PURGATÓRIUM 26. ÉNEK (A Purgatórium Hetedik Párkánya) TÁJÉKOZÓDÁS

LX. évfolyam, 12. szám

2015. december TARTALOM

LYNN FREED A dolgok alakulása (Tárnok Attila fordítása) ................................................ 1339 ASKO KÜNNAP versei (Lengyel Tóth Krisztina fordításai) .......................... 1345 MONIKA RICK versei (Lesi Zoltán fordításai) .................................................. 1352 M. L. STEDMAN Narancsvigasz (Tárnok Attila fordítása) .......................................................... 1355 REINER KUNZE versei (Benõ Eszter fordításai) .............................................. 1364 JULIA PARDOE A magyarok városa Pest – Az 1838-as árvíz – A város fekvése – A befagyott Duna – Óvintézkedések – A kiáradó folyó – Pusztítás a városban – A lakosság megpróbáltatásai – A Derra-ház összeomlása – A megtört kereskedõ – Nádori intézkedések (Hornyák Levente fordítása) .............................................................................. 1374 Presburg városa – A középületek – Az utak – A hintók – Kolostorok és zárdák – Látogatás a Notre Dame-ban – Egy császári ajándék – A lyoni nõvér – A vásár (Kiss Sándor fordítása) ........................................ 1379 ROLAND BARTHES Nehéz arról beszélni, ami közel áll az ember szívéhez (Ádám Péter fordítása) ........................................................................................ 1384 MÛHELY MÓZES HUBA Érjem fel lélekkel – Reményik Sándor Így emlékszem címû versének szövegépítése ........................................................................................ 1392 NÁDASDY ÁDÁM Dante: Isteni Színjáték PURGATÓRIUM 25. ÉNEK (A Purgatórium Hetedik Párkánya) .................................................................. 1400

PURGATÓRIUM 26. ÉNEK (A Purgatórium Hetedik Párkánya) .................................................................. 1405 TÁJÉKOZÓDÁS ANGYALOSI GERGELY A százéves Barthes .................................................................................................. 1410 MAGYAR MIKLÓS Bûnhõdés bûn nélkül. Albert Camus: A bukás ............................................ 1414 BOZÓK FERENC Szimbolista palántázás, akmeista virágbontás – félszáz éve hunyt el Anna Ahmatova ...................................................................................................... 1430 GERGYE LÁSZLÓ Egy dán krimi a XIX. századból .......................................................................... 1434 KÖNYVRÕL KÖNYVRE PETRÕCZI ÉVA Megtérés Grönlandon – Kim Leine: A végtelen fjord prófétái .............. 1445 Egy „svéd típusú” regény – Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs ........................................................................ 1447 Külsõ munkatársunk haiku könyve ...................................................................... 1450 KÜLFÖLDI SZERZÕINK ............................................................................................ 1451

Látogasson el a honlapunkra: www.nagyvilag-folyoirat.hu

A Nagyvilág támogatója

Nemzeti Kulturális Alap

LYNN FREED

A dolgok alakulása Gwen erõltette, hogy Anya és én Amerikába költözzünk. Elõbb-utóbb úgyis újra megtalálnak, csak idõ kérdése. Gondolom, igaza volt. De valójában minden az én hibám: én engedtem be õket; pedig tudhattam volna. Tudtam. Hányszor olvastam róla, hogy embereket kötöztek meg, vertek meg, raboltak ki, erõszakoltak vagy öltek meg magukat rendõrnek álcázó banditák. Néha éppenséggel valódi rendõrök. Nincs köztük különbség, ha egyszer megkötöznek. És milyen ostoba voltam, hogy kiakasztottam az ajtón a biztonsági láncot! Csupán a mások iránt érzett õrjítõ figyelmességem vezetett. Szóval, ha hibákat keresünk, itt a magyarázat: a jólneveltségünkre foghatnám. Kisgyerekkorunk óta jó modorra szoktattak. Még a repülõgépen is, amikor az öregedõ gyógyszerész Amerika nemzeti parkjairól mesélt, én buzgón bólogattam. Ó, valóban? Igazán? Miközben azt kívántam, bárcsak elvinné egy infarktus, ott rögtön, de még ekkor is éreztem, hogy ettõl a jó modortól soha nem szabadulok, soha. És most itt vagyunk, Anya és én. Anya Gwen vendégszobájában, én meg az emeleti, beüvegezett verandán a mosógép és a szárító társaságában, de az üvegajtón át hallom, ahogy anyám horkol. Új szokásként a hajamat oldalra fésülöm, a homlokomon így látszik a heg. Néha, amikor fáradt vagyok, még lüktet, memento mori, vagy inkább memento stupiditi, hisz figyelmeztettek, hogy ne nézzek rájuk, a földet nézzem vagy azonnal belém eresztenek egy golyót, de én feléjük fordultam, hogy kérdezzek valamit. Vajon mit? Mit lehet ilyen emberektõl kérdezni, az élet nevében? A puska tusa ekkor sújtott le a homlokomra, az arcomat a padlóhoz szögezte. Kinevettek. Az egyikük mellém térdelt, a szoknyám alá nyúlt, nyilván mérlegelte, érdemes-e megerõszakolnia. És még ott is, az elõszoba kövén, ahogy a vér tócsába gyûlt az arcom körül, még ott is udvariasan sóhajtottam: Kérem, ne! Legyen szíves! Aztán kihúzta a kezét a szoknyám alól, megragadta a tarkómat és a járólaphoz vágta a fejem. Egyszer. Kétszer. – A kombinációt, te szuka! Add meg a számkombinációt vagy rögtön lelõlek! Megtettem. Hallottam, amint a számok görcsösen belebugyognak a vértócsába: balra kettõ, jobbra nyolc, balra hat. Mintha egy gigantikus búra alatt feküdnék, az elõtér nyirkos félhomályában, orromban gumi esõköpenyek szaga, és távolról hallom Moffiték kutyáját. A halált vártam. És csak ekkor jutott eszembe anyám. Mi lehet vele odafönt? Hallottuk elégszer, mit tesznek idõs asszonyokkal, utálatos, irtóztató, gyalázatos történeteket. Fentrõl morgolódás és dulakodás hangjait hallottam. Az egyikük az ebédlõben 1339

a bárszekrény ajtaját rugdalta. A táskámban van a kulcs, próbáltam mondani, mert ki tudja, mire képesek az alkoholért. De mire kipréseltem a szavakat, már feltörték a szekrényt, az üvegek egymáshoz koccantak. Magamban fohászkodtam, bárcsak Moffiték meghallanák a zajt, és kihívnák a valódi rendõrséget, mielõtt ezek itt úgy berúgnak, hogy megerõszakolnak és legyilkolnak mindkettõnket. Hányan voltak? Hárman? Négyen? Képtelenség volt megállapítanom. Amikor egyikük fölém állt, csak a rendõrcsizmát láttam, és éreztem, hogy bûzös, meleg vizelete végigcsurog a hajamon, a homloksebemen, a halálraítéltek nyugalmával azon töprengtem, vajon ez ugyanaz-e, aki az elõbb tapogatott, és ha igen, hogy vajon nem HIV-fertõzött-e. Úgy hallottam, a legtöbbjük AIDS-beteg. A legtöbbjük drogos is. Ebben a pillanatban megcsörrent a telefon, és mindenki megdermedt. Bekapcsolt az üzenetrögzítõ, majd Gwen hangja szólt: – Halló! Jo? Én vagyok az. Gladys. Ott vagytok? Gladys, vedd fel a telefont. Hmm... Figyelj, Jo. Tíz perc múlva újra hívlak, ha nem veszitek fel, megcsörgetem Moffitékat. A hívás után a behatolók vitatkozni kezdtek, egymást szidták, köpködték. Az egyik a földhöz vágta a telefont és belerúgott. Rólam szinte megfeledkeztek, ide-oda kapkodtak, tárgyakat löktek fel, vonszoltak magukkal, aztán egyszer csak kinyílt a bejárati ajtó, meleg éjszakai fuvallat érkezett, felbõgött egy autó a ház elõtt, és mindenki eltûnt. Így hát most itt ülünk Gwen konyhaasztalánál, teát kortyolgatunk. – Lányok, vegyetek példát rólam – mondta Anya élénken. – Meg kell ragadni egy könnyû délutáni flörtnél. Gwen a lángost kínálta. – Kóstold meg, Anya – mondta. – Sonia sütötte. – Sonia? Milyen Sonia? Sonia a szemét forgatta, bájtalanul, gúnyosan vigyorgott. Gwen szerint minden amerikai tinédzser ilyen, mert kiskoruk óta hamis biztatásban és dicséretekben fürdenek. És mire jó mindez? Az eredmény örömtelen szétszórtság és elégedetlenség. – Csak megcsináltam a receptet – motyogta Sonia. Anya oldalt fordult, hogy szemügyre vegye. Nemsokára semmit sem fog látni, figyelmeztetett Slatkin doktor, nincs mit tenni. – Nem találtál olyan lányt, aki legalább tisztességesen beszél angolul? – kérdezte. Láttam, hogy Gwen meg fog sértõdni. – Hagyd szó nélkül – súgtam. – Hadd élvezze a fölényét. De Gwen soha nem hagyja magát. Különösen nem, ha Soniáról van szó. Elméleteket gyárt ugyan az amerikai tinédzserekrõl, sõt elküldi az apjához, amikor már elege van a lányból, a nyers modorából – mert ebben csakugyan az apjára ütött: bántóan neveletlen, sõt arrogáns –, és sóvároghatja a jövõt, amikor 1340

a lány okozta terhek, ha majd egyetemre megy, lekerülnek a válláról, de anyánktól, mindentõl függetlenül, azt várja el, hogy szeresse Soniát. – Anya, bemutatom Soniát – vetette be a szokásos fordulatot. – És nincs cselédünk, csak egy bejárónõnk, aki történetesen egy szót sem beszél angolul. Ez a lány itt az unokád, és beszéli az angolt. Amerikai angolt, mert amerikainak született. Anya egy vállrándítással elintézte a kérdést. – Akárki is ez a lány, még ha amerikai is, kezdhetne valamit magával. Jegyezd meg, amit mondok, szívem, messze vagyunk még attól, hogy hozzájáruljon a koszthoz. Sonia felpattant és kiviharzott a konyhából. Egy külön világban él, szokott érvelni Gwen. Nincs rá mód, hogy egy ilyen kamasz megérezze, min mentünk volna mi keresztül annak idején, ha egy nagymama vagy egy nagynéni hirtelen belecsöppen a mindennapjainkba. – Ó, az isten szerelmére, Anya! – mondta Gwen. – Még csak tizenöt éves. De Anya gyanakvóan pillantott rá. – Tizenöt? Megpróbálhatnád kiházasítani. Ide figyelj, ha kihúzná magát, és csinálna valamit a hajával, akadna férfi, aki megszabadít tõle. Gwen szerint Anya valahogy mindenrõl tudomást szerzett. Legalábbis öntudatlanul. Nem gondolom? Belles de jour és így tovább. Vállat vontam. Amennyire utólag megállapítható volt, Anyával egyáltalán nem törõdtek. A legjobbkor jött az a telefonhívás, mondogatták az ismerõsök. És hogy talán Gladys adta a tippet a behatolóknak. Miért olyan soká jött meg a templomból? Aztán miért kezdett olyan éktelen jajveszékelésbe már azelõtt, hogy belém botlott volna az elõtérben. Moffiték mindenesetre a visítozásra figyeltek fel. John Moffit oldozta ki a kezem, és Aileen szaladt fel Anyához. És igen, Anya mélyen aludt, horkolt. – Úgy értem, csak felfogta, mi történt, amikor elmesélted a nyomozóknak – mondta Gwen. Látta a bizonyítékokat. Gwen és én mindig eltérõen gondolkodtunk, de soha nem hívtam erre fel a figyelmét. Ha akarja, higgye csak, hogy Anya belle de journak képzeli magát, csupán mert az egyik behatoló majdnem megerõszakolt, vagy hogy Anya azért szeret engem jobban, mert mindig, ahogy Gwen fogalmaz, apám fölé helyeztem õt. Ha ettõl jobban érzi magát, hadd gondolja, hogy az életünk ilyen dolgokon múlik, nem érdekel. – Esetleg találnom kéne valami terápiát – mondta Gwen –, valakit, aki ért az ilyesféle tévképzetekhez. Elõvette a noteszét, és valamit lejegyzett. Az ágyam mellett, egy mûanyag iratgyûjtõ tele volt a jegyzeteivel, kinyomtatva, fejléccel, oldalszámmal. Ezek leírták a mosógép mûködtetését, a riasztó beállítását, ha elmegyek itthonról, és ha véletlenül akaratom ellenére bekapcsol, milyen számot kell hívnom három percen belül, nehogy kijöjjön a rendõrség, és súlyos bírságot kelljen fizetni a téves riasztásért. 1341

Lüktetni kezdett a homloksebem. Tizenhárom napja laktunk Gwennél, és már a repülõn azon tanakodtam, miként hárítsam el udvariasan a vendéglátást. De amikor felvetettem egy saját kis lakás vagy legalább egy szoba ötletét, Gwen emlékeztetett rá, hogy Anya és én dél-afrikai randból gazdálkodunk, nem dollárból, és hogy nincs elképzelésem róla, mennyire semmit nem érünk a pénzünkkel Kaliforniában. Talán belátom, hogy ésszerûbb, ha összetartunk, és megosztjuk a terheket. Nem így gondolom? És persze, egyetértettem vele. De éjszakánként éberen feküdtem az ágyamon, és éreztem, hogy olyan mélyre csúszok vissza, ahova Gwen mindig magával rántott, amikor együtt voltunk, hogy már nincs mibe kapaszkodnom, hogy felhúzzam magam. És ha ez így megy tovább, ha mindig egyet kell vele értenem, egy nap majd ködbe vész, amit gondolok vagy érzek, és azon kapom magam, hogy rázúdítom a vádjaimat azokra, akiket pedig mindig is szerettem, az olyan emberekre, akiket õ abszurdnak lát, és mert addigra teljesen elfelejtem, mennyire megbabonázottan abszurd voltam én magam is, gyerekkorunkban, amikor Gwen gyakorolt uralmat felettem, a tíz év korkülönbség jogán. Felkapcsoltam az éjjeli lámpát. Három perc múlva éjfél. Otthon már vasárnap reggel van, a pázsiton íbiszek és a derengõ fényben a tenger ezüstösen csillog. Azon a vasárnap reggelen is, ahogy a part felé hajtottam, dombról le, dombra fel, arra gondoltam, anyám is új napra ébred, egy jövõbe nem tekintõ új napra. Valószínûleg keresett, de Gladys emlékeztette rá, hogy vasárnap van, lementem a partra. Aztán mint akit cserben hagytak, térült-fordult; nem tudott kire haragudni. Gwen is hozta a formáját, hiába élt a világ túlsó végén. Korábban igyekeztem megmagyarázni neki, hogy Anya iránya vesztett nélküle, a tükörben sem látja már magát, olvasni sem lát vastag szemüveg nélkül, de nem hajlandó viselni. Azt szoktam mondani, hogy ha én is így megvakulnék, és az életem így a semmibe veszne, mint anyánké, én is állandóan haragudnék valakire. – Élet! – kiáltott fel Gwen. – És mégis, milyen élet ez így?! Egyébként te magad is vak vagy már. Nem látod, mit csinálsz magaddal. Ígérd meg, hogy legalább a saját jövõddel is foglalkozol. És persze megígértem. Ám ahogy aznap reggel a mólón sétáltam, arra gondoltam, a jövõ kérdésén csakis házasságban élõk töprenghetnek. És jövõ nélkül csupán ennyi az élet: a móló, a tenger és a part, ahol egy férfi úgy ücsörög az indiai horgászok között, hogy észre sem veszi, mennyire zavarja õket. Önzõ volt, a maga módján, mohó, hogy a saját vágyait kielégítse. Ahogy mögötte megálltam, bõrömön a nap melegével, a lábfejemet csipkedõ homokban – a vödörben vergõdõ halak –, hirtelen megéreztem, hogy ez a mohó önzés mindvégig jellemezte a kapcsolatunkat. És miközben vágytam rá, hogy megforduljon, hogy újra megérezzem verejtékben úszó bõrének ízét, mintha egy hideg, de édes felhõ vonult volna át fölöttünk, az együtt töltött évek fölött, és amint tovaszáll, ahogy már most tünedezik, minden más színben, vakító fényben fog játszani. 1342

Korán érkeztél, mondta, anélkül, hogy megfordult volna. Mindig így tett: eljátszotta, hogy nem vesz észre, pedig tudja, hogy ott állok mögötte. A modora olyan síkos volt, mint a kifogott halak, és ezúttal örültem, hogy Gladys szabadnapos, hogy nem mehetek el vele a parton ma délután. Gladys vár rám otthon, komoly vasárnapi öltözetben. Savanyú, szófukar aszszony, és mindig zavar, ahogy bántóan csettint a nyelvével, ha elégedetlen valamivel. Amikor Anya szemrehányást tesz neki ezért vagy bármi másért, konok csöndben tûri, kivárja, hogy figyelmeztessék a konyhai feladatokra. Abban az idõben, amikor kezdtem magamhoz ragadni a ház irányítását, azt terveztem, hogy majd egy könnyebben kezelhetõ alkalmazottra váltok. De már késõ volt. Anya nem tûrt volna meg senkit Gladysen kívül a fürdetésnél, csak Gladys volt képes a tojást reggelire megfelelõen elkészíteni vagy kitalálni, melyik ruhára gondol anyám, amikor képtelen azt szavakkal körülírni. Így nem szakíthattunk, Gladys és én, bár nem szíveltük egymást. Mindketten tudtuk, hogy Anya és én gondtalan életünket nagyrészt Gladysnek köszönhetjük. Én még azt is tudtam, hogy az elkényelmesedett társadalmak sorában a mi fiatal és törékeny berendezkedésünk nem állhat fenn sokáig. De még ha magamtól nem is tudtam volna, Moffiték nap mint nap emlékeztettek rá. Aznap reggel is, amikor az új biztonsági kerítés és az elektromos kapu kódját átadta, John megjegyezte, hogy az ember jobb, ha számol vele, milyen társadalomban él manapság. És mielõtt megrökönyödnék az árán, tette hozzá, gondoljam meg, hogy Aileen például, aki mindig helyes döntéseket hoz, újabban hetente három délutánon fegyverkezelési tanfolyamra jár. Moffiték az Aileen nagyapjától örökölt háznak csak az egyik felét használták, az eredeti épületet két lakássá alakították, elõkerttel, a mi részünket apám tõlük vásárolta néhány hónappal a halála elõtt. Mindenképp azt akarta, hogy várandós szeretõje és annak kislánya a hegygerincen lakjon. Anyám büszke volt a szeretõi viszonyára és arra, amit apám mindhármunkért tett, beleértve Gwent, aki nem is volt a saját gyermeke, és aki nem volt képes tisztelettel szólni hozzá, még a halálos ágyán sem. Anya tisztában volt vele, miként emelkedett az életnek arra a fokára, ahol parancsokat osztogathat, ahol minden szobából csengetni lehet a szolgálóknak. Idõnként emlékeztetett erre bennünket is, Gwent és engem, és ha Gwen az egészrõl tudomást se akart venni, Anya kifakadt, hogy mégis, mit képzel magáról. Gwen apja skót katona volt, anyánk a háború idején ment hozzá feleségül. Legalábbis úgy tûnt. Csak a férfi halála után derült ki, hogy egy másik özvegy is maradt utána, Glasgow-ban, és ott is él egy Gwen nevû lánya. Mindkét leány a szent emlékû nagymama után kapta a nevét, aki szintén Glasgowban élt. Gwen nem tehetett róla, de apám említésekor mindig savanyú arcot vágott. Rám ez ugyanolyan hatást gyakorolt, mint Gladys nyelvcsettintése. A párhuzam okán, szerettem volna azt mondani, ha nem változtat a viselkedésén, kereshet 1343

máshol munkát. Amikor egyszer csakugyan kiböktem, Gwen nem találta a megjegyzést humorosnak. Azon az estén is ezen töprengtem, amikor John Moffit biztonsági kódjával letelepedtem a kanapéra. Gwen megcsinálta a jövõjét Amerikában, gondoltam, de magányos, sokkal magányosabb, mint abban az életében volt, amit maga mögött hagyott. És amikor éppen azon morfondíroztam, elmondjam-e mindezt neki, ha legközelebb telefonál, és hogy elmondjam-e, mennyire hiányzik Anyának is a vén rué és az életmód, amit a férfi magával vitt, épp, amikor azon merengtem, hogy ha az ember egyszer boldog, nehezen fogadja el, hogy nem lesz mindig az, épp abban a pillanatban felsikoltott a csengõ, kimentem az elõtérbe, és kikukkantottam a bejárati ajtó díszes kémlelõnyílásán. Egy fekete bõrû rendõrt láttam, talán másik kettõ-három a félhomályban állt. – Rendõrség – mondta lágyan, udvariasan. Arra gondoltam, a cselédsoron történt valami, és hogy a rendõr sértõnek találná, ha a zárt ajtón keresztül beszélünk, tekintetbe véve a dolgok alakulását manapság, ezért csak annyit mondtam, egy pillanat, és kiakasztottam a biztonsági láncot, hogy megtudjam, mirõl van szó. TÁRNOK ATTILA fordítása

1344

ASKO KÜNNAP

Õfelsége, az Elsõ Hazugság Szó zárja le a szót, könyv a könyvet, tévés vetélkedõk pecsételik meg az újságírás sorsát, reklámok keretében õfelsége, az Elsõ Hazugság. Fölkel a tarka, ördögi hold. Fájdalom fedi a fájdalmat, holt a holtat, szenvedélyt táplál a humusz, és sok éltetõ gabonát. Ujjak, csuklók törnek a helyes választ adók celláiban. Aktákat bogoz a Korai Kaszás. Tûz keríti körül a tüzet, bizonyíték a bizonyítékot, a nagy árulás percében csak öltönyös hátakat látunk, s a szónok helyett felszólal õfelsége, az Elsõ Hazugság. Gyermek pakolja vagonba a sakkfigurákat.

Fóliakatedrális A katedrális fõhajójában térdre borulok a paradicsom közt, Isten napja perzseli az ódivatú fóliatetõt, orrszarvúlárvák sülnek a tõzegtalajban. Paradicsomot hizlal a néhai, a tavaly temetett szomszéd, sárga koponyáján mintaként délies hajfürtök, viseltes bõrcafat. 1345

A fóliasátor szentélyében kezem fejemre téve beszívom a paradicsom tüzes mérgét, a bazsalikom zöld fényeit, pókfinom gondolatszálakat. A szomszéd megbocsátó, szájtáti mosolya indítja a légies estét, bort hordanak az asztalra, és a melegházi sekrestyében berkenyepálca suhintására mozzarellasaláta terem.

Ébensötétbe Egy esõzörgette kávézóban Ljubljana tengerpartján, a háttérben bús bádogsárkányok, a nedves asztalnál kétfelõl, málnatea és konyak fölött, jómagam és az Álombûvölõ, egy esõverte kávézóban, szánkban meseszó a régi idõkrõl, mikor a sárkánypikkely még lágy volt, mint a bor. És így szól az Álombûvölõ: apa dolgozószobájában téli éjeken, mikor az óra sötétbõl és porból tõzeget vágott az egereknek, nyílt egy keresztezõdés – négy ajtó a négy falon, négy összefutó folyosó. Te álltál ott, térdig a szõnyegbe süppedve, felkiáltójelekbõl volt a levegõ! Bár mentél volna tovább, tovább egyenesen, oda, hol szemed még borostyánt, sárkányfát sejtett, de nem látott tisztán. Bár mentél volna tovább, tovább, egyedül az ébensötétbe! 1346

Jómagam és az Álombûvölõ, kabátunk egyre nehezebb a víztõl, egy esõzörgette kávézóban Ljubljana tengerpartján.

Sietve szól az Éj Sietve szól az Éj: Föltekerik az országutakat, és a szél kifújja a sírokból, a csontok közül hamvaitokat. Sietve szól az Éj: Könnyû lett immár a föld, és semminek sincsen már súlya, se szerzõdésnek, se zsíros birtoknak. Sietve szól az Éj: Kapaszkodjatok, amibe még lehet, ebben a nagy súlytalanságban – akár egymás kezébe is. Sietve szól az Éj: Vegyétek még meg, amit lehet, mert amint én eljövök, ingyen lesz minden, ajándék.

Ott leszel-e Ott leszel-e, ha felolvassák a vádat ellenem, s minden folyosó zeng belé? Ott leszel-e?

1347

Vagy borozgatsz szemközt a bárban, a neve Delfin, évfolyamtársak körében, öledben kecskeduda. Ott leszel-e, ha pörög a diszkógömb, nem véd meg senki – fent fénykör, lent közutálat? Ott leszel-e? Vagy vándorolsz álmodban, arcod a nedves párnán, telihold bólogat együttérzõn az ágynemû fölött, a minták Malajziából valók? Ott leszel-e, ha egy belsõ udvaron erdei tündéreket látok, bekötött szemmel, falhoz állítva? Ott leszel-e?

Talán levél Nem emlékszem, hogy ezt megírtam-e már neked, vagy csak terveztem. Nem emlékszem, milyen nyelven, egyáltalán levél volt-e, vagy a szokott havi monológ, szánalmas firkászhadova egy névtelen, arctalan nõi lapban. 1348

Nem emlékszem, vajon lezüllött mûkritikus vagyok-e a kacskaringós égi lépcsõn, vagy kiégett PR-tanácsadó, egyik kezemben közvélemény-kutatás, másikban mûanyag vödör. Nem emlékszem, válaszoltál-e, vagy egy következõ álmomban láttam ezt. Például abban a világos álmomban, melyben álltál a tûz elõtt, mint a háború istenének egyetlen leánya, bõr kovácskötény volt rajtad, tûzhelyek zúgtak a háttérben, és te a végsõ csata elõtt folyami rákok ollóit élezted. Nem emlékszem, megírtam-e már ezt neked, vagy csupán bánom elõre.

Gyárak Máshol voltam épp, az egyetemen, amikor megnyílt a gyárak kapuja. A gyáraké, melyeket a buszból néztem reggelente, sárvirágos ablakon át. Megnyíltak a kapuk, és tavasz volt. A télen, fagyott földbe ültetett nyápic nyírfák és gesztenyék már tisztességgel gödreikbe haltak. 1349

Máshol voltam épp, az egyetemen, amikor megnyílt a gyárak kapuja. A gyáraké, hol azt a port termelték, mely elvette a tészta ízét és a látvány színeit. Megnyíltak a kapuk, és levett sapkával bámultak föl a népek a gyárakra, a föld beton szárnytöveire, mik a pusztaságból emelkedtek ki, mint visszahúzódó vérbõl a szigetek. Máshol voltam épp, az egyetemen, amikor megnyílt a gyárak kapuja. És minden régi utcánk visszakapta az elõzõ nevét, és a hamu könyvvé lett újra. Megnyíltak a kapuk, és elült a por, egy pillanatra a nap is megcsillant, és várandós tavasz lépett át az árkokon és kábeldobokon, be egyenest a hideg történelembe.

A sötét legyen véled! Benned marad örökre ez a vén, örökölt, mélységes sötét – tizenhatezer tengeri mérföldnyi bebarangolatlan éjszaka. Életed legeslegutolsó kézen-fogható estéjén ott állsz majd e sötét mûvészetté szaggatott szélén, érzed a sötét szelet, egy másmilyet lentrõl, a zsúfolt síkságokról, melyeket vaksi szemed innen, biztonságos, 1350

unalmas mánkból már meg sem lát. Ott állsz majd a szakadék fölött, a mélységes álomba ívelõ párkányon, a sötétben hálót foltozó pók-halászok rikkantásaira, a feszes kötél surrogására és a lélekrabszolgák halk dalára fülelsz. LENGYEL TÓTH KRISZTINA fordításai

1351

MONIKA RINCK

tour de trance my task, she said, was poisoning time amint minden forgott, ismétlõdött, tágult és pörgött, a meleg a space so vast volt, olyan szörnyen nagy, stadion méretû, amiben a tárgyak törmelékei sodródtak, durva lökések a távolban, amiket senki sem hallott, de a rázkódás hullámait mindenki érezte. ahol valami hiányzott, minden nagyobb lett, forgott, pörgött, dülöngélni kezdett és aztán maradt fekve, középen. a fáradtság gyógyított, a légkör súlya, a hallucinogén üresség alábbhagyott, most kevésbé forgott, mintha a lökések adnák a lényegét, a felhígulás tárgyát, mintha az idõ, a rohanó tér, precíz és gyengéden elrontott, a saját szövetében a kémiai erõtlenség növekedne, pezsegne, elfojtaná az egymásra gyûlt fehér kérgek rétegét, ami formálódott, gazdagabb lesz és a lökések megmérgezve elhalkulnának, forog, észrevétlenül forog, és megáll.

az utolsó nap délen beadunk neked egy szert ezen a nyaralóhoz rögzített padon nézz csak ide, a homlokod világít ó – a halántékokon ragyog a fehér lámpafény mozdulatlan visszatükrözõdése milyen szép vagy, milyen jó és gyanútlan a fény, a vérereiden átszûrõdõ sejtelem és a sötét kamrákban fészkel a rádium – a te kis zöld félelmed. 1352

mindenütt, mindenki másnak hallucinációt okoz de nem neked. számodra minden világosan és élesen látható, a címkék, a kaktuszok. körülöttünk broken glassban az elõzõ éjszakából nõi alakok vágya, érzékeny hab itt van maga az édes jóisten a nyelvével, amitõl a tied megered, beszélsz, mily szépen a gyógyszerrõl, a platánok legyezõjérõl és már az ajtó elõtt állnak a cipõk, a mieink, a szemeteszsákok és a passzátszél.

i had a pony (her name was lucifer) sóvárgó pónitekintete a bozontos szemöldökök alatt kõvé változtatja a virágokat az eget lapislazúrrá és széles sávban piros korallok zátonyosodnak pincérek kerülgetik már megint nem tud fizetni azonnal el kell tûnnie innen mögötte dulakodás a vendégek a poharaikon keresztül a padlót bámulják miközben egy pincér a hajánál fogva húzza õ csak nevet majdnem meghajlik nem ismer mértéket a felemelt karja méregerõsen hadonászik az olcsó brillek mint kulcsok csörögnek ahogy most elkiáltja magát mint lehetséges hogy nyilvánvalóan mind teljesen elfelejtjük hogy a perszeusz által lefejezett medúza torkából egy lovacska bújik elõ villámlik és zeusz mennydörög amilyen tulajdonságokkal õkelme korábban egyáltalán nem rendelkezett –

1353

ilyen egyszerû Egy lejtõ, nem, egy nagy síkság, szelíd domb, felívelõ, lankát látok, kitüremkedés, egész alázatos, egy ív. Zöldnek kell lennie és a lekötelezõ olívaliget tökéletes árnyékot nyújt, ritkán kivételesen ritkán. Csakis egy széles mélyedés lehet puha átjárókkal, korlát, földközelben, az ezüstös zöld rojtok felé fúj, ez valójában mezõ! Mezõ! Ott akarom megérezni, milyen maradni, hogy semmi se mozdul és semmi se számol és éhes vagy fáradt lesz. Nem a morgás, nem az aggodalom, ami, már úgyis tudjátok, egy kicsit tiszteletre méltó démon. Így nem vagyunk, van itt nekünk megszaporított kenyerünk, szavunk, halunk és szubsztanciánk. Mondom rögtön: Szeretjük ami szubsztancia és azt is amit csinál. Milyen csodálatos, az érzések itt, ezek, ahogyan az élet van és ahogyan a szó és még jobb, mégis Jézus Krisztus mondja nekem „Neked már nincs közeped.” Talán segítene az egyensúlyban a magassarkú, de már jönnek az apostolok a zöld lejtõn lefelé, átkelnek az olívaligeten különféle félcipõkben LESI ZOLTÁN fordításai

1354

M. L. STEDMAN

Narancsvigasz

Harry Woodruff velem szemben ül az ingyenes Sydney-i Jogsegélyszolgálat központi irodájában. Ösztövér, megviselt arcához képest a szemei túl nagyok, barázdált állát finom fehér, cigarettahamura emlékeztetõ borosta porozza be. A zakója egykor skót gyapjúszövet lehetett, a nyakkendõje meg olyasfajta, amilyet manapság álarcosbálra kötnek: túl keskeny és hawaii lányokat mintáz. Még a pórusaiból is metilén párolog. Ezt soha nem fogom megszokni. Vénemberként köhög, ezért is döbbent meg, hogy a kartonja alapján, csupán öt évvel idõsebb nálam. Ám nekem egész életemben volt fedél a fejem fölött. Mindig volt munkám, családom, szerencsém. Huruttal küszködik, ahogy megszólal. – Szóval, Mr. Bartlett, mit jelent mindez? – kérdezi a gyûrött, beazonosíthatatlan pecsétekkel borított levél felé bökve. – A reziduális kedvezményezett azt jelenti, hogy valaki pénzt hagyott önre. Vagy ingatlant. Mindent, ami a követelések és a végrendelkezés végrehajtásának jogi aktusa után megmarad. – Ne kíméljen! – Mindent, ami nem lett más meghatározott célra zárolva. A füle mögül elõhúz egy elõre megsodort cigarettát, és rá akar gyújtani. – Tilos a dohányzás, Mr. Woodruff – hívom fel a figyelmét a falon kifüggesztett táblára mutatva, amely csak úgy ráadásként az italfogyasztást és a zenei hangszerek használatát is tiltja. – Ó, ne legyen ilyen szigorú. És a nevem Harry. Akarja, hogy magának is sodorjak egyet? – Most nem kérek, köszönöm. A másolatba pillantok, ahogy a dossziéba csúsztatom. – Szóval, ki az illetõ hölgy? – Milyen hölgy? – köhög újra, és meggyújtja a gyufát. – Alice Therese Woodruff. – Hát õ a testátor, nemde? – az ujjával a levegõben jelzi, hogy aláhúzva. – Éppenséggel testátrix, ha már szakszerûek kívánunk lenni. De kije önnek voltaképpen? Aggszûz nagynéni? Unokatestvér? A cigaretta végén kikandikáló dohányszálat vizsgálgatva, semmitmondó hangon mondja: – Talán a feleségem, talán a lányom. Megütõdöm a szavain. Már a szavak hangzása is egy csapásra mindent megváltoztat, de nem tudom, hogy vajon benne vagy bennem. Az évek során megtanultam, hogy a hajléktalanok leggyakrabban a családjuk miatt válnak hajléktalanná. 1355

– Nos, felteszem, a névbõl könnyen következtethetünk – mondom. A mosolyában játékosság bujkál. – Mind a kettõt így hívják, ha már szakszerûek akarunk lenni. – Tus. Magyarázatra számítok, de nem kapkod vele. Az idõsebbek soha nem sietik el a magyarázkodást. A fiatalabbja – a drogterjesztõk, a zsebesek, az autótolvajok – szinte viszket, hogy a menekülés reményében magyarázattal álljon elõ, hátha támad egy rés a hivatali rendben, amit nem mosott még tisztára a gyakorlat, miként a víz konokul tisztára mossa a köveket. A Harry korúak hallgatásba burkolóznak. Egyetlen tulajdonuk az idõ. A mi feladatunk itt olyan, mint az elsõsegélynyújtás: bejönnek, kapnak egy sebtapaszt, és már mehetnek is. Rendbe tesszük a legsürgetõbb jogi problémát, amennyire lehet, nem teszünk fel fölösleges kérdéseket, mert különben a fél éjszakát itt tölthetjük, és semmivel sem leszünk okosabbak, csupán szerencsétlenebbek. A falióra majdnem este hét órát mutat. Az üvegajtón át látom, hogy a folyosón ücsörgõk újabb érkezõknek szorítanak helyet. Írógép hangja szûrõdik felém a többi irodából. Kopognak, Mike Kostalidis lép be, és egy fiatal fickót hív maga után. – Van egy perced? – Mr. Woodruff-fal van dolgom, Mike. Nem várhat az ügy? – Egy pillanat és végzünk. Bocsásson meg, Harry – mondja. Harry megemeli egy ujját köszönésképpen. Mike maga elé tolja a fiút. – Csak be akarom mutatni neked Neville-t. Most telt le a gyakornoki ideje a Fõ utcai Showalter és társa irodában, csütörtök estékre iratkozott fel. Megmondtam neki, hogy te vagy a legjártasabb lakáskiutalási ügyekben. Ráállítjuk egy-két lakásbérleti ügyre. – Ilyen perekkel nem találkozik az ember a társasági joggyakorlatban – mondja Neville és félresöpri a haját a szeme elõl. – Ahogy nyilván a szállítmányozási egyezségi eljárások során sem – felelem. – Itt jobb, ha mindenhez ért. Egyikünk-másikunk büntetõjogi szakember, de többnyire csak kijelölt ügyvédként járunk el ingatlanügyekben, társasági ügyekben vagy általános kereskedelmi ügyekben. De ne aggódjon. Majd átugrom késõbb és átveszünk egy-két dolgot. Hamar belejön. Azzal mindketten kidöcögnek az irodából. – Elnézését kérem. Szóval miként kíván eljárni? Rendelkezik bankszámlával, ahova az összeget utaltathatjuk? Gúnyosan elmosolyodik és beleszippant a cigarettába. Kissé remeg a keze, ahogy a nyelve hegyérõl lehalászik egy szál dohányt. – Bankszámlám! – nevet. – Ó, hogyne, és szabóm is van. – Nyithat egyet. Persze a hagyaték összegétõl függ. A Jóisten a megmondhatója, láttam már eleget. Amint kapnak egy kis baleseti segélyt vagy munkahelyi végkielégítést, minden azonnal kifolyik a kezük 1356

közül. Vagy egy nap arra ébrednek, hogy mindenük eltûnt a matrac alól a szállón. – Segíthetek önnek bankszámlát nyitni, vagy letétbe helyezheti a pénzt nálunk, amíg rendezõdnek a dolgai. Örülhet, magára mosolygott a szerencse. Összeszorítja a fogát. A cigaretta végén felgyûlt hamura pillant, aztán a szék melletti szobafikusz száraz földjére verve azt mondja: – Rendelkezni kívánok a hagyaték felõl. Sorsolják ki tombolán. Hallottam már mindenfélét ennél az asztalnál, amióta itt vagyok; 1959-ben kezdtem mint önkéntes. Minden héten egy este, húsz éven át. Hallottam késekrõl, szétrobbant csövekrõl, ugató kutyákról, fejsérülésekrõl. Kilakoltatásról, hûtlenségrõl, vagyonelosztásról, gyermekelhelyezési perekrõl. De sem itt, sem az állandó irodámban nem találkoztam még olyan esettel, amikor valaki visszautasította volna az örökölt pénzt. – Gondoljon bele, lehet, hogy nagy összegrõl van szó. Soha nem tudhatja. – Valószínû, egy vagyon. Kérdõn nézek rá, ezért így folytatja: – Nem mindig néztem ki így. Aztán a cigarettával a mellkasa felé bök: – Gondolja, hogy azelõtt felvettem volna ilyen nyakkendõt? A mozdulatából valami miatt azt olvasom ki, hogy a túlméretezett zakója szabónál készült, hogy a jelenleg töredezett és sárga körmei, egykor manikürözve voltak. Olyan vízióm támad, mintha egy fiatalabb, egyenes tartású, parancsoló modorú ember ülne itt velem szemben, egyáltalán nem kísértetszerû. Valami a szemében egy pillanatig azt sugallja, sikeres ember. – Mit gondol, honnan vették a pénzt? – mondja lassan, mintha csakugyan azt várná, hogy gondolkodjam el a felvetésen. A feleségem és a gyerekeim honnan veszik a pénzt? Tõlem kapják. Én meg az ügyfelektõl kapom, akik a vevõiktõl kapják, és látomásszerûen egy másodpercre az egész világ, úgy tûnik, nem más, mint egy hatalmas pénzforgató gépezet. Csakhogy itt, a Sydney-i Jogsegélyszolgálat kis szigetén a lestrapált bútorokból vagy a satnya cserepes növényekbõl elõpárolgó valamiféle vegyi anyag kifejezetten taszítja a gazdagságot. A mammon áradata fölött állunk. – Az öbölre néz, lefogadom – mondja Harry a légüres térbe. – Bocsánat, elvesztettem a fonalat. – Fogadok öt dollárba, hogy az öbölre néz a házuk. Igaza van. Az otthonom a Point Piper-félszigeten, az irodám a Circular Quayöbölben van. – A víz látványa tágítja a teret – mondom. – Hülyére dolgozta magát értük, ha nem tévedek. Menet közben átgyalogolt néhány emberen. Azért rendes magától, hogy itt senyved velünk, elátkozottakkal. A hangjában nincs keserûség, inkább mintha szórakoztatná az ügy. Vajon az ital miatt lett kegyvesztett, vagy azért iszik, mert kegyvesztett lett? 1357

