REFORMÁTUS - REFORMÁCIÓ

A KIRÁLYHELMECI ÉS PÓLYÁN-SZOLNOCSKAI REFORMÁTUS GYÜLEKEZETEK LAPJA 2010/3

REFORMÁTUS - REFORMÁCIÓ Mi a reformáció és mit jelent a reformáció? Sokszor, mi reformátusok, emlékezünk csupán az 1517-es reformációra és azt gondoljuk, hogy az volt a reformáció; az, amikor Luther Márton kiszögezte 95 tételét és elindított egy olyan ébredést, amelynek hatására újra felismerték a Szentírást, meglátták, hogy kizárólag Krisztus által, kegyelemből és hit által lehet a bűnös embernek üdvössége. Reformáció szó hallatán valami régi eseményre gondolunk, vagy legalábbis egy befejezett történésre, amelynek eredményeként mi magunk is reformátusok vagyunk és vannak református templomaink, és megtartjuk az istentiszteleteinket, megkereszteljük az újszülötteket és évente legalább hat alkalommal kiszolgáljuk az Úrvacsorát. Ez a reformáció – gondoljuk. Ez is, hiszen a történelemkönyvek ezt nevezik reformációnak, azt, amikor Luther Márton fellépését követően, a tévtanításokat félretéve, tisztán kezdték hirdetni az evangéliumot és emberek ezrei és milliói tértek meg, fordultak el a babonaságoktól, a hamis tételeket valló felekezettől. Nem pusztán reformátusok lettek, de Isten kegyelméből megtértek, Istenre kezdtek figyelni. Ilyen értelemben azonban mindig is volt és mindig is lesz reformáció. Lehet, hogy nem mozgat meg földrészeket, de megváltoztat emberi életeket, és így lesznek megreformált, újjá született életekké. A Szentírás is tele van ilyen megreformált életekkel, olyanokkal, melyek az addigi életük rossz cselekedeteit meglátva Istenre kezdtek figyelni, Istent helyezték életük középpontjába. Ilyen volt Zákeus, Lévi, a samáriai asszony, vagy éppen Pál apostol. De a történelemből is számtalan példát lehetne említeni, akiknek a reformáció eljött az életébe; gondolhatunk Ágostonra, Huszra, vagy királyhelmeci kötődése révén is Lorántffy Zsuzsannára. Mert a reformáció egyet jelent azzal, hogy elfogadom életem zsinórmértékéül a Szentírást, elfogadom, hogy kizárólag Jézus Krisztus által, egyedül kegyelemből és kizárólag hit által lehet üdvösségem. Ahol ezeket felismerik, ott változások történnek, ott életek megújulnak.

