POLGÁR `99 1. füzet december 12. A felemelkedés a mi felelősségünk In memoriam Antall József. Mádl Ferenc a kegyelmi esélyünkről

POLGÁR `99 1. füzet A Magyar Polgári Együttműködés lapja

1998. december 12. A felemelkedés – a mi felelősségünk In memoriam Antall József Mádl Ferenc a kegyelmi esélyünkről Elnökségi ülés – Új tagok Tagdíjak – Adományok 1999. január

2

1998. december 12. A felemelkedés – a mi felelősségünk Antall József halála ötödik évfordulójának délelőttjén, a Szent Margit Gimnázium dísztermét teljesen megtöltő hallgatóság előtt, két aktív miniszter, az Antall-kormány öt volt minisztere, a közélet számos jeles személyisége részvételével zajlott le "újabb Kaffka-konferenciánk", a felemelkedésben viselt felelősségünk vizsgálata. A konferencia teljes anyagából – korlátozott példányszámban – elkészült a POLGÁR sorozat különkiadása. Itt Mádl Ferenc bevezetőjének a Magyar Nemzetben megjelent összefoglalását adjuk. A felemelkedés és a felelősségérzet tudatát és gyakorlásának szorgalmazá­ sát hagyta ránk örökül a demokratikus Magyarország első miniszterelnöke, Antall József – jelentette ki Mádl Ferenc akadémikus, a Magyar Polgári Együttműködés elnöke szombaton. "Az ő öröksége és szelleme jegyében kezdte meg, s folytatta tevékenységét társaságunk, ez a mára már országos hatásúvá vált Kaffka gimnáziumi közösség – fűzte hozzá a Szent Margit (korábban Kaffka) Gimnáziumban tartott "A felemelkedés – a mi felelős­ ségünk" című ülésén. Emlékeztetett, Antall tudósi és államférfiúi pályafutása prófétaként hirdette: a nemzeti elkötelezettség, az európai kereszténydemokrácia és a nemzeti liberalizmus szerves egységének érdekében kell cselekednünk. Közösségeinket, az egyes ember felelős gondolkozását és cselekvését egységben látta, mert mint vallotta, csak így leszünk képesek a társadalom minél szélesebb rétegeinek lelki, kulturális, etikai, közéleti és politikai

újjáépítésére. A néhai miniszterelnök hitvallásának, törekvéseinek fogadta­ tását felidézve arról szólt, hazai és nemzetközi politikai körökben is sokan egy nagy formátumú ember nagy formátumú víziójának tartották, amikor Antall József cselekvési programjában kinyilvánította: a kettészakadt magyar társadalom orvoslásaként, szuverenitá­ sunk visszaszerzéséhez és stabilizálásá­ hoz szükséges az euroatlanti gondol­ kodás s elkötelezettség, a demokrácia és a polgári jövő kibontakoztatása, a gazdasági szabadság s a társadalmi szolidaritás, a közép­ és kelet­európai szociális és nemzetiségi feszültségek okainak felismerése, kezelése, a másokért való helytállás határozott vál­ lalása, valamint a széthúzás helyett az egység önzetlen vállalása – hangoztatta. A Polgári Együttműködés ülésén előadást tartott Nemeskürty István, a milleneumi ünnepségsorozatot felügye­ lő kormánybiztos, Harrach Péter szociális miniszter és Bod Péter Ákos, az Antall­kormány egykori tagja is. (Magyar Nemzet, 1998.dec.14.)

3

In memoriam Antall József A Magyar Állami Operaház és az Antall József Emlékalapítvány feledhetetlen estét ajándékozott az Operaház nézőterét zsúfolásig megtöltő közönségnek. Az emlékhang­ versenyen megjelent Antall József özvegye és családjának tagjai, Göncz Árpád köz­ társasági elnök (a szünetig), a diplomáciai testület meghívott tagjai, Paskai László bíboros­érsek, a kormány tagjai, miniszterek és államtitkárok, az Antall­kormány volt miniszterei és államtitkárai, régi és jelenlegi országgyűlési képviselők, a közélet kiválóságai, Antall József tisztelői, köztük Egyesületünk tisztségviselői és tagjai. A nézőtéren szinte tapintható volt a találkozás, az együvétartozás meghitt melegsége, az emlékezésen is átütő érzés, hogy itt és most együtt vagyunk, együtt lehetünk – és hogy óvatos várakozások ellenére lám, megtöltöttük az Operaházat. Az ünnepi estet Szabad György akadémikus, a szabadon választott Országgyűlés első elnökének rövid emlékezése vezette be. A műsorban a Magyar Állami Operaház zenekarának előadásában, Oberfrank Géza főzeneigazgató vezényletével elhangzott Liszt Ferenc Szózat és Himnusz fantáziája, majd Hungaria című szimfonikus költeménye. Az estet a szünet után Beethoven gyönyörű C-dur miséje zárta, a Nemzeti Énekkar, Pászthy Júlia, Bokor Jutta, Mukk József és Berczelly István közre– működésével. Szép este volt, köszönjük az élményt!

¯¯¯¯ Mádl Ferenc a kegyelmi esélyünkről Csontos János interjúja (részletek) … A választási siker szellemi előkészítésében jelentős szerep hárult a magyar polgári együttműködést szorgalmazó egyesületre. Az 1994-es kormányalakítást követően a Demokratikus Charta – amelyet a balliberális kormányzat legkarakterisztikusabb "talajelőkészítőjének" tartottak és tartanak – csendben elhalt, s szóvivői nem is jósolják újraélesztését, mondván: ezúttal nincs veszélyben az intézményrendszer. A párhuzamok okán jogosnak látszik a kérdés: vajon milyen sors vár a polgári egyesületre? – Az egyesületet nem választási céllal hoztuk létre: ennél jóval hosszabb távú célokat fogalmaztunk meg. Hangsú­

lyozni kell továbbá, hogy nem pusztán fővárosi szerveződésről van szó: az egyesületnek számos vidéki társulás is tagja. Turán például majdnem minden képviselői helyet a tagszervezetünk jelöltjei szereztek meg; de kétségtelen, hogy az országos választási ered­ ményekre is jelentős szellemi befolyás­ sal volt a működésünk. Ezt egyébként a miniszterelnök is kifejezésre juttatta a Gellért szállóban tartott Hogyan tovább, Magyarország? című konferen­ ciánkon. Az elnökség azóta is ülésezett, s megerősítette credóját: változatlanul szükség van a civil szerveződésekre. Az egyesületalapítás egyik fő oka – hogy a polgári pártok vészesen dezin­

4

tegrálódtak, miközben az emberek ennek az ellenkezőjét, az akkori kormányzás alternatíváját óhajtották – megszűnt ugyan, a demokrácia lelkét azonban a kormányzatoktól függetlenül a civil szféra jelenti. Már csak ezért sem lehet egyesületünket a chartához hasonlítani: az ugyanis egy konkrét politikai akció volt egy állítólagos diktatórikus fenyegetés leküzdésére. Mi megerősítettük a közös gondolkodás, közös cselekvés elvét; de a politikai katalizáló szerep csak egy a tevékenységi köreink közül: a kultúraépítés, az értékőrzés sokkal tágabb feladat. Úgy véljük és reméljük, hogy a Fideszben lezajlott értékválasztó folyamat őszinte volt, s nem a választási taktika részeként szol­ gált – változatlanul figyelni szeretnénk azonban, hogy a kormány benne maradjon a "polgári fősodorban", s

rögvest szólni is fogunk, ha netán kitér abból. … – A 2000. év – úgy is, mint a köztársaságielnök-választás esztendeje – egyelőre még odébb van, ám máris a politikai polémiák fókuszába került. Ön egyszer már volt a polgári erők államfőjelöltje. Amennyiben úgy alakul, elképzelhetőnek tartja-e, hogy ez másfél év múlva megismétlődjék? – Nem tudom, hogy időszerű­e már ez a kérdés, de etikátlannak és illeték­ telennek is tartanám, hogy a saját személyemet illetően bármiféle latol­ gatásokba bocsájtkozzam. Amit 2000­ rel kapcsolatosan igazán lényegesnek tartok, az az, hogy kegyelmi esélyünk van a Szent István­i állameszme beteljesülésére: mind gazdaságilag, mind európaiságában, kultúrájában és erkölcsében, mind önérzetében újjászülethet az ország. (Magyar Nemzet, 1998. december 24.)

ELNÖKSÉGI ÜLÉS – ÚJ TAGJAINK Az elnökség 1998. december 15­i ülésén az alábbi rendes tagok felvételét hagyta jóvá: Baló Károlyné Barla­Szabó László dr. Grigássy László dr. Kövér Istvánné

Kugler Emese Mittana Józsefné Sajgó Csanád dr. Sólyom Éva

Takács Ferencné Torbágyi Zoltán Vincze Lászlóné Wittner Mária

TAGDÍJAK – ADOMÁNYOK A '98/5. füzetben közöltek óta az alábbi adományokról érkezett értesítés: Fügedi Péterné 500 Ft (+tagdíj '99), Gyapay Gábor 500 (+tagdíj '99), Nagy Sándor 500, Pajor-Gyulay Károly 4500 (+tagdíj '99), Szálka Miklós 1000, Szűcs Ervin 500 Ft (+tagdíj '99).

