K - e n az „ A t ­ lanti Coastal R i d g e " határolja. A következő tájegységek alkotják: 1. A z északi részén keménylevelű erdős szigetek 2. A középső részén jellegtelen végnélküli sásas. 3. A déli részén mangrove. Magát az ,,Everglades"-t mély, édesvízi mocsárvegetáció borítja, alatta v a n a tőzeg. A z ,,Everglades" tőzegláp rétegződése szubtrópusi, trópusi vegetációra vezethető vissza. 1. A holocén transzgresszió sós, árapály járta mocsárral jelentkezik délen és a délnyugati részeken. 2. A tőzeggel borított terület e g y mai szénképződésű lápnak felel meg. S végül jelentős részeket foglal el a 3. édesvízi kék algák nagy t ö m e g e is a meszes üledékekben. A tőzegláp vegetációja uralkodóan Cyperaceae: Mariscus jamaicenis sás. Spikulái erősen szilikátosak, ezért veszedelmes vágófelületet alkotnak. E z a n ö v é n y fő alkotóeleme a tőzegnek is. A tőzeg fekete, а Р н ] 6—6,6 és gyakran ég. Vastagsága nagyon különböző, a vastagabb részeken 1,8 m, a mészmárgán 90 c m . E z a sás az árapály zónában is megél, 6 0 % - o s tengervíz-hozzáelegyedést is elbír. A mocsaras területek fő n ö v é n y e a Nymphaea. Megtalálhatók az Utricularia sp.-ek. E z utóbbiak húsevő n ö v é n y e k és a táplálékban szegény vízre utalnak. E z t jelzi az Eleocharis sagittaria és a Crinum sp., Amaryllidaceae és a külön­ böző Cyperaceae fajok is. Ezeknek a mocsaraknak p - J 5,5 — 6 k ö z ö t t van. A z s o m b é k o k ( , , H a m m o c k " ) keménylevelű fák, b o k r o k maradványainak felhalmozódásából állnak. Itt a tőzeg a víz felszíne felé emelkedik. A h a m m o c k ok k ö n n y c s e p p alakúak és E — D - i irányban, párhuzamosan helyezkednek el, a p - j u k 4,4 — 4,9. A növényzetük eddig még nem eléggé tanulmányozott. Altalánosak a Persea, Magnolia, Salix és Taxodium fajok. Sok más n ö v é n y is él itt: mohák, páfrányok, epiphyta Orchidea-k és Vitis, Bromeliaceae-íélék. A z ,,Evesglades"-t december 10-én P. J. GLEASON hidrogeológus mutatta be ötórás helikopter utazás során. P a l m - B e a c h b ő l kiindulva, Miami körzetéig, t ö b b alkalommal leszállva tanulmányoztuk a környezetet, a vegetációt, mintát v é v e az édesvízi láp anyagából is. A helikopterből megfigyelhettük a gazdag állatvilágot, ezen belül a leggazdagabb a madárvilág. Megtekintettük St. Augustinot, Amerika legrégibb városát és a tőle D-re levő Marineland nevű hatalmas tengeri akváriumot. _

а

a

H

H

Ö s s z e f o g l a l v a , a tanulmányút jelentős élménye a nevezetes, paleobotanikai vonatkozású helyek: a Sierra Nevada, Okefenokee és Everglades megismerése. Legfontosabb az Okefenokee Taxodium láperdő megismerése volt, miután saját kutatásaimhoz ez kapcsolódik a legjobban. M e g g y ő z ő d ­ h e t t e m arról, h o g y azok az adatok, állásfoglalás és feltételezés, amit a felső­ pannon fás barnakőszéntelepek palynológiai vizsgálatai és irodalmi adatok alapján nyertem, ti. a láp Taxodium erdőre vonatkoztatása, helytállónak bizo­ nyultak. 9*

530

Földtani Közlöny

105. kötet, 4. füzet

Irodalom CAULFIELD, P. ( 1 9 7 1 ) : Everglades. A Sierra Club/Ballatine book. New York. 1 — 1 4 2 . COHEN, F. D . ( 1 9 7 1 ) : Petrologv, Paleoecology and diagenesis of the peats of the Okefenokee Swamp of Georgia. Geol. Soc. Amer. Abstr. with Prôg. for 1 9 7 2 . Ann. Mtgs. Vol. 4 . No 7 , p. 4 7 5 . COHEN, A . D . ( 1 9 7 3 ) : Petrology of some Holocene Peat Sediments from the Okefenokee Swamp — Marsh Complex of Southern Georgia. Geol. Soc. of A m . Bull. 8 4 , p. 3 8 6 7 — 3 8 7 8 . GLEASON, P. Y . ( 1 9 7 2 ) : Holocene Sedimentation in the Everglades and Saline Tidal Lands.Eieldtrip Guidebook for the American Quaternary Congress and National Meeting. Miami Fla. HARTESWELDT, R . J . ( 1 9 7 3 ) : Field guide book for Séquoia Kings Canyon National Parks. Sixth Annual Meeting of the American Association of Stratigraphie Palynologist, Anaheim, California, October 1 6 — 2 0 . 7 7 3 , p. 1 — 3 2 . WRIGHT, A . H . and WRIGHT, A. A. ( 1 9 3 2 ) : The habitats and composition of the vegetation of Okefenokee Swamp, Georgia. Ecological Monograph. 4 . 2 . p. 1 1 0 — 2 5 9 .

