REND-TARTOMÁNYI KÖZLÖNY

Kézirat gyanánt.

V. évfolyam.

REND-TARTOMÁNYI KÖZLÖNY a kap. sz. Jánosról nevezett Ferencrendi tartom ány

HIVATALOS KÖZLÖNYE 1916. Április A FÖTISZTELENDÖ

P. P R O V I N C I A L I S

MEGBÍZÁSÁBÓL

SZERKESZTI:

P. PESTI EMMÁNUEL gyöngyösi házfönök, theologiai tanár.

K iadótulajdonos: A Kap. Sz. Jánosról Név. Ferencrendi Tartomány Főnöksége Gyöngyösön,

A öeneraÜs ConstituSiókról. (Folytatás.) A lovaglás tilalmáról 226. Nyilvánvaló szükség vagy betegség, valamint az elöljáró kifejezett engedélye nélkül senki ne merjen lovagolni. 227. Észerü okból és az elöljáró engedé­ lyéből megengedett a vasúton való utazás, de természetesen a helyre vonatkozólag be kell tartani az alázatosság lelkületét. 228. Ha pedig az utazás pénzkiadással jár, be kell tartani a regula előírásait a pénzhezfolyamodásra vonatkozólag. IV. Fejezet. Szigorúan megparancsolom az összes testvéreknek, hogy pénzt semmi áron se fogad­ janak el sem maguk, sem közvetett személy által.

I. §. A pénzhasználat tilalmáróL 229. Rendünknek egyik legsarkalatosabb parancsa az, hogy a testvérek sem önmaguk, sem közvetett személy által pénzt el ne fogad­ janak. Más szükséges dolgokat, ha nem is bír­ hatunk, de legalább azokat használhatjuk: pénzt azonban sem bírnunk, sem használnunk nem szabad; ennélfogva a pénz bárminemű ke­ zelése és megérintése, a mi nem tisztán tá rg yi és természetes jellegű, hanem bármiképen jog­ szerű és felelősségteljes, bárkié legyen is az a pénz, nekünk teljesen tilos. 230. B árki tehát pénzt szerez, azt elfogad­ ja, kiadja, magával hordozza, vagy akár a sa­ ját, akár a más használatára annak elfogadá­

sával mást megbíz, úgyszintén a ki önmagánál vagy másnál letétbe helyez, m int proprietarius bűnhődjék. 231. A pénzbeli alamizsnák, sőt misepénzek gyűjtésére is alkalmazott perselyek úgy a templomban, m int a zárda bármely helyén vég­ kép eltiltatnak; sem a testvéreknek nincs meg­ engedve a mi templomainkban még prédikálás alatt sem maguk, sem a zárda, vagy a zárda­ templom számára pénzt kérni. 232. Hogy pedig elvétessék minden alka­ lom ezen sarkalatos parancs áthágására, egy testvéreknek sem szabad kezelnie alapítványo­ kat, járandóságokat, ingó vagy ingatlan java­ kat akárkié legyenek is azok. 233. Ha pedig a zárda tesvérei számára a befolyó alamizsnák nem volnának elegendők, az elöljáró vagy maga vagy egy megbízottja által forduljon a lelki barátokhoz, betartva III. Miklós és Y. Kelemen magyarázataiban előirt föltételeket, hogy t. i. ezt ne tegye, ha csak erre valódi, jelen vagy közel jövőben fenyegető szükség nem kényszeríti és a dolog egy könynyen nem mendikálható. 234. Hogy minden ürügyet elvegyünk a testvérektől a lelki barátokhoz folyamodni, vagy hogy ezt ne tegyék az elöljáró engedélye nélkül, vagy az apostoli Constitutiók áthágása nélkül, vagy végül nehogy pénzbeli alamizsnát tartsanak a Syndicus vagy más közbevetett sze élynél; szigorúan meghagyjuk az elöljá­ róságnak, hogy szerzetesi illendőséggel és elegendőséggel gondoskodjanak minden egyes testvérünk szükségleteiről.

26 Magyarázat. A regula m egtiltja a lovaglást és a regula nyomán a Constitutiók is tilalm at állítanak ez ügyben. Szent Ferenc A tyánk idejében ugyan­ is a gazdagabbak és előkelőbbek rendesen lo­ von jártak, mig a szegényebbek gyalogoltak. A kkor ugyanis még ritkábbak voltak a járható kocsiutak, azért az utazásnál inkább lovon, m int kocsin jártak úgy az egyháziak, m int a vilá ­ giak. Szent Ferenc Atyánk természetesen in­ kább a szegényebb módot választja és m egtilt­ ja a lovaglást, amely a mi állapotunknak már csak azért sem felel meg, mert alig lehetséges némi büszkélkedés nélkül. Ma a lovaglás ugyszólva csak a katonaságra szorítkozik és az előkelőbbek inkább kocsin járnak. Az a kérdés már most, hogy vájjon e pontban ennek ér­ telmében nincs-e m egtiltva a kocsizás is? So­ kan a régi expo'zitorok közül a kocsizást a re­ gula értelmében ép oly tilosnak tartották, mint a lovaglást, de mivel a regula erről nem szól. azt mondhatjuk, hogy a kocsizás inkább a re­ gula szellemével m int előírásával ellenkezik, m int Marchant mondja: „Bigationem non ve­ tari in rigore verbi equitare, sed aliunde tra d i­ tione, exemplo Patrum, paupertatis usu, regu­ lari humilitate.“ (Marchant cap. 3. ad textum de eauitatione.) M inthogy a dolog ugy van, ésszerű ok­ ból szabad kocsin menni, de persze tz tilos v o l­ na, ha ezáltal botrány keletkezne, vagy eset­ i g a fizetés in' tt a szegénység rr;v,1sr.;a lenne. A vasút használatára nézve természete­ sen a regula nem adhatott utasítást, m ert hisz ez ujabb dolog, de mivel ma már a legszegé­ nyebb nép is vasúton utazik, a regula szelle­ mével alig ellenkezhetik a vasúton való utazás. Erre nézve döntvényünk is van a Congregatio Episc. et Regulariumtól. Erre a kérdésre ugyanis: „An et quomodo usus vectionis per vaporem in terra permissus sit Fratribus M ino­ ribus observantibus?" 1863. junius 19-én Így felelt a S. Congregatio: „A ffirm ative ex ra ti­ onabili causa de licentia Superiorum pount in usu rhedarum, salvo quoad locum spiritu humilitatis.“ Ha az automobil valam ikor olyan ál, talános használatú lesz, m int jelenleg a vasút és azt a szegényebbek is rendszerint fogják használni, akkor az sem lesz reánk nézve tilos, de most, m ikor az automobilozás inkább a nagy urakhoz tartozik, megütközés nélkül alig utazhatunk rajta, hacsak autobusról nincs szó, amely leginkább a szegények alkalmatos­ sága. Most menjünk át a következő fejezetre, amely m egtiltja nekünk a pénz használatát. Ez sarkalatos franciskánus tilalom, amelyben a mi rendünk különbözik a többi rendektől. A többi rendekben ugyanis nem szabad ugyan pénzt birni, mert hisz a szegénység fogadalma által minden szerzetes lemondott nemcsak a pénz, hanem minden földi dolog bírásáról, azért egy