Mindezek után mindenki felteheti magának a kérdést, hogy vajon református-e, vagyis megreformált, ujjá született élete van-e? Mert miért is vagyunk mi reformátusok? Sokak szerint csupán azért, mert a református templomban voltak megkeresztelve, vagy mert fiatalon itt konfirmáltak. De vannak, akik helytelenül, a reformátusságukat más felekezetekkel szemben fogalmazzák meg, vagyis azt mondják, hogy mi azért vagyunk reformátusok, mert nem imádunk képeket, nem füstölünk a templomban, stb. Mit jelent reformátusnak lenni? Mit jelent a kedves Olvasónak az, hogy református? Csupán egy épülethez való kötődést, melynek tornyán csillag, vagy kakas van; vagy a szép református énekek éneklését? Minden bizonnyal Luther, Kálvin és a többi reformátor nem ezekre gondolt, amikor akár még a saját életük árán is hirdetni kezdték tanaikat. Ők nem a külsőségre helyezték a hangsúlyt, hanem a Szentírás lényegét megértve, az üdvösségre, az örök életre vezető utat mutatták meg koruk emberének. A reformátorok tanaiból, életéből kiindulva bátran mondhatjuk, hogy akkor vagyunk reformátusok, ha ott van az Ige az életünkben, ha fontos számunkra a Szentírás, ha keressük Isten akaratát és a Bibliában akarjuk azt megtalálni. A magyar református ember Bibliát olvasó ember volt. Sok-sok református család életében a Szentírás nem a polcon porosodott, hanem a családi hajlék kiemelt helyén volt, olykor akár külön, e célra készített asztalon elhelyezve. De volt egy Isten-ellenes rendszer, mely azt akarta elhitetni, hogy nem az Isten igéje szerint kell megreformálni az életeket és boldogságra vezetni, hanem egy ördögi hatalom akarata szerint a kiszolgáltatottságba és örök félelembe taszítani. A Szentírás a zsinórmérték, a mérce, amihez mérve életünket, igazán reformátusokká, megreformált, megújult életű emberekké lehetünk. És a Szentírás olvasása már csak azért is szükséges, mert abból ismerhető fel, hogy egyedül Jézus Krisztus által lehet üdvösségünk, a benne gyökerező hitből, az Ő kegyelmi ajándékaként. Az említett személyek a Szentírásból, vagy akár a történelemből olyan sok mindennel próbálkoztak, hogy életük megváltozzon, megújuljon, hogy egyáltalán értelmet kapjon, egészen addig, amíg nem figyeltek Krisztusra, az Ő beszédére, igéjére. Ma is sokan vannak, akik sok mindennel próbálkoznak, hogy mindennapjaikban ne ürességet érezzenek, hogy ne azt érezzék, hogy mint a mókuskerékben hajtanak reggeltől késő estig azt gondolván, hogy boldogabbak lesznek, de közben nem lesznek azzá, s egy idő után azt érzik, hogy oly sok mindent megtettem, elértem, csak éppen belül szegényebb lettem. Egyedül Jézus Krisztus – hirdette a reformáció. Egyedül Jézus Krisztus – hirdeti ma minden református gyülekezet. Egyedül Jézus Krisztus – ezt kellene hirdetni minden református személynek; nem csupán a szavaival, hanem leginkább életével és tetteivel, mert ez a reformáció. Ott volt, ott van és ott lesz reformáció, ahol Jézus Krisztust felismerik, elfogadják, befogadják. Nem csak megtanulják, mint valami régen megfogalmazott tételt, hanem személyesen megélik és úgy hirdetik, hogy egyedül Jézus Krisztus, kizárólag Isten kegyelméből és egyedül hit által. Isten ma is reformációt akar a gyülekezetekben, közösségeinkben, családjainkban, de ehhez a személyes élet reformációján, újjászületésén vezet az út. Molnár István 2

Jézus Krisztus mondja: Én vagyok az igazai szőlőtő (Jn 15,1) Krisztus, az igazi szőlőtő foglalja el Izráel helyét a földön, azét a szőlőtőét, amelyet Jahve Egyiptomból hozott el. Egyiptomból szőlőt hozál ki, kiűzéd a pogányokat és azt elültetted. Mikor még gyermek volt Izráel megszerettem őt, és Egyiptomból hívtam ki az én fiamat (Zsolt 80,9; Hós 11,1) Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz, mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek. (Jn 15,1-2.4-6) Mindenki, aki az igazi keresztyén valláshoz tartozik, az az igazi szőlőtőnek a vesszeje. De vannak olyan szőlővesszők, melyek csak formálisan vannak kapcsolatban vele. Csak hitvallásuk van, de életük nincs, úgyhogy nem teremhetnek gyümölcsöt. Nem maradnak Krisztusban és elszenvedik azt az ítéletet, amelyet az ige megfogalmaz. Krisztus az igazi szőlőtő, tehát a gyümölcs forrása „az igazságosság gyümölcse Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására (Fil 1,11) „Nélküle semmit sem tudtok cseledni” De ha a szőlővessző életkapcsolatban van Krisztussal, az igazi szőlőtővel, akkor gyümölcsöt hoz, bármilyen gyenge és tudatlan legyen is az a szőlővessző. Nem azt mondta az Úr, hogy maradjatok velem, hanem, hogy „maradjatok bennem”. Krisztusban maradni azt is jelenti, hogy Őbelőle táplálkozni, vele foglalkozni, használni azokat a forrásokat, amelyeket rendelkezésünkre bocsát – különösen az Igét és az imádságot –, hogy növekedjünk személyének ismeretében; ez az Ő életéből való élést és lábnyomaiban való járást jelent. Senki nem élhet közösségben Krisztussal anélkül, hogy ne hasonlítana Krisztusra. Az engedelmesség, alárendeltség, szelídség, szentség gyümölcsei jelennek meg annak a keresztyén hívőnek az életében, aki Krisztusban marad. Ez nem lehet másképp. Nem az tehát a legfontosabb, hogy iparkodjunk tevékenykedni, hanem Krisztusban maradjunk. Vele személyesen van dolgunk. Ő maga hív minket, nem csak azért, hogy gyakorlatot csináljunk a kegyelemből, amelyet közölni akar velünk, hanem hogy Őt magát elfogadjuk. Jöjjetek énhozzám, maradjatok bennem, tanuljatok tőlem; ezekkel mintegy azt mondja ne nekünk: foglalkozzon velem a szívetek. Így gyümölcsöt termünk, az Atya megdicsőül, és mi magunk Krisztus igazi tanítványai leszünk. Csak egy szenvedélyem van, amiért élek és ez a mi Urunk és megváltónk Jézus Krisztusunk mindenen átható irgalmának és szeretetének dicsőséges hirdetése. Ámen Bányácski Béla 3

