Predikatív viszonyok1

Modern Filológiai Közlemények 6. (2004) 2. szám 5-27

P red ik atív viszon yok 1 E lekfi László

1. A rég i logikában egy, a nyelvi form ákban többféle viszony A predikatív viszonyról vallott felfogásomat 1966-ban fejtettem ki, bizonyos terminológiai és didaktikai ajánlásokkal együtt (Elekfi 1966). E cikknek ke­ vés visszhangja volt, de kifogás sem m erült föl ellene. A predikativitás elem­ zésének alapjait m a is ebben az összegezésben látom, de ennél egy lépéssel tovább megyek. Tudniillik arra a meggyőződésre jutottam , hogy a m ondat­ ban nem egy, hanem legalább három féle predikatív viszonnyal kell számol­ nunk. Ezek néha egybeesnek, m áskor külön-külön, a m ondat egészében vagy' részleteiben nyilvánulnak meg, sokszor a legkülönfélébb alakzatokban összefonódva. Ezt az összefonódást akkor tudjuk szálaira bontani, ha meg­ nézzük, hogy egyfelől a logika, másfelől a nyelvtan m it tekint alanynak és állítmánynak. A gondolkodást nem a logika vizsgálja, hanem a gondolkodás-lélektan, a mentális pszichológia. A logika az em beri nyelv fejlődésének meglehető­ sen magas fokán vált a tudom ányos megismerés egyik eszközévé. A logikus - azaz fegyelmezett - gondolkodást feltevéseink szerint megelőzték prelogikus, alogikus gondolkodási formák. A klasszikus logika a gondolkodás he­ lyességét, a következtetés m ódját és form áit igyekezett megállapítani. Legki­ sebb összetett egysége a tétel, ennek nyelvi formája kéttagú m ondat. A tétel per definitionem kéttagú; alapjában valamiről állít valamit. (A m ondatok nem m ind kéttagúak, és nem szükségszerű, hogy tételt tartalm azzanak.) A t é t e l fogalma a logika fejlődése során később differenciálódott. Szo­ ros értelem ben nincs igazságvonatkozása: igaz is lehet, téves is. H a igaz, akkor ítélet jön létre; ha csak részben vagy feltételesen igaz, akkor a tétel a modalitás-értékével együtt igaz. Ha az ítéletet kim ondom és így másokkal közlöm, akkor m ár kijelentéssel van dolgom. A logika szempontjából vett tétel, ítélet vagy kijelentés tartalm i egység, bármely nyelven form át kaphat. A m ondat nyelvi egység, lefordítható ugyan, de sokszor nem ugyanazzal a nyelvi szerkezettel.

2. R acion ális m on datm inták A risztotelésztől a 19. századig Induljunk ki Arisztotelész Organon)ának katégoriákról szóló részéből (Aristotelés 1961: 3). A Karriyopelv [katégorein] ige jelentése ’bevádolni, ócsá­ rolni, kim ondani’. A többes számú Karriyopíai [katégoriai] (Aristotelés 1 Rövidített változata elhangzott az ELTE Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén rendezett konferencián (a szintagmatikus és asszociatív viszonyokról): 2003. október 27-én.

6

Elekfi László

1961: 3, 1. jegyzet) - latin fordításban praedicamenta (Aristoteles Latinus 1961: 5) - általában olyan szavakat jelent, amelyekkel állíthatunk valamit. Ezt olyan szókapcsolatok példázzák első kategóriaként (Aristotelés 1961: 15), m int ávűpconoq zpé%£i [anthróposz trekhei] ’em ber fu t’, á vű p a n o q vik Oc [anthróposz niká] ’em ber győz’. Itt tehát igéket m u tat be állítmány­ ként. A továbbiak azonban névszókat tartalm aznak katégoriákként (Aristo­ telés 1961: 18): ziq ávűpconoq Kai ávűpom oq éozi Kai C,®ov [tisz anthró­ posz kaj anthróposz eszti kaj dzóon) ’ez a bizonyos em ber em ber is, élőlény is’. A £g)ov ’állat, élőlény’ fogalm át úgy m utatja be, m int az ’em ber’ felsőbb fogalmát. A Kazr\yop£iv igének így létrejön egy beszűkült értelme: ’kim on­ dani azt, hogy valami egy általánosabb fogalomba tartozik’. A kategória szó és későbbi jelentése ennek folytán elszakadt az eredeti ’praedicam enta’ jelentéstől; ebben a form ában fogalmak felsőbb osztályát jelenti. (A kategó­ ria tágabb értelmezése középkori logikai fejtegetésekben Arisztotelész nyo­ m án még folytatódott, lásd pl. Salisburyi János 2003: 156-166). M i jellemzi a tételnek, kijelentésnek a két felét? Arisztotelész nem fejti ki egyértelm űen, de mindegyik példájában van legalább két-két, olykor három sajátságuk, melyeket ő általában nem választ szét: a) Az egyik tag valamely létezőt (dolgot vagy személyt) jelent. Ugyan­ akkor erről a létezőről m ondunk valamit: az őt jelentő szót összekötjük egy nem közvetlenül valóságos, hanem általánosabb jelentésű szóval úgy, hogy b) a létezőt adottnak, ism ertnek tekintjük, az általánosabb vagy járulékos elem et jelentő szót pedig m int újat tesszük hozzá. - Ez eddig kettő: a) konkrét egyed és valami elvontabb fogalom, m ásrészt b) a tudatban adott és a tudottak között eddig nem ismertnek tekintett fogalmi elem. Ezt a kettőt Arisztotelész azonosnak veszi, ezért szinte szinonimákként hasz­ nálja a ÁAyeoűai K azázivoq [legeszthai kata tinosz] ’hogy valamit m ondunk valamiről’ és a ú n á p /e iv zivi [hüparkhein tini] ’hogy valami alá tartozik (valami)’ kifejezéseket (Steinthal 1863: 211). Az igés példákban pedig még más is van: c) A létező és annak mozgása, sőt - emberről állítva különösen - cselek­ vése. Ez a szófaji különbség a logika számára lényegtelen, de a nyelvi felépítés számára fontos. Apollóniosz Düszkolosztól és D onatustól kezdve a középkoron át a latin, majd más nyelvtanok is olyan példákon szemléltették a teljes m ondatot, melyben az alany főnév vagy főnévi névmás, és megelőzi a praedicatum ot (1. Balázs 1987: 77-78). Az ilyen példákban pedig a három féle sajátság - sőt három féle predikatív viszony - közül kettő úgyszólván egybeesik. A tételt nyelvi form ájában: m ondatot - kezdő fogalom, ill. szó a külső világban léte­ ző valamit, akár egyedet jelent, ugyanakkor adottnak, ism ertnek tekintjük, ige előtti helyzetben pedig - ha nem létigéről van szó - a cselekvő, mozgó

Modern Filológiai Közlemények 2004. VI. évfolyam, 2. szám

1

egyedet m utatja be. A m ásik tag nem konkrét egyed, hanem általánosabb fogalom vagy tulajdonságfogalom , vagy éppen mozgást ábrázoló szó, és ugyanakkor újként kapcsoljuk az elsőhöz m int ism ertebbhez. H a azonban másfajta m ondatokat is figyelembe veszünk, látni fogjuk, hogy ezek a sajátságok külön-külön is járhatnak.

3 . ( cl) A z á l l í t m á n y m i n t f e l s ő b b f o g a l o m v a g y m i n ő s í t é s

Mivel a logika elsősorban fogalmakkal dolgozik és a fogalmi megnevezések levezethetők a nyelv eredetével összefüggő rám utatásból, vegyük elsőnek azt a viszonyt, melynek tagjait az ítélet m ondat form ájában úgy hozza kapcso­ latba egymással, hogy a világban levő valamely egyedet m inősít vagy általá­ nosabb fogalom alá rendel. Ez az első sajátosság - jelöljük röviden a típusú predikatív viszonynak (P da) - visszavezethető a nyelv kialakulásának egy föltehető kezdeti álla­ potára, melyben az em ber a világ dolgainak (tárgyainak, élőlényeknek, m ajd egyes jelenségeknek) nevet adott (Klemm 1928: 68). R ám utatott valamire és m ondott róla valamit, am i lehetett annak a valaminek elnevezése, m inő­ sítése vagy mozgása, kezdetben meglehetősen kialakulatlanul. Maga a m u ­ tatás m ár az absztrakciónak egy kezdetleges foka. Bühler említi (1934: 79-80), hogy a m utatás m int gesztus, és ennek he­ lyettesítő jele (pl. nyíl) sajátosan emberi jelzés. Egy kutya nemigen képes arra, hogy ujjam vagy kinyújtott karom folytatásaként figyelne egy abban az irányban távolabb lévő tárgyra. Az emberi jeladásnak egyik alapvető eleme a m utatás: m utatóujjam folytatásaként oda képzelek egy egyenest, és ami ennek vonalába esik, az a m utatás (deixis) tárgya. H a ezt a tárgyat beem e­ lem a nyelvi mezőbe és m utató névmással helyettesítem , ez a névmás szim­ bólum ként képviseli (kezdetben a mutatással együtt, fejlettebb fokon akár rám utatás nélkül is) a valóságban létező tárgyat. (Ebből a m utató gesztus­ ból és névmási szim bólumából vezethető le m etaforikus m ódon egy elvontabb mutatóviszony: a képzelt térben való m utatás, így a mondatbeli és a m ondatok közti, a szövegbeli előre- és visszautalás is.) H a a tárgynak m ár nevet adtam , akkor a továbbiakban - még fejlettebb fokon - ez a név a nyelvi m ezőben, a m ondatban a külső valóság helyett sze­ repel; erre vonatkoztatom a m inősítést vagy a besorolást. Ezért nevezhetjük ebben az a típusú viszonyban a valóságot képviselő - eredetileg közvetlen referenciájú - tagot megjelölőnek, a rá vonatkoztatott megállapítást tulajdonítmánynak (s ebbe a fogalom ba belefér a minőséget, esetleg mennyiséget jelentő melléknév és a magasabb kategóriát, osztályt jelentő főnév egyaránt). Ez a fogalom a nevével együtt m ár megjelent a 19. század első felében (Elekfi 1957: 145-146). Vajda P éter (1835: 89) „oktudományilag” három m ondatrészt különböztetett meg: „Az alaptárgy a ’ m ondás fő szava [...]. A’ tulajdonítmány a’ tárgy létének módja, azon m inőség, melly néki tulajdo­ nul ítéltetik. Az ige a ’ tulajdonítm ányt a’ tárgyhoz (alapszóhoz) köti.” ...(uo. 90:) „a’ van ... nyelvünkből többnyire kihagyatik. [...] A ’ tulajdonítmány-

