MARGÓCSY JÓZSEF
Porzsolt István (1910-1986) Pályaképvázlat Most januárban volt születésének 90. évfordulója, és ez már a 14. év, amióta nem él közöttünk. Pedagógusi életpályáján 41 évig szolgált, ebből 35 esztendőt vezető állásokban. Máig nem tu dok olyan részletesebb dolgozatról, méltatásról, amelyik eredményes és áldásos életéről, an nak valamelyik szakaszában kifejtett tevékenységéről bármilyen áttekintést nyújtott volna. Hadd legyen hát ez a kísérlet afféle figyelmeztetés, figyelemfelhívás arra, hogy itt, köztünk élt és működött a hazai pedagógusképzésnek egyik országosan is jelentős alakja, a közszeretemek és megbecsülésnek örvendő, kiválóan képzett közép-, majd főiskolai tanár, ismeretterjesztő előadó, aki élete utolsó napjáig folyamatosan továbbképezte magát akkor is, amikor már az ok tatásban, a társadalmi szervekben vagy a közéletben sem volt „ közönsége " újabb elméleti gaz dagodásának, megfigyeléseinek továbbadására, terjesztésére. ** * 1. Családjában apai és anyai ágon is több generációban református lelkészeket találunk. A protestáns hagyományok szerint az ilyen családokat illették „ároni" melléknévvel, a bibliai, történeti példaadás nyomán. — Porzsolt István, akiről a továbbiakban a legtöbb szó esik majd, a kisvárdai járási székhely közvetlen közelében fekvő Anarcs községben született. Lelkész édesapja előzőleg Nagykálióban káplán: ott házasodott 1908 augusztusában a nagykállói parókus, Görömbey Péternek Borbála nevü leányával, s ezután választották meg anarcsi lel késznek. 1
2
1
2
1939-ben kötött házassága folytán hajdúhadházi lelkész apósa is gazdagítja a sort. — Húgának, Ani kónak házastársa is református lelkész lett. — Itt jegyzendő meg, hogy a XIX. században az idősebb Porzsoltok neve mellett hivatalos iratokban feltűnik a „nemes" }c\zö és a barátosi predikátum. Ké sőbb már nem használják. — Az 1978-ban kiadott Pedagógiai Lexikon, majd a Magyar Életrajzi Lexikonnak a már halála után megjelent IV. kötete különösen tartalmas cikkben mutatja be Porzsolt Istvánt (apró évszámtévesztésekkel). Két és fél évig laktak az anarcsi parókián. Velük szemben terült el a Czóbel családnak akkoriban igen nagy gonddal ápolt parkja. A ház úrnője, Vay grófnő, maga is református, az egyházközség és a lel kész szíves támogatója. Talán nem erőltetett az ifj. Porzsolt egyik gyakran hallott gyerekkori emlé kének ide idézése. Fel-felemlítette, hogy ehhez a parkhoz mély benyomások fűzik. A grófnő ugya nis biztosította a fiatal édesapát, hogy bármikor csak jöjjön ide, sétálgathat zavartalanul, akár prédi kációra készülendő, vagy csak pihentető sétára, nyugodt gondolatforgatásra. A totyogó kisfiú olykor el-elkísérhette édesapját a szótlan sétálgatásra. — A felnőtt Porzsolt innen eredeztette csillapíthatat lan, de soha ki nem elégített vágyát: neki sohasem adatott meg ilyen rousseau-i környezet töprengé seihez, elmélkedéseihez. Vágyainak torz megvalósulásaként jutott ez osztályrészéül: asztmás, rosszalvó felriadásai. Ilyenkor nyúl az éjjeli lámpa mellé kikészített töltőtollhoz, a kis alakú jegyzet tömbhöz; ilyenkor csakugyan sereglenek is a gondolatok — egy-egy előző napi találkozáshoz, él ményhez, folytatásként valamilyen elvi vitához; esetleg a következő előadás lényegének frappán sabb összefoglalásához. Olykor sikerül lezárni, befejezni a gondolatsort, máskor félbeszakad a töp rengés. Az utolsó sor alatt a legtöbbször ott a dátum az óra és a perc feltüntetésével, majd előkerül egy tabletta is, mellette áll a pohár víz, hogy újra pihenhessen a felzaklatott gondolat és a lélek.
2. Élete harmadik esztendejének végén költöztek Újfehértóra. Itt István és két húga rende zett körülmények között nő fel, —nem feledve természetesen a kitörő első világháborút kísérő bajokat, nehézségeket. Az természetes, hogy az elemi iskola I-IV. osztályát a nagy fehértói is kolában végzi, de az már lehetetlen, hogy ezután a még csak kilencéves fiúcska elkezdhesse Debrecenben a gimnáziumot. Ezért az ötödik elemi osztályt is végigjárja. Ekkorra a forradal mak elmúltak, de jött a román megszállás, az Újfehértónál húzódó demarkációs vonallal, amely szigorúan elválasztotta ezt a keleti országrészt a déli-nyugatabbi területektől. 1920-tól már javult annyira a helyzet, hogy az otthoni foglalkozásokat, felkészülést választották, és így a református gimnázium alsó három osztályáról az év végén külön vizsgázva, magántanuló ként szerzett eléggé jó bizonyítványokat. A „ nyilvános " tanuló azonban Debrecenben magányosabb lett, mint otthon, ahol az iskola társak vegyes csapata, a nagyobb, ismerős családok fiúgyermekeinek játékban, versenyekben derekabb, ügyesebb tagjai bár irigyelt, de mégis vonzóbb közösség. — 75 éves korában írja az egykori jó barátnak, kedves Pityukájának: „Egy vézna, kis, sápadt, örökké beteges, fejfájós kö lyöknek látom magamat — hozzátok, jól fejlett, stramm Nánássy-fiúkhoz képest. " Maradt viszont az otthon nyugalmában a családi könyvtár korlátlan használata, főleg a vég telen Jókai-sorozat: érdemesnek találta egy-egy kötetét többször is újraolvasni. Az irodalom és vonzó világa, a sok gondolkodásra késztető történet, a hősök helytállása vezethette nagyobb erővel majd a bölcsészkar felé, és csak „másodsorban", később iratkozik be a családi pályára előkészítő teológiára. A nagy múltú „refi"-ben is, mint mindenütt az első háború után, igen gyakoriak a tanár váltások, az évtizedek óta tanító öregek fokozatos felváltása az érkező fiatalokkal. Ha ehhez a zaklatott helyzethez hozzászámítjuk a fiatalember kamaszosan változó szorgalmát az idegen ben, nem csodálkozhatunk, hogy az év végi bizonyítványok kalkulusai rendkívül „változato sak", olykor nemcsak a jeles és a jó, hanem az elégséges minősítés keretei között is. Még test gyakorlásból is (ahogy annak idején nevezték a testnevelést, vagy a csak egyszerűen torna óráknak nevezett foglalkozásokat). Számunkra figyelemre méltók azonban ennek a tárgyaknak a minősítő jegyei. Az alsó három osztályban a magántanuló nem kap ilyen jegyet, I V - V I . osz tályban hol jó, hol elégséges, a VII—VIII. osztály végbizonyítványában pedig ebben a rubriká ban jelesek találhatók! 1928-ban érettségizik, általános jó minősítéssel; a „főtárgyakból" csak matematikából je les! Tart a továbbtanulási szándék a bölcsészkar felé: az irodalom szeretete vonzza a magyar szak, a hazai és külföldi nyelvtanulási lehetőségek eredménye pedig a német szak irányába. E két szakra beiratkozva, az egyetem mellett működő kollégiumi tanárképző intézetnek is ösz töndíjas tagja lett. Ez utóbbi szinte lényegesebb az egyetem látogatásánál, mert itt külön fel kértjeles szakemberek szinte egyéni foglalkozásokon mélyítették el az idetartozó hallgatók }
4
3
4
1985. április l-jén írt levele Nánássy Istvánhoz. Barátainak nemigen hiszi el Porzsolt, hogy távolug rásban a többieket a legtöbbször tisztán megelőzte. Már másfél évtizede igazgatója Porzsolt a nyíregyházi tanítóképzőnek, amikor 1951 tavaszán, fejtá gításként Budapestre, bennlakásos negyedéves igazgatói továbbképzésre sorozták be. Itt találkozott össze évre kortársával, Lengyel Dénessel, aki a fővárosban gimnáziumi igazgató. — Még évtizedek múlva is, immár inkább kacagással, mint bosszúsággal emlékeztek vissza ottani külön versengésük re. Ugyanis a lélekölően unalmas, magoltatva szólamokat bifláztató átnevelő szemináriumok keser veit azzal pihenték ki, hogy a „felkészülési" órák, illetve a nagyelőadások alatt cédulaváltásokkal versengtek a százkötetes Jókai-olvasmányokból. Pl. ki tud több 2-3-4 szavas címet; osztályozzák a főszereplőket a lehető legtöbb szempontból; hasonló alakok előfordulása más írásokban. És még sok megközelítés filológiai összeírásával védekeztek szellemük és kedélyük végleges eltompulásától.
