ŐRSÉGVÁLTÁS ^ UTÁN. zsidókérdés és filmpolitika

SÁNDOR

TIBOR

ŐRSÉGVÁLTÁS ^ UTÁN zsidókérdés és filmpolitika 1938-1944

SÁNDOR TIBOR Őrségváltás után

SÁNDOR TIBOR rr

Őrségváltás után Zsidókérdés és filmpolitika 1938-1944

Magyar Filmintézet, 1997

A kötet a Magyar Mozgókép Alapítvány támogatásával jelent meg

Szerkesztette LÖWENSOHN ENIKŐ Lektorálta SZABÓ MIKLÓS

© Sándor Tibor, 1997

Tartalom

Bevezető A filmkamara megalakulásának előzményei

9 12

Az Országos Magyar Filmegyesület (13) - A kormányzó környezetében felmerül a szakma zsidótlanításának terve (14) - Az MMOE „önkéntes" zsidótlanítása (15) - Az OMF, mint a kamara előzménye (16) - Az első zsidótörvény (17) - Lajta „közvéleménykutatása" (18) - A válság első jelei (20) - Elképzelések a jövendő kamaráról (21) - Keresztes-Fischer Ferenc különvéleménye (22) - Antal István emlékirata (23) - A kamara ügye a kormány előtt (24)

A kamara létrehozása, felépítése és vezérkara

27

A filmművészeti főosztály szervezete (28) - A vezérkar (30)

A zsidótörvények következtében fellépő gyártási válság

37

Tőkehiány (37) - A gyártó tőkehiánya (39) - A konstrukciós rendszer (40) - Bingert javaslata a filmgyártás állami finanszírozásáról (42) - Likviditási problémák a Hunniában (45) - A Hunnia ügye a kormány előtt (47)

A kamara tevékenysége 1939-ben. A Gerő-ügy A Magyar Film (55) - Bemutatkozó szám (56) - Kozma Miklós és az améta-rendszer (60) - A Gerő-konszern (62) - A kamara és a második zsi dótörvény előkészületei (71) - Az MMOE és a kamara (73) - Az OMME és a kamara (73) - A kamara és az Országos Nemzeti Filmbizottság (76) A második zsidótörvény (77) - Offenzíva a kamara újjászervezéséért (78) A „totális" kamara terve (80) - Kozma Gerő támogatóiról (80) - Az MFI Kozma segítségével előnyökhöz jut a Hunnia rovására (85) - Sajtóháború az MFI és a Hunnia között (85) - Matolay, a „homo novus" (93) - Az első félév mérlege (99) - A „nagypolitika" állásfoglalása (101) - Az OMME 1939-es közgyűlése (103) - Az MMOE 1939-es közgyűlése (105)

55

A kamara válságának kirobbanásától a kamara elsorvasztásáig

107

A választmány lemondása (107) - Bánky verziója a lemondások okairól (111) - Tőrey verziója ugyanerről (112) - A lemondás következményei (114) Az 1940. januári améta-rendelet (115) - Az előkészítő bizottság ter vezete (116) - Uj szakértői bizottság (121) - A háborús konjunktúra okai (123) - Az ONFB átszervezése 1940 júniusában (125) - A kamara átszer vezésének ügye a Képviselőház elé kerül (126) - A kamara a strohmannok ellen (130) - Rendelet a társulási szerződések megszüntetéséről (132) „Komoly magyar értékeket!" (133) - A fílmimperializmus jelentkezése (136) - A kamara és a Magyar Megújulás Pártja (139) - A Mozgóképüzemi Rt. árjásítása (143) - Az értelmiségi munkanélküliség ügyeinek kormány biztosa (145) - A náci propagandafilmek bemutatása (146) - A pasaréti Star Filmgyár ügye (148) - Az OMME és az MMOE összefogása (150) Kultsár tevékenysége (154) - Az OMME 1941-es közgyűlése (157) - Kultsár államosításra vonatkozó tervei (158) - Két irányzat a filmpolitikában (164) - Az 1941. novemberi költségvetési vita és a filmügyek (165) - Kiss Ferenc lemondása (166) - A kamara elsorvasztása (167)

Filmpolitikai irányváltás a Kállay-kormány időszakában

168

Az amerikai filmek kiszorítása (170) - Az OMME és a sajtó (171) - Propa gandafilmek és a harmadik zsidótörvény (172) - A filmpolitikát is érintő változások a kormányban (180) - Antal István hivatala (181) - Személy cserék a Magyar Film szerkesztőségében (182) - A Nemzetközi Filmka mara budapesti ülése (183) - Az OMME 1942-es közgyűlése (184) - Költ ségvetési vita 1942-ben (185) - A háborús konjunktúra csúcspontján (187) - Erdélyi és a „Szerető fia Péter" betiltása (189) - A propagandafilmek gyártásának leállítása (192) - Erdélyi javaslatai (193) - Gyártási tervek (197) - Matolay szerepe a lapban (198) - Az OMME 1943-as közgyűlése (199) - Költségvetési vita 1943-ban (200) - Vidéki konzervativizmus a Képviselőházban (202) - Jövőkép és anyagi gondok (204)

A háborús konjunktúra vége. Újabb átszervezések a Sztójay-korszakban

208

A szakma teljes zsidótlanítása (209) - A Karády- és Jávor-ügy (211) Újabb filmszakmai rendszerváltás (214) - Kormánybiztos kerül a film ügyek élére (217)

A nyilas hatalomátvétel

220

Uj filmkormánybiztos (220) - Az MFI nyilas irányítás alá kerül (222) - A Hunnia 1944 végén (223)

Rövidítésj egyzék Név-, tárgy- és filmcím mutató

225 225

„ Magyarország évente 25 milliót fizet le a mozik pénztáránál. Nem tudom tisztában van-e valaki azzal, hogy ez mit jelent. Egy 1935-ös statisztikai becslés szerint a magyar közönség napilapokra, folyóiratokra, tudományos és szaklapokra, szépirodalmi és egyéb könyvekre, egyszóval a könyvnyomtatás minden termékére 26 milliót költött. Mit jelent ez? Azt, hogy a film már nálunk is utolérte a könyvnyomtatást, amely a XV. század óta az emberiség leghatalmasabb, szinte egyetlen tanítómestere volt. Nálunk és Európa nyugatibb felében utóiérte, Amerikában már régen leteperte." Zilahy Lajos, 1939

A vizsgált korszakra vonatkozó dokumentumok jelentős ré sze az évtizedek folyamán elveszett vagy megsemmisült. A tör téntek rekonstruálásakor ezért kellett felhasználnom a Filmka mara lapját, a Magyar Filmet is. A dokumentumokat általában változatlan formában adom közre, megtartva a korabeli helyes írást, változatlanul hagyva a stilisztikai, nyelvhelyességi és he lyesírási hibákat is. Úgy gondolom, ezek szintén forrásértékkel bírnak, jellemzők íróikra és a korra, amelyben születtek. A szerző

Bevezető

A filmipar helyzete és problémái 1920-ban kerültek először a politikai élet fókuszába. Ekkor a fehérterror elképzeléseivel összhangban kívánták megvalósítani a mozirevíziót, a 8454/ 1920. M.E. sz. rendelettel, amely kiiktatta volna a szakmából a jórészt zsidó mozisokat. 1923-ban a konszolidáció elképzelései nek megfelelően a rendelkezést módosították (6900/1923. B.M. sz. rendelet a társasviszony kialakításáról), így a filmszakmába visszatérhettek a zsidók. A filmügyek és a zsidókérdés ettől kezdve összekapcsolód tak, a „zsidó filmipar" elleni fellépés szükségessége az ellenfor radalmi korszak antiszemitizmusának egyik állandó argumen tumává vált. így volt ez a harmincas évek második felében is. Az őrségváltásra törekvőket megtalálhattuk a Turul Szövetség ben, a nyilas ellenzék soraiban és a kormánypártban egyaránt. A hazai politikai közélet jobbratolódása és a nemzetközi poli tika változásai ez alkalommal a végleges áttörés reményével ke csegtettek. A zsidókérdés megoldásának részeként kívánták megvalósí tani az őrségváltást a filmiparban. Bár nem állnak rendelkezé sünkre átfogó statisztikák, tudjuk, hogy a filmipar mindhárom ágazatában (gyártók, kölcsönzők, mozisok) túlnyomórészt zsi dók működtek. Smolka János írja a Mesegép a valóságban című, közvet lenül a zsidótörvények bevezetése előtt megjelent könyvében: „ Magyarországon az első száz magyar hangosfilmből 93 fil met zsidó cégek gyártottak és 65-öt zsidó rendezők rendeztek, viszont a szereplők között igen kis aránnyal szerepelnek. Ma gyarország egyébként ilyen statisztika felett egyelőre nem ren-

10

Őrségváltás után

delkezik. Altalánosságban azonban megállapítható, hogy a szakma jelentős cégei között összesen két keresztény jiímvállalat volt. Az egyiknek a tulajdonosa azonban kivándorolt Német országba, a másiké öngyilkos lett. Csak a legutolsó esztendőben keletkezett néhány keresztény cég. " ' Tudnunk kell azt is, hogy a három szakmai ágazat végső so ron két ágazatot jelent, hiszen a gyártók egyben kölcsönzők (forgalmazók) voltak és fordítva. Ezt a helyzetet tükrözte a szakmai érdekképviseletek rendszere is. Két nagy szakmai ér dekképviselet működött, az OMME (Országos Magyar Mozgó képipari Egyesület), amely a gyártókat és kölcsönzőket egyesí tette, és az MMOE (Magyar Mozgóképüzemengedélycsek Or szágos Egyesülete), amely a mozisok szervezete volt. A negyvenes években, tehát az őrségváltás utáni rendszerben a korabeli filmélet irányítói az új alapokra fektetett magyar filmgyártás személyi állományának kinevelése érdekében filmkölcsönző szaktanfolyamokat szerveztek. Az előadók egyike, dr. Erdélyi István - aki maga is ismert gyártó volt - hangsú lyozta, hogy az őrségváltás előtti időkben az OMME egyértel műen zsidó szervezet volt, mivel a kölcsönzők egy kivételével zsidók voltak. Az őrségváltás előtti MMOE-ről szólva ugyan csak megállapította, hogy az eredetileg keresztény mozisokat tömörítő szervezet (1921-ben hozták létre, tehát abban az idő ben, amikor a mozik keresztény kézben voltak) később „elzsidósodott", és csak az utóbbi években vált ismét kereszténnyé.2 1939. május 26-án - három héttel a második zsidótörvény ki hirdetése után - Tőrey Zoltán, a Magyar Film Iroda vezetője ki mutatást készített főnöke, Kozma Miklós részére a budapesti mozik engedélyeseiről. Megállapította, hogy a 78 budapesti moziból 50 tekinthető de facto zsidó kézben lévőnek.3 Látható tehát, hogy az őrségváltásra irányuló törekvés gya korlatilag a filmiparban tevékenykedők szinte egészének lecse1 Smolka János: Mcscgép a valóságban. Bp. Cserépfalvi, é.n. 16. old. Smolka később maga is az őrségváltás áldozatává lesz. 2 Filmkereskcdelmi és Filmkölcsönző Szaktanfolyam. Bp. é.n. A kiadvány az előadások anyagát tartalmazza. Dr. Erdélyi István előadása a szakmai érdek képviseletekről. 3 OL. Kozma iratok. K-429. 59. csomó, 2-3.d/81

Bevezető

11

rélését célozta. Ezt az 1938 utáni kormánypolitika csak több lé pésben tudta megvalósítani. A folyamat 1944 tavaszán zárult le. A zsidókérdés megoldásának érdekében hozták létre a Szín ház- és Filmművészeti Kamarát. A kamara története, működési zavarai, az átszervezésére tett kísérletek mind összefüggésbe hozhatók a zsidókérdéssel. A filmgyártás 1939-es pénzügyi vál sága és a gyártási reform szintén. A későbbiekben megvalósított filmszakmai átszervezések motívumai ugyanúgy a zsidókérdés re vezethetők vissza, mint ahogyan a kormányzat által megkí vánt és legyártatott propagandafilmek (a korabeli szóhasználat szerint: problémafilmek). Minden 1944. október 15. előtti, a filmipart érintő változtatás, terv a zsidókérdés megoldását cé lozta. Paradox módon a nyilas hatalomátvétel volt az egyetlen és egyben utolsó „rendszerváltás" a magyar filmgyártás 1938 és 1945 közötti történetében, amelynek már semmi köze sem volt a filmszakmában jelentkező zsidókérdés megoldásához. Mire ők hatalomra kerültek, ez a probléma már megoldódott.

A filmkamara megalakulásának

Amikor Gömbös Gyula 1932. október l-jén Magyarország mi niszterelnöke lett, le kellett mondania szélsőjobboldali elképze léseinek megvalósitásáról. Ez volt a hatalom megszerzésének egyik előfeltétele. Mivel mértéktartó kormánypolitikája taktikai megfontolásokból fakadt, nem járt együtt a közéletben jelent kező - többek között saját hívei által generált - jobbratolódás visszaszorításával. Közben fokozatosan kiépítette hatalmi bázi sát. Átszervezte a kormánypártot, a vezérkarba németbarát tisz teket ültetett. A belpolitikai élet jobboldali fordulatait kihasz nálva 1935 tavaszára választásokat írt ki, amelyek pozícióját - a mérsékelt Bethlen-csoport és az ellenzéki pártok rovására - je lentősen megerősítették. A filmipar átszervezése a zsidókérdés megoldásával párhu zamosan kerül a érdeklődés középpontjába. 1936-tól a Turul Szövetség is aktivizálja magát filmügyekben.1 A Turul zsidóel lenes kampánya és a nyilasok hasonló tevékenysége a nyilvá nosság előtt zajlik, a szakmai sajtó azonban diszkréten kezeli a kérdést.2 Levéltári források hiányában mégis a szaksajtót kell megvizsgálnunk, hiszen a napilapok filmes tárgyú tudósításai általában megbízhatatlanok, értesüléseik másodkézből (a szak sajtóból) származnak.

1 A Turul Szövetség és a film kapcsolatáról lásd: Sándor Tibor: Őrségváltás. Bp. Magyar Filmintézet, 1992. 2 Az egyetlen kivételt Zsolnai László Filmujság című lapja jelenti. Részleteseb ben lásd: Uo.

A filmkamara megalakulásának előzményei

13

AZ ORSZÁGOS MAGYAR Lajta Andor Filmkultúra című lapFILMEGYESÜLET j á b o l ^djuk például, hogy 1936ban működött egy korábbról nem ismert filmes egylet, az Országos Magyar Filmegyesület (a továbbiakban: OMF). Elnö ke, Tors Tibor kormánypárti képviselő 1936. január 22-én inter pellációt intézett Kozma Miklós belügyminiszterhez filmügyek ben. Tíz kérdést intézett hozzá, amelyek érintették a gyártás és kölcsönzés, a mozik, valamint a filmek színvonalának kérdését is. Az interpelláció átfogó jellegéből, továbbá az egyesület ve zérkarának összetételéből és annak változásaiból arra következ tethetünk, hogy olyan szervezetről van szó, amely hasonló el vek alapján jött létre, mint a későbbi filmkamara. Szakítva az ágazati szemléletnek megfelelő széttagoltsággal, egy szervezet ben kívánta összefogni a szakmát. A feltehetően 1936-ban létre jött egyesület olyan szerepet játszott 1936-ban, mint amilyet 1939 után a kamara vindikált magának. Vezérkarának összeté tele figyelemreméltó. Az 1937. február 7-i tisztújító közgyűlés tanúsága szerint Tors mellett társelnöki posztot töltött be a két filmgyár vezetője, dr. Taubinger Zoltán az MFI részéről, és dr. Bingert János a Hunnia részéről. Az alelnöki tiszteket Kiss Fe renc, a kamara későbbi elnöke és Vitéz Miklós töltötte be. Ügy vezető alelnöke Gaál Béla filmrendező lett. Az egyesületnek volt rendezői, technikai, dramaturg-, színész- és statiszta- szak osztálya is. Bingert és Taubinger szerepvállalása nem lehet vé letlen. A két filmgyári vezető napi kapcsolatban állt a kormány zati elittel, a zsidótörvények meghozása után személyükön ke resztül érvényesült az állami befolyás a filmgyártásban. Feltűnő továbbá Kiss Ferenc jelenléte, aki - mint a későbbi kamara el nöke - a jövő embere. 1937-ben még együtt szerepéltek az egyesületben a későbbi őrségváltók és azok, akiket majd leváltanak. Az utóbbiak közé sorolható Gaál Béla, valamint a jobboldali támadások kereszttü zében álló Székely István, aki a rendezői szakosztályt vezette.3 1937 májusában már arról tudósít a lap, hogy Tors Tibor el-

3 Filmkultúra. 1937. március 1. 5. old.

14

őrségváltás után

hagyta az egyesületet, mert a frissen megalakult Magyar Film gyártók Egyesületének lett az elnöke.4 Az 1937. júniusi és júliusi számokból megtudhatjuk, hogy az Országos Magyar Filmegyesület új elnöke - tehát Tors utódja a szintén politikus dr. vitéz Tóth András országgyűlési képvi selő lett. A későbbi politikai fejleményeknek megfelelően Gaál Béla helyére Balogh Béla került, és a szervezet választmányába négy új tagot választottak be. Közülük hárman a filmélet szél sőjobboldalához tartoztak (dr. Nagy Sándor a Hunnia vezetésé ből és két szélsőjobboldali rendező, Bánky Viktor /akkoriban jórészt még vágó/ és György István). A negyedik új választmá nyi tag Gertler Viktor volt.5 Ezek a személyi változások hűségesen követték a kulisszák mögött zajló fejleményeket, és a zsidótlanítási tervek alaku lásáról is pontosan tudósítanak. Nem állapítható meg pontosan, hogy mikor váltotta fel Balogh Béla Gaál Bélát az ügyvezető alelnöki poszton.6 Annyi azonban bizonyos, hogy a későbbi zsi dótörvény intencióival egyező szándék az egyesületben már 1937-ben megfogalmazódott. A KORMÁNYZÓ KÖRNYEZETÉBEN 1937-ben a filmszakma FELMERÜL A SZAKMA politikai, faji szempontJ ZSIDOTLANITASANAK TERVE ^ ^ át alakítJának szándéka még nem dokumentálható a hivatalos politikában. Ez nem jelenti azt, hogy nem is létezett ilyen szándék, kimondá sára azonban ekkor még nem került sor. A zsidótörvények szük ségességéről és arról, hogy ezeknek az intézkedéseknek érinte niük kell a magyar filmgyártást, 1938 elején hallunk először Horthy környezetéből. Az elképzelés a Gömbös által a vezér karba beültetett németbarát katonai köröktől származik. Ezek a csoportok az év elején egy magánkihallgatáson próbálták meg győzni a kormányzót arról, hogy Magyarország két egymással összefüggő intézkedéssel érheti el történelmi céljait. Az egyik a gyors fegyverkezés, a másik pedig a zsidók gazdasági, közéleti 4 Uo. 1937. május 1.4. old. 5 Uo. 1937. június 1.18. old. és 1937. július 1. 14. old. 6 Közel egy évvel később ismét értesülhetünk Gaál Béla lemondásáról. Filmkultúra. 1938. május 1. 10 old.


15

befolyásának visszaszorítása. Az utóbbi intézkedéssel kapcso latban külön hangsúlyozták, hogy véget kell vetni a zsidók be folyásának a filmgyártásban.7 A kihallgatáson részt vett Dará nyi Kálmán miniszterelnök is, aki az elhangzottakkal összhang ban 1938. március 5-én meghirdette az ún. győri programot.8 A Turul 1938 előtti akciói és az Országos Magyar Film egyesület törekvései ennek fényében alulról kiinduló jobboldali vagy szélsőjobboldali társadalmi akcióknak tekinthetők. Mind ez megint csak nem jelenti azt, hogy ezeket az akciókat ne tá mogatta volna, vagy ne nézte volna jó szemmel a felsőbb hatal mi körök egy része. Az antiszemita akciókhoz a szakmabeliek 1938 előtt és után különböző okokból csatlakoztak: 1938 tavasza előtt a meggyő ződés, azt követően a karrierszempontok domináltak. AZ MMOE „ÖNKÉNTES" A mozisok szervezete, az MMOE ZSIDOTLANITASA például csak egy évvel később, nem egészen egy hónappal az első zsidótörvény kihirdetése előtt hajtott végre önmagán hasonló „operációt": „Komoly érettségről tett tanúbizonyságot a magyar mozi szakma, amikor körülbelül száz mozitulajdonos jelenlétében olyan vezetőséget választott, amely megfelel már nagyjában a »társadalmi és gazdasági egyensúly hatályosabb biztosításá ról« szóló törvényjavaslat szellemének. Ez a törvényjavaslat a közgyűlés idején még csak a parlamenti bizottság előtt fekszik, a magyar moziszakma azonban már jóeleve számolt a törvény életbeléptetésével és simán, minden zökkenés nélkül, a legszebb testvéri szeretettől áthatva megvalósította azt, amit a törvény csak azután kíván meg a magyar élettől. A magyar moziszakmának ez a gyors átalakulása nem meg7 Randolph L. Braham: A magyar Holocaust. Gondolat, Budapest - Blackburn International Incorporation, Wilmington, 1988. 102-103. old. 8 Bár a győri programot a vezérkar németbarát tisztjei érthető módon támogat ták, mégsem tekinthető német kezdeményezésnek. A területi revízió szándéka húzódott meg mögötte. A fegyverkezési program a magyar tőkés körök számá ra olyan gazdaságfejlesztési programot jelentett, amely nem tartalmazta a me zőgazdaság szanálását, hanem kizárólag a fejlődőképes ipari ágazatokat kívánta fejleszteni. Hatásaként 1939 és 1942 között általános konjunktúra és életszín vonal emelkedés jelentkezett.

16


futamodás, nem opportunista alkalmazkodás, hanem egyedül és kizárólag a józan ész diktálta elhatározás, amely végeredmény ben használ mindenkinek. Már pedig ma ismét felborítani a moziszakma békéjét, létét, annyit jelentene, mint sok ezer em bernek a kenyérkeresetét bizonytalanná tenni, megnehezíteni a magyar filmgyártás amúgy is rendkívül bizonytalan helyzetét és végül - nem utolsó sorban - ebbe teljesen tönkre kellene menni a magyar mozgóképiparnak. Ezt akarták meggátolni azok, akik belátták, hogy idő előtt kell cselekedni. " 9 AZ OMF, MINT A KAMARA 1938. április 26-án az Országos ELŐZMÉNYE Magyar Filmegyesület is választ mányi ülést tartott, amelynek központi témája a kamara felállí tásáról szóló kormányjavaslat volt. Az egyesület különvéle ménytjelentett be ebben a kérdésben: „A kormányjavaslat közös színház- és filmművészeti kamara felállításáról intézkedik, a Filmegyesület azonban igen alapo san kidolgozott memorandumban, amelyet dr. vitéz Tóth András elnök, orsz. képviselő terjeszt elő illetékes helyeken, megindokol ja, hogy miért válik szükségessé az önálló Filmkamara fel állítása. Hiszen a Filmegyesület mai szervezetével, különböző szakosztályaival már tulajdonképpen nem más, mint nem hiva talos Filmkamara és ezért kéri a kormányt, hogy állítson föl kü lön színházi és külön Filmkamarát. (...) A memorandum azután kifejti, melyek azok az okok, amelyek szükségessé teszik, hogy a Filmkamara és színházi kamara ne kerüljön egy igazgatás alá, mert tulajdonképpen mások a céljai. " 10 Az önálló, külön filmkamara megvalósítására irányuló törek vésnek rendkívül fontos szerepe lesz a kamara történetében. A Filmkultúra fenti híradása alapján feltételezhetjük, hogy az el gondolás az Országos Magyar Filmegyesület memorandumának megfogalmazóitól származik. A memorandum 1938. április 26án a jelek szerint már készen állt. Darányi Kálmán miniszterel nök április 8-án terjesztette be a képviselőházban az első zsidó törvény-javaslatot. Még elfogadása és kihirdetése előtt, május 9 Filmkultúra. 1938. május 1. 2. old. A szöveget feltehetően Lajta Andor írta. 10 Uo. 1938. május 1.5. old.


17

18-án tartotta meg évi rendes közgyűlését az egyesület. Vitéz dr. Tóth András maradt az elnök, a vezérkarban azonban részle ges tisztújítás zajlott le. Az ügyvezető alelnök dr. Nagy Sándor, a Hunnia aligazgatója lett, a rendezői szakosztály élére Balogh Béla került (ezt a tisztséget töltötte be korábban Székely Ist ván). Kiss Ferencről ebben az időben már sejthető volt, hogy ő lesz a kamara elnöke, így most megelégedni látszott a színészi szakosztály vezetésével. Gaál Béla tiszteletbeli alelnöki pozíci ója nem jelentett valóságos hatalmat. Titkár lett Csepreghy Jenő rendező. Hamza D. Ákos a pénztárosi, Eiben István a technikai szakosztály elnöki, ifj. Bókay János pedig a dramaturgszakosz tály elnöki tisztét kapta. Az előző számban beharangozott me morandum sorsáról nem tudunk meg semmit. Vitéz dr. Tóth András akciója vagy elmaradt, vagy nem járt sikerrel, mert új fent értesülhetünk egy kamarai előkészítő bizottság felállításá ról, amelynek az elnök, vitéz dr. Gallay Béla egyesületi ügyész, dr. Bingert János, dr. Taubinger Zoltán, dr. Nagy Sándor, Somkuti István, Balogh Béla, Bókay János, dr. Bajusz Péter és a tiszteletbeli társelnök lettek a tagjai. A bizottság feladatáról csak annyi derül ki, hogy „haladéktalanul felveszi az érintke zést az illetékes tényezőkkel. " '' AZ ELSŐ 1938. május 29-én a kihirdették az első ZSIDÓTÖRVÉNY zsidótörvényt (1938:XV.tc. a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatékonyabb biztosításáról). A törvény vallási alapon állt, tehát az izraelita vallásúakat tekin tette zsidóknak. Kamarák felállítását rendelte el, és kimondta, hogy a sajtó-, színház- és filmművészeti, ügyvédi, mérnöki és orvoskamarák tagjainak, valamint az üzleti és kereskedelmi al kalmazottaknak legfeljebb 20%-a lehet zsidó. Zsolnai László hetilapjában, a Filmujságban már 1938. má jus 14-én számot vet a következményekkel. Megállapítja, hogy mindössze három-négy „versenyképes" keresztény rendező mű ködik a szakmában és nagyjából ez a helyzet a forgatókönyv írók, gyártásvezetők, „filmépítészek" (díszlettervezők) esetében is. Nem lesz baj viszont az operatőrökkel és színészekkel. A 11 Uo. 1938. június 1. 1. old.

18


filmgyártó cégekkel kapcsolatos véleménye megegyezik a már idézett Smolkáéval. A mozikkal kapcsolatban megállapítja, hogy bár az engedélyesek több mint 80%-a keresztény, a társasviszony következtében azonban a mozik is túlnyomórészt zsidó kézben vannak.12 Mint az várható volt, a zsidótörvény azonnal éreztette hatá sát a filmszakma minden ágában. LAJTA „KÖZVÉLEMÉNYA Zsolnainál sokkal kevésbé szóKUTATASA" kimondó, óvatos és visszafogott Lajta Andor május közepén körkérdést intézett néhány vidéki mozi igazgatóhoz. Arra kérte őket, hogy a politikai kérdések érintése nélkül fejtsék ki nézeteiket a vidéki mozik válságos helyzetéről. A következő kérdéseket tette fel: „Mik a bajok? Mi idézte elő a válságot? Hogyan lehetne a helyzeten segíteni? Mi a külföldi fűmmel szemben az álláspont? Milyen következtetések vonhatók le a helyzetből? " , 3 Mivel a válaszok a moziszakma helyzetéről adott ritka és hi teles látleletek, érdemes hosszabban idézni belőlük. Szilágyi György, bajai mozis: „Ezt a tudósítást én nyilvánosan megírni politikamentesen képtelen vagyok, mert az üzletmenet ilyen katasztrofális vissza esésének az oka kizárólag poltikai természetű, így erről szívem szerint nem írhatok, viszont szóvirágokkal így is túlontúl tele vagyunk, így szíves elnézését kérem, hogy ezidőszerint ilyen cikknek a megírásától tartózkodom. Ezt felelősségem tudatában annál is inkább állíthatom, mert hisz március közepéig az üzletmenet teljesen kielégítő volt, ha jó filmünk volt, ennek nagy közönsége is volt, viszont gyönge filmmel eddig is égtünk. Viszont azt állíthatom, hogy vidéki szempontból a magyar film kiesése katasztrófára vezetne, mert a közepes magyar film még mindig sokkal nagyobb üzlet, mint a legnagyobb külföldi világfilm és ha számszerűleg nem is vol na annyi magyar film, mint a múlt évben, 20-25 magyar film mel ugyanaz az eredmény volna elérhető. 12 Zsolnai cikkének szövege megtalálható: Sándor Tibor: Őrségváltás. Bp. Ma gyar Filmintézet, 1992. 112-119. old. 13 Filmkultúra 1938. június 1. 2-13. old.


19

A márciusban bekövetkezett Anschluss, az ennek nyomán megindult nyilas mozgalom, a lelkek megfélemlítése, zsidó javaslat, vagyondézsma, mind olyan politikai természetű meg mozdulás, ami természetszerűleg maga után vonta a rossz üzlet menet okát, erről azonban nyilatkozni nyilvánosan nem kívá nok. " 14 Fazekas Arthur (Nyíregyháza): „Készséggel teszek eleget kívánságának, bár a politikai kérdések érintése nélkül nem tudok abszolút hű képet adni a mai helyzetről. (...) A bajok tulajdonképpen április közepén kezdődtek és a közönségnek a szórakozások iránti elkedvetlenedésében lelik magyarázatukat. " 15 Magyar János (Nagykanizsa): „A legsúlyosabb okkal ehelyütt nem kívánok foglalkozni, mert azt ezidőszerint sem a mozis, sem a filmes megszüntetni nem tudja. " , 6 Lukács Miklós (Törökszentmiklós): „A vidéki mozik rövidéletű prosperitása hanyatlóban van. A mozgófénykép színházak látogatottsága úgyszólván egyik napról a másikra rendkívüli módon megcsappant, amely ténynek főokát abban látom, hogya közönség többségén egyszeriben vala mi megmagyarázhatatlan pánikszerű hangulat vett erőt és a jövő iránti nagy aggodalom. Háborús rémképek lebegnek az emberek lelki szemei előtt és kedvüket vették a napi események, a bizonytalanság, továbbá nem utolsó sorban az általános gazdasági visszaesés." , 7 A válaszadók között voltak olyan mozisok is, akik nem hoz ták összefüggésbe a politikában lezajlott változásokat a közön ség megváltozott magatartásával.

14 15 16 17

Uo. 2. old. Uo. 6. old. Uo. 7. old. Uo. 11. old.

20


A VALSAG A válság tényét azonban - amely nem csak ELSŐ JELEI vidéken és nem csak a mozis fronton érez tette hatását - nem lehetett kétségbevonni. Vitéz dr. Tóth And rás, az Országos Magyar Filmegyesület elnöke a Filmkultúra hasábjain intézett „szózatot" a filmszakma egész társadalmá hoz: „Május 18-án, mikor ezt a szózatot intézzük mindazokhoz, akik a magyar film gyártásában közreműködnek, akár mint gyártók, akár mint forgalombahozók, akár mint előadók: május 18-án a magyar filmgyártás mindkét telepe: a Hunnia filmgyár két műterme és a Magyar Filmiroda stúdiója néma és sötét. Egy évvel ezelőtt, május havában ezek a telepek teljesítő képességük teljes kihasználásával dolgoztak, 1938 májusában néptelenek és hangtalanok a stúdiók és a csodálatos májusi nap, a virágjukban pompázó fák nem alkotnak szépséges hátte ret új magyar filmek jeleneteihez. Azon a májusi hónapon, amikor Magyarország miniszterel nöke a nemzeti újjáépítés nagy programjával tette bizakodóvá a magyar szíveket, lehetetlen, hogy abban a szakmában találjunk elernyedt energiákat, amely hat év alatt megmutatta, hogy a semmiből tud teremteni, hogy szerény anyagi eszközökkel, de elszánt akarattal Magyarországot, amely a filmgyártásban sem miféle szerepet nem játszott, filmgyártás szempontjából az euró pai országok között rangsorban a negyedik helyre tudja emelni. (...) Felhívjuk mindazokat a gyártókat, kölcsönzőket és moziso kat, akik eddig is résztvettek a magyar filmgyártás munkájában, akik a magyar hangos filmgyártás 120 filmjének megalkotásával jogot szereztek a munkához: kezdjék meg a munkát." 18 Az OMF elnöke tehát úgy tett, mint aki nem érti, miért nin csenek ott a gyártók a gyárakban. Bingert, a Hunnia igazgatója, aki a nyilvánosság előtt szintén úgy tett, mintha a zsidókérdés még távolról sem érintené a filmszakmát, a Filmipari Alapot Kezelő Miniszterközi Bizottság 1938. május 12-i ülésén megvi lágította a távolmaradás okait. A jegyzőkönyv tanúsága szerint: „Bingert János előadja, hogy az elmúlt esztendőben ilyenkor 18 Uo. 19. old.


21

már előrehaladottabb stádiumban voltak azok a tárgyalások, amelyek a következő évadban gyártandó filmek céljából beér keztek. Hogy mostani ajánlatok nincsenek ilyen előrehaladott stádiumban, annak nem a tőkehiány az oka, hanem az a bizony talanság, hogy a Filmkamara milyen elveken fog felépülni s ki lehet annak a tagja. Az elsőhetes színházak most is hajlandók a gyártandó új filmeket előre lekötni, a kölcsönzőcég azonban nem mer vállalkozni, mert attól tart, hogy esetleg nem veszik be a Filmkamara tagjai közé. " 19 ELKÉPZELÉSEK A JÖVENDŐ Ugyanezen az ülésen Bingert KAMARÁRÓL felvetette, hogy a Filmipari Alapnak is részletesebben kellene foglalkoznia a filmkamara szervezésének kérdésével. A Miniszterközi Bizottság következő ülésén, május 17-én főként ezt a kérdést vitatták meg. Konszen zus alakult ki abban a kérdésben, hogy a gyártó cégek tagjai le gyenek a kamarának. Ugyanakkor abban is egyetértettek, hogy meg kell akadályozni a visszaéléseket, a strohmann-rendszer ki épülését. A mozisok esetleges tagságával kapcsolatban a bizott ság tagjai nem jutottak azonos álláspontra20. Május 30-án ismét a filmkamara jövendő szervezete és hatásköre volt a bizottsági ülés egyik tárgya. Kádár L. Levente elnök egyetértésével abban állapodtak meg, hogy a különböző filmegyesületek a kamara felállítása után is tovább működhetnek, bár hatósági jogosultsá gukat, már amennyiben rendelkeznek ilyennel, a kamara fogja átvenni. Ekkor még úgy vélték, hogy a filmkamara a gyártás irányát is meg fogja szabni, sőt, hogy a szükséges tőkéről is ne ki kell majd gondoskodnia.21 Ugyanezen a napon este 6-kor tar tották a Hunnia igazgatósági ülését is. Bingert előterjesztette, „hogy a filmkamarai munkálatok előkészítésével, helyesebben a megfelelő átmenet kialakításával függ össze az a kívánság, 19 Jegyzőkönyv a Filmipari Alapot Kezelő Miniszterközi Bizottságnak a Hunnia Filmgyár tanácstermében 1938. évi május hó 12. napján délután 5 órakor meg tartott üléséről. In: OL. Filmipari Alapot Kezelő Miniszterközi Bizottság 1926-1940. Z-1129. 1. raktári szám 1 dosszié: Ülési jegyzökönyvek 1938. 20 U.o. az 1938. évi május hó 17. napján du. 1 órakor megtartott ülés jegyzőköny ve. 21 U.o. az 1938. évi május hó 30. napján du. 1 órakor megtartott ülés jegyzőköny ve.

22


hogy Nagy Sándor aligazgató vállalja az Országos Filmegyesü let ügyvezető alelnöki tisztjét. " 22 Ez is mutatja, hogy a jövendő kamara felállításában az Országos Magyar Filmegyesületnek döntő szerepe volt. Egyébként nem lett volna fontos a Hunnia vezetői számára, hogy egyik vezetőjük legyen az egyesület ügy vezetője. Az egyesület május 18-i évi rendes közgyűlésén vá lasztották meg Nagy Sándort, és a Hunnia igazgatósága ekkor erősítette meg aligazgatóját ebben a pozícióban.23 KERESZTES-FISCHER FERENC A Miniszterközi Bizottság júKÜLÖNVÉLEMÉNYE n i u s 1 3 .j ü l é s é n a kamarával kacsolatos kérdések tárgyalásakor dr. Szöllössy Alfréd, aki egy ben a Belügyminisztérium égisze alatt működő Országos Moz góképvizsgáló Bizottság elnöke volt, olyan bejelentést tett, „mely szerint Jelsöbbsége (a belügyminiszter S.T.) ellenzi, hogy a mozgóképszínházak benne legyenek a Filmkamarában. " 24 Szöllösy bejelentésének azért van nagy jelentősége, mert a kor mánytagoknak a témában folytatott egymás közötti megbeszé léseiről semmiféle dokumentum nem áll rendelkezésünkre. Nem tudjuk, hogy a miniszterek mekkora súllyal, milyen állás pontot képviseltek ebben a kérdésben. Ugyanakkor a mozisok kamarán kívül maradása lesz az 1939-es kamara körüli harcok egyik fő oka. A filmkamara legfőbb törekvése az lesz, hogy a mozisok kerüljenek be a kamarába és így rájuk is vonat kozzanak a zsidótörvények. Szöllösy bejelentéséből meg tudhatjuk, ki akadályozta ezt meg: Keresztes-Fischer Ferenc, a belügyminiszter. A Bethlenhez közel álló Keresztes-Fischer a Horthy-kori hatalmi elitben mindvégig a mérsékelt, németelle nes, kiugráspárti csoport egyik kulcsfigurája volt. Bethlennel együtt a zsidótörvények ellenzői közé tartozott. Mindez még 22 Jegyzőkönyv a Hunnia Filmgyár Részvénytársaságnak 1938. évi május hó 30. napján du. 6 órakor a Hunnia filmgyárban megtartott igazgatósági üléséről. In: OL. Hunnia Filmgyár Rt. Igazgatósági iratok. Z-1123. 1. raktári szám 1. dosszié: Igazgatósági jegyzőkönyvek. 1936-1939. 23 Lásd a 17. oldalt. 24 Jegyzőkönyv a Filmipari Alapot Kezelő Miniszterközi Bizottságnak a Hunnia Filmgyár tanácstermében 1938. évi június hó 13. napján délután 5 órakor meg tartott üléséről. In: OL. Filmipari Alapot Kezelő Miniszterközi Bizottság 1926-1940. Z-1129. 1. raktári szám 1 dosszié: Ülési jegyzökönyvek. 1938.


23

nem bizonyítja, hogy Keresztes-Fischert kizárólag politikai né zetei motiválták, amikor szembeszállt a kormányzó elit többsé gi álláspontjával. Lehet, hogy hatásköri, tehát végső soron ha talmi szempontok is vezérelték: a filmkamaráról ekkor már köz tudott volt, hogy a vallás- és közoktatási tárca alá fog tartozni, míg a mozik hatósági felügyeletét a belügyi tárca látta el. A mozisok kamarai tagsága a belügyi tárca hatalmát csorbította volna. ANTAL ISTVÁN 1938. július 11-én a minisztertanács is EMLÉKIRATA olyan kérdéssel foglalkozott, amely érin tette a filmpolitika legmagasabb szintű irányítását. Imrédy Béla miniszterelnök előadta, hogy felkérésére Antal István igazság ügyi államtitkár emlékiratot készített a kormánytagok részére egy „nemzeti propaganda és sajtószerv" (minisztérium, hivatal stb.) célja, rendeltetése, ügyköre és megszervezése tárgyában. Hóman Bálint, aki Imrédy kormányában (ellentétben a korábbi, Gömbös- és Darányi-kormánnyal és a későbbi, Teleki- és Bárdossy-kormánnyal) nem a vallás és közoktatási tárca birtokosa volt, hanem tárca nélküli miniszteri posztot töltött be, hosszasan hozzászólt Imrédy bejelentéséhez. Már beszédének elején kide rül, hogy Antal emlékirata szerves folytatása azon kormányszin tű nemzetnevelési törekvéseknek, amelyeket korábban Hóman kezdeményezett. Imrédy őt bízta meg a nemzetnevelés elvi szempontjainak kidolgozásával, Antal pedig a sajtó-, rádió- és filmpropaganda ügyeinek intézésére kapott megbízást. Antal tervezetével Hóman messzemenően egyetértett, és úgy vélte, hogy a terv megvalósítására „ bizonyos idő múlva önálló minisz teri tárca létesítése fog szükségessé válni. " 25 Kifejtette továb bá, hogy „a sajtó, rádió, film, színház, irodalom, népművelő előadások és egyéb kultúrintézmények felvilágosító munkássá gának egységes elvi és gyakorlati irányítása oly mélyreható be lenyúlást jelent a tárcák - elsősorban a vallás- és közoktatási, honvédelmi, belügyi de éppen így az iparügyi, kereskedelem ügyi, földmüvelésügyi tárcák - hatáskörébe s oly ellentétek fel is OL. K-27. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek xeroxmásolatai. 1938. július 11. 48. old.

24


idézésére alkalmas, hogy ennek végrehajtására, illetőleg kikü szöbölésére egyedül a miniszterelnök lehet illetékes. " 26 Ezután miniszteri tisztéről lemondott és a feladat megoldására Antalt javasolta. Gondosan előkészített, átgondolt és egyeztetett lépések vol tak ezek. Hóman nyilván nem kívánta erre a bizonytalan pozíci óra becserélni a „rászabott" vallás- és közoktatásügyi tárcát. Azt is sejthette, hogy a tárca akkori birtokosára, gróf Teleki Pálra más feladatok várnak még, és így hamarosan ismét betölt heti régi pozícióját. Lendületet adott viszont Antal pályájának, amely pontosan úgy alakult, ahogyan azt lemondásakor Hóman felvázolta. An tal Gömbös régi híveként, annak miniszterelnöksége alatt a mi niszterelnökség sajtóosztályának vezetője volt. 1938 júliusában mint igazságügyi minisztériumi államtitkár a miniszterelnöksé gen is beosztást nyert, pontosan azzal a feladatkörrel, amire Hóman utalt. Kállay Miklós kormányában, 1942. április 17-én kapta meg tárca nélküli nemzetvédelmi-propaganda miniszteri kinevezését. Kezdetben kis hivatali apparátusa az évek folya mán egyre inkább bővülni fog.27 A KAMARA ÜGYE A A kamara felállításának előkészítése KORMÁNY ELŐTT eközben nagyobb lendületet kapott. Au gusztus 12-én a Minisztertanács gyors egymásutánban hallgatta meg Mikecz Ödön igazságügyminiszter ismertetését a sajtóka mara tárgyában kiadandó kormányrendeletről, majd Zsindely Ferenc vallás- és közoktatásügyi államtitkárt a színművészeti és filmkamara tárgyában kiadandó rendelet tartalmáról. Ezen a mi nisztertanácsi ülésen vett olyan fordulatot a kamara ügye, me lyen az elkövetkező két hétben a filmszakma vezetői már nem tudtak változtatni. A kormány úgy vélte, hogy a két kamarát ha sonló működési és szervezeti elvek alapján kell felállítani. Mi vel Mikecz szerint a sajtókamarának két tagozatból, kiadóiból és újságíróiból kell állnia és ezt a minisztertanács tagjai elfogad ták, nem merült fel kétely Zsindely javaslatával kapcsolatban 26 U.o. 50-51. old. 27 Antal és hivatala későbbi tevékenységét lásd a negyvenes évek filmpolitikájá ról szóló részekben.


25

sem, aki szinten két tagozatból (színművészetiből és filmművé szetiből) álló közös kamara felállítását javasolta. Sőt, annyira meg voltak győződve arról, hogy a színház és a film ügyei ugyanolyan szervezeti keretek között oldhatók meg, mint a saj tóé, hogy utasították Zsindelyt: „Az elnök választására, a fel ügyeletre, a jóléti intézményre, valamint az egyeztető eljárásra vonatkozó rendelkezéseket a sajtókamarára vonatkozó minisz tertanácsi határozatnak megfelelően kell megoldani. " 28 Azt is megállapították, hogy a kamara célja a keresztény erkölcs ápo lása helyett a kari tisztesség megóvása, továbbá, hogy a kar személyzet azon tagjai, akik nincsenek állandó alkalmazásban, nem veendők fel a kamarába.29 Nehéz pontosan rekonstruálni, hogy mi történt az elkövetke ző napokban. Bingert augusztus 24-én, a Hunnia igazgatósági ülésén a következőket jelentette: „Két napon keresztül résztvett a kultuszminisztériumban a fűmkamara felállításával tervbevett rendelettel kapcsolatos tárgyalásokon. Részletesen előadja a tárgyalások anyagát és azt, hogy a kultuszminisztériummal mi lyen módon sikerült a filmszakosztály és a színészszakosztály szervezetét egységes alapokra hozni. Ugyancsak jelenti hogy az azóta tartott igazságügyminisztériumi értekezlet sajnos nem fo gadta el ezt a közös tervezetet, hanem egy ettől eltérő és a Film ipari Alap és a Hunnia filmpolitikai elgondolásait nem fedő, sőt attól lényeges pontokban eltérő tervezetet fogadott el. Tekintet tel arra, hogy a filmkamara megszervezésének ügye most már a minisztériumok, sőt valószínűleg néhány napon belül a minisz tertanács kezében van, a magunk részéről itt már befolyásunkat érvényesíteni nem áll módunkban. " 30 A fellelhető dokumentumok alapján csak feltételezhetjük, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium és a Minisz terközi Bizottság Bingert által képviselt álláspontja közel állha28 OL. K-27. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek xeroxmásolatai. 1938. augusztus 12. 28-29. old. 29 U.o. 30 Jegyzőkönyv a Hunnia Filmgyár Részvénytársaságnak 1938. évi augusztus hó 24. napján a Hunnia filmgyárban megtartott igazgatósági üléséről. In: OL. Hunnia Filmgyár Rt. Igazgatósági iratok. Z 1123. 1 raktári szám, 1. dosszié: Igazgatósági jegyzőkönyvek. 1936-1939.

26


tott egymáshoz, és az Igazságügyi Minisztérium változtatta meg azt, feltehetően az említett kormányülés határozatának szelle mében.31 A kormány döntése, mint látható, nem felelt meg a szakma elvárásainak. Ez 1939-ben nem várt bonyodalmakat okoz majd és két részre fogja osztani a filmkamara vezérkarát. A Minisztertanács végül augusztus 26-i ülésén elfogadta a rendelet végleges szövegét. (6090/1938. M.E.sz.r. a színház- és filmművészeti kamara felállítása tárgyában.)

31 A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium és az Igazságügyi Minisztérium iratanyagának legnagyobb része megsemmisült, nem található meg az Országos Levéltárban.


A rendeletet dr. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc, mint a minisz terelnöki teendők ideiglenes ellátásával megbízott belügymi niszter írta alá 1938. augusztus 26-án. Két nappal később lépett hatályba. A rendelet a kamarát tagjainak önkormányzati szervezete ként definiálta. Feladatát a következőkben jelölte meg: ,,2.§. A kamara feladata: a színművészet és a filmművészet körében a nemzeti szellem és a keresztény erkölcs követelmé nyeinek érvényrejuttatása és biztosítása, a kamara kötelékébe tartozók testületi és szociális érdekeinek képviselete, hivatásuk erkölcsi színvonalának és tekintélyének megóvása, a hivatásuk gyakorlásával járó jogok védelme, és kötelezettségeik teljesíté sének ellenőrzése, a tagok feletti fegyelmi hatóság gyakorlása, végül állásfoglalás és javaslattétel a színművészetre és a film művészetre vonatkozó kérdésekben. Ebben a feladatkörben a kamara gondoskodik a színművészi és filmművészt hivatás mű vészi színvonalának fejlesztéséről, úgyszintén a munka-, a szín darab- és a filmközvetítésről. " A kamara közös ügyeit kivéve, két külön főosztályban (szín művészeti és filmművészeti) fejtette ki tevékenységét. A film művészeti főosztály öt szakcsoportból állt: 1. a művészeti ügyvezetők szakcsoportja (a kölcsönző és gyártó vállalatok igazgatói és az igazgatási tennivalókat ellátó művészeti ügyvezetők).

1 Magyarországi rendeletek tára 1938. 72. évf. VI-VIII. füzet (II. kötet) 1016. old. A m. kir. minisztérium 1938. évi 6090. M.E. számú rendelete.

28


2. az előadóművészek szakcsoportja (filmszínészek, éneke sek és táncosok). 3. a művészeti ügykezelők szakcsoportja (forgatókönyvírók, rendezők, segédrendezők, díszlettervezők, ruhatervezők, hang mérnökök, operatőrök, vágók, karmesterek). 4. az igazgatási és műszaki ügyvezetők és ügykezelők szak csoportja (felvételvezetők, üzemmérnökök, gyártásvezetők, egyéb gyártási tisztviselők, díszletmesterek, fővilágosítók). 5. a művészi segédszemélyzet szakcsoportja (zenekari tagok, az énekkar és a tánckar tagjai). A FILMMŰVÉSZETI FŐOSZ- A filmművészeti főosztály a köTALY SZERVEZETE vetkező szervekből állt: képvise leti közgyűlés, választmány és tisztikar. Ezeken kívül a kamara közös közgyűlése és fegyelmi bírósága is rendelkezett a film művészeti főosztály tevékenységét érintő bizonyos kompetenci ákkal. A filmművészeti főosztály képviseleti közgyűlésének tagjait a miniszteri megbízott és egy előkészítő bizottság (szakcsopor tonként 2-2 tagból állt) közreműködésével és felügyeletével vá lasztották meg az egyes szakcsoportok tagjai. A jelöltek listáját az előkészítő bizottság tagjai szótöbbséggel választották. A szakcsoportok tagjai is szótöbbséggel választottak és a válasz táskor nem voltak kötelesek figyelembe venni az előkészítő bi zottság által választott jelöltek névsorát. A képviseleti közgyű lés 50 tagból és a tisztikarból állt. Az első szakcsoportból 15, a másodikból 20, a harmadik, negyedik és ötödik szakcsoportból 5-5-5 küldöttet lehetett választani. A képviseleti közgyűlés ha táskörébe a következő ügyek tartoztak: az ügyrend megállapítá sa, a választmány és a két filmművészeti alelnök megválasztá sa, a választmány határozatai elleni fellebbezések elbírálása, je lentés a főosztály működéséről, amit jogszabály számára előír vagy a közgyűlés elé terjeszt, továbbá javaslattétel a filmművé szetre vonatkozó kérdésekben. Tárgysorozatát az elnök állapítja meg, de köteles felvenni a közgyűlési tag olyan indítványát, amely közgyűlési hatáskörbe tartozik. Évente legalább egyszer kell közgyűlést tartani. A közgyűlést az elnök hívja össze. A kamara közös közgyűlése választotta az elnököt (a vallás-


29

és közoktatási miniszter által kijelölt három tag közül), határo zott a közös ügyekben (vagyonnal, költségvetéssel, tagsági díj jal kapcsolatban stb.). A filmművészeti főosztály választmányának 16 tagja volt. (az első szakcsoportból 4, a másodikból 6, a harmadik, negye dik és ötödikből 2-2-2 tag). Rajtuk kívül a választmányba tar toztak: a kamara elnöke, mint a választmány elnöke, a főosztály két alelnöke, a kamara főtitkára, a főosztály titkára és a kamarai ügyész. Hatáskörébe tartozott: a közgyűlés határozatainak elő készítése és végrehajtása, tagfelvétel és törlés, a főosztály titká rának megválasztása, a tagok névjegyzékének vezetése, a tagok feletti felügyelet, vagyonkezelés, ha szükséges: bizottságok ala kítása). Szótöbbséggel határoz, ülései nem nyilvánosak. Határo zatai ellen a képviseleti közgyűléshez lehetett fellebbezni. A két választmány együttes ülésen választja meg a kamara főtitkárát, ügyészét, pénztárosát, ellenőrét (revizorát), továbbá a fegyelmi bíróság tagjait és az országos színművészeti és film művészeti tanácsnak a kamarától kiküldött tagjait. A kamara tisztikara az elnökből, a négy alelnökből (két szín művészeti és két filmművészeti), a főtitkárból, a színművészeti és a filmművészeti főosztály titkáraiból, az ügyészből, a pénz tárosból és az ellenőrből (revizorból) állt. Az elnök volt a kamarának mint közjogi testületnek és mint vagyonjogi személynek a képviselője. Közgyűléseken, választ mányi üléseken elnökölt, ellenőrizte a tisztikar tagjait, a kama rai alkalmazottakat és a tagok felett is ő gyakorolta a legfőbb felügyeletet. Az elnök, az alelnökök és a választmányi tagok nem része sültek díjazásban, kiadásaikat megtérítették. A fegyelmi bíróság tanácsokban működött, elnöke a kamara elnöke volt. Az országos színművészeti és filmművészeti tanács a fegyelmi bíróság felett másodfokon ítélkezett. Elnökét és tíz tagját a vallás- és közoktatási miniszter nevezte ki, másik tíz tagját a választmányok együtte ülése választotta. Szintén taná csokban ülésezett. A kamara feletti főfelügyeletet a vallás- és közoktatási mi niszter - a belügyi igazgatást érintő kérdésekben a belügymi niszterrel egyetértésben - gyakorolta. Bizonyos esetekben (ha a

30


kamara tevékenysége jogszabályt sértett, nem állt összhangban a nemzeti szellem vagy a keresztény erkölcs követelményeivel vagy közérdeket sértett) megsemmisíthette határozatát. A felügyeleteti szerv miniszteri kiküldöttet vagy - a kamara önkor mányzatát felfüggesztve - miniszteri biztost rendelhetett ki a kamara élére (ha az a jogszabállyal tartósan szembehelyezke dett, államérdeket sértő módon járt el, vagy tennivalói elvégzé sére tartósan képtelenné vált). Tagfelvételkor a következő feltételeknek kellett megfelelni: 18. betöltött életév, nemzeti szempontból és szakmai tisztesség szempontjából kifogástalan magaviselet, és megfelelő szakkép zettség. Az első zsidótörvény szerint zsidónak minősülőket csak olyan számban lehetett felvenni, hogy számuk az illető főosz tályban, illetőleg szakcsoportban az összes tagok számának 20%-át nem haladhatta meg. Az előadóművészek szakcsoport jába csak azt lehetett felvenni, aki vagy zeneművészeti főisko lai, vagy nemzeti zenedei (opera tanszaki), vagy színművészeti akadémiai (esetleg miniszteri engedéllyel működő színészképző iskolai) diplomával rendelkezett, vagy mint gyakorlatos három éven át működött. A szakcsoportokban felsorolt tevékenysé geket és munkaköröket csak kamarai tagok végezhettek ill. lát hattak el. Nem kamarai tag zsidó alkalmazottaikat a kölcsönző és gyártó cégek kötelesek voltak elbocsátani, ha azok tevékeny sége ill. állása kamarai tagsághoz volt kötve. Külön kormányrendelet (6.095/1938 M.E. sz. r.) szabályozta a kamara megalakítására vonatkozó rendelkezéseket. Eszerint a kamarának 1939. január l-jén kellett megkezdeni működését. Megalakításának előkészítésére miniszteri megbízottat rendel tek ki, akit egy kilenctagú bizottság segített munkájában. A fel vételi kérelmeket 1938. október 15-ig lehetett benyújtani és a bizottság november 30-ig döntött sorsukról. A kamara tehát 1939 januárjában megkezdte működését. A VEZÉRKAR

Vezérkara a következőkből állt: Kiss Ferenc elnök, dr. Taubinger Zoltán és Mihályfi Béla


31

alelnökök, Csellé Lajos főtitkár, dr. Lieber László titkár, Benkó Bálint ellenőr, vitéz dr. Gallay Béla ügyész2. Kiss Ferenc3 a korabeli magyar színházi élet politikai szem pontból meghatározó alakja volt. A tehetséges színész 1925-ben vált szélsőjobboldalivá, amikor az Esti Kurir című lap többek között őt tette felelőssé az Unió színházak csődjéért. Ettől kezd ve fő ellenségének tekintette a zsidókat és a baloldalt általában. Későbbi tetteit feltehetően karrier-szempontok és a sértett hiú ság motiválták. A húszas években Gömbös Gyula volt legfőbb támogatója, akivel 1922-ben a Hungária Evezős Egyesületben ismerkedett meg. 1926-ban Gömbös helyezte vissza a Nemzeti Színházba, Klebelsberg vallás- és közoktatási miniszter segítsé gével. Kiss Ferenc fontos szerepet játszott a Turul Szövetség ben is, a Turul Szépmíves Bajtársi Egyesületének magistere volt. Önmagában ez a tény is bizonyítja a Turul szerepét a ka mara létrehozásban. Kiss Turulban játszott vezető szerepe ma gyarázatot ad a szövetségnek a színházi és filmélet zsidótlanítása érdekében folytatott harcára. Későbbi politikai támogatói közé Endre Lászlót, Imrédy Bélát és Szálasi Ferencet sorolhat juk. Formálisan egyetlen pártnak sem volt tagja, de utóbbi há rom támogatójának neve pontosan kijelöli politikai hovatarto zását: a mindenkori szélsőjobboldal híve volt egészen 1945-ig. 1933-tól tanított a Színművészeti Akadémián, 1937-től annak igazgatója. 1938. december 12-én lett a Színház- és Filmművé szeti Kamara elnöke. Ezt a tisztséget 1942 áprilisáig, tehát a Kállay-kormány hivatalba lépéséig töltötte be. Ettől kezdve 1944 októberéig - legalábbis a nyilvánosság előtt - nem játszott vezető szerepet a politikában. Október 19-én a Szálasi-kormány vallás- és közoktatási minisztere lett, Rajniss Ferenc felkérésére átvette a Nemzeti Színház vezetését, majd november 2-án a színészed ügyek kormánybiztosává nevezték ki. December 18án elhagyta az országot. Az amerikaiak 1945 októberében adták át a magyar hatóságoknak, népbírósági perében november 28án hirdettek először ítéletet: háborús és népellenes bűntettekben 2 A Filmkamara vezetősége, tisztikara és bizottságai. In: Magyar Film, 1939. március 4. 11. old. 3 Kiss Ferenc politikai életútját 1945-ös népbírósági pere tárta fel: Nb. IX. 4077/1945 sz. - D 8012/1946. In: OL XIX-E-1-i 14. doboz, 1074-1099. old.

32


találták bűnösnek. Nyolc év kényszermunkára, mellékbünte tésként tíz év állásvesztésre ítélték, tíz évre felfüggesztették po litikai jogainak gyakorlását és perének teljes költségének meg térítésére kötelezték. A filmművészeti főosztály két alelnöke közül Mihályfi Béla szintén jobboldali elkötelezettségű színészként volt közismert. Tevékenységéről nem találtam levéltári adatokat. A másik alel nök, Taubinger Zoltán a Magyar Távirati Iroda kötelékébe tartozó Magyar Film Iroda ügyvezető igazgatója, kormányfőtanácsos volt. Taubingert - aki 1939 májusában belügyminiszteri engedéllyel családnevét Tőreyre változtatta 4 - 1946-ban állítot ták népbíróság elé, de a tanúk szerint kifejezetten németellenes beállítottságú volt, a kormány zsidóellenes intézkedéseivel so hasem értett egyet, így felmentették5. A tanúk Törey személyes politikai beállítottságára vonatkozó kijelentéseit eddigi kutatá saim alapján sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. Az ő esetében a filmkamarában betöltött magas pozícióból sem von hatunk le következtetéseket politikai hovatartozására nézve. 1926-tól állt a Magyar Film Iroda élén. Ebben a minőségében szoros, napi kapcsolatban állt vitéz leveldi Kozma Miklóssal. Kozma mint belügyminiszter (1935. március 4. - 1937. február 3.) és mint a Magyar Távirati Iroda és a Magyar Rádió elnöke, egészen 1940 szeptemberéig - a kárpátaljai terület kormány biztosává való kinevezéséig - döntő befolyást gyakorolt a filmügyekre. Önmagában ez a kapcsolat is indokolhatja, miért választották Tőreyt a kamara képviseleti közgyűlésének alel nökévé. Ugyancsak a per anyagából tudjuk, hogy Törey a 4 "A névmagyarosítási mozgalomnak különös időszerűséget ad az úgynevezett népcsoportkérdés kiéleződése, amely hovatovább névelemzéssé fajul és magu kat tősgyökeres magyaroknak tartó, de idegen hangzású névvel bíró családokat egyszerűen idegen népcsoportokhoz tartozóknak minősít. Ez ellen egyetlen or vosság van: minden idegen hangzású, nevű, magát jó magyarnak tartó férfi tartsa kötelességének, hogy nevét megmagyarosítsa... A névmagyarosítási mozgalom eddigi mérsékelt sikerének egyik fő titka az volt, hogy éppen a veze tő osztályokhoz tartozó és un. jóhangzású idegennevü családok tartották magu kat távol a névmagyarosítástól, mivel attól féltek, hogy ezzel a zsidószármazás gyanújába esnek. Ez a félelem ma már tárgytalan, hiszen a zsidók név magyarosítását nem igen engedélyezik és most már csak udvarképessé kell ten ni a névmagyarosítást. " In: Magyar Film, 1939. június 3. 2. old. 5 OL. NOT. 1945-1950. XX-4-b. IV./360/1946


33

Sztójay-kormány uralomra jutása után vissza akart vonulni, de lemondását nem fogadták el, így a nyilas hatalomátvételig, 1944. október 18-ig helyén maradt és csak akkor váltották le. Az első szakcsoport választmányi tagjai dr. Bajusz Péter, Daróczy József, Güttler Antal és dr. Palugyay Miklós voltak. Póttagok: Tamásy József és dr. Szentpály István. A második szakcsoportból Apáti Imre, Kürthy György, Pataky Miklós, Páger Antal, Szakács Zoltán és Toronyi Imre lettek választ mányi tagok. A három póttag: Perényi László, Galetta Ferenc és Pethes Ferenc. A harmadik szakcsoport választmányának tagjai: Bánky Viktor és Lohr Ferenc, póttagként György István szerepel. A negyedik szakcsoport választmányát Pulvári Kár oly, Tasnády Árpád és Jenes Nándor, mint póttag alkották. Vé gül az ötödik szakcsoport választmánya Márkly Gézából, dr. Paul Tiborból és Kozma Lajos póttagból állt. A filmművészeti tanácsba minden szakcsoport egy-egy tagot delegált: dr. Huzly Imre, Lehotay Árpád, dr. Ágotay Géza, Lévay Béla és Páricsy Pál voltak tagjai. A gyártási bizottság csupa ismert és fontos szerepet játszó személyiségből állt: dr. Bajusz Péter, dr. Bingert János, Bánky Viktor, Csepreghy Jenő és Daróczy József voltak tagjai. A ke reskedelmi bizottság Daróczy Józsefből, Güttler Antalból, dr. Palugyay Miklósból és Tamásy Józsefből állt. Meg kell emlí tenünk még a felvételi bizottságot. Ennek tagjai: Tamásy Jó zsef, Toronyi Imre, Falusi István, Lázár Tihamér, Bánky Vik tor, Somkuti István, Tasnády Árpád, Kozma Lajos, dr. Paul Ti bor és Varga Mátyás. A választmányi és bizottsági tagok fontos szerepet játszottak a filméletben. Megbízhatóságukkal kapcsolatban 1944 tavaszá ig nem merültek fel kételyek. A szakbizottságok feladatát, ha táskörét nem szabályozza a kamarai rendelet (a felvételi bizott ságot kivéve), működésükről sem állnak rendelkezésre doku mentumok. Tevékenységi körükre csak elnevezésükből követ keztethetünk. Bingert, aki a Hunnia élén állt, tehát a korabeli filmgyártásban kulcspozíciót töltött be, Tőreyvel összehason lítva - legalábbis formálisan - jóval csekélyebb szerepet ját szott a kamarában (mindössze a gyártási bizottság tagja volt). Más, filmügyekkel foglalkozó szervekben azonban valóságos

34


szerepének megfelelően ott találhatjuk a legfőbb döntéshozók között. A többször előforduló személyek közül említést érdemel Daróczy József (az első szakcsoport választmányi tagja, a gyár tási és a kereskedelmi bizottság tagja) és Güttler Antal (az első szakcsoport választmányi tagja és a kereskedelmi bizottság tag ja), akik mindketten jelentős keresztény gyártó cégek vezetői voltak. Daróczy vállalkozása, a Hajdú Film, 1933-tól 1944-ig működött. Güttler vállalata, a Palatinus, az őrségváltás korától kezdve játszott jelentős szerepet. A harmadik jelentős keresz tény gyártó, Erdélyi István nem tevékenykedett a kamarában. Az ő "filmpolitikusi tevékenysége" az OMME-hez, a kamarától független, forgalmazókat és gyártókat tömörítő érdekképvise lethez kötődik. Feltűnő és nem véletlen Bánky Viktor hangsúlyos jelenléte a kamara vezetésében (a harmadik szakcsoport választmányi tag ja, továbbá gyártási és felvételi bizottsági tag). Bánky Viktor az őrségváltás utáni korszak jellegzetes alakja. 1939 és 1944 kö zött 21 filmet rendezett, így ő volt a korszak legtöbbet foglalkoz tatott rendezője. A három legfontosabb politikai propaganda filmből kettőt ő készített: a Doktor Kovács Istvánt (1941) és az Őrségváltási (1942). (A harmadikat, a Negyediziglent, amely a korszak reprezentatív szovjetellenes propagandafilmje volt, Farkas Zoltán rendezte 1942-ben). Bánky pályafutásáról mind eddig kevés megbízható adat állt rendelkezésünkre. Az Orszá gos Levéltár népbírósági anyagában, a Bánky-per ítéletében számos új, eddig nem publikus adat található róla. A kalandos életű rendező - aki egyébként Bánky Vilma, a világhírű némafilm-sztár bátyja - 1920-ban a húgával, valamint Bolváry Gézával és Lóth Liával került ki Münchenbe. Ott kez dődött filmes pályafutása. Néhány kisebb filmszerep után Ha vannába költözött, majd onnan húga segítségével Hollywoodba került. A Goldwynnál kötött ki, de másfél év múlva visszatért Európába. Ettől kezdve különböző berlini Universal produk ciókban dolgozott, többnyire vágóként és segédrendezőként.


35

1933-ban tért haza először. 1939-ig ismét vágóként, rendező asszisztensként foglalkoztatták6. Állítólag ő is részt vett a Turulnak a kamara létrehozásáért folytatott akcióiban, erre vonatkozó dokumentumok azonban nem állnak rendelkezésre. Az eddig megjelent magyar film történeti publikációk tudni vélik, hogy Bánky Viktor a háború után elhagyta az országot. Lehet, hogy így történt, de erre 1948 előtt valószínűleg nem kerülhetett sor. A szélsőjobboldal repre zentatív filmrendezőjét ugyanis 1945. július 16-án letartóztat ták, majd október 13-án szabadlábra helyezték. Népbírósági pe rében 1947. június 25-én hirdettek ítéletet. Az ítélet indoklásá ból tudjuk, hogy Bánky 1938-ban belépett a nyilaskeresztes pártba, vallomása szerint azért, mert attól tartott, hogy a Berlin ből idemenekülő zsidó filmszakemberek ki fogják szorítani a szakmából a keresztényeket. 1938-ra vonatkoztatva ez képtelen állításnak tűnik. A bíróság több filmjét megvizsgálta, de végül csak az Őrségváltás elkészítése miatt marasztalta el népellenes bűntettben. Hat hónapi börtönre ítélték, politikai jogainak gya korlását öt évre felfüggesztették. Az ítélet indoklása szerint: „Figyelemmel arra, hogy a vádlott többi filmjének nagyrésze olyan tartalmú, amely az akkori politikai viszonyok által meg engedett keretek között a szegény, elnyomott néprétegnek az úri osztállyal való szembenállását helyes szempontok szerint mutat ja be, a népbíróság a BTK 92. §-ának alkalmazásával a kisza bott büntetést találta vádlott bűnösségi fokával és cselekménye tárgyi súlyával arányban állónak. "1 Ha ezt a büntetést összehasonlítjuk a háborús filmes közélet ben Bánkynál jóval csekélyebb szerepet játszó Cserépy László egy évvel korábbi ítéletével, megállapíthatjuk, hogy Cserépy esetében a bíróság sokkal szigorúbban döntött: A harmincadik című filmjében elhangzó egyetlen antiszemita mondat miatt („A Rosner urak nem térnek vissza többé!" - ezt a mondatot egyébként a cenzúra elnöke által elrendelt pótjelenet kapcsán 6 A filmnek is lehet mondanivalója. Beszélgetés Bánky Viktorral kalandos élet pályájáról és aktuális film-kérdésekről. In: Film, Színház, Irodalom, 1942. ápri lis 17. 7 OL. NOT. 1945-1950. XX-4-b. III. 2397/1947

36


tették be a filmbe) két év börtönre, vagyonelkobzásra és politi kai jogai gyakorlásának tíz éves felfüggesztésére ítélték.8 Az időtényezőn kívül más is közrejátszhatott Bánky feltűnő en enyhe ítéletében. Egyik filmjét, az 1942-ben készített „Sze rető fia Péter" címűt a cenzúra 1943. január 12-én levétette a műsorról. A betiltás okáról Nemeskürty István így ír: „A betiltásban szerepet játszhatott egy közéleti személyiség állítólagos önmagára ismerése éppúgy, mint a film szociális de magógiája - 1942-ben vagyunk, a háborúból való kilépés első fontolgatása idején -, valamint Várkonyi Zoltán szereplése: a köztudottan baloldali színész végtelenül ellenszenvesre formált meg egy léha földbirtokoscsemetét, utálatot keltve ezáltal a ma gyar úri osztály iránt. " 9 Bár a per anyagából csak az ítélet áll rendelkezésünkre, ab ból is megállapítható, hogy Várkonyi Zoltán tanúként részt vett a tárgyaláson. Az ítélet idézett részéből és Várkonyi jelenlété ből (akinek szereplése a film betiltásának egyik oka lehetett) következtethetünk arra, hogy vallomása talán szerepet játszott a bíróság viszonylag enyhe ítéletében. Itt is, mint oly sokszor, csak hipotézisekre hagyatkozhatunk.

