Regionális világgazdaságtan - tételek -

Regionális világgazdaságtan - tételek 1. Ismertesse a XXI. századi nemzetállamok gazdasági feladatait, szerepét! A nemzetállamok stabil üzleti környezet megteremtésével, illetve emberi erőforrás és technológiai infrastruktúra fejlesztésével képesek hosszú távon megalapozni a gazdasági fejlődést, mivel az államok azon nemzetközi nagyvállalatokat igyekeznek magukhoz csábítani, amik jelenleg az erőforrások és FDI jelentős rész fölött rendelkeznek. Meg kell azonban találni az egyensúlyi pontot a piaci önszabályozás és az állami beruházás mértéke között (láthatatlan kéz vs. jóléti állam). A fő probléma a túlzott állami beavatkozással, hogy az állam ilyenkor nem a tényleges feladataira koncentrál- mondja Stiglitz. Keynes szerint az állam feladata az, amivel senki sem foglalkozik, tehát az állampolgárok nem tudják ellátni. Az állam szerepe folyamatosan változott az idők során, hol a minimális állam, hol pedig a széleskörű állami beavatkozás volt jellemző. Mára a TNC-k számára kedvező feltételek megteremtése vált az állam elsődleges gazdasági feladatává (ld. fönt). Mindez nem érinti a hagyományos állami feladatok körét (védelem, közrend biztosítása etc.). A felgyorsult globalizáció korában az új trendek kikényszerítik a proaktív (kezdeményező) gazdaságstratégiát és a kompetitív (megteremthető) előnyök létrejöttének aktív támogatását. A feladatok tehát a következők:  humántőke fejlesztése, oktatás korszerűsítése, K+F kapacitások megteremtése  húzóágazatok ösztönzése, serkentése  gazdaságon belüli input-output kapcsolatok fejlődésének ösztönzése  TNCk számára fontos lokális előnyök megteremtése  anyagi és társadalmi infrastruktúra megteremtése  társadalmi kohézió megőrzése. Az egyes országok versenyképessége mára már nagy részben a vállalati szférára épül. A gazdaságpolitika fontos szempont a vállalatoknak, az állam szelektál az ágazatok között a támogatási és fejlesztési politikán keresztül. Az állam befolyásolhatja a vállalati szféra versenyképességét az erőforrások átcsoportosításával. Ezen felül hatással lehet a nemzetközi térben mind a hazai mind a külföldi vállalatok a kereskedelmi és beruházási pozícióira. Továbbá az állam a társadalmi és kulturális tényezők által befolyással van a humánerőforrásra is. Szentes szerint egy ország versenyképességét az határozza meg, hogy mennyire képes beépülni a TNC hálózatokba, valamint, hogy a kormányzat, társadalom, TNC hármas által milyen kompetitív előnyök teremthetőek. Tehát az országok világgazdasági versengése nem csupán a termékek és szolgáltatások világpiaci versenyét jelenti. 2. Mit jelent a nemzetgazdaságok és régiók versenyképessége? Milyen formában értelmezhető? Hogyan mérhető? Miből eredeztetethetők a regionális különbségek? Az egyes országok versenyképessége mára már nagy részben a vállalati szférára épül. A gazdaságpolitika fontos szempont a vállalatoknak, az állam szelektál az ágazatok között a támogatási és fejlesztési politikán keresztül. Az állam befolyásolhatja a vállalati szféra versenyképességét az erőforrások átcsoportosításával. Ezen felül hatással lehet a nemzetközi 1

térben mind a hazai mind a külföldi vállalatok a kereskedelmi és beruházási pozícióira. Továbbá az állam a társadalmi és kulturális tényezők által befolyással van a humánerőforrásra is. Szentes szerint egy ország versenyképességét az határozza meg, hogy mennyire képes beépülni a TNC hálózatokba, valamint, hogy a kormányzat, társadalom, TNC hármas által milyen kompetitív előnyök teremthetőek. Chikán szerint a nemzeti versenyképesség a nemzetgazdaság azon képessége, hogy a nemzetközi kereskedelem támasztotta követelményeknek megfelelően úgy képes létrehozni, termelni, elosztani és szolgáltatni termékeket, hogy közben saját termelési tényezőinek hozadéka növekszik. Tehát az országok világgazdasági versengése nem csupán a termékek és szolgáltatások világpiaci versenyét jelenti. Versengést jelent a fejlődési folyamatok előrehaladásában, a kedvezőbb világgazdasági pozíciókért végrehajtott alkalmazkodásban, a dinamikus gazdasági pozíciókért a vállalati szektor támogatásában, a külső erőforrások megszerzésében és a transznacionális hálózatokba való bekapcsolódásban. A versenyképesség az alábbiakban mérhető le:  a térség más országokhoz viszonyított dinamikája  a külső erőforrások megszerzésére és bevonására való képesség  versenyképes termékeket és szolgáltatásokat előállító TNCk „hazai bázisává” válásának képessége  megfelelő gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai környezet biztosításának képessége a hazai és külföldi vállalatok eredményes és társadalmilag hasznos működése érdekében  a termékek és szolgáltatások, illetve a tőke exportjában való világpiaci vagy regionális részesedés  általában a világgazdasági pozíció javítására, aszimmetrikus interdependenciák rendszerén belül kedvezőbb helyezet elérése és nemzetközi alkuerejének növelésére való képesség.  a nemzeti versenyképességet úgy érdemes értelmezni, hogy a vizsgált országot a tényleges viszonyai közé helyezzük, és figyelembe vesszük a vele hasonló pozícióval és teljesítménnyel rendelkező nemzetgazdaságokat, tehát a tényleges versenytársakat (pl. akik ugyanazt vagy ugyanoda exportálnak)  a pozíciók és előnyök megtartására elegendő, ha a vizsgált ország a tényleges riválisokhoz képest bizonyul hatékonyabbak  az effektív versenyképesség magában foglalja azt is, hogy a riválisok csoportja változhat (pl. világpiaci vagy ágazati átstrukturálódás miatt), vagy lehetséges, hogy kereskedelem vagy tőkeáramlás szempontjából más-más rivális ország csoportot kell figyelembe venni. 3. Ismertesse a fejlődő/fejletlen gazdaságok és nyersanyagexportőr országok kihívásait, fejlődési problémáit, fejlődésüket hátráltató tényezőket! A gyarmati típusú nemzetközi munkamegosztás korának máig nem múlt el a hatása, az egykori gyarmatok az elmúlt évszázadokban a nyersanyag-kitermelésre szakosodtak. WTO World Trade Reportja alapján jelenleg is a latin-amerikai export 2/3-t, az afrikai export ¾-t teszi ki a nyersanyagexport. Az energiaexportőröknek (Nigéria, Venezuela, Szaúd-Arábia) ez kedvező lehetőséget jelent, viszont a különböző fémek és a gyémánt viszonylag koncentrált területen jelentkezik,valamint az egyéb bányászati és mezőgazdasági export kedvezőtlen 2

alkupozíciót jelent. A nyersanyagpiacok jellemzően telítettek keresleti oldalról, és könnyen helyettesíthetők, így sem áremelkedést, sem értékesített volumennövekedést nem igazán tudnak elérni. A világkereskedelem százéves alakulását tekintve mind az árak, mind az eladott mennyiség növekedése, mind a termelékenység tekintetében a nyersanyag-kitermelés lassúbb exportbevételi növekedési lehetőségeket eredményezett, mint a feldolgozóipar vagy az exportképes szolgáltatások. Ez pedig folyamatos jövőbeni lemaradást eredményezett. A máig ható kedvezőtlen hatásokat tovább erősítette a monopolizáció és a tőkekivitel kora (19.századi gyarmati rendszer), amely időszakban a gyarmatokon lévő nyersanyag-kitermelő ágazatokban jelentős beruházások történtek, a nemzetközi kereskedelemben pedig monopóliumra törekedtek. A II. vh végén kialakított Bretton Woods-i rendszer felszámolta végleg a gyarmati rendszereket, de nem volt képes kezelni a gyarmati típusú munkamegosztásból eredeztetett nemzetközi fejlődési szakadék problémáját. A fejlődési szakadéknak egyszerre van jövedelmi, technológiai és jóléti vetülete. A 20.század második felében tovább koncentrálódott a jövedelem, a fogyasztás, az energiafelhasználás a legfejlettebb OECD országokba. Afrika A kontinens országainak zöme nyersanyagtermelőként kapcsolódott be a világgazdaság működésébe, ami a mai napig rányomja bélyegét arculatukra és fejlődési kilátásaikra. Az afrikai országok exportjának zömét mezőgazdasági ( Ghána, Kenya, Etiópia) és bányászati nyerstermékek (Botswana, Guinea, Niger, Kongói Demokratikus Köztársaság, Mauritánia, Namíbia), illetve energiahordozók (Nigéria, Angola, Egyenlítői-Guinea, Kongói Köztársaság, Gabon) alkotják. Az afrikai országok nagy részének igen koncentrált az exportportfóliója, azaz a kivitel nagy részét mindössze néhány termék adja. Pl. Nigéria exportjának 98%-t 2005-ben az energiahordozók tették ki. Ennek következtében az afrikai országok jelentős része ki van téve a világpiaci árak ingadozásaiból fakadó sebezhetőségnek és függésnek, ami jelentős negatív hatásokkal lehet az ország fejlődésére. 70-es évektől tartós csökkenésnek indultak a nyerstermékek világpiaci árai, ami folyó fizetésimérleg, és költségvetési deficithez vezetett. Beindult az afrikai országok kumulatív eladósodása, ami együtt járt az államapparátusok szétzilálódásával. A nyerstermékek világpiaci árai 2002-3 környékén kezdtek emelkedni, az afrikai országok zömének jelentősen növekedtek exportbevételei és javultak cserearányai, ami egyrészt forrásokat teremtett a növekedéshez szükséges beruházások finanszírozásához, másrészt olcsóbbá tette importjuk finanszírozását. Mindez gyorsította növekedési ütemüket. De pl Nigéria esetén az olajkitermelésre szakosodás negatív mellékhatásai, a korrupt és elhibázott gazdaságpolitikát folytató elit, és az állandó katonai hatalomátvételek. A nagy lökés elmélete szerint a nyersanyag árak emelkedéséből fakadó bevételek hatékony, kellően koordinált beruházása jelentheti a fejlődő országok számára a legbiztosabb kitörési lehetőséget a szegénységcsapdából. A vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy a nyersanyag termékexportőr országok képtelenek voltak élni ezzel a lehetőséggel. Még ha a kormányzatok kezdetben igyekeznek is minél többet megtakarítani az előre nem tervezett bevételekből, a különböző partikuláris érdekek nyomására előbb utóbb nagyarányú beruházásokat kezdenek el finanszírozni. Az így megindult beruházási hullámban gyakran többet költenek, mint amennyi a költségvetés eredeti többletbevétele volt, ami eladósodáshoz vezet. A megnövekedett kormányzati kiadások többnyire költségvetés-szerkezeti változásokkal is járnak, ami miatt nehézségekbe ütközik a kiadások csökkentése a nyerstermékárak visszaesésének esetén. Ilyen körülmények között előbb-utóbb fájdalmas stabilizációra lesz szükség, ami erősen visszaveti a gazdaság növekedését. Megoldás: a költségvetési kiadásokat függetleníteni kell némileg az olajbevételektől, így elkerülhetők hosszabb távon is a negatív költségvetési sokkok. A kormányzatnak 3

törekednie kell a bevételek egy részének megtakarítására, és csak olyankor használhatja fel azokat, ha a világpiaci árak csökkennek. Rövid összefoglalás: A fejlődő országok hátrányának okai elsősorban a gyarmati múlt örökségében kereshetők. A gyarmatosítás idején ugyanis ezek az országok a gyarmattartók fő nyersanyagellátói és iparcikk-felvevői voltak, így gazdaságuk meglehetősen egyoldalúvá vált. A gyarmatosítás sok esetben szétzúzta a hagyományos társadalmi-gazdasági formákat is. A függetlenség kivívása után a torz gazdasági struktúra megnehezítette a világgazdaságba való integrálódást, és a nagyfokú specializálódás erős egyoldalú függő helyzetet teremtett számukra a világpiacon. Helyzetüket tovább rontotta, hogy a nyers-és alapanyagok ára a 70-es évektől a csökkenő kereslet miatt relatíve alacsonyabbá vált. A fejlődő országok több fórumon igyekeztek a világgazdaságban elfoglalt pozíciójukat javítani, a fontosabb nemzetközi intézményekben azonban a fejlett ipari országok dominanciája érvényesül. A fejlődő országok függőségét tovább erősítette a 70-es évektől megindult eladósodási folyamat, mivel a szorult helyzetből csak a fejlett gazdaságok és a nemzetközi pénzügyi szervezetek (IMF, Világbank) feltételekhez kötött hitelei révén kerülhettek ki. Az Észak-Dél ellentét felszámolására a világgazdaság jelenlegi tendenciái sem adnak alkalmat, számítások azt igazolják, hogy a fejlődő országok lemaradása tovább fokozódik. 5. Ismertesse a nemzetközi szolgáltatáskereskedelem sajátosságait, működési módját, nemzetközi harmonizációját és a szolgáltatáskereskedelem nemzeti korlátait! Világgazdaságtan 2. 392-416.  Ma már szinte minden egyes országban (legyen a fejlett vagy fejlődő) a szolgáltató ágazat került túlsúlyba – ez jó hatással van a nemzeti termékeke előtérbe kerülésére, illetve a foglalkoztatásra  új szolgáltatási ágazatok jelentek meg, megváltozott a legtöbb hagyományos szolgáltatási tevékenység súlya – nőtt a szolgáltatások nemzetközi forgalma és az ágazat globalizálódása, ezért nemzetközi egyezményekre volt szükség (ld. később), hiszen a szabályok hiánya mindinkább gátjává vált az igények kielégítésének  megkezdődött az állami felügyelet álló szolg. ágazatok korlátozásainak leépítése (telekommunikáció, szállítás, biztosítás, pénzügy) – a nyitás hatására a kereslet is növekedni kezdett  e fejlődés legfontosabb tényezői: o az állam (jóléti ellátások, védelmi fejlesztés) o feldolgozóipar szerkezetmódosulása (nemzetköziesedés, gyors világkereskedelmi bővülés o a termelői szolgáltatások externalizálódnak – bizonyos tevékenységeket (amiket korábban maguk végeztek) most kihelyeznek, ezeket egy szolgáltatásokat nyújtó cég végzi el  ez egyrészt szakszerűbb  másrészt nagyobb a lehetőség a méretekből adódó megtakarításra (pl. elég kevesebb alkalmazott)  A szolgáltatások összetételének meghatározása: o a fejlődő országokban a tevékenység zöme alacsony technológiai szinten áll, alacsony munkaerőt igényel – ez gyenge hatásfokú, nem eléggé termelékeny o a fejlett országokban a modern üzleti tevékenységgel összefüggő szolgáltatások súlya nagyobb (pénzügyek, informatika) 4

 négy szolgáltatási kategória: o a határokon átlépő szolgáltatások o külföldön igénybe vett szolgáltatások (turizmus, oktatás) o helyben létrehozott – fiók-vagy leányvállalat útján lebonyolított – szolgáltatásexport o az importőr országban nyújtott egyéni szolgáltatás (orvosok – letelepedési engedély)  a kereslet folyamatosan változik, a munkahelyek száma is véges a szolgáltató szektorban, azonban a szolgáltatás jóval munkaintenzívebb a többinél  aszimptomatikus stagnálás: a gyengébb termelékenységű ágazat (szolgáltatás) aránya annyira megnő, hogy a termelékenyebb (ipar) nem tudja az általános termelési mutatókat lényegesen befolyásolni A szolgáltatások típusai:  a termelési tényezők és a szolg. igénybevevőjének országok közötti helyzetváltoztatása nélküli tranzakció – egy adott országban előállítják a szolgáltatást, majd exportálják  a termelési tényezők nemzetközi áramlása, a szolgáltatás igénybevevője azonban helyben marad  a szolg. igénybevevője megy a szolgáltatás nyújtásának helyére  a termelési tényezők, az igénybevevők és a szolgáltatók egyaránt határokat lépnek át Nemzeti korlátok:  a termelési tényezők vagy a szolgáltatást igénybe vevők mozgásának megakadályozása hátráltatja o a szolg. nk. kereskedelmét o a szolgáltatások árainak nk. kiegyenlítődését o a termelési tényezők nk. árkülönbségeinek kiegyenlítődését  a szolgáltatáskereskedelmet korlátozó politika nyíltabb és burkoltabb formában egyaránt megjelenhet: o magát a szolgáltatásügyletet gátolja o a szolg. előállítását szolgáló termelési tényezők áramlását korlátozza o a szolg. igénybevevőinek mozgása elé gördít akadályokat  a fogyasztóvédelem érdekében erős állami szabályozás és ellenőrzés: ezek gyakran szociális okokból születnek, így protekcionista célkitűzésektől vezérelve gyakran előnyben részesítik a hagyományos hazai szolgáltatókat  a szabályozás legfőbb formái: o közüzemi szolg. díjainak ellenőrzése o szállítási díjak és vállalkozások engedélyezése o mennyiségi korlátozások – főként a működési engedélyek kiadásán keresztül o állami tulajdon vagy ellenőrzés a telekommunikáció, a rádióadások, kábeltévé és a tömegtájékoztatás területén o bankok, biztosítók, értékpapír-forgalmazók szerkezetének és tevékenységének szigorú ellenőrzése  a nemzetállamok gyakran hangsúlyozzák a verseny destruktív jellegét, ahol nagy állandó költségekkel és veszélynek kitett változó kereslettel kell szembenézni – itt a verseny csődökhöz és a szolg. állandó változásához vezet  a másik érv a fogyasztók hiányos informáltsága (a vevők számára azonban sok esetben nem éri meg az információk feldolgozása – pl. egy biztosítótársaság mérlegének áttekintése) 5

 a gazdasági változások és az új technológiák növelik az elvárásokat az állammal szemben, nagyobb terhek a szoc. ellátórendszerre: oktatás, eü. A szolg. nk kereskedelmének liberalizálása  a GATT-ban a szolgáltatások még nem jelennek meg  először 1988. CUFTA – USA-Kanada ker. megállapodásban (ezt később érvényesítik a NAFTÁ-ra is) o szabályozási reformok:  a technológiai újítások fokozták az infrastrukturális szolgáltatások versenyét  az új termékek nem illettek a meglévő szabályozási rendszerhez  fejlődött a szab. közgazdasági háttere, nőtt a szabályozási módszerek gazdasági hatékonysága  a szab. módszerek nemzeti különbözőségei költségnövelő tényezővé váltak  GATS: Általános Szolgáltatáskereskedelmi Egyezmény o fontos követelmény: átláthatóság – a tagországoknak közzé kell tenniük a szolg. kert érintő összes rendelkezésüket o legnagyobb kedvezmény elve (kiv. regionális integrációban résztvevők) o az az állam, amely piacra jutási kötelezettséget vállalt, a hazai és külföldi vállalatokat azonos elbánásban kell részesítenie (ez lehet teljes vagy részleges kötelezettségvállalás) o a kiskereskedelem nem képezi az ágazati tárgyalások témáját, ellenben:  telekommunikáció, pénzügyi szolg. (telekommunikációs hálózatok diszkriminációmentes használata)  szállítás  szakmai szolgáltatások pl. könyvvitel  nemzetközi szabványelőírások o a GATS nehézségeket okozhat a fejlődőknek az általános alapelvek miatt, amelyekben sok veszélyt látnak, ezek  legnagyobb kedvezmény  átláthatóság  liberalizálásra vonatkozó kötelezettség o a szabályozással kapcsolatos utólagos ellenőrzés területei:  biztosítékok  állami beszerzések  támogatások  a GATS és a WTO o szubszidiaritás elve o ennek ára, hogy a szabályozás nem tud mindig alkalmazkodni a helyi feltételekhez, illetve nem lehet eléggé naprakész sem o figyelnek a demokratikus deficit elvére o a GATS célja, hogy minimalizálja a nk. szolg.kereskedelemben az állami beavatkozás torzulásait, főként a túlszabályozott szolgáltatási ágazatokban o itt is alkalmazhatók kivételek a legnagyobb kedvezmény elvével kapcsolatban:  ezek érvényüket vesztik, amint nagyobb számú ország alkalmazza a hazai elbánás elvét  EU: közös szolgáltatáspiac o 1968 – vámunió: a szolgáltatások terén maradt legtovább érvényben

6

o 1985 – Fehér Könyv: a szabályozások 15%-a a szolgáltatásokra vonatkozott (SEA előkészítése)  harmonizáció  a tagállamok fogadják el egymás nemzeti szabályozását  vállalkozások szabad létesítése  szabad munkaerő-áramlás  képzettség kölcsönös elismerése  üzleti szolgáltatások – internalizálódás megy végbe  Az egyes területek szabályozása röviden (EU) o pü.  pü-i szolgáltatások és tőkemozgás liberalizása o szállítás  szállítások liberalizálása a tagországok között  tagállamon belüli szállításokban  a korábban érvényben lévő korlátozásokat megszüntették o munkaerő-áramlás  diszkriminációmentesség  önálló vállalat alapításának és szolgáltatás végzésének szabadsága  átfogó nyilvántartási rendszer kialakítása o banktevékenység  egyszeri engedélyezés 1993 óta: a kiadott engedély az egész közösség területén érvényesül  harmonizáció (de: anyaországi ellenőrzés elve)  a bank származási országának szabályait több ország is elismeri  A szellemi tulajdon nemzetközi védelme o 1980-as évek elejéig nem létezik szabályozás o 1980-as évek közepétől a technológiai újítások révén előtérbe kerül a K+F és az újítók nagyrabecsülése – ma már mindenütt szabadalmak o a szellemi tulajdon elemei:  tudás vagy információ, amelynek kereskedelmi értéke van – eszmék, újítások, műalkotások  szerzői jogok  ipari tulajdonjogok  speciális tulajdoni védelem: szellemi termék előállítói  ipari titkok, közzé nem tett információk  előállítás: a bejegyzett országban  áru és szolgáltatási védjegy o a szellemi tulajdon természeténél fogva területhez között, ezért közös adminisztrációra van szükség o TRIPS: Trade-related aspects of Intellectual Property Rights  a fejlődő országok is követik az ebben foglaltakat  megnőtt a nk. intézmények szerepe  a szellemi tulajdont magántulajdonnak tekintik  a TRIPS befagyasztotta a jelenlegi technológiai aszimmetriát a fejlettek és fejlődők között o információszolgáltatás  az államnak legitim lehetősége van ennek ellenőrzésére a következő területeken:  nemzetbiztonság  fogyasztóvédelem 7

 személyiségi jogok  fontos figyelembe venni, hogy amennyiben az információk szabadon állnak rendelkezésre, nincs értékük 6. Ismertesse a nemzetközi fejlődési szakadék problémát! Milyen területei aspektusai vannak a fejlődési szakadéknak? Milyen tényezőkkel magyarázható a fejlődési szakadék? Legsúlyosabb probléma: nemzetközi fejlődési szakadék léte és tágulása (É-D probléma): (ELŐADÁSRÓL)  Szegény-gazdag országok ellentéte  Ökológiai szakadék  Technológiai szakadékok  Demográfiai különbségek Nemzetközi fejlődési szakadék okai:  Nemzetközi munkamegosztás történelmi alakulása (gyarmatok & gyarmattartók)  Aszimmetrikus interdependenciák  Fejlődő országok belső szerkezete  Világpiaci és világgazdasági tökéletlenségek  Közpolitikák tökéletlenségei A világkereskedelem alakulását tekintve mind az árak, mind az eladott mennyiség növekedése, mind a termelékenység tekintetében a nyersanyag kitermelése lassúbb exportbevételi növekedési lehetőségeket eredményezett, mint a feldolgozóipar vagy az exportképes szolgáltatások. Ez folyamatos jövedelmi lemaradást eredményezett (PrebischSinger-tétel). A máig ható kedvezőtlen hatásokat tovább erősítette a monopolizáció & tőkekivitel kora, azaz a XIX. századi gyarmati rendszer, amely időszakban a gyarmatokon lévő nyersanyagkitermelő ágazatokban jelentős beruházások történtek, a nemzetközi kereskedelemben pedig monopóliumokra törekedtek. A II. vh. végén kialakított BW-rendszer, amely a XXI. század elején is érvényes világrend intézményi keretét adja, felszámolta végleg a gyarmati rendszereket, de nem volt képes eddig kezelni a gyarmati típusú munkamegosztásból eredeztetett nk. fejlődési szakadék problémáját. A fejlődési szakadéknak egyszerre van jövedelmi, technológiai & jóléti vetülete. Az ENSZ Fejlesztési Program (UNDP) által évente publikált Human Development Report kiadványokban követhető, ahogy a XX. század második felében tovább koncentrálódott a jövedelem, a fogyasztás, az energiafelhasználás a legfejlettebb OECD-országokba. Ennek eredményeképp a világ lakosságának 20%-a fogyasztja el a világ jövedelmének 80-85%-át, a legfejlettebb & legfejletlenebb országok között egy főre jutó jövedelem tekintetében 32szeresről 68-szorosra nőtt a jövedelemkülönbség. Ezzel együtt a 3. világ országaiban stagnál az éhezők (800mió ember) száma, a betegségek terjedését mindössze lassítani sikerült, egyes országokban (pl. Niger, Sierra Leone, Botswana, Zimbabwe) visszaesés tapasztalható a várható élettartamban az 1970-es évekhez képest. A fejlődési szakadék a világrend kardinális problémája, mivel számos nk. konfliktus az egyenlőtlen & elégtelen jövedelem- és erőforrás-elosztásra vezethető vissza.

8

 Pl. A Kelet-Afrikát destabilizáló kelet-szudáni polgárháború a XXI. század elején is arról szól, hogy vagy az állattenyésztőknek vagy a gabonatermesztőknek pusztulnia kell, hogy a másik csoport életben maradásához szükséges élelmet meg tudja termelni.  Szomália – kalózkodás mint egyetlen jövedelemszerzési lehetőség;  Afganisztán, Kolumbia – kábítószer-termesztés.  Ezek a példák is alátámasztják, hogy egyelőre a nk. intézményrendszer kudarcot vallott a nk. fejlettségi & jövedelmi különbségek kezelésében. Az 1970-1980-as években hangoztatott Új Nemzetközi Gazdasági Rend koncepció felzárkóztatást segítő ajánlásai nagyrészt nem kerültek a sikeres megvalósulás szakaszába. 7. Ismertesse a nemzetközi munkaerőpiac főbb trendjeit, és hogy ezek hogyan hatnak a globális foglakoztatásra? 1. A munkaerőpiac globális problémái (Global Employment Report, ILO)  Strukturális változások o A mezőgazdaság jelentősége a GDP 25%-áról mára 1-5%-ra csökkent. A szolgáltató szektor jelentősége nő. Képzettségtől függően valaki átkerülhet a szolgáltató- v.feldolgozóiparba; ha ennek feltételei nem adottak, bezáródik a mezőgazdaságba.  Csökkenő közigazgatási foglalkoztatottság o Lásd lentebb, az állam szerepének visszaszorulásával függ össze.  Informális gazdaság súlya o Illegális foglalkoztatás, fekete- és szürkegazdaság és így tovább  Növekvő képzettségi elvárások o Másfajta feladatok, pl a mezőgazdaságban v. egy call centerben (utóbbihoz tudni kell olvasni, technikai eszközöket használni, idegen nyelven tudni.) Ez elé anyagi korlátok tevődnek, pl. Indiában a lakosság 30%-a iskolába sem jár azonnali kizáródás.  Csökkenő munkahelybiztonság, részmunkaidő o A garantált jövedelem pl. az EU-ban elég sokáig megvolt. A munkavállalót védő szabályozások – ezeket most leépítik. Japán modell: társadalmi szabályozás, a munkavállaló hűséges a céghez, a cég a munkavállalóhoz. Az effajta társadalmi intézmények megszűnőben vannak. A TNC-k fajlagos munkaerőigénye alacsony.  Nemzetközi polarizáció  „jobless growth” o Lásd a diasor 4. diáján található táblázatot. Világszinten a foglalkoztatottak száma nő, de a foglakoztatottak aránya a teljes népességhez viszonyítva csökken! Az éves gazdasági növekedés pozitív, miközben a foglalkoztatottság csökken. Miből következhet? Termelékenység javulása, pl. De ez a társadalmakon belül növeli a jövedelmi rést. o Mi a jobb: 1) ha nő a foglalkoztatás és a GDP is? Ekkor nincs technológiai fejlődés. 2) vagy ha jobless growth van? o Rawls igazságosság-elmélete vs. utilitarianizmus: a legleszakadóbbakat húzzuk vissza, vagy annak adjunk támogatást, akinél a legjobban hasznosul?  Nők, diszkrimináció o Human Development Report foglalkozik vele, gender-related indexes: Genderrelated Development Index, Gender Empowerment Measure. A nők mennyire 9

vannak bevonva a munakerőpiacra. Szaúd-Arábia egy extrém példa, a nők nem dolgoz(hat)nak. Japánban a nők nem kerülhetnek döntéshozói pozícióba. o A közép- és felsővezetők között 9% a nők aránya. o Mennyire áldozzanak fel kapacitásokat a hátrányos helyzetűek foglalkoztatása érdekében? Magyarországon, K-Európában marginálisan kezelik csak a kérdést.  Urbanizáció o A feldolgozóipar és a szolgáltató szektor koncentrációt igényel, míg a mezőgazdasági földek szétszórtak. Munkaerőkoncentráltság: a városfejlődés nem tud lépést tartani a munkaerő növekedésével, az életszínvonal csökken.  TNC-k o Multinacionális vállalatok létrejötte a mezőgazdaságban, pl. United Brands, Unilever kizárólagos felvásárlói hatalmas területeknek (nyilván nagyon olcsón és függőségi viszonyban tartva ezáltal az ott dolgozókat). A multik hatékonyak. Fele- vagy harmadannyi ember kell ugyanannyi feladat ellátására, mint egy kkv-ban. o Állam szerepének változása: sok funkciót már nem az állam lát el. Közmű, távközlés privatizációja. A multik részéről elvárás, hogy minél olcsóbb államba szeretnék telepíteni gazdasági tevékenységüket. Olcsó állami működés = kevesebb adót kell befizetni. Ld.: hivatásos haderőre való átállás, nem esik ki a munkaerőpiacról az a sok ember a sorozás miatt. Adott szektorban az állam visszaszorul, mint foglalkoztató.  ILO javaslata: háztáji gazdálkodást ösztönözzék – olyan országokban, ahol 30-40% az inaktív, segélyből élő. Rossz hatékonyságú megoldás. A mezőgazdaság erősen skálahozadék-meghatározott ágazat (ergo akkor éri meg, ha nagyobb volumenben termel.) 2. Szegénység fogalma: UNDP, UNCTAD 1. jövedelmi szegénység (anyagi javak) 2. kizáródás a munkaerőpiacról 3. kizáródás az az egészségügyi ellátásból/javakból, az egészségből 4. kizáródás a információból 3. Nemzetközi munkaerő-vándorlás  definíció: tartós lakhelyváltoztatás, önkéntes vagy kényszerű  gazdasági értelemben befektetés az emberi tőkébe, munkaerő-elosztási optimalizáció  Migrációs okok o Nem-gazdasági vs Gazdasági o Taszító (push) és vonzó (pull) tényezők o Egyéni vs. Csoportos optimalizáció  A migráció gazdasági hatásai: o Aszimmetrikus jóléti hatások o Jövedelemtranszfer o Fogadó ország: adó- és járulékbevétel o Ingázók o Illegális bevándorlás

10

8. Jellemezze az USA globális gazdasági pozícióit! Hogyan változott/változik ez a pozíció a XXI. század elején? Elemzők felvetették, hogy a 2008-ban elkezdődött és 2009-re kiteljesedett globális pénzügyi és gazdasági válság további erodáló hatással lesz az USA korábbról datálódó, már az 1990-es évek végétől is jól érezhetően csökkenő dominanciájára. A válságot követően az amerikai pozíciók relatív gyengüléséről lehetett beszélni, kivéve a hagyományos katonai értelemben vett erőfölényt. Az 1990-es éveket követően a másfél évtizedes USA dominanciát a nemzetközi kapcsolatokban már felváltotta a többközpontúság, azaz a multipolaritás. A legnagyobb gazdasági egyben katonai hatalmak (Kína, EU, India, Japán, Oroszo., USA) együttesen a világ népességének valamivel több, mint 50%-át, a világ GDP-jének 75%-át adják. Az USA az évezred első évtizedét úgy zárta, hogy a világon a legnagyobb erőkoncentrációt tudhatta magáénak, mind gazdasági, mint katonai értelemben. A katonai kiadások még 2009ben is az USA-ban voltak a legmagasabban, évi kb. 5000 Mrd dollárra, ehhez kellett hozzávenni a két háború helyszínen, Afganisztánban és Irakban folyó műveletek éves szinten mintegy 700 Mrd-ot kitevő háborús költségvetését. Az USA a világ kulturális információs és innovációs képének az alakításában változatlanul élenjáró szerepet játszik. Ezt hiba lenne túlértékelni, és nem szólni az amerikai pozíciók relatív romlásáról: 1. GDP növekedési mértéke csökken: Az amerikai gazdaság a világ piacain játszott szerepének relatív zsugorodását jelzi, hogy az amerikai import a világimportnak már csak kb. 15%-át teszi ki. Ez még tovább fog csökkeni, mert a főbb versenytársak, mindenekelőtt az ázsiai óriásgazdaságok, Kína és India növekedési üteme jóval magasabbak lesz, mint az USA-é. A GDP-növekedés mértéke aligha az egyetlen dimenziója az USA erodálódásának. Az ún. szuverén vagyonalapok (sovereign wealth funds, SWF) látványos gyarapodása és mind nagyobb pénzügyi befolyása, amelyek az újgazdag országok (Kína, Kuvait, Oroszo., SzaúdArábia és az Egyesült Arab Emirátusok) fölös állami pénzforrásainak befektetéseiből táplálkoznak, 2009-ben már mintegy 3000 Mrd dollár külföldön szaporított állami vagyont kezeltek. 2. Amerikai tőzsdék és az USD gyengülése: Hosszabb távon az amerikai tőzsdék vezető pozíciói is veszélyben vannak. 2008-ban már a régi transzatlanti vetélytárs, a londoni értéktőzsde lett például a legnagyobb elsődleges új részvénykibocsátó. Figyelemre méltó az is, hogy USA dollár támadásnak lett kitéve. Ugyan mennyiségi értelemben még változatlanul meghatározó az amerikai fizetőeszköz, mint kulcsvaluta, mégis számos felhívás és kezdeményezés született a dollár egyeduralmának megtörésére. Alternatív tartalékeszközök kialakítására tettek javaslatot a világ többi fejlett országát reprezentáló OECD-ben is, valamint főleg Kína és Oroszország szorgalmazza, hogy a világgazd-ban a dolláron túlmutató, alternatív tartalékolás is szükséges. A 2008-09-es válság kapcsán égetővé vált az is, hogy az IMF és valutája, az SDR szerepének a növelésére tett korábbi erőfeszítések egyik legfontosabb gyorshitelezőjévé vált, de az EURO iránti kereslet is felélénkült Összességében a dollárt, mint nemzetközi tartalékeszközt is erodáló folyamat tehát bizonyosan nem áll meg, bár végső eredménye ma még meglehetősen bizonytalan, két okból is: 11

1. Egyrészt ma még nehéz megítélni a jelenleg is feltörekvő nagyhatalmak befolyásának várható változását, 2. Másrészt a nemzetközi gazd-i és pénzügyi szabályozási rendszer alakításának lehetséges módozatait 2009 júliusában még nem látni. A 2008-09-es válság során mind az amerikai, mint az európai kormányok többsége a pénzügyi szektorban olyan mértékű állami beavatkozásokat hajtott végre, amelyek élesen ellentmondanak a modern kapitalizmusról alkotott liberális képnek. 1929-2008 között a stabilitás és a ciklikusság egyszerre tartósan jellemezte az amerikai gazdaságfejlődést. 2008 végére ez a tendencia tört meg. 3. Mértéktelen fogyasztás A 2008 végére kialakult gazdasági összehúzódás már többmilliós nagyságrendű munkahelyvesztéssel fenyegetett. Az összehúzódást egyértelműen az ún. „big ticket item” azaz a nagy értékű tételek (ház, autó, tartós fogyasztási cikkek) iránti kereslet drámai visszaesése folytán. 2008 nyarának közepétől már látszott, hogy az USD fokozott és gyors ütemben erősödött, legalábbis a felerősödő válsághangulattal átitatott hónapokban, 2008 és főleg az euróval szemben. Az USA-ban felszínre tört ingatlanpiaci spekulációs fejlemények a 2. vh. óta nem látott lökéshullámokkal rengették meg az amerikai, majd a globális hitelpiacokat is. 2009 tavaszán már nem az volt a kérdés, hogy a kialakult folyamatok válságnak tekinthetők-e vagy nem, hanem hogy a következmények mennyire lesznek súlyosak, illetve hogy hosszabb időtávlatban milyen módszerekkel lehetséges a válságenyhítés. Sokan látták úgy, hogy recessziós veszélyt jelző periódus legnagyobb gazdasági válsága lesz az USA-nak. Az 1950-es évek baby boom generációja az elmúlt 20 évben már egészen másképp viszonyult a fogyasztáshoz és megtakarításhoz, mint ahogy azt szüleik tették. A múlt és jelent megtakarítási-fogyasztási arányaiban a különbségek számszerűsítve mellbevágóak. A három évtizede még 10% feletti megtakarítási arány mára 0,5%-ra csökkent, a háztartások átlagosan jövedelmük ekkora részét nem fogyasztják el. A 78 millió embert számláló baby boom generáció ugyanis éppen a következő években kezd el nyugdíjba menni, és igen sokuknak az egyetlen vagyoneszköze a házuk, melynek értéke immár rohamosan csökken. Mivel azonban munkajövedelmük megszűnésekkor kénytelenek lesznek eladni, így még több eladó ingatlan kerül a piacra, az árak tovább csökkennek, és a folyamat lefelé éppoly könnyen öngerjesztővé válik, ahogy felfelé is az volt. Az amerikai gazdaság belföldi szereplőinek megtakarítási hajlandósága jó ideje alacsony. Az USA a kezdetben jelentéktelen kis gyarmati ország státuszából vált a világ legerősebb gazdaságává. Ugyanakkor ma is nettó adós és masszív tőkeimportőr. Kialakult egy súlyos nemzetközi hitelpiaci bizalomvesztés. A folyamatok hátterében alapvetően az 1985-öt követően kialakuló, erőteljesen csökkenő lakossági megtakarítási hajlandóság áll. Az amerikai gazdaság belföldi nettó megtakarításai az elmúlt 5 évben egyértelműen tovább zsugorodtak. Ezzel párhuzamosan a gazd. külső források iránti igénye és külföld felé való eladósodottsága pedig nőtt. Az árupiacon és a vagyontárgyak piacán kialakult jelentős amerikai túlkeresletet a külföld által felkínált pénzügyi források nyelték el, az amerikai gazd. külső finanszírozási igénye megoldódott. Felmerül azonban a kérdés, hogy a dollár a folyó fizetési mérleg növekvő hiánya ellenére miért nem omlott össze?

