ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK (2010) 95(2): 305–309.
Részlegesen albínó foltosszalamandra-lárva észlelése Magyarországon* VARGA JÁNOS H–1083 Budapest Szigony utca 43. E–mail:
[email protected]
Összefoglalás: 2008 nyarán egy részlegesen albínó foltosszalamandra-lárvát (Salamandra salamandra) sikerült megfigyelni a magyarországi Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság területén található Börzsöny hegységben. Bár Európában már sokfelé megfigyelték a faj albínó lárváit (pl. Ausztria, Németország), és egyes vélekedések szerint szinte minden nagyobb populációban fellelhető néhány példány, ennek ellenére Magyarországon ez lehetett az első alkalom, hogy a faj (még ha csak részlegesen is) albínó lárvájára sikerült bukkanni. Az állatot a Királyrét mellett elfolyó Nagy-Vasfazékpatakban figyeltem meg, összesen két alkalommal. Mivel az egyed szeme pigmentált, illetve a törzsön, farokúszón is láthatók sötétebb foltok, valószínűleg csak részlegesen albínó, ún. leuko lárva lehet. Magyarországon valamennyi kétéltű- és hüllőfaj védett, ezért a lárvát lefényképezését követően szabadon engedtem, felnevelésével nem próbálkoztam. Kulcsszavak: albinizmus, Amphibia, foltos szalamandra, színmutáció.
Bevezetés „Ritka, mint a fehér holló” tartja a népi mondás. A szóhasonlat, JUVENALIS római szatíraíró nevéhez köthető: „corvo rarior albo”. A magyar irodalomban először FALUDI FERENC egyik munkájában találkozhatunk vele a mai alakjában: „oly ritkák, mint a fejér holló és a fekete hattyú”. A mondás értelmezése szerint elképzelhetetlen az így jellemzett dolgok előfordulása, akárcsak a fehér hollóé, vagy éppen a fekete hattyúé. Ugyanakkor érdekes iróniája a sorsnak, hogy világszerte vannak beszámolók fehér hollókról (Corvus corax), még Magyarországon is számon tartottak egy fekete párt, ami minden második évben röptetett egy fehér fiókát. Ezt az esetet leszámítva albínó, illetve egyéb különleges színezettel rendelkező állatokról tett hazai megfigyelések alig ismeretesek. Az olyan, hazánkban kis fajszámmal képviseltetett, éppen ezért kevésbé is kutatott csoportok esetén, mint amilyenek a kétéltűek és a hüllők, még kevesebb adat áll rendelkezésre. Ennek ellenére mégis akadnak magyarországi észlelések, amik a természetben megfigyelt feltűnő színmutációval bíró állatokkal foglalkoznak, hiszen az effajta különlegességek gyorsan a figyelem középpontjába kerülnek.
*
Poszterként bemutatta a szerző a VI. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencia „Molekuláktól a globális felmelegedésig: herpetológia a tudomány és a gyakorlat közötti távolság áthidalásáért” című műhelytalálkozóján a Magyar Természettudományi Múzeumban (Budapest) 2010. február 22-én.
305
VARGA J.