8 OL. NOT. 1945-1950. XX-4-b. Nb. XX. 1206/1946/7 Bpi Népbíróság. 9 Nemeskürty István: A képpé varázsolt idő. A magyar film története és helye az egyetemes kultúrában, párhuzamos kitekintéssel a világ filmművészetére. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1983. 584. old.


Afilmszakmairendszerváltást elhatározó politikai- és filmelitet aggasztotta a zsidó forgalmazók-gyártók távolmaradása. A probléma megoldását a keresztény filmszakma kinevelése je lentette. Több száz alkalommal leírták ezt 1938 után, és a fel adatnak eleget is tudtak tenni. A zsidó filmszakmát fel lehetett váltani egy keresztény gárdával. Ebben a kérdésben „csak" a sajtóval kellett megvívniuk harcukat a negyvenes években. (A jobboldali-szélsőjobboldali sajtó ugyanis hibákat talál az őrség váltásban. Hol strohmannok után kutat, hol azon kesereg, hogy az őrségváltókból, bár árják, hiányzik az árja szellemiség.) Mindez azonban még a könnyebben kezelhető problémák körébe tartozott. A zsidó filmgyártok hiányát nem volt nehéz feledtetni. TŐKEHIÁNY

Ennél jóval nagyobb problémát jelentett a tő kehiány. Különösen egy olyan filmipar ese tében, amelyet nem támogatott közvetlen módon a költségvetés. Hazai filmgyártásunk esetében ugyanis ez volt a helyzet. A közvetlen állami szubvencióról 1938 előtt és után egyaránt le kellett mondania afilmiparnak.Kérdés, hogy milyen eszközök kel lehetett ezt pótolni? A tőkehiány ráadásul több oldalon is jelentkezhet. Egyrészt felmerülhet a gyártók oldalán. A zsidótörvények láthatóan csökkentették a zsidó gyártók gyártási kedvét. Meg kellett tehát találni a keresztény gyártókat, és fel kellett kutatni az őket tá mogató keresztény tőkét. Úgy gondolták, és nem is alaptalanul, hogy ez a probléma is megoldható a rendszerváltással. A film-

38


iparból kiszoruló zsidó tőke okozta vákuumot betölti majd a ke resztény, így is történt. Mi történjék azonban akkor, ha nemcsak a gyártók oldalán, hanem a közvetlen költségvetési támogatással nem rendelkező filmipar más részében is tökehiány lép fel? Mi történjék akkor, ha a legfőbb gyár, a Hunnia is pénzügyi problémákkal találja magát szembe? Mi történjék akkor, ha a gyártó és a gyár olda lán egyidőben fellépő pénzügyi nehézségek éppen a zsidótörvé nyek meghozatalakor jelentkeznek? 1938-ban pontosan ez tör tént. A helyzet kínosságát csak fokozta, hogy a közvélemény könnyen arra a következtetésre juthatott, hogy Magyarországon zsidók nélkül nem lehet filmet csinálni. Ebben az esetben pedig a kereszténnyé tett filmgyártás csak óriási hátránnyal kezdheti meg pályafutását és kérdéses, le tudja-e küzdeni valaha is ezt a hátrányt. A közvélemény súlyával a filmipar vezetői pontosan tisztá ban voltak. Növelni azonban nem akarták. Mivel a sajtót a saját szempontjukból szükséges rossznak tekintették, eszükbe sem jutott, hogy feltárják a tőkehiány valóságos okait. Ha így lett volna, csak meg kellett volna írniuk az igazságot. Erről azonban 1938-ban szó sem lehetett, mert esetleg fény derülhetett volna más igazságokra is. Például arra, hogy a zsidótörvények súlyo san megsértették a polgári társadalom működésének egyik leg főbb alapelvét, a jogegyenlőségét. így aztán maradt a hazudozás, illetve a manipuláció. A sajtót és a közvéleményt természe tesen lehetett befolyásolni, de hatékonyan csak akkor, ha a ma nipulálok képesek a manipuláció iránya és a közgondolkodás ban meglévő valóságos tendenciák között valamiféle kapcsola tot létrehozni. A jogegyenlőség megsértésének esetében volt er re lehetőség. A közvélemény „megdolgozása" azért lehetett si keres, mert miközben a zsidókat jogilag kiszorították a hon vir tuálisan létező fogalmából, ezt a szégyenletes tényt korántsem virtuális hongyarapítással (a bécsi döntésekkel) voltak képesek feledtetni. A közel húsz éves antiszemita propaganda által „megdolgozott" hazai közvélemény pedig alkalmasnak tűnt ar ra, hogy mindezt el is feledje. Ha a nagyobb összefüggések világában ez a recept bevált, a filmvilág mikrokozmoszának problémáit is meg lehetett oldani


39

hasonló módon. Volt tehát lehetőség a mellébeszélésre. A film ipar tőkehiányának okait soha nem tudnánk hitelt érdemlően, pontosan rekonstruálni, ha forrásként csak a korabeli írott sajtó ra támaszkodnánk. A zsidótörvények hatása és a különböző tő kehiányok okai a sajtóban ugyanis teljesen összekuszálódtak. Világosabb képet kaphatunk a levéltári források alapján. Két kérdést kell megvizsgálnunk: a gyártó és a gyár tőkehiá nyának okait. Ezután meg kell néznünk, volt-e összefüggés a kétféle tőke hiány között, majd következtetéseinket össze kell vetnünk a zsi dótörvények hatásával. A GYARTO Az 1945 előtti magyarországi filmgyártás TŐKEHIÁNYA magánvállalkozás volt. A gyártó az esetek többségében azonos volt a kölcsönzővel, tehát a forgalmazóval. Bár az állam közvetlenül nem invesztált tőkét a filmiparba, álla mi szabályozó eszközök segítségével próbálta fellendíteni a hú szas évek derekára csődbe ment magyar filmgyártást. 1925. augusztus 24-én kiadták a filmgyártás támogatását cél zó 4963/1925 M.E. sz. kormányrendeletet. Ez a jogszabály a külföldi filmek bemutatásából származó kölcsönzői jövedelme ket kívánta megadóztatni abból a célból, hogy a befolyt össze geket magyar filmek gyártására fordíthassák. A rendelet köte lezte az évente legalább húsz külföldön gyártott, átlag 1500 mé ter hosszúságú filmet forgalmazókat, hogy minden harmincadik külföldi film után egyet Magyarországon gyártsanak. Ez volt az állami szabályozásból fakadó oka annak, hogy a magyarországi forgalmazók egyben gyártók is voltak. Az egyéb okok között nagy szerepet játszott az is, hogy a kölcsönzők szakmabeliek voltak, és hogy a gyártás viszonylag kis jövedelmezősége nem gyakorolt nagy vonzerőt a szakmán kívüliekre. A szakmán kí vüli gyártók között mindig sokan voltak olyanok, akik csak egy-egy alkalommal próbálkoztak. A rendelet végrehajtási utasításával (6292/1925 M.E.sz.r.) 1925. november 6-án létrehozták a Filmipari Alapot, melyet kezdetben a Filmipari Alap Felügyelő Bizottsága kezelt. A kül földről behozott és itthon bemutatott játékfilmek után különbö ző díjakat szedtek, amelyek évente kb. 300 000 pengőt tettek ki.

40


Többek között ezekből a jövedelmekből vásárolta meg a Film ipari Alap egy árverésen a zuglói Corvin filmgyárat. A volt Corvin képezte a Filmipari Alap által 1928. december 19-én lét rehozott Hunnia Filmgyár Részvénytársaság alapját. Az időköz ben hangosfilmek gyártására is alkalmassá tett Hunnia műter mét a gyártók ingyen használhatták magyar filmek gyártására. A KONSTRUKCIÓS A filmek gyártásához szükséges tőkét RENDSZER azonban a vállalkozónak kellett biztosíta nia. Hogy miként tette, erről tudósít a Hunnia ügyvezető igaz gatójának, Bingert Jánosnak egy keltezés nélküli, feltételezhe tően 1939 elején írott feljegyzése1. A szövegből kiderül, hogy a kölcsönző-gyártó általában nem rendelkezett a film gyártásához szükséges tőkével. A tőkét kü lönböző helyekről kellett tehát összegyűjtenie. Először felkereste a bemutató mozikat és nekik próbálta fel ajánlani a gyártandó filmet. Amennyiben annak témája, szerep osztása, esetleg már kész forgatókönyve megnyerte a mozis tet szését, a gyártó 15-20 000 pengő premier-előleget kapott tőle, évi 9-10%-os kamatra. A bemutató mozis ezzel a hitellel nem kockáztatott túl sokat, hiszen az elkészült filmet az ő mozijában fogják először vetíteni, és a bevételek árából elsőként vonhatja le a hitel és a kamat értékét. A gyártó következő útja egy magánbankhoz vagy uzsoráshoz vezetett, aki a premier-szerződés hitelét látván újabb 30-35 000 pengős hitelt bocsátott rendelkezésére, immáron magasabb ka mattal és azzal a kikötéssel, hogy az általa nyújtott hitelt és a kamatokat ugyancsak a film bevételéből, a premier-előleget fo lyósító mozis kifizetése után második helyen fogja visszakapni. A gyártónak tehát már 50-55 000 pengő állt rendelkezésére. Harmadik útja a filmgyárba vezetett, ott bemutatta az átlag 110 000 pengőbe kerülő filmjének költségvetését. A 110 000 pengős film nyersanyagára 16 000 pengőt, a laboratóriumi munka ára pedig kb. 12 000 pengőt tett ki. A film összes egyéb 1 „Ismét a magyar filmgyártásról." in: OL. Hunnia, Ügyvezetőség iratai. Z-l 124, 1. raktári szám, 13. dosszié. A feljegyzés szövege nem egyezik meg Bingert ha sonló című, a Magyar Film 1939. május 6-i számában található cikkének szö vegével.


41

költségei átlagosan 82 000 pengőt tettek ki, amelyre a gyártó csak 50 000 pengő körüli hitellel rendelkezett. A gyártól átlago san 32 000 pengőt kaphatott gyártási- vagy műteremhitel fejé ben. A 32 000 pengős hitelre biztosítékként filmjének jövőbeli amerikai eladási árát és az ún. cenzúra-prémium jegyek értékét, összesen mintegy 10 000 pengőt tud felajánlani. Marad még 22 000 pengő különbözet, amire „visszatérülési sorrendet" biz tosít a film várható bevételéből a premier-előleget nyújtó és a finanszírozó hitelező kielégítése után, harmadik helyen. Negye dik és ötödik helyen a nyersanyag- és laboratóriumi hitelek visszafizetése következik, természetesen ugyancsak a film re ménybeli bevételeiből. Ezt a rendszert hívták konstrukciós filmgyártásnak. A konst rukció azon állt vagy bukott, hogy a gyár (adott esetben a Hun nia) tudott-e szállítási garanciát vállalni. Ez azt jelentette, hogy egy meghatározott időpontra vállalta a film „szállítását", azaz elkészítését. Ezt a garanciát minden hitelező irányában vállalnia kellett. Maga a gyártó utolsónak jutott hozzá a beruházott öszszeghez (ha volt neki) és profitja csak ezután következett (ha lett neki). Hozzá kell tennünk, hogy a gyártó általában 15-20 000 pengőt invesztált saját forrásból a filmbe (a forgatókönyvvel kapcsolatosan felmerülő költségeket, gázsikat stb.) amit részben elvittek az ún. kihelyezési- (értsd: forgalmazási), reklám- vala mint egyéb járulékos költségek. Ami pedig a profitot illeti, álta lában valamennyi volt neki, hiszen különben nem gyártott vol na filmeket. A konstrukciós rendszer ismertetése után Bingert megjegyezte: „Es mindezek mellett a lényegileg nagy értékű állami, indi rekt támogatások és feltétlenül pénzt jelentő juttatások mellett, nem jut az állami filmszerűeknek annyi irányító illetve kialakító befolyása a filmre, mint amennyi az első 20000 pengőt adó pre mierszínháznak, vagy az utána rangsoroló pénzcsoportnak " 2 A fenti rendszer tehát lehetővé tette a tőke nélküli, vagy majdnem tőke nélküli filmgyártást, az állami támogatás igény bevételével. Az őrségváltás ebbe a rendszerbe annyi változást hozott, hogy a filmgyártás irányítói rájöttek, hogy a pénznek 2 U.o. 6. old.

42


mégiscsak van szaga: fanyalogni kezdtek azon, hogy egy film sztoriját, szereposztását, kivitelezésének módját és szellemisé gét gyakorlatilag a nagy valószínűséggel zsidónak minősülő el ső és második hitelező alakítja ki, a többnyire ugyancsak zsidó forgalmazó-gyártóval közösen. Mint azt a Lajta Andor-féle Filmkultúrában 1938 júniusában megjelent májusi „szózatból" tudjuk, a zsidótörvény meghozatalának hírére kiürült a film gyár. A zsidó gyártó és a zsidó töke várakozó álláspontra he lyezkedett. BINGERT JAVASLATA A FILMGYÁRTÁS ÁLLAMI FINASZIROZASAROL

Bingerl feljegyzéséből azonban j s kjderiü hogy az őrségváltás ,, , . , • u nem kívánta ennyiben hagyni a gyártási struktúrát. A következőket javasolta: „Ha tehát az állam elhatározná, hogy a film kiválasztás és film kialakítás kérdését intézményesebben kívánja kezébe venni, úgy ezt legegyszerűbben olyképp tehetné, ha a gyártó vállalko zásokat felszabadítja a premierkötések és privát pénzcsoportok bekapcsolásának terhe alól olyképp, hogy ezt a pénzügyileg 100%-osan biztosított előleg, illetőleg finanszírozó hitelt vala melyik szerve utján ésszerű és elviselhető kamat mellett, saját maga nyújtja. A filmprodukció is jól jár, mert az első 50 000 pengő kamattételében feltétlenül megtakarít legalább 5 000 pengőt, az állam is jól jár azért mert így az iniciálás és a köz vetlen művészi beleszólás jogát ezzel szinte megváltotta. (...) Szükség volna tehát a magyar játékfilmgyártás előadott módon való finanszírozására, egyszer folyósított, mindenképpen vissza térülésében biztosított 1 000 000 pengőre. Ez az egymillió pen gő a mai viszonyok mellett éveken keresztül kielégítő módon el látni és táplálni lenne hivatott a most már szellemében és céljai ban nemzetivé váló magyar jilmgyártást. " 3 Bingert e javaslatának részletesen kidolgozott variációját át adta Zsindely Ferencnek, az 1939. február végén létrehozott Or szágos Nemzeti Filmbizottság (ONFB) április végén kinevezett elnökének. Az elnök Bingert tervezetét egy levél kíséretében ki nevezése után haladéktalanul elküldte Lamotte Károlyhoz, a 3 U.o.

az


43

Pesti Magyar Kereskedelmi Bank vezérigazgatójához. Kísérő levelében a következőket írta: „Az elmúlt évek tapasztalatai alapján különböző tervek és le hetőségek merültek fel, amelyeket a szakma és az érdekelt ható ságok tényezőinek bevonásával részletesen megvitattunk s en nek során kialakult amellett a terv melletti állásfoglalás, ame lyet a Színművészeti és Filmművészeti Kamara dolgozott ki részletesen. A terv lényege, hogy a filmgyártásra szükséges tőke bizonyos feltételek mellett egységesen egy helyről folyósittassék. Az elgondolás teljesen kommerciális jellegű alapokon nyugszik, amelyet a kormány a maga részéről határozottan tá mogatna és szükség esetén kiesési garanciát is biztosítana. En gedd meg ennek folytán, hogy megbízásomból Balogh László miniszteri osztálytanácsos, a Nemzeti Filmbizottságban a mi niszterelnökség képviselője, Zilahy Lajos barátom, továbbá a két filmgyár igazgatói dr. Bingert János és dr. Taub inger Zol tán, valamint Bornemissza Béla kir. főmérnök, az iparügyi mi nisztérium szakértője Nálad megjelenjenek, hogy a kormányzat és a filmszakma egészének megbízásából a tervet és keresztülvi teli lehetőségét Veled megbeszéljék. " 4 Kiderül tehát, hogy Bingertnek sikerült megnyernie a kamara vezetőit, akik magukévá tették javaslatát. Nem tudjuk, sor ke rült-e a kért találkozóra. Azt azonban feltételezhetjük, hogy a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak igencsak elege lehetett a filmesekből. A banknak ugyanis régi kapcsolatai voltak a film gyártással. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 1938-ban, mint majd látni fogjuk, egyéb okokból már egy nagyobb összegű kölcsönt folyósított a Hunnia számára. Nincs tudomásunk arról, hogy az ebben az ügyben kért egymilliós kölcsönt a bank meg adta volna. Más okokból fognak még eleget költeni a gyártásra. Ez lenne tehát a gyártó „tőkehiányának" az oka. Voltakép pen valódi tőkehiányról nincs szó, hiszen a filmek gyártásakor a gyártó csak keveset, vagy semmit sem invesztál saját forrásból. Inkább a gyártó és a mögötte álló tőke bizalmatlanságáról be4 O.L. Hunnia. Ügyvezetőség iratai. Z-1124. 1. raktári szám 4. dosszié: A film gyártás egységes finanszírozása: levelezés a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank kal.

44


szélhetünk. A korabeli politikai légkör nem tette bizakodóbbá őket. A szélsőjobboldal a kormány erélytelenségét ostorozta és újabb, szigorúbb zsidótörvények meghozatalát követelte. A Kiss Ferenc vezette kamara politikája (amely ebben a kérdés ben Bingertet is támogatta) sem tűnt túlzottan biztatónak. Az idő múlásával egyre valószínűbbé vált, hogy a zsidó gyártók és a mögöttük álló tőke kivonulnak a filmiparból. Nemeskürty István A meseautó utasai című kötetében felso rolja az 1931 és 1945 között működő magyar filmgyártó cége ket5. A gyártókat három csoportba osztotta. Az elsőbe az ötnél több filmet készítők (26 cég), a másodikba a két-öt filmet ké szítők (31 cég), a harmadikba az egy filmet létrehozó vállalko zásokat (31 cég) sorolta. Az első csoportból hét cég fejezte be 1937-38-ban tevékenységét, és tizenhat cég kezdte meg 1938 után a gyártást. A második csoportból ugyancsak heten álltak le a gyártással 1937-38-ban, és tizenöt kezdte meg 1938 után a gyártást. A harmadik csoportból négyen gyártottak 1937-38 előtt és huszonhármán gyártották 1938 után egyetlen filmjüket. Az 1937-38 utáni leállás és az 1938 utáni kezdés okai termé szetesen különbözők lehetnek. 1938-ban keresztény gyártók is befejezhették tevékenységüket és 1938 után is gyárthattak zsidó gyártók filmeket, bár ez utóbbi valószínűsége valamivel kisebb. A felsorolt cégek között előfordulhatnak átfedések is. Az egyéb okokat is figyelembe véve két olyan következtetést vonhatunk le a Nemeskürty-féle kimutatásból, amelynek érvényességéhez nem fér kétség. Egyrészt az őrségváltás valóban cezúrát jelen tett a gyártók összetételének vonatkozásában. Másrészt az őr ségváltás után a gyártási struktúra felaprózódott. Ezt egyébként a filmirányításban szerepet játszó szervezetek és a sajtó is kons tatálják a negyvenes években. Ami a gyártó mögött álló tőke eredetét illeti, erről semmiféle olyan dokumentummal nem rendelkezünk, amely akár csak megközelítő történeti hitelességgel bírna. A negyvenes évek el ső felének közállapotainak ismeretében azonban semmi okunk

5 Nemeskürty István: A meseautó utasai. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1965. 322-339. old.


45

sincs arra, hogy jelentős zsidó tőke jelenlétét feltételezzük a filmgyártásban. A gyártás oldalán felmerülő „tőkehiányról" tehát megállapít hatjuk, hogy valójában nem pénzügyi, hanem politikai okokra vezethető vissza. Ez a nem gazdasági okok motiválta tőkehiány átmeneti jelenség. Csak addig tart, amíg a szakma nem nevelte ki a keresztény utánpótlást, és amíg nem jelentkezett megfelelő mennyiségű keresztény tőke. LIKVIDITÁSI PROBLÉMÁK 1938-ban azonban a tőkehiány A HUNNIÁBAN m ^ s oldalon is jelentkezett: a Hunnia filmgyár likviditási gondokkal küzdött, gyakorlatilag immobillá vált. Ennek okai tisztán gazdasági természetűek vol tak. A gazdasági okok generálta válság megoldásába azonban ismét belejátszott a politika. A Hunnia gondjairól a Filmipari Alapot Kezelő Miniszter közi Bizottság 1938-as ülésein esett először szó. Ez a bizottság 1933-ban jött létre és a Filmipari Alap Felügyelő Bizottsága he lyét vette át. Elnöke dr. Kádár László Levente miniszteri osz tályfőnök volt, aki a belügyminisztert képviselte. Titkárát ugyan csak a belügyi tárca adta, az iparügyi minisztériumot dr. Kádas Károly mint bizottsági tag képviselte, br. ifj. Wlassics Gyula helyettes államtitkár, a vallás- és közoktatási tárca képviselője társaságában. Műszaki titkára Nóvák Ervin főmérnök, az ipar ügyi tárca alkalmazottja volt. Tanácskozási joggal vett részt a bizottság munkájában dr. Balogh László, a Vallás- és Közokta tási Minisztérium képviseletében, továbbá Bingert János, a Hunnia vezetője6. 1939 márciusában ezt a bizottságot is megszűntették, helyé be az Országos Nemzeti Filmbizottság (ONFB) lépett. A bizottság összetétele részben megegyezett az általa fel ügyelt Hunnia igazgatóságáéval, és „ hatáskörében is sok volt az átfedés afilmgyárakigazgatóságainak hatáskörével. " 7 Feladatai közé tartozott a két filmgyár, az eredetileg híradó6 A bizottság összetételéről lásd: Magyarország Tiszti Cím- és Névtára. Magyar Királyi Állami Nyomda, Budapest, 1936. 179. old. 7 Langer István: Fejezetek a filmgyár történetéből. I. rész 1917-1939. Kézirat, 1980. 164. old. A kézirat megtalálható a Magyar Filmintézet könyvtárában.

46


filmek gyártására létrehozott Magyar Film Iroda és a Hunnia közötti konkurens viszony szabályozása. (Az MFI a hangos film-gyártási kedv megélénkülésének következtében 1935-től kezdve játékfilmeket is készített.) Az új szervezet átvette a Miniszterközi Bizottság azon feladatát is, hogy gondoskodjon a gyártási kapacitás bővítéséről, tehát az új műtermekről és más technikai berendezésekről. Ehhez szolgáltattak anyagi eszközö ket a Filmipari Alap bevételei. Filmpolitikai kérdésekben is döntött a bizottság: részt vett a kamara felállítását megelőző munkálatokban, a rendelkezésére álló eszközökkel támogatott és tiltott bizonyos filmtémákat. Az igazi cenzúrát azonban 1939-ig, az ONFB felállításáig az utólagos cenzúra szerve, a Belügyminisztérium érdekkörébe tartozó Országos Mozgókép vizsgáló Bizottság gyakorolta. Az állam e szervezet révén gya korolta tulajdonosi jogait a részvénytársasági formában működő gyárak felett. A Miniszterközi Bizottság 1938. május 12-i ülésén hallunk először a Hunnia problémáiról. Bingert utalásokat tett a gyár immobilitásának okaira. Elsősorban a Magyar Film Iroda kon kurens játékfilmgyártó tevékenységében látta az okokat. Nóvák Ervin hozzászólásában arra is utalt, hogy a gyárak mögött álló Filmipari Alap anyagi helyzete megrendült. Kifejtette, hogy a Filmipari Alap részére egymillió pengős kölcsönt kellene nyúj tania a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak, hogy helyzete sta bilizálódjék8. A május 30-i bizottsági ülésen Nóvák már a Hunnia szanálá sának szükségességét hangoztatta, jelentését a bizottság elnöke „ megdöbbenéssel vette tudomásul" 9. A júliusi ülések jegyzőkönyveiből már az is kiderül, hogy a

8 Jegyzőkönyv a Filmipari Alapot Kezelő Miniszterközi Bizottságnak a Hunnia Filmgyár tanácstermében 1938. évi május hó 12. napján délután 5 órakor meg tartott üléséről. In: OL. Filmipari Alapot Kezelő Miniszterközi Bizottság 1926-1940. Z- 1129. 1. raktári szám, 1. dosszié: Ülési jegyzőkönyvek, 1938. 9 Jegyzőkönyv a Filmipari Alapot Kezelő Miniszterkőzi Bizottságnak a belügy minisztériumban Kádár L. Levente őméltósága hivatalos helyiségeiben 1938. évi május hó 30. napján du. 1 órakor megtartott üléséről. In: OL. Filmipari Ala pot Kezelő Miniszterközi bizottság 1926-1940. Z 1129. 1. raktári szám, 1. dosszié: Ülési jegyzőkönyvek, 1938.


47

bizottság felvette a kapcsolatot a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal és annak döntése rövid időn belül várható10. A HUNNIA ÜGYE^ A Hunniával a Minisztertanács végül A KORMÁNY ELŐTT augusztus 30-31 -i ülésein foglalkozott. Az ügyet Bornemisza Géza iparügyi miniszter11 terjesztette a kormány elé, előzőleg azonban egyeztetetnie kellett KeresztesFischer Ferenc belügyminiszterrel és Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszterrel. Bornemisza a minisztertanács hozzájáru lását kérte ahhoz, hogy a Filmipari Alap 544 000 pengő összegű kölcsönt vehessen fel a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól, és hogy abból 350 000 pengő értékben megválthassa a Hunnia 1929 óta végzett beruházásait. További 200 000 pengő hitelt bocsátana a Filmipari Alap a Hunnia rendelkezésére, hogy ab ból a gyár vállalkozók részére gyártási hiteleket nyújthasson. Kérelmének indoklásában részletesen kitért az ügy előzményeire: „A Filmipari Alapnak az 1936. évi január 24-én tartott mi nisztertanács ülésén hozott határozatából kifolyólag kölcsön szerződése áll fenn a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal. A Filmipari Alap ugyanis a Hunnia Filmgyár bővítésére 720 000 pengő összegű kölcsönt vett fel a banktól, amelyből ezideig 264 000 pengőt letörlesztett. A szóbanforgó összegből a Film ipari Alap 600 000 pengőt a Hunnia Filmgyár bővítésére, 120 000 pengőt pedig a Magyar Filmiroda Rt. műtermeinek tö kéletesítésére adandó előleg céljára fordított. A legutóbbi időben megállapítást nyert, hogy a Filmipari Alap tulajdonában levő Hunnia Filmgyár Rt. üzleti eredményei nem mindenben váltották be a hozzáfűzött várakozásokat, mert a Magyar Filmiroda Rt-nek a játékfilmgyártásba való bekapcso ló U.o. július 5-i és 11-i ülések jegyzökönyvei 11 Bornemisza Géza egyetemista korában szerepet játszott a Turulban. Bátyja, Gábor a Virradat főszerkesztője és ebben az időben az MMOE elnöke volt. Mindketten a két világháború közötti időszak szélsőjobboldali hatalmi elitjének tagjai. Mint a harmincas évek turul istáinak patrónusai is nagy szerepet játszot tak a filmszakmai őrségváltásban. Bornemisza Géza a „reformnemzedék" egyik vezetőjeként részt vett az 1935-ös választási kampányban, a gömbőspárti értelmiségi élet megszervezésében. 1938-tól Bethlen csoportjához közeledett, az Imrédy megbuktatására szervezett „csáklyás akció" résztvevője. A háború alatt a kiugrási vonalhoz csatlakozott.

48


lódása a filmgyártási egységárakat tetemesen leszorította. En nek következménye pedig az volt, hogy a Hunnia Filmgyár Rt nem rendelkezett oly üzleti feleslegekkel, melyekből a gyártelep bővítésével kapcsolatos azon munkálatok és berendezések költ ségeit forgótőkéjének levonása nélkül fedezni tudta volna, mely költségek a Filmipari Alap által folyósított 600 000 pengőn felül voltak és amelyeket az eredeti terv szerint a Hunnia Film gyár Rt-nek kellett volna fedeznie. így tehát a Hunnia Filmgyár Rt. saját forgótőke céljára szolgáló tőkéjéből végzett beruházá sokat. Ezek összege a régebbi beruházások figyelembevételével 350 000 pengőt tesznek ki és a teljes forgótőkéjét felemésztet ték. Ennek következtében a Filmipari Alapnak, mely a Hunnia Filmgyár összes ingat la inak és ingóságainak amúgy is elvi tu lajdonosa meg kellene váltania a tulajdonában lévő rt-től a részvénytársaság által beszerzett berendezési tárgyakat, hogy a részvénytársaság forgótőkéje visszatérüljön. A filmpolitika irányításának lehetővé tétele céljából pedig a Hunnia Filmgyár Rt-nek a vállalat telepén gyártó idegen vál lalkozók részére hiteleket is kell nyújtania, amely hitelek a vál lalkozók által gyártott film költségvetésének 25-30%-át teszik ki és amelyek visszatérülése megfelelő fedezetek utján biztosít ható. A rt. eddig is nyújtott ily hiteleket a Pesti Magyar Keres kedelmi Banknál fennálló váltóleszámítolási hitelkeretének se gítségével. Minthogy a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál fennálló hi telkeret nem elégséges a hazai filmgyártás hitelekkel való ellá tására, a filmgyártás további fenntartása érdekében a Filmipari Alapnak kellene további, legfeljebb 200 000 pengő összeget hi telként a Hunnia Filmgyár Rt-nek rendelkezésére bocsájtani, hogy a rt-nak módjában legyen a vállalkozók részére nélkülöz hetetlenfenti hitelezéseket lebonyolítani. Minthogy pedig a Filmipari Alapnak nincs oly tartalék kész pénztőkéje, melyből a fenti összegeket folyósítani tudná a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál fennálló és jelenleg 456 000

A zsidótörvények következtében fellepő gyártási valsag

49

pengő összeget kitevő kölcsönét kellene 1 000 000 pengő öszszegre felemelni." 12 A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank tranzakciójához a kor mány hozzájárult, a bank pedig kérte a kormányt, hogy a tarto zás visszafizetéséig ne szüntesse meg a Filmipari Alapot, illetve kormányrendeletekben meghatározott jövedelmét ne csökkent se. A kormányülésen elhatározták továbbá a Hunnia anyagi ter mészetű ügyeinek „hathatósabb ellenőrzését". Ez abban nyilvá nult meg, hogy ezentúl az igazgatóságba az iparügyi tárca nem egy, hanem két tagot delegált a belügyminiszterrel egyetértés ben. Továbbá ettől kezdve a gyár cégjegyzése csak akkor volt érvényes, ha az aláíró igazgatósági tagok egyike az iparügy va lamelyik delegáltja volt. A harmadik szigorítás kívánalomként fogalmazódott meg és abban állt, hogy a gyár igazgatóságának elnöke ezentúl csak az iparügy által delegált valamelyik igaz gatósági tag lehessen13. A kormány kívánságának megfelelően a Hunnia alapszabá lyának 12.§-hoz az 1938. szeptember 27-én megtartott közgyű lésen a következő bekezdést fűzték: „ Mindaddig azonban, míg Kádas Károly iparügyi minisztéri umi miniszteri osztályfőnök és Nóvák Ervin iparügyi minisztéri umi miniszteri műszaki tanácsos az igazgatóságnak tagja, a cégjegyzés érvényességéhez szükséges, hogy az egyik aláíró Ká das Károly vagy Nóvák Ervin legyen. " 14 A Miniszterközi Bizottság szeptember 14-i ülésén bejelentet ték, hogy a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank megadja a kért kölcsönt és ennek megfelelően a Filmipari Alap elkezdte az összegek átutalását és felemelte a Hunnia váltókeretét 200 000 pengőre15. Ezzel azonban csak egy rövid, átmeneti időre oldódtak meg a 12 O.L. K-27. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek xeroxmásolatai. 1938. augusztus 30-31. 13 U.o. 14 O.L. Z 869-5. Hunnia alapszabályok és alapszabály módosítások. 15 Jegyzőkönyv a Filmipari Alapot Kezelő Miniszterközi Bizottságnak a Hunnia Filmgyár tanácstermében 1938. évi szeptember hó 14. napján délután 6 órakor megtartott üléséről. In: O.L. Filmipari Alapot Kezelő Miniszterközi Bizottság. 1926-1940. Z-1129. 1. raktári szám, 1 dosszié: Ülési jegyzőkönyvek. 1938.

50


gyár anyagi gondjai. Nem változott azonban az egyes filmek gyártásának konstrukciója, azaz egyelőre maradt a konstrukciós filmgyártás. A negyvenes évek első felében a gyártás alapja ugyanúgy az önfinanszírozás volt, mint az őrségváltás előtt. Az önfinanszírozás mögött bankfinanszírozás állt, és feltehetően egyre kisebb, elenyésző szerepet játszott benne a zsidó tőke. A filmeket tehát továbbra sem a költségvetés terhére készítették. A filmkészítés pénzügyi hátterének biztosításában továbbra is ott találjuk a különböző állami szabályozókat. Ami a filmgyár tás irányítását és ellenőrzését illeti, ebben az állam egyre na gyobb szerepet játszott. A gyárak fokozott állami ellenőrzés alá kerültek, a filmirányításban szerepet játszó hivatalok, intézmé nyek száma, hatásköre növekedett. A Hunnia igazgatósági jegyzőkönyveinek tanulmányozásá ból is ezt a következtetetést vonhatjuk le. Mivel 1939 elején valóban megkezdte működését a kamara, és javában folytak a második zsidótörvény meghozatalának elő készületei, a gyártók továbbra sem ostromolták a gyárat, a mö göttük álló tőke pedig még inkább visszahúzódott. Ami a Hunnia talpra állítását illeti, a Pesti Magyar Kereske delmi Bank kölcsönének ütemezése nem lehetett optimális, hi szen Bingert az 1939. február 22-i igazgatósági ülésen úgy nyi latkozott, hogy az akkoriban tervbe vett két filmet egyenként 16-18 000 pengő hitellel tudja csak támogatni.16 Ez az összeg pedig a gyár által akkoriban nyújtott gyártási hitelnek csak mintegy a felét teszi ki. Az említett igazgatósági ülésen egyéb ként arról tárgyaltak, hogy lehet-e egyáltalán az adott kö rülmények között magyar filmet gyártani. A kétféle tőkehiány tehát 1939 első félévében együttesen jelentkezett és gyakorlati lag csődhelyzetbe juttatta a filmgyártást, legalábbis a nagyobb gyár, a Hunnia esetében. A régi vállalkozók már nem akartak, az újak pedig még nem tudtak gyártani. A kormányzati szervek reakciója sem maradt el. Már a január 26-i igazgatósági ülésen hangsúlyozta Kádas Károly elnök, hogy „ha a Hunniát kár éri 16 Jegyzőkönyv a Hunnia Filmgyár Részvénytársaság 1939. február 22-i igazgató sági üléséről. In: O.L. Hunnia Filmgyár Rt. Igazgatósági iratok. Z-1123. 1 rak tári szám. 1 dosszié: Igazgatósági jegyzőkönyvek 1936-1939.


51

az ügyvezető igazgató (tehát Bingert. S.T.) felel mindazon tény kedéséért, amelyeket az igazgatóság nélkül rendelt el. " l7 Ápri lis 21-től Bornemissza Béla már mint „administrateur delegue", tehát mint kijelölt ügyvezető ellenőrizte Bingert tevékenysé gét.18 A június 13-i igazgatósági ülésen „Bingert János úgy véli, hogy ha a Hunnia vezetőségét bármilyen szempontból szemre hányás érheti, úgy ez nyilván az ő személyének szól. Minthogy pedig ő nem akar akadálya lenni a nemzeti filmgyártásnak, ha/landó a konzekvenciákat levonni és állását rendelkezésre bocsájtani." 19 A június 22-i ülésen fény derült arra, hogy a Pénzügy minisztérium nem folyósította a kölcsön részleteit20, ez azonban Bingerten már nem sokat segített, bár lemondását nem fogadták el. Reményi-Schneller pénzügyminiszter november 21-én Sztamoray János magyar királyi kormányfotanácsost, a Közér dekeltségek Felügyelő Hatósága elnökét kormánybiztosként ki nevezte a Hunnia élére. Sztamoray ennek megfelelően már részt is vett az 1939. november 27-i igazgatósági ülésen: „Sztamoray köszöni az üdvözlést és már előre is kijelenti, hogy az igazgatósággal a legteljesebb egyetértésben kivan együttműködni és addig is kéri, hogy Bornemissza Béla működ jék úgy mint eddig ^kijelölt ügyvezetőként. S.T.j, a maga részé ről vitéz Óry Béla revizort bizza meg az ügyek előkészítésé vel".11 A válságból való kiutat moziengedélyek megszer zésében, vagy a további állami támogatásban látta. A mozi engedélyek kiadása azonban belügyminisztériumi hatáskörbe tartozott. Folyovich József igazgatósági tag, aki KeresztesFischer minisztériumát képviselte az igazgatóságban, azonnal utalt arra, hogy felsőbbsége eddig nem támogatta a Hunnia ha sonló törekvéseit.22 Az őrségváltók ismét Keresztes-Fischer Fe renc ellenállásába ütköztek. A minisztertanács október 20-án olyan határozatot hozott, mely szerint a Hunnia jelenlegi hely17 18 19 20 21 22

U.o: az U.o: az U.o: az U.o: az U.o: az U.o.

1939. január 26-i igazgatósági ülés jegyzőkönyve 1939. április 21-i igazgatósági ülés jegyzökönyve 1939. június 13-i igazgatósági ülés jegyzőkönyve 1939. június 22-i igazgatósági ülés jegyzőkönyve 1939. november 27-i igazgatósági ülés jegyzőkönyve

52


zetének előidézésben vétkeseket felelősségre fogja vonni.23 Sztamoray fél év alatt kidolgozta javaslatát, és 1940 júliusában a minisztertanács ismét foglalkozott a Hunnia szanálásával. Az ügy előadója - mint általában - az iparügyi miniszter volt, ez alkalommal Varga József: „Előadja, hogy a Hunnia Filmgyár Rt. az évek során nagy részt kihitelezési veszteségei folytán súlyos anyagi helyzetbe ke rült. A vállalat pénzügyeinek kivizsgálására a minisztertanács határozata alapján Sztamoray Jánost, a Közérdekeltségek Fel ügyelő hatóságának elnökét, a pénzügyminiszter úr kormány biztossá nevezte ki. A kormánybiztos a vállalat szanálására a javaslatát előterjesztette. A javaslat szerint a Hunnia Filmgyár Rt. mérlegegyensúlyának helyreállítása érdekében szükséges, hogy a vállalat részvénytőkéje 50%-kal leszállittassék. Mint hogy 150 000 pengő értékű részvénye a Péti Nitrogén Műtrá gyagyárnál van és a Filmipari Alapnak nevezett részvénytársa sággal szemben részvényvisszavásárlási kötelezettsége áll fenn, a rendezés során a Péti Nitrogén Műtrágyagyár Rt-nak 75 000 pengő volna visszafizetendő. A mérlegegyensúly helyreállítását célozza az, hogy a tartalékalapok, belső tartalékok 99 000 pen gő összege, valamint a Filmipari Alap és a Hunnia Filmgyár Rt. között a beruházások elszámolásaként adódó 139 000 pengő egyenlege töröltessenek. A Hunnia Filmgyár Rt. rendelkezésére a Filmipari Alap 1,5 millió pengős kölcsönt venne fel, amely kölcsönből 800 000 pen gő a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól felvett 500 000 pen gős váltóleszámitolási keretkölcsön rendezésére, míg 400 000 pengő a folyó filmgyártási évadban műtermi hitelek nyújtására használtatnék fel. A szóbanforgó kölcsön fedezetét egyfelől a Filmipari Alapnak a mozijegyek után szedett pótfillérek évi mintegy 210 000 pengős bevételének megfelelő része /:évi 150 000 pengő:/, valamint az állami hozzájárulásként biztosí tandó évi 100 000 pengő képezné. A szóbanforgó kölcsön tőke szolgálatának egy részét - amennyiben a szanálás után azt a

23 Az erre vonatkozó utalást lásd az 1940. július 25-i minisztertanácsi jegyző könyvben. In: O.L. K-27. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek xeroxmásolatai.


53

vállalat anyagi helyzete és jövedelmezősége megfogja engedni - a Hunnia Filmgyár Rt-nak kell vállalni. A magyar filmgyártás fontos kulturmissziót teljesít és ezért méltányos, hogy az állam a Hunnia Filmgyár Rt-on keresztül a magyar filmgyártást támogassa. A jelen esetben - a kölcsön visszafizetéséig - voltaképpen ez a hozzájárulás a filmgyártás nak a múltra szóló támogatása. Remélhető, hogy a magyar film gyártás a magyar filmeknek külföldre való kivitele révén nem csak a magyar kultúrát terjeszti, hanem meglehetős devizabevé telt is eredményez. A folyó költségvetési évben a pénzügyminiszter úr a magyar filmgyártás támogatásásra 300 000 pengő kamatmentes előle get adott. Ebből a Filmipari Alap a filmgyártóknak esetenként műtermi hitelt nyújtott. A szóbanforgó előleg fedezetét a Film ipari Alap jegypótfillér-bevétele képezte és eddig mintegy 150 000 pengő visszafizettetett. A kamatmentes előlegekből még fennálló összeg állami segélyként számoltatnék el a Filmipari Alappal szemben, míg a Filmipari Alap teljes 300 000 pengő követelését engedné el a Hunnia Filmgyár részvénytársasággal szemben. Hasonló esetek elkerülésére tervbevette előadó miniszter úr a Hunnia Filmgyár Rt üzletvitelének átalakítását és ennek so rán szükségesnek tartja, hogy az igazgatóság kebeléből egy tel jes jogkörű pénzügyi adminisztrátor jelöltessék ki, aki az ügyve zető igazgatóval együtt látná el a vállalat ügyvezetését és aki nek ellenőrzése és előzetes hozzájárulása nélkül kifizetések nem teljesíthetők, illetve a vállalatra bármely kötelezettséggel járó jogügylet nem köthető. (...) A Filmipari Alapnak a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál jelenleg 900000 pengős beruházási kölcsöne áll fenn, amely a műtermek építésével és a gyártási berendezések beszerzésével kapcsolatban a minisztertanács hozzájárulásával vétetett fel. Ez a kölcsön évről-évre nyer meghosszabbítást. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal a szóbanforgó szerződés meghosszabbí tására ujabb szerződést kíván kötni, melybe a megfelelő törlesz tést is figyelembe vette.(...) A fentiek alapján kéri előadó miniszter úr a minisztertanács felhatalmazását, hogy a pénzügyminiszter úrral a fenntebb fel-

54


sorolt intézkedéseket a Hunnia Filmgyár Rt. szanálására a ma gyar filmgyártás érdekében megtehesse. A minisztertanács hoz zájárult. " 24 Ettől kezdve a Hunnia igazgatósági ülésein általában részt vett Molnár Antal, a Nemzeti Hitelintézet vezérigazgatója, és Sehák Antal pénzügyi adminisztrátor. Sztamoray, ha nem is rendszeresen, de továbbra is megjelent az üléseken. Mindannyi an a szanálás céljaira kapott kölcsön rendeletetésszerű felhasz nálását voltak hivatva ellenőrizni.

24 O. L. K-27. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek xeroxmásolatai. Az 1940. július 25-i minisztertanácsi ülés.

A kamara tevékenysége 1939-ben. A Gerő-ügy

A MAGYAR

1939. január l-jén megkezdte működését a Színház- és Filmművészeti Kamara. Hivatalos lapja a Magyar Film volt, amelynek első száma 1939. február 18-án jelent meg. A lap kiadásáról már az előző évben is talál gatások láttak napvilágot. Lajta Andor a Filmkultúrában tudni vélte, hogy „a Turul Szövetség Szépmívelési Bajtársi Egye sületének filmtörzse kiadásában a közeljövőben új filmhetilap indul meg, amelynek szerkesztője Váczi Dezső lesz. Az új lap Magyar Film cím alatt jelenik meg. " ' Lajta látszólag téves információja a valós helyzetre utalt. A Turul volt a filmkamara megalakításának kezdeményezője, az elnök is közülük került ki. A cím egyezik, és a lap felelős szer kesztője valóban Váczi Dezső, a Turul Szövetség tagja lett (1942. július 27-ig). Lajta 1938-as híradásából azt is megtudjuk, hogy a szövetség Szépmíves (így hangzik a nevük helyesen) Bajtársi Egyesülete megemlékezést tartott egy bajtársuk sírjánál és az egyesület nevében Váczi Dezső tartott „magas szárnya lású" emlékbeszédet.2 A lap a kamara történetének egyik leg fontosabb, hiteles forrása. Jelentősége hasonló a Lajta-féle Filmkultúráéhoz. Azt a funkciót töltötte be 1939 után, amit Lajta lapja 1939 előtt - viszonylagos egzaktsággal tudósított a film szakma belső életéről. Bár nem mindig állapítható meg a cik kekből, hogy a kamara melyik irányzatának véleményét képvi selik, de más sajtóforrások (legalábbis szaklapok) az adott idő szakból nem állnak rendelkezésre. Az őrségváltás előtti rendFILM

1 A Filmkultúra híradója. Filmkultúra, 1938. július 1. 8. old. 2 U.o.

56


szer három legfontosabb lapját: a Lajta-féle Filmkultúrát, Zsol nai László Filmujságját és Borhegyi István Moziujságját ugyan is 1938. november 20-án Imrédy Béla miniszterelnök betiltat ta.3 A betiltások összefüggésbe hozhatók az első zsidótörvény nyel, hiszen ezek a lapok mind szerkesztőik személye, mind irányvonaluk révén a magyar film őrségváltás előtti korszaká hoz kötődtek. 1939-től a Magyar Film a filmes közélet egyetlen olyan lap ja, melynek profilja a szakma minden ágazatára kiterjedt. BEMUTATKOZÓ

Első számának cikkei a kamara jövendő tevékenységének főbb irányait is kijelölik. Út ravaló címmel a vezérkar szinte minden jelentős tagja összefog lalta a szervezet általa fontosnak tartott célkitűzéseit. Tőrey Zoltán írása programadó: „ Van Filmkamaránk és szer vezetébefognak tartozni az onnan még hiányzó mozisok. A film gyártás és a filmkereskedelem kamarai tagok kezébe került és a kormány gondoskodni kíván arról, hogy intézkedéseivel bizto sítsa a rendszeres és folyamatos gyártást és hogy a magyar fil mek részére gazdaságosan kihasználhatóvá tegye a mai piacot. A gyártók részére gondoskodik hitelekről és az előállható vesz teségek viselésére alapot fog teremteni. Gondoskodni fog a kor mány, hogy a moziengedélyesek maguk hasznosítsák engedé lyeiket. " 4 Mihályfi Béla, a másik alelnök a jövő magyar filmjéről tárja az olvasó elé látomását: „A magyar filmgyártás új és tisztultabb levegőjében a magyar színésznek könnyebb lesz megtalálnia fel adatait, mert a Kamara vigyázni fog a jövőben arra, hogy ne ri deg üzleti filmek, hanem művészi filmek gyártása felé tolódjék a hangsúly. Ezekben az új magyar filmekben a magyar színész, levetkőzve sok idegen befolyású szellemet, az ősi magyar érzés, a nemes magyar gondolkodás, az igazi magyar szív és afenkölt művészet feladataival fog találkozni és meg is oldja majd azo kat. " 5 SZAM

3 Magyar Film. 1939. február 18. 11. old. 4 Útravaló. In: Magyar Film. 1939. február 18. 2. old. 5 U.o. 3. old.


57

A gyártók nevében Daróczy József, a Hajdú Film ügyveze tője így nyilatkozott: „Pár hónappal ezelőtt éppen ilyen boldogan láttuk, hogy megtalálta és soha el nem engedően kezet nyújtott egymásnak a keresztény magyar film és moziszakma minden tagja. Ennek a keresztény nemzeti közösségnek első gondolata »a lap« volt. Ez a keresztény nemzeti filmközösség hozta létre tulajdonképpen a Filmkamarát és a Kamara ugyancsak első feladatának tekintet te e lap megindítását. (...) Hisszük, hogy a magyar filmgyártás ezzel a keresztény, magyar lappal nemcsak támogatást kap, de megkapja azt is, amit eddig nélkülözött: »irányt«. " 6 Rennard Béla, az Uránia igazgatója: „ Tagadhatatlan tény, hogy a filmszakma már régen túlnőtt a mutatványengedély primitív korszakán s ma már ott tart, hogy a rádióval, a sajtóval és a színművészettel egyetemben a nemzet szellemi életének irányító kulturtényezőjévé vált, melynek nem zetivé és kereszténnyé tétele, a benne rejlő népnevelő- és propa gandaerejénél fogva, államérdekből kormányprogram kell hogy legyen. Ezt már úgy az olasz, mint a német példák is ékesen bi zonyítják, mert mindkét országban a filmkérdések egységes filmkamara keretén belül, szoros állami ellenőrzés mellett nyer nek elintézést. A keresztény nemzeti filmmozgalom egy ilyen egységes ka marai elgondolást várt a kormánytól, de sajnos, e helyett csak egy csonka, részleges kamarai törvényt kapott, amely magában foglalja ugyan a filmgyártás és kölcsönzés ágazatait, de kivülhagyja a nagy tömeget képviselő mozgóképszínházakat, amelyek, mint filmfelvevők tagadhatatlanul, lényeges befolyást gyakorolhatnak az általuk műsorra tűzendő filmjeikkel a nemzet szellemi életének kialakulására, sőt a filmkölcsönzés terén is csak az ügyvezető igazgatókat, ügykezelőket (diszponenseket) és dramaturgokat vonta a kamara keretébe, míg a filmvállalati igazgatók, tisztviselők, utazók, közvetítők stb., tehát maguk a vállalatok, üzemek teljes egészében nem tartoznak a Kama rába. " 7 6 U.o. 7 U.o. 4. old.

58


A fentieken kívül itt tett még rövid, nem jellemző nyilatko zatot Kiss Ferenc elnök, és a kölcsönzők nevében Erdélyi Ist ván, az OMME titkára. Tőrey és Rennard voltaképp ugyanazt fogalmazta meg. Tőrey, a kormánykörökhöz közelálló filmvezér megnyilatkozá sa nyugodt, sokat sejtetően magabiztos. Rennard szövege nem csak tartalmával utal a fasiszta és náci példaképekre: stílusa, szóhasználata is a mozgalmi zsargont idézi, legfeljebb véget nem érő mondatai állnak némiképp ellentétben a határozottan fogalmazó és gyorsan cselekvő aktivista attitűdjével. Mihályfi és Daróczy nem érintik a mozisok kamarai tagságá nak ügyét, nem tudni, mit takarnak üresen kongó frázisaik: elé gedettséget, ürességet vagy a gondolatok elrejtésére irányuló vágyat. Az első számban Bingert is cikkel jelentkezett Lesz-e ma gyar film? címmel. Ekkor már megírta azt a tervezetét, amit májusban majd Zsindelyen keresztül Lamotte Károlyhoz, a Pes ti Magyar Kereskedelmi Bank vezérigazgatójához fog eljuttatni. Ebben a hónapban a Hunnia igazgatósági ülésein is arról folyt a vita, hogy lehet-e, érdemes-e magyar filmet gyártani. Ennek fé nyében érdemes megvizsgálni a Hunnia ügyvezető igazgatójá nak nyilvánosságra hozott sorait. így megtudhatjuk, hogy mi ként értesülhetett a tág értelemben vett szakma a korabeli hely zetről. Nem meglepő, hogy a Hunnia likviditási gondjairól, a már hónapok óta levegőben lógó szanálás részleteiről Bingert nem kívánta tájékoztatni a közvéleményt. A probléma megol dásának körvonalai ekkor még nem alakultak ki. A gyártók és a mögöttük álló tőke távolmaradásából fakadó válságot viszont többször is érinti a cikkben. Megállapítja, hogy a magyar film a vidéki mozilátogató közönség számára létszükséglet, ezáltal kulturális missziót tölt be, valamint hogy a magyar filmipar több ezer embernek nyújt biztos megélhetést, tehát fennmara dása gazdasági szempontból is fontos. Ezután tér rá az első zsi dótörvény (és talán a készülő második) filmgyártást érintő vo natkozásaira: „ Van a kérdésnek politikai vonatkozása is. A magyar társa dalmi és gazdasági élet átalakulása idejében nem szabad megtörténnie annak, hogy a magyar életnek egy bizonyos vo-


59

natkozásban való művészi megnyilvánulása és az ezzel kapcso latos ipar néhány hónap alatt elveszítse addigi életerejét és el sorvadjon, vagy visszafejlődjék - és mindez csak azért, mert a művészeti ág és az ipar életéből 100, vagy 150 ember kikapcso lódott. A magyar film sokezer munkásáról állítana ki ez a körül mény szellemi szegénységi bizonyítványt. " 8 Bingert kétségtelenül kiváló taktikus. Soraival egyszerre két célt kívánt elérni. Egyrészt elfogadható érvekkel kívánta alátá masztani a zsidótörvényeket - ez a nagyközönséghez szólt. Másrészt érvelésével a politikai döntéshozókat, a kormányzatot és a nagybankok urait is megcélozta. Azt akarta mondani: ha megtettétek, és helyesen tettétek, akkor vállaljátok is ennek összes konzekvenciáját, biztosítsátok a folyamatos gyártás fel tételeit. Cikkének befejező sorai is ezt a szándékát bizonyítják: „ Meg vagyok róla győződve, hogy az idei tavasz meg fogja hozni, a minden esztendőben szinte törvényszerűleg megismét lődő kisebb válság nyomán, azt a végleges megoldást, amely a magyar film jövője szempontjából megnyugtató módon fogja rendezni az elemi problémákat. Adja a Magyarok Istene, hogy úgy legyen! " 9 A „végleges megoldás" és „a megnyugtató módon" kitételek a folyamatos gyártás biztosítását célzó tervezetéből kerültek át a cikkbe. Az olvasók ebből nem sokat érthettek, a szerkesztőség viszont tudhatott a tervezetről. Zsindely ominózus levelében Bingert írását kamarai tervezetként említette. A szerkesztőség Bingert cikkéhez fűzött kommentárjából láthatjuk, hogy ezt a kamara is így gondolta: „Bingert János dr. érdekes és értékes cikkével teljesen egyet értve, olvasóink szíves tájékoztatására közöljük, hogy a magyar filmgyártás jövője és egyenletes továbbfejlesztése érdekében a Filmkamara vezetősége eljárt illetékes helyeken. Ügy látszik, si kerül a magyar filmgyártás rentabilitásának növelésére új gaz dasági lehetőségeket teremteni.

8 Magyar Film. 1939. február 18. 6. old. 9 U.o.

60


Megvalósulás előtt áll a magyar játékfilmek kötelező amétajátszása és a gyártáshoz szükséges tőke zavarmentes biztosí tása." 10 KOZMA MIKLÓS ÉS Az améta-rendszerben a moziknak AZ AMETA-RENDSZER műsoruk meghatározott százaléká ban magyar filmet kell játszani. Ez az intézkedés is a zsidókér dés miatt került napirendre. Ezt bizonyítja Kozma Miklósnak, a Magyar Távirati Iroda és a Magyar Rádió elnökének Imrédy Béla miniszterelnökhöz 1939. január 9-én írott levele: „Igen tisztelt kedves Barátom! Úgy tudom, hogy a filmgyártás ügyei ujabban a miniszterel nökségre kerültek.'' Ezért nagybecsű figyelmedet felhívom egy körülményre, amely véleményem szerint a filmgyártás egyik ug rópontja. Megállapítható, hogy a zsidójavaslat miatt a mozgóképszín házak látogatottsága jelentékenyen (általában 30 %-al) csökken és előrelátható, hogy ha átmenetileg is, de hosszabb időre így marad. Ez azt jelenti, hogy a magyar filmek nem hozhatnak annyit, mint eddig és a vállalkozók, eddig 90%-ban zsidók, ne hezen merik vállalni azt a kockázatot, amellyel ma egy magyar film elkészítése jár. A gyártás fenntartása érdekében - véleményem szerint -fel tétlen szükséges a következő intézkedés. Rendeltessék el, hogy a magyar filmeket minden mozgóképszínház százalékos rendszer szerint tartozik játszani. Ezt a rendszert helytelenül améta-rendszernek nevezik. Ez az intézkedés filmenként cca. 15 000 P-vel növelné meg a magyar filmek bevételi lehetőségeit. A rendelkezés azt célozná, hogy a film gyártója részesedne annak sikerében. A százalékos rendszer részben már magától is kialakult, annál könnyebben volna tehát mint egyedül egész séges bevezethető. A százalékos-játszás elrendelésével együtt annak ellenőrizhetősége érdekében el kell rendelni azt, hogy a mozgóképszínházak tartoznak az adóhivatal, vagy más kijelölt hely által lebélyegzett jegyekkel dolgozni. Csak ez az intézkedés 10 U.o. 11 A minisztertanács 1938. július 11-i üléséről lásd a 23. oldalt.


61

biztosíthatja a százalékos-elszámolás korrektségét, de megnö veli az adóbevételeket is, amire ma kontroll nincsen. Az adó kulcs leengedhető lenne talán, ha a tényleges bevétel kerül az adózás alá. E rendelkezés nélkül nem volna értelme a százalé kos-játszás elrendelésének. Már belügyminiszter koromban szerettem volna, ezt az egye dül tisztességes szisztémát bevezetni, melyből ki fog derülni, hogy a mozik eddig mennyit csaltak adóban is. Véleményem szerint ez a rendelkezés és hozzá az a több lehetőség, mely a most visszacsatolt területtel együtt a magyar filmgyártás javára többletként előáll, a magyar filmgyártás javára pótolni tudná annak a visszaesésnek nagy részét, amely a zsidójavaslat foly tán előáll. Okvetlen elrendelendő lenne az is, hogy a mozgóképszínhá zak kötelesek a Filmkamarába belépni. Am ig ez a rendelkezés ki nem mondatott, a Filmkamara felállítása majdnem hiábava ló. A moziknak a Filmkamarából való kimaradása a legkülönfé lébb megokolások folytán történt, de akik megakadályozták azoknak célja elsősorban mégis csak az volt, hogy a mozi terü letén a hatalmi kérdés változatlanul maradjon a régi, éspedig nem kívánatos okokból. Hiába a magyar filmgyártás és a ma gyar kölcsönzés, ha ott ahol a magyar filmek megjelennek a helyzet változatlan. A mozi-kérdés körében hatalmas erők működnek és tudnak intenciók ellen is érvényesülni. A filmkamarába való kötelező belépés minden kérdést megoldana. A belügyminiszter a legjobb akarat mellett sem tud ebben a kérdésben rendet csinálni és kialakítani, mert ideje sincs a do logba belemélyedni. Azt pedig mondhatom, hogy azok a fakto rok, akik a kérdés körül állandóan dolgoznak, azok nem is akarják a kérdést komolyan megoldani. A filmkamara kérdésben mellékelek egy feljegyzést. (...)" n A kamarával kapcsolatos beadvány nem áll rendelkezésünk re, de feltételezhetően a mozisok beléptetésének kérdését taglal ta. Imrédy rövid köszönő levelében az alábbi kommentár ol-

12 Kozma-iratok. O.L. K-429. 59. csomó, 2. doboz.

62


vasható: „Meg kívánom jegyezni, hogy ezekre a kérdésekre már más oldalról is felhívták figyelmemet. " l3 Az améta-kérdés tehát ugyanúgy a szakmai közvélemény ér deklődésének középpontjában állt, mint a mozisok kamarai tag ságának ügye. Kozma levele is világossá teszi, hogy a két kér dés összefügg egymással. Az améta bevezetésének szükségessé gét azzal indokolta, hogy a zsidótörvény miatt csökkent a mo zik látogatottsága, és a kieső bevételek pótlására az améta tűnik alkalmasnak. Gyökeres megoldást azonban a mozik árjásítása (és a kamarai tagság ezt jelentené) hozna. Kiknek állt érdeké ben ennek megakadályozása? Kézenfekvőnek tűnik - és a sajtó viták is azt a látszatot keltik -, hogy a régi mozis érdekképvise let, az MMOE állt a radikális megoldás útjában. Ha azonban így van, miért nem tudták a politikai döntéshozók az MMOEkérdést ugyanúgy megoldani, mint a többi régi szakmai szerve zet esetében tették? Elképzelhető, - amire Kozma levele is cé loz - hogy más, „hatalmas erők" rejlenek az ellenállás hátteré ben. A GERO-KONSZERN

Ha végigolvassuk a Magyar Film első, bemutatkozó számának cikkeit, megál lapíthatjuk, hogy mindegyikből sugárzik a nemzeti-keresztény tetterő. A cikkírók az új honfoglalók magabiztosságával tartot tak szemlét a szerzett hon kincsei felett. Egyetlen olyan cikket találunk csupán, amelyre nem jellemző ez az optimista, ön elégült hang. A névtelenül megjelentetett Rémhírterjesztés vagy igazság? című egészoldalas híradás szerint bizonyos jelenségek „aggodalommal" és „kétkedéssel" töltik el a szakma jobboldali érzelmű tagjait. A cikk az ún. mozitröszttel vagy más néven Gerő-konszernnel foglalkozik, és határozottan leszögezi: „a szakma többsége azt várja, hogy a keresztény, nemzeti filmszak ma megteremtése felé vezető úton Gerő Istvánok ne menthessék át régi helyzetüket sem a saját, sem mások neve alatt. Ezzel szemben mind erősebben tartja magát a hír, hogy a mozicézár

13 U.o.


63

csak névleg vonul le a küzdőtérről és a jövőben változatlan ha talommal a háttérből óhajtja érvényesíteni befolyását." , 4 Mielőtt részletesebben megvizsgálnánk a cikk állításait, fog laljuk össze, mit tudunk Gerő Istvánról. A tehetséges üzletember karrierjének indulásáról Langer Ist ván már idézett, Fejezetek a filmgyár történetéből című kézirata tudósít a leghitelesebben. Eszerint Gerő az 1929-30-as évadban lett a szakma jelentős tényezője. Sikerét saját ötletének, az ún. együttes filmkötésnek köszönheti. Ez azt jelenti, hogy egyszerre több mozi filmekkel való ellátását vállalta, és ezáltal jelentős költségmegtakarítást tudott elérni: „A mozisok eleinte még há lásak is voltak Gerőnek, amiért levette a gondot a vállukról, ő pedig a kölcsöndíj-különbözetekből gyorsan tollasodott, meg alapította a Mozgóképüzemi Rt-t, ennek élén lényegében a bel földi piac diktátorává vált... " 15 A Mozgóképüzemi Rt. ezután arra törekedett, hogy érdekkö rébe vonja a budapesti mozikat. Gerő személyesen egyetlen moziengedéllyel sem rendelkezett, de kihasználta a társulási szerződésekben rejlő lehetőségeket, és 1934-re állítólag már hét budapesti premiermozi felett diszponált. Más módszereket is al kalmazott, burkolt bérleti szerződésekkel, házvételekkel és a már említett műsorkötéssel vonta ellenőrzése alá a mozikat. Eb ben az évben hatalma már akkorára nőtt, hogy ajánlatot tehetett a Magyar Távirati Irodához tartozó MFI-nek egy közös filmkölcsönző vállalat megalakítására. Ezt akkor elutasították, de 1935-ben már ő volt a kezdeményezője az MFI-vei közösen lét rehozott vállalkozásnak, a Magyar Utószinkron Kft-nek.16 A Kozma Miklós belügyminisztersége alatt tető alá hozott vállalkozás tevékenységét megkönnyítendő építették meg az MFI szinkronstúdióját, amelynek céljaira a Filmipar Alap a már korábban említett 120 000 pengős előleget folyósította.17 Langer azt is tudni véli, hogy a gyártáshoz szükséges premier-

14 15 16 17

Rémhírterjesztés vagy igazság? In: Magyar Film. 1939. február 18. 8. old. Langer István: Fejezetek a filmgyár történetéből. I. rész. 105. old. Kézirat U.o. 106. old. Lásd a 48. oldalt, továbbá Langer kéziratának 137. oldalát.

64


előlegek 1938-tól kezdődő elapadásában is szerepe volt a „tröszt", tehát a Mozgóképüzemi Rt. taktikázásának.18 Ilyen előzmények után hozta nyilvánosságra a Magyar Film a következő értesüléseit: „ Már az elmúlt ősszel arról beszéltek a szakmában, hogy a Royal Apolló engedélyét (a főváros egyik legjelentősebb pre miermozija, társulási szerződés kötötte Gerő cégéhez. Később Vörös Csillagnak hívták. S.T.) mely csak 1940-ben járt volna le, 1948-ig már előre meghosszabbították. E mögött rosszat sej tett a szakma, de megnyugodott, amikor illetékes körök a legha tározottabban cáfolták a hírt. Függőben maradt azonban a tár sulási szerződés kérdése, amely augusztus 1-én jár le. Ezzel kapcsolatban arról beszéltek, hogy bár a társulási szerződés nem hosszabbítható meg, Gerő István továbbra is érdekelve marad oly módon, hogy a Royal Apollót a jövőben a Keresztény Nemzeti Liga saját kezelésében vezeti tovább és az üzem irányí tását a szakmában jól ismert keresztény úrra bizza, akinek Gerő Istvánhoz való kapcsolatait széltében tárgyalják. " 19 Egyéb rémhírek is napvilágot láttak a cikkben. Állítólag Gerő a felvidéki mozik egy részét is megszerezné egy kft. segít ségével, így a műsorkötések útján a teljes felvidéki moziparkot ellenőrzése alá vonhatná. A cikk befejező sorai ambivalens hangnemben íródtak: ,, Reméljük, hogy a jövőben a fenti kérdések rendezésénél a keresztény, nemzeti szempontok százszázalékosan érvényesül nek. " 20 A Hunnia 1939. február 22-i igazgatósági ülésén is felmerült ez a kérdés. Ott Nagy Sándor jelentette ki, hogy értesülése sze rint a Keresztény Nemzeti Liga (ennek a szervezetnek volt tár sulási szerződése a Gerő-féle Mozgóképüzemi Rt-vel) részvé nyeit a Magyar Film Iroda kívánná megvenni. Nagy azt is hoz-

18 Langer István: Fejezetek a filmgyár történetéből. I. rész. 187. old. Kézirat 19 Rémhírterjesztés vagy igazság? In: Magyar Film. 1939. február 18. 8. old. 20 U.o.


65

záfíízte, hogy ez a tranzakció veszélyeztetné a Hunnia gyártási lehetőségeit.21 A konkurens gyár értesülései pontosak, félelmei megalapo zottak voltak. Ezt Kozma Keresztes-Fischer Ferenc belügymi niszterhez írott bizalmas természetű levele bizonyítja. A doku mentum teljes terjedelemben való közlését indokolja, hogy megvilágítja a második zsidótörvény meghozatalát megelőző, színfalak mögött zajló akciókat. Szövegéből fény derül azokra a motivációkra, amelyek hatást gyakoroltak filmszakma helyzetét meghatározó törvényhozási munkára. Ezáltal a kamara későbbi tevékenysége is új megvilágításba kerülhet. „Nagyméltóságú Keresztes-Fischer Ferenc úrnak, m. kir. belügyminiszter Budapest, 1939. március 2. Kedves Barátom! Hivatalosan Párizsba kell utaznom közben pedig folynak a Keresztény Nemzeti Ligával megindult tárgyalásaim. Miután tá vol leszek szükségesnek tartom, hogy ezekről egyelőre csak sze mélyedre szólóan és bizalmasan tájékoztassalak. Tartozom ez zel a tájékoztatással túlmenően az ügy üzeleti vonatkozásain azért is, mert a Liga elnöke a miniszterelnök. A Keresztény Nemzeti Liga az annakidején megkapott buda pesti Royal Apolló, debreceni Apolló és a szegedi mozgó képszínház engedélyét oly formában értékesítette, hogy társu lási szerződést kötött a Mozgókép Üzem rt.-vel, vagyis Gerővel. A Liga megkapott évi 36.000 pengőt, presztízsével fedte Gerőt, aki mint ügyes üzletember a Liga révén vált a magyar mozik ko ronázatlan királyává. Régi hitem, hogy annakidején az egész moziügy megoldása éppen azért volt rossz, mert az engedélyeket pártfogolandó, de üzlethez nem értő, vagy kényelmes keresztények, vagy keresz tény és nacionalista jellegű intézmények kapták. Ezek majdnem 21 Jegyzőkönyv a Hunnia Filmgyár Részvénytársaság 1939. február 22-i igazga tósági üléséről. In: O.L. Hunnia Filmgyár Rt. Igazgatósági iratok. Z-1123. 1 raktári szám, 1. dosszié: Igazgatósági jegyzőkönyvek 1936-1939.

