Rotátorköpeny rekonstrukció utáni reruptura hatása a funkcionális eredményekre

A Semmelweis Egyetem ÁOK Ortopédiai Klinika1 és a Semmelweis Egyetem ÁOK Radiológiai és Onkoterápiás Klinika2 közleménye

Rotátorköpeny rekonstrukció utáni reruptura hatása a funkcionális eredményekre DR. SKALICZKI GÁBOR1, KOTECZKI ÁDÁM1, KŐVÁRI ESZTER1, DR. KOVÁCS BALÁZS2, DR. MAGYAR PÉTER2, DR. ANTAL IMRE1 Érkeze : 2011. július 25.

ÖSSZEFOGLALÁS A rotátorköpeny rekonstrukciója után kialakuló posztopera v funkciót rendkívül sok tényező befolyásolja. Vizsgálatunkban arra voltunk kíváncsiak, hogy rotátorköpeny varrat után milyen összefüggés van az ultrahangos vizsgála al diagnosz zált ismételt szakadás, az acromiohumeralis távolság és a funkció közö . A prospek v vizsgálatba 27 beteget vontunk be, akiknél teljes vastagságú rotátorköpeny szakadás mia végeztünk rekonstrukciót. Az átlagéletkor 61 év volt, az esetek kétharmadában a domináns végtag volt érinte . Az átlagos utánkövetési idő 25 hónap volt. A funkcionális és életminőség eredményeket fizikális vizsgála al, Constant Score, Disabili es of the arm, shoulder and hand score valamint Vizuál Analóg Skála segítségével határoztuk meg, emelle minden betegnél ultrahangos vizsgálatot is végeztünk. Az ultrahang vizsgálat összesen 40%-ban muta a ki a rotátorköpeny részleges vagy teljes vastagságú szakadását. Részleges szakadás, vagy az acromiohumeralis távolság megváltozása esetén nem volt szignifikáns változás a funkcionális eredményekben, teljes vastagságú szakadás azonban szignifikánsan ronto a azt. Betegeink háromnegyede kiváló, vagy jó eredményt mutato a műtét után. Az átlagos Constant Score 73, a Disabili es of the arm, shoulder and hand score pedig 14 volt. Vizsgálatunk alapján két évvel a beavatkozás után az acromiohumeralis távolság változása és az ultrahanggal diagnosz zált részleges szakadás nem volt érdemi befolyással az eredményekre, a teljes vastagságú szakadás azonban szignifikánsan rosszabb eredményekkel párosult. A rekonstrukció a használt pontrendszerek alapján a betegek több mint 70 százalékánál kiváló, vagy jó eredményt hozo . Kulcsszavak:

Rotátorköpeny – Műté kezelés/Ultrahang; Utánkövetéses vizsgálat; Vállízület – Műté kezelés/Ultrahang;

G. Skaliczki, Á. Koteczki, E. Kővári, B. Kovács, P. Magyar, I. Antal: The effect of rerapture to func onal outcome following rotator cuff repair There are different factors affec ng the func onal results a er rotator cuff reconstruc on, cuff retear being one of the most important among them. Our aim was to evaluate the rotator cuff and the acromiohumeral distance a er reconstruc on using ultrasound examina on. Any exis ng correla on between radiological and func onal results was to be examined. Twenty seven pa ents with full thickness rotator cuff tear were enrolled into the prospec ve study. The average age was 61 years, in two-third of the cases the dominant shoulder was affected. The average follow-up me was 25 months. Life quality and func onal results were evaluated using Constant Score, Disabili es of the arm, shoulder and hand score and Visual Analogue Scale. Ultrasound examina on of both shoulders was also performed. The connec ons between the radiological and func onal results were analized. Ultrasound examina on has shown par al or full thickness tear of the cuff in 40 percent of the cases. Widening or narrowing of the acromiohumeral distance respect to the non-operated side did not change significantly the results. Rela on between the par al thickness tears and func onal results was not presented however full thickness tear

Magyar Traumatológia • Ortopédia • Kézsebészet • Plasztikai Sebészet • 2012. 55. 1-2.

