REND-TARTOMANYI KÖZLÖNY

V. évfolyam.

Kézirat gyanánt.

REND-TARTOMANYI KÖZLÖNY a kap . sz. Jánosról n evezeti Ferencrendi tartom ány

HIVATALOS KÖZLÖNYE 1916. Szeptember A FÖTISZTELENDÖP. PROVINCIALIS

m e g b íz á s á b ó l

SZERKESZTI:

P. PESTI EMMÁNUEL gyöngyösi húzfőnök, theologiai tanár.

K ia d ó tu la jd o n o s: A Kap. Sz. Jánosról Név. Ferencrendi Tartomány Főnöksége Gyöngyösön.

Szent Ferenc rendje Bulgáriában.

(Folytatás.) Egész Bulgária visszhangzott a menelíülők kétségbeesett jajiaitól és az üldözők vérszom­ jas orditásaitól. Kisebb csoportokba verődve igyekeztek az életben maradottak M agyaror­ szág és Roimánia határai felé, de a nagy rette­ gésben és izgatottságban m,egtörtént velük, hogy estére kelve egy kinos napnak ezernyi aggódással telt hanyat-homlok való rohanása után a hegyek és erdők közt eltévedve ugyan­ ott találták magukat ,ahonnan reggel elindul­ tak. Hosszas és rettegéssel teljes bolyongás után egy csekély töredék szerencsésen meg­ érkezett Magyarországba és Romániába, ahol az első menekülés óta élő honfitársaik részvétteljes fogadtatásában sajgó sebeikre g yó g yirt találtak. A sokat zaklatot uj provincia, mely annyi kínlódás és oly sok utánjárás folytán lehetett azzá, arai lett, most egy napnak rövid 24 órája alatt névleg ugyan nem, de tényleg annál szá­ nalmasabb módon ment tönkre azáltal, hogy tagiainak majdnem négyötöd részét elvesztette. A megmaradtak, hogy legalább provinciájuk nevét fentartsák, választottak ugyan a megölt provinciális helyébe uj főnököt, de az .negfelelőbben viselhette volna a bánsági vagy romá­ niai tartományfőnökének cimét, m int a bulgár provinciáét, amennyiben Bulgáriában egyetlen zárda nem maradt meg, mind lerombolták, fölgyujtották a törökök, lakóit pedig megölték vagy rabságra vitték. Az uj provinciális Danesin Péter egy évre megválasztatása után elődjé­ nek sorsára jutott. Tergovitsben, ahova sze­ rencsétlen honfitársainak vigasztalására és megerősítésére ment, Thökölynek zászlója alatt a törökökkel együtt harcoló katonák meg­ ölték; a régi kézirat szerint: ab husszáris Calviniotis occisus est.

A provinciális választásig még hátralevő két évre vikáriusnak megválasztották P. Chyprováci M árkot, aki alatt annyira elcsendesült a vihar Bulgária fölött, hogy megkezdhették pátereink az elvesztett zárdák visszaszerzését, amely a következő tartom ányfőnökök alatt is folytatódott, de azt a számát a zárdának és ta­ goknak Bulgária területén többé soha el nem érték. Bár ezentúl is m int bulgár provincia szerepel, de egy-két kolostort leszámítva, zár­ dái Bánságban, Erdélyben és Romániában vo l­ tak. Am int az első kiűzetés után, úgy most is am ily rokonszenves és résztvevő fogadtatás­ ban részesültek a m agyarok részéről, ép oly rideg, ellenszenves bánásmódban részesültek Romániában az odaszorult hivők és a velük tartó szerzetesek. Az eretnek nép, de főképen papjaik nem jó szemmel nézték a szerintük hittagadó népnek odaözönlését, azért a lené­ zésnek, megvetésnek és a fensőbb hatalomnak számtalan keserűségét zúdították reája, mintha nem; lett volna amúgy is tele a szenvedések kelyhe. A legfőbb veszedelem és legnagyobb gyötrelem azonban Antym us román érsek ré” széről érte őket, aki azon meggyőződéstől ve­ zettetve, hogy a szivében, lelkében m egtört bolgárokat nem lesz nehéz a szakadárságba visszavinni, teljes hatalmával és minden ren­ delkezésére álló eszközzel fogott a dologhoz. Első sorban a katholikus vallás fentartó oszlo­ pait, a szerzeteseket igyekezett fényes Ígére­ tekkel eltántoritani és midőn ezzel semmire se jutott — mintha csak a pogány rómaiak tanít­ ványa lett volna — a kegyetlenkedéshez és erőszakoskodáshoz látott. Ü gyanily körmön­ font ravaszsággal környékezte a híveket is, ahol ugyanazon sikertelenség lett osztályrésze.

58 ami annyira feldüiiösitette, hogy a legvégsőbb eszlíöznek igénybe vételére határozta el ma­ gát: vagy elfogadják az eretnekséget, vagy csúfosan el kell hagyniok Romániát. „M inaba­ tur catholicos omnes in exilium mittere. Religio SOS vero nostrae provinciae infUctis cuilibet eorum trecentorum baculorum ictibus, abscis­ sis naso et auribus, rasaque barba, afflictis in­ super petulantis plebis infimae ludibriis publice e Principatu Valachiae per jnfamium ministrum manum exturbari curare.“ A lambor szerzetesek az előző kegyetlen­ kedésekből sejthették, hogy e fenyegetések nemcsak puszta ijesztgetés jellegével birnak, hanem a legkomolyabb szándékot és legmaka­ csabb elhatározást hirdetik, rémüUen menekül­ tek az erdők sűrűjébe, nem annyira a megszé­ gyenítéstől félve, mint inkább a veszélybe ke­ rült, féltékenyen őrzött nép közeléből való^ eU hurcoltatástól rettegve. Jól tudták, hogy pász' tor nélkül szétzüllik a nyáj. Az erdők rejtekeiből éjnek idején, m ikor az üldözők figyelm ét legkönnyebben elkerülhették, fölkeresték az őrizetükre rendelt nyájat, buzdították, erősit8'ették és a szentségek kiszolgálásával gyámoli tolták. Közben Antym — vagy latinosan Theodóz — érsek értesült a szerzetesek megmene­ küléséről. boszujával lakóhelyüknek, templo­ maiknak fordult; barbár módon íeldulatta,^ki­ raboltatta azokat a katholikusok szemeláttára. Besugásokból és a nép erős ellenállásából meg­ tudta azt is, hogy éjszakánkint előjönnek búvó­ helyeikről a minden áldozatra kész atyák és kitartásra lelkesítik az agyongyötört bulgár kathclikusokat, szigorú rendeletet bocsájtott ki, melynél fogva mindenkit, aki lakásába be­ fogadja sz. Ferenc fiait, a legszigorúbb bünte­ tés fogja érni. A hontalanságba és az anyagiak­ ban való szükölködéshez ezzel a legkínosabb le lki eyötrődés járult, ami a helyzetet teljes­ séggel tarthatatlanná tette. A hitét mindennél többre becsülő nép tanácskozást tartott a vele közös sorsban élő atyákkal s miután belátták, hogy se Bulgáriába vissza nem mehetnek a tö­ rökök m iatt, se Magyarországba nem mene­ külhetnek a törökök szövetségében levő Thökö lyi-p á rti protestánsok m iatt, kik A lvincröl már el is űzték a szerzeteseket, azért abban állapodtak meg. hogy amennyi pénz csati telik szegénységükből, mind összeadják és az érse­ ket a7zal próbálják más eljárásra birni. Ez a tervük szerencsésen sikerült is, minek következt'M-en nyugodtan élhettek továbbra is és magánházakban istentiszteletet is tarthattak. Ilyen körülmények m iatt éppenséggel nem lehet csodálkoznunk azon, hogy Pejacsevich M árk provincialis és egész definitoriuma 1702. aug. 6.-án abban állapodtak meg, hogy anyaprovinciájukhoz, a Bcszna provinciához visszacsatoltatásukat kérik. _ Ez azonban egyelőre annyi nehézségbe ütközött, hogy a legjobb akarat m ellett sem juthatott dűlőre,