66


minden esetben kerestek maguknak egy ügyes zsidót, s megelé gedtek egy kisebb jövedelemmel is, ha az munkanélküli jö vedelem volt. A fórumon folyt a nagy zsidóellenes kiabálás, a praxisban pedig a zsidó vitte az üzletet, övé volt a hatalmi és jórészt a pénzügyi pozíció is, a keresztény pedig a vezércikkben szidta a zsidót, de annál jobban fedte a közgazdasági rovatban. Ha az ember igazságos, meg kell állapítani, hogy a szemrehá nyás nem a dolgozó, üzletvivő és kockáztató, vállaló zsidót ille ti, hanem a lusta, vagy kényelmes és nem dolgozó keresztényt. Én mint belügyminiszter megfordítottam a dolgot. Elisme rem, hogy vannak olyan célú egyesületek, akiket mozik révén pénzügyileg támogatni kell. De az engedélyt nem ilyenek kell, hogy kapják, hanem keresztény, üzlethez értő magánszemélyek, vagy társaságok. Szívszerint én inkább magánszemélyeknek ad nám. Hiszen nem lehet elég önálló egzisztenciát teremteni Ma gyarországon. Az engedélyokiratban viszont ezeket nyíltan meg terheltem, bizonyos elbírható leadással, melyet vagy támo gatandó intézmények, vagy magánszemélyek javára kikötöttem. E pontban elvem az volt, hogy egyrészt megakadályozzam, azt a hivatalnoki tendenciát, hogy az engedélyeseket túlterheljük, gondolva, hogy keressen egyszer a keresztény is, és kreáljunk adóalanyokat és nyugodt életlehetőségü családokat. Másrészt a magánszemélyeknek történő juttatást nagyon szigorúan kezel tem két vonatkozásban: magánszemélyek nem kaphattak na gyobb összeget, mint havi kétszázötven pengőt, a legtöbb ennyit sem kapott, de személy szerint is kikerestem őket és vagy sze mély szerint arra érdemeseknek, vagy érdemes elhaltak csa ládtagjainak történt a juttatás, vagy öreg keresetképtelen művé szeknek, íróknak, kommün alatt vagy háborúban magukat kitün tetetteknek, stb.22 A Te időd előtt sajnos igen sok esetben na gyobb összegű juttatások történtek olyan női szolgálatokért is, melyeket az illető hölgyek közéleti férfiaknak teljesítettek olyan vonatkozásokban, amit ha már külön honorálni kell, mindeneset re nem állami jogosítványok révén kellene honorálni. Ma is hi szem, hogy az engedélyek kiadása körül helyes utat követtem. 22 A Kozma által itt felsorolt kritériumok részben megegyeznek a vitézi cím meg szerzésének feltételeivel.


67

Viszont tudom azt is, hogy tökehiány miatt a keresztény tagok ból álló kft. vagy részvénytársaságok az engedélyesek sorából nem kapcsolhatók ki. Mindezek előrebocsátása után visszatérek a konkrét ügyre. A Liga bekapcsolódásunkat úgy gondolja, hogy vásároljuk meg a Liga részvényeinek 51 %-át, ami nemcsak formai, hanem pénz ügyi müvelet is lenne külön megveendő vagyontárgyak révén. Továbbá az MTI garantálna a Ligának húsz esztendőre évi 36 000 pengőt, aminek ellenében megkapná a mozgók üzemvi telét. A Liga a fenti feltételeken kivül még kikötéseket tesz az igazgatóságban való részvételre és egyes személyek honorálá sára is. Pld. Tasnády-Szűcs havi 1000 P, alelnöki hely, stb. A tárgyalások folyamán és az eddig látott iratok alapján, kánytelen vagyok megállapítani, hogy az egész helyzet nagyon kuszált. Ha a Liga társulási szerződése Gerővel meg is szűnnék, ennek ellenére a Royal Apollóval, de más harmadik személyek kel szemben is még egyéb súlyos kötelezettségeink állnának fenn. A szegedi mozgónál pedig a helyzet több, mint tisztázat lan, mert úgy látom, hogy ott minden törvényes rendelkezés el lenére kialakult olyan helyzet áll fenn, amelynek törvényes kö vetkezménye, ha az ember komolyan megnézné csak az enge dély elvonása lehetne. Hogy tisztán láss egyszer abban, hogy mi folyik itten, érdemes volna egy hozzáférhetetlen szakembert vá ratlanul Szegedre leküldeni ennek az ügynek kivizsgálására. Ar ról nem is beszélek, hogy a társulási szerződés alapján kötött bérleti szerződések a legelőnyösebb helyzetet jelentik mindenütt Gerőék javára. Ők jogilag olyan előnyös és erős helyzetben vannak, hogy teljesen diktálnának, ha a revízió Damokles-kardja nem függne a fejük felettP A tárgyalások során megállapíthattam azt is, hogy a Liga, bár éppen nem gyakorolt keresztény és nemzeti gesztiót, veri a mellét és arra az álláspontra helyezkedik, hogy a 36.000 pengő évi leadás garantálása neki semmiesetre sem elég, ö továbbra is az engedélyes akar maradni és mi csak a részvények 51%ának megvásárlása révén kerülhetünk bele az ügybe. 23 A második zsidótörvény szerint a zsidókkal kötött társulási szerződések érvé nyüket vesztik.

68


Azt hiszem az a javaslat, amelyet én egyelőre csak bizalma san és Személyedhez intézek, - mert a Ligával még nem közöl tem és egyelőre nem is közlöm - olyan, hogy minden méltányos közérdeket kielégít és tiszta helyzetet teremt. Javaslatom pedig a következő: A revízió során a három mozi engedélyét ne a Liga, hanem az MTI kapja meg, de az engedélyokirat kössön ki a Liga javára az engedélyokirat tartamára s ha további meghosszabbítás tör ténik azon túl is, nem 36.000pengőt évente, hanem 40.000pen gőt. E felemeléssel be akarom bizonyítani, hogy a Ligát nem akarom hátrányosabb helyzetbe hozni, mint amiben volt, de a felemelés nekem megéri, hogy nem veszek át egy jogilag telje sen kuszált olyan helyzetet, amelyből nem tudhatom, hogy a jö vőben bírói utón abból, milyen személyi és anyagi vonatkozású terhek hárulnak ránk. Hozzá kell tennem azt is, hogy még a most folyó tárgyalások folyamán is, azt az impressziót kellett nyernem, hogy a tárgya lások célja nemcsak a Liga biztosítása megfelelően egy új hely zetnek, hanem az is, hogy Gerő még a likvidálás kapcsán is mi nél több előnyhöz juthasson. Üzleti vonatkozásban csak egy kérdésre kívánok rámutatni: a Liga-Gerő féle társulási szerződés július 31-én lejár, de bárki szerzi is meg a Liga részvényeinek 51%-át és bármennyire is szűnik meg a társulási szerződés Gerővel, Gerő még mindig nem kapcsolható ki. Nem kapcsolható ki azért, mert a Ligának Gerővel egy közös 90.000 pengős bérleti obiigója van, további egy évre. Gerő egy előrelátó üzletember és tudta, hogy mit csi nál. Ez a súlyos kötelezettség egyéb szerződésben foglalt súlyos feltételekkel együtt automatikusan hárul a részvények megvá sárlójára. Ez eddig tisztán üzleti szempont. De rá kívánok mutatni egy olyan morális szempontra is, amelyért én felelősséget semmi körülmények között vállalni haj landó nem vagyok. A tárgyalások folyamán utalás történt arra, hogy Gerő hajlandó volna a bérleti megállapodás körül a leg nagyobb előzékenységre, sőt annak elejtésére is, ha biztosítékot kapna arra, hogy másik két moziérdekeltségének, a Décsi és a Radius mozgónak ügye a belügyminiszter részéről reánézve kedvezően intéztettnék el. Vagyis: mi kaphatunk egy tiszta és


69

kevésbé terhes helyzetet, ha Nálad Gerő pártfogójaként sikerrel lépünk fel. Én pedig erre nem vállalkozom, akkor sem, ha soha nem jutunk mozgóképszínház engedélyhez. Ettől eltekintve nem nyújtózkodhatunk hosszabbra, mint amennyire a takarónk ér. A három színház átvétele és üzemben tartása minden mellékteher nélkül is részünkről cca. 300.000 pengő tőkebefektetést jelent, ha ehhez hozzáadom az évi 40.000 pengő vállalt kötelezettséget, akkor olyan terhekbe mentem be le, melynek ellentételéül fel kell állítanom azt a követelményt, hogy helyzetünk véglegesen tiszta és egyszerű legyen és úgy pénzügyileg, mint erkölcsileg megfeleljen a tárgyalás alatt lévő javaslat szellemének. Mi tehát ezen az állásponton állunk, és az a javaslatom, hogy csináljunk egyszer tiszta munkát. Kapja meg az MTI, vagy egy e célra általa alapított kft., az engedélyt egy feltétellel, hogy az engedély tartamára a Ligának évi 40.000 pengőt fizet és pedig kapja meg ezt augusztus l.-ével. A Liga jóljár és mi sem járunk rosszul, viszont az a sok hinár, amely ma a lábunk köré tekerődik egyszerre kikapcsolódott, Gerő nem ül tovább hatalmi pozí cióban s nekünk a jövőre nem származhatnak ismeretlen kime netelű perek és kötelezettségek. Végül felvetem a következő gondolatot is. Lehet, hogy Neked mint belügyminiszternek az általam proponált utón járni nehéz ségekbe ütközik. Ez esetben inkább elejtem a Royal Apolló gon dolatát - bármennyire is szeretném megcsinálni - de elejtem Gerő és a csúnya helyzet miatt. Ellenben ez esetre kérnék egy elsőhetes mozi engedélyt, melynek lehetősége a revízió fo lyamán meglesz. Okaim erre a következők: 1./ Nekünk volt Rakovszky idejében24 egy engedélyünk és pedig a Forum. Ezt Rakovszky megtévesztés alapján elígérte másnak is. Én azzal a megokolással, hogy a magyar belügymi niszter nem kerülhet ilyen kínos helyzetbe kijelentettem előtte, hogy igéretét visszaadom és a Forumra nem reflektálok. Hogy kárpótolva leszünk az természetes volt, de ez a mai napig nem következett be.

24 Rakovszky Iván belügyminiszter (1922. június 16. - 1926. október 15.)

70


2J Mindenütt a világon egy fdmet gyártó vállalat mint az MFI kell, hogy bemutató színházzal birjon, mert különben egész gyártása a levegőben lóg. 3./ Ha nekünk elsőhetes bemutató mozink van, érdemes lenne saját rezsiben magyar fdmet gyártanunk. Enélkül ez nem lehet. Pedig szeretném megmutatni, hogy még a mai viszonyok között is lehet jó magyar fdmet gyártani. Hogy a mai magyar film gyártás csak részben sikeres annak oka a következő: nem egy meglevő tőke gyárt, hanem legtöbbször egy ügynökféle összehoz egy pénzügyi kártyavárat. A 100.000 pengőbe kerülőfilmhez jó, ha 10.000 pengő áll rendelkezésre, a többi pénz a várható jöve delmek lekötéséből, nyersanyagkölcsönből, a Hunnia révén nyújtott előnyökből, a Filmiroda és a Hunnia alacsony áraiból és egyéb hasonlókból eszkábálódik össze. A ma gyártott magyar filmek 10-20.000 pengő többköltséggel mind igen jók lehetné nek. Erre viszont azt mondják, hogy ezt a többköltséget nem birja el a magyar piac: Ez igaz. De ez a 10-20.000 pengő a film javára magától előáll akkor, ha nem drága kamatra kölcsönvett pénz dolgozik, ha nem jövőbeni jövedelmek lesznek előre escomptálva,25 hanem reálisan megvan a tőke és ha a tőke összehozatalánál minden film költségéből nem visz el 5-10.000 pengőt az a vállalkozó, aki a tőkét összehozza és a leghajmeresztőbb pénzügyi bukfencek keretében a gyártást lefolytatja. Szóval szerintem a realitás a film javára behozza azt a többlet költséget, ami ma hiányzik abból, hogy a film jó legyen. Ha nekem sikerülne akár fenti propozicíóm alapján a Ligá val, akár egy Általad juttatandó másik elsőhetes jó mozi révén egy bemutatószínházhoz jutni, akkor a Filmiroda abban a hely zetben lenne, hogy maga is cenzúrázhatná azt, hogy nála milyen film kerül gyártásra, de maga is bele merne menni filmproduk cióba, aminek kihatása a magyar filmgyártásra csak igen hasz nos lehetne. Én március 12-e körül újra Pesten vagyok. Az uraimat uta sítottam, hogy a Ligával tárgyaljanak tovább, mert nem érdek telen ebben az ügyben végleg tisztán látni. De szükségesnek tar-

25 leszámítolva (váltót)


71

torn, hogy Téged erről a fontos közérdekű kérdésről már most tájékoztassalak. Hiszem, hogy a magyar moziügyet rendbetenni csak a fenti ügyek mellett lehet, s állítom azt is, hogy jelenlegi velünk folyó tárgyalások lényege még mindig az, hogy menteni Gerő javára azt, ami menthető. Fogadd őszinte nagyrabecsülésem nyilvánítását, amellyel vagyok igaz hived:" 26 A levél tanúsága szerint tehát Gömbös Gyula volt belügy minisztere (aki egyébként Bethlen csoportjához tartozott) közli az új belügyminiszterrel, hogy annak főnökének, a második zsi dótörvényt keresztülvinni készülő miniszterelnöknek vezetése alatt működő harcos szélsőjobboldali szervezettel, a Keresztény Nemzeti Ligával áll tárgyalásban. Ez a szervezet társasviszony ban működtetett néhány budapesti mozit Gerő Istvánnal, akinek vállalkozásait a fent említett törvényjavaslat szellemében vár hatólag fel fogják számolni. A szervezet megpróbálja eladni ér dekeltségét a volt belügyminiszternek, aki egyben a Magyar Távirati Iroda vezetője és ebben a minőségében az egyik állami filmgyár legfőbb irányítója is. A tárgyalások során a szélsőjobb oldali szervezet megpróbálja képviselni eddigi társának, Gerő Istvánnak az érdekeit is. Mindezt a régi belügyminiszter az új belügyminiszter tudomására hozza, és anyagi, valamint morális okokra hivatkozva arra kéri, hogy megvétel helyett a mozireví zió során juttassa neki az eladásra kínált mozikat. Közben, mint egy mellékesen vázolja a magyar filmgyártás megújítására vo natkozó elképzeléseit is, mindezt érvként, abból a célból, hogy ha nem a kért mozi engedélyét, akkor legalább egy másikét megszerezhesse az irányítása alatt álló filmgyár számára. A KAMARA ÉS A MÁSODIK ZSIDÓ- Az ügyben a kamara is léTÖRVENY ELŐKÉSZÜLETEI péseket kezdeményezett, egyszerre több fronton. Egyrészt véleményezte a készülő máso dik zsidótörvényt a mozisok szempontjából. A törvényjavaslat 26 Kozma-iratok. O.L. K-429. 59. csomó, 2. doboz.

72


szerint a hetenként legalább ötször játszó mozi engedélyesének abban az esetben kell kamarai tagnak lennie, ha fizikai személy. Az üzletvezetőnek abban az esetben is kötelezően be kellene lépnie a kamarába, ha az engedélyes jogi személy.27 A kamara álláspontja ezzel szemben az volt, hogy nemcsak az engedélyeseknek és az üzemvezetőknek kellene előírni a kötelező tagságot, hanem minden fontosabb munkát végző al kalmazottnak is. Azt is tudták, hogy a mozisok kötelező tagsá gát, akárcsak az előző évben, most is a Belügyminisztérium el lenzi. Mivel az engedélyeket a belügy adta ki, Keresztes-Fi scher tárcája azzal érvelt, hogy ismét egyszerre több miniszté rium hatáskörébe tartoznának a mozisok (az engedélyek kiadása révén a belügyhöz, a kamara révén pedig a vallás- és közoktatá si tárcához), ami elkerülendő. 28 A belügy ezért módosított a ja vaslaton és az engedélyeseket teljes egészében ki akarta hagyni a tagok közül. A mozisok szervezete, az MMOE március 3-án módosító ja vaslatot nyújtott be a törvénytervezethez. Ők azt kifogásolták, hogy a javaslat szerint a belügyminiszter bármilyen engedélyt bármikor felülvizsgálhatna. Javaslatuk szerint csak a zsidó en gedélyeket, vagy a korábban zsidókkal társult keresztények en gedélyeit lenne célszerű felülvizsgálni, ellenkező esetben a szakmát teljesen megbénítaná a bizonytalanság.29 A kamara és a Belügyminisztérium közötti nézeteltérés vé gül, mint az erőviszonyoknak megfelelően várható volt, a ka mara vereségével végződött. Az engedélyesek nem lettek kama rai tagok, csak ha egyben mozi igazgatók vagy ügyvezetők, te hát ha alkalmazottak is voltak. A belügy nyomására egyébként az MMOE módosító javaslatát sem fogadta el a képviselőház.30 Nem így a felsőház, amelynek ülésén Kozma Miklós kiegé szítő javaslatot terjesztett elő, az MMOE javaslat szellemének megfelelően. Javaslatát elfogadták: a belügyminiszter tehát „a 27 Helyet kapnak-e a mozisok a Filmkamarában? In: Magyar Film. 1939. február 18. 27. old. 28 A Filmkamara és a mozisok. In: Magyar Film. 1939. március 4. 1-2. old. 29 Az új zsidójavaslat mozi vonatkozású módosítása. In: Magyar Film. 1939. már cius 11.5. old. 30 Nem érthetünk egyet... In: Magyar Film. 1939. március 25. 1 .old.


73

mutatványengedélyeket a jelen törvény végrehajtása szempont jából vizsgálhatja felül bármikor"}1 AZ MMOE ÉS A KAMARA

Az MMOE és a kamara viszonya egyébként nem volt felhőtlen. A mozisokat érthető módon irritálta a kamara állásfoglalása a mo zisok tagsága ügyében. A kamara ezzel a lépésével azt a látsza tot keltette, mintha a mozisok felett is kompetenciája lenne. Kezdetben még az is kétségesnek látszott, hogy a mozisok szer vezete egyáltalán hajlandó lesz-e a kamara lapjában hivatalosan képviseltetni magát. Rennard Béla - a kamarával együttműkö dő, sőt abba belépni kívánó mozis frakció egyik vezéregyénisé ge - amellett kardoskodott, hogy az MMOE kapjon autonóm rovatot a lapban. Morvay Pál, az MMOE ügyvezető alelnöke, valójában a szervezet irányítója, viszont tüntetőleg a Film-Színház-Irodalom című, szakmainak aligha tekinthető lapot prefe rálta a Magyar Film helyett. A kamara úgy vélte, hogy a mozi sok úgyis hamarosan kénytelenek lesznek belépni a kamarába, ezért helyesebben tennék, ha közleményeiket is annak lapjában jelentetnék meg. 32 Morvay ragaszkodott ahhoz, hogy a Magyar Film „filmkamarai és moziegyesületi szaklap" alcímmel jelenjen meg, és csak miután kívánságának eleget tettek - március 11-től - volt hajlandó önálló rovatot elfogadni. Az MMOE önállóságára a to vábbiakban is nagy hangsúlyt fektetett, így gyakran olvashatók a lapban egymásnak homlokegyenest ellentmondó cikkek, asze rint, hogy az MMOE rovatában vagy a lap más részében jelen tek meg. AZ OMME ÉS A KAMARA

Hasonlóképpen feszült volt a ka mara és az OMME viszonya. A Magyar Film 1939. április 22-i számában a kamara cikket jelen tetett meg A Filmkamara átvette az OMME munkakörét cím mel. Egy április közepén megtartott belügyminisztériumi érte kezlet állítólagos döntésére hivatkozva kijelentették, hogy „az 31 Módosította a felsőház a 12. paragrafust. In: Magyar Film. 1939. április 22. 1. old. 32 Hirek. Magyar Film. 1939. március 4. 13. old.

74


OMME teljes munkaköre a jövőben a Filmkamara ügykörébe olvad be. Ez természetesen nem jelenti az OMME feloszlatását, csak annyit, hogy az OMME teljes munkaköre átszáll a kamará» 33

ra.

JJ

Válaszképpen az OMME április 26-án választmányi ülést hí vott össze, amelyen a következő határozatot hozták: „1. Az OMME a filmkölcsönző és filmipari cégek érdekképviselete, amely a m. kir. Kereskedelemügyi Minisztéri um által jóváhagyott alapszabályok szerint működik: célja és hatásköre egészen más, mint a Színművészeti Kamaráé, amely viszont a filmgyártásban és filmkölcsönzővállalatoknál működő egyes alkalmazottak testülete. Ennélfogva szó sincsen arról, hogy a Kamara megalakulása folytán az OMME feleslegessé vált volna, vagy működését meg akarná szüntetni. 2. Az OMME mint filmkereskedelmi és ipari érdekképviselet, számtalan olyan funkciót végez, amely kizárólag ipari, kereske delmi, adminisztratív és üzleti vonatkozású és amelynek megfe lelő ellátásánál az általános filmkereskedelmi szakmai ismere teken kívül a hosszú gyakorlat folyamán kialakult tapasztalat nélkülözhetetlen. Ugyancsak szükséges ez a szakszerűség és ki alakult tapasztalat a különböző hatóságok által kért szakvéle mények, tanúsítványok kiadásánál: éppen ezért az emiitett ható ságok Egyesületünket, mint az erre éppen az emiitett szaksze rűségénél fogva egyedül illetékes véleményező szervet veszik igénybe. Ezt a hatáskört Egyesületünk a szóbanlévő hatóságok ra nézve teljesen megnyugtató módon és eddig is mindenkor közmegelégedésre látta el. 3. Tudomásunk van arról, hogy a Színművészeti és Filmmű vészeti Kamara filmművészeti főosztálya ezen tanúsítványok és igazolványok egyrészének kiqllitási jogát a maga részére meg kívánja szerezni. E kérdésben döntés az illetékes helyeken, tu domásunk szerint, a mai napig nem történt és így ezeket a tanúsítványokat és igazolványokat a mai napig is Egyesületünk állítja ki. Amennyiben a jövőben a hatóságok az eddigi rendsze ren változtatnának és Egyesületünktől az előbb emiitett jogokat 33 A Filmkamara átvette az OMME munkakörét. In: Magyar Film. 1939. április 22. 2. old.


75

megvonnák, úgy ez - bármennyire sajnálnánk is - egyáltalán nem jelenthetné, hogy az OMME teljes hatásköre átszáll a Ka marára, mert Egyesületünk számtalan olyan feladatkört lát el, amely a tanúsítványoktól teljesen független. 4. Egyesületünk folyó hó 26-i választmányi ülésén foglalko zott a Színművészeti Kamara filmművészeti főosztályának em iitett cikkekben deklarált törekvésével és azzal a kérdéssel, hogy az Országos Mozgóképipari Egyesület a Kamara filmművészeti osztályába beolvadhat-e? A választmány egyhangúan arra az álláspontra helyezkedett, hogy az 1938. évi 6090/198. M.E.sz. rendelet értelmében a Színművészeti és Filmművészeti Kamara egészen más feladatok betöltésére alakult, mint Egyesületünk, így a Kamara jelenlegi alapszabályaival és szervezetével nem alkalmas a filmkölcsönzők és filmkereskedők gazdasági érdekei nek megvédésére. Ugyanis az emiitett rendelet 2. §-a szerint a Kamara feladata »A filmművészet körében a nemzeti szellem és a keresztény erkölcs követelményeinek érvényrejutása (sic!) és biztosítása...« a Kamara kötelékébe tartozók testületi és szociá lis érdekeinek képviselete...stb., stb.... végül állásfoglalás és ja vaslattétel a színművészeire és filmművészetre vonatkozó kérdé sekben. Ezek szerint a Kamarának elsősorban a filmművészet erköl csi értékei és művészi kvalitásainak emelése a feladata, ami mellett a filmművészet körében foglalkoztatott egyének szociális érdekeit hivatott képviselni. Ezzel szemben Egyesületünk nem az alkalmazottaknak, hanem kizárólag a munkaadóvállalatoknak gazdasági érdekképviselete. Ezek a munkaadóvállalaíok viszont Egyesületünket, mint egyetlen érdekképviseletünket nem óhajt ják megszüntetni. (...) " 34 A helyreigazító nyilatkozatot Erdélyi István, az OMME tit kára írta alá. Erdélyi személyében a kamara az egyik legjelentő sebb keresztény gyártó-kölcsönzővel találta magát szemben, aki ágazatának érdekeit rendkívül határozottan védelmezte az új donsült szervezettel szemben.

34 Az OMME beolvadása a Kamarába. A fílmkölcsönzők egyesületének nyilatko zata. In: Magyar Film. 1939. április 29. 4. old.

76


A kamara OMME-t illető aspirációit később sem koronázta siker. 1939. október elején a külföldi filmek behozatala tárgyá ban értekezletet tartottak a kereskedelmi minisztériumban és nem a kamara, hanem az OMME tagjait hívták meg szakértő ként.35 Ujabb háború indult meg Erdélyiek és a kamara között, a győzelem azonban ismét elmaradt. Erdélyi ősszel ugyanúgy érvelt, mint tavasszal, és védekezése sikeres volt.36 A KAMARA ÉS AZ ORSZÁGOS Nem volt nagyobb szerenNEMZETI FILMBIZOTTSAG c s é j e a kamarának az 1939. február 24-én kiadott 2.240/1939. M.E.sz. rendelet alapján fel állított ONFB-vel sem. A Filmipari Alapot Kezelő Mi niszterközi Bizottság helyébe lépett ONFB elnökét a minisz terelnök nevezte ki, tagjait a belügy-, az ipar-, és a vallás- és közoktatásügyi miniszter delegálta. A szervezet örökölte a Mi niszterközi Bizottság hatáskörét, tevékenységének középpont jában tehát a gyártás kérdései álltak. Hatáskörét jelentősen bő vítette a Keresztes-Fischer Ferenc által kiadott 48.950/1939. B.M. sz. rendelet, amely az ONFB-t létrehozó miniszterelnöki rendelet másnapján jelent meg. Eszerint a gyártó köteles volt gyártási szándékát, a film forgatókönyvét, költségvetését és a közreműködők listáját előzetesen bejelenteni a bizottságnak. Az ONFB művészi, minőségi és politikai szempontból („a nemzeti kultúra szempontjából") minősítette azt. Amennyiben megfe lelőnek találta, tanúsítványt adott ki róla. Tanúsítvány nélkül a gyárak nem kezdhették meg a forgatást. Ennyiben az ONFB az előzetes cenzúra szervévé vált. Ellenőrzése alól csak a tanuló if júság oktatására szolgáló filmek mentesültek. Határozata ellen nem lehetett fellebbezni. Tevékenységét csak május elején kezdte meg, Teleki ekkor nevezte ki Zsindely Ferenc miniszter elnökségi államtitkárt a bizottság élére. Tagjai Balogh László (a miniszterelnök képviseletében), Folyovich József (a belügymi niszter képviseletében), Kádas Károly (az iparügy képviselője) és br. Wlassics Gyula (a vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából) voltak. 35 Egységes szakmai irányítást kérünk. In: Magyar Film. 1939. október 14. 2. old. 36 Lásd: Erdélyi István: Az OMME, a Filmkamara és a külföldi filmbehozatal. In: Magyar Film. 1939. november 11. 3-4. old.


77

A kamara üdvözölte az új szervezetet és reményét fejezte ki, hogy „a kormány a jövőben központi irányítás mellett, még na gyobb súllyal kívánja a filmgyártás fejlődését elősegíteni".37 Ugyanakkor már magát az ONFB-t létrehozó rendeleteket is bí rálta: „Nem értik a szakmában, hogy miért nem kapott a Kamara vezetősége, mint a szakmai érdekek hivatott képviselője, helyet abban a bizottságban, amelynek feladata a magyar filmgyártás előmozdítása. " 38 Másrészt azt is kifogásolták, hogy az oktató filmek gyártását mentesítették az előzetes cenzúra alól.39 A MÁSODIK ZSIDÓ- Május 5-én hirdették ki az 1939: IV. törTORVENY vénycikket a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról. Ez volt a második zsidótörvény. A kamara ismertetése és kommentárja a Magyar Film május 13-i számában jelent meg. Bár érveiket „szakmai szempontokkal" támasztották alá, ugyanúgy elégedetlenségüket fejezték ki a tör vénnyel kapcsolatban, mint a nyilas és egyéb szélsőjobboldali pártok és szervezetek: „Az új törvényes rendelkezés úgy általános szakmai, mint filmkamarai szempontból lényegbevágó változást hozott a múlt tal szemben, ha nem is valósította meg hiánytalanul azokat a kívánságokat, melyeket a Filmkamara a szakma érdekében szükségesnek tartott és amelyekért fennállása óta állandóan küzdött." 40 A törvény nem vallási, hanem faji alapon állt: vallásuktól függetlenül zsidónak minősültek azok, akiknek legalább egyik szülője vagy legalább két nagyszülője zsidó vallású. A törvény 11. szakasza szerint „zsidó nem lehet mozgófényképet előállító, forgalombahozó vagy előadó vállalat igazgatója, igazgatási tennivalókat ellátó művészi ügyvezetője, ügykezelője és egyéb olyan alkalmazottja, aki mozgófénykép előállításában, forga-

37 38 39 40

Országos Nemzeti Filmbizottság. In: Magyar Film. 1939. március 4. 2. old. U.o. Szigorúbb ellenőrzés. In: Magyar Film. 1939. március 4. 3. old. Életbelépett a második zsidótörvény. In: Magyar Film. 1939. május 13. 1. old.

78


lomba hozatalában vagy a műsor megállapításában irányító be folyással közreműködik. " 41 Kivételt képeztek azok a zsidók, akiknek felmenői 1849. ja nuár 1-je előtt Magyarországon születtek és akik maguk már húsz éve kikeresztelkedtek. Ők az általánosan előírt kvótán felül - amelyet 6%-ban határozott meg a törvény - további 3% erejéig lehettek a kamara tagjai. A 12. szakasz ötödik bekezdése is érintette a filmszakmát: „a belügyminiszter a mozgófénykép üzemekre vonatkozóan kiadott összes mutatványengedélyeket a törvény végrehajtása céljából bármikor felülvizsgálhatja és a felülvizsgált bármelyik engedélyt megvonhatja. " 42 Ez a szakasz a zsidókkal kötött társulási szerződéseket is megsemmisítette. A mozik esetében a törvény kamarai tagsághoz kötötte az alkal mazott igazgatói és az igazgatási teendőket ellátó ügyvezetői ál lásokat. Azok az engedélyesek, akik maguk töltötték be a mo ziigazgatói posztot, nem lettek kötelezően a kamara tagjai. Ezen a ponton tehát a kamara vereséget szenvedett, hiszen amitől ko rábban tartottak, megvalósult: a mozisok két táborra szakadtak, egy részük kötelezően kamarai tag lett, más részük nem. A tör vény rendelkezéseinek megfelelő százalékos arányokat 1942. december végéig kellett elérni. A kamara esetében azonban nem volt szükség ilyen hosszú időre ahhoz, hogy végrehajtsák a törvény rendelkezéseit. A Ma gyar Film május 27-én büszkén adta olvasói tudtára, hogy „a kamara megalakulása, 1939 január 1. óta felvett tagok tagfel vételi kérelmei már az említett törvény alapelvének megfelelően lettek elbírálva, s így azok újabb felülvizsgálata nem vált szük ségessé. " 43 OFFENZÍVA A KAMARA Miután a kamara vezetői a zsidótörUJJASZERVEZESEERT vény végrehajtásából dicséretes je lesre vizsgáztak, bíztak jó előmenetelükben és az egyébként is kedvező politikai széljárásban. Újult erővel folytatták offenzívájukat a régi érdekképviseletek ellen. A Magyar Film május 41 u.o. 42 U.o. 43 A kamarai tagok származásának felülvizsgálata. In: Magyar Film. 1939. május 27. 6. old.


79

27-i számában fontos, programadó cikket jelentettek meg Át kell szervezni a Filmkamarát! címmel. A cikk írója leszögezi: „ több ízben hangsúlyoztuk már, hogy a Filmkamarát mai szer vezetében csonkának tartjuk, amely hivatását csak hiányosan töltheti be." 44 A cikk visszatérést sürget az eredeti kamarai javaslat szel leméhez, azt követeli, hogy annak intenciói alapján alakítsák át a szervezetet. A kamara felállítására vonatkozó javaslat - mint arra már utaltam - nem áll rendelkezésünkre. A Magyar Film említett cikke azonban hosszan idéz a Filmipari Alapot Kezelő Miniszterközi Bizottság által kiküldött szakértők javaslataiból. Feltételezhetjük, hogy az alább idézett részlet abból a javaslat ból származik, amelynek létezéséről többek között a Hunnia 1938. augusztus 24-i igazgatósági ülésének jegyzőkönyve is tu dósít.45 Ennek valószínűségét alátámasztja, hogy az idézet ere detiségét cáfoló sajtóközleményről nem tudunk. A lap tehát a következő részletet közli a Miniszterközi Bi zottság szakértői által készített 1938-as javaslatból: „...a Filmkamara szervezetének kialakitásánál tehát feltétle nül számításba kell venni azt a meglévő helyzetet, amely a szak ma egyes csoportjaira már eddig is kötöttségeket alakítottak ki. Ennél kevesebbet a Filmkamara hatáskörébe vonni nem volna célszerű és engedménynek tűnnék fel. Ugyancsak számba kell venni ezeket az érdekképviseleteket mai keretükben azért is, mert ezek kialakítását a filmélet organikus fejlődése és gazda sági adottságuk hozta magával. A Filmkamara megalakításával kapcsolatosan fel kell vetőd nie annak a kérdésnek: mi történik ezekkel az egyesületekkel? Elgondolható az a megoldás, hogy ezek az egyesületek tovább működhetnek, de hatáskörükből kiveendő mindaz, ami a Kama rán belül szakosztályokban nyer szabályozást és elintézést, ebben az esetben elsorvasztott társadalmi egyesület-keretek ma radnak meg, amelyek lassanként amúgyis szétbomlanak. Ha azonban az egyesületek kereteiben lényeges és a szakmai élet 44 Át kell szervezni a Filmkamarát! In: Magyar Film. 1939. május 20. 2. old. 45 Lásd: a Hunnia 1938. Augusztus 14-i igazgatósági ülésének idézett részletét a 25. oldalon.

80


szempontjából jelentős rendelkezési lehetőségek megmaradnak, akkor a másik oldalon a kamarai élet szakosztályaiban való egyesülés lesz kitöltetlen és hiányos, tehát itt kapunk egy élette len és funkciók szempontjából nem teljes, gyakorlati súly nélkül álló szervezetet. Ez pedig legkevésbbé sem biztosítaná a »film szakma társadalmi és gazdasági életének hatályosabb egyensú lyát«, - amit a törvény rendezni és elérni kivan. Kétségtelenül kívánatos és bizonyára a szakma szempontjá ból is sokkal megnyugtatóbb az a megoldás, amelyik a kamarai szakosztályok kialakítását a meglévő szakmai érdekképvisele tekhez fűzné. Ez a megoldás jogi szempontból is a legtetszető sebbnek mutatkozik és feltétlenül megszüntetné a bifurkációnak még a lehetőségét is. Minden mai érdekképviselet a megfelelő kamarai szakosztályban folytathatná eddigi életét és itt járul hatna hozzá, esetleges módosításokkal, a filmszakma egységes szempontok szerint élő organizmusának kifejlesztéséhez. " 46 A „TOTÁLIS" KAMA- A cikk, anélkül hogy idézné, utal a bizottRA TERVE s ág áj ta i j a v a s o i t szakosztályi tagozódásra is. Eszerint a „totális kamara" a következő hét szakosztályból állt volna: I. Gyári üzemek II. Gyártó vállalkozók III. Filmkölcsönzők IV. Moziengedélyesek, társak V. Filmművesek (adminisztratív-, művészi- és technikai sze mélyzet) VI. Filmtisztviselők VII. Szakmai munkások47 Az idézett cikk szellemében tucatnyi írás jelenik meg a lap hasábjain 1939 folyamán, a kamara átszervezését követelve. Si kert azonban nem érnek el. KOZMA GERŐ TÁMO-A Gerő-ügyet sem hagyták annyiban, és GATOIROL m a r a törvény megjelenése előtt további lépéseket tettek a kérdés megoldása érdekében. A Magyar Film 46 Át kell szervezni a Filmkamarát! In: Magyar Film. 1939. május 20. 2-3. old. 47 U.o. 3. old.


81

április 15-én megjelent száma vezércikket szentelt Gerőnek A Filmkamara a trösztkérdés megoldásáért címmel. Alapos okunk van feltételezni, hogy a névtelenül megjelent cikket ma ga Kozma, vagy - ami még valószínűbb - Kozma egyik bizal masa írta. Az Országos Levéltárban őrzött Kozma-hagyatékban ugyanis található egy Helyzet a magyar moziszakmában című, stílusából ítélve Kozmától származó szöveg, amelynek szerke zeti felépítése megegyezik a cikkével. Több esetben a cikk szó fordulatai is azonosak a fogalmazványéval. Úgy tűnik tehát, hogy a cikket a hagyatékban található szöveg alapján írták. Kozma többször is publikált a sajtóban, ezért személyes szerző sége sem zárható ki. A megjelent cikk hangvétele azonban szemben a kéziratéval - nem vall Kozmára, sokkal inkább em lékeztet a Magyar Filmben névtelenül megjelenő cikkek egyébként meglehetősen személytelen - stílusára. Ezért feltéte lezem, hogy a cikket nem Kozma írta. Kétségtelen, hogy a szer ző csak Kozma bizalmasa lehetett, ugyanis a szöveg olyan in formációkat tartalmaz, amelyeket szerzője bizonyosan nem a nyilvánosságnak szánt. Kozma talán párizsi útja előtt utasította valamelyik bizalmasát, hogy tájékozódjon a Gerő-ügyben, majd visszatérte után, meggyőződvén a feltárt anyag jelentőségéről, felvette a kapcsolatot a kamarával, így jelenhetett meg a Kozma köréből származó cikk a lapban. Kozma valószínűleg felhasz nálta a harcias, nagy étvágyú kamarát saját céljai érdekében. Ezt minden további nélkül megtehette, hiszen a kamara al elnöke a beosztottja: Tőrey Zoltán, az MFI igazgatója. A továb biakban nem a lapban megjelent cikket, hanem az eredeti, teljes változatot ismertetem. A szöveg először számba veszi Gerő impériumát. Főképp társulási szerződések révén, szorosan hozzá tartoztak a követke ző mozik: Royal-Apolló, Casino, Décsi, Palace, Radius. A mű sorellátás (műsorkötés) révén hozzá tartoztak a következők: Corso, Kamara, Átrium, City, Lloyd, Elite, Simplon, Corvin, Phönix. A szöveg szerzője azonban attól tartott, hogy az 1938-39-es moziszezonban Gerő további két mozit fog ellenőr zése alá vonni. Ezek a Metro-Scala és a Forum. Láthatjuk, hogy Kozma Royal-Apolló utáni favoritja, a Forum is bekebelezésre

82


várt. Ez egyébként azt jelentette, hogy Budapesten mindössze két olyan bemutató mozi maradt volna, amely nem tartozik Ge ro érdekeltségébe: a kis Omnia, és az Ufa mozija, a Rennard ve zette Uránia. A szöveg ezután ágazatonként sorra veszi Gerőnek a filmszakmára való befolyását. A mozikról ezt olvashat juk: „Csak Gerő elhatározásától függ, hogy mely mozgót és mi kor vonjon be érdekkörébe. Amely mozgóra bármely oknál fog va szemet vetett, annak vagy el kell pusztulnia, vagy feladván önállóságát, csatlakoznia kell a tröszthöz. Gerő ezt könnyen el tudja érni, mert aki akaratának ellenáll az nem kaphat sem jó magyar, sem jó külföldi filmet. Márpedig jó film nélkül nincs jó üzlet. Jellemző Geröre, hogy a szakma egyesületi életében egyál talán nem vesz részt és magát semmiféle általános vonatkozású szakmai érdeknek alá nem veti. " 48 Ez utóbbi megállapítás kizárja azt a feltételezést, hogy az MMOE Gerő számára fedőszervként szolgált volna. Ebből kö vetkezően az MMOE és a kamara közötti harcok oka leginkább hatáskörök vélt vagy valós ütközésében keresendő. A Gerő-konszernnek a kölcsönző-gyártókra gyakorolt befo lyásáról szóló részt nem szükséges idéznünk. A kölcsönzőnek a mozikban kell elhelyezniük filmjeiket, a mozik többsége pedig a Mozgóképüzemi Rt. kezében volt. Ha pedig gyárt, márpedig azt kell tennie, rá van utalva a premier-előlegre, amit a mozistól kap, ha kap. Érdekes viszont a gyárakra vonatkozó passzus: „A magyar gyárakban magyar cégek pénzén nagy gonddal és munkával készült magyar filmek sorsára sajnos Gerő gyako rol döntő befolyást, mert azok bemutatási módja és időpontja felől, - mint ahogy azt már kifejtettük, - majdnem egyoldalulag dönt. De Gerőnek nagy hatalmánál fogva arra is meg van a le hetősége, hogy pld. az egyik gyárban készült filmeknek egyálta lán ne adjon megjelenést. Erre Gerőnek sajnos nemcsak a lehe tősége van meg, hanem a kapcsolatai is, mert az egyik filmgyár

48 Helyzet a magyar moziszakmában. In: OL. Kozma-iratok. K-429. 59. csomó, 2. doboz.


83

igazgatójáról nyiltan beszélik, hogy Gerő trösztjénél erősen ér dekelve van és annak fizetéses alkalmazottja. " 49 Bár csak két filmgyár létezett, nem könnyű kitalálni, melyik nek az igazgatójára gondol a szerző. Langer István kutatásai fényt derítettek Gerő és az MFI kapcsolataira. Közös vállalko zásaik akár az utolsó idézett mondat magyarázatául is szolgál hatnak. Langer feltételezése szerint azonban Bingert és Gerő is szoros kapcsolatban álltak: „Ebben az időben (1937-ben. S.T.) Bingert teljhatalommal irányította a filmgyártást. Ha egy szüzsét jónak talált, Gerőékkel szövetkezve szerzett premierelőleget, összeállította a stábot, osztotta a szerepeket stb. " 50 Langer állítását a szöveg legfontosabb szakaszai is alátá masztják. Ezekből kiderül, kik álltak Gerő mögött: „ Gerőnek a szakmában is közismert kapcsolatai a követke zők: A Mozgóképüzemi rt. igazgatóságának elnöke: ifi. Horthy Miklós. Egyik segítőtársa évek hosszú sora óta Tasnády Szüts András, aki ugyanakkor, amidőn a Mozgóképüzemi rt. igazgató sági tagja, Gerővel szemben a Keresztény Nemzeti Liga érde keit is képviseli, éppen a Royal Apolló mozgóképszínháznál, amely már nagyságánál fogva is tulajdonképpeni vezető színhá za a trösztnek. A szakmában köztudomású, hogy említett urakon kívül Gerő hatalmának fő alátámasztói Tomcsányi Kálmán bel ügyi államtitkár és dr. Bingert János, a Hunnia filmgyár igaz gatója. A tröszt hatalmának kiépítői és fenntartói nemcsak Gerőt tá mogatják minden törekvésében, de elnyomni igyekeznek minden olyan ügyet, mely Gerő tényleges, vagy feltételezett természetes ellenfeleinek ügye és amely káros lehet a trösztre. Hogy Gerő István mily mértékben és tempóban igyekszik nö velni hatalmát, arra legjellemzőbb az a körülmény, hogy leg utóbb már az érdekkörén teljesen kivüleső természetes ellenfe lének a Magyar Film Irodának tett ajánlatot a vele való teljes összeolvadásra. Tette ezt valószínűleg azért, mert ő is úgy látja, 49 U.o. 50 Langer István: Fejezetek a filmgyár történetéből. I. rész. 174. old. Kézirat

84


- mint mindenki a szakmában -, hogy Gerő tulhatalmát csak a Magyar Film Iroda zúzhatja szét. Jó rendeletekben igazán nincs hiány. A baj a személyekben keresendő, akik a rendeleteket vagy nem hajtják végre, vagy csak hiányosan hajtják végre és akik eltűrnek, sokszor elősegí tenek olyan állapotokat, amelyek legalábbis a rendeletek szelle mével össze nem egyeztethetők. A filmszakma súlyos helyzetének szanálására egy mód van. Megfelelő hatalommal, megfelelő hosszú időre, teljesen meg bízható - Gerő érdekeltségébe nem tartozó - kormánybiztos ki nevezése. " 51 A szövegben ezután a leendő „gerőügyi" kormánybiztos fel adatait olvashatjuk. A kilenc pontból álló lista álmok, ábrándok, tervek egyvelege. Voltaképp csodálkoznunk kell azon, hogy egy ex-belügyminiszter hogyan fogalmazhatott meg ilyen ama tőr kívánságlistát. Látszik, hogy ellentétben a többi belügymi niszterrel, ő sohasem volt főispán. Valamire való profi politikus például pontosan tudja, hogy mennyire illuzórikus az alábbi fel adat sikeres megvalósítása: „A személyes összeférhetetlenségek és illegális kapcsolatok azonnali gyökeres megszüntetése. " (Bár kétségtelenül jól hangzik.) Nem is beszélve arról, hogy a kor mánybiztos adta volna ki a moziengedélyeket. Mit szólt volna ehhez Keresztes-Fischer Ferenc? A józanabb, filmpolitikus Kozmára utalnak a különböző améta-tervekkel kapcsolatos kor mánybiztosi feladatok. A Magyar Filmben megjelent rövidített, átírt változatból ki maradtak a nevek, amin nincs okunk csodálkozni. Az illusztris névsor láttán világossá válik, hogyan tudta Gerő az őrségváltás korában (legalábbis 1939 tavaszáig) megőrizni pozícióit. A megjelent cikkből kimaradtak a kormánybiztosról és hatásköré ről szóló passzusok is. Ezek közlése 1939 áprilisában, nem sok kal az ONFB (A Miniszterközi Bizottság jogutódja) felállítása után azt a benyomást kelthette volna, mintha a Filmkamara op ponálná az új csúcsszervet.

51 Helyzet a magyar moziszakmában. In: O.L. Kozma-iratok. K-429. 59. csomó, 2. doboz.


85

AZ MFI KOZMA SEGÍTSÉGÉVEL ELŐKozma Keresztes-FiNYÖKHÖZ JUT A HUNNIA ROVÁSÁRA s c h e r h e z írott, márci us 2-i levele viszont meghallgatásra talált. Erről tanúskodik a Hunnia 1939. május 9-i igazgatósági ülésének jegyzőkönyve: „Nagy Sándor bejelenti, hogy értesülése szerint a Magyar Filmiroda megállapodott volna a Royal Apolló filmszínház át vételére vonatkozólag és a belügyminiszter úr az engedély kiter jesztése tekintetében már meg is adta a hozzájárulást. Ha ezen értesülése megfelel a tényeknek, annak a magyar filmgyártásra vonatkozóan az volna a hátránya, hogy a Magyar Filmiroda a Royal Apolló mozgóképszínházban kizárólag a saját műtermé ben készült filmeket fogja előadni, a Hunniában készült filmek pedig oda nem fognak bekerülhetni. " 52 A szemfüles Nagy Sándor értesülése igaznak bizonyult. A Magyar Film Iroda 1939. május 25-i VB jegyzőkönyvének ta núsága szerint Tőrey a következő bejelentést tette: „Néhány hónappal ezelőtt a belügyminiszeter szuggesztiója alapján ajánlat érkezett az Egyesült Nemzeti Keresztény Ligától a Nemzeti Apolló Rt. három színházának, a budapesti Royal Apollónak, a szegedi Corsonak és a debreceni Apollónak átvé telére. "53 Az MTI-MFI pedig élt az alkalommal, és megszerezte a há rom mozi engedélyét, amelyet Keresztes-Fischer húsz évre meg is hosszabított.54 Gerőt tehát sikerült háttérbe szorítani, az „érdem" azonban, mint látható, nem a kamaráé volt. SAJTÓHÁBORÚ AZ MFI ÉS A Az amúgy is csődhelyzetben léHUNNIA KÖZÖTT v ö Hunniát rendkívül kellemet lenül érintette a konkurens MFI akciója, amellyel mozikhoz ju tott, ezzel tovább erősítve piaci pozícióit. Bár a Hunnia július elején újabb injekciót kapott: a Filmipari Alap ezúttal 80 000 52 Jegyzőkönyv a Hunnia Filmgyár Részvénytársaság 1939. május 9-i igazga tósági üléséről. In: O.L. Hunnia Filmgyár Rt. Igazgatósági iratok. Z-1123. 1. raktári szám, 1. dosszié: Igazgatósági jegyzőkönyvek 1936-1939. 53 O.L. MFI Végrehajtóbizottsági jegyzőkönyvek és iratok. 1928-1944. K-675. 1. csomó, 3. tétel. 54 U.o.

86


pengővel sietett a segítségére.55 Ez csak átmeneti intézkedés volt, a „végleges" szanálásra, mint tudjuk, az 1940. júliusi mi nisztertanácsi ülésig kellett várniuk. A gyártás mindenesetre is mét megindult a műtermekben. Ez azonban nem sokat változta tott azon a szomorú tényen, hogy lemaradtak a koncról, vagy legalábbis annak javáról: a Gerő-tröszt „zászlóshajói" az MFI kezébe kerültek. Nem sokkal azután, hogy ismertté váltak ezek a fejlemények, sajtóháború kezdődött a Hunnia és az MFI között. Kitörését Kozmának az Új Magyarságban megjelent első cikkétől datálhatjuk.56 A nyílt viszálynak azonban volt egy megelőző, lappangó szakasza is. Erről tanúskodik Kozma július 3-i dátummal ellátott feljegyzése (elképzelhető, hogy egy hír lapi cikk első nyersfogalmazványa, vagy ahhoz készített váz lat): „ Nem felel meg a valóságnak és sajnos egyelőre még nem tudjuk, ki röppentette fel azt az álhirt, hogy a Hunnia filmgyárat a filmiroda akarja bekebelezni. Erről nincs, de nem is volt szó, már csak azért nem, mert a filmiroda vezetősége teljes egészé ben meg van elégedve a telep működésével, elért eredményeivel és az ottani lehetőségekkel. Egyébként is: a filmiroda vezető sége azt sem tudja, mennyit ér a Hunnia, ami pedig önmagában azt jelenti, hogy egyáltalán nem fordultak meg az igazgató ságnál olyan tervek, amelyek a Hunnia átvételével foglalkoz nának. Rátérve a magyar filmgyártás jelenlegi helyzetére, és a ma gyarfilméletre, mindenekelőtt meg kell állapítani azt, hogy Ma gyarország mostani területén összesen 570 filmszínház van, ahol természetszerűleg mindenütt magyar filmek kellenek. Te hát a kereslet, dacára a zsidótörvénynek, egyáltalán nem csök kent. A mai helyzet sajnálatos, egyrészt azért áll a gyártás, mert hozzá nem értők kísérleteznek, másrészt pedig, mert a régi, de keresztény emberek közül sokan tétováznak. Magában a film szakmában is kellene új helyzetet teremteni, vagyis inkább vál55 Megindulunk...? In: Magyar Film. 1939. július 8. 1-2. 56 Kozma két cikket írt a lapba, ezek az 1939. július 9-i és július 11-i számokban jelentek meg, A magyar filmgyártásnak sok baja van, de megmenthető és A nemzeti filmgyártás sorsa címmel.


87

toztatni: nem lehet stróman-gyanús emberekkel dolgozni a film gyártóknak, mint nemrégiben, de az sem lehetséges, hogy min denkire ráfogják ezt a gyanúsítást. A megoldási rész az lenne: jobb volna az egykézrendszer, nem pedig a különböző bizott ságok beleszólása és a hatásköri adminisztráció. Ki kell továb bá adni azokat a rendeleteket, amelyek már régen megvannak és elősegítenék a gyártást. Persze gyorsan kellene intézkedni. Magyar filmnek muszáj lenni még akkor is, ha az ördög csinálja azt... A filmiroda jelenleg hét filmmel rendelkezik, illetőleg ennyi van előkészületben. Mivel a filmiroda nem szüntette be a hitelt, több film gyártására is lenne lehetőség, azonban ezt mű termében nem lehet keresztülvinni. Ezért lenne szükség arra, hogy dolgozhasson a Hunniában, mint más magánmeg rendelő.(...)" 57 Ami az egykézrendszer előnyeire vonatkozó megjegyzést il leti, rímel a kormánybiztos kinevezésére vonatkozó elképzelé seire. A különböző bizottságokkal szemben tanúsított ellenérzé séből pedig arra következtethetünk, hogy Kozma nem értett egyet az ONFB felállításával. Ebben a kérdésben azonban nem számíthatott segítőtársakra, egyszemélyes ellenzék maradt. Vé gül az az eredeti ötlete, hogy az MFI magánmegrendelőként fil meket készíthessen a Hunniában, egyáltalán nem támasztotta alá a feljegyzés elején tett megállapítását, miszerint az MFI nem óhajtja bekebelezni a Hunniát. Sőt, éppen ellenkezőleg, egy ilyen ötlet felvetése akár a bekebelezés kezdő lépésének látszatát is kelthette volna. Ezt az ötletét Kozma tudomásom szerint nem is hozta nyilvánosságra. A bekebelezés vonatkozá sában igazi szándékait feltehetően sohasem fogjuk megtudni. Sem személyes feljegyzései, sem nyilvános megnyilatkozásai nem tartalmaznak erre vonatkozó utalásokat. Kozma, látszólag függetlenül a Hunniára vonatkozó eset leges terveitől - megelégelvén a híreszteléseket, s hogy tiszta vizet öntsön a pohárba - megjelentette cikkeit a Milotay István szerkesztette Új Magyarságban. E cikkek a kamarára is mély benyomást tettek. A Magyar Film, amely eddig néma csendben 57 Cím nélküli feljegyzés a Kozma-hagyatékban. Feltehetően Kozmától származó szöveg. In: O.L. Kozma-iratok. K-429. 59. csomó, 2.doboz

88


figyelte az óriások harcát, július 15-i számában szintén lekö zölte Kozma írását. Kozma röpirat formájában, nagyobb terje delemben is közreadta gondolatait. A Magyar Filmben meg jelent verzió, amelynek legfontosabb megállapításait az alábbi akban összefoglalom, egy köztes változat: több, mint a két Új Magyarságban megjelent cikk, de csak kivonata a röpiratnak. Első lényeges gondolata szerint hibás volt az az elgondolás, hogy az állam üzleti vállalkozásba kezdett a Hunniával kapcso latban. Nem azt kifogásolta, hogy a Hunniát az állam a Filmipa ri Alapot Kezelő Miniszterközi Bizottság révén felügyelte, ha nem azt, hogy szerinte üzleti meggondolások vezették a bizott ságot: ,,ha az állam maga csinálja az üzletet, akkor prakszisban ő maga kénytelen, mert ez emberi dolog, helyzetekkel üzleti szemponhól megalkudni... De szerencsétlennek tartom azt (az állam üzleti vállalkozását S.T.) azért is, mert az állami konst rukció magában véve is elég arra, hogy még oly kiváló és szak értelemmel bíró vezetőség se tudjon érvényesülni, mert a sza bad kezet és gyors elhatározásokat igénylő gyártási és üzleti szempontok állami konstrukció keretében nem érvényesíthetők, egyébként is hivatalnoki vezetés vagy túltengő felügyelet, a jó üzleti vezetés kritériumát, a bátor felelősségvállalást alig teszi lehetővé. " 58 Állítása szerint ezt a felfogását belügyminiszterként nem hangoztathatta nyíltan, mert mindenki arra gondolt volna, hogy a miniszteri kritika oka az, hogy ő egyben a Magyar Film Iroda alapítója is. A Magyar Film Iroda szerinte azért kezdett el 1935-ben játékfilmeket gyártani, mert belügyminiszteri tényke dése folytán a játékfilmgyártás konjunktúrája beindult, és a megnövekedett gyártási igényt a Hunnia nem tudta kielégíteni. A gyártási kapacitás megteremtésének egyik lehetősége az MFI játékfilmgyártása volt, a másik pedig a Pesti Magyar Keres kedelmi Bank által nyújtott 1936-os kölcsön, amelynek rész leteit már ismertettem. Itt meg kell jegyeznem, hogy Kozma, mint belügyminiszter feltételezhetően valóban többet tudott volna „kiszakítani" a 720 000 pengőnyi kölcsönből, mint az 58 vitéz leveldi Kozma Miklós: Hozzászólás a játékfilmgyártás válságához. In: Magyar Film. 1939. július 15. 8. old.


89

MFI számára végül juttatott 120 000 pengőt. Ezután egy hoszszabb rész következik a mozikkal kapcsolatos, társas viszonyt érintő intézkedéseiről, majd rátér az 1939-es válság okaira. Lé nyegében azt állítja, hogy a válság két okra vezethető vissza: a zsidótörvényekre (amelyek kikapcsolták a zsidó gyártókat és el bizonytalanították a mögöttük álló, feltételezhetően túlnyomó részt zsidó tőkét) és a Hunnia immobilitására, likviditási prob lémáira (amelynek következtében a keresztény gyártók és a mö göttük álló, feltételezhetően túlnyomórészt keresztény tőke vi szont nem tudott bekapcsolódni a gyártásba): „A zsidótörvény kikapcsolta a gyártásból az eddigi gyártó cégek többségét, de még ma is volna elég gyártani akaró alkal mas tőke, amely ezek helyére beállna, ha ugyanazok a feltételek állnának rendelkezésre. Ugyanazokat a feltételeket a Hunnia újabban megadni nem tudja (tehát a 40.000 pengős gyártási hi telt), a Magyar Film Iroda azonban megadná, de nincs módjá ban, mert hétnél több filmet nem gyárthat. A Magyar Film Iro da eddig hat gyártásra jelentkező vállalkozót volt kénytelen a Hunniához utasítani, de abból nem lett film. " 59 Kozma fejtegetésének fényében értelmezhetővé válnak a szélsőjobboldal sztárrendezőjének, Bánky Viktornak 1939. jú nius 16-án Zsindely Ferenchez, az ONFB elnökéhez intézett ag resszíven indulatos, sértett szavai is: „Kérésünket egy mondatban sűríthetem össze: azt, kérjük hasson oda, hogy a magyar nemzeti filmgyártás részére meg adassanak ugyanazok a kedvezmények, amelyeket a zsidó film gyártás a múltban élvezett. " 60 Kozma fenti megállapításának jelentősége - túl azon, hogy véleményem szerint alapvetően helyesen világította meg az 1938-39-es válság lényegét - abban áll, hogy az utókor számá ra - különösen Bánky értetlen kirohanását is figyelembe véve érzékelhetővé tudja tenni a történelmi pillanat abszurd, tragiko mikus voltát. Gondoljuk csak el: a nemzetközi politika és annak részeként a magyar politika végrehajtotta (többek között) a 59 U.o. 10. old. 60 A magyar film munkásai Zsindely Ferenc államtitkárnál. In: Magyar Film. 1939. június 24. 3. old.

90


filmiparban az őrségváltást. Tette ezt a polgári társadalom leg alapvetőbb jogelvének, az emberek közötti egyenlőség, a jog egyenlőség elvének félresöprésével. Az igazi, hites szélsőjobb oldaliak és azok, akik önös becsvágyból álltak be a sorba, azt képzelték, hogy most eljött az idő! De nem, a kapuk zárva ma radtak. Legalábbis egy ideig. Az MFI 1939-ben, Kozma cikkének megjelenéséig valóban csak hét filmet gyártott. Első látásra úgy tűnik, mintha a zsidó törvények hatására az MFI-ben is megtört volna a gyártási kedv. 1935-ben négy, 1936-ban nyolc, 1937-ben tíz, 1938-ban tizenhárom filmet gyártottak. A visszaesés okát azonban más hol, a Filmipari Alapot Kezelő Miniszterközi Bizottságban kell keresnünk. A bizottság 1938. júliusi üléseinek jegyzőkönyvei ből kiderül, hogy „gentleman-agreement" alapján korlátozta az MFI gyártó tevékenységét a Hunnia érdekében.61 Kozmának a bizottsággal szemben tanúsított ellenszenve tel jesen érthető. Az MTI érdekkörébe tartozó MFI tevékenységét a Miniszterközi Bizottság mindig a Hunnia érdekeinek alárendel ten, az MFI szempontjából előnytelen módon szabályozta. Tőreyt rendszerint csak akkor hívták meg az ülésekre, ha a „gentleman agreement" alapján rá akartak kényszeríteni valamit az MFI-re. A Hunnia és az MFI közötti alapvető különbségeket és a vál ság generálta további veszélyeket a következőkben látja: „A Magyar Film Iroda saját tőkéjéből és saját munkaterü leteit kifejlesztve rentábilisan dolgozik. A Hunnia körül, amely állami tőkével dolgozik bajok vannak. Megoldás-e az, amit sut togva szuggerálnak ma mindenfelé, hogy a Magyar Film Irodát, illetve eddigi munkáját kell megnyomorítani és a Hunniába át vezetni szelíd nyomással a Magyar Film Iroda üzleteit. Az ál lamhatalom eszközeivel ez lehetséges. Nem hiszem, hogy ko moly helyen bárki ilyenre gondolna, de ha ez megtörténnék, az eredmény előrelátható. Egy beteg helyett két beteggel lesz dol gunk. (...) Az egész kérdésben pedig a végső konklúzióm a kö vetkező: színészek, a filmgyártás szakemberei, munkásai érthető 61 Lásd a bizottság 1938. júliusi jegyzőkönyveit. O.L. Z-1129. 1 raktári szám, 1 dosszié: Ülési jegyzökönyvek. 1938.


91

módon csak egy szempontot tartanak a szemük előtt s ebben egyezik a véleményük a magyar közönség felfogásával is: ma gyar filmet minden körülmények között gyártani kell. Nemzeti és kenyérkereseti okok egyaránt ezt követelik. Ennek a kö vetelésnek súlya alatt a mai csődben közelfekvőnek látszik az a gondolat, hogy most már mindegy, hogy ki, magános-e vagy ál lam, de végre gyártson valaki. Közelfekvő gondolat és csak egy lépés választ el, hogy állami filmgyártás kezdődjék. Ezt nem tartom megoldásnak. Nem állami feladat általában sem, de van itt egy másik szempont is, amely nemcsak a film területére ha nem sok minden másra is vonatkozik. Egy hosszú időn át tel jesen szabad gazdasági életben annak minden lehetőségét ki használva dolgozott és keresett a zsidóság. A zsidóság kereseti lehetőségét a zsidótörvény erősen korlátozza. Zsidó üzletembe rek helyére mindenütt keresztények kerülnek, keresztényekre várna a filmgyártás is, amely eddig jórészt zsidó kézben volt. Logikus-e és lehet-e olyan útra lépni, amely keresztény vállal kozók és jó üzletemberek helyett éppen most akar hivatalnoko kat nevelni. Ma sokszor éppen hivatalnoki helyekről megnyilvánul egy mindent államosítani akaró tendencia, ami azt jelentené hogy az új helyzetben a keresztények nem kapják meg a kereseti lehe tőséget és azt a lehetőséget sem, hogy az üzleti életbe magukat begyakorolják és a legjobb esetben hivatalnokká akarnak tenni mindenkit, ami pedig a gazdasági élet biztos halálát jelenti. " 62 Filmpolitikával kapcsolatos eszmefuttatások a harmincas negyvenes években ritkán érintették a magyar társadalomfej lődés, a modernizáció problémáit. Kozma esete ezen ritka kivé telek egyike. Kozma egyébként maga is kivételnek számított a Horthy-rendszer legfelsőbb hatalmi elitjében. Neveltetését te kintve literátor családból származott63, eredetileg katonatiszt volt, a szegedi ellenforradalmárokból álló elit egyik oszlopos tagja. Szoros kapcsolatok fűzték Horthyhoz és Gömböshöz. 62 vitéz leveldi Kozma Miklós: Hozzászólás a játékfilmgyártás válságához. In: Magyar Film. 1939. július 15. 12. old. 63 Literátor családból való származása részben önlegenda. A Bárd Miklós írói ál néven verselő Kozma Ferenc örökbefogadott fia volt, így lehetett Kozma An dor, a népnemzeti irányzathoz tartozó költő unokaöccse.

92


1923 körül azonban Bethlen köréhez csatlakozott, s bár Göm böshöz fűződő baráti viszonyának köszönhetően annak belügy minisztere lett, valójában inkább a hatalmi elit mérsékeltebb szárnyához tartozott. Zilahy Lajossal együtt nagy szerepe volt a népi írók és Gömbös 1935-ös találkozójának megszervezésé ben. Mint a Rádió elnöke, lehetőséget adott Németh Lászlónak és másoknak a médiában való megjelenésre. A hatalmi elit más tagjaival összehasonlítva művelt, széles látókörű embernek számított. Ez, mint a fentiekben is láthatjuk, nem befolyásolta antiszemitizmusát. írásából kitűnik, hogy pontosan érzékelte a politikai élet jobbratolódásának (amivel egyébként nyilvánvalóan egyetértett) a társadalmi fejlődésre gyakorolt káros hatásait. Ebben különbözött a korabeli hatalmi elit nagy átlagától. Szövege rámutat arra, hogy adott esetben64 épp a zsidókérdés kezelése volt az a pont, amellyel a hazai pol gári fejlődés radikálisan és visszavonhatatlanul olyan kényszer pályára tévedhet, amelyről nincs visszaút, amely magának a polgári fejlődésnek a felszámolásához vezet. A játékfilmgyártás kérdését - legalább e néhány sor erejéig - nem mint a napi po litikai propaganda kérdését fogta fel, hanem észrevette annak szimptomatikus jellegét, akár a legszélesebb értelemben felfo gott társadalomfejlődés szempontjából is. Filmpolitikai szem pontból nézve azonban mindez csak egy lehetséges alárendelt mellékmondat szerepét töltötte be érvrendszerében. Cikke egyrészt Kozma személyes politikai súlya, másrészt apodiktikus, lényeglátó megfogalmazása miatt komoly kihívást jelentett a Hunnia számára. A Hunnia apparátusa nem rendelke zett olyan nagyformátumú politikai támogatókkal, mint amilyen Kozma volt az MFI számára. A Hunnia vezetői, bár különböző kvalitású személyiségek, akik eltérő mértékben kapcsolódtak a kurzus politikai irányzataihoz, megegyeztek abban - amire egyébként Kozma cikkéből is következtethetünk -, hogy mind annyian hivatalnokok voltak. Az állami bürokrácia részesei, 64 A huszadik századi magyar polgári fejlődésnek a zsidókérdés csak egyik alap vető problémája: a már meglévő polgári osztály jövőbeli fejlődése szempont jából volt meghatározó jelentősége. A polgárosodás stratégiai, nagy formátumú kérdése az agrárkérdés volt.


93

akik a Miniszterközi Bizottság ülésein mint államhivatalnokok megbeszélték más államhivatalnokokkal, hogy mit tegyenek másnap, mint vállalkozók, vagy mint a filmipar, filmművészet menedzserei. Ugyanazokat a kérdéseket részben ugyanazok az emberek tárgyalták meg délelőtt a Miniszterközi Bizottság ülé sén, délután a Hunnia igazgatósági ülésein. A jegyzőkönyveket olvasva sokszor nem is tűnik fel különbség a két ülés között. Az a tény, hogy a Hunnia történetesen csődben volt, csak fokozta a hivatalnok-menedzserek szorongását. MATOLAY, A „HOMO 1939. július 16-án egy másik korNOVUS" mánylapban, a Függetlenségben rea gáltak először Kozma cikkére65. A cikket Matolay Géza írta, „homo novus" a szakmában. Mint majd látni fogjuk, Kozmának külön nyomozást kellett folytatnia, hogy megtudja, voltaképp ki is a cikkíró. Matolay tagadta, hogy a válságban a zsidókérdés bármilyen szerepet játszott volna, és a bajok forrását kizárólag a Hunnia immobilitásában látta. Tiltakozott a filmgyár állítólagosán „tervbe vett" magánkézbe adása ellen és a színházak dotációjá nak terhére évi 200 000 pengős állami szubvenciót javasolt a Hunniának. A filmgyártás egész területén szükségesnek vélte az állami felügyeletet és ellenőrzést. Július 17-én a Hétfő című lapban aláírás nélküli cikk jelent meg A magyar filmet divatba hozta a filmgyártás válsága cím mel. Ez az írás kizárólag a Hunnia és a Magyar Film Iroda kö zötti versengést vizsgálta. A cikkíró szerint összefüggés van a Hunnia válsága és az MFI játékfilmgyártó tevékenysége között, mert a Filmipari Alap a Hunniának szánt dotáció terhére finan szírozta az MFI-ben 1935-től meginduló játékfilmgyártást. A 120 illetve 600 000 pengős beruházásokra fordított 1936-os 720 000 pengős kölcsön történetéről megállapította, hogy „a két beruházás között a belügyminiszter illetékes osztálya junktimot létesített." 66 A cikk nem mulasztja el felhívni a figyel65 Matolay Géza: Sürgősen és egyszerűen kell megoldani a magyar filmgyártás problémáját. In: Függetlenség. 1939. július 16. 5. old. 66 N.n: A magyar filmet divatba hozta a filmgyártás válsága. In: Hétfő, 1939. jú lius 17.

