Problématérkép – Észak-Alföld LLL-Partnerségépítés projekt
A problématérkép két részből áll, és több forráson alapul. Az első részben magáról az észak-alföldi régióról gyűjtöttünk össze olyan információkat, amelyek az egész életen át tartó tanulás szempontjából, illetve szűkebben a projekt őszi eseménysorozata számára fontosak lehetnek. Akár mint háttér-információ, akár mint az őszi cafék eltervezéséhez konkrétan használható mozzanatok. Ebben a részben az Észak-alföldi operatív program1 (ÉAOP) helyzetleírására, SWOT-elemzésére és stratégiai célkitűzéseire támaszkodtunk, valamint egy 2008. tavaszán lezárult, a területi tényezőket vizsgáló kutatásra2. A második rész a térség egész életen át tartó tanulásának néhány jellegzetességét villantja fel, illetve ötleteket fogalmaz meg az őszi rendezvények lehetséges céljaira, témáira, meghívotti körére. Ennek a résznek a megírásánál a június 5-i, nyíregyházi workshopra, illetve kisebb mértékben a másik két workshop előadásaira és a programkoordinátorok közléseire támaszkodtunk, illetve itt fogalmazzuk meg elképzeléseinket.
A régió helyzete és problématérképe Az észak-alföldi fél Hollandiányi területével az ország második legnagyobb, másfél milliós lakosságával a központi után a legnépesebb régiója. A négy kevésbé fejlett magyarországi régió egyike, de a legtöbb mutató alapján ezek között is a legtöbb hátránnyal sújtott. Az egy főre eső GDP-mutató alapján az utolsó, és 27 kistérsége közül mindössze kettőt soroltak a kutatók3 a „Dinamikusan fejlődő” kategóriába (debreceni, szolnoki), egyet a „Fejlődő” kategóriába (nyíregyházi), mindössze kettőt a „Periférikus” kategóriába (jászberényi, kuntszentmártoni) és az összes többit a „Leszakadó” kategóriába. Mindössze négy kistérség nem került a kedvezményezettek közé. Egyetlen más régió kistérségeinek besorolásai sem ennyire kedvezőtlenek. A 64/2004 (IV.14.) Kormányrendelet 15-öt a leghátrányosabb, 9-et pedig a hátrányos kistérségek közé sorolt. Nem csak hazai, de európai 1
2007HU161PO009 – az Európai Bizottság által 2007. augusztus 1-jén elfogadva. A foglalkoztatottság és a munkanélküliség szerkezetét befolyásoló társadalmi-területi tényezők. Kutatásvezető: Híves Tamás. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, 2008. A kutatás az OFA támogatásával készült. 3 Híves Tamás és munkatársai 2
viszonylatban is a leghátrányosabbak közé tartozik. GDP-mutatója alapján csupán öt bulgáriai, hét romániai és hat lengyelországi régiót tudott megelőzni, azaz a 2004-ben csatlakozott 10 ország közül csak Lengyelországban vannak szegényebb régiók.
A mezőgazdaság mindhárom megyében továbbra is fontos szerepet játszik, de egyelőre kevéssé versenyképes. A régió kevéssé iparosodott, de az ipari termelés 2000 óta az országos átlagot meghaladó mértékben nőtt nemcsak a régió egészében, de külön-külön a három megyében is. Észak-Alföldön 26 ipari park található, amelyek száma arányaiban nem alacsony (az ország 179 ipari parkjának 14,5%-a), de a kapacitáskihasználtság néhány kivételtől eltekintve (Debrecen, Jászfényszaru, Jászárokszállás, Nyíregyháza) gyenge. A K+F országosan is fontos centruma Debrecen, de a régióban a K+F összefonódása a gazdasággal gyenge. Az ország egészében kitörési pontnak kezelt turizmus4 teljesítménye gyenge, a minőségi turizmus infrastruktúrája és kultúrája hiányzik, de turisztikai adottságai változatosak, összességében sem rosszak. A környezet viszonylag épebb állapotban őrződött meg, mint az ország és a tágabb régió iparosodottabb vidékein. Legjelentősebb turisztikai értéke a gyógy- és termálvízkincs. A régióban 221 termálkút működik, 57 településen található fürdő. A Hortobágy a világörökség része, de van további nemzeti parkja és több természetvédelmi területe. Turisztikai kínálatában jelentős szerepet játszanak a Tisza és mellékfolyói, a holtágak, valamint a Balaton utáni második legnagyobb tavunk, a Tiszató. Vadászturizmusra is van lehetőség. A rendezvényturizmus lehetőségei egyelőre gyengék.