39

had a significant nega ve effect on the results. Three-third of our pa ents had excellent or good results, the average Constant Score was 73, the Disabili es of the arm, shoulder and hand score averaged 14. More then 70 percent of our pa ents were sa sfied with the reconstruc on two years a er the surgery. Par al retear and the change in the acromiohumeral distance did not affect the results significantly, but full thickness tear did. Key words:

Rotator cuff – Surgery/Ultrasonography; Follow-up studies; Shoulder joint – Surgery/Ultrasonography;

BEVEZETÉS A rotátorköpeny (ROK) rekonstrukció a vállsebészet egyik legfontosabb, és legsikeresebb területe, ahol az utóbbi év zedekben – köszönhetően a széles körű kutatásoknak és új ismereteknek – jelentős változások következtek be. A Codman (4) majd jóval később Neer (20) által leírt technika sokban változo . Előbb a delta izomzat kíméletesebb kezelését lehetővé tevő mini-open (22) eljárás terjedt el, majd a sztán artroszkópos rotátorköpeny varrat technikája (10). Eltekintve a különböző technikák által nyújto eltérő rehabilitációtól, gyógyulási időtől, kozme kai eredményektől, a műtét utáni eredmények kiválóak, a szövődmények nem túl gyakoriak (9, 13, 15, 17). Ismert, hogy tökéletesen panaszmentes vállakban is gyakran előfordul ROK szakadás (24, 26), valamint hogy ha a humerus proximalis végén elöl és hátul tapadó izomzat, azaz az infraspinatus és teres minor, valamint a subscapularis izomegyensúlya megtarto , akkor a funkció is megfelelő lehet, akár masszív supraspinatus ínszakadás melle is (21, 23). Ugyanakkor a huzamosabb ideig fennálló szakadás visszafordíthatatlan degenera v folyamatokat indít el a ROK izomzatában (1, 7, 12), ráadásul az ép ROK lassítja a vállízületben zajló degenera v folyamatokat (11). Összességében tehát kérdéses, hogy mikor, melyik betegnél, milyen életkorban kell rekonstruálni a rotátorköpenyt, és az is ellentmondásos, hogy a rekonstrukció után kialakuló reruptura milyen hatással van a funkcióra (28, 29).

40

Munkánk célja az volt, hogy prospek v vizsgálat keretében megvizsgáljuk a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján ROK szakadás mia operált betegek egy csoportját, akiknél rögzíte ük a műtét elő és utáni funkcionális és életminőség eredményeket, ultrahanggal megvizsgáltuk műtét után a rotátorköpeny állapotát, megmértük az acromiohumeralis távolságot, és megpróbáltunk összefüggést keresni a képalkotó vizsgálatok és a többi eredmény közö .

ANYAG ÉS MÓDSZER A Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján 2008 és 2010 közö teljes vastagságú rotátorköpeny szakadás mia operált betegek egy csoportját vizsgáltuk. A betegek mindegyikénél sikertelen konzerva v kezelés előzte meg a beavatkozást. Minden betegnél műtét elő és után a következő vizsgálatokat végeztük el: meghatároztuk a Constant score-t (5) és a Disabili es of arm, shoulder and hand (DASH) score-t, betegeink fájdalmát Vizuál Analóg Skála (VAS) segítségével rögzíte ük, és egy általunk szerkeszte kérdőív is kitöltésre került, amelyben a vizsgálatba bevont betegek által végze munkára, sportokra kérdeztünk rá. Emelle ultrahangvizsgálatot végeztünk mind az operált, mind a nem operált vállon. A képalkotáshoz ESAOTE MyLab70 Xvision készüléket használtunk, 13–4 MHzes lineáris fejjel, a kar neutrális helyzete melle . Meghatároztuk a rotátorköpeny állapotát, valamint mindkét oldalon az acromiohumeralis távolságot (AHD). Az eredmények sta sz kai értékelésénél a


