AZ ÉRSEKÚJVÁRI POLGÁROK HETILAPJA
XX. évfolyam | 44. szám | 2010. november 5. | Díjmentes
Öröm-én ek Érsekú jvár bevét 1685. (rész elére. let) Érsekujvá rról szert e Regélnek emberek, Kik mám orral eltel ve Már is ün nepelnek ; Mert ezt mondja m inden szá Hová csa j, k visz az ú t : Érsekujvá r mienk m ár, Hisz viss zafoglaltu k! (Me
gjelent 1 és Vidéke 935. augusztus 11-én az 5. oldalá Ér n megjelen t német e - 1685-ben Nürn sekújvár redeti há bergben Sóhár Ká laadó him lmán nusz. reformátu megyercsi s lelkész fordította le.)
2
Jegyzet
Kedves érsekújváriak! Az idei esztendő városi rendezvényeinek nagy részét a török alóli felszabadulás 325. évfordulójának jegyében tartottuk meg, mert úgy véltük, hogy erről a jeles eseményről méltóképpen illik megemlékeznünk. A Castrum Novum városi hetilap mai száma felidézi önöknek ezeket az eseményeket. A múlt ismerete minden nemzet számára olyan érték, amit senki nem vehet el, de mesterségesen sem önthetnek belénk. Minden nemzetnek méltósággal kell őrizni azon emlékeket, amelyek helyi szinten is életük múltjáról vallanak. Az Oszmán és Habsburg birodalom sokéves háborúja 1663-ban tört ki térségünkben. Ahmed Köprülü nagyvezér csapatai elfoglalták az érsekújvári várat, mivel ez az erődítmény fontos szerepet töltött be a törökök nagyhatalmi terveiben. Huszonkét éves uralmuk alatt a törökök irdatlan pusztítást végeztek Érsekújvárott és környékén. A Szent Béla templomot minaretté, a református templomot pedig mecsetté alakították át. A szentképeket, szobrokat kidobták a katolikus templomból, a Ferenc-rendi kolostor török kaszárnyaként, a ferences templom pedig élelmiszer- és lőporraktárként szolgált. Annak ellenére, hogy XI. Ince pápa akkoriban már több éve sürgette a törökellenes összefogást, mégis csak 1685. július 7-én kezdte el Lotharingiai Károly és Jeissler ezredes seregeivel Érsekújvár felszabadítására irányuló katonai akcióját. A császári seregek 1685. augusztus 19-én győzelmet arattak az oszmán seregek felett, a keresztény lakosság visszakapta méltó szabad otthonát. 1691-ben I. Habsburg Lipót az érsekújvári várat visszaadta az esztergomi érsekségnek. Az érsekség első embere - Széchényi György 1691. október 29-én Érsekújvárt városi rangra emelte. Érsekújvár török hatalom alóli felszabadulása nemcsak városunk történelmének egyik legjelentősebb eseménye, a keresztény világ is felfigyelt rá, és Európa szerte ünnepelték a győzelmet. II. Rákóczi Ferenc szabadságharcával 1703-ban új korszak kezdődött az érsekújvári vár történetében. A Habsburg ellenes szabadságharcban fontos szerepet betöltött várat III. Károly parancsára 1724-1725-ben lebontották. Ezzel véget ért a vár fontos, 150 éves történelmi - stratégiai küldetése. De az érsekújváriak ma is nagyon büszkék erre a történelmi időszakra, a vár képzeletbeli bástyái ma is jelentős értékek, róluk neveztek el utcákat, és eredeti fekvésüket is megőrizte az utókor. Bízom benne, hogy az októberben első ízben megrendezésre kerülő várjátékokkal hagyományt teremtve tovább mélyítettük az érsekújváriak történelmi tudatát. Mert a történelem egy szemtanú, aki bizonyítja az idő folyását; megvilágítja a valóságot, élteti az emlékezést, gondoskodik az útmutatásról a mindennapi életben, és elvisz minket az antikvitás árjába. Ezt a gondolatot Cicerónak, a nagy római filozófusnak tulajdonítják, és napjainkban is időszerű mindnyájunk számára. Pischinger Géza, polgármester
Hogy hogyan is nézett ki a vár, amelyet a török annyira el akart foglalni, Evliya Cselebi: „Az utazások könyve” erről szóló fejezetének egy részletéből ismerhetjük meg a legjobban: „...Ez a díszes vár egy végtelen síkság közepén, magaslat nélküli, hatszög alakú, erős épület, mely úgy fekszik a földön, mintha Szulejmán pecsétnyomójának lenyomata volna. Hat sarkán hat nagy bástya. E bástyák mindegyikén negyvenötven darab ágyú van s minden bástya alja üres levén, lőporraktára van. Az öszszes lőpor nem egy helyen van, nehogy valami baj történjék, ezért külön-külön lőporraktárakat készítettek. Két kapuja van s a kapuk előtt közútul szolgáló jó nagy hidak, vannak, de fából. A Bécsi kapu mellett még egy kis kapu is van, melyen a várárokba mennek le, és vizet merítenek.