közben pedig VI. K ároly 1716— 1717-ben a Bánságot és Alsó-Romániát elhódította a törö­ köktől, minek következtében a haldokló pro­ vincia uj életre kelt ugyannyira, hogy a 15 év óía ,sziHi£íelí)_nDvíciátot ismét meg le h e te tté iig tani. Az 1718.-iki pozsárevári béke áldásos kö­ vetkezményeként létrejött békés, nyugalmas időt kihasználva a teljes és tökéletes reorgani­ zálás keresztülvitelére Dévára kapitulumo-t hivtak egybe, ahol M arinovics Balázs bulgár származású atvát választották provinciálissá, kii telve buzgalommal sokat hányatott tartom á­ nyát a legrövidebb fejlődés ú tjára terelte, amiben utódai is vetélkedő odaadással kö ve t­ ték. E jóakaratu és tapintatos fáradozást meg is áldotta a jó Isten azáltal, hogy a tagok szá­ mának rohamos szaporodásával a szerzetesi élet legtöbbször sajnálatosan bekövetkezni szokott ellaposodása nemcsak hogy nem mu­ tatkozott, hanem ellenkezoleg a fegyelem, szi­ gorítása és a magasztos hivatás öntudatának mélyítése úgy a köz-, mint az egyedi életben a legvigasztalóbb módon nyilvánult. Ezt a csendes haladást eleinte ritkábban, később mint sürüebben háborgatták a szomszé­ dos török határról átkaroló rabló hordák, me­ lyek több zárdát kifosztottak és néhány test­ vért elhurcoltak azon reményben, hogy k iv á l­ tásukért tetemes ö'sszegeket kapnak. A rend amennyiben a testvéreket feltalálta, hozzájá­ ru lt kiváltásukhoz, de bizony megtörtént az is, hofgy hamarosan vagy nem találta fel őket vagy hiányzott a kiváltáshoz szükséges pénz, aminek következtében néhány testvérnek n yo­ ma veszett. K ik közül azonban, valam int 1736. év után fogságba kerültek közül egy párat a trinitáriusok áldozatkészsége visszaváltott. Van emlités olyan testvérről is, k it a Fekete­ tenger északkeleti partjáról hoztak vissza ^ jó trinitárius atyák. . A török martalócok átrándulásai annyi kárt okozotak a határ mentén, hogv a bécsi udvar is megsokalta és követelte a aortától a bajok rögtöni és hatásos orvoslását. A perzsa háborúban elfoglalt porta azonban a legjobb jóakarása mellett sem tehetett eleget a felszó­ lításnak, azért VI. K ároly némxt-római* csá­ szár, aki egybeii III. K ároly néven magyar ki­ rá ly is volt. a saját kezébe vette a rendcsiná­ lást. Három híres tábornokát, névleg Novák, Rukavína (a szabadkai Rukavinák nagynevű őse!) és W aldstatten tábornokot kűld'te elle)nük, kik hamarosan vteszaüzték őket a határ­ ról és utánuk áthatolva rablófészkeiket szét­ rombolták. A bajok e gyökeres szanálása után tovább haladtak volna, a bulgár provincia tag­ jai fejlődés izzadsággal és vérrel áztatott utain, ha esiv hatalmas kerékkötőjük nem akad az 1736— 39-iki háborúban. Az Azovi-szi>getekre éhes Oroszország, látva a törökök Perzsiával való nagy és véres háborúját, megüzente ő is a háborút a fényes portának. III. K ároly ekkor