A régió közlekedési infrastruktúrája hazai viszonylatban sem kedvező, különösen ami a közutakat illeti. Az M3-as autópálya az ország távolabbi részeinek elérhetőségén javított ugyan, de a 4. számú főút túlterhelt, négysávossá csak a következő években válik, ez a nemzetközi kereskedelmi útvonalak teljesítőképességét is csak évek múlva fogja javítani. A megyeszékhelyek vasúton jól megközelíthetőek egymásból és a fővárosból. A régióban 3, megyénként 1-1 logisztikai központ van (Szolnok, Debrecen, Záhony), reptereinek kihasználtsága (csak Debrecené, Szolnoké, Nyíregyházáé és Kunmadarasé még nem) csak most kezdődött meg. A régió településeinek az „Elérés hétköznapokon” komplex mutatója kedvezőtlen (lásd az ábrát és az ábramagyarázatot). 4
A 2004-2006. közötti regionális Operatív Programjaiban, ahol országosan egységes prioritásokkal dolgoztak a három kiemelt terület egyike a turizmus volt.
2
Az "Elérés a hétköznapokon” mutató kiszámításánál az alábbi tényezőket vették figyelembe: - Saját megye székhelye, illetve a legközelebbi megyeszékhely közúti elérési idejének átlaga percben, 40%-os súllyal, - Saját kistérség központja, illetve a legközelebbi kistérség-központ közúti elérési idejének átlaga, 40%-os súllyal, - Saját szerep, az adott település intézményi ellátottsága (mennyire van ráutalva más település felkeresésére), pontszám, 20%-os súllyal. A települési pontszámok a fenti három tényezőből adódnak. Értékük: legjobb: 6,00 – leggyengébb: 1,00 pont.
A foglalkoztatottsági mutatók a gazdaság teljesítésével összefüggésben rosszak. 2004ben az Unió 249 NUTS 2 szintű régiója közül a 230. helyet foglalta el, és a 2004-ben újonnan csatlakozott 10 ország esetében is a 41 régió között a 36. helyen állt. Szabolcs-Szatmár-Bereg mutatói alapján a megyék sorrendjében az utolsó, a másik két megye a 13-14. helyen áll. A foglalkoztatottsági ráta a diplomával nem rendelkező valamennyi lakossági rétegnél sokkal alacsonyabb a régióban, mint az összes többiben. Ezt jól jellemzi a szakmunkás végzettséggel rendelkezők közötti foglalkoztatotti arányokat megjelenítő térkép.
3
A régió demográfiai és etnikai viszonyai különböznek az ország egészétől. Az élveszületési arány a régió megyéiben magasabb az átlagosnál. A régió egészében viszonylag magas a roma népesség aránya, különösen magas az ukrán és a romániai határhoz közeli kistérségekben. Ezzel is összefügg, hogy az iskolázottsági mutatók alacsonyak, a veszélyeztetett gyermekek számát tekintve a régió mutatója jelentősen meghaladja az országos átlagot.
A régió belső tagoltságára jellemző, hogy a három megyeszékhely kistérsége lényegesen jobb mutatókkal rendelkezik a többinél, közepes méretű városok a régióban – eltérően az összes többitől – egyáltalán nincsenek is. A többi kistérség mutatóit áttekintve egy enyhe nyugat-kelet irányú fejlettségi lejtőt azonosíthatunk, hasonlóan az ország egészéhez, de az igazi szakadék – nagyobb, mint más megyékben – a megyeszékhelyek és a többi kistérség között van. Az OP a megyeszékhelyeken kívül 19 kisvárost nevez meg, amelyek „dinamikusak vagy dinamizálhatóak” Ezek: Hajdú-Bihar megyében: Berettyóújfalu, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Püspökladány. Jász-Nagykun-Szolnok megyében: Jászárokszállás, Jászberény, Jászfényszaru, Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr, Tiszafüred, Törökszentmiklós. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében:
4
Fehérgyarmat, Kisvárda, Mátészalka, Nyírbátor, Tiszavasvári, Vásárosnamény.
Az ÉAOP 5 specifikus célt jelölt ki. Ezek: •
A régió kis- és középvállalkozói szektorának megerősítése;
•
A turizmus jövedelemtermelő képességének javítása;
•
A lakosság mobilitásának javítása;
•
A régió humán erőforrásának;
•
Az épített és természeti környezet állapotának javítása.