– Most prédikálni akar? – kérdem, ahogy egy félrecsúszott kapcsot visszatûzök a helyére az iratcsomó tetején. Marjorie nemsokára hazaér a Queen’s-klubbeli esti bridge-körbõl. A gyerekek is otthon vannak már a suliból vagy az egyetemrõl, a leckéjüket írják. Szinte biztos vagyok benne, hogy mindenre gondolnak pillanatnyilag, csak rám nem. És valahogy nincs is ezzel semmi baj. Révben vagyunk, biztonságban. Jeanette, a recepciós, finoman megkocogtatja az üvegajtót, az órájára mutat, aztán a hüvelykujjával a mögötte ülõ várakozók felé int. Dob egy mosolyt, és nagy léptekkel a fénymásoló felé siet. Harry megint felkacag: – Majd mindenkinek elmondja a másik irodában, a való világban, miként találkozott ma egy elmeháborodottal, aki úgy elitta az eszét, hogy nem tudja, mit csinál. Bárcsak mindenki után járna nekem egy dollár, akik a józanságukat bizonygatják, miközben csúsznak le a székrõl. De a metilszag ellenére, ebben a percben Harry Woodruff olyan józan, mint akárki más. – Nem kell azonnal döntenie. Tudja, írhatok az ügyvédnek, hogy idõt kér, és amíg halogatjuk az ügyet, tájékozódhatunk, mekkora összegrõl van szó. Valószínûleg még be sem adták a hivatalos jóváhagyási kérelmet. – Köszönöm, nem – mondja, mintha csak egy teát utasítana vissza. – Ha nem fogadja el, könnyen lehet, hogy átruházhatatlan vagyonnak fog minõsülni, és a Koronára száll – vetem ellen, kissé indulatosabban, mint szándékomban állt. – Hogy is hívják önt? – kérdezi. – Bartlett. – Nem, a keresztnevére gondolok. – Philip. Phil. – Nem, Philip, köszönöm. Én is az öbölre néztem egykor – olyan szúró pillantást vet felém, mint a vaku fénye. A folyosón valaki öklendezik. Látom, hogy Jeanette és egy joghallgató vödörrel siet egy kétrét görnyedõ asszony segítségére, a következõ roham elõtt. A jelenet nem ritka nálunk; lehet, hogy részeg vagy terhes. Vagy haldoklik: elõfordult már, nem meglepõ, az ügyfélkört tekintve. Két ügyvéd is kidugja a fejét a szomszédos irodákból, valaki felmos. Kézben tartjuk az ügyet. A gyomromban kezdõdõ émelygés bizonyára a váróból beszûrõdõ szag miatt van. Miközben Harry fogja az eredeti levelet és a gyûrõdések mentén gondosan összehajtogatja, azon tûnõdöm, miféle emlékeket hajtogat vele vissza. – Nem akarom feltartani – mondja. – De nem akarja legalább megtudni, ki halt meg? – Nem. A halál, úgy vélem, relatív. Mindazonáltal, egy élet sokféle módon megszûnhet. – Szívderítõ gondolat. Egy darabig méreget, mielõtt kimondja: – Egy napon majd ön is felismeri. 1358

Ahogy a levelet a zakója belsõ zsebébe csúsztatja, eláll a lélegzetem a látványtól, amit megpillantok. Elõször fel se fogom. A diszkrét, hímzett márkavédjegy, Partridge és Fia Mértékszabóság, félreérthetetlenül ugyanolyan, mint a saját zakóm címkéje. Minden figyelmeztetõ jel nélkül valami pánik kezd úrrá lenni rajtam. Ennek az embernek az élete csupa végérvényes veszteség, s ahogy a magamé elõttem meredez, szédítõn, keresztülvihetetlenül, a vád szíven üt: soha semmit nem vesztettem el ebben az életben. Kényelmes otthonom van, normális feleségem, aki szívesen fogad az ágyban és a reggelinél, mindig ugyanazzal a szeretettel, ami huszonöt éve megkérdõjelezhetetlen. A gyerekeink egészségesek és boldogok. Istenem, még a szüleim is jó erõben vannak, és ugyanabban a házban élnek, ahol felnõttem, Sydney északi kerületében. Milyen hosszú a lejtõ ettõl a boldogságtól, és nincs semmi fortély a birtokunkban az életben maradáshoz, ha a lenti sziklákhoz csapódnánk. A hányás szaga nyomasztó. Kigombolom az ingem felsõ gombját és egy árnyalatnyit lazítok a nyakkendõmön. – Állott itt a levegõ. Elnézést a körülmények miatt – intek tétován a folyosó felé. Harry a kabátja zsebében turkál, aztán egy szebb napokat látott, nem éppen kívánatos narancsot vesz elõ. A körmét a héjába mélyeszti, és a levegõ egy szempillantás alatt friss, kellemes illatú lesz. Mint Alice Csodaországban, az emlékek alagútján szállok: a kezemben az anyám készítette elemózsiás csomag, a gyümölcsszedés jut eszembe diákkoromból, a gyerekeim rögbi- vagy teniszmecscsei után vödörszám körbejáró narancslé, a Valenciában töltött nászút emléke, ahol a citrusligetek illatát a szellõ a szállodánk erkélyéig sodorta, és mi a tengert és a csillagokat bámultuk. Az ujjbegyemen érzem Marjorie nyakszirtjének puha bõrét, a veríték finom fátylát. Aztán egy apró görcs a gyomorban emlékeztet valamire, amit igyekeztem elfelejteni: a halandóság érzetére. Ahogy az aranyláncot menyasszonyom nyakára csatoltam, annak a ténynek jeges felismerése hasított belém, hogy az idõm vele egy nap véget fog érni. De elnyomtam magamban ezt az érzést, és csak tapostam a mindennapokat. Hetente vezeklek itt, segítve azokon, akik elõtt soha nem nyílt olyan lehetõség, mint elõttem, de most látnom kell, hogy a jócselekedetekkel csupán a balszerencsét igyekszem távol tartani magamtól. Ez az én védõoltásom. Alig néhány másodperc telt el. Harry az asztalomra teszi a narancsot, és az ujjával oldalról megdörzsöli az orrát. – Régi trükk. Segít felejteni. A kellemes illat visszahozza a hányás elõtti idõt – felém tolja a narancsot. – De ön a valóságban is visszatérhetne múltbeli életéhez. Töprengve tekint rám, és késlelteti a választ, hogy rájöjjek, valamit alapvetõen félreértettem. Aztán az arca újra felderül. – Megmondtam, miképpen kívánok rendelkezni – azzal feláll, és ahogy a zsebét megkocogtatja, valami csilingel. – Eljött a koktél ideje. 1359

A mozgása felkavarja a levegõt, szesz, hányadék és dohányfüst szaga keveredik. – Legyen szép hete – szól távozóban, de az ajtónál megáll, az ujjaival végigsimít a zsebén és félig visszafordul: – Velem minden rendben lesz. Felmerül bennem, hogy nem is hozzám beszél. Aztán eltûnik a folyosón. Felállok, hogy becsukjam az ajtót. Kinézek a várakozók sorára: tizenheten vannak. Tizenhét mûselyembe és formátlan cipõbe öltözött élet; zsugorodó májak, összeomló artériák, szívpanaszok. Ahogy megfordulok, valami arra késztet, hogy ne a saját székembe, hanem az ügyfelek székébe üljek. Még Harrytõl meleg. Csak ülök és bámulok át az asztal fölött. Azon tûnõdöm, mit láthatott Harry. Mit láthatnak a többiek? Lazítok a nyakkendõmön, és iszom a levegõt. Aztán csengetek a belsõ telefonon a recepcióra. – Igen, Mr. Bartlett? – Ma korábban kell elmennem, Jeanette, elnézést – keresem a kifogást. – Összekevertem a napokat. Idõpontom van a másik irodában. – Ó – a csendszünetben hallom, ahogy a titkárnõ a papírok közt lapoz. – De este tízig van beírva. Aztán halkabban: – Itt vannak ezek a csórók a kilakoltatás ügyében. És a jugoszláv családok. Tudja, akiknek a Parramatta úti agyafúrt autókereskedõvel van bajuk. Tolmácsot is hoztak... Ahogy megfordulok, a paraván fölött látom, hogy az ügyfelek nagy szemeket meresztenek, a titkárnõ meg engem bámul, nem érti a dolgot. – Nos... – újra a várakozók sorára pillantok. A nõ, aki hányt, most csendesen sírdogál. Egy vietnami nagypapa hintázik a székén. Egy lány, alig idõsebb, mint a saját lányom, a karját vakargatja és a plafont bámulja. Senyvedni az elátkozottakkal... – Jól van? – teszi fel a kérdést Jeanette. – Ó, hogyne. Jól vagyok. Csak megpróbálok... Átküldené Neville-t? Kisvártatva Neville lép be, kezében egy agyonhasznált szerzõdésjogi kézikönyv. – Jeanette szólt, hogy látni kíván. – Igen – a hangom elég nyugodt. – Ma korábban kell végeznem, egy szervezési hiba folytán. Bocsánat, hogy rögtön a mélyvízbe dobom, de a Showalternél, gondolom, önállóan vitt bizonyos ügyeket. – Igen, volt úgy néha. Attól függõen, hogy... – Rendben. Tudom, hogy ez most egy kicsit tûzoltásszagú, de lenne néhány eset, ami nem tûr halasztást. Az egyik egy csibész autókereskedõ ellen, Kereskedelmi javak elidegenítése, 52. fejezet. A másik egy jogos követelés: néhány aranyásót ki akarnak lakoltatni, mert a belváros új helyrajziszám-kiosztása során máshova kerültek a birtokhatárok. Bólint, a tekintete izgalmat tükröz és várakozással teli. 1360

– Csak hallgassa meg a tanúkat, jegyezze le, amit mondanak, és vesse össze a tényekkel. Az autókereskedõ elleni ügyben tolmács is lesz – felemelem a két dossziét az asztal sarkán. – Van kérdése? Gyorsan felhúzza a szemöldökét: – Úgy vélem, nincs, amíg bele nem néztem az aktákba. – Valóban. A dossziékat a kézikönyvvel a hóna alá csapja, és én úgy látom õt, mintha tükörbe néznék, elszakadva önmagamtól, húsz évvel ezelõtt. – Mike még itt lesz, ha segítségre szorul – veregetem vállon. – De nem lesz semmi gond. Az utcán a forró sötétségben enyhe szellõ jár. Alig van forgalom, tizenöt perc alatt a Bronte strandhoz érek. Leveszem a cipõm, a zoknim, és elõhúzom a hátsó ülésrõl a törülközõt. A talpamat simogató homok évekkel repít vissza az idõben. A gyerekeket szoktuk ide kihozni, fogtuk a kezüket, a kocsikulcsot, vödröket, és közben igyekeztünk elkerülni, hogy belénk csípjen a tarisznyarák, amit valamelyikük mindig örökbe fogadott. Magam elõtt látom a legidõsebb fiunkat; Tim nagy szemet meresztett, amikor kéthetes korában, a szokásos ausztrál beavatási szertartás keretében a lába hegyét a Csendes-óceánba mártottuk. Az elektromos töltésû pillantás, amit Marjorie-val váltottam, elárulta, mit érzünk: akkor lettünk igazi család. Ez adott értelmet az életemnek, ezt bármi ellen kész voltam megvédeni. Mind a négy gyerekkel végrehajtottuk a beavatást. Vajon Harry is végzett valami hasonló szertartást a két Therese Woddruff-fal? Egykor õ is bízott benne, hogy képes lesz a családját megvédelmezni bármi ellen? És vajon melyik Therese az elhunyt? Tim ma két méter magas, a Sydney Egyetem elsõ csapatának oszlopos tagja. Karenbe bele van zúgva egy srác, aki néha hazakíséri az orvosi egyetemrõl. Még két év és az ikrek is egyetemre járnak majd; olyan osztályzatokat hoznak, hogy bármire beiratkozhatnak, ami megtetszik nekik. Egy furcsa gondolat kerít hatalmába: hol veszett ki belõlük a négy kisgyerek? Ebben a pillanatban letaglóz, hogy elvesztettem õket. Elvesztettem Marjorie-t, az egykori, fiatal gátfutóbajnokot; elvesztettem önmagam, aki egykor ugyanazzal a hévvel és izgalommal láttam munkához, mint amit ma Neville arcán láttam tükrözõdni. Mindjárt tíz óra, a strandot feketeség járja át, a hullámokon hab fodrozódik, ahogy utat találnak a parthoz a holdfényben. A hõség nem enged szorításából; megszabadulok a zakómtól, a nyakkendõmtõl. Egy perccel késõbb, minden tudatosság nélkül, belegázolok a vízbe, meztelenül, ahogy egykor a gyerekeink, a ruhám a parton gondosan összehajtogatva. Évtizedek óta elõször, megerednek sós könnyeim, elvegyülnek a tenger sós vizével. Alámerülök, majd a felszínre bukva, gyorsban úszom, amíg ki nem fulladok. Az öböl körül elszórtan szelíd fények égnek; néhányan, óceánra nézõ otthonukban fenn vannak még, tanulnak, aggályoskodnak, szeretkeznek, vagy kényelembe helyezik rossz álomtól felriadt gyermeküket. Tudomást sem vesznek az ablak túloldalán terjeszkedõ sötétségrõl. „Egy élet sokféle módon 1361

megszûnhet.” Úgy érzem magam, mint aki csak most vesz észre egy apró betûs kitételt egy már megismert szerzõdésben: évek óta apránként és csendben megfosztódom az életemtõl. Aggodalmaskodom, hogy le ne zuhanjak a szikláról, miközben a szikla porlad a tengerbe. Egy lélek sincs körülöttem. A bõrömet érõ víz a legbensõbb rétegeimet is lemossa, és azon veszem észre magam, hogy zokogok, ordítok a fájdalomtól, de a fájdalom okát nem ismerem. Hogy a gyerekek felnõttek? Hogy fiatal apjuk már nincs többé? A fájdalom, hogy a növekedéshez valaminek bennünk szükségszerûen meg kell halni? Hogy egy napon a családom majd értesítés kap felõlem egy kórházból, vagy valaki rossz hírrel csenget be? A végsõ, a legroszszabb hírrel? Egy hullám a tarkómba mar, alámerülök, többször megfordulok magam körül, olyan tehetetlen vagyok, akár a hínár, az orrom és a torkom megtelik vízzel, és az arcomat karcolja a durva homok, ahogy partra vetõdöm. Hosszan fekszem így, tengervizet és homokot öklendezve, lassan tisztázódnak az irányok. Az összevisszaságban támad egy gondolatom: ez a Harry túlélte a saját halálát. A zuhanás után életben maradt, sõt valahogy szabaddá lett. Minden idegszálam élénk. Minden porcikám érintkezik a levegõvel, a vízzel vagy a homokkal, és a szívem nem a fájdalomtól dobog hevesen, hanem a csodától. A mindenség csodájától. Hagyom, hogy a partra futó hullámok át- meg átmossanak, és érzem, hogy minden újabb hullám, árnyalatnyi mértékben, mindig egy új személyt mos végig bennem. Éjfél után érek vissza a Jogsegélyközpontba, az irodák rég bezártak. Elõkeresem a kulcsom, és a fénycsövek zümmögve felizzanak, ahogy a szobámba tartok. Meztelen talpam hangtalanul lép a csupa lyuk linóleumon, a hajamból csöpög a víz, az asztalomhoz húzom a széket. Gondosan rendbe rakva, a szokásos rózsaszín szalaggal átkötve, elõttem fekszenek a dossziék, amiket Neville-re bíztam, a kupac tetején egy kézzel írt levél. Kedves Philip! Itt vannak az akták. Minden rendben. A látogatási napló kész, az igazoló iratok piszkozatai holnapi gépelésre leadva. Most mennem kell, késésben vagyok az esküvõi próbára, nem akarok rossz pontot szerezni. Köszönöm a kihívást. A jövõ heti viszontlátásra, Neville Kioldom a szalagot és belepillantok a feljegyzésekbe. Kiváló munka. Az asztal túlsó felén a Woodruff-akta, rajta egy félig hámozott narancs. Elõveszem belõle az iratokat és bekapcsolom a diktafont: Phil szalagja. Levél a Woodruff-ügy kapcsán. Címzett: Parfitt, Parfitt & Delaney. Ref: AAD/py, Iktató: PMB/HW. A levél szövege: Tisztelt Uraim! Hivatkozással a néhai Therese Woodruff hagyatéki eljárására... 1362

Itt félbe kell szakítanom a diktálást. Kezembe veszem a narancsot, végigsimítom Harry körmének a nyomát. Újra látom, ahogy elmosolyodik, meghámozom a gyümölcsöt, és magamba szívom csípõs, megnyugtató illatát. TÁRNOK ATTILA fordítása

1363

REINER KUNZE

Könyvesbolt a megametropoliszban Szöul, nemzeti ünnepnap Már az ajtó mögött is távoli jelenlévõk olvasnak Polcoknak támaszkodva, padlón ülve, kapucniban alvó csecsemõvel Létezõk nyelvük távoli kozmoszában, ahol az ember nem megpillant, hanem neki megmutatkozik, ahol nem hall, hanem fülének megnyilatkozik Ahol nem érez, hanem birtokba vesz a lélek által Az ember nem-cselekvõ, a cselekvés végbemegy mindent a Tao irányít, az Út Csak a lépteidet kell terelned a könyvek felé vezetõ úton, felülemelkedned, magad karcsúvá tenned, 1364

míg te magad is ebben az olvasásra éhes labirintusban azt kérded, hogyan áramlik a világ körös-körül

Misszió Szöulban Az éjszakai toronyházak felett Krisztus-keresztek, neonfénnyel övezve, piros, sárga, fehér, Disneyégbolt, nyitva éjjel-nappal

Szöul, királyi palota A tetõkön, úton a Szent Iratokhoz szerzetes, majom, sárkány, disznó, és mesebeli lények Libasorban végig a tetõgerincen a világ négy égtája felé Minden út Buddhához vezet A tetõeresz ívei mintha mosolyának mintájára lennének faragva

1365

Budapest hídjai Elisabethnek

A hidak a szeretkezésre emlékeztetnek Mert úgy hidalják át a folyót, mint szerelmesek karja az éjszakát, a fallosz a halált Mert újból áthidalják és mégis mégis mégis A hidak a szeretkezésre emlékeztetnek: megfeszülnek, akár a szerelmesek izmai A Margitsziget, feloldozva a szüzességi fogadalom alól, széttárja hídja lábait; az ég egyetlen férfiszem A sarok és a váll között egyetlen ív, a szeretkezésre emlékeztet a hidak hídja is amely nevedet viseli

1366

Amerikai autók a tízemeletes parkolóházban Ragadozók, csillogó pofájukat a betonkorlátra tolják, sóváran, hogy este újból elnyeljék embereiket

A templomon túl A gong hangja olyan, mintha bensõjében egy megsebzett Én lenne. Megkondítva, hosszan, hosszan zeng. Mélyen ül a sérelem. Hwang Chi-Woo Vannak bántódások, amelyektõl csupán a halál old el De ha megkondítaná valaki a lelket, hosszan, hosszan lengene hangtalanul Aki kovácsolta, büszkeséget kalapált bele

1367

Csembalókoncert után Hallásodban finoman szõtt ezüst, mely idõvel megfeketedik Egy napon azonban a lélek az elvékonyodott helyen nem szakad el

Fõnszél A szél örvényeket ölt Az idegszálak fájásig lehangolódtak Még egy negyed fordulat, és valami szétpattan benned És nem mehetsz a színfalak mögé mint a brácsás, aki újra húroz

Mint az agyagtárgyak De én összeragasztom két felem, mint széttört agyagedényt. (Jan Skácel, levél 1970 februárjából) 1 Olyanok akartunk lenni, mint az agyagtárgyak Jelen lenni azoknak, akik reggel ötkor kávéjukat isszák a konyhában 1368

Az egyszerû asztalokhoz tartozni Olyanok akartunk lenni, mint az agyagtárgyak, amelyeket a szántóföld talajából készítettek És azt akartuk, hogy senki ne tudjon ölni mivelünk Olyanok akartunk lenni, mint az agyagtárgyak Ennyi gördülõ acél közepette 2 Olyanok leszünk, mint az agyagtárgyak törött darabjai: többé sohasem egész, talán egy fényvillanás a szélben

Fekete bambusz Csõ, amely az embernek a feje tetejéig ér Helytáll egy emberöltõnyit Megszürkül És amikor elhal hófehér

1369

Retz közelében, a Kálvária-hegyen, januárban A szõlõtõke is keresztre feszített Ahogyan mezítelenségében összegörnyed, karjai oldalra kötözve Egészen a Megváltó taglejtése a homokkõ kereszten A vér és a víz gyümölcsszem lesz, amelybõl évrõl évre édes jövedelmezõ bort préselnek Mint kõbõl hitet Oly sok a keresztre feszített, úton az Egyetlenhez

Parasztház hátulról A pipacson és a kakastaréjokon túl tisztaszoba éjszakára Napfény sohasem érintette akár a gyóntatószék belsejét A Boldogságos Szûz lábujjaival tapintja a párnák fényét Egy leheletnyi dohosság a fel-nem-támadásra emlékeztet bennünket Az ablakon át nem szellõzik és nem járja át a nyár melege

1370

A sugallatról Csak egy kezdõ angyal repül a felhõk alatt (bensejében még õ maga sem távolodott el eléggé az embertõl) Hogyha homlokodat egy szárny érinti, akkor az egyiküké lehet és te is kezdõ vagy akárcsak õ

A zongorista Kezei – két világ között lebegõ lények, ujj-tollazattal – szárnyalnak Dacolnak a halál utáni halállal A másokéval és a sajátjával A kéz arasza egy arasznyi örökkévalóság BENÕ ESZTER fordításai

1371

JULIA PARDOE

A magyarok városa

Julia Pardoe a felvilágosodás korát követõ, 1806-os évben született, az iparosodás és polgárosodás útján járó Angliában. Édesapja révén kapott lehetõséget az európai utazásokra. Az irodalomtörténet nemcsak íróként, de költõként, történészként és utazóként is számon tartja, ám igazán történetíróként és útikönyvei által vált ismertté és elismertté. Írt Portugáliáról, Törökországról, Franciaországról, Magyarországról két könyvet is: (The City of the Magyar; The Hungarian Castle). Az angol írónõ (1806–1862) 1839-ben érkezett Magyarországra, és 1840ben, Londonban már meg is jelentette háromkötetes mûvét (The City of the Magyar, or Hungary and Her Institutions in 1839–40 – A magyarok városa, avagy Magyarország és intézményei 1839–1840-ben), mely a reformkor lázas tenni akarásában nyüzsgõ ország leírását tartalmazza. Az elsõ könyvben nyomon követhetjük, Pardoe kisasszony Bécsbõl indulva miként érkezett meg Pozsonyba, ahonnan rövid kitérõt tett a Felvidék jelentõsebb városai, Nagyszombat, Selmecbánya és Körmöcbánya felé. A városokról és tájakról színes, élénk képeket fest, figyelmét kevés dolog kerüli el: a kies hegyek és erdõségek, az ódon várromok romantikus idillje mellett felbukkannak társadalmi és politikai kérdések, a bányák termelési átlagai és az útviszonyok is. A rövidke kirándulás után visszatért Pozsonyba, az országgyûlésre, itt részletesen megfigyel mindent; már nem hegyekrõl és völgyekrõl meg középkori templomokról ír, hanem pártokról és politikusokról, hogy az olvasó az országról a lehetõ legpontosabb képet kapja Mûveiben olvasmányos leírásai mellett nagy hangsúlyt fektetett a történelmi tények és a társadalmi viszonyok taglalására is, ami festõi jellegû munkáit értékes információkkal egészítette ki. Hogy megírhassa a The City of the Magyar or Hungary and her Institutions második kötetét, 1839–40-ben ismét hazánkba látogatott. A több mint másfél évszázada írt mû nagyszerû lehetõséget kínál a modern olvasónak, hogy egy külsõ megfigyelõ leírása által kapjon hiteles beszámolót a korabeli magyarországi állapotokról. A könyv az 1838-as nagy pesti árvíz eseményeinek és szörnyûségeinek leírásával indul, majd egy könynyedebb hangvételû, tájleíró úti beszámolóban folytatódik: Pardoe kisasszony beszámol dunai hajóútjáról, majd úti céljáról, a két városról, Budáról és Pestrõl olvashatunk. Számos intézményt mutat be alaposan, például a Ludovikát, a pesti színházakat, az országgyûlést, az igazságszolgáltatás intézményeit, vagy a börtönöket. A nádori családot több alkalommal megemlíti, több ízben beszámol róluk. Pardoe kisasszony többször beszámol a korabeli Magyarország vallási és nemzetiségi feszültségeirõl, a társadalmi tagolódásról, a szociális 1372

problémákról, valamint a velük kapcsolatos változásokról és reformokról, miközben könyve nem veszít könnyed, olvasmányos jellegébõl. Érdekes beszámolót kapunk a bakonyi erdõt lakó betyárokról, az életükrõl, viszonyukról a környezõ falvakkal, az ellenük folytatott küzdelemrõl. Egy egész fejezet szól Sobri Jóskáról. A könyvben történelmi kitekintések is találhatóak, nevezetes épületek és helyek leírásai, például az esztergomi székesegyházé, a nádori palotáé, a Margitszigeté, a Városligeté, a Ludovikáé. Betekintést enged a XIX. századi magyar közigazgatási ügyekbe is: olvashatunk megyei képviselõ-választásokról, az államigazgatás nehézségeirõl és az alkalmazott vagy éppen még megszavazásra váró reformokról. A második könyv középpontjában Pest városa áll. Az 1838-as nagy árvíz által letarolt, s akkoriban újjáépülõ város dinamizmusában Pardoe a magyarság ébredezõ nemzeti öntudatának és tettrekészségének megtestesítõjét látja. A vibráló Pest körül azonban ott a nagy, homokos, mûveletlen puszta: a feudális ország számos problémával küszködik, ezekrõl is – jobbágykérdés, az osztrák önkény vagy a betyárok – beszámol. A harmadik könyv „fõszereplõje” a testvérváros, Buda. A történelmi épületek és helyek látványa elõcsalogatja a szerzõ történelmi érdeklõdését, a várban székelõ magyar királyok és a fürdõket építtetõ török pasák egymás után sorjáznak a könyv lapjain, majd az ország kereskedelmi potenciálját mérlegelõ számítások következnek. A sokféle, egymást váltogató téma jogosan ébreszthet gyanút az olvasóban: Pardoe honnan szerezhette az információit? A válasz a szerzõ kapcsolatrendszerében keresendõ. A korban általános volt, hogy mihelyt egy jeles külföldi utazó érkezett az országba, a reformellenzék képviselõi szinte azonnal megrohanták, s igyekeztek minél többet megmutatni neki Magyarország inkább derûs, lehetõségekben bõvelkedõ, mint árnyékos, elmaradott oldalaiból. Nem véletlenül fakadt ki a mûvel kapcsolatban Kossuth Lajos a Pesti Hírlap 1841. január 3-i számának vezércikkében: „…az egész ország tudomására merõ hazudság, s pedig nem annyira eszünket, mint szívünk s jellemünket igen érzékenyen sértõ hazudság.” Kossuthot valószínûleg zavarta Pardoe széchenyiánus elkötelezettsége, a nem eléggé radikális hangnem, illetve az a tény, hogy az õ személye meglehetõsen negatív színben tûnik fel, míg Széchenyi vagy József nádor valóságos héroszként mutatkoznak. De legyen bármi is a kortársak véleménye, A magyarok városa kordokumentum és történelmi forrásanyag, ami, a XVIII–XIX. századi angol utazók mûvei közül méltatlan módon, csak 175 évvel megjelenése után került lefordításra.

1373

Pest – Az 1838-as árvíz – A város fekvése – A befagyott Duna – Óvintézkedések – A kiáradó folyó – Pusztítás a városban – A lakosság megpróbáltatásai – A Derra-ház összeomlása – A megtört kereskedõ – Nádori intézkedések

Mielõtt Pestrõl szólnék, és leírnám jelen helyzetét, hasznosnak látom beavatni olvasóimat azon félelmetes katasztrófa természetébe és méreteibe, mely e várost 1838-ban sújtotta. Annál is inkább, hisz a témát érintõ legjobb információkhoz volt szerencsém hozzáférni, valamint tanulmányozhattam egy magyar orvos által közvetlenül a katasztrófa után írt munkát,1 melyet az országban e csapásról valaha született legjobb és legmegbízhatóbb beszámolóként tartanak számon, és amelyre magam is nagymértékben támaszkodtam. Pest városa a Duna bal partján fekszik, melytõl folyóparti szélét csupán néhány toise-nyi rakpart választja el, de jó néhány ház még ennél is közelebb merészkedik a folyam szegélyéhez. A város alatti és a mérföldeken át körülötte elterülõ föld könnyû, mûveletlen, mély homok, míg majdnem minden ház pincéken, raktárakon, istállókon és csatornákon áll (avagy állt, hogy egészen pontos legyek). Hatvan-hetven esztendeje Pest, mai állapotához képest, csupán rendezetlen házak visszataszító halmaza volt, melyek felhúzásában inkább a személyes érdekek, mintsem a közjó és a közhaszon volt mérvadó. A külvárosi negyedek a legtöbb esetben még 1838-ban is alacsony fekvésûek, silányak és szegényesek voltak, a házakat pedig vályogtéglákból és gerendákból építették, valamint zsindellyel fedték. 1838. január elejére a Duna vízszintje szokatlan és kissé aggasztó magasságot ért el, a környékén lévõ összes csatornát és föld alatti járatot elárasztotta a víz, melyeket az összes débouchure gondos lezárása után ezért le kellett csapolni. Azért tartom fontosnak e helyzet felvázolását, mert amint az utólag egyértelmûvé vált, a föld alatti járatok elzárása döntõ szereppel bírt a késõbbi károkban, illetve azért, mert további bizonyítékot nyújt arra, hogy elsõ befagyásakor a Duna szokatlanul magasan állt. Mindeközben Soroksárnál, a város alatt jó néhány mérfölddel, a folyó egy ágát eltorlaszolta a jég, ami a fentebb említett áradáshoz vezetett. A Duna teljesen befagyott, s január 5. és 6. között teljesen összezárt. A folyamatos havazás és rendkívüli hideg pedig oly erõs hatással volt rá, hogy a jégpáncél fokozatosan egészen három láb vastagságig nõtt. Március 8. és 9. között ez az óriási tömeg zajlani kezdett, de a délebbre fekvõ budai területek elöntése után ismét megállapodott. Tanácsosnak látszott azonban egy ily fenyegetõ jelenség láttán óvintézkedéseket tenni, ezért a város egész hosszán felhúztak egy hat láb magas gátat a folyó és a házak közé. A pesti 1

Dr. Schöpf-Merei Ágost: A pesti árvíz idején és után tapasztalt lelki és testi behatások és betegségek.

1374

hatóságok és lakosok így, a biztonsági intézkedésekkel és a dunai közlekedésre szolgáló csatornák eltömítésével elégedetten, illetve felidézvén, hogy az 1775ös áradások során a vízszint soha nem érte el az újonnan felállított gát magasságát, átadták magukat a reménynek és a hitnek, hogy mielõtt a víz elérné ezt a szintet, a jég megtörik, és a sodrás ereje bizonyosan elviszi. Mindazonáltal akadtak, akik a jégóriásra nagy aggodalommal és rossz elõérzettel tekintettek, s feltették maguknak a kérdést, vajon mily sors jut e hû városnak, ha ezen megnyugtató kimenetel mégsem válik valóra. Gondolatmeneteik záró következtetése azonban egyáltalán nem volt megnyugtató, így néhányan – de csak nagyon kevesen – a lehetséges katasztrófa elleni elõvigyázatossági intézkedések foganatosításába kezdtek. Talán fölösleges is mondani, hogy ezen bölcs személyek egyike gróf Széchenyi István volt, aki ekkortájt rezidenciájának porte cochère-én megjelenõ méretes uszályával jókedvre és szarkazmusra gerjesztette a pesti bel-esprit-k társaságát. A gúnyolódók nem is sejtették, hogy nemsokára e nevetésre sarkalló hajó oltalmára szorulnak majd. A tréfáknak nem volt idejük elcsépeltté válni az õket kiejtõk ajkain, ahogy a borzalmak közepette roppant gyorsasággal merültek feledésbe. 13-án késõ délután úgy tûnt, a folyó szemmel láthatóan még fenyegetõbbé válik, és minden óvintézkedés megtétele szükségesnek tûnt, hogy ne öntse el a rakpartot. Így hát azonnal parancsok sokasága született – a jelenetet egy szemtanú rendkívül drámaian írta le nekem: mindenfelé a gát megerõsítésével veszõdõ munkásokat lehetett látni, és a védekezéshez mindennel hozzájárultak, ami a pillanat hevében hasznosnak tûnt fel. Az emberek azonban az elõttük álló veszélyre még mindig nem tekintettek kellõ aggodalommal, mert úgy vélték, ez lehet a roppant folyó utolsó próbálkozása, hogy végre kiszabaduljon jégterhe alól, s mivel a hõstettet már véghez vitték, minden veszély elmúlt. Így csevegve és tûnõdve sétálgattak, sõt még viccelõdtek is – hamis, ám annál felindultabb közhangulatot idézve elõ ezzel. Kéretlen-kelletlen tanácsokat osztogattak, és inkább tûntek egy vad álom, mint az életveszélyes valóság szereplõinek. A tömegben ismerõsök köszöntötték egymást, s a mit sem sejtõk trágár tréfái hangzottak, olykor pedig nõk nevetése, ahogy tréfával igyekeztek leplezni félelmüket, mikor emiatt korholták õket. Este nyolckor azonban súlyos zúgással szólaltak meg a vészharangok – amivel megszûnt minden kétely, remény és tréfa. Amikor a harang vasnyelve elõször rengette meg a levegõt, a folyóparton megrázó kép tárult az emberek szeme elé. A fáklyafényben megvilágított munkások és katonák még mindig a gát védelmének erõsítésén fáradoztak; a város minden részérõl idesereglõ emberek tömege csõdült le a rakpartra, elállva ezzel a fel s alá járó kocsik útját, melyekkel a rések betömésére szolgáló homokot szállították; erõs férfiak farönköket cipeltek a gáthoz, hogy azokkal torlaszolják el az idõnként áttörõ víz útját. Becslések szerint nem kevesebb, mint 1375

hatvanezer ember gyûlt össze a parton, amikor tíz óra felé a felduzzadt folyó egy új, minden korábbinál nagyobb erejû kísérletet tett, és néhány ponton áttörte a gátat. Az éles jégdarabokkal megrakott, vad víz megállíthatatlan hévvel tört elõ a menedéket keresõ embereket üldözve, akik rémülten és lélekszakadva menekültek ez ismeretlen és vérfagyasztó ellenség gyors fenyegetése elõl. Leszállt az éj, mintegy tovább súlyosbítva az elmúlt óra rémségeit, és az emberek szaladtak, azt sem tudván, hova, nyomukban oly veszéllyel, mellyel még a legbátrabbak sem dacolhatnak. Ekkorra már rég elhalt minden kacaj! Nõi sikolyok és férfiak nyögése, anyák sikoltása gyermekeik után és gyermekek sírása anyjukért, a rohanó léptek gyors, éles dobogása a fagyott földön, és mindehhez az elszabadult víztömegek hevesen morajló, zúgó hangja adta a rémisztõ diapazont. Éjfél után egy órával a város néhány negyedét már huszonhét láb magasan elárasztotta a víz, és néhány utcán háztól házig haladó, méretes csónakok tûntek fel. Ezalatt a külváros végeiben a jéggel megterhelt folyó áradatként zúdult a városra, és ezen külvárosok szerencsétlenül járt lakóinak alig volt idejük, hogy mentsék az életüket, hátrahagyva szerény vagyonukat a rájuk törõ természet tombolásának, melyben ez idáig minden további nélkül megbízhattak. 14-e reggelén a föld alatti járatokat is megtöltõ, felgyülemlett víz következtében alámosott utcák egész házsorai dõltek össze egymást követõ, fülsiketítõ robajjal, eltemetve maguk alatt embert s állatot egyaránt – az egész csapás során talán ez lehetett a legszörnyûbb látvány. Emlékszem a nádor-fõhercegnõ elbeszélésére, amikor egy nap a borzasztó áradásról beszélgettünk, mely szerint midõn a budai palota egyik ablakához lépett, és letekintett a szenvedõ városra, látván, ahogy házsorok süllyednek és tûnnek el a körülöttük tomboló vizes pusztulásban, úgy érezte, elméje elhomályosul, és szíve sajogni kezd, s az a szédítõ érzés kerítette hatalmába, hogy az egész várost elmossa az áradat. 14-tõl 15-ig a víz komoran és kitartóan emelkedett tovább, egyre szélesebbre és szélesebbre nõtt, épületeket mosott alá és döntött le, megfojtva azok rémült lakóit. De a szörnyûségek napja – a szenvedés csúcspontja – mégis 15-e volt. Pest évkönyveiben minden bizonnyal soha nem kerül még egy ilyen sötét nap feljegyzésre – talán nem is lenne képes még egy ehhez foghatót túlélni. Ahogy a nap alkonyatba fordult, és a megvadult folyó tombolt a romok között, sokan néztek fel a tiszta, hideg égre azon merengve, vajon a Mindenható elfeledte-e ígéretét. Az életbe kapaszkodó férfiak, nõk és gyermekek ezrei, otthontalan, hajléktalan, reményvesztett lelkek, miután majd mindenüket elvesztették, mi az életet édessé tette – szülõk és gyermekek, nõvérek és szeretõk; a fiatal és tehetetlen az elsõ, az idõs az utolsó gyengeségében remegve; az erõs férfi, kinek kardját kiverte kezébõl egy Hatalom, mellyel még a legerõsebb is hiába dacol; a bölcs, ki összes elmélkedései közepette sem találhatott magyarázatot egy oly förtel1376

mes halálra, mint ez; az anya, kinek reménye elhervadt, midõn gyermeke elhunyt kebelén, s ki inkább már csak ösztönösen, mintsem akarattal kapaszkodott az életbe; a dédelgetett, a gyönyörû, a finoman nevelt – mind együtt szorongott ama félelmetes napon azon szûk, elszórt, városi és külvárosi helyeken, ahová a víz még nem jutott el. És ahogy telt az idõ, minden félóra tovább súlyosbította a körülöttük dúló pusztulást. Az elsõ hullámot túlélõ házak és épületek szemlátomást az aznapi rémség további fokozására ítéltettek – számos épület omlott le és pusztult el tetejétõl az alapzatig. Más házakat a víz súlyos árhullámai öntöttek el, és a pusztító áradat megállíthatatlanul ömlött be a tátongó nyílásokon át, elpusztítva mindent, amit ért. Ezalatt, a felfordulást mintegy növelve, a város néhány negyedében a nehéz bárkák, melyek azzal a céllal kerültek elõ, hogy a szenvedõket elvigyék fenyegetett házaikból, elszabadultak, és a habzó víz taréjain sodródtak az utcákon. Sok egyén állította, hogy 13-án éjjel egy földrengés lökéshullámait érezte, ami az emberekben csak tovább növelte a félelemérzetet. Bár tudományos magyarázat errõl soha nem született, ezeket a rengéseket valószínûleg azon beszorult légtömegek lökéshullámai keltették, melyek a föld alatti járatokban gyülemlettek fel, majd a féktelen víz betörésével a csatornák másik végén mennydörgéshez hasonló robajjal zúdultak ki. El lehet képzelni, milyen hatalmas víznyomás halmozódhatott fel ezekben a föld alatti csatornákban, ha többen is állították, hogy a város ezernyi pontján – utcák közepén, tereken, kertekben – a víz sugárként tört fel a föld alól. A város pusztulása nagymértékben e beszorult nyomásnak tulajdonítható. 15-e rémségeinek elbeszélésébe belefogni fölösleges és dicstelen feladat lenne. Ám betetõzéséhez nem más járult hozzá, mint a Derra-ház leomlása az Újpiac téren. És hiába bizonygatták az emberek egymásnak, hogy az épületszerkezet eleve hibás volt, és alapja ingatag, szenvedésük mélyebb volt, mint önámításuk, melyet igyekeztek magukra erõltetni. És ettõl a pillanattól kezdve azok, akik még élvezhették egy tetõ oltalmát, gyanakodva tekintettek ideiglenes menedékükre, és a sokaságon általános rettegés lett úrrá, hogy az egész város összeomlik körülöttük. A rettegés további rettegést szült. Az átázott és testhez tapadó ruhákban való tehetetlenséget eddig még nem tapasztaló fiatalok és törékeny lelkek a hideg évszak zord szelének kitéve sorra dõltek ki és betegedtek meg. Családapák ültek némán megszeppent gyermekeik gyûrûjében, még e szörnyûségek közepette is azon merengve, hogy egy csapásra koldussá váltak. És reményvesztett sarjaikról a körülöttük tajtékzó habokra tekintettek, az összeomló házak fülükben fel-felcsendülõ ritmikus robajára figyelve, majd halvány, félelemmel vegyülõ mosolyra fakadtak, mulatván az õrület vad tombolásán. Egy szerencsétlen embert (egy jómódú kereskedõt) is láttak annak az emlékezetes napnak a reggelén, ahogy összekulcsolt karral és borús tekintettel állt, szemeit a romokra meresztve, melyek nem is olyan régen még a boldog otthon melegét jelentették számára. A tetõ beomlott, mivel az alapzat nem tartott ki, 1377