Földtani Közlöny,

Bull, of the Hungarian Geol. Soc. (1975)

105. 531 -533

Hozzászólás dr. Stegena Lajos, dr. Géczy Barnabás és Horváth Ferenc „A Pannon-medence késő-kainozóos fejlődése" c. dolgozatához clr. Ballcay

Bálint

STEGENA és szerzőtársainak (1975) korszerű interdiszciplináris szemléletben fogant, érdekes dolgozata (a t o v á b b i a k b a n : „ a d o l g o z a t " ) tetszetős magyará­ zatot ad a címben megjelölt tárgykör néhány fontos problémájára. Talán e problémák megközelítésének újszerűsége miatt van az, h o g y a magyarázat az olvasóban — legalábbis bennem — egy sor izgató kérdést h a g y megvála­ szolatlanul. E z e k közül szeretném itt a legégetőbbeket fölsorolni. 1. Akárhogyan nézzük is, a problémakör alapkérdése ez: miért van hegység­ közi medence a K á r p á t o k körülfogta területen, és miért simulhatnak össze a medencét k ö z r e f o g ó hegyláncok tőle nyugatra és keletre, illetve délre? Általánosabban, miért vannak egyes lánchegységekben ívközi medencék, ami­ kor ez — a lemeztektonikai modell lehető legegyszerűbb megfogalmazását tekintve — energetikailag kedvezőtlen? Erre a kérdésre nemcsak a dolgozat, hanem t u d t o m m a l az egész lemeztektonikai irodalom adós a válasszal. A z idestova t ö b b , m i n t ötvenéves ,.köztes tömeg"-elmélet, amely egyes kéreg­ részletek eltérő m o z g é k o n y s á g á t illetve szilárdságát föltételezte, legalább hozzá­ szólt ehhez a kérdéshez, bármennyire elvetendőnek is tartjuk egyébként. 2. A 10. és 11. ábrán látható súlyos, alábukó kéreglemezek „centrikusán a medence belseje felé irányuló szubdukciós folyamata" (111 — 112. o.) a leme­ zek körcikkes összetorlódását, a medenceközép alatti összemorzsolódását v a g y elfogyását, konszumpcióját (nem konszumáció !) igényli, ami geometriailag eléggé nehezen elképzelhető. Kérdés, hogyan fér ez össze a 10. ábrán látható (hihetőbb) É K — D N y irányú, az Orosz-táblától a Dinaridák felé irányuló két­ oldali torlódással? (Igaz, h o g y ez meg a K á r p á t o k cipóformáját hagyja magya­ rázatlanul.) V é g ü l h o g y a n fér mindez össze a Pannon-medence belsejének határozott É K — D N y alpid szerkezeti főcsapásával, amely a dolgozat 1., 6. és 7. ábráján is szembeszökő ? 3. A paleogeográfiai és biosztratigrafiai adatok a 103. o. 3. bekezdése szerint arra vallanak, h o g y a Pannon-medence területén a Tethys északi és déli szélé­ nek képződményei mintegy helyet cseréltek. Ennek taglalása átvezetne G É C Z Y két o t t idézett dolgozatának (1972, 1973) diszkussziójához, amiben nem érzem magam kompetensnek. Ezért itt csak annyit, h o g y egy efféle, a vizsgált terület méreteihez képest hatalmas méretű és intenzitású föltételezett mozgás­ nak szembeszökő tektonikai bélyegekben kellene tükröződnie, márpedig ilyen bélyegeket t u d t o m m a l még nem sikerült fölfedezni. A b b a n a megállapításban, h o g y ezt a helycserét „dextrális transzform m o z g á s " hozta volna létre (104. o . alja), tárgyi v a g y terminológiai tévedést sejtek; a transzform mozgás a termi­ nus eredeti jelentése szerint csak siklat (transzlatál), nem forgat. 4. H o g y a n fér meg a szilárd, tehát viszonylag hideg alátolódó lithoszféra-

