A Komáromi Ipari Szakközépiskola diákújságja 2012/2013, 1. szám
TARTALOM:
Kedves Olvasó! Most azzal kellene kezdenem, hogy a suliújság aktuális kiadását tartod a kezedben, de valójában nem a kezedben tartod, hanem olvasod az iskola weboldalán. Próbálunk lépést tartani a korral, így ezentúl majd itt olvashatsz bennünket. A Rólunk című rovatban az iskolában történt eseményekről és rendezvényekről olvashatsz majd diákjaink tollából. A Galériában és a Diák alkotóműhely című rovatokban pedig diákjaink alkotásait olvashatod és nézheted, mert szerencsére sok olyan tanulónk van, akik valamiben tehetségesek és meg akarják mutatni, amit tudnak. Az Interjúban Kiss Péntek tanár úr beszélgetését olvashatod el Bocsárszky Attila színművésszel, aki eddig is sok érdekes alakítást tudhat már maga mögött. Ha pedig még a Játék kérdéseit is megválaszolod, akkor egy feleletmentesítő kártyával is gazdagabb lehetsz, persze csak ha a szerencse is melléd áll. :) Fűri Szerén és Kiss Péntek József nevében is kellemes olvasgatást kíván: Nagy Márta (Ha megjegyzésed, kérésed vagy kérdésed van a suliújsággal kapcsolatban, kérlek fordulj bizalommal hozzánk!)
RÓLUNK ESEMÉNYNAPTÁR DIÁK ALKOTÓMŰHELY GALÉRIA INTERJÚ JÁTÉK
SZERKESZTŐK: NAGY MÁRTA KISS PÉNTEK JÓZSEF FŰRI SZERÉN
Rólunk -
eseménynaptár
A lavinaáldozatok emlékművének felújítása 1974. január 20-án az iskolai sítanfolyam 12 résztvevőjét hatalmas tragédia érte. A MagasTátrában, a Mengusov-völgyben egy hirtelen lezuhanó hólavina maga alá temette őket. Emléküket őrizzük a kollégium mellett található emlékművel, amelyet már kikezdett az idő vasfoga. Mivel a kollégium lakói vagyunk, minden nap szembesülünk ezzel a ténnyel, s úgy határoztunk, felújítjuk az emlékművet. Akik akkor ott meghaltak, épp olyan diákok voltak, mint mi vagyunk most. Ezért gondoltuk, megérdemlik a tiszteletet, és azt, hogy tragédiájuk ne merüljön feledésbe. Kis csapatunk elhatározta, hogy rendbe teszi magát az emlékművet és közvetlen környezetét is; a szemétszedéstől kezdve egészen a padok lefestéséig. Kezdeményezésünk megértésre talált, így rengeteg segítséget kaptunk. Közös megegyezés alapján három csoportot alkottunk: az első csoport az emlékmű megtisztítását kapta feladatul, a második csoportnak jutott a szemétszedés és gyomlálás, a harmadik csoport pedig letisztította és lefestette a padokat. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani Rajča Beáta és Koltai Mária nevelőnőknek, Ďurčovič Dušan tanár úrnak, valamint a diákotthon vezetőinek, akiktől támogatást kaptunk a munkaeszközök és a festékanyag beszerzésére, továbbá Czajtányi Róbert, Mészáros Máté, Majtényi Patrik és Šüli Nicolas diáktársainknak. Szöllősi Krisztián és Tóth Szilárd, III. K
S
Cseh Krisztián (IV. K)
A sportoló Ipari
