Projektnapló 2014. május 7-től június 13-ig
Helyszínek: Újszentes, Temesvár, Déva, Szentegyháza, Korond, Parajd, Szováta, Segesvár, Kolozsvár, Nagyszentmiklós
Készítette: 7. évfolyam
1
Még a tavalyi évben tanáraink örömmel mondták, hogy pályázatot írtak arra, hogy ebben az évben négy napos kirándulást tehessünk Erdély legszebb részébe. Akkor még nem gondoltuk, hogy ez az idő nagyon gyorsan eljön. Már szeptembertől minden osztályfőnöki órán szó volt, hol a programokról, hol a személyigazolványról, vagy útlevélről, hol arról, hogy mit adunk elő a Deák-Diák-Shown. Mindig volt valami kérdésük az úttal kapcsolatban. Kornél tanár bácsival, aki az egyik osztályban a földrajzot és mindkét osztályban a biológiát tanítja úgy készültünk a kirándulásra, hogy mindenki vállalta, hogy egy várost, vagy egy helyszínt bemutat. Írni kellett egy házi dolgozatot, amit majd a buszon fel kell olvasni. Zoli bácsival és Ida nénivel a kiállításra készültünk. A 7. c osztály rajz tagozatos osztály. Áprilisban aztán nagyon felpörögtek az események. Ági néni, aki mind két osztálynak a magyart tanítja megszervezte, hogy Borbás Csaba tánctanár segítsen nekünk a táncban. Nagyon nehéz volt összehozni a próbákat, mert valakinek mindig külön órája volt, vagy zeneiskola, vagy valami verseny. A próbák mégis egyre jobban sikerültek és magunk is kezdtük elhinni, hogy sikerülni fog előadni ezt a darabot, ami a Kőműves Kelemenné című ballada. A ballada nagyon szomorú, Déva vára építkezéséről szól, ahogy a falakat nem sikerül felépíteni, mert a fal, amit felraknak, az mindig ledűl. Azt találják ki a kőművesek, hogy azt a feleséget, aki leghamarabb odamegy,azt feláldozzák, megégetik és a hamuját belekeverik a mészbe. Az a legszomorúbb benne, hogy nem gondolnak arra, hogy amelyik leghamarabb megy oda, az szereti a legjobban a férjét. Kiderül, hogy Kelemennek jön a felesége leghamarabb oda és neki egy kisfia is van. A táncban benne van, hogy a fiúknak fel kellett Fannit emelni. Az első próbák után nagy volt az izomláz, de utána belejöttek. Május 16-a nagy nap volt iskolánk életében. Ezen a napon tartottuk a 25. Deák Diák Show-t. Volt, aki már négy órakor ott volt, mert olyan izgatott volt, persze L. B. most is elkésett. Az osztályból majdnem mindenkinek a családja ott volt. Szurkoltak nekünk, hogy jól sikerüljön az előadás. Nagyon-nagy tapsot kaptunk. Az előkészítő órákat tanáraink tartották. Ági néni volt az első. Ezen az órán először a Kolozsvári bíró című népmesét olvasta fel. Azután pár A következő órán Ida nénivel a népdalokról beszélgettünk. Csoportokba ültetett bennünket különböző témákat kellett kidolgoznunk. Bartók Béla, népdal és népies műdal, Erdély és a Tiszavidék kapcsolata, a Kárpát-medence tájegységei témakörben dolgoztunk.
2
A végén pontgyűjtés volt. A kérdésekre jó megoldásonként egy-egy pontot kaptunk. Kornél tanár bácsival a 13-as teremben voltunk. A táblán mutatta be amit tudnunk kell a környező országokról, Romániáról, Erdélyről.
1. nap
Eljött az indulás. Kovács Cintia beteg volt, de ő is meggyógyult és el tudott jönni velünk. Nagyon korai volt a gyülekező.Izgatottan lestük mikor jön már a busz. 5 órakor már majdnem mindenki az iskola előtt volt. Csak L. B. késett el ismét, kocsival kellett elmenni érte. A buszunk nagyon kényelmes volt. Nem volt sok vita az ülések elfoglalásánál se, már tavaly is együtt kirándultunk a csekkel. Első állomásunk Újszentes volt, persze előtte át kellett menni a határon. Többen vannak köztünk akik most vannak először külföldön. Újszentesen az iskolához éppen szünetre érkeztünk. A régi ismerősök így vártak bennünket.