12

A szabad forrást kínáló országok pedig, mindenekelőtt Kína, Japán, Németország és az OPEC tagországok eddig nem adták komolyabb jelét annak, hogy hátat fordítanak a dollárnak. Ezekért az USD-ben denominált aktívákért a külföldiek aligha kapnak kifejezetten vonzó magas hozamokat, akkor miért mégis ebben tartják a devizaeszközeik egy jelentős részét? Az, hogy ekkora mértékű adósságot egy gyengülő valutában a világ hitelpiacai mégis felszívnak a világ legnagyobb tartósan működő globális segélyprogramjának minősül egyben, amely nélkülözhetetlen csatornája a világgazdasági forrásáramlásnak. Mindezek ellenére világ beruházási, befektetési lehetőségei összességében még mindig az USA-ban a legjobbak. 4. Az ingatlanpiac, mint az amerikai gazdaság leggyengébb láncszeme: Az usa-i ingatlanpiacon 2004 és 2008 között kialakult torzulások tarthatatlanságát a 2008. I. negyedévében elmélyült likviditási válság nyilvánvalóvá tette. Ekkor az ingatlanpiac az amerikai gazdaság leggyengébb láncszemévé vált. Ez a túlságosan könnyű hitelfelvételeknek tudható be, ugyanis a gyengébb besorolású adósok számára is elérhetővé vált a jelzálogalapú finanszírozás. Az alapprobléma: az ingatlanpiacon a vételi oldal ereje óriási volt. Általános megállapításként az fogalmazható meg, hogy az ingatlanpiaci fejlemények egy jóval mélyebb szerkezeti és régebbi eredetű problémára vezethetők vissza. Ugyanakkor a több pénz nem megoldás a válságra, a több pénzzel nem lehet sem a termelést, sem a foglalkoztatást növelni. Makroszinten a pénz semleges, nem termel sem árut, sem vagyont, önmagában. Csak az emberi munka és a természeti erőforrások képesek árukat, s vele vagyon is létrehozni. Összegezve elmondható, hogy a válságra bűnbakot keresni felesleges, és nem is lehet, még az USA-t sem lehet hibáztatni mindannak ellenére, hogy bár globális pénzügyi szerepe csökkenni látszik, még mindig meghatározó mozgatórugója a világgazdaságnak. Ugyanakkor a nki pénzügyi szabályozás, tartalékolás, adózás és devizakereskedelem gyengeségeit annál inkább indokolt számba venni. Egy dolog biztos: a világgazdaságban a pénzügyeket tekintve új korszak kezdődött. 9. tétel: Hasonlítsa össze az USA 2 világháború közötti, 1945 utáni és XXI. század eleji pozícióját A „kezdetek”, a 2 világháború közti idő: Amerika az I. vh. előtt még csak részleges regionális hatalom volt, és erősen el volt adósodva Anglia felé. A vh. során aztán visszafizette ezen tartozásait és aláásta a brit pénzügyi szupremáciát. A ’20-as években már a világtermelés 40%-át tudta magáénak, mégis „elszigetelt óriás maradt”, csak „gyengén integrálódott a világgazdaságba”. Ugyanakkor hatalmas tőkeállománya hozzáférhetővé vált mind a hazai, mind a külföldi hitelezés számára. 1924 és 1929 között Amerika majdnem kétszer annyit kölcsönzött a külföldnek, mint NagyBritannia. 1927-től ezeket a hatalmas alapokat elkezdték a külföldi befektetésektől a belföld felé fordítani (ez már a válság egyik előjele volt). A külföldi hitelállomány ekkor még egymilliárd dollárt tett ki, egy évvel később ez az összeg 700 millióra csökkent. Norman H. Davis megjósolta, hogy ha Amerika nem áll a kereskedelmi akadályok lebontásának élére, akkor nem fogják tudni törleszteni az adósságukat. Ezen tanács ellnére 1929-ben elfogadták a Smoot-Hawley vámtarifa törvényt, mely 1930ban jogerőre emelkedett. 13

Az 1929-es nagy gazdasági világválság és annak következményei (aranystandard feladása, ötéves terv… stb.) elvezettek a 19. sz-i világpiac összeomlásához. A válság alapvetően egy túltermelési válság volt, amely az egész világot sújtotta. Ennek megoldására vezette be F. D. Roosevelt a New Deal programját, melynek része volt többek között az országos pénzügyek magánkézből állami kézbe való vándorlása; a bankbetétek zárolása; az aranyforgalom tilalma; tudatos infláció; állami közmunkaprogram… stb. Miután enyhültek a válság jelei, a társadalmi és gazdasági átrendeződés tovább erősítette az USA pozícióit a II. vh. alatt. A folytatás, a II. világháború utáni amerikai gazdaság (politika): Elkezdődött a világpiac újjáépítése a Bretton Woods-i egyezmény keretén belül amerikai irányítással (Roosevelt: „New Deal globalizációja”). Eredményei: aranydeviza rendszer; monetáris intézmények (IMF, Világbank); „nemzetközi pénzügyekben a versenyszféra szabályozóerejét felváltotta a központi szabályozás”. A vh. után a tőkeállományt és az egyéb erőforrásokat újra el kellett osztani, hogy helyreállítsák a háború által okozott károkat. Amerika rengeteg ösztönzőt bevetett, hogy megindítsa a tőke külföldre áramlását, de nem bizonyult elégnek, hogy megtörje az „ördögi kört” („Az elégtelen tőkemennyiség külföldön meggátolta a kormányokat, hogy megszűntessék az árfolyam ellenőrzést, az árfolyam ellenőrzés elbátortalanította az amerikai tőkét attól, hogy külföldre menjen, és az Egyesült Államok kismértékű magánbefektetései elégtelen tőkét tartottak külföldön”). A helyzetet végül a hidegháború kezdete oldotta meg. Amerika Nyugat-Európát és Japánt a világgazdaság bástyáiként kívánta felhasználni, mely cél megvalósításának első lépcsőfoka a Marshall-terv volt. A hatékony megvalósításban problémát okozott az évtized végén fellépő dollárhiány. Ennek kezelésére hatalmas belföldi fegyverkezésbe kezdtek, ami eszközt adott a kereslet fenntartásának, így a gazdaság nem függött az exportfelesleg fenntartásától. A külföldi kormányoknak nyújtott katonai segélyek, ill. katonai kiadások folyamatosan növekedtek 1950 és 1973 között, így pumpálva tőkét a világkereskedelembe, és így segítve elő a termelés növekedését. Ezt a 23 éves korszakot nevezik a „kapitalizmus aranykorának”, melynek végét egy felhalmozási válság jelentette. Az 50-es, 60-as években az amerikai reálbérek folyamatosan növekedtek, majd 1968 és 1973 között fel is gyorsult, megfékezve a kereskedelembe és a termelésbe befektetett tőke megtérülését. Ehhez hozzájött az olajválság, amely tovább nehezítette a megtérülést. Ezekben az években vezették be a lebegő árfolyamrendszert. Ekkor jött létre a dollárstandard is, ’78-ig jónak tűnt, aztán megmutatkozik a dollár, mint világpénz összeomlásának a veszélye. 1979-ben dollárkínálatot korlátozó intézkedéseket vezettek be (FED), hogy a kamat árát feljebb srófolják. Majd az iráni válság és a SZU afganisztáni bevonulását követően még erősebb szabályozást vezettek be, hogy megállítsák a pénzkínálat növekedését. A 80-as években stabilizálódott a helyzet. A Reagan kormány már erősen restriktív politikát folytatott, és megkezdték a New Deal eszméjének elhagyását (aktivizálódott a magánszféra, aminek a kormány nem a versenytársa többé, hanem leghűségesebb támogatója). Ezt követte egy deregulációs folyamat, melynek a célja az volt, hogy pénzügyi spekulációhoz kedvező feltételeket teremtsen az USA számára. Végül pedig az adósságállomány sosem látott méreteket öltött.

14

1991-re a költségvetési deficit és az adósságállomány is megnégyszereződött. A 90-es években az USA dominanciája óriási volt. Bush ’90-ben tartott beszédében főként gazdasági szempontból értelmezte az új világrendet. Szerinte a szabadkereskedelemnek és a liberalizációnak el kell terjednie a harmadik világban is. Ma, a XXI. század elején: Amerikát 1929-2008 között ciklikusság és viszonylagos stabilitás jellemezte. A recessziók (1933-1934; 1945-1946 kivételével) nem voltak igazán mélyek és tartósak. 1950-ig visszatekintve csupán három nagy inflációs hulláma volt: ezek közül is kettő volt, ami a világgazdasági folyamatokkal összefüggő áremelkedés (a két olajválság). A világviszonylatban is az egyik legrugalmasabb munkapiaccal rendelkező USA-ban az ingadozás a foglalkoztatásban is szinte állandó volt, 1974-2008 között az átlagos havi munkahelyvesztés kb. 100 ezer állást jelentett. A 2008 végére kialakult gazdasági összehúzódás azonban már többmilliós nagyságrendű munkahelyvesztéssel fenyegetett. Az USA gazdaságtörténetének első 300 évében nettó adós és jelentős tőkeimportőr-nemzet volt. Később, ebből a kezdetben jelentéktelen kis gyarmati ország státuszából vált a világ legerősebb gazdaságává. Ugyanakkor ma is nettó adós és masszív tőkeimportőr. Az 1990-es éveket követően a másfél évtizedes USA dominanciát a nemzetközi kapcsolatokban már felváltotta a többközpontúság, azaz a multipolaritás. A legnagyobb gazdasági egyben katonai hatalmak (Kína, EU, India, Japán, Oroszo, USA) együttesen a világ népességének valamivel több, mint 50%-át, a világ GDP-jének 75%-át adják. Az USA az évezred első évtizedét úgy zárta, hogy a világon a legnagyobb erőkoncentrációt tudhatta magáénak, mind gazdasági, mint katonai értelemben. A mintegy 14ezer Mrd dollárt kitevő GDP a világ legnagyobb nemzetgazdaságát reprezentálja. A katonai kiadások még 2009-ben is az USA-ban voltak a legmagasabban. Az amerikai gazdaság a világ piacain játszott szerepének relatív zsugorodását jelzi, hogy az amerikai import a világimportnak már csak kb. 15%-át teszi ki. Ez még tovább fog csökkeni, mert a főbb versenytársak, mindenekelőtt az ázsiai óriásgazdaságok, Kína és India növekedési üteme jóval magasabbak lesz, mint az USA-é. 10. telepes gyarmat mint fejlődési háttér mennyiben befolyásolta későbbi gazdasági pozí ciójukat az ilyen típusú területeknek?  Meghatározóan hatott, hiszen a fejlődés akadályozása helyett, hozzájárult a gyors gazdasági és technológia fejlődéshez.  Telepes gyarmatok: USA, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland – feudális viszonyok helyett, kapitalista társadalmi modell és kultúra volt jellemző  Nem integrálták a tulajdonviszonyokat, közösségi formákat – az őslakosság a perifériára szorult  Farmergazdaság – Európa vált az elsődleges felvevőpiacukká (növekvő lakosság)  Bérmunkára épülő gazdálkodás + tömeges bevándorlás -> belső piaci tömegfogyasztásra épülő feldolgozóipar megteremtése  Bevándorlás növekedése – belső piac dinamikusan növekedett (az export szerkezetben megmaradt a nyersanyag és élelmiszer-ágazatok jelentős súlya a XX.sz végéig)  Kapitalista gazdaság, tőkefelhalmozás  Hazai belső piacuk tömegfogyasztása magas.

15

 Magas tőkevonzó képesség – belső fogyasztói piacnak, magas jövedelemszintnek, technológia- intenzív termelési módszereknek köszönhetően.  Kanada – világ egyik legfejlettebb országa (gazdasági és technológia fejl), szolgáltatási szektor dominanciája mellett a fa és olajipar jelenti a húzóágazatot. Energetika terén önellátó.  Ausztrália – korlátozott politikai hatalom, gazdasági értelemben fajsúlyossá vált. Nyitott gazdaság, jó kereskedelmi kapcsolat, jól fejlett belső piac.  Új-Zéland – fejlett mezőgazdasági, ipari és tercier szektorral rendelkező ország  USA majd a 11-es tételben! 11. Ismertesse az USA gazdaságának gyengeségeit! Ezen kívül milyen strukturális okok vezettek az amerikai pénzügyi válsághoz? Ismertesse az USA azon erősségeit, amely reményt ad arra, hogy az USA világgazdasági pozíciója tartható, védhető! (Kutasi 3762) Az USA 2010-ben még mindig a világ legnagyobb erőkoncentrációjával rendelkezik: 14 ezer Mrd dolláros GDP-je és óriási katonai kiadásai is ezt mutatják. Ezt azonban nem szabad túlértékelni, szólni kell az amerikai dominancia erodálódásáról is:  A világimportból való részesedése már csak 15%, ez várhatóan tovább csökken majd Kína és India növekedési üteme miatt.  Probléma a fenti két ország energiaétvágya is: ez nem fogja hagyni, hogy az energia ára csökkenjen, ez által pedig az SWF-ek1 szerepe nő  Veszélyben a tőzsde is: 2008-ban pl. már London lett az elsődleges új részvénykibocsátó – ez rossz ómen  Több támadás érte az USD-t is: főként Kína és Oroszország hangoztatja a G20-ban, hogy a dollár mellett alternatív tartalékvalutára lenne szükség. Ennek ellenére a BIS (2009) szerint a világ legnagyobb központi bankjaiban a tartalékok 65%-a dollárban található meg, tehát ez csak hosszabb távú hatás lehet. o Felújult ugyanakkor egy nemzetközi (kompozit) kosárvaluta iránti igény, főként, mivel az IMF lett mostanában a világ legjelentősebb gyorshitelezője o Nehéz megítélni a feltörekvő hatalmak befolyásának változását o Kérdéses, hogyan lehetne átalakítani a pénzügyi szabályozási rendszert nemzetközi szinten o Könnyen elképzelhető, hogy az USA és NyEU elveszítik a pénzpiacokon szerzett hitelességüket a válság alatti megszorító intézkedéseik miatt, hiszen ez ellentmond a kapitalizmusról kialakított képnek Miért ciklikus az amerikai gazdaság? – elméletek 1. Trend és ciklus: a ciklikusság tartósan jelen van a piacgazdaságban, hiszen a teljes kibocsátás és a termelékenységnövekedés nem haladnak együtt 2. A politikai üzleti ciklus: a kormányok pozitív mutatókat produkálnak a választások előtt 3. A ciklusok hossza: kiszámíthatatlan, mind a beruházási, mind a hitelpiacon 1

Sovereign wealth funds: az újgazdag országok (Kína, Szaúd-Arábia, Kuvait, EAE) fölösleges állami befektetéseiből táplálkozó alapok, amelyek pénzük jelentős részét az USÁ-ban fektetik be.

16

4. Multiplikátor akkcelerátor modell: a beruházások az elvárt profittól függnek, lényegében csak magukat látják a vállalatok 5. A teljes kapacitások korlátja felülről, illetve a negatív bruttó beruházás lehetetlensége alulról limitálják az outputingadozás mértékét, ennek pedig a készletváltozás a következménye. 6. Nemzetközileg ölelkező kibocsátási folyamatok – erős függés a legfőbb partnerektől. 1929-2008: Ciklikusság és viszonylagos stabilitás  a fenti kettő egyszerre jellemezte az amerikai gazdaságfejlődést ebben az időszakban  II.vh. után: stabilan meredek reálnövekedés – ez tört meg 2008 végére  Az USA ebben a 70 évben nem produkált nagy visszaesést a reál GDP-t tekintve, kiegyensúlyozott volt a növekedése, ugyanakkor kisebb válságok ciklikus ismétlődése tarkítja a képet – ez az outputingadozások miatt alakult így (pl. 73-75, 81-82, 90-91, 2001)  Ezek a recessziók ugyanakkor egyre rövidebbek  1950-ig visszatekintve csak 3 nagy inflációs hullám volt, tehát meglepően tartós az árszínvonal, deflációs veszély csak 2008-ban alakult ki  Ciklikusság a munkaerőpiacon: a kilengés átlagos mértéke a foglalkoztatásban viszonylag szolid volt, noha világviszonylatban is ez az egyik legrugalmasabb munkaerőpiac (általában kb. 100 000 munkahely körül ingadozott ez a szám, 2008-ban ez milliós nagyságrendre váltott) – mindez a nagy értékű fogyasztási cikkek iránti kereslet visszaesése okozta (hiszen így csökkent pl. a gyárak termelékenysége)  Reáleffektív dollárárfolyam-alakulás szintén viszonylag stabil, sikeresen alkalmazkodott a változó világgazdasági környezethez  Még mindig nagy tehát a dollárba menekülés kényszere a világ nagy megtakarítói és a likvid államok részéről, ezért az USA aránytalanul jó hitelfeltételekhez juthat szinte bármilyen körülmények közepette (ld. 2009) 1997-2008: Növekvő külső finanszírozási igény az USA gazdaságában  a válságot nem egyszerűen az elmúlt néhány év felelőtlen hitelezési gyakorlata váltotta ki, hanem a jelzálogok bedőlése, illetve az e miatt rossz pozícióban lévő, elfáradt fogyasztó  30 év alatt 10-ről 0,5 %-ra esett a megtakarítás, ami azért is súlyos, mert a baby boom generáció most megy nyugdíjba, s egyetlen vagyoneszközük a házuk, ami azonban egyre kevesebbet ér a piacon  a nagy hitelező nemzetek ugyanakkor továbbra is masszívan támogatják az USA adófizetőit, ami a dollár árfolyamának folyamatos gyengülése miatt is megéri nekik  a következőkben fejtik ki a válság szerkezeti okait 1960-2007: Megtakarítási-beruházási és növekedési folyamatok  az USA gazdaságtörténetének első 300 évében nettó adós és jelentős tőkeimportőr volt, ez ma is így van  80-as évektől: az amerikai dollár folyamatosan gyengül a főbb valutákhoz képest, ami eladósodáshoz vezet – ez a nemzetközi vagyoni pozíció romlását vonja maga után 17

 1997-2007 között a megtakarítás nőtt ugyan valamivel abszolút értékben, de a nemzeti jövedelemhez képest jelentős csökkenés mutatkozik, ezzel párhuzamosan viszont nő a külföldi források iránti igény, ez megint csak eladósodáshoz vezet  amíg a külső adós státusz 7%-os 1997-ben, addig 10 év múlva ez 43%, tehát a megtakarítások majdnem fele  és mivel a hiteligény nem csökkent a megtakarítások csökkenése ellenére sem, így tovább nőtt a külső forrás iránti igény  az árupiacon és a vagyontárgyak piacán kialakult jelentős túlkeresletet elnyelték a külföld által felkínált pénzügyi források (ez volt a kínálati többlet)  2007-re vált a hiteléhség tarthatatlanná, az indokolatlan forráséhség következtében Hitelezési ciklusok és pénzügyi innovációk a lakáspiacon  kérdés, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya ellenére miért nem omlik össze a dollár? azért, mert a világ megtakarításainak 2/3-át felszívja az USA, hitelezői nem fordítanak hátat neki – ez egy globális segélyprogram az USÁ-nak  2002 óta folyamatos a dollár leértékelődése (15%)  miért támogatják? o mert a befektetési és beruházási környezet jó itt, másutt nem lehetne ennyi felesleges dollárt befektetni o az amerikai befektetési konstrukciók iránti erős igény+az amerikai tőkepiac mélysége megerősíti a dollár tartalékvaluta-szerepét o közben ráadásul az amerikai vállalatok külföldi tevékenységéből származó USD-ben jegyzett hozam is megnőtt a gyenge dollár miatt  az összeomlás szinte elképzelhetetlen (kivéve: nukleáris terrorizmus vagy a kínai növekedés elakadása)  tartósan magas fogyasztás – a 2002 és 2008 közötti magas lakásárak miatt az emberek bátrabban vettek fel jelzáloghitel – a probléma akkor kezdődött, amikor a házak kezdték értéküket veszteni  a pénzügyi innovációk a hitelek kapcsán növelték az amerikai gazdaság sebezhetőségét (mert növelték a költési hajlandóságot, amellett, hogy az innovációk segítik a jövedelemingadozások kisimítását) Ingatlanpiaci torzulások, lassuló növekedés 2001-2008  a könnyen felvehető hitelek miatt megnőtt a lakások iránti kereslet, felment az áruk, ennek az értéknövekedésnek, azonban nem volt alapja  rendkívül sok volt az egzotikus hitel (átláthatatlan, de vonzó hozamú)  a hitelek bedőltek, az illúziók elpárologtak, az értékvesztés elérte a 20-30%-ot  ebben a helyzetben pedig nem működött a sokkfelszívó képesség  az egész probléma tehát egy régebbi fogyasztási-megtakarítási gondra vezethető vissza  ami tehát most van, az egy likviditási-bizalmi válság (a pénzügyi kereskedelem, a tartalékolás, az adózás, a devizakereskedelem újragondolása lenne szükségszerű)  ennek eredménye, hogy összesen 400 Mrd dollárnyi vagyon eltűnt, és százmilliós a munkanélkülivé váltak aránya

18

12. Ismertesse a NAFTA gazdasági összefüggéseit, és a szervezet működését! Az amerikai kontinensen a NAFTA szolgált a további kereskedelmi egyezmények alapjául. 1994. januárjában lépet hatályba. A világ egyik legnagyobb szabad kereskedelmi övezete. Formai keretei a Balassa-féle besoroláson alapulnak (ld. Könyv 66. old.) és egyben a gazd. Együttműködések integráltságának mértékét is jelzik. Célkitűzése egy az észak-amerikai kontinensre kiterjedő szabad kereskedelmi övezet megvalósítása. A NAFT-nak nincs központi – politikai, szociális vagy gazd. Koordinációt irányító – szervezete, sem más szupranacionális intézménye. Összesen egy, a NAFTA működését elősegítő titkárság dolgozik az égisze alatt. A titkárság három szekcióval rendelkezik (ottawai, mexikóvárosi, washingtoni), feladata a szerződésből adódó vitás esetek adminisztrációja, illetve a meghozott döntések végrehajtásának ellenőrzése. A gazd. integráltság egy másik lehetséges „mérőeszköze” a határhatás csökkenésének vizsgálata. Ez azt jelenti, hogy minél nagyobb az adott gazd. társulás integráltsága, annál kisebb jelentőséggel bír az országok kereskedelme szempontjából a határországokkal történő együttműködés. Tagországai földrajzi vonatkozásban homogény egységet alkotnak, mert ugyebár lefedik a teljes észak-amerikai kontinenst. Mexikó mind a történelmi, mind a tradicionális sajátosságok szempontjából kilóg a sorból, ha érdekel könyv 67. oldal. A NAFTA két fontos különbséget mutat az eddigi integrációs együttműködésekhez képest. Az egyik a jelentős aszimmetria a résztvevő államok között, valamint a vitás kérdések eljárási mechanizmusának kötelező jellege a tagországokra nézve. A számszerű elemzések azt mutatják, hogy az egyezmény egyértelműen elérte célkitűzését – növelte a versenyt a hazai piacokon, megduplázta az árukereskedelmet a tagországok közt, valamit nagymértékben ösztönözte a külföldi beruházásokat – az elmúlt közel tizenöt évében. Azonba az integrációnak betudható gazd. előnyök egyenlőtlenül osztódtak el a tagországok közt, ezzel is növelve a már meglévő szoc. szakadékot. Alapvető hiányossága, hogy az egyezmény nem tárgyal fontos gazd. illetve szoc. kérdéseket. 13. Értékelje a NAFTA-t az USA szemszögéből! Magyarázza el, hogy a NAFTA az USA számára milyen várakozásokat jelentett? Milyen érdekek, hasznok, költségek alapján ítélhető meg az USA számára a NAFTA működése? Az USA számára sose a gazd. illetve kereskedelmi érvel játszották a főszerepet, hanem a háttérben húzódó stratégiai és pol. célok. Kanadával kapcs. az USA érdekei a következők voltak: vámtételek csökkentése, a kanadai kormányzati beruházások amerikai vállalatok előtt történő megnyitása, a kanadai állami támogatások csökkentése az ipari termékek vonatkozásában, valamint a kanadai energiahordozókhoz való hozzáférés. Smith négy fő pol. célban foglalja össze az USA motivációit: 1, a déli határ stabilitásának biztosítása; 2, a Mexikó kőolajkészletéhez való fokozottabb hozzáférés; 3, a NAFTA révén világgazd. alkupozíciójának megerősítése Európával és Japánnal szemben, valamint befolyásának növelése a GATT-tárgyalásokon; 4, Mexikó dipl. támogatásának megnyerése a külpol-hoz. Az USA-nak érdekében állt, hogy a NAFTA révén Mexikó gazd. reformjait tovább vigye és megerősödjön. Ettől remélte déli szomszédjának pol. és szoc. stabilitását, ami egyben saját országának stabilitását is garantálta. A motivációk között kell még említenünk az amerikai termékek potenciális kereskedelmi expanzióját a mexikói piacon és az amerikai érdekeltségű transznacionális vállalatok illetve amerikai nagyvállalatok hálózatainak Mexikóra történő kiterjesztését és az olcsó munkaerőhöz való hozzáférést. Az USA szemszögéből nézve mind a kis- és középvállalkozások, (akik eddig nagy versenyhátránnyal küzdöttek a nagyvállalatokkal szemben a Mexikó piacra jutás érdekében) mind pedig az amerikai nagyvállalatok (melyeknek nem jelentett nagyobb gondot mexikói székhelyű leányvállalatok létrehozása, ezzel is kiküszöbölve a magas mexikói vámokat) számára jelentős előnyöket hozott a NAFTA 19

keretében realizált mexikói piacnyitás. A kereskedelem felgyorsult, az autóalkatrészek és járművek vámtarifája csökkent és a mexikói mezőgazd. termékek egy részére is eltörölték a vámokat, ami segítette az amerikai exportot. Csökkentek a textil- és ruházati iparban a kereskedelem útjában álló akadályok, ami nagymértékű amerikai exportnövekedést eredményezett Mexikóba. Kanadával is fokozódott az export-import, de nem olyan mértékben mint Mexikóval, hiszen északi szomszédjával már korábban is jóval liberalizáltabb volt a kereskedelem. Továbbá biztosította a növekvő energiaellátás terén igényeinek ellátását. Kanada már korábban a CUSFTA-tárgyalásokon beleszólást engedett az energetikapolitikájába, Mexikó kőolajexportjának nagyobb része is az USA-ba irányult. Az üzleti szférában nőtt a foglalkoztatottak száma, a termelékenység és a kereskedelem. A szakszervezetek félelme az olcsó mexikói munkaerő miatt, nem következett be, a munkahelycsökkentés minimális volt. Naivnak bizonyultak azonban az USA-nak azon elvárásai, hogy majd csökken a Mexikóból beáramló illegális migráció és a kábítószerkereskedelem esetleg visszaszorul. A NAFTA hatására már említettük, hogy a gazd. előnyök egyenlőtlen elosztása miatt nőtt a szoc. szakadék Mexikóban, ezáltal nem hogy csökkent de nőtt is az illegális migráció az USA irányába. A kábítószer-kereskedelem elleni harc pedig egy sokkal összetettebb dolog mintsem egy ilyen egyezmény meg tudná szüntetni. Globális és regionális helyzetét viszont meg tudta erősíteni és ellensúlyozni tudta az EU befolyását, és Mexikóval való korábbi ellenséges viszonya is látványosan javult. 14. Értékelje a NAFTA-t Mexikó szemszögéből! Magyarázza el, hogy a NAFTA Mexikó számára milyen várakozásokat jelentett? Milyen érdekek, hasznok, költségek alapján ítélhető meg Mexikó számára a NAFTA működése? Míg Kanada és az USA a világ leggazdagabb nemzetei közé tartoznak, addig szegény Mexikó számos gazd., társ. És strukturális problémával küzd. Egészen a 2000-es választásokig egypártrendszer volt, probléma volt az állam túldimenzionált szerepe, a pluralizmus hiánya mind hozzájárult a piai funkciók esetlegességéhez. Egészen a 80-as évekig befeléforduló, importhelyettesítő gazd. pol.-t folytatott, önellátásra törekedett, technikailag elmaradott volt és képtelen volt alkalmazkodni a világgazdasághoz. 1983-ban útnak indult a nemzeti fejlesztési terv, mellyel megindult a gazd. nyitása a külpiacok felé, elkezdték felszámolni a protekcionizmust és sokkal pozitívabban álltak hozzá a külföldi tőkeberuházásokhoz. Csökkentették az állam szerepét és megindult a szelektív privatizáció. Miután belépett a NAFTA-ban, Mexikónak célkitűzése volt a kereskedelmi kapcs. Fokozása, az export növelés és a külföldi közvetlen beruházásokkal kívánták pótlólagos tőkeforrásokhoz juttatni az országot. Mivel nagymértékben el volt adósodva az ország és hiányt szenvedtek belső megtakarításokból is, ezért a külső pénzügyi eszközök elengedhetetlenné váltak az ország termelési folyamatainak garantálásához. A nagymértékű külföldi tőkebeáramlásoktól nagyobb mértékű technológiatranszfert és exportnövekedést reméltek. Így amikor csatlakozott végleg elkötelezte magát a reformok mellett. Továbbá Mexikó motivációi közé tartozik a mexikói ipari termékek amerikai piacvesztése a kanadai vállalatokkal szemben a CUSFTA 1989-es életbelépése óta. A szerződéstől egyben a munkahelyek számának növekedését, a szegénység, és a szociális különbségek csökkenését is várták. A tárgyalások során azonban kizárólag a gazd. érdekek vezérelték. Egy gazd. nagyhatalom által vezetett integráció révén Mexikó biztosította a glob. folyamatba történő részvételét és a világgazd. vérkeringésbe történő teljes integrálódását. Geopol. vonatkozásban a dipl. közvetítő szerepét kínálta ez a lehetőség Mexikónak Észak- és Latin-Amerika országai között. Az egyezmény intézményesítette az addigi gazd. reformokat és legalizálta az ország nem egészen demokratikus pol. Rendszerét, egy demokratikusabb jövő érdekében. A mexikói nagyvállalatok számára fontos volt a NAFTA révé az északi tőkepiacokhoz való hozzáférés, miután a „tequila-válság” elapasztotta 20

a pénzügyi alapokat. A kis- és középvállalkozók számára nem nyújtott könnyebbséget a szerződés, ugyanúgy korlátozott maradt a hitelhez való jutások, valamint a NAFTA révén megnövekedett a tőkeerős, technológiában, infrastruktúrában, exporttapasztalatokban kompetencia, mely tovább nehezítette helyzetüket. A NAFTA pozitív hatása a mexikói kereskedelemre, a külföldi beruházások vonzására, valamint a mexikói nagyvállalatok versenyképességének növekedésére vitathatatlan. Mexikó glob. exportja durván 25%-al lenne kevesebb a NAFTA nélkül, a beáramló külföldi közvetlen tőkeberuházások 40%-al és az egy főre jutó nemzeti jövedelem pedig 4-5%-al lenne alacsonyabb. Korábban mezőgazd. és halászati termékek képezték a külföldön eladott áruinak nagy résztét, míg a NAFTA tagság után főként autóipari, elektronikai és textilipari áruk. 15. Értékelje a NAFTA-t Kanada szemszögéből! Magyarázza el, hogy a NAFTA Kanada számára milyen várakozásokat jelentett? Milyen érdekek, hasznok, költségek alapján ítélhető meg Kanada számára a NAFTA működése? Kanadának az USA-tól és Mexikótól eltérően a gazd. kapcs. biztosítása játszotta a főszerepet. Egészen a 70-es évekig Európával igyekezett elmélyíteni gazd. kapcs.-t, de miután érzékelte az integráció elmélyülését a 80-as években elfordult az USA-val való együttműködés irányába. Mind két ország számára fontos a kereskedelem és a külföldi piacok biztosítása de Kanada gazd.-a azonban jobban függ az exporttól mint az USA-é. Legfőbb piacának biztosítását a CUSFTA-tárgyalások biztosításában látta, de amikor szóba került a NAFTA létrehozása Mexikóval kéz a kézben romantikusan, Kanada fél, hogy nehezen kiharcolt előnyeit így elveszítheti és nem utolsó sorban reménykedett egy nagyobb mértékű piachoz való jutásban is. Számára nem volt túl vonzó egy ilyen jellegű szabadker. övezet létrehozása de rájött, hogy részvevőként mégis csak nagyobb a beleszólása mint kívülállóként így hát védekező lépésként csatlakozott. Úgy gondolta, hogy a befelé forduló fejlődési modell helyett hatékonyabbnak bizonyul egy, az iparpolitikán és kereskedelmi kezdeményezésen alapuló, külföldi piacok felé orientálódó stratégia. Kanada esetében nem voltak politikai vagy szociális jellegű elvárások a szerződéssel kapcsolatban, így a NAFTA-hatás vizsgálata elsősorban a gazd. aspektusokra koncentrálhat. 1993-ban az USA-ból Kanadába áramló külföldi beruházások értéke 1994-re megduplázódott, 1998 után pedig szinte évente növekedett ez a szint kb. nyolcszorosára. Az 1993-as USA-ból származó közvetlen külföldi beruházás állománya 1999-re megkétszereződött és azóta is jelentősen növekszik. A kanadába érkező beruházások 80-90%-ban az USA-ból származnak. A Legnagyobb kanadai leányvállalatok az USA-ban találhatóak, valamint Kanadában a legnagyobb külföldi leányvállalatok az USA-ból valók. Kanada belföldi beruházásai nagyobb diverzifikációt mutatnak, kb. 50-60%-ban irányulnak a déli szomszéd területére. Ezenkívül Ázsiában, Európában és Latin-Amerikába is jelentős befektetéseket hoztak létre a kanadai beruházók. A Kanada álta Mexikóba realizált külföldi közvetlen beruházás állománya 1994-re megkétszereződött, majd 1996-ra meghatszorozódott és azóta is növekszik. Kanada külföldi beruházásai általában vagy a pénzügyi szektorra vagy a bányászatra, természeti kincsek kitermelésére vagy pedig az ipari ágazatokra koncentrálnak. A kanadai hatóság ösztönzi a képzett munkaerő beáramlását, tekintettel a kis létszámú, elöregedő lakosságra. 16. A NAFTA jövőjére vonatkozóan milyen várakozásokat, javaslatokat, lehetőségeket ismer? Az integráció négy jellegzetességét kell vizsgálni a NAFTA jövőjével kapcsolatban. Az egyik a három ország kormányának elkötelezettsége az integráció létrehozása mellett. A másik, annak ellenére, hogy a szerződésben egy szabad kereskedelmi övezet létrehozása szerepel, 21

lényegében a mélyebb, koherensebb együttműködés jött létre a tagországok között, ami kormányközi megállapodásnak tekinthető. A harmadik, hogy már a kezdetektől fogva politikai realitásokra épült. A negyedik fő ismérv pedig, hogy a NAFTA nem egy konstans állapot hanem egy állandóan változásban lévő dinamikus folyamat. Ebből kifolyólag kell megvizsgálni, hogy az integrációt összetartó tényezők mennyire működnek hatékonyan. Fontos kiemelni, hogy míg az EU a tagállamok egyenjogúságára törekszik, a NAFTA-ban egyértelmű az USA vezető szerepe, míg Kanada és Mexikó alkalmazkodik. Meg kell figyelni a három ország kormányának hozzáállását a NAFTA-hoz, mivel mind a háromban a NAFTAval kapcsolatos negatív érzelmek dominálnak jobban. Mexikóban 2008 januárjában utcára vonultak a bab-, a kukorica-, a cukor- és a tejtermelők, mivel abban a hónapban eltörölték termékeikre a védővámokat. USA-ban a gyáriparosok okolják az egyezmény az elbocsátásokért és gyárbezárásokért. A NAFTA felülvizsgálatának ötletével nem Barack Obama és Hilary Clinton állt elő először. Kanada részéről pedig három verzió kering az éterben. Wendy Dobson Big Idea nevezetű elképzelése alapján Mexikónak és Kanadának elő kellene segítenie az USA biztonsági céljait, cserébe az USA elkötelezné magát a „nyitott határok” koncepció mellett. Ez tulajdonképpen egy stratégiai alkufolyamatnak is felfogható. Charles Barnett és Hugh Williams szerint Kanadának nem előnyös egy ilyen magas szintű kétoldalú kapcsolat az USA-val. Szerintük egy gyakorlatiasabb, lépésről lépésre haladó tárgyalásokat javasolnak kétoldalú tárgyalások keretében. A Kanadai Tanács (CCCE) terjesztette elő a Kanada-USA „Biztonság és jólét” elnevezésű stratégiáját a két ország közti együttműködésről, melynek öt sarkalatos pontja a következő: határok újrafogalmazása, gazd. hatékonyság, ellátásbiztonság, glob. biztonság és az új intézmények létrehozása a kétoldalú kacs. Fejlesztésére. A kanadai javaslat Mexikó – ideiglenes – kiterjesztését javasolja a fenti együttműködéshez, mely meg is valósult SPP (Security and Prosperity Partnership for North America) néven, Mexikó részvételével. A társulás előírja a háromoldalú évenkénti találkozókat (2006-Cancún, 2007-Ottawa). Cancúnban hozták létre az első kormányközi regionális intézményt, az Észak-amerikai Versenyképességi Tanácsot (NACC). Az SPP visszafogott célkitűzései ellenére (biztonság, gazd. növekedés) csekély eredményességet tudott csak felmutatni. Lassan körvonalazódni látszik a Nafta jövője. A szakértők és a pol. akarat is egyetértést mutat a szerződés felülvizsgálatával kapcsolatban. A kérdés amely a levegőben maradt, ugyan az mint az EU esetében: egy szorosabb vagy egy lazább integráció irányába elindulni? Az USA-nak elsődleges érdeke a biztonsági együttműködés érdekében történő előrelépés. Kanadának a kereskedelem és a beruházások terén az előremozdulás. Mexikónak pedig létfontosságú az illegális bevándorlók helyzetének a megoldása és az ország gazd., infrastrukturális fejlődésének biztosítása. Kérdés, hogy bilaterális vagy trilaterális alapon folytatódjon-e az együttmüködés. 17. Hasonlítsa össze a világ nagy gazdasági centrumait gazdasági pozíciójuk alapján!  Világgazdaság főbb erőközpontjai: hagyományos gazdasági triád: USA, EK (EU), Japán; új gazdasági szuperhatalmak (felemelkedő gazdaságok): Kína, India; Oroszország és Brazília szerepe is meghatározó, előbbi a nyersanyag-ellátottsága (földgáz, kőolaj stb.), utóbbi a fejlődési potenciálja miatt, de ezeket a könyv nem sorolja a legnagyobbak közé, úgyhogy az alábbiakban őket nem tárgyaltam. Talán érdekes adat lehet, hogy az USA, EU, Japán, Kína, India és Oroszország együtt a világ népességének nagyjából 50%-át, a világ GDP-jének 75%-át adják.