és az egyik fal bedõlt, megadva magát a nyomásnak, mely így lecsupaszította a ház egy részét, a víz pedig csak úgy tombolt és dúlt szétrombolt tulajdona felett. Elérkezett az éjfél, és a szenvedõ még mindig ott állt, gyökeret eresztve, némán és mozdulatlan. Eljött a szürkület, ám õ még mindig nem hagyta el õrhelyét. Még akkor sem, amikor a növekvõ sötétség eltakarta szeme elõl világi bukásának bizonyítékát, mígnem látszólagos ábrándozásából felriadt, és vad, durva ujjongással nevetni, kiabálni és tapsolni kezdett. Nero gúnyolódott most a Rómát felemésztõ lángokon, melyek beteljesítették bosszúját – az õrült kereskedõ ugrándozott, fintorgott, és kigúnyolta a felcsapó habokat, melyek földönfutóvá tették; ám õrjöngésében nem látta, hogy valójában saját értelmének romjai felett vigad. Március 15-e meglehetõsen borzalmas volt még a józan túlélõk számára is, és kérdéses, hogy az átmeneti hallucinációk áldozatai, bármily sokkoló is volt szemlélõdésük önnön balsorsuk felett, nem menekültek-e meg az igazi szenvedéstõl. Csak kín, elhagyatottság és kétségbeesés maradt, semmi más, s még a legerõsebb idegek is bizonyosan meghunyászkodtak a mindenhonnan rájuk zúduló látvány és hangzavar súlya alatt. Mivel a gyenge és omladozó házaikat elhagyni vonakodó emberek kimentése sürgetõ volt, számos csónak ingázott serényen minden irányban, a formaságokra és a kényelemre pedig nem lehetett idõt fecsérelni – a megrémült embereket nagy gyorsasággal rakták fel a hajókra, és szállították valamiféle viszonylagos biztonságba. Így gyakran megesett, hogy egy család tagjai szétszóródtak, és más-más csónakba kerültek, s mivel az, hogy ezután mi történt velük, teljes mértékben az adott körülményeken múlott, és mindig az aktuális pillanatban rendelkezésre álló információk vagy tanácsok által döntetett el – a szülõk elszakadtak gyermekeiktõl, férjek asszonyaiktól, fivérek nõvéreiktõl, és (amint ez késõbb világossá vált) az elszakadás túl sok esetben örök idõkre szólt. A túlterhelt hajók kivétel nélkül nagy veszõdségek árán jutottak el a legígéretesebbnek tûnõ menedékekhez, és amint rakományukat egy víz által addig megkímélt helyre eljuttatták, a sokaság szenvedését tovább fokozta a nõk sikoltozása, a gyermekek sírása és a férfiak nyögése, kik hirtelen mind elszakadva találták magukat azoktól, kiket eddig maguk mellett hittek. Éjjel tizenegy órára már egy talpalatnyi száraz terület sem volt az egész városban, leszámítva az Újpiac teret, a József teret, a Ferenciek terét, illetve a lutheránus templom, a vármegyeháza és az Invalidusok házának udvarait, melyek maguk is zsúfolva voltak férfiakkal és lovakkal, mialatt a legmagasabb rangú családok tagjai a piactéren felállított durva fabódékban zsúfolódtak, vagy napokig kocsijaikon ültek, a lakosság többi részéhez hasonlóan a hideg és párás levegõnek kitéve. S míg a természet elemeinek tombolása a tetõpontjára hágott, s az egész városon sóvárgás, szenvedés és kétségbeesés lett úrrá, míg összetört lelkek ezrei még mindig élelem és fedél nélkül voltak, a nádor fõherceg elküldte legidõsebb fiát, az ifjú István herceget, hogy békét és nyugalmat hirdessen a 1378

megtört emberek között, s a nemes lelkû ifjú e küldetésnek, veszélyei dacára, tétovázás nélkül nekivágott. Bizony nem volt egyszerû feladat, mely a Habsburg nemesi sarjnak császári atyja kezeibõl adatott, hisz a folyó dühösen ömlött alá, súlyos jégtáblák tömegeit sodorva magával a merész bárka felé, melyet így pusztulással fenyegettek, ha elérik. A túloldalon kikötõ herceget nem várták szolgálatra kész, készséges cselédek alázatos szavaikkal, annál inkább szenvedéssel, éhezéssel és õrülettel kellett farkasszemet néznie. És ahogy délcegen állt ott a hajón, a biztonságot jelentõ menedék felé vissza sem tekintve, karját bátorítón a süllyedõ város felé emelte, s ziháló, reszketõ matrózait biztatván, a kimerítõ és életveszélyes átkelés után kis bárkája nekivágott Pest utcáinak. Jelenléte nem is késlekedett megnyugvást hozni a szenvedõkre – hisz az, hogy a szenvedéshez nem járult elhagyatottság, bizonyára megnyugvással kellett hogy járjon –, amint szilárdan belevetette magát a reá kiszabott feladatba, az õt övezõ megtörtség enyhítésébe. Saját kezûleg osztotta a kenyeret, mellyel hajója rakva volt, mindenkihez volt egy-egy kedves és reményteljes szava, s egészen bizonyos, hogy a nádori családnak ezen szörnyû csapás alkalmával tett erõfeszítései és együttérzése olyan mély hatást gyakoroltak Pest lakosainak szívére, mintha márványba vésték volna azt. HORNYÁK LEVENTE fordítása

Presburg városa – A középületek – Az utak – A hintók – Kolostorok és zárdák – Látogatás a Notre Dame-ban – Egy császári ajándék – A lyoni nõvér – A vásár

Presburg (Pozsony) nem valami szép város: az üzleti negyed kicsi és zsúfolt, a terek és a platzok, bár sok van belõlük, mind kisméretûek, a középületek pedig egyszerûen egyhangúak. Még a Michael Strassén álló Landhaus is, ahol az országgyûlés és a városban való tartózkodásakor a nádor fõherceg is székel, tökéletesen igénytelen; az egyetlen épület, amely bír egy kis stílussal és igényességgel, az érseki palota, a hercegprímás ideiglenes szálláshelye, illetve egyben a császár ritka presburgi látogatásainak pied-à-terre-je. A város nyíltabb részei is inkább út mellé épült házak sorának tetszenek, mintsem rendes utcáknak, amiket még le sem köveztek; a kéthüvelyknyi por és sár – ez az évszaktól függ – rétege mellett, melyen a szekereknek végig kell haladniuk, még kényelmetlenebbé teszik az utazást az úton keresztbe futó, kitéglázott csatornák, melyek mindig a legrosszabb helyen bukkannak elõ a földbõl. Mindezek ellenére Presburg utcái az országgyûlés ideje alatt folyamatosan újabb és újabb látványosságot nyújtanak. Egy jól megrakott bricska fut be na1379

rancssárga pamutcsipkés, piszkos, tollas fövegû osztrák kocsissal és poros utasaival, majd ezt a göröngyös utakon zörögve egy könnyû cséza követi Pestrõl, amit a Bauern vagy másként paraszt-posta követ: ebbe vad, szívós, heves vérû állatokat fognak be, néha négyet is egyszerre, egymás mellé, úgy, hogy ez inkább odakötözés, mint szíjazás. Ez csinál utat a gyümölccsel, kukoricával vagy más mezõgazdasági terménnyel megrakott, vesszõfonatú szekérnek, amit erõs parasztember hajt széles karimájú, fekete filckalapban: ezt száraz virágok díszítik, de helyükön lehet egy fekete toll, egy napraforgó vagy egy kis csokor körömvirág is. Az elõttünk elhaladó nõk színes pamutkendõt kötnek szorosan a fejükre, és gyakran mezítláb járnak, hátukon fából készült málháskosárral, amiben dinnye van vagy valamilyen zöldség. Közöttük egyensúlyoznak a fiatal lányok: lábukon pántos cipõ, szépen rendezett hajuk akár a napfényben ragyogó szatén. Mindenfelé lovasok léptetnek; csinos arcok leskelõdnek ki az élesen bekanyarodó fiákerekbõl; szerzetesek vonulnak fekete selyemcsuhában és papok csúcsos süvegekben; csipkesálas, brit muszlinba öltözött hölgyek vágnak utat maguknak a hömpölygõ tömegben a mágnások koronadíszes, négylovas hintói mellett, mikben nemesasszonyok vigadnak a tolldíszes huszárokkal. A lakosság száma nem haladja meg a harmincötezer lelket, s ennek csak egyhatoda van római katolikus hiten, mégis Presburg nem kevesebb, mint három zárdával és ugyanennyi kolostorral rendelkezik. Az apácazárda, amelynek neve Notre Dame, s ahol tetemes pénzért oktatják a nemesi családok lánygyermekeit, a Színház téren áll, oly közel a színház épületéhez, hogy a zenekar zenéje gyakran áthallatszik az apácák csendes hálókamráiba is. A zárdát az ünnepelt Mária Terézia támogatásával alapították 1754-ben, de teljesen soha nem készült el. A Szent Orsolya-rend növeldéje sokkal nyitottabb, ide – a rendes tanulók mellett – nagylelkûen bizonyos számú szegény gyereket is felvesznek. Ez korábban protestáns templom volt, amit 1672-ben engedtek át a rendnek. A nõvérek tanítási módszere egyszerû és elég kezdetleges, hiszen a vallási gyakorlatokon és a kézimunkákon kívül szinte semmit sem tanítanak, bár ez utóbbi terén sok mindenben jeleskednek. Valójában nincs is más olyan ország Európában, ahol olyan jól tudnának bánni a tûvel, mint Németországban. Végül következzék a legérdekesebb nõi közösség, ami nem más, mint a Szent Erzsébet-rend, vagy más néven Irgalmas Nõvérek,2 akiknek zárdája egy hatalmas kórház is egyben. Franciaország vagy Belgium hasonló intézményeivel szemben a presburgi „ispotályosok” sosem lépik át otthonuk küszöbét, s egész életük egyetlen hosszú, éber virrasztás, ima, küszködés és áldozat. A zárda Esterházy Imre prímásnak köszönheti létét, aki a herceg egyik felmenõje volt. 2

Az Irgalmas testvérek különös hasznát jól példázza a tény, hogy 1838 novemberétõl 1839 októberéig 1458 beteg embert engedtek falaik közé, köztük százharminc lutheránust, tizennyolc kálvinistát, hat görög katolikust és négy zsidót; s ezen betegekbõl 1338 gyógyultan távozott.

1380

A ferencesek kolostora nemcsak a legszebb rendi épület a városban, de történetét tekintve az egyik legizgalmasabb is. II. András alapította 1224 körül, késõbb Ottokár cseh király lerombolta 1271-ben, végül pedig IV. László építette újra 1280-ban. Keresztelõ Szent János tiszteletére emelték, és ennek kápolnájában zajlik a koronázás, ha arra Presburg városában kerül sor. Ilyen alkalmakkor számos magyar nobilist (nemest) tüntetnek ki az Aranysarkantyús Renddel. Az irgalmasok rendháza szabályzatában és céljaiban nagyon hasonló a Szent Erzsébet-rendhez, ehhez is egy, a szegény betegek számára fenntartott kórház csatlakozik. Báró Maholány János kezdeményezte és fedezte állíttatását az 1692. esztendõben, de csak 1728-ban készült el és került felszentelésre. A kapucinusok rendjét 1718-ban honosította meg ugyanaz az Esterházy Imre gróf és késõbb érsek, aki a Szent Erzsébet-rendieket is. Boldog szívvel fogadtam el egyik újonnan szerzett, igen szolgálatkész barátom meghívását – a lányának van egy barátnõje en pension a Notre Dame-ban –, hogy kísérjem el a társaságot az apátnõhöz; és igencsak meglepõdtem a látványtól, ahogy a laikus nõvér egy kis méretû, kínosan tisztán tartott társalgóba vezetett: az apátnõ ott ült, buzgón kötögetve egy alacsony díványon. Amikor bejelentették a grófnét, felállt, felénk fordult, s ekkor vettem észre, hogy teljesen vak, bár az õ arcánál jóindulatúbbat és nyugodtabbat soha nem láttam. Sem türelmetlenségnek, sem a rendezetlen elme lemondásoktól való zavartságának nyomát nem lehetett felfedezni szép, bár elaggott vonásainak veleszületett nyugalmában: sápadt volt, nagyon sápadt, magas alakja már-már ösztövér a kemény, folyamatos böjtöléstõl; hosszú ujjai, melyek alig-alig hagytak fel munkájukkal, szinte csak csont és bõr voltak; mégis, a mosoly, mely arcán ült, nyilvánvalóan állandó volt, és tiszta hangjában is volt valami vidámság, ahogyan sorban köszöntött mindünket, s ezzel úgy tetszett, rácáfol remegõ alakja gyöngeségére. Miután a kölcsönös udvariasságokkal eltelt néhány másodperc, engedélyt kértek számomra a hely megszemlélésére, amit azonnal meg is kaptam: egy nõvért hívtak ciceronémul, s elkísért a fiatal grófnõ is, aki már izgatottan várta, hogy barátnõjét keblére ölelhesse: így kezdtem meg kolostori látogatásomat. Az egész épületet makulátlan tisztaság jellemezte: a hosszú, téglával kirakott folyosók oly tisztára voltak súrolva és fényezve, akár egy párizsi szalon; a folyosó két oldalán sötét tölgyfa szekrénysorok, melyek a nemes gyermekek ruhásszekrényeiként szolgáltak. Meglátogattuk az osztálytermeket, az ebédlõket, a betegszobákat, a konyhákat, a magánkápolnákat; majd egy idõre csendben megálltunk Mária Terézia, az intézmény alapítójának képmása elõtt, hogy szelíd és gyöngéd vezetõnk illõ módon magasztalhassa fenséges, nemes és fejedelmi lényét. Eztán továbbálltunk a kórusterembe, hogy megtekintsük a császárnénak a kolostor elsõ apátnõje részére tett felajánlását. És milyen méltó is volt az csodálatunkra, mind mûvészisége, mind az általa megtestesített erény miatt. Ez egy drága üveggyöngyökbõl és ékkövekbõl kirakott tábla, melynek közepén sima lazurit-lapra van felfestve a Szûz Litániájának 1381

képe, nagyjából egy láb hosszan és hat hüvelyk szélesen. Szûz Mária figurája igazán rendkívüli, ahogyan az aranyveretes azúr égbolton lebeg, amit külön kiemel az értékes alap is; alakját angyalok gyûrûje koszorúzza ízlésesen, kontrasztot alkotva az egyszerûbb szentek és mártírok alakjaival, akik alulról néznek fel megdicsõülésére. Ezt a mesteri táblaképet két zöldmárvány és ugyanennyi jáspisoszlop tartja, körben pedig széles aranyszegély keretezi, melybe számtalan opál és két jelentõs méretû smaragd is van helyezve. Efelett van egy másik, kisebb lazúrtábla, melyre az Úr és a Megváltó képe van festve, ahogyan közrefognak egy aranykoronát, készen a Szûz megkoronázására, amikor belép a Paradicsomba. A kõ erezetét ügyesen úgy munkálták meg, hogy a koronázás jelenetét kiemelje, ezért aztán a táblának tobozalakja van, melynek aranyozásába drágaköveket illesztettek, csúcsát pedig egy hatalmas rubin díszíti. Ezen tábla talpazata is hasonló módon ékes, s az egész annyira gyönyörû, hogy lenyûgözve tõle, szentségtörõ módon arra gondoltam, inkább lenne ennek helye valamilyen közintézmény kiállítótermében, ahol hozzá illõ módon csodájára járhatnának. A nõvérek ebédlõjében egy szép, a fogantatást ábrázoló kép függ, amit régen élt mesterek készítettek: igazán nemes festmény, s én nagyon sajnáltam, hogy nem vagyok elég jó mûértõ ahhoz, hogy meg tudjam mondani a készítõje nevét, melyet mindhiába próbáltam megtudakolni a közösség tagjaitól. Aztán egy fenti szobában egy érdekes képgyûjteményre akadtunk, melyen az intézet elsõ növendékei voltak láthatóak, többnyire Mária Terézia korából: többségük nyársat nyelt és közönyös, hosszú fûzõdíszben és rizsporos hajjal, de azért akadt közöttük jó néhány kifejezetten csinos is, különösen két Pálffy grófnõ. A dormitóriumokon keresztülhaladva találkoztunk a rend egy másik nõvérével is, aki Lyonból származott, s már jó néhány éve a Notre Dame közösségének tagjává lett. Meghallván, hogy franciául beszélgetünk, azonnal csatlakozott társaságunkhoz, s mivel úgy hitte, hogy honfitársnõje vagyok, oly kitörõ örömmel fogadott, hogy igazán sajnáltam, mikor felfedtem elõtte az igazat. Tele volt érzéssel és élénkséggel, s nem kis szenvedéllyel beszélt velem Franciaországról, szülõvárosáról s a szoros kötelékekrõl, amelyeket esküje szakított szét. Úgy tetszett, valamiféle mélabús örömöt talált benne, hogy részletesen elmesélje ifjúsága éveit. Miután áthaladtunk az épület hûvös folyosóin, együtt sétáltunk le a kertbe, ami meglehetõsen terjedelmes, ha figyelembe vesszük, hogy egy népes város közepén terül el: gyönyörûen karban volt tartva, bár szinte teljesen csak gumósoknak, gyógynövényeknek és gyümölcsöknek volt fenntartva – a virágok olyan luxusnak számítottak, amit tiltott a rend szabályzata. Középen egy szép szökõkút foglalt helyet, tetejében Keresztelõ Szent János az „éltetõ víztõl átjárt” szobrával. Ezt szõlõktõl szegélyezett ösvények fogták közre, mely gyümölcsöknek a levelek közül elõbukkanó dús fürtjei bõ termésû õszt jövendöltek. Ezek kellemes árnyékában foglaltunk helyet egymás mellett, halk szavakkal elbeszélgetve a szép emlékû Lyon csodálatos folyópartjairól és az általuk nyúj1382

tott fenséges látványról; s ekkor õszinte nõi érzéssel beismerte, hogy néha sírdogál az ott eltöltött órák és ott gyûjtött virágok emlékein. „De mindezek csak múló balgaságok – mondta szomorúan –, olyan örömök, amelyek önzõvé tesznek minket. Elegendõ csak nézni a virágzó gyógyfüveket, s tudni, hogy viráguk termést hoz majd – a jövõt kellene kémlelnünk mindenben.” „És mégis – kapcsolódtam be a gondolatmenetbe –, néha vágyunk a változásra.” „Meg is kapjuk – felelte a nõvér, ahogyan karomra tette a kezét és felállt, mintha csak le kívánná zárni ezt a témát. – Amaz ajtó ott, ifjú hölgy, az most szabadságunk határa, de nemsokára eljön a nap, mikor kitárul elõttünk, hogy kilépjünk rajta; s mikor átléptük, hosszú utazás veszi kezdetét a sírig, mely sír az örökkévalóság országútja.” Csupán egy bólintással válaszoltam, mivel könnyeim fojtogattak, s szó már nem bírta elhagyni ajkaim. A zárdát elhagyva egy zsibongó vásárba hajtottunk. Micsoda kontrasztot alkotott ez a magunk mögött hagyott kolostor ünnepélyes csendjével! A földön parasztok ültek a dinnyehalmok, zöldségkupacok és virágkosarak mellett. Utazó kalaposok hívogatták a vásárlókat színes standjukhoz, ahol tarka kendõk, színes díszû kalapok sora lógott alá csalogatón, hogy megszabadítsa az ifjú hölgyeket nehezen megkeresett forintjaiktól. Vándorzenészek adtak szerenádot a kávéházak és éttermek körül a pároknak; gyerekek ricsajoztak játékokért és édességekért; naplopók szédelegtek fel-alá, csak tovább növelve a vásár zsibongását. Dalfoszlányok, kacajok jutottak el a fülünkig, és a világ a maga nyüzsgésével és kavalkádjával ismét körülölelt bennünket: a nyereségvágy, a hivalkodás, a hatalomittasság, a rendi gõgösség, a szolgalelkûség – itt voltak mind teljes valójukban; és mégis, egy erõs embernek csak egy kõhajításra van innen a zárda kertjének közepe, ahonnan a világ dolgai, gondjai és szenvedélyei örökre kizáródtak – igazán csodálatos, milyen változékony az emberi élet! KISS SÁNDOR fordítása

1383

ROLAND BARTHES

Nehéz arról beszélni, ami közel áll az ember szívéhez Alig egy hónapja néhány napra Olaszországba kellett utaznom. Már este volt – hideg, ködös, nyirkos este –, amikor a milánói pályaudvaron kiszálltam a vonatból. A másik vágányon épp indult a vonat: mindegyik kocsin sárga tábla: Milano–Lecce. Az ilyen tábla álmodozásra csábít. De jó is volna felszállni erre a vonatra, utazni egész éjjel, és másnap reggel megérkezni a fénybe, melegbe, egy isten háta mögötti kisváros nyugalmába. Én legalábbis így képzeltem a dolgot, és ehhez képest mindegy, milyen is ez a Lecce, ahol egyébként sohase jártam. Stendhalt parodizálva,1 fel is kiálthattam volna: „Végre látni foglak, csodaszép Itália! Hiába, nekem sohase fog benõni a fejem lágya!” Mert a csodaszép Itália mindig messze van, és mindig máshol. Stendhal Itáliája valójában fantáziakép, és ez akkor is igaz, ha az írónak ezt a fantáziát részben sikerült valóra váltania. (De csakugyan valóra váltotta? A végén majd elmondom, hogyan.) Ez a fantáziakép olyan váratlanul tört be az életébe, mint valami villámcsapás. A villámcsapást az a színésznõ testesítette meg, aki Cimarosa Titkos házasságában Ivreát alakította. A színésznõnek, igaz, csorba volt az egyik metszõfoga, ez azonban a villámcsapást legkevésbé sem befolyásolta. Utóvégre Werther is akkor szeret bele Charlotte-ba, amikor a nyitott ajtón át látja, hogy a lány egy-egy szelet kenyeret ad kistestvéreinek, és bármilyen köznapi is az elsõ találkozás, viharos szenvedély, sõt öngyilkosság a következménye. Tudjuk, Stendhalnak Itália valamiféle indulatátvitel tárgya, és azt is tudjuk, hogy épp a motiválatlanság az érzelemátvitel legfontosabb jellemzõje: vagyis az, hogy minden látszólagos ok nélkül következik be. Stendhalnak a zene valójában tünet, annak a rejtélyes aktusnak a tünete, amellyel elõször adta át magát ennek az indulatátvitelnek (tüneten olyasmit értek, ami egyszerre szolgáltatja ki és rejti el a szenvedély irracionalitását). Annyival inkább, mert mihelyt fixálódott a kezdõ jelenet, Stendhal ezt folyton újra meg újra át akarja élni – holmi szerelmes módjára, aki újra meg akarja találni cselekedeteink minden másnál fontosabb indítékát: az elsõ élményt. „Este hétkor érkeztem Milánóba, holtfáradtan; már szaladok is a Scalába. Az utazási költségeit elõre kifizették… stb.” Mint amikor egy megszállott olyan városba csöppen, ahol bátran kiélheti minden szenvedélyét, és még aznap este hanyatt-homlok rohan arra a jó elõre kiválasztott helyre, és már veti is bele magát az örömökbe.

1

Az idézetek a következõ Stendhal-mûvekbõl valók: Róma, Nápoly, Firenze; Henri Brulard élete; A pármai kolostor; A szerelemrõl.

1384

Az igazi szenvedély jeleiben mindig van valami oda nem illõ, már csak azért is, mert annyira vékony, jelentéktelen, meglepõ minden olyan tárgy, ami az indulatátvitel nyeresége. Egyik ismerõsöm ugyanúgy szerette Japánt, mint Stendhal Itáliát, õbenne is ugyanaz a szenvedély lángolt, éppen csak azzal a különbséggel, hogy míg õ a tokiói utcák pirosra festett tûzcsapjaiért, Stendhal a milánói táj („bujának” tartott) kukoricatábláiért, a Dóm nyolc harangjának (tompa) kongásáért meg a rántott bordáért rajongott (ez ugyanis Milánóra emlékeztette). Amit általában jelentéktelen semmiségnek tartanak, hirtelen felértékelõdik, és már ezen a szerelmes felértékelésen is fel lehet ismerni az indulatátvitel (vagyis a szenvedély) egyik alkotóelemét: az elfogultságot. Van valamiféle visszájára fordított rasszizmus minden külföldi ország iránti rajongásban: az ember örömét leli a különbözõségben, unja az Ugyanazt, agyondicséri a Másikat; a szenvedély manicheista. Egyfelõl Franciaország, vagyis a pátria – az Apa territóriuma –, másfelõl a jó oldal, Itália, vagyis az anya, illetve a „nõk” területe (és hogy el ne felejtsük, elõször az író Elisabeth nevezetû nagynénje, az anyai nagyapa testvére hívta fel a gyerek Stendhal figyelmét erre a még Provence-nál is szebb országra, mivel a rokonság jó ága – vagyis a Gagnon család – provence-i származású). Az oppozíció úgyszólván testi: Itália maga a természetes lakóhely, az újra megtalált természet nõk által vezetett országa (a nõk ugyanis ügyelnek az ország természetes szellemiségére, ellentétben a férfiakkal, akiket semmi jóra nem tanítanak az iskolában); Franciaország viszont taszítja, „egészen a fizikai irtózásig”. Aki valaha is érzett a Stendhaléhoz hasonló rajongást külföldi ország iránt (ahogyan én is elõbb Olaszország iránt, amit egy kicsit megkésve fedeztem fel, amikor az ötvenes évek végén Milánóban kiszálltam a Simplon expresszbõl –, majd késõbb Japán iránt), az nagyon is jól tudja, milyen elviselhetetlenül kellemetlen, amikor az imádott országban véletlenül összefut az ember egy honfitárssal: „Töredelmesen megvallom, még ha kitagad is ezért a sértett nemzeti hiúság, Itáliában elég találkoznom egy franciával, és hipp-hopp már vége is a boldogságnak.” Stendhal látni valóan nagy specialistája ezeknek a megfordításoknak: jószerivel még át se kelt a Bidassoán, máris odavan a spanyol katonákért és vámosokért; Stendhal – ritka szenvedély – a Másikért, vagyis – kifinomultabban fogalmazva – a benne rejlõ Másikért rajong. Stendhal tehát szerelmes Itáliába: ezt a mondatot nem metaforának szántam. A továbbiakban ezt szeretném részletesen kifejteni. „Ugyanolyan ez, mint a szerelem – mondja –, pedig senkibe se vagyok szerelmes.” Ráadásul ez a szenvedély se nem zavaros, se nem szétszórt: ahogy már mondtam, pontosan megragadható dolgokban ölt testet, és mégis megmarad pluralistának. Itt valójában két dolgot szeretnek, és ez a kettõ az élvezet forrása: a képtárak meg a valóság közti párhuzamosságok: ellentétben az õrült nagy szerelem romantikus tervével, Itáliában nem a nõ imádni való, hanem mindig az összes nõ; Itália nem egyetlenegy élvezetet kínál, hanem – ráadásul egyidejûleg és egyszerre több tényezõ által determináltan – az élvezetek sokaságát: a Scala, az itáliai élvezetek igazi 1385

gócpontja, nem színház, legalábbis a szó laposan funkcionális jelentésében nem (nem az elõadásért járnak ide); hanem az élvezetek polifóniája: egyszerre opera, balett, társalgás, információcsere, szerelem és fagylalt (gelati, crepe’ és pezzi duri). Ez a szerelmi többes, amely nagyjából a mai nõcsábász gyakorlatára emlékeztet, végeredményében stendhali alapelv: ez utóbbi következménye a szabálytalan megszakítottság implicit elmélete, amelyrõl elmondható, hogy egyszerre esztétikai, pszichológiai és metafizikai; a pluralista szenvedély ugyanis (mihelyt az ember elfogadja az ilyen szenvedély elsõbbségét) azzal jár, hogy úgy nyúl, olyan véletlenszerûen, hol az egyik, hol a másik tárgy után, hogy közben nincs benne semmi bûntudat a miatt a zûrzavar miatt, amely elválaszthatatlan minden pluralista szenvedélytõl. Annyira tudatos nála ez a magatartás, hogy Stendhal még az általa nagyon is kedvelt olasz zenében is meg tudja találni azt a szabálytalanságelvet, amely mintegy zenei megfelelõje az egyszerre több tárgyra irányuló szerelem elvének: az olasz zenészeknek ugyanis kisebb gondjuk is nagyobb, hogysem tiszteletben tartsák az ütemet; a tempo csak a németek körében fontos; egyfelõl ott a német zenebona, a szigorúan a taktushoz igazodó német muzsika csinnadrattája; másfelõl az olasz opera, a megzabolázhatatlan és meg-megszakított élvezetek summája: ez az opera maga a természetesség, és ennek a természetességnek egy minden ízében nõi civilizáció a biztosítéka. Stendhal itáliai rendszerében kiváltságos hely jár a zenének, mivel mindent helyettesíthet: a zene ennek a rendszernek a nulla foka: a lelkesedés mindenkori szükségletei szerint a zene pótolja és tölti meg jelentéssel az utazásokat, a nõket, az összes többi mûvészetet, és általában véve az érzelmi állapotokat. Minden másnál értékesebb jelentõi státusa nem egyéb, mint hogy anélkül fejti ki hatását, hogy közben bárkinek is gondolkodnia kéne ennek – feltárhatatlan kiváltó okain. A zene valamiféle õsforrása az élvezetnek: olyan élvezettel ajándékoz meg, amit az ember csak átélni szeretne újra meg újra, de nem akar soha megmagyarázni. Amiért is a zene annak a színtiszta élménynek a helyszíne, amely központi fogalom a stendhali esztétikában. Márpedig mi a színtiszta élmény? Olyan, amely minden indoktól és magyarázattól, azaz minden felelõs októl meg van tisztítva, el van vágva. Itáliában Stendhal se utazó (turista) nem volt, se „bennszülött”, nem csoda, hogy szinte kéjesen szabadul meg a citoyen, vagyis a honpolgár minden felelõsségétõl; ha történetesen olasz volna, õ is belepusztulna a „mérgezõ melankóliába”; de mivel csak a szívében érzi magát milánóinak, nem az anyakönyvi kivonata szerint, nincs más dolga, csak le kell szüretelnie minden csodálatos élményajándékát annak a civilizációnak, amelyért nem visel semmi felelõsséget. Egy ízben én magam is megtapasztalhattam, milyen kényelmes is ez az agyafúrt dialektika: Marokkó nekem nagyon tetszett. Többször is jártam arra turistaként, sõt párszor hosszabb idõt is töltöttem tétlenül ebben az országban. Egyik ilyen alkalommal jutott eszembe, mi volna, ha vendégtanárként egy egész évet töltenék ott. De a varázs hamar eltûnt; ahogy jöttek egymás után a hivatalos elintéznivalók, ahogy egyszerre 1386

beszippantott az okok és meghatározottságok kellemetlen világa, búcsút kellett vennem az Ünneptõl, és nem maradt más, csak a kötelesség (ki tudja, lehet, hogy a konzul Stendhallal is ez történt: Civita-Vecchia már nem is volt Itália). Azt hiszem, Stendhal Itália-élményébõl az ártatlanság törékeny státusát sem szabad kihagyni: a milánói Itália (együtt a Szentek Szentjének tartott Scalával) igazi Paradicsom, olyan hely, ahol nincs semmi Rossz, vagy ami – fordítsuk meg a dolgot – a Legfõbb Jó birodalma; „Amikor milánóiakkal töltöm az idõt, és én is milánói dialektusban beszélek, egy pillanat alatt elfelejtem, milyen gonoszak az emberek, és ilyenkor a rosszabbik énem is megfeledkezik magáról.” Ezt a Legfõbb Jót azonban ki is kell mondani: olyan hatalommal kell szembeszállnia, amely minden, csak nem ártatlan: ez a hatalom a nyelv. Mindez kétszeresen is szükségszerû; egyrészt azért, mert a Jó már a természeténél fogva is mindig terjeszkedni akar, meg azért is, mert szakadatlanul kifejezésre tör, mindenáron kommunikálni, osztódni szeretne; végül, mivel Stendhal – író lévén – csakis olyan teljességérzést ismer, amelynek a szó is része (ebbõl a szempontból az õ Itália-élményében nincs semmi misztikus). Csakhogy – paradoxon ide vagy oda – Stendhal ezt az õ Itáliáját nem tudja jól szavakba foglalni: vagyis mondani mondja, sõt énekli is, de nem ábrázolja; igaz, fennen hirdeti az iránta való rajongását, de nem tudja pénzre váltani, azaz nem tudja megoldani az útjába kerülõ nehézségeket. De ezzel õ is tisztában van, szenved is, panaszkodik is miatta; folyton azon kesereg, „milyen rettenetesen nehéz híven kifejezni a gondolatokat”, õ legjobb esetben is csak el tudja magyarázni, hogy az õ rajongó elfogultsága szerint mi is a különbség Milánó és Párizs között. De a kudarcon még a líraiság vágya se tud úrrá lenni. Itáliai úti beszámolói tele vannak szerelmi vallomással meg az írói tehetetlenség miatti panasszal. A fiaskónak neve is van, ez a név pedig: a laposság. Stendhalnak ugyanis egyetlen üres jelzõ van csak a szótárában, neki minden „gyönyörû”. „Soha életemben nem láttam egy helyen ennyi gyönyörû nõt; ennyi szépség láttán az ember csak lesüti a szemét.” „Sok gyönyörû szempárt láttam már életemben, de olyan szépeket, mint azon az estén, még soha. Ezek ugyanolyan gyönyörûek voltak, mint Tealdi asszony tekintete, és ugyanolyan csodálatosak.” Ráadásul ennek a litániának egyetlen fûszere van csak, a lehetõ legüresebb alakzat: vagyis a felsõfok; „A nõi arcok viszont, épp ellenkezõleg, az arcvonások érzelem-gazdag finomságát a legritkább szépséggel párosítják össze” stb. Ez a „stb.”, amit, igaz, én tettem hozzá, de amit maga a szöveg is sugall, egyáltalán nem felesleges, már csak azért sem, mert ez mutatja meg, mi is valójában a titka az írói tehetetlenségnek, illetve – Stendhal minden panaszkodása ellenére – a variációk iránti teljes közönynek. Az itáliai utazásnak tulajdonképpen algebrai a monotóniája: mind a szó, mind a szintaxis lapossága egészen más jellegû jelentõkre utal; és mihelyt az utalás elhangzott, Stendhal már megy is tovább, hogy újra meg újra megismételje a mûveletet. „Olyan szép ez, mint Haydn legelevenebb szimfóniái”; „Az éjszakai bálon látott férfiaknak olyan ábrázatuk volt, hogy még a mellszobrairól híres Danneken de Chantrey-nak is méltán modellt ülhettek volna.” Stendhal 1387

nem ír le semmit, nem írja le még a hatást sem, egyszerûen csak azt mondja: valamilyen hatás ért; meg vagyok hatva, egészen odavagyok, meg vagyok ittasulva, el vagyok ragadtatva stb. Más szóval a lapos szó, olyan, mint egy utalást jelzõ kis szám, az érzelmi hatás emócióihoz visz tovább. Ezért kell úgy olvasnunk Stendhal Itáliáról szóló beszédfolyamát, mint valami számokkal megadott basszus hangot. Sade mellesleg ugyanígy jár el: a szépséget õ se tudja leírni, csak laposan, empirikusan. Meglehet, azért is, mert a szépség csak egyik eleme annak az algoritmusnak, amelynek az a célja, hogy a gyakorlatok egész rendszerét építse fel. Stendhalnak viszont egészen más a célja, õ inkább valami nem rendszerszerû egységet akar létrehozni, az érzelmek folyamatos áradását: utóvégre Itália – mondja – jó alkalom, hogy „egy sor érzelmet élhessen át az ember”. Mindebbõl az következik, hogy a nyelv nézõpontjából már itt elkezdõdik a valóság „evaporációja”: „Nem a valóság ábrázolására törekszem, mindössze azt szeretném szavakba foglalni, hogy ez a valóság milyen érzelmi hatással volt rám.” Csak az a kérdés, hogy ezt az érzelmi hatást le tudja-e írni. De nem tudja; csak utal rá, csak értekezik, beszél róla, de leírni nem írja le. Mert már itt, az érzésnél beleütközünk a nyelv nehézségébe. Érzést ugyanis egyáltalán nem könnyû visszaadni. Ott van például a Knock híres jelenete,2 amikor az orvos szigorúan felszólítja az idõs parasztasszonyt, mondja már meg, hogy mit érez, az pedig képtelen megmondani, hogy amit érez, az most viszketés-e vagy csak bizsergés. Ha az ember tiszteletben akarja tartani a hevességüket és elevenségüket, minden érzés afáziához vezet. Márpedig Stendhalnak (a rendszere kényszeríti erre) mindig sietõs a dolga, õ mindig azt akarja lejegyezni, „amit az adott pillanatban érez”; márpedig ilyen pillanatokból, ahogyan a tempó kapcsán is láttuk, csak rendszertelenül, csak szabálytalan idõközönként jut ki neki; mindennek következményeként Stendhal azért ír gyorsan, mert egyrészt hû akar maradni a rendszeréhez, másrészt azért, mert ehhez az õ „csupa érzelem” Itáliájának jellegéhez is hû akar maradni; ezt az iramot az teszi lehetõvé, hogy az érzést valamiféle primitív gyorsírással igyekszik megragadni, olyan ripsz-ropsz nyelvtannal, amelyben két sztereotípiát kombinál egymással újra meg újra: a gyönyörû jelzõt meg a szép szuperlatívuszát. Már csak azért is, mert semmi sem olyan gyors, mint a sztereotípia, mégpedig annál az egyszerû oknál fogva, hogy – sajnos – csaknem mindig összekeverik a spontaneitással. De még messzebb kell mennünk Stendhal itáliai beszédfolyamának ökonómiájában: a stendhali érzelem azért olyan alkalmas algebrai feldolgozásra, és az általa táplált beszédfolyam azért tekinthetõ egyszerre fellelkesültnek és laposnak, mert ebben az érzésben furcsamód nincs semmi érzéki. Jóllehet Stendhal szenzualista filozófiát vall a magáénak, szinte nincs is

2

Jules Romains „Knock avagy az orvostudomány diadala” (Knock ou le Triomphe de la médecine) c. darabjáról van szó.