VI. Gyülekezeti napközis tábor A szeptembertől júniusig tartó vasárnapi iskola kicsúcsosodásának, vagy éppen egy iskolai év lezárásának lehetne tekinteni a nyaranként megrendezésre kerülő gyülekezeti napközis tábort. Nem volt ez másként ebben az esztendőben sem, ill. egy kicsit talán mégis más volt, hiszen a táborba nem csupán a vasárnapi iskolába járó gyermekek jöttek, hanem olyanok is, akik addig még nem tapasztalták meg, hogy milyen jó közösen énekelni, imádkozni, játszani, az Istent dicsérni. Ez esztendőben az éneklés különösen is jellemző volt a napközis táborba érkező gyermekekre, hiszen egy-egy megtanult és kedvenccé vált éneket olyan szépen énekeltek, hogy egy kórus is megirigyelhette volna lelkesedésüket, szívből jövő éneküket. Minden nap 8 órakor kezdtünk, s bár a gyermekek napról-napra egyre fáradtabbnak tűntek, de a reggeli tornában mégis mintha egyre lelkesebbek lettek volna. Ugyancsak nagyon lelkesek voltak a csapatjátékokban, ugyanis nem csupán korosztályonként voltak elosztva a gyermekek, de egész hétre három családra (béka, világosság, csemeték) osztva egymással szemben is pontgyűjtő „harcot” folytattak. Minden reggel számolgatták, hogy melyik családnak mennyi pontja van, ki vezet, kinek kell egy kicsit jobban teljesítenie aznap. A családokhoz, csoportokhoz hasonlóan egyénenként is gyűjthettek pontot, ha aznap szépen dolgoztak, segítettek, ha valami miatt dicséretben részesültek. Rosszpontokat is lehetett gyűjteni, de az ez évi csapat olyannyira jó volt, hogy egész héten csupán egyetlen rosszpontot kellett kiosztani. Az említett, egymással szembeni vetélkedős játékok közül egyértelműen a „vizeslufi” játék aratta a legnagyobb sikert, melyben akkor is örültek a gyermekek, ha egy lepedőt kifeszítve, a másik csapatnak jól eldobták, akkor is ha ugyancsak egy lepedővel elkapták, de még akkor is, ha éppen egy kis ügyetlenség, figyelmetlenség következtében a lufi eldurrant, mivel a nagy forróságban egy kis enyhülést jelenthetett a szétfröccsenő víz. Meg kell még említenünk a vikingsakkot, melyben egyénileg lehetett pontokat szerezni. Ez a játék ugyancsak elnyerte a gyermekek tetszését A szórakozáson, vetélkedőn, pontozáson túl, a naponként elmondott és korosztályonként feldolgozott bibliai történetek is nagy sikert arattak, hiszen a történetek eljátszásának köszönhetően, a gyerekek sok esetben szinte az események részesei lehettek. Így, szinte átélve tanulhatták meg, hogy milyen volt és miért volt a páska ünnepe, a zsidó nép sátoros ünnepe, de a történet eljátszásával részesei lehettek a kánai menyegzőnek, pünkösd ünnepének, s az árnyjátéknak köszönhetően ugyancsak könnyen megérthették a királyi menyegzőről szóló példázatot is. A bibliai történeteket csoportonként feldolgozták, az aranymondásokat megtanulták, amiknek nagy hasznát vették az utolsó napon sorra kerülő kincskeresésen. A nagy forróság miatt csupán a gyülekezeti ház udvarán indulhattak kincsvadászatra, ami látható módon a kedvüket nem szegte, mert a csoportok egyik állomásról szinte rohantak a másik felé, oldották meg az ügyességi feladatokat, fújták az éneket, építettek sátrat, mondták a történeteket, szórták az aranymondást. Mindezekre nagy szükség is volt, hiszen minden feladat megoldásáért egy-egy térképrészletet kaptak, amiket összeillesztve megtudhatták a kincsesláda rejtekhelyét. 4

