Térdprotézis revízió (A kilazult térdprotézis cseréje) Bevezető
Revíziós térdprotézis
Térd revízió Az elmúlt 35 év során a térd protézis beültetés egyre elterjedtebbé vált. Emberek milliói kaptak új térdízületet. A protézis első behelyezését - elsődleges (primer) protézis beültetésnek hívjuk. Mivel az emberek egyre hosszabb kort élnek meg, s egyre többen kapnak protézist, ezen ízületek egy része elhasználódik, elkopik, kilazul. Amikor egy térdprotézis tönkre megy, egy második műtétre van szükség a működésképtelen, ismételten panaszos, fájdalmas ízület cseréje érdekében. Ezt a beavatkozást nevezzük protézis revíziónak, protézis cserének.
Ez az útmutató segítséget nyújt Önnek az alábbiak megértésében: •
Miért válik szükségessé a revíziós műtét?
•
Mi történik a beavatkozás során?
•
Mi várható a műtétet követően?
Anatómiai körkép A térd mely része érintett?
Ízületi porc
Combcsont Térdkalács
Szinoviális hártya Térd anatómia
Lábszárcsont
A térdízület a combcsont („femur”) és a lábszárcsont („tibia”) találkozásánál jön létre. Síkos és ruganyos ízületi porc borítja ezen csontok végeit annak érdekében, hogy könnyedén tudjanak egymáson siklani. Az ízületi porc sikamlósságát az ízületi folyadék biztosítja, melyet az ízületi tokot belülről borító hártya, az úgy nevezett szinoviális hártya termel. Így tehát a folyadék az ízületet körülölelő, puha ízületi kapszulába zárva található. A térdkalács („patella”) egy mobilis csont a térd elülső részén. Egy, a comb elülső részén elhelyezkedő vaskos izomzatot, a négyfejű izmot („quadriceps izom”) a lábszárcsonttal összekötő ínba ágyazva található. A térdkalács hátsó felszínét ízületi porc borítja, s a combcsont elülső felén lévő vájat mentén mozdul el.
Kiváltó okok Miért válik szükségessé a protézis cseréje? A leggyakoribb okok, melyek miatt a térdízületi protézis csere szükségessé válik, a következők: •
Mechanikus kilazulás
•
Fertőzés az ízületben
•
Az ízület körüli csont repedése, törése
•
A beültetett protézis instabilitása
•
A beültetett protézis egy, vagy több részének kopása
•
A beültetett protézis törése
Mechanikus kilazulás A mechanikus kilazulás azt jelenti, hogy valamely (nem fertőzésből eredő) okból a protézis és a csont közti összekapcsolódás kilazul.
Intravénás kontrasztanyagos vizsgálat
Lazulás radiológiai jelei
Kontrasztanyag halmozódás Előnézet
Keresztmetszet
Oldalnézet
Csont izotóp (kontrasztanyagos scintigraphia) vizsgálat felvételei
Ennek számos oka lehet. Egyike, hogy megfelelő idő elteltével gyakorlatilag minden protézis kilazul. Ez az egyik oka annak, hogy a sebészek szeretnek kivárni, s csak akkor ültetik be a protézist, ha az már teljességgel elengedhetetlenné válik. Ön minél fiatalabb korban kap protézist, annál nagyobb a valószínűsége, hogy az ki fog lazulni, s annak cseréjére lesz szükség. A mechanikai kilazulás a ragasztott (cementes) és nem ragasztott (cementnélküli) protézisnél egyaránt előfordulhat. (A kettő közti különbséget később taglaljuk.)
Fertőzés Ha a protézis elfertőződik, az ízület merevvé és fájdalmassá válhat. Ugyanekkor a csonttal való összekapcsolódása elkezdhet lazulni. Ilyenkor a fertőzés legyőzéséhez nagy valószínűséggel a protézis eltávolítására van szükség. A térdízületbe ültetett primer protézis kivétele és újra cserélése általában jó eredménnyel elvégezhető. A protézis revízió indikációját az is befolyásolja, milyen baktériummal fertőződött az ízület. Néhány egyedi esetben annyira kóros baktérium támadja meg az ízületet, hogy az azonnali helyreállító műtét („egy ülésben végzett revízió”) nem kivitelezhető. Ezen sajnálatos esetekben a sebész javasolhatja ún. spacer (távtartó), esetleges antibiotikummal átitatott csontcement (réskitöltő ragasztóanyag) alkalmazását („két ülésben végzett revízió”), mellyel párhuzamosan a betegnek térdrögzítőt kell viselnie az ízület megtámasztására. Ritkán a térdízület elmerevítése, vagy akár amputációja is szükségessé válhat. Kevésbé agresszív fertőzés esetén egy műtétben eltávolítják a fertőzött protézist, antibiotikum szedését rendelik el a fertőzés megszűntéig, mely több hónapot is igénybe vehet, majd egy második műtétben beültetik az új térdprotézist.