1388

francia író, aki ne volna érzékibb nála; alighanem annak is ebben rejlik a magyarázata, hogy a mûvei teljesen alkalmatlanok a tematikus kritikára. Nietzsche például (hogy olyan valakit idézzek, aki szöges ellentéte Stendhalnak) sokkal érzékibb Stendhalnál, amikor Itáliáról beszél: õ nagyon is képes rá, hogy aprólékosan leírja, mit evett Piemontban, annál is inkább, mert Nietzschénk kedveli az olasz konyhát. Csakis azért emelem ki, milyen nehezen tud Stendhal Itáliáról beszélni – annak ellenére, hogy több száz oldalt szentel itáliai utazásainak –, mert részemrõl mindebben egyfajta bizalmatlanságot is látok a nyelv iránt; Stendhalnak mind a két szerelme, a Zene is meg Itália is – hogy úgy mondjam – nyelven kívüli térség; a zene már a státusánál fogva is ilyen, mivel szavakba nem foglalható, és mert beszélni legfeljebb a hatásáról lehet. Így érdemli ki Itália a mûvészet státusát, és válik maga is mûvészetté. És nemcsak azért, mert az olasz nyelv – ahogy Stendhal A szerelemrõl címû könyvében írja – „nem beszédre, sokkal inkább éneklésre termett, amiért is egyetlen támasza van csak a beszivárgó francia világosság ellen, mégpedig a zene”; mindennek két másik – igencsak különös oka is van. Ezek közül az elsõ: Stendhal olyannak hallja az olasz társalgást, mintha az állandóan az artikulált nyelv határvidéke, vagyis a felkiáltás felé igyekezne: „Egyik milánói estélyen még az is megtörtént – jegyzi fel Stendhal nem is ámulattal –, hogy a társalgás semmi másból nem állt, csak felkiáltásból. Három hosszú órán át (az órámon ellenõriztem) egyetlen befejezett mondat sem hangzott el.” Sõt az õ szemében – a nyelv kidolgozott armatúrájának tartott – mondat a legnagyobb ellenség. (Gondoljunk csak arra, hogy milyen legyûrhetetlen ellenszenvet érzett az iránt a Chateaubriand iránt, aki a közfelfogás szerint a francia nyelv legszebb mondataival büszkélkedhet.) De van egy másik ok is, nevezetesen az ország kulturálatlansága, más szóval az a tény, hogy Itália nem tartozik a nyelvnek, vagy – ahogy én mondanám – a kultúra militáns nyelvének térségéhez: Itália nem olvas, nem társalog, csak felkiált, ha éppen nem énekel. Ilyen a zsenije, a „természete”, épp ez az imádni való benne. Ami az artikulált (civilizált) nyelvnek ezt az édes kikapcsolását illeti, ezt Stendhal mindenben megtalálja, amitõl Itália az õ szemében az, ami: megtalálja például – még mindig A szerelemrõl címû kötetbõl idézek – az „csodás azúrkék ég alatti édes semmittevésben […]; a regények iránti érdeklõdés, valamint az olvasási kultúra teljes hiányában, de pont ez teszi lehetõvé, hogy ki-ki a pillanat szeszélye szerint élhessen. Mert épp a zene iránti rajongás csiholja ki a lélekbõl a szerelemhez fogható érzelmeket.” Ilyenformán a nyelvvel szembeni gyanakvás összetalálkozik a mértéktelen szerelem okozta afáziával: amikor Itáliáról, a Nõkrõl meg a Zenérõl van szó, Stendhalnak egyszerûen elakad a szava, más szóval az író képtelen folyamatos beszédre. A beszédfolyam nagy idõt fog át, annak ellenére, hogy meghatározott idõközönként – úgyszólván naponta – átmenetileg megszakad. Ezt (mint mindig) õ maga is kiválóan megmagyarázza: „Hogyan fogjak hozzá? Hogyan ábrázoljam az õrült boldogságot? A csuda vigye, nem megy, a téma megint kifogott 1389

rajtam. A kezem elfáradt, majd holnap folytatom. Egy kicsit úgy érzem magam, mint a festõ, akinek már annyi energiája se maradt, hogy a táblakép utolsó sarkát befejezze. És hogy az elkészült részt tönkre ne tegye, alla meglio csak odaskicceli, aminek már képtelen a megfestésére…” Valójában Itáliának ez az alla meglio való ábrázolását, amely legnagyobb gondja az itáliai útleírásain dolgozó Stendhalnak, leginkább a szerelmet, illetõleg a szerelem megvallásának lehetetlenségét kifejezõ vázlathoz vagy az irkafirkához lehetne hasonlítani, annál is inkább, mivel Stendhalban olyannyira heves ez a szerelem, hogy még a lélegzete is elakad. A végtelen szerelem meg a szerelem szóbeli kifejezésének nehézségei közti dialektika egy kicsit arra a dialektikára emlékeztet, amely a felnõttek nyelvével még nem rendelkezõ kisgyerek sajátja, amikor azzal játszadozik, amit Winnicott átmeneti tárgynak nevez. Az a tér, amely egyszerre választja el az anyát a kisgyerekétõl és köti össze vele, az egyrészt a kisgyermek játékának, másrészt az anya ellenjátékának tere; ez pedig nem egyéb, mint a képzelet, a képzelõerõ, illetve a kreativitás még formátlan tere. Mert szerintem valamiféle átmeneti tárgy Stendhal Itáliája; ezzel az átmeneti tárgyat Stendhal ugyanolyan játékosan gyûri-csavarja, mint a Winnicott által megfigyelt kisgyerek, és az itáliai útinapló is az átmeneti tárggyal való játék megfelelõje. Még mindig az Itália iránti szerelmet kifejezõ, de ezt a szerelmet – legalábbis az én olvasatomban – átadni képtelen naplónál maradva, minden okunk megvan arra a mélabús (ha ugyan nem tragikus) megállapításra, amely szerint rendkívül nehéz, ha ugyan nem lehetetlen arról beszélni, ami közel áll az ember szívéhez. Mindamellett, jó húsz évvel késõbb – és valójában az efféle utóhatás is része a szerelem agyafúrt logikájának –, Stendhal ír néhány különlegesen jól sikerült oldalt is Itáliáról; ezek az oldalak már igenis belobbantják a magamfajta olvasóban (és gondolom, másban is) azt az ujjongó lelkesedést, azt a tüzet, amelyet a napló próbál ugyan szavakba foglalni, de átadni nem tud. Azokra a csodálatos oldalakra gondolok, amelyek A pármai kolostor legelején olvashatók. Van valami bámulatos összhang a Milánóba bevonuló franciákat fogadó „örömmámor és ujjongás”, illetve az élvezet között, amellyel mi olvassuk ezt a szöveget: itt végre az elmesélt hatás teljesen megegyezik az írás hatásával. Hogy mi idézi elõ ezt a változást? Amikor Stendhal a Naplóról átvált a Regényre, az Albumról a Könyvre (hogy mi is átvegyük Mallarmé distinkcióját), hátat fordít az érzésnek, amely legyen bármennyire is intenzív, semmit sem lehet rá építeni, mégpedig azzal a céllal, hogy azt a nagy közvetítõ formához lépjen tovább, ami az Elbeszélés, azaz – még pontosabban – a Mítosz. Vajon mi kell egy Mítoszhoz? Két erõ összhatása: legelõször is kell hozzá egy hõs, egy felszabadító történelmi személyiség, amilyen például Bonaparte; Stendhal is ugyanúgy érkezik meg Milánóba, hatol be – miután átkelt a Szent Bernát-hágón Olaszországba, mint annak idején Bonaparte, bár kétségtelenül sokkal szerényebben. Emellett kell hozzá egy oppozíció, egy antitézis, mindent összevéve egy paradigma, amely elébünk tárja a Jó meg a Rossz harcát, és ezzel létrehozza azt, aminek az Album híjával volt, és ami csak a könyvnek sajátja, vagyis egy jelentést: 1390

egyrészt, A pármai kolostor elsõ oldalain, ott az unalom, a gazdagság, a fösvénység, Ausztria, a Rendõrség, Grianta;3 másrészt a mámor, a hõsiesség, a szegénység, a Köztársaság, Fabrizzo, Milánó; és legfõképpen, egyrészt, az Apa, másrészt, a Nõk. Azzal, hogy átadja magát a Mítosznak, és ráhagyatkozik a könyvre, Stendhal dicsõségesen talál vissza ahhoz, amit az albumokban olyan csúnyán elfuserált: az élmény kifejezéséhez. Ennek az – itáliai – élménynek végre neve is van, és ez a név már nem a – nem különösebben leleményes Szépség, hanem az ünnep. Itália – ünnep, más szóval az „egotizmus” transzcendenciája. Valójában ezt adja tudtunkra A pármai kolostor milánói elõszava, és Stendhal nagyon is okosan tette, hogy ezt az elõszót Balzac minden fenntartása ellenére is megtartotta a regény elején. Végeredményében annyi történt, hogy – ellentétben az Útinapló Stendhaljával – A pármai kolostor Stendhalja eljutott az irodalmiságig. Hogy ez utóbbi micsoda? Olyan – hosszú beavatás eredményeként felhalmozódó – erõ, amely – túllépve a szerelmes férfi fantáziájának meddõ mozdulatlanságán – jelképes általánossággal ruházza fel a kalandját. A Róma, Nápoly, Firenze keletkezésének idején a még fiatal Stendhal így ír: „(…) amikor hazudok, ugyanúgy unatkozom, mint de Goury úr”; Stendhal ekkor még nem tudta, van olyan hazugság is – ilyen a regényíróé –, amely valamiféle csoda folytán egyszerre tekinthetõ az igazság megkerülésének és az Itália iránti rajongás végre diadalittas kifejezésének. ÁDÁM PÉTER fordítása

3

Olaszországi helységnév.

1391

MÛHELY

MÓZES HUBA

Érjem fel lélekkel Reményik Sándor Így emlékszem címû versének szövegépítése

Az 1938-ra keltezett vers a költõ Magasfeszültség címû kötetében, 1940-ben látott napvilágot. Címe és elsõ három sora múlt, második és harmadik sora feltételes múlt idejével szordínózza az ezerkilencszázharmincas-ezerkilencszáznegyvenes évek fordulójának szörnyûségeire az Úrhoz intézett könyörgés formájában reflektáló vallomást. Visszafogottságát szolgálhatná arányos szerkezete is, az aranymetszéses szövegépítés1 dinamikus egyensúlyában azonban az elfojtani próbált feszültség még inkább tetten érhetõ. A 43 soros, szakozatlan vers soralapú elsõ-, másod- és harmadrendû aranymetszései a lírai én könyörgésbe foglalt vallomásának fontosabb mozzanataira irányítják a figyelmet. Elõfordulásuk sorrendjében – harmadrendû pozitív (11/6), másodrendû pozitív (17/10), elsõrendû pozitív (27/16), másodrendû negatív (6/10) és harmadrendû pozitív (6/4) aranymetszés – a lírai megnyilatkozás logikájához igazodnak. Az alábbiakban az aranymetszések szintjét szaggatott vonallal jelölöm. Íme, az egymást követõ aranymetszések: Harmadrendû pozitív aranymetszés a 11. és 13. sor között: Jajdulva kérdem, hogy mi lesz velük ----------------------------------S mivé lesz a kicsiny magyar sziget – Másodrendû pozitív aranymetszés a 17. és 18. sor között: Így várjam a véget tompán, tunyán És szívet vesztve és vesztve fejet? Segíteni ne tudjak senkinek? ---------------------------Ne tudjak egy tiszta tekintetet, Bátor, tudó pillantást vetni fel Az égre, amely füstben tûnik el […]

1

M. H. (Mózes Huba): Aranymetszés. In: Fõszerk. Szathmári István: Alakzatlexikon. Budapest, 2008. 126–127.

1392

Elsõrendû pozitív aranymetszés a 27. és 28. sor között: Én Istenem, tartsd fel a végzetet, Takard be irgalmadnak fátyolával A nõket s a gyermekeket – --------------------------------Kegyelmezz a bûnös világnak, Mindennek, ami itt hamis És nekem is – Másodrendû negatív aranymetszés a 33. és 34. sor között: Ám ha mégsem lehet: Velem tedd meg ezt a csodát: Érjem fel, bárha ágaskodva is, -----------------------------Lélekkel a roppant tragédiát! Legyen számomra legalább nyitott könyv A Jelenések Könyve – Harmadrendû pozitív aranymetszés a 39. és 40. sor között: Lelkemet köszörüld ki, mint a kardot, -----------------------------Éles legyen, mint a beretva […] Az aranymetszések szintjérõl kiragadott részletekben a lírai vallomás vezérfonalát ismerhetjük fel: S mivé lesz a kicsiny magyar sziget – Segíteni ne tudjak senkinek? – (Én Istenem,) Kegyelmezz a bûnös világnak. – Érjem fel, bárha ágaskodva is, / Lélekkel a roppant tragédiát! – Lelkemet köszörüld ki, mint a kardot […] Ezekkel a sorokkal együtt a háttérben más – velük intertextuálisan rokonítható – versrészletek is megszólalnak. Például Dsida Jenõ Psalmus Hungaricusából (1936): Ó, mily hályog borult szememre, hogy meg nem láttalak, te elhagyott, te bús, kopár sziget, magyar sziget a népek Óceánján! Mily ólom ömlött álmodó fülembe, hogy nem hatolt belé a vad hullámverés morzsoló harsogása, a morzsolódó kis sziget keserû mormogása. 1393

Vagy Reményik Sándor Circumdederunt…-jából (1938. július 19.): De kezem béna és néma az ajkam, És nem tud senki segíteni rajtam S nem tudok segíteni magamon S nem tudok segíteni népemen. A költõtárs Dsida Jenõ korai haláláról is megemlékezõ Reményikkölteménybõl a késõbbiekben kihagyott fenti részlet2 a Segíteni ne tudjak senkinek? kérdõ mondat közvetlen elõzménye, amely a könyörgés bûnbánati imába fordulását készíti elõ. Az Én Istenem kezdetû fohász nem véletlenül cseng egybe a templomi szertartás Kyrie eleisonjával: Uram, irgalmazz! Krisztus, kegyelmezz! Uram, irgalmazz! A következõkben a vers lírai vezérfonala a benne cím szerint megjelölt Jelenések könyvéhez kapcsolódik. A bibliai könyv részleteibõl a végsõ idõ látomása bontakozik ki. […] És láttam, hogy a tengerbõl feljön egy fenevad […] Az egész föld csodálta […] És adatott neki nagyokat mondó és istenkáromló száj, adatott neki hatalom a cselekvésre […] Megadatott neki, hogy hadat indítson a szentek ellen, és legyõzze õket, megadatott neki a hatalom minden törzs és nép, minden nyelv és nemzet felett: hogy imádja õt mindenki, aki a földön lakik, akinek neve nincs beírva a megöletett Bárány életkönyvébe a világ kezdete óta […] (Jel 13,1.3.5.7–8) Az apokalipszis felsejlõ látomása – költõi módon – a könyörgésnek egy másik Reményik-versre alludáló zárlatában tetõzik. Az 1917-re keltezhetõ Reményik-vers címe: Vajda János szelleméhez. Mottója Vajda János Hosszú éjjel (1897) címû versébõl származik: Testbõl a lélek halni készül, Mint kard, kiröppen hüvelyébõl. A lírai vezérfonal utolsó csomópontjához – Lelkemet köszörüld ki, mint a kardot – a bibliai asszociációk mintegy önmaguktól adódnak. Pálnak az efezusiakhoz írott levelébõl: Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, mely az Isten beszéde. (Ef 6,16–17) És a zsidókhoz írott levélbõl: Mert Isten igéje élõ és ható, élesebb minden kétélû kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velõk szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. (Zsid 4,12) 2

Mózes Huba: Aranymetszés, ismétlés és szövegköziség költõtársakat idézõ Reményik Sándorversekben. In: Elõdei emberségébõl – utódaink emberségéért. A százhuszonöt éve született Reményik Sándor emlékére 2015. május 28-án rendezett miskolci tudományos konferencia elõadásai. Szerk. Kabán Annamária – Mózes Huba. Miskolc, 2015. 57–66.

1394

A vers egészét ismétlések3 szövik át meg át. Akad közöttük ún. gemináció: a lelkemmel, a lelkemmel mi lesz?, tõismétlés (figura etymologica): szörnyûségnél szörnyûbb, kiazmusszerû ismétlés: szívet vesztve és vesztve fejet, szókezdeteket összecsendítõ alliteráció,4 például: válni vérré, Szívszorongva számlálom, tiszta tekintetet. A hangismétlések közül nem egy a lírai vezérfonal aranymetszéses csomópontjait erõsíti: Így várjam a véget tompán, tunyán, Segíteni ne tudjak senkinek?, Lelkemet köszörüld ki, mint a kardot. Még feltûnõbb a vers viszonylag szegényesnek mondható rímelésében5 a 4. és 6. sorban a négy, a 36. és 38. sorban az öt szótagos összecsengés szerepe. A rettegéssel – szerteszéjjel összecsengés a rímválasz szó eleji/szó belseji alliterációjának, a Jelenések Könyve – mindeneknek vére, könnye összecsengés pedig a Könyve és könnye elõrímnek, valamint az echórímszerû vére, könnye belsõ rímnek köszönhetõen már-már „hangfestõ” eszközökkel járul hozzá az apokalipszis megidézéséhez. Egészen különleges a 33. és a 34. sor elejének az összecsengése. Az Érjem fel – Lélekkel kezdõrím, mint a könyörgés lényegének egyfajta összefoglalása, valójában a vers zárlata felõl értelmezhetõ: Lelkemet köszörüld ki, mint a kardot, Éles legyen, mint a beretva, Kiköszörült élén csillanva tükrözõdjék A világ bíbor-sötét alkonyatja – Bármi jön: tudjak vele szembenézni! Reményik Sándor Így emlékszem címû költeménye komplex aranymetszéses szövegépítésével olyan mûvek mellé sorakozik fel, mint például Enyedi György Historia elegantissima, Mihai Eminescu Scrisoarea III (Franyó Zoltán fordításában Harmadik levél), Lucian Blaga Gorunul (Áprily Lajos fordításában A tölgy) vagy Bartók Béla A kilenc csodaszarvas címû alkotása.6

K. A. (Kabán Annamária): Ismétlés. In: Fõszerk. Szathmári István, i. m. 320–322. M. H. (Mózes Huba): Alliteráció. In: Fõszerk. Szathmári István: i. m. 71–74. 5 M. H. (Mózes Huba): Rím. In: Fõszerk. Szathmári István: i. m. 505–522. 6 Vö. (az említések sorrendjében): Mózes Huba: Ritmus és szerkezet. In: M. H.: A kötöttség körei. Állandóság és változás egyidejûsége a versben. Kolozsvár, 2006. 24–34. – Mózes Huba: Aranymetszés és szimmetria, avagy a szerkezet vallomása. In: Eminescu a magyar irodalomban. Szerk. M. H., Bukarest, 1989. 20–25. – Mózes Huba: Szövegépítõ arányok Lucian Blaga költeményeiben. Nagyvilág, LXV. (2010), 6. (jún.), 524–526. – Mózes Huba: A fáklyák már égnek. Aranymetszés és sorismétlés Bartók Béla A kilenc csodaszarvas címû költeményében. In: M. H.: Amit az ember álmodni tud. Miskolc, 2006. 18–20. 3 4

1395

REMÉNYIK SÁNDOR

Így emlékszem

Így emlékszem most-múlt szörnyû napokra: Ha tudtam volna imádkozni akkor, Így imádkoztam volna: Uram, kimondhatatlan rettegéssel Nézem, hogy indul teremtett világod Szakadni szerteszéjjel – Hogy indul válni vérré és üszökké, Amelybõl nincsen feltámadás többé. Szívszorongva számlálom mindenütt Közel és távol szeretteimet, Jajdulva kérdem, hogy mi lesz velük S mivé lesz a kicsiny magyar sziget – De minden szörnyûségnél szörnyûbb kérdésem ez: Uram, a lelkemmel, a lelkemmel mi lesz? Így várjam a véget tompán, tunyán – És szívet vesztve és vesztve fejet? Segíteni ne tudjak senkinek? Ne tudjak egy tiszta tekintetet, Bátor, tudó pillantást vetni fel Az égre, amely füstben tûnik el, S a földre, amely alattunk inog? Így találjanak, szégyenteljesen Kapkodva, az apokaliptikus Pillanatok? Én Istenem, tartsd fel a végzetet, Takard be irgalmadnak fátyolával A nõket s a gyermekeket – Kegyelmezz a bûnös világnak, Mindennek, ami itt hamis És nekem is – Ám ha mégsem lehet: Velem tedd meg ezt a csodát: Érjem fel, bárha ágaskodva is, Lélekkel a roppant tragédiát! Legyen számomra legalább nyitott könyv A Jelenések Könyve – A szívembe, mint gyûjtõmedencébe, Zuhogjon mindenkinek vére, könnye. 1396

Lelkemet köszörüld ki, mint a kardot, Éles legyen, mint a beretva, Kiköszörült élén csillanva tükrözõdjék A világ bíbor-sötét alkonyatja – Bármi jön: tudjak vele szembenézni! (1938)

1397

NÁDASDY ÁDÁM

Dante: Isteni Színjáték Nemrég fejeztem be Dante Isteni Színjátékának új szellemû fordítását. Alább bemutatom a Purgatórium 25. és 26. énekét. Igyekeztem, amennyire lehet, szöveghû (és fõleg gondolathû) lenni, mert Dante gondolkodását – és az egész középkori világképet, az enciklopédikus szemléletet – izgalmasnak, fontosnak tartom. Fõ célom ezt közvetíteni, azaz megismertetni az olvasóval a középkor tudásanyagát, mûveltségét, hiedelmeit, vallási nézeteit – hiszen azt gondolom: Danténak is ez volt a célja. Mivel ezt költõi formában tette, igyekeztem – amennyire tudtam és amennyire helyénvalónak látszott – költõi formában tolmácsolni a mûvet. A szöveg sorbeosztását, hármas tagolását (a „tercinás” szövegépítkezést) és az öt jambusból álló (10 v. 11 szótagos) verssorokat szigorúan betartom. A rímelést (a „terza rima” képletet, tehát aba bcb cdc…) nem kísérlem meg visszaadni, mert Dante konokul tiszta rímeit (szinte csupa kétszótagos nõrímet!) úgyse lehet a magyarban komolyan utánozni. Ha megtenném, az ma népies vagy gyermekes hatást keltene. A dantei rímelést persze lehet a magyarban másféle rímeléssel (hímrím, asszonánc, rímárnyék, mozaikrím stb.) kreatívan helyettesíteni, ezt Szász Károly, Babits Mihály, Baranyi Ferenc szépen megtette, de az ilyesmi mégiscsak helyettesítés, egy másfajta rímelés társítása a szöveghez. Én – a német és angol Commedia-fordítások többségét követve – rímtelen ötös jambusban fordítok. Az ilyen „drámai jambus” a mai olvasónak alkalmasabb is a hosszú, komoly tárgyú költemény tolmácsolására (ezt használja Vörösmarty a drámáiban, Madách a Tragédiában). Az én Dantém jobban fog hasonlítani Madách Tragédiájára, mint Arany Toldijára, s ez célom is. (Ilyen rímtelen jambusban fordította le Dante Poklát Zigány Árpád 1908-ban, Radó Antal 1921-ben.) Ahogy Babits nyugati mintákat követett az 1900-as években a szecessziós, zsúfoltan díszített stílus alkalmazásával meg a pontatlan, impresszionisztikus rímekkel, úgy követek én nyugati mintákat ma a dísztelenebb, józanabb, tartalomcentrikus fordításban. Tudom, a rímekben kifejezõdõ hármasság, a végtelen hármas láncolat a mûnek tartalmilag, eszmeileg is fontos eleme; mégis ezt tartom a könnyebben föláldozhatónak. Engem jobban izgat annak tolmácsolása, hogy Dante mit írt, mint hogy hogyan írta. Úgy vélem, a mai magyar olvasónak a rímtelen drámai jambus eléggé kötött ahhoz, hogy érezze: vers az, amit olvas; viszont nekem, a fordítónak elég hajlékony ahhoz, hogy ne kényszerítsen túl sok pontatlanságra, nyakatekertségre. Akkor miért nem prózában fordítok? – kérdezheti az olvasó. Megpróbáltam, de egyfelõl azt találtam, hogy a mû kikövetel bizonyos mértékû kötöttséget (ha tetszik, természetellenességet, megcsináltságot, görög szóval poiésist). 1398

Másfelõl a prózai fordítás (mint például Szabadi Sándoré) azzal küszködik, hogy milyen hosszan is fejtse ki Dante egy-egy gondolatát: azaz könnyen parttalan kommentárrá válik. Márpedig szerintem fontos, hogy Dante mit mond el egyetlen sorban és mit tizenkettõben. Én követni igyekeztem a szöveg „szervezettségét”, azaz sûrûsödését-ritkulását; tehát hogy Dante hol közöl sokat vagy díszít dúsan, illetve melyek a lazább, kiengedettebb sorok, ahol mintegy megpihen s megpihenni enged minket is. A szöveget belcímekkel részekre tagoltam, hasonlóan a modern Biblia-fordításokhoz. Az énekek címét és a belcímeket különbözõ kiadásokból szedtem össze, illetve magam találtam ki. Emellett jegyzetekkel igyekszem megmagyarázni, amit (és amennyit) ilyen terjedelemben lehet.

1399

PURGATÓRIUM 25. ÉNEK (A Purgatórium Hetedik Párkánya)

TEST ÉS LÁTSZATTEST Ahogy a kis gólya… Ideje volt, hogy fölmenjünk: a Nap 1 átadta délkörét már a Bikának, s az éj a magáét a Skorpiónak, úgyhogy, mint akinek sürgõs a dolga, 4 és bármit lát, nem áll meg nézelõdni, mert sürgeti tovább útján a szükség, úgy léptünk be a keskeny hasadékba. 7 Egymást követve lépdeltünk a lépcsõn, a szûk hely miatt így fértünk csak el. És ahogy a kis gólya nyitja szárnyát, 10 mert repülne már – de mégsem meri elhagyni fészkét, s leereszti újra, énbennem is hol fölgyúlt, hol kihunyt 13 a kérdezésvágy, csak mozdulatomból látszott talán, hogy szeretnék beszélni. Jó atyám észrevette, s bár siettünk, 16 megszólalt: „Lõdd ki beszéded nyilát, mert látom, hogy a hegyéig feszíted!” Van-e testünk a túlvilágon? Erre aztán megjött az önbizalmam, 19 és megkérdeztem: „Hogy lehet lefogyni itt, ahol nincs szükség táplálkozásra?” „Ha emlékeznél, ahogy Meleager 22 elhamvadt, amint elhamvadt a tuskó – felelt –, nem tûnne ez se meglepõnek. Vagy gondolj arra: ahogy integetsz, 25 úgy integet a tükörben a képed; mindjárt világos lesz majd az egész. De hogy vágyódó lelked megnyugodjon, 28 forduljunk Statiushoz; kérem õt, hogy nyílt sebednek orvosa legyen.” „Én magyarázzam el – szólt Statius – 31 az Örök Távlatot, mikor te itt vagy?! Mentségem, hogy te szólítasz föl erre!” Hogy jön létre az élõ test? Bele is kezdett: „Ha szavaimat 34 1400

elméd megõrzi s fölfogja, fiam, a »hogyan?«-ra világos lesz a válasz. A tiszta vér, amit szomjas erek 37 nem isznak föl (és ezért megmarad, mint asztalon az érintetlen étel), a szívben kap erõt, hogy létrehozza 40 az ember tagjait, s ha létrejöttek, az új erekben fut, táplálva õket. Majd tovább változva leszáll a szervbe, 43 amit nem mondok ki; onnan lecsöppen más vérére, természetes edénybe. Ott eggyé válik a kétféle vér: 46 az egyik tûrõ, a másik cselekvõ (hiszen tökéletes helyrõl szivárgott). Ekkor a férfivér mûködni kezd: 49 besûrûsödik, majd életre kelti azt, ami anyagából összeállt. Most lélek lett a cselekvõ erõbõl, 52 mint egy növényé (annyi a különbség, hogy a növény kész, ez még alakul); tovább munkál, már érez és mozog, 55 mint szivacsállat; majd kialakítja a szerveket, melyeknek magja õ. Ekkor kibomlik, fiam, az apa 58 szívébõl eredõ erõ, amellyel a természet tervezi tagjainkat. Hogy jön létre az emberi lélek? De hogyan lesz az állatból gyerek? 61 Ezt még nem érted; ez a feladat egy nálad bölcsebbet is félrevitt: õ elválasztotta tanaiban 64 a lelket s az értelmi felfogást, mert ehhez külön szervet nem talált. Tárd ki az igazságnak kebledet, 67 és értsd meg, hogy mihelyt kialakul a magzatban véglegesen az agy, az Elsõ Mozgató örömmel látja, 70 milyen mester a természet, s lehel újabb lelket belé, mely képes arra, hogy a már mûködõket önmagába 73 beszívja s velük egy lélek legyen, mely él, érez, s magára rátekint. Hogy kevésbé csodálkozz szavamon, 76 1401

nézd meg a napfényt, amely bort csinál a szõlõ nedveivel egyesülve! Hogy jön létre a látszattest? Amikor Lachésis fonala elfogy, 79 a lélek a húst elhagyja, de mindent visz, ami emberi és isteni: értelem, emlékezés, akarat 82 élesebb lesz benne, mint valaha, de minden egyéb képessége néma. És késedelem nélkül, önmagától, 85 csodás módon az egyik partra hull (további útjáról itt hall elõször!), s minthogy ott újra tér veszi körül, 88 a formáló erõ kisüt belõle oly alakban, mint élõ tagjai. És mint a levegõ esõ után 91 máshonnan jövõ sugarak miatt sokféle színnel díszesen ragyog, úgy õkörülötte a levegõ 94 fölveszi azt az alakot, melyet a lélek ereje rákényszerít, s aztán, ahogy a láng is követi 97 a tüzet, bárhová is visszük el, úgy kíséri az új külsõ a lelket. És miután már láthatóvá lett, 100 „árnynak” nevezzük. Érzékszerveket alakít ki, és képes látni is. Mi ekképpen beszélünk, nevetünk, 103 ezen át jön a sóhaj és a könny, amit tapasztaltál itt a hegyen. Ahogy kínozzák vágyak s szenvedélyek 106 az árnyat, külseje úgy változik; ez volt számodra olyan meglepõ.” Fölérnek a Hetedik Párkányra Így értünk föl az utolsó körútra, 109 és ahogy elindultunk jobb felé, a figyelmünket más kötötte le: a partfal itt tüzet lõ ki magából! 112 A párkány szélén szél fúj fölfelé s a tüzet némiképpen visszanyomja; a külsõ szélén mentünk hát az útnak, 115 egymás mögött. Én rettegtem a tûztõl eminnen, és hogy leesek amonnan. 1402

A vezetõm így szólt: „Errefelé a szemünket jobb féken tartani: kis félrelépésbõl már baj lehet!” „Könyörületes Isten…” – ez az ének hallatszott a nagy lángok közepébõl. Nem bírtam, hogy ne forduljak oda: láttam a tûzben járni lelkeket, õket figyeltem, de az utat is, figyelmemet a kettõ közt megosztva. Mikor a himnuszt végigénekelték, kiáltottak: „Férfit nem ismerek!”, majd halkan ismét énekelni kezdtek. Aztán kiáltottak megint: „Diana erdõben élt, s elûzte Helikét, mert az Venus mérgébe belekóstolt!” Majd énekeltek; aztán férjeket és asszonyokat mondtak kiabálva, akik törvényes, tiszta frigyben éltek. Úgy képzelem, hogy végig ezt csinálják, míg ki nem égeti õket a tûz; ilyen gyógyszer s ilyen táplálkozás majd behegeszti végül a sebet.

118

121

124

127

130

133

136

139

Jegyzetek a 25. énekhez 1–2. Értsd: a Nap már kétórányit (egy csillagképnyit) elmozdult az ég tetejérõl (a délkörrõl), azaz délután 2 óra van. Mivel tavasz van, a Nap a Kossal együtt mozog; az utána következõ csillagkép a Bika; most ez áll az ég tetején. 3. A Földgolyó ellentétes pontján, Jeruzsálemben hajnali 2 óra van, mert ott a Mérleg után már a Skorpió áll az éjszakai égbolt tetején. 20. Az elõzõ énekben kiéhezett, lesoványodott alakokat láttak. 22. Meleager: görög mondabeli alak. Születésekor megjósolták, hogy addig fog élni, amíg a tûzben lévõ tuskó elhamvad; erre az anyja kikapta a tuskót a tûzbõl és gondosan õrizte. Felnõtt korában azonban Meleager összetûzésbe került anyja fivéreivel és megölte õket; boszszúból az anyja elõvette a tuskót és a tûzbe dobta, mire Meleager elhamvadt (Ovidius: Átváltozások VIII, 445). 30. Sebed: a kíváncsiságod. 32. Te: Vergilius. Statius szerénykedik, pedig õ, aki (Dante szerint) keresztény volt, nyilván jobban érti az Örök Távlatot, mint a pogány Vergilius. 37. Értsd: vérünk egy része nem kerül be a vérkeringésbe, ezért „tisztán” megmarad a szívben: ebbõl lesz a férfi szervezetében a sperma. – Statius magyarázata Dante korának tudományos felfogását tükrözi. 43. Tovább változva: vérbõl spermává alakulva. 44. Amit nem mondok ki: a férfi nemi szerv. 45. Természetes edény: a nõi méh. – A fogamzást így képzelték: a férfi átalakult vére (a sperma) a méhben egyesül a nõ vérével. 47. Tûrõ: a nõ; cselekvõ: a férfi. – Úgy vélték, a nõ csak befogadja, „tûri” a megtermékenyítést, mint egy virágcserép, melybe a férfi elhelyezi magját. 48. Tökéletes hely: a férfi szíve.