Mit is jelent a sport? Mi jut eszébe egy iparistának a sport szó hallatán ? Manapság egyre többen ülnek inkább a számítógép elé. Nézik a tv-t, de nagyon kevesen mozognak kint a szabad levegőn. Iskolánk persze nem egy sportakadémia, de heti kétszeri alkalommal próbálja mozgásra bírni az eltunyuló generációt. Persze tisztelet a kivételnek, vannak rendszeresen sportoló diákjaink is, épp ezért, ha egy versenyen az Ipari is ott van a nevezők között, akkor „retteghetnek” az ellenfelek. Az iskola bő 60 éve alatt megannyi jelentős eredményt ért el, érmet szerzett járási és kerületi szinten egyaránt. Kezdjük talán a legnépszerűbbel, ami nem más, mint a labdarúgás. Az iskola területén két aszfaltozott pálya is található. Így nem lehet kifogás arra, hogy miért nem focizhat a gyerek a suliban. A fiúválogatott kapitánya, Ibolya Lajos minden évben kihirdeti a „keretet”, amivel az ősz közepén rendezett Kempelen Kupára indul. Ez amolyan felkészítő a járási terembajnokságra. Már évek óta az Ipari az egyeduralkodója ennek a tornának. Remélem, ezután is nehezen talál legyőzőre iskolánk. A nagypályás bajnokság a tavasz közepén zajlik. Az Ipari már ott is letette a névjegyét. Iskolánkban megrendezésre kerül még a sulibajnokság is, melyen az Ipari bajnoki címéért küzdenek. Lánycsapatunk edzője Jóba Szerafina. Kisebb érdeklődéssel ugyan, de így is nagyon népszerű iskolánkban a kosárlabda. Bagin tanár úr távozását követően Langschadl tanár úr vette át az Ipari kosárcsapatát. Iskolánk hírnevét erősítve, a versenyeken szép eredményt érnek el kosarasaink is, mivel ezeken helyt állnak a néha profi kosarasokat felsorakoztató ellenfelekkel szemben is. A röplabda iskolánkban szinte már presztízskérdés. A helyi röplabdacsapat szinte az Iparira épül, szóval iskolánkban elvárás „legalább a járásit megnyerni”. Farkas tanár úr minden évben győzelemre viszi a csapatot. A múlt évben a kerületi versenyig jutottak. Ott sem vallottak szégyent az extraligás játékosok ellen. Minden év szeptemberében megrendezésre kerül a mezei síkfutás a Vág partján. Iskolánk futótehetségei mérik össze tudásukat a többi iskola futóival, akik néha nem is akármilyen ellenfelek. Iskolák minden év októberében összemérik tudásukat a 10 x 1000 méteres váltófutásban a Komáromi FC stadionjának futópályáján. Farkas tanár úr mindig elvárja, hogy legalább a második helyet meg kellene szereznünk. Iskolánk soha nem vallott még szégyent ezen a versenyen sem.
A lányoknál már más a helyzet. Ladek tanárnő védencei ugyan nem értek el kimagasló eredményeket, de mindig kihozták magukból a legtöbbet. Iskolánk nem csak focizik és kosarazik, de a még nem annyira közismert floorballt is űzi már. Farkas tanár úr szervezésében az idei évtől lehetett jelentkezni a floorball körre. Az idén már a járási bajnokságba is benevezi iskolánkat. Így tesz majd Ibolya tanár úr is a kézilabda terén, de előtte még szeretné felmérni iskolánk diákjainak felkészültségét eme sportágban is. Befejezésül essen szó az iskolai sporteseményekről. Iskolánk minden évben rendez sportnapot. Ez egy kicsit csábító „lógási lehetőség” a diákoknak, de nem haszontalan. Több sportágban is versenybe szállnak a diákok : futás, súlylökés, magasugrás, távolugrás. Nagyon népszerű a sportnap; évről évre egyre többen jelentkeznek rá. A dobogósok éremmel és oklevéllel távozhatnak. Tanévzáró előtt rendezik meg az Ipari Olimpiát. Futnak, dobnak és ugornak a diákok, de ehhez már a labdarúgás is csatlakozik. Iskolánk nem vall szégyent, ha a sportról van szó, büszkén jelentem ki, az Ipari neve és a sport szorosan kapcsolódnak egymáshoz.