94


műnket arra, hogy mindez Kozma belügyminiszterségének ide je alatt történt. Megállapítja továbbá, hogy a Filmiroda rentabi litása és a Hunnia nyolc év alatt felgyülemlett deficitje is össze függésbe hozható. A Hunnia szerinte azért lett deficites, mert a gyár (ellentétben az MFI-vel) nem rendelkezett semmiféle „mellékes filmgyártási lehetőséggel". A valós helyzet ennek épp a fordítottja volt. Az MFI esetében a híradó-, reklám-, és rö vidfilmgyártás, az oktatófilmek készítése nem tekinthető „mel lékes profilnak", ez a gyár fő tevékenysége volt, míg maga a já tékfilmgyártás számított kiegészítő tevékenységnek. A válság ból való kiutat a cikk írója a következőkben látta: ,, Miután a magyar filmgyártás azért küzd nehézségekkel mert a Hunnia filmgyár nem tud gyártási hitelt nyújtani úgy, mint azt a múltban tette, egyesek most azt a kérdést vetik fel, vájjon nem volna-e helyes, ha a másik gyár, amelyik a Hunnia félreállása és lemondása folytán olyan kizárólagos jogokhoz ju tott, amelyek részére nagy jövedelmet biztosítanak, nem bocsát hatná-e - legalább kölcsön vagy »gyártási előleg« formájában - a Hunnia rendelkezésére a szükséges forgótőkét. " 67 A Hétfőben megjelent írás vitának álcázott támadás Kozma ellen. Azzal vádolja, hogy belügyminiszteri pozícióját kihasz nálva a Hunnia rovására felfejlesztette az általa vezetett MFI já tékfilmgyártó profilját. A korábbi Kozma-cikk két betegre vo natkozó utalását is érthetővé teszi a cikk szerzőjének javaslata: valóban létezett olyan álláspont, amely az MFI rovására kívánta a Hunniát szanálni. Mindezt úgy tüntette fel, mintha a jogtalan előnyökhöz jutott MFI tartozna ezzel a Hunniának. Kozma már az Új Magyarság másnapi számában válaszolt a névtelenül megjelent cikkre: „Ami ezen túlmenően Hunnia - magyar filmiroda vonatko zásban a múlt felemlegetése révén elhangzott, az a felelősség nek a magyar filmiroda terhére történő áthárítása volt, ami el len én védekeztem. Tipikus példa a módszerekre egy cikk, amely az egyik hétfői lapban jelent meg és amely egész, fél és semmi lyen valóságok összekeveréséből további látszatokat akar kel teni. A magyar játékfilmgyártás szempontjából az 1935. év a 67 U.o.


95

gyártási lehetőségek kifejlesztésének jegyében folyt le. Ez orosz lánrészben a Hunniában történt. Elém, mint belügyminiszter elé, egymásnak ellentmondó javaslatok kerültek, amelyeknek egy része új műterem felállítását a Hunniában, más része a ma gyar filmirodában javasolta. Én a Hunnia mellett döntöttem. A cikknek az az állítása, hogy a belügyminisztérium illetékes ügy osztálya a magyar filmiroda érdekében bizonyos kikötést tett, valótlan, mert a kérdéses kikötés a filmalap javaslata volt. " 68 A cikkel párhuzamosan Kozma nyomoztatni kezdett Matolay után. A Kozma-hagyatékban található egy aláírás nél küli feljegyzés, amelynek írója Kozma utasítására Matolay fil mes kapcsolataira derített fényt. Matolayt, aki korábban mint a Függetlenség felelős szerkesztője volt közismert, az őrségváltás sodorta a filmgyártás közelébe. Balogh Béla 1939-ben készített Nem loptam én életemben című filmjének volt egyik forgató könyvírója, majd ugyanabban az évben a Karosszék produce reként tűnt fel ismét a Hunniában. Az ő kezdeményezése és szervezése következtében jött létre a Hunniához közelálló Ma gyar írók Filmje Rt. (MIF). Arról, hogy milyen módon kívánt kapcsolódni az alakuló gyártó vállalat a Hunnia válságához, a Magyar Film tudósít: „Ha a Hunnia Filmgyár, illetőleg az állam nem tudja folyó sítani azt a filmenként 25-40 000 pengő gyártási hitelt, mint a múltban, akkor ennek a pótlásáról gondoskodnunk kell. Az anyaghitel is megszűnt részben. Ez is pótlásra szorul. Filmen ként ez az összeg 8-10 000 pengőt jelent. Ezért van szükség a részvénytársaság megalakulására. Ha a Magyar írók Filmje Rt. filmenkint ezt a 40-50 000 pengőt mint saját tőkét rendelkezés re tudja bocsátani, akkor évenkint 150.000 pengő alaptőkével biztosítva van négy magyar film folyamatos gyártása. " 69 A Magyar írók Filmje Rt. eszerint a gyártási válság megol dására jött létre, öntevékeny módon, feltételezhetően Matolay kezdeményezésére. A híradás pontosan megérteti velünk Koz ma informátorának érveit: 68 vitéz leveldi Kozma Miklós: Még egy szó a filmgyártás válságához. In: Új Ma gyarság, 1939. július 18. 1. old. 69 Megalakult a Magyar írók Filmje Rt. In: Magyar Film. 1939. június 24. 4. old.

96


„Bingert pillanatnyilag Matolayban látja azt, aki segíteni tud a Hunnián és ezért minden elképzelhetőben a kezére jár. Minden ajtót nyitogatnak előtte. A szükséges készpénzt ehhez a Községi Takarék bocsátotta rendelkezésre és a MIF részvényeit is a Községi Takarékhoz irányítják Összehozták Bingerték Matolayt Gerővel is, aki ugyan nem közvetlenül, de szintén ben ne van az érdekeltségben. Matolay (.. .) 70 hálás azoknak, akik őt hozzásegítik ezen a terrénumon való érvényesüléshez és teljesen Bingert és Balogh1^ befolyása alatt áll. Minthogy az emiitettek minden eszközzel igyekeznek megkönnyíteni számára a gyártást, ő is örömmel tesz viszontszolgálatokat. Ilyen viszontszolgálat volt Matolay közbelépése akkor, ami kor Kozma Öexcellenciájának első cikke megjelent az Uj Ma gyarságban. Matolay elment Hüttner Jánoshoz11 és arra való hivatkozással, hogy a kormányhoz közelálló lapban mégsem va ló olyan cikket megjelentetni, amely nem előnyösen tünteti fel az állami filmgyárat a Hunniát. Hüttner közbelépése akkor eredménytelen maradt, mert Milotay73 a sarkára állt kijelentve, hogy nem engedi uniformizálni a lapot, egyébként is meggyő ződött arról, hogy ez a helyzet és ígéretet tett a cikk közlésére. További ellenszolgálat lehetett a Matolay aláírásával a Függet lenségben megjelent cikk, amely védőbeszéd a Hunnia mellett és igyekszik cáfolni azokat a vádakat, amelyek a Hunnia ellen elhangzottak. Ugy látszik, hogy a Hétfőben megjelent cikk, amelynek ugyancsak Matolay a szerzője (kiemelés S.T.), szintén ilyen revans-féle. A cikket Matolay ugyan nem irta alá, de a kézirat szignójából és a kézzel végzett javításokból Gratzer Antal, az Uj Magyarság szerkesztőségi titkára megállapította, hogy a cikket Matolay diktálta. A Hétfőhöz Matolaynak közvetlen köze nincs, 70 Az ismeretlen informátor szövegéből néhány részletet nem áll módunkban köz readni, mivel azok sértenék a szövegben szereplők személyiségi jogait. 71 Balogh László ezidőben a miniszterelnök képviseletében az ONFB tagja volt, ugyancsak a miniszterelnökség propagandaosztályának delegáltjaként vett részt a cenzúrahivatal, tehát az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság működésében, tagja volt továbbá a Hunnia igazgatóságának is. 72 Hüttner János az Új Magyarság munkatársa. 73 Milotay István szélsőjobboldali publicista (1883-1963). 1934-től az Új Ma gyarság felelős szerkesztője.


97

de Kass Endre felelős szerkesztő neki köszönheti, hogy a laphoz került. Minthogy a Függetlenségben ilyen természetű cikk még sem jelenhetett meg, mert az hivatalos reggeli kormánylap, az Esti Újságban pedig Makkái János nem engedi, hogy a film kö rül polémia kezdődjék, egyedül a Hétfő maradt meg a cikk leközlésére. Matolay a cikkel kapcsolatban Dékány András1* kérdésére jelentette, hogy az adatokat »majdnem hivatalos helyről kapta, úgy tudja, hogy annak minden állítása százszázalékos valóság és erre jegyzőkönyvi bizonyítékok is vannak«. A vele kapcsolat ban állók közül senki sem tételezi fel, hogy Matolay a cikket egymaga írhatta volna, minthogy oly rövid idő óta dolgozik a filmszakmában, hogy egyrészt nem tudhat ezekről a dolgokról, másrészt távolról sincs annyira benne a dolgokban, hogy olyan részletkérdésekről tájékozva lenne, amelyekkel cikkében fog lalkozott és amelyekről legfeljebb minisztériumi aktákból sze rezhetett tudomást. Ezenkívül több elejtett szava is arra mutat, hogy cikkének adatai Balogh László miniszteri tanácsostól származnak. Erre vall az is, hogy a Kegyelmes Ur első cikkének az Uj Magyarságban való megjelenése után Agotay Géza15 Baloghnak olyan kijelentéséről hallott, hogy „ most már nekem is meg kell szólalnom". Balogh László hatáskörét messze meg haladó módon igyekszik beavatkozni a filméletbe. (...) 76 Másik ok, ami valószínűsíti, hogy Baloghnak minden érdeke a Hunnia fennmaradásához fiiződik, az, hogy a Hunnia likvidálása esetén elesnék jövedelmeinek tekintélyes részétől és végetérne a film életben játszott szerepe is. A Balogh-Bingert-Matolay trió tagjai közül kétségtelenül Matolay a legtehetségtelenebb és a leggyengébb, akit Balogh és Bingert eszköznek használnak fel a cikk megírására és közzété telére. Matolay az Uj Magyarság keddi vezércikkének megjele nése után olyan kijelentést tett, hogy nem gondolta volna, hogy a dolog másként álljon, mint ahogy ő megírta és a cáfolat igen 74 Dékány András, író (1903-1967), filmírással is kísérletezett, a MIF tagja. 75 Ágotay Géza (?-?), 1939 és 1942 februárja között A Magyar Film főszer kesztője volt. 76 Itt ismét egy olyan részlet következik a szövegben, amely Balogh László sze mélyiségi jogait sérti, ezért nem publikálható.

98


kényelmetlenül érintette. Újságírói körökben Matolaynak első sorban lelkiismeretlenségét vetik szemére, hogy kormánylap szerkesztőjét terhelő nagyobb felelősség mellett közöltetett kor mánylapban olyan cikket, melyben nyilvánvalóan valótlan és téves gyanúsítgató állitások vannak. " 7? Az 1939 júliusában kibontakozott hírlapi polémiába egyéb ként a Kozma bizalmasának számító Zilahy Lajos is bekapcso lódott a Pesti Hírlapban megjelent és Kozma iránt lojalitást mu tató cikksorozatával.78 A sajtóvitából a nyilasok is kivették a ré szüket, a Virradatban megjelent cikkükben hangsúlyozták, hogy amennyiben az illetékesek nem vetnek véget a válságnak, „mi és a közönség könnyen félreérthetjük a helyzetet, azt gondolván, hogy mindez a régi zsidó érdekeltségek nevében és érdekében történik. " 79 A nyilasok egyébként már 1939 májusában cikkeket közöl tek a Virradatban a filmgyártás válságáról. A rendkívül éber Kozma már május 22-én levelet írt az ügyben Keresztes-Fi scherhez és figyelmeztette a belügyminisztert, hogy „ a most ki alakuló helyzet igen sok bajt fog a nyilvánosság előtt okozni. " 80 Kozma filmes vonatkozású feljegyzéseinek fontosabb darab jait azért szükséges nyilvánosságra hozni, mert pontosítják az 1939-es filmszakmai rendszerváltásról kialakult képet. A filmtörténész csak sajnálhatja, hogy Kozma feljegyzései 1940-ben, a kárpátaljai terület kormányzói biztosává való kinevezésével megszakadnak. Az is igaz azonban, hogy legfontosabb célját, az MFI pozíciójának biztosítását már 1939 nyarára elérte. A gyártási válság kérdéseibe és a két filmgyár között dúló háborúba a kamarának nem volt módja beavatkozni. Ez a küz delem a hatalom felsőbb régióiban zajlott. Amikor a kamara mindkét főosztálya 1939. július 10-én első képviseleti közgyű-

77 A jelentés szövegét lásd: O.L. Kozma-iratok. K-429. 59. csomó, 2. doboz. 78 Zilahy Lajos: Falak, amelyek leomlanak. In: Pesti Hirlap. 1939. július 16, 18 és 19. 79 Fel kell vetni a felelősség kérdését: Kinek a bűne a magyar filmipar katasztró fája? in: Virradat, 1939. július 17. 8. old. 80 Kozma levelét lásd: O.L. Kozma-iratok. K-429. 59. csomó, 2. doboz.


99

lését tartotta, Kiss Ferenc rendkívül visszafogottan nyilatkozott ezekről a kérdésekről: „Hogy ott (a Hunniában S.T.) megállt a munka, s hogy még mind a mai napig sem teljes a kibontakozás, arról a mélyen tisztelt közgyűlés, a Kamara vezetősége épp úgy nem tehet, mint önök mélyen tisztelt uraim. (...) Hogy hogy intéződik a Hunnia ügye, ehhez a Kamarának jelenleg semmi beleszólása nincs. Ha véleményét megkérdeznék arra vonatkozólag, hogy az állam részesitse-e a Hunniát támogatásban, az más kérdés. Erre vo natkozólag azt hiszem, hogy egyöntetűen válaszolhatunk. Engedjék meg azonban, hogy valamit megkérdezzek önöktől. Vájjon lett volna-e Hunnia? Birnánk-e egy ilyen remekül felsze relt műtermet, ha az állam nem építette volna fel? Hol van a ju goszláv, a román, a török, a görög, a bolgár filmgyártás? A megboldogult cseh filmgyártás millió és millió szokoljába ke rült az isteni igazságszolgáltatás következtében kimúlt cseh ál lamnak. " 81 Kiss itt kétségtelenül bölcsen szólt. Állami segítség nélkül valóban nem jött volna létre a magyar filmgyártás. Az más lap ra tartozik, hogy jövőjének biztosításához milyen mértékű és jellegű állami gyámkodásra volt szükség. Bölcsen szólt azért is, mert ő és kamarája egyaránt az állami beavatkozásnak köszön hette létét és jövőjében is csak a hathatós állami támogatással reménykedhetett. AZ ELSŐ FELEV A közgyűlés megvonhatta volna a kamara elMERLEGE s g féléves tevékenységének reális mérlegét. Érthető, hogy nem tette. Egy kérdésben könyvelhetett volna el pozitívumokat: a zsidókérdés megoldásában. Ebben kétségkívül élenjárt. 1939 januárjától kezdve túlteljesítette a tervet: tagjai között - saját bevallása szerint - már az év elején is csak annyi zsidót tűrt meg, amennyit a májusban meghozott második zsi dótörvény engedélyezett. Nem sikerült azonban elnyelnie a régi érdekképviseleteket. A két legfontosabb hagyományos érdek képviselet, az MMOE és az OMME továbbra is a kamarától 81 Kiss Ferenc fílmközgyűlési megnyitója. In: Magyar Film. 1939. július 15. 6. old.

100


függetlenül folytathatta tevékenységét. Mindössze a Magyar Filmgyártók Országos Egyesülete, az Országos Magyar Film egyesület és a Magyar Mozgóképszinházi és Filmipari Tisztvi selők Országos Egyesülete szüntette meg a kamara létrehozása óta a tevékenységét. Az Országos Magyar Filmegyesület amely abban reménykedett, hogy belőle jöhet létre a kamara és a Magyar Filmgyártók Országos Egyesülete nem rendelkez tek komolyabb szakmai múlttal. Egyikük sem léphetett ki az OMME árnyékából. A Magyar Mozgóképszinházi és Film-ipari Tisztviselők Országos Egyesülete feltehetően a filmszakmai munkásmozgalom befolyása alatt állott, legalábbis erről tudósít Lajta Andor ötvenes években írott A magyar filmgyártás törté nete V. A magyar hangosfilmkorszak első 16 éve. 1929- 1944. című kéziratos munkája: „Egy szép napon megjelent az egyesületi irodahelységben a Filmkamara megbízottja, megfelelő rendőri kísérettel és a Ka mara nevében lefoglalta az Egyesület minden vagyonát, az irodaberendezést, takarékbetétkönyvet, a könyvelési okmányo kat és az egész egyesületi nyilvántartást a tagság adatszolgálta tásával együtt. A jelenlévő vezetőségi tagokat, az ügyvezetőt és az irodaszemélyzetet előállitoíták a rendőrségen, ahol közölték velük, hogy a helységekbe többé nem mehetnek be, a szer vezkedést tovább nem folytathatják, mert azt már államellenes szervezkedés bűncselekményeként bírálják meg. " 82 Amennyiben ez a szervezet valóban baloldali és szakszerve zeti jellegű tevékenységet folytatott, a kamara rövid úton vé gezhetett vele. Mindez azonban kevés volt a tervbe vett totális hatalomátvételhez. A zsidókérdés megoldásában elért kitűnő eredmények azon ban egyelőre megbocsáthatóvá tették a vezetőség számára a hi82 Lajta Andor újságíró, filmtörténész, filmográfus (1891-1962). A magyar filmtörténetírás egyik úttörője. 1938-ig aktív szereplője a hazai filmes közéletnek. 1948 és 1954 között filmtörténetet tanított a Színház- és Filmművészeti Főis kolán. Írásai filmtörténetünk fontos és nélkülözhetetlen forrásai. Az idézett rendőrségi segédlettel végrehajtott kamarai akcióról semmilyen más forrás nem áll rendelkezésünkre. Lajta azt sem közölte, pontosan mikor történt, feltehetően az 1939-es évben. Az idézett kézirat magán viseli az ötvenes évek történetirására oly jellemző „munkásmozgalmi szemlélet" jegyeit. A kamara tevékeny ségét ismerve azonban nincs okunk kétségbevonni sorainak hitelességét.


101

ányosságokat. Úgy vélték, hogy a dolgok még alakulóban van nak. Azt képzelték, hogy a filmszakmai rendszerváltás ütemét ők diktálhatják. A „NAGYPOLITIKA" A nyári hónapokban lezajlott hírlapi viALLASFOGLALASA t a hullámai augusztusban elérték a kép viselőházat is. A Magyar Élet Pártjához, tehát a kormány párthoz tartozó János Áron képviselő interpellációt intézett Te leki Pálhoz. Miután méltatta a filmgyártás nemzetnevelő szere pét, eddigi eredményeit, rátért a válság okaira: „Kapcsolatot kell találnunk a zsidó tőke kivonulása és a nagybank hitelmegvonó szerepe között és arra kell kérnem a miniszterelnök urat, mutassa meg, hogy ebben az országban a nemzet akaratával szembehelyezkedni nem szabad (Nagy taps a kormánypárton.) és a nemzetnek és a kormánynak meglesz az ereje ahhoz, hogy a józan útra visszaterelje azokat, akik szembe mernek helyezkedni vele. (Ismételt nagy taps.) Azt kérem a miniszterelnök úrtól, méltóztassék elsősorban azonnali segítséget nyújtani a magyar filmgyártáshoz, hogy a még hiányzó 15-20 magyar filmet le lehessen gyártani ebben az esztendőben és a magyar filmgyártás állandósága biztosittassék. " 83 Teleki - akiről egyébként köztudott volt, hogy nem kedveli a filmet84 - rövid válaszában határozottan leszögezte, hogy „a filmgyártás elakadása nincs összefüggésben a zsidókérdés ren dezésével" 85 és ismertette a válság megoldására létrehozott egyik pénzügyi konstrukciót: a Horthy Miklós Repülőalap léte sítéséről szóló törvény szerint a mozikban szedendő jegypótlék 30%-át a filmügyek rendezésére fogják fordítani. János Áron interpellációja hagyományt teremtett. Ettől kezd ve minden évben a képviselőház elé kerül a filmgyártás problé mája. 83 A magyar film válsága a képviselőházban. In: Magyar Film. 1939. augusztus 12. 2. old. 84 Zilahy Lajos: Falak, amelyek leomlanak II. In: Pesti Hirlap. 1939. július 18. 5. old. 85 A magyar film válsága a képviselőházban. In: Magyar Film. 1939. augusztus 12. 2. old.

102


Augusztusban napvilágot látott a második zsidótörvény vég rehajtási utasítása. A Magyar Filmben megjelent kommentár is mét leszögezte, hogy miután a mozisok is bekerültek a kama rába, nincs akadálya a „totális kamara" létrehozásának, és re ményét fejezte ki, hogy az OMME és az MMOE belátják fel számolásuk szükségességét.86 Szeptemberben a kamarában Rennard Béla vezetésével meg jelentek a militáns kamara-párti mozisok. Móricz Zsigmond mellett olyan ismert jobboldali írók is művészeti ügykezelők (tehát a III. szakosztály tagjai) lettek, mint Csurka Péter és Kodolányi János. Ekkor lépett be a kamarába Matolay Géza is. Ezzel egyidejűleg kizárták a következő gyártó-forgalmazókat: Hirsch Lajos (Hirsch és Tsuk), Deák Jenő (Deák-Film), Horovitz Richárd (Művész-Film), Pless Ferenc (Harmónia) és dr. Soltész Zoltán (Alfa).87 Az OMME bekebelezéséért folytatott harc jegyében Kiss Fe renc novemberben kihallgatást kért Vargha József kereskede lemügyi minisztertől. Megpróbálta rávenni, hogy a jövőben a filmbehozatal ügyeiben ne a tárcája alá tartozó OMME, hanem a kultusztárcához tartozó kamara véleményét vegye figyelem be. Ugyanebben az ügyben Zsindelynél is eljártak a kamara ve zetői. Egyik esetben sem kaptak egyértelműen pozitív választ.88 Ez az eset azt látszik bizonyítani, hogy a totális kamaráért foly tatott küzdelemben egyre inkább egyedül maradtak. A több mi nisztérium hatáskörét érintő filmügyek egy kézbe helyezése egy szerre több tárca hatáskörét csökkentette volna. A minisz tériumok pedig ragaszkodtak eddig megszerzett hatalmukhoz. Zsindely személyében az ONFB olyan vezetőt kapott, aki nem tudta hatékonyan képviselni a kamara érdekeit.89 A Magyar Film vezércikkei egyre rosszkedvűbbé, ingerültebbé váltak. Kö86 Megjelent a végrehajtási utasítás. In: Magyar Film. 1939. augusztus 26. 1-2. old. 87 Mindhárom rövid hírt lásd: Magyar Film. 1939. szeptember 16. 9. old. 88 A Filmkamara elnöke a kereskedelemügyi miniszternél. In: Magyar Film. 1939. november 25. 2. old. 89 Zsindelyt Zilahy 1939 nyarán úgy jellemezte, „mint aki becsületesen meg mondta, hogy nem tudja áttekinteni a kérdést (a filmügyeket S.T.), mert soha semfoglalkozott vele azelőtt." In: Falak, amelyek leomlanak III. Pesti Hírlap. 1939. július 19. 6. old.


103

zeledett az év vége, és nem tudtak új eredményeket felmutatni. Egy december eleji vezércikkben már a leplezetlen kétség beesés hangján szóltak, a halálba induló gladiátor szerepében tetszelegve: „Vagy szükséges a Kamara - vagy nem! Ha nem, akkor meg kell szüntetni azonnal, hogy ne háborgassa a múltban kialakult rendszert zavartalan továbbfejlődésében (...) Felemás rendszer rel nem boldogulhatunk a mai nehéz viszonyok között (...) Miért éppen a Filmkamara a mostoha gyermek? " 90 A karácsonyi számban Kiss Ferenc ünnepi vezércikkben méltatta a faji jellegzetességeket felmutató és a népi lélek gyö kereihez forduló magyar filmet. Deklamációja azonban nem a jelennek, hanem a jövőnek szólt. Cikkének címe is erre utal: A magyar film 1940-ben. A jelennel foglalkoztak viszont a konkurens szakmai szerve zetek közgyűléseiről tudósító írások. AZOMME 1939-ES December 17-én tartotta évi rendes közKOZGYULESE gyűlését az OMME. A részletes tudósítás alapján pontosíthatjuk a kölcsönzőket és gyártókat összefogó érdekképviselet működéséről nyert képünket. A filmpolitika kü lönböző kérdéseiben megfogalmazott álláspontjaik azt mutat ják, hogy ez a szervezet a kamarától teljesen eltérő módon defi niálta helyét a filmes közéletben. Pogány Frigyes elnök meg nyitójában kijelentette, hogy „amig a kormány nem látja szük ségesnek, hogy a Filmkamarát az OMME által is kivánt töké letes és átfogó módon reorganizálja, addig az Egyesületnek kö telessége magát védeni"?x Ez voltaképp Erdélyi István titkár korábbi, a kamarával szemben megfogalmazott álláspontjának szellemes ismétlése. Azt a látszatot kívánta kelteni, hogy az OMME is a totális kamara létrehozásának híve, és hogy tulaj donképpen más vágyuk sincs, mint a kamarával való összeol vadás. Miután Pogány, Őfőméltósága a kormányzó képmása előtt elmondta rövid megnyitóját, Erdélyi titkári beszámolója következett, amely aztán minden lényeges pontjában eltért a 90 Még mindig semmi! In: Magyar Film. 1939. december 2. 1. old. 91 Az OMME közgyűlése. In: Magyar Film. 1939. december 23. 3. old.

104


kamara álláspontjától. Bevezetőjében általánosságban utalt a vi lágháborúnak a nemzetközi filmkereskedelemre gyakorolt nega tív hatására, majd ismertette a szakmai őrségváltás folyamán eddig bekövetkezett változásokat. A kirekesztett zsidókkal kap csolatban a következő kijelentést tette: „Ennél az őrségváltás nál mégis úgy érzem: kötelességünk rövid ideig megállni és a törvények iránti legteljesebb tiszteletünk kifejezése mellett be csületesen kijelenteni, hogy a szakma munkájából kikapcsolt tisztviselők és vállalkozók között igen sok régi és értékes kolle gánk távozását fájlaljuk. " 92 A háború kitörése miatt az ún. nemes-valutájú országok (USA, Anglia, Franciaország) filmjei behozatali korlátozások alá estek. Az OMME ebben a kérdésben olyan szakmai állás pontot foglalt el, amellyel még a politikai ellenzékiség ódiumát is vállalta: „Ezek a korlátozások ugyanis ép azokban a filmek ben következtek be, amelyekre a belföldi piacnak elsősorban van szüksége és rákényszeríti tagjainkat olyan filmanyag vásár lására, amelyet a hazai közönség nem tart a kiszorított filmek kel egyenrangúaknak. " 93 A fokozódó állami szerepvállalás korában a Hunnia filmkölcsönzői tevékenységét is kárhoztatták, monopolisztikus törek véseket láttak benne.94 A Hunnia bírálata kapcsán azt is kifogá solták, hogy irányítói egyben a legfelsőbb filmes fórumokban is helyet foglalnak. Akárcsak a gyár filmkölcsönzői tevékenysé gét, ezt is összeférhetetlennek és etikátlannak tartották.95 Annak a félelmüknek is hangot adtak, hogy a Hunnia példáját esetleg az MFI is követni fogja.96 Ezen a közgyűlésen merült fel először a magyar filmexport tervszerű fejlesztésének a következő években egyre gyakrabban hangoztatott igénye is. Az OMME úgy kalkulált, hogy a háború 92 U.o.

93 U.o. 4. old. 94 Erre a problémára Castiglione Henrik is utalt hozzászólásában, etikailag tart hatatlannak minősítve a filmgyár ilyen irányú tevékenységét: „a Hunnia ked vezőbb hitelfeltételeket és kedvezőbb gyártási terminusokat biztosit azok részé re, akik a magyar filmek forgalombahozatalát vele bonyolittatják le. " U.o. 8. old. 95 U.o. 10. old. 96 U.o. 12. old.


105

következtében várhatóan kiszorul Európából a tengerentúli film, és az így keletkező vákuumot többek között a magyar film expanziója tölthetné ki. Elsődleges céljuk a balkáni és mediter rán piacon való megjelenés volt. Később ennek a „filmkölcsön zői imperializmusnak" a kamara lesz a legfőbb szószólója, az Ötlet azonban az OMME köreiben merült fel először.97 Úgy tűnik tehát, hogy az OMME a korabeli magyar filmpo litikában ellenzéki szerepet játszott. A Hunnia monopolisztikus törekvései miatt levélben is tiltakoztak Sztamoraynál, a gyár kormánybiztosánál98. A közgyűlési felszólalások arról győznek meg bennünket, hogy nyomasztónak találták a szakmában egyre inkább érezhető állami befolyást és ellenőrzést is. A kamarával pedig kezdettől ellenséges viszonyban álltak. Érdekképviselet ről lévén szó, feltételezésünk szerint nem a vezetőség és a tagok liberális meggyőződése, hanem az OMME filmes közéletben betöltött pozíciója, tehát a forgalmazói szerepkör motiválta az ellenzéki szerepvállalást. AZ MMOE 1939-ES A másik hagyományos ágazati szervezet, KÖZGYŰLÉSE a mozisokat tömörítő MMOE december 19-án Kassán tartotta évi rendes közgyűlését. Itt mutatkozott be az MMOE új elnöke, dr. Bencs Zoltán.99 Bencs Bornemisza Gábort váltotta fel, aki 1935 óta töltötte be ezt a tisztséget. Bor nemisza, aki a nyilas Virradat főszerkesztője volt, turulista kap csolatai lévén kulcsszerepet játszott a filmes őrségváltásban. Mivel a második zsidótörvénnyel az őrségváltás a mozis ágazat ban beteljesülni látszott, a hatalmi elit célszerűnek látta, hogy a szélsőjobboldali militáns Bornemisza helyébe egy szociálpoliti kust ültessen. Az ügyvezetés továbbra is Morvay Pál alelnök kezében maradt. Bencs bemutatkozó beszéde főbb vonalaiban rokonságot mu tatott Erdélyi beszámolójával. A mozisok rendezni kívánták kapcsolataikat az OMME-vel: megállapodást szándékoztak köt97 U.o. 6. old. 98 A levél szövegét lásd: U.o. 10-12. old. 99 Bencs Zoltán (1889-?): Miniszterelnökségi miniszteri tanácsos (szociálpoliti kus, kulturpolitikus). Teleki Pál első kormányának idején a miniszterelnökség szociálpolitikai osztályának vezetője volt.

106


ni a szállítási és bérleti feltételekről. Ennek szükségességét Bencs a következőkkel indokolta: „ Csak igy remélem elérni azt, hogy a filmgyártók és a Ka mara részéről is megértésben legyen részünk és hogy a mindnagyobb mértékben jelentkező állami beavatkozást le tudjuk épiteni." 10° Az állami befolyás leépítésnek szükségességében tehát a két szakmai érdekképviselet között egyetértés volt. Az améta-kérdésben viszont érdekeik ellentétesek voltak. A magyar filmek bemutatási, játszási arányának növelése a filmet gyártó cégek nek eminens érdeke volt. A mozikat - különösen a fővárosiakat, amelyekben a magyar filmek gyengébben szerepeltek, mint a külföldiek - azonban egy ilyen rendelet megjelenése anyagilag hátrányosan érintette volna101. Ugyancsak a karácsonyi számban jelent meg a december 14én hatályba lépett 347.347/1939.B.M. sz. rendelet „a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939/1V. törvénycikkben a rendőrhatósági engedélyekre vonat kozó rendelkezések végrehajtásáról. " 102 Ez a rendelet a mozi engedélyek felülvizsgálatának módját szabályozta.

100 A magyar mozisok parlamentje Kassán. In: Magyar Film. 1939. december 23. 22. old. 101 A mozisok nem tudták, hogy a készülő améta-rendelet kezdeményezője Kozma Miklós volt. A rendelet iniciátorának a filmgyártókat tartották: „A magyar filmgyártók egy része — magái a névtelenség homályába burkolva és vélemé nyét közvéleménynek beállítva - megkísérelte felügyeleti hatóságainkat meg győzni arról, hogy a magyar filmgyártás összes kérdéseit megoldaná a kötelező amétázás elrendelése. Remélhető, hogy ez az akció az érdekképviseletek fellé pése és a szükségesnek látott felvilágosító működésünk után sikertelen marad és nem fogja megzavarni újabb és felesleges hatósági beavatkozással szakmánk belső békéjét és az érintett keresztény kisemberek exisztenciális érdekeit (Taps.) " U.o. 20. old. 102 U.o. 16-19. old.

A kamara válságának kirobbanásától a kamara elsorvasztásáig (1939. december- 1941. december)

A VÁLASZTMÁNY A Magyar Film 1939-es karácsonyi száLEMONDASA mának legnagyobb feltűnést keltő közle ménye Lapzárta után címmel jelent meg: ,,A Filmkamara választmánya december 23-án, szombaton délelőtt 10 órai kezdettel rendkívüli választmányi ülést tartott Kiss Ferenc elnöklete alatt. Az ülésen először Mihály fi Béla al elnök mondott le, majd utána Bajusz Péter dr. hosszabb indok lással 13 választmányi tag lemondását jelenti be. A lemondott választmányi tagok: Apáthy Imre, Bajusz Péter dr., Bánky Vik tor, Daróczy József, Kürthy György, Palugyay Miklós dr., Pataky Miklós, Paul Tibor, Szakács Zoltán, Tasnády Árpád, To ronyi Imre, Lohr Ferenc és Páger Antal. " ' A 13 lemondott választmányi tag elhatározását írásban is kö zölte a kamara elnökségével: „Alulírottak, mint a Filmfőosztály választmányának tagjai, egy év óta állunk a filmszakma bizalmából a Kamara szolgála tában, mely idő alatt áldozatos készséggel munkálkodtunk azon, hogy abból a tiszteletreméltó elhatározásból, mely mindnyájunk nagy örömére megalkotta az idevonatkozó törvényeket és meg teremtette a Kamarát, diadalmasan bontakozzék ki a magyar nemzeti filmgyártás és filmkereskedelem. Ennek az esztendőnek volt egy meglehetősen hosszú és keser ves szakasza, az átalakulás időszaka, amikor nem volt filmgyár tás, amikor a filmszakma munkásainak százai állottak kény érte lenül a filmgyárak kapui előtt, szivükben a felkeltett büszkeség és öröm egyre halványodó csillogásával. Ebben az időszakban 1 U.o. 19. old.

108


dolgozott a filmfőosztály választmánya a leglázasabban, ebben az időszakban készítettük a legtöbb tervezetet, beadványt és fel terjesztést, ekkor foglaltunk állást mindenféle trösztösödési szándék ellen és kértük, hogy a Kamara kérelmeinek és indoka inakfigyelembe vétele után hozassanak meg a szakmánkat érin tő rendeletek. Felterjesztéseink érdemi elintézéséről a mai napig semmit sem tudunk, de a magyar nemzeti filmgyártás több hónapi kény szerpihenő után végre megindult és mi megújuló szorgalommal fogtunk hozzá a szakmai rend megteremtéséhez. A Kamara működését szabályozó rendeletek, majd később a Kamara ügy rendjének tekintetbevételével kíséreltük meg körösztülvinni, hogy az újjáéledő filmgyártásunk szolgálatában a megfelelő he lyen csak a megfelelően képzett szakemberek működjenek, mint ahogy gondoskodni kívántunk arról is, hogy a feltörő képességű utánpótlás csak megfelelő előképzettség után juthasson olyan felelős munkakörbe, ahol oktalan és veszedelmes kísérletezéssel végzetesen el lehet rontani a keresztény magyar filmgyártás hi telét. A Kamarai ügyrend kötelezően írja elő számunkra, nem az egyének, hanem a szakma egyetemességének érdekében a fele lősségteljes és szigorú elbírálást. A legnagyobb őszinteséggel jelentjük ki, hogy bennünket minden elhatározásunkban a ma gyar nemzeti filmgyártás és az idevonatkozó törvényes rendel kezések szelleme vezetett és meggyőződésünk még ma is az, hogy a szent cél, amelyet követnünk kellett a diadalmas és erős magyar nemzeti filmkultúra megteremtése volt. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ebben a törekvéseinkben értek bennün ket, különösen az év vége felé egyre sokasodó fájdalmas megle petések. Tapasztalnunk kellett, hogy a Kamara igen tisztelt Elnöksége nem tartja be a Kamarai Ügyrend rendelkezéseit, a választ mány határozatait nem veszi figyelembe, azokat nem hajtja vég re, ellentétes intézkedéseket tesz, általában olyan működést fejt ki amely szakmai ellentéteket teremt és embereket jogtalanul hátrányos helyzetbe juttat. Ezek után küldetésünk és felelősségünk fontosságának tuda tában, arra az elhatározásra jutottunk, hogy egy, az általunk

A kamara válságának kirobbanásától...

109

meghatározott tárgysorozatban összehívott rendkívüli ülésen megkíséreljük a Kamara működését abba az irányba terelni amelyet a Törvény és az Ügyrend számunkra kötelezően előir. Meglepetéssel vettük azonban tudomásul, hogy megbizottaink dr. Palugyay Miklós, dr. Bajusz Péter, Bánky Viktor és Tasnády Árpád választmányi tagtársaink előtt az igen tisztelt Elnök Urunk időközben azt a kijelentést tette, hogy a Kamara felettes hatóságai a jelenlegi választmány működését a legnagyobb mértékben ellenszenvesnek találják, valamint azt is, hogy a Ka mara Elnökségének nincsen módjában a választmányi határo zatokat érdemben végrehajtani, a rendelkezéseket mindenkire egyformán alkalmazni. Fentiekből kifolyólag, de különös tekintettel az igen tisztelt Elnök Ur fenti közléseire, választmányi és bizottsági tagsága inkról ezennel lemondunk. Kérjük jelen lemondó nyilatkozatunk okiratát a mai rendkí vüli választmányi ülés jegyzőkönyvéhez csatolni. " 2 Az írásbeli nyilatkozaton kézírással szerepelnek a lemondott és le nem mondott kamarai tisztviselők nevei. A két lista nem teljesen egyezik. A nyilatkozaton nem szerepel Lohr Ferenc ne ve, a lapban pedig nem közölték a nyilatkozaton szereplő Márkly Géza nevét. Valójában feltételezhetjük, hogy mindketten le mondtak, ezt megerősíti egy, a Magyar Filmben később meg jelent cikk is, amely 14 választmányi tag lemondásáról tudósít.3 A kamara vezetőségéből eszerint csak Mihályfi Béla, az egyik filmművészeti alelnök mondott le. A 16 választmányi tagból 14 vált meg tisztségétől. A művészeti ügyvezetők vá lasztmányából Güttler Antal nem mondott le. Az előadóművé szek, a művészeti ügykezelők és a művészi segédszemélyzet választmánya teljes egészében lemondott, az igazgatási és mű szaki ügyvezetők választmányából pedig csak Pulvári Károly maradt a helyén. A lap következő száma érthető módon vezércikket szentelt a váratlan eseménynek. Ebben olvashatjuk: 2 A nyilatkozat szövegét lásd: O.L. Hunnia Ügyvezetőség iratai. Színművészeti és Filmművészeti Kamara, Budapest. 1939-1944. Z-1124. 6. raktári szám, 65. dosszié. 3 Átmeneti vezetés a Filmkamarában. In: Magyar Film. 1940. január 6. 3. old.

110


„ Az elmúlt küzdelmes esztendőben a legtöbb bajt a Kamará nak a mostani szakmai helyzetben meg nem felelő szervezete okozta. Azokat a hangokat tehát, amelyek a Kamara átszervezé sét, vagyis a szakmai egység megteremtését követelték, csak he lyeselni tudtuk, mert hiszen a MAGYAR FILM is ismételten rá mutatott ennek a kérdésnek a sürgősségére, sőt megértettük azt is, ha a célhoz vezető különböző megoldások véleményeltérésre adtak okot. Érthetetlen azonban, hogy a Kamara vezetőségében bekövet kezett sajnálatos felfogásbeli eltéréseknek miért éppen akkor kellett kirobbanniok, amikor a legkomolyabb ígéretet kapta a Kamara illetékes helyektől a legfőbb bajok forrásának meg szüntetésére. Sokkal szebb lett volna, ha egységes arcvonalon várja meg a Kamara vezetősége a minisztérium újabb rendelke zéseit. Lehet azonban előnye is az egyik alelnök és a tizenhárom választmányi tag lemondásának. Valószínű, hogy ez a lépés meggyorsítja az egységes Filmkamara megalakítását, amelynek új választmánya tehát már az elmúlt év tapasztalatai alapján, újraszervezett, sokkal kedvezőbb helyzetben, nagyobb eredmé nyekrejogosító reménnyel kezdheti el működését. " 4 Ami Kiss Ferenc és az elégedetlenek viszonyát illeti, erről az elnök így nyilatkozott: „A helyzet már amúgy is megérett a tisztázásra és így a vá lasztmány 13 tagjának lemondása nem lepett meg. A választ mány gyakran jóhiszeműen megvalósíthatatlan határozatokat hozott. Sokáig vállaltam a felelősséget a választmány magatar tásáért, előbb-utóbb azonban úgyis véget kellett vetni ennek a helyzetnek. A lemondás semmi zavart nem okoz a Filmkamara életében, mely különben is átszervezés alatt áll. A filmfőosztály ügyeit most az elnökség vezeti átmenetileg, az új választmány megalakulásáig. Az átszervezés kérdéseit bizottság készíti elő. ígéretet kaptunk arra, hogy mielőbb megtörténik az átszervezés, a Kamara felfogása szerint. " 5

4 Új esztendő küszöbén. In: Magyar Film. 1939. december 30. 1. old. 5 Beszámoló a Filmkamara december 23.-t rendkívüli választmányi üléséről. In: Magyar Film. 1939. december 30. 2-3. old.


111

Az idézett vezércikk és az elnöki nyilatkozat állításai szerint a 14 lemondó feleslegesen távozott: a problémák megoldása folyamatban van. Demonstratív lépésük talán meg is gyorsít hatja az általuk is kívánt célok megvalósítását. Kiss Ferenc sza vaiból is csak annyi derül ki, hogy a kamara elnöke a választ mány és a felsőbb szervek közötti konfliktusban az utóbbiak mellé állt. A 14-ek is hallgattak döntésük okairól. BÁNKY VERZIÓJA A hallgatást egyedül Bánky VikA LEMONDÁSOK OKAIRÓL t o r t ö r t e m e g ) a m i k o r a z u g y a n . csak lemondott Tasnády Árpád társaságában 1940. január 3-án részt vett a Filmoperatőrök Társaságának összejövetelén. Erről az eseményről is csak a Magyar Film tudósításából értesülhe tünk.6 Bánky előadását visszaemlékezéssel kezdte. A kamara megalapítása szerinte a cutterek (vágók) ötlete volt. A vágók el képzelései aztán az Országos Magyar Filmegyesületben öltöttek testet. Tudjuk, hogy Bánky sokáig vágóként dolgozott, kollégái közt ő volt a legmilitánsabb. Szavai arra utalnak, hogy a kamara a saját ötlete volt. 1937 nyarán valóban az OMF választmányá nak tagja lett. Az egyesület pedig a kamara egyik lehetséges előzményeként tevékenykedett. Bánky állításai ellenőrizhetetle nek, de nem mondanak ellent a rendelkezésünkre álló tények nek. Beszédében sorra vette a lemondás okait. Elsőként a hibás konstrukciót említette: a kamara nem egyesítette az összes szakmai ágazatot. Ez az érv ugyanúgy ismert, mint a trösztkér dés megoldásáért tett lépések visszhangtalansága miatt érzett csalódás. Mindkettőről tudósítottak a Magyar Film 1939-es év folyamának cikkei is. Arról is tudunk, hogy a választmány fáj lalta, hogy a kamara nem kapott képviseletet az ONFB-ben. Bár Bánky szavai arra utalnak, hogy a lemondott választmányi ta gok ennél többet kívántak: „A Nemzeti Filmbizottság megalakulásáról szólva, megálla pította Bánky Viktor, hogy nem a Kamara keretein belül, hanem kívül alakult meg, pedig csak ez az utóbbi volt elképzelhető. " 7

6 A Filmoperatőrök Társaságának jubiláris összejövetele. In: Magyar Film. 1940. január 6. 3-4. old. 7 U.o. 4. old.

112


Ez a kijelentés arra enged következtetni, hogy létezett a totá lis kamara elvének egy - a cikkekből ismertnél - radikálisabb verziója is. A Magyar Film tudósításaiból általában azt a követ keztetést lehet levonni, hogy a különböző, múltban létrejött filmszakmai érdekképviseleteket szerették volna bekebelezni. Az ONFB azonban a kamara megalakulása után jött létre, a filmgyártás legfelsőbb állami irányításának feladatával. Érthető, hogy a kamara képviseltetni kívánta magát benne. Bánky azon ban arra célzott, hogy az ONFB-nek a kamara szerveként kellett volna megalakulnia. Ez pedig nem jelent kevesebbet, mint hogy a lemondott választmány tagjai arra törekedtek, hogy afilmkamarát valamiféle ágazati csúcsszervvé, filmügyi minisztérium má alakítsák. További, a lemondáshoz vezető okként jelölte meg a felvéte li eljárások során tapasztalt visszásságokat: „A választmánynak kötelessége volt a zsidótörvényeket vég rehajtani, minden szimpátia vagy antipátia nélkül, azonban itt érték a legnagyobb meglepetések. " 8 Ebből a kijelentésből arra következtethetünk, hogy a lemon dott választmány tagjai a második zsidótörvény rendelkezései nek határidő előtti teljesítését is kevesellték, ennél is egyértel műbb megoldásra törekedtek. Végezetül kijelentette, hogy nem bízik a kamara újjászervezésében. Új szakmai testület felállítá sára tett javaslatot. Azt is felvetette, hogy az egyes szakmai al csoportokban - a szakmai proletariátus kialakulását megelőzen dő - zártszámot kellene bevezetni. Bánky kijelentéseit nem tudjuk más forrásokkal egybevetni. A választmány lemondott tagjai ugyanúgy nem cáfolták őket, mint a kamara életében később fontos szerepet betöltő tisztség viselők sem. Igazságtartalmukat legfeljebb a kamara történeté nek későbbi fejleményei valószínűsíthetik. TŐREY VERZIÓJA A kamara működésének első évében felmeUGYANERROL ^ ^ problémákra 1940 júniusában Tőrey Zoltán is reflektált a Lillafüreden megrendezett II. Nemzeti Filmhéten elmondott beszédében. A felvételi- és átminősítési 8 U.o.


113

eljárásokat bírálta. Mivel Bánky éppen ezen a területen tevé kenykedett, kritikája feltehetően neki szólt: „Mint valamikor a céhbeli tagság, ma a kamarai tagság je lenti a jogosítványt és a képesítést a szakmai munka elvégzésé hez. A kamarának tehát a szakma érdekében szigorúan kell el lenőriznie a tagfelvételeket, de a tagfelvétellel biztosított hatal mát a szó nemes értelmében vett liberalizmussal kell kezelni. A felvételi rostálás nem a már felvett kamarai tagok érdekében történik és ezért nem jelent és nem jelenthet kamarai zártszá mot. A tagság nem egyeseknek nyújtott privilégium és nem az a célja, hogy más hasonló munkaterületeken kiváló teljesítmé nyeket nyújtó értékeknek szakmai foglalkoztatását minden áron megnehezítsék. (...) Kétségtelenül el kell ismerni, hogy a Kama ra eddigi működésében az említett szempontok nem érvénye sültek teljesen. Láttunk törekvéseket, amelyek kamarai zártszá mok behozatalára irányultak, tapasztaltunk túlkapásokat, ame lyek bizonyos jogoknak elosztása tekintetében önkényesen megállapított számok szerint kívánták szabályozni a munkát és néha egészen furcsa megoldásokat akartak keresztülvinni. Vol takjavaslatok és elgondolások, amelyek például a gyártás kér désében (Bánky nemcsak a felvételi-, hanem a gyártási bizott ságnak is tagja volt. S.T.) ki akarták mondani, hogy évente csak 25 filmet gyártson a szakma és ezeket a gyártási jogosítvá nyokat elosztották volna a kamarai tag gyártók között, a továb biakban pedig más gyártást nem engedélyeztek volna. Ennél a törekvésnél természetesen a szakfelvételi előírásokat mereven alkalmazták volna és így arra kétségkívül érdemes, de megfele lő kategóriákba be nem sorozható szakmai kiválóságok közre működéséről le kellett volna mondani. Ha a Kamara az ilyen törekvéseket magasabb szempontokból nem törte volna le, az el múlt évad több nagysikerű magyar filmalkotása nem született volna meg, vagy legalább is nem azok közreműködésével, akik nek talán elsősorban vagy igen nagy részben köszönhető a si ker. Ilyen alapon lehetett volna a Halálos tavasz rendezője Zilahy Lajos és a Gül baba forgatásánál nem érvényesülhetett vol na Nádasdy Kálmán operaházi főrendező elismert szaktudása (a mondat eredetileg valószínűleg így kezdődött: Ilyen alapon nem lehetett... A filmet egyébként nem Zilahy Lajos, hanem

114


Kalmár László rendezte. S.T.). Nem lehetett volna a Földindu lás gyártásában a Belvárosi Színház igazgatójának munkás ságát igénybe venni és nem lehetett volna a múltban már nagy sikerű filmek gyártásában résztvett Szentpály István, akinek ne véhez többek között a Bors István is fűződött, saját gyártásában készülő filmjének gyártási vezetője. Csak néhány példát sorol tam fel, hogy rámutathassak arra, hogy ezeknek a filmeknek a sikere milyen mértékben rácáfol azokra a törekvésekre, amelyek a különböző kamarai előírások merev értelmezésével szigorú zártszámokat igyekeztek felállítani és ezzel el akarták vágni az eddig rokon művészi munkaterületen kiváló teljesítményt nyújtó tehetségek felhasználását a filmszakmában. " 9 A LEMONDÁS A december végi eseményekről eltérő KÖVETKEZMÉNYEI módon nyilatkoztak azok, akik lemond tak, és azok, akik megtartották pozíciójukat. Kétségbevonhatat lan tény, hogy a lemondás meggyorsította a kamara átszervezé se érdekében tett eddigi lépéseket. Még 1939 novemberében, amikor a kamara az OMME-val a filmbehozatal kérdésében vívta csatáját, létrehoztak egy ad hoc bizottságot Tőrey elnökle tével. A bizottságban a gyártók képviseletében Bajusz Péter és szalontai Kiss Miklós, a kölcsönzők részéről Palugyay Miklós dr. és Güttler Antal, a mozisok nevében pedig Rennard Béla és Morvay Pál foglaltak helyet. Eredetileg az volt a feladatuk, hogy a kamara álláspontját képviseljék az OMME ellenében.10 Decemberben ugyanezen bizottság már más kérdések meg oldása érdekében is ülésezett. Kiss Ferenc, Tőrey és Mihályfi vezetése mellett, gyakorlatilag változatlan összetételben (az egyetlen személyi változás abban állt, hogy a tekintélyes és túlságosan önálló Morvay helyébe Razgha Ernőt ültették) ekkor már a kamara átszervezése érdekében szükséges javaslatok ki dolgozása volt a feladata.11 A választmány lemondása követ keztében az év végén ismét kisebb személyi változtatásokra 9 Tőrey Zoltán: Miért van szükség Filmkamarára. In: Magyar Film. 1940. június 29. 10. old. 10 A Filmkamara állásfoglalása a külföldi filmbehozatal kérdésében. In: Magyar Film. 1939. november 4. 2-3. old. 11 Az első lépés az átszervezés felé. In: Magyar Film. 1939. december 16. 2. old.


115

volt szükség: Bajuszt Csepreghy Bélával, Palugyayt pedig Er délyi Istvánnal pótolták. Január első hetére állítólag már nagy vonalakban készen állt a kamara átszervezésére tett javasla tuk.12 Tekintélyük növelése érdekében még két, a filmművészet kérdéseiben is kompetens tag csatlakozott hozzájuk a hónap fo lyamán: Cserépy Arzén, az 1939-ben Németországból hazatele pült náci rendező és Farkas Zoltán, a Negyedíziglen majdani al kotója.13 Januárban már vezércikkben foglalkoztak az átszerve zés főbb elveivel: nyilvánvalóvá vált, hogy akár a zsidótörvény vonatkozó rendelkezéseinek módosítása árán is, de mindenkép pen a kamara kettéválasztására törekedtek.14 AZ 1940. JANUÁRI Ugyancsak januárban öntötték végső AMETA-RENDELET formába Kozma Miklós korábbi javas latát az améta rendszerről. A 46.300/1940. B.M. sz. rendelet ér telmében a kölcsönző a gyártónak a kölcsönzésből befolyó és a forgalmi adó levonása után fennmaradó összegnek legalább 88%-át köteles kifizetni. A mozisoknak ezentúl fix kölcsöndíjak helyett kölcsöndíj fejében haszonrészesedést kellett fizetniük a kölcsönzőnek, ha pedig közvetlenül a gyártótól vették át a fil met, akkor a gyártónak. Ha a haszonrészesedés százalékos kul csában a felek nem tudtak megegyezni, akkor azt a rendelet sze rint az ONFB állapítja meg. Az ONFB ezt a mozi jellegétől (premier- vagy kisebb mozi) függően 30-45%-os alsó és felső határ között kívánta meghatározni. A rendelet kiegészítette a magyar filmek kötelező 20%-os bemutatásáról szóló rendeletet is, olyképpen, hogy legalább félévenkénti beosztás szerint kell a 20%-os arányt biztosítani. A magyar filmekhez külföldi filmek „hozzákötését" pedig megtiltotta.15 A rendelet elsősorban a si keres filmet gyártó cégeket támogatta. A gyártással nem foglal kozó kiskölcsönzők kevesellték a 12%-os hasznot, úgy vélték, hogy az intézkedés a gyártói forgalmazás pozícióit vagy a Hun nia filmkölcsönzőjének monopolisztikus helyzetét fogja erősí12 13 14 15

Átmeneti vezetés a Filmkamarában. In: Magyar Film. 1940. január 6. 3. old. A Filmkamara átszervezése. In: Magyar Film. 1940. január 20. 2. old. Feladatok 1940-ben. In: Magyar Film. 1940. január 13. 1-2. old. Megjelent az améta-rendelet. A m. kir. belügyminiszternek 46.300/1940. B.M. sz. rendelete. In: Magyar Film. 1940. január 27. 2. old.

116


teni. Az OMME képviseletében Erdélyi úgy vélte, hogy a ren delet abból a fikcióból indul ki, hogy az országban külön gyár tók és forgalmazók léteznek, holott a forgalmazók nagy része egyben gyártó is. így azok önmaguknak fizetnének, tehát nem fizetnek. Ez a helyzet viszont az önálló gyártókat jogtalan elő nyökhöz juttatja a forgalmazó-gyártókkal szemben.16 A fix kölcsöndíjaktól elesett mozisok jövedelmét pedig a kölcsönző vagy a gyártó (legyen az akár csak gyártó vagy csak kölcsönző, eset leg mindkettő) haszonrészesedése mindenképpen csökkentette. A „mindenki mindennel és mindenkivel elégedetlen" helyzettel csak a kamara volt elégedett: ők úgy vélték, hogy a szakmaközi ellentétek „ mind jobban igazolják az egységes Filmkamara szükségességét." 17 AZ ELŐKÉSZÍTŐ A többször is átalakult előkészítő BIZOTTSÁG TERVEZETE bizottság - amelynek tagjai az améta-vitából is derekasan kivették részüket - február első he tében végső formába öntötte elképzeléseit. Munkájuk eredmé nye egy rendelet-tervezet lett, amely a 6.090/1938. M.E. számú, a kamara felállításáról szóló rendelet módosított változata. Szel lemiségét tekintve állítólag visszatérést jelentett az 1938-as ren delet filmszakmai körökben megalkotott eredeti, a felsőbb ható ságok által megváltoztatott verziójához. Mint akkor, most is egy teljesen önálló filmkamara felállítását javasolták, amely a szak ma minden ágazatát egyesítené. A 116 §-ból álló tervezet egé szében nem áll rendelkezésünkre, legfontosabb részleteit a Ma gyar Filmből ismerhetjük.18 Alapvető változtatási szándékot sejtet a rendelet-tervezet el ső két szakasza: „l.§. A Filmkamara a filmgyártók, filmkölcsönzők, mozgó képüzemengedélyesek, valamint mindezen vállalatoknál alkal mazott személyek önkormányzati szervezete. 2.§. A Filmkamara feladata a filmgyártás, a filmforgalmazás és a filmelőadás körében a nemzeti szellem és a keresztény er16 Az améta-rendelet. In: Magyar Film. 1940. február 3. 2-4. old. 17 A százalékos játszás kérdéséhez. In: Magyar Film. 1940. január 20. 2. old. 18 A Kamara átszervezése. Az előkészítő bizottság javaslata. In: Magyar Film. 1940. február 10. 2-4. old.


117

köles követelményeinek érvényrejuttatása és biztosítása, a Ka mara kötelékébe tartozók erkölcsi, gazdasági, testületi és szoci ális érdekeinek megvédése és előmozdítása, hivatásuk gya korlásával járó jogok védelme és kötelességeik teljesítésének el lenőrzése, felettük fegyelmi hatóság gyakorlása, állásfoglalás és javaslattétel a filmgyártásra, filmforgalmazásra és filmelőadásra vonatkozó minden kérdésben. A Filmkamara gondoskodik a filmművészeti hivatás nemzeti és művészi színvonalának fejlesztéséről, a munkaközvetítés megszervezéséről és az ellenérdekű tagoknak a filmszakmában való békés együttműködéséről is. A filmszakma minden kérdésében felvilágosítást és véleményt ad a minisztériumoknak, az ország törvényhatóságainak, bíró ságoknak vagy más hatóságoknak, hivataloknak és magánsze mélyeknek. " 19 Az alaprendelet megfelelő rendelkezéseihez képest változást jelent a három szakmai ágazat bevonása a kamara hatáskörébe. A szociális és testületi érdekvédelem az alaprendeletben is sze repelt, újdonság viszont az erkölcsi és a gazdasági érdekvéde lem megjelenése. Az alaprendelet csak a művészi színvonal fej lesztését határozta meg a kamara feladataként, a bizottság ja vaslata szerint a jövőben a „nemzeti színvonal" fejlesztése is feladatukká válna. Az alaprendeletben nem szerepelt az ellenér dekű tagok békés együttműködéséről szóló passzus sem. Az erkölcsi érdekvédelem mibenlétét nem tudjuk közelebb ről meghatározni. A gazdasági érdekvédelem már konkrétabb feladat, voltaképp szakszervezeti jogosultság lenne. Nem való színű azonban, hogy a tervezet szerzői klasszikus szakszerveze ti funkciót kívántak volna a kamara hatáskörébe vonni, inkább a gazdasági érdekvédelem korporációs keretek közötti képvise letére gondoltak. Az ellenérdekű tagok békés együttműködésére való utalás is az olasz korporációs eszmék hatására utal. A tervezet szerint a kamara öt szakosztályból állna: „/. A filmgyártók szakosztályába tartoznak: 1. a gyári üzemek (műtermek, laboratóriumok) és 2. a filmgyártó vállalatok. 19 U.o. 2. old.

118


II. A filmkölcsönzők szakosztályába tartoznak: a fdmkölcsönzéssel, fdmkereskedelemmel, vagy filmközvetí tésselfoglalkozó vállalatok vagy vállalkozók. III. A mozgóképüzemengedélyesek (társengedélyesek), szak osztályába tartoznak: a mozgóképüzemengedélyesek (társengedélyesek). IV. A filmgyártási alkalmazottak szakosztályába tartoznak: a, a gyári üzemek (műtermek, laboratóriumok) és a filmgyár tó vállalatok alkalmazott ügyvezető igazgatói b, a művészeti alkalmazottak (filmszcenáriumírók, filmzene szerzők, filmdramaturgok, rendezők, rendezői asszisztensek, rendezői segédek, építészek, díszlettervezők, hangmérnökök és hangmesterek, filmoperatőrök, filmösszeállítók, állófényképé szek, plakáttervezők) c, a technikai alkalmazottak (gyártási vezetők, felvételveze tők, ügyelők, üzemmérnökök, hangmérnökök segédei, diszletmesterek, világítási vezetők, sminkmesterek) d, adminisztratív alkalmazottak (gyári és gyártási tisztvise lők). V. A filmkölcsönző és mozgófényképet előadó vállalatok al kalmazottainak szakosztályába tartoznak: a vállalatok ügyvezető igazgatói, kölesönosztály vezetői, fe lelős üzemvezetői, műsorkötői, feliratforditói, sajtófőnökei, tit kárai és mindezen személyek helyettesei és az utazók. " 20 A felsorolás több, mint zavarbaejtő. Magába foglalja a há rom szakmai ágazathoz tartozó vállalatokat és szervezeteket, te hát a filmgyárakat, gyártó cégeket, kölcsönző vállalatokat és a mozisokat (az első három szakosztály), a gyárak és gyártó cé gek vezetőit, a filmek készítésében konkrétan részt vevők egy részét (negyedik szakosztály), továbbá a kölcsönző cégek és mozik főbb alkalmazottait. Az első három szakosztályba tartozó vállalatokban dolgozók a negyedik és ötödik szakosztály tagjai lennének. Az első szak osztályba egyaránt beletartozna a Hunnia, az MFI és az egy fil met gyártó magáncégek. A bennük dolgozók (igazgatók, film rendezők és plakáttervezők egyaránt) azonban a negyedik szak20 U.o.


119

osztály tagjai lennének. Sehol sem találjuk azonban azokat, aki ket az 1938-as alaprendelet az előadóművészek szakosztályába sorolt: a filmszínészeket, énekeseket és táncosokat. A filmek ben szereplő színészek nyilván a filmművészeti kamarától füg getlen színházi kamara tagjai lennének. Az 1938-as rendelet ál tal a művészeti segédszemélyzet szakcsoportjába sorolt zeneka ri tagok pedig minden bizonnyal a zenekamara tagjai lennének. A színészek, énekesek, táncosok és zenészek kihagyása egyéb ként nem nélkülöz némi logikát. Ellenkező esetben ugyanis a kettős tagság követelménye okozhatna problémákat. Sokkal na gyobb gondot jelent az a kettősség, amely külön szakosztá lyokba sorolja a cégeket és azok alkalmazottait. Nem is érthető pontosan hogyan, milyen minőségében tartozik a Hunnia pél dául az első szakosztályba, ha annak ügyvezető igazgatója és összes vezető tisztviselője a negyedik szakosztály tagja. Ho gyan, milyen kompetenciával fogja egybe az MFI ügyvezető igazgatóját és mondjuk a Csörögi-Film ügyvezetőjét a negyedik szakosztály a pontja alatti feltételezett szervezeti egység? Jólle het nem ismerjük az előkészítő bizottság által készített teljes tervezetet, részletei dilettantizmusról árulkodnak. A kamara tervezett szervezeti felépítését a teljes tervezet hiá nyában csak vázlatosan és töredékesen ismertethetjük. Az egyes szakosztályok taggyűlései választanák meg a szakosztályok el nökét, alelnökét, választmányi tagjait, a közgyűlési küldötteket és a filmszakmai döntőbíróság tagjait. Elbírálnák továbbá az ál taluk választott választmány döntéseit. A közgyűlés az öt szak osztály taggyűlése által megválasztott 10-10 küldöttből, az igazgatóvá!asztmányból és a közös kamarai tisztikarból állna. Megválasztaná a kamara elnökét, főtitkárát, főügyészét, főpénztárosát és főellenőrét. Elbírálná az igazgatóvalasztmány határo zatai ellen beadott fellebbezéseket, a kamara éves működéséről készített jelentést, megállapítaná az ügyrendet, felülvizsgálná a zárszámadást, előkészítené a tisztikar választását, döntene va gyonszerzés, megterhelés, elidegenítés tárgyában. Az igazgató választmány a kamara elnökéből, főtitkárából, főügyészéből, a szakosztályok elnökeiből és a szakosztályokból kiküldött 4-4 (összesen 20) igazgatóválasztmányi tagból állna. Ez a szerv ké szítené elő a közgyűlés határozatainak végrehajtását, megvá-

120


lasztaná az Országos Filmtanács tagjait, megállapítaná a költ ségvetést, kezelné a kamara vagyonát, felügyeletet gyakorolna a tagok felett. A szakosztályok választmányai hasonló szerepet töltenének be az egyes szakosztályi taggyűlések vonatkozásá ban, mint az igazgatóválasztmány a közgyűlés vonatkozásában. A kamara tisztikara az elnökből, az öt szakosztályi elnökből (ők lennének a kamara alelnökei), a főtitkárból, főügyészből, főpénztárosból és főellenőrből állna. Az elnök a filmszakmán kívül álló nem kamarai tag is lehetne. 0 képviselné a kamarát kifelé. A filmkamara felett a felügyeletet a vallás- és közoktatás ügyi miniszter, belügyi igazgatást érintő kérdésekben a belügy miniszterrel, a kereskedelmi és ipari kérdésekben a kereske delmi és iparügyi miniszterrel közösen a gyakorolná. A korábbi rendelettel szemben a tervezet által javasolt leg jelentősebb változás abban áll, hogy a kamarának nemcsak ter mészetes személyek lennének a tagjai, hanem abban jogi sze mélyek is helyet kapnának. Ez a változtatás egyben a tervezet legproblematikusabb pontja. Az állami filmgyárak, gyártó és forgalmazó magáncégek ugyanúgy képviselve lennének benne, mint a szakmában dolgozó egyének. A tervezetből nem derül ki, hogyan viszonyulnak egymáshoz ezek az eltérő minőségű és súlyú „alkotóelemek". Hozzátehetjük, nem is nagyon képzelhe tő el olyan megoldás, amely ezt a problémát megnyugtatóan rendezné. Az előkészítő bizottság javaslatát felterjesztette a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba. A minisztérium nem siette el a választ. A miniszter február végén konstatálta, hogy a decembe ri lemondások következtében a filmművészeti választmány kép telen ellátni feladatát, ezért működését felfüggesztette. A film művészeti főosztály élére miniszteri biztosként Kiss Ferencet küldte ki, és felruházta a választmány hatáskörével.21 A lap megértően fogadta a miniszter lépését. Megállapította, hogy nem lenne értelme újabb választmány alakításának, hiszen az a második zsidótörvény módosító rendelkezései miatt úgy21 Kiss Ferenc a Kamara fílmosztályának miniszteri biztosa. In: Magyar Film. 1940. március 2. 2. old.


121

sem képviselhetné az újjászervezendő kamara tagjait, mert a mozisok képviselet nélkül maradtak volna.22 UJ SZAKÉRTŐI Kiss Ferenc ezután a hatáskörébe utalt BIZOTTSÁG ügyek ellátására szakértői bizottságot hozott létre. A bizottságban a helyükön maradt régi választmányi tago kon (Güttler Antal, Pulvári Károly) kívül jórészt olyanok kap tak helyet, akik az új kamarai tervezetet megalkotó bizottságnak is tagjai voltak (Cserépy Arzén, Erdélyi István, szalontai Kiss Miklós, Morvay Pál, Rennard Béla, Tőrey Zoltán). Kiss négy új tagot vont be ideiglenes vezérkarába: Barla Lászlót, Bingert Já nost, Szentpály Istvánt és Vörös Gyulát.23 A bizottság alakuló ülésére március 13-án került sor. A testület azonnal két részre oszlott. A Felvételi bizottság elnöke Tőrey Zoltán lett, tagjai Erdélyi, szalontai Kiss, Morvay, Pulvári és Tamásy voltak. A gyártási bizottság természetesen Bingert vezetésével alakult meg, tagságát Barla, Cserépy, Güttler, Rennard, Szentpály és Vörös alkották. Kiss eszerint a további tagfelvételek és a gyár tás megindításának ügyét tekintette leginkább halaszthatatlan feladatának.24 A Hunnia szanálásának ügye ekkor még nem zá rult le véglegesen, a gyár ismét leállt, a tavaszi vezércikkek is foként ezzel a témával foglalkoztak. A kérdés megoldásában a kamarának nem sok szerepe volt, ez rajta kívül álló erőkön mú lott. A gyártás leállásának ügyében például nemcsak a kamara hallatta hangját, hanem az OMME is felirattal fordult az ONFB-hez. Az OMME-ben továbbra is döntő szerepet játszó régi gyártó-forgalmazókat kellemetlenül érintette a zsidótörvé nyek következtében kiesettek helyét betölteni kívánó, új, több nyire tapasztalat és szaktudás nélküli keresztény cégek jelent kezése. A zsidótörvények mellékhatásaként jelentkező konku renciával szemben védekezni kényszerültek. Ezt a célt szolgálta memorandumuk több pontja: 22 Miniszteri biztos a Filmkamara élén. In: Magyar Film. 1940. március 9. 1. old. 23 Szakértői bizottságot hivott egybe a Kamara miniszteri biztosa In: Magyar Film. 1940. március 9. 2. old. 24 A Filmkamara szakértő-bizottságának alakuló-ülése. In: Magyar Film. 1940. március 16. 6. old.