1403

50. Értsd: a magzat fejlõdni kezd. 52–54. A magzatnak ekkor még csak „növényi lelke” van (anima vegetativa), amivel minden élõlény rendelkezik. 56. A tengeri szivacs az egyik legalacsonyabb rendû állat, de már rendelkezik „állati lélekkel” (anima sensitiva). 57. Magja: a spermában, azaz végsõ soron az apa szívében lévõ „cselekvõ erõ” (olasz virtu formativa vagy informativa). 60. Az apa szívében a természet mintegy elõre megtervezi a gyermek minden testrészét. 61. Állat: a magzati fejlõdésnek az a szintje, amin az állatok is vannak: érez, táplálkozik, de értelme még nincs, csak „növényi” (vegetatív) és „állati” (szenzitív) lelke van. 62. Nálad bölcsebb: Averroës arab filozófus (†1198), aki szerint az emberiségnek egy nagy közös tudata (intellektusa) van, melybõl mindenki részesül, de amelyet halálakor – mint egy könyvtári könyvet – visszaszolgáltat, azaz nincs minket túlélõ egyéni, individuális tudatunk, tehát nem vagyunk halhatatlanok. A keresztény tudósok ezt nem fogadhatták el, hiszen ha nem volna örök élet, akkor a halállal megszûnne a felelõsségünk a tetteinkért Isten színe elõtt. (Ezt nyilvánvalóan Dante sem fogadhatta el, hiszen errõl szól az Isteni Színjáték.) 65. Értelmi felfogás (olasz possibile intelletto): az a képességünk, hogy megértsük a világ dolgait. Ezzel csak az ember rendelkezik. 66. Averroës azzal érvelt, hogy az agy nem az értelemnek, hanem az „állati” (= szenzitív) léleknek a szerve (mint a látásnak a szem), hiszen az állatoknak is van agyuk, de értelmük nincs. 70. Elsõ Mozgató: Isten. 71. Értsd: a „növényi” és „állati” lelket a természet alkotja, míg az „emberi” lelket (vagyis az egyéni értelmet) közvetlenül Isten. 73. Már mûködõk: a magzatban addigra kialakult „növényi” (vegetatív) és „állati” (szenzitív) lélek. 75. Él: mint növény. Érez: mint állat. Magára rátekint: öntudatra ébred mint ember. 79. Lachésis: a Párkák (sorsintézõk) egyike a görög mitológiában, õ fonja az élet fonalát mindenki számára. 81. Emberi: itt a „növényi” és „állati” lélek együttese (a természet alkotta részünk). – Isteni: az emberi (intellektív) lélek, vagyis Isten alkotta részünk. 84. A többi érzéke: a látás, hallás stb. Az elhunytaknak ezekhez már hiányoznak a szerveik. 86. Part: halálunk után vagy az Acheron partjára kerülünk (s onnan a Pokolba), vagy a Tiberis partjára (s onnan a Purgatóriumba, majd a Paradicsomba). 89–90. Dante így oldja meg, hogy a túlvilági lelkeket láthassuk-hallhassuk (s õk is minket), jóllehet földi testük már elporladt, és csak a feltámadáskor fogják újra megkapni. Jelenleg tehát nincs testük. Amit látunk, az a „látszattest” (olasz corpo aereo „légi test”), melyet a lélekben továbbra is mûködõ „cselekvõ erõ” hoz létre a kisugárzásával. – A jelenséget leginkább egy hologramhoz hasonlíthatjuk. 92. A nedves levegõben a Nap sugarai szivárványt hoznak létre. Máshonnan: mert a szivárvány fénye a Napból származik. 96. Értsd: a lélek „formáló ereje” arra készteti a körülvevõ levegõt, hogy olyan alakban színezõdjön el, amilyen teste az illetõnek volt. 99. Az új külsõ persze pontosan azonos a régivel. 101. Árny: az elhunytak látszatteste a szemlélõ számára. 107. Az éhezõk soványsága tehát nem valós (hiszen úgysem táplálkoznak); arról van szó, hogy a látszattest „illusztrálja” azt, amit lelkükben elszenvednek. 121. Könyörületes Isten (latin Summae Deus clementiae): régi katolikus ének. Harmadik strófája azért könyörög, hogy a rendetlen szerelmi vágytól szabadítson meg minket Isten. 124. Ez a csoport tehát Dantéékkal egy irányban halad az úton. 128. Férfit nem ismerek: értsd: szûz vagyok, sosem közösültem férfival. Ezek Mária szavai, amikor az angyal hírül adja neki, hogy gyermeke lesz (Biblia, Lukács evang. 1,34). 130. Utalás egy görög mondára. Diana istennõ az erdõben élt, hogy szüzességét megõrizze. Egyik társnõje, Heliké azonban szeretkezett Jupiterrel s gyermeke lett, ezért Diana kiûzte az erdõbõl mint tisztátalant (Ovidius: Átváltozások II, 401). 132. Venus mérge: a szerelmi hevület. 135. Frigy: házasság. A szexuális tisztaság tehát nem feltétlenül jelent szûzi életet. 138. Gyógyszer: az ének. – Táplálkozás: a buzdító példák. 139. Seb: a szexuális szabadosság által okozott lelki sérülésük.

1404

PURGATÓRIUM 26. ÉNEK (A Purgatórium Hetedik Párkánya)

AKIK ROSSZUL SZERETTEK Dante feltûnést kelt Miközben a szakadék peremén 1 mentünk egymás mögött, s jó Mesterem intett: „Vigyázz! Az utat mutatom!”, a Nap fénye a jobb vállamra tûzött 4 s beragyogta az egész nyugatot, az ég kékjét fehérre átszínezve. Ahova árnyékom vetült, a tûz 7 ott vörösebbnek tûnt: erre a tényre föl is figyelt menet közben sok árny. Ez volt az oka, hogy egymás között 10 beszélni kezdtek rólam s mondogatták: „Annak ott nem is látszat-teste van?!” Aztán közelebb jött némelyikük, 13 de óvatosan és mindig vigyázva, hogy égésükbõl ki ne lépjenek. „Te, aki ott mész társaid mögött 16 (nem lustaságból, tán csak tiszteletbõl), felelj! Látod, égek és szomjazom. Nem csak nekem fontos a válaszod, 19 ezek mind várják (nagyobb szomjúsággal, mint hûs vizet az etióp s a hindu): hogy lehet az, hogy testeddel a napfényt 22 falként elzárod, mint olyan, aki a halál hálóját még elkerülte?” Így szólt hozzám az egyik, s készen álltam, 25 hogy fölfedjem magam, ám lekötött valami új, mely éppen megjelent. A szembejövõ másik csapat A lánggal lobogó út közepén 28 egy másik csoport jött, szemben ezekkel, amely figyelmemet magára vonta. Láttam, hogy mindkét csapatból sietve 31 megcsókol egy-egy árny egy másikat, s e rövid üdvözléssel be is érték. (Így dugják össze barna seregükben 34 az orrukat a hangyák: megbeszélik 1405

az útvonalat s más ügyeiket.) A barátságos üdvözlés után, 37 még mielõtt indulnának tovább, egymást törekszenek túlkiabálni: az újak így: „Szodoma és Gomorra!”, 40 s ezek: „Pasiphaé tehénbe bújt, hogy kéjvágyát bikával csillapítsa!” S mintha egy daru-raj egyik fele 43 a Rif-hegyre, másik a sivatagba szállna (ki nap elõl, ki fagy elõl), azok elmennek arra; ezek erre, 46 és folytatják sírva az éneket s a számukra elõírt kiabálást. Dante magyaráz és visszakérdez Ismét a közelembe odagyûltek 49 azok, akik faggattak az elõbb; látszott, hogy hallanának szívesen. Minthogy másodszor láttam, mit kívánnak, 52 elkezdtem: „Ti, akik már biztosan békéhez juttok elõbb vagy utóbb, tudjátok meg: tagjaim nem maradtak 55 se zölden, se éretten odalent: itt vannak, hússal, vérrel, csontjaimmal. Megyek föl, hogy eztán vak ne legyek. 58 Fönt oly kegyelmet kért egy hölgy nekem, hogy járhatok itt halandó alakban. Váljék valóra leghõbb vágyatok 61 hamar, s lakozzatok ott fönn az égben, ahol csak szeretet van s végtelenség; de mondjátok (mert ezt meg kell, hogy írjam): 64 kik vagytok ti? És ki az a sereg, aki eltûnt a hátatok mögött?” Kétféle szexuális vétség Ahogy bután bámul a faragatlan, 67 erdõ mellõl szalajtott hegyi pásztor, mikor a városban álmélkodik, olyan lett itt az árnyak külseje. 70 Aztán lerázták döbbenetüket (okos szívben az sosem tart soká!). „Boldog vagy te, mert itt gyûjthetsz minálunk 73 tapasztalást, hogy jobb legyen halálod! – szólt az, aki az imént kérdezett. – Akik nem velünk járnak, az a vétkük, 76 1406

amiért Caesarnak is kiabálták a diadalmenetben: »Te királynõ!« Ezért mennek õk »Szodomát« kiáltva: 79 hallottad, hogy vádolják magukat, mert szégyenük segít tisztára égni. A mi vétségünk különnemû volt, 82 de nem az emberi törvényt követtük, hanem a kéjvágyat, állati módon, így magunkat gyalázva kiabáljuk 85 elváláskor annak nevét, aki állat-ládában lett maga is állat. Most hát tudod, mi rosszat cselekedtünk. 88 Ha mindnyájunk nevét tudni szeretnéd, nincs arra idõ, s én nem is tudom. Guido Guinizelli és a modern költészet Magamról szívesen beszámolok: 91 a nevem Guido Guinizelli, s máris itt tisztulok, mert megtértem idõben.” Lykurgos gyászakor éreztek így 94 az ikrek, megpillantva anyjukat, ahogy most én (csak nem voltam oly bátor) a neve hallatán. Nekem atyám volt, 97 és nálam jobbaknak, aki csak írt édes és elegáns szerelmi lírát. Süketen, némán mentem eltûnõdve 100 egy jó darabon, csak bámultam õt, de nem mentem oda a tûz miatt. Aztán mikor a szemem jóllakott, 103 fölajánlottam segítségemet és megerõsítettem esküvel. Õ így szólt: „Amit elmondtál magadról, 106 énbennem olyan mély nyomot hagyott, hogy Léthé sem tudná kimosni onnan. De ha igaz e sok fogadkozásod, 109 mondd el nekem, hogy mi okod van erre? Mért szólsz és nézel ennyi szeretettel?” „A maga édes versei miatt 112 – feleltem. – Amíg él a mai stílus, becsben fog állni a tintája is!” „Jaj, öcsém – mondta –, akit mutatok 115 – és elõrébb egy lélekre bökött –, az jobb mestere volt az anyanyelvnek: minden szerelmi költõn, prózaírón 118 1407

õ messze túltett! Hagyd csak a butákat, hadd higgyék, hogy a Limoges-i a jobb: õk hírnévbõl s nem tényekbõl ítélnek, 121 véleményt hangoztatnak, mielõtt mûvészet s józan ész kaphatna szót. Így voltak régen Guittonéval is: 124 divat lett úton-útfélen dicsérni; de már sokan tudják az igazat. Kérlek, ha ilyen kegyben részesültél, 127 hogy fölkeresheted a szép kolostort, amelynek maga Krisztus az apátja, mondjál el ott egy Miatyánkot értem 130 (vagy amennyi nekünk még kell belõle, hisz itt már bûnt el nem követhetünk)!” S ezzel, talán hogy egy közel levõnek 133 átadja a helyét, eltûnt a tûzben, ahogy a víz mélyére száll a hal. Arnaut, a provanszál Most ahhoz mentem, akit mutatott, 136 s közöltem: leghõbb vágyam, hogy nevét elmém egy díszes rekeszébe zárjam. Õ nagylelkûen így kezdett beszélni: 139 „Oly szépen kért, uram, hogy titkolózni nem tudok s nem akarok ön elõtt. Arnaut vagyok, sírva éneklek itt. 142 Már bánom, milyen õrült voltam egykor, s örömmel várom a remélt napot. Csak arra kérem, az Erõ nevében, 145 mely végigviszi önt ezen a lépcsõn: emlékezzen jókor a kínjaimra!” S eltûnt a tûzben, mely tisztítja õket. 148 –o– Jegyzetek a 26. énekhez 5. Délután 4 óra körül van. 8. Az erõs napfény sápadtabbá teszi a tûz színét; ám ahol Dante árnyéka rávetül, ott a tûz eredeti vörösségében látszik. 9. Azokról van szó, akik Dantéékkal egy irányban, velük párhuzamosan mennek az út hegy felõli, lángoló oldalán. 16. A beszélõ kilétét a 92. sorban tudjuk meg. 21. Etióp, hindu: az akkor ismert világ két legmelegebb táján élõ emberek. 40. Szodoma és Gomora: két város Palesztinában, melyekben a Biblia szerint elterjedt volt a homoszexualitás s ezért Isten elpusztította õket (Teremtés könyve 18–19. fej.). A szembejövõ csoport tehát homoszexuálisokból áll, akik – ellentétben a Pokolba került hasonlókkal – még idejében megbánták ezt a bûnüket.

1408

41. Pasiphaé [pazifaé]: görög mondabeli nõalak, aki fából tehenet ácsoltatott, belebújt s így közösült egy bikával (lásd Pok. 12:12). Ez a velünk haladó csoport olyan heteroszexuálisokból áll, akik a szexet „állatias”, azaz perverz, öncélú vagy túlhajtott módon gyakorolták. 43. A darumadár Észak-Európában él, télire Észak-Afrikába költözik. Hogy egy darucsoport északra költözne a napsütés elõl, azt talán Dante sem gondolja, csak a hasonlat kedvéért írja. 44. Rif-hegy: úgy tudták, hogy ez a hegylánc zárja le észak felõl Európát. A valóságban ilyen hegység Észak-Európában nem létezik, leginkább az Urál felel meg ennek. 47. Kiabálás, ének: amit az elõzõ ének végén hallottunk (Purg. 25:121–135). 55–56. Értsd: nem haltam meg se fiatalon, se öregen. 58. A vakság átvitt értelemben veendõ: tudatlan, felkészületlen, a jót fel nem ismerõ. 59. Hölgy: Beatrice. 73–74. Értsd: úgy halhass meg, hogy ide visszajuss (és ne a Pokolba kerülj). 76. Akik nem velünk járnak: a szembejövõ csapat, a homoszexuálisok. – A két csapat egymással szemben jár körben, énekelve a szenténeket és kiáltozva a buzdító példákat. Amikor összetalálkoznak (a kör két pontján), csókkal köszöntik egymást és elrettentõ példákat kiáltanak, majd mennek tovább. 77. Julius Caesarról elterjedt volt, hogy férfiakkal is szeretkezett. Ezért kapta a „királynõ” gúnynevet. 82. Különnemû: heteroszexuális. 83. Emberi törvény: nemcsak jog, hanem tisztesség, jó szokás, erkölcs. 86. Annak nevét: Pasiphaé nevét (lásd fent 41. sor). – Dante nyilván nem állítja, hogy az itt lévõk olyat mûveltek, mint Pasiphaé; de a szerelmet nem jól fogták föl, a testi vágyat helyezték elõtérbe az érzelmek helyett, illetve költõként a szerelem mindenhatóságát hangsúlyozták. 92. Guido Guinizelli [gvído gvinicelli] (1230 k.–1276): költõ, az „édes új stílus” megalapítója (lásd Purg. 24:57). Dante nem ismerhette személyesen, de nagyra tartotta s ifjan a követõje volt. 93. Értsd: már ilyen hamar (halálom után 24 évvel) idefönt vagyok s nem az Elõ-Purgatóriumban, mert jóval halálom elõtt megtértem, azaz megbántan bûneimet. 94–95. Utalás egy görög mondára. Lykurgos király rábízta kisfiát a rabnõként szolgáló Hypsipylére, ám õ nem vigyázott a gyerekre s az meghalt. Lykurgos ki akarta végeztetni Hypsipylét, amikor váratlanul megjelent a nõ két elveszettnek hitt fia, s meglátva anyjuk helyzetét, kiszabadították a hóhér kezébõl. 96. Értsd: szerettem volna kiszabadítani Guidót, de mégsem mentem érte a tûzbe. 108. Léthé: az ókoriak szerint az Alvilág egyik folyója (bõvebben Purg. 28:25). Aki iszik belõle, mindent elfelejt. 116. Jobb mester: Arnaut Daniel provanszál költõ; lásd 139. sor. 117. Anyanyelv: ami nem a latin – tehát az olasz, provanszál, francia, spanyol stb. Ezek akkoriban még nagyon hasonlítottak, szinte egymás nyelvjárásainak érezték õket. 120. Limoges-i [limózsi]: Guiraut de Borneil (†1220) provanszál költõ, a korai trubadúrok legnagyobbja. A francia Limoges városában élt. Stílusa egyszerûbb, érthetõbb volt, mint az agyonkomplikált Arnaut-é; Dante szerint Guiraut éppen ezért alacsonyabb rangú költõ. 124. Guittone [gvittóne]: toszkán költõ, a szicíliai iskola követõje (lásd Purg. 24:56). 128. Kolostor: a Menny. 131. Értsd: kihagyhatod belõle a „ne vígy minket kísértésbe” részt. 137–138. Értsd: szeretném tudni, hogy hívják. – Dante tisztelettel utánozza (vagy kissé parodizálja?) Arnaut túlfinomult stílusát. 140–147. Ezek a sorok az eredetiben provanszál nyelven vannak, Dante tehát az anyanyelvén beszélteti Arnaut-t. A korabeli olvasónak ez nem jelentett nehézséget, mivel a provanszál hasonlít a franciára, és mûvelt körökben ismert volt. 142. Arnaut [árnó] (†1210 körül): provanszál nyelvû dél-franciaországi költõ, kiváló trubadúr (költõ és énekes). 147. Jókor: ha majd Isten színe elõtt áll, foglaljon imáiba, mert ezzel rövidítheti tisztulásom idejét.

1409

TÁJÉKOZÓDÁS

ANGYALOSI GERGELY

A százéves Barthes Ezelõtt harmincöt évvel, Roland Barthes halála után az akkori Kritika szerkesztõsége kegyesen hozzájárult, hogy írhassak róla egy nekrológot. Fiatal korom ellenére nem voltam teljesen naiv, mégis meglepett, hogy még ezt a nyúlfarknyi szöveget is cenzúrázzák. (S ami még jobban dühített, a tartalomban „Ronaldnak” titulálták.) Pedig Barthes-nak ekkor már megjelent néhány írása, és egy vékony kis kötete is magyarul, valamint „hivatalos helyen” is tudták, hogy szimpatizál a marxizmussal. Ez persze akkoriban nem volt feltétlenül jó ajánlólevél, hiszen a szimpatizánsok feltehetõleg egy másféle marxizmust képviseltek, mint amelyik nálunk elfogadható volt, és puszta létükkel is azt bizonyították, hogy ezt az eszmerendszert is többféleképpen lehet értelmezni. Két mondatot mégis átmentenék ide ebbõl a kicsit esetlen próbálkozásomból. „Sohasem lehetett kiszámítani, milyen fordulat következik emberi, írói, tudósi magatartásában. Szellemi nyitottsága tette képessé a megújulásra.” „Olyan ember volt, aki az igazságot »töredékek« és »kitérõk« segítségével érzi megközelíthetõnek, s aki az erkölcs lényegének az interperszonális viszonyokban szervezõdõ alá- és fölérendeltségi viszonyok kijátszását tartja.” Ezeket a megállapításokat most is találónak vélem. A kiszámíthatatlanságot persze erõsebben éreztük akkoriban, hiszen egy éppen lezárult életrõl és életmûrõl volt szó, amelyrõl tizedannyit sem tudtunk, mint ma, három teljes biográfiával és könyvtárnyi kommentárral gazdagabban. A történeti nézõpont magától értetõdõen láttat okokat és okozatokat, célokat és kerülõ utakat egy élet és egy munkásság szövetében, s ezáltal éppen a fordulatok eseményjellegét közömbösíti vagy semmisíti meg akaratlanul is. Ami a szellemi nyitottságot illeti, Barthes kétségtelenül korának egyik nagy befogadó és integráló figurája volt. Nehéz lenne mindazt felsorolni, ami az évek során kisebb-nagyobb mértékben beépült szellemi alkatába, ahogy õ maga szokta emlegetni, a „kultúrájába”. Magyarul kissé fellengzõsnek hat, ha valaki saját kultúrájáról beszél; ha ez franciául és Barthes szájából hangzik el, éppen ennek az ellenkezõjét sugallja. Azt jelenti, hogy kivétel nélkül minden ember kultúrája idiomatikus, azaz korlátolt és véges, ugyanakkor belsõleg szinte átláthatatlanul plurális. Vagyis nem tudom mindazt megnevezni, ami részét képezi az „én” kultúrámnak; azt viszont igen, ami nem tartozik hozzá. Az egyén kultúrájának mûködésmódját (mint annyi más mindent is) Barthes a nyelv mûködéséhez hasonlóan gondolta el. A nyelvet pedig egyáltalán nem a szabadság birodalmának, hanem sokkal inkább korlátozások és kényszerek szövevényének látta. Sokakat megbotránkoztató, de inkább provokatív célú ki1410

jelentése, amelyet a Collège de France-on tartott székfoglalója alkalmával mondott el, a nyelvet egyenesen „fasisztának” minõsítette – amennyiben a fasizmus nem abban áll, ha megtiltanak nekünk valamit, hanem abban, ha kényszerítenek valamire. Márpedig a nyelv minden pillanatban arra kényszerít bennünket, hogy olyasmit mondjunk, amit „nem akartunk”. Saját kultúráját tehát korántsem tartotta annyira nyitottnak és befogadónak, mint azt hihetnõk. Inkább csak azt szívta magába, amit ezen belül mûködtetni tudott. Barthes „valóságos pióca” volt, ahogy egyik közeli tanítványa, Tzvetan Todorov mondta (akitõl mellesleg az orosz formalistákról szerzett információkat). De nem csak az éppen aktuális, „újdonságnak” számító jelenségek keltették fel a figyelmét. Az avantgárd iránti vonzódása mindig párban járt a régebbi korok irodalma iránti érdeklõdéssel. Gyakran félreértik azt a híressé vált megkülönböztetést, amelyet az S/Z címû, egy Balzac-novellát elemzõ könyvében vezetett be. „Írhatónak” nevezte saját történelmi jelenének irodalmát, illetve annak bizonyos tendenciáit, „olvashatónak” pedig a klasszikussá vált alkotásokat. Az utóbbihoz befogadói oldalról az „öröm” (plaisir), az elõbbihez a „gyönyör” (jouissance) kategóriáját rendelte. Ezek az inkább tapogatózó megkülönböztetések azonban egyáltalán nem jelentettek értékhierarchiát; említett könyvének tárgyául sem véletlenül választott egy XIX. századi klasszikus elbeszélést. Utolsó éveiben született feljegyzéseinek egyikében, Chateaubriand olvasása közben hangot is ad kételyeinek: „lehet, hogy a Modernek nem elég tehetségesek?”. Van részigazsága tanítványának, Antoine Compagnonnak, amikor mesterét az „Anti-Modernek” közé sorolja. Barthes „helyi értékét” a múlt század francia gondolkodástörténetében több irányból is be lehet mérni. Az egyik lehetõség az, ha a munkásságát összevetjük az elõzõ generáció legnagyobb hatású alakjáéval, akinek a mûvei számára is rendkívül fontosak voltak, vagyis Sartre-éval. Barthes „marxizmusa” élete végéig sartre-i színezetû volt: szinte szimbolikusnak tekinthetõ, hogy ugyanabban az évben távoztak az életbõl. A filozófus egyik legvitatottabb elgondolását, a társadalmi elkötelezettségnek az irodalomra (és általában a mûvészetre) való kiterjesztését lényegében Barthes is elfogadta. Ám sokkal összetettebb, és a mû specifikus létmódjának megfelelõbb koncepciót alakított ki. Ha Sartre azt kérdezte, hogy „mi az irodalom?”, Barthes inkább azt, hogy „mi az írás?”. Az írás, az écriture sajátos barthes-i fogalma lehetõvé tette, hogy az írástudók felelõsségét ne a politikai ideológia, hanem az irodalmi formák területére helyezze át. Az író felelõssége csupán az általa részben választott, részben kialakított nyelvi formákon keresztül tehetõ mérlegre. Sartre szellemi örökségét tehát úgy vitte tovább a saját területén, hogy már az ötvenes években megteremtette a saját mozgásterét hozzá képest (Az írás nulla foka, 1953). Kétségkívül a formák iránti érdeklõdése magyarázza, hogy bekapcsolódik a strukturalizmus ekkor kialakuló irányzatába, és néhány éven belül egyik protagonistájaként emlegetik. Tiphaine Samoyault, a legutóbbi életrajz szerzõje ezt így foglalja össze: „Barthes megérti, hogy többé nem lehet a felszín és a 1411

mélység terminusaiban gondolkodni. Struktúrákat választani annyit jelent, hogy rábízzuk magunkat a felületekre, és a felületek permutációira. Az értelem többé nem egy megfejtésre váró rejtély, hanem a jelek mozgása (déplacement) során konstruálódik.” Ezen a területen is meg kell birkóznia egy apafigurával: Lévi-Strauss, a strukturalizmus „pápája” nem mindig nézi jó szemmel, hogy Barthes eljut a bináris logika mindenhatóságának megkérdõjelezéséhez, vagyis a többféle lehetséges strukturalizmus gondolatához. Azt sem szereti, hogy nagyszabású mítoszkutatásaiból kiindulva Barthes megírja a Mitológiák szikrázóan szellemes kisesszéit (1957), amelyekben saját korának és társadalmának „mítoszait” elemzi. Megint csak tovább kell lépnie, mégpedig a hatvanas években egyre nagyobb hangsúlyt nyerõ jelelmélet, azaz a szemiotika vagy szemiológia területére. Maga Barthes inkább az utóbbi elnevezést használja, amivel azt kívánja kifejezni, hogy mindenfajta jelhasználatot a logosz, vagyis a nyelv segítségével tudunk csupán megközelíteni. Ennek a tájékozódásnak a terméke A szemiológia elemei címû tanulmány, illetve A divat rendszere, amellyel tudományos karrierje követelményeinek tesz eleget. Éppen a divatkönyv teszi láthatóvá, hogy Barthes kényelmetlenül érzi magát a szigorú tudományosság imitációjának gúnyájában. Esszéírói munkássága hihetetlenül kibõvül a hatvanas–hetvenes években, és mindig tartogat meglepetéseket. Az 1968-as mozgalmak évében készül el a Sade, Fourier, Loyola címû kötettel – az összefüggés a politikai eseményekkel, ha nem is kibogozhatatlan, de legalábbis rejtélyes. Azután következik a Japán-könyv, A jelek birodalma, amely elõtt még a szigorú (és Barthes-ot nem túlságosan kedvelõ) mester, LéviStrauss is fejet hajt (1970). Áttér a töredékes írásmódra; fragmentumokban írja meg saját fragmentáltságát a Roland Barthes Roland Barthes-ról lapjain (1975). Megjelenteti pályájának legnépszerûbb mûvét (Beszédtöredékek a szerelemrõl, 1977). Annak ellenére, hogy a tágabb olvasói körökben egyre inkább írónak, mint tudósnak tekintik, elnyeri a francia tudományosság legnagyobb elismerését: a Collège de France professzora lesz. Röviddel ezután éri az a magánéleti csapás, amelytõl egész életében rettegett: a Mama elvesztése. A gyászt utolsó könyvében, a Világoskamrában változtatja írássá, ebben a majdnem-regény esszében, amely ugyanakkor a fotográfia jelenségének nagyon különös esztétikai, sõt filozófiai megközelítése is. Három évadnyi elõadás-sorozatra marad ideje még a végzetes baleset elõtt. Áradnak a hallgatók a Collège épületébe. Ezt már magam is tanúsíthatom; A Semleges címet viselõ elõadásokon a központi terembe nem férõk számára az oldalsó helyiségekben kihangosítják a professzor szavait. Barthes nem tagadja meg magát: személyiségének és gyönyörû beszédhangjának vonzerejével lebilincseli hallgatóit; még azokat is, akik a „tudomány” legújabb eredményeibõl kívánnak részesülni. Elképesztõen invenciózus és személyes elõadásmódjával még azt is a maga javára tudja fordítani, hogy a formálisan értett tudományosságtól eltávolodik ugyan, de nem lép át a szépirodalom területére. A regény elõkészítése – nem véletlenül ez az utolsó kurzus címe; a mintakép Proust. Úgy írni, mint Proust, 1412

de ma: ezt a vágyálmát többször is megfogalmazta. Megírta volna-e a regényt, ha nem éri halálos baleset? S vajon olvasható, vagy írható mû lett volna, ha megszületik? Többekkel együtt azt gondolom, hogy a fikcionalitás Barthes számára az ígéret földje volt, amelyre sohasem léphetett. De a regény-akarás, vagy a regény felé irányuló törekvés lenyûgözõ elõadásokat és írásokat eredményezhetett volna. Goethe mondta Winckelmannról, hogy „az ember nem tanul, ha õt olvassa, de válik valamivé”. Ezt a valamivé válást élhették át, akik õt hallgathatták az utolsó években. S talán ezt az élményt keresik mindazok, akik rendezvények sokaságán emlékeznek meg a centenáriumáról Franciaországban és az egész világon.

1413

MAGYAR MIKLÓS

Bûnhõdés bûn nélkül. Albert Camus: A bukás

Az 1953-as év elején Camus „a számûzetése novelláit” szándékozik megírni. A terv az 1957-ben publikált, magyarul is olvasható A számûzetés és az ország (L’Exil et le Royaume, 1957) címû novelláskötetében valósul meg. Az 1955-ben elkezdett La Chute (A bukás) ebben a kötetben jelent volna meg, ám terjedelme arra késztette Camus-t, hogy önálló könyvként kezelje. A bukásról beszélve a regény keletkezési körülményei nem maradhatnak említés nélkül, annál is inkább, minthogy Camus legkevésbé megértett, legmegtévesztõbb mûvével állunk szemben, s bár az író maga is több helyütt vall szándékairól, ezek a vallomások is ellentmondásosak. Mielõtt a regény megírásának nyilvánvaló motivációjáról, a Sartre-ral való vitáról szólnék, meg kell említeni, hogy Camus magánéleti krízisének egy nem kevésbé fájdalmas oldala is szerepet játszik abban, hogy Clamence vallomása révén az író saját magát is szembesítse tetteivel. 1953-ban felesége, Francine, súlyos depressziójában az öngyilkosság szélére sodródik. A Szajnába akarja vetni magát. Mint majd látni fogjuk, Camus ezt a nyomasztó emléket A bukás egyik központi témájává teszi. A mû megírásának indítékául minden kétséget kizáróan a Sartre–Camus-vita szolgált, amely – mint ismeretes – az 1951-ben kiadott A lázadó ember1 körül viharzott, s amely Camus és Sartre elhidegüléséhez vezetett. A lázadó ember hosszú érlelõdés eredménye. Az elsõ elképzeléseket már 1943-ban papírra veti az író. A könyv keletkezésének körülményeit semmiképpen sem a nyugodt alkotómunka légköre jellemezte. Párizs felszabadulása, a Combat címû baloldali napilap megalapítása, az ikrek születése, utazás Algériába, Észak- és Dél-Amerikába, a Félreértés, a Caligula, az Ostromállapot, Az igazak bemutatója, A pestis megjelenése, újabb egészségügyi problémák fémjelzik Camus életének ezt a szakaszát. A megnyugvás csak a könyv befejezésének idején jön el. René Char ellenálló és költõ barátjának írja Camus 1951. február 27-én: „Hónapok óta szakadatlan munkában vagyok. A teljes magány és az a szándék, hogy mielõbb befejezzem, napi tíz órára asztalomhoz kényszerít. Remélem, március 15-re készen leszek. De a szülés hosszú és nehéz, és úgy látom, a gyerek nagyon csúnya. Ez egy kimerítõ munka.” A Sziszüphosz mítoszában kifejtett öngyilkosság és abszurd kérdései után A lázadó ember a gyilkosság és a lázadás problémáját teszi meg központi té-

1

A lázadó ember magyarul Fázsy Anikó fordításában olvasható. Nagyvilág, Budapest, 1999.

1414

májául. A lázadó ember körüli vita Sztálin diktatúrájának utolsó éveiben zajlik. A koreai háború csak fokozta az USA és a Szovjetunió közötti feszültséget. Nyugat-Európában nemcsak Sztálin, a Szovjetunió és a kommunizmus váltott ki mélységes ellenszenvet, de a kommunizmussal szembeni elnézõk iránt is ellenséges hangulat alakult ki. Így érthetõ, hogy a Sartre–Camus-polémia kirobbanása után a közvélemény Camus mellett foglal állást, és benne látja a valóban független értelmiség megtestesítõjét. Mert igaz, hogy Sartre 1947-ben a Les Temps Modernes hasábjain elítéli Sztálin rémtetteit, de nem hajlandó ezeket a kommunizmus, a rendszer bûnének tekinteni. Ezzel szemben Camus a Se áldozatok, se hóhérok (Ni victimes ni bourreaux), A lázadó ember (L’Homme révolté) és Az igazak (Les Justes) lapjain a terrort a politika egyenes következményeként írja le. Az 1956-os magyar forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából a Nagyvilág különszámot jelentet meg, amelyben Fázsy Anikó 1956: az írástudók árulása címû nagylélegzetû tanulmányában részletesen elemzi Sartre és Camus reagálását a szovjet vérontásra. A tanulmány elején a szerzõ így foglalja össze A lázadó ember legfõbb üzenetét: Camus „Két évszázad metafizikai és történelmi lázadásának elemzésében, a nagyszabású esszében, A lázadó emberben felteszi a kérdést: hogyan alakul át a lázadó gyilkossá, Prométheusz Cézárrá? Emberek, a forradalommá tett lázadás nevében, hogyan fogadhatták el a kollektív gyilkosságot? Lázadó emberek, hivatásos forradalmárokká átvedletten, hogyan hozták létre a XX. század totalitárius rendszereit?” Nem csoda, hogy az 1951-ben megjelenõ A lázadó ember, Camus filozófiaipolitikai esszéje, a francia politika valamennyi résztvevõje részérõl heves vitákat váltott ki. A Le Monde, a Combat, a Le Figaro meghatározó mûként üdvözlik a könyvet. A pozitív vélemények közül a legnagyobb súllyal talán Paul Ricœur, a neves francia filozófus véleménye esik latba, aki szerint A lázadó ember Camus „egész életmûve fölé magasodik”, és „mintegy Camus, az ember személyleírása is”. Sartre hívei nem ünneplik a kötetet. Raymond Aron, a neves filozófus, aki sem a baloldalhoz, sem a jobboldalhoz nem kötõdõnek tartja magát, rossz véleménnyel van A lázadó emberrõl. A legemlékezetesebb támadás Sartre lapja, a Les Temps Modernes részérõl éri a mûvet és fõleg Camus-t. Az 1950-ben kirobbant koreai háborút követõen a kommunista párt „útitársává” lett Sartre mindenképpen reagálni akar Camus könyvére, de sokáig habozik, kire bízza a feladatot. Végül a filozófus Francis Jeanson vállalja. A lap 1952. májusi számában egy húszoldalas cikket ír a mûrõl. A mindvégig szándékosan sértõ hangú tanulmányban A lázadó ember sikerét Camus „képlékeny, folytonos alakváltozásra hajlamos gondolkodásával” és „meghatározhatatlan humanizmusával” magyarázza. Camus válasza a Les Temps Modernes augusztusi számában jelenik meg. Anélkül, hogy megnevezné Jeansont, nehezményezi, hogy az „egy képzeletbeli életrajzot” írt róla. Jeansonnal együtt Sartre-t is támadja, amikor azt írja, hogy 1415