A '99. évi tagdíj befizetéséhez csekkek csatolva; kérjük nem elveszíteni! Elmaradásokat kérjük a jelzés szerint pótolni! Szerkeszti Laczay István titkár (340­4177). Egyesületi belső használatra közreadja a Magyar Polgári Együttműködés. Főtitkár: Weszelovszky Zoltán.

5

* Budapest, 1136 Balzac u. 5. Lapzárta 1999. jan. 11.

6

POLGÁR `99 2. füzet A Magyar Polgári Együttműködés lapja

Hivatás és hitvallás Freund Tamás: Kultúra és evolúció

Kitörés a kiábrándultságból A magyar kultúra az ezredfordulón Konferencia, 1999. január 23.

"Az ország állapotáról" 1999. február 4.

Mádl Ferenc Széchenyi-díjas! Új tagok – Kizárások – Adományok 1999. március

7

Hivatás és hitvallás – Kitörés a kiábrándultságból Konferencia, 1999. január 23. ? Új reformkor előtt az értelmiség ? A magyar kultúra napja alkalmából egész napos konferenciát rendezett a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület a budai Várban, a Magyar Kultúra Alapítvány székhelyén. Erre az alkalomra jelent meg ifj. Fasang Árpád és Fodor András szerkesztésében az a 117 magyar mérnök, orvos, természet­ tudós írásait egybegyűjtő kötet, amelyet az elnöklő Mádl Ferenc akadémikus, Németh Ágnes professzor és Kende Péter történész méltatott. S amelynek ürügyén Freund Tamás orvos és a délelőtti program zárásaként Hámori József kulturális miniszter mondta el gondolatait a tudomány jövőjéről, az értelmiségi szerepről. Fasang Árpádék Hivatás és hitvallás című mostani kötete annak az 1997 őszén napvilágot látott, az (magyar) értelmiség hivatása című könyvnek a folytatása, amelyben elsősorban humán értelmiségiek fejtették ki véleményüket a feladataikról, küldetésükről, s nem utolsósorban az értelmiségi rosszkedv okairól, a megosztottságról. Valamennyi előadó észrevételezte, hogy az úgynevezett reálértelmiség a kilencvenes években jóval távlatosabban gondolkodott a világ és benne a magyarság előtt álló feladatok­ ról. Nem a belső vitákra fordította erejét, hanem a munkára, amelyet olykor nehéz körülmények között, nyugati kollégáiknál nagyságrendekkel kisebb fizetségért kellett végeznie.

Feladatait itthon és külföldön, vendég­ kutatóként és tanárként végezve felis­ merte, hogy az ezredvég kihívásaira felelős válaszokat kell megfogalmaznia, magatartásával példát adnia. A kötet minden írását áthatja a felelősség, mi lesz a Földdel, az emberrel, mi lesz a globalizálódó világ­ ban a magyar kultúrával. Freund Tamás előadásában arra figyelmeztetett: csak a hagyományos erkölcsi értékek megőrzése mentheti meg az emberiséget a pusztulástól, az elkorcsosulástól. Az információs társadalom hírzuhataga megbéníthatja az emberek belső látását, eltorzíthatja erkölcsi és érzelmi világukat. Ha nem védekezünk, legfontosabb értékeink mennek veszendőbe. Hámori József kulturális miniszter vidéki tapasztalataira hivatkozva kijelentette: a magyar értelmiség új reformkor előtt áll, nemzeti kultúránkat nem veszélyeztetik a globalizációs folyamatok. Véleménye és tapasztalatai szerint ha Magyarország az Európai Únió tagja lesz, akkor nemzeti kultúránknak nem kell beolvadnia egy globális kultúrába, sőt fejlődésnek fog indulni. A miniszter arról is beszélt, hogy csökkenteni kell az értelmiség függőségét az államtól, támogatni kell az autonóm szellemi műhelyeket. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma legfontosabb feladatának a közművelődés helyzeté­

8

nek javítását mondta. Elnöke úgy látta, összefogással, sok Délután a Kitörés a kiábrándultságból – szervezőmunkával úrrá lehet lenni a A magyar művészeti élet és az ezred­ magyar zenei életben jelentkező nehéz­ forduló kihívásai címmel Kulin Ferenc ségeken. Tóthpál József arra keresett irodalomtörténész bevezető előadásával választ, miért szorult vissza az utóbbi és elnökletével folytatódott a tanács­ években a zenehallgatás, milyen útjai kozás. Kulin arról szólt, miféle világ­ vannak a kortárs zenének, miként nézeti, politikai és esztétikai találhat vissza a közönséghez. Grendel ábrándokat szőtt a magyar értelmiség, Lajos író a XX. századi magyar próza miért szükséges ezek felülvizsgálata, s személyiségformálását bemutatva azt miért kell újra a legalapvetőbb hangsúlyozta, jellemrajz és árnyalt kérdésekhez visszatérni. A kultúra szereplők nélkül érdektelen az iroda­ minden zavara a közösség zavarából lom. Némethy László, az Egyesült eredeztethető, s most azzal kell Államokból hazatért gazdasági szembenézni, hogy szétesőben van a szakértő arról szólt, miként kell társadalom, amely eddig a kultúra támogatni a magyar kultúrát, hogy ne termelője és befogadója volt. jelentéktelenedjen el a globalizált Makovecz Imre Az építészet mint világban. Jankovics Marcell, a Nemzeti közösségteremtő és társadalomformáló Kulturális Alap elnöke arra mutatott rá, erő című előadásában azt hangsúlyozta, hogy ritka a személyes érdekeken hogy a népművészetben, a vidék tárgyi felülemelkedő, a magyar kultúra kultúrájában fellelhető a mindennapok­ egészéért aggódó fellépés. Úgy véle­ on túlmutató szakralitás, amely a kedett, a nyugati művészet nem tart kultúra éltető eleme. Csengery előbbre, mint a miénk. Adrienne, a Magyar Zenei Tanács (Osztovits Ágnes, Magyar Nemzet, 1999. január 25.) & Hivatás és hitvallás. Magyar mérnökök, orvosok, természettudósok írásai. & & 1021 oldal két kötetben, életrajzokkal, angol, francia és német összefoglalóval & & Megrendelhető: MUNDUS Kiadó, 1083 Budapest, Ludovika tér 2. & & + 1537 Budapest 114., Pf. 387. ( 303­5091, fax: 333­5378. Ára 2800 Ft. &

Freund Tamás: Nemzeti kultúra és erény az evolúció sodrában (A könyvbemutatón elhangzott előadásnak a Magyar Nemzet 1999. febuár 6-i számában megjelent szövege. A szerző akadémikus, az MTA Kísérleti Orvostudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese.) Éppen a negyvenéves korhatáron belül még a fiatal értelmiségi generációhoz tartozom, ezért engedjék meg, hogy ebben az írásban ennek a generációnak a hivatástudatával és általában a mai fiatalság nemzeti tudatának, erkölcsi válságának kérdésével foglalkozzam, egy biológus szemével követve a fejlődési tendenciákat. Először egy­két korábbi olvasmányom nyomán támadt gondolataimat szeretném megosztani önökkel, majd rátérek néhány szóban a napokban megjelent ifj. Fasang Árpád és Fodor András által szerkesztett Hivatás és hitvallás című könyv méltatására.