szerzetes sem bírhat sem pénzt, sem más földi dolgot, szabad azonban a szerzetesnek az élete föntartására és kötelességei teljesítésére szük­ séges dolgokat az elöljáró engedélyével hasz­ nálnia. E szerint a többi szerzetekben a pénzt is szabad az elöljáró engedélyével használni az előirt célokra; nálunk azonban a pénzt nemcsak bírni, de használni sem szabad még az elöljáró engedélyével sem. íg y tehát mi a szükséges anyagi dolgokat az elöljáró engedélyével hasz­ nálhatjuk ugyan, anélkül, hogy azokat bírnánk, de a pénzt nem szabad használnunk. Szent Fe­ renc Aityánk ezen tilalm at leginkább azért ál­ lította, mert nagyon jól tudta, hogy semmi sem olyan alkalmas a szegénység megszegésére, m int a pénz használata, azért ezt a többi fegj^elmezett rendekben is lehetőleg korlátozzák, ha nem is tiltjá k azt nekik a regulájuk. Hogy e z t a regula tilalm at megértsük, mindenek előtt pontosan tudnunk kell, m it ért a regula a pénz alatt. A regulában tilos pecunia és denarius alatt, az expositorok és a pápai dek­ larációk értelmében csupán az érc és papírpénzt kell értenünk és nem valami más meghatározott értékű dolgot, m int pl. a bélyegek, vagv külön­ böző értékpapírok, amelyek ugyan bírnak pénz értékkel, de pénz gyanánt nem szerepelnek. Továbbá azt is pontosan tudnunk kell. m it kell értenünk a pénz használata alatt? Ha valaki függetlenül mástól pénzt költ és a r r ó l senkinek sem felelős, e z nemcsak használja a pénzt, ha­ nem birtokolja is, ép azért ha valaki nálunk így tenne, az nemcsak ezen regulaparancs ellen vé­ tene, hanem egyszersmind megszegné a sze­ génység fogadalmát is, a m ely minden dolog birtoklását kizárja. Ha azonban valaki a más P’é n z é t költi és felelni kell róla, hogy a pénzt mire költötte, az ilyen a pénzt nem birtokolja, hanem csak használja. Nekünk tehát az ilyen pénzhasználat is tilo s , akár a z á r d a pénzét, akár másét használnánk is, bármilyen szent ügyben volna is ez a pénzhasználat. A pénz­ használattól azonban jól különböztessük meg a p é n z naturalis megérintését és kezelését, a mi­ kor ugyan kezünkbe vesszük a pénzt, de nem azért, hogy azt a pénzt sajátos rendeltetésére t. í. az adás-vevésre használjuk, hanem hogy azt rnint egy tárgyat kezeljük minden jog- és felelősség nélkül. íg y ha valaki felveszi udva­ riasságból a leejtett pénzt és azt a tulajdono­ sának átadja, vagy aki csak azért vesz a ke­ zé b e pénzt, hogy azt megnézze, v a g y hogy se­ gítse a jelen levő tulajdonosnak megolvasni stb. az ilyen nem használja a pénzt, ép azért a re­ gula ellen nem vétkézik. Sokan vitatkoznak a fölött, hogy pénz ; használat-e az, ha valaki átvesz egy bizonyos pénzösszeget és azt elviszi rendeltetési helyére, pl. pénzt kap szentmisére és azt elviszi az elöl­ járónak. Igaz ugyan, hogy ő ez esetben nem 5 kö lti el a pénzt, de ezen célból adja át az elől‘j járónak és ig y tulajdonképen a pénzt nem mint tárgyat kezeli, hanem azt az ő speciális rendel­