Diák alkotóműhely Rovatvezető: Kiss Péntek József
Záň Dávid (IV. D)
Ahogy van Szabadesés, zuhanás Probléma elől szaladás Ha lenne egy-két hasonmás senkit sem érne csalódás Ha az elmédből kihalna a gyötrő kettősség Az élet nem lenne más mint szépség Ne zuhanj, ess mondd a búnak hess Járj nyitott szemmel szívedben szeretettel
Tóth Krisztina (II. D)
Rohanás a győzelemért Az életben csak rohanunk, és erőteljesen dolgozunk azért, hogy elérjünk eredményeket a munkahelyünkön és az iskolában. Sokszor mégsem vesszük észre azt, amit elértünk, de ha mégis akkor egyre többet és többet akarunk elérni! Ha csak egy percre is leülnénk és körbenéznénk, hogy mi van körülöttünk észrevehetjük azt, hogy IGEN, ÉN IS ELÉRTEM VALAMIT!!! Még ha csak egy apró dolgot is értél el eddigi életedben, például sikerült annyi pénzt összegyűjtened, hogy annak, akit szeretsz, vegyél egy kis apróságot, már elértél valamit! De ezt – sajnos - sose tesszük meg, mert nincs időnk arra, hogy leüljünk és pihenjünk! Igen, ez a mai rohanó világ! Figyeljünk oda szeretteinkre! Ne akarjuk a csillagokat lehozni az égről, mert elég csak egy kedves szó, egy gyengéd érintés; ez felér az univerzum egyik legnagyobb ajándékával! A szeretet, a szerelem, a barátság és a család a legnagyobb győzelem az egész világon!
A szépség csak egy név legyen kis ellentmondás az élet szép.
Kováč Máté (III. G)
Csend
Cím nélkül
Csönd a zeném Táj a képem KI vagyok én? Már rég nem kérdem Valaki, valamikor, valahol nem kellesz ó édes alkohol nem kell a szabadesős zuhanás magamban elveszni tiszta megváltás.
(két négysoros) Mi az élet értelme hát erre keresem a választ megtudhatok mindent ha kapok egy kis támaszt tőletek hogy nektek maradandót alkossak ha a túlvilágra lépek majd mindent elmondhassak . Tizenhét múltam előttem az élet előre tartok mégis egy kicsit félek nehogy olyat tegyek mit megbánhatok sajnálom ha valakit ezzel megbánthatok.
Csicsai Nikolas, III. G
Sivatagi bevetés (elbeszélés) John McConor nyugdíjazott tengerészgyalogos, egy nap furcsa álmot látott. A szerettei meghalnak, a bajtársai, kik meghaltak feltámadnak és Egyiptomba vezénylik őket. Az álom nemsokára valósággá vált. Mikor John másnap felébredt megdöbbenve látta, hogy mindenütt homok veszi őt körül, a bajtársai életben vannak, és ismét együtt harcolnak. A táborba nem sokkal az ébredés után egy fiatal futár érkezett. - Tábornok! A parancs megérkezett: El kell foglalnunk az ellenséges csapatok bázisát a közeli határátkelőnél. - Rendben. Az első hullámban tíz felderítőt küldünk, a jelentéshez mérten állítom össze a csapatot felelte John. - Kérem uram, az ország sorsa az ön kezében van, a legkisebb hiba is végzetes lehet. - Tudom, fiam, ne aggódjon. A csapatot a legjobb embereim alkotják. A beszélgetésnek az őrnagy, Lewis Banar vetett véget, azzal az indokkal, hogy a felderítők útra keltek és, ha minden jól megy másnap kora hajnalban térnek vissza a táborba. A futár távozása után az ütött-kopott sátorban bizalmas beszélgetésre került sor a tábornok és az őrnagy között. -A bázis elfoglalása szinte lehetetlen, uram. Ezt önnek is be kell látnia. - Tudom, de amint azt az imént említette, csak „szinte lehetetlen“. Úgy látom, ön elfeledte ki áll ön előtt. - Miként szeretné véghez vinni ezt az akciót - hangzott a kérdés Lewis őrnagytól. - Azt még nem tudom, de remélem, hamar fény derül rá. Viszont azt a beszélgetést most szűntessük be. - Rendben. A beszélgetést meg nem történtnek vehetjük. A tábort lassan ellepte az éj sötétje. Csend honol a távolban, a felderítők biztosan sikerrel jártak és már visszafelé tartanak - száguldottak át a gondolatok a tábornok elméjén. Másnap reggelre csak egy felderítő tért vissza. - Uram, sajnálattal jelentem a társaim életüket vesztették, de a küldetés sikerrel járt. - Rajta fiam, kezdje már, ne csigázzon bennünket, mindenki kíváncsi, hogy mivel állunk szemben. - Szóval ezerötszáz ellenséges katonát számoltam meg, valamint tíz vadászgépet és harmincöt tankot. - Ez minden? - hangzott a kérdés a tömegből. - Nem, még koránt sincs vége; a sátrakon belül nem tudhatom miféle fegyvereket rejtegetnek. - Ettől tartottam. Most mindenki menjen ki a sátramból, meg kell terveznem a rajtaütés részleteit!