22

Bevezetés Hidegháború idején kvázi kétpólusú világrend  Szovjetunió dezintegrációját követően USA lett a legfőbb politikai és katonai hatalom, de gazdaságilag már rég nem kétpólusú a világ! Ott van a hatvanas-hetvenes évektől Japán, 1957-től az európai integráció, majd a kilencvenes évek elejétől Kína és India. Újfajta kihívásokkal szembesül a XX. század gazdasági hegemónja, megjelennek az USA „kihívói” két teória az új világrendre: vagy többpólusú (multi-polar) rendszerről beszélhetünk vagy pólus nélküli (non-polar) világrendről. Pl. 2008-tól G8-ak helyett már inkább a G20-ak tárgyalják meg a főbb nemzetközi problémákat. Multipoláris elmélet szerint egyre nő azon gazdasági hatalmak száma, akik hatással lehetnek a globális folyamatokra. Non-polar elmélet szerint viszont már annyi aktor van a világgazdasági döntéshozatalban, hogy valódi súllyal rendelkező pólusok már nem igazán alakulhatnak ki. USA Gazdasági pozíciót tekintve továbbra is a világ legnagyobb gazdasága, azonban százalékarányos részesedése folyamatosan csökken. Ez az erózió a Goldman Sachs elemzői szerint 2040-re odáig vezethet, hogy a kínai gazdaság megelőzi az amerikait. Az USA általában végső fogyasztóként jelenik meg a gazdaságban, tehát baromi nagy felvevőpiac, ugyanakkor a termelésben egyre inkább hátra szorul. Továbbá ahogy nő az importáru mennyisége, úgy romlik a kereskedelmi deficit is, amit még a hatalmas katonai kiadások is tetéznek. A könyvben szereplő számok szerint az amerikai GDP mintegy 14 000 Mrd dollár, ehhez viszonyítsuk a katonai kiadások 5 000-5 500 Mrd dolláros költségét… Amiben az USA továbbra is a legjobb: nominálisan legnagyobb GDP, legnagyobb katonai költségvetés, vezető kulturális hatalom, információs technológiában és innovációban továbbra is az élen jár stb. (Szokásos dolgok, akik eszünkbe jutnak Amerikáról.) A negatívumokat elemezve látnunk kell, hogy a dollár mint kulcsvaluta egyre kisebb szerepet tölt be a világpiacon (de a devizatartalékokban még mindig abszolút többséget élvez a legtöbb országban), a már említett katonai kapacitás hatalmas költségeket emészt fel, továbbá jelentős volt a politikai, gazdasági térvesztés DK-Ázsiában, Közel-Keleten és Afrikában egyaránt. Gyengültek az európai partnerségből fakadó gazdasági előnyök is, megy a terrorizmus elleni harc stb. Az USA hiába nagyon jó a K+F-ben, hiába van meg a vállalkozószellem, strukturális okokból kifolyólag egyszerűen nem képes versenyre kelni az olcsó ázsiai óriásokkal az USA magas költségszinten termel, hatalmasak a mindenkori kiadások, nő az államadósság, a dollár veszít a korábbi pozícióiból… EU Az Európai Unió a kereskedelmi nyitottságának köszönhetően világkereskedelem ötödét (~20%) adja, továbbá a globális GDP legnagyobb hányadát, 22,5%-ot termel meg, amivel megelőzi Amerikát (21,6%) és Kínát (11%) egyaránt. Azonban az EU rendkívül nagy mértékben függ mind a felvevőpiacoktól, mind azoktól az exportőröktől, akiktől az olcsó árukat, nyersanyagokat importálja. Ezért a válság elég rosszul érintette az európai gazdaságokat, hiszen vásárlóképes kereslet híján nem volt akkora igény az export árucikkekre, azonban az így felszabaduló gyártási kapacitásokat nem érte meg a belső termelés érdekében lekötni, hiszen az olcsó távol-keleti áru áraival lehetetlen lenne versenyezni. (Állhattunk egy helyben…) További gond, hogy az elmúlt években az Unió évi gazdasági bővülése és az évi export- és importforgalmának bővülése a világátlag alatt maradt 2-3 százalékponttal, tehát a relatív előnyök amúgy is fogyatkoznak.

23

Mik ezek a relatív előnyök? Know-how, technológiai exportőr szerep, tőkekihelyezés fontossága, magas hozzáadott értékű termékek / szolgáltatások exportja stb. A könyv szerint az EU úgy tarthatja meg világgazdasági súlyát, ha erősíti az EU-USA tandemet, továbbá intenzifikálja kereskedelmi kapcsolatait Japánnal. (Pl. az Unió és USA közötti FDI-beruházások többszörösükre nőttek pár év alatt.) Japán Csúcstechnológiai vezető pozíció katonai potenciál és hadi fejlesztések nélkül. Gazdasági hatalma a technológiai innováción alapul; információs és tudásalapú gazdaság. A globalizálódó világgazdaság és a növekvő szabad kereskedelem lehetőségeit a költséghatékony japán gazdaság kiválóan tudta / tudja hasznosítani. A vállalatok koncentrálják a GDP-t az exportbevételeken keresztül  Erősen exportorientált gazdaság, amit a hazai innováció gerjeszt. A japán gazdasági csoda a technológiai exportnak, az alacsony belső adóknak (tao, szja) és a K+F támogatásának köszönhető. Magas hozzáadott értékű szaktudást adnak el elsősorban a fejlett piacok számára (USA, EU, DK-Ázsia). Kihívások a japán gazdaság számára: verseny Kínával és a „kistigrisekkel” a távol-keleti vezető gazdasági szerepért, öregedő lakosság, munkaerőpiac strukturális gondjai, defláció, államadósság (!). Jen vs. jüan – melyik legyen a Távol-Kelet vezető pénzneme? Japán a hagyományos gazdasági triád részeként sokáig látta el a fejlett világot a legújabb termékekkel, mára azonban az innovációs szerep nem feltétlen társul elsőséggel  pl. kínai, vietnami tömegtermelés által letört árak nem teszik minden területen versenyképessé a technológiai exportot. Japán kezd relatív hátrányba kerülni az új gazdasági hatalmakkal szemben. Kína Kína a 2008-as GDP-adatok szerint nominális értéken számolva az USA és Japán után a 3., vásárlóerő-paritáson számolva az USA után a 2. legnagyobb gazdaság volt. Az elmúlt 30 évben átlagosan 9%-os volt a kínai gazdaság évi növekedése. 2008-ban a kínai gazdaság összteljesítménye 8 billió nemzetközi dollár volt (nem USD!), miközben az USA-ban ugyanez az érték 14,2 billió, az EU-ban 15 billió volt. Hogy ne csak a számok beszéljenek - a brutális kínai növekedés (amit nagyon jól illusztrál a könyv 175. oldalán látható ábra) mögött egy felbecsülhetetlen potenciál áll: milliárdos lakosság, telítetlen belső piac, extra olcsó munkaerő, technológiai import stb. ma már szinte végtelenek a termelési tényezők és a piaci lehetőségek! Kína a világ 2. legnagyobb exportőre és 3. legnagyobb importőre volt 2008-ban. Szinte mindenkivel szemben pozitív a kereskedelmi mérlege, a világ legnagyobb kereskedelmi aktívumával is Kína rendelkezik. Kivitel: 21% EU, 20% USA, 15% Hongkong, 9% Japán – szinte mindent visznek ki, textiltermékek, műszaki cikkek, vas- és acélcuccok stb. (amit csak gondoltok..) Import: 15% Japán, 13% EU, 12% Dél-Korea, 8% USA – importálnak olajtól kezdve gépeken át a vegyszerekig mindent. Kínára nagyon kell figyelni, hiszen elképesztő mértékben növekedik a gazdasága, ezzel párhuzamosan pedig intenzív tartalékképzésbe is kezdett (világ legnagyobb valutatartalékaival már Kína rendelkezik), közben nem mellékesen amerikai kötvényeket vásárolnak fel, teljes afrikai országokat privatizálnak stb.

24

India Az indiai gazdasági fejlődés motorja a kínaihoz hasonlóan a hatalmas népesség, a nagyon olcsó munkaerő, a telítetlen belső piac stb. 1990-ig szocialista rezsimekre jellemző zárt gazdaság működött, azonban a nyitás óta eltelt húsz év alatt India hatalmas növekedésnek indult. A gazdaság évente 9-10%-kal bővül, ennek nagy részét azonban nem a magas hozzáadott értékű termékek és szolgáltatások adják, hanem a mezőgazdasági, végszerelési munkák / termékek. Az indiai gazdaság kereskedelmi pozíciója termékszektoronként változó: pl. a csúcstechnológiát Japán és EU exportálja, míg India jelentős élelmiszer-kivitellel rendelkezik. India tehát a fejlett világ számára egy kiaknázatlan felvevőpiac, ugyanakkor India folyamatosan zárkózik fel műszaki, egészségügyi stb. területeken. Ahhoz, hogy India a kínaihoz hasonló sikeres utat járjon be, elkerülhetetlenek a társadalmi reformok, oktatás és az infrastruktúra fejlesztése stb. Ország USA

EU Japán

Kína

India

Gazdasági szerep Javuló / romló pozíciók világelső gazdaság, de folyamatos erózió az elmúlt húsz évben legnagyobb kereskedő, azonban túlzott függés a külső piacoktól csúcstechnológiában abszolút vezető szerep, a gazdaságot viszont régóta nem sikerül stabilizálni folyamatos növekedési pálya, végtelen gazdasági potenciál gyorsuló növekedési pálya, jelentős felvevőpiac, növekvő exportőri szerep

18. Hasonlítsa össze a világgazdasági és regionális szinten fontos devizák pozícióját gazdasági ismérvek alapján! Bizonyos értelemben a világ vezető pozíciójáért való versengés kifejeződik a kulcsvaluták világgazdasági súlyában, marxi terminológiával: világpénz szerepében. Feltételek, hogy egy nemzeti valuta világgazdasági kulcsszerepet töltsön be:  konvertibilis nemzeti valuta, o melyet szívesen használnak gazdasági tranzakciók esetében o helyi pénz helyettesítőjeként is elfogadják  monetáris feltételek: o a kulcsvalutát kibocsátó gazdaságnak méretében kell olyan nagynak lennie, hogy a világgazd-nak elegendő, forgó pénzállományt tudjon kibocsátani o ennek fedezete az adott orszg. : saját termelése & jegybanki tartaléka (-> legyen képes ellátni pénzzel a világgazdaságot) o a jegybank legyen képes viszonylag stabil értéken tartani a kulcsvalutát

25

Dollár, mint kulcsvaluta Az amerikai dollár azért volt képes világszinten meghatározó pénzzé válni, mert az amerikai gazdaság a 2. vh után viszonylag épségben maradt, ami jelentős növekedési előnyt jelentett a későbbiekben is. USA-> hitelekkel, segélyekkel támogatta a világ újjáépítését-> ami dollárban jelent meg. FED (Am-i szövetségi bank) : megfelelő aranytartalék állt rendelkezésre a dollár értékének garantálására-> többi nemzeti valuta stabilitása úgy volt biztosítható, ha a dollárhoz rögzítették az értéküket, és dollártartalékot halmoztak fel. A dollár világpiaci kínálatából és az amerikai gazdaság világpiaci súlyából adódott az is, hogy az állami és vállalati kötvények, ill. részvények közel fele dollárban került kibocsátásra. Az amerikai gazdaság jelenleg is a világ kibocsátásának 22%-át adja, a világon értékesített termékek 15,5 %-át az USA piacán értékesítik, a tőkekihelyezések negyede is az USA-ból származik -> jelentős mennyiségű dollár áramlik ki a világgazdaságba. Az amerikai gazdaság abszolút súlyából és viszonylagos stabilitásából adódóan az amerikai államkötvények minősülnek a legkevésbé kockázatos befektetésnek. Így az amerikai alapkamat világszinten is irányadó a kamatdöntésekben. Euró, mint kulcsvaluta 1999 óta- reális alternatívája a dollárnak Euróövezet: jelentős gazdasági térség, ami az árstabilitás célkitűzésével képes értékálló devizát kibocsátani. Intenzív kereskedelem és tőkemozgás révén nagy mennyiségben elérhető a világpiacon. Első 10 évében a kötvénypiacon az euróban való kibocsátás súlya meghaladta a dollárét (euro: 40%; dollár: 30%), a részvénypiacokon is 30%-os arányban van jelen (dollár 40%). Az olajár esetében is az euró merült fel, mint lehetséges alternatív árjegyzési mértékegység. Kínai jüan, mint kulcsvaluta Kulcsvalutaként nem aktuális a szerepe, de felmerült a válság kapcsán, viszont a kulcsvaluta feltételeit nem teljesíti.  nincs teljes konvertibilitása  a kínai gazdaság nem kifelé áramoltatja a jüant, hanem befelé a dollárt 19. Hogyan hatott a rendszerváltás és a Szovjetunió összeomlása az orosz gazdaságra?        

1991 a Varsói Szerződés megszűnése Júniusban elnökválasztás, ahol Borisz Jelcin nyert 1991 decemberében létrejött az Orosz Föderáció Ugyanebben az évben az Orosz Föderáció, Ukrajna és Fehéroroszország létrehozták a Független Államok Közösségét Megszűnt a szovjet típusú gazdasági modell A gazdaságot stabilizálni kellett, ami szükségképpen egy liberalizálást is jelentett Létre kellett hozni egy piaci alapú árrendszert, tehát privatizálták az állami tulajdonokat, hogy létrejöhessen egy piaci alapú gazdaság, majd egy demokratizált önálló Oroszországot kellett felépítenie Jelcinnek, önálló valutával A Szovjetunióhoz képest Oroszország sebezhetősége megnőtt. Legjelentősebb nagyvárosai, ipari üzemei határaihoz közelebb kerültek. Hadseregének az a része, amelyet a SzU-tól örökölt, elvesztette korábbi harcképességét. 26

Az Orosz Föderáció a Szovjetunió GNP-jének közel kétharmadát állította elő. A Szovjetunió szétesése jelentős változásokat eredményezett valamennyi köztársaságának gazdasági helyzetében. A térség országai egy fontos belső piacot, illetve évi 60-80 milliárd rubelnyi szubvenciót veszítettek el, amelyet Oroszország biztosított számukra. Oroszország már nem volt érdekelt egy piaci alapon működő közösség finanszírozásában. Alapvetően korábban sem épült nagyhatalmi státusza a gazdasági tényezőkre. Nagy Péter óta a vezetés Európa nyugati részéhez igyekezett felzárkózni, ami időnként sikerült is, azonban a peresztrojka idejére a szovjet gazdaság válságba került. A GNP 1991-re 9%-kal esett vissza. A válságot tovább mélyítette a Szovjetunió szétesése és a rendszerváltás. Az ipari termelés 1992–1996 között az 1990-es színt 40%-ra esett vissza, külföldi adóságai 77 milliárd dollárra emelkedtek, hatalmas méreteket öltött az infláció. A jövedelmek közel felükre csökkentek. Oroszország csupán 2001-ben került le a Világbank által kiállított válságállamok listájáról. A piaci rendszerbe való átmenetben az állam volt a döntő tényező. Az új gazdasági elit elsősorban azokból állt, akik a szocialista rendszerben privatizálták a nemzeti vagyont. Kezdetektől szoros kapcsolat alakult ki a hatalmi elit és az új kapitalista hatalmi csoport, az oligarchia között. Oroszország 1991–2008 közötti gazdasági fejlődésében két időszak különböztethető meg. Az elsőben, az anarcho-provincialista liberalizmus időszakában a Szovjetunió szétesését példátlan gazdasági visszaesés követte. Az ezredfordulóra az ipar alapvető ágai még mindig az 1991-es szint alatt voltak. 1991-hez képest 2000-ben az olaj- és földgázkitermelés aránya 80%, a gépgyártás 32% volt. A gazdaságot szervezetlenség, növekvő munkanélküliség, az áru- és pénzviszonyok bizonytalansága jellemezte. A nyugdíjrendszer szinte fizetésképtelenné vált, az alkalmazottak bérezése sem működött gördülékenyen, sok esetben terményben, gyártmányban fizettek a dolgozóiknak a gyárak. A kolhozok szétesése következtében a mezőgazdaság alig termelt. Az élelmiszer-ellátás 70%-át importból fedezték. 1998-ban súlyos gazdasági válság érte Oroszországot, ami a gazdasági nehézségeknek, az elmaradt pénzügyi reformoknak, és a rövid lejáratú hitelek felvételének volt köszönhető. A helyzetet súlyosbította az olaj és a földgáz árának esése, valamint az oligarchia tőkementése. Mindezek következtében a rubel árfolyama 60%-ot esett, a bankrendszer összeomlott. A második időszak 1999-ben, a válság után kezdődött. Döntő tényezőnek bizonyult a rubel leértékelése, ami hozzájárult az import csökkentéséhez, és versenyképessé tette a belső termelést. Megtörtént a bankrendszer konszolidációja, az állami költségvetés stabilizálása bevételnöveléssel. Helyreállították a nyugdíjrendszert, és az állami alkalmazottak fizetését is biztosították. 2002-re az orosz ipar elérte a működőképes kapacitások szinte teljes kihasználtságát. Különösen gyorsan fejlődött a szolgáltató ágazat. 2004 óta a kereslet bővülésében egyre jelentősebb tényező lett az export, a reálbérek és reáljövedelmek, valamint az állótőkeberuházások növekedése. A gazdasági növekedés motorja a nyersanyagtermelő szektor mellett egyre inkább a belső fogyasztás, a beruházások, az építőipar és a gyáripar lettek. Az új beruházások nyomán a szerkezeti változások a globális tendenciákat követték. A szolgáltatások növekedése 2004 és 2008 között háromszorosa volt az ipari termelésének. Csökkent az ipari foglalkoztatottság aránya, és gyorsan nőtt a foglalkoztatottság a szolgáltató ágazatokban. Az 1998-as válság óta 2007-ig az orosz gazdaság több mint 80%-kal bővült. A GNP növekedése 2003 és 2007 között meghaladta a 7,4%-ot. Az infláció az említett időszakban a felére esett vissza. A 90-es évek végén lényegében fizetésképtelen Oroszország a világ egyik pénzügyileg legstabilabb országa lett.

27

2008-ban Medvegyev elnök és Putyin miniszterelnök egy jól működő és gyorsan fejlődő gazdaságot örökölt. Lényegében ezt a fejlődést törte meg a világgazdasági válság. 20. Hogyan próbálja Oroszország a volt szovjet gazdasági integrációt fenntartani a posztszovjet integrációkon keresztül? Mennyire sikeresek ezek az integrációk? Az új Oroszország geostratégiai helyzete jelentősen különbözik a második világháború utáni Szovjetunióétól, amely a kialakult ideológiai, politikai és gazdasági tömbben vezető szerepet töltött be, azonban alapvető szembenállás jellemezte az USA vezette kapitalista tömbbel. Jelenleg Oroszországnak nincsenek olyan stratégiai ellenfelei, mint az USA és szövetségesei voltak, de olyan stratégiai/gazdasági partnerei sincsenek, mint a Varsói Szerződés és a KGST tagjai. A volt szövetségesek és szovjet köztársaságok egy része Oroszországot ha nem is ellenségének, de ellenfelének tekinti. Újdonságot jelentett a legtöbb volt szovjet köztársaság számára az is, hogy a Szovjetunió felbomlásával létrejött hatalmi vákuum miatt megindult a harc a világ vezető nagyhatalmai között ezen országok nyersanyagkincsei vagy stratégiai elhelyezkedésükből adódó geopolitikai előnyök birtoklásáért. A „közel-külföld” mellett elkezdték kiépíteni a „távol-külföld” országaival is a gazdasági kapcsolatokat. 1. A Független Államok Közössége 1991. december 8.-án a belovezsi erdőben találkoztak az orosz, ukrán és belorusz elnökök és a belovezsi egegyezés nevű közös dokumentumban deklarálták a Szovjetunió feloszlatását és a Független Államok Közösségének megalakítását. 1991. december 21.-én a Szovjetunió 11 volt tagköztársaságának elnökei aláírták a FÁK alapító dokumentumát (Észtország, Lettország és Litvánia nem vett részt a folyamatban). 1993 januárjában elfogadták a FÁK Chartáját, amelyet Ukrajna és Türkmenisztán kivételével mindenki aláírt. Grúzia a 2008-as orosz intervenciót követően kivált a szövetségből, amelynek hivatalos tagjai jelenleg tehát Örményország, Azerbajdzsán, Belarusz, Kazahsztán, Kirgizisztán, Moldova, Oroszország, valamint Üzbegisztán. A FÁK-nak létrejöttekor 2 célja volt:  átvészelni a hirtelen jött változást  megőrizni a gazdasági kapcsolatokat, kifejleszteni egy intézményes keretek között működő gazdasági integrációt. A FÁK küldetése a gazdasági célok mellett a következőkre is kiterjedt:  a migrációs politika kérdései  környezetvédelmi együttműködés  a közlekedési és telekommunikációs rendszer fejlesztése. A FÁK szervezeti felépítése 1998-ra szilárdult meg. Részei:  Állam- és Kormányfői Tanács  Miniszteri bizottságok (szakterületenként)  Szakfőosztályi tanácsok (a FÁK-országok minisztériumai és főosztályai közti együttműködésre szolgálnak)  Önálló munkabizottságok  Gazdasági szervek, pl. Államközi Bank, Gazdasági Bíróság, FÁK Valutabizottság. 28

A FÁK-on belüli kereskedelem jellemzői ma (ezt szó szerint a Ludvigos ppt-ről másoltam ki, mert már nem volt kedvem átírni)  erősödő szerkezeti kompetitivitás + öröklött szerkezeti komplementaritás (jelentős ágazatközi kereskedelem: pl. energetika, kohászat)  Oroszország kivételével mindenhol folyamatosan romló kereskedelmi mérleg-helyzet, mindenhol passzívum!  A dinamikákban és szerkezeti változásokban jelentős szerepet játszanak a FÁK-on belül is növekvő energiaárak  Meglepő FÁK-on belüli áralakulás (általában FÁK-on kívülivel egy szinten lévő árak, egyes esetekben viszont 4-5-szörös belső árak! Kivétel eddig: orosz szénhidrogének árai)  Az egész FÁK-on belüli kereskedelmet áthatja az “orosz kérdés” (dominancia, energetika túlsúlya, mérlegproblémák) 2 A FÁK sikere vitatható. Egyrészt segített véghezvinni a „civilizált váltást” a régió országaiban, azonban a kezdeti remények és a nagyszámú dokumentum ellenére képtelen volt elmélyíteni a gazdasági integrációt. Manapság inkább országcsoportként tekintünk rá és nem integrációs képződményként. Noha Oroszország külkereskedelmében még mindig magas a volt szovjet köztársaságok aránya, irreális az az elképzelés, hogy a FÁK - Oroszország vezetésével – valaha is az EU-hoz hasonló integrációs szervezetté válhat, ennek elsősorban politikai és gazdasági okai vannak, többek között:  új külgazdasági prioritások, reorientáció  hosszú távú - tartós és mély recessziók  közép távú - szerkezetváltásokkal létrejövő szerkezeti közeledés - kompetitív jelleg erősödése  rövid távú - politikai motivációk (termékháborúk)  rövid távú - technikai jellegű okok: a VAT újfajta elszámolási rendszere 2. Eurázsiai Gazdasági Közösség A Közösség előzménye a Fehéroroszország, Kazahsztán és Oroszország közti vámunió, amelyet 1996. március 26.-án hoztak létre. Az Eurázsiai Gazdasági Közösség alapító szerződését 2000. október 10.-én írták alá Fehéroroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Oroszország és Tádzsikisztán elnökei. Később csatlakozott hozzá Üzbegisztán is, azonban 2008-ban felfüggesztette tagságát. Örményország, Moldova és Ukrajna megfigyelői státusszal rendelkezik a szervezetben. A szervezet célja vámunió és közös piac létrehozása a tagok között, valamint azon erőfeszítéseik koordinálása, amelyeket a világpiacra és a nemzetközi kereskedelembe történő integrálódás érdekében tesznek. A közös piac (Közös Gazdasági Tér) létrehozásáról először 2003-ban tárgyalt Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország és Kazahsztán. A Közös Piac részét képezné egy nemzetekfeletti kereskedelmi és vámbizottság, Kijev székhellyel. A tervek egy regionális szervezet létrehozásáról szóltak, amelyhez később aztán mások is csatlakozhatnának, és talán még egy

2

http://www.russtudies.hu/php/upload/File/PowerPoint%20anyagok/Ludvig2007-MEH.PPT

29

közös valutát is létrehozhatnának. Juscsenko választási győzelme és az EU-val, valamint a WTO-val kapcsolatos tervei azonban „kiírták” Ukrajnát az eurázsiai integrációs folyamatból. Végül Oroszország, Fehéroroszország, valamint Kazahsztán hármasban kezdtek hozzá integrációs terveik megvalósításához: 2010. január 1.-től életbe lépett a vámunió a három ország között, amely 2011. július 1.-től kezdődően fokozatosan le kívánja bontani az egymás közti vámhatárokat. A közös piac életbe lépését 2012. január 1.-re tervezik. A szervezetbe történő belépés iránt Kirgizisztán és Tádzsikisztán is érdeklődést mutatott. (Szerintem ez nem tartozik a tételhez, de lehet, hogy belekérdez a GUAM-ba (Grúzia, Ukrajna, Azerbajdzsán, Moldova) amelyek lényegében a „különutas” országok, céljuk: szabadkereskedelem + közös energetikai projektek megvalósítása, mára: a FÁK-on kívülre nyitás, a FÁK-on belüli orosz hegemónia megtörése, ellensúly kialakítása. Politikailag motiváltak, de gazdaságilag kevésbé állják meg a helyüket. A szervezetnek egy ideig tagja volt Üzbegisztán is – ekkor GUUAM-nak hívták – de aztán kilépett. Ebből is látszik, hogy szerintem sok volt szovjet tagköztársaság a mai napig nem tudja, hogy mit akar és emiatt baromi nehéz kiigazodni azon, hogy most ki is szereti Oroszországot és ki nem, valamint ki milyen külön ötlettel rukkolt elő a nemzetközi gazdasági kapcsolatok terén! ) 21. Jellemezze Oroszország pozícióját (kereskedelem, tőke stb.) szempontjából!

a

nemzetközi

gazdasági

kapcsolatok

Pozitívumok:  Hatalmas természeti erőforrások: erdő (világ 22%-a), édesvíz készlet (világon a 2.), földgázkészlet és kitermelés (világon 1.), olajexport (világon 2.), arany, ezüst, platina, ón, kobalt  Munkaerő viszonylag magas képzettségi szinten van, a lakosság 55%-a rendelkezik felsőfokú diplomával (OECD országoknál 28%). Negatívumok:  Demográfiai válság: csökkenő születési ráta és igen magas halálozási ráta együtt, valamint különböző szerkezeti problémák is vannak (mint pl. a férfiak magasabb halálozási aránya és a nem orosz etnikumúak arányának növekedése)  Szakképzett munkaerő tudása nem elég modern.  „holland kór”: az orosz gazdaság túlságosan ráépül a nyersanyagok exportjára, elsősorban a kőolajra és földgázra. Ezért a munkaerő és a tőke a nyersanyag-kitermelő iparágakba megy, ez pedig ösztönzi a fogyasztási cikkek importját. Elhanyagolódik a tőkefelhalmozás, valamint erősödik a korrupció is ennek következtében. Válság előtti helyzet:  Nemzeti vagyon: 4400 milliárd dollár, 2005-ben (állótők, városi föld, természeti erőforrások), ami az USA egytizede  Orosz állam aránya a világ bruttó termékében 2%, 2005-ben  A bruttó nemzeti termék csak 2007-re érte el az 1991-es szintet  Jellemző az állami hatalmi elit és az új kapitalista elit („oligarchia”) összefonódása  A 99-es válságot követően a GDP növekedése töretlen, valamint az inflációt is sikerült 10% körüli szinten konszolidálni  A gazdasági növekedés motorja 2004 óta a nyersanyagtermelő szektor mellett egyre inkább a belső fogyasztás, a beruházások, az építőipar és a gyáripar. Később a szállítás 30

és a kommunikáció, ezek a globális tendenciáknak megfelelően vonzzák a befektetéseket.  Évi növekedési potenciál 6-7% körül van Válság utáni helyzet:  Növekedési potenciál megmaradt, de a fejlődés megszakadt. A szerkezeti változások egyelőre még nem tetten érhetők.  Értékpapír-piaci árfolyamzuhanás (70%-os) óriási veszteséget okozott a gazdaságban  Munkanélküliség növekedik (12%-ig), reáljövedelmek csökkennek, növekszik a szegénysg. Kereskedelem:  Intézményrendszeri hiányosságok: nem tagja a WTO-nak, bírálatok érik a magas, szelektív vámok, kvóták, diszkriminációs és tiltó adók, diszkriminatív licencrendszerek és engedélyezi eljárások miatt.  Nem vám jellegű intézkedésekkel is korlátozzák a külföldiek belépését az orosz piacra.  Szellemi tulajdont védő jogszabályok gyengék.  Korrupció  De összességében az orosz gazdaság nyitottabbá vált, többszörösére változott a külkereskedelem volumene.  Export: o A nyersanyagok exportja kétharmada a teljes exportnak, emellett Oroszország a világ egyik legjelentősebb fegyver exportőre.  Import: o Az import több mint felét a késztermékek, gépek teszik ki. o Jelentős élelmiszerimportra szorul az ország pl. az USA-tól.  Legfontosabb kereskedelmi partnere az EU, vele bonyolítja külkereskedelmének több mint felét  Az orosz olajexport az EU importjának 30%-át fedezi, különösen nagyarányú a függőség a kelet-európai országokban (60-100%).  A volt szovjet tagköztársaságok is jelentős szerepet játszanak Oroszország külkereskedelmében. Tőkeáramlások:  Oroszországba áramló FDI: o 2000-ben, 32 milliárd dollár o 2007-ben 200 milliárd dollár o Legnagyobb befektetők: Ciprus (32 mrd), Hollandia (31 mrd), Luxemburg (27 mrd) o Ezek több mint fele a kitermelő ágazatokba ment, 15% a gyáriparba, 12% kiskereskedelembe és ingatlanbefektetésekbe. o Értékpapírpiacba is jelentős befektetések vannak.  Orosz nagyvállalatok külföldi befektetései 2006-ban 156 milliárd dollárt tettek ki. Céljuk: piacszerzés, új technika és erőforrás megszerzése, ellenőrzés megszerzése. Elsősorban olaj-, földgáz- és fémiparban, de nem jelentéktelen a pénzügyi szektorba való befektetés sem. 1. Gazprom (10 mrd) 2. Severstal és Sovocomflot (5 mrd)  Egyre több orosz nagyvállalat alkalmazza a nyugati menedzsmentmódszereket és átláthatósági szabályokat. 31

22. Hogyan rendezte a Putyin-féle kormányzás az 1990-es évek gazdasági csődjét? Milyen forrásokra épül a XXI. századi orosz gazdasági kormányzás? 1990-es évek gazdasági válságának okai és jellemzői:  A 80-as évek végére a Szovjetunióban az ipar és gazdaság hatékonysága minimálisra csökkent, a gazdaság stagnált és a gorbacsovi reformok sem hozták meg a kívánt eredményt  Jelcini kormányzat válasza: privatizáció és az állami szféra leépítése  A privatizáció azonban legtöbbször rabló-privatizáció jelleget öltött ami az egykori állami vagyon mélyen áron aluli magánkézbe jutásához vezetett → Oligarchák kasztjának kialakulása  Hiperinfláció  Korrupció  Volt KGST államok gazdasági irányultsága nyugatra fordult  Oroszország jelentősége a világpiacon 2%-ra esett vissza  Szétaprózódott bankok: sok ezer (2456) tőkeszegény bank, melyek korlátozzák a növekedést Putyin reformjai:  Bankszektor átalakítása: bankok száma felére esik vissza  Egyszerűsített adórendszer: általános 13%-os adó, társasági adó 24% (35%-ról csökkentve) cserébe az ásványkincsek adója megugrik (különösen a földgázé)  Szegénység elleni küzdelem nevében átalakították a nyugdíjrendszert (kb.: megduplázás), és a kedvezmények rendszerét is  Infláció kézben tartása  Pozitív költségvetési egyenleg (exporttöbblet) biztosítása  Rubel árfolyamának stabilizálása  Fellépés az oligarchák ellen: az oligarchák vagy támogatják Putyin politikáját, lemondanak a Jelcini időszakban szerzett abszurd hatalmukról és felvállalják felelősségüket és elkezdenek Putyin szabályai szerint játszani (ebben az esetben jelentőségük és jólétük, bár korlátozódik de megmarad) vagy szembeszállnak Putyinnal és viselik a következményeket (Mikhail Hodorkovszki esete akit a Yukos éléről ítéltek 9 év börtönre)  Putyin reformjainak fő forrásait Oroszország nyersanyagkincsei (különösen kőolaj és földgáz) biztosították → a magas tényezőárak magas járadékbevételt generáltak az Iraki Inváziót követő áremelkedés miatt → DE: mi lesz ha kiürülnek a kőolajmezők (2050-körülre jósolják)  Gázfegyver: a gázexport és az eladott gáz árát a Kreml képes megszabni a GAZPROM-on keresztül, melyben az orosz állam főrészvényes lett (Oroszország stratégiai partnereinek hajlamos kedvezőbb árakat adni mint azoknak akikkel rossz a viszonya + megemlítendő az Ukrajna jelentette kockázat, akik hajlamosak „liberálisan” vételezni az áthaladó földgázból ami miatt Oroszország időnként elzárja a gázcsapokat)  Az orosz GDP a putyini évek alatt (1999-2008) 1000 Mrd $ -ról 2100 Mrd $ -ra emelkedett évi 5- 7,5% közötti növekedéseket generálva  „Nemzeti vezető vállalatok” koncepciója: Putyin saját koncepciója, olyan részvénytársaságok, melyekben az orosz állam több mint 50% tulajdonrésszel bír, 32

olyan területen melyek nemzetgazdasági szempontból kulcsfontosságuak, és képesek az orosz piac döntő részét lefedni. Ezek a vállalatok Oroszországon belül alacsony áron adnák el termékeiket, de a világpiacon profitmaximalizálásra törekednek. Példa: GAZPROM, ROSNEFT, United Aircraft Corporation  Stabilizációs alap: 2004-ben alapították, az olajbevétel 40 USD fölötti részét irányították ebbe az alapba (eredetileg még a szovjet adósság törlesztését szolgálta, majd válságfinanszírozásra használták, hosszú távon pedig jóléti intézkedéseket fognak vele finanszírozni) Milyen forrásokra épül a XXI. századi orosz gazdasági kormányzás?  Nyersanyagforrások: o Kőolaj: jelenleg vezető termelő, de készletei hamarabb fognak kimerülni versenytársainál o Földgáz: világ legnagyobb kitermelője jelentős tartalékokkal o Ritka- és nemesfémek: arany, ezüst, ón, ólom, o Drágakövek  Fegyverexportőr: világ öt legnagyobb fegyverexportőre között van (ez megegyezik a BT ötökkel)  Relatív jól képzett munkaerő, alacsony bérköltséggel  Tehát jellemzően nyersanyagok, melyek kevés hozzáadott értéket igényelnek, így különösen nagy függésben van a világpiactól (olaj és gáz adja az orosz export 65%-át) → hosszú távú stratégiai átalakításokra lesz szükség (Medvegyevi reformok – Előre Oroszország! program) 23. Hogyan hatott a 2008-2009-es világgazdasági válság Oroszországra? Hogyan reagált a gazdasági vezetés? Az orosz gazdaság jellegénél fogva igencsak érzékeny a világpiac változásaira különösen a nyersanyagok (kőolaj, földgáz stb...) áraira. A gazdasági válság így Oroszországot is meglehetősen kellemetlenül érintette. Ez egybeesett Putyin elnöki mandátumának végével (viszont átvette a miniszterelnöki pozíciót) és Medvegyev mandátumának kezdetével. Gazdasági válság hatásai:  2009-ben 7%-os visszaesés  Ipari termelés 15%-os visszaesése  Globális nyersanyagáresés  Értéktőzsde összeomlása (kb.: 70% értékvesztés)  Munkanélküliség ismételt megugrása (12%) Válságkezelés:  Bankok likviditásának erősítése a reálágazat hitelezésére koncentrálva  Reálszektor támogatása kedvezményes állami hitelekkel  A stabilizációs alap (olajbevételek 40 USD fölötti része) tartalékait a válságkezelésre csoportosították át  Általánosságban elmondható, hogy Oroszországot keményen érintette a válság de a kezelő intézkedések illetve a putyini időszak tartalékai korlátozták a károkat → Oroszország nem omlott össze

