Restaurálási dokumentáció
Csók István felépítményes írókomód Felületi rekonstrukció
II. ütem 2014. július-augusztus
Max-Design Exhibition Kft. Balázs József fa-bútor restaurátorművész
Műtárgyleírás Megnevezés:
Felépítményes írókomód
Őrzési hely:
Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, iparművészeti gyűjtemény
Méretei:
Anyagai:
Egyben:
251,5 cm magas × 111 cm széles × 60,5 cm mély
Felépítmény:
147 cm magas × 103 cm széles × 21 cm mély
Írókomód:
104,5 cm magas × 111 cm széles × 60,5 cm mély
Felépítmény:
fenyő alapszerkezet, dió, kőris, juhar, paliszander nyár marketéria, elefántcsont berakásokkal,1 helyenként festve
Írókomód:
fenyő alapszerkezet, dió, kőris, juhar, paliszander, nyár marketéria, csont berakásokkal, helyenként festve
1. kép. A felépítményes írókomód, konzerválás előtt
1
A csont berakásoknál helyenként kittel kitöltött részek is találhatók, de nem megállapított, hogy ez eredetileg is így lett-e készítve, vagy csak későbbi pótlás.
A tárgy két külön darabból épül össze: egy 3 fiókos írókomódból, és egy erre helyezett felépítményből („tabernákulum”). Az írókomód maga is felépítményes szerkezetű, a három fiók felett található a lehajtható lappal elzárt író rész. A lehajtható lap kinyitva adja az írólap nagyjából felét, mely mögött középen egy íves ajtóval bezárt irattartó található melyet két oldalt két-két fiók keretez. A lehajtható lap mögötti vízszintes felület közepe az irattartó rész alá becsúsztatható, ami alatt rejtekhely található, melynek két oldalán egy-egy rejtett fiók található. Az írókomód alapszerkezete egyszerű kávaszerkezet. A fiókos rész felett az oldalai szűkülni kezdenek, hogy megadják a lenyíló lap síkját. Felül feltehetően egyszerű fecskefarkú csapolással, alul pedig átmenő vésett csapolással készítették. A hátlapot kivéve marketéria borítja a komód teljes külső felületét, és az író rész lenyitott írólappal látható felületeit. A lenyíló lap külső felületén a marketériát emberalakot ábrázoló gravírozott elefántcsont berakások hangsúlyozzák.
2. kép. Az írókomód szerkezete, fiókok nélkül
A fiókok előlapjait a marketérián kívül festett motívumok díszítik. A három fiók egyszerű csonka kereteken csúszik, frontfelülete négyszer megtört egyenes síkokból áll, ami a két oldalán kb. 5,5 – 5,5cm-t kiáll a síkból.
3–4. kép. Az írókomód két oldala (jobb hátsó láb pótolt)
A felépítmény szerkezete úgyszintén két részből tevődik össze: a 4db kis méretű lábra állított kávaszerkezet alul 3db egymás mellett lévő fiókos részre, míg felül egy felül íves kialakítású jobbos ajtóval ellátott „tabernákulum” részre2 van felosztva. A fiókos rész térgörbe kialakítású, a fiókok rázáródóak. A „tabernákulum” rész ajtaja úgyszintén rázáródó kialakítású, azaz az ajtót alkotó betétes szerkezetű keretre ragasztott svartni bordűr kétoldalt és felül túllóg. A felépítmény oromzata íves, faragott profilléccel keretelt. A hátlapot kivéve a teljes látható felület különböző fafajokból összevágott marketériával borított. Az alsó részen ezt egészíti ki helyenként világos kittes kitöltés,3 míg felül az oromzaton fehérre festett alakok és díszítőmotívumokat találunk. Az ajtón mindezek mellett még csontberakás is hangsúlyozza a központi jelenetet.
5. kép. A felépítmény, konzerválás előtti állapot
6. kép. A felépítmény oromzata: festett és kittelt inkrusztáció a marketériában
2
A jelenlegi állapotban 3 polctartó van beépítve a „tabernákulum” részbe, de nem eldönthető hogy ez eredeti-e vagy sem. 3 Csontberakást utánzó.
A RESTAURÁLÁS MENETE A Csók István felépítményes írókomód korábban szerkezeti megerősítésen és konzerváláson esett át, így a restaurálás során a kiállíthatóság és esztétikum helyreállítása volt a cél. Ez okból a hiányzó díszítőelemek pótlása, a használatból-, tárolásból-, és a „korából” adódó sérülések javítása, valamint a felület eredetihez legjobban hasonlító megjelenésének a visszaállítása volt a tulajdonképpeni feladat.
A marketéria hiányzó részeinek a pótlása A legnagyobb kiterjedésű kiegészítést a komód fiókjainak a front felületén kellett végezni. A hiányzó részek pótlása az eredetivel megegyező, vagy ahhoz nagyon hasonló makroszkópikus tulajdonságú fával (dió, kőris, jávor), az eredeti technikával megegyezően történt. Az egyedüli kivételt a bordűrt adó paliszander diófával való pótlása jelentette, melyre azért került sor, mert a tárgyon fellelhető számos korábbi javítás diófát alkalmazott, és ennek megfelelő megválasztása esetén kiváló esztétikai végeredmény érhető el. A hiányzó részeket törésfelületekhez illeszkedőre alakítva csontenyvvel rögzítettük a helyükre. A nagyon kis méretű hiányokat megfelelő színű vizes bázisú fakittel töltöttük fel. Esetenként a marketéria alatti alapfa hiányait Artiwood (töltött epoxi gyanta)-val egészítettük ki, amire került a későbbi intarzia.