9

Az evolúció és a természetes szelekció törvényszerűségei nemcsak a biológiai, hanem a kulturális fejlődés területén is működnek, és segítenek megérteni számos tendenciát, az egyén és közösségek magatartására ható különböző erőket, a szelekciós nyomás eredetét. A fejlődést negatív irányba mozgató törvényszerűségek azonosítása még nem ad megoldást a problémákra, de a korrekt diagnózis jó kiindulópont lehet egy hatékony terápiához. Vizsgáljuk meg először evolúciós szemszögből, vajon miért előnyös és maradt fenn manapság is az erény, az egyén önzetlen magatartása a kis közösségek szintjén, és miért mond gyakran csődöt nagyobb közösségek, a nemzet, az ország viszonylatában. Richard Dawkins Az önző gén című könyvének az emberiségre vonatkoztatott folytatása lehetne Matt Ridley The Origins of Virtue, azaz az Erény eredete című könyve. Ebben a szerző többek között levezeti, miért és milyen feltételek mellett válhat evolúciósan adaptív, előnyös stratégiává az erkölcs, az etika és a közösséggel szembeni altruizmus, azaz az önzetlen önfeláldozó magatartás. Az ősközösségeket is önző géneket hordozó emberek alkották, akik azért működtek együtt és tömörültek hordákba, mert az előnyös stratégiának bizonyult az egyén számára. Elég, ha belegondolunk, milyenek lettek volna az ősember túlélési esélyei, ha a nagy ragadozókhoz viszonyított lassúsága és gyengesége ellenére egyedül próbál vadászatból megélni. A túlélés feltételévé vált az összefogás, osztozkodás és munkamegosztás. A sikeres vadászcsapat mindíg megosztotta zsákmányát az éppen sikertelenekkel, illetve a férfiak a növényi táplálékot gyűjtögető nőkkel. A látszólagos közösségi önzetlenség tehát a kölcsönösségen, a viszonzás biztos tudatán alapul. Éppen ezért az ellenőrízhetőség, a nem kooperálók kiszűrése a feltétele annak, hogy ez a tulajdonság pozitív szelekciós tényezőként szerepelhessen. Ez a folyamatos ellenőrzés és monitorozás azonban csak kisebb populációk szintjén valósulhat meg. Az ősközösség óta eltelt közel ötvenezer év törzsfejlődése során agyunk tároló­ és feldolgozókapacitása nem sokat változott, így a kölcsönösség mindennapos megerősítését, a szociális kapcsolatrendszert a mai ember is csak kis közösségeken belül képes nyomon követni. Az ősember állítólag jellemzően száz­kétszáz fős hordákban élt, a mai természeti népek is Dél­Amerika, Afrika civilizálatlan területein hasonló méretű törzsi közösségeket alkotnak. És ha megnézzük egy átlagos városi ember telefonszámokkal teli noteszát, érdekes módon ugyancsak száz­kétszáz nevet fogunk találni benne. Hasonló méretű kis közösségekben az együtt nem működők kiszelektálódnak, de a nagyobbakban, mint például egy nemzeti közösség, azonosítatlanok maradnak. Mások altruizmusát nem viszonozzák, hanem büntetlenül kihasználják, és ezáltal evolúciós előnyökhöz jutnak. Ezek a szelekciós tényezők tehát olyan embertípus kifejlődésének kedveznek, amelyik kis közösségekben kooperál (mint például család, munkahely, egyéb szűkebb érdekcsoport), de nagyobb közösségben próbálja annak többi tagját kihasználni. Amint a kölcsönösség nem biztosítható, például egy nemzet, egy ország viszonylatában, a szelekciós erő az altruizmus ellen hat. Az erények ezen a szinten látszólag elveszítik adaptív értéküket. Mi az, ami mégis annyi önfeláldozó hazafit adott az egyes országoknak, köztük hazánknak is ezeréves történelme során? Honnan származik az a hajtóerő, amely a múlt században még kiválóan működött a fiatal értelmiség körében is (lásd Petőfit és társait a szabadságharc idején), de mára rendkívüli módon meggyengült, elcsökevényesedett? A kulturális evolúció és szelekció mechanizmusainak tovább boncolgatása talán erre a kérdésre is választ adhat. A Nobel­díjas biológus, az etológia atyja, Konrad Lorenz írja Ember voltunk hanyatlása című utolsó könyvében: a kulturális fejlődés feltétele, hasonlóan a genetikai törzs­ fejlődéshez, a különböző kultúrák közötti kölcsönhatás és verseny, csak ez vezethet

10

előremutató, kreatív fejlődéshez. Félő, hogy a világot ma uraló technokrata rendszer és liberális internacionalizmus – párosulva a kommunikáció, a média és a közlekedés rendkívül hatékonnyá válásával – a kultúra globalizációjához, a kultúrák közötti különbségek eltűnéséhez vezet. Azok a nemzeti jellegzetességek mosódnak össze, melyek a világot nem csupán rendkívül színessé tették, hanem a fejlődés legfontosabb mozgatórugói voltak. Történelmi példán keresztül mutatja be ezt a jelenséget Hámori József akadémikus a Hivatás és hitvallás című kötet egyik írásában, miszerint az ókori kínai kultúrának a leépülése a császárok óriási területekre kiterjedő totalitárius uralmára, Kína egyesítésének idejére vezethető vissza. Ez is ékesen bizonyítja a kultúrák homogenizálásának és az egyéni kreativitás visszafogásának destruktív, fejlődést gátló hatásait.

11

További súlyos probléma Konrad Lorenz szerint a kulturális evolúció túlzott gyorsasága és az ennek nyomán fellépő abnormális változékonyság. A bibliai kor embere még csaknem úgy viselkedett és gondolkodott, mint apja, nagyapja vagy dédapja. A mai kultúrnépeknél viszont az egymást követő generációk mind különbözőbbekké és idegenebbekké válnak az őket megelőzőektől, míg az azonos generációhoz tartozó emberek az egész földkerekségen egyre hasonlóbbakká lesznek. A fiatalok morális értékrendje, szokásai, öltözködése a civilizált világ különböző pontjain ma már jobban hasonlít egymáshoz, mint egy adott kultúrában a fiatalok értékrendje és szokásai szüleikéhez (itt elég, ha csak a fiatalság körében legnépszerűbb zenei stílusokra, a filmekre, a farmernadrágra, a hamburgerre, a Coca­Colára gondolunk). A kulturális örökség tehát igen rossz hatékonysággal adódik át egyik generációról a másikra, az átörökítés során az uniformizáló környezet hatására drasztikus változáson megy keresztül. Azt viszont már a biológiai evolúció igazolta, hogy a mutációs ráta, az örökítőanyag változása csak korlátozott mértékű lehet, különben az illető faj fennmaradása kerül veszélybe. Hasonlóképpen az egyes kultúrák is csak korlátozott mértékben változhatnak a generációk közötti átörökítés során. Ellenkező esetben eltűnnek, és velük együtt hordozójuk és közegük, a nemzet, a kulturális közösség is megszűnik, illetve beolvad. A biológiai törzsfejlődés arra is számos példát szolgáltat, hogy a túlzott konzervatívizmus "élő kövületeket" hoz létre, míg a magas fokú változékonyság élet­ képtelen szörnyszülötteket. A kulturális fejlődésre ez ugyanúgy igaz, a ma világszerte tapasztalható őrült tempójú változás által okozott túlzott változékonyság olyan kulturális szörnyszülötteket, aberrációkat hozott létre, mint például a terrorizmus és egyes vallási szekták, de ide sorolható a szélsőségekre való hajlam és a nemzet érdekeit sértő, közösségromboló hatású obstrukciós politika is. A biológiai törzsfejlődés analógiái hívják fel figyelmünket a kulturális evolúció mai tendenciáinak egy harmadik veszélyére. Ez az úgynevezett leépítő evolúció működése, amely az állatvilág számos parazitájánál, szimbiontájánál megfigyelhető. A háziasítás folyamata során például a vadon élő típus számos tulajdonsága elcsökevényesedik, az emberrel való együttélés eredményeként háziállataink rengeteget veszítettek őseik mozgás­ képességéből, érzékszerveik minőségéből. A jelenséget Lorenz szakkulinizációnak nevezte el egy sacculina nevű parazita rákfajról, amely a leépítő evolució sokkal drasztikusabb fokát példázza. A sacculina rák lárvája kiváló mozgásképességgel, érzékszervekkel és központi idegrendszerrel rendelkezik, de csak addig, míg meg nem találja gazdaállatát, egy másik rákfajt. Ezen megtelepedve annak testébe gombafonalszerű tömlőket növeszt, ezeken keresztül táplálkozik. Ugyanakkor elveszíti központi idegrendszerét, szemét, mozgásszer­ veit, teste külső része átalakul egyetlen hatalmas nemi miriggyé. A táplálékszerzést, hely­ változtatást, menekülést illetően százszázalékosan függővé válik a gazdaállattól.

12

A leépítő evolúció működése a kulturális fejlődés területén is megfigyelhető. A társadalom parazita egyedei is egyre inkább leépítik idegrendszerüket, környezetükkel való kommuni­ kációs képességüket, és ez szemmel láthatóan nincs negatív hatással szaporodó­ képességükre. Végletes esetben egész nemzetek térhetnek át olyan életmódra, amely veszélyezteti az önálló lét képességét. Ez a sors különösen a fejlődőben lévő kis nemzeteket fenyegeti, melyek nemrég szabadultak fel egy totalitárius diktatúra alól. Fel van kínálva számunkra is a rákapcsolódás a magasan fejlett nyugati civilizáció és tudomány technológiai emlőire, de ha ezekkel a lehetőségekkel rosszul élünk, akkor saját kapacitásunk az innovációra és a tudomány művelésére, valamint igényünk saját kultúránk és hagyományaink ápolására a leépítő evolúció áldozatául esik. Ennek veszélyeire hívja fel figyelmünket Vizi E. Szilveszter akadémikus is az ifj. Fasang Árpád által szerkesztett könyv egyik írásában. A tudás alapú társadalom létrejöttét jelöli meg az egyetlen optimális fejlődési útvonalnak, amely már önmagában visszafordíthatna számos negatív tendenciát, köztük a szürkeállomány kivándorlását. Zárógondolatként engedjék meg, hogy visszatérjek a kiindulóponthoz, agykutató lévén az agyhoz. Környezetünk komplexitásának és agyunk befogadó­feldolgozó képességének fejlődési sebességében óriási különbségek mutatkoznak, ami súlyos problémák forrása. Agyműködésünkben megbomlott az egészséges egyensúly a külső és belső világunkból származó információk között. Belső világunk érzelmi és motivációs információkat tárol és biztosít a külvilági impulzusok feldolgozásához, ugyanakkor a kulturális örökség hordozója. Nevezhetjük akár a lélek hangjának is, amely az évezredek során kialakult erkölcsi és etikai normák, a szűkebb és tágabb közösségi összetartozás érzésének fellobbantásával, adaptív evolúciós stratégia mellett megtarthat bennünket a hosszú távon és a nagyobb közösség számára is. Mint már említettem, agyunk filogenetikai fejlődése képtelen lépést tartani az érzékszerveinken keresztül beáramló külső környezeti információ mennyiségének és komplexitásának rohamos növekedésével. Ez különösen századunk második felére igaz, gondolok itt elsősorban a rádió, a televizió, a telefon, az Internet megjelenésére, a közlekedés felgyorsulására. Ez a külső információáradat pedig teljesen leköti agyunk minden feldolgozókapacitását, nem marad hely és idő a belső világunkból származó impulzusokkal való társításra. Ezek az okok is szerepet játszhatnak a mai fiatalság kiábrándultságában, az istenhit elveté­ sében, valamint a szűkebb és tágabb közösségekben mutatott önzetlen, önfeláldozó magatartás lenézésében és kifigurázásában. Különösen a tágabb közösséggel, a nemzettel szembeni altruista magatartás nem számít ma már evolúciósan előnyös stratégiának, hiszen az egyén ezért manapság nem megbecsülést és elismerést kap, hanem legfeljebb nevetség tárgyává teszik a mai humán populáció pénz­ és élvhajhászó "sikeres" egyedei. Ha ebben a fiatal generációban nem sikerül egy konzervatív értékrendet és hagyományokat tisztelő és megőrző, módszereiben viszont újító és kísérletező értelmiségi réteget kinevelni, önbizalom­ hoz és megbecsüléshez juttatni, akkor egy­két évtized múlva nem marad az országban egyetlen ember sem, aki a nemzet felemelkedését egyéni érdekei elébe helyezze, még akkor sem, ha ezzel saját hosszú távú érdekérvényesítését is aláássa. Mivel a probléma világ­ méretű, és itt csatlakoznom kell Vida Gábor akadémikus írásában közölt súlyos aggodal­ makhoz, néhány további évtized múlva olyan ember is kevés lesz, aki az emberiség környezetének megóvásáért, az önpusztítás elkerüléséért felemelné a szavát azok ellen, akik az emberiség fejlődésében a minél gyorsabb hatalom­ és vagyongyarapítást tartják elsődleges szelekciós kritériumnak.