27 tetésére használja és felelős is azért, igy tehát ez nem más, mint a pénz használata, a mi meg nem engedhető. De nemcsak nekünk magunk­ nak nem szabad a pénzt használnunk, hanem nem szabad ezt tennünk egy közbevetett sze­ mély által sem, aki t. i. a mi parancsunk vagy rendelkezésünk szerint adná ki a pénzt. A következő 230. pont a proprietariusok büntetését szabja ki azokra, a kik a föntebb je l­ zett módon a pénzt birtokolni, vagy bármi mó­ don használni mernék. Hogy milyenek ezek a büntetések, azt a 261. pontból tanuljuk ahol ezeket olvassuk: „Poena proprietarium erit p ri­ vatio actuum legitimorum, exercitia spiritualia, et si quis ut proprietarius notorius. obieret, se­ pulturae ecclesiasticae privatio, ubi haec lex applicari potest." — Megjegyzendő azonban, hogy ezen büntetésben csak azok részesülnek, akiknek a hibája bebizonyosult és kim ondatott reájuk az Ítélet. Még jobban kife jtik a regula szigorú pénz­ tilalmát a 231. és 232. pontok, a melvekbő! megértjük, hogy a mi templomainkban perse­ lyeket sem szabad állítani és sem a zárda, sem a templom számára nem szabad a Iiivőktől pénzt kérni. Más jótékony célra term.észetesen nincs m egtiltva a pénz kérés és gvüjtés, azon­ ban- nekünk nem szabad ezen gyűjtést intéz­ nünk, sem a g yűjtö tt pénzt őrizni. — Persze a jelenlegi mostoha yiszonyok m iatt a legtöbb he­ lyen dispenzálva vagyunk ezen tilalom alól, eredetileg azonban a perselyek nálunk nincse­ nek megengedve. Úgyszintén a regula értel­ mében nekünk nem szabad"Idegen jószágot, akár ingó, akár ingatlan vagyont kezelni. Ez ugyan talán nem jár mindig pénzkezeléssel, de földi gondokat helyezne a szerzetesre, a mi pe­ dig elvonná őt az Istentől és az égiektől. De hát mi történjék akkor, ha nem kap­ nánk elég alamizsnát, a miből a testvérek meg­ tudnának élni és a szükséges dolgokat besze­ rezni? Ez esetben sincs megengedve, hogy a testvérek pénzt használjanak, hanem utasítja a Constitutio az elöljárókat, hogy a hiányzó dolgok beszerzésére forduljanak a szerzet lelki barátjaihoz és azokat kérjék meg, hogy sze­ rezzék meg nekik és adják meg nekik a szük­ séges dolgokat. Ezt a kérelmet csak az elöl­ járó, vagy az elöljáró által megbízott testvér terjesztheti a lelki barátok elé, a többi testvé­ reknek erre csak úgy lenne hatalma, ha az elöljáró nem tudná vagy nem akarná megtenni ebbeli kötelességét és a szükség beállana. Ezt másképen recursus ad pecuniam-nak is nevezik az expositorok. És ez ép oly tilos, mint maga a pénz használata. Ha tehát valaki olyas valamit kér egy jótevőtől, amit az csak pénzzel tud megsze^pzni a kérelmező számára, úgy ez re­ cursus ,a pecuniam és szigorúan tilos dolog. Ha pl. egy s_zerzetes szüleit kéri meg, hogy neki egy vagy más szükséges dolgot vegyenek, ez súlyosan vét a regula ellen, még ha utóbb az

elöljáró meg is engedte neki a kapott dolgok használatát és azok a dolgok tényleg szükséges és hasznos dolgok is. Csak az elöljárónak, an­ nak is csak a jelen vagy a közelben fenyegető, szükség idején szabad ily módon valamely jó­ tevőhöz fordulni és ily módon indirecte a pénz­ hez folyamodni. Szabad azonban az előljárónak, ha jónak látja más valakit ezzel megbízni és természetesen az a szerzetes, aki az elöljáró megbízásából fordul ily módon valam elyik jóte­ vőhöz, az nem vétkezik, hanem a regula értelmél5énlar el. Tehát csak az vét e szabály ellen^ aki az elöljáró megbízása nélkül - fordul vala­ m elyik jótevőhöz, olyan dolgot kérvén, amit az csak pénzen tud megszerezni. Az elöljáró is vétkezik, ha szükség esetén kívül csinál ilyen recursust. A ki az elöljáró tudta és megbízása nélkül olyan dolgot kér valam elyik jótevőtől, a melyet az meg tud adni a nélkül, hogy pénzhez folyamodna, mert t. i. az a dolog megvan neki^ az ilyen nem vét ugyan a pénztilalom ellen,. mert_pénzhez nem folyamodott, de vét a sze­ génység fogadalma ellen, hacsak a nyert dol­ got át nem adja az elöljárónak. Az elöljáró te r­ mészetesen meghagyhatja azt az illető haszná­ latára, de ha ezt nem ta rtja szükségesnek, iig y cl is veheti tőle. Ezen szigorú pénztilalom betartására szükséges, hogy az elöljárók, minden szüksé­ gessel ássák el alattvalóikat, mert rendesen azért fordulnak az egyes alattvalók meg nem engedett módon a jótevőkhöz, mert egy vagy más szükséges dolgot nem tudtak megkapni az. elöljáróktól. Azért inti a 234, pont az elöljáró­ kat, hogy a szerzetesi illendőség és elegendőség mértéke szerint gondoskodjanak alatt­ valóik szükségleteiről. Nem lehet eléggé ká r­ hoztatni azon elöljárókat, a kik elhanyagolják alattvalóikat és azt gondolják, ha azoknak a lakásuk és mindennapi élelmük megvan, akkor már többé semmi sem jár nekik. Az egyének különbözősége szerint nagyon sok dolog lehet szükséges az egyes rendtagoknak nemcsak kö­ telességeik teljesítésére, hanem egészségük és munkakedvük föntartására is. Nagyon tévednek tehát azok az elöljárók, a kik elvonják alatt­ valóiktól a szükségeseket és a m egtakarította­ kat a zárda és a templom restaurálására fo r­ dítják és ezért elismerést várnak. Elsők a test­ vérek, a szentlélek templomai és csak ha azok vannak ellátva, akkor szabad az épületekre gondolni, mert mi haszna lesz, ha szép az épü­ let, de a bennlakók szűkölködnek, elvesztik munkakedvüket és evvel együtt megfeledkez­ nek szerzetesi kötelességeikről. íg y bejönnek a visszaélések és a magántulajdon tilto tt szer­ zése, a minél jobban semmi sem teheti tönkre a szerzetesi fegyelmet. Az elöljárónak tehát me­ leg szeretettel kell minden egyes testvér szük­ ségeit fölkarolni és a zárda tehetsége szerint kielégíteni, a jó Isten áldása azért mindig fog juttatni a többi kiadásokra is. De viszont azalattvalóknak sem szabad arról megfeledkezni.