Rotátorköpeny rekonstrukció utáni reruptura hatása a funkcionális eredményekre Student t–próbát alkalmaztuk. Szignifikáns eltérésnek a p<0,01 értéket tekinte ük, azonban fontos megjegyezni, hogy a rela v alacsony esetszám mia az eltéréseket inkább trendként célszerű értékelni. A vizsgálatba 27 beteg került bevonásra, akik közül 14 férfi, 13 nő volt, az áltag életkor 61 év volt (50–79). Az átlagos utánkövetési idő 25 hónap (12–31) volt, az esetek 63%-ban (17 eset) a domináns oldalon történt a műtét, szintén 63%-ban (17 eset) előzte meg azt valamilyen trauma. A műtéteket megelőzően 23 betegnél (85%) véleményeze a radiológus teljes vastagságú szakadást, míg klinikai vizsgála al 21 esetben (77%) gondoltunk ROK laesióra. A betegek közel felénél (14 beteg, 48%) artroszkópos technikával történt a rekonstrukció (giant needle technika és single row suture anchor technika), míg a másik felénél (13 beteg, 52%) feltárásból, transossealis varra al. Négy esetben artroszkópos módszerrel kezdtük a műtétet, azonban a szakadás mérete mia a beavatkozást konvertáltuk nyito műté é. A szakadások Snyder-szerin klasszifikációját (25) használva 8 betegnél (29%) C1 pusú, 6 betegnél (22%) C2 pusú, míg 13 esetben (49%) C3 pusú szakadás mia végeztünk műtétet. Kiegészítő beavatkozásként 3 esetben biceps tenotomiára is sor került, egy betegnél pedig egy ülésben artroszkópos Bankart–műtét történt. Műté technikától függetlenül, minden esetben végeztünk acromioplas cát.

EREDMÉNYEK A műtétet megelőzően a Constant score átlagos értéke 40 (25–60) volt, amely a műtétet követően szignifikáns mértékben, átlagosan 75-re nő (31–98, p<0,01). Az artroszkópos csoporton belül az átlagos Constant–score érték 80 (67–97) volt, míg a nyílt csoportban 70 (31–98). A két csoport közö a különbség jelentős volt, azonban nem volt szignifikáns, (p=0,05). Fontos megjegyezni, hogy a szakadás mérete szerint különbség mutatkozo a csoportok

közö . Míg az artroszkópos csoportban 7 esetben C1, 3 esetben C2 és 4 esetben C3 pusú szakadás mia operáltunk, addig a nyito műtétes csoportban ezek az értékek a következőképpen alakultak: 1 betegnél C1, 3 betegnél C2 és 9 betegnél C3. A DASH score a műtét elő 63 (13–70) volt, mely a műtétet követően 14 (0–24) le . A VAS szerint a fájdalom mértéke a műtét elő 6,2 (5,6–8,5) szinten volt, mely a műtétet követően 3.3 (0–6)-ra csökkent. A posztopera v VAS értékeket alaposabban megvizsgálva azt tapasztaltuk, hogy az artroszkópos csoporton belül nyugalomban a VAS 0,4 volt, mely mozgás során 2,46-ra emelkede . Nyito műtét végzése esetén ezek az értékek lényegesen nem változtak, a posztopera v nyugalmi adat 1,2, a mozgás során tapasztalt pedig 2,3 volt. Inkább mutatkozo eltérés a szakadás mérete szerint: amennyiben C 1–2 szakadás mia végeztünk rekonstrukciót, a posztopera v időszakban nyugalomban mért VAS 0, a mozgás során mért 0,3 volt, míg C 3–4 méretű szakadások esetén ezek az értékek 0.94, illetve 3,1-re nő ek. A beavatkozást követően 19 beteg tért vissza hobbi sporthoz, vagy a vállat komolyan igénybe vevő hobbihoz (például ker munka). Ez a műtét elő sportot, vagy megerőltető munkát végző betegek 82%-a. A radiológiai vizsgálat során meghatároztuk az AHD-t mind a két vállban és a kapo értéket az ép oldalhoz viszonyíto uk. Két esetben (7,4%) a két oldal közö nem volt különbség. Az operált oldalon az ellenoldalhoz képest 16 esetben (59,3%) volt szűkebb az acromion és a humerus fej közö távolság. Az eloszlás a következő volt: az AHD 1 mm-rel szűkebb az ép oldalnál 5 betegnél (18,5%), 2 mm-rel 1 betegnél (3,7%), 3 mm-rel 4 betegnél (14,9%), 4 mmrel 3 betegnél (11,1%), több mint 4 mm-rel 3 betegnél (11,1%). Az ép oldalhoz képest az AHD nagyobb volt összesen 9 betegnél (33,3%), a részletes eloszlás a következő volt: az AHD a nem operált oldalhoz képest 1 mmrel nagyobb 5 betegnél (18,5%), 2 mm-rel