Rózsási Márk (IV. D)
Elbocsátó „,szép,, üzenet Rózsási Márk (IV. D)
Napjainkban Hirtelen felindulásból történő súlyos testi sértés, Egy emberi élet ma már nem is érték? Az utcákon nézelődve, látni hol a probléma Eltűnt a középosztály, bezártak a boltok Ahova a szem ellát, nyomor, mocsok és frontok. Lányok hova lettek a tervek és az önbecsülés Az is igaz, hogy kényelmes a BMW ülés. Ki a bűnös, ne kérdjük, ültessünk virágot, szeressük és megértsük az egész világot:1 Ezt a világot? Hova silánylott?...
Ma reggeltől más szemmel látom a világot, Amit régen éreztem az már teljesen elszivárgott. Megvan mindened, semmiben sem szenvedsz hiányt De mégis mindig bennem kerested a hibát! Anno mikor az arcodat láttam az maga volt a derű‘, Most már csak inkább hányinger-szerű. Mindent félre téve, nem hibás itt senki, Hagyjuk egymást békén aztán ennyi. Írnék még rólad, de kifogyott a tollam, Volna itt egy másik, de az nem annyira pontos. És most már van olyan ember aki olyannyira fontos, Mint, te voltál még annó De nem írok már, mert mozog velem a padló!
Rabai Krisztián, IV.C, A bősi vízierőmű A kép a Komáromi Regionális Művelődési Központ AMFO fotópályázatán különdíjat kapott.
Gőgh Viktor, II.G , Sárkány - ceruzarajz
Rabai Krisztián, IV. C, Pályaudvar
Interjú Kiss Péntek József
„…akkor most talán bacsa lennék” (Beszélgetés Bocsárszky Attilával, a kassai Thália Színház színművészével)
BOCSÁRSZKY ATTILA
Nem kellett Kassára utaznom, hogy találkozzam Attilával, mert a Thália Színház éppen Komáromban játszik ma este. Briem Fiel Philadelphia, nincs más út! című művét láthatja a komáromi közönség. - Mikor és hogyan is kezdődött ez a színészség? - Gyerekkorom óta játszogattam. Kassán az ipariba jártam. Játszottam az X Iparista Kisszínpadban, a Szép Szóban. A középiskola befejezése után eljöttem Komáromba felvételizni. Körülbelül négyszázan voltunk. Ebből négyünket vettek fel; Dudás Pétert, Bárdos Ágit, Danyi Irénkét és engem. Kassára vezényeltek bennünket, de mivel Bárdos Ági várandós volt éppen, a férje pedig katona , úgy emlékszem, ezért nem vállalta, hogy egyedül Kassára költözzön. Így nem lett Bárdos Ágiból hivatásos színésznő. De lett belőle egy kiváló rádiós-tévés szerkesztő személyiség. Hát így kezdődött. Nem vettek fel főiskolára. Elvittek katonának. Utána bekerültem a pozsonyi Színművészeti Főiskolára. Aztán beindult a pálya, szépen, lassacskán. Eltöltöttem egy évet a budapesti főiskolán, majd vissza a Tháliához… - Egy pályája derekán lévő színész vajon elmondhatja-e már, hogy volt a pályának egy csúcsidőszaka, amikor nagyon ment a szekér? - Persze, hogy volt. Főleg az elején. Minden darabban benne voltam. Ráadásul a főiskola után Kassán azonnal elkezdtem vendégeskedni az Állami Színházban, ahol a mai napig is rendszeresen játszom. Most is éppen októberben kezdek próbálni egy új darabot. De, hogy a kérdésedre egészen konkrétan válaszoljak, az igazi csúcs az akkor volt, amikor nagyjából egyidőben, a Thália Színházban A fösvényt játszottam, az Állami Színházban pedig szlovákul az Othellót.
