EME Kovács András
Rodner Lukács kolozsvári polgár házáról Az éledező erdélyi műemlékvédelem próbatételei közé tartozott 1995-ben egy erősen elhanyagolt, furcsa kinézésű épület a kolozsvári Óvárban. A Mátyás király utca 3. szám alatti ház1 nagyobbik részének akkori tulajdonosa könyvkiadót, irodákat álmodott a késő barokk és a korai klasszicizmus stílusjegyeit ötvöző rozoga, jelentős statikai beavatkozásokat is igénylő emeletes épületbe. Régészeti és falkutatásnak kellett megalapoznia a tervezést, s ezek a kutatások nemcsak végbementek, de a régészek által már kiásott árkokat felhasználandó elkezdődött az épület szerkezeti megerősítése is, hamarosan azonban le is állt, mert a megrendelő anyagi forrásai hírtelen elapadtak.2 A munka abbamaradt, s a tulajdonosváltást követő években a falkutatás kendőzetlen és siralmas nyomait viselő épület újonnan telepített, az igényes belvárosi környezethez egyáltalán nem illő lakókat kapott, akik a beépítésre váró, felügyelet nélkül maradt faragványokat eltűntették, egy részüket éppen a régészeti kutatás során feltárt középkori kútba hányták. Némi előrelépés a ház sorsában csak 2009-ben következett be, amikor az épületnek e része egy vendéglátóipari vállalkozás használatába került. Az 1995-ben végzett falkutatások során másodlagos elhelyezésben viszonylag sok épületdíszítő faragvány került elő, többek között kőből faragott egyenes záródású késő gótikus ablakkeretek maradványai3 – közöttük négy bal alsó sarok töredékével –, amelyek így legalább négy különböző ablak egykori létét bizonyították a ház L alakban elhelyezett három boltozott pincehelyiségéből kirajzolódó egykori gótikus épületben. Arra utaltak ugyanakkor, hogy a 15. század utolsó évtizedeiben, miután a városfalak kiterjesztésével az Óvár e déli oldala érdektelenné vált a város védelme szempontjából, s amikor e falakon kivül és belül felparcellázták az addig védelmi meggondolásból beépítetlenül hagyott területet – jelentős és igényes házak épültek az Óvár kapujához vezető utcácskában is. Ez a folyamat minden valószínűség szerint csak az 1453. évet követően indulhatott meg. A kolozsvári magyar polgárok az évi összeírásaként emlegetett városi számadáskönyv-töredékben4 ugyanis kétségtelenül feltűnnek a város újonnan felépült vagy még épülőben levő falai és kapui, az Óvárat az Újvárostól elválasztó Monostor és Híd utcában azonban még mindig csak egy-egy, az Óvár falával átellenben fekvő házsort jártak be az adószedők, nyilván azért, mert az Óvár védőárka ezen a két oldalon akkor még nem lehetett felparcellázva, még kevésbé beépítve. Akkortól kezdve építhették be a falakon belül, az Óvár bejáratának szomszédságában elhelyezkedő kis telkeket is. Kovács András (1946) – művészettörténész, egyetemi tanár, BBTE, Kolozsvár,
[email protected] 1 A hatályos romániai műemlékjegyzék CJ-II-m-B-07391 jelű tétele. – Debreczeni László: Az 1953. évi kolozsvári műemlék-összeírás építéstörténeti eredményei. = Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Szerk Bodor András et al. Kvár–Buk. 1957. 235/58. jegyzet. 2 A tervező Utilitas SRL felkérésére a falkutatást e sorok szerzője végezte, az eredményeket összegező, román nyelvű kéziratos jelentése 1996. június 27-én kelt, s megtalálható a helyreállítás iratanyagában. 3 Kolozsváron többek között a Mátyás király utca 2. számú házban maradt fenn egy ilyen földszinti ablak, párhuzamai Mátyás király szülőházának a homlokzatán is feltűnnek. 4 Szabó Károly: A kolozsvári magyar polgárság összeírása. I–II. közl. Történelmi Tár 5/1882. 525–541, 729–745.