alaposabb szak- és nyelvismeretét. Maga az egyetem különben sem vonzotta, hiszen az ottani professzortól irodalomszeretetet nem tanulhatott, csak pozitivista adathalmazt, viszont Zsigmond Ferenc „nem egyetemi" órái minden hallgatót lelkesítettek. A tudós, de már beteg Pápay József a népnyelvkutatás felé indította: neki is kezdett Újfehértón a népnyelvi szokások gyűjtéséhez. Pápay halála után Csüry Bálint is biztatta, el is készítette a doktorizáláshoz alkal mas dolgozatát; annak — az akkoriban kötelező — kinyomtatása késett; csak 1936-ban jelent meg, igaz, előkelő környezetben —, de akkorra már más szelek fordították más jövő felé. Közben kapcsolódik be az ifjúsági egyetemi körbe, de igazán — későbbi igen széleskörű közéleti-társadalmi aktivitásának afféle kezdeteként — a Bethlen Gábor Körben hosszabb ideig elnöki tisztséget töltött be. 5
3. Lényeges fordulatot jelent Porzsolt életében az 1932. év, meghatározó következmények kel. Egyrészt az abszolváló bölcsészre már felfigyelő Mitrovics Gyula professzor meghívta őt a kísérleti lélektani intézetbe, azaz a tanszékére díjtalan gyakornoki titulussal 1932. október 1jétől egy tanév terjedelemre. Porzsolt itt jókedvvel dolgozott, és vezetője is megbecsülte. Ezt jelzi a folytatási szándék azzal a dékáni leirattal, amely szerint — a vallás- és közoktatásügyi miniszternek folytatólagosan elnyert jóváhagyásával — az egyetem ezt a megbízást 1933. szeptember 16-tól az 1933/34. tanévre ÉS meghosszabbította. Másrészt ugyancsak 1932 őszétől rendszeres hallgatója az egyetem teológiai karának. Az akkori lehetőségekkel élve 1934 júni usában itt is abszolutóriumot szerzett, és ennek birtokában még ez év szeptemberében letette az első református lelkészképesítő vizsgálatot. Még idetartozik, hogy az egyetemi, bölcsészkari kötelező gyakorló év teljesítése után 1933 áprilisában a magyar-német szakos középiskolai ta nári oklevelet szintén megszerezte. 4. Az összesűrűsödött munka, az egyre-másra vállalt vizsgakötelezettség csupa sikert ered ményezett, de aligha tervezett folytatással. A „Kálvineum" igazgató tanácsa ugyanis pályáza tot írt ki 1933 tavaszán a hozzátartozó nyíregyházi ref. tanítóképző intézet megüresedett ma gyar-német szakos tanári állására/' — 1933 augusztusában ez az igazgató tanács felülvizsgál ta az érkezett hét pályázatot. Tekintettel arra, hogy közülük egy sem akadt, aki tanítóképző in tézetekre is képesítéssel bírna, viszont közülük Porzsolt István vizsgaképesítése a legjobb, a megüresedett tanszékre, egy tanév terjedelemre, helyettes tanárként őt alkalmazzák az 1933/34. tanév kezdetétől.
5
6
Bár nyelvi nehézségei nemigen voltak, a német szakot nem tudta megszeretni. A nagy műveltségű Huss Richárd (1885-1941) nem foglalkozott az irodalommal, nemigen törődött hallgatóival sem, ki véve ha valamelyikük bekapcsolódott a professzor saját nagynémet-erdélyi szász nyelvi és faji ere detkutatásaiba, sőt az egyetemen kívüli mozgalmi munkába is. így Porzsolt csak szinten tartotta ma gát: a vizsgákon „sima" jó jegyeket kapott; más vizsgáin egyébként mindig a magasabb dicséretes vagy kitűnő jegyek valamelyikét szerezte meg az oklevelébe. A „Kálvineum", az eredetileg a református lelkészi fiú- és leányárvák ingyenes nevelésére szolgáló, később egyéb (árva) növendékeket is magába fogadó, intemátussal egybekötött nevelőintézeteinek összefoglaló neve. Az Országos Református Lelkész Egyesületnek (ORLE) fenntartásában és felső irányítása alatt működött. A XX. század elején megfogalmazott nemes terv a háború kitörése miatt csak annak befejeződése után válhatott fokozatosan valóra. így a 130 növendékre berendezett nyír egyházi leány Kálvineum 1926-ban nyílt meg; az árvaház és nevelőinternátus mellett polgári leány iskolát, női továbbképző tanfolyamot, majd 1928-tól tanítónőképző intézetet is magában foglaló gya korló elemi iskolával együtt. (Vö. Magyar Pedagógiai Lexikon. Bp., 1934. II. kötet, 7. hasáb)
Ekkor kezdődik tehát Porzsolt István iskolai, tanári szolgálata, a tanszéki gyakornokság pe dig félbeszakadt. Két esztendővel később, 1935. szeptember l-jével a fenti tanács ugyan rendes tanárrá lép teti elő azzal a meglehetősen sajátságos, de akkoriban nem meglepő fenntartással, hogy „ren des tanári illetményeit csak 1937. szeptember l-jétől kezdődőleg, tehát a köteles helyettesi és várakozási évek (azaz négy év) elteltével folyósítják " 1936-ban jelent meg „Népnyelvi adatok Újfehértóról" c. dolgozata, amely tulajdonképpen Porzsolt nyelvészeti doktori disszertációja — lehetett volna. Színvonalát, igényességét eleve jelzi az, hogy az erre illetékes professzorok grémiumának jóváhagyásával kerülhetett közlésre a debreceni Kollégium Tanárképző Intézetének tanulmánykötet-sorozatába (13. kötet). Különlenyomatként is megjelentették: ami további elismerés jele, hiszen ezen köteteknek 1930 óta megjelent számaiból a Porzsolté csak a 16., külön is forgalmazott dolgozat. Csakhogy közben másoknak is voltak tervei Porzsolttal, ezek egyéb érdekeltségi okokból akadályozták a nyelvészeti doktori szigorlat letételét. Ugyanis az 1936/37. tanévre neki juttat ták az Europäische Zentralstelle igen előnyös ösztöndíját: a baseli egyetemen biztosították szá mára ezt a két félévet: teológiai, pszichológiai és pedagógiai ismereteinek rendszeres fejlesz tésére, gyakorlati teendőkkel és vizsgakötelezettséggel. És amikor hazaérkezik a „sehr gut" minősítésű elbocsátó levéllel, akkor most már itthon is pontot kell tennie teológiai tanulmányai után: 1937 őszén letette a második, záró lelkészképesítő vizsgát. Párhuzamosan Mitrovics pro fesszor sürgeti, hogy a Svájcban is folytatott pszichológiai kutatásait már csak azért is zárja le, mert a hetven felé közeledő professzor nyugdíjba készül. Ez is elmaradt: nemcsak a lelkészi vizsga terhe miatt, hanem azért is, mert iskolájában, a nyíregyházi tanítóképzőben sajátságosan alakultak a dolgok. Az intézet alapító igazgatója egyszerre hathónapos tanulmányi szabadsá got kért és kapott. Helyettesítését csak úgy tudta megoldani