- Ebből adódik a kérdés: egy magyar anyanyelvű színésznek vajon nagyon nagy feladat-e, amikor egyik nyelvből a másikba, szinte percre készen kellett és kell váltani?Annál is inkább, mert nem „idegen” szlovák szerepeket játszottál, hanem „igazi” hősöket, akik a szlovákot anyanyelvi szinten kell beszélik… - Nekem nagyon nagy szerencsém volt, hogy a főiskolán jártam szlovák színpadi beszédre. Amikor a szlovák kollégáim ezen a foglalkozáson vettek részt, én a főiskolával szemben lévő kávéházban üldögéltem. Egyedül. Dušan Jamrich tanár úr tanította ezt a tantárgyat. Elmentem utána és megkérdeztem tőle, hogy járhatok-e. Az mondta, hogy nem fog osztályozni, de megkövetel mindent, ugyanúgy, ahogy a szlovák anyanyelvű hallgatótársaimtól. Akkoriban nagyon sokat szenvedtem a szlovák színpadi beszéddel, de megérte. Ennek következtében én tudok úgy váltani egyik nyelvről a másikra, hogy délelőtt magyarul próbálok a Tháliában, este pedig szlovákul játszom az Állami Színházban. Ez nem gond. Egy kis gond akkor van, mint például most is, amikor lejárok Szarvasra és ott ugyanazt az előadást játszom két nyelven. Ilyenkor akad egy kis „skizofrénia”, mert olykor nem emlékszem, hogy ezt vagy amazt már mondtam, vagy még nem mondtam és milyen nyelven… - Ez nagyon érdekes. És ráadásul olyan vidékről származol, ahol a palóc dialektus dívik. Ezt például hogyan fogadta a pesti közeg, amikor egy évet az ottani főiskolán tanultál? - Konkrétan nem bántottak, mert én a színpadi munka során ezt viszonylag hamar levetkőztem. De civilben nem és nem is akarom levetkőzni. Én egy palóc ember vagyok és civilben én Bocsárszky Attila vagyok, és az is maradok, akinek ez a dialektus a lételeme. A színpadin meg színész. Ezt a küszöböt át tudom lépni. - Van-e benned olyan, hogy elment melletted valamilyen szereplehetőség, vagy esetleg van-e olyan érzésed, hogy vár még rád az igazi nagy szerep? Tudod, ezt szerepálomnak szokták hívni, csak már annyira elcsépelt, hogy így meg se merem kérdezni… - Nekem egyetlenegy szerepálmom volt, a Cyrano. Az bejött. Lehet, hogy egy picikét korán volt, de ha belegondolok például, hogy abban az előadásban mennyit vívtam, nem biztos, hogy tíz évvel később fizikailag képes lettem volna-e végigcsinálni azokat a dolgokat és helyzeteket. A külsőmből kifolyólag általában inkább negatív figurákat osztanak rám. A fösvény vagy Tybalt a Romeó és Júliában vagy a Revizorban Hlesztakov… -… és a Medve? Szmirnov figurája a Csehov egyfelvonásosban? Az nagyon jó volt… Milyen érdekes, hogy alapjában véve ő egy valódi negatív figura és mégis egy kerek, esendő emberi sorsot tár elénk, akit elfogadunk.