13

Az ifj. Fasang Árpád által szerkesztett két kötet a magyar értelmiség hivatásáról kiváló kapaszkodót jelent a fiatal értelmiség számára. Megnyugtató érzés, hogy szinte valamennyi írásból kicseng a nemzet vagy az emberiség sorsa iránt érzett felelősség, függetlenül attól, hogy a szerzőkben szükségszerűen keveredő konzervativizmus és liberális gondolkodási elemek közül kinél melyik dominál. Én a magam részéről azokhoz társulnék, akik szeretnék a fiatalság figyelmét ráirányítani arra, hogy nem kell a konzervatív értékek megőrzésének feladatától megijedni. Itt senki nem akar kulturális "élő kövületeket" létrehozni, az a diktatúrákra jellemző. Ugyanakkor a társadalom továbbra is elsősorban a fiatal értelmiségtől várja az újítást, kísérletezést, a jobb utak, elvek, megoldások keresését, ami egyfajta liberális hozzáállást kíván. De ezt nem lehet és nem szabad a régi azonnali elvetésével kezdeni, mindent lerombolni, mielőtt látnánk, hogy milyen lesz az új építmény. És ne feledkezzünk meg a már említett kulturális szörnyszülöttekről és a túl gyors evolúció egyéb veszélyeiről sem. Bármi újat szeretnénk építeni, azt a nemzeti kulturális örökség biztos talaján kell megalapoznunk. Értelmiségünk akkor tölthetné be történelmi feladatát, ha a többség megtalálná a divatos új iránti fogékonyság és az értékmegőrzés között az egyensúlyt, azt az egyensúlyt, amelyet nemcsak saját előmenetele, hanem a nemzet boldogulása szempontjából is optimálisnak ítél. A felnövekvő generációk iránt pedig felelősséget érezne azért, hogy személyes példaadással, az oktatási rendszeren és a médián keresztül ezt a gondolkodásmódot hatékonyabban átörökítse. A január 23­i kulturális konferencia szövegét (POLGÁR '99 különkiadás) kívánságra megküldjük!

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

"Az ország állapotáról" Pesti Vigadó, 1999. február 4. A Magyar Polgári Együttműködés elnöksége azzal a kéréssel fordult a miniszterelnökhöz, hogy minden évben a politikai évad kezdetén a széles nyilvánosság előtt mondjon beszédet "az ország állapotáról". A kiegyezéstől kezdve egészen a negyvenes évekig ugyanis tradíció volt az éveleji kormányfői beszámoló; igaz, akkor a magyar országgyűlés adott keretet a "számadáshoz". Ma legalább annyira nemzeti érdek, hogy a miniszterelnök állandó párbeszédben legyen a társadalommal. Kezdeményezésével az Egyesület ezt a hagyományt kívánja feléleszteni. Orbán Viktor a felkérést örömmel fogadta. Egyetértéssel válaszolt Feledi Péter, a Magyar Televízió alelnöke is. A Batthyány Lajos Alapítvány a rendezés támogatását vállalta. Így a tájékoztatóra méltó körülmények között, a Vigadó színháztermét zsúfolásig megtöltő hallgatóság előtt, az MTV1 élő adásában, a legszélesebb nyilvánossággal kerülhetett sor. A beszéd szövege megjelent a Magyar Nemzet febr. 5-i számában és elkészült belőle a POLGÁR '99 különkiadása, amely kérésre, korlátozott példányszámban igényelhető.

14

Mádl Ferenc – Széchenyi díjas Március 15-én a Magyar Köztársaság Elnöke Mádl Ferencet, az MPEE elnökét Széchenyi-díjjal tüntette ki. Egyetemi tanár, akadémikus. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam­ és Jogtudományi Karának tanszékvezető professzora. Az európai jog, a nemzetközi magánjog és a nemzetközi kereskedelmi jog nemzetközi hírű szakértője. Valóságos önálló dokumentációs központot épített ki tanszékén, Magyarországon először, az Európai Unióval kapcsolatos anyagokból. … A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület alapító elnöke. Mindíg azért küszködött a maga csendes módján, hogy az oktatás, a tudomány, a művelődés kiemelt támogatást kapjon. Lapunk szerkesztő­ bizottsági tagjaként írott cikkében, az előző parlamenti választások előtt Eötvös Józsefet idézte, aki 1868­ban, a közoktatási törvény előterjesztésekor arról beszélt, semmilyen anyagi áldozat nem lesz célravezető, "ha nem gondoskodunk mindenek­ előtt a nép értelmi (és erkölcsi) neveléséről". Azok közé tartozik, akik hitet tesznek amellett, hogy politika és etika egymástól el nem választható. A Széchenyi­díjjal iskolateremtő oktatói és tudományszervezői tevékenységét ismerték el. (Magyar Nemzet, 1999. március 16.)

ELNÖKSÉGI ÜLÉS – ÚJ TAGJAINK – KIZÁRÁSOK Az elnökség 1999. február 16­i és március 23­i ülésén az alábbi rendes tagok felvételét hagyta jóvá: Balaskóné Hummel Margit, Bárdosi Vilmos dr., Biernaczky Szilárd dr., Bihary Ferenc dr., Borián Árpád dr., Csapody Béláné, Csath Magdolna dr., Éger György dr., Erhard v.d. Bank dr., Farkas László, Gerebenné dr. Várbíró Katalin, Fehér Ibolya, Harsányi László dr., Hegedűs Tamás, Horányi Gyula dr., ifj. Hunkár Dénes, Mesterházi Zsuzsa dr., Szabadné Suján Andrea, Szentiványi Tibor dr., Szervátiusz Tibor és Tiborné, Tringer László és Lászlóné, Vincze Attila és a Körösvidéki Polgári Kör. Az elnökség több évi tagdíjhátralék miatt – többszöri csekk­küldés, figyelmeztetés után – a tagsági viszonyt megszüntette: Bence B. György, Dunaújvárosi Polgári Kör, Gödi Társas Kör, Hillier Orsolya, Juharos Róbert, Kácsor Antal, Lipták József és Józsefné, Mile Lajos, Nagy István, Prandler Katalin, Szabó Dezső Kulturális Egylet (Szolnok), Szőcs Géza, Tőkéczki László, Varjú Frigyes.

TAGDÍJAK – ADOMÁNYOK !!!!! FIGYELEM !!!!! A 62­es (?) postán 1999.01.15­én 19:26­kor valaki befizetett két utalványon 500­500 Ft­ot, amelyeken nincs feladó. Aki magára ismer, kérem hívja fel a szerkesztőt; addig az összeget névtelen adományként tartjuk nyilván. !!!!! A '99/1. füzetben közöltek óta az alábbi adományokról érkezett értesítés: Bari Dénes, Benyhe István, Boda Domokos, Boda Istvánné, Csurka Krisztina, Domonkos István, Dürr László, Fövényi Mihály, Gereben Ferenc, Gergely Katalin, Gurdon Jánosné, Gyapay Gábor, Herczegh Géza, Hermann Róbert, Iliás Lajosné, K. Nagy Mária, Karikó Balázs, Kurucz Gyula, Kuti József, Mészáros György, Mitnyan György, Pongrácz Árpádné, Sólyom Éva, Szabad György, Szabó Zsolt, Szálka Magdolna, Szőkefalvy­Nagy Zoltán, Tamássyné Bíró Magda, Tátrai Eszter, Vida Sándorné, Vincze Lászlóné (1054), Wein Ádám 500-500 Ft; ¤¤ Ady Endréné és Nóra, Bence Gábor, Bódás

15 János, Dienes-Oehm Egon, Haffner István, Jávor Béla, Kroó József, Kéri Ádám, Kovács Ágnes, Lajtai Katalin, Sámsondi-Kiss György, Torda Józsefék, Tóth Botondék, Udvardy-Nagy István, Vágujhelyi Gizella, Vincze Lászlóné (1113), Zupkó Gábor 1000-1000 Ft; ¤¤ Baranyai László, Becker Pál, Bezdek Károlyné, Bod Katalin, Botos Balázs, Elek István, Fellegi Tamás, Gaál Tibor, Granasztói György, Gyürk István, Hegedüs Endre, Hidvégi Máté, Kelecsényi Erzsébet, Kemecsey Ferenc, Kristóf Katalin, Remport Katalin, Speidl Zoltán, Szalontay Csaba, Szita Károly, Szűk Gyula, Takács Ferencné, Tóth Gy. László, Valent Györgyné 1500-1500 Ft; ¤¤ Petőcz István 2000, Reich Gyula 2500, Gortvay István 4000, Mádl Ferenc 4500, Tar Pál 4500 Ft.

zz KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET! zz Egyesületi belső használatra közreadja a Magyar Polgári Együttműködés. * Budapest, 1136 Balzac u. 5. Szerkeszti Laczay István titkár (340­4177). Lapzárta 1999. március 22.