532

Földtani Közlöny

105. kötet, 4. füzet

lemez a feláramló, részlegesen olvadt, tehát az átlagosnál melegebb köpeny­ anyaggal (pl. a 1 1 . ábrán)? Hiszen pl. a csendesóceáni árkok alá h ú z ó d ó mély­ fészkű földrengéseket (700 k m körüli fészekmélységig) éppen azzal szokás magyarázni ( X a v i e r L E PICHON szóbeli közlése), h o g y a lithoszféralemezben tárolt hűvösség és a felmelegítésével járó hó'fogyasztó reakciók hűtik le a lemez környezetét; így kerülhet egyáltalán sor ebben a mélységben rugalmas feszült­ ségek fölhalmozódására és kipattanására ! T é n y , h o g y a mélyfészkű földrengé­ sek fókuszai fölött van andezites vulkánosság; tehát a posztulált jelenségek e g y ü t t vannak, csak összekapcsolásuk módja h a g y hiányérzetet. A kritika természetesen nem közvetlenül a dolgozatnak szól, mert ez — v é l e m é n y e m sze­ rint — a lemeztektonikai elmélet egészének alaposabb magyarázatra v á r ó pont­ ja. 5. Mindent összevetve az az érzésem, h o g y a dolgozat kulcsszereplője volta­ képpen a köpenydiapir; ennek a léte a legjobban igazolt, föltételezése a leg­ g y ü m ö l c s ö z ő b b . A fölsorolt jelenségeknek a dolgozat szerinti magyarázata igazában a lemezalátolódás föltevése nélkül is megáll a lábán. 6. Utoljára h a g y t a m a leglényegesebb kérdést, a t u d o m á n y o s módszer kérdését. A dolgozat módszerét, ha helyesen értelmezem, ilyesféleképpen lehet összefoglalni: „ í g y lehetett tehát így is v o l t . " Márpedig e g y exakt jelenség­ magyarázatnak azt kell bizonyítania, h o g y „ í g y volt, mert minden más lehető­ séget megvizsgáltunk, és mindegyiket el kellett v e t n ü n k . " Igaz, h o g y ha a geot e k t o n i k á b a n következetesen alkalmaznánk ezt a mércét, nem maradna geotektonikai elmélet. D e azért a kialakított geotektonikai elképzelést okvetlenül szükséges legalább a rendelkezésre álló terepi megfigyelésekkel kritikailag egybevetni. Sajnos *-• ebben STEGENA és szerzőtársai bizonyára egyetértenek velem — a geotektonikai, elsősorban a lemeztektonikai elmélet-építéshez és elmélet-kritikához m a még elégtelenek Magyarországon a terepi megfigyelések. H a n e m ebben nem elég megnyugodni. H o g y csak két ismeretet említsek, (A) aki rátekint az I D . N O S Z K Y Jenő-féle nagyszerű 1 : 75 0 0 0 méretarányú Cser­ hát-térképre, a pontosan fölmért alsótortonai andezittelérek rajára, annak erős kételye t á m a d afelől, h o g y e g y ilyen jellegzetes hasadék-típusú vulkáni al­ é p í t m é n y nyomófeszültségek hatása alatt kialakulhatott v o l n a . Okunk van föltételezni, h o g y az egész északkelet-magyarországi, dél- és kelet-szlovákiai vulkánosság alépítménye hasonló; a jelenség nem lokális. ( B ) A balatoni, salgótarjáni, kelet-ausztriai és keleti-kárpáti bazaltokkal e g y i d ő s v a g y kváziegyidős, félreismerhetetlen torlódásos formák vannak pl. a Mecsek-hegység­ ben, a Muraközben, és t u d t o m m a l a K e l e t i - A l p o k b a n és a Keleti-Kárpátokban is. Nem csupán illendőségből, hanem m e g g y ő z ő d é s b ő l írom ide, h o g y kritikai megjegyzéseimmel az induló magyar lemeztektonikai kutatást, ezen belül STEGENA és szerzőtársainak kezdeményezését nem letaglózni, hanem t o v á b b i , sikeres működésre serkenteni szeretném. E n n e k zálogául két javaslattal is szeretnék élni: 1. A f ö n t e b b fölsorolt problémák egyrésze magától megoldódik, ha a kéregés k ö p e n y f o l y a m a t o t m o n o t o n helyett szaggatottnak (meg-megakadónak, újra- és újraindulónak) tekintjük, olyanformán, amint azt a Kárpát-medence vulkánosságának értelmezésében magam is tettem ( B A L K A Y 1 9 6 0 Á B ) . E z azért is kézenfekvő, mert minden olyan mechanikai hatás, amelynek ellenhatásában a tehetetlenség alárendelt a súrlódáshoz képest, szeret szaggatott folyamatban feloldódni.

Balkay:

Hozzászólás

533

2. Célszerű lenne a lemeztektonikai elmélet továbbépítésénél nemcsak a már publikált földtani megfigyeléseket tekintetbe venni, hanem javaslatot tenni arra is, h o g y az elmélet kontrolljaként hol milyen földtani kutatást kellene elvégezni. B i z o n y o s v a g y o k abban, h o g y az ilyen javaslatokat földtani főható­ ságaink is fölkarolnák.

Irodalmi

hivatkozás

BALKAY В. (1960A): The tectonics of the Cenozoic volcanism in Hungary. Ann. U. Sc. Budapest. Sect. Geol. 3, 7 — 14. BALKAY В. (1960B): Probleme der telefonischen Spannungsverteilung im Karpatenraum. Geologische Rundschau, 50, 396—403. STEGENA L. és szerzőtársai (1975): A Pannon-medence későkainozóos fejlődése. Földtani Közlöny 105, 101 — 123.