alatt a vízzel telt vödör, feljön, anélkül, hogy az ember belefogózkodnék, s valamit fáradna: a csigák húzzák föl a vizet, ami különös látnivaló. Néhány kereke és csigája azonban pusztulóban van. E kút mellett egy akasztófa és egy törvényszéki épület van. Allah bocsásson meg nekünk: Allah mentse meg az ember fiát ettől a kínzókamrától. Ugyanezen a téren egy magas, bástyatorony formájú, négyszögletű óraház van, amelynek harangja olyan nagy, mint egy fürdőkupola, a hangja pedig még Nyitra várában és Esztergom várában is meghallatszik. Ez óratorony aljában, az akasztófához közel van a börtön, amely-
A városi hivatal archívumából
A várnak egész belseje sakktábla festése gyanánt van elrendezve, és széltében-hosszában húsz utcája van, girbegörbe útjai nincsenek. E várban összesen ezernyolcszáz ház van, valamennyi ház magas, kőépítkezésű, díszes, deszkazsindellyel fedett tágas palota. Néhány azonban az ágyúgolyók rombolásától összedőlt. Különösen díszes és szép Forgáchnak a palotája, melynek hetvennyolcvan szobácskája és fogadóterme, egy fürdője van. E várban három igen erős építkezésű templom van. A várnak egészen a közepén egy nagy térség van s ott egy nagy kőépítkezésű kút, melynek vize az élet vizéhez hasonlít. Ha valaki vizet akar meríteni, erre a célja a kút körül vaskerekek vannak s a vödröt akárki a kerekekre, akasztja. Egy szempillantás alatt a kút mélyére leszáll a vödör s akkor a keréknek egyik fogát, megnyomják és egy perc
be a mohamedán rabokat helyezték. E vesztőhely körül kétszáz bolt van. Közel ide egy pékműhely van, amely összesen öt kemencéből állt. Itt az egész lisztet szitákba öntözik s anélkül, hogy az ember hozzányúlna, az órakerekekhez hasonlóan, kerekeken járó háromszoros szitán át finom, fehér lisztet szitálnak. Ez is különös egy munka. E várnak utcáin semmi kövezet nincs, néhány helyén összesen háromszázhatvanhat földalatti verem van, s mindennap másikból veszik ki a búzát s a vár összes népét abból táplálják...” (Evliya Cselebi: Az utazások könyve, Kniha ciest, Bratislava, Tatran, 1978. 414-418 o.) Strba Katalin-Strba Sándor: Érsekújvár az irodalom tükrében - Legendák, mesék, történetek (KT Könyv- és Lapkiadó, Komárno, 2006.10-12 o.)