59 mint az oroszQk szövetségese szerepelt és igy bár hosszas hiiza-vona után. hadra kelt az cttcmán birodalom ellen. Rendkívül erős had­ sereget toborzott, de az ügyetlen vezetés és a vezérek féltékenvkedése következtében vere­ séget szenvedett és mindazon előnyt, melyet a pozsarevác? békében szerzett, elvesztette. Ez a szegény bulgár tartom ányra is súlyos csapásként nehezedett. Belgrád, Orsóvá AdaKalehval együtt a törökök kezébe került. Szomszédságukba került az ősi ellenség, vele beköszöntött hozzájuk a folytonos aggódás és rettegés, amit az 1734-ben újólag k itö rt Rákóczi-forradalom és a magyarországi szerbek lá­ zadásának hullámai csak növeltek. Zárdáik közül csak a dévai, alvincl* és a károlvvárosi maradt épen, az orsovai, a karánsebesi, vala­ mint az összes román zárdák áldozatul estek a háború pusztitó fergetegének. Pár évi sikeres működés után oda jutott a szegény provincia, hogy t)z kolostorból mindössze három maradt használható állapotban, mig a többi felgyújtva, kirabolva, tagjai részben legyilkolva, részben szétkergetve. Emberileg szólva, semmi csodálkozásra m.éltó nem lett volna, ha ennyi sikertelenség, ennyi megpróbáltatás után reménytvesztve feladták volna a küzdelmet és visszavonultak volna valamelyik csendesebb provincia határai közé élvezni a jól megérdemeli nyugalmat és békét. De ők hallani sem akartak a véres, mindegyre eredménytelen misszió megszünte­ t é s é r ő l . jól tudván, hogy Isten előtt nem a munka sikerének n_agyságától függ az érdemek foka, hanem a szeretet és áldozatosság mérté­ kétől. Bár sajgott szivükben a fájdajom, elbo­ rította lelkűk egét a gyász, de a sötét felhőkön felragyogott a mennvei szivárvány bátorító, biztató sugara, mire letéve a sopánkodó embe­ rek erőtlen érzékenykedéséről, neki láttak újó­ lag a romok tatarozásához, nem kiméivé sem időt, sem fáradságot. Lassan ugyan, de annál: biztosabban haladtak a munkálatok, melyek különösen Romániában ezernyi akadályba üt­ köztek úgy a törökök, mint a görg-keleti szekta részéről. A z , önfeláldozó szeretet nem^ ismer lehetetlent ott, ahol Isten akaratát látja a mun­ kára ösztönző indító okok között. íg y azután el is érték azt, hogy amit rombadöntött a fo r­ rongó szenvedély és elvakult vadság, azt fel­ építette a körültekintő megfontoltság és áldoza­ tos szeretet. Ez a gáncsoskodó nehézségekkel küzdő, de önfeláldozással mindent legyőző kor tarto tt 1739— 1780-ig, egészen II. József koráig, mely idő alatt még szaporodott is zárdáik szá­ ma, amennyiben a vig le g elvesztett orsovai residentlía helyett Vingán és Kőjösbányán kap­ tak konventet a jó testvérek. Szerzetesi életűk is szépen haladt a tökéletesbűlés utján; ezt ezen egész idő alatt egyet­ len sajnálatos eset zavarta meg, mely a nagy számban levő bolgárok és más nemzetiségű ía gok versengése folytán 1751-ben kezdődött és

1755-ben véget ért. Mindenik rész a maga kebeléből_ óhajtotta a tartományfőnököt választiini. 1/51-ben a szabályoknak pontos betartása mellett megválasztották Sym ko Ambrust, kii­ ve! egy bizonyos töredék nem elégedett meg, hanem ad.dig fondorkodott, mig Rómából uj vizitátort eszközölt ki, kinek elnöklete alatt a többség tiltakozása ellenére 1753-ban uj főnö­ köt választottak Andri'csin Simon személyé­ ben. E^en törvényellenes választást nem fogad­ hatta el érvényesnek az egész tartomány, ha­ nem tijból Rómához fordulva végleges döntést kért. A rendiőnök intézkedésére Szentgyörgyi Rajmund mariánus provinciális yette kezébe az ügyet. Bejárta az egész provinciát, megfontolt niindent és végeredményüj kih:*rdette, hogy az Andricsint megválasztó kapitulum törvény- és Jog ellenes^ m iért is azt érvénytelennek jelent! ki. az azon történt választásokat pedig sem­ miseknek. Egyben Symkót definitoriumáva! együtt 1755-ben visszahelyezte hivatalába, m i­ vel azonban megválasztásijk után a három év elteleti, uj káptalant hivott egybe Karánsebesre. ahol a békét és nyugalmat a szenvedélyek lecsendesitésével visszaállitctta és közmegegye­ zéssel Lenich Bonaventurát választották provinciál'Assá. Ezzel e kinos ügy is végleges elin­ tézést nyert, s további békés fejlődést immár semmi sem háborgatta. A hitterjesztés ügye ezen korban a test­ vérek minden buzgalma dacára szűk korlátok közt mozoghatott, m ivelhogy hazájukban a törökök fanatizmusa m iatt a legcsekélyebb eredményt sem érték el, meg ha tudtak volna !s valamit felmutatni, azt hamarosan megsemmi­ sítette volna az a folytonos, soha nem szüne­ telő f_orrongás, lázongás, mely a töröknek ezen időben beállott gyengülése következtében egy örckcís csatatérré változtatta a Balkánt., ahol az elnyomott népek hazaszeretete és az elnyo­ mók még meglevő ereje mérkőzött szüntelenül. A kárm elyik fél győzött, az eredmény mindig egy lett: tűzzel-vassal való pusztítás, rablás és gyilkolás. Ezen veszélyek mellett is találkoz­ tak azonban Krisztusért halni kés.z hithirdetők, de ezeknek lángoló buzgajma sem volt képes említésre méltó sikert felmutatni. Azt azonban mindegyik elérte, hogy a már százak és ezrek vérével öntözött, de mép" mindig termék^’ f^-n talajt vérével áztatta, avagy legjobb esetben szabadságának elvesztését békés türelemmel, alázatos megnyugvással viselve, a jó példa ere­ jével egy.pár göröngyöt szétmorzsolt. m iáltal a ta la jt a következő munkások számára egyen­ gette. A többi testvérek ezt látva a keresztény okosság erénye azt súgta nekik, hogy időrőlidőre megismételt kjsérletező munkálatokon kívül mást ne tegyenek, hanem várják be azt az időt, melyben a Mindenható bölcs intézke­ dése folytán a siker örvendetes reményében, teljes erővel láthatnak szeretett hazájuk lélek­ ölő sötétségből való kiszabadításához. Némi envhületükre szolgált az, hogy velük együtt