LLL-problématérkép, ötletek az őszi eseményekre Egy LLL-problématérkép felvázolásánál mindenekelőtt azt kell hangsúlyoznunk, hogy annak számos megközelítése lehetséges, illetve számos, nem igazán a régióra jellemző problémát tartalmazhat. A megközelítéseknél például kiindulhatunk a tanulásból (folyamatából, igényeiből, megalapozásából, módszereiből, motivációiból stb.) vagy a tanulási kínálatot biztosító rendszerből (oktatási-szakképzési alrendszer, felnőttképzési kínálat, tudás elismerésének biztosítása, jogszabályi ösztönzők, közművelődési intézményrendszer stb.), de kiindulhatunk akár az egyes társadalmi csoportokból is, akik számára mind a tanulási környezetek, motivációk és kínálatok nagymértékben eltérőek lehetnek, sőt kell, hogy legyenek. Szélességében is bővíthetők a problématérképre felkerülő lehetséges témák és intézmények, így például egyáltalán nem abszurd az egészségügyre is gondolni (egészségtudatosság, egészség és életminőség), a közigazgatásra (e-közigazgatás feltételrendszere, adózás) vagy akár a kereskedelemre (fogyasztói tudatosság és minőség, reklám és tájékozódás).
Az esetlegesség bizonyos fokig a workshop kínálta szellemi munícióra is érvényes. Nyolc előadás és némi hozzájuk kapcsolódó vita szükségképpen csak a problémák egy részét engedte felszínre kerülni, nem is függetlenül az előadók által képviselt szervezetektől, ágazatoktól, projektektől. Meg merjük kockáztatni azt az állítást, hogy lehetett volna egy hasonlóan színvonalas, de teljesen más témákra, ágazatokra, szereplőkre épített workshopot szervezni. Elég ehhez csak arra utalni, hogy a gazdaság, a foglalkoztatáspolitika, a közoktatás és szakképzés úgyszólván nem is volt jelen aktívan a műhely munkájában, pedig az előadások
5
széles spektrumot fogtak át átfedés nélkül. Ezekre az esetlegességekre is gondolva a továbbiakban nem egy elméleti szempontból támadhatatlan problémavázlatot fogunk bemutatni, hanem a praktikus szempontokra figyelünk. Az őszi – és az esetleges 2009-es – eseményekhez és munkához kívánunk elsődleges ötleteket felvázolni olyan témák, lehetséges résztvevői körök és célok bemutatásával, amelyek egyúttal régió specifikusak is.
Lehetséges témák a régióról írt helyzetkép és a workshop alapján:
•
Az ÉAOP által dinamikusnak vagy dinamizálhatónak mondott 19 kisváros dinamizálásának feltételei, és ennek lehetséges LLL vonatkozásai. Elképzelhető például, hogy 3-4 kisváros mutatkozna be „kitörési terveivel”, ennek LLL elemeivel, és ezeket vitatnánk meg. Lehetséges e „egyedül” kitörni, vagy csak egymással szövetségben, együttműködésben? Ennek milyen szemléleti, közös tanuláson is alapuló feltétele lehet? Mennyire lehet a széles értelemben vett LLL tanulási kínálatban is egy munkamegosztást megcélozni, hiszen a helyi erőforrások a teljes spektrumra elégtelenek? A résztvevők alapvetően a kisvárosok egyes intézményeit képviselnék (pl. egy alpolgármester, közoktatás, szakképzés képviselője, helyi civil szervezet, munkaügyi kirendeltség, egy helyi vállalkozó, közművelődési intézmény stb.).
•
A turizmus az OP-ben is kiemelt szerepet és forrásokat kap. A vázolt fő probléma itt kevésbé a kapacitás, mint a jövedelemtermelő képesség és a minőségi turizmus hiánya. Ez legalább két összetevőt jelent: minőségi kínálat létrehozását, esetleg ezek összehangolását, valamint a minőségi turisztikai szolgáltatás humán feltételeinek biztosítását. Javasolt meghívottak: potenciális kiemelt turisztikai célpontok (Felső-Tisza vidéke, Hortobágy, Tiszató, gyógyfürdők, egyéb természetvédelmi terület, megyeszékhelyek stb.) közigazgatási, turisztikai, felnőttképzési szakemberei, civil szervezetei, sikeres vállalkozói.
•
A régióban dominálnak a rurális területek, az amúgy jó feltételekkel rendelkező mezőgazdaság versenyképességének javítása létkérdés. A prioritások átrendeződése, a rugalmas váltás (pl. biotermelés, bioüzemanyagra átállás, a világpiaci keresletre való reagálás, a felvásárlókkal szembeni érdekvédelem 6
stb.) nem csak szabályozási és beruházási kérdés. A mezőgazdaságtól elválaszthatatlan a vidékfejlesztés, illetve az egyén oldaláról a több lábon állás (mezőgazdasági tevékenység mellett részvétel a helyi kereskedelmi szolgáltatásban, falusi turizmusban, alkalmi távmunka vállalása stb.) kérdésétől. Milyen széles értelemben vett tanulási folyamatokat feltételez egy ilyen elmozdulás. Javaslat: innovatív falvak/kisvárosok képviselőinek, sikeres vállalkozóinak meghívása. Teleházak, felnőttképzők, közművelődési intézmények, népfőiskolák.