Az egész tábort a lelkesedés jellemezte, amit a tábori vezérige is sugallt: Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen! S táborozók komolyan vették az Úrnak ezt a felszólítását, mert örültek és vígadtak egész héten. Mi is örülhetünk, hogy az Úr megengedte gyülekezetünknek, hogy ebben az esztendőben is tábort hirdessünk és szervezzünk, hogy gyermekek felé ilyen módon is szolgáljunk. S örülünk és hálásak vagyunk, hogy ez esztendőben is adott az Úr segítőket, támogatókat, de leginkább, hogy megáldotta igyekezetünket. A reménység bennünk él, hogy a történetek tovább élnek a gyermekekben, hogy a dallamokon túl a szövegek is kísérik majd őket a szünidő további napjaiban, s ugyancsak remélni tudjuk, hogy a táborozó gyermekekkel nem csak egy év múlva, hanem az addig eltelt időben, a gyülekezetben, a vasárnapi iskolában is találkozunk majd.

Gyülekezeti nap Korábbi években többször történt kísérlet arra, hogy a gyülekezet tagjait az istentiszteleti alkalmakon kívül más formában is összehozzuk, vagyis lehetőséget biztosítsunk a kötetlen beszélgetésre, egymás jobb megismerésére, a közösségkovácsolásra. Ilyen alkalomnak szántuk a gyülekezeti kirándulásokat, melyeknek mindenkor legalább két célja volt: egyrészt, hogy lássunk, másrészt, hogy együtt legyünk. Visszatekintve az elmúlt évekre elmondható, hogy sok mindent láttunk, hiszen eljutottunk Debrecenbe, Sárospatakra, Vizsolyba, Göncre, voltunk Miskolcon, Diósgyőrben, Szerencsen, megtekinthettünk cseppkőbarlangot, kastélyt, gyönyörű, több száz éves templomokat. Nyilván sok-sok látnivaló, élmény, melyről leginkább azok tudnak beszámolni, akik részt vettek ezeken a kirándulásokon. A legtöbbször próbáltuk úgy szervezni a kirándulásokat, hogy minél több mindent lássunk, ami miatt nemcsak fárasztóvá vált a kirándulás, de talán a beszélgetésekre is kevesebb idő jutott. E felismerésből kiindulva terveztünk ez éven a közös kirándulás helyett egy gyülekezeti napot, melyet Isten segedelmével augusztus 21-én sikerült megvalósítanunk. Nem volt zsúfolt, előre eltervezett program, mivel a cél az volt, hogy a gyülekezeti tagok, a parókia udvarán felállított sátor alatt beszélgessenek. És bár volt igei üzenet, közös énektanulás, gyermekeknek játék, finom gulyás és finomabbnál-finomabb sütemények, melyek az asszonykezeket (gulyás tekintetében a férfiakét is) dicsérik, de a hangsúly az együttléten volt. Akik jelen voltak, azok érezhették, hogy jó együtt lenni, jó közösségben, a gyülekezet közösségében, ilyen formában is jelen lenni. Akik viszont nem lehettek jelen, azok se búsuljanak, mivel a gyönyörű nap végén az egyöntetű vélemény az volt, hogy meg kell ismételni, hagyománnyá kell tenni a református gyülekezeti napot Királyhelmecen.