60 idegenbe szakadt honfitársaikat gondozhatták és segíthették a léiekmentés nagy munkáiáoan. Ilyen volt helyzetük a jó testvéreknek úgy Romániában, mint Magyarországon és pedig nemcsak ezen korban, hanem a rákövetkező­ ben is egészen a provinciát megszüntető egye­ süléséig. Egy-két megtérés történt évről-évre minden zárdában, de tömeges sehol sincs em­ lítve. A fejlődés lassú, de folytonos menetét II. József zavarta különleges rendelete?vel, melyek közül az 1781. évben hozott a külföldön levő testvéreJíkel minden kormányzati é rin t­ kezést eltiltó decretum e tartományban legin­ kább éreztette kellemetlen hatását. Zárdái kö­ zül ugyanis öt u. m. a kampolongai, tergovisti, ribnicai, crajovaí és bradicsai román földön volt, Így tehát külföldön és a rendelet értelmé­ ben a magyarországi részen tartózkodó i : t o vinciális ezen zárdákkal nem tarthatta fenn a hivatalos érintkezést. Ennek htása pedig két­ ségkívül ezen kolostorok elvesztése lett volna, ami tekintve a romániai katholikusok szo­ morú helyzetét, az ott lévő bulgár katholiku­ sok veszte ?s lett volna. Ez már a politikai ha­ talmat is érintette, mivelhogy a Ijécsi udvar tartotta kezében a protektorátust, minek révén remélhette, hogy egy kedvező pillanatban ko­ ronájához kapcsolhatja az oláh fejedelemsé­ get is. Vinkler Simon provinciális ily értelmű kérvényt terjesztett fel Bécsbe. m ire aztán négy hónap mulya visszaérkezett a császári irat. mely tekintettel a feIhozot_t okokra, fel­ függeszti a nevezett tartom ányra az érintke­ zést elíi'ltó rendeletet, erősen hangsúlyozva, hogy Romára nem, hanem csak Romániára vonatkozólag. A rendelet, melyet gróf Teleky K á roly és báró Jósika Antal ir t alá a kö­ vetkezőleg szól; Sacratissima sua majestas elementer resolvere dignata est, Franciscanos Provinciae Bulgáriáé in praehabito cum domibus sui OrdAiis in W ala­ chia et Moldavia existentibus nexu, religiosasque suas aedes sub Provincialibus ea ratione qua hucusque, relinquendos esse. — Rómával az érintkezési* tilalom év úgy, mint a többi pro­ vinciákban, itt is érvényben maradt. Ez a rendfőnökségtől való elszakitás legelső sorban a provinciálist választó kapitulum egybehivására kiküldeni szokott vizitátor elmaradásában érez­ tette kellemetlen hatását. A szabályok értel­ mében az ilyen kapitulumot csak a rendfőnök hívhatja össze, vagy azon esetben, ha ő maga ezt nem teheti, akkor kinevez valakit, aki őt ezen tisztségben helyettesíti, ki egyszersmind elnököl is a provinciálist választó ülésen. Ró­ mából, ahol a rendfőnökök már ekkor székel­ tek, ily kinevezés nem jöhetett. Hosszas ta­ nácskozás után abban állapodtak meg a vezető állásban levő testvérek, hogy a kapitulum előtti évben maga a provinciális tanácsosaival együt­ tesen nevezi k) és kéri fel azon testvért, ki a vizitátor szerepét a megszokott módon betölti. Ez az uzüs volt érvényben mindaddig, mig az

eltiltó rendelet lassankint odamódosult, hogy maga a korm ány nevezte ki még a vizi'iátort is, eleinte az esztergomi érsek felterjesztésére, ISOO-tól kezdődőleg pedig az erdélyi püspök ajánlatára. Idők folyamán a kormány e jogát átruházta egészen az erdélyi püspökre, ki-a rend ősi szokásaitól eltekintve, nem egyszer a rend kötelékein kivül állókat is nevezett ki ezen tisztségre, ami könnyen érthető okokból éppenséggel nem szolgált a szerzetesi fegyelem erősitésére. II. József illetéktelen beavatkozása az egyházi és szerzetesi ükyekbé más szempon­ tokból is siettette a zárda) élet alábbhanyatlását. Egész tanulmányt igénylő rendelkezések közül Íme egynéhány, mely leginkább ellenkezik az igazi szerzetesi disciplinával. Megszünteti a zárdái stúdiumokat, a klerikusokat a budapest központi szemináriumba rendel'!, ahol febronianizmusnak hódoló professzorok II. Jó­ zsef szellemében Íródott könyveket magyaráz­ nak. A növendékeket, nehogy az imádság kiszo­ rítsa őket a tanulási időből, egyszerűen fel­ menti a kórusi zsolozsmavégzés kötelezettsége alól. Ugyancsak felmentést ad a szerzetesi ru­ házat viselése alul is, azon ürügy alatt, hogy ne legyen a különféle szerzetesek és világi kle ri­ kusok ruhája oly sokféle változatú és formájú. Ez az óhajtott egyöntetűség eredményezte az­ után azt, hogy klerikusaink más növendékek­ hez hasonlóan csizmáikra még sarkantyút is verettek. A m it a provinciálisok persze nem hagyhattak szó nélkül. Ilyen szellemben felnőtt fiatalság később, ha egy másik császár) rende­ let következtében valamely plébániai vezeté­ sére kikerült a zárdából, az bizony kevés szer­ zetesi erényt tanúsított a hitélet emelése érde­ kében. Dicséretére szolgál ezen provincia tag­ jainak az, ami ugyan más tartományokban is megvotl, hogy az egyetemekről kikerült páterokat nem bocsátotta azonnal a tevékenység terére, hanem a császártól kieszközölt különle­ ges privilegium alapján pár évig studíumra fog­ ták az egyes zárdákban, hogy, m int a császár­ nak Írták, a szerzetesi' élet speciális követelmé­ nyeit elsaját>thassák. E speciális követelmé­ nyek alatt ők az egyházias és kom oly szerze­ tesi lelkület kialakulását értették a jozefinizmus rovására. Ez a rendelkezés azért volt nagyon fontos, mert egy intimatum a szerzetesi elüljáróságnak még a plébániára kl'küldendő páter meghatározását sem hagyta meg, hanem egé­ szen a püspökre bizta, k it óhajt a zárdából k i­ vinni. Ugyan a püspökök megszokták kérdezni az elüljárót, hogy k it tart megfelelőnek az adminisztrác'.'óra, de ha nekik nem tetszőt aján­ lottak, az elöljárók ellenére is kirendelhettek bárkit. Megvolt a lehetősége annak, ami meg is történt pár esetben, hogy az egyetemről kike­ rü lt fiatal páter alig pár hétig tartó zárdái élet után plébániára küldetett. A stádiumot megen­ gedő rendelet annyiban korlátozta a püspökök jogát, hogy ily ifjú paterokat nem vihettek ki a zárdából.