Reggelivel kínáltak, de először összepróbáltuk a dalt, amit majd együtt énekeltünk. Ez a dal Petőfi Sándor: Befordultam a konyhába című verséből született népies műdal. Ezt a dalt közösen énekeltük az összetartozás napja alkalmával szervezett koszorúzáson az újszentesi magyar tagozat tanulóival. Utána ők elénekelték románul is. Megkoszorúztuk Petőfi Sándor és Eminescu szobrát.
3
A koszorúzást felvette a Behela TV, ami az ottani TV. A szereplés után megreggeliztünk. A reggelit újszentesi gyerekek szülei készítették. Reggeli után beültünk a buszba és Temesvárra indultunk. Sajnos csak pénzért lehetett fényképezni. Hasonló házakat láttunk,mint Ópusztaszeren, csak ezek a házak öregebbek voltak. Temesvár után nagy izgalommal vártuk, hogy odaérjünk már Dévára, mert nagyon kíváncsiak voltunk a felvonóra amit már megnéztünk az interneten, ahol románul telekabinnak hívják.
Zoli bácsi fél a bezártságtól, ezért fentről integettünk neki, mert ő lentről figyelt minket. Meglepődve tapasztaltuk, hogy megint fel van állványozva a vár és kőművesek dolgoznak rajta, ugyan úgy, mint Kőműves Kelemenné idejében. A várból gyönyörű kilátás nyílt.
4
Hosszú és egy kicsit ijesztő utazás után értünk oda a szállásra, mivel nagyon hirtelen lett a hegyekben sötét és ráadásul esett is az eső. A két sofőrünk nagyon ügyesen vezetett. Nagyon megörültünk a szentegyházi táblának. A gyerekek kint vártak bennünket a ház előtt. Szép piros és fekete népi ruhába voltak felöltözve. Ők szolgálták fel a vacsorát. Iszonyatosan fáradtak voltunk, de annyierőnk még volt, hogy vacsorázzunk és összeszedjük mi is történt eddig. A szobánk tényleg nagyon jó volt csak egy baj volt, hogy bent volt egy baba, ami úgy tűnt, hogy minket néz. Alig tudtunk elaludni…
2. nap
Másnap sajnos korán kellett kelni,megint…Újból nagyon sok program várt ránk. Reggeli előtt még Zoli bácsival kiraktuk a rajzainkat a nagy előadóterembe,amiket még otthon festettünk,rajzoltunk székelyföldi helyszínek fotóiról. Ezután egy finom reggelit fogyasztottunk el, szükség is volt rá,hogy bírjuk a strapát. Korondra indultunk, ahol néhányan közülünk ki is próbálták a korongozást, sokunknak persze ez nem jelentett újdonságot,mert otthon Ida nénivel is kipróbáltunk ilyen tevékenységet. Szerencsére elég időt hagytak a tanáraink arra is,hogy a pénzünket elkölthessük,s így megvettük az ajándékainkat,meg sokan olyan dolgokat is,amiket saját szórakozásukra használtak. Az egyik srác például vett egy vörös ceruzalézert,amit Zoli bácsi el is vett tőle,mert össze vissza akarta használni, s csak az utazás végén kapta azt vissza. Parajdon ebédeltünk, ahol Ági néni már korábban egy jó nagy adag finom spagettit rendelt nekünk,majd ezután elmentünk a sóbányához gyalog. Itt Ági néni rettegett egyedül a sötét buszban,de ő is kibírta amíg le nem értünk.
5
Nem is tudtuk elképzelni eddig, milyen lehet egy ilyen földalatti hely,ahol minden sóból van a padlótól a plafonig. Volt olyan gyerek,aki nem hitte el, és meg is nyalta.