Csonttörés (fractura)
Combcsont törés
Beültetett hosszú száras térdprotézis
A protézis körül traumát követően törés, repedés keletkezhet. Ennek műtéti megoldása néha a protézis cseréje, egy új, revíziós (hosszabb szárral kiegészített) protézis beültetésére. Például, ha a femur (combcsont) közvetlenül a protézis szára alatt törik, egyszerűbb lehet a femorális komponens (combcsonti rész) kicserélni egy hosszabb szárú elemmel, mely sínezi,
összetartja a tört részeket azok gyógyulásáig, hasonlóan ahhoz, mikor egy törést a baleseti sebészek a csont belsejében fémrúddal rögzítenek.
Instabilitás Az instabilitás azt jelenti, hogy a protézis kimozdul normál helyzetéből, „kificamodik”. Ez kifejezett fájdalommal jár. Kevéssé valószínű, hogy teljes ficam jöjjön létre, de ritkán előfordulhat. A térdízületi protézisre inkább jellemző a túlzott szorulás, vagy a kilazulás. Ha a térdízületi protézis túl laza, kimozdul az eredeti helyéről, az bizonytalan tartáshoz (instabilitás), illetve fájdalomhoz vezethet. Túlzott szorulás esetén a beteg rendszerint fájdalmat érez és a térd mozgástartománya beszűkül.
Elhasználódás A térdízületi protézisek elterjedésével a sebészek egyre gyakrabban azt figyelhetik meg, hogy a protézis műanyag részei kezdenek elkopni. Egyes esetekben, ha a kopást sikerül időben felfedezni, elegendő lehet a protézis műanyag részének (betét, inzert) cseréje is. Amikor a kopás, elhasználódás akkora mértékű, hogy a fém a fémmel súrlódik, a teljes ízület cseréjére is szükség lehet.
Komponens törés
Térdprotézis tibiális komponens törése
Az eltört sípcsonti komponens
Végül pedig a kopás olyan méreteket is ölthet, hogy a fém eltörik a protézist érő folyamatos terhelés következtében. Teherviselő ízületekben, mint amilyen a térd is, ez a folyamat nagyban függ az Ön testsúlyától és aktivitásának mértékétől.
Előkészületek Mi történik a műtét előtt? Az Ön sebésze gondosan megtervezi a helyreállító műtétet. A beavatkozás előtt számos lehetőséget és a szövődményeket is számba kell venni. Ezeket Önnel sebésze meg fogja vitatni. Ha kérdése van, akár a beavatkozás egyes részeivel, a rehabilitációval, vagy a helyreállító műtéttel összefüggő kockázatokkal kapcsolatban, feltétlen beszélje meg azokat sebészével. A műtétről szóló döntés megszületését követően még számos teendő lehet. Sebésze javasolhatja például egy teljeskörű kivizsgálás elvégzését háziorvosánál. Erre azért van szükség, hogy biztosak legyünk benne, Ön a lehető legjobb állapotban kerül műtétre. Csontizotóp (scintigraphia) vizsgálatra is előjegyezhetik Önt, amennyiben sebésze meg kíván győződni róla, nem lazult-e ki a beültetett protézis. Amikor a protézis kilazul, az azt körülvevő csontszövet erre fokozott csontképződéssel reagál, melyet újraformálódásnak („remodellálódás”) nevezünk. Csontizotóp vizsgálat során egy gyenge sugárzó (radioaktív) kontrasztanyagot fecskendeznek vénásan az Ön szervezetébe. Megfelelő idő elteltével, egy nagyméretű kamera segítségével felvételeket készítenek a protézist körülvevő csontról. Amennyiben a protézis kilazult, s újraformálódás zajlik, a felvételen kontrasztanyag halmozódás („dúsulás”) látható a sugárzó anyagot felvevő, újonnan képződő csont helyén. Minél fényesebb a folt, annál valószínűbb, hogy a protézis kilazult.