33

Medvegyev modernizációs programja:  Előre Oroszország!: gazdasági program o Technikai és technológiai fejlődés o Népességszám csökkenés kezelése o Fejlettebb egészségügyi rendszer létrehozása o Hadsereg fejlesztése  Technikai és technológiai fejlődés: 5 megjelölt prioritás: hatékonyabb energiatechnológiák (termelés és felhasználás), atomtechnológia, információs technológia, gyógyászati technológiák, űrtechnológia (hozzákapcsolva a telekommunikációt)  Cél: csökkenteni Oroszország függését a nyersanyagexporttól  Általános vélekedés szerint Medvegyev elkötelezettebb az orosz gazdaság diverzifikálása mellett mint Putyin volt (Putyin védelmében viszont mindenképp megjegyzendő, hogy ő húzta ki Oroszországot abból a gazdasági kátyúból amiben Jelcin hagyta)  Jelenleg a terv még kevés konkrétan látható eredményt hozott 24. Jellemezze Oroszország világgazdasági kapcsolatait és külpolitikáját! EU-Orosz viszony:  1997: Stratégiai és Együttműködési megállapodás  Közös Gazdasági Tér gondolata  Konfliktusok: 2006-os gázvita, 2008-as orosz-grúz háború  Energetikai kérdések által jelentősen meghatározott Egyes EU tagállamokkal való kapcsolatok:  Bilaterális megállapodások preferálása (értelemszerűen Oroszország erősebb a mint az EU 27-ek többsége, tehát inkább egyesével tárgyal ahol erőpozícióban van)  EU tagállamok kategorizálása Oroszországhoz fűződő attitűdjük kapcsán: o trójai falovak: Görögország, Ciprus o Stratégiai partnerek: Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország o Barátságos pragmatisták: Ausztria, Belgium, Bulgária, Finnország, Magyarország, Luxemburg, Málta, Portugália, Szlovákia, Szlovénia o Hűvös pragmatisták: Csehország, Dánia, Észtország, Írország, Hollandia, Románia, Svédország, UK o Új hidegháborúsak: Lengyelország, Litvánia Oroszország további partnerei:  Amerika: piaci alapú, amerikai cégek működnek együtt orosz vállalatokkal. Politikai szinten kiváló Bush-Putyin kapcsolatokat sikerült kialakítani. Együttműködés a terror elleni háborúban (Afganisztánba vezető utak biztosítása, hírszerzés, volt háborús tapasztalatok megosztása stb.) A kapcsolatokat megterhelte a grúz-orosz háború.  Kína: költséges, de az infrastruktúra kiépülésével ez fejlődni fog. Politikai szinten hosszú rossz viszony után látványos javulás: a Shanghai Együttműködés keretében katonai kooperáció zajlik a két állam között.  Japán: LNG (30%-al drágább mint a hagyományos földgáz) szállítmányok működnek (LNG = liquified natural gas, azaz cseppfolyósított földgáz amit erre kialakított tankerekkel szállítanak). Politikai szinten a viszony a két állam között meglehetősen 34

terhelt, a Kuril-szigetek és Dél-Szahalin ügye miatt (ezen területek a II. VH után kerültek Oroszországhoz, de Japán ezen változásokat nem fogadja el). A 2011-es tsunami és atomkatasztrófa után Oroszország gesztusokat gyakorolt Japán irányába. Orosz import:  Szállítóeszközök, gépek, iparcikkek  Kína: 13%, Németország 12,8%  Oroszország nettó exportőr, kivitele meghaladja a behozatalt, de ezt csak a nyersanyagárak magassága miatt van így Magyar-Orosz kapcsolatok:  Magyar külkereskedelmi forgalomban az orosz termékek 5,3%-ot adott  Behozatal 93%-a energiahordozó  Ingatlanpiac  Orosz piac: van perspektíva, nemzeti fejlesztési program részeként magyar vállalatok kísérelhetik meg a bejutást az orosz piacra Különböző nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatok:  WTO: erős kritika éri a megkülönböztető árpolitika (kőolaj és földgáz) valamint a szellemi tulajdon védelmének „laza” kezelése miatt. Jelenleg nem tag, 1993-óta tárgyalások a szervezettel.  Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank: 1992-ben felvették  OECD: tagság kezdeményezve 1994-ben, ismét 1996-ban, soha nem lettek teljes körű tagok,  Világbank: jelentkeztek és felvettél őket 1992-ben  IMF: 1999  Shanghai Eggyüttműködés Szervezete (1996-ban alapítva): Oroszország, Kína, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tadzsikisztán és Üzbegisztán a tagjai. Kormányközi biztonságpolitikai együttműködési szervezet, mely a 2000-es évek elejétől tevékenységi körét elkezdte kiterjeszteni gazdasági-kulturális területekre is. 25. Jellemezze az orosz-EU kapcsolatokat meghatározó folyamatokat, tényezőket! (Blahó- Kutasi: Erıközpontok és régiók és a diák alapján) Oroszo. az EU egyik legfontosabb kereskedelmi partnere: EU exportjában -gépek, berendezések szállítási eszközök, feldolgozott termékek és élelmiszer- 2. hely, importjában 2/3-a energia, ásványi anyagok + vegyi anyagok és nyersanyagok- 3. hely. (Az orosz exportból való részesedések: Hollandia 12,2%, Olaszország 9%, Németország 7,1%, Törökország 4,5%, Lengyelország 4,3%, Finnország 3,4%, UK 3,2%, USA 2,9%, Franciaország 2,6%, Japán 2,2%, Svájc 2,1%... (EU ~ 40% körüli). Az orosz import részesedések: Kína 13%, Németország 12,8%, Japán 7%, USA 5,2%, Olaszország 4,1%, Korea 3,9%, Franciaország 3,8%, UK 2,9%, Lengyelország 2,6%, Finnország 2,5%, Törökország 2,3%, Hollandia 1,8%.) Oroszo. számára az EU a legnagyobb ker-i partner, aránya meghaladja az orosz külker felét. Oo.-ban a külföldi mőködıtıke beruházások ¾-e az EUból érkezik. 1994-ben aláírták, 1997-ben hatályba lépett a partnerségi és együttmőködési megállapodás, amely szabályozza a politikai, gazd-i és kulturális kapcsolatokat. A fıcél a ker és a beruházások ösztönzése, a harmonikus gazd-i kapcsolatok fejlesztése. 1999-ben megszületett az EU Oo.-stratégiája. Fı célja: béke, stabilitás és prosperitás 35

érdekében történı együttmők elımozdítása. 2008-ban EU tagországai elfogadják azokat a tárgyalási irányvonalakat, amelyek alapján sor kerülhet egy új, átfogó megállapodás megkötésére, amely felváltja a jelenlegi partnerségi megállapodást. Az EU-orosz kapcsolatok középpontjábanaz EU-Oo. Közös Gazd-i Térség megvalósítása áll, melyrıl 2003-ban a szentpétervári csúcstalálkozón állapodtak meg, majd 2005-ben a moszkvai csúcson hagyták jóvá a megvalósításról szóló tervezetet. A Közös Gazd-i Térség a gazd-i szereplık számára kíván nagyobb lehetıségeket biztosítani azzal, hogy nyitottabb és integráltabb piacot teremt. Ennek megvalósításához szükség van a ker-i akadályok felszámolására, a szabályozások egymáshoz történı közelítésére, a piacnyitás elısegítésére, ker.ösztönzésre, az együttmőködésen alapuló infrastruktúra-fejlesztére és az információcsere javítására. Több területen elindult az intézményes párbeszéd: ilyenek a beruházásokról, a szellemi tulajdonjogokról, az állami megrendelésekrıl, az ipar termékekre vonatkozó szabályozásokról, az ipar- és a vállalkozáspol-ról, az energiáról, a versenypol-ról, a pü-i szolgáltatásokról, a ker-i lehetıségekrıl és vámokról szóló dialógus. Orosz külpolitikai irányok az eutagországok felé „Trójai faló” államok (Trojan Horses): Görögország és Ciprus  „Stratégiai partnerek”(Strategic Partners): Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország  „Barátságos pragmatisták”(Friendly Pragmatists): Ausztria, Belgium, Bulgária, Finnország,  Magyarország, Luxemburg, Málta, Portugália, Szlovákia, Szlovénia  „Hűvös pragmatisták”(Frosty Pragmatists): Csehország, Dánia, Észtország, Írország,  Hollandia, Románia, Svédország és az Egyesült Királyság  „Új hidegháborúsok”(The New Cold-Warriors): Lengyelország és Litvánia 26. Elemezze a latin-amerikai integrációs törekvések gazdasági sikerességét az 1960-as évektől kezdve! Integrációs törekvések nagy múltja: a függetlenségi háborúk (1810-1824) óta napirenden, Bolívar konföderáció-elképzelése. A régió pol, gazd, kult téren nem egységes. A latin-amerikai regionalizmusnak két nagy hulláma volt, kívülről jövő motivációk (EU, GATT pl.) Ezredfordulón újabb integrációs tömörülések, ezek elsősorban belső l-am folyamatok eredményei. 1. A regionalizmus első hulláma, 1960–1970-es évek Az 1929-33-as gazdasági világválság negatív tapasztalatai → paradigmaváltás a gazdpolban. A liberalizált, nyersanyagexportra épülő gazdaság helyett protekcionizmus, állami beavatkozás, importhelyettesítő iparosítás. Cél a gazdasági függőségek elkerülése. Ez kudarcba fullad, mert alkatrész- és nyersanyagimporttá vált az importhelyettesítés. Kiútkeresés: integráció. Rájöttek, hogy egymástól nem kell félteni a piacaikat, USA, EU, JAP ellen kell védekezni. Piacteremtési lehetőség a világszinten versenyképtelen késztermékeiknek, vámlebontások a késztermékek szintjén. A) LAFTA – Latin-Amerikai Szabad Kereskedelmi Társulás Montevideói szerződés hozza létre, 1960 (1962-ben lép hatályba). ARG, BRA, CHI, MEX, PAR, URU az alapító tagok, 1970-re BOL, VEN, ECU, COL is. Cél: kereskedelmi akadályok lebontása, liberalizált termékpiac. A végsp cél egy közös piac lett volna. 36

Probléma: eltérő nagyságú és fejlettségű gazdaságok, a tárgyalási fordulókon megvalósított liberalizáció a nagy, erős gazdaságoknak kedvezett. 1967-re elakadó tárgy., '70-es évek: stagnálás. Új keretekbe helyezni a tömörülést → 1980, Latin-Amerikai Integrációs Társulás, LAIA. Átfogó szabályozás helyett bilaterális kedvezményes megállapodások rendszere. Cartagena-egyezmény: 1969, BOL, CHI, COL, ECU, PERU (később CHI kilép, VEN be.) → LAFTA-n belül létrejön az Andok-csoport. A LAFTA sikertelenségére adott válasz. Cél: vámunió a tagok között, alkupozíció erősítése, régió gazd fejlesztése, iparosodás segítése → átfogó ipari tervezési stratégia. Vámtarifaszint: 1969 – 92% → 1978 – 10%. A termékek negyede szabadon áramlott. '80s: megtorpanás. B) Közép-amerikai Közös Piac (CACM). 1960. Managuai szerződés. El Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua. Cél: 5 év alatt közös piac megteremtése, 1966-ra minden keresk akadály lebontása. Gazdasági + pol indítékok: kubai forradalom, kommunizmus terjedésétől féltek. 1963: Costa Rica belép. '60s: Jeelntős sikerek, sok belső vám lebontása, közös külső vám sok árucikkre. Régión belüli export 7%-ról 26%-ra nő '70-re. De a fejletlen tagországok kihívást jelentenek. '70: Honduras kilép, '81-ben tér vissza. Salv, Nicaragua polgárháborúi → megtorpanás. De így is ez a legsikeresebb a régi regionális törekvések közül. C) Karibi Szabad Kereskedelmi Társulás (CARIFTA) 1965: Antigua, Barbados, Guyana. Később +8 karibi állam + Belize. Export- és importvámokat, nem kereskedelmi akadályokat megszüntette, 5 év alatt az importhelyettesítő ipart kiszolgáló termékeket is vámmentesíteni kell. Régión belülil kereskedelem aránya nő, de belső aszimmetria, szegényebb tagok mélyíteni akarják az integrációt. → 1973, Karibi Közösség (CARICOM), chaguaramasi szerződés. Cél: monetáris és fiskális pol harmonizációja, közös piac mellett a külpolok összehangolása, társ problémák (AIDS, drogker) közös megoldása. Sosem lett olyan sikeres, mint a CACM, régión belüli kereskedelem 7%-on megáll. Akadályok: olajválság utáni protekcionizmus, földrajzi elszigeteltség, gyenge elkötelezettség, kis belső piac. Ellentétek kiküszöbölése sikertelen → 1981, 7 tagállam párhuzamosan létrehozza a KeletKaribi Államok Szervezetét (OECS). Az első hullám összességében nem sikeres, célkitűzések elérése nem sikerült, liberalizáció nem hatékony, régión belüli keresk nem nőtt jelentősen. Kivétel a CACM. 2. A regionalizmus második hulláma A 90-es évek'80s második felétől bontakozik ki az “új regionalizmus.” Hidegháború vége, globalizáció felgyorsulása, keresk liberalizáció világszintű terjedése segítették a folyamatot. L-Am: strukturális reformok, neolib gazdpol keretében szerkezeti változások a stabil fejlődésért. Az új regionalizmus a strukturális reformok szerves részeként értelmezhető, “nyitott regionalizmus.” A) Déli Közös Piac, Mercosur. Alapja a '80s alatt kibontakozó BRA-ARG közeledés. Versengés helyett együttműködés. 1985: iguaçu nyilatkozat: bilat bizottság a gazd integrációért, 1989: integrációs, együttműk + fejl megállapodás: szabker övezet létrehozása 10 év alatt, csatlakozási lehetőség más országoknak. 1991: asuncióni szerződés: ARG, BRA, URU, PAR. → Mercosur alapító okirata. 37

Cél: USA ellensúlyává váni. Az államok elnökei nagy szerepet játszottak, az ő ötletük a gazd integr elindítása, politikai motiváció. Mercosur tehát felülről szerveződő, centralizált, társ és civil szféra bevonása nélkül. Laza intézményi struktúra: csak kormányközi fórumok. Elnökök jelentős autonómiája a szervezettel kapcsolatos döntéshozatalban, nagy befolyást gyakoroltak az integrációs folyamat alakítására. Alapvetően bilaterális tárgyalások alakítják a Mercosur fejlődését. Súlyos belső heterogenitás, BRA és többi 3 tag közti szakadék, jóval nagyobb gazdaság, kevéssé függ a regionális piactól. Célok: 1. áruk, szolgáltatások, termelési tényezők szabad áramlása, 2. közös vám- és kereskpol, 3. makrogazd és ágazati polok összehangolása, 4- hazai törvényhozás harmonizációja. 1994: Ouro Pretó-i jegyzőkönyv: jogi személyiséget ad a szervezetnek, állandó intézményi struktúra Legfőbb szervei:  Közös Piaci Tanács (gazd- és külügyminiszterek, pol irányítás),  Közös Piaci Csoport (küm, a szerz konkrét megvalósítását felügyeli),  Kereskedelmi Bizottság. Székhely: Montevideo. 1991-1995: átmeneti, előkészítő szakasz. Belső kereskedelem gyors liberalizálása. '91-'97 között 4x-esére nő a belső keresk volumene, exporthányad '90 – 8,9% → '96 – 22,6%. Ez az aranykor. De a közös piac jelleg a mai napig nincs meg, tökéletlen szabker övezet, részleges harmonizáció. De túlterjed a gazdasági, keresk együttműködésen, közös regionális polra törekvés a drogkeresk, szegénység ellen. Politikai vonal is erősödik, '98-tól tagsági feltétel a demokratikus jelleg, tagok közti agresszió tilalma, WMD-mentesítés. '98-tól megtorpanás keresk téren. Pénzügyi instabilitás, FDI beáramlása visszaesik. Belső rivalizálás argentin válság, 2002-re 11%-ra esik vissza a belső keresk aránya. 2003-tól új lendület, Kirchner és Lula. Erősödő l-am szkeszis a neoliberális gazdpollal szemben, USA nem segít → összefogás kell. Újra nő a kereskedelem, komoly külkapcsolati rsz kiépítése: EU mellett Gulf Cooperation Council, India, Egyiptom, Marokkó, Töröko, Jordánia – keretegyezm-ek a szabker megállapodás előkészítésére. Tárgyalások: CARICOM, Andok-csop, Dél-afrikai Vámunió. Szabker megáll. Izraellel. B) Andok-csoport quitói jegyzőkönyv reformokért. Új lendület, '95: BOL, COL, ECU, VEN vámunió. Trujillói jegyzőkönyv: Andok Paktumból → Andok Közösség (AC). L-Am tömörülések között legmodernebb intézményi struktúra, de a belső keresk nem akkora, mint a Mercosurban. C) Közép-Amerika: komoly kihívás a NAFTA, erre válasz a meglévő integrációk gyorsítása. Ezredfordulóra megvalósul a szabker (kevés kivétellel, pl mezgazd termékek.) 2004 (29%) óta csökken a belső keresk aránya, oka az akkor megkötött szabker megállapodás USA-val, a CAFTA. Intézményi reform: Közép-amerikai Integrációs Rendszer. D) CARICOM: '89-ben Karibi Egységes Piac és Gazdaság (CSME) terve, 2006-tól működik A regionalizmus új generációja máig működő integrációkat hozott létre, működésük az első generációhoz képest pol, gazd, intézményi szinten is egyértelműen sikeresebb.

38

3. Új intézmények az ezredfordulón túl Két új tömörülés, ezek nem sorolhatók a '90-es évek nyitott regionalizmusához. Céljuk nem a világgazdasági integráció segítése, inkább a neoliberális gazd elvekkel szemben a latin-am szolidaritás jelszavával jöttek létre. A) Öszamerikai Szabad Kereskedelmi Övezet (FTAA) Ez még a '90-es években merült fel, GHW Bush találta ki, Clinton is támogatta, de a tárgyalások 2004-ben elakadtak, BRA, ARG, VEN, BOL ellenkezése miatt. Meghiúsult, ez hatott a latin-am integrációs folyamat fejlődésére. B) Bolívari Alternatíva Amerika számára (ALBA) Chávez az FTAA ellensúlyozására, neolib gazdpol ellen találta ki, Castróval közösen. ALBA keretében írta alá KUBA + VEN 2004-ben a “népi kereskedelmi egyezményt” + BOL csatlakozott, 2006. Cél: barteralapú, komparatív előnyök szerinti kereskedelem erősítése. Az elutasított szabker egyesülésekkel szemben a hangsúly a pol, gazd, társ együttműködésen. Szegénység elleni harc, állam szükséges gazd szerepének visszaállítása, autonóm gazdpol. Belső és regionális kereskedelem megsokszorozása. Több közép-amerikai és karibi ország is csatlakozott, most 9 tagállam. Fontos elem az energiabiztonság és energiapol együttműk → Petrosur, Petrocaribe 2009: névváltoztatás. Bolívari Szövetség Amerikánk Népei Számára, de ettől még mindig ALBA. 2009, VII. ALBA-csúcs: SUCRE mint regionális valuta bevezetése? Dollárt váltaná fel a TÁk közti kereskedelemben. (Kutasi szerint: Senki nem érdekelt egy ilyenben, mert dollarizáció van. Ecuador átváltott a $ra, ez a hivatalos fizetőeszköze. Mi van, ha Ecuadornak fizetési mérleg hiánya van az USAval szemben? Kiáramlik a pénz a gazdaságból → árak csökkennek, defláció, leáll a gazdaság. Ecuador ezért nem működik együtt Venezuelával.) C) Dél-amerikai Nemzetek Közössége (SACN/CSN) Szószólói Lula és Toledo perui elnök. Speciálisan dél-amerikai, NEM latin-amerikai együttműk. BRA egyértelművé akarja tenni fölényét L-Am második legnagyobb gazdasága, MEX ellenében. Nem egyszerű szabker övezet kíván lenni, hanem az EU mintájára geopolitikai integráció, “új ország” közös valutával, parlamenttel, útlevéllel? 2007-től a neve Dél-amerikai Nemzetek Uniója (Unasur). Andok-csop és Mercosur összeolvasztása mellett Chile, Guayana, Suriname is tag. 2008: alapító szerz aláírása. Intézmények: évente állam-és kormfői találkozók, félévente küm, állandó titkárság. Évenként váltják egymást a TÁ-k a szervezet elnökeként. ALBA és Unasur: átfedő tagság és célok, közös vonás az új irány keresése a térség számára, nelső megoldások keresése. Siker függ attól, milyen lesz egymáshoz fűződő viszonyuk, ill. hogy sikerül-e integrálniuk v kiegészíteniük a többi meglévő szervezetet. Ha sikeres, világgazdasági pólus lehet. 4. A világgazdasági válság hatásai Relatíve felkészültek voltak, jó makrogazd mutatókkal, alacsony külső adósságállománnyal. Az is segített, hogy a bankrendszerük nem függ a fejlett világétól, így a válság inkább a reálgazdaságban érződik. Az USA-hoz kötődő alrégiók erőteljesebben részesednek a negatív hatásokból, mint a Mercosur-tagállamok vagy az ALBA-országok.

39

Reakciók: Unasur keretében a Déli Bank létrehozása. IMF és Világbank helyett lenne a délam államok hitelezője. Általános hatás a latin-amerikai országok egymásra támaszkodásának erősítése. 27. tétel Hogyan hatott a 2008-2009-es világgazdasági válság Brazíliára és a latinamerikai térségre? Hogyan reagált a gazdasági vezetés? Brazília – általános jellemzés (társadalom, politika, gazdaság)  népesség: 190 mio, v5, terület: v5  szövetségi állam, prezidenciális rendszer, elnök: Dilma Rousseff (elődje: Lula da Silva)  világ 7. legnagyobb gazdasága3, és a 8 legnagyobb gazdasági potenciál között van számon tartva  bruttó össztermelés: világ 3%-a  FDI: világ 2%-a, 2000 óta 3x-os növekedés  tőkekihelyezés: 2000 óta 7x-es növekedés  regionális vezető szerep, világpolitikai aktivizálódás (fő cél: ENSZ BT tagság)  GDP összetétele: mezőgazdaság 10%, ipari szektor 38%, szolgáltatások: 52% (feldolgozó ipar kiemelt jelentőségű)  LA gazdasági termelésének 40%-át adja  NSZ tagság: ENSZ, IMF, WTO, Világbank, Mercosur, Unasur, ill. az ún. BRIC(S)csoport tagja  80-as évek: ún. elvesztegetett évtized, évi átl. „növekedési” ütem: -0,4%, eladósodottság, hiperinfláció, makrogazdaság egyensúlytalansága, külkereskedelmi deficit  90-es évek vége: stabilizációs lépések (pl. új valuta – reál – bevezetése, dollárhoz rögzített, 1:1-es arányban; költségvetési fegyelem; adósság átütemezése; zöldmezős beruházások; exportszerkezet megváltozása, privatizáció, liberalizáció strukturális reformok)  2000-es évek: meglehetősen stabil gazdasági környezet, dinamikus növekedés, alacsony külső adósságállomány, nagy nki tartalékok Brazília a válságban A válság következményei, hatásai  érintettség: elsősorban a fejlett világhoz fűződő gazdasági kapcsolatain keresztül  a válság később érte el és hamarabb is lábal ki belőle, mint Európa, a FÁK vagy az USA, mivel a fejlett államok bankrendszerével lazább a kapcsolata, pénzügyi függősége kis mértékű  lényeges pont: a válság a gazdaságot stabil, felfelé ívelő állapotában érte el  kezdetben az ipari termelés visszaesése, majd a válság begyűrűzése a szolgáltatói szektorba, összességében a gazdaság minden szegmense érintett  GDP alakulása: 2008: +5,1%, 2009: -0,2%, 2010 7,5%, 2011 4,5% (előrejelzés)  export és import visszaesése → kereskedelmi mérleg többlete 2009, 2010-ben (2008ban hiány) o a korábbi exportdiverzifikációs stratégia a válság negatív hatásait csökkenti 3

Épp most előzte meg Olaszországot http://kitekinto.hu/latinamerika/2011/04/28/megallithatatlan_a_brazil_lokomotiv/ , ill. http://www.infolatam.com/2011/04/26/brasildesplaza-a-italia-como-septima-economia-del-mundo/ (2011.05.01)

40

 2000-es évek: hitelezések felfutása → vásárlóképes kereslet, beruházások mértéke nőtt → válság hatása: hitelezések visszaesése → keresletcsökkenés, beruházások arányának csökkenésen o hitelek: GDP 1/3-a, egy része kockázatos hitelállomány  FDI reálértékben csökkent (2009), de a részesedése a világban arányait tekintve nőtt (2009 2,5%, 2010 3%)4  államháztartási hiány: 2008 2%, 2009 3,4%, 2010 2,3% (becsült), 2011 2,3% (előrejelzés)  infláció: 2008 5,9%, 2009 4,3%, 2010 5,5% (becsült), 2011 5,0% (előrejelzés)5  kamatcsökkentés (eleve nagyon magas reálkamat) Válaszok, kormányzati intézkedések  adócsökkentés: autóipar, munkaadói és munkavállalói járulékok csökkentése, egyéb súlyosan érintett ágazatok megsegítése (lakásépítés, infrastrukturális projektek, cukorés marhahústermelők megsegítése)  élénkítő csomagok, a kormány több mint 100 mrd reált pumpált a bankrendszerbe és a pénzpiacokra  (plusz: LA integrációs törekvések elmélyítése mint a válságra adott válasz, de ez egy másik tétel) Kilátások, kapaszkodók a válságból való kilábaláshoz  gyors kilábalás  bioüzemanyag-gyártás felélénkülése  hatalmas, újonnan felfedezett mélytengeri olajmezők (Csendes-óceánban, 70 dolláros olajárak mellett már nyereséges kitermelni) o jelenleg v11 olajtermelő 28. Ismertesse, hogy Brazíliában milyen gazdasági programokkal igyekeztek úrrá lenni az eladósodás és a periférikus pozíció, továbbá a szegénység problémáján! Bevezetés Brazília az 1946-os szövetségi alkotmány elfogadása után lépett véglegesen a fejlődés és az iparosodás útjára. Még az 1964-ben hatalomra jutó katonai kormány sem törte meg, a nyugati félteke legjobban fejlődő állama lett. A ’70-80-as évek olajárrobbanásai hatással voltak az olajimportfüggő brazil gazdaságra. A 80-as évtizedet elvesztegetett évtizednek is nevezik egész Latin-Amerikában a súlyos eladósodási hullám és válságsorozatok miatt, ezek máig hatással vannak a makrogazdasági teljesítményre. Továbbá Brazíliában az elhibázott importhelyettesítő iparosítás, a hiperinfláció, a hazai megtakarítások és beruházások visszaesése is mély nyomokat hagyott. A gazdasági programok A katonai vezetés bukása után a kormány már a 90-es évek elején hozzálátott a stabilizációhoz, a fiskális fegyelem hiánya miatt az egyre növekvő államadósság megfékezéséhez és a hiperinfláció visszaszorításához. (A három alapvető probléma Brazíliában a hiperinfláció, a szövetségi államok fiskális fegyelmezetlenségeállamadósság és a társadalom nagymértékű egyenlőtlensége.) A korábbi, sikertelen tervekkel ellentétben 4

http://www.businessweek.com/news/2010-06-22/brazil-central-bank-cuts-2010-fdi-forecast-by-16-update2.html (2011.05.01.) 5 Fenti adatsorok: http://www.blx.com/paginasInfoLatam.aspx?PAG_ID=23&CAT_ID=5 (2011.05.01.)

41

1994-ben Fernando Henrique Cardoso akkori pénzügyminiszter nevével fémjelzett Real-terv 3 év alatt egy számjegyűre mérsékelte az inflációt, ezt a már-már deflációt az 1999- évi leértékelés törte meg. A program legfontosabb eleme az új brazil valuta, a real bevezetése volt, árfolyamát a dollárhoz rögzítették 1:1 arányban. Felgyorsult a kereskedelmi és pénzügyi liberalizációaz importvámok leépítése, az árfolyamok állami kontrolljának megszüntetése, privatizáció elindítása. Mexikói tequila-válság (1994) csak mérsékelten érintette az országot, azonban éreztette a hatását a banki és pénzügyi szféra megerősítése és az adórendszer egyszerűsítése nyomán, továbbá bevezették az árfolyam intervenciós sávban való lebegtetését. A délkelet-ázsiai válság (1997) is éreztette hatását az ország gazdaságán, Brazília külföldi hitelt vett fel és 1999-ben megszüntette a sávos lebegtetést és hagyta a real árfolyamát szabadon mozogni és ezzel leértékelődni. Lula de Silva programja 2002-ben választottták meg, nekifogott az adósságállomány átstrukturálásához, a szociális ellátórendszer és az adórendszer reformjához. Javított a földbirtokszerkezet aránytalanságain, megújította a Nemzetközi Valutalappal 2001-ben kötött megállapodást, 2005 végére visszafizette az összes felvett kölcsönt. Az infláció mértéke 3%-ra csökkent, bővült az export, a folyó fizetési mérleg így 2003-tól többletet mutatott. Újraválasztását követően, 2008-ban meghirdette a gazdasági növekedés programját, ezzel az infrastruktúra bővítését, az adóterhek csökkentését és az energiatermelés modernizálását ígérte. A világgazdasági válság az országot súlyosan érintette, még sok feladata van a kormánynak a gazdaság modernizációját illetően. 29. Milyen társadalmi és gazdasági háttér jellemzi a latin-amerikai társadalmakat? Duális gazdaság és társadalom:  duális gazdaság: hagyományos és modern szektor egymás mellett  állam szabályozó, rendfenntartó szerepe duális o államosítási hullám (jól jövedelmező ágazatok) – 1970 körül o az állam nincs jelen kizárólagos erőszakmonopóliumként a vidéki területeken o drogkartellek hatalma (pl. Kolumbia egy részében a közigazgatást „alternatív önkorm.-i rendszer” uralja)  az elnököknek nincs centralizált hatalmuk; szövetségi tagállamok együttműködése jelentős  alacsony társadalmi fejlettség, középkori társ.-i szerk.  magas gazdasági fejlettség: tőzsde és pénzügyi felügyelet szabályozása  a kltsgv.-re a deficit a jellemző, a kltsgv. alkotás decentralizált  nagymértékű infláció gyakori, a kamatok magasak, a befektetések aránya alacsony o a kamatok rendszerint duplái az Egyesült Államokban tapasztalhatónak  alacsony adókulcs  tőkevonzás, külföldi (főleg US) beruházások /saját tőke nem jelentős/  20%-os adóterhelés, adórendszer nem oszt újra, szociális ellátás családon belül o a társad. nagy része családi szinten kényszerül megoldani a nyugdíjat, az eü.-i ellátást  Jövedelmi egyenlőtlenségek o kevés jövedelem  kevés adó  kevés szoc.-is juttatás  CSR (társadalmi felelősségvállalás) nincs  hatalmas szakadék gazdagok és szegények közt: a társadalom fele v. 2/3-a szegény o a szegénység miatt a társad.-i igazságosság kérdése felmerül 42

 nők munkavállalási helyzete bizonytalan; magas munkanélküliség (férfiakat veszik fel)  merev társ.-i szerk., korrupció, magánérdek érvényesülése o a középosztály gyenge (pedig nekik kéne finanszírozni a gazd.-i rendszert) o átjárhatatlan társad.: a szegényeknek nincs kitörési lehetőség, nem fognak jó oktatást és melót kapni (ám itt nem etnikai diszkriminációról van szó, mint El Salvadorban) o oktatási rendszerben nincs társadalmi átjárhatóság  indiánok o indiánok elszigetelve; nem jut el hozzájuk a közigazg. és az oktatás (Mex: 2 millió indián nem tud spanyolul!) – kérdés: hogy lehetne őket integrálni?  drogprobléma (lsd. következő pont) A drogprobléma gazdasági vetületei (főleg Kolumbia)  Kié a föld? Rendezetlen tulajdon, földelkobzás o a drogtermesztéshez földet kell szerezni (néha erőszakkal); többnyire a korrumpálható kisföldbirtokosoktól szerzik  Mit termesszenek? Mg.-i probléma, koka, olajnövények (élelmiszer-termelés nincs) o a drogterm. társad.-i támogatottságát a jövedelempótlás biztosítja o a drog jobban fizet, mint más; beszüntetése esetén a kieső jövedelmet hogy helyettesítenék?  Ki ellenőrzi? Vidéken nincs állami befolyás, párhuzamos rendszerek (lsd. az előző pont)  Hogyan finanszírozzák a szegénységet? emberrablás – közbiztonsági vetület  a mg.-i rendszerek sem mindenhol működnek: sok ország mg.-i importra szorul, pedig tök jó termőföldjei vannak (pl. Venezuela)  a nagy kiterjedésű, jó minőségű földek műveléséhez a társadalmi körülmények nem adottak Választási rendszer, politikai rendszer  hadsereg beleszólása nagy  vagyoni cenzus  nincsenek állandó pártok  népszerű személyek köré szerveződnek a pártok  Nincs szükség politikai programra a választások megnyeréséhez  A társadalmi feszültségek termelik ki a regionális ellenállást. Guerilla „önkormányzás”  L.-Am. regionális hatalmainak pozícióharca: Brazília vs. Argentína vs. Venezuela vs. Bolívia vs. Ecuador vs. Chile  Kolonizálás hatása o keveredett gyarmatosítás folyamata: gyarmatosítók keverednek gyarmatosítottakkal  Rawls (): a szegényebb, gyengébb visszahúzza az egész csoportot o ahol nem olvasztották be az „alacsonyabb fejlettségű kultúrát” /ha ezt Lehoczki tanárnő látná…/, ott nagyobb elmaradottság, képzetlen réteg alakult ki o nyersag. kitermelő ágazatokra szakosodás o probléma: hogyan lehetne visszakapcsolni a periférikus rétegeket a társad.-ba? – lat.am.-i intézkedések: Brazília – borsa família; szoc.-is rendsz. kiépítése, jutalmazás 43

o Ez eddig a jegyzet + a dia. Most jön, ami a könyvből még ide kellhet, de szerintem nem kell. Lat. Am. gazdaságtörténete  XVI. sz., spanyol hódítás következtében a gazd. 2/3-a elpusztul; XVII. sz.-tól fejlődik  XIX.sz., függetlenedő államokban társad.-i egyenlőtlenség + kapitalista gazd-gal nem összeegyeztethető intézményrendszer  gyors ütemű népességnövekedés, ám a GDP növekedési üteme jóval lassabb  gazd.-i növekedés az erős állami szubvención és az áll. gazd.-i befektetésein alapult  belső szoc.-is válság, diktatúra, külső adósság megugrása (’70, ’80), mexikói hitelváls.  hiperinfláció, államháztartási válság  gazd.-i reform, állami beavatkozás csökkentése, keresk. liberalizációja, megfelelő valutaárfolyam, demokratikus pol.-i rendsz. Latin-Amerika rendkívül heterogén Brazília: természeti kincsek, kiváló gazd.-i adottságok  lakosságának 60%-a 29 évnél fiatalabb (↔ fejlett országok elöregedő társadalma)  ’60 – ’90: dinamikus városiasodás  gazd.-i szerkezete (erőforrások bősége miatt) a nyersag. exportra épül  világ 8 legnagyobb gazdasági potenciálja közt (GDP per capita: 8300 USD)  GDP több, mint a felét a szolgáltatási szektor teszi ki (ezt követi az ipari és a mg.-i)  a brazil gazdaság a lat. am.-i termelés 39%-t fedi le; a külföldi közvetlen befektetések elsődleges célpontja  Külkeresk.-e volumenben és értékben is a legnagyobb Lat. Am.-ban Bolívia (GDP/fő szerint 149. – vö. Brazíliával…)  hatalmas szegénység és szoc.-is egyenlőtlenség  XX. sz. 2. fele: gazd.-i stagnálás  szoc.-is és gazd.-i kihívások: indiánok helyzete, földtulajdonlás és birtokviszonyok rendezése, decentralizáció gyengeségei, bevételek egyenlőbb elosztása, igazságszolg. reformja, szoc.-is ellentétek, gazd. kiegyensúlyozatlan fejlődése, etnikai konfl., bizonytalan kormányok, katonai és polgári diktatúra Ekvádor: természeti kincsek, erőforrások bősége; ám lakosság ¼-e abszolút szegénységben  átmeneti növekedés, ám utána konjunktúra; okai: növekvő korrupció és pol.-i válság  túl nagy infláció miatt a helyi pénzt dollárra cserélték (gazdaság dollarizációja) Kolumbia: gazd.-i növekedés és alacsony infláció  kríziskezelés eszközei: áll.-i beavatkozás, pol.-i váltógazdálkodás, klientúraépítás, képzett teknokrata irányítás, protekcionista keresk.pol. (ez utóbbi a ’90-ben változik: liberalizáció)  harc a drogkartellek ellen; ’90 végétől: gerilla és paramilitáris csoportok megerősödése, kábítószer-csempészetből finanszírozott polgárháború kiélesedése  2001-től „demokratikus bizt.pol.”: illeg. csop.-k felszámolása, államhatalom erősítése Peru:  exportfüggés, szociális különbségek jellemzik (spanyol gyarmatosítók a hibásak, mert tönkretették az inka mg.-i rendszert , helyette latifundiumokat csináltak)

44

 kat.-i korm.: áll.-i beavatkozás, protekcionista keresk.pol., külföldi társaságok kisajátítása  súlyos gazd.-i problémák: export- és devizabevétel csökkenése, hiperinfláció, állami pazarlás, terroristacsoportok  ’90-től: áll.-i beavatkozás mérséklése, külföldi tőkeáramlás liberalizálása, exp. versenyképesség növelése, terroristák megfékezése Forrás 1. az óra diái http://portal.uni-corvinus.hu/fileadmin/user_upload/hu/tanszekek/kozgazdasagtudomanyi/tszvilgazd/2010-2011/Regionalis_vilaggazdasagtan_2/RegVil2011_6_Latin-Amerika.pdf 2. BLAHÓ A. – KUTASI Gábor: Erőközpontok és régiók, Budapest, Akadémiai Kiadó, 2010 3. órán készített, mérsékelten megbízható jegyzeteim Készítette: Tóth Barbi (reklamációt a [email protected] címre küldhettek) 30. Hogyan számolta fel Lula Da Silva a brazil szegénységcsapdát Szegénységcsapda definíció: A szegénységcsapda (továbbiakban szcs) egy olyan önerősítő mechanizmus, mely a szegénységet állandóvá teszi. A szcs áldozatai generációról generációra állandósult (sőt növekvő) szegénységben élnek és az önerősítő folyamat végén nem tudnak kitörni ebből az ördögi körből. A fejlődő világ problémája ez a jelenség, melyben nem kapnak hiteleket és folyó tőkét az állampolgárok, környezeti degradálódás van jelen, mely a beruházási kedvet gyengíti, vagy nincs felfejlesztve elfogadható szintre a társadalmi-ipari infrastruktúra. Közegészségügy és oktatás hiányos, korrupt a hatalmi elit, valamint háborús/konfliktus övezetekben élnek az emberek. 2003 és 2007 között, a pénzügyi válságot megelőzően, Brazília évi gazdasági növekedése 5% volt, mely 25 év távlatában a legjobb eredmény. Szintén a fejlődés jelei mutatkoztak az oktatásban, a szegénységenyhítésben, a HIV/Aids betegek és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésében, mely a fő probléma Latin-Amerikában. Annak ellenére, hogy a brazil gazdaság 2009 hanyatlóban volt, a recesszió üteme és aránya messze elmaradt a latin-amerikai átlagtól. A 2010-es gazdasági előrejelzések 2-3%-ot mutattak és a közevélemény poztívan fogadta az elmelkedő szocigazdasági mutatókat. Az ún. latin-amerikai’baloldali modell’ támogatói ezt egyértelműen Luiz Ináció Lula da Silva szociális programjának tudják be, ám a valóságban a sokszínű szociális programok és a fejlődő gazdaság jó keveréke érett be ebben a sikerben. Azt mondták Brazíliáról, hogy az az ország, melybe hatalmas potenciál van, csak sosem ébred rá a tudtára. Az 1965 és 1975 közötti gazdasági ’boom’, mely az éves növekedést 10% körüli szinten tartotta, megfeneklett a kilencvenes években és közepes növekedést, valamint csekély befektetési mutatókat tudott produkálni az ország. Az 1980-as évekre a gazdasági belassulás és a társadalmi elszigeteltség elfogadhatatlan szintű szegénységet és hatalmas bevételi egyenlőtlenségeket generált, annak ellenére, hogy Brazília volt ekkor a világ egyik legnagyobb élelmiszeripari termelője, valamint kiváló nyersanyag tartalékokkal rendelkezett. Napjainkban több mint 40 millió brazil él a napi 2 USD szegénységi szint alatt. Egyenlőtlenségi mutatók tekintetében az átlag nem marad el DélAfrika, sőt nagyobb túlzással India, Chile vagy Nigéria mérőszámaitól. A leggazdagabb 10%-a a braziloknak az össznemzeti bevétel 50%-át birtokolja, míg a legszegényebb 50%-a osztozik ugyanezen javak 10%-án.