122


„ Gondoskodjék a Nemzeti Filmbizottság arról, hogy a műte rem kiutalásoknál egy-egy önálló gyártó cég egy évad folyamán háromnál több filmet ne készíthessen. Gondoskodjék a Nemzeti Filmbizottság arról, hogy a műter mi kiutalásoknál az állandó filmgyártói és filmkölcsönzői szer vezettel rendelkező filmgyártó-vállalkozók sorrendi elsőbbséget élvezzenek az újonnan alakuló, vagy alkalmi gyártó cégekkel szemben." 25 1940-ben a gyártási kedv tehát - a gyártási válságtól füg getlenül - akkora volt, hogy a régi cégeket képviselő érdek képviselet zárt szám bevezetésére tett javaslatot. Tették ezt ab ban a reményben, hogy az ONFB-nél elsőbbséget fognak kapni az újakkal szemben. Ez többnyire így is történt. A memoran dumban azt is követelték továbbá, hogy az ONFB szüntesse meg a Hunnia érdekében korábban bevezetett, az MFI-t érintő gyártási zárlatot. A kamara átszervezése körüli zavarok következtében 1940ben Kiss Ferencék filmszakmai szerepe igencsak csökkent. Hiá nyuk azonban nem volt érezhető a filmes közéletben. Mint az várható volt, semmi jel nem mutatott például arra, hogy az ONFB „bekebelezésére" irányuló szándékukat a felsőbb hatósá gok támogatnák. Pedig az ONFB működése körül sem volt minden rendben. Az 1939-ben létrehozott szervezet tevékenységének első évé ben ugyanúgy nem találta meg helyét a szakmai struktúrában, mint a kamara. Vezetőjéről, Zsindely Ferencről tudjuk, hogy filmpolitikai tapasztalata nem haladta meg a kamara irányítóiét. A kormányzatnak azonban előbb-utóbb el kellett döntenie, hogy kire bízza a szakma ügyeinek legfelsőbb irányítását: a ke vésszámú döntéshozóból álló testületre, vagy a molochként ter jeszkedni vágyó, korporatív-fasiszta ábrándokat dédelgető monstre érdekképviseletre. Döntését - igaz, egyelőre csak rövid távon - praktikus okok határozták meg: a könnyebben kezelhe tőt preferálta. 25 Az OMME a magyar filmgyártásért. A magyar filmkölcsönzők és filmgyártók érdekképviselete felirattal fordult az érdekelt minisztériumokhoz. In: Magyar Film. 1940. május 11.4. old.


123

Ennek bizonyos tünetei már 1940 májusában megmutatkoz tak. A háborús konjunktúra jelei ekkor már kimutathatóak voltak afilmiparban.Vegyük sorra őket. A HÁBORÚS A háború következtében megnőtt a laKONJUNKTÚRA OKAI kosság mozilátogatási kedve. Bár nem mutatható ki, hogy a mozik megnövekedett bevétele mennyiben köszönhető ennek a társadalomlélektani jelenségnek, úgy vé lem, mindez nem szorul további bizonyításra. Másrészt a háborús években megnőtt a mozik száma. Ennek a konjunkturális jelenségnek az oka részben külpolitikai ténye zőknek (az 1938. novemberi első-, és az 1940. augusztusi máso dik bécsi döntésnek) köszönhető. 1938-ban Budapesten 86, vidéken 430 mozi működött. 1939re ez a szám 89-re, illetve 464-re emelkedett. A második bécsi döntés ebben a vonatkozásban még látványosabb eredményeket hozott: míg a fővárosi mozik száma 1940-ben 92-re nőtt, az er délyi részek visszacsatolása következtében a vidéki mozik szá ma már elérte az 523-at. A mozikapacitás további bővülését vonta maga után az úgy nevezett keskenyfilmszínházak megjelenése is. A vidék mozik kal ésfilmekkelvaló ellátását növelő keskenyfilm-akció egyéb ként a Kozma irányítása alatt álló MFI ötlete volt, megva lósulása is az ő bevételeiket növelte. 1939-ben 80, 1940-ben pe dig már 150 keskenyfilmszínház működött.26 A filmgyártás oldaláról nézve - éppen a még mindig akut gyártási válság következtében - a kétségtelenül érezhető kon junktúrát nem tudjuk számszerű adatokkal alátámasztani. 1937ben 37, 1938-ban 32, 1939-ben 29, 1940-ben pedig 36 magyar játékfilm készült. Tehát a játékfilmek száma még 1940-ben sem érte el az őrségváltás előtti „utolsó szakmai békeévben" gyár tottakét.27 26 A mozik és a keskenyfilmszínházak számának növekedéséről az 1939-es és az 1940-es évre vonatkozólag lásd: A Budapesti Kereskedelmi- és Iparkamara je lentése a filmről. In: Magyar Film. 1940. augusztus 17. 2-3. old. és Magyar Film. 1941. augusztus 30. 2-3. old. A vidéki mozik számának emelkedését nem kizárólagosan a bécsi döntések okozták, de döntő szerepük volt benne. 27 A Budapesti Kereskedelmi- és Iparkamara jelentése a filmről. In: Magyar Film 1941. augusztus 30. 2. old.

124


A forgalmazói szektoron belüli számszerű változások - a for galmazói és gyártó ágazat szétválaszthatatlansága miatt - ön magukban nem alkalmasak a konjunktúra érzékeltetésére. A tel jesség kedvéért azonban megjegyezzük, hogy 1939-ben 8 új kölcsönző cég, 1940-ben pedig újabb 11 kezdte meg működé sét.28 A háborús konjunktúráról alkotott képünket a filmkivitel és filmbehozatal mérlegében történt változások is befolyásolják. Ez ismét a külpolitikai helyzet függvénye volt. A szembenálló országok filmjeinek elhelyezési lehetőségeit a háborús helyzet messzemenően meghatározta. Bár ebben a vonatkozásban a nagy átrendeződés 1940-ben még nem fejeződött be, a változás már ekkor is érezhető volt. Az OMME 1939 végén tartott köz gyűlésének ismertetésénél már utaltunk a tengerentúli filmek behozatali korlátozásának várható következményeire. Az itthon bemutatott amerikai filmek száma rohamosan csökkent: 1938ban 111, 1939-ben 93, 1940-ben pedig már csak 66 amerikai filmet láthatott a hazai közönség.29 A filmexport számára is konjunkturális reményekkel kecseg tetett a háború. Ezt is az OMME ismerte fel először, még 1939ben.30 Kik vehették volna kezükbe a kivitel irányítását? Szóba jöhetett volna az OMME, mint a legnagyobb tapasztalattal ren delkező szakmai szervezet. Ebben az esetben azonban a filmex port ügyeit egy magáncégekből álló érdekképviselet intézte vol na. A filmipar állami irányításának korában ez a lehetőség nem jöhetett szóba. Maradt tehát a kamara vagy az ONFB. A film ipart irányító kormánykörök az utóbbi mellett döntöttek. Az ONFB javaslatára a külföldi értékesítés jogát a Hunnia és az MFI kapta meg. A döntés értelmében a filmeket a jövőben az őket készítő gyár forgalmazza.31 28 U.o. 3. old. 29 U.o. 2. old. Egyértelműnek tűnik, hogy ebben az esetben nem a nézők ízlése változott meg. Ráadásul 1940-ben a magyarországi teleppel rendelkező ameri kai kölcsönvállalatok elsősorban meglévő készleteik kihelyezésével foglalkoz tak. Egyre ritkábban került sor a legújabb filmek bemutatására. 30 Lásd az OMME 1939-es közgyűléséről írottakat. (103-105. old.) 31 A magyar filmek értékesítése külföldön. Filmkiviteli egység. In: Magyar Film. 1940. május 11. 4. old.


125

AZ ONFB ÁTSZERVEZÉSE Május végén Tomcsányi Kálmán 1940 JÚNIUSÁBAN államtitkár vezetésével a filmipar egészének helyzetét áttekintő értekezletet tartottak a Belügymi nisztériumban. Az értekezleten a kormány részéről elsősorban a belügyi és a vallás- és közoktatásügyi tárca képviselői vettek részt, de jelen voltak a külügy, a honvédelem, és a kereskede lemügy delegáltjai is. A szakma részéről meghívták a kamara, az OMME, az MMOE képviselőit, valamint Bingertet a Hunnia képviseletében. A kamarát reprezentáló Tőrey egyben az MFI érdekeit is képviselhette. Szóba került az améta-kérdés, a Hun nia szanálásának ügye és ismertették az ONFB átszervezését is. 32 Az utóbbi azt jelentette, hogy a kormány a vallás- és köz oktatásügyi minisztérium kezébe adta a filmügyek irányítását. Az erről megjelent 3.730/1940. M.E. sz. rendelet ugyanis oly képpen módosította az ONFB felállításáról szóló 2.240/1939 M.E. sz. rendeletet, hogy az ONFB elnökét és főtitkárát ezentúl nem a miniszterelnök, hanem a vallás- és közoktatásügyi mi niszter nevezi ki. Az ONFB és a kamara tehát ugyanannak a minisztériumnak a hatáskörébe került. Ezzel a döntéssel az egy séges állami irányítás megteremtését gátló hatásköri összeütkö zések lehetősége jelentősen csökkent. Zsindely végre visszavonulhatott, az ONFB új elnöke, Wlassics Gyula báró VKM államtitkár lett, a főtitkári tisztet pedig Balogh László, a VKM osztálytanácsosa töltötte be. A bizottság újjászervezésének időpontja egybeesett a gyártási szándéknyi latkozatok leadásának időpontjával (35 gyártó cég 99 tervvel je lentkezett). Az új vezetés azonnal felvette a kapcsolatot a gyá rakkal és informálódott az egyes produkciók készültségi fo káról. Az MFI számára további hat film készítését engedé lyezték. Az új ONFB gyorsan és energikusan intézkedő szerve zet benyomását keltette.33

32 Értekezlet a belügyminisztériumban és Az Országos Nemzeti Filmbizottság át szervezése. Mindkét cikket lásd: Magyar Film. 1940. június 1. 2. old. 33 Wlassics Gyula báró nyilatkozata az új magyar filmgyártásról, a Kamara szét választásáról és a Filmhétről. In: Magyar Film. 1940. június 8. 2. old.

126


A vallás- és közoktatásügy vezetői most először kaptak fel hatalmazást a kormánytól arra, hogy a filmügyeket saját hatás körükben, saját elhatározásuk alapján irányítsák. A tárca megnövekedett filmirányítói hatáskörének megfele lően átalakította saját szervezeti felépítését is. Az Antalfia An tal miniszteri tanácsos vezette népművelési főosztály keretében létrehozták a filmügy osztályt, vezetésével Balogh Lászlót bíz ták meg. A filmügyek egyébként báró Wlassics Gyula államtit kár alá tartoztak.34 A minisztériumnak nem kellett többé attól tartania, hogy a kamarával kapcsolatos elképzeléseit más tárca szándékai ke resztezhetik. A kormány ugyanis 1940. május végén tárgyalta a Színház- és Filmművészeti Kamara szétválasztásának ügyét. Ennek érdekében módosítani kellett a kamarák felállítását sza bályozó zsidótörvényeket. A minisztertanácsi jegyzőkönyv ta núsága szerint a vallás- és közoktatásügyi miniszter általános felhatalmazást kapott a kormánytól arra, hogy a művészeti ka marák ügyét a jövőben saját hatáskörében szabályozza: „Az ügy ilyen állásában a törvényhozás újabb felhatalmazá sa szükséges ahhoz, hogy a színművészeti és filmművészeti ka mara kettevalasztassék és új szervezete megállapittassék. Ebből a célból törvényjavaslatot kíván előadó miniszter úr az ország gyűlés képviselőháza elé terjeszteni. A törvényjavaslat bemuta tott tervezete szerint a kettéválasztáshoz és az új szervezet meg állapításához szükséges felhatalmazást a vallás- és közoktatás ügyi miniszter kapná. Az egységes megoldás és tárgyszerű összefüggés okából, ugyanaz a tervezet az 1939:IV. t.c. 9. §ának utolsó bekezdésétől eltérően azt a rendelkezést is tartal mazza, hogy az újabb művészeti kamarák felállítására is a val lás- és közoktatásügyi miniszter hivatott, (kiemelés S.T.)" 35 A KAMARA ÁTSZERVEZÉSÉNEK ÜGYE A minisztertanácsi A KÉPVISELŐHÁZ ELÉ KERÜL határozatnak megfe lelően június 4-én, kedden délután Hóman Bálint vallás- és köz34 Hóman Bálint kultuszminiszter nyilatkozata a magyar film egységes irányításá ról és nemzeti feladatairól. In: Magyar Film. 1940. június 29. 5. old. 35 O.L. K-27. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek xeroxmásolatai. 1940. májusi ülé sek anyaga.


127

oktatásügyi miniszter beterjesztette a Házban a kamara szétvá lasztásáról szóló kétszakaszos törvényjavaslatot: „ Törvényjavaslat a művészeti kamarák felállításáról és szer vezetük megállapításáról l.§. Felhatalmaztatik a vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy az 1958:XV. t.c. 2. és 3.§-aiban foglalt rendelkezések alapján felállított Színművészeti és Filmművészeti Kamarát ren delettel megszüntesse és ehelyett színházi kamara és filmkamara, továbbá ezen felül zenekamara, valamint más művészeti ka marák és szükséghez képest a kamarák részére összefoglaló szerv felállításáról és szervezetének megállapításáról az 1938.XV. t.c. 2. és 3. §-aiban foglalt rendelkezések figyelembe vételével rendeletben gondoskodjék. A vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1939:1V. t.c. 9. §ában foglalt rendelkezés megfelelő figyelembevételével rende letben állapítja meg azt, hogy milyen foglalkozások körében működő személyek tartoznak az első bekezdésben megjelölt ka marák tagjai közé, továbbá, hogy melyek azok a foglalkozási ágak, amelyekben mint önálló vállalkozók vagy munkavállalók (alkalmazottak) csak kamarai tagok működhetnek. 2.§. A jelen törvény kihirdetésének napján lép hatályba, ha tálybalépésével az 1938. évi XV. t.c. 2.§-a első bekezdésének b, pontjában, valamint az 1939:IV. t.c. 9.§-ának utolsó bekezdésé ben foglalt rendelkezések hatályukat vesztik. Budapest, 1940. évi május hó 31. napján. m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter"

36

A filmügyek irányításában és a kamara további sorsában egyaránt döntő szerepet játszó törvényjavaslat indoklásából az is kiderül, hogy miben látta a kormány az előző évben felállított kamara működésének legfőbb hibáit: „A kamarai szervezet fogyatékosságai főként abból erednek, hogy a szervezet megalapításával ennek a kamarának sajátos természete és céljai kellőképpen nem érvényesülhettek, mert a 36 A törvényjavaslat szövegét lásd: O.L. K-27. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek xeroxmásolatai. 1940. májusi ülések iratanyaga.

128


szervezet meghatározásában annak idején elsősorban az volt a döntő szempont, hogy az újonnan felállítandó kamara szerveze te minél teljesebben megegyezzék az akkor már megvolt kama rák szervezetével. Az akkor már megvolt (ügyvédi, közjegyzői, mérnöki, orvosi stb.) kamarák azonban más viszonyok között és más célok szol gálatára keletkeztek. Ezek a kamarák elsősorban önkormányza ti szervezetek és tagjaik érdekeinek előmozdítására alakultak. Tagjaik azonos foglalkozásúak. A tagok műveltségi színvonalá ban és társadalmi helyzetében nincs számbavehető eltérés. A ta gok magánérdekei is rendszerint egyezőek. A régi kamarák mű ködése többé-kevésbé kimerült az érdekképviseletben, a hivatás tisztességének ápolásában és a tagok szociális érdekeinek gon dozásában, valamint a fegyelmi bíráskodásban. A művészeti kamaráknak ezzel szemben magasabb nemzet- és művelődéspolitikai hivatást jelölt ki az 1938.XV. t.c. 2. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezés. A művészeti kama rákban tehát a nemzeti közösség egyetemes szempontjai mellett a tagok magánérdekeinek, gazdasági törekvéseinek és a csupán ezek körül mozgó önkormányzatnak csak másodrendű jelentősé ge lehet. A másodrendű jelentőségű magánérdekek és gazdasá gi törekvések sikeres szolgálatára sem alkalmas azonban a ka marai szervezet, amelynek a színművészeti és filmművészeti ka marafelállításakor már megvolt többi kamarák szervezete meg felelt. A színművészeti és filmművészeti kamarai tagok ugyanis részben munkaadók, részben munkavállalók. A tagok között vannak művészek, tisztviselők, iparosok és kereskedelmi foglal kozásúak. Vannak alkotók, vállalkozók, kivitelezők és segédek. Társadalmi és műveltségi színvonaluk között is lényeges kü lönbségek állapíthatók meg. Ilyen körülmények között ennek a kamarának a tagjait egységes gazdasági érdekek legfeljebb nagy általánosságban fűzhetik egybe (pl. a kedvező színházi és filmkonjunktúra biztosítása). A mindennapi élet részleteiben azonban állandó ellentétek vannak a tagok gazdasági magánér dekei között. A kamara tagjainak vegyes összetétele és gazdasá gi érdekeinek ellentéte kétségessé teszi, hogy a tárgyilagos ér dekképviselet és önkormányzati működés megnyilatkozhatik-e


129

olyan szervezetben, amelynek alapján a többi kamarák (ügyvé di, közjegyzői, orvosi stb.) működnek. A színművészeti és filmművészeti kamara szervezeti nehézsé geit betetőzi az a további adott körülmény, hogy a tapasztalat szerint a színház és a film között jóval több a szétválasztó elem, mint az összetartó kapocs. A színházi vállalkozás működése, gazdasági háttere, az ebben a vállalkozásban szereplő szemé lyek feladatköre, egészen másképp alakul, mint a filmvállalko zásban. A feladatok eltérő természete és az azokban foglalkoz tatott személyek különböző érdekei, sokszor ellentétes irányok ba vezető törekvései csaknem kizárják, hogy a színház és film körül érdekelt személyeket egyetlen kamarába tartósan lehessen egyesíteni és a két nagy csoport között az egységes vezetés ér dekében szükséges egyensúlyi állapotot meg lehessen őrizni. A színművészeti és filmművészeti kamara ismertetett helyze tében gyökeres változást csak az a rendezés hozhat, amely e ka mara tagjai részére külön színházi- és külön filmkamarát alkot na és az új kamarák részére a kamarák sajátos céljának és ma gasabb nemzeti és művelődéspolitikai hivatásának megfelelő szervezetet biztosítana." 37 A törvényjavaslat előadójául Hóman Mester Miklós kor mánypárti képviselőt kérte fel, akinek később még nagy szerepe lesz a filmügyek irányításában. A benyújtott törvényjavaslatot a Nemzetgyűlés mindkét háza elfogadta és 1940/XIX. számú törvényként július 12-én életbe is léptették.38 A kamara vezetői bizakodással tekintettek a jö vőbe: „A továbbiakban tehát a miniszter rendeletétől függ, hogy mikor és milyen felépítésben valósul meg a nemzeti, magyar filmszakmát összefogó új kamara. Altalános várakozással tekint a szakma az új miniszteri rendelet elé, amelynek kamarai terve zetén az első év tapasztalatai alapján a szakma minden rétegé nek kiemelkedő szakemberei hónapokon keresztül dolgoztak,

37 A kamara szétválasztásáról szóló törvényjavaslat indoklása. In: Magyar Film. 1940. június 15. 2. old. 38 Életbelépett az új kamarai törvény. In: Magyar Film. 1940. július 27. 2. old.

130


hogy minden tekintetben a legjobb javaslatot terjeszthessék az illetékesek elé. Az a gyors intézkedés, amellyel a magyar filmügyek legilleté kesebb fóruma a szakma kívánságát a megvalósulás felé segí tette, jogos reményt nyújt arra hogy a legközelebbi jövőben megjelenik a második kamarai rendelet és így az új szakmai év ben már az új Filmkamara egészséges szervezeti felépítésében és hathatós támogatásával törekedhetik a szakma céljai megva lósításáért. " 39 A KAMARA A Az önbizalom visszatértével a lapSTROHMANNOK ELLEN b a n i s m é t m e gj e lent a filmszakmai őrségváltás korábbi időszakából ismert militáns hangnem is. Az a tény, hogy a zsidótörvények következtében a szakmában egy re kevesebb zsidó működhetett, az antiszemita szólamok kisebb módosítására késztette a kamara vezetőit. A támadás elsőszámú célpontjaivá most a háttérben tevékenykedő zsidók és a „zsidóbérenc" strohmannok váltak: „Nem az volt a főcél, hogy keresztény urak többé-kevésbbé jólfizetett állásokhoz jussanak, hanem az, hogy ezeken a helye ken valóban ők dolgozzanak és megvalósítsák a nemzeti magyar film- és moziszakmát. A nemzeti őrségváltást a strohmann-rendszertől óriási távol ság választja el és a kettő között rengeteg az átmeneti fokozat. Az őrségváltásra felvonult gárda minden tagjának lelkiismereti és erkölcsi kötelessége, hogy ne álljon fizetett bábként a leváltandók zsoldjában, hanem - ha egycsapásra nem is sikerül, fokról-fokra megvalósítsa feladatát. " 40 Nem egyszerűen arról van szó, hogy a következetes antisze mita „sohasem lehet elégedett". Az antiszemita érvrendszerben mindig találhatunk olyan elemeket, amelyek látszólag azt a célt szolgálják, hogy racionálisnak tűnő érvekkel indokolják az anti szemita propaganda vagy az antiszemita politika sikertelensé gét. Valójában azonban nem ez a feladatuk. Az ilyen számvetés ugyanis könnyen valóban racionális eredményre, az egész érve lés irracionalitásának belátására vezetne. A sikertelenséget in39 A megvalósulás útján. In: Magyar Film. 1940. július 27. 1. old. 40 Elég volt! In: Magyar Film. 1940. július 13. 1. old.


131

dokló érvek funkciója más: az irracionális végső cél fokozatos elfogadtatása a feladatuk. Azt a célt szolgálják, hogy előkészít sék a talajt a mitikussá-démonivá növelt zsidó ellenségkép kons tans elemének, a zsidó világösszeesküvés toposzának befogadá sára. A leváltandók zsoldjában állókra vonatkozó sorok a zsidó világösszeesküvés „őseszméjéből" erednek.41 A szálakat titok ban továbbra is kezében tartó, láthatatlan ellenféllel szemben aztán majd minden eszköz felhasználása megengedhető lesz. Az ilyen „alkalmazzuk a törvény teljes szigorát" típusú érvelés a közömböseket és a gyengébb lelkű antiszemitákat is megnyug tatja: „nincs itt semmi baj, alkotmányos mederben haladnak a dolgok". Azoknak pedig, akik nem alkotmányos eszközökkel szeretnék megoldani a zsidókérdést, elegendő egy pillantást vetni a vezércikk címére {Elég volt!), hogy az Endlösung elfo-

41 A zsidó világösszeesküvés toposzának egyes elemei már az ókorban kialakul tak. A 19-20. században ismert formája a reformáció koráig vezethető vissza. A reformáció hívei az ellenreformációban nagy szerepet játszó jezsuita rend tagjait vádolták először azzal, hogy titkos világkormányt hoztak létre, amely a háttérből irányítja az uralkodókat és így meghatározza az európai politikát. A mítosz legfontosabb elemei a kulisszák mögött tevékenykedő, saját céljaikat ti tokban tartó, másokat annak érdekében bábként mozgató titokzatos erőkről ek kor alakultak ki. A legenda ezután önálló életre kelt, terjesztői a következő év századokban más-más csoportoknak tulajdonítottak a jezsuitákéhoz hasonló szerepet. A 18. században megjelenő szabadkőműves ellenségkép a jezsuita el lenségképre adott válasz volt. A zsidó világösszeesküvés vádja akkor keletke zett, amikor 1860-ban Párizsban létrejött a zsidóság emancipációját szolgáló, az antiszemitizmus ellen fellépő Alliance Israelite Universelle. A zsidó-világ kormányról szóló fantáziák kialakulásának újabb lendületet adott az 1897-ben Baselben megrendezett cionista kongresszus. A mítosz terjesztői szerint a nem zetközi zsidó szervezetek ugyanúgy a zsidó világkormány fedőszervei, mint a szabadkőművesség. A világkormány „programját" a „Cion bölcseinek titkos jegyzőkönyve" című, az antiszemiták által készített hamisítvány tartalmazza. A jegyzőkönyvről szóló mítoszt sok jobboldali radikális, antiszemita, újkonzerva tív szervezet felhasználta céljai érdekében. A nácik is átvették, és a 20. századi antiszemitizmus szinte összes megnyilvánulási formájában kimutatható a hatá sa. Sokszor csak egy-egy jelző alapján, vagy az „ősi" mítosz egy-egy cselek mény-fordulatának ismétlődéséből ismerhető fel a jelenléte. A Magyar Film ben megjelent antiszemita cikkek esetében is ez a helyzet. Nem ez az egyetlen több évszázados „vándormotívum", amely a modern, profán antiszemita érve lésben tettenérhető. A vérvád-legenda is ezek közé sorolható.

132


gadását még esetlegesen gátló morális és pszichikai gátlásaik megrendülj ének.42 Július végén két, a filmipart érintő belügyminiszteri rendelet is megjelent. A 70.200/1940. B.M. sz. rendelet a magyar filmek kötelező játszási arányát emelte fel a játszási évad mindkét felé ben 25-25 %-ra. A 75.000/1940. B.M. sz. rendelet megszűntet te a cenzúrajegyek rendszerét az 1200 méternél hosszabb játék filmek, valamint a rövidfilmek vonatkozásában. A cenzú rajegyek beszolgáltatási kötelezettsége helyébe a készpénzfi zetést állította. A befizetett összegek 90 %-át a magyar játék filmgyártás támogatására, 10 %-át pedig a kulturális vagy mű vészi szempontból különösen kiváló magyar játékfilmek jutal mazására fordították.43 RENDELET A TÁRSULÁSI SZERZŐDÉSEK Augusztusban jeMEGSZÜNTETESEROL j e m - m e g a z 1940es év harmadik fontos filmes tárgyú jogszabálya. Az 5.660/1940.M.E. sz. rendelet a második zsidótörvényben foglalt előírásoknak megfelelően 1941. július 31.-től az összes addig még hatályát nem vesztett társulási szerződést megszűntette. Ez a rendelet kiemelkedően fontost az őrségváltás szempontjából: jogilag teljessé tette a moziszakma zsidótlanítását. Elsősorban a nagyobb mozikat érintette: a kisebb forgalmat lebonyolító mo42 Ugyan az Endlösungot (tehát a zsidókérdés végső megoldását) célzó wannsee-i konferencia csak 1942-ben került megrendezésre, annak eszméje és a gyakorla ta már hosszú évek óta megvalósulásra tört. 43 A 70.200/1940. B.M. sz. rendelet hosszas előzményekre tekinthet vissza. Az améta-típusú rendeletek a Kozma Miklós belügyminiszter nevéhez fűződő 1935. évi XIV. törvény, az úgynevezett filmtörvény folyományaként jelentek meg a harmincas évek második felében. Egy részük, mint például a 180.100/1935. B.M. számú, vagy a 175.100/1936. B.M. számú egyre nagyobb százalékos arányban írták elő a magyar vagy magyar nyelvre áttett (szinkroni zált) filmek bemutatását a mozikban. Más részük, mint például a 121.000/1937.V/a. B.M. számú, vagy a 121.600/ 1938.B.M. számú az ún. cen zúrajegyek számának megállapításával, vagy azok beszolgáltatásával foglalko zott. A cenzúrajegyek meghatározott értékkel bírtak és átruházhatók voltak. Az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottsághoz való beszolgáltatásuk nélkül nem le hetett külföldi játékfilmet bemutatni a mozikban. Cenzúrajegyet az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság adott ki magyar, vagy magyarra szinkronizált já tékfilmek után. A cenzúrajegyek rendszere tehát a magyar filmgyártás előmoz dítását volt hivatott elősegíteni.


133

zik haszna ritkán engedte meg a társak közötti felosztást. A ren delet kiadásával a Gerő-féle moziimpérium is érzékeny veszte ségeket szenvedett. A társulási szerződések révén hozzá tartozó moziktól a trösztnek meg kellett válnia. A keresztény engedé lyes a jogszabály hatálybalépése után három lehetőség közül választhatott. Átvehette a mozi teljes tulajdonjogát a pénzestárs kifizetése után, vagy kereshetett egy másik társat, aki megfelelt a zsidótörvény előírásainak. Ebben az esetben az új társaknak kellett gondoskodniuk a régi tőkéstárs kártalanításáról. Harma dik lehetőségként a hatóságok rendeltek ki hivatalból a szaktu dással általában nem bíró engedélyes mellé egy szakértő társat, ebben az esetben neki kellett gondoskodnia a régi tőkéstárs kár talanításáról.44 1940-ben - akárcsak a korábbi években - párhuzamosan, egymást kiegészítve haladt előre a filmszakmai őrségváltás és a magyar filmgyártás államilag irányított fejlesztésének ügye. Jú liusban a Hunnia rég várt szanálása is megtörtént.45 „KOMOLY MAGYAR Báró Wlassics Gyula, az ONFB elnöke ERTEKEKET!" dörgedelmes hangú vezércikkében ko moly hivatástudatot követelt a magyar filmek alkotóitól: „Az államilag irányított magyar filmgyártás minden tényező jét át kell hassa a komoly hivatástudat s nem tűrhetjük, hogy a közönség alantasabb ösztöneire számító vagy selejtes árut ter meljünk a nemzeti megújhodás korszakában. Filmgyártóink nagyrésze érzi is ezt s igyekszik olyan témakö röket érinteni és olyan feldolgozást nyújtani, amelytől szívgyö nyörködtető és léleknemesítő hatás várható, - de sajnos felme rült, nem elszigetelt esetek kapcsán, - mégis szükségesnek tar tom nyomatékosan figyelmeztetni mindenkit, aki a filmprodukci ók szellemi irányításában részt vesz, hogy eltökélt szándékom csak olyan szinopszist engedélyezni, melyben komoly magyar értéket találok s nem leszek hajlandó üres és léleknélküli film könyvekforgatásához segédkezet nyújtani. 44 Az 566O-1940.B.M. sz. rendelet margójára. In: Magyar Film. 1940. augusztus 31.4-5. old. 45 Fokozott ütemben. In: Magyar Film. 1940. június 15. 1. old.

134


Azok az idők elmúltak, amikor egy-egy kedvenc színésztől várt mókákra épített jelenetecskékben merült ki a forgatókönyviró csúcsteljesítménye és a film előkészítésénél minden más té nyezőt előbbrevalónak tekintettek, mint magát a könyvet, ame lyet néha hevenyészve, az utolsó pillanatban, nem írók, hanem mesteremberek eszkábáltak össze, néha felvétel közben, a műte remben is!" 46 Előtérbe került tehát a politikai okokból minden totalitárius rendszerben oly nagyra becsült forgatókönyv. Wlassics indula tos kirohanásából érezhető, hogy nincs messze az idő, amikor vesztükre - a forgatókönyvírók is reflektorfénybe kerülnek.47 Minden jól haladt tehát, a kamara újjászervezésének törvényi akadályai is megszűntek. A továbbiakban a vallás- és közokta tásügyi miniszter, Hóman Bálint elhatározásán múlt, hogy mi kor és milyen elvek alapján teremti újjá a filmkamarát. A várva várt rendelet kiadása azonban egyre késett. A kamara vezetői azonban szerencsére mindig tudták a késedelem okát. Szeptem berben úgy vélték: „A közelmúltban átélt történelmi események súlya és jelentő sége minden más kérdést háttérbe szorított. Semmi sem lehetett sürgős akkor, amikor keletmagyarországi és erdélyi területek hazatéréséről volt szó. (...) Értesüléseink szerint az új rendelet, amelyen már az utolsó simításokat végzik a vallás- és közokta tásügyi minisztériumban, a közeljövőben napvilágot lát. " 48 További három hónap is kevésnek bizonyult a rendelet meg jelentetésére. A késlekedésre decemberben is volt magyarázat: „A MAGYAR FILM olvasóival közölhetjük, hogy tudomá sunk szerint a rendelet már elkészült, illetékes helyen azonban nem adják ki a megfelelő rendeletet, mert meg kívánják várni a harmadik zsidótörvény megjelenését, hogy annak rendelkezéseit az önálló Filmkamara megszervezésénél már figyelembe vehes-

46 Báró Wlassics Gyula: Komoly hivatástudatot várunk a magyar filmek alko tóitól. In: Magyar Film. 1940. szeptember 21. 1. old. 47 Lásd az 1941 novemberében megkezdődött internálásokról írottakat. (154-157. old.) 48 A kamara átszervezése. In: Magyar Film. 1940. szeptember 28. 1. old.


135

sék és így ne fordulhasson elő, hogy az új törvény előírásai mi att esetleg harmadszor is át kelljen alakítani a Filmkama rát. " 49 1940-ben egyébként elmaradt a kamara közgyűlése is. Kiss Ferenc még novemberben érdeklődött a minisztériumban az évi rendes közgyűlés megtartása ügyében, és válaszként a követke ző rövid leiratot kapta: „ M. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium 21.026-1940. III. Hivatkozással folyó évi november hó 15-én 10.373-1940. szám alatt kelt felterjesztésére, értesítem a tek. Elnökséget, hogy az 1940. évben esedékes kamarai közgyűlés összehívásától eltekintek. A Színművészeti és Filmművészeti Kamara zárszám adására a gazdasági ügyek ellenőrzésével megbízott miniszteri megbízott urat felhívom. Mivel a Színművészeti és Filmművészeti Kamara megszűné se, illetve kettéválása a közeljövőben megtörténik, új költségve tés készítésére és annak bemutatására szükség nincsen. A Ka mara az eddigi keretek között folytatja munkáját. Felhívom a tek. Elnökséget, hogy a Kamara közgyűlése elé tartozó, a főosztályok működésére vonatkozó előterjesztést hoz zám terjessze fel. A közgyűlést elhalasztó rendeletemet a „Magyar Színészet" és a „Magyar Film" legközelebb megjelenő számában tegye közzé. Budapest, 1940 december hó 23-án. A miniszter helyett: Fáy s.k. államtitkár " Nem tudjuk pontosan, mekkora csalódást okozott a kamarai tagság körében az elmaradt közgyűlés, túl nagyot vihart azon49 Miért késik a Kamara szétválasztása? In: Magyar Film. 1940. december 14. 2. old.

136


ban valószínűleg nem kavart, hiszen Kiss Ferenc is ráért február elejéig az elhalasztó leirat közzétételével.50 A FILMIMPERIALIZMUS A szeptemberi velencei Biennalen JELENTKEZESE bemutatott magyar filmek állítóla gos sikeréről,51 a visszacsatolt erdélyi területekkel megnöveke dett filmfelvevő piacról52, és az Európából a háború miatt egyre inkább kiszoruló tengerentúli filmről a Magyar Film szerzőinek ismét eszükbe jutottak a filmexport előtt álló ígéretes távlatok. A lapban egyre gyakoribbá válnak a külföldi piac meghódításá ról szóló cikkek. Lassan kezdtek kibontakozni a következő év ben szárba szökkenő „kis magyar filmimperializmus" körvona lai: „Az európai helyzet változása a mai határainkon túl is alkal mat kínál a magyar filmek értékesítésére. Először Jugoszláviában találtak a magyar filmek értékes pi acra. Hamarosan jelentkeztek azután más országok is, amelyek filmellátását a háború következtében kieső amerikai, angol és francia filmek hiánya veszélyeztette és amelyek a német és az olasz filmek mellett Közép-Európában kerestek megfelelő szín vonalú filmkultúrát. Ilyen középeurópai állam csak Magyar ország s így a magyar filmgyártás felé fordultak keresletükkel a filmszűkét mind erősebben érző nemzetek. Jugoszlávia után Svédország, Dánia, Norvégia, Finnország, Hollandia, Németor szág, Svájc, Olaszország, Spanyolország, Bulgária, Törökor szág, Egyiptom, Szíria és Perzsia is jelentkezett már magyar fil mekért. (...) Tárt karokkal áll előttünk a kínálkozó alkalom. A magyar filmeseken múlik, hogy a magyar filmművészet a néma film korában betöltött nemzetközi szerepéhez hasonló pozíciót vívhasson ki Skandináviától Kis-Azsiáig. " 53

50 Elmarad a Kamara közgyűlése. In: Magyar Film. 1941. február 1, 10. old. 51 Az egyre inkább a „tengelyfilm" propagálására szervezett fesztiválon a magyar filmet a Dankó Pista és a Gül baba képviselte. Az erről szóló tudósítás Magyar filmek sikere Velencében címmel, a Magyar Film 1940. szeptember 21.-i szá mának 4. oldalán olvasható. 52 A második bécsi döntés következtében 33-mal nőtt a magyarországi mozik szá ma. 53 Skandináviától Kis-Ázsiáig. In: Magyar Film. 1940. október 12. 1-2. old.


137

A jugoszláv vásárlások valóban impozáns méreteket öltöttek: 1940 folyamán az egész addigi magyar hangosfilmtermésnek körülbelül a kétharmadát, 143 filmet vettek meg. Hasonlóan jó eredményeket könyvelhetett el a magyar filmexport a másik balkáni államban, Bulgáriában. Ott 48 magyar filmet sikerült forgalmazni. Görögország nyolc filmet vásárolt. Az Amerikai Egyesült Államokban élő magyarok miatt az oda irányuló film kivitel mindig jelentős volt. Az 1940-ben kivitt 21 film tehát nem jelent radikális áttörést. Németország nem vett filmet, Olaszországban pedig hat magyar filmet forgalmaztak. A ten gelyfilm kulcsországai, a hivatalos filmpolitika példaképei egyelőre tehát meglehetősen tartózkodó magatartást tanúsítot tak. Skandináviába 10 filmet sikerült eladni. Az ázsiai terjesz kedés a turáni ábrándok földjének bizonyult: a törökök vettek egy filmet.54 A magyar filmimperializmus hivatalos meghirdetésére 1941. január 16-án, a Royal-Apolló moziban, a 200. magyar film díszbemutatóján került sor. A Hunnia vezetőségének és a gyártó cégnek, a Mester-Filmnek (Mester Miklós kormánypárti képvi selő vállalatának) sikerült meggyőzni az illetékeseket arról, hogy Kalmár László Dankó Pista című filmjét tekintsék a 200. magyar játékfilmnek. A bemutatón szinte teljes létszámban megjelentek a kormány tagjai, a kormányzó és ifj. Horthy Mik lós brazíliai követ is. A film bemutatása előtt Balogh László, az ONFB főtitkára tartott ünnepi beszédet. Érdemes idéznünk azo kat a szónoki fordulatokat, amelyek a „kis magyar filmimperia lizmus" vezérszólamaivá válnak a következő években. Rövid bevezető után Balogh kifejtette, hogy a magyar film „tiszta je les bizonyítványát a közönség állította ki", hiszen jóformán csak a közönség fillérjei tették lehetővé a filmgyártás fejlődé sét. Majd így folytatta: „Akkor, amikor a háború által felszabadult Európában a magyar filmgyártás a harmadik helyen áll termelésével, nagyon nagy dolog ez. Az előttünk levő két nagyhatalom, a két nemes 54 A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jelentése a filmről. Hogyan alakult a filmgyártás, filmmásolóipar, filmkölcsönzés, mozgóképszínházak ügye és a film külkereskedelmi forgalma 1940-ben. In: Magyar Film. 1941. augusztus 30. 2-3. old.

138


baráti nemzet (Németország és Olaszország. S.T) ugyanis sú lyos milliókkal támogatja a nemzeti filmgyártást és teremti meg a nemzeti filmkultúrát. (...) Az, hogy a háborús viszonyok köze pette ez a kis és szegény ország Európa filmtermelésében a har madik helyen áll, a külföldön is érezteti hatását. Az 1940. év fordulópont ezen a téren. Most megint mást beszéltetek magam helyett. Szvatkó Pál, a MAGYARORSZÁG karácsonyi számának vezércikkében mérleget csinál 1940-ről. Ebben a következőket mondja: »Csodálatos tekintélyünk van a Balkánon. Presztí zsünk. Nem elsősorban politikai, hanem társadalmi, kulturális és a politikai tekintély éppen ezek nyomán csak most kezd kialakulni - s ez a fontos. Nem hinnéd, mennyire népszerű például a magyar film Belgrádban, Szófiában, Isztambul ban«. " 55 Az idézet szinte minden sorával több tucatszor találkoz hatunk majd a következő években a sajtóban. Az európai film három óriása nagyság szerinti sorrendben: Németország, Olasz ország és Magyarország. A három közül a legkisebbé a legna gyobb érdem, mert önerőből (a társadalom filléreiből) teremtet te meg filmgyártásának nagyhatalmi pozícióját. Ez lenne a ten gelyfilm magyar nézőpontból szemlélve.56 A balkáni népszerű ségre való utalás pedig Klebelsberg Kunó kultúrfölény-koncepciójának alkalmazása. Beszédének végén, amikor már a jövőbe li, 300. magyar film eszmei jelentőségét méltatta, megjelent a Horthy-korszak másik legfontosabb ideológiai toposza is: „Addig ünnepeljünk Dankó Pista mellett. Igaz, hogy csak ci gány dalköltő volt, de a magyar nóta kristálytiszta húrjain pen getett. És abban, ahogy nótái nyomán felrévül előttünk a tiszaparti füzes, a szegedi tanyák fővárosának világa, egy letűnt magyar élet romantikája, van egy kis »szegedi gondolat« is. A magunk módján való élés gondolata, amit ebből a filmből An karában és Oslóban is észrevettek. " 57 Abban nincs semmi meghökkentő, hogy „szegedi gondola tot" politikai jelentésétől függetlenül, par excellence magyar 55 A hazai film ünnepe. In: Magyar Film. 1941. január 18. 2-3. old. 56 A tengelyfilm, a náci vezetés alatt álló Nemzetközi Filmkamara és a korabeli magyar filmgyártás kapcsolata további kutatásokat igénylő téma. 57 A hazai film ünnepe. In: Magyar Film. 1941. január 18. 3. old.


139

jellegzetességként értelmezte. Ez a „csúsztatás" megfelel a radi kális jobboldali eszmekör és a magyar sajátosságok összemosá sának, ami akkoriban közhelynek számított. A 200. magyar film mai nézője számára azonban feltűnő, hogy mennyire nem is merték fel akkoriban a zsidótörvényekre vonatkozó, a korabeli hivatalos politikai irányvonallal határozottan szembenálló áthallásos utalásokat. Jávor Pál ugyanis többször „leszól" a vá szonról a közönséghez és hitet tesz az emberek közötti egyenlő ség eszméje mellett. Teszi ezt a második és harmadik zsidó törvény megjelenése közötti időszakban, 1941 elején, amikor az antiszemita közhangulat megnyilvánulásait igencsak felerősítet ték a közvélemény formálói. Az antiszemita légkör gerjesztéséből a kamara lapja is dere kasan kivette a részét. Év eleji programadó vezércikkükben éle sen támadták az OMME-t, kifogásolták, hogy a kölcsönzők ol dalán még nem alakult ki az „egységes keresztény-nemzeti arc vonal", és ismét felemlegették a strohmannizmus vádját. A mo zisok szervezetével kapcsolatosan pedig felhívták a figyelmet a strohmannizmus és a trösztkérdés problémáinak lehetséges összefüggéseire.58 A KAMARA ÉS A MAGYAR A kamara ebben a kérdésben MEGÚJULÁS PÁRTJA egységfrontra lépett az 1940. ok tóber 18-án a kormánypártból kivált és Imrédy Béla vezetésével megalakított Magyar Megújulás Pártjával.59 A kamara elnöke 58 Mérleg-előirányzat. In: Magyar Film. 1941. január 4. 1. old. 59 A szélsőjobboldali ellenzékhez csatlakozott pártot Randolph L. Braham így jel lemzi könyvében: „ Tizenöt pontos programjuk nem sokban tért el a nyilaske resztesekétől, de sajátos arculatot az kölcsönzött mégis neki, hogy az alsó kö zéposztály, az új középosztály, a jobboldali beállítottságú értelmiségiek és köz tisztviselők szája ízének megfelelően iparkodtak követeléseiket összeállítani. Leszögezték, hogy Magyarország a lehető legszorosabb szövetségben kíván lenni a Harmadik Birodalommal, és intézményrendszerét a nemzetiszocialisták, éspedig a fasiszta korporációk alapján kívánták átrendezni. Ami a zsidóságot illeti, leszögezték: »a zsidókérdést úgy kell megoldani, hogy Magyarország tö kéletesen megszabaduljon a zsidóktól és a zsidó szellemtől«. A program 14. pontja ideiglenes előirányzatként előirányozta, hogy a zsidókat el kell távo lítani a kulturális életből és haladéktalanul ki kell venni kezükből a földtulaj dont. " In: Randolph L. Braham: A magyar Holocaust. Gondolat, BudapestBlackburn International Incorporation,Wilmington, 1988.1. kötet, 147. old.

140


és Imrédy Béla közötti politikai kapcsolatot az előbbi népbíró sági pere is valószínűsíti. A párt vezetői közé Kunder Antalt, Rátz Jenőt, Jaross Andort és Szüllő Gézát sorolhatjuk. A Nem zetőr, az Új Magyarság és az Egyedül vagyunk című lapok egy aránt közel álltak a Magyar Megújulás Pártjához. Imrédy párt jához csatlakozott Mester Miklós és Rajniss Ferenc képviselő. Rajniss, aki a Magyar Futár című náci lap szerkesztője volt, fe bruár 5-én a Képviselőházban elhangzott interpellációjában Tomcsányi Kálmán államtitkár mozikkal kapcsolatos politikáját támadta. Azt állította, hogy az MMOE a zsidótörvény ellenére áll fenn és autonómiáját zsidó érdekek védelmére gyakorolja. Felvetette, hogy célszerű lenne, ha a belügy átadná a mozik ügyét a vallás- és közoktatásügyi tárcának. Az MMOE nyilatkozatban védte meg magát a vádakkal szemben és hangsúlyozta keresztény voltát. Válaszában arra is ügyelt, hogy diplomatikusan elhatárolja magát a kamarától: „Egyesületünk a Filmkamrától független működését egyebek között az is indokolja, hogy a Kamara a szakmánkban dolgozók alkalmazotti érdekképviselete, melynek pl. jogi személy tagja nem is lehet. Egyesületünk pedig a moziengedélyes munkaadók érdekképviselete, melynek számos jogi személy (város, egyesü let, r.t.,) tagja is van. " 60 Rajniss interpellációjára Keresztes-Fischer belügyminiszter február 12-én válaszolt: „ Sorra veszem a vádakat. Az első vád az, hogy a mozienge délyeket 1938 óta az időközben meghozott zsidótörvény rendel kezéseire való tekintet nélkül, illetőleg azok ellenére adják ki. Erre a következőket válaszolhatom: átvizsgáltam az összes 1938 január óta kiadott moziengedélyeket és megállapítottam, hogy az engedélyesek megfelelnek a zsidótörvény követelményeinek, mindössze egy engedélyes van, akinek az egyik nagyanyja zsidó. (...) A képviselő úr egy statisztikát olvasott fel a budapesti mo zikról. Hetvennyolc budapesti mozit említett és azt állította,

60 Az interpellációról és az MMOE válaszáról lásd: A MMOE nyilatkozata. In: Magyar Film. 1941. február 8. lO.old.


141

hogy e hetvennyolc közül ötvenegyben zsidó érdekeltség van. A helyzet a következő: Budapesten 84 moziengedély van és eközül 13-ban van olyan zsidó érdekeltség, amelyet konstatálni lehet. (...) A tizenhárom esetben éppen a zsidótörvény rendel kezései következtében nem tudom az engedélyeket elvonni. Az engedélyesek ugyanis a zsidótörvény által kivételezett zsidók (...) Nekem nemcsak az a kötelességem, hogy becsületesen és lelkiismeretesen végrehajtsam a törvényt, hanem az is, hogy ne menjek túl a törvényen. Hová jutnánk, ha egy miniszter bármely irányban túltenné magát a törvényen - mondotta a belügy miniszter a kormánypárt tapsai közben. - Kénytelen vagyok te hát a törvény rendelkezéseit megtartani pozitív és negatív irányban egyaránt. Vannak aztán részvénytársaságok és kft-k. A részvénytár saságokban valóban vannak zsidó érdekeltségek, a kft-kben zsi dó tőkéstársak. A törvény húszadik szakasza azonban azt mondja, hogy a kereskedelmi társaságok csak akkor tekinthe tőek zsidóknak, ha az igazgatóság és a vezetők többsége zsidó. Ezekben az esetekben az igazgatóság és a vezetőség többsége keresztény, az engedélyt tehát nem vonhatom meg a zsidó tőke érdekeltség ellenére sem. (...) A képviselő úr azzal vádolta a belügyminisztériumot, hogy a moziengedélyesek egyesületének életbenhagyásával a kultúrpolitikában megengedhetetlen befo lyásokat enged. A zsidótörvény úgy rendelkezik a Filmka maráról, hogy a mozivállalatok felelős vezetőinek, igazgatóinak kell a Kamara tagjainak lenni, az engedélyeseknek nem. A mo ziengedély ugyanis állami koncesszió, ezt pedig nem lehet füg gővé tenni attól, hogy valakit felvesznek-e a Kamarába, vagy kidobnak belőle. Különben is: az engedélyes nem kultúrpolitikát csinál, hanem üzletet. Az engedélyesek egyesülete alapszabá lyokkal rendelkezik. Míg ezeket betartja, nem oszlathatom fel.

61 A számok alapján valószínűsíthető, hogy Rajniss a Tőrey-féle 1939. májusi kimutatás alapján tette meg interpellációját. Lehet hogy Kozma, de valószí nűbb, hogy Törey segítségével juthatott hozzá. Tőrey kimutatásáról lásd a 10. oldalt.

142


Ugyanez áll a kölcsönzők egyesületére is. 62 (...) Én kezdemé nyeztem azt, hogy a film minden kultúrpolitikai vonatkozása a kultuszminisztérium hatáskörébe menjen. A filmgyártás kérdé sét átadtam az iparügyi miniszternek, a filmkereskedelmet a ke reskedelmi miniszternek. Az én hatáskörömben csak a filmen gedélyek maradtak. Az engedélyek kiadásában közerkölcsi, ren dészeti, nemzeti szempontok játszanak szerepet, amelyek őrzése és védelme egyébként is a belügyminisztériumban van. A Gerő-ügy nem tartozik rám, de erről is szólhatok. Ezelőtt tíz évvel nyolc-tíz mozi volt Gerő kezében, ő diktálta az egész filmügyet. Ma már csak az az érdekeltsége van Gerőnek film ügyekben, hogy a Décsi-mozi részvénytársaságában részvényes. Július 31-ével azonban ez a viszony is megszűnik. Egyéb érde keltsége nincs, amelyről tudomásom lehetne. Gerő ajánlatot tett a magyar filmgyártó vállalatoknak, hogy mivel kimegy Ameri kába és mivel ott nagy összeköttetései vannak, összeköttetéseit felhasználja arra, hogy magyar gyártmányú, magyar tárgyú fil meket amerikai filmvállalatoknak eladjon, hogy ezek azután be mutassák őket az amerikai magyaroknak. Nem tudok szemrehá nyást tenni a filmgyártóknak azért, hogy ezt az alkalmat fel használják arra, hogy a magyar filmnek piacot teremtsenek kül földön. Ebben nem látok kifogásolni valót. Ezek után a képviselőház megítélésére bízom, végrehajtot tam-e a zsidótörvényt, megfeleltem-e intencióinak, vagy sem. " 63 Pontosan tudjuk, hogy a Gerő-ügyben Keresztes-Fischer sok kal jobban volt informálva - Kozma által - mint azt mutatta. Lojális volt azonban saját beosztottjával, Tomcsányi államtit kárral, aki Gerő támogatója volt, és még inkább lojális volt a kormányzó fiával, aki, legalábbis korábban, szintén kapcsolat ban állt Gerővel. 62 Keresztes-Fischer indulatos szavaiból a zsidótörvényekkel és a kamarával kap csolatos averziói is „kihallhatok". Az ellenérzésekben két tényező játszhatott szerepet. Egyrészt a tulajdon tisztelete, másrészt pedig a „létező magyar kapita lizmus" átmentésének szándéka. Az üzleti érdekre való hivatkozás kifejezetten szálka volt a kamara és Wlassicsék szemében. A belügyminiszter ellenséges ér zületeit az államérdekre és a minisztérium ágazati érdekeire való hivatk ozással palástolja. 63 A belügyminiszter válasza a Rajniss-féle mozi-interpellációra. In: Magyar Film 1941. február 15. 2-3. old.


143

Miután a Képviselőház elfogadta Keresztes-Fischer válaszát, Rajniss már csak az MMOE nyilatkozatra tudott reagálni. Vála sza azonban Keresztes-Fischernek, a kormánynak is szólt. Nyi latkozatának szellemével - mint látni fogjuk - a kamara később azonosulni fog: „Kétségtelen dolog, hogy a magyar filmügyekbe száz törvé nyes és törvénytelen úton szivárog be, mint a mérges gáz a zsi dó hatalmi és pénzügyi érdek?4 s nekem édeskevés vigasztalás az, hogy külön-külön zordon nyilatkozatok szerint sem az egyik, sem a másik minisztérium, sem ez, sem az az egyesület, nem hi bás és mindenki keresztény, csak éppen a keresztényesített film ügy -zsidó! (...) Szívesen és készségesen elismerem, hogy Budapesten nem 78, hanem 80 mozi van (Keresztes-Fischer 84 mozit említett. S.T.), de engedelmet kérek, én a munkámban nem rendelkezem állami vagy érdekképviseleti apparátussal s nem kisérhetem figyelemmel napról-napra a változásokat, mert egyéb dolgom is van. (...) Az engedélyesek, a Kamara és a filmkölcsönzők mai viszonylata beteg, határozatlan, rendezetlen s ezen a téren feltétlenül új, zártabb és egészségesebb szervezetet kell teremteni." 65 A MpZGÓKÉPÜZEMI RT. A második zsidótörvény rendelkeARJASITASA Gerőnek meg kellett z^sej m j a t t válnia a Mozgóképüzemi Rt. részvénytöbbségétől. A vevők Raj niss pártbéli társa, a Mester-Filmet alapító Mester Miklós kép viselő környezetéből kerültek ki. Barla László dr. és szalontai Kiss Miklós a Mester Film vezetői voltak. Barla korábban a Hunnia Filmelhelyező Irodáját, a gyár kölcsönosztályát vezette. Barla a kamara felvételi-, szalontai Kiss pedig a gyártási bizott ságának volt tagja. A két megbízható, szélsőjobboldali kapcso latokkal rendelkező filmszakember vásárlási szándékát azonban a Magyar Film névtelenül megjelent vezércikke kifejezetten kárhoztatta, és feljelentésnek is beillő írásában arra kérte az

64 A mérgesgázra vonatkozó hasonlat figyelemre méltó esete egy náci személyi ség projekciójának. 65 Rajniss Ferenc válasza. In: Magyar Film. 1941. február 23. 10. old.

144


értelmiségi ügyek kormánybiztosát, hogy ne engedélyezze a tranzakciót. Azt javasolta, hogy inkább egy keresztény gyártó cég vegye át a Mozgóképüzemi részvényeit.66 Úgy tűnik, a cikk írója ekkor még nem volt tisztában azzal, hogy kik lennének a vevők. A lap következő számában Vörös Gyula, a Glória film színház igazgatója is hozzászólt az ügyhöz, az előbbi a vezér cikk szellemében.67 Nevekről még ekkor sem esett szó. Ezután jelentkezett Barla és szalontai Kiss a helyreigazítást kérő nyi latkozattal. Kénytelenek voltak felfedni kilétüket és kikérték maguknak, hogy strohmann-szerepet játszanának az ügyben. Azt is közölték, hogy cégük, a Mester Film kft. számára már meg is vették a részvényeket Gerőtől.68 Magabiztos nyilatko zatukkal azonban kivívták két konkurens jelentős keresztény gyártó-kölcsönző cég vezetőjének haragját. Most Daróczy Jó zsefen és Erdélyi Istvánon volt a sor, hogy kinyilvánítsák nem tetszésüket: „A saját érdemeknek nyilatkozatokban való feltárása, egyéni megítélés kérdése. Az olyan megállapítások azonban, mint ami lyen például a következő: »Tény az, hogy cégünk, az X. Y. Kft. a legnagyobb és legszebb eredményeket elért magyar filmgyártó vállalat« (idézet Barla és szalontai Kiss nyilatkozatából. S.T.) nemcsak a szokott határokat lépi túl, hanem ellenkezik azzal a bajtársias szellemmel, amely a keresztény magyar filmgyártókat a többi gyártótárssal szemben kell, hogy eltöltse. " 69 A következő számban Vörös Gyula is úgy érezte, minden képpen nyilatkoznia kell az ügyben. Miután meggyőződött ar ról, hogy állításai nem feleltek meg a valóságnak, ünnepélyesen bocsánatot kért Barlától és szalontai Kisstöl.70 Vörös Gyula egyébként ugyanúgy az őrségváltók kamarai vezérkarához tar tozott, mint szalontai Kiss vagy Barla. Utóbbinak társa volt a Bingert vezette gyártási bizottságban. 66 Az értelmiségi munkanélküliség kormánybiztosának figyelmébe! In. Magyar Film. 1941. február 8. 1. old. 67 Miért akarják Gerö vállalatát megmenteni? In: Magyar Film. 1941. február 15. 4. old. 68 Helyreigazító nyilatkozat. In: Magyar Film. 1941. február 23. 2. old. 69 Nyilatkozat. In: Magyar Film. 1941. március 1. 3. old. 70 Nyilatkozat. In: Magyar Film. 1941. március 8. 10. old.


145

Az eset jól érzékelteti a keresztény gyártók körében uralkodó légkört. Egymás lejáratása, eljárásuk kíméletlensége, a gyorsa ság és az anonimitás persze érthető, elvégre a Gerő-impérium maradványainak megszerzése volt a tét. Azt, hogy a zsidó ér dekeltségeket megvásárló militáns szélsőjobboldaliak valóban strohmannok voltak-e vagy sem, nem tudjuk kétséget kizáróan megállapítani.71 AZ ÉRTELMISÉGI MUNKANÉLKÜLISÉG Az ügy kapcsán röviÜGYEINEK KORMÁNYBIZTOSA d e n s z o l n u n k ke H a z első vezércikk címének címzettjéről, az értelmiségi munkanél küliség ügyeinek kormánybiztosáról is. A miniszterelnökség ha táskörébe tartozó hivatalt a második zsidótörvény elfogadását követően hozták létre, a kormánybiztosi posztot 1943-ig Kultsár István, majd Sztamoray János (más források szerint Sztamorai), a Közérdekeltségek Felügyelő Hatóságának elnöke, a Hunnia korábbi kormánybiztosa töltötte be. A hivatal feladata az ér telmiségi munkanélküliség okainak tanulmányozása és azok megszüntetése, valamint a zsidótörvények végrehajtásának megszervezése és ellenőrzése volt. Hozzá tartozott a Nemzeti Önállósítási Tanács is, amely az őrségváltás pénzügyi feltétele inek megteremtésében játszott szerepet. A kormánybiztosi hiva tal elsősorban pénzügyi szakemberekből, tanárokból, jogászok ból, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium hivatalnokaiból, és detektívekből állt. A Magyar Megújulás Pártja és a kamara közös antiszemita akciója az első jel volt, amely a kamarának a politikai struktúrá ban betöltött helyzetének megváltozására utalt. Bár az Imrédy vezette párt ellenzéki jellege nem volt annyira markáns, mint más, valóban ellenzéki pártoké, mégiscsak a kormánypárti többségtől eltérő pozíciót foglaltak el a politikai palettán. Kö zös fellépésük jelzi, hogy a kamara vezetősége a Horthy-kori hatalmi elit szélsőjobboldalán találta meg a helyét. A nyilas el lenzékhez, tehát a hatalmi eliten kívül álló, nyílt ellenzékhez 71 A Strohmann - vagy másik korabeli nevén Aladár - rendszer rendkívül elter jedt és népszerű intézmény volt zsidó érdekeltségű vállalkozások árjásítására „elhivatottságot" érző keresztények körében. Ez alól a harciasabb antiszemiták sem voltak kivételek.

146


nem csatlakozhattak, hiszen a kormány szolgálatában álltak. Azzal, hogy a filmszakmai elit a szélsőjobboldalhoz csatlako zott, egyébként a kormányzó és környezete is tisztában volt. Egy ismeretlen forrásból származó beadvány, amelyet Horthy bizalmas iratai között őriznek, felsorolta a szélsőjobboldali köz vélemény-formálókat. A listán Tőrey nevével is találkozunk: „Magyar Filmiroda. Vezetője Tőrey-Taubinger Zoltán. Köztu domású, hogy hosszú idők óta csakis szélső embereket alkal maz. Ennek köszönhető, hogy Imrédy Béla a bevonulási képek ben különböző pozíciókban premier plánban látható. " 72 Kiss Ferencről pedig maga a kormányzó tette az alábbi sommás megállapítást egy 1940. október 14-én Telekihez írott levelé ben: „Színházi kamara vezére, Kiss Ferenc - nyilas. " 73 A NÁCI PROPAGANDAFILMEK A második bécsi döntést köveBEMUTATASA tQ- jobbratolódásnak van egy eddig kellő mértékben nem méltányolt filmtörténeti vonatkozá sa is. A közvélemény hangulatát egész Európában és nálunk is nagymértékben befolyásolták a náci propagandafilmek. 1941ben Magyarországon bemutatták a két leghírhedtebb antisze mita propagandafilmet: Az örök zsidót és a Jud Süsst?A A fil mek olyan nagy hatásúak voltak, hogy bemutatásukat ország szerte antiszemita tüntetések kísérték. Újságcikkek tucatjai bi-

72 In: Magyar Országos Levéltár: Horthy Miklós titkos iratai, (szerk: Szinai Mik lós és Szűcs László) Kossuth, 1963. 256. old. 73 U.o. 260. old. Az említett két dokumentum tanúsága szerint a médiák élén ál lók között többségben voltak Imrédy és a nyilasok hívei. A közvéleményt befo lyásoló pozíciók birtokosai eszerint a kormánypárti többségtől jobbra álltak. 74 Az örök zsidó című, dokumentumfelvételeket tartalmazó kompilációs filmet Fritz Hippler, a későbbi birodalmi filmintendáns (a Göbbels-féle popagandaminisztérium filmosztályának vezetője) készítette. Németországi bemutatója 1940. november 28-án volt. A Jud Süss című játékfilmet a nácik sztárrendező je, Veit Harlan rendezte. 1940. szeptember 5-én, a velencei Biennalen volt az ősbemutatója. Mindkét filmet nagy sikerrel játszották a nácik megszállta Euró pában és a tengelyhatalmak országaiban.


147

zonyítják ezt.75 A Magyar Film egész oldalas fényképes hirde tésén az Uránia bejárata és pénztára körül tolongó tömeg fotomontázsa látható, és a következő sorokat olvashatjuk: „Soha nem látott siker! Soha nem látott tömeg! 25 nap alatt 75.600 lá togató! 130.000 pengő bevétel! Ilyen filmsikert még nem látott Budapest!" 76 A sajtóvisszhangból az is kiderül, hogy ezek a filmek valóságos társadalmi mozgalmak generálására is alkal masak voltak, „bekapcsolódtak" a korabeli politikai vitákba. A Nép című nyilas lap például Jud Gerő címmel jelentetett meg cikket.77 A Magyarság egyik cikke is azt mutatja, hogy a német antiszemita film megtalálta a magyar belpolitikai viták világába vezető közvetlen utat.78 Az ismét reflektorfénybe került Gerő-ügy rávilágított az őr ségváltás okozta anyagi problámákra is. A polgári tulajdon szentségének elve és az őrségváltó politikai akarat ugyanis el lentétbe került egymással79. Mi történjék akkor, ha a leváltónak nincs pénze arra, hogy a leváltandó javait megvegye? Erre a kérdésre adott választ a 2.930/1941. M.E. sz rendelet. Ennek ér telmében a leváltandó köteles volt a jogosultságát képező helyi séget, berendezést vagy jogot az új engedélyes számára bér beadni.80 A megjelent rendeletet a kamara lapja így kommen tálta: „Az új rendelet valószínűleg lezárja a moziszakmával kap csolatos zsidórendeletek sorozatát; újabb rendelkezésekre nin75 Csak találomra közlünk itt néhány jellemző címet: Magyarság, 1941. február 2.: Ostrom alatt a Jud Süss. A kispénzű tömegeket is hozzájuttatják a zsidó üzel meket leleplező filmalkotáshoz, Nemzetőr, 1941. február 3.: Megbukott a sza botázs a Jud Süss ellen. 70 mozi fogja játszani országszerte a zsidóságról szóló kitűnő filmet, Pesti Újság, 1941. február 12.: Eddig kétszáz mozi tűzte műso rára a Jud Süss-t, Magyarság, 1941. február 19.: A vidék szava a Jud Süss-höz. 76 Magyar Film. 1941. február 22. 9. old. 77 A cikk 1941. II. 20-án, (Vigyázó) szignóval jelent meg. 78 A magyarországi Glück Fortunatus Salamon és a stuttgarti Jud Süss. In: Ma gyarság. 1941. II. 19. 79 Az ellentét azonban nem volt feloldhatatlan, mert az őrségváltás nem a tulaj donviszonyok újrarendezését, vagy megváltoztatását célozta. Elsődleges funk ciója az volt, hogy a vállalkozások menedzsmentjében pozíciókat biztosítson a kurzuslovagok új generációja szamára. 80 Rendelet a mozgófényképüzemekkel kapcsolatos egyes gazdasági vonatkozású kérdések rendezéséről. In: Magyar Film. 1941. április 19. 5. old.

148


csen szükség; csupán a meglévő rendelkezések ellenőrzésére, il letőleg végrehajtására." 8I A PASARÉTI STAR 1941 tavaszán további konjunkturális jeFILMGYÁR ÜGYE l e k mut atkoztak a filmiparban. A Hun nia március 18-i igazgatósági ülésén Balogh László előadta, hogy az ONFB-hez 160 film gyártására vonatkozó tervezetet nyújtottak be a gyártó cégek. A gyár vezetői a hír hatására is mét foglalkozni kezdtek a pasaréti Star filmgyár megvételének gondolatával. A gyártelep értékesítésének lehetőségét az erre jogosult Pénzintézeti Központ már 1940 decemberében is fel vetette, akkor azonban a Hunnia vezetői úgy vélték, hogy csak a kormány kifejezett utasítására és annak fedezetvállalása mel lett kívánják megvásárolni a telepet. Mivel közben megkezdő dött a gyári berendezések egyenkénti eladogatása, az igazgató ság úgy döntött, talán mégis célszerű lenne a használaton kívüli gyártelepet megvenni. Úgy kalkuláltak, hogy 450 000 pengőért hozzájuthatnának a gyár-komplexumhoz, beleértve a Star RT. tulajdonában lévő Kamara mozi engedélyét is. A tatarozáshoz feltétlenül szükséges 155 000 pengős költséget is beszámítva 600 000 pengőért egy komplett gyárhoz és végre saját mozihoz juthatnának. Sztamoray közbenjárására megkapták az opciót. Terveik szerint a régi gyárat rögtön bérbeadnák a németeknek évi 7-8 hónapra, akik - ellentétben a magyar gyártókkal műterembért is fizetnének a használatért. A maradék négy hónapban, az új telepen pedig egész évben gyárthatnának ma gyar filmeket. Balogh és Bingert lelkes tervezgetésének Kádas Károly azzal a bejelentéssel vetett véget, hogy a kormány már döntött a gyártelep sorsáról, és azt egy német hadiipari érdekelt séggel is kapcsolatban álló magyar vállalkozásnak kívánja ren delkezésére bocsátani.82 A tervezett hadiipari vállalkozás azon ban vagy létre sem jött, vagy nem a Star telepén jött létre. En nek következtében a kormány 1941. április 28-i ülésén az

81 Keresztény mozifront előtt. In: Magyar Film. 1941. április 27. 1. old. 82 Jegyzőkönyv a Hunnia Filmgyár Részvénytársaság 1941. március 18-i igazga tósági üléséről. In: O.L. Hunnia Filmgyár Rt. Igazgatósági iratok. Z-1123. 1. raktári szám, 1. dosszié: Igazgatósági jegyzőkönyvek. 1940-1942.