Ízületi folyadék laboratóriumi vizsgálata
Térd punkció
Amennyiben sebésze a protézis kilazulására gyanakszik, egyéb vizsgálatokra is szükség lehet, hogy annak okát megállapítsuk. A protézis helyreállítására vonatkozó bármiféle tervet megelőzően a sebészek többsége meg akar bizonyosodni róla, hogy a kilazulás nem
fertőzés miatt következett be. Sebésze vérvizsgálatot kérhet a fertőzés jeleinek kimutatására, vagy javaslatot tehet az térdízületi folyadék laboratóriumi vizsgálatára, melyet egy, az ízületbe szúrt tűn keresztül szívnak le (térd punkció). A fertőzött protézis cseréje sokkal nehézkesebb (egyes esetekben a helyreállító műtét lehetetlen), mint a steril, nem fertőzés következtében kilazultaké. A térdízületi protézis revíziós műtéten átesettek körében gyakoriak a bőrproblémák. Még nagyobb a kockázata a műtéti metszés elfertőződésének azoknál, akik vérében alacsony a limfociták szintje (fehérvérsejtek, melyek antitesteket termelnek a fertőzések leküzdésére). Ezért a megfelelő limfocitaszám ellenőrzése érdekében sebésze vérvizsgálatot rendelhet el Önnél. A térden ejtett korábbi metszések tovább nehezítik a tervezett revíziót. A revíziós térdprotézis műtétre szorulók térdén fellelhető legalább egy korábbi bőrmetszés. A sebészek többsége előnyben részesíti a lefelé, a térd közepe felé irányuló metszést. Ezt viszont a korábbi metszések a térden megakadályozhatják. A második választás rendszerint a térd belső (medialis) oldala felé haladó metszés. (Mediális a térdnek a másik térdhez képest közelebbi oldala.) Amennyiben a bőr túl feszes ahhoz, hogy egy tervezett metszéssel összehúzható legyen, akkor a helyreállító protézis műtétet követően nagyobb a szövődmények kockázata a bőrön. A legjobb megközelítés és eredmény elérése érdekében sebésze plasztikai sebész tanácsát és konzultációját is kérheti. Indokolt lehet, hogy elbeszélgessen gyógytornászával is (aki lakóhelyén házi ápolás keretein belül végzi majd a tornáztatást), aki majd az Ön műtét utáni lábadozását fogja irányítani. Gyógytornásza még a műtét előtt megkezdi a betanítást, hogy Ön a beavatkozást követően biztosan készen álljon a rehabilitációra. Ezen műtét előtti megbeszélés egyik oka, hogy rögzítsék a betegségével kapcsolatos alapadatokat. Ezek közé tartozik az adott fájdalomszint és az Ön általános mozgékonyságának felmérése, valamint mindkét térd mozgástartományának és erejének megállapítása. Feljegyzésre kerül az is, ha a műtött térd bármilyen duzzanatot mutat. A műtét előtti elbeszélgetés másik célja, hogy Önt a közelgő beavatkozásra felkészítse. Elkezdi begyakorolni azokat a mozdulatsorokat, melyekre már közvetlenül a műtét után szüksége lesz. Megtanítják Önt a járókeret, vagy mankó használatára is. Gyógytornásza a műtét előtti megbeszélés során átveszi és begyakoroltatja Önnel ezeket a rendszabályokat annak érdekében, hogy azokat Ön a műtét után 6-12 héten keresztül önállóan és folyamatosan tudja végezni. Végezetül pedig gyógytornásza felméri, mire lehet Önnek szüksége otthon, a kórházból való távozást követően..
Indokolt lehet az is, hogy Ön saját maga számára vért adjon (autotransfusio). Erre a műtét előtt 3-5 héttel kerülhet sor. Szervezete pótolni fogja a levett vérmennyiséget. Ha a műtét során vérátömlesztésre lenne szükség, Ön a saját vérét kapja vissza a vérbankból.
A sebészi beavatkozás Mi történik a műtét során? Mielőtt a műtét leírásába fognánk, vessünk egy pillantást magára a csereprotézisre. A csereprotézis Ezeknek két fő típusát különböztetjük meg: •
Cementes (ragasztós) protézis
•
Cementnélküli (ragasztónélküli) protézis
Csont Csont Implantátum
Porózus felszín Implantátum
Cementes protézis protézis
Cementnélküli protézis
A cementes protézis kétkomponensű csontcement (ragasztó) segítségével rögzül a csonthoz. A cementnélküli (ragasztónélküli) protézis felszínét finom lyukak hálózzák be, speciális porózus felszínnel rendelkezik, melyen keresztül a csont bele tud nőni a fémbe, így rögzítve azt a helyén. Mindkettőt széles körben alkalmazzák a térdprotézis revíziók során. Néhány esetben a kettő kombinációját alkalmazzák. A protézis patelláris (térdkalács) komponensét rendszerint cementtel rögzítik a helyére (ritkán alkalmazzuk). Azt, hogy az Ön revíziós műtétje során melyik fajta a legelőnyösebb, az Ön életkora, életmódja, csontállományának állapota, minősége és sebészének az ilyen protézisekről gyűjtött tapasztalata határozza meg.