41

1 betegnél (3,7%), 3 mm-rel 2 betegnél (7,4%), 4 mm-rel 1 betegnél (3,7%). A subacromialis tér tágassága és a funkcionális eredmények közö kapcsolatot vizsgálva nem találtunk összefüggést a két mérőszám közö . Függetlenül az acromion és a humerus távolságától a Constant score értéke közel állandónak bizonyult (1. ábra). A posztopera v ultrahangos vizsgálat során 16 betegnél (59,2%) nem találtunk eltérést a rotátorköpenyen. Öt betegnél (18,5%) az ín elvékonyodo , míg 4 alkalommal (14,9%) inhomogénnek bizonyult, ezeket az eseteket részleges szakadásnak tekinte ük. Teljes vastagságú szakadást két betegnél (7,4%) találtunk. A Constant score és DASH score értékeket összevetve az ultrahangos vizsgálat eredményével a következőt találtuk: amikor ultrahang-morfológiailag az ín ép volt, a Constant score értéke 83 volt. Ehhez képest inhomogenitás esetén kisebb mértékben 77re (p=0,1), elvékonyodás esetén jelentősen, de még nem szignifikáns mértékben 72-re csökkent az érték (p=0,02). Amennyiben teljes szakadást igazolt az ultrahang vizsgálat, az szignifikánsan ronto a az eredményeket, a

Constant score 61 le (p<0,01). A DASH score ép ín melle 10,25 volt, mely inhomogenitás esetén 7,25 (p=0,08), elvékonyodás esetén 14,2 (p=0,03) le , egyik különbség sem volt szignifikáns. Teljes vastagságú szakadásnál a mérőszám 32-re nő (p<0,0001) amely szignifikáns különbséget jelent (2–3. ábrák). A posztopera v ultrahangvizsgálat során talált eltéréseket az alapján is értékeltük, hogy az egyes inakon leírt elváltozások hogyan befolyásolják a klinikai képet. Tizenegy betegnél véleményeze az ultrahangos vizsgálat a supraspinatus ínon eltérést (részleges vagy teljes vastagságú szakadást), ezek közül Jobe–teszt során 8 betegnél (70%) jelentkeze eltérés. A subscapularis izom esetében 4 betegnél írt le a képalkotó vizsgálat elváltozást, melyek két esetben (50%) okoztak panaszt belly press teszt során, az infraspinatus tekintetében radiológiailag egy betegnél volt érinte az ín, akinél kirotációs teszt során ez kimutatható volt (100%). A biceps hosszú fejének inát vizsgálva csak négy betegnél mutato eltérést az ultrahang, ugyanakkor Speed (palm up) teszt során nyolc betegnek volt panaszos a biceps hosszú fej ina (200%).