3
Egykorú francia napló Érsekújvár felszabadításáról Írta: Dr. Noszkay Ödön (részlet) (Megjelent 1935. szeptember 1-jén az Érsekújvár és Vidéke hetilap 15. oldalán) Lotharingiai Károly Érsekújvár rendszeres ostromában, amely 1685. július 8-tól augusztus 19-ig tartott, Vauban stratégiai elveit követi, s mivel Érsekújvárnak nem voltak glacis-i, a harmadik párhuzamot közvetlenül a vizesárok mellett emeli és két árokgáttal (galerie) közelíti meg a Cseh- és Ernő-bástyákat összekötő várfalat (courtine, Kurtina). Táborában sok francia önkéntes is volt, egyikük francia nyelven naplót vezetett az ostrom folyásáról és naplóját még 1685-ben ki is nyomatta Amszterdamban (Relation Journaliere du Siege de Neuhäusel, Pris d’assaut par les Troupes Imperiales le 19. Aoust 1685). Világosan látó, tárgyilagosan ítélő katona a napló szerzője, aki elég közel állott a hadvezetőséghez, az egyes intézkedéseknek és eseményeknek katonai értékével teljesen tisztában van: naplója az Érsekújvárnál történt hadieseményeknek egyik legértékesebb forrása.
Július 8-án megérkeztek a Braunschweig-Lüneburgi hercegek csapatai, körülbelül 10-11.000 ember, tüzérséggel ellátva. Táboruk a rendelkezés szerint a főseregtől balra, a fősereggel egyvonalban feküdt. Július 9-én a bajor választó őfenségének csapatai érkeztek meg, körülbelül ugyanolyan számban és a fősereggel egy vonalban, tőle jobbra ütötték fel táborukat. Ezt a rendelkezést Bécsben a császári felség tette, hogy minden civódás elkerülhető legyen. Ugyanezen a napon, vagyis 9-én a Lotharingiai herceg Conty, Rochesur-Yon, Commercy, Vandemont, Turenne hercegeknek, a Würtembergi hercegeknek (Önként állottak be a császári hadseregbe, hogy harcoljanak a kereszt győzelméért.), meg a tábornokok nagy részének kíséretében terepszemlét tartott a vár körül és kijelölte azokat a helyeket, ahol az ostromot meg akarta kezdeni.
„É
rsekújvár mocsaras síkságon fekszik, azonban alaptalaja szilárd, úgyhogy minden irányban lehet közlekedni rajta. Erődítménye csillagalakú, hat magas bástyája van, jó kőműves munka; összekötő falai (kurtina) azonban szabálytalanok, nem egyforma hosszúak. Vízzel telt árok veszi körül, amely 17-18 öl, mélysége pedig másfél öl. A kapukat kívülről csak két félhold-erőd (Demi lune vagy lunette a ravelinnek egy fajtája. A ravelin-t akkor nevezik demi lune-nek, ha kapu védelmére szolgál. Célja az előtte lévő terepnek pásztázása, a közlekedési vonalak védelme.) védi, fedező cölöpsorral, szabálytalan, födött úttal (Chemin couvert, GedeckterWeg a várárok külső széle és a glacis között húzódik. A kirohanásra rendelt csapatok itt gyülekeznek és ide húzódnak vissza.)
Fotó: Szabó P.
A városi hivatal archívumából
A Nyitra folyó, amely az erődnek árkát táplálja, csak egy pisztolylövésnyire van az erődtől. Ezen a folyón éppúgy, mint a két mértföldnyire lévő Zsitva folyón, több helyen gázlók vannak. Őfensége, a Lotharingiai herceg azt az utasítást kapta, hogy ezt az erődöt ostrom alá vegye. Pálffy gróf hozta a parancsot, akit ebben az ügyben Bécsbe küldött, miután Nógrád alatt felderítő szemlét tartott. Július 6-án felszedte párkányi táborát és a Zsitva folyóig nyomult előre, amely folyón 7-én kelt át seregével és tüstént megszállotta a két folyó közötti területet.
Fotó: Valach P.