Előnézet
Oldalnézet
Femorális komponens
Műanyag betét Tibiális komponens
Revíziós térdprotézis
Mindegyik protézis három fő elemből áll. A tibiális komponens (az alsó, lábszárcsonti elem) a lábszárcsont felső felületét fogja helyettesíteni. A protézis revíziós műtétekhez használt tibiális komponens szára többnyire jóval hosszabb, mint az elsődleges beültetéseknél alkalmazott térdprotézisé. Ennek oka, hogy a lábszárcsont már nem ugyanaz, mint az első protézis beültetésekor. Előfordul, hogy a csont gyengébb, illetve a lábszárcsonton belül lehetnek olyan részek, ahol hiányzik a csont. A hosszabb szár mélyebben ágyazódik be a lábszárcsont velőűrébe, ezáltal egyenletesebben osztja el a terhelést, a beteg testsúlyát. A hosszab szár egyben kiterjedtebb sebgyógyulási felszínt is jelent, melynek köszönhetően a beültetett protézis biztosabban rögzülhet a lábszárcsonton belül. A femorális komponens (a felső, combcsonti elem) a combcsont alsó felületét és azt a bemélyedést fogja helyettesíteni, amelybe a térdkalács illeszkedik. Akárcsak a protézis revíziós műtétekhez használt lábszárcsonti elemnek, úgy a combcsontinak is többnyire hosszú a szára. A patelláris komponens (a térdkalács elem – ritkán alkalmazzuk) a térdkalács azon felületét fogja helyettesíteni, mely a combcsonti bemélyedés mentén siklik. A tibiális komponens rendszerint két részből áll: egy fém tálcából, mely közvetlenül a csonthoz van rögzítve, és egy, a siklási felületet adó műanyag betétből. A femorális
komponens fémből készül. Bizonyos térdprotézis típusoknál a térdkalács elem fém és műanyag együtteséből áll.
A műtét Először a sebész egy lefelé irányuló metszést végez a térd elülső felszínén, hogy hozzáférhessen az ízülethez, az ízület feltárását az azt körülvevő izmok és szalagok lehető legkisebb sérülésével igyekszik elvégezni. Ezt követi az eredeti protézis eltávolítása. Amennyiben az cementes módszerrel került beültetésre, akkor a csontcementet (ragasztóanyagot) el kell távolítani a combcsont és a sípcsont felületéről, csontüregéből. Mivel a csont rendszerint igen törékeny, a csontcement viszont kemény, masszívan rögzül a puha csontállományhoz, annak eltávolítása könnyen a combcsont, vagy sípcsont sérüléséhez vezethet. Ez többnyire előfordul, de ilyenkor a sebész egyszerűen ellátja a sérülést és folytatja a műtétet. A műtét során rendszerint szöveti, csont és csontvelő mintát vesznek, melyeket laboratóriumi (bakteriológiai) vizsgálatra küldenek esetleges fertőzés jelenlétének kimutatására. A fertőzés kizárja az ún. „együléses” protézis csere lehetőségét (lásd lentebb!).
Csontpótlás típusok
Csont őrlemény impaktáció
Csont graft (kortikális) beültetés
A revíziós protézis műtétek nagyban különböznek az elsődleges (primer) protézis beültetésétől. Egyik oka annak, hogy a revíziós műtéteket nem lehet rutin beavatkozásként említeni az, hogy a beültetett első protézis körül szinte mindig csontvesztés, defektus figyelhető meg. A sebész ilyenkor egy átültetett csontdarabbal, vagy más anyaggal erősíti meg a protézis körüli csontot. Ez az átültetett csontdarab származhat a beteg saját testéből,
így például a medencéből, melyet a műtét során emelnek ki. Ezt hívjuk saját átültetett csontszövetnek („autograft”). Amennyiben a szükséges csont mennyisége túl nagy ahhoz, hogy a beteg saját szervezetéből kerüljön átültetésre, akkor a sebész a csontbank segítségét veheti igénybe. Ezeket a csontszöveteket valaki más szervezetéből vették ki (majd speciális eljárással konzerválják, fertőtlenítik), ezért idegen átültetett szövetnek („allograft”) hívjuk őket. Miután csont és egyéb anyagok segítségével sikerült a sípcsontot és/vagy combcsontot helyreállítani, megkezdődhet a csereprotézis beültetése. Figyelembe véve, hogy a csont újjáépítését követően a természetes forma már aligha utánozható, a legtöbb esetben egy sajátosan kialakított