Itt is volt némi szabadidőnk,amikor egymagunkban vagy a barátainkkal sétálgathattunk és nézelődhettünk,persze időre vissza kellett mennünk. Mi például ez alatt egy jót hintáztunk. Innen Szovátára mentünk,ahol viszont szakadt az eső,úgyhogy csak a legmerészebbek kezdtek kimenni a buszból,később aztán majdnem mindenki így tett. A tó,ami itt van,tényleg medve alakú és körbe van építve mindenféle hotelekkel,meg szállásokkal. Sajnos a rossz idő miatt nem fürödhettünk,de egyszer,ha majd visszajövök a szüleimmel,biztosan sikerül ez is. Innen a szállásra mentünk,ahol Sanyi bácsi egy meglepetéssel várt minket. Elmondta,hogy van a FILINEK egy háza, abban egy csűr, amit átalakítottak kalandparkká. El sem tudtuk képzelni,mi is az a csűr,amíg meg nem láttuk. Ez egy nagyon nagy és öreg fából készült épület,ahol régen terményeket tároltak. Először a ház padlásáról kellett leereszkedni kötélen,ez már eléggé ijesztő volt. Amikor bementünk volt sokféle mászóka,kötelekből,gumikból. Volt labirintus, egérlyukak,sötétszoba, amiből ki kellett találni.
6
Vacsora alatt Sanyi bácsi és az ottani gyerekek titokban pontozták a szobák rendjét, amiből kiderült, hogy Kornél tanár bácsiék szobája volt a legrendetlenebb! Ezzel nagy sikert arattak,meg is tapsoltuk őket. Ezután volt a közös éneklés jött, és csodálkoztunk,hogy a fiúk is lelkesen énekeltek. Sanyi bácsi szépen hegedült hozzá és a székely lányok hangja gyönyörű volt. Mi is igyekeztünk azért, és közben a hímzéssel is jó páran foglalkoztunk.
Nagyon sokféle hímzésmintát láthattunk egy gyűjteményben. Lehet,hogy én is hímzek majd a szünet alatt egy terítőt.
3. nap
Harmadik nap reggel a reggeli után elbúcsúztunk és nagyon sajnáltuk,hogy el kell indulnunk. Már új tervekkel voltunk tele, vártuk a következő programot,ami Segesvár volt. Vajon hány órát buszozunk ma,ez volt köztünk a legtöbbször feltett kérdés. Az út mellet megállva megkoszorúztuk Petőfi emlékhelyét,ahol már rengeteg odarakott koszorú volt, majd továbbmentünk Segesvár felé. A busz a vár alatt parkolt le, onnan gyalog mentünk az óvárosba, ahol megálltunk Drakula szülőházánál, ahol Zoli bácsi elmondta a gróf valódi szerepét és megtudtuk,hogy nem is volt vámpír, hanem ő félt a legjobban ezektől. 7
Ezután felmentünk a 172 lépcsőn a hely legmagasabb részéhez,ahol egy középsuli és egy templom van,amiben egy iskolaterem van átalakítva múzeumnak, amit az ottani gyerekek őriznek. Ők hívtak minket,hogy nézzük meg a régimódi osztálytermet. Ez az óváros nagyon hangulatos, persze lejövetelkor itt sem maradt el a szokásos pénzköltés. Zsolti például vámpírfogsort vett és azzal szórakozott. Segesvárról Kolozsvárra mentünk, ez volt az egyik legfontosabb helyszínünk, mert a lányok között vannak BytheWay együttes rajongók, akik nem régen itt is koncerteztek és fotózkodtak a főtéren, és a lányoknak is kellett egy kolozsvári főteres, hátteres fénykép.
Amikor a képet elkészítették nagyon boldogok voltak. Egy gyönyörű nagy templomba mentünk be ahol csodálatos orgonaszó hallatszott. Ida néni azt mondta, hogy a zeneszerzője Johann Sebastian Bach volt. Mátyás király szülőházát is láttuk, de sajnos nem tudtunk bemenni. Itt is fényképezkedtünk. Szemben a szülőházzal van Bocskai István erdélyi fejedelem domborműve. Fagyizni szerettünk volna még, de sajnos történt egy kis baleset. Barnabást a főtéren megcsípte egy darázs, amire ő allergiás. A gyógyszere a buszban maradt, de szerencsére a téren találtunk egy elsősegélynyújtó helyet és ellátták a sebét. Gyógyszert kapott, megúszta szuri nélkül. 8
Vacsora után a társalgóban kellett gyülekezni. Ági néni vezetésével eljátszottuk A Kolozsvári bíró című vidám mesét. Alig vártuk, hogy a náspángolós jelenet jöjjön, ismét jót nevettünk. Ezután énekeltünk megint és végezetül szatmári táncokat tanultunk. Még soha nem voltam táncházban, de nagyon belejöttem a végére. Még idegenek is beálltak közénk. Egy óvodás korú kislány is táncolt velünk. Ismét fáradtan kerültünk ágyba, de most sem tudtunk gyorsan elaludni. Sokáig beszélgettünk a lányokkal.