Elekfi László

s

nak rendesen minőségnek kellene lennie [...] de [...] néha a’ főnevek is [...] tulajdonítmányvá lesznek, p. o, az ember állat; a ’fa növény” (1. még Stancsics 1840: 66-67; 18422: 64; Brassai 1863: 245). Erre az ítéletet kifejező m on­ dattípusra valóban érvényesek Vajda és Stancsics fejtegetései. A rra azonban nincsenek tekintettel, hogy másféle m ondatok is vannak, m ert ők a m onda­ tot (tehát elvileg - koruk sok más nyelvtanához hasonlóan - valamennyi m ondatot) az ítélet nyelvi form ájának tartják. A tulajdonítmány szakszót nem pontosan ilyen, hanem általában ’attribú­ tum ’ értelem ben használta Szász Károly (1839: II. 6, 21), majd Ihász (18767718:147): „Jelző (tulajdonítm ány)” ; további kiadásaiban hasonlóan, de M ajer Alberik átdolgozásában m ár csak „Jelző” (Ihász - M ajer 188221 :146), 1. még Im re Sándor (1862: 23; 18683: 5; 18754: 5). L utter N án d o r (1853: 5) a Beifügung szót magyarította tulajdonítmánynak, és ez a példái szerint jelző és értelmező is lehet, tehát nem a nyelvi predikatív viszonynak a tagja (bár alkalmilag az is lehet), hanem pusztán egy fogalmi viszonyé, azaz attribú­ tum. Később (L utter 18612: 19): a „tágított egyszerű” m ondatban „ha a melléklet melléknév tulajdonítm ánynak m ondatik” . H asonlóan: Lutter 18634:19. Hogy az attribútum (mely ontológiai és logikai, de nem nyelvi viszonyra utal) a m ondatban megjelenhet állítm ányként (mint tulajdonítm ány), jelző­ ként, valamint értelmezőként, annak táblázatos áttekintését 1. Elekfi 1957: 144-145. A megjelölő és a tulajdonítm ány viszonya nem mellérendelő és nem alá­ rendelő, hanem hozzárendelő. N em alárendelő, m int a szülő és gyermek viszonya, se nem mellérendelő, m int a testvérek viszonya, hanem olyan, mint egy nő és egy férfi viszonya. E zért használhatjuk szim bolikusan a ’nő, nőstény’ értékű $ jelet az alany jellegű (a m ár meglevő, adottnak tekintett) tag jelölésére, a ’hím ’ jelentésű cf szim bólum ot pedig az állítmány jelölésére, hiszen ez a tag a beszélő em ber részéről az adott m ondatban történő aktus, tehát aktualizálás során irányul a külső valóságelem nyelvi képviselőjére, hogy - a megtermékenyítés analógiájával élve - valami újat: megfogalmazott tételt, sőt akár kijelentést hozzon létre. Az a típusú viszony képlete tehát: (1) Pd a -» 2 acT

Ez a fajta, a régi logikából közvetlenül levezethető nyelvi viszony a másik két predikatív viszonyban többé-kevésbé módosul, képletben sem ábrázol­ ható ilyen egyszerűen.

4. ((3) A z ig e és alanya, va la m in t egyéb argum entu m ai A tulajdonítm ánynak nevezendő névszói állítmánytól sokban, sőt szinte gyökerében különbözik az, am it idestova kétszáz év óta igei állítmánynak szokás nevezni. Arisztotelész, m int láttuk, Karrp/opiai alatt igei állítmányo-

Modem Filológiai Közlemények 2004. VI. évfolyam, 2. szám

9

kát sorol fel. D e ez nem felel meg a mai értelem ben vett kategóriának. A katégoria kettős jelentését az Organon magyar kiadásának jegyzetírója is egymás m ellett említi (Aristotelés 1961: 3). „A katégoria (vád, állítás, állít­ mány) szó többes számú alakban, tehát m int „katégoriák” vette fel itteni jelentését: Karriyopiai to v b'vzoç = a lét kategóriái, a dolgokról m ondható állítások fajtái, a dolgok fajtái.” Eredetileg tehát nem csak a névszóval kifeje­ zett általánosabb fogalmat jelenti, melybe az adott dolog vagy személy be­ sorolható, hanem egyáltalán olyasmit, ami valakiről, valamiről állítható. N os, mozgást, cselekvést is állíthatunk, de ez m égsem azt jelenti, hogy az igével m indig állítunk valamit. Egyfelől látnunk kell, hogy a kategória szó jelentése Arisztotelész óta változott: névszói fogalomra korlátozódott. Másfelől a nyelvtanok jelentős része a legutóbbi évszázadban az igét tekinti elsődleges állítmánynak. Az igének valóban nagyon fontos, központi szere­ pe van a m ondatban, de nem az, hogy szükségszerűen m indig állítmány legyen. N ézzük meg ilyen egyszerű igés m ondatok jelentésviszonyait: A z ember fu t;A madár repül. Itt egy külső létezőről nem saját fogalmi ismereteim szerint állítok vala­ mit, hanem az egész igei szószerkezet külső valóságot ábrázol két részre bontva: egy tárgyat vagy élőlényt, és annak mozgását. Ilyen puszta kéttagú alapformájában persze ez is em lékeztet az a típusú predikatív viszonyra, m ert alanyi tagja ennek is külső valóságelemet képvisel. Az ige pedig, m int a (3 típusú viszony állítmányi értékű tagja, csak ebben az alaphelyzetben, legegyszerűbb form ában tekinthető az a típushoz hasonlóan állítmánynak, ha úgy látjuk, hogy a mozgást olyan m ódon tulajdonítjuk a szubsztanciá­ nak, m int egy osztálykategóriát vagy egy minőséget (azaz ha például repül annyi, m int ’repülő, repülni tu d ó lény’). Bitnicz (1837: 42) - nyilván Arisztotelész nyomán, de alighanem a PortRoyal nyelvtanának hatására is (G ram m aire 1754: 57-58; 136: sujet et attri­ but) - az a viszonyú névszókat tekinti subjectum nak és praedicatum nak; összekötésükre a „kapcsolat” (azaz kopula) való (uo. 100); a praedicatum és a kapcsolat „néha összeolvad, m időn a ’ subjectum és a ’ praedicatum közti viszony m agán a’ praedicatum on fejeztetik ki ige által” . Az igés m ondatot tehát - eddig kifejtett elgondolásunkhoz hasonlóan - a névszói állítmányból vezeti le, és ilyen értelem ben tekinti az igét állítmánynak. Föltehető köze­ lebbi forrása (G rammaire 1754: 136) az igét indicativusban az állítás eszkö­ zének tartotta, tehát a (3 viszonyban is csak az a viszony egyik változatát látta: ,,c’ est la m êm e chose de dire, Pierre vit, que de dire, Pierre est vivant” (uo. 138). Helyes és sok nyelvre érvényes az a megállapítása, hogy az olyan igealakok, m int a latin vivo, sedeo, tartalm azzák az ego alanyt is (azaz a (3 viszonyt egy szón belüli m orfém akapcsolat is kifejezheti). Az angolban - sajátosan - az igeneves létige jelöli a mozgásnak, cselek­ vésnek a folyamatosságát, aktuális megjelenítését: He is coming; The dog is barking. K lem m (1928: 71) az igenévi jellegű használatból vezeti le - finn­ ugor nyelvtörténeti kutatások alapján - a verbum finitum kialakulását. A magyarban és sok más nyelvben m a a ragozott igealaknak van közvetlen megjelenítő ereje.