5

A Magyar Continental Singers koncertezett városunkban 2010. augusztus 16-én Királyhelmecre érkezett a Magyar Continental Singers kórus. Ez önmagában csupán egy rövidke tájékoztató hír lenne, azonban mindez csupán azok számára igaz, akik nem voltak jelen a királyhelmeci Városi Művelődési Házban megtartott koncerten. Ugyanis, akik jelen voltak, azoknak az élményen túl többet jelenthetett ez a koncert, hiszen itt nem csupán a zenei összhangra figyelhettek, a jól begyakorolt koreográfiára, vagy arra a 21 lelkes fiatalra, akik egy hónapig voltak együtt, közösen próbáltak, és ez évi turnéjuk során 23 helyszínen adtak koncertet és tettek bizonyságot megváltójukról, az Úr Jézus Krisztusról. Ezt tették Királyhelmecen is, s a sokféle zenei stílusnak, színházi előadásnak helyet adó kultúrházban egy este az evangélium hangzott, az, hogy mit tett értünk Atyánk, hogy elküldte értünk egyszülött Fiát, aki önmagát adta, hogy nekünk lehessen reménységünk, vigaszunk, támaszunk, örök életünk. A koncert ideje alatt a kultúrházon kívül dúlt a vihar, de ebből – a felmerülő kisebb technikai problémán túl – nem sokat érzékelt a közönség, mely csak az Urat dicsőítő énekekre, bizonyságtételekre figyelt. A koncert és a technikai felszerelés összecsomagolása után egy kis szeretetvendégség következett a vendégeknek, majd a szakadó esőben a csoporttagok elindultak a vendégfogadó családokhoz szállásra, hogy másnap újult erővel indulhassanak tovább a következő turnéállomásra. A koncertre, e zenés evangelizációra visszatekintve bátran állítom, hogy az Úr egy újabb áldott lehetőséget kínált fel városunk lakosainak arra, hogy az élményen túl meghallják hívogató hangját, halljanak elfogadó, mindenkit befogadó kegyelméről, szeretetéről. Bízom benne, hogy aki jelen volt, az a zenei harmónián túl ezt is meghallotta. Magyar Continental Singers csapattagjainak koncert utáni üzenete: „Nagyon kedves és közvetlen embereket találtam itt Királyhelmecen.” /Mirijam, Paksról/ „Nagyon lelkesítő volt az, ahogy a közönség lelkesedett. Nagyon jól éreztem magam itt. Remélem lesz lehetőségem még ide visszajönni.” /Edina, Paksról/ „Áldja lelkem az Urat, és ne feledd mennyi jót tett veled” /Zsolt 103,2/ „Ha gyengének érzed magadat, ha emberileg már úgy érzed nem bírod tovább és talán elcsüggedsz, nézz Jézusra! Én is ezt tettem ... a koncert maga volt a csoda. Kincsek vagytok és egyediek” /Sz. Tibi, Okányról/ „Királyhelmec méltó a nevére. Tegnap este maga a Királyok Királya látogatott el hozzátok és megmutatta dicsőségét. Bár az áram elment, Ő itt maradt. Kívánom, hogy ne hagyjátok figyelmen kívül a jelenlétét továbbra sem! Áldottak vagytok!” /Tímea, Munkács/ „Az élet keresztjei olyanok, mint a kotta keresztjei: felemelnek...” /Zsiga, Békés/ 6