protézist kell majd alkalmazni. A műtét előtt mindezeket a sebész gondosan megtervezi. A protézis sípcsonti és combcsonti elemének lehető legjobb és szilárd kapcsolódása érdekében a sebész beigazítja és kiegyensúlyozza a térdízületet körülvevő lágy szöveteket (lágyrész balansz helyreállítása). Ennek érdekében szükség lehet a térdszalagok bemetszésére, vagy feszesebbé tételére az ízület mindkét oldalán. Ezt követően a sebész behajlított, majd kinyújtott térd mellett is ellenőrzi az új komponensek illeszkedését. További igazítás érhető el a sípcsonti elem vastagabb műanyag betétjének kicserélésével. Végezetül pedig a sebész megpróbálja úgy beállítani az elemek illeszkedését, hogy azok stabilak maradjanak a térd teljes mozgástartományában. A sípcsonti és combcsonti elemek beültetését és a lágyrészek kiegyensúlyozását követően a sebész ellenőrzi a térdkalácsot. Egyes esetekben elkerülhető a térdkalács cseréje, különösen akkor, ha az eredetileg beültetett térdkalács elem stabilan ül a helyén. Máskor viszont egyszerűen eltávolítjuk a régi térdkalács elemet. Így a térdkalács csont hátsó része a kicserélt combcsonti elem sima elülső felszíne mentén fog siklani. A sebész mindkét esetben meggyőződik róla, hogy a térdkalács megfelelően van beállítva, s jól siklik a combcsont elülső felszínén lévő vájatban. Végezetül a sebész több rétegben összevarrja a térd lágyrészeit (réteges sebzárás), a műtéti metszés mentén a bőr széleit pedig kapcsokkal, vagy varrattal illeszti össze (bőrvarrat). A térdprotézis revízió összetettebb és kimenetele kérdésesebb, mint a primer térdprotézis beültetésé. A revíziós protézis élettartamát több tényező befolyásolja, ezért sebésze nem fog tudni pontos előrejelzést adni annak tartósságáról. Figyelembe kell vennie Önnek azt is, hogy a fentiek miatt akár egy évbe is beletelhet, mire Ön mindennapi tevékenységét újra jól tudja majd végezni. A betegek jó része a térd növekvő fájdalma miatt segédeszközre szorul hosszabb járkálás esetén. Gyakrabban előfordulhat az is, hogy a revíziós műtét után a térd merevvé válik, s nem lehet teljesen behajlítani.
Egyes esetekben, ha a protézis felmondja a szolgálatot, előfordulhat, hogy nem lehet azt egy másik protézissel kicserélni. Ez leginkább akkor fordulhat elő, ha az először beültetett ízület kezelhetetlen fertőzés következtében vált használhatatlanná, ha a csont oly mértékben megsemmisült, hogy már nem képes megtartani a protézist, vagy ha az Ön egészségi állapota nem teszi lehetővé egy nagy műtét elvégzését. Néha az egyéb megoldások célravezetőbbek a térdprotézis revíziónál, mert egy ilyen nagy beavatkozás kudarccal, vagy akár halállal is végződhet. A protézis eltávolítása másik beültetése nélkül még nem jelenti azt, hogy a beteg járóképtelenné válik. Sebésze javasolhatja a térd csontjainak ízületmentes összeillesztését (elmerevítését - dézis), egy távtartó behelyezését az ízületbe, vagy némely esetben a láb amputációját
Szövődmények Milyen baj történhet? Mint minden nagy sebészeti beavatkozásnál, itt is felléphetnek szövődmények. Ez az anyag nem ad teljes felsorolást a lehetséges szövődményekről, de rávilágít a leggyakrabban előforduló problémákra. A térdízület sebészeti helyreállítása során leggyakrabban előforduló szövődmények közé tartoznak az alábbiak: • • •
Altatási szövődmények Mélyvénás trombózis Fertőzés
•
Az ízület elmerevedése
•
A protézis kilazulása
•
Műtéti heggel kapcsolatos szövődmények
Altatási (aneszteziológiai) szövődmények A sebészeti beavatkozások többsége valamiféle érzéstelenítést igényel. Ez a betegek csak nagyon kis számánál okoz problémát. Ilyen probléma lehet például az alkalmazott gyógyszerek kiváltotta kóros reakció, vagy más egészségügyi jellegű szövődmények, illetve az altatáshoz kapcsolódó problémák. Feltétlenül beszélje meg a várható kockázatokat és saját aggodalmait altatóorvosával!