EME RODNER LUKÁCS KOLOZSVÁRI POLGÁR HÁZÁRÓL
139
1. ábra. Feliratos reneszánsz ablakkeret töredéke Weisz Attila felvétele 2009
A gótikus kerettöredékek feltűnése után nem jelentett különösebb meglepetést az sem, hogy előkerült néhány, az épület 16–17. századi átalakításait, szépítését illusztráló reneszánsz töredék is. Két egyszerű profilú, egyforma gyámkövének a párhuzama a szentbenedeki Korniskastély 1673 táján kialakított egykori lépcsőházából volt ismert. Figyelemre méltóbb volt az a csoportja az akkor előkerült töredékeknek, melyek egy címerdíszes, két függőleges osztóval tagolt ablakhoz tartoztak, egy másik jelentős ablaktöredékre pedig elegáns feliratának csonka maradéka hívta fel a figyelmet. Az utóbbit hosszúkás kapitálisai, egymásba írt és összevonásokkal is tömörített szövege kétségtelenül a 16. század utolsó évtizedeinek kolozsvári feliratai közé sorolta, de mivel a feliratos fríznek csupán a fele került elő, még szövegének az értelmezése is bizonytalan volt. Nemrégiben azután egy digitális szöveggyűjteményben5 felbukkant a felirat forrásául szolgáló, ma is megszívlelendő bölcs biztatás általunk ismert legrégebbi változata, s ezzel lehetővé vált a csonka szöveg kiegészítése: LIVIDE: PONE. TVVM. TANDEM[ EXITIALE VENENVM] NON. ALIVM. L(A)EDIS. TE. [FVROR ISTE NECAT]6 Azaz: Mégse maradj irigy immár, méreg a düh a szivedben, Bajba sodornál mást: tégedet ér el a vég. (Egyed Emese fordítása) E szépen csengő disztichonba öltöztetett gondolat eredetileg a lotharingiai származású s a gregoriánus zeneelmélet művelőjeként nevezetes Nicolaus Wollick / Volcyr de Sérouville (1480–1541)7 Opus aureum musicum címet viselő s Kölnben először 1501-ben kiadott, később többször is újranyomott zenei traktátusának első részét zárta. Az antikizáló epigramma mindenképpen tükrözi a ház tulajdonosának latinos műveltségét, ő azonban nem annyira az idézett 5 Die Musica Gregoriana des Nicolaus Wollick. Ed. Klaus Wolfgang Niemöller (Beiträge zur Rheinischen Musikgeschichte. 11.) Köln, Staufen, 1955. 1–80. – www.chmtl.indiana.edu/tml/16th/WOLOPA_TEXT.html (2012. június 10.) 6 A feliratban összevont betűket aláhúzással emeltem ki. Nyers fordítása: Irigyen adagold hát halálos mérged, // Mást nem sújtasz, téged pusztít e szenvedély. Vö. még a töredék harmadik negyedének a néhai Szabó György által készített szakavatott fordításával is Lőwy Dániel–Demeter János–Asztalos Lajos: Kőbe írt Kolozsvár. Kvár 1996. 66. munkájában. 7 Az immár elég szép számmal hozzáférhető erdélyi és magyarországi könyvjegyzékekben a szerző neve nem fordul elő, valószínűleg azért, mert a reformációval kihunyhatott az érdeklődés mondanivalója iránt.