„Református népszámlálás” Bizonyára többen emlékeznek arra, hogy 1995ben a Zsinati Iroda kérésére gyülekezetünkben is készült felmérés a gyülekezeti tagokról. Akkor egy családi lapot kellett kitölteni mindazoknak, akik a királyhelmeci református gyülekezethez tartoztak. Már akkor is igyekeztünk minél több helyre eljuttatni ezeket az adatlapokat, azonban, a kitöltött és a Lelkészi Hivatalba visszajuttatott családi lapok számából már akkor nyilvánvaló volt, hogy sokakhoz e lapok nem jutottak el. Az azóta eltelt másfél évtized alatt is számtalan olyan eset volt, amikor csupán az alkalmi szolgálatok kapcsán jelentkezett valaki reformátusnak. A számok is azt igazolják, hogy nincs pontos képünk a városban élő reformátusokról, ill. protestánsokról. A 2001-es népszámlálás során 2172 királyhelmeci jelölte meg vallási hovatartozásaként a református felekezetet. A gyülekezetben 1034 személyt tartunk nyilván, akik közül a 2010-es évben mintegy hatszázan tartoznak a gyülekezet választói joggal bíró egyháztagjai közé. A számokból is látható, hogy nagy a különbség a város református lakói és a gyülekezeti tagok számarányának a tekintetében. A korábbi „népszámlálás” óta eltelt másfél évtized, az időközben esetlegesen bekövetkező változások, valamint az a reményünk, hogy ezúttal többekhez eljut a családi lap, szükségessé tették a város reformátusainak az újbóli felmérését. Az említett okokon kívül, a következők is a reformátusok számbavétele mellett szólnak: • Szeretnénk elkészíteni gyülekezetünk életfáját, amelyből láthatóvá válik, hogy életkor tekintetében milyen összetételű egyházközségünk, és célirányosan tudjuk tervezni és szervezni gyülekezetünk alkalmait. • Az adatlapon feltüntetett internetes elérhetőségen (ha van ilyen) szeretnénk folyamatosan hírt adni egyházunk, gyülekezetünk életéről, szolgálatáról, az alkalmakról, lehetőségekről. • A kapcsolat- és közösségépítés szempontjából tartjuk fontosnak, hogy gyülekezetünknek tudomása legyen minden reformátusról, ill. hogy a soron következő állami népszámlálás során magukat reformátusnak vallók gyülekezetünk nyilvántartásában is „megjelenjenek”. Városunk reformátusainak számbavétele családonként történik, amihez egy „Családi adatlap az egyháztagok nyilvántartásához” elnevezésű nyomtatvány szolgál segítségül. Ebben az adatlapban életkortól függetlenül a református személyeket, családonként, ill. lakcímenként kell feltüntetni. Az egyazon királyhelmeci lakcímre bejegyzett református személyek adatait kell egy lapra rávezetni. Ha ez egy lapon nem férne el, vagyis, ha egy címen hét református személynél több lakik, úgy egy következő lapon lehet a további személyek kért adatait feltüntetni. A Családi adatlap hátoldalán információ olvasható a kitöltéssel kapcsolatban. Az adatlap kitöltése, a kért adatok közlése önkéntesen történik, ugyanakkor szeretnénk, ha a lehető legtöbb királyhelmeci református, érezve a gyülekezeti kötődés e 7

formában történő megjelenésének szükségességét is, kitöltené. A közölt adatokat minden vonatkozásban bizalmasan kezeljük, azt ki nem adjuk, azokkal vissza nem élünk. Említve volt, hogy másfél évtizeddel ezelőtt sokan nem jelentkeztek a gyülekezetbe és így sok királyhelmeci reformátusról tudomása sem volt egyházközségünknek. Ennek több oka is lehetett, melyek közül talán a kommunikáció hiányát emelném ki, vagyis, hogy sokakhoz el sem jutott a felmérés híre, a jelentkezés lehetősége. Ahhoz, hogy ez ezúttal ne így legyen Önre is szükség van kedves Olvasó, mégpedig arra, hogy az Ön családjában, környezetében, ismerősei körében élő reformátusok figyelmét felhívja a családi adatlap kitöltésére, vagy akár a közbenjárás szolgálatát végezve vigye el nekik személyesen az adatlapot. Az adatlap beszerezhető a Lelkészi Hivatalban, vagy letölthető gyülekezetünk honlapjáról: www.refkoinonia.sk. A kitöltött adatlapot a Lelkészi Hivatalba kérjük eljuttatni személyesen, vagy elküldeni postán, esetleg e-mailben.

Idősek délutánja November 13-án, 14:00 órai kezdettel szeretettel várjuk gyülekezetünk idős tagjait a hagyománnyá vált “nyugdíjas délutánra” a gyülekezeti házba. Az alkalmon Nt. Dr. Sándor Endre, vámosújfalui lelkipásztor és kedves felesége tesznek bizonyságot gyülekezetünkben arról, hogy lehet idősen az Úrnak tetszően élni és neki szolgálni. Mivel a Kálvin Kiadó gondozásában a szolgáló lelkipásztor több könyve is megjelent, ezért a délután folyamán a kiadó könyvei is megtekinthetőek és megvásárolhatóak lesznek.

8

A királyhelmeci és a pólyán-szolnocskai református gyülekezetek lapja. E szám a Koinonia n. f. támogatásával jelent meg. A Lelkészi Hivatal címe: Templom sor 13, 077 01 Királyhelmec Tel.: 056/ 63 219 72 E-mail: [email protected] http://www.refkoinonia.sk Kéziratokat, javaslatokat szeretettel várunk, a szerkesztés jogát fenntartjuk!