a Kálvineum igazgató tanácsa, hogy Porzsoltot bízzák meg, mivel más jelöltnek nem volt lelkészi képesítése. Még Porzsolt nak is hiányzott az ünnepélyes papi felszentelése, ezért az intézeti vallástanári órákat egy kü lön felkért segédlelkész tartotta. (Ez egyébként az iskolaigazgató első számú feladata.) Még nem töltötte be a 28. évét, amikor ezt a mindenképpen kitüntetetten megtisztelő he lyettesítő feladatot ráruházták. Sőt, amikor Ferenczy a szabadságideje leteltével már nem tért vissza az igazgatói székbe, az igazgató tanács pedig Porzsolt helyettesítő működését sikeres nek minősítette, „a minden reménységre feljogosító egyéni képességei alapján", folytatólago san megbízott igazgatói minőségben, immár nemcsak az iskolaigazgatással, hanem az intézet hez tartozó internátusnak a pénzügyi igazgatásával és az igazgatói lelkész-munkakör ellátásá val együtt a hármas vezetői funkcióba iktatják be, egyelőre megbízottként, hiszen nincsen még meg az igazgatói állás betöltéséhez szükséges tíz szolgálati éve. Az illetékes szolgálati lakást „csak a mielőbb kívánatos házasságkötése után veheti használatba. " Történt ez 1938. szep tember 1-jei hatállyal. Még nincs vége az előírt megfelelési követelmény-listának. A tudományegyetemi tanári oklevelekhez kiegészítő képesítést kellett szerezni tamtóképzőkben való tanításhoz. Ennek is megfelelt 1939-ben, a szegedi Tanítóképzőintézeti Tanárképző vizsgabizottság előtt. Nemsokára aztán, hogy ez év júniusában Révész István püspök Debrecenben ünnepélyesen lelkésszé szentelte, 1939. július 19-én tartotta esküvőjét, nemrég végzett tanítványával, Molnár Évával. Házasságukból három gyermekük született: Éva (1941), Ildikó (1942), majd István (1946). Közben múlnak az évek, amelyekben Porzsolt megbízottként igazgatja a több részlegü in tézetet, és a Kálvineum igazgató tanácsa egyhangúan örömmel állapítja meg: Porzsolt „bebi zonyította, hogy minden tekintetben rátermett az igazgatói tiszt betöltésére "; a megszerzett
tízévi tanári működési idő is igazolható, a tanács a felsőbb egyházi hatóságoknak Porzsolt vég leges igazgatói megbízására tesz javaslatot, a teljes idetartozó hatáskörök ellátásával együtt 1943. július 8-án. 33 és fél éves: a nyelvészkedési pálya már messzi homályba veszett, a pszi chológiai svájci kutatások hazahozott eredményei borítékokban nyugszanak érintetlenül (így is pusztulnak is majd, amikor kényszerből elhagyott lakásukban a háborúzó katonák ilyenekkel fűtenek), Mitrovics is régen élvezi már a nyugdíjat pesti új otthonában. így szálltak el a filosz, a tudományos munka tervei, illúziói a kutatás örömével, várt eredményeivel, egyszersmind a tanítás óratartási szenvedélyének élvezetével együtt. Helyette marad a tanügyigazgatás sokkal szürkébb, kedélytelenebb szolgálata — az előre még nem is látható kényelmetlenségekkel, kényszerekkel és kiszámíthatatlan fordulatokkal, keserűségekkel. 5. A fiatal nyíregyházi magyar szakos tanár nemcsak iskolai óráin szeretteti meg az irodal mat lelkes bakfis tanítványaival, hanem részt vesz a 30-as évek közepétől újra tevékenyen mű ködő Bessenyei Kör munkájában, főleg az irodalmi szakosztály találkozóin, előadóként, be mutató recenzensként. Képzős növendékeivel a Jakus bokorban és másutt népművelési prog ramok bemutatásával, részt vesz a paraszt-népfőiskolái tanfolyamok indításában, lebonyolítá sában. A Bessenyei Kör Társasággá szervezésekor megválasztják az irodalmi szakosztály ve zetésére, de amikor látja a Társaság erős jobbratolódását, lemond, nem vállalja az ilyenben va ló részvételt. — Természetes az is, hogy mint egyházi iskolai igazgatót, mint lelkészt további szervezetek igénylik fiatalos energiáit saját köreikben törekvéseik megvalósításában. 1940-ben besorozzák katonának és rövid tanfolyam után tartalékos főhadnagy-tábori lel készként veszik állományba. Vezető állása lévén még a légóparancsnoki felelősséghez kapcso lódó tanfolyamok elvégzését is kötelezővé teszik számára. Tényleges katonai szolgálatra csak 1944. május 25-én hívják be az egyik katonakórházhoz. Nyíregyháza kiürítési rendeletének végrehajtása során 1944. október 10-én kellett elhagynia a várost. Immár feleségével, két gye rekükkel együtt vonulhattak el. Félévi nyugat felé tartó vonulásuk során 1945 júniusában értek össze az előrenyomuló szovjet csapatokkal. Akkor hadifogolynak nyilvánították egységüket, de szerencséjükre 5-én elengedték őket, s így június 8-án újra Nyíregyházán lehettek. Rövid idő alatt minden fórumon kedvezően „igazolták" háború alatti működését, így egzisztenciális gondjai különösebben nem lévén, teljes erővel nekifoghatott a lepusztított iskolája épületeinek, berendezéseinek (így saját lakásának) pótlásához, újjáépítéséhez. A városi iskolák többségének igazgatói, pedagógusai 1945 tavaszára még nem tértek haza, viszont az iskolák működtetése mindenkinek vágya, érdeke. A szovjet parancsnok a reformá tus lelkész Békefi Benőt (1909-1964) bízta meg egy városi kabinet megszervezésével és bizo nyos fokú „hatósági" működtetésével, ebben közeli munkatársa Porzsolt István. — Miniszteri felhívásra 1946-ban Porzsolt tanítóképzőjében indul meg az ún. parasztdolgozók tanítóképző je; vezetése alatt működött 1952-ig. — 1946 májusában alakítja meg Nyíregyháza polgármes tere a városi szabadművelődési tanácsot, ennek kezdettől elnöke 1947 szeptemberéig, a szer vezet megyei szinten ekkor alakul meg — és már ott elnököl. — Az országosan nagy lendületet vett mozgalom két nyáron is hosszabb sorozatot indít és bonyolít le a nemrég, még a háború előtt megnyitott református gyülekezeti házban. Az Országos Szabadművelődési Tanács elnö ke az igen népszerű Karácsony Sándor, immár egyetemi tanár Debrecenben, és főleg az ö „hí vei", hivatali munkatársai tartják a felvilágosító, lélekébresztő előadásokat, széleskörű közön ség előtt. 7
7
Szabó József: Dolgozók tanítóképzője Nyíregyházán, 1946-1952. In: Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás, 3-4. köt. Szerk. Dr. Gyarmathy Zsigmond. Nyíregyháza, 1982. 291-318.