45

2007-ben az FDI aránya rekordösszegű volt 35 milliárd USD és a kereskedelmi mérleg, mely az exporttal együtt 700 milliárd USD-t tett ki, Brazília növekedését az exportorientált kereskedelemmel garantálta. A brazil tőzsde is jó évet zárt, a brazil áruk és jövőbeli tranzakciók száma akkorára emelkedett, hogy a második legnagyobb piaca lett DélAmerikának. Brazília az erőteljes latin-amerikai és afrikai befektetéseivel aktív kül- és kereskedelempolitikát folytatott, mely a kereskedelem liberalizációját vonta maga után. Ez a megközelítés, kiegészülve a brazil partok közelében talált kőolaj és földgáz készletekkel, garantálta a hosszú távú növekedési ütemet, de emellett meg kell említeni a szociális fejlesztéseket és itt kapcsolódunk a szegénységcsapda felszámolásához. Röviddel a 2003-as megválasztása után, Lula da Silva egy éhezés elleni programot indított „Zero Hunger” névvel, mely az éhezés és az alultápláltság elleni küzdelemben, olyan szociális prioritásokat célzott meg, mint az oktatás, egészségügy és a családi struktúra reformja. A program a legnagyobb szükséget szenvedő háztartásokat célozta meg és biztosított számukra élelmiszerjegyeket cserébe az iskolalátogatásért és a képességfejlesztésért. Ez a csererendszer az éhezés visszaszorításán keresztül a tágabb szociális dimenziókba való integrálást célozta meg. 2003 óta a szegény emberek száma – akik napi 1 USD alatt élnek – 21%-ot csökkent, egy 2008-as felmérés szerint 15,4 millióról 11,3 millióra. 2010-re kitűzött program a napi háromszori étkezés minden brazil család számára. Ez a siker négy pontnak volt köszönhető: 1. A nehéz strukturális reformok és a kereskedelem liberalizáció az 1990-es években, Fernando Henrique Cardoso elnök idején kezdett megtérülni, ugyanis Brazília ez idő tájt mérlegelt pozitívan az árukereskedelemből és ezt a bevételt tudta implementálni a szociális politikákba. Lula da Silva konkrétan a Cardoso adminisztráció korrekt makro politikájának az alapjaira építette a saját társadalmi programját. 2. A gazdasági növekedés elengedhetetlen kelléke volt a szociális felemelkedésnek, ugyanis növekedő gazdasági háttér nélkül nem tudták volna a hatékony társadalmi programokat finanszírozni 3. A koherens politikai keretmunkák, melyek a gazdasági növekedésre és ennek a növekedésnek a szociális dimenzióba való reinvesztálását célozták meg. Ezzel a dialektikus tervvel, nem utolsó sorban a szociális fejlesztéseken keresztül, megcélozták a lakossági fogyasztást, mely az elképzelések szerint képes lenne – majd a jövőben persze – a gazdasági növekedést finanszírozni. 4. A szociális programok konkrétak, jól szervezettek voltak, karöltve az állami és nem állami szervezetekkel, érintve a helyi közösségek döntéshozatali szintjeit is. Jó feladat- és döntésmegosztási egyensúly született, mint tartományi, mind szövetségi szinten. Lula da Silvának ezzel a programmal sikerült társadalmi konszenzust teremtenie az erős szakszervezetek és az üzleti élet – főleg külföldi – szereplői között. A Cardoso-Lula da Silva siker egy dialektikus rendszer volt a gazdasági fejlesztések társadalomban való hasznosítására, hogy kölcsönösen megtámogatva egymást a két alappillér, sikeres gazdasági növekedést tudjon felmutatni a fejlődő ország.

46

A Lula da Silva program továbbvitelét a 2010 brazil választásokon győztes Dilma Vana Rousseff – becenevén a Lula lány – biztosítja, aki da Silva pártjának a tagja, valamint az exelnök bizalmasa volt. 31. Min alapul a távol-keleti országok növekedési és felzárkózási „csodája”? A fejlődést két okból nevezhetjük csodának: egyrészt, mert pl. Tajvan vagy Dél-Korea az ötvenes években még Peru vagy Nigéria fejlettségi szintjétől is elmaradt, másrészt a dinamikus fejlődés, az egy főre jutó jövedelem emelkedése úgy ment végbe, hogy közben a szegénységi szakadék csökkent ezeken az országokon belül (az említett országokban 5-szörös, de máshol a régióban is „csak” 11-12-szeres volt a különbség a társadalom alsó és felső ötöde között). Az abszolút szegénység (napi 1$-nál kevesebből élők) is vagy drasztikusan visszaesett (Indonézia) vagy teljesen megszűnt (Malajzia). Szintén a fejlődő régióval összehasonlítva a térséget: a gazdaság itt 1960 és ’90 között háromszor gyorsabban bővült, mint Latin-Amerika vagy Dél-Ázsia és 25-ször többet termelt, mint Közép-Afrika. De felülmúlták az iparilag fejlett világot is, nem ritka a 10%-ot meghaladó növekedés sem, és az sem kérdés, hogy a felzárkózás megtörtént az új évezredre. Már a kezdetekben reformelkötelezettséget jelzett, hogy földreformot hajtottak végre DélKoreában, illetve Tajvanon, Szingapúrban és Hongkongban pedig középítkezésekbe kezdtek, enyhítve a lakhatási problémákat. Indonézia a vidéki régiókat fejlesztette. Malajzia törvényben rögzítette, hogy az őslakosok és a betelepült, jómódú kínaiak között fel kell számolni a vagyoni különbségeket. Később, már a felzárkózás folyamán az országok szembesültek azzal, hogy egyre képzettebb munkaerőt kellene kiállítaniuk. Ezért már korán általánossá tették az oktatást, korábban, mint a hasonló fejlettségi szinten lévő, de más régiókban lévő államok. Később egyre feljebb tolták a szintet a középiskola felé (Dél-Koreában 10 gyerekből 9 jár középiskolába), illetve csökkentették a nemek közötti differenciát. Ezt a folyamatot segítette, hogy a népesség viszonylag lassan és stabilan nőtt. A térség államainak elitje korán felismerte, hogy a társadalmi stabilitást, a kormányok legitimációját úgy tudják biztosítani, ha a jólétből mindenkinek juttatnak, ezért ez így is történt. A 10%-os GDP növekedés okairól nincs megegyezés a szakirodalomban: -a neoklasszikusok szerint ezek a gazdaságok olyan környezetet teremtettek, amelyben a piaci verseny és az ármechanizmus biztosította a hatékony erőforrás-allokációt. A kifelé forduló gazdaságstratégiát pártolták, és a komparatív előnyökön alapuló nemzetközi munkamegosztásban vállaltak tevékenyen részt. Szerintük tehát a feltétel az államok be nem avatkozása volt, nem torzították a versenyt. -a másik elmélet a fejlesztő állam paradigmáját vallja, eszerint tehát pont az államok tudatos beavatkozása okozta a fejlődést: monitorozza a kormány a gazdaságot, ipar-, kereskedelemés pénzpolitikai eszközökkel tereli a piacot. Egyes ipari szektorokat pedig kiemelten támogat. Szerintük tehát nem természetes komparatív előnyök szerint történt a szakosodás. -mások a geopolitikai tényezők fontosságát hangsúlyozzák: az USA a Szovjetunió és Kína nyomásában jelentős pénzeket jutatott ide, illetve korlátlan felvevő piacot szolgáltatott. -kulturális meghatározottságokat is az okok között tudnak: a konfucianizmus hagyományait emelik ki innen, elsősorban a lojalitást, az autoritás megkérdőjelezésének hiányát, a közösség szentségét, az idősebbek tiszteletét, a munka becsületét és az önfegyelem fontosságát. Ahogy lenni szokott, nyilván mindegyikben van igazság, csak eltérő súllyal. A térségre általánosan jellemző tényezők: (1) születések számának már a kezdetekben mutatkozó lassulása, (2) az agrárszektor termelékenység-javulása, (3) feldolgozóipari export kimagasló dinamikája, a szektor viszonylagos nyitottsága, (4) a hazai megtakarításokból támogatott 47

tőkeberuházások növekedése, (5) a termelékenység folyamatos javulása, a technológiaátvétel bátorítása, (6) a szellemi tőke kezdeti magas szintje és további javulása, (7) a makrogazdasági környezet kiszámíthatósága, stabilitása, (8) a politikai stabilitás és kiszámíthatóság, (9) a politikai ciklusokon átívelő fejlesztői attitűd, (10) a mind szélesebb néprétegek számára hozzáférhető jólét. A gazdaságfejlesztés sarokköve az állam által vezérelt ipari fejlesztés volt. De emellett nem gyűrte maga alá a piacot, beengedte a külföldi vállalatokat, így a technológiát, magántulajdonhoz juttatta a széles néprétegeket (földreform), támogatta az exportra termelést, illetve később az importhelyettesítő iparok kiépítését. 32. Miből indult ki, hogyan alakult, milyen hatásokkal járt a távol-keleti pénzügyi válság a térségre? Ez egy valuta- és pénzügyi válság volt. A térségbe eleinte (’70-es évek) közvetlen külföldi beruházások érkeztek (FDI), később (’80-as évek második fele) a teljes pénzügyi szektort liberalizálták anélkül, hogy megszilárdították volna a pénzügyi intézményeket. Az országok ezzel további forrásokhoz jutottak fejlesztési politikájukhoz portfolióbefektetések (részvények adásvétele) és külföldi banki hitelek formájában. Ennek következtében a magántőkebeáramlás 1990 és ’96 között 3-szorosára nőtt. A forrásbevonás eszközévé a pénzügyi közvetítőintézetek váltak. Ezek a liberalizációig az állami ipar- és kereskedelempolitika végrehajtásának eszközei voltak, innentől azonban függetleníteni tudták magukat. A felügyelet elégtelennek bizonyult, a kockázatokat rosszul állapították meg, a hitelezés áttekinthetetlen volt. Egyre több olyan beruházás jutott hitelhez, amelynek megtérülése kétséges volt. A pénzügyi közvetítők viszont ezeket rövidlejáratú külföldi hitelekkel finanszírozták. Már a válságot megelőzően, 1996-ban romlás következett be a hitelportfoliókban: 10% körülire emelkedett a teljes hitelállományhoz képest a rosszul teljesítő hitelek aránya. Később ez az arány 15-30%-ra emelkedett, ez az elfogadható szint 5-10-szerese. A sajáttőkemegfelelési mutatójuk (a hitelintézetek tőkéjének aránya az általuk vállalt és tartalékokkal nem fedezett kockázatokhoz képest) a térség hitelintézeteinek elmaradt a standard 8%-tól (BIS). Ez közben kockázatvállalásra késztette őket, mivel vagyonuk csekély részével feleltek csak a rossz kihelyezésekért. A válság első jele a régiós nemzeti valuták jelentős értékvesztése volt, pl. a koreai valutából kétszer annyit kellett adni 1$-ért, mint korábban. A többi valuta kevésbé, illetve a hongkongi egyáltalán nem esett. Utóbbit Kína megvédte. Probléma volt, hogy a helyi valutáknál rögzített árfolyamrendszereket működtettek (a befektetőknek ez kiszámíthatóságot jelentett), és a rögzítés a $-hoz történt, pedig a kereskedelmük szerkezete egy olyan kosárt kívánt volna meg, amibe a japán jen is bekerül. Mivel azonban utóbbi valuta folyamatosan erősödött, ez az exportorientált országoknak nem állt érdekében. 1995-től kezdve azonban a $ felértékelődött a jennel szemben, az ázsiai pénzek túlértékeltté váltak, ezzel megdrágult a kivitel, romlott a versenyképesség. Ugyanakkor az erősödő valuta kedvezett a tőke beáramlásának (banki hitelek és portfolióbefektetések formájában), így ez egyre nagyobb szerepet kapott a ’90-es évek derekára az 5-10% közötti gazdasági növekedésben. A rövidtávra, magas kamatra felvett külföldi pénzeket hazai valutában, hosszútávú befektetések formájában allokálták a pénzintézetek, hiányzott tehát az összhang mind a lejárat, mind a valutanemek tekintetében. Ennek okait a gazdaságba vetett bizalom és a bankok menedzsereinek szakmai hiányosságaiban találjuk. Ezek következtében a hazai pénzügyi közvetítő rendszer elbukott, visszaszorult a hitelezés. A jegybank tanácstalanságát (vagy a valutát védi kamatemeléssel, még rosszabb helyzetbe 48

hozva az adósokat, vagy kamatcsökkentéssel a pénzügyi szektort és így közvetve a vállalatit is, megsegítve erősíti a spekulációt) kihasználva megindultak a valuták elleni támadások. A hitelek visszaszorulása természetesen érintette a vállalati szektort is, egyes ágazatok teljesen szétzilálódtak, ami társadalmi elégedetlenséget, általános és mély válságot okozott. Ez a válság is tehát a nem megfelelő ütemű liberalizáció hátulütőire és súlyos következményeire világít rá. 33. Hogyan hatott a 2008-2009-es világgazdasági válság a távol-keleti országokra? Hogyan reagált a gazdasági vezetés? Eleinte úgy gondolták, a válság kevéssé fogja érinteni a régiót: egyrészt alacsony volt a kitettségük az USA értékpapír-alapú (főleg a jelzálogpiaci) eszközeiben, továbbá a ’97-’98-as válság miatt javult a banki és vállalati vezetés szakmaisága, illetve a kockázatmenedzsment. Ehhez képest már 2008 negyedik negyedévében komoly visszaesés történt: Japán és 4, újonnan iparosodott ország is 10-25% közötti visszaesést volt kénytelen elkönyvelni. Az országok korábban abban is bíztak, hogy már nem az USA és Európa az egyetlen felvevőpiac, hanem megélénkült a régiós kereskedelem is. Ez azonban csak az iparágakon belüli kereskedelmet (alkatrészgyártás, összeszerelés) jelentette, a végső felvevőpiac a nyugat maradt. A visszaesés elsősorban a feldolgozóipari exportot érintette tehát (az autóipari beszállítások, az elektronikai ipar és a tartós fogyasztási cikkek iránti kereslet esett vissza). Pont, amelyekben ez a régió erős. Leginkább a régió legfejlettebb államait érintette a válság (Szingapúr és Hongkong különösen érintett, mivel ezek pénzügyi központok is voltak), Vietnám vagy Indonézia például bár visszaesett, tudott továbbra is növekedni, nem fordult negatívba a növekedés. Az eddigiekből következik, hogy a kilábalása is attól függ ennek a régiónak, hogyan teljesít az USA és Európa. Emellett a válságkezelés az anticiklikus gazdaságpolitika eszköztárából meríthet. De a költségvetési politikai stimuláció itt is csak akkor lehet sikeres, ha a kormányzat hitelesen kötelezi el magát a keresletösztönzés átmeneti jellege mellett, és a válság elmúltával visszatér a fegyelmezett és kiegyensúlyozott költségvetési politikához. A monetáris politika mozgástere szűkebb, a referenciakamatlábak már 2009 közepére is alacsonyak voltak. Így tehát más, nem szokványos eszközökhöz kell nyúlniuk a jegybankoknak, hogy kielégítsék a magánszektor likviditási igényeit. De emellett hosszútávon fontos (ezt ajánlja az IMF is), hogy ezek a gazdaságok csökkentsék sebezhetőségüket, és mérsékeljék exportfüggésüket a belső kereslet élénkítésével. Ehhez csökkenteni kell a megtakarítási és növelni a magánfogyasztási szintet, amelynek egyik eszköze a jóléti rendszer kiépítése\fejlesztése (így az emberek nem kényszerülnének elővigyázatossági megtakarításokra), egy másik pedig a nemzeti valuták felértékelődése lehet. 34. Milyen társadalmi, történelmi, politikai, gazdasági, kulturális háttérre épül az 19982011-es kínai gazdasági növekedés? Egy kínai közmondás szerint „egy merev rendszer nem rendszer”, és ez jól adja vissza a jelenkori kínai társadalmi-gazdasági rendszer lényegét, az évezredes hagyományokban gyökerező szokásokat, és a meglehetős rugalmasságot. A mai kínaiak gondolatvilága az ősi konfuciánus eszmékkel erősen átitatott, a hagyományokhoz való ragaszkodás tetten érhető a társadalomban és a gazdasági szereplők tevékenységében egyaránt. Konfucius tanításai egyszerre erkölcsi és magatartásbeli követelményrendszer és állami ideológia:  A hierarchia mind a családban, mind a társadalmi viszonyokban a siker záloga. A társadalom egy család, ahol az uralkodót teljes körű tisztelet és lojalitás övezi. Ez a 49

  







családanalógia ma is jelentős, levezethető belőle a Kínai Kommunista Párt hatalmának, irányításának tiszteletben tartása. a kínaiak szerint a világban harmónia uralkodik, az ember célja azt felismerni, ahhoz alkalmazkodni. Az állam működésében a bürokratikus rend az az erő, amely az ország működésének harmonikus lehetőségét hordozza. a konfucionizmusból levezethető etikai rendszer alapján az életvezetésben az „arany középút” meglelése a fontos, a hedonizmus és az aszkézis közötti életvitel. az önművelés, a jellem fejlesztése fontos, az országot tanult emberek tudják majd irányítani. A mostani pártvezetés elfogadásához hozzájárulhat, hogy ilyen emberekből áll. A kormányzat továbbá bátorítja az embereket a tanulásra, és versenyhelyzetet teremt az oktatásban, ezek is erre a gondolatra vezethetők vissza. Kínában a tanulás és a tudomány fogalma egyenértékű a „jó” kifejezéssel. A takarékoskodás mellett egyre inkább jellemzi a kínai embert, hogy egyre több időt fordít a tanulásra. kínaiul az ország neve Zhong Guo – Középső Birodalom, amihez képest minden más periféria (a kínaiak szerint a világban régen elfoglalt helyét most kezdi visszanyerni). Ugyanígy az univerzumban a kínai nép helyezkedik el középen, ég és föld között. Ahogy az égnek is van ura (Shangdi főisten), aki annak közepéről, a Sarkcsillagról uralkodik, úgy a földön az uralkodó az úr, a főisten manifesztálódása. A közép a kínai gondolkodásban tehát összefüggésben áll a hatalommal, a centrum nagy szerepéből eredeztethető az államirányítás és az intézményi rendszer központosított jellege is (ezt mások megkérdőjelezik, arra hivatkoznak, hogy az ellenzék gondolkodásában is meghatározók a konfuciánus tanítások, és ők abból vezetik le a demokratikus rendszert). ezek mellett még ki lehet emelni a kormányzás erényességének fontosságát. Az uralkodónak az erényeit kell használnia a kormányzás során, és akkor az alattvalói is az erényt követik. Konfucius Kína saját korában tapasztalható hanyatlását a tradicionális eszméktől való eltávolodásnak tudta be. az urakodónak mennyei mandátuma, isteni felhatalmazása van az uralkodásra, de ez csak addig érvényes, amíg jól tölti be a pozícióját, ha nem bizonyul alkalmasnak, leváltható.

35. Ismertesse azt a kínai gazdaságpolitikai folyamatot, amely az 1976-78-as örökösödési harcot követően a 2000-es évek nyitott piacgazdasági rendszeréhez vezetett! Mao Ce-tung 1976 szeptemberi halálát követő időszakban hatalmi harc bontakozott ki, mely kettéosztotta a kínai elitet. Az egyik oldalon a Mao áldását élvező Hua Kuo-feng és csoportja állt, melyet a „kér bármi”6 frakciójának neveztek el. A másik jelentős hatalmi csoportosulás a Teng Hsziao-ping által vezetett pragmatisták voltak, akik Mao régi jelszavát a „tényekben kell keresni az igazságot”,7 egy Teng formulával egészítették ki: „az igazság egyedüli próbaköve a gyakorlat”.8 A hatalmi eltolódást Teng irányvonala felé az 1978. december 18-22. között megtartott KKP XI. kongresszusán a Központi Bizottság harmadik plénuma jelentette. Itt kezdődtek el azok a folyamatok, amelyek lezárták a maói légkör szélsőséges kicsapongásait,9 6

Zászlójukon a Mao által kitűzött utat hirdették a következő retorikával: „Bármit határozott is Mao elnök, mi azt következetesen támogatjuk, bármilyen útmutatást adott is Mao elnök, mi tántoríthatatlanul kitartunk mellette.” Jordán Gyula [2008]: „Az ég magas, a császár messze van” Igazságszolgáltatás, jog és politika Kínában. 115. o. 7 A jelszó eredetileg nem Maótól származik, hanem a Han-dinasztia idejére vezethető vissza. Uo. 116.o 8 Tálas Barna [2006]: Kína – a 21. század leendő hiperhatalma. In: Külügyi Szemle 2006. 1-2.szám V. évfolyam 35. o. 9 Mao munkásságának mérlegét 70%-ban jónak ítélték meg, s csak 30%-ban rossznak, így próbálták újra felépíteni a KKP legitimitását a társadalomban [Fairbank, 1986. 344. o.] .

50

utat építve a reform és nyitás politikájához. Miután a párt helyét sikerült ismét biztos alapokra fektetni, Teng 1979. március 30-án megfogalmazta a négy híres alapelvet, melyet a modernizációt célzó reformoknál szem előtt kell tartani: ragaszkodni kell, a szocialista úthoz, a proletárdiktatúrához, a kommunista párt vezető szerepéhez és a marxi-lenini-maóieszmékhez [Tálas, 2006. 35. o.] . A „főkonstruktőr” egy másik fontos politikai kezdeményezésével elkülönítette a párt és kormányzati funkciókat, illetve az idős káderek kivonulását fogalmazta meg a politikából, hogy a vezető testületekben egy új, fiatal elitréteg kaphasson helyet, aminek a hátterében a legfőbb cél Hua eltávolítása volt a politikai életből. A belső politikai harcból így a pragmatisták kerültek ki győztesen; Hua 1980-ban lemondott miniszterelnökségéről, majd a kapott bírálatok miatt (nincs politikai és szervezési készsége, kitartott a kulturális forradalom jelszavai mellett) önkritikát gyakorolt és felmentését kérte minden tisztsége alól [Jordán, 2008. 120. o.] . Ennek értelmében 1981-től Hu Jao-pang lett a pártelnök, Teng pedig a Katonai Bizottság elnöke. 2.1. A „kínai színezetű szocializmus” A belpolitikai légkör enyhülése után a pragmatizmus képviselői végre teljes egészében programjukra koncentrálhattak. Az osztályharc hangsúlyozása helyett a gazdasági modernizáció került az előtérbe, a szigorú bezárkózás helyébe pedig a külvilág felé való nyitást és a világgazdaságba való bekapcsolódást hirdették meg. A reformok már 1978-tól beindultak, aminek első lépcsőfoka a mezőgazdaság átalakítása és ezzel összefüggésben az ellátás biztosítása volt. A népi kommunákat felszámolták, a földeket szétparcellázták és a szerződéses felelősségi rendszer keretében a családoknak adták megművelésre. A termelő így a szerződésben vállalta az állammal szembeni kötelezettségek elvégzését, de szabadságot kapott a termelési folyamat felett, sőt a felesleget szabadon értékesíthette, amely motiválta és érdekeltté tette az agrárlakosságot a termelésben. Ez a gazdasági modell – a tervszabályozás prioritása és a piaci szabályozás kiegészítő jellege – nemcsak a mezőgazdaságban, hanem más szektorokban is megjelent. Ezt a modellt akkoriban Kínában xiongyali moshi-nak nevezték, ami magyar modellt jelent [Tálas, 2006. 36. o.] .10 A mezőgazdasági reformok újabb reformokat szültek, mivel a gazdálkodók pénzhez jutottak, s megtakarításaikból „beruházási és fogyasztási keresletet támasztottak az iparcikkek piacán”.11 Termelő vállalatok alakultak, amik különböző fogyasztási cikkekre, mezőgazdasági termelőeszközökre, textil árukra és elektronikai eszközökre specializálódtak. Az elmúlt húsz év alatt az éves kibocsátásuk évi 30%-kal nőtt, amiben jelentős szerepet játszott az exportorientált stratégiára való termelés. Az állami vállalatok szintjén is változások mentek végbe, bevezették a menedzsment felelősségi rendszert, amely szabad kezet jelentett a termelési és beruházási döntésekben. Ennek ellenére csak mérsékelt eredményekről beszélhetünk az állami vállalatok szintjén, mivel a piaci ösztönző mechanizmusok nem érvényesülhettek és a kötött devizagazdálkodás miatt a külföldi technológia nem áramolhatott be az állami szektorba. 1978-ban megtörtént az ország részleges piacainak megnyitása is, bővült a külkereskedelem, de nem volt meg a megfelelő intézményrendszer a közvetlen külföldi A kulturális forradalom politikáját pedig hivatalos dokumentumba ítélték el [Polonyi, 1988. 208. o.] . 10 Az 1965-től bevezetett magyar mezőgazdasági modell sikerén felbuzdulva, kínai közgazdászok érkeztek országunkba tanulmányozni a „magyar utat”, s az ismeretek elsajátítása után az 1970-es évek végén Kínában is bevezették a szocialista és kapitalista elemeket is tartalmazó gazdasági metódust. 11 Veress József [2009]: Gazdaságpolitika a globalizált világban 423. o.

51

beruházások (FDI)12 beáramlásához.13 Ennek ellensúlyozására speciális gazdasági övezeteket14 hoztak létre a dél-keleti partok15 mentén, ahol a betelepülőknek adókedvezményeket ígértek és biztosították az olcsó munkaerőt és az infrastruktúrát.16 Ezenfelül a hatalmas belső piac iránti vonzalom is jelentős szerepet játszik abban, hogy a kínai vezetőség a nemzetközi vállalatokra tudja kényszeríteni gazdaságpolitikai akaratát.17 „Cserébe” csak új technológia és menedzsment tudás beáramlását kérték a vállalatoktól. A 2003 októberi első kínai űrutazás csak egy példa a sok közül, amely megmutatja, hogy a pekingi vezetés miként állítja saját szolgálatába a TNC-k tudását és technológiáját. Az utazás alatt az űrhajós 21 órát tartózkodott az űrben, és tizennégyszer kerülte meg a Földet. Ez a siker külföldi technikák nélkül nem biztos, hogy megvalósulhatott volna, attól függetlenül, hogy Peking az 1980-as évek második felétől egyre többet fordít a kutatásra és fejlesztésre a költségvetésből. Az űrutazással és a saját műszaki árucikkekkel való megjelenésével a nemzetközi piacokon meg akarja mutatni, hogy ő valóban egy gazdasági hatalom és helyet követel a világ vezető műszaki hatalmai között [Hirn, 2006. 69-71. o.] . A nagyvállalatok betelepülését a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság engedélyezi, amely egyben támogatja a kínai vállalatok külföldön való megjelenését.18 A hatékony erőforrás allokáció szempontjából igen fontos a speciális övezetek közötti verseny kialakulása a befektetőkért, aminek az egyik legjobb példája, hogy 2008-ban az Airbus A 320-as repülőgép összeszerelő üzeme nem Shanghajba és Xianba települt, hanem Tianjinbe [Veress, 2009. 426. o.] . Sürgős feladat volt a születésszabályozási törvény beiktatása, mivel élelmezésmunka- és nyugdíjügyi vonatkozásai voltak a demográfiai robbanásnak. 1978-tól bevezették az egygyermek-politikát,19 amelynek foganatosítását adóbüntetésekkel és a sterilizálás támogatásával érték el. Ennek a módosítása 2000-ben történt, amikor engedélyezték egy második gyermek születését, de csak abban az esetben, ha az elsőszülött lány [Veress, 2009. 423. o.] . A fentebb említett reformok következtében három áruforgalmi szféra alakult ki: kötött, orientált, és szabadpiaci. Ezek a vállalatirányítók spekulációs tevékenységeinek hatalmas teret engedtek és a felelősségtelenül kiadott hitelekkel együtt inflációhoz, államháztartási és külkereskedelmi mérleg hiányához vezettek. A kormány újra rákényszerült, hogy 1988-tól ismét recentralizációs intézkedéseket vezessen be. Az új intézkedések bevezetése és a politikai reformok elmaradása miatt 1989-ben Kína nagyvárosaiban diákmegmozdulások törtek ki. A tüntetők ülősztrájkot hirdettek meg a Mennyei Béke terére (Tienanmen tér), ahol már munkások és parasztok is csatlakoztak a 12

Lásd Függelék 2.1. számú és 2.2. számú ábra Ennek két magyarázata van: a termelőeszközök nemzeti jellege és veszélyben látták a szocialista karakter megingását [Veress, 2009. 423. o.] . 14 Tartományi szintű szuverenitással bírnak, de a párt kontrollja is megjelenik; felvirágoztatásukban hatalmas szerepet játszottak a nem a KNK területén élő (Tajvan, Hong Kong, Szingapúr) kínaiak. 15 Lásd Függelék 2.3. számú ábra 16 Az országon belüli regionális egyenlőtlenségek ekkoriban kezdtek el kibontakozni, Teng válasza a különbségek növekedésére csak ennyi volt: „valakinek elsőként kell meggazdagodnia” és a régiók „egyenek külön konyhában” [Leonard, 2006. 38. o.] . 17 Ez abban áll, hogy törvény kötelezi a multinacionális vállalatokat, hogy a stratégiai fontosságú iparágakban képezzék ki kínai konkurenciájukat, ezzel mutatva, hogy szándékuk nem sérti a kínai érdekeket. Így a TNC-k hosszú távon feleslegessé válnak a belső piacon [Veress, 2009. 426. o.] 18 Főcélok: külföldi vállalat, tudás vásárlása; külföldi piacokon helyet szerezni tisztán kínai tulajdonú vállalatok számára. Jelszó: Zou Chu Qu, azaz „kirajzani”. Például: 2004-ben a Lenovo kínai cég megvásárolta az IBM PCgyártó részlegét. Forrás: Veszélyben vannak a régi nagy IT-márkák? [2006] http://www.sg.hu/cikkek/49159/veszelyben_vannak_a_regi_nagy_it_markak (2010. március 10.) 19 Ezzel a politikával előtérbe kerül a népesség elöregedésének kérdése és az, hogy átfogó egészségügyi és nyugdíjbiztosítási rendszer nélkül az egy gyermek hogyan fogja megoldani az idősek eltartását [Tálas, 2006. 51. o.] . 13

52

demokrácia követelőihez. A helyzet elmérgesedésével a kínai vezetők drasztikus megoldáshoz nyúltak, tankokat vezényeltek a tömegbe és június 4-én vérbe fojtották a tüntetést. Ez az incidens visszavetett a gazdasági reformokból és természetesen a külföldi tőke és technológia áramlása jelentősen csökkent. Pekingnek a gazdasági reformok végrehajtásához belső stabilitásra és békés nemzetközi környezetre van szüksége, amihez a Tienanmen téren történtek után idő kellett. Helyre kellett állítani Kína nemzetközi tekintélyét, valamint a belső ellenzéki hangokat le kellett csillapítani. A két főtitkár leváltása után (HuJao-pang és Csao Ce-jang) Csiang Cö-min20 foglalta el a miniszterelnöki posztot, akit – Teng eddigi választásaival ellentétben – a közvélemény pragmatistának tartott, ezért joggal bíztak a pozitív változásban. Technokrata lévén politikájával 1991-re megszilárdította a politikai hatalmat és 1992 januárjától újra hozzálátott a szocialista piacgazdasági rendszer kiépítéséhez. 1994-ben végrehajtották az adóreformot,21 amelynek következtében a kormányzat adóbevételei megnőttek, így megteremtve Pekingnek a tartományok közti jövedelemújraelosztó szerepét, s teret nyitva új szociálpolitikai intézkedéseknek. Rendezték az árfolyam politikát,22 a jegybanki alapkamat megemelésével és a korrupt, spekulációs banki vezetők letartóztatásával csökkentették az inflációt, amely így az 1994-es 24%-ról 1999-re 1,2%-ra esett vissza.23 A „főkonstruktőr” 1997. február 19-én bekövetkezett halálával a reformok nem hűltek ki, hanem tovább bővültek. Mégis fontos megjegyezni, hogy Teng egy „makrogazdasági szempontból egészséges, növekedésbarát gazdaságot hagyott hátra, míg mikro szinten strukturális egyensúlytalanságok és intézményi problémák”24 álltak az új reformok25 előtt. A problémák megoldására 2002-ben felállították az Állami Vagyonfelügyelő és Irányító Bizottságot, amelynek a feladata a kormányzati ellenőrzés hatékonyabbá tétele és a gazdasági növekedés elérésének a serkentése. Ezeket a célokat jövedelembónuszokkal, állami bankok pénzügyi segítségével, az üzleti döntésekben szabad kéz megadásával, az állami vállalatok egymással való versenyeztetésével és munkanélküli segélyek26 folyósításával kívánják elérni. A vállalati reform sikerességét a Financial Times által összeállított Global 500-as listája mutatja meg a legjobban, ahol a kínai vállalatok a tabella élén helyezkednek el.27 A korrupció (quanxi) felszámolása a tulajdonjogok rendezetlensége és a párt hatalmi koncentrációja miatt igen nehézkes, sőt az ezzel összefüggő történelmi alapok28 csak még jobban megnehezítik a jelenség eltüntetését. Ennek ellenére az 1996-ban meghirdetett „Vágj oda keményen”29névvel fémjelzett programmal 2004-re visszaszorították a korrupciót, de még így is a Transparency 20