Mélyvénás trombózis (Vérrögök kialakulása) Mélyvénás trombózis (MVT), melyet Thrombophlebitis néven is emlegetnek, bármely műtét után felléphet, leggyakrabban mégis a csípőn, medencén, vagy térdeken végzett sebészeti beavatkozásokat követően jelentkezik. Mélyvénás trombózis akkor lép fel, mikor a láb nagy visszereiben (vénáiban) vérrögök alakulnak ki. Ez alsóvégtagi duzzanatot okozhat, tapintásra a végtag érezhetően melegebbé és fájdalmassá válhat. Ha a vérrög kisebb darabokra esik
szét, ezek a darabkák a vérárammal eljutnak a tüdőbe, ahol megrekedhetnek a hajszálerekben, s elzárhatják a tüdő egy részének vérellátását. Ezt hívjuk tüdőembóliának. A sebészek nagyon komolyan veszik a mélyvénás trombózis megelőzését. A mélyvénás trombózis kockázatát többféleképpen is csökkenthetjük, de a leghatékonyabb módszer valószínűleg az Ön műtét utáni minnél korábbi mobilizálása. A másik két, széleskörően alkalmazott módszer a következő:
•
Rugalmas harisnya (pólya) alkalmazása az alsó végtagokon, a véráramlás fenntartására
•
Vérhígító gyógyszerek alkalmazása a vérrögök kialakulásának megakadályozására
Fertőzések Az elfertőződés egy nagyon súlyos szövődménye lehet az ízületi protézis revíziós műtéteknek. Néhány fertőzés már nagyon korán jelentkezhet, még az előtt, hogy a beteg elhagyná a kórházat. Mások viszont a műtét után hónapokig, sőt évekig is rejtve maradhatnak. A fertőzés más területekről is átterjedhet a protézisekre, ezért elképzelhető, hogy antibiotikumot fogunk szedetni Önnel a fertőzés kockázatának csökkentése érdekében, amennyiben Ön korábban fogászati, húgyhólyag, vagy vastagbél műtéten esett át. Különféle tanulmányok eredményeire épülő becslések alapján, a fertőzések kockázata nagyobb a protézis revíziós műtéteknél (akár 2% is lehet), mint az elsődleges (primer) protézis beültetések során (1% alatt).
Izomgyulladásos csontburjánzás (Myositis ossificans) Az izomgyulladásos csontburjánzás egy furcsa elváltozás, mely a térdben mind az elsődleges, mind pedig a revíziós műtétet követően felléphet. Ez az állapot olyankor fordul elő, amikor a térd körüli lágy szövetekben kalciumlerakódás kezdődik el. A „Myositis” izomgyulladást jelent, az „ossificans” pedig a csontképződésre utal. Ez a folyamat odáig terjedhet, hogy csont képződik a térd mindkét oldala mentén és az elülső részén is. Ez a térdízület elmerevedéséhez, s mozgástartományának jelentős beszűküléséhez vezet, mely fájdalommal is jár. Az izomgyulladásos csontburjánzás azoknál fordul elő gyakrabban, akiknek a kórtörténetében hosszú ideje tartó, csontkinövésekkel (csontsarkantyúk) kísért csontízületi gyulladás („osteoarthritis”) szerepel. Ezeknél az embereknél egyfajta genetikai hajlam van a fokozottabb csontszövet képződésre. Úgy tűnik, hogy az olyan, nagy revíziós műtét, mint a térdízületi is, nagyobb sérüléseket okoz a környező szövetekben, mint az elsődleges térdprotézis beültetése. Ennek oka egyszerűen az, hogy a műtét tovább tart, s nehezebb is végrehajtani. Ennek kapcsán kalcium lerakódás is gyakrabban figyelhető meg.
Az izomgyulladásos csontburjánzás kezelése valójában még az előtt elkezdődhet, hogy Ön a műtétre beérkezne. Azokban az esetekben amikor Önnél az elváltozás kockázata magas, sebésze javaslatot tehet olyan gyógyszerek szedésére a műtétet követően, mint pl. az „indometacin”. Ez a gyógyszer csökkenti a a csontképződésre való hajlamot, s megakadályozhatja az izomgyulladásos csontburjánzás kialakulását. Az izomgyulladásos csontburjánzás megelőzésének egy jóval hatékonyabb, s széleskörben elterjedt módja a közvetlenül a műtétet követően alkalmazott besugárzás. Ez ugyanaz a fajta besugárzás, mint amelyet a rákos elvátozások kezelésére használunk. A műtét másnapján megkezdett, rövid időtartamú, 3-5 napig alkalmazott sorozatos besugárzások a megfigyelések szerint drasztikusan csökkentik az izomgyulladásos csontburjánzás kialakulásának kockázatát. Amennyiben ezen elővigyázatossági rendszabályok ellenére is kialakul az izomgyulladásos csontburjánzás, a kezelés további menete attól függ, mennyire érinti ez az Ön térdízületét – mekkora fájdalommal jár és mennyire szűkíti be a mozgásteret. Bizonyos súlyos esetekben Ön dönthet egy második műtét vállalása mellett a kialakult elcsontosodott szövetek eltávolítása érdekében. Ezt rendszerint besugárzás követi a kalcium lerakódások kiújulásának megelőzésére.