Elekfi László

10

Aktuális jelentésű igés m ondatokban többnyire megfordul a predikatív aktus fő iránya, különösen ha az ige cselekvést jelent; itt már nem a beszélő személy minősíti az alanyt, hanem az alanytól indul ki a cselekvés. Az ige ábrázoló funkciója háttérbe szorítja a logikai viszonyulást. Hogy itt a viszony kiindulópontjának, mozgatójának az alanyt tekintjük, azt szimbolikusan a nyíl irányának a megfordításával modellálhatjuk: (2) Pd p -> $ P

-> $ P cT

U LJ A fejlődés során létrejött igék sokasága nem csak mozgást és egyszerű cse­ lekvést jelent, hanem gyakran olyan cselekvést, amelynek - alanya m ellett tárgya is van, sőt némelyiknek három , esetleg négy argum entum a is. (Az argumentum szónak ilyen nyelvtani értelm ű használata Fregére megy vissza, akinek függvényfogalma nyomán a m o ndatot igefüggvényként értelm ez­ hetjük; vő. Frege 1980: 21, 4 3 ^ 8 ; Hell 2002: 13-14.) T öbb argum entum - azaz Brassai szóhasználatával: igehatározó - esetén az alany nem egyetlen és nem is egyértelm űen hozzárendelt tag, hanem (az ige jelentésétől is függően) szintagmatikus viszonyát tekintve csak egy az igének alárendeltek közül, de a legfontosabb és legszükségesebb: prim us inter pares. L. a (2) képlet folytatásaként: 1

2 3

(2a)9Pcf-9P A

cT [9(9)1 A

A

A

Az argum entum és a függvény fogalmának bevezetésével nem kell abszo­ lutizálni Frege eljárását, csak rám utatni, hogy a m ondatok jelentős részében megvannak ezek a viszonyok, sőt uralkodók lehetnek. A szubjektum és a predikátum , melyet Frege igyekszik kiiktatni fogalomírási rendszeréből, sok más m ondatban (részben más, nem igés típusúakban) megvan, de nem az ábrázolás síkján. Az ige term inus idegen megfelelői, a görög fifj/ácc, a latin verbum, a ném et Zeitwort csak nyelvtani műszóként jelölnek azonos fogalmat, eredetük­ ben különbözőek. A m agyar ige valószínű török őse (1. Ligeti 1935; EW Ung. 1993: 601) varázsszót is jelent (mint származéka, az igéz őrzi ezt a jelenté­ sét, és talán az ígér is ide tartozik), tehát annyit, m int ’wirkendes W ort’: h at­ hatós szó, am int keresztény teológiai értelem ben használják, Isten szavát jelölve vele. Jelentéseltolódással vagy jelentésbővüléssel lett olyan szófajnak a neve, amely csak a felszólító m ód m ásodik személyében jelent valóban hathatós szót. D e nyelvtaníró elődeink alkalmasnak látták arra, hogy a ver­ bumot magyarítsák vele, pedig a verbum nem csupán ezt a szófajt jelölte, hanem tágabb értelem ben bármelyiket. Talán vallási jelentése miatt, egyházi szövegek fordítása révén látták megfelelőnek az ige szót nyelvtani értelem ­ ben meggyökereztetni. Szenczi M olnár óta (1604: G E: „G erúndium , g. n.

Modern Filológiai Közlemények 2004. VI. évfolyam, 2. szám

11

Oly ige> melynec mind szenvedő s mind cselekedő jegyzese vagion”; m ás előfor­ dulásaiból nem világlik ki, hogy szófajt jelöl-e, m int pl. V E: „Verbum, g. n. Ige, szó, Beszed, m ondás”; I E: „Ige, Verbum, Dictio”. Vö. TESz. 1970: 191). Geleji K atona (1645/1866) szófajjelölésként a Verbumot használta (305: „XXVII. Sok verbumoknak [...] tertia personaiknak végeken szükségesen meg kell a’ r-knek kettóztetniek” . Az ige még bármely szót jelenthet (312: „IX. Némelly compositumok, a’ vagy egybe’ tétetett tagadó szók, egy igével m ondatnak ki [...]: hasonlotlan, egyenlőtlen”. Magyar nyelvű nyelvtanainkban (vö. Zsinka 1939: 8, 10) először Bél Mátyás Sprachmeisterének (1729, 17745) magyar átdolgozásában (Bél 1781: 3; majd Magyar grammatika 1788: 4) találjuk nyelvtani értelemben. Ez utóbbi könyv­ ben (1788: 48) fejezetcím is: „IX. TZIKKELY. Az Igéről” „1. Sem m it nem lehet értelem m el, vagy folytába m ondani Ige (verbum) nélkül.” Bél (Meliboeus) eredeti ném et könyveiben nincs ilyen megjegyzés; az 5. kiadás újdon­ sága a szófűzés részletesebb kidolgozásában és a kifejezések ném etre váltásá­ ban van. (Bél 1729: 29: „Von dem VERBO”; 1774: 30: „Von dem Zeitworte”.) Benyák B ernát 1777-ben még elutasította az ige ilyen értelm ű használa­ tát. (Takács 1901: 425: „Verbum: Ü dőszó. Ige csupán csak a K ristus meg­ testesülését illeti.”) 1777 és 1808 között váltakozva fordul elő ige és időszó, később még Kecskeméti Csapó (1833: 33) nyelvmesterében, de a DebrGramm. (1795: 74), Vitkótzi (1797: 35), M árto n (1803: II. 3), Szaller (1805: 17) már egyedül az ige term inussal él. Az ige a m ondatban nem annyira a hathatósságnak, m int inkább a mege l e v e n ít é s n e k , a l á t t a t á s n a k az eszköze. Az igének ezt a sajátos meg­ elevenítő szerepét Arisztotelész (1961: 115) is kiemeli, azzal együtt, hogy az időt is kifejezi (s ez az idővonatkozás tükröződik a ném et Zeitwortban), de hozzáteszi, hogy a másról m ondottakat fejezi ki, tehát állítmánya a kijelen­ tésnek, vagy szükséges része az állítm ánynak, hiszen a görög (és sok más indoeurópai nyelv) szinte kötelezővé teszi egy igének az ottlétét a m ondat­ ban akkor is, ha az ige csak kopula értékű, m ert nem hordozza a m ondani­ való lényegét. A klasszikus logika a kopulának tulajdonítja a predikatív funk­ ciót az a típusú m ondatokban is, pl. Arisztotelész (1961: 116). A fiij/ua tulajdonképpen m ondást, kim ondást jelent, és mivel Arisz­ totelész az igének tulajdonította az állítmányi funkciót, ez a szó lett a logika és a gramm atika későbbi görög fejlődése során az ige szófajának a jelölője, úgy is, m int a ¡3 típusú predikatív viszony állítmányának neve. A későbbi rhema - réma, mely Ammann (1911: 14-15) óta az aktuális tago­ lás szerinti, tehát kommunikatív szem pontú y viszony súlytagját jelenti, a szó­ nak másik jelentéselem ét vitte tovább. (L. bővebben Elekfi 1964: 335-336.)

5. (y) A közlés tudott és új elem én ek viszonya A klasszikus logikákban az alany (m int megjelölő) egyúttal m ondatkezdő és tudottnak feltételezett fogalom szokott lenni, az állítmány pedig (akár ige, akár tulajdonítm ány) ehhez a tu dotthoz valami újat tesz. D e ez a két saját-

Elekfi László

12

ság csak a logikai tétel racionális form ájában esik egybe. M ondataink sok­ szor nem ilyen rendezettek. A különféle logikákban (melyek közt évszáza­ dok során kialakult a dolgok és a fogalm ak logikája, m ajd a közlés logikája) lassankint tisztázódó különbséget Brassai Sámuel fejtette ki a legvilágosab­ ban, aki egyaránt m estere volt a logikai és a nyelvi elemzésnek, és talán nem is tudott Weil (1844) könyvéről, mely a latin és a francia, ném et, angol szó­ rendet összehasonlítva jutott el a közlés logikája szerinti mondatfelépítés fontos elemeihez. Brassai alighanem ettől függetlenül kezdte vizsgálni a m ondatot abból a szem pontból, hogy mi a m ondatban az „újság”, a közlés tulajdonképpeni hozadéka. Az újnak a tudotthoz való viszonya úgy tekinthető, m int a predikatív viszonynak egy harm adik, az a és a (3 viszonytól különböző fajtája. Nevez­ ték lélektani alany és állítmány, m ások - így különösen, Steinthalra is hivat­ kozva, Kicska (1908: 21-26) - logikai alany és állítmány viszonynak is. E nnek a y viszonynak sematikus ábrázolásában a predikatív aktus irányát jelképező nyilat felülről vezetjük, jelképezve ezzel azt, hogy ez a fajta viszo­ nyítás nem a fogalmi, hanem a közlési m ezőben történik:

(3) Pd y -

9ycT

A y viszonynak főleg akkor van szerepe, am ikor szembekerül az oi vagy a (3 viszony szerinti állítással. Ilyenkor legjellemzőbb vonása is eltér m ind a kettő­ től. H a az a viszonyt azzal jellemeztük, hogy alapállásban egy külső, a világ­ ban levő dologhoz fűzünk általa megállapítást, a (3 viszonyt pedig azzal, hogy a valóságban levő valaminek, valakinek a mozgását, cselekvését ábrázolja, akkor a y viszonyt az jellemzi - am ennyiben nem esik teljesen egybe a másik két viszony valamelyikével - , hogy nem a valóságra, hanem egy másik - kijelen­ tett vagy csak feltételezett - tételre vonatkozik, és többnyire kontextusfüggő. Amikor Brassai (1853) erről a m ondatról: „Repül a madár” megjegyezte, hogy ilyen hangsúllyal ejtve azt fejezi ki: ’repülő állat a m ad ár’, m indjárt kifejtette, hogy itt a közlés súlypontja szempontjából éppen fordítva viszo­ nyul a subjectum és a praedicatum , m int a logikai fogalmi viszonyok szem­ pontjából (vö. Elekfi 1957: 108). M ajd Steinthal (1863: 211) rám utatott, hogy Arisztotelész felváltva használja a ’hogy valamiről m o ndunk (vmit)’ és ’hogy valami alá tartozik (vmi)’ kifejezéseket, pedig ezek nyilván két külön­ böző dolgot jelentenek. A fordított predikatív viszonyú m ondattípusról különösen érvényes az a megjegyzésünk, hogy többnyire nem közvetlenül a valóságra vonatkozik, ha­ nem egy előzetes állításra, vagy pedig olyan kontextusnak része, mely téte­ lek sorozatából áll. Pl. „M adár a sas, m adár a veréb, m adár a kolibri is”. (Vö. Brassai 1863: 189: „Repül a madár,; repül a denevér, repül a pillangó” Elekfi 1964: 347.) H úsz évvel később Brassai (1873: 111) így vezette be egy hasonló példáját: „m ondatban lehet subiectum adiectivum s praedicatum substantivum s ezt az esetet a magyarban az accentus csupán maga jelöli. P. o.