1. ábra A bal oldali sötétszürke oszlopok azokat a betegeket mutatják, akiknél az acromiohumeralis távolság (AHD) az ép oldalinál kisebb volt. Az oszlopok ala látható, hogy hány milliméterrel volt kisebb az AHD az ép oldalnál, az oszlopok hossza alapján a bal oldali függőleges tengelyen leolvasható, hogy hány beteg tartozo az ado csoportba. A jobb oldalon a világosszürke oszlopok hasonlóképpen mutatják, hogy hány betegnél volt az AHD nagyobb az ép oldalon mért távolságnál. A fekete vonal az ado csoportokban mért Constant score értékeket mutatja, a score-hoz tartozó skála a jobb oldali függőleges tengelyről olvasható le. A Constant score értékekben tendenciózus változás nem észlelhető az AHD függvényében, a két csoportban (AHD: 0–1 és 1–2) tapasztalt kiugró értékek az alacsony betegszám mia nem tekinthetőek szignifikáns különbségnek.

42


Rotátorköpeny rekonstrukció utáni reruptura hatása a funkcionális eredményekre

2. ábra A rotátorköpeny (ROK) állapotát ultrahanggal vizsgálatuk meg. A hasábok magassága megfelel a különböző csoportokban levő betegek számának, amely a bal oldali tengelyről olvasható le. A fekete vonal a különböző csoportokban mért Constant score-t mutatja, a grafikonhoz a jobb oldali tengely tartozik. Azoknál a betegeknél, akiknél teljes vastagságú szakadást igazolt az ultrahang (fekete *-gal jelölve), szignifikánsan alacsonyabb volt a Constant score, míg a többi csoportban a különbség nem volt szignifikáns.

3. ábra A rotátorköpeny (ROK) állapotát ultrahanggal vizsgálatuk meg. A hasábok magassága megfelel a különböző csoportokban levő betegek számának, mely a bal oldali tengelyről olvasható le. A fekete vonal a különböző csoportokban mért DASH score-t mutatja, a grafikonhoz a jobb oldali tengely tartozik. Azoknál a betegeknél, akiknél teljes vastagságú szakadást igazolt az ultrahang (fekete *-gal jelölve), szignifikánsan magasabb volt a DASH score, míg a többi csoportban a különbség nem volt szignifikáns.


43

MEGBESZÉLÉS A vizsgálatba bevont betegek 72%-a két évvel a műtét után a Constant score érték alapján a kiváló vagy a jó kategóriába került (Constant score ≥ 80 pont). Ugyancsak jó eredményt ado a VAS értékek elemzése is, minden betegcsoportban jelentősen csökkent a fájdalom, a csökkenés mértékes elsősorban nem a műté technikával függö össze, hanem a szakadás méretével. A DASH pontrendszer alapján a betegek 75%a került a jó és a kiváló csoportba (DASH score ≥ 80 pont). Ez az eredmény megfelel az irodalomban talált adatoknak (13, 16). Jelen vizsgálat alapján az artroszkópiával végze műtétek jobb eredményt adtak, mint a feltárásból történt beavatkozások, azonban ez valószínűleg annak köszönhető, hogy artroszkópos technikával a kisebb, egyszerűbb szakadásokat rekonstruáltuk. A ROK reruptúrát vizsgálva két betegnél (7,4%) találtunk teljes vastagságú szakadást, náluk mind a Constant score, mind a DASH score szignifikánsan eltért a többi beteg eredményétől, mutatva, hogy a teljes vastagságú szakadás jelentős hatással bír a funkcionális eredményekre. Az általunk részleges szakadásnak tekinte , ultrahang-morfológiailag inhomogén vagy elvékonyodo ROK-el rendelkező 9 beteg funkcionális eredményei nem különböztek szignifikánsan azon 16 beteg eredményétől, akiknél az ultrahangvizsgálat ép ROK-ot mutato . Összességében a biztosan igazolt teljes vastagságú reruptura aránya 7,4%nak bizonyult, így a részleges szakadásokkal együ az összes ismételt szakadás aránya 40% volt, ez megfelel az átlagos újra szakadási aránynak (2, 3, 18). A vizsgálat elő feltételeztük, hogy az acromiohumeralis távolság mérete indirekt módon utal majd a rotátorköpeny vastagságára, annak állapotára, és így hatással lesz a funkcionális eredményekre. Ilyen jellegű összefüggést nem találtunk. Az ellenoldali, nem operált vállat referenciaként használva akár nagyobb le a műtét után az AHD, akár kisebb, ez szignifikánsan nem