Július 31-én nagy haditanács volt, amelyen elhatározták, hogy abban a pillanatban, amint bizonyossá válik, hogy a törökök Esztergomot ostrom alá fogják, 16.000 ember az érsekújvári táborban marad, hogy folytassa tovább az ostromot, a seregnek többi része, amely még 35.000 emberre rúgott, nyílt csatába fog bocsátkozni az ellenséggel, hogy Esztergomot felmentse. Augusztus 5-én őfensége Lotharingiai herceg szemlét tartott azon csapatok felett, amelyek Caprara tábornagy alatt itt maradnak, hogy tovább folytassák az ostromot. A csapatok közt 10.000 gyalogos s 6.000 lovas volt, hozzájuk kellett majd csatlakozniok az útban lévő frank csaptoknak is. Néhány nap múlva megérkezett Bercsényi tábornok is 2.500 magyar (huszárral), akikre a Nyitra folyó gázlóinak őrzését bízták, mert ők a vidéket a többi katonáknál jobban ismerték. Ugyanezen a napon a Lotharingiai herceg őfensége a vár parancsnokához egy agát küldött, akit Heissler ezredes fogott el, hogy adja tudtára a parancsnoknak, hogy ha továbbra is kegyetlenül fog bánni a hatalmában lévő keresztényekkel, akkor sem ő, sem pedig az őrség ne tartson számot kegyelemre. Mikor az aga megjelent az árok szélén, a basa rákiáltott, hogy távozzék onnét, mert sem látni, sem meghallgatni nem akarja és mert az aga nem elég gyorsan fordított hátat, néhány nyilat lövetett felé a bástyáról. folyt. a 4. oldalon
Fotó: Szabó P.
4 rohamra indult. Az ellenség fehér zászlót tűzött ki, de a mi embereink nem akarták észrevenni. Nagyon izgatta őket a zsákmány, de meg versenyre hívta honfi társainknak dicső győzelme, amelyet Esztergomnál arattak a törökök felett (A Lotharingiai herceg augusztus 16-án Nyergesújfalu és Tát között döntőleg megverte a szeraszkirnak Esztergomot ostromló seregét. Károly herceg és Lajos bádeni őrgróf személyesen vezetik rohamra a lovasságot, a törökök megbontott sorait pedig Batthyány Ádám és Czobor Ádám magyar huszárjai a táti mocsarakba szorítják.).
Fotó: Szabó P.
*** Augusztus 6-án két szökevény jött a török táborból. Az egyik görög volt és azt újságolta, hogy a szeraszkir serege 60.000 emberből áll, köztük 10.000 janicsár és 4.000 (másfajta) gyalogos. Azt is elmondta, hogy a szeraszkir egymásután két támadást intézett Esztergom ellen, nyilván azért, hogy az alsó várost meg az erődnek a gátoldallal szemben lévő árokoldalát (Contrescarpe du chateau) elfoglalja. Mindkét esetben heves ellentámadásban volt része és súlyos veszteséget szenvedett. Augusztus 7-én a hadsereg elhagyta a tábort és hajóhídon átkelt a Vágon (Vág-Dunán), az elővéd Komárom mellett, a sereg többi része feljebb két más hajóhídon. Éjjel az aknákkal egészen a várfalig jutottunk, a csatornákat kibővítettük, a víz a vár árkából annyira lefolyt, hogy ennek teljes kiszáradását remélhettük. *** Augusztus 16-án és 17-én elhelyeztük a puskaport az aknákban és 18-án felrobbantottuk. A robbanás eredménye megfelelt reményeinknek: rombadőlt az az összekötő fal (kurtina), amelyik az ágyuk által ütött rész felől húzódott (A Cseh- és Ernőbástya között húzódó összekötő várfalról van szó.) és törmelékkel töltötte meg az árkot, úgyhogy 60 ember arcélben keresztüljuthatott rajta.
Fotó: Szabó P.
Caprara tábornagy rögtön átlátta a helyzetet és még az éj folyamán 24 ágyút vontatott az árokba, amelyek oly eredménnyel lőtték azt a bástyát (Ernő-bástyát), ahonnan a mieinket tűz alatt tarthatták, hogy a bástya oldala, meg a vállpont éle összeomlott (A bástyaoldal (flanc, Flancke), a bástyának az az oldala, amely a bástyatorokból indult ki; az a szög pedig, amit a bástyahalántékkal (face, Facen) alkot, a vállpont (Schulterpunkt, point d’epaule.). A tábornokok elhatározták, hogy rohamot (assaut) intéznek az erőd ellen, amely meg is történt, amint az elmondjuk. A rohamtámadásról előzőleg a Lotharingiai herceg őfenségét is értesítettük. Augusztus 19-én Schreffenberg gróf, aki a támadást vezette, előbb össztüzet adatott a tátongó résre, majd 3.000 emberével
Fotó: Szabó P.