Modern Filológiai Közlemények 2004. VI. évfolyam, 2. szám

A u str a liá b a n f e h é r e k

13

> > a sa s o k , f e k e t é k a h a tty ú k .”

A subiectum és a praedicatum itt y típusú viszonyt jelent. Ahol nincs felsoro­ lás, nincs szembeállítás egy előző vagy akár várható állítással, ilyet feltétele­ ző kérdéssel, ott nincs kontrasztív hangsúly, csak egyszerű m ondathangsúly azon a szón, amelyet némelyek egyszerű fókusznak, mások (pl. Klaudy 1987: 29) rematikus csúcsnak neveznek; m ert a y típusú, azaz kom m unikatív érte­ lemben vett predikatív viszony egybeesik, párhuzam os az a vagy a (3 típusú viszonnyal. Az olyan egyszerű m ondatokban, mint: A gyermek játszik.; János megjött.; Jóska hegedül., ha alanyukat a valóságban azonosítani tudjuk, köz­ vetlenül a valóságra vonatkoznak. Ilyenekben a y viszony nem jelentős, m ert rendszerint egybeesik a (3 viszonnyal. Ilyen egyszerű igéjű m ondatok is lehetnek ugyan szembeállító értelműek (ahol a y viszony fontosabb a [3 viszonynál), ezt azonban csak bizonyos szö­ vegelőzmény indukálhatja, a hangzó beszédben, társalgásban, párbeszédben pedig kiemelő hangsúly jelöli a fókuszt. Ellenben a fókuszt m int mondathangsúlyos mondatrészt kiemelő szórend (János jött meg) feltételezi azt, hogy elhangzott egy kérdés, valakit vártunk vagy a m egjöttéről m ár volt szó, vagy egy „Éva érkezett m eg”-féle m ondat előzi meg. A János m int szembeállító fókusz itt y típusú állítmányként vo­ natkozik a fordított szórendű igével kifejezett - itt m ár csak virtuális - állí­ tásra. Szembeállítás nélkül is előfordul, hogy a y típusú állítmány - nevezzük rémának vagy propozitum nak (a kettő közötti különbségre m ásu tt m utatok rá) - a y típusú (igei) állítmány predikatív viszonyával ellentétes irányban viszonyul alanyához, a témához. Például színpadi utasításban, ahol gyakori egy-egy személy megjelenése a színen, csak az az aktuális, hogy m ost éppen ki lép be: (4) Belép Károly, a b Pd (3 -» a Cf+ b 9

Pdy

->■ a Q + b o*

A különböző fajta predikatív viszonyok együttes meglétét partitúraszerűen egymás alá írt képletekkel szemléltethetjük.

Elekfi László

14

6. P r e d ik a t ív v is z o n y o k k o m b in á c ió i b ő v ít e t t m o n d a to k b a n Elem ezzünk részletesebben egy kissé bővített m ondatot H ell György (2001: 2. 10) nyom án, akinek kétrészes tanulm ánya (Hell 2001-2002) kitűnő átte­ kintést ad a logikák és gram m atikák alakulásáról Arisztotelésztől az Új ma­ gyar nyelvtanig. Első példam ondatát Rosenbacher 18. századi gram m atiká­ jából idézi (vő. Rosenbacher 1792: 199): (5) Szent István király egész hazánkat vármegyékre felosztotta, a b c d e

P d (3-+

1 2 3 aQ+fbQ+c^+de

Cf

t

(Prev + V)] Cf

J r

“

1

P d y —*• [ a Q + ( b + c )

!

!

P d a -> [ b ^ ) a c C f])

t

i

Ez a m ondat mai nyelvérzékünk számára idegenszerű. Szerzője a Synthesis eme szabályainak illusztrálására szánta:2 „Hogy a’ beszéd m ind a’ fülbe jól csenegjen, m ind pediglen értelm es folyamattya legyen; szükséges leg-előbbször-is A ’ Nevező D olgot, vagyis a ’ N om inativust az Igével, egy számba és személybe helyheztetni, ezt nyom ban kövesse az Eset, a mellyet az Ige kíván, ez u tán következik a’ Postpositio, a m aga Cásussával, ezt követi az A dverbium, és végre a ’ Verbum.” D e ebben a leírásban az a hiba, hogy az eset, am elyet az ige kíván: a tárgyeset, itt nem követi, hanem megelőzi az igét; a postpositio névutót is, esetragot is jelenthet, és vonatkozhat a vár­ megyékre ragos határozóra is. H a az adverbium itt az igekötőt jelenti, akkor azt kell m ondanunk, hogy Rosenbachernek (vagy korának) a nyelvérzéke más sorrendet kívánt, m int a mienk. Ettől eltekintve a m ondat szórendi képe azonos a latin fordításáéval: (5a) Sanctus Stephanus Rex to tam H ungáriám in C om itatus divisit. Ezt a m ondatot csak egészen sajátos előzmények u tán fogadjuk el jó magyar m ondatnak. Helyességét csak a y viszonyok figyelembe vételével állapíthat­ juk meg. D e (3 típusú, igeközpontú elemzése is elvégezhető, több lépésben. Itt a (3 típusú predikatív viszony a lényeges, uralkodó viszony a m ondatnak

2 Eredeti helyesírással, de tipográfiai egyszerűsítéssel.

Modern Filológiai Közlemények 2004. VI. évfolyam, 2. szám

15

m int logikai tételnek a szem pontjából. A. felosztotta m in t ige ebből a szem ­ állítm ánynak tek in th e tő . A névszói részek közül Szent István király az ige alanya (1. a rg u m e n tu m ), egész hazánkat az ige tárgya (2. a rg u m e n ­ tum ), vármegyékre pedig az ige eredm ényhatározója. M ivel azonban a feloszt ige tárgyas (kötelező tárgyvonzattal) és h a tá ro zó t is vonz (tetszőlegesen, c s a k egyik jelentésében kötelezően), az ige lexikális sajátságainál fogva ez a két m ondatrész szorosabban tartozik az igéhez. A vármegyékre n e m ezért, hanem csak az igefüggvények elm élete szerint tek in th e tő arg u m en tu m n ak . Ez a vonzatokkal együtt tek in te tt ige (1. a bővítéseket form alizáló X -vonás elm életet: É. Kiss - Szabolcsi 1992: 3 5 -4 5 ), m ely egy szabadon m ozgó m ondat-résznek és bővítm ényeinek összetett egysége, egyúttal a m o n d atn a k állítmányi része, és m int ilyen, [3 típusú predikatív viszonyban van az alannyal. E nnek a m o n d atn a k egészében a típ u sú predikatív viszony nincs. D e van ilyen típusú predikatív m ozzanat két k o n stitu en s viszonyában: hazán­ kat, vármegyékre. Ez a kettő az igén keresztül lép kapcsolatba egym ással, de az ige itt kopula jellegűnek is tekinthető, és így a kapcsolat ném ileg em lé­ keztet az a viszonyra: a világban meglévő és az e m b e r által h o zzátett elem viszonyára. G ond o lju n k ilyen tartalm i m egfelelésekre: hazánk [m int az ország területe] vármegyékből áll, hazánkat vármegyék alkotják. E zekben a kapcsolatokban hazánk az a d o tt külső valóság (m egjelölőhöz hasonló külső szerepét, adott voltát szem élyrag jelzi), a vármegyékre pedig e valóságelem ­ nek előálló állapotát, helyzetét, összetételét jelenti, teh á t tu lajd o n ítm án y jellegű. E zt a szerepét névelőtlensége is jelöli. R osenbacher p é ld a m o n d ata ab b an a ritka beszédhelyzetben lehet helyes és kifejező, ha az igét m egelőző valam ennyi m o n d atrész olyasm it foglal egy­ be, am iről az előzm ényekben szó volt: Szent István királyról, hazánkról és várm egyékről, és csak a felosztás ténye m a ra d t bizonytalanságban. E b b e n a m o n d at egészét kétfelé tagoló y viszonyban az alanyszerű részt célszerű t é m á n a k , az újat közlő részt p ropozitum nak nevezni. Jelen p éld án k b an a propozitum egyúttal fókusz is, de nem kiem elt fókusz, és egybeesik a [3 szerinti (igei) állítm ánnyal. C su p á n a h atókörük té r el egym ástól. E m o ndatnak szokottabb, szabályosabb form ája m égis a következő:

p o n tb ó l

(6) Szent István király egész hazánkat várm egyékre osztotta fel. a b c e d

P d [3

1 3 3 [a 9 + { b 9 ] + [ c 9 + e d C f (V + P rev])] Cf

t_________ I i

Pd y

I

I

l

'