- A negatív szerep nem feltétlenül arról szól, hogy azt az embert nem kell, vagy nem lehet szeretni. Színészi játék, karakterformálás kérdése a dolog. Akkor sikeres igazán a színész munkája, ha a teljes embert sikerül megjelenítenie. - Minden pályának megvannak a maga vonzó oldalai, meg azok is, amelyek miatt azt mondja az ember, hogy, na, bárcsak ne ez lettem volna… Szerinted mi a színészlétben az, ami nagyon vonzó és mi az, ami esetleg taszító? - Én úgy gondolom, hogy az ember, aki nem érez magában igényt arra, hogy a tudását és az élettapasztalatát a játékán keresztül, szórakoztatva átadja, az ne menjen színésznek. Tudniillik a színészet hasonló küldetés és feladat, mint a papé. Ha egy színésznek a szerep által nincs mondanivalója, akkor ne menjen fel a színpadra. Függetlenül attól, hogy ki a rendező, mi az előadás célja… - Értem, ez a színész privilégiuma, minden szakmai feltételen túl. - Én azt érzem, hogy bennem munkál ez a küldetéstudat. Ezért is jöttem haza. Pedig maradhattam volna Magyarországon, de nem maradtam. Átmegyek én vendégeskedni vagy forgatni, de visszajövök, mert úgy érzem, hogy itt a helyem. Én úgy érzem, hogy a színházba járó emberek a Bocsárszky Attila nevet itt Ágcsernyőtől Pozsonyig ismerik. - Úgy gondolom, hogy ez a két nyelven történő játszás még rásegít arra, hogy komfortérzeted legyen idehaza. - Pontosan. Volt idő, amikor nagyon-nagyon sok támadást kaptam a felvidéki magyaroktól, hogy miért nem csak magyar színházban játszom. Ha tudnék még öt nyelvet és lehetőségem adódra rá, akkor öt nyelven játszanék. - A színészi hivatás az nem egy provinciális létet feltételez, ráadásul a nyelv a színház egészének mindössze az egyik összetevője. Megengedem, hogy a legfontosabb, de nem az egyetlen. - Az én nemzetiségem, az én féltve őrzött kincsem és az én titkom. Senkinek semmi köze hozzá. - Mi lennél, ha nem színész lennél? - Bacsa. - Micsoda?? Ezt nem mondod komolyan…
- De. Már el volt intézve, hogy ha nem vesznek fel a színházhoz, akkor bacsa leszek. Szoroskőn akkoriban még volt „ salaš“. Oda mentem volna dolgozni. - Szerintem vagyunk néhányan, akik nem bánjuk, hogy másképp alakult az életed. - Az is lehet, hogy később gasztronómiával foglalkoztam volna. Lett volna egy kocsmám, na jó, pubom és akkor ott mindenféle előadásokat is szerveztem volna… - Értem, olyan kultúrkocsmaszerű. - Igen. Ha mondjuk egy gazdag hollywoodi színész lennék, akkor biztosan lenne egy ilyen kocsmám. Éppen nézem ezt a helyet is, ahol most ülünk, hogy milyen remek dolgokat lehetne itt csinálni… Elábrándoznánk még egy ideig, de Attilát elszólítja a kötelesség. Vissza kell mennie a színházba. Rövidesen kezdődik az esti előadás előtti bejáró próba.
Kedves Olvasó! Az eddigi évek gyakorlatával szakítva kis erőfeszítésre és némi szerencsére is szükséged lesz a feleletmentesítő kártya megszerzéséhez. Az alábbiakban közölt négy kérdés közül legalább háromra helyesen kell válaszolnod, hogy bekerülj a sorsolásba, amelyben majd feleletmentesítő kártyákat sorsolunk ki. Nincs más dolgod tehát, válaszold meg a kérdéseket 2012. november 30-ig, a válaszokat tartalmazó lapodat pedig dobd be az olvasóteremben elhelyezett gyűjtődobozba. Ne felejtsd el ráírni a nevedet és az osztályodat. A helyes válaszokat beküldők között 50 darab kártyát sorsolunk ki, amelyek egy szóbeli felelet alól mentesítenek majd. A visszaélések elkerülése érdekében a kártyát nyert diákok listáját minden osztálykönyvbe betesszük, hogy a tanárok is ellenőrizhessék a kártya használatának jogosságát. A kártyákat 2013.január 31-ig használhatod fel. A kérdések pedig a következők : 1. 2. 3. 4.
Melyik kontinenst jelképezi az olimpiai ötkarikán a kék karika ? Ki volt a léghajó feltalálója ? Melyik ókori költő nevéhez fűződik a Carpe diem gondolata ? Ki festette a híres Mona Lisa című festményt ?
A válaszokat tartalmazó dobozt folyamatosan ellenőrizzük és kiürítjük! Jó játékot és sok szerencsét kíván az első kérdéssor összeállítója : Nagy Márta