Kilazulás A fő ok, ami miatt a protézisek végül is használhatatlanná válnak még mindig a kilazulás, amikor a fém, vagy a ragasztóanyag elválik a csonttól. A revíziós protézis kilazulása azért gond, mert rendszerint fájdalmat okoz. Ha a fájdalom elviselhetetlenné válik, ismételt műtétre lehet szükség az ízület korrekciója érdekében. A kilazulás protézis revíziós műtétek után gyakoribb, mint elsődleges protézis beültetéseket követően. A műtéti heggel kapcsolatos szövődmények A rossz sebgyógyulás egy meglehetősen gyakran előforduló szövődmény térdprotézis revízió műtéteket követően. Ennek hátterében az áll, hogy a műtéti metszés helyén a bőr a primer protézis beültetést követően már gyakran heges és elvékonyodott. A bőr vérellátása is sérülhetett a megelőző térdműtét(ek) során. Az előző bemetszések megnehezíthetik a revíziós műtét utáni sebgyógyulást, mely szövődményekhez vezet. Ha a seb rosszul gyógyul, a fertőződés kockázata megnő. A seb folyamatosan váladékozhat, mely ideális körülményeket teremt a baktériumok elszaporodásához. Rossz sebgyógyulás gyakrabban fordul elő olyan betegeknél, akiknél egy vagy több, az alábbiakban felsorolt elváltozás is megtalálható: •
vérszegénység
•
elhízás
•
korábbi rossz sebgyógyulás
•
gyenge immun rendszer
•
dohányzás
•
rossz vérkeringés
•
cukorbetegség
Sebészének célja, hogy megelőzze a sebgyógyulási problémák kialakulását. Amennyiben ez mégis bekövetkezik, egy, vagy több további műtétre is szükség lehet.
A műtét után Mi történik a beavatkozást követően? A műtét után vastag kötés kerül a térdre, a lábra pedig a vérrögképződés megelőzésére rugalmas pólya (fásli) vagy harisnya. Amennyiben a műtét altatás alatt történt, légző gyakorlatokat kell végezni, melyek segítségével javítani lehet a légzést, megelőzendő egy esetleges tüdőgyulladást. Több lehetőség is van a rossz sebgyógyulásra hajlamos betegek kockázatának csökkentésére. A sebészek egy része fontosnak tartja kivezető cső („drain”) behelyezését néhány napra a sebbe a műtétet követően. Az elgondolás szerint a kivezető cső segít megfékezni a duzzanatot. A túlzott duzzanat ugyanis szétfeszíti a sebszéleket, s teret ad a seb váladékozásnak. Ezek a tényezők mind növelik a térd elfertőződésének kockázatát. A drain cső beültetése a térdízületbe ugyanakkor megosztja a szakembereket, mivel az ellenzők szerint annak beültetése önmagában nagyobb fertőzési kockázatot jelent. A sebgyógyulás javítására másik lehetőség, hogy 3-4 napig orrszondán keresztül fokozzuk az oxigén ellátást. (Az oxigén az orrba helyezett szonda két piciny ágacskáján keresztül jut a szervezetbe.) Az elgondolás szerint a vérben áramló oxigén dúsításával felgyorsítható a gyógyulási folyamat, s csökkenthető a sebgyógyulási szövődmények kockázata.
Az Ön kórházi bennfekvése alatt naponta egy-két alkalommal sor kerülhet gyógytornára is. A kezelések a térd mozgástartományának növelését célozzák. Gyógytornásza egy sor gyakorlatot vesz át Önnel a térd mozgékonyságának fokozása, illetve a comb és a csípő izomzatának megerősítése érdekében. Boka mozgásokkal meg lehet előzni a pangást, s a vérrögök kialakulását. Ha az Ön állapota már stabilizálódott, gyógytornásza először a kórházi ágyból való felkelésben és rövidebb séták megtételében segédkezik mankó, vagy járókeret használatával. Egy ideig nem terhelheti műtött lábát. Ennek pontos időtartamát sebésze határozza meg
Általában 4-7 napos benntartózkodást követően akkor engedjük Önt haza, ha már biztonságosan tud az ágyból kikelni és visszafeküdni, 25 métert sétálni járókerettel, vagy mankóval, lépcsőn fel és lemenni, s a fürdőszobát használni. Fontos az is, hogy Ön visszanyerje a négyfejű combizom erejét, s javuljon a térd mozgástartománya is. Amennyiben szükséges, áthelyezzük egy másik osztályra, amíg biztonsággal fel nem készül a kórház elhagyására. Az ortopéd sebészek többsége rendszeres rutinellenőrzéseket ír elő betegei számára a revíziós műtétet követően. Általában 6 hét, 3 hónap, majd fél év múlva , későbbiekben évente kerül sor kontroll vizsgálatra, az Ön állapotától és sebésze állásfoglalásától függően. A műtött végtagban jelentkező fájdalom, vagy a normálistól eltérő protézis működés gyanúja esetén azonban mindig egyeztessen kezelőorvosával!