28 hogy ők szerzetesek és nincs joguk fölösleges dolgok után áhitozniok és súlyosan vétkeznek, ha fölösleges dolgokat kívánnak és az elöljáró is vétkezik, ha ilye t megenged alattvalóinak.

f\

Nem azért jöttünk ugyanis a rendbe, hogy ké­ nyelemben és bőségben usszunk, hanem hogy bünbánatot tartsunk. (Folytatjuk.)

nagvbőjtrői.

(Folytatás.) Nagypéntek. (Parasceven.) Az Egyház legmélyebb gyásznapja, midőn az Üdvözítő kereszthalálát ünnepli. Az egész e napi szertartás a gyász és fájdalom kinyom atát viseli magán. A pap és miniszterek leborulnak az oltár elé, m ely egé­ szen csupasz és elhagyatott, és hosszasan imádkoznak, majd az O ratio az Epistola és a passio következik. A passio után vannak az ünnepélyes O ratiók, m elyekről már szent Ágoston is megemlékezik és megvannak a legősibb Sacramentariumokban is, csak a szá­ muk va riá lt a helyek és idők szerint. Ezen megható könyörgéseket követi a kereszt adoratiója. A Diaconus leveszi az oltár violával bevont keresztjét, a melyet a pap lassankint leleplez háromszor énekelvén: „Ecce lignum crucis“ , majd egy erre készített helyre fekteti és ott a legmélyebb alázattal m.ezitláb adorálják azt a jelenlevők. E megható szertartás Jeruzsálemből származott, ahol e napon, m int már szent Paulinnál és jeruzsálemi szent C yrillnél olvassuk, az igazi keresztet adorálták. Megerősítik e szertartás keleti eredetét az úgynevezett improperiák is, melyeket a kereszt adoratiója alatt énekel a kar. Ezek még ma is nagyrészt görögül énekeltetnek. „Agios o Theos etc“ . A kereszt adoratióját követi a Missa Praesanctificatorum, m elyről már föntebb volt szó. És nálunk befejeződik a szertartás az Oltáriszentség elhelyezésével a szentsirban. Nagyszombat. E napon az Egyház az Üdvözítő miszteriumteljes nyugalmát ünnepli a sziklasírban, m i­ kor az ö leike testéből elválva leszált a pokol tornácába. Ezen nap szertartásait az Egyház ünne­ pélyes tűzszenteléssel kezdi. A tüzet tűzkőből kell kicsiholni és ezen szentelt tűzzel g yú jtja meg a Diakónus a templom gyertyáit, ösí idő­ ben a legtöbb templomban és zárdában minden este megszentelték a tüzet, m ellyel Vesperás előtt m eggyujtották a gyertyákat. A középkori liturgikus könyvekben nagyon sok ilyen jld á s form a maradt reánk, sőt az esti gyertyagyúj­ tásnál még mai nap is szokás egyes szerzethá­ zakban áldást mondani. Később persze, m ikor a Vesperást anticipální kezdették, lassankint el­ maradt a tűzszentelés, megmaradt azonban és pedig ünnepélyes formában a nagyszombati

szertartások előtt, melyek eredetileg este kez­ dődtek és azért mindenekelőtt gyertyát kellett gyújtani. A tűzáldások többnyire a Szenthá­ romság tiszteletére történtek, azért a Szenthá­ romság szimbólumaival is vették körül a gyer­ tyagyújtást. Innen van a rúdra helyezett három gyertya, melyet a Diakónus háromszorra g yú jt meg mindannyiszor énekelvén; „Lumen Chris­ ti.“ Ezt követi a húsvéti gyertya megszentelése, a mely szintén az első századokból származik. Az Egyház ugyanis az első századokban nem csak a tüzet, hanem az istentiszteletre szánt gyertyákat is meg szokta áldani. Spanyolor­ szágban, m int a IV. toledói zsinat bizonyítja, nagyszombat este egy nagy vastag gyertyát szoktak megáldani és ünnepélyesen m eggyujtani, mely nem fogyott el egész reggelig, a hosszú szertartás végéig. Ide céloz a Praeco­ nium Pascnale is, midőn mondja: „Oramus ergo Te Domine, ut cereus iste in honorem Tui nomi­ nis consecratus ad noctis huius caliginem des: truendam indeficiens perseveret___ flammas eius lucifer matutinus inveniat.“ E szokás las­ sankint mindenütt elterjedt, mert már a spa­ nyol egyház misztikus jelentőséget tulajdoní­ tott e gyertyának. E gyert^^ában t. i. a föítámadt Krisztust jelképezték, a ki hogy még fölismerhetőbb legyen e gyertyában, őt granumot szúrtak bele,_ Krisztus öt szent sebének a jelképezésére. És így nagyon természetes, hogy a régi egyszerű gyertyaáldás is lassankint ma­ gasztos örömekké változott át és kialakult be­ lőle az Egyház legszebb diadaléneke az „E xultet.‘‘ A római egyház kezdetben nem ismerte a húsvéti gyertyát, e helyett a pápa apró viasz;báránykákat áldott meg, melyeket áldozás után kiosztottak a népnek. Innen van még ma is Ró­ mában az u. n. Agnus Dei“ megáldása. Később azonban már a X. század előtt Róma is elfogad­ ta a húsvéti gyertyát, sőt az „E xu lte t‘‘ kialakí­ tása Róma érdeme. M inthogy tehát jelenleg a húsvéti gyertya a föltámadt Krisztust jelenti, az Egyház sza­ bályai szerint az oltárnál marad mindaddig, míg Krisztus a föltámadás után a földön já rt t. i. Ascensióíg. Ascensiókor miután a diakónus a mennybemenetelről szóló evangéliumot eléne­ kelte, a húsvéti gyertyát ki kel! oltani, majd a templomból eltávolítani. Ascensióíg azonban a húsvéti gyertya meggyujtandó a Konvent, il'e tve az énekes misékre és Yesperásokra. Nem szabad azonban meggyujtani a halotti valamint a bűnbánati misékre és szertartásokra, mint a