61 A plébániákon élő áldozópapok mellé több esetben la>kus testvéreket is rendeltek, akiknek számára, ha tehetetlenül, betegen visszakerül­ tek a zárdába, nyugdijat rendelt a római egy­ ház császári sekrestyése (miként II. Józsefet gú­ nyosan nevezték), m it már előzőleg megadott a munkaképtelen atyáknak. És pedig az utóbbi­ aknak 300 sz. mise végzésének kötelezettsége fejében 150 forintot, az előbbieknek bizonyos számú rózsafüzér és litánia elimádkozásáért, melyekre az eltörölt kolostorokban fundatio volt. Az úgynevezett „pensio“ is ezen fundacionáüs pénzekből utalványoztatott ki. Itt em­ lítem meg, hogy az eltörlö rendelet következ­ tében a bulgár provinciának egy zárdája ve­ szett el és pedig a karánsebesi. ez is csak 1791ben II. Lipót alatt. Nagy vonásokban ezek azon kellemetlen események, melyek az ezernyi bajokkal megküzdő provinciát akkor érték, m ikor fejlődésé­ ben szépen és örvendetesen előrehaladva tagok­ kal bőségesen rendelkezett és az igazi ferences szellem, az öntudatos szerzetesi lelkület boldog tulajdonosa volt. A megszilárdulás és a messze jövőig való fennállás biztositottjiak látszott, m ikor e mindent rombadöntő jozefinizmus a lelki nemesülés utjal'n megállította és a lassú haldoklást előidéző mérget tagjaiba bocsájtolta. Ezt egy kis statisztika eléggé meg fogja világitani: 1773-ban tiz zárdát számláló pro­ vinciának volt 67 felszentelt áldozópapja. húsz évvel később nyolc zárdában (kettőt a tagok liiánya m iatt be kellett zárni!) 28 tagot talá­ lunk, a többi, szám szerint 26 plébániákon, zár­ dán kivül él. A személyzet időről-időre fogyott. 1834-ben már csak 17 páter él ugyancsak nyolc zárdában. És minden ezen fékevesztett határai­ ból messze elkalandozó politikai rendszerben leli eredetét. Volt ezeken kivül más baj is, mely pusz­ tító viharként száguldott végig a m artyr-provincián! II. .lózsef szerencsétlen háborúja a tö­ rökökkel még az említésre sem igen méltó ba­ jok közé tartozik, holott az átvonuló hadak a bánsági részeken fekvő zárdákat elég siralmas helyzetben hagyták maguk között. De legalább nem gyújtották fel és tagjai közül nem öltek meg senkit. Nagyobb veszedelmet zúdított iá ju k az erdélyi oláh-lázadás, m ely 1784. év­ ben elemi erővel pusztította végig ezt az or­ szágrészt. A nemesek pórázra engedett önké­ nye és oktalan kegyetlenkedése általánossá tette az elégedetlenséget a jobbágyság körében, amit az oláh pópák izgatása a végsőkig foko­ zott az oláhok között. A lapangó szikrát lángralobbantotta egy császári rendelet, mely a vég­ várak erősítésére a jobbágyok felfegyverzését irta elő. A nagyaranyosi Ursz Miklós. kJt oláh jobbágytársai Horának azaz dalosnak hívtak, mJvel borközi állapotában nagyon szeretett da­ lolni, ezt alkalmul felhasználva, azt kezdte h ir­ detni, hogy őt a császár megbl'zta a magyarok kiirtásával és a katholikus vallás eltörlésével. A szenvedélytől könnyen izguló műveletlen nép

h itt neki annyival is inkább, mert valami rézből készült aranyláncot mutogatott, m it állítólag bécsi útja alkalmával a császártól kapott aján­ dékba. Seregesül tódultak köréje mindenünnen és a hivatalos fórumok mintsem tehettek, m ivel­ hogy a felterjesztett jelentésekre még nem jö tt vissza a válasz. A katonák meg határozottan agyonhallgatták az egész készülődést, m itől a vérszemet kapott felkelők bátorsága vakmerő­ ségig fokozódott és neki látott a nemesi kúriák fosztogatásához és a magyarok pusztításához. Az elfogottakat kérlelhetetlenül legyilkolták csak azoknak kegyelemezett, kik a kathol.'kus vallást megtagadva, őket a szakadárságban kö­ vetik. Több szerencsétlen hittagadó akadt, kik azonban nem örülhettek bünük eredményének, inert m ikor a megtagadási* szertartáson átestek, őket is lemészárolták. Ilyen előzmények után jutott a lázadó tömeg a remegő Kőrösbánya alá. É várost rövidesen hatalmukba kerítették és pokol) élvezettel láttak a rablásnak, öldök­ lésnek. Nem kerülhette el szomorú sorsát a testvérek zárdája sem: elvittek minden elmoz­ dítható értéket, m it elvinni nem tudtak, össze­ törtek, behatoltak a templomba is, ahol garáz­ dálkodásuk tomboló őrjöngésében egy M áriaképet széttéptek, gúnyosan mondogatván: „Nosza m agyarok védő Szentje, segíts kedves m agyarjaidon". — Segi'íett is, amiként azt a bekövetkező események m utatják! — Másod­ nap Déván a magyarok, bár a kiküldött katona­ ság utasítás hiányában nem lőtt a lázadókra, alaposan helybenhagyták őket. A fosztogatás, ha itt nem is sikerült, sőt eddig rabolt zsákmá­ nyukat is elvesztették, azért a baj nem lett megszüntetve. Erdély más részeiben tovább dúlt a vérengzés és gyújtogatás, melyből az alvi'nci zárdának is bőségesen k iju to tt a szánal­ mat keltő osztályrész. Egy hónapig hömpölygött e vagyont, hitet, életet sorvasztó áradat, mit végre a bécsi udvar is megelégelt, mozgó­ sította a katonaságot, mely egy-kettőre szét­ szórta a zendülőket, elfogta a bujtogatókat, kik aztán elvették megérdemelt büntetésüket. A nyugalom lassanként ismét megszilárdult és m int már sok esetben történt, a jó te-ítvérek hosszú, keserves fáradozásaik szerény eredmé­ nyét tönkretéve szemlélhették és sajgó szívvel kezdhették élűiről a bizonytalan végű gyötrelmes munkálkodást. És ők megkezdték, — m it is tehettek volna mást, a szeretet sürgette a küzködést, lehetelenné tette az elcsüggedést. Csakugyan beigazult ra jtu k: fortis est ut mors, djiectio! A haláltól nem retten vissza az igazi szeretet. Rendbehozták a két feldúlt zárdát, kitata­ rozták a többé-kevésbbé megsérült dévai és gyulafehérvári (Álba Carolina) kolostort, lecsendesitették híveik izgatott hangulatát, egyengették az elbukott és esetleg életben ma­ radt hitehagyottak visszatérésének utjai't és küzködek a maguk ezernyi bajával. Éz jelzi rö ­ viden e korbeli működésüket. 11. József szerencsétlen, túltengő atyás-