Jeanson cikke a marxizmus dogmáját védelmezi. Maró gúnnyal utasítja el, hogy olyanok leckéztessék meg, akik „csak karosszéküket fordították a történelem irányába”. Sartre maga is válaszol Camus-nek. A sokat idézett mondatokkal kezdi: „Barátságunk nem volt könnyû, mégis sajnálni fogom. Ha pontot tesz most a végére, annak úgy kell lennie bizonyára.” Majd így folytatja: „Sajnos ön olyan határozottan s olyan hangnemben lépett föl ellenem, hogy lehetetlen hallgatnom. Válaszolok tehát: nem haraggal, de elõször mióta önt ismerem, kíméletlenül.” A filozófus azt kérdezi Camus-tõl, hogy „Hol van Meursault? Hol van Sziszüphosz”. Sartre nemcsak „kíméletlen”, de cinikus is: „Megtisztelvén bennünket jelenlétével a Les Temps Modernes hasábjain, egyúttal egy hordozható piedesztált is hozott magával.” Lekezelõen oktatja ki volt barátját, mondván, hogy az nem ért a filozófiához. Ezért téves Camus azon állítása, hogy az egzisztencialisták az abszolút szabadságot hirdetik. Meglehetõsen otrombán veti oda Camus-nek, hogy legalább annyi közös vonása van (Sartre-nak) Hegellel, hogy Camus egyiküket sem olvasta. Sartre értelmetlennek tartja Camus felvetéseit a Történelem jelentõségérõl és tárgyáról. Mivel Camus nem érti a Történelmet, a történelmen kívül helyezi el magát. Megalkotja a lázadás elvont elméletét, feleslegesen összehasonlítva „az igazság nélküli világot egy tartalmatlan Igazsággal” – írja Sartre. Elsõsorban ez a vita eredményezi, hogy A pestis után A bukást kezünkbe véve szinte száznyolcvan fokos fordulatot érzünk az írói magatartásban. Roger Quilliot idézi Camus 1956-ban adott nyilatkozatát a Le Monde-ból, miszerint célja „megrajzolni egy olyan prófétácska portréját, amilyen manapság oly sok van. Akik semmit sem jósolnak, és jobb dolguk nem akad, mint másokat vádolni saját magukat vádolva.” Quilliot teljes joggal teszi hozzá, hogy Camus bevallott szándékán kívül más is, sokkal több van a regényben: a „kényelmes humanizmus” és a „jó lelkiismeret” megkérdõjelezése, a „szorongás” mint életérzés elõretörése, s ugyanakkor az „aggály betegségének” szatírája. A mû e jól igazolható sokrétûségének hangsúlyozása igen lényeges az írói szándék megvalósulásának elemzésekor. Mert ha csak az egyik vagy a másik aspektusát abszolutizáljuk a mûnek, ferde képet kapunk a camus-i œuvre eme harmadik szakaszáról. Hogy csak egyetlen példát említsek az ilyenfajta torzításokból, Barbara C. Royce A bukást egyszerûen Sartre Saint Genet, komédiás és mártír címû munkája szatírájaként fogja fel, Clamence-ban pedig csupán Sartre karikatúráját véli felfedezni. Lehetetlen a mûben nem észrevenni, hogy A bukás nem csak, nem is elsõsorban azért a „leginkább sartre-i mûve” Camus-nek, mert Sartre elé akart volna görbe tükröt tartani. Clamence burzsoá korában ugyanolyan „aljas gazember” volt, mint Sartre Az undor címû regényében Bouville polgárai vagy a múzeum festményein ábrázolt alakok. A bukás a keresztény mitológiát idézõ Camus-mûvek közé tartozik. A cím a bibliai „bûnbeesésre” utal. A regény eredeti címének Camus a Le Crit (A kiál1416

tás) szánta, minthogy a Korunk hõse címet nem adhatta neki; Lermontov ilyen címû regényében már megrajzolta korának „hõsét”. Jean Bloch-Michel a Le Miroir (A tükör) plasztikus címet javasolja, végül Camus egynapi töprengés után a Roger Martin du Gard által ajánlott címet fogadja el: La Chute (A bukás). Camus-ben felmerült a Le jugement dernier (Az utolsó ítélet) is mint lehetséges cím. A mû elemzése elõtt idézzük fel Camus összefoglaló szövegét a könyvrõl: „Az az ember, aki A bukásban beszél, kiszámított vallomásba kezd. Visszavonultan Amszterdamba, a csatornák és a hideg fény városába, ahol a remetét és a prófétát játssza, ez a volt ügyvéd egy kétes hírû bárban várja megértõ hallgatóságát. Modern lelkületû, azaz nem tudja elviselni, hogy mások ítéljék meg. Igyekszik hát a maga perét elõadni, de úgy, hogy annál jobban el tudjon ítélni másokat. A tükröt, amelybe belenéz, végül a többiek felé fordítja. Hol kezdõdik a vallomás, és hol a vád? Különleges eset vagy a mindennapok hõse? Egy igazság mindenképpen van ebben a tudatos tükörjátékban: a fájdalom, és ami abból következik.” A regény fõhõse Jean-Baptiste Clamence, egy valaha jó nevû párizsi ügyvéd, aki vezeklõ bírónak (juge-pénitent) nevezi magát. A bíró (juge) és a vezeklõ (pénitent) egybekapcsolja azt, aki büntet és azt, akit megbüntetnek. Ez a kettõsség lesz a regény üzenetének legfõbb hordozója. Ezt Clamence meg is fogalmazza: „Minél jobban vádolom magam, annál több jogom van arra, hogy aztán önt is elítéljem.” Jean-Baptiste Clamence neve, akárcsak a regény címe, intertextuális utalás a Bibliára. Jean-Baptiste Keresztelõ Jánost – aki az Újtestamentumban az utolsó próféta nevet kapta – idézi, Clamence pedig a mondását: Ego vox clamantis in deserto (Én kiáltó szó vagyok a pusztában). A kritikusok egy része magával az íróval azonosítja Clamence-t. A bukáshoz fûzött jegyzetekben Roger Quilliot Camus-re hivatkozik, aki több alkalommal tagadta, hogy azonos lenne Clamence-szal. „Azt állítani, hogy Camus azonos Clamence-szal, ugyanolyan súlyos tévedés lenne, mint összekeverni Tarrouval.” Ugyanakkor természetesnek tartja, hogy a kutatók igyekszenek megkeresni a mû alapjául szolgáló „intellektuális eljárásokat” és „érzelmi reakciókat”. Olivier Todd Camus-rõl írt kitûnõ életrajzában ennél jóval tovább megy. Elõször tisztázza, hogy A bukás nem önéletrajz: „A könyvrõl készült interjúkban Camus hangsúlyozza, hogy nem azonos hõsével, Jean-Baptiste Clamenceszal.” Ám rögtön hozzáteszi: „De az író merített-e valaha is annyira mélyen és kifinomultan saját életébõl, mint amikor Clamence álarca mögé bújt?” Elfogadva ezt a megállapítást, hozzá kell tennünk, hogy Camus egyformán távol áll Clamence saját sikereinek káprázatában élõ énjétõl, mint a vezeklõ bíró szarkasztikus pesszimizmusától. Clamence néma társát a kritikusok egy része saját hasonmásának tekinti. És nem is alaptalanul, hisz mindketten negyvenéves párizsi ügyvédek, mindketten 1417

mûveltek. Mások az olvasókkal azonosítják. Én az utóbbit tartom egyedül lehetségesnek, hisz az „én”-rõl (je) a „mi”-re (nous) és az „ön, önök”-re (vous) való áttérés azt jelenti, hogy Clamence saját bûntudatát az olvasók révén valamennyi embertársára akarja átruházni. A valaha híres párizsi ügyvédnek egyetlen törekvése lesz bebizonyítani, hogy mindannyian bûnösök vagyunk. A pestis tanítása ez volt: „Mindannyian magunkban hordozzuk a pestist.” „Elég annyi, hogy Tarrou megfeledkezzék magáról, s a gúnykacaj máris felcsattan háta mögött” – mondja Roger Quilliot. Ha Tarrou egy vigyázatlan pillanatban a vezeklõ bíró helyében találhatja is magát, A bukást mégis inkább A pestis ellenpólusának lehet nevezni, mint annak folytatásaként felfogni. A világ alapvetõen abszurd voltára ráébredõ Meursault-nak és a többi „Meursault”-nak – hisz a pestis kitörése elõtt Orán valamennyi lakosa, régi életében pedig Clamence is, egyfajta abszurd elõtti állapotban él – kétfajta megoldást ajánl Camus: A pestis „sainteté sans Dieu” (szentté válás Isten nélkül) és A bukás „culpabilité sans Dieu” (bûnösség Isten nélkül) megoldását. Valójában egyik sem jelent kiutat. A nyilvánvaló ellentét mellett a közös vonás az, hogy csakúgy, mint a „megváltáshoz”, a „pokolra vettetéshez” sincs szüksége Camus-nek a kereszténység mítoszára. És itt nem Istent, hanem a vallásokat ostorozza Camus. Regénytechnikailag a két regény megoldása látszólag megegyezik. A nézõpont az „én” felõl a ,,mi”-ig halad, csakhogy semmi sem illusztrálhatná jobban egy-egy részmegoldás azonosságának csalóka voltát, mint éppen Camus e két mûve, ahol a hasonlóság ellenére a lényeg alapvetõen különbözõ. Míg A pestis szereplõi azért mondanak „mi”-t az „én” helyett, mert ráébrednek a szolidaritás szükségességére, Clamence saját rossz lelkiismeretén kíván könnyíteni azzal, hogy bûntudatát átruházza az emberiségre. Hogyan történik ez? A mû voltaképpen egy dialógusnak álcázott monológ. A névtelen társ, akinek Clamence mesél, egyetlen szót sem szól az egész mû folyamán. 1959-ben, utolsó interjújában mondja Camus: „…ahhoz, hogy egy tragikus komédiást bemutassak, egy színházi technikát alkalmaztam, egy drámai monológot, egy áldialógust (Clamence partnere sohasem szólal meg közvetlenül).” Ez a megoldás egyáltalán nem új az irodalomban. Jean Bloch-Michel a Preuves 1962. januári számában Dosztojevszkij Feljegyzések a holtak házából címû mûvében jelöli meg e technika közvetlen elõzményét, azzal a különbséggel, hogy ott a mesélõ a „közönséghez” fordul, míg Clamence saját másához. (Arról, hogy valójában ez a „saját mása” csak része a megszólítottaknak, hisz Clamence az olvasóhoz, mindenkihez fordul, már szóltam.) Maga Dosztojevszkij pedig Victor Hugo magyarul több kiadást megélt regényére, az Egy halálraítélt utolsó napjára (Le Dernier Jour d’un condamné, 1829) utal, ahol a romantikus költõ maga is ezt az eljárást alkalmazza. Továbbmenve, Balzac és Musset is élt ezzel a megoldással. 1418

Vallomásjellegénél fogva A bukás Az idegennel rokon. A nézõpont is azonos: egyes szám elsõ személy. Míg azonban Az idegen írásos vallomás, A bukás szóbeli. De ennél lényegesebb különbség is van a két mû technikai megoldása között: az elõzõben Camus Meursault életét úgy ábrázolja, hogy az olvasót a megélés pillanatába helyezi (elsõ rész), illetve attól rövid idõvel választja el (második rész). Ugyanakkor Meursault „én”-je voltaképpen „õ”. A bukásban viszont az „én” mindvégig szubjektív marad. Clamence az egész idõ alatt múltjáról beszél, mégpedig a vezeklõ bíró nézõpontjából látott régi életérõl, amelyet immár képtelennek tart, tehát csak gúnyosan tud róla szólni. Innen a mû alapvetõen ironikus tónusa. Maga Camus, amikor azt kérdezték tõle, mûvének mely oldalát mellõzik leginkább a kritikusok, ezt felelte: humorát. Ez a humor azonban igen sokszor szarkazmusba csap át. Hogy csak néhány példát említsek: amikor „önzetlen” ügybuzgóságáról beszél Clamence, szavai humorosnak mondhatók: „Mintha csak az igazság minden este énvelem hálna egy ágyban.” De már a fekete humor birodalmában járunk, amikor ezt olvassuk: „…védelmembe is vettem a bûnözõket, azzal az egyetlen feltétellel, hogy jó gyilkosokkal van dolgom.” A következõ mondatban pedig nyilvánvaló a szarkazmus: „Majd meghaltam például azért, hogy személyesen segítsem az utcán átkelõ vakokat.” Clamence egyetlen törekvése megosztani saját rossz lelkiismeretét néma hallgatójával, az olvasóval, mindenkivel. Regénytechnikailag ez azt jelenti, hogy az „én”-rõl a „mi”-re kell áttérnie. A módszert nem nehéz nyomon követni, hisz errõl Camus, illetve Clamence magában a regényben vall: „Széltében-hosszában vádolom magam (...) A magam dolgát állandóan a többiekével vegyítem. Megkeresem a közös vonásokat, együtt átélt tapasztalatainkat, megegyezõ gyengéinket, a jó modort, a mai embert, egyszóval, ahogy bennem és másokban háborog. Eközben olyan arcképet fabrikálok, amely mindenkié és senkié. (...) Amikor az arckép elkészül, mint ma este például, nagy sajnálkozás közt mutatom meg: »Fájdalom, ilyen ember vagyok én!« A vádbeszédnek ezzel vége. De ugyanakkor ez az arckép, amelyet kortársaimnak átnyújtok, tükörképpé változik. (...) összefoglalom minden szégyenemet, de sohasem feledve szavaimnak hatását, és azt mondom: »A söpredék söpredéke voltam.« Akkor aztán beszédemben az »én«-rõl észrevétlenül a »mi«-re térek. Amikor meg odaérek, hogy »lám, ilyenek vagyunk mi«, a csel sikerül, s szemükbe vághatom az igazságot.” Az eljárás világos. Vitatható azonban, hogy az explicit magyarázatnak van-e helye a regényben, amikor a figyelmes olvasó maga is rájön Clamence módszerére. Kérdéses az is, hogy a fentiek külön hangsúlyozása nem a Sartre-ellenes aspektus túlfûtöttségébõl fakad-e. Ettõl függetlenül mindenképpen érdemes lesz kicsit tüzetesebben megvizsgálni ezt az író által igazolt módszert. Clamence a pokol bugyrából, ahol elbeszélése pillanatában érzi magát, rendkívül óvatosan, mintegy körönként vonzza maga felé anonim hallgatóját, akirõl elõször csak annyit tudunk, hogy mûvelt polgár, hisz érzékenyen reagál az imparfait du subjonctif használatára. (A magyar fordításban „keresett kifejezése1419

met” áll, mivel a magyar olvasónak semmit se jelentene a francia köznyelvben ma már egyáltalán nem használt múlt idejû kötõmód megnevezése.) Nem véletlenül használom a pokol bugyra kifejezést. Clamence maga hasonlítja helyzetét Dante poklához: „Észrevette-e, hogy Amszterdam körkörös csatornái a pokol köreihez hasonlítanak? Egy polgári pokolhoz, persze, rossz álmokkal benépesített polgári pokolhoz.” Ahhoz, hogy Clamence meggyõzõdjék arról, hogy a másik képes-e követni fejtegetéseit, tudnia kell, hogy az ismeri-e Dantét: „Ismeri Dantét? Igazán? No de ilyet. Akkor hát tudja, hogy Danténál semleges angyalok is vannak Isten és a Sátán vitájában. És poklának kapujába, afféle sötét tornácba helyezi õket. Mi is, kedves barátom, ezen a tornácon vagyunk.” A pokol képe másutt is megjelenik a regényben. Clamence elviszi hallgatóját a Marken-szigetre, hogy bemutasson neki egy tájat, amely a bibliait idézi fel: „Itt terül el elõttünk a legszebb negatív tájkép! Nézze csak, ott balra, azt a véget nem érõ hamuréteget, amelyet itt dûnének hívnak, jobboldalt meg a szürke gátat, a fakó homokot a lábunknál és elõttünk ezt a gyengén lúgos színû óceánt, a hatalmas égboltot, a sápadt hullámok e tükrét. Valóságos puha pokol, hát nem? Csupa vízszintes vonal, semmi ragyogás, a tér színtelen, az élet halott. (…) Észrevette-e, hogy Hollandia egén millió és millió galamb lebeg, (…) de nincs semmi, csak a tenger, semmi más, csak a csatornák, cégtáblákkal fedett tetõk, és egyetlen menedék sem, ahol megpihenhetnének.” Clamence nem véletlenül mutatja meg ezt a kihalt tájat hallgatójának. A Dantéra való utalás mellett a bibliai kép is fontos szerepet játszik. A Bibliában több helyütt olvashatjuk, hogy a Szentlélek galamb formájában ereszkedik alá. Máté evangéliumában ez áll: „Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízbõl. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett.” (Máté, 3. 16.) Vagy Lukács evangéliumában: „Ekkor történt, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett és Jézus is fölvette a keresztséget, és amikor imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek galamb alakjában leszállt rá. Szózat is hallatszott az égbõl: »Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.«” (Lukács, 3. 21–22.) A bibliai galamb Szentlélek formájában leszáll a földre. Amszterdam galambjai nem tudnak leszállni: „Mais il n’y a rien, que la mer et les canaux, des toits couverts d’enseignes, et nulle tête où se poser”– olvassuk A bukásban. A Bibliában: „Amikor Jézus látta maga körül a sokaságot, meghagyta, hogy keljenek át a túlsó partra. Akkor odalépett hozzá egy írástudó és azt mondta neki: »Mester, követlek téged, bárhová mégy is.« Jézus így válaszolt: »A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.«” (Máté, 8, 18–20.) A „nulle tête où se poser” utalást a regény magyar fordítása nem adja vissza. Clamence vallomása látszólag csupán a saját maga története. Annak a folyamatnak a leírása, ahogyan az önmagával való kéjes elégedettséget felváltja saját hitványságának érzése, következésképpen rossz lelkiismeretének, 1420

bûntudatának történetét olvassuk. Valójában azonban valamennyi fokozat, amely egyre szûkíti börtönét, ugyanakkor hallgatóját is egyre jobban – azt mondhatnánk, szinte pók módjára – hatalmába keríti. Melyek ezek a fokozatok? Az elsõ esemény egy szarkasztikus, ismeretlen eredetû nevetés: „Felmentem a hídra (…) Kiegyenesedtem, s cigarettára, az elégedettség cigarettájára akartam már gyújtani, amikor nevetés tört fel a hátam mögött. (…) Visszafordultam a sziget felé, s újra hallottam a nevetést a hátam mögött, most már távolabb, mintha vinné a folyó. Mozdulatlanul álltam ott. A nevetés egyre halkult, de még tisztán hallottam a hátam mögött, pedig sehonnan sem jött, hacsak a víz felõl nem.” Igaz, hogy Clamence azt mondja, késõbb elfelejtette az esetet, de hozzáteszi: „Késõbb csak ritkán éreztem, mintha valahol magamban hallanám.” Ez a nevetés, amely a továbbiakban nem hagyja el, az õt körülvevõ emberek gúnykacajává alakul át: „Akkor már az egész világ versenyt nevetett körülöttem.” Ez az állandósult gúnykacaj segíti hozzá, hogy „világosabban lásson”: „Attól az esettõl kezdve, amikor hívtak, mert valóban hívtak, válaszolnom kellett, vagy legalábbis keresnem a választ. Nem volt könnyû; sokáig tévelyegtem. Elõször is az kellett, hogy ez az állandó nevetés és a nevetõk arra bírjanak, hogy világosabban lássak magamban (…).” Ez a világosság Clamence-t hazug életére döbbenti rá, és azért kezdi el magát ostorozni, hogy ezt ne mások tegyék meg: „A legelsõ gondolataim elõször zavarosak voltak. Hazug vagyok, hát kinyilvánítom, s mindezeknek a tökfilkóknak az arcába vágom hamisságomat, mielõtt még felfedezhetnék. Igazságra kényszerítenek: felelek a kihívásra.” Clamence felfedi a háta mögött vélt nevetésnek, „hamisságának”, rossz lelkiismeretének okát: „azon az éjjelen, novemberben, két-három évvel azelõtt, amikor egy este nevetést véltem hallani a hátam mögött, a bal part felé, hazatartottam a Király hídon át. (…) A hídon sötét árnyékot súroltam: mintha valaki a korlát fölé hajolva nézné a vizet.” Egy fiatal nõ a folyóba veti magát, de Clamence nem siet a segítségére. Mintha nem tartaná még alkalmasnak a pillanatot és a témát, Clamence itt még csak saját magáról beszél. A másik esemény, amelynek során Clamence ráébred arra, hogy nem „az igazság bajnoka”, egy pofon, amelyet egy utcai nézeteltérés alkalmával kap egy motorostól. Egy piros lámpánál a motoros nem tud elindulni. Clamence felszólítja, hogy tolja félre motorját, majd egy szóváltás végén a nála jóval kisebb és gyengébb ember pofon vágja. Ennek a megszégyenülésnek a végiggondolása oda vezeti Clamence-t, hogy rájöjjön: „(…) pontosan olyan fokig voltam a bûnözõk, a vádlottak pártján, ameddig a vétkükkel semmi kárt sem okoztak nékem.” Csupán a harmadik fokozat, Clamence érzelmi kalandjai látszanak alkalmasnak arra, hogy megteremtse az „én-mi” átmenetet anélkül, hogy abból hallgatója bármit is észrevenne. Ezek olyan események, amiket néma társa akár saját maga is megélhetett, tehát érintve érezheti magát. Ha továbbra is a pokol köreinek ha1421

sonlatánál maradunk, azt mondhatnánk, Clamence már a harmadik körben mozog, amikor a másikat sikerül az elsõbe vonnia: „Az alkohol és a nõk adták, valljuk be, azt az egyedüli megkönnyebbülést, amelyre még valahogy méltó voltam. Önnek is elárulom ezt a titkot, kedves barátom, nyugodtan élhet vele.” Ahhoz, hogy a mû végén Clamence és hallgatója ugyanabban a „körben” találja magát, s így fordulhasson hozzá: „Akkor mondja el, könyörgök, mi történt önnel egy este a Szajna partján” – tehát eljusson céljához –, Clamence-nak fel kell gyorsítania a ritmust, szorosabbra kell fonnia a hálót. De egyelõre ez nem következhet be. A vezeklõ bíró önvádolása mélységében bõvül; az iménti témák többszörösen visszatérnek, kavarognak; Clamence hol kiengedi kezébõl áldozatát, az ,,én”-nél maradva, hol az „ön” cinkosságát tekeri köréje. Egyik leglátványosabb támadásának ott vagyunk tanúi, ahol a bisztrók ateistáinak provokálásáról beszél, majd hirtelen hallgatójához fordul: „Mindezt nyilván gyerekségnek tartja.” A magyar fordításból nem derülhet ki, de a francia eredetiben a „vous” itt különös jelentõséggel bír. „Vous devez trouver cela puéril.” Önmagában véve a „vous” megszólítás „rutinfogásnak” tûnik. Ugyanakkor az a tény, hogy új bekezdésbe kerül, már kiemeli. Itt Camus tudatossága közvetlenül is igazolható: a végleges szöveg az elõzõ verziókhoz képest itt változott. Elõbb ez állt: „Cela vous semble puéril.” Az új változatban a „vous” a mondat élére kerül. Úgy vélem, a változás oka nem lehetett más, mint a ,,vous” premier plánba helyezése. Clamence azt a célját, hogy ne csupán saját maga, de a társadalom is bûnösnek tartsa, úgy érheti el, hogy valamiféle valóságos bûnt tud felmutatni. Ez a bûntény egy híres kép eltulajdonítása lesz. A regény vége felé Clamence megmutatja látogatójának azt a képet, amit a bisztró faláról leemeltek és õ elrejtett. Jan van Eyck: A Misztikus Bárány címû oltárképének Feddhetetlen Bírák címû szárnyáról van szó. Nem véletlenül választotta Camus pontosan ezt a képet. A Feddhetetlen Bírák Clamence önmagának adott foglalkozására utal (vezeklõ bíró). Ugyanakkor Van Eyck képén a bírák „feddhetetlenek”, míg Clamence ennek pontosan az ellentéte. De nézzük sorjában a kép történetét a regényben. Clamence elõször a kép hûlt helyét mutatja meg partnerének a bárban: „Nézze például ott a feje felett azt az üres négyszöget, világosan mutatja, hogy itt kép lógott valaha. Valóban volt itt egy kép, egy roppantul érdekes kép, egy kép, valóságos remekmû. Nos, én éppen itt voltam, amikor házigazdánk megkapta, és akkor is, amikor továbbadta.” Késõbb megmutatja az „apagyilkos képû” embert, akivel találkozója lesz, és aki ellopta a képet: „Ért a betöréshez is, de akár hiszi, akár nem, ez a derék barlanglakó valóságos szakértõ a képkereskedési üzelmekben. Itt Hollandiában két dologhoz mindenki nagyszerûen ért: a tulipánhoz és a festményekhez. Ez az ember, szerény képével, a leghíresebb képlopás szerzõje. Hogy melyiké? Egyszer talán majd elmondom a történetét.” 1422

Majd Clamence ismét utal a képre, anélkül, hogy arról többet elárulna: „Szinte gyönyörûség fog el, ha arra gondolok például, hogy csak én tudok arról, amit mindenki keres, és hogy egy olyan tárgy van nálam, amely után három ország rendõrsége szalad hiába.” Magát a lopás történetét és annak valóságos hátterét a regény végén tárja fel: „Ha már itt tartunk, nyissa csak ki, kérem, azt a faliszekrényt! Igen, azt nézze meg, azt a képet! Nem ismer rá? A Feddhetetlen Bírák. Nem döbben meg? Mégis volnának hiányok a mûveltségében? Pedig ha olvasna újságot, emlékezne rá, hogy 1934-ben, a genti Szent Bavon-katedrálisból ellopták Van Eyck híres oltárképének, a Misztikus Báránynak egyik szárnyát. Ezt a szárnyát hívták Feddhetetlen Bíráknak. Bírákat ábrázol, akik lovon érkeznek a szent állat imádására. Kitûnõ másolattal helyettesítették, mert az eredetit sosem találták meg. Nos, hát itt van. Nem, nem én vittem el. A Mexico City egy törzsvendége, akit ön is látott a múltkor, részegségében egy flaskáért eladta a gorillának. Elõször azt tanácsoltam barátomnak, hogy valami jó helyre függessze a bárjában, és miközben mindenütt, az egész világon keresték õket, a mi jámbor bíráink ott trónoltak a Mexico Cityben, a részegek és selyemfiúk feje felett. Késõbb a gorilla az én kérésemre, itt raktározta el énnálam. Eleinte húzódozott kissé, de azután megijedt, amikor megmagyaráztam neki, mirõl van szó. Azóta e tiszteletre méltó igazságtevõk jelentik az én egyetlen társaságomat. Amott, ön is láthatta, milyen ûrt hagytak a bárpult felett. Hogy miért nem adtam vissza a képet? Ahá, ön rendõr módjára gondolkozik, szent igaz. Nos, hát úgy felelek önnek, ahogy a vizsgálóbíró elõtt szólnék, ha ugyan valaki kiszaglássza, hogy ez a kép végül is az én szobámban kötött ki. Elõször is, mert nem az enyém, hanem a Mexico City tulajdonosáé, akinek legalább annyi joga van rá, mint a genti érseknek. Másodszor, mert akik a Misztikus Bárány elõtt bámészkodnak, nem látnak különbséget a másolat és az eredeti között, más szóval, senkit sem ér sérelem az én hibámból. Harmadszor, mert ily módon uralkodom. Hamis bírákat mutatnak a világ csodálatára, és én, egyedül csak én ismerem a valódiakat. Negyedszer, mert így lehetõségem van rá, hogy a börtönbe jussak, ami bizonyos tekintetben nagyon is vonzó reménység. Ötödször, mert ezek a bírák a bárányhoz sietnek, de nincs többé bárány, sem ártatlanság, vagyis az az ügyes csirkefogó, aki a képet ellopta, az ismeretlen igazság eszköze volt, ezzel pedig nem illik szembeszállni. Végül, mert így helyreállt a világ rendje. Az igazság véglegesen megvált az ártatlanságtól, az egyik a kereszten, a másik pedig a faliszekrényben, nyitva hát elõttem az út, hogy meggyõzõdésem szerint dolgozzam. Jó lélekkel láthatom el a vezeklõ bíró nehéz mesterségét, hiszen annyi csalódás és ellentmondás után jutottam hozzá.” A képlopás a valóságban is megtörtént. 1934. április 10-rõl 11-re virradó éjszaka a genti katedrálisból ellopták az ugyanazon táblán lévõ két képet: a Feddhetetlen Bírákat és a Keresztelõ Jánost. Az utóbbit sikerült visszaszerezni, de a kért váltságdíj további részének megfizetését a genti püspök elutasította, így a Feddhetetlen Bírák sohasem került elõ. A rabló néhány héttel késõbb meghalt, 1423

miután halálos ágyán megfogadta, hogy a mû hollétének titkát a sírba viszi. A képet 1945-ben a belga Jef Van der Veken által festett másolattal pótolták. Jegyezzük meg, hogy a regény fordítója ’érseket’ ír, holott mind a valóságban, mind Camus regényében ’püspök’ (évêque) szerepel. (Az érsek franciául ’archevéque’.) Clamence a regény végén árulja el, miért tulajdonította el a képet: „Mert mindig azt remélem, hogy akivel beszélek, a rendõrség embere, és hogy le fog tartóztatni a Feddhetetlen Bírák eltulajdonítása miatt. Mert a többiért, ugye, senki sem tartóztathat le. Viszont ez a lopás a büntetõtörvény alá tartozik, s mindent úgy rendeztem, hogy cinkos legyek; itt rejtegetem a képet, és bárkinek megmutatom. Ön tehát letartóztatna, és ez máris jó kezdet lenne. Aztán talán utána a többivel is foglalkoznának, levágnák például a fejemet, s én nem félnék többé a haláltól, üdvözülnék. Az egybegyûlt nép elõtt ön felemelné még friss fejemet, hogy felismerjék magukat benne, és hogy én, a példamutató, még egyszer uralkodjam felettük.” Tudjuk, hogy mint minden, ez is színjáték Clamence részérõl. Az is nyilvánvaló, hogy semmi sem utal olyan tényre a regényben, ami alapján levághatnák a fejét. Mégis, ahhoz, hogy beteljesedjék a hamis próféta vágya: megrázó módon döbbenteni rá az emberiséget az egyetemes bûnösségre, Clamence-nak szüksége van a nyilvános kivégzés látványára. Van Eyck festménye, a Misztikus Bárány, nemcsak az eltulajdonított Feddhetetlen Bírák, de maga az egész kép miatt kerül be A bukásba. A bárányra egy másik helyen is történik utalás. Clamence arról beszél néma hallgatójának, hogy milyen módszereket választ önmaga vádolásához. Ezeket így vezeti be: „Voyez-vous, il ne suffit pas de s’accuser pour s’innocenter, ou sinon je serais un pur agneau.” Ez egy intertextuális utalás Isten bárányára, ami Van Eyck képének központi alakja. A magyar fordításban: „Mert látja, nem elegendõ vádakat szórni a fejünkre, hogy tisztára mossuk magunkat, hisz akkor máris ártatlan bárány volnék.” Az „ártatlan bárány” a „pur agneau” megfeleltetéseként azt jelenti, hogy a fordító nem vette észre a bibliára történõ utalást. A kép eltulajdonításának tehát központi szerepe van a regényben. Ezért tartom különösnek, hogy Camus legjobb ismerõi, mint Olivier Todd, Roger Grenier, Roger Quilliot vagy Pierre-Louis Rey éppen csak említést tesznek az ellopott képrõl, anélkül hogy magáról az egész történetrõl bármit is szólnának. Az idegen Meursault-ja bûnös, mert végsõ soron mégiscsak meggyilkolt egy embert, de ártatlannak vallja magát. Clamence nem bûnös – ha leszámítjuk, hogy nem segített egy vízbe fúló nõn, ám ezért nem jár büntetés –, ám bûnösnek vallja magát. Amiért elítélhetnék, az a kép eltulajdonítása. Ezért bír különös jelentõséggel a kép ellopásának története. Itt elérkeztünk A bukás címében és a hõs nevében már jelzett bibliai utalások rengetegébe. Mert a Keresztelõ Jánosra való intertextuális utalások nem érnek véget Jean-Baptiste Clamence nevével. Clamence egy anti-Keresztelõ János. 1424

Keresztelõ János Lukács evangéliuma szerint anyai ágon Jézus rokona volt. Hat hónappal Jézus elõtt született, apja, Zakariás, zsidó pap volt. Zakariást némasággal büntette Isten, mert amikor egy angyal közölte vele, hogy fia fog születni, õ nem hitte el, mert már nagyon öreg volt. Egészen János születéséig néma maradt. János a pusztában élt, mielõtt prédikálni kezdett. Teveszõr ruhát, dereka körül bõrövet viselt, táplálékául sáska és erdei méz szolgált és gyakran böjtölt. Maga Jézus is megkérte, hogy keresztelje meg, amit János – aki ekkor felismerte Jézusban a Megváltót – elõször nem akart megtenni, mert úgy érezte, hogy méltatlan rá, de Jézus ezt mondta neki: „Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk.” (Máté 3. 15.) Keresztelõ János ostorozza a farizeusokat, a vétkezõket; bûnbánatra buzdítja a tömeget: „Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus jön megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: »Viperák fajzata! Ki tanított benneteket arra, hogy fussatok a közelgõ harag elõl? Teremjétek a bûnbánat méltó gyümölcsét!«” (Máté 3. 8.) Az engedetleneket Isten haragjával sújtja: „A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tûzre vetnek.” (Lukács, 3. 9.) Clamence ennek pontosan az ellentétét teszi. Kiábrándítja azokat, akik vakon hisznek a bûnök bocsánatában és az utolsó ítéletben. Keresztelõ Jánossal ellentétben nem Isten mindenhatóságát, jóságát magasztalja, hanem a vallás feleslegességét „prédikálja”: „Akkor hát Isten egyetlen haszna az volna, hogy biztosítsa az ártatlanságot, és a vallást inkább csak afféle tisztítóvállalatnak tartanám” – mondja Clamence. Keresztelõ János mások megsegítésére buzdítja a hívõket. Felszólítja a megkeresztelkedni óhajtókat az adakozásra: „Ekkor megkérdezte a tömeg: »Mit tegyünk hát?« »Akinek két ruhája van – válaszolta –, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs. S akinek van mit ennie, ugyanígy tegyen.«” (Lukács, 3. 11– 12.) Clamence viszont azt vallja, hogy „boldogok csak akkor lehetünk, ha nem sokat törõdünk másokkal”. Clamence gúnyosan utal az aszkéta Keresztelõ János öltözékére: „A teve, amelynek szõrébõl ez a kabátom készült, bizonyára rühes volt (…).” Keresztelõ János a pusztába megy, hogy bûnbánatra szólítson fel, Clamence ezzel szemben éjszakai mulatókban züllik, és bujaságra buzdítja néma hallgatóját: „Mivel az örök életre vágytam, szajhákkal háltam és éjszakákon át ittam.” Különös módon ez a mondat a magyar fordításból kimaradt, így viszont értelmetlenné válik a folytatás: „Minden éjjel ott díszelegtem a bárpultnál, e gyönyörtanya porában és vörös fényében, hazudtam, mint egy vajákos asszony, és ittam, mint a kefekötõ.(…) Önnek is elárulom ezt a titkot, kedves barátom, nyugodtan élhet vele. Majd meglátja, hogy az igazi kicsapongás felszabadítja az embert, mert semmi kötelezettséggel nem jár.” Keresztelõ János a mennyek országát ígéri a hívõknek: „Ezekben a napokban Júdea pusztájában fellépett Keresztelõ János, és így prédikált: »Tartsatok bûnbánatot, mert közel van a mennyek országa!«” (Máté, 3. 1–2.) Clamence 1425

Dante poklát ígéri, aminek tornácát felidézve megjegyzi: „Mi is, kedves barátom, ezen a tornácon vagyunk.” Clamence prófétának tartja magát, de Keresztelõ Jánostól eltérõen „középszerû idõk üres prófétájának”. „A magányban, s ha fáradtak vagyunk, hiába, könnyen prófétának tartja magát az ember. De talán próféta is vagyok, aki ide menekültem, a köveknek, a ködnek s a poshadt víznek e sivatagába, középszerû idõknek egészen üres prófétája, Illés, de Messiás nélkül, láztól és alkoholtól elcsigázottan, s e dohos kapunak támaszkodva a lapos égre emelem az ujjam, s átkokat szórok azokra a törvény nélküli emberekre, akik semmi ítéletet sem képesek elviselni. (…) szerencsére én megérkeztem!” Miért hivatkozik itt Clamence Illésre és nem Keresztelõ Jánosra? Keresztelõ Jánost a zsidók közül sokan Illés megtestesülésének gondolták. Illés próféta csodákat tett, halottakat támasztott fel. Az Úr tüzes szekéren egy forgószéllel ragadta az égbe a Jordán folyó partjáról. Illés, akárcsak Keresztelõ János, keményen ostorozta a pogány gondolkodást, a bálványimádást, a bûnt, mindketten szõrcsuhában jártak, a természet ölén éltek és Isten gondoskodott róluk. Ahogyan Clamence egyre szorosabbra fonja hálóját, úgy sokasodnak a bibliai intertextuális utalások. Amikor már úgy érzi, hogy sikerül hallgatóját a pokol utolsó bugyrába vonnia, kijelenti: „…biztosak lehetünk minden ember bûnösségében.” Itt egy általános támadást indít a vallások ellen, és ClamenceCamus egyúttal magát Istent is bírálja. Mondandóját hallgatójának bibliai ismereteire támaszkodva, szó szerint idéz az Újtestamentumból. Az idézeteket Camus idézõjelbe teszi. Clamence elsõ tétele, hogy a bûnhöz és a bûnhõdéshez se vallásokra, se Istenre nincs szükség, mert az emberek maguk megteremtik a bûnösséget s maguk ítélkeznek: „A vallások, higgye meg, tévednek, amikor erkölcsöt prédikálnak, és parancsokat hirdetnek. Nincsen szükség Istenre, hogy megteremtse a bûnösséget, sem pedig, hogy büntessen. Felebarátaink is megteszik, a mi segítségünkkel. Ön az utolsó ítéletrõl beszélt. Engedje meg, hogy tiszteletteljes nevetéssel gondoljak rá. Nyugodtan várom: megismertem már, ami rosszabb, az emberek ítéletét. Számukra nincs enyhítõ körülmény, még a jó szándékot is bûnül róják fel egymásnak. (…) Ne várja, kedvesem, az utolsó ítéletet! Mert mindennap ítélkeznek.” Második tétel: Isten maga sem volt bûn nélküli: „Tudja-e például, miért feszítették meg azt, igen, azt, akire tán épp most gondol? (…) Õ maga is (Isten) jól tudja, és épp ez volt az igazi ok, hogy nem egészen ártatlan. Hogyha nem hordozta is annak a bûnnek a terhét, amellyel vádolták, elkövetett más bûnöket, csak nem tudott róluk. De valóban nem tudott róluk? Elvégre ott volt a forrásnál; hallani kellett neki bizonyos aprószentek lemészárlásáról. Júdea ártatlan gyermekeit lemészárolták, miközben õt szülei biztos helyre szállították, nem miatta haltak-e hát meg?” Harmadik tétel. Isten magára hagyta az embereket, akik nem követhetik példáját: „A baj csak az, hogy egyedül hagyott minket, folytassuk mindenáron az 1426

õ munkáját, ha a bugyorban szorongunk is, mert tudjuk, amit õ tudott, de nem cselekedhetjük, amit õ cselekedett, s nem halhatunk meg hozzá hasonlóan.” Negyedik tétel. Az emberek Isten nevében ítélkeznek. És itt következnek azok az idézetek az Evangéliumból, amelyek mögé a képmutató polgárok bújnak, és amelyek nevében elkövetik bûneiket. Az idézetekhez fûzött kommentárjaival Clamence-Camus ezeket a bûnöket leplezi le. Itt meg kell jegyezni, hogy a könyv magyar változata mindenütt „szabad fordítást” ad. A szöveghûség kedvéért a bibliai idézeteket Károli Gáspár fordításában adom meg és vastag betûkkel jelzem, hogy nem a regény magyar fordításából valók. Clamence-nak az idézetekhez fûzött kommentárjait dõlt betûkkel jelölöm. „(…) ma már, legyen egészen nyugodt, az õ Uruk már nincs a padláson, sem pedig a pincében. A törvényszékre ültették, szívüknek a legmélyére, s az õ nevében osztogatják a csapásokat, és ítélkeznek, igen, elsõsorban ítélkeznek. Õ szelíden szólt a vétkes nõhöz: »Én sem kárhoztatlak«; de mit számít az, õk ítélkeznek, senkit nem mentenek fel. Az úr nevében, íme, ez jár neked. Az Úr pedig? Õ az én barátom, sose kívánt sokat. Azt akarta, hogy szeressék, semmi mást. Igaz, vannak, akik szeretik, még a keresztények között is. De könnyû megszámlálni õket. Õ ezt egyébként elõre látta, mert volt humorérzéke. Péter tudja, az a beijedt ember, szóval Péter megtagadja: »Nem is ismerem ezt az embert… Nem tudom, mit beszélsz« – és így tovább. Valóban túlzásba vitte a dolgot. Õ pedig szójátékot csinál: »ezen a kõsziklán építem fel az én anyaszentegyházamat«. Ennél jobban már nem is csúfolhatta volna ki, nem gondolja?” Clamence szereti magát a Mindenhatóhoz hasonlítani. Egy helyütt a Jelenések könyvére utal: „Én vagyok a vég és a kezdet, én hirdetem a törvényt. Egyszóval, én vagyok a vezeklõ bíró.” A Jelenések könyvében ez áll: „Én vagyok az alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki van és a ki vala és a ki eljövendõ, a Mindenható.” Mint láttuk, Clamence „hamis prófétaként” arra használja fel a Keresztelõ Jánosra történõ bibliai utalásokat, hogy rámutasson a vallási mítoszok mögé rejtõzõ polgárok álszent életének valamennyi bûnére. Elsõdleges célját, az egyetemes bûnösség vallását, egy másik szent, Szent Ágoston példája szolgáltatja számára. Algír egyetemén záró dolgozatát Keresztény metafizika és Neoplatonizmus, Plótinosz és Szent Ágoston címmel írja Camus. Ebben elemzi az evangéliumi kereszténység, az idõszámítás utáni elsõ századok görög filozófiája és Szent Ágoston keresztény dogmatizmusa közötti kapcsolatokat. Mi késztethette Camus-t arra, hogy éppen Szent Ágostont válassza témájául? Bizonyára az is szerepet játszhatott ebben, hogy mindketten Algériában születtek, mindkettõjüket ugyanazok a problémák kínozták: a gonosz, a halál, a sors, az ember boldogsága. Szent Ágoston a római katolikus egyház szentje és tanítója volt. A Római Birodalom Numídia (Észak-Afrika) tartományában, Thagastéban született 3541427

ben. A bûn kérdésének vizsgálatánál eljut az eredendõ bûn felismeréséig. Azt vallja, hogy Ádámnak, az elsõ embernek, megadatott a Jó választásának szabad akarata. Isten a döntés jogát is meghagyta neki, de õ rosszra használta ezt a jogot. Szent Ágoston szerint azonban Ádám bûne nem egy ember cselekedete, hanem az emberi lét lényege. Azaz Ádám bûnbeesésével az egész emberiség testében-lelkében meg van mérgezve, halálra és kárhozatra van ítélve. A bûn állapotából az ember képtelen önmaga erejébõl szabadulni. Témánk szempontjából ez Szent Ágoston legfontosabb tanítása, ez a kitétele az, amit a huszonhárom éves Camus felró a kereszténységnek: az általános bûnösség hirdetését. Míg disszertációjában Camus bírálja Szent Ágoston tanítását az egyetemes bûnrõl, A bukásban úgy tûnik, Clamence osztozik ebben a nézetben. Ugyanakkor Szent Ágostonnal ellentétben, aki szerint a bûn állapotából az ember képes megszabadulni az isteni kegyelem által, Clamence kizárja ezt a lehetõséget is. Clamence credója: „De nem is lehetünk meggyõzõdve senkinek az ártatlanságáról, viszont biztosak lehetünk minden ember bûnösségében. Minden ember tanúskodik minden más ember bûnérõl, ez az én hitem és reményem.” (Kiemelés tõlem – M. M.) Clamence nyilvános kivégzésével kívánja megvalósítani az egyetemes bûnösség tudatosítását az emberekben. Az sem véletlen, hogy levágott fejét néma hallgatójával akarja felemeltetni, azzal, aki közvetítõ lesz a „bûnös Clamence” bûneinek átruházásában az egész emberiségre. Clamence kívánsága, hogy levágott fejét beszélõtársa felemelje az egybegyûlt nép elõtt, nyilvánvaló utalás Keresztelõ János lefejezésére. Emlékeztetõül: Heródes király elfogatta Keresztelõ Jánost, mert az elítélte amiatt, hogy testvére feleségét, Heródiást vette el. A Biblia szerint mikor Heródiás lánya, Salomé táncolt a király elõtt, az megígérte, hogy teljesíti egy kívánságát, Salomé anyja pedig azt mondta lányának, hogy Keresztelõ János fejét kérje egy tálcán. A vezeklõ bíró a „Messiás nélküli Illés”, aki a regény végén „hamis prófétának” vallja magát, ismét utal nevének jelentésére, a „pusztába kiáltóra”:„Au-dessus du peuple assemblé, vous élèveriez alors ma tête encore fraîche, pour qu’ils s’y reconnaissent et qu’à nouveau je les domine, exemplaire. Tout serait consommé, j’aurais achevé, ni vu ni connu, ma carrière de faux prophète qui crie dans le désert et refuse d’en sortir.” A magyar fordításban: „Az egybegyûlt nép elõtt ön felemelné még friss fejemet, hogy felismerjék magukat benne, és hogy én, a példamutató, még egyszer uralkodjam felettük. Akkor aztán elmondhatnánk, hogy minden befejeztetett, én is bevégezném – köd elõttem, köd utánam – a hamis próféta szerepét, aki a pusztába kiált, s nem hajlandó otthagyni.” Ez egy félreérthetetlen visszautalás Az idegenre: „És hogy minden beteljesüljön, s kevésbé elhagyatottnak érezzem magam, még csak azt kell kívánnom, hogy minél több nézõm legyen az ítélet végrehajtásakor, s hogy a gyûlölet ordításaival fogadjanak, ha meglátnak” – mondja Meursault. 1428

A fordítások egybevetésébõl nem derül ki, de ha az eredeti szövegeket nézzük, mindkettõben a „consommé” szót használja Camus. Az idegenben „Pour que tout soit consommé” (a fordításban „hogy minden beteljesüljön”), A bukásban pedig „Tout serait consommé” (a fordításban „minden befejeztetett”) áll. Csak Az idegen fordítása adja vissza az eredeti szöveget. Ha megkeressük János evangéliumának idevonatkozó részét, ezt olvassuk: „Quand Jésus eut pris le vinaigre, il dit: »Tout est consommé«, et baissant la tête il rendit l'esprit.” Károli Gáspár fordításában: „Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: »Beteljesedett!« Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.” (János, 19, 30.) (Kiemelések tõlem – M. M.) A regény befejezése ugyanolyan enigmatikus, mint Az idegené. „Mondja ki ön helyettem azokat a szavakat, amelyek az én énjeimben évek óta visszhangoznak, és amelyeket most végre az ön száján mondok ki: »Ó, lány, vesd magad ismét a vízbe, hadd legyen alkalmam másodszor is, hogy mindkettõnket megmentsem«! Másodszor, hm, micsoda meggondolatlanság! Képzelje, kedves kartársam, hogyha szavunkon fognak? Hiába, meg kéne tenni, Brr!... A víz olyan hideg! De nyugalom! Most már késõ, mindig is késõ lesz. Hála istennek!” Ez a befejezés nem csupán azt jelenti, hogy Clamence-nak sikerül néma hallgatóját önmagával azonosítania, de azt is, hogy hiába tételezzük fel egy második esély lehetõségét, „mindig is késõ lesz”. Nem lehet elmenni szó nélkül a könyv utolsó szava mellett: „Heureusement!”. A fordításban: „Hála istennek!” áll. Ha Camus ezt akarta volna mondani, akkor „Dieu merci”-t ír. De nem akarta, nem akarhatta, hisz ez a kifejezés távol áll Clamence minden vallásos megnyilvánulást kigúnyoló egyéniségétõl. Igaz, hogy egyszer kimondja, ám csak azért, hogy megdöbbentse a „kávéházi ateistákat”, akik a „Dieu merci” és a „Mon Dieu” hallatán „fájdalmasan vonaglottak, mint az ördög, ha szenteltvizet hintenek rá”. A regény zárószavával a kritika nem nagyon tud mit kezdeni. Egy dolog bizonyosnak látszik: az „Heureusement!” (Szerencsére!) egy ironikus regény ironikus befejezése.