EME 140
2. ábra. Lucas Rodner címeres ablakkeretének töredékei egy rekonstrukciós kísérletben Maksay Ádám felvétele 1995
KOVÁCS ANDRÁS
3. ábra. A címeres töredék
zeneelméleti műben, sokkal inkább az ilyesféle bölcs mondásokat népszerűsítő irodalomban bukkanhatott rá az idézetre. Valószínűbbnek látszik ugyanis, hogy a kolozsvári megrendelő egy másik, gyakorlatiasabb és ezért olvasottabb, nagyobb közönséghez szóló nyomtatványból, Johannes Haller krakkói nyomdájának 1522-ben kiadott Summarius computus ex varijs computualibus libris breuiter recollectus címet viselő csíziójából8 vagy valamilyen hasonló műfajú, hihetőleg szintén krakkói9 kiadványból inspirálódott. A felirat nyúlánk, viszonylag keskeny, vésett nagybetűi a 16. század utolsó évtizedeinek kolozsvári feliratain tűnnek fel.10 Az ablaknak, melynek a szemöldökfrízét díszítette, egyetlen függőleges osztója volt, s a törésvonal helyzetéből adódóan állíthatjuk, hogy nem volt rajta címer. Körbefutó s egykor valószínűleg a könyöklő fölött derékszögben a nyilás felé forduló profilját lépcsőzetes lemezek közé fogott kima és pálca alkotta. A másik, hasonló keretelésű ablak szélesebb, háromosztatú volt, frízét azonban fogsordísz szegélyezte, melyre a lépcsőzetes profilú, lemezekkel elválasztott kimából és erőteljes félpálcából álló szemöldök támaszkodott. A középtengelyében elhelyezett, szimmetrikusan ívelt reneszánsz pajzsban a tulajdonos címere domborodott. Ez valamilyen fácskát vagy tojásdad fejű virágtövet ábrázolt, fölötte kétoldalt az L és az R betűkkel. A címerpajzs kidomborodó betűformái technikájukban eltérnek ugyan a másik ablak bevésett írásjegyeitől, de ha arra gondolunk, hogy az egykor bizonyára festett címerpajzson csupán ezt a két betűt kellett kiemelni, akkor elfogadhatjuk, hogy a két felirat között nagy különbség nincs, egyetlen közös írásjegyük, az L formája, magassága és rövid, majdnem háromszögű vízszintes szára révén valamennyire
8 Az általam talált boroszlói (Wrocław, Lengyelország) példányban az epigramma a Contra invidum (Az irigy ellen) címet viseli. Vö. www.dbc.wroc.pl/dlibra/doccontent?id=14438&from=FBC (2012. június 21.) 9 Az ugyancsak krakkói Unglerus officina 1527 k. megjelent kiadványában, továbbá az ottani Hyeronimus Vietoris nyomda 1541-es kiadványában egyaránt szerepel. Vö.: www.dbc.wroc.pl/dlibra/ doccontent?id=6153&from=PIONIER%20DLF. (2012..06. 21.) 10 Berkenyesi Istvánka síremléke (1595), Történeti Múzeum; Sera Anna síremléke (1597) Farkas utcai ref. templom.
EME RODNER LUKÁCS KOLOZSVÁRI POLGÁR HÁZÁRÓL
141
4-5. ábra. Ablakszemöldök töredékei Lucas Rodner házából Mihály Melinda felvételei. Kolozsvár. Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum.
még hasonlít is a másik felirat azonos betűihez, így valószínűnek látszik az is, hogy a két ablakkeret közel egy időben keletkezhetett. Annak idején a monogramos címer egyengette az utat a tulajdonos személyének az azonosításához is. A keresést megkönnyítette, hogy a ház az Újvárosból az Óvárba vezető s Heltai Gáspár által emlegetett, ma már nem létező, de a Mátyás király utca tölcséres szűkületének formáját máig meghatározó kapu belső, nyugati oldalán állott. Minthogy az Óvár (Vetus Castrum) különálló és külön adózó negyede volt a városnak, s az ottani háztulajdonosok névsora a 16. század végétől a viszonylag sűrűn fennmaradt városi adókönyvekben is külön fejezetet alkot, továbbá mert az adószedők vagy elsőként, vagy utolsóként látogathatták meg, így az általunk vizsgált ház tulajdonosa az összeírás sorrendjében is vagy az első, vagy az utolsó óvári adófizető lehetett. Elképzelhető volt tehát, hogy az adókönyvekben is felbukkan a neve. Kiss András főlevéltáros, aki akkoriban éppen a kolozsvári adókönyvekkel foglalkozott, volt szives kikeresni ezt az LR monogramos tulajdonost a 16. század végén. Ő derítette ki, hogy az általunk vizsgált házban egy minden bizonnyal Radnáról Kolozsvárra származott Lucas Rodner nevű tekintélyes szász polgárt,11 a városi