D’Aste báró és Kulch ezredes voltak az elsők a résen és kitűzték a császári zászlókat, itt a résnél esett el katonáinak élén a basa, mire katonái eldobták fegyvereiket és futni kezdtek. Körülbelül 800-an egy bástyára szorultak, de mivel nem volt muníciójuk, a mieink kardélre hányták őket. Közülük két- vagy háromszázan a vár árkába ugrottak, ezekkel a sváb katonák végeztek. A katonák vad dühükben nem kímélték meg a nőket, meg a gyermekeket sem. Így lettek a mieink uraivá ennek a híres erődítménynek, amelyet a törökök oly derekasan védtek. A katonák 24 órás szabad zsákmányt kaptak és mindazok, akik az erődbe kerültek, megrakodva tértek vissza: drága bútorokat, sok arany- és ezüstpénzt zsákmányoltak. A várban 80 öntött ágyút, rengeteg hadianyagot zsákmányoltunk. Mikor az ostrom megkezdődött, 3.000 emberből állott a védőseFotó: Szabó P. reg, a várnak elfoglalásakor a sebesültekkel együtt csak 1.700 katona volt itt. Ahogy a várat elfoglaltuk, Scherffenberg gróf rögtön parancsot kapott, hogy az újságot a császárnak megjelentse, amire Bécsben nagy örömünnepet ültek, éppúgy, mint máskor is, ha nagy győzelmet arattak a hitetleneken.” Fotó: Valach P.
5
Bottyán-kaland Törökök a Törökszalasztón A vasvári békekötést követően helyreállt a végvárak „megszokott élete”, a nap nap utáni portyázások. Kollinovits Gábor örökítette meg azt a vakmerő tettet, melyet a hagyomány szerint Bottyán János hajtott végre. Valamikor a század hatvanas éveinek második felében Bottyán parasztruhában belopódzott a török birtokolta Érsekújvárba. A várban nagy volt a sokadalom, mivel vásárt tartottak. Egyszer csak azt vették észre, hogy a minaret tetején imádkozó papot egy parasztlegény áthajítja a korláton. Óriási riadalom támadt, az őrség megpróbálta a kapu felé menekülő legény útját állni, de az fegyverrel tört utat magának. Ezzel egyidőben kis lovascsapat robogott el a várfal alatt, s a menekülő parasztlegény egy kantárszáron vezetett lóra pattant, s Sellye irányába vágtatott el. Néhány szpáhi üldözőbe vett őket. Hamarosan lövések dördültek, majd kardok csattogtak, s a törökök véres fejjel vonultak vissza a várba.
Fotó: (vi)
2010. október 8-én stílusosan a törökök adták át a Törökszalasztó utcát. A szalagátvágás után megrohamozták a felújított utcát. Felszabadítási emlékmű a Czuczor Gergely Alapiskola parkjában.
Fotó: Valach P.