1429

BOZÓK FERENC

Szimbolista palántázás, akmeista virágbontás – félszáz éve hunyt el Anna Ahmatova Alekszandr Blok, az orosz szimbolizmus reprezentatív alkotója írta: „1910 – a szimbolizmus válságának éve.” Ez a megállapítás a francia és német irodalomra vonatkoztatva inkább a XIX. század végére tehetõ. Nálunk viszont ez épp a virágkor, ha Ady költészetének kiteljesedésére gondolunk. Anna Ahmatova, Nyikolaj Sztyepanovics Gumiljov, Oszip Mandelstam és Gorogyeckij, a „Költõk Céhe” alkotói 1912. március 12-én zászlót bontanak. Kicsavarják és szélnek feszítik egy új irányzat, az akmeizmus lobogóját. Késõbb, mint az izmusok esetében lenni szokott, megfogalmazódik az akmeizmus manifesztuma is, Gumiljov (Anna Ahmatova elsõ férje) és Gorogyeckij közös fogalmazványa. Mandelstam is programot, kiáltványt ír, Az akmeizmus reggele címmel. Vannak, akik az akmeizmusra úgy tekintettek, mint a szimbolizmus fiatal hajtására. Eichenbaum szerint az akmeizmus nem egyéb, mint a szimbolizmus reformja. Ezt a gondolkodást az is táplálta, hogy az akmeisták igazi szellemi otthona az Apolló folyóirat lett, amely korábban a szimbolisták fészke volt. Azonban az akmeisták nem utódként, sõt inkább a szimbolistákkal szemben határozták meg magukat. A szimbolistákkal ellentétben visszaperelték a lírába a három dimenziót. Kedvelték a világos megszólalást. Kuzmin az akmeizmust klarizmusnak (lat. clarus, világos, tiszta) nevezte A gyönyörû világosságról címû cikkében. A költõ nem látnok többé (mint Rimbaud), hanem szakmájában jártas iparosmester. Szilárd Léna így fogalmaz Az orosz irodalom története a kezdetektõl 1940-ig címû tanulmányában: „A csoportosulás létrejötte összefüggött azzal, hogy tagjai elégedetlenek voltak a szimbolizmussal és attól eltérõ mûvészetkoncepció kidolgozására törekedtek.” Nemcsak az akmeisták hoztak azonban az orosz irodalomban gyökeresen újat a szimbolizmussal szemben, hanem Majakovszkij és Hlebnyikov, a futuristák is. A futuristák a romantikus és szimbolista szépség fáradó kultusza után az élet kevésbé szép oldalait emelik be a lírába. A suttogó finomságot felváltja a harsogó nyerseség. Elég a derengõ sejtelembõl, jöjjön a militáns meghökkentés, a közízlés arcon csapása. Az akmeisták viszont nem ilyen militánsak. Õk a tárgyilagosságot emelik vissza a lírába, a ködös lebegés helyett. Pontosabban a tárgyakat kiemelik a ködbõl és láttatni igyekeznek a tárgyak kontúrjait. Visszahelyezik a tárgyakat a helyükre és a szerepükbe. Mintha az akmeisták a szimbolizmus és futurizmus közötti arany középutat keresték volna. Sargina Ludmilla ezt írja Az orosz szimbolizmus természetrajza címû munkájában: „A házba berontó, a kapukat megremegtetõ vad, fekete szél Blok lírájában a történelem szele, sötét és néma erõ, amely mindent elpusztít és mindent megújít.” Az akmeistáknál ezzel szem1430

ben a szél újra természeti jelenséggé válik. Az akmeisták társadalmi szerepet (legalábbis a kezdeti stádiumban) nem vagy vonakodva vállalnak, ezzel közelebb állnak a szimbolistákhoz, mint a futuristákhoz. Közismert az Ahmatovát ért zsdanovi kritika, mely szerint Ahmatova egy felgerjedt kisasszonyka, aki felle száguldozik a budoár és a kápolna között. Majakovszkij elmarasztalja Ahmatovát, mert nincs benne forradalmi hevület. „Szoba intenzitású” költõnek csúfolja. Ebben Majakovszkij igazságtalan, hiszen Ahmatova társadalmi kérdések iránti érzékenysége 1917 októbere után jelentõs mértékben felerõsödik számos versében, legfõképp pedig akkor, amikor a második világháború konkrét valóságában is eléri a Szovjetuniót. (Leningrád, vagy Taskent miatt aggódik. Majakovszkij „mentsége”, hogy ezt már nem élte meg.) „Mikor a nép öngyilkos hangulatban / várta a németek jövetelét, / s az orosz egyház levetette nyomban / szigorú bizáncias szellemét” (Mikor a nép öngyilkos hangulatban…; Halasi Zoltán fordítása.) Gumiljov így „oroszítja” az eredetileg görög akmé – kifejezést: „legmagasabb fok, virágzás”. A rózsa az akmeistáknál ismét azért szép, mert szép. Nem a romantika és szimbolizmus által hozzásejtett szépség okán, hanem az illata, szirma, színe okán. Megtisztogatják a rózsát (és minden egyéb valós dolgot, tárgyat, élõlényt) az asszociációktól. Goethe szerint minden, mi mulandó, csupán hasonmás. Ezzel szemben az akmeisták visszaadták a jogot a dologi világ tárgyainak ahhoz, hogy azok legyenek, amik. Bakcsi György így ír Ahmatovának a szimbolizmushoz való viszonyáról az Orosz századforduló címû tanulmányában: „Bár Ahmatova a szimbolizmus által csaknem teljesen kisajátított legbelsõbb érzelmi világban mozog, költõi képei mindig konkrétak, a legforróbb extázisok pillanataiban sem lépi át a transzcendens ködvilágok küszöbét.” Az akmeisták lényegében adamiták, visszavágynak Ádámhoz az Édenkertbe. Szeretnének a valóság dolgaira úgy rácsodálkozni, mint aki valamit életében elõször pillant meg. Anna Ahmatova pedig az új Édenkert Évája lehetne. Évával érkezik az Édenkertbe a szerelem érzése. Lírájában igen hangsúlyos a szerelem, kivált az elsõ néhány kötetben, különösképp az 1912-es, Este (Vecser) címû legelsõ kötetében. Bakcsi György így fogalmaz az imént idézett kötetben: „Ahmatova elsõ köteteinek témája szinte kizárólag a szerelem: ezért is nevezték intim kamaraköltõnek, a miniatûr mesterének.” Nemes Nagy Ágnes igen haragudott, amikor költõnõnek nevezték. Õ nem költõnõ szeretne lenni, hanem költõ – mondogatta többször. Ahmatova ezzel szemben nagyon is és vállaltan feminin költõ, azaz ízig-vérig költõnõ. Foglalkoztatta a saját költõnõ mivoltának kérdése. Az Ott találkoztam utolszor veled címû versében így ír: „Nyárról beszéltél, s arról, hogy a nõt / költõnek elképzelni lehetetlen.” Kezdeti versei szinte kislányos szerelmi naplótöredékek, késõbb viszont a Rekviemben, a Megfeszítés címû versben már fájdalmas anyaként, afféle „mater dolorosa”ként jelenik meg: „Zokogva hullt a porba Magdaléna, / s a tanítvány, legkedvesebb fia. / Amarra nem mert nézni senki: néma, / sötét szoborként ott állt Mária.” (Rab Zsuzsa fordítása.) Anna Ahmatova és Marina Cvetajeva fellépéséig szinte nincs jelentõsnek mondható orosz írónõ. Kivétel talán Merezsovszkij fe1431

lesége, Zinaida Gippiusz. „Exceptio probat regulam” – ahogy Cicero mondaná. Aztán fellép Ahmatova, finomhangolású szerelmi lírával. Kornyej Csukovszkij írta: „Két vagy három nemzedék ifjúsága volt szerelmes Ahmatova verseinek kísérõ akkordjai mellett.” Mintha szándékos ellentételezése lenne a lármás futuristáknak, verseiben igen gyakran használja a csend kifejezést. A szerelem érzésének ambivalenciáit (odi et amo) erõs nõies intuíciókkal, finom szenzorokkal érzi és érzékelteti. A szerelem hol kígyó, hol galamb, olykor ördögi, máskor angyali mivoltát ismeri fel: „Hol mint kígyó lopakodik, / bûvöl-bájol, szívünkbe surran, / hol szelíd galamb, napokig / burukkol fehér ablakunkban.” (A szerelem; Rab Zsuzsa fordítása.) Ady Endre Héja-nász az avaron címû verséhez hasonló szenvedéllyel ír a szerelem ambivalenciájáról: „Sok éve, mikor fellobbant szerelmünk, / mint szent kereszt végzet sújtotta szívben, / nem simultál hozzám galambszelíden, / marcangoltad lelkem karvalykarommal.” (A másik hang; Lator László fordítása.) Közismert közhelyes megállapítás, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Vörösmarty Csongor és Tündéjében Csongor lent, Tünde fent. Csongort mindig bûbájos álom szállja meg, amikor Tünde érkezik a találkára. Ennek a felismerésnek is hangot ad: „Téged a napláng – a hold éltet engem, / de egybeforrva tart, egy szerelemben.” (A közös poharat – azt is feledd el; Rab Zsuzsa fordítása.) Szerelmes verseket természetesen nem csak korai köteteiben írt. Robert Burns John Anderson, szívem, John címû versében, vagy Ovidius Philemon és Bauciszában az idõskori szerelem beteljesült, Ahmatova a beteljesületlen szerelem nosztalgikus, keserû hangján szól: „Megnyugodtam. Csöndesen élek. / Csak ne idézzék föl nevedet… / Andalgunk öregedve mi ketten. / Hû barátok még lehetünk. / Könnyû holdak gömbje lebeg fenn, / és havasan beszitálja fejünk.” (Tengerparti utak feketéllnek; Rab Zsuzsa fordítása.) Az elveszített, elszalasztott szerelem hangján szól Andersen A kis hableány címû meséjének királyfia Ahmatova Idejöttem, én dologtalan címû versében. A királyfi tûnõdve siratja elszalasztott szerelmét: „Arankabozót, száraz, zilált, / méhek ringatóznak ott. / Szólítom a tavi hableányt, / de a hableány halott.” (Rab Zsuzsa fordítása.) Ugyanez a beteljesületlenség sajog a Fehér éjszaka címû versben is: „Talán azért csókoltalak téged, / gyötrõdtem utánad, vártalak, / hogy most nyugodt, fáradt és kiégett / emlékemben megtagadjalak.” (Rab Zsuzsa fordítása.) Ahmatova szerelmi lírájának palettáját színesíti a késõn megtalált szerelem témája is: „Bocsásd meg árnyék-életem / mely napverõn is volt örök tél. / És bocsásd végre meg nekem: / sokakról hittem, hogy te jöttél.” (Sárga fény ömlik, este lett; Rab Zsuzsa fordítása.) A kihûltnek vélt, de felszítható szerelem lírai rezignáltsága dalol az Ó, holnaptalan életem címû versben: „Bátyám vagy már. Zord, hallgatag. / De ha szemünk összeviláglik, / esküszöm, megolvad a gránit, / és szétcsorog, mint tûzpatak.” (Rab Zsuzsa fordítása.) (Iménti vers Vajda János-, vagy Juhász Gyula-verseket asszociáltathat a magyar olvasókkal.) Szõke Katalin A fekete gyûrû címû esszéjében Anna Ahmatova szerelmeinek és a hozzájuk kötõdõ néhány versnek nyomába próbált eredni. „Õ, akit valamikor a XX. század Szapphójának neveztek, valóban felejthetetlen la1432

pokkal gazdagította a szerelem könyvét” – írta Rab Zsuzsa a Mai szovjet írók címû tanulmánykötetben. Olga Glebova Szugyejkina „Néva-parti Kleopátrának” nevezte. Találkoztam már Ahmatova szerelmes verseinek számos megzenésítésével, láttam már idézetet tõle esküvõi meghívón is. Igen jelentõs és az életmûben is tekintélyes szerelmi lírájának magyarországi irodalomtörténeti és elemzõ recepciója azonban még igen csekély, elnagyolt, megírásra vár. Reméljük, lesz, aki figyelmet és tanulmányt szentel ennek a csak részben feltárt kincstárnak. A jeles költõnõ fél évszázada hunyt el. Tartsuk ébren az emlékét.

1433

GERGYE LÁSZLÓ

Egy dán krimi a XIX. századból Napjaink olvasójának a skandináv irodalommal kapcsolatban minden bizonnyal elsõként a krimi mûfaja jut eszébe. Az utóbbi években egyre-másra láttak napvilágot nálunk is a dán, svéd, norvég vagy izlandi szerzõk által írt detektívtörténetek, a belõlük készült különbözõ filmfeldolgozások. Azt viszont meglehetõsen kevesen tudják, hogy ez a mûfaj milyen intenzív módon itatja át már a XIX. századi skandináv irodalom világát is. Helge Rønnig nemrégiben magyarul is megjelent Ibsen-monográfiája például a Hedda Gabler kapcsán hívja fel a figyelmet e dráma és a detektívtörténet közötti nyilvánvaló átfedésekre.1 A nálunk kevéssé ismert és olvasott Steen Steensen Blicher (1782– 1848) a dán késõ romantika képviselõje. Olyan világhírû kortársai voltak, mint Hans Christian Andersen vagy Søren Kierkegaard. Verseket is írt, de az irodalomtörténet a XIX. század legnagyobb dán novellistájaként tartja számon. Magyarul négy novellája jelent meg még a múlt században, Hetyey József tolmácsolásában, A vejlbyi pap címmel.2 A kötet címadó novellájának magyar fordítása ugyan közvetlenül nem utal a detektívtörténet hagyományára, az eredeti dán szöveg azonban már alcímével is egyértelmûen hívja fel erre a körülményre az olvasói figyelmet: Præsten i Vejlby. En Criminalhistorie.3 S valóban, a fõbb események egyértelmûen egy krimiként is olvasható történet vázára épülnek. A novella szerkezetileg két, egymástól jól elkülöníthetõ részre tagolódik. Az elsõ rész az újonnan kinevezett járásbíró, Erik Sørensen naplóját teszi közzé, míg a második az aalsøi pap feljegyzéseit tartalmazza. A novella történései röviden a következõképpen foglalhatók össze. Erik Sørensen járásbíró kénytelen lesz halálos ítéletet mondani jövendõbeli apósa, a pap Søren Qvist felett. Az események hátterében az a Morten Bruus áll, akit a pap lánya, Mette kikosarazott. A hiúságában sértett, jómódú férfi elhatározza, hogy a megaláztatásért bosszút áll a papon és egész családján. Rábeszéli öccsét, hogy szegõdjék Søren Qvist szolgálatába. A nehéz természetû Niels Bruus gyakran keveredik konfliktusba a lobbanékony pappal, aki egy alHelge Rønning: A lehetetlen szabadság. Henrik Ibsen és a modernitás. Dr. Kunszenti Ágnes és Kovács katáng Ferenc fordítása. Nagyvilág, Bp., 2012. 2 Steen Steensen Blicher: A vejlbyi pap. Hetyey József fordítása. Gyoma, 1930. Az idézetek mindvégig ebbõl a kiadásból származnak. 3 Steen Steensen Blicher: Præsten i Vejlbye (1829). En criminalhistorie. Tekst efter (med indlendning og noter serien „Danske Klassikere.” (DSL og Bergen.) Det Kongelige Bibliothek http: //www2.kb.dk./elib/lit/dan/blicher noveller.dkl/06.htm 1

1434

kalommal meg is pofozza. Innentõl kezdve már minden Morten Bruus kezére játszik. Nyíltan arra buzdítja testvérét, hogy provokálja tovább a papot. Amikor aztán – egy újabb szóváltást követõen – Søren Qvist ásójával leüti a mihaszna kocsist, Niels, amint magához tér, átugrik a pap kertjének kerítésén, s Morten Bruushoz szalad. Az ingvorstrupi tanyán kiássák egy nemrégiben elhunyt, Nielshez külsõre a megszólalásig hasonlító cseléd holttestét, majd felöltöztetik Niels Bruus ruháiba. Ezt követõen Morten Bruus egy alkalommal besurran a paphoz, elcseni egyik zöld színû köntösét, s ezt magára öltve az éj leple alatt elássa a kihantolt holttestet Søren Qvist kertjében. Amikor ez megtörténik, Morten Bruus azonnal büntetõeljárást kezdeményez a járásbírónál gyilkosság vádjával a pap ellen. Erik Sørensen – természetes ösztönére hallgatva – eleinte még az egybehangzó tanúvallomások ellenére is kételkedik Søren Qvist bûnösségében, de amikor Morten Bruus a pap kertjében rátalál a Niels Bruusnak vélt ingvorstrupi cseléd holttestére, kénytelen lesz meghajolni a bizonyítékok súlya alatt. A pap elõször tagad, de aztán eszébe jutnak egykori holdkóros állapotában véghez vitt cselekedetei, s ettõl a pillanattól kezdve már maga is úgy véli, hogy õ követte el a borzalmas tettet. Ezt követõen a járásbíró végsõ kétségbeesésében – a börtönõr megvesztegetésével – futni hagyná, Søren Qvist azonban nem kíván élni a felajánlott lehetõséggel. Ily módon Erik Sørensennek nem marad más választása, mint hogy halálra ítélje a papot. Az ítéletet végrehajtják, az igazság pedig csak 21 évvel késõbb derül ki, amikor az alsøi pap parókiáján egyszer csak felbukkan a holtnak hitt Niels Bruus. Elbeszélésébõl végre fény derül a Morten Bruus által szõtt ármány valamennyi részletére. A hír hallatán Erik Sørensen idegösszeomlást kap. Néhány hét múlva a lelkiismeret-furdalástól gyötört járásbíró meghal, mint ahogy élettelenül találják Søren Qvist sírján a bosszúállás eszközeként használt Niels Bruust is. A dán irodalomtörténet-írás régóta kiemelten foglalkozik ezzel a novellával. Elsõként Søren Baggesen közölt a mûrõl részletes elemzést.4 Blicher e különös alkotása azonban nemcsak az irodalomtörténészeket, hanem a jog- és vallástudomány mûvelõit is megérintette. Henrik Poulsen5 és Peter Garde6 például kifejezetten jogászként közelített a mûhöz. Az érdeklõdés A vejlbyi pap iránt késõbb sem csökkent. A teológus Jesper Langballe nemrégiben megjelent Blicher-monográfiájában7 külön fejezetet szentel a novellának. Karen Margarethe Simonsen a problematikát a justizmord joggyakorlata felõl közelíti meg,8 míg Søren Baggesen: Den blicherske novelle. Odense, Universitetsforlag, 1965. Henrik Poulsen: En Criminalhistorie. Blicher og Præsten i Vejlbye. Et essay. Hasselbach, Kopenhága, 1970. 6 Peter Garde: Blicher og den inhabile dommer, in: Dommerens litteraturhistorie, Jurist- og Økonomforbundets Forlag, Kopenhága, 130–145. 7 Jesper Langballe: Anlangendes et menneske. Blichers forfatterskab – selvopgør og tidsopgør. Syddansk Universitetsforlag, Odense, 2004. 8 Karen Margarethe Simonsen: Humanismens grænser: om justitsmordets diskursive logik i Steen Steensen Blicher’s Præsten i Vejlbye, in: Zilliacus, Clas (red) Gränser i nordisk litteratur, IASS XXVI Vol I., Abo Akademiens forlag, Abo, 2006. 220–230. 220–230. 4 5

Henrik Skov Nielsen a derridai jogfilozófia és a kierkegaard-i életstádium-elmélettel való közös gondolati érintkezési pontokat keresi.9 Legutóbb Maria Jørgensen A vejlbyi pap egyfajta pszichoanalitikus olvasatát adta, erõsen támaszkodva Jacques Lacan elméletére.10 A továbbiakban a szakirodalom által eddig felvetett szempontok figyelembevételével teszünk kísérletet Blicher mûvének elemzésére. AZ IGAZSÁG LÁTSZATA – A LÁTSZAT IGAZSÁGA A novella elsõ részében kizárólag az én-elbeszélõ nézõpontjából kísérhetjük figyelemmel a történések alakulását. Ebbõl a szemszögbõl persze elsõ pillantásra úgy tûnhet, mintha Erik Sørensen bíró Morten Bruus markáns ellentéte lenne, de a két figura valójában a szimmetriaelv alapján, egymás tükörképeként van felépítve.11 Nemcsak az a körülmény köti össze õket, hogy szerelmi vetélytársakként Søren Qvist személyében mindketten reménybeli apósukat tisztelhetik, hanem a törvénykezés igazságáról alkotott, csupán látszólag eltérõ felfogásuk is. Egy ütemnyi fáziskéséssel a járásbíró ugyanazt teszi, mint Morten Bruus, aki az egész történet során szinte árnyékként követi. Erik Sørensen abban a meggyõzõdésben készülõdik frissen elfoglalt hivatalában hivatása betöltésére, hogy mandátuma egyenesen Istentõl való, hiszen, mint mondja, „Minden ember ítélete az Úrtól jön.”12 Az idézet az ótestamentumi Példabeszédek könyvébõl (29, 26.) származik, ami korántsem véletlen. A járásbíró úgy gondolja, hogy õ a mózesi törvények letéteményese, akinek minden szellemi mozdulatával igazolnia kell a lacani értelemben vett Nagy Másik,13 tehát a végsõ soron Isten személyében megtestesülõ szimbolikus rend létezésének kizárólagos érvényességét. A bíró személyiségét karakterizáló szövegrészeket ószövetségi parafrázisok szövik át, melyekben szinte megkülönböztethetetlenül olvadnak egymásba a hivatás és a magánélet körvonalai. Életének rendezõ elve mindkét szférában a racionális argumentáció, amely lényegében kizárja az intuitív megismerésen alapuló életvezetés létjogosultságát. A bõ termést hozó szõlõ metaforája („Feleséged olyan lesz, mint a bõven termõ szõlõtõ”, Zsoltárok könyve, 128, 3.) ugyan határozott reményt fejez ki a majdani teljes, örömteli családi élet vonatkozásában, azonban erre a bizalomra még az ószövetségi kontextusban is azonnal rávetül a gyanakvás árnyéka. Már a Példabeszédek könyve is arra figyelmeztet, hogy „Csalóka a báj, mulandó szépség” (31, 30.), de mindez Erik Sørensen átiratában egyenes tagaHenrik Skov Nielsen: At give ret, ret at give, Passage, nr. 61, 2009. Maria Jørgensen: Perversionens versioner. En psykoanalytisk læsning af retstematikken i Steen Steensen Blichers Præsten i Vejlbye. Danske Studier, 2012, 64–99. 11 Maria Jørgensen, i. m. 66. 12 „Hver Mands Dom kommer af Herren.” 13 Errõl részletesebben lásd Slavoj Zizek: How to read Lacan, Granta Books, London, 2006. 9

10

1436

dása lesz minden empirikus módon történõ tapasztalatszerzésnek: „A szépség csal, s a báj hiúságra késztet.”14 Ennek megfelelõen udvarlásának koreográfiáját is egy bírósági bizonyítási eljárás analógiájára tervezi meg, amelyben egy tárgyilagos megfigyelõ objektív adatszolgáltatása nyilván sokkal közelebb vihet az igazsághoz, mint a szubjektív benyomásokból szõtt érzéki káprázat: „A kocsisom három évig szolgált náluk. Ügyesen és fortélyosan kiveszem majd belõle, hogy a papkisasszony hogyan bánik az emberekkel és egyébként is mi mindent tud még róla. Gyakran a cselédjétõl szerzi az ember a legbiztosabb értesülést.”15 Ahogy késõbb, a Søren Qvist ellen folyó eljárás alkalmával sem megérzéseire, hanem inkább a tanúk bizonyító erejûnek vélt vallomására támaszkodik, úgy még párválasztásakor sem mer tehát csupán ösztönei sugallatára hallgatni. Mert Erik Sørensen az az ember, akinek cselekedetei mindig a józan megfontolás és persze a törvényesség szilárd talapzatára épülnek. Látszólag mi sem áll tõle távolabb, mint a megvesztegethetõség. Morten Bruus erre irányuló törekvéseit például kategorikus egyértelmûséggel utasítja viszsza.16 Jelmondata az, hogy „törvény és jog uralkodik ebben az országban”.17 Csakhogy a gonosztevõ Morten Bruus a pap megvádolásakor némi gúnyos éllel pontosan ezeket a szavakat visszhangozza majd,18 amikor pedig a bíró végsõ kétségbeesésében arra a mentõgondolatra jut, hogy a börtönõr megvesztegetésének útján futni hagyja a papot, végképp elmosódni látszik erkölcsiségük között minden lényegi különbség.

Kettõjük viszonyának megértése szempontjából kulcsfontosságú az a jelenet, amelyben Erik Sørensen felolvassa az Ole Andersen és Morten Bruus tulajdonvitáját lezáró ítéletet. Joggal vetõdhet itt fel az a kérdés, hogy az elbizakodottságáról és vehemens természetérõl híres gazda miért fogadja olyan higgadtan a számára kedvezõtlen döntést? Egyfelõl nyilvánvalóan azért, mert számára maga a pertárgy nem bír különösebb jelentõséggel, az elvesztett terület értéke meglehetõsen csekély. Ennél fontosabb azonban, hogy pompás demonstrációs lehetõséget kínál ez Morten Bruus számára annak igazolására, hogy õ minden körülmények között a jogszerûség talaján álló, tisztességes ember. A társadalmi köztudat ugyanis az erkölcsi kategóriákat automatikusan köti össze a törvénytisztelet fogalmával: aki engedelmeskedik a jog diktátumá„Skønhed er bedragelig, og Dejlighed er en forgængelig Ting.” „Min Avlskarl har tjent der i tre Aar, jeg skal dog saa listelig udforske ham, hvorledes hun er imod Folkene, samt hvad han ellers monne video m hende. Af Tyendet faar man ofte den sikreste Underretning.” 16 A történet elsõ lapjain az elbeszélõ arról értesít, hogy Morten Bruus egy borjúval akarta megajándékozni. Nem sokkal késõbb pedig azon tûnõdik, hogy vajon miért igyekezett egy alkalommal annyira az ingvorstrupi gazda, hogy vele egy önmaga számára nyilvánvalóan elõnytelen üzletet kössön? 17 „Vi har jo Lov og Ret i Landet, og Retten giver os alle nok.” 18 „Vi har jo Lov og Ret i Landet, og en Morder kan ikke undgaa sin Straf, om han saa havde Stiftamtmanden til Svigersøn.” 14 15

1437

nak akkor is, ha az számára elõnytelen határozattal szolgál, nyilván nem lehet „gonosz”, a bûnre hajlamos ember. Morten Bruus a maga tudatosan teátrális viselkedésével a peres eljárást egyfajta bohózattá alacsonyítja, elõre kiszámított gesztusai viszont pontosan beillenek hosszabb távú stratégiai elképzeléseibe. Cinikus vigyora, melyet a bíró érzékel is akkor, amikor ítéletének felolvasásakor a „Mert igazságnak ismertetik”19 szavakhoz ér, nemcsak a gyõzelmében biztos kárörvendezõ mimikai reakcióját fejezi ki, hanem sokkal inkább annak sejtetését, hogy az igazság természete a jog eszközeinek alkalmazásával valójában kifürkészhetetlen. Napjaink egyik sokat idézett posztmodern filozófusa Jean Baudrillard, aki a Simulacres et simulation c. kötetének nyitófejezetéhez az alábbi idézetet társította: „Sohasem a szimulákrum rejti el az igazságot – az igazság rejti el, hogy nem létezik. A szimulákrum igaz.”20 A szerzõ a szöveg forrásaként a Prédikátor könyvét jelöli meg, amely természetesen hamis hivatkozás, hiszen az Ószövetségben sehol sem olvasható ilyen tartalmú kijelentés. A hamis citátum önmagában véve is finoman ironikus jelzése tehát az isteni igazság megismerhetõségének. Baudrillard szerint egy olyan tárgyi valóság övez bennünket, amelynek realitásértéke lépten-nyomon megkérdõjelezõdik. Amit mi valóságnak gondolunk, az valójában nem létezik. Csupán jelek vannak, amelyek referenciális lényegiségüket tekintve megragadhatatlanok. Minden csak valami valóságosnak vélt entitásnak a leképezõdése, másolata. Ezek a szimulákrumok modellálják világunkat, sõt arra is képesek, hogy egyszerûen magukba szívják, eltüntessék a tárgyi valóságot. Ami mindebbõl a számunkra megmarad, az csupán a jelek dekódolhatatlan hálózata, ez azonban nem jelent többet a látszatok mindent elbizonytalanító, virtuális világánál. Baudrillard e különös mûvének mottója akár Morten Bruus kísérletének foglalata is lehetne. Olyan fegyvert vet be a bíró és a pap ellen, amellyel szemben mindketten tehetetlenek: a látszat valóságot felülíró, rafinált következetességgel felépített és alkalmazott eszköztárát. Morten Bruus tervében az az ördögi, hogy éppenséggel minden történhetett volna úgy is, ahogy õ adja elõ a dolgokat. Søren Qvist összeszólalkozott Niels Bruusszal, megütötte az ásóval, aki ezt követõen elterült a földön. Néhány perc múlva azonban a férfi magához tért, átugrotta a kerítést és elfutott. A valóságos eseménysornak csupán néhány mozzanatát kell megváltoztatni annak érdekében, hogy a bosszúálló verziója „Ved de Ord: ’thi kendes for Ret’ saa han sig om til alle Sider og grinede saa lumskelig, som om han var ganske vis paa Sejren.” 20 „Le simulacre n’est jamais ce qui cache la vérité – c’est la vérité qui cache qu’il n’y en a pas. Le simulacre est vrai. Le simulacre est vrai.” Jean Baudrillard, Simulacre et simulation, Editions Galilée Paris, 1981, 1–30. Magyarul: Jean Baudrillard: A szimulákrum elsõbbsége. Gángó Gábor fordítása, in: Testes könyv I. szerk. Kis Attila Attila, Kovács Sándor, Odorics Ferenc, Ictus Kiadó, Szeged, 1996, 161–193. 19

1438

mindenki számára hihetõvé váljék. Morten magára öltve a pap zöld köntösét elássa a Niels ruháiba öltöztetett idegen cseléd holttestét, tehát ettõl a kis szerepcserétõl eltekintve csakugyan minden úgy történt, ahogy azt a szemtanúk eskü alatt vallották. Mert a szimulákrum soha nem rejti el az igazságot – írja Baudrillard – hiszen a tárgyi világ valamennyi észlelhetõ és ok-okozati argumentációba állítható mozzanata pontosan a valóságnak vélt jelenséget teszi empirikusan észlelhetõvé, vagyis: a „látható”, „a kézzelfogható igazságot” látszik alátámasztani. A Nielsre a megszólalásig hasonlító halottat valóban a pap kertjébõl ásták elõ, annak teljes ruházatával, ásótól származó ütésnyommal a fején, ráadásul többen is látták, hogy az éj leple alatt, a pap kertjében egy zöld köpenyes alak ásott. Ugyan ki más lehetett volna ez, mint Søren Qvist? A szimulákrum modelláló képessége tehát annyira erõs, hogy az emberi tudatban egyenesen meg is fordulhat a képlet: az igazság rejti el azt, hogy valójában nem is létezik. Iy módon egyenesen a szimulákrum mágikus hatalmát szuggerálja a megvádolt pap kétségbeesése, aki így kénytelen lesz elismerni: „…a látszat ellenem szól.”21 Az elbeszélt történetben a szimulákrumok egyfajta láncolatba rendezõdnek: a cseléd holtteste Niels Bruus hasonmásaként tûnik fel, Morten Bruus a pártatlan megfigyelõk számára a zöld köpenynek köszönhetõen a pap sziluettjeként tevékenykedhet, nem is beszélve arról, hogy a bosszúálló gazda az egész procedúra során jogi értelemben a járásbíró alteregója, annak szellemi maszkját viseli. A TÖRVÉNY EREJE – AZ ERÕSZAK TÖRVÉNYE Jacques Derrida A törvény ereje22 címû mûvében arról ír, hogy a társadalmi életet szabályozó jogrend õsidõk óta az igazság és az erõ korrelációján alapul. Az igazság fikcióját elsõ lépésben mindig valamilyen erõszakos aktus teremti meg. Amikor ez megtörténik, s kiépül a törvényeket mûködtetõ intézményrendszer, lényegében már nincs is mód arra, hogy e jogi autoritás eredeti alapjait firtassuk. Ebbõl egyenesen következik az, hogy a törvényeket applikáló bíróság valójában soha nem igazságot szolgáltat, hanem csupán jogot. Derrida Montaigne-ra hivatkozva itt azt fejtegeti, hogy a törvényeknek nem azért van hitelük, mert igazak, hanem egyszerûen csak azért, mert törvények. A jogalkotás immanens rendezõ elve így a mindent maga alá gyûrõ aktuális hatalmi gépezet. A kiépülõ jogrend ezért korántsem az igazság elvén alapul, még kevésbé a keresztény felebaráti szereteten – annál inkább a leplezetlen erõszakon.23 „Skinnet er imod mig.” Ennek ellentételezéseként állapítja meg a járásbíró, hogy a tényállás teljesen nyilvánvaló: „Sagen var alt for aabenbar.” 22 Jacques Derrida: Force de loi: le Fondement mistique de l’autorité. A törvény ereje. Magyarul: Az autoritás misztikus alapja. Vulgo, 2005/3, 26–49. 23 Blicher novellájának a derridai gondolatkörhöz való lehetséges kapcsolódási pontjairól részletesebben lásd Henrik Skov Nielsen már korábban említett cikkét. 21