44

befolyásolta a funkcionális eredményeket. Az AHD csökkenése persze nem zárja ki azt, hogy ilyen esetben a ROK állapota nem tökéletes, azonban ennek a jelen munka alapján nincs egyértelmű befolyása a funkcionális eredményekre. Ezt támasztja alá az is, hogy azoknál a betegeknél, akiknél részleges szakadást írt le az ultrahangvizsgálat, nem találtunk szignifikánsan rosszabb funkcionális eredményeket azokhoz a betegekhez képest, akiknél ultrahang-morfológiailag ép volt a ROK. Az irodalmi adatok alapján hasonló eredményre juto ak külföldi munkacsoportok is. Klepps és munkatársai 47 teljes vastagságú rotátorköpeny szakadás mia operált beteget vizsgálva azt találták, hogy 31%-ban alakult ki reruptura, ennek azonban szigni áns hatása az eredményekre nem volt (14). Meyer és csoportja MR artrográfiával köve e 16 beteg 17 vállát, akiknél artroszkópos technikával végze rotátorköpeny rekonstrukció történt. A közel 50 hónapos utánkövetési idő végére meglepően magas arányban, 88%-ban találtak részleges vagy teljes ismételt szakadást, ennek azonban semmilyen hatása nem volt a posztopera v eredményekre (18). Ugyanakkor Miller vizsgálatában azt közölte, hogy 22 masszív, vagy nagyméretű rotátorköpeny szakadás mia artroszkópos technikával operált betegnél 41%-ban alakult ki ismételt szakadás, és a reruptura szignifikánsan ronto a a funkcionális eredményeket (19). Valószínűleg ennél a munkánál ez eredményeket jelentősen befolyásolta az, hogy a kiindulási szakadás is nagyméretű volt. A posztopera v fizikális vizsgálatot az ultrahangos eredmények tükrében vizsgálva azt találtuk, hogy a ROK tekintetében a klinikum szorosan köve az ultrahang által leírt változásokat. Ugyanakkor a biceps ín esetében jelentős volt az eltérés: 4 betegnél írt le a radiológiai vizsgálat a biceps hosszú fej inát érintő elváltozást (tenosynovi s, inhomogenitás), míg klinikai vizsgála al 8 betegnél volt


Rotátorköpeny rekonstrukció utáni reruptura hatása a funkcionális eredményekre panaszos a biceps ín. Összességében a műtétet követően a betegek harmadánál (29%) jelentkeztek a biceps hosszú fej inán panaszok, ennek fényében a 27 betegnél 3 esetben alkalmazo biceps tenotomia nem bizonyult elégséges ellátásnak. A jövőben nagyobb figyelmet kell fordítanunk a biceps ín patológiájára, és vélhetően a más szerzők által is preferált tenotomiát bátrabban kell alkalmaznunk (6, 8, 27). Összefoglalva a fen eket, vizsgálatunk alapján a ROK varrat megfelelő

eredményt ado két év távlatában. Az artroszkópos és feltárásból végze beavatkozások eredményei összevethetőnek bizonyultak, a műtét után kialakult reruptura aránya megfelel a nemzetközi irodalomban talált értékeknek. A részleges szakadás és az acromiohumeralis távolság nem befolyásolta szignifikánsan az eredményeket, a teljes vastagságú szakadás azonban igen. Munkánk értékét korlátozza a rela v alacsony betegszám, valamint az inhomogén betegcsoport.