149

iparügyi miniszter sikerrel vethette fel a Hunnia bővítésének ügyét: „A magyarországi játékfilmgyártás céljaira jelenleg három műterem áll rendelkezésre. Filmgyártásunk örvendetes fejlő dése következtében az ezek nyújtotta gyártási lehetőség ma már kevésnek bizonyul. A közeli jövőben a külföldi filmbehozatal esetleges további kiesésével számolhatunk, s ez a körülmény az ország filmszükségletének ellátása tekintetében további igénye ketfog támasztani a magyar filmgyártással szemben. Ugyanak kor a külföld - Németország - is gyártási tevékenységet óhajt Magyarországon kifejteni s ez igények kielégítése - amire pedig a miniszterlenök úr, a belügy- és a vallás- és közoktatásügyi mi niszter urak nagy súlyt helyeznek - a meglévő műtermekben már nem lehetséges. A magyar filmtermelés fokozására ezért szükséges további film-műtermek létesítése. Legkedvezőbb megoldásnak a Star Filmgyár volt gyártelepének a Hunnia Filmgyár részére való megszerzése mutatkozik, mert annak jelenleg üzemen kívül álló műterme a szükséges felszerelések és berendezések nagy részé vel el van látva s így aránylag kis költséggel, rövid időn belül lehetővé tenné a gyártás megindítását. A vételár kb. 400.000 P-t tenne ki. Az üzembehelyezéshez szükséges átalakítási és berendezési munkálatok még további kb. 160.000 P-be kerülnek, úgy, hogy az átírási illetékkel együtt kb. 600.000 P összköltség vehető számításba. Az összeget hitel művelet útján szándékozik megszerezni (az iparügyi miniszter. S.T.) s a kölcsön tőkeszolgálatának fedezésére részben a Film ipari Alap jegy pót fillér bevételeinek egy része, részben pedig a Hunnia Filmgyárnak a német gyártókkal kötendő műterembér leti megállapodása alapján származó bevételek szolgálnak. A minisztertanács hozzájárul azzal, hogy a pénzügyminiszter úrral még tárgyalást igényel. " 83 A május 16-i igazgatósági ülésen a Hunnia vezetőségének örömét csak az árnyékolta be némiképp, hogy a konkurens MFI-nek sikerült az utolsó pillanatban megszereznie a Kamara 83 O.L. K-27. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek xeroxmásolatai. Az 1941. április 28-i minisztertanácsi ülés anyaga.

150


filmszínház engedélyét. A vezetőség Sztamoray javaslatára el határozta, hogy beadvánnyal fordul a különböző tárcákhoz a sa ját mozi megszerzésének ügyében. A beadvány fogalmazványá nak tervéből látható, hogy Bingerték pontosan tudták, melyik miniszternek köszönhetően maradtak le a moziengedélyről: „Rá kell mutatni arra, hogy a kormányzat új feladatokat há rított a pasaréti telep megvételének tervével a Hunniára és ez zel talán újabb méltánylandó indokot lehetne találni arra, hogy a Belügyminiszter Úr eddigi álláspontjától eltérjen és a Hunni ának mégis juttasson bemutató színházat. " 84 Az átépítési munkálatok egész nyáron folytak, a pasaréti te lepen végül szeptember 12-én kezdődött meg a gyártás.85 A politikai élet és a filmszakma jobbratolódása nemcsak a kamarát, hanem a régi érdekképviseleteket is érintette. Az OMME-nek és az MMOE-nek a kamarával szemben folytatott védekezése csak akkor lehetett sikeres, ha ugyanakkor gyorsan és hatékonyan reagálnak a nagypolitika filmpolitikát is érintő változásaira. A gyártási konjunktúra is kedvezően befolyásolta lehetőségeiket, a kamara újjászervezésének késedelme pedig önálló akciókra bátorította őket. Ezen tényezők együttes hatásá nak tulajdoníthatjuk a két szervezet 1941 nyarán tanúsított meg növekedett aktivitását. AZ OMME ÉS AZ MMOE 1941. június 7-én az OMME hivataOSSZEFOGASA j o s helyiségében együttes ülést, ágazatközi csúcskonferenciát tartottak. Az MMOE-t Morvay Pál ügyvezető alelnök képviselte, az MMOE részéről az egész vezérkar jelen volt (Pogány Frigyes elnök, Siegler Frigyes ügy vezető elnök és Erdélyi István titkár, továbbá Dr. Toldy Zoltán titkári megbízott). Még a Külföldi Filmek Szerződéseit Felül vizsgáló Bizottságot is meghívták a találkozóra. Ezt a szakmai szervezetet Castiglione Henrik képviselte. Nem hívták viszont meg a kamara képviselőit, sőt a találkozóról a kamara vezetői 84 Jegyzőkönyv a Hunnia Filmgyár Részvénytársaság 1941. május 16-i igazgató sági üléséről. In: O.L. Hunnia Filmgyár RT. Igazgatósági iratok. Z-1123. 1. raktári szám, 1. dosszié: Igazgatósági Jegyzőkönyvek. 1940-1942. 85 A pasaréti új fílmtelepen megindult a gyártás. In: Magyar Film. 1941. szeptem ber 13. 7. old.


151

feltételezhetően nem is tudtak. A Magyar Filmben csak június 28-án jelent meg egy szűkszavú híradás, amely csak a találkozó esetleges következményeiről, de nem annak tartalmáról tudósí tott.86 A történtekről csak az MMOE hivatalos jegyzőkönyve ad hírt: „Elnök (Pogány Frigyes. S.T) az ülést megnyitja, üdvözli a megjelenteket, elsőnek v. Morvay Pált, a MMOE ügyv. alel nökét. Jelenti ezután, hogy meghívta a Külföldi Filmek Szerződéseit Felülvizsgáló Bizottság tagjait is, miután ezen az ülésen olyan nagy horderejű kérdések tárgyaltatnak le, amelyekben ennek a bizottságnak a vélemény-nyilvánítására is súlyt helyez. A ma itt letárgyalandó kérdést és az együttes elnökségi ülés határozatait a június 9-i választmányi ülés elé kívánja vinni elfogadás vé gett, ugyancsak a MMOE is saját választmánya elé fogja azt terjeszteni. Ezután rátér arra, hogy az utóbbi esztendőkben a magyar film úgy számban, mint értékben s művészi nívóban is jelentős fejlődést mutat és a filmszakmának elsőrendű köteles sége minden lehetőt elkövetni, hogy a már meggyártott és a még meggyártandó magyar filmeknek, - de emellett a velünk szövetséges viszonyban lévő tengelyhatalmak filmjeinek megje lentetési lehetősége is - mennél jobban emelkedjék, mennél több magyar és tengelyfilm jelenhessék meg és ezek mennél hosszabb ideig fussanak. Nekünk, mint magyar egyesületnek, minden kétséget kizáróan erre kell törekednünk és ez ellen senki semmiféle címen kifogást nem emelhet. Ebből a szempontból szükségesnek látja a két egyesület, hogy ennek az akadályául szolgáló tényezőket végleg kiküszöbölje. A magyar és tengelyfil mek elsőhetes bemutatása ne ütközzék az eddigi nehézségekbe és hogy ezek a további mozgóképszínházakban is játszási termi nust kaphassanak és reprízre is mennél gyakrabban megjelen hessenek. A magyar filmek jobb kihasználása érdekében már kértük is a kormánytól, hogy a kötelező játszási százalékot emelje fel, ez azonban még nem elég, miután a magyar filmek kihasználásának lehetőségét igen erősen befolyásolja az ameri kai filmeknek nagyszámú megjelentetése, amit egyik-másik 86 Választmányi ülés. In: Magyar Film. 1941. június 28. 6. old.

152


amerikai cég túlzásba is visz. Itt tehát elsősorban nekünk, a két filmszakmai egyesületnek az elmondott cél érdekében az köte lességünk, hogy a megjelentethető amerikai filmek számát le szorítsuk. Távol áll azonban a két szakmai egyesülettől az a szándék, hogy a Magyarországon régóta becsülettel és igen szép eredmé nyekkel működő amerikai filmképviseletek létét kockára vesse, sőt a két egyesületnek minden törekvése oda irányul, hogy ez az öt amerikai képviselet a jövőben is fennállhasson és működhes sék. Ebben az irányban a két egyesület vezetősége az illetékes kormányhatóságoknál kellően indokolt előterjesztésekkel és ja vaslatokkal élt is. A két szempont összhangzásba hozása után szükségesnek lát ja, hogy a két egyesület a következő 6 pontban foglaltakat hatá rozattá emelje. 1, A Magyarországon eddig már megjelent és további ját szásra jogosító engedélyokirattal ellátott amerikai filmeknek 60%-a a forgalomból 1941 augusztus l-ig kivonassék, vagyis ennyinek az engedélyokirata az Országos Mozgóképvizsgáló Bi zottságnak beszolgáltass ék. 2, A forgalomból feltétlenül kivonandók azoknak a filmeknek engedélyokiratai, amelyekben olyan főszereplők játszanak, akik a tengelyhatalmakat sértő filmekben szerepeltek. Ezek jegyzéke az OMME titkári hivatalában a tagok rendelkezésére áll. 3, Elsőhetes és utánjátszó mozgókban amerikai filmek 1941 augusztus 1-től nem kerülhetnek reprízre. 4, A következő, vagyis az 1941 augusztus 1-től 1942 július hó 31-ig terjedő évadban a megjelentethető amerikai filmek száma korlátoztassék akként, hogy az amerikai gyárak képviseleteinek 20, a magyar filmet gyártó hazai kölcsönzőknek pedig 26 ame rikai filmre adassék megjelenési lehetőség, mégpedig azzal, hogy ez a 46 film arányosan elosztva jelenjék meg az évad fo lyamán. Az amerikai fiókoknak jutó 20 film a következőképpen osztassék meg: a Metro cégnek 6, a Fox cégnek 5, a Paramount cégnek 4, az Universal cégnek 3 és a Warner cégnek 2. A ma gyar cégeknek jutó 26 amerikai film engedélyezése tárgyában a Kereskedelemügyi Minisztérium részéről összehívandó tárcakö zi bizottság lesz illetékes döntést hozni.


153

5, A jövőben külföldi filmek csak azon a címen hirdethetők, úgy a plakátokon, mint az újságokban, amely címmel a filmet az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság engedélyezte. Az idegen, illetve eredeti címek még alcímül sem hirdethetők. 6, Kívánatosnak látja a két egyesület, hogy azoknak az 1200 m.-en aluli kiegészítő amerikai filmeknek engedélyokiratai, amelyek nélkülözhetők, az Országos Mozgóképvizsgáló Bizott ságnak szintén visszaszolgáltassanak. Az együttes ülés az elnök javaslatait egyhangúlag elfogadta s vitéz Morvay Pál bejelenti, hogy e közös elnökségi határozatot egyesületének választmányával is jóváhagyatja. " 87 A határozat érdemi részleteiről a kamara csak akkor szerzett tudomást, amikor azok hatályba léptek.88 A jegyzőkönyvben említett améta-emelésre július elején ke rült sor: a 192.000/1941. B.M. sz. rendelet 33,3%-ban szabta meg a mozik műsorán szereplő magyar filmek arányát.89 Az OMME és az MMOE kamarától való függetlenségét hangsúlyozta másik közös akciójuk, a mindkét egyesületet köte lező filmbérleti és szállítási keretmegállapodás létrehozása is. Ennek lényege abban állt, hogy az OMME és az MMOE tagjai csak egymással köthettek filmbérleti megállapodást, amelynek részleteit pontosan szabályozták. A megállapodáson kétségkívül érezhető volt a korporációs eszmék hatása. A kamarát ebből is kihagyták, így csak utólag reagálhatott. A Magyar Filmben megjelent méltatás közvetett módon be is ismerte, hogy a ka mara közreműködése nélkül született meg a „szakmai törvény könyv": „A két érdekképviseletet teljesen az a szellem hatja át, amely ben a Filmkamara megalakult és folytatta működését. Amikor tehát most, a Kamara vonalán dolgozva, az MMOE és az OMME az új »Keret-megállapodás« létrehozásával azt a leg főbb elvet valósította meg, hogy ebben a szakmában csakis gré-

87 A jegyzőkönyvet lásd: O.L. K-150-VII-5/C. OMME iratok. 88 Az amerikai filmek számának csökkentése. In: Magyar Film. 1941. augusztus 9. 5. old. 89 Ujabb rendelet a magyar film fejlesztéséről és forgalmazásáról. In: Magyar Film. 1941. július 12. 8. old.

154


miumbeli működhet, valójában a Kamara szerepkörében tény kedett az intézmény átmeneti idejében. " 90 KULTSAR TEVE1941 nyarától az értelmiségi munkanélküKENYSEGE liség kormánybiztosának tevékenysége is egyre inkább érezhetővé vált a filméletben. Júniusi akciójával érvényt kívánt szerezni a zsidótörvények nek a statiszták frontján is. Helyszíni vizsgálatai alkalmával megállapította, hogy a forgatásban közreműködők alkalmazási feltételeit (azt, hogy milyen minőségben vesznek részt a film készítésében) egyes esetekben a gyártó a forgatás alatt önké nyesen megváltoztatta. Mivel a zsidótörvény kijátszására gya nakodott, felhívta a gyártók figyelmét, hogy a közreműködők listáját, feladatuk pontos megjelölésével a forgatás előtt és után egyaránt kötelesek bejelenteni.91 Augusztusban Kultsár István az MMOE és az OMME tevékenységét igyekezett megsza badítani a káros zsidó befolyástól. A kölcsönzői érdekképvise letet vezetői, Pogány és Erdélyi a következő felhívást voltak kénytelenek közzétenni: ,,A filmek gyártásában, eladásában és kikölcsönzésében irá nyító szerepet vivő zsidó alkalmazottakat (filmvásárló, kölcsönosztályvezető, filmet eladó és kihelyező belső alkalmazott, ille tőleg utazó vagy ügynök), ugyanígy dramaturg és sajtófőnöki beosztásban működő tisztviselőjüket rögtöni hatállyal bocsás sák el s ennek megtörténtéről az Elnökségnek azonnal írásban jelentést tegyenek. Felhívjuk t. tagjaink figyelmét arra, hogy a filmeknek hazai cégektől (kereskedőktől, közvetítőktől) történő vásárlásánál, vagy bizománybavételénél, nemkülönben filmjeik eladásánál, kikölcsönzésénél zsidóval még tárgyalniuk is tilos és amennyi ben valamelyik filmtulajdonos vagy ilyennek megbízottja (mű sorkötője, ügyvédje stb.) részéről ilyenre kényszeríteni kívánják, ezt a körülményt Egyesületünknek ugyancsak bejelenteni tartoz nak. " 92 90 Az OMME és MMOE a kamara vonalán. In: Magyar Film. 1941. június 28. 1. old. 91 A filmgyártó vállalatok bejelentési kötelezettsége a 7.720/1941. M.E. sz. ren delet alapján. In: Magyar Film. 1941. június 7. 4. old.


155

Ugyanekkor kapták meg az MMOE vezetői is az utolsó fi gyelmeztetést: „A Kormánybiztosság még egyszer és utoljára figyelmezteti a moziengedélyeseket arra, hogy a törvény értelmében zsidónak minősülő személy a mozgószínházak műsorának összeállításá ban, vagy az igazgatási teendők ellátásában és a műsorok hir detésében sem aktív, sem tanácsadói szerepet nem játszhat. A Kormánybiztosságnak ugyanis tudomása van arról, hogy egyes vállalatok műsorösszeállításában zsidó ügyvédeknek, ru határ- vagy büffébérlőknek, könyvelőknek, magántitkároknak és más alkalmazottaknak illegális befolyása van. " 93 Novemberben az OMME újabb átiratot kapott Kultsártól. Ez alkalommal a Lakner Artúr tulajdonát képező, hirdetésekkel foglalkozó Filmservice cégnek kellett megállapodnia a Hirdető iroda Kft-vei arról, hogy érvényben lévő szerződéseit az árja vállalatra ruházza át. A zsidókkal való tárgyalás tilalmát kiter jesztették a filmexporttal és filmimporttal kapcsolatos tranzak ciókra is. Annak lehetősége is megszűnt, hogy vezető állású zsi dó alkalmazottakat alacsonyabb munkakörbe helyezzenek. Az értelmiségi kormánybiztos az ilyen akciókat ti. új alkalmazás nak, s ezáltal a zsidótörvény kijátszásának tekintette. A kölcsön zőknek meg kellett szakítaniuk a kapcsolatukat a zsidó magán cégekkel is, ha azok nem alkalmaztak valamennyi második zsidótörvényben megjelölt munkakörben keresztény alkalma zottakat.94 Gondoljunk csak bele, milyen minden részletre kiterjedő el lenőrzést igényelt például az utolsó két rendelkezés megvalósí tása. Kultsár azonban nem elégedett meg az illegális befolyás sal rendelkező zsidó ruhatárbérlők lebuktatásával, nagyobb va dakra is vadászott. Októberben meglepetésszerű „szakmai őrjá ratok" során meglátogatott néhány filmvállalatot, hogy szemé lyesen is meggyőződjék arról, milyen mértékben tettek eleget a zsidótörvény rendelkezéseinek.95 A kormánybiztos felderítő lá92 Az OMME felhívása tagjaihoz a filmkölcsönzővállalatok érdekében. In: Magyar Film. 1941. augusztus 16. 2. old. 93 A zsidótörvény végrehajtása. In: Magyar Film. 1941. augusztus 16. 7. old. 94 Az Értelmiségi Munkanélküliség Ügyeinek Kormánybiztosa újabb átiratot inté zett az OMME-hoz. In: Magyar Film. 1941. november 10. 3. old.

156


togatásai a filmgyártás és forgalmazás minden ágára kiterjedtek. Ellenőrző körútjának eredményeképpen sikerült elérnie hét filmszakmabeli internálását: „Kultsár István értelmiségügyi kormánybiztos közbelépésére néhány ismertebb zsidó szakmabeli ellen rendőri eljárás indult meg. Ezek során többeket előállítottak a rendőrségre és vasár napig összesen hét zsidó szakmabelit kísértek át a főkapitány ságról a rendőrség toloncügyi osztályába. Az értelmiségügyi kormánybiztos az illetők ellen, mint a közgazdasági életben ká ros tevékenységet kifejtő személyek ellen tett internálási ja vaslatot. A hét előállított szakmabelit a toloncügyosztályon in ternálták. Ide kerültek: Pásztor Béla (filmdramaturg és reklámintéző), Klein-Kolozsváry Andor (filmforgatókönyvíró), Öhler Károly (fdmkölcsönosztályvezető), özv. Várdai Tódorné (filmkölcsönosztályvezető), Radó István (filmdramaturg és reklámin téző), Bródy András (reklámintéző), Borhegyi István (az Olympia-mozi volt igazgatója). " 96 Az erélyes kormánybiztos decemberben újabb villámlátoga tásokat tartott, amelyek következtében tovább folytatódtak a le tartóztatások: „Ezeket az internálási végzéseket (a novemberieket. S.T.) néhány nappal ezelőtt követte Bolgár-Csöröghy Géza filmpro ducer internálása azért, mert a producer jogtalanul és erősza kosan lépett fel nagyvállalatoknál és kartársaival szemben. Hétfőn, december 15-én ismét néhány szakmabelit állítottak elő a főkapitányság bűnügyi osztályára. Nóti Károly filmírót, Schmolka János (sic!) filmügynököt, Ungár Sándornét, a Fox filmvállalat volt tisztviselőjét, Matzner Károlyt, a Fox film r.t. budapesti fiókjának volt igazgatóját és Verő Andort, az Atelier film r.t. társtulajdonosát hallgatták ki. Kihallgatásuk után vala mennyiüket internálási javaslattal kisérték át a toloncházba. A toloncházban lévő rendőri bíróság rögtön megtartotta a tárgya lást és az öt szakmabelit, mint a gazdasági életre ártalmas egyéneket, internálták.

95 Szakmai körúton. In: Magyar Film. 1941. október 20. 1. old. 96 Internáltak hét szakmabelit. In: Magyar Film. 1941. november 24. 3. old.


157

Pénteken, december 19-én a toloncházban jelentkezett Pless Ferenc, a Harmónia filmvállalat tulajdonosa, akit már napok óta keresett a rendőrség. Pless Ferenc Kékesen üdült feleségé vel, ezért nem találták lakásán a detektívek. A toloncházban rögtön kihallgatták Pless Ferencet és utána kihirdették előtte az internálásról szóló végzést. Felesége ügyében még nem történt döntés." 91 A kormánybiztos akciói a Magyar Filmben lelkes fogadtatás ban részesültek, amivel a kamara teljesen azonosult: „Az Értelmiségi Munkanélküliség kormánybiztosával együtt reméltük mi is, hogy a szakma önerejéből is meg tudta oldani a személyi átállítást és nem lesz szükség a beavatkozásra. Sajnos, csalódtunk. A szakma helyenként könnyűnek bizonyult a feladat megoldására. Ezért szükséges, mint ultima ratio, a radikális or voslás. Az első hét internált intő példája megmutatja; milyen sors vár ezután a törvény kijátszóira. " 98 AZ OMME 1941-ES Az általános jobbratolódásnak megfeleKOZGYULESE ig e n zz OMME évi közgyűlésén Erdélyi István szintén kiállt a szigorú intézkedések mellett. Ugyanakkor arra is utalt, hogy Kultsár őszi akciói során a korábbiaktól elté rő módon, szigorúbban értelmezte a törvény rendelkezéseit, mint az év első felében. A szakma eredetileg úgy tudta, hogy a kölcsönosztályvezetők és az utazók olyan alkalmazottak, akikre nem vonatkozik az 1939/IV. törvény 11. §-ának 2. bekezdése. Tehát ők nem rendelkeznek „ a mozgókép előállításában, forga lombahozatalában vagy a műsor megállapításában irányító be folyással", ennélfogva, ha csak 6% erejéig is, de zsidókként is a helyükön maradhatnak. Kultsár azonban, miután elbocsáttatta a Hunnia kölcsönosztályának két zsidó tisztviselőjét, az egész szakmában végrehajtotta saját értelmezését, mely szerint sem a kölcsönosztály vezetője, sem utazója nem lehet zsidó."

97 Ismét internáltak hét szakmabelit. In: Magyar film. 1941. december 22. 9. old. 98 A vezércikkből az is kiderül, hogy a tisztogatások fennakadásokat okozhatnak a szakmában. Ultima ratio. In: Magyar Film. 1941. december 1.1. old. 99 Az OMME 31. évi rendes közgyűlése. In: Magyar Film. 1941. december 30. 5-6. old.

158


Az OMME közgyűlésén egyébként részleges tisztújításra is sor került. Korábban hírek terjedtek el Pogány és Erdélyi le mondásáról, ehelyett azonban a szakmában nagy tekintéllyel rendelkező taggal bővült ki a vezetőség: Tőrey Zoltánt társel nökké választották. Tervbe vették, hogy a jövőben Bingert Jánost is társelnökké választják.100 Tőrey jelenléte egyrészt jelzi a szakmában megnövekedett állami befolyást, másrészt meg erősítette az egyesület filmszakmai pozícióit is. KULTSÁR ÁLLAMOSÍTÁSRA A kemény fellépés a zsidó szakVONATKOZÓ TERVEI emberekkel szemben egyébként is a filmszakma fokozott állami ellenőrzésének jele volt. Ez a szanáláson ekkor már túljutott Hunnia vezetését is érintette. A gyár december 17-i igazgatósági ülésén megjelent Kultsár Ist ván, és következtetéseivel minden bizonnyal még az igazgató ság sok vihart átélt, tapasztalt tagjait is meglepte: „Kultsár István a mérleg (a gyár decemberi mérlegéről volt szó. S.T.) tárgyalásának vitájából bizonyos megállapításokat kíván leszögezni. Úgy látta, hogy a Hunnia Filmgyár Filmelhe lyező Irodája egy teljesen kiépített nagy szervezet és úgy véli, hogy úgy ez a szervezet, mint esetleg még a Filmiroda kölcsön ző szervezete teljesen elegendő volna arra, hogy a kölcsönzést az egész magyar piac részére az összes filmek tekintetében lebo nyolítsa. Ugyancsak azt látja, hogy a magyar filmek gyártása terén is túltengő a gyártók száma. Ezek legnagyobb része, vagy nem rendelkezik a megfelelő anyagi eszközökkel, vagy pedig hozzáértésével van baj. Ugyancsak megmutatták a legutóbbi vizsgálatok, hogy a gyártó és kölcsönző vállalatok a tilalmazott zsidó személyek kikapcsolását nem hajtották végre, sőt e téren a legsúlyosabb mulasztásokat és kihágásokat követték el. E tárgy ról rátér annak a kérdésnek megvilágítására, hogy még mindig nem tisztázódott kormányzati vonatkozásban az a probléma, váj jon a kormány irányított filmgyártást és filmgazdálkodást kí ván-e vagy sem. Az igazgatóságban lefolyt vitából leszűrődik az a meggondolás, hogy az illetékes miniszter urakkal alapvetőleg 100 Az OMME új tisztikara. In: Magyar Film. 1941. december 22. 5. old. és Az OMME 31. évi rendes közgyűlése. In: Magyar Film. 1941. december 22. 10. old.


159

tisztázni kellene ezeket a szempontokat. A filmgyártás és filmkereskedelem nagy jelentősége napról napra jobban kidomboro dik, a kormányzat nem zárkózhatik el ennek a kérdésnek mérle gelésétől és eldöntésétől. Nem lehet vitás, hogy itt a tilalmazott zsidó elemek akár titokban való részvétele, vagy a nem határo zott keresztény alapon álló, alkalmazkodó üzleti szellemű egyé nek térfoglalása, veszedelmes és káros. A tisztogatásnak tulaj donképpen az u.n. keresztény vonalon is tovább kell mennie. Bár a maga részéről a folyamatban lévő internálásokkal igye kezett e téren rendet teremteni, hajlandó készséggel rendelke zésre állni abban, hogy az alapvető problémák is tisztázást nyerjenek a miniszter uraknál. Vezérigazgató (Bingert János. S.T.) az Értelmiségi Kormány biztos úr előadására megjegyzi, hogy elvileg nem volna akadá lya annak, hogy az egész magyar filmpiac filmmel való ellátása monopolizáltassék. A dolog természete hozza azonban magával, hogy ez a centralizálás óriási költségeket jelent és egyben egész tömeg vállalatnak megszűnését, alkalmazottaiknak elbocsájtását jelentené. Ugyancsak elvileg nem volna akadálya annak; hogy a gyártó vállalkozók megszüntetésével a két filmgyár ké szítse el és adja a magyar piacnak a szükséges filmmennyiséget. A maga részéről azonban ebben nagy veszedelmet lát. A szelle mi vonalon egy bizonyos uniformizálódás fog beállani, mert hi ányozni fog a főleg művészi téren nélkülözhetetlen egyéni iniciatíva. Ezt a szerepet semmiféle gyár, vagy egyéb hivatalos szer vezet be nem töltheti. De veszedelmes probléma adódik anyagi vonatkozásban is. Ha a filmgyárak maguk állanak az összes magyar filmek gyártói helyébe, úgy természetesen elsősorban az ehhez szükséges forgótőkével kell rendelkezniük, másodsor ban azonban teljes egészében viselniök kellene a gyártás egé szének rizikóját. Igaz, hogy ma a gyárak a filmgyártókat támo gatva vállalnak bizonyos kockázatot. Bizonyos azonban, hogy a kockázat legjelentősebb részét, az u.n. hátulálló tőkék nyújtását mindig a gyártó vállalkozóktól követeljük meg. A Hunnia szem pontjából elképzelhető volna, hogy külön forgótőke biztosítása esetén, a gyártási processzust egy természetesen óriásira fel duzzasztott személyzettel le tudja bonyolítani, de ezzel az előbb említett aggályok nem oszlanak el. Ez a rendszer azt ered-

160


ményezné, hogy pld. a Hunnia még a berlini Ufánál is nagyobb feladatot vállalna magára, mert az egy évben még 20 filmet sem csinál, viszont nekünk 30, esetleg 35 fdmet kellene készítenünk. Nagy kérdés, hogy a Pénzügyminiszter úr milyen álláspontot foglalna el ilyen tőkeszükséglet és kétségtelenül megemlítendő kockázat hallatára. (...) Kultsár István kormánybiztos rekapitulálva a mai rendszert, azt a következtetést vonja le, hogy ma lényegileg afümek kivá lasztása a gyárakon múlik. A Nemzeti Filmbizottság által enge délyezett, sőt esetleg különösen jónak talált fümkönyvek közül, ha az Értelmiségi Kormánybiztosság részéről támogattatnék is egy vállalkozó, füm mégis csak akkor készülhet el, ha a Hunnia, vagy a Filmiroda valójában megegyezik az illető gyártóval a műteremre vonatkozóan. Ma tehát az a helyzet, hogy a két gyár irányítja, természetesen jóhiszemüleg, de kétségtelenül elsősor ban saját kommerciális érdekei figyelembevételével a gyártást azáltal, hogy ő állapodik meg a neki tetsző vállalkozókkal. Vezérigazgató erre megjegyzi, hogy ez ma tényleg így is van, csak azzal a különbséggel, hogy a különösen értékesnek talált ötleteket, vagy az erre érdemes gyártókat a Hunnia mindig hoz zájuttatja műteremhez. Miután a Hunnia Filmgyár igazgatósá gában a Nemzeti Filmbizottság tagjai majdnem teljes létszám ban képviselve vannak, a bizottság politikája lényegileg a Hun niában valósodik meg. Kétségtelen, hogy ez évben nem is volt panasz az utóbbi időben. Elmondja Vezérigazgató, hogy az idei esztendő két film-turnusa milyen módon alakult ki. A gyártók gyártási szándékukat a Nemzeti Filmbizottságnak még ez év áp rilisában bejelentették azzal, hogy megjelölték a gyárat is ahol filmterveiket meg akarják valósítani. A Hunnia már ez év máju sában kijelölte mindazokat a cégeket, akiknek műtermet fog jut tatni éspedig megjelölte azt is, hogy mely cégek jutnak két műteremhez és melyik csak egyhez. Ennél a kiválasztásnál a legteljesebb mértékben érvényesültek a szükséges filmpolitikai szempontok. De a Hunnia továbbment, mert az évközben kiala kult különösen értékes filmterveket, illetve egy-két tőkeerős vál lalkozót, ezeken felül is műteremhez juttat. Kultsár István köszöni az előadást, de úgy találja, hogy az alapvető szempontoknak a kormány által történő tisztázását


161

mégis szorgalmazni kellene. Igyekezni fog ebben a kérdésben a Nemzeti Filmbizottságot támogatni. Balogh László megemlíti még, hogy a magyar filmgyártási politikának ilyen módon való kialakulása már egy több eszten dős fejlődés eredménye. Nem olyan könnyű itt az illetékes film szervek helyzete, mint például Németországban, vagy Olasz országban. Ismerteti a két országban a gyártási politika mai helyzetét. Németországban tiszta állami kézbe került át a gyár tás. Olaszországban csak utón vannak efelé a cél felé, amit leg jobban igazol, hogy az elmúlt esztendőben filmet gyártó 75 vállalkozó közül a jövő gyártási évadban már csak 25 cég gyárthat. Bizonyos összeállások történtek tahát a gyártók kö zött. Nálunk az állami gyártás felé való törekvés nemcsak kül politikai, hanem gazdasági kérdés is. A kormány irányítása azonban még a magánvállakozás keretében működő gyártás esetén is messzemenően mélyreható lehet. Csak rámutat arra, hogy különösen értékes filmötletek soronkívűl és a kontingensen felüli műteremhez juttatása nagyban elősegítené a témák gon dos kiválasztását és az értékesebbek tervbevételét. A művészi vonalon foglalkoztatott személyzet ösztöndíjakkal való ellátása tágítaná az abban részesülők látókörét és utóbb a magyar fil mek javára válnék. Ismerteti a kultuszminisztériumnak e téren történt kezdeményezését. Ugyancsak rámutat a Nemzetközi Filmkamara keretén belül történt elhatározásokra és az olasz kormány ilyen irányzatú ösztöndíjaira. A maga részéről azzal zárja le le felszólalását, hogy az irányítás céltudatos és határo zott kifejlesztését még a magánvállalkozásban lebonyolódó gyártással szemben is feltétlenül szükségesnek látja. Elnök lezárja a tárgyról szóló vitát annak a megállapításá val, hogy a kérdés az ellenőrzés és irányítás szempontjából ma már egy bizonyos kialakult helyzetet mutat. Amennyiben a kor mányzat ezt intenzívebbé, vagy hatályosabbá kívánná tenni, úgy erre kormányintézkedés szükséges. Ugyancsak kormányintézke dés kell ahhoz, hogy a magánvállalkozás részbeni, vagy teljes

162


kikapcsolásával a gyártási, vagy kölcsönzői vonalon új filmpolitikai szempontok érvényesüljenek. " 101 Kultsár és a Hunnia vezetőinek vitája több tanúsággal is szolgál. A kormánybiztos a filmszakmai zsidókérdés radikális megoldásának igényéből indult ki és eljutott a filmgyártás tel jes, a szocializmusban megvalósított államosításának gondola táig. Az általa felvázolt rendszer nem sokban különbözött az öt venes évekbelitől. Helyet kapna benne a pártirányítás (nyilván az államhatalmat is kézbentartó kormányzó pártot illetné meg), valamint egy, a kormányzó párt irányítása alatt működő, a gyár tani kívánt filmeket kiválasztó szervezet (erre a célra akár az ONFB, akár Kultsár hivatala is megfelelhetne). A megfelelő anyagi eszközökkel ellátott gyárak pedig legyárthatnák a kívánt filmeket. A Kultsár-féle elképzelés még az elosztást is a gyá rakra bízná. Ez logikus, hiszen a korabeli gyárak rendelkeztek forgalmazói tapasztalatokkal is. A kormánybiztos utópisztikus elképzeléseit Bingerték nyilván megdöbbenéssel hallgatták. Be lőlük még hiányzott az államosított gazdaság elképzelésének szükségképpeni voluntarizmusa. Kultsár ugyan nem mondja ki, (nehezen is tehetné megfelelő közgazdasági ismeretek és olyan nyelvezet hiányában, amelyet akkoriban még nem ismerhetett), de elképzelései államosított gazdaságot feltételeznek. Volta képp sajnálhatjuk, hogy Kádas Károly államtitkár félbesza kította Kultsár álmodozását, és gyorsan lezárta a terméketlen vitát, így a kormánybiztosnak nem volt alkalma arra, hogy ala posabban végiggondolja és kifejthesse, milyen lesz a jövő. Part nerei udvariasan, de szakmai fölényük tudatában határozottan „helyretették" a fasiszta kormánybiztost. Kultsár bizonyos szempontból teljhatalommal rendelkezett a szakmában, és fana tikus ember benyomását tette. Az igazgatóság tagjai nem akar tak ujjat húzni vele (ki tudja, hogy mit hoz a jövő?), így aztán Bingert és Balogh válaszaikban gondosan ügyeltek arra, hogy a filmgyártás általuk vázolt sémájában kidomborítsák azokat az elemeket, amelyekről feltételezték, hogy az államosítás elszánt 101 Jegyzőkönyv a Hunnia Filmgyár Rt. 1941. évi december hó 17-én de. az Ipar ügyi Minisztérium államtitkári szobájában megtartott igazgatósági üléséről. In: OL. Hunnia Filmgyár Rt. Igazgatósági iratok. Z-1123. 1. raktári szám, 1. dosszié: Igazgatósági jegyzőkönyvek 1940-1942.


163

hívének nézeteivel rokonságban állanak. E törekvésüknek meg felelően a korabeli filmgyártást az államosítás, mint „kívánatos végcél" szempontjából értékelik. Emiatt is érdekes számunkra ez a dokumentum. A filmgyártás államosítása megkezdődött. Az irányítást és a gyártást már az állam tartotta a kezében. „Mindössze" a filmiparban tevékeny tőke volt még ma gánkézben, hiszen a hatalom nem kívánta megszüntetni a ma gángazdaságot. Nem is volt szüksége erre. 1941-ben az állami propaganda célkitűzéseinek megvalósításához elegendő volt az állami gyár vezetőségébe beültetni a kormány néhány képvi selőjét, vagy állami hivatalokon keresztül „megsúgni" néhány gyártónak, hogy milyen filmekre lenne szükség. A rendszer majdnem tökéletesen működött. Az igazgatóság tagjai meglepő éleslátásról tettek tanúbizonyságot, amikor kifejtették, hogy az állami filmgyártás megvalósítása két tényezőtől, a külpolitika alakulásától és a rendelkezésre álló pénzeszközöktől függ. Az előbbi elvárásainak eleget tettek, az utóbbiból hiányt szenved tek. Nemcsak belőlük, a kormányból is hiányzott az elhatáro zás, hogy a tömegek ízlését százszázalékosan meghatározzák. Bingert pontosan látta, hogy a filmek uniformizálódásához vezetne, ha az állam kezében futna össze minden szál. Nem is ők fogják kezdeményezni a filmszakmában a következő évek ben (de még 1945 előtt) lezajló változásokat. Ők csak hivatal nokok voltak, akik igyekeztek kiszolgálni az aktuális politikai irányvonalat. Kultsár egyébként nem vett részt rendszeresen az igazgató sági üléseken. Későbbi felszólalásaiban csak arra szorítkozott, hogy eleget tegyen eredeti feladatának: azt kutatta, nem alkal maznak-e a gyár vezetői szabályellenesen zsidó munkerőt. Nagyszabású elgondolásai azonban továbbra is felkavarták a filmes közéletet. Miután nem sikerült megvalósítania a filmgyártás államosí tásának tervét, 1942 januárjában az önálló keresztény filmbank felállításának ötletével állt elő. így kívánta kiszorítani a háttér ben esetlegesen még meghúzódó zsidó tőkét a filmgyártásból.102 102 A filmbank és a kölcsöndíjak emelésének ügye az OMME tagértekezletén. In: Magyar Film. 1942. január 26. 4. old.

164


KÉT IRÁNYZAT A 1941 végére az általános jobbratolóFILMPOLITIKÁBAN d á s következtében lassan két különbö ző filmpolitikai irányzat körvonalai jelentek meg. A kormány mérsékeltebb tagjai, a filmgyárak vezetői, az ONFB elégedett volt a fennálló gyártási rendszerrel, legfeljebb az állami propa ganda fokozott érvényre jutását kívánták a jövőben biztosítani. Ehhez azonban nem volt szükség a gyártási rendszer egészének átalakítására. A kormányhatalomba bekerült radikális szélső jobboldal (Imrédy hívei), Kultsár hivatala, a kamara és a mö göttük álló fasiszta ellenzék azonban nem elégedett meg ennyi vel. A filmgyártás gazdasági vonatkozásai csak a permanens őr ségváltás szempontjából érdekelték őket. Már nem volt elég a zsidótlanítás, az árja front megtisztítása került napirendre. A to talitárius logika könyörtelenül utat tört elképzeléseikben. Ezt a logikát a zsidó világösszeesküvés mítosza (saját nézeteik pro jekciója) működtette. Valójában a szélsőjobboldal tört totális hatalomra, ők akarták kezükbe kaparintani az országot és az egész világot, de ezt a törekvést ellenségeiknek tulajdonították. Amíg céljukat nem érik el, mindig megtalálják a strohmannokat, akik az ősellenség megbízásából tevékenykednek. Ha már nincsenek zsidók a szakmában, ott vannak a szalmabábok. Ha megszabadítják tőlük az országot, de még nem az övék a hatalom és a dicsőség, akkor annak az az oka, hogy az ősellen ség újabb, még ügyesebben álcázott szalmabábokat keltett élet re, és így tovább, egészen a végső győzelemig.103 Mivel a gaz daságról csak negatívumokban tudtak gondolkodni, tehát csak azt tudták megmondani, hogy ki ne kapjon helyet benne, elkép zeléseik pozitív elemeit más területen fejtették ki: elmagya-

103 A zsidó világösszeesküvés mítosza a végtelenbe tart: szerinte a zsidók mindig újabb és újabb, egyre tökéletesebben álcázott ügynökök segítségével kívánják céljaikat megvalósítani. A végtelen logikájának van egy másik következménye is. Nemcsak a titkos terv végrehajtói szaporíthatok tetszés szerint, hanem a tit kos parancs kiadói mögött is mindig újabb és újabb összeesküvőket lehet felfe dezni. Amikor a nácik rátalálnak a végső mozgatóra, a végtelenség logikája csapdába ejtheti őket, így az is előfordul, hogy túllépnek a zsidókon, tehát elka nyarodnak eredeti céljaiktól. így járt a náci Ludendorff tábornok is, aki a végső mozgatót a dalai lámában vélte felfedezni és azt gondolta, hogy a zsidók az ő strohmannjai.


165

rázták, milyennek kellene lennie az igazi árja - keresztény magyar filmnek. AZ 1941. NOVEMBERI KÖLTSÉGNovemberben a költségVETÉSI VITA ÉS A FILMÜGYEK v e t é s i v i t a tárgyalásakor fel is vetették ezt a kérdést a képviselők. Az ősnyilas veterán Meskó Zoltán például így érvelt: „A mozik műsoráról beszélek: azt látom, hogy itt még mindig egy kificamított ízlés uralkodik a moziképek gyártói és kigondolói részéről, hiányoznak a történelmi, a magyar hősiességet szimbolizáló darabok, ehelyett házassági háromszögekkel jön nek elő. Jó népies és történelmi darabokra van szüksége a falu nak. Ha ma az ember lelkesülni akar, akkor kénytelen egy ide gentárgyú mozidarabot megnézni, kénytelen idegen nemzetek hősiességét és virtusát nézni, hogy az ember mint magyar em ber az önérzetét kissé megerősítse. Az olasz nemzetnek nagy fia, Mussolini, aki a maga országát talpraállította, egyik napról a másikra az utcákon eltüntette az idegen neveket a cégtáblák ról. " m A jól tájékozott Palló Imre azt „követelte", hogy a filmügyek irányítását teljesen vegyék ki Keresztes-Fischer Ferenc belügy minisztériumának kezéből és adják át Hóman Bálint tárcájá nak.105 Arvay Árpád képviselő kifejtette, hogy „a magyar film ma egyáltalában nem nemzeti, hanem individualista kapitalista alapon áll" 106, Meskó pedig egy újabb hozzászólásában tovább szőtte gondolatait: „Azt akarom, hogy a magyar ne legyen kénytelen »Stukák« és más darabok látásán lelkesedni és tiszteletreméltó idegen da rabokból meríteni több magyar öntudatot. (...) Ne engedjenek előadni más magyar darabot, mint olyant, amely a tiszta ma gyar gondolaton épül fel. Nekem azokban a magyar vonatkozá sú darabokban ne kutyás, pirosra festett, kirúzsozott dámákat mutassanak, hanem többgyermekes családanyákat. Minél több 104 A kultuszminiszter válasza a magyar filmet ért támadásokra a Képviselő házban. In: Magyar Film. 1941. november 17. 2. old. 105 U.o. 2-3. old. 106 További felszólalások a filmről a képviselőházban. In: Magyar Film. 1941. de cember 1.3. old.

166


gyerek mozogjon azon a képen, hogy mindenki lássa, hogy csa ládvédelmi ügyet szolgálunk, nem pedig a családtalan, gyer mektelen dámák glorifikálását tűztük ki célul. " 107 Rajniss Palló gondolatait fűzte tovább. Azt kifogásolta, hogy ha az előzetes cenzúra az ONFB, tehát a VKM kezében van, akkor az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság, tehát a belügyi tárcához tartozó utólagos cenzúra betilthatja a VKM által lefor gatni engedett filmet.108 A bírálatok tehát két fronton támadták a kormányt. A filmek szellemiségét, tehát az ONFB tevékenységét kifogásolták109 és azt, hogy a Bethlen csoportjához tartozó Keresztes-Fischer Fe renc tárcája még mindig befolyással rendelkezik a filmügyekben. KISS FERENC LE- Miután 1941 végéig sem állították fel a rég MONDÁSA beígért önálló filmkamarát, a Magyar Film karácsonyi számában megjelent vezércikkében Kiss Ferenc meglepő bejelentést tett. Miután áttekintette három éves harcát, amelyben az a cél vezette, hogy megtisztítsa „művészetünket a nemzetköziség fajunktól idegen sallangjaitól", így folytatta: „Most, amikor visszapillantva a Filmkamara első három esz tendejének küzdelmes útjára, az évet e gondolatok jegyében le zárom, felhasználom az alkalmat, hogy elbúcsúzzam munkatár saimtól és rajtuk keresztül az egész filmszakmától. " n o A lap következő számában szerkesztőségi cikk kommentálta lemon dását: „A kiszivárgott, nemhivatalos értesüléseken felül semmiféle illetékes nyilatkozat nem erősítette meg azt a hírt, hogy az új 107 U.o. Meskó nemcsak a Stukákat látta, hanem valószínű, hogy a Jud Süsst is. Onnan tudja, hogy a zsidót alantas nemi ösztönei mozgatják, ellentétben az ár ja-magyarral, akitől idegen az ilyen léhaság. Számára a szexualitás csak gyarló eszköz, amely a nemzet gyarapítását szolgálja. 108 U.o. 4. old. Igaza is volt, de nem bírálta volna a visszás helyzetet, ha Keresz tes-Fischer Ferenc és Hóman Bálint egyaránt a szélsőjobboldalt képviselte vol na a kormányban. 109 Bár Hóman Bálint a szélsőjobboldali és nem a mérsékelt kormányelithez tarto zott, minisztersége alatt (1939. II. 16 - 1942. VII. 3) tartózkodóan kezelte a filmügyeket. Nincs adatunk arról, hogy az ONFB belső ügyeibe beleszólt vol na. Arra kell következtetnünk, hogy ő nem tulajdonított akkora jelentőséget a filmügyeknek, mint a kormányhatalmon kívül álló szélsőjobboldaliak. 110 Kiss Ferenc: Karácsonyi búcsú. In: Magyar Film. 1941. december 22. 1. old.


167

kamarai rendelet 1941 végén vagy 1942 elején megjelenik. A filmfőosztályt vezető miniszteri biztos búcsúja tehát váratlanul érte a szakembereket, Kiss Ferenc a búcsúszavaiban nem jelölte meg a várható fejleményeket. (...) A filmszakmától búcsúzó Kiss Ferenc - nyilatkozata értelmében - az átmeneti időre tovább viszi a filmfőosztály ügyeit. " n i A KAMARA A bizonytalanság azonban nem tartott ELSORVASZTÁSA Miután Kiss bejelentette le sofá mondását, december 30-án Hóman a másfél éve általa be nyújtott 1940:XIX. törvény felhatalmazása alapján kiadta a 26.608/1941. VKM sz. rendeletet a Színművészeti és Filmmű vészeti Kamara működésének fokozatos megszüntetése, a szín házi és a filmkamara, továbbá a művészeti kamarák összefogla ló szerve felállításának tárgyában. A rendelet értelmében 1942. január 1-től megkezdődik a kamara fokozatos megszüntetése. A főosztályok képviseleti közgyűlései és a kamarai közös közgyű lés nem működhetnek tovább. A hatáskörükbe tartozó ügyeket az átmeneti időben a vallás- és közoktatásügyi miniszter látja el. A színművészeti főosztály választmányának és az országos színművészeti és filmművészeti tanács tagjainak megbízatását a miniszter az új kamarák felállításáig meghosszabbította. Meg hosszabbította Kiss miniszteri biztosi megbízatását is. A rende let címében említett, a kamarák összefogását szolgáló szerve zetet felállítását sem siette el a miniszter. A feladat ellátásával ideiglenesen az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács elnökét bízta meg. Az elnök fogja meghatározni az összefogó szervezet és az új kamarák felépítését és ő gondoskodik a megszűnt közös kamara vagyonának az új kamarák közötti felosztásáról is. 112 A rendelet az eddigi átmeneti időszakot újabb átmeneti idő szakkal váltotta fel. Az 1942. január 1. előtti helyzethez képest a most kezdődő interregnumnak az a legfontosabb jellemzője, hogy a lemondott Kiss Ferenc: mint ideiglenes, „átmeneti" mi niszteri biztos, már semmilyen hatáskörrel nem rendelkezett.

111 Búcsú három évtől. In: Magyar Film. 1941. december 30. 1. old. 112 A rendelet a Budapesti közlöny 1941. december 31-i számában jelent meg. Is mertetését lásd: Magyar Film. 1942. január 5. 2. old.


1942. március 9-én Bárdossy László kormányát a Kállay Mik lós vezette kabinet váltotta fel. Április 17-én nevezték ki Antal Istvánt tárca nélküli nemzetvédelmi-propaganda miniszterré. A következő napokban Kiss Ferenc ismét beadta lemondását. Hóman ezt azonnal tudomásul vette, és április 29-én a kamara elnöki teendőinek ideiglenes ellátásával dr. Cziffra András köz alapítványi királyi ügyészt bízta meg. A lapban másodszor is el búcsúztatták Kiss Ferencet, és sokadszorra ismét kifejtették, hogy a kamara ügye „döntőstádiumba lépett"} Cziffra a május 13-i számban mutatkozott be. Biztosította az olvasókat arról, hogy feladatát a vallás- és közoktatásügyi miniszter intenciói szerint fogja ellátni. Hangsúlyozta, hogy ebben a nehéz időben különösen fontos feladatának érzi a szociális és jóléti kérdések megoldását. Cikkének végén pedig arra utalt, hogy már kora if júságában lelkesedett a színművészetért. A színművészet emlí tésének talán az lehetett az oka, hogy munkatársai nem tájékoz tatták pontosan az új kamarai biztost arról, hogy írása egy fil mes szaklap első oldalán fog megjelenni.2 A lap 1942 és 1944 között megjelent évfolyamaiban még egy-két alkalommal talál kozhatunk az ideiglenes miniszteri biztos nevével. Arra kell gyanakodnunk, hogy ebben a minőségében Cziffra egyáltalán nem csinált semmit. O volt a „láthatatlan kormánybiztos". Fel tevésünket alátámasztja, hogy 1945 után nem vonták fele1 Cziffra kinevezéséről lásd: Kiss Ferenc lemondott a kamara elnökségéről. In: Magyar Film. 1942. április 29. 2. old. A Kiss Ferencet másodszor búcsúztató vezércikk ugyanebben a számban az első oldalon jelent meg. 2 Cziffra András dr: A Kamara jövendő útjai. In: Magyar Film. 1942. május 13. 1. old.


169

lősségre. Népbírósági végzésből tudjuk, hogy 1946. október 2án szabadlábra helyezték, mert úgy vélték, hogy tetteinek elbí rálásához igazoló bizottsági eljárás is elegendő.3 Cziffrának egészen 1944 tavaszáig semmiféle feladata nem volt. A megszüntetett közös kamara helyét soha nem foglalta el az újjászervezett önálló filmkamara, mert nem hozták létre. A kamara története így 1942 tavaszán gyakorlatilag véget ért. 1944 tavaszáig abban merült ki a tevékenysége, hogy veze tői felvették járandóságukat és lapja rendszeresen megjelent. Erre azért volt szükség, mert a kamara felállítását elrendelő zsi dótörvények továbbra is hatályban maradtak. A kamara felállí tását ugyanis a zsidótörvények írták elő, egyetlen valóságos fel adata pedig abban állt, hogy a filmszakma zsidótlanítását végre hajtsa. Ennyit és nem többet várt el tőle a politikai akarat, amely létrehozta. Hamarosan belátták, nem kívánatos, hogy a kamara felállításáról szóló 6090/1938. M.E. sz. rendelet 2.íj ában meghatározott feladatokat a kamara hajtsa végre. Ez nem jelenti azt, hogy lemondtak volna e célok megvalósításától. Csupán egyszerűbb volt más állami szervek útján megvalósítani őket. A filmgyártás állami irányítása például sokkal könnyeb ben megoldható az ONFB-Hunnia igazgatóság szimbiózisban lévő operatív szervezete segítségével. A kamara arra törekedett, hogy az egész filmipar irányítását megkaparintsa. Ez a törekvé se nemcsak a hagyományos érdekképviseletekkel állította szembe, hanem minisztériumok, országos hatáskörű szervek ha táskörét is sértette. 1940-től a filmirányítás vezetői arra is rájöt tek, hogy a kamara korporációs formában való működtetése ön magában is problematikus: komoly működési zavarok nélkül nem illeszthető be a korabeli magyar államigazgatás rendsze rébe. Az esetleges zavarok későbbi korrigálásánál sokkal egy szerűbb, ha hozzá sem látnak a nagy átszervezéshez. Úgy dön töttek, hogy miután a kamara mint érdekképviselet, „a társada lom akarataként" végrehajtotta a zsidóság jogfosztását célzó kormánypolitikát, betöltötte hivatását. Az antiszemitizmus azonban továbbra is a hivatalos magyar politika része maradt, sőt minden jel arra mutatott, hogy a jövőben tovább fokozódik. 3 O.L. NOT iratok. 1945-1950. XX-4-b. III. 6781/1946.

170


Ezért szó sem lehetett a kamara megszüntetéséről. Elég volt „rendelkezési állományba helyezni", hogy később - ha a szük ség úgy kívánja - sort keríthessenek reaktiválására. AZ AMERIKAI FILMEK A Bárdossy-kormány - követve a jaKISZORITASA p ^ n émet és olasz példát - még 1941. december 12-én hadat üzent az Amerikai Egyesült Ál lamoknak. Ezzel véglegesen megpecsételődött az amerikai fil mek sorsa. December 24-én a honvédelemről szóló, 1939/11. törvény felhatalmazása alapján kiadták a 9.200/1941. M.E. szá mú, az amerikai filmvállalatok gondnokság alá vételét kimondó rendeletet. Ennek értelmében a már forgalomban lévő amerikai filmeken túl újakat bemutatni nem lehetett. Lefoglalták e vál lalatok vagyonát is.4 1942. február 13-án kinevezett gondnokok kerültek a Fox, a Metro, a Paramount, a Universal és a Warner magyarországi képviseleteinek élére. A filmügyekben teljesség gel járatlan gondnokok munkáját elősegítendő, Varga József ipari-, kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter Bingert Já nost rendelte ki melléjük szaktanácsadóként.5 A rendelet előírá sainak betartása következtében a vállalatok automatikusan csődbementek, így megkezdődött likvidálásuk. A sort a Univer sal kezdte és a Metro fejezte be 1942 nyarán.6 Ettől kezdve a háború végéig nem játszottak amerikai filmeket magyar mozik ban.7 Megkezdődött a tengelyfilm hazai aranykora. Kari Melzer, a Nemzetközi Filmkamara főtitkára, a német filmkamara alelnöke februárban Budapestre látogatott. Az ONFB és az OMME vezetőivel folytatott tárgyalásokat. Megállapodtak ab ban, hogy az amerikai filmeket a háború után is csak korlátozott számban engedik be az európai piacra.8 A szervezet főtanácsi és 4 Hatósági gondnok veszi birtokba az amerikai fílmvállalatokat. In: Magyar Film. 1941. december 30. 2. old. A rendelet a Budapesti Közlöny 1941. decem ber 25-i számában jelent meg. 5 Megkezdték működésüket a gondnokok az amerikai fílmképviseleteknél. In: Magyar Film. 1942. február 18. 9. old. 6 Az amerikai filmvállalatok likvidálása. In: Magyar Film. 1942. június 2. 7. old. 7 Már 1941. augusztus 1. és 1942. augusztus 1. között is csak 28 amerikai filmet mutattak be, olvasható Fetter Mihály: A magyar és a tengelyfilmek sikere az elmúlt évadban című cikkében. In: Magyar Film 1942. augusztus 10. 10. old. 8 Kari Melzer Budapesten. In: Magyar Film. 1942. február 25. 2-3. old.


171

szakosztályi üléseit novemberben Budapesten tartották. A kor mány a kongresszus költségeire az október 22-i miniszter tanácsi ülésen 35 000 pengőt szavazott meg.9 Az amerikai filmek száműzésének és a tengelyfilm térhódí tásának következtében középpontba került a korszellemnek megfelelő magyar filmek gyártása. Eljött az ideje, hogy a ma gyar filmgyártás is exportképes eszmeiségű filmeket készítsen. A „kor parancsát" mindenki megértette: a gyártók és a szélső jobboldali sajtó egyaránt. Szerepüket azonban, sajátos hely zetüknek megfelelően, eltérő módon értelmezték. AZ OMME ES A A náci és fasiszta eszméknek teret adó újsáSAJTO gQk _ többek között a kamara hangulatkeltése és Kultsár tisztogató akciói következtében - meglehetősen el lenségesen viszonyultak a gyártókhoz. Bizalmatlanság, inger lékenység jellemezte cikkeiket, mindenhol zsidók után kutattak, minden filmben a zsidó szellemiséget keresték. A keresztény gyártóknak viszont nyugalomra és időre volt szükségük, hogy elkészíthessék szélsőjobboldali eszmeiséget tükröző filmjeiket. Nem dolgozhattak az elmúlt évtizedekben jól bevált vígjátéki és melodramatikus sablonokkal, meg kellett teremteniük a tengelyfilm magyar változatát. Elhatározták tehát, hogy megnyerik a sajtó bizalmát: „Az OMME nemrégiben tartott népes tagértekezletén, amely nek legfontosabb tárgya volt a magyar filmgyártók által már oly régóta áhított filmbank felállításának ez idő szerint komollyá vált terve - »különös közjátékként« egy olyan felszólalás hang zott el egy igen tehetséges és újabban komoly sikereket magáé nak mondható gyártó részéről (Erdélyi István cégéről, a Kár pát-Erdélyi Filmvállalatról van szó. S.T.), amelyet ezúttal külön cikk keretében tartunk szükségesnek a nyilvánosság tudomására hozni, illetőleg azon keresztül odajuttatni, ahová azt a felszóla ló adresszálta: a magyar sajtóhoz. A barátságos hangú felszólalásra érdekes módon, a tagérte kezleten kézbekerült, aznapi egyik-másik esti lap rövid, de an9 O.L. K-27. Minisztertanácsi jegyzökönyvek xeroxmásolatai. Az 1942. október 22-i kormányülés anyaga.

172


nál »szenzációsabb« című riportja adott alkalmat. A sajtóban ugyanis aznap elterjedt a híre annak, hogy néhány korábban in ternált volt zsidó fdmes szabadlábra kerül és ennek kapcsán je lent meg egy-két lapban a hangzatos cím, mely az internálások ról általában emlékezett meg, nem tett különbséget zsidó és nem zsidó filmesek között; sőt újabb »filmesek« - csak így röviden internálását helyezte kilátásba. (...) A röviden körvonalazott té nyekből kiindulva, hangzott el a bevezetőben említett filmgyártó barátságos felszólalása, amelynek végén az illető az OMME el nökségét kérte meg arra: járjon el illetékes helyen és világosít sa fel a tájékozatlanokat arról, hogy a magyar filmélet nem tisz tára zsidókból áll, hogy már régóta egyetlen zsidót sem találni lámpással sem a gyárak, irodák és mozik munkahelyein: hogy ha internálásokról ír a magyar sajtó, ne általánosítson, hanem vegye figyelembe a tényeket... " 10 Február 14-én Erdélyiek vacsorát adtak az újságírók számára a Royal különtermében. A gyártók elmagyarázták a kritikusok nak, hogy milyen bonyolult mesterség a filmkészítés: hogy a gyártás folyamán üzleti, technikai és művészi szempontokat egyaránt figyelembe kell venni, és ezeket nehéz összeegyez tetni. A kritikusok elmondták, hogy őket viszont csak a filmek, és nem létrejöttük körülményei érdeklik. Az est záróprogramja ként Erdélyiek levetítették a Radványi Géza által rendezett, részben színes, Beszélő köntös című filmjüket. Rövid távon a PR-akció nem hozott eredményeket, hosszabb távon azonban gyümölcsözőnek bizonyult: kimozdította a holtpontról az újság írók és gyártók kapcsolatát, fogékonyabbá tette őket az úgyne vezett „problémafilmek" befogadására. PROPAGANDAFILMEK ÉS A 1942-ben három, a magyar HARMADIK ZSIDÓTÖRVÉNY filmgyártás történetében ki emelt szerepet játszó problémafilm bemutatójára került sor. A

10 Barátságos felszólalás a magyar sajtóhoz. In: Magyar Film. 1942. február 2. 8. old.


173

sort a Doktor Kovács István április 4-i bemutatója kezdte.11 Bánky Viktor propagandafilmje, amely a népi mozgalom jobb oldalának szellemiségét tükrözte, a középosztály-vitához szólt hozzá: a kozmopolita métely által megfertőzött magyar közép rétegek „mélymagyar" paraszti forrásból való felfrissítését szor galmazta. A Magyar Film vezércikkben emlékezett meg róla és ez alkalommal elégedett volt a sajtóvisszhanggal is: „ Örömmel üdvözöljük a sajtónak ezt a felfigyelését erre a valóban értékes és a magyar nép húsába vágó kérdéssel foglal kozó filmre. Vezércikkek jelentek meg, amelyek a filmet, mintáz új magyar filmgyártás felvirradását köszöntötték. Legjobbtollú publicistáink, akik eddig legfeljebb kézlegyintéssel intézték el a magyar filmet, hosszú hasábokat szenteltek ennek a magyar al kotásnak. Nemcsak a film, hanem a benne feldolgozásra került problé ma is bőven foglalkoztatta a közönséget is, a sajtót is. Ez is bi zonyítja azt, hogy a közönség nemcsak szórakozni akar, hanem szereti, ha a látottak felett el is lehet gondolkodni. A közönség szereti, ha nevelik, tanítják és szórakoztatva vezetik a helyes út ra. A közönség megérti a népi problémákat, magyar gondolato kat, társadalmi igazságokat és - tapsol a filmnek. A sajtó pedig méltóképpen méltatja a megújuló világ szellemében készült filmujdonságot. Minél több ilyen, az új világ szellemében gyártott filmet vá runk a közönség és a sajtó nevében egyaránt!" n A magyarországi antiszemitizmus történetében új fejezetet nyitott a harmadik zsidótörvény (1941/XV. törvény), amelyet 1941. augusztus 8-án hirdettek ki. Ez a törvény megtiltotta a zsidók és nem zsidók közötti házasságot, „fajgyalázásnak" mi nősítette házasságon kívüli szexuális kapcsolatukat. Az első két zsidótörvény csak a zsidókra vonatkozott, és közéleti, gazdasági tevékenységüket igyekezett visszaszorítani. A harmadik két szempontból is új minőséget jelentett: egyrészt beavatkozott a 11 A filmet az MFI saját vállalkozásában készítette. A filmről bővebben lásd: Sándor Tibor: Őrségváltás. A magyar film és a szélsőjobboldal a harmincasnegyvenes években. Filmkultúra könyvek. Magyar Filmintézet. Budapest, 1992. 12 A sajtó és az új magyar népi film. In: Magyar Film. 1942. május 5. 1. old.

174


magánéletbe, másrészt, mivel a szankcionált „bűncselekmény nek" árja elkövetői is lehettek, elvileg mindenkire kiterjedt a hatálya. A fajgyalázást tematizáló Jud Süss bemutatása egy aránt értelmezhető a törvényt népszerűsítő propaganda-akció részeként és a törvényhozók befolyásolásának szándékaként.13 A törvény kihirdetése után aktuálissá vált egy hazai an tiszemita propagandafilm elkészítése. Az Őrségváltást Bánky 1942 májusában kezdte el forgatni, bemutatójára augusztus 17én került sor. Ez a film is az MFI-ben készült, a Pannónia nevű egyetlen filmet gyártó cég jegyezte, és a Mester-Film forgal mazta. A gyártó cég a Mester-Film vezette úgynevezett hatos konszern tagja volt (ebbe a forgalmazó-gyártó tömörülésbe tar tozott még a Délibáb Kft. (Kauser István), a Hajdú Film (Daróczy József), az MFI mint játékfilmgyártó cég és Matolcsy Andor író, mint gyártó-vállalkozó). A filmből mindössze har minc percnyi töredék és a forgatókönyv áll rendelkezésünkre. Pöffeszkedő, tolvaj, csaló zsidó vállalatvezetők, gyanútlan és gyenge Strohmann (Csortos Gyula) és öntudatos antiszemita mérnök (Páger Antal) szerepelnek a történetben, amely a Dok tor Kovács István tematikájából is merített, hiszen a nemzeti, faji elhivatottság hiánya miatt elmarasztalja a keresztény közép osztály néhány jellegzetes alakját is. „A magyarság belső hon foglalásának drámai feszültségű történetéről" 14 szóló filmről Gy. K. E. szignóval (Gyimesy Kásás Ernő, a Magyar Film kiadóhivatali főnöke) jelent meg méltatás a lapban: „Amikor a Mester Film annakidején bemutatta a Dankó Pistát, a film nagyszerűségén kívül az a magátólértetődő kérdés vetődött fel bennünk: hogyan lehetséges, hogy ez a pompás té ma eddig nem került megfilmesítésre? A film sikerét ez az egyetlen momentum is biztosította megfe lelő kezekben. Nem lehetett egy testvértémával megismételni ezt a sikert. Még az előző film bel- és külföldi tapasztalatainak fel

l's Természetesen csak másodsorban, hiszen a törvény meghozatala gesztus volt a náci Németország felé, a film bemutatására e nélkül is sort kerítettek volna. 14 így jellemzi a filmet a Magyar Film 1942. augusztus 18-i számának fotókkal illusztrált címlapja.


175

használásával sem. Az utánzással csak az eredeti alkotás lett nagyobb}5 Az Őrségváltás ismét az a film, amely aktualitásával csak úgy kínálkozott a felvevőgép elé. Ezt a mai magyar problémát ideje volt filmrevinni - és tegyük hozzá mindjárt -, jól filmre vinni. Hogyan tudtunk meglenni nélküle? Minden idegszálunk sürgette már a magyarság igazi »hon foglalását«, el kellett mondani ezt a témát, szájunk szélén levő mondanivalót úgy, ahogyan legkedvesebb örömhírünket alig várjuk, hogy közöljük hozzátartozónkkal. Ha a »honfoglalás« fogalma nem volna nekünk magyarok nak annyira szent, nyugodtan adhattuk volna ezt a szimbolikus címet is ennek a filmnek. A zsidóság bitorolta helyeket azok fog lalják el, akiknek ebben az országban minden tekintetben az élen kell lenni: magyarok. Ezzel el is mondottuk a film tartalmát. Mi tölti ki a filmet? A magyar türelmes jószívűség, lassú próbálgatásokkal, tapogató zásokkal való előrehaladás problémáink megoldásában, így a zsidókérdésben is. Gömbös Gyula szólal meg a filmen. Szavai ban a magyar kezdeményező erő, majd ennek az évtizednek a vajúdása: kis tisztviselőcskék ügyefogyottsága, strohmanok szerepe, a magyar munkás nemzeti öntudatraébredése, hivatott gerinces férfiak vezetőhelyeken való térfoglalása, beilleszkedés a nemzeti egység teremtőgépezetébe. Páger, a meg nem alkuvó, öntudatos keresztény mérnök sze repében túllépi a színjátszás területét. Valósággal besétál kö zénk, hogy megrázzon, tanítson, utat mutasson nekünk. Heroi kus küzdése szoborszerűen vésődik emlékezetünkbe. A rendező kiváló beállításban sorakoztatta a többi szereplők mellett a munkásokat. Meglátszik az avatott kéz munkája a tömegek he lyes mozgatásánál, képszerű és tartalombailleszkedő meglátá soknál. Az alkalmazkodó zsidó fajt nehéz mélyéről leutánozni, meg rajzolni még vérbeli művészeknek is, de e feladatot is megoldot ták a szereplők. Az az összhang, amely a szövegíró (a filmet 15 Nem világos, melyik filmre céloz a szerző. Lehetséges, hogy Deésy Alfréd A cigány című népszínmű-adaptációjára.