Másnap egy nagyobb csapat kopjás vitéz jelent meg a vár alatt, köztük az előző napi támadó Bottyán János. A szokásnak megfelelően beüzent a várba párviadalra szólítván a muszlim harcosokat. Ám a krónika szerint a hatezer török közül egy sem akadt, aki kiállt volna Bottyán Jánossal. Strba Sándor, helytörténész
Fotó: (d)
Felhasznált irodalom: Dr. Czigány István: Botytyán János katonai pályája, In. Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyve 1993–1994, Esztergom, 21. o. Fotó: (vi)
A vasúti háromhidak alatt a graffiti szintén a török megszállására emlékeztet
Fotó: (d)
6
Miképp szabadult meg Érsekújvár a török átoktól avagy
Libera Castrum Novum
Mikuš Marián, forgatókönyvíró, az Érsekújvári Paradox Színház színdarabírója
Az új darabom, amit a Paradox Színháznak írtam tökéletesen beleillik Ujvár - Érsekújvár török megnevezése - felszabadításának 325. évfordulójának ünneplésébe. A Libera Castrum Novum játékról van szó. A játék kifejezést használtam, de őszintén szólva, tekintettel az alkotás rövidségére, egyfelvonásos darabról van szó, ami három képből áll. Már jó ideje játszadoztam a gondolattal, hogy olyasmiről írjak, ami Érsekújvárhoz kötődik - a városhoz és helyekhez, melyeket mindanynyian jól ismerünk, melyeken nap mind nap végig megyünk. Az az ötletem támadt, hogy a legjobb a város történelmébe visszanyúlni, és írni egy vígjátékot. De... vajon melyik időszakot válasszam a város történelméből? S akkor beszélni kezdtek az I. Érsekújvári Várjátékokról... Miről szól a Libera Castrum Novum? – Ez egy rendhagyó módon átírt, a város török uralom alóli felszabadításáról szóló darab, a győztes harcok átirata. Tanulmányoztam a korabeli, az arra a korra vonatkozó dokumentumokat, hogy hű legyek a történelmi eseményekhez. A többi a színtiszta képzelet és a fantázia munkája, ami az elvont humor horizontjait közelíti meg. Miről is szól a történet? Nos, minimális bonyodalom, inkább szituációs komédia. Az érsekújvári erődöt a császári hadseregek ostromolják, azonban sehogyan nem tudnak bejutni. Mint mindig - segít a csel! A várba becsusszan Rummel tábornok egyik katonája hastáncosnőnek beöltözve - Pučík hadnagy Surányból. Hastáncosnői szépsége rabul ejti Sadi Mehmed basát és a katonának sikerül megszereznie a Bécsi kapu kulcsát. A kulccsal együtt visszatér a táborFotó: Teplan S. noki sátorba, ahol az írnokkal és
Rummel tábornokkal kiötlik a tervet. Másnap a törököket váratlanul éri a támadás, de a közönséget még inkább váratlanul éri Érsekújvár török uralom alóli felszabadításának módja - ami három sportos versenyszámból áll! Az első - kötélhúzás (egyébként Sadi Mehmed basa kedvence, Pučík hadnaggyal egész héten gyakorolták...), amit a Habsburgok fölényesen megnyernek. A második versenyszámban a törökök oldalán Otep Suklav vezír, a Habsburgok oldalán pedig az írnok áll pályára. A feladat - török kávét
Fotó: Teplan S.
kell inni - aki többet bír meginni, az nyer. Ebben a törökök természetesen bajnokok, így a második versenyszámot ők nyerik meg. A harmadik, s egyben utolsó feladat - törökméz-evés időre. Ezt a versenyszámot bevállalta mindkét fél főnöke - Sadi Mehmed basa és Rummel tábornok is. Komoly probléma, hogy a basa az egész napos nassolás után arra sem képes, hogy a törökmézet kicsomagolja, így a versenyszám győztese, és egyben az Érsekújvári erődért folytatott harcot megnyerik a Habsburgok. „A győzteseknek gratulálunk a legyőzött csapatnak pedig jó utat kívánunk teveháton minél messzebbre Újvártól, vissza a Török Birodalomba…” A Paradox Színház a Libera Castrum Novum egyfelvonásos vígjátékát szabadétren mutatta be az I. Érsekújvári Várjátékok - 2010. október 9-én - alatt, mely tartalmilag összefüggött a törökkorral.
Az év elején történelmi esszépályázatot hirdettünk, a pályamunkákat két témában vártuk - Érsekújvár török uralom alóli felszabadításának 325. évfordulója és Ocskay László tábornok kivégzésének 300. évfordulója. Érdekes, hogy a második témára érkeztek pályaművek, és ugyan tisztában vagyunk vele, hogy „kilóg” az esszé a sorból, de ígéretünkhöz híven a nyertes pályamunkából részletet közlünk.