IRODALOM 1. Bognár G., Magda I., Garamvölgyi R., Czobel G., Nőt L., Kereskai L., Bogner P., Szabó I.: A rotátorköpeny zsíros infiltrációjának vizsgálata kalorimetriával nyúl modellállaton. Magyar Traumatológia Ortopédia Kézsebészet Plasz kai Sebészet, 2007. 50: 138-146. 2. Charousset C., Bellaïche L., Kalra K., Petrover D.: Arthroscopic repair of full-thickness rotator cuff tears: is there tendon healing in pa ents aged 65 years or older? Arthroscopy, 2010. 26: 302-309. 3. Cho N. S., Lee B. G., Rhee Y. G.: Arthroscopic rotator cuff repair using a suture bridge technique: is the repair integrity actually maintained? Am. J. Sports Med. 2011. 39. (10): 2108-2116. 4. Codmann E. A.: Complete rupture of the supraspinatus tendon. Opera ve treatment with report of two successful cases. Boston Med. Surg. J. 1911. 164: 708-710. 5. Constant C. R., Murley A. H.: A clinical method of func onal assessment of the shoulder. Clin. Orthop. Relat. Res. 1987. 214: 160-164. 6. Elser F., Braun S., Dewing C. B., Giphart J. E., Mille P. J.: Anatomy, func on, injuries, and treatment of the long head of the biceps brachii tendon. Arthroscopy. 2011. 27: 581-592. 7. Fabis J., Kordek P., Bogucki A., Mazanowska-Gajdowicz J.: Func on of the rabbit supraspinatus muscle a er large detachment of its tendon: 6-week, 3-month, and 6-month observa on. J. Shoulder Elbow Surg. 2000. 9: 211-216. 8. Franceschi F., Longo U. G., Ruzzini L., Rizzello G., Maffulli N., Denaro V.: No advantages in repairing a type II superior labrum anterior and posterior (SLAP) lesion when associated with rotator cuff repair in pa ents over age 50: a randomized controlled trial. Am. J. Sports Med. 2008. 36: 247-253. 9. Galatz L. M., Griggs S., Cameron B. D., Ianno J. P.: Prospec ve longitudinal analysis of postopera ve shoulder func on: a ten-year follow-up study of full-thickness rotator cuff tears. J. Bone Joint Surg. Am. 2001. 83: 1052-1056. 10. Gartsman G. M., Khan M., Hammerman S. M.: Arthroscopic repair of full-thickness tears of the rotator cuff. J. Bone Joint Surg. Am. 1998. 80: 832-840. 11. Gladstone J. N., Bishop J. Y., Lo I. K. Y., Flatow E. L.: Fa y infiltra on and atrophy of the rotator cuff do not improve a er rotator cuff repair and correlate with poor func onal outcome. Am. J. Sports Med. 2007. 35: 719-728. 12. Goutallier D., Postel J. M., Bernageau J., Lavau L., Voisin M. C.: Fa y muscle degenera on in cuff ruptures. Pre- and postopera ve evalua on by CT scan. Clin. Orthop. Relat. Res. 1994. 304: 78-83. 13. Hibbey Cs., Babos Á., Nosek Z.: Nyílt rotátor-rekonstrukciók eredményei. Magyar Traumatológia Ortopédia Kézsebészet Plasz kai Sebészet, 2007. 50: 31-39. 14. Klepps S., Bishop J., Lin J., Cahlon O., Strauss A., Hayes P., Flatow E. L.: Prospec ve evalua on of the effect of rotator cuff integrity on the outcome of open rotator cuff repairs. Am. J. Sports Med. 2004. 32: 1716-1722. 15. Knudsen H. B., Gelineck J., Søjbjerg J. O., Olsen B. S., Johannsen H. V., Sneppen O.: Func onal and magne c resonance imaging evalua on a er single-tendon rotator cuff reconstruc on. J. Shoulder Elbow Surg. 1999. 8: 242-246. 16. Levy O., Venkateswaran B., Even T., Ravenscro M., Copeland S.: Mid-term clinical and sonographic outcome of arthroscopic repair of the rotator cuff. J. Bone Joint Surg. Br. 2008. 90-B: 1341-1347. 17. Lindley K., Jones G. L.: Outcomes of arthroscopic versus open rotator cuff repair: a systema c review of the literature. Am. J. Orthop. (Belle Mead NJ). 2010. 39: 592-600. 18. Meyer M., Klouche S., Rousselin B., Boru B., Bauer T., Hardy P.: Does arthroscopic rotator cuff repair actually heal? Anatomic evalua on with magne c resonance arthrography at minimum 2 years follow-up. J. Shoulder Elbow Surg. 2011. May 18. [Epub ahead of print] 19. Miller B. S., Downie B. K., Kohen R. B., Kijek T., Lesniak B., Jacobson J. A., Hughes R. E., Carpenter J. E.: When do rotator cuff repairs fail? serial ultrasound examina on a er arthroscopic repair of large and massive rotator cuff tears. Am. J. Sports Med. 2011. 39. (10): 2064-2070. 20. Neer C. S.: Anterior acromioplasty for the chronic impingement syndrome in the shoulder: a preliminary report. J. Bone Joint Surg. Am. 1972. 54: 41-50.