Nemcsak az országos célkitűzésekről, hanem a megyei-városi munkáról, eredményekről is szerencsés, pontos tájékoztatást kaphatunk az 1947 végén kiadott Szabolcsi Kalendárium — 1948 című kiadványukból, amelyhez Porzsolt István hivatott megírni a Beköszöntőt. — Ennek a széles társadalmi együttműködéssel működő szervezkedésnek kb. jó két esztendeig tartott az élete, éltető ereje. 1950-ben a meglehetősen gyorsan kiépített szovjet mintájú tanács rendszer vetett véget a fejlődésnek. Bürokratikus, mindent szabályozó hivatalnok-feladat vál totta fel az önkéntes, ügyszerető lelkesedést, és hosszú éveknek kellett eltelnie, hogy újra ér telmes népművelő munka alakulhasson ki. — 1950-től ebben a hálózatban már nem kap sze repet Porzsolt, viszont nagy lelkesedéssel vesz majd részt abban az előkészítő munkában, amely előbb még a középiskolai tanítóképzésben tantárgyként kezeli a népművelést. Kísérle tekben, tantervi-tanmeneti tervezetek előkészítő bizottságaiban működik jó eredménnyel, ami kor ez a szándék „feljebb" terjedhet, majd a felsőfokú tanítóképzésben, ill. a pedagógiai (ta nárképző) főiskolákon is, éppenséggel az általa vezetett szakcsoportok, pedagógiai tanszékek felelősségeként. Viszont lényegében úttörő magyar szakos tanári munkát vállal 1946-ban az akkor nyílt „kertészeti középiskolában": ez a megyében első, négy évfolyamos szakközépiskola. Előzmé nye, hogy 1941-ben, az akkori helybeli gazdasági felügyelő, Velich Sándor, egy régi városi épületben kertmunkás iskolát szervez és vezet. Minden ismeretterjesztő fórumon hirdeti az ipari és kertészeti növények termesztési fontosságát, értékesítési értelmét. 1946-ra elérte, hogy a hazai iskolarendszerbe beillesztve megnyissa kapuit ez a szakirányú intézet. Porzsolt vállal ta, hogy az eladdig számára „ idegen " közegben, ahol egyáltalán nem várható, hogy éppen az irodalom lesz a legfontosabb tantárgy, megkísérli a lehetetlent. Nem futamodott meg: le is érettségiztette diákjait 1950-ben. Még 1947-ben, a fiúképzőbeli kollégájával, Kiss Lajossal kezdeményezi egy gyermeklé lektani állomásnak a felállítását. 1948 januárjától a vallás- és közoktatásügyi minisztérium egyelőre öt egymás utáni évre 1000-1000 forintot biztosít ennek működésére. A város veze tősége is hangsúlyozza az állomás fontosságát, szükségességét és ugyancsak évi 1000 forint tá mogatást szavaz meg. Ez év végén pedig, a készülő 1949. évi költségvetésben még külön 1560 forintot ír elő „községi segély" címén, a dologi költségekre, hiszen „fontos közérdek fűződik" az állomás munkájához. Porzsolt egyébként az akkori „megyei" lapban, a Nyírségi Magyar Nép 1948. november 21-i számában „Dolgozik a Gyermeklélektani Állomás" címmel 8
9
10
8
9
0
A Kalendárium — hagyományosan, ezúttal központi támogatás gyanánt is — tartalmaz naptárrészt és függelékként „elengedhetetlenül" egy ívnyi terjedelemben kimutató jegyzéket az esedékes or szágos vásárokról. A többi szöveg mind megyei-nyíregyházi vonatkozású cikk a 184 oldalas kötet ben. A főmunkatársak: Makra Sándor, megyei felügyelő, helyettese Gebri Mihály, már előzőleg is neves csakugyan népet művelő tanító, titkár pedig Nyárády Mihály. — Szinte egyetlen megbízható forrás, tudósítás ez a háború után szerte feltámadt népművelődési mozgalomnak, a közoktatásban is friss szellemet árasztó népi kollégiumoknak, középiskoláknak is. — Az 1950-ig külön, önállóan működő Szatmár-Bereg megye székhelyén, Mátészalkán is kiadtak ilyen kalendáriumokat. A megőrzött levelek között olvasható az, amelynek írója 1980-ban hálásan emlékszik vissza Por zsolt óráira, és beszámol a 30 éves érettségi találkozó szervezési előkészületeiről. — Ebben az is kolában 1946-tól már koedukáció volt: ez középiskolában Nyíregyházán ismeretlen fogalom még jó ideig. — Állítólag Porzsolt azért is vállalta itt a tanítást, mert akkor, 1946. július 27-én született meg harmadik gyermekük, a két leány után legifjabb Porzsolt István; édesapja addigi tanárkodása idején mindig „csak" leányiskolákban tanított... Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár, XXII. 1. Nyíregyháza város képviselő-testületének ira tai, 1948. évi közgyűlési jegyzőkönyv, kgy. 15. (jan. 30.); kgy. 38. (márc. 4); kgy. 298. (okt. 30.).