1998-ban a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság területén figyeltek meg fekete színezetű zöld gyíkokat (Lacerta viridis) (KORSÓS & NAGY 2006). 2000 nyarán az erdélyi Szent-Anna-tó környékén bukkantak a fürge gyík (Lacerta agilis) melanisztikus egyedére (KRECSÁK & HARTEL 2001). Pécs környékén néhány évig figyelemmel kísértek egy fekete egyedeket is sűrűn felmutató faligyík-populációt (Podarcis muralis) (TRÓCSÁNYI & KORSÓS 2004). Az albinizmussal ellentétben azonban a melanizmus egyes hazai fajok esetén, mint a vízisikló (Natrix natrix) és a keresztes vipera (Vipera berus), kifejezetten gyakori jelenségnek mondható. 2009ben a Baranya megyei Kölked községben a hazánkban gyakori vízisikló egy albínó példánya keltett riadalmat. A Duna–Dráva Nemzeti Park által kirendelt természetvédelmi őr az eset dokumentálása után szabadon engedte az állatot. Utóbbi esetet leszámítva albínó hüllők vagy kétéltűek megfigyeléséről alig áll rendelkezésre megbízható hazai adat. A nemzetközi irodalom azonban több ilyen esetet is említ. Európában többek között a következő fajok albínó vagy részlegesen albínó egyedeit figyelték már meg: erdei sikló (Zamenis longissimus) Szlovéniában (KROFEL 2004), barna varangy (Bufo bufo) London környékén (PASH et al. 2007), gyepibékalárvák (Rana temporaria) Belgiumban (JEF & HEINCZ 2002), tavi béka (Pelophylax ridibundus) Szlovákiában (MIKULICEK et al. 2001), sárgahasú unka (Bombina variegata) Németországban (MERTENS 1975), pettyes gőte (Lissotriton vulgaris) Hollandiában (DORENBOSCH & LENDERS 2004). Végül, de nem utolsó sorban a foltos szalamandra legkülönfélébb színváltozatairól is szólnak publikációk (FREYTAG 1982, KLEWEN et al.1982, BREGULLA 1987). A jelenség kutatottságának köszönhetően az albinizmus genetikai háttere (mutáció következtében alakul ki, recesszíven öröklődik) már jól ismert (KINNEAR et al. 1985), és az ökológiai vonatkozások is részben már ismertek. Ugyan ritkaságukból kifolyólag a hobbiállattartók körében egy-egy faj albínó vagy egyéb színmutációval bíró példánya jóval értékesebb, mint a vad színezetű egyedek, a természetben ezek a tulajdonságok legtöbb esetben hátrányt jelentenek. Az albínó állatok szelídebbé válnak, a bőr fényérzékenysége fokozódik (KINNEAR et al. 1985), a természetes védőszínezettől megfosztott állatokat a ragadozók is könnyebben kapják el, nehezebben szereznek táplálékot, és a fajtársaik is támadólag léphetnek fel velük szemben (NECAS et al. 1996).
Anyag és módszer A most megtalált állatot a Királyrét mellett elfolyó Nagy-Vasfazék-patakban sikerült megfigyelni összesen két alkalommal. Először 2008. július 2-án a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar alkalmazott zoológus képzésének terepgyakorlata során került kézre, majd 2008. július 12-én további adatok, fényképfelvételek készítése érdekében viszszatértem a helyszínre, és sikerült újra rábukkannom a lárvára. Az állat megfogása egyszerű akváriumi hálóval, a felvételek elkészítése Fuji Finepix S5500 digitális fényképezőgéppel, a lárva testhosszának meghatározása mérőszalaggal történt. Mivel a mozgó állat hosszát nehéz lemérni, és ez az egyed számára is felesleges stresszel jár, olyan felvételeket is készítettem, melyen az állat mellé mérőszalagot vagy pénzérmét helyeztem. Ezek segítségével a méretek utólag is nagy pontossággal meghatározhatók voltak.
306
RÉSZLEGESEN ALBÍNÓ FOLTOSSZALAMANDRA-LÁRVA
Eredmények, értékelés Az egyeden a faj lárváira jellemző morfológiai bélyegek (testhossz, testalkat, lekerekített farokúszó, farokúszó szegélye a medence környékén kezdődik) jól megfigyelhetők, ezek alapján más hazai fajoktól elkülöníthető (1. kép). Elterjedési adatok alapján Királyréten és környékén egyedül a pettyes gőtével (Lissotriton vulgaris) fordul elő szimpatrikusan (PUKY et al. 2005), bár az utóbbi a gyors folyású patakok helyett elsősorban az állóvizeket részesíti előnyben. Továbbá elhanyagolhatónak tartom annak az esélyét is, hogy egzotikus hobbiállatról lenne szó. Tehát az állat minden kétséget kizáróan foltosszalamandra-lárva. A Nagy-Vasfazék-patakban előfordul még a foltos szalamandra vörös foltos változata is. Az élőhelyen (patak, gyertyános–tölgyes erdő) a következő kétéltű- és hüllőfajokat sikerült megfigyelni: gyepi béka (Rana temporaria), vízi sikló (Natrix natrix), kockás sikló (Natrix tessellata), erdei sikló (Zamenis longissimus), lábatlan gyík (Anguis fragilis).