62 kodása és az ebből táplálkozó korm ányzati ve­ zérelv, oly nagy mértékben megcsökkentette a tagok számát, hogy a hírhedt uralkodó halála után 18 évre, 1808-ban, odajutott a í-TOvincia, hogy Csabratzky Máté tartományfőnök jónak látta a Kapistrán-provinciától az uniót kérni, ami ekkor meghiúsult a felszólított tartom ány főnökének ellenállásán. E sikertelenség nem lohasztotta le buzgalmukat, hanem nagyobb erő­ feszítésre sarkalta őket. A vezetésük alatt lévő iskolákban nagy szorgalommal láttak a mun­ kához és figyelték az ifjakat, ki volna alkalmas a szerzetesi életre! Ha ilyenekre akadtak, meg­ magyarázták nekik, hogy a szerzetesi élet is­ tennek a legjobban tetszik, az örök üdvösség megszerzésében nagy biztonságot nyújt, ha te­ hát éreznek erre hivatást, jöjjenek bátran, bi­ zalommal. Kaptak is buzgó tagokat, de nem oly mennyiségben, ahogyan a hiány pótlása meg­ kívánta volna. Am iért 1820-ban újra az unió kér­ dését vetették fel, és ezúttal a magyarországi konventuáleseknek, vagy mint nálunk tévesen nevezik őket: m inoritáknak ajánlották fel, akik szintén kitértek az ajánlat elfogadása alul, ha­ bár azt az erdélyi püspök is sürgette, aki ugyancsak az egyesülés érdekében előzőleg tárgyalt az erdélyi provinciálissal is. Az ok, mely m iatt sem egyik, sem másik tartom ány nem fogadta el a fúziót, az volt, hogy egyikük sem rendelkezett annyi taggal, amennyi az egyesülés által előállott követelményekhez mérten szükséges lett volna. Egyébként álljon itt Grünwald Lőrinc konventualista provinc'alisnak 1820. nov. 5.-én kelt válaszából egy rész­ let: „ . . . Ouid eveniret, sí quaestionata unio fieret, defectum individuorum Provinciae B u l­ gáriáé quomodo supplere possemus? Modum non invenio . . . “ Hosszú, gyötrelmes vergődés után tehát odajutott a szegény provincia, hogy még a vele való egyesülést sem fogadják el. Nagyon meszsze estek attól a céltól, melynek elérése végett váltak el a Boszna-Argentinától és ették a száműzetés, ha nem is panaszos, de azért ke­ serű kenyerét és tűrték önfeláldozóan a mos­ toha viszonyok rideg, fájdalmas verejték- és véradót követelő zordonságait. Hol voltak ek­ kor a bulgár nemzet megtérítésétől, m ikor élet­ veszedelem nélkül még lábaikat sem tehették a kínos szolgaság zsibbasztó igája alatt görnyedező bolgár haza földjére, — örülhettek, hogy szorgos utánjárással megerősítették a velük együtt idegenbe került honfitársaikat a fo lyto ­ nos veszedelmek dzsungelében leselkedő orosz­ lánok veszedelmes karmaitól. Ha nem sikerült az unió által nyugalma­ sabb életet teremteni a számban megfogyott tagoknak, nem volt hátra más választás, mint ereiket megfeszítve, dologhoz látni és várni azt a pillanatot, melyben az istei Gondviselés a ver­ gődő provincia sorsát döntés alá juttatja. A francia forradalom, a napoleoni háborúk e hely­ zeten mitsem változtattak, se jobbra, se balra

nem fordították ügyét, maradt minden a kincs, küzdelmek bus reménytelenségben. Nem lehet azon csodálkozni, ha ebben a korban, midőn mindegyik testvér majdnem ere­ jén felül volt munkával terhelve, a zárdái fegye­ lem engedett ősi szigorából és o ly esetek for­ dultak elő, melyek azelőtt még hírből sem vol­ tak ismeretesek. Ily helyzetben találta a testvéreket az 1848— 49.-ben k itö rt magyar szabadságharc, melynek részletei előttünk általánosan ismer­ tek. Legyen elég egyszerűen felemlíteni azt a szomorú tényt, hogy az a borzalmas oláh láza­ dás, m elyért most készül a visszafizetés, ezen a vidéken tombolt vérfagyasztó őrjöngéssel. Sz.. Ferenc viharedzett fia"' ebben is megállták he­ lyüket. az 1848. aug. 21.-én ta rto tt kapitulumon kiadott circularis felszólításának szivvel-lélekkel megfeleltek, hitüket és második hazájukat miként csak erejükből tellett, védték, gyámolitották. A circularis, melyet a definitorok (II. József óta két definitor volt, egyik a román, más;k az erdélyi részből) és az 1830. óta miniszteriatust viselő Gyurma Gábor írtak alá,. Így kezdődik: „Venerabiles Patres ac in Chr)sto Fratres omnes et singulos commone­ mus, ut his etiam nimis tristibus et periculosis temporibus, in quibus Patriae et Religioni' ruina imminet, votorum^ nostrorum constanter me.mores maneamus . . . “ Ezen aggodalmas és komor bizonytalan­ sággal m egtartott gyűlésen még csak nem is sejtették ,hogy a bulgár provincia történetében ez az utolsó, amellyel végkép lezárul a kapitulomok és congressnsok hosszú, fényes lánco­ lata. Még csak az uniót elrendelő hivatalos ok­ mányok járulnak ’ hozzá függelékül és ezzel pont és nyűgjei — rendíthetetlenül hisszük, hogy nem kereszt — kerül egy olyan könyv végére, melyben százaknak legnemesebb am­ bíciója, legönzetlenebb munkássága húzódik, meg némán, szerény hangtalansággal a durva, fakuló lapokra karcolt, vérben és ihletett lélek­ ben izzó betűknek közömbös feketesége alatt. Szeretjük remélni', hogy a nyűgjei után uj kö­ tet fog kezdődni, mely méltó lesz arra. hogy az elsőnek folytatásaként szerepelhessen. A 48-as események rövid összegezéséhez elégséges felemlíteni, hogy a bukaresti, gyula­ fehérvári, kőrösbányai zárdák teljesen leégtek, illetve feldulattak, az alvincX kirabolták, admi­ nisztrátorát megölték. Azonban halljuk csak G yurm a Gábor provinciálist, amint ezeket Ko­ vács M iklós erdélyi püspöknek le>rja 1848. dec. 19.-én keltezett levelében, melyet válaszul kül­ dött a püspöknek ama felszólítására, hogy a „Kőrösbányáról elmenekült szerzettagok viszszakűldéséről intézkedjék. „Excellenciádnak . .. kegyes rendeletére alázatos tisztelettel felelni bátor vagyok, m iszerint magamnak is vérző szívvel kelleték . . . értesítést vennem a bor­ zasztó eseményekről, midőn m integy 10.000 rabló csoport által Kőrösbánya körűlvéteték, szerzetünk rezidenciája teljesen kiraboltatott,.