terjedelmes cikkben ismerteti munkájukat. Mindez azonban hamarosan lehetetlenné válik az egészen már irányzatú szovjet pszichológiai gyakorlat elsöprő uralkodóvá válása folytán. Az 1946. esztendő az, amelynek második felében már egyre sürgetőbbé válik, hogy a tiszt viselők is vállaljanak tagságot valamelyik politikai pártban. A diákkorától a népi írók iránt már melegen érdeklődő Porzsoltnak természetes lehetett az útja a Nemzeti Parasztpárt soraiba. Ha mar megbecsülték fáradhatatlan kötelességvállaló alaptermészetét s megtisztelték azzal, hogy nemcsak a nyíregyházi városi képviselőtestületbe, hanem a még szinte változatlanul működő megyei törvényhatósági bizottságba is őt delegálták. A városi és a megyei pártvezetőségben is volt tisztsége, de másféle pártmunkájáról egyelőre nincsen hiteles hír." Ennek, a háború utáni első éveket tárgyaló szakasznak a lezárásaként kívánkozik ide még néhány sor. Néhány évvel visszavonulása után, 1978-ban, azaz 68 éves korában készít jól át tekinthető munkavázlatot, afféle rendezési szempontsort annak érdekében, hogy lakásukon, annak minden zugában, a garázsban és a pincében is összehalmozódott iratokat kezelhető, használható rendbe rakja. Az ekkoriban készített rövidebb-hosszabb, idevágó jegyzetek arra engednek következtetni, hogy tervezte életpályájának, működésének módszeres visszaemléke ző megörökítését. Különösen gyakran kerül szóba az 1945 után következő évek igen tevékeny, izgalmas szakasza. Fel is sorolja, hogy kik élnek még, akikkel folyamatos, állandó kapcsolat ban állt, ebben az 1948-ig, esetleg 1950-ig terjedő szakaszban. Nehezen ment a levelezés meg indítása, sajnálatosan csak 1985-ben írta meg ezeket a terveit ismertető, segítséget kérő leve leket pl. Békefi Benő özvegyének (aki nemcsak férje tevékenységének segítője, de mint SZTK orvos is jó ismerője az „akkori" életnek); a szabadművelésben fegyvertársának, Makra Sán dornak, akit meglehetősen megszégyenítő körülmények között zavartak el megyei vezetőállá sából; és Fehér Klárának, aki később Sebestyén Géza felesége, és éppen ezekben az években volt a tanítóképző intézetnek, internátusának közkedvelt tanára, nevelője. Általánosságban nem elutasító válaszok jönnek, de tényleges, Porzsolt céljához vezető segítség sehonnan nem érkezett sem akkor, sem később. Porzsoltot izgatta a téma, olykor váratlanul egy-egy válaszle vél-fogalmazványban tér ki hosszasabban részkérdésekre ez időből, vagy éppenséggel valame lyik éjszakai felriadást követő rövidebb-hosszabb jegyzetsorban. 6. Az iskolák államosításáról szóló törvény igen gyorsan életbe lépett 1948 júniusában. Anélkül, hogy feledném a végrehajtása közben keletkezett közösségi vagy egyéni konfliktu sokat, olykor súlyosabb következményeit, kinek-kinek esetleg meghasonlásig menő tragé diáját, itt most csak Porzsolt munkájának közelében maradva foglalkozom a tényekkel. —
11
Rendkívül jellemzőnek ítélhető meg Porzsoltnak meglehetősen kivételes felfogása, magatartása a hagyatékban megmaradt parasztpárti tagkönyvének láttán. A jó forint életbeléptetése után 1946 ok tóberétől ragasztotta be a párt pénztárosa a fizetést igazoló bélyegeket: 1946-ban havi 50 fillér, 1948-ban már 1 forint, 1949-ben és 50 elején már 2-2 forint, az 1950. októberi dátumú bélyeg sze rint 15 forint. Mi ebben a furcsállható? Az, hogy minden lexikon, kézikönyv úgy tudja, hogy a Pa rasztpárt önállósága, létezése tulajdonképpen 1948-ban a Baloldali Blokkhoz, ¡11. 1949-ben a Magyar Függetlenségi Fronthoz csatlakozásával szűnt meg. Úgy látszik azonban, hogy a feloszlatás nem volt annyira világos, legalábbis Nyíregyházán nem. Mert még létezett egy olyan funkcionáriusa a pártnak, aki kezelte-szedte, havonta bélyegekkel igazolva a tagdíjak befizetését. Ez volt Porzsolt számára a lényeges: ő a belépéskor vállalta a tagdíjbefizetést; amíg van, aki ezt át is veszi, addig eleget tesz vállalásának, ez becsület kérdése. Sapienti sat. — Más pártba egyébként később sohasem lépett be.
Ő a tanítóképző igazgatására folyamatos megbízást kapott, ez a Kálvineum szervezetében álló kisebb szociális intézményekre nem terjedt ki, így egyelőre azoknak irányítását, felügyeletét még végezhette, el is látta. 1949-ben ezek működése még teret kapott az épületekben, vezeté süket a felesége vette át, de 1950-től már nem működhettek. Ősszel már az internátust teljes egészében egy minisztériumi irányítású szakérettségis leánytanfolyam vette át és hosszabban működött itt; 1952-ben a gyakorlóiskola földszinti helyiségeit a Megyei Tanács Oktatási Osz tályának továbbképző kabinetje használta. A megmaradt helyiségekben azért a tanítás lénye gében célszerűen működhetett. Párhuzamosan foglalkoztatták a pedagógusokat továbbképző-átnevelő kurzusokkal. 1950 nyarán kezdődött a pedagógiát tanítók „gondozása". Budapesten hathetes tanfolyam indult, majd 1952-ben Esztergomban július l-e és augusztus 4-e között folytatódott „a pedagógia szakos tanári átképző tanfolyam " a minisztérium szervezésében. Ide idézendő a kiküldött be hívók egyik előírása: „ Hozza magával a saját vagy könyvtárból kölcsönzött könyveket: Kairov: Pedagógia, Jeszipov - Goncsarov: Pedagógia, Tyeplov: Pszichológia, A szovjet bolsevik párt története, a módszertani útmutató, a Szocialista Nevelés könyvtárának fontosabb kötetei — szaktárgyak köréből. " Ezek közkézen forgó középiskolai tananyagok a szovjet iskolákban, magyar fordításuk a könyvesboltokban olcsón megvehetők. Az azonban nem tételezhető fel Porzsoltról, akinek oklevelében a pedagógia rubrikájában kitűnő érdemjegy olvasható, hogy ő ezeket a könyveket egyénileg is el tudja olvasni, akár előírt vizsgára felkészülni is képes. Nem, mert ezeknek a tanfolyamoknak nemcsak az a célja, hogy az említett köteteket, kiscsoportok ban szájbarágósán „feldolgozzák", hanem az (is), hogy közben azokat a filozófusokat, pedagó gusokat, akiket a behívottak annak idején maguk is hallgattak, akiknél vizsgáztak, külföldi mintaképeikkel együtt folyamatosan csepüljék, tudománytalannak deklarálják. Éspedig nem vitában, meggyőzéssel, hanem ex cathedra kijelentésekkel. A két nyári pedagógiai foglalkoztatás közben, 1951 tavaszán igazgatóként tartották szüksé gesnek korszerűsíteni három hónapig Budapesten, az „ igazgatók iskoláján". Erről már fentebb esett szó: Porzsolt ehhez még hozzátette, hogy azért eléggé bőven ellátták a hallgatókat szín házjegyekkel is, és az osztogatásból olykor még a látogatásra felruccant feleségének is jutott szórakozási lehetőség. A pedagógiai továbbképzés azonban nem ért véget 1952-ben sem. Folytatódott a budapesti egyetem pedagógia tanszékén szervezett vizsgára előkészítő konzultációkkal, és végződött 1954. december l-jén a dékán jelenlétében letett vizsgával és az így nyert immár pedagógia 12
12
Ilyenfélében nekem is volt részem 1952/53 telén a fasori államosított evangélikus gimnázium épü letében, akkor az Országos Pedagógiai Intézetben egy országos szakfelügyelői tanácskozáson. A miniszter első helyettese, akit alig egy évtizede a Pázmány Péter Tudományegyetemen kormányzó gyűrűs doktorrá avattak, szemrebbenés nélkül minősítette a magyar pedagógiai történet egyik legki emelkedőbb alakját — szerinte — mint korlátolt, idealista, szűklátókörű, nacionalista botcsinálta akadémikust stb., akinek tévtanaitól óvakodni kell minden korszerűen élni és tanítani kívánó peda gógusnak. — Még szerencse, hogy majd az 1976-ban kiadott Pedagógiai lexikonban Fináczy Ernő nek (mert hiszen róla volt szó) három oldalnyi, képes szócikkében már ma is emészthető ismerete ket szerezhetünk róla. (Akkor a hajdani, minket védő-óvó előadónk már nincs a minisztérium funk cionáriusai között.)