{a 9 + (b 9 + ced Cf (c cf+ edQ)]} Cf

Elekfi László

16

Ez ennek a m ondatnak előzményhez nem kötött, a generatív nyelvtanban neutrálisnak nevezett - Kovácsné Réczei M argit kutatásaiban (Kovácsné 1980; 1985) nyom atéktalan - m ondatnak optimális szórendje. Itt a tulajdonítmány jellegű eredm ényhatározó a legfontosabb közölnivaló, az újságo­ lásnak a központja, akár fókusznak is tekinthető. Szorosan kapcsolódik az igéhez, nem csak m in t vonzata, hanem azért is, m ert az állítmányi szerepű részek szeretnek egymás közelében lenni. A magyarban rendszerint az a szabály érvényesül, hogy a m ondathangsúlyos, újat m ondó rész (a y típusú viszony állítmányi tagja) az ige (tehát a (3 típusú szerkezet állítmányi tagja) előtt áll. A kettő együtt tekinthető a m ondat állítmányi részének, az aktuális tagolás szerinti propozitum nak. (A strukturális nyelvtan inkább prediká­ tum ról szól; ezt nem fejti ki definíciószerűen, de szim bólumrendszerében alkalmazza, am ikor az igei csoportot jelöli predikátum nak, vagy m ásutt pre­ dikátum határozónak nevezi az igére közvetlenül vonatkozó, a predikátum ­ hoz tartozó határozót: É. K iss-S zabolcsi 1992: 39, 42, ill. É. Kiss 1992: 92-93. A megelőző részek alanyi szerepűek, nem csak azért, m ert a világban adott létezőket jelentenek ( $ a ), hanem m ert feltehetőleg ism ertek ($ y). A generatív gram m atikában a predikátum ot megelőző helyzetű tém a ne­ ve topik. E bben a m ondatban kettős topikról is lehet beszélni, m ert az ige alanya is, tárgya is m in t adott elem megelőzi a kimondó részt: a predikátu­ m ot vagy kom m entet. Az aktuális tagolás tém a-propozitum rendszerében azonban itt csak az alany a m ondat tém ája, m ert a tárgy m int vonzat már szorosabban kapcsolódik az igéhez. A teljes propozitum on belül (egész ha­ zánkat vármegyékre osztotta fel) altagolás, m ásodfokú tagolás érvényesül: az egész hazánkat altag másodfokú tém a, a m o n d at hátralevő része a m ásod­ fokú propozitum , amelyen belül az ige előtti kiemelt, m ondathangsúlyt kívánó rész a harm adfokú, legszorosabb értelem ben vett propozitum , vagyis fókusz, az ige ehhez viszonyítva harm adfokú tém a. (Az altagolásról bőveb­ ben Elekfi 1964: 358-361; 1986: 29, 470.) Hell György szerint (2001: 10) ugyanezt a m ondatot más szórend­ del is alakíthatjuk: (7) Egész hazánkat Szent István király osztotta fel vármegyékre, b a e d c X P d y -►

2 Pd (3

1

bQ + (acf+ e d c 9 ) C f 1

3

b Q + { a 9 + [e d cf(V + P rev ) + c 9 ] C f }

í (Pd a -> b Q + c c f ) ▲ I

í

Modern Filológiai Közlemények 2004. VI. évfolyam, 2. szám

17

Nos, ez már más m ondat. M ás a mondanivalója. Csak (3 típusú szerkezete: igéje és annak vonzatai azonosak az előző (6) mondatéval. Egyetlen témája van, egyszerű topikja: az ige tárgya; fókuszhelyzetben pedig az ige alanya áll az ige előtt. M íg az előbbi (6) m ondat neutrálisnak tekinthető, m ert köz­ vetlenül ábrázol, leképez egy ténynek tekintett eseményt, addig a szórendi transzformációval létrejött új m ondat nem az eseményt ábrázolja, hanem az ábrázolt esemény több eleméhez m int tu d o tt dologhoz kapcsolja új elem­ ként az ige alanyát. M ost ne részletezzük azokat a szórendi és határozottságbeli szabályokat, amelyek alapján így értjük a m ondatot; ilyen szabályokról és kritérium okról bonyolultabb kétnyelvű m ondatok egybevetett bőséges elemzése alapján ad számot Klaudy (1987: 26 -3 5 ). Itt inkább arra szeretnék rám utatni, hogy a y típusú predikatív viszony átalakítható a típusúvá úgy, hogy az igei szerkezet mellékmondatba kerül, a főm ondat fókuszpozíciójába pedig egy alanyesetű névmás mint tulaj donítmány. A m utató névmás és a hozzá tartozó mellékm ondat egy másfajta, nem predikatív, hanem utaló jellegű viszonyt alkot, a szövegmezőben m utató elem és a m ellékm ondatbeli kifejezés anaforikus viszonyát: __

(8) Szent István király (volt) az, aki egész hazánkat vármegyékre osztotta fel. Persze ez is más m ondat, m int az előző, de a mondanivalója ugyanaz, tehát szinonimája annak. Itt két alanyesetű rész áll egymással megjelölő és tulajdonítm ány viszonyában. Ebből a szempontból kissé nehéz a döntés, m ert ez nem alásoroló (kategorizáló), és nem minősítő, hanem azonosító m ondat. Szent István király, és az, aki egész hazánkat vármegyékre osztotta fel, ugyan­ azt a személyt jelenti, referenciája azonos. A megnevezés m ódja szerint azonban van különbség. (Rúzsa Imre bevezető összefoglalása szerint Frege hasonló módon különböztette meg a jel értelm ét vagy jelentését a denotátum ától; 1. Frege 1980: 8-9.) A személy közvetlen megnevezése Szent István király, tehát ez a megjelö­ lő. A m ellékm ondatban kifejtett tartalm ú névmás eszerint tulaj donítmány. (Az utaló névmásnak és a hozzá tartozó m ellékm ondatnak ez a kifejtő vi­ szonya távoli rokona az értelmezős viszonynak, és visszavezethető a m utatás és megnevezés viszonyára.) A magyar nyelvérzék az azonosítás révén itt megbillen. Az -e kérdőszócs­ kát, mely szabályosan az igéhez, vagy annak hiányában a tulajdonítm ányhoz csatlakozik, a megjelölő fókuszhoz kapcsolja; tehát a y típusú állítmányt fontosabbnak érzi és jelöli, m int az a típusút.

Elekfi László

18

(9) Szent István király-e az, aki hazánkat vármegyékre osztotta fel? Értsd: (10) Szent István király osztotta-e fel hazánkat vármegyékre? Egyszerű m ondat form ájában is egyértelmű, hogy Szent István király a kér­ déses, vagyis az ige alanyára kérdezünk. A 3 viszony szerinti alany kérdéses voltát a fordított szórendű ige előtti pozíció jelöli. Az ige előtti kérdezett szó ugyanis a y viszony szerinti állítmány: fókusz. A magyar irodalm i nyelvhasz­ nálat mégsem ehhez teszi a kérdőszócskát, hanem a 3 típusú állítmányhoz: az igéhez. Az összetett m ondatban a 3 viszony (az igei szerkezet) a m ellékm ondat­ ba kerül, a főm ondatban két nominativusi rész áll egymással a viszonyban, és itt nem olyan kristálytiszta a szerepek megosztása, m int az igés m o n d at­ ban, ahol világosabb a különbség a m ondat ábrázoló és közlő funkciója kö­ zött. Azonosító m ondatokban Rácz - Szemere (1960: 29-30) is elismeri, hogy vannak ilyen alig eldönthető predikatív viszonyt tartalm azó m o n d at­ típusok. Ezeket csak az a és a y típusú viszonyok, a m utatás-körülírás és a tudott-új elemek megkülönböztetésével tudjuk átláthatóan elemezni. Bővebben kitér az azonosító m ondatok problém ájára Adam ikné Jászó A n n a-H a n g ay Zoltán (1999: 53-54). Ez a könyv figyelmezteti a tanárokat, tanítókat, hogy ne ilyen m ondatokat használjanak az alany és az állítmány fogalmának a kialakítására, és ha mégis ráakadnak a tanulók ilyen m ondatokra, el kell tőlük fogadni m indkét megoldást. M ert pl. A sógorom az orvos m ondatban állíthatom a sógorom ról azt, hogy ő az orvos, és az orvosról is állíthatja ez a m ondat, hogy ő a sógorom. A y típusú predikatív viszonynak ezt a kétféle lehetőségét a hangsúlyozás különíti el egymástól. A hangzó m ondat nem olyan labilis értelm ű, m int annak írott formája, mely­ hez csak a beszédhelyzet vagy a szöveg ad ném i eligazítást. D e az egyértelm űsített y viszonyokon belül is kétféle lehet az a viszony: a) ’A sógorom, akit jól ismersz, foglalkozására nézve orvos’. b) ’Sógorsági viszonyban az orvossal vagyok, akit ismersz’. (A könyv további azonosítási példái igen különbözőek, nem is m ind azono­ sítások, de ezek bem utatása m ost nem tartozik ide.) Más típusokban, ahol két vagy három különböző fajta predikatív viszony is összeszövődik, kereszteződik, igen gyakran az egyik m utatkozik d ö n tő ­ nek, a mondanivaló célja szerint m eghatározónak, uralkodónak. P artitú ra­ szerű jelölésünkben ilyenkor fentről lefelé következnek a legfontosabb után a kevésbé fontos, háttérbe szoruló, háttérben m aradó predikatív viszonyok. Vegyünk egy egyszerűbb, de más összefüggéseket is tartalm azó példát Tolcsvai Nagy G ábor nem rég tartott előadásából (Magyar Nyelvtudom ányi Társaság, 2003. október 14: Az igekötő és az ige kognitív jelentéstartalm a):

