Pintér Nándor (1937-1995) 1937-ben született Tápiósülyben. 1962-ben diplomázott a Budapesti Orvostudományi Egyetemen, majd 1973-ban Nyíregyházára került, ahol tragikus haláláig, 1996-ig az ideggyógyászati osztály vezetője volt. Képzőművészeti pályafutását autodidakta módon kezdte 1961-ben. Ekkor keletkeztek első grafikai munkái, majd 1983-ban feltűnt szobraival is. Kezdeti segítői dr.Balla László és dr. Fandl János voltak. Szakmai támogatói és korrektorai: Horváth János és Illés Árpád festőművészek a festői, Tilles Béla és Sebestyén Sándor pedig szobrászi tevékenységében segítették. Megyénk orvosképzőművészei közül a legsokoldalúbb egyéniség. Grafikát, plasztikát éppúgy készített, mint festményt. Állandóan kísérletező, meg nem nyugvó, anyaggal birkózó természete rengeteg munkát eredményezett. (1991-ben felvételt nyert a Magyar Alkotóművészek országos Egyesületébe) Kezdetben konstruktív képeket rajzol szénnel, pasztellel, ceruzával, de munkái között éppúgy találunk figurális jellegű rajzokat, mint a már-már gesztusfestészet határait súroló nagyméretű, olykor 1 m2-t is meghaladó expresszív jellegű képeket. Gesztusok, érzelmek, viszonyok és kapcsolatok csengnek vissza alkotásairól, melyek értelmezéséhez absztrakt és redukáló képalakítása miatt - gyakran a képcímek adnak szilárd támpontot. Szabadnak érzi magát a hivatásosokkal szemben, mindig azt teszi, amihez éppen kedve van: „...Ez a szabadság engem megnyugtat, felszabadít, inspirál. Mindig a hangulatnak, az érzésnek, a tartalomnak keresek megfelelő formát. . . az anyag gyúrása közben születik és fejlődik tovább a gondolat...így aztán a legváltozatosabb témájú munkáim születnek, amelyeknek azonban van egy közös ismertetőjelük: rólam szólnak, rám jellemzőek, engem fejeznek ki...."(hiv.:6.sz. ir.). Életműve ily módon egyfajta önéletrajz, melyen végig kísérhető az egész pályafutása, élete, hangulatai, érzelmei, gondolatai. Első munkái konstruktív rajzok, szénnel, ceruzával, tussal készültek. Erős, robosztus vonalakkal, határozott gesztusokkal dolgozik, ahol gyakorlatilag csak a vonalvastagságokkal, illetve irányokkal tud manipulálni, a szénrajzok esetében a tónuskülönbségekkel. Munkái egyrészről árulkodnak a technikában rejlő lehetőségek megismerésének szándékairól, szakmai jellegű célkitűzéseiről („Tömeg és vonalvariáció" - 19. kép), másrészről mélyen emberi dolgokat feszeget. Ennek ellenére konstruktív munkáin figuraábrázolással nem találkozunk (sok cím mögött pedig ott van az ember), más oldalról tehát, lelki folyamatként nem az embert, hanem belső összefüggéseket látva, azokra rávilágítva próbál a néző elé tárulkozni, legyen az a „Titkaink" zárt, szövevényes képi világa (20. kép), vagy a „Beszélgetők" játékos ritmikája. Más munkáin a jelenségek mozgatóit, felépítését, szerkezeti elvét keresi („A gyémánt szerkezete", „Az akarat szerkezete", „Növekedő forma"), vagy látszólag egymásnak ellentmondó dolgok közti összefüggést láttatja: „Nap és Föld", „Ember és gép", vagy egyszerűen csak „Kapcsolatok". 20. kép: Pintér Nándor: Titkaink Mint a nyíregyházi kórház ideggyógyászatának vezető főorvosa, nap mint nap kapcsolatban állt a neurológia túlnyomó többségben gyógyíthatatlan betegségeivel, ami sokszor befolyásolja munkáit. Előbb tárgyalt képei főleg a '70-es évek termései, mélyen gondolkodó, tömören fogalmazó ember alkotásai. A későbbiekben felhagy a konstruktív képalkotással, munkáin megjelenik a szándékosan elnagyolt figura (itt kell megemlíteni, hogy korábban számos tanulmányrajzot készített, nem kevés eredménnyel), olykor csak jelzés szinten („Mária a kis Jézussal" - 21. kép, „Az asszony megkísértése" - 22. kép), máskor nagyobb részletgazdagsággal („A szép hetérák" - 23. kép, „Egy szerelmes éjszaka"), ezek mellett megtaláljuk nonfiguratív képeit is („Részletek a csont szerkezetéből", 24. kép). Képeit óriási szabadsággal alakítja, keze szabadon jár a felületen, a tudata maximális irányítása alatt (erre utal a figurák roppant érzékenysége). . =r
21. kép: Mária a kis Jézussal 22. kép: Az asszony megkísértése 23. kép: A szép hetérák 24. kép: Részlet a csont szerkezetéből
Festészetében is ugyanilyen lendülettel dolgozik. „A magamfajta akkor nyúl ecset után, ha kényszerét érzi, hogy anyaggal bánjon...számomra a fehér vászonfelület olyan 28
izgató, hogy kezdenem kell vele valamit...Teljesen tudat alatt kezdődik a folyamat, s az első mozdulatok után már tudom, mit szeretnék ábrázolni, kifejezni." (6. sz. ir.)Mindezt a színfoltokkal kifejezve, a konkrét figurával véglegesen szakítva, teljes szabadságban teszi, olykor a mindennapi élet problémáinak hátat fordítva, kozmikus és filozófikus gondolatokat rejtő munkáit („A Föld lelke" - 25. kép, „Táguló világ" - 26 kép), máskor a mű hátterében egyik páciensének belső lenyomatait véljük felfedezni („Korsóember" 27. kép), mely képalkotásában a kubistára emlékeztet. 25. kép: A föld lelke Ekkor festett több nagyméretű képet („Az univerzumban"-116x117 cm., „A szalma illatával"-74,5x115,5 cm. - 28. kép, „Szibériai sziklarajzok"- 127x84,5 cm.), melyek közel állnak a gesztusfestészethez. Amiben több annál: a felületen a festéket nem halmozza, nem fest egymásra vastagon rétegeket, sokkal inkább lazúrozik, magából a farostból kapar vissza, csak néhány helyen figyelhetőek meg vastagabb ecsetnyomok. A felületen olykor ragasztás nyomai fellelhetők. Hamarosan, képein újabb kifejezőeszközzel élve, a festéket vastagon kezelve ad még nagyobb nyomatékot mondandójának („Táguló világ"), melyektől egyenes út vezet a festett kollázsokig, nagyméretű applikációkig, melyek semmiféle befoglaló keretbe nem 29
illeszthetők, szabálytalanok, festékfoltokkal, az anyag játékossá tett felületéből adódó gazdagsággal, olykor ragasztócsíkokkal teletűzdelve. Képei mellett szobrokat és érmeket is készített, hasonlóan nagy odaadással, kísérletező szándékkal (lásd: Kórházi Képzőművészek VII. Kiállításának ?~ katalógusborítóján: „Királyi nyakékek"). 26. kép: Táguló világ a 27. kép: Korsó-ember 30
28. kép: A szalma illatával @`~, Íiivek és békák Itt já:-nalr kijzüriíúik. Szl;«.lnak, ~iobcslo
29-30. képek: Applikációk (részlet az 1995. évi esztergomi kiállításkatalógusából)
31