szakos tanári oklevéllel. Ebben részletezve a vizsgatárgyak: neveléstan, neveléstörténet, lélek tan, párttörténet (!) — és mind a négyből jeles." A tanítóképző igazgatói között kitüntetett tekintélynek örvend: a minisztériumi szakosztály folyamatosan foglalkoztatja. Tanácskozások vitaanyagának szerkesztője, bevezető előadója, kiadásra szánt kéziratok udvarias, de szigorú lektora, a középiskolai tanítóképzés teljes didak tikai anyagának tanmenetét-tantervét készíti el (mire elfogadták, megszűntek a középiskolai tanítóképzők!); fontosabb intézkedések elemzését végzi felkérésre a szakfolyóiratokban, stb. — Hagyatékában kazalszámra találhatók ezeknek a terjedelmesebb munkáknak előkészületi tervei, vázlatai, részkidolgozásai. Hallatlan gondossággal fogalmaz, kézzel ír, a szövegekhez cetliken gémkapcsol újabb kiegészítéseket, és a már legépelt, tisztázatnak remélt oldalakon is bőven akad belejavítás, mire az expediálható végleges (?) szöveg kikerül a keze alól. — Már 1954-től tagja annak a szűk minisztériumi bizottságnak, amelyik a rég áhított pedagógiai kö zépiskolával felsőoktatási folytatással képzeli el az alsó tagozati tanítóképzés rendjét. Párhu zamosan dolgoznak azzal, az 1954-ben meglehetősen értetlenséggel fogadott rendelettel, amely drasztikusan csökkentette az addig működött tanító és óvónőképzők számát, — annak ellenére, hogy évek óta magas (és továbbnő) az itt szükséges pedagógushiány?! Porzsolt isko lája is a bezárandók sorsára jutott. Tehát 1954 szeptemberében már nem vettek fel ide jelent kezőket, nem indult I. osztály. Helyükbe gimnáziumi I . osztályok nyíltak. 1957-re fogytak el a képzősök, az utolsó képesítőzőkkel, 1958-ban pedig a leánygimnazisták érettségije volt a szer vezeti újdonság. Még a régi kálvineumi épületekből is el kellett jönniük a Széchenyi utca 6. számú, fél évszázada épült Barzó-házba, ahol három évtizede a fiú tanítójelöltek tanultak. 14
7. Hosszas előkészítő munka után megszületett az 1958. évi 26. sz. törvényerejű rendelet a felsőfokú pedagógusképző létesítéséről. Területi harcok, erőlködések után Nyíregyházára ke rült az egyik felsőfokú tanítóképezde, éppen abba az épületegyüttesbe, amelyik Porzsolt régi iskolája, a Kálvineum. 13
14
Megjegyzendő, hogy a minisztérium és a megyei pártbizottság közösen érezvén felelősséget Por zsolt átnevelésében, megelégelte a sok, tartós tanfolyamot, és nem ragaszkodtak ahhoz — mint má sok esetében eléggé határozottan —, hogy a megyeszékhelyeken szervezett marxista-leninista esti egyetemen rendszeres hallgató legyen és megfelelő vizsgákat tegyen az oktatási félévek végén. Megelégedtek azzal, hogy a hároméves „ általános " tanfolyam előadásain vendéghallgatóként ve gyen részt, a feldolgozó szemináriumokon nem. Ezek után adtak számára egy külön szövegezett ta núsítványt, mely szerint „az Esti Egyetemen előírt ideológiai továbbképzésben 1958-61 között eredményesen részt vett." Minden bizonnyal okozott Porzsoltban nosztalgiát az átállás a gimnáziumi rendre, az alkalmazkodás más minisztériumi szakosztályokhoz stb., de mindezt okos reálpolitikával nézte s — néhány külö nösen tettre kész kollégájával — egyszerre kitalálta, hogy Kölcsey halálának közeledő 120. évfordulójajó alkalom irodalmi megmozdulásokra, az új iskolának jó nevet lehet szerezni: a közeli szatmárcsekei Kölcsey-koszorúzás, szoboravatás, értékes hagyománnyá válhat az iskolában. Sikerült megnyerni a Kölcsey-szakértő, Szauder József professzor személyes részvételét, segítségét az elő készületekben, az ünnepségeken (Szauder még hírlapi beszámolót is írt minderről az Élet és Iroda lomban). — Negyedszázados pedagógus munkája elismeréseként, amikor bevezették a Kiváló tanár elnevezésű pedagógusnapi kiosztásra alapított kitüntetést, Porzsolt az elsők között méltán kapta ezt meg pályájának delén, 1957-ben. Hogy ezt a megyében azzal tették igazán emlékezetessé, hogy a Kelet-Magyarország 1957. június 2-i számában egyedül Porzsoltról közöltek arcképet „Egy kiváló pedagógus" vastag betűs aláírással, csak az érzékelheti, aki emlékezik: akkoriban ilyen megtisztel tetésben legfeljebb a megyei vezetők vagy sztahanovisták részesültek.