63 mindentől megíosztva szerzeteseink, azok kö­ zül a prezi'ienst fogságba hurcolván, három na­ pig ottan kinoztatott, a másik segéd-paptársa és tanító (szintén páter) több szúrásokat szen­ vedve. életét alig menthette meg. — ezenkívül az épületnek minden részeit dúlni kezdték: aj­ tók. ablakok közül egy sem maradt épen, a templomban az oltárokat, orgonát, székeket és minden templomi ékességeket összeromboltak, a Szentséget összetörték, a sírboltokat felhány­ va a koporsókból a halottakat kivonszolták, egy szóval a legborzasztóbban szerzetesházunkat mindenestől kipusztitották. Ily szerencsétlen ál­ lapotokban az ottlévő szerzetesek, kiknek már sem lakhelyük, sem élelmük nem lehetett és éle­ tük sem lehetett biztonságban, kénytelenittettek a szomszéd Magyarhonba menekülni, kiket én minden bizonnyal eddig is lakhelyükre vlisszahozattam volna, vagy más szerzetesekről a hívek vigasztalása végett gondoskodtam volna, de az Újból kiütött forradalom m iatt ez nem történhetett. . . stb.“ Jó is volt vissza nem mennÁ mert a következő évben május 16.-án a tcr ánfaivi vidékről összesereglett mócok Kő­

rösbányát ismét megrohanták, kirabolták és a zárdának rom jait felperzsfilték. Ilyen körülmények után nem lehet csodál­ koznunk azon. hogy elérkezett az a pillanat, melyben a vergődő, végső erejével küzdő pro­ vincia roskadozni kezdett. Rómának. Bécsnek egyformán tudomására jutott ez. azért késede­ lem nélkül meg kellett állapitan;* azt a módot, mely a helyzetnek megfelelő lehető legjobb m.egoldást adja. Általános meggyőződéssé vált az a tudat, hogy ezt a módot a Kapisztrán-provínciával való egyesülés adja. E célból a pro­ paganda Congregatio a bécsi udvarral egyet­ értve felszólította K irch m a yer Domonkos kapisztránus provinc>álist az immár elkerülhetet­ lenné vált unió keresztülvitelére. Esztergomban találkozott a két provinciális, ahol 1851-ben Scitovszky János hercegprímás elnöklete alatt megállapodtak a részletekben. mjelyekhez mindkét provATcia definitoriuma hozzájárult. Egyébként lássuk ezen fontos ügynek hivatalos okmányát egész terjedelmében. (Folytatjuk.)

H irek a Provinciából.

Ordinatio. Provinciánk ismét szaporodott két ujmisés atyával és egy szerpappal. A múlt augusztus hó 31-én. Kassán mélt. és főtiszt. Fischer-Kolbrie Ágoston megyés püspök ur magánkápolnájában áldozárrá szentelte B iloveszky Kalliszt végzett teologus növendékün­ ket, aki a következő vasárnap tartotta a mi bártfai zárdatemplomunkban a rendi testvérek körében első szentmiséjét. Ugyancsak augusz­ tus 31-én Tem esyárott mélt. és főtiszt. G lattfelder Gyula megyés püspök ur áldozárrá szentelte Provinciánk másik végzett növendé­ két t. i. Luptovics Kolost, aki szintén a követ­ kező vasárnap tartotta első szentmiséjét a helybeli plébános ur vezetése alatt szülőhelyén Mezökcvácsházán. Augusztus 29-én pedig a pécsi püspök ur szerpappá szentelte Szabó Poíikarp végzett növendékünket, aki fiatalsága miatt csak november hóban lesz áldozópap. Kívánjuk, hogy a Szentlélek Isten sok kegyel­ met adjon az ujonan fölszentelteknek, hogy az Ur szőlőjében kitartóan és buzgón munkálkod­ hassanak. Személyi változások. Provinciális atyánk a múlt hó végén helyezte szét az ujmisés vég­ zett atyákat, amellyel kapcsolatban még egy kis személyi változás történt. E szerint O rlóvszky Ottó Bártfára, B iloveszky Kaliszt v icariusnak Eperjesre, B lihár Barnabás Szabad­ kára. Riba Hugó ugyancsak Szabadkára, Fe­ hér Péter vicariusnak Simontornyára, Durkoth Krizsó Sim ontornyáról Bajára, Kuluncsích Gaudenc Bácsba vicarinspak. Varga Bálint Gyön­ gyösre, Luptovics Kolos lectornak Radnára került. Szabó Polikarp szerpap pedig Pécsre

küldetett, hogy ott a székesegyházi gregorián intézetben magát a gregorián énekben és egy­ házi zenében kiképezze. Azonkívül Szolnokon is változás történt. A szolnoki zárdafőnök atya Á rva Ferenc rég­ óta türelemmel viselt betegsége az utóbbi idők­ ben válságosra fordult. A nagy beteg hivatta Provinciális atyánkat, aki m iután a beteg ágyához sietett, beadta neki eddigi viselt hi­ vatalairól t. i. a házfőnökségről és'az admi­ nistratori tisztről a lemondást és kérte P rovin­ ciális atyánkat, hogy miután nincs reménye a gyógyulásra, fogadja el a lemondást és en­ gedje őt nyugodtan, minden gond nélkül elő­ készülni a halálra. A lemondást úgy P rovin­ ciális atyánk, mint a betegágy körül össze­ gyűlt szolnoki família meghatva vette tudomá­ sul és Provinciális atyánk meghatva mondott köszönetét a nagy betegnek sok éven át k i­ fejtett buzgóságáért és a ké rt fölmentést nehéz szívvel bár, de megadta. — M inthogy azon­ ban a resígnált nagy horderejű hivatal betöl­ tése nagy körültekintést igényel. Provinciális atyánk egyelőre Tóth Dezső szolnoki vicarius atyát bízta meg ideiglenesen a zárda és a plé­ bánia vezetésével, hogy igy időt nyerjen a szolnoki kérdés minél alaposabb megoldására. Imádkozzunk a nagy betegért, de egyszersmind az Isten segítségéért is, hogy neki hivatalában méltó utódot adjon. Restaurációk. Dacára a háború okozta nehézségeknek a restaurációk a Provinciában mégsem szünetelnek. Az eperjesi házfőnök atya az eperjesi zárda alsó folyosóit, amelyek a nedvesség m iatt dohosak és egészségtelenek