1439

Ebben az összefüggésben már a mózesi kõtáblára vésett parancsolatok igazsága sem jelent mást, mint egyszerûen a bosszú törvényerõre emelését. Blicher novellája az elsõ pillanattól nem hagy kétséget afelõl, hogy Erik Sørensen ítélkezési gyakorlata is ugyanezt az elvet követi. Mózes törvénykezése például szabad kezet ad bárkinek arra, hogy valakit legitim módon elpusztítsanak, amennyiben legalább két tanú által bizonyítást nyer: az illetõ halálos bûnt követett el.24 A járásbíró pervitele semmiben sem különbözik ettõl. Amikor pedig a pap lánya, Mette nekiszegezi a kérdést, hogy vajon miféle törvény diktátuma által ítélkezik ilyen szigorúan, nyíltan így válaszol: „mivel kérdez, nem titkolhatom el, a legenyhébb büntetés, amit az Isten és a király kimondott: életet életért!”25 A „fogat fogért”, „szemet szemért” könyörtelenségének mózesi elve ez, amely viszont joggal támaszthat kétségeket még a legigazabb hívõkben is annak vonatkozásában, hogy valóban „Minden ember ítélete az Úrtól jön.” Ráadásul Erik Sørensen következõ gesztusával máris maga fordít hátat a törvénynek, amikor a pap szabadulása érdekében Mettének a börtönõr megvesztegetésére tesz javaslatot. Morten Bruus személyes bosszúvágyát integrálja csupán a törvényesség alakzataiba, de végsõ soron nem tesz egyebet Erik Sørensen sem, mert felvetésével õ is csupán az ügyben való személyes érdekeltségérõl, érzelmi elfogultságáról tesz tanúbizonyságot. Derrida egy másik filozófiai értekezésében26 Kierkegaard Félelem és reszketés (Frygt og Bæven) c. mûvét elemzi. Ebben okfejtése szerint Kierkegaard a törvény általános értelmében vett kötelesség alapján végrehajtott cselekedetben csak „az abszolút kötelesség alóli kibúvót látja”.27 Derrida A törvény erejében hosszasan fejtegeti, hogy az abszolút kötelesség követelménye elõli kitérés egyet jelent az igazságról való lemondással. Blicher novellájában Erik Sørensen is a könnyebbik utat választja, amikor jobb meggyõzõdése ellenére, a „bizonyítékok” alapján egyszerûen kivégzésre ítéli a papot. Derrida nyomatékosan húzza alá azt is, hogy addig voltaképpen nem is beszélhetünk igazságszolgáltatásról, amíg az ítélkezési gyakorlatnak nem sikerül feloldani az igazság és a Ezt szemlélteti az Ószövetségben a Nábót szõlõjérõl szóló történet. Ebben arról van szó, hogy a jezréeli Nábót még ellenszolgáltatás fejében sem volt hajlandó szõlõjét átengedni Samária királyának, Ahábnak. Ekkor felesége, Jezábel leveleket írt Aháb nevében, s elküldte azoknak a mértékadó személyeknek, akik Nábóttal egy városban laktak. „A levelekben ezt írta: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére. Vele szemben pedig ültessetek két hitvány embert, akik így tanúskodjanak ellene: Átkoztad Istent és a királyt!” (Királyok könyve, 21, 9–10.) Amikor ez megtörtént, „Odajött a két hitvány ember is, leültek vele szemben, és ezek a hitvány emberek így tanúskodtak Nábót ellen a nép elõtt: Átkozta Nábót Istent és a királyt! Ezért kivitték Õt a városból és agyonkövezték.” (Királyok könyve, 21, 13.) 25 „Siden I spørger mig ad: den mildenste Dom, som baade Gud og Kongen har afsagt, er dog L i v f o r L i v.” 26 Jacques Derrida: Donner la mort (A halál adománya) Editions Galilée, Párizs, 1999. 27 Az idézet a fenti könyv harmadik fejezetébõl származik, amely magyarul Szabó László fordításában Adni-kinek? (A tudás paradoxona) címmel jelent meg: Vulgo, 2000, II. évf. 3–4–5., 144–160. 24

1440

jog viszonyának alapvetõ ellentmondásait. Ezen apóriák közül hármat emel ki. Elsõként azt részletezi, hogy a törvényben lefektetett általános elveket nem lehet mechanikusan alkalmazni az egyedi esetekre. Ha görcsösen ragaszkodunk a törvény betûjéhez, döntésünkben aligha lesz elkerülhetõ a tévedés. A második súlyos probléma szorosan kapcsolódik az elõzõhöz, ez pedig nem más, mint az eldönthetetlenség kérdése. Ha az igazságot keressük, a szabályok merev alkalmazásával soha nem találjuk meg a jelenség mélyén rejtõzködõ lényeget. Elkerülhetetlennek látszik tehát, hogy a bírói döntésekben mindig maradjon valami az eldönthetetlenség nyugtalanító érzésébõl. Végezetül, nem kis kihívást jelent az érintettek számára a sürgetés is. Az igazságos határozatra értelemszerûen mindig azonnal lenne szükség, de ez az esetek többségében egyszerûen nem lehetséges. Soha nem lehet ugyanis tudni, hogy mikor bukkan fel valamilyen új szempont, perdöntõ bizonyíték, amely akár teljesen meg is változtatja az ügy addigi menetét. A bírónak azonban egy bizonyos meghatározott idõn belül le kell zárnia a bizonyítási eljárást, s csupán a rendelkezésre álló peradatok alapján hozhat ítéletet. Ilyen körülmények között pedig jórészt egyszerûen a véletleneken múlik az, hogy mikor kerülhet közös nevezõre a jog és az igazság.28 Erik Sørensen sem tud kikeveredni ezekbõl a zsákutcákból. Képtelennek bizonyul arra, hogy az esetet a maga különleges egyediségében kezelje, s noha lelke mélyén egyáltalán nincs meggyõzõdve a pap bûnösségérõl, kifelé éppen a határozottság látszatával igyekszik elfedni az eldönthetetlenség kínzó érzését. A bizonyítási eljárás menetét nyilvánvalóan nem õ, hanem Morten Bruus irányítja, az ügy mindinkább kicsúszni látszik a kezébõl. Figurája így egyre elvontabbá, súlytalanabbá válik, erõtlen gesztusai mögül lépten-nyomon Morten Bruus szarkasztikus fintora villan elõ. Amikor beszél, szájából mintha már csupáncsak az intézményesült, teljesen személytelenné vált Törvény szava szólna, amely azonban mindinkább elszakad a valóságtól. Ráadásul beteljesedik rajta az igazságszolgáltatás harmadik derridai végzete is: nincs ideje kivárni az ügy menetét nyilvánvalóan megfordító bizonyíték felbukkanását, az élõ Niels Bruus visszatérését. Saját jogértelmezésének könyörtelen logikája („életet életért” – „Liv for Liv”) morzsolja fel végül õt is: a mózesi törvénykezési elv szellemében az ártatlanul kioltott életért saját életével kell fizetnie. A HIT IGAZSÁGA – AZ IGAZSÁG HITE Søren Qvist Erik Sørensennel éppen ellentétes utat jár be. Ha a járásbíró erkölcsi maximája az volt, hogy „minden ember ítélete az Úrtól jön”, akkor az 28

Errõl részletesebben lásd Kevevári István: A derridai dekonstrukció találkozása a Critical Legal Studies-zal – avagy a jogértelmezés kérdése Drucilla Cornell elméletében. Jogelméleti Szemle, 2012/2.

1441

ártatlanul kivégzett pap sorsa nyilván hatásos cáfolata ennek az elõfeltételezésnek. Az a tükörszerkezet azonban, amely Erik Sørensen és Morten Bruus relációjában tárult fel, kettejük viszonyában is megmutatkozik. Ha ugyanis a bíró mindent elkövet annak érdekében, hogy az isteni világrend földi helytartójaként legitimálja annak kizárólagos érvényességét, akkor végeredményben Qvist saját életének feláldozásával igyekszik megõrizni a világ integritásába vetett hitét. Erik Sørensen azonban mindvégig csak a kierkegaard-i etikai szférában mozogva igyekszik eleget tenni bírói hivatalának, vagyis: mechanikus módon különbséget tenni a bûn és az ártatlanság, a jó és a rossz erkölcsi kategóriái között. Azonban Derrida megállapítása szerint, aki pusztán a kötelességét teljesíti, az valójában nem is teljesíti a kötelességét. Mert e dilemma feloldása objektív kritériumok híján az etika síkján jóformán lehetetlen. A kiút egyetlen reményével csak az kecsegtethet, ha képesnek bizonyulunk belátni: „Istennel szemben soha nincs igazunk.”29 Søren Qvist pontosan ezt teszi, amikor átlendülve az etikai szféra skrupulusain, minden további nélkül egyszerûen elismeri bûnösségét, s a vallási stádium emberének feltétlen bizalmával sorsát Isten kezébe helyezi: „Nagy bûnös vagyok – kezdte el töredelmes vallomását a pap –, hogy mekkora, azt csak az Isten tudja, én nem tudom. Az Úr most megbüntet engem itt, hogy ott túlnan, a másvilágon irgalmat és örök üdvösséget nyerhessek.”30 A pap beismerõ vallomásának motivációs hátterét a szimulákrum-effektusok folytatódása biztosítja. Mivel zöld köntösét nem megszokott helyére felakasztva, hanem a padlón heverve pillantja meg, tudatába villan alvajárósága, melynek jegyében korábban is számos olyan cselekedetet hajtott végre, amelyre késõbb egyáltalán nem emlékezett. Ez kézenfekvõ magyarázatot látszik kínálni a történtekre. Magában tehát úgy rekonstruálja az eseményeket, hogy miután az ásójával Niels Bruust megütötte, a férfi utolsó erejét összeszedve még el tudott menekülni. Søren Qvist aztán álmodó állapotában látta, ahogy áldozata holtan esett össze az erdõben. Ekkor elment érte, hazavitte és elásta a holttestet a kertjében. Erik Sørensen helyzetértékelése szerint a tényállás egyértelmû, csupán annak egy nem túl lényeges része maradt tisztázatlan, nevezetesen hogy a pap tettének utolsó részét milyen tudatállapotban követte el. Nem veszi azonban számításba, hogy a jelenség esetleg épp a lényeget fedheti el, hiszen fel sem merül benne, hogy azon a bizonyos éjszakán esetleg nem is õ viselte azt a bizonyos zöld köpenyt. A látszat mindenesetre immáron a tuDerrida A halál adománya c. mûvében az ábrahámi áldozat értelmét kutatja Kierkegaard Félelem és reszketés c. mûve alapján. Az idézet azonban Kierkegaard egy másik értekezésére utal, amely a Vagy-vagy (Enten-eller) c. kötetben jelent meg a következõ cím alatt: Az épületes, amely abban a gondolatban van, hogy Istennel szemben soha nincs igazunk (Det opbyggelige der ligger i den Tanke, at mod Gud have vi altid Uret). 30 „Jeg er en stor Synder!” tog han til Orde, „hvor stor – det ved Gud, jeg ved det ikke selv. Han vil straffe mig her, at jeg hisset kan faa Naade og Salighed, ham være derfor Pris og Ære!” 29

1442

datalatti síkján is a pap bûnössége mellett szól. A romantikus antropológia által a korban elõszeretettel vizsgált idegrendszeri zavar belsõ tudati képei tehát láthatólag ugyanabba a logikai sorrendbe állítják az eseményeket, mint az objektív valóságban zajló bizonyítási eljárás. A Morten Bruus által konstruált fikció és a Søren Qvist agyában munkáló holdkóros fantázia egyaránt a mindent uraló szimulákrum-világ eklatáns leképezõdése: ez is, az is képesnek bizonyul arra, hogy felülírja a valóságot. Különösen akkor, ha a tárgyi valóság dekonstruált nyomelemei referenciálisan folyamatosan a szimulákrum-világ elsõbbségére utalnak, a diadalát készítik elõ. A pap tanúvallomásában hosszasan tér ki gyermek- és ifjúkori emlékeinek felidézésére. Beszámol arról, hogy amikor egy alkalommal a kutyája ellopta és megette a vajaskenyerét, olyan dühbe gurult, hogy egy jól irányított rúgással kioltotta az állat életét. Intõ jel volt ez arra nézve, hogy tartózkodjék a hirtelen indulat gerjesztette atrocitásoktól. Az esetbõl azonban nem tanult eléggé, késõbb Lipcsében egy diákot párbajban sebesített meg olyan súlyosan, hogy az elszenvedõ fél csaknem belehalt sérüléseibe. Életének ez a tendenciája már ekkor a fenyegetõ bibliai jóslat beteljesedését vetítette elõre: „Ha valaki megharagszik egy másik emberre, el lesz ítélve.” (Máté, 5, 22.) Úgy tûnhet tehát, hogy a gyarló ember lépéseivel egyre tehetetlenebbül sodródik bele a bûn örvényébe, ez pedig elkerülhetetlenné teszi számára a bûnhõdést. Csakhogy az Újszövetség egészébõl mégis az ótestamentumi bûn és bûnhõdés koncepciójával való szakítás gondolati körvonalai bontakoznak ki. A krisztusi kegyelem, a megbocsátás reménye ugyanis valódi kiszakadási lehetõséget kínál az igaz és a hamis, a jó és a rossz megkülönböztetésének relatívumokkal terhelt, etikai megalapozottságú világából. Søren Qvist számára az tûnik egyedüli kézenfekvõ megoldásnak, hogy Istenben való hitét mozgósítva a földi ítélõszék elõtt egyszerûen megmaradjon közönséges gyilkosnak, elfogadva a halál derridai adományát. A pap a következõ szavakkal zárja le kihallgatását: „Úgy vágyódom a halál után! Mert Jézusért azt remélem, hogy ott túlnan jobb élet jut osztályrészemül, mint amilyen a mostani, amely csak gyötrelemmel van teli.”31 Ebbõl a perspektívából nézve mellékes ugyanis, hogy az elõzmények logikusan összeálló láncolatából valóban következhet-e az, hogy a korábban számos erõszakos cselekedetet végrehajtó pap ténylegesen ölt, vagy csupán a mindig képlékeny jog csempészte-e bele a maga faktuálisnak tûnõ alakzatait a látszatok ördögi logikával felépített világába. Ezért beszél Derrida arról, hogy az igazság mindig eljövendõ, a jelenben soha senki nem mondhatja el magáról, hogy igazságosan ítélkezik.32

„Jeg længes efter Døden, thi jeg haaber for Jesu Skyld, den skal vorde míg en Indgang til et bedre Liv end dette nærværende, der nu ikke har andet at yde mig end Kval og Forfærdelse.” 32 Errõl részletesebben lásd Kevevári István fentebb említett tanulmányát. 31

1443

A novella utolsó harmadában az alsøi pap kommentárjai tudatosan felépített ellenpontját képezik Erik Sørensen meggyõzõdéses álláspontjának, miszerint a bírói ítélkezés joga isteni eredetû. „Ó, micsoda is az ember, hogy a vele egyenlõ társának ítélõ bírájául meri feltolni magát?”33 – teszi fel kérdését, majd válaszában egyértelmûsíti azt, hogy egyedül Isten az, aki pálcát törhet az ember felett. Ennek a kitételnek legalább két lehetséges olvasata is van. Teológiai megközelítésben nyilván fõként a földi igazságszolgáltatás szükségszerû korlátaira figyelmeztet. Az alsøi pap deklarálja, hogy „a bosszú csakis az Istenre tartozik”,34 ezzel pedig alapjaiban mossa alá Erik Sørensen jogfilozófiáját. Mert az ember, a földi bíró, semmilyen körülmények között sem lehet az isteni bosszúállás eszköze. Isten nem valamit követel valamiért,35 hanem csupán a feltétel nélküli kegyelem lehetõségét kínálja minden ember számára. Ebben a fogalmi kontextusban nyomatékosan jut kifejezésre az az újszövetségi gondolat, hogy „az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által”. (Pál levele a galatákhoz, 2, 16.) Jellemzõ, hogy Søren Qvist mindvégig nincs is tisztában azzal, hogy a földi igazságszolgáltatás törvénykezésének értelmében ártatlan. Mégis bûnösnek vallja magát, hiszen „az Írás mindenkit bûn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek”. (Pál levele a galatákhoz, 3, 22.) Mert Ábrahám örököseként azzal nyerhet csak valódi életet, hogy elõbb elveszíti azt.36 Ezért mond határozottan nemet a járásbíró által felkínált mentõövre. A vejlbyi pap ugyanakkor egy általánosabb, humanista nézõpontból tekintve felfogható a halálbüntetés nyílt kritikájaként is. A novella megírása elõtt két évvel Blicher cikket írt a témáról (Om Dødstraffe), amelyben fõként Montesquieu és Cesare Beccaria37 gondolataira támaszkodva élesen bírálta ezt a kegyetlen ítélkezési formát. A szerzõ itt az állam által kiszabott büntetést közönséges bosszúnak nevezi. Ehelyett, szerinte a bûnösök átnevelésére kellene fektetni a hangsúlyt. Erre Søren Qvist történetében nyilván elméletileg sincs esély, hiszen az ítélethirdetést követõen szinte azonnal lesújt a hóhér pallosa. A bûnösök megjavulásának lehetõségét tehát kizárja a justizmord könyörtelen gyakorlata, amely a maga autoritásának kérdésessége miatt ma is minden humanista gondolkodó számára elfogadhatatlan. „Hvad er dog et Menneske,at det tør opkaste sig til Bloddomer over sin Lige?” „Kun Gud hører Hævnen til.” 35 Ezt jelzi a jézusi kérdésfeltevés is: „mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?” (Máté evangéliuma, 16, 26.) 36 „Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja.” (Máté evangéliuma, 16, 23.) 37 Steen Steensen Blicher: Om Dødstraffe (A halálbüntetésrõl). In: S. S. Blicher: Udvælgte værker, bind 4., Gyldendal, Koppenhága, 1983, 264–268. Ebben fõként Montesquieu A törvények szellemérõl (De l’esprit des lois, 1748) és Cesare Beccaria Bûnökrõl és büntetésekrõl (Dei delittie e delle pene, 1764) c. írásaira hivatkozik. 33 34

1444

KÖNYVRÕL KÖNYVRE

PETRÕCZI ÉVA

Megtérés Grönlandon Kim Leine: A végtelen fjord prófétái. Scolar, Budapest, 2014

A hazai, hallgatólagos „munkamegosztás” értelmében a magyar könyves világban a skandináv könyveknek két otthonuk is van: a Polar és a Scolar Kiadó. Az, hogy nevük rímel, puszta véletlen. Vonzásaik és választásaik azonban aligha. Az 1961-ben Norvégiában született, de 17 éves korában Dániába költözött exdrogos és exalkoholista, a mára már méltán világhírû Kim Leine nem mindennapian sokszínû és nagyon merész szerzõ. A végtelen fjord prófétái címû, eposzian aprólékos nagyregénye tökéletes illusztrációja egy nagyon fontos bibliai locusnak, a Máté 22:14-nek: „Sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.” (Károlyi Gáspár ford.) Ha még tanítanék a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán, ez a könyv semmiképpen nem maradhatna ki „Papi szereplõk a magyar és világirodalomban” címû szemináriumom anyagából. Leine, aki a Jehova Tanúi közösségében nevelkedett, nagyon távoli idõbe és tájakra vezet el bennünket: Az 1780-as évek Dániájába, majd az azt követõ, több mint két, hosszú és keserves évtizedre, Grönlandba. Önmagával és a papi hivatással vívódó fõhõse, Morten Falck (korábban és közhelyesebb nevén: Pedersen!) számos vonásában emlékeztet egy másik, jó néhány generációval késõbbi fiatal svéd papra, Ingmar Bergman Jámbor szándékok címû regényébõl. Ám annak fõszereplõje, a fiatal Bergman tiszteletes úr, a szerzõ apja, Isten háta mögött leszolgált lelkészi évei ellenére is mindvégig a civilizáció gyermeke marad Falckhoz képest, aki egy kényelmes házasság, s egy dán kisváros zsíros papi stalluma helyett a komoly fizikai és lélektani veszélyekkel járó grönlandi missziós munkát választja. Az õ alakja – erõteljes természettudományos érdeklõdésével, orvosi tanulmányaival – Erdély XVII. századi teológus-orvostudor-filozófusának, Pápai Páriz Ferencnek az alakját is felidézheti bennünk, magyar olvasókban. Morten ugyanis pontosan két dolgot keres a távoli, vad, hal- és zsírszagú, hideg vidéken: a test békéjét és a lélek békéjét, legyen bár szó saját testérõl és lelkérõl, s a rá bízott bennszülöttekérõl. Szokatlan számunkra ez a missziós környezet, az e témában íródott regények zöme többnyire Afrikában, Indiában, esetleg Kínában játszódik, de soha nem a jég és a fagy birodalmában. Ahol – abszurd módon – ugyanannak a dán királyságnak a tisztviselõi tekintenek rabszolgákként az õslakosokra, s ádáz ellenségként egy prófétapárra, Habakukra és feleségére, Maria Magdalenére, akik idõrõl idõre dán misszionáriusokat küldenek az országba. Õk az írásom címében jelzett „hivatalosok”, a helyi próféták pedig a „választottak”. A regény szövevényes cselekményét bonyolítja az az állandó, 1445

nagyon ádáz harc, amelyet a felszentelt dán papok önmagukkal folytatnak. Morten Falck éppúgy, mint nálánál még végzetesebb szenvedélyekbe ragadt elõdje. A „ragacs” szót nem hallgathatjuk el e félelmetes remekmûvel kapcsolatban. Ahogyan több kritikus és interjúkészítõ is jelezte már, az addiktológiai poklokat megjárt szerzõ (civilben okleveles betegápoló) hihetetlen módon tobzódik az emberi testnedvek és szagok leírásában, továbbá a számtalan testi és lelki eltévelyedés ábrázolásában. Mindez azonban természetes, ha Leinének azokat a szavait idézzük, amelyekben könyve forrásaira utal: „Nagyon sok grönlandi lelkész korabeli önéletrajzát, beszámolóit olvastam el. Valóban szörnyû körülmények uralkodtak: a nagy hidegben nem volt megfelelõ lakásuk, mindenük állandóan nedves volt, kevés, félig elrohadt ennivalót kaptak. Így aztán gyakran alkoholisták lettek, halálra itták magukat. Egyszerûen alkalmatlanok voltak rá, hogy ott éljenek, sokan idõ elõtt, súlyos betegen tértek vissza Dániába.” Ilyen volt tehát a „hivatalosok”, a kiküldött misszionáriusok sorsa. A másik oldalról, a helyi szentekrõl és megszállottakról így vall Kim Leine: „Azt tették, amit a dán misszionáriusok elmulasztottak: újrafogalmazták a kereszténységet a saját kultúrájuk körülményeihez igazítva. A dán lutheránus és a pietista kereszténység – ez akkoriban a herrnhuti misszionáriusok révén erõsen jelen volt Grönlandon –, valamint saját õsi, inuit vallásuk egyfajta kombinációját alakították ki. Az ottani templomokban az istentiszteletek különleges mozzanataiból ma is érzékelhetõ, hogy a kereszténység egy különleges formájáról van szó, amit a sajátjuknak éreztek. Messzi vidékekrõl is érkeztek hozzájuk a híveik, ami szembeállította õket a dán hatóságokkal. Ezek ugyanis a gyarmati igazgatás elleni lázadást látták a hitükben.” A sokoldalú, Rousseau-t és Swiftet olvasó Morten Falckot, a regény fõhõsét felõrlik ezek a hivatalosok és választottak közötti belháborúk, saját fizikai és lelki állapota, továbbá illegális, olykor sikeres, de gyakran kudarcokba torkolló orvosi mûködése. Ebben a kaotikus világban a ritka harmóniát voltaképpen egyetlen ember testesíti meg, Bertel, a félvér katekéta, akinek alakját – szemben a legtöbb szereplõével – az író végtelen szeretettel és megbecsüléssel ábrázolja. Alighanem Bertel jellemének kidolgozása adta számára az ötletet, hogy a cselekmény felvázolása után annak részleteire még egyszer, a „Kolónia és katekizmus” címû fejezetben visszatérjen, a tíz ismert parancsolatot egy tizenegyedikkel, egy Leine-félével fejelve meg. Amely nem egyéb, mint a közismert, kanonizált tízparancsolat összefoglalása: „Mit mond hát Isten ezekrõl a parancsolatokról? Azt mondja: »Mert én, az Úr, a te Istened féltõ-szeretõ Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyûlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.«” Falck misszionárius, rövid otthoni látogatása idején láthatja a Bûnös Város, Koppenhága égését, majd – éppen úgy, mint ifjú éveiben – visszautasít egy békés vidéki eklézsiát, s testben meggyöngülten ugyan, de lélekben annál 1446

erõsebben ismét csak hajóra száll, s visszatér Grönlandra, az Istentõl neki rendelt egyetlen szolgálati helyre. Ahol azután ötvenegy évesen, aggastyáni állapotban, de megbékélten fogadja a halált. Ez a hatalmas mû, amely Finn Gad háromkötetes Grönland-történetébõl és Peter Gundel katekéta Örömömben táncolok címû könyvébõl is sokat merít, meglehetõsen olvasópróbáló olvasmány, már csak komoly terjedelme miatt is. Vannak természetesen sokkal „könnyebben emészthetõ” megtérési regények. De hitelesebbek ritkán. Soós Anita fordításának köszönhetõen az emelkedett, a Végtelen-fjordnál, Habakuk és Marie Magdalene hívei körében játszódó, illetve a sokszor kifejezetten beteges testi eltévelyedéseket és kártékony emberi jellemeket ábrázoló, „alant járó” részletek váltakozásából csorbítatlanul bomlik ki e hatalmas munka egésze és minden megrázó, bízvást missziói erejûnek is nevezhetõ üzenete.

Egy „svéd típusú” regény Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs. Bándi Eszter fordítása. Animus Kiadó, Budapest, 2015 Hirtelenjében nem is tudom, van-e közeli magyar rokona a svéd Fredrik Backman világsikerû nagymama-unoka könyvének. Talán Pataki Éva „Nõbõl is megárt a nagymamá”-ja, s annak folytatása, az „…és megint nagymama”, ez a két pompás fejlõdés-, illetve továbbfejlõdés-regény (ez a szerzõ nagyon találó kifejezése!) hozható vele kapcsolatba. Elsõsorban azért, mert mindhárom alkotás hétmérföldes csizmában lép túl e gyönyörû, de a Pöttyös Panni-kliséknél bizony sokkal bonyolultabb kapcsolat ábrázolásán. A szemléleti rokonság – természetesen – érezhetõ továbbá e prózai mû és a nálunk is jócskán meghonosodott, a mi gyermeklíránknál jóval szókimondóbb és mélyebb, jobb híján svéd típusúnak becézett gyerekversek között is. De, minden további félreértést elkerülendõ: Backman regénye nem gyerek- és nem ifjúsági könyv, hanem olyan, felnõtteknek szánt alkotás, amelyben nyüzsögnek a mese-, sõt a fantasyelemek, ugyanakkor folyamatosan jelen vannak XXI. századi történelmünk tényei, társadalomkritikai közjátékok, s elsõsorban nagyon finom lélektani megfigyelések sora. Kell is a pszichológiai háttér e csodabogár nagymamaunoka páros, a különc, zseniálisan tehetséges, de autisztikusan kommunikáló, majdnem nyolcéves Elsa és közel nyolcvanéves nagymamája, a határok nélkül embereket mentõ sebészorvosnõ megismeréséhez. Aki egyszerre küzd a rákkal és az Alzheimer-kórral, s már élete virágjában sem volt könnyû eset. Elsa így mutatja be õt, az ellenséges világ számára legbarátságosabb teremtményét, csalódásokkal teli kis élete fogódzóját: „Most viszont azt mondják, hogy nagymama õrült. Pedig igazából egy zseni. Csak néha hebehurgya kissé. Orvosként dolgozott, díjakat nyert, cikkek jelentek meg róla az újságban, ugyanis 1447

a legszörnyûbb helyekre utazott el segíteni, mikor mindenki menekült onnan. Életeket mentett és a gonosz ellen küzdött szerte a világban. Akárcsak a szuperhõsök. De végül azt mondta neki valaki, hogy most már túl öreg ahhoz, hogy életeket mentsen… Tehát mostanában fõleg otthon van és az õrületbe kergeti Britt-Marie-t (a nyûgös szomszédasszonyt és önjelölt közös képviselõt) és anyát (aki éppen gyermeket vár élettársától, s egy hatalmas kórház gazdasági igazgatója!). Ezek a sikeres õrületbe kergetési kísérletek elérik aztán a kerület rendõreit, nagymama saját kezelõorvosait és ápolóit, egyszóval, Elsát kivéve úgyszólván mindenkit. Annyira azonban mégis magánál van a haldokló, idõs asszony, hogy végakarata értelmében a hozzá oly sok vonásban hasonlító kislánynak kell szétosztania azokat a bocsánatkérõ leveleket, amelyek nélkül nagyanyja képtelen itthagyni ezt a zaklatott XXI. századi világot. A nagymama testamentumának egyik legnehezebb pontja az Elsa által „wors”-nak elkeresztelt, hatalmas méretû és étvágyú, de végeredményben teljesen ártalmatlan kutya megmentése és tartós elbújtatása az õt sintérkézre és halálra szánó szomszédok elõl. De nem egyszerû eset az egykori sebésznõ egyik sebhelyes arcú és testû megmentettje sem, akit a kislány nagy bozontja miatt egyszerûen Szörnynek nevez, s aki némán és kényszeres tisztogatási mániába süllyedve igyekszik feldolgozni az õt ért háborús traumákat… Különc figura továbbá a taxis, a pacemakeres Alf is, aki amolyan jelenkori Hermészként vigyázza-segíti a magára maradt unoka bonyolult és olykor veszélyes küldetését. S még folytatnánk a sort mindazoknak a különcöknek és neurotikusoknak a sorával, akik mind-mind a Világanyaszerû, de családanyaként gyengébben muzsikáló nagymama paciensei, majd védencei voltak. Ez pedig felfogható a regény szüfrazsett-rétegeként, hiszen még napjainkban is örök dilemma a kettõs hivatásban élõ nõk megítélése, s az életüket terhelõ konfliktusok. Mégis, Elsa nagyanyja talán éppen azért tud az évek során igazi – ha nem is skót – szuper-nagymamává válni, mert ifjabb éveiben saját lányától elszakította az életveszélyes színhelyeken vállalt életmentõ munka. Idõs asszonyként viszont már van elegendõ ideje, figyelme és érzékenysége ahhoz, hogy egy egész Félálomországot, egy mesebeli védõburkot teremtsen rendkívüli tehetségû (többek között informatikai lángész!), de rendkívül sebezhetõ lányunokája köré, ezzel visszanyerve elveszettnek hitt anyai önbecsülését is. Kapcsolatuk szokatlan mélységét és erejét nagyon pontosan érzékelteti az alábbi néhány mondat: „Nagymamával minden kincsvadászat. A parkolóból varázshegy lesz, az összetekert törülközõbõl pedig sárkány, akit ki kell játszani. És Elsa mindig a hõst játssza.” Vagy itt az alábbi, megrendítõ szépségû részlet: „Egy nagymama felér egy hadsereggel. Az unokának ez a legnagyobb privilégiuma, hogy tudja, valaki az õ oldalán áll, mindig, tekintet nélkül mindenre, még akkor is, ha õ esetleg téved. Vagyis hát, különösen akkor. Egy nagymama egyszerre kard és pajzs, egészen különleges szeretet ez, amelyet az okostojások nem értenek meg. Mikor azt mondják az iskolában, hogy Elsa más, mintha ez valami rossz dolog lenne, 1448

és monoklival jön haza, és az igazgató azt mondja, hogy »alkalmazkodni kell«, és hogy »kiprovokálja a többi gyerek heves reakcióját«, akkor nagymama mellé áll. Nem engedi, hogy bocsánatot kérjen. Nagymama soha nem mondja azt, hogy Elsát »ne érdekelje a dolog, mert akkor nem fogják tovább cukkolni«, vagy hogy »egyszerûen menjen onnan«. Nagymama ennél jobban tudja. Többet megért. Nagymama egy olyan ember, akivel hadba lehet vonulni. Nagymama mindig valóságos Team Elsa.” Hat lányunoka nagymamájaként, bevallom, nem tudtam egészen tárgyilagosan olvasni ezt a könyvet. De se nagyszülõnek, se unokának nem kell lenni ahhoz, hogy megértsük és átérezzük e könyv minden szépségét, intellektuális és érzelmi gazdagságát. Amelynek érzékelésében segítségünkre van Bándi Eszter realitás és álomvilág között tökéletes biztonsággal mozgó, hol költõi, hol abszolút tárgyilagos, száraz tényekre szorítkozó magyar szövege is. Ennek köszönhetõen a regény egyetlen ponton sem esik bele a nagymama-unoka témát többnyire vonzó érzelgõsség, a lilaság csapdájába, még az olyan kényes, nagy stílusérzéket követelõ részletekben sem, mint annak leírása, milyen nehezen fogadja el Elsa az õ szuperhõse halálát.

1449

Külsõ munkatársunk haiku könyve Az amerikai Red Moon Press – „1993 óta a legjobb angol nyelvû haiku kiadó” – ez év õszén megjelentette Bakos Ferenc desert wind címû haiku könyvét. A kötetet a kiadó vezetõje, Jim Kacian gondozta, aki maga is nagynevû költõ és – a The Haiku Foundation honlapja révén – a világ haiku íróinak mentora. A kétnyelvû sivatagi szél hetven-egynéhány költeményt és három haibun-t (rövid próza, verssel lezárva) tartalmaz. A kiadó ismertetõje szerint a szerzõ megmutatja, hogy munkássága angolul is hiánytalanul megközelíthetõ és hatásos. A hátsó borítón méltató szöveg olvasható Vihar Judit, valamint Terebess Gábor tollából is, aki így ír: „Haikuja engem arra tanított, hogy a háromszoros semmibõl miképp lehet alkotni valami nagyot – zen költészetet.” Bakos Ferenc, életrajza szerint immár harmincöt éve „kitartó makacssággal tesz kísérletet – magyarul és angolul – a haiku írására”. A Nagyvilág 1990-tõl kilenc alkalommal közölte fordításcsokrait, klasszikus és kortárs japán költõktõl – legutóbb a 2011-es földrengés és cunami katasztrófájáról. Mint arról korábban is hírt adtunk, a Japánban kiírt nemzetközi versenyeken rangos díjakat nyert angol költeményeivel. A Red Moon Press desert windjével most, remélhetõleg, a nyugati féltekét, az amerikai olvasókat is meghódítja.

1450

KÜLFÖLDI SZERZÕINK ROLAND BARTHES (1915–1980) esszéista, író, irodalomkritikus, mítoszkutató, szemiológus. Itt közölt esszéje (eredeti címe: On échoue toujours à parler de ce qu’on aime) az író utolsó mûve. Oeuvres complètes, tome III, 1974–1980, Seuil, 1995, 1213–1220. LYNN FREED Durbanben, Dél-Afrikában született és nõtt fel. A New York-i Columbia Egyetemen szerzett doktori fokozatot, majd San Franciscóba költözött, itt írta elsõ regényét. Számos folyóiratcikke mellett könyv alakban eddig összesen hat regénye és egy-egy novella-, valamint esszégyûjteménye jelent meg. Jelenleg a Kalifornia Egyetemen oktat szépírást. A Nagyvilág 2011. szeptember–októberi számában közölte egy esszéjét. REINER KUNZE 1951 és 1955 között a Lipcsei Egyetem hallgatója, késõbb munkatársa. Állásától megválva szabadfoglalkozású íróvá válik, közben a cseh irodalomból fordít. Versesés prózakötetei jelennek meg, köztük gyerekkönyvek. ASKO KÜNNAP észt költõ 1971-ben született Tartuban. Iparmûvész-grafikusként végzett hazájában, majd Norvégiában tanult belsõépítészetet. Könyvborítókat tervez, társasjátékokat fejleszt, kiadót üzemeltet, médiaszereplõ. Tipográfiai kézikönyvet imitáló elsõ kötetéért, a Ja sisalikud vastasidért (És a gyík így felelt, 2003) Észt Nemzeti Díjjal jutalmazták. Több verseskötete jelent meg, ezek egy részét maga illusztrálta. Novellái a Pimedusa Vastu (A sötétség ellen, 1999) címû kötetben láttak napvilágot.

JULIA PARDOE (1806–1862) angol írónõ. Édesapja révén kapott lehetõséget az európai utazásokra. Az irodalomtörténet nemcsak íróként, de költõként, történészként és utazóként is számon tartja, ám igazán történetíróként és útikönyvei által vált ismertté és elismertté. Írt Portugáliáról, Törökországról, Franciaországról, Magyarországról két könyvet is: The City of the Magyar; The Hungarian Castle. MONIKA RINCK (1969) vallástudományt, történelmet és összehasonlító irodalomtudományt tanult Bochumban, Berlinben és a Yale-en. Rinck mûvészete az irodalom és a képzõmûvészet különféle területein mozog. A begriffsstudio (megértésmûhely) munkájában a médiában is elhangzott nyelvi kisiklásokat, logikus, de mégis szokatlan szóképzéseket gyûjtött össze. Számtalan verses- és esszékötete jelent meg eddig. Kalász Orsolyával közösen a magyar, Gregor Podlogarral pedig szlovén irodalmat fordít németre. M. (MARGOT) L. STEDMAN Nyugat-Ausztráliában, Perth városában született és nõtt fel. Jelenleg Londonban él. A saját személyiségérõl keveset eláruló, jogász végzettségû, középkorú írónõ bemutatkozó regénye, The Light Between Oceans (Óceánközi fény), az Egyesült Királyságban jelent meg a Doubleday kiadónál. Több díjat elnyert, harmincöt nyelvre fordították le, és jelenleg a DreamWorks Studios a regény filmes adaptációján dolgozik.

1451

Fõszerkesztõ: Fázsy Anikó Munkatársak: Ádám Péter, Imreh András, Ircsik Vilmos, Lackfi János, Lukács Laura, Pálfalvi Lajos Olvasószerkesztõ: Hernád Imre Cím: H-2517 Kesztölc, Malom utca 76. Telefon: 06 33 484 293 E-mail: [email protected] Számlaszámunk: Új Világ Alapítvány 11740023-20055318 A Nagyvilág olvasható a www.nagyvilag-folyoirat.hu internetcímen Kiadja az Új Világ Alapítvány Felelõs kiadó: Fázsy Anikó Tördelte: Puskás Ferenc Nyomta a Borsodi Nyomda Kft. ISSN 0547-1613 Terjeszti a HIRKER Rt., az NH Rt. és az alternatív terjesztõk. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág. Elõfizethetõ a postai kézbesítõknél, az ország bármely postáján, Budapesten a Hírlap Ügyfélszolgálati Irodákban és a Központi Hírlap Centrumnál (Bp., VIII. ker. Orczy tér 1. tel.: 06 1 477 6300; postacím: Bp., 1900). További információ: 06 80 444 444; [email protected] Elõfizetési díj egy évre 8280 Ft, fél évre 4140 Ft. Külföldön terjeszti a Batthyány Kultur-Press Kft. H-1014 Budapest, Szentháromság tér 6. Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó elõzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve. Mindazoknak, akik adójuk 1%-ával támogatták lapunkat, ezúton mondunk köszönetet. Adószámunk: Új Világ Alapítvány 18186062-1-11