7. kép. A legnagyobb „egybefüggő” kiegészítés: az eredetivel megegyező anyagból (juhar), formáját tekintve egy másik fiókról vett analógia alapján, fűrésszel vágott marketéria a korábbi javítás helyén
8. kép. A fiók frontjainak a kiegészítései
9. kép. Az eredetivel megegyező (kőris), vagy attól eltérő (dió) anyagból, fűrésszel, vagy késsel vágott marketéria
A felépítmény esetében a marketéria hiányzó darabjai az előbb említett módszerrel megegyezően kerültek pótlásra. A lábvégeken keletkezett hiányok pótlását tömörfával (dió) végeztük. A helyenként a világos kittek anyagában fellelhető hiányokat enyves kréta-alappal pótltuk.
10. kép. Kiegészített lábvégek
11. kép. Az enyves krétával feltöltött kitt-hiányok
A marketéria hiányzó csont részeinek a pótlása A hiányzó részek pótlásához meg sem kíséreltük az eredetit jelentő elefántcsont beszerzését. E helyett a már korábbi pótlásokhoz használt marha csontot alkalmaztuk.
12. kép. Hiányzó alkar, alkar-részlet és fej marha csontból készült pótlásai (jobb oldalon az említett korábbi pótlás, ugyancsak marha csontból)
Felületi rekonstrukció A marketéria a fénynek jobban kitett helyeken jelentősen megfakult, színei helyenként el is tűntek. Ennek a visszaállítása jelen tudomásom szerint sajnos nem lehetséges, ezért nem végeztünk semmilyen kísérletet ilyen irányban.
13. kép. A lenyíló lap „eredeti” színe az eltávolított kulcscím alatt
14. kép. Különbség a marketéria megmaradt színei között (a fénytől elzárt terület alul)
A felületi bevonóanyag regenerálására és/vagy a lakk egységesítésére tett kísérletek közül a paraffinolajos beeresztés utáni átlabdázás mellett döntöttem. Ennek oka, hogy a felületet valamikor már átlakkozták (ezek a különböző rétegek váltak szét helyenként), és a próbák során ez a megoldás sikerült a leginkább esztétikusnak. Az átlabdázást pedig megengedhetőnek ítéltem, mert egy korábbi javításon lehetett elvégezni.
15. kép. A komód teteje átlabdázás előtt
16. kép. A komód teteje átlabdázás után
15. kép. A tabernákulum ajtaja: a csontberakások élein szembetűnő, hogy le lettek lakkozva
16. kép. A tabernákulum ajtaja restaurálás után: a csontberakások tisztítva, alkoholos páccal színezett sellakkal retusálva az elefántcsont színéhez illeszkedőre
17. kép. A restaurált Csók István bútor
18. kép. Restaurált csontberakás
ÖSSZEFOGLALÁS, VÉGKÖVETKEZTETÉSEK A felépítményes írókomódon elvégzett beavatkozások indokoltak voltak. A saját- és az általa hordozott információk fennmaradása érdekében szükséges volt a tárgy konzerválása és a szerkezetének a helyreállítása, megerősítése. A munka során a tárgy esztétikai megjelenése elfogadható szintre emelkedett. Jelen állapotában biztonságosan tárolható, szállítható, kutatható, valamint kiállítható. A beavatkozások közben szerzett tapasztalatok alapján felmerült kérdés a következő: Nem lehet megállapítani, hogy a felépítmény és az írókomód mikortól alkot egy egészet, illetve egybe tartoznak-e. A díszítés formavilága és a díszítési technikák egyeznek. Szalagmotívumai mintára egyeznek, sőt a rendszertelenül váltakozó nyár és kőris alapfurnér mindkettőnél megtalálható. Viszont maga a tárgyak formavilága nem illeszkedik ilyen mértékben. A felépítmény térgörbe, profilléceinek profiljai bonyolultak, míg a komód egyenes síkokkal tördelt, és profillécei egyszerűek.4 Anyagaikban egy különbség van, a tabernákulum ajtaján feltehetőleg nyárfa borítás az alap,5 de ez nem jelenik meg sehol másutt. Valamint a komódon nincsen nyoma a felépítmény lábainak (nincsenek kopásnyomok; analógiák többnyire úgy készültek, hogy ez a rész nem is borított intarziával), és nem is úgy „öregedett” (ha rajta lett volna sokáig a felépítmény, akkor az intarzia fakulásain látszódnia kellene). De a hasonlóságok miatt a két tárgy mindenképpen kapcsolódik egymáshoz. Esetleg az egyik a másik mintájára épült (vagy épült át), de hogy melyik volt előbb, arra a jelen munka nem volt alkalmas.6
Budapest, 2014. augusztus
4
Balázs József
A profillécek későbbi pótlások is lehetnek. Makroszkópikus jellegzetességei alapján nyárfának tűnik. 6 Ha az igényesebben kivitelezett felépítmény az első, akkor miért nem rakták rá a komódra és használták együtt azután? 5