Modern Filológiai Közlemények 2004. VI. évfolyam, 2. szám

19

(11) A lám pa az asztal fölött van. a b c

Pd (3

a 9 + (b 9 + ccf)cf kT

Pd y

í

i

a '9 + (b c f + c 9 ) Cf

Ebben a (11) m ondatban nincs a típusú viszony, hiszen a 2. főnévi alkotó­ rész nem fogalmi fölérendeltje az 1.-nek. A lámpa itt egyetlen alanyesetű főnév, tehát a van igének m indenképpen az alanya, m égpedig - Tolcsvai Nagy elemzése szerint - viszonyított fogalom, a helyviszonyítást tartalm azó, tehát viszonyító asztalhoz képest. U gyanakkor a van igének - egyik jelenté­ sében - vonzata a statikus helyhatározó: valahol van. Ez az igei szószerkezet együtt (3 típusú állítmánya a nom inativusi alanynak. Ezzel a viszonnyal egy­ beesik a y típusú viszony, hiszen a m ondatot kezdő határozott névelős főnevet adottnak értjük. Szórendi változtatással ebből ugyanilyen ábrázoló szerkezetű, de más mondanivalójú m ondatot kapunk: (12) Az asztal fölött a lámpa van. b a c

Pd [3

b9

+ a9+cCf

* t_ _ r

l_ í

r ~ T = r ~ i P d y -> ...bQ + (acf+ c 9 ) Cf Ebben nincs meg a kétféle predikatív viszony párhuzama. A két főnévi tag között ugyanolyan viszony áll fenn, m int a (ll)-b e n , de az ige nem kapcso­ lódik olyan szorosan a helyvonzatához. (Ezt a lazább viszonyt vékony pon­ tozott vonal jelöli.) A helyhatározó itt a m ondat témája (s egyben topik), a propozítum on belül pedig az ige alanyát fókusznak értjük, jobban hangsú­ lyozzuk, m int ha itt az ige vonzata állna. Ez a mondatforma kontextusfüggő. Ritkán m ondjuk magában; inkább előzmény után, ellenmondásszerűen, vagy felsorolásban, hasonló szerkezetű (tag)m ondatok után vagy előtt szo­ kott előfordulni. (Ezt a szövegszerű kötöttséget jelöli a képlet előtti, ill. utáni három pont.)

Elekfi László

20

További szórendi változatok: (13) A lám pa van az asztal fölött, a c b

P d (3 -

(c c f + b 9 ) c f 4 ♦

Pd y -*■ ...(aCf + c Q ) 0 * + b 9 E bben a sorrendben szintén fókuszhelyzetű az ige alanya. Itt a lámpa van alany+ige egységet tekinthetjük propozitum nak, rém ának vagy kom m entnek, a tém a pedig végzi a m ondatot. (14) Az asztal fölött van a lám pa, b c a

Pd p -> b Q + CQ-+ a 9

t

f

1 — i

t

P d Yi -+ b 9 + ca CS ...

(alternatív értelmezés)

I 1 I l Pd Tü ^ ...0 > C f + c 9 ) c T + a 9 Az ilyen sorrendű m ondat kétféleképp érthető, csak a megfelelő hangsúlyo­ zás teszi egyértelművé a y viszonyt. H a az asztal fölött tém a, akkor m ind­ egyik tag egyforma szóhangsúlyt kap, és a m o n d at folytatást sejtet, rendsze­ rint m int felsorolást kezdő m ondat. H a pedig kiemelő, kontrasztív hangsúllyal a fókusz kezdi a m ondatot (s a rá következő hangsúlytalan igével alkotja a propozitum ot), a m ondat rendszerint ellenm ondást vagy kérdésre adott feleletet tartalm az, tehát előzményt feltételez. (Az ellenmondás nem azonos az ellentmondással, amely az ellentmond ige származéka, hanem közvetlen összetétel. Kicska Em il műszava, aki Arisz­ totelész (pácng és avzitpácng kifejezése nyomán a mondással az ellenmondás-t állította szembe; vö. érv és ellenérv. L. Kicska 1890: 7, 14; 1908: 49.)

Modern Filológiai Közlemények 2004. VI. évfolyam, 2. szám

21

7. Á llíttnányféleségek elszakadása és találkozása A so k fé le kom bináció közül különösen m u ta tn i: a tagadás predikativitását és a lású birtokos szerkezetet.

két jellegzetes típust szeretnék be­ magyarra jellemző predikatív tago­

A tagadószónak tagadó m ondatban /típ u s ú állítmány szerepe van. Állít­ szembe az egyszerű állító (15) m ondattal ennek egyszerű tagadását (16):

su k

(15) A lám pa világít, a b

Pd(3-> a 9 + b ö " ; t I :

P d y -*■ a 9 + b U

(16) A lámpa nem világít, a e b l Pd y -> a 9 + (c ö* + b*p) c f

I

<- (a 9 + b c f ) 9 + cd"

t

i

P d p ^ a 9 + bCf

A (15) m ondat tényt vagy jelenséget ábrázol, ugyanakkor állít is valamit. így a kétféle predikatív viszony egybevág. A tagadó (16) m ondatban csak az áb­ rázolás azonos az előzővel; a lámpa világít m int alanyos igei (és ilyen szem­ pontból predikatívnak tekinthető) szókapcsolat jelen van a tagadó m ondat­ ban is, de a m ondat nem ezt állítja, hanem csak erről a szókapcsolatról mint tételről m ond ki valamit: annyit, hogy nem igaz. Értelmi, logikai szerkezete szerint a nem tagadószó /típ u s ú állítmány, az igés predikatív szerkezet pedig ennek alanyszerűen hozzá (és alá) van rendelve: ’Nem igaz az, hogy...’ értel­ mű, m ellékm ondatban kifejezhető m ódon. A bal oldali m agyar predikatív szerkezet ebből a jobb oldalon ábrázolt logikai mély szerkezetből vezethető le. A magyar felszíni szerkezetben szintén a tagadószó a / típusú főhangsú­ lyos rész, de ez az igével együtt alkotja a fókuszt. Szórendi szabályaink sze­ rint ugyanis ez a / típusú állítmány az ige előtt van, a két állítmányféleség egymás mellé kerül. A ném et szórend ezt a viszonyt világosabban tagolja: Die Lampe leuchtet nicht. Előbb kim ondja a tételt, azután a tagadószóval ér­

Elekfi László

22

vényteleníti. A tétel a tém a, a tagadószó a propozitum , a hangsúllyal határo­ zottan kettészakítva az egész m ondatnak két fő logikai alkatrészét. A finn ta­ gadás viszont még szorosabban kapcsolódik a [5 típusú állítmányhoz: egyet­ len, személyragozható igévé egyesül vele: Lamppu e i valaise. A m agyarban csak a létezést tagadó nincs vett fel ilyen hiányos igeszerű alakot, de ez egészen hiányos ragozású; összesen csak két alakja van: nincs (ül. alakváltozata: nincsen) és nincsenek. A T E S z. (1970: 1019) a nem + is kap­ csolatból származtatja a nincs szót, ahol a nem szerinte is állítmányi értékű volt. (És hozzátehetjük: term észetesen /típ u sú állítmány.) Többé-kevésbé m inden m ondathatározó úgy tekinthető, m int a / típusú állítmánynak egy sajátos fajtája, mely a m ondat többi részével kifejezett té­ telre m int alanyra (elvont szférában, mentálisan érthető megjelölőre) vonat­ kozik: a tétel érvényességének korlátait mondja meg. Ez az egyetlen m ondattípus, am elyben Frege is (1980: 26) megengedi a szubjektum és predikátum m egkülönböztetését: „de a szubjektum foglalja m agában az egész tartalm at, és a predikátum nak csak az a célja, hogy azt ítéletté tegye” . Itt em líthetjük meg, hogy az Itt a nyilam és ehhez hasonló szerkezetű igétlen m ondatokban a hiányzó (de odaérthető és pótolható) van igét meg­ előző határozó / típusú állítmány, propozitum vagy rém a (s ha ott van az ige, azzal együtt az, maga pedig rem atikus csúcs vagy fókusz, más term ino­ lógiával: m ásodfokú propozitum ). Egy más formájú, jellegzetesen magyar összeszövődés: (17) A m esének vége. Rá ez - Szemere (1960) hatszáz mondatelemzése közt ez a típus nem szerepel. Pedig ez tipikus magyar példája annak, am it úgy nevezhetünk: p r e d i k a t í v v i s z o n y a b i r t o k v i s z o n y b a n . A /3 típusú elemzéssel, amely az igét tekinti állítm ánynak, itt nem sokra m együnk, m ert ilyen viszony ebben a m ondatban nincs. H a hozzátesszük a van igét, az ösztönös nyelvérzék akkor sem fogja a M it állítunk? kérdésre azt felelni, hogy van. Igaz ugyan, hogy ennek a fi viszony szerinti állítmánynak, vagyis az igének vége az alanya, de itt a ¡3 viszony teljesen háttérbe szorul, jelentéktelen a m ondanivaló szempontjából. Itt nem az ige alanyáról m ondunk valamit, hanem a meséről. A mese m int birtokos itt nem jelző, hanem -nek ragos (azaz dativusi) alakban a m ondat témája; a vége m int birtokszó egyúttal propozitum a. Ez is olyan szerkezetű m ondat, am elyben a / típusú predika­ tív viszony (tém a-propozitum , vagy akár tém a-rém a) a döntő. A kezdő tém a és a rá következő propozitum közt éles m etszet van, azaz topikkom m ent viszony is. A kom m ent m ondathangsúlyt kíván, hangoztatásában ennek a hangmagasság hirtelen esése a velejárója. Birtokosjelzőről tehát itt nem beszélhetünk, csak birtokosról és birtokszóról, melyek laza, tagolt birtokviszonyban állnak egymással. Hogy az ilyen formájú m ondat is logikai tételt tartalm az, azt az igazság