64 voltak, íölszedetve a régi nagy mészköveket a nedvesség okozóit, szép és nedvességmentes mozaiklapokkal rakatta ki a folyosókat, ame­ lyek ily módon szépekké és kellemesekké vá l­ tak. Ugyancsak ö a hivek adakozásából uj o r­ gonát rendelt az eperjesi templomnak, amely a tavaszra el is fog készülni és a már amugyis diszes templomot még jobban' fogja emelni. Oyüdön Prieszter Ágoston atya elkészí­ tette a kegytemplom impozáns uj feljáróját, amely a kegytemplomnak majesztetikus szép külsőt kölcsönzött és a búcsusoknak a tem­ plomba való feJjárást könnyebbé és kelleme­ sebbé tette. Most a régi korhadt ablakrámák helyett uj vasrámáju ablakokat tervez, ame­ lyek minden bizonnyal szebbé teszik a kegy­ templomot és megszüntetik az ártalmas légvo­ natot. A szatmári zárdában is elkészült a zárda iépcsöfeljáratában az a két monumentális kép, melyeket Custos atyánk vett tervbe. Ungliv á ry Sándor festőművész itt valóban remekelt és nagy gonddal dolgozott. Az oldalkép azt a jelenetet ábrázolja, midőn a szatmári püspök ur az oltár lépcsőinél térdeplő Provincialis atyánknak átadja a szatmári uj zárda kulcsait. Hiven életnagyságu alakokban van föltüntetve a püspök és az ő assistentiája, valam int az öszszes jelenvolt szerzetes atyák. A z alakok mind a leghívebben vannak ábrázolva, úgy hogy az első tekintetre föl lehet m indegyiket ismerni különösen jellegzetes a püspök ur alakja a fő­ papi diszben és a térdeplő Provincialis atyánk, aki mellett közvetlenül Custos atyánk, P. Nándor, P. Emmanuel, P. Fortunát állanak. Em­ lékeztet e nagyszabású kép a pécsi székesegy­ ház sz. M ór kápolnájára, ahol Székely Bertalan gyönyörű freskói vanak, ami nem is csoda, m ert Unghváry Sándor Székely Bertalan ta­ nítványa és követője. A menyezet freskója, valam ivel m isztiku­ sabb, mert ot már nem élő hanem megholt és megdicsőült alakokról van szó. Ez a kép a boldog emlékű Hám és Meszlényí püspököket valamint Kádár Ambrus kanonokot ábrázolja, amint a zárda templomot, melyet ők építet­ tek a felhőkben megjelenő sz. Ferenc atyánk­ nak fölajánlják. Ök is főpapi ornátusban vau­ inak és megdicsőült alakjuk fa g yo n szépen jellemzi a zárda alapitóit. E szép kép amely

erős beton alapokon készült századokon át fogja hirdetni a zárda alapításának tényét és egyben ki fogja emelni a zárda első főnökének háláját az alapítók iránt. Beöltözés és fogadaloautéte!. Augusztus 28-án volt Pécsett 8 uj kandidátus beöltözése és az ujoncévet betöltött 7 klerikus egyszerű fogadalomtétele. Előzetesen mindkét csoport három napi lelkigyakorlatot tartott és pedig külön 'elmélkedésekkel, melyeket a ka id id a tuscxnak P. Kelemen vicemagister, a profitendusűknak P. Angelusz magister adott elő. A megható szertartás a-6 órai konventualis szent mise után kezdődött, melyet mindkét csoport a szentélyben hallgatott végig. Az előirt kérdé­ sek és feleletek után a P. Magister m indnyá­ jukhoz beszédet intézett, melyben hangoztatta azt, hogy az Urvétele után, csak egy vágya le­ het a léleknek; m it adjon hálából viszonzásul? És á legméltóbb felelet e kérdésre azon elha­ tározás, hogy elhagyják a világot és felveszik szent Ferenc alázatos, bűnbánó, de üdvösségre vezető ruháját, hogy leteszik a tökéletes sze­ retet és odaadás hármas fogadalmát. A kandi­ dátusok a következő sorrendben vették ma­ gukra P. Angelusz kezéből a szeráfi öltönyt: Balogh István fr. Kálmán: devecseri. Szabó G yörgy fr. Fulgenc kalocsai. Keceli Mészáros András fr. A lbert csantavéri, M üller József fr. Antal istvánföldei, Encz Ferenc fr. Rupert környei. Halápi József fr. Felix péterrévei. Szabó András fr. Honorát kossuthfalvaí, Tyukodi Ist­ ván fr. Lucián kaplonyí. Aug. 30-án vette maeára rendűnk ruháját a kie rikát sacellumában Weisz. András fr. Vendel is. Ugyancsak aug. 28-án kezdték meg az ujoncévet Vícha Izidor é-s Tyukodi Paulin tertiarius testvérék is. A professiót a következők tették le: Fr. Bélik Rókus, Fr. B a ly ik Bonifác, Fr. Rézmann Ambrus, Fr. Puhán Máté, Fr. Kriszten Rafael, Fr. Mészáros Fidelis, Fr. K im e r Károly. Az uj professusok örvendező szívvel, sok szent fo­ gadással és szép reménységgel indultak el Máría-Radnára, hová nagyobb biztonság és esetleges kellemetlenségek elkerülése végett P. Faragó Fábián pécsi házfönök kíséretében 30-án este szerencsésen megérkeztek. — Szív­ ből gratulálunk mindnyájuknak és minden jó­ ban való kitartást, tökéletesedést kívánunk!

• • • • • • • • • • • •

DUNANTUL NYOMDA R. T. PÉCS.