Mivel a legszűkebb tervezőbizottságnak végig tagja volt, közel s távolban mindenki azt tar totta méltányosnak és szakmailag is helyesnek, hogy ő legyen az igazgató. A megyei párt- és tanácsi vezetésnek is ez a véleménye. Még közel az '56-os eseményekhez, az országos dön tésnél a párttagság lett az alapfeltétel. Ilyen szempontból is számba jöhető szakember azonban nem volt kéznél. Végül az lett a megoldás, hogy egy beregszászi származású magyar-történe lem szakos gimnáziumi tanárt választottak ki, aki Prágában kezdte tanulmányait és a Sarló mozgalomban viselt vezető szerepet, majd a bécsi döntés után már itthon fejezte be tanulmá nyait: a háború után a Kossuth gimnáziumban tanár, diákotthon-vezető, szakfelügyelő és végül igazgató: Adriányi László. Igen jól megértették egymást és vették tudomásul a helyzetet. Por zsolt az igazgatás adminisztratív terheitől szabadult meg és az intézet szakmai-pedagógiai gon dozása a fő feladata. Háromévi együttműködésük idején jutalmazásban, előléptetésben Ad riányi sohasem feledkezett meg Porzsolt szakmai segítségének értékeléséről. Ez a három év lassan enyhítette Porzsoltnak kívülről észre nem vehető sértettségét: most aztán szinte kizárólag csak a pedagógusképzés szakmai, pedagógiai kérdéseivel foglalkozhat. Amikor aztán 1962-ben váratlanul az ország negyedik Pedagógiai, később Tanárképzőnek ne vezett Főiskolája is Nyíregyházára került, akkor tulajdonképpen az előző három évben kia lakult helyzet ismétlődött-folytatódott egy nagyobb intézményben. Ahol nemcsak helyettes, hanem ténylegesen felsőoktatási rendszerbe sorolt docens, majd 1965-től főiskolai tanár és kezdettől a pedagógiai tanszék vezetője. A humán tanszékek tartoznak fel ügyelete-irányítása alá a gyakorlóiskolával együtt. Ehhez talán még nagyobb lett a kedve, mert itt a pedagógia pszichológia elmélete elmélyültebb foglalkozást tesz lehetővé, lényegében kétszer annyi idő alatt, hiszen a képzési idő négy évre terjed majd ki: lényegesen nagyobbak a lehetőségek az egyetemi-akadémiai kapcsolatok kiépítésére, közös feladatok vállalására, szakmai próbatéte lekre. Külföldi kapcsolatai is szélesebbé válhatnak, igaz az NDK-ban talán még korlátoltabban dogmatikus az elmélet és a gyakorlat, mint itthon. Alkalmilag azonban hasznosítja azokat a svájci szakfolyóiratokat, amelyeket még hajdani baseli tanulmányai idején szerzett ismeretség, barátság nyomán folyamatosan küldtek neki, és amelyeket valamilyen csodálatra méltó vélet len folytán ki is kézbesített számára a magyar posta. Közvetlen munkatársainak tudományos kutatómunkájában olykor mélyen, részletekbe nyúló segítséget adott, fordított nekik német szövegeket: fogalmazási, szerkezeti tanácsokat adott — mintegy kompenzálva azt, hogy annak idején az ő kutatási terveit mindig keresztezte a vezetői szolgálat terhe, kíméletlen igénye: legalább mások teljesíthessék a minősítési igénye ket minden vonatkozásban. Asztmás rohamai nem csökkentek az évek múlásával: olykor he tekre is szanatóriumi kúrálások emelték ki munkájából. Amikor viszont hazatérhetett, kettős energiával vállalt újabb előadásokat, cikkírást, team-munkát, lektorálást — bizonyítva, hogy nemcsak a lélek kész, hanem a testet is lehet erőltetni a helytállásra. 61 éves, amikor 1971 ta vaszán lejáró főigazgató-helyettesi megbízásának további megújítása elől kitér. Órái még van nak: 1973. február 22-én búcsúzik tőle nyugdíjba vonulásakor a főiskolai tanács közössége. Búcsújakor áttekintette 41 éves pedagógus pályáját, amelyből 35 évet vezető pozíciókban tel jesített. Méltán idézhető ide néhány, akkor elmondott összefoglaló mondata: „ Visszatekintve a lepergett évtizedekre, mindinkább látom, hogy nem születtem vezetőnek Éppen ezért mondhat tam meg minden tisztségemben, hogy kicsit felemás igát hordozva élek a vezető funkciókban. Mert én mindig tanító embernek, oktató tanárnak készültem és éreztem magamat és ennek megfelelően igyekeztem dolgozni... Mindent ennek érdekében csináltam: szinte egész életem ben olvastam, igyekeztem tanulni másoktól. És olvasok és tanulok még ma is, vén fejjel is, mondhatnám, akár kötelezettség nélkül is. Ezért merem remélni, hogy több ezerre menő tanít ványaimnak — legalábbis töredékük — szívébe, lelkébe ezt a hajlamot, szándékot, életvitelt
igyekeztem beoltani, vonzóvá és követendővé tenni: a nevelői hivatás lényegét, a szüntelen önképzés, a tanulás szeretetének vonzó varázsát. " 8. Két évvel ezelőtt, 1998-ban, amikor a Kálvineum képzőjének 1938-beli megnyitása j u bileumát sok százan ünnepelhették, még akadtak bőven olyanok, akik a képzőben, később esetleg a gimnáziumban is tanítványai voltak. Emlékeztek lelkesen, hogy az irodalomórákon azért lehetett megszeretni magát az irodalmat, mert nem a noteszre feleltetés, valamilyen be magolt szöveg reprodukálása volt a lényeges: az adatok, kategóriák csak azt szolgálták, hogy a művek élvezetéhez, megértéséhez, birtokbavételéhez vezessenek. Szerették, hogy kortárs költőkkel is foglalkoztak az órákon, ha ilyenek Nyíregyházán jártak, együtt mentek meghallga tásukra; megszerették az olvasást, a szép irodalmat — s idős korukban is ezeknek az óráknak veszik hasznát. — Hasonlóan élvezték Porzsolt pedagógiai előadásait: ezeket nem azért és nem úgy tanította, hogy azokból jó kalkulust érő, bemagolt „felelet" legyen, hanem azért, hogy a tanítvány-gyermek szívéhez-lelkéhez közelférkőzendő sikerüljön majd a tudománynak nevezett anyagot ott és akkor úgy felhasználni, eredménnyel alkalmazni, ahogy az adott hely zet majd megkívánja. Ezért kezelte szakját célszerű munkaeszköznek. A sokat emlegetett, ezer szer csak lélektelenül idézgetett Makarenko munkásságából is azt a tanulságot tartotta a leg fontosabbnak, hogy a pedagógia és részeinek megtanulása mind-mind a nevelendő gyermek érdekében szükséges, és ha az előadódó konkrét „helyzet" nem sorolható be az addig tanult kategóriák valamelyikébe, akkor tiszta fejjel gondolkodva éppenséggel szabálytalanul is lehet, sőt kell eljárni — a gyermek érdekében. Ezt a szabadlelkűséget, mondhatnám, a pedagógia dialektikus alkalmazási felelősségét tanította — és így lett tanítványainak élő példája, igazi tanítója. Biztos, hogy többször szeretett volna igazán szabad lélekkel tanítani, állást foglalni —, de legalább ilyenkor érezhette magát akár csak átmenetileg boldognak, elégedettnek. A gyermekkorától irigyelt sportos, erőfeszítésre vállalkozó, megoldást hozó teljesítmé nyekre vágyott nyugdíjas életében is. Idős korában tanul meg autót vezetni, amikor pedig már hallása is fogyatékosabb. Másfél évtized alatt százezernél több kilométert tett meg „családi" Skodájukkal, közben gondos naplót vezetett zsebnoteszében a kilométeróra napi kezdő és vég ző állásáról. — Asztmája ellen a tiszta levegőt is kedvezőbben biztosító kertjük egy eléggé me redek oldalban, szépen karbantartott házzal alkalmas is a pihenésre, ugyanakkor azonban szá mára mindinkább erőn felüli munkahely. Pl. a régi, magas gyümölcsfák gondozásához, lesze déséhez szükséges háromméteres létra kezelése, a gépkocsi vezetése a lejtős, köves, gondo zatlan úton, az útról betéréssel és a kertben is stb. — Mindez itt és most megoldandó feladat, tehát „ én ezt megoldom, vállalom " mondta magának és úgy is cselekedett — nem akarván hin ni azoknak a jeleknek, kisebb-nagyobb baleseteknek, amelyek inkább óvatosságra inthették. 9. A megyei párt- és tanácsvezetés nem felejtette el, hogy fáradhatatlan fiatalkori eredmé nyes munkája alapján 1959-ben igazgatóként szerették volna látni őt az első megyei felsőokta tási intézmény vezetői székében. Mivel ez a tervük nem sikerült, igyekeztek a megbecsülésük nek itthon is látható jeleit adni. A 60-as évektől a hivatalos városi, megyei ünnepségeken, meg emlékezéseken az elsők között tüntették ki Porzsolt Istvánt: az országos társadalmi, közéleti szervek, társulatok vezető funkciókba választották és hasznosították aktivitását. Ezek a szerve zetek is megbecsüléssel juttatják neki elismerésüket, dekorációjukat. A Munka Érdemrendnek ezüst fokozatát kétszer, az aranyat egyszer kapja meg.