4. nap
Reggeli előtt össze kellett csomagolni, mert nagyon korán indultunk. Kalotaszentkirály felé mindjárt megálltunk Homoródon. A kiránduláson tanár néniék mondták, hogy ne dobjuk ki az üres üvegeket és ezeket most megtölthettük borvízzel. Először azt hittük, hogy a borvíz az alkoholos, de kiderült, hogy az ásványvíz, amit a borhoz öntenek. Bátran ihattuk mi is. Kalotaszentkirályon felkerestük az Ady emlékhelyet, megemlékeztünk a költőről. Viszontláthattuk azokat a hímzéseket, amelyiken nagyon sokat dolgozhattak, akik megvarrták. Alig vártuk már, hogy a kirándulás legizgalmasabb részéhez érkezzünk, a Tordai –hasadékhoz, amiről tanárainktól már annyit hallhattunk. Elég messze állt meg a busz a bejárattól, még odáig is sokat kellett gyalogolni, de legalább lefele. Megérte a fárasztó gyaloglás, mert csodálatos látványban és élményben volt részünk.
Sajnos Edina elvesztette a telefonját, ami okozott egy kis sírás-rívást, de már nem tudtunk mit tenni, a telefonnak örökre nyoma veszett. Egy finom ebéd után hazaindultunk. Útközben még megálltunk Újszentesen, ahol barátaink finom bográcsos vacsorával vártak. Vacsora közben szereztek egy kis meglepetést nekünk, mert projektorral kivetítették a kirándulásunkról készült képeket, amiket tanáraink készítettek.
9
Miután elbúcsúztunk, hazafelé menet még megálltunk Nagyszentmiklóson is, ami már a késői órákban történt, amikor már a csapat nagy része aludt.
Itt megkoszorúztuk Bartók Béla emlékművét, azaz elhelyeztük az utolsó, ötödik koszorúnkat.
Érdekes volt a határon való áthaladásunk, mert a magyar határőrök kiszállítottak minket, és egyesével mehettünk csak vissza,de előtte még ők a buszunkat is alaposan átvizsgálták. Szentesre pár perccel éjfél előtt érkeztünk, mégpedig a sulink elé, ahol szüleink és testvéreink vártak minket nagy örömmel. Az igaz, hogy a kirándulásnak vége volt és szerencsésen hazaértünk, de a munkánk még nem ért véget. Pünkösdkor kipihentük magunkat. Szerdán négy óra volt ami a kirándulásról szólt. Beszélgetéssel, képek nézegetésével, válogatásával telt a délelőtt. Kiválogattuk azokat a képeket, amelyeket csütörtökön a hatodikosoknak bemutattunk. a hatodikosok ugyanis szintén pályáztak, de még nem tudják nyertek-e és csütörtökön meghallgatták az élménybeszámolónkat. Az utolsó óra volt a legizgalmasabb, mert azon vetélkedtünk. A csapatoknak először verset kellett írni a kirándulásról. Utána totót kellet megoldani. Volt kakukktojás, keresztrejtvény és végül azt kellett a képek alapján kitalálni, hogy hol jártunk. Mi majdnem elsők lettünk, de a 7. ás fiúk megelőztek bennünket. Az utolsó nap a Témanap volt először nem tudtuk mi az, de aztán kialakult, hogy mit kell csinálni. Először a tornateremben gyülekezett minden gyerek. Zoli bácsi kezdte a képek bemutatását. Utána Kornél tanár bácsi folytatta az élménybeszámolót.
10
A következő órában a mi évfolyamunk Zoli bácsihoz ment, ahol kielemeztük a kirándulást a térképen. Ezután Ida nénivel a székely Himnuszt tanultuk meg és az Ó én édes jó istenem kezdetű dalt gyakoroltuk, amit régen a székely Himnusznak tartottak. Ági néni székely góbéságokat olvasott fel és felhívta a figyelmünket a székely ember finom humorára. Még jó, hogy mi kerültünk a forgószínpadban utoljára Ági nénihez, mert így nagyon vidáman zártuk a kirándulásunkat. Minden jó, ha a vége jó! Mindenkinek ilyen szép kirándulást kívánunk!
11