176


Tóth Miklós írta. S.T.), rendező, művész és nem művész mun kások szereplésével ezt a filmet megteremtette, komoly értéket nyújt a nemzetnek. A keresztény magyaroknak szól és hozzájuk talál. Nem „tendenz-film", nem propaganda, hanem valóság. Ezért a munkáért, teljesítményért külön köszönet jár Tóth Mik lósnak és a Mester Film vezetőinek, a magyarság köszönete. " 16 A lap későbbi híradásaiban a filmnek a Jud Süss sikeréhez mérhető népszerűségéről tudósított: „Az Őrségváltás óriási érdeklődést váltott ki a közönség kö rében. Pillanatig sem volt kétséges, hogy a magyar közönség ennek a húsunkba vágó problémának filmjét nagy örömmel és lelkesedéssel fogadja. Példátlanul áll az is a magyar filmek tör ténetében, hogy a tolongok elől az Uránia színház ajtajait le kellett zárni, sőt a rend fenntartására rendőri karhatalmat kel lett igénybevenni. A rendőrök a várakozókat csak turnusokban engedték a jegypénztár elé. " 17 Antiszemita utalásokat tartalmazott Cserépy László A har mincadik című népi filmje is, amelyet október 10-én mutattak be. Az 1942-ben forgalmazott propagandafilmek közül említést érdemel még a Farkas Zoltán rendezte Negyedíziglen, a korszak reprezentatív, nagy költségvetéssel készült szovjetellenes hábo rús filmje. A sort Bánky Viktor tizenötödik filmje, a „Szerető fia Péter" zárta. Mint arra korábban már utaltunk, a filmet 1943 januárjában betiltották. Éppen ekkor - többek között a szovjet fronton elszenvedett katonai vereségek sokkoló hatása miatt kezdett egyértelművé válni a Kállay-kormány politikai irány váltása. Más vonatkozásban, például a zsidókérdés kezelésében már korábban, 1942 nyarától érezhető volt a változás a kor mány politikájában. A kormánypolitika változásai azonban csak meghatározott idő eltelte után váltak érezhetővé a filmpoli tikában. A filmekben megjelenő politikai tartalomra pedig még hatványozottabban vonatkozott ez a késleltetett hatás, hiszen az 1942-ben bemutatott filmek forgatókönyveit, jóval korábban, még a Bárdossy-kormány időszakában fogadták el. A Kállay16 Külön figyelmet érdemel a cikk helyesírása és stiláris fordulatai, amelyek szin tén forrásértékű jellemzői a dokumentumnakGy.K.E: Őrségváltás. In: Magyar Film. 1942. augusztus 18. 8. old. 17 Sorbaállás - a mozi előtt. In: Magyar Film. 1942. augusztus 31. 7. old.


177

kormány irányváltásának hatása főképp abban állt, hogy 1943tól leálltak a politikai propagandafilmek gyártásával. A Német országból hazatelepült náci rendező, Cserépy Arzén 1942 júniu sában még úgy vélte, hogy elkészítheti saját, Bánkyénál nagyobb igényű antiszemita történelmi filmjét. Bartha Miklós újkonzervatív publicista Kazár földön című szociográfiáját kívánta megfilmesíteni.18 Bingertnek levélben számolt be ter veiről: „ Csak azt bátorkodom szíves tudomásodra hozni, hogy sza kadatlanul dolgozom azon a zsidó film témán, amelyről neked már beszéltem. Ezért a munkáért igen terhel engem a felelősség. Alapos elő tanulmányokat kellett végeznem. Átböngésztem a kilenczvenes évek hírlapjait, az egész Egán19 és Bartha irodalmat, melynek jó részét a liberális aera zsidajai csaknem teljes számban a piacról elvásároltak (...) Nem győzök azon csodálkozni, hogy ez a par excellence példátlan nemzeti film anyag a film literátor ok és gyártók figyelmét elkerülte. Hasonlít ez a Fridericushoz.20 Csak mikor kihoztam, akkor hirdette mindenki: én is éppen erre a témára gondoltam. Most készre rendeztem az anyagot és már gyártom az expo zét. (...) Ennyire komoly és kihatásában ily dinamikus téma még

18 Bartha müvét az 1897-ben beindított, úgynevezett hegyvidéki akció támogatása céljából írta, könyv alakban 1901-ben jelent meg. A Bereg megyében élő ruté nek „megsegítésére" indult akció keretében az állam telepítés céljából kibérelte a Schönborn uradalom egy részét. A felparcellázott bérlet területén hamarosan megjelentek az agrárius hitelszövetkezetek. Az akció igazi célja a Beregben nagy számban élő bevándorolt zsidó kiskereskedő réteg (szatócsok, kocsmáro sok) tönkretétele volt. 19 Borostyánkőy Egán Ede, a hegyvidéki akció kezdeményezője. 20 Cserépy a Fridericus Rex című, 1922-ben Németországban készített jobboldali propagandafilmjével alapozta meg hímevét. A Nagy Frigyes életét bemutató film hagyományt teremtett Németországban. A weimári korszakban és a náci időkben tucatnyi hasonló propagandafilm követte.

178


nem került Magyarországon megfilmesítésre. A Földindulás21 ehhez mérve csak vicinális jelentőségű volt. " 21 Bingert kézírásos feljegyzéséből tudjuk, hogy a levélre szó ban válaszolt. Cserépy 1942. augusztus 22-én ismét levelet írt Bingertnek: „Kedves Jánosom! Nem hivatalosan írok neked, tehát őszintén írok, mindjárt előre bocsátom, ügyes bajos dolgokban - búcsúzásnak. A mér ték betelt, nekem elég. Hazakergetett - talán beteges — vágy: itt hon lenni, dolgozni, megbecsülve, tisztelve, szeretve - már ahogy azt az ember úgy külföldi idegen létére elképzeli. Harmadik évbe fordult az idő, tehát elég ahhoz, hogy meg értsem: engem a magyar filmgyártó urak nem engednek dolgoz ni. Hát tudomásul veszem. Elmegyek. Volt szerencsém - most azután auf Nimmer wiedersehen21, Bánkiak (sic!), Kalmárok, Rodriguezek dögre kereshetik ma gukat, a többi kis vitéz is sütkérezhet az »ismert rendezőség« dicsőségében - engem ez már nem érdekel - de nem bosszant az sem, hogy egyiknek sem több a tudása, csak nagyobb a szeren cséje. Itt pedig ez a fő! Ezért állok félre! Úgy érzem az utolsó adum is félrement. A Kazár földön. Biztosan oly nehézségekkel találod magad szemben, hogy erre se számíthatok. A „magyar Jud Süsst" pedig amúgy is elcsípte a nagy »korkérdés« rendező Bánki. Hát most kullogjunk utána? Hirdessük: »visszavonhatatlanul igazi magyar Jud Süss!!«? Elbuktattak, tönkre mentem, letapostak. Az autóm, a jó ked vem, az emberszeretetem, a bizalmam itt maradt fizetségül egy pár kedves emlékért. Nem csoda ha a bilánc passzív... " 24

21 A Földindulás című korai népi filmet Cserépy 1939-ben, hazatérése után készí tette, Kodolányi János színdarabjából. A forgatókönyvet Kodolányi és Patkós György írta. Patkós 1942-től Antal István nemzetvédelmi propaganda miniszter mellett dolgozott. 22 A levelet Cserépy 1942. június 24-én írta. OL. Hunnia iratok. Dr. Bingert Já nos vezérigazgató levelezése. 1942-1944. Z-1124. 4. raktári szám, 44. dosszié. 23 A soha viszont nem látásra. 24 O.L. Hunnia iratok. Dr. Bingert János vezérigazgató levelezése. 1942-1944. Z1124. 4. raktári szám, 44. dosszié.


179

A levél írásakor Cserépy már két éve nem rendezett filmet. Filmgyártással is foglalkozott, az utolsó általa gyártott filmet, Vaszary János Házasságát 1942 szeptemberében mutatták be. A levél írásakor tehát valóban csődbement vállalkozónak szá mított. A Bánky-féle antiszemita filmmel kapcsolatos kijelen tései és az, hogy már nem számíthatott B ingert segítségére, első jelei annak, hogy a propagandafilmek ideje lejárt. Nem kellett ehhez a felismeréshez kormányhatározat: a mindig jól informált Bingert nyilván tudta, hogy Kállayék szembeszegültek a zsidó sággal szembeni erőteljes fellépést sürgető német igényekkel.25 Bingertnek egyébként elég volt egy pillantást vetnie az ellenzé ki, nyilas lapok kormánypolitikával szembenálló, elkeseredett és felháborodott cikkeire, hogy tudja, honnan fuj a szél. 1943-ban, a „Szerető fia Péter" betiltása után mindez már teljesen nyilvánvaló volt. Bingert ekkor már rutinszerűen utasí totta vissza a propagandafilmek gyártására vonatkozó terveket: „Miután rövid néhány héttel ezelőtt a kormány határozott utasítására betiltották a SZERETŐ FIA, PÉTER c. parasztdrá mát, azt hiszem megérted, ha most nem akad olyan filmvállalko zó, aki egy politikai vonatkozású, vagy társadalmi ellentéttel foglalkozó filmtémához merne nyúlni. A bátortalanság azonban - azt hiszem - indokolt, mert úgy látom, hogy kormányzati hely ről ilyen fajta sujet-k megfilmesítését nem akarják látni. Ilyen 25 Baranyai Lipót, a Magyar Nemzeti Bank elnöke 1942 júliusában például nyíl tan kijelentette egy német vendégének: „A zsidóság felszámolása és a zsidó tőke kiszorítása a magyar gazdaságból a lehetetlenséggel határos, s a Magyar Nemzeti Bank ezen áll vagy bukik. Mindaddig, amíg van független magyar kor mány, egyetlen felelős magyar személyt sem találnak aki német óhajra felszá molná a zsidó tőkét. " Októberben pedig maga Kállay jelentette ki a kormány párt konferenciáján: „ Ellent kell mondjak azoknak, akik ebben az országban semmi más problémát nem látnak csak a zsidókérdést. Holott a valóságban rengeteg a problémánk és ezek mellett a zsidókérdés elhalványodik. Akik ezen a szemüvegen keresztül nézik Magyarországot azok alantas emberek, s ki kell közösítenünk őket sorainkból. Az ország érdekeiért megteszek mindent, amire csak képes vagyok és elmegyek akár a legvégső határig, de nem tudom és nem akarom eltűrni, hogy bárki is foltot ejtsen Magyarország becsületén és hír nevén, vagy politikai szélsőségességükkel, hitvány propagandájukkal nemes cé lunkat, a nemzeti erők összpontosítását meghiúsítsák." (idézetek: Randolph L. Braham: A magyar Holocaust, első kötet, 193. és 195. o. A Kállay-kormány zsidókérdésben elfoglalt álláspontját az első kötet hetedik fejezete /l 88-212. old./ részletesen tárgyalja.)

180


körülmények mellett ennek vagy egy hasonló filmötletnek meg filmesítéséről ma szó sem lehet. " 26 Azt pedig, hogy a mélymagyar parasztságot dicsőítő, az úri középosztályt „kritikusan" ábrázoló filmek mellett az antisze mita propagandafilmekre is rájárt a rúd, egy 1943. márciusi le vele bizonyítja: „A Hinár c. darab bármennyire is érdekes, ma semmiképp sem időszerű. Főként faji kérdésekkel kapcsolatos bonyodalmai teszik megvalósíthatatlanná, hiszen bizonyára ismeretes Nagy ságos Asszony előtt is az, hogy a sokkal szelídebb probléma-fil mekre sem járnak most jó napok. " 21 A FILMPOLITIKÁT IS ÉRINTŐ Kállay kormányátalakítáVÁLTOZÁSOK A KORMÁNYBAN sai nem hagyták érintetle. nül a filmpolitikát. Hóman Bálint 1942. július 3-án önként távo zott a kormányból, a Teleki Pál Tudományos Intézet vezetője lett. A vallás- és közoktatásügyi tárca új birtokosa, SzinyeiMerse Jenő kevésbé súlyos figura volt markánsan szélsőjobb oldali elődjénél.28 A miniszterváltásnál nagyobb jelentősége volt Antal István nemzetvédelmi propaganda miniszterré való kinevezésének. (1942. április 17.) Antal a Minisztertanács 1942. június 2-i ülésén ismertette elképzeléseit. Kifejtette, hogy nem kíván hatásköri összeütközésbe kerülni más minisztériu mokkal, ezért - legalábbis rövid távon - lemond az önálló mi nisztérium felállításáról, és inkább az egyes tárcák által folyta tott propaganda-tevékenységet kívánja koordinálni. A hangsúlyt a háborúban való helytállás fokozására és a sajtópolitika egysé gesítésére helyezte. Hivatali apparátusa kezdetben két osztály ból, az adminisztrációból (Elnöki osztály) és a Nemzetpolitikai Szolgálatból állt. Utóbbi feladatkörébe tartozott kormány inten cióinak érvényesítése a rádióban és a filmgyártás területén. An tal elsősorban a hazafias eszményeket erősítő történelmi rövid-

26 Bingert levele 1943. február 7-én Temesváry László szerkesztőhöz. O.L. Hun nia iratok. Dr. Bingert János vezérigazgató levelezése. 1942-1944. Z-1124. 4. raktári szám, 44. dosszié. 27 Bingert levele 1943. március 10-én Dr. Nagy Árpádnénak. U.o. 28 Az új filmminiszter. In: Magyar Film. 1942. július 13. 1. old.


181

filmek készítését propagálta.29 Későbbi tevékenységében is a rövid propagandafilmek készíttetése dominált, így aztán műkö dése nem keresztezte a játékfilmgyártás irányítóinak munkáját. (Bár a Nemzetpolitikai Szolgálat filmügyi előadójának, Patkós Györgynek játékfilm-készítői ambíciói is voltak, és a Hunnia igazgatósági jegyzőkönyvek tanúsága szerint meglehetősen agresszíven viselkedett a forgatásokon.30) A filmgyártás foko zott állami ellenőrzésének szellemében 1942. október 14-től a minisztérium képviseltette magát a Hunnia igazgatósági ülésein is. Először az adminisztráció vezetője, Fery Tibor vett részt az üléseken31, majd december végétől Nagy Sándor, a Hunnia igazgatóságának tagja a nemzetvédelmi propaganda minisztert is képviselte az üléseken32. ANTAL ISTVÁN Antal 1943-ban hivatali apparátusát jelenHIVATALA tősen kibővítette. A nemzeti propaganda általános irányvonalának kidolgozásával a Nemzetvédelmi Szol gálat helyébe lépett Nemzetpolitikai ügyosztály foglalkozott. Létrehozták a Szervezési, a Tájékoztató, a Kulturpropaganda és a Gazdaságpolitikai ügyosztályt. Megszervezték az önálló Film ügyosztályt is, amelynek osztályvezetője a Hunnia igazgatója, Nagy Sándor lett, Patkós mellé pedig Molnár Károlyt és Jeney Imrét osztották be. Az osztály ügykörébe tartozott „a magyar filmtermelésnek ésfilmterjesztésnek s általában a filmművészet nek nemzeti szellemben való kiépítése" 33 Ez pedig nem más, 29 A nemzetvédelmi propaganda miniszter beszámolóját lásd: O.L. K-27. Minisz tertanácsi jegyzőkönyvek xeroxmásolatai. Az 1942. június 2-i minisztertanácsi ülés anyaga 30 Patkós többek között társ-forgatókönyvíró volt Kodolányi mellett a Földin dulás című korai népi filmnél, ő írta a Negyedíziglen forgatókönyvét is. 1944ben ő rendezte A két Bajthay című kései népi filmet. 31 Jegyzőkönyv a Hunnia Filmgyár Rt. 1942. október hó 14-én az Iparügyi Mi nisztérium államtitkári szobájában tartott igazgatósági üléséről. In: O.L. Hun nia Filmgyár Rt. Igazgatósági iratok. Z-1123. 1. raktári szám, 1. dosszié: Igaz gatóságijegyzőkönyvek 1940-1942. 32 Jegyzőkönyv a Hunnia Filmgyár Rt. 1942. december 30-án az Iparügyi Minisztérium államtitkári szobájában tartott igazgatósági üléséről. In: O.L. Hunnia Filmgyár Rt. Igazgatósági iratok. Z-1123. 1. raktári szám, 1. dosszié: Igazgatósági jegyzőkönyvek 1940-1942. 33 Magyarország Tiszti Cím és Névtára. Magyar Királyi Állami Nyomda, Buda pest, 1943. 685. old.

182


mint a kamara korábbi általános hatásköre. Cziffrának tényleg nem volt semmi dolga. SZEMÉLYCSERÉK A MAGYAR A Magyar Film szerkesztőséFILM SZERKESZTŐSEGÉBEN gében is változások történtek 1942 júliusában: a régi Kiss Ferenc-féle turulista garnitúrához tartozó Váczi Dezső megvált a laptól, az új szerkesztő a Bingert csoport tagja, Matolay Géza lett.34 Ezzel egyidőben megválto zott a lap külső megjelenése is: megjelentek a filmes címlap fotók, fényképekkel illusztrált belső- és hátsó borítók, az anyag takarékosság miatt csökkent az oldalszám. Hírei pontatlanabbá váltak, stílusa populárisabb lett, politikai irányvonala azonban nem változott. A zsidó világösszesküvés elméletének logikája feltartóztathatatlanul haladt tovább. Ujabb strohmannokra már nem akadtak, így a belső megtisztulást követelők most a „levegőben terjedő zsidó szellem ragályát" tették szóvá: „Ez a szellem, ez a lelkiség nem m a g y a r. Ez örökség még attól a fajtól, amely lassan-lassan kiszorult a filmszak mából. Az önző, kegyetlen, opportunista kalmárszellem átkeresztényesített változatának maradványai még itt éktelenkednek a gyárak körül. És onnan fertőződik a levegő tovább, tovább... A suttogó, viccelő, kárörvendező léháskodók észre sem ve szik, hogy milyen károkat okoznak, nemcsak ellenfelüknek, ha nem önmaguknak is. Mert a kár az egész filmszakmáé. Ez a szel lem, ez a pletykálkodás, fúrás, fűrészelés az oka, hogy a film szakmát még ma is előszeretettel nevezik filmdzsungelnek. " 35 Az év második fele a magyar film külkapcsolatainak jegyé ben telt el. A szeptemberi velencei filmszemlére kiküldött fil mek kiválasztásánál a Hunniával szoros kapcsolatban álló ONFB szavának volt a legnagyobb súlya. A gyár két saját pro dukciója, a Negyedíziglen és az elsőfilmes Szőts István Embe rek a havason című filmje mellett a Hunniához szintén közel ál ló Magyar írók Filmje által készített, Hamza D. Ákos rendezte Sziriusz képviselte a magyar játékfilmgyártást. Mindkét Hunnia produkciót díjjal jutalmazták. 1942 nemcsak minőségi, hanem 34 Matolay bemutatkozó cikke: Együtt! In: Magyar Film. 1942. július 27. 1. old. 35 A magyar keresztény filmgyártás átkos öröksége. In: Magyar Film. 1942. augusztus 24. 4. old.


183

mennyiségi szempontból is a háborús konjunktúra kiemelkedő éve volt. Ebben az évben már 45 játékfilm készült. A NEMZETKÖZI FILMKAMARA A magyar játékfilmgyártás BUDAPESTI ULESE megnövekedett presztízsét mutatta a Nemzetközi Filmkamara (NFK) november 29. és de cember 3. között Budapesten megrendezett ülése is. Az NFKhoz való kapcsolódás következtében a fellendülő magyar film gyártás több, az európai filmgyártás rendszerének egészét érintő nehézséggel találta magát szemben. Az NFK célja ugyanis az volt, hogy tervszerűen szabályozza az európai filmgyártást és a piac felosztását. Miután az NFK - a semleges országok kivé telével - kiszorította Európából az amerikai filmet, gondoskod nia kellett a kontinens filmellátásáról, de nem állt rendelkezésre elég film. A problémát úgy kívánták megoldani, hogy tervbe vették a mozik számának hozzáigazítását a filmkínálathoz. A felvevő piac redukálásától végül azonban visszariadtak, így ju tottak arra a gondolatra, hogy felfejlesztik a kultúr- és doku mentumfilmek gyártását. További problémát okozott a játék film-kópiák hiánya. Rájöttek, hogy a nyersanyag hiányán a keskenyfilm-gyártás fejlesztése segíthet.36 Szeptembertől a Magyar Film hasábjain is egyre több cikk foglalkozott a nyers anyagtakarékosság kérdésével. Magyarország - nem lévén nyersanyaggyára - az évi teljes szükségletét (1941-42-ben ez évi 9 millió métert jelentett) importból fedezte. 1942-43-ra az előrejelzések szerint az import 4 millió méterre csökken. Ebből sem a hazai kópia-igény, sem az exporthoz szükséges kópia igény nem fedezhető. Az NFK novemberi ülésén a németek és az olaszok megígérték a nyersanyag-kvóta felemelését, a ma gyarok kételyeit azonban nem tudták eloszlatni, hiszen a nyers anyaghiány éppen az NFK tengelyfilm-politikájának követ keztében állt elő. 37 Felmerült a magyar nyersfilmgyártás ötlete

36 A Nemzetközi Filmkamaráról lásd: Boguslaw Drewniak: Der deutsche Film. 1938-1945. Droste, Düsseldorf. 1987. 799-802. old. 37 Bingert János: Hétköznapi gondok. In: Magyar Film. 1942. november 30. 5859. old.

184


is.38 A beruházáshoz szükséges tőke azonban hiányzott. A novemberi nemzetközi kongresszuson Bingert, ha óvatos for mában is, megpróbálta a tengelyfilm két óriásának tudomására hozni a magyar filmgyártás érdekeit. Az export nehézségeiről szólva utalt arra, hogy a németek elzárják piacukat a magyar film elől. Kifejtette, hogy az olasz importrendszer szervezeti átalakítása miatt az itáliai piacon is nehézségei vannak a ma gyar exportnak. Az import problémáját - devizális nehézsé geken túlmenően - abban látta, hogy a kis magyar kölcsönző cégek nem jutnak elegendő német és olasz filmhez, mert azok nagy részét a gyártó ország kölcsönző vállalatai forgalmazzák Magyarországon. A magyar gyártási és forgalmazási struk túrában meglévő állami szerepvállalás mást jelentett az itthoni viszonyok között, és megint mást a filmgyártás európai rend szerében. Ami itthon a politikai irányítás számára adekvátnak tűnt, az Európában, az államosításban előbbre tartó náci és fa siszta struktúrával összevetve a korai kapitalizmus túlhaladott, szabad versenyes formájának látszott. Míg a magyar gyárak technikai színvonala megállta a helyét a nemzetközi verseny ben, az önfinanszírozó gyártási rendszer és a forgalmazási struktúra már sokkal „korszerűtlenebb" volt. Mindez olyan problémákat vetített előre, amelyek a háború megnyerése esetén okoztak volna nehézségeket a magyar filmipar számára.39 AZ OMME 1942-ES A filmnyersanyag hiányával egyébként KÖZGYŰLÉSE Erdélyi István is foglalkozott az OMME évi rendes közgyűlésén. Tisztújításra is sor került: Pogány Frigyes helyébe egy politikus, Padányi-Gulyás Jenő ország gyűlési képviselő lépett. Padányi - építészként - a Hunnia 1936-os műterembővítésének tervezője volt. Ezzel a lépéssel az OMME vezetésében, akárcsak korábban az MMOE esetében, formálisan is megjelent a politika. Erdélyi István maradt az ügyvezető elnök, és ahogyan az előző évben elhatározták,

38 Meg kell teremteni a magyar nyersfilmgyártást! In: Magyar Film. 1942. ok tóber 5. 1. old. 39 Bingert János: Hétköznapi gondok. In: Magyar Film. 1942. november 30. 60-61. old.


185

Tőrey mellé Bingertet is társelnökké választották.40 A keskenyfilm-szolgáltatás előtérbe kerülése megerősítette a magyar film ipar vezetőinek hitét abban, hogy Magyarország Délkelet-Euró pa keskenyfilmes központjává válhat.41 Az MMOE novemberi választmányi ülése el is határozta a keskenyfilm-mozisok szak osztályának felállítását.42 KÖLTSÉGVETÉSI VITA A költségvetési vita során ismét fel1942-BEN merült a filmgyártás ügye a Képvise lőházban.43 Szinyei rövid hozzászólásából kiderült, hogy a „filmminiszter" nem rendelkezett átfogó koncepcióval a ma gyar film jövőjéről. Pályázatokról, ösztöndíjakról és a hazafias témájú történelmi filmek gyártásának szükségességéről beszélt, tehát csupa olyan javaslatról, amely már korábban is felmerült. Oláh György is csak a film propaganda-szerepének fontosságát ecsetelte az Emberek a havason külföldi sikere ürügyén.44 Padányi-Gulyás Jenő is kitért Szőts filmjére, hangsúlyozta an nak művészi értékeit, majd így folytatta: „Oláh György képviselőtársamnál messzebbmenő követel ményt is kell támasztanom, ugyanis nem szeretnék megelégedni az egyszerűen művészi hatásuknál fogva a nemzetközi köz vélemény elé és oda betörő magyar filmekkel. Visszaemlékezem, hogy a németség, a Szudéta-föld visszatérésekor a »Heimkehr« c. filmmel milyen felejthetetlen módon vetítette elénk azt az ér zelmi világot, amely a német ember lelkét áthatotta, amikor a Szudéta-nép és a keleti részek németsége visszatért. De hol van az a magyar film, amely egyszer megmutatta volna a hazatérést,

40 Padányi Gulyás Jenő az OMME új elnöke. In: Magyar Film. 1942. október 12. 1-3. old. 41 A jövő évi délkeleteurópai keskenyfilm kongresszust Budapesten tartják. U.o. 8. old. 42 A MMOE november 10-i választmányi ülésének határozatai. In: Magyar Film. 1942. november 16. 2. old. Az országban egyébként 435 keskenyfilmszínházat tartottak nyilván. 43 A magyar filmgyártás ügye a képviselőház előtt. In: Magyar Film. 1942. no vember 23. 1-3. old. 44 Szőts egyedülálló értékeket felmutató művészfilmjét a szélsőjobboldal is lelke sen támogatta.

186


pl. Romániából? Miért vannak gátlásaink, hogy ennek a tiszta, igaz, való képét egyszer a közvélemény elé vetítsük? " 45 Padányi is Szőts filmjét dicséri, de Ucicky hírhedt propagan dafilmjét tartja követendő példának; a képviselő tehát pontosan felismeri a Szőts-film és egy propagandafilm közötti különbsé get - és számára természetesen az utóbbi volt a paradigmatikus.46 A költségvetési vitához Antal István is hozzászólt. Ellentét ben Szinyeivel, neki voltak elképzelései a filmgyártás reform járól: „Ma szinte mindegyik film egy-egy önálló üzleti vállalkozás és ez a tény már önmagában is megmagyarázza a céltudatos filmpolitika sok nehézségét. Ez a magyarázata annak is, hogy a filmek túlnyomó része még mindig az éppen divatjukban virágzó felületes, szórakoztató műfajokat müvelik, irtóznak az új kezde ményezésektől. Ezt meg kell szüntetni, mert nagy veszély rejlik mögötte és a megszüntetés nem cenzúrakérdés, hanem a ter melés, illetve a helyesen irányított filmpolitika kérdése. " Antal igényei és a valóságos lehetőségek azonban nem fed ték egymást. Ennek okait egyrészt a Kállay-kormány egyre ha tározottabb irányváltásában, másrészt a pénzhiányban kereshet jük. Mindkét ok közrejátszhatott a rövid propagandafilmek favorizálásában. Ez volt a középutas megoldás: kifejezetten a propagandafilm műfajába tartozó nagyjátékfilmek nem készül tek, de olcsóbb - feltételezhetően korlátozottabb hatást kiváltó - rövid propagandafilmekkel pótolták őket.

45 A magyar filmgyártás ügye a képviselőház előtt. In: Magyar Film. 1942. no vember 23. 2. old. Erdély visszacsatolása ekkor már nem számított egyértelmű sikertörténetnek. A második bécsi döntés után az erdélyi magyar értelmiséget hideg zuhanyként érte, hogy az újjászervezett magyar közigazgatás vezető po zícióit és az állami intézmények fontos posztjait nem velük, hanem Buda pestről odaküldött káderekkel töltötték be. Az 1989 táján annyit emlegetett „ejtőernyős" kifejezés is akkor, és ebben az összefüggésben keletkezett. 46 Köztudott, hogy a kérdés problematikusságával Szőts is tisztában volt, a for gatáskor visszautasított minden olyan kérést és tanácsot, amelyek müvét a propagandafilm irányába vitték volna el. 47 A magyar filmgyártás ügye a képviselőház előtt. In: Magyar Film. 1942. no vember 23. 2. old.


187

A HÁBORÚS KONJUNKTÚRA Az 1943-as esztendő a háborús CSÚCSPONTJÁN konjunktúra kiemelkedő éve volt. A hangosfilmgyártás 1945-ig tartó első nagy korszakában ebben az évben gyártották a legtöbb filmet, összesen 53-at. Az 1931-1944 közötti periódust nem pusztán gazdaság- és politi katörténeti okokból tekinthetjük az első nagy korszaknak: en nek a korszakolásnak gyártástörténeti okai is vannak. A poli tika- és gazdaságtörténet, valamint a gyártástörténet közötti összefüggést azonban tévesen ítélnénk meg, ha egyszerűen az ok-okozati összefüggés sémájára redukálnánk. Természetes, hogy a korabeli magyar kapitalizmus gazdasági rendszere és a kormánypolitika meghatározta a lehetséges gyártási struktúra kereteit, de csak a kereteit, és azt is csak nagy vonalakban. Az adott gazdaságpolitika és kormánypolitika mellett számtalan más gyártási rendszer is kialakulhatott volna. Mégsem alakult ki, mert a hangosfilmgyártás fejlődése 1931-től meglehetősen esetleges volt. Különféle hatásokra adott, nem átgondolt vála szok sora követte egymást. 1938-ban a helyzet annyiban válto zott, hogy a politikai hatalom hirtelen határozott célokat tűzött ki a filmgyártás frontján. Mivel céljainak megvalósításában áll hatatosságot mutatott, úgy tűnt, mintha a filmgyártás fejlődése valahonnan valahová tartana, mintha az állami beavatkozás va lamiféle koncepciót szolgálna. A filmszakmában sokan úgy vélték, hogy eljött az ideje an nak, hogy saját elképzeléseiket megvalósítsák. A kamara ve zetői nem vették észre, hogy az állam csak azért engedélyezte tevékenységüket, hogy kihasználva szélsőjobboldali meggyőző désüket, antiszemita indulataikat, karriervágyukat, szakmai becs vágyukat, velük - mint társadalmi, szakmai érdekképviselettel végeztesse el a piszkos munkát: a filmipar zsidótlanítását. Ar ról, hogy fasiszta, korporativ alapokon valóban újjászervezzék az iparág egészét, szó sem lehetett. A kormánypolitika csak azt akarta elérni, hogy ne legyen zsidó a szakmában. Ez volt az egyetlen célja. Minden más hangzatosan megfogalmazott átszer vezés csak porhintés volt a hiszterizált, árjásított szakma sze mébe. Még a „magyar filmgyártás fejlesztésére" hozott amétarendeletekről is kiderült, hogy a nagy zsidótlanító akciók ne-

188


gatív anyagi következményeit voltak hivatottak kompenzálni. A „hazatért területek" következtében megnőtt mozipark és az amerikai film kiszorítása miatt fokozódó filmigény kezdetben azt a benyomást keltették, hogy fellendülőben van a magyar filmgyártás. Ez így is volt, pontosan ezt nevezzük háborús kon junktúrának. A konjunktúra kiváltásában csekély szerepe volt a filmgyártóknak, forgalmazóknak és mozisoknak, és még ennél is csekélyebb a kormány filmpolitikájának. 1943 - mint ennek a sajátos konjunktúrának a csúcséve - éppen ezért jelentett for dulópontot. Ebben az évben a külső tényezők által kiváltott fel lendülés elérte csúcspontját. Ezután hanyatlásnak kellett követ keznie. Nem azért, mert a következő bő évben Magyarország el fogja veszíteni a második világháborút, és az egész rendszer, úgy ahogy van, örökre Jobblétre szenderül". Sokkal inkább azért, mert miután a spontán konjunktúra „kifutja magát", a ha nyatlás csak akkor lenne megelőzhető, ha az eddigi jótékony, spontán impulzusok szerepét tudatos, átgondolt filmpolitika venné át és biztosítaná a további fejlődés feltételeit. Nehéz észrevenni, hogy nem ez történt. Az utókor ugyanis nehezen tud elvonatkoztatni attól, hogy a Sztójay- és a Szálasi-kormány uralma alatt a hatalmon lévők határozott irányt kívántak adni a filmpolitikának. Az 1944-es é v - a filmtörténet szempontjából is - meghatá rozó eseményei elhomályosítják azt a tényt, hogy 1943-ban, a nagy konjunktúra évében, a filmipar jónéhány szereplője szá mára hirtelen megvilágosodott a helyzet ellentmondásossága és reménytelensége. A helyzetet világosan látókat hiába keresnénk a tetszhalott kamara vezetői között. Az ő feladatuk éppen abban állt, hogy ne gondolkozzanak el a filmügyeken. A napi prob lémákkal foglalkozó gyárigazgatóknak sem volt idejük és mód juk arra, hogy saját tevékenységüket kívülről szemlélve elme rengjenek az „egész" problémáján. Hivatalnoki rutinjukra és szorgalmukra ekkor még nagyobb szükség volt, mint korábban. Nagyjából ugyanez vonatkozik az ONFB azon tagjaira is, akik


189

nem a gyárakat, hanem a különböző minisztériumokat képvisel ték a szervezetben.48 ERDÉLYI ÉS A „SZERETŐ FIA A gyártási folyamat egészére PETER" BETILTÁSA elvileg a kellő információkkal rendelkező, tapasztalt gyártóknak volt a legnagyobb rálátása. Az OMME ügyvezető elnöke, Erdélyi István már korábbi tevékenységével is figyelmet keltett. Mivel nem tartozott Kiss Ferencék kamarai vezérkarába, és közéleti szerepét kezdettől mint az OMME keresztény vonalának meghatározó egyénisége fejtette ki, az őrségváltás kezdeti időszakában többször sikere sen szállt szembe a totális kamara kialakítására irányuló törek vésekkel. Mint az egyik legtekintélyesebb gyártó-kölcsönző cég vezetőjét, szakmai igényesség jellemezte. Mindig gondosan ügyelt arra, hogy megtegye azokat a politikai gesztusokat, ame lyek felszínen maradásához feltétlenül szükségesek voltak. Ál talában együtt úszott a jobbra tartó politikai árral, de volt benne kezdeményező kedv. Az OMME 1939. decemberi közgyűlésén tartott beszámolója több ponton is eltért a hivatalos filmpolitikai irányvonaltól. Később is rossz néven vette, hogy Német ország nem tartja be az 1939-es német-magyar filmegyezményt és szabotálja a magyar filmek átvételét. Nézeteinek volt bi zonyos németellenes éle, és egyfajta nem baloldali, de határo zott szociális érzékenység jellemezte. Cége vetítőjében a há ború alatt a cenzúra által nem engedélyezett szovjet, amerikai és francia filmeket vetített szűkebb körben. Szőts István, Radványi Géza, Kispéter Miklós részvételével vitaesteket rende-

48 Az ONFB tagjai már csak azért sem láthattak tisztán, mert számuk egyre növe kedett, így egyre inkább a különféle érdekek összehangolásával voltak elfoglal va. 1942-ig a belügyi, az iparügyi és a vallás- és közoktatásügyi tárca képvise lői foglaltak helyet a szervezetben. 1942. december 29-től ülésein megjelentek a miniszterelnök, a honvédelmi miniszter, a külügyminiszter és a nemzetvé delmi propaganda miniszter képviselői is. Az igazságügy és a földmüve lésügy kivételével tehát minden fontosabb tárca elmondhatta az üléseken a film gyártásra vonatkozó ötleteit. Lásd: Az Országos Nemzeti Filmbizottság új tag jai. In: Magyar Film. 1943. január 12. 8. old. Szinyei-Merse Jenő 1943 decem berében egy interpellációra adott válaszában kifejtette, hogy szíve szerint az egyházak képviselőit is meghívná a bizottságba. Lásd: A kultuszminiszter be széde. In: Magyar Film. 1943. december 22. 3. old.

190


zett.49 1943 elején, miután betiltották a cége által gyártott és a nyilas Bánky által rendezett „Szerető fia Péter" című filmet, rákényszerült arra, hogy következetesen végiggondolja a ma gyar filmszakma helyzetét. A film betiltása egyébként nemcsak őt érintette (anyagi szempontból is) érzékenyen, hanem valósá gos kis gyártási válságot okozott. Miután már a Kultsárt 1943ban felváltó Sztamoray János, az értelmiségi munkanélküliség ügyeinek újdonsült kormánybiztosa azon fáradozott, hogy a két évnél rövidebb ideig munkaszolgálatot teljesítő zsidóknak mo zis munkaadóik felmondjanak50, és miután Szinyei-Merse Jenő rendeletet adott ki arról, hogy a magyar filmekben szereplő mű vésznők öltözködésében megnyilvánuló esetleges extravagan ciát Zomboryné Barthus Irén, az Országos m. kir. Iparművé szeti Iskola volt ruhatervezési szakoktatója hivatott letörni51, a betiltás valóságos bombaként robbant az immáron százszáza lékosan keresztény és erkölcseire láthatóan sokat adó filmszak mában. A filmet Erdélyi cége 1942 októberében forgatta az MFI mű termeiben, és 1942. december 25-én mutatták be. Alig két héttel a bemutató után, 1943. január 13-án, a belügyi tárca vezetése alatt álló Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság döntése alap ján levették a mozik műsoráról. A gyártási engedélyt 1942-ben a VKM államtitkár Wlassics Gyula vezette ONFB adta meg. Feltételezhetjük, hogy az ONFB 1942 végén történt kibővítése és a betiltás között összefüggés van, legalábbis a két esemény azonos időben következett be. Az ügy jelentőségét növelte, 49 Erdélyi jellemzéséről bővebben lásd: Nemeskürty István: Képpé varázsolt idő. Magvető, 1983. 608-611. old. Nemeskürty véleményével azonban nem érthe tünk teljesen egyet. Erdélyi kétségkívül a korszak minden szempontból legere detibb és legigényesebb gyártója volt, de filmpolitikusként legalább annyi jobb oldali gesztust tett, mint ahány progresszív megnyilvánulásáról tudunk. Az is igaz azonban, hogy a többi gyártóról még ezt sem mondhatjuk el. 50 A magyar moziszakma munkaszolgálatos zsidó alkalmazottainak felmondása. In: Magyar Film. 1943. január 5. 11. old. A Kállay-kormány viszonylag kevés számú határozottan zsidóellenes intézkedései között is a munkaszolgálat kiter jesztése volt a legfontosabb. Bővebben lásd: Randolph L. Braham: A magyar Holocaust. I. kötet. Gondolat, Budapest-Blackburn International Incorporation, Wilmington. 195. old. 51 Rendelet a készülő magyar filmek szereplői öltözködésének felülbírálásáról. In: Magyar Film. 1943. január 18. 11. old.


191

hogy a filmet egy olyan jelentős, nagytekintélyű cég gyártotta, amelynek vezetője sajátos pozíciót töltött be a filmszakmában. A rendező személye sem lehetett közömbös. A militáns szél sőjobboldali Bánky több, politikai szempontból nagy jelentő ségű propagandafilmet rendezett. A betiltás konkrét okát ma már lehetetlen megállapítani. Több tényező is közrejátszott ben ne. Kállayék politikai irányváltását, a Várkonyi Zoltán által el lenszenvesre formált dzsentri szerepeltetését és egy közelebbről meg nem nevezett közéleti személyiség önmagára ismerését Nemeskürty István is említette.52 Ez utóbbi valószínűségét mintha Padányi-Gulyás Jenő korabeli nyilatkozata is megerő sítené: „Nem akarok részletekbe merülni, mert minden társadalmi rétegnek ebben az izzó és vajúdó világban kellene rendelkeznie annyi önkritikával, hogy az ilyen filmek cselekményében szerep lő alakkal vagy alakokkal nem azonosítja magát. " 53 Padányi Gulyás azonban ugyanebben a nyilatkozatában még valamire felhívja a figyelmünket: „Előrebocsátom, hogy a gyártók az ilyen témájú filmeket (a politikai propagandafilmeket. - S. T.) a legjobb szándékkal csinálják, illetve készítették el. Nemrégen ugyanis a felsőbb vezetés intenciója az volt, hogy a magyar filmgyártás ne a kön nyű múzsáknak hódoljon, hanem intenzíven tárgyalja a magyar társadalom sorskérdéseit. (...) Mégis talán jobb lesz, ha az ilyen tárgyú filmek készítését eltesszük a háború utánra. Jellemző erre éppen Németország esete. A németek a Jud Süss óta nem gyártottak belső társadalmi kérdést boncolgató filmet. Ok azt mondják: mivel háború van, minél több szórakoz tatófilmet kell a közönség elé vinni. " 54 52 Nemeskürty István: A képpé varázsolt idő. Magvető, Budapest 1983. 584. old. 53 Padányi Gulyás Jenő nyilatkozik a magyar filmgyártás gondjairól és a jövő út járól! In: Magyar Film. 1943. február 17. 2. old. 54 U.o. A német példára hivatkozás nem egészen helytálló. Az antiszemita propa gandafilmek sorozata (Rotschildok, Jud Süss, Az örök zsidó) - amelyek az Endlösung programját voltak hivatottak elfogadtatni a német társadalommal valóban megszakadt. Göbbels az áttételes, nem direkt eszközökre építő „látha tatlan propagandafilmeket", a propagandaelemekkel operáló szórakoztató fil meket preferálta. Arról azonban nincs szó, hogy a náci filmgyártás felhagyott volna a direkt propagandafilmek készítésével.

192


A PROPAGANDAFILMEK A magyar filmgyártás irányítói GYÁRTÁSÁNAK LEÁLLÍTÁSA va lóban visszavonulót fújtak. A „Szerető fia Péter" betiltása jó ürügyet szolgáltatott arra, hogy leállítsák a politikai propagandafilmek gyártását. Vélemé nyünk szerint azért, mert ezek a filmek azzal a veszéllyel fenye gettek - gondoljunk csak a Dr. Kovács István viharos sikerére hogy megbontják a társadalom nyugalmát. A korabeli uralkodó körök ilyen félelmeire a magyar történészek már régen fel figyeltek. Lackó Miklós a közép-kelet-európai fasizmus sajá tosságait boncolgató tanulmányában már 1970-ben rámutatott a németországi helyzet és a közép-kelet európai régió közötti egyik alapvető különbségre. A német munkásmozgalom jelen tős pozíciói következtében a nácizmus ottani hatalomra kerülé se nem járt akkora veszélyekkel az uralkodó körök számára, mint Európa keletibb felében. A baloldali német munkásmozga lom - minden megosztottsága ellenére - alkalmasnak tűnt a tár sadalmi feszültségek egy részének levezetésére. A konkurens nácik hatalomátvétele tehát kisebb társadalmi feszültség felsza badulásával járt. A közép-kelet-európai régióban helyet foglaló Magyarország esetében azonban nem ez volt a helyzet: „Továbbá: mint fentebb már rámutattunk, ezekben az orszá gokban a fasiszta tömegpártok hatalomra kerülése igen nagy belső társadalmi mozgások lehetőségét és »veszélyét« vetítette előre, mégpedig két vonatkozásban is: egyrészt a polgári közép osztályi pozíciók élősdi-eröszakos úton való újraelosztása itt széles rétegeket érintett; másrészt a fasiszta tömegmozgalmak e régióban - s különösen azokban az országokban, amelyekben a baloldal gyenge és elszigetelt volt - igen nagy szociális feszítő erőkkel telítődtek. Ezt bizonyította a román Vasgárda és a ma gyar nyilaskeresztes mozgalom: az uralkodó körök nem annyira a szociális elégedetlenség levezetőit, mint inkább a felkeltőit, a társadalom úgy-ahogy fenntartott felszíni nyugalmának megbolygatóit látták bennük. " 55 Lehet, hogy a filmgyárak vezetői, a gyártó cégek és az alko tók örültek a Dr. Kovács István vagy az Őrségváltás sikerének, 55 Lackó Miklós: A fasizmus kelet-közép-Európában. In: Lackó Miklós: Válsá gok-választások. Gondolat, Budapest 1975. 316. old.


193

a hatalom legfelsőbb köreiben azonban mindezt nem fogadhat ták kitörő lelkesedéssel. ERDÉLYI A problémafiÍrnek gyártásának leállítása JAVASLATAI mivel azok komoly üzleti sikerre számíthat tak - kellemetlen helyzetbe hozta a gyártókat, elsősorban azon ban magát a gyártó cég vezetőjét, Erdélyit, aki az eset kapcsán saját, majd az egész filmgyártás helyzetének átgondolására kényszerült. Erdélyi egyszerre volt a háborús konjunktúra egyik fő haszonélvezője és a betiltás kárvallottja. 1943-ban több olyan cikket is megjelentetett a Magyar Filmben, amelyek vilá gosságukkal kiemelkedtek a korabeli hasonló tárgyú írások átla gából. Filmgyártásunk fejlődésének akadályairól! címmel meg jelent cikkében leszögezte, hogy a magyar filmgyártás további fejlődése érdekében nagyobb szabadságra, fokozott biztonságra és támogatásra van szüksége a szakmának. Ennek biztosítása érdekében meg kellene erősíteni a belföldi piacot és lehetővé kellene tenni a szakmai tőkeképződés folyamatosságát. A belföldi piac ereje a mozik számától függ. Míg Németországban 10 875 lakosra, Franciaországban 10 182 lakosra jut egy mozi, addig Magyarország esetében csak minden 20 000 lakosra jut egy mozi.56 Ugyanakkor gyakorlati példákkal bizonyítja, hogy a mozik számának növekedése több vidéki város esetében sem járt az egyes mozik bevételének csökkenésével, hanem el lenkezőleg, növekedéséhez vezetett. Becslése szerint a mozi park 30%-os bővülése esetén még a moziengedélyeket sújtó különféle terheket is arányosabban lehetne elosztani oly módon, hogy az egyes mozik terhei kisebbek lennének. Ehhez az szük séges, hogy a növekvő összforgalom arányában a hatóságok csökkentsék az adókulcsokat. Az államtól tehát azt kéri, hogy az egyes mozik bevételének növekedése esetén se törekedjen összes adóbevételeinek növelésére. Ez szerinte olyan áldozat lenne, ami hosszú távon biztosítaná a gyártás fejlődését és így az állam bevételeinek növekedéshez vezetne.57 A filmgyártás anyagi megerősödésének akadályai című írásában a tőke és a 56 Erdélyi István: A magyar filmgyártás fejlődésének akadályairól ! In: Magyar Film. 1943. február 17. 3. old. 57 U.o. 4. old.

194


filmgyártás kapcsolatait vizsgálta. Abból indult ki, hogy miért nem áramlik megbízható tőke a filmgyártásba: „ Valószínű, hogy a legfőbb ok az, hogy a komoly tőke maga is úgy látja, ahogy a gyártó szakemberek, hogy ti. a gyártás jövedelmezősége nem áll arányban annak kockázatával és a be fektetett tőke nagyságával, de ezen kívül azért is, mert szak mánk struktúrája nem nyújt állandó elhelyezkedésre és a vállal kozásban okvetlenül szükséges fejlődésre lehetőséget, mindeze ken kívül még a vállalkozás folytonosságának az alapjai is hiá nyoznak. Véleményem szerint ugyanezek az okai annak is, hogy a filmszakma egészséges belső tőkeképződése semmiképpen nem akar megindulni. Sőt olyan jelenségekkel találkozunk, hogy a filmszakmában az utóbbi időben megkeresett tőkéket a szak ma vállalkozói sorozatosan kiviszik a szakmából és más téren iparkodnak gyümölcsöztetni. " 58 Erdélyi annak következtében juthatott erre a megállapításra, hogy filmjének betiltása miatt a banktőke hirtelen rendkívül óvatossá vált: „ Szép essy József dr. a Belvárosi Takarékpénztár igazgatója, aki pénzintézete részéről a filmhitel üzleteket szokta bonyolíta ni, a következőket mondotta: - A hitelezés szempontjából igen sajnálatos a »Szerető fia Péter« cenzúralapjának bevonása, mert ezzel megszűnt a biz tonságnak az az alapja, amelyre ezek a hitelüzletek felépültek. Remélem, hogy az illetékesek ennek tudatában rövidesen olyan megnyugtató intézkedéseket hoznak, amelyek visszaállítják a bi zalmat és a biztonságot, mert különben veszélyeztetve lenne a magyar filmgyártás lehetősége. " 59 A filmgyártás 1943-ban is a harmincas években kialakult ön finanszírozó, konstrukciós rendszerrel működött. Ez a hitelkon strukció azonban teljesen kiegyensúlyozott, változatlan, átlátha tó és kalkulálható filmirányítást feltételezett. A propagandafil mek gyártásának megindulása nem okozott problémát. Egyetlen film betiltása azonban, amely egy addig virágzó műfaj végét je lentette, olyan nagymértékű filmpolitikai irányváltást sejtetett, 58 Erdélyi István: A filmgyártás anyagi megerősödésének akadályai. In: Magyar Film. 1943. február 24. 1-2. old. 59 Nyilatkozatok egy film betiltása körül. In: Magyar Film. 1943. február 3. 5. old.


195

amely felborulással fenyegette az egész finanszírozási rendszert. A propagandafilmek száma nem volt túlságosan magas: 1943-ig biztosan nem haladta meg a tízet. A kurrens műfaj bizonyos elemei azonban behatoltak a hagyományos „apolitikus" műfa jokba (vígjáték, melodráma) is. Afinanszírozótőke pedig hirte len nemcsak rendkívül érzékeny, hanem felettébb óvatos műér tőnek bizonyult. Mivel Erdélyin csattant az ostor, ő ismerte fel először ezt a nyilvánvaló összefüggést. Saját példájából indult ki, de a struktúra egészének hibáira hívta fel a figyelmet. A ko rabeli filmgyártás olyan vállalkozás volt, amely egyáltalán nem biztosította a jövedelmezőség állandóságát. Akkoriban még az is teljesen elképzelhetetlen volt, hogy valaki két évre biztosít hasson magának műtermi bérletet. A filmgyártói iparjogosít vány nem jelentett garanciát arra, hogy az illető rendszeresen gyárthat filmet. A gyártási kapacitást az ONFB évente újraosz totta, 1942-ben például évi két filmben állapította meg az egy cég által évente gyártható filmek számát. A gyártó vállalko zások ilyen körülmények között nem dolgozhattak folyamato san, így a gyártó a hasznát nem invesztálhatta újabb filmekbe. Mivel a gyártók többsége (Erdélyi is) egyben forgalmazó is volt, kézenfekvő volna a haszon forgalmazási szférába való be fektetése. Itt azonban a nyersanyaghiány szólt közbe: a hatósá gok nem járultak hozzá ahhoz, hogy a szűkös nyersanyag-kere tet a magyar cégek külföldi filmek forgalmazásához használják fel. Maradt a mozi-ágazat, mint befektetési lehetőség, ezt azon ban a politika akadályozta meg. A Gerő-impérium likvidálása óta a hatóságok azon fáradoztak, hogy elejét vegyék hasonló alakulatok létrejöttének. Még azt is megtiltották, hogy a mozik műsorkötésében gyártó vagy forgalmazó, vagy annak tisztvise lője részt vehessen.60 A szakma túlsó oldalán sem volt jobb a helyzet: a moziengedélyes (legalábbis hivatalosan) sem foglal kozhatott más tevékenységgel, mert engedélyének bevonását kockáztatta. Erdélyi levonta az elemzésből fakadó konzekvenciákat: az általa irányított OMME 1943 áprilisában olyan emlékiratot 60 Edélyi István: A filmgyártás anyagi megerősödésének akadályai. In: Magyar Film. 1943. február 24. 2. old.

196


nyújtott be az ONFB-hez, amelynek konkrét javaslatai februári elemzéséből következtek. A javaslat abból indult ki, hogy „ne kapjanak műtermet alkalmi gyártók, csak azok, akik a filmgyár tást élethivatásként űzik és abban megfelelő gyakorlattal bír nak. Viszont ezek a gyártók kapjanak lehetőséget arra, hogy több éven keresztül, évente rendszeresen több filmet gyárthas sanak. " 61 Ennek megfelelően a saját kölcsönzővel rendelkező, nagyobb számú értelmiségi alkalmazottat foglalkoztató régi gyártók évi három film gyártására, a kisebb számú értelmiségi alkalmazottakat foglalkoztató, kölcsönzővel rendelkező régi gyártók két film gyártására kapnának engedélyt. A megmaradó műtermi kapacitást a kölcsönzővel nem rendelkező régi gyártók között kellene felosztani. Az állami megrendelésre készülő fil mek (nemzetnevelési, vagy kulturális szempontból fontosak) számára a megállapított kereteken felül kellene kapacitást biztosítani, de ezeket is a régi gyártók készítenék.62 Az OMME tehát eleve lemondott arról, hogy tervezetével az egész gyártási struktúra átalakítását kezdeményezze. Csak a meglévő kereteken belül törekedett bizonyos változtatásokra. Erdélyi talán kilátástalannak ítélte a gyökeres reformok keresz tülvitelét. Minden oka megvolt erre, hiszen a filmgyártás így is fellendülőben volt, és még a korábbi évek válságai sem késztet ték a kormányt arra, hogy gyökeresen változtasson a helyzeten. Az OMME javaslatának elfogadása esetén numerus clausus jött volna létre a gyártók frontján. Az emlékirat ezt éppen a feltéte lezés tagadásával ismeri be: „Aki komolyan foglalkozni akar a filmgyártással, az a meg levő cégek keretein belül bármikor kaphat működési lehetőséget és megvan a mód arra, hogy akár művészi munkájával, akár tőkéje befektetésével bekapcsolódhassék a magyar filmgyár tásba. " 63 A Magyar Film egyébként Erdélyi álláspontjával egyező szellemű vezércikkével támogatta az OMME javaslatát.64 61 Az OMME emlékirata az Országos Nemzeti Filmbizottsághoz. Hogyan történ jék a műtermi kiutalás? In: Magyar Film. 1943. április 7. 3. old. 62 U.o. 63 U.o. 64 Filmgyártás és konjunktúra. In: Magyar Film. 1943. április 14. 1. old.


197

Az ONFB április 15-i ülésén döntött a hetven igénylő cég kérelméről és csak két hónapra adott műtermi kiutalást.65 Összességében huszonhat cégnek engedélyezte a következő gyártási évadban a filmkészítést.66 A huszonhat cég többségé ben a régi nagy gyártók közé tartozott. Gyártási engedélyhez jutottak olyan újonnan alakult kisebb cégek is, amelyek vezetői korábban jelentős gyártók kötelékéből váltak ki (például Kokas Klára saját vállalkozása; Kokas korábban a Magyar írók Film jének egyik vezetője volt), vagy filmgyári gyártási tapasztalattal rendelkezetek (Bajusz Péter, Kolczonay Ervin saját vállalkozá sai). Az új cégek közül kettő valószínűleg azért kapott gyártási engedélyt, mert vezetőiktől a magyar film művészi megújítását remélték (Hosszú Zoltán és Szőts István vállalkozása, az utóbbi végül nem fejezhette be filmjét67). Politikai összeköttetései miatt kaphatott engedélyt a Siményi-Film (a vállalkozás mögött Zsindely Ferencné Tüdős Klára állt). Politikai meggondolások vezethették az ONFB tagjait a Pax gyártási engedélyének kia dásakor is (a cég az Actio Catholica vállalkozása volt). Új cég ként kapott gyártási engedélyt az Esperia Filmforgalmi Rt. Az olasz érdekeltségű filmkölcsönző vállalat végül nem készített filmet Magyarországon. GYÁRTÁSI A filmtervekről teljesebb képet ad az 1943-44-es TERVEK évadra vonatkozó gyártási program, amelyet az ONFB július végén hozott nyilvánosságra. Ez a lista tartalmaz za az egyes minisztériumok által megrendelt filmeket is. 68 A 65 Egyelőre csak két hónapra osztotta be az Országos Nemzeti Filmbizottság a műtermeket. In: Magyar Film. 1943. április 21. 1. old. 66 A huszonhat cég felsorolását lásd: Báró Wlassics Gyula államtitkár nyilatkoza ta a műtermi kiutalásokról. 26 céget jelölt ki a Nemzeti Filmbizottság. In: Ma gyar Film. 1943. április 28. 2. old. 67 Feltehetően a Tűz a hegyen című félbemaradt filmjéről lehetett szó, vagy az Ének a búzamezőkről tervéről, amelynek forgatókönyvét a cenzúra végül nem engedélyezte. Szőtsnek még két meg nem valósult tervéről tudunk. 1942-ben Dékány Andrással dolgoztott egy Gyár című forgatókönyvön. 1943-ban szóba került, hogy Karády Katalin főszereplésével készítene olasz koprodukcióban egy szerelmi háromszögről szóló filmet. 68 Részletesen lásd: A történelmi és társadalmi filmek vannak többségben az 1943-44-es évad gyártási programjában. Az Országos Nemzeti Filmbizottság által jóváhagyott témák és forgatókönyvek. In: Magyar Film. 1943. július 28. 3. old.

198


programból hiányoznak a propagandafilm-tervek. Feltehetően ezek pótlására irányozták elő a kosztümös, történelmi filmek gyártását, amelyek viszonylag nagy számban szerepeltek. A Rá kóczi nótája, az Ördöglovas, a Szováthy Éva, a Futótűz meg valósult, nem készült el azonban a reprezentatív Kossuth-film, és Zilahy Justh Zsigmond adaptációja (Fuimus). A Madách életét feldolgozó Egy ember tragédiája tervéről ekkor még nem döntöttek. A magyar filmpolitika a történelmi tematikájú filmek preferálásával ismét a náci filmgyártás nyomdokaiba lépett: eb ben az időben Németországban is előtérbe kerültek a múlt pél dájára hivatkozó, kitartást sugalló történelmi filmek. A tengely hatalmakat sújtó háborús nehézségek és a Nemzetközi Filmka mara működésének következtében több ilyen párhuzam is ki alakult a tengelyhatalmak filmgyártásának műfaji szerkezeté ben.69 Matolay, a sikerember három Magyar írók Filmje produkció forgatókönyvét is jegyezte, a Magyar sasok elkészült (Kokas Klára vállalkozásában), a Lavotta szerelme csak rövid játék filmként valósult meg (a Szerelmes szívek részeként Lavotta szerenád címen), a Diákkaptár sorsáról pedig nincs tudomá sunk. MATOLAY SZEREPE Erdélyi elemzései egyébként Matolayt is ALAPBAN megihlették: 1943-ban tucatnyi hosszabb cikket közölt a lapban. A magyar filmgyártás szinte valamennyi problémájával foglalkozott. Többnyire Erdélyi egy-egy, év ele jén felvetett gondolatából kanyarított cikket. Erdélyi írásai azonban tömörebbek, szakszerűbbek és hiányzik belőlük az a puritán szigor és iskolamesteri hangnem, amellyel Matolay a magas sztárgázsik, a „zsidós" szélhámoskodások és visszaélé sek ellen hadakozott. Leckéztető dörgedelmei sokszor a felje lentés határát súrolták. Makay Árpád operatőrhöz például nyílt levelet írt egy a Képes Sportban megjelent nyilatkozata kapcsán és így zárta sorait: „Nem kell mindenkinek filmgyártással foglalkozni. Olyannak sem, aki azt érzi, hogy nem tud a szűkös magyar körülmények69 Más kérdés, hogy a magyar történelmi filmek mennyiben követték az olasz fasiszta vagy a náci történelmi propagandafilmek példáját.


199

kel megalkudni és nem tud a mi viszonyaink között művészit produkálni, mert »fáradt és fásult«". Igazad van, Maki, van más pálya is. Üdvözöl a régi barát sággal: Dr. Matolay Géza. " 70 Ez majdnem eltanácsolás a pályától. A szigorú Matolayval pedig nem volt érdemes ujjat húzni. Makay békítő hangnemben írt, magyarázkodó válaszára sem enyhült meg a keresztény nemzeti filmmorál bajnoka: „A válasz, amelyet kaptam még nem oldja fel a nyilatkozót minden szemrehányás alól. Várom, milyen lesz az a helyreigazí tás, amely a Képes Sportban fog egyszer napvilágot látni. " 71 Szándékosan nem idézzük a „vita" valódi tartalmát, amely egyébként sem túlzottan érdekes. Célunk csak annyi, hogy be mutassuk az 1943-ban a filmes közéletben uralkodó paranoid légkört. AZ OMME 1943-AS Az OMME októberben tartott évi rendes KÖZGYŰLÉSE közgyűlésén Erdélyi ismét felvetette a szakmai reform kérdését. Most sem állt elő radikális reformter vekkel. Az OMME ez alkalommal négypontos javaslatot nyúj tott be az ONFB-hez. Legfontosabb kérésük a hozzákötést és a gyártó moziérdekeltségét tiltó rendelkezések feloldásából állt. Ezen túlmenően a mozik számának emelését, a záróra kitolását és adócsökkentéseket, jegyáremeléseket javasoltak.72 Padányi-Gulyás Jenő képviselő, az OMME elnöke ugyanek kor a kormánypárt Akadémia utcai székházában adott interjút a lapnak.73 A filmes közéletre vonatkozó kérdések és válaszok el sősorban politikai vonatkozásaik miatt érdemelnek figyelmet. Az egyik kérdésből - amelyre egyébként semmitmondó választ adott - kiderül például, hogy az amerikai vállalatok leépített képviseleteiben már az elkövetkező békeévre és az amerikai import beindulására készülnek. Az interjú végén, mintegy elő70 Nyílt levél Makay Árpádhoz. In: Magyar Film. 1943. szeptember 22. 6. old. 71 Makay Árpád válaszol a nyílt levélre. In: Magyar Film 1943. szeptember 29. 9. old. Matolay a választ kommentálta. 72 A magyar filmszakma igazi helyzete. Erdélyi István beszéde az OMME köz gyűlésén. Befejező közlemény. In: Magyar Film. 1943. november 3. 8. old. 73 Az interjút lásd: Magyar Film. 1943. november 10. 3-4. old.

200


revetítve a következő év filmpolitikai változásait, a következő ket mondja: „Legyen már egyszer vége annak a hitvány állapotnak, hogy bár konzervatívok vagyunk, mégsem féltjük a papi talár becsü letét a -franciáknál, a gróf sorsát is csak a magyar filmekben, szemérmesek vagyunk, a sikamlós jelenetet is elnézzük a külföl dinél. Nálunk sorskérdéseket csak giccsszerüen dolgozhat fel a film témája, azt is főleg csak ha kétszáz éves időköz választ el azok megfilmesítésétől, így készül csapni való és történelminek alig mondható magyar film, azok helyett, amit látni szeretnénk! Egy kéz kell ide! - szól befejezésül Padányi-Gulyás Jenő. Egy erélyes kéz, amely teljhatalommal intézi a filmek ügyét. Ez len ne az első igazi nagy segítség, hogy filmjeink színvonalát emel jük és legyen merszünk nagyokat is alkotni, nem pedig szerelmi bárgyúságokat vinni a moziközönség elé. " 74 Közel egy évvel a „Szerető fia Péter" botránya után a beiügyhöz tartozó cenzúra döntése még mindig komoly indula tokat kavart. Padányi-Gulyás kirohanása nem kíván különösebb kommentárt. Indulatos szavaiból az irányváltó Kállay-kormány filmpolitikájának bírálatát hallhatjuk ki. A kormányzati elit nem tett többet, mint hogy leállíttatta a problémafilmek gyár tását, és az így támadt űrt a politikai szempontból veszélytele nebb történelmi filmek gyártásával próbálta meg kitölteni. A filmes közélet irányítói azonban elégedetlenek voltak a szerel mi bárgyúságokkal és a történelmi giccsekkel. A „konzervatív" szó gyanúsan csengett a jobboldali radikális ellenzék fülében; ugyanúgy, mint régi, vele ellentétes értelmű fogalompárja, a „liberális". Nem először látjuk, hogy a filmes közélet hangadói a kormánypolitikától jobbra álltak. KÖLTSÉGVETÉSI Az év végi költségvetési vitában SzinyeiVITA 1943-BAN Merse általánosságban kitért a filmgyártás állami támogatásának szükségességére, de szavaiból az is ki derült, hogy alapvető változtatások nem várhatóak a kor mánytól.75 74 U.o. 4. old. 75 Szinyei-Merse Jenő kultuszminiszter a magyar film helyzetéről a képviselőház ban. In: Magyar Film. 1943. november 24. 1-2. old.


201

Antal István nemzetvédelmi és propagandaminiszter is hoz zászólt a költségvetési vitához. Hozzá képest Szinyei-Merse volt az erőtlen konzervatív: „A magyar film ügyének három alapvető betegsége van. Az első az, hogy nagyon sok gazdája van, amiből az következik, hogy egy felelős gazdája sincs; (Úgy van! Úgy van!) a második az, hogy a magyar fümpolitikában túltengenék az üzleti szem pontok a művészi és a nemzeti szempontok rovására, (Úgy van! Úgy van!) amiből következik a magyar film harmadik betegsé ge, az, hogy a magyar film kiszolgálja, de nem irányítja a köz véleményt. (Elénk helyeslés.) - Ezeknek a kérdéseknek felderítését, megállapítását, hála Istennek, sikerült elkezdeni és meg vagyok arról győződve, hogy az összes erre illetékes tényezők egyetértésével - melyek egyet akarnak - azt, hogy a magyar film valóban betölthesse a maga nemzeti hivatását (Rajniss Ferenc: És akik mást akarnak?) és európai színvonalra emelkedjék - ismétlem, az összes tényezők egyetértésével és együttműködésével rövidesen sikerülni fog tel jes megoldáshoz jutni." 76 Antal a kormány nevében beszél, annak pozitív célkitűzéseit, egységes felfogását bizonygatja, Rajniss közbeszólása pedig arra utal, hogy a kormányt sanda szándékok vezetik. Néhány perccel később, amikor Antal a Negyedíziglen pozitív szerepét méltatja, Imrédy Béla fog hasonló szellemben közbeszólni: „Le is vették a műsorról!". Amikor Antal arra utal, hogy a nemzet védelmi propagandaminisztérium filmjei örvendetes módon üz leti szempontból is sikeres vállalkozások voltak, Imrédy megint gúnyosan szól közbe: „ Világos!" 77 A politikusok filmes tárgyú eszmefuttatásaiból kitetsző ellentétek ugyanazt mutatják, mint Padányi-Gulyás kifakadása: a Kállay-féle filmpolitikai irányvo nallal való elégedetlenséget. Szokatlanul éles hangú támadásban részesítette a filmgyár tást Rosta Lajos képviselő is, aki egyébként részvénytársasági

76 A nemzetvédelmi propagandaminiszter beszéde. In: Magyar Film. 1943. de cember 1.3. old. 77 U.o. 3. és 4. old.

202


alapon négy millió pengő alaptőkével szeretett volna Szegeden filmgyárat alapítani: „A mai magyar film nem művészi célokat, hanem alacsonyabb rendű ösztönöket szolgál. (...) A film koronázatlan királya, a gyártó, a vállalkozásba fektetett tőke erejénél fogva, a film művészeti kontúrjait még a rendezők befolyásolásával is levet kőzteti és a csőcselék alantas ízlésének szolgáltatja ki. " 78 Java solta, hogy hasonlóan a moziengedélyek korábbi felülvizs gálásához, a kormányzat vizsgálja felül a gyártási engedélye ket is. VIDÉKI KONZERVATIVIZMUS A December 15-én interpelláKÉPVISELŐHÁZBAN C JÓ S n a p o t tartottak a képvi selőházban, így ismét napirendre kerültek a filmügyek. Közi Horváth József a keskenyfilmes mozihálózatnak a vidék erköl csére gyakorolt hatását firtatta: „A magyar falu, éppen azért, mert először találkozott a film mel, úgy fogadja azt, mint egy magasabbrendű kultúrának, mint egy úri világnézetnek a megnyilatkozását (Úgy van! Úgy van!) Hiszen úgyis hajlamos arra, hogy levesse a maga falusi mivol tát, falusi erkölcseit, falusi szokásait. Ha egyszer minden este azt látja, hogy a te életednél van egy másikabb, egy különb, egy csillogóbb élet, amelyben erkölcs nélkül, válással, házasságtö réssel lehet érvényesülni és ha azt látja, hogy a magyar paraszt a filmben - legyen az férfi vagy nő - semmi más, mint egy kine vetett balek, akkor mi lesz ennek a következménye? (...) A Ma gyar Vasárnap ezt írja (olvassa): ... a faluban szomorú változás állott be a mozi működése óta. Az utcán széltében-hosszában egyebet se lehet hallani, mint filmslágert... A falusi lányok szombatonként seregestől utaznak be a városba hajukat levá gatni és olyan frizurát csináltatni, mint aminőket egyes filmszínésznök viselnek. Sőt: megtörtént már az is - írja a felvidéki lap -, hogy a mulatság előtt a legények is bementek a városba: hullámot rakatni a hajukra, mint azt a filmszínészeknél látták. (Palló Imre: Daueroltatják a hajukat! - Derültség) " 79 78 U.o. 5. old. 79 A magyar film a törvényhozás színe előtt. In: Magyar Film 1943. december 22. 2. old.