Csak felsorolásszerűen írom a jegyzetbe azokat a társadalmi „érdekeltségeit", ahol több nyire szintén vezetőségi hely jutott neki, olykor elnököléssel is. Alkalmam volt többször azo nos körben látni itt is helytálló magatartását. Az ilyen ülésekre olykor még a fizetett funkcio náriusok sem olvasták el az előterjesztéseket: Pista bátyám volt többnyire az egyetlen, aki el olvasta és széljegyzeteit többnyire szóvá is tette, főleg ha nem értett egyet a leírtakkal. Vala milyen túlzott szerénységgel mondja el, már bevezetésként is, az ellenvetéseit, mintha nem azért lenne a tagság, hogy egyesült erővel hozhassanak jó javaslatokat, határozatokat. Hetve nes éveinek közepén fokozatosan lemondott ilyen-olyan funkcióiról, különösen az országos bi zottságokban, amelyek budapesti utazással jártak, s — erején felül igyekezve — sokszor egyetlen nap alatt megjárni az akkor még sokkal hosszabb menetidejü fővárosi utat. Egyébként is, gyakran egészségi okok is akadályozták ezekben a felruccanásokban. 15
16
15
A debreceni egyetemen működő általános diákkörnek tagja, 1930-ban főtitkára, a ref. Bethlen Gá bor Szövetségnek 1932-től elnöke. —Nyíregyházán 1935-től 1944-ig a Soli DEO Glória szerveze tében több tisztség viselője, részt vesz a nevezetes szárszói konferencián is. A Bessenyei Körben felolvas ifjú tanárként, az átszervezéskor az irodalmi szakosztály elnökévé választják, de egy év múlva már nem vállalja tovább a tisztséget. — A háború után azonnal bekapcsolódik a szabadmű velődési szervezkedésbe, rendezvényeinek lelke a Gyülekezeti Házban. —A Nemzeti Parasztpárt delegátusaként városi képviselőtestületi, megyei törvényhatósági bizottsági tag 1950-ig. — A Ma gyar Dolgozók Kulturális Szövetségének egyik alapítója— de nem sokáig működhetnek. —Az új jászervezett Bessenyei Kört beolvasztották a Magyar-Szovjet Társaságba 1947 után; ezen a vona lon lett a meginduló Békemozgalomnak is felkért (kijelölt) tagja, 1949-ben kongresszusi küldött. — A Hazafias Népfront 1954-ben történt megalakításától kezdve három évtizeden át városi, megyei szervezetében működik, leghosszabban a megyei elnökségben alelnökként, 1971-től díszelnökként: a kongresszusokon megyei küldött, aktvitásáért a Népfront saját kitüntető elismeréseit többször is megkapta. 1963-ban Szabolcsban pótképviselőnek jelölték, majd meg is választották. — Az 1953ban megalakult TTIT, majd TIT keretében nyílik leginkább alkalma szakmájának, tudományos ér deklődésének folyamatos élésére: előadóként ill. a megyei szervezet alelnökeként, a pedagógiai pszichológiai szakosztály elnökeként, az országos választmányok vezetőségi tagjaként. Az országos közgyűlések megyei küldötte, a Társulat kitüntetéseinek birtokosa. — Középiskolai igazgatóságá nak vége felé választotta meg a városi KISZ Bizottság VB-tagjának, megkapta a KISZ KB kitünte tését is. — Az 1967-ben újjáalakult Magyar Pedagógiai Társaságnak kezdettől országos elnökségi tagja, a megyei szervezetnek másfél évtizeden át elnöke. — A Pedagógus Szakszervezetnek megyei vezetőségi tagja évtizedeken át. A főiskolai szervezetnek kezdettől elnöke nyugdíjba vonulásáig. — A megyében létrehozott Kulturális és Tudományos Koordináló Bizottságnak nyugdíjas korában is tagja maradt, a bizottság megszüntetéséig. — Már nyugdíjas korában kérte fel a Megyei Bíróság el nöke igazságügyi pedagógiai szakértőnek. A viszonylag ritka esetekben szívesen közreműködött, de az együtt járó bürokratikus-adminisztratív körülményeskedések viszonylag hamar elvették a kedvét. Még ebbe a hosszú felsorolásba sem fértek bele a régebbi egyházi intézményekben viselt tisztségei, a felsőoktatási országos és megyei munkabizottságainak tagságai, tisztségei, a főállásával kapcsola tos dicséretek, elismerések, soron kívüli előléptetések (feljebbsorolások), rendkívüli jutalmak.
16
Életének 76. esztendejében már súlyosodott betegsége, mind hosszabb és erösebb fájdalmak kísé retében. Orvosi tanácsra budapesti gyógyintézetek kezelésébe utalták, de már ott sem tudtak rajta segíteni. 1986. december 12-én, életének 77., házasságának 47. évében elhunyt. Tíz nappal később itthon, a nyíregyházi Északi temetőben kísérte utolsó útjára tanítványainak, kollégáinak, a város kö zéletének őszinte gyásza, tisztelete, feleségének, húgának, három gyermeküknek, négy unokájuk nak: a nagy családnak hálás szeretete.
** * A munka, a helytállás, a szolgálatkész segítés elkötelezettje volt. Búcsúbeszédében talá lóan foglalta össze: hosszú közszolgálatának túlnyomó részében nem azt végezte, amit szeretett volna. Belenyugvásában bízvást része volt református egyháza ortodox tanításának, a predestinációnak, az eleve etrendéltetettség elfogadásának. Azaz „vállalta", hogy induláskori kedves terve: a tanítás háttérbe szorul a fiatalkorától rászakadt igazgatási gondok mögé, hogy a kedv vel kezdett tudományos tervei közül egyik sem juthatott el a teljesítésig, az elismert sikerig. I l lúziói beváltatlanok maradtak, elszaladtak mellettük nem rövid életének évei. Lett és maradt a napi feladatok megbízható robotosa. — így indokolható viszonylagos zárkózottsága, hogy csak ritkán nyílt meg egyébként friss kedélye szűkebb családi, kollegiális körben, utolsó évei ben pedig hosszú leveleiben, amelyeket egyre fogyatkozó gyerekkori baráti körének írt, a kö zös vidám emlékekről. És ezzel magyarázható általános toleranciája is növendékei, fiatalabb kollégái faragatlanságai, szerényebb teljesítményei iránt. Fiatal korában, egyházi szolgálata kezdeti éveiben még általános szokás az összeszorított torok mélyéről jövő lassított beszédmodor, az úgynevezett kanzelton-os prédikálás. Ő ezt na gyon hamar elhagyta, mert mesterkéltnek, az emberi „érintkezéshez" méltatlannak találta. Fel szentelt pap korában sem ragaszkodott azokhoz a puszta külsőségekhez, amelyeket pályatársai életük végéig megtartottak. Mert nem külsőségekben követte ároni elődeinek, családi nevelte tésének, papi mivoltának jellemző jegyeit, hanem szilárd belső meggyőződésében, elmélkedé seiben és szolgálatkészségében, igényesen etikus magatartással folytatta boldog emlékezetű elődei életvitelét, áldozatos munkáját. Ezek az értékek voltak azok a normatívák, amelyek irá nyították életét, munkásságát — bárhová vetette is őt „a szolgálat érdeke".
Porzsolt István (1910-1986)