Sanghaji városi pártbizottság első titkára volt, s körzetében békésen megoldotta a diákmegmozdulást. A 38 adónemet 18-ra csökkentették és bevezették az általános forgalmi adót, a társasági adót és a személyi jövedelmi adót [Veress, 2009. 429. o.] . 22 1994-től fix árfolyam rendszert vezettek be, majd 2005-től az árfolyam lebegtetésére tértek át. 23 Lásd 2.4. számú táblázat 24 Főbb problémák: az állami vállalatok helyzete, a korrupció, a munkanélküliség, a környezetvédelem és az energiagazdálkodás. Uo. 432.o 25 Az 1996 márciusában meghirdetett kilencedik ötéves terv jelöli ki a következő évek irányvonalait: a népességet 1,3milliárd főn kell tartani, az egy főre eső GDP-t meg kell négyszerezni az 1980-as adathoz képest, a szegénységet fel kell számolni, szerény jólétet kell teremteni és a modern vállalati rendszer kiépítésére kell törekedni [Tálas, 2006. 42. o.] . 26 A városi munkanélküliségi ráta 4,2% volt 2008 végén, miközben a vidéki munkaerő-fölösleget százötvenmillió főre becsülik [Szabó, 2009. 4. o.] . 27 Lásd 2.5. számú és 2.6. számú ábra 28 „A quanxi a kínai társadalomban a lekötelezettségek rendszerét jelenti. Ha valaki jó kapcsolatokkal rendelkezik, akkor azokon keresztül sokkal hatékonyabban intézheti el az ügyeit, de ez a kapcsolat a kölcsönösség elvére épül”. Burgh, Hugo de [2008]: Kína: barát vagy ellenség. HVG Könyvkiadó, Budapest 308. o. 29 Célja a korrupció és gazdasági bűncselekmények visszaszorítása, miközben a kivégzésektől sem riadnak vissza. 21

53

International által évente összeállított korrupció érzet tanulmány rangsorában középen helyezkedik el.30 36. Ismertesse a kínai árfolyam-stratégiát! A jövőre nézve milyen dilemmák merülnek fel ennek kapcsán? Egyre több kritika éri a Kínai Népköztársaság árfolyam politikáját, amelyet nem a szabadpiaci hatások alakítanak, hanem ahol a Kínai Központi Bank valuta eladással illetve vétellel tartja az egyensúlyi árfolyamot egy konstans szinten31. A legfőbb bíráló az Amerikai Egyesült Államok, aki a piaci mechanizmusok mellőzése és ezáltal a mesterségesen alacsonyan tartott jüant32 teszi felelőssé a globális egyensúlytalanságok kialakulásáért33, mivel a tőkeműveletek szigorú kontrollja révén tisztességtelen versenyelőnyre tesz szert a világkereskedelemben. Továbbá az exporttöbbletből származó bevételeit hasznosítva a világ legnagyobb valutatartalékát halmozza fel34. A kínai árfolyampolitikában az amerikai dollár központi szerepet töltött és tölt be a mai napig is. A jüan dollárhoz viszonyított árfolyammozgását három periódusra oszthatjuk fel. Az első fázisban a jüan inkonvertibilis valuta volt, az 1980-as éveket megelőzően 2,5 jüan/dolláros szinten volt az amerikai dollárhoz rögzítve a kínai valuta. 1994-ben a jüan ténylegesen le lett értékelve, ami lehetővé tette az export szektor még jobb teljesítményét. Az új árfolyamot így 8,7 jüan/dolláros szinten határozták meg. A dollárhoz való rögzítés a gazdaság túlfűtöttségét, a fogyasztói árszínvonal alacsonyan tartását és így az infláció fékezésének leghatékonyabb eszköze lett35. Amerikai politikai nyomás következtében 2005. júliusától Kína fokozatosan felértékelődni hagyja a jüant. Ez azt jelenti, hogy évente körülbelül 6%-kal erősödik a kínai fizetőeszköz a dollárral szemben /Gábor T. 8-12. o./. A jelenlegi árfolyamrendszer alapját a 2005. július 21-én hozott reformok jelentik. Ekkor egyrészt az alulértékelt árfolyamon korrigálva valamelyest, 8,11 jüan/dollárra módosult az árfolyam, valamint egy akkor be nem jelentett összetételű valutakosárhoz rögzítette Peking a jüan árfolyamát. A lépésre a rohamosan növekvő kereskedelmi többlet, a gyors növekedés és nemzetközi nyomás következtében került sor, azaz mind gazdaságilag – egyensúlyi és növekedési szempontok következtében –, mind politikailag egyre problémásabbá vált a dollárhoz való explicit rögzítés. Augusztus 10-én a Kínai Népi Bank nyilvánosságra hozta a kosárban szereplő 30

Korrupció Érzékelési Index 2009-es táblázatában Kína a száznyolcvan ország közül 79. helyet foglalja el és a 2008-as Vesztegetési Index-ben huszonkét állam közül a 21. Forrás: http://www.transparency.hu/bpi_2008_hu és http://www.transparency.hu/cpi2009 (2010. március 5.) 31 People’s Bank of China valutapiaci intervenciójának mértéke 2007-ben elérte a havi 40-45 milliárd dollárt. Forrás: Gábor T. 6.o. 32 A renminbi (melyet gyakran RMB-nek rövidítenek) és a jüan sok esetben egymás szinonimájaként szerepel a különböző elemzésekben, ugyanakkor a pontosság kedvéért jegyezzük meg, hogy a renminbi a készpénzforgalomba kerülő kínai valuta elnevezése, míg a jüan az elszámolási egység neve. Forrás: Farkas Péter – Szabó Zsolt 2.o 33 A globális egyensúlytalanságokat kétféleképpen értelmezi a szakirodalom: első elképzelés szerint az országok között fennálló megtakarítási egyensúlytalanságok által okozott kereskedelmi hiányok idézik elő az egyensúlytalanságokat; másik értelmezés szerint Kína és az Egyesült Államok kapcsolatrendszerében lévő egyensúlytalanság a fő oka a globális egyensúlytalanságoknak. Forrás: Gábor T. 2.o. 34 2009 végén Kína valutatartaléka elérte a 2 399,2 Mrd dollárt, ami 453,1 Mrd dollárral több, mint az előző évben és ezzel Kína tovább erősítette globális vezető pozícióját valutatartalék tekintetében. Ez azt jelenti, hogy Kína tartalékainak a mértéke akkora, hogy külső források bevonása nélkül is majdnem két évig képes lenne fedezni az áruk, szolgáltatások és eszközök importjának költségeit. Forrás: http://www.ngm.gov.hu/data/cms2003400/kina.pdf 35 Így megállapíthatjuk, hogy az alulértékeltséggel nem a kereskedelmet próbálják meg ösztönözni, hanem a gazdaság stabilizálásának és az árszínvonal alacsonyan tartásának az eszköze. Más szóval Kínánál „az árfolyampolitika nem más, mint a monetáris politika kezének meghosszabítása”. Forrás: Gábor T. 14.o.

54

valutákat, úgymint az amerikai dollár, az euró, a japán jen, a koreai won, valamint kisebb súllyal a kanadai dollár, brit font, ausztrál dollár, maláj ringgit, orosz rubel, szingapúri dollár, thai baht. A valutakosárban lévő valuták súlyáról azonban nincs pontos információ /Farkas P.-Szabó Zs. 3-4.o./. Így megállapíthatjuk, hogy a jüan árfolyama de jure egy valutakosárhoz, de facto pedig a dollárhoz van rögzítve. A kínai álláspont azt hangsúlyozza, hogy ez a pénzügyi beavatkozás egyik oldalról a gazdasági stabilitást segíti, másik részről a bank rendszerük fejlettlensége nem lenne képes a spekulációs nyomásokat kezelni a jüannal szemben, nincs felkészülve egyrészt az árfolyamingadozásból eredő kockázatokra, másrészt a piaci versenyre, ezeket pedig csak állami kontrollal tudják kivédeni. Az alulértékeltségnek vannak előnyei is; az olcsóbb exportot már említettük, ami az amerikai fogyasztói társadalmat táplálja. Emellett fontos tényező, hogy amerikai vállalatok Kínába települnek le exportorientált termékekre szakosodva, például amerikai számítástechnológiai cégek számítógép alkatrészeket gyártanak Kínában, és az így hazaimportált termékek miatt a számítógépek ára csökken az Egyesült Államokban, ami növeli a kibocsátást és a versenyképességet a világban. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a kínai bankok amerikai állampapírokba fektetik valutatartalékaikat36, ami így Washingtonnak több állami beruházást tesz lehetővé, illetve ha Peking nem fektetne be amerikai értékpapírokba, ki más finanszírozná az amerikai költségvetési hiányt? Rengeteg ötlet született arról, hogy Kína jüan politikáját hogyan is kellene kezelni. Sokan a jüan teljes átválthatósága mellett szállnak síkra, mások megelégednének, ha Peking megreformálná pénzügyi szektorát és kevés beavatkozást hajtana végre a deviza piacon. Fontos látnunk, hogy az egyoldalú lépések politikája a kereskedelmi szankciókkal egy kétélű fegyver, mivel Ven Csia-pao kijelentette: „ A világ egyetlen országának sincs joga nyomást gyakorolni ránk a kínai valuta le- vagy felértékelése ügyében” /Inotai A.-Juhász O. 78. o./ . A kijelentés tudatában a diplomáciai lépéseket, mint például közös tanácsok felállítását kellene szorgalmaznunk, illetve a Világkereskedelmi Szervezet vitarendező testületét is be lehetne vonni az egyeztetésekbe. Szakértők szerint egy ún. Új Plaza Egyezmény életre hívására lenne most szükség, ami nemzetközi összefogással tenné lehetővé az ázsiai országok valutájának együttes felértékelődését37. A legfontosabb pedig az lenne a Nyugat számára, hogy meggyőzze Kínát, hogy a jüan felértékelése hosszú-távú gazdasági érdeke lenne, nem vezetne gazdasági instabilitáshoz és a külföldi vállalatok szemében ugyanolyan vonzó célpont maradna piacmérete, makrogazdasági stabilitása és termelékenységi növekedése miatt. És mi történne, ha a jövőben Peking felértékelné a jüant? A bilaterális kereskedelmi deficit csökkenne, Kína nem fektetne tovább amerikai értékpapírokba, így a kamatok emelkednének és csökkenne az amerikai értékpapírok értéke. Kínában a jüan felértékelése visszafogná az exportot, az árfolyam lebegtetés pedig egy független kamatpolitika alkalmazását tenné lehetővé, amely csökkentené a túlfűtöttséget és fenntartható mederbe sodorná a gazdaságot, 36

A hatalmas devizatartalék okait több tényezőre vezetik vissza: 1997-1998. között lezajlott ázsiai válságból Kína tanulságként azt szűrte le, hogy csak jelentős devizatartalékok segítségével lehet a hasonló krízishelyzeteket kivédeni; a kínai bankrendszer nem tudja feldolgozni a gazdaságba áramló tőkét, így azt inkább devizában tartja, biztonságos, de alacsony hozamot biztosító külföldi értékpapírokban. Forrás: Farkas P.- Szabó Zs. 15.o. 37 Az 1980-as évektől a gyors szerkezetváltásnak köszönhetően a japán ipar jó minőségű, versenyképes árukat szállított a világpiacra, s a szigetország jelentős fizetésimérleg-többletet halmozott fel. Növekvő kereskedelmi aktívuma miatt Japánra erős nemzetközi nyomás nehezedett, hogy térjen át a belföldi kereslet vezérelte növekedési pályára. A világ öt vezető hatalmának (Egyesült Államok, Japán, NSZK, Nagy-Britannia és Franciaország) pénzügyminiszterei által 1985 szeptemberében megkötött úgynevezett Plaza-egyezmény következtében a japán jen nagyon jelentős mértékben felértékelődött az amerikai dollárhoz képest. Forrás: http://epa.oszk.hu/00000/00017/00122/pdf/03simon-simon.pdf

55

ami növekedést eredményezne a hazai fogyasztásban. A belső piacra történő termelés pedig igen fontos lépés lenne, hogy a társadalom kettészakadását megakadályozzák. Kínának lakásépítésbe, infrastruktúrafejlesztésbe kellene kezdenie. Ez importigényt támasztana, növelné a jüan árfolyamát és csökkentené a Nyugattal szembeni kereskedelmi aktívumot. A monetáris politika a kamatpolitika függetlenedésével valódi alakítójává válhatna a beruházási folyamatoknak, az üzleti ciklusok simításával csökkenthetné a reálgazdasági megrázkódtatásokat, valamint a jegybank hatékonyan, megfelelő eszköztárral léphetne fel az inflációval szemben /Farkas P.-Szabó Zs. 8.o./ . Ennek ellenére Peking negatívan tekint a jövőbeli árfolyam reformra, mivel fél, hogy a kelet-ázsiai konkurens exportőtök helyzeti előnybe kerülnének a világpiacokon. A fentiek ellenére a nemzetközi fizetési mérlegben rejlő egyensúlytalanságok nem tűnnének el addig, amíg az amerikai megtakarítási ráta nem emelkedne, mivel ameddig ez nem változik, az olcsó kínai termékek iránti kereslet nem fog lankadni. A feltételezés, hogy a kínai jüan átveszi a dollár szerepét a pénzügyi világban egyelőre elképzelhetetlen, annak ellenére, hogy vannak olyan ötletek, amelyek a jüannak kiemelt szerepet szánnának a jövőben38, Kína azonban nem gondolkodik ebben. A kínai törekvéseket úgy lehetne összefoglalni, hogy olyan új nemzetközi pénzügyi rendszert tart szükségesnek, ahol a fejlődő országok érdekeit jobban figyelembe veszik, fizetési nehézségek áthidalására regionális segélymechanizmusokat hoznának létre, megerősítenék a pénzügyi felügyeletet, erősítenék a világgazdaság működésének szabályozását, hosszabb távon pedig a nemzeti gazdaságoktól független tartalékvaluta-rendszert és elszámolási pénzt vezetnének be. Paul Krugman meglátása szerint Peking azért szorgalmazná egy független valuta létrehozását, mert „Kína rájött, hogy míg mérgező játékokat és fertőzött halat szállít nekünk, mi tisztességtelen értékpapírokat adunk el neki. Kína ráeszmélt, hogy a dollár csapdájába esett, amikor a jüan árfolyamának stabilizálása érdekében jórészt amerikai értékpapírok vásárlásában kötötte le gyorsan halmozódó és immár kétezermilliárd dollárt kitevő tartalékait, melyeknek mintegy 70 százaléka van dollárban denominálva. E papírok hozama alacsony, és ráadásul a dollár eddigi és esetleges további értékvesztése komoly kárt okoz a dollártulajdonosoknak. Kína saját korábbi befektetési hibáját szeretné korrigálni egy független valuta létrehozásával” /Farkas P. 4-7.o. /. A kijelentés ellenére látnunk kell, hogy ez a kínai elképzelés egy új, stabilabb nemzetközi pénzügyi rendszerről magában hordozza az Egyesült Államok világgazdasági pozícióinak meggyengülését is. Ez azt jelenti, hogy a mai unipoláris világot multipolárissá akarja Peking alakítani. Peking egyelőre a dollár alapú pénzügyi rend fenntartásában érdekelt, mivel külkereskedelmének nagyobb részét dollárban bonyolítja, tartalékainak döntő része dollárban van, így a világgazdasági rend fenntartása érdekében továbbra is finanszírozza az amerikai fizetési mérleghiányt az állampapírok vásárlásával, de valutatartalékait megpróbálja diverzifikálni. Ugyanakkor az Egyesült Államoknak is rendet kellene tenni belső gazdaságában, mivel Kína nem fogja az örökkévalóságig finanszírozni a fizetési mérleghiányát39.

38

Az Ázsiai Fejlesztési Bank is részt vesz egy olyan ázsiai pénzügyi elszámolási egység előkészítésében, amely a térség külkereskedelmi elszámolásában a dollár helyébe léphet. Emellett fontos kiemelni a 2009. júniusi jekatyarinburgi BRIC-országok találkozóját, melyen felvetették egy új tartalékvaluta-rendszer lehetőségét, sőt Medvegyev az egyik nyilatkozatában a kínai jüant javasolta tartalékvalutának, hivatkozva a kínai gazdaság dinamizmusára, stabilitására és Kína növekvő világgazdasági szerepére. Forrás: Farkas P. 2-3. o. 39 A szakirodalom ezt a helyzetet a „pénzügyi terror egyensúlya” kifejezéssel írják le, amely csak az érdekelt felek maximális együttműködésével lehet megoldani. Forrás: Farkas P.-Szabó Zs. 27.o.

56

37. Milyen összetevőkre épül a kínai növekedés? Mi határozza meg a kínai növekedést? Milyen kihívások veszélyeztetik a kínai növekedést? Miért lenne szükség a kínai gazdasági növekedés hűtésére, lassítására? 1. A növekedés összetevői, alapjai  A növekedést megelőző állapot (1980-as évek) kiindulópontja egy leromlott gazdaság + óriás népesség  A gyors gazdasági felzárkózás és növekedés egy komplex reformsorozat révén vált valóra. Ebben egyrészt olyan lépések szerepeltek, melyek a hazai gazdaság átalakítását irányozták elő, a reformok másik fontos részét pedig a gazdasági külkapcsolatok újjászervezése, liberalizáció jelentette (WTO tagság).  A reformok része az alapfokú, majd erre építve a felsőfokú oktatás rendbetétele (évente több millió fővel kell bővíteni az oktatási rendszer kapacitását)  Minthogy a belső piacokra kezdetben nem építhet, ezért fő cél az export növelése (feldolgozóipar), az ide történő tőkebevonás, tőkeimport.  A növekedést segíti, hogy nincs/alulfejlett a szociális ellátórendszer (nincs nyugdíjrendszer, munkanélküli segély, állami eü. rsz., stb…), ill. ezeket családi rendszerben, a családon belüli szolidaritás révén oldják meg  olcsó a munkaerő, alacsonyak a vállalkozásokat terhelő adók, járulékok. Ez ma előny, de a jövőben hátrány lesz (ld. egy gyermekes családmodell, egy dolgozónak 2 szülőt kell eltartania…)  Ma már a növekedést segíti, hogy a belső piac is kialakult (ma már Kína a világ legnagyobb autógyártója és autópiaca), a feldolgozóipari termékeket itt is el lehet helyezni.  A növekedéshez hozzájárul a kínai árfolyam-politika (mesterségesen alulértékelt, árfolyam, ami segíti az exportot – a Big Mac index alapján 60%-al van alulértékelve a $-hoz képest) 2. A növekedés meghatározói  A kínai gazdasági növekedésre jellemző a ciklikusság (1980-82, 1989-90, 1999 és 2008-2009 körül visszaeső, majd megugró növekedés), ezt az anticiklikus gazd.politika igyekszik tompítani.  A gazdaság erősen függ a külföldi tőkebefektetőktől (FDI). A tőke főleg a bányászatba, vegyiparba, gépgyártásba, kiskereskedelembe, élelmiszeriparba, autóiparba áramlik.  A gazdaság exportvezérelt, így függ a felvevőpiacok (főleg USA és EU 20-20%, DélKorea (12%) teljesítményétől, a külső kereslettől 3. Kihívások, árnyoldalak  Centralizált politikai rendszer vs. decentralizált gazdasági rendszer feszültségei  Szociális feszültségek (milliárdosok vs. szegények tömegei – a Gini-index a reformok kezdete óta 0,31-ről 0,469-re nőtt) és regionális (tengerpart vs. belső, nyugati területek) fejlettségbeli különbségek növekedése  Munkaerőpiaci tökéletlenségek (ld. „kulturális munkanélküliség”, az alulképzettségből eredő hátrányok – hasonlóan, mint Indiában)

57

 Hátrány a pénzügyi piacok, a bankszektor alulfejlettsége, a tőkeáramlás előtti akadályok fenntartása bizonyos ágazatokban, a technológiai fejlettség és innováció alacsonyabb szintje.  Korrupció magas szintje (legalább a GDP 3-4%-a), főleg az infrastrukturális beruházások, ingatlanügyletek, közbeszerzések, pénzügyi szolgáltatások terén  Környezetszennyezés, az erőforrások szennyezése, pazarlása (pl. az erózió Kína területének 40%-át fenyegeti; az elektromos energia 2/3-a széntüzelésű erőművekből származik; Kína a világ legnagyobb CO2 kibocsátója).  Etnikai feszültségek 4. A gazdaság hűtése A gazdasági növekedés hűtésére a növekvő infláció (4-5% körül jelenleg) , (pl. az ingatlanárak elszabadulása) ill. az értékpapír piaci buborék megakadályozása adhat okot – ez jegybanki kamatemelésekhez, monetáris szigorításhoz vezethet. 38. Hogyan hatott a 2008-2009-es világgazdasági válság Kínára? Hogyan reagált a gazdasági vezetés? 1. Hogyan hatott a válság Kínára? (tankönyv) o válság erősen érintette a feltörekvő országokat is o Kína segíthet a megfelelő politikával és intézkedésekkel segíthet kilábalni a világnak a válságból o Kína szempontjából fontos elem, hogy az amerikai fogyasztás gyengül meg, visszaesik a kereslet, export visszaesés USA-Kína, Ázsia-Kína viszonylatban is (kínai termékeket érinti, fontos az export, de kevésbé mint más feltörekvő országoknál) o gazdasági növekedés lassulása, 2009-re a korábbi 10% alá esik vissza az éves növekedés, GDP-növekedés (szociális feszültségek kordában tartására min. 8%-os növekedésre van szükség) o import visszaesés (exportnál is nagyobb mértékű), belső fogyasztás gyengesége o csökkent a Kínába irányuló FDI (elmúlt években fontos szereplője a gazdasági fejlődésnek Más forrás o acéltermelés 2008-ban 0,3%-os növekedés o 2008 végére nem omlottak össze a Kínai beruházások o Kína hasznot tudott húzni a nyersanyagpiaci árak csökkenéséből (hatalmas devizatartalékkal rendelkezik, ez kedvez a nyersanyaglelőhelyek felvásárlásához) → mentőöv a nagy ásványkincs-készlettel rendelkező nyersanyagexportőr országoknak o hitelek és beruházások (főleg kőolaj, vasérc – Latin-Amerikába hitelek a kínai fejlesztési banktól), nyersanyagszállítmányokért cserébe hitelek, nyersanyagpiaci vállalatokban részesedés vásárlása o kínai bányaipar kénytelen volt termelését csökkenteni → kohók bezárása o 2009: kínai autópiaci eladások meghaladták az USA-ét 2. Hogyan reagált a gazdasági vezetés? (tankönyv) o negatív hatások ellensúlyozására 2008-ban gazdaságösztönző csomag

58

o 586 milliárd dolláros befektetési csomag elfogadása (2010 végén kíván felhasználni infrastrukturális beruházásokra, szociális jóléti intézkedésekre → a., közösségi infrastruktúra fejlesztése: vasút, repülőtér, öntözőcsatorna építés - 38% b., szecsuáni földrengés helyreállítása – 25% c., vidékfejlesztés, technológiafejlesztési program az iparban, fenntartható fejlődés támogatása, oktatási, kulturális és családtámogatás – 37%) o irányadó kamatráta csökkentése (gazdaság stimulálása, ösztönzi a bankokat a vidéki gazdaságok és a kis- és középvállalatok jobb hitelezésére) o bizonyos termékek vonatkozó export-adók csökkentése, más termékeknél növelte az exporttámogatást o válságkezelő csomag újabb 124 milliárd dolláros kiegészülés (2009) → egészségügyi rendszer átalakítása o további 440 milliárd dolláros gazdaságélénkítő csomag (megújuló energiaforrások felhasználásának bővítésére) o makrogazdasági háttér: pénzügyi szektor stabilitása és fejlesztése – válság leküzdésének fontos eleme (makropénzügyi háttér stabil. Központi költségvetés enyhe többlet 2008-ban, államadósság nem jelentős, külső eladósodottság sem jelentős, infláció 6%) Más forrás o kínai vezetés az amerikai ingatlanpiaci válság hatására befagyasztotta a további tengerentúli befektetéseket (rövid ideig, később lazít ezen) o 2009 eleje: bejelentették, hogy stratégiai nyersanyagkészletek kialakításába kezdenek (növelte a kohók túlélési esélyeit, importot is →arbitrázslehetőségek kialakulása a tőzsdén) 39. Milyen társadalmi, történelmi, politikai, gazdasági, kulturális háttérre épül az indiai gazdaság? Blahó – Kutasi: Erőközpontok és régiók 222-225. old.  India 1947. augusztus 15-én vált függetlenné  1990-es évek elején külgazdasági nyitás eredményeként ma már számottevő hatalom a világgazdaságban  A függetlenné válás során két utódállam jött létre, India és Pakisztán (Nyugat- és KeletPakisztán, 1971-től Banglades) – a történelmi India természetes gazdasági és kulturális részei voltak  Lakossága 1,15 milliárd (Kína után második)  A Föld területének 2,4%-át foglalja el, népességének pedig 15%-át adja    

A történelem során a szubkontinensnek számos hódítóval kellett szembe néznie Ezek a hódítók többnyire India területén maradtak és beolvadtak Sajátos faji és kulturális szintézis alakult ki Ez az egység a muszlim hódítók érkezésével bomlik meg – terjesztik vallásukat, az iszlám és a hinduizmus egybeolvadására nem kerül sor, de ennek ellenére többnyire nagyobb konfliktusok nélkül léteztek együtt  Angol gyarmati uralom alatt ez az ellentét is a függetlenségi törekvéseket gyengítette + kasztrendszer – sok lehetőség volt az „oszd meg és uralkodj” elv gyakorlására  Politikai ellenállás vezetője az Indiai Nemzeti Kongresszus (1885-től) 59

 Vallási ellenzéke a Muzulmán Liga  Angolok végül 1947-ben hagyták el Indiát, a két létrejövő utódállam azonban kezdettől fogva ellenséges viszonyban van egymással (fegyveres konfliktusokra is sok került több ízben, indiai-pakisztáni háborúk)  A megosztással egységes, történelmileg kialakult munkamegosztás is felbomlott (lásd: Pandzsáb és Bengál felosztása – vallásukat tekintve vegyes tartományok, melyek gazdasági egységet képeztek, Bengál – élelmiszert a tartomány nyugati részén termelnek – felosztás a keleti részek élelmiszerellátottságtól való elvágást jelentette, illetve a keleti területeken jutát termelnek, amihez a feldolgozó ipar a tartomány nyugati részén van)  A független India emellett szétszabdalt volt – „maharadzsaságok” és önálló területek alkották – évekig tartó belpolitikai küzdelem kellett a nyelvi alapokon létrehozott államok szövetségéből álló India megteremtéséhez – ma 29 nyelvi alapon létrehozott államból áll  A társadalmi és politikai rendszer alapjait ma is főleg a vallás, a nyelv és a kaszt határozza meg – a társadalmi magoltság meghatározza a mozgásteret – társadalmi immobilitás  Az írástudatlanság aránya magas – 30-40%, nem férnek hozzá az oktatáshoz  A népesedés-szabályozási politika kudarcba fulladt az országban  A társadalmon belüli ellentétek Kr.e. 2000 körülre nyúlnak vissza: o Harappai és mohendzsóddárói városmaradványok – fejlett civilizációra utalnak o Évszázadokig tartó árja bevándorlás – rombolni kezdték az itteni fejlett civilizációt (bár az említett két város nem miattuk pusztult el, azok amúgy is hanyatlásnak indultak már, ha jól emlékszem Csicsmann László előadásaira) o A dravida lakosság mind délebbre szorult  Ez megmagyarázza a mai nyelvi sokszínűséget is: o Indiának ma 16 hivatalos nyelve van, a beszélt nyelvek többsége az árja vagy dravida nyelvcsaládhoz tartozik o Az angol nyelvet is megtartották hivatalos nyelvnek – ez lett a közös nyelv  Az angol uralom súlyos következményei ellenére is csak rövid epizód volt India történetében, részévé vált az indai vallási, kulturális, földrajzi és nyelvi sokszínűségnek  Az ellentétek tömegét hordozó India nehezen érthető és illeszthető be a mai világba  Fogyasztói társadalom terjedésével szemben befogadó és türelmes  Nem rendíti meg alapjaiban a globalizáció ezt az ősi társadalmat 40. tétel: Ismertesse az 1947-1990 közötti gazdaságpolitikáját és annak eredményeit!

indiai

tervgazdaság

működését,

India, a felemelkedő regionális hatalom A „szocialista típus” és a zárt gazdaság – gazdaságpolitika 1990-ig (Blahó-Kutasi: Erőközpontok és régiók [2010] 225-227. old.)  DZSAVÁHARLÁL NEHRU: India függetlenségének kikiáltása 1947-ben, a független ország első miniszterelnöke lesz. Gazdasági fejlődés a függetlenedés utáni korszakban  Gyökerek: Angliába nyúlnak vissza  Jellemzők: o Közösségi szemlélet o Szocialista eszme 60

 Nemcsak a kapitalizmust, hanem az akkori szovjet kommunizmust sem tartották megfelelőnek India gondjainak megoldásához.  Nehru megnevezése az újonnan kialakított rendszerre: „szocialista típusú” gazdaságitársadalmi rendszer  vegyes rendszer, a piaci viszonyok, a magántőke és az erős állami szektor kombinációja.  Se nem kapitalista, se nem kommunista. Alapvetően nem jelent piac-, illetve kapitalizmusellenességet. SZU hatása érezhető, de Indiának kevés köze volt a számos más volt gyarmati országra is ideológiai befolyást gyakorló szovjet típusú szocializmushoz.  Nyugattal való szembefordulás, önerőre támaszkodás (mely a nagy belső piacra és a hazai gazdasági potenciálra támaszkodott).  Külföldi tőke és technológia pozícióit megtörték, felszámolták.  Ötéves tervek (1950-től a mai napig. 1950-2007: 11 ötéves terv valósult meg. Bár ez eszközök és módszerek változtak. Volt egy szünetelési időszak is a 1970s elején.) Állami szektor + tervezés nagy szerepe.  Szövetkezeti eszme a mezőgazdaságban.  A fontosabb ipari létesítményeket: bányákat, energiaszolgáltatást, közlekedést, távközlést államosították és erőteljes iparfejlesztés kezdődött.  Nehézipar és az ún. alapiparok állami monopóliummá váltak.  ezekben az ágazatokban csak állami vállalatok létesülhettek.  Más ipari ágazatok a magánszektor számára is nyitva maradtak, vagy állami-magán vegyes vállalatok létesülhettek.  Iparágak 3 típusa: 1. Állami 2. Vegyes 3. Magán  Új üzemek létesítéséhez állami engedély kellett.  bonyolult ipari engedélyezési rendszer, mely egyre nehézkesebbé, zártabbá, versenyképtelenebbé vált.  Ezek a jellemzők 1990-ig érvényesek. 1980s végéig: indiai ipar védett körülmények között, belső piacra támaszkodva fejlődött. Ipari engedélyezési rendszer mellett importvámok magas szintje, szigorú valutakorlátozások  India elszigetelődése a világgazdaságtól.  1950-1971 közötti átlagos évi exportnövekedés: nem haladta meg a 2,4%-ot (messze elmaradt a világátlagtól és a fejlődő országok átlagától)  India világexportból való részesedése jelentéktelen. o 1971: India exportszektora a GDP 3,9%-át tette ki. o India világexportból való részesedése: 1950: 2% 1960: 1,2% 1977: 0,5% körül  Olajválság és nyersolaj árrobbanás  indiai külkereskedelem még jobban hátráltatott helyzetbe kerül: beszerzési nehézségek + az indiai áruk világpiaci versenyképessége romlik. o Összehasonlítás: 1972-1992 között Kína, Indonézia, Malajzia exportja 2200%al nőtt, Indiáé csak 720%-al.  1980s-tól mutatkoznak a zárt, védekezésre épülő gazdaságpolitika korlátai: gazdasági növekedés lassú, ingadozó, indiai termékek versenyképességének fokozatos gyengülése.

61

Politikai jellemzők  Nehru az el nem kötelezett országok egyik meghatározó vezetője volt, ennek ellenére a békés egymás mellett élés politikája sikertelen volt, elsősorban Kínával szemben (fegyveres konfliktus)  India elzárkózása, befelé fordulása erősödik.  Nehru utódai: INDIRA GANDHI (lánya), RADZSIV GANDHI, SZANDZSAJ GANDHI (Indira Gandhi fiai)  1964-1990: indiai demokrácia megingása, autokrata irányítási módszerek.  Újabb államosítások (kereskedelmi bankok)  Erőszakos sterilizálás a falvakban alig csökkenő népszaporodási ütem miatt.  Kongresszus Párt dezorganizációja. Az egész többpárti politikai mezőny széthúzódása (pl. Indiai Kommunista Párt három részre szakadt). Szélsőségesek megerősödése mind a jobb-, és baloldalon (pl. szélsőséges hindu soviniszta mozgalmak). 41. Ismertesse az indiai gazdasági nyitást1990-től! Milyen szegénységi és népesedési problémával kell Indiának megküzdeni? A gazdaság szerkezete:  reform és a fejlesztés középpontjában továbbra is az ipar áll  bármelyik fejlődő gazdaságról beszélünk, mindig külföldi beruházásoktól kell várni a gazdaság felemelkedését meg kell teremteni a feltételeket (pl. infrastruktúra)  nő a szakadék a város/falu és a fejlett/lassabban fejlődő államok között  1991: új iparpolitika  gazdaság leggyorsabban bővülő szektora: informatikai ipar  a probléma az építőipari beruházásokkal, hogy nincs ennek munkahelyteremtő hatása. Az építőipari beruházásoknak vonzania kellene a befektetőket  lakosság 65-70%-as él mezőgazdaságban, ez a szektor a GDP-nek csak 18%-át adja o termelékenysége nagyon kicsi o hova tudnám ezt a kapacitást átforgatni?  népesség növekedés üteme évi 2% alá csökkent  tehát India nagy kihívása a strukturális munkanélküliség. Tehát külföldiekkel kell betölteni: pl. mérnökök  a mezőgazdaság a munkaerő 62%-át foglalkoztatja Népesedési problémák:  2000-2004 között éves növekedés 10% volt Indiában  nem sikerült a népességnövekedést megállítani Indiában  Korszerkezete: o India: 30 év alatti korosztály 60%-a az indiai társadalomnak o 33%-a a gyermekkorúak aránya India 2000-2004-es adatok:  világ írástudatlanjainak 1/7-e él itt. 34%-os részesedése a világ analfabétáinak. Tehát 40%-a a felnőtteknek nem tud írni-olvasni.  Indiában nincs kiépített oktatási rendszer és nincs egészségügyi rendszer, ahová bárki elmehetne.  sokkal nehezebb elérni azokat, akik nincsenek ebbe az intézményrendszerbe beterelve. (pl. nem tudok tejet adni a kisiskolásoknak, nem tudok orvost adni nekik, mert nem lehet őket összegyűjteni)  Indiában nincs közös nyelv. Jobb iskolák angol nyelvűek. Sok indiai nyelvjárás nem is alkalmas arra, hogy informatikai, gépi stb oktatás legyen. 62

 az indiaiak többsége pont az angol nyelv hiánya miatt nem tud belépni a munkaerő piacra, mert alapiskolákban helyi nyelven tanulnak  nagyon magas a minimális szakképzettség hiánya Indiában Kihívás Indiának:  szegénység sok aspektusa: o munkaerő piaci kizáródás  közegészségügy megdöbbentő állapota  szennyvíz mindössze 13%-át kezelik  700 millió embernek nincs megfelelő toalett lehetősége  infrastruktúra állapota katasztrofális  áramhiány  1970-1980-as években India kapott egy nagy technológiai támogatást o vetőmagok, vegyszerek stb.  problémás az élelmezés  USA nagy multicégei küldtek ki mérnököket, hogy megtanítsák az indiaiakat o maguktól függővé tették a fejlődők mezőgazdaságát o hiszen tőlük tanultak  modern mezőgazdaság a 3 legjobban szennyező ágazat között van o vegyszerek, monokulturás termelés, biodiverzitás megszüntetése  elsivatagosodás csökkenő termőterülettel kell ellátni egyre jobban növekvő népességet  vízhiány: egyre mélyebben lesz a talajvíz o kevesebb folyóvíz, öntözésre alkalmas víz  sok a szegény nincsen belső piac, nincs aki vásároljon 42. tétel: Hogyan hatott a 2008-2009-es világgazdasági válság Indiára? Hogyan reagált a gazdasági vezetés? A világgazdasági recesszió és az indiai gazdaság (Blahó-Kutasi: Erőközpontok és régiók [2010] 241-244. old.)  Gyors gazdasági növekedés az elmúlt évtizedben.  De, nem hozott megoldást India szegénységére és társadalmi megosztottságára. A jövedelempolarizáltság és nyomor továbbra is a legsúlyosabb problémák. o 2005: 456 millió indiai (a lakosság 42%-a) élt a szegénységi szint alatt [Világbank] o 60 millió rosszul táplált indiai gyermek. o 2006: 2,1 millió indiai gyermek halt meg (kínai gyermekhalálozások ötszöröse)  A jóléti szint érzékelhető emelkedéséhez tartósan legalább évi 8%-os gazdasági növekedésre lenne szükség  megoldhatónak látszik.  Világgazdasági válság  2009: visszaesés, jelentős gondok: Már 2008 második felétől: o növekvő infláció o gazdasági növekedés lassulása (külföldi tőke beáramlása – ami a gazdasági nyitás után jelentős pozitív fordulatot eredményezett – visszaesett) o foglalkoztatási gondok növekedése o tőzsdei pangás

63

o emellett a monszunesőzés is csekélyebb mértékű volt + „India szeptember tizenegyedikéje” (2008. november 26: mumbayi vérengzés)  2009: India legnagyobb beruházási prosperitása megtorpan.  Egyes eszmefuttatások szerint lehet, hogy India több más országhoz képest kevésbé sínyli meg a recessziót. o Export GDP-ből való részesedése: 22%   korábbihoz képest jóval magasabb (a radikális gazdaságpolitikai váltásnak köszönhetően),  de összevetve a kínai40 37%-hoz képest jelentősen kisebb.  Gazdasági növekedés: az eddigi sikerek az igazi indiai kisvállalkozásoknak köszönhetőek. o Szorgalmasak o Ha még szabadabbá válik előttük az út, még jelentősebb sikereket érhetnek el a belső gazdasági életben is (a kivándorolt indiaiak rendkívül sikeresek külföldön) A világgazdaság pénzügyi összeomlása   bankok újbóli államosítása,  külföldi hitelfelvételek lehetőségének csökkenése,  szigorú, takarékossági intézkedések.  E tekintetben nem rossz a helyzet Indiában, mert bankjai erősek, emellett külföldi adósságai elviselhetőek. Ezért is érintette viszonylag mérsékelten Indiát a nemzetközi pénzügyi válság.  Azonban a részvénypiac összeomlott. o 2008: a részvénypiac értékének 60%-át veszítette el. o A külföldi portfólióberuházások (értékük 2007-ben 17,4 milliárd dollár volt) kivonultak Indiából. o A rúpia nyomás alá került, 2008-ban a januári csúcsértékéhez képest 20%-ot veszített a dollárral szemben. o A probléma gyökere: az indiai vállalatok nem tudtak külföldi pénzhez jutni, ezért az indiai bankokhoz fordultak finanszírozásért. Külföldi ügyleteikhez nagymértékű rúpiaeladáshoz folyamodtak, és dollárt vásároltak. A központi bank (RBI) nagymértékben csökkentette a valutatartalékokat (2008 májusára 63 milliárd dollárral zsugorodtak az eredeti 316 milliárdról)  ez a megszorító intézkedés közelebb hozta az indiai hitelválságot.  RBI válasza: likviditást növelő intézkedések, pénzügyi szektor szigorúbb ellenőrzése o Kötelező tartalékolás csökkentése o Rövid lejáratú hitelkamatok csökkentése o Nagykereskedelmi árindex csökkentése  A rúpia gyengülése kedvező az indiai exportőrök, különösen a számítástechnikai szolgáltatók számára, akiknek fő piaca az amerikai bankrendszer. Ennek ellenére az export is visszaeséssel küzd, 2008-ban több mint 12%-al volt alacsonyabb az egy évvel korábbinál.  Beruházók körében azonban továbbra is pénzhiány  kedvezőtlen a növekedésre  Az ipari termelés növekedése már 2008-ban a várt 6% alatt alakult, az RBI a várható GDP-növekedést 9%-ról 7,5%-ra csökkentette, majd 2009-re 5,5%-ra.   India még így is a világ második leggyorsabban növekvő gazdasága lehet Kína után. 40

Általában az indiai gazdaságot a hasonló méretű kínai gazdasággal szokták összehasonlítani.