A „tűz fejedelme” (részlet) ...Megtudtam például, hogy köznemesi családból származott. Szülei Ocskay Kristóf és Fitter Éva voltak. Tanulmányait 1695-től 1698-ig a nagyszombati jezsuitáknál folytatta. Tizenöt évesen huszár lett Pálffy János gróf ezredében. Részt vett a Savoyai-hadjáratban is. Itt egyik fülét is elveszítette. Meggyilkolta bajtársát és katonaszökevény lett. Temesvárra ment, ahol áttért a muzulmán vallásra. 1699ben visszaigazolt a Pálffy-ezredhez. Ugyan kitűnt a spanyol örökösödési háborúban, de a tizedességnél nem jutott messzebbre garázda életmódja miatt. Ezért Franciaországba szökött és itt a francia király testőrcsapatának tagja, később hadnagya lett. 1703-ban Magyarországon csatlakozott egy lovascsapattal II. Rákóczi Ferenc kezdődő felkeléséhez. Mivel bátrabb és ügyesebb volt társainál, ezért ezredesi kinevezést kapott. Meghódította Lévát, Korponát, Selmecet. Ausztriában és Morvaországban betöréseket folytatott
– ezek a tettei félelmetessé tették nevét, így „tűz fejedelmének” és „Rákóczi villámának” is nevezték. 1704. december 25-én a nagyszombati csatában Rákóczi vallomása szerint „csodákat mívelt”. 1705. augusztus 15-én Rákóczi dandártábornokká nevezte ki Ocskayt, 1707-ben pedig a sztropkói Pethő-uradalmat adományozta oda neki. 1708. augusztus 3-án a trencséni csatán belül Pyber László megnyerte Ocskayt I. József pártjának. 1708-ban Pereszlénynél nyíltan egyesült Pálffy hadával. Ezért Jávorka Ádám érsekújvári főhadnagy el akarta fogni az árulót. 1709. december 31-én a Révay kastélyban húzta meg magát Ocskay. 1710-ben Jávorka koldusnak öltözve beosont a kastélyba és kikémlelte mikor megy Ocskay Ocskóra. Ott már előre kitervelve lecsaptak rá. Összeült a haditörvényszék és úgy határozott, hogy karóba húzás lesz a büntetése a bitang gaztevőnek. Végülis Ocskay Sándor közbenjárására pallos általi halálra ítélték Ocskay Lászlót. Bár ott már megtagadta I. Józsefet és Rákóczihoz való visszatérést ígért, ennek ellenére
1710. január 3-án lefejeztették és a fejét a vár bástyáján karóra tűzték. ...Milyen ember lehetett is Ocskay László? Bátor, gyáva? Hogyan ítélték meg akkor? Bátornak kellett lennie, hiszen „csodákat mívelt”, mindig katonái élén lovagolt, akik tűzbe mentek volna érte. És amikor pártot, vallást váltott?... Ma könnyedén ítélnénk megalkuvónak, gyávának.... De harcos, háborús évek voltak azok, három évszázad telt el azóta. Nehéz megválaszolni mi késztethette a pálfordulásra. Vajon érezte, tudta, látta a bekövetkező véget... Sejtette, jól felmérte a harcok kimenetelét és így akarta menteni saját és családja életét?... Nem tudni, csak azt tudjuk, elfogták, kivégezték, fejét a Bécsnek néző bástyára tűzték. Üzenet volt ez Bécsnek, üzenet minden árulónak, mert tény, hogy eladta becsületét a „tűz fejedelme”. A pozitív hős negatívként távozott e a világból. Büszkék vagyunk-e Ocskay Lászlóra? Talán inkább a kuruc fészekként szolgáló várra. De Ocskay neve akaratlanul összefonódik városunkkal.... Fährer Zsuzsanna, 15 éves Felkészítő tanár: Mátyás Anna Felhasznált irodalom: Magyarország történelme; Szeretve mind a vérpadig; Irodalmi lexikon; Érsekújvár története; www. wikipedia.hu; www.wapedia.hu; www.google.hu; www.lexikon.katolikus.hu; www.foruminst.sk