203

Arra kérte a kultuszminisztert, hogy akadályozza meg az er kölcstelen filmek gyártását és alkalmazzon kettős mércét: szi gorúbban válogassa meg a falun is vetíthető filmeket. SzinyeiMerse hosszú perceken keresztül mellébeszélt, majd közölte, hogy ebben az ügyben nem ő, hanem a belügyminiszter az ille tékes. A belügyminiszter nevének hallatára ismét felhangzottak az obligát „Elég baj!"-felkiáltások. Közi Horváth ugyanazon a napon Keresztes-Fischerhez is interpellációt intézett a filmcenzúra megszigorításának tárgyában. Két magyar filmet minősített erkölcstelennek: a bolgár koprodukcióban készült, Rodriguez Endre rendezte Alkalom, és a Féltékenység című Cserépy Lász ló filmet. A közbekiabálók általában Karády Katalinnal és Simor Erzsivel voltak elégedetlenek. A képviselő azt is kifogásol ta, hogy az előzetes és az utólagos cenzúra más minisztériumok hatáskörébe tartozik. „A belügyminisztériumtól el kell venni" csattant fel ismét egy közbeszóló. Rosta és Közi Horváth bírálatai más tőről fakadtak, mint Rajniss, Imrédy és Padányi-Gulyás kifogásai. Ellentétben a politi kai elit hírneves tagjaival, ők a filmek erkölcstelenségét támad ták a falusi konzervativizmus szemszögéből. Imrédy és Rajniss a filmélet problémáit ürügyként használták a Kállay-kormány elleni politikai offenzívajukban, Padányi-Gulyás pedig konk rétan a Kállay-időszakban bevezetett filmpolitikát kifogásolta. Rosta és Közi Horváth éppen azoknak a hazafias, történelmi fil meknek a számát kívánta szaporítani, amelyeket PadányiGulyás „giccses bárgyúságoknak" nevezett. Ő éppen a politikai radikalizmust, a merész szókimondást kevesellte, Rostáék pedig az erkölcstelenséget - ami Padányi-Gulyás kritikájában csak mellékszólamként jelentkezett - sokallták. A vidéki konzerva tívok kritikája jól dokumentálja a filmnek a vidéki társadalom kulturális modernizációjában betöltött szerepét. A Karády-ellenesség az ő esetükben azt mutatja, hogy a hagyományos vidéki társadalom politikai szószólói ellenségesen álltak szemben a modern tömegkultúra sztárkultuszával. Rosta interpellációjában külön kitért arra az „anomáliára", hogy egyes színésznők ma gasabb díjazásban részesülnek, mint hasonló képzettségű más kolléganőik. A „kultúrkritikus attitűd" egyébként csak azokat jellemezte, akik a parasztság politikai és erkölcsi képviselőinek

204


szerepében tetszelegtek, és nem magát a parasztságot. Ezeket a filmslágereket dúdolgató és szombatonként a „bűnös városban" maguknak divatos frizurát készíttető parasztlányokat (és parasztfiúkat) nevezte Ignotus Pál „stílustalan Tiborcoknak": „A stílustalan Tiborc az, aki ha teheti, biciklit vásárol, és szombaton délután bekarikázik rajta a legközelebbi városba, aki mozivászonról ismeri a nagyvilágot, hírlapokból a politikát, a kávéházi kassza csendéletéből a női eleganciát, és akinek határozott véleménye van arról, hogy az idén az FTC vagy az MTK fogja megnyerni a focibajnokságot. Ha levetheti a munkaruháját nem falusi ünneplőt ölt, hanem kéz alatt vásárolt, de gondos rendben tartott fekete zakót, köcsögkalappal, barna övvel, villogó sárga cipővel és opálszín nyakkendővel, lehetőleg egy hatalmas nyakkendőtűvel is. íme a stílustalan - eszmélő Ti borc! Ahány mozdulata, annyi akaratlan figyelmeztető, hogy ez a mi futószalagon járó, kotyvalék konzerven élő, kotyvalék iro dalmon épülő, sportos, gépkocsis, koktélos, kozmetikás, tömegportékás világunk merre halad. A selejtesség, az ízléstelenség, az otrombaság útján halad. Más útja a haladásnak nincs. Tet szik vagy nem tetszik, de ez az egyetlen, amelyen Tiborc az álla ti sorból kijuthat. Megtört szívvel kell megállapítanunk, hogy ez a folyamat nem használ a népművészetünknek. A folyamat megrekesztése sem használ. Az elkívánkozást teszi görcsösebbé, a vívmányt sutábbá, az ízléstelenséget rikítóbbá, a tájékozódást ferdültebbé - mint a Horthy-idők gyakorlata bebizonyította. De Tiborénak még a Bánk bánban sem az a legégetőbb gondja, hogy mi lesz népművészetünkkel. A valóságban még kevésbé az."™ JÖVŐKÉP ÉS ANYAGI A Magyar Film 1943-ban megjelent GONDOK utolsó számában Matolay összegezte az év legfontosabb tanulságait.81 Megemlékezett a konjunktú ráról, kiemelte, hogy „filmgyártásunkat soha még annyi gáncs és szidalom nem érte, mint éppen az idei esztendőben ", és azt is 80 A fenti szöveget Ignotus Pál 1945 és 1948 között írta. In: Ignotus Pál: Csipkerózsa. Budapest, Múzsák, 1989. 74-75. old. 81 Matolay Géza dr.: Az újév küszöbén. In: Magyar Film. 1943. december 29. 1-2. old.


205

hozzátette, hogy a filmek bírálata túlment a tárgyilagosság határain. A következő év legfontosabb feladatának a jövendő új magyar filmgyártásának megalapozását tekintette. Takarékos ságra, szerénységre intett, kifejtette, hogy új gyárak alapítása helyett inkább a Hunnia számára kellene néhány új hangfelvevő gépet vásárolni. Megemlítette még az önálló filmkamara és filmakadémia megteremtésének szükségességét, és kifejezte reményét, hogy a következő évben még több új arc fog meg jelenni a vásznon. Az 1944-es év a takarékosság jegyében indult: január köze pétől a miniszterelnökség döntése alapján a Magyar Film is csak kéthetente jelenhetett meg. A háborús nehézségek fényé ben különösen vészjósló adatsorok jelentek meg a lapban a fil mek egyre dráguló előállítási költségéről: 1940-ben az átlagos magyar film 116 250 pengőbe, 1941-ben 143 500 pengőbe, 1942-ben 250 700 pengőbe. 1943-ban már 400 000 pengőbe ke rült. A cikkíró így fejezte be a Hunnia főmérnökével és cégve zetőjével folytatott, elszomorító statisztikai adatsorokkal gazda gon illusztrált beszélgetését: „Fenti adatokból láthatjuk, hogy milyen óriási nehézségek kel kell megküzdenie a magyar filmnek. A jó filmek gyártásának alapfeltétele az anyag és az idő. Minél bővebben áll rendelke zésre a pénz, annál kevésbbé kell takarékoskodni nyersanyag gal és idővel. Nincs a világon még egy ország, ahol ilyen kis költségvetési kerettel filmet tudnának készíteni. Azonban ennek is meg van és meg lehet a jövőben a maga haszna. Amint Tangl Lóránd mondja a búcsúzásnál, külföldi produkciók eddig is 20-30 százalékkal olcsóbban tudták gyártani filmjeiket Ma gyarországon, mint otthon és ha a béke nyugalmas évei elér keznek, - talán ha átmenetileg lesz is némi visszaesés a gyártás ban, - bízhatunk abban, hogy a külföldiek újra szeretettel jön nek el Magyarországra, ahol nemcsak jól érezték magukat, hanem üzleti számításaik is beváltak. " 82 Nemcsak a filmek előállítási ára emelkedett. A Hunnia janu ár 19-i igazgatósági ülésén államtitokhoz illő szemérmességgel, 82 Gyímesy Kásás Ernő: A magyar film a számok tükrében. In: Magyar Film. 1944. február 1. 9. old.

206


mintegy mellékesen, több készülő film forgatási beszámolója között felmerült a nyersanyag-kérdés is: „Elnöklő államtitkár kérdést intéz a vezérigazgatóhoz, váj jon mennyi filmnyersanyaggal rendelkezünk. A vezérigazgató ismerteti a Hunniánál lévő helyzetet, hogy t. i. ezidőszerint mint egy három teljes film elkészítéséhez szükséges nyersanyagunk van tartalékban. Szent-miklóssy László bejelenti, hogy számí tása szerint kb. május hó végéig való gyártáshoz van elegendő nyersanyag Budapesten. Egyébként sajnos mintegy két hónap óta a havi kontingens nem érkezett már be Németországból. " 83 Miután Magyarország - saját nyersanyaggyár hiányában - rá volt utalva a tengelyhatalmak nyersanyaggyártására, 1944-ben már teljes egészében a német importtól függött a hazai film gyártás. Az ellátás pedig akadozott. Az év folyamán összesen 22 filmet készítettek. 1944 első hónapjaiban az OMME is „átmenetgazdálkodási tervek" kidolgozásával volt elfoglalva. A filmiparban fellépő nehézségek következtében Erdélyiek abban bízhattak csupán, hogy a háború gyorsan befejeződik és a filmgyártás számára is teljesen új helyzet jön létre. A jelen problémáiról nem jelentek meg elemzések a lapban, csak az interjúkból derült fény - mint egy mellékesen - a hirtelen támadt gazdasági nehézségekre: ,^4 legutóbbi időben napvilágot látott rendelkezések szerint az egyes pénzintézetek csak a Magyar Nemzeti Bank jóváha gyásával bocsáthatnak hitelt filmgyártási célokra. Ha tehát amint valószínű - az átmenetgazdálkodás idejében ezeknek hite leknek az igénybevevése még körülményesebb lesz, fel kell ké szülnünk arra, hogy filmjeinket kizárólag saját tőkénkkel készít sük el. A jelenlegi igen magas gyártási költségek mellett nem látszik valószínűnek az, hogy akár több filmünk hasznából is egy új fil met tudjunk készíteni." 84

83 Jegyzőkönyv a Hunnia Filmgyár Részvénytársaság 1944. január 19-i igazgató sági üléséről. In: O.L. Hunnia Filmgyár. Igazgatósági iratok. Z-1123. 1. raktári szám, 1. dosszié: Igazgatósági jegyzőkönyvek. 1943-1945. 84 Látogatás a fílmkölcsönzőknél. 4. Délibáb Film. In: Magyar Film. 1944. már cius 15. 8. old.


207

Figyelembe véve a korabeli filmgyártás anyagi feltételeit az önfínaszírozó konstrukciós rendszert - a fenti mondat annyit jelent, hogy hamarosan nincs tovább. 1944 elején a magyar filmipar újabb, minden eddiginél átfogóbb gyártási válság előtt állt.

A háborús konjunktúra vége. Újabb átszervezések a Sztójay-korszakban

A nehézségek az ország német megszállása után fokozódtak. A bevonulás időpontjában három filmet, az Ez történt Budapes tem, a Gazdátlan asszonyt és a Madách-életrajzfilmet forgatták a Hunniában. Az igazgatóság elhatározta, hogy megkísérli a gyártás folyamatosságát biztosítani: „Efilmekkel kapcsolatban vezérigazgató rámutat arra, hogy a március 19-i és az azt követő események természetesen a film gyártásra is erős hatással vannak. A bizonytalanság elsősorban a pénzpiacon érezteti hatását, ami természetesen a különböző bankzárlati intézkedésekkel és a gazdasági tájékozatlansággal kapcsolatos. A maga részéről ezeket átmeneti nehézségeknek tartja és úgy látta helyesnek, hogy éppen a dolog politikumára való tekintettel a magyar filmgyártásnak nem szabad ijedelmet mutatnia, miértis a jelentkező nehézségek áthidalása érdekében éppen a Hunnia Filmgyárnak, mint állami üzemnek kell min dent elkövetnie annak érdekében, hogy a munka zavartalanul és fennakadás nélkül tovább folyjon. " ' A forgatás alatt álló filmek esetében ez azt jelentette, hogy a gyár esetenként kipótolta a hiányzó tőkét. Ezt megtehette, mert ellentétben az őrségváltás kezdetén jelentkező gyártási válság gal, az 1944-es krízis idején a gyár anyagi helyzete szilárd volt. A megszállást követően a németek haladéktalanul hozzálát tak a németellenes magyar politikusok (Keresztes-Fischer Fe renccel az élén) és az üzleti és pénzügyi élet zsidó vezetőinek 1 Jegyzőkönyv a Hunnia Filmgyár Részvénytársaság 1944. március 29-i igazga tósági üléséről. In: O. L. Hunnia Filmgyár. Igazgatósági iratok. Z-l 123. 1. rak tári szám, 1. dosszié: Igazgatósági jegyzökönyvek. 1943-1945.

A háborús konjunktúra vége

209

letartóztatásához. A letartóztatások és a törvényes rend megsér tésének kérdését csak egyetlen képviselő, a vidéki konzervati vizmus általunk is ismert egyik szószólója, Közi Horváth József merte felvetni a parlamentben, március 22-én.2 A SZAKMA TELJES Az aznap kinevezett, Sztójay Döme veZSIDOTLANITASA z e t t e kormány a német igényeknek meg felelően hozzálátott a zsidókérdés radikális megoldásához. Hor thy egészen júliusig semmit sem tett a zsidóság érdekében. Ha marosan megkezdődött a zsidóság gazdasági kifosztása, a gettósítás és a vidéki zsidóság deportálása. Március végétől napon ta jelentek meg a jogfosztó rendeletek. Hatásuk a filméletben is azonnal érezhető volt. Március 29-én jelent meg az 1220/1944. M.E. sz. rendelet: „ l.§. Az országos magyar sajtókamarába, a színművészeti és filmművészeti kamarába zsidót felvenni nem lehet. 2.§. Az országos magyar sajtókamara, továbbá a színművé szeti és filmművészeti kamara tagjainak névjegyzékébe a jelen rendelet hatálybalépése előtt bejegyzett zsidó kamarai tagokat az országos magyar sajtókamara illetékes főosztályának vá lasztmánya, illetőleg a színművészeti és filmművészeti kamara miniszteri biztosa a névjegyzékből legkésőbb az 1944. évi ápri lis hó 30. napjáig törölni köteles... " 3 Az idézett rendelethez a lap a következő kommentárt fűzte: „ Végre megindult teljes erővel a tisztogatás. A kormány ren deletei lehetővé tették, hogy a magyar közvélemény régi vágyá nak megfelelően bekövetkezhessek a teljes és végleges őrség váltás. A most megjelent rendeletekre nagyon is szükség volt, mert a zsidóság nem értette meg, hogy azok az aránylag enyhe intézke dések, melyek kiküszöbölésük irányában történtek nem jelentet tek sem gyengeséget, sem pedig azt, hogy a végleges megoldás elmarad. A magyarországi zsidóság ismét elspekulálta magát és kihívó magatartásával egyenesen kiprovokálta azokat az intéz kedéseket, amelyek most egymást követik. 2 Randolph L. Braham: A magyar Holocaust. Gondolat, Budapest-Blackburn In ternational Incorporation, Wilmington, 1988.1. kötet. 385. old. 3 Nincs többé zsidó a Filmkamarában! In: Magyar Film. 1944. április 1. 1. old.

210


A magyar nemzeti érdekeket megkontremináló zsidó játék befejeződött s az elszámolás mérlegét országszerte most készítik el. A kamarák sorában a Színművészeti és Filmművészeti Ka mara elsőként hajtotta végre a kormányrendelet vonatkozó in tézkedéseit. A rendelet március 31-én reggel jelent meg és dr. Cziffra András, a kamara miniszteri biztosa még ugyanaznap törölte a zsidónak tekintendő egyéneket a kamara tagjainak so rából. A mi kamaránkban eddig is aránylag kis számban voltak a zsidók, most pedig teljesen és véglegesen megtisztult tőlük a ka mara. A vonatkozó 7720/1939. M.E. sz. rendelet 13-20. §-a ér telmében vezetett névjegyzék szerint a filmfőosztálynak 15 zsi dónak tekintendő tagja volt. Ezeket törölte a miniszteri biztos. Ugyanakkor felülvizsgálta a nemzsidónak tekintendők névjegy zékét az 1941. XV. t.c. alapján és miután ennek a fajvédelmi törvénynek rendelkezései szerint az 1220/1944. M.E. sz. rende let 4. §-a értelmében még további 30 tag minősült zsidónak, ezek tagságának törlését is elrendelte, llymódon összesen 45 az 1035 tagot számláló Filmkamara névjegyzékéből töröltek szá ma. " 4 A szöveg nem kíván magyarázatot. A rendelet kiadása előtt két nappal a kormány már elrendelte a sárga csillag kötelező vi selését. A „mérlegkészítés" és „elszámolás" emlegetése a zsi dók közelgő gazdasági kifosztására utalt, amelynek jelei már március végén is érezhetők voltak. De vonatkozhatott a közeli gettósításra is. Ebben az esetben a cikk írója jól értesült volt (hi szen a gettósítás tervei április 4. előtt még szűk körben sem vol tak publikusak), vagy - ami valószínűbb - sejtette, hogy mi fog bekövetkezni (a gettósítás az 1939 szeptemberi Heydrich-féle lengyelországi mintát követte).5 Akárhogy is történt, a fenti szöveget önszántából és - a kommentár stílusából ítélve - nem kis kárörömmel fogalmazta meg szerzője. 4 U.o. Az április l.-i szám 2-3. oldalán egyébként név szerint is felsorolják a kettős kamarából kizártakat. 5 Randolph L. Braham: A magyar Holocaust. Gondolat, Budapest-Blackbum In ternational Incorporation, Wilmington, 1988. I. kötet. 418. old. Braham műve tudósít a leghitelesebben és legrészletesebben a magyar zsidóság további sor sáról is.


211

1944 áprilisában tehát befejeződött az 1938-ban megkezdett őrségváltás. A filmiparból teljesen eltávolították a zsidókat. Mi vel a meggyőződéses őrségváltók a zsidók közeli fizikai meg semmisítésével számolhattak, a zsidó világösszeesküvés míto szának végtelen logikája elérkezett legvégső pontjához. Ezt a paradoxont csak egy új időszámítás, egy új „világkorszak" megalapozásval lehetett megszüntetve-megőrizni. Ez a ciklikus mitikus gondolkodásmód, mely szerint a végső győzelemért folytatott elkeseredett, már-már kilátástalan küzdelem egy új korszak kezdetét jelenti, erőt adott a fasisztáknak, lelki támaszt nyújtott szörnyű tetteik elkövetéséhez. Számukra ebben állt az 1944-es év jelentősége. Meggyőződésünk szerint ez a közös gondolkodásmód kötötte össze a Sztójay-kormány és a Szálasikorszak ideje alatt véghezvitt genocídium elkövetőit és a film szakmában ekkor is tevékeny őrségváltókat. így válnak érthető vé a Magyar Filmben megjelent cikkek és a levéltárakban fel lelhető 1944-es dokumentumok. Matolay április 20-án jelentette meg Kezdődjék meg a teljes átrendezés! című cikkét. Ekkor már nem volt titok a közeli gettósítás. Határozottan, katonás elszántsággal sorolja a filmszak ma előtt álló feladatokat: egy kamarába kell tömöríteni a film es moziszakmát, az államnak kell biztosítania a gyártáshoz szükséges hitelt, egy minisztériumban kell egyesíteni az összes film- és moziügyet, fel kell emelni a Hunnia munkásainak bé rét. „Ezzel természetesen drágul a gyártás, tessék tehát a sztá roknak leszállni igényeikkel, mert ezt kívánja a szociális igaz ság és a magyar nemzetifilmgyártásérdeke. " 6 A KARADY- ES A Nemcsak a sztárok gázsija került veszélyJAVOR-UGY bC) hanem személyi szabadságuk is. Karády Katalint április 19-én letartóztatták. Hogy miért, máig sem derült ki teljes bizonyossággal. Karádyt gyűlölte a jobboldali sajtó. Ennek oka elsősorban a színésznő civil kurázsijában kere sendő: a zsidótörvények ellenére is nyíltan vállalta zsidó bará tait. 1942-ben a zsidótörvény kijátszása miatt (magántitkárként, 6 Matolay Géza dr.: Kezdődjék meg a teljes átrendezés! In: Magyar Film. 1944. április 20. 2. old.

212


havi 150 pengőért alkalmazta Réti György színházi ügynököt) 4000 pengő pénzbüntetésre ítélték.7 Karády egyszerűen nem volt hajlandó tudomást venni a népszerű színésznők magánéle tével kapcsolatos politikai, erkölcsi elvárásokról. Saját vissza emlékezéseiből azt is tudjuk, hogy a német bevonulás után la kásaiban zsidókat bújtatott.8 Letartóztatásában Újszászy István németellenes beállítottságú tábornokhoz fűződő viszonya is szerepet játszhatott.9 Karády lefogatása megnehezítette a Gaz dátlan asszony forgatását, amely egyébként is nehezen áthidal ható anyagi nehézségekbe ütközött. Erről tudósít a Hunnia április 19-i igazgatósági ülésének anyaga: „Sajnos az ilymódon rendbejött (a finaszírozónak sikerült pénzt felhajtania. S.T.) film helyzetében most egy újabb zavar állott be azzal, hogy a film főszereplőnője, Karády Katalin hi vatalos nyelven szólva eltűnt. Kétségtelen, hogy ezzel kapcso latban úgy a filmgyártó vállalatnak, mint a Hunniának elhatá rozásra kell jutnia, mert a filmnek kb. 40 %-a készen van és eb ben Karády körülbelül 5-6 napi teljes munkát jelentő szerepet lejátszott. Miután számítani sem lehet arra, hogy Karády a fel vételek céljaira mikor áll rendelkezésre, de azonfelül időközben hatósági szelíd nyomásra az összes Karády-filmek játszását is beszüntették, leghelyesebb azon gondolkodni, hogy a filmet új szereplővel kell folytatni, illetve a Karádyval felvett részeket megismételni. Az elgondolás az, hogy Karády helyett a főszere pet Simor Erzsi játszaná. " I0 A Magyar Film április 20-i számában megjelent „kis színes" szerint Karády megbetegedett, de később megjelent a forgatá son.11 Karádyval kapcsolatban a Magyar Film innentől kezdve 7 Kristóf Károly: A Halálos tavasztól a Gestapo fogságáig. Megjelent a Világ című lap 1947-48. évfolyamában folytatásokban. Krónika kiadó, Muosz, Bu dapest, 1987. 41. old. 8 Karády Katalin: Hogyan lettem színésznő? Kentaur könyvek, Budapest, 1989. 193. old. 9 Kelecsényi László: Karády Katalin. Filmtudományi Intézet és Múzsák Kiadó, Budapest, é.n. 44. old. Kelecsényi információja Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig. Magvető, Budapest, 1978. című visszaemlékezésén alapul. 10 Jegyzőkönyv a Hunnia Filmgyár Rt. 1944 április 19-i igazgatósági üléséről. In: O.L. Hunnia Filmgyár. Igazgatósági iratok. Z-1123. 1. raktári szám, 1. dosszié: Igazgatósági jegyzőkönyvek. 1943-1945.


213

úgy tett, mintha a legnépszerűbb magyar filmsztár nem is létez ne. A Machita című filmről - melynek címszerepét ő játszotta például úgy közöltek másfél oldalas kritikát, hogy Karády nevét egyszer sem említették benne.12 Jávor Pál sorsának alakulásáról ugyanebben a számban a következőket olvashatjuk: „A Színművészeti Kamara fegyelmi bizottsága maga elé idézte Jávor Pált, a Nemzeti Színház tagját egy fegyelmi ügyből kifolyólag. Az eljárás lefolytatása után a Kamara a következő közleményt juttatta el hozzánk: »A Színművészeti és Filmművészeti Kamara fegyelmi bírósá ga Jávor Pál színművész, kamarai tag, a Nemzeti Színház tagját az ellene folyó Sz. ü. 696/1944. számú fegyelmi ügyben 1944. évi április hó 12. napján hozott végzésében a 6090/1938. M.E. sz. rendelet 100. §-a alapján kamarai tagságához kötött hivatá sa (foglalkozása) gyakorlásától a fegyelmi ügyében hozott ítélet jogerőre emelkedéséig azonnali hatállyal felfüggesztette.« Az ügy előzményei, - mint értesültünk, - még a múlt esztendő végére nyúlnak vissza. Jávor Pál, akinek baloldali magatartása közismert, a Nemzeti Színház előadásain, amikor a Színművé szeti Akadémia növendékei statisztáltak, több ízben éles hangon kifogásolta Kiss Ferencnek, a Színművészeti Akadémia igazga tójának működését, illetve magatartását s az egybehangzó tanú vallomások szerint valósággal lázította a fiatal színészjelölteket igazgatójuk ellen. Ez ügyben hivatalból indult meg a fegyelmi eljárás és április 12-én délelőtt folytatták le a tárgyalást. A fegyelmi bíróság el nöke Hámory Imre volt, a tagjai pedig: Balogh Sándor, Török Sándor, Karácsonyi István, Mally Győző és Somkuthy István voltak. Jávort fél esztendőre eltiltották minden szerepléstől. " 13 Karády és Jávor ügye Kiss Ferenc népbírósági ítéletének in doklásában is szerepelt: „Befolyással rendelkező szélsőjobboldali baráti körét, állan dóan tájékoztatta (Kiss Ferenc. S.T.) egyes színésztársai politi11 Színes kockák. In: Magyar Film. 1944. április 20. 9. old. 12 Machita. In: Magyar Film. 1944. április 20. 17-18. old. 13 Félévre eltiltották Jávor Pált a színpadi és filmszerepléstől. In: Magyar Film. 1944. április 20. 11. old.

214


kai felfogásáról és családi viszonyairól. Jávor Pálra és Horváth Árpádra vonatkozólag kijelentette, hogy addig nem nyugszik, amíg ezt a két alakot le nem buktatja.« Karády Katalin in ternálását pedig előre bejelentette." 14 Április 3-án amerikai repülőgépek bombázták Budapestet. A légitámadás áldozatainak megsegítése érdekében a Magyar Filmben is nemzeti összefogást és kitartást propagáló cikk je lent meg. A névtelen írás szerzője nem mulasztja el megjegyez ni a segélyakció kapcsán: „A zsidóság részvételére az akció igényt nem tart, mert a zsidóság vagyoni helyzetét érintő minden kérdésben kormány rendeletek fognak a nemzet céljainak megfelelő módon intéz kedni. " 15 ÚJABB FILMSZAKMAI Május 3-án rendkívüli igazgatósági RENDSZERVÁLTÁS ülésre hívták össze a Hunnia vezető ségét, Bingert távollétében: „Elnök (dr. Kádas Károly. S.T.) az ülést megnyitja és közli az igazgatósággal, hogy a mai igazgatósági ülés összehívására az Iparügyi Miniszter Úr (Szász Lajos. S.T) utasítása adott okot. A Miniszter Úr ugyanis azt a kívánságát közölte vele, hogy az igazgatóság hozzon határozatot dr. Bingert János ve zérigazgató felmondása felől. Ezt az utasítást kötelességszerűen közli az igazgatósággal. Elnök a maga részéről leszögezi, hogy dr. Bingert János nehéz, úttörő munkát végzett a magyar filmgyártás terén, amelynek ügyét mindenkor magas kultúrával szolgálta. Megállapítja elnök, hogy dr. Bingert Jánosnak kö szönhető elsősorban, hogy a magyar filmgyártás az európai nagy nemzetek után az első helyet foglalta el. Elnök szavait az igazgatósági ülésen jelenlevők egyhangú helyesléssel fogadják. Ezután elnök indítványára az igazgatóság egyhangúlag úgy határoz, hogy dr. Bingert Jánosnak a vezérigazgatói állását rendes felmondással felmondja, s öt arra hívja fel, hogy ügykö14 Nb.IX. 4077/1945 sz. - D. 8012/1946. In: O.L. XIX - E - 1 - i. 14. doboz. 1095. old. 15 Adakozzunk a légitámadás áldozatainak megsegítésére. In: Magyar Film. 1944. április 20. 3. old.


215

rét a vállalat rangban utána következő vezérigazgató-helyette sének dr. Nagy Sándornak adja át. Az igazgatóság dr. Bingert Jánosnak a felmentést megadja, s nem kívánja tőle a felmondási idő kitöltését. Elrendeli az igazgatóság a felmondási időre eső végkielégítés illetményei haladéktalan folyósítását azzal, hogy az ezek után járó mindennemű adókat a vállalat viseli. " Ugyanerről a Magyar Film is beszámol, azzal a különbség gel, hogy úgy véli, a „Hunnia Filmgyár Rt. elnöke (Kádas Ká roly államtitkár) és vele együtt az igazgatóság lemondott, s így a részvénytársaság új vezetés alá kerül. A gyár vezetése egye lőre Nagy Sándor dr. helyettes vezérigazgató kezében van." 17 A Hunnia igazgatósági jegyzőkönyveinek tanúsága szerint ilyen demonstratív, kollektív lemondásra nem került sor, Kádasék egyelőre a helyükön maradtak. A Magyar Film szerint Karádyt május első hetében szabadlábra helyezték18, de ugyanakkor átvitték a rendőrségre és közigazgatási eljárást indítottak ellene, amelynek követ keztében rendőri felügyelet alá helyezték. Lakását csak nappal hagyhatta el, nem érintkezhetetett közvetlen környezetén kívül senkivel, nem járhatott főútvonalakon, nem látogathatott nyil vános helyeket, postáját cenzúrázták és meghatározott idő közönként jelentkeznie kellett a toloncházban működő rendőr kapitányságon.19 A jobboldali (akkor gyakorlatilag már csak ilyen létezett) saj tó felmelegítette a „Szeretőfia Péter" ügyét. Az Esti Újság egy cikke úgy tudta, hogy a filmet Páger 1942. december 29-i, a Magyar Futár és az Egyedül vagyunk irodalmi estjén történt fellépése miatt tiltották be. Ezen az irodalmi esten Páger anti szemita utalásokkal megtűzdelt visszaemlékezést tartott a ma-

16 Jegyzőkönyv a Hunnia Filmgyár Rt. 1944. május 3-i igazgatósági üléséről. In: O.L. Hunnia Filmgyár. Igazagatósági iratok. Z-1123. 1. raktári szám, 1. dosszié: Igazgatósági jegyzőkönyvek. 1943-1945. 17 Bingert János megvált a Hunnia filmgyártól. In: Magyar Film. 1944. május 15. 15. old. 18 Ennek az információnak ellentmond Karády már idézett visszaemlékezése és a Kristóf-féle, ugyancsak Karády elbeszélésén alapuló cikksorozat. Lásd: a 7. és 8. lábjegyzetet. 19 U.o: Karádi (sic!) Katalin rendőri felügyelet alatt.

216


gyár film őrségváltás előtti korszakáról.20 Az Esti Újság azt is tudni vélte, hogy a film betiltását maga a belügyminiszter, Ke resztes-Fischer Ferenc rendelte el.21 A Sztójay-kormány idején ismét napirendre került a propa gandafilmek gyártása. A tervbe vett új propagandafilmek azon ban nem készültek el. Az utolsó befejezett magyar propagan dafilmet, a népi filmek műfajába tartozó A két Bajthay-t (Patkós György egyetlen önálló rendezése) még a német megszállás előtt kezdték el forgatni. Tervekben azonban nem volt hiány. Ha elkészül, minden bizonnyal a tiszaeszlári vérvád történetét feldolgozó film lett volna a legnagyobb szabású problémafilm. Marschalkó Lajos Tiszaeszlár című kötetéből kívánta elkészí teni egy ismeretlen, feltehetően új gyártó cég, az Árpád-Film. Marschalkó így nyilatkozott a tervről: „ Egy egész világnak kellett megváltoznia, hogy eljuthassunk ide. Most még ugyan a kezdet kezdetén állunk, de nagy elégtétel volt számomra, hogy Páger Antal, mikor először eléje tártam a tiszaeszlári per megfilmesítésének ügyét, a legnagyobb megér téssel karolta fel a tervet. Szeretném hinni, hogy neki is igen je lentős része lesz a munkában, mert csak így készíthetünk el egy valóban igen nagyvonalú, reprezentatív magyar filmet. (...) A magyarság ugyanis Tiszaeszlárnál veszített csatát a zsidósággal szemben és Schwartz Salamontól, a véres kezű saktertől egyene sen vezetett az út Samuelli (sic!) Tiborig. A forgatókönyv írását már megkezdte Patkós György és Dövényi Nagy Lajos... " 22 A filmszakma hónapok óta várt átszervezésére 1944 júliu sában került sor. Ennek irányát már korábban lehetett sejteni: közel egy éve elhangzott már néhány olyan nyilatkozat, amely az „egykéz" bevezetését követelte. Már 1939-től kezdve több kritika érte a filmirányítás áttekinthetetlen, bürokratikus voltát. Ez a szisztéma azonban megfelelt a monarchiától örökölt és a Horthy-korszakban egészen eddig folytatott, patriarchális és 20 Előadásának szövegét lásd: Molnár Gál Péter: A Páger-ügy. Pallas Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1988. 200-202. old. 21 Az Esti Újság cikke: Miért tiltotta be a Kállay-kormány belügyminisztere a „Szerető fia Péter'M. In: Magyar Film. 1944. május 15. 10. old. 22 Hogyanjutott el a tiszaeszlári nagy per a filmig? In: Magyar Film. 1944. június 1.2. old.


217

bürokratikus államigazgatási gyakorlatnak. A német megszállás lehetővé tette az eddiginél diktatórikusabb filmirányítási rend szer bevezetését. Az újabb rendszerváltást a filmgyártás teljes elbizonytalanodása is indokolta. Erről tudósít a Hunnia június 14-i igazgatósági ülésének anyaga: „Kádas Károly megállapítja az ismertetett jelentésekből, hogy a Hunniára súlyos üzemi veszteség nehezedik. Éppen ezért szükségesnek tartja illetékes hely tudomására hozni, hogy hiába akar a gyár gyártani, ha nincs vállalkozó és hiányzik a tőke, mi után különféle hírek folytán a hitelnyújtástól tartózkodnak. " 23 KORMÁNYBIZTOS KERÜL A A július 12-i dátummal megjeFILMÜGYEK ÉLÉRE l e n t 1880/1944. M.E. sz. rende let célja az volt, hogy egységes irányítás alá helyezze az egész magyar filmipart. Kezdeményezője Antal István volt, aki a Sztójay-kormányban az igazságügyi tárca mellett a vallás- és közok tatásügyi miniszteri posztot is betöltötte. A rendelet a film ügyek intézését a kultusztárca hatáskörébe utalta és a filmügyek irányítására kormánybiztos kinevezését tette lehetővé. A kine vezendő kormánybiztos a gyártás körében meghatározhatta an nak rendjét, felhasználhatta a Filmipari Alap jövedelmét, fel ügyeleti jogot kapott az állami gyárak felett, rendelkezhetett a filmgyártás állami támogatására rendelt hitelösszegek felett. Ezen túlmenően az ő feladata volt a gyártási hitel és a nyers anyag biztosítása, továbbá ellenőrizhette a gyártási engedélyek kiadását és a gyártással kapcsolatos költségek meghatározásába is beleszólhatott. A forgalmazás körében ellenőrizhette az enge délyek kiadását, meghatározó szerepet kapott az export és im port minden kérdésében (kiviteli engedélyek, behozatali enge délyek stb.). Felügyeleti jogot nyert a kölcsönzők testületi szer vezetei felett. A mozik vonatkozásában közreműködhetett enge délyek kiadásában és megvonásában, megállapíthatta a mozik játszási rendjét és a kötelezően bemutatandó filmeket, felügyel hette a mozisok testületi szervezeteit. A kormánybiztos felügye letet gyakorolt a jelenlegi és a jövőben felállítandó filmkamara 23 Jegyzőkönyv a Hunnia Filmgyár Rt 1944. május 14-i igazgatósági üléséről. In: O.L. Hunnia Filmgyár. Igazgatósági iratok. Z-1123. 1. raktári szám, 1. dosszié: Igazgatósági jegyzőkönyvek. 1943-1945.

218


felett és dönthetett a forgalamzók ill. mozisok szervezeteinek megszüntetéséről, vagy azoknak a kamarába való beolvasztá sáról. A rendelet kiadásával az ONFB megszűnt. Az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság, tehát az eddig belügyi hatáskör ben működő utólagos cenzúra átkerült a VKM hatáskörébe, tag jait a jövőben a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezi ki. Jelenlegi elnökének és tagjainak megbízatása 1944. augusztus 1-én megszűnik. A rendelet tételesen felsorolta a filmek betil tásának lehetséges okait is. Ilyenek az állam biztonságának ve szélyeztetése, a fegyveres erők, hatóságok tekintélyének meg sértése, a külpolitikai érdekek veszélyeztetése, a nemzeti vagy közösségi eszmék sérelme és az ifjúság erkölcseinek sérelme. Ha a kormánybiztos által engedélyezett filmet kíván a cenzúra betiltani, akkor köteles a miniszterhez felterjeszteni kívánságát, aki a kormánybiztossal egyetértésben dönt. A kormánybiztosi teendők ideiglenes ellátásával a miniszter Mester Miklós ál lamtitkárt bízta meg.24 Mester Miklós az 1938-ban létrejött Mester-Film egyik alapítója volt. Erdélyi cége és a Hajdú Film mellett ez a vállalat is a legtekintélyesebb keresztény cégek közé tartozott. Eredetileg Imrédy pártjához tartozott, így lett a Sztójay-kormány tagja, 1944 tavaszán azonban németellenessé vált és a zsidókérdésben is mérsékelt álláspontot foglalt el. Minisztériumi irodájába futottak be a különböző mentesítési ké relmek, ő továbbította ezeket a kormányzóhoz. 1944 őszéig szo ros kapcsolatban állt a cionista Komoly Ottóval, a Vaada (Men tőbizottság) elnökével, és aktívan részt vett a zsidók men tésében.25 A rendeletben foglaltak végrehajthatósága érdekében még júliusban két további rendeletet jelentettek meg. A 8900/1944. VKM. sz. rendelet a Mozgóképvizsgáló Bizottság működését szabályozta. A bizottság elnökévé Balogh Lászlót nevezték ki, helyettese Nagy Sándor lett. A 8888/1944. VKM. sz. rendelet az 1880/1944. M.E. sz. rendelet végrehajtását szabályozta, an24 A 1880/1944. M.E. sz rendelet teljes szövegét lásd: Magyar Film. 1944. július 15. 2-3. old. 25 Tevékenységéről részletesen lásd: Randolph L. Braham: A magyar Holocaust című kétkötetes művének rá vonatkozó hivatkozásait. Gondolat, Budapest Blackburn International Incorporation, Wilmington, 1988.


219

nak lakonikus rendelkezéseit írta körül. Határozottan kimondta, hogy a gyártási engedély kiadása a kormánybiztos hatáskörébe tartozik.26 Mivel az alaprendelet értelmében a gyárak felett fel ügyeleti jogot gyakorló kormánybiztos a vallás- és közoktatás ügyi tárcához tartozott, és a Hunnia igazgatóságát az iparügyi tárca delegálta, most valóban aktuálissá vált Kádasék lemondá sa. Ezért a július 19-i igazgatósági ülésen rendkívüli közgyűlés összehívását határozták el,27 amelyet augusztus 4-én tartották meg a VKM államtitkári irodájában, Antal István miniszter je lenlétében. Itt kollektíven lemondott az egész igazgatóság és a felügyelőbizottság. Megválasztották az új testületeket: Mester Miklós lett a gyár új elnöke, Nagy Sándort pedig vezérigazgató vá nevezték ki.28 Mester a Magyar Film augusztus 15-i számában adott inter jút terveiről. A forgatókönyvek jövőbeli egységes elbírálása céljából bíráló bizottságot állított fel, amelynek feladata a tiltá son túl olyan központi irányelvek kidolgozása lesz, amelyek eleve meg fogják szabni a forgatókönyvíróknak a kívánatos irányt. Azt is elhatározta, hogy csökkenteni fogja a gyártó és kölcsönző cégek számát.29 Augusztusban Mester Morvay Pált nevezte ki az MMOE miniszteri biztosává, azzal az indoklással, hogy a szervezet elő készülhessen a filmkamarába való beolvadásra. Ezzel párhuza mosan megszüntette az MMOE hivatalos lapját, a Filmszín házak Gazdasági Közlönyét.30 Tevékenységének több nyoma nem maradt. A nevéhez fűző dő, 1944 júliusában lezajlott filmszakmai rendszerváltás hatá sait sem tudjuk felmérni. Elsodorták az 1944-es év felgyorsult politikai eseményei. Október 15-e után újabb szakmai átrende zésre került sor. 26 A rendeletek szövegét lásd: Magyar Film. 1944. augusztus 1. 3-6. old. 27 Jegyzőkönyv a Hunnia Filmgyár Rt. 1944. július 19-i igazgatósági üléséről. In: OL. Hunnia Filmgyár. Igazgatósági iratok. Z-1123. 1. raktári szám, 1. dosszié: 1943-1945. 28 O.L. Hunnia Filmgyár. Közgyűlési iratok. Z-869. 1. raktári szám, 1. dosszié: Közgyűlési jegyzőkönyvek. 1941-1945. 29 Mester Miklós államtitkár nyilatkozata a magyar film jövőjéről. In: Magyar Film. 1944. augusztus 15. 1-2. old. 30 In: Magyar Film. 1944. szeptember 1. 12. old.


A nyilas hatalomátvétellel megszűnt a játékfilmgyártás Ma gyarországon: október 15-e után a forgatás alatt álló filmek be fejezését még engedélyezték1, de új filmek gyártásába már nem kezdtek. ÚJ FILMKORMÁNYBIZTOS

Mester Miklóst is leváltották. Új filmkormánybiztost neveztek ki, Bariss Dezső nyilas díszlettervező személyében. Mindkét gyár igazgatóját leváltották, a vezető testületek lemondtak. A Hunnia új vezérigazgatója dr. Soós József, ügyvezető igazgatója Lohr Ferenc lett. Az igazgatóság elnöke Bariss volt. A nyilasok filmmel kapcsolatos terveiről keveset tudunk. A Hunnia november 5-i rendkívüli közgyűlésén Bariss ismertette a hungarista filmpolitika főbb célkitűzéseit. Megállapította, hogy a film „hihetetlen mértékű hatósugarával a legalkalmasabb nemzetnevelési eszköz. A gazdasági vonatkozásoktól eltekintve a filmművészet nemcsak kulturális, hanem talán egyik legfon tosabb politikai tényezője is nemzeti életünknek. " 2 A jövendő filmirányítási rendszeréről csak annyit tudunk meg, hogy gyakorlatilag a Sztójay-kormány idején lefektetett elvek alapján működött volna:

1 Legalábbis erről tudósít az Egy pofon, egy csók című film esetében Langer István kézirata. In: Langer István: Fejezetek a filmgyár történetéből. II. kötet. 345. old. Kézirat a Magyar Filmintézet könyvtárában. 2 A beszéd szövege a Hunnia közgyűlési anyagában található, aláírás nélküli dokumentum. In: O. L. Hunnia Filmgyár. Közgyűlési iratok. Z-869. 1. raktári szám, 1. dosszié: Közgyűlési jegyzökönyvek. 1941-1945.


221

„A legfelsőbb nemzeti és állami érdek tehát, hogy a magyar filmművészet vezetésében és kereteiben egységes legyen, vagyis olyan intézmény irányítsa a magyar film életét, mely mintegy csúcsszervként a film összes vonatkozásait totálisan egy kézben egyesíti. Ennek az intézménynek most ebben az ünnepélyes pil lanatban vetjük meg alapjait. A magyar filmművészet általános célkitűzéseit óhajtom röviden ismertetni, azután rátérek közvet lenfeladatunkra, a háborús propaganda szolgálatára. Eszmei célkitűzések: A Hungarista eszmerendszerhez alkal mazkodva az új film megteremtése. A téma megválasztás csak ezen eszmekör keretén belül, csakis a magyar fajban és a ma gyar tájban lelheti gyökerét. Ehhez a magyar lélek, a magyar életforma és a magyar élettér távlatainak felkutatása szükséges. (...) Elöljáróban megkérdem, hogy a most folyó háború folya mán volt-e eddig nálunk egyáltalán háborús propaganda? Sajnos csak nemmel felelhetek. Minden amit ebben az irány ban műveltek, az kezdettől fogva nagyon kevés és annyira hibás volt, hogy egyáltalán semmit sem használt. Gyakran azonban éppen kárt okozott. Tehát elégtelen, lényegében pedig lélektani szempontból elhibázott propaganda volt. (...) A második, de ép pen ilyen döntő jellegű kérdés: kikhez kell a propagandának szólnia? A tudományos képzett inteligenciához, vagy pedig a kevéssé művelt tömeghez? Mindig csak a tömegek felé kell irányulnia. A propagandafeladata nem az egyesek tudományos kiképzé se, hanem a tömegeknek bizonyos tényekre, eseményekre, szük ségszerűségekre stb-re való figyelmessé tétele, úgy hogy azok jelentősége a tömegek érdeklődésének középpontjába kerülje nek (sic!). (...) Minél kisebb a tudományos tehertétele a propa gandának és minél inkább a tömeg érzelmeihez szól, annál átütőbb lesz az eredmény. A tömeg felvevőképessége nagyon korlátolt, értelme kicsiny, és éppen ezért nagy a feledékenysége. Ezekből a tényekből kifolyólag tehát minden hathatós propa gandának csak néhány pontra kell szorítkoznia. Ezt a néhány pontot, vagy tételt addig kell vezényszavakban ismételnie, amíg a legutolsó is megérti ebből a szóból azt, hogy mit akarunk. Fenti, közvetlenül iránytadó célkitűzéseim után zárom elnöki megnyitómat. A közös munkánkhoz kérem az Isten áldását, hogy

222


a Hungarista állam célkitűzései szellemében megújhodott vál lalat minél eredményesebben és hathatósabban működhessen. KITARTÁS! ÉLJEN SZÁLASI!"

3

Bár Bariss korábban is a filmszakmában dolgozott, „filmpolitikai irányelveiben" kifejtett tézisei nem speciálisan a filmpropagandára vonatkoznak. A tömegek korlátoltságára, az ér zelmi hatás kiváltására való törekvésre és a rövid vezényszavak állandó ismétlésére vonatkozó utalásai Adolf Hitler Mein Kampf-jiból származnak. AZ MFI NYILAS IRÁNYÍTÁS Az MFI-ben lezajlott hatalomALA KERÜL átvételről nem áll rendelkezé sünkre semmiféle dokumentum. Törey csak hallgatóként volt jelen, amikor egy nyilas százados október 18-án a hungarista ál lam nevében konfiskálta az intézményt.4 Mivel azonban a nyi lasok preferálták a híradók készítését, a munka az MFI-ben nem állt le teljesen.5 A munkakörülményekről 1. számú tájékoztató juk tudósít: „A MAGYAR FILMIRODA ÁTVÉTELE. A magyarországi filmügyek megbízott kormánybiztosának Baris (sic!) Dezső testvérnek - szóbeli rendelkezésére az MFI vezetését/, évi október hó 18-án átvettem. A Hungarista Párt vezetőségének az MFI-hez beosztott párt biztosa: Jósvay Lajos testvér. MA GA TAR TÁS A GYÁR TER ÜLETEN: A hungarista eszme célkitűzései a mai időkben minden ma gyar embertől feltétlen engedelmességet, a parancsok és ren delkezések pontos, lelkiismeretes és gyors végrehajtását köve telik meg. Szent Hazánk és a Hungarista munkaállam ma foko zott munkateljesítményt ró minden harcos katonájára, tekintet 3 A beszéd végén elhangzó „elnöki megnyitóm" fordulatból következtethetünk arra, hogy azt Bariss tartotta. U.o. 4 Gotteszmann Ernő szóbeli közlése. 5 A nyilas időkben Hungarista Híradókat forgattak.


223

nélkül arra, hogy a harcmezőkön, vagy itthon végzi-e kötelessé gét. Az igazi Hungarista nő és férfi egyénisége nem ismer meg alkuvást, szavaiban és tetteiben határozott, fellépésében ka tonás és fegyelmezett. Az MFI pártbiztos testvérének intézkedésére a következőket rendelem el: 1, a Filmiroda és érdekkörébe tartozó vállalatok személyzete egymást a munkahelyén belül a vízszintes fölé emelt és kinyúj tott jobb kar felemelésével »Kitartás! Éljen Szálasi!« szavakkal köteles üdvözölni. 2, a Hungarista mozgalom és a Nyilaskeresztes párt tagjait az MFI minden tagja »testvér« szóval köteles megszólítani. Ugyanez az eset áll fenn fordítva is. (Pl. csoportvezető testvér, osztályvezető testvér, stb.) 3, A nem párttagok egymást beosztásuk megnevezésével megnevezésével és az »úr« szóval szólítják meg. (Pl. csoportve zető úr, osztályvezető úr, stb.) " 6 Az említett tájékoztató a Hungarista Híradók készítésének irányelveiről is beszámol: „Az operatőrök úgy a városban szerzett tapasztalatok, valamint a napilapok áttanulmányozása alkalmával szerzett be nyomásaik alapján egy-egy hiradóesemény elkészítésére soronkívűl tehetnek javaslatot. A javaslattevés alkalmával egy rövid vázlatot készítsenek a felvételre kerülő képekről és a hozzáfűzött bemondó szövegről. A hiradóesemények negatívba vágását beszüntetem. Anyag takarékosság szempontjából az operatőrök a felvett negatívot durván vágják meg és az eseményt e durván megvágott nega tívról húzott munkakópiából állítsák össze. " 7 A HUNNIA 1944 Bariss Hunniában kifejtett tevékenysége főVEGEN ként a gyár Németországba telepítését cé lozta. A kitelepítés céljaira Bariss 5 000 000 pengős kölcsönt

6 O.L. MTI-MFI iratanyaga. K-675. 3. tétel. 7 U.o.

224


vett fel a Nemzeti Bank engedélyével, tárgyalásokat kezdett a német követséggel és a kitelepítés előkészítése céljából decem ber közepén Sopronba utazott.8 Mivel azonban a szovjet csapatok december 25-én elérték a gyár pasaréti telepét, a terv meghiúsult.

8 Jegyzőkönyv a Hunnia Filmgyár Rt. 1944. december 9-i igazgatósági üléséről. In: O. L. Hunnia Filmgyár. Igazgatósági iratok. Z-1123. 1. raktári szám, 1. dosszié. Igazgatósági jegyzőkönyvek. 1943-1945.

Rövidítésjegyzék Kamara MFI MMOE MTI OMF OMME ONFB VKM MIF NFK

Színház- és Filmművészeti Kamara Magyar Film Iroda Magyar Mozgóképüzemengedélyesek Országos Egyesülete Magyar Távirati Iroda Országos Magyar Filmegyesület Országos Magyar Mozgóképipari Egyesület Országos Nemzeti Filmbizottság Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Magyar írók Filmje Rt. Nemzetközi Filmkamara

Név- tárgy- és filmcímmutató A cigány (DeésyAlfréd, 1941) 175 A harmincadik (Cserépy László, 1942) 35, 176 A két Bajthay (Patkós György, 1944) 181,216 Ágotay Géza 33, 97 Alfa 102 Alkalom (Rodriguez Endre, 1942) 203 améta-rendszer 60-62, 106, 115-116, 125, 132, 153, 187 Antal István 23-24, 168, 178, 180, 181-182, 186,201,217,219 Antalfia Antal 126 Apáti Imre 33, 107 Apolló mozi 65, 85 Árpád-Film 216 Árvay Árpád 165 Atelier Film Rt. 156 Átrium mozi 81 Az örök zsidó (Der ewige Jude, Fritz Hippler, 1940) 146, 191 Bajusz Péter 17, 33, 107, 109, 114, 115, 197 Balogh Béla 14, 17,95 Balogh László 43, 45, 76, 96, 97, 125, 126, 137, 148, 161, 162 Balogh Sándor 213 Bánky Viktor 14, 33, 34-36, 89, 107, 109, 111-114, 172, 176-178, 190-191

Bánky Vilma 34 Bárdossy László 168, 170, 176, Bariss Dezső 220, 222-223 Barla László 121, 143, 144 Bartha Miklós 177 bécsi döntéseke, 123, 146, 186 Belvárosi Takarékpénztár 194 Bencs Zoltán 105, 106 Benkó Bálint 31 Beszélő köntös (Radványi Géza, 1941) 172 Bethlen István 22, 47, 71, 92, 166 Bingert János 13, 17, 20, 21, 25, 33, 40-46, 50, 58-59, 83, 95, 97, 121, 125, 144, 148, 150, 158, 159, 162, 163, 170, 177-180,183-185,214 Bókay János 17 Bolgár-Csöröghy Géza 156 Bolváry Géza 34 Borhegyi István 56, 156 Bornemissza Béla 43, 51 Bornemisza Gábor 47, 105 Bornemisza Géza 47 Borostyánkőy Egán Ede 177 Bors István (Bánky Viktor, 1939) 114 Braham, Randolph L. 15, 139, 179, 190, 209,210,218 Bródy András 156 Casino mozi 81 Castiglione Henrik 104, 150

230


cenzúra 35, 36, 46, 76-77, 166, 186, 189-191, 194, 200, 203, 215, 218 City mozi 81 Corso mozi 81,85 Corvin mozi 81 Csellé Lajos 31 Csepreghy Béla 115 Csepreghy Jenő 17, 33 Cserépy Arzén 115, 121, 777-779 Cserépy László 35, 176,203 Csortos Gyula 174 Csurka Péter 102 Cziffra András 168-169, 182,210 Dankó Pista (Kalmár László, 1940) 136 Darányi Kálmán 15, 16 Daróczy József 33, 34, 57-58, 107, 144, 174 Deák Jenő 102 Deák-Film 102 Décsi mozi (>%, 81, 141 Deésy Alfréd 175 Dékány András 97, 197 Délibáb Kft. 174 Dr. Kovács István (Bánky Viktor, 1941)34,172,174,192 Drewniak, Boguslaw 183 Egy ember tragédiája (Németh Antal, 1944) 198,208 Egyedül vagyunk 140, 215 Eiben István 17 Elite mozi 81 Emberek a havason (Szőts István, 1942) 182, 185 Endre László 31 Erdélyi István 10, 34, 58, 75-76, 103, 105, 115, 116, 121, 144, 150, 154, 157, 158, 171, 172, 184, 189-191, 193-196, 198, 199,206 Esperia Filmforgalmi Rt. 197 Esti Kurír 31 Esti Újság 91, 215, 216 Ez történt Budapesten (Hamza D. Ákos, 1944) 208 Falusi István 33 Farkas Zoltán 34, 115, 176 Fazekas Arthur 19 Féltékenység (Cserépy László, 1943) 203 Fery Tibor 181

Fetter Mihály 170 Film-Szinház-Irodalom 73 Filmipari Alap 21, 25, 39-40, 46-49, 63,85,93,95, 149,217 Filmipari Alap Felügyelő Bizottsága 39, 45 Filmipari Alapot Kezelő Miniszterközi Bizottság (Miniszterközi Bizottság) 20-22, 25, 45, 46, 49, 76, 79, 84, 88, 90,93 Filmkultúra 13, 16, 20, 42, 55, 56 Filmoperatőrök Társasága 111 Filmservice 155 Filmujság 12, 17, 56 Folyovich József 51, 76 Forum mozi 69, 81 Fox 152, 156, 170 Földindulás (Cserépy Arzén, 1939) 114,178,181 Fridericus Rex (Cserépy Arzén, 1922) 177 Futótűz (Farkas Zoltán, 1943) 198 Függetlenség 93, 95, 96, 97 GaálBélal3, 14, 17 Galetta Ferenc 33 Gallay Béla 17, 31 Gazdátlan asszony (Sipos László, 1944)208,212 Gerő István 62-70, 80-85, 96, 133, 141, 143-145, 195 Gertler Viktor 14 Glória mozi 144 Gotteszmann Ernő 222 Göbbels, Joseph 146 Gömbös Gyula 12, 14, 24, 31, 71, 91, 175 Gratzer Antal 96 Gül baba (Nádasdy Kálmán, 1940) 113, 136 Gürtler Antal 33, 34, 109, 114, 121 Gyimesi Kásás Ernő 174, 205 György István 14, 33 győri program 15 Hajdú Film 34, 57, 174,218 Halálos tavasz (Kalmár László, 1939) 113 Hámory Imre 213 Hamza D.Ákos 17, 182 Harlan, Veit 146 Harmónia 102, 157

Mutatók Házasság (Vaszary János, 1942) 179 Heimkehr (Gustav Ucicky, 1941) 185-186 Hétfő 93, 96, 97 Heydrich, Reinhard 210 Hippler, Fritz 146 Hirdetőiroda Kft. 155 Hirsch és Tsuk 102 Hirsch Lajos 102 Hitler, Adolf 222 Hóman Bálint 23-24, 126, 129, 134, 165-168, 180 Horovitz Richárd 102 Horthy Miklós 14, 91, 137, 146, 209 Horthy Miklós, if}. 83, 137, 142 Horváth Árpád 214 Hosszú Zoltán 197 Hungarista Híradók 222-223 Huzly Imre 33 Hüttner János 96 Ignotus Pál 204 Imrédy Béla 23, 31, 47, 56, 60, 61, 139, 140, 145, 146, 164,201,203,218 János Áron 101 Jaross Andor 140 Jávor Pál 139, 213-214 Jenes Nándor 33 Jeney Imre 181 Jósvay Lajos 222 Jud Süss (Veit Harlan, 1940) 146-147, 166, 174, 176, 191 Kádár Gyula 212 Kádár L.(LászIó) Levente 21, 45 Kádas Károly 45, 49, 50, 76, 148, 162, 214,217,219 Kállay Miklós 24, 168, 176, 179, 180, 186, 191,201,203 Kalmár László 114, 137, 178 Kamara mozi 81, 148-150 Karácsonyi István 213 Karády Katalin 197, 203, 211-213, 214, 215 Karosszék (Balogh Béla, 1939) 95 Kárpát-Erdélyi Filmvállalat 171, 218 Kass Endre 97 Kauser István 174 Kelecsényi László 212 Keresztény Nemzeti Liga (Liga) 64-71, 83,85

231

Keresztes-Fischer Ferenc 22-23, 27, 47, 51, 65, 72, 76, 84, 85, 98, 140-143, 150, 165-166,203,208,216 keskenyfilmgyártás, keskenyfilmes mozik 123, 183, 185,202 Kispéter Miklós 189 Kiss Ferenc 13, 17, 30-32, 44, 58, 99, 102, 103, 107, 109-111, 114, 120-122, 135-136, 146, 166-168, 182,189,213, Kiss Miklós 114, 121,143-144 KlebelsbergKunó31, 138 Klein-Kolozsváry Andor 156 Kodolányi János 102, 178, 181 Kokas Klára 197, 198 Kolczonay Ervin 197 Komoly Ottó 218 konstrukciós filmgyártás 40-42, 50, 194,207 Filmszínházak Gazdasági Közlönye 219 korporativ rendszer 117, 153, 169 Kozma Andor 91 Kozma Ferenc 91 Kozma Lajos 33 Kozma Miklós 10, 13, 32, 60-62, 63, 65, 72, 80-98, 106, 115, 123, 132, 141, 142 Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága 51-52, 145 Közi Horváth József 202-203, 208 Községi Takarék 96 Kristóf Károly 212, 215 Kultsár István 145, 154-164, 169, 190 Kunder Antal 140 Külföldi Filmek Szerződéseit Felülvizs gáló Bizottság 150, 151 Kürthy György 33, 107 Lackó Miklós 192 Lajta Andor 13, 16, 18, 42, 55-56, 100 Lakner Artúr 155 Lamotte Károly 42, 58 Langer István 45, 63, 83, 220 Lázár Tihamér 33 Lehotay Árpád 33 Lévay Béla 33 Lieber László 31 Lloyd mozi 81 Lohr Ferenc 33, 107, 109,220 Lóth Lia 34 Ludendorff, Erich 164

232


Lukács Miklós 19 Machita (Rodriguez Endre, 1943) 213 Magyar Filmgyártók Országos Egyesülete 14, 100 Magyar Futár 140, 215 Magyar írók Filmje Rt. 95, 182, 197, 198 Magyar János 19 Magyar Megújulás Pártja 139-140, 145 Magyar Mozgóképszinházi és Filmipari Tisztviselők Országos Egyesülete 100 Magyar Mozgóképüzemengedélyesek Országos Egyesülete (MMOE) 10, 15, 47, 62, 72-73, 82, 99, 102, 105-106, 125, 140, 143, 150-154, 184,219 Magyar Nemzeti Bank 179, 206, 224 Magyar sasok (László István, 1943) 198 Magyar Távirati Iroda (MTI) 32, 60, 63, 67-71, 90 Magyar Utószinkron Kft. 63 Magyar Vasárnap 202 Magyarország 138 Magyarság 147 Makay Árpád 198-199 Makkai János 97 Mally Győző 213 Márkly Géza 33, 109 Marschalkó Lajos 216 Matolay Géza 93-98, 182, 198-199, 204,211 Matolcsy Andor 174 Matzner Károly 156 Melzer, Kari 170 Meskó Zoltán 165-166 Mester Miklós 129, 137, 140, 143, 218-220 Mester-Film 137, 143-144, 174, 176, 218 Metro 152, 170 Metro-Scala mozi 81 Mihályfi Béla 30, 32, 56, 58, 107, 109, 114 Mikecz Ödön 24 Milotay István 87, 96 Molnár Antal 53 Molnár Károly 181 Móricz Zsigmond 102

Morvay Pál 105, 114, 121, 150, 151, 153,219 Mozgóképüzemi Rt. 63-65, 82, 83, 143-145 Moziujság 56 Mussolini, Benito 165 Művész-Film 102 Nádasdy Kálmán 113 Nagy Sándor 14, 17, 22, 64, 85, 181, 2r5, 218, 219 Negyedíziglen (Farkas Zoltán, 1942) 34, 115, 176, 181, 182,201 Nem loptam én életemben (Balogh Béla, 1939) 95 Nemeskürty István 36, 44, 190, 191 Németh László 92 Nemzeti Hitelintézet 53 Nemzeti önállósítási Tanács 145 Nemzeti Színház 31,213 Nemzetközi Filmkamara 138, 170, 183, 198 Nemzetőr 140 Nép 147 Nóti Károly 156 Novak Ervin .45, 46, 49 nyersanyaggyártás 183-184, 195, 206, 217 Oláh György Olympia mozi 156 Omnia mozi 82 Országos Filmtanács 120 Országos Irodalmi és Művészeti Tanács 167 Országos Magyar Filmegyesület (OMF) 13-17,20,22, 100, 111 Országos Magyar Mozgóképipari Egyesület (OMME) 10, 34, 58, 73-76, 99, 100, 102, 103-105, 114, 116, 121, 124, 125, 139, 150-155, 157-158, 170, 171-172, 184-185, 189, 195-196, 199-200, 206 Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság 22, 46, 96, 132, 152-153, 166, 190, 218 Országos Nemzeti Filmbizottság (ONFB) 42, 45, 46, 76-77, 84, 87, 89, 96, 102, 111-112, 115, 121-122, 124, 125-126, 133, 137, 148, 160-162, 164-166, 170, 182, 188, 190, 195-197,218

Mutatók Öhler Károly 150 Ördöglovas (Hamza D. Ákos, 1943) 198 Őrségváltás (Bánky Viktor, 1942) 34, 35,174-176, 192 ŐryBéIa51 Padányi-Gulyás Jenő 184-186, 191, 199-201, 203 Páger Antal 33, 107, 174-175, 215, 216 Palace mozi 81 Palatínus 34 Palló Imre 165-166,202 Palugyay Miklós 33, 107, 109, 114-115 Pannónia 174 Paramount 152, 170 Páricsy Pál 33 Pásztor Béla 156 Pataky Miklós 33, 107 Patkós György 178, 181,216 Paul Tibor 33, 107 Pax 197 Pénzintézeti Központ 148 Perényi László 33 Pesti Hírlap 98 Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 43, 46-53, 58, 88 Pethes Ferenc 33 Phönix mozi 81 Pless Ferenc 102, 157 Pogány Frigyes 103, 150-151, 154,158, 184 propagandafilm (problémafüm) 11, 146, 172-180, 186, 191, 192-195, 198, 200, 216 Pulvári Károly 33, 109, 121 Radius mozi 68, 81 Radó István 156 RadványiGéza 172, 189 Rajniss Ferenc 31, 140-143, 166, 201, 203 Rákóczi nótája (Daróczy József, 1943) 198 Rakovszky Iván 69 RazghaErnö 114 Reményi-Schneller Lajos 47, 51 Rennard Béla 57-58, 73, 82, 102, 114, 121 Réti György 212 Rodriguez Endre 178, 203 Rosta Lajos 201, 203

233

Rotschildok (Die Rotschilds, Erich Waschneck, 1940) 191 Royal Apollo mozi 64-65, 67, 69, 81, 83, 85, 137 Sándor Tibor 12, 18, 173 Sehák Antal 53 Siegler Frigyes 150 Siményi-Film 197 Simor Erzsi 203, 212 Simplon mozi 81 Smolka János 9, 18, 156 Soltész Zoltán, dr. 102 Somkuti (Somkuthy) István 17, 33, 213 Soós József 220 Star Filmgyár 148-150 strohmann-rendszer 21, 130-132, 139, 144,145, 182 Stukák (Stukas, Karl Ritter, 1940) 165-166 Szakács Zoltán 33, 107 Szálasi Ferenc 31, 211 Szász Lajos 214 Székely István 13, 17 Szentmiklóssy László 206 Szentpály István 33, 214, 121 Szepessy József 194 Szerelmes szívek (Balogh István, Hamza D. Ákos, Kerényi Zoltán, Martonffy Emil, Szuhy Emil, Szőts István, 1944) 198 Szerető fia Péter (Bánky Viktor, 1943) 36, 176, 179, 189-194,200,215 Szilágyi György 18 Színművészeti Akadémia 31, 213 Szinyei-Merse Jenő 180, 185-186, 189, 190,200,201,203 Szíriusz (Hamza D. Ákos, 1942) 182 Szováthy Éva (Pacséry Ágoston, 1943) 198 Szol lössy Alfréd 22 Szőts István 182, 185-186, 189,197 Sztamoray János 51-52, 54, 105, 145, 148, 150, 190 Sztójay Döme 33, 209, 211, 216-218, 220 Szüllő Géza 140 Szvatkó Pál 138 Tamásy József 33, 121 Tasnády Árpád 33, 107, 109, 111 Tasnády Szüts András 67, 83

234


Teleki Pál 24, 76, 101, 105, 146 Temesváry László 180 tengelyfilm 136-138, 170, 171, 183-184 Toldy Zoltán 150 Tomcsányi Kálmán 83, 125, 140, 143 Toronyi Imre 33, 107 Tóth András 14, 16, 17,20 Tóth Miklós 176 Tőrey (Taubinger) Zoltán 10, 13, 17, 30, 32-33, 43, 56, 58, 81, 90, 112-114, 121, 125, 141, 146, 158, 185,222 Török Sándor 213 Tors Tibor 13-14 történelmi film 198, 200 Turul Szövetség 12, 15, 31, 35, 47, 55, 182 Tűz a hegyen (Szőts István, 1944, befe jezetlen) 197 Ucicky, Gustav 186 Új Magyarság 86-88, 94, 96-97, 140 Újszászy István 212 Ungar Sándorné 156 Universal 152, 170 Uránia mozi 57, 82, 147, 176 Váczi Dezső 55, 182

Várdai Tódorné 156 Varga József 52, 102, 149, 170 Varga Mátyás 33 Várkonyi Zoltán 36, 191 Vaszary János 179 Verő Andor 156 Virradat 47, 98, 105 Vitéz Miklós 13 Vörös Gyula 121, 144 Warner 152, 170 Wlassics Gyula 45, 76, 125-126, 133-134, 142, 190, 197 Zilahy Lajos 7, 43, 92, 98, 101, 102, 113, 198 Zomboryné Barthus Irén 190 zsidó világösszeesküvés mítosza 131, 211 zsidótörvények 140-142, 154, első: 17-18, második: 67, 71-73, 77-78, 139, 143, 145, harmadik: 134, 139, 172-174 Zsindely Ferenc 24, 25, 42, 58, 59, 76, 89, 102, 122, 125 Zsindely Ferencné Tüdős Klára 197 Zsolnai László 12, 17, 18, 56

Sándor Tibor 1952-ben született Budapesten. 1976-ban dok torált az ELTE Jogtudományi Karán, majd az ELTE Bölcsé szettudományi Karán történelem tanári diplomát szerzett. 1988tól dolgozik a Magyar Filmintézetben. Kutatási területe a ma gyar, német, osztrák film és kultúrpolitika a harmincas-negyve nes években. Filmtörténetet tanít az ELTE Bölcsészet tudományi Karán. Őrségváltás (A magyar film és a szélsőjobb oldal a harmincas-negyvenes években) című kötete 1992-ben jelent meg, a Magyar Filmintézet gondozásában.

Magyar Filmintézet, 1997 Felelős kiadó Gyürey Vera Műszaki szerkesztő Nyíri András Készült a Codex Print Stúdióban Felelős vezető Rohm Sándor ISBN 963 7147365

680 Ft

1938 és 1944 között - akárcsak a gazdasági és kulturális élet más területein - a filmszak mában is lezajlott az őrségváltás, a faji törvé nyek értelmében zsidónak minősülök kiszorí tása. Az árjásítás végrehajtására fasiszta és náci példát követve létrehozták a Színház- és Filmművészeti Kamarát. A terv megvalósítása azonban nem várt következményekkel járt: csőd szélére került a legnagyobb filmgyár, ki épült a strohmann rendszer, összevesztek a szakmai szervezetek, az új helyzet haszonél vezői nem tudtak megegyezni a zsákmány fel osztásában. A szerző korábbi kötete a folyamat előz ményeivel foglalkozott. Az Őrségváltás után az első zsidótörvény és a nyilas hatalomátvé tel közötti időszak fiimpolitikájának ívét, az őrségváltók és leváltottak portréját vázolja fel. eddig publikálatlan levéltári forrásokra és a korabeli sajtóra támaszkodva.

ŐRSÉGVÁLTÁS ^ UTÁN. zsidókérdés és filmpolitika

Recommend Documents