29 milyenek sz. Márk és a kérönapi misék és kö r­ menetek. Annál kevésbbé szabad ezen processiókra a húsvéti gyertyát elvinni. A háromágú gyertya pedig m indjárt a nagyszombati mise után eltávolitandó a templomból. Jóllehet a húsvéti gyertya jelképezi a ha­ lottaiból föltámadt Krisztust, mégis úgy látszik, sok helyen ezt félre ismerve az U r föítámadási szobrocskáját az u. n. Alleluját helyezik az ol­ tárra húsvéti időben, hogy az jelképezze a fö l­ támadt Üdvözitöt. Ez a szokás, mely nálunk is általános, mindenesetre nem felel meg a rubri­ kák szellemének, de tekintve a régi általános szokást, tolerálni lehet. Nem szabad azonban az Alleluját a tabernákulum fölé állítani, mert a S. Congr. a sz. Sziv szobrát is eltiltotta onnan. (S. R. Congr. 1887. március 31.) Annál kevésbbé szabad az oltár keresztjét levenni és az Allelujával helyettesíteni. A húsvéti gyertya megáldása után a katekumenek keresztsége következett, melyet már az apostoli időktől kezdve ez éjszaka szolgál­ tatott ki az Egyház. Mindenekelőtt a keresztelendők oktatására és a hitben való megerősíté­ sére 12 lectiót olvas az Egyház, melyek köz­ tien folyton a katekumenekért imádkozik- A 12 lectio végeztével kezdetét veszi a keresztvíz megszentelése. A pap viola palástot ölt és m i­ közben a kar énekli; „Sicut cervus desiderat ad fontes aquarum", a keresztkuthoz indul. H'íjd^n a keresztelő medence egy külön épületben volt, melyet baptisteriumnak neveztek, a pap tehát, illetve a püspök elhagyva a templomot, ide ment a miniszterekkel. Maga a keresztkiit szen­ telése, egy-két csekélyebb szertartást leszámít­ va úgy a m int van apostoli eredetű. Egy ma­ gasztos szép praefatio kíséretében történik a szentelés, m ielőtt azonban a szent olajokat beleöntené a pap a keresztvízbe, külön tesznek a már megszentelt vízből egy bizonyos m ennyi­ séget, a hívek házainak megszentelésére. A ke­ resztvíz megszentelése után kezdetét vette a keresztelés, mely az éj nagy részét elfoglalta. Míg a pap. illetve a püspök a baptisteriumban időzött, a, kar a templomban marad a néppel a Mindenszentek letenyéjét énekelve és hogy a letenye kitartson mindaddig, míg a pap vissza nem tér, az egyes szentek segitségülhivását öt­ ször, hatszor, sőt hétszer is ismételték. A pap midőn a keresztséggel végezett, visszatért a templomba és az oltár előtt arcra borulva rög­ tön elkezdte a sz. Misét és m inthogy a pap öl­ tözködésére nem kellett várni, ezen misében nincs is Introitus, mert az Introitus régente csu­ pán arra szolgált, hogy a nép addig imádkoz­ zék, míg a pap kijön a sekrestyéből. A z egész mise ünnepélyes és örömteljes, mert már a fö l­ támadás hajnala kezdődik. A mise végén van a Vesperás, melyet csak mi nevezünk Vesperásnak, eredetileg nem volt egyéb, mint a meg­ kereszteltek hálaadása, innen a Laudate psal­ mus és a Magnificat. A II. acheni zsinat is 838ta n ezt az Egyház hálaadásának nevezi az