64

 Pozitívumok: o Gazdasági teljesítmény a korábbi évtizedek teljesítménye fölött volt. o Gazdaságpolitikai feltételrendszer megváltozott. o Magas beruházási ráta (1990s években GDP 25%-a) o A beruházások forrása döntően hazai megtakarításokból  2003-2007 között a hazai bruttó megtakarítások aránya a GDP-ből 28%-ról 37,7%-ra nőtt. o Magas a gazdaságilag aktív korba lépők aránya az időkorú eltartottakhoz képest  alkalmasak, hogy a hazai megtakarítások szintjét magasan tartsák, mely kedvező a feldolgozóiparnak (mely az elmúlt 5 évben 9%-kal nőtt, 2007ben pedig már 12% volt a növekedés.) o Fellendült a külföldi tőkebeáramlás (azonban nagy része spekulatív jellegű volt.) Felzárkózás a közvetlen beruházási tőke (FDI) terén is.  Negatívumok: o Növekvő infláció  gazdasági túlfűtöttség veszélye, melynek jelei:  2007: hitelállomány megugrása + fizetési-mérleg deficit mélyülése  2008: 11%-ra emelkedett az infláció (az előirányzott 4% helyett) o  RBI megszorításai o akkori kormány ciklusának végéhez közeledett  kiadások fokozása (állami közkiadások évenkénti 20%-os emelkedése)  költségvetési helyzet zavaros állapotba került + a kormány költekezése nem volt produktív, nagy részük elfolyt olaj- és műtrágya-ártámogatásokra, az állami szektor béremeléseire és különböző jóléti kiadásokra (és nem pl. a régóta esedékes infrastruktúrafejlesztést szolgálták.) o 2008 márciusában végződő pénzügyi évben India külső adósságállománya 50 milliárddal emelkedett (18 év óta legnagyobb mértékben) o A teljes külföldi adósságállomány: 221,2 milliárd dollár (ez a GDP 18,8%-át jelenti). o Államadósság (public debt) összességében: GDP 58%-a [CIA World Fact Book szerint]  De mindez kezelhető az indiai gazdaság méreteihez viszonyítva + más fejlődő országokkal összehasonlítva, India adósságszolgálati aránya Kína után a második legkedvezőbb. 43. Milyen társadalmi, történelmi, politikai, gazdasági, kulturális háttérre épül a japán gazdaság? Történelmi, társadalmi, kulturális háttér pozitív hatása:  Területe és természeti kincsei nagyon szűkösek  Élelmiszertermő területei max 10 m embert tudnak eltartani o Ezért szigorú szervezési módszerek kialakulása  Szűkös erőforrások → együttműködési kényszert eredményeznek → zárt, merev társadalmi szerkezetet eredményez  Fegyelmezett társadalom → könnyű, gyors és precíz együttműködés o Ezért alakulhatott ki:  Egypárti dominancia  Vállalatok precíz együttműködése  Konfuciánus, sintoista és buddhista hagyomány 65

o Vállalatok társadalmi felelősségvállalása (életfogytig tartó foglalkoztatás) o Becsületen alapuló individualizmus → aki kudarcot vall, maga vonja le a következményeket (sokáig vezetők az öngyilkossági rangsorban) Történelmi, társadalmi, kulturális háttér negatív hatása:  Erős együttműködési kényszer → vállalati és közigazgatási vezetőség szoros összefonódása (gjószej sidó) o Informális kapcsolatokon keresztül kormányzati támogatások megszerzése  Állam központi forráselosztó szerepet tölt be a Meidzsi-restaurációtól kezdve – Gazdasági, Kereskedelmi és Ipari Minsztérium (METI) o A legtöbb K+F támogatás felosztása o A támogatni kívánt ágazat, vállalat kiválasztása  Japán a fejlesztő állam tipikus modellje, habár a METI szerepe a 90es évektől visszaszorulóban van  Fejlesztő állam: aktívan beavatkozó, stabil közigazgatási rendszerrel és kiterjedt szabályozással működő kormányzat o A beruházások nagy része kormányzati, vagy kormányzatilag támogatott o Stratégiai iparágak fejlesztése → szektív politika → sok iparág és kkv-k ezért elsorvadhatnak o Strukturális és ágazati átalakítások kormányzati vezénylettel zajlanak o Oligopóliumok támogatása az erős világpiaci pozíció érdekében o Gyenge fúziókontroll – az erőfölénnyel való visszaélés bizonyos mértékig tolerált o Agresszív exportösztönzés ↔ külföldi tőkebefektetés korlátozása/ korlátozott szerepe  Kereszttulajdon: o Vállalatok közötti erős összefonódást tükrözi o Termelő vállalatok és a kereskedelmi bankok egymás között kicserélik tulajdon hányaduk 5-10%-át → jóhiszeműség bizonyítása o Emiatt a piaci szereplők sem érdekeltek a gyorsan tisztító piaci mechanizmusok működésében o Így sok veszteséges és alulteljesítő vállalat maradhat fent, amik elszívják az erőforrások egy részét Negatív gazdasági következmények, mechanizmusok:  Kissinger féle 15 éves szabály – fontos társadalmi döntésekhez mindig 15 év kell o Pl: reagálás az USA gyarmatosító szándékára – Meidzsi reformok o Pl: második VH utáni újjáépítés elkezdése o Pl: reagálás a 1989es válságra  Az évtizedenként változó exportpiaci lehetőségekre gyors reagálás, de a rövidebb idejű változásokat nem tudják időben kezelni a merev társadalmi – gazdasági rendszer miatt o A késleltetés miatt az átalakítás sokkal költségesebb  Zárt társadalom → demográfiai promlémák o Folyton öregedő népesség o Nem nagyon fogadják be a bevándorlókat, így nem lesz utánpótlás o 2010-től megindul a népesség csökkenése o Fogyatkozó munkaerőt nem fogja tudni gyorsan pótolni, ha nem engedi a bevándorlást 66

A japán gazdaság politikai háttere, szerkezete:  Fókuszban az erős központi hatalom o Már a 16. századtól központosítási kísérletek o Sógunátus: olyan kormányzói rendszer, amely a hűbérurakat elszakította a földtulajdontól azzal, hogy a közigazgatást irányító nagyuraknak (daimjó) időnként költöznie kellett  A daimjók ezáltal kénytelenek voltak a helyi hivatalnokokra támaszkodni → együttműködési kényszer → képzett bürokrata/hivatalnok réteg kialakulásához vezetett → hivatalnoki elit (szamurájok) felértékelődése  Másrészt a helyi lakosság nem egy daimjó, hanem a mindenkori közigazgatási vezetőség iránt vált hűségessé ▼ Ekkor alakul ki a hivatalnoki réteg tekintélye, ezért tekintik máig a vállalatok értéknek a közig. vezetőkkel való informális kapcsolatokat  Gyarmatosítók fenyegetésével szemben ismét erős központosítási igény o Az erős császárság létrejötte – Meidzsi reformok o Gazdag ország és erős katonaság ideájának létrehozása  Akkori nagyhatalmak gazdaságának erőltetett másolása  Ehhez saját ellenőrzésű nyersanyagforrások és gyarmatok kellettek  Hódítóháborúk kezdete: Mandzsúria, Kórea o Oligopólium jellegű nagy nemzeti vállalatokban (dzaibacu) való termelés ▼ Hódító háborúk + 2.VH-ban vesztes = teljes lefegyverzés és amerikai kontroll  A „gazdag ország, erős katonaság” ideáját felváltja tehát a „fejlesztő állam, erős gazdaság” célkitűzése → Josida-doktrina o USA biztosítja a katonai védelmet, Japán a gazdasági fejlődésre koncentrál  Jelenlegi szerkezet kialakulása: o Kikényszerített szabad kereskedelem – piacteremtő lehetőség o Szabad kereskedelem oldja a merev gazd.irányítás rugalmatlanságát o Exportorientált iparosítási modell o Nagyfokú alkalmazkodás az ágazati szerkezetváltásban (pl olajválság hosszú távon hasznot hoz: sikerül elsőként átállni az energiatakarékos és miniatürizált technológiákra) o Dzaibacuk felszámolása → keirecu rendszer  Oligopólium méretű vállalatok holding szerűen összefonódva  Ezt erősíti: kereszttulajdon és a keresk. bankok összekötő szerepe o Kisvállalkozások számára ez a rendszer előnytelen, mert költséges és bürokratikus a cégadminisztráció  70-es évekre ez a rendszer Japánt a kelet-ázsiai felemelkedés központjává tette  Japán biztosította az alapot a „Kis-Tigrisek” felemelkedéséhez is 44. Ismertesse a japán pénzügyi és gazdasági válság kialakulását, folyamatait, gazdaságpolitikai intézkedéseit, kimenetelét és az elhúzódás okait! A válság fő okai:  Növekedésösztönzésre használt kamatpolitika  Vállalati csődhullámot elkerülni igyekvő állami támogatás politika 67

 Piaci buborékok kialakulása: ingatlan és részvénypiacoknál  Megugró bankhitel volumen  Gazdaság szerkezeti gyengeségek: o Állami támogatás rendszere, szoros összefonódások (kereszttulajdon) miatt a japán vállalatoknak nincs hazai iparágon belüli verseny kényszer o Vállalatok a nki versenyből származó jövedelmüket ássák alá o A keirecuknak a keresk.bankok által biztosított alacsony kamat is csökkenti a versenynyomást Kialakulása:  A válságot megelőzte egy dinamikusan bővülő exportfelfutás → ennek bevétele a hazai piacon túlárazást indukált → ingatlanpiaci majd részvénypiaci buborék  Központi bank első hibája: 1985-88ig kamatot csökkentett o Ez elvileg gazdaságélénkítő, de párosult egy alacsony inflációval o Pénzbeli megtakarítások jó része az ingatlan és részvény piacra áramlott (ezt a statisztikai módszerek figyelmen kívül hagyják az árstabilitás számolásakor) o Ezért ingatlanpiaci árbuborék és hitelkockázat alakult ki  Alacsony kamat + túlfűtött jövedelemnövekedés tarthatatlanná válik, ha a fogyasztási cikkek piacán inflációs veszélyt okoz  Ekkor a központi bank kamatot emel és csökkenti a pénz túlkínálatot (ezt 89-ben meg is lépte, de már későn)  Mivel ekkor már túl sok az olcsó hitel és a spekulatív árnövekedés a piacon, a növekvő kamat és jegybanki pénzkivonás összeomlást idéz elő o Mind az ingatlanértékesítésben, mind a hiteltörlesztésben  Bankszektor hibája: 1200 mrd $ nem teljesítő hitel o Keirecu-rendszer → erős összefonódás a bankok és termelő vállalatok között o Közigazgatással való informális kapcsolatokon keresztül széles körű állami garanciát értek el a hitelek mellé A válság folyamatai:  A fő ok a vállalati és közigazgatási szektor szoros összefonódása, emiatt a vállalati szektor lassú és torz kiigazodási képessége  1989-ben összeomlottak az ingatlan és részvénypiaci árak  Központi bank csak lassan kezdi meg a kockázatos pénzeszközök kivásárlását o Ezzel lehetett volna mentesíteni a keresk.bankokat a csőd veszélytől o A Pénzügyi Szolgáltatási Ügynökség csak 2001-ben vizsgálja felül a bankok hitelállományának kockázati besorolását (még ekkor is a 2/3a a hiteleknek nagyon kockázatos volt)  A jegybank folyamatos kamatcsökkentést hajt végre – 2001ben zéró kamatszint o Célja: olcsó pénz biztosítása, csökkenteni a megtakarítási hajlandóságot o Növelni a belső keresletet, fogyasztást o Ezáltal a gazd. visszaesést növekedésbe fordítani  Zérókamatparadoxon-jelenség o Azzal, hogy a bank olcsóvá tette a keresk.bankoknak a pénzhez jutást ez nem garantálta a háztartások fogyasztásának növekedését o A zéró kamat sem volt már elég olcsó a piacnak, hogy a fogyasztás és beruházás ne essen vissza 68





 

o Taylor-szabály: egy pont után negatív kamatra lett volna szükség az optimális növekedés eléréséhez Zérókamatparadoxon okai: o Központi bank mindig késve, vagy nem eléggé reagált a gazd.változásokra o A keresk.bankoknak nyújtott „ingyen pénz” nem vált ingyen pénzzé sem a háztartások, sem a vállalatok, sem a bankközi piac számára  Ennek oka: a gazdasági zsugorodás miatt nő az egyének csődkockázata, ezért a háztartási és vállalati hitelek kamata nem csökkent! o A háztartások mivel szűk időkre készültek, még minimális betéti kamatszint mellett is inkább megtakarítottak semmint fogyasztást növeltek Deflációs spirál kialakulása o Árupiaci kereslet csökkenés → árak csökkenése → termelés visszafogása → munkahelyek megszűnése/bér csökkenés → csökkenő jövedelem → tovább csökkenő kereslet → tovább csökkenő árak = deflációs spirál A deflációs sprirál tovább erősíti tartalékolási hajlamot, mivel a háztartások beigazolva látják várakozásaikat → kialakul a deflációs csapda 1998 – 2001ig fogyasztás visszaesés + deflációs időszak, tényleges deflációs csapda kialakulása

A válság kimenetele:    

Nikkei tőzsdeindex 40 000ről 6 000 – 8 000 közé esett vissza Sok bank egybeolvadt, sokat a központi költségvetés ment meg A bankszektor megtisztul a rossz hitelszerkezetektől és a nem teljesítő hitelektől Hatástalanná vált a monetáris politika (zéró kamat) ezzel kialakult a likviditási csapda és a deflációs spirál o Az ingyen pénz nem jelent meg keresletként, sem inflációs nyomásként

Kilábalás, végeredmények:  Bankszektor pénzügyi megbízhatóságának javítása, hitelfelügyelet és hitelezési szabályok szigorítása  Vállalati szektor szerkezeti átalakítása o Keirecu rendszer olyan átalakítása, hogy a keresk.bankok számára ne érje meg olcsó és kockázatos hitelezést nyújtani a velük egy vállalati csoportba tartozó cégeknek o Külföldi beruházások felé történő nyitás  Exportnövekedés felgyorsulása, ami pótolta a belső kereslet visszaesését, növelte a munkaerő igényt és a jövedelmet o Külső tényezőként megváltoztathatja a háztartások várakozásait  A válság után Japán mérsékelni az állami beavatkozást  Fontosabb lett a költs.vetési egyensúly, mint a vállalatok állami támogatása  Nyitottabb lett az ország az FDI felé  A csökkenő import kereslet miatt csökkent Japán szerepe mint felvevő piac  Visszaesett a japán gazdaság tőkekihelyezési jelentősége is Az elhúzódás okai:  Kissinger féle 15 éves szabály 69

   

Merev gazdasági szerkezet lassú reagálása Központi bank csak késve, lassan és nem megfelelő mértékben reagált a válságra A deflációs csapda kialakulása megnehezítette a kilábalást A likviditási csapda szintén nehezítette a kilábalást – hatástalanná vált a monetáris politika

45. Milyen kihívásokkal kell továbbra is szembenéznie a japán gazdaságnak? Hogyan hatott Japánra a világgazdasági válság? Értékelje a japán jen pozícióját! Japán és a 2007-2008as válság:  Sok hasonlóság a 1989 és 2007es válság között o Fundamentális szerkezeti hibák o Késedelem o Túlfűtöttség, ingatlanpiaci buborék o Zérókamat-paradoxon, deflációs spirál o Recesszió  Épp mire a japán gazdaság helyreállt volna jött az USA válsága o A 2007es válság reprodukálja Japánban a zérókamat-helyzetet és a deflációs problémát  A bankszektort nem érintette a subprime válság annyira, épp amiatt, hogy az előző japán válság miatt szigorították a hitelezési szabályokat, valamint a válság alatt visszavonták a külföldi befektetéseik egy részét  A válság csökkentette a Liberális Demokrata Párt támogatottságát, így 2009-ben a Japán Demokrata Párt nyerte a választásokat  A válság kamatcsökkentésre sarkallta a központi bankokat, többek között a gazdaságélénkítés miatt o A túlzott kamatkülönbségek miatti árfolyamerősödés elkerülése végett Japánnak is csökkentenie kellett az amúgy is nagyon alacsony (0,5%) kamatlábat A mai kihívások:  2009es választások mutatják, hogy a társadalom nem elégedett az eddigi reformokkal o Kérdés az új kormány mennyire gyorsítja, vagy lassítja majd a reformokat  További kihívás az öregedő társadalom miatti munkaerő pótlása o Ha nem válik nyitottabbá a társadalom a bevándorlók iránt, munkaerőhiány lép fel  Probléma a munkaerőpiaci mobilitás alacsony mértéke (életfogytig tartó alkalmazás) o Az európai mobilitásnak a fele a japán o Állami segítség kellene a munkás-átképzéshez  A népesség csökkenése továbbá szociálpolitikai és finanszírozási problémákat is előrevetít, mint Európában a felosztó-kirovó rendszereknél o Erre nagy hatással lesznek a nyugdíjreformok a jövőben  Népesség csökkenés miatt előfordulhat, hogy a GDP 20%-kal, míg a fogyasztás 15%-kal csökkenhet o Csökkenhet az egy főre jutó GDP is, mivel kisebb lesz az aktív dolgozók aránya o Csökkenhet a megtakarítási ráta és a növekvő nyugdíjkiadások miatt az államadósság sem csökkenthető majd o Ez terhelheti majd a japán vállalatszektor versenyképességét is o ENSZ becslés szerint évente 600ezer bevándorlóra lenne szükség, hogy tartható legyen a növekedés 70

 2003 óta már nem olyan pazarló az iparpolitika elosztó rendszere, de lassú átalakulás  A 2009es költségvetési hiány (10%) tovább növeli a GDP 100%-a feletti államadósságból fakadó problémákat o 2025ig 180%-ra is bővülhet az államadósság o Növelheti a japán gazdaság külföld felé való eladósodását  A ”két Japán probléma”: o Az egyikben néhány világpiaci vezető ágazat termel o A másikban sok a nki kereskedelemben versenyképtelen ágazat, melyet az állami támogatás tart fenn  Amíg a kormány fizeti ezen vállalkozások veszteségeit, addig nem valósulhat meg hatékony tőkelekötés o Ez korlátozza a nemzetgazdasági termelékenység javulását és visszahúzza a japán gazdaságot o Emiatt viszonylag magas árszínvonalat kell fenntartani o A versenymentes belső piac miatt pedig az ágazatok innovatív képessége is kezd csökkenni o A bürokratikus és költséges japán szabályozási környezet elriasztja a kisvállalkozásokat o Továbbá az oligopolisztikus keirecu rendszer és az állami támogatások ellehetetlenítik a kisvállalkozásokat A japán jen pozíciója:           

Regionális vezető pozíció igénye a Meidzsi-reformokkal kezdődött A 21. századra Japán vált a régió legfontosabb felvevőpiacává Kína azonban szintén laternatív regionális hatalommá változott Japán csökkenő népességű, strukturális problémákkal küzd és lakosságában tized akkora csak mint Kína és vásárló ereje is már csak 3/5-e a kínainak Kína a katonai célú fejlesztésekben is felülmúlja Japánt o Habár Japán is megkezdte a leválást az USA védőernyőjéről, nki szinten még mindig kapacitáshiánnyal küzd A japán válság miatt a japán bankok visszaszorultak a nki beruházásfinanszírozási piacról o Míg a jelenlegi válság hatására több kínai bank is nagyott lépett előre a nki rangsorban A japán FDI még mindig az egyik legjelentősebb a távol-keleti piacokon o Japán érdekelt a jen nemzetköziesedésében o A jen lehetne alternatív regionális fizetőeszköz, vagy horgonyvaluta Az 1997-es thai bath válság lehetőséget adott volna rá, hogy jen alternatív regionális valutává váljon, de Japán is épp válságban volt, így nem tudta kihasználni Japán kvázi stagnál, míg Kína dinamikusan növekszik o A kínai jüan is kiválthatná a dollárt, mint regionális valuta, sőt esetenként már versenytársa annak Ami a jen és a jüan között eldönti majd a versenyt az az, hogy melyik ország lesz képes tartósan devizakínálattal ellátni az átlagosan 3-5%kal növekvő k-ázsiai régiót Japánnak a jen nemzetköziesedéséhez gazdasági integrációt, szabadkereskedelmi övezetet stb… kellene kezdeményeznie o Számos ilyenben rész is vesz: ASEAN, APEC, PAFTA, o A probléma, hogy a tagországok nem érdekeltek az integráció mélyítésében, 2 ok miatt: 71



Ezek az országok nem egymással, inkább az USAval és az EUval kereskednek  Inkább versenytársak mint együttműködő felek o További probléma, hogy ezekben több regionális nagyhatalom is részt vesz, ami a rivalizálást erősíti, nem az együttműködést  A jen regionális fizetőeszközzé válását tehát több dolog is akadályozza, amelyet a jelenlegi katasztrófa sem egyszerűsít 47. Ismertesse Afrika gazdasági, politikai, társadalmi sajátosságait, gazdasági teljesítményét, és a kontinens regionális integrációs folyamatait, annak sikerességét!  nagyon heterogének az országok, a könyv csak a szub-szaharai országokat sorolja ide  Lényeges hasonlóság (persze vannak kivételek és eltérések): o nagy részük a legkevésbé fejlett országok közé tartozik o 53-ból 33 ország egy főre jutó GDP-je 750 dollár alatt van o gazdaságszerkezet: primer és szolgáltató szektorok dominanciája, illetve a feldolgozóipar szinte teljes hiánya o duális gazdaság o export zömét mezőgazdasági és bányászati termékek, illetve energiahordozók adják o exportportfólió csak néhány, vagy egy termékből áll – függés a világpiaci áraktól o országok etnikai és vallási értelemben elég fragmentáltak (gyarmati határok öröksége) o infrastruktúra hiánya rontja a világpiacra jutás lehetőségeit, főleg a tengerparttal nem rendelkező országok esetében o 89 előtt autoriter rendszerek jellemzők o „neopatrimoniális” rendszerek: kormányzat úgy biztosítja hatalmát, hogy kedvezményeket juttat törzsi, katonai, gazdasági vezetőknek o állami bevételeket nem az adók, hanem a külföldi segélyek, nyersanyagexportból származó bevételek, valamint importvámok adják o állam szerepe túl nagy a gazdaságokban o gyenge állam, sok esetben képtelen a közszolgáltatások, közjavak biztosítására, hiányzik a képzett bürokrácia o pusztító járványok, betegségek gyakoriak, ennek ellenére a népességnövekedés nagyon gyors o gyakoriak a fegyveres konfliktusok: alig van olyan ország, ahol ne történt volna az elmúlt ötven évben  Ázsia felemelkedésével párhuzamosan ment végbe Afrika marginalizálódása és kiszorulása a világpiacokról  Afrika aránya a világ exportjából: 1980-ban 6%, 2002-ben 2%  hetvenes évek végétől csökkenő nyersanyagárak, majd kialakult az adósságspirál  2002-től rövid fellendülés a nyersanyagárak növekedése miatt 2008-ig, amikor az árak zuhanni kezdtek  ezredfordulót követően megemelkedett a külföldi tőkeberuházások mértéke  Kína szerepe fontos a külföldi beruházások tekintetében (afrikai országok exportjának 8%-a megy Kínába) Regionális integrációs törekvések:  gyarmati felszabadulás óta jelen vannak pánafrikai gondolatok, kevés sikerrel (Senghor, Nkrumah, Kenyatta, Nyerere – kiemelkedő alakok) 72

 1963 – Afrikai Egységszervezet: céljai: szolidaritás előremozdítása, kolonializmus minden formájának kiirtása, emberi jogok biztosítása, életkörülmények javítása, viták békés rendezése; eredmények minimálisak (nem volt valós akarat, hiányoztak az eszközök  1991 – Afrikai Gazdasági Közösség: cél: gazdasági unió közös valutával  2002-ben az AE-t megszüntették és életre hívták az Afrikai Uniót, amely feladta a belügyekbe való beavatkozás tilalmát, és a teljes politikai uniót tűzték ki célul (EU a minta), további célok: béke megteremtése a kontinensen, államok területi integritásának védelme, álláspontok egyeztetése a nemzetközi fórumokon, nemzeti gazdaságpolitikák összehangolása, fegyveres beavatkozás is lehetséges  Eredmények: összességében szerények, de ennyi legalább van o Új Partnerség Afrika Fejlesztéséért:  fejlesztési stratégia konkrét lépésekre lebontva  részletes: makroszintű reformok, szektorszintű ajánlások, külföldi tőke becsalogatásához szükséges lépések o létrehoztak egy értékelő rendszert is: kölcsönösen felmérik egymás teljesítményét Szubregionális integrációk: összesen 15 van  kereskedelmi akadályokat bontják le  gazdasági együttműködést mozdítják elő  közös piac és gazdasági unió (hosszabb távon)  nem sikeresek, többnyire csak papíron léteznek  három jutott el a vámunió szintjére (SACU, WEAMU, CEMAC) (WAMZ: monetáris unió)  egyik sem alkot optimális valutaövezetet, nem homogének, csak történelmi okok miatt alakult ki Regionális integrációk nehézsége:  átfedő tagság  hiányzik a politikai akarat  kismértékű a gazdaságok összefonódása  a szervezetek bürokráciája nem tudja érdemben befolyásolni a tagállamokat  Afrika esetében nincs olyan állam, amely képes lenne az integráció költségeit állni 48. tétel: Hasonlítsa össze Nigéria és a Dél-Afrikai Köztársaság gazdasági pozícióját, fejlődési pályáját! Bevezetés:  A két állam Afrika szubszaharai, vagyis a Szaharától délre eső területének gazdasági szempontból két legjelentősebb szereplője  érdemes megvizsgálni milyen különbségek és hasonlóságok fedezhetők fel a két ország között Nigéria  Nigéria a Szaharától délre fekvő Afrika legnépesebb országa  Hatalmas olajkészletek: a világ 6. legnagyobb nyersolaj exportőre, az olajtartalékok rangsorában pedig a 11.  Gazdasági fejlődése erős ciklikusságot mutat.

73

 Rossz minőségű az infrastruktúra, alacsony a jogbiztonság szintje, magas a szegénység szintje.  Gazdasági helyzet elmaradottsága: o az olajkitermelésre való kizárólagos szakosodás és ennek negatív mellékhatásai o a rendkívül korrupt elit elhibázott gazdaságpolitikája, instabil politikai rendszer: 40 éven át sorozatos katonai puccsok o mesterséges gyarmati határok öröksége: etnikai konfliktusok, melyek épp az olajban gazdag területeket érintik A nigériai gazdaság teljesítménye és szerkezete  Ezredforduló után gyors növekedés, az emelkedő olajárak miatt  Fontos, hogy alacsony infláció követte, erősítve így az árnövekedés pozitív hatásait. 2004-ben bankkonszolidációs program.  IMF által is támogatott program: Nigerian Economic Empowerment and Development Strategy. Ennek legfőbb sikere a jelentős piaci liberalizáció előmozdítása volt. o Megélénkültek a külföldi tőkebefektetések. 2007-ben az Afrikába érkező FDI negyede Nigériába érkezett. Ez Afrika FDI állományának 16%-a.  Ennek ellenére továbbra is fennmaradtak a duális gazdaság sajátosságai.  2006-ban a GDP 37%-t az olajszektor, 32%-át a mezőgazdaság, 27%-át a szolgáltatások, 4%-át pedig a feldolgozóipar adja.  Becslések szerint a lakosság megközelítőleg 70%-a dolgozik a mezőgazdaságban, 20%-a a szolgáltató szektorban és csak 10% az iparban. Az olaj kiemelkedő szerepe  „erőforrásátok” (resource curse): a kizárólag nyersanyagexportra koncentráló államoknak nem sikerül a kitörés. Többnyire a befektetési hullám hatására több hitelt vesznek fel bízva, abban, hogy vissza tudják adni, de ha csökken az olajár, nem tudnak törleszteni.  A nemzeti valuta 55%-os felértékelődésének hatására a mezőgazdaság és az ipar zsugorodásához, valamint versenyképesség-csökkenéshez vezetett.  megoldás: a költségvetési kiadásokat függetlenítése az olajbevételektől, vagyis azok megtakarítása. 2004 külön pénzügyi alap, ha 40 dollár fölé megy az olaj ára.  Hatalmas hátrány: a fő olajtermelő vidéken, a Niger-deltában zajló lázadás az olajbevételek egyenlőtelen elosztása miatt. Az eladósodás és adósság-elengedés  A 80-as évek adósságválságát 2005-ben rendezték  A Párizsi Klubnak kifizettek 12 milliárd dollárt az olajárak emelkedéséből, további 18 milliárdot pedig elengedtek a hitelezők. Nigéria a világgazdaságban  Nigéria egyoldalúan integrálódott a világgazdaságba. 2007-ben az áruexport 95%-át adta a nyersolaj. Paradox helyzet, hogy a hazai piacon elfogyasztott olajtermékek 90%-át importálnia kell, hisz nincsenek olajfinomító kapacitások.