tanács tagját keresték fel elsőnek az adószedők, s a források őt megközelítőleg az 1606-ot megelőző másfél évtizedben folyamatosan emlegetik.12 Az eddigiekből arra kell következtetnünk, hogy a jelenlegi épület középkori, 15. századi magvát alkotó rangos, késő gótikus lakóház reneszánsz stílusú átalakítására, legalább két, igényes ablakkeretének az elkészítésére nagyjából egy időben, Rodner Lukács birtoklása idején, 1590 és 1606 között kerülhetett sor.13 E dolgozat véglegesítése közben váratlanul újabb érvvel gyarapodtak a tulajdonos személyével és az építkezés keltezésével kapcsolatos elképzeléseink. Kiderült ugyanis, hogy az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum Kőtárának a raktárában lappang még egy kettétörött, ugyancsak fogsordíszes és feliratos, kétosztatú, a fentebb ismertetett feliratos ablakéval egyező kerethez tartozó szemöldökkő, frízében az előbbi két töredéken látható írásjegyek formáit is közös nevezőre hozó LVCAS RODNER felirattal.14 Ezt a darabot Orosz Endre (1871–1945) műgyűjtő,
11 Kiss András kijegyzései szerint: 1 ¼ rováson volt 1592-ben. Kolozsvár Város Levéltára, a Román Nemzeti Levéltár Kolozs megyei Igazgatósága – a továbbiakban KvLvt 5. kötet XIV. fasc. 1.; 1 ¼-en 1593-ban KvLvt 5.XVI. 1.; ¼-en 1594-ben KvLvt 5. XVI. 65.; 1595-ben KvLvt 5.XVI. 129.; 1606-ban (KvLvt 10. X. 131). 12 A pályafutására utaló s különböző forráskiadványokban hozzáférhető adatokat Asztalos Lajos gyűjtötte össze: Lőwy Dániel–Demeter János–Asztalos Lajos: i.m. 66. 13 Kovács András: Késő reneszánsz építészet Erdélyben. Kvár–Bp. 2003. 29–30/110. jegyzet. 14 Erre a szakirodalom által mindeddig mellőzött faragványra Mihály Melinda, a Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum munkatársa hívta fel a figyelmemet. Jelenlegi leltári száma F 2628.
EME 142
KOVÁCS ANDRÁS
néprajzkutató és régész ajándékozta volt 1944-ben az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, s onnan került, helyváltoztatás nélkül, az EME gyűjteményeinek kisajátítása révén a jelenlegi állagba.15 Ma már igen nehéz felidéznünk az Óvári kapun áthaladó kolozsváriak elé táruló látványt, a kapun belül tölcséresen kitáruló, kutas terecskének a rangos polgárházak, Mátyás király és Bocskai István szülőháza, valamint a Rodner-ház reneszánsz homlokzatai által meghatározott képét. Nehéz elképzelni, hogy milyen látvány lehetett Bocskai István egykori, 1606 őszén nagy, két és fél métert meghaladó magasságú színes címert és feliratot is magába foglaló edikulával díszített, rangos szülőházával átellenben a szerényebb homlokzatú, két, feliratos és kétosztatú, valamint egy harmadik, címeres és háromosztatú ablakkal alakított homlokzatú Rodner-ház. Viszonyaink szomorú folyománya, hogy az épület eltervezett helyreállítására, faragványainak bemutatására már nem kerülhetett sor.
The House of Lucas Rodner of Cluj Keywords: Lucas Rodner, Cluj, two-story building, late Baroque-early Neoclassical style, Gothic and Renaissance windows, epigram-fragment inscription The two-story building situated in the Vetus Castrum of Cluj, belongs at first appearance to the late Baroque−early Neoclassical style. The research of the house conducted between 1995 and 1996 has discovered the remains of at least four Gothic windows, as well as some fragments of Renaissance windows. One of the latter bears an inscription that is a fragment of an epigram, inspired probably from calendars printed in Krakow sometime in the first part of the 16th century. Another fragment, contemporary with the previous one, bearing a coat of arms along with the LR monogram, has led to the identification of the owner of the house: Lucas Rodner, a member of the town-elite who held publicoffices between 1590−1606. In addition to the above mentioned, a third window-frame fragment belonging to this same group and bearing the name of the owner, was preserved in the collection of the National History Museum of Transylvania.
15
Eredeti leltári száma VI. 7614.