Rehabilitáció Mire számíthatok lábadozásom időszakában? A kórházból való távozást követően szükség lehet arra, hogy házi ápolás keretében gyógytornásza 14 alkalommal Önt otthonában keresse fel. Ilyenkor meggyőződik róla, hogy Ön biztonságosan közlekedik otthon és a ház körül, biztonsággal tud gépkocsiba be és onnan kiszállni, állapotához igazítja a tornagyakorlatokat, s tanácsokkal látja el Önt biztonságának növelése érdekében. A varratokat, kapcsokat 8-10 nappal a műtét után veszik ki. A betegek általában 8 hét múlva már képesek gépkocsit vezetni, s 2-3 hónapon belül segédeszköz nélkül közlekedni. Sebészük hozzájárulásával a betegek kb. 6-8 héttel a műtét után már ismét képesek szexuális életet élni. Gyógytornásza
járóbeteg
ellátás
keretében
melegítést,
jegelést,
vagy
elektromos
kezeléseket alkalmazhat a még meglévő duzzanat, vagy fájdalom kezelésére. Ez alatt a kapott utasításoknak megfelelően kell folytatnia a járókeret, vagy mankók használatát. Cementes eljárás után az Ön komfortérzetétől függ, milyen ütemben lehet a műtött láb terhelését növelni. Cementnélküli eljárás után csak a lábujjaival érintheti a talajt mindaddig, amíg az ellenőrző röntgen vizsgálat alapján sebésze, vagy gyógytornásza utasítást nem ad a láb nagyobb terhelésére (többnyire ez a műtétet követő ötödik-hatodik hét táján következik be). A betegek többsége 6-8 hét alatt már fejlődik annyit, hogy egy bot használatával járhat. Gumiszalag segítségével is lehet javítani a műtött ízület mozgástartományát. Az erősítő gyakorlatok a fő izomcsoportokat veszik célba, így a far, a csípő, a comb és a lábszár izomzatát.
Az állóképességet szobakerékpározással, csak a kezek segítségével történő, úgy nevezett verdeső úszással, illetve a felső test erősítését célzó gyakorlatokkal lehet javítani.
A kezelések egy része olykor fürdőmedencében folyik. A vízben végzett gyakorlatok kevésbé terhelik a térdet, s a felhajtóerő könnyebbé teszi a mozgást és a gyakorlatok végrehajtását. A fürdőmedencés
gyakorlatok
beindulásával,
s
az
egyéb
rehabilitációs
program
előrehaladtával elképzelhető, hogy Ön egyéni felkészítő programban vesz majd részt. Amikor Ön már biztonsággal tudja teljes mértékben terhelni műtött lábát, egy sor egyensúlyjavító gyakorlattal lehet a térdízületet tovább stabilizálni és ellenőrzés alatt tartani. Végezetül pedig válogatott gyakorlatsorokkal tudjuk megkönnyíteni az Ön napi tevékenységét, mint pl. lépcsőn fel- és lemenés, guggolás, és egyenetlen talajon való járás. Ezen kívül külön gyakorlatokat tudunk beállítani az Ön munka és szabadidő tevékenységének elősegítésére. Gyógytornásza segíteni fog abban, hogy helyreállított ízülete egészséges és hosszúéletű maradjon, ameddig csak lehet. Ennek érdekében szükségessé válhat az Ön tevékenységi körének módosítása, hogy megelőzzük az helyreállított térdízület túlterhelését. Nem ajánlott a futást, ugrálást, gyors megállásokat és megindulásokat, hirtelen irányváltoztatást igénylő intenzív sportok művelése. A nehéz emelések, kúszás és mászás elkerülése érdekében felmerülhet a munkatevékenység megváltoztatása is. A gyógytornász célja segíteni Önt a maximális mozgékonyság és erőszint, a normális járás elérésében, s javítani a különféle tevékenységekben mutatott képességeit. Ha már igazán jól halad előre, a gyógytornásznál tett rendszeres látogatások befejeződnek. Gyógytornásza továbbra is rendelkezésre áll, de a folytatódó otthoni rehabilitációs program részeként Ön már saját maga fogja felügyelni a gyakorlatok végrehajtását.