16

POLGÁR `99 3. füzet A Magyar Polgári Együttműködés lapja

A média és a rendszerváltozás Konferencia, 1999. április 11.

Jelentés a III. Országos Civil Gyűlésről

"A társadalom újratermelésének stratégiai kérdéseiről" 1999. május 5.

Adományok – Hírek 1999. május

17

Igaz, őszinte, becsületes sajtót teremteni nem lehet, mert aki a sajtóval benső kapcsolatba kerül, menthetetlenül belesodródik a kompromisszumok, elhallgatások, ferdítések, gazdasági, politikai és társadalmi klikkérdekek, hatalmi erőviszonyok szövedékébe, s megromlik, mire munkaképessége teljét eléri. (Kodolányi János: Süllyedő világ. 1940)

A média és a rendszerváltozás Konferencia, 1999. április 11. Az elektronikus sajtó és a rendszerváltozás (Debreczeni József) A közszolgálati és a kereskedelmi média (kerekasztal). Elek István, Juhász Judit, Lugossy László, Náhlik Gábor, Peták István. Az elektronikus média szabályozásának kérdései (Körmendy­Ékes Judit, Wéber János) Az írott sajtó és a rendszerváltozás (Gróh Gáspár) A polgári sajtó 10 éve (kerekasztal). Alexa Károly, Fábián László, Gazsó L. Ferenc, Kristóf Attila. A vidéki sajtó és a rendszerváltozás (kerekasztal). Balai F. István, Gábor László, Halmágyi Miklós, Homa János. Az írott sajtó jelene és jövője (Bárány Anzelm, Pokol Béla) A Ciszterci Szent Imre gimnázium dísztermében az egész napos programnak 300 regisztrált résztvevője volt (vasárnap!). A tanácskozáson egyedül a TV 3 (!) forgatott és adott aznap este tudósítást. Április 12­én a Magyar Nemzetben bő összefoglaló, a Népszabadságban, Magyar Hírlapban, a Népszavában, a METRO újságban (!) rövidebb hír jelent meg. A Napi Magyarország április 16­án Pokol Béla előadásának szerkesztett változatát közölte. A POLGÁR sorozat különkiadása a szokásos módon elkészült és kívánságra – E­mailen is – megküldjük.

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤ Jelentés a III. Országos Civil Gyűlésről Mádl Ferenc az MPE elnöke meghívást kapott a Civil Parlament által szervezett április 17­i "III. Országos Civil Gyűlésre", párbeszéd a civil társadalom építéséért címmel. Elnökünk megbízott, hogy külföldi távolléte miatt helyettesítsem és – ahogy őt tájékoztatták – mutassam be egyesületünket, stb. A Magyar Tudományos Akadémia díszterme csaknem megtelt. A regisztrációnál a következő dokumentumokat vettem fel: 1. "Szemelvények a Civil Parlament történetéből, 1993-1998". Néhány idézet:

18 1993.május 15. A CP alakuló ülésére meghívást kaptak a Társadalmi Egyesülések Szövetsége (TESZ), a Társadalmi Kamara, a Társadalmi Érdekegyeztető Tanács (TÉT), a MSZOSZ 67 tagszervezete, a többi szakszervezeti tömörülés, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma, stb. 1994. február 26. A CP létrehozta a Civil Megfigyelő Csoportok Országos Központját (a parlamenti választások ellenőrzésére). Az elnökségben helyett kapott pl. Schmuck Andor, a TÉT társelnöke. 1994. július 2. A CP Nyilatkozatot fogadott el: "A résztvevők egyöntetű véleményeként fogalmazódott meg, hogy az utóbbi négy évben (kiemelés tőlem, LY) a közélet erkölcsi hitele mélypontra zuhant. A korábbi hatalmi elittel szemben ­ többek között – éppen azért szűnt meg a bizalom, mert a társadalom megelégelte a tisztátlanságokat, s végre demokratikus, tiszta közéletre vágyott. Ehelyett azonban a hatalommal való visszaélést, arroganciát, demokráciának álcázott kirekesztést, korrupciót, hivatali összefonódásokat kapott az új elittől…" stb.stb. 1998. február 1. Az Angyalföldért Egyesület ünnepi rendezvényt tartott a Civilek Napja alkalmából. A rendezvényt dr. Tóth József, (MSZP, LY) a XIII. kerület polgármestere nyitotta meg. Beszédet mondtak: dr. Kemény László, a CP ügyvezető elnöke, Antalóczi Attila (MSZP, LY) országgyűlési képviselő … 2. Dokumentum a Civil Fórum megalakulásáról (1998. augusztus 3.) és felhívás "civil szolidaritásra a társadalom demokráciájáért" (1999. március). Az aláírók között van Sándor László, a MSZOSZ elnöke, Bányász Rezső, a TÉT társelnöke (!) és más "civilek". 3. A Társadalmi Egyesületek Szövetsége (TESZ) országos elnöksége indítványa a társadalmi párbeszédben és a partneri szerep betöltésében való civil részvételre, javaslat Országos Civil Egyeztető Tanács létrehozására (1999. április 15.). A működési sémában a Civil Parlament mint vitafórum, a Civil Fórum (lásd 2. alatt!) mint az egyeztetések helye szerepel. A gyűlés a tiszteletbeli elnök bevezetőjével kezdődött, azzal a visszatérő motivummal, hogy Stumpf István a meghívás ellenére nem jelent meg (Várszegi Dóra, a MeH Civil Kapcsolatok főosztály­ vezetője képviselte), valamint hogy Áder János nem adta oda a Parlament felsőházi termét, mint eddig. Varga Csaba ügyvezető elnök előadása a kormánnyal (államhatalommal) kapcsolatos azonnali, illetve távlatos kapcsolattartási, egyeztetési igényeket foglalta össze. A szünetben ­ addigi információimat és benyomásaimat mérlegelve ­ úgy döntöttem, hogy ez nem az a hely, ahol az MPE­nek meg kell nyilvánulnia. Bejelentettem az ügyvezető elnöknek, hogy sajnos nem tudok tovább maradni, így ne szólítsanak bemutatkozásra, üdvözlésre. Laczay István titkár, elnökségi tag

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤ "A társadalom újratermelésének stratégiai kérdéseiről" A Miniszterelnöki Hivatalban működő Kormányzati Stratégiai Elemző Központ tanulmányt készített a fenti munkacímmel, amelyet a Batthyány Lajos Alapítvány, a Magyar Polgári Együttműködés és a Professzorok Batthyány Körének szervezésében május 5­én délután a tudományos élet mintegy 50 képviselője vitatott meg. A helyszín – Kulin Ferenc dékán, egyesületünk elnökségi tagja meghívására – a Károli Gáspár Református Egyetem díszterme volt; az összejövetel célja az elhangzottak hasznosítása a koncepció továbbgondolásában. A tanácskozást Stumpf István miniszter előadása vezette be, aki az esélyteremtő államról beszélt. A szellemi tőke újratermeléséről és hazai hasznosításáról Dudits Dénes szegedi akadémikus, a magyar természeti környezet ügyéről Papp Sándor veszprémi egyetemi tanár, a társadalom fizikai­mentális állapotáról, demográfiai helyzetéről Kopp Mária budapesti egyetemi intézetvezető tartott korreferátumot. A

19

négy előadás szerkesztett szövege megjelent a Magyar Nemzet május 8­i, szombati számában. Szünet után számos hozzászólás hangzott el, majd a tanácskozást Bogár László politikai államtitkár és Kulin Ferenc összefoglalója zárta. A szokásos POLGÁR különkiadás elkészült, a tagegyesületeknek – kívánságra E­ mailen, kinyomtatható és sokszorosítható Windows/World fájlban – megküldjük. Egyéni igényeket kérjük közölni.

ADOMÁNYOK A '99/2. füzetben közöltek óta az alábbi adományokról érkezett értesítés: Tellér Gyula 4700 Ft, Nemeskürty Harriet 2000 Ft, Erhard v.d. Bank 1500 Ft, Kasánszky Emőke, Latorcai János, Selmeczi Gabriella, Vincze Attila 1000­1000 Ft, Bihary Ferenc, Csath Magdolna, Hofferek Gyuláné (nem tag), Komlóssy György Mezei Ferencné, Miklauzic Istvánné, Nagy Erzsébet, Salamon László 500­500 Ft.