Modern Filológiai Közlemények 2004. VI. évfolyam, 2. szám

23

próbájával m utathatjuk ki: megkérdezhetjük, igaz-e ez az állítás vagy sem; reagálhatunk rá igennel vagy nemmel, erősíthetjük vagy tagadhatjuk (A me­ sének nincs vége). A közlés predikatív értéke szempontjából mellékes az, hogy a ß típusú elemzés hiányos szerkezetűnek m utatja. K éttagú m ondat ez is. M ég gyakoribb magyar szerkezet - bár ennek más nyelvekben is vannak a n a l ó g i á i - a teljes, valódi birtoklásm ondat. E bben a típusban kötelező a van ige és annak alannyal való ß viszonya, pl.: (18) Géza bácsinak boltja van. Itt az ige alanya ($/3) tartalm azza a legfontosabb közlendőt, úgyhogy a boltja van alanyos igei szerkezet együtt /típ u s ú állítmány: propozitum vagy réma, a dativusban álló személynév pedig /típ u s ú alanya a m ondatnak: a témája. Itt is, m int a csupán odaérthető igéjű, néhány lexikális elemhez kötődő birtokviszonyú változatban, a dativusi birtokos / típusú alany ugyan, de a predikatív viszonyára a m ozzanat is jellemző, m ert a megjelölőhöz hasonlóan viszonyul állítmányához, melynek alanyesete kissé a valódi tulajdonítmányra emlékeztet, b ár nem tulajdonságot, hanem tulajdont jelent. A dativusi formájú, / (vagy akár á) típusú alanynak sok más nyelvben ß típusú alany (nominativus) felel meg: Das Lied ist zu Ende. Onkel Fritz hat ein Geschäft.

8. Továbbélő egyoldalú szem lélet, kellő m egvilágítás nélkül Az iskolai nyelvtanok ötven év alatt alig jutottak előbbre a háromféle pre­ dikatív viszony szerepének kellő tisztázásában. Eleve hiányos és azért téves például az alanynak napjainkban is forgalom ban levő olyan értelmezése, mint Kugler N óra és Tolcsvai Nagy G ábor (2000: 15): „...m ondatrész, amely a m ondat állítmányát bővíti” ... „Az alany m indig vonzat, tehát kö­ tött bővítmény.” Ez a jellemzés csak a ¡5 típusú alanyra, az ige alanyára érvényes. Az ilyen m eghatározás csak akkor volna némileg elfogadható, ha ez a kisszótár tartalm azná a megjelölő és a tulajdonítmány term inusokat is, és a megjelölőt nem tekintené alanynak. Amíg egybem osódik az igei és a név­ szói állítmány közti, igen sok szempontból lényeges különbség, nem várha­ tunk pontos m eghatározásokat a különböző m inőségű predikatív kapcso­ latoknak alanyi tagjáról. Árnyaltabban fogalmazza ezt Kugler (2000: 405), amikor az igei állítmány­ nyal való (azaz ¡3) viszonya m ellett megemlíti a logikai term észetű (azaz a) fogalmi viszonyt is, az állítmány kétféle szófajának megfelelően (1. Lengyel 2000: 337-8). Ennél is pontosabbak a Strukturális magyar nyelvtan (1. Kiefer 1992: 898-900) meghatározásai, de az a és a /viszonyok közötti megfelelés vagy meg nem felelés még o tt sincs eléggé tisztázva. A problém ának nem csak erre, hanem egy másik vonatkozására is Brassai világított rá jó száznegyven évvel ezelőtt. Elvetette a m ondat dualizmusát abban az értelem ben, ahogy az igéc (esetleg szoros tartozékaival együtt) az

24

Elekfi László

állítmánnyal, az ige alanyát a m ondat alanyával kezdték azonosítani (1863: 328-333) s ezzel a logikai ’alany’ és ’állítm ány’ fogalmát próbálták ráhúzni a m ondatszerkezetre úgy, ahogy az nem m indig illik rá. Ehelyett az igét mu­ tatta be m int a m ond at szerkezetének központi, uralkodó tagját. D e arra is rám utatott (Brassai 1860: 344-345; 1874. 71; 1885. 32), hogy igenis van egy másféle dualizm us a m ondatban, és fölfedezte azt a kéttagúságot, melynek mások által utóbb kidolgozott változataiban T hem a-R hem a, thém e-propos, ill. topic-com m ent viszony felel meg. Brassai tehát rájött a m ondat szerke­ zeti és kom m unikációs tagolódási viszonyainak különbségére.

Á t- és k itek in tés, tanulságok Talán sikerült megvilágítanom valamit a három féle predikatívnak tekinthető viszony sajátosságairól és összefüggéseiről, és ezzel m agyarázatot adnom korábbi ez irányú megnyilatkozásaimra, melyek közül, m int fejtegetésem elején jeleztem, a Nyelvőr-beli cikket (Elekfi 1966) tartom jó kiindulásnak. Ezt megelőző tanulm ányom , mely az I. osztály Közleményeiben jelent meg (Elekfi 1957), elsősorban az a típusú, nom inális állítmánnyal foglalkozott, de term inológiájára m ég túlságosan h ato tt Kicska Emil, aki a közlés logi­ kája alapján a propozitum ot, a főhangsúlyos m ondatrészt (tehát a /típ u sú t) nevezte állítmánynak. Aki ezt a m unkám at előveszi, kérem, a term inológiát illetően kellő kritikával olvassa. Fejtegetéseink első tanulsága az, hogy igaz vagy hamis állítású tételt nem ­ csak az Arisztotelészre visszavezethető névszói, valamint igei állítmányú m ondatok tartalm azhatnak, hanem m inden olyan kéttagú m ondat, amely­ nek két tagja közt bárm ilyen típusú predikatív viszony van. T udom ánytörténeti tanulságunk pedig az lehetne, hogy am ikor az előt­ tünk járó nem zedékek mintegy 150 év óta kezdték m egkülönböztetni a grammatikai, a lélektani és a logikai alanyt és állítmányt, valóban ráéreztek ennek a három féle predikatív viszonynak az eltérésére. E m egkülönböztető jelzők azonban félreértéseket okoztak, m ert m ind a három viszonynak van a m ondatban gramm atikai, lélektani és logikai vonatkozása, és arra is tekintet­ tel kell lennünk, hogy a gondolkodás tö rtén ete során a logikának is számos eltérő nézőpontú változata született. H ogy melyik predikatív viszonynak mi a logikai, a lélektani és a gramm atikai szerepe, annak részletes vizsgálata még a jövő feladata lesz.