1. kép. A megfigyelt részlegesen albínó foltosszalamandra-lárva (fotó: VARGA J.). Photo 1. The observed partially albinistic Salamandra salamandra larva (photo: VARGA, J.).
A lárváról készült felvételek alapján, illetve mivel a két észlelés ugyanazon a helyen (a patak egy 2×4 m alapterületű, 20–30 cm mély kiöblösödő részében) történt, továbbá mert hasonló színezetű lárvákra a patak néhány 100 méteres szakaszának alapos átvizsgálása során sem akadtam, úgy gondolom, mindkét alkalommal ugyanazt az egyedet sikerült megtalálni. Érdekes módon az állat valamennyi (a fotózás céljára megfogott, majd annak végez-
307
VARGA J.
tével szabadon engedett 39) kortársához képest kisebb termetűnek bizonyult, a második megfigyelés alkalmával 43 mm volt. A teljesen albínó lárvákkal ellentétben az egyed szeme pigmentált, illetve a törzsön, farokúszón is láthatók sötétebb foltok. Tehát az állat részlegesen albínó, feltehetőleg leuko lárva (KLEWEN et al. 1982). Az állat egészségesnek tűnt, a testén sem külső sérülés, sem ektoparaziták nem voltak megfigyelhetők. Ugyan az albínó élőlények életben maradási esélyei a természetben nem túl jók, a szóban forgó lárva túlélését elősegíthette, hogy mérgező bőrváladéka miatt kevés természetes ragadozója van, illetve a táplálékszerzés (vízi gerinctelenek elfogása) során sem jelenthet végzetes hátrányt a fehér szín. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy fehér színe miatt a zsákmányállatok egy része idejében elmenekült, ami miatt lassabban növekedett, és ez okozta a kisebb testméretet. Érdekesnek ígérkezett volna az egyed felnőtt kori színezetének dokumentálása, de mivel a lárvák felnevelése rendkívül nehézkes (FREYTAG 1982), és Magyarországon valamennyi kétéltű és hüllő védett, a képek elkészítése után szabadon engedtem.
Köszönetnyilvánítás. Ezúton szeretném megköszönni Dr. KORSÓS ZOLTÁNnak (Magyar Természettudományi Múzeum) a határozás során nyújtott segítséget, illetve hogy a témával kapcsolatos szakirodalmat a rendelkezésemre bocsátotta, továbbá szeretném megköszönni Dr. HORNUNG ERZSÉBETnek, és Dr. SÓLYMOS PÉTERnek (Szent István Egyetem, Biológiai Intézet) az útmutatásaikat, és a biztatást.