45

21. Parsons I. M., Apreleva M., Fu F. H., Woo S. L.: The effect of rotator cuff tears on reac on forces at the glenohumeral joint. J. Orthop. Res. 2002. 20: 439-446. 22. Paulos L. E., Kody M. H.: Arthroscopically enhanced „miniapproach” to rotator cuff repair. Am. J. Sports Med. 1994. 22: 19-25. 23. Rockwood C. A. Jr., Williams G. R. Jr., Burkhead W. Z. Jr.:. Débridement of degenera ve, irreparable lesions of the rotator cuff. J. Bone Joint Surg. Am. 1995. 77: 857-866. 24. Sher J. S., Uribe J. W., Posada A., Murphy B. J., Zlatkin M. B.: Abnormal findings on magne c resonance images of asymptoma c shoulders. J. Bone Joint Surg. Am. 1995. 77-A: 10-15. 25. Snyder S. J.: Arthroscopic classifica on of rotator cuff lesions and surgical decision making. In: Shoulder arthroscopy. Edited by Snyder, S. J. Philadelphia, Lippinco , Williams and Wilkins, 2003. 201-207. p. 26. Tempelhof S., Rupp S., Seil R.: Age-related prevalence of rotator cuff tears in asymptoma c shoulders. J. Shoulder Elbow Surg. 1999. 8: 296-299. 27. Walch G., Edwards T.B., Boulahia A., Nové-Josserand L., Neyton L., Szabo I.: Arthroscopic tenotomy of the long head of the biceps in the treatment of rotator cuff tears: clinical and radiographic results of 307 cases. J. Shoulder Elbow Surg. 2005. 14: 238-246. 28. Williams G. R., Rockwood C. A. Jr., Bigliani L. U., Iano J. P., Stanwood W.: Rotator cuff tears: Why do we repair them? J. Bone Joint Surg. Am. 2004. 86-A: 1764-1776. 29. Yamaguchi K., Ditsios K., Middleton W. D., Hildebolt C. F., Galatz L. M., Teefey S. A.: The Demographic and morphological features of rotator cuff disease. A comparison of asymptoma c and symptoma c shoulders. J. Bone Joint Surg. Am. 2006. 88-A: 1699-1704.

Dr. Skaliczki Gábor SE Ortopédiai Klinika 1113 Budapest, Karolina út 27. E-mail: [email protected]

46


Rotátorköpeny rekonstrukció utáni reruptura hatása a funkcionális eredményekre

Recommend Documents