Modern Filológiai Közlemények 2004. VI. évfolyam, 2. szám

25

Függelék A h á ro m féle viszony alapvető jellem zése ( 1 ) Pd a -*■ 9 a Cf

t_ J K ategorizáló logikai, fogalm i viszony (predikatív vonatkozás a fogalm i m ezőben)

1

(2) pap -

9 P c f - 9 P Cf

t_J

l

2

3

9 P Cf [9( 9) ]

J 11—

ili—

T

Igei szerkezet viszonyai (predikatív vonatkozás fogalmi és szintaktikus mezőben)

i (3) Pd y -+

I

9 T Cf

T udott és új elem viszonya (predikatív vonatkozás a közlési m ezőben)

Irodalom Adamikné Jászó A., Hangay Z. 1999. Nyelvi elemzések kézikönyve. Grammatika és jelentéstan tanároknak, tanítóknak, diákoknak. Szeged: Mozaik Oktatási Stúdió. Ammann, H. 1911. Die Stellungstypen des lateinischen attributiven Adjectivums und ihre Bedeutung für die Psychologie der Wortstellung auf Grund von Ciceros Briefen an Atticus untersucht. Indogermanische Forschungen 29. 1-122. Aristotelés 1961. Organon. Szerkesztette és jegyzetekkel ellátta Szalai Sándor. 1. k. Katégoriák... Budapest: Akadémiai Kiadó. Aristoteles Latinus 1961. I. 1-5. Categoriae vei praedicamenta. Translatio Boethii. Editio composita... Edidit Laurentius Minio-Paluello. Bruges - Paris. Balázs J. 1987. Hermész nyomában. A magyar nyelvbölcselet alapkérdései. Budapest: Magvető Kiadó. (Bél Mátyás) 1729. Der Ungarische Sprach Meister Oder Kurze Anweisung, Zu der Edlen Ungarischen Sprache... Der Hoch-Löblichen Deutschen Nation zum Nutz...guthertzig gestellt Von MELIBOEO. Preßburg: Johann Paul Royer. (Bél Mátyás) 1774.5 MelibSi ungrischer Sprachmeister in einer ganz veränderten Gestalt Jtzo bey der fünften Auflage. Preßburg: Johann Michael Länderer. Bél Mátyás 1781. Magyar grammatika. Buda. Benyák B. 1777. A Deák nyelvműben gyakorlott nevezeteknek magyarítását előadó Lajstrom. (Takáts 1901. 423: eredeti kézirata a „kegyes-tanítórend levéltárában”.) Bitnicz L. 1837. Magyar Nyelvtudomány. Pest: Trattner-Károlyi ny. Brassai S. 1853. Tapogatódzások a magyar nyelv körül. III. Pesti Napló. Február 12.

26

Elekfi László

Brassai S. 1860. A magyar m ondat. I. értekezés. Magyar Akadémiai Értesítő. A Nyelv- és Széptudományi Osztály közlönye 1. 279-399. Brassai S. 1863. A magyar mondat. III. értekezés. Magyar Akadémiai Értesítő. A Nyelv- és Széptudományi Osztály közlönye 3. 173-409. Brassai S. 1873. Paraleipomena kai diorthoumena. A mit nem mondtak s a mit roszszul m ondtak a commentatorok Vergilius Aeneise II. könyvére, különös tekin­ tettel a magyarra. Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. 4. k. 1. Brassai S. 1874. Laelius. Hogyan kell és hogyan nem kell magyarázni az iskolában a latin autorokat? Kolozsvár: Stein ny. Brassai S. 1885. A mondat dualismusa. Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből 12. k. 10. Bühler, K. 1934. Sprachtheorie. Jena: Fischer. DebrGramm. 1795. = Magyar grammatika, mellyet készített Debreczenbenn egy Magyar Társaság. Béts: Alberti betűivel. Elekfi L. 1957. A logika állítmány-fogalma és az állítmányi névszó. A Magyar Tudo­ mányos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei. 11. 95150. Elekfi L. 1964. Az aktuális mondattagolás egyik alapformája a magyarban. Nyelvtudományi Közlemények. 66. 331-370. Elekfi L. 1966. A predikatív viszony. Magyar Nyelvőr. 90. 62-73. Elekfi L. 1986. Petőfi verseinek mondattani és formai felépítése (különös tekintettel az aktuális mondattagolásra). Nyelvészeti tanulmányok 27. Budapest: Akadémiai Kiadó. EWUng. 1993. = Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. I. A - Köp. Budapest: Akadémiai Kiadó. Herausgeber: L. Benkő. Frege, G. 1980. Fogalomírás, a tiszta gondolkodás formanyelve, az aritmetika nyelvének mintája szerint. (1879.) In: Rúzsa Imre (szerk.) Logika, szemantika, matematika. 17-82. Budapest: Gondolat. Geleji Katona 1.1645/1866. M agyar grammatikatska. In: Toldy Ferenc (szerk.) Corpvs grammaticorvm lingvae hvngaricae vetervm. Pest: Eggenberger Ferdinánd. - Újra: 1906. Nyelvészeti füzetek 30. Grammaire 1754 = Grammaire générale et raisonnée. Paris. Hell Gy. 2001-2002. Grammatikák és logikák. Modern Filológiai Közlemények. 6. évf. 2. 7-18; 7. évf. 1. 5-14. Ihász G. 1876-77. Magyar nyelvtan az algymnasiumok I. II. III. osztálya és a reál­ iskolák használatára. 18. kiadás. Budapest: Lampel R. Ihász-Majer 1882. = Ihász Gábor magyar nyelvtana. Átdolgozta Majer Alberik. 21. kiadás. Budapest: Lampel Róbert könyvkiadása. Imre S. 1862. Magyar mondattan az irály és verstan rövid vázlatával. Debrecen: Telegdi, Okolicsányi ny. Kecskeméti Csapó D. 1833. Kérdezősködő magyar nyelvmester. Pest. Kicska E. 1890. Hangsúly és szórend. Magyar Nyelvőr 19. 6-18; 153-158; 203-209; 390-395; 433-440. Kicska E. 1908. A subjectum és praedicatum a grammatikában. Budapest: Hornyánszky Viktor cs. és kir. udv. könyvnyomdája. Kiefer F. (szerk.) 1992. Strukturális magyar nyelvtan I. Mondattan. Budapest: Aka­ démiai Kiadó. É. Kiss K.1992. Az egyszerű m ondat szerkezete. Strukturális magyar nyelvtan I. 79177. É. Kiss K., Szabolcsi A. 1992. Grammatikaelméleti bevezetés. Strukturális magyar nyelvtan I. 21-77.

Modern Filológiai Közlemények 2004. VI. évfolyam, 2. szám

27

IClaudy K. 1987. Fordítás és aktuális tagolás. Budapest: Akadémiai Kiadó. Nyelvtudományi értekezések 123. {tlernm A. 1928. A mondattan elmélete. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. kovács Ferencné 1980. A nyomatéktalan mondatok optimális szórendje. Kéziratos bölcsészdoktori disszertáció az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszékén. K o v á c s n é Réczei M. 1985. A nyomatéktalan mondatok optimális szórendje a ma­ gyar mint idegen nyelv oktatása szempontjából. Magyar Nyelvőr 109. 322-337. Kugler N. 2000. Az alany. Magyar grammatika. Szerk. Keszler Borbála. 405-412. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. Kugler N., Tolcsvai Nagy G. 2000. Nyelvi fogalmak kisszótára. Budapest: Korona K iadó. Lengyel K. 2000. Az állítmány. Magyar grammatika. Szerk. Keszler Borbála. 394-

403. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. Ligeti L. 1935. Török jövevényszavak kérdése. Nyelvtudományi Közlemények. 49. 231-233. Lutter N. 1853. A magyar nyelvtan elemei. Az új rendszer szerint készítette Dr Lutter Ferdinánd kegyesrendi oktató. Pesten, Hartleben K. A. tulajdona. Lutter N. 1861. A magyar nyelvtan elemei. Második, újból átdolgozott kiadás. Pesten. Lutter N. 1863. A magyar nyelvtan elemei. 4. kiadás. Pest. Magyar gramm. 1788. - Magyar grammatica... a’ magyar nemzeti oskolák számára. Budán, Nyomt. Királyi Universitás Betűivel. Márton József 1803. Német-magyar és magyar-német lexicon... II. Német-magyar rész. Bécs: Pichler ny. Rácz E.,Szemere Gy. 1960. Nyelvtani elemzések II. Budapest: Tankönyv-kiadó. Rosenbacher F. 1792. Kisdedekhez alkalmaztatott magyar grammatika. Parvulis accommodata hungarica per Franciscum Rosenbacher. Besztercebányán: Tummler. Salisburyi J. 2003. Ioannes Salesberiensis: Metalogicon. Ford.: Adamik Tamás. Bu­ dapest: Szent István Társulat. Középkori keresztény írók 4. Stancsics M. 1840. Magyar nyelvtudomány, kérdések és feleletekben, nagyobb tanu­ lók számára. Pest: Heckenast. Steinthal, H. 1863. Geschichte dér Sprachwissenschaft bei den Griechen und Römern. Berlin. Szaller Gy. 1805. Frantzia Grammatika magyar nyelven. Buda: Egyet. ny. Szász K. 1839. Magyar nyelvtudomány. Nagyenyed. Szenczi M olnár A. 1604. D IC TIO N ARIVM VN G A R Ó LA TIN V M ... L A T IN OUNGARICVM. Per ALBERTVM MOLNÁR Szenciensem Vngarvm. NORIBERGAE (Nürnberg). Procurante Ella Hvttero. Takáts S. 1901. Egy elfelejtett nyelvújító. (Benyák Bernát.) Magyar Nyelvőr 30. 421-426. TESz. 1970 = A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 2. H - Ö. Főszerk. Benkő Loránd. Budapest: Akadémiai Kiadó. Vajda P. 1835. Magyar nyelvtudomány. Kassa. Vitkótzi M. 1797. Három nyelvenn szóló rövid magyar grammatika az iskolai ifjúság számára. Pest: Trattner ny. Weil, H. 1844. De l’ordre des mots dans les langues anciennes comparées aux langues modernes. Questions de grammaire générale. Paris. Zsinka I. 1939. A beszédrészek magyar elnevezéseinek története. Budapest. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 49.