újonnan megkereszteltekért és meghagyja, hogy ezt a Vesperás helyett végezzék és pedig lehetőleg ünnepélyesen. Tehát e napon tu la j­ donképen nincs Vesperás, hanem helyette ez a hálaadás van. Furcsa is lenne külömben hajnal felé, m ikor ez a mise végződött, beszélni Vesperásról. A húsvéti Matutinum valamennyi közt a legrövidebb, aminek az egyszerű oka, hogy ezen hosszú szertartások után már hajnalodni kez­ dett és így nem ju tott idő hosszabb officiumra. liusvét ünnepe. liusvét vasárnapja a kereszténység leg­ nagyobb ünnepe, midőn az Egyház mérhetetlen örömmel ünnepli az isteni Üdvözítő diadalát a halál felett, melyet dicsőséges feltámadásával aratott s egyben ünnepli az ember feltámadá­ sát a lelki halálból a sz. keresztség által és kü­ lönösen örvendezik az újonnan megkeresztel­ tek felett. Husvét hetének officiumában és miséi­ ben praedominál ugyan az Üdvözítő feltáma­ dásának ünneplése, de folytonosan kitér az Egyház az újonnan kereszteltek feletti örömre és a húsvéti liturgia számtalan részei vonat­ koznak reájuk. Régente több egyházban husvét octavája alatt mindennap két misét mondtak, egy a feltámadásra, egy meg a megkeresztel­ tekre vonatkozott. Még ma is úgy van a milánói ambrosian liturgiában. A római liturgia azonban ezt a két motívumot egybeköti és együtt ün­ nepli. Ezen az egész héten jelen voltak fehér ru­ hába öltözve az újonnan megkereszteltek az offícíumokban, melyeken az Egyház őket is ün­ nepelte. Es valószínűleg épen ő m iattok tartotta meg az Egyház egész héten a rövid officiumot, melyet husvét hajnalán szintén m iattuk rövidí­ tett meg, hogy t. i. őket nagyon ki ne fárassza. Az ünnep történetéről kevés mondaniva­ lónk van. Ez ugyanis apóstölí eredetű, melyet az apostolok a zsinagógától vettek, csakhogy persze a mysteríumát megváltoztatták. Husvét officiuma tele van a legbensőbb öröm kifejezéseivel, amely minden hymnus fe­ lett állva, ezen megható szavakban tör az ég felé: „Haec dies quam fecit Dominus, exultemus et laetemur in ea!“ A Matutinum litán sok régi egyházban és zárdában következett a feltámadás szertartása. Processionaliter mentek az e célra felállított sz. sírhoz, ahol két öregebb pap albában és bekö­ tött fejjel jelképezte a szent asszonyokat, t, í. a két Máriát. A kórus elkezdte énekelni a „V ic ti­ mae paschali" kezdetű diadalhymnust, melyben a szent asszonyokhoz fordulva énekelték; „Díc nobis María quid vidisti ín via?" Mire a két Má­ ria feleié: „Sepulchrum Christi viventis et d ó r i­ am vidi resurgentis, angelicos testes, sudarium et vestes.“ Erre a kórus rázendítette: „Scimus Christum surrexisse a m ortuis vere; Tu nobis pastor rex misere. Alleluja.“

30 Máshol az angyalokat reprezentálták a szent sírnál és körmenetet is tartottak az 01táriszentséggel. Ezek és hasonló szertartások, m int már fentebb mondottuk, kim aradtak a ró ­ mai rítusból, mert volt bennük némi színpadias és komikus. Nálunk megvan a feltámadás, de megtisztítva minden színpadias jellegtől, s m i­ vel a M atutiumot anticipáljuk, vele együtt a fel­ támadást is anticipálva szombat este tartjuk. M inthogy husvét a keresztények legna­ gyobb ünnepe, azért az Egyház nem elégszik meg azzal, hogy azt octavával tartja, hanem az ünneplést folytatja még ötven napon keresztül egész pünkösdig, m ikor ősi szokás szerint ismét kiszolgáltatja a keresztség szentségét, majd

Szentháromság vasárnapján a húsvéti ünnep­ lést befejezi. Ezt az időt húsvéti időnek (tempus, paschale) nevezzük. Ez időben az Alleluja sok­ kal gyakrabban hangzik fel m int máskor, sz.. mise fehér színben van, mindennap Glóriával,-, nem térdelünk le az imára, (ez már ma csak a Regina coelinél használatos) nincs böjt, kivéve pünkösd vig iliá já t és újabban a nyári kántorböjtöket. A tempus paschale ezen megtartása oly régi, hogy már Tertulliánnál nyom aira akadunk, aki Így Ír: „D ie Dominico jejunium nefas ducimus, vel de geniculis adorare.“ ,,Eadem immunitate a die Paschae in Pentecos­ ten usque gaudemus." (De corona m ilitis C, L.);-

Könyvtár. A biblikus tanulmányokhoz a műveket ajánljuk;

következő

világossá és áttekinthetővé válik az egész könyv. a) Claudius P illio n : Biblia Sacra. Paris: Tudományos szempontból az ö felosztása Letouzey et Ané Rue des Saints-Péres; Roma; talán nem mindig jogos, de gyakorlati szem­ pontból nagy a haszna és éppen azért nagyon Desclée Piazza Orazieli, ára 10 1. is ajánlhatjuk nemcsak a tudósnak, hanem fő­ Provinciánk zárdáiban nem hiányoznak leg a szónokoknak. az Anyaszentegyház hivatalos bibliájának, a b) Úgyszintén melegen ajánljuk minden Vulgátának példányai. Ámde ezeknek haszná­ könyvtár számára M ihályfi Ákos dr. egyetemi, lata sokszor nehézséggel jár. Vagy már régeb­ tanár fölötte praktikus és szükséges uj könyvét,,, biek és akkor a textus olvasása okoz nehézsé­ a melynek elme; „A nyilvános istentisztelet." geket; vagy nem áttekinthető. Ugyanis a kia­ Magában foglalja ez a kiváló könyv könnyű és dók mindenegyes fejezetnek a tartalm át jelzik kedves'stilusban mindazokat, a melyeket csak röviden minden összefüggés nélkül az előbbiek­ a szentmiséről és a többi nyilvános istentiszte­ kel vagy az utóbb következőkkel. letekről úgy liturgikus, m int moralis szempont­ Ezen a bajon akart segiteni Fillion, am i­ ból tudnunk kell. Nincs meg ebben a liturgikus kor kiadásaiban minden egyes szent könyvet könyvek szárazsága és szabálytömkelege, de feloszt több részre, a részeket ismét apróbb megvan minden világosan, a m it csak egy pap­ részletekre; a pars, sectio, paragraphus feltün­ nak tudnia kell az istentiszteletek körül. Ú gy tetése által az egész könyvet könnyen ismerjük véljük, hogy ennek egy könyvtárunkból sem meg. Minden külön rész elején röviden leírja szabad hiányoznia. Megrendelhető a Szent ' annak tartalmát, a benne foglalt kisebb részle­ István Társulat, könyvkereskedésében Buda­ tek tartalm át a margóra Írja, amiáltal nagyon pest, Kecskeméti-utca 2. IV. kér. Ára 10 korona....