HÍREK A Turai Vigyázó Kör megküldte a TURAI HÍRLAP 24 oldalas közéleti havilap márciusi számát, amelynek kiadója a polgármesteri hivatal. A színvonalas, színes kiadvány egész oldalon számol be a Vigyázó Kör tisztújító közgyűléséről. Új tagegyesületünk, a Körösvidéki Polgári Kör Békéscsabán nagy lendülettel látott munkához. Április 1­én foglalkoztatáspolitikai fórumot szerveztek, a megalakult regionális kabinet vezetője Molnár György, a KPK elnökségi tagja. Részt vettek különböző civil konferenciákon, ahol tapasztalataik szerint "a baloldal kíván a civilek kihasználásával háttértábort szervezni". (V.ö. a jelentéssel a III. Civil Gyűlésről!) Tagegyesületünk, a Mosonmagyaróvári Polgári Kerekasztal április 22­én nagyszabású városkonferenciát rendezett "HÍDVERÉS" Városunk az új évezred határán és az Unió küszöbén címmel. Az előadások az Uniós elvárásokat, a városi, regionális és határokon túlnyúló fejlesztési lehetőségeket járták körül. Április 29­i rendezvényükön Mádl Ferenc elnökünk tartott előadást. A MAGYAR NAPLÓ májusi száma az Egyesületek a kultúráért rovatban egy teljes oldalon közli az MPEE megalakulásának, munkájának, konferenciáinak történetét. A Lánchíd Kör és a Zuglóért Polgári Egylet havi rendezvényeiről a Magyar Nemzet rendszeresen tájékoztat! Tagtársunk, Szervátiusz Tibor szobrászművész kiállítása június 13­ig még nyitva tart Székesfehérvárott (Művelődési Ház, Liszt F. u. 1., nyitva kedd­pénteken 10­12, 14­17, szombat­vasárnap 10­12 óráig). TAGTÁRSUNK ÚJ KÖNYVE – Ágh Zsófia: Paraszti és polgári hagyományok a Kárpát-medencében. Néprajz, művelődéstörténet, régészet. 240 oldal, sok képpel, reprodukcióval, dokumentummal, ábrával. Ára 1500 Ft. Beszerezhető: Mozaik könyvesbolt, 1082 Üllői út 70. T.: (1) 314­2612. Info a szerkesztőnél! Új tagok felvétele az elnökség június 10­i ülésén esedékes! Egyesületi belső használatra közreadja a Magyar Polgári Együttműködés. * Budapest, 1136

20 Balzac u. 5. Szerkeszti Laczay István titkár (340­4177). E­mail: [email protected] máj. 25.

Lapzárta:

21

POLGÁR `99 4. füzet A Magyar Polgári Együttműködés lapja

"Közép-európai távlataink" Konferencia, 1999. június 12.

A Moszkva tér jövőjéről 1999. június 16.

Kereszténység és közélet (Könyvismertetés) Bemutatkozunk… Adományok – Hírek 1999. szeptember

22

"Közép-európai távlataink Magyarország euroatlanti csatlakozása után" "

Konferencia, 1999. június 12. Előadók: Martonyi János külügyminiszter Botos Máté, PPKE Európai Tanulmányok Központja Erhard Busek, volt osztrák alkancellár Granasztói György, Közép­Európa Intézet James Sherr, parlamenti szaktanácsadó, Oxford. A Batthyány Lajos Alapítvány és a Magyar Polgári Együttműködés konferenciája a Gellért­szálló zsúfolt teaszalonjában jelentős média­érdeklődés mellett zajlott le. Martonyi János és Granasztói György előadásának szerkesztett változata megjelent a Magyar Nemzetben is. A hallgatóság "szavazatai" megoszlottak: a külügyminiszter nagy ívű expozéja mellett a legtöbben Erhard Busek és Granasztói György előadását emelték ki. A POLGÁR '99 füzetek különkiadása elkészült, az őszi találkozások során, illetve a szerkesztőnél beszerezhető.

A Moszkva tér jövőjéről A Magyar Polgári Együttműködés és a Magyar Urbanisztikai Társaság 1999. június 16­án Mádl Ferenc elnökletével szakértői megbeszélést kezdeményezett a Moszkva tér – Széna tér és környéke távlati gazdasági­építészeti fejlesztéséről. Megjelent és az igen élénk vitában részvett az I. és a XII. kerület polgármestere, az FVM, a Főpolgármesteri Hivatal, a MUT szakértői. Az összehangolt és valóban távlati fejlesztési koncepció létrejöttét akadályozzák a kerületek négyéves ciklusokhoz kötött rövidtávú érdekei, a Főváros koncepciót­ lansága, a beruházások összehangolatlansága, a koordináció hiánya. A szakmai­társadalmi kezdeményezés célja, hogy létrejöjjön az információk rendszeres cseréje, a lakosság részvétele a tervezésben, javuljon az együttműködés a kormányzat és az önkormányzatok között, kialakuljanak a szükséges tervezési és pénzügyi feltételek, és a sikeres üzleti vállalkozások érdekei kapcsolódjanak össze az önkormányzati érdekekkel. A gyakorlati feladatok meghatározására a munka szeptemberben folytatódik.

"Kereszténység és közélet" A Barankovics Akadémia Alapítvány kiadásában, az Osiris Kft. közreműködésével 25 szerző tiszteleg Kovács K. Zoltán, a magyar kereszténydemokrácia kiemelkedő egyénisége, a Barankovics Társaság elnöke 75. születésnapján. A 274 oldalas kötet 1947­től napjainkig emlékezésekkel, tanulmányokkal, elem­ zésekkel követi az eseményeket, az ünnepelt életét. A fejezetcímek: A Demokrata

23

Néppárt és az újjáéledő Magyarország; Kereszténység és közélet; Keresztény­ demokrácia az elmúlt évtizedekben; Kereszténydemokrata politika napjainkban. Néhányan a szerzők közül (a megjelenés sorrendjében): Varga László országgyűlési képviselő, Zlinszky János ny. alkotmánybíró, a PPKE dékánja, Rónay László, az Új Ember főszerkesztője, Harrach Péter szociális és családügyi miniszter. A könyvet aktualitássá teszi a kereszténydemokrata szellemiségű pártok, szervezetek napirenden lévő összefogása is.

Bemutatkozunk A POLGÁR füzetek 97/4. számában a Zuglóért Polgári Egylettel elkezdtük tagegyesületeink bemutatását. Ezt követte a Vigyázó Kör (Egyesület Turáért, 97/5.), majd a Hollókői Fiatalok Kulturális Egylete (97/6). A sajnálatos, majd két éves szünet után folytatjuk az ismerkedést.

A Kőrösvidéki Polgári Kör Alakulás időpontja: 1999. február 4. Székhely: Békéscsaba, megyei szintű közhasznú egyesület Elnök: Fehér Ibolya szociálpszichológus, publicista Elnökségi tagok: Molnár György, a regionális képzőközpont igazgatója, 1990­94 között Békéscsaba MDF­es alpolgármestere, Németh Béla a Kézműves Kamara megyei elnöke, 1990­94 között Orosháza MDF­es alpolgármestere, Dr. Rück András evangélikus egyházmegyei felügyelő, Bartha Géza a megyei Fidelitas alelnöke. Békés megye gazdasági mutatói 1990 óta rohamosan csökkennek. általános magyarázat, hogy távolságunk és rossz útjaink, idevezető autópálya hiánya miatt nem jön a külföldi tőke. A valódi indok: Békés megyében az országos átlagnál sokkal koncentráltabban jelenik meg az állampárti káderság gazdasági és információs egyeduralma szakmai képzetlenséggel, tanulási, alkalmazkodási hajlam nélkül. Alkotó emberi erő­forrás, a modern humán tudományok művelője regionális és országos szinten kénytelen érvényesülni, a helyi­megyei folyamatokból kirekesztődnek. A megye 400 ezer lakosából kb. 350 ezer vív 90 óta egyetlen nagy egzisztencia­ harcot. Ezek érdekeinek képviseletére alakult a Polgári Kör, ”Békés megye esélyeinek javítása a regionalitás jegyében” céllal. Nemcsak a konzervatív gondolkodású megyei értelmiséget tudjuk az egyesületben, hanem a megye történelmi egyházainak vezetőit, lelkészeit. Több személy tagja a Dél­alföldi Regionális Fejlesztési Tanács szakmai kabinetjeinek, egy elnökségi tagunk kabinetvezető. Az EU előcsatlakozás operatív programjainak kidolgozásához a Kör régiószinten két konzorciumba (civil szféra, EU információ) is felkérést kapott. Megalakulásunk óta havonta szakmai fórumot szervezünk, amelyre a megye szak­ mai szereplőit, politikusait pártállásra tekintet nélkül meghívjuk. Ezen kívül a jobboldali szavazótábor kiszolgálására kulturális, politikai nyilvános programokat szervezünk. Pályázatot nyertünk egy Miniszterelnöki Hivatal – Oktatási Minisztérium közös kiíráson Békés megye szociális területen lévő civiljeinek képzésére. Békés megyében a Fidesz jobbközép­gyűjtőpárti mivolta még nem valósult meg, a

24

konzervatív­keresztény értelmiség elfogadása késik. Ez, valamint a megyei vezetés viszonylag fiatalabb kora, kisebb tapasztalata kommunikációs zavart okoz a Kör szakmailag elismert, közjó iránt elkötelezett tagságának, jóllehet a cél közös. Fehér Ibolya, a KPK elnöke

ÚJ TAGOK Az elnökség jún. 10­i és szept. 7­i ülésén az alábbi tagok felvételét hagyta jóvá: Bakonyi Béláné, Bán Béláné, Berszán György, Csapody L. Miklós, Farkas Tamás, Gurdon János, Horti Józsefné, Káró Tamás, Lövey György, Marosi Csaba, Mátray Kálmánné, Nemes József és Józsefné, Németh Tamás, Szlovák Éva, TERÉZVÁROSÉRT EGYESÜLET, Tóth Sándor, Ujfalussy Szabolcsné.