•
A régió demográfiai, etnikai és közlekedési viszonyaiból következnek olyan társadalmi problémák, mint az elvándorlás (főleg a fiataloké és a képzetteké), a veszélyeztetett gyermekek és a pályakezdő munkanélküliek magas száma, az alacsony iskolázottság újratermelődése. Kínálja-e a problémák enyhítését, ha a helyi politika és igazgatás az LLL-ben gondolkodik? Mire érdemes fókuszálni, hogyan képzelhető el az LLL aktivitás és annak átgondoltságának, szervezettségének növelése. Lehetséges meghívottak: közigazgatási szakemberek (/al/polgármester), óvódák, általános és középiskolák, népfőiskolák, felnőttképzők, közművelődési intézmények, munkaügyi kirendeltségek.
•
A régió foglalkoztatottsági mutatói gyengék, még a képzetteknek (szakmunkásoknak, érettségizetteknek) is legalább 10-20 százalékponttal alacsonyabb hányadát alkalmazza a gazdaság, mint az ország fejlettebb vidékein. Ugyanakkor minőségi munkaerőből hiány is van (lásd pl. a mezőgazdaságról, a turizmusról szóló fejezeteket). Van-e ennek szerepe az ipari parkok alacsony kihasználtságában? Milyen foglalkoztathatósági tartalékot jelentene a felnőttek képzése, művelése? Jelentene-e vonzerőt a tőke számára, vagy csak az elvándorlást segítené elő? Javasolt meghívottak: ipari parkok, kamarák, munkaerőhiányról beszámoló foglalkoztatók, munkaügyi kirendeltségek, felnőttképző és közművelődési intézmények, civil szervezetek.
•
A régió sajátossága, hogy megyeszékhelyei dinamikusan fejlődnek (talán az érthetetlen okokból stagnáló Szolnok kivételével), de úgyszólván valamennyi kistérsége leszakadóban van. Segíthet-e ennek a képletnek a változásában az 7
LLL szemlélet és kínálat? Mely pontokon? Hogyan segítheti a centrum ebben a perifériát? Hogyan támaszkodhat a periféria ebben a centrumra? Javasolt meghívottak: a helyi fejlesztésekért felelős szakemberek (pl. Regionális Fejlesztési Ügynökség, annak bizottságai), munkaügyi kirendeltségek, kamarák, civil szervezetek, képzők.
•
A régió számos települése országhatárhoz közel van, illetve az ÉAOP szerint mintegy 80 ezer ember lakik határhoz közel. A határok szerepe változóban van, a határmentiség az egykori kényszerperifériákból a lehetőségek vidékévé is válhat. A határmenti együttműködés, a határmenti gazdaság és kereskedelem, a logisztikai lehetőségek kihasználása lassan, de erősödik. A határmenti versenyben és/vagy kooperációban sikeres települések, vállalkozások tudását, szemléletét mi jellemzi? Stimulálható-e a határmenti versenyképesség és az együttműködő képesség az LLL eszközeivel? Javasolt meghívottak: határmenti települések, vállalkozások, iskolák, felnőttképzők és civil szervezetek képviselői.
•
Az LLL keretében oktatással, képzéssel (is) foglalkozó állami, magán és civil (non-profit) szervezetek együttműködéseinek fő tulajdonságának tűnik, hogy leginkább az állami formális képzőhelyekkel keresik a kapcsolatokat és alakítanak ki partneri viszonyt és közös programokat. Ez szükségképpen szűkíti a kínálatot és a lehetőségeket (elérhetőséget) a tanuló egyén számára. A partnerségi hálózatokhoz való csatlakozás, a partneri viszonyok fejlesztése olyan készségek, amelyeket az LLL világ jelenlegi és jövőbeni potenciális szereplőinek érdemes minél inkább elsajátítaniuk. Az eddigi sikeres partnerépítőktől megtanulhatók-e olyan tudások, technikák, eljárások, amelyek érdemben javíthatják egy szervezet partnerségépítő képességeit? A hálózatokba tartozó szervezetek azonosítani tudják-e ebből fakadó előnyeiket, illetve a hálózatosodás problémáit, kockázatait? Javasolt meghívottak: sikeres hálózatépítők, partnerségi viszonyt kialakító szervezetek, konzorciumvezető szervezetek képviselői, elsősorban a nem-állami és elsősorban a civil (nonprofit) szférából.
8
A fenti felvetések többségének közös tulajdonsága, hogy az LLL mellett a közösségi tanulásról is szólnak, szólhatnak. További – a megvalósíthatóságot nehezítő – vonásuk, hogy a régió egészére (is) vonatkoztathatók, bár kisebb térségekre, egy-egy megyére is korlátozható a problémák és a meghívottak köre, hiszen Szolnoktól Záhonyig terjedő területről szakembereket összehívni praktikus nehézségekkel jár.
9