Hirek a Provinciából. Háborús hirek. A harctéren munkálkodó testvéreink sorsa kevés változással tovább fo­ lyik. P. Julián az északi harctérről eltávozott és átment az olasz frontra, már az Isonzó mel­ lett van ezredével és szolgálja ki betegeit. P ro­ vincialis atyánk ugyan mindent elkövet, hogy őt a bártfai zárda számára szabadságoltassa, m ert a tót nyelv m iatt ott fölötte szükséges vo l­ na, mindez ideig azonban nem sikerült a dol­ got nyélbe ütni. — P. Irén Szatmáron van a kórházban, mert a frontról súlyos meghűléssel jö tt haza. Az orvosok tüdőcsucshurutot konsta­ táltak rajta, mi könnyedén tüdővésszé fejlőd­ hetne. Nagy gonddal ápolják a szatmári tiszti kórházban és amint megerősödik, a Tátrába

akarja küldeni a hadvezetőség utókurára. Már fönn já r és ellátogat naponkint a zárdába. Erős a remény, hogy a bajt minden nagyobb veszély nélkül kiheveri. — Megkerült az ifjú Szerafin testvér is, akiről már azt hittük, hogy elveszett az olasz harctéren. A gépfegyver osztagnál igen veszélyes helyen működött és meg is se­ besült, azért nem tudott magáról életjelt adni,,. de a napokban jelezte, hogy egy fiumei kórház­ ban fekszik és a bajon már túl van, nem jelezte azonban, hogy milyen sebet kapott. — Er. Béla ■ szintén felépült betegségéből és most a buda­ pesti káderban van. Gyengesége m iatt aligha fog a frontra visszamenni, hanem majd inkább itthon fog a munkásosztaghoz beosztást nyerni.

31 — A többi testvérek előbbi helyeiken vannak és feten segítségével nagyobb baj nélkül tovább küzdenek az ellenség ellen. Keleti ügyek. M int már jeleztük az előbbi számokban, Provinciánk meleg szeretettel ka­ rolta fel a keleti ügyeket, úgy Jeruzsálemben, mint Konstantinápolyban. A Szent István Társulat közgyűlésén elhangzott hercegprimási beszédből láthattuk, a püspöki kar is sokat vár .a mi keleti akciónktól. Konstantinápolyban a •cél volna egy missiós iskolát fölállitani és az ottani osztrák-magyarok lelki szükségleteit el­ látni. Jeruzsálemben pedig egy magyar zarán­ dokházat kellene fölállitani, ahol a magyarok nyernének ellátást és evvel kapcsolatosan egy biblikus intézetet szervezni a magyar teologusok részére. Mindkettő fontos, de nehezen k i­ vihető cél. — P. Pál már egy hónapja tartóz­ kodik Konstantinápolyban és tanulmányozza a helyi viszonyokat, de természetesen még csak kezdetében, van a dolognak. M int irja, nagyon nehéz lesz az ügy kivitele, mert az ifjú törökök erősen'megszorítják a külföldi iskolák felállitását és azonkívül is a nemzetiségi vetélkedés nagy. Nagy baj az is, hogy eddig Törökország­ ban leginkább franciák tartották kezükben a missiókat és a török katholikusokat francia érzelmüeknek nevelték, úgy hogy most a katholikusok franciáknak tűnnek föl a törökök előtt -és Így a katholikusok jelenleg nem kedvesek. Fokozza ezt még az örmény keresztények lá­ zongása és az irántuk érzett török ellenszenv. Még nehezebb a jeruzsálemi föladat, mert a 'Szentföldön jelenleg nagyobb a zavar és fölöt­ te nehéz Kisázsián keresztül oda eljutni. A kisázsiai vasút teljesen le van foglalva katonai célokra, úgy hogy a polgári utasok sokszor na­ pokat várhatnak egy-egy állomáson födél és élelem nélkül, azonkívül különösen a papok és a szerzetesek ki vannak téve a fanatikus moha­ medánok inzultusainak és ily körülmények kö­ zött hetekig tarthat az ut Jeruzsálemig. Kmoskó egyetemi tanár, a ki a biblikus intézet szer­ vezésével van megbízva, ezen nehézségek da­ cára is nekivágott a nehéz útnak és valószínű­ leg eddig már el is ju tott Jeruzsálembe. Hason­ lóképpen ép most tör át Kisázsián P. László de P. Nándort, tekintettel az ő. korára. Provin­ ciális atyánk nem engedte utrakelni, azért ö mindaddig itthon fog maradni, mig a viszonyok meg nem javulnak. — Jeruzsálemben kilátá­ sunk van reá, hogy a fehér atyák elhagyott há­ zát meg tudjuk szerezni magyar háznak, a mi igen jó acquisitio volna, mert ez egy hatalmas uj modern épület szép templommal és minden ■szükségessel ellátva. Persze a jelen bonyodal­ mak és zűrzavar között ez csak a jövő zenéje, de meg kell a dolgot már most alapozni, mert a háború befejezése után már későn jönnénk. Imádkozzunk tehát, hogy a felvett súlyos mun­ ka sikerrel járjon és a lelki homályba burkolt kelet egyszer már nyissa meg kapuit az U r Jé­ zus és keresztény kultura előtt. Fölemelő mi