ADOMÁNYOK A '99/3. füzetben közöltek óta az alábbi adományokról érkezett értesítés: Káró Tamás 4500 Ft, Kövér László, Raduj Klára 1500 Ft, Debreczeni József, Gurdon János, Gyurcsik Mária, Szabadné Suján Andrea, 1000 Ft, Baló Károlyné, Csefó Zsolt, Grigássy László, Kulin Ferenc, N. Balogh Anikó, Szabóné Zemenszky Ildikó 500 Ft.

H Í R E K – PROGRAMOK A Francia Köztársaság elnöke MÁDL FERENC akadémikust, az MPE elnökét a becsületrend lovagi fokozatával tüntette ki. A kitüntetést szeptember 22-én Franciaország nagykövete adta át. Tagtársunk új könyve. Éger György: Megálmodott Magyarország. (Beszélgetés nyugati magyarokkal) – Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Budapest­Basel, 1999. 213. o. Kapható az Unitárius könyvesboltban (V. Akadémia u. 12.) és minden nagyobb könyvárusítónál. Ára 1200 Ft. A Nyugodt Jövőért Klub zenés nosztalgia estje okt. 28­án 18 órakor lesz a V.ker. Önkormányzat házasságkötő termében (V. Erzsébet tér 4.). A Zuglóért Polgári Egylet vendége Sára Sándor okt. 13­án 17.30­kor. A Vád című játékfilmet vetítik! (XIV. Columbus u. 11. Zeneiskola). @@@@@@@@@@ E-mail használók, figyelem! @@@@@@@@@@@@@ Össze kívánjuk állítani az emailt rendszeresen (otthon) használók jegyzékét. Cél: költségmegtakarítás, csoportos gyorstájékoztatás, meghívók, POLGÁR füzetek küldése, kívánságra POLGÁR különkiadás stb. Jelentkezés, info a lenti címen! @@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@ Egyesületi belső használatra közreadja a Magyar Polgári Együttműködés. * Budapest, 1136 Balzac u. 5. Szerkeszti Laczay István titkár (T: 340­4177). Lapzárta: szept.20.

25

POLGÁR `99 5. füzet A Magyar Polgári Együttműködés lapja “Törvényhozás a millenniumi években” V. “Polgári Gondola”, 1999. okt. 10.

Ötvenhat nem tűri a maszatolást A Moszkva tér jövőjéért Tagegyesületeink munkájából Bemutatkozunk… Adományok – Hírek 1999. december

Mi minden korban meg tudtuk állni a helyünket Európában és minden korban magyarok is tudtunk maradni. Ez a mi

26

utunk a jövőben is. (Teleki Pál)

“Törvényhozás a millenniumi években” V. “Polgári Gondola” Október 10­én, vasárnap a BUDAPEST konferenciahajó 420 utassal indult útjára, köztük három külföldi, valamint Békéscsabától Mosonmagyaróvárig 44 vidéki vendégünkkel. Velünk volt két 56­os halálraítélt (Wittman Mária és Obersovszky Gyula), Boros Péter korábbi miniszterelnök, Kováts Kolos, az Operaház örökös tagja, a politikai, tudományos, művészeti élet számos képviselője. A két nagy terem, a felsőben és a sétafedélzeten zártláncú TV­adással, büfékkel, valamennyi résztvevőnek kellemes körülményeket biztosított. NEMESKÜRTY István, DÁVID Ibolya, ÁDER János előadását mintegy 10 kérdés és válasz (Áder, Granasztói, Mádl, Nemeskürty) követte. Sok újságíró, fotós, három TV állomás stábja rögzítette az eseményeket, készített interjúkat. A Kossuth rádió aznap 18 órakor részletesen beszámolt a történtekről. A televíziókban ­ a Duna TV­t kivéve ­ mérsékelten szerepeltünk. A hétfői országos napilapok ­ a Népszava kivételével ­ viszonylag bőven, fényképpel tudósítottak. A POLGÁR különkiadás elkészült. KÉREM JELEZNI, HA VALAKI IGÉNYT TART RÁ!

LEVELEK MÁDL FERENCHEZ az V. “Polgári Gondola” meghívottjaitól Tisztelt Elnök Úr! Nagyon köszönöm figyelmes meghívásukat a hagyományos dunai hajóútra, ahová sajnos nem érek el: 9 órakor mondok szentmisét, nem tudok időben érkezni. Hasznos, szép eszmecserét és hozzá biztató, jó időt kívánok. Őszinte tisztelettel köszöntöm Mindannyiukat: Kozma Imre apostoli protonotárius, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke Igen Tisztelt Elnök Úr! A Magyar Polgári Együttműködés dunai hajóútjára szóló meghívót megkaptam, köszönöm. Mivel egyházmegyémben két helyen is már meghirdetett szentmisém van, a meghívásnak nem tudok eleget tenni, így sajnos nem tudok bekapcsolódni e komoly beszélgetésbe. A meghívást még egyszer megköszönöm, az eszmecsere sikerét kívánva, maradtam őszinte tisztelettel: Gyulay Endre, szeged­Csanádi megyés püspök Szeretett Elnököm! Kedves Ferenc! Ismét egy szívélyes meghívás részedről, s ismét egy lemondó levél ­ részemről. Így áll a mi egyenlőtlen egyenlegünk! Úgy örültem a minap, amikor kézhez vettem a meghívót a vasárnapi Polgári Gondolára, de a Színház

27

hamar lehűtötte örömömet. Délelőtt ugyanis főpróbám van Molnár Ferenc Hattyújából! Így hát “vízre szállok” ugyan, de nem Veletek! Remélem sem barátságunkat, sem együttgondolkodásunkat nem zavarja meg e sorozatos kudarc s azért hamarosan csak sikerül találkoznunk. Hiszen annyi a közös gond! Tisztelettel és barátsággal: Sinkovits Imre

Ötvenhat nem tűri a maszatolást Ezerkilencszázötvenhat negyvenharmadik évfordulóján eljutottunk oda, hogy zavarja társadalmunkat a magyar forradalom és szabadságharc. Eddig csak szoktuk a gondolatot, miszerint a közvélemény kutatások szerint a felnőtt lakosság alig tizenegynéhány százaléka véli úgy, hogy ez lenne a legfontosabb ünnepünk. Mostanra azonban mintha a (tettetett) értetlenség és közöny kezdené körüllengeni az amúgy mindenki által rutinból történelminek nevezett évfordulót. Ennek egyik legfrissebb igazolásaként legyen elég annyi, amit a Kerekasztal soproni kirándulásán dr. Magas László mondott el a sopronkőhidai rabtemető 56­os sírjainál: évek óta mindig ugyanaz az alig egy tucatnyi ember emlékezik ott az évfordulókon. Ezért mondom újólag, zavar minket 1956. Vajon miért? Talán azért, mert a forradalom és szabadságharc idézése nem tűri a ma oly divatos, rutinszerű össztársadalmi beszédmóddá és viselkedési formává lett maszatolást, a mellébeszélést, a “jól van, adjunk a protokollnak, aztán tűnjünk el gyorsan” pofavizites cinizmusát. Azért nem tűri, mert ’56 ősze a tiszta beszéd, az őszinteséggel átitatott, ihletforrásnak sem utolsó, mélyen megélt szabadság elemi erejű kinyilatkoz­ tatása volt. Ezért ehhez nyúlni, ezzel azonosulni csak tiszta lélekkel, igaz megrendültséggel, a bátorság, az önfeláldozás iránti őszinte tisztelettel és elismeréssel lehet. Másként egyébként nem is érdemes. Aki így ünnepel, az tudja, 1956 valóban “csillag” volt. No és mérföldkő meg a fogantatás ideje. A szabad és demokratikus Magyarország akkor fogant. Viselős lett a szabadsággal a nemzet, noha erőteljes és kellőképp barbár kísérletei voltak rövidke élete művi megszakításának. Legyen elég utalnunk itt a négyszáznál is több megtorló célzatú halálos ítéletre. Aztán meg embrió­léte sem volt traumamentes. Gyümölcs és fehérje helyett krumplistésztával akarták táplálni, sőt elzárták előle a levegőt, nehogy kiteljesedjék. Mellébeszélés, hadova, alkalmanként sunyi hallgatás, olykor pimasz hazudozás vonta kétségbe a szabadság­embrió életképességét, egyszeri csoda voltát. Csakhát a fogantatás tizenegy napjának ihletett élménye, mint ahogy az első serelem beteljesülésének pillanata sem feledhető. Kollektív tudatalattinkban munkált. Így jutottunk el 1989­ig. Lehet bár, hogy együtthálni a szabadsággal emlékezetesebb volt, mint azóta együtt élni vele, de a fogantatás tiszta perceit mégsem szabadna utóbb elhazudnunk, eljelentéktelenítenünk. Nekünk ugyanis nagyobb szükségünk van erre a kollektív élményre, mint józannak hitt maszatolós hétköznapjainkban am úgy hihetnénk.