74

 Afrikai országokkal alacsony a kereskedelem intenzitása. Ennek oka, hogy a többi környező ország gazdaság szerkezete hasonló Nigériáéhoz: magas a primer szektor aránya.  Jelentősebb tagságai: ECOWAS, WAMZ: Nyugat-afrikai Monetáris Övezet  ennek célja egy közös valuta, az „eco” létrehozása majd a CFA-Frank zónával való egyesülés. Jelenlegi gazdasági válság hatásai  olaj iránti csökkenő kereslet  külső finanszírozási források elapadása, FDI csökkenése  fejlesztési segélyek csökkenése Dél-afrikai köztársaság (dak)  A DAK, mely előbb holland, majd brit gyarmat volt, a szubszaharai Afrika legfejlettebb állama.  A II. világháborút követően apartheid rendszer, ami nehezítette a gazdasági helyzetet is.  A demokratikus átalakulás 1994-ben kezdődött, föderalista állam alakult ki  1994 óta évi 1,2%-os a gazdasági növekedés, azért ilyen alacsony, mert hatalmas a munkanélküliség: 2001-ben 30%, 2009-ben pedig 23%-os volt.  Súlyos probléma a lakosság körében a HIV/AIDS fertőzöttek magas aránya: o 30-35 év közötti férfiak 25,8%-a o 25-29 év közötti nők 32,7%-a  tehát elsősorban a fiatal, munkavállalásra képes korosztályokban terjed, ami a jövedelemtermelő képesség csökkenését vonja maga után.  Gazdaság szerkezete: o mezőgazdaság: a GDP 3%-a o ipar: a GDP 31%-a o szolgáltatások: a GDP 66%-a o GDP-növekedés 2/3-a a belső fogyasztásból jön, míg 1/3-a az exportból o jelentős a folyó-fizetési mérleg hiány  A kormány fejlesztési programja alapján a legfontosabb elérendő célok 2014-re: o a kormány irányítási képességének javítása o árfolyam volatilitás csökkentése o a szakmunkások és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számának növelése o a versenyképesség javítása o a társadalmi fragmentáltság csökkentése. Jelentősebb integrációs tagságai:  1995-től WTO tag  tagja a Dél-afrikai Fejlesztési Közösségnek (SADC)  tagja a Dél-Afrikai Vámuniónak (SACU)  A tagországok közül csak a DAK gazdasága tekinthető fejlettnek.  Előnyök: o Kielégítik a DAK magas nyersanyag és munkaerő igényét o Feldolgozóiparának termékeit kedvezményesen tudja exportálni  Fontos eszköze az ún. vámbevétel elosztó formula, amely segíti a fejletlenebb tagokat

75

Megoldandó problémák:  HIV/AIDS terjedésének megakadályozása  gazdasági válság hatásainak csökkentése, anticiklikus fiskális és monetáris politikával  munkanélküliség és alacsony foglalkoztatottság  beruházások mértékének alacsony szintje Következtetések:  mindkét ország gazdasága a többi szubszaharai afrikai államhoz képest fejlett  azonban mindkettő szenved hiányosságokban – pl. Nigériát a túlzott egyoldalúság jellemzi, DAK társadalmi veszélye az AIDS, a gazdaságra is hatással lehet 49. Hogyan hatott a 2008-2009-es világgazdasági válság az afrikai térségre? Hogyan reagált a gazdasági vezetés?  Világpiaci nyersanyagárak csökkenése - bevételek csökkenése  A pénzügyi szektor nehézségei miatt a transznac vállalatok nehezebben jutnak tőkéhez, így a külföldi közvetlen beruházások csökkenéséhez vezet a folyamat ( nem tudják finanszírozni)  Recesszió – a donorok is csökkentik a segélyeket  Eddig elért eredmények a visszájára fordult, rosszabb helyzet várható, mint az ezredfordulón.  Kivezető út: kitörni a nyerstermék-exportőri szerepből (mert addig nagyban függnek az árak alakulásától), iparosítás (bár elindult a textilipar fejlesztése, nem tudják felvenni a versenyt a kínai piaccal), potenciális külföldi befektetők megnyerése  Nehezítő körülmények: infrastruktúra hiánya. nagyfokú korrupció, tőkehiány, magas adók, gazdaság túlszabályozottsága, gyenge intézmények, hibás gazdaságpolitikák.  Van remény: o Botswana és Namíbia – stabil intézményekkel és fejlett pénzügyi közvetítőrendszerrel rendelkeznek o Kenya – jó minőségű oktatás és a régióban egyedülálló innovációs potenciállal rendelkezik o Mauritius- stabil intézményrendszer, viszonylag fejlett infrastruktúra és könnyen jutnak tőkéhez  Ugyanakkor szükség van nemzetközi támogatásra is a belső erőfeszítéseken túl – fejlesztési segélyek- és határozottabb beavatkozásra a konfliktusok megoldásában) 50. Hogyan jellemezhető a Közel-Kelet világgazdasági pozíciója, a társadalmi – politikai – fejlődési háttere? Hogyan hatott a 2008-2009-es világgazdasági válság a közel-keleti térségre? A régió világgazdasághoz való kötődése alapvetően egyoldalú, termelési és exportstruktúrája néhány alacsony hozzáadott értékű nyersanyagra épül. A gazdaság növekedését az exportált nyersanyagok világpiaci kereslete és árszínvonala befolyásolja. (Elsősorban kőolaj) Napjainkban a kőolajexportból származó bevételek az összes exportbevétel 80%-át teszik ki. A Közel-Kelet heterogén térség gazdasági, társadalmi és politikai szempontból egyaránt. A térség a II. világháború végéig gyarmati – főleg brit és francia – terület volt. Így itt is találhatunk mesterségesen meghúzott, számos feszültséget generáló gyarmati határt. A gazdaság szempontjából két jelentősebb csoport különíthető el: 76

1. olaj termelő és exportáló országok: Szaúd-Arábia, Kuvait, Omán, Egyesült Arab Emirátusok, Irak, Irán 2. Ún. feltörekvő országok: Szíria, Libanon, Jordánia, stb. A térség gazdasági fejlődése a 70-es évek olajárrobbanásai következtében indult meg, hisz jelentősen megnőtt az olaj exportjából származó bevétel. 1970 és 1985 között a térség országai a gazdasági növekedésüket tekintve a világ élvonalába tartoztak. Ennek eredménye:  óriási infrastrukturális beruházások  modern hadseregek  ingyenes szociális rendszer, jóléti rendszerek kiépítése (pl. Bahrein)  luxus cikkek élénk fogyasztása  hitelezés  sok ország ezeket a javakat amerikai és európai gazdaságok felé költik el. Azt kell látni, hogy a magas olajárak az USA-t, Európát, Japánt terhelték a leginkább, de az ebből fakadó bevételeket feléjük költik el. A pénz tehát visszaáramlik. Vagyis csak magasabb árszínvonal alakul ki, amihez párosul a visszaáramlás miatti jövedelem színvonal növekedés is. 1986-ban azonban bekövetkezett az olajárak drasztikus esése. Ez maga után vonta a jövedelmek csökkenését, a forráshiány növekedését és a beruházások visszaesését. A helyzetet súlyosbította, hogy a népesség gyors növekedésnek indult. Márpedig ennek fenntartása a jövedelemforrás megcsappanása miatt komoly nehézségekbe ütközött. Emellett a termelési tényezők ára magas, a termelési struktúra pedig kevéssé diverzifikált. Mindezek következtében a 90-es években eltolódás figyelhető meg a vegyipar irányába, hiszen felismerték, hogy a kőolaj minél magasabb szintű feldolgozottsága nagyobb bevételeket is jelent. Előtérbe került a turizmus is. Az iszlám a gazdaságon is érezteti hatását. Az iszlámnak vannak megfogalmazott gazdasági céljai:  szegénység csökkentése, teljes foglalkoztatás (annak ellenére, hogy pl. nők nemigen dolgozhatnak… )  Stabilitás, pénz értékének megtartása  Szociális és gazdasági jogok biztosítása  Jogrend fenntartása Az ezredforduló után ismét jelentős mértékben nőttek a kőolaj árak. Ennek eredménye az évi akár 6-7%-os gazdasági növekedés. De itt ez magas inflációval is párosult, nőttek az élelmiszer árak. Szükségessé vált az adócsökkentés, a fogyasztók támogatása, árkontroll, szociális háló kiszélesítése. A Közel-Kelet országai is felismerték, hogy nemzetállami szinten egyre nehezebb megfelelően reagálni a kihívásokra. De az integrációs hajlam és összefogó erő itt sokkal gyengébb. Egyik legfontosabb integráció: GCC: Öböl menti Együttműködés Tanácsa 1981-ben alapították Rijádban, jelenleg 6 tagja van: Bahrein, Katar, Kuvait, Szaúd-Arábia, Omán, Egyesült Arab Emirátusok. Az ország csoport domináns tagja egyértelműen Sz. Arábia, célja, hogy 2013-ra megvalósuljon egy monetáris unió, közös valutával. Ennek nem az egymás közötti kereskedelem szabadabbá tétele a célja, hanem, hogy a kőolaj világpiacán legyen egy erős valuta és ne dollárban legyen meghatározva a kőolaj világpiaci ára. Jelenlegi válság hatása: A jelenlegi gazdasági válságnak komoly hatásai voltak/vannak a Közel-Kelet térségére is. Ez főleg a költségvetési problémákban mutatkozik meg. Természetesen más problémákkal és nehézségekkel kell megküzdenie az újjáépítésre törekvő Iraknak vagy pl. a sokkal fejlettebb Egyesült Arab Emirátusoknak. 77

A térség országainak vezetése általában komoly megszorításokat helyezett kilátásba. (nem igen találok megbízható leírást a válság közel-keleti hatásairól…) 51. Hogyan jellemezhető a kaukázusi és közép-ázsiai térség világgazdasági pozíciója, a társadalmi – politikai – fejlődési háttere? A Szovjetunióhoz tartozás, mint múlt, hogyan hat világgazdasági kapcsolataikra? Hogyan hatott a 2008-2009-es világgazdasági válság a közel-keleti térségre? Általános:  korábban államisággal nem rendelkező országok  a Szovjetunió felbomlása után hatalmi vákuum jött itt létre → megindult a nagyhatalmak harca ezen országok stratégiai fontosságú nyersanyagkincsei vagy pusztán stratégia elhelyezkedésükből adódó gazd. és katonai előnyök birtoklásáért  kedvező földrajzi, földtani, éghajlati adottságok, DE kedvezőtlen tört., pol. és társ. adottságok → ez nem kedvezett a gazd. fejlődésnek + integrációs folyamatoknak  1998-2007 között: átlag 9%-os növekedés, jelentős szórással  gazd. szempontból: oligarchikusak, vmelyik piacgazdaság, vmelyik nem, átható korrupció  pol. szempontból: részben szabad vagy nem szabad, autoriter államok  válság miatt: recesszió → a régión belüli kapcsolatok erősítésével lehetne ezen javítani 

  

a kaukázusi és közép-ázsiai régiót a Kaszpi-tenger által összekötött két területre lehet bontani (a két országcsoport eléggé eltér, egy régióként kezelésüket inkább csak a közös szovjet múlt indokolja) o Nyugati rész: még az európai kontinensen, 3 kisebb kaukázusi ország: Azerbajdzsán (Azer.), Grúzia (Grúz.), Örményország (Örm.) o Keleti rész: ázsiai kontinensen, öt közép-ázsiai állam: Kazahsztán (Kazah.), Kirgizisztán (Kirg.), Tádzsikisztán (Tádzs.), Türkmenisztán (Türk.), Üzbegisztán (Üzb.) a terület Európa számára Ázsia kapuja, és fordítva, DE transzkontinentális pozícióját nem tudta eddig jól kihasználni, inkább ütközőállamokként funkcionáltak legnagyobb ország: Kazah. (Magyarországtól 30szor nagyobb… ) a régiót mindössze 76 millió ember lakja, alacsony népsűrűség: 18,2 fő/négyzetkilométer – a kedvezőtlen történelmi folyamatok (népirtások, kitelepítések, háborúk, migráció) és a terület ellátóképességének korlátai miatt

A Szovjetunióhoz tartozás, mint múlt   

  

a kaukázusi államok mindig valamely birodalomhoz tartoztak: előbb a török, majd a szovjethez a 8 ország 70 év tervgazdaság és diktatúra után, 1991-ben az SZU felbomlásával nyerte el függetlenségét a szovjet uralom örökségével meg kellett birkózniuk: a közélet minden szintje átpolitizált volt, a gazdaság minden egysége állami tulajdonként működött, piaci allokáció helyett bürokratikus allokáció, hierarchikus gazd.pol. döntéshozatal, piaci ármechanizmus és pénzrendszer kiiktatása → rendszerváltás → felszínre jöttek ezek a problémák + az elfojtott etnikaipolitikai ellentétek → fegyveres konfliktusok az országok többsége muzulmán, csak Grúzia és Örm. kivétel, illetve az egyes országok ortodox keresztény orosz kisebbségei etnikai-nyelvi szempontból elsősorban a Kaukázus nagyon megosztott, de az oroszt mindenhol magas szinten beszélik + a többi nyelv is török és iráni eredetű → az északi és a déli kapcsolatteremtésnek kedvez a szovjet fennhatóság alatti erőteljes iparosítás ellenére is meghatározó a mezőgazdaságból élő vidéki lakosság a régió társadalmán belül – félagrár/ duális társ. berendezkedés 78

  

nagy társadalmi egyenlőtlenségek (GINI-index: 30-40 értékű a 100as skálán) + jövedelmi egyenlőtlenségek és alacsony életszínvonal az átalakulás folyamatában az autokratikus államberendezkedés sajátosságait mentették át a korábbi kommunista vezető, pol. vagy titkosszolgálati képviselők és családi klánjaik uralma alatt néhány országban (pl.: Grúzia, Kirg.) a parlamenti választásokon túl ún. rózsás-tulipános forradalomra is szükség volt a hatalomváltáshoz, de ez sem vezetett a dem. állam átütő megerősödéséhez – Kaz., Türk,.Üzb., Azer. még mindig családi hitbizományban lévő egyszemélyes diktatúra (WIKIPEDIA def.: A hitbizomány, szorosabban családi hitbizomány (fideicommissum familiae), korábbi hazai jogunkban oly rendelkezés volt, amellyel valaki - az alapító - bizonyos vagyont minden jövendő vagy legalább több nemzedékre a család elidegeníthetetlen vagyonának nyilvánított. Magát a vagyont is hitbizománynak nevezték. A hitbizomány célja a család fényének fenntartása és emelése.)



a világ legkorruptabb gazdaságai közé tartoznak

Gazdasági folyamatok, fejlődési pálya, versenyképesség 

     

földrajzi adottságok: változatos o a Kaukázus inkább hegyi vagy felföldi terület, a közép-ázsiai terület inkább sztyeppe és sivatag o a Kaszpi-tengerhez hozzáférése van: Azer., Kazah., Türk., a Fekete-tengerhez: Grúziának – fontos a nyersanyag szállítása és birtoklása miatt o a régió éghajlata szélsőségesen változatos o nem fosszilis természeti erőforrások:  rézkészlet: Örm., Grúzia  arany: Örm., Kazah., Kirg., Üzb. o fosszilis energiahordozók (kőolaj, földgáz): európai és eurázsiai kőolajtartalékok 33%-a, a földgáztartalékok 13%-a található itt o a Kaszpi-tenger jogi státusza a mai napig nem tisztázott, így az alatta lévő nyersanyagkészletek tulajdonjoga sem – hátráltatja a kitermelést és hasznosítást a régió országainak bruttó nemzeti terméke elenyésző, mivel kicsi és fejletlen országokról van szó GDP szerkezete: szolgáltatási szektor: 45%, ipar: 36%, mezőgazdaság: 20% a régióban a foglalkoztatottak 40%-a a mezőgazdaságból él kevésbé nyitott országok (export és import aránya a bruttó hazai termékhez /GDP/ viszonyítva) – exportjuk koncentrációja magas és növekvő tendenciájú, döntően nyersanyagalapú, importjuk koncentrációja alacsony a kivitel haramada a FÁK-országokon belüli kereskedelem, haramada az EU25-be megy, utolsó harmad pedig a régiótól délre fekvő országokba az import közel 40%-a a FÁK-ból, 20% az EU25-ből

 1991: SZU összeomlása – súlyos gazadsági visszaesés, a kaukázusiak több mint 60%os, a közép-ázsiaiak közel 40%-os nemzetitermék-csökkenést szenvedtek el o többek szerint ez eltúlzott szám, mivel a visszaesés jelentős része a számbavételi-statisztikai változásokból, a gazd. tevékenységek feketegazdaságba való transzformációjából, a termelőeszközök értékének hirtelen változásából és leírásából, valamint az unión belüli támogatások és implicit ker. szubvenciók megszüntetéséből adódnak  1996-1997 előtt recesszió, utána ráállás a növekedési pályára

79

 az ezredforduló után: stabilan magas növekedés, 2006-ra érték el az 1990-es fejlettségi szintet, amit 2007-re a keletiek 10, a nyugatiak 20%-kal haladtak meg  sikeresebb felzárkózók: Örm., Üzb., Kazah., Türk., a többiek gyakran sikertelennek is mondható o a siker oka: nyersanyagok kedvező ára, az 1998as orosz pénzügyi válság utáni kedvező árversenyképesség  1991-1996: lassú gazd. átalakulás a posztkommunista elit hatalomátmentése és a kinai gazd. átalakulás sikerei miatt – ezek fenntartották az árak, külker., termelés, tőkeforgalom szabályozott működését → ami együtt járt a hiperinflációval, gazd.+ állam összeomlásával, korrupcióval és járadékvadászattal, háborúkkal  a kormányzatok a klasszikus állami funkciókat képtelen volt biztosítani  1999: orosz pénzügyi válság – ebbe már komoly növekedési ütemmel érkeztek az államok → szükség volt olyan intézkedésekre, mint pl. adóreformokköltségvetési centralizáció csökkentése  a válság az árarányok, árfolyamok jelentős kiigazításával járt és a nemzeti valuták 4050%-os leértékelődésével – lökést ad a gazdaság exportjának + a kedvező nyersanyagárak is lehetővé tették a jelentős reálgazdasági teljesítményeket az ezredforduló után  az általános versenyképesség és annak tényezői azonban komoly hiányosságot mutatnak → nem sikerül külföldi közvetlen beruházásokat vonzaniuk (csak a kitermelői ágazatokban és a pénzügyi szektorban)  Kazah. és Azer. versenyképességi mutatói a legjobbak  a növekedési ütemek stabilan magas szinten mozogtak az ezredforduló után, de a teljesítmények ugyanúgy egy egyoldalú, alacsonyan diverzifikált reálgazdasági feltételrendszeren alapultak Integrációs folyamatok, részleges sikerek  1991: SZU felbomlása után azonnal megalakult a Független Államok Közössége (FÁK), amelynek a balti államokon kívül teljes jogú vagy társult tag formában minden volt tagköztársaság tagja lett o inkább országcsoportot jelöl, mert a kitűzött célokat nem tudta megvalósítani  2002: Eurázsiai Gazdasági Közösség (EVRAZESZ) – cél: egységes piaci és fizetéselszámolási rendszer – eddigi eredmény: korlátozott szabad ker. és vámunió kialakítás alatt  1997: GUAM (Grúz., Ukrajna, Azer., Moldova) – oroszellenes, pol. célzatú, nyugati orientációjú kezdeményezés o cél: szabad ker. övezet létrehozása, energetikai és infrastrukturális kooperáció o 2006-tól szervezetként működik o az EU és az USA is támogatja  az EU mint integrációs lehetőség nem valós alternatíva ezeknek az országoknak, de az EU szomszédságpolitikája egyre nagyobb hangsúlyt fektet rájuk – cél: az EU nyersanyagfüggőségének csökkentése (több csővezeték-terv is van, pl.: a Nabucco http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-416434)  WTO tagság: teljes jogú tag – Örm., Grúzia, Kirg. + megfigyelő, folyamatban lévő tárgyalások – Azer., Üzbeg., Kazah., Tádzs. + semmilyen státusz – Türk. o probléma: az utóbbi országok se nem demokratikusak, se nem próbálnak megfelelni a gazd. liberalizáció támasztotta követelményeknek

80

 az integráció sikerességének vizsgálata során a következő gátló és ösztönző tényezőket kell figyelembe venni: o a régiót körülvevő országok (Oroszo., Kína, Töröko.) földrajzi, gazd., populációs, hadi és pol. dominanciája o távoli nagyhatalmi politikák (USA, EU) o régión belüli etnikai, pol., fegyveres konfliktusok, és a gazd., gazdszerkezeti azonos és eltérő érdekei  ezek az erők napjainkig nem tették lehetővé a gazd. és pol. integrációt és nemzetek feletti együttműködést Korunk kihívásai, 21. századi kilátások, lehetőségek  2008-as válság: az olaj- és földgáztermelő országokat (Azer., Kazah., Türk.) nagyon rosszul érintette, a korábbi szárnyaló nyersanyagárak után; megszaladt a külföldi hitelezésük, eladósodtak; megrendült az alacsonyan fejlett bankrendszer is; devizabevételek csökkenése + hazai valuta leértékelődése  a válság hatásai a nem olajkitermelőkre mások voltak: általános recesszió, de nem akkora mértékben mint az előző országcsoportban, sőt: infláció mérséklődése a devizabeáramlás csökkenése, ill. a gazd. túlfűtöttségéből és a hiteleken alapuló megugró fogyasztás inflációs nyomásának enyhülése miatt  a jövő kihívásai: o ezeknek az országoknak a jövőbeli sikeressége azon múlik, hogy mennyire tudnak lavírozni a nagyhatalmi érdekek között, tudják-e fejleszteni az intézményrendszerüket, diverzifikálni a gazdaságukat, pol. rendszerüket demokratizálni, etnikai és szoc. problémáikat kezelni, a régión belüli integrációt megteremteni, és a globális kihívásokat megválaszolni o oroszokkal való együttműködés: néhány ország (Kirg., Kazah., Üzb.) fogadja az orosz befektetéseket, mások elzárkóznak (Grúz., Azer., Türk.) o az USA a NATO-n keresztül próbálja megerősíteni a pozícióit a térségben o Baku-Ceyhan olajvezeték: Európába szállít az oroszok megkerülésével o a fenntartható fejlődési pályára még nem sikerült ráállniuk ezeknek az országoknak a gazd. növekedés ellenére sem o „nyersanyagátok”: azok az országok, amelyek jelentős készletekkel rendelkeznek, kevésbé jól teljesítenek, mint a nyersanyagszegények o klímaváltozás 52. Ismertesse a 2008-2009-es amerikai és globális pénzügyi válság kialakulásának folyamatát! 2008 szeptemberében a világ egyik legnagyobb befektetési bankjának – a Lehman Brothers – csődje, valamint a világ legnagyobb biztosítótársaságának – az AIG – összeomlása globális gazdasági válságot idézett elő. A kialakult globális recesszió több tízbillió dollár veszteséget okozott a világon, 30 millió embert tett munkanélkülivé és megduplázta az USA nemzeti adósságát. A nagy gazdasági világválság után az Egyesült államokban 40 év gazdasági virágzás következett. A pénzügyi szektort szigorúan ellenőrizték, a legtöbb bank helyi vállalkozás volt, melyek nem spekulálhattak a betétesek megtakarításaival. A részvény- és kötvénykereskedéssel foglalkozó bankok kisebb betéti társaságok voltak, ahol a partnerek közösen biztosították az alaptőkét, amire nyilván nagyon jól vigyáztak.

81

Az 1980-as években a befektetési bankok nyilvános társaságokká váltak és részvényeikért óriási összegeket kaptak. A folyamatosan növekvő pénzügyi szektor egy sor igen komoly válságot okozott. A szektor növekedését jól mutatja, hogy a Morgen Stanley-nek 1972-ben 110 alkalmazottja, egy irodája és 12 millió dolláros alaptőkéje volt. Ma a MS-nek 50 ezer alkalmazottja van, több milliárdos alaptőkével bír és az irodái a világ szinte minden pontján megtalálhatók. Az első Reagan kormány elindította a pénzügyi dereguláció korszakát. A dereguláció lehetővé tette a befektetési- és hitelbankoknak, hogy betéteseik pénzét kockázatos befektetésekre is használhassák. Az ilyen kockázatos befektetések már a ’80-as évek végére 100 bank csődjét és több mint 100 milliárd dollár veszteséget okoztak. A dereguláció a ’90-es években is folytatódott. A ’90-es évek végére a szektorban akkora vállalatok jöttek létre, amelyek bármelyikének csődje az egész pénzügyi rendszert megingathatta volna. 1999-ben a Kongresszus elfogadta az ún. Gramm-Leach-Bliley Act nevű törvényt, amely felülírta a nagy gazdasági válság után hozott, a betétesek pénzével történő kockázatos ügyleteket korlátozó törvényt. „A piacok jellegüknél fogva instabilak, vagy legalábbis potenciálisan azok. Jó metafora erre a tankhajó. A tankhajók tartályait fülkékre kell osztani, hogy a szállított olaj kavargása nehogy felborítsa őket. A nagy gazdasági válság után tkp. ilyen fülkéket építettek be a pénzügyi rendszerbe. A dereguláció nem más, mint ennek a fülkésítésnek a vége.” – Soros György A ’90-es évek végére a befektetési bankok hatalmas buborékokat hoztak létre internet részvényekből, amelyek 2001-re kipukkadtak, 5 billió dolláros befektetési veszteséget okozva. Ennek megakadályozására az Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet semmit sem tett. A bankok olyan internetes cégekbe fektettek be, amelyek csődjét maguk is előre látták. (a bankok üzletkötői a megkötött üzletek száma és nem pedig azok minősége alapján kapták meg jutalékukat) Az 1990-es évek elejétől a dereguláció és a technológiai fejlődés derivatíváknak nevezett komplex pénzügyi termékek létrejöttéhez vezetett, amelyek instabillá tették a piacokat. A derivatívák a ’90-es évek végére 50 billió dolláros szabályozatlan piacot generáltak. 2000-ben a derivatívákkal való kereskedelmet nemhogy szabályozták volna, de törvény született mindennemű szabályozásuk tilalmáról. A pénzügyi szektort ekkor gyakorlatilag 5 befektetési bank (Goldman Sachs, Morgan Stanley, Lehman Brothers, Merrill Lynch, Bear Stearns), két pénzügyi konglomerátum (Citigroup, JP Morgan), három értékpapírbiztosító (AIG, MBIA, AMBAC) és három hitelminősítő (Moody’s, Standard & Poor’s, Fitch) irányította. Az egész rendszert egy értékpapírosítási lánc fogta össze, amely a következőképpen működött: 1. a korábbi rendszerben a lakástulajdonos havi részletekben fizette vissza a hitelt a kölcsönt nyújtónak, ez a folyamat évtizedekig tartott, ami óvatosságra intette a hitelezőt 2. az új rendszerben a hitelt nyújtó eladta a jelzálogot a befektetési banknak, akik összepakoltak akár több ezer hitelt (gépkocsihitel, lakáshitel, diákhitel stb.) komplex derivatívákká, így jöttek létre a „biztosítékkal védett tartozások” , a CDO-k 3. a bank eladta a CDO-kat befektetőknek, így a lakástulajdonos pénze a hitelt nyújtón és a befektetési bankon keresztül a nemzetközi befektetőkhöz került 4. a befektetési bankok fizettek!! a hitelminősítőknek azért, hogy becsüljék meg a CDOk értékét, melyek gyakran a legjobb befektetési minősítést (AAA) kapták

82

5. így a CDO-k népszerűvé válhattak olyan befektetések körében is, amelyek kizárólag jó minősítésű értékpapírokat vásárolhattak 6. Így jött létre az időzített bomba 7. a hitelt nyújtót már nem érdekelte, hogy a hitelt felvevő vissza tudja-e fizetni a pénzt, így kockázatos hitelekbe is belementek, a befektetési bankokat sem érdekelte mindez, hiszen a CDO-kból óriási profitra tettek szert 8. mindeközben a hitelminősítőket semmilyen felelősség nem terhelte, hogy ha az általuk értékelt CDO bedőlt Az új évezred első 3 évében a jelzáloghitelek száma az USA-ban közel négyszeresére nőtt. Ezzel a növekedéssel nőtt a magas kockázatú hitelek száma. Ám a CDO-kba több ezer hitelt gyúrtak össze, így továbbra is megkapták a legjobb minősítéseket. Ráadásul a befektetési bankok az alacsonyabb minőségű hiteleket (subprime) preferálták, azok magasabb kamatai miatt. Rengeteg hitel került ki olyan emberekhez, akiknek esélyük sem volt visszafizetni azt. Mivel bárki kaphatott hitelt, a lakásvásárlások miatt az ingatlanárak az egekbe szöktek. Az eredmény a történelem legnagyobb gazdasági buboréka volt. 1996 és 2006 között a házak értéke megduplázódott. Éves szinten ekkor már 600 milliárd dollárnyi subprime hitelt vittek forgalomba. Közben a Wall Street-en a kereskedők és ügyvezetők bónuszai az egekbe szöktek. Egy példa: a subprime-ok egyik legnagyobb kibocsátója, a Lehman Brothers ügyvezetője 485 millió dollárt keresett évente... A vállalatok óriási nyereségeket könyveltek el évről évre, ám a hitelek nem teljesítésének hírére ezek a profitok köddé váltak, hiszen nem is volt valós profitról szó. (csak várakozásról) A buborék idején maguk a befektetési bankok is kölcsönöket vettek fel, hogy újabb CDO-kat vásárolhassanak. Kölcsönvett pénz/saját pénz=tőkeáttétel. 2004-et követően már 33-szoros tőkeáttétel is jelentkezett egyes befektetési bankoknál. Mindeközben a világ legnagyobb biztosítói ún. CDS-ekkel, hitel nemteljesítési csereügyletek derivatíváival kereskedtek. Ez a CDO-kat vásárlók számára kialakított biztosítási forma. A biztosító kártérítést ígért az esetlegesen bedőlő CDO-k után. Ám CDS-t bárki vehetett a biztosítótól, ha általa nem birtokolt CDS-ek ellen akart spekulálni. (kártérítéseket kaptak olyan CDO-k bedőlése esetén, amiket nem is birtokoltak) Olyan tulajdonokat biztosíthattak amiknek nem is voltak birtokában. Mindez tovább ösztönözte a kockáztatásokat. (a teljesítmény könnyen növelhető kockázatvállalással, ezért elsősorban a kockázattal kiigazított teljesítményt kell figyelembe venni!) Az USA-ban 2007-re a jelzálog hitelek egyharmada! nem teljesítetté vált! Ekkor már a CDOkat biztosító biztosítók bedőlésére is kötöttek biztosításokat... Azt hiszem kb. innentől már az 53. tétel tartalmazza az eseményeket. 53. Ismertesse a 2008-2009-es amerikai és globális pénzügyi válság lefolyását, és hatását a világgazdaságra! A pénzügyi válság kialakulásához számos tényező vezetett, melyek összehatása eredményezte a jelenség egész világra kiterjedő természetét. A válság elmélyülése szempontjából igen fontos szerephez jut a kamatpolitika.

83

Évtizedes távlatban erősen kritizálható az a kamatpolitika, amit az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed folytatott az elmúlt időszakban. A Fed hullámzó kamatdöntéseinek óriási szerepe volt abban, hogy a jelzáloghitel-kötvények piaca összeomlott az Egyesült Államokban. Visszatekintve a 2000-es évek elején az USA alapkamata 1% körül állt, majd 2007-re ez 5.25%-ra kúszott fel. A válság kirobbanása után az érintett országok jegybankjai jelentősen csökkentették alapkamataikat, a Fed például 0.25%-ra. Pénzpiaci szempontból az történt az elmúlt években, hogy a Fed először jelentős pénzkínálatot és eladósodást hozott létre (2001-2002), majd a megnövekedett pénzkínálat inflációs veszélyeinek kivédését kezdte meg (2007), de ezzel fizetésképtelenné tette az eladósodottakat. Végül az így kialakult válságot a pénzkínálat - likviditás - újbóli túltelítésével próbálja kezelni. Mi is volt ezzel a Fed célja 2008-2009-ben? Az elsődleges cél a likviditás növelése volt. Az alacsony kamat hatására pedig olcsóbbá válik azon kötvények kivásárlása a piacról, amik rontják a likviditást, amik mögött gyakorlatilag már nincs fedezet és törlesztés. Rövid távon az említett célok (rossz kötvények a piacról való olcsó kivásárlása és a likviditás felpumpálása) elérése sikeresnek bizonyult. A Fed a válság elején erre a célra 600 milliárd $-t fordított, míg a központi kormányzat 700 milliárdot. A továbbiakban újabb segélycsomagokat nyújtottak a bankszférának, melyeket Barack Obama 2010-től kezdve fokozatosan igyekszik behajtani, mondván az adófizetők pénzéből mentették meg a pénzintézeteket, így az számukra vissza is kell fizetni. Az így megnövelt likviditás azonban nem volt biztos megoldás, ugyanis az játszódott le mint a 2000-es évek elején Japánban: akkoriban a japán zéró közeli kamat egyik paradoxona az volt, hogy a japán háztartások az ingyenes hitelforrások(az alacsony alapkamat miatt alacsony törlesztőrészlet) és a nulla hozamok(alacsony kamatra tudtak csak megtakarítást elhelyezni, így nem érte meg betenni a pénzüket) mellett is növelték a megtakarításaikat és csökkentették a fogyasztásukat. Ennek következtében a belső piaci termelést bővítő beruházások megvalósításának sem volt ebben az időszakban értelme. Így gyakorlatilag a japán gazdaság évekig stagnált és igen hasonló folyamat játszódott le a 2008-2009-es válság idején az USA-ban majd a többi érintett országban. Az üzleti beruházások és lakossági fogyasztás nem növekedett, inkább visszaesett, valamint azok az emberek/vállalatok, akiket a válság kevésbé érintett, inkább kivártak mind beruházás mind fogyasztás terén. Világszerte megállt vagy visszaesett a fogyasztás növekedése, az ipari termelés, pedig az országok többségében jelentős visszaeséseket könyvelhetett el. Az USA kormánya tőkeinjekciót juttatott a bankszektorba, valamint a válságnak kitett legsérülékenyebb iparágaknak is mint amilyen az autóipar. A válságból való kilábalás legfontosabb húzóága napjainkban is a feldolgozóipar. Öngerjesztő spirál: A válság kirobbanása után megfigyelhető volt egy jelenség, mely a munkahelyek későbbi növekvő bezárására ad magyarázatot, ez a jelenség pedig az árak csökkenése azaz a defláció. A válság első évében az árcsökkenés havi szinten 2% körül mozgott. Az árszínvonal esése párosult a fogyasztás visszaesésével, melynek eredménye a termelés csökkentése volt a gyártók részéről. Ennek következtében munkahelyek, azaz további háztartási jövedelemforrások szűntek meg. A háztartások – a válság elmélyülését érzékelvén – tovább növelték megtakarításaikat 2009 folyamán. Ez a fajta viselkedés - amely 2008 végén indult be - mélyítette el igazán a válságot. Az amerikai fogyasztás csökkenésének hatására az exportorientált gazdaságok (Európa számos országa, Japán, Kína) szenvedtek az 84

amerikai stagnálástól. Magyarország, legnagyobb felvevőpiaca, Németország visszaesése révén szenvedte a legnagyobb gazdasági károkat. A jegybanki alapkamat a világgazdaság több országában is rekord alacsony szintre került 2009 első felében az USA-hoz hasonló ’tűzoltó’ gazdaságpolitika részeként. A brit jegybank 2009 tavaszára a Bank of England megalapítása (1694) óta mért legalacsonyabb alapkamatot könyvelhette el 0.5%-nál. Az Európai Központi Bank 1%-ra csökkentette alapkamatát 2009re. Japán 0.3%-ra csökkentette alapkamatát 2009 év elejére. Az alapkamatok emelésére az utóbbi két évben nem került sor vagy csak minimális mértékben a vezető gazdaságokban. Ez a tény jelzi, hogy a válság máig érezteti hatását és csak nehezen sikerül belőle kilábalni. Ingatlanpiaci pangás továbbra is folytatódik, mely az USA számára jelentős hátráltató tényező a válságból való kilábalás szempontjából. Napjainkban is folyatódnak a leminősítések. Míg 2010-ben egyértelmű volt a helyzet javulása, most ismét a kockázatok növekedésének vagyunk a tanúi. Ezúttal az első negyedév politikai zavargásai, illetve természeti katasztrófák okolhatók a romló helyzetért. A gazdasági visszaesés a feltörekvő országokat is érinti. A világgazdaság egésze az idén 3,2 százalékkal fog nőni, ami 0,2 százalékponttal lassúbb ütem, mint amit korábban vártak. Ezen belül a fejlett országok dinamikája 1,7 a fejlődőké ugyanakkor 5,6 százalékos lehet 2011-ben. Az előrejelzésekben már bele van kalkulálva egyes euróövezeti országok kritikus adóssághelyzete, valamint a fejlődő országok lassuló növekedése, ami főként bizonyos ázsiai országok által bevezetett, a gazdaság túlhevülését kezelni hivatott intézkedéseknek köszönhető. A válság elején sokan beszéltek V alakú lefolyásról tehát gyors összeomlást majd gyors kilábalást feltételeztek. Ezután egyre valószínűbbé vált az U alakú válságkép, amely fokozatos elmélyülés utáni fokozatos kilábalást prognosztizált. Ma egyre gyakoribb az az elképzelés, mely szerint a W lefolyású lesz a válság, amely a recesszió utáni fellendülés után újabb erős visszaesést prognosztizál. Ez a 2011-es év első negyedévében érkezett újbóli negatív mutatók alapján nem légből kapott feltételezés. Források: Kutasi Gábor: Az amerikai kamatpolitika a 2007-2009-es válságban Pénzügyi Szemle 2010/1 http://www.origo.hu/uzletinegyed/valsag/20090113-a-fed-kepes-meg-tenni-valamit-a-valsagkezelesere-zero.html http://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/ujabb-leminositesi-hullam-ezuttal-a-coface-tol347205 54. Tétel: Hogyan hatott a 2008-2009-es világgazdasági válság az európai országokra? Hogyan reagált a gazdasági vezetés? Az EU-t és a GMU-t alapvetően felkészületlenül érte a válság (meglévő források és a struktúra oldaláról is) A válság és a GMU, vmint az EU szerkezeti oldalról: 1. Releváns jogi cikkelyek (GMU tagok esetében): a. EU Működéséről szóló szerződés (Lisszabon) i. 123. cikk: a tagállamok nem nyújthatnak hitelt egymás központi közigazgatási szerveinek ii. 125. cikk: a tagállamok nem felelnek egymás hiteleiért (no bail out clause) 85

2. Azonban a nem-GMU tagállamok esetében lehetséges a folyófizetési mérleg egyensúlytalansága enyhítésére szolgáló segítséget nyújtani Magyarország és Lettország 2008-as megsegítését is ez tette lehetővé Strukturális hiányosságok:  1997-es Stabilitási és Növekedési Paktum betartatására vonatkozó rendelkezések túl gyengék  Eurostat csak a tagállami statisztikákból dolgozik (lsd görög ktsgvetési trükközés)  Költségvetési auditálás nem elég jó  EKB referencia-kamatláb meghatározása egy átlagot vesz figyelembe  alacsony reálkamatlábak jönnek létre, egyes esetekben negatív reálkamatláb így az olcsó hitelfelvétel eladósodottsághoz vezet (pl ingatlanpiaci boom Írországban és Spanyolországban) államok ellenérdekeltek a költségvetési hiány féken tartásában és az államadósság csökkentésében a válság felszínre hozta ezeket a lappangó strukturális hiányosságokat A válság előtt közvetlenül a nem kooperatív stratégiák kerültek előtérbe: vagyis kompetitív dezinflációs politika és kompetitív bércsökkentés (egyszerűbben: fokozódó ár és bérverseny) Németország, mint a legnagyobb gazdaság, (+ Hollandia és Ausztria is) szigorú fiskális politikával hatalmas FFM többletet mutatott PIGS államok (Portugal, Ireland, Greece, Spain): hatalmas FFM hiányt mutattak („a németek az olcsó hitellel keresletet teremtettek a saját feldolgozóipari termékeik számára”) Európai reakciók a válságra: GMU 3 pillérét ért változások: 1. (EKB függetlensége): EKB ezentúl a másodlagos kötvénypiacokon a bajba jutott államok államkötvényeinek vásárlásába kezd; vmint fedezetként rosszabb minősítésű papírokat is elfogad (ír és görög állampapírok)  ezzel teríti a kockázatot a teljes GMU tagságra, hisz nemfizetés esetén a többi állam fizet, vagy inflációgerjesztő politikához nyúlnak (= pénznyomtatás, avagy mennyiségi enyhítés) 2. (GMU struktúrája): Új eszközök bevezetése: ktsgvetési tervezés normáinak kialakítása; a teljes adósságállomány figyelembe vétele (uis pl. Írországban a magánszektor megsegítése, azaz a bankszektor megmentése dobta meg az államadósságot); makrogazdasági felügyeletet célzó új keretrendszer kialakítása, a kezdődő egyensúlyhiány és a kockázatok észlelése; Stabilitási és Növekedési Paktum megerősítése (szankciók) 3. (no bail-out clause): a megsegítés tilalmának revideálása: A görögöknek nyújtott mentőöv (110 mrd euró), IMF-fel közösen Aztán pedig: az Európai Pénzügyi Stabilitási Mechanizmus felállítása (440 mrd EUR) Európai Unió Tanácsa rendelkezik a végrehajtó jogkörökkel (=kormányközi szervezet); GMU tagok +Lengyelország és Svédország vesznek részt benne; piaci finanszírozás (AAA besorolású szervezet, kötvénykibocsátással finanszírozzák)  Nagy államok (UK, FRO, GER, ITA): nagyjából azonos helyzetű államok (deflációs spirál veszélye 2008-09 fordulóján), ám nem összehangolt lépések  Gazdaságélénkítési programok  megbomló államháztartási egyensúly; adócsökkentések és állami beruházások indítása; offshore jövedelmek elleni hatékonyabb fellépés (főleg UK) 86

 két fontos ágazat szanálása: bankszektor és autóipar  lényeg: nincsen közösségi szintű válságkezelés EUR vs USA: eltérő válságkezelés: míg az USA-ban hatalmas gazdasági ösztönzőcsomag (fiskális élénkítés), addig Európában csak korlátozott beavatkozás (államadóssági szempontok), helyette inkább strukturális és intézményi reformok sürgetése; Európai vezetők bírálták az amerikai protekcionista intézkedéseket, de maguk is (főleg Franciaország és Olaszország az autóiparukkal) ehhez az eszközhöz folyamodtak

87