Irodalomjegyzék BREGULLA, D. (1987): Find of an anencephalic and partly albinistic fire salamander larva (Salamandra salamandra LINNAEUS 1758) Caudata: Salamandridae. Salamandra 23(1):65–67. DORENBOSCH, M. & LENDERS, A. J. W. (2004): Albinism and flavism in three larvae of newts. Natuurhistorisch Maandblad 93(5):196–197. FREYTAG, G. E. (1982): An albino spotted salamander (Salamandra salamandra) larva from the Harz mountains west Germany and other white spotted salamanders (Amphibia: Caudata: Salaandridae). Salamandra 18:89–92. JEF, N. & HEINCZ, K. (2002): Rana temporaria (European common frog) albino larvae. Herpetological Review 33(2):131. KINNEAR, P.E., JAY, B. & WITKOP, C. J. (1985): Albinism. Survey of Ophthalmology 30(2): 75–101. KLEWEN, R., PASTORS, J. & WINTER, H. G. (1982): Farbkleid Anomalien beim Feuersalamander (Salamandra salamandra L.) (Amphibia Caudata Salamandridae). Salamandra 18: 93–105. KORSÓS, Z. & NAGY, Z.T. (2006): Kurzbericht über ein vollständig melanotisches Exemplar der Smaagdeidechse, Lacerta viridis (Laurenti, 1768), in Ungarn. Die Eidechse 17: 42–46. KRECSÁK L. & HARTEL T. (2001): Fekete színű fürge gyík. Terrárium Magazin 3: 12–13. KROFEL, M. (2004): First record of albino Aesculapian Snake (Elaphe longissima) in Slovenia. Natura Sloveniae 6(2): 53–56. MERTENS, R. (1975): A partially albino yellow-bellied toad Bombina variegata variegata. Salamandra 11(2):107–108. MIKULICEK, P., KAUTMAN, J. & ZAVADIL, V. (2001): Rana ridibunda albinos from eastern Slovakia living syntopically with other central European waterfrog taxa. Zbornik Slovenského Národného Muzea Prirodne Vedy 47: 90–94.
308
RÉSZLEGESEN ALBÍNÓ FOLTOSSZALAMANDRA-LÁRVA
NECAS, P., MODRY, D. & BUBLIK, T. (1996): Aggressive behaviour of males of the smooth newt (Triturus vulgaris) towards an albinotic counterpart. Salamandra 32(2): 123–125. PASH, S., SPOONER, J. & SUMPTER, J. P. (2007): Albino common toads Bufo bufo. Herpetological Bulletin 100: 8–12. PUKY M., SCHÁD P. & SZÖVÉNYI G. (2005): Magyarország herpetológiai atlasza. Varangy Akciócsoport Egyesület, Budapest, 223 pp. TRÓCSÁNYI, B. & KORSÓS, Z. (2004): Recurring melanism in a population of the common wall lizard: numbers and phenotypes. Salamandra 40(1): 81–90.
A partially albinistic fire salamander larva (Salamandra salamandra) in Hungary JÁNOS VARGA Szigony utca 43., H–1083 Budapest, Hungary E–mail:
[email protected] ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK (2010) 95(2): 305–309.
Abstract. In the summer of 2008 I observed a partially albinistic Salamandra salamandra larva at two occasions (2nd and 12th of July) in the Nagy Vasfazék kreek near Királyrét, in the Hungarian Börzsöny hills (northcentral part of Hungary). Although albinistic larvae of this species have occasionally observed in Europe (e.g. Austria, Germany), and – according to the literature – such specimens can be found in all larger populations, to the present knowledge, this observation is the first in Hungary. The taxonomic identity of the observed specimen could be easily identified on the ground of its morphological traits (body length, round tail tip, tail crest starts at the pelvic region. Most of the body was whitish, the gills were reddish, but the eyes were pigmented, and the back and the tail were partly spotted with dark pigments. Therefore the larva may be considered as partially albinistic, i.e. leuko larva. It looked healthy, neither injuries nor ectoparasites could be observed on its body. At the second visit, it was photographed, and some measurements were taken. According to the photographs and on the ground that the two observations were made on the same spot, and other similarly coloured larvae were not observed during a thorough survey of the subsequent 100 meters section of the creek, I concluded that the same individual was found at both occasions. It would have been interesting to document the coloration of the specimen at its adult stage, however, since all species of the Hungarian herpetofauna are protected, the larva has been released after taking records. Keywords: albinism, Amphibia, colour mutation, Hungary, Salamandra salamandra.
309