28

(“Polgári Tájoló”, a Mosonmagyaróvár Polgári Kerekasztal Egyesület lapja, 1999. október 23. A szerző Vida István, tagegyesületünk, az MPKE elnöke)

“A Moszkva tér jövőjéért” 2. tanácskozás, 1999. okt. 28. Moszkva téri fantáziák – XXI. századi megoldást sürget a Moszkva tér és környéke mielőbbi rendezése érdekében a Magyar Polgári Együttműködés és a Magyar Urbanisztikai Társaság. A tegnapi szakmai tanácskozáson elhangzott: a főváros, az érintett kerületek és a kormány együttműködése nélkül nem születhet hosszú távú koncepció a tér rendezésére. A jelenleg senki földjének számító terület jövőbeli sorsáról a fővárosnak egyelőre nincs elképzelése, a kerületek pedig rövid távú üzleti érdekek mentén döntenek egy­egy beruházásról – mondták a szakemberek. A tanácskozás résztvevői – köztük az érintett kerületek, a Miniszterelnöki Hivatal és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának képviselői – megállapodtak egy, a Moszkva tér sorsával foglalkozó testület létrehozásában. Ennek egyebek mellett a városrésszel kapcsolatos információk, tervek, valamint az érdeklődő beruházók javaslatainak összegyűjtése és közvetítése lesz a feladata. A Mádl Ferenc és Rabár Ferenc által vezetett megbeszélésen elhangzott az is, hogy a Moszkva tér rendezése egyszerre közlekedési, gazdasági, környezet­ és műemlékvédelmi, valamint az agglomeráció fejlesztésével is szorosan összekapcsolódó feladat. A fórumon egyébként ma még kissé merésznek tűnő ötletek is elhangzottak. A Mérnöki Kamara képviselője, Hajtó Ödön szerint például lehetséges, hogy a tér helyét hatalmas üvegépületek, irodák, bevásárlóközpontok növik be, és a villamosok ezek föld alatti szintjein bújnak majd át a tér alatt. A földhözragadtabb elképzelések arról szóltak, hogy a Széna tér felé is lehetne metrókijárót nyitni. (Népszabadság, 1999. okt. 29. L. K.)

Civilek a Moszkva térért – A főváros egyik legnagyobb forgalmú csomópontjának, a budai Moszkva tér – jelenleg katasztrofális – helyzetének rendezése érdekében egy szakmai­társadalmi bizottság megalakítását kezdeményezi több civil szervezet – hangzott el a Magyar Polgári Együttműködés és a Magyar Urbanisztikai Társaság tegnapi tanácskozásán. A fővárosi önkormányzat tulajdonában található Moszkva tér fejlesztése nem csupán közlekedési és városrendezési kérdés – fogalmazott Mádl Ferenc akadémikus, az MPE elnöke, aki egy átfogó program készítését tartja szükségesnek A tér műemléki környezete, agglomerációs kapcsolata, a naponta itt megforduló 150­200 ezer ember miatt a kormányzatnak, a fővárosi önkormányzatnak, valamint az I., II., és XII. kerületnek is részt kell vennie a “jövőkép” kidolgozásában. Mikó Gergely, a hegyvidéki önkormányzat alpolgármestere ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy csak a terület rendezési terveinek elkészítése is milliárdokba kerül, külső befektetők nélkül megoldhatatlan feladat. (Napi Magyarország, 1999. okt. 29. Szabó)

29

Tagegyesületeink vidéken “A konzervatív sajtó helyzete 1990 óta pódiumbeszélgetést tartottak tegnap este Békéscsabán a Csaba Honvéd Kulturális Egylet előadótermében. Az ez év februárjában 26 taggal megszerveződött Körös­vidéki Polgári Kör szeptembertől “Körös­vidéki Fórum” címmel közéleti, politikai, kulturális témákban a nyilvánosság számára is sorozatot indít – számolt be Fehér Ibolya, a rendezvény szervezője. A havonta megtartandó sorozat első pódiumbeszélgetése a konzervatív sajtó helyzetét és azt elemezte, hogy egyál­

talán létezik­e ilyen Magyarországon a rendszerváltástól napjainkig. A pódiumbeszélgetést Mészáros László, a Magyar Polgári Együtt­ működés alelnöke vezette be, majd a meghívott vendég, Wéber János, az Országos Rádió és Televízió Testület tagja számolt be az elektronikus média körüli problémákról. Wéber János elemezte a média helyzetét a rendszer­ váltás előtti időszakban, a kerekasztal tárgyalások során, kitért az Antall­ kormány médiapolitikájára.” (Békés Megyei Hírlap, 1999. szept. 14.)

Bemutatkozunk A Nyugodt Jövőért Klub (Budapest, V. kerület) A POLGÁR füzetek 97/4. számában a Zuglóért Polgári Egylettel elkezdtük tagegyesületeink bemutatását. Ezt követte a Vigyázó Kör (Egyesület Turáért, 97/5.), a Hollókői Fiatalok Kulturális Egylete (97/6), majd a 99/4. számban a Kőrösvidéki Polgári Kör. Most folytatjuk az ismerkedést.

ÖTÉVESEK LETTÜNK. Célunk a kerület, Budapest és majdan az Ország lakói részére egészségügyi, társadalom­politikai előadások tartása, ingyenes jogi tanácsadás, sport és egyéb csapatok létrehozása: egyszóval csoportközösségek az összefogás megsegítése, megteremtése, a békés egymással és egymás mellett élés megvalósítása érdekében. A klub mindenkor a tiszta és nemes értelemben vett polgári, keresztény és nemzeti eszméink jegyében működik GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN szellemi hagyatékának útmutatása szerint… … Székelyföld szülötte vagyok és ezért talán rendíthetetlenebbül bízom és hiszek az emberi akarat és jóság győzelmében. Tudom, hogy ez a mai rohanó életben furcsán hat, de úgy neveltek, hogy az élettől kapott pofonok ellenére nem vesztettem el a hitemet. Ezt a konok hitet próbálom az emberekbe beoltani! Nagy feladat? Igen! Nagyon nehéz, de nem reménytelen! … Ehhez kerestem és mai is keresem az emberek között a Nyugodt Jövőért Klub keretében a segítő és küzdő társakat! Remélem, nem hiábavaló ez a bizodalmam! …Hinni valamiben nem szégyen és annak megvalósításában, amiben hiszünk, aktívan részt venni mindannyiunk számára öröm. Budapest, 1999. október havában. Görgői Képes Endre elnök (Bandi bátyánk immár jóval a nyolcvan fölött, fiatalabbakat megszégyenítő rendíthetetlen energiával teszi, amit tennie adatott. A magyarok Istene sokáig

30

éltesse!)

ÚJ TAGOK Az elnökség november 16­i ülésén az alábbi tagok felvételét hagyta jóvá: Harsányi László, Nádasi István Imre, Nádasi László, Révész László, Tóth Judit, Vass Tamás.

TAGDÍJAK, ADOMÁNYOK A '99/4. füzetben közöltek óta az alábbi adományokról érkezett értesítés: Farkas Tamás, Kosztolányi Dénes 4500 Ft, Horti Józsefné, Németh Tamás 2000 Ft, Hoffmann Rózsa 1500 Ft, Lövey György 1000 Ft, Krause Izabella 100 Ft. 1999. évi tagdíját még nem fizette be: Balaskóné Hummel Margit, Bányai József, Fasang Árpád, Fülöp Sándor, Gyarmati László, Harsányi László 1122 (új tag), Juhászné Gordán Ildikó, Király Miklós, Kőkuti Lászlóné, Melczer Tibor (’98 is), Mesterházi Zsuzsa, Nagy Gábor Tamás, Nagy Sándor, Nádasi István és László (új tagok), Németh Erzsébet, Nyakas Miklós, Perlaki Jenő, Révész László, Schmidt Mária, Sellei Aba, Szálka Miklós és Miklósné, Timár Éva (’98 is), Varga Csaba, Vass Tamás (új tag), Wéber János. Befizetési lap csatolva!

HÍREK – PROGRAMOK Januárban konferenciát rendezünk Tellér Gyulának a Horn kormány négy évét elemző cikksorozatáról (füzetben megjelenik decemberben). Februárban várható egyesületünk felkérésére a miniszterelnök beszéde az ország helyzetéről. Márciusban tartjuk az esedékes közgyűlést, tisztújítással és a közhasznú minősítéshez szükséges alapszabály módosítással. @@@@@@@@@@ E-mail használók, figyelem! @@@@@@@@@@@@@ Mintegy 50­60 címzettel működik az MPE E­mail hírlevele! Cél: csoportos gyorstájékoztatás, meghívók, POLGÁR füzetek küldése, kívánságra POLGÁR különkiadás stb. Jelentkezés, információ a lenti címen!

Kívánunk mindenkinek szép Karácsonyt, békés, boldog Újévet! Egyesületi belső használatra közreadja a Magyar Polgári Együttműködés. * Budapest, 1136 Balzac u. 5. Szerkeszti Laczay István titkár (T: 340­4177). Lapzárta: Nov. 24.