reánk nézve, hogy az előharcosok között ott látjuk a mi testvéreinket, a kik nemcsak a harc­ téren, hanem itt is derekasan küzdenek. Restaurációk, A m últ hó 25-én Provincia­ lis atyánk Radnán járt, hogy a zárdát a kie ri­ kát számára előkészíttesse. M iután a házfőnök atyával a dolgokat^ megbeszélte, a házfönök atya a munkához látott. A régi kollégium szo­ báit rendezteti be, hogy egy kályha fütsön két szobát. Továbbá, hogy legyen alkalmas hely az előadások számára, a konyha fölötti nagy szo­ bából is el fogja távolittatni a régi n yito tt ké­ ményt és azt iskolává alakítja át. Az ebédlőben és az oratóriumban is folynak az átalakítások egy nagyobb familia számára. A bejárat már most nem többé a zárda udvarán, hanem a por­ tán keresztül történik és ig y természetesen a klauzura közötti helyiség szépen kibővült. A katonák távozása után m indjárt szépen kifest­ tette a házfőnök atya az ebédlőt és a parkettát is megujittatta, A szatmári zárdában a főtiszt. Custos atya szép dologba fogott. Meg akarja örökíteni egy nagystílű falfestményben a zárda átadá­ sának jelenetét. E végből a lépcsőföljáratban, amely a szatmári zárdában igen tágas és mo­ numentális, egy nagy freskót fog festetni Unghváry Sándor festőművésszel, a m ely élet­ nagyságban fogja ábrázolni a nagy o ltá rt és előtte a szatmári püspök urat egész assistenciájával, amint átnyújtja Provinciális atyánknak a zárda kulcsait és a jelenlevő testvéreket a zárdába bevezeti. A mennyezeten kisebb kép­ ben Hám János, Meszlényi Gyula püspökök és Kádár Ambrus kanonok lesznek megörökitve, a m int a mi szatmári templomunkat fel­ ajánlják szent Ferenc atyánknak. Kívánunk si­ kert e szép munkának. A váci zárda is megujulóban van. P. Qellért házfőnök atya. mint előbbi helyein, úgy itt is a zárda megújításához látott. A zárdát kivül belül tataroztatja és a tetőt is javittat?a. Ú gy­ szintén az orgona is javítás alá kerül. A gyö­ nyörű nagy arányú váci zárda ezáltal minden bizonnyal sokat fog nyerni. Uj munkásaink az Ur szőlőjében. A gyön­ gyösi klerikátban ismét nagy az öröm. P rovin­ ciális atyánk kijelölte a növendékek közül, k ik fognak az idén ordinációra kerülni. E szerint nyolc uj presbyter lesz; ezek névszerint a kö­ vetkezők: fr. Kalmár Özséb budapesti végzett egyetemi hallgató, fr. O rlowszkv Ottc, fr. L.uptovics Kolos, fr. Biloveszky Kalliszt, fr. Riba Hugó, fr. Fehér Péter, fr. Varga B álint és fr. Kulunchich Qaudenc; fr. Szabó Polikárp fiatal­ sága m iatt csak subdiaconus lesz. Azonkivül diaconusok lesznek: fr. Bónert Valérián é5 fr. Kovács Raim und;fr. Szabó Szprafin pedio: sub­ diaconus lesz. A felszentelendők nagy buzga­ lommal készülnek a szent rendek fölvételére, de szükséges is a szorgalom, mert az ordinációk az idén is valószínűleg a szokottnál korábban

r_ _ _ _ _ _ 32 lesznek, azért kétszeres szorgalomra és mun­ ■'ben adta fel P. Kelemen uj testvérünknek fr^ kára van szükség. Imádkozzunk mindnyájan, Sixtusnak a rendi ruhát. Kívánjuk uj testvé­ hogy az Ur ezen ifjú szolgáiban az anyaszent- rünknek, hogy a jóban való állhatatossága álegyház méltó minisztereket nyerjen és ig y ők által elnyerje a szerzetesi élet boldog vértanúa hitélet és a Provincia fölvirágoztatására so­ ságának pálmáját. kat tehessenek. Habitus posztó. M últkor jeleztük, hogy Beöltözés. Most, midőn a háború annyi habitus posztóit seholsem lehet be,szerezni. P, testvérünktől megfosztott, különösen jól esik Proivinciálisnak nagy utánjárással mégis sike­ egy-eg: ujabb beöltözésről h irt adnunk. Ilyen rü lt 100 méter posztót szereznie; s ez miha­ beöltözés volt Pécsett április 31-én, amikor Dá­ mar a P ^ ,n i R e ig. Curátorhoz meg is érkezik. Szerkesztői üzenetek. A tartom ányi köz­ vid Ealázs, katonai kötelezettség alól felmen­ tett kandidátus vette fel három napos lelkigya­ lönyre előfizettek: Az egri zárda 20 koronát^ korlat után rendünk öltönyét. A convent mise fr. Vince a harctérről 5 koronát, a kecskeméti után, az A tyák és novitius testvérek jelenlété- zárda 20 koronát.

••••• **•••••••

DUNÁNTÚL NYOMDA R. T.

PÉCS.